*Megáll és szétnéz a kihalt piacon. Ott ahol nappal a kofák ordítják túl egymást, most csak néhány koldust és csőcseléket talál. Még mindig a gyermeken rágódik. Legalábbis szeretné ezt hinni. Ő maga már sok-sok emberrel végzett. Akkor egyet miért mentett meg? De tudja a választ. Tudja, hogy lelkiismeret furdalása lenne, ha nem tette volna meg. Ahogy minden egyes ember után is űrt érzett a mellkasában. Így a kérdés nem a lányról szólt. Csak a lány ébresztett fel benne valamit, amit előszeretettel rejtett el az elméje egy mély pontjára. ~Miért lettem árny? Azért mert az események így sodortak el... Legalábbis szeretném, ha így lenne. Gyenge vagyok...De már kilépni elég nehéz lenne. Sosem kellett volna belépnem!~ *Észre se veszi, hogy egyre jobban siet és haragszik. Végül már fut. Amint rajtakapja magát, futtában beleöklözik az egyik falba, mely recsegve behorpad. Vakolatdarabokat törölve a kezéről és köpenyéről, melyet időközben magára vett, tovább sétál. Erőlteti magát, hogy ne gondoljon a múltjára. ~Így is elég fájdalmas.~ Ismét a piactér közepén találja magát. A holdfény megcsillan a rövidkardján, amit övébe tűzve visel. Nem tudja mi hozta vissza de nem is akarja tudni. Ami jobban zavarja, hogy így a holdfényben egy éles szemű könnyen kitalálhatja ki is ő valójában. És szeretett inkább egy árnyék lenni a sötétben, mint a fényben könnyű célpontot nyújtani. Nem kecsegtette magát, tudta, rengetegen akarnak végezni vele. Több okból is. Az egyik rejtekhelye felé veszi az irányt. Ismét a takarásban. Néhány lépés múlva már felismeri, hogy valaki követi, ahogy azt is, hogy valaki más ki akarja rabolni. Ugyanolyan kényelmesen halad tovább, ahogy az előbb. De olyan éberséggel, mint a párduc, ugrásra készen. A részegeknek álcázott tolvajok elkezdenek neki támolyogni, de ő könnyedén kitér előlük. Azok megfordulnak bambán néznek rá, mintha tényleg többet ittak volna a kelleténél. Az egyik fickó szemébe felismerés csillan, majd szimpla rettegés váltoja fel. A másik is felismeri, de inkább csak rávicsorít. A fickó ráveti magát. Azaz csak rávetette volna magát, ha egy tőr hegye a torkánál meg nem akadályozza.*
-Jobb ha elmész. Nem akarok ma több embert ölni. *szólította meg Dratlior*
-Átkozott! Te maga az ördög vagy! Megöllek!
*Mit sem törődve azzal, hogy a penge vért fakaszt a nyakából, szembe próbálja köpni fogva tartóját. A másik fickó elrohan. Dratlior egy pillanatra veszi le a tekintetét a fickóról, az máris megpróbálja megtámadni. Egy pislantás múlva a férfi halottként fekszik az utcaköveken. Dratlior átkozódik. Nem akarta. De már mindegy. Sietve továbbáll.*
A hozzászólás írója (Dratlior DIlideu) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.07.13 21:39:27