Kikötő - Vámház
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 6 (101. - 114. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:

114. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2020-02-20 16:04:37
 ÚJ
>Shanneira Dalnareon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Üzleti ügy//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Shanneira szemmel tartja ugyan a közeledő patkányokat, tekintete azonban egyre többször kúszik Zammiriára és a kereskedőre. Pontosan nem tudja persze, miféle pergament is vizsgálnak és bár kicsit kíváncsi ugyan, tisztában van vele, hogy semmi köze hozzá, így a későbbiekben sem fog rákérdezni. Egy jó zsoldos ugyanis nem kíváncsiskodik.
Szótlanul figyeli, ahogyan a mélységi megvizsgálja a jószágokat alaposabban, hozzászólni persze nem nagyon tud, hisz nem ért az ilyesmikhez, no meg nem is nagyon akar. Mikor azonban szóba kerül a lovak ára, akaratlanul is szóra nyílik szája az enyhe döbbenettől, hozzá pedig szemöldöke is felugrik.*
-Azt a kurva...
*Hangot ugyan nem ad ki, a szavakat azonban jól láthatóan formálja, így bárki leolvashatja, aki épp figyeli őt.
Amúgy könnyen lehet, hogy nem is olyan nagy összeg ez egy hátasért, Shan finoman szólva sincs képben a lópiaccal, legfeljebb kölcsönzött paripákat ült meg, mindenesetre kíváncsian várja Zamm véleményét a dologról. Elég szép állatok azért, el tudná viselni, ha munka közben ilyeneken lovagolhatna.*


113. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2020-02-18 20:02:12
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Daidalos)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 667
OOC üzenetek: 189

Játékstílus: Szelíd

//Üzleti ügy//

*A Vámház védelmére úgy tűnik az épkézláb "mesterembereket" fogták be. A járókelőnek álcázott megfigyelők tisztes távra megállnak, és még Dreyia nyíltan feléjük forduló körömpiszkálására sem ugranak, mint azt az ember néhány haramiától várná.
A lókupec kicsit lebiggyeszti a száját, de aztán a jelszó híján csak hátramegy kotorászni. Visszafelé pedig egy pergamen darabbal és egy erszénnyel jön.*
-Mondta, hogy jönni fognak ma.
*A pergamenről kiderül, hogy két darab, ám kicsit rongyos mindkét fele. Az egyiken pecsét, és rúnák, melyek a "Féledect" feliratot adják ki. Legalább saját kezével pingálhatta, már ahogy kinéz abból ez derül ki. Felette már szebb rúnákkal szerepel az, hogy a Patkányok építőanyag szállítását vállalják a vevő kívánalmait a lehető legjobban igyekezve teljesíteni. Vélhetően azért az igazság kicsit messze van ettől, ahogyan az egész külalak is egy hiteles elismervényétől, de legalább valami foganatja lehet ennek is itt a Kikötőben. A másik papírhoz a kupec szenet vesz elő.*
-Van listájuk, vagy írjam?
*Kérdezi ismét az eddig megszokott lelkesedésmentes és elnyűtt hangon. Aztán oldalra pillant a lovakra.*
-Természetesen jó egészségnek örvendenek. Különleges jószágok. Látnak éjjel is.
*Aztán rátér az árra.*
-Darabja hatszáz. Nemesi vér.
*Hangsúlyozza ki ismét, hogy hiába nem a legnagyobb csatalovakat láthatják, különleges portékát kínál.*


112. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2020-02-16 16:21:24
 ÚJ
>Dreyia Linkelstar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 239
OOC üzenetek: 12

Játékstílus: Megfontolt

//Üzleti ügy//

*Amint végez az első lóval, ami meglepően egészségesnek tűnik, noha alaposabban nem ér rá megnézni. Hisz a háta mögött pár rágcsáló közeledik, és nem tenne jót az életben maradásuknak, ha a lovakra figyelne. Zammi kérdésére pontosabban kérdő jelzésére igyekszik tömören válaszolni.*
- Első látásra egészségesnek tűnik, a patája sem sérült vagy fertőzött. Vélhetően a másik három is hasonló állapotban van. Ez meglepett erősen.
*Néz a kereskedőre, majd 180 fokos fordulattal a feléjük ólálkodó Patkányokra néz, miközben a körme alól piszkálja ki a tőrével az ott nem lévő koszt. Shanre néz, aki szintén, észrevette a feléjük sasszézó alakokat, de még ő sem tett semmi felesleges mozdulatot. Bár Dreyia körömpiszkálása lehet, hogy okozhat némi bonyodalmat. A kufár érezhetően ideges, bár Dreyia nem hiszi, hogy a triójuk miatt, inkább a patkányoktól számít némi simogatásra. Bár ez most nem áll fent hisz épp hozzájuk érkeztek, némi üzleti ajánlattal. Pontosabban az ő megkeresésük miatt vannak itt. Így mosolyogva figyeli az alakokat, mert a harc jelenleg csak veszteség lenne mindkét félnek. *



111. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2020-02-16 10:51:26
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Üzleti ügy//

*A kufár arckifejezése eléggé beszédes, nem csodálná, ha éppen Feledict pingálta volna ki az arcát. Dreyia felé pillant kérdőn, mi a véleménye a hátasról, mivel maga felületesebben vizsgálta csak meg a kiszemelt példányt, inkább testfelépítését, a keze alatt érzett izomzatot. Shanra is néz, ha jelezni kívánna, bár lehet, hogy az ő figyelme most egészen máshová koncentrál. Aztán a férfihoz fordul vissza, mikor a jelszót kéri, s közelebb jön, amiből kifolyólag irányában még éberebbé válik, észben tartva, hogy tőre hol lapul, és ösztönösen, ám nem ellenségesen keres nála is fegyvert. A kérdés miatt ezúttal az ő arca komorul el. Neki semmi ilyen információt nem adott át a konyhasegéd, és ha ezen múlik bármi is, nem lesz hálás érte, bárki a felelős. Halemier tekintetét követi futólag, hogy lássa, kiktől tart, de aztán figyelme leginkább megint a kufáré lesz. Hangja nem veszít szívélyes puhaságából, egy halvány mosoly is visszasejlik az arcára.*
- Sajnálom, jelszóval nem szolgálhatok. De ami azt illeti, nem is őt keresem, hanem magát. A Sellőházból érkeztem. Gondolom, tudja, miről van szó…
*Kérdőn vonja fel szemöldökét. Kezd hozzászokni a gondolathoz, hogy tetemes pénzmennyiséget kell itt hagynia egy idegennél, s kizárja a lehetőséget, hogy véletlen szerencse érjen valakit, akire illik a leírás, ezért tévedésből kapja meg az összeget. Függetlenül attól, hogy Dreyia miképp „válaszol”, érdeklődik a másik üzlet felől is, ujjaival beletúr a fekete sörénybe.*
- Egyébként mennyit kér a lovakért?
*Szerencsére nincsen kényszerben, inkább váratlan lehetőségnek tekinti a vásárt. Shan egy kicsit jobban a háttérbe simul most számára, de biztos benne, hogy Dreyiával együtt jól végzi a dolgát.*


110. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2020-02-15 15:06:37
 ÚJ
>Shanneira Dalnareon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Üzleti ügy//

*Úgy tűnik Zamm nem tervezi elhessegetni a kupecet, így Shan tiszteletben tartva a döntést, abbahagyja a fenyegető markolatpaskolgatást. Miközben főnöke a lovakat simogatja ő is jobban megnézi az állatokat. Szépek, ez kétségtelen, s kicsit emlékeztetik a gyerekkori paripájára, amit még az apjától kapott. Nagyon nyugodt ló volt, a fivéreit viszont ki nem állhatta, az egyiket egyszer faron is harapta. Jó fej egy jószág volt, kár, hogy nem lehetett közöttük sokáig.
Figyelme nosztalgiázása közben nem lankad, fél füllel hallgatja ugyan, mit is beszél a kereskedővel a mélységi, de leginkább a közeledő alakokat mustrálja. Nem tűnik úgy egyelőre, hogy kardot akarnának rántani, így a zsoldos a fürkészésen kívül mást nem tesz, csak tesz egy lépést Zammiria felé. Közel akar lenni arra az esetre, ha a kis csoport mégiscsak a támadás mellett döntene, illetve ha valamiért esetleg a kupec agresszívan lépne fel. Noha ez utóbbit nem tartja valószínűnek, fő az elővigyázatosság, errefelé valahogy soha senki nem az, aminek látszik.*


109. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2020-02-13 19:45:53
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Daidalos)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 667
OOC üzenetek: 189

Játékstílus: Szelíd

//Üzleti ügy//

*Az árus már majdnem megörül magának, hogy sikerül ma vevőket szereznie, mikor Zammiria Feledict iránt érdeklődik.*
-A lovakat csak szabadon! És a nevem Halemier.
*Szól, mielőtt még olyan arcot vágna, mint akit minimum gyomorszájon rúgtak.*
-Ismerem.
*Mormogja sötéten, míg fél szemmel a lovakat ellenőrző másik sötételfet figyeli, aki tőrét előhúzva ellenőrzi a lovat. Shan, aki ekkor talán a legéberebb a környéken észre is veheti, hogy hirtelen megfeleződik néhány eddig csak látszólag semmi komolyabb dologgal nem foglalkozó alak és a kis csapat közötti távolság, melyet néhány csendes és jól irányzott lépéssel tesznek meg a tér megfigyelői. Azonban acél nem villan, a tetők is üresnek tűnnek, ahogy azt Dreyia is megállapíthatja a ló ellenőrzése előtt és után is. A lovak kifejezetten nyugodtak, fogaik külsejükkel ellentétben meglepően fehérek, patkóik pedig rendesen helyükön vannak, alatta a paták is rendben vannak, noha itt-ott kopottasak. A lovak szőre selymesen csillanó ében fekete. Szemük pedig hasonló színben játszik, de értelmesen, céltudatosan néznek ide-oda. Az árus folytatja.*
-Meg kell kérdeznem, hogy tudnak-e egy bizonyos jelszót?
*Megy közelebb kissé susmorogva a kis csapat vezéréhez.*
-Illetve milyen ügyben keresik a nevezett üzletembert?
*Szinte suttogva köpi oda az utolsó titulust, mintha tényleg kedve lenne kiköpni, ám szeme a téren járőröző álruhás patkányokra villan közvetlen ezután, és láthatóan meg is gondolja magát. Inkább csak fél kezével kinyul a legközelebbi ló nyakát paskolgatni, és várja a választ.*

A hozzászólást Mátrix (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2020.02.16 13:22:53, a következő indokkal:
Lovak információinak bővítése



108. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2020-02-12 16:46:32
 ÚJ
>Dreyia Linkelstar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 239
OOC üzenetek: 12

Játékstílus: Megfontolt

//Üzleti ügy//

*Zammi csendessége nem lepi meg, biztos, hogy a nőnek is eszébe jutott már ez a lehetőség. De eddig még nem kellett ilyesmihez folyamodnia. Ahogy haladnak az utcán, egyre ritkulnak a városlakók, noha élet van de hogy azok jó eséllyel a Patkányokhoz tartoznak, az biztos. Hisz a Vámházat ők vették kezelésbe, ezt a kikötőben mindenki tudja, még az is aki csak pár hat óta él a környéken. Aki meg nem, annak valószínű sosem lesz dolga velük. Csak ha kirabolják, vagy megölik. A Vámház körül egyre növekvő feszültséget, egy lókupec zajongása töri meg. A férfit jól helyben hagyhatták, hisz az arca színesebb, mint egy térkép. Valószínű át tervezte verni a Patkányokat, ezen kicsit felvidul, hogy vannak még ostoba emberek a világon. A szövege, amivel a lovait árulja, elég hervasztó. Ahogy halad a helyes kifejezésektől, az egyre kínosabbakká Dreyia elmosolyodik. Zammi szemei is megakadnak a lovakon, bár Dreyia eddig nem sűrűn látott fekete szemű hátast. Shan reakciója és kedve teljesen helyesnek látszik, bár a szomorú tény hogy jó eséllyel ehhez a balekhoz jöttek. Dreyia jelezné Shannak, hogy ne zavarja el a vélhetően halálra rémített üzletkötőt, de Zammi megszólítja a kufárt. Amíg a főnöke a kereskedővel cseveg a lovakról, addig Dreyia az utcát és a tetőket figyeli. Noha a város alatt van csatorna, itt kevés valószínűséget lát abban, hogy a föld alól támadnának. Amint az utcán álló, ülő és gyakorlatilag őket bámuló egyedek arcát memorizálta, hisz később jól jöhet, egy alvilági ki kicsoda összeállításánál. Még akkor is ha akadnak a lézengők közt kikötői lakosok, és tengerészek is. Visszafordulva a kereskedő és Zammi felé lép, noha nem készül semmire, de ha a férfi kicsit is trükközik, ő minimum belehal a dologba. De egyelőre csak figyel minden érzékével, amit csak az esetleges veszélyforrásokra tud fordítani. Lehet hogy paranoiás, de nem azért maradt életben, mert megbízik pár tolvajban. Amint a kereskedő bólint Zammi kérésére, a szélső lóhoz lép, továbbra is úgy hogy lássa a főnökét, és az utcát. A kezét először a ló orra elé tartja, majd finoman végig simít azon. Csendes nyugtató szavakat suttog, a ló fülébe miközben ellenőrzi a ló szemét, fülét és a fogait is. Majd a hozzá közelebb eső láb térdhajlatára teszi a kezét, amit egy patkoló kovácstól lesett el. Ha ló felemeli a lábát, lassan előhúzza a tőrét, és a koszt megkapargatja a ló patáján. Ellenőrizve hogy a ló lába illetve az egészsége hogy is áll. Ezzel gyorsan végez, majd visszaáll a helyére.*



107. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2020-02-12 14:55:05
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Üzleti ügy//

*Egyetértőn bólint Dreyia szavaira, elsikkadni viszont egyáltalán nem akarja hagyni a dolgot. Örül a kezdeményezésnek, hisz egyfelől érdeklődést, mondhatni, egyfajta kötődést vagy elhivatottságot jelez, másfelől mindenképpen gazdagabb ötletkészletet eredményez, ha mindenki beleteszi a magáét. Az új épület terve valójában nem az első szándék szerint született, ám ennek részletei további kérdések híján egyelőre homályban maradnak.
Enyhe, nyugtalan bizsergést érez a megnövekedett figyelem súlya alatt, tudva, hogy merre tartanak és mi célból, ám ettől nem válik bizonytalanabbá járása, csupán ébersége növekszik. Bízik társaiban és a meghívás kimondatlan ígéretében, hogy a bejutás nem lesz különösebben nehéz. Persze ez még csak az út fele. Kényelmes tempóban közelít a lókupechez, s megáll a közelében. Enyhe mosolya eleinte udvariasan távolságtartó, de szélesedik a döccenő szavakon, ám gúny nélkül, mint akiben rokonszenvet ébresztettek. A lemondó testtartásba kerülő férfiról tekintete a szokatlan lovakra siklik, hogy szemügyre vegye őket. Tulajdonképpen tetszenek neki a sötét színek.*
- Titokzatosak, akár a holdtalan éjszaka. Szabad?
*Emeli bal kezét lassan, ha megengedik neki, hogy óvatosan, kerülve a hirtelen mozdulatokat megközelítse az egyik hátast, és ha az állat nem ijed meg, megsimogassa a nyakát. Bármely akadályoztatás esetén ezen tervéről letesz. Ugyan nem lovat vásárolni jött, de elférne néhány az istállóban az emberei számára, ezért nem sajnál némi plusz időt rászánni, hogy megnézze őket.*
- Hogyan szólíthatom?
*Fordul figyelme lágyan a férfira, játékos tekintete a szemeit keresi, kerülve a csúnya sérülések nyomát.*
- Tudja *ha a nevet megkapja, akkor mindjárt be is illeszti ide*, keresek valakit. Ismer egy bizonyos... Feledictet? Az ő iránymutatása alapján jöttem ide.
*Az instrukciók ellenére nem fog egy pénzes zsákot csak úgy valakinek a kezébe nyomni, szeretné megkapni, amiért fizet, és az nem csupán az "építési engedély".*


106. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2020-02-12 13:45:34
 ÚJ
>Shanneira Dalnareon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Üzleti ügy//

*Shan érdekesnek találja az új fogadó építésének tervét, noha ha a sötételf helyében lenne, biztosan nem akarna még egyet építeni a Kikötőben, szerinte épp elég az a kettő, ami van. Na persze nem véletlen, hogy ő zsoldos lett és nem valami kereskedő, nem nagyon ért az ilyesmikhez, bár kétségtelen, az alkimista műhelyt kiváló ötletnek találja. A mélységi szavaira tehát csak bólogat szemei eközben a köpenyes lézengőket pásztázzák. Valahogy sohasem volt nagy rajongója a Patkányoknak, egy kicsit sem bízik a fajtájukban, s nyilván ezen véleményén Zammiria is osztozhat, hiszen nem véletlen, hogy fegyveres kísérettel érkezett ide.
A kupec szavait hallva szemöldöke homloka közepére szalad először, kevés bénább lóvásárlásra sarkalló dumát hallott már. Ahogy pedig a fickó mondandója végéhez ér a zsoldos megpróbálja elfojtani feltörni készülő nevetését, gyorsan rá is harap alsó ajkára.
Szeme sarkából főnökére pillant, s ha úgy találja, hogy nem érdekli őt ez a remek üzlet, akkor Shan finoman, figyelmeztetően kezével végigsimít kardja markolatán, rámosolyog szélesen a fickóra, s fejével biccent neki, hogy lépjen le.*


105. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2020-02-11 19:52:37
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Daidalos)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 667
OOC üzenetek: 189

Játékstílus: Szelíd

//Üzleti ügy//

*A Vámház környéke így a nap ezen szakában élettel teli. A környéken kereskedők viszik még portékáikat kihasználva a fényesebb órákat a mai napból, illetve árusok árulnak ezt-azt. Még friss hal is van. A Vámház közvetlen közelében azonban valahogy csendesebb a nyüzsgés, valahogy több a köpönyeges lézengő, és több a szempár, ami ugyan csak pillanatokra, de a három erre sétáló nőre szegeződik véletlenszerű ritmusban. Mintha a feszült béke szigete lenne ez. Céljukat hamar ki is szúrhatják. Közvetlenül a Vámház mellett álldogál egy lókupec három makulátlanul fekete lóval, melyeknek nem csak szembogara, de teljes szeme fekete. Olyanok, mint az éjszaka, ritka teremtés. A kereskedő vézna, foghíjas, s arcán jókora lilás-zöld monokli-nap van leáldozóban. Ránézésre tartozhatott valakinek. Ki is szúrja az arra lézengőket.*
-Hölgyeim, ezek a nemes éjparipák csak most, csak önöknek itt mind eladók!
*Kezdi hirdetni az árut.*
-Nincs még egy olyan ló, ami jobban menne kegyed... *Itt kicsit megtorpan. Végül aztán faramucin vágja ki magát a helyzetből.*
-Hajához...
*Mormogja el a végét Zammiriára nézve. Vállai kicsit megereszkednek. Ezt is elrontotta. Most már talán csak szánalmas arckifejezése lehet ok a vásárlásra.*


104. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2020-02-11 11:22:12
 ÚJ
>Dreyia Linkelstar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 239
OOC üzenetek: 12

Játékstílus: Megfontolt

//Üzleti ügy//

*Miközben haladnak, Dreyia szemügyre veszi a harmadik társuk. Nem mintha nem bízna benne, viszont egyelőre még nem ismeri. Igaz Zammirával is csak pár hete találkoztak, de vele azért átment jó pár dolgon. De a figyelme visszatér a feladathoz, noha nem tudja, csak érzi hogy nagyon is figyelik őket, hisz melyik szervezet ne tartaná szemmel a hozzá érkezőket. A felvetésére, csak lassan kap választ, és nem lepi meg a szavak logikája.*
- Köszönöm, bár csak egy ötlet egyelőre. Amíg nincs szükségrá, maradjon ennyiben, ahogy kéred.
*A témát Dreyia ezzel letudta, noha lehet hogy előtérbe helyezi a saját érdekeit is. De az biztos hogy Zammit nem fogja elárulni, hisz a nő semmit se tett ellene. Sőt a bizalmába fogadta, így ha lép is valamit, jó eséllyel a főnöke tudtával teszi. Shen kérdése is érdekes válaszokat szül, igaz ha kutakodott volna ő is megtudja a dolgot hamarabb, de jó pár egyéb kötelessége volt más irányba. Így csak hallgatja a választ miközben a Vámház felé tartanak.*
- Tehát egy átmenetet a két opció között. Csak a hagyományos fogadó jelleggel. Plusz ezen belül egy alkimista labort is fenntartani, ha jól értem. Remek terv.
*Az úti célhoz közeledve követi Zammi példáját, és csendesebbre fogja magát, hisz innentől, csak Zammi beszél majd, ők csak testőrök.*



103. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2020-02-10 20:15:05
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Üzleti ügy//

*Kétség kívül érdekes triót alkot a három nö, amint bandába verődve, célirányosan haladnak a Vámház irányába. Nem biztos, hogy a mesterembereknek adott instrukciók után ilyen követséget várnak, ám mégiscsak meghívásra érkeznek. Hamarosan számíthatnak bizonyosan az őrszemek figyelmére, a megfigyelést maga is elkezdi. Egy-egy pillantást vet társaira, mikor beszélgetnek, a szavak idejét igyekszik rövidre szabni, de a felvetés és a kérdés is választ érdemel. Dreyia ötletére nem válaszol gyorsan, s nem is véglegesen. A Sellőház semlegességét szeretné megőrizni, de "diplomáciai kapcsolatok" elől nem zárkózna el. Nem szeretne azonban hirtelen dönteni róla.*
- Érdekes ötlet.
*Somolyog kissé a csuklya alatt.*
- Beszéljünk róla, mielőtt veszélynek tennéd ki magad, vagy bárki más. Vannak köztünk, akik jobban ismerik a kikötőt. Most szeretném ezt a látogatást gyorsan és zökkenőmentesen elintézni.
*Egy apró sóhaj kíséretében nyeli el a kételyt, hogy ilyesmi lehetséges-e egyáltalán ebben a helyzetben. Shanneira kérdése könnyedebb téma, a válasz is gördülékenyebben érkezik.*
- Szeretnénk egy barátságos fogadót nyitni azoknak az utazóknak, akik a Rumosnál igényesebb, de a Sellőnél csendesebb, tisztes urak és hölgyek szemében jóhírű szállásra vágynak. Alkimista műhelyt is berendezünk ott, kiterjesztjük a varázsital piacot.
*Amint kózelednek a Vámházhoz, elcsendesedik. Valószínűleg a falnak is füle van, és könnyebb koncentrálni is így.*


102. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2020-02-10 18:47:42
 ÚJ
>Shanneira Dalnareon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Üzleti ügy//

*Miközben végiglépdelnek a lakónegyed utcáin, valamiért az jár a fejében, hogy még életében nem sétált itt végig két mélységi társaságában. Sőt, máshol se történt vele még ilyen. Ez még önmagában persze nem is lenne érdekes, de volt egy időszaka, mikor annyira nem szívlelte a fajtájukat, különböző rossz tapasztalatok miatt persze. Ha akkor valaki azt mondja neki, hogy az egyik főnöke egy sötételf lesz, bizonyára körberöhögi. És most mégis itt kíséri Zammiriát, akit egészen kedvel és akiben megbízik, készen állva, hogy kardot rántson érte, ha a helyzet úgy hozza. A másik nőről persze egyelőre nincs véleménye, alig pár szót, ha beszéltek, de eddig nem unszimpatikus a zsoldos számára. A beszélgetésbe nem folyik bele különösebben, mindössze egy rövid kérdést tesz fel.*
-Milyen épület?
*Pillant szeme sarkából a mellette lépdelő Zammra, majd tekintete már siklik is tovább sötét utcákra és zugokra, esetleges gyanús alakok után kutatva.
A Vámház épületegyüttesét nézve csak az fut át az agyán, hogy még sohasem járt odabent és nagyon úgy tűnik nem is ez lesz a nagy alkalom, amikor ez megtörténik. Valahogy persze túlteszi magát a hatalmas traumán.*


101. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2019-07-30 20:21:58
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//Wrexan//

*Egyre sűrűbben pillant a kölyökre. Gondolkodása akár egy finomra csiszolt deszka. Egyszerű, a maga módján egyedi, s pont addig tart, ameddig annak szükséges, semennyivel sem tovább. Elégedett. Nem tudja miért, mert ebben nagyon különböznek, hiszen Ralas álmai messzire szárnyalnak és olykor oly megfoghatatlanok, hogy még maga is nehezen magyarázza el. Nem bánja. A fiú épp oly egyedi, mint alkalmazottai a Sellőben. Nem kimondottan színes egyéniség, de Ralas látja benne a ragyogást, még, ha az éppen abban is merül csak ki, hogy megcsinálja, amit kér tőle. Pont elég.*
- Én mindig vágytam a tudást. *Mondja egyszerűen, jóval csendesebben, s a távolodó Vámház épülete lassan zsugorodik. Immár részletesebb magyarázatot kap a korábbi mondandóra, s rájön, félreértette az ifjút.*
- Értem. Azt gondolom ez pont elég, nem is kérném, hogy kötelezd el magad. *Nem véletlen fogalmaz így, mert szeretné alkalmazni, úgy véli jó munkaerő lenne, tanulhatna a többiektől, de érdekes módon azt is érzi, hogy a többiek is tanulhatnának tőle. Alázatot. Az élet iránt, a hely iránt, ahol dolgoznak, céljaik iránt, jóllehet tudja, hogy elvárásai borzasztóan magasak, hiszen nem is ismerik még rendesen egymást. Sem Wrexannal, sem pedig a többiekkel. Nevelőjével kapcsolatban csak legyint, még nem érett meg a dolog, hogy ezt különösebben részletezze. Nem fájó az emlék, valójában semmit nem érez, de ezek már belsőséges dolgok, s véletlenül szaladt ki belőle, mint mikor a búzás zsákon apró lyuk keletkezik, s a mag kiszóródik. Lelkének képzeletbeli tűjével foldozza össze rögtön, s arca ismét kemény színezetet ölt. A vallással kapcsolatos mondandó már halvány mosolyt csal arcára, s úgy pillant fel.*
- Tehát semleges... bizonytalan a létük, de a biztonság kedvéért inkább hiszünk, nehogy végül mégis biztos legyen. *Mosolyog. Lehet, hogy pont nem így gondolta az ifjú, de szeretné hinni, hogy ebben is hasonlóan gondolkodnak. Még inkább szélesedik a mosoly a kérdésre, de csak pont, ameddig sejtelmességnek lehet hívni.*
- Nem vagyok én sem isten, sem egyéb hatalom. Csak egy ember vágyakkal, s puszta logikával fűszerezett érzelmekkel. Ha ezt hívjuk egyensúlynak és harmóniának ám legyen, de valójában mindig is így éltem, semmi szükségem nem volt isteni hatalmakra. *Kacsint.* Lehet mindig bennem volt.
*Körbepillant, akárha fél igazságot mondott volna. Előttük a Vérkert első görcsbe rándult fái látszódnak. Széttárja kezét*
- Én úgy képzelem, Teysus, Eeyr és Sa'Thereth, egy nagy kör alakú asztalnál negyveneseznek. Mögöttük terebélyes pult, hol a földi javak sorakoznak tétek gyanánt. Teysus, rezzenéstelen tekintettel a számos lapokra hajt, s mindig cserél, néhol nagyobbra, néhol pedig kisebbre, hogy utolsó dobásánál pont negyvene legyen. Eeyr agresszíven játszik, homlokán gyöngyözik a veríték, s ragyog a nap szimbólum, ideges és feszült, mindenáron győzni akar, s amit lehet bezsebel, de szinte semmit nem dob el, mindent magának akar. S, hogy milyen Sa'Thereth? Szakadt, régi, kopottas köpenyében, szegényes ingében és nadrágjában ül csendesen, mélázó és semmitmondó, jórészt unatkozó arccal. *Felkuncog.* Látszólag kivárásra játszik, ám kezében ott a halál, mit bármikor bedobhat, de nem sieti el, a legvégén dobat el mindent a többiekkel, kijátszva a halált, hogy aztán csupán harmincnyolccal nyerjen. *Megvonja a vállát, s a Vérkert határában megállva, lágyan simít végig az egyik elhalt, égbe kiáltó kopasz fa törzsén.*
- Szerintem jól szórakoznak odafenn, a lent élők meg keverik a lapokat, kinek így, kinek pedig úgy. Ha én vagyok Teysus, te akkor Eeyr, barátom, a fény sugárzik a szemedből, ha lehántjuk a nyomor látványát, s pusztán gondolataidra és a célokra koncentrálunk. *Ha teheti megveregeti a legény vállát.*
- Menjünk be, s ha gondolod mondj el egy fohászt, a kikötő ezen helyét is látnod kell. Bár jórészt a sötét isten hívei itt szerteszéjjel vannak, azonban, jó, ha ezt is ismered. *Egy pillanatnyi csend után ismét megszólal.*
- Megszerezzük neked azt a birtokot, Wrexan. Nem csak pénzzel segítek, hanem tettekkel is. A pénzt magad fogod rá összegyűjteni, s ha meglesz sem hagylak magadra. *Biccent komolyan.* Feltéve, ha elfogadod a segítséget persze.


100. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2019-07-30 12:56:13
 ÚJ
>Wrexan Glunsz avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Ralas //

* Némán bólint rá a saját gondolataira való beszédre. Nem kíván hozzátenni semmi mást. A következő témába már inkább.*
– Na ez az. Én mindig így tettem. Nem is volt értelme tovább gondolkodni. Most is így van. Munka, azt ha összejön a pénz akkor föld. Továbbiakban meg majd lesz valahogy. Tudod mióta hallgatom azt amit mondasz sokkal okosabbnak érzem magam egy kicsit, de ez nem tölt el örömmel. Most már sokkal több dolgon rágódok, mint eddig. Talán mégse olyan rossz tudatlannak lenni, mert akkor csak az aprócseprő hétköznapi dolgain mereng az ember. * És ezt komolyan is gondolja. A következő kijelentésre csak néz, sejtése sincs, hogy mire gondolt Ralas. Ezt úgy néz ki, hogy most nem is fogja megtudni. Elengedi a dolgot, majd ha eljön az ideje, akkor megtudja. A házépítésben elfoglalt szerepe, nem okoz túl nagy sikert. Nekilát hát, hogy jobban kifejtse.*
– Most éppen nem magamat alacsonyítottam le. Arra akartam kilyukadni, hogy nem vagyok idevalósi. Maradni is addig tervezem ameddig ez szükséges. Ezért mondtam azt, hogy én a kikötő helyzetében csak egy porszem vagyok. Nem hiszem, hogy én fogom megváltoztatni a helyet, nem célom. Ha fizetsz érte, akkor persze a segítségedre, de nekem ez csak egy munka. Azért mondtam, hogy csak annyi a jelentőségem, mint az építkezésen a szerszámnak. Mint egy kalapács. Szükség van rá, de ha nincs akkor belehet verni egy szöget mással is.* A ruhára csak megrántja a vállát*
– Nekem mindegy, hogy mit viselek. Nem vagyok válogatós, csak jól bírja a munkát.* Azt mindjárt gondolta, hogy helyi, de azt nem tudja, hogy mi baja van a nevelőjével.*
– Így már érthető, miért ragaszkodsz a helyhez, de miért bántanád a nevelőd. Ha nem lett volna, akkor talán te se lennél már.* A lányra nem szól semmit, majd találkozik vele, vagy nem. Új téma kerül a terítékre és ebbe már legalább van némi tapasztalata. Persze meg is lepődik az úti céljukon, de hát biztos okkal teszi. *
– Sa'Thereth és a vérpapok. Nálunk népszerűek a tanai. Én is ismerem őket és szerintem van némelyik tanában igazság. Na persze a véráldozatok távol állnak tőlem. Félem Sa'Therethet nem tagadom, sőt ha látom a jelképét elmormolok egy rövid imát vagy fohászt is. De ugyanígy vagyok az összes istenséggel. Mindegyiknek vannak követendő tanai, meg olyanok is amik haszontalanok. Abból bajom nem származhat, ha megadom a tiszteletet mindegyiknek. *El is gondolkodik a tanaikon, aztán furcsa gondolata támad.*
– Te pont úgy cselekszel, ahogy Teysus tanai tanítják. Talán te vagy maga az istenség? Ahogy öltözködsz és ahogyan beszélsz. Érdekes vagy. * Még őt is elgondolkodtatta azt, amit mondott. Roppant kíváncsi a másik reakciójára.*



99. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2019-07-29 20:31:20
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//Wrexan//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Mint egy fehér lap, mit fehér pennával teleírnak. Némely széle ugyan már kicsit gyűrött. Megviselte az élet, de tiszta, mint a hó, s történetre vágyik. Nem tudja már, hogy hol olvashatta, talán maga találta ki egy magányos éjszakáján, a kikötő feletti ragyogó csillagokat figyelve egy szeles napon. Az ifjú, mintha a lap lenne, s hagyná, hogy írjanak rá, de alaposan megrágja, meggyűri a szavakat. Nem bánja. Hadd rágja, végtére is nem neki kell az alapokat lefektetni, Ralas csak kereteket ad és vázolja elképzelését. Korábban itt rontotta el, lehet mindenkivel ezt kellett volna tegyék, csak hosszan beszélgetni, s hagyni, hogy sodorja őket az ár és a gondolatok kósza hulláma. Bólint.*
- Mert ott vannak a saját gondolataid is, tapasztalás nélkül. Nekem ez elég, ne törekedj most ettől többre. Minél jobban kételkedsz, annál jobb. *Komorodik el, mert sok minden van még, mit mutatni, s mesélni szeretne, ahogy múlik az idő egyre inkább megvilágosodik saját maga számára is rengeteg dolog. Az őszinte mondatokra ismét felkapja a fejét. ~ Törékeny gyémánt a te álmod... ~ Őszintén felkacag, persze csak fojtottan és halkan, hogy ne hallja más.*
- Ezt már más is mondta... kezdem elhinni, de miért kétkednék folyton? Ha nem sikerül, hát lesz más álmom, mit véghez vihetek. Ha elbukom... akkor meg nem mindegy, fiú? *Fonja karba a kezét mosolyogva, egyenes derékkal, majdhogynem délcegen.* Unom az előrelátó beszédet... az ember egy kicsit éljen is néha, ne csak mindig ez a posvány. *Tárja szét kezét.* Próbáljuk jobbá tenni, legyen ez a lényeg. A város viszont fontos dolog, jó, hogy magadtól eszedbe jutott. *Egy pillanatra tűnődve méri végig Wrexant, s végigsimítja néhai szakálla helyét.*
- Talán, ha egy ágrólszakadt ifjút küldenék legelőször... vagy legalábbis velem jönnél... hmm... *Legyint.* Erre még visszatérünk. *Lassan elindul, s a további szavak már séta közben hangzanak el. Ismét feszült lesz, kissé haragos, de már jóval enyhébben.*
- Nem, nem! Hát nem figyelsz? Nem vagy kisebb, nem vagy helyettesíthető! Mindenki egyedi a maga módján! Mindenki egy halvány vonallal különbözik, ne kisebbítsd magad, Wrexan. Legalábbis a jelenlétemben sosem. Légy büszke, húzd ki magad, hogy járkálsz már! *Ha teheti még hátba is vágja hirtelen, de csak jelzés szinten.* Kelleni fog egy cipő is, nem mászkálhatsz mezítláb. *Csóválja meg fejét, mikor végigméri.*
- De ez a jövő, addig még lehet jó leszel így egyelőre. A kezdeti munkákhoz sokkal jobban jársz ilyen viseletben, mert alulról fogod kezdeni. Ahogy én. A lelket nemesíti és a testet erősíti. *Bólint, s ezzel választ is ad egyben.* Igen, helyi vagyok. Bár nem itt születtem, magányos gyerekként vetődtem partra egy hideg éjszakán. Egy asszony fogadott be... *Halkul el.* Bárcsak megölhettem volna azt a kurvát... *Ábrándozik el, csak úgy.* de most már csak egy vénség valamelyik düledező viskóban, szárazon és üres fejjel. Gyűlölöm. *Nem emelkedik szemernyit sem a hangja, csupán természetesen cseng, ahogy eddig.* A helyet viszont szeretem, de legfőképpen a helyet, mely a miénk. *Bukik ki belőle.* Az az én szenem, Wrexan... egyelőre még az, bár már látom a többi ragyogását is. Egy lány mutatta meg nekem, hogy különleges vagyok. Majd megismered. *Zárja le a témát.*
- A vérkertbe megyünk. Mit hallottál Sa'Therethről, s a vérpapokról? Tudom, hogy semleges vagy, de féled e bármelyik félistent? *Kérdezi hirtelen kíváncsian.*


98. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2019-07-29 17:03:39
 ÚJ
>Wrexan Glunsz avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Ralas //

* Csak egy átlagos sétának tűnhet ez a külső szemlélőnek, de valójában igen érdekes az a miről beszélnek. Végül is Wrexan hajlik rá, hogy elhiggye amit Ralas mond. Azért marad benne egy kis kételkedés.*
– Igazad lehet a dologban.* Aztán folytatódik a beszéd. Persze a fiú ebbe már nem igazán tudna belekötni. *
– Teljes mértékbe igazat beszélsz. Ezt nem is tagadhatnám. A fülem elhiszi azt, amit mondasz. A fejem már, nem teljesen. Úgy gondolom, ha a szememet is meg tudod győzni, akkor már a fejem se kételkedne annyira. Amíg nincs rálátásom a dolgokra, addig még rendes véleményem se lehet.* Annak örül, hogy a katonaságban egyetértenek. Viszont a vezetés dolgában már nem tud, mit válaszolni.*
– Ezt a kérdést nem nekem kellene feltenned. Bárki lehet aki elég tökös hozzá, hogy ezt megtegye. Lehet, hogy mi már ezt meg sem érjük. Még az is megeshet, hogy a város egyszer úgy határoz, hogy rendet rak itt. Akkor még az is megtörténhet, hogy a munkád kárba vész. Törékeny egy gyémánt a te álmod. Az osztogatásról meg csak annyit, akinek sok van és osztogatja, annak könnyen akadnak irigyei. Emlékezni fognak rád az biztos, csak éppen úgy mint egy gazdag bányára. Ha híre megy, hogy gazdag akkor sokan jönnek kitermelni belőle az értéket. Végül nem marad más, csak egy üres öreg lyuk. Az olyan buta és egyszerű emberek dolgoznak, majd a bányában, de a hasznot nem ők fogják lefölözni. Ahogy mondtad a sötételfeknél is. Én nekem nem volt okok, hogy utáljam őket ők csak a dolgukat végezték. A bányának se a munkások ártanak, hanem azok akik felettük állnak. * Ha jobban átgondolja ami mondanak, tényleg igazat kell adjon a férfinak.*
– Jól beszélsz. Végül is, ezért vagyok itt, mert fontos a boldogulásom. Nekem csak a munka a lényeg, ezért talán érdektelen lehet számomra, hogy mi lesz a kikötővel. Csak egy eszköz vagyok az építkezésen. Ha elveszek vagy elhasználódok, hát keresnek egy újat. A munkálatokra, csak kis hatással vagyok.* Mielőtt témát váltanának, még egy dologról meg akar bizonyosodni.*
– Úgy vettem ki a szavaiból, hogy helyi vagy. Ezért érdekel annyira a hely sorsa?* Elérik a Vámházat. Mikor Ralas megemlíti, hogy melyik a szóban forgó épület vett rá egy pillantást. Csak egy egyszerű, de szépen felújított épület. Nem lát benne semmi különlegeset. Mikor a kísérője elkezd a Patkányokról beszélni, akkor feltűnik neki, hogy csöndesebb lett. Ez a fiúra is rányomja a bélyegét. Számára elég egyértelmű a dolog, őket tisztelni és félni kell egyaránt.*


97. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2019-07-29 14:44:43
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//Wrexan//

*A hosszú séta lendületesen zajlik, s ahogy a nap halad felfelé a horizonton, s vele együtt az idő előre, egyre több mindent megtud az ifjúról. Sokkal bátrabban értekezik már, mint korábban, ez elégedettséggel tölti el. Kérdez és felel, s most először kicsit konkrétabban vitába is száll. Egy pillanatra emiatt azért néhány ránc is rendeződik homloka közepére, de aztán rájön, hogy valójában ezt ő szerette volna, a kölyök csak azt csinálja, amit korábban javasolt neki. Követi az álmait és megismeri környezetét. Látja a körötte lévő dolgokat.*
- A ragyogást, következésképp a gyémántot egyelőre csak én látom, ez a tapasztalatom. *Fogalmaz tömörebben.* Mindenki másé a szén, de a gyémántot csak az kaphatja meg, aki mögé tud látni. Te egy szenet fogsz, s mégis gyémántod van, mert tudod, hogy az a szén jóval több attól, mint, ami látszik, látod a ragyogást. *Nem türelmetlen, sokkal inkább élvezi az értekezést. Egyelőre még a tanultakat sem kell elővennie, pusztán tapasztalatból beszél.*
- Keresned nem kell, hisz megtaláltad. *Vonja meg a vállát.* Elég volt hozzá egyetlen mondat is: "Indulj"! *Mosolyodik el árnyaltan, majd a mólón tett lépteinek hangja határozottabbá és zömökebbé válnak, a Vámház környékére érnek.* A fogam pedig nem fáj a gyémántra, hiszen már az enyém, itt vagyok és látom, már csak azt kell elérnem, hogy mindenki más is lássa. Ahhoz, hogy mindig az enyém, _közös_ legyen, tennem kell, nem adhatom fel a munkát, s mindig új célok szükségesek. Talán veled kezdem. *Mosolyodik el halványan.*
- A katonák kapcsán így már jobban értem érvelésed, egyet is értek vele. *Bólint, s hagyja jóvá, mert ezzel maga is tud azonosulni, a vezetés kapcsán már sokkal inkább felnevet hidegen.*
- Hát kinek kéne, vezetőnek lennie, Wrexan? *Fordul a férfi felé hirtelen.* A szén egy metafóra, egy szimbolika, azokra a dolgokra melyek az életedben érnek. Valójában mindegyik mélyén gyémánt rejtezik, ez lehet a következmény, a tanulás, az idő, ami vagy nyert, vagy elvesztegetett. Ha te ezeket másokkal megosztod, emlékezni fognak rád. *Mondja függetlenül attól, hogy ezzel kapcsolatosan kérdést nem kap, viszont egy későbbire hasonlóan válaszol, mint korábban:*
- Hát ki más lenne fontos? Legelőször ezzel légy tisztában, itt a kikötőben semmi sem történik önzetlenül, ahogy általában az életben sem. Mi nem jótét lelkek vagyunk, én sem vagyok, minek állítsam. A tapasztalatokat te gyűjtöd, nem a szén. Ha továbbadod az erre szolgáló eszközt, akkor is te vagy a fontosabb, tégla nélkül nincs épület, föld nélkül nincs termés. Ezek csak emlékek, jelek, bélyegek, Wrexan. *Legyint.* Persze fontos emlékek. *Fűzi azért hozzá, a szénre utalva, majd végül lezártnak tekinti a témát, persze a kérdésekre azért még válaszol, ha kell.*
- Vámház. *Mutat fel a tekintélyes épületegyüttesre, biztonságos távolságban megálljt intve.* Vámkezelők nélkül. *Húzza el a száját.* A Patkányokról hallottál már? Az utolsó katona távozása után rögtön mozgolódni kezdtek, s csapatot toboroztak. Jelenleg övék a kikötő jelentős kereskedelmi sarca, s a legtöbb helyen feltűnnek. *Lehalkítja hangját, míg tekintete pusztán semleges és beszélgető, nem akar feltűnést, nem is néz az általa magyarázott épületek irányába.*
- Egyeduralkodók a tekintetben, hogy jelenleg nincs erő, mely leszámolna velük... de igazából nem is kell. Ők is látják a ragyogást, már csak egyezségre kellene velük jutni. Valójában, hogy itt vannak egy bizonyos, változatlan állapotot okozott, ami ugyan gátja a fejlődésnek, de az állapotokat is normalizálta. Velük jóban kell lenni, Wrexan. *Biccent egyet.* Ahhoz, hogy fennmaradjunk és fejlődjünk is, tárgyalnunk kell. *Nem közli, hogy miért mondja el ezeket, lehet még maga sem tudja, de az is lehet, hogy máris távlati tervei vannak, ahogy mindig is. De mit akarhat egy ágrólszakadt kölyöktől?*


96. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2019-03-10 13:43:02
 ÚJ
>Khul'ie Vantruez avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Megérkezett//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Komótosan sétál, fekete veretes csizmája alatt kopog a padló. Alaposan körbenéz hová lép, ezekben a korhadt deszkákban akkor sem bízna meg, ha az anyja mondaná. Persze más célt is szolgál a nézelődés, hiszen életében először jár errefelé, csak hírből hallott a kikötőről, meg persze Artheniorról is.*
- Fasza. *Nyugtázza magában a látottakat, máris hiányzik neki a hajó kedves legénysége, azokkal legalább dumálni lehetett.* Hupszi... *Néz fel, s kiszúrja az őröket.* Zsákutca... na nyúlcipő... *Kötekedni semmi kedve, így egy szevasztok felkiáltással már fordul is egy másik irányba, elképzelése szerint arra, ahol nagyobb életet sejt. Túlságosan kiforrott és hatalmas céljai nincsenek, ami azt illeti egyelőre keres és kutat... célokat. Célnak megfelel egy sör is, mondta volna nagyapja, híres nevezetes családban nőtt fel. Legalábbis ő szereti ezt gondolni, amúgy semmirekellő banda volt valójában az egész csürhe. Kivéve Khul, na ő aztán vitte valamire.*
- Khm... mire is? *Gondolatai kavalkádjába nem zavar be egyelőre senki, amit kifejezetten bán. Pont ezért fogja sietősebbre a lépteit, s hamarosan kackiás kis faházikók között sétál, gunyoros képpel, mintha mindig a szemébe sütne a nap. Egy kicsit belesüt amúgy. De csak neki is köszön egy szevasszal.*


95. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2018-11-30 00:59:00
 ÚJ
>Meronnan Rhaavos [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 9

Játékstílus: Vakmerő

//Patkánynézőben//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//

-A városban.
*Visszhangozza kelletlenül morogva, miközben elindulnak. Most van szüksége fegyverre és nem igazán szíveli öccse kilátásba helyezett tervét sem, hogy majd fegyver nélkül masírozik át az egész vidéken. A vigyor ellenére a legkevésbé sincs jókedve. Majd kétezer aranyat bukott egy tetves nap alatt és itt menetel két számszeríjjal a hátában nincstelen.
Üdvözli a tényt, hogy a vörös velük tart. Sokért nem adná, ha az út során kezelésbe vehetné a rejtélyes lányt.*
-Drága... Hölgyem.
*Szólal meg halkan, de hangjából könnyedén kiérezhető a palástolt ingerültség.*
-Hosszú út áll előttünk, a Vérkert nélkül is. Mindenképp a hátamnak óhajtja szegezni azt a szart?!
*Dörren fel a mondat végére, de nem fordul meg. Nem kockáztatja meg, hogy valóban kapjon egy nyilat a hátsójába.*
-Szeretem a tüzes lányokat. A vendégem egy pohár borra. A Sellőben.
*Teszi hozzá lehiggadva, amolyan békítő jelleggel. Még egy vigyort is megereszt a szakálla alatt a Sellő adta lehetőségek tárházára gondolva, persze ezt a mögötte haladó Latamie nem láthatja. Ha belegondol, a jelenlegi helyzetük igen csak kedvére való lenne, ha ő lépdelhetne a nő mögött egy nyílpuskával a kezében.*
-Az a "tetves" ork különbül forgatta a pengét, mint Te valaha is fogod.
*Tér vissza egy korábbi témához, félig öccse felé fordítva fejét.*
-Én itt egy legenda vagyok basszameg!
*Dobbant nagyot lábával, de a várt földrengés elmarad. Nem szívesen hagyja maga mögött a Kikötőt, kitűnően érezte magát itt.*
-Hallottál Bölényről, az óriásról? Az egész birodalomban körözik. Az én bandámban volt. Meg egy vérmágus is volt, meg az ork. Bezony.
*Bólogat serényen teret engedve a megannyi szép emléknek, majd eszébe jut, hogy a Bölény-Atehaner duó bizony a városban tűnt el.*
-Mondd csak, édes öcsém, miféle lehetőségek nyíltak a városban?
*Simítja végig sercegve borostáját.*




1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 95-114