//A kígyó ölelése//
*A vendégszeretetre csak sejtelmesen somolyog orra alatt, s ajkaihoz emeli üres poharát, majd szomorúan konstatálja, hogy elfogyott bora. Annyira persze nem erős a hiány benne, hogy elszakadjon Denjaartól.
Annyira még nem kába, hogy elkerülje figyelmét, hogy Orthus is úrnőnek nevezi, ezzel pedig nem ő az első. Ezt kicsit ízlelgetve továbbra is arra jut, hogy némileg túlzás ez, persze imponáló a számára, s kissé talán érthetetlen is. Az nem merül fel benne, hogy fellépésével tudattalanul is folyamatosan saját fontosságát hangsúlyozza, s csekély hatalmát minduntalan feljebb értékeli, nem csoda tehát, hogy emiatt ehhez hasonlóan igen hízelgő megnevezéseket aggatnak rá.
A füstöt csodálja, ami elhagyja a férfi orrnyílásait, s egyből veszett fenevadakra asszociál. Szinte megigézve töpreng azon, hogy milyen érdekes is az, hogy Krultos ajkain keresztül érkezik be a füst, majd az orrán távozik, ez felettébb mulattatja egy pár röpke pillanatig.*
- Milyen készséges. *Fölényesen mosolyog fel a férfira. Az elf nem kíméli magát, nem úgy mint a másik páros, így az ő tekintete már ködös is valamelyest.* Tetszik. Igazán jól áll. *Persze csupán azért imponáló számára, mert nagyon is jól tudja, hogy a wegtorenit aligha lehet megzabolázni, s egy kis ideig úgy érzi neki mégis sikerült valamennyire.
A pipát kezében felejtve kapaszkodik Denjaar nyakába és lábaival körbe ölelve derekát tartja meg magát, egyelőre úgy tűnik nem kívánja megosztani vele elképzeléseit, valójában még nincsenek ilyenjei is, csak sodródik.*
- Hm, igen, egyetértek.
*Szavai kissé távoliak már, felmerülhet a társaság többi tagjában, hogy Relael fel sem fogta igazán Orthus válaszát. Valójában igen, de komplex riposzt megfogalmazására már nem teljesen képes, túlzottan belekényelmesedett a tompaságba, ami kifejezetten jóleső most a számára.
Alissäna megint elorozza tőle a figyelmet, ami most valamivel kevésbé zavarja - ezen állapotában aligha zavarná bármi is igazán -, de egy kicsit azért bosszantja, amit a rápillantó Denjaar jól láthat is. Az eddig szintén készséges Relael éppen azon töri fejét, hogy mivel vághat valamelyest vissza, hogy kicsit letörje a wegtoreni szarvát. A harcos elengedi őt, ezért az elf is enged, s kíváncsian várja a következő lépést. Kezdetben kissé dacos, ami hamar leolvad az egykori bajnok érintéseinek hála, s engedi, hogy kedve szerint igazítsa őt ahogy szeretné. A kérdés meglepi, kicsit fel is ébreszti.*
- Ejnye!
*Igyekszik szigorú képet vágni, de inkább tűnik meglepettnek, aztán kitör belőle egy indokolatlan és könnyed nevetés.*
- Micsoda szemérmetlen kérdés ez. *Rosszallóan ingatja fejét, majd magához veszi a felkínált pipát, s végig Orthus íriszeibe bámul miközben nagyot szív belőle. Relael nem köhög, rendkívül jól bírja az igen erős szert, állapotát tekintve viszont ő jár az élen. A kereskedőnek felé nyújtja karját és a kábító dohányt.
Denjaar szavaira egy aprócska mosollyal szája szegletében pillant rá vállai felett. A megnevezés cseppet sem sérti, sőt, kifejezetten kedvére való, s csillogó szemeiből is látható, hogy lázba is hozta.*
- Tetszik?
*Ezúttal ő tesz fel provokatív kérdést az eléjük táruló jelenetnek hála.*
- Készségesen térdel eléd, miközben áhítattal rebegi... oh igen nagyuram... kérem szépen uram...
*Halkan beszél, szinte sóhajt, hogy mondanivalójának kéjes színezetet adjon.*
- Imádod, hogy irányíthatsz, igaz?
*Fejét felszegve fordul meg, hogy ismét szemtől szembe legyenek egymással.*
- S mi lenne veled, ha nem tehetnéd? Képes lennél elviselni?
*Mosolya során kivillannak fogai is, ami akár egy visszafogott vicsorgásnak tűnhet így, s valóban van némi fenyegetés mondanivalójában, de nem több annál mint amit már a kezdetekor is jelen volt. Érzi közeledni a vihart, még azelőtt hogy bármi választ vagy egyéb reakciót kapna, ami a semmiből nevetésre készteti őt. Más esetben szinte biztosan tébolyultnak hinnék, ám ezúttal van egy remek kifogása a Hodarilnak hála.*