Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínErdőszéli tisztásFolyópart (új)
Szántóföldek (új)
Ezen a helyszínen lehetőséged van meditálni! Kattints ide, hogy meditálhass!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 331 (6601. - 6612. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:

6612. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-09-23 20:45:23
 ÚJ
>Kittëra Razuel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Hosszú útról jövet//

*Idejét sem tudja már annak, mióta gyalogol. Talán pár napja, talán már egy hónapja. Sosem volt jó az időérzéke, valahogy mindig elveszett a napok között. De nem is igazán a közben eltelt idő, hanem inkább az út a fontos. Lábaiban alig van már erő, mégis vidáman dalolászva éri el a tisztást.*
~Micsoda giccsparádé!~
*Fut át agyán a gondolat, amint meglátja a körben elhelyezett fákat és középütt a színes virágokat. Szája a megszokott gunyoros vigyorának ívét veszi fel, majd köp egyet, legalább egy kicsit elcsúfítva ezzel a mesterséges természeti csodát. Egy ideig méregeti a nyáltócsát, majd rájön, hogy semmi érdekes nincs benne. Egy borzalmas pillanatra az apja vonásait vélte felfedezni benne, úgyhogy kegyetlenül szétkeni azt a pázsiton. Még mindig nem indul meg. Ezúttal a harmat vonta el a figyelmét, mely a napfényben szikrázva borítja be a zöld gyepet. Magába szívja a reggel, a kezdet és az új remények illatát, majd tesz egy aprócska lépést előre, de úgy, mintha az egy sorsdöntő lépés lenne. Pedig ez is csak egy a sok közül. Tekintetével körbepásztázza a területet, mintha valami állat lenne, amely veszélytől tart. A fák vörösben játszó leveleit nézi és hallgatja, ahogy zörgeti őket a bús, őszi szél. Mintha csak játék lenne. Vajon hány haldokló levelet verek le ma? Ez járhat a pajkos szellőnimfa fejében, miközben végigszalad a fák között. Ahogy elszakítja tekintetét a fákról, egy ücsörgő, női alakot pillant meg elmélyülten meditálni. Magában azon morfondírozik, mégis hogy képes a hölgy ennyit mozdulatlanul ülni. Ő már a harmadik másodpercben feladta volna a mozdulatlanság dogmáit. Fülét az avar halk zörgése üti meg. Fejét felkapja, izmai megfeszülnek, keze a kardja markolatára kap. Az élet sajnos megtanította rá, hogy jobb félni, mint megijedni. A távolban egy lovas férfi képe sejlik fel. Amint közelebb ér, Kittëra meg is állapíthatja, hogy nemes az illető. Drága selymeket és aranyozott, drágaköves gyűrűket visel. A fattyú lány összevont szemöldökkel méri végig a nemesurat. Sosem kedvelte a nemeseket. Tapasztalatai szerint mind felfuvalkodott hólyag. Ez sem lehet különb. Nem is foglalkozna vele ennél többet, ha nem lenne olyan gyönyörű a férfi hátasa. Éjfekete csődör cipeli az urat. Büszkén lépked, mintha ő maga is nemes lenne a lovak között. Mérete és izmai erőt és tekintélyt sugároznak szinte megbabonázva a lányt. A nemes elégedett képet vágva lépteti el lovát mellette.*
- Hát igen, fontos, hogy a pórnép felnézzen urára.
*Kittëra csodálata ebben a pillanatban párolgott el. Szívébe kicsinyes düh költözik, majd szóra nyitja száját.*
- Kérem alássan, én csak lovát csodálom. Véleményem szerint az urak irtani való fertői eme világnak.
*Érdes nevetés követi a gúnyos szavakat, mire a nemesúr arca vörössé válik. Megemeli kezét és olyan istenes maflást lekever a lánynak, hogy annak bizony nyoma marad. Hirtelenjében még el is esik.*
- Tudd, hol a helyed cafka!
*Aztán tovább indul, nem foglalkozva tovább a földre került lánnyal, kinek Ajka felrepedt, s kicsit még vérzik is.*
~Köcsög nemesek!~
*Puffog magában, s kezét szájához emeli. Ez bizony nyolc napon túl gyógyuló sérülés lesz. Feláll, majd a nemes után néz. Már messze jár, de azért beint neki és néhány keresetlen káromkodást is a fejéhez vág. Aztán előkapja szipkáját és rágyújt. Nézi, ahogy a füst tekergőző kígyóként menekül, majd szétfújja a szél.*


6611. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-09-23 13:06:14
 ÚJ
>Tozeya Nazagaraki avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//A fanyar és az avarillatú//

*Almát rágcsálva ballag a tisztás felé, maga mögött hagyva az éledező Piacteret és a Kovácsműhelyt. Alaposan húzza a vállát a személyes apróságokkal és a piacon beszerzett árukkal teli tarisznya. A tarka szőttest erre készülvén nem gyömöszölte bele ezúttal, tudta, hogy kelleni fog a hely. Egyszerre érez némi izgalmat és bűntudatot az utazás miatt. Lelke egy része kiszakadni vágyik a fojtogató posványból, még mielőtt tartósabban megroggyan egyébként eléggé szilárd lelki egyensúlya. Igyekszik azzal vigasztalni magát, hogy megpróbálta, ami tőle tellett. Ám úgy érzi, semmivel sem jutott közelebb céljához, így aztán nem tud erre nem keserűen gondolni. A mester hangja most hallgat a fejében, de ez a csend rosszalló. Neheztelnek egymásra.
Most jár először ezen a tisztáson. A szabályosság tetszetős, bár némiképp levon a természetesség érzetéből. Szíve szerint középre ülne, de a virágágyás ennek útját állja, no meg nem kíván túl figyelemfelkeltő sem lenni. Így hát úgy dönt, hogy az egyik fa törzsénél pakol le, majdnem teljesen szemben azzal az iránnyal, amerről jött, és ahonnan Rodderiego érkezését is várja. Az almacsutkát a fűbe hajítja, aztán terhétől megszabadulva nyújtózik kicsit, hogy ellazítsa, megnyújtsa cipekedéstől meggyötört izmait. A szőttest többrétegűn összehajtva helyezi a tegnapi esőtől és a mai harmattól még nedvesen csillogó fűbe, aztán törökülésben helyet foglal rajta. A kardtok és a tarisznya is mellette hever, most nem akar plusz terheket, amik egy kicsit is elhúzhatják gerincét függőleges ívétől. Kezeit a térdein megtámasztja csuklónál, ujjait lazán kinyújtva lógatja le.
Egy ideig nyitott szemmel issza magába a korai fények játékát, az enyhén zizegő, lassanként őszbe forduló falevelek csillanását, a szinte már giccsesnek tűnő virágok színeit a dombocskán. Közben egyre lassabban és mélyebben lélegzik, fejéből hagyja távozni a fölösleges gondolatokat. Idővel lehunyja a szemeit, majd összpontosítani kezd a lelkében keletkező nyugalmas ürességre. Oly rég volt, hogy rendesen el tudott volna csendesedni. Most sem az igazi, ahhoz túlzottan közeli a város, nem tud eléggé szunnyadni a környezetet pásztázó, óvatos figyelem. Nem, itt nem engedheti el magát, túl nagy a veszély. Tulajdonképpen még a csukott szem is túlzás, de cserébe a füle és a megérzése kiélesedve őrködik, így várhatóan észre fogja venni, ha valaki feltűnik a közelben, és akkor a szemét is kinyitja, hogy feléje nézzen.*


6610. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-09-21 21:49:38
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 681
OOC üzenetek: 16

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Ő maga sem tudja, hogy miért éppen őt rendelte az Erdő Szíve a templomhoz, míg oda nem ért, nem is volt tisztában a céljával, csak ment, amerre a sugallat vezette és remélte, hogy ha célba ér, a fájdalom elmúlik majd. A fájdalom elmúlt, neki pedig küldetése lett, ennyivel meg is elégedett.
A templomban Arenith atya azt mondta, segíthetnek és ennél többet nem is kérdezett. Azt mondta, kis lépésekben haladjanak, melynek első állomása a temető, második, mostani mérföldköve a szertartás és temetés, ám az azt követőről még egyelőre nem tud semmi pontosat.
Sovány vigasz lehet ez a mágusnak, de úgy tűnik, bízik annyira a csuhátlan csuhásban, hogy ne akarjon kihátrálni a küldetésből.
Krestvir nem lő nagyon mellé, ha azt gondolja, az elfnek mennie kell. Ő valójában nem akart menni, de az irbisz már elindult, s neki tompa fájdalom jelzi, hogy a beszélgetésnek valóban vége. Mennie kell.
Egy apró biccentést mégis megenged magának a csuhás, hogy jelezze, eredményes megbeszélésen vannak túl.*
- Amint tudok, indulok. *Teszi hozzá, hisz valójában nem tudja, mikor is kelhet útra Amon-ra a páncéljáért, hogy aztán a hadúrnak elmondja a pusztai küldetés meg nem történtét, aztán pedig felkeresse Synmira-n Krestvir-t.
Az irbisz után indul, hogy pár lépés után könnyed farkasügetésre váltson és belevesszen a fák és bokrok kuszaságába.*


6609. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-09-21 18:55:23
 ÚJ
>Krestvir Drelm avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 549
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Nagyképűséget nem feltételez, inkább furcsállja, hogy épp a templomban nincs olyan Eeyr pap, aki értene az oltárokhoz. Vagy csak nem elég képzettek, azért kell "házon kívül" keresni? Talán valami eldugott szektában akad olyan, akit már jobban beavatott az istennő a mágiájába...
De ebben ő nem tud segíteni, így nem is tesz többet hozzá.
Pycta szavaira még meghajol, jelezvén szolgálatkészségét, ha az nem is az istennőnek, hanem az elfnek szól, ilyen részletekbe most nem köt bele.
Ahogy azt is elfogadja már, hogy a férfi kitartóan csak mágusnak nevezi.
Egyelőre mindent megbeszéltek, ezzel egyet kell értenie, s látja, hogy a férfi már menne, ahogy az irbisz is.*
- Köszönöm, hogy eljöttél! - *fogja hát búcsúzóra egy újabb meghajlással, hogy ne tartóztassa tovább Pyctát.*
- Várlak Synmirán... - *teszi még hozzá, s ha az erdőmélyi páros eltűnt szeme elől, el is indul hazafelé.*


6608. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-09-21 17:30:53
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 681
OOC üzenetek: 16

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Megértené, hogy mások zavarónak találják a viselkedését és a gesztusok teljes hiányát, de neki most ez természetes állapot, olyan, mintha mindig ebben a rideg közönyben élt volna, ezért nem tudja magáról, mennyire ellenszenves lehet viselkedése mások szemében. Később, ha a sikeres küldetés végén elnyeri esetleg újra a békét, lehet, hogy elszörnyedve gondol majd vissza ezekre az időkre, ha egyáltalán emlékezni fog rájuk, de meglehet, hogy az Fákban Lakó fátylat terít majd ezekre a hatokra és ő semmire sem fog emlékezni. Az Erdő Szíve talán lesz ilyen kegyes fanatikus hitű szolgájához.
Talán sikerült elhessegetnie Krestvir jogos kétségeit válaszaival, legalábbis ezt tudja be a kurta biccentés által. Ha tehetné, meghajlana előtte, mint máskor, ám most ennek semmiféle késztetését nem érzi, így csak hallgat.*
- A templom papjai úgy tűnik, tehetetlenek az átokkal szemben, ezért is vagyok én most itt. *Ez nem nagyképűség, főleg úgy nehéz annak venni, hogy semmiféle érzelem nem színezi a szavakat. Inkább kijelentés, mint dicsekvés és valószínűleg nem is áldás, hisz akár bele is halhat a csuhátlan csuhás.*
- Értem, de a segítségedre így is számít a Fákban Lakó. *Konstatálja a szakrális mágia firtatására érkezett választ és túl is lendül rajta. Ha nem a Szilánkok között, akkor máshol keres egy Eeyr papot, aki majd véghezviszi a szertartást.*
- Azt hiszem, mindent megbeszéltünk, mágus. *Újra csak a titulus, ami már nem lehet véletlen vagy feledékenységből adódó szóhasználat. Úgy tűnhet, most az elfnek csak az eszközök számítanak, a személyek nem.
Xauzur unottan rázza meg magát, majd minden előrejelzés nélkül megfordul és elindul vissza az erdő felé, mely mögött valahol a templom is áll. A csuhás gépiesen fordítja felé haragoszöld tekintetét, majd onnan vissza a varázslóra.*


6607. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-09-21 15:13:52
 ÚJ
>Krestvir Drelm avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 549
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Nem kellene, hogy zavarja a férfi közönye, hisz nagyon rosszul olvas a testbeszédben, hanglejtésben, s mindenben, ami nem a szóbeli közlés szintjén zajlik, így egyébként is a mondandó tartalmának értelmezésére szokott szorítkozni. Van azonban már olyan szintjén a tanulásnak, hogy elkezdett mintázatokat keresni mások viselkedésében, s abban, hogy mit akarnak azzal kifejezni. Ennek tekintetében természetesen feltűnik neki az is, hogy Pycta szinte semmiféle jelzést nem ad, amiből olvashatna, s ez a hiány zavarja. Azonban ezt már lerendezte és félretette magában, hisz ez az állapot már azóta fennáll, hogy itt viszontlátta az elfet. Meg ugyan nem fogalmazta magában, hogy mi az, ami zavarja, de egyértelmű, hogy nem csupán a külső változások miatt nem ismerte fel a férfit.
A szavak mindenesetre egyelőre elegendőnek bizonyulnak, hogy meggyőzzék, a válaszul adott biccentéséből legalábbis erre következtethet a másik.
Amit aztán az érkező kérdés után egy fejrázás követ.*
- Sajnálom, nem. Mi elementáris mágiával foglalkozunk. - *eddig legalábbis nem tud olyan Szilánkról, ki más utat választott volna, de talán nincs is küztük helye ilyen személynek.*
- De hát a templom papjai biztosan tudnak ebben segíteni. Vagy nem?
*Később találkozásuk helye és ideje is megoldódni látszik, így nem kell majd itt várakoznia.*
- Rendben van. - *egyezik bele. Talán még mesterével is sikerül erről beszélnie addig, noha még maga sem biztos benne, hogy Taitos hogyan fogadná ezt, de tőle tanácsot remélne.*


6606. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-09-21 14:33:55
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 681
OOC üzenetek: 16

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Ha akkoriban tudja, miféle varázslat készül, valószínűleg nem segédkezik az oltár emelésében, s ha tehette volna, még meg is akadályozza. Ám nem így történt és a múltban bekövetkezett eseményeken sajnálkozni éppoly felesleges, mint a jövő homályát kutatni. Ami megtörtént, megtörtént, Krestvir-nek igaza van, tanulni kell belőle és fejlődni általa.
Számára is új információ, hogy az Erdő Szíve egylényegű Eeyr-rel, bár valóban láthatóak bizonyos átfedések a két hit alapelvei között, ám számára inkább valószínű, hogy a Fákban Lakó csak Eeyr egy másik aspektusa, akinek birodalma az erdő, külön elvekkel és hittételekkel. Eeyr hitének egy szeletkéje, egy megnyilvánulása, de nem tökéletesen ugyanaz.
A csuhátlan csuhás valóban nagy reményeket fűz Krestvir-hez, ő még annyira sem járatos a mágiában, legyen az szakrális vagy elementáris, mint a mágus, így csak lehetőséget és segítőket keres küldetéséhez, hisz egyedül vajmi kevés esélye volna.
A következő mondatokat kifejezéstelen tekintettel hallgatja végig. Megérti a varázsló kétségeit, hisz valóban úgy tűnhet, hogy pusztán csak Sa'Tereth híveinek mészárlásáról szólna a küldetés, de nem úgy van. Úgy érzi, valamit az oltárral kell tenniük, de nem is biztos, hogy azzal, amelyik a templomban van. Hallott egy másikról, amely a Vérkert nevű helyen van, de nem tud biztosat, s míg azt nem tud, addig hallgat.*
- Az Erdő Szíve nem öl és gyilkol bosszúból, erről biztosíthatlak, a küldetés lényege a templombeli oltár megtisztítása és a béke visszaállítása, az erők egyensúlyának helyretétele. *Mondja, bár közönyösnek ható hangján talán nem a leghihetőbb.*
- De úgy sejtem, a sötétség rabjai nem szívesen adnák fel mostani, előnyös pozíciójukat, így számíthatunk bizonyos ellenállásra. *Teszi hozzá még, s ezzel talán meggyőzi Krestvir-t.*
- Ismersz olyan mágust, aki ért a fényoltárokhoz? *Ennyit azért konyít a szakrális mágiához, annak idején Vadvédben is volt róla szó, hogy a kis fát oltárnak ajánlják az Erdő Szívének. Sarkalatos pontja ez a küldetésnek, hisz kellő vas és mágia mellett a hit is fontos része, ha úgy tetszik, eleme a feladat végrehajtásának. Mintha már a csapatban is fontos szerepet kapna az egyensúly. Míg válaszra vár, balját az irbisz fejére teszi, s végigsimít a selymes bundán.*
- A szertartás végeztével Amon Ruadh-ra kell mennem, ha ott vagyok, találkozhatunk Synmira-n. *Mondja még a kérdésre válaszolva.*

A hozzászólás írója (Pycta del Ventus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.21 14:35:07


6605. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-09-21 14:05:43
 ÚJ
>Krestvir Drelm avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 549
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Ő sem mutat túl sok érzelmet azzal kapcsolatban, ami elhangzik. Tudomásul veszi a történteket, és tanul belőlük.
A hittel és a vallásos cselekményekkel nincs is olyan nagy baja. Az már inkább zavarja, hogy ezeknek következményei ennyire jelentősek lettek. Oltárok emelésével érző lények - ez ellen semmit sem tehető - sokaságára gyakorolnak befolyást. Voltaképpen olyanok ők az istenek előtt, mint a játékszerek. Az istenek meg durcás, irigy kisgyerekek, akik maguknak akarják az összes játékot és ezért összevesznek. Krestvir legalábbis ennyire kicsinyesnek látja őket a tetteik alapján.
Ha tudná, Pycta milyen nagy reményeket fűz hozzá, valószínűleg visszakozna. A szakrális mágiához ugyanis vajmi keveset konyít, így annak működéséről sem tud sokat. Amiben feltételezése szerint segítséget nyújthat, az a támogatás és védelem, esetleg kutatómunka.
Mikor Pycta a küldetésben rejlő veszélyekre figyelmezteti, egy kicsit sem lepődik meg. A szófordulat, amit használ, azonban ódzkodásra készteti.*
- Ugye nem puszta bosszúról beszélsz? Mert nehezen hiszem - bár lehet, tévedek... -, hogy Sa'Tereth szolgáinak leölése megtisztítja az oltárt. Én egyik oldalon sem szállnék be az értelmetlen öldöklésbe az istenek kedvéért. Sa'Tereth erősödése nem jó, úgy inkább legyen egyensúly, de nem olyan áron, hogy most meg Eeyr nevében fogunk gyilkolászásba. Az oltár megtisztításában segítek, ahogy tudok. Ha ebben akadályoznak minket Sa'Tereth szolgái, harcolok is. De ok nélkül nem ártok. - *Talán túlreagálja, talán éppenhogy túl naiv, hisz ezek után is belekeverhetik őt bármibe, hogy ezt tisztázta, ám ezt el kellett mondania.
Persze jó kérdés, hogy azok, akik a gonoszt szolgálják, érdemelnek-e kegyelmet, vagy egyszerűen ki kellene írtani őket? Krestvir ezt nem szeretné eldönteni. Még nem. Ami nevezhető gyávaságnak is, vagy képmutatásnak, de ez nem változtat az egészen.
Mikor Pycta felveti, hogy maradhatna a szertartáson, megrázza a fejét. Mióta a templom megváltozott, nem szívesen tér be oda. És változás alatt itt most nem az oltár meggyalázásáról van szó, hanem arról, hogy a templom, mi egykor a tudomány otthona volt, most az ájtatosság színtere, s ez viszolygást kelt benne. De még ha nem is volna így, nincs tudomása róla, hogy olyasvalaki temetése volna, akihez kötődött, így a szertartás iránt sem táplál érdeklődést.
Ami érdekes volna, az maga az oltár. Azt talán érdemes volna megvizsgálni, bár kétséges, hogy sokra menne vele.
Bármennyire is kellemetlen a helyzet, nagyon úgy tűnik, hogy előrelépést csakis az jelenthet, ha magának az istennőnek az útmutatásait követik, vagyis Pyctáét, aki jelenleg az ő szócsövéül szolgál. De már segítségét ajánlotta, nem hátrál ki. Az egyensúly fenntartását, pontosabban a sötét istenség növekvő befolyásának megakadályozását még mindig fontosnak gondolja.*
- Inkább itt várnálak meg. Este? Vagy holnap reggel? Találkozhatnánk ugyanitt... - *veti fel.*

A hozzászólás írója (Krestvir Drelm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.21 14:11:44


6604. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-09-21 12:33:43
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 681
OOC üzenetek: 16

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

- Részem volt benne. *Válaszolja hideg hangon. Jóllehet, egykor szomorúvá tenné ez, talán szégyenkezne is, hogy saját kezével segített oltárt emelni a lázadást is kiváltó események előkészületeiben. De most csak ridegen peregnek a szavak az ajkáról, mintha könyvből olvasná.*
- Segítettem oltárt emelni Teysusnak és rám is hatott kis ideig a mágiája. *Teszi hozzá még részletként. Mindkettő fontos és elhanyagolható információ egyben, hisz egyiknek sincs már jelentősége. Mint mikor követ hajít valaki egy tóba, bár a kő a tó egy pontján merül a vízbe, a hullámait a túlparton is érezni lehet.
Pozitív válasz érkezik a kérésére, Krestvir-t láthatóan érdekli az előttük álló küldetés és esetleges részvételével egy fontos részlet kerül kipipálásra. Minden bizonnyal kizárólag fizikai harccal nem tudnák teljesíteni a feladatot, de a mágus képzett varázsló hírében áll, így komoly segítségükre lehet.*
- Nem ismerek minden részletet, az Erdő Szíve csak az előttem álló feladatokról lebbenti fel a fátylat, a végső küldetés megismerése még várat magára. *Csak ennyi magyarázatot ad, hisz maga sem tudja, hogy miféle küldetésre indulnak majd. Sem most, sem korábban nem volt híve a találgatásnak és a lehetséges események kutatásának, így türelemmel kivárja, míg kellő instrukciókat kap majd a Fákban Lakótól.*
- Alkonyatkor elvégzünk egy szertartást, melyben végső útjukra indítjuk a holtakat, aztán bizonyosan kiderül, milyen nehézségekkel kell szembenéznünk. De ne legyen kétséged, mágus, hogy a sötétség szolgái nem adják majd könnyen magukat. *Ezt biztosan nem kellene mondani, de közölni akarja, hogy milyen gyilkos küldetésre indulnak majd. Ha Krestvir valóban csatlakozik, akkor már hárman - Hanloren-nel négyen, bár őt nem vinné csatába - lesznek.*
- Ha gondolod, maradj a szertartáson és utána már többet tudok mondani. *Furcsa lehet, hogy nem ismeri egy ilyen volumenű küldetés minden részletét, de mivel a varázsló a maga bevallása szerint sem hívő, így felesleges volna magyarázni az isteni intuíciók mibenlétét.*


6603. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-09-21 01:38:02
 ÚJ
>Krestvir Drelm avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 549
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

- Honnan tudod ily biztosan? - *kérdez vissza, mikor elhangzik Teysus neve. S nem ez lesz az első olyan hír, amit eddig pusztán szóbeszédekből hallott, most azonban olyasvalaki számol be a történtekről, aki úgy adja elő azokat, mint ki részese volt az eseményeknek.
Az elf ugyanis magához ragadja a szót, miután ő elhallgatott, s az Eeyr templomában esettekről szól... Pycta szavai nem is annyira zavarosak. Nem szokványosan fejezi ki magát, de nem is szimbólumokkal, úgyhogy Krestvir meg tudja fejteni a mondanivalóját: a férfi szerint Eeyr az általa is tisztelt istennel azonos, vagy legalábbis nagyon hasonlít hozzá, és úgy véli, hogy ez az isten megszólította őt, hogy cselekedjen az oltára védelmében.
Mivel tudomása van róla, hogy az istenek ténylegesen ilyen közvetlenül is képesek megszólítani a híveiket, ezt még el is tudja hinni.
Sőt, bármennyire is viszolyog az istenektől, azt még ő is valós problémaként éli meg, hogy a sötét istenség valamiféle előnyre tett szert, mert őt még károsabbnak ítéli az összes többinél.
Mikor Pycta szóba hozza a küldetést, azonnal ingere támad kérdezni róla, sőt, segítő szándékát kifejezni, ám az váratlanul éri, mikor a férfi elébe megy és maga kéri a segítségét.
Mégsem gondolkozik sokáig. Mikor ő kért segítséget, ő is ígéretet kapott, szeretné legalább ily mértékben viszonozni, s ezt bizonyos mértékben saját ügyének is érzi.
Meghajol, majd Pycta szemébe néz.*
- Ha tudok, segítek.
- Mondd, miben tudnék? Én nem vagyok hívő, pusztán aggasztónak tartom Sa'Tereth erősödését, ezért ha van valami, amit tehetek, hogy segítsek, akkor legjobb tudásom szerint állok melletted. - *nem felejti el a furcsa hatást, amit az elf közelében érzékel, s ami óvatosságra inti, de annyira szeretné, hogy ne legyen minden mögött árulás és gonoszság, hogy bizalmat szavaz Pyctának és elhiszi, hogy amit mond és kér, az a jót szolgálja.
Mögöttes tartalmakat egyébként nem észlel a többes szám hiányában, ahogy annak megfejtéséhez sem viszik közelebb az elhangzottak, hogy miért ilyen furcsa és más az elf, mint legutóbbi találkozásukkor.
Ami világossá vált számára az az, hogy - talán többek között - miről is beszélt Pycta, mikor azt mondta, sok minden történt azóta...*


6602. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-09-21 00:44:12
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 681
OOC üzenetek: 16

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*A türelem olyan dolog, amelyet nem vett el tőle teljesen a változás, bár csak olyan esetekben, amelyek az Erőd Szívének érdekeit szolgálják. Ellenkező esetben minden tétlenséggel töltött pillanatért drága árat kér patrónusa.
Ám ezúttal nem jön figyelmeztetés az idegek csatornáin, nem ver végig rajta a fájdalom, hogy cselekvésre ösztönözze, így a csuhátlan elf kivárja, míg Kresrtvir felismeri a bemutatkozása után. A névre természetesen emlékszik, elfként különösen hosszú élet és emlékezet az osztályrésze, így most sem feledékenységből nevezete mágusnak a nőt, ám ezt nem közli vele, amikor a varászlónő elismétli a nevét, csak kifejezéstelen pillantást és némaságot kap válaszul.
Xauzur békésen figyeli a nőt, nincs benne támadó szándék, de látható ellenszenv sem, nyugodtan figyel, mintha értené a kimondott és kimondatlan szavakat, sárga ragadozótekintetét lomhán Krestvir-re emeli.
Igen, a kendő. A kendő elég sokat elfed az arcából, s senki sem ismeri az okát, miért hordja az elf, de ott van és ezen senki sem tud változtatni. Kevesen értenék meg a célját, még kevesebben a jelentőségét, így a csuhátlan csuhás nem is magyarázza meg senkinek. Kérdés nélkül biztosan nem, de még az sem lehet biztos, hogy kérdéssel megtenné.
Ha meg nem is szokta a mágus furcsa mosolyát, most semmiféle érzelmet nem generál benne, sem negatívat, sem pozitívat, úgy tűnhet, csak a szavai érdeklik.
Az elhangzó szavak pedig nem szomorítják el, hallgat és figyel, míg a varázsló beszél, szinte a tekintete sem mozdul. Ha a tisztáson olykor-olykor végigsöprő szél nem mozdítaná meg ezüst haját vagy ruhájának szegélyét, talán úgy tűnhetne, valami élethű szobor áll csak a nővel szemben.*
- Teysus. *Mondja ki a nevet hidegen.*
- Ő volt az, aki megzavarta a halandók elméjét. Köztük az enyémet is. A zavargások akkor kezdődtek. A varázslat elmúlt, de az utóhatásai tovább gyűrűztek. *Úgy mondja, mintha tudná, de igazából csak sejti, hogy így történtek a dolgok. Annak idején Umonnal együtt segítettek annak a különös törpe nőnek, Teysus hívének oltárt emelni, így szinte ő is hozzájárult a káoszhoz. Persze ő nem kezdett el lázadást szítani és gyilkolni, így a felelőssége nem kézzel fogható. De a tudat így is megmaradt benne.*
- A templomban, Eeyr oltárát meggyalázták, Sa'Tereth hívei véráldozatot mutattak be rajta és sötét istenüknek ajánlották. Az Erdő Szíve ide szólított, hogy segítsek visszaállítani a fényt. A Fákban Lakó és Eeyr egylényegű. Engem küldött. *Kissé zavaros lehet az egész, amit mond, de Krestvir mágus és elég intelligens, hogy kihüvelyezze magának az értelmet a szavak közül.*
- Szertartás lesz, eltemetjük Eeyr papját alkonyatkor, aztán küldetésre indulunk. *Nem mondja ki, hogy mifélére, talán ő sem tudja. Arenih atya apró lépéseket kért és a csuhás csak a feladatok részleteit látja, a nagy egészet még nem. De nem is kívánja, félő, túl nagy teher volna, így csak az éppen előtte lévő problémára koncentrál. Talán Krestvir sem véletlen van éppen most, éppen itt. Talán annak idején az Erdő Szíve már látta az előjeleket.*
- Ha úgy adódik, tudnál nekem segíteni? *Kérdi köntörfalazás nélkül. Ő nem mágus, nem ért az oltárokhoz, varázslatokhoz. Ő egy harcos-pap, kit patrónusa űzött idáig, hogy a békében töltött évtizedek árát most megkérje és az elfnek sem ereje, sem akarata nincs ellentmondani neki. Feltűnhet a mágusnak, hogy a csuhás nem többesszámban beszél, mintha Vadvéd már nem is létezne vagy ő már nem tartozna közéjük. Bár, jelenlegi állapotában ez elég lehetséges válasznak tűnhet.*
- Vissza kell adnunk a fényt, vissza kell állítanunk a rendet. *Mondja még végül, de eddigre bizonyosan Krestvir-ben is gondolattá serdült az érzés, hogy miről beszél a jócskán megváltozott elf és talán azt is sejti már, mi állhat a változás mögött.*


6601. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-09-20 22:17:58
 ÚJ
>Krestvir Drelm avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 549
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Pörögnek a gondolatai, és a számtalan lehetőség között az is tudatosul benne, hogy nem feltétlenül Pyctának kell ide érkeznie, mást is küldhetett maga helyett. Ez az alak az irbisszel pedig akár lehetne is egy erdőmélye lakói közül. Akkor pedig ő ellenségesen viselkedik valakivel, aki barátian érkezett... Mindegy, az óvatosságból akkor sem mer engedni.
A férfi végül bemutatkozik, Krestvir pedig hitetlenkedve néz rá, és próbálja felfedezni az ismerősséget abban, ami Pycta arcából látszik.*
- Krestvir. - *mondja, mikor a férfi már másodszor szólítja mágusnak, azt gondolva, hogy a másik már elfelejtette a nevét, azért hívja így.
Az elf mellé telepedő Xauzur kap tőle egy pillantást. Ragronhoz szokva annyira nem riasztja egy nagytestű ragadozó, hogy pusztán a jelenléte is félelmet keltsen benne. Ugyanakkor nem olyan ostoba, hogy figyelmen kívül hagyja a veszélyt, amit jelenthet. Most azonban megengedi magának, hogy leengedje a védelmét, mind a férfival, mind a nagymacskával szemben.
Az irbiszről visszavezeti tekintetét Pycta arcára, majd ellazul, és visszaejti a kezét maga mellé.*
- Sajnálom, a kendő... - *mutat saját arca elé*
- Nem ismertelek meg. - *fogja rá csupán a kendőre az egészet, pedig valójában egészében idegennek hat számára a férfi, sőt, egy kicsit még mindig olyan... félelemhez egészen hasonlatos érzést kelt benne. Ezt tudatosan nem hagyja figyelmen kívül, mert megtanulta már, hogy az ilyen ösztönöknek is lehet jelentőségük, de nem is hagyja, hogy eluralkodjon rajta és meghatározza a beszélgetésüket.
A férfi elejtett mondata nem tudja, mennyi mindenről mesélne, ha ki volna bontva, de talán lesz alkalma valamennyit megtudni belőle.*
- Igen, sok minden. - *ért egyet borúsan, noha arckifejezése továbbra sem idomul a hangulatához, inkább tűnik kárörvendőnek első pillantásra.*
- Bocsánatodat is kell kérjem, amiért fölöslegesen jöttél, mert semmi előrelépést nem tettem, mióta beszéltünk. - *néz a férfi szemébe őszintén, ha arcán nem is látszik ez a sajnálat.*
- Történt valami... valami átok talán... amitől sokan megváltoztak, mintha megőrültek volna. Nem tudom, ti mennyit tapasztaltatok ebből. Kagannal páran a városba jöttünk. Itt még nagyobb volt a tombolás. A polgárok a gazdagokat támadták, vagy egymást... az őrök a polgárokat mészárolták... - *ahogy felidézi az eseményeket, amik álmaiban is megjelennek azóta, félbe kell hagyja a beszédet egy pillanatra.*
- Sokan meghaltak. Néhányan a thargok közül is. Köztük a vezér felesége... Visszavonultunk. - *zárja le ennyivel a mesélést.*
- A hírek szerint a városban azóta sincs béke...
- Nem tudom, mi okozta azt az őrületet... de félek, hogy az istenek játszadoznak velünk. Viszont azt sem tartom kizártnak, hogy az átjáró növekedésének is köze lehet ehhez. De már semmiben sem vagyok biztos... - *fonja karba kezeit és elgondolkodva lehajtja a fejét. Túl sok aggasztó esemény történt és történik. A világot sokkal sötétebb helynek látja, mint akkor, mikor megbeszélték ezt a találkozót, és valójában azóta csak még tehetetlenebbnek is érzi magát.*
- Sajnálom, hogy emiatt idáig jöttél. Egyedül kevés vagyok, és nem tudom már, kihez fordulhatnék... így a ti segítségeteket sem kérhetem, mert alig tudnék hozzátenni. - *feje lehajtva marad, miközben ezt mondja, így még hitelesnek is mondható, mert a testtartása összeillik azzal, amit mond, s nem rontja el az összképet az arcán ülő kifejezés, mely vonásainak visszás játéka.*


6600. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-09-20 21:05:05
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 681
OOC üzenetek: 16

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Nem gondolta volna, hogy ennyire meglepi a mágust, azaz nem gondolta, hogy fizikailag annyit változott volna, hogy Krestvir nem ismeri meg. Xauzur mindig félelmet kelt a megjelenésével, ebben nincs semmi furcsa, de amikor látja, hogy a varázsló őt magát sem ismeri fel, megtorpan. Meglepetten néz végig magán, mintha most látná először mostani valóját. A kendő, a ruha, a kard a hátán, mintha egy idegent látna.
Maga mellé emeli a kezeit, mutatva, hogy nincs benne támadó szándék. Xauzur megkerülve a csuhátlan csuhást, a lábánál áll meg, kétségtelenné téve, hogy kinek a szavait követi.*
- Pycta del Ventus vagyok, mágus. *Mutatkozik be, hogy egyértelművé tegye kilétét, s ezzel megjelenésének okát.
Látja a mágia megfoganását a nő tenyerén, de reméli, hogy anyagiasulni nem fog a varázslat. Ha már bemutatkozott, biztosan nem.*
- A találkozónkra jöttem. *Teszi hozzá, majd leengedi kezeit maga mellé.*
- Ő velem van. Nem fog bántani. *Int az irbisz felé, majd közelebb lép Krestvir-hez.*
- Régen találkoztunk és azóta sok minden történt. *Sóhajtja kifejezéstelen hangon, ahogy megáll a nő előtt. Most belegondolva elképesztő mennyi minden. Aenae elhagyta őt egy ostoba veszekedés okán, talán már nem is gondol rá, Vadvéd szövetsége szétesett, Erdőmélye kivetette őket és neki az Erdő Szíve olyan küldetést adott, amely megváltoztatta az életét és őt magát is, egészen eddig az állapotig, amelyet most Krestvir maga előtt lát.*


6599. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-09-20 17:52:11
 ÚJ
>Krestvir Drelm avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 549
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Nem bujkál, de ezt a következő néhány pillanatban megbánja. Az alig csak hallható neszezésre odafordítja tekintetét, majd mikor megpillantja a nagymacska fejét, egész ügyesen hemperedik hátrébb és szökken talpra, majd rémültében maga elé rántja a kezét, miközben folyamatosan tovább hátrál. Valószínűleg nem volna erre ideje, ha az irbisz támadó szándékkal iramodna meg felé, de így, hogy az állat megáll, még el is tud távolodni tőle.
Varázsolni készül, s mikor meglátja a nagymacska mögül előlépő idegent, csak még erősebb lesz ez a szándéka. Nem ismeri föl ugyanis Pyctát, sőt, megijeszti a férfi.
Már ezüstösen fölfénylik a tenyere, mikor az utolsó pillanatban mégsem emel mágikus akadályt maguk közé. Ezt pedig Pycta főhajtása akadályozza meg, s hogy vele együtt rájön, hogy az irbisz sem akar rátámadni. Egyelőre... Azért óvatos marad, a kezét fönthagyja és a távolságot is tartja.
Hunyorogva méricskéli a párost, de legfőképpen a férfit. Pyctával egyszer találkoztak, s akkor sem látott sokat belőle, most viszont csupán az alkatából tudna következtetni a kilétére, s abból, hogy történetesen épp Pyctát várja ide. Ennek a férfinek azonban nem látja az arcát, sem a haját, más a ruhája, a hangja is rekedtes, nem lehet felismerni, de még a meghajlás helyett is csak főhajtással köszönti. Vagyis ez az alak vajmi keveset láttat abból, amit legutóbb megjegyzett belőle.*
- Ki vagy? - *kérdi halkan, a köszöntést nem viszonozva, s talán érzékelhető valami félelméből, ami mintha nem annyira az irbisznek, mint inkább a férfinek szólna.*


6598. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-09-20 14:44:53
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 681
OOC üzenetek: 16

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Hosszú úttal már nem kell számolnia, hisz már régóta elhagyta Erdőmélye vadonját. Ha érezne most bármit is a kötelező kötelességtudaton kívül, akkor most szomorú volna, de mivel az Erdő Szíve kegyesen elvette tőle az érzelmek luxusát, így most csak a küldetés és annak állomásai, a feladatok léteznek számára.
Megjárta már az otthonát jelentő erdőt a lápvidéken túl, így most társa, az irbisz is mellette van, ahogy a tisztás felé közeledik. Szomorú és nehéz feladat vár rájuk alkonyatkor, de a munka jól halad, így van lehetősége időt szakítani a kitérőre, s úgy tűnik, a Fákban Lakó sem ellenzi a mágussal való találkozást.
Krestvir nem bujkál, de miért is tenné, így a csuhátlan csuhás könnyedén rátalál, bár ő a fák közül érkezik Xauzur-ral. Ő felismeri a nőt, de a varázsló már nem biztos, hogy felismeri az egykori vadvédi vezetőt.
Az elf most nem viseli szürke csuháját, helyette egy jobb karját szabadon hagyó mellényféle van rajta, amelyet a hátára szíjazott wegtoreni kard hevederei fognak le. Arca előtt szürke, viseletes kendőt kötött, egykor lombzöld tekintete is mintha haragosabb, sötétebb színt öltött volna. Lábán bő, mozgást nem akadályozó nadrág, lábán könnyű nemezcsizma, alkarjain kopott alkarvédők. Nem is az a békés szerzetes, kit egykor Krestvir megismerhetett, hanem egy csatába induló harcos-pap már.
Előbb az irbisz jelenik meg a tisztáson, nem rejti magát bár valószínűleg könnyedén lopakodna oda a mágushoz, ha prédát sejtene benne. Ám ezúttal csak királyi léptekkel sétál oda, fizikai fölénye teljes tudatában, s mielőtt Krestvir esetleg cselekedne, mögötte megjelenik a bokrok közül előlépő csuhátlan csuhás is, hogy könnyű léptekkel sétáljon oda a varázslóhoz. A csuhás az és mégsem. Kevesebb és mégis több egykori önmagánál.*
- Mágus. *Köszönti alig-főhajtással a varázslónőt, hangja hideg és kifejezéstelen, mintha sokáig nem beszélt volna, kissé rekedtes. Szemei alatt sötét karikákat látni, de tartása egyenes, mozgása magabiztos és légies.*


6597. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-09-20 14:21:26
 ÚJ
>Krestvir Drelm avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 549
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Nem tudja, akad-e még olyan, ki a várost sújtó veszteségek és az ott jelenleg is uralkodó helyzet ismeretében képes békét lelni e helyen, de neki nem megy.
Nemrégiben még segíteni akart, visszatért volna a káoszba gyógyítani, amíg ereje bírja. Most azonban nem érez magában erőt még ahhoz sem, hogy a város közelébe menjen.
Az erdő széléhez közelebb telepedik le, ám azért úgy helyezkedik, hogy aki akarja, az észre tudja venni. Nem tudja, mennyit kell várnia, úgyhogy eszerint készült, s felszerelése megfelelő az itt éjszakázáshoz is.
Reggeli találkozóban egyeztek meg, most még hajnal van, bár egy ideje már világos. Tudja azonban, hogy hosszabb út esetén nem olyan egyszerű az idővel számolni, úgyhogy azon sem lepődne meg, ha hiába várna. A csuhás szavában bízik, hisz benne, hogy jönni fog az ígérete szerint, ha tud, ám abban már kevésbé biztos, hogy nem szólt közbe a vadvédieknél is valami esemény.
Lepakolja a zsákját, majd köpönyege alját maga alá gyűrve leül a nedves fűbe, s míg várakozik, a fák levelei között játszó napsugarat figyeli. Szinte sértőnek érzi, hogy a természet még mindig ilyen ártatlanul próbálja jobb kedvre deríteni és elhitetni vele, hogy minden rendbe jöhet, mert van még szépség ebben a világban...*

A hozzászólás írója (Krestvir Drelm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.20 14:23:09


6596. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-09-19 14:15:16
 ÚJ
>Mogrim Jorlin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Megfontolt

//Menekülés//

*Az óriás nem reagál a szavakra. ~Lehet, hogy rosszul ejtettem ki valamit és megsértődött?~ Ez is benne van a pakliban. Pedig nagyon igyekezett illedelmes lenni az óriással, nehogy az veszélyessé váljon. Lehetőleg barátként szerette volna, ha így tekint rá a másik. Fejtörős pillanatában történik, hogy megjelenik egy régi ismerős, Nalalt úr a tündér nemes. Örül, hogy egy ismerős arccal találkozik. Az ifjú nemesnek most mégis rémült a tekintete. Dühös és káromkodik is.*
- Nalalt úr üdvözlöm! *Üdvözöli a láthatóan felzaklatott tündér urat. Választ nem nagyon kap, így csendben hallgatja végig, amint kicsit zavarosan elmeséli neki a tündér, hogy mindenét elvették. Már kérdezné, hogy kik, amikor bevillan neki, hogy hallott a zavargásokról. ~Kisemmizték volna szegény Nalalt urat is? Ez borzasztó.~ Rossz dolog ilyet hallani egy régi ismerősről.*
- Nyugodjon meg, rendbe fognak jönni a dolgok. *Próbálkozik azzal, hogy megnyugtassa a másikat, de láthatóan ez nem sokat ér a jelen helyzetben. Egy erszényt is kap a férfitől, amiben jelentős összeg van.*
- Nalalt úr, én ezt nem fog… *Szól a tündér után, aki elvonul félre, talán kiszellőztetni a gondolatait. Míg döbbenten nézi az aranyat addig valami furcsa dolog történik. Nalalt úr után rohan, de már csak azt látja amint a férfi egy tőrrel a mellkasában hever a földön.*
- Nalalt úr ne!!! *Kiáltja ijedten és odarohan a tündérhez. Hátára fordítja óvatosan és a légzését ellenőrzi. ~Nem lélegzik. Ó nem, ez lehetetlen! Miért tette?~ Még most sem hiszi el, hogy a tündér megölte magát. Ez egyszerűen felfoghatatlan. Először az úrnő halt meg a környezetében, most meg Nalalt úr. ~Ez már a vég, mi jöhet ezután?~ Egy csoport összeverődött, kaszás ember vágódik be a város felől. Mogrim ijedten szalad egy másik bokor mögé. A haragos csoport meglátja a tündér halott tetemét. Talán gúnyt akarnak űzni belőle, talán csak a holtakat szedik össze a városban, mindenesetre elviszik a testét. Mogrim ez ellen most nem tud tenni semmit. Nem szeretne a haragos emberek útjába állni. Maximálisan sajnálja az öngyilkos Nalalt urat, főleg, hogy nem tartotta rossz személynek. Mire körülnéz az óriásnak is hűlt helye lesz, sehol sem látja, pedig egy óriást nehéz láthatatlanná tenni.*


6595. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-09-19 13:00:51
 ÚJ
>Nalalt Estis [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Menekülés//

*A gazdagnegyedbe nem mehet, a saját házába nem mehet.*
~Hova bújjak el? Nem merem még a várost sem elhagyni. Szánalmas!~
*Az tisztás az egyetlen hely ahol mindig békét érez. Ez az úti célja. Köpenyét magára húzza, egészen belebújik.*
~A mocskos csőcselék… miattuk van minden…~
*Átkozódik, szitkozódik, hogy mindez vele történik, egy nemessel. Nem sok mindene maradt, szinte csak aranyat tudott kimenekíteni. Hogy biztonságos e, ezt most magával hozni, ki tudja… Minden olyan gyötrődő és igazságtalan.*
~Az aljanépet kordában kellett volna tartani!~
*Átverekedi magát a városon egészen a tisztásig. Itt keres egy biztonságos helyet a pénzének. Ekkor látja meg Mogrimot az egykori mágustanoncot. Korábban már tárgyalt vele csak nem jutottak akkor dűlőre.*
- Mogrim, maga mit keres itt?
*Csodálkozik a gnóm jelenlétén.*
- Jókor jött. Pont a legjobbkor!
*Odamegy a gnómhoz, hogy tudjanak beszélni.*
- A város lángokban, a házam kifosztva! Mindenem oda, a vállalkozásom, minden!!
*Keservesen szidni kezdi újra a parasztokat a lázongó alja népet.*
- Elegem van! Halál mindegyikre! Elvettek tőlem mindent!
*Belenyúl a palástja belső részébe az erszényért. Odadob jaMogrim Jorlin kezébe 1582 aranyat tartalmazó erszényt. .*
- Tessék ennyi maradt. Vegye hasznát maga, nekem már nem lesz szükségem rá. Legyen mágus, vagy tudom is én mi. Nekem elég volt ennyi a világból.
*Elege van. Nem élhet tovább száműzötten úgy, hogy szinte mindent elvettek tőle… Egy közeli bokros részhez megy, kihúzza tőrét. Pár másodpercet gondolkodik, majd tiszta erőből saját szívébe döfi a pengét. Néhány utolsó halálhörgés és vége…*

A hozzászólás írója (Nalalt Estis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.19 13:01:24


6594. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-09-18 15:33:17
 ÚJ
>Mogrim Jorlin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Megfontolt

// Összeverődés //

*Nyugodt, kellemes hangulatban ücsörög a fa törzsének dőlve és közben azon ábrándozik, hogy mihez is fog kezdeni ezzel a temérdek idővel amit kapott. Sok-sok kérdés foglalkoztatja és rengeteg terve van, de ezekre most nemigen fog tudni válaszolni, csupán táptalajt ad a gondolatok szabad áramlására. Pónija az, amire először felfigyel, mert nyugtalan hangokat kezd hallatni. Mogrim eddig behunyt szemeit kinyitja és egy hatalmas óriást pillant meg maga előtt. ~Te jó ég, ez hatalmas!~ Homlokához kap amint meglátja az óriást és nem is nagyon akaródzik tovább ücsörögnie egy ilyen félelmetes személy társaságában. Próbálja gyorsan felmérni a helyzetet, hogy valamit reagálhasson rá. Az ismeretlen óriás megszólítja és mintha segítséget kérne tőle. Először azt hiszi, hogy valami fegyverrel, karddal kapcsolatban kérnek tőle segítséget. Mivel nem látja az említett fegyvert ezért arra következtet, hogy ez az óriás neve lehet. Viszont azt még mindig nem tudja, hogy miben tudna segíteni.*
- Szép napot az úrnak! Szívesen segítek, de miben lehetek a segítségére? *Kissé aggódva kérdezi az óriást, nem szeretné felbosszantani. Ha tud, akkor természetesen őszintén megpróbál neki segíteni.*
- Egyébként Mogrim Jorlin vagyok, fog… vagyis vándor, egyelőre. *Illendőnek tartja bemutatkozni az óriásnak és már majdnem hozzáfűzné korábbi foglalkozását, amikor mondat közben gyorsan kiigazítja magát, hiszen nem több mint egyszerű vándor. Amíg szóval tartja a másikat addig igyekszik megfigyelni az óriás férfi részleteit. Igen magas, ezt nem nehéz megállapítani. Színtisztán felfelé kell néznie, majdnem mintha az eget bámulná. Az alkata is elég erősnek néz ki. ~Biztos agyon nyomna ha rám ülne.~ Még belegondolni is rossz egy ilyen óriás ellenségének lenni. Vörös haj és vörös szakáll, amit az arcán, fején meg tud még figyelni, és a másik rettentően félelmetes tekintete. Nem tartja kizártnak, hogy az óriás egykoron – talán még most is – haramia életmódot folytat. ~Remélem nem kirabolni jött. Bár akkor már hozzáláthatott volna hamarabb.~ Az óriások észjárását nehéz kiismerni, kicsit le kell lassulni hozzájuk. A nyelvi nehézségek is gondot okoznak időnként, mert a közös nyelvet néha furcsán beszélik, vagy nagyon törve, gyéren. Távolléte alatt lehetősége nyílt más fajok nyelveinek tanulmányozására, ebben elég jó készségre tett szert.*
- Barát vagyok, nem ellenség. *Ezt óriás nyelven mondja, amit viszonylag jól beszél, bár igen sok dialektusban és egyedi értelmezésben használják, de talán érthető a félelmetes arcú óriás számára is.*


6593. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-09-18 14:06:00
 ÚJ
>Kardrog Donlor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Összeverődés//

*Az óriás sietni kezd, hogy utolérje az előtte menő alakot. Mire beéri addigra az már az Erdei tisztáson találja magát. Nem volt még itt sem soha, ezért odamegy már megkérdezni az idegent. Közeledik hozzá az pedig egyre kisebb lesz. Valami gnóm szerzet a megállapítása szerint. Amaz egy fa tövében fetreng, emez meg odamegy hozzá.*
- Te segít Kard?
*Megkérdezi már a gnómot szűkszavúan. Lehet útba tudja igazítani, vagy nem. Keveset beszél. A lényegre tér és nem sokat beszél melléje. Nehezen forog a nyelve, nem is túl okos óriás. Nagydarab és erős, ennyit tud.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6593-6612