Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 32 (621. - 640. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
640. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-15 17:43:07
Üzenet elküldve: 2020-05-15 17:43:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 426
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 426
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Egy tengericsiga amulett nyomában//
*Elköszön az árustól, s talán meglehet, hogy élete egyik legpofásabb üzletét ütötte nyélbe éppen az imént, vagy jó harmadáért jutott hozzá egy roppant ritka tárgyhoz. A legjobb az egészben, hogy Merchennek ez nem képez érzelmi értéket, csak egy szép csiga, nyilván lennének sokan, akik nem így tekintenek rá, hogy harminc évente egyszer kerül elő egy ilyen csodás darab, de ő csak a dagadó erszényt látja benne. Ő már csak ilyen. Eltávolodik onnan, és Welly is követi természetesen, aki hamar rá is tér a tárgyra, és megkérdezi a lényegi kérdést. Mennyiért adná oda?*
-Amit eddig kerestünk igen, minden. Nem tudom, hogy szeretne-e esetleg mást is még venni a piacon?
*Ezt csak úgy kérdezi, mert tényleg nem tudja, említette a lovakat is az árusnak, de lehet hogy csak a példa kedvéért, és igazából nincs szüksége egy hátasra.*
-Négyszáz és harminc, igen. Nem gondoltam volna, hogy sikerül.
*Még ő is meg van lepődve saját magán, és önelégült vigyora csak úgy sziporkázik.*
-Nos a nyakláncot odaadhatom 50 aranyért, valószínűleg így is olcsóbb lehet, mint általában.
*Kezd bele, de valahogy érezhetik mindketten, hogy a ritkábbik dolog sokkal izgalmasabb kérdés.*
-Megmondom őszintén, hogy ez itt.
*Meglapogatja a zsebét, ahová elsüllyesztette azt, persze csak azért, hogy nehogy leejtse, és összetörjön, vagy ellopják a keze ügyéből.*
-Körülbelül 1200 aranyat is megérhet. Valószínűleg nem is tudta a halász fickó, hogy milyen kincs van a keze ügyében.
*Nem érzi rosszul magát emiatt, nagyon rossz kereskedő lenne, ha foglalkozna a lelkiismerettel.*
-Mondhatnám azt is, hogy 1200 aranyért máris viheti, de.. Nem hinném, hogy rábólintana.
*Persze ő sem hülye.*
-Mit szólna az eredeti 1000 aranyhoz? És ebben benne van az én díjam is, amiért sikeresen megszereztem, és persze a lekötelezettje leszek, így bármikor szeretne vásárolni, állok rendelkezésére igazán akciós áron.
*Furcsa dolog ez, hogy feldobja ugyanazt az árat, mint a bizonytalan Marvak, de Merchen szájából valahogy mégsem hangzik olyan bizonytalan, meggondolatlan összegnek ez, sokkal inkább egy reális árnak.*
-De hajlandó vagyok 800-ig lemenni.
*Rengeteg arany, s mégis sokkal kevesebb, mint amennyit valójában ér ez a kis, apró természet kincse.*
A hozzászólás írója (Merchen Feiy) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.15 17:43:40
*Elköszön az árustól, s talán meglehet, hogy élete egyik legpofásabb üzletét ütötte nyélbe éppen az imént, vagy jó harmadáért jutott hozzá egy roppant ritka tárgyhoz. A legjobb az egészben, hogy Merchennek ez nem képez érzelmi értéket, csak egy szép csiga, nyilván lennének sokan, akik nem így tekintenek rá, hogy harminc évente egyszer kerül elő egy ilyen csodás darab, de ő csak a dagadó erszényt látja benne. Ő már csak ilyen. Eltávolodik onnan, és Welly is követi természetesen, aki hamar rá is tér a tárgyra, és megkérdezi a lényegi kérdést. Mennyiért adná oda?*
-Amit eddig kerestünk igen, minden. Nem tudom, hogy szeretne-e esetleg mást is még venni a piacon?
*Ezt csak úgy kérdezi, mert tényleg nem tudja, említette a lovakat is az árusnak, de lehet hogy csak a példa kedvéért, és igazából nincs szüksége egy hátasra.*
-Négyszáz és harminc, igen. Nem gondoltam volna, hogy sikerül.
*Még ő is meg van lepődve saját magán, és önelégült vigyora csak úgy sziporkázik.*
-Nos a nyakláncot odaadhatom 50 aranyért, valószínűleg így is olcsóbb lehet, mint általában.
*Kezd bele, de valahogy érezhetik mindketten, hogy a ritkábbik dolog sokkal izgalmasabb kérdés.*
-Megmondom őszintén, hogy ez itt.
*Meglapogatja a zsebét, ahová elsüllyesztette azt, persze csak azért, hogy nehogy leejtse, és összetörjön, vagy ellopják a keze ügyéből.*
-Körülbelül 1200 aranyat is megérhet. Valószínűleg nem is tudta a halász fickó, hogy milyen kincs van a keze ügyében.
*Nem érzi rosszul magát emiatt, nagyon rossz kereskedő lenne, ha foglalkozna a lelkiismerettel.*
-Mondhatnám azt is, hogy 1200 aranyért máris viheti, de.. Nem hinném, hogy rábólintana.
*Persze ő sem hülye.*
-Mit szólna az eredeti 1000 aranyhoz? És ebben benne van az én díjam is, amiért sikeresen megszereztem, és persze a lekötelezettje leszek, így bármikor szeretne vásárolni, állok rendelkezésére igazán akciós áron.
*Furcsa dolog ez, hogy feldobja ugyanazt az árat, mint a bizonytalan Marvak, de Merchen szájából valahogy mégsem hangzik olyan bizonytalan, meggondolatlan összegnek ez, sokkal inkább egy reális árnak.*
-De hajlandó vagyok 800-ig lemenni.
*Rengeteg arany, s mégis sokkal kevesebb, mint amennyit valójában ér ez a kis, apró természet kincse.*
A hozzászólás írója (Merchen Feiy) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.15 17:43:40
639. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-15 16:55:26
Üzenet elküldve: 2020-05-15 16:55:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Egy tengericsiga amulett nyomában//
*Hagyja, hogy a két árus egymással elintézze a dolgot, majd csak félreáll a tömegből, ki az egyik mellékutcába, hogy aztán a tündérrel lerendezzék az ügyet. ~Szóval négyszázharminc arany volt, ha jól hallottam. Vajon mennyi közvetítői díjat illik elkérni egy ilyenért? ~ Tanakodik magában út közben, valamint a szemével keresgél, mert hát a csigaház, az csak csigaház, ki kéne fúratni egy mesteremberrel, aki kellő óvatossággal tud viseltetni az ilyen értékek irányában. Aztán jöhet valami előkelőnek tűnő bőr, hogy fellógassa a nyakába. De nem ám mindenhova fogja azt viselni, mert egy ilyen szépségen sokaknak megakad a szeme, nem szeretne célponttá válni. Talizmánnak viszont tökéletes, egy ilyen egyedi darab. Majd lassan a tündér is mindent elrendez és mellette köt ki, hogy elintézzék az ő üzletrészüket.*
-Meg van akkor minden? Ha jól hallottam négyszáz meg harminc volt az áruk. Mennyiért adnád őket nekem? *Teszi fel az egyértelmű kérdést, kendőzetlenül.*
*Hagyja, hogy a két árus egymással elintézze a dolgot, majd csak félreáll a tömegből, ki az egyik mellékutcába, hogy aztán a tündérrel lerendezzék az ügyet. ~Szóval négyszázharminc arany volt, ha jól hallottam. Vajon mennyi közvetítői díjat illik elkérni egy ilyenért? ~ Tanakodik magában út közben, valamint a szemével keresgél, mert hát a csigaház, az csak csigaház, ki kéne fúratni egy mesteremberrel, aki kellő óvatossággal tud viseltetni az ilyen értékek irányában. Aztán jöhet valami előkelőnek tűnő bőr, hogy fellógassa a nyakába. De nem ám mindenhova fogja azt viselni, mert egy ilyen szépségen sokaknak megakad a szeme, nem szeretne célponttá válni. Talizmánnak viszont tökéletes, egy ilyen egyedi darab. Majd lassan a tündér is mindent elrendez és mellette köt ki, hogy elintézzék az ő üzletrészüket.*
-Meg van akkor minden? Ha jól hallottam négyszáz meg harminc volt az áruk. Mennyiért adnád őket nekem? *Teszi fel az egyértelmű kérdést, kendőzetlenül.*
638. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-15 16:21:28
Üzenet elküldve: 2020-05-15 16:21:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ukrom és az aprónépek//
- Remélem, addig az én fogam is kiesik! - *Mondja izgatottan, s már matat is a szájában, ujjával próbálgatva, hátha mozog valamelyik, mert nem akar elmaradni Rheyrától sem ebben, sem az erő dolgában, amit majd a tündérektől ajándékba kapnak! Már azon gondolkodik, hogy honnan szerezhetnének, vagy miből csinálhatnának párnát, mert a gnóm és az ork történeteit úgy vegyítette össze, hogy párna alatt kell tartani a fogat, hogy jöjjenek a tündérek. Nem érti ugyan, miért vonzaná ez a tündéreket, de nem is keres magyarázatot.*
- Most olyan vagy, mint az öregek! - *Nevet fel közben, a lány mosolyára mutatva, mert nagyon mókásnak találja a hiányos fogazat látványát. Persze, nem először lát ilyet, nem Rheyra az első, aki fogat vált a kölykök között, de a lányon még szokatlan. Arra persze nem gondol, hogy Rheyrát ezzel megbánthatja.
Miután összeszedte a ruháit, sűrűn simogatja Felhőt, hogy megnyugtassa, mert a kutya még a szokottnál is jobban bújik hozzá. Azonban mikor meghallja Ukrom egyszerű és egyenes válaszát, megáll a keze. Míg Rheyra dühös lesz, őt iszonyú csalódottság fogja el, mert már annyira rákészült a kalandra.
A lány kérdésére csak a fejét rázza, hogy ő sem nyúlt semmihez, nem az ő hibája. Szája lekonyult, pedig legalább a sok ennivalónak örülhetne, de most csak arra tud gondolni, amit elveszített, nem arra, amit kapott.*
- Tényleg nem megyünk? Ugye megyünk, csak később? Ugye?... De honnan fogjuk tudni, mikor indulunk, ha nem leszel velünk? - *Sorolja a kérdéseit és igazán ő is attól tart, hogy át lesznek verve és hiába várják, igazából nem mennek végül sehova.*
- Remélem, addig az én fogam is kiesik! - *Mondja izgatottan, s már matat is a szájában, ujjával próbálgatva, hátha mozog valamelyik, mert nem akar elmaradni Rheyrától sem ebben, sem az erő dolgában, amit majd a tündérektől ajándékba kapnak! Már azon gondolkodik, hogy honnan szerezhetnének, vagy miből csinálhatnának párnát, mert a gnóm és az ork történeteit úgy vegyítette össze, hogy párna alatt kell tartani a fogat, hogy jöjjenek a tündérek. Nem érti ugyan, miért vonzaná ez a tündéreket, de nem is keres magyarázatot.*
- Most olyan vagy, mint az öregek! - *Nevet fel közben, a lány mosolyára mutatva, mert nagyon mókásnak találja a hiányos fogazat látványát. Persze, nem először lát ilyet, nem Rheyra az első, aki fogat vált a kölykök között, de a lányon még szokatlan. Arra persze nem gondol, hogy Rheyrát ezzel megbánthatja.
Miután összeszedte a ruháit, sűrűn simogatja Felhőt, hogy megnyugtassa, mert a kutya még a szokottnál is jobban bújik hozzá. Azonban mikor meghallja Ukrom egyszerű és egyenes válaszát, megáll a keze. Míg Rheyra dühös lesz, őt iszonyú csalódottság fogja el, mert már annyira rákészült a kalandra.
A lány kérdésére csak a fejét rázza, hogy ő sem nyúlt semmihez, nem az ő hibája. Szája lekonyult, pedig legalább a sok ennivalónak örülhetne, de most csak arra tud gondolni, amit elveszített, nem arra, amit kapott.*
- Tényleg nem megyünk? Ugye megyünk, csak később? Ugye?... De honnan fogjuk tudni, mikor indulunk, ha nem leszel velünk? - *Sorolja a kérdéseit és igazán ő is attól tart, hogy át lesznek verve és hiába várják, igazából nem mennek végül sehova.*
637. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-15 16:13:34
Üzenet elküldve: 2020-05-15 16:13:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Az Ember, a félvér és egy üveg rum //
*Bevallja magának nem pont ilyen válaszra számított. De nem olyan rossz a helyzet, így nem írja le a lányt. Az ajánlatára a lány őszinte örömmel szólal fel.
~Na és mit tart vissza?~
Gondolja keserűen magában, mert bizony az ölelő karoknak és a csóknak is örülne nagyon. A lány aggályaira azonban mosoly ül ajkaira.*
- Szerencséd, hogy én igen. *persze van ideje behozni, hogy ez a kijelentése még csak hazugság se legyen. Ezért is lehet nem izgatja magát, hogy nem teljesen őszinte Ruenával.*
- Ruena, egy életed van, és ha eljár feletted az idő, már nem mozdulsz olyan könnyen. Ha itt öregszel meg a nénikéd mellett bánni fogod, hogy nem indultál el, amikor még megtehetted volna. Néha kicsit önzőnek kell lenni, ahhoz, hogy elérjünk valamit az életben. Valami olyant, ami Te akarsz elérni. *itt még a lányra is mutat, hogy gondoljon csak magára, és ne törődjön mással. Főleg ha lehetősége van rá, hogy más vigyázzon a nénikéjére.*
- Én a helyedben nem is várnék ezzel túl sokáig. *teszi még hozzá, hátha ez a kezdő löket kell a lánynak a döntéshez. A mozgolódást ő is észleli. A kijelentésre bólint, hogy hallja ő is. A kérdésre viszont egy egyszerű, de meglepően őszinte választ ad.*
- A piacon ahol a lovakat árulják. Ahhoz közel lakom az egyik öregnél. *azt nem fejtegeti, hogy miért, és hogy egy adósságot dolgoz le igazán. Mert eszébe jutott meglopni valakit, akit nem kellett volna. Annyi szerencséje van, hogy az öreg is nagy piás, így egész jól megértik egymást.*
- Ott megtalálsz. *mondja, majd feláll, mert hallja a nénit, ahogy néven nevezi a szép szőke teremtést.*
- Mennyire sajnálom. *mondja hangja őszintén csendül, és mielőtt a lány bármerre menne, egy apró simítással az arcán búcsúzik.
Az ajtón kilépve, nem akart semmit ígérni a lánynak, de reméli nem most látta utoljára. Hogy felkeresi, Dorian ide azért nem jönne utána. Az nem az ő stílusa lenne ugyanis.*
*Bevallja magának nem pont ilyen válaszra számított. De nem olyan rossz a helyzet, így nem írja le a lányt. Az ajánlatára a lány őszinte örömmel szólal fel.
~Na és mit tart vissza?~
Gondolja keserűen magában, mert bizony az ölelő karoknak és a csóknak is örülne nagyon. A lány aggályaira azonban mosoly ül ajkaira.*
- Szerencséd, hogy én igen. *persze van ideje behozni, hogy ez a kijelentése még csak hazugság se legyen. Ezért is lehet nem izgatja magát, hogy nem teljesen őszinte Ruenával.*
- Ruena, egy életed van, és ha eljár feletted az idő, már nem mozdulsz olyan könnyen. Ha itt öregszel meg a nénikéd mellett bánni fogod, hogy nem indultál el, amikor még megtehetted volna. Néha kicsit önzőnek kell lenni, ahhoz, hogy elérjünk valamit az életben. Valami olyant, ami Te akarsz elérni. *itt még a lányra is mutat, hogy gondoljon csak magára, és ne törődjön mással. Főleg ha lehetősége van rá, hogy más vigyázzon a nénikéjére.*
- Én a helyedben nem is várnék ezzel túl sokáig. *teszi még hozzá, hátha ez a kezdő löket kell a lánynak a döntéshez. A mozgolódást ő is észleli. A kijelentésre bólint, hogy hallja ő is. A kérdésre viszont egy egyszerű, de meglepően őszinte választ ad.*
- A piacon ahol a lovakat árulják. Ahhoz közel lakom az egyik öregnél. *azt nem fejtegeti, hogy miért, és hogy egy adósságot dolgoz le igazán. Mert eszébe jutott meglopni valakit, akit nem kellett volna. Annyi szerencséje van, hogy az öreg is nagy piás, így egész jól megértik egymást.*
- Ott megtalálsz. *mondja, majd feláll, mert hallja a nénit, ahogy néven nevezi a szép szőke teremtést.*
- Mennyire sajnálom. *mondja hangja őszintén csendül, és mielőtt a lány bármerre menne, egy apró simítással az arcán búcsúzik.
Az ajtón kilépve, nem akart semmit ígérni a lánynak, de reméli nem most látta utoljára. Hogy felkeresi, Dorian ide azért nem jönne utána. Az nem az ő stílusa lenne ugyanis.*
636. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-15 15:06:26
Üzenet elküldve: 2020-05-15 15:06:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 426
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 426
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Egy tengericsiga amulett nyomában//
*Úgy érzi, hogy félreértették, hisz ő eleve úgy gondolja, hogy a 400-on felül visz el egy olcsóbbat is, de ez már igazán nem lehet probléma.*
-Ám legyen, Marvak uram.
*Mondja, s egy jókora elégedett mosolyt mutat. Látja a nő reakcióját is, illetve hallja a hozzá intézett szavakat. Az egyik 30 aranyas nyakláncot is leteszi a csiga mellé.*
-Ennyit szeretnénk, köszönöm. De ha halra vágynék...
*Kacsint rá jelzésképp, és szinte számolás nélkül egy szütyőt vesz elő a mellényzsebéből, melynek tartalma430 arany, amit oda is ad az árusnak (Mesélő (Méreg).
Ha minden rendben megy, elteszi a becsomagolt drágaságot és a faragott nyakláncot is gondosan, jó helyre.*
-Jó szerencsét! Derék ember maga.
*Mondja búcsúzóul, majd int neki, és ha nincs más, akkor kicsit arrébb sétál a standtól, hogy mindannyian foglalkozhassanak a saját kis dolgaikkal.*
*Úgy érzi, hogy félreértették, hisz ő eleve úgy gondolja, hogy a 400-on felül visz el egy olcsóbbat is, de ez már igazán nem lehet probléma.*
-Ám legyen, Marvak uram.
*Mondja, s egy jókora elégedett mosolyt mutat. Látja a nő reakcióját is, illetve hallja a hozzá intézett szavakat. Az egyik 30 aranyas nyakláncot is leteszi a csiga mellé.*
-Ennyit szeretnénk, köszönöm. De ha halra vágynék...
*Kacsint rá jelzésképp, és szinte számolás nélkül egy szütyőt vesz elő a mellényzsebéből, melynek tartalma430 arany, amit oda is ad az árusnak (Mesélő (Méreg).
Ha minden rendben megy, elteszi a becsomagolt drágaságot és a faragott nyakláncot is gondosan, jó helyre.*-Jó szerencsét! Derék ember maga.
*Mondja búcsúzóul, majd int neki, és ha nincs más, akkor kicsit arrébb sétál a standtól, hogy mindannyian foglalkozhassanak a saját kis dolgaikkal.*
635. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-15 14:41:34
Üzenet elküldve: 2020-05-15 14:41:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Egy tengericsiga amulett nyomában//
*Miközben folyik az alkudozás egyre biztosabb benne, hogy egy nyakba akasztható csigát is el akar vinni. Nem a legszebbek, de legalább azonnal a nyakába lógathatja, nem is tűnik drágának, csak nem szakítják le onnan. Azt a különleges darabot pedig jól el fogja csomagolni, az hótziher és másnak meg nem mutatja. Közben fél füllel hallja, ahogy alkudoznak, és úgy érzi lassan a végjáték felé közelednek. A négyszáz, amit a tündér felvet, már sokkal barátibbnak hangzik, mint az ezer vagy a nyolcszáz. Az meg, hogy milyen tárgyba fekteti a fizetését, amit megkeresett a Sellőben, senkire nem tartozik. Nem is igazán tudja értékelni az aranyat, hamar kifolyik a kezei közül, főleg ha egy ilyen spirituális dologra kell. Mert biztos abban, hogy a szerencséje is meg fog jönni, amint a birtokába kerül az a gyönyörűség. Le is akaszt egy egészen jó állapotban lévő csigaházas nyakláncot és Merchen kezébe teszi. Biccent felé, hogy a négyszázas ár az neki tökéletesen megfelel, még a plusz harminccal is.*
-Még ezt is tegye hozzá akkor. *Mintha éppen a férjurának adná ki utasításba, hogy milyen csecsebecsét vásároljon neki. Majd hátrébb lép és körbenéz, hogy nem-e nézi őket nagyon valaki. Már csak ilyen gyanakvó természet, ezzel nem lehet mit kezdeni. Csendben megvárja, míg a két alkusz egymással lerendezi az anyagiakat, majd ha minden megvan, akkor a tündért egy félreeső helyre hívja, ahol nem lökik fel őket és zavartalanul beszélhetnek.*
*Miközben folyik az alkudozás egyre biztosabb benne, hogy egy nyakba akasztható csigát is el akar vinni. Nem a legszebbek, de legalább azonnal a nyakába lógathatja, nem is tűnik drágának, csak nem szakítják le onnan. Azt a különleges darabot pedig jól el fogja csomagolni, az hótziher és másnak meg nem mutatja. Közben fél füllel hallja, ahogy alkudoznak, és úgy érzi lassan a végjáték felé közelednek. A négyszáz, amit a tündér felvet, már sokkal barátibbnak hangzik, mint az ezer vagy a nyolcszáz. Az meg, hogy milyen tárgyba fekteti a fizetését, amit megkeresett a Sellőben, senkire nem tartozik. Nem is igazán tudja értékelni az aranyat, hamar kifolyik a kezei közül, főleg ha egy ilyen spirituális dologra kell. Mert biztos abban, hogy a szerencséje is meg fog jönni, amint a birtokába kerül az a gyönyörűség. Le is akaszt egy egészen jó állapotban lévő csigaházas nyakláncot és Merchen kezébe teszi. Biccent felé, hogy a négyszázas ár az neki tökéletesen megfelel, még a plusz harminccal is.*
-Még ezt is tegye hozzá akkor. *Mintha éppen a férjurának adná ki utasításba, hogy milyen csecsebecsét vásároljon neki. Majd hátrébb lép és körbenéz, hogy nem-e nézi őket nagyon valaki. Már csak ilyen gyanakvó természet, ezzel nem lehet mit kezdeni. Csendben megvárja, míg a két alkusz egymással lerendezi az anyagiakat, majd ha minden megvan, akkor a tündért egy félreeső helyre hívja, ahol nem lökik fel őket és zavartalanul beszélhetnek.*
634. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-15 14:06:44
Üzenet elküldve: 2020-05-15 14:06:44
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Egy tengericsiga amulett nyomában//
*A tündér hízelgése jól esik a számára és már szinte maga is egyenlő partnerként tekint magára, habár ez messze van a valóságtól.*
- Szó sem lehet róla! Még hogy hozzácsapjon egy ilyen gyönyörű. *Ezen a ponton elakad a szava és kicsit zavarba is jön. Majd megdörzsöli az állát és összeráncolja a homlokát.*
- Nem. Vagyis Igen. Vagyis nem. Nem adom azt a kis nyakláncot. 400 aranyért még azt is adjam oda? Szó sem lehet róla. *Ismétli önmagát, majd rátekint a gyönyörű hófehér csigára és a tündérre, akire valahol felnéz és csak reméli, hogy ebből az egészből tanult valamit, vagy majd a javára válik a halak eladása terén.*
- Rendben! Viheti! 400 arany lesz az ára. Akar még egy olyan 30 aranyba kerülő fityegőt is? Mert akkor 430 lesz a vége. *Csak reméli, hogy a páros minél több mindent visz majd el, így még egyszer végig mutogatja a halakat és más tengeri vackokat.*
- Más nem lesz? *Mindeközben csomagolja a koszos rongyba a csigát és ha a Tündér vagy a nő átadja neki a jussát már meg is kapják a csigát.*
*A tündér hízelgése jól esik a számára és már szinte maga is egyenlő partnerként tekint magára, habár ez messze van a valóságtól.*
- Szó sem lehet róla! Még hogy hozzácsapjon egy ilyen gyönyörű. *Ezen a ponton elakad a szava és kicsit zavarba is jön. Majd megdörzsöli az állát és összeráncolja a homlokát.*
- Nem. Vagyis Igen. Vagyis nem. Nem adom azt a kis nyakláncot. 400 aranyért még azt is adjam oda? Szó sem lehet róla. *Ismétli önmagát, majd rátekint a gyönyörű hófehér csigára és a tündérre, akire valahol felnéz és csak reméli, hogy ebből az egészből tanult valamit, vagy majd a javára válik a halak eladása terén.*
- Rendben! Viheti! 400 arany lesz az ára. Akar még egy olyan 30 aranyba kerülő fityegőt is? Mert akkor 430 lesz a vége. *Csak reméli, hogy a páros minél több mindent visz majd el, így még egyszer végig mutogatja a halakat és más tengeri vackokat.*
- Más nem lesz? *Mindeközben csomagolja a koszos rongyba a csigát és ha a Tündér vagy a nő átadja neki a jussát már meg is kapják a csigát.*
633. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-15 13:37:42
Üzenet elküldve: 2020-05-15 13:37:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 426
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 426
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Egy tengericsiga amulett nyomában//
*Teljesen érthetőnek véli a kufár kirohanását, és valahol meg is lepi, hogy ilyen őszinte lelkületű emberrel találkozik. Sokakat nem érdekel ennyire a portékájuk, csak meg akarják szedni magukat, és ennyi. De nyilván látja Merchen, hogy az előbbi alapvető ponton kívül is akad itt a háttérben egy kis személyes indíttatás.*
-Marvak, megjegyzem.
*Mondja, s bájosan mosolyog. Az, hogy a nő kicsit odébb vonul talán még szerencsés is a helyzetéből fakadóan. Nehezen tudja elnyomni magában az ösztönt, hogy minden értékes holmit megszerezzen magának, s jó áron továbbadjon rajtuk, és talán nem is kell igazán uralkodnia rajta, hisz mi baj történhet? Bár, persze sok függ Marvaktól is, és hogy hogyan is áll a dologhoz. Az, hogy már menne, és akármennyi aranyról is beszélünk, a több száz az még mindig jó ár, egy egyszerű halász jó soká tud ennyit összedolgozni magának, az biztos. Fél szemmel Wellyre pillant, és biccent egy aprót, de azt is látja, vagy legalábbis látni véli, hogy nézegeti az olcsóbb darabokat. Hogy aztán azok is érdeklik őt, vagy szimplán odasétált, hogy ne zavarjon azt már csak ő maga tudhatja, a tündér semmiképp. Legfeljebb gondolatai, tippjei lehetnek. Az mindenképpen okos dolog volt tőle, hogy egy szakértőbb valakire bízza magát, főleg ha mást is akar még a piacon szerezni, nem csak bájitalokat és egy amulettet. ~Kíváncsi lennék milyen mély a zsebe a némbernek. Vajon kipenget 600-at úgy egy sima szép nyakláncért, amit kilopnak a hazafelé vezető úton a nyakából úgy, hogy már a varázsitalok is kerültek ennyibe?~ Halovány mosoly kreál nevetőgödröket finom arcán, ahogy erre gondol, és ő igazából nem tud vesztesként kijönni a dologból, bárhonnan is nézi, hisz mindenképp nehezebb zsebbel megy haza, mint amivel idejött. Hümmög még egy kicsit, nézi az ékszert, gondolkozik, látszik rajta, hogy ráncolja a szemöldökét, és kitartja a hatásszünetet, mielőtt válaszolna. Majd hirtelen gondolkodó ábrázata átcsap valami egészen másba, sugárzó és energikus lesz.*
-Kemény alkusz maga Marvak uram, nem könnyű bírni magával, elismerem. Teljesen megizzaszt!
*Vigyorog a férfire, ahogy megtörli a homlokát.*
-Nézze.
*Lép egyel közelebb a standhoz, hogy közelebb legyen, már ha eddig nem volt elég közel.*
-Most azonnal elviszem 400 aranyért, nem is gondolkozok rajta, és hozzácsapok még egy olcsóbbikat is a nőnek. Mit szól?
*Nyújtja kezét is, hogy nagyobb nyomást gyakorolhasson rá, hátha belemegy a dologba. Persze előfordulhat, hogy a 600-ból már tényleg nem enged, de egy próbát azért megér a dolog, akkor sem fog zavarba jönni.*
A hozzászólás írója (Merchen Feiy) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.15 13:55:15
*Teljesen érthetőnek véli a kufár kirohanását, és valahol meg is lepi, hogy ilyen őszinte lelkületű emberrel találkozik. Sokakat nem érdekel ennyire a portékájuk, csak meg akarják szedni magukat, és ennyi. De nyilván látja Merchen, hogy az előbbi alapvető ponton kívül is akad itt a háttérben egy kis személyes indíttatás.*
-Marvak, megjegyzem.
*Mondja, s bájosan mosolyog. Az, hogy a nő kicsit odébb vonul talán még szerencsés is a helyzetéből fakadóan. Nehezen tudja elnyomni magában az ösztönt, hogy minden értékes holmit megszerezzen magának, s jó áron továbbadjon rajtuk, és talán nem is kell igazán uralkodnia rajta, hisz mi baj történhet? Bár, persze sok függ Marvaktól is, és hogy hogyan is áll a dologhoz. Az, hogy már menne, és akármennyi aranyról is beszélünk, a több száz az még mindig jó ár, egy egyszerű halász jó soká tud ennyit összedolgozni magának, az biztos. Fél szemmel Wellyre pillant, és biccent egy aprót, de azt is látja, vagy legalábbis látni véli, hogy nézegeti az olcsóbb darabokat. Hogy aztán azok is érdeklik őt, vagy szimplán odasétált, hogy ne zavarjon azt már csak ő maga tudhatja, a tündér semmiképp. Legfeljebb gondolatai, tippjei lehetnek. Az mindenképpen okos dolog volt tőle, hogy egy szakértőbb valakire bízza magát, főleg ha mást is akar még a piacon szerezni, nem csak bájitalokat és egy amulettet. ~Kíváncsi lennék milyen mély a zsebe a némbernek. Vajon kipenget 600-at úgy egy sima szép nyakláncért, amit kilopnak a hazafelé vezető úton a nyakából úgy, hogy már a varázsitalok is kerültek ennyibe?~ Halovány mosoly kreál nevetőgödröket finom arcán, ahogy erre gondol, és ő igazából nem tud vesztesként kijönni a dologból, bárhonnan is nézi, hisz mindenképp nehezebb zsebbel megy haza, mint amivel idejött. Hümmög még egy kicsit, nézi az ékszert, gondolkozik, látszik rajta, hogy ráncolja a szemöldökét, és kitartja a hatásszünetet, mielőtt válaszolna. Majd hirtelen gondolkodó ábrázata átcsap valami egészen másba, sugárzó és energikus lesz.*
-Kemény alkusz maga Marvak uram, nem könnyű bírni magával, elismerem. Teljesen megizzaszt!
*Vigyorog a férfire, ahogy megtörli a homlokát.*
-Nézze.
*Lép egyel közelebb a standhoz, hogy közelebb legyen, már ha eddig nem volt elég közel.*
-Most azonnal elviszem 400 aranyért, nem is gondolkozok rajta, és hozzácsapok még egy olcsóbbikat is a nőnek. Mit szól?
*Nyújtja kezét is, hogy nagyobb nyomást gyakorolhasson rá, hátha belemegy a dologba. Persze előfordulhat, hogy a 600-ból már tényleg nem enged, de egy próbát azért megér a dolog, akkor sem fog zavarba jönni.*
A hozzászólás írója (Merchen Feiy) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.15 13:55:15
632. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-15 11:56:24
Üzenet elküldve: 2020-05-15 11:56:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A tehetetlenség és némi beletörődés//
*A nő, már nem csak pusztán körbe- körbe járkál az egyik helyszínről, vissza a másikra, mostanra, úgy érzi már a fájdalmas helyzetéből sem szabadulhat, mintha csak a tettei az életének metaforái volnának. ~Képtelen vagyok bánni mind azt amit tettem. ~ gondolkodik magában és szinte hallja legbelül szavait, mintha csak lágy, szomorúsággal telt hangján ki is ejtette volna azokat tűzpiros ajkain. Tudja hiába vágta le tőrével, dús haját és szabadult meg apja tapogatózó kezeitől, ha most hozzámegy maga sem tudja kihez. Legalább minden fájdalom vigaszaként az egyetlen ember akit szeret, az édes húga biztonságban lesz és ez halovány mosolyt csal az arcára, hiszen mindig is ezt az egyetlenegy kívánságát foglalta reménykedő imákba. Ezek a gondolatok viszont nem állítják meg abban, hogy bele rúgjon a piactéri poros útba, ezzel gyengécske ködöt teremtve, hogy úgy érezze egy pillanatig tényleg el tűnhet a világ elől. ~Szeretem ezt az érzést~ gondolja és tovább áll*
*A nő, már nem csak pusztán körbe- körbe járkál az egyik helyszínről, vissza a másikra, mostanra, úgy érzi már a fájdalmas helyzetéből sem szabadulhat, mintha csak a tettei az életének metaforái volnának. ~Képtelen vagyok bánni mind azt amit tettem. ~ gondolkodik magában és szinte hallja legbelül szavait, mintha csak lágy, szomorúsággal telt hangján ki is ejtette volna azokat tűzpiros ajkain. Tudja hiába vágta le tőrével, dús haját és szabadult meg apja tapogatózó kezeitől, ha most hozzámegy maga sem tudja kihez. Legalább minden fájdalom vigaszaként az egyetlen ember akit szeret, az édes húga biztonságban lesz és ez halovány mosolyt csal az arcára, hiszen mindig is ezt az egyetlenegy kívánságát foglalta reménykedő imákba. Ezek a gondolatok viszont nem állítják meg abban, hogy bele rúgjon a piactéri poros útba, ezzel gyengécske ködöt teremtve, hogy úgy érezze egy pillanatig tényleg el tűnhet a világ elől. ~Szeretem ezt az érzést~ gondolja és tovább áll*
631. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-15 11:45:08
Üzenet elküldve: 2020-05-15 11:45:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Egy tengericsiga amulett nyomában//
*Nem egy tapasztalt alkudozó, ez elsőre is le lehetett venni, ő csak a józan paraszti eszét használja. Eddig arra támaszkodott, most sem lesz másképpen, bár nagyon tetszik neki a csecsebecse, de még a nyolcszáz aranyat is soknak tartja. Majd érzi, hogy a tündér magához ragadja a teendőket és minden tapasztalatát bevetve próbál ennél jobb árat kialkudni.*
-Nem azt mondom, hogy nem különleges darab. *Jegyzi azért meg, majd úgy látja, jónak az árus hangulatából kiindulva, hogy inkább eloldalaz. Odasétál az imént nézegetett nyakláncokhoz és ezt a dolgot a tündérre bízza, a végén még elkapja a hív, aztán bottal ütheti a nyomát a nyakláncnak. Fél szemét a szőkén tartja, ha esetleg felé néz, tudjon jelezni, hogy belemenjen-e az üzletbe vagy sem. Hallja, hogy a tündér már egészen levitte hatszáz aranyig, de hogy neki is jusson valami, mert ő sem ingyen dolgozik, ha felé néz, akkor megmozgatja a jobb kezén mind az öt ujját, jelezve, hogy neki az ötszáz arany jobban csengene, és akkor már vinné is a portékát. Közben azért egyre tetszetősebbek kezdenek lenni azok a harminc aranyas nyakláncok is, de már látott szebbet.*
*Nem egy tapasztalt alkudozó, ez elsőre is le lehetett venni, ő csak a józan paraszti eszét használja. Eddig arra támaszkodott, most sem lesz másképpen, bár nagyon tetszik neki a csecsebecse, de még a nyolcszáz aranyat is soknak tartja. Majd érzi, hogy a tündér magához ragadja a teendőket és minden tapasztalatát bevetve próbál ennél jobb árat kialkudni.*
-Nem azt mondom, hogy nem különleges darab. *Jegyzi azért meg, majd úgy látja, jónak az árus hangulatából kiindulva, hogy inkább eloldalaz. Odasétál az imént nézegetett nyakláncokhoz és ezt a dolgot a tündérre bízza, a végén még elkapja a hív, aztán bottal ütheti a nyomát a nyakláncnak. Fél szemét a szőkén tartja, ha esetleg felé néz, tudjon jelezni, hogy belemenjen-e az üzletbe vagy sem. Hallja, hogy a tündér már egészen levitte hatszáz aranyig, de hogy neki is jusson valami, mert ő sem ingyen dolgozik, ha felé néz, akkor megmozgatja a jobb kezén mind az öt ujját, jelezve, hogy neki az ötszáz arany jobban csengene, és akkor már vinné is a portékát. Közben azért egyre tetszetősebbek kezdenek lenni azok a harminc aranyas nyakláncok is, de már látott szebbet.*
630. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-15 11:13:42
Üzenet elküldve: 2020-05-15 11:13:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az első megbízatás//
*Lassan megérkeznek a piacra. Nem tévedtek. Az árusok már kint vannak, úgyhogy nincs miért aggódni.*
-Ahogy mondod. A könyv lapjai is jók lesznek. Majd marad későbbre is belőle.
*Mosolyog kijelentésén.*
-Biztos nem a Kikötőben.
*Válaszolja Dhorisznak.*
-Vagy a Pegazus vagy a Kalmár.
*Jelenti ki, miközben az árukat nézi. Nem igazán találja amit keres. Reméli Dhorisz látja a szükséges holmikat. Lehetséges, hogy csak felületesen vizsgálódott és ezért nem találja a szükséges dolgokat.*
-Te látsz tollat, papírt vagy tintát? Mert én nem.
*Mondja Dhorisznak.*
*Lassan megérkeznek a piacra. Nem tévedtek. Az árusok már kint vannak, úgyhogy nincs miért aggódni.*
-Ahogy mondod. A könyv lapjai is jók lesznek. Majd marad későbbre is belőle.
*Mosolyog kijelentésén.*
-Biztos nem a Kikötőben.
*Válaszolja Dhorisznak.*
-Vagy a Pegazus vagy a Kalmár.
*Jelenti ki, miközben az árukat nézi. Nem igazán találja amit keres. Reméli Dhorisz látja a szükséges holmikat. Lehetséges, hogy csak felületesen vizsgálódott és ezért nem találja a szükséges dolgokat.*
-Te látsz tollat, papírt vagy tintát? Mert én nem.
*Mondja Dhorisznak.*
629. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-15 10:26:10
Üzenet elküldve: 2020-05-15 10:26:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A tehetetlenség és némi beletörődés//
*~Kedvem szerint lerángatnám magamról ezt a kényelmetlen rongyot. Miért van oda minden városbéli valamiért, amiben az ember nem kap levegőt?~ Else belső adottságai az évek során meglehetősen érdekesre fejlődtek, de hisztériás személynek mégsem nevezhető, inkább ő maga mindenben rosszat lát mostanra és ez egyáltalán nem véletlen. Az arcán csattanó rengeteg pofon, éjszakákból hajnalokba nyúló megannyi szidalmazás, édesanyja kihűlt teste mind-mind elvesz a jóból, a reményből és talán a gyermeki ártatlanság már rég kiveszett a fiatal nőből. Az engedetlenség hobbivá vált volna vagy az életben maradás vele a fő cél? Egyet tud jelenleg pontosan: a finom csipke kalitka és az eddigi élete nemsokára végleg megszűnik. Mindent a testvéréért tesz, hogy ő boldog lehessen.*
A hozzászólást Lámpás (Moderátor) módosította, ekkor: 2020.05.15 11:04:46, a következő indokkal:
Nem összeálló mondatok, átolvasással könnyen felfedezhető hibák.
*~Kedvem szerint lerángatnám magamról ezt a kényelmetlen rongyot. Miért van oda minden városbéli valamiért, amiben az ember nem kap levegőt?~ Else belső adottságai az évek során meglehetősen érdekesre fejlődtek, de hisztériás személynek mégsem nevezhető, inkább ő maga mindenben rosszat lát mostanra és ez egyáltalán nem véletlen. Az arcán csattanó rengeteg pofon, éjszakákból hajnalokba nyúló megannyi szidalmazás, édesanyja kihűlt teste mind-mind elvesz a jóból, a reményből és talán a gyermeki ártatlanság már rég kiveszett a fiatal nőből. Az engedetlenség hobbivá vált volna vagy az életben maradás vele a fő cél? Egyet tud jelenleg pontosan: a finom csipke kalitka és az eddigi élete nemsokára végleg megszűnik. Mindent a testvéréért tesz, hogy ő boldog lehessen.*
A hozzászólást Lámpás (Moderátor) módosította, ekkor: 2020.05.15 11:04:46, a következő indokkal:
Nem összeálló mondatok, átolvasással könnyen felfedezhető hibák.
628. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-14 21:29:07
Üzenet elküldve: 2020-05-14 21:29:07
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Egy tengericsiga amulett nyomában//
*A nő kukacoskodása felbőszíti a nagydarab árust és rosszallását ki is fejezi hangosan. Feje kicsit vörösleni kezd és egyik keze ökölbe szorul.*
- Azt mondja ez nem egy különleges darab? Látom nem tud semmit a tengerről. Ahogyan elmondtam ilyen csigát harminc évente vet ki magából a tenger. De ha akarj válasszon azokból, amiket már megnézett! Azok elmondom magának 30 arany darabja. *Azzal a lendülettel vissza is fordul a tündérhez, akin már látja, hogy van érzéke az üzlethez és valahol imponál is neki, hogy magáról is elhiheti ugyanezt.*
- A nevem Marvak. Igen! Igyekszem tisztességes lenni mindenkivel. Halász voltam világ életemben és nemrég árulom a portékámat itt a városban. De ahogy látom a városi népek elég finnyásak. *Tekint egy laposat a nő irányába, majd visszafordul a tündérhez.*
- Egy kicsit alacsony lenne az a 300 arany. Egy ilyen gyönyörű darabért. Ez a tenger ékköve, a tenger gyermeke vagy lánya. Meg ilyenek. *Botcsinálta dicsérő szavaiba maga is belegabalyodik a végén és zavarba is jön. Tudja, hogy nem olyan ékes szólású mint a tündér vele szemben. Ez valahol tiszteletet ébreszt benne némi irigység mellett, majd rávágja.*
- Legyen 600! De így már szinte ingyen van. *Nagyon el akarja adni a portékát. Nem akar üres kézzel hazatérni és lassan zárna is már, de az arany jól jönne számára.*
*A nő kukacoskodása felbőszíti a nagydarab árust és rosszallását ki is fejezi hangosan. Feje kicsit vörösleni kezd és egyik keze ökölbe szorul.*
- Azt mondja ez nem egy különleges darab? Látom nem tud semmit a tengerről. Ahogyan elmondtam ilyen csigát harminc évente vet ki magából a tenger. De ha akarj válasszon azokból, amiket már megnézett! Azok elmondom magának 30 arany darabja. *Azzal a lendülettel vissza is fordul a tündérhez, akin már látja, hogy van érzéke az üzlethez és valahol imponál is neki, hogy magáról is elhiheti ugyanezt.*
- A nevem Marvak. Igen! Igyekszem tisztességes lenni mindenkivel. Halász voltam világ életemben és nemrég árulom a portékámat itt a városban. De ahogy látom a városi népek elég finnyásak. *Tekint egy laposat a nő irányába, majd visszafordul a tündérhez.*
- Egy kicsit alacsony lenne az a 300 arany. Egy ilyen gyönyörű darabért. Ez a tenger ékköve, a tenger gyermeke vagy lánya. Meg ilyenek. *Botcsinálta dicsérő szavaiba maga is belegabalyodik a végén és zavarba is jön. Tudja, hogy nem olyan ékes szólású mint a tündér vele szemben. Ez valahol tiszteletet ébreszt benne némi irigység mellett, majd rávágja.*
- Legyen 600! De így már szinte ingyen van. *Nagyon el akarja adni a portékát. Nem akar üres kézzel hazatérni és lassan zárna is már, de az arany jól jönne számára.*
627. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-14 21:08:48
Üzenet elküldve: 2020-05-14 21:08:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 426
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 426
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Egy tengeri csiga amulett nyomában//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
*Örül neki, hogy hasznos tanácsot tud adni a kofának, maradjon csak a piac a piacosoké, nem kellenek fura alakok, van abból egyébként is elég. Kedvesen megmosolyogja, amikor Merchen számára őszintének tetszően kérdezi a nőt az árus, hogy mi a baj, talán nem tetszik neki, vagy ilyesmi. Nem is igen óhajt beleszólni. A mithrill pedig igazi ritkaság, tudni kell, hogy hol keresse az ember, s biz akkor sem olcsó mulatság, ha egyszer megtalálja. Nem is csodálkoznak, ha tudná, hogy nem sűrűn vagy egyáltalán nem látták olyat még. De persze ezt nem tudhatja, így jóhiszeműen elhiszi a dolgot, s egy nagy biccentéssel konstatálja az egyező véleményeket. Bár nem olyan jó emberismerő, mint amilyen szeretne lenni, az alkudozáshoz jó érzéke van, így úgy saccolja, hogy van még mit húzni a dolgon, ha szerencséje van és Teysus is mellé áll. A nő kirohanására kicsit forgatja a szemét, inkább csak saját magának. ~Ó baszdmeg. ~ Ritka az a kofa, akinél ez beválik.*
-Merchen Feiy a nevem, jó uram, s az arany a kenyerem.
*Hajlik meg mellkastól felfelé, hogy oldja az esetleges feszültséget. *
-Kit tisztelhetek önben? Csak hogy el tudjam vinni hírét, hogy milyen korrekt árus is maga, hogy nem akar minket átverni semmivel.
*Hangja nem szarkasztikus, és nem is szánja fenyegetésnek. *
-Hüm.
*Hümmög egy darabig. *
-Mit szólna 300 aranyhoz?
*Tudja, hogy abszurd az ár, de talán picit rá tud ijeszteni, hogy még leljebb tornázhassa az árat. Legrosszabb esetben elkönyveli egy jó tréfának. *
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
*Örül neki, hogy hasznos tanácsot tud adni a kofának, maradjon csak a piac a piacosoké, nem kellenek fura alakok, van abból egyébként is elég. Kedvesen megmosolyogja, amikor Merchen számára őszintének tetszően kérdezi a nőt az árus, hogy mi a baj, talán nem tetszik neki, vagy ilyesmi. Nem is igen óhajt beleszólni. A mithrill pedig igazi ritkaság, tudni kell, hogy hol keresse az ember, s biz akkor sem olcsó mulatság, ha egyszer megtalálja. Nem is csodálkoznak, ha tudná, hogy nem sűrűn vagy egyáltalán nem látták olyat még. De persze ezt nem tudhatja, így jóhiszeműen elhiszi a dolgot, s egy nagy biccentéssel konstatálja az egyező véleményeket. Bár nem olyan jó emberismerő, mint amilyen szeretne lenni, az alkudozáshoz jó érzéke van, így úgy saccolja, hogy van még mit húzni a dolgon, ha szerencséje van és Teysus is mellé áll. A nő kirohanására kicsit forgatja a szemét, inkább csak saját magának. ~Ó baszdmeg. ~ Ritka az a kofa, akinél ez beválik.*
-Merchen Feiy a nevem, jó uram, s az arany a kenyerem.
*Hajlik meg mellkastól felfelé, hogy oldja az esetleges feszültséget. *
-Kit tisztelhetek önben? Csak hogy el tudjam vinni hírét, hogy milyen korrekt árus is maga, hogy nem akar minket átverni semmivel.
*Hangja nem szarkasztikus, és nem is szánja fenyegetésnek. *
-Hüm.
*Hümmög egy darabig. *
-Mit szólna 300 aranyhoz?
*Tudja, hogy abszurd az ár, de talán picit rá tud ijeszteni, hogy még leljebb tornázhassa az árat. Legrosszabb esetben elkönyveli egy jó tréfának. *
626. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-14 20:07:45
Üzenet elküldve: 2020-05-14 20:07:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Egy tengeri csiga amulett nyomában//
*Csak a tündér szavaira jut ismét eszébe, hogy itt a városban még saját őrség is van. Bizonyára azoknak nem esne nehezükre kinyomozni, hogy mi is áll a háttérben, főleg, ha ilyen csoportosulásokba torkollik. Azok mindig gyanúsak számára, főleg, ha ilyen egyedi jellemzővel is bírnak, mint egyforma ruházat vagy tar kopasz fejbőr. ~Az ilyen mind megszállott. ~ Sok olyan dologgal találkozott már a kikötőben amit nem értett, de nem is akart. Ez is olyan. Majd a pult mögé lép és meggyőződik a saját fülével is arról, hogy a csiga valóban onnan származik, ahonnan az árus azt állítja. ~Azért nem árt leellenőrizni, mert az ügyes fazekasok bizonyára szép utánzatokat tudnak készíteni halomszámra. ~ Az ár hallatán szerencsére csak ő esik kétségbe és csügged el, de a szőkeség úgy fest, nagyon is ura a helyzetnek. A tündér vizsgálgatja az ékszert, ő meg türelmetlenül áll és vár, hogy mégis mennyire fog ez fájni a szütyőjének. Mert fog, az már kétségtelen. Neki fogalma sincsen mennyit szoktak egy ilyen csecsebecséért kérni másutt, csak az általa ismert árakhoz tudja viszonyítani, amit eddig látott a piacon. A mithrillről már hallott, de még élőben azt se látott soha, így hajlik rá, hogy a tündér szavainak hitelt adjon, közben fél szemmel az árust figyeli, hogy hajlik-e az alkura. Majd érkezik egy alacsonyabb ajánlat, azzal a felkiáltással, hogy bizony ez az utolsó ár, amit hajlandó elfogadni érte.*
-Na de kérem, az imént sétáltam el az istállók mellett, két, nem egy, két felszerszámozott ló ára a 800 arany! Mit tud ez az ékszer, hogy így megkéri az árát? Netán világít a sötétben vagy dörzsölésre altatót dúdol? *Mert hallott már olyan tárgyakról, amibe mágiát ültettek, azt el tudja képzelni, hogy egy ilyen darabért elkérhetnek annyit.*
*Csak a tündér szavaira jut ismét eszébe, hogy itt a városban még saját őrség is van. Bizonyára azoknak nem esne nehezükre kinyomozni, hogy mi is áll a háttérben, főleg, ha ilyen csoportosulásokba torkollik. Azok mindig gyanúsak számára, főleg, ha ilyen egyedi jellemzővel is bírnak, mint egyforma ruházat vagy tar kopasz fejbőr. ~Az ilyen mind megszállott. ~ Sok olyan dologgal találkozott már a kikötőben amit nem értett, de nem is akart. Ez is olyan. Majd a pult mögé lép és meggyőződik a saját fülével is arról, hogy a csiga valóban onnan származik, ahonnan az árus azt állítja. ~Azért nem árt leellenőrizni, mert az ügyes fazekasok bizonyára szép utánzatokat tudnak készíteni halomszámra. ~ Az ár hallatán szerencsére csak ő esik kétségbe és csügged el, de a szőkeség úgy fest, nagyon is ura a helyzetnek. A tündér vizsgálgatja az ékszert, ő meg türelmetlenül áll és vár, hogy mégis mennyire fog ez fájni a szütyőjének. Mert fog, az már kétségtelen. Neki fogalma sincsen mennyit szoktak egy ilyen csecsebecséért kérni másutt, csak az általa ismert árakhoz tudja viszonyítani, amit eddig látott a piacon. A mithrillről már hallott, de még élőben azt se látott soha, így hajlik rá, hogy a tündér szavainak hitelt adjon, közben fél szemmel az árust figyeli, hogy hajlik-e az alkura. Majd érkezik egy alacsonyabb ajánlat, azzal a felkiáltással, hogy bizony ez az utolsó ár, amit hajlandó elfogadni érte.*
-Na de kérem, az imént sétáltam el az istállók mellett, két, nem egy, két felszerszámozott ló ára a 800 arany! Mit tud ez az ékszer, hogy így megkéri az árát? Netán világít a sötétben vagy dörzsölésre altatót dúdol? *Mert hallott már olyan tárgyakról, amibe mágiát ültettek, azt el tudja képzelni, hogy egy ilyen darabért elkérhetnek annyit.*
625. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-14 18:36:43
Üzenet elküldve: 2020-05-14 18:36:43
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Egy tengeri csiga amulett nyomában//
*Figyeli a hozzászólásokat a kopaszokkal kapcsolatban és bőszen bólogat. Érti is meg nem is a másik kettő mondatait, de végül inkább élete üzletére akar figyelni.*
- Szólni is fogok az őrségnek. Igazuk van. *Bólogat tovább, majd a lányra figyel, aki belehallgat a kagylóba. Augusztynna egy átlagos kagyló vagy tengeri csiga zúgására lehet figyelmes. Ezen a téren az apró ékszer csiga nem ad nagyobb élményt.*
- Talán nem tetszik? *Kérdez a távozó lány után.*
- Talán drágának találja? *Ezen a ponton elbizonytalanodik az árus és a tündérre pillant, mintha tőle várna némi választ, hogy mi történhetett. De onnan sem kap biztató szavakat. Talán túl értékesnek találta és nem is ér annyit? Megvakarja a fejét és a kérésre átadja a Tündérnek.*
- Nézze csak meg nyugodtan. *Bizonytalansága még mindig megvan, de próbálja megtalálni a helyes választ.*
- Persze, hogy nem olyan mint amit maga mondott. *Erősít rá a kijelentésre a mithrillel kapcsolatban, miközben azt sem tudja mi az. Ennek ellenére nem akar butának látszani így próbálja elterelni a figyelmet.*
- Oda adom 800 aranyért! Ez az utolsó ajánlatom. *Fonja karba a kezét és határozottan kitart az álláspontja mellett, még ha bőven van is bizonytalanság benne.*
*Figyeli a hozzászólásokat a kopaszokkal kapcsolatban és bőszen bólogat. Érti is meg nem is a másik kettő mondatait, de végül inkább élete üzletére akar figyelni.*
- Szólni is fogok az őrségnek. Igazuk van. *Bólogat tovább, majd a lányra figyel, aki belehallgat a kagylóba. Augusztynna egy átlagos kagyló vagy tengeri csiga zúgására lehet figyelmes. Ezen a téren az apró ékszer csiga nem ad nagyobb élményt.*
- Talán nem tetszik? *Kérdez a távozó lány után.*
- Talán drágának találja? *Ezen a ponton elbizonytalanodik az árus és a tündérre pillant, mintha tőle várna némi választ, hogy mi történhetett. De onnan sem kap biztató szavakat. Talán túl értékesnek találta és nem is ér annyit? Megvakarja a fejét és a kérésre átadja a Tündérnek.*
- Nézze csak meg nyugodtan. *Bizonytalansága még mindig megvan, de próbálja megtalálni a helyes választ.*
- Persze, hogy nem olyan mint amit maga mondott. *Erősít rá a kijelentésre a mithrillel kapcsolatban, miközben azt sem tudja mi az. Ennek ellenére nem akar butának látszani így próbálja elterelni a figyelmet.*
- Oda adom 800 aranyért! Ez az utolsó ajánlatom. *Fonja karba a kezét és határozottan kitart az álláspontja mellett, még ha bőven van is bizonytalanság benne.*
624. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-14 15:37:28
Üzenet elküldve: 2020-05-14 15:37:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 426
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 426
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Egy tengericsiga amulett nyomában//
-Mintha a fejembe látna, jó uram.
*Mondja kissé meglepődve, de ahogy látja, igazán olyan kis közlényeg és beszédes a kofa, ez még soha nem vált kárára senkinek, ez tény, sőt, ajánlott is, ha ezzel keresi az ember a napi betevőjét. A hallottakon elgondolkozik kicsit, ujját a nem létező szakállára helyezi, és mintha dörzsölgetné is azt. Úgy tűnik, hogy Welly megint beelőzi, így nem kell elismételnie őt, azonban van itt még más dolog is.*
-Ez roppant érdekes, és egyben borzasztóan furcsa is egyben, én mondom.
*Nevet fel ő maga is , hisz belegondolva tényleg abszurd egy kicsit a helyzet.*
-Szóljon a városi őrségnek, ha nem takarodnak el innen. Úgy tudom egyre erősödnek itt a városon belül, néha járőröznek is, meg minden.
*Szánja ezt őszinte jó tanácsként, hisz ha nincs egyébként rejtegetnivalója, akkor ez egy járható út lehet.*
-De higgye el, a városi megbízottak nem bujkálnak csuklyák alá.
~Legalábbis akikkel én találkoztam, sosem tették ezt.~
*A nő enged az ajánlatnak, és valóban a pult mögé lép, hogy hallhassa a tenger hangját az ékszerben, mert ékszer az bizony, nem egy sima függő. Ám amikor az árra terelődik a szó, látni véli, hogy a férfi is bizonytalan a dologban, ki tudja, hogy hogy is került hozzá ez a tárgy? Lényegtelen, bár ez csak Merchen gondolata, de lehetséges, hogy tudatosan tisztában van vele, mindenesetre ő így látja. Amikor Welly szeme kikerekedik, Merchené összeszűkül, és halovány mosoly ül ki arcára a meglepődöttség, vagy az elkeseredés helyett.*
-Nem bánja, ha megnézem közelebbről?
*Kérdi, és ha engedélyt kap rá, nagyon óvatosan kezébe veszi, és vizsgálgatni kezdi, hogy vajon miből is lehet, mennyire kimunkált, milyen kövek vannak rajta, megpróbálja belőni, hogy mennyit is érhet. Na már most ez egy trükkös dolog ugye, hisz az, hogy mennyit ér valami, és az hogy mennyiért tudja eladni, és megszerezni az ember, az két külön dolog. Bár mondogatják is a nagy bölcselkedők, hogy minden annyit ér, amennyit kifizetnek érte. Ahogy látja, reális az ára, sőt. ~Ha tudnák ezek ketten, hogy vagy 1200ért is el lehetne ezt sózni jó helyeken!~ Persze ezt nem mondja, és főleg nem mutatja ki.*
-Az nem kevés arany, jó uram. Kidolgozott, míves darab ehhez kétség sem fér! De tudja, egy jó darab mithrill sem kerül ennyibe.
*Látszik, hogy nincs zavarban ekkora számok hallatán sem.*
-Az pedig a kövek királynője, a leggazdagabb királyok is keresik.
*Szavai nem sértőek, legalábbis a hanghordozása nem erről árulkodik, inkább csak mint tényt próbálja közölni.*
-Lehetek őszinte?
*Kérdezi kicsit keresve a másik tekintetét, s csak akkor folytatja, ha választ kap.*
-Mintha a fejembe látna, jó uram.
*Mondja kissé meglepődve, de ahogy látja, igazán olyan kis közlényeg és beszédes a kofa, ez még soha nem vált kárára senkinek, ez tény, sőt, ajánlott is, ha ezzel keresi az ember a napi betevőjét. A hallottakon elgondolkozik kicsit, ujját a nem létező szakállára helyezi, és mintha dörzsölgetné is azt. Úgy tűnik, hogy Welly megint beelőzi, így nem kell elismételnie őt, azonban van itt még más dolog is.*
-Ez roppant érdekes, és egyben borzasztóan furcsa is egyben, én mondom.
*Nevet fel ő maga is , hisz belegondolva tényleg abszurd egy kicsit a helyzet.*
-Szóljon a városi őrségnek, ha nem takarodnak el innen. Úgy tudom egyre erősödnek itt a városon belül, néha járőröznek is, meg minden.
*Szánja ezt őszinte jó tanácsként, hisz ha nincs egyébként rejtegetnivalója, akkor ez egy járható út lehet.*
-De higgye el, a városi megbízottak nem bujkálnak csuklyák alá.
~Legalábbis akikkel én találkoztam, sosem tették ezt.~
*A nő enged az ajánlatnak, és valóban a pult mögé lép, hogy hallhassa a tenger hangját az ékszerben, mert ékszer az bizony, nem egy sima függő. Ám amikor az árra terelődik a szó, látni véli, hogy a férfi is bizonytalan a dologban, ki tudja, hogy hogy is került hozzá ez a tárgy? Lényegtelen, bár ez csak Merchen gondolata, de lehetséges, hogy tudatosan tisztában van vele, mindenesetre ő így látja. Amikor Welly szeme kikerekedik, Merchené összeszűkül, és halovány mosoly ül ki arcára a meglepődöttség, vagy az elkeseredés helyett.*
-Nem bánja, ha megnézem közelebbről?
*Kérdi, és ha engedélyt kap rá, nagyon óvatosan kezébe veszi, és vizsgálgatni kezdi, hogy vajon miből is lehet, mennyire kimunkált, milyen kövek vannak rajta, megpróbálja belőni, hogy mennyit is érhet. Na már most ez egy trükkös dolog ugye, hisz az, hogy mennyit ér valami, és az hogy mennyiért tudja eladni, és megszerezni az ember, az két külön dolog. Bár mondogatják is a nagy bölcselkedők, hogy minden annyit ér, amennyit kifizetnek érte. Ahogy látja, reális az ára, sőt. ~Ha tudnák ezek ketten, hogy vagy 1200ért is el lehetne ezt sózni jó helyeken!~ Persze ezt nem mondja, és főleg nem mutatja ki.*
-Az nem kevés arany, jó uram. Kidolgozott, míves darab ehhez kétség sem fér! De tudja, egy jó darab mithrill sem kerül ennyibe.
*Látszik, hogy nincs zavarban ekkora számok hallatán sem.*
-Az pedig a kövek királynője, a leggazdagabb királyok is keresik.
*Szavai nem sértőek, legalábbis a hanghordozása nem erről árulkodik, inkább csak mint tényt próbálja közölni.*
-Lehetek őszinte?
*Kérdezi kicsit keresve a másik tekintetét, s csak akkor folytatja, ha választ kap.*
623. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-14 13:29:08
Üzenet elküldve: 2020-05-14 13:29:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Egy tengericsiga amulett nyomában//
*Szerencsére addig nem fajul a dolog, hogy kapálóznia kelljen, a tündér rögvest ott terem, mintha csak erre lenne beállítva az orra, hogy kiszagolja az értékes portékát. De még előtte nem mehetnek el szó nélkül az iménti jelenet mellett, így a szőkeség kíváncsiságát oltva, kapnak még egy kis magyarázatot a szituációra.*
-Ezek aztán a furcsa kérdések nem mondom. A végén még az is érdekelni fogja őket, hogy magának mennyi haszna van a dologból, hogy lesarcolhassák piaci adó címen. *Nem igazán tudna más magyarázatot a kérdésekre, minthogy valaki fel akar lépni konkurenciaként itt a városban.*
-A város érdeke.. azt bárki mondhatja, amíg nincs papír a kezében róla, ne higgyen el semmit. *Legyint a levegőben. Ahogy pedig engedélyt is kap rá, belép a pult mögé és a füléhez teszi a csigát, amelyből várakozásai szerint a tenger hullámzó hangja köszön vissza. Ekkor már a tündér is érdeklődik a portéka ára iránt, mikor pedig meghallja, úgy felakadnak a szemei, hogy azokat spatulával kell majd visszakanalazni a helyükre. Nem emel szót ellene, de szépen visszateszi a drágaságot a helyére, majd a szőkére mered, és alig láthatóan megrázza a fejét, hogy ez az ár nála nem fekszik. Eztán kilép, vissza a pult megfelelő oldalára. Önkéntelenül is lefelé görbülnek a szájszélei, mert úgy sejti, lehet ebből az üzletből ma nem lesz semmi és fél szemmel már az olcsóbbnak vélt portéka felé kacsintgat.*
*Szerencsére addig nem fajul a dolog, hogy kapálóznia kelljen, a tündér rögvest ott terem, mintha csak erre lenne beállítva az orra, hogy kiszagolja az értékes portékát. De még előtte nem mehetnek el szó nélkül az iménti jelenet mellett, így a szőkeség kíváncsiságát oltva, kapnak még egy kis magyarázatot a szituációra.*
-Ezek aztán a furcsa kérdések nem mondom. A végén még az is érdekelni fogja őket, hogy magának mennyi haszna van a dologból, hogy lesarcolhassák piaci adó címen. *Nem igazán tudna más magyarázatot a kérdésekre, minthogy valaki fel akar lépni konkurenciaként itt a városban.*
-A város érdeke.. azt bárki mondhatja, amíg nincs papír a kezében róla, ne higgyen el semmit. *Legyint a levegőben. Ahogy pedig engedélyt is kap rá, belép a pult mögé és a füléhez teszi a csigát, amelyből várakozásai szerint a tenger hullámzó hangja köszön vissza. Ekkor már a tündér is érdeklődik a portéka ára iránt, mikor pedig meghallja, úgy felakadnak a szemei, hogy azokat spatulával kell majd visszakanalazni a helyükre. Nem emel szót ellene, de szépen visszateszi a drágaságot a helyére, majd a szőkére mered, és alig láthatóan megrázza a fejét, hogy ez az ár nála nem fekszik. Eztán kilép, vissza a pult megfelelő oldalára. Önkéntelenül is lefelé görbülnek a szájszélei, mert úgy sejti, lehet ebből az üzletből ma nem lesz semmi és fél szemmel már az olcsóbbnak vélt portéka felé kacsintgat.*
622. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-14 12:47:00
Üzenet elküldve: 2020-05-14 12:47:00
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Egy tengericsiga amulett nyomában//
*Ahogyan mindenki és még maga az árus is gyönyörködik a tengeri csigában, úgy kapja fel hirtelen a fejét a tündér kérdésére.*
- De! A halak és minden érdekli őket. Ha tudni akarja ilyen dolgok érdekelték őket. Milyen gyorsan szállítja le a délvidékről az áruját? Milyen súllyal számol amikor szekérre pakolja a halakat? Milyen időközönként cseréli az árukat. Milyen halakat szokott árulni fajta szerint és ami nem, hal az milyen fajta. Ezen belül az árak kategorizálása és még jó ég tudja milyen baromságokat kérdeztek. *Egy kicsit fel is húzza magát ahogy emlékeiben egyre élénkebb kerül felszínre a csuhások látogatása.*
- Erre kérdezem én őket. Miért kérdezitek ezeket? *Fújtat egyet és válaszol is a saját visszaemlékezésére.*
- A város érdekében. *Felnevet, de van benne némi keserűség.*
- Mondom nekik. Ez a város érdeke? Erre azt felelik igen és elmennek. Majd egy váratlan pillanatban visszajönnek, de nem ugyan azok hanem mások. *Magyaráz bőszen.*
- Persze ugyan úgy néznek ki, de magasabbak meg alacsonyabbak. Majd ugyan azokat megkérdezik és figyelik mit válaszolok. Érti ezt maga? Mi a fene lehet ez? *Teszi szét a kézét és vár valami magyarázatot, majd az üzletre koncentrál.*
- Meg bizony! Nem akármilyen darab. *Vigyorodik el majd int a nőnek.*
- Jöjjön a pult mögé. Hallgassa meg a tengert. *Óvatosan felemeli és átadja nőnek. Ezután a tündér felé fordul.*
- Megtudunk. *Vesz egy nagy levegőt és a mozdulatain a gesztikulációján lehet érezni, hogy ezen a ponton elbizonytalanodik. Próbál keresni valami kapaszkodót a csiga árát illetően, majd némi erőltetett arckifejezés után gyorsan kiböki.*
- Ezer arany! Igen. *Fújja ki a levegőt, majd határozottan ráerősít.*
- Ezer. Az ára. *Hangja még mindig bizonytalan. Halakat szokott árulni nem ilyen kis ékszereket.*
*Ahogyan mindenki és még maga az árus is gyönyörködik a tengeri csigában, úgy kapja fel hirtelen a fejét a tündér kérdésére.*
- De! A halak és minden érdekli őket. Ha tudni akarja ilyen dolgok érdekelték őket. Milyen gyorsan szállítja le a délvidékről az áruját? Milyen súllyal számol amikor szekérre pakolja a halakat? Milyen időközönként cseréli az árukat. Milyen halakat szokott árulni fajta szerint és ami nem, hal az milyen fajta. Ezen belül az árak kategorizálása és még jó ég tudja milyen baromságokat kérdeztek. *Egy kicsit fel is húzza magát ahogy emlékeiben egyre élénkebb kerül felszínre a csuhások látogatása.*
- Erre kérdezem én őket. Miért kérdezitek ezeket? *Fújtat egyet és válaszol is a saját visszaemlékezésére.*
- A város érdekében. *Felnevet, de van benne némi keserűség.*
- Mondom nekik. Ez a város érdeke? Erre azt felelik igen és elmennek. Majd egy váratlan pillanatban visszajönnek, de nem ugyan azok hanem mások. *Magyaráz bőszen.*
- Persze ugyan úgy néznek ki, de magasabbak meg alacsonyabbak. Majd ugyan azokat megkérdezik és figyelik mit válaszolok. Érti ezt maga? Mi a fene lehet ez? *Teszi szét a kézét és vár valami magyarázatot, majd az üzletre koncentrál.*
- Meg bizony! Nem akármilyen darab. *Vigyorodik el majd int a nőnek.*
- Jöjjön a pult mögé. Hallgassa meg a tengert. *Óvatosan felemeli és átadja nőnek. Ezután a tündér felé fordul.*
- Megtudunk. *Vesz egy nagy levegőt és a mozdulatain a gesztikulációján lehet érezni, hogy ezen a ponton elbizonytalanodik. Próbál keresni valami kapaszkodót a csiga árát illetően, majd némi erőltetett arckifejezés után gyorsan kiböki.*
- Ezer arany! Igen. *Fújja ki a levegőt, majd határozottan ráerősít.*
- Ezer. Az ára. *Hangja még mindig bizonytalan. Halakat szokott árulni nem ilyen kis ékszereket.*
621. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-14 12:28:04
Üzenet elküldve: 2020-05-14 12:28:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 426
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 426
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Egy tengericsiga amulett nyomában//
*Jóllehet hogy a tündért jobban izgatja a furcsa alakok viselkedése, hisz ha legközelebb őt fogják a piacon betalálni, az igencsak kellemetlen lenne. Hallja a foszlányokat, mert biz fülel, ahogy csak tud. Igyekszik összerakni a hiányzó dolgokat a fejében. ~Mikor érkezik az áru, mennyi a súlya... Hmm. ~ Agyal a dolgon, s amit utána hall sem lankasztja az aggodalmát.*
-Mondja kend.
*Próbál közelebb hajolni a nagydarab fickóhoz. *
-Gondolom nem a halak érdeklik őket ennyire.
*Nem akarja túlfeszíteni a húrt, míg nem tudja, hogy pontosan hogy miről is van szó. Nem kerüli el a figyelmét a láda és ami benne van, a nőnek nem kell forgatni a szemét, a tündér már alapból sasol, s látja milyen gyönyörű holmit vesz elő a férfi. *
-Micsoda darab...
*Mosolyog és gyönyörködik a darabban. *
-Mindennek megvan az ára.
*Néz jelentőségteljesen az árus rá, majd a távolodó csuklyás alakokra. Vannak ötletei, de Merchen az a figura, aki csak a biztosra fogad.*
-Biztosan meg tudunk egyezni.
*Itt a mosolya már egészen ravasz, a kisugárzását igyekszik latba vetni. *
-Tudja talán segíthetnénk is.
*Hátha így leljebb tudja tornázni a nyilvánvalóan drága és értékes holmi árát. Szeretne segíteni Wellynek, és valamivel élhetóbb áron hozzájuttatni a keresett áruhoz, ha netán az ő fáradozásaiért is jut neki valami, az csak jó, de maga az élvezet is elég neki igazából. *
-Kár. Egy tengeri kígyót nehéz lenne akkor hordani.
*Nevet fel, ahogy elképzeli, hogy a testén keresztbe-kasba tekerve hordjon egy dögöt. *
*Jóllehet hogy a tündért jobban izgatja a furcsa alakok viselkedése, hisz ha legközelebb őt fogják a piacon betalálni, az igencsak kellemetlen lenne. Hallja a foszlányokat, mert biz fülel, ahogy csak tud. Igyekszik összerakni a hiányzó dolgokat a fejében. ~Mikor érkezik az áru, mennyi a súlya... Hmm. ~ Agyal a dolgon, s amit utána hall sem lankasztja az aggodalmát.*
-Mondja kend.
*Próbál közelebb hajolni a nagydarab fickóhoz. *
-Gondolom nem a halak érdeklik őket ennyire.
*Nem akarja túlfeszíteni a húrt, míg nem tudja, hogy pontosan hogy miről is van szó. Nem kerüli el a figyelmét a láda és ami benne van, a nőnek nem kell forgatni a szemét, a tündér már alapból sasol, s látja milyen gyönyörű holmit vesz elő a férfi. *
-Micsoda darab...
*Mosolyog és gyönyörködik a darabban. *
-Mindennek megvan az ára.
*Néz jelentőségteljesen az árus rá, majd a távolodó csuklyás alakokra. Vannak ötletei, de Merchen az a figura, aki csak a biztosra fogad.*
-Biztosan meg tudunk egyezni.
*Itt a mosolya már egészen ravasz, a kisugárzását igyekszik latba vetni. *
-Tudja talán segíthetnénk is.
*Hátha így leljebb tudja tornázni a nyilvánvalóan drága és értékes holmi árát. Szeretne segíteni Wellynek, és valamivel élhetóbb áron hozzájuttatni a keresett áruhoz, ha netán az ő fáradozásaiért is jut neki valami, az csak jó, de maga az élvezet is elég neki igazából. *
-Kár. Egy tengeri kígyót nehéz lenne akkor hordani.
*Nevet fel, ahogy elképzeli, hogy a testén keresztbe-kasba tekerve hordjon egy dögöt. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2936-2955