Kikötő - Vámház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 8 (141. - 149. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 130-149
149. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2022-11-08 20:43:08
Üzenet elküldve: 2022-11-08 20:43:08
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//A Kikötő Törvényei - I. Fejezet//
//Patkányok és egyéb háztáji problémák//
*Kincs egyetértően rázza meg busa fejét az elhangzottakra. Olybá fest, hogy egy húron pendülnek, legalábbis érteni vélik egymást.*
-Úgy nincs más hátra, mint a viszontlátás reményében búcsúzkodni. Legyen ez bármilyen fájdalmas is. *Megenged egy kenetteljes mosolyt még Relael felé, miközben nagyobb székcsikorgások közepette felemelkedik ültéből.*
-Egy dolgot azonban ne feledjetek, barátaim! A Patkányok barátsága mindennél többet ér! *Mosolyogva mutat az ajtó irányába, s a trió távozhat is, ha úgy óhajt. Ahogy hátat fordítanak Kincsnek és kinyitják az ajtót, rögtön láthatják a folyosó ezen részén beállt változást. Az asztalnál csupán néhány felborult szék maradt és egy kósza kocka, mit valószínűleg sebtiben hagyott ott valaki. Se Yeff, se az eddigi, viaszarcú kísérőjük nincs már jelen, helyette egy újdonsült ajtónálló fogadja őket. A vonásaiból ítélve félvér lehet, noha egy kötött sapkával igyekszik hegyes füleit takargatni.*
-Erre. *Szólal meg feszengve, a trió pedig egy vértócsát is szemügyre vehet, ahogy elhaladnak az asztal mellett.*
-Ha valaki lenni akarsz a Kikötőben, állj be patkánynak... Jó élet az. Ezt mondták. *Vet újdonsült kísérőjük is egy pillantást a vérnyomokra.*
-Na persze. Nem, mintha lenne más. *Fogát szívva sóhajt fel, majd a hármasra sandítva biccent a folyosó felé.
Amennyiben nincs más szándékuk, úgy kikíséri őket a Vámházból, szabadon távozhatnak, ráadásul egy megbízással a zsebükben.
A Kikötő nehéz és bonyolult terep. A varjak még csak most érkeztek, óvatosan kerülgetik a patkányokat a város mocskában. Csakis rajtuk múlik azonban, hogyan lesz ez később.*
//Patkányok és egyéb háztáji problémák//
*Kincs egyetértően rázza meg busa fejét az elhangzottakra. Olybá fest, hogy egy húron pendülnek, legalábbis érteni vélik egymást.*
-Úgy nincs más hátra, mint a viszontlátás reményében búcsúzkodni. Legyen ez bármilyen fájdalmas is. *Megenged egy kenetteljes mosolyt még Relael felé, miközben nagyobb székcsikorgások közepette felemelkedik ültéből.*
-Egy dolgot azonban ne feledjetek, barátaim! A Patkányok barátsága mindennél többet ér! *Mosolyogva mutat az ajtó irányába, s a trió távozhat is, ha úgy óhajt. Ahogy hátat fordítanak Kincsnek és kinyitják az ajtót, rögtön láthatják a folyosó ezen részén beállt változást. Az asztalnál csupán néhány felborult szék maradt és egy kósza kocka, mit valószínűleg sebtiben hagyott ott valaki. Se Yeff, se az eddigi, viaszarcú kísérőjük nincs már jelen, helyette egy újdonsült ajtónálló fogadja őket. A vonásaiból ítélve félvér lehet, noha egy kötött sapkával igyekszik hegyes füleit takargatni.*
-Erre. *Szólal meg feszengve, a trió pedig egy vértócsát is szemügyre vehet, ahogy elhaladnak az asztal mellett.*
-Ha valaki lenni akarsz a Kikötőben, állj be patkánynak... Jó élet az. Ezt mondták. *Vet újdonsült kísérőjük is egy pillantást a vérnyomokra.*
-Na persze. Nem, mintha lenne más. *Fogát szívva sóhajt fel, majd a hármasra sandítva biccent a folyosó felé.
Amennyiben nincs más szándékuk, úgy kikíséri őket a Vámházból, szabadon távozhatnak, ráadásul egy megbízással a zsebükben.
A Kikötő nehéz és bonyolult terep. A varjak még csak most érkeztek, óvatosan kerülgetik a patkányokat a város mocskában. Csakis rajtuk múlik azonban, hogyan lesz ez később.*
148. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2022-11-02 17:13:10
Üzenet elküldve: 2022-11-02 17:13:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 539
OOC üzenetek: 235
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 539
OOC üzenetek: 235
Játékstílus: Vakmerő
//A Kikötő Törvényei - I. Fejezet//
//Patkányok és egyéb háztáji problémák//
*Kincs lelkesedése valamelyest ragadós, Relaelnek is kedve lenne harsányan összecsapni tenyereit, s ha tehetné felpattanna, majd rögvest sarkon is fordulna. De sajnos még egy kicsit viselnie kell a kellemetlen társaságot. Ajkaiba harap, hogy a testhezálló szó ízlelgetése közben ne tegyen megjegyzést Kincs fizikumáról, pedig szórakoztató volna végig nézni, hogy milyen érzéseket vált ez ki belőle.*
- Ühüm.
*Mosolya kiszélesedik, de nem az örömteli módon, bár az avatatlan szemnek továbbra is kedélyesnek és bájosnak tűnhet. Ujjait összefűzve pihenteti maga előtt kezeit, amikor pedig a férfi kéretlen pillantása zavarja, akkor körmeit bőrébe vájva talál megnyugvást. Lehetne rosszabb is, bár jobb is lehetne mondjuk azzal, ha gejl nassolnivaló helyett erős borral kínálnák.*
- Hálóköz 7
*Ismétli el mintha csak jegyzetelne, bár némi homlokráncolással konstatálja az információt, aminek komolyságában nem teljesen biztos ennyi áthallásos megjegyzés után.
A kapott információk hallatán megint serény bólogatásba kezd, s mindent alaposan kielemez magában, hogy véletlenül se merüljön feledésbe bárminemű részlet.*
- Remek.
*Ezúttal ő csattan fel lelkesen, majd újra végighordozza tekintetét a jelenlévőkön.*
- Nem lesz probléma.
*Ez nem csak egy magabiztos kijelentés csupán, hanem egy ígéret is Kincs felé, hogy garanciát vállal a dolgok sikeres kimenetelében. Relael pedig valóban úgy hiszi, hogy ez egy igen könnyű feladat a számukra, ami igazán nem okozhat gondot.*
- Amennyiben nem kell tudnunk egyebet, úgy rövidesen visszatérünk a feladat elvégezte után. Köszönjük a ránk szánt időt és a vendéglátást.
*Bár utóbbival nem feltétlenül volt elégedett, ám az is kérdéses, hogy ők pontosan mennyire is voltak itt vendégek. Mindenesetre még tesz egy kísérletet mosolya derűsebbé varázslására, miközben vár egy lélegzetvételnyi időt amiben kiderül, hogy távozhatnak e, vagy tovább tart a beszélgetés netalántán hátba szúrja őket az elcsendesedett kinti társaság egyik tagja.*
//Patkányok és egyéb háztáji problémák//
*Kincs lelkesedése valamelyest ragadós, Relaelnek is kedve lenne harsányan összecsapni tenyereit, s ha tehetné felpattanna, majd rögvest sarkon is fordulna. De sajnos még egy kicsit viselnie kell a kellemetlen társaságot. Ajkaiba harap, hogy a testhezálló szó ízlelgetése közben ne tegyen megjegyzést Kincs fizikumáról, pedig szórakoztató volna végig nézni, hogy milyen érzéseket vált ez ki belőle.*
- Ühüm.
*Mosolya kiszélesedik, de nem az örömteli módon, bár az avatatlan szemnek továbbra is kedélyesnek és bájosnak tűnhet. Ujjait összefűzve pihenteti maga előtt kezeit, amikor pedig a férfi kéretlen pillantása zavarja, akkor körmeit bőrébe vájva talál megnyugvást. Lehetne rosszabb is, bár jobb is lehetne mondjuk azzal, ha gejl nassolnivaló helyett erős borral kínálnák.*
- Hálóköz 7
*Ismétli el mintha csak jegyzetelne, bár némi homlokráncolással konstatálja az információt, aminek komolyságában nem teljesen biztos ennyi áthallásos megjegyzés után.
A kapott információk hallatán megint serény bólogatásba kezd, s mindent alaposan kielemez magában, hogy véletlenül se merüljön feledésbe bárminemű részlet.*
- Remek.
*Ezúttal ő csattan fel lelkesen, majd újra végighordozza tekintetét a jelenlévőkön.*
- Nem lesz probléma.
*Ez nem csak egy magabiztos kijelentés csupán, hanem egy ígéret is Kincs felé, hogy garanciát vállal a dolgok sikeres kimenetelében. Relael pedig valóban úgy hiszi, hogy ez egy igen könnyű feladat a számukra, ami igazán nem okozhat gondot.*
- Amennyiben nem kell tudnunk egyebet, úgy rövidesen visszatérünk a feladat elvégezte után. Köszönjük a ránk szánt időt és a vendéglátást.
*Bár utóbbival nem feltétlenül volt elégedett, ám az is kérdéses, hogy ők pontosan mennyire is voltak itt vendégek. Mindenesetre még tesz egy kísérletet mosolya derűsebbé varázslására, miközben vár egy lélegzetvételnyi időt amiben kiderül, hogy távozhatnak e, vagy tovább tart a beszélgetés netalántán hátba szúrja őket az elcsendesedett kinti társaság egyik tagja.*
147. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2022-11-01 18:58:52
Üzenet elküldve: 2022-11-01 18:58:52
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//A Kikötő Törvényei - l. fejezet//
//Patkányok és egyéb háztáji problémák//
*A tündér szavaira Kincs egy végtelennek tűnő pillanatig rámereszti szemét. Talán csak meglepődött, hogy az eddig oly szótlan férfi ezt a pillanatot és ezeket a szavakat ragadta meg ahhoz, hogy hozzászóljon a hallottakhoz. Végül hasát fogva dől hátra székében, kiengedvén egy jókora hahotát.*
-Hát persze, Hathúros úr, hát persze! Ne essék itt félreértés! A patkány más állatot is odaenged az asztalhoz! S meri remélni, hogy amaz nem harapja lábon! *Néhány csuklással nyugtázza még a jóízű kacagást, majd végigpillant mindhármukon.*
-Hosszútávú partneri viszony! *A magasba emeli húsos mutatóujját, majd vidoran bólint. Követi Relael pillantását, ahogy az társaihoz fordul, s a szünetet kihasználva a szájába gyömöszöl még a cukrozott ananászból.
Nor'Deronnak, ki szótlan követi az eseményeket, bőven van közben lehetősége szétnézni a helyiségben. Aranyozott kancsók, díszes vázák sorakoznak a polcokon, sőt, még egy jókora, háromárbócos vitorláshajó makettje is helyet kapott egy üvegben. A hajótest oldalán aranyozott betűkkel díszeleg a neve is: Csalogány. A sarokban továbbá felfedezni vél egy ezüstmarkolatú, két vérvörös rubinttal ékesített tőrt is. Szemet szúrhat számára, hisz a fekete penge alaposan kilóg az aranyozott tárgyak sorából.
Relael elfogadni látszik az ajánlatot, ami még szélesebb vigyort költöztet házigazdájuk arcára.*
-Nagyszerű! *Csapja össze aranygyűrűktől nem kímélt kezeit, majd lopva, talán épp azért, hogy emlékezetébe vésse, még egyszer végigméri az elfet. Elméjében bizonyára levetkőztette már párszor ittlétük alatt.*
-Testhezálló! *Ismétli, majd hevesen biccentgetve dől előre székében.*
-Ó igen, a részletek. Azokban rejlik Sa'Tereth! Lássuk csak... Nálunk itt, a Lakónegyedben nagy a jövés-menés... A Kikötő népe szorgos, akár a hangya. De vannak bizonyos címek, ahol.. Nos... Közönséges lakóházaknak nem kellene ekkora vendégseregletet bonyolítaniuk. Főleg nem rémhírterjesztőkkel. Régóta figyeljük őket, kiváltképp az egyik házat. Hálóköz 7. *Még csak nem is kellett gondolkodnia a címhez.*
-Egy öreg kúria, ami egy majdnem olyan öreg kovács birtokában van. Régi idők gyermeke. De nem foghatnak gyanút. Felszívódnak, akár a kámfor és mi sem szeretnénk, ha azt hinné a jónép, vegzáljuk őket. De ha kiderítenétek, mi zajlik ott, kik állnak a háttérben, és visszajönnétek a hírrel... Hálásak lennék. Ehhez azonban a bizalmuk is kelleni fog. Bizonyára egyszerű feladat ez számotokra. *Széles mosolyt villant mindhármuk irányába. Közben az ajtó túloldaláról eddig tompán beszűrődő haddelhadd utolsó szólamai is elhalnak.*
//Patkányok és egyéb háztáji problémák//
*A tündér szavaira Kincs egy végtelennek tűnő pillanatig rámereszti szemét. Talán csak meglepődött, hogy az eddig oly szótlan férfi ezt a pillanatot és ezeket a szavakat ragadta meg ahhoz, hogy hozzászóljon a hallottakhoz. Végül hasát fogva dől hátra székében, kiengedvén egy jókora hahotát.*
-Hát persze, Hathúros úr, hát persze! Ne essék itt félreértés! A patkány más állatot is odaenged az asztalhoz! S meri remélni, hogy amaz nem harapja lábon! *Néhány csuklással nyugtázza még a jóízű kacagást, majd végigpillant mindhármukon.*
-Hosszútávú partneri viszony! *A magasba emeli húsos mutatóujját, majd vidoran bólint. Követi Relael pillantását, ahogy az társaihoz fordul, s a szünetet kihasználva a szájába gyömöszöl még a cukrozott ananászból.
Nor'Deronnak, ki szótlan követi az eseményeket, bőven van közben lehetősége szétnézni a helyiségben. Aranyozott kancsók, díszes vázák sorakoznak a polcokon, sőt, még egy jókora, háromárbócos vitorláshajó makettje is helyet kapott egy üvegben. A hajótest oldalán aranyozott betűkkel díszeleg a neve is: Csalogány. A sarokban továbbá felfedezni vél egy ezüstmarkolatú, két vérvörös rubinttal ékesített tőrt is. Szemet szúrhat számára, hisz a fekete penge alaposan kilóg az aranyozott tárgyak sorából.
Relael elfogadni látszik az ajánlatot, ami még szélesebb vigyort költöztet házigazdájuk arcára.*
-Nagyszerű! *Csapja össze aranygyűrűktől nem kímélt kezeit, majd lopva, talán épp azért, hogy emlékezetébe vésse, még egyszer végigméri az elfet. Elméjében bizonyára levetkőztette már párszor ittlétük alatt.*
-Testhezálló! *Ismétli, majd hevesen biccentgetve dől előre székében.*
-Ó igen, a részletek. Azokban rejlik Sa'Tereth! Lássuk csak... Nálunk itt, a Lakónegyedben nagy a jövés-menés... A Kikötő népe szorgos, akár a hangya. De vannak bizonyos címek, ahol.. Nos... Közönséges lakóházaknak nem kellene ekkora vendégseregletet bonyolítaniuk. Főleg nem rémhírterjesztőkkel. Régóta figyeljük őket, kiváltképp az egyik házat. Hálóköz 7. *Még csak nem is kellett gondolkodnia a címhez.*
-Egy öreg kúria, ami egy majdnem olyan öreg kovács birtokában van. Régi idők gyermeke. De nem foghatnak gyanút. Felszívódnak, akár a kámfor és mi sem szeretnénk, ha azt hinné a jónép, vegzáljuk őket. De ha kiderítenétek, mi zajlik ott, kik állnak a háttérben, és visszajönnétek a hírrel... Hálásak lennék. Ehhez azonban a bizalmuk is kelleni fog. Bizonyára egyszerű feladat ez számotokra. *Széles mosolyt villant mindhármuk irányába. Közben az ajtó túloldaláról eddig tompán beszűrődő haddelhadd utolsó szólamai is elhalnak.*
146. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2022-10-31 18:07:19
Üzenet elküldve: 2022-10-31 18:07:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 539
OOC üzenetek: 235
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 539
OOC üzenetek: 235
Játékstílus: Vakmerő
//A Kikötő Törvényei - l. fejezet//
//Patkányok és egyéb háztáji problémák//
*Továbbra is kitartóan ignorálja a mustrát, mintha az, hogy tudomást sem vesz róla bár semmissé tenné a tiszteletlen gesztust. Vagy csupán a kontrollt igyekszik visszaszerezni azzal, hogy van nála valami, ami kellhet másoknak, akkor is, ha ez ránézve veszélyt is jelenthet.
A kijelentést egy biccentéssel konstatálja. Persze, hogy vannak információik róla, ez nem zavarja jobban mint amennyire illik, sokkal inkább irigykedik, de talán majd egy napon ő is kinőheti magát annyira, hogy a férfiéhez hasonló helyzetben találja magát.
A tündérhez hasonlóan elfogadja az ananászt, hiszen úgy illik. Mosolyogva megköszöni, és aprókat harapva lassan elfogyasztja a felkínált az ételt. Ezt rendkívül körülményesen teszi, hogy képes legyen figyelmét elterelni az újabb kéjenc megjegyzésről, így annyira kordában tartani érzéseit, hogy azok ne mutatkozzanak meg csípős megjegyzések formájában.*
- Ez természetesen.
*Szólal meg végül, hogy ne csak passzív bólogatással reagáljon, mint egy engedelmes öleb. Miután a bizalom elnyerését "megvitatták" figyelme felélénkül, amikor a Kincs ennek a bizalomnak a pozitív velejáróit taglalja, s úgy tűnik rövidesen rá is tér, hogy ezt miként szerezhetik meg, amit az elf lány örömmel vesz tudomásul.
A hallottakra majdhogynem felhorkant, s megjegyzést tesz a pórnépre, de időben ráeszmél, hogy ez lehet nem túl bölcs ötlet, hiszen még a nemesek körében is vegyes fogadtatásban részesül nem szívélyes véleménye, hát még egy olyan közegben, ahol a szervezet tagjai feltehetően szintén szerény körülmények közül jönnek.
A feladatnak örül, ezúttal nem kívánja visszafogni magát. Persze látja az esetleges veszélyeket, ám ez olyan feladatnak tűnik, ami pont ideális a számukra.*
- Testhezálló feladat, nemde?
*Pillant társaira, akik közül eddig inkább Strat hallatta hangját.*
- Örömmel ellátogatunk ezekre a címekre. Akad bármi konkrétum, ami érdekesebb lehet, s amit érdemes volna kipuhatolnunk?
//Patkányok és egyéb háztáji problémák//
*Továbbra is kitartóan ignorálja a mustrát, mintha az, hogy tudomást sem vesz róla bár semmissé tenné a tiszteletlen gesztust. Vagy csupán a kontrollt igyekszik visszaszerezni azzal, hogy van nála valami, ami kellhet másoknak, akkor is, ha ez ránézve veszélyt is jelenthet.
A kijelentést egy biccentéssel konstatálja. Persze, hogy vannak információik róla, ez nem zavarja jobban mint amennyire illik, sokkal inkább irigykedik, de talán majd egy napon ő is kinőheti magát annyira, hogy a férfiéhez hasonló helyzetben találja magát.
A tündérhez hasonlóan elfogadja az ananászt, hiszen úgy illik. Mosolyogva megköszöni, és aprókat harapva lassan elfogyasztja a felkínált az ételt. Ezt rendkívül körülményesen teszi, hogy képes legyen figyelmét elterelni az újabb kéjenc megjegyzésről, így annyira kordában tartani érzéseit, hogy azok ne mutatkozzanak meg csípős megjegyzések formájában.*
- Ez természetesen.
*Szólal meg végül, hogy ne csak passzív bólogatással reagáljon, mint egy engedelmes öleb. Miután a bizalom elnyerését "megvitatták" figyelme felélénkül, amikor a Kincs ennek a bizalomnak a pozitív velejáróit taglalja, s úgy tűnik rövidesen rá is tér, hogy ezt miként szerezhetik meg, amit az elf lány örömmel vesz tudomásul.
A hallottakra majdhogynem felhorkant, s megjegyzést tesz a pórnépre, de időben ráeszmél, hogy ez lehet nem túl bölcs ötlet, hiszen még a nemesek körében is vegyes fogadtatásban részesül nem szívélyes véleménye, hát még egy olyan közegben, ahol a szervezet tagjai feltehetően szintén szerény körülmények közül jönnek.
A feladatnak örül, ezúttal nem kívánja visszafogni magát. Persze látja az esetleges veszélyeket, ám ez olyan feladatnak tűnik, ami pont ideális a számukra.*
- Testhezálló feladat, nemde?
*Pillant társaira, akik közül eddig inkább Strat hallatta hangját.*
- Örömmel ellátogatunk ezekre a címekre. Akad bármi konkrétum, ami érdekesebb lehet, s amit érdemes volna kipuhatolnunk?
145. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2022-10-30 20:35:07
Üzenet elküldve: 2022-10-30 20:35:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Kikötő Törvényei - l. fejezet//
//Patkányok és egyéb háztáji problémák//
*Bár a félvér képét átszelő, töretlen félmosoly, valami különös magabiztosságra enged következtetni, aki közelebbről is szemügyre veszi, észlelheti a hősünk minden porcikáját átjáró kényelmetlen érzet, apróbb jeleit. A szétválás gondolata, kecsegtetően hat, az információgyűjtés szempontjából szemlélve a dolgot, azonban még egyetlen pillanat erejéig sem őrlődik azon, hogy vajon követnie kéne-e a nőt vagy inkább itt maradni, s „szórakozni” ezen tán túlzottan is szórakozott kompániával. Utolsóként lép a szobába, s mögötte a vaskos ajtó hangos nyikorgással zárul be. A kényelmetlen érzés némileg elpárolog izmaiból, így némi tényleges önbizalommal felvértezve állja a feléjük közeledő nem csupán széltében, de hosszában is felettébb óriási alak kutató pillantásait, s közben méri végig ő is Kincset, miközben a koponyáját átszelő gondolatok sűrűjében rendre felmerül a kérdés, mely nagyjából így hangozhat:*
~Loron könnyeire… Vajon ki vélhette a Kincset találó becenévnek?~
*Minekutána korábban úgy döntött, magára ölti az alázatos szolgáló szerepét, így bár megrázza a melák ragacsos kezét, a nevét s az üzlettel kapcsolatos gondolatait már megtartja magának (Hacsak az „úrnő” ki nem kéri véleményét). Elvégre jobb, ha a Vámház azon bizonyos őriző és féltő szeme valami fölött elsiklik. Miután a szorítás megenged, s hősünk úgy érzi elég idő eltelt, igyekszik a ragacsot jobb híján kabátjába törölni. Közben körbe-körbe pillant a szobában, bárminemű érdekesség után kutatva, az aranyozott és csicsás lomok közt, s ha csak fel nem figyel valami személyesebb jellegű tárgyra, tekintete visszaterelődik a nagydarab férfira. Vele kapcsolatban már egészen biztosan felfigyel egy elég nyilvánvaló tényre, minek hála szeme sarkából megenged magának egy szánakozó pillantást a tündér felé, majd tovább hallgatja a diskurzust melynek végét s konklúzióját már jóelőre látja.*
//Patkányok és egyéb háztáji problémák//
*Bár a félvér képét átszelő, töretlen félmosoly, valami különös magabiztosságra enged következtetni, aki közelebbről is szemügyre veszi, észlelheti a hősünk minden porcikáját átjáró kényelmetlen érzet, apróbb jeleit. A szétválás gondolata, kecsegtetően hat, az információgyűjtés szempontjából szemlélve a dolgot, azonban még egyetlen pillanat erejéig sem őrlődik azon, hogy vajon követnie kéne-e a nőt vagy inkább itt maradni, s „szórakozni” ezen tán túlzottan is szórakozott kompániával. Utolsóként lép a szobába, s mögötte a vaskos ajtó hangos nyikorgással zárul be. A kényelmetlen érzés némileg elpárolog izmaiból, így némi tényleges önbizalommal felvértezve állja a feléjük közeledő nem csupán széltében, de hosszában is felettébb óriási alak kutató pillantásait, s közben méri végig ő is Kincset, miközben a koponyáját átszelő gondolatok sűrűjében rendre felmerül a kérdés, mely nagyjából így hangozhat:*
~Loron könnyeire… Vajon ki vélhette a Kincset találó becenévnek?~
*Minekutána korábban úgy döntött, magára ölti az alázatos szolgáló szerepét, így bár megrázza a melák ragacsos kezét, a nevét s az üzlettel kapcsolatos gondolatait már megtartja magának (Hacsak az „úrnő” ki nem kéri véleményét). Elvégre jobb, ha a Vámház azon bizonyos őriző és féltő szeme valami fölött elsiklik. Miután a szorítás megenged, s hősünk úgy érzi elég idő eltelt, igyekszik a ragacsot jobb híján kabátjába törölni. Közben körbe-körbe pillant a szobában, bárminemű érdekesség után kutatva, az aranyozott és csicsás lomok közt, s ha csak fel nem figyel valami személyesebb jellegű tárgyra, tekintete visszaterelődik a nagydarab férfira. Vele kapcsolatban már egészen biztosan felfigyel egy elég nyilvánvaló tényre, minek hála szeme sarkából megenged magának egy szánakozó pillantást a tündér felé, majd tovább hallgatja a diskurzust melynek végét s konklúzióját már jóelőre látja.*
144. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2022-10-26 22:48:39
Üzenet elküldve: 2022-10-26 22:48:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 223
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 223
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//A Kikötő Törvényei - l. fejezet//
//Patkányok és egyéb háztáji problémák//
*Valóban felemás végeredménnyel kecsegtet a szétválás lehetősége, ám azért Strat fejében megfordul az is, hogy ha úgy alakulnak a dolgok akár ezek közé a fickók közé is keveredhetne - vagy keveredhetett volna-. De ennek most talán nincs itt az ideje, így száműzi a gondolatot a fejében és igyekszik arra koncentrálni, ami éppen előttük áll. Mert ugye a széles fickó, Kincs rögtön felpattan székéből s öblös hangján köszönti őket.*
-Hathúros. Elnézést, csak a körülbelül mindent tudó Yeff elterelte a figyelmem. *Vigyorog szélesen a férfira, mintha csak végre feleszmélt volna, hogy hol is van.* Üdvözlet.
*Mutatkozik be, és természetesen nem utasítja vissza a kézfogás lehetőségét, de egyébként nem pattog túlságosan, főleg hogy végtére is nem ő itt a kígyó feje. Ajánlatot meg pláne nem az ő tisztje tenni, de azért feszülten figyel Rel szavaira, és persze Kincs reakcióira is. A lány nem kerülgeti a forró kását, azt könnyen észreveszi a tündér, az utolsó mondatát pedig egy kicsit merésznek tartja. Úgy látszik azonban a Kincs valóban jól értesült, bár talán ez nem is igazán fejezi ki azt a státuszt amit talán képvisel. A kínált ananászra csak biccent és rögtön vesz is belőle, majd jóízűen veszi a szájába. Ahogy a hálóvetésről, meg az egyszerű életről beszél, a tündér kénytelen ugyanakkor elmosolyodni az orra alatt, amikor Kincs színpadiasan sóhajt, valószínűleg ugyanazok indokból kifolyólag. Piszok jól hangzik a dolog, teljes tudatában annak hogy milyen dolgok is folynak a kikötőben, főleg a patkányok berkein belül. Megvárja amíg a férfi befejezi a mondadóját, nem szeretne a szavába vágni, ám utána szöget üt azért a fejébe valami.*
-És feltételezem ha Kincs uram boldog, akkor mi is azok leszünk?
//Patkányok és egyéb háztáji problémák//
*Valóban felemás végeredménnyel kecsegtet a szétválás lehetősége, ám azért Strat fejében megfordul az is, hogy ha úgy alakulnak a dolgok akár ezek közé a fickók közé is keveredhetne - vagy keveredhetett volna-. De ennek most talán nincs itt az ideje, így száműzi a gondolatot a fejében és igyekszik arra koncentrálni, ami éppen előttük áll. Mert ugye a széles fickó, Kincs rögtön felpattan székéből s öblös hangján köszönti őket.*
-Hathúros. Elnézést, csak a körülbelül mindent tudó Yeff elterelte a figyelmem. *Vigyorog szélesen a férfira, mintha csak végre feleszmélt volna, hogy hol is van.* Üdvözlet.
*Mutatkozik be, és természetesen nem utasítja vissza a kézfogás lehetőségét, de egyébként nem pattog túlságosan, főleg hogy végtére is nem ő itt a kígyó feje. Ajánlatot meg pláne nem az ő tisztje tenni, de azért feszülten figyel Rel szavaira, és persze Kincs reakcióira is. A lány nem kerülgeti a forró kását, azt könnyen észreveszi a tündér, az utolsó mondatát pedig egy kicsit merésznek tartja. Úgy látszik azonban a Kincs valóban jól értesült, bár talán ez nem is igazán fejezi ki azt a státuszt amit talán képvisel. A kínált ananászra csak biccent és rögtön vesz is belőle, majd jóízűen veszi a szájába. Ahogy a hálóvetésről, meg az egyszerű életről beszél, a tündér kénytelen ugyanakkor elmosolyodni az orra alatt, amikor Kincs színpadiasan sóhajt, valószínűleg ugyanazok indokból kifolyólag. Piszok jól hangzik a dolog, teljes tudatában annak hogy milyen dolgok is folynak a kikötőben, főleg a patkányok berkein belül. Megvárja amíg a férfi befejezi a mondadóját, nem szeretne a szavába vágni, ám utána szöget üt azért a fejébe valami.*
-És feltételezem ha Kincs uram boldog, akkor mi is azok leszünk?
143. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2022-10-24 21:38:00
Üzenet elküldve: 2022-10-24 21:38:00
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//A Kikötő Törvényei - l. fejezet//
//Patkányok és egyéb háztáji problémák//
*A lány első kérdéseire Kincs csak sokatmondóan széttárja kezeit. Arcán töretlenül ott virít a rejtelmes mosoly.
A következőkre csak egyetértően bólogat. Az elf szavait negédes hümmögések kísérik vendéglátójuk részéről, ám szemei közben le-lekívánkoznak Relael ábrázatáról. Nem mustrálja feltűnően a Varjak szószólóját, de nem nehéz kitalálni érdeklődésének tárgyát.
Szigorú homlokráncolás közepette hessegeti el a hajó, meg az egyéb felajánlások dolgát, némi türelmetlenséget színlelve. Mint aki olyan dolgokról hall, miknek már rég tudtában van.*
-A Vámház őriző és féltő szeme nem vak semmire, mi a Kikötőben zajlik. Vagy épp a szomszédságban. Tudjuk, milyen körökben forogsz, hölgyem. *A mosoly vigyorrá formálódik, miközben szemügyre veszi a másik két férfit is, kik elmulasztottak bemutatkozni. Noha a fél-elf látszólag nem érdekli különösképp, a tündéren azért megállapodik tekintete. Van valami megfoghatatlan a kisugárzásában…*
-Tehát! *Csap az asztalra hirtelen hatalmas tenyerével, s ismét beleakaszkodik az elf zöldjeibe. Szemmel láthatóan elkönyveli a másik kettőt egyszerű fogdmegeknek.*
-Hol is tartottunk… Ja igen! Hosszútávú partneri viszony! *Alaposan megnyomja a szavakat.*
-Tetszik ez a kifejezés. *Ismét csak elvigyorodik, majd egy aprócska tálat túr elő a jókora asztal valamelyik zugából.*
-Cukrozott ananászt? *Kínálja körbe a tálat, majd az asztalra helyezi és szemezgetni kezd belőle.*
-Segítség, az itt mindig elkél. Mi itt, egyszerű népek vagyunk. Hálót vetünk ki, majd behúzzuk a halat. Megfüstöljük, besózzuk, eltesszük nehezebb időkre… Nagyon nem szíveljük, ha valaki beleköp a napi rutinba. *Itt megenged egy színpadias sóhajt.*
-Vártam, hogy felkeressetek. Ha nem így lett volna, mi keresünk fel Titeket. Ez így jobb nektek. Kevés az, aki a barátságát kínálja a patkánynak. De ezt a bizalmat el kell nyerni. A patkányt pedig nem érdekli majd, mit csinál a barát, míg nem zargatja a fészkét. Na de, ne térjünk el a tárgytól! *A karosszék recseg-ropog a férfi alatt, ahogy az fontoskodva feljebb húzza magát benne. Egy csekély hatásszünet következik, míg végigpillant mindhármukon.*
-Lenne itt egy… Szívesség. Szokatlan hangok ütötték fel a fejüket az utóbbi időben. Úgy is mondhatnám, hogy az elégedetlenség szólamai csendültek fel a Lakónegyed bizonyos részein. Régi időket sírnak vissza, mintha az bármiben is jobb lett volna!*Roppant aggodalmas arcot vág ennél a résznél.*
-A helyiek úgy ismerik a patkányokat, mint a tulajdon fiaikat. Nem véletlen, nem egy közülük tényleg az. Nyilván megértitek, miért nem túrhatjuk fel az otthonaikat… Mit szólnának hozzá?! Titeket viszont… Nem ismernek itt. Senki! *Szavait megerősítvén rázza meg busa fejét, hogy csak úgy leng bele a tokája.*
-Ha a mieink néznek körül ezeken az aggályos helyeken, nem találnak az égvilágon semmit. Ti viszont… Meglehetősen bizalomgerjesztően festetek. Míg nem tudják meg, kiknek dolgoztok ebben az ügyben. Vannak címeim is. Ha kiszagolnátok, honnét fúj a szél… Boldoggá tennétek vele. *Sűrű szemöldöke alól pillant végig rajtuk, miközben nem rest a szájába tömni még a cukrozott ananászból.*
//Patkányok és egyéb háztáji problémák//
*A lány első kérdéseire Kincs csak sokatmondóan széttárja kezeit. Arcán töretlenül ott virít a rejtelmes mosoly.
A következőkre csak egyetértően bólogat. Az elf szavait negédes hümmögések kísérik vendéglátójuk részéről, ám szemei közben le-lekívánkoznak Relael ábrázatáról. Nem mustrálja feltűnően a Varjak szószólóját, de nem nehéz kitalálni érdeklődésének tárgyát.
Szigorú homlokráncolás közepette hessegeti el a hajó, meg az egyéb felajánlások dolgát, némi türelmetlenséget színlelve. Mint aki olyan dolgokról hall, miknek már rég tudtában van.*
-A Vámház őriző és féltő szeme nem vak semmire, mi a Kikötőben zajlik. Vagy épp a szomszédságban. Tudjuk, milyen körökben forogsz, hölgyem. *A mosoly vigyorrá formálódik, miközben szemügyre veszi a másik két férfit is, kik elmulasztottak bemutatkozni. Noha a fél-elf látszólag nem érdekli különösképp, a tündéren azért megállapodik tekintete. Van valami megfoghatatlan a kisugárzásában…*
-Tehát! *Csap az asztalra hirtelen hatalmas tenyerével, s ismét beleakaszkodik az elf zöldjeibe. Szemmel láthatóan elkönyveli a másik kettőt egyszerű fogdmegeknek.*
-Hol is tartottunk… Ja igen! Hosszútávú partneri viszony! *Alaposan megnyomja a szavakat.*
-Tetszik ez a kifejezés. *Ismét csak elvigyorodik, majd egy aprócska tálat túr elő a jókora asztal valamelyik zugából.*
-Cukrozott ananászt? *Kínálja körbe a tálat, majd az asztalra helyezi és szemezgetni kezd belőle.*
-Segítség, az itt mindig elkél. Mi itt, egyszerű népek vagyunk. Hálót vetünk ki, majd behúzzuk a halat. Megfüstöljük, besózzuk, eltesszük nehezebb időkre… Nagyon nem szíveljük, ha valaki beleköp a napi rutinba. *Itt megenged egy színpadias sóhajt.*
-Vártam, hogy felkeressetek. Ha nem így lett volna, mi keresünk fel Titeket. Ez így jobb nektek. Kevés az, aki a barátságát kínálja a patkánynak. De ezt a bizalmat el kell nyerni. A patkányt pedig nem érdekli majd, mit csinál a barát, míg nem zargatja a fészkét. Na de, ne térjünk el a tárgytól! *A karosszék recseg-ropog a férfi alatt, ahogy az fontoskodva feljebb húzza magát benne. Egy csekély hatásszünet következik, míg végigpillant mindhármukon.*
-Lenne itt egy… Szívesség. Szokatlan hangok ütötték fel a fejüket az utóbbi időben. Úgy is mondhatnám, hogy az elégedetlenség szólamai csendültek fel a Lakónegyed bizonyos részein. Régi időket sírnak vissza, mintha az bármiben is jobb lett volna!*Roppant aggodalmas arcot vág ennél a résznél.*
-A helyiek úgy ismerik a patkányokat, mint a tulajdon fiaikat. Nem véletlen, nem egy közülük tényleg az. Nyilván megértitek, miért nem túrhatjuk fel az otthonaikat… Mit szólnának hozzá?! Titeket viszont… Nem ismernek itt. Senki! *Szavait megerősítvén rázza meg busa fejét, hogy csak úgy leng bele a tokája.*
-Ha a mieink néznek körül ezeken az aggályos helyeken, nem találnak az égvilágon semmit. Ti viszont… Meglehetősen bizalomgerjesztően festetek. Míg nem tudják meg, kiknek dolgoztok ebben az ügyben. Vannak címeim is. Ha kiszagolnátok, honnét fúj a szél… Boldoggá tennétek vele. *Sűrű szemöldöke alól pillant végig rajtuk, miközben nem rest a szájába tömni még a cukrozott ananászból.*
142. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2022-10-22 21:56:11
Üzenet elküldve: 2022-10-22 21:56:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 539
OOC üzenetek: 235
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 539
OOC üzenetek: 235
Játékstílus: Vakmerő
//A Kikötő Törvényei - l. fejezet//
//Patkányok és egyéb háztáji problémák//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Türelmes mosollyal kivárja az élcelődés végét, ami nyilvánvalóan nem érdemel annyi figyelmet, hogy reagáljon is rá. Megfelelően úgysem tudna egy olyan közegben, ahol nem az ő szava a döntő. Ha valamit megtanult a könyörtelen atyai pofonokból, akkor az az, hogy mikor maradjon csendben.
Ha a többiek megmásítják döntésüket Relael részéről nem láthatnak rosszallást ezzel kapcsolatban, elvégre szabad emberek, tehetnek belátásuk szerint. Legfeljebb következményei lesznek.
Yeff említésére még annyira sem figyel, főleg mert elsőre nem is érti meg, végül pedig jelentéktelennek titulálja.
Figyelme teljes egészét a szoba és annak pöffeszkedő birtokosa köti le. Állni kényszerülnek, amit persze nem vesz jó néven. Betudhatná a zsúfoltságnak is, ám abban az esetben nem véletlen, hogy Kincs egy olyan helységet választott tárgyalásra, ahol egyedül ő élvezheti a kényelmet, s vendégei ezáltal kiszolgáltatottabb helyzetbe kerülnek. Persze mindez lehet belegondolás is, ám Relael - mint az említésre került - a nemesek világából érkezik, ahol minden apró gesztus jelentőséggel bír.
A nála magasabb, termetes férfi közeledését kiszélesedő mosollyal fogadja, majd az apró gesztust is. Az illemnek megfelelően hajlandóságot mutat a kézcsókra, s ezzel jóformán teljesítette is egyetlen női teendőjét; hagyni, hogy a férfiak azt tegyenek vele, amit kívánnak.*
- Valóban?
*Kissé meglepi ez a kijelentés.*
- S ha szabad megkérdeznem honnan ismerős?
*Szavai lágyak, puhatolózása gyengéd, hogy véletlenül se haragítsa kíváncsiságával magára a házigazdát.
Rövid bemutatkozás erejéig csendes szemlélővé válik, s igyekszik Kincs karakteréről többet megállapítani. Az tagadhatatlan, hogy némi tiszteletet szavaz nekik azzal, hogy önként járult hozzájuk üdvözölni őket, de a harsány, közvetlen modor Relaelben nem baráti, nyugodt érzéseket váltanak ki, hanem éppen az ellenkezőjét.
Nem veszi a fáradtságot, hogy mosollyal csatlakozzon Kincs jókedvéhez, elvégre most nem egy nagyobb nemesi ház urának kedvében kíván járni, hanem megközelítőleg egyenlő félként kíván mutatkozni, akkor is ha az erőviszonyok össze sem hasonlíthatóak.*
- Nos, célunk hosszútávú partneri viszony kialakítása.
*Kezd bele óvatosan, s beszéd közben magabiztosan egyenesen a férfira néz. Nem kellemetlen számára az esetleg kialakuló szemkontaktus. Nyugodtságában segít az is ahogy elképzeli, hogy félholtra veri a férfit, hogy kikísérletezze valóban milyen jól kezeli a viszonzást.*
- Amiben sokat tudunk kínálni. Jó a viszonyunk a thargokkal, szoros barátságban állok a Thargföld úrnőjével, artheniori nemesként pedig a városban is akad némi befolyásom. Emellett meg persze békésen ring a vízen egy igen értékes hajó is otthonom mellett, ami talán ismerős lehet már.
*Hagy némi szünetet, felméri partnerét.*
- Komoly hajlandóságot mutatunk az együttműködésre, némi védelemért cserébe. Megnyugtató volna tudni, hogy senki nem dúlja majd fel a fogadót egy váratlan pillanatban.
*Megnedvesíti kiszáradt ajkait, majd egy utolsó lélegzetvétellel összeszedi zárógondolatait.*
- S úgy hallottam elkél a segítség, hiszen itt a Kikötőbe akad kellemetlen tényező, akitől örömmel megszabadulnánk.
*Utolsó szavát nyomatékosítja, remélhetőleg eléggé ahhoz, hogy Kincs számára érzékelhetővé váljon a szándék, miszerint ami a Patkányokat zavarja, az őt is zavarja.*
//Patkányok és egyéb háztáji problémák//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Türelmes mosollyal kivárja az élcelődés végét, ami nyilvánvalóan nem érdemel annyi figyelmet, hogy reagáljon is rá. Megfelelően úgysem tudna egy olyan közegben, ahol nem az ő szava a döntő. Ha valamit megtanult a könyörtelen atyai pofonokból, akkor az az, hogy mikor maradjon csendben.
Ha a többiek megmásítják döntésüket Relael részéről nem láthatnak rosszallást ezzel kapcsolatban, elvégre szabad emberek, tehetnek belátásuk szerint. Legfeljebb következményei lesznek.
Yeff említésére még annyira sem figyel, főleg mert elsőre nem is érti meg, végül pedig jelentéktelennek titulálja.
Figyelme teljes egészét a szoba és annak pöffeszkedő birtokosa köti le. Állni kényszerülnek, amit persze nem vesz jó néven. Betudhatná a zsúfoltságnak is, ám abban az esetben nem véletlen, hogy Kincs egy olyan helységet választott tárgyalásra, ahol egyedül ő élvezheti a kényelmet, s vendégei ezáltal kiszolgáltatottabb helyzetbe kerülnek. Persze mindez lehet belegondolás is, ám Relael - mint az említésre került - a nemesek világából érkezik, ahol minden apró gesztus jelentőséggel bír.
A nála magasabb, termetes férfi közeledését kiszélesedő mosollyal fogadja, majd az apró gesztust is. Az illemnek megfelelően hajlandóságot mutat a kézcsókra, s ezzel jóformán teljesítette is egyetlen női teendőjét; hagyni, hogy a férfiak azt tegyenek vele, amit kívánnak.*
- Valóban?
*Kissé meglepi ez a kijelentés.*
- S ha szabad megkérdeznem honnan ismerős?
*Szavai lágyak, puhatolózása gyengéd, hogy véletlenül se haragítsa kíváncsiságával magára a házigazdát.
Rövid bemutatkozás erejéig csendes szemlélővé válik, s igyekszik Kincs karakteréről többet megállapítani. Az tagadhatatlan, hogy némi tiszteletet szavaz nekik azzal, hogy önként járult hozzájuk üdvözölni őket, de a harsány, közvetlen modor Relaelben nem baráti, nyugodt érzéseket váltanak ki, hanem éppen az ellenkezőjét.
Nem veszi a fáradtságot, hogy mosollyal csatlakozzon Kincs jókedvéhez, elvégre most nem egy nagyobb nemesi ház urának kedvében kíván járni, hanem megközelítőleg egyenlő félként kíván mutatkozni, akkor is ha az erőviszonyok össze sem hasonlíthatóak.*
- Nos, célunk hosszútávú partneri viszony kialakítása.
*Kezd bele óvatosan, s beszéd közben magabiztosan egyenesen a férfira néz. Nem kellemetlen számára az esetleg kialakuló szemkontaktus. Nyugodtságában segít az is ahogy elképzeli, hogy félholtra veri a férfit, hogy kikísérletezze valóban milyen jól kezeli a viszonzást.*
- Amiben sokat tudunk kínálni. Jó a viszonyunk a thargokkal, szoros barátságban állok a Thargföld úrnőjével, artheniori nemesként pedig a városban is akad némi befolyásom. Emellett meg persze békésen ring a vízen egy igen értékes hajó is otthonom mellett, ami talán ismerős lehet már.
*Hagy némi szünetet, felméri partnerét.*
- Komoly hajlandóságot mutatunk az együttműködésre, némi védelemért cserébe. Megnyugtató volna tudni, hogy senki nem dúlja majd fel a fogadót egy váratlan pillanatban.
*Megnedvesíti kiszáradt ajkait, majd egy utolsó lélegzetvétellel összeszedi zárógondolatait.*
- S úgy hallottam elkél a segítség, hiszen itt a Kikötőbe akad kellemetlen tényező, akitől örömmel megszabadulnánk.
*Utolsó szavát nyomatékosítja, remélhetőleg eléggé ahhoz, hogy Kincs számára érzékelhetővé váljon a szándék, miszerint ami a Patkányokat zavarja, az őt is zavarja.*
141. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2022-10-17 21:38:29
Üzenet elküldve: 2022-10-17 21:38:29
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//A Kikötő Törvényei - l. fejezet//
//Patkányok és egyéb háztáji problémák//
*A népes asztaltársaság tekintetétől és vigyorától övezve lépnek az ajtóhoz. Kísérőjük, ki az ajtó mellett cövekelt le, kissé ferdén szemléli őket.*
-Biztos, hogy nem egyedül megyecce' be a naccsága'? *Kifejezéstelen ábrázatára kaján mosoly húzódik.* -Kincs szereti a négyszemkö' beszélgetéseket. *Pillant először Relaelre roppant beszédes módon, majd lassan Norra és Stratra vonul tekintete.*
-Meg itt lehet kockázni a srácokka'. *Biccent az asztal körül ülő "srácok" felé. Ekkor csendül fel egy kenetteljes, roppant vontatott hang valahonnan az asztal mellől.*
-Maradjatok nyugodtan, Lor'baron és Greg. Szívesen látunk. *A vigyorgó arcok szétválnak, hogy utat nyissanak egy elegáns, ám annál koszosabb ruhákat viselő, tar férfi tekintetének az asztalfőn. Tudálékos homlokráncolás közepette szemléli a két vendéget, még csak nem is pislog. Szemmel láthatóan nagy tisztelet övezi őt társasága körében egyébként.*
-Ő Yeff. Egy banya a csatornába' valamit csiná't vele pár éve. Azóta mindent tud, de csak körülbelű'. *Suttogja kísérőjük a kéretlen magyarázatot, furcsa bosszúsággal hangjában. Hogy ez a "körülbelüli tudás" miben áll, rejtély marad. A két férfi ugyanis farkasszemet néz. Mármint a Yeff nevezetű és kísérőjük.
E viszály mögöttes tartalma aligha ölt formát a hármas előtt, hisz úgy döntenek, belépnek az ajtón. Utóbbi nyikorogva csukódik mögöttük, talán épp Kísérő az, ki segédkezik a műveletben.
Ami legelőször magára vonja a trió figyelmét, az a rendkívüli mennyiségű, impozáns tárgy. A helyiség nem túl tágas, széltében jó három emberhossznyi, szemköztig talán másfél lehet. De ami hely akad a falak mentén, az polcokkal teli, s roskad a csicsás vázáktól és aranyozott eszközöktől.*
-Áá! *Öblös hang harsan érkezésük nyomán, oly hangosan és hirtelen, hogy jó, ha nem kapnak kardra mindahányan. Velük szemben egy tölgyfaasztal kapott helyet, a karosszékből mögüle pedig egy roppant széles férfi pattan fel jöttükre. Alighanem a szóban forgó "Kincs".
Ami elsőre feltűnhet, az a terjedelme. Nem csupán széltében nagy ugyanis, de magasságra is fölébük tornyosul. Kopaszodó, középkorú emberférfi, s csak úgy rebben tokája, ahogy kisiet az íróasztal mögül. Arca szőrtelen és sima, ráncnak is csupán szeme sarkában jutott hely.*
-Már vártalak Titeket. Akarom mondani már vártunk! *Szélesen elvigyorodik, így a hármas is láthatja a jó néhány aranyfogat csillanni, mi helyet kapott szájában.
Legelőször Relaelhez siet oda. Igyekszik tenyerei közé venni az elf kacsóját, hogy csókot lehelhessen rá.*
-Magácska nevét tudom. *Pillant fel rejtélyes mosollyal, ám a lány elkaphatja, miképp falja a szempár közben.*
-Az urakét viszont nem! *Egyenesedik fel harsogva, virsliujját felemelve. Mindkettővel kezet fog, ha amazok hajlandóak kezet nyújtani, de az sem zavarja különösebben Kincset, ha nem jár sikerrel.*
-Engem csak Kincsnek neveznek. Bizonyára ily közel állok mindenki szívéhez itt, a Kikötőben. *Öblösen felkacag, miközben visszatuszkolja magát az íróasztal mögé. Megkönnyebbült sóhaj kíséretében visszaülepedik a karosszékbe, az ülőalkalmatosság pedig némi nyikorgás formájában ad hangot ellenérzéseinek ezzel kapcsolatban.*
-A helyi ügyek leginkább hozzám tartoznak itt, a Kikötőben. Ha új alakok jelennek meg, netalán fogadót nyitnak, vagy másféle üzérkedésbe kezdenek itt... Nos, az az én asztalom. Hozzám járulnak segítségért is, ha épp arra van szükség. Tudják, mekkora a szívem. Persze a viszonzást is jól kezelem. *Ismét csak Relaelre szegeződik a szempár jelentőségteljesen, de nem feltűnően sokáig.*
-Szívesen kínálnám a becses vendégeim hellyel, de sajnos jól láthatóan helyszűkében vagyok. *Itt megenged magának egy kurta kis kuncogást.*
-De végtére is, hallani akarom az ajánlatot! *Húsos kezeit az asztal két szélére helyezi, mosolyogva járatva tekintetét a három vendége között várakozóan. Érezhető, a férfi még nem terítette ki az összes lapját. A beálló csendben közben mindannyian jól hallhatják az ajtó túloldalán kibontakozó kézitusa tompa, vidám hangjait.*
//Patkányok és egyéb háztáji problémák//
*A népes asztaltársaság tekintetétől és vigyorától övezve lépnek az ajtóhoz. Kísérőjük, ki az ajtó mellett cövekelt le, kissé ferdén szemléli őket.*
-Biztos, hogy nem egyedül megyecce' be a naccsága'? *Kifejezéstelen ábrázatára kaján mosoly húzódik.* -Kincs szereti a négyszemkö' beszélgetéseket. *Pillant először Relaelre roppant beszédes módon, majd lassan Norra és Stratra vonul tekintete.*
-Meg itt lehet kockázni a srácokka'. *Biccent az asztal körül ülő "srácok" felé. Ekkor csendül fel egy kenetteljes, roppant vontatott hang valahonnan az asztal mellől.*
-Maradjatok nyugodtan, Lor'baron és Greg. Szívesen látunk. *A vigyorgó arcok szétválnak, hogy utat nyissanak egy elegáns, ám annál koszosabb ruhákat viselő, tar férfi tekintetének az asztalfőn. Tudálékos homlokráncolás közepette szemléli a két vendéget, még csak nem is pislog. Szemmel láthatóan nagy tisztelet övezi őt társasága körében egyébként.*
-Ő Yeff. Egy banya a csatornába' valamit csiná't vele pár éve. Azóta mindent tud, de csak körülbelű'. *Suttogja kísérőjük a kéretlen magyarázatot, furcsa bosszúsággal hangjában. Hogy ez a "körülbelüli tudás" miben áll, rejtély marad. A két férfi ugyanis farkasszemet néz. Mármint a Yeff nevezetű és kísérőjük.
E viszály mögöttes tartalma aligha ölt formát a hármas előtt, hisz úgy döntenek, belépnek az ajtón. Utóbbi nyikorogva csukódik mögöttük, talán épp Kísérő az, ki segédkezik a műveletben.
Ami legelőször magára vonja a trió figyelmét, az a rendkívüli mennyiségű, impozáns tárgy. A helyiség nem túl tágas, széltében jó három emberhossznyi, szemköztig talán másfél lehet. De ami hely akad a falak mentén, az polcokkal teli, s roskad a csicsás vázáktól és aranyozott eszközöktől.*
-Áá! *Öblös hang harsan érkezésük nyomán, oly hangosan és hirtelen, hogy jó, ha nem kapnak kardra mindahányan. Velük szemben egy tölgyfaasztal kapott helyet, a karosszékből mögüle pedig egy roppant széles férfi pattan fel jöttükre. Alighanem a szóban forgó "Kincs".
Ami elsőre feltűnhet, az a terjedelme. Nem csupán széltében nagy ugyanis, de magasságra is fölébük tornyosul. Kopaszodó, középkorú emberférfi, s csak úgy rebben tokája, ahogy kisiet az íróasztal mögül. Arca szőrtelen és sima, ráncnak is csupán szeme sarkában jutott hely.*
-Már vártalak Titeket. Akarom mondani már vártunk! *Szélesen elvigyorodik, így a hármas is láthatja a jó néhány aranyfogat csillanni, mi helyet kapott szájában.
Legelőször Relaelhez siet oda. Igyekszik tenyerei közé venni az elf kacsóját, hogy csókot lehelhessen rá.*
-Magácska nevét tudom. *Pillant fel rejtélyes mosollyal, ám a lány elkaphatja, miképp falja a szempár közben.*
-Az urakét viszont nem! *Egyenesedik fel harsogva, virsliujját felemelve. Mindkettővel kezet fog, ha amazok hajlandóak kezet nyújtani, de az sem zavarja különösebben Kincset, ha nem jár sikerrel.*
-Engem csak Kincsnek neveznek. Bizonyára ily közel állok mindenki szívéhez itt, a Kikötőben. *Öblösen felkacag, miközben visszatuszkolja magát az íróasztal mögé. Megkönnyebbült sóhaj kíséretében visszaülepedik a karosszékbe, az ülőalkalmatosság pedig némi nyikorgás formájában ad hangot ellenérzéseinek ezzel kapcsolatban.*
-A helyi ügyek leginkább hozzám tartoznak itt, a Kikötőben. Ha új alakok jelennek meg, netalán fogadót nyitnak, vagy másféle üzérkedésbe kezdenek itt... Nos, az az én asztalom. Hozzám járulnak segítségért is, ha épp arra van szükség. Tudják, mekkora a szívem. Persze a viszonzást is jól kezelem. *Ismét csak Relaelre szegeződik a szempár jelentőségteljesen, de nem feltűnően sokáig.*
-Szívesen kínálnám a becses vendégeim hellyel, de sajnos jól láthatóan helyszűkében vagyok. *Itt megenged magának egy kurta kis kuncogást.*
-De végtére is, hallani akarom az ajánlatot! *Húsos kezeit az asztal két szélére helyezi, mosolyogva járatva tekintetét a három vendége között várakozóan. Érezhető, a férfi még nem terítette ki az összes lapját. A beálló csendben közben mindannyian jól hallhatják az ajtó túloldalán kibontakozó kézitusa tompa, vidám hangjait.*
140. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2022-10-15 20:40:58
Üzenet elküldve: 2022-10-15 20:40:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 539
OOC üzenetek: 235
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 539
OOC üzenetek: 235
Játékstílus: Vakmerő
//A Kikötő Törvényei - l. fejezet//
//Patkányok és egyéb háztáji problémák//
*Relael figyel a részletekre, nem csak gesztusok esetében, de szavaknál is, így gondolkodóba ejtik az Őr szavai. Várták. Várták. Vajon mit tudnak róla? Ki várta, s miért? Tényleg így van ez, vagy a férfi csupán a hatalmukat kívánja jelezni felé?
Miközben ezeket latolgatja nem kerüli el figyelmét környezete sem. Rengetegen vannak valóban, ebben nem hazudtak nekik. Már csak azt nem érti, hogy ennyi ember mit kíván itt elintézni.
Az útvonalat is törekszik megjegyezni, de az már annyira összetett, hogy szinte beleszédül a rengeteg ingerbe ami elméjét éri. Fokozódik benne a feszültség - bár igyekszik nyugodtnak tűnni -, amit egyedül a tündér apró megjegyzése enyhít valamelyest. Egy apró cinkos mosollyal honorálja mindezt, majd rendeződnek vonásai. Ezt követően "Kincsem" milyenségét igyekszik elképzelni, s közben töretlen könnyedéggel, ruganyos léptekkel követi újdonült idegenvezetőjüket. Kiváltságos helyzetben érzi magukat amikor az egyre ritkuló emberlétszám tudatosul benne. Ide feltehetően keveseknek van bejárása, ami valahol aggasztó is. Remélhetőleg épségben kijutnak az épültből, az már csak ráadás lenne, ha ideális üzletet tudnának kötni.
Végre végső célállomásukhoz érkeznek, amit a hangos csapat is jelez feléjük. Relael csinos nőként számtalan kéretlen figyelmet és elismerést kapott, így a füttyögést egyből neki címzettnek véli. Ez az a fajta "dicséret" amelyhez sosem lehet igazán hozzászokni, ijesztő s egyben megalázó, az elf nő pedig egy udvarias mosollyal díjazza. Ha nem volna dolguk könnyen lehet provokatívabb reakciót váltottak volna ki belőle, de tudja, hogy feladata van, s nem viselkedhet felelőtlenül, amikor másokat is képvisel. Olyanokat, akik látszólag hűségesen kitartanak mellette. Ezt értékeli, jóleső számára Strat kérdése, s Nor'Deron szavai is, amit annak tud be, hogy a férfi igyekszik némi tekintélyt követelni neki.*
- Köszönöm!
*Biccentése, s hálás mosollyal honorálja a két férfi segítségét.*
- Jobb ha nem szakadunk szét.
*Nem lenne nyugodt ha egyikük egyedül maradna egy ilyen népes, feltehetően igen könnyen provokálható társaságban, akkor sem ha esetleg hasznos is lehetne. Ezzel tehát meghozta a döntést, majd elsőként be is lép "Kincs" fészkébe, ahol elsőként a környezetet méri fel, csak azt követően a benne lévő vagy lévők helyzetét.*
//Patkányok és egyéb háztáji problémák//
*Relael figyel a részletekre, nem csak gesztusok esetében, de szavaknál is, így gondolkodóba ejtik az Őr szavai. Várták. Várták. Vajon mit tudnak róla? Ki várta, s miért? Tényleg így van ez, vagy a férfi csupán a hatalmukat kívánja jelezni felé?
Miközben ezeket latolgatja nem kerüli el figyelmét környezete sem. Rengetegen vannak valóban, ebben nem hazudtak nekik. Már csak azt nem érti, hogy ennyi ember mit kíván itt elintézni.
Az útvonalat is törekszik megjegyezni, de az már annyira összetett, hogy szinte beleszédül a rengeteg ingerbe ami elméjét éri. Fokozódik benne a feszültség - bár igyekszik nyugodtnak tűnni -, amit egyedül a tündér apró megjegyzése enyhít valamelyest. Egy apró cinkos mosollyal honorálja mindezt, majd rendeződnek vonásai. Ezt követően "Kincsem" milyenségét igyekszik elképzelni, s közben töretlen könnyedéggel, ruganyos léptekkel követi újdonült idegenvezetőjüket. Kiváltságos helyzetben érzi magukat amikor az egyre ritkuló emberlétszám tudatosul benne. Ide feltehetően keveseknek van bejárása, ami valahol aggasztó is. Remélhetőleg épségben kijutnak az épültből, az már csak ráadás lenne, ha ideális üzletet tudnának kötni.
Végre végső célállomásukhoz érkeznek, amit a hangos csapat is jelez feléjük. Relael csinos nőként számtalan kéretlen figyelmet és elismerést kapott, így a füttyögést egyből neki címzettnek véli. Ez az a fajta "dicséret" amelyhez sosem lehet igazán hozzászokni, ijesztő s egyben megalázó, az elf nő pedig egy udvarias mosollyal díjazza. Ha nem volna dolguk könnyen lehet provokatívabb reakciót váltottak volna ki belőle, de tudja, hogy feladata van, s nem viselkedhet felelőtlenül, amikor másokat is képvisel. Olyanokat, akik látszólag hűségesen kitartanak mellette. Ezt értékeli, jóleső számára Strat kérdése, s Nor'Deron szavai is, amit annak tud be, hogy a férfi igyekszik némi tekintélyt követelni neki.*
- Köszönöm!
*Biccentése, s hálás mosollyal honorálja a két férfi segítségét.*
- Jobb ha nem szakadunk szét.
*Nem lenne nyugodt ha egyikük egyedül maradna egy ilyen népes, feltehetően igen könnyen provokálható társaságban, akkor sem ha esetleg hasznos is lehetne. Ezzel tehát meghozta a döntést, majd elsőként be is lép "Kincs" fészkébe, ahol elsőként a környezetet méri fel, csak azt követően a benne lévő vagy lévők helyzetét.*
139. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2022-10-12 20:25:35
Üzenet elküldve: 2022-10-12 20:25:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Kikötő Törvényei - l. fejezet//
//Patkányok és egyéb háztáji problémák//
*A csuklyás félvér ölbe tett kézzel, mutatóujjával halkan dobolva felkarján türelmesen várja, hogy vajon mi készül kisülni kissé kellemetlen helyzetükből. Az elf egyelőre tartja magát tervéhez, s tiszta lapokkal próbál játszani, s rendkívül meglepő módon úgy tűnik, a módszer sikeresnek bizonyul ugyanis az ajtón álló nem csupán beljebb invitálja őket, hanem egyenesen apró kompániájuk kísérőjévé válik. A csuklya alól elővillan egy pimasz, némi elismerést sejtető vigyor, azonban ennél többet egyelőre senki ne várjon a félvértől. Továbbra is némán követi a nőt, közben körbe-körbe pillantva, mintegy emlékmorzsákkal megjelölve a kifelé vezető utat, ha esetleg a szükség úgy hozná. A feladat tán egy kissé megterhelőnek bizonyul hősünk számára, ugyanis egy idő felmerül benne a gyanú, hogy az épület valójában egyfajta labirintus vagy pedig, (és sanszos, hogy ez lesz a valószínűbb opció), az őr minél bonyolultabb úton próbálja őket elkalauzolni ahhoz az úgynevezett „Kincshez.”
Harsány, s baljós zajok s kiáltások jelzik a félvér számára, hogy az úti cél már nincs messze, s a felvetése igaznak is bizonyul, mikor egy nagyobb csapat rosszarcú haramiával találja szemben magát, melyek hamar fel is figyelnek rájuk. A füttyögésből ítélve, nem ő az ováció fő célpontja, így pedig jóval könnyebben tartja féken azon ingert mely kezét a kardja markolatára vezényelné, azonban védelmét nem ereszti le. Teste enyhén megfeszül, hogy ha helyzet úgy kívánja, izmai egyként mozduljanak, ábrázata, legalábbis az, amit a csuklya látni hagy belőle, viszont nyugodt marad, még egyfajta önelégült félmosollyal is megfűszerezve az összképet. Békés szándék, valamint üdvözlés gyanánt megejt egy biccentést a baljós táraság felé, majd követi az őrt a még inkább baljósnak tűnő ajtó felé, melyet a melák hasonló lendülettel fel is tép. A félvér előbb Relaelre pillant, majd valami pukedli félét bemutatva az ajtón túli szoba felé int.*
- Úrnőm! Csak ön után.
*Búgja nyájasan, hangjában enyhe élccel, majd ha lehet, lehetőleg utolsónak lép be a terembe.*
//Patkányok és egyéb háztáji problémák//
*A csuklyás félvér ölbe tett kézzel, mutatóujjával halkan dobolva felkarján türelmesen várja, hogy vajon mi készül kisülni kissé kellemetlen helyzetükből. Az elf egyelőre tartja magát tervéhez, s tiszta lapokkal próbál játszani, s rendkívül meglepő módon úgy tűnik, a módszer sikeresnek bizonyul ugyanis az ajtón álló nem csupán beljebb invitálja őket, hanem egyenesen apró kompániájuk kísérőjévé válik. A csuklya alól elővillan egy pimasz, némi elismerést sejtető vigyor, azonban ennél többet egyelőre senki ne várjon a félvértől. Továbbra is némán követi a nőt, közben körbe-körbe pillantva, mintegy emlékmorzsákkal megjelölve a kifelé vezető utat, ha esetleg a szükség úgy hozná. A feladat tán egy kissé megterhelőnek bizonyul hősünk számára, ugyanis egy idő felmerül benne a gyanú, hogy az épület valójában egyfajta labirintus vagy pedig, (és sanszos, hogy ez lesz a valószínűbb opció), az őr minél bonyolultabb úton próbálja őket elkalauzolni ahhoz az úgynevezett „Kincshez.”
Harsány, s baljós zajok s kiáltások jelzik a félvér számára, hogy az úti cél már nincs messze, s a felvetése igaznak is bizonyul, mikor egy nagyobb csapat rosszarcú haramiával találja szemben magát, melyek hamar fel is figyelnek rájuk. A füttyögésből ítélve, nem ő az ováció fő célpontja, így pedig jóval könnyebben tartja féken azon ingert mely kezét a kardja markolatára vezényelné, azonban védelmét nem ereszti le. Teste enyhén megfeszül, hogy ha helyzet úgy kívánja, izmai egyként mozduljanak, ábrázata, legalábbis az, amit a csuklya látni hagy belőle, viszont nyugodt marad, még egyfajta önelégült félmosollyal is megfűszerezve az összképet. Békés szándék, valamint üdvözlés gyanánt megejt egy biccentést a baljós táraság felé, majd követi az őrt a még inkább baljósnak tűnő ajtó felé, melyet a melák hasonló lendülettel fel is tép. A félvér előbb Relaelre pillant, majd valami pukedli félét bemutatva az ajtón túli szoba felé int.*
- Úrnőm! Csak ön után.
*Búgja nyájasan, hangjában enyhe élccel, majd ha lehet, lehetőleg utolsónak lép be a terembe.*
138. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2022-10-09 22:22:04
Üzenet elküldve: 2022-10-09 22:22:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 223
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 223
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//A Kikötő Törvényei - l. fejezet//
//Patkányok és egyéb háztáji problémák//
*Strat eleinte igyekezett csak megfigyelni, főleg hogy olyan hirtelen lyukadtak ki itt, hogy a másnapos - vagy talán kicsit még részeg - fejének kellett ez az idő, hogy egyik eseményt a másik után tudja kötni és értelmezni azokat. Nem riad vissza az őröktől, nem fél tőlük, csak tisztában van az erőviszonyokkal. Nyilvánvalóan teljesen hasztalan lenne elkezdeni balhézni amiatt, hogy nem engedik be őket, az arany pedig szintén kiesik. Ám valami csoda folytán Relael neve mégis csak megnyitja azt a bizonyos ajtót?*
-Üdvözlet.
*Köszön ő maga is, hisz mégis csak verőlegénynek elég karcsúcska, úgyhogy a mogorva szerepet nem hagyhatja magára, legfeljebb a trió harmadik alakjára. Be ugyan nem mutatkozik, látszólag nincsen rá szükség egyelőre, addig meg minek koptassa a nyelvét? Bent a sűrű tömeg nem különösebben zavarja, igazán hozzá van szokva az ilyesmihez, mint egy kecses macska úgy igazodik az éppen előtte, mellette álló kiálló vállakhoz és könyökökhöz, hogy gond nélkül át tudjon haladni. Amikor ahhoz a bizonyos lépcsőhöz érnek furcsamódon az őrhöz hasonlóan ő is elvigyorodik, bár leginkább csak a saját maga okán.*
-Milyen otthonos.
*Jegyzi meg halkan, bár a zsivalytól talán még így is alig hallani meg. A Kincs dolga már más kérdés ahogy a hosszúnak tűnő útjuk a végéhez közeledik.*
-Szeretnél egyedül beszélni vele?
*A kérdés egyértelműen Relnek szól, nem tudja, hogy
tart-e igényt az esetleges gondolataira, személyére, vagy majd később akarná vele, velük megtárgyalni a dolgokat. Azt sikerül kikövetkeztetnie, hogy a Kincs egy személyt jelölhet. A zsugázó patkányoknak csak óvatosan biccent amolyan kötelező etikett gyanánt.*
-Állok rendelkezésedre.
*Teszi hozzá, hogy nehogy azt higgye, hogy ő ugyan nem akar részt venni valamiben.*
//Patkányok és egyéb háztáji problémák//
*Strat eleinte igyekezett csak megfigyelni, főleg hogy olyan hirtelen lyukadtak ki itt, hogy a másnapos - vagy talán kicsit még részeg - fejének kellett ez az idő, hogy egyik eseményt a másik után tudja kötni és értelmezni azokat. Nem riad vissza az őröktől, nem fél tőlük, csak tisztában van az erőviszonyokkal. Nyilvánvalóan teljesen hasztalan lenne elkezdeni balhézni amiatt, hogy nem engedik be őket, az arany pedig szintén kiesik. Ám valami csoda folytán Relael neve mégis csak megnyitja azt a bizonyos ajtót?*
-Üdvözlet.
*Köszön ő maga is, hisz mégis csak verőlegénynek elég karcsúcska, úgyhogy a mogorva szerepet nem hagyhatja magára, legfeljebb a trió harmadik alakjára. Be ugyan nem mutatkozik, látszólag nincsen rá szükség egyelőre, addig meg minek koptassa a nyelvét? Bent a sűrű tömeg nem különösebben zavarja, igazán hozzá van szokva az ilyesmihez, mint egy kecses macska úgy igazodik az éppen előtte, mellette álló kiálló vállakhoz és könyökökhöz, hogy gond nélkül át tudjon haladni. Amikor ahhoz a bizonyos lépcsőhöz érnek furcsamódon az őrhöz hasonlóan ő is elvigyorodik, bár leginkább csak a saját maga okán.*
-Milyen otthonos.
*Jegyzi meg halkan, bár a zsivalytól talán még így is alig hallani meg. A Kincs dolga már más kérdés ahogy a hosszúnak tűnő útjuk a végéhez közeledik.*
-Szeretnél egyedül beszélni vele?
*A kérdés egyértelműen Relnek szól, nem tudja, hogy
tart-e igényt az esetleges gondolataira, személyére, vagy majd később akarná vele, velük megtárgyalni a dolgokat. Azt sikerül kikövetkeztetnie, hogy a Kincs egy személyt jelölhet. A zsugázó patkányoknak csak óvatosan biccent amolyan kötelező etikett gyanánt.*
-Állok rendelkezésedre.
*Teszi hozzá, hogy nehogy azt higgye, hogy ő ugyan nem akar részt venni valamiben.*
137. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2022-10-07 17:59:26
Üzenet elküldve: 2022-10-07 17:59:26
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//A Kikötő Törvényei - l. fejezet//
//Patkányok és egyéb háztáji problémák//
*Relaelhez hasonlóan az őr is keresi ködös tekintetével a másik két kísérőt. Mintha csak reakciót várna tőlük. Mivel ez elmarad, beéri az elfel, habár bizonytalanul méricskéli a tündért és a fél-elfet.
Realel megválaszolja nevét, az őr pedig meredten szemléli a pergament a kezében. Láthatóan emlékei között kutat. Eltelik jó néhány szívdobbanásnyi idő, mire felderül az egykedvű ábrázat. Mint aki nagy titkokra jött rá hirtelenjében. Visszagyűri a pergament zsebébe, majd jól láthatóan biccent. Alighanem ez volt a jó válasz.*
-Má' vártak Titeket. *Hogy kik és miért, arra nem derül fény. Legalábbis nem tőle. Feladata komolyságának teljes tudatában húzza ki magát, hogy fellengzősen csak annyit lökjön oda a triónak:*
-Kövessetek. *Azzal őrhelyét elhagyva a Vámház felé indul. Már ha hármas követi őt, s valójában miért is ne tenné.*
-Elazútbó'! *Tartja ki maga előtt a kezét, hogy odébb tereljen két asszonyt az széles ajtóból. A rövid intermezzo után végül csak beléphetnek a Vámházba. És nem is volt mindez olyan nehéz.
Rögtön megállapíthatják, hogy az őr nem állított valótlant. A vámház tényleg tele. A hosszú, magas előcsarnok dugig telt mindenféle népekkel, s mind egymást túlharsogva próbál érvényt szerezni itt tartózkodásuk fontosságának. Nehéz lenne megállapítani, mi zajlik itt és ki kihez beszél, de az őr nem is ad túl sok lehetőséget erre.*
-Kövessé'! *Fordul hátra válla felett.* -A Kincshez megyünk. *Ahogy eddig, úgy most sem árasztja el őket információval. A „kincs” mibenléte így rejtély marad a trió számára, hiába is kérdeznék. Nem, mintha erre sok alkalmuk nyílna: kísérőjük valósággal lohol a hosszú folyosón.
Legalább két perce kanyarognak, mire a sokaság ritkulni kezd. Idegenvezetőjük megáll egy pillanatra, talán ő is tájol. Jobbra tőlük épp egy lefelé vezető, kacskaringós lépcsősor nyílik. Jajveszékelés és lánccsörgés hangjai hallatszanak odalentről. Erre kísérőjük csak egy foghíjas vigyorban részesíti őket válla felett hátra fordulva, mielőtt tovább indulna.
Lépcsőn fel, majd jobbra. Nehéz követni. Ódon, sötét, ablaktalan téglafalak, unalmas szürkeség. Csak egy-egy fáklya töri meg az ablaktalan félhomályt. Ugyanakkor itt már csak lézengenek a népek, s azok is felettébb patkánygyanúsak. Számos ajtó tűnik fel mindkét oldalukon, de az őr töretlenül vezeti őket tovább.
Jó öt perce loholhatnak már, mikor olybá fest, célt érnek. Egyetlen ajtó nyílik már csak velük szemben. Előtte, a folyosón hosszú asztal: bőrmellényes patkányok kockáznak rajta, s teszik mindezt igen zajosan. Ahogy közelítenek, elhalkulnak, de csak egy pillanatig. Elismerő füttyögésben lehet részük, egyikük az asztaltársaságból pedig fel is áll ültéből, hogy alaposan megbámulja őket. Hogy melyiküknek szól ez az ováció, nem derül ki, mert kísérőjük hamar erélyes nyugtatásban részesíti a „fiúkat”.*
-Nyugalom fiúk. Kincshez jöttek. *Itt már derenghet számukra: A szóban forgó Kincs egy személyt jelöl. Kísérőjük az ajtóhoz lép, majd rövid kopogás után feltépi azt. Csak fejét dugja be, így aligha láthatnak be. Közben a patkányok is szép lassan napirendre térnek a vendégek felett. Visszatérnek a játékhoz, csak olykor-olykor vetnek rájuk lopva egy pillantást.*
-Má' vár. *Közli végül a jóhírt az őr. Hogy mindhárman betüremkednek-e, vagy csak Relael, az rajtuk áll. Van még néhány szék rozoga szék, akár itt is maradhatnak játszani vagy beszélgetni a patkányokkal. Szórakoztató társaság benyomását keltik. Kockát dobálnak, s nem is tűnik túl bonyolultnak a játék. A tét azonban aranyban folyik.*
//Patkányok és egyéb háztáji problémák//
*Relaelhez hasonlóan az őr is keresi ködös tekintetével a másik két kísérőt. Mintha csak reakciót várna tőlük. Mivel ez elmarad, beéri az elfel, habár bizonytalanul méricskéli a tündért és a fél-elfet.
Realel megválaszolja nevét, az őr pedig meredten szemléli a pergament a kezében. Láthatóan emlékei között kutat. Eltelik jó néhány szívdobbanásnyi idő, mire felderül az egykedvű ábrázat. Mint aki nagy titkokra jött rá hirtelenjében. Visszagyűri a pergament zsebébe, majd jól láthatóan biccent. Alighanem ez volt a jó válasz.*
-Má' vártak Titeket. *Hogy kik és miért, arra nem derül fény. Legalábbis nem tőle. Feladata komolyságának teljes tudatában húzza ki magát, hogy fellengzősen csak annyit lökjön oda a triónak:*
-Kövessetek. *Azzal őrhelyét elhagyva a Vámház felé indul. Már ha hármas követi őt, s valójában miért is ne tenné.*
-Elazútbó'! *Tartja ki maga előtt a kezét, hogy odébb tereljen két asszonyt az széles ajtóból. A rövid intermezzo után végül csak beléphetnek a Vámházba. És nem is volt mindez olyan nehéz.
Rögtön megállapíthatják, hogy az őr nem állított valótlant. A vámház tényleg tele. A hosszú, magas előcsarnok dugig telt mindenféle népekkel, s mind egymást túlharsogva próbál érvényt szerezni itt tartózkodásuk fontosságának. Nehéz lenne megállapítani, mi zajlik itt és ki kihez beszél, de az őr nem is ad túl sok lehetőséget erre.*
-Kövessé'! *Fordul hátra válla felett.* -A Kincshez megyünk. *Ahogy eddig, úgy most sem árasztja el őket információval. A „kincs” mibenléte így rejtély marad a trió számára, hiába is kérdeznék. Nem, mintha erre sok alkalmuk nyílna: kísérőjük valósággal lohol a hosszú folyosón.
Legalább két perce kanyarognak, mire a sokaság ritkulni kezd. Idegenvezetőjük megáll egy pillanatra, talán ő is tájol. Jobbra tőlük épp egy lefelé vezető, kacskaringós lépcsősor nyílik. Jajveszékelés és lánccsörgés hangjai hallatszanak odalentről. Erre kísérőjük csak egy foghíjas vigyorban részesíti őket válla felett hátra fordulva, mielőtt tovább indulna.
Lépcsőn fel, majd jobbra. Nehéz követni. Ódon, sötét, ablaktalan téglafalak, unalmas szürkeség. Csak egy-egy fáklya töri meg az ablaktalan félhomályt. Ugyanakkor itt már csak lézengenek a népek, s azok is felettébb patkánygyanúsak. Számos ajtó tűnik fel mindkét oldalukon, de az őr töretlenül vezeti őket tovább.
Jó öt perce loholhatnak már, mikor olybá fest, célt érnek. Egyetlen ajtó nyílik már csak velük szemben. Előtte, a folyosón hosszú asztal: bőrmellényes patkányok kockáznak rajta, s teszik mindezt igen zajosan. Ahogy közelítenek, elhalkulnak, de csak egy pillanatig. Elismerő füttyögésben lehet részük, egyikük az asztaltársaságból pedig fel is áll ültéből, hogy alaposan megbámulja őket. Hogy melyiküknek szól ez az ováció, nem derül ki, mert kísérőjük hamar erélyes nyugtatásban részesíti a „fiúkat”.*
-Nyugalom fiúk. Kincshez jöttek. *Itt már derenghet számukra: A szóban forgó Kincs egy személyt jelöl. Kísérőjük az ajtóhoz lép, majd rövid kopogás után feltépi azt. Csak fejét dugja be, így aligha láthatnak be. Közben a patkányok is szép lassan napirendre térnek a vendégek felett. Visszatérnek a játékhoz, csak olykor-olykor vetnek rájuk lopva egy pillantást.*
-Má' vár. *Közli végül a jóhírt az őr. Hogy mindhárman betüremkednek-e, vagy csak Relael, az rajtuk áll. Van még néhány szék rozoga szék, akár itt is maradhatnak játszani vagy beszélgetni a patkányokkal. Szórakoztató társaság benyomását keltik. Kockát dobálnak, s nem is tűnik túl bonyolultnak a játék. A tét azonban aranyban folyik.*
136. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2022-10-06 12:38:52
Üzenet elküldve: 2022-10-06 12:38:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 539
OOC üzenetek: 235
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 539
OOC üzenetek: 235
Játékstílus: Vakmerő
//A Kikötő Törvényei - l. fejezet//
//Patkányok és egyéb háztáji problémák//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A többiek a hallgatás mellett döntenek amivel Relaelnek nincs gondja, feltehetően így a legjobb egyelőre. Tekintetét csak futólag emeli rájuk, mintha arról szeretne meggyőződni, hogy ott vannak még mellette, valójában pedig némi magabiztosságot merít jelenlétükből. Szüksége is van rá, igaz Relael látszólag nem szenved hiányt benne, ám az őr nem túl szívélyes - mint ahogy nem is ez a dolga -, ez pedig leheletnyit elbizonytalanítja. Természetesen ez arcán nem mutatkozik meg, amin ott pihen szelíd mosolya. Ám ez a mosoly mesterkélt, a tapasztaltabbak könnyen megmondhatói lehetnének, hiszen a látszólag örömteli érzés nem jut el az elf nő szemeiig.
A zöld íriszek közömbösségét felváltja rövidesen egy zord, kegyetlen hangulat, amikor az őr nem csak megvárakosztatja, de viselkedésével hergeli is őt. Elvégre Relael a nemesek világából érkezett, ahol a legapróbb gesztus sem volt a véletlen műve, valami ami ártalmatlannak tűnhetett, mint a vállon a ruha igazgatása a gyengeség, zavar jele volt. A számára gusztustalan nyamogás is biztosan szándékos, kedve lenne felképelni érte a férfit, hogy jómodorra nevelje. Meg egyébként is, abban a rusnya világban mindenki ellene cselekszik, legalábbis az ő olvasatában biztosan. De hamar békét lel abban, hogy elképzeli az őrt miként szúrná hasba, s nézné higgadtan ahogy beleit igyekszik visszagyömöszölni a seben keresztül, miközben földön vergődve az agónia állapotába kerül.
Végül a férfi méltóztatik megszólalni, ami meglepi őt, mivel már elkönyvelte kudarcát. Kell is egy szempillantásnyi idő míg felocsúdik. Megköszörüli torkát, s elgondolkodik, hogy társai nevét is elmondja e, végül amellett dönt, hogy nem. Nem beszélte át velük, hogy mennyire kívánják az általa valósnak vélt személyazonosságukat a Patkányokkal megosztani, így úgy határoz, hogy elég ha őt kapcsolják össze a kis csapattal.*
- Relael lae'Natar.
*Arra nem számít, hogy szerény létszámú nemesi családjának neve ismerősen cseng egy kikötői csoportosulás számára, de érhetik még meglepetések.*
//Patkányok és egyéb háztáji problémák//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A többiek a hallgatás mellett döntenek amivel Relaelnek nincs gondja, feltehetően így a legjobb egyelőre. Tekintetét csak futólag emeli rájuk, mintha arról szeretne meggyőződni, hogy ott vannak még mellette, valójában pedig némi magabiztosságot merít jelenlétükből. Szüksége is van rá, igaz Relael látszólag nem szenved hiányt benne, ám az őr nem túl szívélyes - mint ahogy nem is ez a dolga -, ez pedig leheletnyit elbizonytalanítja. Természetesen ez arcán nem mutatkozik meg, amin ott pihen szelíd mosolya. Ám ez a mosoly mesterkélt, a tapasztaltabbak könnyen megmondhatói lehetnének, hiszen a látszólag örömteli érzés nem jut el az elf nő szemeiig.
A zöld íriszek közömbösségét felváltja rövidesen egy zord, kegyetlen hangulat, amikor az őr nem csak megvárakosztatja, de viselkedésével hergeli is őt. Elvégre Relael a nemesek világából érkezett, ahol a legapróbb gesztus sem volt a véletlen műve, valami ami ártalmatlannak tűnhetett, mint a vállon a ruha igazgatása a gyengeség, zavar jele volt. A számára gusztustalan nyamogás is biztosan szándékos, kedve lenne felképelni érte a férfit, hogy jómodorra nevelje. Meg egyébként is, abban a rusnya világban mindenki ellene cselekszik, legalábbis az ő olvasatában biztosan. De hamar békét lel abban, hogy elképzeli az őrt miként szúrná hasba, s nézné higgadtan ahogy beleit igyekszik visszagyömöszölni a seben keresztül, miközben földön vergődve az agónia állapotába kerül.
Végül a férfi méltóztatik megszólalni, ami meglepi őt, mivel már elkönyvelte kudarcát. Kell is egy szempillantásnyi idő míg felocsúdik. Megköszörüli torkát, s elgondolkodik, hogy társai nevét is elmondja e, végül amellett dönt, hogy nem. Nem beszélte át velük, hogy mennyire kívánják az általa valósnak vélt személyazonosságukat a Patkányokkal megosztani, így úgy határoz, hogy elég ha őt kapcsolják össze a kis csapattal.*
- Relael lae'Natar.
*Arra nem számít, hogy szerény létszámú nemesi családjának neve ismerősen cseng egy kikötői csoportosulás számára, de érhetik még meglepetések.*
135. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2022-09-30 14:12:14
Üzenet elküldve: 2022-09-30 14:12:14
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//A Kikötő Törvényei - l. fejezet//
//Patkányok és egyéb háztáji problémák//
*Eltelik néhány szívdobbanásnyi idő, míg az őr befókuszálja az őt megszólító lányt. Ajkai félig nyitva, mint aki válaszolni óhajt, de ehelyett csak alaposan megméri mindhármukat, míg Realel beszél. Mivel az utóbbi elfen kívül senki sem szólal meg a trióból, elkönyveli a lányt bandavezérnek, míg a másik kettőt amolyan "fogdmegnek". Pedig a tündéren hosszan jár az unott tekintet, mint aki valami érdekeset talál benne. Mivel azonban amaz nem tesz hozzá semmit, így végül Relael az, akin megállapodik.
Nagyokat pislog a hallottakon. Látszólag szükséges hozzá egy csekélyke idő, hogy felfogja, amit hall. Összeszűkült szemekkel vizslatja a lányt egy darabig, majd némi teátrális csámcsogás következik. Szemmel láthatóan neki nem sietős a dolog. Nem is kommentálja a hallottakat, csupán kimért mozdulatokkal előkotor zsebéből egy gyűrött pergament. A trió nem láthatja, mi van a papíron, őrük viszont hosszan bambul bele. Sokat látott ajtónállóval van dolguk, saját bevallása szerint biztos nincs olyan a Kikötőben, ki jobban ellátná e munkát, mint ő. Ha mindenki úgy elismerné e mesterséget, mint ő maga...
Végül felpillant a papírosból, egyenesen Realel zöldjeibe.*
-Név?
//Patkányok és egyéb háztáji problémák//
*Eltelik néhány szívdobbanásnyi idő, míg az őr befókuszálja az őt megszólító lányt. Ajkai félig nyitva, mint aki válaszolni óhajt, de ehelyett csak alaposan megméri mindhármukat, míg Realel beszél. Mivel az utóbbi elfen kívül senki sem szólal meg a trióból, elkönyveli a lányt bandavezérnek, míg a másik kettőt amolyan "fogdmegnek". Pedig a tündéren hosszan jár az unott tekintet, mint aki valami érdekeset talál benne. Mivel azonban amaz nem tesz hozzá semmit, így végül Relael az, akin megállapodik.
Nagyokat pislog a hallottakon. Látszólag szükséges hozzá egy csekélyke idő, hogy felfogja, amit hall. Összeszűkült szemekkel vizslatja a lányt egy darabig, majd némi teátrális csámcsogás következik. Szemmel láthatóan neki nem sietős a dolog. Nem is kommentálja a hallottakat, csupán kimért mozdulatokkal előkotor zsebéből egy gyűrött pergament. A trió nem láthatja, mi van a papíron, őrük viszont hosszan bambul bele. Sokat látott ajtónállóval van dolguk, saját bevallása szerint biztos nincs olyan a Kikötőben, ki jobban ellátná e munkát, mint ő. Ha mindenki úgy elismerné e mesterséget, mint ő maga...
Végül felpillant a papírosból, egyenesen Realel zöldjeibe.*
-Név?
134. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2022-09-21 20:36:16
Üzenet elküldve: 2022-09-21 20:36:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 539
OOC üzenetek: 235
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 539
OOC üzenetek: 235
Játékstílus: Vakmerő
//A Kikötő Törvényei - l. fejezet//
//Patkányok és egyéb háztáji problémák//
*Ekkora jelenlévő létszámra valóban nem készült fel Relael. Mi tagadás elég kellemetlen ez a helyzet, kicsit alább is hagy az elf nő magabiztossága.*
- Kínos.
*Szavát teátrális sóhaj kíséri, majd belekezd szokásos elemző fürkészésébe. Szemügyre veszi a jelenlévőket, azok milyenségét, majd az épületet is alaposabban, s végül az őröket. Éles hallását nem kerüli el az igen elszomorító mondat, ami az egyik őr szájából hangzik el.*
- Hümpf.
*Konstatálja egyelőre minden további kommentár nélkül, pedig éppenséggel lenne mit mondania. Örömmel vetné oda az engedelmes vérebeknek, hogy merészelik őt megvárakoztatni, de Relaelnek éppenséggel van annyit sütnivalója, hogy tudja ez nem lenne túl effektív. Itt legalábbis nem. Már nem Artheniorban van, talán már ott sem ér annyit rangja mint egykoron. Ha tetszik neki, ha nem, kénytelen találékonnyá válnia ezekben a megalázó időkben.*
- Most legyünk okosak, ugyebár?
*Bájos mosolya most is töretlen kelléke szép arcának.*
- Úgy hiszem arannyal itt nem sokra megyünk. Akkor már feltehetően az a szerencsétlen flótás is bekerült volna.
*Állapítja meg a többiek számára, de ügyelve arra, hogy hangját valamelyest visszafogja. Töprengése közben megigazgatja felső ruházatát és füle mögé simítja egy kibomlott tincsét, mintha most készülne a kritikus nemesek elé járulni. Ami pedig a legfontosabb, hogy ujjbegyeivel végigsimít fülében lógó ékszerekre, amik jelenléte valamelyet nyugalommal tölti el őt.*
- Ne maradjatok le!
*Figyelmezteti a többieket, majd megindul a tömegben, hogy utat törjön maguknak. Határozottsága ismét megszilárdul, eltökélt, de nem durva, nehogy a végén magára haragítson valakit. Igazán nem szeretné, ha a piaci események ismét megtörténnének. Pár gyors pislogással eloszlatja a lelki szemei előtt feltáruló kaotikus emlékképeket a lázadásról és a piactéri pánikról. Tudja jól, hogy most koncentrálnia kell, nem ragadhatják csak úgy el az érzelmek.*
- Üdvözlöm!
*Toppan az őr elé az elf leány, ha kell akár megelőzve másokat.*
- Hallottam a sajnálatos hírt.
*Kezd bele mondandójába, s igyekszik a legmegnyerőbb, már-már negédes hangját elővenni.*
- Ellenben a mi ügyünk elég fontos volna, érint közöttük egy tüzérséggel felszerelt hajót, és fél tucat kikötői legényt, akik úgy sejtem ide tartoznának.
*Vár és elemez. Kíváncsi, hogy az őr figyelmét felkeltette e, és ha igen, akkor milyen hatát vált ki belőle. Mint a hamisság tapasztalt művelője, valamint az aki sokat mozgott szociális körökben és ezáltal elég jól kiismerte már magát az emberi lélekben, elég magabiztos abban, hogy valami kapaszkodót lel a test jeleiből. Persze vannak kivételesen nehéz esetek, sosem garantált a siker.*
- Talán fontolóra vehető valamilyen módon a beengedésünk?
//Patkányok és egyéb háztáji problémák//
*Ekkora jelenlévő létszámra valóban nem készült fel Relael. Mi tagadás elég kellemetlen ez a helyzet, kicsit alább is hagy az elf nő magabiztossága.*
- Kínos.
*Szavát teátrális sóhaj kíséri, majd belekezd szokásos elemző fürkészésébe. Szemügyre veszi a jelenlévőket, azok milyenségét, majd az épületet is alaposabban, s végül az őröket. Éles hallását nem kerüli el az igen elszomorító mondat, ami az egyik őr szájából hangzik el.*
- Hümpf.
*Konstatálja egyelőre minden további kommentár nélkül, pedig éppenséggel lenne mit mondania. Örömmel vetné oda az engedelmes vérebeknek, hogy merészelik őt megvárakoztatni, de Relaelnek éppenséggel van annyit sütnivalója, hogy tudja ez nem lenne túl effektív. Itt legalábbis nem. Már nem Artheniorban van, talán már ott sem ér annyit rangja mint egykoron. Ha tetszik neki, ha nem, kénytelen találékonnyá válnia ezekben a megalázó időkben.*
- Most legyünk okosak, ugyebár?
*Bájos mosolya most is töretlen kelléke szép arcának.*
- Úgy hiszem arannyal itt nem sokra megyünk. Akkor már feltehetően az a szerencsétlen flótás is bekerült volna.
*Állapítja meg a többiek számára, de ügyelve arra, hogy hangját valamelyest visszafogja. Töprengése közben megigazgatja felső ruházatát és füle mögé simítja egy kibomlott tincsét, mintha most készülne a kritikus nemesek elé járulni. Ami pedig a legfontosabb, hogy ujjbegyeivel végigsimít fülében lógó ékszerekre, amik jelenléte valamelyet nyugalommal tölti el őt.*
- Ne maradjatok le!
*Figyelmezteti a többieket, majd megindul a tömegben, hogy utat törjön maguknak. Határozottsága ismét megszilárdul, eltökélt, de nem durva, nehogy a végén magára haragítson valakit. Igazán nem szeretné, ha a piaci események ismét megtörténnének. Pár gyors pislogással eloszlatja a lelki szemei előtt feltáruló kaotikus emlékképeket a lázadásról és a piactéri pánikról. Tudja jól, hogy most koncentrálnia kell, nem ragadhatják csak úgy el az érzelmek.*
- Üdvözlöm!
*Toppan az őr elé az elf leány, ha kell akár megelőzve másokat.*
- Hallottam a sajnálatos hírt.
*Kezd bele mondandójába, s igyekszik a legmegnyerőbb, már-már negédes hangját elővenni.*
- Ellenben a mi ügyünk elég fontos volna, érint közöttük egy tüzérséggel felszerelt hajót, és fél tucat kikötői legényt, akik úgy sejtem ide tartoznának.
*Vár és elemez. Kíváncsi, hogy az őr figyelmét felkeltette e, és ha igen, akkor milyen hatát vált ki belőle. Mint a hamisság tapasztalt művelője, valamint az aki sokat mozgott szociális körökben és ezáltal elég jól kiismerte már magát az emberi lélekben, elég magabiztos abban, hogy valami kapaszkodót lel a test jeleiből. Persze vannak kivételesen nehéz esetek, sosem garantált a siker.*
- Talán fontolóra vehető valamilyen módon a beengedésünk?
133. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2022-09-21 15:43:39
Üzenet elküldve: 2022-09-21 15:43:39
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//A Kikötő Törvényei - l. fejezet//
//Patkányok és egyéb háztáji problémák//
*Amennyiben a három utazó könnyű bejutásra számított, a szemük elé táruló látvány bizton csalódásra ad okot. A Vámház terjedelmes árnyéka alatt, a kikövezett téren csak úgy hemzsegnek a népek ezen a napon. Noha a bürokrácia kétes értékű vívmányai a Kikötőben talán kevésbé érvényesülnek, mint Artheniorban, ha bárki fiának vagy leányának dolga akad itt, jó lesz felvérteznie magát türelemmel. Vaskos árat fizet ugyanis, kit a Vámházhoz szólít a dolga, ám ezt az illetményt újonnan az idelátogató idejével fizettetik. Persze mint minden valamirevaló intézményben, itt is megkülönböztetnek látogatót a látogatótól.
Matrózok, kereskedők, polgárok, ügyes-bajos ügyeik igyekeznének intézni, s teszik ezt több-kevesebb sikerrel. Akad néhány távozó, de a legtöbben szemmel láthatóan bejutni óhajtanának. Nincsenek sorok, ki-ki a maga szerencséjének kovácsa a tömegben. Legalább fél tucat őr posztol az épület előtt és nem nehéz kitalálni, kinek a szolgálatában.
Nem messze tőlük egy bíborselyembe öltözött gnóm csapkod egy papírost maga előtt, s pörlekedik közben a hozzájuk legközelebb eső, bőrvértet viselő őrrel. Utóbbi kifejezéstelen ábrázattal vet pillantást az orra alá gyűrt pergamenre, majd veri ki a férfi kezéből kimért mozdulattal.*
-A Vámház megtelt. Próbálkozzék holnap. *Hangja monoton, a válasz pedig gépies. Bizonyára nem először hagyja el száját ez a két mondat. Unottan szemléli a zsörtölődő gnóm ülepét, ahogy az felnyalábolja a koszos irományt és áll odébb. Csak ajkai széle rándul haloványan a látképre. Kit ily munkával vernek az istenek, megtalálja a módját saját szórakoztatásának. A trió persze megpróbálhat bejutni, talán nekik nagyobb sikerük lesz az emberrel, mint a gnómnak. Bárhogy is, az egyetlen út a Vámházba az őrök között vezet.*
//Patkányok és egyéb háztáji problémák//
*Amennyiben a három utazó könnyű bejutásra számított, a szemük elé táruló látvány bizton csalódásra ad okot. A Vámház terjedelmes árnyéka alatt, a kikövezett téren csak úgy hemzsegnek a népek ezen a napon. Noha a bürokrácia kétes értékű vívmányai a Kikötőben talán kevésbé érvényesülnek, mint Artheniorban, ha bárki fiának vagy leányának dolga akad itt, jó lesz felvérteznie magát türelemmel. Vaskos árat fizet ugyanis, kit a Vámházhoz szólít a dolga, ám ezt az illetményt újonnan az idelátogató idejével fizettetik. Persze mint minden valamirevaló intézményben, itt is megkülönböztetnek látogatót a látogatótól.
Matrózok, kereskedők, polgárok, ügyes-bajos ügyeik igyekeznének intézni, s teszik ezt több-kevesebb sikerrel. Akad néhány távozó, de a legtöbben szemmel láthatóan bejutni óhajtanának. Nincsenek sorok, ki-ki a maga szerencséjének kovácsa a tömegben. Legalább fél tucat őr posztol az épület előtt és nem nehéz kitalálni, kinek a szolgálatában.
Nem messze tőlük egy bíborselyembe öltözött gnóm csapkod egy papírost maga előtt, s pörlekedik közben a hozzájuk legközelebb eső, bőrvértet viselő őrrel. Utóbbi kifejezéstelen ábrázattal vet pillantást az orra alá gyűrt pergamenre, majd veri ki a férfi kezéből kimért mozdulattal.*
-A Vámház megtelt. Próbálkozzék holnap. *Hangja monoton, a válasz pedig gépies. Bizonyára nem először hagyja el száját ez a két mondat. Unottan szemléli a zsörtölődő gnóm ülepét, ahogy az felnyalábolja a koszos irományt és áll odébb. Csak ajkai széle rándul haloványan a látképre. Kit ily munkával vernek az istenek, megtalálja a módját saját szórakoztatásának. A trió persze megpróbálhat bejutni, talán nekik nagyobb sikerük lesz az emberrel, mint a gnómnak. Bárhogy is, az egyetlen út a Vámházba az őrök között vezet.*
132. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2022-09-21 15:34:16
Üzenet elküldve: 2022-09-21 15:34:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Strat, Nor, Rel//
*A félvér némán követi társait, lehajtott fejjel, csuklyáját mélyen arcába húzva mely alól az égkék szempár folyamat az elhaladó járókelőket vizslatja a veszély különböző forrásai után kutatva. Útjuk egy különös épületegyüttesig vezet. Küllemében, bár eltérő attól, amit hősünk eddig a kikötőben látott, mégis egyfajta átlagosság jellemzi, azonban a hely kisugárzása már egy más tészta. A félvér arcára halovány, de felettébb fanyar félmosoly kanyarodik, mintegy jelezve az elméjét féregként rágó rossz előérzetét.
A nő megjegyzésére mindössze néma bólintással felel, s feltevésre váró kérdések híján követi őt az épület mélyébe, s amint annak ajtaja kitárul, az égszínkék szempár újból vad cikázásba kezd, felmérve mindazt ami odabent vár rájuk.*
*A félvér némán követi társait, lehajtott fejjel, csuklyáját mélyen arcába húzva mely alól az égkék szempár folyamat az elhaladó járókelőket vizslatja a veszély különböző forrásai után kutatva. Útjuk egy különös épületegyüttesig vezet. Küllemében, bár eltérő attól, amit hősünk eddig a kikötőben látott, mégis egyfajta átlagosság jellemzi, azonban a hely kisugárzása már egy más tészta. A félvér arcára halovány, de felettébb fanyar félmosoly kanyarodik, mintegy jelezve az elméjét féregként rágó rossz előérzetét.
A nő megjegyzésére mindössze néma bólintással felel, s feltevésre váró kérdések híján követi őt az épület mélyébe, s amint annak ajtaja kitárul, az égszínkék szempár újból vad cikázásba kezd, felmérve mindazt ami odabent vár rájuk.*
131. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2022-09-18 22:05:24
Üzenet elküldve: 2022-09-18 22:05:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 223
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 223
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Strat, Nor, Rel//
*Némi szomorúsággal indul el maga is Relael után, bár amaz nem mondta, hogy hová is mennek és a kérdésére sem válaszolt. A nagy belépő még várat magára, úgyhogy csak figyelmesen követi a nőt. Amikor a vámház irányába élnek már sejti, hogy ez lesz az első állomásuk.*
-Igyekszem.
*Mondja félmosolyt villantva, de egyébként eléggé ismeretlen terepen jár ahhoz, hogy ne buzogjon túlságosan a vére. Persze hallott pletykákat, amikre egy valamirevaló utazó nagyon jól tudja, hogy kell is adni meg nem is. Valahogy így van vele ő is. Igyekszik nem túl nagy feltűnést kelteni, már amennyire ez tőle telik. Nem ő itt a főnök.*
*Némi szomorúsággal indul el maga is Relael után, bár amaz nem mondta, hogy hová is mennek és a kérdésére sem válaszolt. A nagy belépő még várat magára, úgyhogy csak figyelmesen követi a nőt. Amikor a vámház irányába élnek már sejti, hogy ez lesz az első állomásuk.*
-Igyekszem.
*Mondja félmosolyt villantva, de egyébként eléggé ismeretlen terepen jár ahhoz, hogy ne buzogjon túlságosan a vére. Persze hallott pletykákat, amikre egy valamirevaló utazó nagyon jól tudja, hogy kell is adni meg nem is. Valahogy így van vele ő is. Igyekszik nem túl nagy feltűnést kelteni, már amennyire ez tőle telik. Nem ő itt a főnök.*
130. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2022-09-14 07:52:13
Üzenet elküldve: 2022-09-14 07:52:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 539
OOC üzenetek: 235
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 539
OOC üzenetek: 235
Játékstílus: Vakmerő
//Strat, Nor, Rel//
*Meglehetősen hamar megérkeznek a Vámházhoz. Relael korábbi aggodalma, hogy nehezen, vagy egyáltalán nem fogják meglelni szerencsére hamar tovaszáll, hiszen az épületegyüttes kellőképpen megkülönböztethető ahhoz, hogy tudják a megfelelő helyen járnak. Legrosszabb esetben a Kikötőben valamivel otthonosabban mozgó csapattársai is megerősíthetik ebben.*
- Nos, ha kérhetem akkor a váratlan magánakciókat valamelyest kerüljük.
*Kedves mosolya talán feledteti a többiekkel, hogy valójában ő hajlamos hirtelen szeszélytől vezérelve váratlan és akár veszélyes dolgokat művelni.
Amennyiben bármelyikük valamit még hozzáfűzne, akkor az elf azt meghallgatja, de ha nincs semmi ilyen, akkor csak látszólagos magabiztossággal belép az épületbe, s elsőként alaposan szemügyre veszi a környezetet, ami fogadja őket.*
*Meglehetősen hamar megérkeznek a Vámházhoz. Relael korábbi aggodalma, hogy nehezen, vagy egyáltalán nem fogják meglelni szerencsére hamar tovaszáll, hiszen az épületegyüttes kellőképpen megkülönböztethető ahhoz, hogy tudják a megfelelő helyen járnak. Legrosszabb esetben a Kikötőben valamivel otthonosabban mozgó csapattársai is megerősíthetik ebben.*
- Nos, ha kérhetem akkor a váratlan magánakciókat valamelyest kerüljük.
*Kedves mosolya talán feledteti a többiekkel, hogy valójában ő hajlamos hirtelen szeszélytől vezérelve váratlan és akár veszélyes dolgokat művelni.
Amennyiben bármelyikük valamit még hozzáfűzne, akkor az elf azt meghallgatja, de ha nincs semmi ilyen, akkor csak látszólagos magabiztossággal belép az épületbe, s elsőként alaposan szemügyre veszi a környezetet, ami fogadja őket.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 130-149