//Második szál//
*Persze azt mondják, hogy a filozófia ostobaság, hiszen függetlenül attól, hogy teóriákat, vagy épp antitéziseket állítunk fel, még nincs értelme a munkának, hiszen a dolgok nagyja bizonyíthatatlan marad. Vannak, akik az entitások létezésében sem hisznek, ami tulajdonképpen valahol érthető, hiszen biztos dolgokat csak egy igen szűk kör tud az ehhez hasonlókról. Lorew jó régen szerzetes már, de még mindig csak legendaszinten jutott hozzá néhány dologhoz, hivatalos tekercseket még sosem nyomtak a kezébe. Hiába, Amos Thenior pánikszerűen igyekszik elkendőzni az ilyesmit.*
- Tán a mágusok nem lehetnek ostobák? *vonja fel a szemöldökét* Már csak vegyük például Amos Thenior mélyen tisztelt főmágus úr ostobábbnál ostobább dolgait, melyeket az az egy logikátlan logika vezérli, hogy király maradhasson a szemétdombján. Így pedig elveszi a világtól az előrehaladás lehetőségét, na ezért veszélyes, ha valaki magas pozícióba jut, akinek az a legfontosabb, hogy agyatlan parasztok tömegét vakon tartsa. Bezzeg ha én lennék a főpap... *aztán megrázza a fejét, nem lenne az olyan jó* Áh nem, lehet engem is elvakítana a hatalom, jobb ez így. Ki tudja, talán majd Eralil is ilyen elvakult őrültté válik, ezért fontos lenne még az elején értékes tekercsekre rátennem a kezem, hogy később már ne állíthasson meg.
*Végigsimít a szakállán, miközben azon tűnődik, vajon húsz éve így kezdte-e Amos Thenior is? Nem, persze hogy nem, nagyapjától örökölte, amit amaz felépített, gyakorlatilag készen és becsomagolva kapta a hatalmat, és talán pont ezért őrzi ennyire rendíthetetlenül. Eralil maga építi fel a várat, szóval akármikor tudja majd éppen ugyanígy tornyokkal bővíteni, nem kell rá pánikszerűen ügyelnie, hogy minden ugyanúgy maradjon, ahogy harminc éve volt.*
- Még szép, hogy sokat érnek, szinte rengeteget, hiszen nem a fán teremnek. Már hosszú évtizedek óta a hivatásos mágusok igyekeznek begyűjteni, és lehetőleg megsemmisíteni mindent, ami az entitások megidézésével kapcsolatos. Csakhogy vannak dolgok, amiknek nem állhatják útját akkor sem, ha nagyon szeretnék.
*Csak azért érzik jól magukat, mert már sikerült néhány olyan alakot elkapniuk, aki ilyesmivel próbálkozott. De nem, ez nem ilyen egyszerű, hiszen a főpap is tudja, hány meg hány titkos tekercs van odakint a világban, és a birtokosaik nem maradnak örökkön örökké csendesek. Talán csak a halálára várnak. Hát Lorew nem ilyen türelmes.*
- Számtalan világ létezik, és még több, de hogy ezek milyenek, vagy milyen lények élnek bennük, hát arról nem tudunk, köszönhetően Amos Theniornak, a szentély vezetőjének, az öreg vezetőmágusnak a kikötőben, a főkönyvtárnoknak Lihanechben, és az összes ilyen buzgómócsingnak, akik nagyon szeretnék elrejteni az érdemi tudást. De hát nem játszhatják ezt örökké... *nem hiába voltak már kis "balesetek" korábban is, legalábbis valami hasonló formában élhet a templomi köztudatban az, mikor ilyen titkos tekercs, esetleg csak egy entitás neve (mely köztudottan elég a megidézéshez) kiszivárgott* Szóval ha a jövőben megtudná egy entitás nevét, örömmel megidézném, bármelyik világban legyen is.
*Hiszen hát számít is az, melyik világban van? Vagy épp Amos Thenior ostobaságai, melyek arról szólnak, hogy kaput nyitva egy másik világba nem biztos, hogy az felel, amit várunk. Hát Lorewnek bárki felel is, ő boldog lesz, még ha a legborzasztóbb szörnyeteget szólítja is át.*
- Anor Adal... *tűnődik el a név hallatán* Nem, valószínűleg életemben nem hallottam ezt a nevet, ha mégis, akkor már elfelejtettem. Szóval egy szegény nemes, aki kiadja a szobákat, annyira meg van szorulva. Eladhatná a rangját, talán ötszáz aranyat is megérne valakinek, aztán mindjárt kicsit jobb helyzetben lenne. Két tollvonás, és máris ott egy erszénnyi aranyacska *éppenséggel Lorewnek is voltak hasonló szándékai, hogy nemesi rangot venni, de igazából erről már letett. Lényegtelennek érzi, így hát ő már nem merülhet fel, mint potenciális vevő. Még akkor sem, ha tudna akasztani valahonnét ötszáz aranyat.*