Kikötő - Kígyófészek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 12 (221. - 233. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 214-233
233. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2024-07-21 20:45:33
Üzenet elküldve: 2024-07-21 20:45:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A kígyó ismét a fészkében, úgyhogy távozóban//
*Csalódottan kell konstatálnia, hogy csupán néhány szót képes kivenni a tompa pusmogás közepette, azok pedig önmagukban teljesen értelmetlenek. Csalódottan húzza el száját, miközben felegyenesedik az ajtótól. Nehéz lenne eldönteni, hogy a látvány vagy a hang az, amire kíváncsibb lenne, de tekintettel rá, hogy itt most egyikben sem lehet része, jobbnak látja felfelé venni az irányt. Szerencséjére tökéletesen halkan képes osonni, így a megkésett távozása nem valószínű, hogy bárkinek is feltűnik az ajtó túloldalán tartózkodók részéről. Van egy olyan halovány sejtése, hogy Dayaneer nem csupán kíváncsiskodni érkezett. Fogalma sincs ugyan, milyen ambíciókkal bírhat, de amennyiben még egy mutatós munkatárssal bővül a Hét Varjú Taverna, ő igen csak elégedett lesz.
A lépcső felé veszi az irányt, hogy visszatérhessen a fogadótérbe. Meri remélni, hogy Mardeii lefoglalja a vendégeket, mert a férfitársasághoz nemigen fűlik most a foga.
Megtorpan. Megkeresi inkább Alissänát! Valahogy ez az ötlet már inkább felvillanyozza. Annak rendje és módja szerint robog le az eddig megtett lépcsőfokokon, hogy aztán feltépje a pillangó szobájának ajtaját. A lányt azonban se első, se második pillantásra nem leli ott, így kénytelen-kelletlen, de csak a fogadótér felé indul. Van egy sejtése, hogy a hosszúéletű kurtizánt is ott találja majd.*
*Csalódottan kell konstatálnia, hogy csupán néhány szót képes kivenni a tompa pusmogás közepette, azok pedig önmagukban teljesen értelmetlenek. Csalódottan húzza el száját, miközben felegyenesedik az ajtótól. Nehéz lenne eldönteni, hogy a látvány vagy a hang az, amire kíváncsibb lenne, de tekintettel rá, hogy itt most egyikben sem lehet része, jobbnak látja felfelé venni az irányt. Szerencséjére tökéletesen halkan képes osonni, így a megkésett távozása nem valószínű, hogy bárkinek is feltűnik az ajtó túloldalán tartózkodók részéről. Van egy olyan halovány sejtése, hogy Dayaneer nem csupán kíváncsiskodni érkezett. Fogalma sincs ugyan, milyen ambíciókkal bírhat, de amennyiben még egy mutatós munkatárssal bővül a Hét Varjú Taverna, ő igen csak elégedett lesz.
A lépcső felé veszi az irányt, hogy visszatérhessen a fogadótérbe. Meri remélni, hogy Mardeii lefoglalja a vendégeket, mert a férfitársasághoz nemigen fűlik most a foga.
Megtorpan. Megkeresi inkább Alissänát! Valahogy ez az ötlet már inkább felvillanyozza. Annak rendje és módja szerint robog le az eddig megtett lépcsőfokokon, hogy aztán feltépje a pillangó szobájának ajtaját. A lányt azonban se első, se második pillantásra nem leli ott, így kénytelen-kelletlen, de csak a fogadótér felé indul. Van egy sejtése, hogy a hosszúéletű kurtizánt is ott találja majd.*
232. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2024-07-21 20:23:08
Üzenet elküldve: 2024-07-21 20:23:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 778
OOC üzenetek: 265
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 778
OOC üzenetek: 265
Játékstílus: Vakmerő
//A kígyó ismét a fészkében//
*A kapott válaszra egy aprócska biccentéssel reagál, mosolya pedig változatlan marad, mely elégedettségét fejezi ki. Legtöbb esetben ha Relael bosszússá válik, s a környezet nem engedi meg az őszinteséget, akkor sem hervad le orcájáról a szívélyes mosoly, ám annak jellege megváltozik. Most nincs ilyesmiről szó, s ha jó emberismerő Dayaneer, ha nem, akkor is érezheti, hogy őszinte kíváncsisággal és "vendégszeretettel" fogadják őt. Persze a biztonságérzet igen illékony a szeszélyes Relael közelében, így célszerű mindig ébernek lenni az elf társaságában.
Miközben Dayaneer készségesen beszélni kezd, addig kibontott tincsei kifésülésének lát neki. Lassú, módszeres mozdulatokkal teszi mindezt, s közben nem rest hajának ragyogását megcsodálni a tükrében.*
- Ó, csakugyan?
*Izgatottan pillant Dayaneerre, akiről nem tudja eldönteni, hogy csupán túlzó módon igyekszik éreztetni vele, hogy kivételes vagy valóban így van. Mindenesetre ez elegendő ahhoz, hogy Relael korábban felkeltett kíváncsiságát továbbra is megtartsa. Vissza fordul és folytatja korábbi tevékenységét, időnként pedig halk koppanással egy-egy díszt helyez az asztalra.*
- Gondolom köze lehet ahhoz, hogy nehezen marad életben itt az, akinek van némi aranya.
*Az esetleges riválistól való tartást már nem is említi. Még nem régóta van ebben a kegyetlen világban, de ennyi is elég volt ahhoz, hogy jól tudja milyen óvatosnak kell lennie.*
- Nos
*Időt nyer magának azzal, hogy befejezi a korábbi, jól begyakorolt mozdulatsort és a hajkeféjét óvatosan leteszi. Látszólag elmélyülten, szinte már szertartás szerűen végzi a mozdulatokat és kezd bele újba, valójában ez idő alatt azon töpreng, hogy mennyire legyen őszinte.*
- A lázadást követően a thargoknál kaptam menedéket, talán nekik köszönhető, hogy másra vágyom. Nincs oly türelmem már az alakoskodáshoz.
*Nem óhajt túl titokzatos lenni, ám hasznos információkat sem szeretne adni magáról, amit esetleg felhasználhatnak ellene. Elvégre Dayaneer szándékai elsőre barátságosnak tűnnek a számára, ugyanakkor nem ismeri a nőt.*
- A thargoknál viszont nincs helye ambíciónak. Persze lehet tekintélyt szerezni, de nehezen engedelmeskedem mások parancsának.
*Apró fonatainak helyreállításába fog bele, időnként pedig a tükör segítségével pillant Dayaneer szemébe anélkül, hogy feladatát félbehagyná.*
- Artheniorból elegem van. Unom is, s bosszant az ott uralkodó alkalmatlanság, meg az a végeláthatatlan bürokrácia.
*Megcsodálja a végeredményt, s igazít rajta, majd teljes testével a wegtoreni nő felé fordul. Székében hanyagul hátradől, lábait keresztezve méricskéli érdeklődő vendégét.*
- A Kikötő viszont a lehetőségek tárháza. Izgalmas és kellőképpen szilaj is, mint egy méhkas, mihez óvatosan kell nyúlni, de édes méz lapul a kaptárában.
*Egyik kezét székének háttámláján pihenteti, a másikkal pedig fésülkődasztalán babrál. Hiányolja az italt, ami miatt nehezen koncentrál.*
- Valami azt súgja, hogy nem ez volt az oka annak, hogy beszélni óhajtottál velem, igaz?
*A kapott válaszra egy aprócska biccentéssel reagál, mosolya pedig változatlan marad, mely elégedettségét fejezi ki. Legtöbb esetben ha Relael bosszússá válik, s a környezet nem engedi meg az őszinteséget, akkor sem hervad le orcájáról a szívélyes mosoly, ám annak jellege megváltozik. Most nincs ilyesmiről szó, s ha jó emberismerő Dayaneer, ha nem, akkor is érezheti, hogy őszinte kíváncsisággal és "vendégszeretettel" fogadják őt. Persze a biztonságérzet igen illékony a szeszélyes Relael közelében, így célszerű mindig ébernek lenni az elf társaságában.
Miközben Dayaneer készségesen beszélni kezd, addig kibontott tincsei kifésülésének lát neki. Lassú, módszeres mozdulatokkal teszi mindezt, s közben nem rest hajának ragyogását megcsodálni a tükrében.*
- Ó, csakugyan?
*Izgatottan pillant Dayaneerre, akiről nem tudja eldönteni, hogy csupán túlzó módon igyekszik éreztetni vele, hogy kivételes vagy valóban így van. Mindenesetre ez elegendő ahhoz, hogy Relael korábban felkeltett kíváncsiságát továbbra is megtartsa. Vissza fordul és folytatja korábbi tevékenységét, időnként pedig halk koppanással egy-egy díszt helyez az asztalra.*
- Gondolom köze lehet ahhoz, hogy nehezen marad életben itt az, akinek van némi aranya.
*Az esetleges riválistól való tartást már nem is említi. Még nem régóta van ebben a kegyetlen világban, de ennyi is elég volt ahhoz, hogy jól tudja milyen óvatosnak kell lennie.*
- Nos
*Időt nyer magának azzal, hogy befejezi a korábbi, jól begyakorolt mozdulatsort és a hajkeféjét óvatosan leteszi. Látszólag elmélyülten, szinte már szertartás szerűen végzi a mozdulatokat és kezd bele újba, valójában ez idő alatt azon töpreng, hogy mennyire legyen őszinte.*
- A lázadást követően a thargoknál kaptam menedéket, talán nekik köszönhető, hogy másra vágyom. Nincs oly türelmem már az alakoskodáshoz.
*Nem óhajt túl titokzatos lenni, ám hasznos információkat sem szeretne adni magáról, amit esetleg felhasználhatnak ellene. Elvégre Dayaneer szándékai elsőre barátságosnak tűnnek a számára, ugyanakkor nem ismeri a nőt.*
- A thargoknál viszont nincs helye ambíciónak. Persze lehet tekintélyt szerezni, de nehezen engedelmeskedem mások parancsának.
*Apró fonatainak helyreállításába fog bele, időnként pedig a tükör segítségével pillant Dayaneer szemébe anélkül, hogy feladatát félbehagyná.*
- Artheniorból elegem van. Unom is, s bosszant az ott uralkodó alkalmatlanság, meg az a végeláthatatlan bürokrácia.
*Megcsodálja a végeredményt, s igazít rajta, majd teljes testével a wegtoreni nő felé fordul. Székében hanyagul hátradől, lábait keresztezve méricskéli érdeklődő vendégét.*
- A Kikötő viszont a lehetőségek tárháza. Izgalmas és kellőképpen szilaj is, mint egy méhkas, mihez óvatosan kell nyúlni, de édes méz lapul a kaptárában.
*Egyik kezét székének háttámláján pihenteti, a másikkal pedig fésülkődasztalán babrál. Hiányolja az italt, ami miatt nehezen koncentrál.*
- Valami azt súgja, hogy nem ez volt az oka annak, hogy beszélni óhajtottál velem, igaz?
231. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2024-07-14 20:46:01
Üzenet elküldve: 2024-07-14 20:46:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A kígyó ismét a fészkében//
*Dayaneer bizony egyáltalán nem szokott nők társaságához, finom hölgyekéhez meg aztán még kevésbé. Nem arról van szó, hogy kerülné őket, netán különbnek gondolná magát náluk, szó sincs ilyesmiről, egyszerűen csak az ő világában viszonylag ritkán akad alkalom, amikor nőtársaival valamivel a felszínes cseverészésnél komolyabb hangvétellel szót válthat.
Wegtorenben nem olyan szokatlan, hogy egy nő netán kardot ragad vagy egyéb, sok helyen általában férfiasként aposztrofált munkát végez. A tengeri kereskedés szövevényes viszonyaiban azonban elenyésző a számuk, melynek oka csak részben a tengerészek olyan bőszen hangoztatott babonája, miszerint a nők balszerencsét hoznak a hajón. Sokkal inkább azért nem adják ilyesmire a fejüket, mert bizony hónapokig összezárva lenni egyedüli nőként férfiakkal, nem épp a legveszélytelenebb terep. Dayanak viszonylag szerencséje volt ezen a téren, a nem épp könyörületességéről híres Cressys, a Tretil gyámoltjaként mindenki azért kétszer is meggondolta, mielőtt szemet vet rá vagy beleköt. Kivételes helyzet az övé, s bizony az ilyen hátszelekkel - vagy a wegtoreni szemében árnyékokkal - nem bánnak olyan bőkezűen az istenek. Mindezekből kifolyólag nem is csoda, hogy üzleti útjain legfeljebb dölyfös kereskedők oldalán díszelgő éjszakai pillangókkal, vagy csendes, néhol pedig feltűnően erélyes és befolyásos feleségekkel találkozott.
Relael pedig elsőre úgy tűnik, az általa olyan jól kiismert skatulyák egyikébe sem illik bele, ez pedig meglehetősen kíváncsivá teszi. Jellemét illetően magában minden egyes megszólalásával újabb feltételezésekbe bocsátkozik, de túl sok következtetést még nem sikerül levonnia. Amiben szinte biztos, hogy a főnökasszony ezt a városi nemesi stílust nem játssza meg. Modorossága túlontúl természetesnek tűnik, s lássuk be, előnyre bizonyosan nem tesz a Kikötőben úri kisasszonyként, aki valamire akarja vinni itt, nem adja arra a fejét, hogy kiadja magát egynek.
Azon épp csak elhadart félmondatok alapján, amiket odakint hallott pedig pontosan tudja, hogy több egy családtól elszakadva saját egzisztenciára vágyó hölgyecskénél. Figyelte, ahogy a fiatal csaposfiúval beszélt, látott valami jól leplezett aljasságot benne, ahogy az udvarias szavak mögött most is annak nyomait véli felfedezni a zöld pillantásokban. Mondjuk ezen jellemvonás el is várható, ha valaki a mocskos kikötői körökben kíván mozogni.*
- Ugyan, udvariasan kiszolgáltak és még csak meg sem fenyegettek. El voltam kényeztetve. *viccelődésnek is tűnhetne, de aki a Rumoshoz szokott, annak valóban előkelő kiszolgálás az itteni, még Haldrian pimasz megjegyzéseivel együtt is.
A felkínált helyet tétlenkedés nélkül elfogadja. Noha hosszasan nem kíván feltétlenül itt tartózkodni, szeretné kényelemben tudni magát, na meg úgy tanították, az ember soha ne tárgyaljon állva. Meg részegesen sem, szerencsére ezt is sikerült kiviteleznie.
Felelhetne viszonylag röviden is a kérdésre, de az egyáltalán nem az ő stílusa. Tekintetét ráérősen körbehordozza a szobán, elidőzik egy-egy érdekesebbnek tűnő bútordarabon.*
- Viszonylag gyakori vendége vagyok a Kikötőnek *hogy honnan származik, hozzá sem teszi, úgy érzi az egész megjelenése beszél helyette* - De azt kell mondjam, eddig még sohasem volt alkalmam ilyen finom kisasszonnyal beszélgetni itt. *úgy tűnik, hogy valóban kutat emlékei között, egyelőre nehéz volna megállapítani, hogy ezt netán elismerésnek vagy valamiféle fricskának szánja. Hangja nyugodt, halk karcossága ad hozzá valamiféle fűszert.*
- Nem túl gyakori, hogy egy városi nemes épp itt próbál szerencsét. *Esett már persze ilyen a történelemben. Nemes fattyak, örökségből nem részesülő másodszülöttek megszokottak errefelé, de ezek mind teljesen maguk mögött hagyják egykori életük elemeit. Semmi pucc, semmi jó modor.*
- Igazán nem akarok tapintatlan lenni, de miért pont a Kikötő? Jóval tisztességesebb fogadód lehetne északon.
*Olyan kedélyesen társalog, mintha legalább ezer éve ismerné az elfet, közben azért igyekszik nem gyanúsan vallatónak tűnni, elvégre tényleg csak kíváncsi. Az viszont egyértelmű lehet a másik számára, hogy ez csak amolyan kitérő, valódi célja egyáltalán nem az, hogy ilyesmikről faggassa a másikat.*
*Dayaneer bizony egyáltalán nem szokott nők társaságához, finom hölgyekéhez meg aztán még kevésbé. Nem arról van szó, hogy kerülné őket, netán különbnek gondolná magát náluk, szó sincs ilyesmiről, egyszerűen csak az ő világában viszonylag ritkán akad alkalom, amikor nőtársaival valamivel a felszínes cseverészésnél komolyabb hangvétellel szót válthat.
Wegtorenben nem olyan szokatlan, hogy egy nő netán kardot ragad vagy egyéb, sok helyen általában férfiasként aposztrofált munkát végez. A tengeri kereskedés szövevényes viszonyaiban azonban elenyésző a számuk, melynek oka csak részben a tengerészek olyan bőszen hangoztatott babonája, miszerint a nők balszerencsét hoznak a hajón. Sokkal inkább azért nem adják ilyesmire a fejüket, mert bizony hónapokig összezárva lenni egyedüli nőként férfiakkal, nem épp a legveszélytelenebb terep. Dayanak viszonylag szerencséje volt ezen a téren, a nem épp könyörületességéről híres Cressys, a Tretil gyámoltjaként mindenki azért kétszer is meggondolta, mielőtt szemet vet rá vagy beleköt. Kivételes helyzet az övé, s bizony az ilyen hátszelekkel - vagy a wegtoreni szemében árnyékokkal - nem bánnak olyan bőkezűen az istenek. Mindezekből kifolyólag nem is csoda, hogy üzleti útjain legfeljebb dölyfös kereskedők oldalán díszelgő éjszakai pillangókkal, vagy csendes, néhol pedig feltűnően erélyes és befolyásos feleségekkel találkozott.
Relael pedig elsőre úgy tűnik, az általa olyan jól kiismert skatulyák egyikébe sem illik bele, ez pedig meglehetősen kíváncsivá teszi. Jellemét illetően magában minden egyes megszólalásával újabb feltételezésekbe bocsátkozik, de túl sok következtetést még nem sikerül levonnia. Amiben szinte biztos, hogy a főnökasszony ezt a városi nemesi stílust nem játssza meg. Modorossága túlontúl természetesnek tűnik, s lássuk be, előnyre bizonyosan nem tesz a Kikötőben úri kisasszonyként, aki valamire akarja vinni itt, nem adja arra a fejét, hogy kiadja magát egynek.
Azon épp csak elhadart félmondatok alapján, amiket odakint hallott pedig pontosan tudja, hogy több egy családtól elszakadva saját egzisztenciára vágyó hölgyecskénél. Figyelte, ahogy a fiatal csaposfiúval beszélt, látott valami jól leplezett aljasságot benne, ahogy az udvarias szavak mögött most is annak nyomait véli felfedezni a zöld pillantásokban. Mondjuk ezen jellemvonás el is várható, ha valaki a mocskos kikötői körökben kíván mozogni.*
- Ugyan, udvariasan kiszolgáltak és még csak meg sem fenyegettek. El voltam kényeztetve. *viccelődésnek is tűnhetne, de aki a Rumoshoz szokott, annak valóban előkelő kiszolgálás az itteni, még Haldrian pimasz megjegyzéseivel együtt is.
A felkínált helyet tétlenkedés nélkül elfogadja. Noha hosszasan nem kíván feltétlenül itt tartózkodni, szeretné kényelemben tudni magát, na meg úgy tanították, az ember soha ne tárgyaljon állva. Meg részegesen sem, szerencsére ezt is sikerült kiviteleznie.
Felelhetne viszonylag röviden is a kérdésre, de az egyáltalán nem az ő stílusa. Tekintetét ráérősen körbehordozza a szobán, elidőzik egy-egy érdekesebbnek tűnő bútordarabon.*
- Viszonylag gyakori vendége vagyok a Kikötőnek *hogy honnan származik, hozzá sem teszi, úgy érzi az egész megjelenése beszél helyette* - De azt kell mondjam, eddig még sohasem volt alkalmam ilyen finom kisasszonnyal beszélgetni itt. *úgy tűnik, hogy valóban kutat emlékei között, egyelőre nehéz volna megállapítani, hogy ezt netán elismerésnek vagy valamiféle fricskának szánja. Hangja nyugodt, halk karcossága ad hozzá valamiféle fűszert.*
- Nem túl gyakori, hogy egy városi nemes épp itt próbál szerencsét. *Esett már persze ilyen a történelemben. Nemes fattyak, örökségből nem részesülő másodszülöttek megszokottak errefelé, de ezek mind teljesen maguk mögött hagyják egykori életük elemeit. Semmi pucc, semmi jó modor.*
- Igazán nem akarok tapintatlan lenni, de miért pont a Kikötő? Jóval tisztességesebb fogadód lehetne északon.
*Olyan kedélyesen társalog, mintha legalább ezer éve ismerné az elfet, közben azért igyekszik nem gyanúsan vallatónak tűnni, elvégre tényleg csak kíváncsi. Az viszont egyértelmű lehet a másik számára, hogy ez csak amolyan kitérő, valódi célja egyáltalán nem az, hogy ilyesmikről faggassa a másikat.*
230. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2024-07-12 21:33:10
Üzenet elküldve: 2024-07-12 21:33:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A kígyó ismét a fészkében//
*Dayaneer nem kecsegteti túl sokáig, hisz hamar megérkeznek Relael szobájához. Ráadásul még egy homályos ígéretet is kap rá, hogy ott folytatják majd, ahol abbahagyták. Legyen az bármi. Az érintést sem dimenzionálja túl. Nem csupán azért, mert véletlen művének tartja, hanem mert amúgy sem az a fajta, aki olvas a jelekben. Inkább szokása fejjel menni a falnak.
Bármennyire is ígérkezik izgalmasnak a beszélgetés a Hét Varjú úrnője és az idegen wegtoreni között - az ő szemszögéből izgalmasnak persze - ahogy az várható, Relael hamar rövidre zárja az ő dolgát. Még vet egy pillantást a kettősre, csak hogy rögzüljön fejében a kép, aztán magára hagyja őket és távozik a helyiségből. Óvatosan és lassan hajtja be maga mögött az ajtót és nem is indul rögtön a fogadótér felé. Nincs is miért siessen, elvégre nem kívánja sem Mardeii, sem a szőke elf társaságát. Tenyereit, majd fülét az ajtóra tapasztva hallgatózik még egy darabig inkább. Nem kémkedni óhajt, pusztán kíváncsi, vajon mit akarhat Relaeltől az idegen.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.07.12 21:33:51
*Dayaneer nem kecsegteti túl sokáig, hisz hamar megérkeznek Relael szobájához. Ráadásul még egy homályos ígéretet is kap rá, hogy ott folytatják majd, ahol abbahagyták. Legyen az bármi. Az érintést sem dimenzionálja túl. Nem csupán azért, mert véletlen művének tartja, hanem mert amúgy sem az a fajta, aki olvas a jelekben. Inkább szokása fejjel menni a falnak.
Bármennyire is ígérkezik izgalmasnak a beszélgetés a Hét Varjú úrnője és az idegen wegtoreni között - az ő szemszögéből izgalmasnak persze - ahogy az várható, Relael hamar rövidre zárja az ő dolgát. Még vet egy pillantást a kettősre, csak hogy rögzüljön fejében a kép, aztán magára hagyja őket és távozik a helyiségből. Óvatosan és lassan hajtja be maga mögött az ajtót és nem is indul rögtön a fogadótér felé. Nincs is miért siessen, elvégre nem kívánja sem Mardeii, sem a szőke elf társaságát. Tenyereit, majd fülét az ajtóra tapasztva hallgatózik még egy darabig inkább. Nem kémkedni óhajt, pusztán kíváncsi, vajon mit akarhat Relaeltől az idegen.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.07.12 21:33:51
229. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2024-07-12 17:34:24
Üzenet elküldve: 2024-07-12 17:34:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 778
OOC üzenetek: 265
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 778
OOC üzenetek: 265
Játékstílus: Vakmerő
//A kígyó ismét a fészkében//
*Relael a szokásosnál is kicsit szétszórtabb, vagy mondjuk inkább úgy, hogy elvarázsolt, ezért elsőre meglepettnek tűnik, amikor a "vendégei" megérkeznek, holott még ő kérte Haldriant, hogy szobájába kísérje azokat akik beszélni óhajtanak vele. Gyorsan visszazökken a valóságba és rendezi vonásait, majd Dayaneer látogatásának tiszteletére abba hagyja korábbi tevékenységét.*
- Értem.
*Feleli szárazon a kurta bemutatásra. Nem elégedett vele, de emlékezteti magát, hogy egy kikötői fattyútól aligha várható el több jómodor.*
- Köszönöm Haldrian, távozhatsz.
*Az engedély természetesen most is egy udvarias utasítást, melyet mosolya és lágy hangja kecsegtető csomagolásába burkol. Zöldjei végül az új jövevényre vándorolnak, kiről egyből azt állapítja meg, hogy feltehetően wegtoreni lehet.
Diszkréten, de elég látványosan méri fel ahhoz Dayaneert, hogy amaz könnyen észrevehesse ezt. Relael arcáról valamelyest le is olvasható a megállapítása, miszerint mutatós teremtés újdonsült vendége, aki mindjárt egy bókkal indít nála. Ezek természetesen megteszik hatásukat, s egy barátságos mosoly kíséretében áll fel fésülködőasztalától a hosszúéletű, hogy viszonozza a számára kissé szokatlan köszöntést. Közben persze megállapítja, hogy a déli leány feltehetően férfiak között szocializálódott.*
- Én is örvendek! Remélem a felvágottnyelvű személyzet nem volt túlzottan a terhedre.
*Úgy sejti, hogy nem, de természetesen kíváncsi a válaszra és a reakcióra. Dayaneer első ránézésre talpraesettnek és edzettnek tűnik, s valamelyest ez arról is árulkodik, hogy most itt van.*
- Kérlek foglalj helyet nyugodtan, ha szeretnél.
*A szobában elhelyezkedő dolgozóasztalhoz tolt székre mutat, melyet Dayaneer igénybe vehet, ha szeretne. Relael addig is visszaül a fésülködőasztalához, s félig oda fordulva kezdi el kibontani a fonatokat hajából.*
- Miben lehetek a segítségedre, kedvesem?
*A tükörből pillant zöldjeivel a másik zöld íriszeibe. Hangja kellemesen lágy, arcán pedig bátorítóan barátságos mosoly pihen, mely egyelőre nem sejteti az elf elkorcsosult személyiségét.*
*Relael a szokásosnál is kicsit szétszórtabb, vagy mondjuk inkább úgy, hogy elvarázsolt, ezért elsőre meglepettnek tűnik, amikor a "vendégei" megérkeznek, holott még ő kérte Haldriant, hogy szobájába kísérje azokat akik beszélni óhajtanak vele. Gyorsan visszazökken a valóságba és rendezi vonásait, majd Dayaneer látogatásának tiszteletére abba hagyja korábbi tevékenységét.*
- Értem.
*Feleli szárazon a kurta bemutatásra. Nem elégedett vele, de emlékezteti magát, hogy egy kikötői fattyútól aligha várható el több jómodor.*
- Köszönöm Haldrian, távozhatsz.
*Az engedély természetesen most is egy udvarias utasítást, melyet mosolya és lágy hangja kecsegtető csomagolásába burkol. Zöldjei végül az új jövevényre vándorolnak, kiről egyből azt állapítja meg, hogy feltehetően wegtoreni lehet.
Diszkréten, de elég látványosan méri fel ahhoz Dayaneert, hogy amaz könnyen észrevehesse ezt. Relael arcáról valamelyest le is olvasható a megállapítása, miszerint mutatós teremtés újdonsült vendége, aki mindjárt egy bókkal indít nála. Ezek természetesen megteszik hatásukat, s egy barátságos mosoly kíséretében áll fel fésülködőasztalától a hosszúéletű, hogy viszonozza a számára kissé szokatlan köszöntést. Közben persze megállapítja, hogy a déli leány feltehetően férfiak között szocializálódott.*
- Én is örvendek! Remélem a felvágottnyelvű személyzet nem volt túlzottan a terhedre.
*Úgy sejti, hogy nem, de természetesen kíváncsi a válaszra és a reakcióra. Dayaneer első ránézésre talpraesettnek és edzettnek tűnik, s valamelyest ez arról is árulkodik, hogy most itt van.*
- Kérlek foglalj helyet nyugodtan, ha szeretnél.
*A szobában elhelyezkedő dolgozóasztalhoz tolt székre mutat, melyet Dayaneer igénybe vehet, ha szeretne. Relael addig is visszaül a fésülködőasztalához, s félig oda fordulva kezdi el kibontani a fonatokat hajából.*
- Miben lehetek a segítségedre, kedvesem?
*A tükörből pillant zöldjeivel a másik zöld íriszeibe. Hangja kellemesen lágy, arcán pedig bátorítóan barátságos mosoly pihen, mely egyelőre nem sejteti az elf elkorcsosult személyiségét.*
228. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2024-07-11 22:07:46
Üzenet elküldve: 2024-07-11 22:07:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A kígyó ismét a fészkében//
*Haldrian kissé gyerekes nagyotmondása széles mosolyt csal a wegtoreni arcára. A suhancos szemtelensége valahogy az egykor hasonlóan nagy előadóművész Velasco'rrát juttatja eszébe, aki legalább ennyi zagyvasággal szédítette sok-sok évvel ezelőtt. Sokat jár a fejében, mióta átlépte a Kikötő képzeletbeli küszöbét, valahogy nem tud szabadulni tőle, túl sok emléke van vele ezen a koszos, halszagú helyen. Remélhetőleg szerez majd annyi újat, hogy kiebrudalja a férfi gyakorta kísértő szellemét.
Összehúzott szemmel fut végig rajta a tekintete, mint aki komoly tudományos munkát végez a fiú származásának megállapítását illetően. Akár még valóban a téma önkényesen felkent szakértője is lehetne, elvégre ha valahol, hát Wegtorenben megannyi óriás él, s jó maga is személyesen ismer nem is egyet.
Húzza a száját, mint aki akármilyen alapossággal is kereste, végül valami érthetetlen okból mégsem lelte meg a csenevész ifjú és az erős óriások külső jegyei közötti összefüggéseket.*
- Nem is tudom... talán inkább fejben? *próbál mégis párhuzamot vonni, de mindketten jól tudják, hogy a behemótok nem tartoznak Lanawin legeszesebbjei közé. Finom szurkálódását komolyan elgondolkodó képpel, de szemtelenül villanó szemekkel adja elő.*
- Farkak? *igyekszik felidézni az erre vonatkozó kérdést, s bár pontosan tudja a fattyú melyikre gondol, azért ebbe is alaposan beleköt* - Nem rémlik, hogy lett volna farok bármelyik kérdésben is. *Vonja meg vállait ártatlanul, s ha nagyon szőrszálhasogatóan ragaszkodnak a tényekhez, valóban nem hangzott el ilyesmi. Félvérünk elvégre akkor még bejezni sem ért kérdését. Ahogy egymás mellett lépnek azért finoman egy röpke pillanat erejéig karja hozzásimul a másikéhoz. Olyannyira rövid, nehéz volna szándékosságot belelátni, de az utána csendülő szavak és a sejtetően derengő zöld pillantások elbizonytalaníthatják az embert.* - Majd visszatérhetünk rá, ha végeztem.
*Ezzel szépen ki is siklik a túlzottan személyes faggatózás terhe alól egy időre, s kurta beszélgetésük alatt gyorsan meg is érkeznek céljukhoz.*
- Igazad van, ilyen rövid kíséret igazán lehet a ház ajándéka. *veti oda még az elszámolás dolgára, mielőtt átlépne az előtte nyíló ajtó küszöbét.
A paravánon átszűrődő karcsú sziluett láttán egyáltalán nem jön zavarba, noha hazugság volna azt állítani, hogy nem nézi meg. Nem kell férfinak születni ahhoz, hogy az ember meglássa az ilyesmiben a szépet. Minden sallangot mellőző, lényegre törő bemutatása zökkenti ki a kreolt is a bámészkodásból. Türelemmel vár, míg az elf előkerül a paraván mögül, s ha így tesz, előrébb lépve már nyújtja is kezét. Férfi kézfogásokhoz szokott marka határozottan fog, de egyértelműen nem kíván erőt demonstrálni. Ez most nem az a rendezvény.*
- Örvendek Relael kisasszony, úgy tűnik a fiúk egy cseppet sem túloztak, amikor a szépségéről áradoztak.
*Erre vonatkozóan persze egy szó sem hangzott el a pultnál a hosszúfülű kapcsán, de nem hinné, hogy Haldrian vitatkozni kívánna erről, elvégre csak magát hozná vele kellemetlen helyzetbe. Tenyérbemászó bemutatkozás volna egy férfi részéről, de valahogy mégsem tűnik úgy, mintha a wegtoreni beédesgetni kívánná magát ezzel az elf bizalmába. Inkább hangzik száraz ténymegállapításnak.*
- Nem áll szándékomban sokáig zavarni, a pultosa azonban néhány kérdésben nem tudott sajnos a segítségemre lenni.
*Haldrian kissé gyerekes nagyotmondása széles mosolyt csal a wegtoreni arcára. A suhancos szemtelensége valahogy az egykor hasonlóan nagy előadóművész Velasco'rrát juttatja eszébe, aki legalább ennyi zagyvasággal szédítette sok-sok évvel ezelőtt. Sokat jár a fejében, mióta átlépte a Kikötő képzeletbeli küszöbét, valahogy nem tud szabadulni tőle, túl sok emléke van vele ezen a koszos, halszagú helyen. Remélhetőleg szerez majd annyi újat, hogy kiebrudalja a férfi gyakorta kísértő szellemét.
Összehúzott szemmel fut végig rajta a tekintete, mint aki komoly tudományos munkát végez a fiú származásának megállapítását illetően. Akár még valóban a téma önkényesen felkent szakértője is lehetne, elvégre ha valahol, hát Wegtorenben megannyi óriás él, s jó maga is személyesen ismer nem is egyet.
Húzza a száját, mint aki akármilyen alapossággal is kereste, végül valami érthetetlen okból mégsem lelte meg a csenevész ifjú és az erős óriások külső jegyei közötti összefüggéseket.*
- Nem is tudom... talán inkább fejben? *próbál mégis párhuzamot vonni, de mindketten jól tudják, hogy a behemótok nem tartoznak Lanawin legeszesebbjei közé. Finom szurkálódását komolyan elgondolkodó képpel, de szemtelenül villanó szemekkel adja elő.*
- Farkak? *igyekszik felidézni az erre vonatkozó kérdést, s bár pontosan tudja a fattyú melyikre gondol, azért ebbe is alaposan beleköt* - Nem rémlik, hogy lett volna farok bármelyik kérdésben is. *Vonja meg vállait ártatlanul, s ha nagyon szőrszálhasogatóan ragaszkodnak a tényekhez, valóban nem hangzott el ilyesmi. Félvérünk elvégre akkor még bejezni sem ért kérdését. Ahogy egymás mellett lépnek azért finoman egy röpke pillanat erejéig karja hozzásimul a másikéhoz. Olyannyira rövid, nehéz volna szándékosságot belelátni, de az utána csendülő szavak és a sejtetően derengő zöld pillantások elbizonytalaníthatják az embert.* - Majd visszatérhetünk rá, ha végeztem.
*Ezzel szépen ki is siklik a túlzottan személyes faggatózás terhe alól egy időre, s kurta beszélgetésük alatt gyorsan meg is érkeznek céljukhoz.*
- Igazad van, ilyen rövid kíséret igazán lehet a ház ajándéka. *veti oda még az elszámolás dolgára, mielőtt átlépne az előtte nyíló ajtó küszöbét.
A paravánon átszűrődő karcsú sziluett láttán egyáltalán nem jön zavarba, noha hazugság volna azt állítani, hogy nem nézi meg. Nem kell férfinak születni ahhoz, hogy az ember meglássa az ilyesmiben a szépet. Minden sallangot mellőző, lényegre törő bemutatása zökkenti ki a kreolt is a bámészkodásból. Türelemmel vár, míg az elf előkerül a paraván mögül, s ha így tesz, előrébb lépve már nyújtja is kezét. Férfi kézfogásokhoz szokott marka határozottan fog, de egyértelműen nem kíván erőt demonstrálni. Ez most nem az a rendezvény.*
- Örvendek Relael kisasszony, úgy tűnik a fiúk egy cseppet sem túloztak, amikor a szépségéről áradoztak.
*Erre vonatkozóan persze egy szó sem hangzott el a pultnál a hosszúfülű kapcsán, de nem hinné, hogy Haldrian vitatkozni kívánna erről, elvégre csak magát hozná vele kellemetlen helyzetbe. Tenyérbemászó bemutatkozás volna egy férfi részéről, de valahogy mégsem tűnik úgy, mintha a wegtoreni beédesgetni kívánná magát ezzel az elf bizalmába. Inkább hangzik száraz ténymegállapításnak.*
- Nem áll szándékomban sokáig zavarni, a pultosa azonban néhány kérdésben nem tudott sajnos a segítségemre lenni.
227. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2024-07-08 22:46:24
Üzenet elküldve: 2024-07-08 22:46:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Dayaneer és Relael//
*Homlokráncolva veszi tudomásul a kapott választ. Szemmel láthatóan Dayaneer nincs tisztában vele, mily nagy dolgot tett érte - még ha csak a látszatát is igyekszik ennek kelteni.*
-Ahh, tudod, ezért a lehetőségért mások erszényi arannyal illetnének. Vagy más ajándékkal. *Meg kell hagyni, szívesen tetszeleg alkalmi szerepében, már ami ezt az "intézősdit" illeti.*
-Az, hogy én itt tartok, hosszas munka gyümölcse. Nem egyszer kellett védelmembe vegyem a fogadó hölgyeit, máskor pedig egy orkot gyűrtem le puszta kézzel. Nem is akármekkorát! Szerintem óriásvér is csörgedezhetett benne valahol. *Mindkettő szemenszedett hazugság, de ez most a legkevésbé sem érdekli. Most, hogy kettesben vannak, szívesen locsog.*
-Amúgy farkakról volt szó odafenn. Amire nem adtál választ. *Veszi fel egy korábbi eszmecseréjüket könnyeden, miközben lopva megigazítja loboncát.*
-És amúgy is. Miféle menet közbeni számolgatásra gondolsz? Hisz már itt is vagyunk! *Való igaz. Egy rövidke lefelé lépcsőzés után megállapodik a folyosó egyik ajtaja előtt. Még morog néhány keresetlen szót a hálátlan vendégseregletről, miközben kopog majd minden további nélkül benyit a helyiségbe.
Ahogy Relael kilibben a paraván mögül, átkozza magát, amiért nincs olyan smaragdszeme, mint Grocc kapitánynak. Mondják, átlát vele bármin, amihez épp kedve van. Nyilván a paravánokon is. Igaz ami igaz, ha átlát a paravánon, bizonyosan átlát a ruhákon is, így végső soron nem szükséges e fantáziát leszűkíteni e szituációra.*
-Dayaneer. *Kaparja össze gondolatait és böki ki végül a wegtoreni nevét. Szerencséjére már a fogadótérben bámészkodott, mikor amaz bemutatkozott. Szürkéit lopva a mellette álló Dayaneerre emeli, majd vissza Relaelre. Nem siet éppenséggel, míg Relael ki nem küldi természetesen. Elvégre szívesen tölti az idejét ilyen társaságban.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.07.08 22:48:03
*Homlokráncolva veszi tudomásul a kapott választ. Szemmel láthatóan Dayaneer nincs tisztában vele, mily nagy dolgot tett érte - még ha csak a látszatát is igyekszik ennek kelteni.*
-Ahh, tudod, ezért a lehetőségért mások erszényi arannyal illetnének. Vagy más ajándékkal. *Meg kell hagyni, szívesen tetszeleg alkalmi szerepében, már ami ezt az "intézősdit" illeti.*
-Az, hogy én itt tartok, hosszas munka gyümölcse. Nem egyszer kellett védelmembe vegyem a fogadó hölgyeit, máskor pedig egy orkot gyűrtem le puszta kézzel. Nem is akármekkorát! Szerintem óriásvér is csörgedezhetett benne valahol. *Mindkettő szemenszedett hazugság, de ez most a legkevésbé sem érdekli. Most, hogy kettesben vannak, szívesen locsog.*
-Amúgy farkakról volt szó odafenn. Amire nem adtál választ. *Veszi fel egy korábbi eszmecseréjüket könnyeden, miközben lopva megigazítja loboncát.*
-És amúgy is. Miféle menet közbeni számolgatásra gondolsz? Hisz már itt is vagyunk! *Való igaz. Egy rövidke lefelé lépcsőzés után megállapodik a folyosó egyik ajtaja előtt. Még morog néhány keresetlen szót a hálátlan vendégseregletről, miközben kopog majd minden további nélkül benyit a helyiségbe.
Ahogy Relael kilibben a paraván mögül, átkozza magát, amiért nincs olyan smaragdszeme, mint Grocc kapitánynak. Mondják, átlát vele bármin, amihez épp kedve van. Nyilván a paravánokon is. Igaz ami igaz, ha átlát a paravánon, bizonyosan átlát a ruhákon is, így végső soron nem szükséges e fantáziát leszűkíteni e szituációra.*
-Dayaneer. *Kaparja össze gondolatait és böki ki végül a wegtoreni nevét. Szerencséjére már a fogadótérben bámészkodott, mikor amaz bemutatkozott. Szürkéit lopva a mellette álló Dayaneerre emeli, majd vissza Relaelre. Nem siet éppenséggel, míg Relael ki nem küldi természetesen. Elvégre szívesen tölti az idejét ilyen társaságban.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.07.08 22:48:03
226. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2024-07-08 22:24:43
Üzenet elküldve: 2024-07-08 22:24:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 778
OOC üzenetek: 265
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 778
OOC üzenetek: 265
Játékstílus: Vakmerő
//A kígyó ismét a fészkében//
*Az elf határozottan szeli át a fogadóteret a lépcső irányába, ahol rövidesen eltűnik karcsú alakja. Nem könnyebbül meg attól, hogy a fogadótér nyüzsgésétől egyre távolodva halkul annak morajlása, elvégre élvezi ezt. Szereti a pezsgést és a figyelmet, s minél intenzívebb, annál inkább megrészegíti őt.
Szobájához érve rövid ideig babrál a zárral, majd hanyagul becsapja maga mögött az ajtót. Nem tétovázik, rögtön kibújik csizmájából és szekrényéhez siet, hogy annak kétszárnyű ajtaját szélesre tárva kezdjen el töprengeni azon, hogy milyen viselet mellett döntsön.
Hirtelen ötlettől vezérelve a szobájában lévő friss vízzel teli tálhoz lép, s gyorsan, de kellő alapossággal megmosakszik. Elsősorban arcát, nyakát, dekoltázsát és hajlatait tisztítja meg. Nem egy alapos fürdés, de nem is feltétlenül szorul rá. Természetesen némi rózsaolajjal illatosítja magát, majd a szobájában lévő paraván mögé sétál, hogy gyorsan megszabaduljon füstszagú ruháitól. Ha időközben megérkezne Haldrian az első jelentkezővel, akkor sem zavartatja magát, igaz aligha látható belőle bármi is. Legfeljebb a szobában lévő gyertyák meleg fénye rajzolja meg sziluettjét.
Ruháit hanyagul hajítja el, nem törődve azzal, hogy hova érkeznek, elvégre nem az ő dolga már rendet tartani. Illetve másfajta rend miatt kell csupán aggódnia.
Nehezen kötelezi el magát, ha öltözködésről van szó, s ezúttal leginkább a szín okoz neki fejtörést. Utóbbi időben észrevette magán, hogy többnyire a sötétebb árnyalatokat preferálja, nem úgy mint egykoron, ám itt nem csupán ízlésről van szó. Jól tudja, hogy minden apró részlet sugall valamit, legalábbis abban a világban ahonnan jött, ezek a részletek elengedhetetlenek voltak, így nehezen tudja levetkőzni megjelenésével kapcsolatos szokásait.
Egyszerűbb viselet mellett állapodik meg, mely egy fehér blúz, hosszú, sötétkéz szoknyával. Tőle szokatlan módon visszafogott összeállítás, de igyekszik alkalmazkodni ahhoz, amihez szerinte szükséges. Talán ez az egyedüli erénye. Eligazítja magán a részleteket, s hozzáad ott, ahol szükségesnek érzi. Többek között némileg ügyetlenkedve felvesz egy derékformáló fűzőt is, hogy kellőképpen kihangsúlyozza karcsú alakját, s még hangsúlyosabbá tegye széles csípőjét, illetve dekoltázsát.*
*Az elf határozottan szeli át a fogadóteret a lépcső irányába, ahol rövidesen eltűnik karcsú alakja. Nem könnyebbül meg attól, hogy a fogadótér nyüzsgésétől egyre távolodva halkul annak morajlása, elvégre élvezi ezt. Szereti a pezsgést és a figyelmet, s minél intenzívebb, annál inkább megrészegíti őt.
Szobájához érve rövid ideig babrál a zárral, majd hanyagul becsapja maga mögött az ajtót. Nem tétovázik, rögtön kibújik csizmájából és szekrényéhez siet, hogy annak kétszárnyű ajtaját szélesre tárva kezdjen el töprengeni azon, hogy milyen viselet mellett döntsön.
Hirtelen ötlettől vezérelve a szobájában lévő friss vízzel teli tálhoz lép, s gyorsan, de kellő alapossággal megmosakszik. Elsősorban arcát, nyakát, dekoltázsát és hajlatait tisztítja meg. Nem egy alapos fürdés, de nem is feltétlenül szorul rá. Természetesen némi rózsaolajjal illatosítja magát, majd a szobájában lévő paraván mögé sétál, hogy gyorsan megszabaduljon füstszagú ruháitól. Ha időközben megérkezne Haldrian az első jelentkezővel, akkor sem zavartatja magát, igaz aligha látható belőle bármi is. Legfeljebb a szobában lévő gyertyák meleg fénye rajzolja meg sziluettjét.
Ruháit hanyagul hajítja el, nem törődve azzal, hogy hova érkeznek, elvégre nem az ő dolga már rendet tartani. Illetve másfajta rend miatt kell csupán aggódnia.
Nehezen kötelezi el magát, ha öltözködésről van szó, s ezúttal leginkább a szín okoz neki fejtörést. Utóbbi időben észrevette magán, hogy többnyire a sötétebb árnyalatokat preferálja, nem úgy mint egykoron, ám itt nem csupán ízlésről van szó. Jól tudja, hogy minden apró részlet sugall valamit, legalábbis abban a világban ahonnan jött, ezek a részletek elengedhetetlenek voltak, így nehezen tudja levetkőzni megjelenésével kapcsolatos szokásait.
Egyszerűbb viselet mellett állapodik meg, mely egy fehér blúz, hosszú, sötétkéz szoknyával. Tőle szokatlan módon visszafogott összeállítás, de igyekszik alkalmazkodni ahhoz, amihez szerinte szükséges. Talán ez az egyedüli erénye. Eligazítja magán a részleteket, s hozzáad ott, ahol szükségesnek érzi. Többek között némileg ügyetlenkedve felvesz egy derékformáló fűzőt is, hogy kellőképpen kihangsúlyozza karcsú alakját, s még hangsúlyosabbá tegye széles csípőjét, illetve dekoltázsát.*
225. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2024-05-10 16:30:37
Üzenet elküldve: 2024-05-10 16:30:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Dolgának végeztével kissé visszavonul, hogy rendbe szedje magát. Hátát a falnak vetve szusszan meg egy kevés ideig, halántékát pedig a hűvös kőnek veti. Nem igazán illik hozzá ez a csapos szerep, ezt meg kell hagyni. De ha hasznosnak akar látszani, muszáj engednie némileg kényelméből. És mindenki - de főleg Mardeii - a tanúja rá, hogy mindent beleadott ma is. Elgondolkodik, hogy vajon zargassa-e Alissänát. Mindig szeret ott legyeskedni körülötte. Ugyanakkor a pillangó határozottan kijelentette, hogy pihenni óhajt, így kénytelen kelletlen, de visszaindul a fogadótér felé. Mivel a szobájuk manapság közös, lehet, hogy beveti magát valamelyik vendégszobába. Talán a fürdőbe! Valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva úgy érzi, jól esne most neki egy fürdő.*
224. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2024-03-11 21:43:24
Üzenet elküldve: 2024-03-11 21:43:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Alissäna//
-Talán igazad van. *Szórakozottan csavargat egy kósza fürtöt füle mögött. Lehet, hogy tényleg nem jó ötlet most itt hagyni a tavernát... De mikor, ha nem most?
A félbehagyott mozdulat felkelti az érdeklődését, de nem fűz hozzá megjegyzést. Nem bír kimondottan magas érzelmi intelligenciával, de még egy gyerek is helyére tudná tenni a kirakós ezen darabját.*
-Miért, az tetszik? *Vigyorodik el Alissäna tanácsán, miközben felül. Szavai nyomán még inkább széthúzza elnyűtt ruháját mellkastájékon, mi éppen, hogy nem csúszik le most válláról.*
-A mutatós viselet az én szakmámban nem túl előnyös. De egy ing talán tényleg elkélne. *Méricskéli ruházatát.*
-Arra mérget vehetsz. *Feleli foghegyről. Való igaz, hogy hónapokig dúskálna a kurtizán nyújtotta élvezetekben, ha megtehetné. Hátát az ágy támlájának veti, onnan szemléli a pillangó ténykedését.*
-Haldrian úr. *Visszhangozza mélázva. Megtisztelő cím, el tudná képzelni, mégis roppant idegenül hangzik Alissäna szájából. A készségességre ennek ellenére hamar beindul fantáziája. Nehéz eldönteni viszont, hogy a pillangó komoly felhívást intézett felé, vagy csak szórakozik. Az utóbbira gyanakodik, elvégre ha valós szándékok vezérelnék a lányt, biztosan többet tenne az ügy érdekében.*
-Hogyne. Hisz egy tehetős úr vagyok immáron. *Jelzésértékűen megcsörrenti a kezében szorongatott erszényt, mielőtt visszarejtené belső zsebébe.*
-Felettébb tehetős. *Fogalma sincs, hol hallotta a szót, de tetszik neki. Gondolataiba merülve bámulja körmeit egy darabig, mielőtt újra szólásra nyitná száját.*
-Viszont... Az öreg Kucsmás ilyen tájt visz halat a tharg piacra. Ha hamar nekiindulunk, felkapaszkodhatunk hozzá! *Felegyenesedik. Bármennyire is hívogató Alissäna, szeretné elverni az aranyat, méghozzá hamar. Persze nem zárkózik el attól se, hogy itt maradjon. A lány társaságánál nem ismer csábítóbbat.*
-Talán igazad van. *Szórakozottan csavargat egy kósza fürtöt füle mögött. Lehet, hogy tényleg nem jó ötlet most itt hagyni a tavernát... De mikor, ha nem most?
A félbehagyott mozdulat felkelti az érdeklődését, de nem fűz hozzá megjegyzést. Nem bír kimondottan magas érzelmi intelligenciával, de még egy gyerek is helyére tudná tenni a kirakós ezen darabját.*
-Miért, az tetszik? *Vigyorodik el Alissäna tanácsán, miközben felül. Szavai nyomán még inkább széthúzza elnyűtt ruháját mellkastájékon, mi éppen, hogy nem csúszik le most válláról.*
-A mutatós viselet az én szakmámban nem túl előnyös. De egy ing talán tényleg elkélne. *Méricskéli ruházatát.*
-Arra mérget vehetsz. *Feleli foghegyről. Való igaz, hogy hónapokig dúskálna a kurtizán nyújtotta élvezetekben, ha megtehetné. Hátát az ágy támlájának veti, onnan szemléli a pillangó ténykedését.*
-Haldrian úr. *Visszhangozza mélázva. Megtisztelő cím, el tudná képzelni, mégis roppant idegenül hangzik Alissäna szájából. A készségességre ennek ellenére hamar beindul fantáziája. Nehéz eldönteni viszont, hogy a pillangó komoly felhívást intézett felé, vagy csak szórakozik. Az utóbbira gyanakodik, elvégre ha valós szándékok vezérelnék a lányt, biztosan többet tenne az ügy érdekében.*
-Hogyne. Hisz egy tehetős úr vagyok immáron. *Jelzésértékűen megcsörrenti a kezében szorongatott erszényt, mielőtt visszarejtené belső zsebébe.*
-Felettébb tehetős. *Fogalma sincs, hol hallotta a szót, de tetszik neki. Gondolataiba merülve bámulja körmeit egy darabig, mielőtt újra szólásra nyitná száját.*
-Viszont... Az öreg Kucsmás ilyen tájt visz halat a tharg piacra. Ha hamar nekiindulunk, felkapaszkodhatunk hozzá! *Felegyenesedik. Bármennyire is hívogató Alissäna, szeretné elverni az aranyat, méghozzá hamar. Persze nem zárkózik el attól se, hogy itt maradjon. A lány társaságánál nem ismer csábítóbbat.*
223. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2024-03-10 20:23:52
Üzenet elküldve: 2024-03-10 20:23:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Haldrian//
*Nagyokat pislogva hallgatja a fattyú heves tiltakozását, s természetesen a tőle megszokott túlzó monológját. Kicsit melengeti szívét, hogy valóban semmi nem változott, Haldrian is ugyanolyan vele most is, mint eddig.*
- Aha, szóval nagy kutya.
*Kénytelen elnyomni mosolyát, és tőle megszokott megjegyzéseit. Imádja a fiút piszkálni, s annak hatalmas önbecsülését picit lejjebb nyomni, de még mindig leheletnyit távolságtartó, ezért ez most nem engedi meg magának.*
- Elkísérlek, ha szeretnéd. De nem biztos, hogy most kellene. Nem hiszem, hogy a Kisasszony örülne, ha a tavernát a két morcosra hagynánk.
*Alissäna szavaiból viszont érzékelhető, hogy kissé bizonytalan, Haldrian felismerheti, hogy némi ráhatással meg tudja győzni a kis kurtizánt. Törekszik arra, hogy közömbösnek tűnjön, holott igazán felcsigázza a lehetőség. Szereti az aranyat, de a legjobban elkölteni szereti. Már látja is lelki szemei előtt, hogy mindenféle finom étellel és drága csecsebecsével pakolnak fel. Sóhajt egyet. Emlékeztetnie kell magát, hogy ez nem az ő aranya.*
- Valami szép ruhát vehetnénk neked. Egy mutatós ing és még jobban bomlani fognak utánad a lányok. Csak annyi a titok, hogy picit nyitva hagyd felül, hogy látszódjon a mellkasod egy része.
*Karnyújtásnyira van tőle a fattyú, ezért ösztönösen nyúl felé, hogy megérintse az említett területet, de a mozdulat közben megfagy, majd kihátrál.
"Enyém legyél" kirázza a hideg ettől a birtokos jelzőtől, s nem tudja eldönteni, hogy a kellemes vagy kellemetlen értelemben. Általában nincsen problémája ezzel, sok ügyfelével játsszák ezeket a színjátékokat, de úgy érzi Haldriannal most zavaros a viszonyuk, ezért nem tud ezzel mit kezdeni. Végül emlékezeti magát, hogy ez a dolga. Nem szabad túlgondolnia, ő csupán egy mutatós játékszer, amiben örömüket lelhetik mások.*
- Ha rajtad múlna sosem hagynám el az ágyat.
*Visszaül korábbi helyére az asztalához, hogy az aprócska kendővel újra ékszerei tisztogatásába kezdjen.*
- Jellemzően tehetős urak a partnereim.
*Válla felett hátra pillant egy gonosz kis mosollyal arcán.*
- Vagy szeretnéd, hogy uramnak nevezzelek mostantól? *Eljátszadozik ennek gondolatával, rögtön elő is veszi a kuncsaftok által már ismert mesterkélt hangját.*
- Mit tehetek Önért ó nagyságos Haldrian úr? Szeretné ha segítenék ellazulni drága jó uram?
*Rövid nevetéssel fordul vissza az asztalához. Ha nem látja a fiút, úgy kicsit könnyebb távol tartania tőle magát.*
*Nagyokat pislogva hallgatja a fattyú heves tiltakozását, s természetesen a tőle megszokott túlzó monológját. Kicsit melengeti szívét, hogy valóban semmi nem változott, Haldrian is ugyanolyan vele most is, mint eddig.*
- Aha, szóval nagy kutya.
*Kénytelen elnyomni mosolyát, és tőle megszokott megjegyzéseit. Imádja a fiút piszkálni, s annak hatalmas önbecsülését picit lejjebb nyomni, de még mindig leheletnyit távolságtartó, ezért ez most nem engedi meg magának.*
- Elkísérlek, ha szeretnéd. De nem biztos, hogy most kellene. Nem hiszem, hogy a Kisasszony örülne, ha a tavernát a két morcosra hagynánk.
*Alissäna szavaiból viszont érzékelhető, hogy kissé bizonytalan, Haldrian felismerheti, hogy némi ráhatással meg tudja győzni a kis kurtizánt. Törekszik arra, hogy közömbösnek tűnjön, holott igazán felcsigázza a lehetőség. Szereti az aranyat, de a legjobban elkölteni szereti. Már látja is lelki szemei előtt, hogy mindenféle finom étellel és drága csecsebecsével pakolnak fel. Sóhajt egyet. Emlékeztetnie kell magát, hogy ez nem az ő aranya.*
- Valami szép ruhát vehetnénk neked. Egy mutatós ing és még jobban bomlani fognak utánad a lányok. Csak annyi a titok, hogy picit nyitva hagyd felül, hogy látszódjon a mellkasod egy része.
*Karnyújtásnyira van tőle a fattyú, ezért ösztönösen nyúl felé, hogy megérintse az említett területet, de a mozdulat közben megfagy, majd kihátrál.
"Enyém legyél" kirázza a hideg ettől a birtokos jelzőtől, s nem tudja eldönteni, hogy a kellemes vagy kellemetlen értelemben. Általában nincsen problémája ezzel, sok ügyfelével játsszák ezeket a színjátékokat, de úgy érzi Haldriannal most zavaros a viszonyuk, ezért nem tud ezzel mit kezdeni. Végül emlékezeti magát, hogy ez a dolga. Nem szabad túlgondolnia, ő csupán egy mutatós játékszer, amiben örömüket lelhetik mások.*
- Ha rajtad múlna sosem hagynám el az ágyat.
*Visszaül korábbi helyére az asztalához, hogy az aprócska kendővel újra ékszerei tisztogatásába kezdjen.*
- Jellemzően tehetős urak a partnereim.
*Válla felett hátra pillant egy gonosz kis mosollyal arcán.*
- Vagy szeretnéd, hogy uramnak nevezzelek mostantól? *Eljátszadozik ennek gondolatával, rögtön elő is veszi a kuncsaftok által már ismert mesterkélt hangját.*
- Mit tehetek Önért ó nagyságos Haldrian úr? Szeretné ha segítenék ellazulni drága jó uram?
*Rövid nevetéssel fordul vissza az asztalához. Ha nem látja a fiút, úgy kicsit könnyebb távol tartania tőle magát.*
222. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2024-03-10 02:03:41
Üzenet elküldve: 2024-03-10 02:03:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Alissäna//
*Elvigyorodik látván Alissäna reakcióját. Valami ilyesmire számított; izgatott óvatoskodásra. Ismeri véli annyira a lányt, hogy tudja, a mohósága úgy is felülkerekedik majd félelmén.
A heves reakcióra felháborodás ül arcára, persze csak megjátszott. Felül az ágyban, hogy úgy korholja a lányt érte.*
-Dehogy sejt! Ehh, aki ennyi arannyal mászkál a Kikötőben, ne csodálkozzon! És különben is, honnan tudná? Simán azt gondolhatja, hogy az utcán lopták meg. Lehet, hogy megtörtént azóta is. És különben is, ennyi arannyal már én vagyok a nagy kutya!
*A következőkre csak vidoran a fejét rázza.*
-Túl sokat aggódsz! Na figyelj. Ha ennyire félsz, akkor elmegyek a tharg piacra és ott költöm el. Nem volt még ekkora zsákmányom, megadom a módját. Velem akarsz jönni? *Még mindig vigyorog. Jó programnak tűnik, hogy az elfel verjen a seggére a szerzeményének.*
-De persze hagyok annyit magamnál, hogy jó sok időre az enyém legyél. *Tekintete végigsiklik a lányon, mint akinek a fejében már ott van, miként és hogyan tervezi megvalósítani ezt.*
-Mármint ha nincs vendég persze. *Csücsörít szakavatottan. Elvégre tudja, hogy a fogadó az első, vagy mi. Ahogy elnézi a lányt, a zsákmány hallatán az is hamar túltette magát a fogadótérben történt beszélgetésen. Ez a tényállás a legkevésbé sem zavarja.
Visszadől az ágyra, kezeit pedig tarkója alá tűri, miközben ábrándozva vizslatja a plafont.*
-Bár lehet, hogy nekik is várniuk kell. Elvégre egy gazdag úr a partnered.
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.03.10 02:03:55
*Elvigyorodik látván Alissäna reakcióját. Valami ilyesmire számított; izgatott óvatoskodásra. Ismeri véli annyira a lányt, hogy tudja, a mohósága úgy is felülkerekedik majd félelmén.
A heves reakcióra felháborodás ül arcára, persze csak megjátszott. Felül az ágyban, hogy úgy korholja a lányt érte.*
-Dehogy sejt! Ehh, aki ennyi arannyal mászkál a Kikötőben, ne csodálkozzon! És különben is, honnan tudná? Simán azt gondolhatja, hogy az utcán lopták meg. Lehet, hogy megtörtént azóta is. És különben is, ennyi arannyal már én vagyok a nagy kutya!
*A következőkre csak vidoran a fejét rázza.*
-Túl sokat aggódsz! Na figyelj. Ha ennyire félsz, akkor elmegyek a tharg piacra és ott költöm el. Nem volt még ekkora zsákmányom, megadom a módját. Velem akarsz jönni? *Még mindig vigyorog. Jó programnak tűnik, hogy az elfel verjen a seggére a szerzeményének.*
-De persze hagyok annyit magamnál, hogy jó sok időre az enyém legyél. *Tekintete végigsiklik a lányon, mint akinek a fejében már ott van, miként és hogyan tervezi megvalósítani ezt.*
-Mármint ha nincs vendég persze. *Csücsörít szakavatottan. Elvégre tudja, hogy a fogadó az első, vagy mi. Ahogy elnézi a lányt, a zsákmány hallatán az is hamar túltette magát a fogadótérben történt beszélgetésen. Ez a tényállás a legkevésbé sem zavarja.
Visszadől az ágyra, kezeit pedig tarkója alá tűri, miközben ábrándozva vizslatja a plafont.*
-Bár lehet, hogy nekik is várniuk kell. Elvégre egy gazdag úr a partnered.
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.03.10 02:03:55
221. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2024-03-10 00:05:23
Üzenet elküldve: 2024-03-10 00:05:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Haldrian//
*Nem számít arra, hogy látogatója érkezik, s főleg arra nem, hogy Haldrian lesz az. Meglepettségét nem rejti el a fattyú elől, akivel nem is tudja pontosan hányadán is állnak a kényelmetlen beszélgetést követően. A fattyú viszont önfeledtnek tűnik, mintha mi sem történt volna. Alissäna viszont nem lép ilyen könnyen túl a történteken, ezért igyekszik óvatosnak lenni.
Már fordul is vissza ékszereihez, hogy a szótlanul folytassa korábbi elfoglaltságát, de az arany csörgése kizökkenti ebből. Túl jól ismeri e hangot, s túlzottan szereti is ahhoz, hogy ne pillantson annak irányába.*
- Hogy... tessék?
*Mindent eldob kezéből, kicsit még meg is szédül, főleg amikor látva a vaskos erszényt rájön, hogy ezúttal a félvér nem füllent. Szemei elkerekednek, rögvest fölpattan, még a széke kitolásával sem bajlódik, így az megbillen és felborul.*
- Ez komolyan mind tőle van?
*Muszáj oda lépnie, hogy alaposabban szemügyre vehesse, már amennyiben Haldrian megbízik benne eléggé és engedi ezt neki. Ha igen, akkor az erszény száját résnyire nyitva bele kukkant.*
- Baszdki!
*Teljesen letaglózza a tény. Az ágyra roskad, és igyekszik némi józan gondolatot erőltetni magába, hiszen már kész lenne egy hatig koptatni a fattyút azért, hogy ezt az összeget kicsalhassa belőle.*
- Tényleg valami nagy kutya lehet. Fel sem tűnt neki? Nem sejt semmit?
*Bevillan neki, hogy valójában erre kelhetett a fiúnak, s erről mit sem sejtett. Nem tudja hogyan érezze magát ettől, ezért nem is törődik vele inkább.*
- Nem, még soha. Legfeljebb álmaimban. Gondolom neked sem volt még ekkora zsákmányod.
*Idegességében alsó ajka harapdálásába kezd.*
- El kell rejtened több kisebb adagban. És nem szabad semmi látványos butaságot venned, akkor is rá fognak jönni.
*Nem számít arra, hogy látogatója érkezik, s főleg arra nem, hogy Haldrian lesz az. Meglepettségét nem rejti el a fattyú elől, akivel nem is tudja pontosan hányadán is állnak a kényelmetlen beszélgetést követően. A fattyú viszont önfeledtnek tűnik, mintha mi sem történt volna. Alissäna viszont nem lép ilyen könnyen túl a történteken, ezért igyekszik óvatosnak lenni.
Már fordul is vissza ékszereihez, hogy a szótlanul folytassa korábbi elfoglaltságát, de az arany csörgése kizökkenti ebből. Túl jól ismeri e hangot, s túlzottan szereti is ahhoz, hogy ne pillantson annak irányába.*
- Hogy... tessék?
*Mindent eldob kezéből, kicsit még meg is szédül, főleg amikor látva a vaskos erszényt rájön, hogy ezúttal a félvér nem füllent. Szemei elkerekednek, rögvest fölpattan, még a széke kitolásával sem bajlódik, így az megbillen és felborul.*
- Ez komolyan mind tőle van?
*Muszáj oda lépnie, hogy alaposabban szemügyre vehesse, már amennyiben Haldrian megbízik benne eléggé és engedi ezt neki. Ha igen, akkor az erszény száját résnyire nyitva bele kukkant.*
- Baszdki!
*Teljesen letaglózza a tény. Az ágyra roskad, és igyekszik némi józan gondolatot erőltetni magába, hiszen már kész lenne egy hatig koptatni a fattyút azért, hogy ezt az összeget kicsalhassa belőle.*
- Tényleg valami nagy kutya lehet. Fel sem tűnt neki? Nem sejt semmit?
*Bevillan neki, hogy valójában erre kelhetett a fiúnak, s erről mit sem sejtett. Nem tudja hogyan érezze magát ettől, ezért nem is törődik vele inkább.*
- Nem, még soha. Legfeljebb álmaimban. Gondolom neked sem volt még ekkora zsákmányod.
*Idegességében alsó ajka harapdálásába kezd.*
- El kell rejtened több kisebb adagban. És nem szabad semmi látványos butaságot venned, akkor is rá fognak jönni.
220. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2024-03-09 15:59:42
Üzenet elküldve: 2024-03-09 15:59:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Alissäna//
*Jó néhány óráig elüti idejét. Gyakorlatilag az egész fogadóteret rendbe rakja; még önmagát is meglepi vele. A lehetőségeihez mérten leginkább csak mímelni szokta a munkát, míg Alissäna és a vendégek között legyeskedik.
Óvatosan nyitja ki Alissäna szobájának ajtaját - kopogással nem vesződik - hogy aztán bekukkantson, majd látva, hogy a lány ébren van, beljebb lépjen. A nemrégiben lezajlott beszélgetésnek rajta már nyomai sem látszanak. Megtudta, amit óhajtott, lezártnak tekinti a témát.
Feltűnik neki, mennyire máshogy néz ki most a hosszúéletű; illetve nem is máshogy, csak nem annyira kihívóan. Nem is nagyon látta még így a lányt, de megtudja érteni. A magányában aligha van szükség a sejtelmesen áttetsző selyemruhákra és a megannyi ékszerre, amivel a vendégeknek tetszeleg.*
-A szőke elf uraság igen készséges volt, már ami a költekezést illeti. *Zsebébe túr, hogy az időközben erszényébe gyűjtött aranyat könnyed mozdulattal dobja a magasba, hogy aztán két kézzel elkapja. Nem könnyű ugyanis a vaskos kis szütyő.*
-Megszámoltam. Ezerötszáz arany. Illetve már csak ezernégyszáz. *Hisz ebből fizette a kurtizán szolgáltatásait is. Az ágyra huppan, még mindig az erszényt zörgetve. Beharapja ajkait, úgy lesi Alissänát, vajon mit szól mindehhez. Nem csak azért izgatott, mert ekkora vagyon jóformán nem volt még birtokában, de azért is, mert tudja, a hosszúéletű kurtizán sem kevésbé mohó, ha aranyról van szó.*
-Talán Te is kapsz valami szépet. *Dől hátra az ágyon. Eszébe jutott az is, hogy jó hosszú ideig fizeti majd az elf szolgáltatásait, de pontosan tudja, hogy a Nagyasszonyuknak elvárásai vannak a vendégek kiszolgálását illetően. Ha akarná sem tudná rátenni a kezét Alissänára, s ezzel már meg is békélt rég.*
-Meg még ki tudja. Ennyi aranyból elég sok minden kijön. Láttál már ennyit? *Az ágy szélére löki az erszényt.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.03.09 16:13:05
*Jó néhány óráig elüti idejét. Gyakorlatilag az egész fogadóteret rendbe rakja; még önmagát is meglepi vele. A lehetőségeihez mérten leginkább csak mímelni szokta a munkát, míg Alissäna és a vendégek között legyeskedik.
Óvatosan nyitja ki Alissäna szobájának ajtaját - kopogással nem vesződik - hogy aztán bekukkantson, majd látva, hogy a lány ébren van, beljebb lépjen. A nemrégiben lezajlott beszélgetésnek rajta már nyomai sem látszanak. Megtudta, amit óhajtott, lezártnak tekinti a témát.
Feltűnik neki, mennyire máshogy néz ki most a hosszúéletű; illetve nem is máshogy, csak nem annyira kihívóan. Nem is nagyon látta még így a lányt, de megtudja érteni. A magányában aligha van szükség a sejtelmesen áttetsző selyemruhákra és a megannyi ékszerre, amivel a vendégeknek tetszeleg.*
-A szőke elf uraság igen készséges volt, már ami a költekezést illeti. *Zsebébe túr, hogy az időközben erszényébe gyűjtött aranyat könnyed mozdulattal dobja a magasba, hogy aztán két kézzel elkapja. Nem könnyű ugyanis a vaskos kis szütyő.*
-Megszámoltam. Ezerötszáz arany. Illetve már csak ezernégyszáz. *Hisz ebből fizette a kurtizán szolgáltatásait is. Az ágyra huppan, még mindig az erszényt zörgetve. Beharapja ajkait, úgy lesi Alissänát, vajon mit szól mindehhez. Nem csak azért izgatott, mert ekkora vagyon jóformán nem volt még birtokában, de azért is, mert tudja, a hosszúéletű kurtizán sem kevésbé mohó, ha aranyról van szó.*
-Talán Te is kapsz valami szépet. *Dől hátra az ágyon. Eszébe jutott az is, hogy jó hosszú ideig fizeti majd az elf szolgáltatásait, de pontosan tudja, hogy a Nagyasszonyuknak elvárásai vannak a vendégek kiszolgálását illetően. Ha akarná sem tudná rátenni a kezét Alissänára, s ezzel már meg is békélt rég.*
-Meg még ki tudja. Ennyi aranyból elég sok minden kijön. Láttál már ennyit? *Az ágy szélére löki az erszényt.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.03.09 16:13:05
219. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2024-03-09 15:42:55
Üzenet elküldve: 2024-03-09 15:42:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Alissäna kicsit elvonul a világ elől szobájába, s nem csupán azért, mert érzelmileg megterhelő volt számára a Haldriannal történt beszélgetés, hanem mert bizonyos időközönként szüksége van erre. Elsőként az ágyára huppan le, a takaró alá kucorodik és a szembe lévő falat bámulja. Mikor úgy érzi, hogy telítődik rossz érzésekkel, akkor engedi, hogy könnyei által megtisztulhasson. Nem sokkal ezután a fáradtság is utol éri, amit egy kurta szundikálással enyhít. Kicsit még lustálkodik ébredése pillanatában, aztán kikászálódik az ágyban.
Nem sok időt töltött még szobájában, ezért most erre is alkalmat kerít. Utazóládájából kipakolja ruháit, gondosan összehajtja őket és leváltja azt, ami éppen rajta van. Tőle nem megszokott módon egy vékony nadrágot és tunikát húz magára, haját pedig hanyagul összefonja, hogy ne zavarja őt munkája közben. Így a négy fal között, hogy senkinek nem kell tetszelegnie, örömmel fedi el testét, s még jól is esik számára a ruha anyagának érintése. Mint egy hordozható menedék.
Kevés tárgya van, ezért hamar végez. Rövidesen átvált ékszerei rendezgetésébe, meg is szabadul néhánytól, majd a szobában lévő rozoga asztalhoz viszi őket, ami az ajtó mellett található. Az ablakon némi fény ugyan beszűrődik, de kénytelen gyertyát gyújtania a türelmet igénylő munkához. Egy finom, tenyérnyi méretű kis anyaggal kezdi el megtisztítani a vékony díszeket, közben pedig szórakozottan énekelgetni kezd.
Ha tudna, bizonyosan olvasna, ám mivel ez nem Wegtoren, s sokkal kevesebb az inger, s mivel holmija sem sok van, ezért legfeljebb énekének milyenségét tudja szabadidejében fejleszteni.*
Nem sok időt töltött még szobájában, ezért most erre is alkalmat kerít. Utazóládájából kipakolja ruháit, gondosan összehajtja őket és leváltja azt, ami éppen rajta van. Tőle nem megszokott módon egy vékony nadrágot és tunikát húz magára, haját pedig hanyagul összefonja, hogy ne zavarja őt munkája közben. Így a négy fal között, hogy senkinek nem kell tetszelegnie, örömmel fedi el testét, s még jól is esik számára a ruha anyagának érintése. Mint egy hordozható menedék.
Kevés tárgya van, ezért hamar végez. Rövidesen átvált ékszerei rendezgetésébe, meg is szabadul néhánytól, majd a szobában lévő rozoga asztalhoz viszi őket, ami az ajtó mellett található. Az ablakon némi fény ugyan beszűrődik, de kénytelen gyertyát gyújtania a türelmet igénylő munkához. Egy finom, tenyérnyi méretű kis anyaggal kezdi el megtisztítani a vékony díszeket, közben pedig szórakozottan énekelgetni kezd.
Ha tudna, bizonyosan olvasna, ám mivel ez nem Wegtoren, s sokkal kevesebb az inger, s mivel holmija sem sok van, ezért legfeljebb énekének milyenségét tudja szabadidejében fejleszteni.*
218. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2024-02-11 18:58:26
Üzenet elküldve: 2024-02-11 18:58:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Haldrian//
- Igen, úgy hiszem értem.
*Biccent.*
- Feltehetően szereti a veszélyt. Legalábbis azt a fajtát, amit képes irányítani.
*Ennyiben hagyja a dolgot. Ha módja van rá, akkor nem szeretne Relaelről beszélni, elvégre feltehetően a kisasszonynak is ez a célja. Másokat foglalkoztatni. Alissäna persze nem gyűlöli őt, de eléggé ellenszenves számára fajtársa, hogy ezt az örömöt ne akarja megadni neki.
Örömmel veszi tudomásul, hogy nem sértette meg a fattyút, ez egy újabb jó pont a félvér listáján, elvégre valóban úgy tűnik, hogy bármi elmesélhet neki.*
- Lehetséges.
*Valójában ő sem találkozott kifejezetten eszes daliákkal, ez persze nem zárja ki azt, hogy ne lenne egy sem.*
- Ha választani kellene, akkor inkább legyen némi sütnivalója.
*Az érintésre megborzong. Szíve szerint parancsba adná Haldriannak, hogy egy teljes napig csupán cirógassa őt, de aligha volna ez elvárható, s bizony aznap érdemi munkát így biztosan nem tenne le az asztalra.*
- Ugyan ugyan, zöldfülű vagy te, nem férfi.
*Játékosan meg is húzza az említett testrészt.*
- Akinek nem mellesleg a szerénység jobban állna.
*Valójában nem változtatna a tolvaj kérkedő természetén. Egyrészt ez adja meg a sajátos báját, másrészt ez teszi igazán szórakoztatóvá.*
- De, ami azt illeti nagyon jól esne.
*Nem is kell neki több, hátrébb csúszik, a takarót pedig megemeli, hogy először lábaival bújjon alá. A hűvös anyag érintése egyelőre kellemetlen a számára, ezért Haldrian forró testéhez simul. Hogy végül a fattyú öleli magához, vagy fordítva, az mindegy. Nagyon hamar átmelegszik, légzése pedig lelassul. Békésen és mélyen szendereg, pihenése pedig szép álmokkal örvendezteti meg.*
- Igen, úgy hiszem értem.
*Biccent.*
- Feltehetően szereti a veszélyt. Legalábbis azt a fajtát, amit képes irányítani.
*Ennyiben hagyja a dolgot. Ha módja van rá, akkor nem szeretne Relaelről beszélni, elvégre feltehetően a kisasszonynak is ez a célja. Másokat foglalkoztatni. Alissäna persze nem gyűlöli őt, de eléggé ellenszenves számára fajtársa, hogy ezt az örömöt ne akarja megadni neki.
Örömmel veszi tudomásul, hogy nem sértette meg a fattyút, ez egy újabb jó pont a félvér listáján, elvégre valóban úgy tűnik, hogy bármi elmesélhet neki.*
- Lehetséges.
*Valójában ő sem találkozott kifejezetten eszes daliákkal, ez persze nem zárja ki azt, hogy ne lenne egy sem.*
- Ha választani kellene, akkor inkább legyen némi sütnivalója.
*Az érintésre megborzong. Szíve szerint parancsba adná Haldriannak, hogy egy teljes napig csupán cirógassa őt, de aligha volna ez elvárható, s bizony aznap érdemi munkát így biztosan nem tenne le az asztalra.*
- Ugyan ugyan, zöldfülű vagy te, nem férfi.
*Játékosan meg is húzza az említett testrészt.*
- Akinek nem mellesleg a szerénység jobban állna.
*Valójában nem változtatna a tolvaj kérkedő természetén. Egyrészt ez adja meg a sajátos báját, másrészt ez teszi igazán szórakoztatóvá.*
- De, ami azt illeti nagyon jól esne.
*Nem is kell neki több, hátrébb csúszik, a takarót pedig megemeli, hogy először lábaival bújjon alá. A hűvös anyag érintése egyelőre kellemetlen a számára, ezért Haldrian forró testéhez simul. Hogy végül a fattyú öleli magához, vagy fordítva, az mindegy. Nagyon hamar átmelegszik, légzése pedig lelassul. Békésen és mélyen szendereg, pihenése pedig szép álmokkal örvendezteti meg.*
217. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2024-02-10 21:08:51
Üzenet elküldve: 2024-02-10 21:08:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Alissäna//
-Az. Bölcs. *Gondolkodik el Kroff dolgán. Valóban megannyi bölcseletet tanult tőle, bár jobbára ostobaságnak hangzottak. Mint a korán kelés és az arany összefüggése. Ezt sosem értette.*
-Hát... *Tépelődik egy sort Relael dolgán.*
-Mindig olyan férfiak társaságában látom, akik úgy festenek, mintha puszta kézzel ki tudnák tépni a nyelved. Ha érted, mire gondolok. *Egész életében azt tanulta, hogy az ilyeneket kell kerülni.
Jóleső számára Alissäna érintése. Olyan figyelmesség ez, ami csigázza érzékeit.*
-Talán. *Persze simogatja hiúságát, ha a Nagyasszonyhoz hasonlítják, de nem ámítja magát. A következők már annyira nem, fészkelődve hátára is fordul. Hisz ő se nem szőke, se nem nemes, se nem daliás. De még tanultnak vagy előzékenynek sem igazán mondható. Persze megteszi, ami tőle telik, ha Alissänáról van szó, de jólneveltség terén nem túl edukált.
Hümment is egyet, mint aki érti, mire gondol az elf. Túl nagy problémát nem csinál a dologból.*
-Én nem ismerek egy ilyet se. Általában akik daliásak, azok nem túl okosak. Az ilyen harcosok nem szoktak tanultak lenni.
*Szórakozottan simítja végig Alissäna hátát.*
-A legjobb férfi pedig már úgy is itt van. Olyan, aki érti is a dolgát. *Beharapja ajkait. Nehéz a ruha nélküli elfre nem "úgy" néznie. Hogy a hosszúéletű mennyire tekinti férfinak, az más kérdés. A sok negédes szó természetesen utat talál hegyes füleihez.*
-Nem akarsz pihenni egy keveset? *Ásít nagyot.*
-Aztán visszamehetnénk a fogadótérbe. Tudod... Úgy kéne tennem, mint aki hasznos. Nem akarom, hogy a Nagyasszony kihajítson innen. *Noha nem ez lenne az első, hogy tető nélkül marad, azért ha lehet, odateszi magát. Fogadja a vendégeket, ilyesmi.*
-Az. Bölcs. *Gondolkodik el Kroff dolgán. Valóban megannyi bölcseletet tanult tőle, bár jobbára ostobaságnak hangzottak. Mint a korán kelés és az arany összefüggése. Ezt sosem értette.*
-Hát... *Tépelődik egy sort Relael dolgán.*
-Mindig olyan férfiak társaságában látom, akik úgy festenek, mintha puszta kézzel ki tudnák tépni a nyelved. Ha érted, mire gondolok. *Egész életében azt tanulta, hogy az ilyeneket kell kerülni.
Jóleső számára Alissäna érintése. Olyan figyelmesség ez, ami csigázza érzékeit.*
-Talán. *Persze simogatja hiúságát, ha a Nagyasszonyhoz hasonlítják, de nem ámítja magát. A következők már annyira nem, fészkelődve hátára is fordul. Hisz ő se nem szőke, se nem nemes, se nem daliás. De még tanultnak vagy előzékenynek sem igazán mondható. Persze megteszi, ami tőle telik, ha Alissänáról van szó, de jólneveltség terén nem túl edukált.
Hümment is egyet, mint aki érti, mire gondol az elf. Túl nagy problémát nem csinál a dologból.*
-Én nem ismerek egy ilyet se. Általában akik daliásak, azok nem túl okosak. Az ilyen harcosok nem szoktak tanultak lenni.
*Szórakozottan simítja végig Alissäna hátát.*
-A legjobb férfi pedig már úgy is itt van. Olyan, aki érti is a dolgát. *Beharapja ajkait. Nehéz a ruha nélküli elfre nem "úgy" néznie. Hogy a hosszúéletű mennyire tekinti férfinak, az más kérdés. A sok negédes szó természetesen utat talál hegyes füleihez.*
-Nem akarsz pihenni egy keveset? *Ásít nagyot.*
-Aztán visszamehetnénk a fogadótérbe. Tudod... Úgy kéne tennem, mint aki hasznos. Nem akarom, hogy a Nagyasszony kihajítson innen. *Noha nem ez lenne az első, hogy tető nélkül marad, azért ha lehet, odateszi magát. Fogadja a vendégeket, ilyesmi.*
216. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2024-02-10 20:10:03
Üzenet elküldve: 2024-02-10 20:10:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Haldrian//
- Bizonyos értelemben igen.
*A saját szoba egy tagadhatatlanul kellemes szempont, most hogy rendelkezik vele, aligha mondana le róla. Ennek ellenére Wegtoren számtalan előnnyel rendelkezik, amivel sem Arthenior, sem a Kikötő nem veheti fel a versenyt.*
- Igen. Vagy a megfelelő személyek kedvencei voltak, vagy igazi ritkaságok. Az elfek sem gyakoriak a tűz városában, de mondjuk egy tündér még inkább ínyenc falat.
*Alissäna előszeretettel mesél, elvégre nem csak másik örömszerzésében van igen sok tapasztalata. Szívesen megmutatná Haldrian számára azt, ahol eddig élt, azokat az utcákat, amiket már annyira jól ismert.
~ Biztos tetszenének neki az ételek. ~
El is képzeli, hogy rövid üdülésük során jó néhány kilóval többel térnének vissza.*
- De persze az is lehet, hogy valami különlegességhez értettek.
*Nem óhajtja részletezni, főleg mert ötleteket sem szeretne adni a félvérnek, hogy azután majd mindig ezzel nyaggassa.
Nagy kő esik le szívéről amiatt, hogy Haldrian nem dramatizálja túl felvetését, ugyanakkor látszólag érdekli is eléggé ahhoz, hogy megfontoltan feleljen.*
- Azt mindjárt gondoltam, hogy neked tetszene ez, ó kegyes úr.
*Mosolyt csal arcára mindez. Nem azért, mert bármi nevetségeset mondott volna neki a tolvaj, hanem inkább a megkönnyebbülés miatt. Jól érzi magát a fiú közelében.*
- Igazán bölcs lehet ez a Kroff.
*Szavai gúnyos felhangja ellenére gondolkodóba ejti mindez. Olyan sok mindent látott és tett már meg, hogy eléggé bizonytalan abban, hogy képes lenne elengedni magát más társaságában, de egy próbát akár megérhetne.*
- Igen?
*Nagyon szívesen hallgatja Haldriant. Minél többet beszél, ő annál jobban megnyugszik.*
- Ez biztos? Néha azt érzem a Kisasszonynak mindenki tetszik.
*Félre söpri a göndör fürtöket, hogy ujjbegyével megcirógathassa a hegyes füleket. Tudja, hogy a fattyú egyenesen rajong hosszúéletű társaihoz, s kicsit talán szeretne is közéjük tartozni.*
- Mindketten ijesztően nagy étvágyúak vagytok, ebben is hasonlítotok.
*Ezt követően hosszabb időre elhallgat. Nehéz kérdés ez, mert ennyi évtized után sincs elképzelése sem a válaszról, hiszen ez sosem számított. Mindig az volt a fontos, hogy mások mit óhajtanak.*
- Azt hiszem a szőkék tetszenek nekem. Meg a nemes, daliás férfiak, akik előzékenyek és tanultak.
*Gyakran megtorpan mondanivalója közben, vagy éppen elnyújtja bizonyos magánhangzókat. Érzékelhetően bizonytalan kijelentésében.*
- De a kedvességet szeretem, azt tudom. Ezért is kedvellek téged.
- Bizonyos értelemben igen.
*A saját szoba egy tagadhatatlanul kellemes szempont, most hogy rendelkezik vele, aligha mondana le róla. Ennek ellenére Wegtoren számtalan előnnyel rendelkezik, amivel sem Arthenior, sem a Kikötő nem veheti fel a versenyt.*
- Igen. Vagy a megfelelő személyek kedvencei voltak, vagy igazi ritkaságok. Az elfek sem gyakoriak a tűz városában, de mondjuk egy tündér még inkább ínyenc falat.
*Alissäna előszeretettel mesél, elvégre nem csak másik örömszerzésében van igen sok tapasztalata. Szívesen megmutatná Haldrian számára azt, ahol eddig élt, azokat az utcákat, amiket már annyira jól ismert.
~ Biztos tetszenének neki az ételek. ~
El is képzeli, hogy rövid üdülésük során jó néhány kilóval többel térnének vissza.*
- De persze az is lehet, hogy valami különlegességhez értettek.
*Nem óhajtja részletezni, főleg mert ötleteket sem szeretne adni a félvérnek, hogy azután majd mindig ezzel nyaggassa.
Nagy kő esik le szívéről amiatt, hogy Haldrian nem dramatizálja túl felvetését, ugyanakkor látszólag érdekli is eléggé ahhoz, hogy megfontoltan feleljen.*
- Azt mindjárt gondoltam, hogy neked tetszene ez, ó kegyes úr.
*Mosolyt csal arcára mindez. Nem azért, mert bármi nevetségeset mondott volna neki a tolvaj, hanem inkább a megkönnyebbülés miatt. Jól érzi magát a fiú közelében.*
- Igazán bölcs lehet ez a Kroff.
*Szavai gúnyos felhangja ellenére gondolkodóba ejti mindez. Olyan sok mindent látott és tett már meg, hogy eléggé bizonytalan abban, hogy képes lenne elengedni magát más társaságában, de egy próbát akár megérhetne.*
- Igen?
*Nagyon szívesen hallgatja Haldriant. Minél többet beszél, ő annál jobban megnyugszik.*
- Ez biztos? Néha azt érzem a Kisasszonynak mindenki tetszik.
*Félre söpri a göndör fürtöket, hogy ujjbegyével megcirógathassa a hegyes füleket. Tudja, hogy a fattyú egyenesen rajong hosszúéletű társaihoz, s kicsit talán szeretne is közéjük tartozni.*
- Mindketten ijesztően nagy étvágyúak vagytok, ebben is hasonlítotok.
*Ezt követően hosszabb időre elhallgat. Nehéz kérdés ez, mert ennyi évtized után sincs elképzelése sem a válaszról, hiszen ez sosem számított. Mindig az volt a fontos, hogy mások mit óhajtanak.*
- Azt hiszem a szőkék tetszenek nekem. Meg a nemes, daliás férfiak, akik előzékenyek és tanultak.
*Gyakran megtorpan mondanivalója közben, vagy éppen elnyújtja bizonyos magánhangzókat. Érzékelhetően bizonytalan kijelentésében.*
- De a kedvességet szeretem, azt tudom. Ezért is kedvellek téged.
215. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2024-02-06 22:57:23
Üzenet elküldve: 2024-02-06 22:57:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Alissäna//
*Kicsit elvörösödik a füle, hogy Alissäna az alsóneművel foglalatoskodik. A legjobbnak látja, ha nem forszírozza a dolgot. Elnézi helyette, miként matat a szobában a lány, s miként gyújt gyertyára. Egészen lebilincseli, ahogy az elf ledobja magáról a törölközőt. Ezt sosem unja meg.*
-Akkor jobb dolgod van itt. *Jelenti ki. Hisz saját szobája van, ráadásul véletlenül sem akarja, hogy Alissäna bármikor is úgy érezze, hogy vissza akar menni oda, ahonnan jött.*
-Nálad drágábbak? *Nehezen tudja elképzelni, azok vajon mit tudtak.
Figyelmesen, homlokráncolva hallgatja a lányt. Élvezi a csicsergését, s közben azt is, hogy cirógatja. Ez a fajta figyelem kevésszer jut osztályrészül számára, ráadásul Alissänától megint csak bérmentve érkezik. Valahol dagad a melle ettől a tudattól.
Szüksége van néhány másodpercre hozzá, hogy rájöjjön, mire gondol a lány.*
-Ó. Hogy az. *Felkönyökölve megvakarja tarkóját, miközben elmereng a dolgon.*
-Velem bármikor lehetsz önszántadból. *Pislog Alissänára beleegyezően. Nehéz téma ez, legalábbis csekély tapasztalata van ilyen téren. Nem járt még soha Alissäna cipőjében, de a tőle telhető legbölcsebb választ szeretné adni.*
-Szerintem teljesen rendben vagy. A nők amúgy is mások. De ezt Te jobban tudod. *Von vállat.*
-Szegfűszeg Kroff mindig azt mondta, hogy munka az, amit nem élvezel igazán, de csinálsz. Talán ha önszántadból lennél valakivel, aki tetszik és elengednéd magad... *Oldalvást fordul, hogy szemügyre vegye Alissänát. Nem tűnik épp szomorúnak vagy töprengőnek, egyszerűen csak érdekli a véleménye. Ez pedig már önmagában megtisztelő.*
-Én mindig itt vagyok, ha rá akarsz jönni, mi az, ami bejön neked. *Beharapja ajkát. Természetesen nem teljesen önzetlen a felajánlás, de attól függetlenül szívesen segít. Nem is szívesen adná át másnak ezt a feladatot.*
-Meg az is számít, kivel vagy. *Egészen belejön a fecsegésbe.*
-Például a kisasszonynak elég egyértelmű, milyen férfiak tetszenek. Én nagyon szeretem a tisztavérű elfeket. Velük sokkal könnyebben... Megy. Neked mi a hepped?
*Kicsit elvörösödik a füle, hogy Alissäna az alsóneművel foglalatoskodik. A legjobbnak látja, ha nem forszírozza a dolgot. Elnézi helyette, miként matat a szobában a lány, s miként gyújt gyertyára. Egészen lebilincseli, ahogy az elf ledobja magáról a törölközőt. Ezt sosem unja meg.*
-Akkor jobb dolgod van itt. *Jelenti ki. Hisz saját szobája van, ráadásul véletlenül sem akarja, hogy Alissäna bármikor is úgy érezze, hogy vissza akar menni oda, ahonnan jött.*
-Nálad drágábbak? *Nehezen tudja elképzelni, azok vajon mit tudtak.
Figyelmesen, homlokráncolva hallgatja a lányt. Élvezi a csicsergését, s közben azt is, hogy cirógatja. Ez a fajta figyelem kevésszer jut osztályrészül számára, ráadásul Alissänától megint csak bérmentve érkezik. Valahol dagad a melle ettől a tudattól.
Szüksége van néhány másodpercre hozzá, hogy rájöjjön, mire gondol a lány.*
-Ó. Hogy az. *Felkönyökölve megvakarja tarkóját, miközben elmereng a dolgon.*
-Velem bármikor lehetsz önszántadból. *Pislog Alissänára beleegyezően. Nehéz téma ez, legalábbis csekély tapasztalata van ilyen téren. Nem járt még soha Alissäna cipőjében, de a tőle telhető legbölcsebb választ szeretné adni.*
-Szerintem teljesen rendben vagy. A nők amúgy is mások. De ezt Te jobban tudod. *Von vállat.*
-Szegfűszeg Kroff mindig azt mondta, hogy munka az, amit nem élvezel igazán, de csinálsz. Talán ha önszántadból lennél valakivel, aki tetszik és elengednéd magad... *Oldalvást fordul, hogy szemügyre vegye Alissänát. Nem tűnik épp szomorúnak vagy töprengőnek, egyszerűen csak érdekli a véleménye. Ez pedig már önmagában megtisztelő.*
-Én mindig itt vagyok, ha rá akarsz jönni, mi az, ami bejön neked. *Beharapja ajkát. Természetesen nem teljesen önzetlen a felajánlás, de attól függetlenül szívesen segít. Nem is szívesen adná át másnak ezt a feladatot.*
-Meg az is számít, kivel vagy. *Egészen belejön a fecsegésbe.*
-Például a kisasszonynak elég egyértelmű, milyen férfiak tetszenek. Én nagyon szeretem a tisztavérű elfeket. Velük sokkal könnyebben... Megy. Neked mi a hepped?
214. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2024-02-06 22:32:46
Üzenet elküldve: 2024-02-06 22:32:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Haldrian//
- Ó, abban nem kételkedem.
*Hagyja rá a fiúra a kérkedés dolgát, s helyette a sajátjára összepontosít. A végén többnyire szárazan és mindenképpen tisztábban távozik Haldrian tőle.*
- Milyen szerencse, hogy ilyen közel vagyunk egymáshoz. Bár amennyi időt töltesz az ágyamban, akár egy szobánk is lehetne.
*Orra alatt somolyogva siet ki, és lábait kapkodva vág át a fogadótér emeletén, majd a lépcsőkön. Feltehetően senkit sem fog foglalkoztatni hiányos öltözetük, főleg mert alig vannak páran a tavernában.
Haldrian szobájához érve megállapítja, hogy valóban többnyire ugyanúgy néznek ki a hálók. Talán egy-egy apró részletben, elrendezésben mások, de akár sajátja is lehetne, ha ruhái ott hevernének valahol.*
- Az istenekre Haldrian!
*Bár ne látta volna a gyorsan eltűntetett alsóneműt, ami egy kicsit még őt is megbotránkoztatja, főleg a legutóbbi szörnyű história óta.*
- Szörnyen néz már ki az a... valami. A helyedben inkább tűzre vetném, mielőtt bajom származik belőle.
*Haldrian beteges rajongásába már nem is üti bele az orrát. Ez a fiú és a kisasszony dolga, függetlenül attól, hogy helyteleníti. Talán aggodalomból kifolyólag kicsit nyugtalanítja is.*
- Nekem pont ez tetszik benne.
*Ruháit le is dobja egy szabad felületre, rögtön otthonosabbá válik számára a tér. Kerít az egyik bútor fiókjából gyertyát, majd meggyújtja azt és az ágy közelébe helyezi. A kellemes, meleg fényű félhomály kifejezetten nyugtatólag hat rá.*
- Dehogy! Még a nagyon drága lányoknak sem adatott meg a külön szoba. Ezt a különösen kiváltságosok, vagy a madámok engedhetik meg. Én több lánnyal is osztoztam a szobámon, mindig nagy volt a káosz.
*Örömmel csicsereg, főleg azért, mert úgy érzi Haldrian meg is hallgatja. Lassan az ágyra telepedik a fiú mellé, és magáról megfeledkezve kezdi el cirógatni annak hátát.*
- Tudod...
*Kissé óvatosan kezd ebbe bele, mert nem akarja a fiút butaságokkal nyomasztani, de ugyan kinek mondja el, ha nem neki?*
- Én még sosem voltam önszántamból senkivel. Mármint... úgy értem, hogy ne fizettek volna érte.
*Hangjában szikrája sincs keserűségnek, elvégre ebben nőtt fel, ezt az életet ismeri, valahol talán még szereti is. Megvannak a maga előnyei és hátrányai. Tagadhatatlanul jól fizető munka, olykor kényelmes is, bár nem teljesen veszélytelen.*
- És még sosem volt abban részem, mint neked. Szerinted lehet, hogy valami baj van velem?
- Ó, abban nem kételkedem.
*Hagyja rá a fiúra a kérkedés dolgát, s helyette a sajátjára összepontosít. A végén többnyire szárazan és mindenképpen tisztábban távozik Haldrian tőle.*
- Milyen szerencse, hogy ilyen közel vagyunk egymáshoz. Bár amennyi időt töltesz az ágyamban, akár egy szobánk is lehetne.
*Orra alatt somolyogva siet ki, és lábait kapkodva vág át a fogadótér emeletén, majd a lépcsőkön. Feltehetően senkit sem fog foglalkoztatni hiányos öltözetük, főleg mert alig vannak páran a tavernában.
Haldrian szobájához érve megállapítja, hogy valóban többnyire ugyanúgy néznek ki a hálók. Talán egy-egy apró részletben, elrendezésben mások, de akár sajátja is lehetne, ha ruhái ott hevernének valahol.*
- Az istenekre Haldrian!
*Bár ne látta volna a gyorsan eltűntetett alsóneműt, ami egy kicsit még őt is megbotránkoztatja, főleg a legutóbbi szörnyű história óta.*
- Szörnyen néz már ki az a... valami. A helyedben inkább tűzre vetném, mielőtt bajom származik belőle.
*Haldrian beteges rajongásába már nem is üti bele az orrát. Ez a fiú és a kisasszony dolga, függetlenül attól, hogy helyteleníti. Talán aggodalomból kifolyólag kicsit nyugtalanítja is.*
- Nekem pont ez tetszik benne.
*Ruháit le is dobja egy szabad felületre, rögtön otthonosabbá válik számára a tér. Kerít az egyik bútor fiókjából gyertyát, majd meggyújtja azt és az ágy közelébe helyezi. A kellemes, meleg fényű félhomály kifejezetten nyugtatólag hat rá.*
- Dehogy! Még a nagyon drága lányoknak sem adatott meg a külön szoba. Ezt a különösen kiváltságosok, vagy a madámok engedhetik meg. Én több lánnyal is osztoztam a szobámon, mindig nagy volt a káosz.
*Örömmel csicsereg, főleg azért, mert úgy érzi Haldrian meg is hallgatja. Lassan az ágyra telepedik a fiú mellé, és magáról megfeledkezve kezdi el cirógatni annak hátát.*
- Tudod...
*Kissé óvatosan kezd ebbe bele, mert nem akarja a fiút butaságokkal nyomasztani, de ugyan kinek mondja el, ha nem neki?*
- Én még sosem voltam önszántamból senkivel. Mármint... úgy értem, hogy ne fizettek volna érte.
*Hangjában szikrája sincs keserűségnek, elvégre ebben nőtt fel, ezt az életet ismeri, valahol talán még szereti is. Megvannak a maga előnyei és hátrányai. Tagadhatatlanul jól fizető munka, olykor kényelmes is, bár nem teljesen veszélytelen.*
- És még sosem volt abban részem, mint neked. Szerinted lehet, hogy valami baj van velem?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 214-233