Külső területek - Krenkataur barlangrendszer
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Kikötői erdőség (új)
Krenkataur barlangrendszerNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 43 (841. - 847. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:

847. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-04-02 20:50:22
 ÚJ
>Temeredec Goontia avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Frissen mosva//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//

-És itten is volnánk. Láttam. Nagy szeme volt, akkora, mint egy lófej. Hétszáz kicsi agyar csattogott kifele a szájából, aztán a karok, és lifegett neki a szája előtt valami nyálkás izé... Taraj... Nem, csáp, az!
*Lecsapja küblijét a börtönterem asztalára, mit nem vettek el tőle idebent sem. Ezt, és otthonának kulcsát nem vették el egyedül.*
~Hogy szopkodná ki a szakállamat szálanként... Bezárnak csak mert révületben behugyoztam.~
*Tovább meséli múlt éjjeli látomását.*
-Azt mormogta ő Sa'Tereth nagybátyja, de senki nem mert szólni. A fülével! A fülével ette a szűz lányokat. Én mondom, a fátyol vékonyodik.
*Ekkor hirtelen nagy csönd lesz, de Goon csak folytatja mondókáját.*
-Aztán elkezdett ömleni a tapadókorongjaiból a gedva, szutykos, ragacsos genny csorgott belőle, bizony. Megfojtotta az összes...
*Ekkor szólal meg egy hang.*
-Temeredec Goontia?
*Törpénk letörli a beleéléstől enyhén szakállára fröccsent nyáldarabkát.*
-Igen, Nagyúr?
*Ez már csak Goon szavajárása, amivel az őrt fogadja.*
-Söprődj kifele, lejártak a napjaid.
*Goon feláll, megropogtatja izmait.*
-Jóvan, erre inni kell!
*A hordóhoz battyog ahol a poshadt zsályás vizet tartják és merít a kupával.
Közben ujjain kezdi számolni azt a kéthatnyi napot, amit az egyik jómódú kereskedő nemeztarisznyáinak remegve, hörögve összehúgyozásáért kapott. Háta mögött morognak, össze-összenevetnek a rabok, és a többi őr is. Úgy tűnik a legfapofábbakat kapta, akik most ki is penderítik a bányatábor kapuján. Öt perc. Öt utolsó perc az érchordás katedrálisában, azon a helyen, ahol Goon újra és újra égő izmokkal átkozta el az egész világot. Ahol látomások tömkelege kínozta, és ahol szólította a mélység.*
~Egyszer majd ide is vissza kell nézni. De előbb be kell keverni a cefrét a pincében.~
*Jut eszébe, hogy az éppen esedékes.*
-Csókoltassa magukat a Wylnuna, vagy ki!
*Szól hátra, aztán egyetlen ruhaváltás ruhával, s visszakapott fegyvereivel, védfelszerelésével, melyet a szesz őrzéséhez szokott viselni, elindul gyalogszerrel haza. Estére talán oda is ér.*


846. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-04-02 20:03:16
 ÚJ
>Darenn Soreyl avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 344
OOC üzenetek: 118

Játékstílus: Vakmerő

//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//

*Bradoc meggyőzhetetlennek látszik a kitörés időpontját illetőleg. Soreyl szavaira több ponton támadható érveléssel vág vissza amit a lovag, megnyugtató mély hangján próbál feltárni.*
-Ha nem jönnek holnap, akkor megyünk mi. Egy nap tényleg nem oszt.
*Mondja miközben megigazítja az ingét. A kicsit átázott, nyirkos inge mellényzsebén átüt a két papíros. Maydeleine csókemléke, és a végrendelet amit még a kaszárnyában írt. Ráteszi a kezét. Kicsit olyan mintha a szívét tapogatná. Átszellemülten folytatja.*
-Egy nap alatt se téged, se engem nem törnek meg. Ezek a fiúk még mindig bírják.
*Próbálja kicsit feltüzelni a hangulatot.*
-Éjszaka lehet, hogy több embert is be tudunk szervezni. Talán a többi rab többet tud. Most hogy lekerültünk, a mai napra biztosan éberebb az őrség.
*Sóhajt egy mélyet. A hajthatatlan jó öreg katona kezét láthatóan égeti a bilincs. Vagy éppen a szívét, csak a kezén keresztül. Kérlelő, és egyben bátorító hangot próbál megütni, miközben barna szemeiben tűz ragyog.*
-Csak egy napot bírj ki Bradoc.
*Mondja, és egy nagyobb kőre ül, várva az ebédet. Közben megjön Garsin. A férfi szíve szinte olvad a látványtól. A kérdésre ugyan nem válaszol de a lány arca éppen annyit elárul, hogy jól van. Ugyan meggyötört, és fél. De jól van.*
~Megható.~
*Érkezik az ismerős hang. Perchipfell szellemalakja nincs Soreyl szemei előtt, hangját mégis hallja a fejében, pontosan azzal a megszokott tapintatlan cinizmussal, amiért már ezerszer összevesztek.*
~Na mi van? Elő se dugod azt a tapintatlan orrodat te barom?~
*Kérdezi barátját. Furcsa barátként emlegetni, akár az ő fejében is, de akármennyire is utálhatják egymást, az leheletnyi őrület szikrájának fényében is a két személyiség, a két lény, épp mint lovag, és a kardja: Elválaszthatatlanok A mesterkard hangja egy pillanatig csak kuncog az orra alatt.*
~Csak hallgatózom. Hallom megváltozott a kapitányról a véleményed.~
*Mondja azzal az ördögi hangsúllyal, mint amikor valakinek beteljesedik az igaza.*
~Még nem egészen.~
*A lovag szavai mogorvábbak nem is lehetnének.*
~Unalmas vagy.~
*Válaszolja rá, teljesen indiferensen Perchipfell. Soreyl szomorúan megcsóválja a fejét, mikor periférikus látásából hirtelen mozgást észlel. Garsin akarja felkelteni a figyelmét. A barna egy pillanatra megcsillannak a tőrön, majd egyenesen a lány szemeire néznek. Lassan lehunyja sajátjait. Csukott szemmel egy kicsit büszke, és kicsit megnyugtató lassú bólintással biztatja a lányt. Ő nem, de Bredoc nyúl a késért. A lovag szerint jobb is így. A lánynál hamarabb megtalálnák. Ám amikor az övébe próbálja elrejteni a parancsnok helyettes, akkor egy szűkszavú tanáccsal fordulna hozzá, miközben egy kisebb falat kenyeret rág.*
-Hm-hm. *Hümment fel halkan Soreyl.* Csizma.
*Mondja röviden, meg se nézve hogy a másikon lovagló csizma van-e vagy sem. Csak a megszokás és a logika. Az övben megtalálják, a csizmában nem. És mikor csapdossa tovább a köveket, talán nem áll bele a lágyékába. Bradocot újra elkapja a hév. Már most ha más nem, azzal a tőrrel vésné ki magát sárvárosig.*
~Akassz rá egy varázspálcát, és mond azt hogy földmágus... Vagy egy láncot, és akkor bányacsille~
*Próbál tréfálkozni Perchi a gondolaton, de Soreyl, sajnos egészen a jeneben kell hogy tevékenykedjen.*
-Brox!
*Nem hangosan, de határozottan kezd neki. Nem áll fel, ülve mondja.*
-Barátomnak tartalak. *Mondja őszintén, de hidegen.* Ha nem akarsz hallgatni rám, legyen. Parancsból követlek. De kérlek. Csak gondold át még egyszer.


845. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-04-01 10:02:07
 ÚJ
>Bredoc Droyn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 43

Játékstílus: Vakmerő

//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//

*Bredoc tagadhatatlanul tanácstalan, és ez a furcsa, hozzá egyáltalán nem közeli érzés borzasztó kellemetlenül ül a mellkasán, akár egy üllő. ~Ó a faszomat Denjaarba meg a Krenkataurba.~ Rázza meg dacosan a fejét, bár ez inkább csak saját magának szól. Sóhajt egy hatalmasat, szeme közben végig jár, pásztázza a járatokat, már amennyit láthat. Az egykori kapitány arcát is fürkészi, mintha abban várná a megoldást, varázsütésre. De sokkal földhözragadtabb ember ő ennél, így inkább a számára reálisabb megoldásokon gondolkodik. Soreyl szavai is csak a kétség felé taszítják. Várni, vagy nem várni.*
-Ezt mondod te, meg az a barom.
*Mondja a holnap esedékes találkozóra.*
-Aztán holnap mégsem jönnek, hogy felvigyenek, sem azután, sem soha többé, mi meg itt rohadunk meg.
*Örülne, ha az ottlévő rabok is véleményt alkotnának, de most erre nincs alkalmuk, talán az ebéd jobban izgatja őket, ami érhető is. Azonban újabb csavar jön a történetbe. Garsin finom takarásban egy tőrt vesz elő, amit valahogy sikerült becsempésznie ide. Bredoc szeme szinte megcsillan, ahogy elképzeli, hogy hogy mártja majd bele ezt a pengét a fattyúba. De sajnos hamar rájön, hogy ez újabb kérdéseket vet fel. Soreylre néz, s ha ő nem, akkor Brox veszi el a pengét úgy, hogy véletlenül se lássa meg senki, s eldugja az övébe, lehetőleg úgy, hogy ha megmotozzák se nagyon legyen észrevehető.*
-És ha ezt holnapig megtalálják? Akkor semmi esélyünk nem lesz, azonnal kibeleznek minket.
*Szeme semmiképp sem rosszalló, vagy indulatos, sokkal inkább aggodalmas, és kicsit tehetetlenség sugárzik belőle. *
-Pszt!
*Pisszeg oda az ifjú rabhoz, akivel korábban beszéltek.*
-Ti.
*Mutat a többiekre is.*
-Ti is jöttök, nem? Együtt szökünk meg. Mindenki megbízható?



844. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-03-31 01:13:46
 ÚJ
>Garsin Elthur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Börtönlátogatás//

*Bredoc barátságos pillantása és biccentése annyit árul el a számára, hogy a férfi benne igyekszik tartani a lelket. Persze azt is látja, hogy a parancsnokhelyettes tekintete és tartása messze nem olyan megtört még, mint itt a legtöbbeké, de ez természetes. Életerős férfiak ritkán adják fel ilyen rövid idő után.
Soreyl meleg barnái sem beletörődöttséget mutatnak. A férfi kérdésétől viszont kicsit elgyengül. Ismét ez a kedvesség a két városőrtől...
Ő azonban tudja, hogy hamarosan megint egyedül marad majd, mikor innen elviszik, így pedig csak még nehezebb, hogy annak tudatában ül itt, hogy ezt a többé-kevésbé biztonságos légkört kell majd itt hagynia.
Száját összeszorítva biccent és legyűri magában a sírhatnékot.
Helyette mélyet lélegzik és összeszedi a bátorságát. Szemöldökét ráncolva és a kezére pillantva próbálja jelezni a férfinak sürgetőn, hogy a figyelmét kéri.
Az egyik karja a törzsét ölelte, most kicsit lejjebb csúszik és ott matat, ahol a köténye a csípőjét körbefogja. Óvatosan kitekeri a hasa felé kétszer behajtogatott anyagot, így láthatóvá válik, hogy egy hosszabb, kétélű kés van oda betekerve, elrejtve.
A bejáratnak és a felvigyázójuknak ezért is ült háttal- szerette volna ezt a kést átadni, hátha jelenthet bármiféle segítséget.
Idegesen lesi a vele szemben ülők arcát valami jelzés után, hogy kérik-e vagy sem, mit csináljon...?
Visszarejteni nem telik sok időbe a kést, észrevétlenül átadni már problémásabb lehet, de megkísérelné.*


843. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-03-30 23:58:19
 ÚJ
>Darenn Soreyl avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 344
OOC üzenetek: 118

Játékstílus: Vakmerő

//Börtönlátogatás//

*Soreylben bujkál valami. Nem. Nem Perchipfel, és a rejtőző őrülete. Hanem az a bizonyos férfi hisztéria, elméjének ép felében virul. Mint cserfa tövén a gyönge ibolya, és most minden idegszálával arra koncentrál, hogy ne jöjjön ki ez a természete. Az a Soreyl, aki csákányt hajítana a kiabáló mandró szemébe. Tovább veri a falat, és nem reagál.*
~Anyád!~
*Mormogja magában, és várja, hogy Perchi valamit még rátegyen egy lapáttal, de most a szellemalak hallgat. Illetve itt sincs, ahogy kardja sem. Ismételten magára maradt ez alkalommal. Mikor felmerül a kérdés, hogy esetleg a felügyelő gazfickóval is megosztanák e a társalgást tömören, nagyon kikívánkozna belőle valami, de nagy nehezen lenyeli a szavakat. Pihenőt fújnak. Soreyl ott ahol van, elereszti a csákányt, ami koppan a bokája mellett, majd elterül a földön. Kint késő este lehet már. Megjelenik Garsin, és a fekete ruhás. Ételt osztanak. Közben a másutt is felmotoszó zajok, elnyomhatják a társalgás zaját. A parancsnokhelyettes kikéri Soreyl véleményét, aki belevakar a borostájába az állán.*
-A Kapitányról nem nyilatkozom. Az biztos, hogy nem úgy néz ki mint aki örül a helyzetnek, de nem lehet árulóban bízni.
*Szögezi le véleményének mind a két oldalát.*
-Hanem viszont a holnap.
*Mondja halkan mély hangján.*
-Azt én is kivárnám. Több időnk van kiismerni a terepet, és ne felejtsd el, hogy még van fönt egy találkánk a mocsokkal.
*Emlékezteti Bradocot arra a bizonyos "Alszik még rá egyet" mondatra.*
-Az jó alkalom. Elhinteni hogy elfertőződik a sebed, és kifigyelni a járatokat, hátha látunk valami érdekeset.
*Foglalja össze. Ő egyértelműen azon van, hogy várják meg az éjszakát. Nem lenne okos terv nélkül beleszaladni valamibe. Közben megérkezik az ételosztás, és Garsin. A rongyos lány, letelepszik mellettük. Soreyl egy kisebb darab kenyeret tör. Ők pár órával ezelőtt még sózott húst eszegettek a felszínen. A többieknek kell erő. Meleg barna szemei Garsinéba fúródnak.*
-Jól vagy?


842. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-03-30 20:54:39
 ÚJ
>Bredoc Droyn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 43

Játékstílus: Vakmerő

//Börtönlátogatás//

*Az ilyesfajta beszéd, és viselkedés nem idegen Brox számára. Még régebben, a gyenge elméjű, és még gyengébb képességekkel bíró valamicske hatalmat kapó kiképzőkre jellemző ez. ~Mintha egy embernek bármit is használna.~ Csak szinte láthatatlanul rázza meg a fejét, de egy szót sem szól, a kimondott szavakra csak dolgozik tovább, egyik csapás a másik után. Bár persze eljátszik a gondolattal, hogy a következőt annak a nyomorultnak a fejébe csapja, de erre még sajnos várnia kell. Épp mikor valami nagyon feszült dolog jönne, és döntenie kellene, hogy most vagy soha, akkor jön az enyhülés, s hamar a pihenő is. Verejtékes és véres homlokát arcát megtörli, ahogy leteszi a csákányt, és lehuppan a többiek közé. Várja az ebédet, s egyben Garsint is reményei szerint. Arcát a vállába temetve, ahogy törli az izzadságot, tompa hangon tud szólni.*
-Minden jobb, mint itt megrohadni és elsorvadni, barátom. Én nem fogok itt senyvedni évekig, s ha van bennetek még tartás, úgy velem, velünk tartotok!
*Mondja, majd elgondolkodik azon, hogy túl jő bőrben van-e.*
-Ez kettős fegyver. Holnap rosszabb bőrben leszünk, ti is, mi is, és annyival kevesebb erőnk lesz harcolni. Az idő sajnos ellenünk dolgozik. Te mit gondolsz, Soreyl? A kapitány vajon nem segítene?
*Szinte csak költői kérdés, s szemernyi esélyt sem lát rá, de hogy ne tartogassa magában, kiejti a szavakat. Közben meglátja a rongyos lányt is, ez némi melegséget önt most a jéghideg szívébe. Nem foglalkozik velük többet, s ez így van rendjén. Tudja ő, hogy hogy is állhat most a lány, legalábbis elképzelni tudja csak. A kenyeret, ha kap, töri és eszi, szép lassan, kihasználva minden lehetőséget a tervezésre, és az erő gyűjtésére. A lány, ha melléjük támaszkodik, egy barátságos szempillantást kap, és egy kedves biccentést, mintha csak azt mondaná: egyet se félj.*


841. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-03-30 17:17:45
 ÚJ
>Garsin Elthur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Börtönlátogatás//

*Jól sejtette, hogy nem valami konyhaféleség felé tartanak. És most már azt is kezdi érteni, hogy valószínűleg nem a raboknak kell majd főznie, hanem amazoknak odafönt.
Itt csak kenyeret és almát osztanak...
Így már azt a sót sem hiányolja annyira. Mit is érdekli őt, ha a banditáknak nem fog ízleni az étel?! Legalábbis ezt gondolja elsőre... Aztán rájön, hogy valószínűleg rajta csattanna az elégedetlenség.
Érzékeli, hogy feszült hangulatba érkeznek vissza a férfival, de senkit sem lát a földön, úgyhogy feltételezi, hogy csak valami vita lehetett...
Figyel a Feketeruhásra és utasításait megszívlelve újra számba veszi, hogy miből gazdálkodnak, majd pedig a rabok számát méri fel, ezzel egy-egy pillantás erejéig elidőzve az összes arcon. Szánja őket, látja, hogy sok mindenen mehettek keresztül és részéről nem is talál kiutat a számukra, így a szemükben fölfedezett reménytelenség benne is visszhangzik.
Menne már, de még fölnéz a Feketeruhásra, az engedélyt várva, ehelyett figyelmeztetést kap. Vagy védő szándékú óva intést? Nem tudná megmondani. Azt tudja, hogy a férfi nem hagyta itt a félvérrel és most is a "barátai" közelébe utasítja. De talán csak túlságosan szeretne valami biztonságérzetet találni, azért magyaráz ilyesmit a Feketeruhás szándékaiba.
Bólint, hogy értette, majd a kosarat fogva közelebb megy a rabokhoz. A közelben lerakja, majd jobb híján a köténye aljába igyekszik törölni mocskos kezeit, ha már megfogja az ételt. Persze maga is belátja, hogy ezzel nem sokat ér, úgyhogy hamar letesz róla és nekikezd az ételosztásnak.
Előzetes számlálása alapján halk szóval megkéri az egymás mellett ülő kisebb csoportokat, hogy osszák el egymás között a kenyeret, majd mintegy vigasztalóul hozzáteszi, hogy lesz még alma is.
Erejéhez mérten igyekszik fürgén mozogni, mert nem tudja, mennyi pihenőt kaptak. Remélhetőleg senki sem kezd veszekedni az ételen és meg tudnak osztozni a kérése szerint, mert ha maga tördelné a kenyeret, az még hosszadalmasabb volna.
Nem áll meg beszélgetni, Bredoc és Soreyl előtt is pontosan annyit időz, mint a többi rab előtt, mert előrébbvalónak tartja, hogy mindenki gyorsan ételhez jusson, mint a saját igényét a két férfi megnyugtató közelségére.
Második körben kiosztja az almát is és ezzel alighanem el is fogyott minden. Annyi trükközést megenged magának, ha ez lehetséges, hogy az almaosztásnál a két városőrt hagyja utoljára, majd mintegy véletlenül, de egyébként teljesen nyilvánvalóan mellettük állapodik meg a maga félig rohadt, penészvirágos almájával.
Nem mer hátranézni a felvigyázójukra, így csak bízik benne, hogy a félvér nem fogja megszólítani. Ha Soreyl és Bredoc leült, kissé nehézkesen, a törzsét támasztva ő is melléjük ereszkedik, a bejáratnak háttal. Nem mer beszélni, főleg akkor nem, ha a járatban csönd van.
Nem mosolyog, nem üdvözöl, nem hoz enyhülést a nyomasztó légkörbe, de legalább nem is sír. Alkoholszagú almáját szorongatja, s hol azt nézi, hol szégyenlősen a közelben ülő rabok arcát, de főképp a parancsnokhelyettest és Soreylt, hátha kiolvashatja a szemükből, hogy szerintük van-e még remény, vagy esélytelennek látják a helyzetet...*


840. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-03-30 15:48:37
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Mimóza)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Szelíd

//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//

*A hatalmas csattanás nem kerüli el új felvigyázójuk figyelmét, aki tekintetét Soreylék irányába fordítja, és szigorúan méregetni kezdi a csapatot. Egy darabig elnézegeti őket, amíg bizonyossá válik, hogy felőlük érkezik a susmogás, és bizony ajkaikat is látni véli mozogni.*
- A mi a fasz olyan fontos, hogy meg kelljen beszélni, lányok?
*Érkezik fennhangon a kérdés, és ha az előbbi csattanás nem is, de ez mindenképpen fullasztó feszültséget eredményez. Minden tekintet lopva Bredocék irányába kúszik, és mindenki nagyon jól tudja, hogy ebben a helyzetben nem igen lehet jól reagálni, csak rosszul vagy még rosszabbul.*
- Esetleg nem osztjátok meg velem is?
*Érkezik rövidesen a folytatás, ami ki is tart jó pár hosszú pillanatig, amíg a Kapitány és Garsin vissza nem érkeznek. Ez végre némi enyhülést hoz a raboknak, akik mind szemeiket lesütve igyekeznek meghúzni magukat, elvégre fáradtak, éhesek, és már többnyire megtörtek. De legalább végre ehetnek.*
- Sót talán tudok szerezni.
*Teszi hozzá a Kapitány miután többnyire óvatosan igyekszik lerakni a méretes zsákot. Sokat nem tud megtenni az itt lévőkért, annak is örül, hogy talált még nekik penészes száraz kenyeret, meg többnyire ehető almát.*
- Ezeket oszd ki úgy, hogy mindenkinek jusson. Törj a kenyérből ahogy tudod.
*Nyilván kést nem fog a leány kezébe adni, az egyenesen őrültség lenne.*
- Magadnak is jusson.
*Rövid szünetet tart, láthatóan még kíván mondani valamit. Állkapcsa viszont újra és újra megfeszül, nem éppen egy kiegyensúlyozott ember látványát keltve.*
- Maradj a barátaid közelében.
*Teszi hozzá kurtán, fojtott hangon, és már rögvest ki is egyenesedik. A félvér felé pillant, nagyot nyel, és halkan sóhajt mielőtt megszólal.*
- Átnézem a raktárokat, hogy akad e még valami.
*Bár a mondat kijelentő jellegű, ahogy ezt egykoron megszokta, mégis a hosszú szünet kérdéssé változtatja mindezt. De úgy tűnik ellenvetés nem érkezik, így egy biccentéssel rövidesen távozik is. Eközben mindenki lerakja csákányát és kifújva magát ülnek le a földre oda, ahol éppen helyet találnak. Páran térdeikre hajtják fejüket, Warmet viszont élénk tekintettel követi nyomon Garsin mozgását.*
- A terved...akár működhetne is. De hatalmas bukás is lehet, és a végén vacsoraként végezheted.
*Súgja oda az idősebbik Bredocnek, miközben az ételt várja, észre sem véve az, hogy Warmet mással van elfoglalva.*
- De legalább holnapig várnod kellene vele. Most még túl jó bőrben vagy.


839. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-03-27 18:07:15
 ÚJ
>Darenn Soreyl avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 344
OOC üzenetek: 118

Játékstílus: Vakmerő

//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//

*A kis kirohanása egy bajtársias vállérintéssel ér véget. Odabiccent egyet megértően az öregnek és fújtat egyet idegesen. Ha ezzel csak azt érte el, hogy megállt a munka egy pillanatra, ő már azzal is boldog. Legalább fújhattak egyet a többiek. Hanem mintha a Kapitány tekintetét a hátába fúrva érezné eztán. De az is lehet, hogy Perchiét. Sőt ebből arra is következtethetünk, hogy szimplán bolond kicsit. De így szeretjük. Tovább kopognak a csákányok miközben részinformációk is visszacsepegnek.*
-Nem önként.
*Sziszegi ironikusan vissza Soreyl. A tiszta szívű lovag előtt egyszerűen nincs meg a kép, hogy őt valaki rá tudná venni ekkora árulásra. Megérti, hogy nem tudják a katonák azt feltételezni a kapitányukról, hogy csak a pénzért, vagy hatalomért gyakorlatilag eladta őket rabszolgának, mégis ő így látja a helyzetet. A Perchi által dédelgetett gondolatfoszlány, most látszik megérni benne.*
~Te Soreyl.~
*Szólítja meg, szokásával ellentétben, igencsak félénken.*
~Nézz rá. Lehet, hogy ő is ugyan olyan rab mint ti.~
*Soreyl hosszasabb szidásba kezdene.*
~Perchi ne légy hülye. Okosabbnak hittelek ennél...~
*De sajnos a nyitó mondatig sem jut, mert a többiek nem hagyják abba a beszélgetést, és most jobb ha figyel. Nem hagyja abba a mímelt kalapálást, de majd minden szó után hümment egyet, jelezvén hogy figyel.*
-Szép család.
*Mondja megvető utálattal az orra alatt, Perchi pedig a háta mögül szól hozzá. Nem hagyja abba a témát.*
~Soreyl figyelj.~
*Kezdi finoman, amire a Lovag már éppen mordulna rá, ám mintha elsöpörné őt Perchi akarata, néma marad elméjének szobájában.*
~Soreyl bazdmeg, befogod a szád, és meghallgatsz.~
*Pont. Nem felkiáltás. Kijelentés. A lovag így is tesz, és ha meg is akarna szólalni, akkor sem hallaná a saját gondolatait. Furcsa hely az elme, és most még furcsább dolgokat vetít a lovag elé.*
~Egy olyan embert mint az öreg térdre kényszerített egyetlen pillantásával, pedig Bredoc úgy szarja magából a harci ösztönt, mint a falánk gyerek a ringlószilvát.~
*Kezd Perchipfell egy eléggé értelmetlen, és meglehetősen hatásos felütéssel.*
~Talán valahogy hozzá jutott a nyaklánchoz, és belemászott a fejébe. Talán zsarolja valamivel. Vagy talán tényleg eladta a lelkét két garasért, a lényeg, hogy te egyikről sem tudhatod melyik igaz.~
*Tart Perchi egy gondolatnyi szünetet. Igazából csak azt szeretné tudni, hogy van e Soreylnek bármi mondanivalója. Nem. Nincs neki.*
~Ha ő fogta el, és zárta be, hogy aztán kiszabadítsa, most itt dolgozna neki? Szolgamunkát? Bányafelügyelő lett, kapitányból. Ez neked üzlet? Úgy néz ki a faszi, mint aki élvezi?~
*A kérdésre csak néhány csákány ütés a válasz.*
~Még ne utáld. Utáld akkor, ha biztosan tudod, hogy egy gennyláda, és akkor segítek megnyúzni. Addig meg várjál. A szökéshez alkalom kell. Azt pedig ki kell várni.~
*Okoskodik még a végére a mesterkard, és Soreyl még a lépteit is hallja. Vagy csak csákánykoppanást. Nem tudni. Hátra néz. Azt látja, hogy a hanyag elegancia szobra belesétál a falba, és eltűnik. Kelletlenül húz egyet a száján, és dolgozik tovább. Nem sokra rá valami történik. Nem néz hátra, dolgozik tovább, egészen addig amíg a nevét nem hallja. Brox a fekete ruhás irányába bök. Perchipfell szentbeszéde után, kicsit elege van a nyomorultból, így keserű lassúsággal néz hátra.*
-Garsin.
*Csúszik ki a száján félhangosan. A lány talán nem is hallja, a többiek azonban biztos. Csak remélhető, hogy ki van száradva a csákány nyele, mert ha zsenge fa, akkor most vizet ereszt, olyat szorít rajta a lovag. Az állkapcsát mozgató izmok egymásra feszülnek. Ha most kard lenne a kezében ember nem állna meg a lába előtt. A beszélgetés kezd rossz irányba fordulni. Amikor a mocsok utal rá, hogy talán jó lenne eljátszani a lánnyal megenged egy újabb fogoly-i pimaszságot. Ismételten teljes erejéből odasóz a falra. Had csattanjon. Hátha most is egy pillanatra megáll a levegő. De most nem fordul vissza. Élénken fülelve folytatja tovább a munkát, kevesebb befektetéssel. Garsint elviszi a fekete ruhás. Hátra-hátra pillantgatva látja. Soreyl feje tele van gondolatokkal, és hallgatja Bredoc beszámolóját a tervéről. Néhol egyet ért vele, néhol nem.*
-Nem hangzik hülyeségnek.
*Mondja a lovag mély hangján.*
-De ha valóban százan vannak, nem nyerünk sok időt.
*Teszi hozzá, és felveti a többi kételyét is.*
-És meg kell találnunk ez idő alatt az alagutat, a fegyvereinket, a többi cella kulcsát, és Garsint. És akkor nem is említem, hogy Sárvárosban nem egy díszvacsora fog minket várni, hanem ezek.
*Bök hátra a fejével.*
-És barátaik.

A hozzászólás írója (Darenn Soreyl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.27 18:10:20


838. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-03-26 22:39:21
 ÚJ
>Garsin Elthur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Börtönlátogatás//

*"Nagy kár."... Aggódón és értetlenül néz a férfire, mert nem tudja, hogy ez mit jelent, de ezen felül nem érkezik más válasz.
Mikor a félvér húzni kezdi, nem ellenkezik tovább, magába süppedve követi őt, elszakítva tekintetét a Kékszeműtől. Ennél többet úgysem tehet...
Persze egy darabig még félőn gondol Fród úr sorsára és átkozza magát, amiért ilyen ostoba volt, hogy nem talált ki valami nem létező nevet inkább. De közben az is eszébe jut, hogy igazán semmi értelme nem volna, hogy a férfi bántsa Fródot, főként így, hogy már tudja, hogy semmi köze hozzá. Azért csak megérte szólnia... Ugye?
Mikor a járatba érnek, akkor kicsit megfeledkezik az előbbi aggodalmairól és újra elkezd magával foglalkozni. Azt felismeri, hogy a két őrt is erre hozták, de utána már lát több elágazódást is, úgyhogy nem biztos benne, hogy őt is oda viszik, ahová őket.
Sokat segítene, ha tudná, hogy mi vár rá, de nem mer már szólni, vagy kérdezni, akkor sem, ha ez a félvér még nem bántotta.
Elcsigázottan és beletörődötten követi legújabb "felvigyázóját", épp csak tájékozódni igyekszik és megjegyezni az útvonalat.
A csákányok csattogására fölkapja a fejét és ismét reménykedni kezd, hogy tényleg a két őr után hozták... Ez a reménye pedig úgy tűnik, beteljesül.
Elég hamar kiszúrja a két ismerős alakot és izgatottan kapkod levegő után, mintha ez legalábbis rögtön a megmenekülését jelentené. Nagyon szeretne odarohanni hozzájuk és a közelükben lenni, még akkor is, ha elég szomorú és reménytelen látványt nyújtanak ők is így összeláncolva, rabmunkára fogva.
Aztán észreveszi a feketeruhás alakot is és nyomban lehiggad. Amennyire ezt lehetőségei engedik, igyekszik tőle távolabb helyezkedni, főleg hogy a félvér egyből azzal az állítással kezdi, hogy nem viselkedett jól.
Tart tőle, hogy rögtön egy ütleggel indít ezért, de a Feketeruhás nem bántja, csak a haszontalanságára panaszkodik, mint akinek semmi kedve vele is foglalkozni.
Észleli közben a rá szegeződő tekinteteket, de Soreylen és Bredocon kívül a többi rab felé csak egy-egy röpke pillantást vet. Aztán meg ijedten néz fel a félvérre, mikor az közli, hogy ő tudna mit kezdeni vele.
Nem sok jót sejt ugyanis emögött a kijelentés mögött, s mikor a Feketeruhás látszólag belemegy abba, hogy a félvérre hagyja a sorsát, már görbül lefelé a szája és húzódozna a felkarját tartó marokból.
Majd mégis visszaszól a Kapitány és őt szólítja...
Szinte menekülve fejezi be azt az elhúzódó mozdulatot és siet a férfi után. Épp csak egy pillantásra néz vissza a két őr felé, majd szorosan a Kapitány nyomába szegődik.
Sírósan zihál kis ideig és a könnyeit törölgeti a férfi háta mögött. Fél a Feketeruhástól is, de megkönnyebbült, sőt még hálás is, hogy magával hívta.
Mire a raktárhoz érnek, nagyjából sikerül összeszednie magát az ijedtségből, ám azért össze-összerezzen ahogy a férfi az ajtót csapkodja.
Majd a zár megadja magát, ő pedig követi a Kapitányt befelé, a küszöbön megállva.
Kíváncsian néz körül, várva, hogy mi lesz a feladata. A Kapitány hangos gondolkodására nem felel, a kérdésére már igen.*
- Igen, uram. - *Azt nem teszi hozzá, hogy nem éppen úri ételeket, mert sosem volt túlzottan ellátva alapanyagokkal; de alighanem itt sem várnak el tőle többfogásos lakomát...
Mert ha jól érti a kérdést, a Feketeruhás azt akarja, hogy főzzön valamit. Ez a szokványos feladat pedig hoz egyfajta megnyugvást, egyrészt a hétköznapiságával, másrészt azzal, hogy akire munkát bíznak, azt vélhetően nem fogják még egy darabig megölni vagy bántani. Annak csak dolgoznia kell...
Elég gyorsan idomul ehhez a helyzethez és a férfi által pakolt alapanyagokat megfigyelve gondolkozni kezd, hogy milyen ételt tudna ezekből összehozni, aminek van valami íze is és jóllakat.
A kosarat átveszi. Elcsigázott és sérült, de elbírja valahogyan, amihez van köze annak, hogy a Kapitányban a jelek szerint maradt még jó érzés, mert gondoskodik róla, hogy ne legyen túl nehéz a terhe.*
- Fűszerek? Olaj, vagy zsír? Liszt?... - *Sorolja bizonytalanul, hátha akad ezekből valami, akkor sokkal kellemesebb ételt tudna csinálni. Ha már csak só volna, az is valami.
Ha a raktárban végeztek, a jelzésre elindul a mutatott irányba. Nehezen képzeli, hogy találnának arrafelé konyhát, de szófogadón megy, amerre a Kapitány irányítja.
Szökéssel próbálkozni már eszébe sem jut. Hová is mehetne? Vissza a Kékszeműhöz, vagy valamelyik ki tudja hová vezető sötét járatba, egyedül? Ezektől az eshetőségektől jobban fél, mint a jelenlegi körülményeitől.*


837. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-03-26 22:35:02
 ÚJ
>Bredoc Droyn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 43

Játékstílus: Vakmerő

//Börtönlátogatás//

-A kapitány, és a kékszemű...
*Réved el a gondolatban, s ha Soreyl nem tetézi a dolgot, hagyja kicsit leülepedni az információt, meg a beszédet is. A legrosszabb az lenne, ha most még el is választanák egymástól őket, vagy még rosszabb.*
-Köszönjük, testvéreim.
*Bólint is, kicsit elidőzve minden sorstársán, bár ők kitudja mióta senyvedhetnek itt. Talán most szerencséjére válik az évek tapasztalata, és a háborús múlt. Sokszor volt már hadifogoly is, így nagyon jól tudja, hogy mi a legnagyobb ellenség. Az idő. Mert az idő múlásával csak romlanak az esélyek. Egyre jobban elfelejtik az embert,s jóformán az ember is elfelejti azt, hogy ki is ő. Az izmok elsorvadnak, a tudat eltompul, mikor az ételnek sincs már íze, az is alig megy le a torkon. Nem hallja a fül a sírást, a haj tiszta hófehérré válik, a kéz alig bírja a munkát, csak monoton megy előre a test, amíg egyre ritkásabban dobban meg a szív, s nem marad semmi, csak az emlékek, hogy milyen is volt egyszer, hogy élt, hogy szeretett. Ennél bármilyen halál jobb. Nem. Ezt nem fogja megvárni, s ha erejéből telik, annyit visz magával, amennyit Eeyr enged neki. Épp a lehetőségeket mérlegeli, mikor meglátja Garsint, szinte kiesik a kezéből a csákány, s mérgében a foga is csikorog, de egyben meg is nyugszik. Legalább él, semmi komolyabb baja, s nem lökték be a banditák közé játékszernek, már ez is valami. Viszont ez még jobban okot ad neki, hogy ha kell, kirágja magukat innen.*
-Soreyl.
*Szólitja meg halkan, s fejével a lány felé int, majd igyekszik az ott lévőkhöz is szólni, ha tud észrevétlenül.*
-Az érceket biztos, hogy nem az utakon viszik Sárvárosba. Kell, hogy legyen itt lent egy járat. Feltűnt volna már, ha máshol vinnék ezeket.
*Ez elég logikusnak tűnik neki, nagy valószínűséggel ez lehet. Majd tovább agyal. A legfontosabb, hogy legyen valami elterelés, hisz ha itt dolgoznak, esznek alszanak, sosem jutnak ki.*
-Ha elszabadulna az óriás.. Az őrökre támadna, az megzavarná őket? Fel tudnám bosszantani, hogy kitörjön? Úgysem lát, csak hall.. Ha valahogy del tudnám hergelni, és elhitetni hogy én egy vagyok közülük..
*Játszik el a gondolattal hangosan, két csákányütés között.*
-Ha rosszullétet tettetne valamelyikünk, úgyse gyógyítanák meg, gondolom csak odavinnének az óriásnak zabálni.
*A sebéhez nyúl, amit ugye nem látott el végül senki.*
-Aztán ha lenne egy kis káosz, közös erővel akár...
*Nem is folytatja, valószínűleg mindenki fejében körvonalazódhat Bredoc terve. Persze sok részlet van, de jobb hirtelen nem jut eszébe.*



836. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-03-26 20:47:58
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Mimóza)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Szelíd

//Börtönlátogatás//

*Garsin hiába torpan meg, és hiába vallja be hazugságát, a Kékszemű arcán semmi sem változik. Szemei éppen olyan élettelenek és nyugtalanítóan mindenttudóak, mint eddig. Ajkai továbbra is egy mesterkélt mosolyra húzódnak.*
- Nagy kár.
*Semmi egyéb válasz nem érkezik. Csak két szó, ami jelenthet bármit is. Garsint szépen elvezetik, vagy durván, ez leginkább rajta áll. Az út, amit megtesznek tökéletesen megegyezik a két férfiéval.*

- Nem csak a szökés. Akárhol telepszik meg, mindenhol megtalálja az útját. Sok évbe telt, mire a kapitánynak sikerült fülön csípnie és a Krenkataurba hoznia.
*Persze Warmet még fiatal, nem volt része ezekben, csupán nyitott füllel járt. Jobb elfoglaltság híján pedig unalmas óráikban az őrök is beszélgetni tudtak, hogy elüssék az időt, ezen beszélgetéseknek pedig ő mindig lelkes hallgatósága volt.*
- Nem önként.
*Feleli kurtán, és némileg felháborodottan az idősebbik katona. Mindannyian, sőt, a többi rabságban lévő őr is észleli a hatalmas csattanást, látják az elfehéredő ujjakat rákulcsolódva a csákányra. Egy pillanatra mindenki tekintete Darennre szegeződik, még a Kapitányé is, de amaz meg sem rezzen a gyilkos pillantás láttán. Volt már elégben része ahhoz. Warmet barátian megérint Soreyl vállát, ezzel próbálva nyugalomra inteni.*
- Nem tudom mennyire igaz a szóbeszéd, de...
*Kezd bele kissé bizonytalanul az ifjabbik, hiszen nem tudja ez mennyire tartozik másokra, és mennyire hiteles információ. Végül folytatja, elvégre helyzetükben már majdnem mindegy.*
- Azt mondják a Kapitány és a Kékszemű testvérek, emiatt lehet még életben. Persze ezt nem tudjuk, a Kapitány nem felel semmi ilyesmire.
*Nem mintha ezt leszámítva bőbeszédű lenne. Záporoznak a kérdések a két városőrtől, ami várható volt, ám az ifjabb Warmet már nehezen tudja tartani a tempót, pedig eddig igen jól tájékozottnak vélte magát.*
- Nem a rabok szállítják el. Innen senkit nem engednek ki, rövid időre sem. Azt mondják a mélyebb járatok egyenesen Sárvárosba vezetnek, de ez nem tudom mennyire igaz. Meg ha igen, akkor mennyire járhatóak.
*Kicsit elhallgat, egyrészt gondolkodik, másfelől elég sokat fecsegett ahhoz, hogy ne akarja kihúzni a gyufát. Még az is csoda, hogy eddig nem történt így.*
- Tényleg nem tudom. Akár százan is lehetnek, és ki tudja hányan kint. Én még nem láttam ilyen tárgyat náluk.
*Az óriás kérdésére ezúttal nem Warmet kapja fel a fejét. Raignald megáll kicsit szusszanni, csákányára támaszkodva törli meg a homlokát.*
- Igen, akad egy. Vak és hülye, de nagyon jó a hallása, és nagyon agresszív. Itt feljebb van leláncolva valahol, és a dögökkel etetik állítólag. Termetes jószág, nagyobb, mint amit látni szokott az ember.
- Néha segít a cipekedésben. A lényeg, hogy ne álljatok elé, mert akkor támad.
- Jobb esetben csak eltapos.
*Hamarosan ismerős arc csatlakozik közéjük Garsin formájában, és az őt kísérő katona képében. A munkafolyamat most is, mint korábban megáll egy pillanatra, ám ezúttal ez a pillanat hosszabb, hiszen valami egészen újszerűt látnak. Mégpedig egy nőt. A Garsint kísérő bandita vigyorog is a döbbent pillantásokat látva.*
- Nem viselkedett jól, szóval ide lett küldve.
*Magyarázza kelletlenül a férfi, aki láthatóan nagyon bosszús, hogy fel kellett álljon a székéből.*
- Mit kezdjek vele? A csákányt sem tudja felemelni?
- Nem tudom. *Rántja meg a vállát a félvér.* Nekem lenne ötletem arra, hogy mit kezdjek vele.
*A Kapitány felmorran, láthatóan elgondolkodik kicsit.*
- Rendben. Akkor tartunk egy szünetet.
*Már indulna is a férfi, ám hirtelen megtorpan, és Garsinra néz, majd a jelenlévőkre, végül úgy dönt, hogy jobb, ha vele tart.*
- Gyere leány! Segíts nekem az ételekkel.
*Biccent a fejével, és reményei szerint Garsin ezúttal nem ellenkezik. A Kapitányt pedig leváltja a félvér, aki pár egymásra rakott ládára kapaszkodik fel, és kezdi el a lábát lógatni.*
- Nincs lazsálás idióták! Folytassátok, de gyorsan! Egy-kettő, egy-kettő!
*Utasítja őket közben kezével egyet-egyet tapsolva.*

*Amennyiben Garsin megkönnyíti a Kapitány dolgát, és többnyire tartva vele a lépést követi a fürge férfit, hamarosan megérkezhetnek egy közeli rozoga, faajtóhoz. Előkerül egy méretes rozsdás kulcs is, és kezdődhez a bíbelődés, mivel a zár nem akarja egykönnyen megadni magát. Pár erélyes ütés, és rántás végül megteszi a hatását, és az ajtó kitárul, a sötétségbe pedig némi gyertyafény is bejut.*
- Talán a kenyereket elbírod.
*Gondolkodik hangosan a férfi, és nézi, hogy mit szedhetne össze, de alig akad bármi. Hús az persze nincs, csupán kenyér, hagyma, krumpli, és talán ha átkutatja a zsákokat még találhat valamit. Például almát, ami az egyik zsákból kipottyanva gurul eléjük.*
- Tudsz főzni?
*Kérdezi a leányt, miközben egyik zsákot a másik után kiemeli, és megkéri Garsint, hogy fogja meg addig. Persze a kenyerek is nehezek, abból sem bírja el majd mindet, ezért az egyiket egy lyukas kosárba kezdi adagolni.*
- Nesze!
*Nyomja a lány kezébe, aki jobb ha nem próbálkozik szökéssel, mert a Kapitány is némileg belefáradt, és nem szeretné többet bántani őt. Amellett pedig akár el is tévedhet a Krenkataur folyosóin.*
- Van krumpli, meg hagyma. Mi kellhet még?
*Kérdezi a leánytól, miközben a zsákok száját köti be, majd egy nagy lendületet véve a hátára dobja. Bár termetes, és edzett, de ez a súly még neki is nehézséget okoz, ez nyilvánvaló. Nagyon beszélni sem tud az erőlködés miatt, ezért csak a fejével biccent Garsinnak, hogy induljon vissza, természetesen előtte, hogy rálátása legyen.*


835. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-03-25 18:46:39
 ÚJ
>Bredoc Droyn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 43

Játékstílus: Vakmerő

//Börtönlátogatás//

*Bredoc csak hallgatja az információkat, próbál kitalálni valami épkézláb tervet. Vagy legalább a lehetőségeikkel számolni, amennyire ez lehetséges. Igyekszik semmiképp sem felhívni magukra a figyelmet a kelleténél jobban. Hol egy szomorú tekintettel, hol egy baráti, megértő biccentéssel válaszol.*
-Eeyr vezesse utukon.
*Biccent, majd egy jókorát vág a kőbe a csákánnyal. ~Tehát az lenne a kapitány?~*
-És ez a kapitány. Önként állt át? Nem segítene, ha arról lenne szó?
*Mégiscsak ők ismerik jobban a sajátjukat, aztán ki tudja, talán fordulna annyit a helyes irányba, ha lenne rá módja, vagy lehetősége. Egy próbát talán megérhetne.*
-És az érceket hogy viszik ki? A rabok közül valaki?
*Talán az is egy járható út lenne, valahogy kijutni, kiszökni az ércekkel együtt, esetleg üzenetet küldeni.*
-Hallottam valami óriásról. Ahová pár rohadékot vittek, akiket levágtunk befelé jövet Soreyllel.
*Kivár még egy kicsit, mielőtt folytatná, vagy esetleg választ kaphatna. Arra nem is kérdez rá, hogy nincs-e véletlenül robbanóporuk a tárnákhoz, még ha lenne se hiszi, hogy odaengednének bárkit, aki kárt tehetne velük. Majd jelentőségteljesen társára néz, s körbe a többiekre.*
-Meg bizony. Ők pedig bánni fogják azt a napot...


834. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-03-25 14:13:44
 ÚJ
>Darenn Soreyl avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 344
OOC üzenetek: 118

Játékstílus: Vakmerő

//Börtönlátogatás//

*A munka nem áll meg. Játszva ütik a köveket, bár Soreyl, ezt nem teljesen hiszi el. A helyzet világos, mégis nagyon ködös. Ugyan Bradoc nem emlegette fel eddig a kis egyezségi ajánlatát a többieknek, de ahogy az öreget ismeri. Látva ezeket a szerencsétleneket, ha a kékszemű rá is bólint az ajánlatra, akkor sem hagyja annyiban.*
~Nem jó ez így.~
*Mondja magában a lovag egy ideges sóhajtással. Perchipfell szellemalakja a sötétben toporgó fekete ruhás fickó mellett áll, és úgy válaszol.*
~Ha nem mondod, nem jöttem volna rá.~
*Soreyl két csapás között próbálja nem idegesen forgatni a szemét.*
~Tudod Perchi, nagyon nem egyszerű veled. Végre megszabadulnék tőled egy időre és akkor is zaklatsz.~
*Egyértelműen a baráti civakodás tréfájával tálalja a mondatot a lovag, amit egy gúnyos kacaj követ a mesterkard megszemélyesítésében.*
~Ugyan már. Meg lennél halva nélkülem.~
*Mondja Perchi, és Soreyl érzi annak a szúrós tekintetét a hátán. Vagy a fekete ruhásét. Nem lehet tudni. Megpróbál nem reagálni rá. Közben felmerülnek új információk. Kérdéssel felel a fiúnak.*
-Nem ez az első szökése?
*Kérdezi a lovag suttogva. A szökés még ugyan hagyján, de a hatalomátvétel, és ahogy befészkelte ide magát, az jóval megnehezíti a helyzetet. Sőt. A fiú hátra pillant amikor a kapitányról érdeklődik a lovag, és a várt válasszal ellentétben, egy furcsa csavar kezd kibontakozni.*
~ÉN?!~
*Kérdezi Perchipfell, aki a fekete ruhás mellett áll a sötétben. Soreyl most bont eléggé van felrántva idegileg ahhoz, hogy ezt a megfelelő dühvel kontrollálja.*
~Kussolj!~
*A kölyök arca mindent elárul, amit a lovagnak tudni érdemes. A mocsok áruló, maga a kapitány.*
~Így nem volt a kékszeműnek olyan nehéz dolga dolga... Kibelezem.~
*A hangok összemosódnak a dühtől Soreyl fejében. Hogy ezt most ő mondta, vagy Perchi, fogalma sincs, de nem is ezen gondolkozik. A méreg megszorítattja vele a csákányt, és olyat vág a falra amekkorát csak tud. A fiú, vagy Brox elkaphatják a pillanatot, amikor fel egyenesedig a visszhangos csattanás után. Mint aki csak kihúzza a derekát. Eztán mérges arccal hátrafordul. A fekete ruhás szemét keresi, amibe barna tekintetének halálos szikráit készül szórni, mielőtt visszagörnyedne a kövekhez dolgozni.*
~Ú. Ez az ütés neked szólt Kapi-hapi.~
*Mondja, a képzeletszellem miközben a fekete ruhásra bámul. Soreyl visszafordul, és folytatja a munkát. Az egyelőre fel sem merül benne, hogy talán kényszerítve van a medál által. Benne nem. De Perchipfell igencsak ezt a gondolatot rágja, amit egyelőre rejt Soreyl elől. A lovag elméjének egészsége kezd tényleg aggasztó lenni. A dühkitörései mellett, most már a kardnak vélt személyiségének is meg van az a képessége, hogy gondolatokat rejtsen el a másik elől. Még finomítja a témát, mert még kihozza a férfit a sodrából. Hanem a beszélgetés is folytatódik a csákányok ütlege mellett.*
-Nagyjából hányan?
*Kérdez vissza a lovag halkan. Ha többen mint ők, de kis csapatokban járnak, akkor egy nem túl hozzájuk illő, apró gerillavadászattal kijuthatnak.*
-Van valami vészjelzésre használt tárgyuk? Harang, kűrt?
*Kérdezi, nem mintha a velős ordítás nem lenne elég, egy visszhangos alagútrendszerben. Az hogy az érceket felviszik Artheniorba, majd át sárvárosba, ott feldolgozzák, hogy visszahozhassák a kikötőbe nagyon furcsán hangzik. Leginkább pimasznak, hogy ezt mind a Denjar szemei előtt. Noha neki most éppen ezer más dolga van, ezt Soreyl nem tudja. A kard kérdésére, olyan választ kap, amilyet sejtett. Fogalmuk sincs. Miért is lenne? Egyetértőn bólogat, és üti tovább a köveket. Elkeserítő tények lebegnek fel közben. A lázadás, a barakk... Soreyl már csak az utolsó mondatra reagál.*
-Meglátjuk mi még azt a napot.
*Mondja biztatóan, mégis valahogy feszülten.*


833. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-03-24 00:56:13
 ÚJ
>Garsin Elthur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Börtönlátogatás//

*Bólintani akar, mikor a férfi megerősítést vár, de látja, hogy amaz nem is őt nézi, hanem a szomszédos asztaltársaságot.
Követi a tekintetét és elkapja azt a biccentést az egyik banditától. Innentől pedig jut még egy nyugtalanító gondolat a csokorba... Vajon mit akart ez jelenteni?
Miért kellett ez a jelzés? Mit akarnak a férjétől? Vagyis... Fród úrtól... Meg fogják keresni? De hát miért?... Miért?
Pörögnek a gondolatai, miközben pedig a Kékszeműre is igyekszik figyelni. A szőlőre meg hirtelen nagyon rákap és sorra tömi a szemeket a szájába koszos és remegő kezével. Egyrészt mert ideges és ezzel a mellékcselekvéssel igyekszik terelni a figyelmet a hallgatagságáról, másrészt ráérez, hogy az evés jót tesz és erőt ad, amire még szüksége lehet...
Majd érkezik az a kérdés a férfitől, amiben mintha elvi vitát akarna kezdeményezni vele a Kékszemű. Ő azonban nem bizonyul jó társalkodónak, mert fél és ha képes is gondolkodni, gondolatai szétszaladnak, ziláltak... és igen, a félelmeiből fakadnak.
Várja a folytatást, a választ a maga semmilyen szavaira, hogy mit akart ebből kihozni a férfi, azonban ehelyett újabb kérdést kap.
Ismét fölpillant a kék szempárba, majd megremeg az arca és elfordítja tekintetét. A kérdés kap még egy kis kiegészítőt is, amitől még rosszabbul érzi magát.
Nem válaszol, konokul hallgat. Nem akarja kimondani a félelmeit, nem akar ötleteket adni, vagy teret a gúnyolódásnak.
Csak az újabb kérdésre mutat reakciót, ahogy tekintete odarebben a Kékszeműre. Aztán ott is marad, mert a szempár nagyon ragaszkodónak bizonyul és valamiért ő sem képes elfordítani a fejét.
Nem a válaszon gondolkodik, hanem Fród jár a fejében és az, hogy mit akarhatnak tőle. Bármennyit is hányja-veti magában a dolgot, a legvalószínűbbnek azt találja, hogy tényleg nagyon rossz helyre tévedt. Hogy nem lett volna szabad látnia, hogy mi történik itt... Hogy meg fogják ölni, vagy pedig örökre itt fogják. A családja és a férje pedig azért voltak érdekesek, mert nem akarják, hogy bárki is keresse őt... De mit tennének azokkal, akik keresnék őt? Megölik őket is? Tényleg idáig mennének pusztán őmiatta?
Ez nem lehet... De mi van, ha mégis?
Arra figyel fel, hogy a tálat kiveszik az öléből, ez aztán megtöri a már-már megigézett bámulását is. Majd látja az intést és hallja, hogy valaki közelíteni kezd feléjük.
Mintha valami álomból ocsúdna, úgy pillant kérdőn a Kékszeműre, majd pedig a hozzá lépő félvérre. Megszorítják a karját és szólítják, ő meg igyekszik is engedelmeskedni, de olyan hirtelen érte ez a váltás a beszélgetésből az elhurcolás felé, hogy az újabb hullámban rá törő ijedtségtől kifut a tagjaiból az erő. Hová fogják vinni? Mit tesznek vele?
Végül sikerül talpra kecmeregnie, miközben magában azt a gondolatot erősíti, hogy biztosan csak a két városőr után viszik őt is, mert ez az egyetlen eshetőség, ami megőrzi attól, hogy itt és most összetörjön. A másik az volna, hogy elengedik, de ebben még reménykedni sem mer, mert azt a csalódást nem tudná elviselni, ha nem úgy történne, miközben beleringatta magát...
Szabad karjával a törzsét támasztja, mert a hosszabb pihenő után váratlanul éri a mozgásból adódó fájdalom. Egyébként meg hagyja magát vezetni. Néhány lépést... aztán... *
- Hazudtam. - *Fordul vissza testével a Kékszemű felé, amennyiben ez lehetséges. Hangja elvékonyodott és néhányszor levegőt kell vennie, mielőtt folytatni tudná. Mármint, ha hagyják egyáltalán beszélni.*
- Nem... nem Fród a férjem neve. Csak azért mondtam, mert nem akartam, hogy megtalálják... vagy... vagy ismerjék. - *Elég zavarosan beszél, a mondat szerkezete sem áll össze rendesen.
Megint a sírás szélén van és reszket az idegességtől.
Nincs épp beszédre alkalmas állapotban, de nem kockáztathatott. Nem tudja, hová akarják most vinni és milyen sors vár rá, de azt a szegény halárust nem keverheti ebbe bele.
Már-már könyörgőn néz a banditák vezérére, várva a bizonyosságot, hogy tudomásul vette a szavait és nem áll szándékában bántani a Fród nevezetű férfit.*


832. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-03-23 23:47:57
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Mimóza)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Szelíd

//Börtönlátogatás//

//Garsin//

- Fród?
*Kérdez vissza a Kékszemű, mintha nem hallotta volna jól. Megerősítést vár, de már megjegyezte magának a nevet.*
- Szóval Fród.
*Ismétli el újra, ezúttal hangosabban, hideg kékjeit pedig a másik asztal társaságára emeli, és el is kapja az egyik figyelmesebb, józanabb ott ülőét. Amaz csupán biccent neki jelezve, hogy hallotta a nevet.*
- Rendben.
*Nyugtázza higgadtan, azután belekezd a mesélésbe, és a beszélgetésbe, de Garsin túl rémült ahhoz, hogy megfelelő partnere legyen, ennek okán meg persze csalódást okoz neki. Amit ő őszintén sajnál, hiszen minden lehetőséged megragad, hogy a lánynak nyújthassa át.*
- Ugyan mitől félsz?
*Teszi fel a kérdést kellőképpen hosszúra nyújtott hallgatás után.*
- Mi történhetne itt veled, amit egyébként már nem tettek meg veled mások?
*Folytathatná eddigi kényszerű törekvéseit, de már kezd rájuk unni, ahogy Garsinra is, ez visszafogott, szinte már láthatatlanná váló mosolyában is megnyilvánul.*
- Van esetleg bármi olyan mondanivalód, gondolatod, amit nem a félelem szül?
*Vájja még mélyebbre mérges fullánkját a lány lelkébe, legalábbis bízik benne, hogy ezen sokkolóan hideg, és egyszerű kérdései olyan helyen érik el Garsint, ahol igazán fáj neki.
Ezután szó nélkül emeli el a lány elől a szőlőt. Nem mond semmit, rá sem pillant, csak kezével jelez az asztalnál lévőknek, akik egyike rögtön fel is pattan. Többre nincs szükség, elvégre Garsin egy gyönge ifjú leány.*
- Gyere!
*Utasítja egyszerűen a rongyos ruházatú félvér, aki erősen megragadja a lány felkarját, de nem kezdi el rángatni, abban bízva, hogy amaz együttműködik vele.*

//Bredoc és Darenn//

*Bizony sejtették, hogy a két harcos egyikének, vagy mindkettejüknek volt szerencséje a nyaklánchoz, főleg Bredoc sebei árulkodóak arról, hogy nem túl békés volt az idejövetelük.*
- Sajnálom.
*Suttogja az ifjabbik őszinte megbánással az arcán, mintha ezért ő lenne a felelős.*
- Hidd el, mi is örülnénk neki. Ez a szarzsák már nagyon régóta megkeseríti az emberek életét. Mint egy patkány, akárhova viszed megtalálja a módját annak, hogy kirágja onnan magát.
*A fiatal baka arca haragról árulkodik, és olyan tiszta érzésekről, amik még azon ifjak sajátosságai, akik hisznek a becsületben, a jóságban, és az ehhez hasonló lovagias ideákban.*
- A kapitány?
*Az ifjú arcon ezúttal szégyen és szomorúság jelenik meg, ahogy a komor Feketeruhásra pillant az árnyékos sarokban. Rögtön ezután idősebb társa keze csattan tarkóján, mert úgy véli túlzásba vitte a fecsegést.*
- Vannak ők is éppen annyian, ha nem többen.
*Feleli az érces hang, majd csend követi, és Raignald állkapcsa megfeszül, végül mégis folytatja.*
- Hol a járatokba bújva két-három fős csapatokban, vagy kint vadásznak, esetleg a szegénynegyedben portyáznak mióta a Gazdagnegyed eltűnt. Az itt bányászott érceket pedig a Sárvárosba viszik.
- Szerintünk ott feldolgoztatják olcsón.
- Onnan pedig készen a kikötőbe viszik. De persze biztosat nem tudunk.
- Egyébként több nyaklánc is volt, nem csak a kapitánynak. Azokkal nem tudjuk mi lett. *Zárja végül a párbeszédet Warmet, és kicsit el is csendesednek mindketten, hogy a munkával törődhessenek mielőtt bajba kerülnek.*
- Nem tudjuk. Sok a járat, bárhol lehet a kardod.
*Súgja az ifjabbik, kicsit többet adva a visszafogottságra, de továbbra is feszülten figyeli a két katonát, akikben újra megtalálta a kijutás reményét. Elvégre ő még túl fiatal ahhoz, hogy könnyen beletörődjön abba, hogy elfelejtve hal bele a végkimerülésbe, vagy valami kórságba, mert napról napra gyengül a szervezete a kevés, és silány étel miatt.*
- Igen, hallottunk a barakkról. *Morogja fojtott hangon Raignald.*
- Eeyr nyugosztalja bátor bajtársainkat! *Hajtja le fejét tiszteletteljesen Warmet, és egy pillanatra megáll, hogy nyomatékosítsa a pillanat jelentőségét.*
- Hallunk ezt azt. Hallottunk a Sárvárosról is foszlányokat, de nem sok minden jut le hozzánk.
- Ide még a nap sem süt. *Mondja kissé elkeseredetten, ámbár furcsa reményteliséggel hangjában Warmet, és egy újabb erőteljes csákányütéssel toldja meg.*


831. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-03-22 18:30:12
 ÚJ
>Darenn Soreyl avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 344
OOC üzenetek: 118

Játékstílus: Vakmerő

//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*A kövek pattogva, csattogva szépen legördülnek a falról. Még mindig csak tettetik a munkát, de sok kicsi sokra megy. Még mindig nem tudja Soreyl mit bányászhatnak de talán mindegy is. A lovag agya most máson jár. Egy kijutási terven. Mivel közben több mindenre is kell figyelmet fordítania, ezért nem tud elmélyedni a dologban. Annyira viszont hamar eljut, hogy most nem nagyon van esélyük.*
~Vegyük sorra. Bradocot a kékszemű megbűvölte. Többször. Bizonyára megterhelő lehet. Ezeknek meg már egy napi munka van a kezében, és ott van még az a mocsok is fent.~
*Mondja magában, és arra gondol, hogy azt mondta alszik még egyet a dologra. Noha nagyobbakat nem üt, de a szorító dühtől úgy feszülnek meg a csákány nyelén az ujjai, mintha a rohadék nyakát fojtogatná. A bemutatkozásukra közben felelnek. A nevek gazdái felé biccent egyet némán.*
-Hm.
*Mondja hozzá elmésen Soreyl, a komoran hörgő férfiak klubjának örökös, és tiszteletbeli tagja. Eztán szóba kerül a nyaklánc. A kékszemű medálja minden bizonnyal a börtönparancsnoké lehetett. A medál erejének többszörös elszenvedője szavakba is önti véleményét. Soreyl fogai között egy hangyányi nevetés kúszik ki sziszegve némán. Nem hitetlen kuncogás, mintsem inkább egy baráti gesztus.*
-Szeretném megnézni.
*Mondja Bradocra nézve, majd egy pillanatra hátrasandít és elkomorul. Arcáról az rí le, hogy neki is hasonló tervei vannak a mögöttük álló fekete ruhással, de nem mond semmit. Inkább belekérdez a nyilvánvalóba.*
-Ha az a kapitányotok nyaklánca. Hol a kapitány?
*Mind hangjában, mind arcának rezdüléseiben is látni lehet, hogy számít a válaszra. Valószínűleg az egyik olyan cellában amit elhagytak maguk mögött, lefelé jövet. Valószínűleg holtan. Vagy az is lehet, hogy oda kerültek, ahová a törpöt, meg a többit vitték, akiket még a kis akciójuk során megöltek. A parancsnokhelyettes felveti a kardok visszaszerzésének az ötletét. Soreyl igazán furcsán reagál.*
-Leszarom a csákányt nekem a kardom kell bassza meg!
*Szúri ki a szavakat utálattal a fogai között. Egyértelműen Perchi szólt belőle, de ő ezt betudja hangulat ingadozásnak, és megpróbál nem feltűnően meglepődni magán. Kicsit nyugodtabban folytatja.*
-Nem tudjátok hol van a raktáruk?
*Kérdezi, majd a bajbajutottak felteszik a legkétségbeejtőbb kérdést. Miért nem hiányoztak eddig senkinek? Rémes lehet egy hosszú rabság alatt azt tapasztalni, hogy senkinek sem hiányzol. Nem keresnek, nem jönnek érted, és te minden nap csak vársz. És vársz. Hátha valaki akinek fontos a te létezésed, az jön és megment. Vagy legalább ő is slamasztikába kerül. Soreylék így jártak.*
-Tudod a lázadás után...
*Kezd neki nehezen, és kicsit szomorúan. Még mindig nem tudja megbocsájtani magának, hogy a lázadás idején nem volt jelen.*
-Nem maradt olyan, akinek feltűnt volna a hiányotok. Az őrség megszűnt. Sokáig nem is létezett. A Barakk felrobbant...
*Folytatná még, de eszébe jut, hogy így is sokkal több elkeserítő dolgot mondott a kelleténél. Hirtelen elhallgat, és hagyja hogy Bradoc vegye át a stafétát, miközben komoran bámul maga elé.

Perchipfell megjelenő, és eltűnögető szellemalakja valamilyen kavicsot próbál rugdosni oldalt, és kölcsönös sértődöttségből, nem vesznek egymásról tudomást Soreylel. Jaj. De sok gond jár az őrülettel.*


830. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-03-22 06:58:00
 ÚJ
>Bredoc Droyn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 43

Játékstílus: Vakmerő

//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Valahol jól esik neki, hogy Soreyl is vele van, sőt. Egyedül mentálisan lehet, hogy jobban megtörne, ha csak egyedül bedobták volna ide, fene tudja, ezen szerencsére nem is kell gondolkodnia. Inkább a többiekre figyel, miközben igyekszik mímelni a munkát, hogy ne legyen túl feltűnő az apró, elejtett szó.*
-Warmet és Raignald.
*Biccent egyet, mondaná, hogy örvend a találkozásnak, de az talán nem lenne túl helyénvaló szófordulat.*
-A Kapitány nyaklánca? Volt szerencsém hozzá. Nem is egyszer.
*Köp egyet mérgében a földre, hisz sejti, hogy arról a bizonyos nyakláncról van szó, mely térdre kényszerítette Bredocot.*
-Úgy éljek, a gerincével együtt fogom leszakítani a nyakából azt a szart!
*Nagy levegőt vesz, nem szabad felhúznia magát, még nincs itt az ideje. ~Még nem..~ *
~A lázadás óta~
*Sejlik fel benne a gondolat, és valahol érthető is, hogy ide is kifutottak az események, s nem maradt meg a városon belül. A következmények beláthatatlanok.*
-Ha valahogy visszaszerezhetnénk a kardunkat.. Bár ez a csákány is megteszi, ha nagyon muszáj.
*Néz sandán körbe, mielőtt folytatná, amit csak akkor tesz meg, ha biztosan nem hallja senki, akinek nem kellene. KIvárja a megfelelő pillanatot.*
-De akárhogy is, nyaklánc csak egy van, mi meg sokan vagyunk. Miért nem törtetek ki eddig? Vagy próbáltátok, csak valami mégsem úgy jött össze?
*Kicsit gyanakvó hangvétele is lehet a kérdésnek, de ez most nem az a helyzet, amikor finomkodni lehet.*


829. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-03-16 00:38:41
 ÚJ
>Garsin Elthur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Börtönlátogatás//

*Tart tőle, hogy válasza nyugtázását újabb kérdések követik majd, mert a Kékszemű tekintete rajta marad, mintha még faggatni akarná, de ez végül elmarad.
Ahogyan az életkorát firtató témához is csak egy megjegyzést kap, amire nem is tudja, mit mondjon, úgyhogy marad a hallgatásnál. Egyáltalán abban sem biztos, hogy a férfi ezt dicséretnek, gúnynak, vagy egyszerű megállapításnak szánta. Persze, az igazsághoz hozzátartozik, hogy csak nagyjából ismeri a korát. Az anyja a sokadik gyereknél már elveszítette a fonalat... A téli hónapok valamelyikében született, annyit tudni, azok meg már nincsenek messze.
A következő nyugtázásra bólint, miközben újabb szőlőszemet nyom a szájába, mielőtt a férfi szóvá tenné, hogy nem eszik. Inkább szopogatja, mint rágja a gyümölcsöt, de tényleg jót tesz neki a benne lévő cukor, legalább a kiürített gyomra miatti émelygés és gyengeség enyhül. Az idegesség azonban nem hagyja, hogy sokat javuljon az állapota.
Aggódik még, hogy a Kékszemű esetleg tovább fog kíváncsiskodni a családjával kapcsolatban, de a férfi ehelyett a férjéről kezd érdeklődni.
Garsin lenyeli a szőlőt és kissé ledermed. Arra gondol, hogy ezt igazán nem kellene elárulnia, ezért kétségbeesetten kutatni kezd egy név után, amit mondhatna.*
- Fród...nak. - *Feleli bizonytalanul és fölemeli tekintetét a kék szempárra, mert ezúttal ő is igyekszik leolvasni valamit arról a veszélyesen kedélyes arcról. A bor csordogáló hangja közben ott cseng a fülében és észreveszi persze, hogy az ő kupáját is újra teletöltik. De nem áll szándékában elvenni és ismét inni, hacsak nem külön utasítják rá.
Bízik benne, hogy a férfi ennyivel megelégszik a férjével kapcsolatban és nincs igazán szándéka ezzel az információval, csak kíváncsi volt.
Az egyik halárus nevét mondta, akinél vásárolni szokott. Nem akar neki rosszat, csak ő jutott először az eszébe.
Aztán a Kékszemű mesélni kezd, és valójában elég jó mesélő. Garsinnak ugyan kicsit nehezére esik odafigyelni, miközben a gondolatai össze-vissza járnak és a rémület szorongatja a szívét, gyomrát, mégis kellően leköti a legenda, ahogy a férfi előadja. Sőt egy időre bele is feledkezik. Majdnem még kérdez is, mikor a gyertyák kerülnek szóba, ugyanis a férfi elmondása alapján is arra következtet, hogy ezek nem hétköznapi gyertyák, hanem értékesek, alighanem mágikusak, azért kellett annyira vigyázni rájuk. És ahogy ő kísérletezgetett még odafönt az egyik gyertya lángjával, az sem tűnt hagyományos lángnak, hiszen még csak nem is égetett...
A Kékszemű intését követve szégyenlősen odapillant az asztaltársaságra, de hamar elfordul, mert nem szeretné fölhívni a figyelmüket. Majd meglepetten veszi tudomásul, hogy a férfi éppen mentegetni igyekszik előtte amazokat, úgy írva le a korábbi őröket, mint akik igazságtalanul bántak az itt raboskodókkal.
Aztán jön a következő váratlan, ugyanis a Kékszemű a véleményét várja ezzel kapcsolatban.*
- Nem tudom, uram... - *Kezdi halkan, az asztal lábát bűvölve.*
- Én nem tudom, ők mit tettek és mit érdemeltek meg... - *Teszi hozzá óvatosan, mert már az is fölháborító lehet, hogy szerinte büntetés jár a gaztettekért.*
- Nem tudom, mi történt itt...


828. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-03-15 23:21:18
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Mimóza)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Szelíd

//Börtönlátogatás//
//Garsin//

- Vagy úgy.
*Hümmenti a férfi, kékjei olyan sokat sejtető tudásról árulkodnak, ami azt sejtetheti Garsinnal, hogy szavak nélkül is pontosan tudja mi történt vele.*
- Kevesebbnek hittelek. Feltehetően a kis szemérmes mimóza viselkedésed miatt.
*Mondja, miközben egy ravaszkás, és elégedett félmosollyal szemléli, ahogy a leány végre rákap a szőlőre és az elsőt követi a második szem is. Kéjes örömmel tölti el az is, ahogy Garsin a bort kezdi el kortyolgatni, leginkább mert úgy véli ez igazolja hatalmát.*
- Szóval férjhez adtak.
*Szemöldökei jelentőségteljesen mozdulnak meg. Nem kell sok sütnivalója legyen, hogy erősen sejteni kezdje, hogy egy fiatalon férjhez adott lány honnan szerezte sérüléseit.*
- Hogy is hívják a férjedet, Garsin?
*Hosszú szünetet tart, amíg a kancsóért nyúl, hogy újra töltsön magának és Garsinnak. Mindezt idegőrlően lassan teszi, és a másik asztaltól érkező beszéd zaja sem nyomja el a kupákba érkező bor lassan csordogáló hangját.*
- Nos, sokan azt beszélik, hogy a Krenkataur járatait egy hatalmas kígyó vájta saját testével.
*Mondja, és közelebb hajol, fojtott, bizalmas hangon beszélve, de tekintete nem a lányon pihen, hanem a mellettük lévő asztaltársaságon.*
- Ez a kígyó pedig azért menekült a mélybe, mert szörnyen utálta a napfényt. Feltehetően ezért is a sok gyertya, ugyan az nem minősül napfénynek.
*Visszább dől, és kupáját szájához emelve aprót kortyol a borból, ezután Garsinra emeli tekintetét, hogy ismételten az arcán lévő érzéseket kezdhesse el tanulmányozni.*
- Sokan azt mondják, hogy a kígyó közeledtét az jelzi, hogy kihunynak a fények. Az őrök közül is sokan vélekedtek így, és egykoron komoly szankció járt azért, ha valaki egyetlen egy gyertyát is tönkretett.
*Mutatóujjával nyomatékosítsa, hogy a sok száz, és talán ezer gyertyából csupán egyetlen darabról van szó.*
- Ezek az emberek is elég jól ismerik a verést, mint ahogy te is, Garsin.
*Mutat rá a már elkorcsosult népekre, akik harsányan italoznak, és folytatják korábban elkezdett játékukat.*
- Nagyon sokuk bár elkövetett egy hibát, de valójában a Krenkataur, és a könyörtelen őrség tette azzá, amilyenek most.
*Egy fakó mosoly ül arcára, és fejét oldalra billentve néz a lányra.*
- Te mit gondolsz erről?

//Bredoc és Darenn//

- Én Warmet vagyok, és ő Raignald.
*Folytatja lelkesen a bemutatkozást az ifjú katona, majd kicsit szorgosabban folytatja munkáját, hogy elterelje magáról az esetleges figyelmet.*
- Nem?
*Kérdezi kissé csüggedten a fiú, mire idősebb társának arca kelletlen grimaszba ugrik.*
- Ha tudnák, akkor már rég nem itt lennénk, okoska.
*Morogja az orra alatt Raignald, és nyakát, vállait kissé megmozgatva tart némi szünetet, majd egy újabb kényelmes mozdulattal csap a sziklára csákányával.*
- És van valami tervetek? Nagyon nehéz lesz, amíg Nála van a Kapitány nyaklánca.
*Az ifjú baka tekintete a sötétben támaszkodó feketeruhásra vándorol, akinek idegesen megfeszül állkapcsa, ezért hirtelen el is kapja róla tekintetét.*
- Túl sokat fecsegsz.
*Morran rá az idősebb férfi Warmetre, aki ügyet sem vet a dorgálásra, hiszen reménnyel tölti el ifjú szívét az, hogy tisztaszívű harcosok érkeztek azért, hogy megmentsék őket.*
- Szólnotok kellene valakiknek.
*Jut a bölcs megállapításra, mintha ez ilyen egyszerű lenne. Persze tudja nagyon jól, hogy a nehezebb része a kijutás lenne.*
- Hüm, mióta?
*Gondolkodik el a fiú, és közben alkarjával letörli a verejtéket homlokáról.*
- A nagy artheniori lázadás után nem sokkal történt. Nagyon megcsappant a létszám, és sok őrt elküldted máshova feladatot teljesíteni. Aztán Ő megszerezte a nyakláncot, és azóta ez van.
*Rövid időre elhallgat, hangjában csüggedtség jelenik meg.*
- Azt hittem hamarabb észreveszik a hiányunkat.


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 828-847