Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 272 (5421. - 5440. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
5440. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-07-02 23:10:43
Üzenet elküldve: 2017-07-02 23:10:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Mocskosan, mezítlábasan, szakadtan tör ki az erdő takarásából. Úgy véli üldözőit már régen maga mögött hagyta, ha üldözték egyáltalán, mégis két napja rohant megállás nélkül, míg végre úgy érezte, hogy a minden porcikájában égő fájdalom, a sebes talpak, és egy viszonylag nyugodt környezet okán már megállhat pihenni. Gyomra helyén mintha tátongó lyuk lenne, hangos kordulással jelzi is számára, hogy ha koszos földet is, de muszáj lesz valamit enni. Szerencséjére talál egy félig rothadó almát, de hát éhes ember nem válogat, csutkáig rágja a gyümölcsöt, és még az után is, egyedül az apró szárat nem rágja el, hanem visszadobja a természetbe. Tépett, koszos hajából itt-ott kisebb faágak meredeznek, mintha egy galambcsalád otthona lenne a hajzuhatag.*
~Milyen rég is vót, hogy megfürdettek a gazdák!~
*Végignézve magán megállapítja, hogy ilyen állapotban talán már fel sem ismernék egykori fogva tartói, de meglehet, hogy semmilyen emberfia nem ismerné fel, vagy állna szóba vele. Szemei alatt fekete karikák, részben a kialvatlanság, részben egy még el nem múlt verés nyomaként. Hasonló, inkább kékes-zöldes foltok láthatóak karján, combján is, ajkán odaszáradt a saját vére, s még friss seb látszik rajta.
Szó mi szó, nem kellemes látvány, de az érzés sem kellemes számára, hiszen nagyjából úgy is érzi magát, ahogy kinéz.
Négykézláb mászva markolja a zöld fűcsomókat, mintha utolsó kapaszkodói lennének az életbe, ahogy halad előre, megállíthatatlanul, mert tudja, hogy valahol, talán nem is olyan messze, valami kellemesebb, valami boldogabb várja. Miközben igyekszik annyi lélekjelenlétet tartogatni magában, amellyel még hosszabb távra is eljuthat, időnként, hosszabb-rövidebb időkre megpihen a fűben, aztán kitartóan menetel tovább.*
~Rosszabb ami mögöttem van, mint 'mi előttem lehet.~
*Abban egészen biztos, hogy visszafordulni nem fog, mert ott a még biztosabb halál várja, legalábbis ha beleütközne egykori gazdáiba, egészen biztos hogy a földbe tipornák. Éppen ezért, bármi is következik ezután, bármi is várja az úton, az soha nem lesz olyan rossz, mint ami akkor lehetne, ha visszamenne.*
~Milyen rég is vót, hogy megfürdettek a gazdák!~
*Végignézve magán megállapítja, hogy ilyen állapotban talán már fel sem ismernék egykori fogva tartói, de meglehet, hogy semmilyen emberfia nem ismerné fel, vagy állna szóba vele. Szemei alatt fekete karikák, részben a kialvatlanság, részben egy még el nem múlt verés nyomaként. Hasonló, inkább kékes-zöldes foltok láthatóak karján, combján is, ajkán odaszáradt a saját vére, s még friss seb látszik rajta.
Szó mi szó, nem kellemes látvány, de az érzés sem kellemes számára, hiszen nagyjából úgy is érzi magát, ahogy kinéz.
Négykézláb mászva markolja a zöld fűcsomókat, mintha utolsó kapaszkodói lennének az életbe, ahogy halad előre, megállíthatatlanul, mert tudja, hogy valahol, talán nem is olyan messze, valami kellemesebb, valami boldogabb várja. Miközben igyekszik annyi lélekjelenlétet tartogatni magában, amellyel még hosszabb távra is eljuthat, időnként, hosszabb-rövidebb időkre megpihen a fűben, aztán kitartóan menetel tovább.*
~Rosszabb ami mögöttem van, mint 'mi előttem lehet.~
*Abban egészen biztos, hogy visszafordulni nem fog, mert ott a még biztosabb halál várja, legalábbis ha beleütközne egykori gazdáiba, egészen biztos hogy a földbe tipornák. Éppen ezért, bármi is következik ezután, bármi is várja az úton, az soha nem lesz olyan rossz, mint ami akkor lehetne, ha visszamenne.*
5439. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-07-02 21:12:44
Üzenet elküldve: 2017-07-02 21:12:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
*Nem kell sokat mennie. Az Arthenior szélét jelentő kellemes tisztás, már ott várja mire a nap fent néz le rá, s elhagyta a horizontot két ujjpercnyire.*
~Kell lennie. Mintha emlékeznék rá.~
*Mondja magának, a hatalmas kőerdő szerű város felé sietve. Sólyom jelentőségteljesen pihen a vállán. Életének, gondolkodásának fordulópontján megszületett elhatározása hajtja a város temploma felé. Mikor egy régi barátja körbevezette, mintha említett volna egyet.*
~Fene. Akkor még nem érdekelt, mert nem hittem benne. Bár tettem volna, most kereshetem magam.~
*Gondolja magában, és ütemes léptékkel haladva egy-két fertályóra múlva megtalálja a folyópartot. Arra emlékszik, hogy azt követve lehet a városba jutni.*
~Kell lennie. Mintha emlékeznék rá.~
*Mondja magának, a hatalmas kőerdő szerű város felé sietve. Sólyom jelentőségteljesen pihen a vállán. Életének, gondolkodásának fordulópontján megszületett elhatározása hajtja a város temploma felé. Mikor egy régi barátja körbevezette, mintha említett volna egyet.*
~Fene. Akkor még nem érdekelt, mert nem hittem benne. Bár tettem volna, most kereshetem magam.~
*Gondolja magában, és ütemes léptékkel haladva egy-két fertályóra múlva megtalálja a folyópartot. Arra emlékszik, hogy azt követve lehet a városba jutni.*
5438. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-07-02 16:43:30
Üzenet elküldve: 2017-07-02 16:43:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Inäena Kin'ath//
*A guggolás meglehetősen kényelmetlen póz a tündér számára, így nem igazán érti, a másik miért pont ezt a testhelyzetet választotta a beszélgetéshez. Tény, hogy így a fejük szintje közelebb van egymáshoz, de milyen áron... Közben bár az arca rezzenéstelen, a keze elkalandozik a fűben, ez jelentheti azt, hogy unatkozik, de azt is, hogy kicsit zavarban van, és ezzel a pótcselekvéssel igyekszik elterelni róla a figyelmét. Talán mindkettő egyszerre, az magával vonná a tényt, hogy ritkán társalog másokkal. Nem is leli benne örömét, és nem is igazán ért hozzá. Persze ilyen messzemenő következtetéseket még kár lenne levonni, akkor is, ha a következő mondatok is ezt erősítik meg.*
- Tehát a szántó felől jöttél *állapítja meg, ez persze nem igényel különösebb logikai képességeket. A látogató délről érkezett, és szeretné szemügyre venni a híres-neves mágustornyot, gyakori eset.* Akkor valóban javaslom a folyó mentén történő haladást. Kis kerülő ugyan, de a templomnál lyukadsz ki. Onnét átvágsz a szegénynegyeden, és már ott is vagy a főtéren. Ott könnyes búcsút veszel a várostól, el nem felejtve megcsodálni annak ékességét, a szökőkutat, ami mellesleg lihanechi mestermű. Innentől egyenesen északra. Ha tudod, hol volt régen a Hold karavánpihenő, hát abba az irányba menj, de még annak a romjain is túl. Még az utána jövő ingoványon is át kell vágni, és akkor gyakorlatilag a Lihanechi tónál lyukadsz ki, ahol a mágustorony is van. Az ingoványokkal tarkított vidéknél nyomatékosan javaslom a jól bejáratott karavánutakat, mint a közlekedés útját, ugyanis meglepően könnyű elsüllyedni. De persze ez csak javaslat, cselekedj belátásod szerint!
*Véletlenül sem szeretné ráerőltetni az akaratát valakire, amennyiben annak feltett szándéka az ingoványba fulladni. Csak amennyiben nem, úgy adott egy remek túlélési tippet. Közben a lány mimikájának rezzenéstelensége egy pillanatra odalesz, míg büszkén jelenti be, hogy tud tájékozódni az égtájak nagyságrendjét tekintve.*
- Ez igazán örömteli hír *nyugtázza, mert nem igazán tudja, mit illene erre mondani. Mindenesetre már elmagyarázta az egész útvonalat, így a sötételf akkor is eligazodna, ha nem tudná, merre van észak. Talán egyedül a karavánpihenő volt merész támpont, hiszen ha még sosem járt a városban, és délről jött...*
- Wegtorenből érkeztél? *teszi fel a kérdést váratlanul. Innen délre Csak a barbárok földje, és a kikötő van, ez pedig mindkettő inkább átmeneti állomás, semmint egy hely, ahol megszületik, és felnő az ember. A kikötő még lehetne olyasminek a melegágya, de általában aki abba a bűntől terhes posványba születik, az ott is hal meg, a városba is legfeljebb fosztogatni jön, nem a mágustornyot keresni. A kikötő viszont régen szinte szerves kapcsolatban volt a wegtoreni révvel, így logikus, hogy máig lehet átjárás a területek között, alvilág ide vagy oda. Emellett az északi városok egyikéből se lenne értelme Arthenioron keresztül menni a mágustoronyba. A gondolatmenet egy kicsivel ingatagabb eleme, hogy a lány bizonyos eséllyel sötételf, emellett némi nemesi beütés is látszik rajta, már csak a ruha és a korábbi tartás miatt is, ez a kombináció pedig nyolcból hétszer Wegtorenből való. De mivel nem tudja egyértelműen megállapítani a faját (elvégre amit a bőréből lát, az is leginkább heg), így ez utóbbi csak rátesz egy lapáttal a teóriájára, önmagában nem igazolja. A kérdés pedig azt a célt szolgálja, hogy megtudja, deduktív képességei ezúttal cserben hagyták, vagy nem.*
*A guggolás meglehetősen kényelmetlen póz a tündér számára, így nem igazán érti, a másik miért pont ezt a testhelyzetet választotta a beszélgetéshez. Tény, hogy így a fejük szintje közelebb van egymáshoz, de milyen áron... Közben bár az arca rezzenéstelen, a keze elkalandozik a fűben, ez jelentheti azt, hogy unatkozik, de azt is, hogy kicsit zavarban van, és ezzel a pótcselekvéssel igyekszik elterelni róla a figyelmét. Talán mindkettő egyszerre, az magával vonná a tényt, hogy ritkán társalog másokkal. Nem is leli benne örömét, és nem is igazán ért hozzá. Persze ilyen messzemenő következtetéseket még kár lenne levonni, akkor is, ha a következő mondatok is ezt erősítik meg.*
- Tehát a szántó felől jöttél *állapítja meg, ez persze nem igényel különösebb logikai képességeket. A látogató délről érkezett, és szeretné szemügyre venni a híres-neves mágustornyot, gyakori eset.* Akkor valóban javaslom a folyó mentén történő haladást. Kis kerülő ugyan, de a templomnál lyukadsz ki. Onnét átvágsz a szegénynegyeden, és már ott is vagy a főtéren. Ott könnyes búcsút veszel a várostól, el nem felejtve megcsodálni annak ékességét, a szökőkutat, ami mellesleg lihanechi mestermű. Innentől egyenesen északra. Ha tudod, hol volt régen a Hold karavánpihenő, hát abba az irányba menj, de még annak a romjain is túl. Még az utána jövő ingoványon is át kell vágni, és akkor gyakorlatilag a Lihanechi tónál lyukadsz ki, ahol a mágustorony is van. Az ingoványokkal tarkított vidéknél nyomatékosan javaslom a jól bejáratott karavánutakat, mint a közlekedés útját, ugyanis meglepően könnyű elsüllyedni. De persze ez csak javaslat, cselekedj belátásod szerint!
*Véletlenül sem szeretné ráerőltetni az akaratát valakire, amennyiben annak feltett szándéka az ingoványba fulladni. Csak amennyiben nem, úgy adott egy remek túlélési tippet. Közben a lány mimikájának rezzenéstelensége egy pillanatra odalesz, míg büszkén jelenti be, hogy tud tájékozódni az égtájak nagyságrendjét tekintve.*
- Ez igazán örömteli hír *nyugtázza, mert nem igazán tudja, mit illene erre mondani. Mindenesetre már elmagyarázta az egész útvonalat, így a sötételf akkor is eligazodna, ha nem tudná, merre van észak. Talán egyedül a karavánpihenő volt merész támpont, hiszen ha még sosem járt a városban, és délről jött...*
- Wegtorenből érkeztél? *teszi fel a kérdést váratlanul. Innen délre Csak a barbárok földje, és a kikötő van, ez pedig mindkettő inkább átmeneti állomás, semmint egy hely, ahol megszületik, és felnő az ember. A kikötő még lehetne olyasminek a melegágya, de általában aki abba a bűntől terhes posványba születik, az ott is hal meg, a városba is legfeljebb fosztogatni jön, nem a mágustornyot keresni. A kikötő viszont régen szinte szerves kapcsolatban volt a wegtoreni révvel, így logikus, hogy máig lehet átjárás a területek között, alvilág ide vagy oda. Emellett az északi városok egyikéből se lenne értelme Arthenioron keresztül menni a mágustoronyba. A gondolatmenet egy kicsivel ingatagabb eleme, hogy a lány bizonyos eséllyel sötételf, emellett némi nemesi beütés is látszik rajta, már csak a ruha és a korábbi tartás miatt is, ez a kombináció pedig nyolcból hétszer Wegtorenből való. De mivel nem tudja egyértelműen megállapítani a faját (elvégre amit a bőréből lát, az is leginkább heg), így ez utóbbi csak rátesz egy lapáttal a teóriájára, önmagában nem igazolja. A kérdés pedig azt a célt szolgálja, hogy megtudja, deduktív képességei ezúttal cserben hagyták, vagy nem.*
5437. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-07-02 10:33:05
Üzenet elküldve: 2017-07-02 10:33:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Iliwary Pedricon//
*Egy fűszálat csavargat az ujja között, úgy hallgatja kisebb prédikációt. Nem különösebben hatja meg a tény, hogy ez a tündér elég nagyra tartja magát. Nem ismeri Enát, így nem haragszik a másikra, hogy egy eltévedt úri kisasszonyt lát benne, aki még egy bogártól is fél. Sokan gondoltak már Enára így, volt, aki megbánta, de akadt, akiről tudta, nem az ő súlycsoportja és csak ráhagyta a dolgot. Most éppen egyik sem, mindössze semmi kedve nincs bizonygatni, pláne nem neki, ránézésből lerí róla, hogy "Hagyjatok, úgyis nekem van igazam!". Ena ezt egy részben becsüli a lányban, mert a kitartásra vall és az önbizalomra, viszont mindaz, hogy ilyen nagyra tartja magát, egyszer még a vesztébe viszi.* ~Nem fogja ám mindenki fapofával nézni, ahogy beszélsz velük, kislány...~
- A város a folyó felé van, igaz? A levegő városa, hallottam már, névről. *Továbbra is fűszálakkal szórakozik, a kérdés végén felpillant, majd újra vissza. Már egy egész csomót font be odalent. Nem mintha unná a másikat, hiszen mindenféle nyafogás nélkül hajlandó volt segíteni - leszámítva a formát, ahogy előadja magát.*
- Ne aggódj, tudom merre van észak. *Száján most először egy mosoly húzódik, ahogy eljátszik a gondolattal, vajon mit képzel a tündér Enáról. Mikor észreveszi, hogy mosolya talán kissé gúnyos, elengedi arcizmait és meredten pillant fel a másikra.*
*Egy fűszálat csavargat az ujja között, úgy hallgatja kisebb prédikációt. Nem különösebben hatja meg a tény, hogy ez a tündér elég nagyra tartja magát. Nem ismeri Enát, így nem haragszik a másikra, hogy egy eltévedt úri kisasszonyt lát benne, aki még egy bogártól is fél. Sokan gondoltak már Enára így, volt, aki megbánta, de akadt, akiről tudta, nem az ő súlycsoportja és csak ráhagyta a dolgot. Most éppen egyik sem, mindössze semmi kedve nincs bizonygatni, pláne nem neki, ránézésből lerí róla, hogy "Hagyjatok, úgyis nekem van igazam!". Ena ezt egy részben becsüli a lányban, mert a kitartásra vall és az önbizalomra, viszont mindaz, hogy ilyen nagyra tartja magát, egyszer még a vesztébe viszi.* ~Nem fogja ám mindenki fapofával nézni, ahogy beszélsz velük, kislány...~
- A város a folyó felé van, igaz? A levegő városa, hallottam már, névről. *Továbbra is fűszálakkal szórakozik, a kérdés végén felpillant, majd újra vissza. Már egy egész csomót font be odalent. Nem mintha unná a másikat, hiszen mindenféle nyafogás nélkül hajlandó volt segíteni - leszámítva a formát, ahogy előadja magát.*
- Ne aggódj, tudom merre van észak. *Száján most először egy mosoly húzódik, ahogy eljátszik a gondolattal, vajon mit képzel a tündér Enáról. Mikor észreveszi, hogy mosolya talán kissé gúnyos, elengedi arcizmait és meredten pillant fel a másikra.*
5436. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-07-02 00:01:59
Üzenet elküldve: 2017-07-02 00:01:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Inäena Kin'ath//
*A lány arcára nem ül ki az értetlenség, ez már jó előjel. Indokolatlanul kifejezéstelen, ez alapvetően két dolgot jelenthet. Vagy semmilyen hatással nem voltak rá a szavak, vagy kiváltottak belőle valamit, de igyekszik leplezni. Ez persze halálosan egyszerűen megállapítható, ha a korábbi stílusában folytatja a beszélgetést, hebegve-habogva, gyengén kapcsolódó gondolatmenetekkel, esetleg rejtett utalásokkal, akkor talán el se jutottak hozzá a szavak. Azonban a folytatás határozottan azt jelzi, hogy megértette, amit mondott, és a durva stílusváltás egyértelműen jelzi, hogy bár az arca nem árulkodik erről, valami érzések felszabadultak benne. Veszélyesek az ilyenek, akik jól leplezik az érzéseiket, már ami a mimikát illeti. Hogy mit érez, azt persze Iliwary nem tudná megmondani. Irigység, vagy csodálat, és ezért próbálja utánozni? Düh, és ezért próbálja kigúnyolni? Valódi öröm, mert ő is ezen a szinten van, és végre beszélgetőtársat talált? Szégyen, és igyekszik felnőni Iliwary szintjéhez? Nagyjából ennyi lehetőség fogalmazódik meg a tündérben, és ebből a négyből három esetben a sötételf csak erőlteti ezt a stílust. Az esélyek tehát amellett szólnak, hogy erőltetésről van szó, itt pedig a megnyugtatás a logikus reakció.*
- Felesleges erőltetetten megmásítani a beszédstílusodat, kommunikálj bátran a neked tetsző, és kényelmes stílusban, ezt teszem én is. Nem kell elvárásnak tekintened, nincsenek elvárásaim senkivel szemben, az igazán naiv dolog volna részemről.
*Az, hogy a sötételf támadásnak, vagy legalábbis piszkálódásnak veszi Iliwary egyértelműsítő kérdését, az komoly gond. Szerencsére láthatóan nem lesz úrrá rajta harag, még a szeme se rebben. Talán alábecsüli? Ő is átérzi, mennyire fontos, hogy pontosan fogalmazzuk meg a mondatainkat? Elvégre azzal rengeteg időt megspórolhatnak maguknak, és beszélgetőtársaiknak is.*
- Ebben az esetben kezdhetted volna ezzel. Vagy ha nem is, de legalább később kifejezhetted volna pontosabban az információ iránti igényedet *ez csak egy apró tanács* A mágustorony a Lihenchi tó mellett helyezkedik el, és a várostól északra található. Pont ellenkező irányban, mint a szomszédos szántók.
*Azt nem tudja, mert nem látta, hogy a sötételf a szántók felől érkezett, de abban az esetben nyilván azt mondta volna, hogy épp ellenkező irányban, mint amivel legutóbb próbálkozott.*
- Ez elég pontos, vagy részletesebben is magyarázzam el?
*Mivel láthatóan a tájékozódásnak nem áll a magaslatán a lány, így indokoltnak érzi, hogy részletesebben, és talán szájbarágósabban is előadja az útvonalat, ellenben véletlenül sem szeretné megsérteni, ezért a kezébe helyezi a döntést. Nemleges válasz esetén pedig percig sem fog azon gondolkozni, hogy vajon tényleg eleget mondott, vagy csak amaz képtelen lenyelni a büszkeségét. Mindenki egyéni felelőssége, hogy ne induljon el a vakvilágba csak úgy, büszkeség ide vagy oda.*
*A lány arcára nem ül ki az értetlenség, ez már jó előjel. Indokolatlanul kifejezéstelen, ez alapvetően két dolgot jelenthet. Vagy semmilyen hatással nem voltak rá a szavak, vagy kiváltottak belőle valamit, de igyekszik leplezni. Ez persze halálosan egyszerűen megállapítható, ha a korábbi stílusában folytatja a beszélgetést, hebegve-habogva, gyengén kapcsolódó gondolatmenetekkel, esetleg rejtett utalásokkal, akkor talán el se jutottak hozzá a szavak. Azonban a folytatás határozottan azt jelzi, hogy megértette, amit mondott, és a durva stílusváltás egyértelműen jelzi, hogy bár az arca nem árulkodik erről, valami érzések felszabadultak benne. Veszélyesek az ilyenek, akik jól leplezik az érzéseiket, már ami a mimikát illeti. Hogy mit érez, azt persze Iliwary nem tudná megmondani. Irigység, vagy csodálat, és ezért próbálja utánozni? Düh, és ezért próbálja kigúnyolni? Valódi öröm, mert ő is ezen a szinten van, és végre beszélgetőtársat talált? Szégyen, és igyekszik felnőni Iliwary szintjéhez? Nagyjából ennyi lehetőség fogalmazódik meg a tündérben, és ebből a négyből három esetben a sötételf csak erőlteti ezt a stílust. Az esélyek tehát amellett szólnak, hogy erőltetésről van szó, itt pedig a megnyugtatás a logikus reakció.*
- Felesleges erőltetetten megmásítani a beszédstílusodat, kommunikálj bátran a neked tetsző, és kényelmes stílusban, ezt teszem én is. Nem kell elvárásnak tekintened, nincsenek elvárásaim senkivel szemben, az igazán naiv dolog volna részemről.
*Az, hogy a sötételf támadásnak, vagy legalábbis piszkálódásnak veszi Iliwary egyértelműsítő kérdését, az komoly gond. Szerencsére láthatóan nem lesz úrrá rajta harag, még a szeme se rebben. Talán alábecsüli? Ő is átérzi, mennyire fontos, hogy pontosan fogalmazzuk meg a mondatainkat? Elvégre azzal rengeteg időt megspórolhatnak maguknak, és beszélgetőtársaiknak is.*
- Ebben az esetben kezdhetted volna ezzel. Vagy ha nem is, de legalább később kifejezhetted volna pontosabban az információ iránti igényedet *ez csak egy apró tanács* A mágustorony a Lihenchi tó mellett helyezkedik el, és a várostól északra található. Pont ellenkező irányban, mint a szomszédos szántók.
*Azt nem tudja, mert nem látta, hogy a sötételf a szántók felől érkezett, de abban az esetben nyilván azt mondta volna, hogy épp ellenkező irányban, mint amivel legutóbb próbálkozott.*
- Ez elég pontos, vagy részletesebben is magyarázzam el?
*Mivel láthatóan a tájékozódásnak nem áll a magaslatán a lány, így indokoltnak érzi, hogy részletesebben, és talán szájbarágósabban is előadja az útvonalat, ellenben véletlenül sem szeretné megsérteni, ezért a kezébe helyezi a döntést. Nemleges válasz esetén pedig percig sem fog azon gondolkozni, hogy vajon tényleg eleget mondott, vagy csak amaz képtelen lenyelni a büszkeségét. Mindenki egyéni felelőssége, hogy ne induljon el a vakvilágba csak úgy, büszkeség ide vagy oda.*
5435. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-07-01 20:02:26
Üzenet elküldve: 2017-07-01 20:02:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Iliwary Pedricon//
*Végighallgatja a lányt, arca továbbra is kifejezéstelen marad, hiába az enyhe harag, amiért így beszélnek vele. Nem mintha azt várná, hogy meghajoljanak előtte, mert ősei egykor nemes életet éltek, de hülyére azért ne vegyék, nem egy analfabéta kölyök már.*
- Látom szereted nyelveden pörgetni a szavak sokaságát, becsülendő, hogy van még, aki értelmes, összefüggő mondatokat tud alkotni. *Arca semmit sem tükröz, szavai csak ömlenek, tekintete a tündér szemeibe vésődik. Egyszerű ruházata, ékszer nélküli teste kissé elveszi Ena kedvét, számára, ha nem is az úri, képmutató ruházat, de az igényesség, ízlésesség fontos szerepet játszik. Az, amit hordasz, egyfajta tükör, a lelkedé és ha nem érdekel mi van rajtad, akkor az sem, hogy mi a helyzet veled, saját magaddal.*
- Nem beszélgetni jöttem, csak szeretném tudni merre induljak tovább. Tudod, soha nem jártam erre. *Hangja nem felháborodott, vagy haragos, sokkal inkább próbálja a türelmet sugallni a szárnyatlan felé. Reménye viszont kezd szertefoszlani, kezd beletörődni a gondolatba, hogy egyedül kell megtalálnia. Igen, bár tudja, hogy nehéz eltévedni egy hatalmas sík területen, de mikor meglátott egy magas füvű területet, amiből messze bent kiágaskodott valami lény, úgy döntött irányt vált, de végül itt kötött ki, újra.*
- De ha nem akarsz segíteni, csak mondd azt és én le is lépek. *Leguggol, hogy ne lefele keljen néznie a másikra, az számára nem túl tisztelettudó. Így viszont üzenheti testével azt is, hogy bár érdekli őt a másik, de nem annyira, hogy kényelmesen helyezkedjen el. Bár ki tudja, hogy ő mennyit tanult a testbeszédekből, nem egy művelt kétlábúnak tűnik. Okosnak és intelligensnek, de nem műveltnek. Bár lehet, hogy ez a két dolog csak Ena számára tart fenn különbséget és a társadalmi norma szerint ezek ketten egy cipőben járnak. Nem is számít, sosem értette a többi két lábút - sokszor még magát sem, az élet lényegét sem, de nem most akarja ezeket a témákat boncolgatni. Sőt, talán egyáltalán nem akarja őket megérteni. Amíg nincs kihatással rá és nem kötelező törődnie velük, addig őfelőle háborúzzon két ugyanolyan faj, mint azt az ő népe is tette.*
*Végighallgatja a lányt, arca továbbra is kifejezéstelen marad, hiába az enyhe harag, amiért így beszélnek vele. Nem mintha azt várná, hogy meghajoljanak előtte, mert ősei egykor nemes életet éltek, de hülyére azért ne vegyék, nem egy analfabéta kölyök már.*
- Látom szereted nyelveden pörgetni a szavak sokaságát, becsülendő, hogy van még, aki értelmes, összefüggő mondatokat tud alkotni. *Arca semmit sem tükröz, szavai csak ömlenek, tekintete a tündér szemeibe vésődik. Egyszerű ruházata, ékszer nélküli teste kissé elveszi Ena kedvét, számára, ha nem is az úri, képmutató ruházat, de az igényesség, ízlésesség fontos szerepet játszik. Az, amit hordasz, egyfajta tükör, a lelkedé és ha nem érdekel mi van rajtad, akkor az sem, hogy mi a helyzet veled, saját magaddal.*
- Nem beszélgetni jöttem, csak szeretném tudni merre induljak tovább. Tudod, soha nem jártam erre. *Hangja nem felháborodott, vagy haragos, sokkal inkább próbálja a türelmet sugallni a szárnyatlan felé. Reménye viszont kezd szertefoszlani, kezd beletörődni a gondolatba, hogy egyedül kell megtalálnia. Igen, bár tudja, hogy nehéz eltévedni egy hatalmas sík területen, de mikor meglátott egy magas füvű területet, amiből messze bent kiágaskodott valami lény, úgy döntött irányt vált, de végül itt kötött ki, újra.*
- De ha nem akarsz segíteni, csak mondd azt és én le is lépek. *Leguggol, hogy ne lefele keljen néznie a másikra, az számára nem túl tisztelettudó. Így viszont üzenheti testével azt is, hogy bár érdekli őt a másik, de nem annyira, hogy kényelmesen helyezkedjen el. Bár ki tudja, hogy ő mennyit tanult a testbeszédekből, nem egy művelt kétlábúnak tűnik. Okosnak és intelligensnek, de nem műveltnek. Bár lehet, hogy ez a két dolog csak Ena számára tart fenn különbséget és a társadalmi norma szerint ezek ketten egy cipőben járnak. Nem is számít, sosem értette a többi két lábút - sokszor még magát sem, az élet lényegét sem, de nem most akarja ezeket a témákat boncolgatni. Sőt, talán egyáltalán nem akarja őket megérteni. Amíg nincs kihatással rá és nem kötelező törődnie velük, addig őfelőle háborúzzon két ugyanolyan faj, mint azt az ő népe is tette.*
5434. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-07-01 18:58:08
Üzenet elküldve: 2017-07-01 18:58:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Inäena Kin'ath//
*Békésen üldögél a fűben, amikor megpillant lovast. Milyen érdekes fintora a sorsnak, épp nemrég fantáziált róla, hogy lehetne egy lova. Ha hinne a sorsban, vagy ilyen badarságokban, akkor azt mondaná, hogy neki küldték az égiek ezt a lovat. Csak ebben az esetben az égiek roppant meggondolatlan döntést hoztak volna, mivel továbbra is túl apró ahhoz, hogy egy ekkora állatot irányítson. Ellenben a legmeglepőbb dolog az egész helyzetben, hogy a lovas leszáll a nyeregből, majd némi tétlenkedés után odasétál egyenesen hozzá. Már csak az hiányzik, hogy azt mondja, "szia, hoztam neked egy lovat", és akkor oda lenne a világba vetett hite. Szerencsére nem történik ilyesmi, ellenben amaz kifejezi reményeit azt illetően, hogy Iliwary tolerálja a jelenlétét, és közelségét.*
- Nem, nem zavarsz *jegyzi meg, mivel még nem tudja, hogy a lány mit szeretne. Az arca igencsak furcsa, főleg a szemei, de nem mondaná meg pontosan, mi okozhatta az érdekes torzulást a kinézetében. A ruhája meglehetősen elegáns, emellett kényelmetlennek is tűnik. Nem is beszélve a hosszú hajáról. Szép, meg minden, de közben meg valószínűleg zavaró még a legegyszerűbb mindennapi cselekvések közben is. Belelóg a levesbe, vagy fennakad egy kerítésen, ki tudja... Azonban minthogy felbátorította a lány beszédre, ideje volna figyelnie annak szavaira is, nem csak külsejére.*
- Hallottál a mágustoronyról, és ma már másodszorra vagy itt... *ismétli a szavait* Elsőre nem tudtál megbizonyosodni róla, hogy itt van-e? Vagy abban reménykedtél, hogy azóta átköltözött ide?
*Őszintén ötlete sincs, hogy a mágustorony keresése érdekében miért tért vissza a tisztásra. Sok helyen nem, de itt egyértelműen, és alig néhány másodperc alatt meg lehet állapítani, hogy nincs semmiféle torony. Mondjuk tény, hogy a múltban, amikor az élőholtak ostromolták a világot, a torony valóban a levegőbe emelkedett, és elköltözött régi helyéről, de a hírek szerint már egy ideje sikeresen megállapodott a Lihanechi tó mellett, így az újabb költözés elmélete is szinte biztosan elvethető.*
- A rendelkezésemre álló információk alapján ezt kétlem *tűnődik el, de persze lehet, hogy a lány tájékozódási készségeit csak összezavarta a sík, kényelmesen átlátható terep* Ellenben amíg beszéltél, óhatatlanul is eltűnődtem magamban. Azzal, hogy ezeket elmondtad nekem, arra próbálsz utalni, hogy segítsek neked a tájékozódásban, mert végérvényesen eltévedtél, vagy mentes vagy hátsó szándékoktól, és csak társalgást próbálsz kezdeményezni?
*Ez egy nagyon fontos kérdés, mert hát nem mindegy, hogyan viszonyul a lányhoz. Az átlag utalásokat nem érti, de az itt elhangzó információtöredékek már csak befejezetlenségük miatt is olyanok, mintha utalni akarna valamire. Majd most kiderül...*
*Békésen üldögél a fűben, amikor megpillant lovast. Milyen érdekes fintora a sorsnak, épp nemrég fantáziált róla, hogy lehetne egy lova. Ha hinne a sorsban, vagy ilyen badarságokban, akkor azt mondaná, hogy neki küldték az égiek ezt a lovat. Csak ebben az esetben az égiek roppant meggondolatlan döntést hoztak volna, mivel továbbra is túl apró ahhoz, hogy egy ekkora állatot irányítson. Ellenben a legmeglepőbb dolog az egész helyzetben, hogy a lovas leszáll a nyeregből, majd némi tétlenkedés után odasétál egyenesen hozzá. Már csak az hiányzik, hogy azt mondja, "szia, hoztam neked egy lovat", és akkor oda lenne a világba vetett hite. Szerencsére nem történik ilyesmi, ellenben amaz kifejezi reményeit azt illetően, hogy Iliwary tolerálja a jelenlétét, és közelségét.*
- Nem, nem zavarsz *jegyzi meg, mivel még nem tudja, hogy a lány mit szeretne. Az arca igencsak furcsa, főleg a szemei, de nem mondaná meg pontosan, mi okozhatta az érdekes torzulást a kinézetében. A ruhája meglehetősen elegáns, emellett kényelmetlennek is tűnik. Nem is beszélve a hosszú hajáról. Szép, meg minden, de közben meg valószínűleg zavaró még a legegyszerűbb mindennapi cselekvések közben is. Belelóg a levesbe, vagy fennakad egy kerítésen, ki tudja... Azonban minthogy felbátorította a lány beszédre, ideje volna figyelnie annak szavaira is, nem csak külsejére.*
- Hallottál a mágustoronyról, és ma már másodszorra vagy itt... *ismétli a szavait* Elsőre nem tudtál megbizonyosodni róla, hogy itt van-e? Vagy abban reménykedtél, hogy azóta átköltözött ide?
*Őszintén ötlete sincs, hogy a mágustorony keresése érdekében miért tért vissza a tisztásra. Sok helyen nem, de itt egyértelműen, és alig néhány másodperc alatt meg lehet állapítani, hogy nincs semmiféle torony. Mondjuk tény, hogy a múltban, amikor az élőholtak ostromolták a világot, a torony valóban a levegőbe emelkedett, és elköltözött régi helyéről, de a hírek szerint már egy ideje sikeresen megállapodott a Lihanechi tó mellett, így az újabb költözés elmélete is szinte biztosan elvethető.*
- A rendelkezésemre álló információk alapján ezt kétlem *tűnődik el, de persze lehet, hogy a lány tájékozódási készségeit csak összezavarta a sík, kényelmesen átlátható terep* Ellenben amíg beszéltél, óhatatlanul is eltűnődtem magamban. Azzal, hogy ezeket elmondtad nekem, arra próbálsz utalni, hogy segítsek neked a tájékozódásban, mert végérvényesen eltévedtél, vagy mentes vagy hátsó szándékoktól, és csak társalgást próbálsz kezdeményezni?
*Ez egy nagyon fontos kérdés, mert hát nem mindegy, hogyan viszonyul a lányhoz. Az átlag utalásokat nem érti, de az itt elhangzó információtöredékek már csak befejezetlenségük miatt is olyanok, mintha utalni akarna valamire. Majd most kiderül...*
5433. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-07-01 16:12:58
Üzenet elküldve: 2017-07-01 16:12:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kaiss//
- Rendben, én benne vagyok! *Teljesen fellelkesedik az ötlettől, szinte majd kiugrik a bőréből. Végre egy modell, akit nem neki kell unszolnia, hanem magától akarja!* A főtéren vagy a Pegazusban szinte bármikor megtalálsz. Jobbára ott szoktam tölteni a napot, elvégre a város központja. De biztos vagyok benne, hogyha nem ott, máshol összefutunk.
*Visszagondol a szirtekre, a tenger morajlására és a kereskedőhajók jövés-menésére. Akaratlanul is mosolyra húzódik a szája.*
- Valóban szép látvány. Az egyik kedvenc helyem errefelé, bár mostanában nem nagyon volt időm arrafelé menni. *Imád egy magaslatra felmászni, és onnan nézni ki a fejéből. A tenger sós illata, halászó sirályok, na meg az a végtelen kékség. Kevés annál szebb dolog van.* Láttál már delfineket? Én igen. Hajóval érkeztem ide, útközben találkoztunk egy csapattal. Csodálatos állatok. *Egy pillanatra elgondolkozik, majd a férfi felé fordul.* Egyébként ott is lerajzolhatnálak. Persze nem a kikötőben, inkább a szirteknél. Mit gondolsz?
*Már szinte látja maga előtt a kész képet az alkimistáról. Mondjuk lehet találóbb lenne egy laborban vagy könyvtárban, de attól még szép lenne. Persze ez nem rajta múlik, ő aztán bármit lefest boldogan.*
- Nem, csak zenélek. Elég jól lehet vele keresni, nem is gondolnád mennyire. Ráadásul ha vásár van vagy hasonló, oda tódul az egész város, na akkor aztán igazán megéri eljátszani egy-két balladát. De tudod, most megihlettél. Lehet, hogy rajzolnom is kéne. Elvégre ki ne akarna magáról vagy egy családtagjáról egy képet pár aranyért? ~Ezt még átgondolom~ És te? Veled mi helyzet?
//Kaiss//
- Rendben, én benne vagyok! *Teljesen fellelkesedik az ötlettől, szinte majd kiugrik a bőréből. Végre egy modell, akit nem neki kell unszolnia, hanem magától akarja!* A főtéren vagy a Pegazusban szinte bármikor megtalálsz. Jobbára ott szoktam tölteni a napot, elvégre a város központja. De biztos vagyok benne, hogyha nem ott, máshol összefutunk.
*Visszagondol a szirtekre, a tenger morajlására és a kereskedőhajók jövés-menésére. Akaratlanul is mosolyra húzódik a szája.*
- Valóban szép látvány. Az egyik kedvenc helyem errefelé, bár mostanában nem nagyon volt időm arrafelé menni. *Imád egy magaslatra felmászni, és onnan nézni ki a fejéből. A tenger sós illata, halászó sirályok, na meg az a végtelen kékség. Kevés annál szebb dolog van.* Láttál már delfineket? Én igen. Hajóval érkeztem ide, útközben találkoztunk egy csapattal. Csodálatos állatok. *Egy pillanatra elgondolkozik, majd a férfi felé fordul.* Egyébként ott is lerajzolhatnálak. Persze nem a kikötőben, inkább a szirteknél. Mit gondolsz?
*Már szinte látja maga előtt a kész képet az alkimistáról. Mondjuk lehet találóbb lenne egy laborban vagy könyvtárban, de attól még szép lenne. Persze ez nem rajta múlik, ő aztán bármit lefest boldogan.*
- Nem, csak zenélek. Elég jól lehet vele keresni, nem is gondolnád mennyire. Ráadásul ha vásár van vagy hasonló, oda tódul az egész város, na akkor aztán igazán megéri eljátszani egy-két balladát. De tudod, most megihlettél. Lehet, hogy rajzolnom is kéne. Elvégre ki ne akarna magáról vagy egy családtagjáról egy képet pár aranyért? ~Ezt még átgondolom~ És te? Veled mi helyzet?
5432. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-07-01 14:29:47
Üzenet elküldve: 2017-07-01 14:29:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Iliwary Pedricon//
*Maga sem tudja, hogyan, de hosszas lovaglást követően a fák között visszatalál oda, ahol az éjszaka elég sok időt töltött. Meglepődve lassítja Aäthelét, a fák szélénél áll meg, tökéletes rálátással a szabályos körre.*
- Mi a..! *Suttogja maga elé, majd hátrapillant, mintha látná az egész utat, amit eddig megtett és rájöhetne egyből, mi a fenét keres itt újonnan. Fejét vakargatva indítja el a lovat, lépésben teszi meg azt a pár métert az ismerős kis dombig. Leszáll a hátáról és megpaskolja a kancát.*
- Hát látod, miért nem szóltál, hogy szerencsétlen a gazdád? *Húzza a száját. Egy pillanatra eljátszik a gondolattal, hogy ez valami mágikus hely, ahol ha egyszer jártál, nem tudsz szabadulni tőle és bármerre mész mindig ide jutsz vissza. Elmélkedése addig tart, míg meg nem lát egy ránézésre egyszerű, alacsony lányt a fűben kuporogni. Kissé behúzódik Aäthleta mögé, ahonnan még rálát a lányra. ~Ez egy tündér? Vagy egy törpe! De nem, azoknak más a testfelépítése. Hol a szárnya?~ Kételkedve ráncolja homlokát, előhúzódva lova mellől. A kantárt átemeli feje felett, jobbkezébe fogja és csak áll. ~Mégis mit csinálok? Odamegyek egy idegenhez, hogy "Heló, mondd már meg hogy jutok ki innen?!", vagy mi?~ Mindenesetre keze észrevétlenül megremeg, a kétes érzésekkel odabent. Kisebb zivatar dúl most odabent, tudni akarja, hogy jut ki innen, de becsülete nem engedi, hogy ilyet kérdezzen. Ugyan már, élete az erdő, eddig mindenhol kiismerte a helyet, most is biztos menni fog. Közte és a tündér között talán tíz méter van, ha nem kevesebb. Ena elengedi a lovat, tudja, hogy ő is fáradt, pár órát biztosan mentek, míg újra ide jutottak. Morcosan kifúj egy fehér tincset arcából és odabotorkál a lányhoz.*
- Remélem nem zavarlak. *Áll meg előtte egy két méterre.* Hallottam valami mágustoronyról, de nem tudom, merre találom. Ma már másodszorra vagyok itt. *Vallja be, hogy ezzel alátámassza, nem csak idegesíteni jött ide a szárny nélküli szárnyast, hanem tényleg segítséget kér.* Általában kiigazodok mindenhol, de most... *Sóhajtja. Bár elég elveszettnek érzi magát, tartása határozott és nőies, még ha csupán mostanában lép csak be a húszas éveibe is. Nem igazán áll bizalommal más kétlábú lényekhez, az egyetlen, aki tudja minden titkát is négy lábú és éppen mögötte legel. De, egy próbát megér. A legkevesebb, hogy elküldik és akkor továbbáll.*
*Maga sem tudja, hogyan, de hosszas lovaglást követően a fák között visszatalál oda, ahol az éjszaka elég sok időt töltött. Meglepődve lassítja Aäthelét, a fák szélénél áll meg, tökéletes rálátással a szabályos körre.*
- Mi a..! *Suttogja maga elé, majd hátrapillant, mintha látná az egész utat, amit eddig megtett és rájöhetne egyből, mi a fenét keres itt újonnan. Fejét vakargatva indítja el a lovat, lépésben teszi meg azt a pár métert az ismerős kis dombig. Leszáll a hátáról és megpaskolja a kancát.*
- Hát látod, miért nem szóltál, hogy szerencsétlen a gazdád? *Húzza a száját. Egy pillanatra eljátszik a gondolattal, hogy ez valami mágikus hely, ahol ha egyszer jártál, nem tudsz szabadulni tőle és bármerre mész mindig ide jutsz vissza. Elmélkedése addig tart, míg meg nem lát egy ránézésre egyszerű, alacsony lányt a fűben kuporogni. Kissé behúzódik Aäthleta mögé, ahonnan még rálát a lányra. ~Ez egy tündér? Vagy egy törpe! De nem, azoknak más a testfelépítése. Hol a szárnya?~ Kételkedve ráncolja homlokát, előhúzódva lova mellől. A kantárt átemeli feje felett, jobbkezébe fogja és csak áll. ~Mégis mit csinálok? Odamegyek egy idegenhez, hogy "Heló, mondd már meg hogy jutok ki innen?!", vagy mi?~ Mindenesetre keze észrevétlenül megremeg, a kétes érzésekkel odabent. Kisebb zivatar dúl most odabent, tudni akarja, hogy jut ki innen, de becsülete nem engedi, hogy ilyet kérdezzen. Ugyan már, élete az erdő, eddig mindenhol kiismerte a helyet, most is biztos menni fog. Közte és a tündér között talán tíz méter van, ha nem kevesebb. Ena elengedi a lovat, tudja, hogy ő is fáradt, pár órát biztosan mentek, míg újra ide jutottak. Morcosan kifúj egy fehér tincset arcából és odabotorkál a lányhoz.*
- Remélem nem zavarlak. *Áll meg előtte egy két méterre.* Hallottam valami mágustoronyról, de nem tudom, merre találom. Ma már másodszorra vagyok itt. *Vallja be, hogy ezzel alátámassza, nem csak idegesíteni jött ide a szárny nélküli szárnyast, hanem tényleg segítséget kér.* Általában kiigazodok mindenhol, de most... *Sóhajtja. Bár elég elveszettnek érzi magát, tartása határozott és nőies, még ha csupán mostanában lép csak be a húszas éveibe is. Nem igazán áll bizalommal más kétlábú lényekhez, az egyetlen, aki tudja minden titkát is négy lábú és éppen mögötte legel. De, egy próbát megér. A legkevesebb, hogy elküldik és akkor továbbáll.*
5431. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-07-01 10:45:48
Üzenet elküldve: 2017-07-01 10:45:48
ÚJ
![>Kaiss Tordemirr [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10231_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Zaratinate//
-Igazad lehet.
*Mondjuk ha nem magányosan zenél akkor megvan annak a lehetősége, hogy utcazenészként némi pénzt bezsebeljen. Kissé csapzottabb megjelenés, hogy hitelesebb legyen a figura és lehet bárdot játszani.*
-Igen, így elsőre elképzelni sem tudom.
*Ennél ő sokkalta kényelmesebb hangszereket is tud, amik jobban elnyerik a tetszését.*
-Akkor majd egyeztetünk egy időpontot meg egy helyszínt. Természetesen nem kérem ingyen.
*Rápillant a kötésre, amit a lány sebére készített. Ha még egy kicsit türelmes marad Zara, akkor nemsokára mehet.*
-Tudod mi lehet még szép? A sziklaszirtekhez kiülni és bámulni a tengert. Vagy a világítótoronyból körbekémlelni a tájat. Megkapó lehet.
*Kai nem járt még arra, de mivel állítólag nagyon veszélyes környék manapság a Kikötő, így nem is tervezi egyhamar.*
-És miket szoktál még csinálni a hétköznapokban? Dolgozol valamit esetleg?
//Zaratinate//
-Igazad lehet.
*Mondjuk ha nem magányosan zenél akkor megvan annak a lehetősége, hogy utcazenészként némi pénzt bezsebeljen. Kissé csapzottabb megjelenés, hogy hitelesebb legyen a figura és lehet bárdot játszani.*
-Igen, így elsőre elképzelni sem tudom.
*Ennél ő sokkalta kényelmesebb hangszereket is tud, amik jobban elnyerik a tetszését.*
-Akkor majd egyeztetünk egy időpontot meg egy helyszínt. Természetesen nem kérem ingyen.
*Rápillant a kötésre, amit a lány sebére készített. Ha még egy kicsit türelmes marad Zara, akkor nemsokára mehet.*
-Tudod mi lehet még szép? A sziklaszirtekhez kiülni és bámulni a tengert. Vagy a világítótoronyból körbekémlelni a tájat. Megkapó lehet.
*Kai nem járt még arra, de mivel állítólag nagyon veszélyes környék manapság a Kikötő, így nem is tervezi egyhamar.*
-És miket szoktál még csinálni a hétköznapokban? Dolgozol valamit esetleg?
5430. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-07-01 01:39:54
Üzenet elküldve: 2017-07-01 01:39:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*A nap már felszökött az égre, mi több, lassan délre jár az idő, mire Iliwary kiér a tisztásra. Hiába, egy tündérnek ez határozottan nagy út, ráadásul még csak lovat sem szerezhet magának. Hogyan lenne képes egy ilyen pici és törékeny lény irányítani egy olyan hatalmas állatot? Így jobb híján csak a lábai maradtak neki, fajtársaival ellentétben nem segíthet rá a mozgására ütemes szárnycsapásokkal. Mondjuk lássuk be, az valahol nevetségesen is néz ki, kicsit, mint egy partra vetett hal. Ennek ellenére persze ha lennének szárnyai, lenyelné a méltóságát, és használná őket, akármilyen nevetséges összképet is kölcsönöz neki. Logikus, hogy ami elősegíti a gyorsabb haladást, azt akkor is igénybe kell venni, ha éppen nem esztétikus. A kinézet ilyen szempontból igazán hátul helyezkedik el a fontossági listán. Meg a legtöbb szempontból. Ezért is kényelmes ruhákat hord inkább, semmint elegánsat, noha ezek kicsit bők, de legalább nem gátolják a mozgásban. Hogy emellett kicsit talán úgy néz ki, mint aki valaki kinőtt gönceit kapta meg ajándékba, hát... ez elhanyagolható prioritás.
Viszont attól még, hogy belátta: használná szárnyait, ha lennének, nem nőnek szárnyai, mint ahogy a hosszú séta akadályát sem küzdi le senki helyette. Ezért is kelt korán, és indult el hamar, hogy minél előbb kiérjen a tisztásra. Néha neki is jót tesz a természet, és persze a friss levegő, így hát alapvetően nem vonja magától az effajta sétákat. A mozgás már alapból is remek a testnek, még az ilyen aprónak is, szóval ez még egy érv amellett, hogy néha felfedezőútra induljon. Fajtársaival ellentétben nem vonzódik kórosan a virágokhoz, ellenben örömmel tanulmányozza őket, színüket, szagukat, és persze ennél komplikáltabb dolgokat is. Felépítésüket, kinézetük apró elemeit, hogy inkább napsütötte helyen nőnek, vagy jobb szeretik az árnyékot... Egy virágnak megannyi jellemzője van, és néhány jellemző együtt egy új ismérvet alkothat, ez a végtelen háló pedig ott lapul a kis füzetkéjében. Bizony, minthogy a hobbik fontosak a többség szerint, és a felesleges szabadidő-eltöltési lehetőségek létezésének hasznosságát Iliwary is elismeri, így többek között ez is egy próbálkozása, hogy lekösse magát. Sajnos idővel elfogytak a különböző virágok, és őszintén szólva a tisztáson nem is olyan gazdag a növényvilág, mint az erdőben volt annak idején. Csak hát most már elég sokat kéne gyalogolni addig, Ő pedig nem akar ilyen sétára vállalkozni. Annyira még nem unatkozik. Annak is könnyen lehet, hogy eljön majd az ideje, amikor elhagyja a várost. Nem igazán dúskál a lehetőségekben, és így alapvetően nem is tud mit csinálni. Kéne neki valami munka... A pénze amúgy is fogyóban van, szóval duplán indokolt lenne. Visszafelé a városba szét kéne néznie a piacon, hátha esetleg valamelyik standnál lévő árushoz odaszegődhet kisegítőnek. Esetleg valamelyik mesteremberhez inasnak... Ezek még amolyan elviselhető munkák volnának, és legalább tanulna is dolgokat.
Persze ez még az órákkal későbbi jövő, egyelőre a feladata, hogy a tisztáson tegyen néhány kört, hadd jusson egy kis napfény fakó bőrére - persze nem túl sok, nehogy kárt tegyen benne -, esetleg találjon valami virágot, ami nem szerepel még a füzetkéjében, majd pedig távozzon. A természet amúgy sem olyan kellemes, mint ahogy azt lefestik, mi több, meglehetősen kellemetlen. Bogarak mindenütt, térdig érő fű meg gaz, nem is beszélve az esetleges betegségekről, melyeket idekint elkaphat. A tudatlanabb ember számára még több veszélyt jelent a külvilág, úgy mint mérgező bogyók, veszélyes ragadozók, leomló sziklák, beszakadó barlangok, de hát Iliwary szerencsére nem ebbe a kategóriába tartozik. Ő sosem hatolna olyan mélyen az erdőbe, hogy sáskánál nagyobb fenevadakkal találja szembe magát, főleg nem enne meg semmit, amiről nem tudja egészen biztosan, hogy fogyasztható. Ilyen pedig - lássuk be - nem sok van az erdőben. És ez pedig a másik oka annak, hogy miért nem barangol az erdőben. Valójában annak ellenére, hogy a friss levegő, meg a napfény jót tesz, nagyon utálja a természetet. A bogaraktól nem viszolyog annyira, mint a többség, a belé nevelt undort már levetkőzte, ellenben némelyik csíp, szúr, harap, és betegségeket terjeszt. Ez pedig pont elég neki ahhoz, hogy minden apró élőlényhez mérsékelt bizalommal közeledjen, ez lehetőség szerint azt jelenti: semennyire. Éppen ezért csak azután ül bele a fűbe, miután ellenőrizte, hogy nem ólálkodik ott semmi veszélyes. Eztán elhelyezkedik kényelmesen, a hátát pedig az egyik fának dönti. Így a széléről a legszebb a tisztás, lát mindent, és mégse lát igazából semmit. Rejtelmes, és csodálatos. Néha elgondolkozik azon, hogy jobb volna az ilyesmit egy képen látni, de mindig arra jut, hogy az nem adná vissza az igazi hangulatát a helynek, így sokkal kisebb mértékű örömöt okozna számára a látvány. Sokkal inkább megéri egy kis kockázatot vállalni az ilyen látképért.*
Viszont attól még, hogy belátta: használná szárnyait, ha lennének, nem nőnek szárnyai, mint ahogy a hosszú séta akadályát sem küzdi le senki helyette. Ezért is kelt korán, és indult el hamar, hogy minél előbb kiérjen a tisztásra. Néha neki is jót tesz a természet, és persze a friss levegő, így hát alapvetően nem vonja magától az effajta sétákat. A mozgás már alapból is remek a testnek, még az ilyen aprónak is, szóval ez még egy érv amellett, hogy néha felfedezőútra induljon. Fajtársaival ellentétben nem vonzódik kórosan a virágokhoz, ellenben örömmel tanulmányozza őket, színüket, szagukat, és persze ennél komplikáltabb dolgokat is. Felépítésüket, kinézetük apró elemeit, hogy inkább napsütötte helyen nőnek, vagy jobb szeretik az árnyékot... Egy virágnak megannyi jellemzője van, és néhány jellemző együtt egy új ismérvet alkothat, ez a végtelen háló pedig ott lapul a kis füzetkéjében. Bizony, minthogy a hobbik fontosak a többség szerint, és a felesleges szabadidő-eltöltési lehetőségek létezésének hasznosságát Iliwary is elismeri, így többek között ez is egy próbálkozása, hogy lekösse magát. Sajnos idővel elfogytak a különböző virágok, és őszintén szólva a tisztáson nem is olyan gazdag a növényvilág, mint az erdőben volt annak idején. Csak hát most már elég sokat kéne gyalogolni addig, Ő pedig nem akar ilyen sétára vállalkozni. Annyira még nem unatkozik. Annak is könnyen lehet, hogy eljön majd az ideje, amikor elhagyja a várost. Nem igazán dúskál a lehetőségekben, és így alapvetően nem is tud mit csinálni. Kéne neki valami munka... A pénze amúgy is fogyóban van, szóval duplán indokolt lenne. Visszafelé a városba szét kéne néznie a piacon, hátha esetleg valamelyik standnál lévő árushoz odaszegődhet kisegítőnek. Esetleg valamelyik mesteremberhez inasnak... Ezek még amolyan elviselhető munkák volnának, és legalább tanulna is dolgokat.
Persze ez még az órákkal későbbi jövő, egyelőre a feladata, hogy a tisztáson tegyen néhány kört, hadd jusson egy kis napfény fakó bőrére - persze nem túl sok, nehogy kárt tegyen benne -, esetleg találjon valami virágot, ami nem szerepel még a füzetkéjében, majd pedig távozzon. A természet amúgy sem olyan kellemes, mint ahogy azt lefestik, mi több, meglehetősen kellemetlen. Bogarak mindenütt, térdig érő fű meg gaz, nem is beszélve az esetleges betegségekről, melyeket idekint elkaphat. A tudatlanabb ember számára még több veszélyt jelent a külvilág, úgy mint mérgező bogyók, veszélyes ragadozók, leomló sziklák, beszakadó barlangok, de hát Iliwary szerencsére nem ebbe a kategóriába tartozik. Ő sosem hatolna olyan mélyen az erdőbe, hogy sáskánál nagyobb fenevadakkal találja szembe magát, főleg nem enne meg semmit, amiről nem tudja egészen biztosan, hogy fogyasztható. Ilyen pedig - lássuk be - nem sok van az erdőben. És ez pedig a másik oka annak, hogy miért nem barangol az erdőben. Valójában annak ellenére, hogy a friss levegő, meg a napfény jót tesz, nagyon utálja a természetet. A bogaraktól nem viszolyog annyira, mint a többség, a belé nevelt undort már levetkőzte, ellenben némelyik csíp, szúr, harap, és betegségeket terjeszt. Ez pedig pont elég neki ahhoz, hogy minden apró élőlényhez mérsékelt bizalommal közeledjen, ez lehetőség szerint azt jelenti: semennyire. Éppen ezért csak azután ül bele a fűbe, miután ellenőrizte, hogy nem ólálkodik ott semmi veszélyes. Eztán elhelyezkedik kényelmesen, a hátát pedig az egyik fának dönti. Így a széléről a legszebb a tisztás, lát mindent, és mégse lát igazából semmit. Rejtelmes, és csodálatos. Néha elgondolkozik azon, hogy jobb volna az ilyesmit egy képen látni, de mindig arra jut, hogy az nem adná vissza az igazi hangulatát a helynek, így sokkal kisebb mértékű örömöt okozna számára a látvány. Sokkal inkább megéri egy kis kockázatot vállalni az ilyen látképért.*
5429. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-06-30 23:54:57
Üzenet elküldve: 2017-06-30 23:54:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 63
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 63
Játékstílus: Vakmerő
*Fekete köpenybe burkolózva, csuklyával a fején sétál keresztül a tisztáson. Nem siet sehova. Igazán ráér. Vörös lobonca feltűzve, hogy még egy tincs se szökhessen ki a takarás jótékony homályából. Ruhája a szokásos. Fekete nadrág, fekete felső. Semmi új. Ez a kósza gondolat mosolyra fakasztja a mostanában mindent cinikusan lekezelő vörös ajkakat.
Egyenletes tempóban vág át a füvese terepen. Álldogálni, tétován merengeni az életről se ideje, se kedve. Mások úgy is szívesen megteszik helyette is. Inkább arra gondol határozott léptei közben, hogy mennyit is érhet neki a későbbiekben azaz apró kitérő, amit eltervezett. A várost úgy is jobb, ha hanyagolja még egy ideig. Amióta női hadnagya van a városnak, sajna a biztonságos utak felértékelődtek. Ez sajnálatos. Csak tudná honnan olyan ismerős az arca. Persze egyszer akár még össze is futhatnak. Akkor majd jobban megnézi magának. Addig viszont kár is vele foglalkoznia. Nem az ő dolga beleártani a világ sötét és mitikus világába, de néhány dolog felkeltette az érdeklődését. Meg a kardokat is elakarja sózni valakire. Akkor meg már jobb olyan helyen megválni tőlük, ahol hasznukat is tudják venni.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.07.03 00:22:27, a következő indokkal:
Durva/tömeges helyesírási hibák.
Egyenletes tempóban vág át a füvese terepen. Álldogálni, tétován merengeni az életről se ideje, se kedve. Mások úgy is szívesen megteszik helyette is. Inkább arra gondol határozott léptei közben, hogy mennyit is érhet neki a későbbiekben azaz apró kitérő, amit eltervezett. A várost úgy is jobb, ha hanyagolja még egy ideig. Amióta női hadnagya van a városnak, sajna a biztonságos utak felértékelődtek. Ez sajnálatos. Csak tudná honnan olyan ismerős az arca. Persze egyszer akár még össze is futhatnak. Akkor majd jobban megnézi magának. Addig viszont kár is vele foglalkoznia. Nem az ő dolga beleártani a világ sötét és mitikus világába, de néhány dolog felkeltette az érdeklődését. Meg a kardokat is elakarja sózni valakire. Akkor meg már jobb olyan helyen megválni tőlük, ahol hasznukat is tudják venni.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.07.03 00:22:27, a következő indokkal:
Durva/tömeges helyesírási hibák.
5428. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-06-30 20:46:31
Üzenet elküldve: 2017-06-30 20:46:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kaiss//
- Nem is fontos, hogy mindig közönségnek játszunk. Ha mindig csak másnak akarunk megfelelni, előbb-utóbb elveszik a varázsa. *Mondja váll rándítva. Van az úgy, hogy ő is csak a négy fal között magának zenélgetni, véletlenszerű dallamokat pengetni, amik éppen a kedvéhez igazodnak. Azokat hiába játszaná másnak, nem értenék. Hiszen így van ez mindennel, nem lehet folyton más elvárásait teljesíteni. Néha kicsit önzőnek kell lenni.*
- Igen, az az. Az állad és a vállad közé. *Próbálja hozzá mutatni is.* Elég kényelmetlen tud lenni először, de ha a jó technika megvan, utána már simán megy. *Ismert egyszer egy hegedűst. Na jó, az ismeretségnél kicsit több fűzte hozzá, de az nem ide tartozik. A fiú egy őstehetség volt. Úgy játszott, mint ahogy más levegőt vesz.*
- Lerajzolni? *Eszmél fel ábrándozásából, majd széles mosolyra húzódik a szája.* Hát hogyne, nagyon szívesen! Ha nálam lenne a cuccom, akár most is megcsinálhatnánk.
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.07.03 00:25:20, a következő indokkal:
Modern/világidegen szó.
//Kaiss//
- Nem is fontos, hogy mindig közönségnek játszunk. Ha mindig csak másnak akarunk megfelelni, előbb-utóbb elveszik a varázsa. *Mondja váll rándítva. Van az úgy, hogy ő is csak a négy fal között magának zenélgetni, véletlenszerű dallamokat pengetni, amik éppen a kedvéhez igazodnak. Azokat hiába játszaná másnak, nem értenék. Hiszen így van ez mindennel, nem lehet folyton más elvárásait teljesíteni. Néha kicsit önzőnek kell lenni.*
- Igen, az az. Az állad és a vállad közé. *Próbálja hozzá mutatni is.* Elég kényelmetlen tud lenni először, de ha a jó technika megvan, utána már simán megy. *Ismert egyszer egy hegedűst. Na jó, az ismeretségnél kicsit több fűzte hozzá, de az nem ide tartozik. A fiú egy őstehetség volt. Úgy játszott, mint ahogy más levegőt vesz.*
- Lerajzolni? *Eszmél fel ábrándozásából, majd széles mosolyra húzódik a szája.* Hát hogyne, nagyon szívesen! Ha nálam lenne a cuccom, akár most is megcsinálhatnánk.
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.07.03 00:25:20, a következő indokkal:
Modern/világidegen szó.
5427. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-06-30 11:28:23
Üzenet elküldve: 2017-06-30 11:28:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Zaratinate//
*Teljes izgalomba jön a hangszergyűjtemény hallatán. Igen, számára ez már izgalom... ilyen ez.*
-Biztos igen értékes gyűjtemény.
*Ez meg olyan, mint az alkimistának a varázsitalok. Minél összetettebb és erősebb a bájital, annál drágább. Ötszáz arany is simán meglehet egy aranysárga vagy egy rubinvörös ital, hiszen ahhoz, hogy ezt megkapja sok kisebb, gyengébb löttyöt kell összekeverni, ami szintén pénzbe kerül. Ő ezeknek az árát pontosan ki tudja számolni, viszont a hangszerek árairól semmit sem tud.*
-Hát, én élveztem. Nem a nagyközönség előtt játszottam, csak magamnak. Legfeljebb a madarak meg az apró élőlények hallhatták még. Szóval talán nem is voltam olyan ügyetlen, mivel nem is tudom igazán mihez viszonyítani. Az az, amit ide a... nyakukhoz vagy a vállukhoz fognak be? *kérdez kissé bátortalanul, nehogy valami őrületes szamárságokat mondjon.*
-Ha te mondod... *mosolyog. Ő nem ért hozzá, ha Zara így mondja, akkor biztos úgy van.* -És mondd csak. Engem is lerajzolnál, ha úgy adódna? Egyik kezemben tartanám a könyvemet, másikban az egyik bájitalt és úgy nézném a löttyöt, mint aki agyal. Szóval valami... kifejező kellene. Nem sürgős, ráér. De kíváncsi lennék, hogy hogyan festek egy külső szemlélő számára és mennyire hitelesen ad vissza egy emberi arcot a festmény.
//Zaratinate//
*Teljes izgalomba jön a hangszergyűjtemény hallatán. Igen, számára ez már izgalom... ilyen ez.*
-Biztos igen értékes gyűjtemény.
*Ez meg olyan, mint az alkimistának a varázsitalok. Minél összetettebb és erősebb a bájital, annál drágább. Ötszáz arany is simán meglehet egy aranysárga vagy egy rubinvörös ital, hiszen ahhoz, hogy ezt megkapja sok kisebb, gyengébb löttyöt kell összekeverni, ami szintén pénzbe kerül. Ő ezeknek az árát pontosan ki tudja számolni, viszont a hangszerek árairól semmit sem tud.*
-Hát, én élveztem. Nem a nagyközönség előtt játszottam, csak magamnak. Legfeljebb a madarak meg az apró élőlények hallhatták még. Szóval talán nem is voltam olyan ügyetlen, mivel nem is tudom igazán mihez viszonyítani. Az az, amit ide a... nyakukhoz vagy a vállukhoz fognak be? *kérdez kissé bátortalanul, nehogy valami őrületes szamárságokat mondjon.*
-Ha te mondod... *mosolyog. Ő nem ért hozzá, ha Zara így mondja, akkor biztos úgy van.* -És mondd csak. Engem is lerajzolnál, ha úgy adódna? Egyik kezemben tartanám a könyvemet, másikban az egyik bájitalt és úgy nézném a löttyöt, mint aki agyal. Szóval valami... kifejező kellene. Nem sürgős, ráér. De kíváncsi lennék, hogy hogyan festek egy külső szemlélő számára és mennyire hitelesen ad vissza egy emberi arcot a festmény.
5426. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-06-29 20:43:45
Üzenet elküldve: 2017-06-29 20:43:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Ő nem tartja akkora hatalmas titoknak a saját magánéletét, miért is tenné? Sőt, örül ha megkérdezik róla. Akkor elmondja, mennyire finom ételeket ehet, milyen gyönyörű ruhákat hordhat, milyen kényelmes az ágya, és mennyire szigorúak vele a szülei. Talán az utolsó dolog egy kicsit kilóg a sorból, de nem Alenia számára. Neki ezek mind az egyszerű, szürke hétköznapok részét képezik.*
- Ennél jobban már nem igazán tudok kapaszkodni.
*Mosolyog. Tényleg nagyon szorosan kapaszkodik. Talán még a kelleténél szorosabban is, de jobb biztosra menni, mint aztán megijedni valami váratlan történéstől.
Közben elgondolkozik azon, mégis milyen élete lehet a lónak az istállóban. Ha össze akarná hasonlítani a sajátjával, talán ugyanolyan jó lehet a kettő. Ami neki az ünnepi vacsora, az a lónak a széna és szalma, meg ilyenek. Persze csak akkor, ha a lovak szénát esznek. Alenia szerint igen.*
- Biztos ugyanúgy érzik magukat az istállóban, mint én otthon az ágyamban.
*Nevetgél picit, aztán egy ideig hallgat, mert a ló megindul, neki pedig nagyon erősen kell koncentrálnia arra, hogy a kapaszkodás minden csínját-bínját tökéletesen hajtsa végre.*
*Ő nem tartja akkora hatalmas titoknak a saját magánéletét, miért is tenné? Sőt, örül ha megkérdezik róla. Akkor elmondja, mennyire finom ételeket ehet, milyen gyönyörű ruhákat hordhat, milyen kényelmes az ágya, és mennyire szigorúak vele a szülei. Talán az utolsó dolog egy kicsit kilóg a sorból, de nem Alenia számára. Neki ezek mind az egyszerű, szürke hétköznapok részét képezik.*
- Ennél jobban már nem igazán tudok kapaszkodni.
*Mosolyog. Tényleg nagyon szorosan kapaszkodik. Talán még a kelleténél szorosabban is, de jobb biztosra menni, mint aztán megijedni valami váratlan történéstől.
Közben elgondolkozik azon, mégis milyen élete lehet a lónak az istállóban. Ha össze akarná hasonlítani a sajátjával, talán ugyanolyan jó lehet a kettő. Ami neki az ünnepi vacsora, az a lónak a széna és szalma, meg ilyenek. Persze csak akkor, ha a lovak szénát esznek. Alenia szerint igen.*
- Biztos ugyanúgy érzik magukat az istállóban, mint én otthon az ágyamban.
*Nevetgél picit, aztán egy ideig hallgat, mert a ló megindul, neki pedig nagyon erősen kell koncentrálnia arra, hogy a kapaszkodás minden csínját-bínját tökéletesen hajtsa végre.*
5425. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-06-29 19:49:58
Üzenet elküldve: 2017-06-29 19:49:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Lassacskán beér egy tisztásra, amit a lemenő nap fényében egészen varázslatosnak talál. Szinte smaragdzöld a fű az egész, majdnem szabályos kör alakú területen. Középen egy kisebb domb, csak azon vannak virágok. Leszáll Aäthelről és elengedi, tudja, nem megy messzire. Míg a ló legel, ő felballag a dombra és leül a közepén. Órákig csak ül, törökülésben, meditál, míg a hold fel nem jön. Ezután pedig, nyugalommal és békével továbbindul lóháton. Nem tudja, hova megy, csak halad a feje után, nyugodt ügetésben, az éj leple alatt.*
5424. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-06-29 19:49:41
Üzenet elküldve: 2017-06-29 19:49:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*A titkokat nem igen illik firtatni. Főleg nem egy olyan sokat látott, így pedig biztosan sokat tudó ember titkait, mint amilyen ő. Igaz viszont az is, hogy a titkok firtatásának előfeltétele valamicske tudás a titokról, úgy viszont már nem is igazi titok az a titok. De a majdnem titkokat sem illik megpróbálni kiszagolni. Svirt ez persze nem szokta eltántorítani attól, hogy ezekre is fényt derítsen. Többek között ez is az egyik nagyszerű tulajdonsága, mint Aleniának a szerénység.*
- Ha kapaszkodik, nem hinném. Majd vigyázunk. *Egy kis zötykölődés még rendben van, de nem szeretné, ha a kisasszony leesne a lóról és megütné magát. Elképzelhető, hogy már csak a hosszas lovon ülés is fel fogja törni a fenekét. Mondjuk aki ennyi ül könyvek fölött, annak már biztosan nagy seggelési gyakorlata van, minden értelemben.*
- Nem olyan szegény azért, az istállóban egészen el van kényeztetve. *Véleménye szerint Rhebosse nagyon elkapatta már az állataikat. A következő lassan az lesz, hogy a kert végébe is építtet nekik egy istállót.*
- Feltétlenül. Na most kapaszkodjon, indulunk. *Gyorsabb tempóra fogja Frankót és kilovagol a tisztásról a folyó felé.*
*A titkokat nem igen illik firtatni. Főleg nem egy olyan sokat látott, így pedig biztosan sokat tudó ember titkait, mint amilyen ő. Igaz viszont az is, hogy a titkok firtatásának előfeltétele valamicske tudás a titokról, úgy viszont már nem is igazi titok az a titok. De a majdnem titkokat sem illik megpróbálni kiszagolni. Svirt ez persze nem szokta eltántorítani attól, hogy ezekre is fényt derítsen. Többek között ez is az egyik nagyszerű tulajdonsága, mint Aleniának a szerénység.*
- Ha kapaszkodik, nem hinném. Majd vigyázunk. *Egy kis zötykölődés még rendben van, de nem szeretné, ha a kisasszony leesne a lóról és megütné magát. Elképzelhető, hogy már csak a hosszas lovon ülés is fel fogja törni a fenekét. Mondjuk aki ennyi ül könyvek fölött, annak már biztosan nagy seggelési gyakorlata van, minden értelemben.*
- Nem olyan szegény azért, az istállóban egészen el van kényeztetve. *Véleménye szerint Rhebosse nagyon elkapatta már az állataikat. A következő lassan az lesz, hogy a kert végébe is építtet nekik egy istállót.*
- Feltétlenül. Na most kapaszkodjon, indulunk. *Gyorsabb tempóra fogja Frankót és kilovagol a tisztásról a folyó felé.*
5423. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-06-29 18:47:06
Üzenet elküldve: 2017-06-29 18:47:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Nem érti, hogy Svir miért nem fejezi be a mondatot az istállósfiúról meg a napjáról, de nem kérdezősködik. Biztosan megvolt rá a maga oka, és a titkairól nem illik a másikat faggatni. Ebbe beletörődve élvezi a neki kellemesen gyors, a lónak és Svirnek bizonyára unalmasan lassú ügetést.*
- Talán mehetünk egy picit gyorsabban is. Csak attól félek, hogy leesek. Nem fogok, ugye?
*Az nem lenne jó. Most azon gondolkozik, hogy esett-e le valaha is valahonnan, de semmi ilyesmi nem jut eszébe. Ennek csak az lehet az oka, hogy ő olyan ügyes és körültekintő, hogy ilyesmi soha nem fordulhat vele elő. Az igazsághoz azonban közelebb jár az a megállapítás, hogy nem igazán volt még olyan helyen, ahonnan le lehetne esni.*
- Szegény Frankó! *Helyesel ő is. Borzalmas lehet neki, ha szegényke elszédül, de az utasainak talán még kellemetlenebb lenne.* A folyópartra? Benne vagyok. Önnek igazán jó ötletei vannak, Svir Úr!
*Dicséri társát, miközben boldogan nevetgél. Nem gondolta volna, hogy léteznek ilyen kedves személyek is. Eddig azt hitte, minden férfi olyan önző és nagyképű, mint a testvére.
A folyó partja pedig valóban kellemes hely lehet. A madárcsicsergés mellett a víz csobogását is hallgathatja, mindezt a természet lágy ölén, vagy valami ilyesmi. Na, meg ha már ott vannak, illetve ha ott lesznek, mert még nincsenek ott, akkor talán bele is merné mártani a vízbe kezeit. Talán csak kellemesen hűvös lesz, és nem jéghideg.*
- Ha majd odaértünk, és biztonságos talaj lesz a lábaim alatt, mesélhetne magáról pár szót. Az csak egy véletlen, hogy tudom, merre lakik, de mást nem tudok Önről.
*Vázolja fel további terveit a férfinek.*
*Nem érti, hogy Svir miért nem fejezi be a mondatot az istállósfiúról meg a napjáról, de nem kérdezősködik. Biztosan megvolt rá a maga oka, és a titkairól nem illik a másikat faggatni. Ebbe beletörődve élvezi a neki kellemesen gyors, a lónak és Svirnek bizonyára unalmasan lassú ügetést.*
- Talán mehetünk egy picit gyorsabban is. Csak attól félek, hogy leesek. Nem fogok, ugye?
*Az nem lenne jó. Most azon gondolkozik, hogy esett-e le valaha is valahonnan, de semmi ilyesmi nem jut eszébe. Ennek csak az lehet az oka, hogy ő olyan ügyes és körültekintő, hogy ilyesmi soha nem fordulhat vele elő. Az igazsághoz azonban közelebb jár az a megállapítás, hogy nem igazán volt még olyan helyen, ahonnan le lehetne esni.*
- Szegény Frankó! *Helyesel ő is. Borzalmas lehet neki, ha szegényke elszédül, de az utasainak talán még kellemetlenebb lenne.* A folyópartra? Benne vagyok. Önnek igazán jó ötletei vannak, Svir Úr!
*Dicséri társát, miközben boldogan nevetgél. Nem gondolta volna, hogy léteznek ilyen kedves személyek is. Eddig azt hitte, minden férfi olyan önző és nagyképű, mint a testvére.
A folyó partja pedig valóban kellemes hely lehet. A madárcsicsergés mellett a víz csobogását is hallgathatja, mindezt a természet lágy ölén, vagy valami ilyesmi. Na, meg ha már ott vannak, illetve ha ott lesznek, mert még nincsenek ott, akkor talán bele is merné mártani a vízbe kezeit. Talán csak kellemesen hűvös lesz, és nem jéghideg.*
- Ha majd odaértünk, és biztonságos talaj lesz a lábaim alatt, mesélhetne magáról pár szót. Az csak egy véletlen, hogy tudom, merre lakik, de mást nem tudok Önről.
*Vázolja fel további terveit a férfinek.*
5422. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-06-29 17:54:07
Üzenet elküldve: 2017-06-29 17:54:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Ha Alenia örül, akkor jól van. Jól van minden a világon, mert mi más is számítana még, mint ez? Egyesek szerint még van néhány csip-csup ügy, de ez már mellékes, kis dolgokkal nem is törődik.*
- Az tényleg haszontalan dolog lenne. És az istállósfiú sem örülne neki, hogy valaki egész nap ott... *Itt eszébe jut, hogy milyen finom úrihölgy ül Frankó negyedik negyedén, úgyhogy inkább nem említi a trágyát. Egy idő után Frankó jóvoltából úgyis megnézheti majd élőben, az meg mégiscsak sokkal izgalmasabb. Csak bele ne lépjenek, mert azért tényleg kár lenne.*
- Igen? Pedig csak éppen megindultunk. *Mondja miután újra lassabbra fogta a lovat. Úgy véli, hogy ízelítőnek ennyi is bőven elég.*
- Ne menjünk kicsit messzebbre? Szegény Frankó még elszédül, ha ennyiszer járjuk körbe a tisztást. *Úgy van vele, hogy egy akkora könyvmolynak, mint Alenia egyáltalán nem árt, ha néha mást is lát, mint a város közvetlen környéke.*
- No nem gondoltam nagyon messze, de a folyó partjáig talán még el tudom vinni, ha kapaszkodik.
*Ha Alenia örül, akkor jól van. Jól van minden a világon, mert mi más is számítana még, mint ez? Egyesek szerint még van néhány csip-csup ügy, de ez már mellékes, kis dolgokkal nem is törődik.*
- Az tényleg haszontalan dolog lenne. És az istállósfiú sem örülne neki, hogy valaki egész nap ott... *Itt eszébe jut, hogy milyen finom úrihölgy ül Frankó negyedik negyedén, úgyhogy inkább nem említi a trágyát. Egy idő után Frankó jóvoltából úgyis megnézheti majd élőben, az meg mégiscsak sokkal izgalmasabb. Csak bele ne lépjenek, mert azért tényleg kár lenne.*
- Igen? Pedig csak éppen megindultunk. *Mondja miután újra lassabbra fogta a lovat. Úgy véli, hogy ízelítőnek ennyi is bőven elég.*
- Ne menjünk kicsit messzebbre? Szegény Frankó még elszédül, ha ennyiszer járjuk körbe a tisztást. *Úgy van vele, hogy egy akkora könyvmolynak, mint Alenia egyáltalán nem árt, ha néha mást is lát, mint a város közvetlen környéke.*
- No nem gondoltam nagyon messze, de a folyó partjáig talán még el tudom vinni, ha kapaszkodik.
5421. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-06-29 16:02:41
Üzenet elküldve: 2017-06-29 16:02:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
- Rendben, ennek örülök.
*Bólint helyeslően, amikor Svir megígéri, hogy többet nem ijesztgeti szegény lányt a ló hirtelen tett megmozdulásaival. Ha a férfi nagyon keresi, még némi köszönetet is felfedezhet a lány szavaiban.*
- Értem. Akkor okos jószágok ezek a lovak. Nekem még sosem volt, hisz sehová sem kell utaznom, annak meg semmi értelme, hogy egész életét az istállóban töltse szegény.
*Az állatokat kifejezetten szereti, sőt, szívén viseli a sorsukat. Lehetett volna lova, megtanulhatott volna lovagolni, de ő az állat érdekében visszautasította a lehetőséget. Jobb lesz így mindenkinek. Aleniának azért, mert bátyja nem fogja azzal is piszkálni, milyen szerencsétlenül lovagol.*
- Gyorsabban? *Hangzik el a kérdés, ám mire feleszmél, a ló léptei felgyorsulnak, Alenia pedig ismét szorítja Svir derekát. Szerencsére hamar megszokja a magasabb szintet, már ami a ló sebességét illeti, és még élvezi is. A köpenyét már picit mozgatja is a szél, a ruhája pedig csak rajta csúszkál -mint mindig-, de ő nem esik le a lóról.*
- Hű, ez egész jó érzés! Sőt, nagyon, nagyon, nagyon jó érzés!
*Persze, hogy jó érzés, hisz szabadnak érzi magát. Úgy érzi, mintha repülne, pedig Svir lova még csak nem is a mondákból ismert szárnyas jószág. Mindenesetre a lánynak ideje elgondolkodnia azon, hogy talán élete egyik legszebb napját éli meg.*
- Rendben, ennek örülök.
*Bólint helyeslően, amikor Svir megígéri, hogy többet nem ijesztgeti szegény lányt a ló hirtelen tett megmozdulásaival. Ha a férfi nagyon keresi, még némi köszönetet is felfedezhet a lány szavaiban.*
- Értem. Akkor okos jószágok ezek a lovak. Nekem még sosem volt, hisz sehová sem kell utaznom, annak meg semmi értelme, hogy egész életét az istállóban töltse szegény.
*Az állatokat kifejezetten szereti, sőt, szívén viseli a sorsukat. Lehetett volna lova, megtanulhatott volna lovagolni, de ő az állat érdekében visszautasította a lehetőséget. Jobb lesz így mindenkinek. Aleniának azért, mert bátyja nem fogja azzal is piszkálni, milyen szerencsétlenül lovagol.*
- Gyorsabban? *Hangzik el a kérdés, ám mire feleszmél, a ló léptei felgyorsulnak, Alenia pedig ismét szorítja Svir derekát. Szerencsére hamar megszokja a magasabb szintet, már ami a ló sebességét illeti, és még élvezi is. A köpenyét már picit mozgatja is a szél, a ruhája pedig csak rajta csúszkál -mint mindig-, de ő nem esik le a lóról.*
- Hű, ez egész jó érzés! Sőt, nagyon, nagyon, nagyon jó érzés!
*Persze, hogy jó érzés, hisz szabadnak érzi magát. Úgy érzi, mintha repülne, pedig Svir lova még csak nem is a mondákból ismert szárnyas jószág. Mindenesetre a lánynak ideje elgondolkodnia azon, hogy talán élete egyik legszebb napját éli meg.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9568-9587