Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 69 (1361. - 1380. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1380. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-09-15 21:12:02
Üzenet elküldve: 2014-09-15 21:12:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tábortűz//
*Jókedvűen szemléli Jasiát és a hős kandúrt. Érdekelné, ők vajon honnan jöhettek ide és merre tarthatnak? Biztos, majd megkérdezi, de most máson kezdi törni a fejét. Az alma gyorsan elfogyott és ő még mindig nem döntötte el merre induljon. Igazság szerint nem nagyon tudja, hogyan tovább, de olyan jó volt biztonságban tudnia magát, hogy nem szeretne még elválni a többiektől. Egy kicsit bizonytalanul pillant a mellette ülő Albunra, aki letelepedett mellé és kedvesen érdeklődik a további terveiről.*
-Az igazság az, hogy nem sikerült megálmodnom, így, amíg meg nem lesz az úti célom szívesen tartanék önnel és a társaival. Persze nem tudhatom merre tartanak pontosan, de egy ideig csatlakoznék, ha nem bánják. Egy kicsit értek a sebek gyógyításához és a gyógyfüvekhez, így talán még hasznomat is vennék.
*Igazából nem gondolja, hogy nagyon hasznos lehet, de igyekszik, azért valamivel vonzóbbá tenni a társaságának gondolatát. Nagyon reménykedik, hogy megerősítő választ kap és egy ideig nem kell védtelenül bolyongania a világban. Kérdő pillantással néz a mellette ülőre mosolyogva, bár belül kicsit izgatott, hogy mit fognak neki mondani, de jól leplezi. Mikor Jasia incselkedését hallja, kicsit elfeledkezik magáról és nem bírja megállni szó nélkül.*
-De én láttam is! Igazi hősként viselkedett és megvédtek minket a orkoktól. Így volt tényleg!
*Kicsi csíkká vékonyodik a szája és bólogat Jasia felé, hogy megerősítse, amit mond, aztán észbe kap és gyorsan lecsillapodik, hiszen pont megnyerő szeretne lenni, majd ismét félénken néz körbe mindenkire, mit szólnak, ahhoz, hogy egy kis tündér útitársat kapnak.*
*Jókedvűen szemléli Jasiát és a hős kandúrt. Érdekelné, ők vajon honnan jöhettek ide és merre tarthatnak? Biztos, majd megkérdezi, de most máson kezdi törni a fejét. Az alma gyorsan elfogyott és ő még mindig nem döntötte el merre induljon. Igazság szerint nem nagyon tudja, hogyan tovább, de olyan jó volt biztonságban tudnia magát, hogy nem szeretne még elválni a többiektől. Egy kicsit bizonytalanul pillant a mellette ülő Albunra, aki letelepedett mellé és kedvesen érdeklődik a további terveiről.*
-Az igazság az, hogy nem sikerült megálmodnom, így, amíg meg nem lesz az úti célom szívesen tartanék önnel és a társaival. Persze nem tudhatom merre tartanak pontosan, de egy ideig csatlakoznék, ha nem bánják. Egy kicsit értek a sebek gyógyításához és a gyógyfüvekhez, így talán még hasznomat is vennék.
*Igazából nem gondolja, hogy nagyon hasznos lehet, de igyekszik, azért valamivel vonzóbbá tenni a társaságának gondolatát. Nagyon reménykedik, hogy megerősítő választ kap és egy ideig nem kell védtelenül bolyongania a világban. Kérdő pillantással néz a mellette ülőre mosolyogva, bár belül kicsit izgatott, hogy mit fognak neki mondani, de jól leplezi. Mikor Jasia incselkedését hallja, kicsit elfeledkezik magáról és nem bírja megállni szó nélkül.*
-De én láttam is! Igazi hősként viselkedett és megvédtek minket a orkoktól. Így volt tényleg!
*Kicsi csíkká vékonyodik a szája és bólogat Jasia felé, hogy megerősítse, amit mond, aztán észbe kap és gyorsan lecsillapodik, hiszen pont megnyerő szeretne lenni, majd ismét félénken néz körbe mindenkire, mit szólnak, ahhoz, hogy egy kis tündér útitársat kapnak.*
1379. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-09-15 20:31:37
Üzenet elküldve: 2014-09-15 20:31:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Tábortűz//
*Hálás mosollyal elfogadja Elinara almájának felét, majd ücsörgés közben nekilát elfogyasztani. Svir megjegyzésén kuncogva sikerül is félrenyelnie egy falatot, így néhány pillanatig komolyan küzd a levegőért. Amikor már biztosra veszi, hogy túléli, még mindig a nevetés rázza.*
- Ne felejtse el, hogy egyelőre csak hallottam a hőstetteiről! *inti szerénységre kihívóan incselkedő hangon. Az erdő felől érkező kandúr felkapja fejét a hangsúlyra, mintha ezt a hangnemet legalábbis magának tartaná fenn. Kurrog is egy darabig dohogva, de azért a lány vállára telepszik, hogy onnan meregesse a szemeit a kalaposra. Ez kissé zavarba ejtő lehet, mert Jaisa is épp ezt teszi.*
- Na tessék, még a végén megsértődik. *mosolyog Svirre. Elinarát és Albunt lehetőség szerint igyekszik nem zavarni, talán ha mindenki eldöntötte merre indul, lesz alkalma szót váltani a tündérrel. Este megfordult a fejében, hogy nem hagyja magára, viszont ha vendéglátóik pártfogásukba veszik, ő nyugodt szívvel visszatérhet a városba.*
~Olyan még sosem esett, hogy sehogy se lett...~
A hozzászólás írója (Jaisa Ria Rhamzara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.09.15 20:32:21
*Hálás mosollyal elfogadja Elinara almájának felét, majd ücsörgés közben nekilát elfogyasztani. Svir megjegyzésén kuncogva sikerül is félrenyelnie egy falatot, így néhány pillanatig komolyan küzd a levegőért. Amikor már biztosra veszi, hogy túléli, még mindig a nevetés rázza.*
- Ne felejtse el, hogy egyelőre csak hallottam a hőstetteiről! *inti szerénységre kihívóan incselkedő hangon. Az erdő felől érkező kandúr felkapja fejét a hangsúlyra, mintha ezt a hangnemet legalábbis magának tartaná fenn. Kurrog is egy darabig dohogva, de azért a lány vállára telepszik, hogy onnan meregesse a szemeit a kalaposra. Ez kissé zavarba ejtő lehet, mert Jaisa is épp ezt teszi.*
- Na tessék, még a végén megsértődik. *mosolyog Svirre. Elinarát és Albunt lehetőség szerint igyekszik nem zavarni, talán ha mindenki eldöntötte merre indul, lesz alkalma szót váltani a tündérrel. Este megfordult a fejében, hogy nem hagyja magára, viszont ha vendéglátóik pártfogásukba veszik, ő nyugodt szívvel visszatérhet a városba.*
~Olyan még sosem esett, hogy sehogy se lett...~
A hozzászólás írója (Jaisa Ria Rhamzara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.09.15 20:32:21
1378. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-09-15 19:42:50
Üzenet elküldve: 2014-09-15 19:42:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
//Tábortűz//
- Szép reggelt kegyednek is, de még nem megyek vadászni, van még a nyúlból. *Rávigyorog Jaisára a kalapja alól. Az alváshoz nem viselte, de a reggelihez nélkülözhetetlen kellék, még ha egy kicsit harmatos is a nemes fejfedő. Gondolhatott volna arra az este, hogy a földnél valamivel magasabbra tegye, de senki sem tökéletes. Bár a kérdezősködőknek még mondhatja majd azt, hogy direkt harmatosan szereti hordani.*
- Szépet bizony! *A másik tündérnek is odabiccent miközben vág magának a húsból. Hagyja, hogy Albun beszéljen, addig ő majd jól megreggelizik.*
- Szép reggelt kegyednek is, de még nem megyek vadászni, van még a nyúlból. *Rávigyorog Jaisára a kalapja alól. Az alváshoz nem viselte, de a reggelihez nélkülözhetetlen kellék, még ha egy kicsit harmatos is a nemes fejfedő. Gondolhatott volna arra az este, hogy a földnél valamivel magasabbra tegye, de senki sem tökéletes. Bár a kérdezősködőknek még mondhatja majd azt, hogy direkt harmatosan szereti hordani.*
- Szépet bizony! *A másik tündérnek is odabiccent miközben vág magának a húsból. Hagyja, hogy Albun beszéljen, addig ő majd jól megreggelizik.*
1377. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-09-14 20:49:53
Üzenet elküldve: 2014-09-14 20:49:53
ÚJ
![>Yerougha Enchris [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10838_1486992453_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
//Tábortűz//
*Túl sokat nem kell rázni - meglehetősen éber. Keveset aludt az éjszaka, nem jött álom a szemére. Ennek ellenére egyelőre nem tűnik nyúzottnak, gond csak két-három ilyen éjszaka után lenne belőle. Nyújtózkodik kettőt hármat, megropogtatja a tagjait, hogy minden újra a helyére kerüljön. Csak ez után áll fel a földről. Mindenki felébredt már, a tábor közepén pedig ott a tegnap esti-éjjeli tábortűz maradványa, hamu formájában. Enyhe meleget ont csak, de a még meglehetősen alacsonyan álló nap is képes arra, hogy ezt pótolja.
Szívesen venne egy hideg vizes fürdőt, erre viszont valószínűleg csak a folyóparton lenne lehetősége, a tisztáson kevéssé. Talán, majd ha legközelebb arra járnak. Egyfajta pótlékként egy kissé odébb vonul, a Csávával egyetemben, hogy egyfajta reggeli tornaként átmozgassa a tagjait. Csak miután ez megtörtént, akkor vesz magához némi húst reggeli gyanánt. Közben végiggondolja a következő napot. Kőbe vésve ugyan semmi sincsen, de jó lenne, ha a céljukhoz közelebb kerülnének ma. És persze itt van a két vendégük, akik vélhetően biztonságosan szeretnének eljutni oda, ahová indultak. Jaisáról már tudja, hogy visszamegy a városba, de Elinara még mindig kérdéses. Épp ezért le is telepszik mellé.*
- Sikerült megálmodnia az éjjel, hogy merre tovább? *Pusztán a napjuk további alakulása miatt érdeklődik: kísérniük kell-e valahová a tündért, vagy pedig velük szándékozik tartani. A kérdés persze Jaisára is vonatkozik - pontosítva a városon belüli úticélt -, de úgy tűnik, ő még el van foglalva a macskával.*
*Túl sokat nem kell rázni - meglehetősen éber. Keveset aludt az éjszaka, nem jött álom a szemére. Ennek ellenére egyelőre nem tűnik nyúzottnak, gond csak két-három ilyen éjszaka után lenne belőle. Nyújtózkodik kettőt hármat, megropogtatja a tagjait, hogy minden újra a helyére kerüljön. Csak ez után áll fel a földről. Mindenki felébredt már, a tábor közepén pedig ott a tegnap esti-éjjeli tábortűz maradványa, hamu formájában. Enyhe meleget ont csak, de a még meglehetősen alacsonyan álló nap is képes arra, hogy ezt pótolja.
Szívesen venne egy hideg vizes fürdőt, erre viszont valószínűleg csak a folyóparton lenne lehetősége, a tisztáson kevéssé. Talán, majd ha legközelebb arra járnak. Egyfajta pótlékként egy kissé odébb vonul, a Csávával egyetemben, hogy egyfajta reggeli tornaként átmozgassa a tagjait. Csak miután ez megtörtént, akkor vesz magához némi húst reggeli gyanánt. Közben végiggondolja a következő napot. Kőbe vésve ugyan semmi sincsen, de jó lenne, ha a céljukhoz közelebb kerülnének ma. És persze itt van a két vendégük, akik vélhetően biztonságosan szeretnének eljutni oda, ahová indultak. Jaisáról már tudja, hogy visszamegy a városba, de Elinara még mindig kérdéses. Épp ezért le is telepszik mellé.*
- Sikerült megálmodnia az éjjel, hogy merre tovább? *Pusztán a napjuk további alakulása miatt érdeklődik: kísérniük kell-e valahová a tündért, vagy pedig velük szándékozik tartani. A kérdés persze Jaisára is vonatkozik - pontosítva a városon belüli úticélt -, de úgy tűnik, ő még el van foglalva a macskával.*
1376. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-09-14 16:47:57
Üzenet elküldve: 2014-09-14 16:47:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tábortűz//
*Szépeket álmodik éppen otthona közelében a nyíló rét virágai között, ugrál és egy pillangót próbál magához csalogatni, aki lila szárnyaival röpdös körülötte. Az ő szárnyai is meg meg mozdulnak, álmában. A kandúr nyávogása, valahogy nem illik bele ebbe az idilli képbe, ami kezd már elhomályosulni és a fény kérlelhetetlen erővel tör be pillái közé, ahogyan ébredezik. Kis idő múlva tisztul a kép és rájön hol van, eszébe jut a tegnap este, megmentőivel és a kedves cicás elffel. Felkel és nagyot nyújtózik.*
-Szép reggelt mindenkinek!
*Köszön még kicsit bágyadtan és megnyugodva állapítja meg, hogy az éjszaka ezek szerint eseménytelenül telt, mert minden nyugodt képet mutat. Rajta kívül már mindenki ébren van, így ő is lassan feláll és a kis pokrócot nagy oda figyeléssel göngyöli össze egy kisebb textilpalacsintába, hogy visszategye táskájába. Örömmel állapítja meg, hogy maradt még egy alma a táska alján. Ügyesen ketté töri és mivel két megmentője a hússal foglalatoskodik, gondolja, inkább Jaisának ajánlja fel, mert úgy tűnt tegnap, hogy a lány is inkább növény evő. Odalép hozzá és felé nyújtja az almafelet.*
-Sajnos már csak ennyi maradt, de kezdetnek a mai napra talán megteszi.
*Leül a lány mellé, majd elrágcsálja az alma megmaradt részét és közben érdeklődve szemléli a többieket. Megpróbálja kitalálni, most vajon hogyan tovább? Merre menjen, ha a reggeli ébredezés is véget ér? Nem szívesen gondol arra, hogy elhagyja a társaságot. Talán nem kell, majd elszakadnia, új ismerőseitől. Kérdés vajon, mennyire tartanak igényt a társaságára, elvégre nem biztos, hogy egy kis tündér, olyan hasznos útitárs és nem tudhatja kinek mi a célja. Elmélázva nézi a két embert, hátha reggeli beszélgetésükből közelebb kerülhet a megfejtéshez.*
A hozzászólás írója (Elinara Ginivrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.09.14 18:35:37
*Szépeket álmodik éppen otthona közelében a nyíló rét virágai között, ugrál és egy pillangót próbál magához csalogatni, aki lila szárnyaival röpdös körülötte. Az ő szárnyai is meg meg mozdulnak, álmában. A kandúr nyávogása, valahogy nem illik bele ebbe az idilli képbe, ami kezd már elhomályosulni és a fény kérlelhetetlen erővel tör be pillái közé, ahogyan ébredezik. Kis idő múlva tisztul a kép és rájön hol van, eszébe jut a tegnap este, megmentőivel és a kedves cicás elffel. Felkel és nagyot nyújtózik.*
-Szép reggelt mindenkinek!
*Köszön még kicsit bágyadtan és megnyugodva állapítja meg, hogy az éjszaka ezek szerint eseménytelenül telt, mert minden nyugodt képet mutat. Rajta kívül már mindenki ébren van, így ő is lassan feláll és a kis pokrócot nagy oda figyeléssel göngyöli össze egy kisebb textilpalacsintába, hogy visszategye táskájába. Örömmel állapítja meg, hogy maradt még egy alma a táska alján. Ügyesen ketté töri és mivel két megmentője a hússal foglalatoskodik, gondolja, inkább Jaisának ajánlja fel, mert úgy tűnt tegnap, hogy a lány is inkább növény evő. Odalép hozzá és felé nyújtja az almafelet.*
-Sajnos már csak ennyi maradt, de kezdetnek a mai napra talán megteszi.
*Leül a lány mellé, majd elrágcsálja az alma megmaradt részét és közben érdeklődve szemléli a többieket. Megpróbálja kitalálni, most vajon hogyan tovább? Merre menjen, ha a reggeli ébredezés is véget ér? Nem szívesen gondol arra, hogy elhagyja a társaságot. Talán nem kell, majd elszakadnia, új ismerőseitől. Kérdés vajon, mennyire tartanak igényt a társaságára, elvégre nem biztos, hogy egy kis tündér, olyan hasznos útitárs és nem tudhatja kinek mi a célja. Elmélázva nézi a két embert, hátha reggeli beszélgetésükből közelebb kerülhet a megfejtéshez.*
A hozzászólás írója (Elinara Ginivrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.09.14 18:35:37
1375. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-09-14 16:20:11
Üzenet elküldve: 2014-09-14 16:20:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Tábortűz//
*A hajnal első fényei ébresztik, ugyan erről sokáig nem szeretne tudomást venni. Eltökéltségében át is fordul a másik oldalára, ám ilyenkor már az erdő madarai sincsenek tekintettel az alvókra. Egy darabig dacoskodik az egymásnak felelgető dallamokkal, de végül kénytelen kinyitni a szemét. Vendéglátói halkan társalognak valamiről, Darien meg egyébként is a karjára telepedik, úgyhogy muszáj lesz szedelőzködnie. Amint felkönyököl, kísérője panaszosan a képébe nyávog, illetlen, fél arasznyi távolságból.*
- Neked is szép reggelt, hősöm! Persze, menj csak vadászni, miért is ne kezdenénk a napot egy gyilkossággal, nem igaz...? Hé, még beszéltem ám! * szól emelt hangon a kandúr után, aki csak az engedélyre várt, a megrovásra már nem kíváncsi. A lány sejti, hogy ha egy évszázad telne el, akkor sem bírná szó nélkül megállni a négylábú egyébként természetes viselkedését.*
~Az éj is eljön, hiába feledkezünk meg róla.~
*Halk sóhajjal ül fel, hatalmasat nyújtózik és üdvözli a már ébren lévőket, majd ráérősen nekikezd eltávolítani hajából a kósza faleveleket. A nagy figyelmet igénylő művelet közepette Svirre sandít, aki kalapja alatt már jóízűen falatozik. Mintha csak a kandúrt látná, persze a tőrt leszámítva. És a kalapot.
A tisztás békés hangulatát mindössze kissé zavarja meg, amikor nem túl messziről egy madár rémült csiripelése hangzik fel. Jaisa lesüti a szemét, hiszen ismeri ezt a hangot. Csak reméli, hogy Darien elfelejti neki is megmutatni zsákmányát, mielőtt jól lakna vele.*
*A hajnal első fényei ébresztik, ugyan erről sokáig nem szeretne tudomást venni. Eltökéltségében át is fordul a másik oldalára, ám ilyenkor már az erdő madarai sincsenek tekintettel az alvókra. Egy darabig dacoskodik az egymásnak felelgető dallamokkal, de végül kénytelen kinyitni a szemét. Vendéglátói halkan társalognak valamiről, Darien meg egyébként is a karjára telepedik, úgyhogy muszáj lesz szedelőzködnie. Amint felkönyököl, kísérője panaszosan a képébe nyávog, illetlen, fél arasznyi távolságból.*
- Neked is szép reggelt, hősöm! Persze, menj csak vadászni, miért is ne kezdenénk a napot egy gyilkossággal, nem igaz...? Hé, még beszéltem ám! * szól emelt hangon a kandúr után, aki csak az engedélyre várt, a megrovásra már nem kíváncsi. A lány sejti, hogy ha egy évszázad telne el, akkor sem bírná szó nélkül megállni a négylábú egyébként természetes viselkedését.*
~Az éj is eljön, hiába feledkezünk meg róla.~
*Halk sóhajjal ül fel, hatalmasat nyújtózik és üdvözli a már ébren lévőket, majd ráérősen nekikezd eltávolítani hajából a kósza faleveleket. A nagy figyelmet igénylő művelet közepette Svirre sandít, aki kalapja alatt már jóízűen falatozik. Mintha csak a kandúrt látná, persze a tőrt leszámítva. És a kalapot.
A tisztás békés hangulatát mindössze kissé zavarja meg, amikor nem túl messziről egy madár rémült csiripelése hangzik fel. Jaisa lesüti a szemét, hiszen ismeri ezt a hangot. Csak reméli, hogy Darien elfelejti neki is megmutatni zsákmányát, mielőtt jól lakna vele.*
1374. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-09-14 12:46:50
Üzenet elküldve: 2014-09-14 12:46:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fibienne//
*Mikor a kislány a nyakába veti magát, megpördül vele egyet, mert a jókedve ragadósnak bizonyul, aztán leteszi és mosolyogva fejcsóválva figyeli, ahogyan szedegeti neki a virágokat.*
~Hihetetlen milyen kis energia gombóc ez a kis cica.~
*Mikor a kezében a virágokkal visszatér kicsit elgondolkodóan néz rá és átveszi tőle a csokrot, majd szétteregeti a fűben. Aztán int neki, hogy jöjjön egy kicsit közelebb és oktatóan kezd neki magyarázni, miközben nagy szakértelemmel szétválogatja és kiemeli a számukra jól hasznosítható növényeket, a többi közül.*
-Tudod ez nem mind hasznos, bár igaz, hogy jó illatuk van és szép színesek, de van amelyikkel vigyázni kell. Nézd ez itt Elija csókja, ez pedig ezüst csörgő, ezek jók lesznek. Aha, ez vérfű ez is hasznos lehet, elvisszük, ez pedig, ó, réti ármány, ügyes kislány vagy, de ezzel mindig nagyon vigyázz, sohase edd meg, vagy szívd be túlságosan az illatát, mert ennél sokkal mélyebben fogsz tőle elaludni.
*Gondosan elcsomagolja a növényeket a táskájában tartott bőrtokokba, de előtte még ő is szed jó pár növényt, amiből tud, majd főzeteket készíteni. Miután úgy gondolja eleget gyűlt már össze mindenből, odafordul Fibiennéhez és kedvesen rámosolyog.*
-Nos azt hiszem eleget gyűjtöttünk mindenből. A fogadó felé kéne mennünk, ideje harapni valamit, de előbb, azt hiszem nem ártana meglátogatnunk a szobámat és egy kicsit megmosakodni, legalább látod, hol alszol, majd.
*Mondja nevetve és leszed egy két fűcsomót a kislány hajából, majd felé mutatja fűfoltos tenyerét.*
-Tudod mit? Fussunk versenyt visszafelé a holdudvarig!
*Kiált fel és már neki is iramodik, de arra azért vigyáz, hogy lehetőleg Fibi nyerjen, de legalább is ott legyen végig a nyomában.*
*Mikor a kislány a nyakába veti magát, megpördül vele egyet, mert a jókedve ragadósnak bizonyul, aztán leteszi és mosolyogva fejcsóválva figyeli, ahogyan szedegeti neki a virágokat.*
~Hihetetlen milyen kis energia gombóc ez a kis cica.~
*Mikor a kezében a virágokkal visszatér kicsit elgondolkodóan néz rá és átveszi tőle a csokrot, majd szétteregeti a fűben. Aztán int neki, hogy jöjjön egy kicsit közelebb és oktatóan kezd neki magyarázni, miközben nagy szakértelemmel szétválogatja és kiemeli a számukra jól hasznosítható növényeket, a többi közül.*
-Tudod ez nem mind hasznos, bár igaz, hogy jó illatuk van és szép színesek, de van amelyikkel vigyázni kell. Nézd ez itt Elija csókja, ez pedig ezüst csörgő, ezek jók lesznek. Aha, ez vérfű ez is hasznos lehet, elvisszük, ez pedig, ó, réti ármány, ügyes kislány vagy, de ezzel mindig nagyon vigyázz, sohase edd meg, vagy szívd be túlságosan az illatát, mert ennél sokkal mélyebben fogsz tőle elaludni.
*Gondosan elcsomagolja a növényeket a táskájában tartott bőrtokokba, de előtte még ő is szed jó pár növényt, amiből tud, majd főzeteket készíteni. Miután úgy gondolja eleget gyűlt már össze mindenből, odafordul Fibiennéhez és kedvesen rámosolyog.*
-Nos azt hiszem eleget gyűjtöttünk mindenből. A fogadó felé kéne mennünk, ideje harapni valamit, de előbb, azt hiszem nem ártana meglátogatnunk a szobámat és egy kicsit megmosakodni, legalább látod, hol alszol, majd.
*Mondja nevetve és leszed egy két fűcsomót a kislány hajából, majd felé mutatja fűfoltos tenyerét.*
-Tudod mit? Fussunk versenyt visszafelé a holdudvarig!
*Kiált fel és már neki is iramodik, de arra azért vigyáz, hogy lehetőleg Fibi nyerjen, de legalább is ott legyen végig a nyomában.*
1373. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-09-14 12:11:06
Üzenet elküldve: 2014-09-14 12:11:06
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ziál Nimoden//
-Igeeen!!
*Ugrik nővérkéje nyakába boldogan. Most, hogy belegondol, elég régóta nem aludt olyan jól, mint most. Ráadásul nem kell majd olyan nagyon korán kelnie és még puha ágyacskája is lenne. Lassan már kezdett is róla megfeledkezni, hogy milyen jó is a meleg dunyha. Kis arcocskája csak úgy ragyog a boldogságtól. Felpattan a földről és a bennragadt energiáitól túltengve kezd neki gyógynövényeket keresni Ziál-nak. Na nem mintha tudná, hogy miket kell leszedni, így pár perc szökdécselés után egy szép nagy virágcsokorral tér vissza nővérkéjéhez. Arca ki van pirulva, s lelkesen nyújtja át szerzeményét.*
-Ezt neked szedtem! Szerintem olyan jó illata van, hogy mindenki meggyógyul tőle aki csak megszagolta!
*Fejti ki újabb kis eszmefuttatását vidáman és szokásához híven könnyedén csacsogva.*
-Igeeen!!
*Ugrik nővérkéje nyakába boldogan. Most, hogy belegondol, elég régóta nem aludt olyan jól, mint most. Ráadásul nem kell majd olyan nagyon korán kelnie és még puha ágyacskája is lenne. Lassan már kezdett is róla megfeledkezni, hogy milyen jó is a meleg dunyha. Kis arcocskája csak úgy ragyog a boldogságtól. Felpattan a földről és a bennragadt energiáitól túltengve kezd neki gyógynövényeket keresni Ziál-nak. Na nem mintha tudná, hogy miket kell leszedni, így pár perc szökdécselés után egy szép nagy virágcsokorral tér vissza nővérkéjéhez. Arca ki van pirulva, s lelkesen nyújtja át szerzeményét.*
-Ezt neked szedtem! Szerintem olyan jó illata van, hogy mindenki meggyógyul tőle aki csak megszagolta!
*Fejti ki újabb kis eszmefuttatását vidáman és szokásához híven könnyedén csacsogva.*
1372. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-09-14 00:20:49
Üzenet elküldve: 2014-09-14 00:20:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
//Tábortűz//
*A második váltása is a végéhez közeledik, inkább reggel van már, mint hajnal, lassan még a fák felett is kibukkan majd a nap. Azt viszont már nem szívesen várná meg, hogy a többieket a hasukra sütő nap ébressze fel, tudja, önző dolog, de reggel sem szeret unatkozni. Hála a kitartó őrködésüknek a vacsorájuk maradéka "túlélte" az éjszakát, pár kósza rovaron kívül egy vadállat sem támadta meg, valami csoda folytán még a fehér kandúr megállta a csipegetést. Yerougha mellé sétál, lehajol hozzá, majd megrázza társa vállát. A korai ébresztő is jobb lehet a tegnapinál, amikor a folyóban ébredt. *
- Kelj fel, itt a reggel. Én meg pillanatokon belül felfalom a reggelinket, ha nem kérsz.*Mondja halkan, majd nekilát, hogy betartsa a szavát és falatozzon egy jót. A tőrével vág magának a hideg sültből amíg Yerougha feltápászkodik.*
*A második váltása is a végéhez közeledik, inkább reggel van már, mint hajnal, lassan még a fák felett is kibukkan majd a nap. Azt viszont már nem szívesen várná meg, hogy a többieket a hasukra sütő nap ébressze fel, tudja, önző dolog, de reggel sem szeret unatkozni. Hála a kitartó őrködésüknek a vacsorájuk maradéka "túlélte" az éjszakát, pár kósza rovaron kívül egy vadállat sem támadta meg, valami csoda folytán még a fehér kandúr megállta a csipegetést. Yerougha mellé sétál, lehajol hozzá, majd megrázza társa vállát. A korai ébresztő is jobb lehet a tegnapinál, amikor a folyóban ébredt. *
- Kelj fel, itt a reggel. Én meg pillanatokon belül felfalom a reggelinket, ha nem kérsz.*Mondja halkan, majd nekilát, hogy betartsa a szavát és falatozzon egy jót. A tőrével vág magának a hideg sültből amíg Yerougha feltápászkodik.*
1371. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-09-13 21:05:20
Üzenet elküldve: 2014-09-13 21:05:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Arima Nissot//
*Lassacskán a papír amire, úgymond jegyzetel, egy nagy tintapacára kezd hasonlítani. Eleinte még ki lehetett venni a bárd ronda macskakaparás írását, de mostanra már a sok áthúzás, átírás, véletlen tintacseppek miatt a lap már elég kaotikus lett. Persze ez cseppet sem zavarja Innart jelen pillanatban, hiszen még Ő ki tudja venni, hogy mi micsoda akar vagy akart lenni. Esetleg másnap lesz majd vele egy kis fejfájás, ha újra átakarja olvasni, hisz addigra az ötlet nem fog a feje tetején üldögélni, hanem szépen belesüpped a többi gondolat közé a bárd elméjében. Annyira belemélyedt az új dalának írásába, hogy észre se vette a közeledő léptek hangját, így mikor a sötételf megszólítja, kissé megrezzen ültében, hiszen nem számított rá, hogy valaki leszólítsa. Azt reméli, hogy a másik nem látta a megijedését, ezért hirtelen rá se mer nézni és inkább úgy válaszol neki.*
-Ó, dehogy zavart meg! Nyugodtan üljön le ide, jobb szeretem ha van társaság. Bár előre szólok néha elég fárasztó tudok lenni.
*Innar megpróbálta a legmegnyerőbb hangsúlyát előhozni, hogy teljesen elterelje a figyelmet az összerezzenéséről. Valamiért kínos neki az ha csak úgy megijed, főleg ha egy női hang annak az okozója. Nagy levegőt vesz majd, most már oda is fordul az érkezetthez. Az a nagy levegő bent is marad, az ütő is megáll benne egy pillanatra amikor meglátja ki is az aki épp az Ő társaságára vágyik.*
~Nem lehet igaz, remélem nem ismer fel mert akkor futhatok, mint akkor.~
*A félelme nem alaptalan. Igaz ez a történet visszanyúlik jó pár évvel ezelőttre, de Innar még mindig emlékszik rá. Hisz történt egyszer, még mikor a bárd, nem is bárd volt, csak egy utcakölyök, hogy jó szokásához híven az egyik fogadóban tengette az időt. Röhögött a részegeken, és a maradék ételeket lopkodta le az emberek tányérjáról. Ebben az időben Innar a fiúcska úgy döntött Ő most úgy fogja csinálni mint a profik. El fogja emelni annak az erszényét aki legközelebb belép a fogadóba. Nem is kell találgatni ki volt az. Hát persze, hogy a sötételf Arima Nissot. Persze ekkor még nem tudta a fiú, hogy rossz alakkal húz ujjat. Megvárta szépen, hogy leüljön, elhelyezkedjen és belemerüljön a maga kis dolgába. Kivárta a megfelelő alkalmat és egy kis kés segítségével leakasztotta a pénzes erszényt a nő oldaláról. De mivel Innar minden volt, csak nem profi tolvaj, rögtön észre lett véve, hiszen egy jól megtömött zsákocska volt az és az a sok arany elég hangosan tud csörögni egy tapasztalatlan kézben. Ekkor kezdődött a hajsza, a kis Innar felkapta a nyúlcipőt és futásnak eredt, persze a meglopott fél utána. Szerencse, hogy jól ismeri a várost és a kis eldugott zugokat, és ismerte akkor is, ezért hamar talált egy olyan helyet ahol el tudott slisszolni üldözője elől. A kis búvóhelyén kinyitotta a pénzeszsákot, ami dugig volt arannyal. Nem is merte megszámolni, életében nem látott egyszerre annyi aranyat. Persze ez már jó pár éve volt, Innar is felnőtt lett, a pénz sincs már sehol, hisz valamiből enni is kellett, meg inni, meg lantot venni, meg hasonlóak.
Egy darabig meredten néz a sötételfre Innar majd észbe kap és megpróbál egy normális arcot felvenni. Talán még sikerül is neki valamennyire. Persze nem akar nagyon feltűnően viselkedni, mert akkor nagyobb esély lenne rá, hogy felismerje benne azt a kis srácot régről. Ezért megpróbál beszélgetést kezdeményezni.*
-Ééés mi járatban errefelé? Nem sok mélységit látni a tisztáson.
*Lassacskán a papír amire, úgymond jegyzetel, egy nagy tintapacára kezd hasonlítani. Eleinte még ki lehetett venni a bárd ronda macskakaparás írását, de mostanra már a sok áthúzás, átírás, véletlen tintacseppek miatt a lap már elég kaotikus lett. Persze ez cseppet sem zavarja Innart jelen pillanatban, hiszen még Ő ki tudja venni, hogy mi micsoda akar vagy akart lenni. Esetleg másnap lesz majd vele egy kis fejfájás, ha újra átakarja olvasni, hisz addigra az ötlet nem fog a feje tetején üldögélni, hanem szépen belesüpped a többi gondolat közé a bárd elméjében. Annyira belemélyedt az új dalának írásába, hogy észre se vette a közeledő léptek hangját, így mikor a sötételf megszólítja, kissé megrezzen ültében, hiszen nem számított rá, hogy valaki leszólítsa. Azt reméli, hogy a másik nem látta a megijedését, ezért hirtelen rá se mer nézni és inkább úgy válaszol neki.*
-Ó, dehogy zavart meg! Nyugodtan üljön le ide, jobb szeretem ha van társaság. Bár előre szólok néha elég fárasztó tudok lenni.
*Innar megpróbálta a legmegnyerőbb hangsúlyát előhozni, hogy teljesen elterelje a figyelmet az összerezzenéséről. Valamiért kínos neki az ha csak úgy megijed, főleg ha egy női hang annak az okozója. Nagy levegőt vesz majd, most már oda is fordul az érkezetthez. Az a nagy levegő bent is marad, az ütő is megáll benne egy pillanatra amikor meglátja ki is az aki épp az Ő társaságára vágyik.*
~Nem lehet igaz, remélem nem ismer fel mert akkor futhatok, mint akkor.~
*A félelme nem alaptalan. Igaz ez a történet visszanyúlik jó pár évvel ezelőttre, de Innar még mindig emlékszik rá. Hisz történt egyszer, még mikor a bárd, nem is bárd volt, csak egy utcakölyök, hogy jó szokásához híven az egyik fogadóban tengette az időt. Röhögött a részegeken, és a maradék ételeket lopkodta le az emberek tányérjáról. Ebben az időben Innar a fiúcska úgy döntött Ő most úgy fogja csinálni mint a profik. El fogja emelni annak az erszényét aki legközelebb belép a fogadóba. Nem is kell találgatni ki volt az. Hát persze, hogy a sötételf Arima Nissot. Persze ekkor még nem tudta a fiú, hogy rossz alakkal húz ujjat. Megvárta szépen, hogy leüljön, elhelyezkedjen és belemerüljön a maga kis dolgába. Kivárta a megfelelő alkalmat és egy kis kés segítségével leakasztotta a pénzes erszényt a nő oldaláról. De mivel Innar minden volt, csak nem profi tolvaj, rögtön észre lett véve, hiszen egy jól megtömött zsákocska volt az és az a sok arany elég hangosan tud csörögni egy tapasztalatlan kézben. Ekkor kezdődött a hajsza, a kis Innar felkapta a nyúlcipőt és futásnak eredt, persze a meglopott fél utána. Szerencse, hogy jól ismeri a várost és a kis eldugott zugokat, és ismerte akkor is, ezért hamar talált egy olyan helyet ahol el tudott slisszolni üldözője elől. A kis búvóhelyén kinyitotta a pénzeszsákot, ami dugig volt arannyal. Nem is merte megszámolni, életében nem látott egyszerre annyi aranyat. Persze ez már jó pár éve volt, Innar is felnőtt lett, a pénz sincs már sehol, hisz valamiből enni is kellett, meg inni, meg lantot venni, meg hasonlóak.
Egy darabig meredten néz a sötételfre Innar majd észbe kap és megpróbál egy normális arcot felvenni. Talán még sikerül is neki valamennyire. Persze nem akar nagyon feltűnően viselkedni, mert akkor nagyobb esély lenne rá, hogy felismerje benne azt a kis srácot régről. Ezért megpróbál beszélgetést kezdeményezni.*
-Ééés mi járatban errefelé? Nem sok mélységit látni a tisztáson.
1370. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-09-13 20:15:29
Üzenet elküldve: 2014-09-13 20:15:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
//Tábortűz//
*Lassan mindenki nyugovóra tér. Elsőként Svir. Roppant kíváncsi, hogy vajon éjjel is viseli-e a nevezetes fejfedőt. Szája széles mosolyra húzódik, amikor kiderül, hogy a válasz nem. Volt egy olyasféle képzete, hogy kalap levehetetlen, és eggyéforrott a gazdájával. Meg egy másik, miszerint Svir a levételével elveszti az erejét. De minthogy látszólag jóízűen szundikál, ez utóbbi tétel megdőlni látszik.
Aztán Jaisa igyekszik megtérni az álmok birodalmába. Meghallgatja a másnapi terveit, de nem tartja fel azzal, hogy egy jóéjt-kívánságon kívül bármit is hozzáfűzzön azokhoz. Végül Elinarán a sor. Figyeli, ahogy nyugovóra tér, csak azután kel fel, hogy némi fát dobjon a tűzre. No nem sokat, csupán a parázsnak akar egy kis utánpótlást biztosítani. Most már csak ketten vannak ébren a macskával. Kinyújtóztatja a tagjait, majd a lehető legnesztelenebb léptekkel körbejárja a táboruk közvetlen környékét. Egyrészt mozogni akar, hogy friss maradjon, és képes legyen ébren maradni, másrészt pedig még utoljára ellenőrizni szeretné, nem kell-e rajtaütéstől tartaniuk. Csak ezután tér vissza a többiekhez. Leül, hátát egy fának veti, és megkezdi az éjjeli őrködést. Nem jön álom a szemére, szokatlan módon éber. Ha ez sokáig így tart ki, lehet, hogy fel sem keltenie az íjászt.*
*Lassan mindenki nyugovóra tér. Elsőként Svir. Roppant kíváncsi, hogy vajon éjjel is viseli-e a nevezetes fejfedőt. Szája széles mosolyra húzódik, amikor kiderül, hogy a válasz nem. Volt egy olyasféle képzete, hogy kalap levehetetlen, és eggyéforrott a gazdájával. Meg egy másik, miszerint Svir a levételével elveszti az erejét. De minthogy látszólag jóízűen szundikál, ez utóbbi tétel megdőlni látszik.
Aztán Jaisa igyekszik megtérni az álmok birodalmába. Meghallgatja a másnapi terveit, de nem tartja fel azzal, hogy egy jóéjt-kívánságon kívül bármit is hozzáfűzzön azokhoz. Végül Elinarán a sor. Figyeli, ahogy nyugovóra tér, csak azután kel fel, hogy némi fát dobjon a tűzre. No nem sokat, csupán a parázsnak akar egy kis utánpótlást biztosítani. Most már csak ketten vannak ébren a macskával. Kinyújtóztatja a tagjait, majd a lehető legnesztelenebb léptekkel körbejárja a táboruk közvetlen környékét. Egyrészt mozogni akar, hogy friss maradjon, és képes legyen ébren maradni, másrészt pedig még utoljára ellenőrizni szeretné, nem kell-e rajtaütéstől tartaniuk. Csak ezután tér vissza a többiekhez. Leül, hátát egy fának veti, és megkezdi az éjjeli őrködést. Nem jön álom a szemére, szokatlan módon éber. Ha ez sokáig így tart ki, lehet, hogy fel sem keltenie az íjászt.*
1369. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-09-13 16:23:01
Üzenet elküldve: 2014-09-13 16:23:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tábortűz//
*Mikor a szép kalapos megmentője beburkolózik a pokrócába mosolyogva csendesen odaszól még neki*
-Aludjon jól Svir, kívánok szép álmokat!
*Majd megvárja, amíg Jaisa válaszol, majd amikor ő is nyugovóra tér, neki is szép álmokat kíván. Kicsit még hallgatja a halk dallamokat és ő is elpilled tőle. Ásít egy picit, majd lassan felkel és közelebb megy Albunhoz és mellé ül, hogy válaszát jobban hallja, mert alig hallhatóan suttog csak nehogy bárkinek megzavarja az álmát.*
-Én még nem tudom merre menjek, de talán megálmodom ma éjjel. Köszönöm, hogy őrizni fogja az álmunkat.
*Miután válaszolt a kérdésre, ahogy illik, táskájából kiveszi a kis barna pokrócot, amivel takarózni szokott és körül néz, hol lenne a legjobb hely az alvásra. Végül úgy dönt nem távolodik el nagyon az őrszemtől és csak egy pár lépést távolodik el tőle. Leteríti a kicsi pokrócot, ráfekszik, majd összekuporodva betakarja magát.*
-jó éjt Albun di Nomam.
*Suttogja még vissza és magában megállapítja, hogy ez a név valahogy sehogy sem illik a viselőjéhez. Bezzeg Svir Gia a tollas kalapjában tökéletesen összeillik nevével. Mosolyogva nézi még kicsit a sötét fákat és föld keménységét ellensúlyozva karját a feje alá rakja párnának. Küld egy rövid imát elhagyott tündér barátnőiért, hogy ők is ilyen biztonságban aludjanak ma, aztán lassan ibolya szemei lecsukódnak és mosolyogva alszik el. Ma éjjel jó helyen van kedves emberek között és nem akar még a holnapra gondolni.*
A hozzászólás írója (Elinara Ginivrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.09.13 16:25:54
*Mikor a szép kalapos megmentője beburkolózik a pokrócába mosolyogva csendesen odaszól még neki*
-Aludjon jól Svir, kívánok szép álmokat!
*Majd megvárja, amíg Jaisa válaszol, majd amikor ő is nyugovóra tér, neki is szép álmokat kíván. Kicsit még hallgatja a halk dallamokat és ő is elpilled tőle. Ásít egy picit, majd lassan felkel és közelebb megy Albunhoz és mellé ül, hogy válaszát jobban hallja, mert alig hallhatóan suttog csak nehogy bárkinek megzavarja az álmát.*
-Én még nem tudom merre menjek, de talán megálmodom ma éjjel. Köszönöm, hogy őrizni fogja az álmunkat.
*Miután válaszolt a kérdésre, ahogy illik, táskájából kiveszi a kis barna pokrócot, amivel takarózni szokott és körül néz, hol lenne a legjobb hely az alvásra. Végül úgy dönt nem távolodik el nagyon az őrszemtől és csak egy pár lépést távolodik el tőle. Leteríti a kicsi pokrócot, ráfekszik, majd összekuporodva betakarja magát.*
-jó éjt Albun di Nomam.
*Suttogja még vissza és magában megállapítja, hogy ez a név valahogy sehogy sem illik a viselőjéhez. Bezzeg Svir Gia a tollas kalapjában tökéletesen összeillik nevével. Mosolyogva nézi még kicsit a sötét fákat és föld keménységét ellensúlyozva karját a feje alá rakja párnának. Küld egy rövid imát elhagyott tündér barátnőiért, hogy ők is ilyen biztonságban aludjanak ma, aztán lassan ibolya szemei lecsukódnak és mosolyogva alszik el. Ma éjjel jó helyen van kedves emberek között és nem akar még a holnapra gondolni.*
A hozzászólás írója (Elinara Ginivrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.09.13 16:25:54
1368. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-09-13 16:19:31
Üzenet elküldve: 2014-09-13 16:19:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
* Megunva a csöndes semmittevést, lassacskán összeszedelődzködik, és indulni készül. Aranysárga ruháját leporolja, mert ugyancsak sok fűszál, és egyéb kosz ragadt rá, mivel a földön ücsörgött. Vörös fürtjeit lesimítja, majd elégedetten nyugtázza, hogy külső ügyileg újra a toppon van. Vagyis majdnem.*
~ A hajammal majd kezdek valamit később.~
* Végre mindennel elkészül, és elindulhat visszafelé. A tisztás szélén még megáll, és nagyot
szippant a friss levegőből. Kicsit megkönnyebbül, hogy visszatérhet a biztonságot nyújtó városba, de az erdő szélénb megtorpan. Fájdalmasan felsóhajt.*
~ Essünk túl rajta...~
~ A hajammal majd kezdek valamit később.~
* Végre mindennel elkészül, és elindulhat visszafelé. A tisztás szélén még megáll, és nagyot
szippant a friss levegőből. Kicsit megkönnyebbül, hogy visszatérhet a biztonságot nyújtó városba, de az erdő szélénb megtorpan. Fájdalmasan felsóhajt.*
~ Essünk túl rajta...~
1367. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-09-13 15:46:16
Üzenet elküldve: 2014-09-13 15:46:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Tábortűz//
Szomorúság fogja el, Elinara szavait hallgatva. Ha Darien magára hagyná, teljesen egyedül maradna, ennek pedig a gondolatát is szereti elkerülni.
- Valódi szerencse, hogy épp a megmentőitekbe botlottál... mindenesetre már nem vagy egyedül, ami még engem is megnyugtat. Remélem a többiek hasonló szerencsével járnak.* mosolyog a tündérre. Egy bottal a tüzet élesztgeti, miközben Svir nyugalomra tér. Előrelátó kézmozdulattal a kandúrnak is tudtára adja, hogy a továbbiakban semmi hangoskodás - illetlenség volna felzavarni, aki pihen. Jó példával elöl járva, suttogóra fogott hangon válaszol Albun kérdésére.*
- Mi például visszatérünk a városba, Arthenior javát még nem is láttuk. Ráadásul hamarosan ideje lesz munkát vállalnom, ha az úrfi továbbra is sült húson óhajt éldegélni. *pillant a kandúr felé*- Hála az Anyának, éjszakázni mindketten a szabad ég alatt szeretünk! Tulajdonképpen így botlottunk magukba, fekhelyet keresve.
*Svir véleményét szótlanul is osztja a mai napról, így kényelmesen hátradől, alváshoz készülődve. Elinara és Albun hangját hallgatva eszébe jut, hogy reggel esetleg közös utakon is elindulhatnak akivel épp egyfelé visz az útjuk.*
~De ezek már a holnap gondolatai.~
*Elodázva a döntés fáradalmait, egy régi elf dalt kezd dúdolni elalvás előtt, épp csak hallhatóan a tűz ropogása mellett. Gyermekkorában úgy tartották, hogy ez a dallam különösen pihentetővé teszi az éjszakát, így még egy álmos pillantást vet a máris szunnyadozó kandúrra, majd hamar elszenderedik.*
A hozzászólás írója (Jaisa Ria Rhamzara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.09.13 15:46:39
Szomorúság fogja el, Elinara szavait hallgatva. Ha Darien magára hagyná, teljesen egyedül maradna, ennek pedig a gondolatát is szereti elkerülni.
- Valódi szerencse, hogy épp a megmentőitekbe botlottál... mindenesetre már nem vagy egyedül, ami még engem is megnyugtat. Remélem a többiek hasonló szerencsével járnak.* mosolyog a tündérre. Egy bottal a tüzet élesztgeti, miközben Svir nyugalomra tér. Előrelátó kézmozdulattal a kandúrnak is tudtára adja, hogy a továbbiakban semmi hangoskodás - illetlenség volna felzavarni, aki pihen. Jó példával elöl járva, suttogóra fogott hangon válaszol Albun kérdésére.*
- Mi például visszatérünk a városba, Arthenior javát még nem is láttuk. Ráadásul hamarosan ideje lesz munkát vállalnom, ha az úrfi továbbra is sült húson óhajt éldegélni. *pillant a kandúr felé*- Hála az Anyának, éjszakázni mindketten a szabad ég alatt szeretünk! Tulajdonképpen így botlottunk magukba, fekhelyet keresve.
*Svir véleményét szótlanul is osztja a mai napról, így kényelmesen hátradől, alváshoz készülődve. Elinara és Albun hangját hallgatva eszébe jut, hogy reggel esetleg közös utakon is elindulhatnak akivel épp egyfelé visz az útjuk.*
~De ezek már a holnap gondolatai.~
*Elodázva a döntés fáradalmait, egy régi elf dalt kezd dúdolni elalvás előtt, épp csak hallhatóan a tűz ropogása mellett. Gyermekkorában úgy tartották, hogy ez a dallam különösen pihentetővé teszi az éjszakát, így még egy álmos pillantást vet a máris szunnyadozó kandúrra, majd hamar elszenderedik.*
A hozzászólás írója (Jaisa Ria Rhamzara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.09.13 15:46:39
1366. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-09-12 20:26:02
Üzenet elküldve: 2014-09-12 20:26:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
//Tábortűz//
*Továbbra is bőszen hallgat, mesélt már eleget a mai nap, a végén még elaludna egy mondat közepén, az pedig nem lenne túl csábos. A Tündérmentő nem engedheti meg magának, hogy fáradtnak látsszon védencei előtt. Már ameddig rá nem un arra, hogy szárnyas hölgyemények megmentőjeként tetszelegjen Arthenior népe előtt, hisz ez mégiscsak elég nagy felelősség. Nem rohanhat mindig fejvesztve, ha egy vékony hang azt kiáltja, hogy "Ments meg ó Kalapos Hős!".*
~Hős cica!~
*Ezen elvigyorodik, bár igaz, ami igaz, egy macskától már-már hősies, ha megállja, hogy ne egyen bele minden finom falatba a környéken. Végez az almával, a csutkát belehajítja a hátuk mögött terpeszkedő sötétbe, aztán elnyom egy ásítást.*
- Majd ébressz fel, ha én következem. *Mondja Yeroughának, majd beburkolózik a pokrócába és ledől a tábortűz mellett.*
- Hosszú nap volt a mai hölgyeim, kérem, bocsássanak meg.
*Továbbra is bőszen hallgat, mesélt már eleget a mai nap, a végén még elaludna egy mondat közepén, az pedig nem lenne túl csábos. A Tündérmentő nem engedheti meg magának, hogy fáradtnak látsszon védencei előtt. Már ameddig rá nem un arra, hogy szárnyas hölgyemények megmentőjeként tetszelegjen Arthenior népe előtt, hisz ez mégiscsak elég nagy felelősség. Nem rohanhat mindig fejvesztve, ha egy vékony hang azt kiáltja, hogy "Ments meg ó Kalapos Hős!".*
~Hős cica!~
*Ezen elvigyorodik, bár igaz, ami igaz, egy macskától már-már hősies, ha megállja, hogy ne egyen bele minden finom falatba a környéken. Végez az almával, a csutkát belehajítja a hátuk mögött terpeszkedő sötétbe, aztán elnyom egy ásítást.*
- Majd ébressz fel, ha én következem. *Mondja Yeroughának, majd beburkolózik a pokrócába és ledől a tábortűz mellett.*
- Hosszú nap volt a mai hölgyeim, kérem, bocsássanak meg.
1365. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-09-12 17:43:44
Üzenet elküldve: 2014-09-12 17:43:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Innar Baladur//
*Nem tölt túl sok időt a fürdőben, csupán néhány percet, amíg eléggé át nem mossa bőrét a tiszta víz, majd magára kapja a ruháját, s már indul is vissza a piactér felé. Úgy döntött következő úti céljának a tisztást jelöli ki, mivel jó rég nem látogatta már meg azt a helyet.
Léptei határozottak, ám cseppen sem sietősek. Épp csak olyan tempót diktál magának, amivel a körülötte lévő lényeknek egyértelművé teheti, hogy mindenki jobban jár, ha nem állnak az útjába, inkább nagy ívben kikerülik. S úgy tűnik eléggé hatásos a módszer, mivel nem telik bele negyed óra s az a megtiszteltetés éri a tisztás apró, nedves fűszálait, hogy a mélységi nőstény bokáját cirógathatják. Az erős napfény kissé bántja sötétséghez szokott szemét, így kezét szemei elé rakva tekint végig a területen. Örömmel nyugtázza, hogy elég kevesen vannak, így úgy dönt, ő is csatlakozik az itt pihenőkhöz. Már épp helyet foglalna az egyik fa árnyékában, mikor tekintete megakad az egyik, közelben üldögélő férfin. Persze látott ő már férfit életében, ennél különbeket is, de ez a bárd -legalábbis a lantból erre következtet- valami miatt felkeltette az érdeklődését. Egy furcsa érzés keríti hatalmába, egy olyan, amit nem tud csak úgy figyelmen kívül hagyni: mintha már látta volna ezt az alakot korábban.
Homlokát ráncolva kutatja fel agyának minden kis zugát, pörgeti le maga előtt a fontosabb személyeket, de hiába, egyikőjük sem a keresett. Így nem is fecsérel több időt az emlékeire, hiszen van egy ennél sokkal egyszerűbb módszer annak a kiderítésére, hogy ki a bárd, s keresztezték-e már egymást az útjaik.*
-Elnézést, remélem nem zavartam meg semmiben. *Lép oda az idegen elé, s meg sem várva a választ, folytatja.* Csak láttam, hogy egyedül üldögél itt, s gondoltam, örülne egy kis társaságnak.
*Persze az már részletkérdés, hogy szinte mindenki más is egymaga van, s legtöbbjük csupán unottan heverészik a tisztáson.*
*Nem tölt túl sok időt a fürdőben, csupán néhány percet, amíg eléggé át nem mossa bőrét a tiszta víz, majd magára kapja a ruháját, s már indul is vissza a piactér felé. Úgy döntött következő úti céljának a tisztást jelöli ki, mivel jó rég nem látogatta már meg azt a helyet.
Léptei határozottak, ám cseppen sem sietősek. Épp csak olyan tempót diktál magának, amivel a körülötte lévő lényeknek egyértelművé teheti, hogy mindenki jobban jár, ha nem állnak az útjába, inkább nagy ívben kikerülik. S úgy tűnik eléggé hatásos a módszer, mivel nem telik bele negyed óra s az a megtiszteltetés éri a tisztás apró, nedves fűszálait, hogy a mélységi nőstény bokáját cirógathatják. Az erős napfény kissé bántja sötétséghez szokott szemét, így kezét szemei elé rakva tekint végig a területen. Örömmel nyugtázza, hogy elég kevesen vannak, így úgy dönt, ő is csatlakozik az itt pihenőkhöz. Már épp helyet foglalna az egyik fa árnyékában, mikor tekintete megakad az egyik, közelben üldögélő férfin. Persze látott ő már férfit életében, ennél különbeket is, de ez a bárd -legalábbis a lantból erre következtet- valami miatt felkeltette az érdeklődését. Egy furcsa érzés keríti hatalmába, egy olyan, amit nem tud csak úgy figyelmen kívül hagyni: mintha már látta volna ezt az alakot korábban.
Homlokát ráncolva kutatja fel agyának minden kis zugát, pörgeti le maga előtt a fontosabb személyeket, de hiába, egyikőjük sem a keresett. Így nem is fecsérel több időt az emlékeire, hiszen van egy ennél sokkal egyszerűbb módszer annak a kiderítésére, hogy ki a bárd, s keresztezték-e már egymást az útjaik.*
-Elnézést, remélem nem zavartam meg semmiben. *Lép oda az idegen elé, s meg sem várva a választ, folytatja.* Csak láttam, hogy egyedül üldögél itt, s gondoltam, örülne egy kis társaságnak.
*Persze az már részletkérdés, hogy szinte mindenki más is egymaga van, s legtöbbjük csupán unottan heverészik a tisztáson.*
1364. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-09-12 17:16:03
Üzenet elküldve: 2014-09-12 17:16:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
//Tábortűz//
*Ez a nap láthatóan az elhagyásokról és az újratalálkozásokról szól. Azt várta volna, hogy a kellemetlen élmény inkább összekovácsolja a tündéreket, mintsem hogy három felé váljon az útjuk. Harcos lévén persze nehezen érzi át Elinara helyzetét; saját tapasztalatai alapján egy kis fenyegetettség meg sem kottyan, inkább növeli a bajtársiasság érzetét. A templom szóra felkapja a fejét, de csak egy röpke pillanatra, aztán minden visszatér a rendes kerékvágásba.*
- S ha felkel a nap, merre tartanak? *Örök gyakorlatiasként teszi fel a kérdést. Úgy hangzik, mintha a tündér csak bolyongana, szilárd pont és támasz nélkül, Jaisáról pedig még igencsak keveset tud. A szavai egyúttal magában foglalják azt is, hogy mindkettejüknek lesz hol éjszaka lehajtania a fejét, s hogy őrködésükre is számíthatnak.A tűz láthatóan vonzza az erre tévedőket, és nem biztos, hogy közülük mindenki jó szándékkal érkezik közéjük.*
*Ez a nap láthatóan az elhagyásokról és az újratalálkozásokról szól. Azt várta volna, hogy a kellemetlen élmény inkább összekovácsolja a tündéreket, mintsem hogy három felé váljon az útjuk. Harcos lévén persze nehezen érzi át Elinara helyzetét; saját tapasztalatai alapján egy kis fenyegetettség meg sem kottyan, inkább növeli a bajtársiasság érzetét. A templom szóra felkapja a fejét, de csak egy röpke pillanatra, aztán minden visszatér a rendes kerékvágásba.*
- S ha felkel a nap, merre tartanak? *Örök gyakorlatiasként teszi fel a kérdést. Úgy hangzik, mintha a tündér csak bolyongana, szilárd pont és támasz nélkül, Jaisáról pedig még igencsak keveset tud. A szavai egyúttal magában foglalják azt is, hogy mindkettejüknek lesz hol éjszaka lehajtania a fejét, s hogy őrködésükre is számíthatnak.A tűz láthatóan vonzza az erre tévedőket, és nem biztos, hogy közülük mindenki jó szándékkal érkezik közéjük.*
1363. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-09-11 18:49:32
Üzenet elküldve: 2014-09-11 18:49:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tábortűz//
*A többiek kérdése, érthető, hiszen, ő is úgy gondolta, hogy együtt marad fajtársaival, mert olyan kedvesek voltak és hamar összebarátkoztak. Nagyon sajnálja, hogy végül nem, így alakult. Ráadásul az egyik barátnője a saját gyávasága miatt maradt el mellőle. Kicsit megint keresgéli a szavakat az almát rágcsálva, ez ad egy kis időt, hogy átgondolja, hogy is lehetne a lehető legjobban megfogalmazni, a helyzetet. Miután lenyelte az alma darabot lesüti ibolya szemeit.*
-Nem egészen, így terveztem, de Ronmissia az egyik tündér, a támadás után elhagyott, bennünket, úgy döntött békésebb vidékre vándorol. A másik társam Elinara, ott maradt a templomnál, valószínűleg nagyon nagy benne az elhivatottság, hogy a mágia tanait megtanulja.
*Kis szünetet tart, mert nagyon szégyelli bevallani, hogy egyszerűen nem, mert vele tartani. Lehet, hogy ő a leggyávább és leggyámoltalanabb tündér ezen a világon. Kicsit szomorkásan folytatja a beszámolót.*
-Én... én... nem éreztem ilyen elhivatottságot, ezért búcsút vettünk egymástól. Mikor egyedül maradtam, vissza akartam találni, erre a tisztásra, de nem mertem a történtek után a temető felé elindulni. Útba igazítottak a városon át az erdő felé. Én pedig nagy nehezen ide találtam. Ez a hely nagyon szép, az erdőtől pedig nem tartok, annyira, mint a várostól. Itt otthonosabban mozgok, mert ilyen helyen nőttem fel, sűrű erdőben.
*Végig járatja tekintetét a most már sötét fákon körülötte és megállapítja magában, hogy valóban kellemesebb még, így éjszaka is, mint a sírkövek látványa nappal a ködbe burkolózva. Megint végigjáratja a tekintetét a tűz körül ülőkön hálával telt tekintettel és elmosolyodik ismét.*
-Persze sokkal jobban alakultak a dolgok, mint, valaha gondoltam volna. Nagyon örülök, hogy összefutottam kedves megmentőimmel és kedves barátnőjükkel, így nyugodtabb, vagyok, mintha egyedül lennék, egy fa ágai között és persze meg ne feledkezzek a hős cicáról sem aki vigyázz ránk.
*Szórakozottan kicsit meghajtja fejét a kandúr felé és halkan felkacag, ami úgy hangzik, mintha egy kis csengettyű szólna a tisztáson.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.09.13 09:08:10, a következő indokkal:
Köszönöm, hogy vagy annyira igényes, és a rendszer által számodra kijelzett hibákat máskor javítod a hozzászólásodban, mielőtt elküldöd azt.
*A többiek kérdése, érthető, hiszen, ő is úgy gondolta, hogy együtt marad fajtársaival, mert olyan kedvesek voltak és hamar összebarátkoztak. Nagyon sajnálja, hogy végül nem, így alakult. Ráadásul az egyik barátnője a saját gyávasága miatt maradt el mellőle. Kicsit megint keresgéli a szavakat az almát rágcsálva, ez ad egy kis időt, hogy átgondolja, hogy is lehetne a lehető legjobban megfogalmazni, a helyzetet. Miután lenyelte az alma darabot lesüti ibolya szemeit.*
-Nem egészen, így terveztem, de Ronmissia az egyik tündér, a támadás után elhagyott, bennünket, úgy döntött békésebb vidékre vándorol. A másik társam Elinara, ott maradt a templomnál, valószínűleg nagyon nagy benne az elhivatottság, hogy a mágia tanait megtanulja.
*Kis szünetet tart, mert nagyon szégyelli bevallani, hogy egyszerűen nem, mert vele tartani. Lehet, hogy ő a leggyávább és leggyámoltalanabb tündér ezen a világon. Kicsit szomorkásan folytatja a beszámolót.*
-Én... én... nem éreztem ilyen elhivatottságot, ezért búcsút vettünk egymástól. Mikor egyedül maradtam, vissza akartam találni, erre a tisztásra, de nem mertem a történtek után a temető felé elindulni. Útba igazítottak a városon át az erdő felé. Én pedig nagy nehezen ide találtam. Ez a hely nagyon szép, az erdőtől pedig nem tartok, annyira, mint a várostól. Itt otthonosabban mozgok, mert ilyen helyen nőttem fel, sűrű erdőben.
*Végig járatja tekintetét a most már sötét fákon körülötte és megállapítja magában, hogy valóban kellemesebb még, így éjszaka is, mint a sírkövek látványa nappal a ködbe burkolózva. Megint végigjáratja a tekintetét a tűz körül ülőkön hálával telt tekintettel és elmosolyodik ismét.*
-Persze sokkal jobban alakultak a dolgok, mint, valaha gondoltam volna. Nagyon örülök, hogy összefutottam kedves megmentőimmel és kedves barátnőjükkel, így nyugodtabb, vagyok, mintha egyedül lennék, egy fa ágai között és persze meg ne feledkezzek a hős cicáról sem aki vigyázz ránk.
*Szórakozottan kicsit meghajtja fejét a kandúr felé és halkan felkacag, ami úgy hangzik, mintha egy kis csengettyű szólna a tisztáson.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.09.13 09:08:10, a következő indokkal:
Köszönöm, hogy vagy annyira igényes, és a rendszer által számodra kijelzett hibákat máskor javítod a hozzászólásodban, mielőtt elküldöd azt.
1362. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-09-11 17:58:32
Üzenet elküldve: 2014-09-11 17:58:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Tábortűz//
*Eszébe jut az alma íze és összefut a nyál a szájában a gondolattól. Így amikor Elinara neki kínál egy gyümölcsöt, hálásan fogadja el. Minthogy Darien figyelmét leköti az egészségesen csillogó, gömbszerű képződmény, Jaisa néhányszor fel-feldobja az ételt a levegőbe. Minderre amaz zavartan pillant hol gazdájára, hol a hozzá beszélő tündérre.*
- Látod, ha legalább fontolóra vennéd a növényeket, most lakmározhatnál. * teszi hozzá Elinara szavaihoz a lány komoly hangon, bár ezt már csak az időközben távozó kandúr farával közölheti. Úgy tűnik, négylábú kísérője ezúttal sincs gyümölcsevő kedvében. Jaisa mindenesetre élvezettel lát neki Elinara ajándékának, ám két falat között sem felejt el helyeslően bólogatni Albun kérdésére, jelezve hogy őt is furdalja a kíváncsiság. A legkevésbé sem tűnik rendjén valónak, ha az éjszakai erdőben kóborló ártatlan tündérekre kell gondolnia. Korábbi leshelyét elfoglalva, a macska a fáról furcsa nyávogással vizslatja Elinarát, mintha csak támogatná az érdeklődőket.*
*Eszébe jut az alma íze és összefut a nyál a szájában a gondolattól. Így amikor Elinara neki kínál egy gyümölcsöt, hálásan fogadja el. Minthogy Darien figyelmét leköti az egészségesen csillogó, gömbszerű képződmény, Jaisa néhányszor fel-feldobja az ételt a levegőbe. Minderre amaz zavartan pillant hol gazdájára, hol a hozzá beszélő tündérre.*
- Látod, ha legalább fontolóra vennéd a növényeket, most lakmározhatnál. * teszi hozzá Elinara szavaihoz a lány komoly hangon, bár ezt már csak az időközben távozó kandúr farával közölheti. Úgy tűnik, négylábú kísérője ezúttal sincs gyümölcsevő kedvében. Jaisa mindenesetre élvezettel lát neki Elinara ajándékának, ám két falat között sem felejt el helyeslően bólogatni Albun kérdésére, jelezve hogy őt is furdalja a kíváncsiság. A legkevésbé sem tűnik rendjén valónak, ha az éjszakai erdőben kóborló ártatlan tündérekre kell gondolnia. Korábbi leshelyét elfoglalva, a macska a fáról furcsa nyávogással vizslatja Elinarát, mintha csak támogatná az érdeklődőket.*
1361. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-09-10 17:16:07
Üzenet elküldve: 2014-09-10 17:16:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
//Tábortűz//
*Szeret a szószátyár szerepben sziporkázni, de a jóból is megárt a sok. Kész szerencse, hogy az egyik tündérnek nem csak hozzá, de a másik tündérhez is van pár kérdése, így Svir nyer pár szusszanásnyi időt a következő története előtt. Már amennyiben lesz következő, fárasztó egy nap volt a mai, kezdve azzal, hogy az átlagosnál nagyobb fogást halászott ki reggel a folyóból. Kényelmesen elhelyezkedik a fűben, hogy onnan hallgassa tovább a beszámolót, na meg, hogy figyelje a kandúrt, az ördög nem alszik, a nyúlsült pedig még mindig ízletes csemege.*
- Köszönöm szépen! *Mondja az almát elvéve. Rögtön bele is harap, másodikban pont jó lesz a nyúl után.*
*Szeret a szószátyár szerepben sziporkázni, de a jóból is megárt a sok. Kész szerencse, hogy az egyik tündérnek nem csak hozzá, de a másik tündérhez is van pár kérdése, így Svir nyer pár szusszanásnyi időt a következő története előtt. Már amennyiben lesz következő, fárasztó egy nap volt a mai, kezdve azzal, hogy az átlagosnál nagyobb fogást halászott ki reggel a folyóból. Kényelmesen elhelyezkedik a fűben, hogy onnan hallgassa tovább a beszámolót, na meg, hogy figyelje a kandúrt, az ördög nem alszik, a nyúlsült pedig még mindig ízletes csemege.*
- Köszönöm szépen! *Mondja az almát elvéve. Rögtön bele is harap, másodikban pont jó lesz a nyúl után.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9568-9587