Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 351 (7001. - 7020. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
7020. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-02-27 20:11:09
Üzenet elküldve: 2019-02-27 20:11:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A bokrosban megbújó vadásznak az erdei remetével, és az íjával kell szembenéznie.*
~Ha az ő helyében lennék, akkor vajon mi lenne a következő lépés, amit tennék? Várakozás. Türelmesen kivárnám, amíg a prédám elköveti az első orbitális hibáját: elkezdene rohanni. Mivel nem vagyok tisztában az ellenfelem kilétével, és hollétével ezért aztán a legrosszabb döntés, amit meghozhatok most az lenne, hogy elmenekülnék egy irányba, remélvén, hogy nem fog eltalálni a nyílvesszője, amit a szemem közé kívánhat már egy jó ideje. Nincs más hátra... itt most nem lehet elmenekülni. Mindenképp harcolnom kell.~
*Yahartael a legmélyebb erdőségekben nevelkedett. Rátermett nyomolvasó, aki bármikor előtudja hívni a vadállatösztöneit, amelyek a nehezebb helyzetekben sokkal, de sokkal jobban kiélesednek. Ilyenkor úgy érzi, mint ha egy lenne közülük: a vadállatok közül. Akik látták őt már ilyennek, azok egy elvadult férfiról számoltak be, akinek ösztöneinél csak a harci képességei kifinomultabbak.*
– Mész, vagy meghalsz, vadász. Megértetted? *Ráordibál az ismeretlen vadászra, aki jelenleg bármelyik bokrosban megbújhatott, Yahartael igen jó a hallása úgyhogy, ha nagyon mocorogni kezdene, akkor biztos, hogy meghallja őt. Ezzel viszont nem csak az volt a célja, hogy megijessze őt, hanem az is, hogy beszédre bírja a vadászt, és ezáltal elárulja a hollétét.*
*Néma csend, még a fák leveleinek súrlódását is alig hallani. Az időjárás kedvező egy nyílvessző tökéletes elsütéséhez. Yahartael megpillant egy rikítóan fénylő szempárt az egyik bokrosból kitekintvén. A szempár pislogott, majd eltűnt, Yah pedig egy acsarkodó hangot hallott ezután.*
– Végre eljött valaki.
*Az ismeretlen vadász elszólja magát türelmetlenségében, vagy inkább a hatalmas, vérre menő éhsége miatt: Yah kapván az alkalmon beméri, hogy nagyjából hol is bujkál a vadász. Majd tovább folytatja a mondandóját.*
- Had meséljek el egy történetet. Gonosz lelkű Délről és Északról szól. Hallottál már róluk, igaz? *A hangjában kárhozat, és kárörvendés is hallható egyszerre. Mint ha csak egy őrült tudós, aki végre elmondhatja a világnak hosszadalmasan átgondolt végveszélyes tervét.*
- Nem. *Yah az orra alatt morog valamit.*
- Ó igen. *Viszonválaszként érkezik a vadásztól.*
~Ne... Nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, és nem! Ilyen nincs... csak azt ne mond, hogy még a hirdetést is ez a szemét állat adta fel, és egész végig az ő kezére játszottam. Nem hiszem el, hogy képes volt ezt az egészet így kitervelni.~ *Úgy látszik, hogy Yahartael egy igen szépen összeállított, és kitervelt csapdába esett bele.*
- Én vagyok gonosz lelkű Dél, és Te pedig Észak. A történetet már tudod, de a végét azt még nem. Had meséljem el neked, vagy inkább mutassam meg?*Felnevet a vadász, de úgy, hogy hangja, az egész erdőn keresztül átszalad, mint amikor egy téli reggelen a hideg rázza ki az ember testét.*
~Szóval azt hiszed, hogy túljártál az eszemen? Lehet, hogy megleptél, de a legkevesebb, amit most tehetek, hogy ezt viszonozom.~ *Kitalálta, hogy hogyan fogja eltenni láb alól ezt az igen eszes, de nála nem biztos, hogy eszesebb vadászt.*
- Idefigyelj *Megvető hangnemben mondja Yah, majd folytatja.* Most még megengedem, hogy elsétálj, de ha nem teszed meg, akkor olyant fogok neked mutatni, hogy nem, hogy a gonosz lelked elpusztul tőle, de még a halálod után is én foglak kisérteni, minden egyes reggeleden, amikor kinyitod a szemedet, a napi rémálmod után, amit megint csak az fog okozni, ami itt vár rád, és meg is fog találni, ha nem takarodsz el most azonnal... *Folytatta volna Yah, de a vadász félbeszakítja.*
- Igen, igen... Akkor gyere, és fejezzük be a könyv történetét úgy, ahogyan Sa'Tereth akarata mondaná el, Te kis patkány. *A vadász biztosan a Sa'Tereth istenséget követő tanok egyike lehet, ha már ilyen hangzatos szavakkal dobálózik.*
~Ha odadobok valamit a közelben lévő bokrosba, hogy ezzel megzavarjam a koncentrációképességét, és ha gyorsan letudnék mászni a fáról, olyan gyorsan, hogy azt ő nem venné észre... mondjuk, ha leugranék. Ha ez mind sikerülni, és ő még mindig azt hinné, hogy a fán vagyok fent, akkor oldalról elkezdhetem megközelíteni őt, hogy aztán, ha látótávolságban van leszedhessem egy tüdőt átszakító lövéssel. Igen... Ezt fogom csinálni.~ *Óvatosan, és amilyen csöndesen csak tudja: letör egy közepes mérető faágat a fáról, amit, ha készen áll el is dob az egyik bokrosba, majd abban a pillanatban már ugrik is le a fáról, mint egy csimpánz, és ügyességének, illetve gyorsaságának hála ezt mind sikerrel is hajtja végre.*
~Nem vett észre?~ *Vár egy kicsit, majd amikor meghallja, hogy a vadász újból elkezd beszélni hozzá, nem sejtvén azt, hogy ő már nem a fán tartózkodik, ha nem már csak pár méterre attól, hogy kioltson egy életet.*
*A vadász a szagát eltüntette, de a lábnyomait azt valamiért nem, ezért Yah azokat követvén gyorsan el is jut hozzá, viszont kikerülve a csapdákat, amiket hátrahagyott biztosítéknak, majd minél közelebb lépeget, hogy jó rálátást nyerjen a fáktól, az ő kedves kis vadászára. A legóvatosabb mozdulatokkal, amikre abban a pillanatban képes: leemeli a hátáról az íjat, majd egy íjvesszőt is kiemel a tegezéből. Nagy levegőt véve betárazza az íját, kezében lévő íjvesszőjével, majd gyorsan, de nem sietve el a dolgokat, jól becélozza a vadászt. Még mielőtt elengedné, megszólítja őt, hogy dobja el a kezében lévő íját, és ha nem így tenne, akkor Yah bármilyen rossz mozdulatra lőni fog.*
- Hej, dobd el! *Yah határozottan felszólítja a vadászt: lefegyverzés következik.*
- Mi a... *Lepődik meg a vadász, de csak a hangján lehetett hallani ezt, az arca viszont teljesen másról árulkodott. Lehet, hogy ez is egy csapda, amit a vadász állított fel, hogy így csalja le a fáról Yah-t?*
*A vadász fütyül egyet, majd egy szempillantás alatt kiugrik a másik közeli bokrosból egy farkas, és már az ugrásra készül, hogy leteperje az erdei remetét, de szerencsére volt még annyi ideje Yahnak, hogy elengedje az íjvesszőt a vadász tüdejére célozva, hogy aztán amint elengedje, amilyen gyorsan csak tudjon megforduljon a farkas irányába, és felrakja a kezeit harci pózba. A farkas lendületből elkapja a bal kezét, amivel egyből le is teperi a földre az erdei remetét, majd bele ereszti abba éles, behemót fogait, és karmait, mint egy méh a tüskéjét, amikor elveszti hű, és szeretett királynőjét. Mindeközben Yah a szabad kezével őrülten keresgéli a mellkasára felcsatolt: csonttőrjét, mint anya az elveszett gyermekét. Amikor már végre a kezébe tudta a tőrt, megmarkolja szorosan, majd ahányszor csak tudja a farkas hasának, és fejének tájékába szúrja. A farkas teste minden egyes döféstől, egyre jobban elgyengül, és a hetedik szúrásnál végleg összerogy a már földre kényszerített Yah testére.*
- Azt a ro... rohadt... *Még nem realizálja, hogy a bal kezét alig tudja mozgatni, de mindjárt megérzi, amikor próbálja letolni magáról, a körülbelül 80kgos, elhalálozott farkas testét, a két puszta kezével.*
- Áuuuh. *Bal keze teljesen szétroncsolódott, a vér úgy ömlik ki belőle, mint az Arthenior főtérén lévő szökőkútból a víz. Jelenleg emelni, és nehezebb feladatokat: semmiképpen sem tudna vele elvégezni.*
~Te jóságos Eeyr, mint ha égne a kezem... ~ *Nehezebben, sokkalta szaporábban kezdi el venni a levegőt, minden bizonnyal az adrenalin sokk miatt, és a bal keze fájdalmának okából is egyaránt.*
*A mozgolódásával, illetve ficánkolódásával a rázúduló farkas testétől elszabadul, majd amikor már szabadon tud mozogni, fájdalmában eltekint a vadászra, akit elméletileg tüdő, és szív tájékán lőtt meg az íjával.*
*A vadász ténylegesen ott fekszik a földön egy íjvesszővel a tüdejében, de még életben van, viszont feltehetőleg már nem olyan sokáig. Yah odabrummog hozzá, mint egy medve, aki mézzel teli csuprot hordozgat a kezében, csak míg ő mézcsuprot, Yah a bal kezét vonszolgatja, szorosan a testéhez ölelve. Megáll a vadász előtt, fájdalmasan, de letérdel hozzá, majd végítéletként a fülébe súgja a következő dolgokat.*
- Itt a történetünk vége, és remélem, hogy a könyveddel együtt most már elhúzol végre! *A monológja után kirántja az íjvesszőjét, amit ő maga címezett a jobbkezével, ezzel együtt, mint ha a vadász lelkét rántotta volna ki a testéből, ami ettől a perctől kezdve örök homályba fog merülni, az e világi személyek számára. Feláll lassan, de legalább biztosan, majd összepakolja az előbbi harchoz használt fegyverzetét: csonttőr, íj, 1db íjvessző. Kezét amivel tudja ellátja, ez esetben a vadász ruhájának, egy letépett ruhadarabjával, majd a két holttestet hátrahagyván, szédelegve, homályosan látva, és kissé belázasodva, de elindul a legközelebbi város irányába: Artheniorba.*
~Ha az ő helyében lennék, akkor vajon mi lenne a következő lépés, amit tennék? Várakozás. Türelmesen kivárnám, amíg a prédám elköveti az első orbitális hibáját: elkezdene rohanni. Mivel nem vagyok tisztában az ellenfelem kilétével, és hollétével ezért aztán a legrosszabb döntés, amit meghozhatok most az lenne, hogy elmenekülnék egy irányba, remélvén, hogy nem fog eltalálni a nyílvesszője, amit a szemem közé kívánhat már egy jó ideje. Nincs más hátra... itt most nem lehet elmenekülni. Mindenképp harcolnom kell.~
*Yahartael a legmélyebb erdőségekben nevelkedett. Rátermett nyomolvasó, aki bármikor előtudja hívni a vadállatösztöneit, amelyek a nehezebb helyzetekben sokkal, de sokkal jobban kiélesednek. Ilyenkor úgy érzi, mint ha egy lenne közülük: a vadállatok közül. Akik látták őt már ilyennek, azok egy elvadult férfiról számoltak be, akinek ösztöneinél csak a harci képességei kifinomultabbak.*
– Mész, vagy meghalsz, vadász. Megértetted? *Ráordibál az ismeretlen vadászra, aki jelenleg bármelyik bokrosban megbújhatott, Yahartael igen jó a hallása úgyhogy, ha nagyon mocorogni kezdene, akkor biztos, hogy meghallja őt. Ezzel viszont nem csak az volt a célja, hogy megijessze őt, hanem az is, hogy beszédre bírja a vadászt, és ezáltal elárulja a hollétét.*
*Néma csend, még a fák leveleinek súrlódását is alig hallani. Az időjárás kedvező egy nyílvessző tökéletes elsütéséhez. Yahartael megpillant egy rikítóan fénylő szempárt az egyik bokrosból kitekintvén. A szempár pislogott, majd eltűnt, Yah pedig egy acsarkodó hangot hallott ezután.*
– Végre eljött valaki.
*Az ismeretlen vadász elszólja magát türelmetlenségében, vagy inkább a hatalmas, vérre menő éhsége miatt: Yah kapván az alkalmon beméri, hogy nagyjából hol is bujkál a vadász. Majd tovább folytatja a mondandóját.*
- Had meséljek el egy történetet. Gonosz lelkű Délről és Északról szól. Hallottál már róluk, igaz? *A hangjában kárhozat, és kárörvendés is hallható egyszerre. Mint ha csak egy őrült tudós, aki végre elmondhatja a világnak hosszadalmasan átgondolt végveszélyes tervét.*
- Nem. *Yah az orra alatt morog valamit.*
- Ó igen. *Viszonválaszként érkezik a vadásztól.*
~Ne... Nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, és nem! Ilyen nincs... csak azt ne mond, hogy még a hirdetést is ez a szemét állat adta fel, és egész végig az ő kezére játszottam. Nem hiszem el, hogy képes volt ezt az egészet így kitervelni.~ *Úgy látszik, hogy Yahartael egy igen szépen összeállított, és kitervelt csapdába esett bele.*
- Én vagyok gonosz lelkű Dél, és Te pedig Észak. A történetet már tudod, de a végét azt még nem. Had meséljem el neked, vagy inkább mutassam meg?*Felnevet a vadász, de úgy, hogy hangja, az egész erdőn keresztül átszalad, mint amikor egy téli reggelen a hideg rázza ki az ember testét.*
~Szóval azt hiszed, hogy túljártál az eszemen? Lehet, hogy megleptél, de a legkevesebb, amit most tehetek, hogy ezt viszonozom.~ *Kitalálta, hogy hogyan fogja eltenni láb alól ezt az igen eszes, de nála nem biztos, hogy eszesebb vadászt.*
- Idefigyelj *Megvető hangnemben mondja Yah, majd folytatja.* Most még megengedem, hogy elsétálj, de ha nem teszed meg, akkor olyant fogok neked mutatni, hogy nem, hogy a gonosz lelked elpusztul tőle, de még a halálod után is én foglak kisérteni, minden egyes reggeleden, amikor kinyitod a szemedet, a napi rémálmod után, amit megint csak az fog okozni, ami itt vár rád, és meg is fog találni, ha nem takarodsz el most azonnal... *Folytatta volna Yah, de a vadász félbeszakítja.*
- Igen, igen... Akkor gyere, és fejezzük be a könyv történetét úgy, ahogyan Sa'Tereth akarata mondaná el, Te kis patkány. *A vadász biztosan a Sa'Tereth istenséget követő tanok egyike lehet, ha már ilyen hangzatos szavakkal dobálózik.*
~Ha odadobok valamit a közelben lévő bokrosba, hogy ezzel megzavarjam a koncentrációképességét, és ha gyorsan letudnék mászni a fáról, olyan gyorsan, hogy azt ő nem venné észre... mondjuk, ha leugranék. Ha ez mind sikerülni, és ő még mindig azt hinné, hogy a fán vagyok fent, akkor oldalról elkezdhetem megközelíteni őt, hogy aztán, ha látótávolságban van leszedhessem egy tüdőt átszakító lövéssel. Igen... Ezt fogom csinálni.~ *Óvatosan, és amilyen csöndesen csak tudja: letör egy közepes mérető faágat a fáról, amit, ha készen áll el is dob az egyik bokrosba, majd abban a pillanatban már ugrik is le a fáról, mint egy csimpánz, és ügyességének, illetve gyorsaságának hála ezt mind sikerrel is hajtja végre.*
~Nem vett észre?~ *Vár egy kicsit, majd amikor meghallja, hogy a vadász újból elkezd beszélni hozzá, nem sejtvén azt, hogy ő már nem a fán tartózkodik, ha nem már csak pár méterre attól, hogy kioltson egy életet.*
*A vadász a szagát eltüntette, de a lábnyomait azt valamiért nem, ezért Yah azokat követvén gyorsan el is jut hozzá, viszont kikerülve a csapdákat, amiket hátrahagyott biztosítéknak, majd minél közelebb lépeget, hogy jó rálátást nyerjen a fáktól, az ő kedves kis vadászára. A legóvatosabb mozdulatokkal, amikre abban a pillanatban képes: leemeli a hátáról az íjat, majd egy íjvesszőt is kiemel a tegezéből. Nagy levegőt véve betárazza az íját, kezében lévő íjvesszőjével, majd gyorsan, de nem sietve el a dolgokat, jól becélozza a vadászt. Még mielőtt elengedné, megszólítja őt, hogy dobja el a kezében lévő íját, és ha nem így tenne, akkor Yah bármilyen rossz mozdulatra lőni fog.*
- Hej, dobd el! *Yah határozottan felszólítja a vadászt: lefegyverzés következik.*
- Mi a... *Lepődik meg a vadász, de csak a hangján lehetett hallani ezt, az arca viszont teljesen másról árulkodott. Lehet, hogy ez is egy csapda, amit a vadász állított fel, hogy így csalja le a fáról Yah-t?*
*A vadász fütyül egyet, majd egy szempillantás alatt kiugrik a másik közeli bokrosból egy farkas, és már az ugrásra készül, hogy leteperje az erdei remetét, de szerencsére volt még annyi ideje Yahnak, hogy elengedje az íjvesszőt a vadász tüdejére célozva, hogy aztán amint elengedje, amilyen gyorsan csak tudjon megforduljon a farkas irányába, és felrakja a kezeit harci pózba. A farkas lendületből elkapja a bal kezét, amivel egyből le is teperi a földre az erdei remetét, majd bele ereszti abba éles, behemót fogait, és karmait, mint egy méh a tüskéjét, amikor elveszti hű, és szeretett királynőjét. Mindeközben Yah a szabad kezével őrülten keresgéli a mellkasára felcsatolt: csonttőrjét, mint anya az elveszett gyermekét. Amikor már végre a kezébe tudta a tőrt, megmarkolja szorosan, majd ahányszor csak tudja a farkas hasának, és fejének tájékába szúrja. A farkas teste minden egyes döféstől, egyre jobban elgyengül, és a hetedik szúrásnál végleg összerogy a már földre kényszerített Yah testére.*
- Azt a ro... rohadt... *Még nem realizálja, hogy a bal kezét alig tudja mozgatni, de mindjárt megérzi, amikor próbálja letolni magáról, a körülbelül 80kgos, elhalálozott farkas testét, a két puszta kezével.*
- Áuuuh. *Bal keze teljesen szétroncsolódott, a vér úgy ömlik ki belőle, mint az Arthenior főtérén lévő szökőkútból a víz. Jelenleg emelni, és nehezebb feladatokat: semmiképpen sem tudna vele elvégezni.*
~Te jóságos Eeyr, mint ha égne a kezem... ~ *Nehezebben, sokkalta szaporábban kezdi el venni a levegőt, minden bizonnyal az adrenalin sokk miatt, és a bal keze fájdalmának okából is egyaránt.*
*A mozgolódásával, illetve ficánkolódásával a rázúduló farkas testétől elszabadul, majd amikor már szabadon tud mozogni, fájdalmában eltekint a vadászra, akit elméletileg tüdő, és szív tájékán lőtt meg az íjával.*
*A vadász ténylegesen ott fekszik a földön egy íjvesszővel a tüdejében, de még életben van, viszont feltehetőleg már nem olyan sokáig. Yah odabrummog hozzá, mint egy medve, aki mézzel teli csuprot hordozgat a kezében, csak míg ő mézcsuprot, Yah a bal kezét vonszolgatja, szorosan a testéhez ölelve. Megáll a vadász előtt, fájdalmasan, de letérdel hozzá, majd végítéletként a fülébe súgja a következő dolgokat.*
- Itt a történetünk vége, és remélem, hogy a könyveddel együtt most már elhúzol végre! *A monológja után kirántja az íjvesszőjét, amit ő maga címezett a jobbkezével, ezzel együtt, mint ha a vadász lelkét rántotta volna ki a testéből, ami ettől a perctől kezdve örök homályba fog merülni, az e világi személyek számára. Feláll lassan, de legalább biztosan, majd összepakolja az előbbi harchoz használt fegyverzetét: csonttőr, íj, 1db íjvessző. Kezét amivel tudja ellátja, ez esetben a vadász ruhájának, egy letépett ruhadarabjával, majd a két holttestet hátrahagyván, szédelegve, homályosan látva, és kissé belázasodva, de elindul a legközelebbi város irányába: Artheniorba.*
7019. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-02-27 20:08:37
Üzenet elküldve: 2019-02-27 20:08:37
ÚJ
![>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10707_1473675245_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Csillaghullás//
//Garrikh//
*Seles csak áll, áll a tisztáson, egyik kezét már igazán dagadozó kerek pocakján tartja, a másikkal pedig a kis sárga szilánkkal játszogat egyre. Bárhogy is nézi, nem tudja megítélni, honnan valósi lehet, csak azt érzi, hogy valamiért nagyon különleges, különlegesebb, mint bármelyik ékkő, amit a földből a törpék bányásznak. És hogy hirtelen ennyi megjelent, az aztán az igazán különös.
Ennél azonban még érdekesebb a varázsereje. Ahogy a lány körülnéz, rengeteg szintén erre keresgélőt lát, akik összemérik apró kristályaikat, cserélgetnek, üzletelnek. Seles egy falusi fiút pillant meg egy barna szilánkkal nem is olyan messze, aki úgy tűnik, neki kiabál. Szimpatikusnak tűnik, ezért kedves mosollyal odanyújtja neki sajátját.*
- Tessék, nézd csak meg. Én pedig Seles vagyok, örvendek! *Mosolyog.* Az enyém sárgásabb. *Véli, amennyire ezt a fényviszonyokból meg lehet állapítani. A kövek valóban összeérnek egy kissé.*
//Csillaghullás//
//Garrikh//
*Seles csak áll, áll a tisztáson, egyik kezét már igazán dagadozó kerek pocakján tartja, a másikkal pedig a kis sárga szilánkkal játszogat egyre. Bárhogy is nézi, nem tudja megítélni, honnan valósi lehet, csak azt érzi, hogy valamiért nagyon különleges, különlegesebb, mint bármelyik ékkő, amit a földből a törpék bányásznak. És hogy hirtelen ennyi megjelent, az aztán az igazán különös.
Ennél azonban még érdekesebb a varázsereje. Ahogy a lány körülnéz, rengeteg szintén erre keresgélőt lát, akik összemérik apró kristályaikat, cserélgetnek, üzletelnek. Seles egy falusi fiút pillant meg egy barna szilánkkal nem is olyan messze, aki úgy tűnik, neki kiabál. Szimpatikusnak tűnik, ezért kedves mosollyal odanyújtja neki sajátját.*
- Tessék, nézd csak meg. Én pedig Seles vagyok, örvendek! *Mosolyog.* Az enyém sárgásabb. *Véli, amennyire ezt a fényviszonyokból meg lehet állapítani. A kövek valóban összeérnek egy kissé.*
7018. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-02-27 19:58:22
Üzenet elküldve: 2019-02-27 19:58:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Csillaghullás//
//Seles//
- Jeány, jeány! *Kiabál torka szakadtából Seles felé.* Ide gyer, néköm is van! *Ha észreveszik integet veszettül.* Garrikh vagyok, paraszt a tanyárú! Ott tanátam nem messze a fődben. Tiszta szutyok lettem, mire kibányásztam, de megérte, mer olyan szíp! *Boldogan simogatja meg saját kristályát, majd Seles felé mutatja.*
- Ideteszed? *Tartja előre a sajátját.* Nézzük meg van-e különbség. *Mondja, majd megvárja míg Seles esetleg a sajátját is odanyújtja, s kíváncsian nézegeti meg. Nem veszi észre, hogy közben a két kristály összeér.*
//Csillaghullás//
//Seles//
- Jeány, jeány! *Kiabál torka szakadtából Seles felé.* Ide gyer, néköm is van! *Ha észreveszik integet veszettül.* Garrikh vagyok, paraszt a tanyárú! Ott tanátam nem messze a fődben. Tiszta szutyok lettem, mire kibányásztam, de megérte, mer olyan szíp! *Boldogan simogatja meg saját kristályát, majd Seles felé mutatja.*
- Ideteszed? *Tartja előre a sajátját.* Nézzük meg van-e különbség. *Mondja, majd megvárja míg Seles esetleg a sajátját is odanyújtja, s kíváncsian nézegeti meg. Nem veszi észre, hogy közben a két kristály összeér.*
7017. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-02-27 19:40:43
Üzenet elküldve: 2019-02-27 19:40:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Csillaghullás//
- Hm? *néz fel nem túl értelmesen. Meglepte a férfi aki elé keveredett. Fura egy figura. Valahogy a részletek egyenként túl tökéletesek, túl szabályosak, és pont ez adja az arcának azt a sármot, ami a nőket biztosan elbolondítja, de a férfiak jó részében ellenérzéseket kelt. De ez most nem számít, nem ezért vannak itt.*
- Gondolod, hogy passzolnak egymáshoz? *mutatja fel saját szilánkját, és úgy dönt, hogy túllendül a cimbora megszólításon* Nem is tudom...
*Aztán megvonja a vállát. Jobb ötlete neki sincs.*
- Legyen.
*Míg az ellesett módon egymáshoz nyomják a két szilánkot, az ismeretlen már egy sört is kilátásba helyez valami Sellő nevű helyen, és lányokat...*
- Hogy van-e? *kérdez vissza egy kicsit gúnyos mosollyal* Nincs nála szebb egésze Lanawinen.
//Csillaghullás//
- Hm? *néz fel nem túl értelmesen. Meglepte a férfi aki elé keveredett. Fura egy figura. Valahogy a részletek egyenként túl tökéletesek, túl szabályosak, és pont ez adja az arcának azt a sármot, ami a nőket biztosan elbolondítja, de a férfiak jó részében ellenérzéseket kelt. De ez most nem számít, nem ezért vannak itt.*
- Gondolod, hogy passzolnak egymáshoz? *mutatja fel saját szilánkját, és úgy dönt, hogy túllendül a cimbora megszólításon* Nem is tudom...
*Aztán megvonja a vállát. Jobb ötlete neki sincs.*
- Legyen.
*Míg az ellesett módon egymáshoz nyomják a két szilánkot, az ismeretlen már egy sört is kilátásba helyez valami Sellő nevű helyen, és lányokat...*
- Hogy van-e? *kérdez vissza egy kicsit gúnyos mosollyal* Nincs nála szebb egésze Lanawinen.
7016. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-02-27 19:29:01
Üzenet elküldve: 2019-02-27 19:29:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Csillaghullás//
*Nem volt semmi a nő. Ez sem. Régen járt a városban, az idejét sem tudja mikor volt itt utoljára. Kissé izzadt felsőtestén megigazítja a kabátot. Nincs már olyan hideg, de elkél, semmi kedve, hogy megfázzon, náthás férfival úgy sem szívesen bújnak ágyba. Gondolataiba temetkezve veszi észre a felette elhúzó csíkot, melyre felkapja fejét. Szerencséje van és nem a cipőjét vágták utána, bár történt már ilyen, nem lepné meg. Kíváncsian kezdi követni a "csillagot", s a tisztásra érve hatalmas csődületre lesz figyelmes. A gödör nem messze előtte tátong, nem mély és nem széles. Amint belenyúl apró szilánkot vesz ki kezével, mely zöld színben játszik.*
- Hát ez meg... hé! Te is találtál, cimbora? *Fordul oda az első szemébe ötlő férfihoz, aki hasonlóan tanácstalanul álldogál sajátjával. Mélán körbetekint, van, ki saját testébe nyomja. Ez Ralas esetében eleve kizárt, ő nem fogadna be idegen testet, sokkal inkább... na de mindegy is.*
- Ott! *Mutat Nirsnek kissé jobbra.* Egymáshoz illesztik! Megpróbáljuk, cimbora? Vendégem vagy egy sörre a Sellőben! *Kacsint a férfira.* Talán egy nőre is, ha jól elsül. *Vigyorodik el szélesen.* Van barátnőd? Jobbat adok.
//Csillaghullás//
*Nem volt semmi a nő. Ez sem. Régen járt a városban, az idejét sem tudja mikor volt itt utoljára. Kissé izzadt felsőtestén megigazítja a kabátot. Nincs már olyan hideg, de elkél, semmi kedve, hogy megfázzon, náthás férfival úgy sem szívesen bújnak ágyba. Gondolataiba temetkezve veszi észre a felette elhúzó csíkot, melyre felkapja fejét. Szerencséje van és nem a cipőjét vágták utána, bár történt már ilyen, nem lepné meg. Kíváncsian kezdi követni a "csillagot", s a tisztásra érve hatalmas csődületre lesz figyelmes. A gödör nem messze előtte tátong, nem mély és nem széles. Amint belenyúl apró szilánkot vesz ki kezével, mely zöld színben játszik.*
- Hát ez meg... hé! Te is találtál, cimbora? *Fordul oda az első szemébe ötlő férfihoz, aki hasonlóan tanácstalanul álldogál sajátjával. Mélán körbetekint, van, ki saját testébe nyomja. Ez Ralas esetében eleve kizárt, ő nem fogadna be idegen testet, sokkal inkább... na de mindegy is.*
- Ott! *Mutat Nirsnek kissé jobbra.* Egymáshoz illesztik! Megpróbáljuk, cimbora? Vendégem vagy egy sörre a Sellőben! *Kacsint a férfira.* Talán egy nőre is, ha jól elsül. *Vigyorodik el szélesen.* Van barátnőd? Jobbat adok.
7015. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-02-27 19:19:42
Üzenet elküldve: 2019-02-27 19:19:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Csillaghullás//
*Egészen biztos, hogy az istenek ajándéka ez. Elég volt csak megérintenie az a kis szilánkot, hogy teljesen valószínűtlen látomások lepjék meg, melyeket próbál megérteni. Egyelőre kevés sikerrel. De az is biztos, hogy nem csak őt kedvelik az égiek. Rengeteg ember (meg persze elf, ork, és számtalan egyéb szerzet) talált darabokat a lehullott csillagból, és mindenki azt találgatja, hogy mit lehetne kezdeni velük. Tőle nem messze egy alak nemes egyszerűséggel belenyomja a sajátját a tenyerébe. Nirs őszinte döbbenetére a szilánk el is tűnik a testében. Fogalma sincs, hogy milyen hatása lehet ennek, de abban biztos, hogy nem szeretné kipróbálni. Inkább nézelődik egy kicsit a tisztáson, az ég színéhez hasonlatosan kék csillagdarabkájával a kezében. Hátha akad valaki, aki többet tud a történtekről.*
//Csillaghullás//
*Egészen biztos, hogy az istenek ajándéka ez. Elég volt csak megérintenie az a kis szilánkot, hogy teljesen valószínűtlen látomások lepjék meg, melyeket próbál megérteni. Egyelőre kevés sikerrel. De az is biztos, hogy nem csak őt kedvelik az égiek. Rengeteg ember (meg persze elf, ork, és számtalan egyéb szerzet) talált darabokat a lehullott csillagból, és mindenki azt találgatja, hogy mit lehetne kezdeni velük. Tőle nem messze egy alak nemes egyszerűséggel belenyomja a sajátját a tenyerébe. Nirs őszinte döbbenetére a szilánk el is tűnik a testében. Fogalma sincs, hogy milyen hatása lehet ennek, de abban biztos, hogy nem szeretné kipróbálni. Inkább nézelődik egy kicsit a tisztáson, az ég színéhez hasonlatosan kék csillagdarabkájával a kezében. Hátha akad valaki, aki többet tud a történtekről.*
7014. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-02-27 18:46:09
Üzenet elküldve: 2019-02-27 18:46:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Csillaghullás//
//Frandr//
*Nem kell sokáig próbálkoznia, hamar le is csapnak a kérdésére. Méghozzá egy tharg harcos. Ez egyáltalán nem hátrány, mégis jobb ha tharghoz kerül, mint valami senkiházi városihoz.*
- Az istenekre, veled meg mi van? *néz egy nagyot ahogy Frandr közelebb lép hozzá. A változások egy része meglehetősen szembetűnő, és Laor nem nagyon tudja elképzelni, hogy mi történhetett a harcossal. Biztos valami mágia. A mágusok förtelmes dolgokra képesek. A következő gondolata az, hogy Frandr talán azért ugrott olyan mohón a szilánkra, mert attól reméli a szakállának egyedi viselkedését megzabolázni. A füleket, illetve a fülek hiányát észre sem veszi, és mivel Frandr valószínűleg nem könnyít magán mindenki előtt, a sörrel kapcsolatos bámulatos képességére sem derül fény. Pedig ez jobban érdekelné Laort.*
- Nesze! *nyomja a kék darabkát Frandr kezébe. Amúgy sem gondolná, hogy sok hasznát venné. Biztos van ebben valami mágia. Abból pedig köszönettel nem kér.*
//Csillaghullás//
//Frandr//
*Nem kell sokáig próbálkoznia, hamar le is csapnak a kérdésére. Méghozzá egy tharg harcos. Ez egyáltalán nem hátrány, mégis jobb ha tharghoz kerül, mint valami senkiházi városihoz.*
- Az istenekre, veled meg mi van? *néz egy nagyot ahogy Frandr közelebb lép hozzá. A változások egy része meglehetősen szembetűnő, és Laor nem nagyon tudja elképzelni, hogy mi történhetett a harcossal. Biztos valami mágia. A mágusok förtelmes dolgokra képesek. A következő gondolata az, hogy Frandr talán azért ugrott olyan mohón a szilánkra, mert attól reméli a szakállának egyedi viselkedését megzabolázni. A füleket, illetve a fülek hiányát észre sem veszi, és mivel Frandr valószínűleg nem könnyít magán mindenki előtt, a sörrel kapcsolatos bámulatos képességére sem derül fény. Pedig ez jobban érdekelné Laort.*
- Nesze! *nyomja a kék darabkát Frandr kezébe. Amúgy sem gondolná, hogy sok hasznát venné. Biztos van ebben valami mágia. Abból pedig köszönettel nem kér.*
7013. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-02-27 18:05:33
Üzenet elküldve: 2019-02-27 18:05:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Csillaghullás//
//Arja//
*Elindul az eddig látott egyetlen ismerős arc irányába, aki Arja, bár még a többi személyt nem látta közelebbről. Arja is észreveszi őt, így megszaporázza lépteit, hogy minél hamarabb odaérjen Arjához.*
-Szia. Igen, jó sokan vannak, bezzeg mikor elmentünk, akkor még alig jártak itt. Én is találtam egy kék színűt. Hát megpróbálhatjuk összeilleszteni őket.
*Egyezik bele maga is, hiszen kíváncsi, hogy mi történik, bár egy kicsit fél is, de a kíváncsisága győz.*
//Csillaghullás//
//Arja//
*Elindul az eddig látott egyetlen ismerős arc irányába, aki Arja, bár még a többi személyt nem látta közelebbről. Arja is észreveszi őt, így megszaporázza lépteit, hogy minél hamarabb odaérjen Arjához.*
-Szia. Igen, jó sokan vannak, bezzeg mikor elmentünk, akkor még alig jártak itt. Én is találtam egy kék színűt. Hát megpróbálhatjuk összeilleszteni őket.
*Egyezik bele maga is, hiszen kíváncsi, hogy mi történik, bár egy kicsit fél is, de a kíváncsisága győz.*
7012. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-02-27 17:30:28
Üzenet elküldve: 2019-02-27 17:30:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Csillaghullás//
//Learon-Karheia//
*Elnézegeti amíg a lány a kecskét simogatja, és nem is szól egy ideig. Mindig is örömét lelte abban, ha valaki kedves a jószágaival. El tudná nézni egész nap ezt a jelenetet szótlanul, de aztán a kérdésre már nem tud nem válaszolni.*
-Én is ilyen voltam nagyon sokáig! Csak a szerelem és más semmi! *Csóválja meg a fejét.*
-De a Thargoknál ez nehéz! Meg volt egy szerelmem, aki hallani sem akart olyanról, hogy csak egy férfié legyen, aztán mellette valahogy megváltoztam én is. *Persze ez egy kicsit összezavarja a pásztort, mert eddig büszke volt arra, hogy mennyire szabadosak az elvei, de egy olyan nő mellett, aki ennyire monogám, valahogy egy kissé még szégyenletesnek is érzi saját életszeretetét és kéjvágyát.*
-Persze, nem mondom, hogyha lenne egy feleségem, aki a gyermekeim anyja, biztos más nő után se néznék! Főleg, ha mondjuk olyan lenne, mint te! Ilyen szép asszony mellett nem is érdemes másokat megnézni! Biztos Nozarin is így van vele! *Nyugtatja meg Rheia-t a férfi.*
-Abban is van valami jó, ha az ember érzelmek nélkül csak puszta élvezetből össze tud bújni valakivel, de ha szerelembe esik, az el tud rontani sok dolgot! *Ez a téma nagyon hosszadalmas tud lenni, ha igazán kifejtik, és éppen ezért szorítkozik Learon csak a lényegre. Hálás azért, hogy a világjáró Nozarin miatt terelődik a téma.*
-Már miért ne vágyna gyermekekre? Az a legjobb dolog az életben! Én is azóta vagyok igazán önmagam, hogy itt van Prexi! *Vakarja meg szakállát.*
-Hát, mindenképpen érdemes lenne megkérdezned tőle, hogy mit akar, mert abból csak károd lesz, ha beleszeretsz és aztán eltűnik! *Vélekedik Learon a dologról, hiszen amikor Akheel eltűnt, ő is olyan magányosnak érezte magát, mint soha azelőtt, és még a kecskéi is csak részben tudtak neki ebben segíteni. Sőt, ha úgy vesszük a vörös vadász hiányát még azóta sem heverte ki, pedig csupa jó dolog érkezett éltébe.*
-Egy ilyen nő mint te, még a legnagyobb világjárót is meg tudja állítani, csak szánd el magad róla, hogy ezt akarod!
//Csillaghullás//
//Learon-Karheia//
*Elnézegeti amíg a lány a kecskét simogatja, és nem is szól egy ideig. Mindig is örömét lelte abban, ha valaki kedves a jószágaival. El tudná nézni egész nap ezt a jelenetet szótlanul, de aztán a kérdésre már nem tud nem válaszolni.*
-Én is ilyen voltam nagyon sokáig! Csak a szerelem és más semmi! *Csóválja meg a fejét.*
-De a Thargoknál ez nehéz! Meg volt egy szerelmem, aki hallani sem akart olyanról, hogy csak egy férfié legyen, aztán mellette valahogy megváltoztam én is. *Persze ez egy kicsit összezavarja a pásztort, mert eddig büszke volt arra, hogy mennyire szabadosak az elvei, de egy olyan nő mellett, aki ennyire monogám, valahogy egy kissé még szégyenletesnek is érzi saját életszeretetét és kéjvágyát.*
-Persze, nem mondom, hogyha lenne egy feleségem, aki a gyermekeim anyja, biztos más nő után se néznék! Főleg, ha mondjuk olyan lenne, mint te! Ilyen szép asszony mellett nem is érdemes másokat megnézni! Biztos Nozarin is így van vele! *Nyugtatja meg Rheia-t a férfi.*
-Abban is van valami jó, ha az ember érzelmek nélkül csak puszta élvezetből össze tud bújni valakivel, de ha szerelembe esik, az el tud rontani sok dolgot! *Ez a téma nagyon hosszadalmas tud lenni, ha igazán kifejtik, és éppen ezért szorítkozik Learon csak a lényegre. Hálás azért, hogy a világjáró Nozarin miatt terelődik a téma.*
-Már miért ne vágyna gyermekekre? Az a legjobb dolog az életben! Én is azóta vagyok igazán önmagam, hogy itt van Prexi! *Vakarja meg szakállát.*
-Hát, mindenképpen érdemes lenne megkérdezned tőle, hogy mit akar, mert abból csak károd lesz, ha beleszeretsz és aztán eltűnik! *Vélekedik Learon a dologról, hiszen amikor Akheel eltűnt, ő is olyan magányosnak érezte magát, mint soha azelőtt, és még a kecskéi is csak részben tudtak neki ebben segíteni. Sőt, ha úgy vesszük a vörös vadász hiányát még azóta sem heverte ki, pedig csupa jó dolog érkezett éltébe.*
-Egy ilyen nő mint te, még a legnagyobb világjárót is meg tudja állítani, csak szánd el magad róla, hogy ezt akarod!
7011. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-02-27 17:29:03
Üzenet elküldve: 2019-02-27 17:29:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Csillaghullás//
*Egy kicsit biceg, jól bevágta a a nagyujját a fekete színű csillagdarabba, de hát kellett neki rugdosnia. ~Persze ha nem rugdosok, lehet meg sem találom.~ gondolja, és ez egy picit vigasztaló, végtére is egy fájós nagylábujjacska egy hullócsillag darabkáért nem olyan nagy ár. Főleg ha az a hullócsillag darabka olyan titokzatos képességekkel bír, mint ezek itt, amik csak úgy idepotyogtak nemrég Arthenior mellé az erdőszéli kerek tisztásra.
~Biztos nem véletlen hogy pont ide hullottak!~ gondolja Arja, mert ez a hely tényleg másmilyen, mint az erdő többi része, ezt mindenki megérzi, aki kilép a furcsán kerek alakú tisztásra a magas fák gyűrűjében.
Aztán egy picit meglepődik, mert meglátja Neniyzont. El is mosolyodik. ~Lám csak, nem csak én tértem vissza, hanem a törpe is!~*
- Neniyzon! Hahó! *integet neki.* - Nézd, mennyien vannak! Mindenki csillagszilánkot gyűjt. Te is találtál? Én egy fekete színűt. Az előbb. Szebb lenne egy sárga... *szontyolodik el egy kicsit, de azért nem akarja leszólni a szilánkját. Észre sem veszi, hogy egy kicsit lelkendezik, pedig Arja ritkán zökken ki a lelki egyensúlyából, inkább szemlélődő természet.*
- Figyelj csak! Mi lenne, ha megpróbálnánk az összeillesztést mi is? Hátha történik valami érdekes! Legfeljebb a miénk is átlátszóvá válik. Mert nem mindig történik valami. Csak néha. Hallottam, mindenki erről beszél. *mondja.*
//Csillaghullás//
*Egy kicsit biceg, jól bevágta a a nagyujját a fekete színű csillagdarabba, de hát kellett neki rugdosnia. ~Persze ha nem rugdosok, lehet meg sem találom.~ gondolja, és ez egy picit vigasztaló, végtére is egy fájós nagylábujjacska egy hullócsillag darabkáért nem olyan nagy ár. Főleg ha az a hullócsillag darabka olyan titokzatos képességekkel bír, mint ezek itt, amik csak úgy idepotyogtak nemrég Arthenior mellé az erdőszéli kerek tisztásra.
~Biztos nem véletlen hogy pont ide hullottak!~ gondolja Arja, mert ez a hely tényleg másmilyen, mint az erdő többi része, ezt mindenki megérzi, aki kilép a furcsán kerek alakú tisztásra a magas fák gyűrűjében.
Aztán egy picit meglepődik, mert meglátja Neniyzont. El is mosolyodik. ~Lám csak, nem csak én tértem vissza, hanem a törpe is!~*
- Neniyzon! Hahó! *integet neki.* - Nézd, mennyien vannak! Mindenki csillagszilánkot gyűjt. Te is találtál? Én egy fekete színűt. Az előbb. Szebb lenne egy sárga... *szontyolodik el egy kicsit, de azért nem akarja leszólni a szilánkját. Észre sem veszi, hogy egy kicsit lelkendezik, pedig Arja ritkán zökken ki a lelki egyensúlyából, inkább szemlélődő természet.*
- Figyelj csak! Mi lenne, ha megpróbálnánk az összeillesztést mi is? Hátha történik valami érdekes! Legfeljebb a miénk is átlátszóvá válik. Mert nem mindig történik valami. Csak néha. Hallottam, mindenki erről beszél. *mondja.*
7010. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-02-27 17:15:28
Üzenet elküldve: 2019-02-27 17:15:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Csillaghullás//
//Learon-Karheia//
- Igazán nagyon nagylelkű vagy Learon.
*Talán emiatt sem veszi észre a férfi zavarát, amikor a kecske megsimogatásáról esik szó. Karheia meg persze tisztességes és becsületes asszony, így nem is jut eszébe semmi más, ami ne Nozarinnal lenne kapcsolatos. Mivel engedélyt kapott, ezért le is hajol, hogy kedvesen megsimogassa az állat fejét és ujjaival picit eljátszadozzon füle tájékán. Leguggolni nem mer, nehogy véletlenül a hátára akarjon ugorni vagy fellökni. Szereti a jószágokat, igaz az sem jelent neki gondot, hogy levágja őket, de ennyi önzés még talán bele is fér.*
- Könnyen lehet. Nem is ér semmit az élet, ha egyedül vagy.
*Mosolyog fel Learonra még mindig annak kecskéjét babusgatva.*
- Ó azt vettem észre.
*Neveti el magát, mikor újra szóba kerül Prexiar.*
- És be sem áll a szája, de egyébként nagyon okos meglátásai vannak. Szerintem igen eszes kisfiú.
*Őszintén meglepődik azon, hogy milyen laza erkölcsű vidék ez.*
- Komolyan? Ez elképesztő! Pedig engem még a hagyományos módon neveltek és el sem tudnám képzelni, hogy össze-vissza... minden férfival. Érted. Hát akkor minek így szerelem? Meg minek csak úgy összebújni, ha más nincs is mögötte?
*Nem érti ő ezt meg, mert talán túl romantikus alkat. Persze ami jó az jó, ő is szereti a testi kapcsolatot, de csak úgy, hogy kedvesével gyakorolja. Kicsit aggódni is kezd, hogy Nozarin is ilyen lenne, elvégre kalandor alkat és sok helyen járt. Talán rövidesen megy is tovább és talál magának tucatnyi más nőcskét. Idegesen el is kezd rágcsálni száját.*
- Hát nem tudom. Szép nem vagyok és abban sem vagyok biztos, hogy Nozarin vágyna gyermekekre. Azt is mondta, hogy még itt lesz pár hónapig.
*Na de utána mi lesz? Emlékszik is, hogy még akkor említette, mikor Prexivel beszélgettek. A bökkenő az, hogy Karheia nem menne messzi vidékekre, hogy elhagyja rokonait, miközben ő már szíve szerint letelepedne és háziasszonyt játszana.*
- Ő amolyan világlátó, kalandor típus. De igazából nem tudom, még nem beszéltem vele a gyerekekről.
*Aztán lehet, hogy túlaggódja, mert Nozarin úgy bánik vele, mint a legbecsesebb kinccsel és ez kivételes dolog, főleg egy ilyen világban, amit Learon is emlegetett.*
//Csillaghullás//
//Learon-Karheia//
- Igazán nagyon nagylelkű vagy Learon.
*Talán emiatt sem veszi észre a férfi zavarát, amikor a kecske megsimogatásáról esik szó. Karheia meg persze tisztességes és becsületes asszony, így nem is jut eszébe semmi más, ami ne Nozarinnal lenne kapcsolatos. Mivel engedélyt kapott, ezért le is hajol, hogy kedvesen megsimogassa az állat fejét és ujjaival picit eljátszadozzon füle tájékán. Leguggolni nem mer, nehogy véletlenül a hátára akarjon ugorni vagy fellökni. Szereti a jószágokat, igaz az sem jelent neki gondot, hogy levágja őket, de ennyi önzés még talán bele is fér.*
- Könnyen lehet. Nem is ér semmit az élet, ha egyedül vagy.
*Mosolyog fel Learonra még mindig annak kecskéjét babusgatva.*
- Ó azt vettem észre.
*Neveti el magát, mikor újra szóba kerül Prexiar.*
- És be sem áll a szája, de egyébként nagyon okos meglátásai vannak. Szerintem igen eszes kisfiú.
*Őszintén meglepődik azon, hogy milyen laza erkölcsű vidék ez.*
- Komolyan? Ez elképesztő! Pedig engem még a hagyományos módon neveltek és el sem tudnám képzelni, hogy össze-vissza... minden férfival. Érted. Hát akkor minek így szerelem? Meg minek csak úgy összebújni, ha más nincs is mögötte?
*Nem érti ő ezt meg, mert talán túl romantikus alkat. Persze ami jó az jó, ő is szereti a testi kapcsolatot, de csak úgy, hogy kedvesével gyakorolja. Kicsit aggódni is kezd, hogy Nozarin is ilyen lenne, elvégre kalandor alkat és sok helyen járt. Talán rövidesen megy is tovább és talál magának tucatnyi más nőcskét. Idegesen el is kezd rágcsálni száját.*
- Hát nem tudom. Szép nem vagyok és abban sem vagyok biztos, hogy Nozarin vágyna gyermekekre. Azt is mondta, hogy még itt lesz pár hónapig.
*Na de utána mi lesz? Emlékszik is, hogy még akkor említette, mikor Prexivel beszélgettek. A bökkenő az, hogy Karheia nem menne messzi vidékekre, hogy elhagyja rokonait, miközben ő már szíve szerint letelepedne és háziasszonyt játszana.*
- Ő amolyan világlátó, kalandor típus. De igazából nem tudom, még nem beszéltem vele a gyerekekről.
*Aztán lehet, hogy túlaggódja, mert Nozarin úgy bánik vele, mint a legbecsesebb kinccsel és ez kivételes dolog, főleg egy ilyen világban, amit Learon is emlegetett.*
7009. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-02-27 16:26:28
Üzenet elküldve: 2019-02-27 16:26:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Csillaghullás//
//Yrilo//
* Izgatottan várja az eredményt. Mikor megtudja, mekkora veszély lakozik abban a kis kavicsban, ösztönösen hátralép ijedtében. *
– Nem-nem, biztosan nem késő! Hiszen épp csak most találtam és… * Végignézi ujjait és nyelvével kitapogatja agyarait. Mindegyik megvan, ami pedig a nemesebbik részét illeti, azt egyértelműen a helyén érzi. *
– Köszönöm a tanácsát, Kisasszony! Én most akkor távozok. * El is indul sietve a város felé, közben fejében már az a kérdés kavarog, hogy hol talál itt vajákost? Ezen azonban ráér később is rágódni, hiszen abban az egyben biztos, hogy a tisztáson nem nőnek vajákosok. *
//Csillaghullás//
//Yrilo//
* Izgatottan várja az eredményt. Mikor megtudja, mekkora veszély lakozik abban a kis kavicsban, ösztönösen hátralép ijedtében. *
– Nem-nem, biztosan nem késő! Hiszen épp csak most találtam és… * Végignézi ujjait és nyelvével kitapogatja agyarait. Mindegyik megvan, ami pedig a nemesebbik részét illeti, azt egyértelműen a helyén érzi. *
– Köszönöm a tanácsát, Kisasszony! Én most akkor távozok. * El is indul sietve a város felé, közben fejében már az a kérdés kavarog, hogy hol talál itt vajákost? Ezen azonban ráér később is rágódni, hiszen abban az egyben biztos, hogy a tisztáson nem nőnek vajákosok. *
7008. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-02-27 16:20:22
Üzenet elküldve: 2019-02-27 16:20:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Csillaghullás//
//Learon-Karheia//
-Igazán nincs mit megköszönni! *Mosolyog a pásztor.*
-Csak egyet kell érteni azzal, ha valaki kimondja az igazat! *A baraát szó először nagyon furcsán hallatszik Learon számára, hiszen így csak Troddot szokta emlegetni, és azért kettejük között nagy különbség van. Még szoknia kell, hogy egy nőre barátként tekintsen és meg kell hagyni nehezére esik.*
-Ha bármikor szükséged van valakire, engem is tudod hol találsz! Általában ugyanott, mint Prexit. *A simogatásra először felhúzza a szemöldökét, hiszen a Learon derékmagasságában álló kecske és az odáig levezetett tekintet kissé mást mutatott, mint a valóság, de utána szinte kineveti magát amiatt, amit gondolt, és egy fél lépéssel arrébb megy az állattól.*
-Persze, csak nyugodtan! Nagyon barátságos! *A beteg emberek dolgára csak bólint. Ő is hallott már ilyesmit, és többször is látta, hogy azok az emberek, akiket elhagy a lélekerejük és a szeretteik gyorsan romlanak és meghalnak.*
-Talán azért mert, ha nincs kiért meggyógyulni, tán nem is érdemes! *Prexinek pedig van, hiszen fényes jövő áll előtte és jó emberek mögötte, pont most amikor egy szerencsétlen múltból megmenekült.*
-Hát, Prexit könnyű levenni a lábáról meséléssel. Olyan nagy a fantáziája, hogy egy ártatlan mondatból is egész mesék kerekednek a fejében! *Bár az ilyesmi sok esetben nem jó, de ilyen nyugodt élet mellett, mint ami nekik van, nem baj, ha az emberfia elréved egy másik világba.*
-Nem is olyan könnyű az, mint gondolnád! Itt a hűség olyan mintha nem is létezne! Elmegy az ember két napra be a városba és mire visszér már nincs ott a nagy szerelme, akivel házasulni készült! *Ez csak egy esetben történt meg vele, de a Sajt-mester sajnos hajlamos az általánosításra.*
-Persze nem mondom, hogy te ilyen lennél, ez a Nozarin fickó nagyon szerencsés egy ember! Megfogta az istenek lábát veled! Szép vagy, erős és még a gyermekeket is szereted! Hát milyen a tökéletes nő, ha nem ilyen? *Neveti el magát a pásztor.*
//Csillaghullás//
//Learon-Karheia//
-Igazán nincs mit megköszönni! *Mosolyog a pásztor.*
-Csak egyet kell érteni azzal, ha valaki kimondja az igazat! *A baraát szó először nagyon furcsán hallatszik Learon számára, hiszen így csak Troddot szokta emlegetni, és azért kettejük között nagy különbség van. Még szoknia kell, hogy egy nőre barátként tekintsen és meg kell hagyni nehezére esik.*
-Ha bármikor szükséged van valakire, engem is tudod hol találsz! Általában ugyanott, mint Prexit. *A simogatásra először felhúzza a szemöldökét, hiszen a Learon derékmagasságában álló kecske és az odáig levezetett tekintet kissé mást mutatott, mint a valóság, de utána szinte kineveti magát amiatt, amit gondolt, és egy fél lépéssel arrébb megy az állattól.*
-Persze, csak nyugodtan! Nagyon barátságos! *A beteg emberek dolgára csak bólint. Ő is hallott már ilyesmit, és többször is látta, hogy azok az emberek, akiket elhagy a lélekerejük és a szeretteik gyorsan romlanak és meghalnak.*
-Talán azért mert, ha nincs kiért meggyógyulni, tán nem is érdemes! *Prexinek pedig van, hiszen fényes jövő áll előtte és jó emberek mögötte, pont most amikor egy szerencsétlen múltból megmenekült.*
-Hát, Prexit könnyű levenni a lábáról meséléssel. Olyan nagy a fantáziája, hogy egy ártatlan mondatból is egész mesék kerekednek a fejében! *Bár az ilyesmi sok esetben nem jó, de ilyen nyugodt élet mellett, mint ami nekik van, nem baj, ha az emberfia elréved egy másik világba.*
-Nem is olyan könnyű az, mint gondolnád! Itt a hűség olyan mintha nem is létezne! Elmegy az ember két napra be a városba és mire visszér már nincs ott a nagy szerelme, akivel házasulni készült! *Ez csak egy esetben történt meg vele, de a Sajt-mester sajnos hajlamos az általánosításra.*
-Persze nem mondom, hogy te ilyen lennél, ez a Nozarin fickó nagyon szerencsés egy ember! Megfogta az istenek lábát veled! Szép vagy, erős és még a gyermekeket is szereted! Hát milyen a tökéletes nő, ha nem ilyen? *Neveti el magát a pásztor.*
7007. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-02-27 15:53:24
Üzenet elküldve: 2019-02-27 15:53:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Csillaghullás//
//Learon-Karheia//
- Végül is.
*Elmosolyodik és kedvére való az, amit a kecskepásztor mondd neki.*
- Ezt el tudom fogadni. Köszönöm Learon.
*Biccent, nyomatékosítva szavait. Talán jobban is tetszik neki az, hogy erősnek tartják, mint az, hogy világ szépének. Hálás is a felé intézett szavakért, hiszen boldog béke időkben is rengeteget jelenthetnek ezek a biztató megjegyzések.*
- Ez de jó hallani. Nagyon hálás vagyok Learon a barátságodért, köszönöm szépen a kedvességedet is.
*Köszöni meg újra, hiszen olyan nincs, hogy túl sok köszönet, legalábbis Karheia világában. Jót mosolyog a kecskén is, aki láthatóan kötődik gazdájához, jobban, mint az egyébként talán megszokott lenne.*
- Megsimogathatom?
*Kérdezi, miközben a kis szőrösről a szakállas kecskepásztorra pillant.*
- Ó a szeretet, valóban rengeteget számít. Egy asszony azt mesélte nekem, hogy sok sérült vagy beteg emberrel volt dolga, de ha azok örömteliek és bizakodóak voltak, akkor könnyebben meg is gyógyultak. Milyen érdekes, nem?
*Szeretné is azt hinni, hogy nem csak a megvásárolt gyógynövényeknek van köze Prexiar felépüléséhez.*
- De jól hangzik!
*Lelkesedik fel még jobban, ahogy szemei előtt feltárul a szép szőke játszadozó gyermekek látványa.*
- Inkább fiúkat szeretnék, de egy kislány is milyen csodálatos lenne. Talán több közös beszélnivalónk is lenne, mint Prexivel, aki oda volt Nozarin izgalmas kalandjaiért.
*Akkor pedig Karheia volt kissé hanyagolva, de cseppet sem bánja cserébe, hogy a kisfiú jól szórakozott.*
- Milyen igaz ez! Prexinek nagyon jó helye van nálad, jobb helyen nem is lehetne.
*Az elismerésnek is nagyon örül, el is raktározza magában, mint kellemes gondolatot, hogy Learon szerint ő egy remek anya. Annyi bizonyos, hogy amit lehet megtesz a gyermekekért.*
- Egy pár?
*Kerekednek el meglepetten szemei és mosolyog, mert úgy sejti Learon csak viccnek szánhatta a dolgot. Biztos így van. Legyint is kezével, hogy nagy csibész ez a Learon.*
- Áá, vagy úgy!
*Kacag ő is.*
- Már csak nőt kell találni, aki meg is szüli őket.
*Ami azért nem kis munka és nem is veszélytelen. Könnyű belehalni és a gyermekek fele sem szokta megélni az idősebb kort, így ha Learon három gyermeket is szeretne serénykednie kell.*
//Csillaghullás//
//Learon-Karheia//
- Végül is.
*Elmosolyodik és kedvére való az, amit a kecskepásztor mondd neki.*
- Ezt el tudom fogadni. Köszönöm Learon.
*Biccent, nyomatékosítva szavait. Talán jobban is tetszik neki az, hogy erősnek tartják, mint az, hogy világ szépének. Hálás is a felé intézett szavakért, hiszen boldog béke időkben is rengeteget jelenthetnek ezek a biztató megjegyzések.*
- Ez de jó hallani. Nagyon hálás vagyok Learon a barátságodért, köszönöm szépen a kedvességedet is.
*Köszöni meg újra, hiszen olyan nincs, hogy túl sok köszönet, legalábbis Karheia világában. Jót mosolyog a kecskén is, aki láthatóan kötődik gazdájához, jobban, mint az egyébként talán megszokott lenne.*
- Megsimogathatom?
*Kérdezi, miközben a kis szőrösről a szakállas kecskepásztorra pillant.*
- Ó a szeretet, valóban rengeteget számít. Egy asszony azt mesélte nekem, hogy sok sérült vagy beteg emberrel volt dolga, de ha azok örömteliek és bizakodóak voltak, akkor könnyebben meg is gyógyultak. Milyen érdekes, nem?
*Szeretné is azt hinni, hogy nem csak a megvásárolt gyógynövényeknek van köze Prexiar felépüléséhez.*
- De jól hangzik!
*Lelkesedik fel még jobban, ahogy szemei előtt feltárul a szép szőke játszadozó gyermekek látványa.*
- Inkább fiúkat szeretnék, de egy kislány is milyen csodálatos lenne. Talán több közös beszélnivalónk is lenne, mint Prexivel, aki oda volt Nozarin izgalmas kalandjaiért.
*Akkor pedig Karheia volt kissé hanyagolva, de cseppet sem bánja cserébe, hogy a kisfiú jól szórakozott.*
- Milyen igaz ez! Prexinek nagyon jó helye van nálad, jobb helyen nem is lehetne.
*Az elismerésnek is nagyon örül, el is raktározza magában, mint kellemes gondolatot, hogy Learon szerint ő egy remek anya. Annyi bizonyos, hogy amit lehet megtesz a gyermekekért.*
- Egy pár?
*Kerekednek el meglepetten szemei és mosolyog, mert úgy sejti Learon csak viccnek szánhatta a dolgot. Biztos így van. Legyint is kezével, hogy nagy csibész ez a Learon.*
- Áá, vagy úgy!
*Kacag ő is.*
- Már csak nőt kell találni, aki meg is szüli őket.
*Ami azért nem kis munka és nem is veszélytelen. Könnyű belehalni és a gyermekek fele sem szokta megélni az idősebb kort, így ha Learon három gyermeket is szeretne serénykednie kell.*
7006. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-02-27 14:48:36
Üzenet elküldve: 2019-02-27 14:48:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Csillaghullás//
//Learon-Karheia//
*Learon felhúzza a szemöldökét amikor a lány nem fogadja el az ő biztató szavait. Valahogy itt a környéken ez elég gyakori a nőknél. Az itteni nők vagy teljesen felfuvalkodottak, vagy semmibe veszik magukat. Érdekes helyzet. Ekkor Learon a nő vállára teszi a kezét.*
-Ne mondj ilyet! Csak nézz magadra milyen erős vagy! Az élet sok gondot hoz a fejünkre, de azok lesznek a legnagyobbak, akik felülemelkednek ezeken! Látom rajtad, hogy mostoha volt veled a sors, de mégis, több kitartást látok a szemedben, mint az itteniekében együttvéve! *Mosolyog a Sajt-mester, bele egyenesen a lány szemeibe.*
-Szóval a szememben különleges vagy! *Ezután elengedi a vállát és megsimogatja kecskéjét, aki már szinte féltékenykedésből Learon nadrágját kezdené el rágcsálni, azonban az érintésre azonnal abbahagyja. Jólnevelt jószág ez, csak figyelmet szeretne.*
-Bizony, hogy nem lett! Egy olyan fiúnak, akit ennyi szeretetet vesz körül, nem is lehet baja! *Vidul fel Learon az előbbi kissé komolyabb monológja után.*
-Nahát! Majd, ha megszületnek azok a gyermekek vagy kislányok, akkor várjuk át őket is játszani! *Neveti el magát és csípőreteszi a kezeit.*
-Minden esetre ők lesznek Prexi után a legszerencsésebbek a földön, hogy te lehetsz az édesanyjuk! Prexi meg azért járt a legjobban mert neki meg én lettem az apja! *Aztán úgy csinál, mintha elgondolkozna egy kicsit és pár pillanat múlva kacagva felel.*
-De most, ha belegondolunk és Prexinek én vagyok az apja és te az anyja, akkor mi tulajdonképpen egy pár vagyunk! *Újabb cinkos mosolyban állapodik meg a nevetés.*
-Egyelőre még nincs gyerekem, de ki tudja! Lehet, hogy megajándékoznak a Szellemek egyel. vagy kettővel. De az sem lenne ellenemre, ha hárommal! *Nem bírja ki, újra elneveti magát.*
//Csillaghullás//
//Learon-Karheia//
*Learon felhúzza a szemöldökét amikor a lány nem fogadja el az ő biztató szavait. Valahogy itt a környéken ez elég gyakori a nőknél. Az itteni nők vagy teljesen felfuvalkodottak, vagy semmibe veszik magukat. Érdekes helyzet. Ekkor Learon a nő vállára teszi a kezét.*
-Ne mondj ilyet! Csak nézz magadra milyen erős vagy! Az élet sok gondot hoz a fejünkre, de azok lesznek a legnagyobbak, akik felülemelkednek ezeken! Látom rajtad, hogy mostoha volt veled a sors, de mégis, több kitartást látok a szemedben, mint az itteniekében együttvéve! *Mosolyog a Sajt-mester, bele egyenesen a lány szemeibe.*
-Szóval a szememben különleges vagy! *Ezután elengedi a vállát és megsimogatja kecskéjét, aki már szinte féltékenykedésből Learon nadrágját kezdené el rágcsálni, azonban az érintésre azonnal abbahagyja. Jólnevelt jószág ez, csak figyelmet szeretne.*
-Bizony, hogy nem lett! Egy olyan fiúnak, akit ennyi szeretetet vesz körül, nem is lehet baja! *Vidul fel Learon az előbbi kissé komolyabb monológja után.*
-Nahát! Majd, ha megszületnek azok a gyermekek vagy kislányok, akkor várjuk át őket is játszani! *Neveti el magát és csípőreteszi a kezeit.*
-Minden esetre ők lesznek Prexi után a legszerencsésebbek a földön, hogy te lehetsz az édesanyjuk! Prexi meg azért járt a legjobban mert neki meg én lettem az apja! *Aztán úgy csinál, mintha elgondolkozna egy kicsit és pár pillanat múlva kacagva felel.*
-De most, ha belegondolunk és Prexinek én vagyok az apja és te az anyja, akkor mi tulajdonképpen egy pár vagyunk! *Újabb cinkos mosolyban állapodik meg a nevetés.*
-Egyelőre még nincs gyerekem, de ki tudja! Lehet, hogy megajándékoznak a Szellemek egyel. vagy kettővel. De az sem lenne ellenemre, ha hárommal! *Nem bírja ki, újra elneveti magát.*
7005. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-02-27 14:23:40
Üzenet elküldve: 2019-02-27 14:23:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Csillaghullás//
//Learon-Karheia//
- Oh, jaj!
*Arca felforrósodik, mert nincs hozzászokva az elismerő szavakhoz, még mindig. Talán sosem lesz, hiszen úgy érzi meg sem érdemli, persze azért kiélvezi. Sok-sok év sanyarúság után minden apró jót végtelen örömmel fogad, akár egy kedves kecskepásztor barátságát is. Sőt, Learon barátsága az egyik legfontosabb jelenleg, hiszen egyike volt azoknak, akiket először megismert itt.*
- Ez nagyon erős túlzás Learon.
*Már fel sem mer nézni olyan piros és forró az arca, különösen, hogy Nozarint emlegetik. A férfi gondolatától mindig furcsa érzések fogják el, a jó értelemben véve.*
- Sok minden elmondható rólam, de az nem, hogy különleges lennék. Semmilyen értelemben véve. Hiszen nézz csak rám! Csak egy egyszerű, meggyötört asszony vagyok.
*Hiszen még mindig sovány is, már haja is őszülni kezdett és fakó, töredezett, elvégre ő sosem használt finom olajokat, mint a nemes hölgyek. Testén is sebek vannak, ami a ruhától ugyan nem látszik, és még kedves, fiatalos arca sem olyan, mint volt egykoron, kiugró járomcsontja miatt. Ő nem lát magában semmi különlegeset, akkor sem, ha idővel szépen felhízik és rendbe jön.*
- Ez nagyon mókásan hangzik. Bár láthatnám.
*Vigyorog a szakállas harcoson, akinek váltogatja a színét a szőrzete. Elég izgalmasan hangzik ahhoz, hogy szívesen megnézze.*
- Tüdőgyulladás?
*Hirtelen elszomorodik, mert régi sebeket tép ez fel benne.*
- Azért az is elég komoly tud lenni. De még szerencse, hogy nem lett semmi baja. Nagyon a szívemre vettem volna, olyan kis rendes és szép fiúcska. Kár lenne érte.
*Nyilván újra felvidul a hallottakon.*
- Tényleg úgy gondolod?
*Arca is felragyog, ahogy mindig boldog kékjei is. Mellkasát el is önti melegséggel, hogy Prexiar esetlegesen tényleg így gondol rá.*
- Igen, oda vagyok a gyermekekért. Főleg a szőkékért. Nekem is volt egy gyönyörű szőke fiúcskám és fohászkodni fogom a Szellemekhez, hogy ajándékozzanak meg még eggyel. Vagy kettővel. De az sem lenne ellenemre, ha hárommal.
*Kuncog egyet és ábrándosan sóhajt. Ez rövidesen foglalkoztatni kezdi és szöget is üt a fejében.*
- Neked nem adatott meg saját gyermek még?
*Kérdezi végül Learont, aki úgy tűnik hozzá hasonlóan nagyon családcentrikus.*
A hozzászólás írója (Karheia Rhagodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.27 14:26:39
//Csillaghullás//
//Learon-Karheia//
- Oh, jaj!
*Arca felforrósodik, mert nincs hozzászokva az elismerő szavakhoz, még mindig. Talán sosem lesz, hiszen úgy érzi meg sem érdemli, persze azért kiélvezi. Sok-sok év sanyarúság után minden apró jót végtelen örömmel fogad, akár egy kedves kecskepásztor barátságát is. Sőt, Learon barátsága az egyik legfontosabb jelenleg, hiszen egyike volt azoknak, akiket először megismert itt.*
- Ez nagyon erős túlzás Learon.
*Már fel sem mer nézni olyan piros és forró az arca, különösen, hogy Nozarint emlegetik. A férfi gondolatától mindig furcsa érzések fogják el, a jó értelemben véve.*
- Sok minden elmondható rólam, de az nem, hogy különleges lennék. Semmilyen értelemben véve. Hiszen nézz csak rám! Csak egy egyszerű, meggyötört asszony vagyok.
*Hiszen még mindig sovány is, már haja is őszülni kezdett és fakó, töredezett, elvégre ő sosem használt finom olajokat, mint a nemes hölgyek. Testén is sebek vannak, ami a ruhától ugyan nem látszik, és még kedves, fiatalos arca sem olyan, mint volt egykoron, kiugró járomcsontja miatt. Ő nem lát magában semmi különlegeset, akkor sem, ha idővel szépen felhízik és rendbe jön.*
- Ez nagyon mókásan hangzik. Bár láthatnám.
*Vigyorog a szakállas harcoson, akinek váltogatja a színét a szőrzete. Elég izgalmasan hangzik ahhoz, hogy szívesen megnézze.*
- Tüdőgyulladás?
*Hirtelen elszomorodik, mert régi sebeket tép ez fel benne.*
- Azért az is elég komoly tud lenni. De még szerencse, hogy nem lett semmi baja. Nagyon a szívemre vettem volna, olyan kis rendes és szép fiúcska. Kár lenne érte.
*Nyilván újra felvidul a hallottakon.*
- Tényleg úgy gondolod?
*Arca is felragyog, ahogy mindig boldog kékjei is. Mellkasát el is önti melegséggel, hogy Prexiar esetlegesen tényleg így gondol rá.*
- Igen, oda vagyok a gyermekekért. Főleg a szőkékért. Nekem is volt egy gyönyörű szőke fiúcskám és fohászkodni fogom a Szellemekhez, hogy ajándékozzanak meg még eggyel. Vagy kettővel. De az sem lenne ellenemre, ha hárommal.
*Kuncog egyet és ábrándosan sóhajt. Ez rövidesen foglalkoztatni kezdi és szöget is üt a fejében.*
- Neked nem adatott meg saját gyermek még?
*Kérdezi végül Learont, aki úgy tűnik hozzá hasonlóan nagyon családcentrikus.*
A hozzászólás írója (Karheia Rhagodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.27 14:26:39
7004. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-02-27 14:14:25
Üzenet elküldve: 2019-02-27 14:14:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A hatalmas fához érvén, és onnan számítva: Yah elindul az Északnak hitt Dél irányába, követvén az utasításokat, amiket a papiruszra vetettek fel, mint útmutatót. Egy valamilyen faházat keres, amiben elméletileg, vagy is remélhetőleg az öreg tudóst fogja megtalálni. Ahogy sétál egyre, és egyre mélyebben az erdőségben hirtelen bizarr szagra, és hangokra lesz figyelmes, úgy hozzávetőlegesen tőle 200mre, ha nem is sokkal távolabbról, de valami ocsmány szagforrás ez, mint ha döglött tetemek maradványait kotyvasztanák, hogy aztán kinyerjék belőle azokat az anyagokat, amiket a vajákosok csak olcsó méregnek szoktak nevezni. Újra beleszagol az erdőben terjeszkedő banyafőzetbe, majd abban a momentumban, ahogy meghallja, hogy valami elég gyorsan közeledik feltehetően az irányába, felmászik a legközelebbi igen magas fára, kényelmesen elhelyezkedik, majd pontos odafigyeléssel a bal kezével leemeli hátáról az íját, jobbkezével kiemel egy nyílvesszőt felcsíptetett tegezéből, aminek végét behelyezvén az idegbe, kihúzván, de nem elengedvén határozottan a zajforrás felé tartja: cselekedetre készen áll.*
~Mi lehet ez? Medve? *Hallja, hogy egyre közeledik.* Esetleg egy Irbisz? Ha az, akkor gyorsan le kell húznom a fáról, mert esélyem nem lesz ellene.~ *Tudni illik, hogy az Irbiszek képesek a fákon át szlalomozva a menekülésre, de kiválóan képesek egy támadást is végrehajtani, ha a körülmények rákényszerítik. Yah még is higgadtan úgy dönt, hogy fent marad a fán, mert bízik abban, hogy nem Irbisz lesz az, ami szélsebesen közelít az ő irányába. A szaga sem arról árulkodik, amit az erdei remete pontosan ismer és pontosan tudja, ha Irbisz lenne, akkor nem frontális támadással próbálná becserkészni az áldozatát, hanem a bokrosokban megbújva: lesből.*
~Gyere már...~ *Mély levegőt vesz, bal szemét becsukja, egy leheletnyit oldalra billenti fejét: ezzel elősegítvén az összpontosítását és koncentrációját a célzásban.*
*Nagy sebességgel, egy bokorból ugrik ki a bestiának hitt állat, aki annyira sem lehet veszélyes Yahra nézve, mint egy vadmacska. Bár, ha jobban belegondolunk a karmaival ő is igen szépen megtudja lepni a szemeidet, ha nem vigyázol. Ha találkozol egyel és az arcodhoz nagyon közel van: nehogy pillants egyet!*
~Mi a... ez egy... di... vaddisznó? Méghozzá nem is akármilyen: van vagy 190kg. A nyakában, mint ha lenne valami, de nem tudom innen pontosan megmondani, hogy mi lehet az.~ *A vaddisznó azóta, hogy kiugrott a bokorból, megállás nélkül visítozik, mint ha követné valami, mert majdhogynem már teljesen kifogyott a szuflából, mint egy üres: bor nélküli hordó. Hirtelenjében leül hátsó lábaira, majd nyelvével és szuszogásával imitálván azt, hogy kifáradt... lassan el is csendesül. Yah körbenéz a környéken, szemei pásztázzák az erdő környék minden egyes zugát, majd amikor teljesen megbizonyosodott arról, hogy nincs más a környéken csak ő és ez a disznófajzat: ezáltal veszélyforrás sem, akkor ugyanazzal az óvatossággal, amivel körbenézett az előbb, visszarakja a nyílvesszőjét a tegezébe, majd következőnek magát a nyilat akasztja vissza a hátára, mint hűséges barátját, akivel már rengeteg kalandot átélt.*
~Hát ő meg, hogy került pont ide? Akárhogyan is egy vaddisznó nem tudna egyedül élni az erdőben túl sokáig, mert a ragadozó bestiák egyből felfalják őket, amint meglátják finom húsukat, de még ha falkában is lenne és csak elszakadt a többiektől, akkor sem tartom valószínűleg, hogy kedvéből futott úgy, mint egy gepárd. A megjelenéséből, és viselkedéséből meglehet állapítani azt, hogy ő bizony valakitől, vagy valakiktől menekült.~ *Elgondolkodik azon, hogy-hogyan mit is tegyen most, hogy találkozott ezzel a disznófajzattal, akinek valószínűleg, valahol az erdő rengetegjében családja is lehet. Talán egy vadász kergette, aki az erdőt járta be élelmet keresvén, de valamilyen okból kifolyólag hátrahagyta ezt a finom teremtményt, de ha így van, akkor biztos, hogy nem mondott róla még le, és lehet, hogy éppen a disznó irányába tart, vagy már be is érte őt, és fegyverét a távolból a disznófajzatra szegezte.*
~Na várjunk csak egy kicsit. Ha azon a gondolkodásmeneten indulok el, hogy ezt a vaddisznót ideáig kergette egy vadász, amit megmondok őszintén, hogy egy kicsit gyanúsnak vélek felfedezni, ugyan is miért pont most hagyta abba volna abba... Csak nem meglátott? *Összeszorul fent a fán, amennyire csak lehetséges, majd újból keresőszemekre vált, hogy felmérje a vadászt, ha itt bujkál valahol.* Vagy létezik az, hogy ez a disznófajzat lerázta őt? A nyakában van valami, de ilyen távolságból nem tudom elég jól kisaccolni, hogy mi is lehet az, de annyi biztos, hogy az amit a nyakában hord nem egy szokványos bőrnyaklánc, amit a gazdával rendelkező disznókra szoktak aggatni, mert ő egy vaddisznó, és az ő fajtája gazdátlan. Most akkor gondolom, hogy az lenne a legkényelmesebb, ha lemásznék hozzá, és megnézném, hogy mi is az... Igaz? De mi van akkor, hogy ha ez az egész egy csapda, és aki az egészet felállította pontosan tudja, hogy most lemásznék a fáról, majd odamennék a vaddisznóhoz, és leellenőrizném azt, amit a nyakában hord. A szerencsétlen disznófajzat látszatra egy lépést nem tud már megtenni úgyhogy ez lenne a legokosabb lépés egy vadász részéről, vagy inkább az, ha az íjammal fejbe lőném?~ *Minden eshetőséget átgondolva úgy dönt, hogy nem mászik le a fáról, mert úgy gondolja, hogy a vadász tényleg itt bujkál valahol, és csak arra vár, hogy vagy lemásszon a fáról, le a vaddisznóhoz, hogy megnézze mit hord magával ezzel elkövetve a legnagyobb hibát, amit egy íjhasználó el tud követni vadászatkor, vagy arra, hogy Yah lőjön egyet a nyilával, hogy ezáltal elárulja pontos hollétét a vadásznak.*
~Milyen egy agyafúrt kis szélhámos vagy te... szóval így akarsz játszani. Elbújtál egy bokrosba, egy olyan helyet keresve, amivel pontosan megfelelő rálátásod lesz a vaddisznóra, és ha most lemásznák innen, akkor rám is. Tehát, akkor egész végig követtél, hogy aztán a már előre elfogott, és begyógyszerezett vaddisznót kiengedd a térre, hogy aztán, majd én szépen belesétáljak a csapdádba, ezzel bekapva a csalit, amit dobtál nekem. Ami annyit jelent, hogy csapdába ejtettél ezen a fán, és ha innen elkezdenék lemászni, akkor halott ember lennék, de mindaddig amíg a fán maradok nem lesz a rálátásod a testemre, mert akkor már most lelőnél, nem is várnál azzal, hogy lemásszak a vaddisznóhoz. Hallod milyen egy őrült vadász vagy te... Így kitervelni egy vadászatot, és én meg egy amatőr módjára észre sem vettelek, hogy már a piactértől kezdve követtél engem, mert gondolom már ott kiszemeltél magadnak, és azóta vártál a megfelelő helyre, időre.~ *Csúnyán belesétált a vadász csapdájába, viszont még időben átlátott a tervén, ezáltal jóval megnőtt a túlélési, és győzelmi esélyei a vadásszal szemben. Nagyban gondolkodik azon, hogy milyen ellentervel álljon elő a vadásszal szemben, hogy kiugrassza a őt a bokrosból, és hogy ezáltal rémálommá váltsa, azt a napot, amikor az erdei remetét szemelte ki a prédájának.*
~Mi lehet ez? Medve? *Hallja, hogy egyre közeledik.* Esetleg egy Irbisz? Ha az, akkor gyorsan le kell húznom a fáról, mert esélyem nem lesz ellene.~ *Tudni illik, hogy az Irbiszek képesek a fákon át szlalomozva a menekülésre, de kiválóan képesek egy támadást is végrehajtani, ha a körülmények rákényszerítik. Yah még is higgadtan úgy dönt, hogy fent marad a fán, mert bízik abban, hogy nem Irbisz lesz az, ami szélsebesen közelít az ő irányába. A szaga sem arról árulkodik, amit az erdei remete pontosan ismer és pontosan tudja, ha Irbisz lenne, akkor nem frontális támadással próbálná becserkészni az áldozatát, hanem a bokrosokban megbújva: lesből.*
~Gyere már...~ *Mély levegőt vesz, bal szemét becsukja, egy leheletnyit oldalra billenti fejét: ezzel elősegítvén az összpontosítását és koncentrációját a célzásban.*
*Nagy sebességgel, egy bokorból ugrik ki a bestiának hitt állat, aki annyira sem lehet veszélyes Yahra nézve, mint egy vadmacska. Bár, ha jobban belegondolunk a karmaival ő is igen szépen megtudja lepni a szemeidet, ha nem vigyázol. Ha találkozol egyel és az arcodhoz nagyon közel van: nehogy pillants egyet!*
~Mi a... ez egy... di... vaddisznó? Méghozzá nem is akármilyen: van vagy 190kg. A nyakában, mint ha lenne valami, de nem tudom innen pontosan megmondani, hogy mi lehet az.~ *A vaddisznó azóta, hogy kiugrott a bokorból, megállás nélkül visítozik, mint ha követné valami, mert majdhogynem már teljesen kifogyott a szuflából, mint egy üres: bor nélküli hordó. Hirtelenjében leül hátsó lábaira, majd nyelvével és szuszogásával imitálván azt, hogy kifáradt... lassan el is csendesül. Yah körbenéz a környéken, szemei pásztázzák az erdő környék minden egyes zugát, majd amikor teljesen megbizonyosodott arról, hogy nincs más a környéken csak ő és ez a disznófajzat: ezáltal veszélyforrás sem, akkor ugyanazzal az óvatossággal, amivel körbenézett az előbb, visszarakja a nyílvesszőjét a tegezébe, majd következőnek magát a nyilat akasztja vissza a hátára, mint hűséges barátját, akivel már rengeteg kalandot átélt.*
~Hát ő meg, hogy került pont ide? Akárhogyan is egy vaddisznó nem tudna egyedül élni az erdőben túl sokáig, mert a ragadozó bestiák egyből felfalják őket, amint meglátják finom húsukat, de még ha falkában is lenne és csak elszakadt a többiektől, akkor sem tartom valószínűleg, hogy kedvéből futott úgy, mint egy gepárd. A megjelenéséből, és viselkedéséből meglehet állapítani azt, hogy ő bizony valakitől, vagy valakiktől menekült.~ *Elgondolkodik azon, hogy-hogyan mit is tegyen most, hogy találkozott ezzel a disznófajzattal, akinek valószínűleg, valahol az erdő rengetegjében családja is lehet. Talán egy vadász kergette, aki az erdőt járta be élelmet keresvén, de valamilyen okból kifolyólag hátrahagyta ezt a finom teremtményt, de ha így van, akkor biztos, hogy nem mondott róla még le, és lehet, hogy éppen a disznó irányába tart, vagy már be is érte őt, és fegyverét a távolból a disznófajzatra szegezte.*
~Na várjunk csak egy kicsit. Ha azon a gondolkodásmeneten indulok el, hogy ezt a vaddisznót ideáig kergette egy vadász, amit megmondok őszintén, hogy egy kicsit gyanúsnak vélek felfedezni, ugyan is miért pont most hagyta abba volna abba... Csak nem meglátott? *Összeszorul fent a fán, amennyire csak lehetséges, majd újból keresőszemekre vált, hogy felmérje a vadászt, ha itt bujkál valahol.* Vagy létezik az, hogy ez a disznófajzat lerázta őt? A nyakában van valami, de ilyen távolságból nem tudom elég jól kisaccolni, hogy mi is lehet az, de annyi biztos, hogy az amit a nyakában hord nem egy szokványos bőrnyaklánc, amit a gazdával rendelkező disznókra szoktak aggatni, mert ő egy vaddisznó, és az ő fajtája gazdátlan. Most akkor gondolom, hogy az lenne a legkényelmesebb, ha lemásznék hozzá, és megnézném, hogy mi is az... Igaz? De mi van akkor, hogy ha ez az egész egy csapda, és aki az egészet felállította pontosan tudja, hogy most lemásznék a fáról, majd odamennék a vaddisznóhoz, és leellenőrizném azt, amit a nyakában hord. A szerencsétlen disznófajzat látszatra egy lépést nem tud már megtenni úgyhogy ez lenne a legokosabb lépés egy vadász részéről, vagy inkább az, ha az íjammal fejbe lőném?~ *Minden eshetőséget átgondolva úgy dönt, hogy nem mászik le a fáról, mert úgy gondolja, hogy a vadász tényleg itt bujkál valahol, és csak arra vár, hogy vagy lemásszon a fáról, le a vaddisznóhoz, hogy megnézze mit hord magával ezzel elkövetve a legnagyobb hibát, amit egy íjhasználó el tud követni vadászatkor, vagy arra, hogy Yah lőjön egyet a nyilával, hogy ezáltal elárulja pontos hollétét a vadásznak.*
~Milyen egy agyafúrt kis szélhámos vagy te... szóval így akarsz játszani. Elbújtál egy bokrosba, egy olyan helyet keresve, amivel pontosan megfelelő rálátásod lesz a vaddisznóra, és ha most lemásznák innen, akkor rám is. Tehát, akkor egész végig követtél, hogy aztán a már előre elfogott, és begyógyszerezett vaddisznót kiengedd a térre, hogy aztán, majd én szépen belesétáljak a csapdádba, ezzel bekapva a csalit, amit dobtál nekem. Ami annyit jelent, hogy csapdába ejtettél ezen a fán, és ha innen elkezdenék lemászni, akkor halott ember lennék, de mindaddig amíg a fán maradok nem lesz a rálátásod a testemre, mert akkor már most lelőnél, nem is várnál azzal, hogy lemásszak a vaddisznóhoz. Hallod milyen egy őrült vadász vagy te... Így kitervelni egy vadászatot, és én meg egy amatőr módjára észre sem vettelek, hogy már a piactértől kezdve követtél engem, mert gondolom már ott kiszemeltél magadnak, és azóta vártál a megfelelő helyre, időre.~ *Csúnyán belesétált a vadász csapdájába, viszont még időben átlátott a tervén, ezáltal jóval megnőtt a túlélési, és győzelmi esélyei a vadásszal szemben. Nagyban gondolkodik azon, hogy milyen ellentervel álljon elő a vadásszal szemben, hogy kiugrassza a őt a bokrosból, és hogy ezáltal rémálommá váltsa, azt a napot, amikor az erdei remetét szemelte ki a prédájának.*
7003. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-02-27 13:42:58
Üzenet elküldve: 2019-02-27 13:42:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Csillaghullás//
//Learon-Karheia//
*Learon megmosolyogja az elpirulást. Mindig is szerette az ilyet. Fiatalabb korában is, mikor városi lett és feljött a faluból, a nagyhangú tehenészlányok után üdítő változatosság volt ez a kis zavar. Most, hogy már felnőtt, már úgy van vele, hogy mindegyik formáját tudja élvezni a nőknek. Talán, mindenre azt tudná mondani, hogy szereti, de ezt be nem vallaná magának.*
-Pedig szerintem igen! Van valami bájosság a szavaidban és a mozgásodban, ami olyanná tesz! *Biccenti el picit oldalra a fejét.*
-Ahogy láttam, ezt nem csak én vettem észre! *Mosolya töretlen.*
-Az a férfi, akivel múltkor láttalak, gondolom ő is meglátta benned a különlegességet! *Tárja szét karjait Learon, mintegy lemondóan. Nincsenek céljai a bókolással, hiszen már játékát nem venné el, de azért próbálkozni szabad.*
-Nem nő! Egy szakállat harcosforma. Egy nőnek még jól is állna az ilyen haj, de hogy egy meglett férfiembernek! *Neveti el magát ő is. Persze kissé bántja a dolog, hogy annak a valakinek most már talán fületlenül kell leélni az egész életét, de hát mindannyian a szerencsével játszottak, és tudták, hogy rosszul is elsülhet a dolog.* ~Bár, engem az istenek meg a Szellemek óvnak! Minden jól sikerül, amibe belevágok!~ *Gondolja ezt eddigi tapasztalatai alapján.*
-Semmi különös baja nem volt. Először nagyon aggódtam, hogy ezt a csúnya kórt kapta el, amit a fél város is, de aztán kiderült, hogy csak egy kis tüdőgyulladása volt. *Igazából az sem kicsi és az sem lebecslendő, mert a Sajt-mester látott már ilyenben meghalni gyermeket és felnőttet is, de ha kezelik, azért már ritka, hogy elvigyen valakit egy ilyen betegség.*
-Nagyon fog neki örülni, ha újra láthat! *Vakarja meg a szakállát.*
-Olyan vagy neki már, mintha az édesanyja lennél! *Főleg, hogy mintha Prexi azt mondta volna, hogy már nincs anyja. Úgy pedig könnyű találni helyette másikat ilyen korban. A kisfiúk könnyen ragaszkodnak nőkhöz, ha egy kicsit is kedvesek velük.*
-És ahogy láttam, te is legalább olyan jól bánsz vele, mintha a tied lenne!
//Csillaghullás//
//Learon-Karheia//
*Learon megmosolyogja az elpirulást. Mindig is szerette az ilyet. Fiatalabb korában is, mikor városi lett és feljött a faluból, a nagyhangú tehenészlányok után üdítő változatosság volt ez a kis zavar. Most, hogy már felnőtt, már úgy van vele, hogy mindegyik formáját tudja élvezni a nőknek. Talán, mindenre azt tudná mondani, hogy szereti, de ezt be nem vallaná magának.*
-Pedig szerintem igen! Van valami bájosság a szavaidban és a mozgásodban, ami olyanná tesz! *Biccenti el picit oldalra a fejét.*
-Ahogy láttam, ezt nem csak én vettem észre! *Mosolya töretlen.*
-Az a férfi, akivel múltkor láttalak, gondolom ő is meglátta benned a különlegességet! *Tárja szét karjait Learon, mintegy lemondóan. Nincsenek céljai a bókolással, hiszen már játékát nem venné el, de azért próbálkozni szabad.*
-Nem nő! Egy szakállat harcosforma. Egy nőnek még jól is állna az ilyen haj, de hogy egy meglett férfiembernek! *Neveti el magát ő is. Persze kissé bántja a dolog, hogy annak a valakinek most már talán fületlenül kell leélni az egész életét, de hát mindannyian a szerencsével játszottak, és tudták, hogy rosszul is elsülhet a dolog.* ~Bár, engem az istenek meg a Szellemek óvnak! Minden jól sikerül, amibe belevágok!~ *Gondolja ezt eddigi tapasztalatai alapján.*
-Semmi különös baja nem volt. Először nagyon aggódtam, hogy ezt a csúnya kórt kapta el, amit a fél város is, de aztán kiderült, hogy csak egy kis tüdőgyulladása volt. *Igazából az sem kicsi és az sem lebecslendő, mert a Sajt-mester látott már ilyenben meghalni gyermeket és felnőttet is, de ha kezelik, azért már ritka, hogy elvigyen valakit egy ilyen betegség.*
-Nagyon fog neki örülni, ha újra láthat! *Vakarja meg a szakállát.*
-Olyan vagy neki már, mintha az édesanyja lennél! *Főleg, hogy mintha Prexi azt mondta volna, hogy már nincs anyja. Úgy pedig könnyű találni helyette másikat ilyen korban. A kisfiúk könnyen ragaszkodnak nőkhöz, ha egy kicsit is kedvesek velük.*
-És ahogy láttam, te is legalább olyan jól bánsz vele, mintha a tied lenne!
7002. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-02-27 13:23:05
Üzenet elküldve: 2019-02-27 13:23:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Csillaghullás//
//Learon-Karheia//
- Kisasszony?
*Szégyenlősen elmosolyodik és alázatosan lehajtja fejét, hátha valamelyest rejteni tudja zavarát. Nem tudja, hogy Learon direkt nevezi így, vagy tényleg nem néz ki olyan szörnyűen, mint ahogy látja magát.*
- Á, megközelítőleg sem vagyok kisasszony, de ezt te is jól tudod Learon.
*De azért kedvesnek találja a férfi szavait, aki képes ezt tovább fokozni, mire Karheia a füle búbjáig belepirul. Learon megint azt csinálja, mint első találkozásukkor és már akkor sem volt benne biztos Rheia, hogy jól érti-e amit mondd, vagy csak belelát valamit, ami nincs is ott. Éppen ezért most sem reagál rá egyértelműen, csak viszonozza a mosolyt a szokásos kedves módján.*
- Arannyá?
*Csodálkozik rá éppen olyan lelkesen, mint egy kisgyerek tenné.*
- Elképesztő! Ez az egész az.
*Mindig lenyűgözte a mágia és ez, ez valami egészen fantasztikus, nem is tud betelni vele.*
- Legalább nő volt?
*Kacagja el magát a színes haj gondolatától is. Bár a fül elvesztése annyira már nem hangzik szórakoztatónak, de hát mindenki tudja, hogy a mágiával vigyázni kell, így ez egyenesen vakmerő ostobaságnak hangzik a számára. Karheiának eszébe sem jutott, hogy egy idegen tárgyat a testébe engedjen, mert éppen elég csapás érte az élete során ahhoz, hogy megfontoltabban cselekedjen ilyen téren.*
- Jaj, ez csodálatos!
*Könnyebbül meg egész látványosan, egy sóhaj formájában.*
- Úgy aggódtam érte. Szegény még a lovon sem bírt már ülni a végén. Azt sem tudtam mi történt vele, csak hirtelen felszökött a láza. Tudjátok végül mi volt a baja?
*Érdeklődik, arca pedig a korábbi izgalmak emlékét tükrözik még. Annyira felzaklatta, hogy szegény kicsi fiúnak esetleg valami baja esik, hogy majdnem elsírta magát. Sőt, mintha most is kicsit csillogna szeme a gyülekező könnyektől.*
- Igen, nagy szerencse. Biztos az ősök szellemei vigyáznak rá.
*Nyugszik meg végül, főleg azért, mert úgy tűnik Learon nem haragszik rá.*
- Jaj de kedves tőled. Köszönöm szépen Learon! Ha lesz rá alkalmam mindenképpen meglátogatlak titeket.
//Csillaghullás//
//Learon-Karheia//
- Kisasszony?
*Szégyenlősen elmosolyodik és alázatosan lehajtja fejét, hátha valamelyest rejteni tudja zavarát. Nem tudja, hogy Learon direkt nevezi így, vagy tényleg nem néz ki olyan szörnyűen, mint ahogy látja magát.*
- Á, megközelítőleg sem vagyok kisasszony, de ezt te is jól tudod Learon.
*De azért kedvesnek találja a férfi szavait, aki képes ezt tovább fokozni, mire Karheia a füle búbjáig belepirul. Learon megint azt csinálja, mint első találkozásukkor és már akkor sem volt benne biztos Rheia, hogy jól érti-e amit mondd, vagy csak belelát valamit, ami nincs is ott. Éppen ezért most sem reagál rá egyértelműen, csak viszonozza a mosolyt a szokásos kedves módján.*
- Arannyá?
*Csodálkozik rá éppen olyan lelkesen, mint egy kisgyerek tenné.*
- Elképesztő! Ez az egész az.
*Mindig lenyűgözte a mágia és ez, ez valami egészen fantasztikus, nem is tud betelni vele.*
- Legalább nő volt?
*Kacagja el magát a színes haj gondolatától is. Bár a fül elvesztése annyira már nem hangzik szórakoztatónak, de hát mindenki tudja, hogy a mágiával vigyázni kell, így ez egyenesen vakmerő ostobaságnak hangzik a számára. Karheiának eszébe sem jutott, hogy egy idegen tárgyat a testébe engedjen, mert éppen elég csapás érte az élete során ahhoz, hogy megfontoltabban cselekedjen ilyen téren.*
- Jaj, ez csodálatos!
*Könnyebbül meg egész látványosan, egy sóhaj formájában.*
- Úgy aggódtam érte. Szegény még a lovon sem bírt már ülni a végén. Azt sem tudtam mi történt vele, csak hirtelen felszökött a láza. Tudjátok végül mi volt a baja?
*Érdeklődik, arca pedig a korábbi izgalmak emlékét tükrözik még. Annyira felzaklatta, hogy szegény kicsi fiúnak esetleg valami baja esik, hogy majdnem elsírta magát. Sőt, mintha most is kicsit csillogna szeme a gyülekező könnyektől.*
- Igen, nagy szerencse. Biztos az ősök szellemei vigyáznak rá.
*Nyugszik meg végül, főleg azért, mert úgy tűnik Learon nem haragszik rá.*
- Jaj de kedves tőled. Köszönöm szépen Learon! Ha lesz rá alkalmam mindenképpen meglátogatlak titeket.
7001. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-02-27 12:39:25
Üzenet elküldve: 2019-02-27 12:39:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Csillaghullás//
//Learon-Karheia//
*Learon még javában Balkócza után bámul, aki éppen az imént nyelte le a Learon kezéből kiszimatolt csillagszilánkot. Azonban arra már nincs ideje, hogy megtudja, mire is jutott az aprócska lány, hiszen egy ismerős hall meg az azóta már elég nagyra nőtt tömegben. Rögtön oda is fordul, miközben a lila szilánkját belerejti az erszényébe, csak, hogy nehogy megint valaki kivegye a kezéből, mint az imént.*
-Áh, Karheia kisasszony! *Tárja szét karjait és arcára széles mosoly ül ki. Örül ő minden ismerősnek. Egyébként abból többet is látott mindenfelé szanaszét. Furcsa is lenne, ha nem találna régi cimborákat, hiszen már öt éve éli itt az életét a környéken.*
-Téged is jó újra látni! Téged mindig jó látni! *Vált át pimaszba a mosolygása.*
-Bizony, hogy boldog! Nekem éppen az imént változott át arannyá a szilánkom! *Mutatja fel az aranyrögöt, ami nemrég még egy zöld csillagdarab volt.*
-De ahogy látom, mindenféle csodák történnek! Az előbb láttam valakit, akinek színes lett a haja és leesett a füle! Hát megáll az ész! *Már éppen elkezdene panaszkodni, hogy miért ilyen felelőtlen valaki, hogy csak úgy hagyja leesni a füleit, amikor a téma más irányba terelődik. Learon kedvenc kis fiacskájára, Prexire.*
-Hát, amikor visszahoztátok, még igen rossz állapotban volt, de levarázsoltam a lázát, meg a gyógyszereket is odaadtuk neki. Kipihente magát és már kutya baja! *Azzal odalép a nőhöz, és ha az nem löki el magától, akkor átöleli finoman, ahogy jó barátok szokták egymást, majd el is lép tőle.*
-Nagyon köszönöm, hogy vigyáztatok rá, még ha oly balul is sült el a dolog, hogy összeszedett valamit! Még szerencse, hogy ilyen sokan vagyunk neki, és mindenkitől kap egy kis gondoskodást! *Fésül el egy szemébe kerülő tincset ujjaival a Sajt-mester.*
-Bármikor meglátogathatod, ha szeretnéd! Tudod hol lakunk!
//Csillaghullás//
//Learon-Karheia//
*Learon még javában Balkócza után bámul, aki éppen az imént nyelte le a Learon kezéből kiszimatolt csillagszilánkot. Azonban arra már nincs ideje, hogy megtudja, mire is jutott az aprócska lány, hiszen egy ismerős hall meg az azóta már elég nagyra nőtt tömegben. Rögtön oda is fordul, miközben a lila szilánkját belerejti az erszényébe, csak, hogy nehogy megint valaki kivegye a kezéből, mint az imént.*
-Áh, Karheia kisasszony! *Tárja szét karjait és arcára széles mosoly ül ki. Örül ő minden ismerősnek. Egyébként abból többet is látott mindenfelé szanaszét. Furcsa is lenne, ha nem találna régi cimborákat, hiszen már öt éve éli itt az életét a környéken.*
-Téged is jó újra látni! Téged mindig jó látni! *Vált át pimaszba a mosolygása.*
-Bizony, hogy boldog! Nekem éppen az imént változott át arannyá a szilánkom! *Mutatja fel az aranyrögöt, ami nemrég még egy zöld csillagdarab volt.*
-De ahogy látom, mindenféle csodák történnek! Az előbb láttam valakit, akinek színes lett a haja és leesett a füle! Hát megáll az ész! *Már éppen elkezdene panaszkodni, hogy miért ilyen felelőtlen valaki, hogy csak úgy hagyja leesni a füleit, amikor a téma más irányba terelődik. Learon kedvenc kis fiacskájára, Prexire.*
-Hát, amikor visszahoztátok, még igen rossz állapotban volt, de levarázsoltam a lázát, meg a gyógyszereket is odaadtuk neki. Kipihente magát és már kutya baja! *Azzal odalép a nőhöz, és ha az nem löki el magától, akkor átöleli finoman, ahogy jó barátok szokták egymást, majd el is lép tőle.*
-Nagyon köszönöm, hogy vigyáztatok rá, még ha oly balul is sült el a dolog, hogy összeszedett valamit! Még szerencse, hogy ilyen sokan vagyunk neki, és mindenkitől kap egy kis gondoskodást! *Fésül el egy szemébe kerülő tincset ujjaival a Sajt-mester.*
-Bármikor meglátogathatod, ha szeretnéd! Tudod hol lakunk!
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9568-9587