Külső területek - Krenkataur barlangrendszer
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Kikötői erdőség (új)
Krenkataur barlangrendszerNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 41 (801. - 820. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:

820. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-02-22 03:09:25
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Mimóza)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*A Kékszemű érzékeli a szokatlan viselkedést Soreyl részéről, amit nem is rest figyelemmel követni. A merev pillantásokat viszonozza, így hosszan néznek egymással farkasszemet Soreyllel, miközben feltehetően egymást elemezgetik behatóan.
A menet végül elindul, és bár Soreyl váltig állította, hogy tud maga is menni, de elmaradhatatlanul kap pár lökést hátulról csak a móka kedvéért. A csapat fele távozik, a sort pedig a Feketeruhás zárja. Az út nem hosszú, de annál unalmasabb, hiszen a kőfalak mindenhol ugyanolyanok, a gyertyák minden pontot éppen olyan kitartóan pislákolnak. Rövidesen az egyenletesen, gondosan kivájt falakat a bánya rücskös, sötét területe váltja fel. A közlekedésre alkalmas terület is radikálisan csökken, így a több oszlopos menet egy libasorrá lényegül vissza.
Egy a fal mentén ácsorgó férfi mellkasa előtt keresztbe tett karokkal várakozik, és nagyot ásít. Előtte lánccal összekötött lábú félmeztelen férfiak dolgoznak. Kisebb csapatokra osztva végzik munkájukat, kik az ásványokat bányásszák, mások a köveket hordják, páran pihennek és száraz kenyeret rágnak. Soványak ugyan, ám testük még őrzi egykori dicső mivoltjának emlékét. Ugyan por lepi izzadt testüket, szakáll rejti el vonásaikat, és fájdalom miatt görnyednek mégis valami nemességet sugároz megjelenésük, ahogy tekintetük is, amit az újonnan érkezőkre emelnek.*
- Na, végre megérkezett a váltás. Már kurvára untam magamat.
*Morogja a munkát felügyelő férfi, aki vigyorogva löki el magát a faltól. A díszkíséret nem is rest tovább lökdösni Bredocot és Soreylt, hogy nadrágjuk szárát felrántva ők is kapjanak egy-egy láncot, ami összeköti őket.*
- Mindig jó új arcokat itt látni a savanyú pofák között.
*Röviden felkacag a mélységi férfi, és pofátlanul közelebb hajol a két Városőrhöz. Hosszú füleiben számtalan arany ékszer csillan meg a gyertya halovány fényében.*
- Ne sokat pofázzatok, mert Derinordh nem szereti.
*Magyarázza és tekintete a Feketeruhásra téved.*
- Tudjátok még a régi rendszer szerint nevelkedett. De biztos sokat okulhatnátok tőle.
*Kezével apró köröket ír le magyarázás közben, majd kiegyenesedik, és Derinordh hátát veregeti meg. A mozdulatban nincs semmi baráti, szándékos fenyegetés lapul mögötte, ahogy a férfi vállán nyugvó, azt erősen megszorító kézfejének gesztusában is. A többi bandita ezt élvezettel - az az vigyorogva - szemléli, és ha Soreyl és Bredoc különösebb galiba nélkül csendben marad, úgy rövidesen távozik a csapat és csak a Feketeruhás marad a láncra vert dolgozókkal.*
- Szerszámot ott találtok.
*Érkezik a kurta magyarázat, fejével pedig a sarokban lévő ládák felé bök. Bredoc és Soreyl azon kellemetlen helyzetben van, hogy kénytelenek egymásra figyelve mozogni.*
- Mit bámultok?
*Morogja a férfi a kíváncsian bámészkodó raboknak, akik pár perces szemlélődésüket befejezve újra serényen munkához látnak.*

*A Kékszemű feszült mosollyal figyeli a bátortalan leányt. Lassan az alapzaj újra visszatér, ahogy a másik asztalnál beszélgetésbe elegyednek a banditák. A férfi figyelme viszont nem lankad, őt a leány érdekli, aki olyan alázatos, és olyan bosszantó emiatt. Bredoc minden ostobasága ellenére legalább szórakoztató volt számára.*
- Nem szeretek ám kétszer kérni. Háromszor még kevésbé.
*Jelzi látszólag türelmesen, szelíden, hogy amire korábban kérte Garsint, annak lehetőleg tegyen eleget, főleg, hogy ilyen kiváltságos helyzetbe került. Garsin végül okos lány marad, és végrehajtja a parancsot.*
- Mid fáj gyermekem? Ilyen durván bánt veled az a barbár mihaszna?
*Kérdezi némileg megerőltetve magát, hogy hangjába kíváncsiságot csempésszen, és tekintete kevésbé tűnjön elemzőnek. Szíve szerint darabokra cincálná a lányt, hogy láthassa mit rejt magában.*
- Mesélj, mi a neved. Honnan jöttél?
*Folytatja, miközben a tálnyi szőlőt Garsinnak nyújtja, előtte persze letépve magának egy kisebb fürtöt.*
- Ne félj, nem foglak bántani.
*Szabad kézfejét szívére teszi, mintha lenne bármi jó érzés, és adott szava valójában biztosítékot jelentene.*
- Persze csak ha nem adsz rá okot.


819. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-02-11 17:12:36
 ÚJ
>Garsin Elthur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Börtönlátogatás//

*A parancsnokhelyettes szavaira érkező nevetés összezavarja. Nem tudja, mire számítson ezután. De ez igazán nem újdonság, úgyhogy sokat már nem ront a lelkiállapotán, csak fenntartja a feszültséget. És azt az őrjítő, kilátástalan kétségbeesést, amit a férfi is észrevesz, és folytatja azt a vele kapcsolatos szenvelgést, amit már korábban megcsillantott. Nehezen viseli ezt a rá irányuló figyelmet, igyekszik is kerülni a kék szempár pillantását, hátha akkor kevésbé lesz érdekes a számára...
Aztán végre érkezik valami érdemi válasz is Bredoc ajánlatára. Bár a férfi elég sokáig kerülgeti a forró kását, a lány meglepetésére úgy tűnik, megfontolandónak találja, hogy éljen-e vele... Olyannyira, hogy még a parancsnokhelyettes szemét is megkíméli miatta!
Ettől megkönnyebbül, ám mikor érkezik az utasítás, hogy míg a döntés megszületik, addig is tegyék magukat hasznossá az őrök... és elkezdik őket kifelé noszogatni a teremből... A félelem gyengítő hullámai újabb erővel áradnak szét szaporán dobogó szívéből.
Akkor ő most itt egyedül marad? Vagy mehet ő is? Óh, az az egyetlen reszketeg reménye marad, hogy őt is engedik menni, legyen az bárhová is...! A munkától nem fél, jóllehet, jelen állapotában megemelni is alig bírna egy csákányt, nem hogy dolgozni vele. De inkább törne meg a munkában, mint hogy itt maradjon...
Már mozdul a lába, hogy csatlakozzon a távozókhoz, mikor a Kékszemű rászól. És ezzel el is száll a reménye.
Vet még egy pillantást a két őrre, de nem annyira tőlük búcsúzik, mint inkább a lehetőségtől, hogy innen "elmenekülhessen". Kedvesek voltak hozzá, még most is szóltak az érdekében, ezért a szívébe zárta őket, de meggyőződése, hogy egyébként idegenek ők egymásnak, igazi kötődés még benne sem alakult ki. Ennek ellenére a két őr baráti jelenlétének hiányát is megsínyli, pedig egyértelmű volt eddig is, hogy még ha akarták volna, akkor sem tudták volna megvédeni ekkora túlerővel szemben. Valamiért mégis adtak egy kis biztonságérzetet...
Sápadtan fordul a Kékszemű felé és lépeget közelebb hozzá, minden lépéssel gyengébbnek és védtelenebbnek érezve magát. A kínált székre nem ül le azonnal. Az elmúlt évek berögződése. Az urának kedvelt játszmája volt az ilyesmi. Nem kapott ugyanis szóbeli engedélyt, hogy leülhessen. Az ilyen esetekben általában úgy nézett ki, hogy amennyiben leült, azért kapott pofont, mert engedély nélkül merészelt. Ha nem ült le, akkor meg azért, mert annyira értetlen, hogy egy ilyen egyértelmű jelzést sem fog fel, hogy a szék megpaskolása azt az elvárást fejezi ki, hogy üljön le...
Nem vár azonban többet egy-két pillanatnál a szóbeli helyesbítésre, ha a férfi addig nem szól, úgy anélkül is leül mellé a székre. Igaz, kissé nehézkesen, a törzsét átfogva, látható fájdalmak között. Voltaképpen megkönnyebbülést jelenthetne, hogy kényelembe helyezte magát, de nem tud ellazulni. Fejét lehajtva, mereven ül a férfi mellet. Egyik karja a törzsét öleli, másikkal a kötényét gyűri. Nem mer a Kékszeműre nézni, de mélyen legbelül keresi magában ereje maradékát, hogy ezt is átvészelje, következzen bármi is...*



818. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-02-11 13:59:53
 ÚJ
>Darenn Soreyl avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 111

Játékstílus: Vakmerő

//Börtönlátogatás//p

*Alszik rá egyet a mocsok. Mondja ő, holott a lovag szinte holtbiztos hogy már tudja a kékszemű a válaszát, csak játszmából tartja őket kétségek között. Bradoc szeme a helyén marad egyelőre.*
˜Na most mi a jó francot tegyek?˜
*Noha Soreyl pontosan tudja mi a helyes döntés. Csöndben követni a gazfickókat, és csendben ledolgozni a napot. Dolgozott ő keményebben is életében, nem ez lenne az első szerszám amit megfog. Arról nem is beszélve, hogy nem is kellene túlzásba vinni a munkát, mert ha túl jó munkaerő akkor az is lehet itt tartják egy ideig. Agya ellenében a szíve mégis mást mond. A lelke szinte kiabál azért, hogy az asztalon átnyúlva egy villába húzza bele a tenyérbemászó senki bazi kék szemét. Noha a Perchipfelli brutalitás nem az ő reszortja, de most szinte viszket tenyere. Amit Garsinnal művel lassan kifordítja magából a lovagot. A tanácstalanság úrrá lesz rajta. Még Bradocot cibálják, vagy szedik éppen fel a földről, mikor megüti a szemét egy alak. Egy árny, aki eddig nem volt a teremben. A sarokban álló sziluett mögött nincs ajtó, vagy rés. Nincs sötét amiben eddig meghúzódhatott, mégis mintha lassan lépne bele a fénybe, hogy megmutassa magát.Az első ami feltűnik neki egy szakadt barna bőrkabát. Kibontva, bőrövvel szabadon leng a bokájáig. Fekete lovaglócsizma, fekete lovaglónadrág, és egy szürke lovászing van rajta. Arcáról amelyről, fokozottan tűnik el a homály leple, lassan lerí egy sebhely. Álltól halántékig. Nyúrga arcán, és hosszú orrán ördögi vigyor terül el. Fekete szemöldöke, és még a nyakláncosnál is kékebb szeme piszkosan ragyog a sötétben. Haja hosszú, tépett fekete. Úgy a háta közepéig érhet, és borostája inkább vágatlan mint direkt hagyott. Megvillan a nyakában a medál. Hasonló mint amit Maydeleine-nak adott.*
˜Hacsak nem ugyan az!˜
*Gondolja magában, majd kicsit megborzolja szemöldökét. A fickó hangját nem egészen a fülével hallja.*
˜Csak hasonló.˜
*Soreyl nagy levegőt vesz. A hang melyet fejében hall, és most már fejében lát, ismerősen cseng, és hat. Perchipfell látomása csak két dolgot jelenthet. Vagy teljesen élményt az esze, vagy a kard képes kilépni a hüvelyéből, és valahogy alakot ölteni. Meg lehet tippelni Soreyl, mire gondol ezekből.*
˜Más lát éged?˜
*Kérdez vissza a lovag, úgy hogy már nem rá néz, hanem a kékszeművel szemez erősen. A higgadt válsz Perchipfelltől is furcsa.*
˜Nem. Más nem. Most viszont légy szépen jó kisfiú, és menjél bányászni. Innen csak csellel jutok ki. A cselnek mag alkalom kell. Azt pedig ki kell várni.˜
*A kiváló eszmefuttatásra Soreyl fújtat egyet, és nem mozdítja haragos barna szemeit a mocsokról. A mocsok egy kutyája mellé is odalép, és már fogná is hogy vigye. Soreyl, gyorsan, és határozottan nemet int a kezével. Mély hangjába megremeg a levegő.*
-Visz még a lábam köszönöm.
*A habkönnyű cinizmus megmosolyogtatja Perchipfell képzeletalakját, és egy jót bólint hozzá, hogy hosszú fekete haja az arcába száll. Soreyl folytatja, miközben lassan átemeli a tekintetét a mandróra, aki megakarta fogni.*
-Majd kitanulom a járást magam is.
*Azzal feláll, irányba áll majd vissza fordul. Fojtott utálattal böki vissza a főmocsoknak.*
-Jó éjszakát.
*Azzal megindult ő is. Perchipfell kivetülése nem követi. A szobában marad, miközben magában kuncog.*
˜Hová lennél nélkülem?˜


817. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-02-10 19:38:49
 ÚJ
>Bredoc Droyn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 17

Játékstílus: Vakmerő

//Börtönlátogatás//

*Látszólag mindenki lefagyva várja az eseményeket, legalábbis Bredoc ezt tudja lekövetni abból, hogy senki sem tesz semmit jófomrán, mindenki csendben van, s várják, hogy hogy dönt az a férfi, akinek van két szeme, és kékek. Ő magam sem tudja hová tenni a dolgot igazából, igyekszik megóvni kettejüket, amennyire tudja, s úgy látszik, hogy amit épp mond, az beválni látszik. Ezt hamar a szavai is igazolják, s egy halvány mosoly ül Bredoc arcára, bár inkább csak az elméjében, nem szeretné ezt kimutatni. ~Legalább a szemem megvan. még.~ Gondolja magában, ahogy talpra rántják, majd ha minden igaz, "alszik rá egyet" a fickó. Garsintól ismét elszakadnak, legalábbis olybá tűnik.*
-Kockázat nélkül nincs győzelem.
*Fűzi csak hozzá kurtán, s ha viszik őket valahová, úgy megy a mutatott úton, esetleg viteti magát, attól függ, hogy hogy történik meg a dolog.*


816. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-02-09 00:49:39
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Mimóza)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

//Börtönlátogatás//

*A Kékszemű arcára elégedett vigyor terpeszkedik Bredoc válaszát meghallva. Hiába próbálja elfojtani, egyre erősödő nevetés tör ki belőle.*
- Bo-bocsánat.
*Mondja miközben torkát megköszörülve próbál levegőt venni, és törölgeti könnyeit. Pontosan ilyen ostobaságra számított Bredoc szájából. De persze a fájdalom nem marad el, ahogy a fenyegető helyzet sem, hiába szórakozott igen jót egy darabig. Soreyl szerencséjére nem próbál hősködni, ami további strigula eddigi bölcs döntései sorában.*
- Jaj, gyermekem!
*Egészen meghatottan biggyeszti le alsó ajkát, amikor a lány kétségbeesett arcát látja. Ha lenne szíve, akkor most bizonyosan megszakadna. Kedve lenne megvigasztalni, hogy igazán ne keseredjen el, nem lesz semmi baj, de az aláásná a jelenet valódi célját.*
- Szóval mint parancsnokhelyettes.
*A Kékszemű sokat sejtető mosollyal arcán hallgatja Bredocot, és láthatóan egyre kezd elállni eredeti tervétől, mert végre tetszik neki amit hall.*
- Kecsegtetően hangzik, nyilván egy fenyegetett helyzetben lévő szájából nem szabad semmit túl komolyan venni.
*Állapítja meg rendkívül bölcsen, ugyanakkor az emberek nem mozdulnak Bredoc mögül.*
- Persze kockázattal járna az, hogy megbízzak a Parancsnokhelyettes szavában.
*Hiszen semmi sem garantálja azt, hogy a Városi Őrség hajlandó lenne szemet hunyni itt létük felett, amitől nem tart, inkább csak kellemetlenségekkel jár. De talán még mindig kevesebbel, mintha most eltűnnének a tárnákban rablánccal a lábukon és csákányokkal a kezükben.*
- Megfontolandó. Mondjuk úgy, hogy alszom rá egyet.
*Ekkor int kézfejével, és a teremben lévő összes férfi szinte egy emberként pattan fel.*
- Addig is hasznunkra lehetnek a mélyen tisztelt és szerény Őrök.
*Elvégre a munka nemesít. A Bredocot lenyomó férfiak hirtelen talpra rántják őt, és a bejárat felé kezdik el irányítani. A tömegből egy Darennhez lép, hogy őt vezesse ki szépen, vagy durván, ahogy neki jobban tetszik, de el onnan. A Kékszemű viszont mást szán Garsinnak, akinek újra int, és a mellette lévő szék ülő részét paskolja meg.*
- Fogadj szépen szót, leány, és gyere ide végre! Nem szeretem ismételgetni magamat.
*Rosszallóan ingatja fejét, miközben a csapat közel fele távozik. A Kékszemű az ajtónál álló feketeruhásra pillant, és egy fejbiccentéssel jelzi, hogy menjen ő is, és tartsa szemmel a két férfit.*


815. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-02-04 11:37:53
 ÚJ
>Garsin Elthur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Börtönlátogatás//

*Megtorpan, mikor a Kékszemű jelez, mert azt hiszi, hogy az "Egy pillanat." neki szól. Aztán fölpillant és elkapja a férfi tekintetét, ami inkább arra néz, ahol most Bredoc lehet. Majd valami neszt hall, s ahogy odafordul, a parancsnokhelyettest találja, a földön térdepelve, görcsösen összerándult testtartásban. Nem egészen érti, mi történik. Talán valami baja esett, vagy rohama van? Megtámadták, csak ő nem vette észre?
Tekintete a sérülést keresi a férfin, de hirtelen nem találja, csak azt, ami az arcán van.
Mozdulna, hogy hozzá lépjen és megtámassza, de a banditák gyorsabban reagálnak és ezzel vissza is tántorítják. Marad a helyén és onnan nézi kétségbeesetten és tehetetlenül, ahogy a láthatóan egyébként is szenvedő férfit durván lefogják. És nem tud elvonatkoztatni tőle, hogy ez most miatta történik, azért, mert a parancsnokhelyettes a védelmébe vette...
Sírós tekintete visszafordul a "bandita vezér" felé, mikor az beszélni kezd. Szavai alapján már a legrosszabbtól tart, hogy itt és most ki fogja végeztetni Bredocot, hogy példát állítson eléjük, hogyan jár, aki egy kicsit is ellenkezik.
És valóban ez történik, jóllehet a férfi nem a parancsnokhelyettes életét követeli, "csupán" az egyik szemét. De Garsinnak már ez is túl sok, a remegése halk, szaggatott légzéssel egészül ki, ahogy próbálja elfojtani a rá törő sírást.
És a Kékszemű még azt várja, hogy ő mondja ki az ítéletet!
Kivételesen Soreylre villan a tekintete segélykérőn... mert most nem róla van szó, nem maga miatt kéri.
Ismeri jól ezt a manipulálást, mégis fegyvertelen ellene. Könyörögjön? Az sosem segített... Maradjon csöndben? Az még ronthat is a helyzeten, mert nem elég szórakoztató az önkényeskedőnek.
Lázas gondolataiban végül születik egy válasz, de míg az erőt és bátorságot gyűjti, hogy kipréselje magából a szavakat, addig maga a parancsnokhelyettes kezd beszélni, megmentve őt ettől a felelősségtől.
Nehezen fogja fel, hogy mit is mond és amikor felfogja, akkor is úgy találja, hogy értelmetlen és valószerűtlen, amit a parancsnokhelyettes beszél. Talán csak félre akarja vezetni a "vezért"...?
Reszketve várja, hogy milyen fogadtatásra talál az ajánlat és... közben ő is próbál nem megőrülni.*


814. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-02-04 01:33:48
 ÚJ
>Darenn Soreyl avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 111

Játékstílus: Vakmerő

//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Amikor Brox kis magánakciójára, megszalad a kékszeműben a pumpa, Soreyl szinte egy pillanatra elereszti a dolgot. Ha nem tudná a nyájaskodó gazfickót, kérdés nélkül kifordítani a seggén, még egy együtt érző hümmögést is kapna a parancsnokhelyettes viselkedésére.*
~Nem marad a seggén.~
*Mondja hitetlenkedve Soreyl magában. Már meg sem lepődik, csak szomorúan konstatálja, hogy nincs válasz. Brox gyakorlatilag borítékolható módon kivívja a többiek ellenszenvét ismét, és Soreyl nem tudja magára terelni a figyelmet a parancsnokhelyettesről, hiába beszél tovább. A kékszemű lecsitítja, és újból megbűvöli a másikat. A lovag nem hisz a szemének. Noha még éppen csak kóstolgatta a mágia világát, de annyit tud, hogy a varázslatok java részéhez kell egy kézmozdulat, vagy legalább egy rövid ige, ám egyiket se látta.*
~Csak a nyaklánc villanását.~
*Folytatja magában a gondolat menetet fa arccal. Lehet, hogy semmiség, de ez később még hasznos lehet.*
~A Mesterkardok igen jók, mágikus tárgyak tönkretételében, nem igaz Per... Picsába!~
*Görgette volna tovább a logikát, de Ismételten megakad amikor barátja tanácsát kérné. Mindenesetre a tény, hogy a másik nem egy hatalmas mágus, csak egy medál tulajdonosa, valamiért megnyugtatja Soreylt, bár csak feltételezés egyelőre. Mágia ellen még nem harcolt. Szörnyben, párbajban profi. De varázslat ellen, olyan mint tornádóban a bunda kabát. Nem fázol, de meghalsz. Ah! Apropó szélvihar, meg halál: térjünk vissza Broxra. Port kavar, és kíméletlenül cselekszik. A parancsnokhelyettest maradásra bírja néhány mandró, és mintha felszakadna a medál hatása. Ugyan Soreylnek is lett parancsolva, hogy mit csináljon, de nem mozdult amúgy sem. Az ő fejében körvonalazódó terv, egyik alapja, hogy most a lehető legbékésebben vegyenek rabruhát. Ebben természetesen Brox nem igazán segít, sőt! Talán, jó lett volna megbeszélni valami B-tervet.*
~Vagy A-tervet. Vagy valamit!~
*Hitetlenkedik Soreyl. Tudja, hogy a felettese is nyilván készül valamire. Nem lehet ekkora fafejű barom, hogy csak úgy tegye egyik lépést a másik után meggondolatlanul. Természetesen a lány érdekében tette amit tett, de Garsinnak nem segítek ezzel, és magukon sem. Soreyl terve a beszélgetés alatt lassan össze áll.*
~Ha bányász munkára akar fogni, akkor mélyre kell mennünk. Emlékszem, Vadvédben olvastam a Tharg legendákat a Krenkataurról. Kifüstölhetnénk az egész helyet, egy jól irányzott, ősi bestia felébresztésével. A kígyóval meg ráérünk aztán foglalkozni.~
*Gondolja át a szökés egy lehetséges kimenetelét, már ha létezik a bestia, és nem lenne ezerszer rosszabb mint ez a csapat börtöntöltelék. Noha pontosan tudja, hogy kardja nem hallja, mégis úgy fogalmaz mintha neki magyarázná. Mire újra vissza kapcsolódik a beszélgetés fonalába Bredoc hangja üti meg a fülét, aki továbbra is fejjel menve a falnak, gyakorlatilag kéri, hogy öljék meg, és mintha hátra vicsorogna a fekete ruhásra is. A fájdalmora adott apró mosolya nem különösebben éri el Soreyl ingerküszöbét. Most inkább a szökésen gondolkodik, de nem sokáig mert megszólítják. A kékszemű Garsint kéri magához, és azonnal indul a manipuláló hadjárat. Ez látható undor, és nemtetszés mimikát vés Soreyl arcára, de nem tesz semmit. A gyűrűs közli, hogy szerinte Soreyl az okosabb, amit most pont feldughat magának. A kékszemű is, meg Soreyl is, sőt Brox is. Utána egy kis papolás a kimondott szavak, és végrehajtott tettek következményéről, és bammmm. Helyben vagyunk! Jön a csonkítás, mert egy szadista barom a rohadék azért. Ráadásul, a mocskosabb köntösbe csomagolva, a lányra bízza a parancsnokhelyettes szeme világának a döntését. Soreyl szinte majdnem kimondja, hogy a ballt. Megelőzné ezzel a lányt, hogy Brox, vívóállásban mindig láthassa a fegyvertartó kezét. Ha egy fegyverforgatót kérdeznek erről,nyilván más a válasza mint egy Garsin-féle, ártatlan lánynak. Ám nincs ideje közbe vágni, mert szépen felépített drámai csendet Brox szakítja félbe. Soreyl szinte az asztalra csapna, hogy az megrepedjen, mikor meghallja a felettese szavát, ám hamar meg kell állapítania, hogy most kellemesen fog csalódni. Ugyanis Bredoc, most nem valami büszke, és teljesen felesleges erőfitoktásba megy bele, hanem mintha alkuba bocsátkozna a rosszarcúval. Noha Soreyl egyáltalán nem ért egyet vele, legalább el kell ismernie, hogy jobb mintha, megpróbálta volna célba köpni a fickót. Verbálisan, vagy fizikailag... Mindegy.*
~Na! Végre mond valamit, és nem csak mozog a szája... Mondaná Perchi...~
*Gondolja magában a lovag. Átfut a fején a gondolat, hogy kezd megkattani, és elveszteni az esze józanul működő maradékát is, de most arra sincs ideje. Nem szólal meg. Egyelőre Tovább nézz hátra egyenesen Bredocra, és nagy barna szemeit bajtársias szigorral, megnyugtatóan szegezi a másik tekintetére. Nem tesz semmit, csak várja a rosszarcú reakcióját, és megpróbál nem megőrülni.*


813. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-02-03 20:28:40
 ÚJ
>Bredoc Droyn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 17

Játékstílus: Vakmerő

//Börtönlátogatás//

*Akár látszik rajta, akár nem, bár inkább az előbbi eset valószínűbb, iszonyatosan feszült. Nem amiatt, amibe csöppent, nem amiatt, ami történhet vele, ez sosem érdekelte, inkább a többiek miatt. Sőt. Kifejezetten a többiek miatt. Nem bírja elviselni, mikor a tehetetleneket támadják, mikor az elkeseredettség, a félelem ad erőt valakinek, ilyenkor ha erejéből telne megfordítaná a tengert, széttörné a hegyeket és a napot is lehozná az égről, hogy igazságot tegyen, igazi igazságot. Az egyetlen igazságot, ami csak létezik, és hogy megbüntesse azt, aki igazán érdemes rá. Sajnos sosem rendelkezett ekkora hatalommal, na nem mintha hataloméhes lenne. Csupán szenved, mikor a védtelenek is szenvednek. Talán ostoba dolog, amit tesz, de nem tehet ellene sokat, legalábbis abban a pillanatban nem, mikor kitörnek belőle ezek az érzések Garsin láttán. Talán ez a legemberibb oldala, amit olykor igyekszik elnyomni, de minduntalan utat tör magának. Szeretné, ha többet tehetne, de nem tud. Feláll, igyekezne legalább ezt a terhet levenni a lányról. Ám a kékszemű, jobb híján, hisz nevét nem tudni, megint elkapja Bredocot, hasonlóképp, mint korábban. Most sem bírja sokkal jobban, talán egy fokkal, hisz már nem ismeretlen neki ez az érzés, nem annyira meglepő, mint korábban. Persze attól még megbénul, s épp csak nem rogy össze teljesen, mint egy rongydarab a fájdalomtól. Hamar Garsin helyére kerül a földre, térden állva, karja hátracsavarva, s pár rosszarcú is segít neki, nehogy eltévessze az utat, mit kijelöltek neki.*
-Mit ér az élet büszkeség nélkül! Megbújni egy sötét lyukban, hogy tovább verjen az ember szíve.
*Veti oda, s ha teheti, hátrafelé pillant az ajtóban állóra, hisz ahogy a szavakból kiveszi, vagy ő, vagy valaki más városőr volt az ittlévők közül. Valaki, aki annak szentelte életét, hogy segítsen másokon, és hogy másokat maga elé helyezzen. Köp egyet a földre, talán nyál, talán vér, ki tudja. ~Helyes. Addig sem Őt bántják.~ Mosolyog, de szinte csak magában, ezt valószínűleg senki sem láthatja, legfeljebb Soreyl, hisz valamivel ő ismeri legrégebben, s láthatja rajta azt a minimális örömöt. De ez sem tart sokáig, hisz borzasztó dühös. Szinte forr a méregtől. A mellkasából árad szét a fájdalom, a tehetetlenség érzése, a bukás keserű gondolata hullámokban söpör végig a végtagjain, s rombol le minden gátat, újra és újra. Érzi, ahogy a feje is lüktet, izmai megfeszülnek, akár a karját is kitépné, hogy ne lenne ilyen helyzetben. Pusztító ez a kegyetlen gyötrődés, szinte sírni lenne kedve, s üvölteni, hogy a Krenkataur is meghallja, ha létezik. Lelke szinte lángol, majd kitör belőle, de ez mégsem történik meg. ~El..viselem. Még mindig.. élek.~ Hatalmas önerő kell ahhoz, hogy ezek a kósza gondolatok utat találjanak a fekete mocsáron keresztül, mi uralja most legbelül Bredocot. ~Még élek! Soreyl! Garsin!~ Társai képe társul a gondolathoz. Izmai lassan elernyednek, ha elengednék a karját, épp csak nem esne össze, de biztosan érződhet rajta, akár csak ránézésre is, hogy mintha nyugodtabb lenne, mintha.. Mintha valami más lenne. Mintha a lobogó kohót a mellkasában egy fagyos, átgondolt, hideg jégburok épülne, vagy akár acél, ha úgy tetszik. Szeme sem áll másképp, mélyen fúródik a kék szemekbe, mielőtt szólna. Félelem nem járja át, saját maga miatt biztosan. A szeme világa? Legyen. Ha ez az ára.*
-Talán ostoba vagyok... Sosem voltam bölcs. De ha dolgos kezek kellenek, tudok egy párat, és most nem a magunkéra gondolok. Talán dolgozunk lent a bányákban, talán hamarabb meghalunk, vagy közben bajt csinálunk, legalábbis megpróbáljuk...
*Fog bele, s talán ez egy olyan énje, melyet fiatalkorában sem szeretett, azóta pedig csak bujkált benne. Mindig is utálta az ilyen helyzeteket. Már az udvarokban is.*
-Vagy nem, nem tudni. Hat kéz, valljuk be, nem sok. Viszont mi eleve ezért jöttünk ide. Nem az a lényeg, hogy rabok vagy nem rabok, hogy őrök vagy nem őrök vannak itt, az ércek se érdekelnek. Mondom ezt úgy, mint városőr. Mint parancsnokhelyettes. Egyszerűen csak ide akarjuk hozni azokat, kiknek nincs maradásuk a városban. Aztán, hogy mit csinálnak itt, hogy mennyit és hogy dolgoznak...
*Vonja meg a vállát, legalábbis vonná, ha tehetné.*
-Az már legyen az ő bajuk. Bárhonnan nézem az ostoba fejemmel, ez igencsak előnyös neked is. Egy csomó dolgos kéz, akikre mindig szükség van.
*Ismétli el a szavakat, s várja, hogy hová fut ki a történet. Ha egyedül lenne, talán már régen inkább eltörte volna a nyakát, hogy aztán lekaszabolják egy szempillantás alatt, de nem teheti. Örül, hogy nem egyedül van benne a dologban, persze, egy furcsa, sokadik szemszögből, így legalább talán a mások iránt érzett felelősségérzete szab gátat eme vágyainak.*


812. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-02-03 00:26:22
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Mimóza)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*A feszültség nőttön nő, és ez leginkább Bredocnak köszönhető. Természetesen a csapatnyi fenyegető bandita jelenléte, és a mérges kígyóra emlékeztető Kékszemű sem segít ezen, a parancsnok helyettes viszont egyértelműen rontani kíván ezen. Soreyl jól láthatja, hogy miként feszül meg a férfi állkapcsa, az mégsem szól semmit, csak néz előre, és hagyja. hogy Bredoc ellenkezzen, felálljon, és elinduljon. Tekintete először Garsinra szegeződik, majd amikor a lány megmozdul annak hűlt helyére. A vak is láthatja, hogy pattanásig feszülnek idegei, amire emberei izmai is ugrásra készen várnak.*
- Egy pillanat.
*Jelez udvariasan Soreylnek, és megemeli kupáját. Nyakában lévő amulettje megcsillan, ebben a pillanatban Bredoc elméjét az ismerős fájdalom önti el, és bénítja meg a mozdulat közben mikor éppen a vödörért hajolna le. Nem sokkal ezután a korábbiakhoz hasonlóan gyötrelmek görnyesztik előre, és tehetetlenül rogy a földre. Az asztaltársaság szélső tagjai közül kettő felpattan, és felé veszi az irányt, és valamivel hátrébb rántja a terem közepére, ahol az előbb Garsin térdepelt. A Kékszemű kézfejével a föld felé intve jelez Soreylnek, hogy továbbra is legyen ő az okosabb, és ne mozduljon. Amennyiben nem így tesz, úgy még egy ember pattan fel, hogy mögé állva a kezét a férfi vállaira helyezve nyomja vissza a székbe.*
- Szomorú, hogy a leánynak több esze van, mint egy felnőtt férfinak.
*Lemondóan csóválja meg fejét, mire a fájdalmas görcsök elengedik Bredoc testét, csupán az őt tartó kezek maradnak. Az egyik férfi karjait hátrafeszíti, a másik őt is vállainál fogva nyomja le, csupán félig, hogy jó rálátása legyen a díszes asztaltársaságra.*
- Talán Krultos kapitány nem tanítja meg a katonáit, hogy időnként bölcsebb hallgatni?
*Leteszi italát, és előrébb hajolva borostás állát kezdi el töprengően simogatni.*
- Úgy hiszed ezzel a taktikával segítettél a leánynak? Vagy segíthetsz bárkinek? Mit ér egy városőr, és annak a büszkeség, ha halott?
*Tekintete az ajtónál álló feketeruhás alakra terelődik, akinek nyakán kidudorodó inain látható, hogy ő maga is feszült.*
- Egykori *Tekintete Soreylre téved vissza.* és jelenkori társaidba több ráció szorult.
*Kezével int Garsinnak, hogy felejtse el, és hagyja a vödröt, és egyben jelzi is neki, hogy jöjjön oda hozzá. Persze ez nem kérés, ahogy eddig sem.*
- A tetteknek és a kimondott szavaknak pedig mindig következménye van.
*Zárja le a hosszú bevezetőt, majd Garsinra néz elsőként.*
- Nos leány, mit gondolsz a mélyen tisztelt városőrnek melyik szeme hiányozna kevésbé? A bal vagy a jobb?
*Ezután Soreylre pillant vissza.*
- Javaslatokat máshonnan is elfogadok.
*De elsősorban Garsin érdekli, akire minduntalan kíváncsian visszavándorolnak metszően hideg íriszei.*
- A szükséges és kell szavakat abban az esetben nem szeretem, ha rám vonatkoznak.
*Egészíti ki mondandóját mindezt úgy, hogy ezúttal nem néz Soreylre.*
- Talán ha több kompromisszum szorult volna társadba, akkor valóban megfontoltam volna az együttműködést, így viszont kénytelen leszek titeket is leküldeni az alsóbb tárnákba érceket bányászni. Pedig te életrevalónak tűnsz. Oda viszont nem szükséges jó látás, hiszen úgyis sötét van, ugye?
*Széles vigyor terül arcára, ahogy a magatehetetlen Bredocra pillant.*
- Szóval bal vagy jobb?


811. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-02-01 15:48:15
 ÚJ
>Garsin Elthur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Börtönlátogatás//

*Fáradtan már belenyugodna a vonszolásba, de a férfi úgy tűnik, hatásosabb belépőt szánt neki, vagy csak megunta a cibálást... Nagy nehezen, de ösztönösen talpra áll, mikor fölrángatják, aztán a taszításra előrebukik, be, a szoba fényébe, s bár úgy tűnhet, el fog hasalni, valami csoda folytán sikerül kitámasztania magát, s nagyot nyekkenve térdre érkezik, vagyis inkább négykézlábra.
És ott is marad, görnyedten, ahová a lendület vitte, épp csak kezeit emeli fel, egyrészt fájdalmában, támaszként, másrészt védekezés gyanánt: átöleli saját magát, mintha azt remélné, láthatatlanná válhat.
A szeme sarkából észleli az asztalnál ülő, jelenleg hozzá közelebb eső nagyobb társaságot, még azt is, hogy őt nézik, de eszében sincs feléjük fordulni, vagy rájuk pillantani, inkább bámulja a vértől iszamós padlót.
Szinte még levegőt sem vesz, s bár szörnyen kimerült, nem mer moccanni, vagyis inkább képtelen. A remegést leszámítva, persze...
A háta mögött álló férfi halk szitkozódására még jobban összehúzza magát és még a szemeit is lehunyja, ütlegre készülve.
Nem ismeretlen előtte a félelem és kiszolgáltatottság érzése, de annak most egy újabb szintjét tapasztalhatja meg.
Tudja, hogy valahol itt lehet a két városőr is, de azt is, hogy ők is legalább annyira tehetetlenek lehetnek, mint ő, ha ugyan élnek még. Nem keresi őket tekintetével, nem mer körülnézni, mert fél attól, amit láthat...
Alighanem maradna is lehunyt szemmel, ha a "Kékszemű" nem szólítaná meg. Ami azt illeti, egészen addig úgy marad, míg a férfi nem kéri, hogy menjen közelebb. Addig csak sejti, hogy neki szólnak a szavak, a "kérésre" azonban már muszáj reagálnia.
Kinyitja a szemét, elsőre csak a padlót nézve, ahol ismét szembesül a vér látványával, s a periférián a bámészkodó banditákkal. Hirtelen vesz levegőt, de aztán elcsöndesíti magát és egy lassú, mély belégzéssel a hang irányába fordul, így legalább kikerülnek látóteréből emezek az alakok.
A negédes hang és mosoly nem kelt benne bátorságot, vagy rokonszenvet. Annyira még ő sem ostoba, hogy jelen körülmények között ezt őszintének higgye. Tekintete aztán a két városőrre villan. Hát élnek még!
Teljes egészében tisztában van vele, hogy nem tudják őt megvédeni, de önző módon örül neki, hogy ők is itt vannak. Nem ismeri őket, ám már az a tudat is elég, hogy ők nem ellene vannak, hanem vele együtt, a bajban. Nincs teljesen egyedül...
Az ugyan összezavarja egy kissé, hogy látszólag nyugodtan üldögélnek egy asztalnál a nyájas hangú idegennel. Mintha nem is volnának foglyok...
De a parancsnokhelyettes láthatóan sérült és ahogy csattan a hangja, kijelentve, hogy nem kér a segítségéből, abból egyértelmű a feszültség. Ahogy Soreyl meleg, atyai szavaiból is kiérzi, hogy valójában belé próbál csak lelket önteni.
Odapillant a Kékszeműre, hogy lássa, úgy is mehet-e, hogy Bredoc elvette a feladatát, de ha amaz meg nem szólal, vagy jelzi ellenvéleményét, akkor Soreyl tekintetébe kapaszkodva, a két férfi jelenlétéből bátorságot merítve megpróbál föltápászkodni és engedelmeskedni a szólításnak.
Annak a lehetőségét még üdvözli is, hogy engedélyezetten távolabb mehet a bámész tekintetektől.
Szinte egyetlen porcikája sincs már, ami ne fájna és a padló is csúszik a vértől, úgyhogy nem megy egykönnyen a talpra kászálódás. Elég szánalmasan festhet, mocskosan, hányadék és vér áztatta ruháiban, tépázott hajjal, ahogy erőtlenül, még mindig törzsét fogva közelebb sétál. Menet közben igyekszik csillapítani a remegését és megnyugodni, nehogy rontson a helyzetükön a viselkedésével. Az ingujjába törli arcát, amitől valójában csak maszatosabb lesz. Majd ahogy engedi vissza a kezét, fölfigyel a rá tapadt vérre, amibe még a földet érésekor tenyerelt bele... Már szinte fásultan veszi tudomásul és törli a ruhájába.
Túl közel nem megy, nagyjából két-három lépésre megáll a Kékszemű előtt, szemét lesütve. Hallja, hogy előbb Bredoc, majd Soreyl fölszólal érte, ő maga azonban csöndben marad, nem is néz a férfiakra. Hálás nekik, de tudja a helyét, úgyhogy szótlanul várja a sorsát. Míg nem kérdezik, vagy nem utasítják, addig nem tesz semmit, csak áll lehajtott fejjel, némán és alázatosan.*


810. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-02-01 13:50:03
 ÚJ
>Darenn Soreyl avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 111

Játékstílus: Vakmerő

//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Már az apró motozásokból tudja, hogy ez Garsin lesz.*
~Neki kell lennie.~
*Mondja magában a kardtalan magányban. Hátra sandít mikor már az ominózus jelenet következik, amikor az ártatlan, és fegyvertelen lánykát úgy basszák földhöz, hogy porzik. A korábbi bólintását, most azonnal visszavonná, és az jár a fejében, hogy mikor az a mandró kardot szegezett a tarkójának, hogyan lehetett volna azt úgy végbevinni, hogy Perchipfellre szúrva végezze. Arcán a hideg utálat látszik, majd visszafordul a kékszemű felé. A mocsok még neki áll álkedvességből nyájaskodni. Soreylnek felfordul a gyomra. És nem is gondolkodik, hogy ezt kimutassa arcban, és szóban is.*
-Akkor mindannyian beláthatjuk, hogy ez szükségtelen volt.
*Mondja, a Főrosszarcúnak, hogy nevelje meg a kutyáját. Ezután még megpróbálja magához édesgetni, és majdnem hitelesen is teszi. Soreyl újra ugyan abba a helyzetben van. A bájcsevej, és a felesleges negédesség miatt nem haladnak sehova. Türelmetlensége kezd újra felszínre törni. Hátrafordul, és Garsinra néz. Ha úgy ítéli, hogy fel tud állni, akkor megszólal.*
-Garsin. Nem lesz semmi baj.
*Mondja apai meleg hangon, mégis egy leheletnyi szigorral, jelezvén, hogy mennyen oda nyugodtan. Amikor a seb kitisztításáról esik szó, Bredoc maga intézkedik, még nem tudni mennyi sikerrel. Mind e közben, csak a kékszemű korábbi mondata visszhangzik Soreyl fejében.*
~Dolgos kezekre mindig szükség van?~
*Agya mint a gép gondolkodik, és nem tud elrugaszkodni egy kérdéskörtől.*
~Csak nem azt akarja, hogy gyilkoljuk le a Krenkataurt neki? Ha létezik, és az alsó járatokat foglalja el, akkor az értékesebb ércek nagyobb hányadán lehet a tanyája.~
*Elmélkedik tovább, és aggályos, kicsit feszült gondolkodása arcán is látszik kissé.*
~Nem lehet...~
*Gondolja tovább a lehetőségeket. Nincs eltelve magával, de ha hallott még Vadvéd idejében Soreylről a kékszemű, most lehet, hogy mint venár pályázik rá. A lovag nem egy nagy legenda, de előfordult már, hogy ismerték a nevét. Ekkor jut eszébe, hogy nem mondta meg, hogyan hívják.*
~Ezzel is beljebb vagyunk. Legjobb lesz, ha nem is gondolunk erre az eshetőségre, nem igaz Per... Faszom~
*Jut eszébe kardja hiánya. A legjobb lesz, ha nem tartogatja tovább. Bármi történik Garsinnal, és Bredocal, akkor lehet a leggyorsabban lezárni ezt a dolgot, ha többet tudnak meg, és ahhoz kérdezni kell.*
-Szabadjon megjegyeznem két dolgot.
*Kezdi mély hangján, és udvarias szóhasználata, hangsúlyával nem rímel. Az inkább hideg, és kimért.*
-Először is, a lány... *Idegesen kezdi. Haraggal. Megáll. Egy pillanatra meggondolja magát, és mintha változtatna a mondandóján.*
-Kérem engedjék el.
*Kicsit meghunyászkodva, tesz egy próbát. Elkomorul, és látszik, hogy nem tudni mi fáj jobban. A becsülete, vagy az hogy megszegte Garsinnak adott szavát.*
-A másik: Azt mondta, nem szereti a "szükséges", és a "kell" szavakat. Akkor mi van a dolgos kezekkel?
*Mondja, és egy régebbi megszólalását is egybevonja a kékszeműnek. Ezzel rámutatva, hogy pontosan hol, is tartottak az imént.*


809. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-02-01 11:11:26
 ÚJ
>Bredoc Droyn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 17

Játékstílus: Vakmerő

//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Alapvetően nyugodt embernek mondható, ám van pár dolog, ami könnyen kihozza a sodrából. Ilyen például a feleslegesen alkalmazott erőszak. Mikor semmi haszna nincs igazából, csak az ember tehetetlenségéből és gyengeségéből fakad. Egyáltalán nem egy végső megoldás valamire, amit egyébként sok száz más módon meg lehetne oldani, pusztán csak a gyarlóság egy lépcsőfoka. Ez főképp akkor erősödik fel benne, mikor Garsint látja, és hogy milyen módon hozatták ide, majd hallja a férfit, hogy milyen negédesen beszél hozzá, mint egy kibaszott komédia. Semmi kedve ezt hallgatni, és részese is lenni a kis játékának, bár nem tudja, hogy Garsin hogyan reagálna, azt biztosan nem tenné, ha módja van rá, hogy szépen állja, hogy ápolgassa, mint egy szaros könyvben. Ez a valóság. Bredoc pedig hűen a hozzá intézett "kéréseknek" csak a kérdésre válaszol.*
-Nem.
*Azzal feláll a székéből, s elindul a mutatott vödör felé, már ha teheti, és nem kényszeríti maradásra sokadmaga a székben. Ha módja van rá, magához viszi a vödröt, s saját magának tisztítaná meg a sebét.*
-Ha még egyszer hozzáérsz, megöllek.
*Mondja úgy, hogy közben nem néz senkire, s szavaiból az érződik, hogy ez nem fenyegetés, ez egy ígéret. Egy tényközlés. Ha az ő szíve csak egy másodperccel tovább ver, mint azé a fickóé, akkor nem lehet kérdés, hogy mi lesz a kimenetel. Talán nem ma, talán nem is holnap, de egyszer biztosan.*


808. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-01-30 23:10:22
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Mimóza)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*A két jómadár igen hamar elnémul, ami részben lehangoló, és unalmas, de legalább nem beszélnek ostobaságot. A jól olajozott számszeríj emlegetésére sunyi, elégedett mosoly kúszik arcára, mint aki pontosan érti a viszont célzást. Természetesen ő is egyetlen ilyen csapással könnyen semmivé tehető, és tisztában is van vele. Nem is féli a halált, van annál rémisztőbb, főleg ha már valakinek volt alkalma közelebbről is megismerkedni vele. A Kékszemű élete pedig másról sem szól, csak a halállal való ismerkedésről.
Garsin megpróbáltatásai nem tartanak sokáig, bár a leány feltehetően sokkal többnek érzi ezt. Rövidesen meg is érkeznek oda, ahonnan elindult eredetileg, ezúttal viszont még tovább haladva. A lányt továbbra is minden finomságot mellőzve rántja talpra az ismeretlen férfi, ezúttal viszont karjainál fogva. Nagyot taszít rajta, hogy botladozva, vagy egyenesen orra bukva megérkezzen nem messze a körbeült kártyázó asztaltól.
Garsin érkezését egy darabig érzékelhető feszültség követi, még az esetleg időnként feltámadó beszéd is elmarad. Nem több ez egy pillanatnál, a rászegeződő tekintetek viszont kitartóan követik minden mozdulatát.*
- Jaj, szegény kis galambom!
*Szólal meg a Kékszemű, és az előbbihez hasonlóan felkönyökölt kezén pihenteti félrebillentett fejét. Arcán tízezer aranyas mosoly tündököl a legbarátibb fajtából.*
- Micsoda durvaságnak lettél te kitéve. Szörnyen sajnálom, és elnézést kérek.
*Kezét szívére téve, némileg előrehajolva udvariaskodik tovább, majd gyűrűs kézfeje barátian int Garsinnak, hogy jöjjön közelebb hozzá. Egészen olyan, mintha ténylegesen bánná a történteket, és nem akarta volna, hogy ez történjen.*
- Gyere galambom, hadd nézzelek meg közelebbről. Ne félj, nem bántalak!
*A Garsint belökő feketruhás férfi, aki korábban Soreylt kényszerítette fegyverletételre egy utolsó vicsorgás, és maga elé szitkozódás után visszatér komor közönyébe, és a bejárathoz áll. Kezeit háta mögött összekulcsolva, feszes tartással, és fürkésző tekintettel némán vesz részt tovább az eseményekben, miközben a többiek tekintetüket legeltetve a lányon kényelmesen ücsörögnek tovább.*
- Illetve megkérnélek szépen arra, hogy azt a vödör vizet és rongyot hozd ide. Mélyen tisztelt városőrünk megsérült, nem ártana egy leány ügyes, apró kezekkel kitisztítaná a sebét, ugye?
*Kérdőn néz Soreylékre, miközben kezével továbbra is a vödör helyét mutatja a szoba másik felében. Legalább ez távolabb van a Garsint vizslató banditáktól, és a gyanús vérfoltoktól, amik annyira frissek, hogy a fiatal lány csak tovább keni, és hordja szét azt, amit korábban már a többiek is megtettek.*

A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.30 23:10:39


807. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-01-29 13:02:10
 ÚJ
>Garsin Elthur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Börtönlátogatás//

*A folyosó végén szinte ragyogni látszik a fény innen, ahonnan nézi. Olyan közelinek tűnik, hogy egyesek talán már reménykednének a helyében, s bíznának a megmenekülésben. Garsin csak küzd, lélekvesztetten, bizakodás nélkül, ám kitartóan.
Elrugaszkodik a következő megerőltető lépéshez, de ezzel egyidőben már érzi a fejét hátrafeszítő rántást, aminek lendületét végül az egész teste követi.
Ismét a földön találja magát. Sovány vigasz, hogy ezúttal inkább a fenekére és a csípőjére érkezik, megtámasztva a padlóhoz koccanó könyökével, mert ez is legalább annyira fáj, mintha a hátára vágódott volna. A feje ugyanis a levegőben marad, a haján lógva, s nem kellemes a fejbőrén tartani a teste egy részét.
Föleszmélésre azonban most sem kap időt, de még a föltápászkodásra sem, mert úgy ahogy van, rángatni kezdik lefelé a lépcsőkön.
Egy pillanatra még látja a folyosó végén azt a fényt, ami aztán eltűnik az első lépcsőfok mögött, miközben ő meg visszazuhan a derengő sötétségbe.
Nem jellemző rá a sikoltozás, most is viszonylag halkan tűri a tortúrát. Artikulálatlanul és önkéntelen jajong és nyekken, ahogy a lépcsőkön bukdácsol, újabb és újabb sérüléseket szerezve. Próbál ő fölállni, de a lépcsők és az iram, amiben haladnak, nem teszik ezt lehetővé. Annyit sikerül elérnie, hogy menetiránynak oldalt fordul, így legalább néha sikerül kitámasztania magát a lábával. Egyébként meg a saját hajában és az azt fogó kézben igyekszik megkapaszkodni, hogy csökkentse a fején azt a húzást és ne törje ki a nyakát.
Odalent sikerül talpra kászálódnia, de a rángatástól vagy kétszer letérdel még és eddigre nagyon kínlódik már. Fölegyenesedni nem tud, mert azzal is húzza a haját, így görnyedten, fejével a férfi kezét követve botladozik előre. Ez a testtartás sem tesz jót a korábbi sérüléseinek, a fájdalomtól pedig csorognak a könnyei.
A gyötrelmes haladás és küszködés lefoglalják, ám ahogy ismét erősödik a fény és fölfogja hová, kik közé is viszik, ez a körülmény még a fájdalomnál is jobban megsanyargatja. A félelemtől elgyengül és ismét megbotlik, így az utolsó lépéseken megint csak vonszolódik.
Könyörgések és kétségbeesett kérdések rikoltanak a fejében arról, hogy mit fognak vele csinálni, hová viszik, de a szája néma marad. Ő pontosan tudja, mitől fél, s mi az, aminek már a gondolatától elhagyja az erő...*


806. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-01-29 12:47:44
 ÚJ
>Darenn Soreyl avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 111

Játékstílus: Vakmerő

//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Gyakorlatilag teljesen lefegyverezve, túszként ülnek, és a saját túsztárgyalásukat folytatják. A füstös hangulatú beszélgetés a várt mederben csordogál, miután Soreyl közbeszólt. Mint az sejthető volt, nem engedik futni a lányt. Kiszámítható, mégis igen csak bosszantó fordulat, ami ökölbe zárja Soreyl kezét az asztal alatt. De csak szépen lassan, amolyan észrevehetetlen. A lovag kis közjátéka azonban feltüzeli a kék szeműt. Legalábbis elsőre igen úgy tűnik, és mintha egy kicsit közelebb is jutnának az ittlétük okához. Az úr kicsit fennakad a Városi Őrség pénzkérdésén, de Soreyl nincs azon a rangon, hogy az orrára kösse, vagy hogy egyáltalán tudjon arról, hogy mit mutat a zsoldkassza, vagy éppen a kaszárnya könyvelése. Ezt szíveskedik kihagyni a válaszából.*
-Felesleges pénzszóráshoz senki sem elég gazdag.
*Válaszolja röviden, ha már képes volt a mentálmágus ilyen apróságba belekötni.*
~Perchi, hogy elküldené, a kurva életbe ha itt lenne.~
*Gondolja a lovag, és szavai üresen visszhangoznak fejében. A mesterkard nélkül elméje mintha egy sötét szoba lenne, amiben minden gondolat visszapattan a falakról. Nincs ki meghallgassa, vagy válaszoljon rájuk. Ez egyszerre ijesztő, és bosszantó. Bosszantó, hogy gondolatai, és tervei felett nincsen egy két tagú bizottság, egy másik nézőpont. Magára maradt, nincs segítsége saját fejében. De itt van neki az elszótlanodó Brox, és ettől lesz ijesztő. Ha Soreyl tudná, hogy egy ember aki nem bolond, annak mindig ilyen az élete, ijedten szánná a világot. Mindenkinek kéne egy Perchipfell. No de! Vissza a beszélgetéshez!
A főrosszarcú valami dicséret-félét köp ki a száján, arról hogy Soreyl legalább gondolkodik. Egy pillanatra átsandít a parancsnokhelyettesre. Ha szemük találkozik, akkor egy meleg baráti tekintet láthat. Soreyl pontosan tudja, hogy felettesének is majd megpattanhat az agykereke, csak ő még nem mondja ki, és ha volt bármi terve ezzel a kis beszélgetéssel, azt Soreyl úgy vágta ketté, mint Perchi a törpét az imént. Ezzel szemben a Kék szemű alátámasztja Soreyl azon elméletét, hogy nem tetszett neki Bredoc hozzáállása, és vallató kérdezgetése.*
~Ezt megtippeltem volna.~
*Gondolja magában Soreyl, és arca valami hasonló cinizmust tükröz. És az marad teljesen mereven a beszélgetés végéig. A kis dalocska nem igazán hatja meg, és az sem, hogy kiröhögik a városi őrséget. A börtönben a városon kívül bujkálva, bárki kinevetheti magát.*
-Bárkit meglehet ölni, egy jól olajozott számszeríjjal.
*Jelenti ki Soreyl. Hangja hideg, és mély. Arca cinikus, tekintete szúrós. Ebben a mondatban benne van minden véleménye, amit csak Perchipfellnek darál le.*
~Akár téged is galambom.. És aki belép a Városi Őrségbe az vállalja a kockázatot.~
*Az elmei szavakra, azonban nincs válasz. Egy pillanatra meg is feledkezett a lovag, hogy nincs vele a barátja.*
~Baszameg!~
*fogalmazza meg röviden a mondandóját. Majd fülön csapja egy mondat.*
~Dolgos kezekre mindig szükség van?~
*Gondolkozik, és kezd nagyon rosszat sejteni. A kellemes fenyegetés, és az erősítés kérdésére Borx válaszol, Soreyl csak rázza a fejét. Ekkor megérkezik vissza fekete alak. Feltehetően Garsinnal.*


805. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-01-27 01:21:08
 ÚJ
>Bredoc Droyn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 17

Játékstílus: Vakmerő

//Börtönlátogatás//

*A kékszemű szavai mintha süket fülekre találnának, legalábbis a parancsnokhelyettest éppen ennyire érdeklin a kapott válasz, már ha annak nevezhető. Bár úgy gondolja, hogy sokkal többet nem is várhat a másik tőle. A Garsinra tett megjegyzés pedig nem éri hideg zuhanyként, számított rá, hogy pont ennyit fog érni, de legalább a lelkiismerete valamivel tisztább, amolyan én megpróbáltam jelleggel. Megpróbálta, sokkal többre jelen helyzetéből fakadóan nem képes. Soreyl viselkedése, stílusa annál inkább meglepi Bredocot. Nem mintha zavarná, vagy rosszallná, vagy ilyesmi. Látott már hasonló alakokat korábban, csupán nem gondolta, hogy pont ő lesz az a fajta ember. Bár ezt ő valószínűleg nem tudhatja, ennek külső jelet igyekszik nem adni. Ha kikerülnek innen élve lesz elég idejük ezt megbeszélni. A városőrséggel kapcsolatos kérdéseket teljesen irrelevánsak érzi, ha már ennyi mindent tud az a fickó róluk, olyan önkényesnek érzi, mintha egy felnőtt testbe zárt gyerek lenne.*
~Ha nem kellünk neki semmire se mi, sem az őrség, akkor gondolom csak élvezetből vagyunk még életben.~
*Von vállat, s mondaná is, amit gondol, de nem. Inkább nem. Csak felé fordul az asztalra könyökölt kézzel, s a kérdésére felel, az egyetlenre, amit igazából feltett.*
-Nem.


804. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-01-26 23:42:24
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Mimóza)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*A Kékszemű igen türelmesnek mondható, ez még akkor is igaz, amikor Bredoc tovább fűzi a kereskedőséggel kapcsolatos viccelődést. Egyszerűen csak figyelmen kívül hagyja, bölcsebbnek látja így, főleg mert unalmas beszélgetések nem érdemesek arra, hogy több energiát fecséreljen rájuk.*
- A sorrendet rábízzuk, mert hiszünk a művészi szabadságban.
*Éppen annyira rezignálttá válik hangja, mint Bredocnak, holott kezdetben úgy sejtette érdekes alakokkal hozta össze a sors. Persze időnként ő is szokott tévedni, ez azon kevés alkalmak egyike, és nem is tölti el túlzott örömmel. Márpedig ha a Kékszemű unatkozik, az senkire nézve sem jelent semmi jót.
Garsin említésére a közelebb ülő banditák összesúgnak, és elkezdik tovább adni azt, amit hallottak. Az ő arcukon meglepettség mutatkozik, ellenben a Kékszeműnek egy arcizma sem rezzen meg, annak ellenére, hogy ez éppen annyira váratlanul érte, mint mindenkit.*
- Akár hagyhatnánk, de nem így lesz.
*Feleli egyszerűen, és gondosan mellőzi a magyarázatot. Éppen ahogy azt is, hogy bármivel megkínálja a két őrt, holott előtte is, és emberei előtt is szárított hús, sör, vagy egyéb étket, és italok sorakoznak. Fontosnak véli ezen formaságokat, nehogy véletlenül Bredoc vagy Soreyl fejében az a tévképzet alakuljon ki, hogy ők itt vendégek. A szürke színre is kap két lehangoló választ, ezek is annyira közömbösek számára, hogy inkább visszatér a szőlőevéshez. Ellenben Darenn udvarias közbeszólására láthatóan felcsillannak szemei.*
- Nincs? És miért nincs?
*Fejét oldalra billenti, és úgy várja a választ fojtott izgatottsággal. Égeti a vágy, hogy Soreyl kifejtse ellenérzései okát. Magában konstatálja, hogy a várakozás minden pillanata megérte, hiszen a csapat egyik tagja követelőzés helyett inkább gondolkodni kezdett.*
- Ó, tehát már van az őrségnek pénze? Csak a nagyzoló vörösre nincs?
*Kicsit ellentmondásosnak érzi, és mélyen reméli, hogy Soreyl nem a Krenkataur érceire gondolt a vagyon alatt, mert az már láthatóan nem az őrség irányítása alatt áll.*
- Tetszik, hogy legalább egyikőtök használja a fejét, és nem faltörésre.
*Mondaná, hogy becsüli Bredoc törtetését, de hazudna. Semmit nem lát benne, csak valami hős eszméktől megrészegült bolondot.*
- Csakhogy tisztázzuk az elején. Nem szeretem a vallatást, és tudom, ez rossz beidegződés *Ekkor fagyos kékjeit Bredocra emeli.* de ez éppenséggel nem az a helyzet, amikor ennek itt lenne az ideje. Röviden, itt én kérdezek. Valamint *Itt pedig Darennra néz.* a kell és a szükséges szavakat nem igazán szívlelem, főleg mert nem helyénvalóak. Nincs szükségem az őrségre, és a továbbiak érkezése sem rémít meg. A bátor Krultos kapitányotokat is könnyen kiiktathatnám egy ügyes íjásszal, egy számszeríjjal, és egy sötétben megbújó alakkal a szegénynegyed háztetején. *Ujjával csettintve jelzi, hogy milyen egyszerűen tudná ezt kivitelezni.*
- Főleg mert minden tőletek visszhangzik, leginkább a röhögéstől.
*Ha pedig Bredocra pillant, akkor érti is, hogy miért. Ha Soreylre, akkor már kevésbé. A háttérben fojtott hangon, de egyre erősödő morajlással kezd egy vidám dallamú ének utat törni magának, ahogy az egykori rabok egyesével csatlakoznak be a váratlanul elkezdett nótába.*
- Jó a kedv, ha acélviharban
Tör előre a sereg,
De még jobb, ha a hosszú késről
Az őrök vére csepeg!
*Ezt hahotázás, és kurjongatás követi.*
- Nos, dolgos kezekre mindig szükség van.
*Feleli a Kékszemű, ha már ilyen modortalan módon sürgetni kezdték, és sajnos a kérem szócska sem sokat javított ezen.*
- Persze előtte még megkérdezném, hogy a leánykán kívül akad még valaki, akiről érdemes tudni? Minden váratlan vendégért egy szemetek fogja bánni, csakhogy nyílt lapokkal játszunk.
*Megint a kartámlára könyököl, és kezdi el szemlélgetni a két őr arcát.*
- Bár a leányoknak talán anélkül is tetszenétek.
*Ezután persze még vár, egyrészt a válaszra, másrészt arra, hogy meghozzák a már olyan sokat emlegetett Garsint.*

*Garsin minden törekvése ellenére nem jut messzire, és kezdeti előnye sajnálatosan nem elég ahhoz, hogy kijusson a fényre. Teste lomha, erőtlen, és bordái tájéka borzasztóan szúr. Hiába hallja az egyre hangosabb lépteket nem tudja magát gyorsabb tempóra ösztökélni, csupán minden idegszálát megfeszítve küzdhet, ennek ellenére az ismeretlen férfi ruganyos lépteivel rögvest beéri őt, pedig már látni véli a cellák végénél megjelenő nagyobb fényt a derengő félhomály helyett. Ekkor ragadja meg őt a férfi hátulról a hajánál fogva, és rántja le a földre, hogy elessen. Szíve szerint haragjában kedve lenne ököllel arcon vágni a lányt, mégis ellenáll ennek a késztetésnek, csak zord arcával tekint le rá, gesztusai egy dühödt vicsorrá torzulnak.*
- Még egy ilyen, és teszek róla, hogy vágyni kezd a halált.
*Nem hagy alkalmat arra, hogy Garsin talpra kecmereghessen, ha egyáltalán megpróbálkozik ezzel. Nemes egyszerűséggel kezdi el hajánál fogva ráncigálni őt, hadd bukdácsoljon, vagy vonszolódjon. A haragtól egész koponyája lüktet, és csak remélni tudja, hogy előbb viszi el az agyvérzés, mint az, hogy visszaérjen a lánnyal a többiekhez.*


803. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-01-24 13:41:57
 ÚJ
>Garsin Elthur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Börtönlátogatás//

*Még mielőtt a férfi fölfedezné, hogy eltűnt és utána indulna, ő már hallja maga mögött a lépteit, minden egyes pillanatban.
Testében ismerős érzés árad szét, az a fajta, ami lehetővé tette és teszi, hogy elviselje a fájdalmat. Jelenleg szinte nem is érzi, de a tartalékaiból sajnos nem maradt túl sok, úgyhogy kimerült testét még a feltételezett életveszély sem képes emberfeletti ügyességre és gyorsaságra bírni.
Botladozik a lépcsőkön, már úgy a feljáró közepénél járhat, mikor az eddig csak képzeletében létező hang egyszer csak megkülönböztethetően valóságos lesz.
Ez ad még egy kis löketet, hogy a lépcsők maradékán fölküzdje magát, aztán két utat lát maga előtt... Az egyik, hogy előveszi a kést és megpróbálja megvédeni magát. A másik, hogy tovább menekül...
A sürgető lépteket maga mögött hallva utóbbi mellett dönt. Egyszerűen nem tudja elképzelni, hogy harcban, akár a meglepetés erejével fölvehetné a versenyt a férfival, s az nem csavarná ki az első mozdulatnál kezéből a fegyvert. Meg egyáltalán ideje sincs már...
Ha felér a lépcsőkön, a folyosó felé rohanna tovább. És agya már előre azon pörög, hogy onnan aztán merre fusson, mit csináljon... Nem emlékszik, kulcs van-e a kapuban, vagy másképp működik a zárja. Talán, ha odáig elér, becsaphatja maga mögött a kaput. Vagy egy másik terembe zárkózhat be, eltorlaszolhatja az ajtaját... Vagy inkább a kijárat felé fusson? A lovakhoz? Vagy az erdőbe?...*


802. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-01-24 12:48:17
 ÚJ
>Darenn Soreyl avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 111

Játékstílus: Vakmerő

//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Soreyl kevésbé komfortosan nem is érezhetné magát. Fél-egész eszének felé egészségét most veszik el tőle, így egyedül marad gondolataival élete nagy ritka pillanatainak egyikében. Egyébként sem egy általános egy lovag életében, hogy kardtalan kell ücsörögni tucat haramia közepén. A távozó fekete alak, a bólintásra nem reagál. Nem is igazán várja el. A komoly mondtára egy kérdéses cinizmus a válasz a főrosszarcútól.*
-Milyen kedves.
*Érkezik tőle a válasz hasonlóan eldönthetelen hangnemben. Ezután egy beszélgetés kerekedik ki a gyűrűs, és a parancsnokhelyettes között. Soreyl szigorú arca nem árulja el magát, de kezd igen berágni Broxra. Azon kívül, hogy belevetette magát a veszedelembe, a hülyeséggel határos, kicsit nagyképű magabiztosságát tovább folytatja. A helyzet messze nem engedi meg, hogy pipa mögül, fél-fölényesen kérdezgessen, mint egy kedélyes vallatáson. Még meg is mordul egyszer mély hangja. Látszik rajta a türelmetlenség. Garsin említésére felvonja a szemöldökét. A tehetetlenség, és a meztelen érzés ami elfogja, így fegyvertelen, szinte lyukat váj a tarkójába. Bár megtenné, és akkor leereszthetné a gőzt. De ellenben csak gyűlik benne, és mint gyenge teáskannát lassan szétfeszíi az elfojtott düh.*
-A piros drága szín. Nem nagyzolunk. Nem tűnünk fel.
*Mondja tőszavakban a maga véleményét, de továbbra is meggördítené a szavak nehezen álló sziklatombét. Ekkor kezd el Bradoc kérdezgetni, és muszáj megszólalnia. Soreyl kimérten, hidegen és tárgyilagosan vág közbe.*
-Bocsánat, hogy félbeszakítom a társalgást, de nincs ínyemre.
*Kezdi szarkazmussal átitatott mély hangja.*
-Maradjunk a tényeknél. Láttuk, hogy egy pillantásába tellne megöletni minket, mégsem tette, tehát kelünk magának. Fegyveres ereje, hatalma van.
*Lendíti a kezét körbe.*
-A bánya tele van ércekkel, amiket jó pénzért el lehet adni a kikötőben, és halottaktól is el lehet venni a vagyonát.
*Spekulál tovább a lovag.*
-Nekünk erőnkön, és pénzünkön kívl másunk nincs. *Szögezi le.*
-De ha két városőr eltűnik a küldetésén, minden bizonnyal nagyobb csapatokkal jönnének a társaink, így a rangunkra lehet szükség, és ha jól értem egy csekélyke kis szívességre. Mondjuk, hogy kicsit megverve menjünk haza, és mondjuk azt a parancsnkunknak, hogy a legendák igazak, a Krenkataur él, és kiszabadult. Megölni lehetetlen, ne is próbálkozzunk. Így mindenki jól jár.
*Vezeti fel a maga ötletét, majd megrázza a fejét mint aki most jött rá, hogy össze vissza beszél.*
-Vagy bánja faszom mire kelünk, de térjünk a lényegre! Kérem.
*Perchipfell-féle monológját mégis a maga jólnevet "Kéremjével" zárja. Szeme őszinte tekintetét, és mély hangját rideg semmilyenség járja át. Ha nála lenne Perchi, egy kicsit összeszedettebb lenne, és ilyen nem történhet meg. Bredoc fúrcsállhatja is a dolgot, de most ez a legkisebb mértékig sem mozgatja meg Soreylt.*


801. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-01-24 11:18:21
 ÚJ
>Bredoc Droyn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 17

Játékstílus: Vakmerő

//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Brox kényelmesen pipázgat, amit mindenképp megtett volna, hacsak nem csonkolják le a kezét, s kérdése, viselkedése inkább szarkasztikusnak mondható. A korábban történekre igazából úgy tekint, mint egy kis bemelegítés. Egy akár hosszabb történet kezdete, itt lent a bányában. Kíváncsian várja, hogy mi bontakozik ki a dologból, sok kérdése van, de nem szereti őket csak úgy feltenni. Nem kocsmáros ő, hogy fecsegjen. A kérdésre szúrós tekintete a másikéba fúródik, szinte csak a foga nem villan, de a komoly ábrázatból hamar, szinte egy pillanat alatt egy hümmögés kíséretében egy félszeg mosoly kerekedik.*
-Pedig van eladó holmim is.
*Teszi hozzá a dologhoz, bár csak amolyan tréfa gyanánt. Látja, hogy a hullákat szorgosan viszik ki a szobából a főnöknek tetsző akárki utasítására, mely nyomán újabb kérdés vetődik fel benne.*
-Meghágja, vagy megeszi őket? Vagy tán ebben a sorrendben?
*Hangja nem rezzen a borzalmas tettek említésén, s szeme is csak réved a semmibe, talán az egyik padló apró szilánkját vizsgálja, oly mindegy igazából. Semmi jót nem feltételez ezekről az emberekről, bár szeretne kellemesen csalódni. Hallja a kicsúszó baszdmeget, s az elsiető alakot is, aki korábban Soreylt tartotta sakkban. ~Garsin! Picsába. Biztos elkapták őt is, vagy talán épp menekül...~*
-Az a lány csak egy kóbor, egy órával ezelőtt láttuk meg rongyosan, összeverve a fák között. Akár hagyhatnátok is futni...
*Persze nem tudja, nem is tudhatja, hogy a lány miatt, vagy egy tök más dolog miatt sietett el a fickó, Brox csak a megérzéseire hallgat, s tippelt egy jó nagyot a levegőben. Reméli, hogy ezzel nem éppen elárulja a lányt, akiről eddig nem is tudtak ezek az emberek. Bár nem reménykedik, egy próbát megér a dolog.*
-Nem tudom, nem voltam a környéken a vörösköpenyesek idején. Északon vezettem néhány háborút. Nekem megfelel a szürke, közömbös szín.
*Von vállat, bár kétli, hogy ennyire érdekelné a válasz a másikat.*
-Az én titulusom csupány annyi, amennyit ott visznek az embereid.
*Szúrja oda, nem tudván, hogy a kérdést neki, vagy inkább társának szánta a férfi. Látja azt is, hogy Soreyl is "csatlakozik" hozzájuk, de ha egy mód van rá, nem akarna most vele társalogni, ha kijutnak innen, lesz rá bőven idejük. Viszont számos kérdése közül csak előjön a legnyilvánvalóbb is.*
-Kik vagytok ti? Mit csináltok itt? Jó, a másik talán jobban érdekel. Itt ahogy hallottam, valamiféle bányamunka folyt. Hova lettek a rabok, meg az őrök? Ha te tudod a nevem, és én nem a tiéd, ennyit nem sajnálhatsz tőlem.



A hozzászólás írója (Bredoc Droyn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.24 11:47:11


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820