Kikötő - Vámház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 4 (162. - 171. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
102-121 , 122-141 , 142-161 , 152-171
171. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2026-09-16 15:35:15
Üzenet elküldve: 2026-09-16 15:35:15
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Az egyfogas grimaszba hajló mosoly a tajtékon végigfutó szél sebességével torzul simán csak egyfogas grimaszba. Az öregasszony púpja szinte megremeg egy pillanatra, ahogy teleszívja tüdejét.*
- Még egyszer így hívol és megtépem én azt a buja fejedet! Még hogy néném?! *A göcsörtös ízületekkel megáldott mutatóujj veszélyesen közel hadonászik a fiatalasszony arcához. Nem a hadonászás veszélyes. Az öregasszony hosszú, szarusárga, gyászkeretes körme az.* Picsádat képzeled, hát idejössz és azt firtatol hogy hány nyarat láttam már?!
*Odakint valamelyik őr jól hallhatóan elröhögi magát. Ők már messziről megismerik Parázs asszonyt ha jön, és tudják, milyen a természete -bizony: pont, mint a parázs, bármikor felizzik!-, a szükségesnél többet nem is igen igyekeznek hozzászólni.
Az öregasszony hangja fejhangú sivalkodásba csap át. A tekintetén látszik, hogy valahogy az sem tiszta. Az öregasszony végül a púpját himbálva totyog ki a Vámház ajtaján, el a kint strázsáló őrök között, végig olyan hangot hallatva, mint legalább két tavasszal bagzó macska.
Ahogy a hang távolodni kezd, az egyik őr hajol be a bejáraton. Arcán az elnyomott nevetés pírja fénylik.*
- O'rinn? *A nőre néz megerősítést várva. Természetesen kintről is nagyon jól hallott mindent, ami idebent elhangzott. Nehéz lett volna nem hallania. Magában meg is állapítja, hogy a nőnek tényleg olyan jó buja feje van, bele lehetne ám rendesen markolni a tincseibe, miközben lefelé nyomja a fejét, hmm... hirtelen rezzen fel ábrándjaiból, ahogy a nő válaszol neki -válaszolt bármit is amúgy? Nem is hallotta, gondolatai közé merülve-, és a rajtakapott siheder gyorsaságával bök az egyik ajtóra, kicsit amarrébb.* Ott lesz az, akit keres!
*Végül egy szívdöglesztőnek szánt vigyort is megereszt a nő felé, némi jelzésértékű szemöldökhúzogatással megerősítve. Ez után visszahúzódik az ajtóból, hogy tovább strázsáljon. Vagy fantáziáljon. Ügyes fickó, a kettőt együtt is tudja, amúgy!
Ha a nő követi az iránymutatást, az egyszerű folyosó egyszerű ajtaján át egy egyszerű szobába léphet. Az nem túl nagy, hosszában és széltében talán hat lépésből bejárható, de nem is kell nagyobb arra a célra, amire használva van. A kopárra vakolt falakat nem díszíti semmi, az egyetlen, rácsokkal védett ablak jóval fejmagasság fölött ülve engedi be a kinti fényt. Ha nem lenne bent az egyszerű faasztal, ami a helyiség majdnem felét ki is tölti, valaki azt hihetné, hogy egy kisebb lóállásba lépett be. És ki tudja? A Vámház felújítása előtt talán tényleg annak is használták. Lóállásnak.
Most viszont nem egy csődör topog bent dolgára várva, hanem egy férfi ül unott arccal az asztal mögött, ujjai között penna serceg, ahogy egy vaskos, bőrkötéses könyvbe körmöl.*
- Várjon. *A rövid szó halkan hagyja el a száját. Fel sem néz, amíg az utolsó számokat is be nem írja. „Parázs asszony. Kölcsön: 500 arany. Kifutás: nyolc hat. Teljes vissz-szeg: 600 arany.” A penna hegye hangsúlyosan koppint az utolsó pontra. Fel sem néz, ahogy oldalra rakja a pennát.* Figyelek!
- Még egyszer így hívol és megtépem én azt a buja fejedet! Még hogy néném?! *A göcsörtös ízületekkel megáldott mutatóujj veszélyesen közel hadonászik a fiatalasszony arcához. Nem a hadonászás veszélyes. Az öregasszony hosszú, szarusárga, gyászkeretes körme az.* Picsádat képzeled, hát idejössz és azt firtatol hogy hány nyarat láttam már?!
*Odakint valamelyik őr jól hallhatóan elröhögi magát. Ők már messziről megismerik Parázs asszonyt ha jön, és tudják, milyen a természete -bizony: pont, mint a parázs, bármikor felizzik!-, a szükségesnél többet nem is igen igyekeznek hozzászólni.
Az öregasszony hangja fejhangú sivalkodásba csap át. A tekintetén látszik, hogy valahogy az sem tiszta. Az öregasszony végül a púpját himbálva totyog ki a Vámház ajtaján, el a kint strázsáló őrök között, végig olyan hangot hallatva, mint legalább két tavasszal bagzó macska.
Ahogy a hang távolodni kezd, az egyik őr hajol be a bejáraton. Arcán az elnyomott nevetés pírja fénylik.*
- O'rinn? *A nőre néz megerősítést várva. Természetesen kintről is nagyon jól hallott mindent, ami idebent elhangzott. Nehéz lett volna nem hallania. Magában meg is állapítja, hogy a nőnek tényleg olyan jó buja feje van, bele lehetne ám rendesen markolni a tincseibe, miközben lefelé nyomja a fejét, hmm... hirtelen rezzen fel ábrándjaiból, ahogy a nő válaszol neki -válaszolt bármit is amúgy? Nem is hallotta, gondolatai közé merülve-, és a rajtakapott siheder gyorsaságával bök az egyik ajtóra, kicsit amarrébb.* Ott lesz az, akit keres!
*Végül egy szívdöglesztőnek szánt vigyort is megereszt a nő felé, némi jelzésértékű szemöldökhúzogatással megerősítve. Ez után visszahúzódik az ajtóból, hogy tovább strázsáljon. Vagy fantáziáljon. Ügyes fickó, a kettőt együtt is tudja, amúgy!
Ha a nő követi az iránymutatást, az egyszerű folyosó egyszerű ajtaján át egy egyszerű szobába léphet. Az nem túl nagy, hosszában és széltében talán hat lépésből bejárható, de nem is kell nagyobb arra a célra, amire használva van. A kopárra vakolt falakat nem díszíti semmi, az egyetlen, rácsokkal védett ablak jóval fejmagasság fölött ülve engedi be a kinti fényt. Ha nem lenne bent az egyszerű faasztal, ami a helyiség majdnem felét ki is tölti, valaki azt hihetné, hogy egy kisebb lóállásba lépett be. És ki tudja? A Vámház felújítása előtt talán tényleg annak is használták. Lóállásnak.
Most viszont nem egy csődör topog bent dolgára várva, hanem egy férfi ül unott arccal az asztal mögött, ujjai között penna serceg, ahogy egy vaskos, bőrkötéses könyvbe körmöl.*
- Várjon. *A rövid szó halkan hagyja el a száját. Fel sem néz, amíg az utolsó számokat is be nem írja. „Parázs asszony. Kölcsön: 500 arany. Kifutás: nyolc hat. Teljes vissz-szeg: 600 arany.” A penna hegye hangsúlyosan koppint az utolsó pontra. Fel sem néz, ahogy oldalra rakja a pennát.* Figyelek!
170. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2026-09-16 13:00:02
Üzenet elküldve: 2026-09-16 13:00:02
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Az éjszaka fáradalmait a Sellőházban piheni ki. Megfizeti a nyugalmát, ahogy a kölcsönbe kapott kozmetikumokat, piperét és ruhát is. Kamatostól,rövid időre adva, úgy tűnik a kikötőben máshogy sem dívik az ügyvitel, csak ehhez hasonlóan.
A ruha diszkrét, akárcsak a festék az arcán vagy az ékszer a fülében. Az indiszkréció máshonnan jön majd, lesz belőle elég. Erszényébe gondosan lapolt, s hajtott váltót csúsztat, pár érmét, utóljára még ellenőrzi magát a tükör előtt, majd útra kel.
Az út maga nyugodt, napvilágnál közel sem olyan veszélyes, mint az éjszaka. Ha van is nyoma a tegnapi történéseknek, tán csak pusmogás, pletyka. Nem ad rá sokat, ráér még hasonlót hallani eleget. A Vámház ódon épülete előtt megáll, tükröződő felületet keres, hogy utolsó igazításain is áteshessen. Fentebb cibálja a ruha gerebét, elsimítja a szoknya ráncát, orcáira színt csipked, haját megrázza, hogy dúsabbnak hasson. Ájtatosan pislog párat, igyekszik szende arcot ölteni, a legszendébbet, amit mímelhet. Csak aztán lép be a szálas, néma őrök között úgy, mint akinek itt dolga van. Van is neki!
A bankárhoz jött, de hogy melyikhez...?
Mellette elsiető köpcös alakot szólít meg hirtelenjében. A púpjs magasabban jár, mint a feje, a szóra egyfogas grimaszba hajló mosolyt villant az asszony.*
-O'rinnt keresem. Dravyste O'rinnt. Merre lelem, néném?
A ruha diszkrét, akárcsak a festék az arcán vagy az ékszer a fülében. Az indiszkréció máshonnan jön majd, lesz belőle elég. Erszényébe gondosan lapolt, s hajtott váltót csúsztat, pár érmét, utóljára még ellenőrzi magát a tükör előtt, majd útra kel.
Az út maga nyugodt, napvilágnál közel sem olyan veszélyes, mint az éjszaka. Ha van is nyoma a tegnapi történéseknek, tán csak pusmogás, pletyka. Nem ad rá sokat, ráér még hasonlót hallani eleget. A Vámház ódon épülete előtt megáll, tükröződő felületet keres, hogy utolsó igazításain is áteshessen. Fentebb cibálja a ruha gerebét, elsimítja a szoknya ráncát, orcáira színt csipked, haját megrázza, hogy dúsabbnak hasson. Ájtatosan pislog párat, igyekszik szende arcot ölteni, a legszendébbet, amit mímelhet. Csak aztán lép be a szálas, néma őrök között úgy, mint akinek itt dolga van. Van is neki!
A bankárhoz jött, de hogy melyikhez...?
Mellette elsiető köpcös alakot szólít meg hirtelenjében. A púpjs magasabban jár, mint a feje, a szóra egyfogas grimaszba hajló mosolyt villant az asszony.*
-O'rinnt keresem. Dravyste O'rinnt. Merre lelem, néném?
169. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2026-08-28 11:05:52
Üzenet elküldve: 2026-08-28 11:05:52
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
- Hosszú volt a nap, igaz, fiúk?
*Bentről kilépve megáll a kapu kellős közepén, mintha az övé lenne az egész hely. Szeret arra gondolni, hogy ez így is van, mégis tudja, hogy ez a valóságtól egyelőre még távol eső ábránd*
- Jó volt nektek is? Eltelt? Nem volt balhé?
*Egyik őr sem válaszol neki, csak összenéznek fölötte, az egyikük válaszként kiköp.
Zubbonya alá nyúl, annak belső zsebéből tenyérnyi bőrtokot halász ki. Abból rövid, tömzsi szivart húz elő, és fogai közé szorítja.*
- Esetleg nincs valamelyiketeknél egy égő gyertya, heh? *A szájában tartott szivaron át szűrt szavai tompának tűnnek. Előbb az egyik majd a másik őrre néz, mint ha tényleg választ várna a feltett kérdésre.* Nincs? Na nem baj. Kurva szótlanok vagytok ma amúgy.
*Nem mintha valaha is szóra tudta volna bírni az őröket. Azok ha nem is utálták, de bizonyára nem is tisztelték őt különösebben, hiába kapott helyet magának a Vámházban. Nem volt Patkány, még nem, ahhoz még bizonyítania kellett, de érzése szerint nem járt rossz úton. Abból sejti ezt, hogy most nem egy csinos kis hal csipkedte az ajkait vacsoraként a víz alatt, hanem ott áll, ahol.
Alig pár hata intézhette itt a dolgait, mint amolyan bankár. Bankár.. milyen kedves kifejezés. Az uzsorás sokkal közelebb áll a valósághoz, de valahogy olyan ízt hagy a szájában, hogy köpnie kell tőle. De nevezzék akárhogy is, amit csinál – ért a pénzhez, tudja hogy hogyan kell megforgatni azt, és hogyan intézze úgy a dolgokat, hogy a nap végén mindig egy kicsivel több legyen a ládájában, mint amivel kezdte.*
- Este azért érezzétek jól magatokat. Tudjátok mit? Igyatok egyet az egészségemre a Rumosban! Vagy a Varjúban. Mit bánom én? *Zsebébe nyúl, előhalász onnan egy maréknyi érmét, és a jobbjára eső megfeszülő őr zsebébe csúsztat belőle 20-at
, majd a bal oldalinak is ad ugyanúgy 20 aranyat . A maradékot visszacsúsztatja a zsebébe, majd arra rápaskolva elvigyorodik.* De aztán ne öntsetek fel a garatra! Holnap ugyanitt szükség van rátok.
*A két őr ismét összenéz a feje fölött. Húsz arany? Abból aligha isszák magukat az asztal alá. Köszönetet egyik sem mond, de ezúttal senki sem köp a csizmája mellé. Már az is valami?! Kiveszi a szivart a szájából, nyelve hegyével végignyal rajta, érzi a dohány csípős ízét. Valahonnan tüzet kell szereznie.
Megérdemli, hogy pöfékelve zárja a napot!*
*Bentről kilépve megáll a kapu kellős közepén, mintha az övé lenne az egész hely. Szeret arra gondolni, hogy ez így is van, mégis tudja, hogy ez a valóságtól egyelőre még távol eső ábránd*
- Jó volt nektek is? Eltelt? Nem volt balhé?
*Egyik őr sem válaszol neki, csak összenéznek fölötte, az egyikük válaszként kiköp.
Zubbonya alá nyúl, annak belső zsebéből tenyérnyi bőrtokot halász ki. Abból rövid, tömzsi szivart húz elő, és fogai közé szorítja.*
- Esetleg nincs valamelyiketeknél egy égő gyertya, heh? *A szájában tartott szivaron át szűrt szavai tompának tűnnek. Előbb az egyik majd a másik őrre néz, mint ha tényleg választ várna a feltett kérdésre.* Nincs? Na nem baj. Kurva szótlanok vagytok ma amúgy.
*Nem mintha valaha is szóra tudta volna bírni az őröket. Azok ha nem is utálták, de bizonyára nem is tisztelték őt különösebben, hiába kapott helyet magának a Vámházban. Nem volt Patkány, még nem, ahhoz még bizonyítania kellett, de érzése szerint nem járt rossz úton. Abból sejti ezt, hogy most nem egy csinos kis hal csipkedte az ajkait vacsoraként a víz alatt, hanem ott áll, ahol.
Alig pár hata intézhette itt a dolgait, mint amolyan bankár. Bankár.. milyen kedves kifejezés. Az uzsorás sokkal közelebb áll a valósághoz, de valahogy olyan ízt hagy a szájában, hogy köpnie kell tőle. De nevezzék akárhogy is, amit csinál – ért a pénzhez, tudja hogy hogyan kell megforgatni azt, és hogyan intézze úgy a dolgokat, hogy a nap végén mindig egy kicsivel több legyen a ládájában, mint amivel kezdte.*
- Este azért érezzétek jól magatokat. Tudjátok mit? Igyatok egyet az egészségemre a Rumosban! Vagy a Varjúban. Mit bánom én? *Zsebébe nyúl, előhalász onnan egy maréknyi érmét, és a jobbjára eső megfeszülő őr zsebébe csúsztat belőle 20-at
, majd a bal oldalinak is ad ugyanúgy 20 aranyat . A maradékot visszacsúsztatja a zsebébe, majd arra rápaskolva elvigyorodik.* De aztán ne öntsetek fel a garatra! Holnap ugyanitt szükség van rátok.*A két őr ismét összenéz a feje fölött. Húsz arany? Abból aligha isszák magukat az asztal alá. Köszönetet egyik sem mond, de ezúttal senki sem köp a csizmája mellé. Már az is valami?! Kiveszi a szivart a szájából, nyelve hegyével végignyal rajta, érzi a dohány csípős ízét. Valahonnan tüzet kell szereznie.
Megérdemli, hogy pöfékelve zárja a napot!*
168. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2023-10-30 11:10:06
Üzenet elküldve: 2023-10-30 11:10:06
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Ahogy Wym sétál a Vámház mellett, a környező zaj és forgatag magával ragadja. Kereskedők kiabálnak, hirdetve áruikat, parasztok értékesítik friss terméseiket, míg kovácsok műhelyeiben kalapálás hallatszik. Az őrök szigorú tekintettel vizsgálják a mellettük elhaladókat, ezért Wym próbálja minél kevésbé feltűnőnek lenni.
Amikor megáll egy gyümölcsárusnál, hogy néhány almaért cserébe egy kis pénzérmet adjon, a mellette álló öregember elkezd beszélgetni vele*
- Látom, idegen vagy itt. Vigyázz magadra, a Patkányok most uralják a Vámházat és az egész Kikötőt. *Wym meglepetten néz rá.*
- A Patkányok? Kik azok? *Az öregember közelebb hajol, és halkan mondja*
- A hatalomra törő csoport, amely most az egész Kikötő felett uralkodik. Nem éppen a legbarátságosabb fajta. *Mielőtt Wym tovább kérdezhetne, egy felkiáltás és a fegyveres őrök lármája tereli el a figyelmét. Két fiú fut el mellettük, de az őrök hamar utolérik őket, és elkapják őket, mielőtt bejuthatnának a Vámházba.
Wym megköszöni az öregembernek a tanácsot és elhatározza, hogy távol marad a Vámháztól. Belekanyarodik egy mellékutcába.
A mellékutca egy sokkal nyugodtabb, kevésbé forgalmas részre vezeti Wymet. A kőlapok a talpa alatt egyenetlenek, mintha az idők folyamán többször is javítgatták volna őket. Az utcán apró boltok és kis műhelyek zsinórsora áll, ahol helyi kézművesek dolgoznak.
Egy bőrműves bolt előtt áll meg, ahol egy fiatal nő éppen egy bőrzacskót készít. A nő mosolyogva néz fel rá, és Wym úgy érzi, az itteni emberek között legalább néhányan még mindig barátságosak. A hangok és az illatok egyre intenzívebbé válnak, ahogy tovább sétál az utcán. Egy pékség előtt a frissen sütött kenyér illata csapja meg orrát, egy másik háznál pedig a friss gyógynövények és szárított gyümölcsök aromája lengi be.
A pékség mellett sétálva megáll egy pillanatra, és behunyja a szemét, hagyva, hogy az illatok és hangok teljesen magukba szívják. A kenyér illata emlékeket idéz fel belőle egy messzi, régi otthonról, ahol anyja a kandalló mellett sült kenyeret készített. Egy pillanatra a melegség és a biztonság érzése keríti hatalmába, még ebben az ismeretlen városban is.
Tovább sétálva egy közeli tisztítóműhelyben látja, ahogy az emberek a ruháikat mossák egy közös kútból. Néhány asszony a műhely előtt ül, beszélgetve és nevetgélve, miközben a frissen mosott ruhákat szárítják a napon. Mosolyogva figyeli őket, majd egy mellékutcába kanyarodik, ahol egy kis tálalóhelyiségben egy asszony éppen friss zöldséglevest készít. A leves gőze az utcára száll, és Wym gyomra ismét megszólal a finom illattól. Előbb utóbb keresnie kell egy fogadót az éjszakára és némi ételért is. Közben egy zenész egy sarokban húzza vonós hangszerét, mély, dallamos hangokkal töltve be az utcát. A melódia egy régi, ismerős dallamot juttat eszébe, és egy pillanatra elmerül az emlékekben. A zene és az illatok együtt keltik fel benne a vágyat, hogy még többet tudjon meg ezen az új helyről és az itt élő emberekről.
A város kavargásában és forgatagában ismét úton van, és a hangok lassan csillapodnak, a sűrű kereskedelmi övezetből egy csendesebb, lakóházas területre lép.*
Amikor megáll egy gyümölcsárusnál, hogy néhány almaért cserébe egy kis pénzérmet adjon, a mellette álló öregember elkezd beszélgetni vele*
- Látom, idegen vagy itt. Vigyázz magadra, a Patkányok most uralják a Vámházat és az egész Kikötőt. *Wym meglepetten néz rá.*
- A Patkányok? Kik azok? *Az öregember közelebb hajol, és halkan mondja*
- A hatalomra törő csoport, amely most az egész Kikötő felett uralkodik. Nem éppen a legbarátságosabb fajta. *Mielőtt Wym tovább kérdezhetne, egy felkiáltás és a fegyveres őrök lármája tereli el a figyelmét. Két fiú fut el mellettük, de az őrök hamar utolérik őket, és elkapják őket, mielőtt bejuthatnának a Vámházba.
Wym megköszöni az öregembernek a tanácsot és elhatározza, hogy távol marad a Vámháztól. Belekanyarodik egy mellékutcába.
A mellékutca egy sokkal nyugodtabb, kevésbé forgalmas részre vezeti Wymet. A kőlapok a talpa alatt egyenetlenek, mintha az idők folyamán többször is javítgatták volna őket. Az utcán apró boltok és kis műhelyek zsinórsora áll, ahol helyi kézművesek dolgoznak.
Egy bőrműves bolt előtt áll meg, ahol egy fiatal nő éppen egy bőrzacskót készít. A nő mosolyogva néz fel rá, és Wym úgy érzi, az itteni emberek között legalább néhányan még mindig barátságosak. A hangok és az illatok egyre intenzívebbé válnak, ahogy tovább sétál az utcán. Egy pékség előtt a frissen sütött kenyér illata csapja meg orrát, egy másik háznál pedig a friss gyógynövények és szárított gyümölcsök aromája lengi be.
A pékség mellett sétálva megáll egy pillanatra, és behunyja a szemét, hagyva, hogy az illatok és hangok teljesen magukba szívják. A kenyér illata emlékeket idéz fel belőle egy messzi, régi otthonról, ahol anyja a kandalló mellett sült kenyeret készített. Egy pillanatra a melegség és a biztonság érzése keríti hatalmába, még ebben az ismeretlen városban is.
Tovább sétálva egy közeli tisztítóműhelyben látja, ahogy az emberek a ruháikat mossák egy közös kútból. Néhány asszony a műhely előtt ül, beszélgetve és nevetgélve, miközben a frissen mosott ruhákat szárítják a napon. Mosolyogva figyeli őket, majd egy mellékutcába kanyarodik, ahol egy kis tálalóhelyiségben egy asszony éppen friss zöldséglevest készít. A leves gőze az utcára száll, és Wym gyomra ismét megszólal a finom illattól. Előbb utóbb keresnie kell egy fogadót az éjszakára és némi ételért is. Közben egy zenész egy sarokban húzza vonós hangszerét, mély, dallamos hangokkal töltve be az utcát. A melódia egy régi, ismerős dallamot juttat eszébe, és egy pillanatra elmerül az emlékekben. A zene és az illatok együtt keltik fel benne a vágyat, hogy még többet tudjon meg ezen az új helyről és az itt élő emberekről.
A város kavargásában és forgatagában ismét úton van, és a hangok lassan csillapodnak, a sűrű kereskedelmi övezetből egy csendesebb, lakóházas területre lép.*
167. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2023-07-30 17:10:04
Üzenet elküldve: 2023-07-30 17:10:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 316
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 316
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A Kikötő Törvényei - III. Fejezet//
//Arany közt is koncot les//
*Kincs szavaira csupán egyetértően bólint, de különösebb hozzáfűznivalója nincs már, ahogy Vasbordának sem volt eddig. Egyedül azon töpreng el, hogy mit gondolhat a férfi testhezálló munkának számára, hiszen ha azt akarná, hogy időnként társaságot nyújtson neki éjszakánként - bár a férfinak feltehetően már vannak erre bejáratott lányai -, akkor egyértelműbben tudtára adta volna tetszését. A férfiak jellemzően ezt teszik. Nem firtatja ezt sem, csak újra biccent egyet.*
- Köszönöm. További szép napot!
*Ezzel sarkon is fordul, ügyelve arra, hogy Vasborda ne maradjon el tőle, majd kíséretüket fürge léptekkel követi kifelé a Vámházból.*
//Arany közt is koncot les//
*Kincs szavaira csupán egyetértően bólint, de különösebb hozzáfűznivalója nincs már, ahogy Vasbordának sem volt eddig. Egyedül azon töpreng el, hogy mit gondolhat a férfi testhezálló munkának számára, hiszen ha azt akarná, hogy időnként társaságot nyújtson neki éjszakánként - bár a férfinak feltehetően már vannak erre bejáratott lányai -, akkor egyértelműbben tudtára adta volna tetszését. A férfiak jellemzően ezt teszik. Nem firtatja ezt sem, csak újra biccent egyet.*
- Köszönöm. További szép napot!
*Ezzel sarkon is fordul, ügyelve arra, hogy Vasborda ne maradjon el tőle, majd kíséretüket fürge léptekkel követi kifelé a Vámházból.*
166. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2023-07-23 21:14:17
Üzenet elküldve: 2023-07-23 21:14:17
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 673
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 673
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Szelíd
//A Kikötő Törvényei - III. Fejezet//
//Arany közt is koncot les//
*A megjegyzésre csak felgöcög.*
-Hogyne, a tiszta módszerek. Mi is azokat szeretjük, hogyne. *Még egyszer felkuncog, majd rendbe szedi arcizmait. Közben a gnómra esik a pillantása, aki még mindig kukán áll. Valószínűsíti, hogy kísérőként érkezett az elfel. Talán abban a reményben, hogy így jobban beleillenek majd a kikötői környezetbe.*
-Nincs, kedvesem, nincs. Legalábbis egyelőre. De fogunk mi még találkozni a kisasszonyoddal, ebben bizonyos vagyok. *Széles vigyort költöztet arcára.*
-A legényeim nem lesznek messze. De ne feledjétek a fáklyafényt! *Az ajtó felé biccent, részéről végeztek. Ugyanakkor mielőtt kilépnének rajta, hogy az őr kivezesse őket, még felcsendül a hátuk mögött a kenetteljes hang.*
-Ó, és ha éppen arany híján lennél... Nálam mindig fogsz találni testhez álló munkát. A hat utolsó napját mindig a Rumos Rókalyukban töltöm. *Amennyiben nincs egyéb hozzáfűznivalójuk, úgy a párost kikísérik és mehetnek megegyezésük hírével.*
//Arany közt is koncot les//
*A megjegyzésre csak felgöcög.*
-Hogyne, a tiszta módszerek. Mi is azokat szeretjük, hogyne. *Még egyszer felkuncog, majd rendbe szedi arcizmait. Közben a gnómra esik a pillantása, aki még mindig kukán áll. Valószínűsíti, hogy kísérőként érkezett az elfel. Talán abban a reményben, hogy így jobban beleillenek majd a kikötői környezetbe.*
-Nincs, kedvesem, nincs. Legalábbis egyelőre. De fogunk mi még találkozni a kisasszonyoddal, ebben bizonyos vagyok. *Széles vigyort költöztet arcára.*
-A legényeim nem lesznek messze. De ne feledjétek a fáklyafényt! *Az ajtó felé biccent, részéről végeztek. Ugyanakkor mielőtt kilépnének rajta, hogy az őr kivezesse őket, még felcsendül a hátuk mögött a kenetteljes hang.*
-Ó, és ha éppen arany híján lennél... Nálam mindig fogsz találni testhez álló munkát. A hat utolsó napját mindig a Rumos Rókalyukban töltöm. *Amennyiben nincs egyéb hozzáfűznivalójuk, úgy a párost kikísérik és mehetnek megegyezésük hírével.*
165. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2023-07-21 09:57:41
Üzenet elküldve: 2023-07-21 09:57:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 316
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 316
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A Kikötő Törvényei - III. Fejezet//
//Arany közt is koncot les//
*Kincs elégedettnek tűnik, szóval Alissäna is elégedett. A férfi felcsattanása kicsit megijeszti elsőre, aztán ráébred, hogy csupán örömteli kitörésről van szó.*
- Igen.
*Bólintva erősíti meg a találkozó tényét, majd feszült figyelemmel követi tekintetével Kincs útvonalát az apró szobában. A csend kissé feszélyezi ebben a helyzetben, megint felmerül benne a kérdés, hogy rosszat mondott vagy valamit kihagyott, ám ezt az örökös kételyt elhessegeti.
Csendben marad végig, bár jól hallja amit a termetes férfi az orra alatt motyog, de jobbnak látja nem közbe szólni, mert még a végén feldühítené őt.*
- Idegméreg.
*Ismétli el a számára is új kifejezést, aminek egyedül a "méreg" része az, ami mond is bármit a számára. Alissäna most is gondosan figyel és memorizál, úgy ahogy Relael esetében is tette.*
- Úgy hiszem megfelel majd neki. Mi nők jobb szeretjük a tisztább módszereket.
*Szelíden mosolyog a férfira, és az aprócska fioláért nyúl, amit kicsit nézeget, tanulmányoz, majd ruhájának egy rejtett zugában helyezi biztonságba.*
- Rendben van, minden világos.
*A gyomra összeszorul a tényre, hogy mennyi ember halálában segédkezik most. Nem ez az első eset, hogy vér tapad a kezéhez, akár szó szerint is, mégsem kedvére való a vérontás, főleg ilyen mértékben. Lenyeli bűntudatát és fókuszát visszatereli a feladatra, amit kiosztottak neki.*
- Van még valami, amit át kellene adnom a Kisasszonynak?
//Arany közt is koncot les//
*Kincs elégedettnek tűnik, szóval Alissäna is elégedett. A férfi felcsattanása kicsit megijeszti elsőre, aztán ráébred, hogy csupán örömteli kitörésről van szó.*
- Igen.
*Bólintva erősíti meg a találkozó tényét, majd feszült figyelemmel követi tekintetével Kincs útvonalát az apró szobában. A csend kissé feszélyezi ebben a helyzetben, megint felmerül benne a kérdés, hogy rosszat mondott vagy valamit kihagyott, ám ezt az örökös kételyt elhessegeti.
Csendben marad végig, bár jól hallja amit a termetes férfi az orra alatt motyog, de jobbnak látja nem közbe szólni, mert még a végén feldühítené őt.*
- Idegméreg.
*Ismétli el a számára is új kifejezést, aminek egyedül a "méreg" része az, ami mond is bármit a számára. Alissäna most is gondosan figyel és memorizál, úgy ahogy Relael esetében is tette.*
- Úgy hiszem megfelel majd neki. Mi nők jobb szeretjük a tisztább módszereket.
*Szelíden mosolyog a férfira, és az aprócska fioláért nyúl, amit kicsit nézeget, tanulmányoz, majd ruhájának egy rejtett zugában helyezi biztonságba.*
- Rendben van, minden világos.
*A gyomra összeszorul a tényre, hogy mennyi ember halálában segédkezik most. Nem ez az első eset, hogy vér tapad a kezéhez, akár szó szerint is, mégsem kedvére való a vérontás, főleg ilyen mértékben. Lenyeli bűntudatát és fókuszát visszatereli a feladatra, amit kiosztottak neki.*
- Van még valami, amit át kellene adnom a Kisasszonynak?
164. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2023-07-17 20:32:56
Üzenet elküldve: 2023-07-17 20:32:56
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 673
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 673
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Szelíd
//A Kikötő Törvényei - III. Fejezet//
//Arany közt is koncot les//
*Figyelmesen hallgatja a beszámolót, miközben méretes ülepét visszahelyezve székébe csendesen majszolja az asztalára helyezett gyümölcsöstál tartalmát. Mintha csak egy színielőadást szemlélne. Néha-néha még fel is hümment vagy bólint.
Közben az öreg Vasborda sem tesz túl sokat hozzá a történésekhez. Áll ott, mint az aszott gyümölccsel házaló piaci kofa. Nagy szerencséje, hogy Alissäna a kezébe veszi az irányítást. Máshol, más körülmények között e passzív habitus alighanem gondok okozója lehetne a gnóm számára, ám ezúttal elkerüli a vész. Hisz elég most, ha egyikük "viszi a boltot".*
-Hisz ez remek! *Harsan fel a történet végeztével Kincs, miközben összecsapja méretes tenyereit.*
-Még találkozó is lesz! Elképesztő. *Kisebb nehézségek árán kitornássza magát az asztal mögül, hogy óvatos sétába kezdjen a helyiségben. Egy ideig nem is szólal meg újra, helyette a polcon díszelgő, aranyozott tárgyakat szemléli merengve.*
-Mondtam nekik, hogy vannak még itt, mondtam nekik! *Motyogja, de nem fordul hátra vendégei felé.*
-Most végre pontot teszünk ennek a végére. *Aprócska, fekete fiolát emel le egy hableányszobor karjai közül, majd ismét az asztalhoz lép.*
-Úgy tűnik, nem voltunk elég alaposak. Puhák és óvatosak voltunk! De ezúttal máshogy lesz. *Megrázza busa fejét, mint akit hideg ráz épp. Nem dobták fel a hallottak, épp ellenkezőleg.*
-Tökéletes lehetőség. És Ti segíteni fogtok. *Dörmögi. Sokkal gondterheltebbnek tűnik, mint eddig valaha.*
-Idegméreg. Nem hat rögtön, de elég hamar. Úgy roskadnak össze tőle, mint a megsebzett szarvas a hajsza végeztén. Borban keverve is megteszi. Legyetek hát jó házigazdáik. De ha az úrnőtöknek más elképzelése van az ügy elsimítása végett... * Von vállat. Az aprócska fiolát azért az asztalra helyezi, egyenesen Alissäna elé.*
-De biztosra kell mennünk. Kell egy varjú a tetőre. Fáklyával. Jeleznie kell. Nem ronthatunk rájuk ajtóstul, míg nincs mindegyik felbujtó ott. A legényeim a környéken lesznek, természetesen polgárnak öltözve. Egy nyavalyás sem hagyhatja el a fogadót élve. A "barátaikat" pedig bízzátok ránk.
//Arany közt is koncot les//
*Figyelmesen hallgatja a beszámolót, miközben méretes ülepét visszahelyezve székébe csendesen majszolja az asztalára helyezett gyümölcsöstál tartalmát. Mintha csak egy színielőadást szemlélne. Néha-néha még fel is hümment vagy bólint.
Közben az öreg Vasborda sem tesz túl sokat hozzá a történésekhez. Áll ott, mint az aszott gyümölccsel házaló piaci kofa. Nagy szerencséje, hogy Alissäna a kezébe veszi az irányítást. Máshol, más körülmények között e passzív habitus alighanem gondok okozója lehetne a gnóm számára, ám ezúttal elkerüli a vész. Hisz elég most, ha egyikük "viszi a boltot".*
-Hisz ez remek! *Harsan fel a történet végeztével Kincs, miközben összecsapja méretes tenyereit.*
-Még találkozó is lesz! Elképesztő. *Kisebb nehézségek árán kitornássza magát az asztal mögül, hogy óvatos sétába kezdjen a helyiségben. Egy ideig nem is szólal meg újra, helyette a polcon díszelgő, aranyozott tárgyakat szemléli merengve.*
-Mondtam nekik, hogy vannak még itt, mondtam nekik! *Motyogja, de nem fordul hátra vendégei felé.*
-Most végre pontot teszünk ennek a végére. *Aprócska, fekete fiolát emel le egy hableányszobor karjai közül, majd ismét az asztalhoz lép.*
-Úgy tűnik, nem voltunk elég alaposak. Puhák és óvatosak voltunk! De ezúttal máshogy lesz. *Megrázza busa fejét, mint akit hideg ráz épp. Nem dobták fel a hallottak, épp ellenkezőleg.*
-Tökéletes lehetőség. És Ti segíteni fogtok. *Dörmögi. Sokkal gondterheltebbnek tűnik, mint eddig valaha.*
-Idegméreg. Nem hat rögtön, de elég hamar. Úgy roskadnak össze tőle, mint a megsebzett szarvas a hajsza végeztén. Borban keverve is megteszi. Legyetek hát jó házigazdáik. De ha az úrnőtöknek más elképzelése van az ügy elsimítása végett... * Von vállat. Az aprócska fiolát azért az asztalra helyezi, egyenesen Alissäna elé.*
-De biztosra kell mennünk. Kell egy varjú a tetőre. Fáklyával. Jeleznie kell. Nem ronthatunk rájuk ajtóstul, míg nincs mindegyik felbujtó ott. A legényeim a környéken lesznek, természetesen polgárnak öltözve. Egy nyavalyás sem hagyhatja el a fogadót élve. A "barátaikat" pedig bízzátok ránk.
163. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2023-07-14 10:54:36
Üzenet elküldve: 2023-07-14 10:54:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 316
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 316
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A Kikötő Törvényei - III. Fejezet//
//Arany közt is koncot les//
*Alissäna rácsodálkozik arra, hogy milyen gyorsan megváltozik minden - köztük leginkább az idegen férfi hozzáállása -, amint megemlíti fajtársa nevét. Biccent, majd készségesen követi a számára idegen alakot és fél szemmel Vasbordát is figyeli, hogy ő mennyire képes tartani a lépést. Arra kísérletet sem tesz, hogy megjegyezze a szövevényes útvonalat, inkább csak igyekszik enyhíteni feszült kedélyállapotán, amin nem segít az amit tapasztal. Szíve hevesen dobog a fájdalmas nyögések, csattanások és egyéb küszködő hangok hallatán, s egy pillanatra felmerül benne, hogy talán félelme nem volt alaptalan és Relael csapdába küldte őket. Eszébe jut az is, hogy Haldrian mesélt neki erről, s ő megnyugtatta arról, hogy csak egy könnyebb veréssel távozhatott, de ez nem feltétlenül nyugtatja meg az elf lányt.
Megint csak biccent, hogy jelezze megértette az utasítást, addig pedig maga elé bámul, erősen koncentrálva a kezében lévő finomságra. Rövidesen nyílik az ajtó és egy megviselt nő lép ki rajta, ami megint csak fokozza aggodalmát és magában megállapítja, hogyha szerencséje volt, akkor csak megverték. Nehezen mozdul, teste ellenkezik, hogy a szobába lépjen, mégis képes megtenni ezt a rövid távot.
A szoba pompája mit sem foglalkoztatja, figyelmét a termetes férfinak szenteli. Görcsbe rándul a gyomra, ahogy az utolsó részletek is a helyére kerülnek és felsejlik benne Daoro úr bizonytalan képe. A vonásokat és a szőrzet hiányát leszámítva komoly hasonlóságokat lát, ami csak még inkább ellenszenessé teszi számára Kincset.*
- Köszönjük, hogy szakít ránk időt!
*Szólal meg végül, tőle nem megszokott módon kissé félősen, de hamar megtalálja hangját és magabiztosságát.*
- A kisasszony kérte, hogy hozzak Önnek némi finomságot is, hogy köszönetet mondjon.
*Mosolyogva lép közelebb az asztalhoz, és áthajolva felette Kincs elé helyezi a szép kis üvegtálban lévő desszertet, majd a ráterített kendőt színpadiasan eltávolítja.
Engedi, hogy Vasborda leüljön ha akar, a beszédet mégis bátorkodik ő kezdeni.*
- A kisasszony kérte azt is, hogy mondjam el azért nem ő jött, mert elment az említett címre, így az ő arcát már ismerik.
*Nagy vonalakban látja már a képet a zsúfolt beszámolót követően, de nagyon megfontoltan válogatja meg a szavait, nehogy valótlant állítson, vagy helytelen következtetésre jusson.*
- Elmentek a kért címre, ahol egy Lenksy nevezetű kovács és egy Jeremir nevezetű artheniori kiképzőtiszttel volt dolguk. A kisasszonynak sikerült a bizalmukba férkőzni és kiderítették, hogy lázadás szerveződik általuk.
*Melege van, homloka gyöngyözik is emiatt, de lehet csak a fokozott adrenalin az oka kényelmetlenségeinek.*
- Egy hat múlva a tavernában lesz egy találkozó és Relael kisasszony kérte, hogy erről mindenképpen értesítsük Önt. Gondolom ezt egy jó lehetőségnek látja, ahhoz...
*Elharapja mondandóját és kérdőn a férfira pillant, aki abban a kiváltságos hatalmi helyzetben van, hogy dönthessen ezekről, akár emberi életekről is. Alissäna most hallgat, egyrészt tart néhány levegővételnyi szünetet, másfelől igyekszik visszaemlékezni minden információra.
~ Kihagytam valamit? Remélem nem. ~
Vasborda persze bármikor közbe szólhat, akár csendre is intheti, akár kiegészítheti szavait, a pillangó engedelmesen simul bármilyen lehetőség felé.*
//Arany közt is koncot les//
*Alissäna rácsodálkozik arra, hogy milyen gyorsan megváltozik minden - köztük leginkább az idegen férfi hozzáállása -, amint megemlíti fajtársa nevét. Biccent, majd készségesen követi a számára idegen alakot és fél szemmel Vasbordát is figyeli, hogy ő mennyire képes tartani a lépést. Arra kísérletet sem tesz, hogy megjegyezze a szövevényes útvonalat, inkább csak igyekszik enyhíteni feszült kedélyállapotán, amin nem segít az amit tapasztal. Szíve hevesen dobog a fájdalmas nyögések, csattanások és egyéb küszködő hangok hallatán, s egy pillanatra felmerül benne, hogy talán félelme nem volt alaptalan és Relael csapdába küldte őket. Eszébe jut az is, hogy Haldrian mesélt neki erről, s ő megnyugtatta arról, hogy csak egy könnyebb veréssel távozhatott, de ez nem feltétlenül nyugtatja meg az elf lányt.
Megint csak biccent, hogy jelezze megértette az utasítást, addig pedig maga elé bámul, erősen koncentrálva a kezében lévő finomságra. Rövidesen nyílik az ajtó és egy megviselt nő lép ki rajta, ami megint csak fokozza aggodalmát és magában megállapítja, hogyha szerencséje volt, akkor csak megverték. Nehezen mozdul, teste ellenkezik, hogy a szobába lépjen, mégis képes megtenni ezt a rövid távot.
A szoba pompája mit sem foglalkoztatja, figyelmét a termetes férfinak szenteli. Görcsbe rándul a gyomra, ahogy az utolsó részletek is a helyére kerülnek és felsejlik benne Daoro úr bizonytalan képe. A vonásokat és a szőrzet hiányát leszámítva komoly hasonlóságokat lát, ami csak még inkább ellenszenessé teszi számára Kincset.*
- Köszönjük, hogy szakít ránk időt!
*Szólal meg végül, tőle nem megszokott módon kissé félősen, de hamar megtalálja hangját és magabiztosságát.*
- A kisasszony kérte, hogy hozzak Önnek némi finomságot is, hogy köszönetet mondjon.
*Mosolyogva lép közelebb az asztalhoz, és áthajolva felette Kincs elé helyezi a szép kis üvegtálban lévő desszertet, majd a ráterített kendőt színpadiasan eltávolítja.
Engedi, hogy Vasborda leüljön ha akar, a beszédet mégis bátorkodik ő kezdeni.*
- A kisasszony kérte azt is, hogy mondjam el azért nem ő jött, mert elment az említett címre, így az ő arcát már ismerik.
*Nagy vonalakban látja már a képet a zsúfolt beszámolót követően, de nagyon megfontoltan válogatja meg a szavait, nehogy valótlant állítson, vagy helytelen következtetésre jusson.*
- Elmentek a kért címre, ahol egy Lenksy nevezetű kovács és egy Jeremir nevezetű artheniori kiképzőtiszttel volt dolguk. A kisasszonynak sikerült a bizalmukba férkőzni és kiderítették, hogy lázadás szerveződik általuk.
*Melege van, homloka gyöngyözik is emiatt, de lehet csak a fokozott adrenalin az oka kényelmetlenségeinek.*
- Egy hat múlva a tavernában lesz egy találkozó és Relael kisasszony kérte, hogy erről mindenképpen értesítsük Önt. Gondolom ezt egy jó lehetőségnek látja, ahhoz...
*Elharapja mondandóját és kérdőn a férfira pillant, aki abban a kiváltságos hatalmi helyzetben van, hogy dönthessen ezekről, akár emberi életekről is. Alissäna most hallgat, egyrészt tart néhány levegővételnyi szünetet, másfelől igyekszik visszaemlékezni minden információra.
~ Kihagytam valamit? Remélem nem. ~
Vasborda persze bármikor közbe szólhat, akár csendre is intheti, akár kiegészítheti szavait, a pillangó engedelmesen simul bármilyen lehetőség felé.*
162. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2023-07-14 01:52:23
Üzenet elküldve: 2023-07-14 01:52:23
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 673
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 673
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Szelíd
//A Kikötő Törvényei - III. Fejezet//
//Arany közt is koncot les//
*Alissäna szavaira úgy csap bele a felismerés az őrbe, mint a ménkű Sa'Terethet a Vérkertben kárhoztatóra. Kisimulnak azok a homlokráncok, a férfi pedig továbbot int.*
-Erre. Már várta, hogy jelentkezzen valaki. *Elvezeti a párost a várakozók és hivatalnokok gyűrűje mellett. Kietlen, ablaktalan folyosókon baktatnak végig, melyeken jobbról is és balról is ajtók nyílnak. Ha eddig nem tudatosult bennük, most érezhetik, mekkora épületről is van szó.
Egy alighanem lefelé vezető járat mellett elhaladva kínok között gyötrődő kiáltások hallatszanak, de kísérőjük mit sem törődik vele. Továbbvezeti a párost, míg meg nem érkeznek a következő folyosó végére. Zsákutca. Legalábbis egy szem ajtó árválkodik csak a végében, velük szemben. Az ajtó előtt asztal, körülötte néhány szék. Két, bőrvértet viselő alak kártyázik csak ott, az egyikük egy kurta lábú törpe, a másikuk egy kopasz ember.*
-Kincshez jöttek. A varjasok. *Ennyit szól csak kísérőjük, míg a kopasz férfi szótlan feláll az asztaltól. Vet még egy lapos pillantást a látogatók felé, majd bekopog az ajtón.*
-Itt várjatok. *Szól morózusan, majd benyit. Néhány perc telik csak el, mire ismét nyílik az ajtó, a bőrvértes kopasz pedig egy tépázott ruhájú nőt kísér ki rajta. Első pillantásra félelfnek tűnik, méghozzá a szemrevalóbb fajtából. Hüppögve igazgatja meg kócos haját, de a bőrvértes férfi töretlen hajtja maga előtt.*
-Mehettek. *Szólal meg, ahogy melléjük ér. Amennyiben a páros így tesz és belép az ajtón, eddigi kísérőjük már csukja is mögöttük.
Egy közepesen nagy helyiségben találhatják magukat, körülöttük telis-tele polcokkal. A polcokon a legkülönfélébb aranytárgyak és vázák kaptak helyet, ám mégsem ezek vonhatják magukra a látogatók figyelmét. Velük szemközt ugyanis egy íróasztal, mögötte pedig egy hatalmas alak fogadja őket; Kincs.
Tar fején haj egy szál sem, pocakja majd felborítja maga előtt a nehéz íróasztalt. Ám nem csak széltében terjedelmes; majd két métert ér, ha nem többet. Finom, aranyozott talárt visel, ékszerekből pedig bőven kijutott fülére is.*
-Tudtam, hogy hamarosan jön valaki! Reméltem, hogy a kisasszony tér majd vissza, de látom, szemrevaló teremtést küldött maga helyett! *Köszönti őket harsányan. Széles vigyorra húzódik otromba ábrázata, ahogy megpihen tekintete Alissänán. Kezét nyújtja az asztal felett, hogy kacsót csókolhasson. Töretlen mosollyal biccent a gnóm felé is, ám kezét felé már nem nyújtja. Van az egész lényében valami roppant feszélyező.*
-Nos, zene füleimnek bármi, mit mesélni óhajtotok! *Int az egy szem székre, mi az íróasztal előtt árválkodik. Hogy melyikük foglal helyet, az csak rajtuk áll.*
//Arany közt is koncot les//
*Alissäna szavaira úgy csap bele a felismerés az őrbe, mint a ménkű Sa'Terethet a Vérkertben kárhoztatóra. Kisimulnak azok a homlokráncok, a férfi pedig továbbot int.*
-Erre. Már várta, hogy jelentkezzen valaki. *Elvezeti a párost a várakozók és hivatalnokok gyűrűje mellett. Kietlen, ablaktalan folyosókon baktatnak végig, melyeken jobbról is és balról is ajtók nyílnak. Ha eddig nem tudatosult bennük, most érezhetik, mekkora épületről is van szó.
Egy alighanem lefelé vezető járat mellett elhaladva kínok között gyötrődő kiáltások hallatszanak, de kísérőjük mit sem törődik vele. Továbbvezeti a párost, míg meg nem érkeznek a következő folyosó végére. Zsákutca. Legalábbis egy szem ajtó árválkodik csak a végében, velük szemben. Az ajtó előtt asztal, körülötte néhány szék. Két, bőrvértet viselő alak kártyázik csak ott, az egyikük egy kurta lábú törpe, a másikuk egy kopasz ember.*
-Kincshez jöttek. A varjasok. *Ennyit szól csak kísérőjük, míg a kopasz férfi szótlan feláll az asztaltól. Vet még egy lapos pillantást a látogatók felé, majd bekopog az ajtón.*
-Itt várjatok. *Szól morózusan, majd benyit. Néhány perc telik csak el, mire ismét nyílik az ajtó, a bőrvértes kopasz pedig egy tépázott ruhájú nőt kísér ki rajta. Első pillantásra félelfnek tűnik, méghozzá a szemrevalóbb fajtából. Hüppögve igazgatja meg kócos haját, de a bőrvértes férfi töretlen hajtja maga előtt.*
-Mehettek. *Szólal meg, ahogy melléjük ér. Amennyiben a páros így tesz és belép az ajtón, eddigi kísérőjük már csukja is mögöttük.
Egy közepesen nagy helyiségben találhatják magukat, körülöttük telis-tele polcokkal. A polcokon a legkülönfélébb aranytárgyak és vázák kaptak helyet, ám mégsem ezek vonhatják magukra a látogatók figyelmét. Velük szemközt ugyanis egy íróasztal, mögötte pedig egy hatalmas alak fogadja őket; Kincs.
Tar fején haj egy szál sem, pocakja majd felborítja maga előtt a nehéz íróasztalt. Ám nem csak széltében terjedelmes; majd két métert ér, ha nem többet. Finom, aranyozott talárt visel, ékszerekből pedig bőven kijutott fülére is.*
-Tudtam, hogy hamarosan jön valaki! Reméltem, hogy a kisasszony tér majd vissza, de látom, szemrevaló teremtést küldött maga helyett! *Köszönti őket harsányan. Széles vigyorra húzódik otromba ábrázata, ahogy megpihen tekintete Alissänán. Kezét nyújtja az asztal felett, hogy kacsót csókolhasson. Töretlen mosollyal biccent a gnóm felé is, ám kezét felé már nem nyújtja. Van az egész lényében valami roppant feszélyező.*
-Nos, zene füleimnek bármi, mit mesélni óhajtotok! *Int az egy szem székre, mi az íróasztal előtt árválkodik. Hogy melyikük foglal helyet, az csak rajtuk áll.*
161. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2023-07-11 23:28:14
Üzenet elküldve: 2023-07-11 23:28:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 316
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 316
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A Kikötő Törvényei - III. Fejezet//
//Arany közt is koncot les//
*Vasborda kimerítő válasszal szolgál, vele pedig senki sem foglalkozik, amit Alissäna cseppet sem bán. Ha nem munkaszerzésről van szó, akkor jobb szeret láthatatlan lenni, ezzel pedig elkerülve a bajt. Hála a gnóm szakértelmének az őr az épület felé veszi az irányt, s némi habozás után Alissäna is nyomába szegődik.*
- Relael Ellerin lae'Natar küldött minket egy Kincs nevezetű Úrhoz.
//Arany közt is koncot les//
*Vasborda kimerítő válasszal szolgál, vele pedig senki sem foglalkozik, amit Alissäna cseppet sem bán. Ha nem munkaszerzésről van szó, akkor jobb szeret láthatatlan lenni, ezzel pedig elkerülve a bajt. Hála a gnóm szakértelmének az őr az épület felé veszi az irányt, s némi habozás után Alissäna is nyomába szegődik.*
- Relael Ellerin lae'Natar küldött minket egy Kincs nevezetű Úrhoz.
160. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2023-07-10 20:12:23
Üzenet elküldve: 2023-07-10 20:12:23
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 673
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 673
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Szelíd
//A Kikötő Törvényei - III. Fejezet//
//Arany közt is koncot les//
*Bólogatva igyekszik megjegyezni, amit az öreg gnóm javasol.*
-Talpas whula virága... Tüzes tövis... *Ismételgeti az orra alatt. Úgy felderül, hogy még Alissäna szavaira is odabiccent.*
-Fontos ügyben, persze. *Legyint szórakozottan. Mindenkinek a saját ügye a legfontosabb, ezt már rég megtanulta. Ugyanakkor jóval segítőkészebbnek tűnik most, a "recept" után.*
-Jöjjön, gyógyító uram, meg hozza a bájos kísérőjét is! Ha igazat szólt és az asszony is talpon, úgy magam is szólhatok néhány jó szót az érdekében "odafenn". Mi is a neve? Gyógyítóból itt nagy hiány van! Kuruzsló viszont akad épp elég... *Teszi hozzá mogorvábban, miközben kikerülve a sort elindulnak a Vámház méretes épülete felé. Bőrvértes harcosok szegélyezik útjuk jobbról is és balról is, de dolguk szerencsére nem akad most velük. Még akkor sem, ha egyikük bizony istenesen oldalba könyökli a mellette állót, s biccent Alissäna felé.*
-Nem mondták még, kit keresnek. *Fordul kísérőjük a lépcső tetején a páros felé.*
//Arany közt is koncot les//
*Bólogatva igyekszik megjegyezni, amit az öreg gnóm javasol.*
-Talpas whula virága... Tüzes tövis... *Ismételgeti az orra alatt. Úgy felderül, hogy még Alissäna szavaira is odabiccent.*
-Fontos ügyben, persze. *Legyint szórakozottan. Mindenkinek a saját ügye a legfontosabb, ezt már rég megtanulta. Ugyanakkor jóval segítőkészebbnek tűnik most, a "recept" után.*
-Jöjjön, gyógyító uram, meg hozza a bájos kísérőjét is! Ha igazat szólt és az asszony is talpon, úgy magam is szólhatok néhány jó szót az érdekében "odafenn". Mi is a neve? Gyógyítóból itt nagy hiány van! Kuruzsló viszont akad épp elég... *Teszi hozzá mogorvábban, miközben kikerülve a sort elindulnak a Vámház méretes épülete felé. Bőrvértes harcosok szegélyezik útjuk jobbról is és balról is, de dolguk szerencsére nem akad most velük. Még akkor sem, ha egyikük bizony istenesen oldalba könyökli a mellette állót, s biccent Alissäna felé.*
-Nem mondták még, kit keresnek. *Fordul kísérőjük a lépcső tetején a páros felé.*
159. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2023-07-10 12:02:38
Üzenet elküldve: 2023-07-10 12:02:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Kikötő Törvényei - III. Fejezet//
//Arany közt is koncot les//
* Az öreg gnóm felvonja a szemöldökét a kérdésre, láthatóan nem várta, hogy ki fogják kérni a szakértelmét a tömegben. Elgondolkodik egy pillanatig, majd bólint. *
- Látatlanban nehéz megfejteni, hogy mi okozhatja a problémáját, de próbáljátok meg a talpas whula teát, ha tudtok szerezni, akkor mézzel elkeverve. Ne forrón igya, de ne is hidegen, ha olyan meleg, hogy nem égeti a kezed, az tökéletes. Ne a levelét főzzétek le a talpasnak, hanem a virágját, ez fontos. A kikötői piacon kellene legyen jó áron, de ha úgy van, akkor a tüzes tövis bogyóit is lefőzhetitek. Ha nem múlik, keressetek meg a varjú tavernában egy hat múlva, és megnézem pontosabban, hogy mi lehet a probléma. * Ad tanácsot az öreg, a helyzetre való tekintettel ingyen, pedig nem szokása csak úgy elszalasztani egy kis alkohol lehetőségét. *
- Az erős szeszt meg mellőzétek, csak a teát igya, de abból jó sokat. A leves se mindegy, hogy milyen, zöldségben legyen gazdag, és kenyér belével egye. Azt se túl forrón, mert a túl forró nem tesz jót a gyulladt toroknak. Gőzölögjön, de ne nagyon. * Teszi még hozzá, hogy valami torokkímélő ételt is javasoljon, ahogy tovább gondolkodik. *
- Ha találtok friss sárkányfogat, annak a levét is ihatja. A köhögésen kívül van más tünet, fiam?
//Arany közt is koncot les//
* Az öreg gnóm felvonja a szemöldökét a kérdésre, láthatóan nem várta, hogy ki fogják kérni a szakértelmét a tömegben. Elgondolkodik egy pillanatig, majd bólint. *
- Látatlanban nehéz megfejteni, hogy mi okozhatja a problémáját, de próbáljátok meg a talpas whula teát, ha tudtok szerezni, akkor mézzel elkeverve. Ne forrón igya, de ne is hidegen, ha olyan meleg, hogy nem égeti a kezed, az tökéletes. Ne a levelét főzzétek le a talpasnak, hanem a virágját, ez fontos. A kikötői piacon kellene legyen jó áron, de ha úgy van, akkor a tüzes tövis bogyóit is lefőzhetitek. Ha nem múlik, keressetek meg a varjú tavernában egy hat múlva, és megnézem pontosabban, hogy mi lehet a probléma. * Ad tanácsot az öreg, a helyzetre való tekintettel ingyen, pedig nem szokása csak úgy elszalasztani egy kis alkohol lehetőségét. *
- Az erős szeszt meg mellőzétek, csak a teát igya, de abból jó sokat. A leves se mindegy, hogy milyen, zöldségben legyen gazdag, és kenyér belével egye. Azt se túl forrón, mert a túl forró nem tesz jót a gyulladt toroknak. Gőzölögjön, de ne nagyon. * Teszi még hozzá, hogy valami torokkímélő ételt is javasoljon, ahogy tovább gondolkodik. *
- Ha találtok friss sárkányfogat, annak a levét is ihatja. A köhögésen kívül van más tünet, fiam?
158. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2023-07-08 16:28:45
Üzenet elküldve: 2023-07-08 16:28:45
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 673
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 673
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Szelíd
//Viharkalmár//
*Merchen szavai őszintének hatnak, legalábbis a gnóm számára. Fészkelődik egy darabon a székében az utolsó kérdésre. Ezt a tündér aligha tudhatja, de a patkányok nem kelthetnek feltűnést a Kikötőben holmi házkutatásokkal. Helyette azokat gyűjtik be, akik megfordulnak a szóban forgó címeken.*
-Hiszek magának. De jól figyeljen, Merchen Feiy... *Dől előre az asztalra támaszkodva. Ehhez persze fel kell állnia a székében méretéből fakadóan. Nevetségesnek is hathatna-e kép, ha nem lennének oly komolyak a szavak, mik elhagyják a patkány száját.*
-Figyelni fogjuk. És ha még egyszer tilosban jár, vagyis szerintünk tilosban... Úgy nem csak egy futó látogatást fog tenni a Vámházban. *Leugrik a székről, majd az ajtóhoz lép és hármat koppint rajta. A vasajtó nyílik, Merchen pedig szabad tündér, legalábbis egyelőre. Egy testesebb patkányt kap maga mellé kifelé, ki a fegyvereit is visszaszolgáltatja a kereskedőnek. Kifelé még azért taszajt rajta egy nagyot, de Merchen megússza a látogatást. Egy biztos; a legközelebbi alkalommal a megnyerő jelleme nem fogja kihúzni ily könnyedén.*
*Merchen szavai őszintének hatnak, legalábbis a gnóm számára. Fészkelődik egy darabon a székében az utolsó kérdésre. Ezt a tündér aligha tudhatja, de a patkányok nem kelthetnek feltűnést a Kikötőben holmi házkutatásokkal. Helyette azokat gyűjtik be, akik megfordulnak a szóban forgó címeken.*
-Hiszek magának. De jól figyeljen, Merchen Feiy... *Dől előre az asztalra támaszkodva. Ehhez persze fel kell állnia a székében méretéből fakadóan. Nevetségesnek is hathatna-e kép, ha nem lennének oly komolyak a szavak, mik elhagyják a patkány száját.*
-Figyelni fogjuk. És ha még egyszer tilosban jár, vagyis szerintünk tilosban... Úgy nem csak egy futó látogatást fog tenni a Vámházban. *Leugrik a székről, majd az ajtóhoz lép és hármat koppint rajta. A vasajtó nyílik, Merchen pedig szabad tündér, legalábbis egyelőre. Egy testesebb patkányt kap maga mellé kifelé, ki a fegyvereit is visszaszolgáltatja a kereskedőnek. Kifelé még azért taszajt rajta egy nagyot, de Merchen megússza a látogatást. Egy biztos; a legközelebbi alkalommal a megnyerő jelleme nem fogja kihúzni ily könnyedén.*
157. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2023-07-07 07:37:37
Üzenet elküldve: 2023-07-07 07:37:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 500
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 500
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Viharkalmár//
*Ez a gnóm nem úgy tűnik, hogy ma kezdte volna a szakmát, bizonyosan nem Merchen az első ember, avagy tündér akit itt "meghallgat" és valószínűleg nem is az utolsó. Nagyot sóhajt az újabb kérdésre és elkeseredetten teszi fel két kezét az asztalra, ujjait összekulcsolva.*
-Szállítottam a hordókat a Sellőházba, mint ahogy azt már elmondtam. Papírom is van róla. Nem ismerem a környéket, ha valaki azt mondja hogy látott hát én elhiszem neki, bárki láthatott ahogy mentem egyik utcából a másikba. Bár mondjuk ha én látnék egy berezelt tündért egy hordónyi kocsival a lakónegyedben... Tán én is elmondanám itt a kedves uraknak a vámházban hogy valami véletlenszerű címről jött ki, hátha kapnék egy üveg bornyira való aranyat.
*Bosszankodva húzza fel a vállait majd engedi le újra.*
-Nézze az én megbízóm ahogy próbáltam elmondani annak a kettőnek is akik idehoztak a Wegtoren Aranya Kereskedőház, látja?
*Mutatja ujján a leviatángyűrűt.*
-Ennyi. Higgye el hogy én szívesebben elmondanék bármit ha tudnék, mint amennyire maga el akar engem engedni.
*Aztán még valami jut eszébe, ami elkezdi csavargatni a gondolatait.*
-És miért nem abban a Hálóköz 7 szám alatt vagy hol kérdezősködnek ha ennyire biztosak a dolgukban? Engedjenek innen a dolgomra. Kérem.
*Ez a gnóm nem úgy tűnik, hogy ma kezdte volna a szakmát, bizonyosan nem Merchen az első ember, avagy tündér akit itt "meghallgat" és valószínűleg nem is az utolsó. Nagyot sóhajt az újabb kérdésre és elkeseredetten teszi fel két kezét az asztalra, ujjait összekulcsolva.*
-Szállítottam a hordókat a Sellőházba, mint ahogy azt már elmondtam. Papírom is van róla. Nem ismerem a környéket, ha valaki azt mondja hogy látott hát én elhiszem neki, bárki láthatott ahogy mentem egyik utcából a másikba. Bár mondjuk ha én látnék egy berezelt tündért egy hordónyi kocsival a lakónegyedben... Tán én is elmondanám itt a kedves uraknak a vámházban hogy valami véletlenszerű címről jött ki, hátha kapnék egy üveg bornyira való aranyat.
*Bosszankodva húzza fel a vállait majd engedi le újra.*
-Nézze az én megbízóm ahogy próbáltam elmondani annak a kettőnek is akik idehoztak a Wegtoren Aranya Kereskedőház, látja?
*Mutatja ujján a leviatángyűrűt.*
-Ennyi. Higgye el hogy én szívesebben elmondanék bármit ha tudnék, mint amennyire maga el akar engem engedni.
*Aztán még valami jut eszébe, ami elkezdi csavargatni a gondolatait.*
-És miért nem abban a Hálóköz 7 szám alatt vagy hol kérdezősködnek ha ennyire biztosak a dolgukban? Engedjenek innen a dolgomra. Kérem.
156. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2023-07-06 23:50:19
Üzenet elküldve: 2023-07-06 23:50:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 316
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 316
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A Kikötő Törvényei - III. Fejezet//
//Arany közt is koncot les//
*Alissäna kedvelni kezdi Vasbordát, akinek szavain kiérez talán némi hazugságot, de ez mit sem zavarja őt addig amíg nem ütlegeli, vagy verbálisan nem bántalmazza. A gnóm szavai mellett a kezében lévő desszertre koncentrál nagyon elmélyülten, és magában reménykedik, hogy ebben a melegben hamar sorra kerüljenek, mert csak frissen lesz ízletes az ajándék.
Megszólítják őket, amire kicsit megriad először, aztán rutinosan magára ölti szelíd mosolyát.*
- Bocsánat, nem akarok udvariatlan lenni.
*Szól közbe, de csak finoman nehogy komolyan zokon vegyék, hogy eltereli a témát.*
- Csak szeretném megkérdezni, hogy van itt módja annak, hogy gyorsabban bejussunk? Fontos ügyben érkeztünk.
*Hogy ki a férfi, azt nem sejti, talán nincs is jelentősége, de talán tud és hajlandó nekik segíteni egy kedves mosolyért cserébe.*
//Arany közt is koncot les//
*Alissäna kedvelni kezdi Vasbordát, akinek szavain kiérez talán némi hazugságot, de ez mit sem zavarja őt addig amíg nem ütlegeli, vagy verbálisan nem bántalmazza. A gnóm szavai mellett a kezében lévő desszertre koncentrál nagyon elmélyülten, és magában reménykedik, hogy ebben a melegben hamar sorra kerüljenek, mert csak frissen lesz ízletes az ajándék.
Megszólítják őket, amire kicsit megriad először, aztán rutinosan magára ölti szelíd mosolyát.*
- Bocsánat, nem akarok udvariatlan lenni.
*Szól közbe, de csak finoman nehogy komolyan zokon vegyék, hogy eltereli a témát.*
- Csak szeretném megkérdezni, hogy van itt módja annak, hogy gyorsabban bejussunk? Fontos ügyben érkeztünk.
*Hogy ki a férfi, azt nem sejti, talán nincs is jelentősége, de talán tud és hajlandó nekik segíteni egy kedves mosolyért cserébe.*
155. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2023-07-05 16:58:40
Üzenet elküldve: 2023-07-05 16:58:40
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 673
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 673
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Szelíd
//Viharkalmár//
*A gnóm csak nagy ritkán pillant fel a tündérre, míg az beszél. El van foglalva a jegyzeteléssel, s nem is hallatszik más egy darabig, csak az írószerszám sercegése a pergamenen. Végül sóhajtva teszi le a pennát és apró kezével megdörzsöli homlokát.*
-Utoljára teszem fel ezt a kérdést, Merchen Feiy. Mit csinált a Hálóközben? Látták kijönni a Hálóköz 7 szám kapuján, méghozzá szekerestül.
*Előredől ültében, szemeit összehúzva fürkészi a tündért. Talán még be is dőlne a színjátéknak, ha nem bírna ily perdöntő tényállással.*
-Én szeretném elengedni, Merchen Feiy. Tényleg. Úgyhogy legyünk barátok. Segít nekünk és elmondja, ki bízta meg. Elmondja, hogy miért ment a Hálóköz 7-be és ki tudja? Talán nagy szolgálatot tehet a Patkányoknak. Vagy talán nem akar segíteni? *Hangja színtelen, de szavai annál baljósabbak. Merchen előtt számos lehetőség áll, már ami a válaszadást illeti; előrukkol egy hihető hazugsággal, esetleg elmondja az igazat... Vagy nem mond semmit. Rajta áll.*
*A gnóm csak nagy ritkán pillant fel a tündérre, míg az beszél. El van foglalva a jegyzeteléssel, s nem is hallatszik más egy darabig, csak az írószerszám sercegése a pergamenen. Végül sóhajtva teszi le a pennát és apró kezével megdörzsöli homlokát.*
-Utoljára teszem fel ezt a kérdést, Merchen Feiy. Mit csinált a Hálóközben? Látták kijönni a Hálóköz 7 szám kapuján, méghozzá szekerestül.
*Előredől ültében, szemeit összehúzva fürkészi a tündért. Talán még be is dőlne a színjátéknak, ha nem bírna ily perdöntő tényállással.*
-Én szeretném elengedni, Merchen Feiy. Tényleg. Úgyhogy legyünk barátok. Segít nekünk és elmondja, ki bízta meg. Elmondja, hogy miért ment a Hálóköz 7-be és ki tudja? Talán nagy szolgálatot tehet a Patkányoknak. Vagy talán nem akar segíteni? *Hangja színtelen, de szavai annál baljósabbak. Merchen előtt számos lehetőség áll, már ami a válaszadást illeti; előrukkol egy hihető hazugsággal, esetleg elmondja az igazat... Vagy nem mond semmit. Rajta áll.*
154. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2023-07-04 22:18:14
Üzenet elküldve: 2023-07-04 22:18:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 500
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 500
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Viharkalmár//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A két fickó elviszi őt, szerencsére kötél nem kerül a kezére és ez jó. Nincs baja a kikötözéssel, de csak ha csinos lányok társaságában történik ilyesmi. Szótlan telik az út, és ő készségesen követi az utasításokat amiket kap. Hamar meg is látja a jellegzetes szögletes épületet, és még a szemével sem nagyon igyekszik leskelődni. Fölöslegesnek érzi. Süllyed egyre lefelé, mind fizikailag mind mentálisan. A helységben a két szék közül az egyikre ültetik és a tündér le is huppan. A fejében pedig folyamatosan latolgatja a lehetőségeit, a kiutat. Mint egy csapdába szorult patkány. ~Milyen ironikus.~ Nem mocorog, nem idegeskedik, megpróbál nyugodt maradni, hisz ez alapvető képesség ami minden helyzetben jól jön. Legyen az bármilyen szorult is. Ámbár talán most még egy olcsóbb taktikát is ki illene próbálnia. Pár perc múlva egy gnóm jön be hozzá, nem annyira félelmetes alak. ~Kikérdezni gondolom. Vajon rejtegetne valamit, vagy ő a jó fiú és jön a rossz ha nem tetszik neki a válaszom, vagy csak nem tartanak egyelőre olyan fontosnak hogy az arcszaggatót küldjék?~ A tündér a székben ülve összeroskad, kezeit pedig az ölébe teszi, mint egy ijedt vad.*
-Ü..üdv!
*Mondja szánnivaló hangon.*
-Merchen Feiy vagyok. Valami fickó volt a kontakt,
én nem kérdezek sokat. Nem Nem. Csak viszem az árut aztán fogom az aranyat.
*Zavarában nagyon vékonyka mosolyt enged meg magának, ami rögtön el is tűnik ahogy a fogóra téved a szeme.*
-Hetet. Nem! Nyolcat! Nyolc volt igen.
*Javítja is magát, és közben kezeit tördeli.*
-És..Hoo- hogy? Hol?
*Úgy tesz, mintha az utolsó kérdés valóban meglepné ellenben az előzővel. Még a szemöldökét is összeráncolja.*
-Miért? Jártam ott akkor ezek szerint.
*Vizslatja a gnómot értetlen szemekkel.*
-Én nem tudom itt ezt a részt mi milyen utca vagy köz, tudja milyen rohadt nehéz egy hordóval megrakott szekérrel meg lovakkal itt átvágni? Én... Én féltem hogy valaki rám támad, egy éhes csöves vagy egy részeg kalóz úgyhogy bevallom én tényleg gyorsan hajtottam, és mentem amerre vittek a lovak ahol kevesebb volt az ember.*Magyarázza.* Rossz felé kanyarodtam volna?
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A két fickó elviszi őt, szerencsére kötél nem kerül a kezére és ez jó. Nincs baja a kikötözéssel, de csak ha csinos lányok társaságában történik ilyesmi. Szótlan telik az út, és ő készségesen követi az utasításokat amiket kap. Hamar meg is látja a jellegzetes szögletes épületet, és még a szemével sem nagyon igyekszik leskelődni. Fölöslegesnek érzi. Süllyed egyre lefelé, mind fizikailag mind mentálisan. A helységben a két szék közül az egyikre ültetik és a tündér le is huppan. A fejében pedig folyamatosan latolgatja a lehetőségeit, a kiutat. Mint egy csapdába szorult patkány. ~Milyen ironikus.~ Nem mocorog, nem idegeskedik, megpróbál nyugodt maradni, hisz ez alapvető képesség ami minden helyzetben jól jön. Legyen az bármilyen szorult is. Ámbár talán most még egy olcsóbb taktikát is ki illene próbálnia. Pár perc múlva egy gnóm jön be hozzá, nem annyira félelmetes alak. ~Kikérdezni gondolom. Vajon rejtegetne valamit, vagy ő a jó fiú és jön a rossz ha nem tetszik neki a válaszom, vagy csak nem tartanak egyelőre olyan fontosnak hogy az arcszaggatót küldjék?~ A tündér a székben ülve összeroskad, kezeit pedig az ölébe teszi, mint egy ijedt vad.*
-Ü..üdv!
*Mondja szánnivaló hangon.*
-Merchen Feiy vagyok. Valami fickó volt a kontakt,
én nem kérdezek sokat. Nem Nem. Csak viszem az árut aztán fogom az aranyat.
*Zavarában nagyon vékonyka mosolyt enged meg magának, ami rögtön el is tűnik ahogy a fogóra téved a szeme.*
-Hetet. Nem! Nyolcat! Nyolc volt igen.
*Javítja is magát, és közben kezeit tördeli.*
-És..Hoo- hogy? Hol?
*Úgy tesz, mintha az utolsó kérdés valóban meglepné ellenben az előzővel. Még a szemöldökét is összeráncolja.*
-Miért? Jártam ott akkor ezek szerint.
*Vizslatja a gnómot értetlen szemekkel.*
-Én nem tudom itt ezt a részt mi milyen utca vagy köz, tudja milyen rohadt nehéz egy hordóval megrakott szekérrel meg lovakkal itt átvágni? Én... Én féltem hogy valaki rám támad, egy éhes csöves vagy egy részeg kalóz úgyhogy bevallom én tényleg gyorsan hajtottam, és mentem amerre vittek a lovak ahol kevesebb volt az ember.*Magyarázza.* Rossz felé kanyarodtam volna?
153. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2023-07-04 16:08:12
Üzenet elküldve: 2023-07-04 16:08:12
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 673
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 673
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Szelíd
//A Kikötő Törvényei - III. Fejezet//
//Arany közt is koncot les//
-Orvos, mi?! *Egy nyurga alak sandít rájuk a közelükből, aki szemmel láthatóan a téren várakozókat hivatott sorokba rendezni. Van is mit, hisz ahogy az már megszokható, most is hosszú a sor, ami a Vámház felé kanyarog. Az emberférfi, ki megszólította őket, most derekára szegezett karokkal fordul feléjük. Zöld inget és barna vászonnadrágot visel, oldalán pedig meglepően szépen munkált kard lóg. Nem lehet sokkal több harmincnál. Furcsa lehet, de nem Alissänát pécézte ki magának, sokkal inkább az aprónépet vizslatja.*
-Na, abból nem sok van itt egy ideje. Mondd csak, gnóm úr... Az asszony már két hat óta keheg, a torkát marja valami. Nem múlik, hiába a meleg leves meg az erős szesz. Tudsz-e valami gyógymódot? *Reményteli pillantást vet az öregre, miközben egyik lábáról a másikra áll.*
//Arany közt is koncot les//
-Orvos, mi?! *Egy nyurga alak sandít rájuk a közelükből, aki szemmel láthatóan a téren várakozókat hivatott sorokba rendezni. Van is mit, hisz ahogy az már megszokható, most is hosszú a sor, ami a Vámház felé kanyarog. Az emberférfi, ki megszólította őket, most derekára szegezett karokkal fordul feléjük. Zöld inget és barna vászonnadrágot visel, oldalán pedig meglepően szépen munkált kard lóg. Nem lehet sokkal több harmincnál. Furcsa lehet, de nem Alissänát pécézte ki magának, sokkal inkább az aprónépet vizslatja.*
-Na, abból nem sok van itt egy ideje. Mondd csak, gnóm úr... Az asszony már két hat óta keheg, a torkát marja valami. Nem múlik, hiába a meleg leves meg az erős szesz. Tudsz-e valami gyógymódot? *Reményteli pillantást vet az öregre, miközben egyik lábáról a másikra áll.*
152. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2023-07-04 14:00:47
Üzenet elküldve: 2023-07-04 14:00:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Vamzer Varjak//
- Köszönöm, aranyom. * Mondja illedelmesen az öreg, de érződik rajta, hogy ő sem hisz abban, hogy Alissäna komoly védelmet tudna nyújtani kettejüknek. Bár nem tudja megmondani a lányról, hogy mennyire ért bármiféle harchoz, a vékony karjaiból nem nézi ki, hogy komoly mozdulatokra lenne képes, a vendégek kényeztetésén kívül. *
- Hát persze kedvesem. Bizonyosan nagyon ügyes vagy vele. * Bólogat mosolyogva, hogy megnyugtassa a másikat, és kicsit erősítse az önbizalmát. *
- Hát, mi meg sem közelítjük kegyed fajának korát, de azért látszik rajtam talán, hogy nem ma szültek. * Csóválja a fejét, majd ahogy végeznek a sellőházban, meglepi őt a következő kérdés. *
- Egyiknek sem, kis drágám. Orvos vagyok. * Ad választ a kérdésre, miközben sorba állnak a vámháznál. * Úgyhogy jobb ha tudod, én is ügyesen bánok a pengével. ~ Csak éppen harcban haszontalan lennék. ~
- Köszönöm, aranyom. * Mondja illedelmesen az öreg, de érződik rajta, hogy ő sem hisz abban, hogy Alissäna komoly védelmet tudna nyújtani kettejüknek. Bár nem tudja megmondani a lányról, hogy mennyire ért bármiféle harchoz, a vékony karjaiból nem nézi ki, hogy komoly mozdulatokra lenne képes, a vendégek kényeztetésén kívül. *
- Hát persze kedvesem. Bizonyosan nagyon ügyes vagy vele. * Bólogat mosolyogva, hogy megnyugtassa a másikat, és kicsit erősítse az önbizalmát. *
- Hát, mi meg sem közelítjük kegyed fajának korát, de azért látszik rajtam talán, hogy nem ma szültek. * Csóválja a fejét, majd ahogy végeznek a sellőházban, meglepi őt a következő kérdés. *
- Egyiknek sem, kis drágám. Orvos vagyok. * Ad választ a kérdésre, miközben sorba állnak a vámháznál. * Úgyhogy jobb ha tudod, én is ügyesen bánok a pengével. ~ Csak éppen harcban haszontalan lennék. ~
102-121 , 122-141 , 142-161 , 152-171