Kikötő - Kígyófészek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 6 (101. - 113. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 94-113
113. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-09-28 19:53:06
Üzenet elküldve: 2023-09-28 19:53:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 164
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 164
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//A kígyó ölelése//
*Orthust a hodaril hatása korántsem tölti el olyan eufóriával, mint a többieket. Nem tudja átadni magát az eltorzult érzékelés élvezetének. Fegyelmezett elméje tiltakozni próbál az ellen, hogy a valóság szabályai megdőljenek, a fények megnyúljanak, a színek felélénküljenek. De ebből a többiek vajmi keveset tapasztalhatnak, hiszen ez a háború a férfi fejében dúl. Ő maga nem válik agresszívvá, nem kezd összevissza beszélni. A szorongása még az arcán se nagyon látszik meg.
Röhejes módon az egyetlen dolog, ami most kapaszkodót nyújt a számára, az az élvezet, amit Alissäna okoz neki nagy hozzáértéssel. Ez egy jól ismert inger, aminek most örömmel adja át magát, miközben próbál minél kevesebbet érzékelni a gomolygó külvilágból. Még elnézné Relael és Denjaar párosát, de ebben sincs sok köszönet, mert néha úgy néz ki, mintha elkezdenének összeolvadni. És nem izgató, inkább groteszk módon. Orthus egy későbbi alkalommal bizonyára figyelmeztetni fogja magát arra, hogy a hodarilt mostantól kerülje el. Most nincs abban az állapotban, hogy efféle következtetéseket levonjon.
Alissäna azonban valóban nagyon ügyes és mennyei élvezetet okoz. A hodaril erre is ráerősít, és nagyjából ez az egyetlen pozitívum, amit Orthus ennek a "tripnek" a javára tud írni.
De azért ennek is megvan a hátránya. A kereskedő ugyanis nagy élvezet odázó. Ha ő egy nővel van - aki rendszerint gyönyörű, készséges és a szerelem művészetének mestere -, akkor ő bizony nem sieti el a dolgokat. Ő az elnyújtott élvezetek és a sokáig hergelt szenvedély embere. Főleg így negyvenes éveiben, amikor már ritkán képes vagy akar egynél többször lepedőt gyűrni. Így annak az egynek alaposan megadja a módját. Kifejezetten sok fortélyt fejlesztett arra, hogy ágyasait többször is a csúcsra juttassa, mire ő maga is odaér. És így is szereti csinálni.
Ellenben most semmi lélekjelenléte a szokásos fortélyaira és kéjenc mókáira. Alig valami időt töltött Alissäna testének megismerésével, és abból se fogott fel túl sokat. Vétek elszalasztani a remek alkalmat, de most képtelen rá, hogy a saját tempójában és kedve szerint élvezkedjenek.
Így a kurtizánnak sikerül az a bizonyos "egy levegővétel", amit máskülönben Orthus nem engedett volna megtörténni. A leányzó kényeztetését komoly siker koronázza, bár ebből a többiek csak annyit foghatnak fel, hogy Orthus egy ponton elégedetten felhördül. Most azonban kielégülten - bár némileg elégedetlenül - dől hátra és segíti ki a víz alól a leányzót.*
- Kegyed túl jó egy ilyen helyzet.
*jegyzi meg. Máskor óvatosabb lenne, például nem bókolna úgy a lánynak, hogy közben leszólja a helyet. Most azonban a hodaril hatására nem figyel oda, hogy mit mond és mit nem. Habár Relael jó eséllyel nem hallotta meg a szavait, hiszen csak a lánynak mondta, nem a terembe kiáltotta ki.*
- Remélem, lesz még alkalmam többet is élvezni a társaságát.
*mondja. Azért legalább a beszéde tisztult valamennyit. Talán az átélt gyönyör izgalma tisztította ki kissé az elméjét.*
- Hozzon két pohár bort, és nézzük meg, hogy bírják ők.
*mondja aztán cinkos mosollyal, hiszen számára most úgy tűnik, hogy már csak a nézelődés marad. Az viszont megengedett. És szeretné Alissänát közben is a keze ügyében tudni, még ha túl sokat már nem is tud vele tenni. Vagy ki tudja. Ha Relael és Denjaar sokáig hajszolja egymást, még a végén újra erőre kap. Csak a hodaril füstje ne terjengene közben!*
*Orthust a hodaril hatása korántsem tölti el olyan eufóriával, mint a többieket. Nem tudja átadni magát az eltorzult érzékelés élvezetének. Fegyelmezett elméje tiltakozni próbál az ellen, hogy a valóság szabályai megdőljenek, a fények megnyúljanak, a színek felélénküljenek. De ebből a többiek vajmi keveset tapasztalhatnak, hiszen ez a háború a férfi fejében dúl. Ő maga nem válik agresszívvá, nem kezd összevissza beszélni. A szorongása még az arcán se nagyon látszik meg.
Röhejes módon az egyetlen dolog, ami most kapaszkodót nyújt a számára, az az élvezet, amit Alissäna okoz neki nagy hozzáértéssel. Ez egy jól ismert inger, aminek most örömmel adja át magát, miközben próbál minél kevesebbet érzékelni a gomolygó külvilágból. Még elnézné Relael és Denjaar párosát, de ebben sincs sok köszönet, mert néha úgy néz ki, mintha elkezdenének összeolvadni. És nem izgató, inkább groteszk módon. Orthus egy későbbi alkalommal bizonyára figyelmeztetni fogja magát arra, hogy a hodarilt mostantól kerülje el. Most nincs abban az állapotban, hogy efféle következtetéseket levonjon.
Alissäna azonban valóban nagyon ügyes és mennyei élvezetet okoz. A hodaril erre is ráerősít, és nagyjából ez az egyetlen pozitívum, amit Orthus ennek a "tripnek" a javára tud írni.
De azért ennek is megvan a hátránya. A kereskedő ugyanis nagy élvezet odázó. Ha ő egy nővel van - aki rendszerint gyönyörű, készséges és a szerelem művészetének mestere -, akkor ő bizony nem sieti el a dolgokat. Ő az elnyújtott élvezetek és a sokáig hergelt szenvedély embere. Főleg így negyvenes éveiben, amikor már ritkán képes vagy akar egynél többször lepedőt gyűrni. Így annak az egynek alaposan megadja a módját. Kifejezetten sok fortélyt fejlesztett arra, hogy ágyasait többször is a csúcsra juttassa, mire ő maga is odaér. És így is szereti csinálni.
Ellenben most semmi lélekjelenléte a szokásos fortélyaira és kéjenc mókáira. Alig valami időt töltött Alissäna testének megismerésével, és abból se fogott fel túl sokat. Vétek elszalasztani a remek alkalmat, de most képtelen rá, hogy a saját tempójában és kedve szerint élvezkedjenek.
Így a kurtizánnak sikerül az a bizonyos "egy levegővétel", amit máskülönben Orthus nem engedett volna megtörténni. A leányzó kényeztetését komoly siker koronázza, bár ebből a többiek csak annyit foghatnak fel, hogy Orthus egy ponton elégedetten felhördül. Most azonban kielégülten - bár némileg elégedetlenül - dől hátra és segíti ki a víz alól a leányzót.*
- Kegyed túl jó egy ilyen helyzet.
*jegyzi meg. Máskor óvatosabb lenne, például nem bókolna úgy a lánynak, hogy közben leszólja a helyet. Most azonban a hodaril hatására nem figyel oda, hogy mit mond és mit nem. Habár Relael jó eséllyel nem hallotta meg a szavait, hiszen csak a lánynak mondta, nem a terembe kiáltotta ki.*
- Remélem, lesz még alkalmam többet is élvezni a társaságát.
*mondja. Azért legalább a beszéde tisztult valamennyit. Talán az átélt gyönyör izgalma tisztította ki kissé az elméjét.*
- Hozzon két pohár bort, és nézzük meg, hogy bírják ők.
*mondja aztán cinkos mosollyal, hiszen számára most úgy tűnik, hogy már csak a nézelődés marad. Az viszont megengedett. És szeretné Alissänát közben is a keze ügyében tudni, még ha túl sokat már nem is tud vele tenni. Vagy ki tudja. Ha Relael és Denjaar sokáig hajszolja egymást, még a végén újra erőre kap. Csak a hodaril füstje ne terjengene közben!*
112. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-09-27 23:27:23
Üzenet elküldve: 2023-09-27 23:27:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 254
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 254
Játékstílus: Vakmerő
//A kígyó ölelése//
*Relael alapvetően nem érzi magát érzelmesebbnek, mint egyébként, de érthető, hogy Denjaar számára ez így tűnhet. Az elf jellemzően igyekszik erősnek, magabiztosnak mutatni magát, ami miatt lehet valamivel távolságtartóbb is, mint most hogy ilyen elvárásoknak nem akar megfelelni, egyszerűen csak jól érzi magát. Felszabadító ez a számára és kifejezetten kellemes megélnie mindezt, főleg Orthus és Krultos jelenlétében.
A csókjukat is másnak érzi, mint a korábbiakat. Nem csak amiatt, mert azok jellemzően igen erőszakosak voltak, hanem mert a hodaril hatására minden érintés több jelentőséggel bír. Kettejük kapcsolódása most rendkívül bensőségesnek tűnik a számára, s talán érzelmi töltetett is kap ezáltal, míg ez idáig csupán egy vágy és hiány kielégítésére szolgált.
Rövidesen a hideg földön találja magát, ami kissé kellemetlen a számára és valamelyest ki is józanítja, amíg Denjaar fölé nem magasodva felhőként be nem árnyékolja, s hogy a testéről lecsöppenő meleg vízzel borzongásra készteti.
Sajnos a másik páros teljesen kikerül figyelméből, hiszen Relael állapota már előrehaladott, s az is komoly gondot jelentene neki, hogy a szobában meghatározza saját helyzetét. Hozzá közel eső dolgokba képes csak támponként kapaszkodni, s ez jelen esetben a fölé hajoló Denjaar. Kicsit meg is nyugszik, hogy nem csak a fényes foltokat látja, hanem valami ismerőset is.
Fel sem tűnik számára, hogy hangokat ad ki, mert fókuszában kivételesen nem saját maga van, hanem közvetlen környezete. Bár a férfit nem is olyan rég még látni kívánta, most szemhéjait rövid időre lezárva adja át magát egyesülésüknek, miközben furcsán vegyes érzések fogják el. Hangulatának változását még képes felfogni és kicsit meg is ijeszti, hogy elvesztette a kontrollt. Sok minden lapul mélyen eltemetve benne, s most úgy érzi, hogy felszínre kívánkoznak. Ebből az állapotból menekülni kíván, ezért zöldjeit Denjaarra szegezi, aki most erős markával nyakát fogja, minek hatására Relael szinte hálásan adja meg magát teljes egészében. Karjait mozdítja és megérinti a férfit, aki körül a levegőben hullámzást lát, végül érintései nyomán is hasonlót észlel. Ez egészen lenyűgözi, kicsit szórakoztatja is, ezért kissé nevetséges módon különböző pontokon érinti meg a másikat abban gyönyörködve, hogy bőrük találkozása vízbe dobott kőhöz hasonló hullámokat kelt. Szívverésüket és légzésüket is hangosabbnak érzékeli, olyannyira, hogy felmerül, hogy egy hatalmas lény bendőjében vannak valójában.
Mivel az érintések okozta hatásokkal van elfoglalva és azzal, ami közöttük zajlik, ezért nem veszi észre, hogy Denjaarban is változások mennek végbe. Ennek a változásnak eredménye két pofon, ami nem is olyan régre visszanyúló múltjuk ellenére most mégis meglepi az elfet, de csupán egy pillanatra, ezt követően viszont nevetés szakad fel Relaelből. Nevetését csókjuk szakítja félbe, amiben most aktívabb és harciasabb résztvevő, talán mert kicsit sikerült észhez térnie. Karjaival közben teljes erejével magához préseli a megtermett férfi egyébként is súlyos testét, ami az utolsó csepp levegőt is kiszorítja belőle, de úgy érzi, hogy nincsenek elég közel egymáshoz. Úgy érzi képes lenne a forró test részévé válni, ha elég erősen próbálkozna.*
- Hmm?
*Néhány hosszú pillanatba telik mire elméje feldolgozza a kérést, minek hatására ölelése gyengül, majd kissé nehézkesen mozdul.*
- A fényeket vagy a hullámokat?
*Lassan megfordul és ismét elheveredik a földön, ezúttal hason. Ábrándos sóhajjal bámul a termet bevilágító gyertyák sokasága felé.*
- Ugye milyen szép?
*Mosolyogva csodálja a hatalmasra duzzadt élénk vörös és narancssárga köröket, amik apró táncot járnak a meg-megrebbenő láng következményeként.*
*Relael alapvetően nem érzi magát érzelmesebbnek, mint egyébként, de érthető, hogy Denjaar számára ez így tűnhet. Az elf jellemzően igyekszik erősnek, magabiztosnak mutatni magát, ami miatt lehet valamivel távolságtartóbb is, mint most hogy ilyen elvárásoknak nem akar megfelelni, egyszerűen csak jól érzi magát. Felszabadító ez a számára és kifejezetten kellemes megélnie mindezt, főleg Orthus és Krultos jelenlétében.
A csókjukat is másnak érzi, mint a korábbiakat. Nem csak amiatt, mert azok jellemzően igen erőszakosak voltak, hanem mert a hodaril hatására minden érintés több jelentőséggel bír. Kettejük kapcsolódása most rendkívül bensőségesnek tűnik a számára, s talán érzelmi töltetett is kap ezáltal, míg ez idáig csupán egy vágy és hiány kielégítésére szolgált.
Rövidesen a hideg földön találja magát, ami kissé kellemetlen a számára és valamelyest ki is józanítja, amíg Denjaar fölé nem magasodva felhőként be nem árnyékolja, s hogy a testéről lecsöppenő meleg vízzel borzongásra készteti.
Sajnos a másik páros teljesen kikerül figyelméből, hiszen Relael állapota már előrehaladott, s az is komoly gondot jelentene neki, hogy a szobában meghatározza saját helyzetét. Hozzá közel eső dolgokba képes csak támponként kapaszkodni, s ez jelen esetben a fölé hajoló Denjaar. Kicsit meg is nyugszik, hogy nem csak a fényes foltokat látja, hanem valami ismerőset is.
Fel sem tűnik számára, hogy hangokat ad ki, mert fókuszában kivételesen nem saját maga van, hanem közvetlen környezete. Bár a férfit nem is olyan rég még látni kívánta, most szemhéjait rövid időre lezárva adja át magát egyesülésüknek, miközben furcsán vegyes érzések fogják el. Hangulatának változását még képes felfogni és kicsit meg is ijeszti, hogy elvesztette a kontrollt. Sok minden lapul mélyen eltemetve benne, s most úgy érzi, hogy felszínre kívánkoznak. Ebből az állapotból menekülni kíván, ezért zöldjeit Denjaarra szegezi, aki most erős markával nyakát fogja, minek hatására Relael szinte hálásan adja meg magát teljes egészében. Karjait mozdítja és megérinti a férfit, aki körül a levegőben hullámzást lát, végül érintései nyomán is hasonlót észlel. Ez egészen lenyűgözi, kicsit szórakoztatja is, ezért kissé nevetséges módon különböző pontokon érinti meg a másikat abban gyönyörködve, hogy bőrük találkozása vízbe dobott kőhöz hasonló hullámokat kelt. Szívverésüket és légzésüket is hangosabbnak érzékeli, olyannyira, hogy felmerül, hogy egy hatalmas lény bendőjében vannak valójában.
Mivel az érintések okozta hatásokkal van elfoglalva és azzal, ami közöttük zajlik, ezért nem veszi észre, hogy Denjaarban is változások mennek végbe. Ennek a változásnak eredménye két pofon, ami nem is olyan régre visszanyúló múltjuk ellenére most mégis meglepi az elfet, de csupán egy pillanatra, ezt követően viszont nevetés szakad fel Relaelből. Nevetését csókjuk szakítja félbe, amiben most aktívabb és harciasabb résztvevő, talán mert kicsit sikerült észhez térnie. Karjaival közben teljes erejével magához préseli a megtermett férfi egyébként is súlyos testét, ami az utolsó csepp levegőt is kiszorítja belőle, de úgy érzi, hogy nincsenek elég közel egymáshoz. Úgy érzi képes lenne a forró test részévé válni, ha elég erősen próbálkozna.*
- Hmm?
*Néhány hosszú pillanatba telik mire elméje feldolgozza a kérést, minek hatására ölelése gyengül, majd kissé nehézkesen mozdul.*
- A fényeket vagy a hullámokat?
*Lassan megfordul és ismét elheveredik a földön, ezúttal hason. Ábrándos sóhajjal bámul a termet bevilágító gyertyák sokasága felé.*
- Ugye milyen szép?
*Mosolyogva csodálja a hatalmasra duzzadt élénk vörös és narancssárga köröket, amik apró táncot járnak a meg-megrebbenő láng következményeként.*
111. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-09-26 23:35:45
Üzenet elküldve: 2023-09-26 23:35:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 353
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 353
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A kígyó ölelése//
*Relael közeledését tőle szokatlan módon érzelmesebbnek éli meg, de egyáltalán nincs ellenére a dolog. Megtartja az elfet és szintbe emeli, miközben az csókért nyújtózkodik, így vezeti párosukat a medence széléhez. Ő maga nem érti egyébként, miért fontos a leánynak az arcát bámulni, de nem is agyal rajta túl sokáig. A hév, na meg a hodaril hatása már túlságosan elbódította ahhoz, hogy kellően mögé lásson az efféle rejtvényeknek. Így engedve a késztetésnek megcélozza az Orthus melletti helyet, hogy óvatosan végig nyújtsa az elfet a padlón. Egy rövid pillanatig lángoló tekintettel bámulja az érzékien szép testet, de már egy árva szót sem bír szólni. Maga is kimászik a vízből, hogy rámászhasson az ébenhajú elfre. Lop még egy csókot a puha ajkaktól, mielőtt éhesen végig szemlélné az alatta fekvő, mezítelen nőt. Nem áll ellen a kísértésnek, ujjaival végig cirógatja az arcot, kezébe veszi a bőséges kebleket, s elnézi, utóbbiak formája milyen ízlésesen változik gyengéd szorítása okán.
Orthus érdeklődő pillantásai Relaelen nem zavarják, épp ellenkezőleg. Ennek már tanúbizonyságát is tette. Sejteni véli már, mily vágyódás játszódhat le a kereskedőben, noha Alissäna közben igen csak kitesz magáért.
Nem teketóriázik sokat, hisz úgy érzi, hogyha nem cselekszik minél előbb, tán sosem kapja meg az elfet. Valószínűleg a hodaril korbácsolta kéj gondoltatja ezt vele, de annyi baj legyen. Finomkodás nélkül engedi magát át az érzésnek és merül el az elfben, már ha amaz hagyja neki. Így, delíriumosan tán még erőteljesebb az érzés. Magához képest gyengéden bánik Relaellel, de azért a keze igen csak hamar megtalálja a vékony kis nyakacskát. Közben szórakozottan tekint ki jobbra, ahol Orthus élvezi a… Nos, élvez valamit, mert hirtelenjében nem szúrja ki a víz alatt munkálkodó Alissänát. Kell néhány másodperc, mire észreveszi a víz alatt szétterülő hajkoronát, s nem tud nem elvigyorodni eme látványon. Figyelme azonban gyorsan visszaterelődik az elfre őalatta.
Elnézi az arcot, miközben nagyobb tempóba fog. A finom vonásokat, a telt ajkakat, a smaragd tekintetet. Az a tekintet. Egészen elveszik benne. A zöld íriszek mintha tűzkarika módjára forognának, ahogy őt nézik. Mi az, hogy nézik, egyenesen babonázzák! Ő pedig elmerül bennük és a rabjukká válik. Mintha ellágyulna, furcsa gyöngeség járná át… Pislogni kezd, hogy kiheverje az állapotot, de mire ismét befókuszálja Relaelt, a smaragdzöld tekintet már démoni tűzben ég. Hát persze! A kígyó az ő erejét akarja elszívni, és már csinálja is! Jobb híján le is kever neki egy kiadós pofont, majd még egyet, hogy biztosan eltántorítsa szándékától. Ahogy lepillant, ismét Relael néz vele farkasszemet, neki pedig megnyugszik lelke.*
-Ne félj! Kiűztem belőled. *Szólal meg kissé zavarodottan, de a kéj hamar napirendre is téríti őt. Ami azt illeti, már nem is tudná felidézni az iménti közjátékot. Rámarkol a finom arcocskára és ízes csókot kér magának. Amennyiben Relaelnek nincs egyéb szándéka, úgy kissé kibontakozva szólal meg ismét.*
-Fordulj a hasadra. Akarok neked mutatni valamit.
*Relael közeledését tőle szokatlan módon érzelmesebbnek éli meg, de egyáltalán nincs ellenére a dolog. Megtartja az elfet és szintbe emeli, miközben az csókért nyújtózkodik, így vezeti párosukat a medence széléhez. Ő maga nem érti egyébként, miért fontos a leánynak az arcát bámulni, de nem is agyal rajta túl sokáig. A hév, na meg a hodaril hatása már túlságosan elbódította ahhoz, hogy kellően mögé lásson az efféle rejtvényeknek. Így engedve a késztetésnek megcélozza az Orthus melletti helyet, hogy óvatosan végig nyújtsa az elfet a padlón. Egy rövid pillanatig lángoló tekintettel bámulja az érzékien szép testet, de már egy árva szót sem bír szólni. Maga is kimászik a vízből, hogy rámászhasson az ébenhajú elfre. Lop még egy csókot a puha ajkaktól, mielőtt éhesen végig szemlélné az alatta fekvő, mezítelen nőt. Nem áll ellen a kísértésnek, ujjaival végig cirógatja az arcot, kezébe veszi a bőséges kebleket, s elnézi, utóbbiak formája milyen ízlésesen változik gyengéd szorítása okán.
Orthus érdeklődő pillantásai Relaelen nem zavarják, épp ellenkezőleg. Ennek már tanúbizonyságát is tette. Sejteni véli már, mily vágyódás játszódhat le a kereskedőben, noha Alissäna közben igen csak kitesz magáért.
Nem teketóriázik sokat, hisz úgy érzi, hogyha nem cselekszik minél előbb, tán sosem kapja meg az elfet. Valószínűleg a hodaril korbácsolta kéj gondoltatja ezt vele, de annyi baj legyen. Finomkodás nélkül engedi magát át az érzésnek és merül el az elfben, már ha amaz hagyja neki. Így, delíriumosan tán még erőteljesebb az érzés. Magához képest gyengéden bánik Relaellel, de azért a keze igen csak hamar megtalálja a vékony kis nyakacskát. Közben szórakozottan tekint ki jobbra, ahol Orthus élvezi a… Nos, élvez valamit, mert hirtelenjében nem szúrja ki a víz alatt munkálkodó Alissänát. Kell néhány másodperc, mire észreveszi a víz alatt szétterülő hajkoronát, s nem tud nem elvigyorodni eme látványon. Figyelme azonban gyorsan visszaterelődik az elfre őalatta.
Elnézi az arcot, miközben nagyobb tempóba fog. A finom vonásokat, a telt ajkakat, a smaragd tekintetet. Az a tekintet. Egészen elveszik benne. A zöld íriszek mintha tűzkarika módjára forognának, ahogy őt nézik. Mi az, hogy nézik, egyenesen babonázzák! Ő pedig elmerül bennük és a rabjukká válik. Mintha ellágyulna, furcsa gyöngeség járná át… Pislogni kezd, hogy kiheverje az állapotot, de mire ismét befókuszálja Relaelt, a smaragdzöld tekintet már démoni tűzben ég. Hát persze! A kígyó az ő erejét akarja elszívni, és már csinálja is! Jobb híján le is kever neki egy kiadós pofont, majd még egyet, hogy biztosan eltántorítsa szándékától. Ahogy lepillant, ismét Relael néz vele farkasszemet, neki pedig megnyugszik lelke.*
-Ne félj! Kiűztem belőled. *Szólal meg kissé zavarodottan, de a kéj hamar napirendre is téríti őt. Ami azt illeti, már nem is tudná felidézni az iménti közjátékot. Rámarkol a finom arcocskára és ízes csókot kér magának. Amennyiben Relaelnek nincs egyéb szándéka, úgy kissé kibontakozva szólal meg ismét.*
-Fordulj a hasadra. Akarok neked mutatni valamit.
110. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-09-26 23:08:30
Üzenet elküldve: 2023-09-26 23:08:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A kígyó ölelése//
*Mindenki változó formában és mértékben érzi már a hodaril hatását, ez alól ő sem kivétel, bár talán a társaság egyik ha nem a legjózanabb tagja. Érzékei telítődnek mindenféle ingerekkel, s minden amit tapasztal kicsit érdekesebbnek tűnik, valamint nehezebben forog elméje, s úgy mindene kicsit elnehezült, de ezeket leszámítva teljesen jól érzi magát. A többiek viszont láthatóan egy egészen más utazásban vesznek részt, s ez igen szórakoztató a számára. Már addig, ameddig képes valamelyest a másik párosra figyelni, s figyelmét nem követeli Orthus magáénak.
A kereskedőnek némi időbe telik mire felfogja milyen ajánlatot is kapott tőle, Alissäna addig is finoman cirógatja a férfi mellkasát. A válasz lelkes, lelkesebb mint amire számított, Haldriantól szokott meg ilyesfajta viselkedést, s ez most egy kuncogást vált ki belőle.*
- Jó, próbáljuk.
*Nyugtázza, s már készülne is neki, amikor Orthus a víz alá bukik. Egy pillanatra megriad - természetesen a hodaril füstje miatt felnagyítja a szituációt -, s felmerül benne, hogy valami furcsa tévképzet miatt még a végén megfullad a kufár, de amaz rövidesen visszatér a levegőre és továbbra is előzékenyen bánva vele a vízbe segíti őt.
Nem tétlenkedik sokat, néhány nagy levegővétel majd sóhaj után jól teleszívja tüdejét és szépen lassan a vízbe ereszkedik. Elsőre kissé kényelmetlen számára a helyzet, rég volt ilyenben része, de hamar alkalmazkodik és újra emlékezni kezd teste arra, hogy hogyan mozogjon a víz alatt.
A kurtizán kivételesen nem túl érdekes látvány, de érzi, hogy Orthusnak ez sem szegi kedvét, ami őt csak tovább ösztönzi. Ezúttal őszintén eltökélt, nem csupán megjátssza, hiszen ha hamar végeznek, akkor hamar felmehet levegőért, ami nélkül meglehetősen jól bírja. Még saját magát is meglepi mennyire formában van, így teljes mértékben fókuszálhat arra, amihez egyébként igencsak ért.*
*Mindenki változó formában és mértékben érzi már a hodaril hatását, ez alól ő sem kivétel, bár talán a társaság egyik ha nem a legjózanabb tagja. Érzékei telítődnek mindenféle ingerekkel, s minden amit tapasztal kicsit érdekesebbnek tűnik, valamint nehezebben forog elméje, s úgy mindene kicsit elnehezült, de ezeket leszámítva teljesen jól érzi magát. A többiek viszont láthatóan egy egészen más utazásban vesznek részt, s ez igen szórakoztató a számára. Már addig, ameddig képes valamelyest a másik párosra figyelni, s figyelmét nem követeli Orthus magáénak.
A kereskedőnek némi időbe telik mire felfogja milyen ajánlatot is kapott tőle, Alissäna addig is finoman cirógatja a férfi mellkasát. A válasz lelkes, lelkesebb mint amire számított, Haldriantól szokott meg ilyesfajta viselkedést, s ez most egy kuncogást vált ki belőle.*
- Jó, próbáljuk.
*Nyugtázza, s már készülne is neki, amikor Orthus a víz alá bukik. Egy pillanatra megriad - természetesen a hodaril füstje miatt felnagyítja a szituációt -, s felmerül benne, hogy valami furcsa tévképzet miatt még a végén megfullad a kufár, de amaz rövidesen visszatér a levegőre és továbbra is előzékenyen bánva vele a vízbe segíti őt.
Nem tétlenkedik sokat, néhány nagy levegővétel majd sóhaj után jól teleszívja tüdejét és szépen lassan a vízbe ereszkedik. Elsőre kissé kényelmetlen számára a helyzet, rég volt ilyenben része, de hamar alkalmazkodik és újra emlékezni kezd teste arra, hogy hogyan mozogjon a víz alatt.
A kurtizán kivételesen nem túl érdekes látvány, de érzi, hogy Orthusnak ez sem szegi kedvét, ami őt csak tovább ösztönzi. Ezúttal őszintén eltökélt, nem csupán megjátssza, hiszen ha hamar végeznek, akkor hamar felmehet levegőért, ami nélkül meglehetősen jól bírja. Még saját magát is meglepi mennyire formában van, így teljes mértékben fókuszálhat arra, amihez egyébként igencsak ért.*
109. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-09-26 19:43:39
Üzenet elküldve: 2023-09-26 19:43:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 164
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 164
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//A kígyó ölelése//
*A Hodaril hatására egyre kevesebbet tud rendesen felfogni abból, ami körülötte zajlik. Ezt azonban egyelőre még nehéz lenne észrevenni rajta. Főleg Relaelnek és Denjaarnak, mivel nekik most éppen hátat fordít, hogy Alissäna bájait habzsolja. Ezt pedig bizonyos rutinnal teszi, így még a kurtizán se ismerheti fel, hogy a kereskedő félkába.
Orthus érzékeit is torzítja már a szer, ennek hatására a leány kebleit látja sokkal színesebbnek, a mellbimbóit pedig szinte lángolónak. Siet is a nyelvével kóstolgatni.
A másik páros most nem foglalkozik velük, de ha tennék is, Orthus akkor se sokat fogna fel ebből. Ráhajol Alissäna mellkasára, a kezével pedig lejjebb vándorol. A leány nyögései pedig még a bódulat ködén át is izgatóak.
Egészen addig, amíg a kurtizán nem tesz egy izgalmas javaslatot. Orthusnak azonban időbe telik, hogy megértse az elhangzottakat. Hosszú másodpercekbe, így szórakoztatója már sejtheti, hogy a férfi nincs teljesen jelen. Amikor viszont végre felfogja a javaslatot, elmosolyodik.*
- Óó ezzt igenn... próbáljuk ki!
*feleli vontatottan, de előbb még hátralép, és leereszkedik, hogy a feje a víz alá kerüljön. Kicsit össze kell szednie magát, nem szereti ezt a bambaságot.
Miután kiemelkedett, hátát a medence peremének veti, de csak miután besegítette a lányt a vízbe.
Így most ismét látja a másik párost és valamelyest észhez is tért, hogy fel is fogja, mit csinálnak. Érdeklődve nézi is, és hogy a látvány a kedvére való, azzal Alissäna szembesülhet a víz alatt.*
*A Hodaril hatására egyre kevesebbet tud rendesen felfogni abból, ami körülötte zajlik. Ezt azonban egyelőre még nehéz lenne észrevenni rajta. Főleg Relaelnek és Denjaarnak, mivel nekik most éppen hátat fordít, hogy Alissäna bájait habzsolja. Ezt pedig bizonyos rutinnal teszi, így még a kurtizán se ismerheti fel, hogy a kereskedő félkába.
Orthus érzékeit is torzítja már a szer, ennek hatására a leány kebleit látja sokkal színesebbnek, a mellbimbóit pedig szinte lángolónak. Siet is a nyelvével kóstolgatni.
A másik páros most nem foglalkozik velük, de ha tennék is, Orthus akkor se sokat fogna fel ebből. Ráhajol Alissäna mellkasára, a kezével pedig lejjebb vándorol. A leány nyögései pedig még a bódulat ködén át is izgatóak.
Egészen addig, amíg a kurtizán nem tesz egy izgalmas javaslatot. Orthusnak azonban időbe telik, hogy megértse az elhangzottakat. Hosszú másodpercekbe, így szórakoztatója már sejtheti, hogy a férfi nincs teljesen jelen. Amikor viszont végre felfogja a javaslatot, elmosolyodik.*
- Óó ezzt igenn... próbáljuk ki!
*feleli vontatottan, de előbb még hátralép, és leereszkedik, hogy a feje a víz alá kerüljön. Kicsit össze kell szednie magát, nem szereti ezt a bambaságot.
Miután kiemelkedett, hátát a medence peremének veti, de csak miután besegítette a lányt a vízbe.
Így most ismét látja a másik párost és valamelyest észhez is tért, hogy fel is fogja, mit csinálnak. Érdeklődve nézi is, és hogy a látvány a kedvére való, azzal Alissäna szembesülhet a víz alatt.*
108. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-09-25 21:31:56
Üzenet elküldve: 2023-09-25 21:31:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 254
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 254
Játékstílus: Vakmerő
//A kígyó ölelése//
*Orthus megrökönyödése meglepi őt, elvégre a kereskedőnek eddig mindenre szépen terjedelmesen felelt, ezúttal hallgatása és arcára kiülő kifejezés beszél helyette. Kicsit szórakoztatja a leheletnyit kellemetlen szituáció, akkor is ha a kereskedőt valamennyire kedveli is. Ködös elméjében olyan összefüggéseket még képes megfogalmazni, hogy Denjaar érintése ezúttal többletjelentéssel is bír. Meggyőződése, hogy a férfi azért fogdossa őt a kereskedő előtt, hogy büszkélkedjen azzal, amit ő már jóformán bármikor megkaphat. Ez kicsit bosszantja Relaelt, s egy másik esetben biztos dacos játszmába kezdene, ezúttal viszont azon gondolkodik, hogy vajon mikor lett ilyen hosszú Alissäna ébenfekete haja.
Kicsit el is bambul, ahogy a kurtizán elkezdi igen hihető előadását Orthus érintésein felbuzdulva. Nem titok, hogy kellemes látvány számára a női test is, bár ha egyébként nem volna a Hodaril bizonyosan kihozna belőle ilyen rejtett vágyakat. Nehezen összpontosul vissza figyelme, de Denjaar még képes valamelyest észhez téríteni és mert még ennyire akarat rejlik Relaelben.*
- Nem? Soha?
*Ez rendkívül felcsigázza kíváncsiságát és felsejlenek előtte igen élénken színezett képek. Szívesen kipróbálna dolgokat a wegtorenivel, örömmel tesztelné azt, hogy meddig húzódnak a határok és meddig tart a férfi türelme. Most viszont nem akar radikális dolgokkal próbálkozni, egyfelől mert túl kényelmes ahhoz, másfelől valamelyest tekintettel van arra, hogy ne hozza Denjaart kellemetlen helyzetbe mások előtt. Elvégre tiszteli és egyenrangúként kezeli a harcost, legalább annyira, hogy a következményektől valamelyest tartva ne akarja túlzottan felbőszíteni őt.*
- Ezt észben tartom.
*Karjaival átöleli a nála jóval magasabb férfi nyakát, ehhez kénytelen lábujjhegyre is állni közben.*
- De most beérem kevesebbel is.
*Búgja, miközben Denjaar arcába hajol, éppen csak egy hajszál választja el ajkaikat egymástól.*
- Például azzal, hogy láthatom az arcodat közben.
*Újabb mosoly jelenik meg arcán, mielőtt megtörve a közöttük lévő aprócska távolságot egy heves csókot követelne a férfitól. Más nők esetében könnyen lehet egy ehhez hasonló kérés érzelmi töltettel bír, Relael viszont nem csak magát szereti mustrálni aktus közben, hanem partnere kifejezéseiben is igen sok örömöt lel, s most éppen ehhez volna kedve. Az egyedüli sajnálatos kompromisszum, hogy közben egyikük le kell mondjon a másik páros izgató látványáról, pedig az is egyre érdekesebbnek bizonyul a hangok alapján.*
*Orthus megrökönyödése meglepi őt, elvégre a kereskedőnek eddig mindenre szépen terjedelmesen felelt, ezúttal hallgatása és arcára kiülő kifejezés beszél helyette. Kicsit szórakoztatja a leheletnyit kellemetlen szituáció, akkor is ha a kereskedőt valamennyire kedveli is. Ködös elméjében olyan összefüggéseket még képes megfogalmazni, hogy Denjaar érintése ezúttal többletjelentéssel is bír. Meggyőződése, hogy a férfi azért fogdossa őt a kereskedő előtt, hogy büszkélkedjen azzal, amit ő már jóformán bármikor megkaphat. Ez kicsit bosszantja Relaelt, s egy másik esetben biztos dacos játszmába kezdene, ezúttal viszont azon gondolkodik, hogy vajon mikor lett ilyen hosszú Alissäna ébenfekete haja.
Kicsit el is bambul, ahogy a kurtizán elkezdi igen hihető előadását Orthus érintésein felbuzdulva. Nem titok, hogy kellemes látvány számára a női test is, bár ha egyébként nem volna a Hodaril bizonyosan kihozna belőle ilyen rejtett vágyakat. Nehezen összpontosul vissza figyelme, de Denjaar még képes valamelyest észhez téríteni és mert még ennyire akarat rejlik Relaelben.*
- Nem? Soha?
*Ez rendkívül felcsigázza kíváncsiságát és felsejlenek előtte igen élénken színezett képek. Szívesen kipróbálna dolgokat a wegtorenivel, örömmel tesztelné azt, hogy meddig húzódnak a határok és meddig tart a férfi türelme. Most viszont nem akar radikális dolgokkal próbálkozni, egyfelől mert túl kényelmes ahhoz, másfelől valamelyest tekintettel van arra, hogy ne hozza Denjaart kellemetlen helyzetbe mások előtt. Elvégre tiszteli és egyenrangúként kezeli a harcost, legalább annyira, hogy a következményektől valamelyest tartva ne akarja túlzottan felbőszíteni őt.*
- Ezt észben tartom.
*Karjaival átöleli a nála jóval magasabb férfi nyakát, ehhez kénytelen lábujjhegyre is állni közben.*
- De most beérem kevesebbel is.
*Búgja, miközben Denjaar arcába hajol, éppen csak egy hajszál választja el ajkaikat egymástól.*
- Például azzal, hogy láthatom az arcodat közben.
*Újabb mosoly jelenik meg arcán, mielőtt megtörve a közöttük lévő aprócska távolságot egy heves csókot követelne a férfitól. Más nők esetében könnyen lehet egy ehhez hasonló kérés érzelmi töltettel bír, Relael viszont nem csak magát szereti mustrálni aktus közben, hanem partnere kifejezéseiben is igen sok örömöt lel, s most éppen ehhez volna kedve. Az egyedüli sajnálatos kompromisszum, hogy közben egyikük le kell mondjon a másik páros izgató látványáról, pedig az is egyre érdekesebbnek bizonyul a hangok alapján.*
107. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-09-24 23:00:08
Üzenet elküldve: 2023-09-24 23:00:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 353
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 353
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A kígyó ölelése//
*Immáron biztos benne, hogy Relaelt zavarja, hogy Alissänának is figyelmet szentel. Ez nem lesz másképp, hisz az alázatos kis kurtizán igazán figyelemreméltó. Az meg főleg simogatja hiúságát, hogy az elf féltékenynek bizonyul irányába. Egyelőre azonban félrerakja ezt a megállapítást, mert egészen más történések vonják magukra egyre ködösebb figyelmét.
Orthus nem felel a kérdésére - amit ő egyébként a hodaril korai hatásának tud be - de az ábrázatára és a tekintetére van írva a válasz. Megállapodik tenyere Relael mellén, és bizonyos benne, hogy az elf roppant elégedett a kereskedő bamba reakciójával. Relael önérzetét aligha kell legyezgetni, de tudja, mennyire simogató érzés számára mások osztatlan figyelme. Az elf figyelme olybá tűnik azonban, most csak az övé, ami kifejezetten kellemes tudat. Hogy miután végeztek, kihez támad gusztusa a nemesnek, az csak rajta áll. Már ha lesz még lélekjelenléte ilyesmihez. Bár ezt már csak saját hiúsága súgja fülébe.
Ami őt illeti, igazán készségesen belevetné magát a hodaril által megtámogatott élvhajhászatba, ám Relael másképp gondolja. Szembefordul vele és megvillantja méregfogait. Körülöttük a víz közben módfelett csillámlani kezd, legalábbis számára, ám e megállapítást a szőnyeg alá söpri fejében azzal, hogy ezen az éghajlaton ez általános. Jelentsen ez bármit.*
-Nos... *Kezd neki lassan a válasznak, kissé talán lassabban is rágva meg a hallottakat, mint szokta.*
-Olyan még nem fordult elő. *E válasszal meg is elégedne és már nyúl is, hogy a lány karjáért nyúlva megfordíthassa a testet. Kéjes húzás lesz Relaelt szembefordítani az őrá epekedő kereskedővel, miközben magáévá teszi. Ugyanakkor éppen csak, hogy megragadja, eszébe jut, hogy Relaellel van dolga. Azzal, aki nemrég még tőrt szegezett neki hasonló módszerek miatt.
Miközben Alissäna nyögdécselésének édes hangja betölti a termet, az ő keze feljebb kúszik, hogy a nemes nyakát vegye célba. Bizonyosan még türelmetlenebbé tenné, ha látná, ahogy a másik páros mesterkedik. Finoman siklanak ujjai rá a kecses testrészre, miközben a smaragd szempárt fürkészi.*
-Képes. *Feleli végül. A hodaril még rátesz egy lapátra éhségére és azt súgja, ha nem játszik a játékszabályoknak megfelelően, tán éhen is marad. Számos dologra képes lenne most, csak hogy hozzájusson Relaelhez. Csak egy rövidke ideig engedélyezi a gyeplőt átadni, s tisztában van vele, hogy bármikor magához veheti azt. Fogalma sincs, hogy az elf mit vett a fejébe, de arra a következtetésre jut végül, hogy semmi konkrétat és csak a dac beszél belőle. Hisz tudja, mit élvez igazán a kívánatos kis kígyó, s vagy az irányítás önkéntelen átadása hoz felszínre ilyen szavakat, vagy őt magát akarja még inkább fenevaddá gerjeszteni. A lánynak feszülő hajóárbóc a jele annak, hogy ilyesmire aligha van szükség. Mindenesetre csak a csípőjét érinti Denjaar, mielőtt a nyakába hajol.*
-Szóval? Hogyan kellene bizonyítanom? *Relael érezheti, hogy gyorsan kell lapokat terítenie, ha elakarja kerülni, hogy a férfi tényleg magához vegye az irányítást.*
*Immáron biztos benne, hogy Relaelt zavarja, hogy Alissänának is figyelmet szentel. Ez nem lesz másképp, hisz az alázatos kis kurtizán igazán figyelemreméltó. Az meg főleg simogatja hiúságát, hogy az elf féltékenynek bizonyul irányába. Egyelőre azonban félrerakja ezt a megállapítást, mert egészen más történések vonják magukra egyre ködösebb figyelmét.
Orthus nem felel a kérdésére - amit ő egyébként a hodaril korai hatásának tud be - de az ábrázatára és a tekintetére van írva a válasz. Megállapodik tenyere Relael mellén, és bizonyos benne, hogy az elf roppant elégedett a kereskedő bamba reakciójával. Relael önérzetét aligha kell legyezgetni, de tudja, mennyire simogató érzés számára mások osztatlan figyelme. Az elf figyelme olybá tűnik azonban, most csak az övé, ami kifejezetten kellemes tudat. Hogy miután végeztek, kihez támad gusztusa a nemesnek, az csak rajta áll. Már ha lesz még lélekjelenléte ilyesmihez. Bár ezt már csak saját hiúsága súgja fülébe.
Ami őt illeti, igazán készségesen belevetné magát a hodaril által megtámogatott élvhajhászatba, ám Relael másképp gondolja. Szembefordul vele és megvillantja méregfogait. Körülöttük a víz közben módfelett csillámlani kezd, legalábbis számára, ám e megállapítást a szőnyeg alá söpri fejében azzal, hogy ezen az éghajlaton ez általános. Jelentsen ez bármit.*
-Nos... *Kezd neki lassan a válasznak, kissé talán lassabban is rágva meg a hallottakat, mint szokta.*
-Olyan még nem fordult elő. *E válasszal meg is elégedne és már nyúl is, hogy a lány karjáért nyúlva megfordíthassa a testet. Kéjes húzás lesz Relaelt szembefordítani az őrá epekedő kereskedővel, miközben magáévá teszi. Ugyanakkor éppen csak, hogy megragadja, eszébe jut, hogy Relaellel van dolga. Azzal, aki nemrég még tőrt szegezett neki hasonló módszerek miatt.
Miközben Alissäna nyögdécselésének édes hangja betölti a termet, az ő keze feljebb kúszik, hogy a nemes nyakát vegye célba. Bizonyosan még türelmetlenebbé tenné, ha látná, ahogy a másik páros mesterkedik. Finoman siklanak ujjai rá a kecses testrészre, miközben a smaragd szempárt fürkészi.*
-Képes. *Feleli végül. A hodaril még rátesz egy lapátra éhségére és azt súgja, ha nem játszik a játékszabályoknak megfelelően, tán éhen is marad. Számos dologra képes lenne most, csak hogy hozzájusson Relaelhez. Csak egy rövidke ideig engedélyezi a gyeplőt átadni, s tisztában van vele, hogy bármikor magához veheti azt. Fogalma sincs, hogy az elf mit vett a fejébe, de arra a következtetésre jut végül, hogy semmi konkrétat és csak a dac beszél belőle. Hisz tudja, mit élvez igazán a kívánatos kis kígyó, s vagy az irányítás önkéntelen átadása hoz felszínre ilyen szavakat, vagy őt magát akarja még inkább fenevaddá gerjeszteni. A lánynak feszülő hajóárbóc a jele annak, hogy ilyesmire aligha van szükség. Mindenesetre csak a csípőjét érinti Denjaar, mielőtt a nyakába hajol.*
-Szóval? Hogyan kellene bizonyítanom? *Relael érezheti, hogy gyorsan kell lapokat terítenie, ha elakarja kerülni, hogy a férfi tényleg magához vegye az irányítást.*
106. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-09-24 21:56:31
Üzenet elküldve: 2023-09-24 21:56:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A kígyó ölelése//
*Alissäna csendes résztvevője az eseményeknek, s ez rendben van így. Az azért jól esik neki, hogy rövid időre minden szem rászegeződik, ám Relael társaságában ez veszélyt is jelenthet a számára. Az viszont kifizetődő taktikának tűnik, hogy figyelmét szinte teljes egészében a kereskedőnek szenteli, aki ráadásul kedvesen szól hozzá és finoman bánik vele.
Denjaar provokatív kérdésének valódi okát ő sem érti teljesen, s bármennyire is igyekezett elkerülni ezt, akaratlanul is a szer hatása alá került, így nem is képes ennek felfejtésével törődni. Észleli magán, hogy nehezen koncentrál, elindul egy gondolatfolyam, majd el is akad és kezdődik minden elölről, ezért egyszerűen csak feladja.
Ahogy korábban is igyekezett kedvezni Orthusnak az apró köhécseléseivel, úgy most is örömmel vonja magára a figyelmét és ezzel ürügyet szolgáltatva neki, hogy miért is képtelen a válaszadásra. Kicsit bátrabb dologra is szánja el magát azzal, hogy kezével gyengéden maga felé fordítja a kereskedő arcát, ezzel is törekedve arra, hogy kimenekítse a kalmárt a kellemetlen helyzetből.
Apró csókokkal szórja tele a férfi arcát, nyakát és vállait miközben az egy újabb adag füstöt szív magába. Szórakoztatja a gondolat, hogy milyen jelenetek fognak rövidesen kibontakozni előtte, bár már az is meglepetést okozott számára, hogy mennyire könnyen felszabadult mindenki. Egyedül Denjaar esetében nem számított másra, elvégre wegtoreni ahhoz illően laza gátlásokkal, ám egy egykori nemes kisasszony és elsőre merev kereskedő nyitottsága némileg váratlanul érte.
Váratlanságokról lévén szó Orthus ismételt figyelmes közeledése is szokatlan, bár nem egyedülálló, hogy valaki másokkal történő játszadozásában leli örömét, még egy kurtizán esetében is. A férfi gyengéd és hozzáértő, így nem okoz nehézséget számára, hogy édes hangjával méltassa képességeit. Egyik kezével a kalmár hajába túr, fejét pedig hátra döntve, szemeit lehunyva halkan nyögdécsel.*
- Mmm, igen! Ó igen!
*Látszólag türelmetlenül ereszkedik vissza a vízbe Orthushoz, hogy finoman átvegye tőle az irányítást, már amennyiben engedik neki. Hol ajkaival csókolva, hol nyelve hegyével finoman érintve hergeli őt, közben egyik keze a víz alá süllyed, hogy ott kezdjen finom, de határozott tevékenységbe.*
- Képzelje csak *Szavait egy-egy csókkal tagolja, miközben a férfi füléhez hajol és forró levegővel csiklandozza azt.* igen sokáig bírom a víz alatt *Érzékien sóhajt a fülkagylóba, keze pedig töretlenül gondoskodik a hangulat megőrzéséről.* szeretné kipróbálni, hogy meddig is? Ha elég ügyes vagyok, talán egy levegővételnyi is elég. *Mosolya most másabb mint általában, nem udvarias és visszafogott, helyette magabiztoságot sugall. Persze addig nem tesz semmit, amíg engedélyt nem kap rá, elvégre nem akarja a férfit kellemetlen helyzetbe hozni, ha pedig nemet mond könnyen lehet a többiek meg sem sejtik mit suttogott a fülébe.*
*Alissäna csendes résztvevője az eseményeknek, s ez rendben van így. Az azért jól esik neki, hogy rövid időre minden szem rászegeződik, ám Relael társaságában ez veszélyt is jelenthet a számára. Az viszont kifizetődő taktikának tűnik, hogy figyelmét szinte teljes egészében a kereskedőnek szenteli, aki ráadásul kedvesen szól hozzá és finoman bánik vele.
Denjaar provokatív kérdésének valódi okát ő sem érti teljesen, s bármennyire is igyekezett elkerülni ezt, akaratlanul is a szer hatása alá került, így nem is képes ennek felfejtésével törődni. Észleli magán, hogy nehezen koncentrál, elindul egy gondolatfolyam, majd el is akad és kezdődik minden elölről, ezért egyszerűen csak feladja.
Ahogy korábban is igyekezett kedvezni Orthusnak az apró köhécseléseivel, úgy most is örömmel vonja magára a figyelmét és ezzel ürügyet szolgáltatva neki, hogy miért is képtelen a válaszadásra. Kicsit bátrabb dologra is szánja el magát azzal, hogy kezével gyengéden maga felé fordítja a kereskedő arcát, ezzel is törekedve arra, hogy kimenekítse a kalmárt a kellemetlen helyzetből.
Apró csókokkal szórja tele a férfi arcát, nyakát és vállait miközben az egy újabb adag füstöt szív magába. Szórakoztatja a gondolat, hogy milyen jelenetek fognak rövidesen kibontakozni előtte, bár már az is meglepetést okozott számára, hogy mennyire könnyen felszabadult mindenki. Egyedül Denjaar esetében nem számított másra, elvégre wegtoreni ahhoz illően laza gátlásokkal, ám egy egykori nemes kisasszony és elsőre merev kereskedő nyitottsága némileg váratlanul érte.
Váratlanságokról lévén szó Orthus ismételt figyelmes közeledése is szokatlan, bár nem egyedülálló, hogy valaki másokkal történő játszadozásában leli örömét, még egy kurtizán esetében is. A férfi gyengéd és hozzáértő, így nem okoz nehézséget számára, hogy édes hangjával méltassa képességeit. Egyik kezével a kalmár hajába túr, fejét pedig hátra döntve, szemeit lehunyva halkan nyögdécsel.*
- Mmm, igen! Ó igen!
*Látszólag türelmetlenül ereszkedik vissza a vízbe Orthushoz, hogy finoman átvegye tőle az irányítást, már amennyiben engedik neki. Hol ajkaival csókolva, hol nyelve hegyével finoman érintve hergeli őt, közben egyik keze a víz alá süllyed, hogy ott kezdjen finom, de határozott tevékenységbe.*
- Képzelje csak *Szavait egy-egy csókkal tagolja, miközben a férfi füléhez hajol és forró levegővel csiklandozza azt.* igen sokáig bírom a víz alatt *Érzékien sóhajt a fülkagylóba, keze pedig töretlenül gondoskodik a hangulat megőrzéséről.* szeretné kipróbálni, hogy meddig is? Ha elég ügyes vagyok, talán egy levegővételnyi is elég. *Mosolya most másabb mint általában, nem udvarias és visszafogott, helyette magabiztoságot sugall. Persze addig nem tesz semmit, amíg engedélyt nem kap rá, elvégre nem akarja a férfit kellemetlen helyzetbe hozni, ha pedig nemet mond könnyen lehet a többiek meg sem sejtik mit suttogott a fülébe.*
105. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-09-24 21:14:32
Üzenet elküldve: 2023-09-24 21:14:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 164
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 164
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//A kígyó ölelése//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Ahogy a hodaril lassan átveszi az irányítást a tudatuk felett, úgy válik egyre nehezebbé nyomon követni a társalgást. Egyre inkább a tetteké és az ösztönöké a szerep.
Ha sejti is, hogy Alissäna csak megjátssza a pipázást, nem zavartatja magát emiatt. A kurtizánon látszik, hogy tart Relaeltől és próbál észnél maradni. Ez olyasmi, amit Orthus egyébként tud értékelni. Ő is nem egyszer mutatta magát részegebbnek, bódultabbnak, mint amilyen valójában volt. Fura dolog a kereskedelem és a diplomácia, hogy az ember néha ugyanazokkal a módszerekkel kénytelen biztosítani a túlélését, mint egy kurtizán.
Ugyanakkor azzal, hogy a leányzót táncra utasította, akarva-akaratlanul tovább borzolta a kedélyeket. Se őrá, se Denjaarra nem maradt hatás nélkül a leányzó tánca. Elréved tőle, főleg, hogy Alissäna utána olyan kecsesen és csábosan mászik oda hozzá. Egész belefeledkezik ebbe, így Denjaar kérdése váratlanul érinti. Akkor odapillant és azonnal Relaelt kezdi méregetni.
De ami még megmaradt az éberségéből, az most határozott riadót fúj. Túl bódult már ahhoz, hogy meg tudja ítélni, milyen hangnemben tette fel a harcos a kérdését. E rövid ismeretség alatt nem volt ideje megérteni, hogy pontosan milyen kapcsolat is van Relael és Krultos között. És hogy a férfi mennyire féltékeny típus, vagy sem. Lehet, hogy Denjaar magában úgy van vele, hogy egyáltalán nem akarja kisajátítani a szeretőjét. De ez nincs a homlokára írva.
Ha pedig Orthus most könnyelműen bevallaná a vonzalmát - ami egyébként leplezetlenül kiolvasható bódult tekintetéből -, a katona még képes lenne, és kiloccsantaná az agyvelejét a medence kő peremén.
Ezúttal azonban cserben hagyja mind a jó beszélőkéje, mind a pókerarca. Nem igazán tudja levenni a tekintetét Relael bájairól, de frappáns választ se tud kinyögni. Ezért leginkább csak hümmög, amit sokféleképpen lehet érteni.
Végül épp a vita tárgya segít a segítségére azzal, hogy átnyújtja neki a pipát. Ő pedig át is veszi és szippant belőle. Ez a cselekvés remek ürügy, hogy ne kelljen beszélnie. Viszont cserébe a második kör már jócskán fejbe kólintja őt is.
A kellemetlen helyzetből Alissäna jelenti számára a menekülést azzal, hogy megfordulva sokkal több figyelmet szentel a leányzónak. A kurtizán most ismét a medence peremén van, szinte tálcán felszolgálva, ő pedig nem rest most már nem csak kézzel, hanem az ajkaival is megismerni a bájait.
Bár a bódultság sokat ront Orthus rutinosságán, a leány azért érezheti, hogy az megvan. A férfi érintése nem gyakorlatlan és nem is erőszakos. Inkább olyan, mint egy tapasztalt kéjenc, aki tudja hova kell nyúlni és hogyan. Voltaképpen pontosan ez a helyzet. Az a maximalizmus, amivel nevelték, az ágyban se hagyta nyugodni. Mivel pedig az ágyát többnyire kurtizánokkal, a gyönyör mestereivel osztotta meg, jó tanárai voltak. Ettől persze még ugyanúgy a saját örömét keresi. Csak nem olyan módon, hogy az kellemetlen legyen. Ha akar, kifejezetten jól is játszik a női testtel. Most azonban önzőbb hangulatban van annál, semhogy a lány gyönyörével is jobban foglalkozzon.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Ahogy a hodaril lassan átveszi az irányítást a tudatuk felett, úgy válik egyre nehezebbé nyomon követni a társalgást. Egyre inkább a tetteké és az ösztönöké a szerep.
Ha sejti is, hogy Alissäna csak megjátssza a pipázást, nem zavartatja magát emiatt. A kurtizánon látszik, hogy tart Relaeltől és próbál észnél maradni. Ez olyasmi, amit Orthus egyébként tud értékelni. Ő is nem egyszer mutatta magát részegebbnek, bódultabbnak, mint amilyen valójában volt. Fura dolog a kereskedelem és a diplomácia, hogy az ember néha ugyanazokkal a módszerekkel kénytelen biztosítani a túlélését, mint egy kurtizán.
Ugyanakkor azzal, hogy a leányzót táncra utasította, akarva-akaratlanul tovább borzolta a kedélyeket. Se őrá, se Denjaarra nem maradt hatás nélkül a leányzó tánca. Elréved tőle, főleg, hogy Alissäna utána olyan kecsesen és csábosan mászik oda hozzá. Egész belefeledkezik ebbe, így Denjaar kérdése váratlanul érinti. Akkor odapillant és azonnal Relaelt kezdi méregetni.
De ami még megmaradt az éberségéből, az most határozott riadót fúj. Túl bódult már ahhoz, hogy meg tudja ítélni, milyen hangnemben tette fel a harcos a kérdését. E rövid ismeretség alatt nem volt ideje megérteni, hogy pontosan milyen kapcsolat is van Relael és Krultos között. És hogy a férfi mennyire féltékeny típus, vagy sem. Lehet, hogy Denjaar magában úgy van vele, hogy egyáltalán nem akarja kisajátítani a szeretőjét. De ez nincs a homlokára írva.
Ha pedig Orthus most könnyelműen bevallaná a vonzalmát - ami egyébként leplezetlenül kiolvasható bódult tekintetéből -, a katona még képes lenne, és kiloccsantaná az agyvelejét a medence kő peremén.
Ezúttal azonban cserben hagyja mind a jó beszélőkéje, mind a pókerarca. Nem igazán tudja levenni a tekintetét Relael bájairól, de frappáns választ se tud kinyögni. Ezért leginkább csak hümmög, amit sokféleképpen lehet érteni.
Végül épp a vita tárgya segít a segítségére azzal, hogy átnyújtja neki a pipát. Ő pedig át is veszi és szippant belőle. Ez a cselekvés remek ürügy, hogy ne kelljen beszélnie. Viszont cserébe a második kör már jócskán fejbe kólintja őt is.
A kellemetlen helyzetből Alissäna jelenti számára a menekülést azzal, hogy megfordulva sokkal több figyelmet szentel a leányzónak. A kurtizán most ismét a medence peremén van, szinte tálcán felszolgálva, ő pedig nem rest most már nem csak kézzel, hanem az ajkaival is megismerni a bájait.
Bár a bódultság sokat ront Orthus rutinosságán, a leány azért érezheti, hogy az megvan. A férfi érintése nem gyakorlatlan és nem is erőszakos. Inkább olyan, mint egy tapasztalt kéjenc, aki tudja hova kell nyúlni és hogyan. Voltaképpen pontosan ez a helyzet. Az a maximalizmus, amivel nevelték, az ágyban se hagyta nyugodni. Mivel pedig az ágyát többnyire kurtizánokkal, a gyönyör mestereivel osztotta meg, jó tanárai voltak. Ettől persze még ugyanúgy a saját örömét keresi. Csak nem olyan módon, hogy az kellemetlen legyen. Ha akar, kifejezetten jól is játszik a női testtel. Most azonban önzőbb hangulatban van annál, semhogy a lány gyönyörével is jobban foglalkozzon.*
104. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-09-24 20:08:39
Üzenet elküldve: 2023-09-24 20:08:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 254
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 254
Játékstílus: Vakmerő
//A kígyó ölelése//
*A vendégszeretetre csak sejtelmesen somolyog orra alatt, s ajkaihoz emeli üres poharát, majd szomorúan konstatálja, hogy elfogyott bora. Annyira persze nem erős a hiány benne, hogy elszakadjon Denjaartól.
Annyira még nem kába, hogy elkerülje figyelmét, hogy Orthus is úrnőnek nevezi, ezzel pedig nem ő az első. Ezt kicsit ízlelgetve továbbra is arra jut, hogy némileg túlzás ez, persze imponáló a számára, s kissé talán érthetetlen is. Az nem merül fel benne, hogy fellépésével tudattalanul is folyamatosan saját fontosságát hangsúlyozza, s csekély hatalmát minduntalan feljebb értékeli, nem csoda tehát, hogy emiatt ehhez hasonlóan igen hízelgő megnevezéseket aggatnak rá.
A füstöt csodálja, ami elhagyja a férfi orrnyílásait, s egyből veszett fenevadakra asszociál. Szinte megigézve töpreng azon, hogy milyen érdekes is az, hogy Krultos ajkain keresztül érkezik be a füst, majd az orrán távozik, ez felettébb mulattatja egy pár röpke pillanatig.*
- Milyen készséges. *Fölényesen mosolyog fel a férfira. Az elf nem kíméli magát, nem úgy mint a másik páros, így az ő tekintete már ködös is valamelyest.* Tetszik. Igazán jól áll. *Persze csupán azért imponáló számára, mert nagyon is jól tudja, hogy a wegtorenit aligha lehet megzabolázni, s egy kis ideig úgy érzi neki mégis sikerült valamennyire.
A pipát kezében felejtve kapaszkodik Denjaar nyakába és lábaival körbe ölelve derekát tartja meg magát, egyelőre úgy tűnik nem kívánja megosztani vele elképzeléseit, valójában még nincsenek ilyenjei is, csak sodródik.*
- Hm, igen, egyetértek.
*Szavai kissé távoliak már, felmerülhet a társaság többi tagjában, hogy Relael fel sem fogta igazán Orthus válaszát. Valójában igen, de komplex riposzt megfogalmazására már nem teljesen képes, túlzottan belekényelmesedett a tompaságba, ami kifejezetten jóleső most a számára.
Alissäna megint elorozza tőle a figyelmet, ami most valamivel kevésbé zavarja - ezen állapotában aligha zavarná bármi is igazán -, de egy kicsit azért bosszantja, amit a rápillantó Denjaar jól láthat is. Az eddig szintén készséges Relael éppen azon töri fejét, hogy mivel vághat valamelyest vissza, hogy kicsit letörje a wegtoreni szarvát. A harcos elengedi őt, ezért az elf is enged, s kíváncsian várja a következő lépést. Kezdetben kissé dacos, ami hamar leolvad az egykori bajnok érintéseinek hála, s engedi, hogy kedve szerint igazítsa őt ahogy szeretné. A kérdés meglepi, kicsit fel is ébreszti.*
- Ejnye!
*Igyekszik szigorú képet vágni, de inkább tűnik meglepettnek, aztán kitör belőle egy indokolatlan és könnyed nevetés.*
- Micsoda szemérmetlen kérdés ez. *Rosszallóan ingatja fejét, majd magához veszi a felkínált pipát, s végig Orthus íriszeibe bámul miközben nagyot szív belőle. Relael nem köhög, rendkívül jól bírja az igen erős szert, állapotát tekintve viszont ő jár az élen. A kereskedőnek felé nyújtja karját és a kábító dohányt.
Denjaar szavaira egy aprócska mosollyal szája szegletében pillant rá vállai felett. A megnevezés cseppet sem sérti, sőt, kifejezetten kedvére való, s csillogó szemeiből is látható, hogy lázba is hozta.*
- Tetszik?
*Ezúttal ő tesz fel provokatív kérdést az eléjük táruló jelenetnek hála.*
- Készségesen térdel eléd, miközben áhítattal rebegi... oh igen nagyuram... kérem szépen uram...
*Halkan beszél, szinte sóhajt, hogy mondanivalójának kéjes színezetet adjon.*
- Imádod, hogy irányíthatsz, igaz?
*Fejét felszegve fordul meg, hogy ismét szemtől szembe legyenek egymással.*
- S mi lenne veled, ha nem tehetnéd? Képes lennél elviselni?
*Mosolya során kivillannak fogai is, ami akár egy visszafogott vicsorgásnak tűnhet így, s valóban van némi fenyegetés mondanivalójában, de nem több annál mint amit már a kezdetekor is jelen volt. Érzi közeledni a vihart, még azelőtt hogy bármi választ vagy egyéb reakciót kapna, ami a semmiből nevetésre készteti őt. Más esetben szinte biztosan tébolyultnak hinnék, ám ezúttal van egy remek kifogása a Hodarilnak hála.*
*A vendégszeretetre csak sejtelmesen somolyog orra alatt, s ajkaihoz emeli üres poharát, majd szomorúan konstatálja, hogy elfogyott bora. Annyira persze nem erős a hiány benne, hogy elszakadjon Denjaartól.
Annyira még nem kába, hogy elkerülje figyelmét, hogy Orthus is úrnőnek nevezi, ezzel pedig nem ő az első. Ezt kicsit ízlelgetve továbbra is arra jut, hogy némileg túlzás ez, persze imponáló a számára, s kissé talán érthetetlen is. Az nem merül fel benne, hogy fellépésével tudattalanul is folyamatosan saját fontosságát hangsúlyozza, s csekély hatalmát minduntalan feljebb értékeli, nem csoda tehát, hogy emiatt ehhez hasonlóan igen hízelgő megnevezéseket aggatnak rá.
A füstöt csodálja, ami elhagyja a férfi orrnyílásait, s egyből veszett fenevadakra asszociál. Szinte megigézve töpreng azon, hogy milyen érdekes is az, hogy Krultos ajkain keresztül érkezik be a füst, majd az orrán távozik, ez felettébb mulattatja egy pár röpke pillanatig.*
- Milyen készséges. *Fölényesen mosolyog fel a férfira. Az elf nem kíméli magát, nem úgy mint a másik páros, így az ő tekintete már ködös is valamelyest.* Tetszik. Igazán jól áll. *Persze csupán azért imponáló számára, mert nagyon is jól tudja, hogy a wegtorenit aligha lehet megzabolázni, s egy kis ideig úgy érzi neki mégis sikerült valamennyire.
A pipát kezében felejtve kapaszkodik Denjaar nyakába és lábaival körbe ölelve derekát tartja meg magát, egyelőre úgy tűnik nem kívánja megosztani vele elképzeléseit, valójában még nincsenek ilyenjei is, csak sodródik.*
- Hm, igen, egyetértek.
*Szavai kissé távoliak már, felmerülhet a társaság többi tagjában, hogy Relael fel sem fogta igazán Orthus válaszát. Valójában igen, de komplex riposzt megfogalmazására már nem teljesen képes, túlzottan belekényelmesedett a tompaságba, ami kifejezetten jóleső most a számára.
Alissäna megint elorozza tőle a figyelmet, ami most valamivel kevésbé zavarja - ezen állapotában aligha zavarná bármi is igazán -, de egy kicsit azért bosszantja, amit a rápillantó Denjaar jól láthat is. Az eddig szintén készséges Relael éppen azon töri fejét, hogy mivel vághat valamelyest vissza, hogy kicsit letörje a wegtoreni szarvát. A harcos elengedi őt, ezért az elf is enged, s kíváncsian várja a következő lépést. Kezdetben kissé dacos, ami hamar leolvad az egykori bajnok érintéseinek hála, s engedi, hogy kedve szerint igazítsa őt ahogy szeretné. A kérdés meglepi, kicsit fel is ébreszti.*
- Ejnye!
*Igyekszik szigorú képet vágni, de inkább tűnik meglepettnek, aztán kitör belőle egy indokolatlan és könnyed nevetés.*
- Micsoda szemérmetlen kérdés ez. *Rosszallóan ingatja fejét, majd magához veszi a felkínált pipát, s végig Orthus íriszeibe bámul miközben nagyot szív belőle. Relael nem köhög, rendkívül jól bírja az igen erős szert, állapotát tekintve viszont ő jár az élen. A kereskedőnek felé nyújtja karját és a kábító dohányt.
Denjaar szavaira egy aprócska mosollyal szája szegletében pillant rá vállai felett. A megnevezés cseppet sem sérti, sőt, kifejezetten kedvére való, s csillogó szemeiből is látható, hogy lázba is hozta.*
- Tetszik?
*Ezúttal ő tesz fel provokatív kérdést az eléjük táruló jelenetnek hála.*
- Készségesen térdel eléd, miközben áhítattal rebegi... oh igen nagyuram... kérem szépen uram...
*Halkan beszél, szinte sóhajt, hogy mondanivalójának kéjes színezetet adjon.*
- Imádod, hogy irányíthatsz, igaz?
*Fejét felszegve fordul meg, hogy ismét szemtől szembe legyenek egymással.*
- S mi lenne veled, ha nem tehetnéd? Képes lennél elviselni?
*Mosolya során kivillannak fogai is, ami akár egy visszafogott vicsorgásnak tűnhet így, s valóban van némi fenyegetés mondanivalójában, de nem több annál mint amit már a kezdetekor is jelen volt. Érzi közeledni a vihart, még azelőtt hogy bármi választ vagy egyéb reakciót kapna, ami a semmiből nevetésre készteti őt. Más esetben szinte biztosan tébolyultnak hinnék, ám ezúttal van egy remek kifogása a Hodarilnak hála.*
103. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-09-24 18:38:59
Üzenet elküldve: 2023-09-24 18:38:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 353
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 353
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A kígyó ölelése//
*A wegtoreni nemesség. Legalább olyan vendégszerető tud lenni, amennyire veszélyes. Ott, ahol az ősi családok egyenlőek a törvénykezéssel, könnyű fűbe harapni. Viszont ha Orthus valóban járt a Tűz Városában, úgy elhiszi, hogy volt része mulatságban is. Még ha nem is ereszti bő lére a történetet.
Azért a szerhasználat során visszaköszön, hogy Orthus nem ily körökben töltötte idejét. Talán jobb is. Ő se nem függője, se nem rendszeres használója az ilyesminek, de volt alkalma elégszer megtapasztalni már éltében. Aki olyan körökben kell, hogy mozogjon, mint ő odahaza, el sem kerülheti az efféle hóbortokat.
Miközben Relael a nyakába vonja magát, a pipa is visszakerül részükre a kurtizán révén. Nem nyúl érte rögtön, helyette kezével végigsimít Relael csípőjén. Ágyékuk egymásnak feszül, s mivel ezt a pozitúrát nem tartja kényelmesnek, baljával az elf feneke alá nyúl, hogy a víz alatt felemelve megtartsa. Így már szabadon ágaskodhat Relael alatt.
Átveszi a pipát, majd ismét csak nagyot fúj belőle. Ezúttal neki is le kell nyelnie egy köhögést, de sikerrel veszi az akadályt. A szer hatásai még nem kerítették hatalmukba, de valamicske bizsergést már érezni fél, főleg deréktájt.*
-Bármit. *Visszhangozza, miközben szürkéi visszakúsznak az elf testéről a tekintetére. Harcos, s harcmodora pontosan abban rejlik, hogy kitalálja ellenfelei következő lépését. Szeret tervezni. Ugyanakkor Relaelben talán pont az az izgalmas, hogy sosem lehet tudni, mit forgat a fejében. Ő pedig kedveli a kihívásokat. Pont a kimondatlan válasz az, mi meggátolja benne, hogy vágyainak eleget téve megmártózzon az elfben úgy, ahogy vannak és közben vad csókot kérjen a puha ajkaktól.
Közben ha csak nem szökik meg, Relaelt magával cipelve a medence széléhez sétál, hogy a leány hátát a falnak vetve állapodjon meg. Orthus is csatlakozik melléjük, s noha a házasság intézményének témája nem hozta különösebben lázba, a férfi kérése Alissäna felé már annál érdekesebb. Érdeklődve követi figyelemmel a kurtizán kecses mozgását, ami valóban izgalmas, főleg a leány hajlékonysága. Még egy-egy elismerő hümmögés is elhagyja ajkait a műsor közben. Mintha csak egy akrobatát figyelne. Ő maga nem kamatoztatta e lány e tudását, mikor együtt töltötték idejüket. Annyi baj legyen.
Alissäna végül csatlakozik a kereskedőhöz, neki pedig minden figyelme Relaelé. Választ vár, ráadásul egyre türelmetlenebbül. Végül elengedi az elfet, hogy megkerülje s a háta mögül simítsa végig finom vonalait. Beletúr a sűrű hajzuhatagba, ujjaival pedig finoman játszik a lány nyakán. Ha csak nem ellenkezik, Relaelt könnyeden szembefordítja Orthussal, kezét pedig végigsimítja az elf mellkasán, gondosan belemarkolva közben a szemet gyönyörködtető formákba.*
-Tetszik neked, kereskedő? *Pillant fel, miközben a lány nyakát megkerülve kezével Relael felé kínálja a füstölgő pipát. Csak a vak nem látja, hogyan les a nemes után a kufár, őt pedig némileg szórakoztatja a dolog. Persze nem kínálja a leányt, csak érdekli a reakció. Máskülönben sincs problémája a bámész tekintetekkel, épp ellenkezőleg. Alissänát sem véletlenül rángatta ki annak idején arra az erkélyre a Kalmárban. Talán az Arénában ragadt rá e habitus, talán a Tűz Városának nemesei között.
Relael érezheti, miképp feszül ágyékának a wegtoreni ereje teljében, de nem szánja el magát egyelőre. Kíváncsi, vajon mit forgathatott a fejében a hosszúéletű.*
-Nos? Mi lenne a bármi, Te kígyó? *Hajol előre az elf füléhez suttogva. Közben szórakozottan szemléli a válla felett Alissänát, miképp tekereg Orthuson.*
A hozzászólás írója (Denjaar Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.09.24 18:46:42
*A wegtoreni nemesség. Legalább olyan vendégszerető tud lenni, amennyire veszélyes. Ott, ahol az ősi családok egyenlőek a törvénykezéssel, könnyű fűbe harapni. Viszont ha Orthus valóban járt a Tűz Városában, úgy elhiszi, hogy volt része mulatságban is. Még ha nem is ereszti bő lére a történetet.
Azért a szerhasználat során visszaköszön, hogy Orthus nem ily körökben töltötte idejét. Talán jobb is. Ő se nem függője, se nem rendszeres használója az ilyesminek, de volt alkalma elégszer megtapasztalni már éltében. Aki olyan körökben kell, hogy mozogjon, mint ő odahaza, el sem kerülheti az efféle hóbortokat.
Miközben Relael a nyakába vonja magát, a pipa is visszakerül részükre a kurtizán révén. Nem nyúl érte rögtön, helyette kezével végigsimít Relael csípőjén. Ágyékuk egymásnak feszül, s mivel ezt a pozitúrát nem tartja kényelmesnek, baljával az elf feneke alá nyúl, hogy a víz alatt felemelve megtartsa. Így már szabadon ágaskodhat Relael alatt.
Átveszi a pipát, majd ismét csak nagyot fúj belőle. Ezúttal neki is le kell nyelnie egy köhögést, de sikerrel veszi az akadályt. A szer hatásai még nem kerítették hatalmukba, de valamicske bizsergést már érezni fél, főleg deréktájt.*
-Bármit. *Visszhangozza, miközben szürkéi visszakúsznak az elf testéről a tekintetére. Harcos, s harcmodora pontosan abban rejlik, hogy kitalálja ellenfelei következő lépését. Szeret tervezni. Ugyanakkor Relaelben talán pont az az izgalmas, hogy sosem lehet tudni, mit forgat a fejében. Ő pedig kedveli a kihívásokat. Pont a kimondatlan válasz az, mi meggátolja benne, hogy vágyainak eleget téve megmártózzon az elfben úgy, ahogy vannak és közben vad csókot kérjen a puha ajkaktól.
Közben ha csak nem szökik meg, Relaelt magával cipelve a medence széléhez sétál, hogy a leány hátát a falnak vetve állapodjon meg. Orthus is csatlakozik melléjük, s noha a házasság intézményének témája nem hozta különösebben lázba, a férfi kérése Alissäna felé már annál érdekesebb. Érdeklődve követi figyelemmel a kurtizán kecses mozgását, ami valóban izgalmas, főleg a leány hajlékonysága. Még egy-egy elismerő hümmögés is elhagyja ajkait a műsor közben. Mintha csak egy akrobatát figyelne. Ő maga nem kamatoztatta e lány e tudását, mikor együtt töltötték idejüket. Annyi baj legyen.
Alissäna végül csatlakozik a kereskedőhöz, neki pedig minden figyelme Relaelé. Választ vár, ráadásul egyre türelmetlenebbül. Végül elengedi az elfet, hogy megkerülje s a háta mögül simítsa végig finom vonalait. Beletúr a sűrű hajzuhatagba, ujjaival pedig finoman játszik a lány nyakán. Ha csak nem ellenkezik, Relaelt könnyeden szembefordítja Orthussal, kezét pedig végigsimítja az elf mellkasán, gondosan belemarkolva közben a szemet gyönyörködtető formákba.*
-Tetszik neked, kereskedő? *Pillant fel, miközben a lány nyakát megkerülve kezével Relael felé kínálja a füstölgő pipát. Csak a vak nem látja, hogyan les a nemes után a kufár, őt pedig némileg szórakoztatja a dolog. Persze nem kínálja a leányt, csak érdekli a reakció. Máskülönben sincs problémája a bámész tekintetekkel, épp ellenkezőleg. Alissänát sem véletlenül rángatta ki annak idején arra az erkélyre a Kalmárban. Talán az Arénában ragadt rá e habitus, talán a Tűz Városának nemesei között.
Relael érezheti, miképp feszül ágyékának a wegtoreni ereje teljében, de nem szánja el magát egyelőre. Kíváncsi, vajon mit forgathatott a fejében a hosszúéletű.*
-Nos? Mi lenne a bármi, Te kígyó? *Hajol előre az elf füléhez suttogva. Közben szórakozottan szemléli a válla felett Alissänát, miképp tekereg Orthuson.*
A hozzászólás írója (Denjaar Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.09.24 18:46:42
102. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-09-24 17:06:36
Üzenet elküldve: 2023-09-24 17:06:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A kígyó ölelése//
*Alissäna még nem a medencében, helyette Orthus figyelmében fürdőzik, tekintetével gondosan kerülve a másik párost. Szórakozottan simogatja a kufárt, aki vággyal telve tapogatja őt. Denjaar érkezésekor akaratlanul is ráterelődik kicsit figyelme, majd óvatosan ellenőrzi Relaelt, aki ezúttal jókedvűnek és kiegyensúlyozottnak tűnik, ezért bátorkodik a wegtoreni harcosra mosolyogni.
A fegyelem terén Alissäna is hasonlóképpen érez mint Orthus, bár őt egészen más dolgok motiválják. A körök amikben forog igen veszélyesek lehetnek, s a kurtizán hamar megtanulta, hogyha valakinek lankad a figyelme könnyen halálos szituációban találhatja magát. Ő pedig nem akar egyike lenni azoknak a szajháknak, akik óvatlanságból élettelenül végzik. Éppen ezért nem örül annak, hogy a férfi igen nagylelkű módon bevonja őt is a lazításba. Egy pillanatig habozik, azon töpreng hogyan utasítja el udvariasan a felajánlást, végül letesz erről. Jól tudja, hogy nem sok választása van ha nem akarja, hogy a végén ünneprontónak tartsák. Reméli nem annyira figyelnek a többiek, s ez idő alatt a pipába szív, legalábbis úgy tesz. Mellkasa emelkedik, valamennyi füst és levegő ugyan jut tüdejébe, de csak mérsékelten. Kaparja torkát a füst és szemei könnytől párássá válnak, de pár apró köhintést leszámítva a pillangó sem lóg ki annyira a társaságból.*
- Rendben.
*Engedelmesen biccent és óvatosan lekászálódik Orthus öléből, majd puha léptekkel a másik pároshoz sétál, hogy nekik átnyújtsa a pipát.
Ha egyéb utasítást nem kap, akkor rövidesen visszatér a kufárhoz, aki immár a medence meleg vizét élvezi. Először csak annak szélére ül le és lábait ereszti be, ahogy az előbb is, aztán szépen óvatosan ő maga is beleereszkedik. Hosszú haja hajtű hiányában a vízbe omlik, s mögötte lepelként terül szét.
Vissza kúszik Orthushoz, közben igyekszik koncentrálni és józannak maradni, de ez cseppet sem könnyű feladat. Finom keze a kereskedőre siklik és belé kapaszkodva simul ismét hozzá, készen arra, hogy az egyre emelkedettebb hangulatot lassan más vizekre terelje, bár úgy látja talán abban Denjaar és Relael párosa megelőzi majd őket.*
- Oh, hát a vízben végrehajtható táncok inkább érzelmesek mint érdekesek.
*Körbepillant, felméri a medence méretét, ami igencsak szerény, s ezzel is jócskán lecsökkenti a lehetőségeit.*
- S látványosabbak, ha üveggel körbevett vízből csodálhatóak. Látott már olyat? Igazi ritkaságnak számít, még Wegtorenben is, sőt, főleg ott. Úgy tudom Lihanechben nagyobb hagyománya van.
*Beszéd közben persze nem tétlenkedik, a medence túloldalára sétál, majd a szélébe kapaszkodva lassan kihúzza magát a vízből. Sajnos túl sok hely nincs számára a mozgáshoz, ezért is írja végül felül Orthus kérését.
Zene nélkül kissé kényelmetlenül érzi magát, de ezúttal segítségére van az őt körbeölelő Hodaril füst. Lassan kezd el mozogni, elsősorban kezeivel, többnyire saját alakján simítva végig. Ezt követően egész testét bevonja, hol csípőjének lassú ringó mozgásával igyekszik lekötni a társaság figyelmét, hol hajlékonyságát mutatja be egy-egy bonyolultabb mozdulat során. Mozgása macskáéhoz hasonlóan finom és kimért, erre a hatásra valamelyest rájátszva négykézláb közelíti meg Orthust a medence szélénél. A férfihoz érve körülötte tekeregve érinti meg, simítja és csókolja nyakát, majd puhán ajkai közé veszi fülcimpáját.*
*Alissäna még nem a medencében, helyette Orthus figyelmében fürdőzik, tekintetével gondosan kerülve a másik párost. Szórakozottan simogatja a kufárt, aki vággyal telve tapogatja őt. Denjaar érkezésekor akaratlanul is ráterelődik kicsit figyelme, majd óvatosan ellenőrzi Relaelt, aki ezúttal jókedvűnek és kiegyensúlyozottnak tűnik, ezért bátorkodik a wegtoreni harcosra mosolyogni.
A fegyelem terén Alissäna is hasonlóképpen érez mint Orthus, bár őt egészen más dolgok motiválják. A körök amikben forog igen veszélyesek lehetnek, s a kurtizán hamar megtanulta, hogyha valakinek lankad a figyelme könnyen halálos szituációban találhatja magát. Ő pedig nem akar egyike lenni azoknak a szajháknak, akik óvatlanságból élettelenül végzik. Éppen ezért nem örül annak, hogy a férfi igen nagylelkű módon bevonja őt is a lazításba. Egy pillanatig habozik, azon töpreng hogyan utasítja el udvariasan a felajánlást, végül letesz erről. Jól tudja, hogy nem sok választása van ha nem akarja, hogy a végén ünneprontónak tartsák. Reméli nem annyira figyelnek a többiek, s ez idő alatt a pipába szív, legalábbis úgy tesz. Mellkasa emelkedik, valamennyi füst és levegő ugyan jut tüdejébe, de csak mérsékelten. Kaparja torkát a füst és szemei könnytől párássá válnak, de pár apró köhintést leszámítva a pillangó sem lóg ki annyira a társaságból.*
- Rendben.
*Engedelmesen biccent és óvatosan lekászálódik Orthus öléből, majd puha léptekkel a másik pároshoz sétál, hogy nekik átnyújtsa a pipát.
Ha egyéb utasítást nem kap, akkor rövidesen visszatér a kufárhoz, aki immár a medence meleg vizét élvezi. Először csak annak szélére ül le és lábait ereszti be, ahogy az előbb is, aztán szépen óvatosan ő maga is beleereszkedik. Hosszú haja hajtű hiányában a vízbe omlik, s mögötte lepelként terül szét.
Vissza kúszik Orthushoz, közben igyekszik koncentrálni és józannak maradni, de ez cseppet sem könnyű feladat. Finom keze a kereskedőre siklik és belé kapaszkodva simul ismét hozzá, készen arra, hogy az egyre emelkedettebb hangulatot lassan más vizekre terelje, bár úgy látja talán abban Denjaar és Relael párosa megelőzi majd őket.*
- Oh, hát a vízben végrehajtható táncok inkább érzelmesek mint érdekesek.
*Körbepillant, felméri a medence méretét, ami igencsak szerény, s ezzel is jócskán lecsökkenti a lehetőségeit.*
- S látványosabbak, ha üveggel körbevett vízből csodálhatóak. Látott már olyat? Igazi ritkaságnak számít, még Wegtorenben is, sőt, főleg ott. Úgy tudom Lihanechben nagyobb hagyománya van.
*Beszéd közben persze nem tétlenkedik, a medence túloldalára sétál, majd a szélébe kapaszkodva lassan kihúzza magát a vízből. Sajnos túl sok hely nincs számára a mozgáshoz, ezért is írja végül felül Orthus kérését.
Zene nélkül kissé kényelmetlenül érzi magát, de ezúttal segítségére van az őt körbeölelő Hodaril füst. Lassan kezd el mozogni, elsősorban kezeivel, többnyire saját alakján simítva végig. Ezt követően egész testét bevonja, hol csípőjének lassú ringó mozgásával igyekszik lekötni a társaság figyelmét, hol hajlékonyságát mutatja be egy-egy bonyolultabb mozdulat során. Mozgása macskáéhoz hasonlóan finom és kimért, erre a hatásra valamelyest rájátszva négykézláb közelíti meg Orthust a medence szélénél. A férfihoz érve körülötte tekeregve érinti meg, simítja és csókolja nyakát, majd puhán ajkai közé veszi fülcimpáját.*
101. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-09-24 10:22:47
Üzenet elküldve: 2023-09-24 10:22:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 164
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 164
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//A kígyó ölelése//
*Alissäna bájait nehéz kizárni a tudatából, főleg úgy, hogy a nő készségesen belesimul az ölébe és felkínálja magát. Ezzel együtt Orthus még uralkodik magán, mert ő ugyan nem fogja itt elsőként egy következő szintre emelni ezt a rendhagyó szeánszot.
Ez azért nem tartja vissza attól, hogy kiélvezze a leányzó bőrének puhaságát és formás idomait. Csak visszafogottabban csinálja, hogy ne kapja el túlzottan a hév.
Ebben nem segít a Relael és Denjaar között zajló incselkedés, és még kevésbé a Hodaril illata, ami azonnal érezhető lesz a teremben. Aztán a páros megszakítja kicsit az évődést, és először Krultos lép oda hozzá a pipával, amit át is vesz tőle. És egy kérdéssel, amire próbál óvatos választ adni.*
- Mondjuk úgy, hogy ifjabb koromban utazásaim során volt alkalmam Wegtorenben is élvezni a nemesség vendégszeretetét.
*feleli egyfajta somolygással az arcán. Persze amit ő ifjabb kornak nevez, az az elf hölgyek számára röpke idő, mindössze 10-20 év.
Ami azt illeti, Orthus nagyon is szerette kiélni magát, távol az artheniori társaságtól, családja szigorától, neveltetése béklyóitól. Őt Artheniorban a nemesek amolyan idealizált változatának nevelték, meglehetősen konzervatívan. Sokkal fegyelmezettebbnek azoknál, akikhez tartozni vágytak. De amikor messzi vidékre látogatott, megengedhette magának, hogy ebből engedjen. És különösen Wegtoren fülledt hangulatában alaposan megmártózott. Ott vette fel azt a szokását is, hogy pénzen vegye meg a női társaságot, amelytől alacsony rangja és kevésbé előnyös testalkata megfosztotta. Csak éppen Artheniorban sokkal diszkrétebben csinálja az ilyesmit.
A pipát azonban kissé vonakodva veszi át. Éppen azért, mert önfegyelemre nevelték aminek fontosságával tisztában is van, nehezére esik olyan helyzetbe hoznia magát, ahol ez az önkontroll elveszhet. Márpedig a Hodaril pontosan erre való. Ezzel együtt, a társaságra való tekintettel most szippant egy óvatosat a pipából. Aztán megfeszül a nyaka és az állkapcsa, amint azon küszködik, hogy ne kezdjen köhögni. Nem gyakorlott dohányos, ez a fajta élvezet sose vonzotta igazán, még hagyományos dohánnyal sem. Azért képes uralkodni magán, hogy ne szégyenüljön meg némi krákogással.
És mivel nincs hozzászokva, a szer azonnal hat. Máris érzi, ahogy a szemhéja kicsit elnehezedik, a tudata pedig elkezdi megszínezni a látottakat. A pipa szipkáját ezt követően Alissäna felé fordítja és hagyja, hogy a leányzó is vételezzen a ritka bódítóból. Aztán magát a pipát és átadja a kurtizánnal és így szól hozzá.*
- Legyen olyan kedves és vigye ezt oda az úrnőnek. De ne maradjon el soká!
*mondja, és hagyja, hogy a lány kikászálódjon az öléből. Viszont nem mulasztja el a lehetőséget, hogy végigsimítson a hátsóján. Aztán pedig ő maga is beleereszkedik a vízbe, hiszen eddig csak a medence peremén ült.
Relael kérdése még nagyjából teljesen józan állapotban éri, így a válasza is összeszedett, bár kissé lassabb.*
- Nos... annak idején sok lehetőség felmerült. De az idő még nem érett meg rá.
*feleli, ami nagyjából azt jelenti, hogy a Morthimer név még nem csengett elég jól ahhoz, hogy olyan nemesi család adja érte a leányát, akivel meg is érte volna egybe kelni.*
- Mostanában pedig még nagy a bizonytalanság, hogy kivel éri meg ilyen szintű szövetséget kötni. Az érdekházasság egy egyszer megkötendő üzlet, jól kell megválasztani hozzá a partnert.
*mondja. Közben viszont azzal is tisztában van, hogy az ő "értéke" is csökkenőben van. Hiszen miközben a vagyona és a befolyása növekvőben van, mégiscsak negyvenes éveiben jár már. Családot alapítani, gyermeket nemzeni és elég ideig élni ahhoz, hogy felkészítse utódját... fogy az idő.
Közben a hodaril kezdi éreztetni a hatását, Orthus pedig önkéntelenül is enyhén ingatni kezdi a fejét. Felkel, és a medencén átvágva közelebb ül a másik pároshoz, hogy ne átellenből bámulják egymást a medencében. Tekintete Alissänára villan, úgy szól.*
- Úgy sejtem, a kisasszony Wegtorenben bizonyára megtanult néhány táncot, amit fürdőben szokás lejteni. Még ha zene nem is társul most hozzá, azért én nagyon szeretném látni. Talán megkérhetnénk rá, hogy itt a medencében mutasson valamit a tudásából.
*Alissäna bájait nehéz kizárni a tudatából, főleg úgy, hogy a nő készségesen belesimul az ölébe és felkínálja magát. Ezzel együtt Orthus még uralkodik magán, mert ő ugyan nem fogja itt elsőként egy következő szintre emelni ezt a rendhagyó szeánszot.
Ez azért nem tartja vissza attól, hogy kiélvezze a leányzó bőrének puhaságát és formás idomait. Csak visszafogottabban csinálja, hogy ne kapja el túlzottan a hév.
Ebben nem segít a Relael és Denjaar között zajló incselkedés, és még kevésbé a Hodaril illata, ami azonnal érezhető lesz a teremben. Aztán a páros megszakítja kicsit az évődést, és először Krultos lép oda hozzá a pipával, amit át is vesz tőle. És egy kérdéssel, amire próbál óvatos választ adni.*
- Mondjuk úgy, hogy ifjabb koromban utazásaim során volt alkalmam Wegtorenben is élvezni a nemesség vendégszeretetét.
*feleli egyfajta somolygással az arcán. Persze amit ő ifjabb kornak nevez, az az elf hölgyek számára röpke idő, mindössze 10-20 év.
Ami azt illeti, Orthus nagyon is szerette kiélni magát, távol az artheniori társaságtól, családja szigorától, neveltetése béklyóitól. Őt Artheniorban a nemesek amolyan idealizált változatának nevelték, meglehetősen konzervatívan. Sokkal fegyelmezettebbnek azoknál, akikhez tartozni vágytak. De amikor messzi vidékre látogatott, megengedhette magának, hogy ebből engedjen. És különösen Wegtoren fülledt hangulatában alaposan megmártózott. Ott vette fel azt a szokását is, hogy pénzen vegye meg a női társaságot, amelytől alacsony rangja és kevésbé előnyös testalkata megfosztotta. Csak éppen Artheniorban sokkal diszkrétebben csinálja az ilyesmit.
A pipát azonban kissé vonakodva veszi át. Éppen azért, mert önfegyelemre nevelték aminek fontosságával tisztában is van, nehezére esik olyan helyzetbe hoznia magát, ahol ez az önkontroll elveszhet. Márpedig a Hodaril pontosan erre való. Ezzel együtt, a társaságra való tekintettel most szippant egy óvatosat a pipából. Aztán megfeszül a nyaka és az állkapcsa, amint azon küszködik, hogy ne kezdjen köhögni. Nem gyakorlott dohányos, ez a fajta élvezet sose vonzotta igazán, még hagyományos dohánnyal sem. Azért képes uralkodni magán, hogy ne szégyenüljön meg némi krákogással.
És mivel nincs hozzászokva, a szer azonnal hat. Máris érzi, ahogy a szemhéja kicsit elnehezedik, a tudata pedig elkezdi megszínezni a látottakat. A pipa szipkáját ezt követően Alissäna felé fordítja és hagyja, hogy a leányzó is vételezzen a ritka bódítóból. Aztán magát a pipát és átadja a kurtizánnal és így szól hozzá.*
- Legyen olyan kedves és vigye ezt oda az úrnőnek. De ne maradjon el soká!
*mondja, és hagyja, hogy a lány kikászálódjon az öléből. Viszont nem mulasztja el a lehetőséget, hogy végigsimítson a hátsóján. Aztán pedig ő maga is beleereszkedik a vízbe, hiszen eddig csak a medence peremén ült.
Relael kérdése még nagyjából teljesen józan állapotban éri, így a válasza is összeszedett, bár kissé lassabb.*
- Nos... annak idején sok lehetőség felmerült. De az idő még nem érett meg rá.
*feleli, ami nagyjából azt jelenti, hogy a Morthimer név még nem csengett elég jól ahhoz, hogy olyan nemesi család adja érte a leányát, akivel meg is érte volna egybe kelni.*
- Mostanában pedig még nagy a bizonytalanság, hogy kivel éri meg ilyen szintű szövetséget kötni. Az érdekházasság egy egyszer megkötendő üzlet, jól kell megválasztani hozzá a partnert.
*mondja. Közben viszont azzal is tisztában van, hogy az ő "értéke" is csökkenőben van. Hiszen miközben a vagyona és a befolyása növekvőben van, mégiscsak negyvenes éveiben jár már. Családot alapítani, gyermeket nemzeni és elég ideig élni ahhoz, hogy felkészítse utódját... fogy az idő.
Közben a hodaril kezdi éreztetni a hatását, Orthus pedig önkéntelenül is enyhén ingatni kezdi a fejét. Felkel, és a medencén átvágva közelebb ül a másik pároshoz, hogy ne átellenből bámulják egymást a medencében. Tekintete Alissänára villan, úgy szól.*
- Úgy sejtem, a kisasszony Wegtorenben bizonyára megtanult néhány táncot, amit fürdőben szokás lejteni. Még ha zene nem is társul most hozzá, azért én nagyon szeretném látni. Talán megkérhetnénk rá, hogy itt a medencében mutasson valamit a tudásából.
100. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-09-23 22:41:37
Üzenet elküldve: 2023-09-23 22:41:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 254
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 254
Játékstílus: Vakmerő
//A kígyó ölelése//
*Orthusnak valóban nem lehet nehéz dolga ha a Denjaar és Relael között fűződő szálról van szó, hiszen játszadozásaik ellenére nem kifejezetten rejtik véka alá vonzalmukat.*
- Valóban. Sajnos a nemesség megszűnése és Kagan szoborrá válása óta nem igen akad ígéretes jelentkező a számomra.
*Azt persze jótékonyan nem teszi hozzá, hogy Relaelt sosem akarták elvenni igazán a férfiak, s mindezt az elf jól tudja, nem mellesleg cseppet sem bánja. A házasság számára nem több egy kötelességnél, amire egyszer biztos kénytelen lesz sort keríteni, de most biztosan nem, mert egyáltalán semmi kedve valakihez igazodni, jobb kedveli ha mások igazodnak hozzá. Az pedig, hogy olyan férjet találjon, aki megérje számára és hajlandó tűrni az elf igen sajátos igényeit, erre nagyjából semmi esélyt sem lát.
Denjaar észrevétele valóban helyes, Relael felszabadult, jókedvű s ilyen esetben szeret csacsogni. Nem mellesleg úgy érzi, hogy figyelnek rá, sőt, talán szórakoztatónak is találják társaságát. Persze nem naiv, s jól tudja, hogy elsősorban teste látványa az ami a többieket foglalkoztatja, de ez nem kedvetleníti el őt, sokkal inkább úgy érzi valamiféle hatalommal rendelkezik fölöttük.
Már éppen következő kérdését intézné a kufárhoz, de a wegtorenivel való kis közjátékuk tovább halad. Denjaar jól tudja, hogy csak azt teheti meg Relaellel amit az elf is akar, hiszen a fülében most is ott fityegő pengéket bármikor segítségül hívhatná, ha óhajtaná. Persze szó sincs erről. Széles mosollyal arcán néz egyenesen a férfi hideg íriszeibe, s kíváncsian várja mi lesz annak következő lépése. Csalódottan tapasztalja, hogy az igazi folytatás még várat még magára, ezért hát vár, addig is Orthusnak szenteli figyelmét.*
- Na és Önnek akadt valami leány, akinek érdemes volna udvarolnia?
*Most ő az, akinek tekintete másokban gyönyörködik, teszi mindezt igen nyíltan. Már a kufár és kurtizán párosa is érdekes a számára, ezt csak tetézi Denjaar jelenléte is. Mindenféle jelenet felsejlik előtte, már nyílnak is ajkai, hogy alávaló gondolatait szavak formájában megossza a többiekkel, ám szerencséjére Krultos tovább görgeti a témát, így Relael még egy kicsit megőrizheti méltóságának bizonyos részét üzleti partnere előtt.
Karjaival oldalt megtámaszkodik a medence szélében, s kellemes sóhajjal merül leheletnyit mélyebbre a vízben. Felfelé bámul, látni véli a kifújt füstöt megmeredve a levegőben. Szórakoztatja az enyhén áttetsző világos csíkok látványa, mintha aprócska útvonalak lennének a levegőben. Eközben boráért nyúl, s poharának tartalmát lassan kortyolgatva eltűnteti.*
- Hm?
*Érzi, hogy elméje már lassabban forog, ezért fejét oldalra billentve kissé tanácstalanul bámul a harcosra. Hirtelen megvilágosodik, ajkával apró o-t formál, majd széles mosollyal ragyog fel arca.
Relael kézfeje az előtte lévő Denjaar vállára csúszik. Élvezi, hogy kedvére érintheti a forró testet. Belekapaszkodva az erős nyakba húzza közelebb magukat egymáshoz.*
- Lássuk csak...
*Nem kevésbé izgatott ő sem, mint a férfiak. Szíve szerint máris csókot követelne a wegtorenitől, hogy valamelyest csillapítsa éhségét.*
- Bármit kérhetek?
*Játékosan beharapja ajkait. Úgy tűnhet az elfnek már vannak tervei, de sosem tervez igazán előre, jellemzően csupán improvizál, de mindezt oly magabiztosággal teszi, hogy mindenkivel képes elhitetni azt, hogy pontosan tudja mit csinál.*
*Orthusnak valóban nem lehet nehéz dolga ha a Denjaar és Relael között fűződő szálról van szó, hiszen játszadozásaik ellenére nem kifejezetten rejtik véka alá vonzalmukat.*
- Valóban. Sajnos a nemesség megszűnése és Kagan szoborrá válása óta nem igen akad ígéretes jelentkező a számomra.
*Azt persze jótékonyan nem teszi hozzá, hogy Relaelt sosem akarták elvenni igazán a férfiak, s mindezt az elf jól tudja, nem mellesleg cseppet sem bánja. A házasság számára nem több egy kötelességnél, amire egyszer biztos kénytelen lesz sort keríteni, de most biztosan nem, mert egyáltalán semmi kedve valakihez igazodni, jobb kedveli ha mások igazodnak hozzá. Az pedig, hogy olyan férjet találjon, aki megérje számára és hajlandó tűrni az elf igen sajátos igényeit, erre nagyjából semmi esélyt sem lát.
Denjaar észrevétele valóban helyes, Relael felszabadult, jókedvű s ilyen esetben szeret csacsogni. Nem mellesleg úgy érzi, hogy figyelnek rá, sőt, talán szórakoztatónak is találják társaságát. Persze nem naiv, s jól tudja, hogy elsősorban teste látványa az ami a többieket foglalkoztatja, de ez nem kedvetleníti el őt, sokkal inkább úgy érzi valamiféle hatalommal rendelkezik fölöttük.
Már éppen következő kérdését intézné a kufárhoz, de a wegtorenivel való kis közjátékuk tovább halad. Denjaar jól tudja, hogy csak azt teheti meg Relaellel amit az elf is akar, hiszen a fülében most is ott fityegő pengéket bármikor segítségül hívhatná, ha óhajtaná. Persze szó sincs erről. Széles mosollyal arcán néz egyenesen a férfi hideg íriszeibe, s kíváncsian várja mi lesz annak következő lépése. Csalódottan tapasztalja, hogy az igazi folytatás még várat még magára, ezért hát vár, addig is Orthusnak szenteli figyelmét.*
- Na és Önnek akadt valami leány, akinek érdemes volna udvarolnia?
*Most ő az, akinek tekintete másokban gyönyörködik, teszi mindezt igen nyíltan. Már a kufár és kurtizán párosa is érdekes a számára, ezt csak tetézi Denjaar jelenléte is. Mindenféle jelenet felsejlik előtte, már nyílnak is ajkai, hogy alávaló gondolatait szavak formájában megossza a többiekkel, ám szerencséjére Krultos tovább görgeti a témát, így Relael még egy kicsit megőrizheti méltóságának bizonyos részét üzleti partnere előtt.
Karjaival oldalt megtámaszkodik a medence szélében, s kellemes sóhajjal merül leheletnyit mélyebbre a vízben. Felfelé bámul, látni véli a kifújt füstöt megmeredve a levegőben. Szórakoztatja az enyhén áttetsző világos csíkok látványa, mintha aprócska útvonalak lennének a levegőben. Eközben boráért nyúl, s poharának tartalmát lassan kortyolgatva eltűnteti.*
- Hm?
*Érzi, hogy elméje már lassabban forog, ezért fejét oldalra billentve kissé tanácstalanul bámul a harcosra. Hirtelen megvilágosodik, ajkával apró o-t formál, majd széles mosollyal ragyog fel arca.
Relael kézfeje az előtte lévő Denjaar vállára csúszik. Élvezi, hogy kedvére érintheti a forró testet. Belekapaszkodva az erős nyakba húzza közelebb magukat egymáshoz.*
- Lássuk csak...
*Nem kevésbé izgatott ő sem, mint a férfiak. Szíve szerint máris csókot követelne a wegtorenitől, hogy valamelyest csillapítsa éhségét.*
- Bármit kérhetek?
*Játékosan beharapja ajkait. Úgy tűnhet az elfnek már vannak tervei, de sosem tervez igazán előre, jellemzően csupán improvizál, de mindezt oly magabiztosággal teszi, hogy mindenkivel képes elhitetni azt, hogy pontosan tudja mit csinál.*
99. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-09-22 03:12:40
Üzenet elküldve: 2023-09-22 03:12:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 353
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 353
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A kígyó ölelése//
*Számos szempár kíséri az elf útját, amaz mégsem elégszik meg ennyivel. Gátlástalanul pökhendi módon vizslatja meg magát a víztükörben. Szokatlan gondolat, de másodszorra is szöget üt a fejében, hogy a hosszúéletűt valahol izgathatja a saját látványa. Ha ez tényleg így van, úgy egy sajátos, ámbár számára izgalmas jellemvonással rendelkezik az elf.
Alissäna tekintete leesik az övéről, ő pedig sikerrel kapja el a mellette helyet foglaló Relael szúrós zöldjeit. Somolyogva könyveli el a dolgot, csiklandozza humorát a jelenet. Talán a saját szórakoztatására még a mélyére is áshat e sajátos önzés mibenlétének a nap további részében. Amennyiben persze a sors úgy hozza és az Orthus által hozott, erős bódítószer nem feledteti vele ötletét.
Elnézi a pipájáért igyekvő hosszúéletűt. A ringó csípőt, a formás hátsót. Szeme sarkából látja, hogy a kereskedőnek is van szeme a széphez és nem is hibáztatja érte. Felváltva csodálhatják meg Relael mindkét felét, miközben az térül-fordul és mindketten pontosan tudják, hogy szükségtelen bármit is palástolni. Épp ellenkezőleg. A Varjak Nagyasszonya úgy követeli meg magának a figyelmet, akár egy tőrökkel zsonglőrködő mutatványos az artistaparádén.
Mire Relael visszaér, természetesen már kellően felajzott állapotban találhatja őt. Jókora férfi, s teste is ehhez aránylik, habár ez az elfnek eddig sem okozott különösebb problémát.
Miközben előkészíti a hodarilt, Relael nem rest tovább csicseregni. Kezdi észrevenni, hogy az elf leginkább akkor van ily beszédes kedvében, ha kifejezetten jókedve van. Hogy a társaságuk, netalán az ajándékba kapott kábítóanyag hozza ki belőle, nehéz lenne megmondani. Talán mindkettő.*
-Ebben biztos lehetsz. *Az ő éhségét már nem kell félteni. Elhallgatja, miként társalog a kettő, de nem szól bele a témába. Mindketten hallották már véleményét a thargokról.
Elbambul kissé, miközben futólag megméri az Orthus ölében munkálkodó Alissänát, épp ezért meg is lepi az arcára fogó, finom érintés. Érzi a hodaril édeskés, bódító illatát. Alighanem mind a négyen tisztában vannak vele, hogy ez az egyik legerősebb szer, mi csak fellelhető a négy város között. Nem lenne nehéz kitalálni, kinek az ötlete lehetett éppen ezzel megfűszerezni összejövetelüket.
Mivel egyetlen kihívástól sem hátrált meg soha életében, így amennyiben Relael nem húzódik el, kemény marokkal túr hajába, hogy kissé hátrafeszíthesse állát. Persze nem erőszakosan teszi mindezt, de kellő erővel. Közvetlen közelről nézegeti egy darabig a finom vonásokat és a méregzöld szempárt, ami mögött legalább annyi ravaszságot is sejt, mint kéjvágyat. Közben szabad kezével óvatosan kiveszi a pipát Relael kínáló ujjai közül, majd lassan elengedi az ében hajzuhatagot, hogy ajkához emelhesse a pipát. Le sem veszi az igéző smaragdokról szürke tekintetét, miközben nagyot szív. Hagyja, hogy bódító füst átjárja, s ki sem engedi, helyette ismét ajkai közé kapja a pipaszárat.
A füstöt természetesen arcába kapja az elf. Elgyönyörködik benne egy darabig, mielőtt felállna, hogy Orthus és Alissäna kettőséhez slattyogjon.
Megállja, hogy a kurtizánt érintse, pedig a kerek kis keblek igazán megérdemelnék. Azokon viszont éppen a kereskedő keze csüng. Átnyújtja hát a pipát Alissäna mellett Orthusnak, még biccent is hozzá.*
-Járt már Wegtorenben úgy igazán, Orthus? A Teraszokon? A Nagy Arénában? *Csupán a kereskedőt címezi szavaival. Hisz tudja, hogy az ölében tekergő kis kurtizán éppen onnan jön. A Teraszok medencéiből áradó gőz, a megannyi kurtizán látványa, persze mindkét nemből gondosan válogatva... Nem nehéz felidéznie, ez pedig talán épp a hodaril hatása. Egyelőre még nem érzi a szert magában, de tisztában van vele, hogy hamarosan fogja. Gyorsabban hat, mint az ördögvigyor és jóval erőteljesebben is. Ha az embert olyan helyzetben kapja el, mint ez itt, hát a kéjvágyra igen derekas hatást gyakorol. Ezt követően levetkőzteti a gátlásokat, majd képzeteket okozhat. Aki pedig túl sokat használ belőle egyszerre, az nagyon könnyen roppant kiszolgáltatott helyzetben találhatja magát. Látott ő már nagyurat négylábon ugatni és parancsszóra acsarkodni, akár az öleb, s pengetáncos harcosszüzet combjaival a nyakában kuncsaftot várni.
Visszaindul "helyére", ám a rövidebb utat választva a medencén keresztül teszi meg e távot. Kellemesen meleg a víz, hamar le is cövekel Relael előtt. A nő innen is épp olyan megkapó látványt nyújt, mint mellőle. Szívesen fogná, tépné, markolná, de az éhes férfi egyben sebezhető is. Ő pedig utóbbiként akarna legkevésbé látszódni.*
-Túl sok idő telt már el a reggeli óta. Mi az ára az ebédnek? * A kérdését természetesen Relaelhez intézi. Az amúgy fegyelmezettséget tükröző, szürke szempár várakozva csillan az elfre.*
*Számos szempár kíséri az elf útját, amaz mégsem elégszik meg ennyivel. Gátlástalanul pökhendi módon vizslatja meg magát a víztükörben. Szokatlan gondolat, de másodszorra is szöget üt a fejében, hogy a hosszúéletűt valahol izgathatja a saját látványa. Ha ez tényleg így van, úgy egy sajátos, ámbár számára izgalmas jellemvonással rendelkezik az elf.
Alissäna tekintete leesik az övéről, ő pedig sikerrel kapja el a mellette helyet foglaló Relael szúrós zöldjeit. Somolyogva könyveli el a dolgot, csiklandozza humorát a jelenet. Talán a saját szórakoztatására még a mélyére is áshat e sajátos önzés mibenlétének a nap további részében. Amennyiben persze a sors úgy hozza és az Orthus által hozott, erős bódítószer nem feledteti vele ötletét.
Elnézi a pipájáért igyekvő hosszúéletűt. A ringó csípőt, a formás hátsót. Szeme sarkából látja, hogy a kereskedőnek is van szeme a széphez és nem is hibáztatja érte. Felváltva csodálhatják meg Relael mindkét felét, miközben az térül-fordul és mindketten pontosan tudják, hogy szükségtelen bármit is palástolni. Épp ellenkezőleg. A Varjak Nagyasszonya úgy követeli meg magának a figyelmet, akár egy tőrökkel zsonglőrködő mutatványos az artistaparádén.
Mire Relael visszaér, természetesen már kellően felajzott állapotban találhatja őt. Jókora férfi, s teste is ehhez aránylik, habár ez az elfnek eddig sem okozott különösebb problémát.
Miközben előkészíti a hodarilt, Relael nem rest tovább csicseregni. Kezdi észrevenni, hogy az elf leginkább akkor van ily beszédes kedvében, ha kifejezetten jókedve van. Hogy a társaságuk, netalán az ajándékba kapott kábítóanyag hozza ki belőle, nehéz lenne megmondani. Talán mindkettő.*
-Ebben biztos lehetsz. *Az ő éhségét már nem kell félteni. Elhallgatja, miként társalog a kettő, de nem szól bele a témába. Mindketten hallották már véleményét a thargokról.
Elbambul kissé, miközben futólag megméri az Orthus ölében munkálkodó Alissänát, épp ezért meg is lepi az arcára fogó, finom érintés. Érzi a hodaril édeskés, bódító illatát. Alighanem mind a négyen tisztában vannak vele, hogy ez az egyik legerősebb szer, mi csak fellelhető a négy város között. Nem lenne nehéz kitalálni, kinek az ötlete lehetett éppen ezzel megfűszerezni összejövetelüket.
Mivel egyetlen kihívástól sem hátrált meg soha életében, így amennyiben Relael nem húzódik el, kemény marokkal túr hajába, hogy kissé hátrafeszíthesse állát. Persze nem erőszakosan teszi mindezt, de kellő erővel. Közvetlen közelről nézegeti egy darabig a finom vonásokat és a méregzöld szempárt, ami mögött legalább annyi ravaszságot is sejt, mint kéjvágyat. Közben szabad kezével óvatosan kiveszi a pipát Relael kínáló ujjai közül, majd lassan elengedi az ében hajzuhatagot, hogy ajkához emelhesse a pipát. Le sem veszi az igéző smaragdokról szürke tekintetét, miközben nagyot szív. Hagyja, hogy bódító füst átjárja, s ki sem engedi, helyette ismét ajkai közé kapja a pipaszárat.
A füstöt természetesen arcába kapja az elf. Elgyönyörködik benne egy darabig, mielőtt felállna, hogy Orthus és Alissäna kettőséhez slattyogjon.
Megállja, hogy a kurtizánt érintse, pedig a kerek kis keblek igazán megérdemelnék. Azokon viszont éppen a kereskedő keze csüng. Átnyújtja hát a pipát Alissäna mellett Orthusnak, még biccent is hozzá.*
-Járt már Wegtorenben úgy igazán, Orthus? A Teraszokon? A Nagy Arénában? *Csupán a kereskedőt címezi szavaival. Hisz tudja, hogy az ölében tekergő kis kurtizán éppen onnan jön. A Teraszok medencéiből áradó gőz, a megannyi kurtizán látványa, persze mindkét nemből gondosan válogatva... Nem nehéz felidéznie, ez pedig talán épp a hodaril hatása. Egyelőre még nem érzi a szert magában, de tisztában van vele, hogy hamarosan fogja. Gyorsabban hat, mint az ördögvigyor és jóval erőteljesebben is. Ha az embert olyan helyzetben kapja el, mint ez itt, hát a kéjvágyra igen derekas hatást gyakorol. Ezt követően levetkőzteti a gátlásokat, majd képzeteket okozhat. Aki pedig túl sokat használ belőle egyszerre, az nagyon könnyen roppant kiszolgáltatott helyzetben találhatja magát. Látott ő már nagyurat négylábon ugatni és parancsszóra acsarkodni, akár az öleb, s pengetáncos harcosszüzet combjaival a nyakában kuncsaftot várni.
Visszaindul "helyére", ám a rövidebb utat választva a medencén keresztül teszi meg e távot. Kellemesen meleg a víz, hamar le is cövekel Relael előtt. A nő innen is épp olyan megkapó látványt nyújt, mint mellőle. Szívesen fogná, tépné, markolná, de az éhes férfi egyben sebezhető is. Ő pedig utóbbiként akarna legkevésbé látszódni.*
-Túl sok idő telt már el a reggeli óta. Mi az ára az ebédnek? * A kérdését természetesen Relaelhez intézi. Az amúgy fegyelmezettséget tükröző, szürke szempár várakozva csillan az elfre.*
98. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-09-21 22:10:39
Üzenet elküldve: 2023-09-21 22:10:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A kígyó ölelése//
*Alissäna számára sajnos nem ismerős Orthus, így a kalmár már előnnyel indul vele szemben. Persze azt sem bánná ha kiderülne, hogy a férfinek tudomása van Denjaarral töltött kurta estéjéről - elvégre nem titok az, hogy az ő társasága megvásárolható -, amit a wegtoreni kitartóan igyekszik feleleveníteni. Bár nincs oda Denjaar modoráért, de ennek ellenére is örömmel viszonozza a lopott pillantásokat, elvégre ez számára csupán egy visszajelzés, hogy jól csinálja amit csinálnia kell, s későbbiekben ez egy jövedelmező kapcsolat lehet a számára. Sajnos fajtársa nem osztja annyira ezt az örömöt, s érzékeli annak szúrós tekintetén, hogy zavarja a viador és kurtizán diszkrét közjátéka. Alissäna azt ugyan nem teljesen érti miért, végül rövid töprengés után arra jut, hogy Relael egyszerűen semennyire sem képes a konkurenciát elviselni.
Orthusszal viszont büntetlenül foglalkozhat, s ezt örömmel meg is teszi. A férfival igazán odaadóan igyekszik törődni, aminek eredményeként érzi, hogy ujjai alatt szépen lassan lelazulnak az izmok, vele együtt pedig a kufár tartása is.
Házigazdája rendkívüli lelkesedése nem kerüli el figyelmét, s kicsit fel is kelti kíváncsiságát. Lopva odapillant a nemes kisasszonyra - akinek a meztelenség annyira magától értetődő, hogy ez is megragadja a kurtizán figyelmét -,s nyomon követi a lépéseket. Rövidesen jellegzetes illat kúszik orrába, amiről kellő tapasztalatainak hála könnyedén meg tudja állapítani, hogy milyen ritka füvekről van is szó. Kicsit mosolyog orra alatt és már Alissäna is türelmetlenül várja, hogy első kézből láthassa milyen hatással lesz a Hodaril a jelenlévőkre. Feltehetően rá is, de mivel biztos abban, hogy csak közvetve kap belőle, ezért úgy sejti kellőképpen józan lesz még ahhoz, hogy ne felejtsen el másnapra semmit.*
- Természetesen.
*Bár még nem is sejti Orthus mire is invitálja őt, de biztosan nem utasítja el semmiféle kérését, főleg mert a férfi eddig egészen előzékeny vele és ez egészen kiemeli őt átlagos kuncsaftjai közül.
Engedelmesen simul a férfi ölébe, majd elégedett kiscica módjára bújik Orthus mellkasához, azt kívánva éreztetni vele, hogy milyen törékeny mellette ezzel pedig felnagyítva a kereskedő jelentőségét. Természetesen teret enged az érdeklődő kéznek és szórakozottan viszont simítja Orthust, időnként pedig egy-egy puha csókot nyom a nyakára.*
*Alissäna számára sajnos nem ismerős Orthus, így a kalmár már előnnyel indul vele szemben. Persze azt sem bánná ha kiderülne, hogy a férfinek tudomása van Denjaarral töltött kurta estéjéről - elvégre nem titok az, hogy az ő társasága megvásárolható -, amit a wegtoreni kitartóan igyekszik feleleveníteni. Bár nincs oda Denjaar modoráért, de ennek ellenére is örömmel viszonozza a lopott pillantásokat, elvégre ez számára csupán egy visszajelzés, hogy jól csinálja amit csinálnia kell, s későbbiekben ez egy jövedelmező kapcsolat lehet a számára. Sajnos fajtársa nem osztja annyira ezt az örömöt, s érzékeli annak szúrós tekintetén, hogy zavarja a viador és kurtizán diszkrét közjátéka. Alissäna azt ugyan nem teljesen érti miért, végül rövid töprengés után arra jut, hogy Relael egyszerűen semennyire sem képes a konkurenciát elviselni.
Orthusszal viszont büntetlenül foglalkozhat, s ezt örömmel meg is teszi. A férfival igazán odaadóan igyekszik törődni, aminek eredményeként érzi, hogy ujjai alatt szépen lassan lelazulnak az izmok, vele együtt pedig a kufár tartása is.
Házigazdája rendkívüli lelkesedése nem kerüli el figyelmét, s kicsit fel is kelti kíváncsiságát. Lopva odapillant a nemes kisasszonyra - akinek a meztelenség annyira magától értetődő, hogy ez is megragadja a kurtizán figyelmét -,s nyomon követi a lépéseket. Rövidesen jellegzetes illat kúszik orrába, amiről kellő tapasztalatainak hála könnyedén meg tudja állapítani, hogy milyen ritka füvekről van is szó. Kicsit mosolyog orra alatt és már Alissäna is türelmetlenül várja, hogy első kézből láthassa milyen hatással lesz a Hodaril a jelenlévőkre. Feltehetően rá is, de mivel biztos abban, hogy csak közvetve kap belőle, ezért úgy sejti kellőképpen józan lesz még ahhoz, hogy ne felejtsen el másnapra semmit.*
- Természetesen.
*Bár még nem is sejti Orthus mire is invitálja őt, de biztosan nem utasítja el semmiféle kérését, főleg mert a férfi eddig egészen előzékeny vele és ez egészen kiemeli őt átlagos kuncsaftjai közül.
Engedelmesen simul a férfi ölébe, majd elégedett kiscica módjára bújik Orthus mellkasához, azt kívánva éreztetni vele, hogy milyen törékeny mellette ezzel pedig felnagyítva a kereskedő jelentőségét. Természetesen teret enged az érdeklődő kéznek és szórakozottan viszont simítja Orthust, időnként pedig egy-egy puha csókot nyom a nyakára.*
97. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-09-17 22:56:26
Üzenet elküldve: 2023-09-17 22:56:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 164
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 164
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//A kígyó ölelése//
*Nem kerüli el a figyelmét, hogy Denjaar felváltva vizslatja hol Relaelt, hol pedig Alissänát, de ez nem foglalkoztatja túlzottan. Azt már megállapította, hogy házigazdája a harcos között intim kapcsolat van, mert érezhetően megvan közöttük az izzás. Arra pedig már rájött, hogy az egykori gladiátor a kurtizánnal is együtt volt, hiszen innen ugrott be neki, hol is látta Alissänát korábban.
Ami őt illeti, ő is szívesen élvezné mindkét nő kitüntetett figyelmét. Első sorban Relaelét, sajátos vágyai miatt, de Alissänáét nem kevésbé. De amíg tudja, hogy a kurtizán társaságát megveheti - és bizonyára meg is fogja később még -, addig az úrnőét el kell nyerni. És erre ez a mostani alkalom meglepően jónak tűnik.
Elégedett sóhajjal honorálja a gyengéd masszírozást, amit kap. Tény, hogy Alissäna nem egy csontkovács, de neki nincs is most efféle komoly dögönyözésre szüksége. A leányzó érintése segít neki ellazulni, miközben figyeli, miként kel fel és sétál odébb házigazdája, pőrén és buján, hogy kerítsen egy pipát az ajándékához. Nem tévedett a tekintetben, hogy Orthus mit hozott neki: Hodaril van a dobozban, két nagyobb adag. Ha korábban volt is olyan gondolata, hogy ennél kevésbé bensőséges ajándékot is hozhatott volna, mostanra már nincs. A bensőségesség témáját Relael elég gyorsan megoldotta.
A Kagannal kapcsolatos megjegyzésre csak helyeslően bólogat.*
- Bölcs elhatározás. Legalábbis akkor még annak gondolhatta. Az érdekházasság olyan intézmény, aminek előnyeit mélyen alulértékelik. Ön pedig képes lett volna uralkodni a thargokon is.
~ Vagy idejekorán holtan végezte volna, magára haragítva a büszke vadakat. ~
*teszi hozzá fejben, miközben válla fölött hátranyújtja a kezét, és fejét oldalra döntve így szól Alissänához.*
- Megengedi, kedves?
*ha pedig a kurtizán megfogja a kezét, akkor előre vonja és az ölébe ülteti. Ezzel két célt szolgál: egyrészt a leánnyal takarja éledező izgalmát, amit ő a maga részéről nem tud olyan fesztelenül mutatni, mint Denjaar. Másrészt pedig így baljával esélye van felfedezni a leány bájait. Igaz, ezzel a tevékenységével csak még tovább erősíti azt a bizonyos izgalmat, amit az illendőség kedvéért rejtegetni próbálna. Érintése korántsem durva, inkább élvezkedik a bőr puhaságán és ruganyosságán, de nem markolássza hevesen.*
*Nem kerüli el a figyelmét, hogy Denjaar felváltva vizslatja hol Relaelt, hol pedig Alissänát, de ez nem foglalkoztatja túlzottan. Azt már megállapította, hogy házigazdája a harcos között intim kapcsolat van, mert érezhetően megvan közöttük az izzás. Arra pedig már rájött, hogy az egykori gladiátor a kurtizánnal is együtt volt, hiszen innen ugrott be neki, hol is látta Alissänát korábban.
Ami őt illeti, ő is szívesen élvezné mindkét nő kitüntetett figyelmét. Első sorban Relaelét, sajátos vágyai miatt, de Alissänáét nem kevésbé. De amíg tudja, hogy a kurtizán társaságát megveheti - és bizonyára meg is fogja később még -, addig az úrnőét el kell nyerni. És erre ez a mostani alkalom meglepően jónak tűnik.
Elégedett sóhajjal honorálja a gyengéd masszírozást, amit kap. Tény, hogy Alissäna nem egy csontkovács, de neki nincs is most efféle komoly dögönyözésre szüksége. A leányzó érintése segít neki ellazulni, miközben figyeli, miként kel fel és sétál odébb házigazdája, pőrén és buján, hogy kerítsen egy pipát az ajándékához. Nem tévedett a tekintetben, hogy Orthus mit hozott neki: Hodaril van a dobozban, két nagyobb adag. Ha korábban volt is olyan gondolata, hogy ennél kevésbé bensőséges ajándékot is hozhatott volna, mostanra már nincs. A bensőségesség témáját Relael elég gyorsan megoldotta.
A Kagannal kapcsolatos megjegyzésre csak helyeslően bólogat.*
- Bölcs elhatározás. Legalábbis akkor még annak gondolhatta. Az érdekházasság olyan intézmény, aminek előnyeit mélyen alulértékelik. Ön pedig képes lett volna uralkodni a thargokon is.
~ Vagy idejekorán holtan végezte volna, magára haragítva a büszke vadakat. ~
*teszi hozzá fejben, miközben válla fölött hátranyújtja a kezét, és fejét oldalra döntve így szól Alissänához.*
- Megengedi, kedves?
*ha pedig a kurtizán megfogja a kezét, akkor előre vonja és az ölébe ülteti. Ezzel két célt szolgál: egyrészt a leánnyal takarja éledező izgalmát, amit ő a maga részéről nem tud olyan fesztelenül mutatni, mint Denjaar. Másrészt pedig így baljával esélye van felfedezni a leány bájait. Igaz, ezzel a tevékenységével csak még tovább erősíti azt a bizonyos izgalmat, amit az illendőség kedvéért rejtegetni próbálna. Érintése korántsem durva, inkább élvezkedik a bőr puhaságán és ruganyosságán, de nem markolássza hevesen.*
96. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-09-17 20:04:43
Üzenet elküldve: 2023-09-17 20:04:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 254
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 254
Játékstílus: Vakmerő
//A kígyó ölelése//
- Azóta nem is jártam ott.
*Bukik ki belőle és engedi kicsit ábrándozni magát az egykori gazdagnegyeddel kapcsolatban.*
- Bár lehet jobb is így.
*Nem mereng tovább ezen, helyette élvezi a kitüntetett figyelmet amiben a két férfi részesíti. Persze úgy tesz mintha észre sem venné, hogy mindenki őt pásztázza, de egyértelműen érzi magán a tekinteteket megpihenni. Tükör hiányában ő is vet egy pillantást magára a hullámzó vízfelszínen, s megállapítja, hogy továbbra is kedvére való saját látványa.
Relael figyelmét nem kerüli el semmi, ahhoz még közel sem ivott eleget bár lelkesen emelgeti ajkaihoz poharát. Röviden felmér ugyan mindenkit, de senkin sem pihenteti meg tekintetét, ebben van már némi gyakorlata az artheniori fürdőzgetésekből. Ami viszont jobban felkelti érdeklődését mint a többiek mezítelensége, az Denjaar nyílt kacérkodása a kurtizánnal. Féltékenységnek nem nevezné azt az érzést, ami megjelenik benne, de tagadhatatlanul zavarja, hogy az ő társaságában inkább a pillangóra esik a férfi választása. Denjaar viszont férfi, több jómodort nem várt tőle, Artheniorban is megmutatta, hogy az illem nem az erőssége, ezért szúrós pillantásával Alissänát jutalmazza.
A ládikát kézhez kapja, s ez valamelyest kizökkenti őt, elsősorban pedig látványosan fellelkesedik.*
- Ó, csak nem?
*Szinte biztos abban, hogy mit lel majd a dobozkában, s nem is rest kinyitni gyorsan, hogy utána járjon igaza van e. A gondosan becsomagolt dohányt orrához emeli, nagy szippantással majd ezt követően egy elégedett sóhajjal állapítja meg, hogy melyik növényről is lehet szó.*
- Milyen izgalmas!
*Elgondolkodik, hogy szóljon a kurtizánnak, hogy menjen ruháiért, de nem kívánja megzavarni Orthus lazítását, ezért a ládikát a földre téve feltápászkodik és maga sétál a heverő közelében hagyott finom anyagért.
Némi matatást követően egy picike, kopott pipával tér vissza és foglal helyet ismételten az egyre izgatottabb Denjaar mellett.*
- Úgy sejtem ez még inkább jótékony hatással lesz az étvágyunkra.
*Feleli cinkos mosollyal Denjaarnak, és elkezdi szépen óvatosan előkészíteni a dohányt. Közben töpreng, mert zavarja a csend és mivel ő a házigazda szükségét érzi annak, hogy terelje a beszélgetést.*
- Képzelje csak Orthus, Kagan egy artheniori nemest leányt választott magának feleségül. Talán én is lehettem volna, ha nem vagyok annyira diszkrét.
*Nagyon ügyel, hogy egy aprócska szem levél se vesszen kárba.*
- Akadt olyan hölgy, aki Leandana halotti torán fogdosta a Hadúr combját.
*A közelben lévő egyik gyertyát veszi magához, leönti róla a viaszt, majd annak segítségével meggyújtja a dohányt.*
- Meglehetősen városi gondolkodású vagy inkább ízlésű volt barbárhoz képest.
*A levegőt sokáig bent tartja, majd szabad kezével bátorkodik Denjaar arcát gyengéden maga felé fordítani és lassan, célzottan ajkai irányába fújva füstöt intézve felé a kihívást. Hogy kinek adja a pipát maga után, az attól függ ki nyúl érte először.*
- Azóta nem is jártam ott.
*Bukik ki belőle és engedi kicsit ábrándozni magát az egykori gazdagnegyeddel kapcsolatban.*
- Bár lehet jobb is így.
*Nem mereng tovább ezen, helyette élvezi a kitüntetett figyelmet amiben a két férfi részesíti. Persze úgy tesz mintha észre sem venné, hogy mindenki őt pásztázza, de egyértelműen érzi magán a tekinteteket megpihenni. Tükör hiányában ő is vet egy pillantást magára a hullámzó vízfelszínen, s megállapítja, hogy továbbra is kedvére való saját látványa.
Relael figyelmét nem kerüli el semmi, ahhoz még közel sem ivott eleget bár lelkesen emelgeti ajkaihoz poharát. Röviden felmér ugyan mindenkit, de senkin sem pihenteti meg tekintetét, ebben van már némi gyakorlata az artheniori fürdőzgetésekből. Ami viszont jobban felkelti érdeklődését mint a többiek mezítelensége, az Denjaar nyílt kacérkodása a kurtizánnal. Féltékenységnek nem nevezné azt az érzést, ami megjelenik benne, de tagadhatatlanul zavarja, hogy az ő társaságában inkább a pillangóra esik a férfi választása. Denjaar viszont férfi, több jómodort nem várt tőle, Artheniorban is megmutatta, hogy az illem nem az erőssége, ezért szúrós pillantásával Alissänát jutalmazza.
A ládikát kézhez kapja, s ez valamelyest kizökkenti őt, elsősorban pedig látványosan fellelkesedik.*
- Ó, csak nem?
*Szinte biztos abban, hogy mit lel majd a dobozkában, s nem is rest kinyitni gyorsan, hogy utána járjon igaza van e. A gondosan becsomagolt dohányt orrához emeli, nagy szippantással majd ezt követően egy elégedett sóhajjal állapítja meg, hogy melyik növényről is lehet szó.*
- Milyen izgalmas!
*Elgondolkodik, hogy szóljon a kurtizánnak, hogy menjen ruháiért, de nem kívánja megzavarni Orthus lazítását, ezért a ládikát a földre téve feltápászkodik és maga sétál a heverő közelében hagyott finom anyagért.
Némi matatást követően egy picike, kopott pipával tér vissza és foglal helyet ismételten az egyre izgatottabb Denjaar mellett.*
- Úgy sejtem ez még inkább jótékony hatással lesz az étvágyunkra.
*Feleli cinkos mosollyal Denjaarnak, és elkezdi szépen óvatosan előkészíteni a dohányt. Közben töpreng, mert zavarja a csend és mivel ő a házigazda szükségét érzi annak, hogy terelje a beszélgetést.*
- Képzelje csak Orthus, Kagan egy artheniori nemest leányt választott magának feleségül. Talán én is lehettem volna, ha nem vagyok annyira diszkrét.
*Nagyon ügyel, hogy egy aprócska szem levél se vesszen kárba.*
- Akadt olyan hölgy, aki Leandana halotti torán fogdosta a Hadúr combját.
*A közelben lévő egyik gyertyát veszi magához, leönti róla a viaszt, majd annak segítségével meggyújtja a dohányt.*
- Meglehetősen városi gondolkodású vagy inkább ízlésű volt barbárhoz képest.
*A levegőt sokáig bent tartja, majd szabad kezével bátorkodik Denjaar arcát gyengéden maga felé fordítani és lassan, célzottan ajkai irányába fújva füstöt intézve felé a kihívást. Hogy kinek adja a pipát maga után, az attól függ ki nyúl érte először.*
95. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-09-15 20:23:37
Üzenet elküldve: 2023-09-15 20:23:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 353
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 353
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A kígyó ölelése//
*A politikai játszmákhoz továbbra sem konyít, nem is szól hát bele Relael és Orthus eszmecseréjébe. Elnézegeti hát közben Alissänát, miközben kényelembe helyezkedik a medence szélén. Azért a nemesi rang dolga az ő fülét is megüti. Fogalma sincs, Artheniorban hogyan mennek az ilyen dolgok; gyaníthatóan a születés jogán. Ő az Arénában harcolta ki e címet Wegtorenben, noha túl sokat nem kamatoztathatta. Talán nem is tudná, hogyan kell. Mindenesetre egyet kell értsen Relaellel; Orthus modora valóban nemesre vall. Fülsimogató, ahogy forgatja a szavakat.
A Fogadó Nagyasszonyának ruhái végül csak földet érnek, ő pedig kedvtelve legelteti szemét az elf formáin. Kerekedik ott, ahol kell, akár egy jól sikerült félvér. Alissäna nádszál, kecses felépítése mellett talán még szembetűnőbb az izmosabb, bájakban bővelkedő, ám karcsú alkat.* ~Lám, a kígyó levedlette bőrét.~ *Fogalma sincs, miért e szófordulat ötlik eszébe, de hálát ad, hogy nem hangosan mondta ki.
Mielőtt csatlakozna a medence mellé a hosszúéletű, a kereskedő is megkörnyékezi, s végül átadásra kerül az oly sokat emlegetett dobozka. Megmosolyogja a procedúrát kísérő szavakat, és ebből már nagyjából ki is tudja találni, miféle dolgot rejt a ládika. Maga is kíséri Orthus tekintetét, hogy ismét elidőzhessen az elfen, miközben az csatlakozik hozzá. Alissäna közben a vendég kedvére tesz egy masszázs formájában, habár ő maga megvan róla győződve, hogy ez csupán az első felvonás.*
-Ha tudtam volna, hogy ilyen alkalom nyílik, hát megőrzöm a lángorkánt, amit Artheniorban adott nekem. *Szeme rebben Alissänára, hisz emlékei között haloványan dereng, hogy a leányt is itatta az erős italból. Végül még a tekintetét is megkeresi az ébenhajú kurtizánnak, hogy kéjes pillantást cseréljen vele, csakúgy a saját szórakoztatására. Egy rövidke pillanatig elnézi, miként kényezteti a kereskedőt, majd visszatér Relael látványához.
Némi önuralmat ölt magára és nem húzódik testközelbe Relaelhez, hogy ne csak szemét legeltesse. Pedig kívánalmának tanúbizonysága terjedelmes méretet kezd ölteni, de ő nem az a szemérmes típus. Aki vért ont mások szórakoztatására, annak gátlásokból nem sok jut ki a végére.*
-Az ilyen édességek nem üthetnek fejbe egy valamirevaló wegtorenit. *Gondol itt persze a borra, majd lehúzza poharának maradékát is.*
-Habár a meghozza az ember étvágyát. *Sejtelmes mosolyt varázsol az arcára, majd szemügyre veszi az elf kezében szorongatott dobozkát. Kötve hiszi, hogy Relael megállja, hogy ne nyissa ki.*
*A politikai játszmákhoz továbbra sem konyít, nem is szól hát bele Relael és Orthus eszmecseréjébe. Elnézegeti hát közben Alissänát, miközben kényelembe helyezkedik a medence szélén. Azért a nemesi rang dolga az ő fülét is megüti. Fogalma sincs, Artheniorban hogyan mennek az ilyen dolgok; gyaníthatóan a születés jogán. Ő az Arénában harcolta ki e címet Wegtorenben, noha túl sokat nem kamatoztathatta. Talán nem is tudná, hogyan kell. Mindenesetre egyet kell értsen Relaellel; Orthus modora valóban nemesre vall. Fülsimogató, ahogy forgatja a szavakat.
A Fogadó Nagyasszonyának ruhái végül csak földet érnek, ő pedig kedvtelve legelteti szemét az elf formáin. Kerekedik ott, ahol kell, akár egy jól sikerült félvér. Alissäna nádszál, kecses felépítése mellett talán még szembetűnőbb az izmosabb, bájakban bővelkedő, ám karcsú alkat.* ~Lám, a kígyó levedlette bőrét.~ *Fogalma sincs, miért e szófordulat ötlik eszébe, de hálát ad, hogy nem hangosan mondta ki.
Mielőtt csatlakozna a medence mellé a hosszúéletű, a kereskedő is megkörnyékezi, s végül átadásra kerül az oly sokat emlegetett dobozka. Megmosolyogja a procedúrát kísérő szavakat, és ebből már nagyjából ki is tudja találni, miféle dolgot rejt a ládika. Maga is kíséri Orthus tekintetét, hogy ismét elidőzhessen az elfen, miközben az csatlakozik hozzá. Alissäna közben a vendég kedvére tesz egy masszázs formájában, habár ő maga megvan róla győződve, hogy ez csupán az első felvonás.*
-Ha tudtam volna, hogy ilyen alkalom nyílik, hát megőrzöm a lángorkánt, amit Artheniorban adott nekem. *Szeme rebben Alissänára, hisz emlékei között haloványan dereng, hogy a leányt is itatta az erős italból. Végül még a tekintetét is megkeresi az ébenhajú kurtizánnak, hogy kéjes pillantást cseréljen vele, csakúgy a saját szórakoztatására. Egy rövidke pillanatig elnézi, miként kényezteti a kereskedőt, majd visszatér Relael látványához.
Némi önuralmat ölt magára és nem húzódik testközelbe Relaelhez, hogy ne csak szemét legeltesse. Pedig kívánalmának tanúbizonysága terjedelmes méretet kezd ölteni, de ő nem az a szemérmes típus. Aki vért ont mások szórakoztatására, annak gátlásokból nem sok jut ki a végére.*
-Az ilyen édességek nem üthetnek fejbe egy valamirevaló wegtorenit. *Gondol itt persze a borra, majd lehúzza poharának maradékát is.*
-Habár a meghozza az ember étvágyát. *Sejtelmes mosolyt varázsol az arcára, majd szemügyre veszi az elf kezében szorongatott dobozkát. Kötve hiszi, hogy Relael megállja, hogy ne nyissa ki.*
94. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-09-15 19:43:42
Üzenet elküldve: 2023-09-15 19:43:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A kígyó ölelése//
*Nem kell sokat noszogatni, hogy megváljon ruháitól, azokban a mozdulatokban viszont nem sok finomság van, hiszen ez most nem képezi az előadás részét. Orthus viszont sokkal több figyelemnek örvendezhet, Alissäna nem csak türelmes és óvatos, de egy-egy ruhadarab között néhány kósza gyengén érintésre is futja. A férfi ruháit persze az övével ellentétben szépen gondosan összehajtva a heverőre teszi, a folyamatot pedig egy meleg mosollyal arcán zárja. A neki nyújtott kezet elfogadja, meg is lepi kicsit, de szórakoztatják az ehhez hasonló kis színjátékok, ezt követően pedig engedelmesen követi a férfit a medencéhez.
Alissäna sem törődik sem mások, sem saját testalkatával, Orthus a Wegtorenben megszokott uraságokhoz képest jó formában van és jóval tisztább is, ez a legfontosabb a kis kurtizán számára. Lopva a kis ládika felé pillant, aminek tartalma már őt is érdekli, de igyekszik mindezt diszkréten tenni.*
- Ó hogyne, örömmel!
*Lelkesen fel is tolja magát ültéből és a kereskedő háta mögé térdepel. Jellemzően illatos olajokat is használ, ám ezúttal nincs nála ilyen, így kénytelen lesz enélkül hozzálátni a folyamatnak. Masszírozni valójában nem szeret, bár jól tudja hogy komoly igény van rá, nem véletlenül ajánlgatja olyan lelkesen. Ugyanakkor bárki láthatja, hogy Alissäna karjai vékonykák, gyöngék, talán még Relael is erősebb nála és edzett férfiak esetében ezek az izmok sokszor kevesek ahhoz, hogy kellően fellazítsa őket. Persze azért igyekszik, néha gyengédebb mozdulatokkal pihenteti kezét, majd minden erejét bevetve próbál egy-egy általában fájóbb ponton segíteni.
Szépen alaposan halad fentről lefelé újra és újra, minden forduló után más technikákat próbálva ki. Láthatóan nem kapkod, ellenben igencsak koncentrál, kicsit ki is vonódik a beszélgetésből, hiszen szeretné ha elégedettek lennének vele.*
*Nem kell sokat noszogatni, hogy megváljon ruháitól, azokban a mozdulatokban viszont nem sok finomság van, hiszen ez most nem képezi az előadás részét. Orthus viszont sokkal több figyelemnek örvendezhet, Alissäna nem csak türelmes és óvatos, de egy-egy ruhadarab között néhány kósza gyengén érintésre is futja. A férfi ruháit persze az övével ellentétben szépen gondosan összehajtva a heverőre teszi, a folyamatot pedig egy meleg mosollyal arcán zárja. A neki nyújtott kezet elfogadja, meg is lepi kicsit, de szórakoztatják az ehhez hasonló kis színjátékok, ezt követően pedig engedelmesen követi a férfit a medencéhez.
Alissäna sem törődik sem mások, sem saját testalkatával, Orthus a Wegtorenben megszokott uraságokhoz képest jó formában van és jóval tisztább is, ez a legfontosabb a kis kurtizán számára. Lopva a kis ládika felé pillant, aminek tartalma már őt is érdekli, de igyekszik mindezt diszkréten tenni.*
- Ó hogyne, örömmel!
*Lelkesen fel is tolja magát ültéből és a kereskedő háta mögé térdepel. Jellemzően illatos olajokat is használ, ám ezúttal nincs nála ilyen, így kénytelen lesz enélkül hozzálátni a folyamatnak. Masszírozni valójában nem szeret, bár jól tudja hogy komoly igény van rá, nem véletlenül ajánlgatja olyan lelkesen. Ugyanakkor bárki láthatja, hogy Alissäna karjai vékonykák, gyöngék, talán még Relael is erősebb nála és edzett férfiak esetében ezek az izmok sokszor kevesek ahhoz, hogy kellően fellazítsa őket. Persze azért igyekszik, néha gyengédebb mozdulatokkal pihenteti kezét, majd minden erejét bevetve próbál egy-egy általában fájóbb ponton segíteni.
Szépen alaposan halad fentről lefelé újra és újra, minden forduló után más technikákat próbálva ki. Láthatóan nem kapkod, ellenben igencsak koncentrál, kicsit ki is vonódik a beszélgetésből, hiszen szeretné ha elégedettek lennének vele.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 94-113