//Második szál//
//Nyárközépi piknik//
//Mágustusa - Gyülekezés//
*Valószínűleg ő az egyetlen, aki a versenyzők közül az édesanyjával érkezik, de nem bánja, főleg nem úgy, hogy hamar el is válnak egymástól.
Út közben amúgy sem beszéltek sokat, ahhoz már mind a ketten túl jól ismerik a másikat, hogy pontosan tudják, úgyis csak legutóbbi beszélgetésüket ismételnék meg kicsit más szavakkal újra meg újra, azt pedig Luninari eldöntötte már, hogy minden kétsége ellenére mindenképpen itt kell lennie, így valóban puszta szócséplés lett volna többször is körüljárni ugyanazt a témát.*
- Hát megjöttük. *jegyzi meg teljesen feleslegesen, amikor valóban megérkeznek, próbálva elűzni a rátörő rossz előérzetet. Amikor utoljára ezen a környéken járt, annak eddigi élete egyik legrosszabb napja lett a vége, most pedig a saját érdekében nagyon reméli, hogy nem lesz ebből hagyomány.*
- Hát meg. Sok sikert és érezd jól magadat! Utána találkozunk ott, ahol megbeszéltünk. *mondja neki biztató mosollyal Ea, miközben búcsúzóul átöleli, aztán amilyen gyorsan csak tud, igyekszik is belevegyülni a tömegbe.
Szándékosan nem nyújtotta hosszúra a búcsút, egyrészt mert alig várja, hogy az elmúlt napok és hatok után végre ő maga is szórakozhasson, esetleges jósolgathasson is kicsit annak, aki igényli, másrészt lányának is éreznie kell, hogy bár itt van vele és szurkol neki, innentől kezdve mégiscsak teljesen egyedül kell boldogulnia.
Ami azt illeti, ő pontosan ezt is érzi, és mérhetetlenül hálás amiért megúszta a búcsúzást ennél érzelgősebb jelenet nélkül, bár az igazat megvallva kicsit hosszabb ölelést sem bánt volna azért.
Mindenesetre a lehető leghatározottabb léptekkel indul el jelentkezni, hiszen innen már nem fordulhat vissza. Sokadszor is elismétli magában magában, hogy igazából nem sok vesztenivalója van. Úgy van vele, hogy akár elsők közt, vagy elsőnek kell elhagynia a versenyt, akár sikerül magához képest jó eredményt elérnie, az mindenképpen hasznos tapasztalat lesz a számára.
Az Artheniorban történtek meggyőzték arról, hogy bármikor eljöhet egy olyan pillanat, amikor tudását arra kell használnia, hogy akár magát, akár társait megvédelmezze, ehhez pedig nem árt, ha nem csak a kert végében gyakorol, könyveket és jegyzeteket olvas, hanem gyakorlatban is kipróbálja mindazt, amit eddig sikerült megtanulnia. Ha más mágusok ellen, annál jobb.
Éppen csak azt szeretné elkerülni, hogy elsőként hagyja el a versenyt, mert az azért olyan túl sok tapasztalattal mégsem gazdagítaná, de bízik benne, hogy a döntő pillanatokban képes lesz majd kellőképpen koncentrálni.
További sehová sem vezető tépelődés helyett mindenesetre inkább jó alaposan körbenéz.*
- Na jó, essünk túl rajta! *mondja aztán magának, amint megtalálja a sátrat, ahol jelentkezni kell.*
//Mágustusa - Nevezés//
*A jelentkezéssel nincs különösebb problémája, az unott képű gnóm és a kitöltendő űrlapok láttán majdnem el is neveti magát, annyira különös számára az egész, de hát nem kell sok idő, hogy felfogja azt, hogy mennyire másképpen élnek meg bizonyos dolgokat különböző halandók. Miközben ő jelenleg semmilyen izgalmasabb dolgot nem képes elképzelni, mint egy mágustusa, addig az őt fogadó hivatalnok számára mindez nyilván nem több, mint újabb unalmas munka. Annyiban mindenesetre öntudatlanul is nagy segítség neki a gnóm viselkedése, hogy emlékezteti rá, nem fog összeomlani a világ akkor sem, ha rosszul sikerülne számára a rá váró verseny, ráadásul a papírok kitöltögetése közben előjöhet gyakorlatias énje is, ami szintén segíti abban, hogy megnyugodjon kicsit.
Aztán elsétál az öltözőig, és ismét majdnem elneveti magát, amikor hasonló gnóm fogadja ott. Az értékeire vonatkozó űrlapot még gyorsabban tölti ki, hogy aztán nem sokkal később már egy tündér vegyen róla méretet, akinek nagyon megörül.
Még mindig nem tett le arról a gyerekkorában tanult babonáról, hogy a tündérek szerencsét hoznak, így mindenképpen jó előjelnek értelmezi azt, hogy ismét találkozhatott egyel. Ebben a hitében még sem az igazán ingatja meg, hogy biztosan a többi versenyző is találkozott a maga tündérével, hiszen, aki nem ismeri ezt a babonát, az nyilván nem is hihet benne, így pedig nem hozhat neki szerencsét.
Viszont mivel nem számított rá, hogy át kell majd öltöznie, a ruhákkal, ha nem is túl sokáig, de kicsit azért elbíbelődik a tündérlány társaságában.
Ide teljesen egyszerű, minden flancot és díszt, vagy akár egy merészebb kivágást nélkülöző fekete ruhában érkezett, direkt azért, hogyha esetleg kudarcot vallana, legalább azért nem neveti ki majd senki, hogy mindehhez még túl is cicomázta magát.
Egyedül csillagot formázó fülbevalóit vette fel, amire rá lehet fogni, hogy díszes, de ez pedig jó eséllyel csak közvetlen közelről látszik.
Végül ezüst színű ruhákat választ, nem abból a csillogó, inkább a sápadtabb, kissé talán szürkésebb fajtából, ami legjobban emlékezteti őt a hold színére, bár meglehet inkább csak hangulatában, mint úgy, hogy valóban pont ugyanolyan színük lenne, mint a holdnak. Mégiscsak a holdmágiát képviseli elsősorban ezen a versenyen, ez által pedig magát a holdat, így elég furán érezné magát más színű öltözékben.
Végül ing, nadrág és hozzá tartozó csizma mellett dönt, amire úgy húzza rá a nadrágot, hogy abból csak a csizma orra és sarka látszódjon ki. Az ing ugyan kicsit talán bő, a nadrág viszont leginkább kényelmes, ahogyan a csizma is az. A talárok, köpenyek és szoknyák ugyan jobban tetszenek neki, mégis fontosnak tartja, hogy olyan ruhát viseljen, amiben könnyedén és kényelmesen mozoghat, legalábbis a szabad mozgásban egyáltalán nem akadályozza, és nem utolsó sorban kevés az esélye arra, hogy beleakadjon velük bármibe.*
- Hálásan köszönöm a segítségedet! *hajol meg mosolyogva a tündér felé, majd mire azt hiszi, hogy most már nincs hátra még több papír odakint, amikor majdnem megérkezik, még a kezébe nyomnak egyet, amin a tiltott varázslatok listája található. Átolvassa és természetesen alá is írja ezt is.
Bármennyire is komoly a helyzet, és visszavonhatatlan, ahogyan aztán ott áll immár a többi mágus előtt, majdnem elneveti magát az újabb, reméli, hogy most már tényleg utolsó papírok láttán, de aztán elég hamar visszanyeri minden komolyságát, mivel ezeknek a kitöltésével rendesen meggyűlik a baja. Nagyon át kell gondolnia, hiszen, ha rossz varázslatokat választ, kiejtheti saját magát már a verseny legelején. Persze más kérdés, hogy nem is nagyon tudhatja előre, hogy mi a rossz varászalt, és mi a jó, ellenfeleit nem ismeri, a pálya ugyanúgy jelenthet számára előnyt is és hátrányt is, mégis megpróbál előre gondolkodni amennyire lehetséges, bármennyire is nehéznek tartja jelen helyzetben a dolgot.
Végül két varázslatot be sem ír, amit eredetileg használni akart, és két másikat jelöl be helyettük.
Ezek után már tényleg nincs más hátra, beáll a sorba a saját tolláért, közben pedig tekintete óhatatlanul is megakad Maydeleineon, akit magassága miatt akkor sem tudna eltéveszteni, ha nem pont vele szerencsétlenkedne éppen az egyik öreg mágus, talán nem csak az ő tekintetét vonzva oda.*
- Szia! *szalad ki a száján ösztönösen is, bár lehet nem pont most kellene őt zavarnia, de hát megörül neki, még akkor is, ha lehet inkább félnie kellene tőle, mint nagyon veszélyes ellenféltől.*
- Örülök, hogy látlak. *mondja neki mosolyogva, és tényleg örül, egy részről mert így már nem érzi teljesen egyedül magát, más részről hálás is neki, hiszen nélküle minden bizonnyal itt sem lenne éppen most.
Már csak abban reménykedik, hogy az öröm kölcsönös, és nem tényleg pont a lehető legrosszabb pillanatot sikerült kiválasztania arra, hogy köszönjön neki.*