Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 418 (8341. - 8360. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
8360. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2021-01-11 21:00:51
Üzenet elküldve: 2021-01-11 21:00:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Első nap a városban//
* A templomban való olvasgatás után nyugodt szívvel sétál keresztül a tisztáson. Szeret itt a fűben járni, kellemes emlékek fűzik ehhez a helyhez. Még így, hogy hó lepi el a tájat, így is van néhány zöldellő szálacska, ami lankadatlan utat tör felfelé, hogy megmutassa, milyen szép tud lenni ez a hely nyáron. Gondolataiba feledkezve sétál, amikor meglát egy, a hóban szomorúan sántikáló őzgidát. Láthatóan nem tud a lábára lépni, húzza, fájdalmat okoz neki. Egyből megindul, és szinte elsodorja az eddig észre se vett, a tájba szinte teljesen beleillő és rejtőzködő lánykát. *
- Bocsánatot kérek. * Súgja oda, ahogy lassít a tempóján, mert nem akarja megijeszteni az állatot, de muszáj, hogy megközelítse. * Csak semmi hirtelen mozdulat, azzal elijesztheti. Segíteni szeretnék neki.
* Emeli fel a kezét Alymeidha irányába, jelezve neki, hogy maradjon ott, ahol van. Kissé megrogyasztott lábakkal, lassan halad az állat irányába, az őz felé is kinyújtja a tenyerét, mintha csak ezzel a mozdulattal maradásra bírhatná. *
- Nyugalom, kisöreg. Nyugalom. * Próbálja csitítani az állatot, akinek nagyra kerekedik a szeme, láthatóan menekülne, de ahogy leteszi a lábát, panaszosan felsír, amibe beleszorul Drameiloten szíve. *
- Engedd, hogy segítsek. * Kérleli az állatot, ahogy tovább csalja a távolságot kettejük között. *
* A templomban való olvasgatás után nyugodt szívvel sétál keresztül a tisztáson. Szeret itt a fűben járni, kellemes emlékek fűzik ehhez a helyhez. Még így, hogy hó lepi el a tájat, így is van néhány zöldellő szálacska, ami lankadatlan utat tör felfelé, hogy megmutassa, milyen szép tud lenni ez a hely nyáron. Gondolataiba feledkezve sétál, amikor meglát egy, a hóban szomorúan sántikáló őzgidát. Láthatóan nem tud a lábára lépni, húzza, fájdalmat okoz neki. Egyből megindul, és szinte elsodorja az eddig észre se vett, a tájba szinte teljesen beleillő és rejtőzködő lánykát. *
- Bocsánatot kérek. * Súgja oda, ahogy lassít a tempóján, mert nem akarja megijeszteni az állatot, de muszáj, hogy megközelítse. * Csak semmi hirtelen mozdulat, azzal elijesztheti. Segíteni szeretnék neki.
* Emeli fel a kezét Alymeidha irányába, jelezve neki, hogy maradjon ott, ahol van. Kissé megrogyasztott lábakkal, lassan halad az állat irányába, az őz felé is kinyújtja a tenyerét, mintha csak ezzel a mozdulattal maradásra bírhatná. *
- Nyugalom, kisöreg. Nyugalom. * Próbálja csitítani az állatot, akinek nagyra kerekedik a szeme, láthatóan menekülne, de ahogy leteszi a lábát, panaszosan felsír, amibe beleszorul Drameiloten szíve. *
- Engedd, hogy segítsek. * Kérleli az állatot, ahogy tovább csalja a távolságot kettejük között. *
8359. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2021-01-11 19:47:34
Üzenet elküldve: 2021-01-11 19:47:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Első nap a városban//
*Aly egyáltalán nem biztos benne, hogy jó irányba tart. Ugyan szerinte épp arra fordult le, amerre a gnóm mondta, az apróság olyan furcsán ejtette a szavakat, hogy a félvér egy kicsit elbizonytalanodott abban, jól értelmezte egyáltalán a hallottakat. Arról nem is beszélve, hogy idefelé jövet egy teremtett lélekkel sem találkozott. Egy ideig azzal nyugtatta magát, hogy bizonyára a hideg idő miatt nem jár errefelé senki, de mi van, ha egyszerűen csak távolodik a lakott területektől?
Lassan, bizonytalanul éri el a tisztás közepét, ahonnan viszont már felsejlik egy település sziluettje, s a magasodó épületek láttán fel is szakad belőle egy halk, megkönnyebbült sóhaj. Ez lesz az első alkalom, hogy városban jár, igazán kíváncsi rá, valóban olyan különleges és izgalmas-e, mint ahogy azt már oly sokszor hallotta egykori közössége tagjaitól. Arthenior, még ha nem is érdekes annyira, mint várja, a szülőhelyétől bizonyára sokkal jobb hely, ezen megállapításhoz még csak közelebb sem kell mennie.
Hirtelen neszre lesz figyelmes maga mögött, tekintetét egyből a zaj irányába is kapja. Reméli, hogy csak valami madár vagy őz, igazán szomorú lenne, ha épp a cél előtt mészárolná le valami unatkozó bandita.*
*Aly egyáltalán nem biztos benne, hogy jó irányba tart. Ugyan szerinte épp arra fordult le, amerre a gnóm mondta, az apróság olyan furcsán ejtette a szavakat, hogy a félvér egy kicsit elbizonytalanodott abban, jól értelmezte egyáltalán a hallottakat. Arról nem is beszélve, hogy idefelé jövet egy teremtett lélekkel sem találkozott. Egy ideig azzal nyugtatta magát, hogy bizonyára a hideg idő miatt nem jár errefelé senki, de mi van, ha egyszerűen csak távolodik a lakott területektől?
Lassan, bizonytalanul éri el a tisztás közepét, ahonnan viszont már felsejlik egy település sziluettje, s a magasodó épületek láttán fel is szakad belőle egy halk, megkönnyebbült sóhaj. Ez lesz az első alkalom, hogy városban jár, igazán kíváncsi rá, valóban olyan különleges és izgalmas-e, mint ahogy azt már oly sokszor hallotta egykori közössége tagjaitól. Arthenior, még ha nem is érdekes annyira, mint várja, a szülőhelyétől bizonyára sokkal jobb hely, ezen megállapításhoz még csak közelebb sem kell mennie.
Hirtelen neszre lesz figyelmes maga mögött, tekintetét egyből a zaj irányába is kapja. Reméli, hogy csak valami madár vagy őz, igazán szomorú lenne, ha épp a cél előtt mészárolná le valami unatkozó bandita.*
8358. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2021-01-10 00:13:09
Üzenet elküldve: 2021-01-10 00:13:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Lóháton Artheniorba//
*Ahogy sejtette, Maydeleine nem kíván a szükségesnél többet mutatkozni a nővel, ami a körülményeket ismerve valóban ésszerű döntés. Yath tehát hamarosan magára lesz utalva, ezúttal senki nem mondja meg neki, mit tegyen. Még sincs kétségbe esve, elvégre ismerős számára ez a terep. A hosszú évtizedek alatt volt alkalma elsajátítani a legkülönfélébb praktikákat, amellyel nőként könnyű szerrel az ujjai köré csavarhatja az ellenkező nem büszke képviselőit. Tehetsége talán most sem fogja cserben hagyni.
A tisztáson ő maga is lelassít, ha kell, meg is áll.*
- Ó, nagyon köszönöm.
*Veszi el a felé nyújtott erszényt. Nem is gondolt arra, hogy kap a háztól némi aranyat, így nyilván ő maga is készült az útra. Elvégre ha eszik és iszik, azt a saját kényelme miatt teszi, így valamiért alapnak gondolta, hogy saját tárcából oldja meg ezeket. De így, hogy még némi fedezetet is kap a mulatásra, még inkább kiváltságosnak és különlegesnek érzi magát. Valóban nagyon fontos lehet a Sellőnek ez a jövőbeni kapcsolat.*
- Igen, volt már szerencsém a Kalmárhoz, ne aggódj, remekül eligazodom a városban.
*Mosolyog a nőre, biztosítva, hogy Artheniorban nem kell aggódnia érte. Megfordult ő már pár fogadóban.*
- Rendben. Számíthatsz rám három nap múlva, a Pegazusban.
*Adja határozott beleegyezését a tervbe, miközben lova lépteit Mayhez igazítja.
Izgatott, zöld fényben csillogó szemeit pedig az előttük elterülő városra emeli.*
~Üdv újra, Arthenior...~
*Ahogy sejtette, Maydeleine nem kíván a szükségesnél többet mutatkozni a nővel, ami a körülményeket ismerve valóban ésszerű döntés. Yath tehát hamarosan magára lesz utalva, ezúttal senki nem mondja meg neki, mit tegyen. Még sincs kétségbe esve, elvégre ismerős számára ez a terep. A hosszú évtizedek alatt volt alkalma elsajátítani a legkülönfélébb praktikákat, amellyel nőként könnyű szerrel az ujjai köré csavarhatja az ellenkező nem büszke képviselőit. Tehetsége talán most sem fogja cserben hagyni.
A tisztáson ő maga is lelassít, ha kell, meg is áll.*
- Ó, nagyon köszönöm.
*Veszi el a felé nyújtott erszényt. Nem is gondolt arra, hogy kap a háztól némi aranyat, így nyilván ő maga is készült az útra. Elvégre ha eszik és iszik, azt a saját kényelme miatt teszi, így valamiért alapnak gondolta, hogy saját tárcából oldja meg ezeket. De így, hogy még némi fedezetet is kap a mulatásra, még inkább kiváltságosnak és különlegesnek érzi magát. Valóban nagyon fontos lehet a Sellőnek ez a jövőbeni kapcsolat.*
- Igen, volt már szerencsém a Kalmárhoz, ne aggódj, remekül eligazodom a városban.
*Mosolyog a nőre, biztosítva, hogy Artheniorban nem kell aggódnia érte. Megfordult ő már pár fogadóban.*
- Rendben. Számíthatsz rám három nap múlva, a Pegazusban.
*Adja határozott beleegyezését a tervbe, miközben lova lépteit Mayhez igazítja.
Izgatott, zöld fényben csillogó szemeit pedig az előttük elterülő városra emeli.*
~Üdv újra, Arthenior...~
8357. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2021-01-06 17:58:00
Üzenet elküldve: 2021-01-06 17:58:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 126
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 126
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza Artheniorba//
*Roth épp Miniorból tart Artheniorba.
~De jó is volt a méhészetben segédkezni. Cseppet sem gondoltam volna, hogy ennyire érdekfeszítő tevékenység.~
Emlékezik az elmúlt pár hatra, menet közben.
~Fogalmam sincs már miért indultam el délnek, de jót tett az a néhány hat tevés-vevés az öreg méhésznél. Megígértem neki, hogy majd egyszer még meglátogatom és akkor mélyebben elmerülünk a mesterség fortélyaiban.~
Mosoly ül az arcára, amint ezeket gondolja és kabátját szorosabban összefogja a szíjával, gallérját pedig felemeli, hogy jobban eltakarja az amúgy is gyolcsba bugyolált nyakát ebben a hideg időben. Nem tart túl sokat az út, röpke egy és fél órát talán Roth tempójában. Arca ugyan nem látszik, de cseppet kipirul, mivel a bebugyoláltság tart némi testmeleget a ruháján kívül. Kezeit zsebre vágja és úgy bandukol vissza a levegő városába.
Az úton mindig halad valaki, hol egyik irányba, hol másikba, akikkel összeakad a tekintete azoknak int köszönésképp, még ha nem is ismeri őket. Nagy bizonyossággal nem ismeri azokat, de bebugyolált teste, főleg a feje, olykor fejcsóválásokat vonz magára. Ám ezzel vajmi keveset törődik, hiszen más hozzá van szokva, ahhoz átlátszó bőre van és inkább csóválják a fejüket azon, hogy valaki ennyire fázik, mintsem elborzadjanak teste látványától.
A szántásokat, amelyek kopár feldúlt földhántásokként mutatkoznak, felváltja Arthenior látványa, annak is a tisztása, amely mintha fikarcnyit sem törődne az idővel, itt mindig minden olyan varázslatos.
Megpihen egy hosszabb időre, hogy körbe tekintsen és magába szívja ezt a gyönyörű látvány. Igaz a hideg időre való tekintettel, nem ül le, csak lassú sétába kezd, hogy lélekben is hátrahagyja a hosszú gyalog utat és Arthenior varázslatos védelmező erejének az oltalmába kerüljön.
A tisztás magasba nyúló törzsének lombozata most kopár, de cseppet sem felejti, lelki szemei előtt felidézi a csodás vulkánok havának melegét és azt a nyugalmat, amelyet egyébként most sugároz magából a tisztás.
~Beszív és kifúj... Jajj, te eszement, ezt melegben kell így csinálni.~ Korholja magát és a mellkasához rántja jobb kezét fájdalmában, ahogy a jeges idő szinte belékarmol a tüdejébe. Erre sem kell több neki és gyorsan szedi a lábát, hogy eljusson a fogadóba vagy talál egy jószívű valakit a polgárnegyedben, aki kiadna neki egy szobát éjszakára.*
*Roth épp Miniorból tart Artheniorba.
~De jó is volt a méhészetben segédkezni. Cseppet sem gondoltam volna, hogy ennyire érdekfeszítő tevékenység.~
Emlékezik az elmúlt pár hatra, menet közben.
~Fogalmam sincs már miért indultam el délnek, de jót tett az a néhány hat tevés-vevés az öreg méhésznél. Megígértem neki, hogy majd egyszer még meglátogatom és akkor mélyebben elmerülünk a mesterség fortélyaiban.~
Mosoly ül az arcára, amint ezeket gondolja és kabátját szorosabban összefogja a szíjával, gallérját pedig felemeli, hogy jobban eltakarja az amúgy is gyolcsba bugyolált nyakát ebben a hideg időben. Nem tart túl sokat az út, röpke egy és fél órát talán Roth tempójában. Arca ugyan nem látszik, de cseppet kipirul, mivel a bebugyoláltság tart némi testmeleget a ruháján kívül. Kezeit zsebre vágja és úgy bandukol vissza a levegő városába.
Az úton mindig halad valaki, hol egyik irányba, hol másikba, akikkel összeakad a tekintete azoknak int köszönésképp, még ha nem is ismeri őket. Nagy bizonyossággal nem ismeri azokat, de bebugyolált teste, főleg a feje, olykor fejcsóválásokat vonz magára. Ám ezzel vajmi keveset törődik, hiszen más hozzá van szokva, ahhoz átlátszó bőre van és inkább csóválják a fejüket azon, hogy valaki ennyire fázik, mintsem elborzadjanak teste látványától.
A szántásokat, amelyek kopár feldúlt földhántásokként mutatkoznak, felváltja Arthenior látványa, annak is a tisztása, amely mintha fikarcnyit sem törődne az idővel, itt mindig minden olyan varázslatos.
Megpihen egy hosszabb időre, hogy körbe tekintsen és magába szívja ezt a gyönyörű látvány. Igaz a hideg időre való tekintettel, nem ül le, csak lassú sétába kezd, hogy lélekben is hátrahagyja a hosszú gyalog utat és Arthenior varázslatos védelmező erejének az oltalmába kerüljön.
A tisztás magasba nyúló törzsének lombozata most kopár, de cseppet sem felejti, lelki szemei előtt felidézi a csodás vulkánok havának melegét és azt a nyugalmat, amelyet egyébként most sugároz magából a tisztás.
~Beszív és kifúj... Jajj, te eszement, ezt melegben kell így csinálni.~ Korholja magát és a mellkasához rántja jobb kezét fájdalmában, ahogy a jeges idő szinte belékarmol a tüdejébe. Erre sem kell több neki és gyorsan szedi a lábát, hogy eljusson a fogadóba vagy talál egy jószívű valakit a polgárnegyedben, aki kiadna neki egy szobát éjszakára.*
8356. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2021-01-04 20:56:18
Üzenet elküldve: 2021-01-04 20:56:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
* Frekderkun újdonsült állatkáját kivezeti az erdőszéli tisztásra. A fura nevű lovag már el is tervezte, hogy a kecskéből kinyert tejből szegényeknek fog adni. Néha azért majd ő is iszik belőle, mert nem veti meg a nedűt. Le heveredik a földre úgy, hogy a jószágát jól lássa. Az állat szelíden legelészik, míg az állattartó lovag elbóbiskol. Mikor felriad hálát ad istenének, hogy még nem terelték el a kecskéjét. *
~ Azt a mindenit! Egy kicsit pihenek a fűben és máris elnyom az álom? Biztosan öregszem. ~
* Ezzel most már tényleg hazafele veszi az útirányt. *
~ Azt a mindenit! Egy kicsit pihenek a fűben és máris elnyom az álom? Biztosan öregszem. ~
* Ezzel most már tényleg hazafele veszi az útirányt. *
8355. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2021-01-04 09:42:29
Üzenet elküldve: 2021-01-04 09:42:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Végül elér a tisztáshoz, ahol a város határa található. Átkelve a szántókon kanyargó karavánösvényen, most már egy ideig biztosan nem fogja elhagyni Artheniort. Útja átvezet a tisztáson, ahonnan a piac felé kanyarodik. Reméli, hogy megtalálja egykori üzlettársát, akivel már jó ideje nem találkozott. Fel kell, hogy elevenítse régi kapcsolatait, ahhoz, hogy kedvenc időtöltésének áldozhasson, az alkímiának. Tervei szerint komolyabb kísérletekbe szeretne belefogni, ami nem kevés anyagi erőforrást fog felemészteni. Ebből viszont a későbbiekben még profitálhat akár, s nem csak ő, hanem üzlettársa is, már ha sikerül megegyezniük.*
8354. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2021-01-02 22:31:36
Üzenet elküldve: 2021-01-02 22:31:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
* Későre jár. A nap már épp eltűnni készül a látóhatáron, amikor a törpe elhagyja a várost. Amire szüksége volt és amit a pénze engedett, azt beszerezte. De egy pillanatig sem szeretne tovább maradni. Jobb szereti a vadont, ott nagyobb biztonságban érzi magát, mint egy, az emberektől nyüzsgő városban. A tisztás sem köti le túlzottan. Csak annyi időre áll meg, míg kortyol egyet a kulacsából, majd sietősre fogja és bőszen megindul, hogy mihamarább elérje célját.*
8353. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2021-01-01 13:52:21
Üzenet elküldve: 2021-01-01 13:52:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Lóháton Artheniorba//
*A kuncogást hallva egy kicsit elszégyelli magát, de hát nem tud kilépni a saját bőréből, neki is vannak gyengeségei és olyan dolgai, amelyek már régi berögződéseket őriznek. Jó példa erre az undor a bogaraktól és a csúszómászóktól, nem mintha valaha ártottak volna neki. Úgy veszi észre, a felvázolt karakter ismerősen hat a nőnél, amit nem is csodál. Náluk is akad az ilyen típusú hölgyeményből elég. Ahogy elhagyják a szántókat, lassan ismét bokrosabb és erdősebb táj veszi át a helyét, amit a sárkánylégy igazán lelkesen és érdeklődve fogad. Le is száll, néhány ágra, úgy kell megtorpanjanak néhány alkalommal, nehogy elveszítsék a kíváncsi állatot.*
-Nem sokára odaérünk, már csak egy tisztás és kezdődnek az utcák. Igen. *Biccent a nő kérdésére, hogy mindjárt az elején már szét is válnak. Egyrészt tartani szeretné magát az elgondoláshoz, másrészt, már menne a könyvtárba, mert van néhány betanult dolog, amelyek még nincsenek a megfelelő helyen a fejében. Reméli, hogy a könyvekben megtalálja azokat az összekötő tényeket, amelyek magyarázatot adnak a varázslat összefüggéseire.*
-Mielőtt elfelejtem. Szeretnék egy kis ellátmányt adni neked. A kezdeti költségek fedezésére, csak, hogy fenntartsuk a látszatot. *Kacsint a nőre, közben átad egy erszényt.*
-Jártál már a Kalmárban? Tudod merre találod? *Jut eszébe a kérdés, mert nem bizonyos benne, hogy a nő járt már a város azon részén. Nem szeretné úgy elengedni, hogy nem talál a megadott helyre.*
-Három nap múlva találkozzunk a Pegazus fogadóban. Remélhetőleg ott nem ismernek minket, de csulyában gyere. A pultnál fogok ülni, akkor szeretném meghallgatni, hogy meddig jutottál. *Közli a nővel, három napnak elégnek kell lennie arra, hogy legalább kifürkéssze, hol tevékenykednek a kereskedők és egy próbát tegyen vagy kipuhatolja mennyire fogékonyak.*
-Megegyeztünk? *Vált lassabb tempóra, miközben áthaladnak az ösvényen, a sárkánylégy pedig ismét elfoglalja a helyét a nyereg hátsó részén.*
A hozzászólás írója (Maydeleine Rhywayers) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.01.01 13:53:43
*A kuncogást hallva egy kicsit elszégyelli magát, de hát nem tud kilépni a saját bőréből, neki is vannak gyengeségei és olyan dolgai, amelyek már régi berögződéseket őriznek. Jó példa erre az undor a bogaraktól és a csúszómászóktól, nem mintha valaha ártottak volna neki. Úgy veszi észre, a felvázolt karakter ismerősen hat a nőnél, amit nem is csodál. Náluk is akad az ilyen típusú hölgyeményből elég. Ahogy elhagyják a szántókat, lassan ismét bokrosabb és erdősebb táj veszi át a helyét, amit a sárkánylégy igazán lelkesen és érdeklődve fogad. Le is száll, néhány ágra, úgy kell megtorpanjanak néhány alkalommal, nehogy elveszítsék a kíváncsi állatot.*
-Nem sokára odaérünk, már csak egy tisztás és kezdődnek az utcák. Igen. *Biccent a nő kérdésére, hogy mindjárt az elején már szét is válnak. Egyrészt tartani szeretné magát az elgondoláshoz, másrészt, már menne a könyvtárba, mert van néhány betanult dolog, amelyek még nincsenek a megfelelő helyen a fejében. Reméli, hogy a könyvekben megtalálja azokat az összekötő tényeket, amelyek magyarázatot adnak a varázslat összefüggéseire.*
-Mielőtt elfelejtem. Szeretnék egy kis ellátmányt adni neked. A kezdeti költségek fedezésére, csak, hogy fenntartsuk a látszatot. *Kacsint a nőre, közben átad egy erszényt.*
-Jártál már a Kalmárban? Tudod merre találod? *Jut eszébe a kérdés, mert nem bizonyos benne, hogy a nő járt már a város azon részén. Nem szeretné úgy elengedni, hogy nem talál a megadott helyre.*
-Három nap múlva találkozzunk a Pegazus fogadóban. Remélhetőleg ott nem ismernek minket, de csulyában gyere. A pultnál fogok ülni, akkor szeretném meghallgatni, hogy meddig jutottál. *Közli a nővel, három napnak elégnek kell lennie arra, hogy legalább kifürkéssze, hol tevékenykednek a kereskedők és egy próbát tegyen vagy kipuhatolja mennyire fogékonyak.*
-Megegyeztünk? *Vált lassabb tempóra, miközben áthaladnak az ösvényen, a sárkánylégy pedig ismét elfoglalja a helyét a nyereg hátsó részén.*
A hozzászólás írója (Maydeleine Rhywayers) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.01.01 13:53:43
8352. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-12-21 17:34:59
Üzenet elküldve: 2020-12-21 17:34:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Északnak //
*Graril örömmel nyugtázza, hogy Arja szívesen gyakorol vele. Bár mag a férfi sem gyakorlott kardforgató, legalábbis abban az értelemben, hogy eddig egy kivételével soha nem ölt embert. Az az egy is csak részeg volt, telve bánattal, és keserűséggel. Megváltás volt számára a halál. A férfi is megérzi azt, amit a lány. Az ősz tovaszállt, és átadta a helyét a télnek. A férfi csak remélni tudja, hogy a Kalmárban már pattog a finom, meleg tűz, és ki tudja, talán valaki tököt is sütött, vagy gesztenyét, és van forral bor is. Erről álmodozik, amikor a lány szava megzavarja. Némán megsarkantyúzza a lovát, és elindul Arja után.*
*Graril örömmel nyugtázza, hogy Arja szívesen gyakorol vele. Bár mag a férfi sem gyakorlott kardforgató, legalábbis abban az értelemben, hogy eddig egy kivételével soha nem ölt embert. Az az egy is csak részeg volt, telve bánattal, és keserűséggel. Megváltás volt számára a halál. A férfi is megérzi azt, amit a lány. Az ősz tovaszállt, és átadta a helyét a télnek. A férfi csak remélni tudja, hogy a Kalmárban már pattog a finom, meleg tűz, és ki tudja, talán valaki tököt is sütött, vagy gesztenyét, és van forral bor is. Erről álmodozik, amikor a lány szava megzavarja. Némán megsarkantyúzza a lovát, és elindul Arja után.*
8351. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-12-20 19:25:28
Üzenet elküldve: 2020-12-20 19:25:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
// Északnak //
- Rendben van! *nevet Grarilra a lány a gyakorlás felajánlására. Az ennivaló hamar elfogy, azután pedig Arja vágtára fogja.
Végre odaérnek az Artheniori folyón átívelő kis kőhídhoz, ami a déli Szántók felől vezet a városba.
A kör alakú tisztás fái magasan törnek az égbe, a fű pedig a tisztás közepén lévő kis dombon szinte olyan zöld, mint kora tavasszal. Arthenior varázslata.
A lány nyakában lógó Szem talizmán szeme felpattan néhány pillanatra, ahogy Arja újra a tisztásra lép. Csendben lépdel át a mágikus nyugalmat árasztó helyen Colonel hátán, elgondolkozva.
A két hat alatt, amíg távol volt, véget ért az ősz. A tél végérvényesen átvette az uralmat a város felett.*
- Menjünk! *hajtja meg újra a lovát. Minél előbb a Kalmárba akar érni.*
- Rendben van! *nevet Grarilra a lány a gyakorlás felajánlására. Az ennivaló hamar elfogy, azután pedig Arja vágtára fogja.
Végre odaérnek az Artheniori folyón átívelő kis kőhídhoz, ami a déli Szántók felől vezet a városba.
A kör alakú tisztás fái magasan törnek az égbe, a fű pedig a tisztás közepén lévő kis dombon szinte olyan zöld, mint kora tavasszal. Arthenior varázslata.
A lány nyakában lógó Szem talizmán szeme felpattan néhány pillanatra, ahogy Arja újra a tisztásra lép. Csendben lépdel át a mágikus nyugalmat árasztó helyen Colonel hátán, elgondolkozva.
A két hat alatt, amíg távol volt, véget ért az ősz. A tél végérvényesen átvette az uralmat a város felett.*
- Menjünk! *hajtja meg újra a lovát. Minél előbb a Kalmárba akar érni.*
8350. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-12-18 22:58:51
Üzenet elküldve: 2020-12-18 22:58:51
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Szelíd
//Álomfűz//
*A nap hűvös sugarai ippeg, hogy átderengenek a hatalmas fák sorjának lombjai között. Harmatra pirkad, az ezúttal néptelen rétet gyöngyök módjára pettyezi a fény.
A Nawanthiri által ültetett fa pedig kihajt. S nem csak, hogy kihajt, de vaskos törzset ereszt, melyből ágak százai szaladnak szerteszét egy szempillantás alatt. A fűz magasra nő, élénkzöldben pompázó ágai pedig sátor módjára kerítik körbe a fatörzset, oltalmazó falakként őrizve az esetlegesen betévedőket.*
*A nap hűvös sugarai ippeg, hogy átderengenek a hatalmas fák sorjának lombjai között. Harmatra pirkad, az ezúttal néptelen rétet gyöngyök módjára pettyezi a fény.
A Nawanthiri által ültetett fa pedig kihajt. S nem csak, hogy kihajt, de vaskos törzset ereszt, melyből ágak százai szaladnak szerteszét egy szempillantás alatt. A fűz magasra nő, élénkzöldben pompázó ágai pedig sátor módjára kerítik körbe a fatörzset, oltalmazó falakként őrizve az esetlegesen betévedőket.*
8349. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-12-03 18:14:18
Üzenet elküldve: 2020-12-03 18:14:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Úton a birtokra//
- Ha sötétedésre elérjük, akkor jó. Este már hideg van nagyon mostanság.* Jegyzi meg. Hátasa elegáns lépdel mellette. Az is élvezi, hogy most már mozoghat egy kicsit. Elgroon is szívesen kipróbálná, hogy új lova Paripa mennyit bír. Csak sajnos a városban ez nem lehetséges, mert baleset veszélyes.*
- Valóban? El is hiszem, hogy ő ezt nem díjazza. Nem járja, hogy egy hölgy egyedül utazzék. Nem mellesleg én is örülök, hogy nem egyedül kell utaznom. Ezért is döntöttem úgy, hogy magával tartok ma és nem később megyek.* Egyedül sokkal unalmasabb lett volna az utazás. Na meg ott lett volna annak a lehetősége is, hogy esetleg eltéved valami oknál fogva. Viszont így biztosan nem fog eltévedni és még egy kicsit beszélgethetnek is a hosszú út során. A város utcáit viszonylag hamar maguk mögött hagyják.*
- Ha ön mondja, akkor biztosan úgy is van. Én nem ismerem ezt a vidéket. Kétszer mentem eddig keresztül a Szántóföldeken. A kikötőbe menet, majd aztán vissza.* Feleli, miközben mellette léptett lovával.*
- Esetleg lenne kedve egy kis vágtára, ha nyílt terepre érünk? Lovam már kicsit izgága, de ha nem szeretné, hát én nem kardoskodok.* Nem szeretné semmire sem kényszeríteni a hölgyet.*
- Ha sötétedésre elérjük, akkor jó. Este már hideg van nagyon mostanság.* Jegyzi meg. Hátasa elegáns lépdel mellette. Az is élvezi, hogy most már mozoghat egy kicsit. Elgroon is szívesen kipróbálná, hogy új lova Paripa mennyit bír. Csak sajnos a városban ez nem lehetséges, mert baleset veszélyes.*
- Valóban? El is hiszem, hogy ő ezt nem díjazza. Nem járja, hogy egy hölgy egyedül utazzék. Nem mellesleg én is örülök, hogy nem egyedül kell utaznom. Ezért is döntöttem úgy, hogy magával tartok ma és nem később megyek.* Egyedül sokkal unalmasabb lett volna az utazás. Na meg ott lett volna annak a lehetősége is, hogy esetleg eltéved valami oknál fogva. Viszont így biztosan nem fog eltévedni és még egy kicsit beszélgethetnek is a hosszú út során. A város utcáit viszonylag hamar maguk mögött hagyják.*
- Ha ön mondja, akkor biztosan úgy is van. Én nem ismerem ezt a vidéket. Kétszer mentem eddig keresztül a Szántóföldeken. A kikötőbe menet, majd aztán vissza.* Feleli, miközben mellette léptett lovával.*
- Esetleg lenne kedve egy kis vágtára, ha nyílt terepre érünk? Lovam már kicsit izgága, de ha nem szeretné, hát én nem kardoskodok.* Nem szeretné semmire sem kényszeríteni a hölgyet.*
8348. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-12-03 10:31:53
Üzenet elküldve: 2020-12-03 10:31:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Úton a birtokra//
- Ha tempósan haladunk, akkor úgy becsülöm, valamikor délután, de még alkonyat előtt jócskán. Meglátjuk.
*Hű lova, Cafka hátán ülve mutatja az utat Elgroonnak, miután elhagyják a Kalmárt. Bár szíve szerint gyorsan haladna ebben a csípős hidegben, a városban azért csak nem kellene vágtatnia a járókelők között.*
- Tudja, gyakran szoktam mostanában egyedül utazni az ügyes-bajos dolgaim után, habár ezt a fivérem nem díjazza túlzottan. Voltaképpen örülök, hogy most az egyszer akad társaságom.
*Sokszor eljátszott már a gondolattal, hogy valóban kellene fogadnia maga mellé testőr gyanánt valakit, de nem fűlik a foga hozzá, hogy valaki éjjel-nappal a sarkában legyen. Közben, ha a férfi vele tart még, nyugodalmas tempóban átcaplat a városon, míg végül az erdőszéli tisztásra nem érnek. Kicsit megkönnyebbül, hogy újból maga mögött hagyhatja Artheniort.*
- Erre visz az utunk, a szántóföldek felé. Szerintem erre a legbiztonságosabb, és nem mellesleg a leggyorsabb, ha a tharg birtokokra akarunk eljutni.
*S ha Elgroonnak nincs egyéb ellenvetése, úgy halad tovább, át a tisztáson, hogy majd a szántókon folytathassák útjukat.*
- Ha tempósan haladunk, akkor úgy becsülöm, valamikor délután, de még alkonyat előtt jócskán. Meglátjuk.
*Hű lova, Cafka hátán ülve mutatja az utat Elgroonnak, miután elhagyják a Kalmárt. Bár szíve szerint gyorsan haladna ebben a csípős hidegben, a városban azért csak nem kellene vágtatnia a járókelők között.*
- Tudja, gyakran szoktam mostanában egyedül utazni az ügyes-bajos dolgaim után, habár ezt a fivérem nem díjazza túlzottan. Voltaképpen örülök, hogy most az egyszer akad társaságom.
*Sokszor eljátszott már a gondolattal, hogy valóban kellene fogadnia maga mellé testőr gyanánt valakit, de nem fűlik a foga hozzá, hogy valaki éjjel-nappal a sarkában legyen. Közben, ha a férfi vele tart még, nyugodalmas tempóban átcaplat a városon, míg végül az erdőszéli tisztásra nem érnek. Kicsit megkönnyebbül, hogy újból maga mögött hagyhatja Artheniort.*
- Erre visz az utunk, a szántóföldek felé. Szerintem erre a legbiztonságosabb, és nem mellesleg a leggyorsabb, ha a tharg birtokokra akarunk eljutni.
*S ha Elgroonnak nincs egyéb ellenvetése, úgy halad tovább, át a tisztáson, hogy majd a szántókon folytathassák útjukat.*
8347. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-12-02 21:35:18
Üzenet elküldve: 2020-12-02 21:35:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
*Mindössze a tisztáson tart némi pihenőt. Azért a sietős tempó mégis kifárasztotta kissé. Nem nagyon egyébként, jól bírja a megerőltető fizikai akadályokat, de azért egy kis frissítő pihenés mégis jól esik. Már közel jár Artheniorhoz, gyakorlatilag ez már a városhoz tartozik. Innét igazából csak egy köpés a műhely. Folytatja is hát útját, hogy véghez tudja vinni, amit szeretne és amiért eljött.*
8346. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-11-30 11:18:13
Üzenet elküldve: 2020-11-30 11:18:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*A jó Erre doktorunk a tisztás felé csörtet a tavernánál guberált lóval. Harkron azóta biztos haza caplatott gyalog. Egyenes hátú szikár elf doktorunk megsarkantyúzza a jószágot és átvágtat vele a tisztáson ami kivezeti szépen a városból. Mindent eltett amit a kovácsműhelybe kapott a kufár asszonyságtól ami bizonygatja ott létét és a letétet amit szintúgy ott hagyott. Na már most még mindig nem praktizálhat mert ugye a kellékek beszerzés alatt. Diagnózist azt fel tud állítani no de kezelni még nem fog tudni nagyon semmit se eszközök híján. Sebaj. A kufárok majd beszerzik ami kell és akkor megnyit a rendelő.*
8345. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-11-29 17:40:04
Üzenet elküldve: 2020-11-29 17:40:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Másnapos szerenád//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*A nap egyre magasabbra kúszik az égen, sugarai pedig szinte teljes egészében beterítik a tisztást. Ez az éppen ott tartózkodó élővilágnak bizonyára nagy örömére válik, azt az egyet kivéve, akinek ebben a pillanatban pattannak fel szemei. Ez az illető heveny morgás közepette beletúr rőt üstökébe, majd hatalmas nehézségek árán ülő pozícióba tornázza magát.
Deront kínzó fejfájás gyötri - a mellette heverő üvegnek lehet valami köze ehhez - és mai első tevékenységének azt választja, hogy az összes istenre elátkozza a világító égitestet, amiért azt nem takarják felhők, ahogy az az évnek ezen szakaszában jogosan elvárható lenne. Kedélyesen kiköp oldalra, majd elkezd az üveg után keresgélni. Hamar meg is találja és újabb káromkodással konstatálja, hogy már alig lötyög valami az aljában. Az se lötyög már sokáig, tolvajunk fogja és kíméletlenül kivégzi kérdéses eredetű folyadékot tartalmazó tárolóeszközét, amit aztán begyakorolt mozdulattal hajít át válla fölött. Az undorító démonpisa, amit a helyiek pálinkának neveznek, irtózatos intenzitással égeti végig a férfi szervezetét, aki ezután megpróbálja álló helyzetbe küzdeni magát. Ez röpke öt perc alatt sikerül is, Deron pedig rendkívül büszke erre a teljesítményre.
Ránt egyet az övén és ez az a pillanat, amikor arcára rémület ül és hitetlenkedve kap oda, ahol szerinte kardjának kéne lennie. Újabb pár perc telik el, mire olyan szellemi állapotba jut, hogy emlékezzen, bizony kardjától még a tekintélyes városőrség fosztotta meg, hogy szakadna a nyakukba egy vödör szar. Ekkor azért eszébe jut, hogy a városőrség néhány tagja azóta kínok kínja között pusztult el, ez pedig a körülmények ellenére is igen jó kedvre deríti a tolvajt.
Ennek ellenére most már mindenképp orvosolnia kell a kard kérdéskörét. Az utóbbi időben igyekezett meglapulni, büntetése igen józanítóan hatott rá, mostanra azonban úgy érzi, elmúlt feje felől a veszély. Megpróbálja nagyjából meghatározni, hogy hol tartózkodik, végül némi töprengés után elindul abba az irányba, amerre a kovácsműhelyt sejti. Előtte azért még megszabadul gyomortartalmának egy jelentős részétől, de ezután már abszolút útra késznek érzi magát és kissé imbolyogva ugyan, de megteszi az első lépéseket.*
A hozzászólás írója (Deron Naharien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.11.29 19:43:56
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*A nap egyre magasabbra kúszik az égen, sugarai pedig szinte teljes egészében beterítik a tisztást. Ez az éppen ott tartózkodó élővilágnak bizonyára nagy örömére válik, azt az egyet kivéve, akinek ebben a pillanatban pattannak fel szemei. Ez az illető heveny morgás közepette beletúr rőt üstökébe, majd hatalmas nehézségek árán ülő pozícióba tornázza magát.
Deront kínzó fejfájás gyötri - a mellette heverő üvegnek lehet valami köze ehhez - és mai első tevékenységének azt választja, hogy az összes istenre elátkozza a világító égitestet, amiért azt nem takarják felhők, ahogy az az évnek ezen szakaszában jogosan elvárható lenne. Kedélyesen kiköp oldalra, majd elkezd az üveg után keresgélni. Hamar meg is találja és újabb káromkodással konstatálja, hogy már alig lötyög valami az aljában. Az se lötyög már sokáig, tolvajunk fogja és kíméletlenül kivégzi kérdéses eredetű folyadékot tartalmazó tárolóeszközét, amit aztán begyakorolt mozdulattal hajít át válla fölött. Az undorító démonpisa, amit a helyiek pálinkának neveznek, irtózatos intenzitással égeti végig a férfi szervezetét, aki ezután megpróbálja álló helyzetbe küzdeni magát. Ez röpke öt perc alatt sikerül is, Deron pedig rendkívül büszke erre a teljesítményre.
Ránt egyet az övén és ez az a pillanat, amikor arcára rémület ül és hitetlenkedve kap oda, ahol szerinte kardjának kéne lennie. Újabb pár perc telik el, mire olyan szellemi állapotba jut, hogy emlékezzen, bizony kardjától még a tekintélyes városőrség fosztotta meg, hogy szakadna a nyakukba egy vödör szar. Ekkor azért eszébe jut, hogy a városőrség néhány tagja azóta kínok kínja között pusztult el, ez pedig a körülmények ellenére is igen jó kedvre deríti a tolvajt.
Ennek ellenére most már mindenképp orvosolnia kell a kard kérdéskörét. Az utóbbi időben igyekezett meglapulni, büntetése igen józanítóan hatott rá, mostanra azonban úgy érzi, elmúlt feje felől a veszély. Megpróbálja nagyjából meghatározni, hogy hol tartózkodik, végül némi töprengés után elindul abba az irányba, amerre a kovácsműhelyt sejti. Előtte azért még megszabadul gyomortartalmának egy jelentős részétől, de ezután már abszolút útra késznek érzi magát és kissé imbolyogva ugyan, de megteszi az első lépéseket.*
A hozzászólás írója (Deron Naharien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.11.29 19:43:56
8344. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-11-29 10:53:04
Üzenet elküldve: 2020-11-29 10:53:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
//Álmok és csillagok//
//Zárás//
*Nawanthiri akkor veszi észre, hogy az álom és a valóság újra különvált, amikor felmerül benne a kérdés:*
~Mit mondok majd Ukromnak?~
*Amilyen drámát rendezett neki ma este, megértené, ha szürkebőrű magyarázatot várna a történtekre. Főleg arra, hogy miért nincs értelme gyógyítóhoz fordulni. Más gondok is vannak azonban, mert a városi élet sokkal bonyolultabb, mint az erdőlakó szerzeteseké. Például meg kell tanulnia bánni a férfiakkal. Aligha Razkalewa uram lesz az utolsó, aki az ő két drága mellét megkívánja, és bizonyára nem mindegyik áll majd meg a bámulásnál. Pénzt is kell szerezzen, mert amit otthonról hozott, nem tart örökké. De hogyan fogjon hozzá?*
~Végül is zenélni tudok... meg segíteni a bajbajutottakon.~
*Más kérdés, hogy a bajbajutottak akarnak-e majd segíteni őrajta.*
~Mondjuk a városőröket ezért fizetik. Azt hiszem...~
*A fenti, és a hozzájuk hasonló gondolatok ólmos lassúsággal hömpölyögnek előre a fejében - kimerítette az egész napos gyaloglás meg a harc a szörnnyel. Hogy valami hasznosat is végezzen, elkezd helyet keresni az álomfűznek. Olyan húsz lépésre a parttól, ahol a fák véget érnek, meg is találja. Előhúzza a görbe tőrét, és nekilát vele gödröt ásni.*
~Ki kéne találni, hogyan fogom bírni azt a sok mindent, ami a városban rámnehezül.~
*No igen, más dolog egy-két napra bemenni az erdőből a vásárba, és megint más minden nap, reggeltől estig a forgatagban élni, közben meg még szerzetesnek is maradni. Amikor a gödör már elég mélynek tűnik, előveszi a facsemetét, lehámozza róla a gyökereit borító zsákot, kicsit a földet is leveregeti róla.*
~Még mélyítek rajt.~
*Dönti el némi töprenkedéssel azután, hogy belepróbálta a gödörbe. Mire a nagyobbik hold a pályája csúcsára ér, Nawanthiri már a földet egyengeti az elültetett álomfűz körül. A kisebbik zsákjából kivett mély fatányérba vizet vesz a folyóból, és megöntözi vele.*
~Mikorra fog megnőni vajon? Tavasszal lehet, keresek egy varázslót, aki megnöveszti. Vagy egy vajákost. Ukromot meg el kéne kerülni, legalább amíg össze nem szedem magam. Sokat fog kérdezni, én meg nem mondhatok el neki semmit.~
*Még egyszer végignéz a környéken. A feketén csillogó hullámokon. A holdakon és a csillagokon. A ködbe burkolózó szántóföldeken. A hallgatag fákon. Az árnyakon a törzsek között. Ekkor veszi észre a kalapját, amit a küzdelem során a földre keveredett. Halványan elmosolyodik, odasétál hozzá, leporolja, fejére teszi. Aztán fogja a zsákjait, és az aranyló hold fényével a hátán elindul Arthenior felé.*
//Zárás//
*Nawanthiri akkor veszi észre, hogy az álom és a valóság újra különvált, amikor felmerül benne a kérdés:*
~Mit mondok majd Ukromnak?~
*Amilyen drámát rendezett neki ma este, megértené, ha szürkebőrű magyarázatot várna a történtekre. Főleg arra, hogy miért nincs értelme gyógyítóhoz fordulni. Más gondok is vannak azonban, mert a városi élet sokkal bonyolultabb, mint az erdőlakó szerzeteseké. Például meg kell tanulnia bánni a férfiakkal. Aligha Razkalewa uram lesz az utolsó, aki az ő két drága mellét megkívánja, és bizonyára nem mindegyik áll majd meg a bámulásnál. Pénzt is kell szerezzen, mert amit otthonról hozott, nem tart örökké. De hogyan fogjon hozzá?*
~Végül is zenélni tudok... meg segíteni a bajbajutottakon.~
*Más kérdés, hogy a bajbajutottak akarnak-e majd segíteni őrajta.*
~Mondjuk a városőröket ezért fizetik. Azt hiszem...~
*A fenti, és a hozzájuk hasonló gondolatok ólmos lassúsággal hömpölyögnek előre a fejében - kimerítette az egész napos gyaloglás meg a harc a szörnnyel. Hogy valami hasznosat is végezzen, elkezd helyet keresni az álomfűznek. Olyan húsz lépésre a parttól, ahol a fák véget érnek, meg is találja. Előhúzza a görbe tőrét, és nekilát vele gödröt ásni.*
~Ki kéne találni, hogyan fogom bírni azt a sok mindent, ami a városban rámnehezül.~
*No igen, más dolog egy-két napra bemenni az erdőből a vásárba, és megint más minden nap, reggeltől estig a forgatagban élni, közben meg még szerzetesnek is maradni. Amikor a gödör már elég mélynek tűnik, előveszi a facsemetét, lehámozza róla a gyökereit borító zsákot, kicsit a földet is leveregeti róla.*
~Még mélyítek rajt.~
*Dönti el némi töprenkedéssel azután, hogy belepróbálta a gödörbe. Mire a nagyobbik hold a pályája csúcsára ér, Nawanthiri már a földet egyengeti az elültetett álomfűz körül. A kisebbik zsákjából kivett mély fatányérba vizet vesz a folyóból, és megöntözi vele.*
~Mikorra fog megnőni vajon? Tavasszal lehet, keresek egy varázslót, aki megnöveszti. Vagy egy vajákost. Ukromot meg el kéne kerülni, legalább amíg össze nem szedem magam. Sokat fog kérdezni, én meg nem mondhatok el neki semmit.~
*Még egyszer végignéz a környéken. A feketén csillogó hullámokon. A holdakon és a csillagokon. A ködbe burkolózó szántóföldeken. A hallgatag fákon. Az árnyakon a törzsek között. Ekkor veszi észre a kalapját, amit a küzdelem során a földre keveredett. Halványan elmosolyodik, odasétál hozzá, leporolja, fejére teszi. Aztán fogja a zsákjait, és az aranyló hold fényével a hátán elindul Arthenior felé.*
8343. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-11-29 08:34:47
Üzenet elküldve: 2020-11-29 08:34:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
//Álmok és csillagok//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A szörny elfojt egy kuncogást, mikor Ukrom valamiféle rohamnak nézi az ő kifinomult táplálkozási rituáléját. Az árnyéktest vibrál az izgalomtól: vajon marad az ork, és akkor folytatódik az eddigi játék, vagy megy, és egy már jól ismert, másik játék veszi kezdetét közte és az áldozata között?
Nawanthiri megpróbál mosolyogni egy biztatót, hogy minden rendben lesz, de nem sikerül. Csak a mandulaszemei hunyorodnak el egy kicsit, alig venni észre a holdak fényében. Megszólalni nem tud, mert ahogy Ukrom nagy nehezen elhatározza magát, az árnyék szorítása egyre erősebb. Már tudja, melyik játék következik.
A lány magában számolja a szürkebőrű távolodó lépteit. A tizenötödiknél, amikor még visszafordul egy figyelmeztetésre, int neki, és valamit mond is hozzá megnyugtatásként. Persze, hogy nem fog itt maradni. A harminckettedik lépésnél óvatosan leteszi maga mellé a teherhordó rudat. A rém úgy tapad rá, mintha az élete múlna rajta, pedig mind a ketten tudják, hogy halhatatlan. Ukrom léptei valahol az ötvenedik táján vesznek bele a folyó zúgásába.
A rémálom és a valóság közti hártya feloldódik: a szerzetes fürgén felnyúl kétoldalt, a tenyereit nekifeszíti a szörny arc nélküli arcának, és derékból előredől vele. Nawanthirishardipandra iszonyú hördüléssel vágódik hanyatt, de már kulcsolná is össze a bokáit a lány hátán. Mielőtt célt érne, a szerzetes belevágja a könyökét a szörny combjába, a másik kezével pedig az arcába markol és rá is támaszkodik. Amíg az árnyék próbálja a fejét kiszabadítani, a lány a térdével földnek nyomja azt a lábat, amelyikbe belekönyökölt. A rém elkezd alatta vergődni, hogy ledobja, miközben minden erejével próbálja lefejteni a fejéről a szerzetes kezét. Amaz befeszíti az alkarját Nawanthirishardipandra álla alá, aztán lassan elkezdi a szörny torkába tolni. Közben a másik kezével átfog a szörny arcáról a tarkójára, és feszíti a fejét előre. A rém a szabad kezével kirántja a szeget a nyakának nyomódó alkarvédőből, hogy beledöfje a lány hónaljába. A szerzetes mindkét kezével a szeget tartó karra veti magát, nekifordítja a szeget az árny fejének, majd a teljes súlyával ránehezedve elkezdi feléje tolni. Az árny megpróbálja a szabadon maradt lábával mindkettejüket megemelni, de gyenge hozzá. A másik lábát a lány térde szilárdan lenntartja a földön. A szeg hegye egyre közeledik a szörny arctalan koponyájához, és bele is fúródna - ám a szerzetes váratlanul megáll a mozdulat közben.*
- Neked semmi nem szent, igaz?
~Csak te...~
- Meg foglak ölni.
~Nem ez lesz az első...~
*A lány egy pillanatra elgondolkodik. A szemei ravaszdin összeszűkülnek.*
- Akkor ma máshogy csinálom!
*A saját álmában senkit nem érhet baj. Ha tudja, hogy álmodik, bármit megtehet, egyedül felébrednie nem szabad. A szerzetes kitekeri a szörny kezéből a szeget. Feláll, visszacsatolja az alkarvédőjét, és mintha csak az őszi holdakban szeretne gyönyörködni, lesétál a folyóhoz. Nawanthirishardipandra értetlenül, de azért óvatosan követi. A hullámok gyengéden simogatják a partot a lábaik előtt. A nagyobbik hold kelet felé aranyba vonja a vizet az artheniori híd alatt, a másik hold ezüstben ragyog a nyugati égen. A szerzetes lassan megfordul, tűnődve maga elé mered a földre. Aztán egy mozdulattal megragadja a szörnyet, hosszában kettészakítja, mintha csak fekete bársony lenne, és a darabokat a lábához illeszti árnyéknak, igazodva a holdak állásához.
Borzalmas sikoltás hallatszik: fém sír így a fémen. Az árnyékok félelmetes gyorsasággal megindulnak felfelé a szerzetes lábain, hogy a száján keresztül kihúzzák a szívét. A szerzetes megvárja, míg az árnyak a nyakáig érnek, aztán ügyesen a feje köré tekeri őket, olyasforma, arcot takaró fejfedőt formálva belőlük, mint a sivatagi nomádoké. Újabb fémes sikoly.
Az árnyékkendő megszorul a szerzetes fején. Egyszerre bőr, szövet, polip és óriáskígyó, attól függően, épp melyik csillag hunyorog rá a számtalanból. Minden erejét latba veti, hogy a lány koponyáját darabokra törje. Áldozata annyit tesz, hogy behunyja a szemét, széles terpeszbe helyezkedik, lábait berogyasztja, hogy a combjai derékszögben legyenek a vádlijaival, a kezeit pedig úgy tartja maga előtt, mintha az óriási, képzeletbeli hasán nyugtatná őket. Csak a folyó zúgása, és az árnyék anyagának halk, erőlködő pattanásai hangzanak hosszú percekig. A szerzetes arcvonásai apránként kivehetővé válnak az egyre feszülő, egyre vékonyodó árnyékszövet alatt, míg végül teljesen eggyé válik a bőrével. A lány ekkor kinyitja a szemeit: fehérjei világítanak az árnyékfekete arcán. Ezután felegyenesedik, letérdel a folyó mellé, kezébe vizet merít, és nekilát mosakodni. Az arca nemsokára ugyanolyan napbarnított, mint lenni szokott, a sötét hullámokon pedig ott úszik egy nagy, ében tintacsepp.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A szörny elfojt egy kuncogást, mikor Ukrom valamiféle rohamnak nézi az ő kifinomult táplálkozási rituáléját. Az árnyéktest vibrál az izgalomtól: vajon marad az ork, és akkor folytatódik az eddigi játék, vagy megy, és egy már jól ismert, másik játék veszi kezdetét közte és az áldozata között?
Nawanthiri megpróbál mosolyogni egy biztatót, hogy minden rendben lesz, de nem sikerül. Csak a mandulaszemei hunyorodnak el egy kicsit, alig venni észre a holdak fényében. Megszólalni nem tud, mert ahogy Ukrom nagy nehezen elhatározza magát, az árnyék szorítása egyre erősebb. Már tudja, melyik játék következik.
A lány magában számolja a szürkebőrű távolodó lépteit. A tizenötödiknél, amikor még visszafordul egy figyelmeztetésre, int neki, és valamit mond is hozzá megnyugtatásként. Persze, hogy nem fog itt maradni. A harminckettedik lépésnél óvatosan leteszi maga mellé a teherhordó rudat. A rém úgy tapad rá, mintha az élete múlna rajta, pedig mind a ketten tudják, hogy halhatatlan. Ukrom léptei valahol az ötvenedik táján vesznek bele a folyó zúgásába.
A rémálom és a valóság közti hártya feloldódik: a szerzetes fürgén felnyúl kétoldalt, a tenyereit nekifeszíti a szörny arc nélküli arcának, és derékból előredől vele. Nawanthirishardipandra iszonyú hördüléssel vágódik hanyatt, de már kulcsolná is össze a bokáit a lány hátán. Mielőtt célt érne, a szerzetes belevágja a könyökét a szörny combjába, a másik kezével pedig az arcába markol és rá is támaszkodik. Amíg az árnyék próbálja a fejét kiszabadítani, a lány a térdével földnek nyomja azt a lábat, amelyikbe belekönyökölt. A rém elkezd alatta vergődni, hogy ledobja, miközben minden erejével próbálja lefejteni a fejéről a szerzetes kezét. Amaz befeszíti az alkarját Nawanthirishardipandra álla alá, aztán lassan elkezdi a szörny torkába tolni. Közben a másik kezével átfog a szörny arcáról a tarkójára, és feszíti a fejét előre. A rém a szabad kezével kirántja a szeget a nyakának nyomódó alkarvédőből, hogy beledöfje a lány hónaljába. A szerzetes mindkét kezével a szeget tartó karra veti magát, nekifordítja a szeget az árny fejének, majd a teljes súlyával ránehezedve elkezdi feléje tolni. Az árny megpróbálja a szabadon maradt lábával mindkettejüket megemelni, de gyenge hozzá. A másik lábát a lány térde szilárdan lenntartja a földön. A szeg hegye egyre közeledik a szörny arctalan koponyájához, és bele is fúródna - ám a szerzetes váratlanul megáll a mozdulat közben.*
- Neked semmi nem szent, igaz?
~Csak te...~
- Meg foglak ölni.
~Nem ez lesz az első...~
*A lány egy pillanatra elgondolkodik. A szemei ravaszdin összeszűkülnek.*
- Akkor ma máshogy csinálom!
*A saját álmában senkit nem érhet baj. Ha tudja, hogy álmodik, bármit megtehet, egyedül felébrednie nem szabad. A szerzetes kitekeri a szörny kezéből a szeget. Feláll, visszacsatolja az alkarvédőjét, és mintha csak az őszi holdakban szeretne gyönyörködni, lesétál a folyóhoz. Nawanthirishardipandra értetlenül, de azért óvatosan követi. A hullámok gyengéden simogatják a partot a lábaik előtt. A nagyobbik hold kelet felé aranyba vonja a vizet az artheniori híd alatt, a másik hold ezüstben ragyog a nyugati égen. A szerzetes lassan megfordul, tűnődve maga elé mered a földre. Aztán egy mozdulattal megragadja a szörnyet, hosszában kettészakítja, mintha csak fekete bársony lenne, és a darabokat a lábához illeszti árnyéknak, igazodva a holdak állásához.
Borzalmas sikoltás hallatszik: fém sír így a fémen. Az árnyékok félelmetes gyorsasággal megindulnak felfelé a szerzetes lábain, hogy a száján keresztül kihúzzák a szívét. A szerzetes megvárja, míg az árnyak a nyakáig érnek, aztán ügyesen a feje köré tekeri őket, olyasforma, arcot takaró fejfedőt formálva belőlük, mint a sivatagi nomádoké. Újabb fémes sikoly.
Az árnyékkendő megszorul a szerzetes fején. Egyszerre bőr, szövet, polip és óriáskígyó, attól függően, épp melyik csillag hunyorog rá a számtalanból. Minden erejét latba veti, hogy a lány koponyáját darabokra törje. Áldozata annyit tesz, hogy behunyja a szemét, széles terpeszbe helyezkedik, lábait berogyasztja, hogy a combjai derékszögben legyenek a vádlijaival, a kezeit pedig úgy tartja maga előtt, mintha az óriási, képzeletbeli hasán nyugtatná őket. Csak a folyó zúgása, és az árnyék anyagának halk, erőlködő pattanásai hangzanak hosszú percekig. A szerzetes arcvonásai apránként kivehetővé válnak az egyre feszülő, egyre vékonyodó árnyékszövet alatt, míg végül teljesen eggyé válik a bőrével. A lány ekkor kinyitja a szemeit: fehérjei világítanak az árnyékfekete arcán. Ezután felegyenesedik, letérdel a folyó mellé, kezébe vizet merít, és nekilát mosakodni. Az arca nemsokára ugyanolyan napbarnított, mint lenni szokott, a sötét hullámokon pedig ott úszik egy nagy, ében tintacsepp.*
8342. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-11-28 17:53:02
Üzenet elküldve: 2020-11-28 17:53:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Álmok és csillagok//
*Átkozza magát, hogy más nem jut eszébe segítségként, ugyanis Nawanthiriri állapota most rosszabbodni is látszik. Ez nem egy kis fáradtság jele, ezt már ő is látja.*
- A francba is, rohamod van...! - *Mintha valami rémálom ülné meg amaz tekintetét. Ezt a rohamszerű állapotot az ork nem tudja a maga tudásával megállítani, és a realizálás, miszerint milyen messze vannak a várostól, kis híján agyonnyomja lelkét.*
~ El kell vinnem egy orvoshoz, rögtön! ~ *Már épp azon gondolkodik, mennyire ellenkezne, ha fölkapná két kézzel, és visszafelé kezdene sprintelni vele a fák közé, amikor meghallja a lány kérését. A tonnányi szikla húzza le a gyomrát. Nem hagyhatja így magára, látszólag az ájulás határán! Megőrült?! De nem úgy beszélt, mintha ez először fordult volna el vele. "Ha meditálok, elmúlik." Valami visszatérő borzalomról lehet szó, hogy így próbálja társa megnyugtatni őt. Ami azt jelenti, hogy lehet már tapasztalata ennek az akárminek az eltüntetéséről. Akármennyire is gyűlöli bevallani, valóban nem tud neki segíteni, tehát a legjobb az lenne, ha elfogadná a lány kérését. Semmi sem biztosítja, hogy időben el tudnának e egy szakértőhöz érni, és hogy az időben fel tudná e mérni a baját. De hogy ennyire megbízzon a lányban?
Nagyon sokáig vívódik önmagával. Rendkívüli nyomás üli meg arcát, tekintete összevissza járkál Nawanthiri és a körülötte lévő semmiség között. Mérhetetlenül ideges, látszólag mást is akarna mondani, de végül csak ennyi jön ki belőle:* - Holnap...Reggel...Vagy jövök! *Szűrődik ki fogain keresztül. Lassan kezd hátrálni, de mintha lábai ólomból lennének. Tekintetét nem veszi le társáról, és ő is kezdi kapkodva szedni a levegőt. Egy idétlen gondolat üli meg fejét, miszerint ennek a tökéletesen fordított helyzete egyszerűen egy tündérmese kezdete lenne. Már lassan tizenöt lépésnyire van a lánytól, mikor megint megszólal, hangját most nem takarva el semmi tettetett magabiztosság. Színtiszta aggodalom csepeg belőle.*
- Ne merj itt maradni! *Szívét a torkában érezve lassan a lánynak hátrafordul, majd a lehető leglassabb léptekkel elindul abba az irányba, amerre jöttek. Az összes istenségnek reménykedik, hogy nem hoz ezzel végzetes döntést.*
*Átkozza magát, hogy más nem jut eszébe segítségként, ugyanis Nawanthiriri állapota most rosszabbodni is látszik. Ez nem egy kis fáradtság jele, ezt már ő is látja.*
- A francba is, rohamod van...! - *Mintha valami rémálom ülné meg amaz tekintetét. Ezt a rohamszerű állapotot az ork nem tudja a maga tudásával megállítani, és a realizálás, miszerint milyen messze vannak a várostól, kis híján agyonnyomja lelkét.*
~ El kell vinnem egy orvoshoz, rögtön! ~ *Már épp azon gondolkodik, mennyire ellenkezne, ha fölkapná két kézzel, és visszafelé kezdene sprintelni vele a fák közé, amikor meghallja a lány kérését. A tonnányi szikla húzza le a gyomrát. Nem hagyhatja így magára, látszólag az ájulás határán! Megőrült?! De nem úgy beszélt, mintha ez először fordult volna el vele. "Ha meditálok, elmúlik." Valami visszatérő borzalomról lehet szó, hogy így próbálja társa megnyugtatni őt. Ami azt jelenti, hogy lehet már tapasztalata ennek az akárminek az eltüntetéséről. Akármennyire is gyűlöli bevallani, valóban nem tud neki segíteni, tehát a legjobb az lenne, ha elfogadná a lány kérését. Semmi sem biztosítja, hogy időben el tudnának e egy szakértőhöz érni, és hogy az időben fel tudná e mérni a baját. De hogy ennyire megbízzon a lányban?
Nagyon sokáig vívódik önmagával. Rendkívüli nyomás üli meg arcát, tekintete összevissza járkál Nawanthiri és a körülötte lévő semmiség között. Mérhetetlenül ideges, látszólag mást is akarna mondani, de végül csak ennyi jön ki belőle:* - Holnap...Reggel...Vagy jövök! *Szűrődik ki fogain keresztül. Lassan kezd hátrálni, de mintha lábai ólomból lennének. Tekintetét nem veszi le társáról, és ő is kezdi kapkodva szedni a levegőt. Egy idétlen gondolat üli meg fejét, miszerint ennek a tökéletesen fordított helyzete egyszerűen egy tündérmese kezdete lenne. Már lassan tizenöt lépésnyire van a lánytól, mikor megint megszólal, hangját most nem takarva el semmi tettetett magabiztosság. Színtiszta aggodalom csepeg belőle.*
- Ne merj itt maradni! *Szívét a torkában érezve lassan a lánynak hátrafordul, majd a lehető leglassabb léptekkel elindul abba az irányba, amerre jöttek. Az összes istenségnek reménykedik, hogy nem hoz ezzel végzetes döntést.*
8341. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-11-28 16:39:21
Üzenet elküldve: 2020-11-28 16:39:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
//Álmok és csillagok//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
~Szerintem be kéne vennünk az orkod harmadiknak...~
*Ahogy a szörny csókjai Nawanthiri füléig érnek, gyengéden harapdálni kezdi a fülkagylóját, a cimpájától haladva felfelé. Nem emberi fogai vannak, hiszen szája sincs: érzésre inkább több sornyi pengeéles lemez.*
~...a nyomorult csak arra vágyik, hogy valaki szeresse. Majd váltok vele csókot, mint a testvéreiddel. Aztán ha boldoggá tudod tenni, mielőtt felfalnák belülről a pókocskák, megajándékozlak.~
*Lassú mozdulattal magához szorítja a lányt a fenekénél fogva, megszorul a lábát átkaroló lába is.*
~Hét csendes, és hét mámoros éjszakával.~
*Újabb lehetetlen mosoly:*
~Mámor a vérgőz is. És még tudod, mi minden...~
*Nawanthiri mindeközben tágra zárt szemekkel mered Ukromra, lélegzete, szívverése, mint egy foglyul ejtett madáré.*
- Ebben... ebben nem tudsz segíteni! *rebegi kétségbeesetten* Menj vissza a fogadóba! Ha meditálok, elmúlik... kérlek...
~Húúú... szerelmem, ez nagyon jó!~
*A szörny a másik lábát is elemeli a földről, és a lány dereka köré kulcsolja, miközben földöntúli eleganciával feljebb helyezkedik. A csípője lágyan ringatózni kezd: előre, majd hátra. A keze, amelyik eddig a Nawanthiri fenekét szorította, most lány tarkóján pihen. Homlokát a homlokának dönti, kitakarva a csillagporos eget.*
~Ha elmondod neki, ki vagyok, megszeged a szerzetesfogadalmad - és csak én maradok neked ezen a világon! Micsoda dilemma, micsoda dilemma...~
*A lány egy végtelennek tűnő szívdobbanásig behunyja a szemét. Aztán erőnek erejével megint kinyitja, és a szabad kezével finoman megszorítja a szürkebőrűét. Még mindig érezni, hogy remeg.*
- Kérlek... menj vissza a fogadóba... *gyengéden leveszi a válláról Ukrom kezét, aztán ha reszketve, ujjról-ujjra is, de elengedi.*
- Muszáj... keresni foglak...
*Az arctalan rém eközben mozdulatlanná dermedve várja, mi lesz.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
~Szerintem be kéne vennünk az orkod harmadiknak...~
*Ahogy a szörny csókjai Nawanthiri füléig érnek, gyengéden harapdálni kezdi a fülkagylóját, a cimpájától haladva felfelé. Nem emberi fogai vannak, hiszen szája sincs: érzésre inkább több sornyi pengeéles lemez.*
~...a nyomorult csak arra vágyik, hogy valaki szeresse. Majd váltok vele csókot, mint a testvéreiddel. Aztán ha boldoggá tudod tenni, mielőtt felfalnák belülről a pókocskák, megajándékozlak.~
*Lassú mozdulattal magához szorítja a lányt a fenekénél fogva, megszorul a lábát átkaroló lába is.*
~Hét csendes, és hét mámoros éjszakával.~
*Újabb lehetetlen mosoly:*
~Mámor a vérgőz is. És még tudod, mi minden...~
*Nawanthiri mindeközben tágra zárt szemekkel mered Ukromra, lélegzete, szívverése, mint egy foglyul ejtett madáré.*
- Ebben... ebben nem tudsz segíteni! *rebegi kétségbeesetten* Menj vissza a fogadóba! Ha meditálok, elmúlik... kérlek...
~Húúú... szerelmem, ez nagyon jó!~
*A szörny a másik lábát is elemeli a földről, és a lány dereka köré kulcsolja, miközben földöntúli eleganciával feljebb helyezkedik. A csípője lágyan ringatózni kezd: előre, majd hátra. A keze, amelyik eddig a Nawanthiri fenekét szorította, most lány tarkóján pihen. Homlokát a homlokának dönti, kitakarva a csillagporos eget.*
~Ha elmondod neki, ki vagyok, megszeged a szerzetesfogadalmad - és csak én maradok neked ezen a világon! Micsoda dilemma, micsoda dilemma...~
*A lány egy végtelennek tűnő szívdobbanásig behunyja a szemét. Aztán erőnek erejével megint kinyitja, és a szabad kezével finoman megszorítja a szürkebőrűét. Még mindig érezni, hogy remeg.*
- Kérlek... menj vissza a fogadóba... *gyengéden leveszi a válláról Ukrom kezét, aztán ha reszketve, ujjról-ujjra is, de elengedi.*
- Muszáj... keresni foglak...
*Az arctalan rém eközben mozdulatlanná dermedve várja, mi lesz.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9568-9587