Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 480 (9581. - 9587. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
9587. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-04-24 23:56:31
Üzenet elküldve: 2024-04-24 23:56:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
*Most hogy mindene megvan, tényleg nincs más hátra mint elindulni. A tisztás felé veszi az irányt, ezt ismeri legrövidebb útnak. Egészen úgy festhet most mint egy vándor, egyszerű ingében és köpenyében, oldalán vezetve lovát ami jól meg van pakolva mindenféle felszereléssel, mellete pedig hűséges fekete barátja követi hegyes fülekkel hallgatva az egyre halkuló város zaját. Nem hitte volna hogy ez fog történni vele, hogy ilyen döntést hoz majd, de mégis itt van. Itt van és egyáltalán nem bánja a dolgot.*
9586. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-04-18 21:03:02
Üzenet elküldve: 2024-04-18 21:03:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 373
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 373
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
*Itt végképp meg kell állniuk egy kicsit, leszáll a lováról és kézen vezeti egy kicsit, hogy megszabadítsa súlyától az állatot. Nem könnyű teremtés a barbár, és nem árt ha kicsit megmozgatja a lábait. Járt már itt korábban, abban bízik hogy Arthenior a nagyságát tekintve talán otthont ad valakinek aki segíthet neki. Rheia egyszer mesélte neki, hogy itt valami órási könyvtár van, ahol írott hangokat tárolnak, és sokan képesek ezeket ismét hanggá alkotni a szemükkel és a szájukkal, úgyhogy azokban biztosan lehet valami szó a démoni átkokról is.*
9585. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-04-14 13:13:41
Üzenet elküldve: 2024-04-14 13:13:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A vér kötelez//
*Összeszedték hát magukat az újabb küldetésre, de immáron csatlakozik hozzájuk két kedves útitárs, aki közül a drága Bors már most úgy a szívéhez nőtt, hogy belesajdul, ha látja. Mai úgy tűnik egész gyorsan kötődik az ilyen fekete "dolgokhoz". Meg is fésülte azt a kócos kis sörényt, és csak azért nem aggat bele drága díszeket, mert nem akar bolondot csinálni a kis drágájából. Ha tehetné vele is aludna, kár, hogy nem kismacska méretű és nem tud odakuporodni mellé az ágyba.
Viszont most más dolguk van. Talán azért szeretett bele így az éjszín lovába, mert valamit muszáj kezdenie a gondolataival, valamerre el kell terelni, mert nem bírná ki az utat. Persze lassan szembe kell nézni a valósággal, de erős marad. Muszáj.*
- Tudod, azért az nem baj, ha mindig vár egy otthon, ahová visszamehetsz. Olyan tudattal elindulni, hogy van ami ott lesz, ha visszatérsz, egész jó érzés lehet. *Nos neki volt már biztos talaj a lába alatt, csak nem látták igazán szívesen. Vagyis nem őt látták volna szívesen, hanem egy máshogy viselkedő, önfeladó, behódoló Mai-t. Most épp azért megy, hogy kiállhasson saját maga mellett és ne hajtson fejet igazán. Békére törekedve. Titkon vágyja az anyja elismerését és elfogadását, de nincs is olyan gyermek ezen a világon, aki ne akarná magáévá tenni azt az érzést.
Borson utazni megtisztelő. Nagyon szépen tudja őt irányítani, hallgat is az új gazdájára, s bár nem akarja emberi tulajdonságokkal felruházni, kicsit úgy képzeli, hogy tényleg ő is hálás az új életéért. Minden szeretetét oda tudja neki adni, hiszen olyan ritka, hogy valaki nem löki el ezeket az érzéseket. *
- Te vagy a főnök, barátnőm. Hallgatni fogok rád megígérem és nem hisztizek. *Nem nehéz átadni azt a bizonyos stafétabotot, mert igaza van Nori-nak. Itt most ő fogja tudni jobban venni az akadályokat, s ha a feketeség odafigyelt a félvérre és bízott benne, amikor ő volt jobban a helyzet magaslatán, akkor cserébe ugyanezt a bizalmat vissza kell adni. De nem is volt ez kérdés. Jó érzés kicsit a háttérbe vonulni.*
- Persze, induljunk.
*És el is kezdődik az út bele valami ismeretlen ismerős szörnyűségbe. Már kezdi elönteni a rossz érzés, minden egyes méterrel, ami közelíti a tornyot. Bár még messze vannak, egyre fokozódik az émelygés, a torokszorítás.*
- Nagyon jó érzés rajtuk utazni, neked volt igazad.
*Minden negatív érzés ellenére azt nagyon élvezi, hogy gyorsan haladnak és lóháton közlekednek. Régen volt már ebben is része, s majdnem elfelejtette milyen ajándék is ez.* - És köszönöm, hogy itt vagy és vigyázol rám.
*Összeszedték hát magukat az újabb küldetésre, de immáron csatlakozik hozzájuk két kedves útitárs, aki közül a drága Bors már most úgy a szívéhez nőtt, hogy belesajdul, ha látja. Mai úgy tűnik egész gyorsan kötődik az ilyen fekete "dolgokhoz". Meg is fésülte azt a kócos kis sörényt, és csak azért nem aggat bele drága díszeket, mert nem akar bolondot csinálni a kis drágájából. Ha tehetné vele is aludna, kár, hogy nem kismacska méretű és nem tud odakuporodni mellé az ágyba.
Viszont most más dolguk van. Talán azért szeretett bele így az éjszín lovába, mert valamit muszáj kezdenie a gondolataival, valamerre el kell terelni, mert nem bírná ki az utat. Persze lassan szembe kell nézni a valósággal, de erős marad. Muszáj.*
- Tudod, azért az nem baj, ha mindig vár egy otthon, ahová visszamehetsz. Olyan tudattal elindulni, hogy van ami ott lesz, ha visszatérsz, egész jó érzés lehet. *Nos neki volt már biztos talaj a lába alatt, csak nem látták igazán szívesen. Vagyis nem őt látták volna szívesen, hanem egy máshogy viselkedő, önfeladó, behódoló Mai-t. Most épp azért megy, hogy kiállhasson saját maga mellett és ne hajtson fejet igazán. Békére törekedve. Titkon vágyja az anyja elismerését és elfogadását, de nincs is olyan gyermek ezen a világon, aki ne akarná magáévá tenni azt az érzést.
Borson utazni megtisztelő. Nagyon szépen tudja őt irányítani, hallgat is az új gazdájára, s bár nem akarja emberi tulajdonságokkal felruházni, kicsit úgy képzeli, hogy tényleg ő is hálás az új életéért. Minden szeretetét oda tudja neki adni, hiszen olyan ritka, hogy valaki nem löki el ezeket az érzéseket. *
- Te vagy a főnök, barátnőm. Hallgatni fogok rád megígérem és nem hisztizek. *Nem nehéz átadni azt a bizonyos stafétabotot, mert igaza van Nori-nak. Itt most ő fogja tudni jobban venni az akadályokat, s ha a feketeség odafigyelt a félvérre és bízott benne, amikor ő volt jobban a helyzet magaslatán, akkor cserébe ugyanezt a bizalmat vissza kell adni. De nem is volt ez kérdés. Jó érzés kicsit a háttérbe vonulni.*
- Persze, induljunk.
*És el is kezdődik az út bele valami ismeretlen ismerős szörnyűségbe. Már kezdi elönteni a rossz érzés, minden egyes méterrel, ami közelíti a tornyot. Bár még messze vannak, egyre fokozódik az émelygés, a torokszorítás.*
- Nagyon jó érzés rajtuk utazni, neked volt igazad.
*Minden negatív érzés ellenére azt nagyon élvezi, hogy gyorsan haladnak és lóháton közlekednek. Régen volt már ebben is része, s majdnem elfelejtette milyen ajándék is ez.* - És köszönöm, hogy itt vagy és vigyázol rám.
9584. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-04-14 12:22:40
Üzenet elküldve: 2024-04-14 12:22:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//A vér kötelez//
*Árnyék hátán ülve érkezik meg a tisztásra. Olyan büszkén ül a nyeregben, mintha tényleg igazi hercegnő lenne. Persze most a hosszú úthoz öltözött, minden más holmija ott utazik mögötte a tömött hátizsákjában szintén a ló hátán.*
- Remélem, hogy most már megértesz, Mai. *Szól a pár hat óta állandó útitársához, bár ma talán fordított szerepben játsszák a játékot, és ő az, aki a félvér lányt elkíséri a hosszúnak és keménynek ígérkező útján, ami nem csak a távolság miatt lesz nehéz, hanem az indok miatt is, amiért ezt meg kell tennie.*
- Nem gondoltuk volna, hogy miután visszajöttünk a városba, pár nap múlva már újra magunk mögött is hagyjuk, igaz? Hát látod, ilyen a kalandor élet. Mindig menni kell. Ezért sem gondolkoztam soha a letelepedésen, mert mindig van valami, ami úgyis keresztülhúzza a számításaimat.
*Mereng hangosan a történteken, miközben pár percre megáll, hogy Árnyék ehessen némi füvet a hosszú út előtt. Jó lesz, ha a ló füvet eszik, ugye? Nori nagyon reméli, mert továbbra sincs fogalma az állattartásról.
Nori egyébként nem sír amiatt, hogy megint menni kell, megszokta már az ilyesmit, és megvan a maga előnye is annak, ha az ember lányam indig úton van, Mai-nak viszont ez most nem lesz könnyű, egyáltalán nem.*
- Jó, oké. Figyelj rám egy kicsit, Mai! Rohadt menő volt, amit leműveltél a Sellőházban vagy a piacon, de a város falain kívül a nemesi színjátékod nem sokat fog érni, ha épp fel akar falni minket egy vadállat, vagy útonállóknak fáj majd a foga az értékeinkre. Az úton végig azt fogod csinálni, amit mondok, és a legfontosabb, hogy soha, de soha ne maradj le tőlem! Akkor tudlak csak megvédeni, ha a közelemben maradsz. Emellett nem akarok hisztit, ha szükségünk lesz rá, akkor igenis használni fogom Sa'Tereth hatalmát azért, hogy biztonságban a Mágustoronyba érjünk. Világos?
*S no lám, milyen gyorsan fordulnak meg a szerepek kettejük között. Az, hogy Nori most átvette a stafétát, csak egy újabb bizonyíték arra, hogy tökéletes párost alkotnak.
Valószínűleg Nori egyébként túlontúl óvatos most, de jobb félni, mint megijedni, és továbbra sincs túl nagy gyakorlata neki sem abban, amikor másokat kell megvédeni, így hát jobb, ha minden úgy történik, ahogy azt ő akarja.*
- Indulhatunk? *Ha a válasz igen, akkor megszorítva Árnyék kantárját egylőre nem vágtázva, csak kényelmes utazó tempóban indul el, hogy nemsokára ismét maguk mögött hagyják a város falait.*
*Árnyék hátán ülve érkezik meg a tisztásra. Olyan büszkén ül a nyeregben, mintha tényleg igazi hercegnő lenne. Persze most a hosszú úthoz öltözött, minden más holmija ott utazik mögötte a tömött hátizsákjában szintén a ló hátán.*
- Remélem, hogy most már megértesz, Mai. *Szól a pár hat óta állandó útitársához, bár ma talán fordított szerepben játsszák a játékot, és ő az, aki a félvér lányt elkíséri a hosszúnak és keménynek ígérkező útján, ami nem csak a távolság miatt lesz nehéz, hanem az indok miatt is, amiért ezt meg kell tennie.*
- Nem gondoltuk volna, hogy miután visszajöttünk a városba, pár nap múlva már újra magunk mögött is hagyjuk, igaz? Hát látod, ilyen a kalandor élet. Mindig menni kell. Ezért sem gondolkoztam soha a letelepedésen, mert mindig van valami, ami úgyis keresztülhúzza a számításaimat.
*Mereng hangosan a történteken, miközben pár percre megáll, hogy Árnyék ehessen némi füvet a hosszú út előtt. Jó lesz, ha a ló füvet eszik, ugye? Nori nagyon reméli, mert továbbra sincs fogalma az állattartásról.
Nori egyébként nem sír amiatt, hogy megint menni kell, megszokta már az ilyesmit, és megvan a maga előnye is annak, ha az ember lányam indig úton van, Mai-nak viszont ez most nem lesz könnyű, egyáltalán nem.*
- Jó, oké. Figyelj rám egy kicsit, Mai! Rohadt menő volt, amit leműveltél a Sellőházban vagy a piacon, de a város falain kívül a nemesi színjátékod nem sokat fog érni, ha épp fel akar falni minket egy vadállat, vagy útonállóknak fáj majd a foga az értékeinkre. Az úton végig azt fogod csinálni, amit mondok, és a legfontosabb, hogy soha, de soha ne maradj le tőlem! Akkor tudlak csak megvédeni, ha a közelemben maradsz. Emellett nem akarok hisztit, ha szükségünk lesz rá, akkor igenis használni fogom Sa'Tereth hatalmát azért, hogy biztonságban a Mágustoronyba érjünk. Világos?
*S no lám, milyen gyorsan fordulnak meg a szerepek kettejük között. Az, hogy Nori most átvette a stafétát, csak egy újabb bizonyíték arra, hogy tökéletes párost alkotnak.
Valószínűleg Nori egyébként túlontúl óvatos most, de jobb félni, mint megijedni, és továbbra sincs túl nagy gyakorlata neki sem abban, amikor másokat kell megvédeni, így hát jobb, ha minden úgy történik, ahogy azt ő akarja.*
- Indulhatunk? *Ha a válasz igen, akkor megszorítva Árnyék kantárját egylőre nem vágtázva, csak kényelmes utazó tempóban indul el, hogy nemsokára ismét maguk mögött hagyják a város falait.*
9583. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-04-13 21:31:53
Üzenet elküldve: 2024-04-13 21:31:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Nagy a tempó, már önmagához és a rozoga, igen csak megrakott szekérhez képest. Szinte pattognak a ketrecbe zárt tikok széles háta mögött, ahogy letérnek a kikövezett, artheniori útról, hogy dél felé vegyék az irányt. Noha alkalomadtán járt már Thargföldön, még sosem terítette arrafelé az árut; ám ha igaz, amit a Borissza Jurachem mondott - aki ilyen téren bizadalmas információforrás a kereskedők körében - akkor most minden olyan kupec ott terít, aki valamit ad magára. Már a kupecek között. Ő sem rest épp ezért a megfelelő irányba állítani szekerét. Ahol sokaság van, ott könnyebb arannyá tenni ócska portékáit. Talán még csereberélni is tud; a Kikötő felől értékes ritkaságok érkezhetnek, amikre Arthenior igen csak szomjazik a hatalomátvétel óta.*
9582. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-04-10 19:18:26
Üzenet elküldve: 2024-04-10 19:18:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 248
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 248
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Talán csak álmodom?//
*Talán kicsit túl is beszélik a gyerekek témáját, legalábbis Alenia szerint biztosan, pedig amúgy valóban ők az elsődlegesek, akikről dönteni kell, ha a rezidencia ügye a kérdés. Bármennyire is nem örült neki először, hogy az ő egykori otthonában idegen, árva gyerekek húzták meg magukat, most annyira segíteni akar rajtuk, és egyáltalán nem lenne szíve neki sem kidobni őket csak azért, mert az artheniori szép időkben semmi joguk nem volt abban a házikóban tartózkodniuk. Most már kiharcolták maguknak ezt a jogot, és ő bizony nem fogja elvenni tőlük.*
- Jól van, akkor az elkövetkezendő napokban igyekszem intézkedni abban az ügyben, hogy nekik biztosíthassunk mindent, amire szükségük van, beleértve a nevelőnő kérdését is. Viszont szeretném, ha segítenél benne. Abban mindenképp, hogy ha lesz jelentkező a feladatra, te is mondj róla véleményt, mielőtt felvesszük.
*Nem akarja kihagyni Luninari-t ebből a döntésből. Főleg azok után nem, amit arról mesél a lányka, hogy a kislányt imádja, míg a fiúktól tart egy kicsikét. El is mosolyodik, mikor hallgatja barátnője véleményét velük kapcsolatban.*
- Nem kell amúgy félned a fiúktól sem. Mások, de ők is csak gyerekek, ugyanúgy vágyhatnak a szeretetre. Mármint ugyanúgy, de máshogy, érted. Szerintem mindhárman szomorúak, mert már gyerekkorukban rossz sors jutott nekik, de egy képzett nevelőnő szerintem meg tudja adni nekik azt a szeretetet és törődést, amit eddig nem kaphattak meg. Ha pedig teszünk azért, hogy három kis élet napjait boldogabbá tegyük, azzal biztos vagyok benne, hogy megháláljuk Eeyr-nek is, amiért segített, hogy mi ketten újra egymásra találjunk. Most még valóban sok mindent túlgondolunk, más meg eszünkbe sem jut, de majd alakul, Luninari. Igen, én is szeretem, ha mindenre kész terveim vannak már előre, de ez most lehetetlen. Engedd el, és hagyd, hogy magától alakuljon minden!
*Ő is így él most, mert annyira elveszettnek érzi magát legbelül, hogy nem is tudna akkor sem tervezni semmit, ha akarna. Egyelőre meg kell még találnia önmagát, és azokat a célokat, amik előre vihetik majd az új életét. A rezidencia felújítása és a gyermekek neveltetése például máris két ilyen cél.*
- Nem muszáj a fűző, ha nem akarod, csak azért mondtam, hogy ha szeretnéd mégis, akkor meg kell tanítanom, hogyan tudod megkötni. Egyébként, ha ennyire kíváncsi vagy rá, akkor javaslom, hogy próbáld ki. Veszünk neked egyet, amit külön felvehetsz a ruhádra, és ha nem szereted, akkor könnyen le tudod majd venni. Egyébként nem fáj, olyan, mint egy jó szoros ölelés. *Magyarázza kedvesen a dolgot. Természetesen ő örülne, ha fűzőben látná Luninari-t, ha már újra arról beszélnek, hogy kisasszonynak öltöztetné.
Mielőtt távoznak, a kis varázslólány végül mégis megcsillogtatja a tehetségét. Büszke rá, amiért nem ijedt meg annyira a tisztástól, hogy tényleg mindenféle védővarázslatot kezdjen el mormolni. Ez a kis varázslat viszont sokkal jobb választásnak bizonyul, meg is dobogtatja Alenia érzékeny szívét.*
- Ez csodálatos, Luninari. *Számára tökéletes a szimbólum. Nem is kell ennél több.* Köszönöm! Köszönök mindent. *Ezzel zárja a látogatásukat a tisztásra, vele együtt a múltat is. Hátat fordít a zöldellő pázsitnak, és ha Luninari esetleg nem akar még maradni valamiért, akkor távozhatnak is.*
*Talán kicsit túl is beszélik a gyerekek témáját, legalábbis Alenia szerint biztosan, pedig amúgy valóban ők az elsődlegesek, akikről dönteni kell, ha a rezidencia ügye a kérdés. Bármennyire is nem örült neki először, hogy az ő egykori otthonában idegen, árva gyerekek húzták meg magukat, most annyira segíteni akar rajtuk, és egyáltalán nem lenne szíve neki sem kidobni őket csak azért, mert az artheniori szép időkben semmi joguk nem volt abban a házikóban tartózkodniuk. Most már kiharcolták maguknak ezt a jogot, és ő bizony nem fogja elvenni tőlük.*
- Jól van, akkor az elkövetkezendő napokban igyekszem intézkedni abban az ügyben, hogy nekik biztosíthassunk mindent, amire szükségük van, beleértve a nevelőnő kérdését is. Viszont szeretném, ha segítenél benne. Abban mindenképp, hogy ha lesz jelentkező a feladatra, te is mondj róla véleményt, mielőtt felvesszük.
*Nem akarja kihagyni Luninari-t ebből a döntésből. Főleg azok után nem, amit arról mesél a lányka, hogy a kislányt imádja, míg a fiúktól tart egy kicsikét. El is mosolyodik, mikor hallgatja barátnője véleményét velük kapcsolatban.*
- Nem kell amúgy félned a fiúktól sem. Mások, de ők is csak gyerekek, ugyanúgy vágyhatnak a szeretetre. Mármint ugyanúgy, de máshogy, érted. Szerintem mindhárman szomorúak, mert már gyerekkorukban rossz sors jutott nekik, de egy képzett nevelőnő szerintem meg tudja adni nekik azt a szeretetet és törődést, amit eddig nem kaphattak meg. Ha pedig teszünk azért, hogy három kis élet napjait boldogabbá tegyük, azzal biztos vagyok benne, hogy megháláljuk Eeyr-nek is, amiért segített, hogy mi ketten újra egymásra találjunk. Most még valóban sok mindent túlgondolunk, más meg eszünkbe sem jut, de majd alakul, Luninari. Igen, én is szeretem, ha mindenre kész terveim vannak már előre, de ez most lehetetlen. Engedd el, és hagyd, hogy magától alakuljon minden!
*Ő is így él most, mert annyira elveszettnek érzi magát legbelül, hogy nem is tudna akkor sem tervezni semmit, ha akarna. Egyelőre meg kell még találnia önmagát, és azokat a célokat, amik előre vihetik majd az új életét. A rezidencia felújítása és a gyermekek neveltetése például máris két ilyen cél.*
- Nem muszáj a fűző, ha nem akarod, csak azért mondtam, hogy ha szeretnéd mégis, akkor meg kell tanítanom, hogyan tudod megkötni. Egyébként, ha ennyire kíváncsi vagy rá, akkor javaslom, hogy próbáld ki. Veszünk neked egyet, amit külön felvehetsz a ruhádra, és ha nem szereted, akkor könnyen le tudod majd venni. Egyébként nem fáj, olyan, mint egy jó szoros ölelés. *Magyarázza kedvesen a dolgot. Természetesen ő örülne, ha fűzőben látná Luninari-t, ha már újra arról beszélnek, hogy kisasszonynak öltöztetné.
Mielőtt távoznak, a kis varázslólány végül mégis megcsillogtatja a tehetségét. Büszke rá, amiért nem ijedt meg annyira a tisztástól, hogy tényleg mindenféle védővarázslatot kezdjen el mormolni. Ez a kis varázslat viszont sokkal jobb választásnak bizonyul, meg is dobogtatja Alenia érzékeny szívét.*
- Ez csodálatos, Luninari. *Számára tökéletes a szimbólum. Nem is kell ennél több.* Köszönöm! Köszönök mindent. *Ezzel zárja a látogatásukat a tisztásra, vele együtt a múltat is. Hátat fordít a zöldellő pázsitnak, és ha Luninari esetleg nem akar még maradni valamiért, akkor távozhatnak is.*
9581. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-04-07 21:01:34
Üzenet elküldve: 2024-04-07 21:01:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 513
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 513
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Talán csak álmodom?//
*Úgy érzi ő is, hogy mindannak, amiről az imént beszélt, talán a leginkább vitatható része az, amit első találkozásukról mondott, de Alenia megerősíti őt abban, hogy ez nem így van.
Ha a mai nap eseményei nem történtek volna meg minden bizonnyal fel sem merült volna benne hasonló gondolat, most pedig arról nem tudná meggyőzni senki, hogy minden, amit istennői gondviselésnek gondol éppen, puszta véletlen volt, csak maga Eeyr, ha előttük hirtelen megjelenne és cáfolná az egészet.
Száműzetése utáni új életének a története akkor és éppen úgy kezdődött, amikor és ahogyan Alenia érte jött a fogadóba, ahol ő akkor kényszerűségből szállt meg.
Alenia ma induló, új életének a története pedig pont azzal kezdődik, hogy vele találkozott, egykori otthonánál, amit kényszerűségből kellett elhagynia és öntudatlanul, lázban, élet és halál között.
Nem tökéletes szimmetria, de nagyon is hasonlít számára ahhoz, mintha az lenne, és abban is biztos, hogy ezt édesanyja is pont így gondolná, aki eddigi életének leglényegesebb részét papnőként töltötte el.
Már az sem zavarja, hogy éppen az ő nevelése ellenére majdnem minden istenséget és anyagon túl lévő hatalmat tagadó, vagy legalábbis bennük nagyon-nagyon erőteljesen kételkedő fél-elfként érkezett Artheniorba, most pedig éppen Eeyr oltára elé készül térdelni, fejet hajtani és köszönetet mondani.
Bizarr módon talán valahol éppen az elemi mágia tanulmányozásának köszönheti ezt a rugalmasságot, mert, ha van valami, amit a sok tanulásnak köszönhetően megtanult, az talán éppen az általa keresett, vagy nem értett hatalommal szembeni őszinte és nem álszent alázat.
Így mindarra, amit Alenia mondott erről ő maga nem is mond semmit, csak bólint egy rövidet, mert ebben teljesen egyetértenek. A gyerekekkel kapcsolatban azonban akad némi félreértés közöttük, amit igyekszik is tisztázni gyorsan.*
- Nem azt akartam mondani, illetve nem úgy értettem, hogy nem kell dönteni róluk semmiben, csak azt, hogy ami lényeges döntés velük kapcsolatban már megszületett lényegében kimondatlanul. Először is, valóban, jól mondod, már otthon vannak, és egyikük sem akarja őket kirakni a házból. Ha egyetlen isten sem létezne ezen a világon, akinek néha, vagy majd egyszer, legkésőbb a halálunk után számot kell adnunk a tetteinkről, szerintem ez akkor is nagyon szívtelen döntés lenne és egyikünk sem tudna nyugodtan aludni utána, szóval ez nem is volt kérdés. A másik pedig a nevelőnő kérdése, amiben szintén egy volt a véleményünk, hogy kell melléjük találni valakit, aki tud rájuk vigyázni és nálunk jobban is ért a gyerekekhez. Csak úgy értettem, amit mondtam, hogy hiába gyerekek, nyilván nem mind egyforma, és azt kell majd kitapasztalnunk, hogy melyikük milyen, mivel lehet hatni rájuk. Bevallom én a fiúktól félek. A kislány viszont elvarázsolt, ő olyan, mint egy aranyos kis tündér, csak a tündérek ösztönös vidámsága nélkül. Vidám, önfeledt és ész nélkül szaladgáló, hangos fiúk között nekem csendesnek és szomorúnak tűnik, és remélem nem csak azért mondom ezt, mert saját kislány önmagamat látom bele. A lényeg, hogy vele biztosan másképpen kell majd bánni, mint a fiúkkal. Úgy értem jobban oda kell figyelni rá, mert szerintem érzékenyebb és szomorúbb, mint a többiek. De még az is lehet, hogy csak én gondoltam most túl, vagy tévesek voltak a vele kapcsolatos első benyomásaim, szóval lényegében erre gondoltam, amikor azt mondtam, hogy velük kapcsolatban sem kell mindenben azonnal döntenünk. Viszont az is egyértelmű, hogy első lépésként a rezidenciát mindenképpen lakhatóbbá kell tennünk, hogy ne valami rémtörténet kísértetek által lakott házára emlékeztessen.
*A kicsit hosszasabb monológ után, aztán kisebb szünet jön, mert más fontos dolgokat is át kell gondolnia. Bár a korábbiakhoz képes mindez már szinte lényegtelen, számára majdnem szó szerint is húsbavágó.*
- Ami a vásárlást illeti mindenben benne vagyok, de a fűző mindenképpen muszáj? Nincs nagy hasam szerencsére, de nem fog fájni, ha egész nap szorít?
*Ez pont olyan kérdés, ami ismét képes kissé szégyellős és félszeg mosolyt visszalopni az arcára. Akár a kezében tartott faág, de ez a mosoly inkább vidám lesz végül.*
- Ez pedig... mégis varázsolni fogok végül itt, de csak egy apróságot, mert nem tudom megállni Gyönyörű szerintem. Ez a kis ág itt most még elhagyott és száraz, jelentéktelennek tűnik, de valaha része volt valami nála sokkal nagyobb rendszernek, és most újjászületik, csak vigyáznunk kell rá, hogy életben is maradjon *koncentrál a kezében tartott ágra, az új élet megszületésére várva.
Lehet, hogy van az újrakezdésnek ennél tökéletesebb szimbóluma is a világon, de számára most, és pont itt, ez a legtökéletesebb.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.04.07 21:06:19
A varázsló által megérintett fadarab életre kel, és azonnal friss hajtások nőnek ki belőle.
*Úgy érzi ő is, hogy mindannak, amiről az imént beszélt, talán a leginkább vitatható része az, amit első találkozásukról mondott, de Alenia megerősíti őt abban, hogy ez nem így van.
Ha a mai nap eseményei nem történtek volna meg minden bizonnyal fel sem merült volna benne hasonló gondolat, most pedig arról nem tudná meggyőzni senki, hogy minden, amit istennői gondviselésnek gondol éppen, puszta véletlen volt, csak maga Eeyr, ha előttük hirtelen megjelenne és cáfolná az egészet.
Száműzetése utáni új életének a története akkor és éppen úgy kezdődött, amikor és ahogyan Alenia érte jött a fogadóba, ahol ő akkor kényszerűségből szállt meg.
Alenia ma induló, új életének a története pedig pont azzal kezdődik, hogy vele találkozott, egykori otthonánál, amit kényszerűségből kellett elhagynia és öntudatlanul, lázban, élet és halál között.
Nem tökéletes szimmetria, de nagyon is hasonlít számára ahhoz, mintha az lenne, és abban is biztos, hogy ezt édesanyja is pont így gondolná, aki eddigi életének leglényegesebb részét papnőként töltötte el.
Már az sem zavarja, hogy éppen az ő nevelése ellenére majdnem minden istenséget és anyagon túl lévő hatalmat tagadó, vagy legalábbis bennük nagyon-nagyon erőteljesen kételkedő fél-elfként érkezett Artheniorba, most pedig éppen Eeyr oltára elé készül térdelni, fejet hajtani és köszönetet mondani.
Bizarr módon talán valahol éppen az elemi mágia tanulmányozásának köszönheti ezt a rugalmasságot, mert, ha van valami, amit a sok tanulásnak köszönhetően megtanult, az talán éppen az általa keresett, vagy nem értett hatalommal szembeni őszinte és nem álszent alázat.
Így mindarra, amit Alenia mondott erről ő maga nem is mond semmit, csak bólint egy rövidet, mert ebben teljesen egyetértenek. A gyerekekkel kapcsolatban azonban akad némi félreértés közöttük, amit igyekszik is tisztázni gyorsan.*
- Nem azt akartam mondani, illetve nem úgy értettem, hogy nem kell dönteni róluk semmiben, csak azt, hogy ami lényeges döntés velük kapcsolatban már megszületett lényegében kimondatlanul. Először is, valóban, jól mondod, már otthon vannak, és egyikük sem akarja őket kirakni a házból. Ha egyetlen isten sem létezne ezen a világon, akinek néha, vagy majd egyszer, legkésőbb a halálunk után számot kell adnunk a tetteinkről, szerintem ez akkor is nagyon szívtelen döntés lenne és egyikünk sem tudna nyugodtan aludni utána, szóval ez nem is volt kérdés. A másik pedig a nevelőnő kérdése, amiben szintén egy volt a véleményünk, hogy kell melléjük találni valakit, aki tud rájuk vigyázni és nálunk jobban is ért a gyerekekhez. Csak úgy értettem, amit mondtam, hogy hiába gyerekek, nyilván nem mind egyforma, és azt kell majd kitapasztalnunk, hogy melyikük milyen, mivel lehet hatni rájuk. Bevallom én a fiúktól félek. A kislány viszont elvarázsolt, ő olyan, mint egy aranyos kis tündér, csak a tündérek ösztönös vidámsága nélkül. Vidám, önfeledt és ész nélkül szaladgáló, hangos fiúk között nekem csendesnek és szomorúnak tűnik, és remélem nem csak azért mondom ezt, mert saját kislány önmagamat látom bele. A lényeg, hogy vele biztosan másképpen kell majd bánni, mint a fiúkkal. Úgy értem jobban oda kell figyelni rá, mert szerintem érzékenyebb és szomorúbb, mint a többiek. De még az is lehet, hogy csak én gondoltam most túl, vagy tévesek voltak a vele kapcsolatos első benyomásaim, szóval lényegében erre gondoltam, amikor azt mondtam, hogy velük kapcsolatban sem kell mindenben azonnal döntenünk. Viszont az is egyértelmű, hogy első lépésként a rezidenciát mindenképpen lakhatóbbá kell tennünk, hogy ne valami rémtörténet kísértetek által lakott házára emlékeztessen.
*A kicsit hosszasabb monológ után, aztán kisebb szünet jön, mert más fontos dolgokat is át kell gondolnia. Bár a korábbiakhoz képes mindez már szinte lényegtelen, számára majdnem szó szerint is húsbavágó.*
- Ami a vásárlást illeti mindenben benne vagyok, de a fűző mindenképpen muszáj? Nincs nagy hasam szerencsére, de nem fog fájni, ha egész nap szorít?
*Ez pont olyan kérdés, ami ismét képes kissé szégyellős és félszeg mosolyt visszalopni az arcára. Akár a kezében tartott faág, de ez a mosoly inkább vidám lesz végül.*
- Ez pedig... mégis varázsolni fogok végül itt, de csak egy apróságot, mert nem tudom megállni Gyönyörű szerintem. Ez a kis ág itt most még elhagyott és száraz, jelentéktelennek tűnik, de valaha része volt valami nála sokkal nagyobb rendszernek, és most újjászületik, csak vigyáznunk kell rá, hogy életben is maradjon *koncentrál a kezében tartott ágra, az új élet megszületésére várva.
Lehet, hogy van az újrakezdésnek ennél tökéletesebb szimbóluma is a világon, de számára most, és pont itt, ez a legtökéletesebb.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.04.07 21:06:19
A varázsló által megérintett fadarab életre kel, és azonnal friss hajtások nőnek ki belőle.
9580. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-04-05 17:08:52
Üzenet elküldve: 2024-04-05 17:08:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 248
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 248
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Talán csak álmodom?//
*Őt is örömmel tölti el, hogy Luninari ennyire boldog a dicsérő szavak hallatán, pedig Alenia részéről nincs ebben több, mint egyszerű őszinteség. Az ötlet, amivel egycsapásra kibogozta a gordiuszi csomót, és megoldotta a megoldhatatlannak tűnő dilemmát, tényleg zseniális. Ha pedig egy ötlet az, akkor a gazdája is legalább annyira az.*
- Megértelek, persze. Innentől pedig már meg fogunk tudni oldani mindent. Nem lesz nehéz. Azért sem lesz nehéz, mert neked nem lesz semmi kötelezettséged. Mindig ott leszel majd, ahol jobban szeretnél lenni, de talán ez rám is igaz. Én úgy érzem, hogy a városnak és nektek is szükségetek van rám. *Nem véletlen, hogy ösztönösen így fogalmaz, de a valódi igazság talán inkább az, hogy Aleniá-nak van szüksége a városra és a barátaira is, csak mindig is jobban szerette, ha ő a főszereplő a történetben, és észre sem veszi, hogy tudat alatt mindig így is fogalmaz.*
- Ami meg azt illeti, hogy miért pont mi ketten mentünk érted a fogadóba… nos, mondanám, hogy de, véletlen, azonban azt már magamnak sem tudnám elhinni a mai nap után. Nem, tényleg nem lehetett véletlen. *Győzi meg végül magát is erről. Ahogy a rezidencián már megvilágosodott arról, hogy a mai nap, a Luninari-val való találkozás sem véletlen volt, hanem isteni kéz munkája, miért is ne lehetett volna a legeslegelső találkozásuk is valami hasonló esemény vonzata?*
- Azért azt ne mondd, hogy a gyerekekről nem kell döntenünk. Ők már most otthon vannak, nem csak lesznek. *Ha Luninari szemfüles, akkor feltűnhet neki, ahogy már most is otthonnak nevezi Alenia azt a romos rezidenciát. Nem is tudja másképp hívni, mert egyelőre még nincs más emléke, tapasztalata arról, hogy milyen egy otthon, és bár köze sincs annak a helynek egykori, tündöklő állapotához, meg ahhoz a luxushoz sem, ami Alenia számára békeidőkben járna, mégsem tud csak egy egyszerű házként beszélni róla.*
- Megpróbálunk mi vigyázni azokra a gyerekekre, amíg anyagilag össze nem szedem magam annyira, hogy fizetni tudjam a neveltetésüket. Viszont, ha ők is ott fognak lakni velem, velünk, akkor először mindenképp az épületet kell valamelyest rendbe hozni, lakhatóbbá tenni. Ezen fogok dolgozni az első időszakban. *Vázolja fel a terveit, arra pedig, hogy Luninari tényleg önmaga szeretne lenni, csak elégedetten és egyetértően bólint még egyet. Akkor hát végre mindent sikerült megbeszélniük ezzel kapcsolatban.
Luninari következő, a ruhával kapcsolatos lelkesedésének nagyon megörül, mert ez végre ismét az ő asztala. A lázadás előtt félbemaradt az is, hogy egyszer tényleg igazi, elegáns kishölgynek öltöztesse a kis fél-elfet, de erre most újra megvan a lehetősége.*
- Jó, támogatom! Viszont akkor már nem csak ruhát és köpenyt, hanem harisnyát és cipőt is kell hozzá vennünk neked. Nem muszáj, hogy magasított sarkai legyenek, csak ha szeretnéd, de ha már csinálunk valamit, akkor csináljuk úgy, ahogy a nagy könyvben meg van írva. Ha minden meglesz, akkor pedig a következő napot csinosan töltheted. Mit szólsz? Bár, fűzőt nem fogok neked tudni kötni, szóval, ha azt szeretnél, akkor kénytelen leszek megtanítani téged arra, hogyan kötheted meg magadnak.
*Rögtön ráugrik a lehetőségre, hogy kicicomázhassa barátnőjét, de Alenia részéről nem is lehetett mást várni. Ha belegondolna egy kicsit, azt is el tudná képzelni, hogy ez egy tudatos lépés volt Luninari részéről azért, hogy Alenia egy kicsit jobban a komfortzónájában érezhesse magát.*
- Azt mondod? *Néz körbe végül, mikor a máguslány megállapítja, hogy a tisztáson erőteljesen érzi a mágia jelenlétét.* Elképzelhető. Az is lehet, hogy az sem véletlen, hogy itt sikerült döntést hoznunk az elkövetkezendő időszak legfontosabb kérdésében. Egy pár percet még maradjunk, de utána indulhatunk. Térjünk be a templomba imádkozni egyet! Amúgy azzal mit csinálsz? *Kérdez rá végül a földről felvett kis faágra.*
*Őt is örömmel tölti el, hogy Luninari ennyire boldog a dicsérő szavak hallatán, pedig Alenia részéről nincs ebben több, mint egyszerű őszinteség. Az ötlet, amivel egycsapásra kibogozta a gordiuszi csomót, és megoldotta a megoldhatatlannak tűnő dilemmát, tényleg zseniális. Ha pedig egy ötlet az, akkor a gazdája is legalább annyira az.*
- Megértelek, persze. Innentől pedig már meg fogunk tudni oldani mindent. Nem lesz nehéz. Azért sem lesz nehéz, mert neked nem lesz semmi kötelezettséged. Mindig ott leszel majd, ahol jobban szeretnél lenni, de talán ez rám is igaz. Én úgy érzem, hogy a városnak és nektek is szükségetek van rám. *Nem véletlen, hogy ösztönösen így fogalmaz, de a valódi igazság talán inkább az, hogy Aleniá-nak van szüksége a városra és a barátaira is, csak mindig is jobban szerette, ha ő a főszereplő a történetben, és észre sem veszi, hogy tudat alatt mindig így is fogalmaz.*
- Ami meg azt illeti, hogy miért pont mi ketten mentünk érted a fogadóba… nos, mondanám, hogy de, véletlen, azonban azt már magamnak sem tudnám elhinni a mai nap után. Nem, tényleg nem lehetett véletlen. *Győzi meg végül magát is erről. Ahogy a rezidencián már megvilágosodott arról, hogy a mai nap, a Luninari-val való találkozás sem véletlen volt, hanem isteni kéz munkája, miért is ne lehetett volna a legeslegelső találkozásuk is valami hasonló esemény vonzata?*
- Azért azt ne mondd, hogy a gyerekekről nem kell döntenünk. Ők már most otthon vannak, nem csak lesznek. *Ha Luninari szemfüles, akkor feltűnhet neki, ahogy már most is otthonnak nevezi Alenia azt a romos rezidenciát. Nem is tudja másképp hívni, mert egyelőre még nincs más emléke, tapasztalata arról, hogy milyen egy otthon, és bár köze sincs annak a helynek egykori, tündöklő állapotához, meg ahhoz a luxushoz sem, ami Alenia számára békeidőkben járna, mégsem tud csak egy egyszerű házként beszélni róla.*
- Megpróbálunk mi vigyázni azokra a gyerekekre, amíg anyagilag össze nem szedem magam annyira, hogy fizetni tudjam a neveltetésüket. Viszont, ha ők is ott fognak lakni velem, velünk, akkor először mindenképp az épületet kell valamelyest rendbe hozni, lakhatóbbá tenni. Ezen fogok dolgozni az első időszakban. *Vázolja fel a terveit, arra pedig, hogy Luninari tényleg önmaga szeretne lenni, csak elégedetten és egyetértően bólint még egyet. Akkor hát végre mindent sikerült megbeszélniük ezzel kapcsolatban.
Luninari következő, a ruhával kapcsolatos lelkesedésének nagyon megörül, mert ez végre ismét az ő asztala. A lázadás előtt félbemaradt az is, hogy egyszer tényleg igazi, elegáns kishölgynek öltöztesse a kis fél-elfet, de erre most újra megvan a lehetősége.*
- Jó, támogatom! Viszont akkor már nem csak ruhát és köpenyt, hanem harisnyát és cipőt is kell hozzá vennünk neked. Nem muszáj, hogy magasított sarkai legyenek, csak ha szeretnéd, de ha már csinálunk valamit, akkor csináljuk úgy, ahogy a nagy könyvben meg van írva. Ha minden meglesz, akkor pedig a következő napot csinosan töltheted. Mit szólsz? Bár, fűzőt nem fogok neked tudni kötni, szóval, ha azt szeretnél, akkor kénytelen leszek megtanítani téged arra, hogyan kötheted meg magadnak.
*Rögtön ráugrik a lehetőségre, hogy kicicomázhassa barátnőjét, de Alenia részéről nem is lehetett mást várni. Ha belegondolna egy kicsit, azt is el tudná képzelni, hogy ez egy tudatos lépés volt Luninari részéről azért, hogy Alenia egy kicsit jobban a komfortzónájában érezhesse magát.*
- Azt mondod? *Néz körbe végül, mikor a máguslány megállapítja, hogy a tisztáson erőteljesen érzi a mágia jelenlétét.* Elképzelhető. Az is lehet, hogy az sem véletlen, hogy itt sikerült döntést hoznunk az elkövetkezendő időszak legfontosabb kérdésében. Egy pár percet még maradjunk, de utána indulhatunk. Térjünk be a templomba imádkozni egyet! Amúgy azzal mit csinálsz? *Kérdez rá végül a földről felvett kis faágra.*
9579. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-04-04 21:03:25
Üzenet elküldve: 2024-04-04 21:03:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 513
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 513
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Talán csak álmodom?//
- Zseniális lennék? Tényleg?
*Múltjába visszahúzni akaró bizonytalanság támadja le, de csak egy pillanatra, és ettől még mosolyog újra szélesen és boldogan.*
- Neked örömmel elhiszem.
*Különös. Mindig is szerette volna ennek hinni magát, Aleniának ezek a szavai pedig most a lehető legjobb hatással vannak rá. Korábban sohasem gondolta volna, hogy érezhet egyszerre ennyi büszkeséget és boldogságot egyszerre, főleg akkor nem, amikor amikor még odahaza, kis kunyhójuk ablakából kinézve csendesen bámulta az az eget és a fákat. Talán csak a tusán érzett hasonlót, bár ott a megkönnyebbülése is nagyon erőteljes volt.
Az újabb dicséret, elismerés, valamint az, hogy Alenia megért mindent, amit mond, sőt pontosan úgy ért meg mindent, ahogyan ő eredetileg gondolta felszabadító erővel hatnak rá, és elsöpörnek minden apró kétséget, vagy enyhe, rossz előérzetet, amelyek eddig legalább tudat alatt csak ott bujkáltak benne, és különös módon éppen most érzi meg egykori létüket, hogy már nem számítanak.
Igaz, ez kicsit túlzás, mert még egyszer belegondolva éppen azért hozta fel, hogy ő Szarvasligetben is fontos, meg, hogy meg kell találniuk a megfelelő kompromisszumokat, mert pontosan tudta, hogy itt vannak ezek az egyelőre kissé szőnyeg alá söpört problémák, és mert pontosan tudta és tudja, hogy nem csak Alenia helyzete nehéz, hanem az övé is.
Nia visszatérésével ugyan a leginkább vágyott és talán legkevésbé remélt álma vált valóra, de ettől még belátja, hogy az újrakezdés nem csak a másik lánynak nehéz.
Neki is lett egy élete, amit sem egyik napról a másikra, sem pedig teljesen nem hagyhat maga mögött.*
- Örülök, hogy megértesz és a lényegben egyetértünk, túl sok mindent pedig amúgy sem tudnánk előre eltervezni, szóval úgy néz ki nem tudunk csinálni mást, csak menni előre, rengeteg minden pedig majd csak később fog eldőlni és alakulni, illetve ráérünk később dönteni róluk. Én már annak is örülök, hogy a mai nap legnehezebb részén már túl vagyunk, innentől kezdve pedig már a könnyebb rész van hátra, reményeim szerint pedig majd egy finom vacsorával zárjuk a napot. Különben azon gondolkodom, hogy talán már régen sem véletlenül találkoztunk, hanem nekünk egyszerűen dolgunk van egymással. Nyilván nem véletlen például az sem, hogy éppen te és Wilhorp értetek rá eljönni értem a Pegazusba, nem mondjuk Aleimord.
*Egész kis ünnepi vacsorát tervez a maga részéről. Miért is ne élvezhetnék ki azt, ahogyan a történelem végre visszatér önmagába? Talán nagy szavak ezek, ő mégis úgy érzi most, mintha az egykor kizökkent idő állt volna helyre most az ő találkozásukkal, és azzal, hogy éppen itt, ezen a helyen beszélik meg egymás között az általuk vágyott jövőt, ahol egykor minden összeomlott.
Ha annak idején a sors nem szakítja el őket, mind bizonnyal akkor is egymás oldalán és együtt tervezgették volna a jövőt, mint most, ő pedig ugyanúgy Alenia hűséges segítője lett volna, mint hamarosan lesz majd, talán csak másban.
Néhány problémát és témát mindenesetre továbbra is jó elodázni, Nia szülei sorsára például nem mer rákérdezni, inkább a gyerekekről beszél, bár lehet, hogy a jövőben némi gondot még ők is fognak okozni nekik.*
- Szerencsére a gyerekekkel kapcsolatban sem kell semmiben most azonnal dönteni. Még csak futó benyomásaink vannak róluk, de biztosan könnyebb dolgunk lesz velük, ha egy nevelőnő is lesz velük. Ami azt illeti nekem sincsen túl sok tapasztalatom arról, hogy hogyan kell gyerekeket nevelni, de hogy neked menne, abban teljesen biztos vagyok. Megérzés, de olyan erős megérzés, hogy az szinte már bizonyosság. Abban is majdnem teljesen biztos vagyok, hogy ha már éppen az egyensúlyról beszéltél, akkor szerintem a nevelésben is valahol ezt kell megtalálni a szigorúság és az engedékenység között. Persze, nyilván a gyereken is múlik, hogy mi nála a jó módszer. Én például csendes, magamnak való kislány voltam, ha anyám leültetett a sarokba, ott maradtam és eljátszottam magamban, általában nem volt sok gondja velem.
*Ezek után ismét csak mosolyog. Vajon komolyan gondolja Alenia, hogy nem tudja elképzelni, hogy őt valaki ne szeresse. Úgy érzi igen, és ez talán még annál is jobb érzéssel tölti el, mint amikor az előbb együtt érzett büszkeséget és boldogságot.*
- Azt pedig megígérem, hogy önmagam leszek, és még egyszer köszönöm, hogy megértesz! Szerintem igazán nagylelkű ajánlatot kaptam tőled, és örömmel el is fogadom. *mondja, majd ismét hirtelen ötlete támad, igaz ezúttal csak olyan, ami saját magára vonatkozik.*
- Tudod mit? Megihlettél, illetve adtál egy ötletet. Ha majd a piacon leszünk nem csak neked veszünk szép ruhát és köpenyt, hanem egy új ruhát én is szeretnék magamnak. Nagyon szépek Nairada gyerekkori ruhái és nagyon szeretem is őket, meg a többségüket én magam is választottam, de azért te nyilván jobban értesz ahhoz, hogy mi illik egy kisasszonyhoz, mint én. És talán külső szemlélőként azt is jobban látod, hogy mi áll jól nekem, mintha én próbálnék magamnak választani. Szóval, ha a piacon leszünk, kérlek válassz egyet nekem! A lehető legteljesebb mértékben megbízom az ízlésedben.
*Úgy érzi, hogy a lényeges dolgokat megbeszélték, innentől kezdve pedig már csak az a kérdés, hogy mikor hagyják maguk mögött a tisztást.*
- Ezt az egész helyet erősen átitatja a mágia. *jegyzi meg végül.* Mit szeretnél, induljuk tovább, vagy meditáljunk egy kicsit mielőtt mennénk? *kérdi, miközben lenyúl maga mellé nyúl egy apró faágért. Számára mindkettő teljesen megfelel, az is, ha dolguk végeztével elhagyják a tisztást, de azt sem bánná, ha megszállhatná itt őket kicsit az a béke és a nyugalom, amire amikor legutóbb együtt jártak itt esélyük sem volt.*
- Zseniális lennék? Tényleg?
*Múltjába visszahúzni akaró bizonytalanság támadja le, de csak egy pillanatra, és ettől még mosolyog újra szélesen és boldogan.*
- Neked örömmel elhiszem.
*Különös. Mindig is szerette volna ennek hinni magát, Aleniának ezek a szavai pedig most a lehető legjobb hatással vannak rá. Korábban sohasem gondolta volna, hogy érezhet egyszerre ennyi büszkeséget és boldogságot egyszerre, főleg akkor nem, amikor amikor még odahaza, kis kunyhójuk ablakából kinézve csendesen bámulta az az eget és a fákat. Talán csak a tusán érzett hasonlót, bár ott a megkönnyebbülése is nagyon erőteljes volt.
Az újabb dicséret, elismerés, valamint az, hogy Alenia megért mindent, amit mond, sőt pontosan úgy ért meg mindent, ahogyan ő eredetileg gondolta felszabadító erővel hatnak rá, és elsöpörnek minden apró kétséget, vagy enyhe, rossz előérzetet, amelyek eddig legalább tudat alatt csak ott bujkáltak benne, és különös módon éppen most érzi meg egykori létüket, hogy már nem számítanak.
Igaz, ez kicsit túlzás, mert még egyszer belegondolva éppen azért hozta fel, hogy ő Szarvasligetben is fontos, meg, hogy meg kell találniuk a megfelelő kompromisszumokat, mert pontosan tudta, hogy itt vannak ezek az egyelőre kissé szőnyeg alá söpört problémák, és mert pontosan tudta és tudja, hogy nem csak Alenia helyzete nehéz, hanem az övé is.
Nia visszatérésével ugyan a leginkább vágyott és talán legkevésbé remélt álma vált valóra, de ettől még belátja, hogy az újrakezdés nem csak a másik lánynak nehéz.
Neki is lett egy élete, amit sem egyik napról a másikra, sem pedig teljesen nem hagyhat maga mögött.*
- Örülök, hogy megértesz és a lényegben egyetértünk, túl sok mindent pedig amúgy sem tudnánk előre eltervezni, szóval úgy néz ki nem tudunk csinálni mást, csak menni előre, rengeteg minden pedig majd csak később fog eldőlni és alakulni, illetve ráérünk később dönteni róluk. Én már annak is örülök, hogy a mai nap legnehezebb részén már túl vagyunk, innentől kezdve pedig már a könnyebb rész van hátra, reményeim szerint pedig majd egy finom vacsorával zárjuk a napot. Különben azon gondolkodom, hogy talán már régen sem véletlenül találkoztunk, hanem nekünk egyszerűen dolgunk van egymással. Nyilván nem véletlen például az sem, hogy éppen te és Wilhorp értetek rá eljönni értem a Pegazusba, nem mondjuk Aleimord.
*Egész kis ünnepi vacsorát tervez a maga részéről. Miért is ne élvezhetnék ki azt, ahogyan a történelem végre visszatér önmagába? Talán nagy szavak ezek, ő mégis úgy érzi most, mintha az egykor kizökkent idő állt volna helyre most az ő találkozásukkal, és azzal, hogy éppen itt, ezen a helyen beszélik meg egymás között az általuk vágyott jövőt, ahol egykor minden összeomlott.
Ha annak idején a sors nem szakítja el őket, mind bizonnyal akkor is egymás oldalán és együtt tervezgették volna a jövőt, mint most, ő pedig ugyanúgy Alenia hűséges segítője lett volna, mint hamarosan lesz majd, talán csak másban.
Néhány problémát és témát mindenesetre továbbra is jó elodázni, Nia szülei sorsára például nem mer rákérdezni, inkább a gyerekekről beszél, bár lehet, hogy a jövőben némi gondot még ők is fognak okozni nekik.*
- Szerencsére a gyerekekkel kapcsolatban sem kell semmiben most azonnal dönteni. Még csak futó benyomásaink vannak róluk, de biztosan könnyebb dolgunk lesz velük, ha egy nevelőnő is lesz velük. Ami azt illeti nekem sincsen túl sok tapasztalatom arról, hogy hogyan kell gyerekeket nevelni, de hogy neked menne, abban teljesen biztos vagyok. Megérzés, de olyan erős megérzés, hogy az szinte már bizonyosság. Abban is majdnem teljesen biztos vagyok, hogy ha már éppen az egyensúlyról beszéltél, akkor szerintem a nevelésben is valahol ezt kell megtalálni a szigorúság és az engedékenység között. Persze, nyilván a gyereken is múlik, hogy mi nála a jó módszer. Én például csendes, magamnak való kislány voltam, ha anyám leültetett a sarokba, ott maradtam és eljátszottam magamban, általában nem volt sok gondja velem.
*Ezek után ismét csak mosolyog. Vajon komolyan gondolja Alenia, hogy nem tudja elképzelni, hogy őt valaki ne szeresse. Úgy érzi igen, és ez talán még annál is jobb érzéssel tölti el, mint amikor az előbb együtt érzett büszkeséget és boldogságot.*
- Azt pedig megígérem, hogy önmagam leszek, és még egyszer köszönöm, hogy megértesz! Szerintem igazán nagylelkű ajánlatot kaptam tőled, és örömmel el is fogadom. *mondja, majd ismét hirtelen ötlete támad, igaz ezúttal csak olyan, ami saját magára vonatkozik.*
- Tudod mit? Megihlettél, illetve adtál egy ötletet. Ha majd a piacon leszünk nem csak neked veszünk szép ruhát és köpenyt, hanem egy új ruhát én is szeretnék magamnak. Nagyon szépek Nairada gyerekkori ruhái és nagyon szeretem is őket, meg a többségüket én magam is választottam, de azért te nyilván jobban értesz ahhoz, hogy mi illik egy kisasszonyhoz, mint én. És talán külső szemlélőként azt is jobban látod, hogy mi áll jól nekem, mintha én próbálnék magamnak választani. Szóval, ha a piacon leszünk, kérlek válassz egyet nekem! A lehető legteljesebb mértékben megbízom az ízlésedben.
*Úgy érzi, hogy a lényeges dolgokat megbeszélték, innentől kezdve pedig már csak az a kérdés, hogy mikor hagyják maguk mögött a tisztást.*
- Ezt az egész helyet erősen átitatja a mágia. *jegyzi meg végül.* Mit szeretnél, induljuk tovább, vagy meditáljunk egy kicsit mielőtt mennénk? *kérdi, miközben lenyúl maga mellé nyúl egy apró faágért. Számára mindkettő teljesen megfelel, az is, ha dolguk végeztével elhagyják a tisztást, de azt sem bánná, ha megszállhatná itt őket kicsit az a béke és a nyugalom, amire amikor legutóbb együtt jártak itt esélyük sem volt.*
9578. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-04-02 10:43:29
Üzenet elküldve: 2024-04-02 10:43:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 248
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 248
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Talán csak álmodom?//
*Luninari jól látja a helyzetet. Aleniá-t minden emléke, legyen az jó vagy rossz, boldog vagy szomorú, Arthenior-hoz köti. Teljesen mindegy, hogy mennyire forgatták fel fenekestül az egész hierarchiát, és az sem számít, miféle szörnyűségeket élt ő át az utóbbi időszakban pont ebben a városban. Egyszerűen nem ismer mást, az ismeretlentől pedig úgy fél, mint a tűztől. Azt már tudja, hogy milyen jó is, mikor gondtalanul élhet egy csodás házban, ahol szolgálók lesik minden kívánságát, ő pedig elbújhat a szobája négy fala között a könyvei társaságában, ha épp nem kér a világból. Ezzel szemben Szarvasliget egy teljesen új, számára ismeretlen és tőle távol álló környezet volna, így egyelőre akkor sem tud pozitív érveket felsorakoztatni amellett, hogy ott kezdje újra az életét akkor sem, ha vannak.
Az pedig talán hibás, de Alenia számára természetes felfogás, hogy egy jól működő rendszerben vannak az egyenlőknél egyenlőbb személyek, hisz ebben nőtt fel. Az egyensúly számára sosem az egyenlőséget jelentette, hanem azt, hogy egészséges mértékben jelen van mindenféle véglet is. Ha vannak gazdagok, akkor szegények is, ha okosak, akkor buták is, ha létezik szeretet akkor a gyűlölet is elkerülhetetlen. Akik a mostani Arthenior-t megálmodták, az arany középutat keresték, amivel Alenia szerint egyetlen baj van. Senki sem tűnhet ki a tömegből. Sem tudásával, sem vagyonával, sem pedig hatalmával, emiatt pedig rengeteg lehetőségtől esik el a város, és az elf lány szerint hosszútávon tarthatatlan is ez a berendezkedés. Előbb-utóbb érkezik majd valaki, aki valamiben jobb, mint mások, és a kezébe fogja venni az irányítást. Vezető nélkül előbb utóbb minden rendszer összeomlik, egy vezető pedig nem lehet csak egy valaki a sok közül.
Luninari végül megtalálja a tökéletes megoldást arra, hogy Alenia ezen ambíciói szerint is élhessen úgy, hogy közben nem kell feladnia a barátait, akik titokban várták őt vissza, és ugyanúgy tölthet velük is időt anélkül, hogy a számára vonzó életről kelljen lemondania helyette.*
- Ugyan már, Luninari, én köszönöm! Ha édesanyád ezt mondta neked, akkor biztosíthatlak róla, hogy igazat beszélt. Merthogy zseniális vagy. Nekem egyáltalán nem jutott volna eszembe, hogy igazából nem is kell döntenem. Tudod, az életemben nem sokszor akadt még olyan helyzet, ahol nem kellett egyértelmű döntést hoznom. A nemesek között szigorú szabályok voltak, ahol ez elképzelhetetlen lett volna, de most nem az.
*Az egész képet azért egy kicsit árnyalja az a tény, hogy egykori otthonában most már gyerekek élnek, akikkel felelősséggel fog és felelősséggel is akar tartozni, ha visszaköltözik oda. Kissé bizonytalanul pillant barátnője felé, mikor azt mondja, hogy szerinte ő jól bánnak velük, sőt, szerinte jó anya is volna.*
- Akkor már ketten vagyunk. Nem gondolnám, hogy jó anya lennék, és azt sem, hogy értek a gyerekekhez. Nevelni biztosan tudám őket, szigorúan is, ha arról van szó, mert én magam is ugyanezt a példát láttam és kaptam édesanyámtól. Kár, hogy már nem tudom megkérdezni tőle, hogyan is kell ezt csinálni… *Elhagyja száját egy apró, szomorú sóhaj.* Egyetértek veled abban, hogy szükségük lesz a megfelelő nevelőnőre vagy óvónőre, aki a nap minden percében vigyáz rájuk, mi pedig igyekszünk megteremteni nekik az ehhez szükséges környezetet és mindennek az anyagi vonzatát. Újra akarom építeni a rezidenciát, akkor is, ha már nem az enyém. Talán, ha sikerül, és látják, hogy jót akarok a városnak és mindenkinek, akkor hivatalosan is visszakaphatom.
*Mert akkor is az a ház az ő öröksége. Mióta a szülei halottak és Aleimord is eltűnt, már hivatalosan is az lenne, ha nem pont a lázadás lenne ennek is az oka. Ettől függetlenül azért kicsit félelmetesen hangzik, hogy neki kell majd vezetnie az egész házat, de hát erre nevelték egészen kicsi korától fogva. Ha eddig nem is használta ki őket, rendelkeznie kell a megfelelő vezetői, diplomáciai, politikai és pénzügyi tudással is ahhoz, hogy a kezében tudja tartani a szálakat.*
- Elhiszem, hogy másnak és máshol is fontos vagy, Luninari. Én nem tudom azt elképzelni, hogy téged valaki ne szeressen. Az arányokat nem kell szigorúan tartanunk, meglátjuk majd, hogy mikor mihez van kedvünk, vagy hol van ránk nagyobb szükség és aszerint alakítjuk az aktuális törzshelyünket. Azt megígérem, hogy nem foglak kényszeríteni semmire. Ha épp ahhoz van kedved, itt a városban kisasszony lehetsz, de ha épp olyan finomakat szeretnél főzni, mint ma is, az sincs ellenemre, sőt, örülnék is neki. Csak legyél önmagad itt is és Szarvasligetben is, ennyit kérek. Félned pedig nem kell semmitől. Ha nem szeretnél részt venni az itteni munkámban, akkor nem is kell. Ez az én szívügyem, amiben boldogan elfogadom a segítségedet, de nem várom el. Jó lesz így? *Néz a lányra kedvesen. Alenia érezhetően az elmúlt pár percben tért vissza az életbe igazán. Eddig olyan volt, mintha azt sem tudná, hogy hol van, mintha ő maga valahol elveszett volna a lelke végtelen tengerében, mintha a teste itt lenne, de az elméje nem. Ez most megváltozott. Luninari ötlete nyomán hirtelen ötletei, tervei kezdtek lenni, és alig várja, hogy ezeket akár Luninari-val az oldalán megvalósíthassa.*
*Luninari jól látja a helyzetet. Aleniá-t minden emléke, legyen az jó vagy rossz, boldog vagy szomorú, Arthenior-hoz köti. Teljesen mindegy, hogy mennyire forgatták fel fenekestül az egész hierarchiát, és az sem számít, miféle szörnyűségeket élt ő át az utóbbi időszakban pont ebben a városban. Egyszerűen nem ismer mást, az ismeretlentől pedig úgy fél, mint a tűztől. Azt már tudja, hogy milyen jó is, mikor gondtalanul élhet egy csodás házban, ahol szolgálók lesik minden kívánságát, ő pedig elbújhat a szobája négy fala között a könyvei társaságában, ha épp nem kér a világból. Ezzel szemben Szarvasliget egy teljesen új, számára ismeretlen és tőle távol álló környezet volna, így egyelőre akkor sem tud pozitív érveket felsorakoztatni amellett, hogy ott kezdje újra az életét akkor sem, ha vannak.
Az pedig talán hibás, de Alenia számára természetes felfogás, hogy egy jól működő rendszerben vannak az egyenlőknél egyenlőbb személyek, hisz ebben nőtt fel. Az egyensúly számára sosem az egyenlőséget jelentette, hanem azt, hogy egészséges mértékben jelen van mindenféle véglet is. Ha vannak gazdagok, akkor szegények is, ha okosak, akkor buták is, ha létezik szeretet akkor a gyűlölet is elkerülhetetlen. Akik a mostani Arthenior-t megálmodták, az arany középutat keresték, amivel Alenia szerint egyetlen baj van. Senki sem tűnhet ki a tömegből. Sem tudásával, sem vagyonával, sem pedig hatalmával, emiatt pedig rengeteg lehetőségtől esik el a város, és az elf lány szerint hosszútávon tarthatatlan is ez a berendezkedés. Előbb-utóbb érkezik majd valaki, aki valamiben jobb, mint mások, és a kezébe fogja venni az irányítást. Vezető nélkül előbb utóbb minden rendszer összeomlik, egy vezető pedig nem lehet csak egy valaki a sok közül.
Luninari végül megtalálja a tökéletes megoldást arra, hogy Alenia ezen ambíciói szerint is élhessen úgy, hogy közben nem kell feladnia a barátait, akik titokban várták őt vissza, és ugyanúgy tölthet velük is időt anélkül, hogy a számára vonzó életről kelljen lemondania helyette.*
- Ugyan már, Luninari, én köszönöm! Ha édesanyád ezt mondta neked, akkor biztosíthatlak róla, hogy igazat beszélt. Merthogy zseniális vagy. Nekem egyáltalán nem jutott volna eszembe, hogy igazából nem is kell döntenem. Tudod, az életemben nem sokszor akadt még olyan helyzet, ahol nem kellett egyértelmű döntést hoznom. A nemesek között szigorú szabályok voltak, ahol ez elképzelhetetlen lett volna, de most nem az.
*Az egész képet azért egy kicsit árnyalja az a tény, hogy egykori otthonában most már gyerekek élnek, akikkel felelősséggel fog és felelősséggel is akar tartozni, ha visszaköltözik oda. Kissé bizonytalanul pillant barátnője felé, mikor azt mondja, hogy szerinte ő jól bánnak velük, sőt, szerinte jó anya is volna.*
- Akkor már ketten vagyunk. Nem gondolnám, hogy jó anya lennék, és azt sem, hogy értek a gyerekekhez. Nevelni biztosan tudám őket, szigorúan is, ha arról van szó, mert én magam is ugyanezt a példát láttam és kaptam édesanyámtól. Kár, hogy már nem tudom megkérdezni tőle, hogyan is kell ezt csinálni… *Elhagyja száját egy apró, szomorú sóhaj.* Egyetértek veled abban, hogy szükségük lesz a megfelelő nevelőnőre vagy óvónőre, aki a nap minden percében vigyáz rájuk, mi pedig igyekszünk megteremteni nekik az ehhez szükséges környezetet és mindennek az anyagi vonzatát. Újra akarom építeni a rezidenciát, akkor is, ha már nem az enyém. Talán, ha sikerül, és látják, hogy jót akarok a városnak és mindenkinek, akkor hivatalosan is visszakaphatom.
*Mert akkor is az a ház az ő öröksége. Mióta a szülei halottak és Aleimord is eltűnt, már hivatalosan is az lenne, ha nem pont a lázadás lenne ennek is az oka. Ettől függetlenül azért kicsit félelmetesen hangzik, hogy neki kell majd vezetnie az egész házat, de hát erre nevelték egészen kicsi korától fogva. Ha eddig nem is használta ki őket, rendelkeznie kell a megfelelő vezetői, diplomáciai, politikai és pénzügyi tudással is ahhoz, hogy a kezében tudja tartani a szálakat.*
- Elhiszem, hogy másnak és máshol is fontos vagy, Luninari. Én nem tudom azt elképzelni, hogy téged valaki ne szeressen. Az arányokat nem kell szigorúan tartanunk, meglátjuk majd, hogy mikor mihez van kedvünk, vagy hol van ránk nagyobb szükség és aszerint alakítjuk az aktuális törzshelyünket. Azt megígérem, hogy nem foglak kényszeríteni semmire. Ha épp ahhoz van kedved, itt a városban kisasszony lehetsz, de ha épp olyan finomakat szeretnél főzni, mint ma is, az sincs ellenemre, sőt, örülnék is neki. Csak legyél önmagad itt is és Szarvasligetben is, ennyit kérek. Félned pedig nem kell semmitől. Ha nem szeretnél részt venni az itteni munkámban, akkor nem is kell. Ez az én szívügyem, amiben boldogan elfogadom a segítségedet, de nem várom el. Jó lesz így? *Néz a lányra kedvesen. Alenia érezhetően az elmúlt pár percben tért vissza az életbe igazán. Eddig olyan volt, mintha azt sem tudná, hogy hol van, mintha ő maga valahol elveszett volna a lelke végtelen tengerében, mintha a teste itt lenne, de az elméje nem. Ez most megváltozott. Luninari ötlete nyomán hirtelen ötletei, tervei kezdtek lenni, és alig várja, hogy ezeket akár Luninari-val az oldalán megvalósíthassa.*
9577. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-04-01 12:34:47
Üzenet elküldve: 2024-04-01 12:34:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 513
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 513
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Talán csak álmodom?//
*Miután teljesen nyilvánvalóvá válik a számára, hogy Aleniát sokkal inkább Arthenior felé húzza a szíve, nem tehet mást, mint elfogadja ezt, és csendes, belső mosollyal bele is törődik.
Ami őt illeti, elmondta a véleményét és az ötleteit, valamint azt is, - és ezt még mindig így is gondolja, - hogy nem hozhatja meg Nia helyett a döntést saját új életéről és az otthonáról.
Bár nem teljesen egyértelmű, de érteni véli, hogy miért ragaszkodik annyira Alenia ahhoz a városhoz, ami annyi szenvedést okozott neki. Nyilván azért, mert ő vele ellentétben itt nőtt fel, és nem csak kellemetlen emlékek kötik ide.
Persze őt sem csak azok, hiszen magát Niát, Nait és Laut is itt ismerte meg, mégis, ha vissza kell gondolnia az első itt töltött időszakra, nagyon erősen a szörnyűségek irányába billen az a bizonyos képzeletbeli mérleg, amire itteni múltját teszi.
Éppen ezért, meg azért is, mert alig élt itt, neki a lázadás után sokkal könnyebb volt hátat fordítani ennek a városnak, és kezdeni vidéken egy teljesen új életet, mint amilyen Aleniának lehetne hasonló.
Ami aztán Alenia egyensúlyról való fejtegetését illeti, sem az ide vezető utat, sem pedig a tisztáson töltött időt nem érzi megfelelőnek arra, hogy elvont filozófiai problémákról vitatkozzon vele, de olyan Teysus tanításaira erősen emlékeztető elvont filozófiáról, ami egyben hús-vér élőlények életére is alkalmazható.
Mert elvi szinten persze igaza van Niának. Ha az egyensúly megbomlik, akkor minden elindul az összeomlás irányába, ha viszont végig viszi ezt a gondolatmenetet, akkor az egyensúly nem most van megbomolva Artheniorban, sőt; a lázadás előtti világ volt a felbomlás, maga a lázadás pedig az egyensúly helyreállítása, hiszen eleve csak azért történhetett meg, mert Gazdagnegyed lakói túlságosan fényűzően, a Szegénynegyedé pedig elviselhetetlenül nyomorúságos körülmények között éltek, de semmiféle egyensúly nem volt közöttük, csak könyörtelen aszimmetria.
Ahhoz a valamihez, amit ő maga igazságos társadalomnak képzel el, szerinte sokkal közelebb áll a mostani, mint a régi város, hiába élte át a lázadás szörnyűségeit, és hiába lett ő maga is kis híján a rombolás és tombolás áldozatává, hiába nem lett volna képes nemeseket ölni, és hiába tölti el mai napig iszonyattal az a Romváros, ami Gazdagnegyedből maradt.
Mégis, ha arra a napra visszagondol, valahogy nem tudja felejteni Aleimord magabiztos mosolyát, aminek csak az lett a vége, hogy végül űzött vadként mentették a bőrüket saját otthonukból, a leges legutolsó pillanatban.
Lehet hogy talán jobb lenne még most tisztázni ezt az egyet nem értést erről a kérdésről, de nincs hozzá sem kedve, sem szíve.
Sok idejük van még átbeszélni mindezt, olyan pillanatokban, amelyek nem feltétlenül az új kezdetről szólnak, és amikor inkább majd az tiszta eszüket kell próbára tenni, nem lelkük erejét, mint most a tisztáson. Mert neki is nehéz itt, és pontosan tudja, látja, és érzi, hogy Aleniának még nála is sokkal inkább az, nem véletlenül.
De már csak azért sem szeretné elrontani ezeket a perceket saját ellenvetéseivel mert éppen nagyon, sőt a nagyonnál is sokkal jobban boldoggá teszi, hogy úgy tűnik, hogy éppen ezen a helyen látja Aleniát újra lelkesnek és talán boldognak is, ezek pedig nem utolsó sorban az ő szavai által kiváltott érzelmek.
Külön szimbolikusnak tartja, hogy Niának éppen itt támadnak ötletei és ambíciói új életével kapcsolatban, ahol a régi élete tulajdonképpen véget ért, most pedig tervei, céljai vannak, sőt ambíciója is.
Dicsérő szavai közben persze meghatják és hatalmas örömmel töltik el, szó szerint a lelke legmélyéig átmelegítve őt. Soha nem kapott talán még ekkora dicséretet senkitől, és senki más dicsérete nem is tette volna ilyen boldoggá soha.
Mert hát édesanyja is mondott már neki hasonlókat, de hát anya mégiscsak anya, aki elve elfogult a lányával szemben, ahogyan nyilván ő is az lenne, ha neki lehetne és lenne is lánya.*
- Mindent köszönök! Örülök, hogyha tényleg segítettem. Tudod, anya sokszor mondta, hogy mennyire nagyon okos vagyok, de tőled hallani sokkal nagyobb dicséret, és éppen azért, mert tudom, hogy az anyám elfogult velem szemben, és talán akkor is ezt mondaná, ha fele ennyire sem lennék okos, mint most. *mondja is aztán hangosan ki korábbi gondolatait, miközben úgy mosolyog utána, hogy akkor sem tudná letagadni, hogy Alenia szavai mekkora boldogsággal töltik el, ha akarná, de hát persze nem akarja.*
- A gyerekekkel pedig biztosan jól tudnál bánni, sokkal jobban, mint én, bennem fel sem merült egy pillanatra, hogy nem. Szerintem te biztosan jó anya lennél. A legutóbb is azonnal hallgattak rád.
*Talán annak köszönhető mindez, hogy mégiscsak arisztokrataként nőtt fel. Bármennyit változott is, illetve bármilyen is lesz majd az új Alenia, ez még nem változtat a tényen, hogy arra lett nevelve, hogyan kell másoknak parancsolni, és természetes volt számára az is, hogy mások pedig engedelmeskedtek neki. A gyerekek talán tudat alatt, ösztönösen érzik ezt *
- Lehet nem látszott a búcsúzás miatt, de nem igazán értek a gyerekekhez, és nem is nagyon tudok velük mit kezdeni úgy általában. Szerintem szigorú sem tudnék velük lenni, pedig néha nyilván azt is kell, különösen a fiúkkal, akik kicsit vadnak tűnnek nekem. De hát végül is, milyenek lennének, fiúk. Kicsik, de elevenek. Egy nevelőnő mindenesetre mindenképpen kell melléjük szerintem. Akár ketten leszünk a rezidencián, akár te egyedül, nem loholhatunk folyton a nyomukban. Meglehet tudnak magukra vigyázni, de mégiscsak gyerekek. Kell melléjük valaki, aki figyel arra, hogy rendesen esznek, időben fekszenek le és nem törik-e össze magukat játék közben. Ha pedig amúgy is új Artheniorral álmodsz, az tulajdonképpen lehet, hogy velük kezdődik, mert egy nap majd felnőnek, így ők ennek a városnak a jövője.
*Kicsit még elhallgat, hogy még egyszer utoljára átgondoljon mindent, mire pedig megszólal újra, kicsit kisebb lendülettel, de továbbra is határozottan beszél.*
- Szívesen vállalom a kétfelé való élést. *mondja.* Egyrészt szeretnék melletted lenni és segíteni, másrészt talán anyának is igaza van abban, hogy nem bujkálhatok örökké Szarvasligetben a világ elől. Ugyanakkor, muszáj lesz ebben valami kompromisszumot találni. Feltétezem, hogy te több időt szeretnél Artheniorban tölteni, mint ligetben, én viszont pont fordítva vagyok ezzel, és tudom, hogy rám ott is szükség van. Lehet, hogy kicsit önteltnek hangzik, de nagyon fontos része vagyok az ottani közösségnek. *mosolyodik el.* Szóval elsőre valami olyasmire gondoltam, hogy mondjuk tíz napból hatot ott, négyet itt töltenék, aztán majd alakul úgy is. Természetesen ezek csak arányok, nem tervezem mereven tartani magamat ehhez a rendszerhez, ha itt van fontosabb dolgunk, akkor nem sietek majd haza Szarvasligetbe kecskéket fejni és etetni. Mindenesetre egyszerre lenni kiasszonynak itt, ligetben pedig dolgozni, ez tetszik valóban.
*Reméli, hogy így ezt Alenia is el tudja fogadni tőle, ahogyan az is, amit még ezzel kapcsolatban mondani készül.*
- Bevallom, kicsit azért félek ettől. *teszi még hozzá, mert tudja, hogy tartozik az őszinteséggel.* Felvirágoztatni egy várost, meg a házat, kapcsolatokat építgetni, kicsit azért nyugalmasabb életet képzeltem el magamnak ennél. De persze tudtam, amikor először megláttalak ma, hogy ez mindent meg fog változtatni. Szóval nem panaszképpen mondom, és ez még nem tántorít el semmitől. Csak először majd furcsa lesz. Bele kell szoknom majd ebbe, azt hiszem.
*Miután teljesen nyilvánvalóvá válik a számára, hogy Aleniát sokkal inkább Arthenior felé húzza a szíve, nem tehet mást, mint elfogadja ezt, és csendes, belső mosollyal bele is törődik.
Ami őt illeti, elmondta a véleményét és az ötleteit, valamint azt is, - és ezt még mindig így is gondolja, - hogy nem hozhatja meg Nia helyett a döntést saját új életéről és az otthonáról.
Bár nem teljesen egyértelmű, de érteni véli, hogy miért ragaszkodik annyira Alenia ahhoz a városhoz, ami annyi szenvedést okozott neki. Nyilván azért, mert ő vele ellentétben itt nőtt fel, és nem csak kellemetlen emlékek kötik ide.
Persze őt sem csak azok, hiszen magát Niát, Nait és Laut is itt ismerte meg, mégis, ha vissza kell gondolnia az első itt töltött időszakra, nagyon erősen a szörnyűségek irányába billen az a bizonyos képzeletbeli mérleg, amire itteni múltját teszi.
Éppen ezért, meg azért is, mert alig élt itt, neki a lázadás után sokkal könnyebb volt hátat fordítani ennek a városnak, és kezdeni vidéken egy teljesen új életet, mint amilyen Aleniának lehetne hasonló.
Ami aztán Alenia egyensúlyról való fejtegetését illeti, sem az ide vezető utat, sem pedig a tisztáson töltött időt nem érzi megfelelőnek arra, hogy elvont filozófiai problémákról vitatkozzon vele, de olyan Teysus tanításaira erősen emlékeztető elvont filozófiáról, ami egyben hús-vér élőlények életére is alkalmazható.
Mert elvi szinten persze igaza van Niának. Ha az egyensúly megbomlik, akkor minden elindul az összeomlás irányába, ha viszont végig viszi ezt a gondolatmenetet, akkor az egyensúly nem most van megbomolva Artheniorban, sőt; a lázadás előtti világ volt a felbomlás, maga a lázadás pedig az egyensúly helyreállítása, hiszen eleve csak azért történhetett meg, mert Gazdagnegyed lakói túlságosan fényűzően, a Szegénynegyedé pedig elviselhetetlenül nyomorúságos körülmények között éltek, de semmiféle egyensúly nem volt közöttük, csak könyörtelen aszimmetria.
Ahhoz a valamihez, amit ő maga igazságos társadalomnak képzel el, szerinte sokkal közelebb áll a mostani, mint a régi város, hiába élte át a lázadás szörnyűségeit, és hiába lett ő maga is kis híján a rombolás és tombolás áldozatává, hiába nem lett volna képes nemeseket ölni, és hiába tölti el mai napig iszonyattal az a Romváros, ami Gazdagnegyedből maradt.
Mégis, ha arra a napra visszagondol, valahogy nem tudja felejteni Aleimord magabiztos mosolyát, aminek csak az lett a vége, hogy végül űzött vadként mentették a bőrüket saját otthonukból, a leges legutolsó pillanatban.
Lehet hogy talán jobb lenne még most tisztázni ezt az egyet nem értést erről a kérdésről, de nincs hozzá sem kedve, sem szíve.
Sok idejük van még átbeszélni mindezt, olyan pillanatokban, amelyek nem feltétlenül az új kezdetről szólnak, és amikor inkább majd az tiszta eszüket kell próbára tenni, nem lelkük erejét, mint most a tisztáson. Mert neki is nehéz itt, és pontosan tudja, látja, és érzi, hogy Aleniának még nála is sokkal inkább az, nem véletlenül.
De már csak azért sem szeretné elrontani ezeket a perceket saját ellenvetéseivel mert éppen nagyon, sőt a nagyonnál is sokkal jobban boldoggá teszi, hogy úgy tűnik, hogy éppen ezen a helyen látja Aleniát újra lelkesnek és talán boldognak is, ezek pedig nem utolsó sorban az ő szavai által kiváltott érzelmek.
Külön szimbolikusnak tartja, hogy Niának éppen itt támadnak ötletei és ambíciói új életével kapcsolatban, ahol a régi élete tulajdonképpen véget ért, most pedig tervei, céljai vannak, sőt ambíciója is.
Dicsérő szavai közben persze meghatják és hatalmas örömmel töltik el, szó szerint a lelke legmélyéig átmelegítve őt. Soha nem kapott talán még ekkora dicséretet senkitől, és senki más dicsérete nem is tette volna ilyen boldoggá soha.
Mert hát édesanyja is mondott már neki hasonlókat, de hát anya mégiscsak anya, aki elve elfogult a lányával szemben, ahogyan nyilván ő is az lenne, ha neki lehetne és lenne is lánya.*
- Mindent köszönök! Örülök, hogyha tényleg segítettem. Tudod, anya sokszor mondta, hogy mennyire nagyon okos vagyok, de tőled hallani sokkal nagyobb dicséret, és éppen azért, mert tudom, hogy az anyám elfogult velem szemben, és talán akkor is ezt mondaná, ha fele ennyire sem lennék okos, mint most. *mondja is aztán hangosan ki korábbi gondolatait, miközben úgy mosolyog utána, hogy akkor sem tudná letagadni, hogy Alenia szavai mekkora boldogsággal töltik el, ha akarná, de hát persze nem akarja.*
- A gyerekekkel pedig biztosan jól tudnál bánni, sokkal jobban, mint én, bennem fel sem merült egy pillanatra, hogy nem. Szerintem te biztosan jó anya lennél. A legutóbb is azonnal hallgattak rád.
*Talán annak köszönhető mindez, hogy mégiscsak arisztokrataként nőtt fel. Bármennyit változott is, illetve bármilyen is lesz majd az új Alenia, ez még nem változtat a tényen, hogy arra lett nevelve, hogyan kell másoknak parancsolni, és természetes volt számára az is, hogy mások pedig engedelmeskedtek neki. A gyerekek talán tudat alatt, ösztönösen érzik ezt *
- Lehet nem látszott a búcsúzás miatt, de nem igazán értek a gyerekekhez, és nem is nagyon tudok velük mit kezdeni úgy általában. Szerintem szigorú sem tudnék velük lenni, pedig néha nyilván azt is kell, különösen a fiúkkal, akik kicsit vadnak tűnnek nekem. De hát végül is, milyenek lennének, fiúk. Kicsik, de elevenek. Egy nevelőnő mindenesetre mindenképpen kell melléjük szerintem. Akár ketten leszünk a rezidencián, akár te egyedül, nem loholhatunk folyton a nyomukban. Meglehet tudnak magukra vigyázni, de mégiscsak gyerekek. Kell melléjük valaki, aki figyel arra, hogy rendesen esznek, időben fekszenek le és nem törik-e össze magukat játék közben. Ha pedig amúgy is új Artheniorral álmodsz, az tulajdonképpen lehet, hogy velük kezdődik, mert egy nap majd felnőnek, így ők ennek a városnak a jövője.
*Kicsit még elhallgat, hogy még egyszer utoljára átgondoljon mindent, mire pedig megszólal újra, kicsit kisebb lendülettel, de továbbra is határozottan beszél.*
- Szívesen vállalom a kétfelé való élést. *mondja.* Egyrészt szeretnék melletted lenni és segíteni, másrészt talán anyának is igaza van abban, hogy nem bujkálhatok örökké Szarvasligetben a világ elől. Ugyanakkor, muszáj lesz ebben valami kompromisszumot találni. Feltétezem, hogy te több időt szeretnél Artheniorban tölteni, mint ligetben, én viszont pont fordítva vagyok ezzel, és tudom, hogy rám ott is szükség van. Lehet, hogy kicsit önteltnek hangzik, de nagyon fontos része vagyok az ottani közösségnek. *mosolyodik el.* Szóval elsőre valami olyasmire gondoltam, hogy mondjuk tíz napból hatot ott, négyet itt töltenék, aztán majd alakul úgy is. Természetesen ezek csak arányok, nem tervezem mereven tartani magamat ehhez a rendszerhez, ha itt van fontosabb dolgunk, akkor nem sietek majd haza Szarvasligetbe kecskéket fejni és etetni. Mindenesetre egyszerre lenni kiasszonynak itt, ligetben pedig dolgozni, ez tetszik valóban.
*Reméli, hogy így ezt Alenia is el tudja fogadni tőle, ahogyan az is, amit még ezzel kapcsolatban mondani készül.*
- Bevallom, kicsit azért félek ettől. *teszi még hozzá, mert tudja, hogy tartozik az őszinteséggel.* Felvirágoztatni egy várost, meg a házat, kapcsolatokat építgetni, kicsit azért nyugalmasabb életet képzeltem el magamnak ennél. De persze tudtam, amikor először megláttalak ma, hogy ez mindent meg fog változtatni. Szóval nem panaszképpen mondom, és ez még nem tántorít el semmitől. Csak először majd furcsa lesz. Bele kell szoknom majd ebbe, azt hiszem.
9576. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-03-31 16:35:54
Üzenet elküldve: 2024-03-31 16:35:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Az út végén hazatalálsz//
*Valóban nem érzi most egyáltalán azt a határozottságot, ami, mint egy kapcsoló, beindítja az engedelmességet Nori-ban. Az a kis plusz most hiányzik, csak türelmetlenséget és követelőzést látni Mai arcán.*
- Nem függesztem fel, és nincs rossz Nori, mert az úrnő nem mondta, hogy kisasszony. *Vigyorog vissza a másikra, az aprócska csókkal pedig jelzi, hogy nem, most nem Mai irányít, hanem Nori dönt arról, hogy mikor adja meg neki, amit annyira szeretne, már ha valaha úgy dönt egyáltalán. ~Még a büntetésem másik felét is elfelejtette…~ Pedig, ha annyira fontos ez Mai-nak, most felhasználhatná azt az egy alkalmat, mikor valamit megtilthat fekete kis barátnőjének. Például most arra, hogy megtiltsa a titkolózást. Ellenben Nori örül, hogy nem teszi, mert a kocsis jelenlétében akkor sem beszélhetne, ha szeretne. Jobb elővigyázatosnak lenni, csak semmi meggondolatlanság. Egyáltalán nem szeretne a börtönben kikötni most, mielőtt épp új életet próbálnak kezdeni.*
- És te fizetsz érte? *Kérdez vissza gonoszkán, de vágyakozóan, viszont ezt nem folytathatják itt és most, mert talán csoda történt, de megérkeztek.*
- Máris, hölgyeim *közli a kocsis, majd félre is áll egy megfelelő helyen, hogy a két lány kiszállhasson. A szakállas, kalapos úriember csak arra számít, hogy a két lány távozik, és soha többé nem látja őket, de helyette az a kis édes, aki az út elején olyan kellemesen szórakoztatta, megint közelebb lép hozzá.*
- Ohh, a kedves férje, igaz-e kisasszony? Meg van áldva magácskával, meg biza'! Yvon Rëtkarakh… *Ízlelgeti a nevet, majd bólint.* Vigyázzanak magukra! *Ezekkel a szavakkal hagyja őket magukra a kocsis és vele együtt a szekér is, Nori pedig már a hasát fogja, és igyekszik nem megfulladni, amíg próbálja visszatartani a röhögést. Amiatt is nevetnie kell, mert az ipse Mai férjének hitte Yvon-t, amiatt meg főleg, ahogy Mai most kicseszett szerencsétlennel.
Ez a nevetés azonban nem tör ki belőle, mikor barátnője a karját megragadva elindul vele, mert szinte megdermed, úgy meglepődik a következő mondatán, de csak egy pillanatra. Utána ismét elégedett mosoly költözik az arcára.*
- Én valami olyasmire számítottam, hogy „Jajj, de jó, végre megérkeztünk!”, erre te ezt mondod *kuncog.* Néha nagyon meg tudsz engem lepni, Mai. *Az ivás viszont jól hangzik, így nem ellenkezik, hanem hagyja húzni magát, bármerre is tartson az útjon.*
*Valóban nem érzi most egyáltalán azt a határozottságot, ami, mint egy kapcsoló, beindítja az engedelmességet Nori-ban. Az a kis plusz most hiányzik, csak türelmetlenséget és követelőzést látni Mai arcán.*
- Nem függesztem fel, és nincs rossz Nori, mert az úrnő nem mondta, hogy kisasszony. *Vigyorog vissza a másikra, az aprócska csókkal pedig jelzi, hogy nem, most nem Mai irányít, hanem Nori dönt arról, hogy mikor adja meg neki, amit annyira szeretne, már ha valaha úgy dönt egyáltalán. ~Még a büntetésem másik felét is elfelejtette…~ Pedig, ha annyira fontos ez Mai-nak, most felhasználhatná azt az egy alkalmat, mikor valamit megtilthat fekete kis barátnőjének. Például most arra, hogy megtiltsa a titkolózást. Ellenben Nori örül, hogy nem teszi, mert a kocsis jelenlétében akkor sem beszélhetne, ha szeretne. Jobb elővigyázatosnak lenni, csak semmi meggondolatlanság. Egyáltalán nem szeretne a börtönben kikötni most, mielőtt épp új életet próbálnak kezdeni.*
- És te fizetsz érte? *Kérdez vissza gonoszkán, de vágyakozóan, viszont ezt nem folytathatják itt és most, mert talán csoda történt, de megérkeztek.*
- Máris, hölgyeim *közli a kocsis, majd félre is áll egy megfelelő helyen, hogy a két lány kiszállhasson. A szakállas, kalapos úriember csak arra számít, hogy a két lány távozik, és soha többé nem látja őket, de helyette az a kis édes, aki az út elején olyan kellemesen szórakoztatta, megint közelebb lép hozzá.*
- Ohh, a kedves férje, igaz-e kisasszony? Meg van áldva magácskával, meg biza'! Yvon Rëtkarakh… *Ízlelgeti a nevet, majd bólint.* Vigyázzanak magukra! *Ezekkel a szavakkal hagyja őket magukra a kocsis és vele együtt a szekér is, Nori pedig már a hasát fogja, és igyekszik nem megfulladni, amíg próbálja visszatartani a röhögést. Amiatt is nevetnie kell, mert az ipse Mai férjének hitte Yvon-t, amiatt meg főleg, ahogy Mai most kicseszett szerencsétlennel.
Ez a nevetés azonban nem tör ki belőle, mikor barátnője a karját megragadva elindul vele, mert szinte megdermed, úgy meglepődik a következő mondatán, de csak egy pillanatra. Utána ismét elégedett mosoly költözik az arcára.*
- Én valami olyasmire számítottam, hogy „Jajj, de jó, végre megérkeztünk!”, erre te ezt mondod *kuncog.* Néha nagyon meg tudsz engem lepni, Mai. *Az ivás viszont jól hangzik, így nem ellenkezik, hanem hagyja húzni magát, bármerre is tartson az útjon.*
9575. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-03-31 13:52:11
Üzenet elküldve: 2024-03-31 13:52:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az út végén hazatalálsz//
*Rettentően utálja ezt a játékot. Először nem is tudja mire vélni, hogy miért nem mond neki semmit a másik, de nem hagyja a tekintetet, úgy fúrja belé a feketeségébe, hogy az hatással lehessen rá. De most nincs. Éppen ő van a nyeregben, pedig amikor ilyen határozott, akkor fordulni szokott a kocka. A baj az lehet, hogy csak határozottnak hiszi magát, de inkább egy kíváncsiskodó kisgyerek hajol Nori fölé és követeli ki azt, ami jár neki. A kis játékát.*
- Az úrnő most kért meg, hogy függeszd fel egy kicsit azt a jókislányosságot. Nekem lehet, most mégis a rossz Nori kell.
*Lebiggyednek az ajkai, de csak játékosan, felveszi kicsit a ritmust. Szemeiben ettől még tombol a tűz, hogy most azonnal akarja tudni, milyen okosság birtokában van a kis démonkája, majd leesik neki, amikor a férfire mutat, hogy miért is nem beszél. Ekkor meglepődik, hogy erre nem is gondolt, de azon még jobban, hogy az a fekete finom ajak az övére tapad egy pillanat erejéig. Ekkor eltűnik a tűz és valami furcsa meglepettség költözik a jégkékekbe. *
-Ha ezt folytatod, még fizet is azért, hogy hazavihessen minket. *Neveti el végül magát, de ezt csak súgja a másiknak, hogy ne hallhassa az idegen.*
- Uram, már közeledünk, el sem tudom mondani, milyen hálás vagyok a lehetőségért, hogy Önnel utazhattunk. *Beszél egy kicsit hangosabban, hogy el ne felejtse az ő kedves sofőrjük, hogy mennyire hálásak is ezért a nemes tettért. Persze még a nevüket sem tudják.
A Tisztásnál már úgy dönt, hogy elég az útból, innen könnyedén eltalálnak a Pegazusig. Leállítja hát, hogy szeretnének kiszállni és sokat sejtetően Nori-ra néz, majd előre sétál csábítósan illegetve magát, s újfent a segítségükhöz szól.*
- Yvon Rëtkarakh úr fogja meghálálni ezt önnek, tisztességesen meg fogja fizetni. *Végül azt is elárulja, merre találhatja. Édes kis bosszú, most jutott eszébe. Nori-hoz fordul, majd a karját kínálja fel neki. Szeretett így sétálni vele egész haton.* - Velem nem szórakozik innentől senki. Menjünk, igyunk meg valamit. *Indul el végül a megfelelő irányba.*
*Rettentően utálja ezt a játékot. Először nem is tudja mire vélni, hogy miért nem mond neki semmit a másik, de nem hagyja a tekintetet, úgy fúrja belé a feketeségébe, hogy az hatással lehessen rá. De most nincs. Éppen ő van a nyeregben, pedig amikor ilyen határozott, akkor fordulni szokott a kocka. A baj az lehet, hogy csak határozottnak hiszi magát, de inkább egy kíváncsiskodó kisgyerek hajol Nori fölé és követeli ki azt, ami jár neki. A kis játékát.*
- Az úrnő most kért meg, hogy függeszd fel egy kicsit azt a jókislányosságot. Nekem lehet, most mégis a rossz Nori kell.
*Lebiggyednek az ajkai, de csak játékosan, felveszi kicsit a ritmust. Szemeiben ettől még tombol a tűz, hogy most azonnal akarja tudni, milyen okosság birtokában van a kis démonkája, majd leesik neki, amikor a férfire mutat, hogy miért is nem beszél. Ekkor meglepődik, hogy erre nem is gondolt, de azon még jobban, hogy az a fekete finom ajak az övére tapad egy pillanat erejéig. Ekkor eltűnik a tűz és valami furcsa meglepettség költözik a jégkékekbe. *
-Ha ezt folytatod, még fizet is azért, hogy hazavihessen minket. *Neveti el végül magát, de ezt csak súgja a másiknak, hogy ne hallhassa az idegen.*
- Uram, már közeledünk, el sem tudom mondani, milyen hálás vagyok a lehetőségért, hogy Önnel utazhattunk. *Beszél egy kicsit hangosabban, hogy el ne felejtse az ő kedves sofőrjük, hogy mennyire hálásak is ezért a nemes tettért. Persze még a nevüket sem tudják.
A Tisztásnál már úgy dönt, hogy elég az útból, innen könnyedén eltalálnak a Pegazusig. Leállítja hát, hogy szeretnének kiszállni és sokat sejtetően Nori-ra néz, majd előre sétál csábítósan illegetve magát, s újfent a segítségükhöz szól.*
- Yvon Rëtkarakh úr fogja meghálálni ezt önnek, tisztességesen meg fogja fizetni. *Végül azt is elárulja, merre találhatja. Édes kis bosszú, most jutott eszébe. Nori-hoz fordul, majd a karját kínálja fel neki. Szeretett így sétálni vele egész haton.* - Velem nem szórakozik innentől senki. Menjünk, igyunk meg valamit. *Indul el végül a megfelelő irányba.*
9574. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-03-30 17:06:03
Üzenet elküldve: 2024-03-30 17:06:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 153
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 153
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tisztán látva//
*Arra egyáltalán nem számított, hogy Nelira maga is kimondja szó szerint: örül a barátságuknak. Nem látszik rajta, de ezt állítja, és egyelőre nincs oka nem hinni a lánynak. Azt kivéve, hogy a mélységi férfi jól bánik vele, mert azt egyáltalán nem hiszi el, csak épp semmi bizonyítéka nincs arra, hogy igaza lenne. Lehet, hogy ezúttal tényleg téved.
A különleges ölelés lassan véget ér, ahogy ez a rövid idő is, amit együtt tölthetnek. Ez így másodszorra már sokkal kellemesebb találkozás volt, mint az első, vaksötétben a piactéren, aminek majdnem tényleg hajtépés lett a vége. Kicsit még nevet is rajta, ahogy újra elképzeli azt az estét, de örül, hogy végül jó vége lett a történetnek.*
- Úgy látszik, a sors eldönti helyettem, hogy mikor hiányzol, de ha egyszer nem így lenne, és tényleg érzem már a hiányodat, ígérem, keresni foglak. *Tesz egy őszinte ígéretet mosolyogva, majd ő is búcsúzik, de még nem indul sehová. Végignézi, ahogy Merlana távozik, aztán ücsörög még egy kicsit a tisztáson. Nem akarja azt sem, hogy a szőkeség megtudja, hová tart ezután, pedig meglepő módon ő is a Polgárnegyedbe készül. Első útja ma ahhoz a bizonyos szabóhoz vezeti majd, hogy az azt követő ének vagy illemtan, vagy fene tudja milyen órán, amit Orthus kitalált neki, már a hozzá méltó öltözékben jelenhessen meg. Nem, nem felejtette el, hogy még nem fog végtelen mennyiségű, csipkével díszített, csodás ruhakölteményt kapni, és igen, hiányozni fog neki a Nelirá-tól kapott öltözék is, de pontosan tudja, hogy a felemelkedésének első lépése az, hogy annak nézzen ki, valójában lenni akar.
Így hát, mikor a már a távolban sem látja a lányt, ő is elindul ugyanabba az irányba, maga mögött hagyva az erdőszéli kis tisztást. Ideje belevágni a napba.*
*Arra egyáltalán nem számított, hogy Nelira maga is kimondja szó szerint: örül a barátságuknak. Nem látszik rajta, de ezt állítja, és egyelőre nincs oka nem hinni a lánynak. Azt kivéve, hogy a mélységi férfi jól bánik vele, mert azt egyáltalán nem hiszi el, csak épp semmi bizonyítéka nincs arra, hogy igaza lenne. Lehet, hogy ezúttal tényleg téved.
A különleges ölelés lassan véget ér, ahogy ez a rövid idő is, amit együtt tölthetnek. Ez így másodszorra már sokkal kellemesebb találkozás volt, mint az első, vaksötétben a piactéren, aminek majdnem tényleg hajtépés lett a vége. Kicsit még nevet is rajta, ahogy újra elképzeli azt az estét, de örül, hogy végül jó vége lett a történetnek.*
- Úgy látszik, a sors eldönti helyettem, hogy mikor hiányzol, de ha egyszer nem így lenne, és tényleg érzem már a hiányodat, ígérem, keresni foglak. *Tesz egy őszinte ígéretet mosolyogva, majd ő is búcsúzik, de még nem indul sehová. Végignézi, ahogy Merlana távozik, aztán ücsörög még egy kicsit a tisztáson. Nem akarja azt sem, hogy a szőkeség megtudja, hová tart ezután, pedig meglepő módon ő is a Polgárnegyedbe készül. Első útja ma ahhoz a bizonyos szabóhoz vezeti majd, hogy az azt követő ének vagy illemtan, vagy fene tudja milyen órán, amit Orthus kitalált neki, már a hozzá méltó öltözékben jelenhessen meg. Nem, nem felejtette el, hogy még nem fog végtelen mennyiségű, csipkével díszített, csodás ruhakölteményt kapni, és igen, hiányozni fog neki a Nelirá-tól kapott öltözék is, de pontosan tudja, hogy a felemelkedésének első lépése az, hogy annak nézzen ki, valójában lenni akar.
Így hát, mikor a már a távolban sem látja a lányt, ő is elindul ugyanabba az irányba, maga mögött hagyva az erdőszéli kis tisztást. Ideje belevágni a napba.*
9573. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-03-30 11:20:14
Üzenet elküldve: 2024-03-30 11:20:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Tisztán látva//
*Az, hogy a másik már rég meghaladta azt, amit neki tanácsol, arra sosem gondolna. A lelkének kell az a kis magabiztosság, hogy részese volt annak, ami történik majd Merlanával. Az önbizalmát folyamatosan táplálni kell, mert a legtörékenyebb része. Bár mindig vele van, egy kis csorba rajta is megrengeti az egész világot, az a rengés pedig valóban hatással van arra, aki körülötte van. Sajnos igen rossz hatással.
De most jó. Nehezen elfogadott ölelés, de miért is ne próbálhatná megtanulni ezt élvezni. Nem lesz egyszerű dolga, ez eddig csak annak járt tőle, aki tényleg volt olyan fontos. Vagy épp az. Már alig várja, hogy Tian-nak adhasson belőle. El kell indulnia.*
- Jó, igen. Én is örülök. *Bár belül tényleg örül, még mindig nem az sugárzik róla. Mint azok a szomorú bohócok. A szemük sosem boldog, hiába a kép. Most valami hasonló zajlik, csak fordítva. Belül örömmel van tele, de kívül egy kiüresedett és ijedt fiatal lány. Persze ezt hamar lemossa magáról, de komolyan mondta azt, hogy előtte nem fogja megjátszani magát. Majd ha úgy érzi, hogy meg kell, akkor úgy is lesz, de akkor a barátság ténye szerte fog foszlani azonnal.*
- Tudod hol találsz, de úgy látom nem kell keresnünk egymást, mindig belém botlasz. *Nevet végül, mintha múlna az a kis feszengés, ami úrrá lett rajta. Most valami más is vár rá, amitől megint csak átjárja az az őrületesen nagy izgalom és jókedv.
Elbúcsúzik, majd elindul a Polgárnegyedbe, ahová a szíve már rég odaért. Mennyi mindent kell majd elmesélnie. Csak bírja ki az ajtóig és ne kezdjen el magában beszélni, hogy kiadhassa azt a sok érzelmet, ami most benne feszül.*
*Az, hogy a másik már rég meghaladta azt, amit neki tanácsol, arra sosem gondolna. A lelkének kell az a kis magabiztosság, hogy részese volt annak, ami történik majd Merlanával. Az önbizalmát folyamatosan táplálni kell, mert a legtörékenyebb része. Bár mindig vele van, egy kis csorba rajta is megrengeti az egész világot, az a rengés pedig valóban hatással van arra, aki körülötte van. Sajnos igen rossz hatással.
De most jó. Nehezen elfogadott ölelés, de miért is ne próbálhatná megtanulni ezt élvezni. Nem lesz egyszerű dolga, ez eddig csak annak járt tőle, aki tényleg volt olyan fontos. Vagy épp az. Már alig várja, hogy Tian-nak adhasson belőle. El kell indulnia.*
- Jó, igen. Én is örülök. *Bár belül tényleg örül, még mindig nem az sugárzik róla. Mint azok a szomorú bohócok. A szemük sosem boldog, hiába a kép. Most valami hasonló zajlik, csak fordítva. Belül örömmel van tele, de kívül egy kiüresedett és ijedt fiatal lány. Persze ezt hamar lemossa magáról, de komolyan mondta azt, hogy előtte nem fogja megjátszani magát. Majd ha úgy érzi, hogy meg kell, akkor úgy is lesz, de akkor a barátság ténye szerte fog foszlani azonnal.*
- Tudod hol találsz, de úgy látom nem kell keresnünk egymást, mindig belém botlasz. *Nevet végül, mintha múlna az a kis feszengés, ami úrrá lett rajta. Most valami más is vár rá, amitől megint csak átjárja az az őrületesen nagy izgalom és jókedv.
Elbúcsúzik, majd elindul a Polgárnegyedbe, ahová a szíve már rég odaért. Mennyi mindent kell majd elmesélnie. Csak bírja ki az ajtóig és ne kezdjen el magában beszélni, hogy kiadhassa azt a sok érzelmet, ami most benne feszül.*
9572. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-03-30 09:45:53
Üzenet elküldve: 2024-03-30 09:45:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 153
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 153
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tisztán látva//
- Tenni fogok róla. *Bólint, de azt továbbra sem árulja el, hogy ennél egy lépéssel már előrébb jár. Ő mindig egy lépéssel előrébb jár mindenkinél, ezért is olyan hatékony abban, amit csinál. Nelira majd rájön akkor, mikor legközelebb már egy még ennél is csinosabb, rá szabott ruhában, a jelenlegi, kissé rendezetlen, hullámos tincsei helyett egy gondosan elkészített frizurával és pompás sminkben állít majd a lány elé. Merlana tényleg ezt a részét várja a legjobban a legújabb üzletének megannyi előnyei közül. Akkor majd jót vitatkozhatnak azon a szőkeséggel, hogy melyikük is a szebb valójában.*
- Meg szeretnélek ölelni. *Ismétli magát kuncogva a reakció láttán. Ezt várta. Ezért is nyögte be ezt ilyen hirtelen, mert valami hasonlóra számított. ~Hát olyan édes!~ Meg is öleli őt kedvesen, mikor végül nem ellenkezik a lány. Még óvatosan végig is simít a hátán, hogy megnyugodjon, már ha meg lehet őt nyugtatni ebben a helyzetben.*
- Ha az ölelés jelenti a hivatalosságot, akkor igen. Én örülök ennek. *El is felejt most mindent, hogy igazából neki információkat kéne szereznie bármiről vagy bárkiről. Rájön, hogy tényleg szüksége van egy igazi barátnőre, és Nelira minden szeszélyével együtt megfelelő jelölt erre. Azért az, mert tőle sokat tanulhat és legalább ugyanannyit taníthat is neki. Ők ketten tökéletes páros lehetnek, ha nem csinálják ki egymást az erős személyiségeik miatt.
Mikor Nelira kibújik az ölelésből, hagyja neki, nem erőlteti tovább, bár érdekes kísérlet lenne az is, ha nem engedné szabadon belőle, de ennek sem jött még el az ideje.*
- A világért sem akarnék idiótát csinálni belőled, Nelira. *Mosolyog szélesen.* Azt hiszem, hogy a hivatalosan megköttetett barátság pillanata egy különleges alkalom. Szóval ez most járt neked. *Nagyot nyújtózkodva áll fel végül a fa tövéből.*
- Menj, csak nyugodtan! Ne várakoztasd tovább a párod, mert ha túl hosszú ideig csinálod, akkor a visszájára fordul a hatás. *Ránt vállat, mintha kis semmiség lenne, pedig ő is pontosan tudja, hogy kell bánni a férfiakkal.*
- Tenni fogok róla. *Bólint, de azt továbbra sem árulja el, hogy ennél egy lépéssel már előrébb jár. Ő mindig egy lépéssel előrébb jár mindenkinél, ezért is olyan hatékony abban, amit csinál. Nelira majd rájön akkor, mikor legközelebb már egy még ennél is csinosabb, rá szabott ruhában, a jelenlegi, kissé rendezetlen, hullámos tincsei helyett egy gondosan elkészített frizurával és pompás sminkben állít majd a lány elé. Merlana tényleg ezt a részét várja a legjobban a legújabb üzletének megannyi előnyei közül. Akkor majd jót vitatkozhatnak azon a szőkeséggel, hogy melyikük is a szebb valójában.*
- Meg szeretnélek ölelni. *Ismétli magát kuncogva a reakció láttán. Ezt várta. Ezért is nyögte be ezt ilyen hirtelen, mert valami hasonlóra számított. ~Hát olyan édes!~ Meg is öleli őt kedvesen, mikor végül nem ellenkezik a lány. Még óvatosan végig is simít a hátán, hogy megnyugodjon, már ha meg lehet őt nyugtatni ebben a helyzetben.*
- Ha az ölelés jelenti a hivatalosságot, akkor igen. Én örülök ennek. *El is felejt most mindent, hogy igazából neki információkat kéne szereznie bármiről vagy bárkiről. Rájön, hogy tényleg szüksége van egy igazi barátnőre, és Nelira minden szeszélyével együtt megfelelő jelölt erre. Azért az, mert tőle sokat tanulhat és legalább ugyanannyit taníthat is neki. Ők ketten tökéletes páros lehetnek, ha nem csinálják ki egymást az erős személyiségeik miatt.
Mikor Nelira kibújik az ölelésből, hagyja neki, nem erőlteti tovább, bár érdekes kísérlet lenne az is, ha nem engedné szabadon belőle, de ennek sem jött még el az ideje.*
- A világért sem akarnék idiótát csinálni belőled, Nelira. *Mosolyog szélesen.* Azt hiszem, hogy a hivatalosan megköttetett barátság pillanata egy különleges alkalom. Szóval ez most járt neked. *Nagyot nyújtózkodva áll fel végül a fa tövéből.*
- Menj, csak nyugodtan! Ne várakoztasd tovább a párod, mert ha túl hosszú ideig csinálod, akkor a visszájára fordul a hatás. *Ránt vállat, mintha kis semmiség lenne, pedig ő is pontosan tudja, hogy kell bánni a férfiakkal.*
9571. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-03-30 09:05:00
Üzenet elküldve: 2024-03-30 09:05:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 248
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 248
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Talán csak álmodom?//
*Egy rövid kuncogás kíséretében mosolyodik el, mikor Luninari valóban szolgálók illedelmességét is meghazudtolva biztosítja őt arról, hogy hamarosan kap egy szép ruhát. Igazából, bármennyire is ismeri a lányt, kicsit azért összezavarja Aleniá-t a viselkedése. Valahogy mindig arra lyukad ki magában, hogy a fél-elf lány sokkal jobb szolgálólány lehetne, mint amilyen kisasszonnyá válhatott volna, de most már tudatosan hessegeti el ezt a gondolatot, mióta tudja, hogy mennyire szereti őt a lány. Ugyan azzal valószínűleg nem lenne gond, hogy ugráltassa, ha a szolgálólánya lenne, de magát a tényt, hogy Luninari az, nem tudja elképzelni. Nem akarja kihasználni őt, sem parancsolni neki, csak maga mellett tudni, hogy minél többet kapjon abból a bizonyos szeretetből.
Miután a gyerekekkel mindent megbeszéltek, elindulnak a tisztásra, ami Alenia számára olyan érzés, mintha minimum a saját kivégzésére gyalogolna. Legalábbis a stressz ennyire elkezdi nyomasztani, pedig maga a szituáció inkább ahhoz hasonlítható, mintha kivégzés helyett koronázásra készülne. A régi Alenia burokban tartott, naiv kis hercegnő volt, és azzal, hogy most szembenéznek a szörnyűségek tetthelyével, lezárva a múltat igazi királynő válhat… válhatna belőle, ha szerencsétlen lány nem érezné magát teljesen elveszettnek, és tudná, hogy egyáltalán mit kezdjen az életével. Azért nem beszél, mert próbálja feldolgozni ezt a stresszt magában, így kicsit ijedten is kapja fel a fejét, mikor a hosszú csend után meghallja barátnője kedves hangját.*
- Hm? Ó, igen, ez biztosan így van. Ha valaki sebezhetetlennek hiszi magát, az naiv, aki erősnek annyira, hogy féljenek tőle, annak már lehet, hogy igaza van. *Válaszol röviden, hogy utána visszavonulhasson a csend oltalmába, amiből megint csak Luninari szavai zökkentik ki. Érthető a lány csalódottsága, de talán Alenia lelke azon a ponton sérült a legjobban, hogy képtelen átvitt értelemben gondolkodni, hisz még régen olyan alapvetőnek tűnő dolgok, mint az otthon is hiányoznak most az életéből. Valahogy most képtelen nagy és magasztos igazságokban hinni. Olyan ez, mintha a legkisebb építőkockákkal kezdve próbálná az alapokról újraépíteni az egész életét az egykori nemes lány.*
- Arthenior nagyon más, de tudod, valamiért úgy érzem, hogy azok között akarok lenni, akik újjáépítik. A szegényeknek talán most jobb sorsuk van, de nem tudják, hogy mekkora károkat okoztak az érem másik oldalán. Nem értik, hogy semmi sem lehetséges áldozatok nélkül. Ha valahol adsz, máshonnan el kell venned. Az egyensúly a fontos, különben előbb-utóbb minden összedől. *Ha Luninari figyelmes, akkor Eeyr helyett most Teysus tanait vélheti felfedezni Alenia szavaiban. Ezt ugyan még soha nem említette senkinek, de az istennő mellett Teysus ugyanakkora tiszteletet érdemel az ő részéről. Alenia szerint a világ úgy működhet igazán jól, ha a két istenség tanai együtt érvényesülhetnek.
Nem folytatja ő sem a gondolatmenetet, megvárja, míg végre a tisztásra érnek. Alenia itt egy pillanatra megdermed, látni véli az elrablásának pillanatát, azt, ahogy elsötétül körülötte minden, még a kínzásának képei is megjelennek lelki szemei előtt, de végül rájön, hogy az már nem a valóság. A valóságban kellemes napsütés, madárcsicsergés, zöldellő falevelek és idilli környezet fogadja őket. Mintha soha, semmi rossz nem történt volna ezen a helyen.*
- Linanech… valóban gyönyörű város, jártam már ott. *Teszi hozzá, mikor az Adoaver név mellett szóba kerül a víz városa. Egy egészen kicsit el is gondolkozik azon, hogy talán Linanech lenne a megfelelő hely számára, hogy új életet kezdjen. Ezt követően már nem szól közbe, végighallgatja Luninari meséjét, érvelését. Azt ő is egyértelműen érzi, hogy Szarvasliget felé húz barátnője kicsi szíve, de azt is tudja, hogy nem dönthet helyette más, és nézzen ki a város bármennyire szörnyen jelenleg, őt Arthenior-hoz köti minden emléke… de… a barátai Szarvasligetben vannak. ~Ajj, de bonyolult ez!~ Már el is kezdene pánikolni szinte, hogy nincs jó döntés, mikor Luninari konklúziója végül isteni szikraként oldja fel a megoldhatatlannak tűnő talányt.*
- Azt hiszem, hogy igazad van, de még mennyire, hogy igazad van, Luninari! Arthenior-ban megpróbálom újraépíteni a rezidenciát, de nem csak azt, hanem az egész várost is. Kapcsolatokat szerzek, olyanokat, akik örülnek az egykori nemesség egy másik formában való képviseletének, és mindent meg fogok tenni, hogy Arthenior újra tündökölhessen. Másrészt pedig ott lesztek nekem ti Szarvasligetben, ha úgy döntök, hogy egy kicsit elég volt mindenből, el akarok rejtőzni a világ elől és pihenni egy olyan helyen, ahol szeretnek engem. Jajj, Luninari, te annyira okos vagy! *Most madarat lehetne fogatni Aleniá-val, annyira boldog lesz hirtelen. Ez ma már a második felismerés, amire rávezette őt a kis barátnője. Az biztos, hogy egyedül képtelen lett volna meghozni ezt a döntést, és rájönni, hogy mi a legjobb saját magának. Igazából, amit ő hirtelen felindulásból elmondott, Luninari kifejti ugyanazt egy kicsit összeszedettebben, amire Alenia egyetértve bólogat is, csak azt nem érti, hogy a gyerekek hogy jönnek az egyenletbe.*
- A gyerekek, umm… nem tudom, hogy én tudnék-e velük jól bánni, de megpróbálhatom, ha te úgy érzed, hogy igen. *Nem lesz ő semmi újnak az elrontója, hisz még ő maga is teljesen tanácstalan az új Aleniá-t illetően, neki is fel kell még fedeznie újra önmagát. Aztán megüti a fülét az is, hogy Luninari maga is jelen lenne mindkét helyen, amiben ő most egy harmadik dilemmájuk megoldását is látja.*
- Ha te is elfogadod velem ezt a kettős életet, akkor egyszerre lehetsz kisasszony itt a rezidencián, és egyszerű, dolgos menyecske Szarvasligetben. Nos, mit szólsz? *Csűri-csavarja magában a témát, de akárhogy is próbálkozik hibát keresni az elméletben, nem sikerül. Úgy tűnik, Luninari tényleg megtalálta a tökéletes megoldást, legalábbis a közeljövőre nézve biztosan. Minden mást pedig eldönt majd az idő.*
*Egy rövid kuncogás kíséretében mosolyodik el, mikor Luninari valóban szolgálók illedelmességét is meghazudtolva biztosítja őt arról, hogy hamarosan kap egy szép ruhát. Igazából, bármennyire is ismeri a lányt, kicsit azért összezavarja Aleniá-t a viselkedése. Valahogy mindig arra lyukad ki magában, hogy a fél-elf lány sokkal jobb szolgálólány lehetne, mint amilyen kisasszonnyá válhatott volna, de most már tudatosan hessegeti el ezt a gondolatot, mióta tudja, hogy mennyire szereti őt a lány. Ugyan azzal valószínűleg nem lenne gond, hogy ugráltassa, ha a szolgálólánya lenne, de magát a tényt, hogy Luninari az, nem tudja elképzelni. Nem akarja kihasználni őt, sem parancsolni neki, csak maga mellett tudni, hogy minél többet kapjon abból a bizonyos szeretetből.
Miután a gyerekekkel mindent megbeszéltek, elindulnak a tisztásra, ami Alenia számára olyan érzés, mintha minimum a saját kivégzésére gyalogolna. Legalábbis a stressz ennyire elkezdi nyomasztani, pedig maga a szituáció inkább ahhoz hasonlítható, mintha kivégzés helyett koronázásra készülne. A régi Alenia burokban tartott, naiv kis hercegnő volt, és azzal, hogy most szembenéznek a szörnyűségek tetthelyével, lezárva a múltat igazi királynő válhat… válhatna belőle, ha szerencsétlen lány nem érezné magát teljesen elveszettnek, és tudná, hogy egyáltalán mit kezdjen az életével. Azért nem beszél, mert próbálja feldolgozni ezt a stresszt magában, így kicsit ijedten is kapja fel a fejét, mikor a hosszú csend után meghallja barátnője kedves hangját.*
- Hm? Ó, igen, ez biztosan így van. Ha valaki sebezhetetlennek hiszi magát, az naiv, aki erősnek annyira, hogy féljenek tőle, annak már lehet, hogy igaza van. *Válaszol röviden, hogy utána visszavonulhasson a csend oltalmába, amiből megint csak Luninari szavai zökkentik ki. Érthető a lány csalódottsága, de talán Alenia lelke azon a ponton sérült a legjobban, hogy képtelen átvitt értelemben gondolkodni, hisz még régen olyan alapvetőnek tűnő dolgok, mint az otthon is hiányoznak most az életéből. Valahogy most képtelen nagy és magasztos igazságokban hinni. Olyan ez, mintha a legkisebb építőkockákkal kezdve próbálná az alapokról újraépíteni az egész életét az egykori nemes lány.*
- Arthenior nagyon más, de tudod, valamiért úgy érzem, hogy azok között akarok lenni, akik újjáépítik. A szegényeknek talán most jobb sorsuk van, de nem tudják, hogy mekkora károkat okoztak az érem másik oldalán. Nem értik, hogy semmi sem lehetséges áldozatok nélkül. Ha valahol adsz, máshonnan el kell venned. Az egyensúly a fontos, különben előbb-utóbb minden összedől. *Ha Luninari figyelmes, akkor Eeyr helyett most Teysus tanait vélheti felfedezni Alenia szavaiban. Ezt ugyan még soha nem említette senkinek, de az istennő mellett Teysus ugyanakkora tiszteletet érdemel az ő részéről. Alenia szerint a világ úgy működhet igazán jól, ha a két istenség tanai együtt érvényesülhetnek.
Nem folytatja ő sem a gondolatmenetet, megvárja, míg végre a tisztásra érnek. Alenia itt egy pillanatra megdermed, látni véli az elrablásának pillanatát, azt, ahogy elsötétül körülötte minden, még a kínzásának képei is megjelennek lelki szemei előtt, de végül rájön, hogy az már nem a valóság. A valóságban kellemes napsütés, madárcsicsergés, zöldellő falevelek és idilli környezet fogadja őket. Mintha soha, semmi rossz nem történt volna ezen a helyen.*
- Linanech… valóban gyönyörű város, jártam már ott. *Teszi hozzá, mikor az Adoaver név mellett szóba kerül a víz városa. Egy egészen kicsit el is gondolkozik azon, hogy talán Linanech lenne a megfelelő hely számára, hogy új életet kezdjen. Ezt követően már nem szól közbe, végighallgatja Luninari meséjét, érvelését. Azt ő is egyértelműen érzi, hogy Szarvasliget felé húz barátnője kicsi szíve, de azt is tudja, hogy nem dönthet helyette más, és nézzen ki a város bármennyire szörnyen jelenleg, őt Arthenior-hoz köti minden emléke… de… a barátai Szarvasligetben vannak. ~Ajj, de bonyolult ez!~ Már el is kezdene pánikolni szinte, hogy nincs jó döntés, mikor Luninari konklúziója végül isteni szikraként oldja fel a megoldhatatlannak tűnő talányt.*
- Azt hiszem, hogy igazad van, de még mennyire, hogy igazad van, Luninari! Arthenior-ban megpróbálom újraépíteni a rezidenciát, de nem csak azt, hanem az egész várost is. Kapcsolatokat szerzek, olyanokat, akik örülnek az egykori nemesség egy másik formában való képviseletének, és mindent meg fogok tenni, hogy Arthenior újra tündökölhessen. Másrészt pedig ott lesztek nekem ti Szarvasligetben, ha úgy döntök, hogy egy kicsit elég volt mindenből, el akarok rejtőzni a világ elől és pihenni egy olyan helyen, ahol szeretnek engem. Jajj, Luninari, te annyira okos vagy! *Most madarat lehetne fogatni Aleniá-val, annyira boldog lesz hirtelen. Ez ma már a második felismerés, amire rávezette őt a kis barátnője. Az biztos, hogy egyedül képtelen lett volna meghozni ezt a döntést, és rájönni, hogy mi a legjobb saját magának. Igazából, amit ő hirtelen felindulásból elmondott, Luninari kifejti ugyanazt egy kicsit összeszedettebben, amire Alenia egyetértve bólogat is, csak azt nem érti, hogy a gyerekek hogy jönnek az egyenletbe.*
- A gyerekek, umm… nem tudom, hogy én tudnék-e velük jól bánni, de megpróbálhatom, ha te úgy érzed, hogy igen. *Nem lesz ő semmi újnak az elrontója, hisz még ő maga is teljesen tanácstalan az új Aleniá-t illetően, neki is fel kell még fedeznie újra önmagát. Aztán megüti a fülét az is, hogy Luninari maga is jelen lenne mindkét helyen, amiben ő most egy harmadik dilemmájuk megoldását is látja.*
- Ha te is elfogadod velem ezt a kettős életet, akkor egyszerre lehetsz kisasszony itt a rezidencián, és egyszerű, dolgos menyecske Szarvasligetben. Nos, mit szólsz? *Csűri-csavarja magában a témát, de akárhogy is próbálkozik hibát keresni az elméletben, nem sikerül. Úgy tűnik, Luninari tényleg megtalálta a tökéletes megoldást, legalábbis a közeljövőre nézve biztosan. Minden mást pedig eldönt majd az idő.*
9570. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-03-29 20:44:23
Üzenet elküldve: 2024-03-29 20:44:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 513
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 513
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Talán csak álmodom?//
- Szép ruha, hozzá illő köpennyel rendelve, értem! *mosolyog, apró, színpadiasan alázatos meghajlással kísérve, mintha csak szolgálólány lenne, aki arról biztosít egy arisztokratát, hogy hamarosan felszolgálja neki az általa rendelt ételt, tudva, hogyha Alenia nem ismerné eléggé, akár gúnynak is vehetné mindezt, ugyanakkor közös múltjuk és a ma együtt eltöltött idő után biztosra veszi, hogy Nia pontosan érteni fogja, hogy inkább azt szeretné kifejezni mindezzel, hogy számára tényleg a világon semmit nem számít még az sem, ha az összes maradék pénzét elkölti rá a piacon, vagy bárhol máshol.
Eddig rendben is lennének, de a helytől, ahol egyszer majdnem megölték ilyen könnyen azért nem szabadul, pedig reménykedett benne, hogy ott tudja hagyni a gyerekeket az estére vonatkozó ígéretekkel, aztán pedig Alenia és ő mehetnek közös dolgukra. Nagyon fontos és nagyon közös dolgukra.
Hát nem.
Érdekesnek találja, hogy számára első ránézésre is a kislány volt a legszimpatikusabb a három árva közül, talán azért, mert ő maga kislányként nem ismerte meg az apai ölelést és törődést, és Artheniorba kerülve is főleg lányok gondoskodtak róla, vagy hozzájuk került közel.
Intet, Thimet és Adoavert leszámítva tulajdonképpen nem is nagyon volt kapcsolatnak nevezhető viszonya férfiakkal, és a mai napig egyszerűen lányok és nők társaságában jobban érzi magát, akkor is, ha az Intathoz hasonló kivételek amúgy erősítik ezt a szabályt.
Most pedig éppen a kislány válik a három gyerek szószólójává, akiben tudat alatt is a legjobban bízott idáig, és akinek a leginkább szeretett volna a bizalmába férkőzni.
Ettől még persze nem hagyja figyelmen kívül kis társait sem. Ilyen kérlelő, esdeklő tekintetekre talán akkor sem tudna nemet mondani, ha amúgy jégből lenne a szíve, főleg úgy nem, hogy van benne empátia és eleve meghatódásra hajlamos. Most már inkább aggódik azért, hogy Holdpihe nem fogadja majd jó szívvel a gyerekek közeledését az ő távollétében, mint azon, hogy ők bármivel is ártanának a macskájának.*
- Köszönöm nektek! *simogatja meg mindhárom gyerek fejét gyorsan, de reményei szerint kedvesen és szeretettel.* Ahogy mondtam, kicsit félénk, de barátkozó is, szerintem szeretni fog benneteket. Holdpihének szólítsátok, így neveztem el, mert fehér, mint a telihold, és nagyon puha a szőre. A nevére szerintem hallgatni fog. Sőt biztos fog, mert okos.
*A kölcsönös elköszönés után, szinte kimenekül egykori otthonából, bár reméli, hogy külsőleg csak annyi látszik belőle, hogy mosolyogva elköszön, aztán elindul, hogy Nia oldalán egy darabig csendesen lépkedjen végig a romok között.
Pontosan tudja, hogy az árvák jelenléte és tekintete miért zaklatta fel. Nem csak a gyerekek sorsa felett érzett szánalom, hanem az önsajnálat is dolgozik benne. Bármennyire is nem ért a nyelvükön, és nem nagyon tud mit kezdeni velük, mindig is hajlamos volt depresszióba taszítani maga a tudat, hogy neki semmiképpen nem lehet gyermeke soha.
Szinte örül, hogy Alenia egyelőre nem szól hozzá, hagyja gondolkodni, sőt valószínűleg ő maga is a gondolataiba mélyed, miközben Arthenior legkomorabb része lassan elmarad mögöttük.*
- Érdekes, először én is arra gondoltam, hogy a mágia lényege nem is a sebezhetetlenség, inkább az elrettentés. *töri meg aztán hirtelen út közben a csendet.* Nem is tudom miért nem mondtam ki. Kissé pesszimista világnézetnek éreztem, azt hiszem, pedig jobban belegondolva annyira nem az, sőt inkább az ellenkezője.
*Újabb kis csend következik, mert természetesen attól sem tud elszakadni, amiről korábban beszéltek, és hát bármennyire is szereti Holdpihét nem akar hazudni magának; Alenia sorsát, a sajátját, mi több a közös sorsukat fontosabbnak érzi, mit azt, hogy három árva gyerek és egy általa kis kedvencnek vásárolt kismacska mit fognak egymással kezdeni addig ameddig ő nincsen "otthon."
Kicsit persze csalódott. Ami azt illeti, arra valóban nem számított, hogy Alenia szó szerint földhözragadt módon közelíti meg a "hol van az otthonom?" kérdést, főleg azok után nem, hogy kiderült, hogy magával Eeyrrel milyen szoros kapcsolata van.
Ami őt illeti, racionalitás ide, vagy oda, a mai napnak köszönhetően kezd ráébredni arra, hogy számára inkább a dolgok lelki oldala az elsődleges, és minden más csak ebből következik. Helyileg szerinte tényleg teljesen mindegy, hogy ki hol lakik, csak ott lehet igazi otthona, ahol szeret lakni, és ahol őt is szeretik.
De ezt nem fejti ki még egyszer.
Inkább engedelmesen válaszol az új kérdésre, immár megpróbálva az érzelmi szempontokat teljesen figyelmen kívül hagyni, akkor is, ha tudja, hogy nem fog neki menni tökéletesen.*
- Ami az új otthonodat illeti, ha ennyire szó szerint értetted a kérdésedet, arra sajnos nem tudok mit mondani. Tényleg sajnálom, de ebben nem tudok segíteni, mert ezt tényleg neked kell eldöntened. Arthenior már nagyon más hely, mint volt, és nem csak külsőleg. *int fejével a környező látképre, bár ahogyan határozottan lépkednek céljuk felé az egykori Gazdagnegyed helyét elfoglaló romok között, de közülük kifelé, lassan visszatérnek a városnak azon részeibe, amelyek akkor is pontosan úgy nézhettek ki, mint most, amikor még Alenia itt élte boldog mindennapjait.*
- De ha nem haragszol, a többit, amit erről gondolok inkább már a tisztáson mondom el. Addig át is gondolom, meg hát tényleg, hol máshol is beszélhetnénk bármelyikünk új életről mi ketten, ha nem pont ott?
*Utóbbi persze költői kérdés, és mindketten pontosan tudják, hogy miért.
Amikor aztán végre megérkeznek nem varázsol, csak Nia oldalán besétálva szétnéz, kelletlen fintort vág, majd erővel visszatart egy újabb könnycseppet, amit közös múltjuk kísértete hívna elő belőle.
Legalább a nap süt és elég kellemes az idő egyébként is.
Leveszi a köpenyét, és leteríti a fűre, intve Aleniának, hogy üljön le rá nyugodtan, ő maga pedig egyszerűen csak a földre telepszik, mintha otthon, szülőfalujában tenné mindezt éppen.
Aztán akár leül Nia, akár nem, mindegy neki, hogy fel kell néznie rá, vagy szemmagasságban beszélhet hozzá, végre válaszol.*
- Ha tényleg itt szeretnél új életet kezdeni, kicsit az is olyan lenne szerintem, mintha egy teljesen másik városban próbálnád meg. Van egy barátom, Adoaver, említettem már, ő is mágusnak tanul, velünk él Szarvasligetben. Ő Lihanechből jött. Az a város szerintem sokkal inkább hasonlíthat most a régi Artheniorra, mint ez a mostani a régire. Sok nemesi kúria van ott, nagy házak, rengeteg márvány és szökőkút, szépnek biztos szép lehet, megnézni megnézném én is, de csak mint kíváncsi utazó. Nekem túl idegen lenne, bármilyen szép is, nem hiszem, hogy tudnék ott élni. A másik két nagyvárosról szinte semmit sem tudok, de azt Intathtól tudom, hogy a kikötő mocskos és veszélyes hely, szóval az szóba sem jöhet.
*Kicsit hallgat, mert össze kell szednie a gondolatait. Természetesen azt szeretné, ha Alenia Szarvasligetet választaná, így szeretne róla minél kedvezőbb képet festeni neki, ugyanakkor persze tartozik a lánynak annyival, hogy ne hazudjon róla semmit.*
- Szarvasliget pedig, mint meséltem, csendes, kedves, békés hely, egy gyönyörű kis tó partján. Egy Arystor nevű artheniori nemes vidéki nyaralója volt eredetileg, nem tudom ismertétek-e őt, de a lényeg, hogy nyilván azért, mert egykor az övé volt, van az egész helynek valamiféle arisztokratikus bája, még akkor is, ha leginkább olyan, mint egy nemesi kúria és egy közönséges tóparti tanya keveréke.
*Igen, azt hiszi ez a helyes leírás.*
- Én azért választottam, mert az itt történtek után nem tudtam volna elképzelni, hogy valaha újra ebben a városban fogok élni, mégsem olyan, mint az erdő, ahová már akkor sem mennék haza, ha hívnának. Átmenet a mozgalmas város, meg egy mindentől elszigetelt, önmagába fordult világ között. Bár vannak ott vendégeink, és nem lehetetlen ránk találni, nem is kínáljuk fel magunkat az országút szélén, hogy gyertek csak, itt egy szép és nagy ház, raboljátok ki! Számomra az sem elhanyagolható szempont, hogy sokkal közelebb van oda a Mágustorony, mint ide, ez pedig akár neked is jól jöhet. Bármekkora is Eeyr hatalma és szeretete, nem árt, ha kis elemi mágia is megtámogatja.
*Ezen valamiért mosolyog megint. Mindig is erősebbnek gondolta a minden istenség korlátozásától mentes elemi mágiát, végül pedig mégis könnyen meglehet, hogy éppen most nem is beszél hülyeséget, és mindennek éppen az ellenkezője igaz, egyetlen istenség mágiája megtámogatva közönséges elemi mágiával, sokkal hatalmasabb mágussá tehet bárkit, mint bármilyen pénzért megvehető titok, amit a Mágustoronyban találni lehet.*
- Mindent átgondolva, hozzád talán inkább azt tudnám elképzelni, hogy itt is élsz Artheniorban, meg ott is nálunk. Miért ne? *mondja aztán hirtelen intuíció által vezérelve, mert ezt az utolsó mondatot valóban nem gondolta el idáig.*
- Ezek a gyerekek... fogalmam sincs, hogy hova lett Tanilla és Thris, vagy bárki, aki eddig vigyázott rájuk. Még meg kéne kérdezni őket, ha visszaérünk, hogy van-e most valaki velük, de valamiért van egy olyan érzésem, hogy nincs. Azt pedig nem hagyhatjuk, hogy csak úgy magukban legyenek!
*Ismét elhallgat, mert érzi ő is, hogy ez kicsit úgy hangzott, mintha három árvát rögtön Alenia gondjaira akarna bízni, pedig elvileg éppen arról van szó, hogy ő hogyan és hol kezdjen új életet.*
- Mi lenne, ha fogadnánk melléjük egy kedves nevelőnőt, te pedig mondjuk... egyszer itt élnél Artheniorban, egyszer pedig nálunk ligetben? Jó, tudom, hogy ez nem tökéletes válasz a kérdésedre, *ismeri is el* de sajnálom ennél tényleg nincsen jobb, vagyis én jobbat nem tudok. Ha sehol sincs otthonod, miért ne lehetne egyszerre kettő? Itt próbálhatod újjáépíteni a rezidenciát, ha szeretnéd, figyelve a nevelőnőre meg a gyerekekre, nálunk pedig majd pihensz és jól érzed magad, én pedig mind a kettőben és mind a két helyen segítek neked, amiben csak tudok. Aztán pedig nem is muszáj döntened napokon, vagy hatokon belül. Eldönti az idő, hogy végül mit fogsz igazi otthonodnak érezni a régi rezidencia, vagy pedig a mi ligetünk közül.
*Elképzelhető, hogy önbizalmával sokszor gondjai vannak, de ezzel a válaszával most elégedett. Bár csak egyetlen séta, valamint kis tisztáson való üldögélés után szülte meg, most éppen nem hiszi, hogy akkor, ha egy vagy akár kilenc álmatlan éjszakán át gondolkodott volna ezen, akkor tudott volna ennél bármi értelmesebbet mondani Aleniának.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.03.29 21:02:51
- Szép ruha, hozzá illő köpennyel rendelve, értem! *mosolyog, apró, színpadiasan alázatos meghajlással kísérve, mintha csak szolgálólány lenne, aki arról biztosít egy arisztokratát, hogy hamarosan felszolgálja neki az általa rendelt ételt, tudva, hogyha Alenia nem ismerné eléggé, akár gúnynak is vehetné mindezt, ugyanakkor közös múltjuk és a ma együtt eltöltött idő után biztosra veszi, hogy Nia pontosan érteni fogja, hogy inkább azt szeretné kifejezni mindezzel, hogy számára tényleg a világon semmit nem számít még az sem, ha az összes maradék pénzét elkölti rá a piacon, vagy bárhol máshol.
Eddig rendben is lennének, de a helytől, ahol egyszer majdnem megölték ilyen könnyen azért nem szabadul, pedig reménykedett benne, hogy ott tudja hagyni a gyerekeket az estére vonatkozó ígéretekkel, aztán pedig Alenia és ő mehetnek közös dolgukra. Nagyon fontos és nagyon közös dolgukra.
Hát nem.
Érdekesnek találja, hogy számára első ránézésre is a kislány volt a legszimpatikusabb a három árva közül, talán azért, mert ő maga kislányként nem ismerte meg az apai ölelést és törődést, és Artheniorba kerülve is főleg lányok gondoskodtak róla, vagy hozzájuk került közel.
Intet, Thimet és Adoavert leszámítva tulajdonképpen nem is nagyon volt kapcsolatnak nevezhető viszonya férfiakkal, és a mai napig egyszerűen lányok és nők társaságában jobban érzi magát, akkor is, ha az Intathoz hasonló kivételek amúgy erősítik ezt a szabályt.
Most pedig éppen a kislány válik a három gyerek szószólójává, akiben tudat alatt is a legjobban bízott idáig, és akinek a leginkább szeretett volna a bizalmába férkőzni.
Ettől még persze nem hagyja figyelmen kívül kis társait sem. Ilyen kérlelő, esdeklő tekintetekre talán akkor sem tudna nemet mondani, ha amúgy jégből lenne a szíve, főleg úgy nem, hogy van benne empátia és eleve meghatódásra hajlamos. Most már inkább aggódik azért, hogy Holdpihe nem fogadja majd jó szívvel a gyerekek közeledését az ő távollétében, mint azon, hogy ők bármivel is ártanának a macskájának.*
- Köszönöm nektek! *simogatja meg mindhárom gyerek fejét gyorsan, de reményei szerint kedvesen és szeretettel.* Ahogy mondtam, kicsit félénk, de barátkozó is, szerintem szeretni fog benneteket. Holdpihének szólítsátok, így neveztem el, mert fehér, mint a telihold, és nagyon puha a szőre. A nevére szerintem hallgatni fog. Sőt biztos fog, mert okos.
*A kölcsönös elköszönés után, szinte kimenekül egykori otthonából, bár reméli, hogy külsőleg csak annyi látszik belőle, hogy mosolyogva elköszön, aztán elindul, hogy Nia oldalán egy darabig csendesen lépkedjen végig a romok között.
Pontosan tudja, hogy az árvák jelenléte és tekintete miért zaklatta fel. Nem csak a gyerekek sorsa felett érzett szánalom, hanem az önsajnálat is dolgozik benne. Bármennyire is nem ért a nyelvükön, és nem nagyon tud mit kezdeni velük, mindig is hajlamos volt depresszióba taszítani maga a tudat, hogy neki semmiképpen nem lehet gyermeke soha.
Szinte örül, hogy Alenia egyelőre nem szól hozzá, hagyja gondolkodni, sőt valószínűleg ő maga is a gondolataiba mélyed, miközben Arthenior legkomorabb része lassan elmarad mögöttük.*
- Érdekes, először én is arra gondoltam, hogy a mágia lényege nem is a sebezhetetlenség, inkább az elrettentés. *töri meg aztán hirtelen út közben a csendet.* Nem is tudom miért nem mondtam ki. Kissé pesszimista világnézetnek éreztem, azt hiszem, pedig jobban belegondolva annyira nem az, sőt inkább az ellenkezője.
*Újabb kis csend következik, mert természetesen attól sem tud elszakadni, amiről korábban beszéltek, és hát bármennyire is szereti Holdpihét nem akar hazudni magának; Alenia sorsát, a sajátját, mi több a közös sorsukat fontosabbnak érzi, mit azt, hogy három árva gyerek és egy általa kis kedvencnek vásárolt kismacska mit fognak egymással kezdeni addig ameddig ő nincsen "otthon."
Kicsit persze csalódott. Ami azt illeti, arra valóban nem számított, hogy Alenia szó szerint földhözragadt módon közelíti meg a "hol van az otthonom?" kérdést, főleg azok után nem, hogy kiderült, hogy magával Eeyrrel milyen szoros kapcsolata van.
Ami őt illeti, racionalitás ide, vagy oda, a mai napnak köszönhetően kezd ráébredni arra, hogy számára inkább a dolgok lelki oldala az elsődleges, és minden más csak ebből következik. Helyileg szerinte tényleg teljesen mindegy, hogy ki hol lakik, csak ott lehet igazi otthona, ahol szeret lakni, és ahol őt is szeretik.
De ezt nem fejti ki még egyszer.
Inkább engedelmesen válaszol az új kérdésre, immár megpróbálva az érzelmi szempontokat teljesen figyelmen kívül hagyni, akkor is, ha tudja, hogy nem fog neki menni tökéletesen.*
- Ami az új otthonodat illeti, ha ennyire szó szerint értetted a kérdésedet, arra sajnos nem tudok mit mondani. Tényleg sajnálom, de ebben nem tudok segíteni, mert ezt tényleg neked kell eldöntened. Arthenior már nagyon más hely, mint volt, és nem csak külsőleg. *int fejével a környező látképre, bár ahogyan határozottan lépkednek céljuk felé az egykori Gazdagnegyed helyét elfoglaló romok között, de közülük kifelé, lassan visszatérnek a városnak azon részeibe, amelyek akkor is pontosan úgy nézhettek ki, mint most, amikor még Alenia itt élte boldog mindennapjait.*
- De ha nem haragszol, a többit, amit erről gondolok inkább már a tisztáson mondom el. Addig át is gondolom, meg hát tényleg, hol máshol is beszélhetnénk bármelyikünk új életről mi ketten, ha nem pont ott?
*Utóbbi persze költői kérdés, és mindketten pontosan tudják, hogy miért.
Amikor aztán végre megérkeznek nem varázsol, csak Nia oldalán besétálva szétnéz, kelletlen fintort vág, majd erővel visszatart egy újabb könnycseppet, amit közös múltjuk kísértete hívna elő belőle.
Legalább a nap süt és elég kellemes az idő egyébként is.
Leveszi a köpenyét, és leteríti a fűre, intve Aleniának, hogy üljön le rá nyugodtan, ő maga pedig egyszerűen csak a földre telepszik, mintha otthon, szülőfalujában tenné mindezt éppen.
Aztán akár leül Nia, akár nem, mindegy neki, hogy fel kell néznie rá, vagy szemmagasságban beszélhet hozzá, végre válaszol.*
- Ha tényleg itt szeretnél új életet kezdeni, kicsit az is olyan lenne szerintem, mintha egy teljesen másik városban próbálnád meg. Van egy barátom, Adoaver, említettem már, ő is mágusnak tanul, velünk él Szarvasligetben. Ő Lihanechből jött. Az a város szerintem sokkal inkább hasonlíthat most a régi Artheniorra, mint ez a mostani a régire. Sok nemesi kúria van ott, nagy házak, rengeteg márvány és szökőkút, szépnek biztos szép lehet, megnézni megnézném én is, de csak mint kíváncsi utazó. Nekem túl idegen lenne, bármilyen szép is, nem hiszem, hogy tudnék ott élni. A másik két nagyvárosról szinte semmit sem tudok, de azt Intathtól tudom, hogy a kikötő mocskos és veszélyes hely, szóval az szóba sem jöhet.
*Kicsit hallgat, mert össze kell szednie a gondolatait. Természetesen azt szeretné, ha Alenia Szarvasligetet választaná, így szeretne róla minél kedvezőbb képet festeni neki, ugyanakkor persze tartozik a lánynak annyival, hogy ne hazudjon róla semmit.*
- Szarvasliget pedig, mint meséltem, csendes, kedves, békés hely, egy gyönyörű kis tó partján. Egy Arystor nevű artheniori nemes vidéki nyaralója volt eredetileg, nem tudom ismertétek-e őt, de a lényeg, hogy nyilván azért, mert egykor az övé volt, van az egész helynek valamiféle arisztokratikus bája, még akkor is, ha leginkább olyan, mint egy nemesi kúria és egy közönséges tóparti tanya keveréke.
*Igen, azt hiszi ez a helyes leírás.*
- Én azért választottam, mert az itt történtek után nem tudtam volna elképzelni, hogy valaha újra ebben a városban fogok élni, mégsem olyan, mint az erdő, ahová már akkor sem mennék haza, ha hívnának. Átmenet a mozgalmas város, meg egy mindentől elszigetelt, önmagába fordult világ között. Bár vannak ott vendégeink, és nem lehetetlen ránk találni, nem is kínáljuk fel magunkat az országút szélén, hogy gyertek csak, itt egy szép és nagy ház, raboljátok ki! Számomra az sem elhanyagolható szempont, hogy sokkal közelebb van oda a Mágustorony, mint ide, ez pedig akár neked is jól jöhet. Bármekkora is Eeyr hatalma és szeretete, nem árt, ha kis elemi mágia is megtámogatja.
*Ezen valamiért mosolyog megint. Mindig is erősebbnek gondolta a minden istenség korlátozásától mentes elemi mágiát, végül pedig mégis könnyen meglehet, hogy éppen most nem is beszél hülyeséget, és mindennek éppen az ellenkezője igaz, egyetlen istenség mágiája megtámogatva közönséges elemi mágiával, sokkal hatalmasabb mágussá tehet bárkit, mint bármilyen pénzért megvehető titok, amit a Mágustoronyban találni lehet.*
- Mindent átgondolva, hozzád talán inkább azt tudnám elképzelni, hogy itt is élsz Artheniorban, meg ott is nálunk. Miért ne? *mondja aztán hirtelen intuíció által vezérelve, mert ezt az utolsó mondatot valóban nem gondolta el idáig.*
- Ezek a gyerekek... fogalmam sincs, hogy hova lett Tanilla és Thris, vagy bárki, aki eddig vigyázott rájuk. Még meg kéne kérdezni őket, ha visszaérünk, hogy van-e most valaki velük, de valamiért van egy olyan érzésem, hogy nincs. Azt pedig nem hagyhatjuk, hogy csak úgy magukban legyenek!
*Ismét elhallgat, mert érzi ő is, hogy ez kicsit úgy hangzott, mintha három árvát rögtön Alenia gondjaira akarna bízni, pedig elvileg éppen arról van szó, hogy ő hogyan és hol kezdjen új életet.*
- Mi lenne, ha fogadnánk melléjük egy kedves nevelőnőt, te pedig mondjuk... egyszer itt élnél Artheniorban, egyszer pedig nálunk ligetben? Jó, tudom, hogy ez nem tökéletes válasz a kérdésedre, *ismeri is el* de sajnálom ennél tényleg nincsen jobb, vagyis én jobbat nem tudok. Ha sehol sincs otthonod, miért ne lehetne egyszerre kettő? Itt próbálhatod újjáépíteni a rezidenciát, ha szeretnéd, figyelve a nevelőnőre meg a gyerekekre, nálunk pedig majd pihensz és jól érzed magad, én pedig mind a kettőben és mind a két helyen segítek neked, amiben csak tudok. Aztán pedig nem is muszáj döntened napokon, vagy hatokon belül. Eldönti az idő, hogy végül mit fogsz igazi otthonodnak érezni a régi rezidencia, vagy pedig a mi ligetünk közül.
*Elképzelhető, hogy önbizalmával sokszor gondjai vannak, de ezzel a válaszával most elégedett. Bár csak egyetlen séta, valamint kis tisztáson való üldögélés után szülte meg, most éppen nem hiszi, hogy akkor, ha egy vagy akár kilenc álmatlan éjszakán át gondolkodott volna ezen, akkor tudott volna ennél bármi értelmesebbet mondani Aleniának.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.03.29 21:02:51
9569. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-03-29 20:03:53
Üzenet elküldve: 2024-03-29 20:03:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Tisztán látva//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Egyszerűen csak tudja, hogy egy nő, jó képességekkel megáldva, de elveszetten mihez kell, hogy kezdjen. Remek tanár lenne belőle, ha nem az első rosszul viselkedő kis hercegnő jelöltet vágná képen, amiért nem viselkedik úgy, ahogyan azt tanácsolja. Magára venné talán, hogy a hitelességét csorbítják. Szerencsére ennyire ismeri magát, így nem fogja megváltoztatni a terveit a jövőre nézve, hogy remek úri hölgyeket varázsoljon. Vagy remek kurvákat. *
- Persze, hogy meg, valaki felfigyel majd rád, tenni fogsz róla. Látni rajtad. Tehetséges vagy. *Még bólint is egyet, amikor közli a másik, hogy nem fogja elfelejteni, de ha mégis, akkor kaphat érte. Fog is. Őt nem lehet csak úgy büntetlenül hátra hagyni.*
- Hogy mi? *Döbben meg. Tudja jól, hogy ölelte már meg és nagyon jól is esett, de ezt előre eltervezni olyan mértékű frusztráltságot mímel rá, hogy megmerevedik, mint egy darab kő. De hagyja végül és gépiesen, nagyon lassan engedi magát közel az érintéshez. Kis idő kell, míg megengedi magának, hogy elvesszen benne.*
- Hivatalosan is barátok lettünk.
*Mondja ki, mit sem törődve azzal, hogy nemrég még arról esett szó, hogy cseppet sem bízhatnak egymásban. Részéről megadva az engedély, csak magától tart, hogy mire képes a szeretteivel. De lévén nem árult zsákbamacskát, tudja jól, hogy mit vállal a másik, ha a közelében akarja tudni.
Azért a szorításból kibújik kis idő múltán, mert hiába esik jól, megzavarja a fejét ez az egész. Mintha teste nem úgy akarna cselekedni, mint ahogyan gondolkodik. Tekintete sugározza is.*
- El kell lassan induljak, mielőtt idiótát csinálsz belőlem. *Megrázza a fejét, mégis mit képzel ez a lány, hogy ölelgeti. Pedig milyen jó.* - Ezt csak különleges alkalmakra tartogassuk. *Bekapcsol a védekezés, tisztán látszik. *
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Egyszerűen csak tudja, hogy egy nő, jó képességekkel megáldva, de elveszetten mihez kell, hogy kezdjen. Remek tanár lenne belőle, ha nem az első rosszul viselkedő kis hercegnő jelöltet vágná képen, amiért nem viselkedik úgy, ahogyan azt tanácsolja. Magára venné talán, hogy a hitelességét csorbítják. Szerencsére ennyire ismeri magát, így nem fogja megváltoztatni a terveit a jövőre nézve, hogy remek úri hölgyeket varázsoljon. Vagy remek kurvákat. *
- Persze, hogy meg, valaki felfigyel majd rád, tenni fogsz róla. Látni rajtad. Tehetséges vagy. *Még bólint is egyet, amikor közli a másik, hogy nem fogja elfelejteni, de ha mégis, akkor kaphat érte. Fog is. Őt nem lehet csak úgy büntetlenül hátra hagyni.*
- Hogy mi? *Döbben meg. Tudja jól, hogy ölelte már meg és nagyon jól is esett, de ezt előre eltervezni olyan mértékű frusztráltságot mímel rá, hogy megmerevedik, mint egy darab kő. De hagyja végül és gépiesen, nagyon lassan engedi magát közel az érintéshez. Kis idő kell, míg megengedi magának, hogy elvesszen benne.*
- Hivatalosan is barátok lettünk.
*Mondja ki, mit sem törődve azzal, hogy nemrég még arról esett szó, hogy cseppet sem bízhatnak egymásban. Részéről megadva az engedély, csak magától tart, hogy mire képes a szeretteivel. De lévén nem árult zsákbamacskát, tudja jól, hogy mit vállal a másik, ha a közelében akarja tudni.
Azért a szorításból kibújik kis idő múltán, mert hiába esik jól, megzavarja a fejét ez az egész. Mintha teste nem úgy akarna cselekedni, mint ahogyan gondolkodik. Tekintete sugározza is.*
- El kell lassan induljak, mielőtt idiótát csinálsz belőlem. *Megrázza a fejét, mégis mit képzel ez a lány, hogy ölelgeti. Pedig milyen jó.* - Ezt csak különleges alkalmakra tartogassuk. *Bekapcsol a védekezés, tisztán látszik. *
9568. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-03-29 19:37:25
Üzenet elküldve: 2024-03-29 19:37:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 153
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 153
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tisztán látva//
*Az ítélőképessége sosem szokta cserben hagyni. A legtöbbször tudni szokta, kivel meddig szabad elmenni bizonyos dolgokban. Az életét is mentette már meg párszor ez a képessége, és úgy tűnik most sem hagyja cserben, hisz sikerül rájönnie, hogyan kell bánni Nelirá-val ahhoz, hogy édes kezesbárány maradjon.
Mint mindig, most is belefeledkezik a saját előadásába, így a lány tapsa váratlanul éri a végén, kicsit bele is pirul, mert kevés elismerést kapott eddig, és azokat sem őszintén. Jó, most már pontosan tudja, hogy mit rontott el eddig, de akkor is. A tapsnál csak Nelira mondandója lepi meg jobban. Teljesen olyan az egész, mintha tudná, mire készül, pedig az lehetetlen. Mindenesetre azért egy tőle szokatlan, őszintén rémült és gyanakvó pillantást megejt a szőkeség irányába, mert megijed attól, hogy tényleg mindenről tud, de aztán igyekszik újra magára erőltetni a semleges mosolyt.*
- Köszönöm az elismerést! Nos, igen. Sokat segítene, ha lenne, aki támogat, és az is, ha ennél is jobban nézhetnék ki. Valahogy majd megoldom, ígérem. Mindig, mindent megoldok. Azt meg nem hiszem, hogy téged el lehet egyáltalán felejteni, szóval abban biztos lehetsz, hogy nem foglak. Ha mégis, akkor megengedem, hogy megtépj, vagy valami ilyesmi…
*Ő tényleg nem veszi komolyan a fenyegetést. Ezúttal az a fene jó emberismerete téved, mert úgy gondolja, hogy ez most egy tudatos vicc volt Nelira részéről.*
- Umm, megölelhetlek? *Kérdez rá, mert bár a fogadóban ösztönösen megtette már egyszer, mikor megsajnálta szegény lányt, de akkor is érezte, hogy mennyire szokatlan helyzet volt az neki, így most inkább rákérdez előtte, és ha a válasz igen, akkor boldogan öleli át Nelira szoros fűzőbe bújtatott kis testét.
Merlana egyébként valószínűleg nem bánná, ha tudná, hogy Nelira legbelül birtokolni akarja őt. Még ha ilyen kényszerített módon is, de legalább valakinek fontos lehetne. Még valakinek.*
*Az ítélőképessége sosem szokta cserben hagyni. A legtöbbször tudni szokta, kivel meddig szabad elmenni bizonyos dolgokban. Az életét is mentette már meg párszor ez a képessége, és úgy tűnik most sem hagyja cserben, hisz sikerül rájönnie, hogyan kell bánni Nelirá-val ahhoz, hogy édes kezesbárány maradjon.
Mint mindig, most is belefeledkezik a saját előadásába, így a lány tapsa váratlanul éri a végén, kicsit bele is pirul, mert kevés elismerést kapott eddig, és azokat sem őszintén. Jó, most már pontosan tudja, hogy mit rontott el eddig, de akkor is. A tapsnál csak Nelira mondandója lepi meg jobban. Teljesen olyan az egész, mintha tudná, mire készül, pedig az lehetetlen. Mindenesetre azért egy tőle szokatlan, őszintén rémült és gyanakvó pillantást megejt a szőkeség irányába, mert megijed attól, hogy tényleg mindenről tud, de aztán igyekszik újra magára erőltetni a semleges mosolyt.*
- Köszönöm az elismerést! Nos, igen. Sokat segítene, ha lenne, aki támogat, és az is, ha ennél is jobban nézhetnék ki. Valahogy majd megoldom, ígérem. Mindig, mindent megoldok. Azt meg nem hiszem, hogy téged el lehet egyáltalán felejteni, szóval abban biztos lehetsz, hogy nem foglak. Ha mégis, akkor megengedem, hogy megtépj, vagy valami ilyesmi…
*Ő tényleg nem veszi komolyan a fenyegetést. Ezúttal az a fene jó emberismerete téved, mert úgy gondolja, hogy ez most egy tudatos vicc volt Nelira részéről.*
- Umm, megölelhetlek? *Kérdez rá, mert bár a fogadóban ösztönösen megtette már egyszer, mikor megsajnálta szegény lányt, de akkor is érezte, hogy mennyire szokatlan helyzet volt az neki, így most inkább rákérdez előtte, és ha a válasz igen, akkor boldogan öleli át Nelira szoros fűzőbe bújtatott kis testét.
Merlana egyébként valószínűleg nem bánná, ha tudná, hogy Nelira legbelül birtokolni akarja őt. Még ha ilyen kényszerített módon is, de legalább valakinek fontos lehetne. Még valakinek.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9568-9587