Kikötő - Kígyófészek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 15 (281. - 287. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 268-287
287. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2025-10-31 10:14:54
Üzenet elküldve: 2025-10-31 10:14:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ahol a varjak várnak//
*Dayaneer sóhajtásai szavaknál is jobban nyilatkoznak arról, hogy nincs ellenére a szoros közelség (sem). Fejben már néhány lépéssel előrébb jár maga is, gondolatban már nem csak a nő hátán siklik a keze, hanem egészen más testtájain is; és miután feltette invitáló kérdését, egészen biztos benne, hogy ez a vágya hamarosan valósággá is válik majd.
Éppen ezért nem csak meglepődés, de értetlenség is látszik arcán, ahogy a nő arrébb húzza magát. Rosszat mondott volna? Félreértette volna, hogy hol húzódnak a wegtoreni határai? Nem az eszét tervezte használni az előttük álló éjjelen, így az most épp annyira van hasznára, mint a laza vitorla szélcsöndben.
Halk, nyögés-szerű sóhajt hallat ahogy Dayaneer keze megszorítja testének követelőző pontját, és ez az érintés még kevésbé segíti abban, hogy tisztán lássa a helyzetet. Végül agytekervényei csak munkába állnak, s miként a hirtelen viharossá váló tenger megváltozott játékszabályait, úgy érti meg-fogadja el azt, hogy mi történt az elmúlt percekben.
Annak, hogy nem ifjú legény, vannak bizonyos előnyei is éppen. Az egyik ilyen a tapasztalat, ami a rendelkezésére áll -ha épp képes használni a fejét, ugye-, továbbá többek között az, hogy képes félretenni ösztönösségét bizonyos helyzetekben.
Nehezen, de megállja hogy ne nyúljon Dayaneer után. Azt már jó pár évvel ezelőtt megtanulta, hogy mit jelent a női nem -jó lecke volt, bő egy hatig a szeme alatt szivárványló monoklival tarkítva-, és azt is felfogja, hogy ha itt akar maradni az előtte álló hónapokban, akkor bizony alkalmazkodnia kell. Még akkor is, ha ez nem egyszerű. Inkább összefonja üressé vált karjait mellkasa előtt, és még utoljára kiadós mustrában részesíti a távozófélben lévő domborulatokat. A látványtól keményen sajdul fel a vágy ölében.*
- És jó éjt neked is, Kupec. *-válaszolja vissza halk, szinte rekedtes hangon. Legszívesebben kinevetné saját magát, hogy hagyta, hogy ilyen könnyen csavarja őt a nő az ujja köré, s úgy játsszon rajta eközben, mint udvari bárd a tizenkéthúros bitternen. További szavai szinte csak magának szólnak, ahogy orra alatt dörmögi: -* Majd legközelebb.
*Fanyarul elmosolyodik. Lám, hát maga is megtapasztalta Bíborkezű Dayaneer kegyetlenségét – ám a valóság közel sem volt olyan, mint a róla szóló mesék. (Jobb, rosszabb? Talán ne most kérdezzük ezt meg.)
Halkan csukja magára a szoba ajtaját.*
*Dayaneer sóhajtásai szavaknál is jobban nyilatkoznak arról, hogy nincs ellenére a szoros közelség (sem). Fejben már néhány lépéssel előrébb jár maga is, gondolatban már nem csak a nő hátán siklik a keze, hanem egészen más testtájain is; és miután feltette invitáló kérdését, egészen biztos benne, hogy ez a vágya hamarosan valósággá is válik majd.
Éppen ezért nem csak meglepődés, de értetlenség is látszik arcán, ahogy a nő arrébb húzza magát. Rosszat mondott volna? Félreértette volna, hogy hol húzódnak a wegtoreni határai? Nem az eszét tervezte használni az előttük álló éjjelen, így az most épp annyira van hasznára, mint a laza vitorla szélcsöndben.
Halk, nyögés-szerű sóhajt hallat ahogy Dayaneer keze megszorítja testének követelőző pontját, és ez az érintés még kevésbé segíti abban, hogy tisztán lássa a helyzetet. Végül agytekervényei csak munkába állnak, s miként a hirtelen viharossá váló tenger megváltozott játékszabályait, úgy érti meg-fogadja el azt, hogy mi történt az elmúlt percekben.
Annak, hogy nem ifjú legény, vannak bizonyos előnyei is éppen. Az egyik ilyen a tapasztalat, ami a rendelkezésére áll -ha épp képes használni a fejét, ugye-, továbbá többek között az, hogy képes félretenni ösztönösségét bizonyos helyzetekben.
Nehezen, de megállja hogy ne nyúljon Dayaneer után. Azt már jó pár évvel ezelőtt megtanulta, hogy mit jelent a női nem -jó lecke volt, bő egy hatig a szeme alatt szivárványló monoklival tarkítva-, és azt is felfogja, hogy ha itt akar maradni az előtte álló hónapokban, akkor bizony alkalmazkodnia kell. Még akkor is, ha ez nem egyszerű. Inkább összefonja üressé vált karjait mellkasa előtt, és még utoljára kiadós mustrában részesíti a távozófélben lévő domborulatokat. A látványtól keményen sajdul fel a vágy ölében.*
- És jó éjt neked is, Kupec. *-válaszolja vissza halk, szinte rekedtes hangon. Legszívesebben kinevetné saját magát, hogy hagyta, hogy ilyen könnyen csavarja őt a nő az ujja köré, s úgy játsszon rajta eközben, mint udvari bárd a tizenkéthúros bitternen. További szavai szinte csak magának szólnak, ahogy orra alatt dörmögi: -* Majd legközelebb.
*Fanyarul elmosolyodik. Lám, hát maga is megtapasztalta Bíborkezű Dayaneer kegyetlenségét – ám a valóság közel sem volt olyan, mint a róla szóló mesék. (Jobb, rosszabb? Talán ne most kérdezzük ezt meg.)
Halkan csukja magára a szoba ajtaját.*
286. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2025-10-30 22:16:15
Üzenet elküldve: 2025-10-30 22:16:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ahol a varjak várnak//
*Ha tudná miféle álságos dilemmák forgolódnak kelletlenül a férfi fejében, talán női hiúsága sértetten morrana egy röpke pillanatra, de leginkább baljósan kacagna fel. Hogy megéri-e ágybabújni a wegtorenivel? Nos, a kérdésre a legtöbben valószínűleg némi mérlegelés után ráznák a fejüket, de az aligha szólna a hálószobái képességeinek - arra még igazán érkezett panasz. Kétségtelenül sok bajt tud hozni azonban a férfiak fejére, köszönhető ez megkérdőjelezhető viszonyainak és felettébb viharos természetének. Addig, amíg valaki nem lépi át az egyszerű, kölcsönösen előnyös testiségnél felállított határait, nincs mitől tartani, de aki feszegeti nos... magára vessen.
A férfi testük közé feszülő vágya, s az óvatosan formás fenekére sikló tenyér, előcsal belőle egy elégedett sóhajt. Épp itt volt az ideje, hogy Niall valamelyest feléledjen a tétovaságból, ugyan miféle tengerész habozik ennyit, miután hatokat töltött halszagú matrózok között a nyílt vizen? Van már benne annyi spicces rátartiság, csaknem szóvá is teszi, de szerencsére a bók még időben duruzsol az újabban elnyúló csók elé.
Az óhaj már jóval sürgetőbben hajtaná a kreol leányt, megannyi kedvére való, arcpirítóan fülledt jelenetet játszik le elméje, ahogy magában előrevetíti az éjszaka további kimenetelét. Ezen képzetekbe szédülve szívesen indulna meg türelmetlenül a korábban olyannyira beharangozott ágy felé, talán még egy aprócska lépést is tesz el sem szakítva zöld tekintetét a kékekről. Azonban ahogy egy leheletnyit elvásztja ajkait a másikétől, néhány kósza józan gondolat utat tör magának, s egy pillanatra elereszti a vágy szorításából. Nem sok idő az egész, alig egy villanásnyi, ahogy a kis figyelmeztető hangocska, mely már korábban a folyosón is megszólalt, ismét emlékezteti, mennyire nem bölcs ez az ötlet. Ó, ha valami jöttment alak lenne, akit lehetőleg életében többet nem lát, egy percig nem habozna. De valahogy, amikor Niall a szobába invitálja, a kupec besandít válla fölött a helyiségbe, s rá kell ébredjen, hogy bizony nem fog a holnapi napon felszívódik. Sőt, egyenesen itt lesz mellette, bárhogy is sülne el az éjszaka.
Megigazítja az általa összegyűrt inget a matrózon, lehel egy csókot az ajkakra majd ujjával finoman simít rajta végig, ahogy letörli róla a bíbor festéket.*
- Majd legközelebb, Tengerész *búgja édesen, de mégis csendül benne valami igazán alattomos pimaszság. Zöld pillantásában ugyan még villan némi kaján kérlelés, ahogy élvetegen végignéz a férfin, szemtelen mosolyát akkurátusan elfojtja. Fogja még ezért átkozni magát? Minden bizonnyal egy kicsit igen. Keze szemérmetlenül kúszik még a látványosan dudorodó nadrágra, s egy óvatos markolást követően suttogása erejéig még közelebb hajol*
- Üdvözlünk a Varjak között! *mintha ezzel már előre is jelezné, mennyire nem fog unatkozni Niall, amennyiben nem húzza fel rögvest a nyúlcipőt. Nem tudná hibáztatni érte.*
- Jóéjt Matróz! *lép végül ki a küszöbről, miután egy mély, kísértést leküzdő sóhajjal erőt vett magán, s ha meg nem állítják, már veszi is az irányt a szomszédos ajtó felé.*
*Ha tudná miféle álságos dilemmák forgolódnak kelletlenül a férfi fejében, talán női hiúsága sértetten morrana egy röpke pillanatra, de leginkább baljósan kacagna fel. Hogy megéri-e ágybabújni a wegtorenivel? Nos, a kérdésre a legtöbben valószínűleg némi mérlegelés után ráznák a fejüket, de az aligha szólna a hálószobái képességeinek - arra még igazán érkezett panasz. Kétségtelenül sok bajt tud hozni azonban a férfiak fejére, köszönhető ez megkérdőjelezhető viszonyainak és felettébb viharos természetének. Addig, amíg valaki nem lépi át az egyszerű, kölcsönösen előnyös testiségnél felállított határait, nincs mitől tartani, de aki feszegeti nos... magára vessen.
A férfi testük közé feszülő vágya, s az óvatosan formás fenekére sikló tenyér, előcsal belőle egy elégedett sóhajt. Épp itt volt az ideje, hogy Niall valamelyest feléledjen a tétovaságból, ugyan miféle tengerész habozik ennyit, miután hatokat töltött halszagú matrózok között a nyílt vizen? Van már benne annyi spicces rátartiság, csaknem szóvá is teszi, de szerencsére a bók még időben duruzsol az újabban elnyúló csók elé.
Az óhaj már jóval sürgetőbben hajtaná a kreol leányt, megannyi kedvére való, arcpirítóan fülledt jelenetet játszik le elméje, ahogy magában előrevetíti az éjszaka további kimenetelét. Ezen képzetekbe szédülve szívesen indulna meg türelmetlenül a korábban olyannyira beharangozott ágy felé, talán még egy aprócska lépést is tesz el sem szakítva zöld tekintetét a kékekről. Azonban ahogy egy leheletnyit elvásztja ajkait a másikétől, néhány kósza józan gondolat utat tör magának, s egy pillanatra elereszti a vágy szorításából. Nem sok idő az egész, alig egy villanásnyi, ahogy a kis figyelmeztető hangocska, mely már korábban a folyosón is megszólalt, ismét emlékezteti, mennyire nem bölcs ez az ötlet. Ó, ha valami jöttment alak lenne, akit lehetőleg életében többet nem lát, egy percig nem habozna. De valahogy, amikor Niall a szobába invitálja, a kupec besandít válla fölött a helyiségbe, s rá kell ébredjen, hogy bizony nem fog a holnapi napon felszívódik. Sőt, egyenesen itt lesz mellette, bárhogy is sülne el az éjszaka.
Megigazítja az általa összegyűrt inget a matrózon, lehel egy csókot az ajkakra majd ujjával finoman simít rajta végig, ahogy letörli róla a bíbor festéket.*
- Majd legközelebb, Tengerész *búgja édesen, de mégis csendül benne valami igazán alattomos pimaszság. Zöld pillantásában ugyan még villan némi kaján kérlelés, ahogy élvetegen végignéz a férfin, szemtelen mosolyát akkurátusan elfojtja. Fogja még ezért átkozni magát? Minden bizonnyal egy kicsit igen. Keze szemérmetlenül kúszik még a látványosan dudorodó nadrágra, s egy óvatos markolást követően suttogása erejéig még közelebb hajol*
- Üdvözlünk a Varjak között! *mintha ezzel már előre is jelezné, mennyire nem fog unatkozni Niall, amennyiben nem húzza fel rögvest a nyúlcipőt. Nem tudná hibáztatni érte.*
- Jóéjt Matróz! *lép végül ki a küszöbről, miután egy mély, kísértést leküzdő sóhajjal erőt vett magán, s ha meg nem állítják, már veszi is az irányt a szomszédos ajtó felé.*
285. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2025-10-30 10:43:39
Üzenet elküldve: 2025-10-30 10:43:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ahol a varjak várnak//
~..akkor remélem megéri..~ *A gondolat csupán valahol elméje hátsó részén villan meg, mint a hullámok között fel- majd eltűnő delfinhát, Dayaneer szavai nyomán. Hangot persze nem ad ennek a gondolatnak, nincs rá lehetősége, és valószínűleg szüksége sem. A nő csókjában ugyanazok az ízek köszönnek vissza mint az illatában is, ám ajkainak ízét azok sem tudják elnyomni. Talán tényleg olyan, mint a legtöbb Kikötői fickó, és talán tényleg nem jó ebben a dologban, ezt egyedül a wegtoreni tudná most megmondani; de akárhogy is legyen, nem-erőszakoskodó ajkai remekül közvetítik mindazt a vágyat, kíváncsiságot és vonzódást, amelyet Dayaneer felé érez.
~..megéri!..~, villan az újabb delfinhát gondolatainak felkorbácsolt tengerén, ahogy a wegtoreni közelebb húzódik, és annak ujjai fagyos-forró bizsergést küldenek végig a gerincén, egészen le, az ágyékáig. Teste önkéntelenül is reagál a nő közelségére, és zavar és szégyen nélkül hagyja, hogy a másik megérezze ezt, ha úgy kívánja.
Némán, röviden nevet a nő szemtelen kérdésén; hirtelen ráébred, hogy tetszik neki hogy az ennyire figyel, és képes pontosan oda és úgy bökni, hogy az még ne fájjon, de érezhető legyen a piszkálódás.*
- Nem. Nem vagyok. *-válaszolja lassú fejcsóválás kíséretében, miközben a vágyakozó zöld szempárban gyönyörködik. Jobbja elmozdul Dayaneer derekáról, ujjai végigsimítanak a hát mentén felfelé, s visszafordulva, kissé más utat bejárva cirógat lefelé, hogy végül.. nos, nem épp a derékon állapodjon meg.-* És nem is kell más csodaszer. Csak ez..
*Hogy a tenyere alá simuló domborulatra gondol, vagy az újabb csókra, melyért Dayaneer ajkaira hajol..? Talány. Mélyre szívja a levegőt a második csók után, orra ismét eltelik a wegtoreni illatával. Kissé feljebb emeli a fejét, vágytól tág pupillájában kissé komisz fény csillan.*
- Képzeld, *-mondja. Hangja halk, és egészen olyan, mintha csupán épp könnyedén beszélgetnének-* van itt egy saját szobám. Nem túl puccos, de az ágy kényelmes. Mondd csak..
*Ujjai ismét végigcirógatják a wegtoreni hátát.*
- ..lenne kedved megnézni?
~..akkor remélem megéri..~ *A gondolat csupán valahol elméje hátsó részén villan meg, mint a hullámok között fel- majd eltűnő delfinhát, Dayaneer szavai nyomán. Hangot persze nem ad ennek a gondolatnak, nincs rá lehetősége, és valószínűleg szüksége sem. A nő csókjában ugyanazok az ízek köszönnek vissza mint az illatában is, ám ajkainak ízét azok sem tudják elnyomni. Talán tényleg olyan, mint a legtöbb Kikötői fickó, és talán tényleg nem jó ebben a dologban, ezt egyedül a wegtoreni tudná most megmondani; de akárhogy is legyen, nem-erőszakoskodó ajkai remekül közvetítik mindazt a vágyat, kíváncsiságot és vonzódást, amelyet Dayaneer felé érez.
~..megéri!..~, villan az újabb delfinhát gondolatainak felkorbácsolt tengerén, ahogy a wegtoreni közelebb húzódik, és annak ujjai fagyos-forró bizsergést küldenek végig a gerincén, egészen le, az ágyékáig. Teste önkéntelenül is reagál a nő közelségére, és zavar és szégyen nélkül hagyja, hogy a másik megérezze ezt, ha úgy kívánja.
Némán, röviden nevet a nő szemtelen kérdésén; hirtelen ráébred, hogy tetszik neki hogy az ennyire figyel, és képes pontosan oda és úgy bökni, hogy az még ne fájjon, de érezhető legyen a piszkálódás.*
- Nem. Nem vagyok. *-válaszolja lassú fejcsóválás kíséretében, miközben a vágyakozó zöld szempárban gyönyörködik. Jobbja elmozdul Dayaneer derekáról, ujjai végigsimítanak a hát mentén felfelé, s visszafordulva, kissé más utat bejárva cirógat lefelé, hogy végül.. nos, nem épp a derékon állapodjon meg.-* És nem is kell más csodaszer. Csak ez..
*Hogy a tenyere alá simuló domborulatra gondol, vagy az újabb csókra, melyért Dayaneer ajkaira hajol..? Talány. Mélyre szívja a levegőt a második csók után, orra ismét eltelik a wegtoreni illatával. Kissé feljebb emeli a fejét, vágytól tág pupillájában kissé komisz fény csillan.*
- Képzeld, *-mondja. Hangja halk, és egészen olyan, mintha csupán épp könnyedén beszélgetnének-* van itt egy saját szobám. Nem túl puccos, de az ágy kényelmes. Mondd csak..
*Ujjai ismét végigcirógatják a wegtoreni hátát.*
- ..lenne kedved megnézni?
284. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2025-10-29 20:56:18
Üzenet elküldve: 2025-10-29 20:56:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ahol a varjak várnak//
*Ha egy fokkal jobban menne most neki a gondolkodás, minden bizonnyal elégedetten tekintene vissza az elmúlt pár napra. Annyi hatnyi haszontalan, unott ténfergés után végre alkalma adódott hasznossá tenni magát, s noha a talpalás nem tartozik a legkedveltebb elfoglaltságai közé, kifejezetten élvezte ezt az apró kiruccanást. Életében először tharg földeken járt, sőt, egyenesen fel is mérte a portékáikat, és még a városban is sikerült jövedelmezőnek tűnő kapcsolatokat építenie. Mit is kívánhatna többet egy tisztes wegtoreni kupec? A léha lealjasodás méltó lezárása a szorgalmas munkálatoknak, s már egy-két órája meglehetősen spicces gondolatai közé furakodott, milyen jó is volna megkoronázni az egészet egy kiadós bujálkodással. Vagy egy közepessel.
Idejét se tudja, mikor csókolta valaki utoljára az ajkát, duruzsolta kéjesen a nevét vagy ért hozzá valaki a modorosság keretein túl - vagy hát igazság szerint, vannak sejtései, milyen régen lehetett, de erről a józan ész most kegyesen hallgat. Pedig az istenek a tanúi, nem tett le semmiféle papnői esküt, nem fogadott szent cölibátust valami nagyobb erő érdekében. Ez a méltatlanul hosszú önmegtartóztatás egyáltalán nem jellemző rá, de kellett neki idő, hogy kilábaljon a kis szerelmi csalódásából. Hogy sikerült-e? Maga sem tudja. A magány, a csillapíthatatlanul kerekedő vágyódás és a szesz viszont azt suttogja, mindenképpen próbáljon meg a végére járni.
Amikor végre provokáló kérdésére olyan válasz érkezik, melyet hallani szeretett volna, érzi, ahogy izgatottan verni kezd a szíve, de már nem képes elégedett vigyorra húzni a száját. Ajka elárulva őt megremeg egy pillanatra, amíg a férfi közelebb húzza, s mire hozzá hajol újabb bizonyosságot suttogni, már kissé hangosabban dübörög a vér a fülében.*
- Az bizony drága idegenvezetés lesz *duruzsolja a csók elé, aminek ellenállás nélkül adja meg magát, bele se gondolva, hogy talán úgy hangzott, mintha mégis pajzán szolgáltatásokat is nyújtana hébe-hóba, de ezen a ponton kit érdekel? A rum és dohányízű ajkakkal foglalkozik, melyeket nem sürget kapkodó követelőzéssel. Ráérősen éleszt fel minden érzéki ingert, melyet egy csók csak adhat. Kezei finoman simítanak végig a tengerész mellkasán, útjukon néha bátorítóan az ingre markolnak majd végül sóhajtva közelebb feszülve a másikhoz állapodnak meg a nyakszirtre kúszva.*
- Szóval nem vagy annyira öreg? *búgja halkan, pimasz módon visszatérve egy korábbi csevejre. Közben elszakad egy időre az ajkaktól, csak a zöld pillantások árulkodnak arról, hogy szíve szerint kicsalna még némi ráadást.*
*Ha egy fokkal jobban menne most neki a gondolkodás, minden bizonnyal elégedetten tekintene vissza az elmúlt pár napra. Annyi hatnyi haszontalan, unott ténfergés után végre alkalma adódott hasznossá tenni magát, s noha a talpalás nem tartozik a legkedveltebb elfoglaltságai közé, kifejezetten élvezte ezt az apró kiruccanást. Életében először tharg földeken járt, sőt, egyenesen fel is mérte a portékáikat, és még a városban is sikerült jövedelmezőnek tűnő kapcsolatokat építenie. Mit is kívánhatna többet egy tisztes wegtoreni kupec? A léha lealjasodás méltó lezárása a szorgalmas munkálatoknak, s már egy-két órája meglehetősen spicces gondolatai közé furakodott, milyen jó is volna megkoronázni az egészet egy kiadós bujálkodással. Vagy egy közepessel.
Idejét se tudja, mikor csókolta valaki utoljára az ajkát, duruzsolta kéjesen a nevét vagy ért hozzá valaki a modorosság keretein túl - vagy hát igazság szerint, vannak sejtései, milyen régen lehetett, de erről a józan ész most kegyesen hallgat. Pedig az istenek a tanúi, nem tett le semmiféle papnői esküt, nem fogadott szent cölibátust valami nagyobb erő érdekében. Ez a méltatlanul hosszú önmegtartóztatás egyáltalán nem jellemző rá, de kellett neki idő, hogy kilábaljon a kis szerelmi csalódásából. Hogy sikerült-e? Maga sem tudja. A magány, a csillapíthatatlanul kerekedő vágyódás és a szesz viszont azt suttogja, mindenképpen próbáljon meg a végére járni.
Amikor végre provokáló kérdésére olyan válasz érkezik, melyet hallani szeretett volna, érzi, ahogy izgatottan verni kezd a szíve, de már nem képes elégedett vigyorra húzni a száját. Ajka elárulva őt megremeg egy pillanatra, amíg a férfi közelebb húzza, s mire hozzá hajol újabb bizonyosságot suttogni, már kissé hangosabban dübörög a vér a fülében.*
- Az bizony drága idegenvezetés lesz *duruzsolja a csók elé, aminek ellenállás nélkül adja meg magát, bele se gondolva, hogy talán úgy hangzott, mintha mégis pajzán szolgáltatásokat is nyújtana hébe-hóba, de ezen a ponton kit érdekel? A rum és dohányízű ajkakkal foglalkozik, melyeket nem sürget kapkodó követelőzéssel. Ráérősen éleszt fel minden érzéki ingert, melyet egy csók csak adhat. Kezei finoman simítanak végig a tengerész mellkasán, útjukon néha bátorítóan az ingre markolnak majd végül sóhajtva közelebb feszülve a másikhoz állapodnak meg a nyakszirtre kúszva.*
- Szóval nem vagy annyira öreg? *búgja halkan, pimasz módon visszatérve egy korábbi csevejre. Közben elszakad egy időre az ajkaktól, csak a zöld pillantások árulkodnak arról, hogy szíve szerint kicsalna még némi ráadást.*
283. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2025-10-29 12:04:43
Üzenet elküldve: 2025-10-29 12:04:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ahol a varjak várnak//
*Ha valaki élete nagy részét a tengeren tölti ilyen-olyan hajókon, ilyen-olyan feladatokat ellátva, akkor bár sok mindent lát és tapasztal, egy dolog mégis kimarad az életéből: a vetélkedés mindenféle „szobákért”. Hiszen ki szeretné, ha olyas valaki váltana bérletet nála, aki néhány nap, vagy egy hat múlva újra kihajózik, és a jó-franc-tudja-mikor látja csak újra? És bár persze nem idegen tőle az, hogy a szárazon eltöltött ideje alatt könnyed szórakozás után nézzen; épp a fentiek tudatában soha nem is volt számára ez több, mint könnyed szórakozás. Egyelőre még nem tudatosult benne, hogy a szoba padlójára rakott holmija egyúttal annak is a jelképe, hogy hosszabb ideig marad. Azt sem fogta még fel, hogy a tény, hogy pont a nő szobája mellettiben rakta le a holmiját, és az, hogy most annak a szobának a küszöbén állnak mindketten, később akár mindenféle dologhoz vezethet. Nem gondol ezekre, mert ezek új dolgok a számára, és talán kicsit több idő kell hozzá, hogy átlássa a teljes képet. És nem gondol ezekre, mert jelenleg csupán kizárólag Dayaneer az, aki leköti a figyelmét.
Az a futó érintés is csupán annak köszönhetően ennyire tétova, mert annyit talán kezd megérezni, hogy ez most nem olyan helyzet, amilyenekben eddig része volt. Nem egy aranyak reményében odaadó lány áll vele szemben, és nem is olyas valaki, akinek a fejét könnyen el lehet csavarni pár vagánykodó matróztörténettel. Nem, a wegtoreni más. A tekintetében olyasféle érdeklődést lát, amilyet eddig még sokat nem tapasztalt -legalábbis nem ilyen.. őszintét?-, és annyira már tetszik neki a nő, és mindenféle vágyát és kíváncsiságát is elkezdte már annyira felpiszkálni, hogy ne akarja őt elriasztani most magától valami meggondolatlansággal.
De talán ez nem is történt meg, szerencsére. Az érintésére Dayaneer csupán egy hosszú pillantással reagál, és a zöld szemekből könnyen ki is találja, hogy talán mit forgathat a fejében a tulajdonosuk. És ezt érdekes gondolatnak találja maga is, már amennyiben igaza van azt illetőn hogy a wegtoreni min tűnődhet; és tekintete egy pillanatra elidőzik a nő telt ajkain. Épp csak egy pillanatra, hiszen onnan tovább siklik lefelé, hogy megállapodjon a gombbal játszadozó ujjakon.
Majdnem felnevet az elhangzó kérdésre válaszul, de szerencsére nincs hozzá elég levegő az egyre jobban felébredő vágytól összeszorultnak érzett mellkasában. A Dayaneer mozdulatától ismét csökkenő távolság is soknak tűnik most számára.*
- Téged. *-válaszol végül röviden, tömören és lényegre törőn. Általánosságban sem túl bőbeszédű, de most még annyira sem a szavak embere. De azt az egy szót is képes kihangsúlyozni és aláhúzni mozdulataival, félreérthetetlenre és teljesen őszintére színezve azokat. Ezúttal mindkét keze megmozdul, hogy a korábban csak futtában felderített derékra simuljanak tenyerei, és épp csak annyira húzza magához a wegtorenit, hogy szándéka érthető legyen. Dayaneer félreérthetetlen felütésnek szánt mondata -értelmezése szerint- engedélyt adott számára arra, hogy éljen a lehetőséggel.
És ő élni kíván vele. Lehajol, hogy a kettejük magassága közötti különbséget semmissé tegye, eközben megérzi a rum és almabor és dohány aromakeveréke mögött a nő illatát is.*
- Téged szeretnélek. *-szinte suttogja a szavakat, mielőtt utolsó mozdulatát is megteszi. Nem követelőző, inkább kíváncsi módon csókolja meg Dayaneer-t, mint aki még mindig azt keresgéli, hogy hol lett meghúzva az a bizonyos határvonal.*
*Ha valaki élete nagy részét a tengeren tölti ilyen-olyan hajókon, ilyen-olyan feladatokat ellátva, akkor bár sok mindent lát és tapasztal, egy dolog mégis kimarad az életéből: a vetélkedés mindenféle „szobákért”. Hiszen ki szeretné, ha olyas valaki váltana bérletet nála, aki néhány nap, vagy egy hat múlva újra kihajózik, és a jó-franc-tudja-mikor látja csak újra? És bár persze nem idegen tőle az, hogy a szárazon eltöltött ideje alatt könnyed szórakozás után nézzen; épp a fentiek tudatában soha nem is volt számára ez több, mint könnyed szórakozás. Egyelőre még nem tudatosult benne, hogy a szoba padlójára rakott holmija egyúttal annak is a jelképe, hogy hosszabb ideig marad. Azt sem fogta még fel, hogy a tény, hogy pont a nő szobája mellettiben rakta le a holmiját, és az, hogy most annak a szobának a küszöbén állnak mindketten, később akár mindenféle dologhoz vezethet. Nem gondol ezekre, mert ezek új dolgok a számára, és talán kicsit több idő kell hozzá, hogy átlássa a teljes képet. És nem gondol ezekre, mert jelenleg csupán kizárólag Dayaneer az, aki leköti a figyelmét.
Az a futó érintés is csupán annak köszönhetően ennyire tétova, mert annyit talán kezd megérezni, hogy ez most nem olyan helyzet, amilyenekben eddig része volt. Nem egy aranyak reményében odaadó lány áll vele szemben, és nem is olyas valaki, akinek a fejét könnyen el lehet csavarni pár vagánykodó matróztörténettel. Nem, a wegtoreni más. A tekintetében olyasféle érdeklődést lát, amilyet eddig még sokat nem tapasztalt -legalábbis nem ilyen.. őszintét?-, és annyira már tetszik neki a nő, és mindenféle vágyát és kíváncsiságát is elkezdte már annyira felpiszkálni, hogy ne akarja őt elriasztani most magától valami meggondolatlansággal.
De talán ez nem is történt meg, szerencsére. Az érintésére Dayaneer csupán egy hosszú pillantással reagál, és a zöld szemekből könnyen ki is találja, hogy talán mit forgathat a fejében a tulajdonosuk. És ezt érdekes gondolatnak találja maga is, már amennyiben igaza van azt illetőn hogy a wegtoreni min tűnődhet; és tekintete egy pillanatra elidőzik a nő telt ajkain. Épp csak egy pillanatra, hiszen onnan tovább siklik lefelé, hogy megállapodjon a gombbal játszadozó ujjakon.
Majdnem felnevet az elhangzó kérdésre válaszul, de szerencsére nincs hozzá elég levegő az egyre jobban felébredő vágytól összeszorultnak érzett mellkasában. A Dayaneer mozdulatától ismét csökkenő távolság is soknak tűnik most számára.*
- Téged. *-válaszol végül röviden, tömören és lényegre törőn. Általánosságban sem túl bőbeszédű, de most még annyira sem a szavak embere. De azt az egy szót is képes kihangsúlyozni és aláhúzni mozdulataival, félreérthetetlenre és teljesen őszintére színezve azokat. Ezúttal mindkét keze megmozdul, hogy a korábban csak futtában felderített derékra simuljanak tenyerei, és épp csak annyira húzza magához a wegtorenit, hogy szándéka érthető legyen. Dayaneer félreérthetetlen felütésnek szánt mondata -értelmezése szerint- engedélyt adott számára arra, hogy éljen a lehetőséggel.
És ő élni kíván vele. Lehajol, hogy a kettejük magassága közötti különbséget semmissé tegye, eközben megérzi a rum és almabor és dohány aromakeveréke mögött a nő illatát is.*
- Téged szeretnélek. *-szinte suttogja a szavakat, mielőtt utolsó mozdulatát is megteszi. Nem követelőző, inkább kíváncsi módon csókolja meg Dayaneer-t, mint aki még mindig azt keresgéli, hogy hol lett meghúzva az a bizonyos határvonal.*
282. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2025-10-28 21:25:50
Üzenet elküldve: 2025-10-28 21:25:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ahol a varjak várnak//
- Ó Tengerészem, ha te azt tudnád *villant meg egy hamis félmosolyt a szomszédos szobáért folyó képzeletbeli vetélkedésre. Pedig igazság szerint a "szobájáért" sohasem tolongtak annyian, mint amennyit talán első pillantásra feltételezne az ember. Régebben azért bátor legénynek kellett lennie, aki ágyába akarta vinni a kreolt, s ennek csak részben oka a nem oly egyszerű wegtoreni virtus. Nagyobb fejtörést okozott Cressys fenyegető árnyéka, mely lépten-nyomon követte, folyvást árgus szemekkel figyelő tekintete elől elbújni bizony sohasem volt egyszerű feladat. Eleinte atyai féltést igyekezett feltételezni a szigorúan ellenőrző viselkedés mögé, de megannyi év után, felnőtt fejjel megtanulta annak látni, ami valójában talán mindig is volt: elviselhetetlenül gyötrő féltékenység. Bár nehéz évek vannak mögötte, nem győz elég hálásnak lenni, hogy megszabadult ettől a fojtogató köteléktől. Talán épp itt lenne az ideje kiadósan megünnepelni?
A Sárga Csuka frissen lapátra tett első tisztje úgy tűnik nem töri magát, hogy megszemlélhesse újdonsült lakrészét. Igaz, ami igaz, túl sok látnivaló nem is akad, de még csak arra sem veszi a fáradtságot, hogy a látszat kedvéért térüljön-forduljon egyet a helyiségben. Nem, a férfi megállapodik Dayaneer mellett a küszöbön, egy tapodtat sem mozdul gyakorlatilag, s bár maga azért vet egy-két pillantást még illedelmesen a berendezésre, leginkább az köti le a figyelmét, hogy bőrén érzi a másik finoman vizslató tekintetét. Szórakozott álbosszankodással simít végig nyelvével fogain, mintha egyenesen tiszteletlennek találná, hogy igazán színvonalas idegenvezetését semmibe veszik, de ahogy összeakad pillantása a tengerésszel, az alkoholnak és az alattomosan rátörő vágyódásnak köszönhetően hamar feladja egyébként sem túl stabil lábakon álló állásait. Egy röpke, alkoholmámoros pillanatban a szép szempárban felderengő szürke árnyalat Nolen viharos tekintetét idézi. A kelletlenül felvillanó képzet azonban rögvest szertefoszlik az óvatosan feszegető érintéstől, egykori imádott-gyűlölt szeretőjére az effajta finomkodás sohasem volt jellemző. Azonban ő nincs itt, csak az istenek tudják, látja-e még valaha. Niall viszont itt áll előtte, minden bosszantó kis utalgatásával, pimaszul villanó óhajjal pillantásaiban. Igaz, bátorságnak némileg híján van, legalább is a kupec ezt az óvatoskodást jóindulattal sem tévesztené össze a merészséggel, de hát az ember mit is vár egy olyan alaktól, aki köpködő gyíkokra fogad a Parázsló Oázis mögött?
Ujjai között játékosan forgatja meg inge gombját, épp azt, melynek kipattintása a napcsókolta keblek szemérmetlen felfedésének lehetőségével kecsegtet. Csak egy aprócska mozdulat lenne, mégis úgy tesz, mintha nem lenne az egész több némi elgondolkodott kényszermozdulatnál. Csak az ajkakra tévedő zöldek árulkodnak valami másról, kiolvasható a kíváncsi morfondírozás, hogy magában épp azt latolgatja, vajon mennyire csókolhat borzasztóan a matróz. A spicces tapasztalat azt mutatja, hogy a kikötőiek nem jeleskednek ezen érzéki művészetben, de azért akadt már olyan, aki meglepetésére rácáfolt.*
- Mit szeretnél látni, Tengerész? *szemtelenül igyekszik sarokba szorítani a másikat, buján duruzsoló kérdése immáron félreérthetetlen felütés. Bármennyire is szereti kezében tudni a gyeplőt, vannak helyzetek, ahol az a bizonyos nyugati büszkeség nem enged kezdeményezni.
Épp csak ellöki magát az ajtófélfától, hogy egy leheletnyit közelebb kerüljön* - Nagy ez a hely, sajnos mindent ma este nem tudunk megnézni, kénytelen leszel választani valamit. *együttérzőn sóhajt fel, mint a kérvényezett ügyet, rajta kívül álló okok miatt, sajnálatos módon elintézni nem tudó mezei hivatalnok.*
A hozzászólás írója (Bíborkéz Dayaneer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.10.28 21:31:04
- Ó Tengerészem, ha te azt tudnád *villant meg egy hamis félmosolyt a szomszédos szobáért folyó képzeletbeli vetélkedésre. Pedig igazság szerint a "szobájáért" sohasem tolongtak annyian, mint amennyit talán első pillantásra feltételezne az ember. Régebben azért bátor legénynek kellett lennie, aki ágyába akarta vinni a kreolt, s ennek csak részben oka a nem oly egyszerű wegtoreni virtus. Nagyobb fejtörést okozott Cressys fenyegető árnyéka, mely lépten-nyomon követte, folyvást árgus szemekkel figyelő tekintete elől elbújni bizony sohasem volt egyszerű feladat. Eleinte atyai féltést igyekezett feltételezni a szigorúan ellenőrző viselkedés mögé, de megannyi év után, felnőtt fejjel megtanulta annak látni, ami valójában talán mindig is volt: elviselhetetlenül gyötrő féltékenység. Bár nehéz évek vannak mögötte, nem győz elég hálásnak lenni, hogy megszabadult ettől a fojtogató köteléktől. Talán épp itt lenne az ideje kiadósan megünnepelni?
A Sárga Csuka frissen lapátra tett első tisztje úgy tűnik nem töri magát, hogy megszemlélhesse újdonsült lakrészét. Igaz, ami igaz, túl sok látnivaló nem is akad, de még csak arra sem veszi a fáradtságot, hogy a látszat kedvéért térüljön-forduljon egyet a helyiségben. Nem, a férfi megállapodik Dayaneer mellett a küszöbön, egy tapodtat sem mozdul gyakorlatilag, s bár maga azért vet egy-két pillantást még illedelmesen a berendezésre, leginkább az köti le a figyelmét, hogy bőrén érzi a másik finoman vizslató tekintetét. Szórakozott álbosszankodással simít végig nyelvével fogain, mintha egyenesen tiszteletlennek találná, hogy igazán színvonalas idegenvezetését semmibe veszik, de ahogy összeakad pillantása a tengerésszel, az alkoholnak és az alattomosan rátörő vágyódásnak köszönhetően hamar feladja egyébként sem túl stabil lábakon álló állásait. Egy röpke, alkoholmámoros pillanatban a szép szempárban felderengő szürke árnyalat Nolen viharos tekintetét idézi. A kelletlenül felvillanó képzet azonban rögvest szertefoszlik az óvatosan feszegető érintéstől, egykori imádott-gyűlölt szeretőjére az effajta finomkodás sohasem volt jellemző. Azonban ő nincs itt, csak az istenek tudják, látja-e még valaha. Niall viszont itt áll előtte, minden bosszantó kis utalgatásával, pimaszul villanó óhajjal pillantásaiban. Igaz, bátorságnak némileg híján van, legalább is a kupec ezt az óvatoskodást jóindulattal sem tévesztené össze a merészséggel, de hát az ember mit is vár egy olyan alaktól, aki köpködő gyíkokra fogad a Parázsló Oázis mögött?
Ujjai között játékosan forgatja meg inge gombját, épp azt, melynek kipattintása a napcsókolta keblek szemérmetlen felfedésének lehetőségével kecsegtet. Csak egy aprócska mozdulat lenne, mégis úgy tesz, mintha nem lenne az egész több némi elgondolkodott kényszermozdulatnál. Csak az ajkakra tévedő zöldek árulkodnak valami másról, kiolvasható a kíváncsi morfondírozás, hogy magában épp azt latolgatja, vajon mennyire csókolhat borzasztóan a matróz. A spicces tapasztalat azt mutatja, hogy a kikötőiek nem jeleskednek ezen érzéki művészetben, de azért akadt már olyan, aki meglepetésére rácáfolt.*
- Mit szeretnél látni, Tengerész? *szemtelenül igyekszik sarokba szorítani a másikat, buján duruzsoló kérdése immáron félreérthetetlen felütés. Bármennyire is szereti kezében tudni a gyeplőt, vannak helyzetek, ahol az a bizonyos nyugati büszkeség nem enged kezdeményezni.
Épp csak ellöki magát az ajtófélfától, hogy egy leheletnyit közelebb kerüljön* - Nagy ez a hely, sajnos mindent ma este nem tudunk megnézni, kénytelen leszel választani valamit. *együttérzőn sóhajt fel, mint a kérvényezett ügyet, rajta kívül álló okok miatt, sajnálatos módon elintézni nem tudó mezei hivatalnok.*
A hozzászólás írója (Bíborkéz Dayaneer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.10.28 21:31:04
281. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2025-10-27 13:11:21
Üzenet elküldve: 2025-10-27 13:11:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ahol a varjak várnak//
*Bizony: valószínűleg tényleg jót tudnának egymással beszélgetni. Kettejük korábbi tapasztalatai között épp annyi átfedés és eltérés lehet, hogy valóban tartalmas és egymás számára érdekes témákat találhassanak. És később talán tényleg meg is találják ezeket a témákat, ha majd nem rum és almabor melegíti a vérét.
De ha gondolatai között volt is eddig hely másnak, hát az a hely rohamosan szűkülni kezd, ahogy Dayaneer közelebb lép. Máskor -később- szívesen feltenné megannyi kérdését, és kissé talán túl magabiztosan úgy is gondolja, hogy lesz még később, és lesz még lehetősége. Ám ezek a gondolatok is elillannak végül ahogy a wegtoreni keze motoszkálni kezd gallérján és a nyakában lógó érmén. Hagyja babrálni a nő ujjait, míg szájzugaiba bérletet vált az a fajta mosolya, amelyik azt üzeni, hogy pontosan tudja, miért is teszi ezt a másik.*
- Előttem? *-kérdez vissza halkan, hamis meglepődéssel-* Nahát, ilyen nagy a versengés?
*Persze azért nem igyekszik egyből a meginduló Dayaneer után. Mély levegőt vesz, hogy lenyugtassa kissé szívverését, amely áruló módon kezdi felhevíteni és ezzel egyidőben vöröses árnyalatúvá tenni a bőrét. Hogy egyébként mennyire lenne sikeres a dolog, az talán nem fog most kiderülni; hiszen a tőle ellépő nő ringó csípőjének látványa ismét megragadja figyelmét, és néhány aranyban akár fogadni is merne rá, hogy nem kevés szándék rejlik ama csípő-ringás mögött. De azért nem várakoztatja meg sokáig idegenvezetőjét, csakhamar a nyomába szegődik. Hiszen úgy illik, hogy ha épp körbe vezetik az embert, akkor figyeljen is oda, nem igaz?
Végül csak elérik a keresett ajtót. Egy pillanatra még Dayaneer szép zöld szemeit keresi mielőtt benéz a szobába, ami az övé lehet. Nem lép konkrétan be; ott áll maga is a küszöbön, kissé oldalra fordulva, hogy az ajtóban álló wegtoreni mellett elférjen. Véletlen lenne a dolog, hogy pont így állt meg..? Ezt a kérdést komoly ártatlansággal senki sem tudná feltenni. A szobában minden esetre nem sok mindent lát, de hát nem is várt sokat. Ami odabent van, az épp elég ahhoz, hogy valaki szerényen de viszonylag kényelmesen meglehessen. (Egy dolog tetszik neki igazán elsőre: a belmagasság. A Csuka alacsony, szűkös kabinja után szinte fényűzően soknak érzi a szoba terét.) Nem kerüli el a figyelmét Dayaneer újabb apró gunyoros megjegyzése, erre csak féloldalasan szélesedő mosollyal reagál.*
- Megfelel. *-bólint aprót válasza mellé, és hogy ezt nyomatékosítsa, leengedi válláról zsákját, és azt a szobatulajdonos nyugalmával engedi a földre, csak úgy, az ajtó mellé belülről. De nem a zsák foglalkoztatja most, és nem is az elfoglalt szoba, és nem is az, hogy belakja azt. A wegtoreni mosolya és közelsége foglalkoztatja. Tenyere magától értetődő egyszerűséggel, könnyedén simít végig a nő derekán, de nem húzza őt magához és egyelőre nem is felejti még ott a kezét – ismét a határokat keresi-feszegeti, bár ezúttal már -mondhatni- bátran.*
- Ha jól emlékszek, azt mondtad, hogy bőven akad még látnivaló. *-csupán szemöldöke rándul meg kissé, egyébként meglepően jól majmolja a kicsivel korábban Dayaneer arcán feltűnt arckifejezést: mintha maga is csupán épp úgy értette volna a szavait, ahogy kimondta. Talán a szemei árulják el; tágult pupilláival fityfenét sem tud kezdeni.-* Én pedig, tudod, kíváncsi ember vagyok. Szívesen megnézném, amit megmutatsz.
*És mindezt képes rezzenéstelen, komoly arccal kimondani.*
*Bizony: valószínűleg tényleg jót tudnának egymással beszélgetni. Kettejük korábbi tapasztalatai között épp annyi átfedés és eltérés lehet, hogy valóban tartalmas és egymás számára érdekes témákat találhassanak. És később talán tényleg meg is találják ezeket a témákat, ha majd nem rum és almabor melegíti a vérét.
De ha gondolatai között volt is eddig hely másnak, hát az a hely rohamosan szűkülni kezd, ahogy Dayaneer közelebb lép. Máskor -később- szívesen feltenné megannyi kérdését, és kissé talán túl magabiztosan úgy is gondolja, hogy lesz még később, és lesz még lehetősége. Ám ezek a gondolatok is elillannak végül ahogy a wegtoreni keze motoszkálni kezd gallérján és a nyakában lógó érmén. Hagyja babrálni a nő ujjait, míg szájzugaiba bérletet vált az a fajta mosolya, amelyik azt üzeni, hogy pontosan tudja, miért is teszi ezt a másik.*
- Előttem? *-kérdez vissza halkan, hamis meglepődéssel-* Nahát, ilyen nagy a versengés?
*Persze azért nem igyekszik egyből a meginduló Dayaneer után. Mély levegőt vesz, hogy lenyugtassa kissé szívverését, amely áruló módon kezdi felhevíteni és ezzel egyidőben vöröses árnyalatúvá tenni a bőrét. Hogy egyébként mennyire lenne sikeres a dolog, az talán nem fog most kiderülni; hiszen a tőle ellépő nő ringó csípőjének látványa ismét megragadja figyelmét, és néhány aranyban akár fogadni is merne rá, hogy nem kevés szándék rejlik ama csípő-ringás mögött. De azért nem várakoztatja meg sokáig idegenvezetőjét, csakhamar a nyomába szegődik. Hiszen úgy illik, hogy ha épp körbe vezetik az embert, akkor figyeljen is oda, nem igaz?
Végül csak elérik a keresett ajtót. Egy pillanatra még Dayaneer szép zöld szemeit keresi mielőtt benéz a szobába, ami az övé lehet. Nem lép konkrétan be; ott áll maga is a küszöbön, kissé oldalra fordulva, hogy az ajtóban álló wegtoreni mellett elférjen. Véletlen lenne a dolog, hogy pont így állt meg..? Ezt a kérdést komoly ártatlansággal senki sem tudná feltenni. A szobában minden esetre nem sok mindent lát, de hát nem is várt sokat. Ami odabent van, az épp elég ahhoz, hogy valaki szerényen de viszonylag kényelmesen meglehessen. (Egy dolog tetszik neki igazán elsőre: a belmagasság. A Csuka alacsony, szűkös kabinja után szinte fényűzően soknak érzi a szoba terét.) Nem kerüli el a figyelmét Dayaneer újabb apró gunyoros megjegyzése, erre csak féloldalasan szélesedő mosollyal reagál.*
- Megfelel. *-bólint aprót válasza mellé, és hogy ezt nyomatékosítsa, leengedi válláról zsákját, és azt a szobatulajdonos nyugalmával engedi a földre, csak úgy, az ajtó mellé belülről. De nem a zsák foglalkoztatja most, és nem is az elfoglalt szoba, és nem is az, hogy belakja azt. A wegtoreni mosolya és közelsége foglalkoztatja. Tenyere magától értetődő egyszerűséggel, könnyedén simít végig a nő derekán, de nem húzza őt magához és egyelőre nem is felejti még ott a kezét – ismét a határokat keresi-feszegeti, bár ezúttal már -mondhatni- bátran.*
- Ha jól emlékszek, azt mondtad, hogy bőven akad még látnivaló. *-csupán szemöldöke rándul meg kissé, egyébként meglepően jól majmolja a kicsivel korábban Dayaneer arcán feltűnt arckifejezést: mintha maga is csupán épp úgy értette volna a szavait, ahogy kimondta. Talán a szemei árulják el; tágult pupilláival fityfenét sem tud kezdeni.-* Én pedig, tudod, kíváncsi ember vagyok. Szívesen megnézném, amit megmutatsz.
*És mindezt képes rezzenéstelen, komoly arccal kimondani.*
280. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2025-10-26 21:56:21
Üzenet elküldve: 2025-10-26 21:56:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ahol a varjak várnak//
*Ha néhány órája, pár itallal ezelőtt tévedtek volna a fészekbe, Dayaneer bizonyosan jó kupechez hűen méltatná a hely különleges építészetét, természetének pofátlan előnyeit, s bizonyosan lenyűgözve osztaná meg minden ismeretét az egykori csempészkazamatákról, melyek többsége - a jelenlegivel ellentétben - teljesen beomlott és használhatatlanná vált az évek során. Számára is ez volt az első, melyet teljes épségében láthatott, s jól tudja, a kikötőiek közül is kevesen mondhatják el magukról, hogy nem csak mendemondákból hallottak róla.
Milyen szalonképes és talán hasznos csevely is lehetett volna ez, nagy kár, hogy az elfogyasztott szeszes italok kénytelenül elnapolták ennek a lehetőségét. A fejében kavargó gondolatok jelenleg egészen más vizeken járnak, s nem elég szalonképesek egy ilyesfajta, akár már kulturáltként is aposztrofálható társalgáshoz.
Józansága maradékaiba kapaszkodik minden erejével, még ha ez a küzdés olyannyira nem is észlelhető, főleg nem egy másik szalonspicces ember számára. Nyelve egészen jól pörög a körülményekhez képest, mozdulatai kevéssé tétovák, az arcára azonban már némi pírt húzott a tömény, zöldjeit jobban figyelve látható, hogy derengést lehelt rájuk az alkoholmámor, na meg az az átkozott spicces vágyódás. Utóbbit könnyen olvashatja a tengerész, hiszen látja, hogy Niall előszeretettel fürkészi az ibriszpillantásokat, kalandozik el a wegtoreni vonásain. A Rumosban néhány kupica után ez egyenesen felhívás lehetne egy kiadós jobbhorogra, kevesebbért is ütnek ott, itt azonban szinte elégedetten hagyja, hogy legeltesse a másik rajta pillantásait. Sőt, maga is kedvtelve fürkészi a férfi arcát, s a közeledés csaknem öntelt, széles mosolyt csal arcára, melyet óvatosan, műszerénységgel harap most el. Az érintő kézre sandít vállánál, de nem szól semmit, csak csen még egy keveset a távolságból. Nem simul a férfihoz, ott tátong közöttük azonban a kecsegtető lehetősége, s már ilyen közelségből is érzi rajta a dohány, a szesz és a tenger illatát. Finoman feszegetve a határokat rendezi a szürke ing gallérját, fogja meg az ezüst érmét, s némi óvatos szemlélés után eleresztve igazítja meg, mozdulata közben itt-ott lopva megcirógatva a bőrt. Oly röviden, szinte véletlennek tűnhet.*
- Siessünk, nehogy valaki még előtted lecsapjon rá *duruzsolja a kékekbe pillantva majd ellépve tőle indul meg a szobája irányába a körfolyosón. A ráérős lépdelés közben finoman ringó wegtoreni csípő mintha még szándékosan fel is piszkálná az eltévelyedett gondolatokat. Megtorpanva a szoba bejárata előtt válla felett hátrapillant, ellenőrizve, hogy Niall nem-e maradt le valahol félúton, s ha úgy találja, hogy a tengerész a nyomában van, hamarosan be is nyit.*
- Itt is volnánk *int befelé a küszöbnél megállapodva, az ajtófélfának dőlve. Persze kicsit jobban hozzápréseli magát, ha a férfi belép körülnézni, hogy helyet adhasson.* - Nem egy priccs a Sárga Csukán *gúnyolódik finoman* - De úgy sejtem igazán jókat fogsz pihenni ezen az ágyon. *van valami szemérmetlen kacérság abban, ahogy a szavakat ejti, de arca most nem árulkodó. Mint aki épp úgy értett mindent, mint ahogy kimondta, s fel sem merülhetne a vád, hogy egészen más dolgokra célozgat.
Hagyja, hogy egy darabig körülnézzen a férfi, bár nem akad túl sok minden, amit hosszasan lehetne szemlélni: ágy, szekrény, mosdótál, asztal és szék.*
- Megfelel, vagy nézzünk meg egy teljesen ugyanilyet a másik oldalon? *üti el némi humorral a szobák szerénységét, s most megenged magának egy mosolyt is.*
*Ha néhány órája, pár itallal ezelőtt tévedtek volna a fészekbe, Dayaneer bizonyosan jó kupechez hűen méltatná a hely különleges építészetét, természetének pofátlan előnyeit, s bizonyosan lenyűgözve osztaná meg minden ismeretét az egykori csempészkazamatákról, melyek többsége - a jelenlegivel ellentétben - teljesen beomlott és használhatatlanná vált az évek során. Számára is ez volt az első, melyet teljes épségében láthatott, s jól tudja, a kikötőiek közül is kevesen mondhatják el magukról, hogy nem csak mendemondákból hallottak róla.
Milyen szalonképes és talán hasznos csevely is lehetett volna ez, nagy kár, hogy az elfogyasztott szeszes italok kénytelenül elnapolták ennek a lehetőségét. A fejében kavargó gondolatok jelenleg egészen más vizeken járnak, s nem elég szalonképesek egy ilyesfajta, akár már kulturáltként is aposztrofálható társalgáshoz.
Józansága maradékaiba kapaszkodik minden erejével, még ha ez a küzdés olyannyira nem is észlelhető, főleg nem egy másik szalonspicces ember számára. Nyelve egészen jól pörög a körülményekhez képest, mozdulatai kevéssé tétovák, az arcára azonban már némi pírt húzott a tömény, zöldjeit jobban figyelve látható, hogy derengést lehelt rájuk az alkoholmámor, na meg az az átkozott spicces vágyódás. Utóbbit könnyen olvashatja a tengerész, hiszen látja, hogy Niall előszeretettel fürkészi az ibriszpillantásokat, kalandozik el a wegtoreni vonásain. A Rumosban néhány kupica után ez egyenesen felhívás lehetne egy kiadós jobbhorogra, kevesebbért is ütnek ott, itt azonban szinte elégedetten hagyja, hogy legeltesse a másik rajta pillantásait. Sőt, maga is kedvtelve fürkészi a férfi arcát, s a közeledés csaknem öntelt, széles mosolyt csal arcára, melyet óvatosan, műszerénységgel harap most el. Az érintő kézre sandít vállánál, de nem szól semmit, csak csen még egy keveset a távolságból. Nem simul a férfihoz, ott tátong közöttük azonban a kecsegtető lehetősége, s már ilyen közelségből is érzi rajta a dohány, a szesz és a tenger illatát. Finoman feszegetve a határokat rendezi a szürke ing gallérját, fogja meg az ezüst érmét, s némi óvatos szemlélés után eleresztve igazítja meg, mozdulata közben itt-ott lopva megcirógatva a bőrt. Oly röviden, szinte véletlennek tűnhet.*
- Siessünk, nehogy valaki még előtted lecsapjon rá *duruzsolja a kékekbe pillantva majd ellépve tőle indul meg a szobája irányába a körfolyosón. A ráérős lépdelés közben finoman ringó wegtoreni csípő mintha még szándékosan fel is piszkálná az eltévelyedett gondolatokat. Megtorpanva a szoba bejárata előtt válla felett hátrapillant, ellenőrizve, hogy Niall nem-e maradt le valahol félúton, s ha úgy találja, hogy a tengerész a nyomában van, hamarosan be is nyit.*
- Itt is volnánk *int befelé a küszöbnél megállapodva, az ajtófélfának dőlve. Persze kicsit jobban hozzápréseli magát, ha a férfi belép körülnézni, hogy helyet adhasson.* - Nem egy priccs a Sárga Csukán *gúnyolódik finoman* - De úgy sejtem igazán jókat fogsz pihenni ezen az ágyon. *van valami szemérmetlen kacérság abban, ahogy a szavakat ejti, de arca most nem árulkodó. Mint aki épp úgy értett mindent, mint ahogy kimondta, s fel sem merülhetne a vád, hogy egészen más dolgokra célozgat.
Hagyja, hogy egy darabig körülnézzen a férfi, bár nem akad túl sok minden, amit hosszasan lehetne szemlélni: ágy, szekrény, mosdótál, asztal és szék.*
- Megfelel, vagy nézzünk meg egy teljesen ugyanilyet a másik oldalon? *üti el némi humorral a szobák szerénységét, s most megenged magának egy mosolyt is.*
279. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2025-10-23 07:13:34
Üzenet elküldve: 2025-10-23 07:13:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ahol a varjak várnak//
*Nem gondolta volna, hogy Dayaneer reakciója az lesz szavaira, hogy már fel is pattan ültéből. Nem, a nő korábbi figyelmeztetésére és a játékossága alatt megérzett magabiztosságára alapozva. Éppen ezért egy egészen picit meg is lepődik a dolgon - persze nem annyira, hogy ne mozduljon meg maga is.*
- Āy-āy! *-válaszolja továbbra is vacak wegtoreni kiejtésével, és talán azért pont így, hogy ezzel is szórakoztassa kissé asztaltársát, aki immár nem asztaltársa, hanem inkább idegenvezetője. Ki tudja, milyen szerepbe bújik még az előttük álló órákban? Eddig is meglévő kíváncsisága mellé egyfajta izgalom is vegyülni kezd.
Lenyúl zsákjáért, és aközben veti azt vállára, míg feláll. Nem billen meg annyira a mozdulattól mint a wegtoreni, de érzése szerint a feje valahol lent marad egy pillanatra az asztallap magasságában. Az italtól kissé billegős padlódeszkákat olyannak érzi a talpa alatt, mintha megint a Csuka fedélzetén állna; és érkezésekor még matrózosan billegő járása szinte tökéletesen kiegyenlíti azokat. A tengeri lábnak is vannak bizonyos előnyei a szárazon, pláne, ha a tulajdonosuk már nem annyira száraz.
Követi Dayaneert – határozott(nak is nevezhető), nyugodt léptekkel, nem pedig úgy, mint egy felhevült kamasz, akinek elég csak csettinteni, hogy a boka mellett maradjon. Míg a nő nyomába szegődik, szemérmetlenül kihasználja a lehetőséget, hogy megtekintse azt a látványt amire így lehetősége nyílik. A látnivaló elnyeri tetszését és figyelmét is, így egy pillanatra meglepődik, amikor Dayaneer nem felfelé, hanem lefelé indul a lépcsőkön. De persze továbbra is követi őt, épp csak annyira lemaradva, hogy közelsége ne legyen tolakodó vagy zavaró – ezért is tud még időben a nő alkarja alá nyúlni, ahogy azt kissé elárulják lábai az ereszkedés közben. Mozdulata teljesen ösztönös, ahogy valószínűleg a wegtorenié is az, amivel az rászorít az ő karjára – mégis, az érintést egyáltalán nem találja kellemetlennek.*
- Ezek a fránya lépcsők..! *-dünnyögi félvigyorral, a pillantást viszonozva-* Csak óvatosan, no!
*Odalent aztán egy pillanatra tényleg megtorpan ahogy meglátja, hogy hova érkeznek. Magában valami pincesorra számított talán, a tenger közelségétől nyirkos falakkal, nem pedig ilyen jellegű térre. Ha most józan lenne, biztos elgondolkozna azon, hogy előbb a Taverna épült meg s aztán titokban bővült lefelé, vagy a Tavernát a már meglévő föld alatti tér nyílása fölé húzták szándékosan; és hogy vajon mekkora is lehet ez a „pince”, és mire használják még, és… de nem józan már, és gondolataiba is valami egészen más kezdi befészkelni magát. Elnéz az először mutatott irányba, gondosan megjegyzi az elhangzottakat, majd a másik irányba is odapislant, s tekintete végül Dayaneer arcán állapodik meg. Kissé fogós a kérdés amit kapott, legalábbis mostani állapotában az. A józan ész azt diktálná, hogy ne rögtön a nőével szomszédos szobába vackoljon be – hiszen mi van akkor, ha ez később akár kellemetlen is lehet? De a józan ész talán kimenőt kapott mára, és talán Dayaneer sem véletlenül hozta fel elsőnek pont azt a szobát. Töprengése végén -ami egyébként nem tart túl sokáig-, megmozdul. Fél karnyújtásnyira faragja a távolságot maga és a falnak támaszkodó nő között, és talán csak a fejében él a dolog, de szinte érezni véli a belőle áradó meleget. Szabad kezét felemeli, és ujjheggyel megérinti a wegtoreni vállát. Nem szűziességből óvatoskodik – a nő által meghúzott határokat keresi.*
- Talán nézzük meg azt, ami a tiéd mellett van. *-válaszolja végül, s hogy döntését később megbánni vagy áldani fogja, azzal most nem foglalkozik-* Arra legalább biztos, hogy ismered az utat, és talán nem lesz több mozgó lépcsőfok sem.
*Kissé szemtelennek ható mosolya újra feldereng.*
*Nem gondolta volna, hogy Dayaneer reakciója az lesz szavaira, hogy már fel is pattan ültéből. Nem, a nő korábbi figyelmeztetésére és a játékossága alatt megérzett magabiztosságára alapozva. Éppen ezért egy egészen picit meg is lepődik a dolgon - persze nem annyira, hogy ne mozduljon meg maga is.*
- Āy-āy! *-válaszolja továbbra is vacak wegtoreni kiejtésével, és talán azért pont így, hogy ezzel is szórakoztassa kissé asztaltársát, aki immár nem asztaltársa, hanem inkább idegenvezetője. Ki tudja, milyen szerepbe bújik még az előttük álló órákban? Eddig is meglévő kíváncsisága mellé egyfajta izgalom is vegyülni kezd.
Lenyúl zsákjáért, és aközben veti azt vállára, míg feláll. Nem billen meg annyira a mozdulattól mint a wegtoreni, de érzése szerint a feje valahol lent marad egy pillanatra az asztallap magasságában. Az italtól kissé billegős padlódeszkákat olyannak érzi a talpa alatt, mintha megint a Csuka fedélzetén állna; és érkezésekor még matrózosan billegő járása szinte tökéletesen kiegyenlíti azokat. A tengeri lábnak is vannak bizonyos előnyei a szárazon, pláne, ha a tulajdonosuk már nem annyira száraz.
Követi Dayaneert – határozott(nak is nevezhető), nyugodt léptekkel, nem pedig úgy, mint egy felhevült kamasz, akinek elég csak csettinteni, hogy a boka mellett maradjon. Míg a nő nyomába szegődik, szemérmetlenül kihasználja a lehetőséget, hogy megtekintse azt a látványt amire így lehetősége nyílik. A látnivaló elnyeri tetszését és figyelmét is, így egy pillanatra meglepődik, amikor Dayaneer nem felfelé, hanem lefelé indul a lépcsőkön. De persze továbbra is követi őt, épp csak annyira lemaradva, hogy közelsége ne legyen tolakodó vagy zavaró – ezért is tud még időben a nő alkarja alá nyúlni, ahogy azt kissé elárulják lábai az ereszkedés közben. Mozdulata teljesen ösztönös, ahogy valószínűleg a wegtorenié is az, amivel az rászorít az ő karjára – mégis, az érintést egyáltalán nem találja kellemetlennek.*
- Ezek a fránya lépcsők..! *-dünnyögi félvigyorral, a pillantást viszonozva-* Csak óvatosan, no!
*Odalent aztán egy pillanatra tényleg megtorpan ahogy meglátja, hogy hova érkeznek. Magában valami pincesorra számított talán, a tenger közelségétől nyirkos falakkal, nem pedig ilyen jellegű térre. Ha most józan lenne, biztos elgondolkozna azon, hogy előbb a Taverna épült meg s aztán titokban bővült lefelé, vagy a Tavernát a már meglévő föld alatti tér nyílása fölé húzták szándékosan; és hogy vajon mekkora is lehet ez a „pince”, és mire használják még, és… de nem józan már, és gondolataiba is valami egészen más kezdi befészkelni magát. Elnéz az először mutatott irányba, gondosan megjegyzi az elhangzottakat, majd a másik irányba is odapislant, s tekintete végül Dayaneer arcán állapodik meg. Kissé fogós a kérdés amit kapott, legalábbis mostani állapotában az. A józan ész azt diktálná, hogy ne rögtön a nőével szomszédos szobába vackoljon be – hiszen mi van akkor, ha ez később akár kellemetlen is lehet? De a józan ész talán kimenőt kapott mára, és talán Dayaneer sem véletlenül hozta fel elsőnek pont azt a szobát. Töprengése végén -ami egyébként nem tart túl sokáig-, megmozdul. Fél karnyújtásnyira faragja a távolságot maga és a falnak támaszkodó nő között, és talán csak a fejében él a dolog, de szinte érezni véli a belőle áradó meleget. Szabad kezét felemeli, és ujjheggyel megérinti a wegtoreni vállát. Nem szűziességből óvatoskodik – a nő által meghúzott határokat keresi.*
- Talán nézzük meg azt, ami a tiéd mellett van. *-válaszolja végül, s hogy döntését később megbánni vagy áldani fogja, azzal most nem foglalkozik-* Arra legalább biztos, hogy ismered az utat, és talán nem lesz több mozgó lépcsőfok sem.
*Kissé szemtelennek ható mosolya újra feldereng.*
278. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2025-10-22 22:52:25
Üzenet elküldve: 2025-10-22 22:52:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ahol a varjak várnak//
*Pillanatnyi kétség sem fér hozzá, hogy tengerészünk szívesen szemlélné meg, amit a kereskedő láttatni enged. Bár elméjét ködösíti már a szesz tompa mámora, azért feltűntek neki a néha diszkréten dekoltázsára tévedő pillantások, s annyira már ismeri a férfielmét, hogy tudja, kéjenc találgatások bizonyosan felsejlettek asztaltársa spicces gondolataiban. Jól tudja, elvégre szemenszedett hazugság volna azt állítani, hogy Dayaneerben nem merültek fel hasonló dolgok a vászonnadrág rejtelmei kapcsán, hiába, az alkohol a legszemérmesebb emberbe is bujaságot csal, az, hogy mihez kezd vele, már az állapot kérdése. Hogy azt a bizonyos határt átlépte-e már, túllendült-e azon az aprócska erkölcsi dilemmán, még maga sem tudja. Ahogy majd a helyzet hozza, nem igazán agyal rajta túl sokat, ahhoz már ittas. Ennek egyértelmű jele, hogy ahogy nagyképű feltételezése bizonyosságot nyer - melyen nem átall igazán szélesen elvigyorodni -, már támaszkodik is az asztalon, hogy egyetlen mozdulatában megimbolyogva kissé ugyan, de felálljon.*
- Akkor kövess, Tengerészem *dobja vállára a széktámláról leemelt kabátját egy bátorító kacsintás kíséretében* - De le ne maradj! Elég sebesek a lépteim! *ahogy bizonytalanul lép egyet előre, el is kuncogja magát, de fellélegezve állapítja meg, hogy ez még menni fog neki. Ülve még az ember nem lehet benne biztos, igazán ilyenkor derül ki, hogy mekkora kilengésekkel kénytelen számolni, s úgy tűnik, a kár nem akkora, mint amire számított. Még a lefelé vezető lépcsősorhoz is hibátlanul eltalál, s egész sok fokot sikerül akadálymentesen megtennie, mire végül először megcsúszik a lába. Sebesen fog az őt követő férfi karjára, persze, ha nincs oly közel, a korlát is megteszi hirtelenjében.*
- Al'ellayk! *morran fel, de valahogy ez is egy kis jókedvű göcögésbe fordul végül, rá is pillant a kékszeműre.* - Vigyázz, kicsit mozog a lépcső!
*A Kígyófészek gúnynévvel illetett földalatti épületrészhez érve Niall bizonyosan megilletődik, hogy micsoda tágas terek fekszenek a taverna alatt, legalább is Dayaneert teljesen lenyűgözte, mikor először megpillantotta. Egészen Pirtianes gondosan faragott járatait idézi.*
- Nos, arra van az én szobám, a folyosó legvégén *mutat jobboldali lakrész felé és elgondolkodva dörzsöli meg az állát* - Talán a mellettem lévő szoba üres... de ~ Nagyon-nagyon nem jó ötlet, túl közel ~ *figyelmezteti magát, de hát olyan halk ez az óvva intő hangocska már, túlságosan is könnyű figyelmen kívül hagyni* - Megnézhetjük. Arra viszont *mutat a másik irányba* - Elég sok szoba van még szabadon.
*Most először fordul a másik felé, zöld pillantásai a kékeket keresik, még ha ehhez kicsit kénytelen is megemelni állát. Szemtelenül magas a tengerész, ez ülve nem tűnt fel ennyire, de azért nem hőköl hátra illetődve.*
- Na, melyiket nézzük meg? *várakozva veti a falnak hátát a folyosón, míg újdonsült kollégája döntésre jut, addig is szórakozottan dobol combján ujjaival. Kacérkodását egyelőre finoman visszafogja, hogy ezt a hihetetlenül fontos döntést ne befolyásolja.*
*Pillanatnyi kétség sem fér hozzá, hogy tengerészünk szívesen szemlélné meg, amit a kereskedő láttatni enged. Bár elméjét ködösíti már a szesz tompa mámora, azért feltűntek neki a néha diszkréten dekoltázsára tévedő pillantások, s annyira már ismeri a férfielmét, hogy tudja, kéjenc találgatások bizonyosan felsejlettek asztaltársa spicces gondolataiban. Jól tudja, elvégre szemenszedett hazugság volna azt állítani, hogy Dayaneerben nem merültek fel hasonló dolgok a vászonnadrág rejtelmei kapcsán, hiába, az alkohol a legszemérmesebb emberbe is bujaságot csal, az, hogy mihez kezd vele, már az állapot kérdése. Hogy azt a bizonyos határt átlépte-e már, túllendült-e azon az aprócska erkölcsi dilemmán, még maga sem tudja. Ahogy majd a helyzet hozza, nem igazán agyal rajta túl sokat, ahhoz már ittas. Ennek egyértelmű jele, hogy ahogy nagyképű feltételezése bizonyosságot nyer - melyen nem átall igazán szélesen elvigyorodni -, már támaszkodik is az asztalon, hogy egyetlen mozdulatában megimbolyogva kissé ugyan, de felálljon.*
- Akkor kövess, Tengerészem *dobja vállára a széktámláról leemelt kabátját egy bátorító kacsintás kíséretében* - De le ne maradj! Elég sebesek a lépteim! *ahogy bizonytalanul lép egyet előre, el is kuncogja magát, de fellélegezve állapítja meg, hogy ez még menni fog neki. Ülve még az ember nem lehet benne biztos, igazán ilyenkor derül ki, hogy mekkora kilengésekkel kénytelen számolni, s úgy tűnik, a kár nem akkora, mint amire számított. Még a lefelé vezető lépcsősorhoz is hibátlanul eltalál, s egész sok fokot sikerül akadálymentesen megtennie, mire végül először megcsúszik a lába. Sebesen fog az őt követő férfi karjára, persze, ha nincs oly közel, a korlát is megteszi hirtelenjében.*
- Al'ellayk! *morran fel, de valahogy ez is egy kis jókedvű göcögésbe fordul végül, rá is pillant a kékszeműre.* - Vigyázz, kicsit mozog a lépcső!
*A Kígyófészek gúnynévvel illetett földalatti épületrészhez érve Niall bizonyosan megilletődik, hogy micsoda tágas terek fekszenek a taverna alatt, legalább is Dayaneert teljesen lenyűgözte, mikor először megpillantotta. Egészen Pirtianes gondosan faragott járatait idézi.*
- Nos, arra van az én szobám, a folyosó legvégén *mutat jobboldali lakrész felé és elgondolkodva dörzsöli meg az állát* - Talán a mellettem lévő szoba üres... de ~ Nagyon-nagyon nem jó ötlet, túl közel ~ *figyelmezteti magát, de hát olyan halk ez az óvva intő hangocska már, túlságosan is könnyű figyelmen kívül hagyni* - Megnézhetjük. Arra viszont *mutat a másik irányba* - Elég sok szoba van még szabadon.
*Most először fordul a másik felé, zöld pillantásai a kékeket keresik, még ha ehhez kicsit kénytelen is megemelni állát. Szemtelenül magas a tengerész, ez ülve nem tűnt fel ennyire, de azért nem hőköl hátra illetődve.*
- Na, melyiket nézzük meg? *várakozva veti a falnak hátát a folyosón, míg újdonsült kollégája döntésre jut, addig is szórakozottan dobol combján ujjaival. Kacérkodását egyelőre finoman visszafogja, hogy ezt a hihetetlenül fontos döntést ne befolyásolja.*
277. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2025-07-21 19:55:00
Üzenet elküldve: 2025-07-21 19:55:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 466
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 466
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Alissäna//
-Nem tudok semmit se. Csak azt, hogy Te kellesz. *Megvonja vállát. Nem repes a boldogságtól, hogy efféle ostoba mentőakciókban kell részt venniük, de ellent sosem merne mondani Relaelnek.*
-És hogy majd meg kell próbálj minél több dolgot megtudni Aginról és segíteni az ügyében, ha lehet. A kaszárnyában. *Elhúzza száját. Amennyiben a lány összeszedte cókmókját, úgy rögtön kifelé veszi az irányt.*
-Gyere! Ha sietünk, akkor nem az erdőben ér az éj! *Sürgeti a lányt. Amennyiben kiérnek a fogadó elé, elhaladtában gyengéden végigsimít az elf vékony csípőjén, már ha az hagyja neki. Egyrészt jóleső a közelsége, másrészt sok kellemes emléket ébreszt benne, amitől gyomra is jólesőt bukfencezik. Szerencsére a felmálházásban már van bőven tapasztalata, így gyorsan és szakszerűen rögzíti a Alissäna holmiját a nyereg mögött.*
-Tudsz lovagolni? Mármint... *Megvakarja tarkóját és lenyel egy vigyort.*
-Ültél már lovon? Nem tudom, ott Wegtorenben min utaznak. *Bárhogy is, de segít Alissänának felpattanni a jókora ménre, mielőtt ő maga is felkapaszkodna a nyeregbe.*
-A neve Ló. Azt hiszem. *Szólal meg bizonytalanul, miközben arcát oldalra fordítja.*
-Jó illatod van. *Valóban úgy érzi. Nem tudná felidézni, mire hasonlít, de édeskésen csalogató.*
-Történt valami, amíg távol voltam? Járt valaki a fogadóban? *Amennyiben a lány kész, úgy útnak is indítja a lovat. Először csak lassan és óvatosan. Nem óhajtja már a Kikötőben az elf tudtára adni, hogy a legkevésbé sincs biztonságban mögötte.*
-Nem tudok semmit se. Csak azt, hogy Te kellesz. *Megvonja vállát. Nem repes a boldogságtól, hogy efféle ostoba mentőakciókban kell részt venniük, de ellent sosem merne mondani Relaelnek.*
-És hogy majd meg kell próbálj minél több dolgot megtudni Aginról és segíteni az ügyében, ha lehet. A kaszárnyában. *Elhúzza száját. Amennyiben a lány összeszedte cókmókját, úgy rögtön kifelé veszi az irányt.*
-Gyere! Ha sietünk, akkor nem az erdőben ér az éj! *Sürgeti a lányt. Amennyiben kiérnek a fogadó elé, elhaladtában gyengéden végigsimít az elf vékony csípőjén, már ha az hagyja neki. Egyrészt jóleső a közelsége, másrészt sok kellemes emléket ébreszt benne, amitől gyomra is jólesőt bukfencezik. Szerencsére a felmálházásban már van bőven tapasztalata, így gyorsan és szakszerűen rögzíti a Alissäna holmiját a nyereg mögött.*
-Tudsz lovagolni? Mármint... *Megvakarja tarkóját és lenyel egy vigyort.*
-Ültél már lovon? Nem tudom, ott Wegtorenben min utaznak. *Bárhogy is, de segít Alissänának felpattanni a jókora ménre, mielőtt ő maga is felkapaszkodna a nyeregbe.*
-A neve Ló. Azt hiszem. *Szólal meg bizonytalanul, miközben arcát oldalra fordítja.*
-Jó illatod van. *Valóban úgy érzi. Nem tudná felidézni, mire hasonlít, de édeskésen csalogató.*
-Történt valami, amíg távol voltam? Járt valaki a fogadóban? *Amennyiben a lány kész, úgy útnak is indítja a lovat. Először csak lassan és óvatosan. Nem óhajtja már a Kikötőben az elf tudtára adni, hogy a legkevésbé sincs biztonságban mögötte.*
276. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2025-07-19 00:50:33
Üzenet elküldve: 2025-07-19 00:50:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Alissäna//
*A kurtizán éppen visszatért hálószobájába a kinti ücsörgésből, mely végtelenül feltöltötte lelkét, s magában el is határozza, hogy többet fog pihenni, valamint élvezni a szép időt. Hamarosan úgyis rövidülni fognak a nappalok, akkor pedig ülhet eleget bent a fogadó népét szórakoztatva. Éppen kis asztalánál ül féloldalasan, teleírt papírjait rendezgeti, amikor Haldrian váratlanul betoppan. A türelmetlen fiú jelenléte a szoba nyugalmában olyan, mint egy napsütéses délutánon érkező cunami.*
- Én is örülök neked.
*Dünnyögi maga elé mosolyogva, miközben a fattyú karjaiba zárja őt. A kis tolvaj közelsége mindig kellemesen megnyugtató számára, ámbár egyéb szándékok is lapulnak jellemzően mögötte.*
- Hmm?
*Értetlenül pislog fel ültében Haldrianra. Nehezen veszi fel most a ritmust, végül villámcsapásként éri a felismerés, amikor lelassult elméjéig eljut az információ.*
- Tessék?
*Értetlenül pislog Haldrianra, s egyelőre a helyén ülve nem mozdul.*
- Ez most...komoly?
*Nehezére esik elhinni ezt a képtelen történetet, Haldrianból pedig akár ki is nézne némi drámai túlzást. Azt viszont nem feltételezi a fattyúról, hogy teljesen légből kapott mesével ingatná meg kettejük bizalmát.*
- De... nem értem. Mit is kellene nekem pontosan tennem? Mire kellek én?
*Faggatózik tovább, végül méltóztatik felkecmeredni helyéről és ruhás szekrényében kutakodik. Kicsit már bánja, hogy nem fürdött reggel, csak felületesen megmosakodott, hiszen ki tudja kinek az ölébe kell majd dorombolva ülnie. Magát korholja a lustálkodásáért, de már nincs ideje korrigálni mulasztását.*
*A kurtizán éppen visszatért hálószobájába a kinti ücsörgésből, mely végtelenül feltöltötte lelkét, s magában el is határozza, hogy többet fog pihenni, valamint élvezni a szép időt. Hamarosan úgyis rövidülni fognak a nappalok, akkor pedig ülhet eleget bent a fogadó népét szórakoztatva. Éppen kis asztalánál ül féloldalasan, teleírt papírjait rendezgeti, amikor Haldrian váratlanul betoppan. A türelmetlen fiú jelenléte a szoba nyugalmában olyan, mint egy napsütéses délutánon érkező cunami.*
- Én is örülök neked.
*Dünnyögi maga elé mosolyogva, miközben a fattyú karjaiba zárja őt. A kis tolvaj közelsége mindig kellemesen megnyugtató számára, ámbár egyéb szándékok is lapulnak jellemzően mögötte.*
- Hmm?
*Értetlenül pislog fel ültében Haldrianra. Nehezen veszi fel most a ritmust, végül villámcsapásként éri a felismerés, amikor lelassult elméjéig eljut az információ.*
- Tessék?
*Értetlenül pislog Haldrianra, s egyelőre a helyén ülve nem mozdul.*
- Ez most...komoly?
*Nehezére esik elhinni ezt a képtelen történetet, Haldrianból pedig akár ki is nézne némi drámai túlzást. Azt viszont nem feltételezi a fattyúról, hogy teljesen légből kapott mesével ingatná meg kettejük bizalmát.*
- De... nem értem. Mit is kellene nekem pontosan tennem? Mire kellek én?
*Faggatózik tovább, végül méltóztatik felkecmeredni helyéről és ruhás szekrényében kutakodik. Kicsit már bánja, hogy nem fürdött reggel, csak felületesen megmosakodott, hiszen ki tudja kinek az ölébe kell majd dorombolva ülnie. Magát korholja a lustálkodásáért, de már nincs ideje korrigálni mulasztását.*
275. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2025-07-18 00:13:37
Üzenet elküldve: 2025-07-18 00:13:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 466
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 466
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
/Alissäna//
*Ha a fogadótérben nem leli a lányt, általában a szobájában találja. Szinte átrohan a fogadótéren, hogy a lépcső felé vegye az irányt. Körbe sem igen néz, elvégre sürgős dolga van. Noha nem vágyik a visszaútra, az elfecske társaságának reménye azért feldobja a kedvét.
Megtorpan az ajtó előtt, s nagyot fújtat. Hátrasimítja sötét hajtincseit, megigazítja ruháját, majd annak rendje és módja szerint beront a helyiségbe.*
-Alissäna! *Köszönti a lányt és ha teheti, hát egy ölelésben is részesíti az elfet. Ha csak az valamilyen megfontolásból el nem húzódik. Ha így történik, akkor sincs ideje elmerengeni rajta, mert bizony dolguk van.*
-Ha mennél valahova, mit pakolnál el? *Igyekszik megtalálni a megfelelő szavakat, miközben szürke tekintetét végighordozza a lány holmijai között.*
-Mármint mennünk kell Artheniorba. A kisasszony parancsa. Agin megölt valakit, és azt mondja, Te talán segíthetsz. *Most a lányt fürkészi. Őrültségnek hangzik elsőre és másodikra is. Ugyan mit tehetne a kis kurtizán?*
-És én foglak visszavinni. *Azért elmorzsol egy önelégült vigyort. Lopva végigméri a lányt és annak öltözékét. Szívesen legelteti szemét rajta.*
-Lóháton megyünk. És alighanem éjszakáznunk is kell majd valahol. *Hadarja még, miközben leveti magáról az inget. Legyen bármennyire is mutatós darab, alaposan bőrére tapadt az ide úton. Ugyan két szobájuk van, de majd minden holmija a lányéban van, tekintettel rá, hogy együtt alszanak.
Hamar keres is egy tiszta inget. Nem kell sokat túrnia a tárolókat, mert nincs sok gönce. Hamar magára is ölt egy túlméretes darabot.*
-Ne felejtsünk el valami elemózsiát is bepakolni az útra. *Jegyzi még meg, leginkább saját magának felrögzítve a teendőt. Elvégre korog a gyomra.*
*Ha a fogadótérben nem leli a lányt, általában a szobájában találja. Szinte átrohan a fogadótéren, hogy a lépcső felé vegye az irányt. Körbe sem igen néz, elvégre sürgős dolga van. Noha nem vágyik a visszaútra, az elfecske társaságának reménye azért feldobja a kedvét.
Megtorpan az ajtó előtt, s nagyot fújtat. Hátrasimítja sötét hajtincseit, megigazítja ruháját, majd annak rendje és módja szerint beront a helyiségbe.*
-Alissäna! *Köszönti a lányt és ha teheti, hát egy ölelésben is részesíti az elfet. Ha csak az valamilyen megfontolásból el nem húzódik. Ha így történik, akkor sincs ideje elmerengeni rajta, mert bizony dolguk van.*
-Ha mennél valahova, mit pakolnál el? *Igyekszik megtalálni a megfelelő szavakat, miközben szürke tekintetét végighordozza a lány holmijai között.*
-Mármint mennünk kell Artheniorba. A kisasszony parancsa. Agin megölt valakit, és azt mondja, Te talán segíthetsz. *Most a lányt fürkészi. Őrültségnek hangzik elsőre és másodikra is. Ugyan mit tehetne a kis kurtizán?*
-És én foglak visszavinni. *Azért elmorzsol egy önelégült vigyort. Lopva végigméri a lányt és annak öltözékét. Szívesen legelteti szemét rajta.*
-Lóháton megyünk. És alighanem éjszakáznunk is kell majd valahol. *Hadarja még, miközben leveti magáról az inget. Legyen bármennyire is mutatós darab, alaposan bőrére tapadt az ide úton. Ugyan két szobájuk van, de majd minden holmija a lányéban van, tekintettel rá, hogy együtt alszanak.
Hamar keres is egy tiszta inget. Nem kell sokat túrnia a tárolókat, mert nincs sok gönce. Hamar magára is ölt egy túlméretes darabot.*
-Ne felejtsünk el valami elemózsiát is bepakolni az útra. *Jegyzi még meg, leginkább saját magának felrögzítve a teendőt. Elvégre korog a gyomra.*
274. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2025-01-30 21:06:08
Üzenet elküldve: 2025-01-30 21:06:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 466
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 466
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Relael//
*Hogy Relael a "rövid kitérőt" miben méri, azzal nem vitatkozik. Ő máshogy hívná ezt. Egy pillanatra elkerekednek szemei, de lenyeli meglepetését. Nyitná a száját, hogy ágáljon, elvégre neki most nem tanácsos Artheniorba menni. De végül úgy dönt, hogy későbbre halasztja e hírt. Kötve hiszi amúgy is, hogy bárki keresné őt ily időtávlatból.
Relael szavai amúgy sem hagynak benne kérdőjelet, érdemes-e ellenkeznie. Ráadásul ahogy eszébe ötlik, hogy ő lehet a kisasszony kísérője, mint holmi testőr, lovag, vagy micsoda... Tulajdonképp nem savanyodik semmi meg szájában a gondolatra, épp ellenkezőleg.
Már fordulna is, hogy a kérésnek eleget téve váltás ruha után nézzen - ami valójában teljes gardróbját jelenti - mikor az elf újabb kérdést intéz hozzá. Visszafordul még az ajtóban válla felett, merengve szegezve szürke tekintetét a nemesnek.*
-Nem... Tetszik? *Belecsippent a szövetbe és végigpillant ruházatán. El nem tudná képzelni, miért lenne szükség ennél mutatósabbra egy ilyen úthoz. Hacsak nem valami nemesemberekhez készülnek. Vajon őt kérné fel Relael ilyesmihez? El tudná magát képzelni olyan hosszú, aranygombos gúnyákban, amolyan hegyes csizmával, amivel ölni lehetne.*
-A többi ruhám is ilyesféle. Van egy másik ingem, az fehér. ~Inkább szürke.~
-Elhozom azt is. *Még elkapja a zöld tekintetben csillanó elégedetlenséget, ami valahol frusztrálja, de nincs ideje e problémán agyalni. Helyette térül-fordul és Alissänával közös szobája felé siet.
Titkon reméli, hogy ott találja a másik elfet, de nincs szerencséje. Elhúzza száját. Ha tudna üzenetet hagyni, hagyna. Nem tépelődik sokat, egy zsákba hányja ruháit, butykosát, de mielőtt visszatérne, még megtalálja az odalenn ténykedő Ezméét. Ez a nő méretéből fakadóan nem bonyolult feladat, ráadásul jó viszonyt is ápol a morcos asszonysággal. Ezt leginkább annak tudja be, hogy még ismertségük elején alaposan megfizette őt egy "közös munka" keretében, melynek gyümölcse még most is ott rejlik belső zsebébe gyűrve.
A lelkére köti, hogy szóljon Alissänának, hogy a kisasszony Artheniorba vitte, de majd jön. A választ már csak két helységnyi távolságból, tompán jut el hozzá, de a cifraságát még így is kihallja.*
-Lóval megyünk, vagy hintóval? Utóbbi jobb lenne. Csak mert lovagolni nemigen tudok... Mármint ültem már lovon, a Rőzséén többször, meg egyszer, mert gyorsan kellett... Na mindegy. Ha muszáj, talán megülöm, csak aztán ha megvadul a bestia és nekiront egy fának, nem fogom tudni megfékezni benne. *Talán az izgalom jártatja száját rögtön, ahogy visszatér, vállán a jókora zsákkal.*
*Hogy Relael a "rövid kitérőt" miben méri, azzal nem vitatkozik. Ő máshogy hívná ezt. Egy pillanatra elkerekednek szemei, de lenyeli meglepetését. Nyitná a száját, hogy ágáljon, elvégre neki most nem tanácsos Artheniorba menni. De végül úgy dönt, hogy későbbre halasztja e hírt. Kötve hiszi amúgy is, hogy bárki keresné őt ily időtávlatból.
Relael szavai amúgy sem hagynak benne kérdőjelet, érdemes-e ellenkeznie. Ráadásul ahogy eszébe ötlik, hogy ő lehet a kisasszony kísérője, mint holmi testőr, lovag, vagy micsoda... Tulajdonképp nem savanyodik semmi meg szájában a gondolatra, épp ellenkezőleg.
Már fordulna is, hogy a kérésnek eleget téve váltás ruha után nézzen - ami valójában teljes gardróbját jelenti - mikor az elf újabb kérdést intéz hozzá. Visszafordul még az ajtóban válla felett, merengve szegezve szürke tekintetét a nemesnek.*
-Nem... Tetszik? *Belecsippent a szövetbe és végigpillant ruházatán. El nem tudná képzelni, miért lenne szükség ennél mutatósabbra egy ilyen úthoz. Hacsak nem valami nemesemberekhez készülnek. Vajon őt kérné fel Relael ilyesmihez? El tudná magát képzelni olyan hosszú, aranygombos gúnyákban, amolyan hegyes csizmával, amivel ölni lehetne.*
-A többi ruhám is ilyesféle. Van egy másik ingem, az fehér. ~Inkább szürke.~
-Elhozom azt is. *Még elkapja a zöld tekintetben csillanó elégedetlenséget, ami valahol frusztrálja, de nincs ideje e problémán agyalni. Helyette térül-fordul és Alissänával közös szobája felé siet.
Titkon reméli, hogy ott találja a másik elfet, de nincs szerencséje. Elhúzza száját. Ha tudna üzenetet hagyni, hagyna. Nem tépelődik sokat, egy zsákba hányja ruháit, butykosát, de mielőtt visszatérne, még megtalálja az odalenn ténykedő Ezméét. Ez a nő méretéből fakadóan nem bonyolult feladat, ráadásul jó viszonyt is ápol a morcos asszonysággal. Ezt leginkább annak tudja be, hogy még ismertségük elején alaposan megfizette őt egy "közös munka" keretében, melynek gyümölcse még most is ott rejlik belső zsebébe gyűrve.
A lelkére köti, hogy szóljon Alissänának, hogy a kisasszony Artheniorba vitte, de majd jön. A választ már csak két helységnyi távolságból, tompán jut el hozzá, de a cifraságát még így is kihallja.*
-Lóval megyünk, vagy hintóval? Utóbbi jobb lenne. Csak mert lovagolni nemigen tudok... Mármint ültem már lovon, a Rőzséén többször, meg egyszer, mert gyorsan kellett... Na mindegy. Ha muszáj, talán megülöm, csak aztán ha megvadul a bestia és nekiront egy fának, nem fogom tudni megfékezni benne. *Talán az izgalom jártatja száját rögtön, ahogy visszatér, vállán a jókora zsákkal.*
273. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2025-01-30 20:41:42
Üzenet elküldve: 2025-01-30 20:41:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 919
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 919
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Haldrian//
*A fattyú távozását követően szívesen visszaosonna szobájába, hogy Denjaar ölébe kuporodhasson, de ellenáll a késztetésnek, s jobb ötlet hiányában törekszik nagyobb rendet teremteni. Régi, penészes papírosokat, könyveket és egyéb gyúlékony kacatokat gyűjt egy ládába, melyek ideálisak lesznek majd szobájának felmelengetésére. A thargoknál töltött ideje alatt megtanult takarékosabban bánni az erőforrásokkal, de még mindig nehezen vetkőzi le nemesi születésével járó kényelmes életmódját.
Így igen gyorsan eltelik az idő, fel sem tűnik számára, hogy fertályórák szinte szempillantás alatt tova röppentek. Kiváló hallásának hála már azelőtt felfigyel a félvér érkezésére, mielőtt az benyitna a pókhálós terembe.*
- Remek.
*Hümmenti és egy igen régi leltárt vizsgálgat, valójában ő sem tudná megmondani miért.*
- Szép munka.
*Dicséri meg a fiút, aki vitathatatlanul hasznos számára a Kikötőben. Önmagában az is elegendő Relaelnek, hogy szórakoztatja a tolvaj rajongása, de Haldrian alapos helyismerete is jócskán emel értékén.*
- Teszünk majd egy rövid kitérőt Artheniorba.
*Az összefirkált pergament az erre szánt láda felé dobja ugyan, de libbenve mellé esik helyette. Nem törődik vele.*
- El fogsz kísérni.
*Egyszerű kijelentésével aligha lehetne vitába szállni. Haldrian egyértelműen érezheti, hogy ebbe nincs beleszólása.*
- Szóval ha akarsz, akkor készülj fel. Hozz váltás ruhát, pihenj egyet előtte meg egyebek.
*Zöldjeivel futólag felmérni Haldrian megjelenését, s bár udvarias mosolyát nem lehet szép arcáról levakarni, mégis könnyen leolvasható róla elégedetlensége.*
- Mutatósabb gúnyád nincsen esetleg?
*A fattyú távozását követően szívesen visszaosonna szobájába, hogy Denjaar ölébe kuporodhasson, de ellenáll a késztetésnek, s jobb ötlet hiányában törekszik nagyobb rendet teremteni. Régi, penészes papírosokat, könyveket és egyéb gyúlékony kacatokat gyűjt egy ládába, melyek ideálisak lesznek majd szobájának felmelengetésére. A thargoknál töltött ideje alatt megtanult takarékosabban bánni az erőforrásokkal, de még mindig nehezen vetkőzi le nemesi születésével járó kényelmes életmódját.
Így igen gyorsan eltelik az idő, fel sem tűnik számára, hogy fertályórák szinte szempillantás alatt tova röppentek. Kiváló hallásának hála már azelőtt felfigyel a félvér érkezésére, mielőtt az benyitna a pókhálós terembe.*
- Remek.
*Hümmenti és egy igen régi leltárt vizsgálgat, valójában ő sem tudná megmondani miért.*
- Szép munka.
*Dicséri meg a fiút, aki vitathatatlanul hasznos számára a Kikötőben. Önmagában az is elegendő Relaelnek, hogy szórakoztatja a tolvaj rajongása, de Haldrian alapos helyismerete is jócskán emel értékén.*
- Teszünk majd egy rövid kitérőt Artheniorba.
*Az összefirkált pergament az erre szánt láda felé dobja ugyan, de libbenve mellé esik helyette. Nem törődik vele.*
- El fogsz kísérni.
*Egyszerű kijelentésével aligha lehetne vitába szállni. Haldrian egyértelműen érezheti, hogy ebbe nincs beleszólása.*
- Szóval ha akarsz, akkor készülj fel. Hozz váltás ruhát, pihenj egyet előtte meg egyebek.
*Zöldjeivel futólag felmérni Haldrian megjelenését, s bár udvarias mosolyát nem lehet szép arcáról levakarni, mégis könnyen leolvasható róla elégedetlensége.*
- Mutatósabb gúnyád nincsen esetleg?
272. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2025-01-30 14:41:47
Üzenet elküldve: 2025-01-30 14:41:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 466
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 466
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Relael//
*Ahogy leér a lépcsőn, egyből a helyiség felé veszi az irányt, ahol Relaelt hagyta. Kissé fújtat még, tudniillik igen csak szedte a lábát idefelé. Pedig tervezett volna egy kitérőt tenni Alissänához, de ezt el kell most ódáznia.
Fülét óvatosan az ajtónak nyomja először. Kíváncsi, hall-e valamit. Visszaigazítja vállára a sietős tempótól elzilálódott felsőjét, majd kopog az ajtón.*
-A levelet feladtam! *Két szívdobbanásnyi ideig az ajtót fixírozva gondolkodik, mit mondhatna még. Elvégre a feladatát elvégezte, de Relael azt kérte, ha végzett, jöjjön vissza. Talán ismét valamiféle jutalomban óhajtja részesíteni?*
-Szóval ez kész. *Egyik lábáról a másikra áll, a lehetőség gondolatától beszívja ajkait.*
-Gyorsan ott lesz. A legjobbat állítottam rá. *Lenyeli a további ömlengést, pedig szívesen aláhúzná még párszor tulajdon fontosságát. Azt persze kötve hiszi, hogy Rőzse lenne a legjobb egy ilyen jellegű feladatra, de ez most nem is fontos.*
*Ahogy leér a lépcsőn, egyből a helyiség felé veszi az irányt, ahol Relaelt hagyta. Kissé fújtat még, tudniillik igen csak szedte a lábát idefelé. Pedig tervezett volna egy kitérőt tenni Alissänához, de ezt el kell most ódáznia.
Fülét óvatosan az ajtónak nyomja először. Kíváncsi, hall-e valamit. Visszaigazítja vállára a sietős tempótól elzilálódott felsőjét, majd kopog az ajtón.*
-A levelet feladtam! *Két szívdobbanásnyi ideig az ajtót fixírozva gondolkodik, mit mondhatna még. Elvégre a feladatát elvégezte, de Relael azt kérte, ha végzett, jöjjön vissza. Talán ismét valamiféle jutalomban óhajtja részesíteni?*
-Szóval ez kész. *Egyik lábáról a másikra áll, a lehetőség gondolatától beszívja ajkait.*
-Gyorsan ott lesz. A legjobbat állítottam rá. *Lenyeli a további ömlengést, pedig szívesen aláhúzná még párszor tulajdon fontosságát. Azt persze kötve hiszi, hogy Rőzse lenne a legjobb egy ilyen jellegű feladatra, de ez most nem is fontos.*
271. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2025-01-30 10:39:59
Üzenet elküldve: 2025-01-30 10:39:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 466
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 466
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Relael//
*Az a hipotézise, hogy majd Relael tovalibben, ő pedig visszatérhet a kényelmes ágyba merengeni a látottakon, nagyon úgy fest, kudarcba fullad. Az elf maga után inti, ő pedig reflexszerűen követi. Mindig ott motoz benne a tőle amúgy szokatlan bizonytalanság, ha a kisasszonnyal van dolga. Relael megnyilvánulásai ugyanis kiszámíthatatlanabbak, mint a tenger. Persze hamar megembereli magát és követi az elfet. Orrát megcsapja az édeskés virágillat, mit a lány húz maga után. Jobbfajta kurtizánok és nemesasszonyok sajátja az ilyesmi.*
-Hogy? *Pillant fel kérdőn a kérdésre, kissé talán meglepetten is. Ó, szeretne ő sok mindent. Szeretne egy szekérnyi aranyat találni. Szeretne egy legalább akkora házat, mint ez a fogadó, benne pedig száz szolgát, akik körülötte sürögnek és forognak. Szeretné Alissäna osztatlan figyelmét élvezni, lehetőleg napestig. Ebben a minutumban viszont leginkább Relael bájaira lenne kíváncsi, melyeket így sem tud nem megvizslatni lopva. Egy határozott mozdulattal szabadítaná ki az így is mélyen dekoltált ruha fogságából a kellemesen dús kebleket, s húzná fel azt az átokverte szoknyát, itt, a lépcsőfordulóban. Persze ilyen határozottságot Relael társaságában képtelen lenne magára aggatni. Megközelíthetetlen jelenésnek érzi a hosszúéletűt. Szerencséjére a fejébe nem lát bele az elf, legalábbis meri remélni. Habár kezd egy olyan sanda gyanúja lenni a múlt eseményeit is figyelembe véve, hogy Relael valójában nem bánja különösebben, ha feltűnik emberei fantáziájában.*
-Semmit. *Böki ki végül válasz gyanánt. Nem úgy fest amúgy sem, hogy a fogadó tulajdonosát különösképp érdekelte válasza. Nem biztos benne, hogy továbbra is követnie kell-e az elfet, de ez a hiba lenne talán a kisebbik rossz, így ekképp tesz.
Egy olyan helyiségbe érkeznek, ahol emlékei szerint még nem járt. Lopva körbejáratja szürke tekintetét, de különösen értékes holmit nem lel. Nem, mintha bármit megóhajtana lovasítani a fogadóból, ez csupán reflexszerűen jön számára, ha egy számára ismeretlen helyiségbe lép.
Nem felel rögtön, csak értőn bólint. Megvárja, míg a nemes lekörmöli, amit leóhajt. Nem nyújtózik, hogy meglesse az iromány tartalmát, elvégre nemigen tud olvasni.*
-Orthus Morthimer. Intath Aldeis. *Emeli fel egyik borítékot a másik után, hogy biztos legyen a dolgában. Lopva a méregzöld tekintetbe pillant. Kíváncsi, vajon megérzése jó volt-e és Relael tényleg kedélyes kedvében van-e.*
-Nem kell arany. *Még egy elégedett mosoly is arcára kúszik.*
-Van egy jóbarátom, Rőzse, aki... *Elég gyors az észjárása hozzá, hogy tudja, Relaelt alighanem a legkevésbé sem érdekli, hogyan juttatja el a leveleket a címzettekhez.*
-Szóval elintézem.
*Kíváncsi természet, szívesen kérdezne számtalant, de ezúttal nyilvánvaló okokból megtartja őket magának. Amennyiben a nemes nem tartóztatja, már fordul is ki az ajtón sebtiben, hogy feladhassa a leveleket. Ha siet, még elcsípheti Rőzsét.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.01.30 10:45:50
*Az a hipotézise, hogy majd Relael tovalibben, ő pedig visszatérhet a kényelmes ágyba merengeni a látottakon, nagyon úgy fest, kudarcba fullad. Az elf maga után inti, ő pedig reflexszerűen követi. Mindig ott motoz benne a tőle amúgy szokatlan bizonytalanság, ha a kisasszonnyal van dolga. Relael megnyilvánulásai ugyanis kiszámíthatatlanabbak, mint a tenger. Persze hamar megembereli magát és követi az elfet. Orrát megcsapja az édeskés virágillat, mit a lány húz maga után. Jobbfajta kurtizánok és nemesasszonyok sajátja az ilyesmi.*
-Hogy? *Pillant fel kérdőn a kérdésre, kissé talán meglepetten is. Ó, szeretne ő sok mindent. Szeretne egy szekérnyi aranyat találni. Szeretne egy legalább akkora házat, mint ez a fogadó, benne pedig száz szolgát, akik körülötte sürögnek és forognak. Szeretné Alissäna osztatlan figyelmét élvezni, lehetőleg napestig. Ebben a minutumban viszont leginkább Relael bájaira lenne kíváncsi, melyeket így sem tud nem megvizslatni lopva. Egy határozott mozdulattal szabadítaná ki az így is mélyen dekoltált ruha fogságából a kellemesen dús kebleket, s húzná fel azt az átokverte szoknyát, itt, a lépcsőfordulóban. Persze ilyen határozottságot Relael társaságában képtelen lenne magára aggatni. Megközelíthetetlen jelenésnek érzi a hosszúéletűt. Szerencséjére a fejébe nem lát bele az elf, legalábbis meri remélni. Habár kezd egy olyan sanda gyanúja lenni a múlt eseményeit is figyelembe véve, hogy Relael valójában nem bánja különösebben, ha feltűnik emberei fantáziájában.*
-Semmit. *Böki ki végül válasz gyanánt. Nem úgy fest amúgy sem, hogy a fogadó tulajdonosát különösképp érdekelte válasza. Nem biztos benne, hogy továbbra is követnie kell-e az elfet, de ez a hiba lenne talán a kisebbik rossz, így ekképp tesz.
Egy olyan helyiségbe érkeznek, ahol emlékei szerint még nem járt. Lopva körbejáratja szürke tekintetét, de különösen értékes holmit nem lel. Nem, mintha bármit megóhajtana lovasítani a fogadóból, ez csupán reflexszerűen jön számára, ha egy számára ismeretlen helyiségbe lép.
Nem felel rögtön, csak értőn bólint. Megvárja, míg a nemes lekörmöli, amit leóhajt. Nem nyújtózik, hogy meglesse az iromány tartalmát, elvégre nemigen tud olvasni.*
-Orthus Morthimer. Intath Aldeis. *Emeli fel egyik borítékot a másik után, hogy biztos legyen a dolgában. Lopva a méregzöld tekintetbe pillant. Kíváncsi, vajon megérzése jó volt-e és Relael tényleg kedélyes kedvében van-e.*
-Nem kell arany. *Még egy elégedett mosoly is arcára kúszik.*
-Van egy jóbarátom, Rőzse, aki... *Elég gyors az észjárása hozzá, hogy tudja, Relaelt alighanem a legkevésbé sem érdekli, hogyan juttatja el a leveleket a címzettekhez.*
-Szóval elintézem.
*Kíváncsi természet, szívesen kérdezne számtalant, de ezúttal nyilvánvaló okokból megtartja őket magának. Amennyiben a nemes nem tartóztatja, már fordul is ki az ajtón sebtiben, hogy feladhassa a leveleket. Ha siet, még elcsípheti Rőzsét.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.01.30 10:45:50
270. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2025-01-30 01:21:07
Üzenet elküldve: 2025-01-30 01:21:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 919
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 919
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Haldrian//
*Amint kilép az ajtón, szinte rögtön felbukkan Haldrian is. Ebben éppenséggel semmi különös nincsen, gyakran egymásba botlanak a népek a hálószobák környékén, így az elf sem feltételez semmi többet. A fattyú megszólítja, ezért int neki, hogy kövesse őt, majd eredeti terveinek megfelelően folytatja útját. Egy darabig türelmesen vár, mert azt feltételezi, hogy a kis tolvajnak össze kell szednie bátorságát, végül mire a lépcsők utolsó fokáról is lelép egy kérdéssel fordul a félvérhez.*
- Szeretnél valamit?
*Kérdésén cseppet sem óhajt finomítani, s ugyan bájos mosolya többet nem enged sejtetni, de most is mint mindig szórakoztatja az, ha sarokba szoríthatja a fiút. Rövid megtorpanását követően tovább sétál céltudatosan az egyik terem felé, mely még kacatokkal teli, s funkciója is kérdőjeles, de ott található az, amire szüksége van.
Belépve kinti hideg fogadja őket. A kőfalakat és levegőt itt nem járja át az égő fahasábok melege, mint a szobák esetében. Relael a szoba közepén helyet foglaló asztalhoz lép, leül oda, majd annak fiókjaiban kezd el kutatni.*
- Lenne egy kurta feladatom számára.
*Kezdi komótosan, miközben egy papírosra serényen szavakat körmöl. Néhány perc alatt két kurta levél születik végeredményként, mely egyikének több figyelmet szentelt, a másik sokkal szabadosabbra sikeredett. Ezekből talán Haldrian sejtheti, hogy a levelek címzettjeivel Relael viszonya más.*
- El kellene ezeket küldetni.
*Folytatja és az asztalán lévő gyertyánál viaszt kezd el melegíteni. Míg erre vár a leveleket gondosan összehajtja, majd a viaszt rácseppenti és kígyót ábrázoló pecsétjét ráhelyezi. Türelmetlenül dobol az asztalon ujjaival, miközben a viasz kihülését várja.*
- Az egyik Orthus Morthimeré volna.
*A kész levelet átnyújtja a fiúnak, s neki is lát a másik lepecsételésének.*
- A másik pedig Intath Aldeisé.
*Ezt is átadja Haldriannak, s reméli nem keveri őket össze.*
- Minél gyorsabban érkezzenek meg, ha kell fizess értük több aranyat. Ha végeztél, akkor gyere vissza.
*Ruhája zsebébe nyúl, s bíborszín bársony erszényét húzza elő.*
- Mit gondolsz mennyit kérnek majd ezért?
*Úgy sejti Haldrian nem rendelkezik elég arannyal ahhoz, hogy zsebből kifizethesse ezt, s ezt éppenséggel nem is várja el tőle.*
*Amint kilép az ajtón, szinte rögtön felbukkan Haldrian is. Ebben éppenséggel semmi különös nincsen, gyakran egymásba botlanak a népek a hálószobák környékén, így az elf sem feltételez semmi többet. A fattyú megszólítja, ezért int neki, hogy kövesse őt, majd eredeti terveinek megfelelően folytatja útját. Egy darabig türelmesen vár, mert azt feltételezi, hogy a kis tolvajnak össze kell szednie bátorságát, végül mire a lépcsők utolsó fokáról is lelép egy kérdéssel fordul a félvérhez.*
- Szeretnél valamit?
*Kérdésén cseppet sem óhajt finomítani, s ugyan bájos mosolya többet nem enged sejtetni, de most is mint mindig szórakoztatja az, ha sarokba szoríthatja a fiút. Rövid megtorpanását követően tovább sétál céltudatosan az egyik terem felé, mely még kacatokkal teli, s funkciója is kérdőjeles, de ott található az, amire szüksége van.
Belépve kinti hideg fogadja őket. A kőfalakat és levegőt itt nem járja át az égő fahasábok melege, mint a szobák esetében. Relael a szoba közepén helyet foglaló asztalhoz lép, leül oda, majd annak fiókjaiban kezd el kutatni.*
- Lenne egy kurta feladatom számára.
*Kezdi komótosan, miközben egy papírosra serényen szavakat körmöl. Néhány perc alatt két kurta levél születik végeredményként, mely egyikének több figyelmet szentelt, a másik sokkal szabadosabbra sikeredett. Ezekből talán Haldrian sejtheti, hogy a levelek címzettjeivel Relael viszonya más.*
- El kellene ezeket küldetni.
*Folytatja és az asztalán lévő gyertyánál viaszt kezd el melegíteni. Míg erre vár a leveleket gondosan összehajtja, majd a viaszt rácseppenti és kígyót ábrázoló pecsétjét ráhelyezi. Türelmetlenül dobol az asztalon ujjaival, miközben a viasz kihülését várja.*
- Az egyik Orthus Morthimeré volna.
*A kész levelet átnyújtja a fiúnak, s neki is lát a másik lepecsételésének.*
- A másik pedig Intath Aldeisé.
*Ezt is átadja Haldriannak, s reméli nem keveri őket össze.*
- Minél gyorsabban érkezzenek meg, ha kell fizess értük több aranyat. Ha végeztél, akkor gyere vissza.
*Ruhája zsebébe nyúl, s bíborszín bársony erszényét húzza elő.*
- Mit gondolsz mennyit kérnek majd ezért?
*Úgy sejti Haldrian nem rendelkezik elég arannyal ahhoz, hogy zsebből kifizethesse ezt, s ezt éppenséggel nem is várja el tőle.*
269. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2025-01-27 12:03:12
Üzenet elküldve: 2025-01-27 12:03:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 466
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 466
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Relael//
*Ahogy a búcsúszkodás véget ér a fal túloldalán, ő is felegyenesedik és megdörzsöli addig falnak cuppantott, már-már sajgó fülét. Csalódott kissé, elvégre azon felül, hogy Relael utazik valahová, a férfi pedig még egy darabig itt rontja a levegőt, egyéb érdemlegeset nem hallott. Pedig igazán hegyezte amúgy is hegyes hegyes hallószervét.
Túl sok használhatót nem tud összerakni a hallottak alapján, pedig igazán szívesen mesélt volna Alissänának. Az a benyomása, hogy a pillangó szereti a szaftos pletykákat. Szinte maga előtt látja az elégedett csillogást tőlük a szemében, amitől pedig neki motoznak lepkék a gyomrában. Legalább egy-két pikáns szólamot elcsípett. A kikötözés dolga például alaposan megmozgatja a fantáziáját a hely nagyasszonyával kapcsolatban. Persze nem kerget hiú ábrándokat, elvégre ismerni véli Relael zsánerét a férfiak terén. Ettől függetlenül egyik kedvenc magányos időtöltése a hasonló szituációk kiötlése, ha a nemesről van szó.
Leugrik az ágyról, majd magához veszi a nagyjából megszáradt ingét. Megdermed egy pillanatra a szomszéd szoba ajtónyikordulásától. Hallgatózik. Relael sajátos lépteit a folyosón ezer közül is megismerné, ráadásul nem is követik súlyos léptek. Sebtiben hátratűri sötét loboncát, megigazítja magán ruházatát, majd kilép a szobából.*
-Ó, kisasszony! *Meglepett arcot vág, mintha véletlenül botlott volna a nemesbe. Az ilyen jellegű színészkedés kimondottan jól megy neki. Valójában csak megakarta nézni magának az elfet. Általában igyekszik kerülni, mert az a tapasztalata, hogy szeszélyes kedvű és természetű. Amikor pedig nem kedvező a széljárás, hajlamos a nyelvét köszörülni rajta, és ez még a jobb eset. Viszont ha jó pillanatában kapja el, az felemelőbb élmény szinte bárminél. A hallottak alapján úgy véli, bizonyára kedélyes állapotnak örvend az elf. És ha egyebet nem is, egy kellemesen ringó hátsó látványát elkaphatja a lépcsőfordulóban.*
*Ahogy a búcsúszkodás véget ér a fal túloldalán, ő is felegyenesedik és megdörzsöli addig falnak cuppantott, már-már sajgó fülét. Csalódott kissé, elvégre azon felül, hogy Relael utazik valahová, a férfi pedig még egy darabig itt rontja a levegőt, egyéb érdemlegeset nem hallott. Pedig igazán hegyezte amúgy is hegyes hegyes hallószervét.
Túl sok használhatót nem tud összerakni a hallottak alapján, pedig igazán szívesen mesélt volna Alissänának. Az a benyomása, hogy a pillangó szereti a szaftos pletykákat. Szinte maga előtt látja az elégedett csillogást tőlük a szemében, amitől pedig neki motoznak lepkék a gyomrában. Legalább egy-két pikáns szólamot elcsípett. A kikötözés dolga például alaposan megmozgatja a fantáziáját a hely nagyasszonyával kapcsolatban. Persze nem kerget hiú ábrándokat, elvégre ismerni véli Relael zsánerét a férfiak terén. Ettől függetlenül egyik kedvenc magányos időtöltése a hasonló szituációk kiötlése, ha a nemesről van szó.
Leugrik az ágyról, majd magához veszi a nagyjából megszáradt ingét. Megdermed egy pillanatra a szomszéd szoba ajtónyikordulásától. Hallgatózik. Relael sajátos lépteit a folyosón ezer közül is megismerné, ráadásul nem is követik súlyos léptek. Sebtiben hátratűri sötét loboncát, megigazítja magán ruházatát, majd kilép a szobából.*
-Ó, kisasszony! *Meglepett arcot vág, mintha véletlenül botlott volna a nemesbe. Az ilyen jellegű színészkedés kimondottan jól megy neki. Valójában csak megakarta nézni magának az elfet. Általában igyekszik kerülni, mert az a tapasztalata, hogy szeszélyes kedvű és természetű. Amikor pedig nem kedvező a széljárás, hajlamos a nyelvét köszörülni rajta, és ez még a jobb eset. Viszont ha jó pillanatában kapja el, az felemelőbb élmény szinte bárminél. A hallottak alapján úgy véli, bizonyára kedélyes állapotnak örvend az elf. És ha egyebet nem is, egy kellemesen ringó hátsó látványát elkaphatja a lépcsőfordulóban.*
268. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2025-01-27 05:25:31
Üzenet elküldve: 2025-01-27 05:25:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 546
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 546
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Jáde és acél//
//Zárás//
*Relael fiatal. Elf mércével mérve mindenképp. Nem csodálkozik hát annak bujaságán sosem. Még neki, sokat látott wegtoreninek is tartania kell a lépést. Nem, mintha panaszkodna vagy bánná a dolgot, épp ellenkezőleg. A kihívás élteti s ezen a téren sincs ez másképp.*
-Átadom hát neki üdvözleted. *Elmorzsol egy halovány mosolyt szakálla alatt. Relael szavaiból egy fordulatos történetet vizionál és ha nem feledi el, kikérdezi egykori parancsnokhelyettesét is.
Nagyon úgy fest, további játékaikat viszont el kell halasztaniuk a legközelebbi viszontlátásig. Kicsit bánja a dolgot, de tapasztalatai azt súgják, hogy hatokig fetrengenének, ha engedne az efféle sóvárgásnak. Kezét a lány nyakán pihentetve viszonozza a jóleső csókot, mielőtt válaszra nyitná ajkait.*
-Az ajándék. Hogyne. *Gépiesen felel. Kell néhány szívdobbanásnyi idő, mire ráeszmél, miről is van szó. A jókora, tekergő, fekete kígyó ráölti nyelvét a ketrecéből.*
-Ha egy mód van rá, ne gyújtsd fel a várost. Dolgom van még ott! *Szól még a lány után, ahogy az kifordul az ajtón.
Nagyot sóhajt, majd visszahuppan az ágy szélére, üveges tekintettel meredve rövid ideig a kígyóra. Az őt bámulja épp meredten, mintha csak valami kígyóbölcsességet készülne megosztani vele épp. Ő maga a közeljövő tervein töpreng, de gondolatai minduntalan visszaevickélnek Relaelre. Valahogy zúg a feje, mint aki csatából tér vissza és az adrenalin még pumpál ereiben. Pihennie kell, hogy kitisztítsa gondolatait és alaposan felkorbácsolt érzékeit. Hátravágódik az ágyon és nem is kell sok idő hozzá, hogy elnyomja a jóleső, mély és álomtalan álom.*
//Zárás//
*Relael fiatal. Elf mércével mérve mindenképp. Nem csodálkozik hát annak bujaságán sosem. Még neki, sokat látott wegtoreninek is tartania kell a lépést. Nem, mintha panaszkodna vagy bánná a dolgot, épp ellenkezőleg. A kihívás élteti s ezen a téren sincs ez másképp.*
-Átadom hát neki üdvözleted. *Elmorzsol egy halovány mosolyt szakálla alatt. Relael szavaiból egy fordulatos történetet vizionál és ha nem feledi el, kikérdezi egykori parancsnokhelyettesét is.
Nagyon úgy fest, további játékaikat viszont el kell halasztaniuk a legközelebbi viszontlátásig. Kicsit bánja a dolgot, de tapasztalatai azt súgják, hogy hatokig fetrengenének, ha engedne az efféle sóvárgásnak. Kezét a lány nyakán pihentetve viszonozza a jóleső csókot, mielőtt válaszra nyitná ajkait.*
-Az ajándék. Hogyne. *Gépiesen felel. Kell néhány szívdobbanásnyi idő, mire ráeszmél, miről is van szó. A jókora, tekergő, fekete kígyó ráölti nyelvét a ketrecéből.*
-Ha egy mód van rá, ne gyújtsd fel a várost. Dolgom van még ott! *Szól még a lány után, ahogy az kifordul az ajtón.
Nagyot sóhajt, majd visszahuppan az ágy szélére, üveges tekintettel meredve rövid ideig a kígyóra. Az őt bámulja épp meredten, mintha csak valami kígyóbölcsességet készülne megosztani vele épp. Ő maga a közeljövő tervein töpreng, de gondolatai minduntalan visszaevickélnek Relaelre. Valahogy zúg a feje, mint aki csatából tér vissza és az adrenalin még pumpál ereiben. Pihennie kell, hogy kitisztítsa gondolatait és alaposan felkorbácsolt érzékeit. Hátravágódik az ágyon és nem is kell sok idő hozzá, hogy elnyomja a jóleső, mély és álomtalan álom.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 268-287