*Teljesen elszomorodik attól, hogy a másik lány nem tud olvasni. Sajnálja azokat, akiket senki sem tanított meg, hiszen nem tudják, hogy miből maradtak ki.*
- Én szívesen megtanítalak írni és olvasni, akár ingyen is.
*Őszintén mosolyodik el, hiszen kedveli a sötételfet, akármennyire is tele volt előítéletekkel, mikor először meglátta, ezeknek most semmi nyomát nem érezni.
Észreveszi, hogy a lány elpirul, ez pedig csak még jobban megmosolyogtatja.*
- Hát, őő... rendben.
*Igazából nem tudja, hogy hogyan csinálja azt az üzletelős részt, de azért megpróbálja, semmit nem veszíthet vele... vagy igen? Mindenesetre ő aztán mindent bele fog adni az alkudozásba, amit csak tud, de lehet semmi jó nem sül ki majd belőle.
Amikor odaérnek az állatokhoz szinte leesik az álla a gyönyörűségük láttán. Nem ér hozzájuk, de csillogó szemeiből teljesen le lehet szűrni, hogy oda van meg vissza. Ezt az ábrándozást aztán az töri meg, hogy valaki megragadja és a ló hátára teszi. Hangosan felsikít ijedtében, ezt még fokozza az is, hogy az állat nem akar nyugodton maradni. Ficánkol össze-vissza, így hát Nellara egyik kezével átkarolja a nyakát, a másikkal szinte tépi a sörényét, annyira kapaszkodni próbál.
Hallja, hogy mit mond az árus, de fogalma sincs, hogy hogyan másszon most le a ló hátáról. Mivel jobb ötlete nem igen akad, ezért a szárnyait vitorlaként használva ugrik le a lóról, ami többé-kevesébe össze is jön, így nem üti meg magát.*
- Kérem ne haragudjon, nem akartunk gondot okozni.
*Próbál kedvesen mosolyogni az eladóra, hátha megbékél és nem lesz mérges. Már ha egyáltalán dühös lett a két lány miatt.*
- Milyen árban vannak a lovai?
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.04.26 10:26:33, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása; rengeteg elgépelés/elírás javítása.