Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 222 (4421. - 4440. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
4440. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-08-23 12:08:48
Üzenet elküldve: 2016-08-23 12:08:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 148
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 148
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//He'zor//
-A közhiedelemmel ellentétben az orkok is pont ugyan olyan könnyen halnak, mint a nyeglébb fajok.
*A választ Dramusz úgy értelmezi, ahogy jónak látja, de Assag nem korlátozza a fantáziáját egy szem lehetőséggel.*
-És igen, kísérletezek is velük, bár ebben még kissé új vagyok, de amint láthattad, van mit elpazarolnom.
*A tisztásra érvén az orkot jobbára ismerős látvány fogadja, hisz már térült-fordult itt korábban. Legutóbb akkor, amikor a gázlók felől tartott haza a négy társával és tett a városba egy néhány órás kitérőt.*
-Már szinte látom is a fekete márványból faragott szentélyt.
*Görgeti tovább a fickó meglehetősen bizarr és morbid elképzelését. Néha úgy érzi, hogy a maszkos elképzelése a világról már-már átesik a ló túloldalára, legalábbis Assag utópiájához képest. Abban már biztos, hogy Dramusz az élőholtak szurkolótáborát erősíti, hisz sosem volt rest erre utalást tenni, az ork-forma lény meg van annyira intelligens, hogy felvegye a jeleket; abban viszont még nem biztos, hogy ő maga is az lenne, de a fagyos érintés erről árulkodott. Ugyanide ellenérv, hogy saját józan esze és akara van, szemben a zombikról és csontvázakról kialakult általános elképzeléssel.*
~De hát nekik is kellenek vezetők, nemde?~
*A kérdéskört Assag elnapolja, és reflektál a véleményre.*
-Én szeretem.
*Vonja meg a vállát egyszerűen. Ha egy dolog van, ami bosszantja őt a nyüzsgő városban, az - hát a nyüzsgés. A véget nem érő üres fecsegés. Szereti a tisztás csendjét és nyugalmát, pláne az egyenesen őrjítő piactér után.*
-Ha leigázod a várost, hagyj nekem egy csendes zugot valahol. Bár ha leigázod a várost -
*Nem folytatja a gondolatot, miszerint szüksége van az élőkre, még véletlen elszólja magát, hogy ő valójában nem orknak született, hanem egy testtelen és időtlen szadista démon - ahogy egyesek fogalmaznának.*
-A közhiedelemmel ellentétben az orkok is pont ugyan olyan könnyen halnak, mint a nyeglébb fajok.
*A választ Dramusz úgy értelmezi, ahogy jónak látja, de Assag nem korlátozza a fantáziáját egy szem lehetőséggel.*
-És igen, kísérletezek is velük, bár ebben még kissé új vagyok, de amint láthattad, van mit elpazarolnom.
*A tisztásra érvén az orkot jobbára ismerős látvány fogadja, hisz már térült-fordult itt korábban. Legutóbb akkor, amikor a gázlók felől tartott haza a négy társával és tett a városba egy néhány órás kitérőt.*
-Már szinte látom is a fekete márványból faragott szentélyt.
*Görgeti tovább a fickó meglehetősen bizarr és morbid elképzelését. Néha úgy érzi, hogy a maszkos elképzelése a világról már-már átesik a ló túloldalára, legalábbis Assag utópiájához képest. Abban már biztos, hogy Dramusz az élőholtak szurkolótáborát erősíti, hisz sosem volt rest erre utalást tenni, az ork-forma lény meg van annyira intelligens, hogy felvegye a jeleket; abban viszont még nem biztos, hogy ő maga is az lenne, de a fagyos érintés erről árulkodott. Ugyanide ellenérv, hogy saját józan esze és akara van, szemben a zombikról és csontvázakról kialakult általános elképzeléssel.*
~De hát nekik is kellenek vezetők, nemde?~
*A kérdéskört Assag elnapolja, és reflektál a véleményre.*
-Én szeretem.
*Vonja meg a vállát egyszerűen. Ha egy dolog van, ami bosszantja őt a nyüzsgő városban, az - hát a nyüzsgés. A véget nem érő üres fecsegés. Szereti a tisztás csendjét és nyugalmát, pláne az egyenesen őrjítő piactér után.*
-Ha leigázod a várost, hagyj nekem egy csendes zugot valahol. Bár ha leigázod a várost -
*Nem folytatja a gondolatot, miszerint szüksége van az élőkre, még véletlen elszólja magát, hogy ő valójában nem orknak született, hanem egy testtelen és időtlen szadista démon - ahogy egyesek fogalmaznának.*
4439. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-08-23 11:08:47
Üzenet elküldve: 2016-08-23 11:08:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Assag//
-Pedig van aki azt kedveli.
*A kereskedőknek sokféle változata van, de az alkudozásra mindnek felcsillan a csipás szeme. Van amelyik csak hülyíti az embert közben egy garassal sem adja kevesebbért a motyóját. De van olyan akit ha lenyomnak alkudozásban még tisztelni is fogja a vevőt... afféle játék ez sokszor. Mondjuk ha Assag hasonlóan rendezi a vásárlásait mint a maszkos akkor valóban hihető ha nem kedvelik túlzottan.*
-Mi szüksége van egy orknak ezekre a löttyökre? *érdeklődik a fekete köpenyes miközben elérik az erdő egyik különleges pontját.*
-Szoktál kísérletezni velük?
*Mikor a tisztáshoz ér megtorpan és körülnéz.*
-Mi ez a hely?!
*Nehéz megítélni, hogy bosszantja vagy lenyűgözi a helyszín. Mindenesetre képzelete kirakóst kezd játszani és minden egyes darabka szépen lassan a helyére kerül.*
-Ó! Nézz csak körül Assag. Ha a sötétség seregei elmossák az élőket itt lehetne kiépíteni az új nekropolisz imahelyét. Imádkozhatnának a sötét szellemekhez, istenekhez, a nagymesterekhez és nagyurakhoz.
*Mint aki érzi, hogy ez bizony nem természeti jelenség hanem valami direktben ilyenné formált művelet végeredménye.*
-Ebben a formájában viszont túl tiszta és nyugodt. *fintorog.*
-Pedig van aki azt kedveli.
*A kereskedőknek sokféle változata van, de az alkudozásra mindnek felcsillan a csipás szeme. Van amelyik csak hülyíti az embert közben egy garassal sem adja kevesebbért a motyóját. De van olyan akit ha lenyomnak alkudozásban még tisztelni is fogja a vevőt... afféle játék ez sokszor. Mondjuk ha Assag hasonlóan rendezi a vásárlásait mint a maszkos akkor valóban hihető ha nem kedvelik túlzottan.*
-Mi szüksége van egy orknak ezekre a löttyökre? *érdeklődik a fekete köpenyes miközben elérik az erdő egyik különleges pontját.*
-Szoktál kísérletezni velük?
*Mikor a tisztáshoz ér megtorpan és körülnéz.*
-Mi ez a hely?!
*Nehéz megítélni, hogy bosszantja vagy lenyűgözi a helyszín. Mindenesetre képzelete kirakóst kezd játszani és minden egyes darabka szépen lassan a helyére kerül.*
-Ó! Nézz csak körül Assag. Ha a sötétség seregei elmossák az élőket itt lehetne kiépíteni az új nekropolisz imahelyét. Imádkozhatnának a sötét szellemekhez, istenekhez, a nagymesterekhez és nagyurakhoz.
*Mint aki érzi, hogy ez bizony nem természeti jelenség hanem valami direktben ilyenné formált művelet végeredménye.*
-Ebben a formájában viszont túl tiszta és nyugodt. *fintorog.*
4438. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-08-22 17:23:49
Üzenet elküldve: 2016-08-22 17:23:49
ÚJ
![>Aoneer Hraefg Glimriorathan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10718_1474303661_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A ősi, cserkészésen lopakodáson és keresgélésen alapuló vadászat mondhatni univerzálisabb, illetve olcsóbb mulatság mint az emberi urak mulatságai. Egy elf kimehet egyelten íjjal, pár nyíllal és megfelelő szaktudással az erdőbe és életben fog maradni, ellenben az urak a vadászat végeztével visszatérnek a vadászlakba és kemény kőfalak mögött a természet haragjától védve költhetik el a vacsorájukat.*
-Igen balesetek bizony történnek, főleg ha két vadász nem kedveli egymást. *Jegyzi meg epésen mert általában ez az ami a vadászbalesetek többségét okozza. A nagy üldözés közepette ha valaki leválik a bolytól, vagy éppen nem figyelnek oda a többiek egy tagra akkor könnyedén egy nagyon is pontosan kilőtt nyíl áldozatává válhat.*
-Egy tíz fős csapat egyébként gond nélkül képes úgy mozogni, hogy az összes fegyver a föld, vagy az ég felé tartva, de a csapatból kifelé nézzen. Szóval ha nem részeges a csapat, vagy épp nem akarják nagyon valakinek a halálát akkor nem igazán történhet baleset. *Madarat lőni valóban nem egyszerű. Ötven méterről sem egyszerű eltalálni, közel kell kerülni hozzá, olyan jó húsz méteres távra és akkor van lehetősége az embernek tényleg elkapni. Illetve ha rajban repülnek akkor elég egy rakás nyílvesszőt beleküldeni a tollas csapat tagjai közé, az egyik biztosan találni fog.*
-Én szívesen vadászom madarakra. Egy embernek bőven elég hús terem rajta. Illetve a város mellett csak azt lehet fogni. *Tehát a kényszer az erős. Daranel csodálatát nem egészen érti, persze a zöldruhás sok olyasmit tud amit ő nem. Nagyobb szakértelme van a témában. Tudja követni az állatok nyomát, lopakodik egy háztartásra való felszereléssel, és az erdő jelzéseit is jobban érti mint az egyszerű sportvadász, mégis el van hűlve az egyszerű lovasíjászattól, pedig az nem egy olyan ritka mesterség és Aoneer is csak az egyszerűbb módját űzte.*
-Gondolom amit a legtöbb katona. *Mosolyodik el a kérdésen.* -Kártyázok iszok és a fehérnép után járkálok. *Nem épp a legdicsőségesebb összeállítás. Az őrmester kedveli a szalonok életét, a jó borokat, a nagy tétekben való játékot, és általában a győzelemre hajt. A háború is egy ilyen játék, csak ott a résztvevők élete a tét. A maga részéről nem lát sok különbséget a kettő között.*
*A ősi, cserkészésen lopakodáson és keresgélésen alapuló vadászat mondhatni univerzálisabb, illetve olcsóbb mulatság mint az emberi urak mulatságai. Egy elf kimehet egyelten íjjal, pár nyíllal és megfelelő szaktudással az erdőbe és életben fog maradni, ellenben az urak a vadászat végeztével visszatérnek a vadászlakba és kemény kőfalak mögött a természet haragjától védve költhetik el a vacsorájukat.*
-Igen balesetek bizony történnek, főleg ha két vadász nem kedveli egymást. *Jegyzi meg epésen mert általában ez az ami a vadászbalesetek többségét okozza. A nagy üldözés közepette ha valaki leválik a bolytól, vagy éppen nem figyelnek oda a többiek egy tagra akkor könnyedén egy nagyon is pontosan kilőtt nyíl áldozatává válhat.*
-Egy tíz fős csapat egyébként gond nélkül képes úgy mozogni, hogy az összes fegyver a föld, vagy az ég felé tartva, de a csapatból kifelé nézzen. Szóval ha nem részeges a csapat, vagy épp nem akarják nagyon valakinek a halálát akkor nem igazán történhet baleset. *Madarat lőni valóban nem egyszerű. Ötven méterről sem egyszerű eltalálni, közel kell kerülni hozzá, olyan jó húsz méteres távra és akkor van lehetősége az embernek tényleg elkapni. Illetve ha rajban repülnek akkor elég egy rakás nyílvesszőt beleküldeni a tollas csapat tagjai közé, az egyik biztosan találni fog.*
-Én szívesen vadászom madarakra. Egy embernek bőven elég hús terem rajta. Illetve a város mellett csak azt lehet fogni. *Tehát a kényszer az erős. Daranel csodálatát nem egészen érti, persze a zöldruhás sok olyasmit tud amit ő nem. Nagyobb szakértelme van a témában. Tudja követni az állatok nyomát, lopakodik egy háztartásra való felszereléssel, és az erdő jelzéseit is jobban érti mint az egyszerű sportvadász, mégis el van hűlve az egyszerű lovasíjászattól, pedig az nem egy olyan ritka mesterség és Aoneer is csak az egyszerűbb módját űzte.*
-Gondolom amit a legtöbb katona. *Mosolyodik el a kérdésen.* -Kártyázok iszok és a fehérnép után járkálok. *Nem épp a legdicsőségesebb összeállítás. Az őrmester kedveli a szalonok életét, a jó borokat, a nagy tétekben való játékot, és általában a győzelemre hajt. A háború is egy ilyen játék, csak ott a résztvevők élete a tét. A maga részéről nem lát sok különbséget a kettő között.*
4437. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-08-22 08:45:18
Üzenet elküldve: 2016-08-22 08:45:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Nem ennyire bizakodó már ez ügyben mint az őrmester, hiszen bárhogyan is módosítanák a tudatot, vagy kereszteznék a fajt a vér soha nem válik vízzé. Az óriások már inkább számítanának jó szövetségesnek, de azok java része elég elszigetelten él és sok közülük fel sem fogja mit jelent egyáltalán a baj. Elvannak a maguk egyszerű, primitív gondolkodásával.*
-Nálunk a vadászat még az ősi hagyományt követte.
*Nagyobb csapattal kutyákkal és lovak társaságában ő még sosem vadászott, bár egyszer igazán kipróbálná. Ez a verzió viszont inkább a sportvadászat felé kanyarodik. Az elfeknél ha volt ünnep és abban a programban szerepelt a vadászat azt is a lopakodós, nyomolvasós rendszerben történt. De nem volt ritka eset, hogy a fák tetején kialakított lesállásból lőttek húsnak valót.*
-Igen viszont nagyon figyelni kell a másikra. Vadászbalesetek mindig vannak, főleg ha tényleg töltött íjpuskával rohangálnak.
*A két vadászati mód alapjaiban hasonlít, de teljesen más részleteket takar és kíván a megfelelő kivitelezéshez.*
-Pedig az még a bográcsnál is kisebb. *ül ki mosoly arcára.* -Madarakra szinte sosem lőttem... nem igazán kedvelem a szárnyasokat.
*A következőkre serényen bólogat.*
-Így van. Lovagolni is jól kell, lőni is, szóval teljes szinkron szükséges.
*És hát az esetek többségében valamelyik hiányzik főleg akkor, ha egyikre épít csak az ember. De hát mindent nem is lehet megtanulni, ahhoz egy élet is kevés... talán az elfek a kivételek ez alól.
Kibeszélték már az orkokat, a vádaszatot és az íjászatot is kicsavarták rendesen, itt lenne az ideje valami könnyedebb témaváltásnak.*
-És mit csinálsz akkor amikor szolgálaton kívül vagy és éppen nem vadászol? Tudom, hogy ez neked nagyon ritka de még az istenek is kivesznek olykor pár nap szabadságot. Mivel kapcsolódsz ki, hogyan szórakozol?
*Nem ennyire bizakodó már ez ügyben mint az őrmester, hiszen bárhogyan is módosítanák a tudatot, vagy kereszteznék a fajt a vér soha nem válik vízzé. Az óriások már inkább számítanának jó szövetségesnek, de azok java része elég elszigetelten él és sok közülük fel sem fogja mit jelent egyáltalán a baj. Elvannak a maguk egyszerű, primitív gondolkodásával.*
-Nálunk a vadászat még az ősi hagyományt követte.
*Nagyobb csapattal kutyákkal és lovak társaságában ő még sosem vadászott, bár egyszer igazán kipróbálná. Ez a verzió viszont inkább a sportvadászat felé kanyarodik. Az elfeknél ha volt ünnep és abban a programban szerepelt a vadászat azt is a lopakodós, nyomolvasós rendszerben történt. De nem volt ritka eset, hogy a fák tetején kialakított lesállásból lőttek húsnak valót.*
-Igen viszont nagyon figyelni kell a másikra. Vadászbalesetek mindig vannak, főleg ha tényleg töltött íjpuskával rohangálnak.
*A két vadászati mód alapjaiban hasonlít, de teljesen más részleteket takar és kíván a megfelelő kivitelezéshez.*
-Pedig az még a bográcsnál is kisebb. *ül ki mosoly arcára.* -Madarakra szinte sosem lőttem... nem igazán kedvelem a szárnyasokat.
*A következőkre serényen bólogat.*
-Így van. Lovagolni is jól kell, lőni is, szóval teljes szinkron szükséges.
*És hát az esetek többségében valamelyik hiányzik főleg akkor, ha egyikre épít csak az ember. De hát mindent nem is lehet megtanulni, ahhoz egy élet is kevés... talán az elfek a kivételek ez alól.
Kibeszélték már az orkokat, a vádaszatot és az íjászatot is kicsavarták rendesen, itt lenne az ideje valami könnyedebb témaváltásnak.*
-És mit csinálsz akkor amikor szolgálaton kívül vagy és éppen nem vadászol? Tudom, hogy ez neked nagyon ritka de még az istenek is kivesznek olykor pár nap szabadságot. Mivel kapcsolódsz ki, hogyan szórakozol?
4436. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-08-21 21:58:49
Üzenet elküldve: 2016-08-21 21:58:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
-Felvetés volt. Nyilván nekünk se lennének meg hozzá a szakértőink és az eszközeink, de a gondolattal azért én szeretek eljátszani. Ki tudja, talán lehetnének belőlük is olyan többnyire ártalmatlan monstrumok mint az óriások, vagy a mocsári trollok. *Zárja le az általa felvetett ork témát, úgy látszik nem bizonyult egy jó ötletnek megint a zöldbőrűek viselt dolgait feszegetni. Átokverte orkok, még a beszélgetést is képesek elrontani, csak azzal, hogy szóba kerülnek.*
-Egyébként hozzá lehet szokni. Én annak idején mindig így jártam vadászni a csapattal együtt. *Az azért egy meglehetősen másfajta vadászat, nem az amit most tettek és nem is emlékeztet arra amit az elfek vadászatnak hívnak, az ő szempontjukból ez akár vérengzésnek is tűnhet. Nem lopakodnak, nem vizsgálják a nyomokat, hanem nagy tömeggel és kutyákkal veszik üldözőbe a vadakat. A kutya orra mutatja az irányt, a ló lába segít a préda utól érésében, aztán aki gyorsabb és aki a jobban lő, ebből a szempontból egy vaddisznó ugye alapvető hátrányokkal indul, az végül megnyeri a játékot és megszerzi a húst és a trófeát.*
-Olyankor fontos volt, hogy a vadász bármelyik pillanatban tudjon lőni, ezért szinte mindig az ember keze ügyében kellett lennie egy töltött íjpuskának. *Ez meg a másik előny amiért rendkívül szereti a maga fegyverét. A hirtelensége. Bármelyik pillanatban ellőheti a saját nyílvesszejét, nem kell felajzania, nem kell hátrafeszítenie az ideget, nem kell fognia amíg a célpont az orra elé nem kerül, csak célozni és lőni. És ha jól célzott akkor a fegyver már elvégzi a maga dolgát.*
-Sőt képzelje el, hogy lóról még madarat is lehet lőni. *Incselkedik egy kicsit a zöld ruhással. No ekkor persze sokat számít az íj kialakítása, mert egy rövid visszacsapó íjjal, vagy egy felemás íjjal nem gátolt a lövész mozgása, ahogy a kisebb nagyobb számszeríjak sem okoznak problémát, de egy hosszú íj például beakadhat a lóba és amikor az ember fordulna a célpont után akkor veheti észre, hogy valami nem stimmel.*
-Persze ehhez nem árt, ha a ló és a lovas már szokva van. A betanítatlan ló nem fogja érteni a gazda miért fészkelődik a hátán, és a gyenge lovas nem tud egyszerre két feladatot elvégezni.
-Felvetés volt. Nyilván nekünk se lennének meg hozzá a szakértőink és az eszközeink, de a gondolattal azért én szeretek eljátszani. Ki tudja, talán lehetnének belőlük is olyan többnyire ártalmatlan monstrumok mint az óriások, vagy a mocsári trollok. *Zárja le az általa felvetett ork témát, úgy látszik nem bizonyult egy jó ötletnek megint a zöldbőrűek viselt dolgait feszegetni. Átokverte orkok, még a beszélgetést is képesek elrontani, csak azzal, hogy szóba kerülnek.*
-Egyébként hozzá lehet szokni. Én annak idején mindig így jártam vadászni a csapattal együtt. *Az azért egy meglehetősen másfajta vadászat, nem az amit most tettek és nem is emlékeztet arra amit az elfek vadászatnak hívnak, az ő szempontjukból ez akár vérengzésnek is tűnhet. Nem lopakodnak, nem vizsgálják a nyomokat, hanem nagy tömeggel és kutyákkal veszik üldözőbe a vadakat. A kutya orra mutatja az irányt, a ló lába segít a préda utól érésében, aztán aki gyorsabb és aki a jobban lő, ebből a szempontból egy vaddisznó ugye alapvető hátrányokkal indul, az végül megnyeri a játékot és megszerzi a húst és a trófeát.*
-Olyankor fontos volt, hogy a vadász bármelyik pillanatban tudjon lőni, ezért szinte mindig az ember keze ügyében kellett lennie egy töltött íjpuskának. *Ez meg a másik előny amiért rendkívül szereti a maga fegyverét. A hirtelensége. Bármelyik pillanatban ellőheti a saját nyílvesszejét, nem kell felajzania, nem kell hátrafeszítenie az ideget, nem kell fognia amíg a célpont az orra elé nem kerül, csak célozni és lőni. És ha jól célzott akkor a fegyver már elvégzi a maga dolgát.*
-Sőt képzelje el, hogy lóról még madarat is lehet lőni. *Incselkedik egy kicsit a zöld ruhással. No ekkor persze sokat számít az íj kialakítása, mert egy rövid visszacsapó íjjal, vagy egy felemás íjjal nem gátolt a lövész mozgása, ahogy a kisebb nagyobb számszeríjak sem okoznak problémát, de egy hosszú íj például beakadhat a lóba és amikor az ember fordulna a célpont után akkor veheti észre, hogy valami nem stimmel.*
-Persze ehhez nem árt, ha a ló és a lovas már szokva van. A betanítatlan ló nem fogja érteni a gazda miért fészkelődik a hátán, és a gyenge lovas nem tud egyszerre két feladatot elvégezni.
4435. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-08-21 21:06:52
Üzenet elküldve: 2016-08-21 21:06:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Korinia Liberity//
*Tekintetét ismét Koriniára szegezi és figyeli, ahogy lefekszik mellé a fűbe. Csak örülni tud annak, mikor meghallja, hogy a lány is szeretne vele egy közös életet élni egy közös házban. ~Lehet egy ideig eltart míg összegyűlik egy szép kis házra a pénz, de már annak is örülök, hogy vele lehetek.~ Közben figyeli, hogy Korinia elkezd kuncogni és enyhe pír jelenik meg az arcán. ~Vajon mire gondolhatott?~ De nem is kell sokat várnia, mert a lány már is mondja miért kezdett el kuncogni. A válasz a gondolatbeli kérdésre ismét megmosolyogtatja.*
- Én se gondoltam volna, hogy ezt hozza a sors, de nagyon örülök a találkozásunknak.
*Folyamatosan a lányt nézi, nem bír betelni a látványával.*
- Reméljük így lesz és minden sikerül.
*Most már teljesen az oldalára fordul, kezét a feje alá teszi és úgy nézi a lányt.*
- Milyen házat szeretnél?
*Érdeklődik Korinia vágyai iránt, hogy később megadhassa neki azt, amit szeretne. ~Talán valami kis kertes ház kellene, ahol kényelmesen elférnénk.~ Eszébe jut, hogy esetleg szeretne-e állatokat is.*
- Állatokat szeretnél?
*Egy pillanatra átfut az agyán és közben elpirul arra, hogy megkérdezze szeretne-e gyerekeket, de még korai lenne a kérdés talán.*
*Tekintetét ismét Koriniára szegezi és figyeli, ahogy lefekszik mellé a fűbe. Csak örülni tud annak, mikor meghallja, hogy a lány is szeretne vele egy közös életet élni egy közös házban. ~Lehet egy ideig eltart míg összegyűlik egy szép kis házra a pénz, de már annak is örülök, hogy vele lehetek.~ Közben figyeli, hogy Korinia elkezd kuncogni és enyhe pír jelenik meg az arcán. ~Vajon mire gondolhatott?~ De nem is kell sokat várnia, mert a lány már is mondja miért kezdett el kuncogni. A válasz a gondolatbeli kérdésre ismét megmosolyogtatja.*
- Én se gondoltam volna, hogy ezt hozza a sors, de nagyon örülök a találkozásunknak.
*Folyamatosan a lányt nézi, nem bír betelni a látványával.*
- Reméljük így lesz és minden sikerül.
*Most már teljesen az oldalára fordul, kezét a feje alá teszi és úgy nézi a lányt.*
- Milyen házat szeretnél?
*Érdeklődik Korinia vágyai iránt, hogy később megadhassa neki azt, amit szeretne. ~Talán valami kis kertes ház kellene, ahol kényelmesen elférnénk.~ Eszébe jut, hogy esetleg szeretne-e állatokat is.*
- Állatokat szeretnél?
*Egy pillanatra átfut az agyán és közben elpirul arra, hogy megkérdezze szeretne-e gyerekeket, de még korai lenne a kérdés talán.*
4434. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-08-21 20:21:03
Üzenet elküldve: 2016-08-21 20:21:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nordak Trannyth//
*Nem tudja abbahagyni a mosolygást, mert Nordak pont azt mondja amit titokban hallani szeretett volna. Vele marad és azt tervezi, hogy a városőrséghez áll, aztán lehet lesz egy kisebb házuk, amit berendezhetnének és együtt lehetnének. Nézi boldogságtól párás szemekkel, ahogy a férfi visszafekszik a virágok közé. Mellé fekszik és néz rá.*
-Az nagyon jó lenne Nordak, én mindig szerettem volna egy házat, amit megoszthatok valakivel.
*Nem merte remélni, hogy két nap ekkora fordulatot hoz az életébe. Álmodozott róla persze, hogy lesz egyszer saját háza, mikor a gazdagnegyed palotáiban takarított és nézte a szép házakat, vagy a nagy mosásokat csinálta és gyönyörködött a szép kertek látványában közben.*
~Sose akartam olyan nagy helyet. Egy kicsi házat szerettem volna inkább egy kis kerettel. Lehetne tyúkunk, meg kutyánk, aki vigyázza a portát és macska aki egeret fog és ott lenne Nordak, aki csókot adna nekem esténként.~
*Elkuncogja magát hirtelenjében és elpirul kicsit. Maga is meglepődik miket gondol. Nordakra néz, aztán magyarázatképen gyorsan elmondja miért nevetett, nehogy azt higgye rajta nevet.*
-Ne haragudj, de soha nem gondoltam volna, hogy egyszer valóra válhat mindez. Azt gondoltam csak álom marad.
*Az eget nézi és a tervek neki is átfutnak a fején.*
-Talán, ha sokat dolgozok, gyűjtök aranyat és te beállsz az őrséghez nem kell sok idő és lehetne egy házunk.
*Nagyon lelkes és mosolyogva fordul oldalra, hogy az ég kékje helyett Nordak arcát nézze. A feje alá igazítja a könyökét és nem szűnő mosollyal néz rá.*
~Remélem nem ébredek fel és nem derül ki, hogy csak álom az egész.~
*Nem tudja abbahagyni a mosolygást, mert Nordak pont azt mondja amit titokban hallani szeretett volna. Vele marad és azt tervezi, hogy a városőrséghez áll, aztán lehet lesz egy kisebb házuk, amit berendezhetnének és együtt lehetnének. Nézi boldogságtól párás szemekkel, ahogy a férfi visszafekszik a virágok közé. Mellé fekszik és néz rá.*
-Az nagyon jó lenne Nordak, én mindig szerettem volna egy házat, amit megoszthatok valakivel.
*Nem merte remélni, hogy két nap ekkora fordulatot hoz az életébe. Álmodozott róla persze, hogy lesz egyszer saját háza, mikor a gazdagnegyed palotáiban takarított és nézte a szép házakat, vagy a nagy mosásokat csinálta és gyönyörködött a szép kertek látványában közben.*
~Sose akartam olyan nagy helyet. Egy kicsi házat szerettem volna inkább egy kis kerettel. Lehetne tyúkunk, meg kutyánk, aki vigyázza a portát és macska aki egeret fog és ott lenne Nordak, aki csókot adna nekem esténként.~
*Elkuncogja magát hirtelenjében és elpirul kicsit. Maga is meglepődik miket gondol. Nordakra néz, aztán magyarázatképen gyorsan elmondja miért nevetett, nehogy azt higgye rajta nevet.*
-Ne haragudj, de soha nem gondoltam volna, hogy egyszer valóra válhat mindez. Azt gondoltam csak álom marad.
*Az eget nézi és a tervek neki is átfutnak a fején.*
-Talán, ha sokat dolgozok, gyűjtök aranyat és te beállsz az őrséghez nem kell sok idő és lehetne egy házunk.
*Nagyon lelkes és mosolyogva fordul oldalra, hogy az ég kékje helyett Nordak arcát nézze. A feje alá igazítja a könyökét és nem szűnő mosollyal néz rá.*
~Remélem nem ébredek fel és nem derül ki, hogy csak álom az egész.~
4433. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-08-21 20:05:19
Üzenet elküldve: 2016-08-21 20:05:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
-Az más. *reagálja le röviden a dolgot. Ebben sem szabad a katonai diktatúrát összekeverni Arthenior kissé ilyen téren elmaradott módszereivel. Ott erőnek erejével is képesek hatni rájuk ha másképpen nem megy, rabszolgasorsba állítják őket ha nem engedelmeskednek. Pirtianes képes "betörni" azokat akik ezt kiharcolják, Arthenior ehhez nagyon gyenge.*
-A kutya is csak azért, mert kihaltak volna ha nem társulnak az emberek mellé.
*Bizonyára ennek az élelem volt az oka, Daranel semmilyen más magyarázatot nem talál erre.*
-Az elfek elvből sem vetemednének ilyenre. Halálosan utálja egymást eme két faj és nem is tartanának rá igényt.
*Maga az egész feltételezés is kicsit beteges, el sem tudja képzelni, hogy elfek csak azért tenyésztenének orkokat, hogy katonák legyenek belőle. A mélységiekre már jobban jellemző az ilyen, de a hosszúéletűekre nem igazán. Vagyis ahonnan ő jön ott biztos nem.*
-És hát elég tekintélyes is, bár nehezebb mint egy egyszerű íj. Az biztos, hogy bárki kezében nagyobb erőt és elszántságot sugall mint egy darab hajlított fa egy ideggel összekapcsolva.
*Természetesen azért nem nézi ilyen semmibe saját fegyverét sem, csak inkább afféle hozzá nem értő szakszerűtlen szemmel nézi a dolgot.*
-Mondjuk a félkezes verzió jól hangzik, de úgy sem egyszerű célozni. De még talán mindig könnyebb mintha én ülnék rajta, mert nekem mindkét kezemre szükségem van az íjam használatához.
*Ez tiszta sor, ugyanis Daranel elf íja egyértelműen a hosszúíjak közé tartozik.*
-Nem igazán lőttem még lóról. Az elfek nem lovasnép, inkább ez az emberekre jellemző. Ugye nem elég, hogy az ellenfél és mozog még te is folyamatos mozgásban vagy az ügető ló hátán. Ott már a légellenállás, oldalszél, lövési szög és minden más is borul.
-Az más. *reagálja le röviden a dolgot. Ebben sem szabad a katonai diktatúrát összekeverni Arthenior kissé ilyen téren elmaradott módszereivel. Ott erőnek erejével is képesek hatni rájuk ha másképpen nem megy, rabszolgasorsba állítják őket ha nem engedelmeskednek. Pirtianes képes "betörni" azokat akik ezt kiharcolják, Arthenior ehhez nagyon gyenge.*
-A kutya is csak azért, mert kihaltak volna ha nem társulnak az emberek mellé.
*Bizonyára ennek az élelem volt az oka, Daranel semmilyen más magyarázatot nem talál erre.*
-Az elfek elvből sem vetemednének ilyenre. Halálosan utálja egymást eme két faj és nem is tartanának rá igényt.
*Maga az egész feltételezés is kicsit beteges, el sem tudja képzelni, hogy elfek csak azért tenyésztenének orkokat, hogy katonák legyenek belőle. A mélységiekre már jobban jellemző az ilyen, de a hosszúéletűekre nem igazán. Vagyis ahonnan ő jön ott biztos nem.*
-És hát elég tekintélyes is, bár nehezebb mint egy egyszerű íj. Az biztos, hogy bárki kezében nagyobb erőt és elszántságot sugall mint egy darab hajlított fa egy ideggel összekapcsolva.
*Természetesen azért nem nézi ilyen semmibe saját fegyverét sem, csak inkább afféle hozzá nem értő szakszerűtlen szemmel nézi a dolgot.*
-Mondjuk a félkezes verzió jól hangzik, de úgy sem egyszerű célozni. De még talán mindig könnyebb mintha én ülnék rajta, mert nekem mindkét kezemre szükségem van az íjam használatához.
*Ez tiszta sor, ugyanis Daranel elf íja egyértelműen a hosszúíjak közé tartozik.*
-Nem igazán lőttem még lóról. Az elfek nem lovasnép, inkább ez az emberekre jellemző. Ugye nem elég, hogy az ellenfél és mozog még te is folyamatos mozgásban vagy az ügető ló hátán. Ott már a légellenállás, oldalszél, lövési szög és minden más is borul.
4432. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-08-21 18:03:04
Üzenet elküldve: 2016-08-21 18:03:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Eredetileg viccnek szánta a felvetést, de akkor már beszélhetnek róla akár komolyabban is, elvégre az orkok mindig is problémát jelentettek, és mindig is problémát fognak jelenteni. Ha Artheniorban nem is annyira, az olyan távoli helyeken mint Völgyerdő biztosan.*
-Pirtianesben megcsinálták. *Teszi hozzá, persze Pirtianesről tudja, hogy sokkal előrébb jár náluk egyszerű keletieknél, de talán éppen ezért kellene követni az előremutató és helyes intézkedéseket, hogy egy nap majd Arthenior is olyan fejlett virágzó társadalom legyen mint a föld városa. Persze nem szabad közben elfelejteniük azt sem, hogy kik ők és mi a múltjuk.*
-Egyébként meg a farkasok sem szívesen engedelmeskednek egy embernek, de a kutyák már a tenyeréből esznek és némelyik akár az életét is feláldozza a gazdájáért. Ha Völgyerdőben elkezdenék hasonló módon tenyészteni az orkokat, pár generáció múlva akár egy egy egész kezes faj is kialakulhatna belőlük. Az elfeknek pedig hosszú életük miatt még van is idejük megoldani ezt a folyamatot. *Mert hát egy elf több mint tízszer annyi ideig él mint egy zöldbőrű, tehát a hegyes fülűek egyetlen generációja alatt akár húz ork generáció is lepereghet, vagy még több. Ez pedig tökéletes lehetőség a faj módosítására. Persze ez is csak egy elmélet, de ma már épp elég világtalan hülyeséget tárgyaltak meg, ahhoz, hogy ne legyen annyira elütő ez az egy az eddigiektől.*
-Artheniorban az őrség leginkább számszeríjakkal van felszerelve, pontosabban én inkább ezt követelem meg, mert a kevésbé képzett katonák számára is egyszerű és jól használható. Lóról lehet vele lőni, és egy kisebb fajtát még újra is lehet tölteni. Én ezt... *Emeli meg a maga bestiáját. Nem egy kis darab és nem is néz ki úgy mint amit a ló nyergében olyan nagyon piszkálni lehetne.*
-Inkább csak az ellenséges sor megtörésére használnám a roham előtt. De persze ízlések és pofonok. Az egyszerű kecskelábas, vagy félkezes verziók remekül mennek a lovas íjászathoz, és úgy is lehet velük lőni, hogy a lovas fél kezével még a gyeplőt fogja. *Ennek az előnyeire talán ki sem kell térni. Egy íjat használó lovasnak a lábaival kell irányítania, ezért ha nem gyakorolt eleget akkor könnyedén összeütközhet a társaival, felbonthatja az alakzatot, vagy még rosszabb balesetet okozhat.*
-Persze a holtak ellen nem szívesen használunk nyilakat. Általában nem működnek túl jól, leszámítva persze a kénes verziót, de nem sokat tudnak ló hátán meggyújtani egy nyilat. *Pillanatnyilag ő sem tudja elképzelni ennek a menetét. Biztos bonyolult lehet.*
*Eredetileg viccnek szánta a felvetést, de akkor már beszélhetnek róla akár komolyabban is, elvégre az orkok mindig is problémát jelentettek, és mindig is problémát fognak jelenteni. Ha Artheniorban nem is annyira, az olyan távoli helyeken mint Völgyerdő biztosan.*
-Pirtianesben megcsinálták. *Teszi hozzá, persze Pirtianesről tudja, hogy sokkal előrébb jár náluk egyszerű keletieknél, de talán éppen ezért kellene követni az előremutató és helyes intézkedéseket, hogy egy nap majd Arthenior is olyan fejlett virágzó társadalom legyen mint a föld városa. Persze nem szabad közben elfelejteniük azt sem, hogy kik ők és mi a múltjuk.*
-Egyébként meg a farkasok sem szívesen engedelmeskednek egy embernek, de a kutyák már a tenyeréből esznek és némelyik akár az életét is feláldozza a gazdájáért. Ha Völgyerdőben elkezdenék hasonló módon tenyészteni az orkokat, pár generáció múlva akár egy egy egész kezes faj is kialakulhatna belőlük. Az elfeknek pedig hosszú életük miatt még van is idejük megoldani ezt a folyamatot. *Mert hát egy elf több mint tízszer annyi ideig él mint egy zöldbőrű, tehát a hegyes fülűek egyetlen generációja alatt akár húz ork generáció is lepereghet, vagy még több. Ez pedig tökéletes lehetőség a faj módosítására. Persze ez is csak egy elmélet, de ma már épp elég világtalan hülyeséget tárgyaltak meg, ahhoz, hogy ne legyen annyira elütő ez az egy az eddigiektől.*
-Artheniorban az őrség leginkább számszeríjakkal van felszerelve, pontosabban én inkább ezt követelem meg, mert a kevésbé képzett katonák számára is egyszerű és jól használható. Lóról lehet vele lőni, és egy kisebb fajtát még újra is lehet tölteni. Én ezt... *Emeli meg a maga bestiáját. Nem egy kis darab és nem is néz ki úgy mint amit a ló nyergében olyan nagyon piszkálni lehetne.*
-Inkább csak az ellenséges sor megtörésére használnám a roham előtt. De persze ízlések és pofonok. Az egyszerű kecskelábas, vagy félkezes verziók remekül mennek a lovas íjászathoz, és úgy is lehet velük lőni, hogy a lovas fél kezével még a gyeplőt fogja. *Ennek az előnyeire talán ki sem kell térni. Egy íjat használó lovasnak a lábaival kell irányítania, ezért ha nem gyakorolt eleget akkor könnyedén összeütközhet a társaival, felbonthatja az alakzatot, vagy még rosszabb balesetet okozhat.*
-Persze a holtak ellen nem szívesen használunk nyilakat. Általában nem működnek túl jól, leszámítva persze a kénes verziót, de nem sokat tudnak ló hátán meggyújtani egy nyilat. *Pillanatnyilag ő sem tudja elképzelni ennek a menetét. Biztos bonyolult lehet.*
4431. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-08-21 17:45:30
Üzenet elküldve: 2016-08-21 17:45:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Sosem kedvelte a lándzsát meg semmilyen szálafegyert, azt inkább azok kedvelik akiknek a lóval való rohamozás hazai terep. Na meg az sem semmi aki letérdel és előrenyújtja a lándzsát miközben a lovasok zúgnak felé, hogy aztán felnyársalódjanak a lándzsa hegyére... vagy éppen a földbe tapossák a térdelőt lándzsástól meg mindenestől. Daranel ilyen katonai képzésen nem vett részt és fizikai erő híján aligha lenne rá alkalmas. Oda már kell, hogy az ember ereje átlagon felüli legyen.*
-Attól tartok felesleges idő és energiabefektetés lenne. Az orkok még egymást is ritkán fogadják el vezetőnek nemhogy minket. Meg ők aztán nekünk nem hajtják igába a fejüket... olyan világ még nem született.
*Legalábbis ő még sohasem találkozott eme példával. Egyébként ha már nagyon orkokra lenne szükség talán azokat kellene felkeresni akik a Grombari csatában is részt vettek és együttműködtek a többi fajjal. Ők talán egy szinttel fentebb léptek az állatoknál.*
-Köszönöm őrmester! De hozzá kell tenni, hogy csak egy hajszál választ el kettőnket.
*Egyébként azzal a hajszállal viszont valóban Daranel bizonyára jobb, tehát lényegében reális eredmény született.*
-Egy valamire akartam még kitérni a célzással, lövésekkel kapcsolatban. Persze csak ha nem untatlak. Mi a helyzet a lovasíjászattal? Az aztán az igazi profizmus. Próbáltad már, vagy van a városőrség kötelékeiben pár ügyes lovasíjász?
*Sokan abban a tévhitben vannak, hogy a lovasíjász az nem más mint egy nyeregbe ültetett jó íjász. Pedig ennél kicsit többről van szó. Az még több gyakorlást és időt igényel, és tényleg nagyon kevesen űzik ezt komoly szinten.*
*Sosem kedvelte a lándzsát meg semmilyen szálafegyert, azt inkább azok kedvelik akiknek a lóval való rohamozás hazai terep. Na meg az sem semmi aki letérdel és előrenyújtja a lándzsát miközben a lovasok zúgnak felé, hogy aztán felnyársalódjanak a lándzsa hegyére... vagy éppen a földbe tapossák a térdelőt lándzsástól meg mindenestől. Daranel ilyen katonai képzésen nem vett részt és fizikai erő híján aligha lenne rá alkalmas. Oda már kell, hogy az ember ereje átlagon felüli legyen.*
-Attól tartok felesleges idő és energiabefektetés lenne. Az orkok még egymást is ritkán fogadják el vezetőnek nemhogy minket. Meg ők aztán nekünk nem hajtják igába a fejüket... olyan világ még nem született.
*Legalábbis ő még sohasem találkozott eme példával. Egyébként ha már nagyon orkokra lenne szükség talán azokat kellene felkeresni akik a Grombari csatában is részt vettek és együttműködtek a többi fajjal. Ők talán egy szinttel fentebb léptek az állatoknál.*
-Köszönöm őrmester! De hozzá kell tenni, hogy csak egy hajszál választ el kettőnket.
*Egyébként azzal a hajszállal viszont valóban Daranel bizonyára jobb, tehát lényegében reális eredmény született.*
-Egy valamire akartam még kitérni a célzással, lövésekkel kapcsolatban. Persze csak ha nem untatlak. Mi a helyzet a lovasíjászattal? Az aztán az igazi profizmus. Próbáltad már, vagy van a városőrség kötelékeiben pár ügyes lovasíjász?
*Sokan abban a tévhitben vannak, hogy a lovasíjász az nem más mint egy nyeregbe ültetett jó íjász. Pedig ennél kicsit többről van szó. Az még több gyakorlást és időt igényel, és tényleg nagyon kevesen űzik ezt komoly szinten.*
4430. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-08-21 17:26:49
Üzenet elküldve: 2016-08-21 17:26:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A mozgó célpontnál is az a kérdéses, hogy merre kíván elmozdulni. Ha folyamatosan csak elfelé menekül akkor az íjásznak semmi nehézséget nem okoz az eltalálásában, úgyse fog lefutni egy nyílvesszőt. Illetve ha horizontálisan mozog akkor sincs nagy baj mert a sebessége állandó és mindig pont annyival lehet elé célozni, hogy pont eltalálják. Ez egy képzett íjjásznak nem okozhat nehézségeket.*
-Igazából a dárda és a lándzsa a kedvencem, a késekkel már nem boldogulok olyan jól, ahogy közelharcban a kardokat sem kedvelem. *Épp elég idegesítő, hogy holmi kísértetek miatt kellett lemondania a kényelméről.
Közben az íjász lő és hogy, hogy nem végül sikerül egy valódi találatot produkálnia kettejük közül elsőnek. Bár ötven méterről Aoneer előbb lőtte meg a kondért száz méteren a szerencse már elhagyta. Vagy csak nagyon hozzá van szokva, hogy a város szűk utcáiban ritkán akad olyan ellenfél akit húsz, harminc méternél messzebbről kell üldözni, és általában akkor sem lőhet mert ugye útban van a tömeg, és azoknak nem kíván ártani, semmilyen módon. A lándzsa ebből a szempontból talán nem a legjobb eszköz mert nagy és ormótlan és brutális sebeket okoz ha egyszer telibe találja az ellenfelet, vagy valaki mást. Gyakorlatilag menthetetlenné válik.*
-Elvileg egyébként nem lenne akadálya. *Gondolkozik el, mert ha egy ork nem is tudja úgy kontrollálni és fejleszteni magát mint egy ember, vagy egy elf attól még elméletben nem ügyetlenebb az embernél. Ostobának ostoba a rendes harchoz, de nem ügyetlen.*
-Ha vége a háborúnak fogjunk össze pár fosztogató orkot és idomítsuk be őket kutyának. Mit szól hozzá? *Teszi fel a kérdést egy enyhe vicces éllel. Nem lenne persze ostobaság megpróbálni, node még precedens se nagyon volt rá. Ha jól becsüli alá a zöldbőrűeket akkor ezek sem lehetnek sokkal másabbak az egyszerű állatoknál, tehát csonttal és orra koppintással előbb utóbb hatást érnének el vele szemben.*
-Gratulálok. Na nézzük. *Mondja mikor végre maga is felkészült az újabb lövésre. A fegyver kiold a nyíl elrepül és ismételten egy borzalmas mellélövéssel fejezi be pályafutását. Elég kiábrándító, főleg a vadász eredményeinek fényében.*
-Nem húznám tovább ezt a játékot. Gratulálok tényleg ön a jobb íjász kettőnk közül. *Most már le is van ez mérve, pontosabban a szerencse csillag nem a városőrt választotta nyertesnek, de ettől még nem egy akaratos és morcos kölök aki ne lenne hajlandó beismerni, ha egyszer tisztességesen megverték.*
*A mozgó célpontnál is az a kérdéses, hogy merre kíván elmozdulni. Ha folyamatosan csak elfelé menekül akkor az íjásznak semmi nehézséget nem okoz az eltalálásában, úgyse fog lefutni egy nyílvesszőt. Illetve ha horizontálisan mozog akkor sincs nagy baj mert a sebessége állandó és mindig pont annyival lehet elé célozni, hogy pont eltalálják. Ez egy képzett íjjásznak nem okozhat nehézségeket.*
-Igazából a dárda és a lándzsa a kedvencem, a késekkel már nem boldogulok olyan jól, ahogy közelharcban a kardokat sem kedvelem. *Épp elég idegesítő, hogy holmi kísértetek miatt kellett lemondania a kényelméről.
Közben az íjász lő és hogy, hogy nem végül sikerül egy valódi találatot produkálnia kettejük közül elsőnek. Bár ötven méterről Aoneer előbb lőtte meg a kondért száz méteren a szerencse már elhagyta. Vagy csak nagyon hozzá van szokva, hogy a város szűk utcáiban ritkán akad olyan ellenfél akit húsz, harminc méternél messzebbről kell üldözni, és általában akkor sem lőhet mert ugye útban van a tömeg, és azoknak nem kíván ártani, semmilyen módon. A lándzsa ebből a szempontból talán nem a legjobb eszköz mert nagy és ormótlan és brutális sebeket okoz ha egyszer telibe találja az ellenfelet, vagy valaki mást. Gyakorlatilag menthetetlenné válik.*
-Elvileg egyébként nem lenne akadálya. *Gondolkozik el, mert ha egy ork nem is tudja úgy kontrollálni és fejleszteni magát mint egy ember, vagy egy elf attól még elméletben nem ügyetlenebb az embernél. Ostobának ostoba a rendes harchoz, de nem ügyetlen.*
-Ha vége a háborúnak fogjunk össze pár fosztogató orkot és idomítsuk be őket kutyának. Mit szól hozzá? *Teszi fel a kérdést egy enyhe vicces éllel. Nem lenne persze ostobaság megpróbálni, node még precedens se nagyon volt rá. Ha jól becsüli alá a zöldbőrűeket akkor ezek sem lehetnek sokkal másabbak az egyszerű állatoknál, tehát csonttal és orra koppintással előbb utóbb hatást érnének el vele szemben.*
-Gratulálok. Na nézzük. *Mondja mikor végre maga is felkészült az újabb lövésre. A fegyver kiold a nyíl elrepül és ismételten egy borzalmas mellélövéssel fejezi be pályafutását. Elég kiábrándító, főleg a vadász eredményeinek fényében.*
-Nem húznám tovább ezt a játékot. Gratulálok tényleg ön a jobb íjász kettőnk közül. *Most már le is van ez mérve, pontosabban a szerencse csillag nem a városőrt választotta nyertesnek, de ettől még nem egy akaratos és morcos kölök aki ne lenne hajlandó beismerni, ha egyszer tisztességesen megverték.*
4429. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-08-21 17:04:12
Üzenet elküldve: 2016-08-21 17:04:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Mondjuk az emberi alak ha nem bábu akkor meg mozog. És bizony mozgó célpontra mindig nehezebb lőni mint mondjuk a szántóföldeken egy madárijesztőre.*
-Távolabb semmiképpen sem.
*Hirtelen átfut az agyán, hogyha ennyire egy szinten vannak (márpedig a lövésekből ez szűrhető le) akkor talán máshogy kellene eldönteni. Mondjuk lehetne szkanderezni vagy birkózni, bár ezekben ő aligha képes egy képzett őrmestert lenyomni. De ettől függetlenül nem utasítaná el a dolgot. Végül is nehogy már csak abban játsszon amiben erős nem? Viszont ezen ötleteivel kivár még egy kicsit.*
-Áh... vagy úgy.
*Ha a számszeríjnál jobban bánik más távolsági fegyverrel az bizony tényleg nem piskóta. Daranel is kiváló célzó, az egyik legjobbak közé tartozik, de sajnos az íjon kívül aligha tudna mással is olyan pontosan dobni vagy lőni. Talán ha azt gyakorolná picit...*
-Hát addig biztos nem. Igen én magam sem nagyon láttam még orkot lőni, vagy ha lőttek is elég pontatlanul. Őszintén szólva ezt nem bánom, mert ha olyan erősek lennének abban is mint a fegyveres harcban vagy testi erőben akkor bizony már kissé túlzásnak érezném.
*Jó ez nekik így ahogy vannak és még így is az a helyzet, hogy cirka öt ork bandába verődve is veszedelmes és nehéz ellenfeleknek számítanak... talán a legveszélyesebbnek mind közül.
Ismételten ő jön a lövéssel, immáron a tegeze félig üres. Vagy félig teli attól függ ki honnan nézi.
A nyílvessző repül és ezúttal nem a gallyba fúródik hanem a bogrács tompa koppanása jelzi a találatot.*
-Úgy is van. *bólogat maga elé.* -Egy nagy adag szerencsével fűszerezve.
*Közelebb sétál a célponthoz ami most nem pottyant le a földről, viszont a nyílvessző kikandikál belőle. Végül teljesen odasétál és messziről felmutatja az őrmesternek a "megsebzett" célt mint bizonyítékot majd visszaakasztja a helyére és visszasétál Aoneer mellé.*
-A nyílvesszőmet benne hagytam úgy sokkal csinosabb. *mosolyog. Tényleg szép találat volt na. Fortuna ezúttal a zöld ruhást vette kegyeibe.*
*Mondjuk az emberi alak ha nem bábu akkor meg mozog. És bizony mozgó célpontra mindig nehezebb lőni mint mondjuk a szántóföldeken egy madárijesztőre.*
-Távolabb semmiképpen sem.
*Hirtelen átfut az agyán, hogyha ennyire egy szinten vannak (márpedig a lövésekből ez szűrhető le) akkor talán máshogy kellene eldönteni. Mondjuk lehetne szkanderezni vagy birkózni, bár ezekben ő aligha képes egy képzett őrmestert lenyomni. De ettől függetlenül nem utasítaná el a dolgot. Végül is nehogy már csak abban játsszon amiben erős nem? Viszont ezen ötleteivel kivár még egy kicsit.*
-Áh... vagy úgy.
*Ha a számszeríjnál jobban bánik más távolsági fegyverrel az bizony tényleg nem piskóta. Daranel is kiváló célzó, az egyik legjobbak közé tartozik, de sajnos az íjon kívül aligha tudna mással is olyan pontosan dobni vagy lőni. Talán ha azt gyakorolná picit...*
-Hát addig biztos nem. Igen én magam sem nagyon láttam még orkot lőni, vagy ha lőttek is elég pontatlanul. Őszintén szólva ezt nem bánom, mert ha olyan erősek lennének abban is mint a fegyveres harcban vagy testi erőben akkor bizony már kissé túlzásnak érezném.
*Jó ez nekik így ahogy vannak és még így is az a helyzet, hogy cirka öt ork bandába verődve is veszedelmes és nehéz ellenfeleknek számítanak... talán a legveszélyesebbnek mind közül.
Ismételten ő jön a lövéssel, immáron a tegeze félig üres. Vagy félig teli attól függ ki honnan nézi.
A nyílvessző repül és ezúttal nem a gallyba fúródik hanem a bogrács tompa koppanása jelzi a találatot.*
-Úgy is van. *bólogat maga elé.* -Egy nagy adag szerencsével fűszerezve.
*Közelebb sétál a célponthoz ami most nem pottyant le a földről, viszont a nyílvessző kikandikál belőle. Végül teljesen odasétál és messziről felmutatja az őrmesternek a "megsebzett" célt mint bizonyítékot majd visszaakasztja a helyére és visszasétál Aoneer mellé.*
-A nyílvesszőmet benne hagytam úgy sokkal csinosabb. *mosolyog. Tényleg szép találat volt na. Fortuna ezúttal a zöld ruhást vette kegyeibe.*
4428. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-08-21 16:48:03
Üzenet elküldve: 2016-08-21 16:48:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Úgy látszik innen egyikőjüknek sincsen szerencséje. Persze egy emberi alakot más eltalálni mint egy gulyásfőző alkalmatosságot, meg egy emberre a legjobb esetben többen is lőnek egyszerre, mégis idegesítő, hogy már az ötödik nyilat készíti a tüzelésre és mégsem sikerült egyiküknek sem eltalálnia azt a fránya célpontot. Szerencséjére a másiknak sem sikerül a művelet, még. De ez persze nem azt jelenti, hogy a közeljövőben sem fog, vagy hogy esetleg neki előbb fog menni ami ugye jelenleg nagyon nem megy.*
-Fogalmam sincs. *Nem az ő játékszabályai szerint dolgoznak, így nem is tudja mit kéne tennie a dolog felpörgetéséért.* -De távolabb már semmiképp ne menjünk mert a fát sem fogjuk onnan eltalálni.
*Most is csak alig alig. A vadász után ismét a startvonalhoz áll és ismét lövésre tartja a fegyvert mikor is kénytelen elmosolyodni a másik kijelentésén.*
-Még jobban is. *Érkezik a roppantul különös válasz. Az őrmester ugyanis eredeti mesterségét tekintve lándzsavívó. Természetes, hogy a dobható gerellyel, a szigonnyal és egyéb hasonló dolgokkal jobban boldogul mint holmi nyílvetőkkel, azonban ezt most nem tudja bemutatni, ugyanis egy darab lándzsa nem sok annyi sincs nála. Készíteni nem készíthet, mert fej híján roppant instabil dobófegyver lenne belőle. Késekkel és fejszékkel, noha nem bánik olyan jól mint a jó öreg lándzsával, de azzal is megéri az őrmesteri kinevezését. Épp csak jelen helyzetben a kés nem lenne sokkal hatékonyabb egy nyílnál, ilyen távolságban már a pörgés könnyen letérítené a pályájáról.*
-Habár száz méterre biztos nem fogok eldobni semmit. Ahhoz már egy ork ereje kellene, és az orkok borzalmasan céloznak. *Ismételten elsüti a fegyvert és sajnos ezúttal sem talál. Már közelebb van mint a legutóbbi borzalmas lövése, de lőtt ő már messze jobbat is, közelebb a célponthoz. Nincs mese kénytelen ismét előre engedni a zöld ruhás íjászt és amíg ő újratölt addig ismételt lehetőséget adni neki a fődíj bezsebelésére.*
*Úgy látszik innen egyikőjüknek sincsen szerencséje. Persze egy emberi alakot más eltalálni mint egy gulyásfőző alkalmatosságot, meg egy emberre a legjobb esetben többen is lőnek egyszerre, mégis idegesítő, hogy már az ötödik nyilat készíti a tüzelésre és mégsem sikerült egyiküknek sem eltalálnia azt a fránya célpontot. Szerencséjére a másiknak sem sikerül a művelet, még. De ez persze nem azt jelenti, hogy a közeljövőben sem fog, vagy hogy esetleg neki előbb fog menni ami ugye jelenleg nagyon nem megy.*
-Fogalmam sincs. *Nem az ő játékszabályai szerint dolgoznak, így nem is tudja mit kéne tennie a dolog felpörgetéséért.* -De távolabb már semmiképp ne menjünk mert a fát sem fogjuk onnan eltalálni.
*Most is csak alig alig. A vadász után ismét a startvonalhoz áll és ismét lövésre tartja a fegyvert mikor is kénytelen elmosolyodni a másik kijelentésén.*
-Még jobban is. *Érkezik a roppantul különös válasz. Az őrmester ugyanis eredeti mesterségét tekintve lándzsavívó. Természetes, hogy a dobható gerellyel, a szigonnyal és egyéb hasonló dolgokkal jobban boldogul mint holmi nyílvetőkkel, azonban ezt most nem tudja bemutatni, ugyanis egy darab lándzsa nem sok annyi sincs nála. Készíteni nem készíthet, mert fej híján roppant instabil dobófegyver lenne belőle. Késekkel és fejszékkel, noha nem bánik olyan jól mint a jó öreg lándzsával, de azzal is megéri az őrmesteri kinevezését. Épp csak jelen helyzetben a kés nem lenne sokkal hatékonyabb egy nyílnál, ilyen távolságban már a pörgés könnyen letérítené a pályájáról.*
-Habár száz méterre biztos nem fogok eldobni semmit. Ahhoz már egy ork ereje kellene, és az orkok borzalmasan céloznak. *Ismételten elsüti a fegyvert és sajnos ezúttal sem talál. Már közelebb van mint a legutóbbi borzalmas lövése, de lőtt ő már messze jobbat is, közelebb a célponthoz. Nincs mese kénytelen ismét előre engedni a zöld ruhás íjászt és amíg ő újratölt addig ismételt lehetőséget adni neki a fődíj bezsebelésére.*
4427. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-08-21 15:51:23
Üzenet elküldve: 2016-08-21 15:51:23
ÚJ
![>Adakver Erethlion [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/241_elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*A tisztáson egy kicsit megpihen mielőtt tovább folytatná az útját. Lehet érdemes lenne el is kerülnie a várost, hisz a magafajták számára úgysem akad ott olyan sok lopni való, csenni való. Főleg nem az ő ruházatában. Így viszont elég nagyot kéne kerülnie mert Arthenior bizony nem olyan kis város amin csak úgy át lehetne futni, vagy épp meg lehetne kerülni. Inkább egy hatalmas emberi hangyaboly. Végül úgy dönt átvág rajta, és minél kevesebb időt szándékozik eltölteni a szegénynegyedben mert a végén még ő lesz az akit kirabolnak, méghozzá eléggé kínos és szégyenletes módon. Pénz persze nincs nála, de van még egy rakás dohány, amitől nem akar megválni. Illetve valami munkát is kéne kerítenie, mert különben sosem lesz neki visszacsapó íja és elf nyílvesszői, pedig ez a két dolog nagyon fontos a számára, főleg mert ezekkel kezdhetné meg a valódi vadászatot.*
4426. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-08-21 14:19:41
Üzenet elküldve: 2016-08-21 14:19:41
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Mandalove egy kicsit meghökken a kérésen.*
~Tanítsam meg lanton játszani? Ez nem lesz könnyű.~
*A tarkóját vakargatva gondolkozik a dolgon. Nem tudja hogy hogyan taníthatna zenét valakinek.*
-Őszinte leszek veled. Nem tudlak tanítani. Amikor először lantot kaptam a kezembe, nem kérdeztem hogyan kell csak játszottam ahogy tetszett. Ha tényleg szeretnél lanton játszani akkor inkább egy hivatásos tanítómesterhez kéne fordulnod.
*Mondja meg neki őszintén az igazat. Ő már születésétől fogva ismerte a zenét, nem csak hallgatta, érezte. És van még egy ok amit el is mond Nolienek.*
-Ráadásul, az játszik igazán szépen aki máshogy látja a világot mint az átlag emberek. Én nevetek még akkor is amikor sírnom kéne. Ezért játszok szépen.
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.08.22 12:51:29, a következő indokkal:
Durva/tömeges helyesírási hibák.
~Tanítsam meg lanton játszani? Ez nem lesz könnyű.~
*A tarkóját vakargatva gondolkozik a dolgon. Nem tudja hogy hogyan taníthatna zenét valakinek.*
-Őszinte leszek veled. Nem tudlak tanítani. Amikor először lantot kaptam a kezembe, nem kérdeztem hogyan kell csak játszottam ahogy tetszett. Ha tényleg szeretnél lanton játszani akkor inkább egy hivatásos tanítómesterhez kéne fordulnod.
*Mondja meg neki őszintén az igazat. Ő már születésétől fogva ismerte a zenét, nem csak hallgatta, érezte. És van még egy ok amit el is mond Nolienek.*
-Ráadásul, az játszik igazán szépen aki máshogy látja a világot mint az átlag emberek. Én nevetek még akkor is amikor sírnom kéne. Ezért játszok szépen.
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.08.22 12:51:29, a következő indokkal:
Durva/tömeges helyesírási hibák.
4425. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-08-21 13:58:53
Üzenet elküldve: 2016-08-21 13:58:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
//Mandalove Kurkio//
*Sosem értett a művészethez, a versekhez vagy dalokhoz, de már lelkesen várja, hogy meghallja az elf nótát. Csillogó szemekkel, halvány mosollyal az arcán hallgatja a történetet. Nem érzi annyira át, mint a férfi, nem szereti a nagyon szerelmetes, aranyos történeteket. Hazugságnak tartja mindet, mivel szerinte nincs olyan, hogy "boldogan élnek, amíg meg nem halnak". Ő kifejezetten szerencsétlen, minden hatra jut egy kellemetlen helyzet, amikor kirabolják, megkínozzák, üldözik, amit csak el lehet képzelni; de senkit sem ismer, akinek az egész élete csupa kacagás lenne... Ettől függetlenül szépnek tartja a dalt, még tapsol is a végén.*
-Nagyon szép volt... és nagyon ügyesen játszol... *Nolie mindig is szeretett volna megtanulni játszani valamilyen hangszeren, de a mágusiskola miatt nem volt rá ideje. Most, hogy már nem kötik a tanulmányok és a szülei, lehetősége akár lenne is, csak tanárt kéne találnia.* Meg... meg tudnál tanítani a hangszeren játszani. Csak az alapokat... Nagyon kíváncsi vagyok, hogyan lehet egy hangszert ilyen szépen megszólaltatni. *Zavartan lesüti a szemét, tekintetével a kezeit fikszírozza. A harapás már egyáltalán nem látszik, de mintha a seb körül még sápadtabb lenne a bőre, mint alapból. Különös...*
*Sosem értett a művészethez, a versekhez vagy dalokhoz, de már lelkesen várja, hogy meghallja az elf nótát. Csillogó szemekkel, halvány mosollyal az arcán hallgatja a történetet. Nem érzi annyira át, mint a férfi, nem szereti a nagyon szerelmetes, aranyos történeteket. Hazugságnak tartja mindet, mivel szerinte nincs olyan, hogy "boldogan élnek, amíg meg nem halnak". Ő kifejezetten szerencsétlen, minden hatra jut egy kellemetlen helyzet, amikor kirabolják, megkínozzák, üldözik, amit csak el lehet képzelni; de senkit sem ismer, akinek az egész élete csupa kacagás lenne... Ettől függetlenül szépnek tartja a dalt, még tapsol is a végén.*
-Nagyon szép volt... és nagyon ügyesen játszol... *Nolie mindig is szeretett volna megtanulni játszani valamilyen hangszeren, de a mágusiskola miatt nem volt rá ideje. Most, hogy már nem kötik a tanulmányok és a szülei, lehetősége akár lenne is, csak tanárt kéne találnia.* Meg... meg tudnál tanítani a hangszeren játszani. Csak az alapokat... Nagyon kíváncsi vagyok, hogyan lehet egy hangszert ilyen szépen megszólaltatni. *Zavartan lesüti a szemét, tekintetével a kezeit fikszírozza. A harapás már egyáltalán nem látszik, de mintha a seb körül még sápadtabb lenne a bőre, mint alapból. Különös...*
4424. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-08-21 13:02:56
Üzenet elküldve: 2016-08-21 13:02:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
-Azt azért mégsem. *neveti el magát.* -Attól tartok a végére már a folyónál kötnénk ki!
*Egyszerűen csak arról van szó, hogy melyikük képes valami igazán nagyon nagyot villantani ebből a távolságból. Lehetne mondjuk olyat is, hogy öt lövés ugyanazon pontról aztán aki többször talál az viszi a nyereményt.
Aoneer következő lövése talán az eddigi legrosszabb, de bár minden városőr így lőne!*
-Rápróbálok én is. *lép be Aoneer vonala mögé. Ilyen távlatból a célpont sem tiszta és bizony nagyon be kell nézni hová is lő. Ráadásul ha ez még nem lenne elég innen már ívet is kell adni és nem kis szöget. Az a helyzet, hogy nagyon kicsike az a célpont. Egy emberforma méretű mondjuk bábut egyébként két-háromszáz méterről is el lehetne trafálni... persze nem akárkinek!
Kezd ráérezni hiszen alig téveszt célt a nyílvessző. Egyenesen a bográcsot tartó gallyba fúródik és ékelődik bele végleg... azt aztán onnan ki nem szedik. A becsapódás erejétől a bogrács hintázik kicsit majd hamar megáll.*
-Tyűha... ez közel volt.
*De elhibázta. Láthatják azért egymás profizmusát mert bizony mindketten eléggé jók abban amit csinálnak.*
-Ha javasolsz valami változtatást hallgatom.
*Ezzel fenntartja a lehetőséget, hogy megváltozzon esetlegesen a játék.*
-Egyébként mással is ilyen jól célzol? Gondolok itt dobótőrre, dobólándzsára, parittyára, bumerángra, kavicsra.
-Azt azért mégsem. *neveti el magát.* -Attól tartok a végére már a folyónál kötnénk ki!
*Egyszerűen csak arról van szó, hogy melyikük képes valami igazán nagyon nagyot villantani ebből a távolságból. Lehetne mondjuk olyat is, hogy öt lövés ugyanazon pontról aztán aki többször talál az viszi a nyereményt.
Aoneer következő lövése talán az eddigi legrosszabb, de bár minden városőr így lőne!*
-Rápróbálok én is. *lép be Aoneer vonala mögé. Ilyen távlatból a célpont sem tiszta és bizony nagyon be kell nézni hová is lő. Ráadásul ha ez még nem lenne elég innen már ívet is kell adni és nem kis szöget. Az a helyzet, hogy nagyon kicsike az a célpont. Egy emberforma méretű mondjuk bábut egyébként két-háromszáz méterről is el lehetne trafálni... persze nem akárkinek!
Kezd ráérezni hiszen alig téveszt célt a nyílvessző. Egyenesen a bográcsot tartó gallyba fúródik és ékelődik bele végleg... azt aztán onnan ki nem szedik. A becsapódás erejétől a bogrács hintázik kicsit majd hamar megáll.*
-Tyűha... ez közel volt.
*De elhibázta. Láthatják azért egymás profizmusát mert bizony mindketten eléggé jók abban amit csinálnak.*
-Ha javasolsz valami változtatást hallgatom.
*Ezzel fenntartja a lehetőséget, hogy megváltozzon esetlegesen a játék.*
-Egyébként mással is ilyen jól célzol? Gondolok itt dobótőrre, dobólándzsára, parittyára, bumerángra, kavicsra.
4423. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-08-20 21:52:49
Üzenet elküldve: 2016-08-20 21:52:49
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nolie Piwerd//
*Felcsillan a szeme amikor Nolie arra kéri őt hogy daloljon neki. Feltápászkodik a földről és a nyakába veti a lantját.*
-Ezt a dalt a népem nagyon szépnek tartja. Remélem hogy te is élvezni fogod.
*Mély levegőt vesz, egy pillanatra lehunyja a szemét. Aztán játszani kezd a hangszerén és belekezd a dalába.*
-Messze földön innen ahol az erdők végtelenek,
Élt egy kecses, bűbájos nép, ők voltak az elfek.
Szépek voltak mind, de kivált közülük egy
Rengeteg sok kérője volt, kezéért százak versengtek.
Fejét koronaként fedte be aranyszínű haja
Bársonyos hófehér bőrénél nem volt szebb ruha.
Kacaja csilingelt, mit sok ezer csengettyű,
A két zöld szeme akár két nagy szikrázó drágakő.
Sok száz kérője közül egy sem lehetett a párja,
Mert egy sem volt olyan szép mint ő, Miriána.
Nagyon bántotta ez őt hogy potyogtak a könnyei
Attól félt hogy ő a legszebb szűzen fog meghalni.
Ezért imát intézett az erdő bölcs istenéhez,
Arra kérte hogy áldja meg az elfek legszebbjével.
Legyen szép mint a virág és fürge mint a szarvas,
Bölcs legyen mint a bagoly és erős mint a farkas.
Csak imádkozott érte az éjjeleket nappallá téve
De mégsem talált rá az igaz szerelmére.
Végül abbahagyta és végleg feladta a reményt
Hogy megtalálja a szépet aki megkérheti a kezét.
Kisétált a rétre, a magányt kereste
Azonban valami egészen mást talált helyette.
Egy alak feküdt a fűben, a testén számos seb
Csukja fedte az arcát és sok vért csorgatott el.
Miriána hozzá szaladt, segíteni akart
Bekötözött minden sebet amit az embernek okoztak.
Megetette, megitatta, gondozta a beteget
S amíg az gyógyulni próbált, beszélgetett vele.
A férfi szépen beszélt, okosan is tette
Erényeivel az elf lány szívét elvette.
Az pedig lassan rájött a dolgok nyitjára,
Hogy a saját hiúsága miatt nem akadt még párra.
Azt hitte hogy szépek csak az ő fajában akadnak
Nem vette észre hogy emiatt mind megvakultak.
Tanult a hibájából, többé nem követte el
Amikor a férfi megkérte a kezét, igennel felelt.
Ők így együtt boldogok voltak, szerették egymást,
Nem állhatott közéjük idő vagy baj, sem más.
Egy ember és egy elf, másoknak ez furcsa
Viszont őnekik ez volt az örök boldogság kulcsa.
*Amikor a dala véget ér, Mandalove elérzékenyül egy kicsit.*
~Hát igen, mindig ez volt a kedvenc dalom.~
*Visszaül a földre és megkérdezi Noliet.*
-Na hogy tetszett?
A hozzászólás írója (Mandalove Kurkio) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.20 21:53:25
*Felcsillan a szeme amikor Nolie arra kéri őt hogy daloljon neki. Feltápászkodik a földről és a nyakába veti a lantját.*
-Ezt a dalt a népem nagyon szépnek tartja. Remélem hogy te is élvezni fogod.
*Mély levegőt vesz, egy pillanatra lehunyja a szemét. Aztán játszani kezd a hangszerén és belekezd a dalába.*
-Messze földön innen ahol az erdők végtelenek,
Élt egy kecses, bűbájos nép, ők voltak az elfek.
Szépek voltak mind, de kivált közülük egy
Rengeteg sok kérője volt, kezéért százak versengtek.
Fejét koronaként fedte be aranyszínű haja
Bársonyos hófehér bőrénél nem volt szebb ruha.
Kacaja csilingelt, mit sok ezer csengettyű,
A két zöld szeme akár két nagy szikrázó drágakő.
Sok száz kérője közül egy sem lehetett a párja,
Mert egy sem volt olyan szép mint ő, Miriána.
Nagyon bántotta ez őt hogy potyogtak a könnyei
Attól félt hogy ő a legszebb szűzen fog meghalni.
Ezért imát intézett az erdő bölcs istenéhez,
Arra kérte hogy áldja meg az elfek legszebbjével.
Legyen szép mint a virág és fürge mint a szarvas,
Bölcs legyen mint a bagoly és erős mint a farkas.
Csak imádkozott érte az éjjeleket nappallá téve
De mégsem talált rá az igaz szerelmére.
Végül abbahagyta és végleg feladta a reményt
Hogy megtalálja a szépet aki megkérheti a kezét.
Kisétált a rétre, a magányt kereste
Azonban valami egészen mást talált helyette.
Egy alak feküdt a fűben, a testén számos seb
Csukja fedte az arcát és sok vért csorgatott el.
Miriána hozzá szaladt, segíteni akart
Bekötözött minden sebet amit az embernek okoztak.
Megetette, megitatta, gondozta a beteget
S amíg az gyógyulni próbált, beszélgetett vele.
A férfi szépen beszélt, okosan is tette
Erényeivel az elf lány szívét elvette.
Az pedig lassan rájött a dolgok nyitjára,
Hogy a saját hiúsága miatt nem akadt még párra.
Azt hitte hogy szépek csak az ő fajában akadnak
Nem vette észre hogy emiatt mind megvakultak.
Tanult a hibájából, többé nem követte el
Amikor a férfi megkérte a kezét, igennel felelt.
Ők így együtt boldogok voltak, szerették egymást,
Nem állhatott közéjük idő vagy baj, sem más.
Egy ember és egy elf, másoknak ez furcsa
Viszont őnekik ez volt az örök boldogság kulcsa.
*Amikor a dala véget ér, Mandalove elérzékenyül egy kicsit.*
~Hát igen, mindig ez volt a kedvenc dalom.~
*Visszaül a földre és megkérdezi Noliet.*
-Na hogy tetszett?
A hozzászólás írója (Mandalove Kurkio) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.20 21:53:25
4422. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-08-20 19:50:02
Üzenet elküldve: 2016-08-20 19:50:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Elképzelni is nehéz mire menne egy elf hasonló tapasztalattal és hasonló körülmények között. Nem biztos, hogy mindkettejüket leiskolázná, de érdemes észben tartani, hogy mindig van feljebb, mindig van jobb és mindig van valaki aki jobb nála, akár a fegyveres harcot, akár a lövést nézzük. És bár sosem vágyakozott a világ legjobb lövészének dicsőségéért, ez nem változtat a tényen, hogy jelenlegi ellenfelét mindenképp le szeretné győzni annak lekezelő megjegyzése miatt.*
-Ezek szerint addig hátrálunk amíg nyílvesszőnk van? *Nem egészen érti a szabályokat, biztos valami lombrágó erőpróbába keveredett bele. Összességében tehát nem egészen érti mi is folyik körülötte, de az biztos, hogy érdekesebbnek találja mint a sima párlövéses erőösszeméréseket. Daranelnek közben sikerült felzárkóznia mellé nagyon gyorsan tört fel, vagy inkább az őrmester az akinek szerencsétlen módon pont nem sikerült az a bizonyos lövés. Pedig azzal már tényleg leiskolázhatta volna a zöld ruhást, igaz az egész nem lett volna több puszta vakszerencsénél.
Na mindegy nem firtatja tovább az esélyeket inkább lő. És mintha csak a balszerencse próbálná igazolni önmagát a nyíl ismét félremegy, ám ez az első alkalom, hogy még csak nincs is közelében a célnak, sőt amennyire innen látja, valahol a fa mellett zúgott el.*
-Súrolta a nyulat. *Jegyzi meg csalódottan. És ismét hátrébb lép, hogy megtöltse a hatalmas fegyvert. Ez volt eddig a negyedik lövése. Egyben az egyik legszerencsétlenebb. Tehát még hatot tud lőni mielőtt pont kifogyna nyilai számából. Az elf fegyverkészlete feltehetőleg hasonló az övéhez, már ha eltekintünk a nyilak jobb minőségétől, melyek kifejezetten íjakhoz lettek legyártva, nem pedig az ő otromba módszeréhez.*
*Elképzelni is nehéz mire menne egy elf hasonló tapasztalattal és hasonló körülmények között. Nem biztos, hogy mindkettejüket leiskolázná, de érdemes észben tartani, hogy mindig van feljebb, mindig van jobb és mindig van valaki aki jobb nála, akár a fegyveres harcot, akár a lövést nézzük. És bár sosem vágyakozott a világ legjobb lövészének dicsőségéért, ez nem változtat a tényen, hogy jelenlegi ellenfelét mindenképp le szeretné győzni annak lekezelő megjegyzése miatt.*
-Ezek szerint addig hátrálunk amíg nyílvesszőnk van? *Nem egészen érti a szabályokat, biztos valami lombrágó erőpróbába keveredett bele. Összességében tehát nem egészen érti mi is folyik körülötte, de az biztos, hogy érdekesebbnek találja mint a sima párlövéses erőösszeméréseket. Daranelnek közben sikerült felzárkóznia mellé nagyon gyorsan tört fel, vagy inkább az őrmester az akinek szerencsétlen módon pont nem sikerült az a bizonyos lövés. Pedig azzal már tényleg leiskolázhatta volna a zöld ruhást, igaz az egész nem lett volna több puszta vakszerencsénél.
Na mindegy nem firtatja tovább az esélyeket inkább lő. És mintha csak a balszerencse próbálná igazolni önmagát a nyíl ismét félremegy, ám ez az első alkalom, hogy még csak nincs is közelében a célnak, sőt amennyire innen látja, valahol a fa mellett zúgott el.*
-Súrolta a nyulat. *Jegyzi meg csalódottan. És ismét hátrébb lép, hogy megtöltse a hatalmas fegyvert. Ez volt eddig a negyedik lövése. Egyben az egyik legszerencsétlenebb. Tehát még hatot tud lőni mielőtt pont kifogyna nyilai számából. Az elf fegyverkészlete feltehetőleg hasonló az övéhez, már ha eltekintünk a nyilak jobb minőségétől, melyek kifejezetten íjakhoz lettek legyártva, nem pedig az ő otromba módszeréhez.*
4421. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-08-20 19:37:50
Üzenet elküldve: 2016-08-20 19:37:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
//Mandalove Kurkio//
*Különös egy figurával akadt össze... már megint. A férfi még csak nem is reagál arra, hogy Nolie-t megkínozták. Lehet, nála mindennaposak az ilyen helyzetek, de a lány biztosan le lett volna sújtva, ha azt hallja, valakit megkínoztak. Az ő világába nem fér bele az ilyen szörnyűség, még azt sem fogta fel teljesen, hogy átélte. De legalább nem kérdez. Így, hogy még a szeme sem rebbent a hír hallatán, nem kell újra felidéznie a pár órával ezelőtti eseményeket.*
-Az én nevem Nolie Piwerd. *Nem kérdezte ugyan senki, de ha már az elf bemutatkozott, neki is illik. Ezt a rövid mondatot szúrja csak be, aztán már csendben, figyelmesen hallgatja a választ.* ~Kért kézzel osztja a halált...~ *Emellett a mondat mellett nem tud csak úgy elsiklani. Talán ezért nem is csodálkozott rá a kínzásra, a világában egy megszokott, bevett dolog lehet másokat megkínozni vagy megölni. De vele kedves volt, így nincs oka elítélni, kedvesen fog viszonyulni hozzá és reménykedik, hogy nem megint egy haramia próbálja átejteni.*
-Jól... jól hangzik. *Nem nagyon tud mit reagálni a hallottakra.* Tudnál nekem énekelni valamit? *Teszi hozzá hirtelen felindulásból. Szereti a bárdok, lantosok zenéit hallgatni, a balladákat és a matrózénekeket. Amíg Mandalove játszik, addig sem a sebeiből lüktető fájdalomra fog koncentrálni...*
*Különös egy figurával akadt össze... már megint. A férfi még csak nem is reagál arra, hogy Nolie-t megkínozták. Lehet, nála mindennaposak az ilyen helyzetek, de a lány biztosan le lett volna sújtva, ha azt hallja, valakit megkínoztak. Az ő világába nem fér bele az ilyen szörnyűség, még azt sem fogta fel teljesen, hogy átélte. De legalább nem kérdez. Így, hogy még a szeme sem rebbent a hír hallatán, nem kell újra felidéznie a pár órával ezelőtti eseményeket.*
-Az én nevem Nolie Piwerd. *Nem kérdezte ugyan senki, de ha már az elf bemutatkozott, neki is illik. Ezt a rövid mondatot szúrja csak be, aztán már csendben, figyelmesen hallgatja a választ.* ~Kért kézzel osztja a halált...~ *Emellett a mondat mellett nem tud csak úgy elsiklani. Talán ezért nem is csodálkozott rá a kínzásra, a világában egy megszokott, bevett dolog lehet másokat megkínozni vagy megölni. De vele kedves volt, így nincs oka elítélni, kedvesen fog viszonyulni hozzá és reménykedik, hogy nem megint egy haramia próbálja átejteni.*
-Jól... jól hangzik. *Nem nagyon tud mit reagálni a hallottakra.* Tudnál nekem énekelni valamit? *Teszi hozzá hirtelen felindulásból. Szereti a bárdok, lantosok zenéit hallgatni, a balladákat és a matrózénekeket. Amíg Mandalove játszik, addig sem a sebeiből lüktető fájdalomra fog koncentrálni...*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9568-9587