Kikötő - Vámház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 6 (101. - 101. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
![>Meronnan Rhaavos [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9741_ember_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 82-101
101. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2019-07-30 20:21:58
Üzenet elküldve: 2019-07-30 20:21:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 479
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 479
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Wrexan//
*Egyre sűrűbben pillant a kölyökre. Gondolkodása akár egy finomra csiszolt deszka. Egyszerű, a maga módján egyedi, s pont addig tart, ameddig annak szükséges, semennyivel sem tovább. Elégedett. Nem tudja miért, mert ebben nagyon különböznek, hiszen Ralas álmai messzire szárnyalnak és olykor oly megfoghatatlanok, hogy még maga is nehezen magyarázza el. Nem bánja. A fiú épp oly egyedi, mint alkalmazottai a Sellőben. Nem kimondottan színes egyéniség, de Ralas látja benne a ragyogást, még, ha az éppen abban is merül csak ki, hogy megcsinálja, amit kér tőle. Pont elég.*
- Én mindig vágytam a tudást. *Mondja egyszerűen, jóval csendesebben, s a távolodó Vámház épülete lassan zsugorodik. Immár részletesebb magyarázatot kap a korábbi mondandóra, s rájön, félreértette az ifjút.*
- Értem. Azt gondolom ez pont elég, nem is kérném, hogy kötelezd el magad. *Nem véletlen fogalmaz így, mert szeretné alkalmazni, úgy véli jó munkaerő lenne, tanulhatna a többiektől, de érdekes módon azt is érzi, hogy a többiek is tanulhatnának tőle. Alázatot. Az élet iránt, a hely iránt, ahol dolgoznak, céljaik iránt, jóllehet tudja, hogy elvárásai borzasztóan magasak, hiszen nem is ismerik még rendesen egymást. Sem Wrexannal, sem pedig a többiekkel. Nevelőjével kapcsolatban csak legyint, még nem érett meg a dolog, hogy ezt különösebben részletezze. Nem fájó az emlék, valójában semmit nem érez, de ezek már belsőséges dolgok, s véletlenül szaladt ki belőle, mint mikor a búzás zsákon apró lyuk keletkezik, s a mag kiszóródik. Lelkének képzeletbeli tűjével foldozza össze rögtön, s arca ismét kemény színezetet ölt. A vallással kapcsolatos mondandó már halvány mosolyt csal arcára, s úgy pillant fel.*
- Tehát semleges... bizonytalan a létük, de a biztonság kedvéért inkább hiszünk, nehogy végül mégis biztos legyen. *Mosolyog. Lehet, hogy pont nem így gondolta az ifjú, de szeretné hinni, hogy ebben is hasonlóan gondolkodnak. Még inkább szélesedik a mosoly a kérdésre, de csak pont, ameddig sejtelmességnek lehet hívni.*
- Nem vagyok én sem isten, sem egyéb hatalom. Csak egy ember vágyakkal, s puszta logikával fűszerezett érzelmekkel. Ha ezt hívjuk egyensúlynak és harmóniának ám legyen, de valójában mindig is így éltem, semmi szükségem nem volt isteni hatalmakra. *Kacsint.* Lehet mindig bennem volt.
*Körbepillant, akárha fél igazságot mondott volna. Előttük a Vérkert első görcsbe rándult fái látszódnak. Széttárja kezét*
- Én úgy képzelem, Teysus, Eeyr és Sa'Thereth, egy nagy kör alakú asztalnál negyveneseznek. Mögöttük terebélyes pult, hol a földi javak sorakoznak tétek gyanánt. Teysus, rezzenéstelen tekintettel a számos lapokra hajt, s mindig cserél, néhol nagyobbra, néhol pedig kisebbre, hogy utolsó dobásánál pont negyvene legyen. Eeyr agresszíven játszik, homlokán gyöngyözik a veríték, s ragyog a nap szimbólum, ideges és feszült, mindenáron győzni akar, s amit lehet bezsebel, de szinte semmit nem dob el, mindent magának akar. S, hogy milyen Sa'Thereth? Szakadt, régi, kopottas köpenyében, szegényes ingében és nadrágjában ül csendesen, mélázó és semmitmondó, jórészt unatkozó arccal. *Felkuncog.* Látszólag kivárásra játszik, ám kezében ott a halál, mit bármikor bedobhat, de nem sieti el, a legvégén dobat el mindent a többiekkel, kijátszva a halált, hogy aztán csupán harmincnyolccal nyerjen. *Megvonja a vállát, s a Vérkert határában megállva, lágyan simít végig az egyik elhalt, égbe kiáltó kopasz fa törzsén.*
- Szerintem jól szórakoznak odafenn, a lent élők meg keverik a lapokat, kinek így, kinek pedig úgy. Ha én vagyok Teysus, te akkor Eeyr, barátom, a fény sugárzik a szemedből, ha lehántjuk a nyomor látványát, s pusztán gondolataidra és a célokra koncentrálunk. *Ha teheti megveregeti a legény vállát.*
- Menjünk be, s ha gondolod mondj el egy fohászt, a kikötő ezen helyét is látnod kell. Bár jórészt a sötét isten hívei itt szerteszéjjel vannak, azonban, jó, ha ezt is ismered. *Egy pillanatnyi csend után ismét megszólal.*
- Megszerezzük neked azt a birtokot, Wrexan. Nem csak pénzzel segítek, hanem tettekkel is. A pénzt magad fogod rá összegyűjteni, s ha meglesz sem hagylak magadra. *Biccent komolyan.* Feltéve, ha elfogadod a segítséget persze.
*Egyre sűrűbben pillant a kölyökre. Gondolkodása akár egy finomra csiszolt deszka. Egyszerű, a maga módján egyedi, s pont addig tart, ameddig annak szükséges, semennyivel sem tovább. Elégedett. Nem tudja miért, mert ebben nagyon különböznek, hiszen Ralas álmai messzire szárnyalnak és olykor oly megfoghatatlanok, hogy még maga is nehezen magyarázza el. Nem bánja. A fiú épp oly egyedi, mint alkalmazottai a Sellőben. Nem kimondottan színes egyéniség, de Ralas látja benne a ragyogást, még, ha az éppen abban is merül csak ki, hogy megcsinálja, amit kér tőle. Pont elég.*
- Én mindig vágytam a tudást. *Mondja egyszerűen, jóval csendesebben, s a távolodó Vámház épülete lassan zsugorodik. Immár részletesebb magyarázatot kap a korábbi mondandóra, s rájön, félreértette az ifjút.*
- Értem. Azt gondolom ez pont elég, nem is kérném, hogy kötelezd el magad. *Nem véletlen fogalmaz így, mert szeretné alkalmazni, úgy véli jó munkaerő lenne, tanulhatna a többiektől, de érdekes módon azt is érzi, hogy a többiek is tanulhatnának tőle. Alázatot. Az élet iránt, a hely iránt, ahol dolgoznak, céljaik iránt, jóllehet tudja, hogy elvárásai borzasztóan magasak, hiszen nem is ismerik még rendesen egymást. Sem Wrexannal, sem pedig a többiekkel. Nevelőjével kapcsolatban csak legyint, még nem érett meg a dolog, hogy ezt különösebben részletezze. Nem fájó az emlék, valójában semmit nem érez, de ezek már belsőséges dolgok, s véletlenül szaladt ki belőle, mint mikor a búzás zsákon apró lyuk keletkezik, s a mag kiszóródik. Lelkének képzeletbeli tűjével foldozza össze rögtön, s arca ismét kemény színezetet ölt. A vallással kapcsolatos mondandó már halvány mosolyt csal arcára, s úgy pillant fel.*
- Tehát semleges... bizonytalan a létük, de a biztonság kedvéért inkább hiszünk, nehogy végül mégis biztos legyen. *Mosolyog. Lehet, hogy pont nem így gondolta az ifjú, de szeretné hinni, hogy ebben is hasonlóan gondolkodnak. Még inkább szélesedik a mosoly a kérdésre, de csak pont, ameddig sejtelmességnek lehet hívni.*
- Nem vagyok én sem isten, sem egyéb hatalom. Csak egy ember vágyakkal, s puszta logikával fűszerezett érzelmekkel. Ha ezt hívjuk egyensúlynak és harmóniának ám legyen, de valójában mindig is így éltem, semmi szükségem nem volt isteni hatalmakra. *Kacsint.* Lehet mindig bennem volt.
*Körbepillant, akárha fél igazságot mondott volna. Előttük a Vérkert első görcsbe rándult fái látszódnak. Széttárja kezét*
- Én úgy képzelem, Teysus, Eeyr és Sa'Thereth, egy nagy kör alakú asztalnál negyveneseznek. Mögöttük terebélyes pult, hol a földi javak sorakoznak tétek gyanánt. Teysus, rezzenéstelen tekintettel a számos lapokra hajt, s mindig cserél, néhol nagyobbra, néhol pedig kisebbre, hogy utolsó dobásánál pont negyvene legyen. Eeyr agresszíven játszik, homlokán gyöngyözik a veríték, s ragyog a nap szimbólum, ideges és feszült, mindenáron győzni akar, s amit lehet bezsebel, de szinte semmit nem dob el, mindent magának akar. S, hogy milyen Sa'Thereth? Szakadt, régi, kopottas köpenyében, szegényes ingében és nadrágjában ül csendesen, mélázó és semmitmondó, jórészt unatkozó arccal. *Felkuncog.* Látszólag kivárásra játszik, ám kezében ott a halál, mit bármikor bedobhat, de nem sieti el, a legvégén dobat el mindent a többiekkel, kijátszva a halált, hogy aztán csupán harmincnyolccal nyerjen. *Megvonja a vállát, s a Vérkert határában megállva, lágyan simít végig az egyik elhalt, égbe kiáltó kopasz fa törzsén.*
- Szerintem jól szórakoznak odafenn, a lent élők meg keverik a lapokat, kinek így, kinek pedig úgy. Ha én vagyok Teysus, te akkor Eeyr, barátom, a fény sugárzik a szemedből, ha lehántjuk a nyomor látványát, s pusztán gondolataidra és a célokra koncentrálunk. *Ha teheti megveregeti a legény vállát.*
- Menjünk be, s ha gondolod mondj el egy fohászt, a kikötő ezen helyét is látnod kell. Bár jórészt a sötét isten hívei itt szerteszéjjel vannak, azonban, jó, ha ezt is ismered. *Egy pillanatnyi csend után ismét megszólal.*
- Megszerezzük neked azt a birtokot, Wrexan. Nem csak pénzzel segítek, hanem tettekkel is. A pénzt magad fogod rá összegyűjteni, s ha meglesz sem hagylak magadra. *Biccent komolyan.* Feltéve, ha elfogadod a segítséget persze.
100. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2019-07-30 12:56:13
Üzenet elküldve: 2019-07-30 12:56:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ralas //
* Némán bólint rá a saját gondolataira való beszédre. Nem kíván hozzátenni semmi mást. A következő témába már inkább.*
– Na ez az. Én mindig így tettem. Nem is volt értelme tovább gondolkodni. Most is így van. Munka, azt ha összejön a pénz akkor föld. Továbbiakban meg majd lesz valahogy. Tudod mióta hallgatom azt amit mondasz sokkal okosabbnak érzem magam egy kicsit, de ez nem tölt el örömmel. Most már sokkal több dolgon rágódok, mint eddig. Talán mégse olyan rossz tudatlannak lenni, mert akkor csak az aprócseprő hétköznapi dolgain mereng az ember. * És ezt komolyan is gondolja. A következő kijelentésre csak néz, sejtése sincs, hogy mire gondolt Ralas. Ezt úgy néz ki, hogy most nem is fogja megtudni. Elengedi a dolgot, majd ha eljön az ideje, akkor megtudja. A házépítésben elfoglalt szerepe, nem okoz túl nagy sikert. Nekilát hát, hogy jobban kifejtse.*
– Most éppen nem magamat alacsonyítottam le. Arra akartam kilyukadni, hogy nem vagyok idevalósi. Maradni is addig tervezem ameddig ez szükséges. Ezért mondtam azt, hogy én a kikötő helyzetében csak egy porszem vagyok. Nem hiszem, hogy én fogom megváltoztatni a helyet, nem célom. Ha fizetsz érte, akkor persze a segítségedre, de nekem ez csak egy munka. Azért mondtam, hogy csak annyi a jelentőségem, mint az építkezésen a szerszámnak. Mint egy kalapács. Szükség van rá, de ha nincs akkor belehet verni egy szöget mással is.* A ruhára csak megrántja a vállát*
– Nekem mindegy, hogy mit viselek. Nem vagyok válogatós, csak jól bírja a munkát.* Azt mindjárt gondolta, hogy helyi, de azt nem tudja, hogy mi baja van a nevelőjével.*
– Így már érthető, miért ragaszkodsz a helyhez, de miért bántanád a nevelőd. Ha nem lett volna, akkor talán te se lennél már.* A lányra nem szól semmit, majd találkozik vele, vagy nem. Új téma kerül a terítékre és ebbe már legalább van némi tapasztalata. Persze meg is lepődik az úti céljukon, de hát biztos okkal teszi. *
– Sa'Thereth és a vérpapok. Nálunk népszerűek a tanai. Én is ismerem őket és szerintem van némelyik tanában igazság. Na persze a véráldozatok távol állnak tőlem. Félem Sa'Therethet nem tagadom, sőt ha látom a jelképét elmormolok egy rövid imát vagy fohászt is. De ugyanígy vagyok az összes istenséggel. Mindegyiknek vannak követendő tanai, meg olyanok is amik haszontalanok. Abból bajom nem származhat, ha megadom a tiszteletet mindegyiknek. *El is gondolkodik a tanaikon, aztán furcsa gondolata támad.*
– Te pont úgy cselekszel, ahogy Teysus tanai tanítják. Talán te vagy maga az istenség? Ahogy öltözködsz és ahogyan beszélsz. Érdekes vagy. * Még őt is elgondolkodtatta azt, amit mondott. Roppant kíváncsi a másik reakciójára.*
* Némán bólint rá a saját gondolataira való beszédre. Nem kíván hozzátenni semmi mást. A következő témába már inkább.*
– Na ez az. Én mindig így tettem. Nem is volt értelme tovább gondolkodni. Most is így van. Munka, azt ha összejön a pénz akkor föld. Továbbiakban meg majd lesz valahogy. Tudod mióta hallgatom azt amit mondasz sokkal okosabbnak érzem magam egy kicsit, de ez nem tölt el örömmel. Most már sokkal több dolgon rágódok, mint eddig. Talán mégse olyan rossz tudatlannak lenni, mert akkor csak az aprócseprő hétköznapi dolgain mereng az ember. * És ezt komolyan is gondolja. A következő kijelentésre csak néz, sejtése sincs, hogy mire gondolt Ralas. Ezt úgy néz ki, hogy most nem is fogja megtudni. Elengedi a dolgot, majd ha eljön az ideje, akkor megtudja. A házépítésben elfoglalt szerepe, nem okoz túl nagy sikert. Nekilát hát, hogy jobban kifejtse.*
– Most éppen nem magamat alacsonyítottam le. Arra akartam kilyukadni, hogy nem vagyok idevalósi. Maradni is addig tervezem ameddig ez szükséges. Ezért mondtam azt, hogy én a kikötő helyzetében csak egy porszem vagyok. Nem hiszem, hogy én fogom megváltoztatni a helyet, nem célom. Ha fizetsz érte, akkor persze a segítségedre, de nekem ez csak egy munka. Azért mondtam, hogy csak annyi a jelentőségem, mint az építkezésen a szerszámnak. Mint egy kalapács. Szükség van rá, de ha nincs akkor belehet verni egy szöget mással is.* A ruhára csak megrántja a vállát*
– Nekem mindegy, hogy mit viselek. Nem vagyok válogatós, csak jól bírja a munkát.* Azt mindjárt gondolta, hogy helyi, de azt nem tudja, hogy mi baja van a nevelőjével.*
– Így már érthető, miért ragaszkodsz a helyhez, de miért bántanád a nevelőd. Ha nem lett volna, akkor talán te se lennél már.* A lányra nem szól semmit, majd találkozik vele, vagy nem. Új téma kerül a terítékre és ebbe már legalább van némi tapasztalata. Persze meg is lepődik az úti céljukon, de hát biztos okkal teszi. *
– Sa'Thereth és a vérpapok. Nálunk népszerűek a tanai. Én is ismerem őket és szerintem van némelyik tanában igazság. Na persze a véráldozatok távol állnak tőlem. Félem Sa'Therethet nem tagadom, sőt ha látom a jelképét elmormolok egy rövid imát vagy fohászt is. De ugyanígy vagyok az összes istenséggel. Mindegyiknek vannak követendő tanai, meg olyanok is amik haszontalanok. Abból bajom nem származhat, ha megadom a tiszteletet mindegyiknek. *El is gondolkodik a tanaikon, aztán furcsa gondolata támad.*
– Te pont úgy cselekszel, ahogy Teysus tanai tanítják. Talán te vagy maga az istenség? Ahogy öltözködsz és ahogyan beszélsz. Érdekes vagy. * Még őt is elgondolkodtatta azt, amit mondott. Roppant kíváncsi a másik reakciójára.*
99. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2019-07-29 20:31:20
Üzenet elküldve: 2019-07-29 20:31:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 479
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 479
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Wrexan//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Mint egy fehér lap, mit fehér pennával teleírnak. Némely széle ugyan már kicsit gyűrött. Megviselte az élet, de tiszta, mint a hó, s történetre vágyik. Nem tudja már, hogy hol olvashatta, talán maga találta ki egy magányos éjszakáján, a kikötő feletti ragyogó csillagokat figyelve egy szeles napon. Az ifjú, mintha a lap lenne, s hagyná, hogy írjanak rá, de alaposan megrágja, meggyűri a szavakat. Nem bánja. Hadd rágja, végtére is nem neki kell az alapokat lefektetni, Ralas csak kereteket ad és vázolja elképzelését. Korábban itt rontotta el, lehet mindenkivel ezt kellett volna tegyék, csak hosszan beszélgetni, s hagyni, hogy sodorja őket az ár és a gondolatok kósza hulláma. Bólint.*
- Mert ott vannak a saját gondolataid is, tapasztalás nélkül. Nekem ez elég, ne törekedj most ettől többre. Minél jobban kételkedsz, annál jobb. *Komorodik el, mert sok minden van még, mit mutatni, s mesélni szeretne, ahogy múlik az idő egyre inkább megvilágosodik saját maga számára is rengeteg dolog. Az őszinte mondatokra ismét felkapja a fejét. ~ Törékeny gyémánt a te álmod... ~ Őszintén felkacag, persze csak fojtottan és halkan, hogy ne hallja más.*
- Ezt már más is mondta... kezdem elhinni, de miért kétkednék folyton? Ha nem sikerül, hát lesz más álmom, mit véghez vihetek. Ha elbukom... akkor meg nem mindegy, fiú? *Fonja karba a kezét mosolyogva, egyenes derékkal, majdhogynem délcegen.* Unom az előrelátó beszédet... az ember egy kicsit éljen is néha, ne csak mindig ez a posvány. *Tárja szét kezét.* Próbáljuk jobbá tenni, legyen ez a lényeg. A város viszont fontos dolog, jó, hogy magadtól eszedbe jutott. *Egy pillanatra tűnődve méri végig Wrexant, s végigsimítja néhai szakálla helyét.*
- Talán, ha egy ágrólszakadt ifjút küldenék legelőször... vagy legalábbis velem jönnél... hmm... *Legyint.* Erre még visszatérünk. *Lassan elindul, s a további szavak már séta közben hangzanak el. Ismét feszült lesz, kissé haragos, de már jóval enyhébben.*
- Nem, nem! Hát nem figyelsz? Nem vagy kisebb, nem vagy helyettesíthető! Mindenki egyedi a maga módján! Mindenki egy halvány vonallal különbözik, ne kisebbítsd magad, Wrexan. Legalábbis a jelenlétemben sosem. Légy büszke, húzd ki magad, hogy járkálsz már! *Ha teheti még hátba is vágja hirtelen, de csak jelzés szinten.* Kelleni fog egy cipő is, nem mászkálhatsz mezítláb. *Csóválja meg fejét, mikor végigméri.*
- De ez a jövő, addig még lehet jó leszel így egyelőre. A kezdeti munkákhoz sokkal jobban jársz ilyen viseletben, mert alulról fogod kezdeni. Ahogy én. A lelket nemesíti és a testet erősíti. *Bólint, s ezzel választ is ad egyben.* Igen, helyi vagyok. Bár nem itt születtem, magányos gyerekként vetődtem partra egy hideg éjszakán. Egy asszony fogadott be... *Halkul el.* Bárcsak megölhettem volna azt a kurvát... *Ábrándozik el, csak úgy.* de most már csak egy vénség valamelyik düledező viskóban, szárazon és üres fejjel. Gyűlölöm. *Nem emelkedik szemernyit sem a hangja, csupán természetesen cseng, ahogy eddig.* A helyet viszont szeretem, de legfőképpen a helyet, mely a miénk. *Bukik ki belőle.* Az az én szenem, Wrexan... egyelőre még az, bár már látom a többi ragyogását is. Egy lány mutatta meg nekem, hogy különleges vagyok. Majd megismered. *Zárja le a témát.*
- A vérkertbe megyünk. Mit hallottál Sa'Therethről, s a vérpapokról? Tudom, hogy semleges vagy, de féled e bármelyik félistent? *Kérdezi hirtelen kíváncsian.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Mint egy fehér lap, mit fehér pennával teleírnak. Némely széle ugyan már kicsit gyűrött. Megviselte az élet, de tiszta, mint a hó, s történetre vágyik. Nem tudja már, hogy hol olvashatta, talán maga találta ki egy magányos éjszakáján, a kikötő feletti ragyogó csillagokat figyelve egy szeles napon. Az ifjú, mintha a lap lenne, s hagyná, hogy írjanak rá, de alaposan megrágja, meggyűri a szavakat. Nem bánja. Hadd rágja, végtére is nem neki kell az alapokat lefektetni, Ralas csak kereteket ad és vázolja elképzelését. Korábban itt rontotta el, lehet mindenkivel ezt kellett volna tegyék, csak hosszan beszélgetni, s hagyni, hogy sodorja őket az ár és a gondolatok kósza hulláma. Bólint.*
- Mert ott vannak a saját gondolataid is, tapasztalás nélkül. Nekem ez elég, ne törekedj most ettől többre. Minél jobban kételkedsz, annál jobb. *Komorodik el, mert sok minden van még, mit mutatni, s mesélni szeretne, ahogy múlik az idő egyre inkább megvilágosodik saját maga számára is rengeteg dolog. Az őszinte mondatokra ismét felkapja a fejét. ~ Törékeny gyémánt a te álmod... ~ Őszintén felkacag, persze csak fojtottan és halkan, hogy ne hallja más.*
- Ezt már más is mondta... kezdem elhinni, de miért kétkednék folyton? Ha nem sikerül, hát lesz más álmom, mit véghez vihetek. Ha elbukom... akkor meg nem mindegy, fiú? *Fonja karba a kezét mosolyogva, egyenes derékkal, majdhogynem délcegen.* Unom az előrelátó beszédet... az ember egy kicsit éljen is néha, ne csak mindig ez a posvány. *Tárja szét kezét.* Próbáljuk jobbá tenni, legyen ez a lényeg. A város viszont fontos dolog, jó, hogy magadtól eszedbe jutott. *Egy pillanatra tűnődve méri végig Wrexant, s végigsimítja néhai szakálla helyét.*
- Talán, ha egy ágrólszakadt ifjút küldenék legelőször... vagy legalábbis velem jönnél... hmm... *Legyint.* Erre még visszatérünk. *Lassan elindul, s a további szavak már séta közben hangzanak el. Ismét feszült lesz, kissé haragos, de már jóval enyhébben.*
- Nem, nem! Hát nem figyelsz? Nem vagy kisebb, nem vagy helyettesíthető! Mindenki egyedi a maga módján! Mindenki egy halvány vonallal különbözik, ne kisebbítsd magad, Wrexan. Legalábbis a jelenlétemben sosem. Légy büszke, húzd ki magad, hogy járkálsz már! *Ha teheti még hátba is vágja hirtelen, de csak jelzés szinten.* Kelleni fog egy cipő is, nem mászkálhatsz mezítláb. *Csóválja meg fejét, mikor végigméri.*
- De ez a jövő, addig még lehet jó leszel így egyelőre. A kezdeti munkákhoz sokkal jobban jársz ilyen viseletben, mert alulról fogod kezdeni. Ahogy én. A lelket nemesíti és a testet erősíti. *Bólint, s ezzel választ is ad egyben.* Igen, helyi vagyok. Bár nem itt születtem, magányos gyerekként vetődtem partra egy hideg éjszakán. Egy asszony fogadott be... *Halkul el.* Bárcsak megölhettem volna azt a kurvát... *Ábrándozik el, csak úgy.* de most már csak egy vénség valamelyik düledező viskóban, szárazon és üres fejjel. Gyűlölöm. *Nem emelkedik szemernyit sem a hangja, csupán természetesen cseng, ahogy eddig.* A helyet viszont szeretem, de legfőképpen a helyet, mely a miénk. *Bukik ki belőle.* Az az én szenem, Wrexan... egyelőre még az, bár már látom a többi ragyogását is. Egy lány mutatta meg nekem, hogy különleges vagyok. Majd megismered. *Zárja le a témát.*
- A vérkertbe megyünk. Mit hallottál Sa'Therethről, s a vérpapokról? Tudom, hogy semleges vagy, de féled e bármelyik félistent? *Kérdezi hirtelen kíváncsian.*
98. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2019-07-29 17:03:39
Üzenet elküldve: 2019-07-29 17:03:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ralas //
* Csak egy átlagos sétának tűnhet ez a külső szemlélőnek, de valójában igen érdekes az a miről beszélnek. Végül is Wrexan hajlik rá, hogy elhiggye amit Ralas mond. Azért marad benne egy kis kételkedés.*
– Igazad lehet a dologban.* Aztán folytatódik a beszéd. Persze a fiú ebbe már nem igazán tudna belekötni. *
– Teljes mértékbe igazat beszélsz. Ezt nem is tagadhatnám. A fülem elhiszi azt, amit mondasz. A fejem már, nem teljesen. Úgy gondolom, ha a szememet is meg tudod győzni, akkor már a fejem se kételkedne annyira. Amíg nincs rálátásom a dolgokra, addig még rendes véleményem se lehet.* Annak örül, hogy a katonaságban egyetértenek. Viszont a vezetés dolgában már nem tud, mit válaszolni.*
– Ezt a kérdést nem nekem kellene feltenned. Bárki lehet aki elég tökös hozzá, hogy ezt megtegye. Lehet, hogy mi már ezt meg sem érjük. Még az is megeshet, hogy a város egyszer úgy határoz, hogy rendet rak itt. Akkor még az is megtörténhet, hogy a munkád kárba vész. Törékeny egy gyémánt a te álmod. Az osztogatásról meg csak annyit, akinek sok van és osztogatja, annak könnyen akadnak irigyei. Emlékezni fognak rád az biztos, csak éppen úgy mint egy gazdag bányára. Ha híre megy, hogy gazdag akkor sokan jönnek kitermelni belőle az értéket. Végül nem marad más, csak egy üres öreg lyuk. Az olyan buta és egyszerű emberek dolgoznak, majd a bányában, de a hasznot nem ők fogják lefölözni. Ahogy mondtad a sötételfeknél is. Én nekem nem volt okok, hogy utáljam őket ők csak a dolgukat végezték. A bányának se a munkások ártanak, hanem azok akik felettük állnak. * Ha jobban átgondolja ami mondanak, tényleg igazat kell adjon a férfinak.*
– Jól beszélsz. Végül is, ezért vagyok itt, mert fontos a boldogulásom. Nekem csak a munka a lényeg, ezért talán érdektelen lehet számomra, hogy mi lesz a kikötővel. Csak egy eszköz vagyok az építkezésen. Ha elveszek vagy elhasználódok, hát keresnek egy újat. A munkálatokra, csak kis hatással vagyok.* Mielőtt témát váltanának, még egy dologról meg akar bizonyosodni.*
– Úgy vettem ki a szavaiból, hogy helyi vagy. Ezért érdekel annyira a hely sorsa?* Elérik a Vámházat. Mikor Ralas megemlíti, hogy melyik a szóban forgó épület vett rá egy pillantást. Csak egy egyszerű, de szépen felújított épület. Nem lát benne semmi különlegeset. Mikor a kísérője elkezd a Patkányokról beszélni, akkor feltűnik neki, hogy csöndesebb lett. Ez a fiúra is rányomja a bélyegét. Számára elég egyértelmű a dolog, őket tisztelni és félni kell egyaránt.*
* Csak egy átlagos sétának tűnhet ez a külső szemlélőnek, de valójában igen érdekes az a miről beszélnek. Végül is Wrexan hajlik rá, hogy elhiggye amit Ralas mond. Azért marad benne egy kis kételkedés.*
– Igazad lehet a dologban.* Aztán folytatódik a beszéd. Persze a fiú ebbe már nem igazán tudna belekötni. *
– Teljes mértékbe igazat beszélsz. Ezt nem is tagadhatnám. A fülem elhiszi azt, amit mondasz. A fejem már, nem teljesen. Úgy gondolom, ha a szememet is meg tudod győzni, akkor már a fejem se kételkedne annyira. Amíg nincs rálátásom a dolgokra, addig még rendes véleményem se lehet.* Annak örül, hogy a katonaságban egyetértenek. Viszont a vezetés dolgában már nem tud, mit válaszolni.*
– Ezt a kérdést nem nekem kellene feltenned. Bárki lehet aki elég tökös hozzá, hogy ezt megtegye. Lehet, hogy mi már ezt meg sem érjük. Még az is megeshet, hogy a város egyszer úgy határoz, hogy rendet rak itt. Akkor még az is megtörténhet, hogy a munkád kárba vész. Törékeny egy gyémánt a te álmod. Az osztogatásról meg csak annyit, akinek sok van és osztogatja, annak könnyen akadnak irigyei. Emlékezni fognak rád az biztos, csak éppen úgy mint egy gazdag bányára. Ha híre megy, hogy gazdag akkor sokan jönnek kitermelni belőle az értéket. Végül nem marad más, csak egy üres öreg lyuk. Az olyan buta és egyszerű emberek dolgoznak, majd a bányában, de a hasznot nem ők fogják lefölözni. Ahogy mondtad a sötételfeknél is. Én nekem nem volt okok, hogy utáljam őket ők csak a dolgukat végezték. A bányának se a munkások ártanak, hanem azok akik felettük állnak. * Ha jobban átgondolja ami mondanak, tényleg igazat kell adjon a férfinak.*
– Jól beszélsz. Végül is, ezért vagyok itt, mert fontos a boldogulásom. Nekem csak a munka a lényeg, ezért talán érdektelen lehet számomra, hogy mi lesz a kikötővel. Csak egy eszköz vagyok az építkezésen. Ha elveszek vagy elhasználódok, hát keresnek egy újat. A munkálatokra, csak kis hatással vagyok.* Mielőtt témát váltanának, még egy dologról meg akar bizonyosodni.*
– Úgy vettem ki a szavaiból, hogy helyi vagy. Ezért érdekel annyira a hely sorsa?* Elérik a Vámházat. Mikor Ralas megemlíti, hogy melyik a szóban forgó épület vett rá egy pillantást. Csak egy egyszerű, de szépen felújított épület. Nem lát benne semmi különlegeset. Mikor a kísérője elkezd a Patkányokról beszélni, akkor feltűnik neki, hogy csöndesebb lett. Ez a fiúra is rányomja a bélyegét. Számára elég egyértelmű a dolog, őket tisztelni és félni kell egyaránt.*
97. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2019-07-29 14:44:43
Üzenet elküldve: 2019-07-29 14:44:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 479
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 479
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Wrexan//
*A hosszú séta lendületesen zajlik, s ahogy a nap halad felfelé a horizonton, s vele együtt az idő előre, egyre több mindent megtud az ifjúról. Sokkal bátrabban értekezik már, mint korábban, ez elégedettséggel tölti el. Kérdez és felel, s most először kicsit konkrétabban vitába is száll. Egy pillanatra emiatt azért néhány ránc is rendeződik homloka közepére, de aztán rájön, hogy valójában ezt ő szerette volna, a kölyök csak azt csinálja, amit korábban javasolt neki. Követi az álmait és megismeri környezetét. Látja a körötte lévő dolgokat.*
- A ragyogást, következésképp a gyémántot egyelőre csak én látom, ez a tapasztalatom. *Fogalmaz tömörebben.* Mindenki másé a szén, de a gyémántot csak az kaphatja meg, aki mögé tud látni. Te egy szenet fogsz, s mégis gyémántod van, mert tudod, hogy az a szén jóval több attól, mint, ami látszik, látod a ragyogást. *Nem türelmetlen, sokkal inkább élvezi az értekezést. Egyelőre még a tanultakat sem kell elővennie, pusztán tapasztalatból beszél.*
- Keresned nem kell, hisz megtaláltad. *Vonja meg a vállát.* Elég volt hozzá egyetlen mondat is: "Indulj"! *Mosolyodik el árnyaltan, majd a mólón tett lépteinek hangja határozottabbá és zömökebbé válnak, a Vámház környékére érnek.* A fogam pedig nem fáj a gyémántra, hiszen már az enyém, itt vagyok és látom, már csak azt kell elérnem, hogy mindenki más is lássa. Ahhoz, hogy mindig az enyém, _közös_ legyen, tennem kell, nem adhatom fel a munkát, s mindig új célok szükségesek. Talán veled kezdem. *Mosolyodik el halványan.*
- A katonák kapcsán így már jobban értem érvelésed, egyet is értek vele. *Bólint, s hagyja jóvá, mert ezzel maga is tud azonosulni, a vezetés kapcsán már sokkal inkább felnevet hidegen.*
- Hát kinek kéne, vezetőnek lennie, Wrexan? *Fordul a férfi felé hirtelen.* A szén egy metafóra, egy szimbolika, azokra a dolgokra melyek az életedben érnek. Valójában mindegyik mélyén gyémánt rejtezik, ez lehet a következmény, a tanulás, az idő, ami vagy nyert, vagy elvesztegetett. Ha te ezeket másokkal megosztod, emlékezni fognak rád. *Mondja függetlenül attól, hogy ezzel kapcsolatosan kérdést nem kap, viszont egy későbbire hasonlóan válaszol, mint korábban:*
- Hát ki más lenne fontos? Legelőször ezzel légy tisztában, itt a kikötőben semmi sem történik önzetlenül, ahogy általában az életben sem. Mi nem jótét lelkek vagyunk, én sem vagyok, minek állítsam. A tapasztalatokat te gyűjtöd, nem a szén. Ha továbbadod az erre szolgáló eszközt, akkor is te vagy a fontosabb, tégla nélkül nincs épület, föld nélkül nincs termés. Ezek csak emlékek, jelek, bélyegek, Wrexan. *Legyint.* Persze fontos emlékek. *Fűzi azért hozzá, a szénre utalva, majd végül lezártnak tekinti a témát, persze a kérdésekre azért még válaszol, ha kell.*
- Vámház. *Mutat fel a tekintélyes épületegyüttesre, biztonságos távolságban megálljt intve.* Vámkezelők nélkül. *Húzza el a száját.* A Patkányokról hallottál már? Az utolsó katona távozása után rögtön mozgolódni kezdtek, s csapatot toboroztak. Jelenleg övék a kikötő jelentős kereskedelmi sarca, s a legtöbb helyen feltűnnek. *Lehalkítja hangját, míg tekintete pusztán semleges és beszélgető, nem akar feltűnést, nem is néz az általa magyarázott épületek irányába.*
- Egyeduralkodók a tekintetben, hogy jelenleg nincs erő, mely leszámolna velük... de igazából nem is kell. Ők is látják a ragyogást, már csak egyezségre kellene velük jutni. Valójában, hogy itt vannak egy bizonyos, változatlan állapotot okozott, ami ugyan gátja a fejlődésnek, de az állapotokat is normalizálta. Velük jóban kell lenni, Wrexan. *Biccent egyet.* Ahhoz, hogy fennmaradjunk és fejlődjünk is, tárgyalnunk kell. *Nem közli, hogy miért mondja el ezeket, lehet még maga sem tudja, de az is lehet, hogy máris távlati tervei vannak, ahogy mindig is. De mit akarhat egy ágrólszakadt kölyöktől?*
*A hosszú séta lendületesen zajlik, s ahogy a nap halad felfelé a horizonton, s vele együtt az idő előre, egyre több mindent megtud az ifjúról. Sokkal bátrabban értekezik már, mint korábban, ez elégedettséggel tölti el. Kérdez és felel, s most először kicsit konkrétabban vitába is száll. Egy pillanatra emiatt azért néhány ránc is rendeződik homloka közepére, de aztán rájön, hogy valójában ezt ő szerette volna, a kölyök csak azt csinálja, amit korábban javasolt neki. Követi az álmait és megismeri környezetét. Látja a körötte lévő dolgokat.*
- A ragyogást, következésképp a gyémántot egyelőre csak én látom, ez a tapasztalatom. *Fogalmaz tömörebben.* Mindenki másé a szén, de a gyémántot csak az kaphatja meg, aki mögé tud látni. Te egy szenet fogsz, s mégis gyémántod van, mert tudod, hogy az a szén jóval több attól, mint, ami látszik, látod a ragyogást. *Nem türelmetlen, sokkal inkább élvezi az értekezést. Egyelőre még a tanultakat sem kell elővennie, pusztán tapasztalatból beszél.*
- Keresned nem kell, hisz megtaláltad. *Vonja meg a vállát.* Elég volt hozzá egyetlen mondat is: "Indulj"! *Mosolyodik el árnyaltan, majd a mólón tett lépteinek hangja határozottabbá és zömökebbé válnak, a Vámház környékére érnek.* A fogam pedig nem fáj a gyémántra, hiszen már az enyém, itt vagyok és látom, már csak azt kell elérnem, hogy mindenki más is lássa. Ahhoz, hogy mindig az enyém, _közös_ legyen, tennem kell, nem adhatom fel a munkát, s mindig új célok szükségesek. Talán veled kezdem. *Mosolyodik el halványan.*
- A katonák kapcsán így már jobban értem érvelésed, egyet is értek vele. *Bólint, s hagyja jóvá, mert ezzel maga is tud azonosulni, a vezetés kapcsán már sokkal inkább felnevet hidegen.*
- Hát kinek kéne, vezetőnek lennie, Wrexan? *Fordul a férfi felé hirtelen.* A szén egy metafóra, egy szimbolika, azokra a dolgokra melyek az életedben érnek. Valójában mindegyik mélyén gyémánt rejtezik, ez lehet a következmény, a tanulás, az idő, ami vagy nyert, vagy elvesztegetett. Ha te ezeket másokkal megosztod, emlékezni fognak rád. *Mondja függetlenül attól, hogy ezzel kapcsolatosan kérdést nem kap, viszont egy későbbire hasonlóan válaszol, mint korábban:*
- Hát ki más lenne fontos? Legelőször ezzel légy tisztában, itt a kikötőben semmi sem történik önzetlenül, ahogy általában az életben sem. Mi nem jótét lelkek vagyunk, én sem vagyok, minek állítsam. A tapasztalatokat te gyűjtöd, nem a szén. Ha továbbadod az erre szolgáló eszközt, akkor is te vagy a fontosabb, tégla nélkül nincs épület, föld nélkül nincs termés. Ezek csak emlékek, jelek, bélyegek, Wrexan. *Legyint.* Persze fontos emlékek. *Fűzi azért hozzá, a szénre utalva, majd végül lezártnak tekinti a témát, persze a kérdésekre azért még válaszol, ha kell.*
- Vámház. *Mutat fel a tekintélyes épületegyüttesre, biztonságos távolságban megálljt intve.* Vámkezelők nélkül. *Húzza el a száját.* A Patkányokról hallottál már? Az utolsó katona távozása után rögtön mozgolódni kezdtek, s csapatot toboroztak. Jelenleg övék a kikötő jelentős kereskedelmi sarca, s a legtöbb helyen feltűnnek. *Lehalkítja hangját, míg tekintete pusztán semleges és beszélgető, nem akar feltűnést, nem is néz az általa magyarázott épületek irányába.*
- Egyeduralkodók a tekintetben, hogy jelenleg nincs erő, mely leszámolna velük... de igazából nem is kell. Ők is látják a ragyogást, már csak egyezségre kellene velük jutni. Valójában, hogy itt vannak egy bizonyos, változatlan állapotot okozott, ami ugyan gátja a fejlődésnek, de az állapotokat is normalizálta. Velük jóban kell lenni, Wrexan. *Biccent egyet.* Ahhoz, hogy fennmaradjunk és fejlődjünk is, tárgyalnunk kell. *Nem közli, hogy miért mondja el ezeket, lehet még maga sem tudja, de az is lehet, hogy máris távlati tervei vannak, ahogy mindig is. De mit akarhat egy ágrólszakadt kölyöktől?*
96. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2019-03-10 13:43:02
Üzenet elküldve: 2019-03-10 13:43:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Vakmerő
//Megérkezett//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Komótosan sétál, fekete veretes csizmája alatt kopog a padló. Alaposan körbenéz hová lép, ezekben a korhadt deszkákban akkor sem bízna meg, ha az anyja mondaná. Persze más célt is szolgál a nézelődés, hiszen életében először jár errefelé, csak hírből hallott a kikötőről, meg persze Artheniorról is.*
- Fasza. *Nyugtázza magában a látottakat, máris hiányzik neki a hajó kedves legénysége, azokkal legalább dumálni lehetett.* Hupszi... *Néz fel, s kiszúrja az őröket.* Zsákutca... na nyúlcipő... *Kötekedni semmi kedve, így egy szevasztok felkiáltással már fordul is egy másik irányba, elképzelése szerint arra, ahol nagyobb életet sejt. Túlságosan kiforrott és hatalmas céljai nincsenek, ami azt illeti egyelőre keres és kutat... célokat. Célnak megfelel egy sör is, mondta volna nagyapja, híres nevezetes családban nőtt fel. Legalábbis ő szereti ezt gondolni, amúgy semmirekellő banda volt valójában az egész csürhe. Kivéve Khul, na ő aztán vitte valamire.*
- Khm... mire is? *Gondolatai kavalkádjába nem zavar be egyelőre senki, amit kifejezetten bán. Pont ezért fogja sietősebbre a lépteit, s hamarosan kackiás kis faházikók között sétál, gunyoros képpel, mintha mindig a szemébe sütne a nap. Egy kicsit belesüt amúgy. De csak neki is köszön egy szevasszal.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Komótosan sétál, fekete veretes csizmája alatt kopog a padló. Alaposan körbenéz hová lép, ezekben a korhadt deszkákban akkor sem bízna meg, ha az anyja mondaná. Persze más célt is szolgál a nézelődés, hiszen életében először jár errefelé, csak hírből hallott a kikötőről, meg persze Artheniorról is.*
- Fasza. *Nyugtázza magában a látottakat, máris hiányzik neki a hajó kedves legénysége, azokkal legalább dumálni lehetett.* Hupszi... *Néz fel, s kiszúrja az őröket.* Zsákutca... na nyúlcipő... *Kötekedni semmi kedve, így egy szevasztok felkiáltással már fordul is egy másik irányba, elképzelése szerint arra, ahol nagyobb életet sejt. Túlságosan kiforrott és hatalmas céljai nincsenek, ami azt illeti egyelőre keres és kutat... célokat. Célnak megfelel egy sör is, mondta volna nagyapja, híres nevezetes családban nőtt fel. Legalábbis ő szereti ezt gondolni, amúgy semmirekellő banda volt valójában az egész csürhe. Kivéve Khul, na ő aztán vitte valamire.*
- Khm... mire is? *Gondolatai kavalkádjába nem zavar be egyelőre senki, amit kifejezetten bán. Pont ezért fogja sietősebbre a lépteit, s hamarosan kackiás kis faházikók között sétál, gunyoros képpel, mintha mindig a szemébe sütne a nap. Egy kicsit belesüt amúgy. De csak neki is köszön egy szevasszal.*
95. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2018-11-30 00:59:00
Üzenet elküldve: 2018-11-30 00:59:00
ÚJ
![>Meronnan Rhaavos [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9741_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Patkánynézőben//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
-A városban.
*Visszhangozza kelletlenül morogva, miközben elindulnak. Most van szüksége fegyverre és nem igazán szíveli öccse kilátásba helyezett tervét sem, hogy majd fegyver nélkül masírozik át az egész vidéken. A vigyor ellenére a legkevésbé sincs jókedve. Majd kétezer aranyat bukott egy tetves nap alatt és itt menetel két számszeríjjal a hátában nincstelen.
Üdvözli a tényt, hogy a vörös velük tart. Sokért nem adná, ha az út során kezelésbe vehetné a rejtélyes lányt.*
-Drága... Hölgyem.
*Szólal meg halkan, de hangjából könnyedén kiérezhető a palástolt ingerültség.*
-Hosszú út áll előttünk, a Vérkert nélkül is. Mindenképp a hátamnak óhajtja szegezni azt a szart?!
*Dörren fel a mondat végére, de nem fordul meg. Nem kockáztatja meg, hogy valóban kapjon egy nyilat a hátsójába.*
-Szeretem a tüzes lányokat. A vendégem egy pohár borra. A Sellőben.
*Teszi hozzá lehiggadva, amolyan békítő jelleggel. Még egy vigyort is megereszt a szakálla alatt a Sellő adta lehetőségek tárházára gondolva, persze ezt a mögötte haladó Latamie nem láthatja. Ha belegondol, a jelenlegi helyzetük igen csak kedvére való lenne, ha ő lépdelhetne a nő mögött egy nyílpuskával a kezében.*
-Az a "tetves" ork különbül forgatta a pengét, mint Te valaha is fogod.
*Tér vissza egy korábbi témához, félig öccse felé fordítva fejét.*
-Én itt egy legenda vagyok basszameg!
*Dobbant nagyot lábával, de a várt földrengés elmarad. Nem szívesen hagyja maga mögött a Kikötőt, kitűnően érezte magát itt.*
-Hallottál Bölényről, az óriásról? Az egész birodalomban körözik. Az én bandámban volt. Meg egy vérmágus is volt, meg az ork. Bezony.
*Bólogat serényen teret engedve a megannyi szép emléknek, majd eszébe jut, hogy a Bölény-Atehaner duó bizony a városban tűnt el.*
-Mondd csak, édes öcsém, miféle lehetőségek nyíltak a városban?
*Simítja végig sercegve borostáját.*
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
-A városban.
*Visszhangozza kelletlenül morogva, miközben elindulnak. Most van szüksége fegyverre és nem igazán szíveli öccse kilátásba helyezett tervét sem, hogy majd fegyver nélkül masírozik át az egész vidéken. A vigyor ellenére a legkevésbé sincs jókedve. Majd kétezer aranyat bukott egy tetves nap alatt és itt menetel két számszeríjjal a hátában nincstelen.
Üdvözli a tényt, hogy a vörös velük tart. Sokért nem adná, ha az út során kezelésbe vehetné a rejtélyes lányt.*
-Drága... Hölgyem.
*Szólal meg halkan, de hangjából könnyedén kiérezhető a palástolt ingerültség.*
-Hosszú út áll előttünk, a Vérkert nélkül is. Mindenképp a hátamnak óhajtja szegezni azt a szart?!
*Dörren fel a mondat végére, de nem fordul meg. Nem kockáztatja meg, hogy valóban kapjon egy nyilat a hátsójába.*
-Szeretem a tüzes lányokat. A vendégem egy pohár borra. A Sellőben.
*Teszi hozzá lehiggadva, amolyan békítő jelleggel. Még egy vigyort is megereszt a szakálla alatt a Sellő adta lehetőségek tárházára gondolva, persze ezt a mögötte haladó Latamie nem láthatja. Ha belegondol, a jelenlegi helyzetük igen csak kedvére való lenne, ha ő lépdelhetne a nő mögött egy nyílpuskával a kezében.*
-Az a "tetves" ork különbül forgatta a pengét, mint Te valaha is fogod.
*Tér vissza egy korábbi témához, félig öccse felé fordítva fejét.*
-Én itt egy legenda vagyok basszameg!
*Dobbant nagyot lábával, de a várt földrengés elmarad. Nem szívesen hagyja maga mögött a Kikötőt, kitűnően érezte magát itt.*
-Hallottál Bölényről, az óriásról? Az egész birodalomban körözik. Az én bandámban volt. Meg egy vérmágus is volt, meg az ork. Bezony.
*Bólogat serényen teret engedve a megannyi szép emléknek, majd eszébe jut, hogy a Bölény-Atehaner duó bizony a városban tűnt el.*
-Mondd csak, édes öcsém, miféle lehetőségek nyíltak a városban?
*Simítja végig sercegve borostáját.*
94. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2018-11-29 23:10:58
Üzenet elküldve: 2018-11-29 23:10:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Patkánynézőben//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalma!//
*Latamie sem bízik Meronnban, még annyira sem, mint Cha'yss. Még akkor sem, amikor arról biztosítja őket, hogy úgy táncol majd, ahogy Chayss mondja.
~Fegyverrel a kezében másképp gondolja majd.~
Legalábbis Latamie meggyőződése, hogy csak addig lesz kezes a pasas, amíg penge nem jut neki is, mert akkor aztán hat lóval sem fogják tudni elvontatni.
Persze próbál tompítani a helyzet élén, azzal az arannyal, amit úgy vesz elő, hogy Latamie rezzenéstelenül bámulja, nem tudván, hogy egy ottfelejtett dobótőr, vagy egy ártalmatlan irón, amit keres. De a mozdulatai nem hirtelenek, ezért Latamie sem tesz semmi meggondolatlant, de feszülten figyel, hogy aztán félrebiccentse fejét, s borúsan pillantson vissza a jókedvű Meronnra.
~Kurvának nézel Pofika?~
Valahol vicces is volna persze, de azért mégis sértő valahol, főleg, hogy ő is fizetővendég, de még milyen. Azért sem tesz megjegyzést, mert nemigen tudja eldönteni, miért olyan jókedvű amaz, talán csak a hely mivolta teszi. A lazább erkölcsök pedig teljességgel relatívak, így aztán ahogy a gondolat megfogan, úgy pereg is le Latamie válláról, flegma fél mosolyt csalva a vörös ajkaira.*
- Semmi Vérkert. Késésben vagyok így is. *Sóhajt türelmetlenül, s dobja is el a bagó maradékát, hogy aztán újra töretlenül fogja a fegyvert Meronnra.*
~Vár a borom. Meg egy nyomorult rántotta.~
*Főleg a dorbézolás mozgatja most, mert egy hónap tengeri lét utáni második napját még bőven az élveknek szokta szentelni. Nem görcsös ragaszkodás ez, csak amolyan szokás. Jobban is teszi, ha nem tíz karommal kapaszkodik a terveibe, mert kezdi lassan felfogni, hogy hosszabb nap elé néz, mint hitte. Pláne mikor Chayss az esti költözködést helyezi kilátásba.
Amúgy is dobbantani szeretett volna a kikötőből. Horak nyert egyelőre, s Latamie ahogy az égett pofájúval szemben is, tud veszíteni. Csatát. A háborúban kell felülkerekedni, és nem most van itt Latamie ideje. Horak úgy beette magát a Csalogányra, mint valami kórság, amit lehetetlen kiűzni. De az a hajó az ő öröksége, és márpedig nem adja egy jöttmentnek.*
- Ma éjjel? *Láthatóan elgondolkodik, hogyan tudná kivitelezni egy éj alatt. *
- Rendben.* Határoz, ám ahhoz neki valóban kitérőt kell tennie, vagy később a lakónegyed felé kilépni. Ott van a lova, egy-két kétséges eredetű és tartalmú erszény, na és váltás ruha is, de ezt nem itt akarja megemlíteni.
Üdvözli a sürgetést, amit Cha'yss számszeríjas intéséből kiérez. Hasonlóképpen igyekezne már ő is. Így ha Meronn lép, ő is utánafordul, hogy kövesse egyenesen a Sellőbe.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalma!//
*Latamie sem bízik Meronnban, még annyira sem, mint Cha'yss. Még akkor sem, amikor arról biztosítja őket, hogy úgy táncol majd, ahogy Chayss mondja.
~Fegyverrel a kezében másképp gondolja majd.~
Legalábbis Latamie meggyőződése, hogy csak addig lesz kezes a pasas, amíg penge nem jut neki is, mert akkor aztán hat lóval sem fogják tudni elvontatni.
Persze próbál tompítani a helyzet élén, azzal az arannyal, amit úgy vesz elő, hogy Latamie rezzenéstelenül bámulja, nem tudván, hogy egy ottfelejtett dobótőr, vagy egy ártalmatlan irón, amit keres. De a mozdulatai nem hirtelenek, ezért Latamie sem tesz semmi meggondolatlant, de feszülten figyel, hogy aztán félrebiccentse fejét, s borúsan pillantson vissza a jókedvű Meronnra.
~Kurvának nézel Pofika?~
Valahol vicces is volna persze, de azért mégis sértő valahol, főleg, hogy ő is fizetővendég, de még milyen. Azért sem tesz megjegyzést, mert nemigen tudja eldönteni, miért olyan jókedvű amaz, talán csak a hely mivolta teszi. A lazább erkölcsök pedig teljességgel relatívak, így aztán ahogy a gondolat megfogan, úgy pereg is le Latamie válláról, flegma fél mosolyt csalva a vörös ajkaira.*
- Semmi Vérkert. Késésben vagyok így is. *Sóhajt türelmetlenül, s dobja is el a bagó maradékát, hogy aztán újra töretlenül fogja a fegyvert Meronnra.*
~Vár a borom. Meg egy nyomorult rántotta.~
*Főleg a dorbézolás mozgatja most, mert egy hónap tengeri lét utáni második napját még bőven az élveknek szokta szentelni. Nem görcsös ragaszkodás ez, csak amolyan szokás. Jobban is teszi, ha nem tíz karommal kapaszkodik a terveibe, mert kezdi lassan felfogni, hogy hosszabb nap elé néz, mint hitte. Pláne mikor Chayss az esti költözködést helyezi kilátásba.
Amúgy is dobbantani szeretett volna a kikötőből. Horak nyert egyelőre, s Latamie ahogy az égett pofájúval szemben is, tud veszíteni. Csatát. A háborúban kell felülkerekedni, és nem most van itt Latamie ideje. Horak úgy beette magát a Csalogányra, mint valami kórság, amit lehetetlen kiűzni. De az a hajó az ő öröksége, és márpedig nem adja egy jöttmentnek.*
- Ma éjjel? *Láthatóan elgondolkodik, hogyan tudná kivitelezni egy éj alatt. *
- Rendben.* Határoz, ám ahhoz neki valóban kitérőt kell tennie, vagy később a lakónegyed felé kilépni. Ott van a lova, egy-két kétséges eredetű és tartalmú erszény, na és váltás ruha is, de ezt nem itt akarja megemlíteni.
Üdvözli a sürgetést, amit Cha'yss számszeríjas intéséből kiérez. Hasonlóképpen igyekezne már ő is. Így ha Meronn lép, ő is utánafordul, hogy kövesse egyenesen a Sellőbe.*
93. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2018-11-29 17:41:58
Üzenet elküldve: 2018-11-29 17:41:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 359
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 359
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Patkánynézőben//
*Meronnan viselkedése és produkciója Latamie tetszését sem nyerte túlzottan el, hasonlóan reagál az igrichez, hogy végül már két számszeríj acélvesszejével nézzen szembe kis idővel szabadulása után.
Testvére hozza a formáját, nem csodálkozik rajta, hogy végül kalodában végezte a Patkányok foglyaként. Ha így nézzük, számára kész szerencse, hogy Cha'yss megjelent a kikötőben és kihúzta a fekáliából, mielőtt végleg elmerült volna benne.
Érdekesnek tartja, hogy Meronnannál nála hagyták az erszényét, de a felé dobott szütyőt gond nélkül kapja el szabad kezével, miközben sárgás ragadozószemeit le sem veszi a férfiről. A csitításra, a nyugtatásra nem válaszol, csak akkor húzza össze kissé a tekintetét, amikor Meronnan arról beszél, hogy az lesz, ahogy ő mondta. Nem mondaná, hogy nem hisz neki, hanem inkább, hogy nem bízik benne. De kezdetnek megteszi.
Aztán megint jön a Vérkertes-félistenes maszlag, amit már találkozásuk elején is meghallgatott, s bár furdalja az oldalát a kíváncsiság, hogy megbizonyosodjon, tart tőle, hogy nem volna pozitív élmény. És amúgy is irtózik az olyan nevű helyektől, mint a Vérkert.*
- Egy királynak rendes fegyver kell, nem egy elkapart tetves ork rozsás fegyverei. *Engedi le a számszeríjat, de nem engedi vissza az ideget. Még nem.*
- Kössünk üzletet. *Pillant fel a nagydarab fickóra.*
- Kapsz egy rendes kardot, a legjobbat, amit a városban lehet kapni és még ma este átköltözünk. Úgy hallottam, mostanában remek lehetőségek nyíltak arrafelé. *Most először futja el mosoly ajkait a borosta alatt.*
- Latamie, kedves, velünk tartasz? *Fordul a vörös szirén felé kérdő mosollyal, ahogy számszeríjával int Meronnannak, hogy induljon el előre, aztán pedig hármasban folytathatják az utat a Sellő felé, Latamie válaszától függően. De reméli, hogy a nő is benne lesz, mert egyre inkább alakul benne egy működőképes terv és ahhoz szüksége van mindkét emberre.*
*Meronnan viselkedése és produkciója Latamie tetszését sem nyerte túlzottan el, hasonlóan reagál az igrichez, hogy végül már két számszeríj acélvesszejével nézzen szembe kis idővel szabadulása után.
Testvére hozza a formáját, nem csodálkozik rajta, hogy végül kalodában végezte a Patkányok foglyaként. Ha így nézzük, számára kész szerencse, hogy Cha'yss megjelent a kikötőben és kihúzta a fekáliából, mielőtt végleg elmerült volna benne.
Érdekesnek tartja, hogy Meronnannál nála hagyták az erszényét, de a felé dobott szütyőt gond nélkül kapja el szabad kezével, miközben sárgás ragadozószemeit le sem veszi a férfiről. A csitításra, a nyugtatásra nem válaszol, csak akkor húzza össze kissé a tekintetét, amikor Meronnan arról beszél, hogy az lesz, ahogy ő mondta. Nem mondaná, hogy nem hisz neki, hanem inkább, hogy nem bízik benne. De kezdetnek megteszi.
Aztán megint jön a Vérkertes-félistenes maszlag, amit már találkozásuk elején is meghallgatott, s bár furdalja az oldalát a kíváncsiság, hogy megbizonyosodjon, tart tőle, hogy nem volna pozitív élmény. És amúgy is irtózik az olyan nevű helyektől, mint a Vérkert.*
- Egy királynak rendes fegyver kell, nem egy elkapart tetves ork rozsás fegyverei. *Engedi le a számszeríjat, de nem engedi vissza az ideget. Még nem.*
- Kössünk üzletet. *Pillant fel a nagydarab fickóra.*
- Kapsz egy rendes kardot, a legjobbat, amit a városban lehet kapni és még ma este átköltözünk. Úgy hallottam, mostanában remek lehetőségek nyíltak arrafelé. *Most először futja el mosoly ajkait a borosta alatt.*
- Latamie, kedves, velünk tartasz? *Fordul a vörös szirén felé kérdő mosollyal, ahogy számszeríjával int Meronnannak, hogy induljon el előre, aztán pedig hármasban folytathatják az utat a Sellő felé, Latamie válaszától függően. De reméli, hogy a nő is benne lesz, mert egyre inkább alakul benne egy működőképes terv és ahhoz szüksége van mindkét emberre.*
92. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2018-11-25 20:06:34
Üzenet elküldve: 2018-11-25 20:06:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Patkánynézőben//
-Hohó, csak nyugalom.
*Mutatja két tenyerét a kettős felé csitítólag, mert immáron két számszeríj figyel felé. Lassan nedvesíti be nyelvével ajkait, nem így képzelte szabadulása pillanatát.*
-Megmondtam, az lesz, amit mondasz.
*Címezi öccsének, miközben bal keze öve felé indul, hogy óvatosan megkereshesse vele bárdja nyelét. Ja, azt bizony elvették tőle a rohadékok.*
-Nyugalom!
*Csitítja újdonsült őreit ismét, főleg a leányt. Az ő számszeríjában kevésbé bízik. Hogy ő elhagyja a Kikötőt, szeretett otthonát?! Keze kabátja számtalan zsebe közül az egyikbe nyúl, hogy lassan előhúzhassa az erszényt, hogy a 750 aranyat tartalmazó erszényt odadobja Cha'yss Cano Caldorcornak.
*
-Az első fele. Egy jó király mindig megadja a tartozását.
*Erőltet joviális mosolyt arcára.*
-A Sellőbe.
*Vigyorodik el, szeme sarkából cinkosul Latamiet fixírozva.*
-Remek választás. Azonban...
*Kezd neki lassan, hiszen tudja, jelenleg nincs alkuhelyzetben. Noha nem nagyon hiszi, hogy öccse képes lenne nyilat ereszteni belé azután, hogy ekkora összeget áldozott érte, a vöröshajú felől azonban vannak kétségei.*
-Azonban bármibe is kezdünk, nem maradhatok fegyver nélkül sokáig.
*Mormolja, mert ami igaz, az igaz. Őt pedig nem boldogítaná a tudat, hogy fegyver nélkül hagyja el a Kikötőt, a legkevésbé sem. Igazából egy lépést sem tenne meg penge nélkül.*
-El kell mennem a Vérkertbe. Elkapartam ott egy orkot fegyverestül. Kellenek a fegyverek. Mire összerámoltok, a Sellőnél leszek.
*Indul el tétován a Latamie által mutatott irányba, mert a Vérkert bizony másmerre van.*
-Vagy akár Ti is jöhettek. Ha nem félitek a sötétséget. Esetleg Latamie vigyázhat rám.
*Vigyorodik el szélesen. Szívesen kipuhatolná Latamie gyengéit út közben vagy akár a Vérkertben. Ugyanakkor öccse konok kételyeit is eloszlatná a felsőbb hatalmakat illetően, ám a hangsúly most még is a fegyvereken van. Mégpedig ha valamire vigyázott az az átokverte, bajkeverő ork, azok a fegyverei voltak.*
-Ez az egy... Kikötésem van.
*A két számszeríj keresztüzében nem sok lehetősége van interpellálni, de muszáj megpróbálni. Biztos ami biztos, jó fogolyhoz híven kezeit még mindig mellmagasságban tartva.*
-Hohó, csak nyugalom.
*Mutatja két tenyerét a kettős felé csitítólag, mert immáron két számszeríj figyel felé. Lassan nedvesíti be nyelvével ajkait, nem így képzelte szabadulása pillanatát.*
-Megmondtam, az lesz, amit mondasz.
*Címezi öccsének, miközben bal keze öve felé indul, hogy óvatosan megkereshesse vele bárdja nyelét. Ja, azt bizony elvették tőle a rohadékok.*
-Nyugalom!
*Csitítja újdonsült őreit ismét, főleg a leányt. Az ő számszeríjában kevésbé bízik. Hogy ő elhagyja a Kikötőt, szeretett otthonát?! Keze kabátja számtalan zsebe közül az egyikbe nyúl, hogy lassan előhúzhassa az erszényt, hogy a 750 aranyat tartalmazó erszényt odadobja Cha'yss Cano Caldorcornak.
*-Az első fele. Egy jó király mindig megadja a tartozását.
*Erőltet joviális mosolyt arcára.*
-A Sellőbe.
*Vigyorodik el, szeme sarkából cinkosul Latamiet fixírozva.*
-Remek választás. Azonban...
*Kezd neki lassan, hiszen tudja, jelenleg nincs alkuhelyzetben. Noha nem nagyon hiszi, hogy öccse képes lenne nyilat ereszteni belé azután, hogy ekkora összeget áldozott érte, a vöröshajú felől azonban vannak kétségei.*
-Azonban bármibe is kezdünk, nem maradhatok fegyver nélkül sokáig.
*Mormolja, mert ami igaz, az igaz. Őt pedig nem boldogítaná a tudat, hogy fegyver nélkül hagyja el a Kikötőt, a legkevésbé sem. Igazából egy lépést sem tenne meg penge nélkül.*
-El kell mennem a Vérkertbe. Elkapartam ott egy orkot fegyverestül. Kellenek a fegyverek. Mire összerámoltok, a Sellőnél leszek.
*Indul el tétován a Latamie által mutatott irányba, mert a Vérkert bizony másmerre van.*
-Vagy akár Ti is jöhettek. Ha nem félitek a sötétséget. Esetleg Latamie vigyázhat rám.
*Vigyorodik el szélesen. Szívesen kipuhatolná Latamie gyengéit út közben vagy akár a Vérkertben. Ugyanakkor öccse konok kételyeit is eloszlatná a felsőbb hatalmakat illetően, ám a hangsúly most még is a fegyvereken van. Mégpedig ha valamire vigyázott az az átokverte, bajkeverő ork, azok a fegyverei voltak.*
-Ez az egy... Kikötésem van.
*A két számszeríj keresztüzében nem sok lehetősége van interpellálni, de muszáj megpróbálni. Biztos ami biztos, jó fogolyhoz híven kezeit még mindig mellmagasságban tartva.*
91. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2018-11-25 19:35:35
Üzenet elküldve: 2018-11-25 19:35:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Patkánynézőben//
*Bahlint jó sokat legombol a bárdról, de el is engedik a fivért cserébe. Kérdés, megéri-e? Csak utólag derül majd ki. Azt viszont a vörös sem engedheti, hogy akkor törjön ki a balhé, amikor éppen ilyen közel van, még a végén őt is bevarrják olyanét, amit el sem követett.
Akkor inkább lő, csak utána kérdez.
Neki amúgy sem kell hátrálnia Meronntól, kétkarnyi távolság legalább van köztük, ha nem több, bár lassan nyilvánvalóvá válik Latamie számára, hogy nem érzi őt fenyegetésnek. ~Sosem vesznek annak, mitől volna _ez_ más?~
Fintorral kevert féloldalas mosollyal válaszol, mikor Meron azt feltételezi, hogy ő bármiben is tudott érvényt szerezni. Sajnálja is, hogy nem tudta lejjebb nyomni az árat, és ezzel lekötelezni a bárdot, de ha már így sikerült, akkor abból főz, ami van. Túl szép is lett volna. *
- Helyes. *Válaszolja a vörös haj megjegyzésére, mert ha nem bűzlene a zápszagtól és a rohadt zöldségtől (amit egyébként jótékonyan lefed néha a fűszeres dohányfüst), még Latamie is felmérné magának. Meglehetősen széles az ízlés skálája, mivel ha van választása a kisugárzás alapján választ, és a borosta sosem hátrány. Részéről pedig az nem hátrány, ha a vörös mivolta nyom egy keveset a latba, amikor majd fegyvert fog a testes férfira.* Az én gyengém meg… *Kezdi a fegyverrendezése közben, de függőben hagyja a mondatot, mert nem volna Latamie, ha ezt azonnal kiteregetné.*
- Ja. Felkészültem. *Válaszol kurtán.* Úgy tartsd a kezed, hogy lássam Pofika. *Emeli maga elé ő is a számszeríjat. Ha jobb kedve lenne, még kacsintana is mellé, de így egyenesen mellkas tájékra céloz. Széles felület, hogy biztosan célba találjon, ha fenyegetve érezné magát. Egyébiránt hagyja Chaysst, hogy kitombolja magát, és irányt mutasson Meronnannak, addig ő maga nem szólal meg. Beszél helyette a testtartása és a tengerzöld komoly pillantása. Mikor a rendszabályozást befejezte a bárd, Latamie számszeríjjal a Sellőhöz vezető utca irányába int kurtán, de szemét Meronnról le nem veszi. Egyelőre még nem enyhült meg. Miatta került ilyen helyzetbe, ha ő nincs, most valószínűleg kellemesebb időtöltésben volna része, de hát ez is a kikötői élet része.
Egy üveg bor társasága minimum, amit azonnal rendelni fog, ha végre visszaérnek. A többi meg majd elválik.*
~Na, indíts Pofika.~
*Bahlint jó sokat legombol a bárdról, de el is engedik a fivért cserébe. Kérdés, megéri-e? Csak utólag derül majd ki. Azt viszont a vörös sem engedheti, hogy akkor törjön ki a balhé, amikor éppen ilyen közel van, még a végén őt is bevarrják olyanét, amit el sem követett.
Akkor inkább lő, csak utána kérdez.
Neki amúgy sem kell hátrálnia Meronntól, kétkarnyi távolság legalább van köztük, ha nem több, bár lassan nyilvánvalóvá válik Latamie számára, hogy nem érzi őt fenyegetésnek. ~Sosem vesznek annak, mitől volna _ez_ más?~
Fintorral kevert féloldalas mosollyal válaszol, mikor Meron azt feltételezi, hogy ő bármiben is tudott érvényt szerezni. Sajnálja is, hogy nem tudta lejjebb nyomni az árat, és ezzel lekötelezni a bárdot, de ha már így sikerült, akkor abból főz, ami van. Túl szép is lett volna. *
- Helyes. *Válaszolja a vörös haj megjegyzésére, mert ha nem bűzlene a zápszagtól és a rohadt zöldségtől (amit egyébként jótékonyan lefed néha a fűszeres dohányfüst), még Latamie is felmérné magának. Meglehetősen széles az ízlés skálája, mivel ha van választása a kisugárzás alapján választ, és a borosta sosem hátrány. Részéről pedig az nem hátrány, ha a vörös mivolta nyom egy keveset a latba, amikor majd fegyvert fog a testes férfira.* Az én gyengém meg… *Kezdi a fegyverrendezése közben, de függőben hagyja a mondatot, mert nem volna Latamie, ha ezt azonnal kiteregetné.*
- Ja. Felkészültem. *Válaszol kurtán.* Úgy tartsd a kezed, hogy lássam Pofika. *Emeli maga elé ő is a számszeríjat. Ha jobb kedve lenne, még kacsintana is mellé, de így egyenesen mellkas tájékra céloz. Széles felület, hogy biztosan célba találjon, ha fenyegetve érezné magát. Egyébiránt hagyja Chaysst, hogy kitombolja magát, és irányt mutasson Meronnannak, addig ő maga nem szólal meg. Beszél helyette a testtartása és a tengerzöld komoly pillantása. Mikor a rendszabályozást befejezte a bárd, Latamie számszeríjjal a Sellőhöz vezető utca irányába int kurtán, de szemét Meronnról le nem veszi. Egyelőre még nem enyhült meg. Miatta került ilyen helyzetbe, ha ő nincs, most valószínűleg kellemesebb időtöltésben volna része, de hát ez is a kikötői élet része.
Egy üveg bor társasága minimum, amit azonnal rendelni fog, ha végre visszaérnek. A többi meg majd elválik.*
~Na, indíts Pofika.~
90. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2018-11-24 10:05:37
Üzenet elküldve: 2018-11-24 10:05:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 359
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 359
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Patkánynézőben//
*Ha eddig nem lett volna tökéletesen tisztában azzal, hogy Latamie dühös, vagy rá, vagy a helyzetre és rá, akkor az elutasított segítő jobb tökéletesen tudatja vele. Apró mosollyal lép túl a dolgon, semmiféle negatív vagy pozitív jelet nem produkál, hanem egyszerűen maga elé engedi kifelé menet Bahlintot és a nőt, hogy kifelé kövesse őket egészen a kijáratig. Ahol aztán marcona őrök szabadítják meg Meronnant a kaloda fogságából.
Amikor Kathlyn visszakerül hozzá, megkönnyebbült mosolyt enged meg magának, majd felövezi magát vívókardjával és felcsatolja combjára a nyilakat tartó tegzet. Odakint aztán csendben megvárja, míg a patkányok eltakarodnak, csak akkor olvad le borostás arcáról az addig látható, kedves és diplomatikus mosoly.
Latamie dohányrúdra gyújt, a sárga szempár csak egy pillantással fordul felé, majd a megszólaló Meronnanra siklik tekintete. Jön a szokásos szöveggel, s máskor talán csak egy jót mosolygott volna az egészen, de most konkrétan nem csak a saját, de még a vörös szirén bőrét is vásárra vitte miatta.*
- Eleget. *Válaszol a Bahlinttal kapcsolatos kérdésre, majd míg Meronnan Latamie vörös hajának megemlítésével foglalkozik, közvetlen azután, hogy kedvesen elkérte a bárd "fémpálcáját", Cha'yss elenged egy kedvetlen mosolyt, két lépéssel ellép a nagydarab férfitől, majd egy sima mozdulattal tűzkész állapotba hozza a számszeríjat a kezében, hogy szembefordulva Meronnannal, felemelve karját célba vegye a férfi fejét.*
- Máskor még tréfának is venném, amit mondtál, de most nem vagyok tréfás kedvemben. *Kezd bele az igric kemény vonásokkal.*
- Odabent egy kisebb vagyon fizettem a kiszabadulásodért, hatokkal visszavetettem mind a saját üzleti terveim, mind az anyagi lehetőségeim. Arról nem is beszélve, hogy ha te nem leszel képes nyugodtan ülni a seggeden, akkor engem is elővesznek. *Sorolja halál nyugodtan, csak a sárgás ragadozószemekben csillan mélységes düh.*
- Elmondom, mi lesz. Visszamegyünk a felszereléseimért a Sellőbe, összepakolunk és elhagyjuk a kikötőt, mert ez volt az egyik kitétele a szabadulásodnak. Elhagyjuk a kikötőt és _te_ nem térsz vissza soha többé, csak akkor, amikor már mindent elterveztünk. A tartozásod kiegyenlíted felém, ezerötszáz arany, drága testvérem. *A számszeríj meg sem rebben a kezében, az arasznyi acélvessző Meronnan torkát célozza.*
- Ezek a feltételek, amennyiben nem értesz velük egyet, vagy a későbbiekben nem áll módodban mindennek eleget tenni, kérlek jelezed most és akkor gyorsan pontot teszünk a végére és senkinek sem kell a későbbiekben felesleges kockázatot vállalnia. *Mosolyodik el vészjóslóan.*
- Ne próbálkozz semmivel. _Tudod_, hogy gyorsabb vagyok, ha megmozdulsz, Kathlyn lyukat üt a koponyádba és a tarkódon át megszellőzteti az agyad. *Fejezi be immáron újra komoly arccal.
Meronnanon a választás, vagy együttműködik és lesz esélye beváltani az égett pofájú patkánynak tett ígéretét és együttműködik Cha'ysszal vagy örökre felmentheti magát az igric felé fennálló tartozása alól.*
*Ha eddig nem lett volna tökéletesen tisztában azzal, hogy Latamie dühös, vagy rá, vagy a helyzetre és rá, akkor az elutasított segítő jobb tökéletesen tudatja vele. Apró mosollyal lép túl a dolgon, semmiféle negatív vagy pozitív jelet nem produkál, hanem egyszerűen maga elé engedi kifelé menet Bahlintot és a nőt, hogy kifelé kövesse őket egészen a kijáratig. Ahol aztán marcona őrök szabadítják meg Meronnant a kaloda fogságából.
Amikor Kathlyn visszakerül hozzá, megkönnyebbült mosolyt enged meg magának, majd felövezi magát vívókardjával és felcsatolja combjára a nyilakat tartó tegzet. Odakint aztán csendben megvárja, míg a patkányok eltakarodnak, csak akkor olvad le borostás arcáról az addig látható, kedves és diplomatikus mosoly.
Latamie dohányrúdra gyújt, a sárga szempár csak egy pillantással fordul felé, majd a megszólaló Meronnanra siklik tekintete. Jön a szokásos szöveggel, s máskor talán csak egy jót mosolygott volna az egészen, de most konkrétan nem csak a saját, de még a vörös szirén bőrét is vásárra vitte miatta.*
- Eleget. *Válaszol a Bahlinttal kapcsolatos kérdésre, majd míg Meronnan Latamie vörös hajának megemlítésével foglalkozik, közvetlen azután, hogy kedvesen elkérte a bárd "fémpálcáját", Cha'yss elenged egy kedvetlen mosolyt, két lépéssel ellép a nagydarab férfitől, majd egy sima mozdulattal tűzkész állapotba hozza a számszeríjat a kezében, hogy szembefordulva Meronnannal, felemelve karját célba vegye a férfi fejét.*
- Máskor még tréfának is venném, amit mondtál, de most nem vagyok tréfás kedvemben. *Kezd bele az igric kemény vonásokkal.*
- Odabent egy kisebb vagyon fizettem a kiszabadulásodért, hatokkal visszavetettem mind a saját üzleti terveim, mind az anyagi lehetőségeim. Arról nem is beszélve, hogy ha te nem leszel képes nyugodtan ülni a seggeden, akkor engem is elővesznek. *Sorolja halál nyugodtan, csak a sárgás ragadozószemekben csillan mélységes düh.*
- Elmondom, mi lesz. Visszamegyünk a felszereléseimért a Sellőbe, összepakolunk és elhagyjuk a kikötőt, mert ez volt az egyik kitétele a szabadulásodnak. Elhagyjuk a kikötőt és _te_ nem térsz vissza soha többé, csak akkor, amikor már mindent elterveztünk. A tartozásod kiegyenlíted felém, ezerötszáz arany, drága testvérem. *A számszeríj meg sem rebben a kezében, az arasznyi acélvessző Meronnan torkát célozza.*
- Ezek a feltételek, amennyiben nem értesz velük egyet, vagy a későbbiekben nem áll módodban mindennek eleget tenni, kérlek jelezed most és akkor gyorsan pontot teszünk a végére és senkinek sem kell a későbbiekben felesleges kockázatot vállalnia. *Mosolyodik el vészjóslóan.*
- Ne próbálkozz semmivel. _Tudod_, hogy gyorsabb vagyok, ha megmozdulsz, Kathlyn lyukat üt a koponyádba és a tarkódon át megszellőzteti az agyad. *Fejezi be immáron újra komoly arccal.
Meronnanon a választás, vagy együttműködik és lesz esélye beváltani az égett pofájú patkánynak tett ígéretét és együttműködik Cha'ysszal vagy örökre felmentheti magát az igric felé fennálló tartozása alól.*
89. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2018-11-23 10:10:05
Üzenet elküldve: 2018-11-23 10:10:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Patkánynézőben//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*A társaság visszatér, róla pedig lekerül végre az átkozott kaloda. Nem hitte volna, hogy a kettős sikerrel jár, de minden jó, ha a vége jó, mint mondják. Fapofával várja meg, míg a patkányok elkotródnak, majd vigyorogva öccséhez fordul.*
-Ezt nevezem.
*Dörzsöli meg nyakát, majd csuklóit.*
-Nem mondom, kezdtem unni a helyzetet. Már azon agyaltam, ledobom azt a szart magamról egyedül. Hogy csináltad, te kurafi?
*Esik pillantása öccse felé.*
-A madam húzott ki, mi?
*Vigyorog Latamiera, és most, hogy már a kezei is szabadok, jóval nagyobb izgalommal méri végig.*
-Tudja hölgyem, a vörös haj a gyengém. Na add azt a fémpálcát.
*Komorodik el arca és morran Cha'yss felé, természetesen a derekán lógó kardra gondolva.*
-Látom a kisasszony már felkészült. Rendet rakunk.
*Esik pillantása a számszeríj felé. Eszébe sem jutna, hogy netalán miatta tartja azt a leány a kezében. Izgatottan csapja hát össze a tenyereit és sandít Cha'yssra.*
-Hamar végzünk. Megtudtatok valamit az égett pofájúról?
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*A társaság visszatér, róla pedig lekerül végre az átkozott kaloda. Nem hitte volna, hogy a kettős sikerrel jár, de minden jó, ha a vége jó, mint mondják. Fapofával várja meg, míg a patkányok elkotródnak, majd vigyorogva öccséhez fordul.*
-Ezt nevezem.
*Dörzsöli meg nyakát, majd csuklóit.*
-Nem mondom, kezdtem unni a helyzetet. Már azon agyaltam, ledobom azt a szart magamról egyedül. Hogy csináltad, te kurafi?
*Esik pillantása öccse felé.*
-A madam húzott ki, mi?
*Vigyorog Latamiera, és most, hogy már a kezei is szabadok, jóval nagyobb izgalommal méri végig.*
-Tudja hölgyem, a vörös haj a gyengém. Na add azt a fémpálcát.
*Komorodik el arca és morran Cha'yss felé, természetesen a derekán lógó kardra gondolva.*
-Látom a kisasszony már felkészült. Rendet rakunk.
*Esik pillantása a számszeríj felé. Eszébe sem jutna, hogy netalán miatta tartja azt a leány a kezében. Izgatottan csapja hát össze a tenyereit és sandít Cha'yssra.*
-Hamar végzünk. Megtudtatok valamit az égett pofájúról?
88. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2018-11-23 09:00:43
Üzenet elküldve: 2018-11-23 09:00:43
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Patkánynézőben//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Bahlint elégedett az üzlet alakulásával. Ha pénzről van szó, akkor általában elégedett. Le van a gond Meronról, az árvák kapnak pénzt (meg nyilván ő is), ez pedig mosolyt csal az arcára. Tekintetében ott a ravaszdiság, arcán az elégedettség.*
- Ó persze, majd értesíts.
*Nem mintha nagyon lehetne ezután tárgyalni-valójuk, de patkányunk nem akarja kiábrándítani a férfit. Meg aztán ő igen ritkán hagyja a Patkánypalotát holmi üzleti ebédek céljából. Alfonz amúgy sem szereti, ha sok fegyveres tolul a Sellőbe.
Ahogy felállt úgy a maga példányát félig megfordulva a kartotékszekrénybe helyezi, a pénzt egy dobozkába söpri.*
- Természetesen a fivéred elengedjük. A viszont látásra.
*Fejével biccent a vendégek mögött álló rossz arcú patkányoknak, akik válaszul csak bólintanak. Ezután kikísérik Cha'ysst és Latamiet, a kapuban visszakapják a fegyvereiket.
A két kísérő ezután a kalodába zárt Meronhoz lép és szépen elengedik. Ha Meron pattog, meg acsarkodik, akkor bokszerrel kap az arcába párat és még seggbe is rúgják búcsúzóul. Ha kivételesen nyugton van, akkor simán csak elengedik. A Patkánypalota előtti tér csücskénél pedig egy félrészeg, csuklyás alak elégedetlenül gombolja a gatyáját. A patkányok persze már kiszúrták elég rég, hogy ott ácsingózik a kikötői szopófantom néven elhíresült félbolond, részeges, falábú matróz. Fogadásokat is kötöttek, hogy fényes nappal rámegy-e Meronra, de a "Király" túl hamar szabadult, így megúszta az abúzust.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.23 09:01:30
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Bahlint elégedett az üzlet alakulásával. Ha pénzről van szó, akkor általában elégedett. Le van a gond Meronról, az árvák kapnak pénzt (meg nyilván ő is), ez pedig mosolyt csal az arcára. Tekintetében ott a ravaszdiság, arcán az elégedettség.*
- Ó persze, majd értesíts.
*Nem mintha nagyon lehetne ezután tárgyalni-valójuk, de patkányunk nem akarja kiábrándítani a férfit. Meg aztán ő igen ritkán hagyja a Patkánypalotát holmi üzleti ebédek céljából. Alfonz amúgy sem szereti, ha sok fegyveres tolul a Sellőbe.
Ahogy felállt úgy a maga példányát félig megfordulva a kartotékszekrénybe helyezi, a pénzt egy dobozkába söpri.*
- Természetesen a fivéred elengedjük. A viszont látásra.
*Fejével biccent a vendégek mögött álló rossz arcú patkányoknak, akik válaszul csak bólintanak. Ezután kikísérik Cha'ysst és Latamiet, a kapuban visszakapják a fegyvereiket.
A két kísérő ezután a kalodába zárt Meronhoz lép és szépen elengedik. Ha Meron pattog, meg acsarkodik, akkor bokszerrel kap az arcába párat és még seggbe is rúgják búcsúzóul. Ha kivételesen nyugton van, akkor simán csak elengedik. A Patkánypalota előtti tér csücskénél pedig egy félrészeg, csuklyás alak elégedetlenül gombolja a gatyáját. A patkányok persze már kiszúrták elég rég, hogy ott ácsingózik a kikötői szopófantom néven elhíresült félbolond, részeges, falábú matróz. Fogadásokat is kötöttek, hogy fényes nappal rámegy-e Meronra, de a "Király" túl hamar szabadult, így megúszta az abúzust.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.23 09:01:30
87. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2018-11-22 20:19:22
Üzenet elküldve: 2018-11-22 20:19:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Patkánynézőben//
*Latamie tartja magát elhatározásához, miszerint inkább tervezget. Jelenleg, egy csinos pallót, mely a tenger közepe felé nyúlik a hajóról, és a rajta szépen sorban sétál a köhintők tábora, masnira kötözött kézzel, csinos cápadesszertnek. A bárd még nem került sorra, de neki valószínűleg nem is gondolatban szabja meg a feleslegesen eltöltött idő díját. Annyi bizonyos, hogy nem mondhatja senki, hogy nem próbált érvényt szerezni a közös ügynek, még ha az ügy valójában nagyon is egyoldalú. Latamie csak közvetve érdekelt a dologban. Addig biztosan, míg nem az ő vagyonára megy a játék, és nem is az ő bőrére. Zsákbamacska, hogy tudnak némi értelmet verni Meronnba, vagy borul minden. De lehet, hogy mire kijutnak, már meg is gondolja magát.
~Vesződjön egy hullával a hóhér. Az a behemót egy órán belül balhét rittyent, a ragyás meg levadássza mindkettőt. Kár értük. ~
Mire az aláírásokra kerül a sor, a feddő pillantások közönyössé szelídülnek. Jeges tengerzöld szemei az égett pofájú feje fölötti falat fixírozzák, a széken pedig keresztbe tett lábbal, lejjebb csúszva, meglehetősen hanyagul ül. Mikor a férfiak felállnak, ő nem teszi azonnal, pedig a tengeri szellemek lássák lelkét, szíve szerint már itt sem volna. A felé nyújtott kezet figyelmen kívül hagyva áll fel, amúgy sincs szokva az udvariaskodáshoz. Ha végre mehetnek, szótlanul halad amerre vezetik, és alig várja, hogy odakint aztán visszakapja fegyvereit. Borzasztó meztelennek érzi magát nélkülük.
~Rohadtul nem ezért szálltam partra… ~
Türelmetlenül tapogatja meg zsebét, halássza ki a dohányt, s gyújt is rá már a jól begyakorlott mozdulattal. Ha visszakapja az ütött-kopott számszeríjat, leplezetlenül tölti be, miközben hunyorog kissé a szemébe gomolygó füsttől, amit az ajkai közé szorított rúd ereget. A mozdulatai arról árulkodnak, nem először csinálja életében.
A művelet után, félreérthetetlenül mered Meronnra, noha a fegyvert nem szegezi rá, de ez bármelyik pillanatban változhat, ha a kiszabadítására kerül a sor.
Egyébként meg nem beszél, ha nem kérdezik, amúgy sem egy szószátyár típus, most pedig meglehetősen rossz kedve van. A dohány fűszeres aromája, esetleg a belekevert különlegesség javít a kedélyén egy kicsit, de közel sem olyan most, mint reggel, kielégülten a sellő asztalánál.*
*Latamie tartja magát elhatározásához, miszerint inkább tervezget. Jelenleg, egy csinos pallót, mely a tenger közepe felé nyúlik a hajóról, és a rajta szépen sorban sétál a köhintők tábora, masnira kötözött kézzel, csinos cápadesszertnek. A bárd még nem került sorra, de neki valószínűleg nem is gondolatban szabja meg a feleslegesen eltöltött idő díját. Annyi bizonyos, hogy nem mondhatja senki, hogy nem próbált érvényt szerezni a közös ügynek, még ha az ügy valójában nagyon is egyoldalú. Latamie csak közvetve érdekelt a dologban. Addig biztosan, míg nem az ő vagyonára megy a játék, és nem is az ő bőrére. Zsákbamacska, hogy tudnak némi értelmet verni Meronnba, vagy borul minden. De lehet, hogy mire kijutnak, már meg is gondolja magát.
~Vesződjön egy hullával a hóhér. Az a behemót egy órán belül balhét rittyent, a ragyás meg levadássza mindkettőt. Kár értük. ~
Mire az aláírásokra kerül a sor, a feddő pillantások közönyössé szelídülnek. Jeges tengerzöld szemei az égett pofájú feje fölötti falat fixírozzák, a széken pedig keresztbe tett lábbal, lejjebb csúszva, meglehetősen hanyagul ül. Mikor a férfiak felállnak, ő nem teszi azonnal, pedig a tengeri szellemek lássák lelkét, szíve szerint már itt sem volna. A felé nyújtott kezet figyelmen kívül hagyva áll fel, amúgy sincs szokva az udvariaskodáshoz. Ha végre mehetnek, szótlanul halad amerre vezetik, és alig várja, hogy odakint aztán visszakapja fegyvereit. Borzasztó meztelennek érzi magát nélkülük.
~Rohadtul nem ezért szálltam partra… ~
Türelmetlenül tapogatja meg zsebét, halássza ki a dohányt, s gyújt is rá már a jól begyakorlott mozdulattal. Ha visszakapja az ütött-kopott számszeríjat, leplezetlenül tölti be, miközben hunyorog kissé a szemébe gomolygó füsttől, amit az ajkai közé szorított rúd ereget. A mozdulatai arról árulkodnak, nem először csinálja életében.
A művelet után, félreérthetetlenül mered Meronnra, noha a fegyvert nem szegezi rá, de ez bármelyik pillanatban változhat, ha a kiszabadítására kerül a sor.
Egyébként meg nem beszél, ha nem kérdezik, amúgy sem egy szószátyár típus, most pedig meglehetősen rossz kedve van. A dohány fűszeres aromája, esetleg a belekevert különlegesség javít a kedélyén egy kicsit, de közel sem olyan most, mint reggel, kielégülten a sellő asztalánál.*
86. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2018-11-22 10:48:05
Üzenet elküldve: 2018-11-22 10:48:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 359
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 359
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Patkánynézőben//
*Latamie tartja magát ebben a kellemetlen helyzetben, bár, ha pillantással ölni lehetne, akkor bizonyosan kettővel több hulla lenne a szobában az ideálisnál. Az igric viszont hálás neki a hallgatásért és az engedékenységét. Üzleti feleknél és asszonyoknál ez dicséretes erény.
Az arany viszont, mint oly sok esetben, ezúttal is magára von minden figyelmet, legalábbis Bahlint figyelmét, amely jelen esetben igen kedvező történés. Cha'yss nem fukarkodik, mind az érmék leszámolása, mind a gúlába rendezés színpadias kellék most, hogy az üzletelést a kellő mederbe terelje vissza.*
- Ezt én magam is elmondhatom. *Válaszol mosollyal a bárd, de természetesen legbelül a Sa'Tereth poklába kívánja az égett arcút.
Az okiratba foglalás az a momentum, amikor az igric pillantása megrebben, egy szívdobbanásnyi időre kiesik a szerepéből, sárgás ragadozószemei élesen villannak, szerencsére ebből Bahlint vajmi keveset láthat, hisz éppen írni kezdi az említett okiratot.
A papír szövege cseppet sincs ínyére a bárdnak, hisz a benne foglaltakkal Meronnan minden cselekményének negatív következményeit rá testálják, ami, valljuk be, ismerve a kikötő önjelölt Királyát, elég veszélyes részlet. Legalábbis Cha'yssra nézve. Persze kellő eszközökkel és motivációval Meron is meggyőzhető, de még így is hatalmas a kockázata annak, hogy a nagydarab, uralkodó-komplexusos férfi bajba sodorja az igricet.*
- A jó üzleti kapcsolat alapja a tiszta ügyintézés és elszámolás. *Idézi az egyik wegtoreni pénzváltó jelmondatát kényszeredett mosollyal.
Az iratból két példány is készül, mindkettő aljára pedig odakerül Bahlint és Cha'yss aláírása. Egyébirányt a bárd kézírása sem marad el az égett arcúétól, legfeljebb az övé kissé vadabb cikornyákban gazdag, wegtoreni sajátosságokkal ékítve.*
- Meg is volnánk. *Követi mozdulatban a székéből felálló Bahlintot, majd kedves mosollyal Latamie felé fordul, hogy kezét ajánlja a felálláshoz.*
- Megtennéd, hogy utasítod embereidet, hogy engedjék szabadon Meronnant és én azonnal intézkedem arról, hogy elhagyja a kikötőt és ne térjen vissza. *Az asztalról elveszi a wergtoreni nemeslevelet, összetekeri a férfitől kapott irományt és visszazárja mindkettőt a tokba.*
- A Sellőbeli ebéd időpontjáról pedig üzenetet küldök, hogy mihamarabb sort keríthessünk az üzlet nyélbeütésére. *Fordul még a férfi felé, kétli, hogy személyesen jönne ki Meront szabadon engedni, sőt, reméli, hogy nem így lesz, mert akkor gyorsan vége szakadhat még csak körvonalazódó terveinek.
Ha úgy alakulnak a dolgok, ahogy elképzeli, akkor kettesben a vörös szirénnel elindulnak kifelé, ahol remélhetően ők visszkapják fegyvereiket, meglehet, némi kísérettel teszik mindezt, hogy testvérét szabadon engedjék. Kiérve az épületből egyenesen Meronnan felé indul, majd megállva mellette várja, miközben ellenőrzi Kathlynt, hogy kinyissák a kalodát és végre elhagyhassa ezt a többszörösen rosszul alakuló délután helyszínét.
Nagyon sok dolguk lesz a jövőben.*
A hozzászólás írója (Cha'yss Cano Caldorcor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.22 10:51:31
*Latamie tartja magát ebben a kellemetlen helyzetben, bár, ha pillantással ölni lehetne, akkor bizonyosan kettővel több hulla lenne a szobában az ideálisnál. Az igric viszont hálás neki a hallgatásért és az engedékenységét. Üzleti feleknél és asszonyoknál ez dicséretes erény.
Az arany viszont, mint oly sok esetben, ezúttal is magára von minden figyelmet, legalábbis Bahlint figyelmét, amely jelen esetben igen kedvező történés. Cha'yss nem fukarkodik, mind az érmék leszámolása, mind a gúlába rendezés színpadias kellék most, hogy az üzletelést a kellő mederbe terelje vissza.*
- Ezt én magam is elmondhatom. *Válaszol mosollyal a bárd, de természetesen legbelül a Sa'Tereth poklába kívánja az égett arcút.
Az okiratba foglalás az a momentum, amikor az igric pillantása megrebben, egy szívdobbanásnyi időre kiesik a szerepéből, sárgás ragadozószemei élesen villannak, szerencsére ebből Bahlint vajmi keveset láthat, hisz éppen írni kezdi az említett okiratot.
A papír szövege cseppet sincs ínyére a bárdnak, hisz a benne foglaltakkal Meronnan minden cselekményének negatív következményeit rá testálják, ami, valljuk be, ismerve a kikötő önjelölt Királyát, elég veszélyes részlet. Legalábbis Cha'yssra nézve. Persze kellő eszközökkel és motivációval Meron is meggyőzhető, de még így is hatalmas a kockázata annak, hogy a nagydarab, uralkodó-komplexusos férfi bajba sodorja az igricet.*
- A jó üzleti kapcsolat alapja a tiszta ügyintézés és elszámolás. *Idézi az egyik wegtoreni pénzváltó jelmondatát kényszeredett mosollyal.
Az iratból két példány is készül, mindkettő aljára pedig odakerül Bahlint és Cha'yss aláírása. Egyébirányt a bárd kézírása sem marad el az égett arcúétól, legfeljebb az övé kissé vadabb cikornyákban gazdag, wegtoreni sajátosságokkal ékítve.*
- Meg is volnánk. *Követi mozdulatban a székéből felálló Bahlintot, majd kedves mosollyal Latamie felé fordul, hogy kezét ajánlja a felálláshoz.*
- Megtennéd, hogy utasítod embereidet, hogy engedjék szabadon Meronnant és én azonnal intézkedem arról, hogy elhagyja a kikötőt és ne térjen vissza. *Az asztalról elveszi a wergtoreni nemeslevelet, összetekeri a férfitől kapott irományt és visszazárja mindkettőt a tokba.*
- A Sellőbeli ebéd időpontjáról pedig üzenetet küldök, hogy mihamarabb sort keríthessünk az üzlet nyélbeütésére. *Fordul még a férfi felé, kétli, hogy személyesen jönne ki Meront szabadon engedni, sőt, reméli, hogy nem így lesz, mert akkor gyorsan vége szakadhat még csak körvonalazódó terveinek.
Ha úgy alakulnak a dolgok, ahogy elképzeli, akkor kettesben a vörös szirénnel elindulnak kifelé, ahol remélhetően ők visszkapják fegyvereiket, meglehet, némi kísérettel teszik mindezt, hogy testvérét szabadon engedjék. Kiérve az épületből egyenesen Meronnan felé indul, majd megállva mellette várja, miközben ellenőrzi Kathlynt, hogy kinyissák a kalodát és végre elhagyhassa ezt a többszörösen rosszul alakuló délután helyszínét.
Nagyon sok dolguk lesz a jövőben.*
A hozzászólás írója (Cha'yss Cano Caldorcor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.22 10:51:31
85. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2018-11-20 09:44:33
Üzenet elküldve: 2018-11-20 09:44:33
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Patkánynézőben//
*Bahlint elsősorban nem soviniszta, hanem katona, nem az a reguláris fajta, hanem a gazember, aki azt az elvet vallja, hogy a hosszú élet titka az, ha nincsenek hozzá túl közel mások. Így van ezzel a kollégái esetében is, idegenek esetében meg pláne, kivételt képez el alól a felesége és a lánya. Latamie esetében is azzal van a fő gondja, hogy a nő nekiállt grasszálni és lefaragni a közöttük lévő, még egészségesnek mondható távolságot. Szóval az első probléma ez, a neme csupán a második. Mikor a nő helyet foglal, akkor Bahlint küld neki egyet a groteszk mosolyából. Cha'yss elő is kaparja a pénzt, amit szépen az asztalra tornyoz, Bahlint kifejezetten szereti hallgatni a pénz csilingelését.*
- Öröm veled üzletelni. Természetesen ezt okiratba foglaljuk.
*Azzal írni is kezd:
"Az előttem megjelent Cha'yss Cano Caldorcor kifizette az önmagát Királyként megnevező Meronnanért az óvadékot (1200, azaz ezerkétszáz arany). Ezzel együtt felelősséget vállal érte, biztosítja, hogy a nevezett köztörvényes bűnöző a Kikötőbe vissza ne térhessen, amennyiben ez mégis megtörténne, úgy Cha'yss Cano Caldorcor viseli a büntetést.
Az általa fizetett összeget a megcsonkított családoknak kifizetjük.
E. Sz. 6886, Levelek hava 23.
Bahlint Fryen"*
*Ezt két példányban is leírja, az egyiket Cha'yssnak adja majd, a másikat pedig a maga mögött lévő kartotékszekrényben helyez el. Írásképe egyébként már-már gyönyörű, az olvasó előbb gondolna arra, hogy egy asszony írása, semmint egy kikötői haramiáé.*
- Itt legyél kedves aláírni.
*Ha a férfi aláírta mindkét példányt, akkor Bahlint feláll, részéről vége a tárgyalásnak.*
*Bahlint elsősorban nem soviniszta, hanem katona, nem az a reguláris fajta, hanem a gazember, aki azt az elvet vallja, hogy a hosszú élet titka az, ha nincsenek hozzá túl közel mások. Így van ezzel a kollégái esetében is, idegenek esetében meg pláne, kivételt képez el alól a felesége és a lánya. Latamie esetében is azzal van a fő gondja, hogy a nő nekiállt grasszálni és lefaragni a közöttük lévő, még egészségesnek mondható távolságot. Szóval az első probléma ez, a neme csupán a második. Mikor a nő helyet foglal, akkor Bahlint küld neki egyet a groteszk mosolyából. Cha'yss elő is kaparja a pénzt, amit szépen az asztalra tornyoz, Bahlint kifejezetten szereti hallgatni a pénz csilingelését.*
- Öröm veled üzletelni. Természetesen ezt okiratba foglaljuk.
*Azzal írni is kezd:
"Az előttem megjelent Cha'yss Cano Caldorcor kifizette az önmagát Királyként megnevező Meronnanért az óvadékot (1200, azaz ezerkétszáz arany). Ezzel együtt felelősséget vállal érte, biztosítja, hogy a nevezett köztörvényes bűnöző a Kikötőbe vissza ne térhessen, amennyiben ez mégis megtörténne, úgy Cha'yss Cano Caldorcor viseli a büntetést.
Az általa fizetett összeget a megcsonkított családoknak kifizetjük.
E. Sz. 6886, Levelek hava 23.
Bahlint Fryen"*
*Ezt két példányban is leírja, az egyiket Cha'yssnak adja majd, a másikat pedig a maga mögött lévő kartotékszekrényben helyez el. Írásképe egyébként már-már gyönyörű, az olvasó előbb gondolna arra, hogy egy asszony írása, semmint egy kikötői haramiáé.*
- Itt legyél kedves aláírni.
*Ha a férfi aláírta mindkét példányt, akkor Bahlint feláll, részéről vége a tárgyalásnak.*
84. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2018-11-19 21:39:32
Üzenet elküldve: 2018-11-19 21:39:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Patkánynézőben//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
*Ismeri a dörgést, tudja már a rendet,
Nyelni tudni kell, s azzal veszteni egyet.
Férfi világ járja, nincs ezen mit nézni,
A vörös szirén ajkán a gunyor kezd mesélni.
A köhintés nélkül is tudja, kuss a neved Csala.
A másodikra csak finoman ereszkedik vissza.
Feddő pillantása ellen tenni nem lehet,
Abból kap minden hím a szobában egy keveset.
~Büntess meg ezért te soviniszta disznó.
Innentől nem szólok, legyen ez a végszó.~
Támlának dőlve várja ki a végét,
inkább tervezi éjjelre, egy férfi érintését.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
*Ismeri a dörgést, tudja már a rendet,
Nyelni tudni kell, s azzal veszteni egyet.
Férfi világ járja, nincs ezen mit nézni,
A vörös szirén ajkán a gunyor kezd mesélni.
A köhintés nélkül is tudja, kuss a neved Csala.
A másodikra csak finoman ereszkedik vissza.
Feddő pillantása ellen tenni nem lehet,
Abból kap minden hím a szobában egy keveset.
~Büntess meg ezért te soviniszta disznó.
Innentől nem szólok, legyen ez a végszó.~
Támlának dőlve várja ki a végét,
inkább tervezi éjjelre, egy férfi érintését.*
83. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2018-11-19 18:25:33
Üzenet elküldve: 2018-11-19 18:25:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 359
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 359
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Patkánynézőben//
*Ha nem is tetszik neki Bahlint finom, avagy finomnak szánt mosolya, ha ijesztené vagy bizonytalanítaná, nem mutatja. Leplezi, hisz tudja, hogy ha egy Bahlinthoz hasonló ragadozó megérzi a félelem szagát, ráharap a prédára, mint sakál a dögre.
Továbbra is komoly és üzletinek szánt arccal figyeli az asztal másik oldalán ülő Patkány-vezért. Valójában azt sem tudja, hogy Bahlint a Patkányok vezetője vagy egy végrehajtója. Az biztos, hogy elég komoly pozíciót foglal el ahhoz, hogy Meronnan ügyében tárgyaljon. Azt az apróságot nem felejti el, hogy pontosan nincs tisztában testvére bűneivel, azokon kívül, amelyeket Bahlint korábban felsorolt. Ezt a hiányt még a későbbiekben pótolnia kell.
Lassan révbe érnek, már ami az üzletet illeti és ezt a pillanatot választja Latamie, hogy megerősítse őket ebben. Nem sejti, hogy Bahlint rossz néven veszi mindezt, csak akkor feszül meg egy pillanatra, amikor az égett arcú férfi köhint egyet, majd a mögöttük álló strázsa is megismétli. Mindezt nem tudja a viselkedéskövető pszichológia rovására írni, nyilvánvaló, hogy egy finom jelzés arra, hogy a vörös szirén viselkedése nincs Bahlint ínyére.
Az igric szemei összeszűkülnek, előbb az égett arcúra, majd a mögöttük köhintő őrre néz, majd Latamie felé emeli kezét kedvesnek szánt mozdulattal.*
- Azt hiszem, mindannyian egyetérthetünk abban, hogy hamarosan elrendezettnek tekinthetjük ezt a kellemetlenséget. *Erőltet mosolyt az arcára. Nem tud a vörösre haragudni, hisz üzlettársaként megilleti a szó joga, bár a diskurzus okának személyessége folytán talán mégsem. De egyikük sem sejthette, hogy Bahlint üzleti elvei ennyire férfi-centrikusak.*
- Nagylelkű ár ez ahhoz a bajhoz képest, amelyet Meronnan okozott. Megtisztel a bizalmad és nagylelkűséged. *Mondja megkönnyebbültnek szánt hangon. Ám legbelül szinte tajtékzik. Nagylelkűnek egyáltalán nem tartja, megtisztelni meg végképp nem tiszteli meg. Mohó halálkufárnak gondolja az égett képű alakot, aki hátrányos helyzetén nyerészkedik. Persze ő sem tenné másképp. De Meronnannak lesz lehetősége törleszteni neki, ha pedig tényleg bajba akarja sodorni, akkor saját kezűleg lövi hátba és hozza vissza a fejét Bahlint asztalára. Már így is elég bajt okozott. Hosszú hatokkal visszavetette mind a kasszáját, mind az üzleti terveit.*
- Térjünk is rá a jogos ár megfizetésére. *Mondja, hogy minél hamarabb feledhessék a korábbi kis kellemetlen közjátékot Latamie felszólalásával és leszámol az asztalra a pénzes-iszákból 1200 arany értékű érmét gúla alakban (Mesélő (Májmétely)) Bahlint elé.*
- Készen is vagyunk. *Rejti el az iszákot a kabátja alá.*
- Remélem, megérted, hogy minél hamarabb szeretném Meronnant eltávolítani a kikötőből, ezért az üzlet részleteire egy másik alkalommal, mondjuk egy kellemes ebéd keretében keríthetnénk sort, mondjuk a Sellőben. *Azt mondani sem akarja, hogy ő fog fizetni, mert ez egyelőre természetes. Most még, de Cha'yss tervei szerint ez változni fog, mégpedig jókorát.
Míg válaszokat nem kap, nem áll fel, nem szeretné, ha Bahlint azt hinné, siettetni akarja. Egyelőre még az ő leosztása szerint játszanak, ha ő azt mondja, vége a tárgyalásnak, akkor fog majd elindulni Meronnanért, hogy messzire vigye innen és meghallgassa Latamie dühös letorkolását azért, mert elvileg üzlettársaként nem állt ki komolyabban mellette a soviniszta Bahlinttal szemben.*
*Ha nem is tetszik neki Bahlint finom, avagy finomnak szánt mosolya, ha ijesztené vagy bizonytalanítaná, nem mutatja. Leplezi, hisz tudja, hogy ha egy Bahlinthoz hasonló ragadozó megérzi a félelem szagát, ráharap a prédára, mint sakál a dögre.
Továbbra is komoly és üzletinek szánt arccal figyeli az asztal másik oldalán ülő Patkány-vezért. Valójában azt sem tudja, hogy Bahlint a Patkányok vezetője vagy egy végrehajtója. Az biztos, hogy elég komoly pozíciót foglal el ahhoz, hogy Meronnan ügyében tárgyaljon. Azt az apróságot nem felejti el, hogy pontosan nincs tisztában testvére bűneivel, azokon kívül, amelyeket Bahlint korábban felsorolt. Ezt a hiányt még a későbbiekben pótolnia kell.
Lassan révbe érnek, már ami az üzletet illeti és ezt a pillanatot választja Latamie, hogy megerősítse őket ebben. Nem sejti, hogy Bahlint rossz néven veszi mindezt, csak akkor feszül meg egy pillanatra, amikor az égett arcú férfi köhint egyet, majd a mögöttük álló strázsa is megismétli. Mindezt nem tudja a viselkedéskövető pszichológia rovására írni, nyilvánvaló, hogy egy finom jelzés arra, hogy a vörös szirén viselkedése nincs Bahlint ínyére.
Az igric szemei összeszűkülnek, előbb az égett arcúra, majd a mögöttük köhintő őrre néz, majd Latamie felé emeli kezét kedvesnek szánt mozdulattal.*
- Azt hiszem, mindannyian egyetérthetünk abban, hogy hamarosan elrendezettnek tekinthetjük ezt a kellemetlenséget. *Erőltet mosolyt az arcára. Nem tud a vörösre haragudni, hisz üzlettársaként megilleti a szó joga, bár a diskurzus okának személyessége folytán talán mégsem. De egyikük sem sejthette, hogy Bahlint üzleti elvei ennyire férfi-centrikusak.*
- Nagylelkű ár ez ahhoz a bajhoz képest, amelyet Meronnan okozott. Megtisztel a bizalmad és nagylelkűséged. *Mondja megkönnyebbültnek szánt hangon. Ám legbelül szinte tajtékzik. Nagylelkűnek egyáltalán nem tartja, megtisztelni meg végképp nem tiszteli meg. Mohó halálkufárnak gondolja az égett képű alakot, aki hátrányos helyzetén nyerészkedik. Persze ő sem tenné másképp. De Meronnannak lesz lehetősége törleszteni neki, ha pedig tényleg bajba akarja sodorni, akkor saját kezűleg lövi hátba és hozza vissza a fejét Bahlint asztalára. Már így is elég bajt okozott. Hosszú hatokkal visszavetette mind a kasszáját, mind az üzleti terveit.*
- Térjünk is rá a jogos ár megfizetésére. *Mondja, hogy minél hamarabb feledhessék a korábbi kis kellemetlen közjátékot Latamie felszólalásával és leszámol az asztalra a pénzes-iszákból 1200 arany értékű érmét gúla alakban (Mesélő (Májmétely)) Bahlint elé.
*- Készen is vagyunk. *Rejti el az iszákot a kabátja alá.*
- Remélem, megérted, hogy minél hamarabb szeretném Meronnant eltávolítani a kikötőből, ezért az üzlet részleteire egy másik alkalommal, mondjuk egy kellemes ebéd keretében keríthetnénk sort, mondjuk a Sellőben. *Azt mondani sem akarja, hogy ő fog fizetni, mert ez egyelőre természetes. Most még, de Cha'yss tervei szerint ez változni fog, mégpedig jókorát.
Míg válaszokat nem kap, nem áll fel, nem szeretné, ha Bahlint azt hinné, siettetni akarja. Egyelőre még az ő leosztása szerint játszanak, ha ő azt mondja, vége a tárgyalásnak, akkor fog majd elindulni Meronnanért, hogy messzire vigye innen és meghallgassa Latamie dühös letorkolását azért, mert elvileg üzlettársaként nem állt ki komolyabban mellette a soviniszta Bahlinttal szemben.*
82. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2018-11-19 10:14:26
Üzenet elküldve: 2018-11-19 10:14:26
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Patkánynézőben//
*Bahlint finom mosollyal néz Cha'yssra, illetve finomnak szánt mosollyal, mert az arcának égett fele elég groteszk tud lenni a mimikától. A tárgyalás nyilvánvalóan a megfelelő irányba halad, ő szabadulna a Meron problémától, Cha'yss fizetne érte, éppen a lényegi részre, vagyis az árszabásra térnének rá, mikor Latamie is közbeszól. Ezzel nem is lenne baj, hiszen állítólag Cha'yss üzlettársa, vagy mije, de azt patkányunk nemigen szereti, ha a nején kívül bárki "Kedves"-nek szólítja. Lenyeli persze, általában nagyon sokat lenyel, de égett arcfelének a szeme sarka megrándul. Előre hajol, lekönyököl az asztalra, aztán mikor Latamie feláll és grasszálni kezd, akkor köhint egyet. Aztán köhint az ajtóban strázsáló egyik rossz arcú patkány is, a nő lehetőleg ért ebből és gyorsan visszaül, ha nem, akkor könnyen előkerülhet a számszeríj Bahlint asztalának takarásából és Latamie is könnyen úgy járhat, mint Meron.
Ha Latamie visszaült, akkor Bahlint úgy folytatja, mintha mi sem történt volna. Sem az, hogy a nő felállva próbálta megközelíteni őt, de még a szavait is elengedi a füle mellett. Bahlint imádja a nőket, de tárgyalni nem szeret velük, muszájból megteszi, de jelen esetben nincsen semmi muszáj, mert van Latamievel egy férfi.*
- Úgy vélem, hogy 1200 arany elegendő a fivéred szabadságáért. És vállalnod kell a felelősséget érte, ha visszatér a kikötőbe, akkor nem csak őt, de téged is elő fogunk venni. De a fivéred bizonyára rendelkezik annyi belátással, hogy ne keverje bajba a testvéröccsét, aki ilyen nagylelkű vele.
*Bahlint finom mosollyal néz Cha'yssra, illetve finomnak szánt mosollyal, mert az arcának égett fele elég groteszk tud lenni a mimikától. A tárgyalás nyilvánvalóan a megfelelő irányba halad, ő szabadulna a Meron problémától, Cha'yss fizetne érte, éppen a lényegi részre, vagyis az árszabásra térnének rá, mikor Latamie is közbeszól. Ezzel nem is lenne baj, hiszen állítólag Cha'yss üzlettársa, vagy mije, de azt patkányunk nemigen szereti, ha a nején kívül bárki "Kedves"-nek szólítja. Lenyeli persze, általában nagyon sokat lenyel, de égett arcfelének a szeme sarka megrándul. Előre hajol, lekönyököl az asztalra, aztán mikor Latamie feláll és grasszálni kezd, akkor köhint egyet. Aztán köhint az ajtóban strázsáló egyik rossz arcú patkány is, a nő lehetőleg ért ebből és gyorsan visszaül, ha nem, akkor könnyen előkerülhet a számszeríj Bahlint asztalának takarásából és Latamie is könnyen úgy járhat, mint Meron.
Ha Latamie visszaült, akkor Bahlint úgy folytatja, mintha mi sem történt volna. Sem az, hogy a nő felállva próbálta megközelíteni őt, de még a szavait is elengedi a füle mellett. Bahlint imádja a nőket, de tárgyalni nem szeret velük, muszájból megteszi, de jelen esetben nincsen semmi muszáj, mert van Latamievel egy férfi.*
- Úgy vélem, hogy 1200 arany elegendő a fivéred szabadságáért. És vállalnod kell a felelősséget érte, ha visszatér a kikötőbe, akkor nem csak őt, de téged is elő fogunk venni. De a fivéred bizonyára rendelkezik annyi belátással, hogy ne keverje bajba a testvéröccsét, aki ilyen nagylelkű vele.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 82-101