//Nyári forgatag//
//Nariina//
*A mélységi hím nem számít arra, hogy bárki megzavarja, Aryna a saját dolgait intézi, ő pedig köszöni szépen, remekül elvan az almával, amit az imént szerzett. Hátát egy ház falának vetve ácsorog, s a saját gondolataiba merülve mélázik a dolgok alakulásán. Mivel előre kifizették, megtehette volna, hogy lelép a pénzzel, sőt, még a levelet sem kézbesíti az elfnek, de attól függetlenül, hogy a hímnek nincs igazából lelkiismerete, azért az üzlettel kapcsolatban elég szigorú elveket vall, melyeket önmagára éppúgy érvényesnek tart, mint másokra nézve. A munkát, amiért fizetnek, el kell végezni és kész, ez nem lehet vita tárgya, igazából fel sem merül benne, hogy másként tegyen. Persze lehetséges, hogy ez még az otthoni nevelés hatása, ahol az engedelmességet mélyen a lelkébe vésték, csak hát azóta sok minden változott ugyebár, s már nincs, akinek engedelmességgel tartozna, akihez kötné a vér.
~Kivéve...~ hát persze, kivéve Ő, a gyűlölt nőstény, hozzá igenis köti a név és a vér, de csak addig, amíg végre a nyomára bukkan. Érzi, tudja, hogy életben van, valamiért biztos benne, hogy tudná, ha másként volna, bár erre logikus magyarázattal szolgálni aligha tudna.
Mélázásából egy női hang rántja ki, izmai pedig önkéntelenül is megfeszülnek, hiszen anyanyelvén szólították meg, amire nem volt példa, mióta feljött Odalentről. Szeme a vele szemben álló nőstényre villan, azonnal felismeri, ő az, aki az Isurii nevű fehér hajú nőstényördög társaságához tartozik, bár, hogy milyen minőségben, arról Dryyx nyilván nem tud semmit sem.
Szemrevaló nőstény ez tény és való, ugyanakkor a hím már igen-igen hosszú ideje nem váltott szót a saját fajtabéli nőkkel, s erre igen alapos oka van. Most sem akart, de úgy néz ki, ez a nap arról szól, hogy bizony rohadtul nagyon nem az történik, amit ő szeretne. Rosszat sejtve futtatja végig pillantását a tömegen maguk körül, majd persze Nariinán is, elsősorban nem nőként, hanem potenciális veszélyforrásként mérve végig. Aztán nőként is. Nyilván.
Ezutóbbi egyébként talán hibának is nevezhető, mivel amint a holtat idéző pillantások végigfutnak a nő alakján, a valóság szövete fel-felszakad, s egy egy pillanatra Ő jelenik meg a hím szemei előtt. Ilyenkor nem Nariit látja, hanem azt a másikat, kit a világon mindennél jobban gyűlöl, s akire legalább ennyire vágyik...*
-Boldog leszek a beszélgetés végén? *kérdi kissé gúnyos félmosollyal. Még nem tudja, mit akar tőle a másik, s az érdekli, megalapozott volna-e a gyanúja, ha rosszat sejtene. Mert jót nem jelenthet, hogy egy fajtabéli nőstény csak úgy megkörnyékezi, számára ez lehetetlennek tűnik.*