Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Piactér (új)
Erdőszéli tisztásSzántóföldek (új)
Ezen a helyszínen lehetőséged van meditálni! Kattints ide, hogy meditálhass!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 340 (6781. - 6794. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:

6794. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-02-23 17:47:22
 ÚJ
>Yahartael Shanyrria avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

*A piactéren nézelődik, mint egy éjjeli bagoly, kit nem hagynak nyugovóra térni zabolázott ellenségei. Amint a kovács épületéhez közelebb ér egy hirdetőtáblára lesz figyelmes. Tudni illik az ilyen táblák leginkább jó minőségű, kimért fából készülnek és arra használandóak, hogy hirdetéseket vagy megbízásokat adjunk fel az arra járó kalandoroknak, de sokszor csak kisebb problémákkal szenvedő emberek segítséglevelét olvashatjuk, mint például: rókaelfogás, elveszett gyermek s egyéb a városi polgárok által meghirdetett segítséglevelek, amiket elvállalunk és ha megoldjuk őket, akkor a feladat nehézségétől függően fizetség fogja ütni a markunkat. Továbbá itt olvashatunk a legfrissebb hírekről, szóljon akár az egy személyről vagy városról. Mivel jelenleg egy tudósra van szüksége, ezért aztán nagy reményekkel odamegy ehhez a hirdetőtáblához és elkezdi olvasni azt, mint egy fantasy könyvet.*
~Na lássuk csak mi van itt: Nagy tudású alkimista kerestetik, megtalálni a Pegazus fogadóban tudsz esténként. '' Elveszett a fiam valaki segítsen megtalálni őt könyörgöm!!! Búsásan megfizetem! ''. Vadállatok rongálják a termésemet, aki levadássza őket jutalomban részesül.~
*Megvakarja rövid szakállát, mint egy házi kutyát. Elmereng egy kicsit, hogy mit is kezdjen az információkkal. Szeretné megoldani ezeket a megbízásokat, viszont jelenleg nincs ideje velük foglalkozni, de viszont-ha találkozni fog egy munkát kereső és szerinte arra alkalmas személlyel, akkor mindenképpen megemlíti neki ezeket a megbízásokat: erre esküszik.*
~Hát... most ezekkel tényleg nincs időm foglalkozni, de nézzük hátha találok valami számomra is hasznos dolgot itt.~ *Árgós szemekkel tovább szemléli a hirdetőtáblát.*
~Azt mondja, hogy: Speciális gyógynövények érdekelnek, ha van ilyened, akkor várlak... blablabla. Basszad meg a gyógynövényeidet. Így nem jutok előrébb... csak kell lennie itt valaminek, ami egy tudósról ad életjelet. Valaminek, akárminek!!!~ *Ekkor megpillantja a jobb alsó sarokban fellelhető, ránézésre furcsa anyagból készült egy tudósról szóló feladványt, majd azzal a lendülettel le is emeli onnan, mint egy tolvaj az ékszert jelezvén azt, hogy ez a cetli most már az ő tulajdona.*
~Egy vén tudós kérvényezi a segítségedet vándor, ha megsegíted, akkor cserébe bármit kérhetsz tőle, de vigyázz! = nem egy könnyű eset az öreg, ha még így is érdekel a dolog, akkor juss el az erdőszéli tisztás legmagasabb dombjára, majd ott látsz egy hatalmas fát: van az akár 5 embernyi magas is, ha odaértél, akkor a fától számítva északnak indulj el, faházat keress. Egy tanács: szerezd be és mire a hatalmas fához érsz olvasd el a következő könyvet: Északi szél, A négy hazug barát. A macska rúgja meg... végre. Már kezdtem azt hinni, hogy valamilyen átok ül rajtam, mint például a törpök legkedvesebb átka, amely egyhetes balszerencsét okoz a viselőjének. Nem is lepődtem volna meg azok után, amiket mondtam róluk, de szerencsémre semmi ilyenről nincs szó, jól mondom!?~ *Lekopogja háromszor a hirdetőtáblának azt a részét, ahol leemelte a papiruszt, hogy ezzel elűzze az ezzel az üggyel kapcsolatos balszerencse áradatokat. Népi hiedelem, miszerint-ha háromszor lekopogod, amit közvetlenül a kopogás előtt mondtál, akkor minden balszerencse eltávozik belőled még azok is, amik átokkal lettek rád címezve.*
- Erről van szó, látjátok? *Felmutatja a papiruszt az égbe, mint egy győzelmi kupát, mintha egy közönségnek mutatná, de közben csak a rohanó vásárlók vannak körülötte, akik meg pont, hogy leszarják.* - Megteszem, ha ezt az utat választotta nekem Eeyr, akkor megteszem, csak figyeljetek = Én vagyok az erdei remete... Yahartael Shanyrria. Átverem és legyőzöm a világot. *Őrült nevetésbe kezd, mint egy debil rabterminátor '' Hahahahaha '', majd folytatja a győzelmi monológját.* - Elmondom még egyszer! Én vagyok az erdei remete = Yahartael Shanyrria. A világ a tenyeremben van. *A sorsa, hogy megváltoztassa a világot... legalábbis ő minden bizonnyal ezt gondolja.*
*Miután sokak szeme láttára leégette magát, ezzel az őrült monológjával, amit minden egyes alkalommal elmond, ha van rá lehetősége vagy-ha van miért elmondania, például egy nehéz győzelem után, akkor a papiruszt elrakván elindul az erdőszéli tisztáshoz, hogy beteljesítse Eeyr akaratát, avagy elindul felkerestetni az öreg tudást. Viszont mielőtt még elindulna útjára a piacon felkeresi a könyvkereskedőt, hogy megvásárolja az Északi szél, A négy hazug barát c. könyvet, ahogyan azt a papiruszban leírták, mint tanácsot.*
~Meg is van.~ *A könyv a kezében. Mivel a városban már nincs több dolga ezért el is indul a hosszadalmas útra, mint egy vándor, aki megállás nélkül szeli át Lanawin földjeit. Gyalog fogja megtenni a távot, ugyan is jelenleg nincs tulajdonában lévő, utazásra alkalmas állata, de egy olyan férfinak, mint Yah ez nem jelenthet problémát.*



6793. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-02-19 14:42:13
 ÚJ
>Natalayda Mozecka avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 249
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Új kezdetek//
//Két nappal később//

*Érzi, hogy a vallomás nem éppen a legalkalmasabb helyen és időben született, de egyszer túl kellett rajta esni, és ha nem most, akkor az úton csak sokkal rosszabb lett volna titokkal terhelve.*
- Ne haragudj Quantall. Tudom, hogy másképp mondtam, de akkor még nem ismertelek. Nem akartalak becsapni. Csak...
*Reménykedik benne, hogy a mélységi fiú nem haragszik, meg rá olyan nagyon. *
- Magamtól jöttem el otthonról. Elszöktem, ha így nézzük, és azért voltam annyira feldobva, hogy Nairadával találkoztam a városban, mert ő volt az egyetlen, akiben elsőre megbízhattam.
*Ám az igazat megvallva, már nem olyan biztos benne, hogy a találkozásuk jót tett neki. Otthont és menedéket kapott a lánytól, de a jegyeséhez volt kénytelen feleségül menni. Azóta sem tudja, hogy mi lett azzal a lánnyal, akinek az életéért kénytelen volt nőül menni.*
- Nem vesztettem annyit, mint amennyit vesztettem volna, ha maradok. * Ez az amit viszont nem most szeretne részletezni, azóta is nagyon kellemetlen neki a dolog. *
- Köszönöm Quantall. Nagyon örülnék, ha megkérdezhetnénk.
*A tisztáson áthaladva már nem a játékos kedves tisztást látja Natalayda sem, ahol faházban játszott, és nem is azt, ahol Észak reményét akart kicsalni egy pár gyűjtögetőtől. Hol vannak már azok az idők.
Legutóbb Quantall itt feküdt nyílvesszővel a hátában, őrültek támadtak rájuk, és ágyékon szúrt egy férfit. Majdnem két ember halálát okozta addig. Lehunyja szemeit, és a mélységi hátának támasztja fejét, hogy ne is lássa az egész helyet.*
- Mennyi idő míg a Vashegyre érünk? Nem kényelmetlen hogy itt ülök? Vehettünk volna egy lovat is. *Sorolja kérdéseit, csak haladjanak el innen.*



6792. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-02-18 11:18:42
 ÚJ
>Quantall Ackumien Galanodel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 598
OOC üzenetek: 14

Játékstílus: Megfontolt

//Új kezdetek//
//Két nappal később//

*Továbbra se fordul hátra. A lány közelsége miatt kicsit zavarban van. Hátra se merne nézni. Ha most összetalálkozna a tekintete a lányéval akkor abba biztos belepirulna. A téma viszont komoly és meg is érti. A sejtése pedig bejött. Bár nem úgy mint sejtette. Összébb vonja a szemöldökét és elgondolkozik. A lányról nem hinné, hogy hazudott volna neki. Akkor valamit félre kellett értenie. De úgy látszik, hogy nem. Naty nem vándor hanem egy gazdag család lánya. Ez egy kicsit rosszul esik a fiúnak hisz ő őszinte volt a lányhoz végig és a lány barátsága nagyon fontos neki. Bár megérti, azt is, hogy miért kellett hazudni. Logikus. Biztonságosabb így bemutatkozni egy idegennek. Most már rangbéli különbségek is vannak köztük. Vagyis...Akár vannak akár nem Quantall egy újabb illogikus okot talált magának, hogy ezt az egész helyzetet és, hogy a lány kedves vele illetlenségnek találja.Kicsit bele is merül az ezen való merengésbe és csak hallgat. Majd szinte bűntudata támad amiért magára gondolt és nem a lányra.*
-Sajnálom. Ezek szerint...Többet vesztettél mint gondoltam. Sajnálom, hogy nem láttam és nem tudok segíteni. Majd elmegyünk a vashegyre is és utánakérdezünk a barátnődnek. Ha bármiben tudok segíteni kérlek szólj. Szeretnék segíteni neked.
*A tisztásra érve a hely új színezetet kap. Korábban egy békés meditációra alkalmas kis zug volt a mélységi mágus számára, de most már az a hely ahol meghalt ő és Csámpás is. Meg ahol Naty annak idején sokat játszott a barátnőjével akiről fogalmuk sincs, hogy él-e még. Szomorú dolgok ezek. Satereth ténykedése után csak szomorúság marad és harag. Egy kicsit irigyli a papokat a hitük miatt a fiú. Mintha az megvédené őket a szörnyűségektől. Benne megmaradt.*


6791. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-02-17 14:48:44
 ÚJ
>Hanloren Duunelar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

*Hiába a titkos mágia alkotta tisztás, hiába a ragyogó idő, a hatalmas fák között rejtőző sírhantokat óhatatlanul is észreveszi. Talán az utazó, kinek tekintete nem keresi önkéntelenül őket, nem veszi észre, de ők, kik ott voltak, nem feledhetik, mi megtörtént. Szomorúan áll meg mellettük maga előtt összekulcsolt kézzel, majd letérdel a legnagyobb hant mellé, mi a gyermekeket őrzi. Legalább egy jó fertályóra eltelik, mire összeszedi magát.*
-Nem kell megélnetek már e gonosz időket, a Fény kísérjen Titeket.
*Suttogja, majd zavartan söpri hátra haját és fordul el a síroktól.
Már nem dúdol, nem is mosolyog. Komor csendbe burkolódzik, egyetlen hangforrást a fűszálak susogása képzi, ahogy továbbhalad a tisztáson a város irányába.*


6790. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-02-11 22:40:48
 ÚJ
>Hytia Nazdyr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

*Eléggé elunta magát Artheniorban, ami számára nem több egy hétköznapi porfészeknél, amiről legalább eddig talán elmondható volt a rendezettség. Ennek bizonyítéka a tisztás is, amit éppen olyan közönyösen bámul, mint mindent. Rokonairól az itt töltött idő alatt sem tudott meg semmit, a szétszedett kúrián kívül nem is talált semmire, ezért nem is érzi, hogy maradása lenne. De vissza sem szeretne menni egykori otthonába, ahol lehet fajtársai vannak túlnyomó részt és ott a fegyelem inkább érvényesül, de jobban ki is lóg onnan, főleg bőrének köszönhetően. Fejére húzza fekete csuklyáját, megigazgatja fekete kesztyűjét és indulásra bírja lovát, miután vet egy utolsó pillantást a tisztásra. Nem tudja, hogy valaha vissza jön vagy sem, egyelőre nem tervezi. De úgy hallotta a Kikötő egy izgalmasabb vidék.*


6789. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-02-11 17:44:24
 ÚJ
>Maydeleine Rhywayers avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 26

Játékstílus: Megfontolt

*Kora reggel már felverik az induló élet hangjai, így gyorsan tovább is áll, nem szeretné, ha bárkivel is kereszteznék egymást, akár kedves és barátságos, akár nem. Jobb félni, mint megijedni elvet követve továbbhalad az úton, azaz nem. A nagy forgatagban, a rengeteg szántóföld és tanya között eltévedt. De, ahol kikötött, csodálatos egy hely. A kecses fák, amelyek lomkoronája az ég felé meredezik, minthogy ilyet nemhogy a városban nem látott még, de erdőben is ritka az ilyen varázslatos összkép. Bár a tavasszal és nyáron bizonyára sokkal szebb látványt nyújt e vidék, mégis van benne most is valami megbabonázó, és szikrázó báj.*
~Itt bizonyára minden teremtmény egy tünemény. Talán még egyszarvúak is élnek errefelé!~*Harap bele a nagy áhítat közepette a kezében tartott térkép csücskébe, mikor pedig érzi a keserű ízt a szájában, undorodva húzódik el, eddig oly nagy becsben tartott útikalauzától. *
~De ez nincs a térképen, az bizonyos.~*Vizsgálja át tüzetesebben az pálcikaemberek tarkította mázolmányt. Nagyot sóhajt, mikor tudatosul benne, hogy valószínűleg rossz felé vette az irány, mikor egy házőrző oly serény és kitartó ugatásba kezdett a háta mögött. Nem tudja megállni, hogy kezével ne simítson át a fák törzsén, miközben közöttük átsétál.*




6788. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-02-05 13:54:43
 ÚJ
>Lesha, a Száműzött avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Új kezdetek - otthonkeresés//

*Leshával a váratlanabbnál is váratlanabb dolog történik. Hiába, az elővigyázatos testbeszéd és a kezdeményező mégis előzékeny távolság megtartása. Az óriás lány olyan dologba ütötte a nagy orrát, amit az ő buta feje nem érthet meg, vagy az ő észjárását nem lehet megérteni? Ki tudja, lehet is-is. Teljesen mindegy, ez az eredményen nem változtat. Az erdei irbisz marcangolva ráveti magát. Lesha elterül, sikolt, ahogy az állat marja, bőrébe, húsába vájnak a karmait. Csak Pycta vezényszavára ereszti el a nagymacska. Az erdőlakó elf lehordja a sárga földig. Az óriás lány zihál, sajognak a tagjai, frissen szerzett sérülései. Szólni sem tud, csak a döbbenet és a fájdalom ül ki az arcára. A vándorló népek elvonulnak. Lesha nyögve feltápászkodik. Szerzett számtalan kisebb-nagyobb vérző sérüléseivel – amik úgy tűnik nem életveszélyesek – megszaggatott vértezetében, a lándzsájára támaszkodva bólint és indul vissza a talált rönkházába. Az erdőben majd keres gyógyfüveket, hogy ellássa magát.*


6787. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-02-05 12:11:59
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 767
OOC üzenetek: 16

Játékstílus: Vakmerő

//Új kezdetek - otthonkeresés//

*Bár a csuhátlan csuhásra sosem volt jellemző a türelmetlenség, maga is indulna már. Kétséges, hogy még aznap elérik-e a megfelelő táborhelyet a folyónál és mivel nem csak felnőttek, de gyermekek és öregek is vannak velük, ráadásul az idő sem túl kedvező, jó volna igyekezni.*
- Senki sem tart emberevőnek. *Mondja kifejezéstelen hangon az erdőmélyi hosszúéletű. A kérdésére kapott válaszra csak kurtán bólint.*
- Nem tudom, nem találkoztam vele azóta magam sem. *Mondja a Zaxdort illető kérdésre. Akkor elváltak útjaik és ő visszatért Erdőmélyére, majd onnan a templomi küldetés következett, mely egészen idáig vezetett. Tervezi elmenni a thargokhoz, hisz Xotarának megígérte, hogy elintézi a korábbi közös ügyet Kagannal, de előbb fontosabb dolga van. Egy falunyi elfnek és más fajúaknak kell otthont találnia, akik megbíztak benne és vele tartottak.
Voelkin előreszalad, a lombzöld szemű elf elgondolkodva néz utána, még a sürgető kiálltást iy hallja és épp készül válaszolni, amikor megtörténik a baj.
Az irbisz nekiugrik Leshának, aki valamiért úgy gondolta, jó ötlet megsimogatni egy vadállatot. Az ibiszek Erdőmélye csúcsragadozói, nagymacskák, szelídítetlen, öntörvényű állatok, akiknek csak az Erdő Szíve parancsolhat és aki ezt nem veszi figyelembe rajtaveszhet.
Nem tudja, mennyi sérülést okoz Xauzur az óriásnak, mire sikerül leszednie róla. Belekapaszkodik a nyakán a bundájába és lerángatja az óriásról az irbiszt.*
- Xauzur! Nem! *Emeli fel a hangját, de nem az állatra haragszik. Még szerencse, hogy a csapat már elindult előre és nem lehetnem szemtanúi a támadásnak.*
- Mit képzeltél, Lesha? *Dörren az óriásra, miután sikerrel leszedte róla a ragadozót. Az irbisz fülét hátracsapva, tovább morog és fúj Lesha felé, de már a csuhátlan csuhás mögött.*
- Xauzur, menj! *Parancsolja az állatnak és az villámgyorsan szeli át az erdőig hátralévő távolságot és tűnik el a fák között. Valószínűleg felmászik egy fára, hogy nyugalmat nyerjen.*
- Normális vagy? *Fordul újra Lesha felé az elf.*
- Az ibiszek nem házi-macskák, hogy kedvedre doromboljanak neked! Fel tudod ezt fogni? *Kérdi, majd ökölbe szorított kezekkel próbál megnyugodni maga is. A templomban történteket még ki sem pihente és ilyen ostobaságokkal kell foglalkoznia.*
- Ha nem vagy képes komolyan venni az erdei létet, akkor inkább velünk se gyere. Ezek az elfek és mindenki sötét időket éltek meg, nincs szükségük ilyen ostobaságokra. *Folytatja dühös hangon. Amúgy is elege van belőle, hogy bárki édes kiscicaként tekint Erdőmélye fenséges ragadozójára.*
- Gondolkodj el ezen, ha velünk akarsz tartani. *Vibrál még a feszültségtől a hangja, amikor hátat fordít Leshának és elindul a csapat után és faképnél hagyja a sebesült óriást.*


6786. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-02-05 11:49:43
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Májmétely)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Új kezdetek - otthonkeresés//
//Xauzur//

*Az irbisz nem kiscica, noha ezt a Pyctával megismerkedők hajlamosak elfelejteni, mert Xauzur és az elf között különleges, baráti kapcsolat van. Azonban ez a baráti kapcsolat messze nem garancia arra, hogy az állat mindenkit tolerálni fog, aki belemászik az intim szférájába. Az átélt élmények is hatással vannak az állatra, ezért tényleg nem veszi jó néven, ha megközelítik, szerencsére a legtöbb kétlábúnak elég az, ha rájuk morog és jobb belátásra térnek.
Nem úgy az óriáslány, Lesha. Az egész a pillanat törtrésze alatt zajlik le. Az állat morog, de az óriás ennek ellenére közelít, mikor Lesha keze kinyúl, akkor Xauzur már felborzolta a hátán a szőrt, füleit hátracsapta és farkát idegesen csóválja - ebben talán hasonlít a kiscicára, aminek nézik - aztán nekiugrik a nőnek. Mellső lábaival átkarolja a felé nyújtott alkart, karmait belemélyeszti, nem ereszti. Fogai a kézfejbe marnak, magát a mellső lábaival tartja, ezért hátulsó lábai elemelkednek a földről, ezekkel rúgja-marja a nő felkarját-hónalját-mellkasát, farka idegesen csóvál. Mindeközben morog, pupillái kitágulnak, a kitörő vadállat csak arra koncentrál, hogy megtépje azt, aki piszkálta.
A karmok betalálnak a nomád vért résein, a fogak megszaggatják az alkarvédőt, és Lesha keze fejét is, ráadásul egy karmos pofont kis kap az állattól, szerencséje van, hogy a szemét nem találja el. Pycta szavára valószínűleg el fogja engedni, vagy ha Lesha lerázza magáról, akárhogyan is, de a nő számtalan kisebb-nagyobb sérülést szerez, illetve ha Lesha nem adja magát, akkor Xauzur is megsérülhet, hisz a vadállat ragaszkodik a prédájához.*


6785. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-02-04 20:24:52
 ÚJ
>Lesha, a Száműzött avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Új kezdetek - otthonkeresés//

*Pycta udvariasan fogadja, de érezhető a hangján egyfajta búskomorság. A fekete íjász riadalma és bizalmatlansága is jól látható a reakciójából, az elf nő meg, elnémulva szinte kővé dermedt. Lesha nem tud másra gondolni, mint arra, hogy megijedtek tőle. A városi állapotokra gondolva, nyilván az is rányomta a hangulatukra a bélyegét. Az erdőlakó elf leinti a fekete íjászt, aki aztán felfedi az arcát és bemutatkozik neki.*
- Szia Voelkin!
*Leshát meglepik az elf vörös szemei, de félre kapja pillantását, nem mer rá megjegyzést tenni. Az előbbiek után a szemezést és a rákérdezést is, még a provokálás jelének venné a férfi. A hallgatag őszes nőre is rápillant, akinek szemszínéről is megállapítja magában, hogy nagyon szépek, majd így szól hozzájuk: *
- Jaj, nem vagyok emberevő óriás. Becs'szavamra!
*Kulcsolja zavartan hátra kezeit, és lábával pöccintve rúg a talajba.
Pyctának és Voelkinnek, így felel: *
- Nem tudom hova tartok, de az erdőből, a folyó mellől jövök.
*A lombzöldszemű elf elbeszélését megerősíti.*
- Igen, így van, a fogadóból ismerjük egymást. Jaj, nagyon sok minden történt abban az időben.
~ Sok mindent elvesztettem akkor. ~
- A népfelkelés, a lángok borította város. Ti elmentetek a Tharg földre… az a kalapos elf nő, Dora… és veletek ment Zaxdor is. Nem tudod mi van vele?
*Érdeklődik egykori Mesteréről az óriás lány. Ekkor a morgást hallva, az erdei irbiszre kapja a tekintetét, el is csodálkozik a párducon. Elönti a nosztalgia, de olyan hirtelen, mint ahogy egy nagyobb tavaszi esőzés után a folyó kilép a medréből. A morgó nagymacskáról, eszébe jut kis barátnője, a kék hajú félvér íjász lány és az izzó vörös szemű fekete farkas kutyája. Leshának még a szemei is kicsit bepárásodnak, Myu és hűséges négylábúja emlékére.*
~ Kutyafiú is pont, így morgott rám. ~
*Aztán valami koppan, méghozzá Lesha fején.*
- Aucs!
*Kezével dörgöli meg a fejbúbját és pillant le. Egy kő, ami mintha az égből esett volna le. Meglepődik, de aztán újra az irbiszre néz. Nem bírja megállni, és cserfesen tör ki az óriás lányból: *
- Megsimogathatom?! Hogy hívják? Jaj, de szép cica!
*Még mielőtt Pycta beleegyezne a cicasimogatásba, Lesha leguggolva megszólítja a nagymacskát: *
- Szia! Rendes macska vagy te. Aki, így védelmezi a gazdáját, az csak az lehet.
*Magyaráz lelkesen, de nyugodt, kedves hangon. Az óriás lány beszédét jóllehet az állat nem érti meg, de hangjából és kisugárzásából érezheti, hogy nincs ártószándéka se felé, se a jelenlévők felé. Lesha a tőle telhető legnagyobb óvatossággal lép egyet előre guggolásban, hogy közelebb kerüljön a jószághoz. A termetes leányzó, alighanem úgy festhet, mint valami lassan billegve lépkedő sziklahegy. Lassan az állat felé nyújtja a kezét. Nyugodt marad, és nem tesz semmi hirtelen mozdulatot. Mikor már csak pár centi válassza el az irbisztől, nem közeledik tovább. Hagyja, hogy a hiányzó pár centit, ha az állat hajlandó nyitni felé, a nagymacska tegye meg. Lesha pedig reméli, hogy így lesz, és megsimogathatja a párduc buksiját. Ha sikeres a simogatás, ha nem, Lesha, így szól: *
- Veletek tarthatok én is? Találtam a Vaserdőben egy házat is, ha gondoljátok, idegenes táborhelynek használhatjátok.
*A barlangi felfedezést és a toborzást nem említi meg, úgy véli ezeket az elgyötört, letelepedni vágyó városiakat, a legkevésbé sem érdekelnék ilyesmik. Szóval, elengedi a dolgot.*

A hozzászólás írója (Lesha, a Száműzött) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.04 21:37:00


6784. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-02-04 19:32:45
 ÚJ
>Voelkin Ekleszton avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 12

Játékstílus: Megfontolt

//Új kezdetek - Otthonkeresés//

*A tömeg lassan elhalad mellettük, Voelkin csendben nézi őket. Pycta feléjük fordul, látható rajta, hogy már ő is indulna, de a többiek válaszát várja.*
- Én veletek tartok. *Mondja határozottan, majd elindul a tömeg után indulásra ösztönözve ezzel a többieket. Mivel energiája van bőven úgy dönt előre fut, fürge és szinte észrevehetetlen mozdulatokkal. Elhagyva az első néhány fát, leveszi válláról íját és hátranéz, annak reményében, hogy a többiek már elindultak. ~Ilyen tempóban napokig tart majd megtalálni az ideális helyet.~ Felnéz az égre, a nap már csak pár óráig van fent. Sietniük kell hogy legalább egy ideiglenes tábort verjenek sötétedés előtt.*
- Mennünk kell! *Kiált hátra türelmetlenül a fekete ruhás elf, bal kezét lengetve Pyctáéknak. ~Mit csinálnak még?~ Voelkin leül a fűbe előveszi tőrét és egy földről felszedett botot kezd el farigcsálni, amíg a többiekre vár. Maga se tudja mit fog kihozni az alig egy láb hosszú botból, végül teljesen belemerülve a faragásba üldögél az egyik fa tövében, a többieket várva.*


6783. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-02-04 08:09:05
 ÚJ
>Loq Cordulk avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 165
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

*Minden csendes. Alszik a természet. A tisztást is vastag hóréteg takarja. Szemet gyönyörködtető ahogy megcsillan rajta a fény. Néhol persze már megtörték lábnyomok. Őzek, nyulak, humanoidok is, de látszik utóbbiakon, hogy igyekeztek nem letaposni ezt a szép látványosságot. Ellentétben Loq-val aki az ilyesmikre oda se figyelve vág át a tisztáson. A taknyát a ruhája ujjába törli és éleset sercint oldalra. Így "tiszteli" meg a tengeri ork a természetet.*
~Zabálni kéne majd valamit. A városban remélem van valami kaja. Vajon a pegazus még áll? Ott még most is lehet olyan jóféle pörköltet kapni? Jó lenne.~
*Nyelje meg a szája szélét. Szívesen lepihenne, de hála ennek a gondolatnak új erő költözik belé és inkább halad tovább.*


6782. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-02-03 23:57:08
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 767
OOC üzenetek: 16

Játékstílus: Vakmerő

//Új kezdetek - otthonkeresés//

*Az elf lány elgondolkodni látszik és a csuhátlan csuhás nem is zavarná meg a döntésében. Biztosan nem könnyű eldönteni, hogy egy csapat idegen elffel és másokkal induljon-e el az erdőbe.
Már nagyon indulna, de valami megzavarja a csapatot, mert mozgolódás támad hátul és kisvártatva megjelenik egy láthatóan óriás fajú alak. Az erdőmélyi elf biztos benne, hogy óriás nem volt velük a templomnál, így biztos benne, hogy nem onnan jött velük. De ahogy közeledik, lassan felismeri, ki is lehet az érkező.
Nem lepi túlságosan meg nő betoppanása elé, hisz messziről hallhatta már az érkezését. Xauzur is felé irányítja figyelmét, halk morgással fejezve ki nemtetszését.*
- Szervusz, Lesha. *Köszönti a megszólaló óriást, kezével nyugtató mozdulatot tesz Voelkin felé, jelezve, hogy nincs semmi szükség a nyílra és az íjra.
Az egyik elf férfival pár kurta szót vált, talán azt beszélik meg, hogy senkinek sem kell tartania az óriástól, talán azt, hogy induljanak tovább, mert a falunyi halandó a kordékkal megindul az erődszélen a Pegazus mögött elterülő erdő felé, így a csuhátlan csuhás az irbisszel, az elf lány, Voelkin és Lesha maradnak hátra.*
- Az erdőbe megyünk, letelepedünk a folyónál. *Válaszol kurtán Erdőmélye szerzetese.*
- Te merre tartasz? *Kérdez vissza, de int, hogy maguk is induljanak meg, hisz biztosan nem szeretnének lemaradni.*
- A lázadás idején találkoztunk a Pegazusban. Többen is voltunk ott és a lázadók elől a fogadóban húztuk meg magunkat, de szerencsénk volt, megkímélték a helyet valamiért. *Meséli el találkozásuk történetét.*


6781. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-02-03 15:24:33
 ÚJ
>Cerlyna Niphryl avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Tiszta mint a hó//

*Fájdalmasan felnyög. Azt sem tudja pontosan milyen a csonttörés, neki még szerencsére nem volt vele gondja, de úgy tudja, hogy borzalmasan fáj.*
- Úgy tudom, hogy akik nem bírják a fájdalmat el is ájulhatnak bele.
*Megborzong.*
- Igen, nekem szerencsém van, ezek mind vannak. Sosem bántottak komolyabban pár pofont leszámítva. Az asszonyság és az uraság mindig rendes és elnéző volt velem.
*Persze csak volt, leszámítva az utóbbi kis incidenst hálás mindenért és jó szívvel gondol rájuk.*
- Igen, ezeket mind tudom és sajnálom is, őszintén.
*Morzsolgatja ujjacskáit és kabátujjának szélét.*
- Szeretnék is segíteni, csak nem tudom, hogy miként tegyem.
*A felé nyúló kezet kíváncsi, kissé rémült tekintettel követi, de nem húzódik el, mert eddig kedves volt vele Vasborda és szerinte mindenki megérdemli a bizalmat. Megnyugszik, mert bár kissé kellemetlen számára az érintés, de nem érez mögötte egyéb szándékot. Mióta engedély nélkül érintették pár helyen azóta jóval óvatosabb. Ha másra nem, de tanulságnak mindenképpen hasznos volt.*
- Persze, hogy aggódom.
*Sóhajt fel szomorkásan és a szíve megszakad a szavaktól, amik a gnóm száját elhagyják. Bár elszomorodik, de nem bánja, hogy őszinték vele.*
- Tudom, hogy Vasborda bácsi egy névtelen hős. De a bácsi megérdemli, hogy gondoljon rá is valaki, nem?
*Mosolyodik el újra, és ismételten egészen lelkes lesz, hogy lesz egy társa piacozáshoz.*
- Alig várom. Majdnem minden reggel korán kint vagyok, szóval majd biztos találkozunk. Aztán ha Vasborda bácsinak kell segíteni majd szóljon nekem. Bármiben. Ügyesen varrok is, ha kell. De most talán ideje indulnom, mert biztos sok munka van otthon.
*Megtorpan picit, ízlelgeti a szót, de nem idegen számára. Drameiloten úrnak köszönhetően egészen otthonos új helye.*
- Meg kicsit fázom és a madárka is biztosan.
*Lehúzza magáról a rongyos anyagot és a gnómra teríti gondoskodó kedvességgel. Ha az orvos engedi neki, akkor lehajolva hozzá egy puszit ad annak arcára. Szigorúan csak az arcára és természetes kedvességgel, semmi többel.*


6780. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-02-03 00:55:34
 ÚJ
>Voelkin Ekleszton avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 12

Játékstílus: Megfontolt

//Új kezdetek - otthonkeresés//

*Már indulnának tovább, mikor egyszer csak dübögésre lesznek figyelmesek ami a piactérről hallatszik el a tisztásig. Egy óriás közeledik hatalmas léptekkel egyenesen feléjük. Voelkin két lépést hátra ugrik elővigyázatosságból. A termetes óriás pillanatok alatt átszelte a tisztást és nagyot dobbantva megáll Pycta előtt. Voelkin már szinte remeg az adrenalintól ami elöntötte testét és íján már ott fekszik egy nyílvessző. Az óriás hátra csapja csuklyáját felfedve arcát. Mosolyogva köszönti először Pyctát, akit már rég nem látott, majd Voelkint és Ameadát. Barátságosan be is mutatkozik. Voelkin lassan visszaengedi íja idegét és elteszi nyílvesszejét a hátán lévő tegezbe, íját leereszti és a udvariasság jegyében ő is felfedi arcát.*
-Üdv, Lesha. Én Voelkin Ekleszton vagyok, szólítsatok Voelkinnek. *Szól a jelenlévőkhöz. Többet is mondana, de nem akarja egyből kitárni, hogy ki is ő, honnan jött és mi a múltja. Az óriást nézi, csodálja a magasságát. Az elfek között is talán a legmagasabb lenne. Voelkin korábban még találkozott óriással, így nem meglepő a csodálata a nála jó fél méterrel magasabb Lesha felé. A lehető legkevesebb feltűnéssel végignézi az óriás fegyverzetét páncélját és téli öltözetét. Valószínűleg egy pusztán vagy egy nagyobb mezőn esélye sem lenne ellene, habár nagyon nem is jár olyan helyeken.
Hosszas vizsgálódás után íját is vállára akasztja, hiszen ha Lesha ártani akart volna nekik akkor már megtette volna és úgy néz ki ismeri Pyctát.
Nem akarja megzavarni a régi ismerősök találkozását úgyhogy tartja is a négy lépés távolságot, de kíváncsisága nem hagyja csendben maradni.*
-Honnan ismeritek egymást? *Fordul a kérdéssel Pycta és Lesha felé.*


6779. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-02-03 00:49:43
 ÚJ
>Vasborda Rhalkumn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Tiszta mint a hó//

- Tört már több mindenem is, nem csak a bordám. * Legyint úgy, mintha nem lenne nagy dolog. * Nehéz az élet, ha nincs hová menned. Neked gondolom van otthonod. Van mit egyél. ~ Lenne mit igyál... ~ Nekem nem ilyen egyszerű. Van, hogy lopnom kell, mert már egy hete nem ettem. ~ Van, hogy lopnom kell, mert már egy napja nem ittam. ~ * Megvonja a vállát ismét, mintha nem lenne olyan nagy dolog. Keserűségét is leplezi egy csilingelő kacagással. *
- Az otthon sokunknak nem olyan, hogy csak úgy van. Hogy haza tudunk menni, mert az a négy fal vár minket. Tudod lányom, sokan vagyunk, akik elvesztették, és soha nem találtak új otthonra. * Nagyot sóhajt, mert nem akarja az őszinteséggel lelombozni szegény fiatalt. Túl ártatlan még a világ kegyetlenségéhez.
A lány kedvessége jól esik neki, és tétován kinyúl, hogy megsimogassa a combját, már ha engedi. Nem támadó módon, nincs ebben semmi alantas, szíve szerint az arcán húzná végig az öreg ujjakat, de nem ér fel addig. *
- Nagyon kedves vagy, leányom. Bocsáss meg ennek a vén öregnek, hogy hazudott. Persze, hogy nem tudom ebből átvészelni a telet, csak meg akartalak nyugtatni. Ne aggódj értem. Régóta élek így, már régen így éltem, azelőtt is, hogy a város ilyen lett. Olyan régóta, hogy már nem is emlékszem igazán, hogy milyen volt azelőtt. Kehehe. Nem is akarok már emlékezni. Így lettem olyan, amilyen. Ez edzett, és nevelt fel. * Megvonja ismét a vállát, és kiköp egyet a földre. *
- Ne félts te engem, kölyök. Vasbordát keményebb fából faragták, mint a mai suhancokat. Olyan dolgokat láttam és vészeltem át, amiket el se tudtok ti képzelni. * Mosolyog rá kedvesen. * De szívesen elviszlek egyszer piacozni.


6778. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-02-03 00:02:40
 ÚJ
>Lesha, a Száműzött avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Új kezdetek - otthonkeresés//

*Lesha hosszú lábaival sietve maga mögött hagyja a romvárost. Feltekert ostora csípőjét verdesi, szeretett lándzsájával minden lépésénél a földet érinti, prémpalástja pedig csak úgy lobog utána. Hamar beér a piactérre, ahol csörtetve suhan tovább. Szembe szél süvít keresztül a téren, ami a füleit is csípni kezdi. Az égimeszelő teremtés libabőrős lesz, összébb fogja magán palástját, és a fejére rántja a bő csuklyáját is.
Az erdőszéléhez közeledvén, örömmel látja, hogy a korábban látott szerzetek még a tisztáson tartózkodnak. Úgy tűnik, az összegyűltek, már indulni készülnek. Lesha lendületesen sétál be közéjük, jöttét hét-mérföldről is hallani lehet. Van itt mindenféle fajú szerzet, de zömében elfeket lát maga körül. Pyctához sétál, aki láthatóan sokat változott mióta utoljára látta. Ha az óriás lány emlékezete nem csal, éppen a Tharg földekre tartott. Az erdőlakó szerzetes egy javakorabeli elf nővel és a rejtélyes íjásszal beszél, amikor Lesha hozzájuk toppan.*
- Buu!
*Szólítja meg Pyctát, szertelenül mosolyogva a csuklya takarásában, aztán észbe is kap, hogy minő illettség, hiszen a régi ismerős, így aligha ismerheti fel, hátra is veti a prémet a fejéről, láthatóvá téve mosolyát.*
- Szia, lombzöldszemű! Jaj, még mindig nagyon szépek a szemeid. Üdv nektek is! Szólítsatok Leshának.*Fordul az íjászhoz és az elf nőhöz, majd szétnézve tisztáson*
- Hát ti hova igyekeztek?


6777. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-02-02 17:58:17
 ÚJ
>Samonyr Talwakr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

* Sam egyszerű tekintettel ül ki egy üveg borral a tisztásra. Elfekszik a fűben, és nem nagyon zavartatja magát, nem érdekli a hó, a hideg, és a város zaja sem. Vastag ruha van rajta, sok idő, mire rendesen átázik, addig pedig ellesz idekint, a csillagokat bámulva. Amúgy is csak addig marad, amíg a bor kitart. Utána pedig indul vissza, hogy kezdjen magával valamit - de nem tudja, hogy micsodát. Tervek kellenének neki, valami cél, amit elérhet. Egy normális jövő reménye. De egyelőre csak annyi a célja, hogy holnap is legyen pénze egy üveg borra. *


6776. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-02-02 01:09:58
 ÚJ
>Lesha, a Száműzött avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

*Az óriás lány besétál a városba, az erdőszéli tisztáson halad keresztül. Nézelődik itt is egy kicsit, hiszen ehhez a helyhez is fűzi egy-két emlék, még a lázadások idejéből. Elnézi a tisztáson gyülekező szerzeteket is, akikből az egyik valahogy ismerősnek tűnik neki, de ahogy magában töpreng ezen, egyszer csak sípolós, rekedt hangon szólal meg valaki a közelében.*
- Egy kis alamizsnát… szegény fejemnek.
*Lesha a hang irányába fordul. Egy púpos, foszladozó, szürke göncökben járkáló koldus néne csoszog el mellette. A vénasszony arcát hosszú, csapzott, őszes-fehér haja takarja. Remegős kezében egy ütött-kopott fémbögrével, amiben néhány arany csörög.*
- Öreganyám! Tessék.
*Éribe az anyót két hosszú lépéssel és dob egy pár aranyat a bögréjébe. A néne megáll, megcsörgeti az aranyakat. Lesha elmosolyodva, már éppen fordulna is el, amikor a koldusasszony hirtelen megragadja, korát és állapotát elnézve, igen gyors mozdulattal. Az ízületes, hosszú, girbegurba ujjak finoman kulcsolódnak Lesha csuklójára.*
- Szerencséd, hogy öreganyádnak szólítottál.
*A szürke anyó felemeli fejét, hogy az óriás lányra nézve folytassa. Kócos, ősz haja alól előtűnnek ráncos vonásai, fényes krumpli orra, repedezett mosolya, apró szemei.*
- Hallgass ide… kis drágám…
*Fog bele a vénasszony halkan göcögve, ami köhécselésbe csap át. Lesha lehajol hozzá.*
- Néne, jól van?
*Veregeti óvatosan hátba az öregasszonyt, persze az óriás lány segédkező gesztusaitól a néni, majdnem orra bukik.*
- Khm… há' hogyne, parányom. Semmiség ez csak a korral jár.
*Legyint a szürke anyó, májfoltos, ráncos kezével.*
- Na, de figyelj szavamra, te lány.
*Leshát a karjánál fogva húzza és csoszogva vonja maga után, egy kicsit arrébb és körbetekintve, bizalmasan sutyorogja oda neki.*
- Innen árkon-bokron túl, még a folyón s mocsáron is túl, ott ahol a kurta farkú malac is túr, kerek erdő közepén… *itt, vesz a néni hörgősen lélegzetet* … van egy sziget… egy kicsinyke sziget, a nagy tavon… és ott van egy hely, egy hely, melynek nevét kevesen hallották és még kevesebben jártak ott. A neve; Iszákos Vadkan.
*A néni fátyolos hangon hallgat el. Lesha pedig lelkesen kérdez vissza.*
- Ah, nem mondja… fúh, a néne valami sámánasszony, igaz?
*A vénasszony felkacagva inti le az óriás lány feltételezését.*
- Jaj, kis drágám, ugyan dehogy! Csak már jártam ott.
*Lesha elképedve: *
- A néni jár ott?! Hogy lehet az?
*Koldus asszony anekdotázgatni kezd a múltjából, mint minden idős ember, ha valaki kérdőre vonja.*
- Jaj, még lánykoromban. Aj, hajdan volt ifjúság, milyen régen is vót már. Egyszer fogadásból átúsztam nagy tavat. Bezony. Néhány barátommal tévedtünk oda. Mondtam, hogy én átbírnám úszni, oda-vissza. Erre az egyik barátnőm mondta, hogy akkor úszunk versenyt. Persze, aztán addig ment a tanakodás, hogy nem lett a versenyből semmi se, de fogadtunk, és bizony átúsztam… félig… akkor találtam meg a szigetet. Van ott minden parányom. Korlátlan italfogyasztás, harctér a kalandvágyóknak... ehaja…
*A szürke anyó elhallgat, de kacsint egyet Leshára, aki csodálattal szól: *
- Nahát, néni. Ez nagyon izgin hangzik. Majd alkalomadtán, talán, elúszom oda én is.
*Az öregasszony bólint és arrébb csoszogva: *
- Jól van virágszálam. Sok szerencsét, szervusz.
*Lesha kedves mosolyogva és integetve: *
- Gurgothaar és Barmadhúr vigyázzon magára.
*Az anyó csak int, mielőtt eltűnne a járókelők között. A méretes leányzó ezután fordul és halad tovább a piactér felé.*


6775. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-02-02 00:19:51
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 767
OOC üzenetek: 16

Játékstílus: Vakmerő

//Új kezdetek - otthonkeresés//

*A csuhátlan csuhás nem titkolózik, hisz sem oka, sem célja nincs, ami azt várná tőle. Őszintén és nyíltan beszél, s bár a történtek egy részében volt csak személyesen érintett, azokban viszont jelentős szerepet játszott. Maga sem örül, hogy ilyen híreket kell megosztania Voelkinnel, de aki ismeri, tudja, hogy neki nem kenyere a hazugság és a félrevezetés.
Az elf ifjú örömmel csatlakozna hozzájuk és mint mindig, az erdőmélyi szerzetesnek nincs is oka visszautasítani.*
- Nem látom akadályát, örülök, ha velünk tartasz. *Válaszol mosolyogva.
A pár lépéssel tőlük álló hosszúéletű lányhoz intézett kérdésre mosoly a válasz, amire a csuhátlan csuhás hasonlóval válaszol.*
- Nem kell engedélyt kérned, szívesen látunk mindenkit, aki velünk tartana. *Lép közelebb a lányhoz. Őt sem látta korábban a templomnál, de örül, hogy a hír így elterjedt, mert legalább azok is csatlakozhatnak hozzájuk, akik nem voltak jelen a templomi csatánál.
Bár nem érzi kevésnek az elhangzottakat, sőt, valójában magyarázatot sem vár, ám mégis nyílnak még szóra a lány ajkai.*
- ...nem találod önmagad? *Kérdi mosolytalanul erdőmély szerzetese. Pontosan tudja, miről beszél a lány.*
- Mi most éppen azért indulunk, hogy hazát találjunk. Békét és nyugalmat magunknak. *Szentimentális lehet ez a mondat, de a csuhátlan csuhás minden szavát őszintén gondolja. Ha valaki olyan sok mindenen keresztülment, mint ő, akkor nem vágyik már sokra, csak békére, nyugalomra és otthonra.
Míg beszéltek, Voelkin figyelme Xauzur felé terelődik, az állat is észreveszi, hogy az ifjú őt figyeli, unottan ásít, kivillantva fogait. Bár az irbisz most békésnek és barátságosnak tűnik, csak a szerzetes akarata tartja féken. Ő nem holmi öleb, valódi és szelídítetlen erdőmélyi párduc, ha bárki a csuhás engedélye vagy intelme ellenére megközelítené vagy hozzáérne, fájdalmas tapasztalatban lenne része bizonyosan.*
- Ha mindketten velünk tartanátok, csatlakozzatok. Hamarosan indulunk tovább. Nyugatnak megyünk a Pegazus mögött, onnan pedig a folyóig, azt hiszem, ott találhatunk megfelelő helyet a táborveréshez. Aztán majd mindent megbeszélünk együtt. *Néz Voelkinre és az elf lányra, majd int a többieknek, hogy folytathatják útjukat a remélt otthon felé. Immáron kettővel többen vannak, de talán csatlakoznak még mások is vagy utánuk jönnek. Ha az Erdő Szíve úgy akarja, rájuk is találnak.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6775-6794