Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 318 (6341. - 6360. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
6360. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-07-01 19:56:09
Üzenet elküldve: 2018-07-01 19:56:09
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Nyárelői karaván//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
//A fekete vagont kellett volna//
- Tökéletes megoldás... *sziszegi a csuklya alól, s int a közeledő embereinek. Közben feltartja a kezében lévő sokszínű tőrt, ahogy közeledik Lorewhez.*
- Ásni fogsz! Ásni, mint a legjobb szolga Wegtorenben. *Hangja vészjósló kezd lenni, ami azt illeti elég hirtelen változik a vérmérséklete, bár a küldetés nyilván megacélozza lelkét. A másik kettő is ugrik, azonban hirtelen megtorpannak, mikor az ezüstös fény kezd megjelenni.*
- Mit csináltok idióták?! Fogjátok már le! *Üvöltve utasítja embereit, kívülről még a másik is benéz, egy pillanatra.*
- Tűnj már vissza a helyedre! *Ordít tovább a csuklyás, de közben már Lorew szinte érezheti leheletét. A kerubi azonban időben jelenik meg, s hárít minden mozdulatot. Előbb a két martalóc ér oda, az egyik a szekér jobb, a másik a bal oldala felé repül. A szerencsétlen, vagy szerencsés mozdulat azonban pont a vezér keze ügyében lévő tőr felé sodorja. Csak egy pillanatra kap a nyakához, majd felüvölt a fájdalomtól, s térdre hull, pont a nő hullájára, alaposan megdögönyözve ezzel.*
- Nem igaz, hogy milyen szerencsétlen vagy! *Mondja a csuklyás és még bele is rúg az ordítóba, kinek már a könnyei is patakzanak. Kaftánjába nyúl, majd lehajít a földre egy üvegcsét.*
- Idd meg! Töketlen. *Majd ismét az ajtóhoz fordul.* Húzz már vissza! Őrködj baz' meg! Te meg állj le! *Mondja a másik jobbra repülő társának. Majd övéhez nyúl és egy másik tőrt is elővesz, társának int, így az is előkészíti szablyáját. Közben a földön fetrengő az üveg tartalmát megpróbálja meginni.*
- Patthelyzet. *Jelenti ki, szemét le sem veszi Lorewről.*
//A négylábúak asszonya//
- Én köszönöm, kedvesem! *Fordul vissza az ajtóból batyuval a hátán, mosolya őszinte és kedves.* Többel tartozom, mint gondolnád. Krataknak is jobb lesz. *Néz le szeretettel a vakkantó kutyára, ki már Vierstra mellé is áll, s hűségesen néz fel rá. A karaván forgataga szinte mellbevágó a fenti csend után, de jól tudnak haladni, ebben segíti őket az a rengeteg kutya is, kik Delindát követik, az egész olyan, mint egy szürreális álom. A vásárlók csak egy pillanatra néznek fel, majd miután semmi érdekeset nem látnak, folytatják dolgukat. A nő tudatosan választja az útvonalat, hamar a karaván széléhez érnek, majd tovább a fák közé. Ott a batyut szétbontja, s ha Vierstra segít neki, hamar megszabadul a daraboktól. A kutyák játékosan szaladgálnak körülöttük.*
- Végeztünk! Gond nélkül, pont ahogy gondoltam. *Mondja vidáman a nő, majd elkomorodva néz ki a fák közül.* Hihetetlen, hogy milyen érzéketlenek egyesek, a halál és az élet előttük jár, de csukott szemmel látnak. *Csalódottan rázza meg a fejét, majd ismét Vierstrára mosolyog.*
- Kratak immár a tiéd. Ég veled! *Mondja könnyes szemmel, s ha Vierstra engedi szorosan megöleli őt.* Remélem még találkozunk! *Suttogja, majd elindul az erdőbe, a kiszabadított állatok pedig szeretettel követik, mintha csak az anyjuk lenne. Ahogy távolabbra ér, még visszafordul, s integetve kiáltja:*
- Ha megsérülsz és nagyon vérzel, kérd, hogy nyalogassa meg a sebeidet! *Komolyan bólint, majd továbbáll. A négylábúak asszonyát hamar elnyeli a rengeteg. Csak Kratak marad, ki nyitott szájjal lihegve, kérdőn tekint fel új gazdájára. Vierstrát vagy a karaván forgataga csábítja vissza, vagy egyéb utakon indul el, mindenesetre bár kissé meggyötört és itt-ott szőrtelen, de minden bizonnyal hűséges társra lelt, ki vele lesz a viszontagságokban és a boldogságban is, köszönhetően ez helyes és jólelkű döntésének, melyre talán sokáig emlékezni fog, ahogy bizonyosan Delinda is. Hogy most merre indul, csak rajta áll, de ami azt illeti pont egy fekete és egy jóval egyszerűbb fehéres szekér mellé sodorta a sors. Az egyszerű szekér előtt egy marcona kinézetű fekete csuklyás alak strázsál, aki épp a szekér ajtajából tekint be a belsejébe. A szekér ablakán pedig egy kéz kandikál ki, olykor meg-megmozdulva. A szekér ide-oda mozog, mintha kétes dolgok folynának benn. A kézről messziről látszik, hogy nem természetes pózban, vélhetően meg van kötözve. Bár tény, hogy a tisztás erdeje is csábító lehet, kérdés, hogyan tovább?*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
//A fekete vagont kellett volna//
- Tökéletes megoldás... *sziszegi a csuklya alól, s int a közeledő embereinek. Közben feltartja a kezében lévő sokszínű tőrt, ahogy közeledik Lorewhez.*
- Ásni fogsz! Ásni, mint a legjobb szolga Wegtorenben. *Hangja vészjósló kezd lenni, ami azt illeti elég hirtelen változik a vérmérséklete, bár a küldetés nyilván megacélozza lelkét. A másik kettő is ugrik, azonban hirtelen megtorpannak, mikor az ezüstös fény kezd megjelenni.*
- Mit csináltok idióták?! Fogjátok már le! *Üvöltve utasítja embereit, kívülről még a másik is benéz, egy pillanatra.*
- Tűnj már vissza a helyedre! *Ordít tovább a csuklyás, de közben már Lorew szinte érezheti leheletét. A kerubi azonban időben jelenik meg, s hárít minden mozdulatot. Előbb a két martalóc ér oda, az egyik a szekér jobb, a másik a bal oldala felé repül. A szerencsétlen, vagy szerencsés mozdulat azonban pont a vezér keze ügyében lévő tőr felé sodorja. Csak egy pillanatra kap a nyakához, majd felüvölt a fájdalomtól, s térdre hull, pont a nő hullájára, alaposan megdögönyözve ezzel.*
- Nem igaz, hogy milyen szerencsétlen vagy! *Mondja a csuklyás és még bele is rúg az ordítóba, kinek már a könnyei is patakzanak. Kaftánjába nyúl, majd lehajít a földre egy üvegcsét.*
- Idd meg! Töketlen. *Majd ismét az ajtóhoz fordul.* Húzz már vissza! Őrködj baz' meg! Te meg állj le! *Mondja a másik jobbra repülő társának. Majd övéhez nyúl és egy másik tőrt is elővesz, társának int, így az is előkészíti szablyáját. Közben a földön fetrengő az üveg tartalmát megpróbálja meginni.*
- Patthelyzet. *Jelenti ki, szemét le sem veszi Lorewről.*
//A négylábúak asszonya//
- Én köszönöm, kedvesem! *Fordul vissza az ajtóból batyuval a hátán, mosolya őszinte és kedves.* Többel tartozom, mint gondolnád. Krataknak is jobb lesz. *Néz le szeretettel a vakkantó kutyára, ki már Vierstra mellé is áll, s hűségesen néz fel rá. A karaván forgataga szinte mellbevágó a fenti csend után, de jól tudnak haladni, ebben segíti őket az a rengeteg kutya is, kik Delindát követik, az egész olyan, mint egy szürreális álom. A vásárlók csak egy pillanatra néznek fel, majd miután semmi érdekeset nem látnak, folytatják dolgukat. A nő tudatosan választja az útvonalat, hamar a karaván széléhez érnek, majd tovább a fák közé. Ott a batyut szétbontja, s ha Vierstra segít neki, hamar megszabadul a daraboktól. A kutyák játékosan szaladgálnak körülöttük.*
- Végeztünk! Gond nélkül, pont ahogy gondoltam. *Mondja vidáman a nő, majd elkomorodva néz ki a fák közül.* Hihetetlen, hogy milyen érzéketlenek egyesek, a halál és az élet előttük jár, de csukott szemmel látnak. *Csalódottan rázza meg a fejét, majd ismét Vierstrára mosolyog.*
- Kratak immár a tiéd. Ég veled! *Mondja könnyes szemmel, s ha Vierstra engedi szorosan megöleli őt.* Remélem még találkozunk! *Suttogja, majd elindul az erdőbe, a kiszabadított állatok pedig szeretettel követik, mintha csak az anyjuk lenne. Ahogy távolabbra ér, még visszafordul, s integetve kiáltja:*
- Ha megsérülsz és nagyon vérzel, kérd, hogy nyalogassa meg a sebeidet! *Komolyan bólint, majd továbbáll. A négylábúak asszonyát hamar elnyeli a rengeteg. Csak Kratak marad, ki nyitott szájjal lihegve, kérdőn tekint fel új gazdájára. Vierstrát vagy a karaván forgataga csábítja vissza, vagy egyéb utakon indul el, mindenesetre bár kissé meggyötört és itt-ott szőrtelen, de minden bizonnyal hűséges társra lelt, ki vele lesz a viszontagságokban és a boldogságban is, köszönhetően ez helyes és jólelkű döntésének, melyre talán sokáig emlékezni fog, ahogy bizonyosan Delinda is. Hogy most merre indul, csak rajta áll, de ami azt illeti pont egy fekete és egy jóval egyszerűbb fehéres szekér mellé sodorta a sors. Az egyszerű szekér előtt egy marcona kinézetű fekete csuklyás alak strázsál, aki épp a szekér ajtajából tekint be a belsejébe. A szekér ablakán pedig egy kéz kandikál ki, olykor meg-megmozdulva. A szekér ide-oda mozog, mintha kétes dolgok folynának benn. A kézről messziről látszik, hogy nem természetes pózban, vélhetően meg van kötözve. Bár tény, hogy a tisztás erdeje is csábító lehet, kérdés, hogyan tovább?*
6359. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-07-01 18:38:56
Üzenet elküldve: 2018-07-01 18:38:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nagy egyenlőség napja//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*Úgy fest Tizio végképp össze fog omlani, fürkészi testvérét átható, kék tekintetével, nem lesz ez így jó. A grimaszt, mely életre kelne a látványtól inkább bölcsen elfojtja.*
-Nincs.
*Vallja meg őszintén maga is úgy látja lehetőségek hiányában vannak. Bármilyen kényszerű is legyen, bármennyire ódzkodott is tőle, most kénytelen átvenni az irányítást, felkészülve a legrosszabbra, mit csak Tiztől remélhet.*
-Én maradok, te kövesd Effy nyomát, és vidd magaddal Vétlent.
*Bök állával lova felé.*
-Engem csak hátráltatna, Effynek viszont szüksége lehet rá, ha megtalálod. Két nap múlva itt találkozunk, és szedd végre össze magad.
*Méri végig lesajnálón fivérét, jó lenne, ha Tiz nagyon gyorsan belátná, itt már nem csak róla van szó. Kapja el karját, és vonja félre, halkítja hangját suttogóra, hogy a nők előtt szavai észrevétlenek maradhassanak.*
-Nem érdekel mit teszel, nem érdekel miként teszed, ha az kell nyomj be egy újabb löketet, dugd a fejed jeges víz alá, szippantsd fel azt a szart akár ezerszer egymásután, de térj magadhoz végre. Effnek szüksége van rád, nekem is szükségem van rád, légy észnél.
*Ritkán veszíti el a fejét annyira, hogy illetlen szavakat használjon, általában ura érzéseinek, de most egyszerre kell szinte mindenkiért aggódnia, köztük Tizioért is.
Lép távolabb egyből testvérétől, ahogy a vörös félvér szólítja, fordul felé, arcán már nyoma sincs iménti érzelmeinek.*
-Is. Én visszatérek Artheniorba, fivérem máris indul a húgunk nyomába.
*Enged meg egy fáradt, de barátságos mosolyt a nő felé.*
-Óhajtja esetleg, hogy visszakísérjem?
*Ha a nő válasza beleegyező, még egy pillanatra Tiz felé fordul, és kezét nyújtja neki.*
-Vigyázz magadra.
*Hangja őszinte aggodalomról, és valós szeretetről árulkodik, hisz ő nem gyűlöli fivérét, sőt! Épp csak borzalmasan fárasztónak, és kiakasztónak találja.
Akár megtörtént a parola, akár se, következő szavai már Natalaydához szólnak.*
-Kegyed visszatér velünk?
*Egyformán, udvariasan, kedvesen viseltetik mindkét nő iránt, szavaiban, gesztusaiban kivetnivalót nem találni. Mondjuk mélyebb érdeklődést sem.*
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*Úgy fest Tizio végképp össze fog omlani, fürkészi testvérét átható, kék tekintetével, nem lesz ez így jó. A grimaszt, mely életre kelne a látványtól inkább bölcsen elfojtja.*
-Nincs.
*Vallja meg őszintén maga is úgy látja lehetőségek hiányában vannak. Bármilyen kényszerű is legyen, bármennyire ódzkodott is tőle, most kénytelen átvenni az irányítást, felkészülve a legrosszabbra, mit csak Tiztől remélhet.*
-Én maradok, te kövesd Effy nyomát, és vidd magaddal Vétlent.
*Bök állával lova felé.*
-Engem csak hátráltatna, Effynek viszont szüksége lehet rá, ha megtalálod. Két nap múlva itt találkozunk, és szedd végre össze magad.
*Méri végig lesajnálón fivérét, jó lenne, ha Tiz nagyon gyorsan belátná, itt már nem csak róla van szó. Kapja el karját, és vonja félre, halkítja hangját suttogóra, hogy a nők előtt szavai észrevétlenek maradhassanak.*
-Nem érdekel mit teszel, nem érdekel miként teszed, ha az kell nyomj be egy újabb löketet, dugd a fejed jeges víz alá, szippantsd fel azt a szart akár ezerszer egymásután, de térj magadhoz végre. Effnek szüksége van rád, nekem is szükségem van rád, légy észnél.
*Ritkán veszíti el a fejét annyira, hogy illetlen szavakat használjon, általában ura érzéseinek, de most egyszerre kell szinte mindenkiért aggódnia, köztük Tizioért is.
Lép távolabb egyből testvérétől, ahogy a vörös félvér szólítja, fordul felé, arcán már nyoma sincs iménti érzelmeinek.*
-Is. Én visszatérek Artheniorba, fivérem máris indul a húgunk nyomába.
*Enged meg egy fáradt, de barátságos mosolyt a nő felé.*
-Óhajtja esetleg, hogy visszakísérjem?
*Ha a nő válasza beleegyező, még egy pillanatra Tiz felé fordul, és kezét nyújtja neki.*
-Vigyázz magadra.
*Hangja őszinte aggodalomról, és valós szeretetről árulkodik, hisz ő nem gyűlöli fivérét, sőt! Épp csak borzalmasan fárasztónak, és kiakasztónak találja.
Akár megtörtént a parola, akár se, következő szavai már Natalaydához szólnak.*
-Kegyed visszatér velünk?
*Egyformán, udvariasan, kedvesen viseltetik mindkét nő iránt, szavaiban, gesztusaiban kivetnivalót nem találni. Mondjuk mélyebb érdeklődést sem.*
6358. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-07-01 18:04:31
Üzenet elküldve: 2018-07-01 18:04:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nagy egyenlőség napja//
*A szőkeség elég bizonytalannak és magatehetetlennek tűnik. Túl teszetosza szolgának, hiszen azoknak önállóan el kell tudniuk látni a feladataikat, a házvezetést; ez a lány meg úgy néz, mint aki egy lépést nem tud megtenni az emberei nélkül. Ha nem tűnne érzéketlennek tőle, egy gúnyos mosolyt is eleresztene, de jelen helyzetben nem engedheti meg magának.*
-Reméljük a legjobbakat!
*Persze, reméli ő is. Mi oka lenne egy egyszerű kereskedő család halálát kívánnia?*
-Örülök, ha segíthettem. *Biccent, majd a férfiak felé fordul. Naty bénasága nem nyűgözte le, és semmi kedve tovább társalogni vele. Talán a férfiak jobb társaságnak bizonyulnak. Mégis csak nemesek, vagy mik, azoknak megvan a magukhoz való eszük, nem mint a lázongó vadbarmoknak.*
-És önök? A város felé igyekeznek, vagy inkább minél távolabb a káosztól?
*Mintha úgy hallotta volna, keresnek valakit, de erre nem venne mérget. Jó lenne, ha a gazdagnegyedbe tartanának, lenne társasága a hazafelé vezető úton, és talán újabb ismeretségekre is szert tehet. A fél negyed romokban, a legfelsőbb rétegeket lemészárolták, elüldözték, szüksége van a leendő kapcsolatok kiépítésének megkezdésére. Vagyona nagy része semmivé lett, és a pótlása nem fog egyedül menni. Hamreint nem szeretné bajba keverni, kedves volt hozzá, de két a idegen még a segítségére lehet.*
*A szőkeség elég bizonytalannak és magatehetetlennek tűnik. Túl teszetosza szolgának, hiszen azoknak önállóan el kell tudniuk látni a feladataikat, a házvezetést; ez a lány meg úgy néz, mint aki egy lépést nem tud megtenni az emberei nélkül. Ha nem tűnne érzéketlennek tőle, egy gúnyos mosolyt is eleresztene, de jelen helyzetben nem engedheti meg magának.*
-Reméljük a legjobbakat!
*Persze, reméli ő is. Mi oka lenne egy egyszerű kereskedő család halálát kívánnia?*
-Örülök, ha segíthettem. *Biccent, majd a férfiak felé fordul. Naty bénasága nem nyűgözte le, és semmi kedve tovább társalogni vele. Talán a férfiak jobb társaságnak bizonyulnak. Mégis csak nemesek, vagy mik, azoknak megvan a magukhoz való eszük, nem mint a lázongó vadbarmoknak.*
-És önök? A város felé igyekeznek, vagy inkább minél távolabb a káosztól?
*Mintha úgy hallotta volna, keresnek valakit, de erre nem venne mérget. Jó lenne, ha a gazdagnegyedbe tartanának, lenne társasága a hazafelé vezető úton, és talán újabb ismeretségekre is szert tehet. A fél negyed romokban, a legfelsőbb rétegeket lemészárolták, elüldözték, szüksége van a leendő kapcsolatok kiépítésének megkezdésére. Vagyona nagy része semmivé lett, és a pótlása nem fog egyedül menni. Hamreint nem szeretné bajba keverni, kedves volt hozzá, de két a idegen még a segítségére lehet.*
6357. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-07-01 17:47:33
Üzenet elküldve: 2018-07-01 17:47:33
ÚJ
![>Grawok Hifeti [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/881_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
* Hosszú és fáradtságos út áll mögötte. Nellara Hant kísérte el a legendás hírű varázsló -mint kiderült nem városba- iskolába. És onnan hazafelé tart.
Megfordult a fejében, hogy egy ideig vissza se néz. Kedve támadt kicsit körülnézni a nagyvilágban és hogy is fejezzem ki magam?
Kedve lett volna, hogy a nővérétől jó távol legyen. Úgy érzi, hogy egyre inkább szüksége van arra, hogy csak a képességei fejlesztésének éljen és ebben zavarja Kámorf.
Koszos és büdös. Synmira környékén felázott a talaj és utálatos volt a sártengeren átvágni. Persze ha ez nem lett volna, ennyi bandukolás a földutakon és erdei ösvényeken pont elég lenne, hogy ne patyolat tisztán és üde, friss illattal lássa meg a távoli házakat.
Belülről lelkesítette a tudat, hogy hamarosan lefürödhet és kényelembe helyezheti magát.*
Megfordult a fejében, hogy egy ideig vissza se néz. Kedve támadt kicsit körülnézni a nagyvilágban és hogy is fejezzem ki magam?
Kedve lett volna, hogy a nővérétől jó távol legyen. Úgy érzi, hogy egyre inkább szüksége van arra, hogy csak a képességei fejlesztésének éljen és ebben zavarja Kámorf.
Koszos és büdös. Synmira környékén felázott a talaj és utálatos volt a sártengeren átvágni. Persze ha ez nem lett volna, ennyi bandukolás a földutakon és erdei ösvényeken pont elég lenne, hogy ne patyolat tisztán és üde, friss illattal lássa meg a távoli házakat.
Belülről lelkesítette a tudat, hogy hamarosan lefürödhet és kényelembe helyezheti magát.*
6356. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-07-01 15:51:35
Üzenet elküldve: 2018-07-01 15:51:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyárelői karaván//
//A négylábúak asszonya//
*Azt azért őszintén kétli, hogy senkinek nem fog feltűnni a férfi hiánya, abban viszont biztos, hogy messze fog innen járni, mire bárkinek is hiányozni fog. Azt viszont teljes mértékben megérti, hogy nem akarja az állatokat a férfi húsával megetetni, hiszen egy ilyen férfi nem érdemel ilyen jó sorsot. Inkább erdei vadak martalékává kell váljon, hogy életéhez méltó befejezést kapjon.*
- Köszönöm, igazán hálás vagyok. Vásárolni jöttem egy társat, de úgy érzem máris többet kaptam.
*Lágyan rámosolyog a nőre, majd lehajol a kutyához, megsimogatja fejét, finoman megvakargatja füle tövét.*
- Ígérem vigyázni fogok rá.
*Ezt már inkább Delindának mondja, de hangjából a kutya is hallhatja, hogy amíg Vieren múlik, jó sora lesz az állatnak. Ha egyszer kiszabadulnak innen, első dolga lesz megfürdetni Kratakot, valami finommal megetetni, és aztán gondosan felnevelni.
Aztán feláll és kiegyenesedik, majd bólint az asszonynak.*
- Jobb soruk lesz magával a vadonban, mint itt bármikor is lehetett volna.
*Őszintén így hiszi, és most először eltölti egy különös melegség mellkasában, hogy végre valami igazán jót tett, ami tényleg számít. Hogy valaki emlékezni fog rá, Vierre, hogy megsegítette a bajban, és nem mellesleg, hogy életében először valami csodálatosat kapott az élettől, egy négylábú személyében.*
- Segítek, ez csak természetes.
*Követi kifelé Delindát, szemét bántja kissé a hirtelen arcába tűző napfény, így először visszahúzza a csuklyát arcába, majd megpróbálja úgy leemelni a batyut a nő hátáról, hogy ketten vihessék, megosszák a terheket.*
- Akkor menjünk hát.
*Megpróbál még egy bátorító mosolyt kierőltetni magából, mert szeretné, ha az asszony és az állatok még egy kicsit kitartanának, mielőtt végleg elnyerik szabadságukat. Még egy hálás pillantással is jutalmazza Kratakot, amiért őt választotta, és részéről akár indulhatnak is. Segíteni fog a nőnek eljutni az erdőbe, aztán valószínűleg úgyis elválnak útjaik.*
//A négylábúak asszonya//
*Azt azért őszintén kétli, hogy senkinek nem fog feltűnni a férfi hiánya, abban viszont biztos, hogy messze fog innen járni, mire bárkinek is hiányozni fog. Azt viszont teljes mértékben megérti, hogy nem akarja az állatokat a férfi húsával megetetni, hiszen egy ilyen férfi nem érdemel ilyen jó sorsot. Inkább erdei vadak martalékává kell váljon, hogy életéhez méltó befejezést kapjon.*
- Köszönöm, igazán hálás vagyok. Vásárolni jöttem egy társat, de úgy érzem máris többet kaptam.
*Lágyan rámosolyog a nőre, majd lehajol a kutyához, megsimogatja fejét, finoman megvakargatja füle tövét.*
- Ígérem vigyázni fogok rá.
*Ezt már inkább Delindának mondja, de hangjából a kutya is hallhatja, hogy amíg Vieren múlik, jó sora lesz az állatnak. Ha egyszer kiszabadulnak innen, első dolga lesz megfürdetni Kratakot, valami finommal megetetni, és aztán gondosan felnevelni.
Aztán feláll és kiegyenesedik, majd bólint az asszonynak.*
- Jobb soruk lesz magával a vadonban, mint itt bármikor is lehetett volna.
*Őszintén így hiszi, és most először eltölti egy különös melegség mellkasában, hogy végre valami igazán jót tett, ami tényleg számít. Hogy valaki emlékezni fog rá, Vierre, hogy megsegítette a bajban, és nem mellesleg, hogy életében először valami csodálatosat kapott az élettől, egy négylábú személyében.*
- Segítek, ez csak természetes.
*Követi kifelé Delindát, szemét bántja kissé a hirtelen arcába tűző napfény, így először visszahúzza a csuklyát arcába, majd megpróbálja úgy leemelni a batyut a nő hátáról, hogy ketten vihessék, megosszák a terheket.*
- Akkor menjünk hát.
*Megpróbál még egy bátorító mosolyt kierőltetni magából, mert szeretné, ha az asszony és az állatok még egy kicsit kitartanának, mielőtt végleg elnyerik szabadságukat. Még egy hálás pillantással is jutalmazza Kratakot, amiért őt választotta, és részéről akár indulhatnak is. Segíteni fog a nőnek eljutni az erdőbe, aztán valószínűleg úgyis elválnak útjaik.*
6355. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-07-01 14:55:18
Üzenet elküldve: 2018-07-01 14:55:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Malrion//
-Lehet, hogy tudom, lehet, hogy nem. Világosíts fel kérlek. *Ül mellé a gyepre, várva a lány következő lépésére. Majd csak amikor felemlíti a folyót, áll fel mellette: *
-Rendben, akkor szedjük a sátorfánkat, mert utána valahol megaludnunk is kéne, és nem tesz jót az egészségnek késő éjjel kintnlenni sötétben, főleg nem ilyen zavargások közepette.
*Elvigyorodik: *
-Igen, neked ténylegesen jót fog tenni egy kis fürdés, *majd le is fagy a vigyora* deee, izé, én azt hiszem jobb, ha kint majd örködöm míg te pancsolsz. Hisz tudod milyen itt a környék, nehogy ellopják valamid. *Próbál valami értelmes indokot kifejteni magából, miért nem kéne neki fürdeni, ám csak egy zavart mosolyra telik tőle. *
-Lehet, hogy tudom, lehet, hogy nem. Világosíts fel kérlek. *Ül mellé a gyepre, várva a lány következő lépésére. Majd csak amikor felemlíti a folyót, áll fel mellette: *
-Rendben, akkor szedjük a sátorfánkat, mert utána valahol megaludnunk is kéne, és nem tesz jót az egészségnek késő éjjel kintnlenni sötétben, főleg nem ilyen zavargások közepette.
*Elvigyorodik: *
-Igen, neked ténylegesen jót fog tenni egy kis fürdés, *majd le is fagy a vigyora* deee, izé, én azt hiszem jobb, ha kint majd örködöm míg te pancsolsz. Hisz tudod milyen itt a környék, nehogy ellopják valamid. *Próbál valami értelmes indokot kifejteni magából, miért nem kéne neki fürdeni, ám csak egy zavart mosolyra telik tőle. *
6354. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-07-01 14:31:19
Üzenet elküldve: 2018-07-01 14:31:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//ReiDith//
- Talán nem. * Ízlelgeti kicsit a dolgot, főleg mert ezzel nyitva hagy egy ajtót magához, amit nem nyit meg túl gyakran. *
- Legyen, de remélem tudod, hogy mit jelent ez az egész. *Belefeledkeznek egymás szájába, észre sem veszi, hogyan telik az idő, csak Rei kérdése után néz körül. *
- Menjünk a folyóhoz, le szeretnék fürdeni, tiszta kosz vagyok. * A ruháját is ki kéne mosnia, na de belülről az nrm koszos, így inkább meghagyja azt későbbre. Sokkal jobban zavarja, hogy az arca es kezei is sárosak. *
- Rád is rád férne szerintem. *Mosolyodik el, persze tudja mire számíthat, hisz látta már a sebhelyes testet már. *
- Talán nem. * Ízlelgeti kicsit a dolgot, főleg mert ezzel nyitva hagy egy ajtót magához, amit nem nyit meg túl gyakran. *
- Legyen, de remélem tudod, hogy mit jelent ez az egész. *Belefeledkeznek egymás szájába, észre sem veszi, hogyan telik az idő, csak Rei kérdése után néz körül. *
- Menjünk a folyóhoz, le szeretnék fürdeni, tiszta kosz vagyok. * A ruháját is ki kéne mosnia, na de belülről az nrm koszos, így inkább meghagyja azt későbbre. Sokkal jobban zavarja, hogy az arca es kezei is sárosak. *
- Rád is rád férne szerintem. *Mosolyodik el, persze tudja mire számíthat, hisz látta már a sebhelyes testet már. *
6353. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-07-01 14:17:50
Üzenet elküldve: 2018-07-01 14:17:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Malrion//
-Kitudja, talán túl sok kimenetele volt ennek az egész napnak, és túl sok végződhetett voona úgy, hogy többé nem látlak. Gondoltam akkor már miért ne. Talán visszautasítasz, de talán nem. Reménykedem a másodikban. *Mondja az utóbbit halkan, mert már ismét közel jár a lány ajkaihoz. Ha Malrion nem ellenkezik, újra elmélyül a számára szokatlan és furcsa, de meglepően kellemes és izgalmas ízvilágban és érzésekben. Ha meg nem szakítja a lány, talán hosszú pillanatokig nem változik a helyzet, Rei csak utána kérdez rá halkan, hogyan tovább, értve ez alatt az érzelmek mezejét, és az éjszakát, ugyanis lassan esteledik. *
-Kitudja, talán túl sok kimenetele volt ennek az egész napnak, és túl sok végződhetett voona úgy, hogy többé nem látlak. Gondoltam akkor már miért ne. Talán visszautasítasz, de talán nem. Reménykedem a másodikban. *Mondja az utóbbit halkan, mert már ismét közel jár a lány ajkaihoz. Ha Malrion nem ellenkezik, újra elmélyül a számára szokatlan és furcsa, de meglepően kellemes és izgalmas ízvilágban és érzésekben. Ha meg nem szakítja a lány, talán hosszú pillanatokig nem változik a helyzet, Rei csak utána kérdez rá halkan, hogyan tovább, értve ez alatt az érzelmek mezejét, és az éjszakát, ugyanis lassan esteledik. *
6352. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-07-01 13:13:18
Üzenet elküldve: 2018-07-01 13:13:18
ÚJ
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
//Nyárelői karaván//
//A fekete vagont kellett volna//
- Szimpatikus úriembernek hangzik *ingatja meg a fejét* Mondjuk Wegtorenhez vajmi kevés közöm van.
*Akkor mégsem olyasvalaki, aki tudna Isvuról. A következőre már nem igazán tud mit mondani, nem kéne ismételnie magát, de... mégis kivételt tesz, ez egyszer.*
- Hajszolta a rosseb. Megoldotta magának.
*A következőre már igazán nincsenek szavai. Tulajdonképpen az egyetlen, amit nem ért, hogy ezek a géniuszok hogy maradtak életben egészen eddig.*
- És ez megoldás? Előbb-utóbb fel fog tűnni apucinak, hogy a lány már hónapok óta nincs sehol, és akkor is ti lesztek elővéve. Meg mi a tökömhöz kéne az én segítségem, öten akarjuk ásni a gödröt? De ha nektek jó, nekem is jó *ránt végül egyet a vállán. Pont addig izgatta apuci, amíg meg nem tudta, hogy külsős. Akkor nem valószínű, hogy tud bármit Isvuról. Azonban hamarosan érkezik a lefogóparancs, amire azonnali ellenállással reagál, mégpedig varázsigébe fog, szépen sunyiban. Dörmög egy keveset a bajsza alatt, és ha minden jól megy, meg fog jelenni kedvenc kerubija, aki sakkban bár gyenge, de remekül világít a sötétben. Remélhetőleg a kardforgatáshoz is olyan jól ért, ahogy azt terjesztik róla. Mivel Lorew a falnál van, egészen pontosan félig lóg ki az ablakon, így remekül közé, és a három csuklyás közé állhat a kerubi. A kinti fickó persze csinálhat hülyeséget, de remélhetőleg nem fog.*
- Csak nyugalom *jelzi a legelején* Nem csinál semmi megfontolatlan a legyőzhetetlen szellemharcos úr, amíg önök sem. Viszont amennyiben úgy ítéli meg, hogy ártani akarnak nekem, úgy igen-igen morcossá válik, és higgyék el nekem, nem akarják morcossá tenni. És mivel ez valamelyest úgyis patthelyzet, lenne egy remek ötletem. Betekeritek a hölgyet, amibe csak akarjátok, utána megfogjátok, elviszitek, ahová akarjátok, elássátok, ahová akarjátok, és azt mondtok az apjának, amit akartok. A kinti úr eloldozza a kezemet, mert az elejétől fogva értelmetlen egyébként, hogy meg vagyok kötve, ti meg csak az időt pazaroljátok, miközben jelenleg nektek minden perc drága. Én igazán próbálok barátságosan viszonyulni önökhöz, segíteni, amiben csak lehet, de nem könnyítik meg a dolgomat.
*Értelem szerint amennyiben a varázslat besül, úgy a szónoklat elmarad, mert hát mire fel szónokolna?*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására egy ezüstös fényű, kardot hordozó szellemalak jelenik meg előtte, és siet a varázsló segítségére. A kerubi NJK-nak számít, nem szolga, és nem lehet utasítani. Megsegíti a veszélybe került varázshasználót, de nem öl, alapvetően jó és könyörületes. Ha a közvetlen veszély elmúlik, a szellem szertefoszlik.
//A fekete vagont kellett volna//
- Szimpatikus úriembernek hangzik *ingatja meg a fejét* Mondjuk Wegtorenhez vajmi kevés közöm van.
*Akkor mégsem olyasvalaki, aki tudna Isvuról. A következőre már nem igazán tud mit mondani, nem kéne ismételnie magát, de... mégis kivételt tesz, ez egyszer.*
- Hajszolta a rosseb. Megoldotta magának.
*A következőre már igazán nincsenek szavai. Tulajdonképpen az egyetlen, amit nem ért, hogy ezek a géniuszok hogy maradtak életben egészen eddig.*
- És ez megoldás? Előbb-utóbb fel fog tűnni apucinak, hogy a lány már hónapok óta nincs sehol, és akkor is ti lesztek elővéve. Meg mi a tökömhöz kéne az én segítségem, öten akarjuk ásni a gödröt? De ha nektek jó, nekem is jó *ránt végül egyet a vállán. Pont addig izgatta apuci, amíg meg nem tudta, hogy külsős. Akkor nem valószínű, hogy tud bármit Isvuról. Azonban hamarosan érkezik a lefogóparancs, amire azonnali ellenállással reagál, mégpedig varázsigébe fog, szépen sunyiban. Dörmög egy keveset a bajsza alatt, és ha minden jól megy, meg fog jelenni kedvenc kerubija, aki sakkban bár gyenge, de remekül világít a sötétben. Remélhetőleg a kardforgatáshoz is olyan jól ért, ahogy azt terjesztik róla. Mivel Lorew a falnál van, egészen pontosan félig lóg ki az ablakon, így remekül közé, és a három csuklyás közé állhat a kerubi. A kinti fickó persze csinálhat hülyeséget, de remélhetőleg nem fog.*
- Csak nyugalom *jelzi a legelején* Nem csinál semmi megfontolatlan a legyőzhetetlen szellemharcos úr, amíg önök sem. Viszont amennyiben úgy ítéli meg, hogy ártani akarnak nekem, úgy igen-igen morcossá válik, és higgyék el nekem, nem akarják morcossá tenni. És mivel ez valamelyest úgyis patthelyzet, lenne egy remek ötletem. Betekeritek a hölgyet, amibe csak akarjátok, utána megfogjátok, elviszitek, ahová akarjátok, elássátok, ahová akarjátok, és azt mondtok az apjának, amit akartok. A kinti úr eloldozza a kezemet, mert az elejétől fogva értelmetlen egyébként, hogy meg vagyok kötve, ti meg csak az időt pazaroljátok, miközben jelenleg nektek minden perc drága. Én igazán próbálok barátságosan viszonyulni önökhöz, segíteni, amiben csak lehet, de nem könnyítik meg a dolgomat.
*Értelem szerint amennyiben a varázslat besül, úgy a szónoklat elmarad, mert hát mire fel szónokolna?*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására egy ezüstös fényű, kardot hordozó szellemalak jelenik meg előtte, és siet a varázsló segítségére. A kerubi NJK-nak számít, nem szolga, és nem lehet utasítani. Megsegíti a veszélybe került varázshasználót, de nem öl, alapvetően jó és könyörületes. Ha a közvetlen veszély elmúlik, a szellem szertefoszlik.
6351. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-07-01 12:38:17
Üzenet elküldve: 2018-07-01 12:38:17
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Nyárelői karaván//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
//A fekete vagont kellett volna//
- Nem. _Ő_ a nagykutya, legalábbis a wegtoreni forgatagban, hogy úgy mondjam, elég nagy... nagy a fluktuáció a céhében. *Kínlódva és szerencsétlenül felnevet, látható rajta, hogy jelenleg cseppet sem érzi jól magát egy hullával maga előtt és egy ismeretlennel, aki még okoskodik is. A három opcióra, mit Lorew felkínál, csak fejét rázza:*
- Nem lehet megölni, azt sem tudjuk valójában hogy néz ki. Négy állandó harcedzett orvgyilkos testőr védi, kiknek kiléte ismeretlen. Az is lehet, hogy ez az ostoba barom itt mellettem, az egyikük.
*Bök hüvelykujjával az ajtófélfát támasztónak, aki meglepetten vágja haptákba magát.* Persze, *legyint lemondóan* ezt inkább kizárt dolognak tartom. Az elbujdosás tetszik. De én oda nem viszem neki a hullát. Inkább megölöm magam. Leszarom kinek, mihez van joga.
*Sóhajt fel, majd szórakozottan egyik vércsatornával rendelkező, több színben játszó tőrét kezdi el piszkálni. Lorew karaváni céljára harsogva felnevet:*
- Különlegeset? Természetfelettit? Amolyan igazi nagy sötétséget? Barátom, hát megtaláltad, mert ettől sötétebb lelket keresve sem találnál, csak sajnos a lányát hajszoltad öngyilkosságba. *Vonja meg a vállát, majd határozottan feláll és az ajtót támasztónak néz.*
- Oldozd el, de csak, ha szólok! *A férfi kimegy az ajtón, s érezhetően ismét Lorew csuklójára helyezi kardját, mintha tudná mi következik. A csuklyás ismét Lorewhez fordul:*
- Betekerjük valamibe és elássuk az erdőben. _Te_ pedig segíteni fogsz! Te okoztad ezt az egészet. A lány mindig eltűnik, nem lesz gond, ezt még kimagyarázzuk. *Komótosan előkapja a tőrét, majd csuklyáját visszahúzza a fejére:*
- Fogjátok le és tegyétek szabaddá a mellkasát! *Utasítja a másik kettőt, aki még bent maradt, miközben jelentőségteljesen Lorewre néz. A két marcona nem teketóriázik, s megindul Lorew felé.*
//A négylábúak asszonya//
*Delinda szótlanul pakolászik, s minden lefejtett húsdarabot dúdolva rak el egy előkészített batyuba.*
- Senkinek nem tűnik majd fel. *Mondja csendesen.* Gyakran hozok élelmet a kutyáknak, de ezt a férget nem átallnám megetetni velük, inkább szétszórom a környéken.
*Vierstrára néz, majd hálásan elmosolyodik, tekintetében hosszú idők fájdalma szabadul fel, bár kétség nem férhet hozzá, hogy némi zavar is látszik rajta, nem biztos, hogy teljesen tudatánál van.*
- Ő már választott! Tudja, hogy nekem már nincs rá szükségem. Meg fog segíteni a bajban. *Néz Kratakra, feláll, majd véres kezét ruhájába törli.*
- Kérdés, hogy a többivel mi legyen, nem akarom őket itt hagyni ketrecbe zárva. *A kutyák, mintha tudnák miről beszél, aggódó tekintettel gyűlnek oda köré. Delinda szórakozottan vakargatja meg egyik fejét és szeretettel néz rá.*
- Nem. Elhagyom a karavánt és ők velem jönnek. Csak előbb ezt itt, *nyögve kapja hátára a valaha volt sanyargatója darabjait tartalmazó batyut* eltüntetem valahová. Segítesz? Ha igen, Kratak a tiéd. Bár tény, hogy nem is tudnám visszatartani, harcos egy jószág. Nagyon különleges. *Mondja mosolyogva, bár még kissé megviselten. Az ajtó felé indul, s kérdőn a nőre néz:*
- Az erdőbe viszem. Ott el tudom rejteni, a vadak majd megeszik.
*Ahogy az ajtó kinyílik, a karaván illatorgiája szállja meg a helyiséget. A napfény betűz, szerencsére a terjengő vérfolt a szekér belsejében van, így kívülről nem látszik. Talán kissé bántó is a fény a vagon sötétsége után, de Delindát látszólag ez nem zavarja.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
//A fekete vagont kellett volna//
- Nem. _Ő_ a nagykutya, legalábbis a wegtoreni forgatagban, hogy úgy mondjam, elég nagy... nagy a fluktuáció a céhében. *Kínlódva és szerencsétlenül felnevet, látható rajta, hogy jelenleg cseppet sem érzi jól magát egy hullával maga előtt és egy ismeretlennel, aki még okoskodik is. A három opcióra, mit Lorew felkínál, csak fejét rázza:*
- Nem lehet megölni, azt sem tudjuk valójában hogy néz ki. Négy állandó harcedzett orvgyilkos testőr védi, kiknek kiléte ismeretlen. Az is lehet, hogy ez az ostoba barom itt mellettem, az egyikük.
*Bök hüvelykujjával az ajtófélfát támasztónak, aki meglepetten vágja haptákba magát.* Persze, *legyint lemondóan* ezt inkább kizárt dolognak tartom. Az elbujdosás tetszik. De én oda nem viszem neki a hullát. Inkább megölöm magam. Leszarom kinek, mihez van joga.
*Sóhajt fel, majd szórakozottan egyik vércsatornával rendelkező, több színben játszó tőrét kezdi el piszkálni. Lorew karaváni céljára harsogva felnevet:*
- Különlegeset? Természetfelettit? Amolyan igazi nagy sötétséget? Barátom, hát megtaláltad, mert ettől sötétebb lelket keresve sem találnál, csak sajnos a lányát hajszoltad öngyilkosságba. *Vonja meg a vállát, majd határozottan feláll és az ajtót támasztónak néz.*
- Oldozd el, de csak, ha szólok! *A férfi kimegy az ajtón, s érezhetően ismét Lorew csuklójára helyezi kardját, mintha tudná mi következik. A csuklyás ismét Lorewhez fordul:*
- Betekerjük valamibe és elássuk az erdőben. _Te_ pedig segíteni fogsz! Te okoztad ezt az egészet. A lány mindig eltűnik, nem lesz gond, ezt még kimagyarázzuk. *Komótosan előkapja a tőrét, majd csuklyáját visszahúzza a fejére:*
- Fogjátok le és tegyétek szabaddá a mellkasát! *Utasítja a másik kettőt, aki még bent maradt, miközben jelentőségteljesen Lorewre néz. A két marcona nem teketóriázik, s megindul Lorew felé.*
//A négylábúak asszonya//
*Delinda szótlanul pakolászik, s minden lefejtett húsdarabot dúdolva rak el egy előkészített batyuba.*
- Senkinek nem tűnik majd fel. *Mondja csendesen.* Gyakran hozok élelmet a kutyáknak, de ezt a férget nem átallnám megetetni velük, inkább szétszórom a környéken.
*Vierstrára néz, majd hálásan elmosolyodik, tekintetében hosszú idők fájdalma szabadul fel, bár kétség nem férhet hozzá, hogy némi zavar is látszik rajta, nem biztos, hogy teljesen tudatánál van.*
- Ő már választott! Tudja, hogy nekem már nincs rá szükségem. Meg fog segíteni a bajban. *Néz Kratakra, feláll, majd véres kezét ruhájába törli.*
- Kérdés, hogy a többivel mi legyen, nem akarom őket itt hagyni ketrecbe zárva. *A kutyák, mintha tudnák miről beszél, aggódó tekintettel gyűlnek oda köré. Delinda szórakozottan vakargatja meg egyik fejét és szeretettel néz rá.*
- Nem. Elhagyom a karavánt és ők velem jönnek. Csak előbb ezt itt, *nyögve kapja hátára a valaha volt sanyargatója darabjait tartalmazó batyut* eltüntetem valahová. Segítesz? Ha igen, Kratak a tiéd. Bár tény, hogy nem is tudnám visszatartani, harcos egy jószág. Nagyon különleges. *Mondja mosolyogva, bár még kissé megviselten. Az ajtó felé indul, s kérdőn a nőre néz:*
- Az erdőbe viszem. Ott el tudom rejteni, a vadak majd megeszik.
*Ahogy az ajtó kinyílik, a karaván illatorgiája szállja meg a helyiséget. A napfény betűz, szerencsére a terjengő vérfolt a szekér belsejében van, így kívülről nem látszik. Talán kissé bántó is a fény a vagon sötétsége után, de Delindát látszólag ez nem zavarja.*
6350. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-06-30 22:32:09
Üzenet elküldve: 2018-06-30 22:32:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
//Szekerek//
*Szinte meglepetten mereszti bíbor íriszeit Svirre.*
- Hát már hogyne húzhatnád? Ha menni kell, hát menni kell.
*Narii bárkit és bárhova elrángatna ha kéne, akár a fülüknél fogva is, és elnézve azt, hogy elindultak hárman három szekérrel a Vashegyről Artheniorba, arról árulkodik, hogy talán jól jött volna nekik valaki, aki fülönfogva rángat embereket. Szerencsések, hogy senki nem gondolta úgy, ideje szekér-rablósat játszani, meg talán még szerencsésebbek, hogy Narii és Akheel hozzájuk csapódott. Nem mintha elvitatná bárki harctudását... de azért elvitatja. A nyeszlett emberlánytól legalábbis mindenképp.*
- Hm.
*Miután megtáplálkozott, megtörölgeti kolbászzsíros száját, és állát vakargatva gondolkodik el a továbbiakon. Hogy be akar-e menni a városba? Nyilvánvalóan nem. Talán még többedmagával sem szívesen. De arra várni, hogy talán valaki kijön? Még rémesebb terv.*
- Mindkettő szörnyen hangzik. De valamelyik szükségszerű. A kérdés talán az, hogy meddig akarunk itt rostokolni arra várva, hogy valaki kijön a városból.
*Elhúzza száját, mert ehhez aztán talán még kevésbé fűlik a foga, mint a behatoláshoz. Előbb-utóbb dönteniük kell majd.*
*Szinte meglepetten mereszti bíbor íriszeit Svirre.*
- Hát már hogyne húzhatnád? Ha menni kell, hát menni kell.
*Narii bárkit és bárhova elrángatna ha kéne, akár a fülüknél fogva is, és elnézve azt, hogy elindultak hárman három szekérrel a Vashegyről Artheniorba, arról árulkodik, hogy talán jól jött volna nekik valaki, aki fülönfogva rángat embereket. Szerencsések, hogy senki nem gondolta úgy, ideje szekér-rablósat játszani, meg talán még szerencsésebbek, hogy Narii és Akheel hozzájuk csapódott. Nem mintha elvitatná bárki harctudását... de azért elvitatja. A nyeszlett emberlánytól legalábbis mindenképp.*
- Hm.
*Miután megtáplálkozott, megtörölgeti kolbászzsíros száját, és állát vakargatva gondolkodik el a továbbiakon. Hogy be akar-e menni a városba? Nyilvánvalóan nem. Talán még többedmagával sem szívesen. De arra várni, hogy talán valaki kijön? Még rémesebb terv.*
- Mindkettő szörnyen hangzik. De valamelyik szükségszerű. A kérdés talán az, hogy meddig akarunk itt rostokolni arra várva, hogy valaki kijön a városból.
*Elhúzza száját, mert ehhez aztán talán még kevésbé fűlik a foga, mint a behatoláshoz. Előbb-utóbb dönteniük kell majd.*
6349. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-06-30 20:59:08
Üzenet elküldve: 2018-06-30 20:59:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Szekerek//
* Haladnak a szekerekkel, lassan és biztosan. Út közben azért nézelődik is, nem csak maga elé bámul. Menekültek jönnek el mellettük, utánuk tekint. Vajon merre mehetnek tovább? Lehet, hogy épp a hegyre? Amonra? Végül is, biztonságosabb hely. Kiérnek végül az erdőből is, és mikor Svir szól, hogy kicsit félrehúzódnak és várnak, akkor így tesz. *
- Megnézem minden rendben van-e a szekerekkel.
* Nekilát, hogy mind a három szekeret megnézze. Hogy nem oldódtak ki a kötések és nem csúszkáltak-e el a dolgok? *
* Haladnak a szekerekkel, lassan és biztosan. Út közben azért nézelődik is, nem csak maga elé bámul. Menekültek jönnek el mellettük, utánuk tekint. Vajon merre mehetnek tovább? Lehet, hogy épp a hegyre? Amonra? Végül is, biztonságosabb hely. Kiérnek végül az erdőből is, és mikor Svir szól, hogy kicsit félrehúzódnak és várnak, akkor így tesz. *
- Megnézem minden rendben van-e a szekerekkel.
* Nekilát, hogy mind a három szekeret megnézze. Hogy nem oldódtak ki a kötések és nem csúszkáltak-e el a dolgok? *
6348. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-06-30 16:07:33
Üzenet elküldve: 2018-06-30 16:07:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
//Szekerek//
- Az. De mégsem húzhatom a lógósokat a fülüknél fogva a szekerek után. Arra már megjönne a harci kedvük. *Mondja a mellette ülő Nariinának már az erdei úton. Ők mennek elöl, úgyhogy jól belátja az előttük lévő utat, szerencsére gyanús alakokat nem vesz észre, csak néhány sietve menekülőt. Kérdezősködni viszont nem áll le, nekik haladniuk kell. Már csak azért is, mert a másodkocsis tele szájjal így rendelkezett, a másodkocsisok szava pedig szent. Nemsokára megérkeznek a tisztásra. Itt lehúzódik az útról, hogy ne akadályozzák az erre járókat, és, hogy nagy feltűnést se keltsenek. Bevárja amíg a másik két szekér is rendben kiér a szabadba az erődőből.*
- Lejjebb húzódunk, aztán várunk egy kicsit. *Közli a csapattal, aztán a tisztás egy távoli szegletében megállítja a szekerét és a környéken őgyelgőket kezdi vizslatni, ha vannak ilyenek.*
- Valahogy ki kéne okoskodni, hogy kijönnek majd ide vagy nekünk kéne küldeni valakit, hogy szóljon. *Mondja a mellette ülő sötételfnek.*
- Az. De mégsem húzhatom a lógósokat a fülüknél fogva a szekerek után. Arra már megjönne a harci kedvük. *Mondja a mellette ülő Nariinának már az erdei úton. Ők mennek elöl, úgyhogy jól belátja az előttük lévő utat, szerencsére gyanús alakokat nem vesz észre, csak néhány sietve menekülőt. Kérdezősködni viszont nem áll le, nekik haladniuk kell. Már csak azért is, mert a másodkocsis tele szájjal így rendelkezett, a másodkocsisok szava pedig szent. Nemsokára megérkeznek a tisztásra. Itt lehúzódik az útról, hogy ne akadályozzák az erre járókat, és, hogy nagy feltűnést se keltsenek. Bevárja amíg a másik két szekér is rendben kiér a szabadba az erődőből.*
- Lejjebb húzódunk, aztán várunk egy kicsit. *Közli a csapattal, aztán a tisztás egy távoli szegletében megállítja a szekerét és a környéken őgyelgőket kezdi vizslatni, ha vannak ilyenek.*
- Valahogy ki kéne okoskodni, hogy kijönnek majd ide vagy nekünk kéne küldeni valakit, hogy szóljon. *Mondja a mellette ülő sötételfnek.*
6347. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-06-29 20:21:41
Üzenet elküldve: 2018-06-29 20:21:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 513
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 513
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//A nagy egyenlőség napja//
//Mindenki//
- Sajnálom Aleimord, de én már nem megyek vissza! Ne haragudj Nia! Különben is, nálam vannak a többiek varázsitalai is szóval… nekem utánuk kell mennem! *mondott valami ilyesmit mielőtt még elváltak volna egymástól, talán végleg, miután az őt ért sok megrázkódtatás után, kissé eltompult elmével nagy nehezen ráébredt végre, hogy Alenia és Aleimord éppen visszafelé indulnak el. A városba, ahonnan éppen csak most menekültek el!*
- Vigyázzatok magatokra kérlek! *tett még hozzá ennyit teljesen feleslegesen. A könnyes búcsú, ami az igazat megvallva, és az utóbbi napokban eléggé meggyötört lelkébe nézve sokkal inkább volt megkönnyebbült, mint könnyes, mégiscsak néhány pillanatig tartott. Aztán életösztönétől és az elmúlt órák által belé plántált félelemtől vezérelve egyszerűen elszaladt, éppen az ellenkező irányba, mint amerre az elfek elindultak.
Megérti Aleimordot, hogy aggódik annyira a húga életéért, hogy visszamegy vele és az orvossal gyógyszerekért a városba, de, amit őt illeti, hülye lenne nyomós ok nélkül, önként és dalolva visszasétálni abba a káoszba, és pokolba, ahonnan éppen csak most szabadult el. Segítségnek nem lenne segítség, ha viszont ismét bajba kerülnének, minden bizonnyal velük együtt halna. Ugyan kedvesek voltak vele, amikor és ahogyan befogadták őt, de, hogy értelmetlenül az életét áldozza értük, ennyi hálával azért nem tartozik nekik, ebben is teljesen biztos.
Azt pedig kicsit nehezen vallja be magának, de azért mégiscsak bevallja, hogy semmi kedve tovább hallgatni azt, ahogyan a ház ura tovább veszekszik Alenáival. Amióta itt él, talán vele töltötte el a legtöbb és legkellemesebb perceket, ha nem számítja Laut, így szimpátiája és együttérzése természetesen és teljesen ösztönösen a lányé, ráadásul Alenia éppen aktuális állapota is csak ráerősít erre. Ha tovább kellene hallgatnia az egészet előbb-utóbb úgy is lenne egy két keresetlen szava, márpedig az újabb veszekedés éppen az, amire szerinte pont most nincs semmi szükség.
~ Tényleg… miért nem lehet egyszerűen csak örülni annak, hogy élünk? ~
Mégis sajnálja, hogy nem búcsúzott a testvérektől melegebb és kedvesebb szavakkal, meg egy öleléssel is. Mert hát ki tudja... lehet most látja utoljára őket, akár azért, mert Artheniorba visszasétálni most csak úgy, nem biztos, hogy a legokosabb ötlet, akár azért, mert abban sem biztos, hogy Vashegy lakói sokkal kedvesebb lesznek majd holmi menekültekkel, mint fosztogatók lettek volna akkor, ha rájönnek, hogy nemesek is vannak közöttük. Mégis, Artheniornál jelen körülmények között nyilván minden biztonságosabb most a világon, éppen csak egy ork horda kellős közepe nem.
Hasonló gondolatok járnak a fejében, miközben egyre gyorsabban fut. Bizarr módon, ha Alenia elrablásának a napja nem edzi meg ilyen téren, talán még utol sem érné a többieket. Akkor talán megállna levegőért kapkodva, és éppen lemaradna a szekérről, ami elviszi őket erről az egész átkozott helyről. Így azonban éppen megérkezik.*
- Hé! *kiáltja már messziről, amikor látja, hogy a többiek már tényleg indulnának el, és minden bizonnyal valóban az utolsó pillanatokban sikerül felkapaszkodnia rá táskájával, játéknyulával, minden kincsével együtt.*
- Itt hagytatok volna! Itt! *jelenti ki sértődött hitetlenkedéssel miután a helyzethez képest viszonylag kényelmesen elhelyezkedik, (igaz szavai talán nem is érthetőek, hiszen alig kap levegőt) láthatóan mégis nagyon megkönnyebbülten. Amúgy is, túl fáradt ahhoz, hogy vitatkozzon, vagy sértődött legyen, és még mindig túlságosan is örül annak, hogy él. Nem csak úgy fáradt, hogy kifulladtan liheg, folyik róla a víz, és sápadt arca egészen kipirult, hanem úgy érzi, hogy a lelke is olyan, mint valami öregasszonyé, akit már vagy ötször megrágott és kiköpött az élet. Az elmúlt három hat alatt annyi minden történt vele, és ennek nyomán annyi mindent érzett, hogy mostanra úgy érzi nem maradt benne a világon semmi, csak komor üresség. A kezében lévő plüssállat az egyetlen, ami felpiszkálja benne a gondolatot, hogy a puszta életösztönön kívül van még valami más is ezen a világon, amiért érdemes élni.*
- Aleimordot és Aleniát ne várjátok. *mondja aztán, amikor már egy-két perce úton vannak, és végre képes viszonylag rendesen és szabályosan levegőt venni. Persze tudja, hogy mindez teljesen felesleges, hiszen látszólag senkinek esze ágában nem volt megvárni sem az elfeket, sem pedig őt. Valamiért mégis úgy érzi, hogy tartozik annyival a többieknek, hogy amennyire tudja vázolja nekik a helyzetet.*
- Visszamentek azzal az elffel a városba gyógyszerekért Niának, akivel a templomnál találkoztunk. Mert ő állítólag orvos. *mondja színtelen hangon, mintha nem is ő, hanem valami belé idézett szellem az ő ajkain keresztül, teljesen monoton érzelemmentességgel, és úgy érzi, hogy szavai után súlyos csend telepszik közéjük. Ami őt illeti, a világon semmi más mondanivalója nincs senkinek. Örül, hogy itt van, hogy vele vannak játéknyulai is, akik közül az egyiket most is ösztönös mozdulatokkal simogatja, de igazi örömöt még sem képes érezni, pusztán tudja, hogy ez lenne most az ideillő érzés.
A benne lévő mélységes ürességen kívül mégsem képes érzékelni semmi mást. Még azt sem veszi észre, hogy szemeit könnyek hagyják el, arra a csak tudata peremén felmerülő gondolatra, hogy bármilyen rossz is volt otthon, abban legalább mindig biztos lehetett, hogy bármi rossz történik vele, végül belemenekülhet édesanyja ölelésébe. Azóta viszont, hogy száműzték otthonról, élete nem több, mint folyamatos menekülés, újabb és újabb otthonok maga mögött hagyása, meg persze a remények, amelyek néhány nappal később semmivé foszlanak.
Ezekben a pillanatokban teljesen biztos benne, hogy most reménykedett utoljára szebb jövőben.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.29 20:24:38
//Mindenki//
- Sajnálom Aleimord, de én már nem megyek vissza! Ne haragudj Nia! Különben is, nálam vannak a többiek varázsitalai is szóval… nekem utánuk kell mennem! *mondott valami ilyesmit mielőtt még elváltak volna egymástól, talán végleg, miután az őt ért sok megrázkódtatás után, kissé eltompult elmével nagy nehezen ráébredt végre, hogy Alenia és Aleimord éppen visszafelé indulnak el. A városba, ahonnan éppen csak most menekültek el!*
- Vigyázzatok magatokra kérlek! *tett még hozzá ennyit teljesen feleslegesen. A könnyes búcsú, ami az igazat megvallva, és az utóbbi napokban eléggé meggyötört lelkébe nézve sokkal inkább volt megkönnyebbült, mint könnyes, mégiscsak néhány pillanatig tartott. Aztán életösztönétől és az elmúlt órák által belé plántált félelemtől vezérelve egyszerűen elszaladt, éppen az ellenkező irányba, mint amerre az elfek elindultak.
Megérti Aleimordot, hogy aggódik annyira a húga életéért, hogy visszamegy vele és az orvossal gyógyszerekért a városba, de, amit őt illeti, hülye lenne nyomós ok nélkül, önként és dalolva visszasétálni abba a káoszba, és pokolba, ahonnan éppen csak most szabadult el. Segítségnek nem lenne segítség, ha viszont ismét bajba kerülnének, minden bizonnyal velük együtt halna. Ugyan kedvesek voltak vele, amikor és ahogyan befogadták őt, de, hogy értelmetlenül az életét áldozza értük, ennyi hálával azért nem tartozik nekik, ebben is teljesen biztos.
Azt pedig kicsit nehezen vallja be magának, de azért mégiscsak bevallja, hogy semmi kedve tovább hallgatni azt, ahogyan a ház ura tovább veszekszik Alenáival. Amióta itt él, talán vele töltötte el a legtöbb és legkellemesebb perceket, ha nem számítja Laut, így szimpátiája és együttérzése természetesen és teljesen ösztönösen a lányé, ráadásul Alenia éppen aktuális állapota is csak ráerősít erre. Ha tovább kellene hallgatnia az egészet előbb-utóbb úgy is lenne egy két keresetlen szava, márpedig az újabb veszekedés éppen az, amire szerinte pont most nincs semmi szükség.
~ Tényleg… miért nem lehet egyszerűen csak örülni annak, hogy élünk? ~
Mégis sajnálja, hogy nem búcsúzott a testvérektől melegebb és kedvesebb szavakkal, meg egy öleléssel is. Mert hát ki tudja... lehet most látja utoljára őket, akár azért, mert Artheniorba visszasétálni most csak úgy, nem biztos, hogy a legokosabb ötlet, akár azért, mert abban sem biztos, hogy Vashegy lakói sokkal kedvesebb lesznek majd holmi menekültekkel, mint fosztogatók lettek volna akkor, ha rájönnek, hogy nemesek is vannak közöttük. Mégis, Artheniornál jelen körülmények között nyilván minden biztonságosabb most a világon, éppen csak egy ork horda kellős közepe nem.
Hasonló gondolatok járnak a fejében, miközben egyre gyorsabban fut. Bizarr módon, ha Alenia elrablásának a napja nem edzi meg ilyen téren, talán még utol sem érné a többieket. Akkor talán megállna levegőért kapkodva, és éppen lemaradna a szekérről, ami elviszi őket erről az egész átkozott helyről. Így azonban éppen megérkezik.*
- Hé! *kiáltja már messziről, amikor látja, hogy a többiek már tényleg indulnának el, és minden bizonnyal valóban az utolsó pillanatokban sikerül felkapaszkodnia rá táskájával, játéknyulával, minden kincsével együtt.*
- Itt hagytatok volna! Itt! *jelenti ki sértődött hitetlenkedéssel miután a helyzethez képest viszonylag kényelmesen elhelyezkedik, (igaz szavai talán nem is érthetőek, hiszen alig kap levegőt) láthatóan mégis nagyon megkönnyebbülten. Amúgy is, túl fáradt ahhoz, hogy vitatkozzon, vagy sértődött legyen, és még mindig túlságosan is örül annak, hogy él. Nem csak úgy fáradt, hogy kifulladtan liheg, folyik róla a víz, és sápadt arca egészen kipirult, hanem úgy érzi, hogy a lelke is olyan, mint valami öregasszonyé, akit már vagy ötször megrágott és kiköpött az élet. Az elmúlt három hat alatt annyi minden történt vele, és ennek nyomán annyi mindent érzett, hogy mostanra úgy érzi nem maradt benne a világon semmi, csak komor üresség. A kezében lévő plüssállat az egyetlen, ami felpiszkálja benne a gondolatot, hogy a puszta életösztönön kívül van még valami más is ezen a világon, amiért érdemes élni.*
- Aleimordot és Aleniát ne várjátok. *mondja aztán, amikor már egy-két perce úton vannak, és végre képes viszonylag rendesen és szabályosan levegőt venni. Persze tudja, hogy mindez teljesen felesleges, hiszen látszólag senkinek esze ágában nem volt megvárni sem az elfeket, sem pedig őt. Valamiért mégis úgy érzi, hogy tartozik annyival a többieknek, hogy amennyire tudja vázolja nekik a helyzetet.*
- Visszamentek azzal az elffel a városba gyógyszerekért Niának, akivel a templomnál találkoztunk. Mert ő állítólag orvos. *mondja színtelen hangon, mintha nem is ő, hanem valami belé idézett szellem az ő ajkain keresztül, teljesen monoton érzelemmentességgel, és úgy érzi, hogy szavai után súlyos csend telepszik közéjük. Ami őt illeti, a világon semmi más mondanivalója nincs senkinek. Örül, hogy itt van, hogy vele vannak játéknyulai is, akik közül az egyiket most is ösztönös mozdulatokkal simogatja, de igazi örömöt még sem képes érezni, pusztán tudja, hogy ez lenne most az ideillő érzés.
A benne lévő mélységes ürességen kívül mégsem képes érzékelni semmi mást. Még azt sem veszi észre, hogy szemeit könnyek hagyják el, arra a csak tudata peremén felmerülő gondolatra, hogy bármilyen rossz is volt otthon, abban legalább mindig biztos lehetett, hogy bármi rossz történik vele, végül belemenekülhet édesanyja ölelésébe. Azóta viszont, hogy száműzték otthonról, élete nem több, mint folyamatos menekülés, újabb és újabb otthonok maga mögött hagyása, meg persze a remények, amelyek néhány nappal később semmivé foszlanak.
Ezekben a pillanatokban teljesen biztos benne, hogy most reménykedett utoljára szebb jövőben.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.29 20:24:38
6346. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-06-29 20:20:06
Üzenet elküldve: 2018-06-29 20:20:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Nagy egyenlőség napja//
*Láthatóan elvesztették a férfiak az érdeklődést, miután mindent megtudtak. Összességében ez nem meglepő, és nem is olyan nagy gond, bár szívesen nézné még azokat a sötét hajakat, és a kék szemeket. Felettébb különlegesnek találja őket, pláne így dupla kiadásban. Viszont ha ennek jelét adná, bizonyosan eláshatná magát, így el is fordul a beszélgető testvérpártól, hogy fontosabb dolgokról kaphasson híreket. A félvér lány éppen egy fosztogató bandát emleget, amire Natalayda egyre csak elsápad, mr ha lehet ennél is fehérebb.*
- Hát, ha nincs holttest, az csak jó, nem igaz? *húzza zavart mosolyra ajkait, de szemei egy jottányit sem mosolyodnak mellé. Mímelt megkönnyebbülés.* Talán sikerült elmenekülniük.
*Majdhogynem ismétli a félvér kisasszonyt.*
- Igen, olyasmi. Mondhatni, hogy a családom. ~Jobb híján.~ *Szerényen csak ennyit vall be, s oldalra sandít a testőre felé, majd az elf védelmezője felé.*
- Az igazat megvallva, nem lettem nyugodtabb, de azt hiszem, nincs értelme visszamenni a Rezidenciára *sóhajt szomorúan.* Főleg a barátnőm miatt aggódom, de ha túlélte is, már biztosan nincs ott. *És amúgy sem áldozna még többet ezen az oltáron, ha nem muszáj, pláne hiába nem.
Pillantása közben egy társaság felé siklik, akik inkább kifelé haladnának a városból, még ilyenkor is. Talán nekik van igazuk. Kicsit tehetetlennek érzi magát, s ettől visítani tudna.
Végül úgy határoz magában, hogy az első döntés a jó döntés, s úgy a legjobb, ahogy a vörös elffel beszélték. A Pegazusban megalszanak, és majd holnap eldől, mi legyen.*
*Láthatóan elvesztették a férfiak az érdeklődést, miután mindent megtudtak. Összességében ez nem meglepő, és nem is olyan nagy gond, bár szívesen nézné még azokat a sötét hajakat, és a kék szemeket. Felettébb különlegesnek találja őket, pláne így dupla kiadásban. Viszont ha ennek jelét adná, bizonyosan eláshatná magát, így el is fordul a beszélgető testvérpártól, hogy fontosabb dolgokról kaphasson híreket. A félvér lány éppen egy fosztogató bandát emleget, amire Natalayda egyre csak elsápad, mr ha lehet ennél is fehérebb.*
- Hát, ha nincs holttest, az csak jó, nem igaz? *húzza zavart mosolyra ajkait, de szemei egy jottányit sem mosolyodnak mellé. Mímelt megkönnyebbülés.* Talán sikerült elmenekülniük.
*Majdhogynem ismétli a félvér kisasszonyt.*
- Igen, olyasmi. Mondhatni, hogy a családom. ~Jobb híján.~ *Szerényen csak ennyit vall be, s oldalra sandít a testőre felé, majd az elf védelmezője felé.*
- Az igazat megvallva, nem lettem nyugodtabb, de azt hiszem, nincs értelme visszamenni a Rezidenciára *sóhajt szomorúan.* Főleg a barátnőm miatt aggódom, de ha túlélte is, már biztosan nincs ott. *És amúgy sem áldozna még többet ezen az oltáron, ha nem muszáj, pláne hiába nem.
Pillantása közben egy társaság felé siklik, akik inkább kifelé haladnának a városból, még ilyenkor is. Talán nekik van igazuk. Kicsit tehetetlennek érzi magát, s ettől visítani tudna.
Végül úgy határoz magában, hogy az első döntés a jó döntés, s úgy a legjobb, ahogy a vörös elffel beszélték. A Pegazusban megalszanak, és majd holnap eldől, mi legyen.*
6345. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-06-29 16:03:48
Üzenet elküldve: 2018-06-29 16:03:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
* Az értelmes lények hangja egyre kivehetőbb, bár még nem tudja, hogy pontosan miről is folyik a szó, mert túlságosan elmosódott, de ez annyira nem is érdekli. Úgysem hiszi, hogy értene bármit abból, amit a helyiek pletykálkodnak. Nyilván nem nyelvi nehézségei lennének, hanem kontextusbeli. A gnóm ugyanis még azt sem tudja, hogy a közeli település, amely a tisztás északi oldalán található milyen nevet visel. Az ellopott térképeket nem memorizálta, elvégre nem gondolta volna, hogy mindenét megfújják út közben, így az is talán kisebb csodaszámba megy, hogy egyáltalán még életben van. Akárhogy is, előbb-utóbb megtudja a városka nevét, mindenestre nem fogja az első jöttmentet leszólítani, hogy hol a fészkes fenében van. Egyébként sem érdekes, csupán az, hogy végre nem a vadonban kell kószálnia, vagy szántók végelláthatatlan mérföldjein át. A gnóm lehúzza fejéről a csuklyát és anélkül, hogy sok vizet zavarna keresztülhalad a tisztáson. Néhány emberszerű lény beszélget csupán, de Aezmorin rájuk sem bagózik, halad a dolgára, ami egyébként egyértelműen egy számára megfelelő szálláshelynek a megtalálása lenne. A városka nem tűnik túl kicsinek, így biztosra veszi, hogy talál egy alkalmas fogadót. Végül is, már azzal is beéri, ha van fedél a feje fölött. Azért egy kiadós vacsora sem ártana, amely nem szabad tűzön, keményre sült, ízetlen nyúlból állna. *
6344. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-06-29 07:50:58
Üzenet elküldve: 2018-06-29 07:50:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nagy egyenlőség napja//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A fivérek nincsenek jóban, gyerekként még a legjobb barátok voltak, de ez már régen elmúlt. Tizio sokszor bánja, hogy már nem elválaszthatatlan és legjobb barátok, sajnos azonban képtelen túllépni a sérelmein. Pár éve még képzeletben strigulákat húzott minden sérelem miatt, pár éve még mentegette bátyát, hogy biztosan nem úgy gondolta, hogy biztosan csak apjuk parancsa. Nagyon régóta nem húzza már a strigulákat, nem mentegeti Briwalt. Ránéz és ideges lesz. Ideges lesz, mikor eszébe jut, hogy a lány mindig csak fivérét csodálta, őt meg észre sem vette, éppúgy, mint ahogyan Briwal nem vette észre a lányt. Tizio nőül vette volna, ugyan csak egy közrendű fruska volt, engedélyt kért Aldotól is, hogy udvarolhasson neki, de apja kerek perec megmondta, hogy öccsének kell elvennie, hogy családjaik között megmaradjon a jó kapcsolat. Öccsére sosem haragudott emiatt, nem úgy Briwalra, aki észre sem vette, hogy mit veszteget el. Imádja jelenleg is a lány emlékét, sajnos csak az emlékét, mert pár hónapja meghalt. Azóta egy nő sem dobogtatta meg a szívét, hiába is keresett boldogságot. Inkább csak kielégülést. Mostanra csak ilyen szemmel néz nőkre, bár nem mindegyikre. ~Hiába mosolyogsz, rám ne mosolyogj!~ Mosolyog vissza a félvérre, mosolya nem őszinte, fáradt már, borzasztó kedvetlen és lassan láthatóvá válnak az elvonás tünetei is.*
- Nem tudom Briwal. Van jobb ötleted? *Hangja beletörődő, lemondó. A nőkre néz, akik a nemes elfek házáról beszélnek. Zsebében a tubákosszelence roppan egyet a szorító ujjai között.*
- Menjek én a városba és mész te földek felé? *Kérdezi sóhajtva. ~Mindegy már, de ne csak itt álljunk!~ Idegessége a fáradtsággal és a tünetek erősödésével egyre nő.*
A hozzászólás írója (Tizio d'Aquista) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.29 07:51:28
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A fivérek nincsenek jóban, gyerekként még a legjobb barátok voltak, de ez már régen elmúlt. Tizio sokszor bánja, hogy már nem elválaszthatatlan és legjobb barátok, sajnos azonban képtelen túllépni a sérelmein. Pár éve még képzeletben strigulákat húzott minden sérelem miatt, pár éve még mentegette bátyát, hogy biztosan nem úgy gondolta, hogy biztosan csak apjuk parancsa. Nagyon régóta nem húzza már a strigulákat, nem mentegeti Briwalt. Ránéz és ideges lesz. Ideges lesz, mikor eszébe jut, hogy a lány mindig csak fivérét csodálta, őt meg észre sem vette, éppúgy, mint ahogyan Briwal nem vette észre a lányt. Tizio nőül vette volna, ugyan csak egy közrendű fruska volt, engedélyt kért Aldotól is, hogy udvarolhasson neki, de apja kerek perec megmondta, hogy öccsének kell elvennie, hogy családjaik között megmaradjon a jó kapcsolat. Öccsére sosem haragudott emiatt, nem úgy Briwalra, aki észre sem vette, hogy mit veszteget el. Imádja jelenleg is a lány emlékét, sajnos csak az emlékét, mert pár hónapja meghalt. Azóta egy nő sem dobogtatta meg a szívét, hiába is keresett boldogságot. Inkább csak kielégülést. Mostanra csak ilyen szemmel néz nőkre, bár nem mindegyikre. ~Hiába mosolyogsz, rám ne mosolyogj!~ Mosolyog vissza a félvérre, mosolya nem őszinte, fáradt már, borzasztó kedvetlen és lassan láthatóvá válnak az elvonás tünetei is.*
- Nem tudom Briwal. Van jobb ötleted? *Hangja beletörődő, lemondó. A nőkre néz, akik a nemes elfek házáról beszélnek. Zsebében a tubákosszelence roppan egyet a szorító ujjai között.*
- Menjek én a városba és mész te földek felé? *Kérdezi sóhajtva. ~Mindegy már, de ne csak itt álljunk!~ Idegessége a fáradtsággal és a tünetek erősödésével egyre nő.*
A hozzászólás írója (Tizio d'Aquista) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.29 07:51:28
6343. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-06-29 00:28:43
Üzenet elküldve: 2018-06-29 00:28:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyárelői karaván//
//A négylábúak asszonya//
- Felda...
*Homloka ráncba szalad, nem fejezi be a kérdést, de ez annyira nem is baj. Ha úgy tekint a halottra, mint egy szeletelendő dögre, akkor elszállnak aggályai, márpedig jelenleg nincs oka másként cselekedni. Az asszony a segítségét kéri, ha már képes volt megölni a férfit, akkor ebben is segédkezet tud nyújtani neki.
Feltűnik közben a kutya közeledése is neki, úgy néz ki, mintha ő lenne itt a vezér, az alfa. Szemei okosan csillognak, értelem tükröződik benne, és ez roppant megnyerő tulajdonság Vier szemében. Mosolyogva nézi az állatot, ahogy Delinda beszélni kezd, de egészen meglepi, mikor a nő megkérdezi a kutyát, hogy Vierrel akar-e jönni. Be kell vallania, nem számított erre, úgy gondolta, ha a nő ennyire boldog a kutyával és fordítva, akkor ezen nem a mélységinek kell változtatnia.
De a nő mégis közli, hogy ha szeretné, akkor magával viheti, és a hányattatott sorsú állatot látva, melegség tölti el mellkasát, és valóban szeretné magával vinni. Csodálatos társ lehetne belőle.*
- Megtisztelne vele.
*Ezt kisebb részben Delindának, nagyobb részben pedig Krataknak mondja, lágy és meleg hangon, mert az értelmes tekintet arról árulkodik, hogy az állat érteni fogja a gesztust. Legalább a hangnemből. Gondolkodás nélkül veszi el a nőtől a rozsdás, ám élénél immár csillogó kést, és további szavak nélkül kezd bele módszeresen a férfi nyiszatolásába. Persze ez nehezebb, mint egy nyulat megnyúzni, de igyekszik úgy kezelni a testet, mintha valami nagyvadat kéne felbontania, így az ízületeknél, lágyabb részeknél kezdi, melyek kisebb energiát igényelnek. Nem kérdezi miért, nem az ő dolga, de egész könnyen belejön, és érzi ahogy arcát, kezét és karját, egész testét egyre több, még meleg vér teríti be. Most azonban egyáltalán nem zavarja, ezt meg kell tennie, a férfi megérdemli. Egy ilyen ember, bármit megérdemelne.
Csak akkor fordul újra Delindához, mikor befejezi a hentelést, mikor szinte már csak a hús nélküli csontok pihennek a földön.*
- És most hogyan tovább?
*Szemeiben vad düh villan meg, ez a feladat megmozdított benne valami ősi ösztönt, melyet nagyon mélyre temetett az évek során. Bárkit feldarabolna most, akire az asszony rábök.*
//A négylábúak asszonya//
- Felda...
*Homloka ráncba szalad, nem fejezi be a kérdést, de ez annyira nem is baj. Ha úgy tekint a halottra, mint egy szeletelendő dögre, akkor elszállnak aggályai, márpedig jelenleg nincs oka másként cselekedni. Az asszony a segítségét kéri, ha már képes volt megölni a férfit, akkor ebben is segédkezet tud nyújtani neki.
Feltűnik közben a kutya közeledése is neki, úgy néz ki, mintha ő lenne itt a vezér, az alfa. Szemei okosan csillognak, értelem tükröződik benne, és ez roppant megnyerő tulajdonság Vier szemében. Mosolyogva nézi az állatot, ahogy Delinda beszélni kezd, de egészen meglepi, mikor a nő megkérdezi a kutyát, hogy Vierrel akar-e jönni. Be kell vallania, nem számított erre, úgy gondolta, ha a nő ennyire boldog a kutyával és fordítva, akkor ezen nem a mélységinek kell változtatnia.
De a nő mégis közli, hogy ha szeretné, akkor magával viheti, és a hányattatott sorsú állatot látva, melegség tölti el mellkasát, és valóban szeretné magával vinni. Csodálatos társ lehetne belőle.*
- Megtisztelne vele.
*Ezt kisebb részben Delindának, nagyobb részben pedig Krataknak mondja, lágy és meleg hangon, mert az értelmes tekintet arról árulkodik, hogy az állat érteni fogja a gesztust. Legalább a hangnemből. Gondolkodás nélkül veszi el a nőtől a rozsdás, ám élénél immár csillogó kést, és további szavak nélkül kezd bele módszeresen a férfi nyiszatolásába. Persze ez nehezebb, mint egy nyulat megnyúzni, de igyekszik úgy kezelni a testet, mintha valami nagyvadat kéne felbontania, így az ízületeknél, lágyabb részeknél kezdi, melyek kisebb energiát igényelnek. Nem kérdezi miért, nem az ő dolga, de egész könnyen belejön, és érzi ahogy arcát, kezét és karját, egész testét egyre több, még meleg vér teríti be. Most azonban egyáltalán nem zavarja, ezt meg kell tennie, a férfi megérdemli. Egy ilyen ember, bármit megérdemelne.
Csak akkor fordul újra Delindához, mikor befejezi a hentelést, mikor szinte már csak a hús nélküli csontok pihennek a földön.*
- És most hogyan tovább?
*Szemeiben vad düh villan meg, ez a feladat megmozdított benne valami ősi ösztönt, melyet nagyon mélyre temetett az évek során. Bárkit feldarabolna most, akire az asszony rábök.*
6342. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-06-28 21:10:25
Üzenet elküldve: 2018-06-28 21:10:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
//Nyárelői karaván//
//A fekete vagont kellett volna//
*Jó, a pánik fázisa eltart egy darabig, mondjuk a fickó bemutatása megteszi a hatását, felkelti Lorew érdeklődését. Valami megalomán nemes lehet, aki nem fél bemocskolni a kezét. Aztán a további kiegészítés már inkább kelt félelmet a férfiben, hiszen bár volt terve apuci átvágására, de az sajnos aligha fog működni ilyen emberen.*
- Hát akkor mind meghalunk, nemde? Az ajtó becsukása előtt lesz szíves eloldozni a kezemet?
*Kérdez rá a nyilvánvalóra, mert ha az lenne a cél, hogy ne keltsenek feltűnést, akkor nem ártana behúznia a kezét. Az elejétől fogva baromságnak tartja a kikötözősdit, nem kis részben ezért halt meg a lány. Vagy legalábbis jó ezt mantráznia magában.*
- Igazi nagykutya a szakmában, mi? Aki ismerhet más nagykutyákat? És tiszteletben tarthatja az általuk lefoglalt dolgokat?
*Ugyanis Lorew hivatalosan Isvu territóriumába tartozik az "a nézésük is halálos" társulat tagjai közül. Legalábbis a leírás eléggé hasonlatos ahhoz, amilyennek Lorew látta Isvut. Talán ismeri is.*
- Hát akkor nagyjából három lehetőségünk van. Mi öljük meg őt, elbujdosunk, vagy pedig szépen odavisszük hozzá a lánya hulláját. Én az utolsóra szavazok, szerintem így tisztességes, mindenkinek joga van a szerettei holttestéhez, ha esetleg méltó módon akarja eltemetni.
*Persze ha valakinek futni lenne kedve, vagy sarokba szorított állat módjára támadni, annak se áll az útjába, csak szeretné mihamarabb szortírozni őket fejben. Ki tart vele, és ki nem? Remélhetőleg legalább egyvalakinek lesznek tökei a négyből, mert egyedül baromira nem találna oda a... hova is? Hol élhet egy ilyen fickó?*
- Valami különlegeset, természetfelettit, vagy ilyesmit kerestem. Reménykedtem, hogy az úrnőtök valami démoni lény, aki fel akar zabálni, hogy magáénak tudja a mágikus erőmet, esetleg béklyót rak a lelkemre, hogy örökké a szolgájává váljak, vagy ilyenek... De most bizonyára valami olyat kellett volna hazudnom a beszélgetés gördülékenysége érdekében, hogy üres tekercseket és írószerszámokat akartam venni.
//A fekete vagont kellett volna//
*Jó, a pánik fázisa eltart egy darabig, mondjuk a fickó bemutatása megteszi a hatását, felkelti Lorew érdeklődését. Valami megalomán nemes lehet, aki nem fél bemocskolni a kezét. Aztán a további kiegészítés már inkább kelt félelmet a férfiben, hiszen bár volt terve apuci átvágására, de az sajnos aligha fog működni ilyen emberen.*
- Hát akkor mind meghalunk, nemde? Az ajtó becsukása előtt lesz szíves eloldozni a kezemet?
*Kérdez rá a nyilvánvalóra, mert ha az lenne a cél, hogy ne keltsenek feltűnést, akkor nem ártana behúznia a kezét. Az elejétől fogva baromságnak tartja a kikötözősdit, nem kis részben ezért halt meg a lány. Vagy legalábbis jó ezt mantráznia magában.*
- Igazi nagykutya a szakmában, mi? Aki ismerhet más nagykutyákat? És tiszteletben tarthatja az általuk lefoglalt dolgokat?
*Ugyanis Lorew hivatalosan Isvu territóriumába tartozik az "a nézésük is halálos" társulat tagjai közül. Legalábbis a leírás eléggé hasonlatos ahhoz, amilyennek Lorew látta Isvut. Talán ismeri is.*
- Hát akkor nagyjából három lehetőségünk van. Mi öljük meg őt, elbujdosunk, vagy pedig szépen odavisszük hozzá a lánya hulláját. Én az utolsóra szavazok, szerintem így tisztességes, mindenkinek joga van a szerettei holttestéhez, ha esetleg méltó módon akarja eltemetni.
*Persze ha valakinek futni lenne kedve, vagy sarokba szorított állat módjára támadni, annak se áll az útjába, csak szeretné mihamarabb szortírozni őket fejben. Ki tart vele, és ki nem? Remélhetőleg legalább egyvalakinek lesznek tökei a négyből, mert egyedül baromira nem találna oda a... hova is? Hol élhet egy ilyen fickó?*
- Valami különlegeset, természetfelettit, vagy ilyesmit kerestem. Reménykedtem, hogy az úrnőtök valami démoni lény, aki fel akar zabálni, hogy magáénak tudja a mágikus erőmet, esetleg béklyót rak a lelkemre, hogy örökké a szolgájává váljak, vagy ilyenek... De most bizonyára valami olyat kellett volna hazudnom a beszélgetés gördülékenysége érdekében, hogy üres tekercseket és írószerszámokat akartam venni.
6341. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-06-28 19:59:20
Üzenet elküldve: 2018-06-28 19:59:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nagy egyenlőség napja//
*Maga kevésbé bárdolatlan, mint fivére, s érzéseit is jobban képes leplezni. Hálás mosollyal biccent a két nőnek, még arra is maradt ereje, hogy lefusson egy udvarias kört Natalaydával, annak szabadkozását hallva.*
-Higgye el hölgyem, ez is több, mint amit az elmúlt órákban sikerült megtudnunk. Ha megbocsátanak.
*Esdeklő mosolyt követve tér pár lépésnyit odébb, hogy immár Tizre figyelhessen. Egyetértőn bólint testvére első szavára, majd nagy sóhajjal teszi fel óvatos kérdését.*
-Gondolom akkor célszerű, ha ismét szétválunk?
*Pillant kérdőn öccsére, határozottan javasolni ma már nem fog semmit sem.*
-Hogy legyen? Mégy te a földek felé, én meg kutassam apáékat tovább a városban?
*Majd hogy nem öngyilkossággal ér fel ötlete, tudja jól, de talán mégis több esélye a gazdagnegyedben elvegyülni, mint Tiznek.*
*Maga kevésbé bárdolatlan, mint fivére, s érzéseit is jobban képes leplezni. Hálás mosollyal biccent a két nőnek, még arra is maradt ereje, hogy lefusson egy udvarias kört Natalaydával, annak szabadkozását hallva.*
-Higgye el hölgyem, ez is több, mint amit az elmúlt órákban sikerült megtudnunk. Ha megbocsátanak.
*Esdeklő mosolyt követve tér pár lépésnyit odébb, hogy immár Tizre figyelhessen. Egyetértőn bólint testvére első szavára, majd nagy sóhajjal teszi fel óvatos kérdését.*
-Gondolom akkor célszerű, ha ismét szétválunk?
*Pillant kérdőn öccsére, határozottan javasolni ma már nem fog semmit sem.*
-Hogy legyen? Mégy te a földek felé, én meg kutassam apáékat tovább a városban?
*Majd hogy nem öngyilkossággal ér fel ötlete, tudja jól, de talán mégis több esélye a gazdagnegyedben elvegyülni, mint Tiznek.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9568-9587