Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 117 (2321. - 2340. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2340. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-03-24 23:54:03
Üzenet elküldve: 2025-03-24 23:54:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1131
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1131
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Új utakon//
- Akkor a hatvége kezdetén indulunk is.
*Ez megkönnyíti a dolgát, mert bár tényleg lehet halasztani későbbre, az azzal járó költségeket neki kellene állnia és sok kellemetlenséget okoznának a számára, ha ennyi főt várakoztatna. És ha már eltervezett valamit, kifejezetten örül annak, ha nem kell eltérnie tőle és minden terv szerint haladhat.*
- Akkor majd ott foglak keresni. Addig is, ha valamire szükséged lehet az utazáshoz az alapvető szükségleteken túl, ezen előleg remélhetőleg fedezni fogja.
* Átad 200 aranyat Naesala Wynrorisnak.
*
- Addig is, örvendtem a találkozásnak és további kellemes napot!
*Bár örömmel maradna, azonban egy-két dolgot el kell intézzen, valamint gondolja, hogy Naesala se akar túlságosan feltartódni Nestar által, még ha udvariasan nem is adja a tudtára. Ezt nem a viselkedéséből olvassa ki vagy hasonló, csak a tapasztalatai alapján így szokott lenni. Így, ha nem állítják meg, nem is zargatja tovább, hanem indul apróbb ügyek intézésére.*
- Akkor a hatvége kezdetén indulunk is.
*Ez megkönnyíti a dolgát, mert bár tényleg lehet halasztani későbbre, az azzal járó költségeket neki kellene állnia és sok kellemetlenséget okoznának a számára, ha ennyi főt várakoztatna. És ha már eltervezett valamit, kifejezetten örül annak, ha nem kell eltérnie tőle és minden terv szerint haladhat.*
- Akkor majd ott foglak keresni. Addig is, ha valamire szükséged lehet az utazáshoz az alapvető szükségleteken túl, ezen előleg remélhetőleg fedezni fogja.
* Átad 200 aranyat Naesala Wynrorisnak.
*- Addig is, örvendtem a találkozásnak és további kellemes napot!
*Bár örömmel maradna, azonban egy-két dolgot el kell intézzen, valamint gondolja, hogy Naesala se akar túlságosan feltartódni Nestar által, még ha udvariasan nem is adja a tudtára. Ezt nem a viselkedéséből olvassa ki vagy hasonló, csak a tapasztalatai alapján így szokott lenni. Így, ha nem állítják meg, nem is zargatja tovább, hanem indul apróbb ügyek intézésére.*
2339. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-03-24 22:00:30
Üzenet elküldve: 2025-03-24 22:00:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 379
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 379
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
// A lapok titka //
*Ha a sötételf esetleg rosszall is Valuryenre, ő ebből mit sem vesz észre, jóllehet kellően jól tudja leplezni ezen érzéseit hogy a hóbortos elfnek ne szúrjon szemet.*
-Nem mondja! Jóskártyák? Wegtorenből? ~Vajon a máshonnan való jóskártyák másabbak?~ A máshonnan való jóskártyák másabbak?
*Rögtön meg is kérdezi amire gondol, egy percig sem gondolkozik rajta hogy ez mennyire hangozhat ostobán. A tudásvágya ennél sokkal erősebb. Egyébként is nagyon érdekesnek véli a jóslást, sosem volt sok tapasztalata benne, tán még legénykorában találkozott egy vándorkaravánban valakivel aki jósolt neki. Kellemes emlékek ezek, úgyhogy egész kíváncsian huppan le a hordó másik oldalára egy faszékre ha talál ilyesmit.*
-Legyen hát, rosszabb helyre is tettem már ennyi aranyat.
*Feleli széles mosollyal az arcán, és csillogó, kíváncsi szemekkel néz a másikra, mint egy gyermek akinek éppen mesélni készülnek.*
-Valuryen vagyok, örvendek! Hogy szokott ez menni? Csak úgy húz a pakliból?
*A kérdését nem provokációnak szánja, puszta érdeklődés inkább.*
-Jósoljon nekem kedves, és cserébe én is mutatok valami érdekeset!
*Ajánlja fel, persze a 10 aranyon felül.*
-No nem olyasmit.. Semmi illetlenségre nem kell gondolni.
*Gyorsan helyesbít, mielőtt még valami perverznek gondolnák itt, az kellemetlen lenne. Tapasztalatból tudja.*
*Ha a sötételf esetleg rosszall is Valuryenre, ő ebből mit sem vesz észre, jóllehet kellően jól tudja leplezni ezen érzéseit hogy a hóbortos elfnek ne szúrjon szemet.*
-Nem mondja! Jóskártyák? Wegtorenből? ~Vajon a máshonnan való jóskártyák másabbak?~ A máshonnan való jóskártyák másabbak?
*Rögtön meg is kérdezi amire gondol, egy percig sem gondolkozik rajta hogy ez mennyire hangozhat ostobán. A tudásvágya ennél sokkal erősebb. Egyébként is nagyon érdekesnek véli a jóslást, sosem volt sok tapasztalata benne, tán még legénykorában találkozott egy vándorkaravánban valakivel aki jósolt neki. Kellemes emlékek ezek, úgyhogy egész kíváncsian huppan le a hordó másik oldalára egy faszékre ha talál ilyesmit.*
-Legyen hát, rosszabb helyre is tettem már ennyi aranyat.
*Feleli széles mosollyal az arcán, és csillogó, kíváncsi szemekkel néz a másikra, mint egy gyermek akinek éppen mesélni készülnek.*
-Valuryen vagyok, örvendek! Hogy szokott ez menni? Csak úgy húz a pakliból?
*A kérdését nem provokációnak szánja, puszta érdeklődés inkább.*
-Jósoljon nekem kedves, és cserébe én is mutatok valami érdekeset!
*Ajánlja fel, persze a 10 aranyon felül.*
-No nem olyasmit.. Semmi illetlenségre nem kell gondolni.
*Gyorsan helyesbít, mielőtt még valami perverznek gondolnák itt, az kellemetlen lenne. Tapasztalatból tudja.*
2338. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-03-23 15:07:43
Üzenet elküldve: 2025-03-23 15:07:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// A lapok titka //
* Zrammi felfigyel az elegáns kinézetű férfira. Az elfek kicsit mindig is szúrták a szemét. Mostoha rokonok, akiket gyűlölni kell, erre nevelték őket. Jó mélységiként így van ez nála is. A belé nevelt ellenszenvet a spirituális megvilágosodásával sikerült levetkőznie valamelyest. Erről a példányról süt az elegancia, ami zömében nem jellemző az itt lézengőkre. A kecses test gazdáját úgy tűnik, a sötét bőrű nőstény ragadta meg, hiszen néhány elnyújtott lépés múlva már előtte is áll. Ametisztlila íriszeivel így közelről alaposabban szemügyre veszi az elfet. Ígéretesnek tűnik minden szinten. Köszöntését egy finom biccentéssel és egy lágy mosollyal viszonozza.*
- Ezek a lapok drága uram sokkal többek, mint átlagos társaik. Wegtoreni jóskártyák, amik feltárják a jövőt.* Itt tart egy lélegzetvételnyi időt mielőtt még folytatná.*
- Csupán szerény tíz aranyért, akár az ön jövőjét is, ha úgy kívánja.* Csillannak meg szemei. A jóslásban fontos, hogy a jós maga is kicsit megismerje a kérdezőt. Alkalmazkodnia kell a másik fél álláspontjához a témával kapcsolatban. Sokan kételkednek e misztikus művészetek szavahihetőségében.*
A hozzászólás írója (Zrammi Dwirthen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.03.23 15:08:40
* Zrammi felfigyel az elegáns kinézetű férfira. Az elfek kicsit mindig is szúrták a szemét. Mostoha rokonok, akiket gyűlölni kell, erre nevelték őket. Jó mélységiként így van ez nála is. A belé nevelt ellenszenvet a spirituális megvilágosodásával sikerült levetkőznie valamelyest. Erről a példányról süt az elegancia, ami zömében nem jellemző az itt lézengőkre. A kecses test gazdáját úgy tűnik, a sötét bőrű nőstény ragadta meg, hiszen néhány elnyújtott lépés múlva már előtte is áll. Ametisztlila íriszeivel így közelről alaposabban szemügyre veszi az elfet. Ígéretesnek tűnik minden szinten. Köszöntését egy finom biccentéssel és egy lágy mosollyal viszonozza.*
- Ezek a lapok drága uram sokkal többek, mint átlagos társaik. Wegtoreni jóskártyák, amik feltárják a jövőt.* Itt tart egy lélegzetvételnyi időt mielőtt még folytatná.*
- Csupán szerény tíz aranyért, akár az ön jövőjét is, ha úgy kívánja.* Csillannak meg szemei. A jóslásban fontos, hogy a jós maga is kicsit megismerje a kérdezőt. Alkalmazkodnia kell a másik fél álláspontjához a témával kapcsolatban. Sokan kételkednek e misztikus művészetek szavahihetőségében.*
A hozzászólás írója (Zrammi Dwirthen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.03.23 15:08:40
2337. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-03-22 20:39:38
Üzenet elküldve: 2025-03-22 20:39:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 379
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 379
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
// A lapok titka //
*Most hogy kiszusszanta magát a tisztáson, nincs más hátra mint ismét belevetnie magát Arthenior szívébe. Hisz ezért jött, hiányzott neki már a város, úgyhogy nem is tétovázik rögvest a piactér felé venni az irányt. Gyermeteg örömmel lesi a megannyi színesebbnél színesebb portékákat és a nyüzsgést. Noha jobb szeret egyedül lenni, időnként azt is meg lehet unni, és olyankor bizony jól esik az ilyesmi. Egyik gondolat cikázik a másik után, enne is inna is, talán valami szép holmit is vesz magának csak úgy. Emlékként. ~Talán ideje lenne szereznem egy jószágot is. Nem telne el ilyen gyorsan egy hat ha nem gyalog bandukolnék mindenhová. Bárcsak tudnék teleportálni mint Krestvir!~ Bár hogy arra aranyat honnan szerez az egy másik kérdés amivel most nem törődik, hagyja hogy elkalandozzon egy vágtató paripa kedves gondolatán elméje. Aztán valaki belébotlik.*
-Jól vagy cimbora?
*Amaz csak piszmog valamit az orra alatt, és lesüti a szemét, bocsánatkérően meghajol és már el is tűnik a sokaságban, biztos valami kölyök lehetett. Ahogy pedig lassan sétálgat meglát egy sötételf nőt aki egy hordónál üldögél. Úgy nézi hogy nem a lézengő tömeghez tartozik, sokkal inkább a kofák sorát erősíti, bár Val egyáltalán nem jó emberismerő úgyhogy fogalma sincs. Azonban annál inkább kíváncsi természet, úgyhogy ha valamit nem tud egyszerűen utánajár. Olyan ritkán találkozni sötételfekkel, hogy nem szeretné kihagyni az alkalmat, áruljon bármit is a fehér hajú hölgy. Pár hosszú lépéssel ott is terem a közelében, majd mosolyogva köszönti.*
-Üdvözletem! Kegyed csak nem zsugában utazik?
*Szemével végigfutja a környezetet, és meglátni vél egy kártyapaklit. Hosszú mutatóujjával pedig rámutat.*
*Most hogy kiszusszanta magát a tisztáson, nincs más hátra mint ismét belevetnie magát Arthenior szívébe. Hisz ezért jött, hiányzott neki már a város, úgyhogy nem is tétovázik rögvest a piactér felé venni az irányt. Gyermeteg örömmel lesi a megannyi színesebbnél színesebb portékákat és a nyüzsgést. Noha jobb szeret egyedül lenni, időnként azt is meg lehet unni, és olyankor bizony jól esik az ilyesmi. Egyik gondolat cikázik a másik után, enne is inna is, talán valami szép holmit is vesz magának csak úgy. Emlékként. ~Talán ideje lenne szereznem egy jószágot is. Nem telne el ilyen gyorsan egy hat ha nem gyalog bandukolnék mindenhová. Bárcsak tudnék teleportálni mint Krestvir!~ Bár hogy arra aranyat honnan szerez az egy másik kérdés amivel most nem törődik, hagyja hogy elkalandozzon egy vágtató paripa kedves gondolatán elméje. Aztán valaki belébotlik.*
-Jól vagy cimbora?
*Amaz csak piszmog valamit az orra alatt, és lesüti a szemét, bocsánatkérően meghajol és már el is tűnik a sokaságban, biztos valami kölyök lehetett. Ahogy pedig lassan sétálgat meglát egy sötételf nőt aki egy hordónál üldögél. Úgy nézi hogy nem a lézengő tömeghez tartozik, sokkal inkább a kofák sorát erősíti, bár Val egyáltalán nem jó emberismerő úgyhogy fogalma sincs. Azonban annál inkább kíváncsi természet, úgyhogy ha valamit nem tud egyszerűen utánajár. Olyan ritkán találkozni sötételfekkel, hogy nem szeretné kihagyni az alkalmat, áruljon bármit is a fehér hajú hölgy. Pár hosszú lépéssel ott is terem a közelében, majd mosolyogva köszönti.*
-Üdvözletem! Kegyed csak nem zsugában utazik?
*Szemével végigfutja a környezetet, és meglátni vél egy kártyapaklit. Hosszú mutatóujjával pedig rámutat.*
2336. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-03-22 18:09:24
Üzenet elküldve: 2025-03-22 18:09:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// A lapok titka //
* Minden kétséget kizáróan a Piactér a város szíve. Ezen a helyen összpontosul minden és innen is indul ki. Nemcsak áru cserél itt gazdát, hanem hírek, pletykák és titkok is. Egy kézfogás üzletet pecsétel meg, egy lopott pillantás szerelmet szül, és egy elsuttogott szó akár sorsokat is megváltoztathat. A kofák hangja versenyez a mutatványosok kiáltásaival, míg a sarkokban csuklyás alakok alkudoznak titkos ügyleteikről. Egy zsák arany, egy fogadalom, vagy egy eldobott kendő, itt mindennek ára van. Zrammi nem véletlenül szeret itt lebzselni. Saját mesterségének is van itt keletje. Még csak most kezdte megvetni itt a lábbát, ezért kifejezetten fontos, hogy megismerjék egymást a helyiekkel. Egy masszív vevőkör az amire szüksége van. Sajnálatosan jelen pillanatban még nem sokat tud felajánlani szolgáltatásai közül, de nem is kell sietne. Jelenleg kénytelen beérni egy üres ládával meg kisebb hordóval stand gyanánt. Egyszerű, de a célnak megfelelő. A hely is optimális, nincs nagyon eldugva, de nem is a legforgalmasabb helyen fekszik. Nem szokványos megjelenése képes megragadni a kíváncsi pillantásokat. Nem hirdeti kiabálva, hogy ki és mit csinál, de ha valaki elég közel merészkedik hozzá, vagy halad el, akkor udvariasan megszólítja. A pangó időszakban meg kezeit maga előtt összekulcsolva piheneti a kártyapakli mellett. Ibolyaszín szemeivel közben a tömeget fürkészi.*
* Minden kétséget kizáróan a Piactér a város szíve. Ezen a helyen összpontosul minden és innen is indul ki. Nemcsak áru cserél itt gazdát, hanem hírek, pletykák és titkok is. Egy kézfogás üzletet pecsétel meg, egy lopott pillantás szerelmet szül, és egy elsuttogott szó akár sorsokat is megváltoztathat. A kofák hangja versenyez a mutatványosok kiáltásaival, míg a sarkokban csuklyás alakok alkudoznak titkos ügyleteikről. Egy zsák arany, egy fogadalom, vagy egy eldobott kendő, itt mindennek ára van. Zrammi nem véletlenül szeret itt lebzselni. Saját mesterségének is van itt keletje. Még csak most kezdte megvetni itt a lábbát, ezért kifejezetten fontos, hogy megismerjék egymást a helyiekkel. Egy masszív vevőkör az amire szüksége van. Sajnálatosan jelen pillanatban még nem sokat tud felajánlani szolgáltatásai közül, de nem is kell sietne. Jelenleg kénytelen beérni egy üres ládával meg kisebb hordóval stand gyanánt. Egyszerű, de a célnak megfelelő. A hely is optimális, nincs nagyon eldugva, de nem is a legforgalmasabb helyen fekszik. Nem szokványos megjelenése képes megragadni a kíváncsi pillantásokat. Nem hirdeti kiabálva, hogy ki és mit csinál, de ha valaki elég közel merészkedik hozzá, vagy halad el, akkor udvariasan megszólítja. A pangó időszakban meg kezeit maga előtt összekulcsolva piheneti a kártyapakli mellett. Ibolyaszín szemeivel közben a tömeget fürkészi.*
2335. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-03-21 12:38:50
Üzenet elküldve: 2025-03-21 12:38:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Az agg gnóm geodéta és az zsenge egészséges emberfi ténykedése//
* Ma is tanult valamit a férfi! Például, hogy a meredély se nem valami természeti csoda, s nem is valami mágus által teremtett pusztítás, csak simán a pusztítás szülöttje. Legalábbis nincs kizárva a mágia használata, bár egyben izgalmas és félelmet érez. Egyrészt, ha mágus tette mindezt, akkor csak reménykedhet, hogy egyszer ő is elérhet ilyen magasságokat, másrészt pedig, ha egy ilyen erős valaki ellen kéne cselekedni, akkor ott fogja szögre akasztani a köpenyét. *
- Érdekes! Nagyon nagy pusztítások lehetettek annak idején a helyen, kíváncsi vagyok, hogy elkapták e az elkövetőt, vagy még él e, ha egyáltalán van elkövető!
* Elég gyorsan eltelik az idő, és hamar a piacon találják magukat. Derknek nem áll szándékában nézelődni, inkább követi Alherber bácsit, és nézi, hogy ő mit szeretne venni. Miután végigtapogatott mindent a porcelánoktól egészen az evőeszközökig, úgy tűnik megállapodnak az építőanyag árusnál. *
~ Láthatatlan csodaszerkezet? ~
* Itt azért az ő kíváncsiságát is felcsigázták. Ha kiderülne, hogy van ilyen csodaszerkezete, akkor ő is kér belőle! Méghozzá egy köpenyt szeretne, amivel elrejtheti magát. Ezt azonban nem hangoztatja el, inkább megtartja magának, nehogy még őt nézzék hülyének. Enyhe elbambulás és álmodozásokkal később hamar visszatér az élők sorába, amint a kezében landol néhány másfél méteres léc, és festék. *
- Biztos ez minden?
* Teszi hozzá. Ha lehet nem szeretne kétszer fordulni, inkább egyszer szakadjon meg, de akkor nagyon, mintsem fordítva! Ha nincs semmi más, akkor indulhatnak is a főtér irányába. Legalább az közelebb van, mint a meredély! *
- Északról. a Víz városából vándoroltam délre. Igaz, nem az első megállóm volt Arthenior, a hegyek között átvándoroltam Wegtorenbe, majd egészen a déli vizeiig. Nem kis túra volt, de végül csak végeztem vele!
* Ma is tanult valamit a férfi! Például, hogy a meredély se nem valami természeti csoda, s nem is valami mágus által teremtett pusztítás, csak simán a pusztítás szülöttje. Legalábbis nincs kizárva a mágia használata, bár egyben izgalmas és félelmet érez. Egyrészt, ha mágus tette mindezt, akkor csak reménykedhet, hogy egyszer ő is elérhet ilyen magasságokat, másrészt pedig, ha egy ilyen erős valaki ellen kéne cselekedni, akkor ott fogja szögre akasztani a köpenyét. *
- Érdekes! Nagyon nagy pusztítások lehetettek annak idején a helyen, kíváncsi vagyok, hogy elkapták e az elkövetőt, vagy még él e, ha egyáltalán van elkövető!
* Elég gyorsan eltelik az idő, és hamar a piacon találják magukat. Derknek nem áll szándékában nézelődni, inkább követi Alherber bácsit, és nézi, hogy ő mit szeretne venni. Miután végigtapogatott mindent a porcelánoktól egészen az evőeszközökig, úgy tűnik megállapodnak az építőanyag árusnál. *
~ Láthatatlan csodaszerkezet? ~
* Itt azért az ő kíváncsiságát is felcsigázták. Ha kiderülne, hogy van ilyen csodaszerkezete, akkor ő is kér belőle! Méghozzá egy köpenyt szeretne, amivel elrejtheti magát. Ezt azonban nem hangoztatja el, inkább megtartja magának, nehogy még őt nézzék hülyének. Enyhe elbambulás és álmodozásokkal később hamar visszatér az élők sorába, amint a kezében landol néhány másfél méteres léc, és festék. *
- Biztos ez minden?
* Teszi hozzá. Ha lehet nem szeretne kétszer fordulni, inkább egyszer szakadjon meg, de akkor nagyon, mintsem fordítva! Ha nincs semmi más, akkor indulhatnak is a főtér irányába. Legalább az közelebb van, mint a meredély! *
- Északról. a Víz városából vándoroltam délre. Igaz, nem az első megállóm volt Arthenior, a hegyek között átvándoroltam Wegtorenbe, majd egészen a déli vizeiig. Nem kis túra volt, de végül csak végeztem vele!
2334. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-03-19 20:24:05
Üzenet elküldve: 2025-03-19 20:24:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Új utakon//
*Nem ismeri túl jól Nestart, eddig még csak a kis ügylete nyomán találkoztak, azonban azt már megfigyelte, néha úgy tűnik mintha a félvér nem lenne jelen. Mintha a gondolatai egy kicsit valahol mindig máshol járnának, bizonyára a tudományos munka velejárója, hogy folyvást jár az agya. Úgy képzeli minden alkimista ilyen lehet.
Ha a férfi korábban nem segített volna neki, valószínűleg szemérmetlen egyenességgel kérdezne rá, hogy mégis "mennyi az annyi", dolgozott már korábban zsoldosként, pontosan tudja, hogy megy ez. Most azonban ez elmarad részéről, nincs még olyan kétségbeesetten rászorulva a pénzre, illetve ez számára már leginkább becsületbeli ügy. Nem szeret tartozni.*
- Nekem már nincs dolgom a városban. *legalább is semmi fontos* - Tőlem akár már holnap indulhatunk.
*Miatta aztán igazán nem kell tolni az induláson, hisz csak szedi a cókmóját a fogadóból, Görényt az istállóból és máris menetkész. Drága lovára rá is fér egy kis kirándulás, hosszú ideje nem jártak már be nagyobb távokat.*
- A Pegazusban szálltam meg a napokban. Oda tudsz küldetni értem, ha eljött az idő.
*Nem ismeri túl jól Nestart, eddig még csak a kis ügylete nyomán találkoztak, azonban azt már megfigyelte, néha úgy tűnik mintha a félvér nem lenne jelen. Mintha a gondolatai egy kicsit valahol mindig máshol járnának, bizonyára a tudományos munka velejárója, hogy folyvást jár az agya. Úgy képzeli minden alkimista ilyen lehet.
Ha a férfi korábban nem segített volna neki, valószínűleg szemérmetlen egyenességgel kérdezne rá, hogy mégis "mennyi az annyi", dolgozott már korábban zsoldosként, pontosan tudja, hogy megy ez. Most azonban ez elmarad részéről, nincs még olyan kétségbeesetten rászorulva a pénzre, illetve ez számára már leginkább becsületbeli ügy. Nem szeret tartozni.*
- Nekem már nincs dolgom a városban. *legalább is semmi fontos* - Tőlem akár már holnap indulhatunk.
*Miatta aztán igazán nem kell tolni az induláson, hisz csak szedi a cókmóját a fogadóból, Görényt az istállóból és máris menetkész. Drága lovára rá is fér egy kis kirándulás, hosszú ideje nem jártak már be nagyobb távokat.*
- A Pegazusban szálltam meg a napokban. Oda tudsz küldetni értem, ha eljött az idő.
2333. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-03-18 20:13:12
Üzenet elküldve: 2025-03-18 20:13:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Az agg gnóm geodéta és az zsenge egészséges emberfi ténykedése//
*Két fontos kérdés mozgatja még az öreg agyát amire úgy véli megtalálta a megfelelő megoldást. Arra viszont fel kell készülni úgyhogy csak holnap fogják tudni folytatni a felmérésüket. A fiatal legény nem is zavartatja magát. A táskát is viszi magától. Helyes, helyes. A kapott kérdés hallatán elhúzza a száját az öreg.*
-Pár éve már megvan sajnos. Annak előtte a gazdagnegyed és a városőrök barakkja volt itt, de a lázadás során történt valami. Egyesek szerint valami mintha berobbant volna a barakkokban, de ki tudja mi az igazság? Ami, biztos, hogy megnyílt a föld és sokan odavesztek aznap.
*Még csak olyan idősnek se kell lenni, mint Aherber bácsi, hogy emlékezzenek az esetre. Még a helyiekkel élnek azoknak a napoknak a történései. A fejükben is és a romvárosban fizikailag is. Nem is baj, hogy tesznek végre valamit ez ellen. Ha egy falu népe egy viharkár során össze tud fogni és helyre tudnak állni akkor nekik városiaknak is meg kell mutatniuk, hogy mire képesek. A piacra érve az öreg a gnóm részleget kezdi keresni és mikor megtalálja akkor ott nézelődik. Mint mindig van miből válogatni. Porcelánok, szépen faragott nyelű kések amik állítólag törpe munkák, szerszámok, élő állatok... Végül megtalálja amit keresett. Méretétől eltekintve mackó alkatú fiatal gnóm legény építőanyagokat árul. Téglákat, köveket, cserepeket. Az öreg a fákat nézi meg magának. Vannak ott lécek, deszkák, kicsik, nagyok. Mielőtt az emberfi megijedhetne az öreg az amolyan másfél méteres léceknél áll meg. A kereskedő egyből oda is lép hozzá és ismerősként köszönt.*
-Jó napot Aherber bácsi! Még mindig a láthatatlan csodaszerkezetét építi?
*Erre egyből felmorran az öreg.*
-Nem láthatatlan csak a nem láthatót amiről, azt hisszük látjuk teszi valóban láthatóvá viszont egyelőre azzal kapcsolatban elakadtam. Kellene egy olyan anyag, ami akár pár óra alatt képes a fény vagy valami hőmérsékleti változás hatására maradandó változásokon átesni.
-Oh, értem. És a deszkákra gondolt.
-Nem te tudatlan ez máshoz kell! A bolondozás helyett inkább segíts. Másfél méteres egyenes lécek kellenek jelzőkarónak és festék.
*Némi alkudozás után végül a kért árukért 200 aranyat ad az öreg a kereskedőnek. Természetesen ezeket is a fiatal férfire bízza, hogy vigye. Ugyebár az ő öreg lábai.*
-A főtéren van a házam. Nincs az messze.
*Mármint a fiatal férfinek nem szabad, hogy messze legyen. Az ő lábai még jók.*
-Aztán mondd csak te honnan kerültél ide a szél városába fiam?
*Két fontos kérdés mozgatja még az öreg agyát amire úgy véli megtalálta a megfelelő megoldást. Arra viszont fel kell készülni úgyhogy csak holnap fogják tudni folytatni a felmérésüket. A fiatal legény nem is zavartatja magát. A táskát is viszi magától. Helyes, helyes. A kapott kérdés hallatán elhúzza a száját az öreg.*
-Pár éve már megvan sajnos. Annak előtte a gazdagnegyed és a városőrök barakkja volt itt, de a lázadás során történt valami. Egyesek szerint valami mintha berobbant volna a barakkokban, de ki tudja mi az igazság? Ami, biztos, hogy megnyílt a föld és sokan odavesztek aznap.
*Még csak olyan idősnek se kell lenni, mint Aherber bácsi, hogy emlékezzenek az esetre. Még a helyiekkel élnek azoknak a napoknak a történései. A fejükben is és a romvárosban fizikailag is. Nem is baj, hogy tesznek végre valamit ez ellen. Ha egy falu népe egy viharkár során össze tud fogni és helyre tudnak állni akkor nekik városiaknak is meg kell mutatniuk, hogy mire képesek. A piacra érve az öreg a gnóm részleget kezdi keresni és mikor megtalálja akkor ott nézelődik. Mint mindig van miből válogatni. Porcelánok, szépen faragott nyelű kések amik állítólag törpe munkák, szerszámok, élő állatok... Végül megtalálja amit keresett. Méretétől eltekintve mackó alkatú fiatal gnóm legény építőanyagokat árul. Téglákat, köveket, cserepeket. Az öreg a fákat nézi meg magának. Vannak ott lécek, deszkák, kicsik, nagyok. Mielőtt az emberfi megijedhetne az öreg az amolyan másfél méteres léceknél áll meg. A kereskedő egyből oda is lép hozzá és ismerősként köszönt.*
-Jó napot Aherber bácsi! Még mindig a láthatatlan csodaszerkezetét építi?
*Erre egyből felmorran az öreg.*
-Nem láthatatlan csak a nem láthatót amiről, azt hisszük látjuk teszi valóban láthatóvá viszont egyelőre azzal kapcsolatban elakadtam. Kellene egy olyan anyag, ami akár pár óra alatt képes a fény vagy valami hőmérsékleti változás hatására maradandó változásokon átesni.
-Oh, értem. És a deszkákra gondolt.
-Nem te tudatlan ez máshoz kell! A bolondozás helyett inkább segíts. Másfél méteres egyenes lécek kellenek jelzőkarónak és festék.
*Némi alkudozás után végül a kért árukért 200 aranyat ad az öreg a kereskedőnek.
Természetesen ezeket is a fiatal férfire bízza, hogy vigye. Ugyebár az ő öreg lábai.*-A főtéren van a házam. Nincs az messze.
*Mármint a fiatal férfinek nem szabad, hogy messze legyen. Az ő lábai még jók.*
-Aztán mondd csak te honnan kerültél ide a szél városába fiam?
2332. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-03-18 18:03:59
Üzenet elküldve: 2025-03-18 18:03:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1119
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1119
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy régi hobbi//
*Mit érdeklik őt a nagy tettek. Most sem mond egy büdös szót sem arra, hogy mekkora dolog egy ellenszer felfedezése. Olyat ő is tud, ha akar. Az ilyesfajta tettek csak arra jók, hogy a mocskos, igazságtalan társadalomban villogjon vele az ember vagy elf vagy a fene tudja, micsoda. Mikor valaki a kard rossz oldalán áll, nem fog rajta segíteni, hogy miféle csodákat írnak meg róla a könyvek, ugyanúgy hat lábbal a föld alatt fogja végezni. Ott legfeljebb az idő múlását és az enyészetet segítő kukacoknak dicsekedhet majd a hőstetteivel, és már az sem fog számítani, hogy az a béna kalap hogyan állt egykoron a fején.
Azt viszont már tudja, hogy mindezek ellenére a hullák egy dolgot viszont nagyon is jól tudnak. Információt megőrizni az útókornak, de persze nem adják át akárkinek. Ő a szerencsések között tudhatja magát, akivel szóba fognak állni, mégsem akarja a nyugalmukat bolygatni. Egyetlen egy valakire kíváncsi. Az apjára. Ugyan csak a halála előtti utolsó pár pillanat az, melybe halandóként betekintést nyerhet, de az épp elég lehet ahhoz, hogy találjon valami nyomot, ami alapján eljuthat a gyilkosaihoz, hogy azok utána annak a kardnak a hegyén végezzék, amitől nem is tudja, hogy az előtte álló lány… lény mennyire tart.*
~Ne bámulj már így!~ *Mondja ki szinte hangosan a barna, szikrázó szempár. Nézhetik őt hülyének, csak nem érdemes.
Ahogy a nő hangja ismét csattan, ő összerezzen. Ritka mód zavaró az orgánuma Norinak, és most ő az, aki teljesen idiótának nézi a másikat észre sem véve, hogy csak az ő játékát kezdte játszani.*
- Úgysem mondtak volna neked semmit. Ahhoz tiszteletre van szükség, abból pedig beléd egy fikarcnyi sem szorult. *Utal vissza arra, hogy az elmúlt percekben sokszor még arra sem méltatta a másik, hogy a szemeibe nézzen. Mit gondol, a holtak így majd szóba állnának vele? Kizárt dolog. Amiatt azonban már elkeseredve húzza félre a száját, hogy a nagy tettek véghezvivőjének sem adnának ki csak úgy egy testet. Pedig jó ötletnek tűnt.*
- Ehm, kár. Akkor mégsem vagy olyan hasznos, mint gondoltam. *Csóválja a fejét.* Amúgy nem beszélgetnek velem csak úgy. Ez mágia. Koncentrációt igényel. Miért érdekel, hogy mit mondanak? Ahh, mindegy is. Ha segítesz megszerezni nekem az apám holttestét, akkor a saját szemeiddel láthatod. *Árulja el végül a tervét, továbbra sem törődve azzal, hogy emiatt még akár börtönbe is kerülhet, ha épp rossz elfet fogott ki.*
- Mi is a neved? *Jön rá, hogy még ezt sem tudja a lányról.*
//Egy régi hobbi//
*Mit érdeklik őt a nagy tettek. Most sem mond egy büdös szót sem arra, hogy mekkora dolog egy ellenszer felfedezése. Olyat ő is tud, ha akar. Az ilyesfajta tettek csak arra jók, hogy a mocskos, igazságtalan társadalomban villogjon vele az ember vagy elf vagy a fene tudja, micsoda. Mikor valaki a kard rossz oldalán áll, nem fog rajta segíteni, hogy miféle csodákat írnak meg róla a könyvek, ugyanúgy hat lábbal a föld alatt fogja végezni. Ott legfeljebb az idő múlását és az enyészetet segítő kukacoknak dicsekedhet majd a hőstetteivel, és már az sem fog számítani, hogy az a béna kalap hogyan állt egykoron a fején.
Azt viszont már tudja, hogy mindezek ellenére a hullák egy dolgot viszont nagyon is jól tudnak. Információt megőrizni az útókornak, de persze nem adják át akárkinek. Ő a szerencsések között tudhatja magát, akivel szóba fognak állni, mégsem akarja a nyugalmukat bolygatni. Egyetlen egy valakire kíváncsi. Az apjára. Ugyan csak a halála előtti utolsó pár pillanat az, melybe halandóként betekintést nyerhet, de az épp elég lehet ahhoz, hogy találjon valami nyomot, ami alapján eljuthat a gyilkosaihoz, hogy azok utána annak a kardnak a hegyén végezzék, amitől nem is tudja, hogy az előtte álló lány… lény mennyire tart.*
~Ne bámulj már így!~ *Mondja ki szinte hangosan a barna, szikrázó szempár. Nézhetik őt hülyének, csak nem érdemes.
Ahogy a nő hangja ismét csattan, ő összerezzen. Ritka mód zavaró az orgánuma Norinak, és most ő az, aki teljesen idiótának nézi a másikat észre sem véve, hogy csak az ő játékát kezdte játszani.*
- Úgysem mondtak volna neked semmit. Ahhoz tiszteletre van szükség, abból pedig beléd egy fikarcnyi sem szorult. *Utal vissza arra, hogy az elmúlt percekben sokszor még arra sem méltatta a másik, hogy a szemeibe nézzen. Mit gondol, a holtak így majd szóba állnának vele? Kizárt dolog. Amiatt azonban már elkeseredve húzza félre a száját, hogy a nagy tettek véghezvivőjének sem adnának ki csak úgy egy testet. Pedig jó ötletnek tűnt.*
- Ehm, kár. Akkor mégsem vagy olyan hasznos, mint gondoltam. *Csóválja a fejét.* Amúgy nem beszélgetnek velem csak úgy. Ez mágia. Koncentrációt igényel. Miért érdekel, hogy mit mondanak? Ahh, mindegy is. Ha segítesz megszerezni nekem az apám holttestét, akkor a saját szemeiddel láthatod. *Árulja el végül a tervét, továbbra sem törődve azzal, hogy emiatt még akár börtönbe is kerülhet, ha épp rossz elfet fogott ki.*
- Mi is a neved? *Jön rá, hogy még ezt sem tudja a lányról.*
2331. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-03-17 22:53:51
Üzenet elküldve: 2025-03-17 22:53:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1131
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1131
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Új utakon//
*Naesala jobban képes értelmezni a szavait, mint ahogy Nestar ki tudja fejezni őket, ami sokat elmond arról, hogy mikor kellett utoljára társalognia valamiről, ami neki kellett.*
- Igen, azt nagy örömmel venném. És természetesen az érte járó fizetséggel is szolgálok.
*Ezt említette, de gondolja, hogy sok más szót is, amiben elsüppedhetett, miközben megpróbálta körbeírni, hogy milyen feladat várhat Naesalára. Optimistán reméli, hogy semmilyen, az unalmas karavánoknál nincs jobb.*
- A hatvége irányában, de szükség esetén a határidő tolható. Az elsődleges cél a hajó vétele, a karaván a költségek részletes fedezésére van.
*És sokkal biztonságosabb más kereskedőkkel együtt haladni, de nem akarja túlmagyarázni. Nem lenne jó újra elveszni a részletekben.*
*Naesala jobban képes értelmezni a szavait, mint ahogy Nestar ki tudja fejezni őket, ami sokat elmond arról, hogy mikor kellett utoljára társalognia valamiről, ami neki kellett.*
- Igen, azt nagy örömmel venném. És természetesen az érte járó fizetséggel is szolgálok.
*Ezt említette, de gondolja, hogy sok más szót is, amiben elsüppedhetett, miközben megpróbálta körbeírni, hogy milyen feladat várhat Naesalára. Optimistán reméli, hogy semmilyen, az unalmas karavánoknál nincs jobb.*
- A hatvége irányában, de szükség esetén a határidő tolható. Az elsődleges cél a hajó vétele, a karaván a költségek részletes fedezésére van.
*És sokkal biztonságosabb más kereskedőkkel együtt haladni, de nem akarja túlmagyarázni. Nem lenne jó újra elveszni a részletekben.*
2330. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-03-16 20:08:39
Üzenet elküldve: 2025-03-16 20:08:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Érkezés Artheniorba//
*Haldrian nem túl nagy segítség a választásban, s felmerül az elfben, hogy a fiú szándékosan rejtegeti előle véleményét. Ez persze zavarja. Relaelt minden zavarja, amit nem mondanak el neki, de belátja, hogy nem ez a megfelelő helyszín és időpont arra, hogy kifaggassa a félvért. Plusz valamennyire belátja, hogy okot adott arra, hogy Haldrian rejtegesse előle gondolatait.*
- Jó, akkor választok én.
*Sóhajtja egy szemforgatás kíséretében. Bátran kezd el válogatni, s ha a kufárnak nem is tetszik, ahogy Relael a ruhákat forgatja remekül leplezi ezen véleményét, de lehet az átmeneti rendetlenség okozta kellemetlenséget enyhíti az a tény, hogy az elf láthatóan vásárlói szándékkal van jelen.*
- Talááán.
*Hümmenti, és kiemel egy egyszerűbb darabot. Díszesebb egy hétköznapi viseletnél, de nem túl hivalkodó. Az inget Haldrian elé tartja, karjához igazítja a textil ujját, hogy ellenőrizze a hosszúságát.*
- Mit szólsz?
*Kérdezi meg udvariasságból, s bár a fattyú felé fordítja a ruhát, de az elf érezhetően döntött már. Az ing nem mellesleg elefántcsont fehér, szabása elegánsabb, kényelmesen testhezálló, aranyszínű hímzés pedig csak a ruha ujjainak végén és a gallér környékén található.*
- Szerintem kifejezetten ízléses. Talán még a Kikötőben sem késelnek meg egy ilyenben.
*Az elf ki is fizeti érte azt a csekélyke mennyiségű aranyat, melyet a kereskedő kér érte. Meglepődik azon, hogy milyen olcsó, de betudja annak, hogy viszonylag kevés hímzéssel díszített, s bizonyosan ragyogó mosolya is közrejátszott az ár kalkulálása során.
Megüti érzékeny fülét a fiú éhségének ténye. Felmerül benne, hogy vesz számára valami útravalót a piacon, de nem óhajt tovább időzni a tömegben, mely most kifejezetten rossz érzésekkel tölti el utóbbi igen tragikusan végződött látogatása okán.*
- Gyere, menjünk! Majd valami nyugalmasabb utcában azért kapd magadra.
*Haldrian nem túl nagy segítség a választásban, s felmerül az elfben, hogy a fiú szándékosan rejtegeti előle véleményét. Ez persze zavarja. Relaelt minden zavarja, amit nem mondanak el neki, de belátja, hogy nem ez a megfelelő helyszín és időpont arra, hogy kifaggassa a félvért. Plusz valamennyire belátja, hogy okot adott arra, hogy Haldrian rejtegesse előle gondolatait.*
- Jó, akkor választok én.
*Sóhajtja egy szemforgatás kíséretében. Bátran kezd el válogatni, s ha a kufárnak nem is tetszik, ahogy Relael a ruhákat forgatja remekül leplezi ezen véleményét, de lehet az átmeneti rendetlenség okozta kellemetlenséget enyhíti az a tény, hogy az elf láthatóan vásárlói szándékkal van jelen.*
- Talááán.
*Hümmenti, és kiemel egy egyszerűbb darabot. Díszesebb egy hétköznapi viseletnél, de nem túl hivalkodó. Az inget Haldrian elé tartja, karjához igazítja a textil ujját, hogy ellenőrizze a hosszúságát.*
- Mit szólsz?
*Kérdezi meg udvariasságból, s bár a fattyú felé fordítja a ruhát, de az elf érezhetően döntött már. Az ing nem mellesleg elefántcsont fehér, szabása elegánsabb, kényelmesen testhezálló, aranyszínű hímzés pedig csak a ruha ujjainak végén és a gallér környékén található.*
- Szerintem kifejezetten ízléses. Talán még a Kikötőben sem késelnek meg egy ilyenben.
*Az elf ki is fizeti érte azt a csekélyke mennyiségű aranyat, melyet a kereskedő kér érte. Meglepődik azon, hogy milyen olcsó, de betudja annak, hogy viszonylag kevés hímzéssel díszített, s bizonyosan ragyogó mosolya is közrejátszott az ár kalkulálása során.
Megüti érzékeny fülét a fiú éhségének ténye. Felmerül benne, hogy vesz számára valami útravalót a piacon, de nem óhajt tovább időzni a tömegben, mely most kifejezetten rossz érzésekkel tölti el utóbbi igen tragikusan végződött látogatása okán.*
- Gyere, menjünk! Majd valami nyugalmasabb utcában azért kapd magadra.
2329. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-03-16 19:23:11
Üzenet elküldve: 2025-03-16 19:23:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Új utakon//
*Bár összetalálkozásuk a standok között elsőre teljesen véletlennek tűnik, a "szabad kardok keresése" valahogy jóval célzottabban csendül. El is veszti eddig is csekély érdeklődését a bőrdíszműves portékáit iránt, s immáron felegyenesedve Nestar felé fordul, kékjei pedig kíváncsian villannak. A félvér ugyan nem fogalmaz egyenesen, de az ember aligha feltételezné, hogy baráti csevegés felütésének szánta a hosszú út emlegetését, melyhez fegyveres kíséretre lenne szükségük. Az elf pedig, egészen véletlenül, épp kizárólag a kardforgatáshoz ért.
Vagy húsz éve járt utoljára Wegtorenben, s őszintén nem tartozik a kedvenc útvonalai közé az odafelé vezető út, a hajókázás gondolatától pedig már előre forog a gyomra. De épp itt lenne az ideje, hogy kimozduljon a városból, valószínűleg jót tenne a mostanság eléggé melankolikus kedélyének.
Elkerülvén azonban a félreértéseket, karba font kézzel puhatolózva pásztázza végig az alkimistát, s mivel felkérés, netán kérdés nem érkezik a részéről, úgy dönt kezébe veszi a dolgot.*
- Ha jól értem tehát, rám gondoltál, hogy kísérjem a karavánotokat nyugatra?
*Sejti ugyan a választ, viszont nem árt letisztázni a dolgot. Ha megérzéseit a félvér megerősíti, néhány pillanat erejéig látszólag mérlegelve a felkérést szemléli a cipője orrát.*
- Örömmel vállalom *Bár lassacskán pénzre is szüksége lesz, nem kizárólag a busás fizetség ígérete miatt dönt így. Amellett, hogy igazán ráfér a környezetváltozás, úgy érzi tartozik a férfinak, s talán ezzel a szívességgel már kevésbé kísértené az adóssága szelleme.*
- Mikor lenne az indulás?
*Bár összetalálkozásuk a standok között elsőre teljesen véletlennek tűnik, a "szabad kardok keresése" valahogy jóval célzottabban csendül. El is veszti eddig is csekély érdeklődését a bőrdíszműves portékáit iránt, s immáron felegyenesedve Nestar felé fordul, kékjei pedig kíváncsian villannak. A félvér ugyan nem fogalmaz egyenesen, de az ember aligha feltételezné, hogy baráti csevegés felütésének szánta a hosszú út emlegetését, melyhez fegyveres kíséretre lenne szükségük. Az elf pedig, egészen véletlenül, épp kizárólag a kardforgatáshoz ért.
Vagy húsz éve járt utoljára Wegtorenben, s őszintén nem tartozik a kedvenc útvonalai közé az odafelé vezető út, a hajókázás gondolatától pedig már előre forog a gyomra. De épp itt lenne az ideje, hogy kimozduljon a városból, valószínűleg jót tenne a mostanság eléggé melankolikus kedélyének.
Elkerülvén azonban a félreértéseket, karba font kézzel puhatolózva pásztázza végig az alkimistát, s mivel felkérés, netán kérdés nem érkezik a részéről, úgy dönt kezébe veszi a dolgot.*
- Ha jól értem tehát, rám gondoltál, hogy kísérjem a karavánotokat nyugatra?
*Sejti ugyan a választ, viszont nem árt letisztázni a dolgot. Ha megérzéseit a félvér megerősíti, néhány pillanat erejéig látszólag mérlegelve a felkérést szemléli a cipője orrát.*
- Örömmel vállalom *Bár lassacskán pénzre is szüksége lesz, nem kizárólag a busás fizetség ígérete miatt dönt így. Amellett, hogy igazán ráfér a környezetváltozás, úgy érzi tartozik a férfinak, s talán ezzel a szívességgel már kevésbé kísértené az adóssága szelleme.*
- Mikor lenne az indulás?
2328. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-03-16 15:03:51
Üzenet elküldve: 2025-03-16 15:03:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 407
OOC üzenetek: 109
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 407
OOC üzenetek: 109
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy régi hobbi//
*Úgy tűnik, a lányig nem jutott el Dora nagy tetteinek híre. Ez is csak megerősíti azt a feltételezését, hogy nem érdemli meg a nagy tudós és gyógyító társaságát, és kivételesnek érezheti magát, hogy egyáltalán időt, energiát szán rá.*
- Aha, biztosan. *Feleli kétkedve, mikor az örök élettel jön.* Mindenesetre a pestis már nem állhat az útjába, mert én tudom rá a gyógyszert ugye. *Hangsúlyozza ki ismét. Ha ezek után se hisz neki, magára vessen.
Aztán jön ezzel a mocskos kis titkával. Először a kalapos tudós azt hiszi, megosztja vele az örök élet titkát, vagy amit annak vél, de valami egészen másról és törvénytelenről van szó. A kialakuló helyzet gondolkodásra készteti. Apróra átveszi magában, mi történt. Van itt egy nő, akiről semmit sem tud, csak azt, hogy nagyon rossz élete volt, és hogy meg akar gyalázni valami hullát. Előfordul az ilyesmi, még a legjobbakkal is. Valószínűleg egész idáig vagy azért nem tette meg, mert fél a következményektől, és rá akarja kenni valaki másra a felelősséget. Az is lehet, hogy nincsen hulla, csak ás egy gödröt, és Dorát kaparja el bele. Más magyarázatot az anyagi világban gondolkodó tudós lány egyáltalán nem lát, és nem is hajlandó látni. Az utóbbi éveket olyan magányban és elszigeteltségben, illetve alkohol- és drogmámorban töltötte, hogy ha hallott is valamit a holtak visszatéréséről, egész biztosan a szereknek tudta be.
Egyetlen oka van, hogy nem fordul azonnal a városőrséghez: az elmebaj olyan fokát véli felfedezni a lányon, amelyhez foghatót még soha nem látott. Ragyogó pillantással méregeti, mintha nem is hinne a szemének.*
~ Hihetetlen. Pont úgy viselkedik, mint bárki más, a mozgása, a beszéde rendben van, mégis teljesen abnormális gondolatokat dédelget. ~ *Jegyzi fel magában izgatottan újdonsült kutatási alanyáról. Úgy határoz, belemegy a játékba, és megnézi, meddig képes fokozni ezt a baromságot, de a saját biztonságára is ügyelnie kell.*
- Hogy ez eddig nekem nem jutott eszembe! Hosszú éveken át kutattam az életet és halált, pedig végig csak elég lett volna megkérdeznem a hullákat! *Csapja össze a két tenyerét, mintha egy gyerekhez beszélne, aki most mutatta meg neki, hogy be tudja kötni a csizmája fűzőjét.* Sajnos kétlem, hogy kiadnák nekem, én is csak döglött… *Átgondolja a kifejezést, és udvariasan kijavítja, nehogy megbántsa a lány látszólag menthetetlen lelkivilágát.* _Halott_ állatokon tudok kísérletezni. A város nem támogatja a tudomány fejlődését. Veled gyakran beszélgetnek ilyenek? Mit szoktak mondani?
//Egy régi hobbi//
*Úgy tűnik, a lányig nem jutott el Dora nagy tetteinek híre. Ez is csak megerősíti azt a feltételezését, hogy nem érdemli meg a nagy tudós és gyógyító társaságát, és kivételesnek érezheti magát, hogy egyáltalán időt, energiát szán rá.*
- Aha, biztosan. *Feleli kétkedve, mikor az örök élettel jön.* Mindenesetre a pestis már nem állhat az útjába, mert én tudom rá a gyógyszert ugye. *Hangsúlyozza ki ismét. Ha ezek után se hisz neki, magára vessen.
Aztán jön ezzel a mocskos kis titkával. Először a kalapos tudós azt hiszi, megosztja vele az örök élet titkát, vagy amit annak vél, de valami egészen másról és törvénytelenről van szó. A kialakuló helyzet gondolkodásra készteti. Apróra átveszi magában, mi történt. Van itt egy nő, akiről semmit sem tud, csak azt, hogy nagyon rossz élete volt, és hogy meg akar gyalázni valami hullát. Előfordul az ilyesmi, még a legjobbakkal is. Valószínűleg egész idáig vagy azért nem tette meg, mert fél a következményektől, és rá akarja kenni valaki másra a felelősséget. Az is lehet, hogy nincsen hulla, csak ás egy gödröt, és Dorát kaparja el bele. Más magyarázatot az anyagi világban gondolkodó tudós lány egyáltalán nem lát, és nem is hajlandó látni. Az utóbbi éveket olyan magányban és elszigeteltségben, illetve alkohol- és drogmámorban töltötte, hogy ha hallott is valamit a holtak visszatéréséről, egész biztosan a szereknek tudta be.
Egyetlen oka van, hogy nem fordul azonnal a városőrséghez: az elmebaj olyan fokát véli felfedezni a lányon, amelyhez foghatót még soha nem látott. Ragyogó pillantással méregeti, mintha nem is hinne a szemének.*
~ Hihetetlen. Pont úgy viselkedik, mint bárki más, a mozgása, a beszéde rendben van, mégis teljesen abnormális gondolatokat dédelget. ~ *Jegyzi fel magában izgatottan újdonsült kutatási alanyáról. Úgy határoz, belemegy a játékba, és megnézi, meddig képes fokozni ezt a baromságot, de a saját biztonságára is ügyelnie kell.*
- Hogy ez eddig nekem nem jutott eszembe! Hosszú éveken át kutattam az életet és halált, pedig végig csak elég lett volna megkérdeznem a hullákat! *Csapja össze a két tenyerét, mintha egy gyerekhez beszélne, aki most mutatta meg neki, hogy be tudja kötni a csizmája fűzőjét.* Sajnos kétlem, hogy kiadnák nekem, én is csak döglött… *Átgondolja a kifejezést, és udvariasan kijavítja, nehogy megbántsa a lány látszólag menthetetlen lelkivilágát.* _Halott_ állatokon tudok kísérletezni. A város nem támogatja a tudomány fejlődését. Veled gyakran beszélgetnek ilyenek? Mit szoktak mondani?
2327. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-03-12 00:01:26
Üzenet elküldve: 2025-03-12 00:01:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1131
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1131
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Új utakon//
*Egészséges érdeklődés középpontjába kerül, azonban Naesala sajnálatára Nestar nem igazán érzi, hogy megéri a mentális energiát elmagyarázni. Általában örvendene mentális ballaszttal lehúzni társalgópartnerének a fejét, de még ő sem elégedett azzal, hogy ágyas pálinkát kell tanulmányoznia fajzateleredeztetésre. Igazából ami zavarja, hogy semmi baj nem volt a főzettel, amíg el nem döntötték, hogy valamiért úgy már nem jó és most át kell szerveznie az ismereteit.*
- Kisebb beszerzendő anyagokat gyűjtök munkálatokhoz és utazásra készülődvén.
*Könnyen emészthető, semmitmondó szavak, de ha már eszébe jutott, esetleg megejti, kevés verbális tehetséggel, hogy hamarosan úton lesz. És nincs is sok kvalitása arra, hogy miként fűszerezze a kérését a harcos felé.*
- Az utóbbit illetően, szabad kardokat keresünk az induló karavánunkhoz Wegtoren irányába és vissza. Biztosra taposott úton, viszont mivel nagyon messze mennénk és rengeteg időt venne el, így bőségesen kompenzálva lenne az elvesztegetett napokért. Visszafele kisebb hajóval érkeznénk, a part mentén, a Kikötőt elkerülve. Ennek az oka, hogy részben hajót is veszünk magunknak és azzal vissza kell érkezzünk.
*Nem akar elkalandozni a magyarázkodásban, de nem is akarja, hogy Naesalát meglepetés érje, amikor visszafele már nem stabil talajon haladnának.*
- Szóval kihívással nem tudok fenyegetni, főleg mert önjelölt orvosként a környéken leszek. Viszont kifejezetten örülnék, ha az egyszerű zsoldosoknál fegyelmezettebb rendben tudnánk haladni.
*Még mindig tisztátalan számára, hogy amúgy mit is szeretne Naesala jelenlétével elérni, de alkalmasabbnak látja a közrend fenntartására, mint az alkimista monoton megszólalásait. Ha pedig már mágiához kellene nyúlnia, akkor úgy érzi, hogy elveszítette a kontrollt a rend felett. *
*Egészséges érdeklődés középpontjába kerül, azonban Naesala sajnálatára Nestar nem igazán érzi, hogy megéri a mentális energiát elmagyarázni. Általában örvendene mentális ballaszttal lehúzni társalgópartnerének a fejét, de még ő sem elégedett azzal, hogy ágyas pálinkát kell tanulmányoznia fajzateleredeztetésre. Igazából ami zavarja, hogy semmi baj nem volt a főzettel, amíg el nem döntötték, hogy valamiért úgy már nem jó és most át kell szerveznie az ismereteit.*
- Kisebb beszerzendő anyagokat gyűjtök munkálatokhoz és utazásra készülődvén.
*Könnyen emészthető, semmitmondó szavak, de ha már eszébe jutott, esetleg megejti, kevés verbális tehetséggel, hogy hamarosan úton lesz. És nincs is sok kvalitása arra, hogy miként fűszerezze a kérését a harcos felé.*
- Az utóbbit illetően, szabad kardokat keresünk az induló karavánunkhoz Wegtoren irányába és vissza. Biztosra taposott úton, viszont mivel nagyon messze mennénk és rengeteg időt venne el, így bőségesen kompenzálva lenne az elvesztegetett napokért. Visszafele kisebb hajóval érkeznénk, a part mentén, a Kikötőt elkerülve. Ennek az oka, hogy részben hajót is veszünk magunknak és azzal vissza kell érkezzünk.
*Nem akar elkalandozni a magyarázkodásban, de nem is akarja, hogy Naesalát meglepetés érje, amikor visszafele már nem stabil talajon haladnának.*
- Szóval kihívással nem tudok fenyegetni, főleg mert önjelölt orvosként a környéken leszek. Viszont kifejezetten örülnék, ha az egyszerű zsoldosoknál fegyelmezettebb rendben tudnánk haladni.
*Még mindig tisztátalan számára, hogy amúgy mit is szeretne Naesala jelenlétével elérni, de alkalmasabbnak látja a közrend fenntartására, mint az alkimista monoton megszólalásait. Ha pedig már mágiához kellene nyúlnia, akkor úgy érzi, hogy elveszítette a kontrollt a rend felett. *
2326. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-03-10 20:25:03
Üzenet elküldve: 2025-03-10 20:25:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Új utakon//
*Önszántából ennyit talán sohasem járt még a piactéren, mint mostanság. Bár nem garasoskodó, a hölgyekre oly gyakorta jellemző felesleges pénzszórás korántsem jellemzi... noha tény és való, hölgynek csak igen erős túlzásokkal merné őt bárki is titulálni. Még csak szeszre sem költ már annyit, mint annak idején, össze kell húzni egy kicsit a nadrágszíjat így, hogy városőri koszt és kvártély többé már nincs porondon.
Szerencsére félretett annyit, hogy egyelőre nem veszélyezteti az éhhalál, de hamarosan nem kerülheti el a sorsát, kénytelen lesz valamiféle munka után nézni. Mivel pedig túl sok dologhoz nem ért, szinte predesztinálható, hogy a jól bevált zsoldoskodás lesz majd a sorsa. Nem a legkedvesebb elfoglaltsága, de éhes ember nem válogat.
Épp egy bőrdíszműves munkáit szemléli látszólag erősen gondolkodva, mikor ismerős hangot hall.*
- Nahát, Erefiz mester! *épp csak a szeme sarkából sandít rá, már-már cimboraság csendül hangjában. Jó néha ismerős arcot látni, egyre kevesebb akad számára a városban.* - Mi járatban errefelé?
*Szinte még magát is meglepi ez a tőle szokatlan cseverésző hangnem, látszik, hogy ritkán adódik alkalma mostanság beszélgetni bárkivel is.*
*Önszántából ennyit talán sohasem járt még a piactéren, mint mostanság. Bár nem garasoskodó, a hölgyekre oly gyakorta jellemző felesleges pénzszórás korántsem jellemzi... noha tény és való, hölgynek csak igen erős túlzásokkal merné őt bárki is titulálni. Még csak szeszre sem költ már annyit, mint annak idején, össze kell húzni egy kicsit a nadrágszíjat így, hogy városőri koszt és kvártély többé már nincs porondon.
Szerencsére félretett annyit, hogy egyelőre nem veszélyezteti az éhhalál, de hamarosan nem kerülheti el a sorsát, kénytelen lesz valamiféle munka után nézni. Mivel pedig túl sok dologhoz nem ért, szinte predesztinálható, hogy a jól bevált zsoldoskodás lesz majd a sorsa. Nem a legkedvesebb elfoglaltsága, de éhes ember nem válogat.
Épp egy bőrdíszműves munkáit szemléli látszólag erősen gondolkodva, mikor ismerős hangot hall.*
- Nahát, Erefiz mester! *épp csak a szeme sarkából sandít rá, már-már cimboraság csendül hangjában. Jó néha ismerős arcot látni, egyre kevesebb akad számára a városban.* - Mi járatban errefelé?
*Szinte még magát is meglepi ez a tőle szokatlan cseverésző hangnem, látszik, hogy ritkán adódik alkalma mostanság beszélgetni bárkivel is.*
2325. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-03-09 19:45:44
Üzenet elküldve: 2025-03-09 19:45:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 469
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 469
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Érkezés Artheniorba//
*Érzékei mintha kiélesednének ily forgatag közepette. Félmondatok tucatjai ütik meg hegyes füleit, tekintete pedig reflexszerűen kutat erszények és nemesfémek csillanása után. Nem oly ostoba persze, hogy bajba keverje magát, főleg nem Relael társaságában.
Neki egyébként tetszik az Éjtépő elnevezés. Valahogy illik egy nemeskisasszony hátasához, de nem ágál az ítélet ellen. Elvégre Relael biztosan jobban tudja, mint ő. Mindazonáltal nincs meggyőződve a "Ló" név praktikussága mellett.*
-Ló. *Visszhangozza a nevet. Bizonytalanul pillant a mellette álló hátasra. Szinte várja, hogy amaz visszapillant, amolyan "engedd el" tekintettel. Ez ugyan elmarad, de nem forszírozza túl a dolgot.
Szereti az új holmikat. Legalább akkora öröm kapni, mint lopni. Kedvtelve pillant végig a megannyi portékán és biztosan lenne jobb ötlete is egy új ingnél. Ugyanakkor ajándék lónak nem szabad a fogát nézni, vagy mi, így ha Relael új ingbe óhajtja bujtatni, akkor nem ellenkezik emiatt. Ő tökéletesen megvan elégedve saját öltözékével, még ha egy csekélykét lóg is nem túl vaskos termetén.*
-Gazdag emberekhez megyünk, nem? Akkor valami díszes kellene, hmm? *Jól láthatóan elmorzsol egy vigyort. Lelki szemei előtt van, ahogy cikornyás, aranymintás ingben parolázik, úri harisnyában meg sarkantyús, hegyes csizmában, mint az uraságok.*
-Olyat, amit kedvelnek a vagyonos asszonyok. *Szürke tekintete végigsiklik a portékákon. Rábízza Relaelre, hogy kiszemelje a megfelelő darabot. Van egy sejtése, hogy választását úgy is ízekre szedné az elf, essen az bármire. Legrosszabb esetben, ha visszaérnek a Kikötőbe, visszavedlik mindennapi viseletébe. Ott amúgy is leginkább a praktikum a cél. Méghozzá az, hogy kerülje a feltűnést.
Bármennyire is szívesen lébecol Relael társaságában a Piactéren, a hasa azért jelzésértékűen tudtára adja, hogy ideje betevő után nézni.*
-Ez az Orthus remélem ad valami étket. *Jegyzi meg gépiesen, inkább magának, semmint az elfnek.*
*Érzékei mintha kiélesednének ily forgatag közepette. Félmondatok tucatjai ütik meg hegyes füleit, tekintete pedig reflexszerűen kutat erszények és nemesfémek csillanása után. Nem oly ostoba persze, hogy bajba keverje magát, főleg nem Relael társaságában.
Neki egyébként tetszik az Éjtépő elnevezés. Valahogy illik egy nemeskisasszony hátasához, de nem ágál az ítélet ellen. Elvégre Relael biztosan jobban tudja, mint ő. Mindazonáltal nincs meggyőződve a "Ló" név praktikussága mellett.*
-Ló. *Visszhangozza a nevet. Bizonytalanul pillant a mellette álló hátasra. Szinte várja, hogy amaz visszapillant, amolyan "engedd el" tekintettel. Ez ugyan elmarad, de nem forszírozza túl a dolgot.
Szereti az új holmikat. Legalább akkora öröm kapni, mint lopni. Kedvtelve pillant végig a megannyi portékán és biztosan lenne jobb ötlete is egy új ingnél. Ugyanakkor ajándék lónak nem szabad a fogát nézni, vagy mi, így ha Relael új ingbe óhajtja bujtatni, akkor nem ellenkezik emiatt. Ő tökéletesen megvan elégedve saját öltözékével, még ha egy csekélykét lóg is nem túl vaskos termetén.*
-Gazdag emberekhez megyünk, nem? Akkor valami díszes kellene, hmm? *Jól láthatóan elmorzsol egy vigyort. Lelki szemei előtt van, ahogy cikornyás, aranymintás ingben parolázik, úri harisnyában meg sarkantyús, hegyes csizmában, mint az uraságok.*
-Olyat, amit kedvelnek a vagyonos asszonyok. *Szürke tekintete végigsiklik a portékákon. Rábízza Relaelre, hogy kiszemelje a megfelelő darabot. Van egy sejtése, hogy választását úgy is ízekre szedné az elf, essen az bármire. Legrosszabb esetben, ha visszaérnek a Kikötőbe, visszavedlik mindennapi viseletébe. Ott amúgy is leginkább a praktikum a cél. Méghozzá az, hogy kerülje a feltűnést.
Bármennyire is szívesen lébecol Relael társaságában a Piactéren, a hasa azért jelzésértékűen tudtára adja, hogy ideje betevő után nézni.*
-Ez az Orthus remélem ad valami étket. *Jegyzi meg gépiesen, inkább magának, semmint az elfnek.*
2324. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-03-09 19:02:15
Üzenet elküldve: 2025-03-09 19:02:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Érkezés Artheniorba//
*Már éppen szólalna meg, hogy röviden bevezesse Haldriant a nemesek szövevényes világába, végül elveti eme ötletet. A fattyú aligha értené ezt meg, s most egyébként sincs kedve hosszas tanórát tartani egy letűnt világ romjairól.*
- Ez bonyolultabb ennél.
*Zárja rövidre ennyivel, s dereka környékén megfogja ruhája anyagát, hogy lefelé húzva simítsa magára. Kicsit még szokja az anyag ölelését, és azt, hogy milyen benne a mozgás.
Haldrian rövidesen előhozza hátasát, melynél hezitál, majd megrázza fejét.*
- Nem lesz rá szükség, de hozhatod.
*A fiú korábban nem adta jelét annak, hogy félne az állattól, aki meglehetősen jól nevelt jószág, így bizonyosan engedelmesen fogja követni a fattyút.*
- Nincsen neve. A piacon ha jól emlékszem Éjtépőnek nevezték, de úgy hiszem ez egy igen ostoba név, így inkább maradt Ló.
*Hazudna ha azt mondaná, hogy nem kötődik az állathoz, hiszen fenségesen szép, gyors és engedelmes, ugyanakkor ez egészen más fajta kötődés. A szépen megmunkált fésűjéhez is kötődik, ami gyengéden gubancolja ki a haját és szép dísze pipere asztalának.
Teátrálisan sóhajt Haldrian válaszát hallva.*
- Ti férfiak néha annyira lehetetlenül suták vagytok.
*Lemondóan ingatja fejét, miközben a Piactér számtalan lehetőségén siklik végig tekintete.*
- Inkább világosabb színűt szeretnél, vagy sötétebbet?
*Kezdi az alapoktól, s elhaladva egy bódénál alaposan megtapogatja az ott lévő kelmék anyagát.*
- Mennyire legyen díszes? Ha a visszafogottabbakat szereted inkább, akkor akad olyan is, aminek a hímzése is hasonló színű az anyagéhoz.
*Beszéd közben mutatóujjával egy ilyen példára bök.*
- Ha nem választasz te, akkor majd én fogok, és utána nem fogadok el kritikát. Világos?
*Már éppen szólalna meg, hogy röviden bevezesse Haldriant a nemesek szövevényes világába, végül elveti eme ötletet. A fattyú aligha értené ezt meg, s most egyébként sincs kedve hosszas tanórát tartani egy letűnt világ romjairól.*
- Ez bonyolultabb ennél.
*Zárja rövidre ennyivel, s dereka környékén megfogja ruhája anyagát, hogy lefelé húzva simítsa magára. Kicsit még szokja az anyag ölelését, és azt, hogy milyen benne a mozgás.
Haldrian rövidesen előhozza hátasát, melynél hezitál, majd megrázza fejét.*
- Nem lesz rá szükség, de hozhatod.
*A fiú korábban nem adta jelét annak, hogy félne az állattól, aki meglehetősen jól nevelt jószág, így bizonyosan engedelmesen fogja követni a fattyút.*
- Nincsen neve. A piacon ha jól emlékszem Éjtépőnek nevezték, de úgy hiszem ez egy igen ostoba név, így inkább maradt Ló.
*Hazudna ha azt mondaná, hogy nem kötődik az állathoz, hiszen fenségesen szép, gyors és engedelmes, ugyanakkor ez egészen más fajta kötődés. A szépen megmunkált fésűjéhez is kötődik, ami gyengéden gubancolja ki a haját és szép dísze pipere asztalának.
Teátrálisan sóhajt Haldrian válaszát hallva.*
- Ti férfiak néha annyira lehetetlenül suták vagytok.
*Lemondóan ingatja fejét, miközben a Piactér számtalan lehetőségén siklik végig tekintete.*
- Inkább világosabb színűt szeretnél, vagy sötétebbet?
*Kezdi az alapoktól, s elhaladva egy bódénál alaposan megtapogatja az ott lévő kelmék anyagát.*
- Mennyire legyen díszes? Ha a visszafogottabbakat szereted inkább, akkor akad olyan is, aminek a hímzése is hasonló színű az anyagéhoz.
*Beszéd közben mutatóujjával egy ilyen példára bök.*
- Ha nem választasz te, akkor majd én fogok, és utána nem fogadok el kritikát. Világos?
2323. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-03-06 23:59:06
Üzenet elküldve: 2025-03-06 23:59:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1119
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1119
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy régi hobbi//
*Ó, pedig, ha tudná, hogy mire képesek az átkok… Általában nem ölnek, de ha a kalapos némber áldozatául esne egynek, egészen biztosan visszasírná még a bunkósbotot, vagy inkább magától ugrana ki az ablakon. A feketeség sokkalta veszélyesebb annál, mint amilyennek látszik, sokszor még ő maga is meglepődik rajta, hogy mennyivel, de szerencsére a dolgok annál azért jobban alakulnak, hogy átkok repkedjenek itt mindenfelé.*
- Aha. Nem tűnt hatékonynak. *Valóban felesleges minden további magyarázat, egyszerűen azért, mert Nori nem hisz az elfnek. Azért visított, mert még azzal a vén banyával sem volt képes elbánni, de hát hogyan is lehetne, ha számára az a legfontosabb, hogy miképp állnak a hajtincsei?!*
- Persze, én meg az örök élet titkát leltem meg. *Válaszolja flegmán, de nem is füllent akkorát. Ha az örök élet titkát valójában nem is ismeri, de hála a csuklóján díszelgő, kígyómintás karkötőnek, abban egészen biztos, hogy a halált legalább egyszer át fogja tudni verni, ha eljön majd az ideje. Az persze őt sem hatja meg, hogy a lány sorsa ugyanolyan szomorú, mint az övé, hiába próbált az előbb még ő is ebben a formában fölénybe kerülni. Mindenféle együttérzés nélkül pislog csupán.
A beszélgetés ezt követően válik érdekessé, mikoris úgy tűnik, a halál szóval végre közös pontra akadnak.*
- Tehetünk, én ezt jól tudom. Pont ezt akarom csinálni. *Ekkor tüzetesen körbenéz, kissé közelebb is húzódik a másikhoz, mert amit most mondani akar, azt jobb, ha mások nem hallják. Így is kész szerencse lesz, ha ez a cafka nem ráncigálja el miatta egyenesen a városőrséghez.*
- Kell nekem egy hulla. Nem akármelyik, hanem egy bizonyos. Ha te ilyen élet-halál kutató mifene vagy, neked talán odaadnák valami hivatalos módon, és akkor nem kellene kiásnom. Itt van a temetőben. *Mondja felettébb halkan. Túl sokat árulkodik a terveiről. Hiába mondták már neki ezerszer, hogy nem jó ötlet, mit sem fejlődik.*
- Azt akkor meg tudom kérdezni tőle, amit akarok… Megmutassam, melyik az? *Hát persze Nori, még kísérd is el a sírhoz az idegent, nyilván. A hangok vészcsengőként visítanak a fejében, de nem foglalkozik velük, most elvakítja a lelki szemei előtt lebegő cél.*
//Egy régi hobbi//
*Ó, pedig, ha tudná, hogy mire képesek az átkok… Általában nem ölnek, de ha a kalapos némber áldozatául esne egynek, egészen biztosan visszasírná még a bunkósbotot, vagy inkább magától ugrana ki az ablakon. A feketeség sokkalta veszélyesebb annál, mint amilyennek látszik, sokszor még ő maga is meglepődik rajta, hogy mennyivel, de szerencsére a dolgok annál azért jobban alakulnak, hogy átkok repkedjenek itt mindenfelé.*
- Aha. Nem tűnt hatékonynak. *Valóban felesleges minden további magyarázat, egyszerűen azért, mert Nori nem hisz az elfnek. Azért visított, mert még azzal a vén banyával sem volt képes elbánni, de hát hogyan is lehetne, ha számára az a legfontosabb, hogy miképp állnak a hajtincsei?!*
- Persze, én meg az örök élet titkát leltem meg. *Válaszolja flegmán, de nem is füllent akkorát. Ha az örök élet titkát valójában nem is ismeri, de hála a csuklóján díszelgő, kígyómintás karkötőnek, abban egészen biztos, hogy a halált legalább egyszer át fogja tudni verni, ha eljön majd az ideje. Az persze őt sem hatja meg, hogy a lány sorsa ugyanolyan szomorú, mint az övé, hiába próbált az előbb még ő is ebben a formában fölénybe kerülni. Mindenféle együttérzés nélkül pislog csupán.
A beszélgetés ezt követően válik érdekessé, mikoris úgy tűnik, a halál szóval végre közös pontra akadnak.*
- Tehetünk, én ezt jól tudom. Pont ezt akarom csinálni. *Ekkor tüzetesen körbenéz, kissé közelebb is húzódik a másikhoz, mert amit most mondani akar, azt jobb, ha mások nem hallják. Így is kész szerencse lesz, ha ez a cafka nem ráncigálja el miatta egyenesen a városőrséghez.*
- Kell nekem egy hulla. Nem akármelyik, hanem egy bizonyos. Ha te ilyen élet-halál kutató mifene vagy, neked talán odaadnák valami hivatalos módon, és akkor nem kellene kiásnom. Itt van a temetőben. *Mondja felettébb halkan. Túl sokat árulkodik a terveiről. Hiába mondták már neki ezerszer, hogy nem jó ötlet, mit sem fejlődik.*
- Azt akkor meg tudom kérdezni tőle, amit akarok… Megmutassam, melyik az? *Hát persze Nori, még kísérd is el a sírhoz az idegent, nyilván. A hangok vészcsengőként visítanak a fejében, de nem foglalkozik velük, most elvakítja a lelki szemei előtt lebegő cél.*
2322. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-03-05 20:57:33
Üzenet elküldve: 2025-03-05 20:57:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 407
OOC üzenetek: 109
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 407
OOC üzenetek: 109
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy régi hobbi//
*Dorát sokkal jobban aggasztja, hogy a piacon vásárlók (legfőképpen a hímneműek) milyennek látják őt, semmint hogy belegondolna a lehetőségébe, hogy elátkozzák. Valahogy a lehetséges halálnemek között mindig előrébb állt az, hogy lecsapják bunkósbottal, kilökik egy ablakon vagy lekaszabolják, hogy csak néhányat említsen. Általában az is megoldja a problémáit, ha konfliktuskerülő és nyúlszívű, nem igazán kerül ilyen helyzetekbe, mint a mostani.*
- Hát azért visítottam, hogy a saját fegyverével győzzem le. Mármint nem a seprűvel, nyilván. *Teszi hozzá tudálékosan, hátha gond van a lány felfogásával.* Hanem azzal, hogy ugyanúgy reagálok, ahogy ő. Ha ezen a nyelven ért, ezzel kell megfélemlíteni. Mint láthattad, nem sikerült – ekkor lépett volna életbe a következő lépés, amikor… *Tart egy kis látszólagos hatásszünetet, pedig csak próbálja kivágni magát a helyzetből. Aztán rájön, hogy fölösleges megerőltetnie az agyát és feltalálni valami mendemondát, mert ez az egész beszélgetés nem ér annyit, ezért csak flegmán int a másik felé.* Tudod.
*Miután ennyivel elengedte az ügyet, módfelett bosszantja, hogy a lány szörnyű dolgokat próbál neki sorolni, mintha bármelyikbe is beletalálna csak úgy, vakon döfve. Annyira mulattatja a beszámoló, hogy úgy dönt, ő is felvillantja saját élete részleteit, ami igenis van olyan mozgalmas, mint – ezek szerint – a kis feketéé.*
- Ez nagyon szomorú. *Mondja őszintétlenül, beleélés nélkül.* Nem, engem elüldözött a saját családom, majdnem a Gödörbe hajítottak, és megleltem a pestis ellenszerét. *A körmét nézegeti behatóan, mintha semmiség lett volna, de azért kíváncsi a lány ábrázatára is, mit szól ehhez, ezért elárulva magát fel-felsandít rá. Jó, lehet, hogy néhol túloz, de az még idegenek közt belefér.
Az azonban meglepi, hogy a lány szerint jó lenne neki valamire. Végre felkeli az addig nem létező érdeklődését, felcsillan a szeme izgalmában. Már nem arra, hogy a lány papnő, többet ki se nézett belőle hirtelen az istentagadó tudósnő. Minden vallási sztereotípiája beigazolódni látszik a lányt elnézve.*
- Mit mondhatnék… a halál és az élet nagyon hasonló kérdéskör. Főleg azóta gondolom így, mióta haldoklók közt kutattam a járvány ellenszerét. Nem lehet átverni, de ha megértjük, mitől van az élet, azért a halál ellen is tehetünk néha. *Magyarázza, ezúttal igazi lelkesedéssel a hangjában. Már-már úgy tűnhet, ez a téma tényleg érdekli, főleg, mikor furcsa csillogással a szemében így fejezi be:* - Miért?
//Egy régi hobbi//
*Dorát sokkal jobban aggasztja, hogy a piacon vásárlók (legfőképpen a hímneműek) milyennek látják őt, semmint hogy belegondolna a lehetőségébe, hogy elátkozzák. Valahogy a lehetséges halálnemek között mindig előrébb állt az, hogy lecsapják bunkósbottal, kilökik egy ablakon vagy lekaszabolják, hogy csak néhányat említsen. Általában az is megoldja a problémáit, ha konfliktuskerülő és nyúlszívű, nem igazán kerül ilyen helyzetekbe, mint a mostani.*
- Hát azért visítottam, hogy a saját fegyverével győzzem le. Mármint nem a seprűvel, nyilván. *Teszi hozzá tudálékosan, hátha gond van a lány felfogásával.* Hanem azzal, hogy ugyanúgy reagálok, ahogy ő. Ha ezen a nyelven ért, ezzel kell megfélemlíteni. Mint láthattad, nem sikerült – ekkor lépett volna életbe a következő lépés, amikor… *Tart egy kis látszólagos hatásszünetet, pedig csak próbálja kivágni magát a helyzetből. Aztán rájön, hogy fölösleges megerőltetnie az agyát és feltalálni valami mendemondát, mert ez az egész beszélgetés nem ér annyit, ezért csak flegmán int a másik felé.* Tudod.
*Miután ennyivel elengedte az ügyet, módfelett bosszantja, hogy a lány szörnyű dolgokat próbál neki sorolni, mintha bármelyikbe is beletalálna csak úgy, vakon döfve. Annyira mulattatja a beszámoló, hogy úgy dönt, ő is felvillantja saját élete részleteit, ami igenis van olyan mozgalmas, mint – ezek szerint – a kis feketéé.*
- Ez nagyon szomorú. *Mondja őszintétlenül, beleélés nélkül.* Nem, engem elüldözött a saját családom, majdnem a Gödörbe hajítottak, és megleltem a pestis ellenszerét. *A körmét nézegeti behatóan, mintha semmiség lett volna, de azért kíváncsi a lány ábrázatára is, mit szól ehhez, ezért elárulva magát fel-felsandít rá. Jó, lehet, hogy néhol túloz, de az még idegenek közt belefér.
Az azonban meglepi, hogy a lány szerint jó lenne neki valamire. Végre felkeli az addig nem létező érdeklődését, felcsillan a szeme izgalmában. Már nem arra, hogy a lány papnő, többet ki se nézett belőle hirtelen az istentagadó tudósnő. Minden vallási sztereotípiája beigazolódni látszik a lányt elnézve.*
- Mit mondhatnék… a halál és az élet nagyon hasonló kérdéskör. Főleg azóta gondolom így, mióta haldoklók közt kutattam a járvány ellenszerét. Nem lehet átverni, de ha megértjük, mitől van az élet, azért a halál ellen is tehetünk néha. *Magyarázza, ezúttal igazi lelkesedéssel a hangjában. Már-már úgy tűnhet, ez a téma tényleg érdekli, főleg, mikor furcsa csillogással a szemében így fejezi be:* - Miért?
2321. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-03-04 21:40:34
Üzenet elküldve: 2025-03-04 21:40:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Míg a halál el nem választ//
*Rellan úgy ismeri már a mellékutcákat a piacon, mint a tenyerét, és nagyon kényelmesen jár-kel az árusok között. A sürgés-forgás kicsit az otthoni életre emlékezteti a sok gyerekpajtással, de közben kényelmesebb, mert könnyebb benne elvegyülni. Ha a többi kicsi között játszott, mindenki tudni akarja, mit csinál, azt akarták, hogy letegye az ollót, átadja másoknak a fakockákat, meg ilyenek. A piac egy másik élet volt. Ott nem volt annyi finomság meg szappan, de elvegyülni is egyszerűbb volt mindig, és Rellan most egy kicsit örül a hirtelen jött nyugalmának ott a sok magas felnőtt között. Több energiája marad gondolkodni a fontos dolgokon.
Először azért indul, hogy elújságolja Kira csacsi gazdájának, Alyeras bácsinak, hogy most már jobb helye lett neki meg az állatnak is. Már egészen megfogalmazta a fejében az élménybeszámolót, és már az istálló félreismerhetetlen bukéja is megcsapja az orrát, amikor a kis buksija eljut a felismerésig, hogy valószínűleg ebből semmi jó nem sülhet ki. Ha meglátják, hogy Mai nélkül sétálgat, hiába mond róla minden szépet és jót, csak be fogják árulni neki, és akkor oda a nagy terve. Inkább lefordul egy mellékutcába, és ahogy a nála idősebb fiúk elől bujkált, most ismét beveti magát a standok mögé, a kilógatott ruhaanyagok közé, és más megoldást keres. Közben nézelődik, de nincs sok pénze, hátha talál valamit, ami tetszene a Mainak. Azt tudja, hogy szereti a könyvet, de amilyet lát, arra mind azt mondják, hogy nem elég rá a kis pénze, amit a tenyerén mutogat, hát csalódottan megy tovább.
Amúgy sem elég ajándékot adni, valami más kell ide. Valami nagyobb, ünnepélyesebb meglepetésre van szükség. Rellan leül a kedvenc kis lépcsőfokára gondolkodni, és végül rájön, hogy mi a megoldás: meg kell kérdeznie egy hozzáértőt. Hát persze, a bácsikat, akik isznak, és akik azt mondták, hogy ne igyon, mert különben elhagyja a felesége! Ki értene jobban a női szívügyekhez, mint ők, akik maguk is áldozatok? Felkerekedik hát... De a kis ivót pont összepakolva találja valami átalakítás miatt, a tulajdonos kopácsolja a bodega tetejét.*
- Eriggy innen, mielőtt a fejeden köt ki egy rúd! *Ripakodik rá a kövér férfi.*
- Jóvanna má', bácsi! *Válaszolja a kisfiú ugyanolyan szegénynegyedi beszéddel, mint mielőtt árvaházi gyerek lett volna. Úgy tűnik, nem olyan nehéz visszatérni a régi szokásokhoz és nyelvjárásokhoz, mint hitte. De még nem adta fel, nem az a fajta. Lába tovább viszi, hátha megtalálja a tökéletes jelöltet, akinek felteheti a fontos kérdéseit. Ezek komoly dolgok. Az egész terv ezen múlik.*
*Rellan úgy ismeri már a mellékutcákat a piacon, mint a tenyerét, és nagyon kényelmesen jár-kel az árusok között. A sürgés-forgás kicsit az otthoni életre emlékezteti a sok gyerekpajtással, de közben kényelmesebb, mert könnyebb benne elvegyülni. Ha a többi kicsi között játszott, mindenki tudni akarja, mit csinál, azt akarták, hogy letegye az ollót, átadja másoknak a fakockákat, meg ilyenek. A piac egy másik élet volt. Ott nem volt annyi finomság meg szappan, de elvegyülni is egyszerűbb volt mindig, és Rellan most egy kicsit örül a hirtelen jött nyugalmának ott a sok magas felnőtt között. Több energiája marad gondolkodni a fontos dolgokon.
Először azért indul, hogy elújságolja Kira csacsi gazdájának, Alyeras bácsinak, hogy most már jobb helye lett neki meg az állatnak is. Már egészen megfogalmazta a fejében az élménybeszámolót, és már az istálló félreismerhetetlen bukéja is megcsapja az orrát, amikor a kis buksija eljut a felismerésig, hogy valószínűleg ebből semmi jó nem sülhet ki. Ha meglátják, hogy Mai nélkül sétálgat, hiába mond róla minden szépet és jót, csak be fogják árulni neki, és akkor oda a nagy terve. Inkább lefordul egy mellékutcába, és ahogy a nála idősebb fiúk elől bujkált, most ismét beveti magát a standok mögé, a kilógatott ruhaanyagok közé, és más megoldást keres. Közben nézelődik, de nincs sok pénze, hátha talál valamit, ami tetszene a Mainak. Azt tudja, hogy szereti a könyvet, de amilyet lát, arra mind azt mondják, hogy nem elég rá a kis pénze, amit a tenyerén mutogat, hát csalódottan megy tovább.
Amúgy sem elég ajándékot adni, valami más kell ide. Valami nagyobb, ünnepélyesebb meglepetésre van szükség. Rellan leül a kedvenc kis lépcsőfokára gondolkodni, és végül rájön, hogy mi a megoldás: meg kell kérdeznie egy hozzáértőt. Hát persze, a bácsikat, akik isznak, és akik azt mondták, hogy ne igyon, mert különben elhagyja a felesége! Ki értene jobban a női szívügyekhez, mint ők, akik maguk is áldozatok? Felkerekedik hát... De a kis ivót pont összepakolva találja valami átalakítás miatt, a tulajdonos kopácsolja a bodega tetejét.*
- Eriggy innen, mielőtt a fejeden köt ki egy rúd! *Ripakodik rá a kövér férfi.*
- Jóvanna má', bácsi! *Válaszolja a kisfiú ugyanolyan szegénynegyedi beszéddel, mint mielőtt árvaházi gyerek lett volna. Úgy tűnik, nem olyan nehéz visszatérni a régi szokásokhoz és nyelvjárásokhoz, mint hitte. De még nem adta fel, nem az a fajta. Lába tovább viszi, hátha megtalálja a tökéletes jelöltet, akinek felteheti a fontos kérdéseit. Ezek komoly dolgok. Az egész terv ezen múlik.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3018-3037