Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 146 (2901. - 2920. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2920. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-12-01 13:22:58
Üzenet elküldve: 2025-12-01 13:22:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Nílt//
//Törpe piac//
* Nem mindenki szereti, ha kioktatják, így hát Wertus akaratlanul is, kezeit ökölbe szorítva a törzse mellett lógatta felkészülve minden esetleges támadó reakcióra a másik törpe részéről.
Mikor a másik törpe igazat ad neki, öklei ellazulnak, kezeit pedig összefonja a mellkasa előtt. Közben fejével biccent egyet, szemeit is behunyja egy pillanatra ezzel is nyugtázva a másik szavait. *
- Igen! Jól mondod testvér! Büszke, okos és szép fajunk, bizony többre hivatott, mint hogy bolondot csináljon magából!
* Ekkor fejét az elesett törpe felé fordítja és megvető pillantást vet felé, majd visszafordulva Wrojthoz így folytatja: *
- Ez itt egy szánalmas példány, én még törpének sem nevezném. * Ekkor fejével a földön fekvő felé int, majd folytatja:* -Inkább kis növésű ember ez, mint törpe!
* Mikor Wrojth megjegyzést tesz arra vonatkozóan, hogy szerinte nincs törpe, ki törpék közt nevelkedett volna kihúzza magát, fejét is megemeli kissé és büszkén mondja:*
- Én bizony törpék közt nevelkedtem! Hadd mutatkozzak be! Wetus Askander a nevem Grondir Askander fia az Askander klán utolsó élő tagja!
* Mikor bemutatkozik jobb kezét ökölbe szorítva a szívére helyezi, fejét pedig előre hajtja. Mikor bemutatkozott jobb keze visszatér a törzse mellé és tekintetét ismét Wrojthra szegezi és mosolyogva folytatja: *
- Bár ami a törpe neveltetést illeti, hát emlékeim szerint a bányákban sem vetették meg az italt...
* Wrojth utolsó kérdéseire ezt feleli:*
- Csak átutazóban vagyok itt. És nem, nem ezért jöttem…
* Wertus nem tartja alkalmasnak sem a helyet, sem az időt, hogy céljait bővebben kifejtse. Bár az átfut az agyán, hogy törpe testvére hasznára lehetne célja elérésében, hisz egy harcostárs mindig jól jön a vadonban, pláne, ha törpe az illető...*
- Hát tebenned kit tisztelhetek testvér? És mi járatban vagy itt, ebben a koszos városban?
* Wertus kérdőn néz Wrojthra a válaszát várva...*
//Törpe piac//
* Nem mindenki szereti, ha kioktatják, így hát Wertus akaratlanul is, kezeit ökölbe szorítva a törzse mellett lógatta felkészülve minden esetleges támadó reakcióra a másik törpe részéről.
Mikor a másik törpe igazat ad neki, öklei ellazulnak, kezeit pedig összefonja a mellkasa előtt. Közben fejével biccent egyet, szemeit is behunyja egy pillanatra ezzel is nyugtázva a másik szavait. *
- Igen! Jól mondod testvér! Büszke, okos és szép fajunk, bizony többre hivatott, mint hogy bolondot csináljon magából!
* Ekkor fejét az elesett törpe felé fordítja és megvető pillantást vet felé, majd visszafordulva Wrojthoz így folytatja: *
- Ez itt egy szánalmas példány, én még törpének sem nevezném. * Ekkor fejével a földön fekvő felé int, majd folytatja:* -Inkább kis növésű ember ez, mint törpe!
* Mikor Wrojth megjegyzést tesz arra vonatkozóan, hogy szerinte nincs törpe, ki törpék közt nevelkedett volna kihúzza magát, fejét is megemeli kissé és büszkén mondja:*
- Én bizony törpék közt nevelkedtem! Hadd mutatkozzak be! Wetus Askander a nevem Grondir Askander fia az Askander klán utolsó élő tagja!
* Mikor bemutatkozik jobb kezét ökölbe szorítva a szívére helyezi, fejét pedig előre hajtja. Mikor bemutatkozott jobb keze visszatér a törzse mellé és tekintetét ismét Wrojthra szegezi és mosolyogva folytatja: *
- Bár ami a törpe neveltetést illeti, hát emlékeim szerint a bányákban sem vetették meg az italt...
* Wrojth utolsó kérdéseire ezt feleli:*
- Csak átutazóban vagyok itt. És nem, nem ezért jöttem…
* Wertus nem tartja alkalmasnak sem a helyet, sem az időt, hogy céljait bővebben kifejtse. Bár az átfut az agyán, hogy törpe testvére hasznára lehetne célja elérésében, hisz egy harcostárs mindig jól jön a vadonban, pláne, ha törpe az illető...*
- Hát tebenned kit tisztelhetek testvér? És mi járatban vagy itt, ebben a koszos városban?
* Wertus kérdőn néz Wrojthra a válaszát várva...*
2919. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-12-01 11:18:34
Üzenet elküldve: 2025-12-01 11:18:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Törpe piac//
* Jókedvét nem lehet olyan könnyel letörni, még úgy sem, hogy idő közben egy fajtársa rondít bele az eddig csodálatosnak ígérkező napjának. Csak kicsit változik meg a nevetése, mikor az őszszakállú lemarházza. Végül csak erőr nyer magán és kezeivel eltörli a már összegyűlt könnycseppeket, majd egy fokkal komolyabban, ám még mindig jókedvűen válaszol. *
- Ahogy mondod testvér. Ez szánalmas. Hogy mégis hova fajult büszke fajunk, hogy ekkora hülyét csináljon magából valaki.
* Megrázza fejét, de mindeközben megint eszébe jut a törpe esése és a közbeni arca, így újfent elkacagja magát. Legalább már nem annyira hangosan. *
- Ha szerencséje van, akkor csak az egyik, de kétlem, idáig érzem a szagát. Ha eddig nem volt ütődött, most már biztosan.
* Egy leheletnyivel lép csak közelebb a társasághoz. Hona alatt még mindig ott pihen lovagi sisakja, s ez egészen addig ott is marad, amíg nem kell valakit fejbe kólintani vele. *
- Emberek, mi? Ismersz olyat, aki csak törpök között nevelkedett? Egyébként is, az ilyeneket már gyerekkorában kikalapálták volna.
* Jegyzi meg, majd megint lepillant a földön fetrengő fajtársára. Nem veszi észre a távolban álldogáló kalapácsos fajtársát. A tömeg kellően kitakarja, na meg persze nem is ő van a főcímen, hanem a sártól és alkoholtól bűzlő egyéntől. Wrojth sem veti meg az alkoholt, sőt ő is hasonlóan egy kupicával kezdi a napot, hogy szíve erőre kaphasson, ellentétben vele, akiről látszik, hogy többet látta a pohár fenekét, mint saját cerkáját. Ekkor végig néz az idősebbnek tűnő törpén. Nem tűnik nagy számnak, ám a csuklya alatt még rejtegetheti erejét. Még, hogy büszkeség! Egy törp nem rejti lepel alá izmait. Csak az, akinek nincs. Ha nem a piacon lennének, most kifosztaná a földön fekvő törpét, de most lemond erről, helyette inkább az idősebbel foglalkozik. *
- Hát nem kalapálták ki kiskorában, az biztos. Ám töltsön el megnyugvással, hogy amióta itt vagyok, azóta ő az első, aki így szégyenbe hozta volna a magát és fajunkat. Ha lenne büszkesége, szerintem elcserélné két pofa sörre. És te mit keresel itt? Kétlem, hogy érte jöttél volna.
//Törpe piac//
* Jókedvét nem lehet olyan könnyel letörni, még úgy sem, hogy idő közben egy fajtársa rondít bele az eddig csodálatosnak ígérkező napjának. Csak kicsit változik meg a nevetése, mikor az őszszakállú lemarházza. Végül csak erőr nyer magán és kezeivel eltörli a már összegyűlt könnycseppeket, majd egy fokkal komolyabban, ám még mindig jókedvűen válaszol. *
- Ahogy mondod testvér. Ez szánalmas. Hogy mégis hova fajult büszke fajunk, hogy ekkora hülyét csináljon magából valaki.
* Megrázza fejét, de mindeközben megint eszébe jut a törpe esése és a közbeni arca, így újfent elkacagja magát. Legalább már nem annyira hangosan. *
- Ha szerencséje van, akkor csak az egyik, de kétlem, idáig érzem a szagát. Ha eddig nem volt ütődött, most már biztosan.
* Egy leheletnyivel lép csak közelebb a társasághoz. Hona alatt még mindig ott pihen lovagi sisakja, s ez egészen addig ott is marad, amíg nem kell valakit fejbe kólintani vele. *
- Emberek, mi? Ismersz olyat, aki csak törpök között nevelkedett? Egyébként is, az ilyeneket már gyerekkorában kikalapálták volna.
* Jegyzi meg, majd megint lepillant a földön fetrengő fajtársára. Nem veszi észre a távolban álldogáló kalapácsos fajtársát. A tömeg kellően kitakarja, na meg persze nem is ő van a főcímen, hanem a sártól és alkoholtól bűzlő egyéntől. Wrojth sem veti meg az alkoholt, sőt ő is hasonlóan egy kupicával kezdi a napot, hogy szíve erőre kaphasson, ellentétben vele, akiről látszik, hogy többet látta a pohár fenekét, mint saját cerkáját. Ekkor végig néz az idősebbnek tűnő törpén. Nem tűnik nagy számnak, ám a csuklya alatt még rejtegetheti erejét. Még, hogy büszkeség! Egy törp nem rejti lepel alá izmait. Csak az, akinek nincs. Ha nem a piacon lennének, most kifosztaná a földön fekvő törpét, de most lemond erről, helyette inkább az idősebbel foglalkozik. *
- Hát nem kalapálták ki kiskorában, az biztos. Ám töltsön el megnyugvással, hogy amióta itt vagyok, azóta ő az első, aki így szégyenbe hozta volna a magát és fajunkat. Ha lenne büszkesége, szerintem elcserélné két pofa sörre. És te mit keresel itt? Kétlem, hogy érte jöttél volna.
2918. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-11-30 22:20:36
Üzenet elküldve: 2025-11-30 22:20:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Már én is elhiszem…//
*Merchen miután kipihente a romvárosban elköltött ocsmány estét visszatér a piactérre. Van néhány dolga, amit el kell intéznie, és egyébként is szereti itt lógatni a lábát, mindig úgy tűnik, mintha éppen valami fontos dolgot csinálna, de ez igencsak ritkán történik meg. Igaz olyankor nagyon. ~Teysus neve legyen áldott érte.~ Úgy ismer itt mindent, mint a tenyerét, több időt töltött itt az elmúlt pár hatban, mint sokan egész életükben, úgyhogy tudja hol vannak a jóféle portékák, hol vannak a vetélytársak és mik a csendesebb részek. Pont azok a részek, ahol szeret pipázni egy kicsit, mikor szünetet akar tartani anélkül, hogy a túl kíváncsi szemek megfigyelnék őt. Éppen egy ilyen kis sétát tesz, bal keze a griff fejes sétapálcája végén pihen, jobbjában pedig pipáját pöfékeli, mikor meglát két igencsak szemrevaló teremtést. Meglehetősen szép öltözékük is van, nyakékek és kelmék, díszes fegyverek, minden ami csak kell. Ugyan lehetnének magasabbak Merchen ízlésének, van egy ilyen fétise, de ez most mellékes. A vöröshajú, ocsmányképű törpénél bizonyára kellemesebb társaság lehetnek. Mivel elég rutinos az ilyesmiben, és egyébként is lehengerlő karizmatikuságra tett szert az évek alatt, könnyedén lép kettejük közelébe. Beszélgetésüket nem kifejezetten hallgatta ki, pusztán az utolsó szavakat csípte el fél füllel.*
-A szépség belülről fakad kedves, de mindig lehet fokozni.
*Mondja kellemes, dallamos hangján, és a legszebbik mosolyát veszi elő. Ha sikerül a páros figyelmét megnyernie, úgy folytatja is.*
-Merchen a nevem, s a kereskedés a kenyerem. Meg a finom hölgyek szórakoztatása, örvendek.
*Meg is hajol mellkasból, ahogy azt illik a nemesi körökben. Nem túl pórias, de a tisztelet kellő megadása, ahogy azt az urak szokták.*
-Teysus ments, hogy oktalankodjak a hölgyek dolgában, de ha valóban szép holmikat keresnek, mutathatok pár különleges darabot, nemrég láttam egy Lihanechből érkező karavánt, akik állítólag mindenféle selyemholmikat hoztak.
*Az utolsó részt úgy adja elő, mintha ő maga is éppen annyira érdekelt és izgatott lenne a témában.*
-Velem tartanak megnézni?
*Merchen miután kipihente a romvárosban elköltött ocsmány estét visszatér a piactérre. Van néhány dolga, amit el kell intéznie, és egyébként is szereti itt lógatni a lábát, mindig úgy tűnik, mintha éppen valami fontos dolgot csinálna, de ez igencsak ritkán történik meg. Igaz olyankor nagyon. ~Teysus neve legyen áldott érte.~ Úgy ismer itt mindent, mint a tenyerét, több időt töltött itt az elmúlt pár hatban, mint sokan egész életükben, úgyhogy tudja hol vannak a jóféle portékák, hol vannak a vetélytársak és mik a csendesebb részek. Pont azok a részek, ahol szeret pipázni egy kicsit, mikor szünetet akar tartani anélkül, hogy a túl kíváncsi szemek megfigyelnék őt. Éppen egy ilyen kis sétát tesz, bal keze a griff fejes sétapálcája végén pihen, jobbjában pedig pipáját pöfékeli, mikor meglát két igencsak szemrevaló teremtést. Meglehetősen szép öltözékük is van, nyakékek és kelmék, díszes fegyverek, minden ami csak kell. Ugyan lehetnének magasabbak Merchen ízlésének, van egy ilyen fétise, de ez most mellékes. A vöröshajú, ocsmányképű törpénél bizonyára kellemesebb társaság lehetnek. Mivel elég rutinos az ilyesmiben, és egyébként is lehengerlő karizmatikuságra tett szert az évek alatt, könnyedén lép kettejük közelébe. Beszélgetésüket nem kifejezetten hallgatta ki, pusztán az utolsó szavakat csípte el fél füllel.*
-A szépség belülről fakad kedves, de mindig lehet fokozni.
*Mondja kellemes, dallamos hangján, és a legszebbik mosolyát veszi elő. Ha sikerül a páros figyelmét megnyernie, úgy folytatja is.*
-Merchen a nevem, s a kereskedés a kenyerem. Meg a finom hölgyek szórakoztatása, örvendek.
*Meg is hajol mellkasból, ahogy azt illik a nemesi körökben. Nem túl pórias, de a tisztelet kellő megadása, ahogy azt az urak szokták.*
-Teysus ments, hogy oktalankodjak a hölgyek dolgában, de ha valóban szép holmikat keresnek, mutathatok pár különleges darabot, nemrég láttam egy Lihanechből érkező karavánt, akik állítólag mindenféle selyemholmikat hoztak.
*Az utolsó részt úgy adja elő, mintha ő maga is éppen annyira érdekelt és izgatott lenne a témában.*
-Velem tartanak megnézni?
2917. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-11-30 19:36:51
Üzenet elküldve: 2025-11-30 19:36:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Már én is elhiszem…//
*Ez talán Corillette egyik, ha nem a legnagyobb hibája. Ő képtelen arra, hogy csak üljön és várjon, még akkor is, ha húga lelki egészségéről van szó. Azt sem mondhatja, hogy nem tehet róla, hisz tény, hogy a gazdagság és a pompa reménye olyannyira megrészegíti, hogy most és azonnal akarja az egészet, ami persze aztán még több hibát szül. Ördögi kör ez, melyből egyedül képtelen volna kiszabadulni, de szerencsére nincs is egyedül. Bárhogy is alakuljon az életük, a szeretet, amit Lyssira iránt érez valódi és megtörhetetlen. Nincs az a pénz, jólét vagy hatalom, ami a legfontosabb helyzetben el tudná őt tántorítani attól, hogy szeretett testvére mellett döntsön. Legalábbis, ha kérdeznék, biztosan ezt mondaná.
Apró győzelemként éli meg azt, hogy Lyssira mindeközben igazat ad neki, de a piacon nyüzsgő élet hamar eltereli a figyelmét róla. Szép akar lenni, elegáns, csinos és nem mindig ugyanolyan. Ez jár most a fejében.*
- Tényleg van, Lyssi. Bízz bennem! *Válaszolja az arany kérdésére mosolyogva úgy, hogy az kívülállók számára is megállhatja a helyét. Senki sem gyanakodhat arra, hogy Corillette-nek hála, valójában nem is a saját pénzüket fogják most elkölteni.*
- Ó… Mire mennék nélküled?! *Meglepetten ugyan, de hasonlóan halkan válaszolja, mikor Lyssira szavai nyomán határozottnak és igencsak járatosnak tűnik a piacon, majd mikor kézen ragadja őt, igyekszik követni ikertestvére lépteit, és lássanak csodát, ahol végül kikötnek, ott valóban egészen kényelmesen, szellősen vannak az emberek, jutnak elég levegőhöz is, no de a látvány, a látvány az mindent visz. Gyönyörű kelmék, csillogó ékszerek sokasága veszi őket körbe, és még őrök is vannak, akik bizonyára a drágább áruk miatt vannak fokozottan jelen.*
~Imádlak, húgi!~ *Dicséri most csak magában a másikat, miközben mosolya ezúttal őszintén örömteli.*
- Nem tudom, hogy lehet-e még fokozni a mostani szépségedet, de egy próbát tehetünk, nem igaz? *Annak ellenére, hogy a főtéren még nem értett egyet, most nem öleli meg reflexből Lyssirát, pedig szívesen megtenné, de még ha ellenkezett is, azért megfontolta testvére szavait. A piac tényleg nem az a helyszín, ahol helye van az ilyesminek.*
A hozzászólás írója (Corillette Ysevelle Tharisse) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.11.30 20:47:38
*Ez talán Corillette egyik, ha nem a legnagyobb hibája. Ő képtelen arra, hogy csak üljön és várjon, még akkor is, ha húga lelki egészségéről van szó. Azt sem mondhatja, hogy nem tehet róla, hisz tény, hogy a gazdagság és a pompa reménye olyannyira megrészegíti, hogy most és azonnal akarja az egészet, ami persze aztán még több hibát szül. Ördögi kör ez, melyből egyedül képtelen volna kiszabadulni, de szerencsére nincs is egyedül. Bárhogy is alakuljon az életük, a szeretet, amit Lyssira iránt érez valódi és megtörhetetlen. Nincs az a pénz, jólét vagy hatalom, ami a legfontosabb helyzetben el tudná őt tántorítani attól, hogy szeretett testvére mellett döntsön. Legalábbis, ha kérdeznék, biztosan ezt mondaná.
Apró győzelemként éli meg azt, hogy Lyssira mindeközben igazat ad neki, de a piacon nyüzsgő élet hamar eltereli a figyelmét róla. Szép akar lenni, elegáns, csinos és nem mindig ugyanolyan. Ez jár most a fejében.*
- Tényleg van, Lyssi. Bízz bennem! *Válaszolja az arany kérdésére mosolyogva úgy, hogy az kívülállók számára is megállhatja a helyét. Senki sem gyanakodhat arra, hogy Corillette-nek hála, valójában nem is a saját pénzüket fogják most elkölteni.*
- Ó… Mire mennék nélküled?! *Meglepetten ugyan, de hasonlóan halkan válaszolja, mikor Lyssira szavai nyomán határozottnak és igencsak járatosnak tűnik a piacon, majd mikor kézen ragadja őt, igyekszik követni ikertestvére lépteit, és lássanak csodát, ahol végül kikötnek, ott valóban egészen kényelmesen, szellősen vannak az emberek, jutnak elég levegőhöz is, no de a látvány, a látvány az mindent visz. Gyönyörű kelmék, csillogó ékszerek sokasága veszi őket körbe, és még őrök is vannak, akik bizonyára a drágább áruk miatt vannak fokozottan jelen.*
~Imádlak, húgi!~ *Dicséri most csak magában a másikat, miközben mosolya ezúttal őszintén örömteli.*
- Nem tudom, hogy lehet-e még fokozni a mostani szépségedet, de egy próbát tehetünk, nem igaz? *Annak ellenére, hogy a főtéren még nem értett egyet, most nem öleli meg reflexből Lyssirát, pedig szívesen megtenné, de még ha ellenkezett is, azért megfontolta testvére szavait. A piac tényleg nem az a helyszín, ahol helye van az ilyesminek.*
A hozzászólás írója (Corillette Ysevelle Tharisse) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.11.30 20:47:38
2916. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-11-29 18:40:29
Üzenet elküldve: 2025-11-29 18:40:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Már én is elhiszem…//
*Ha valaki azért neheztel a tulajdon vérére, mert nem olyan erős, mint ő maga, hát eléggé szegényes legbelül. Tán nem is igazi szeretet. Lyssira megsínylette azt az időszakot, s a másik nyugodtan dönthetett volna úgy, hogy vár egy keveset, míg rendbejön. Netán már mikor alakulóban volt az összeomlás, észrevehette volna. De van, hogy fontosabb a cél, mint a család maga, s olyankor elkerüli a figyelmet az is, ami máskor nem. Jobb eset volna, mintha szimplán csak ennyire nagyravágyó lenne, empátia nélkül. Abból ugyanis megannyi van már ezen a világon. Nagy szerencséje, hogy ezeket a gondolatokat nem olvassa ki testvéréből, mert úgy lehet nem tartaná vissza semmi attól, hogy valahol máshol kezdjen új életet. Neki, ha kecsegtető is a pompa, még nem ér többet, mint Corillette maga. Úgy fest hát, hogy ezzel egyedül van. Az ölelés tán a vizslató szemeken túl ezért is feszélyezi ennyire. Talán, ha vére képes volt felhívni a figyelmét néhány perce arra, hogy merészelt rosszul lenni, akkor, ha nem is tudatosan, de valamit mégiscsak érez.*
- Talán igazad van.
*Bár erős a gyanú, hogy nincsen. Nem érzi helyénvalónak, hogy nyílt utcán ölelkezzenek, mintha még most is gyermekek lennének. De elveti ezt a kérdést, hiszen valószínűleg nincs Artheniorban még egy leány ikerpár, akik nemesek, hogy megnézzék, őnáluk hogyan szokás. Így is sok szemnek lesz bájos, vagy épp meghökkentő, amikor néhány mozdulatuk, szavuk, vagy a nevetésük csengése egyszerre és pontosan ugyanúgy történik, vagy hangzik majd.
A piaci forgatagot és annak elkerülését igen sokat gyakorolta az elmúlt időszakban, amikor Orthust - illetve bármit, ami róla szól -, figyelte. Pontosan tudja, hogy hol nem érdemes átvágni, mi az, amit még megnézniük sem ildomos.*
- Valóban jól jönne néhány ruha és ékszer, de… *Jelentőségteljesen néz a másik szemeibe.* - tényleg van most nálunk ennyi arany? *Kérdi halkan, de ha mégis valaki hallgatódzna, csak úgy tűnik, mintha nem hoztak volna magukkal eleget. Annyi biztos, hogy neki nincs sok, de a keze sem enyves annyira, hogy ezen változtatni tudjon.*
- Viszont engem kövess, úgy elkerüljük a tömeget és természetesen szellősebb és védettebb helyen vannak a nemesi kelmék, na meg az ékszerek, nem ott, ahol a zsebmetszők állnak lesben. *Szinte suttog, ahogy közel hajol a lányhoz, majd kézen fogja, s úgy igyekszik kievickélni a sokaságból.*
*Ha valaki azért neheztel a tulajdon vérére, mert nem olyan erős, mint ő maga, hát eléggé szegényes legbelül. Tán nem is igazi szeretet. Lyssira megsínylette azt az időszakot, s a másik nyugodtan dönthetett volna úgy, hogy vár egy keveset, míg rendbejön. Netán már mikor alakulóban volt az összeomlás, észrevehette volna. De van, hogy fontosabb a cél, mint a család maga, s olyankor elkerüli a figyelmet az is, ami máskor nem. Jobb eset volna, mintha szimplán csak ennyire nagyravágyó lenne, empátia nélkül. Abból ugyanis megannyi van már ezen a világon. Nagy szerencséje, hogy ezeket a gondolatokat nem olvassa ki testvéréből, mert úgy lehet nem tartaná vissza semmi attól, hogy valahol máshol kezdjen új életet. Neki, ha kecsegtető is a pompa, még nem ér többet, mint Corillette maga. Úgy fest hát, hogy ezzel egyedül van. Az ölelés tán a vizslató szemeken túl ezért is feszélyezi ennyire. Talán, ha vére képes volt felhívni a figyelmét néhány perce arra, hogy merészelt rosszul lenni, akkor, ha nem is tudatosan, de valamit mégiscsak érez.*
- Talán igazad van.
*Bár erős a gyanú, hogy nincsen. Nem érzi helyénvalónak, hogy nyílt utcán ölelkezzenek, mintha még most is gyermekek lennének. De elveti ezt a kérdést, hiszen valószínűleg nincs Artheniorban még egy leány ikerpár, akik nemesek, hogy megnézzék, őnáluk hogyan szokás. Így is sok szemnek lesz bájos, vagy épp meghökkentő, amikor néhány mozdulatuk, szavuk, vagy a nevetésük csengése egyszerre és pontosan ugyanúgy történik, vagy hangzik majd.
A piaci forgatagot és annak elkerülését igen sokat gyakorolta az elmúlt időszakban, amikor Orthust - illetve bármit, ami róla szól -, figyelte. Pontosan tudja, hogy hol nem érdemes átvágni, mi az, amit még megnézniük sem ildomos.*
- Valóban jól jönne néhány ruha és ékszer, de… *Jelentőségteljesen néz a másik szemeibe.* - tényleg van most nálunk ennyi arany? *Kérdi halkan, de ha mégis valaki hallgatódzna, csak úgy tűnik, mintha nem hoztak volna magukkal eleget. Annyi biztos, hogy neki nincs sok, de a keze sem enyves annyira, hogy ezen változtatni tudjon.*
- Viszont engem kövess, úgy elkerüljük a tömeget és természetesen szellősebb és védettebb helyen vannak a nemesi kelmék, na meg az ékszerek, nem ott, ahol a zsebmetszők állnak lesben. *Szinte suttog, ahogy közel hajol a lányhoz, majd kézen fogja, s úgy igyekszik kievickélni a sokaságból.*
2915. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-11-29 16:11:14
Üzenet elküldve: 2025-11-29 16:11:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Már én is elhiszem…//
- Rendben. Együtt vagyunk benne… *Ért egyet annak ellenére, hogy pont ő volt az, aki hirtelen és váratlanul maradt egyedül, ráadásul egy fontos helyzetben, ami miatt valószínűleg még sokáig neheztelni fog majd húgára, de ha ezzel segíteni tud neki, akkor szíves örömest nyomja el magában ezeket az érzéseket és tartja meg őket magának azért, hogy Lyssira helyette abból a szeretetből kapjon többet, amelyet semmiféle probléma nem törhet meg kettejük közt. A lány változása valóban üdvözítő, de amikor meghallja, hogy már az ölelésről is úgy gondolja, hogy nem mindegy, mikor és hol kapja tőle, akkor sértetté válik a tekintete. Hamar el is húzódik tőle, de most gondolkodik is, még mielőtt kifakadna. Elszámol magában háromig, és milyen jól teszi, hisz mikor Lyssira szájából is elhangzik a „szeretlek” szó, megenyhül, és emlékezteti rá, hogy pont néhány másodperccel ezelőtt fogadta meg magának, hogy nem akarja bántani őt.*
- Ha ez így van, akkor azt hiszem, meg is van az első dolog, amit gyűlölni fogok. Nemesek vagyunk Lyssi. Én akarom eldönteni, hogy mi az előkelő és nem azt lesni, hogy mások szerint mi bizonyul annak. Azt pedig nem akarom elfogadni, hogy ne mutathassam ki bárhol, bármikor, hogy szeretlek. *Nem direkt próbálja meglovagolni a kételyt, mi vére szemeiben csillog, ez csupán egy olyan dolog, ami, ha így is működik a nemesek közt, nem kér belőle. Úgyis az előbb hangzott el, hogy ez egy új nemesség, melynek ők is a részei. Hát majd megreformálja a szokásokat.
A piacra csúcsidőben érnek, a hely nyüzsög a kereskedőktől és az árusoktól is, ami kettős érzéseket nyújt Corillette számára. Egyrészről ez egy paradicsom, amikor az emberek annyira egymás hegyén-hátán toporognak, hogy már-már a mellettük álló cipőjét tapossák és egyáltalán nem figyelnek oda egymásra, így rá sem, ám nemesként maga a pokol, egy rémálom. Azt tudja, hogy kívülről az utóbbihoz kapcsolódó érzéseket kell mutatnia.*
- Rengetegen vannak. *Nyög is fel rögtön, de ez nem tántorítja el abban, hogy beljebb haladjon a forgatagban, persze csak akkor, ha húga is vele tart.*
- Ékszereket és ruhákat akarok. Szerintem az elkövetkezendő időszakban nagyon sokat leszünk vendégségben, és méltatlan volna minden alkalommal ugyanúgy megjelennünk. Akkor is az volna, ha mindenki tudja, hogy a vagyonunkhoz még nem férünk hozzá. A külvilágnak azt kell mutatnunk, hogy így is erősek vagyunk, akár anyagi értelemben is, és nem szorulunk mindenáron segítségre. *Magyarázza az okát közben, még mielőtt elvesznének a tömeg sűrűjében, ahol már nehéz volna hosszabb beszélgetéseket megejteni.*
A hozzászólás írója (Corillette Ysevelle Tharisse) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.11.29 16:13:17
- Rendben. Együtt vagyunk benne… *Ért egyet annak ellenére, hogy pont ő volt az, aki hirtelen és váratlanul maradt egyedül, ráadásul egy fontos helyzetben, ami miatt valószínűleg még sokáig neheztelni fog majd húgára, de ha ezzel segíteni tud neki, akkor szíves örömest nyomja el magában ezeket az érzéseket és tartja meg őket magának azért, hogy Lyssira helyette abból a szeretetből kapjon többet, amelyet semmiféle probléma nem törhet meg kettejük közt. A lány változása valóban üdvözítő, de amikor meghallja, hogy már az ölelésről is úgy gondolja, hogy nem mindegy, mikor és hol kapja tőle, akkor sértetté válik a tekintete. Hamar el is húzódik tőle, de most gondolkodik is, még mielőtt kifakadna. Elszámol magában háromig, és milyen jól teszi, hisz mikor Lyssira szájából is elhangzik a „szeretlek” szó, megenyhül, és emlékezteti rá, hogy pont néhány másodperccel ezelőtt fogadta meg magának, hogy nem akarja bántani őt.*
- Ha ez így van, akkor azt hiszem, meg is van az első dolog, amit gyűlölni fogok. Nemesek vagyunk Lyssi. Én akarom eldönteni, hogy mi az előkelő és nem azt lesni, hogy mások szerint mi bizonyul annak. Azt pedig nem akarom elfogadni, hogy ne mutathassam ki bárhol, bármikor, hogy szeretlek. *Nem direkt próbálja meglovagolni a kételyt, mi vére szemeiben csillog, ez csupán egy olyan dolog, ami, ha így is működik a nemesek közt, nem kér belőle. Úgyis az előbb hangzott el, hogy ez egy új nemesség, melynek ők is a részei. Hát majd megreformálja a szokásokat.
A piacra csúcsidőben érnek, a hely nyüzsög a kereskedőktől és az árusoktól is, ami kettős érzéseket nyújt Corillette számára. Egyrészről ez egy paradicsom, amikor az emberek annyira egymás hegyén-hátán toporognak, hogy már-már a mellettük álló cipőjét tapossák és egyáltalán nem figyelnek oda egymásra, így rá sem, ám nemesként maga a pokol, egy rémálom. Azt tudja, hogy kívülről az utóbbihoz kapcsolódó érzéseket kell mutatnia.*
- Rengetegen vannak. *Nyög is fel rögtön, de ez nem tántorítja el abban, hogy beljebb haladjon a forgatagban, persze csak akkor, ha húga is vele tart.*
- Ékszereket és ruhákat akarok. Szerintem az elkövetkezendő időszakban nagyon sokat leszünk vendégségben, és méltatlan volna minden alkalommal ugyanúgy megjelennünk. Akkor is az volna, ha mindenki tudja, hogy a vagyonunkhoz még nem férünk hozzá. A külvilágnak azt kell mutatnunk, hogy így is erősek vagyunk, akár anyagi értelemben is, és nem szorulunk mindenáron segítségre. *Magyarázza az okát közben, még mielőtt elvesznének a tömeg sűrűjében, ahol már nehéz volna hosszabb beszélgetéseket megejteni.*
A hozzászólás írója (Corillette Ysevelle Tharisse) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.11.29 16:13:17
2914. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-11-29 09:51:16
Üzenet elküldve: 2025-11-29 09:51:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Nyílt //
// Törpe piac //
*A fogadóban jómaga is átértékelte a mostani hadihelyzetet. Fel kell készülnie, amihez pár dolgot vásárolnia kell. Így Tűzdereng kíváncsian kutat a piacon, amikor a távolban megpillant egy fajtársat, aki egy székre állva igen nagy blődségeket beszél. Szemöldökét ráncolva figyeli, hogy milyen kórság üthetett ki azon a törpén, mert a teljes elmebaj minden jelét produkálja. Ha ez nem lenne elég még a műsort folytatja a másik törpe egy jó nagy eséssel. Szerencsére a fején nem eshet már ennél is nagyobb baj, és úgy tűnik, hogy kisebb sérülésekkel meg is ússza. Már épp indulna tovább, amikor egy drusza vörös törpe jót nevet a tökkelütött társukon. Borúsan megcsóválja a fejét. Furcsa mód egy őszes hajú fajtársuk is feltűnik, aki némiképp védelmébe veszi az ütődöttet, vagyis inkább fajuk iránti elkötelezettségnek tűnik ez. Tűzdereng némiképp egyetért az ősz hajú társával. Törpék tartsanak össze, ez ősi szabály. Egyelőre nem avatkozik közbe csak megtámaszkodik a kalapácsán, aminek a fejét a földre teszi, s kíváncsian figyeli, hogy mi bontakozik ki ebből. Valami különös erő munkálkodhat, hogy ennyi törpe gyűlt össze egy helyen. ~A Szent Láng toborozna?~ Még nem biztos benne, de elképzelhető, hogy oka van annak, hogy ennyi törpe gyűlt össze egy helyen.*
A hozzászólás írója (Tűzdereng Thragmorin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.11.29 11:38:24
// Törpe piac //
*A fogadóban jómaga is átértékelte a mostani hadihelyzetet. Fel kell készülnie, amihez pár dolgot vásárolnia kell. Így Tűzdereng kíváncsian kutat a piacon, amikor a távolban megpillant egy fajtársat, aki egy székre állva igen nagy blődségeket beszél. Szemöldökét ráncolva figyeli, hogy milyen kórság üthetett ki azon a törpén, mert a teljes elmebaj minden jelét produkálja. Ha ez nem lenne elég még a műsort folytatja a másik törpe egy jó nagy eséssel. Szerencsére a fején nem eshet már ennél is nagyobb baj, és úgy tűnik, hogy kisebb sérülésekkel meg is ússza. Már épp indulna tovább, amikor egy drusza vörös törpe jót nevet a tökkelütött társukon. Borúsan megcsóválja a fejét. Furcsa mód egy őszes hajú fajtársuk is feltűnik, aki némiképp védelmébe veszi az ütődöttet, vagyis inkább fajuk iránti elkötelezettségnek tűnik ez. Tűzdereng némiképp egyetért az ősz hajú társával. Törpék tartsanak össze, ez ősi szabály. Egyelőre nem avatkozik közbe csak megtámaszkodik a kalapácsán, aminek a fejét a földre teszi, s kíváncsian figyeli, hogy mi bontakozik ki ebből. Valami különös erő munkálkodhat, hogy ennyi törpe gyűlt össze egy helyen. ~A Szent Láng toborozna?~ Még nem biztos benne, de elképzelhető, hogy oka van annak, hogy ennyi törpe gyűlt össze egy helyen.*
A hozzászólás írója (Tűzdereng Thragmorin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.11.29 11:38:24
2913. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-11-27 23:40:07
Üzenet elküldve: 2025-11-27 23:40:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
// Nyílt //
* A törpe már majdnem elhagyja a várost, mikor eszébe jut valami, amit elfelejtett beszerezni, pedig nagy szüksége lesz rá a vadonban.*
- Hogy rohadjon meg, majdnem elfelejtettem!
* Morog még valami törpe káromkodást a szakálla alatt és már fordul is vissza a piacra megvenni a szükséges dolgokat.
Mikor visszaér távolabb az egyik fajtársa szónokol valami zagyvaságot egy széken állva.*
~ Wertus nem szereti, ha egy törpe hülyét csinál magából. Egy törpének legyen tartása és büszkesége, végül is a világ legkiválóbb fajáról van szó.~
* Megáll kicsit, hogy jobban hallja mit mond a másik, de ekkor az egyik közelben elhaladónak hála, aki Wertus szerint készakarva rúgta ki a szék egyik lábát, a törpe nagyot esik.
Ekkor valaki hangos nevetésben tör ki nem messze tőle. Wertus akaratlanul is odafordul. Csak most veszi észre, hogy az illető szintén törpe.*
- Mit röhögsz te marha? Ez inkább siralmas semmint nevetséges. Ha mi törpék is nevetünk egymáson, mit várhatunk a többi fajtól?
* Ezután visszapillant a másikra, hogy az már fel-e tápászkodott, majd újra a vörös fajtársára szegezi tekintetét:*
- Szerintem ez vagy tök részeg, vagy ütődött volt már azelőtt, mielőtt leesett. Bármelyik eset is áll fenn, biztos vagyok benne, hogy emberek, elfek, vagy valami hasonló ocsmány népek közt nevelkedett. Ha én ilyenek közt nevelkedtem volna én is innék, de legalább hülye lennék az biztos...
A hozzászólás írója (Wertus Askander) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.11.27 23:44:00
* A törpe már majdnem elhagyja a várost, mikor eszébe jut valami, amit elfelejtett beszerezni, pedig nagy szüksége lesz rá a vadonban.*
- Hogy rohadjon meg, majdnem elfelejtettem!
* Morog még valami törpe káromkodást a szakálla alatt és már fordul is vissza a piacra megvenni a szükséges dolgokat.
Mikor visszaér távolabb az egyik fajtársa szónokol valami zagyvaságot egy széken állva.*
~ Wertus nem szereti, ha egy törpe hülyét csinál magából. Egy törpének legyen tartása és büszkesége, végül is a világ legkiválóbb fajáról van szó.~
* Megáll kicsit, hogy jobban hallja mit mond a másik, de ekkor az egyik közelben elhaladónak hála, aki Wertus szerint készakarva rúgta ki a szék egyik lábát, a törpe nagyot esik.
Ekkor valaki hangos nevetésben tör ki nem messze tőle. Wertus akaratlanul is odafordul. Csak most veszi észre, hogy az illető szintén törpe.*
- Mit röhögsz te marha? Ez inkább siralmas semmint nevetséges. Ha mi törpék is nevetünk egymáson, mit várhatunk a többi fajtól?
* Ezután visszapillant a másikra, hogy az már fel-e tápászkodott, majd újra a vörös fajtársára szegezi tekintetét:*
- Szerintem ez vagy tök részeg, vagy ütődött volt már azelőtt, mielőtt leesett. Bármelyik eset is áll fenn, biztos vagyok benne, hogy emberek, elfek, vagy valami hasonló ocsmány népek közt nevelkedett. Ha én ilyenek közt nevelkedtem volna én is innék, de legalább hülye lennék az biztos...
A hozzászólás írója (Wertus Askander) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.11.27 23:44:00
2912. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-11-27 13:25:52
Üzenet elküldve: 2025-11-27 13:25:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
* Végül csak szóba elegyedett az egyik eladóval, s nem tartott sokáig, s nem igényelt sok erőt, hogy rábeszéljék egy „olcsóbb” vásárlásra. Új sisakjával a hóna alatt hagyja el a kovácsműhelyt. Ha valamire eddig nem volt szüksége, akkor az pont ez, de legalább most már nem kell tartani néhány kósza nyíltól, vagy egy igénytelen támadástól hátulról. Ez valahogy nem nyugtatja meg szőrös lelkét, de ha ezzel is néhány nappal több időt tölthet ezen a földön, akkor viselni fogja.
Eljött az ideje, hogy kicsit jobban tágítsa a tudástárát a piacon fellelhető dolgok kapcsán. A bódék között sétálva hallgatja a különböző kofák éles nyelvét, ahogy próbálnának rá, illetve másokra rásózni valami hasznos, haszontalan dolgot. Épp elhalad egy ilyen árus mellet, aztán csak fél füllel hallja meg a csodálatos ajánlatot, amit kedves fajtársa ajánl a tömegbe. Eleinte nem is fogja fel, egyik fülén be, a másikon ki. Aztán mintha egy láthatatlan kötél húzná vissza, tesz néhány lépést az ellenkező irányba. Nem biztos, hogy jól hallotta, s ennek szeretne utána járni. *
~ Hogy mi? Lehet törp hátszőrt venni? Remélem, vásárol is, mert abból sok van! ~
* Az út túloldalán figyeli a furcsa törpöt, egyik keze az övébe akasztva, míg másikkal még mindig a sisakot fogja. *
- Ha ez nincs bebaszva, akkor én leszek mindjárt.
* Mondja az orra alatt, miközben figyeli az előadást. Meg van győződve arról, hogy ha ez józan, akkor csak színlel. Nem cselekszik, csak nézi, hátha történik valami isteni beavatkozás és elnémítja egy darabig. Wrojth számára egy örökkévalóságnak tűnik, ám nem lehet néhány perc, mielőtt történne az a bizonyos isteni beavatkozás. A szék eltörik, a furcsa törp pedig a földön végzi. Ez a mutatvány annyira megtetszik a vörösnek, hogy veszettül el kezd nevetni. Az elmúlt napok olyan komolyra sikeredtek, hogy már idejét sem tudná, hogy mikor szórakozott ilyen jól utoljára. *
- Hahaha… Ezt a barmot.
* Csak ennyi hagyja el a száját. Csak ennyit képes kipréselni a nevetőrohama közben. Az utána lévő morcos arca csak fokoz a hangulatán. Biztos így érezhette magát a ronda elf, mikor kirepült a szekérből. Ezt viszont inkább elfeledi, mintsem felhozza újra. *
* Végül csak szóba elegyedett az egyik eladóval, s nem tartott sokáig, s nem igényelt sok erőt, hogy rábeszéljék egy „olcsóbb” vásárlásra. Új sisakjával a hóna alatt hagyja el a kovácsműhelyt. Ha valamire eddig nem volt szüksége, akkor az pont ez, de legalább most már nem kell tartani néhány kósza nyíltól, vagy egy igénytelen támadástól hátulról. Ez valahogy nem nyugtatja meg szőrös lelkét, de ha ezzel is néhány nappal több időt tölthet ezen a földön, akkor viselni fogja.
Eljött az ideje, hogy kicsit jobban tágítsa a tudástárát a piacon fellelhető dolgok kapcsán. A bódék között sétálva hallgatja a különböző kofák éles nyelvét, ahogy próbálnának rá, illetve másokra rásózni valami hasznos, haszontalan dolgot. Épp elhalad egy ilyen árus mellet, aztán csak fél füllel hallja meg a csodálatos ajánlatot, amit kedves fajtársa ajánl a tömegbe. Eleinte nem is fogja fel, egyik fülén be, a másikon ki. Aztán mintha egy láthatatlan kötél húzná vissza, tesz néhány lépést az ellenkező irányba. Nem biztos, hogy jól hallotta, s ennek szeretne utána járni. *
~ Hogy mi? Lehet törp hátszőrt venni? Remélem, vásárol is, mert abból sok van! ~
* Az út túloldalán figyeli a furcsa törpöt, egyik keze az övébe akasztva, míg másikkal még mindig a sisakot fogja. *
- Ha ez nincs bebaszva, akkor én leszek mindjárt.
* Mondja az orra alatt, miközben figyeli az előadást. Meg van győződve arról, hogy ha ez józan, akkor csak színlel. Nem cselekszik, csak nézi, hátha történik valami isteni beavatkozás és elnémítja egy darabig. Wrojth számára egy örökkévalóságnak tűnik, ám nem lehet néhány perc, mielőtt történne az a bizonyos isteni beavatkozás. A szék eltörik, a furcsa törp pedig a földön végzi. Ez a mutatvány annyira megtetszik a vörösnek, hogy veszettül el kezd nevetni. Az elmúlt napok olyan komolyra sikeredtek, hogy már idejét sem tudná, hogy mikor szórakozott ilyen jól utoljára. *
- Hahaha… Ezt a barmot.
* Csak ennyi hagyja el a száját. Csak ennyit képes kipréselni a nevetőrohama közben. Az utána lévő morcos arca csak fokoz a hangulatán. Biztos így érezhette magát a ronda elf, mikor kirepült a szekérből. Ezt viszont inkább elfeledi, mintsem felhozza újra. *
2911. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-11-26 14:57:00
Üzenet elküldve: 2025-11-26 14:57:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
* Felkapaszkodik a piactér egyik magaslatára – nevezetesen egy háromlábú székre, ami csaknem összeszakad alatta. Ez azonban nem zavarja, mert így valamivel magasabbnak tűnik, így már mondhatja a magáét. Hiszen azért van itt, hogy kereskedjen, meg persze mondjon dolgokat. Főleg ez utóbbi megy neki. Dolgokat mond, ez kétségtelen. Valahogy ekképpen: *
– Blim-blam-plutty, mim-mam-mlutty! Mindenkinek jut! Vegyenek-vegyenek, eredeti törpehátszőr, a legjobb minőségű! Bom, bom, bom, bom! Meglátják, mellé se lehet tenni a lószőrt, mert az fele olyan erős sincsen! Minden hölgy vásárlónak ajándék csók jár! Mondom én, nincs még egy olyan világ, mint a miénk, hát nem értitek! Az élet csodaszép, a bolhák vidámak, majd kipenderülnek az ég falon, akkorákat ugranak, és akkor még nem is beszéltünk a kedvezetes éghajlatról! Tudjátok-e, hogy a nagy hegyen túl milyen ósdi, kopár, büdös sivatag leledzik?! Nem? NEM?! Hát, ha láttátok és hallottátok volna é a legutóbbi beszédemet, amiben elmondottam volt, hogy mi nem lehet a felesleges egy törpe-lakodalomban, akkor most azt is tudnátok, hogy Pityókás Pompár Pürella arckencéinél jobb nincsen kerek e világon! De ő nem létezik, csak kitaláltam. Mindegy is, mert ahol tartottam, az az volt, hogy a bolhák szökdellnek, a fák csiripelnek, a madarak vidáman szaladgálnak a réten, és még a káposzta is jól lakik, csak a nyúl baszhatja. Ez itt a nagy igazság, kérem! Szóval úgy volt, hogy azt mondtam, szép ez a világ, de lehetne szebb is, ha a folyó medréből nem egy igazságtalanul elátkozott tükörkép nézne rám! Nyúlcipő?! Ki beszél itt nyúlcipőről? Nem, nem, nem! Itt másról van szó, feleim! Látjátok szemetekkel! Itt vagyok, egész magas törpe vagyok, legalább öt láb magas, bár volt nagy részeg, aki ezt megszámolta, mert nekem csak két lábam van. Ámde azt mondom éppen, ha engedik, kérem, hogy blitty-blatty, blimm-blumm és reccs!
* Mintha meg lett volna írva a csillagokban, rögtön azután, hogy befejezi a mondandóját, a háromlábú szék kétlábú székké változik. Hangos reccsenéssel adja meg magát, és a törpe hatalmasat esik. Van annyi lélekjelenléte, hogy karját a feje elé tegye, így nem törik be a koponyája. Noha bolondabb már nem is lehetne, azért az életét még inkább nem dobná el. *
– Sürirő, törirő, bürürü tötö! Möhörö rörö! Ki a franc volt ez, mi?!
* Összeráncolt homlokkal néz körbe az őt körülölelő tömegen. Keresi a tettest. Fogalma sincs arról, hogy az emberek őt figyelték-e eddig vagy csak épp arra jártak, de nem is érdekli. Ő csak meg akarja verni azt, aki kirúgta a széket a lába alól. Jól megütötte magát. *
* Felkapaszkodik a piactér egyik magaslatára – nevezetesen egy háromlábú székre, ami csaknem összeszakad alatta. Ez azonban nem zavarja, mert így valamivel magasabbnak tűnik, így már mondhatja a magáét. Hiszen azért van itt, hogy kereskedjen, meg persze mondjon dolgokat. Főleg ez utóbbi megy neki. Dolgokat mond, ez kétségtelen. Valahogy ekképpen: *
– Blim-blam-plutty, mim-mam-mlutty! Mindenkinek jut! Vegyenek-vegyenek, eredeti törpehátszőr, a legjobb minőségű! Bom, bom, bom, bom! Meglátják, mellé se lehet tenni a lószőrt, mert az fele olyan erős sincsen! Minden hölgy vásárlónak ajándék csók jár! Mondom én, nincs még egy olyan világ, mint a miénk, hát nem értitek! Az élet csodaszép, a bolhák vidámak, majd kipenderülnek az ég falon, akkorákat ugranak, és akkor még nem is beszéltünk a kedvezetes éghajlatról! Tudjátok-e, hogy a nagy hegyen túl milyen ósdi, kopár, büdös sivatag leledzik?! Nem? NEM?! Hát, ha láttátok és hallottátok volna é a legutóbbi beszédemet, amiben elmondottam volt, hogy mi nem lehet a felesleges egy törpe-lakodalomban, akkor most azt is tudnátok, hogy Pityókás Pompár Pürella arckencéinél jobb nincsen kerek e világon! De ő nem létezik, csak kitaláltam. Mindegy is, mert ahol tartottam, az az volt, hogy a bolhák szökdellnek, a fák csiripelnek, a madarak vidáman szaladgálnak a réten, és még a káposzta is jól lakik, csak a nyúl baszhatja. Ez itt a nagy igazság, kérem! Szóval úgy volt, hogy azt mondtam, szép ez a világ, de lehetne szebb is, ha a folyó medréből nem egy igazságtalanul elátkozott tükörkép nézne rám! Nyúlcipő?! Ki beszél itt nyúlcipőről? Nem, nem, nem! Itt másról van szó, feleim! Látjátok szemetekkel! Itt vagyok, egész magas törpe vagyok, legalább öt láb magas, bár volt nagy részeg, aki ezt megszámolta, mert nekem csak két lábam van. Ámde azt mondom éppen, ha engedik, kérem, hogy blitty-blatty, blimm-blumm és reccs!
* Mintha meg lett volna írva a csillagokban, rögtön azután, hogy befejezi a mondandóját, a háromlábú szék kétlábú székké változik. Hangos reccsenéssel adja meg magát, és a törpe hatalmasat esik. Van annyi lélekjelenléte, hogy karját a feje elé tegye, így nem törik be a koponyája. Noha bolondabb már nem is lehetne, azért az életét még inkább nem dobná el. *
– Sürirő, törirő, bürürü tötö! Möhörö rörö! Ki a franc volt ez, mi?!
* Összeráncolt homlokkal néz körbe az őt körülölelő tömegen. Keresi a tettest. Fogalma sincs arról, hogy az emberek őt figyelték-e eddig vagy csak épp arra jártak, de nem is érdekli. Ő csak meg akarja verni azt, aki kirúgta a széket a lába alól. Jól megütötte magát. *
2910. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-11-26 07:55:43
Üzenet elküldve: 2025-11-26 07:55:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
* A törpe igyekszik minél kevesebb időt tölteni a városban. Nem szereti a nyüzsgést, így hát szaporára veszi lépteit, hogy mielőbb kijusson ebből a bűzös lepratelepből…
Azt sem bánja, ha odébb kell löknie valakit az útból, amúgy sem az az udvarias fajta, csak morog valamit a szakálla alatt vet néhány szúrós pillantást a félrelökött egyénre, majd bocsánatkérés nélkül megy tovább a feje után*
Azt sem bánja, ha odébb kell löknie valakit az útból, amúgy sem az az udvarias fajta, csak morog valamit a szakálla alatt vet néhány szúrós pillantást a félrelökött egyénre, majd bocsánatkérés nélkül megy tovább a feje után*
2909. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-11-20 21:02:51
Üzenet elküldve: 2025-11-20 21:02:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Ahogy távozik a kereskedőtől, méretes hátasán a Piactér felé veszi az irányt. A borongós idő miatt köpenyét arcába húzza, hófehér tincsei gazdagon omolnak vállára. alóla. Tisztában van vele, hogy ilyen kései órán a kofák többsége már összecsomagolt, ám ő nem holmi kupecekkel óhajt üzletelni.
Míg a macskaköves utcákat rója, van ideje számot vetni fejében a közelmúlt eseményeivel. Nem a baljós déli hírekkel, azok nem izgatják különösebben. Ő csakis Artheniorra koncentrál. A kereskedő pedig nagyon úgy fest, kulcs ehhez. Oly praktikákkal él, amilyenekre szükség van, a gátlások és a szokásjogok itt aligha kötik gúzsba kezeit. Az emberek világában az emberek módszereivel kell élnie, s mint sokra hivatott sötételf, természetesen sokkal hatékonyabban fogja használni őket. Ha őszinte akar lenni, várja, hogy ismét a férfi elé járuljon. Természetesen nem a viszontlátás öröme izgatja, sokkal inkább az újabb megtett lépés céljai felé. Az emberhím jóformán a tenyeréből evett, ő pedig roppant elégedett az elért eredménnyel. Tudja, ennél többet is elérhet a prefektust felhasználva.
A Piactéren az útja egyenesen az ékszermíveshez vezet. A rendelést már korábban leadta a mintadarabra. Azt is tudja, kinek fogja "ajándékozni".
Szeme rebben az átvett ékszert vizslatva. Tökéletes. Pont olyan, amilyennek elképzelte. Belső zsebébe rejti csillogó szerzeményét, majd átadva az ellenértéket faképnél hagyja a ékszermívest. Könnyed galoppra ösztökéli lovát. Ideje visszatérni a kúriába.*
Míg a macskaköves utcákat rója, van ideje számot vetni fejében a közelmúlt eseményeivel. Nem a baljós déli hírekkel, azok nem izgatják különösebben. Ő csakis Artheniorra koncentrál. A kereskedő pedig nagyon úgy fest, kulcs ehhez. Oly praktikákkal él, amilyenekre szükség van, a gátlások és a szokásjogok itt aligha kötik gúzsba kezeit. Az emberek világában az emberek módszereivel kell élnie, s mint sokra hivatott sötételf, természetesen sokkal hatékonyabban fogja használni őket. Ha őszinte akar lenni, várja, hogy ismét a férfi elé járuljon. Természetesen nem a viszontlátás öröme izgatja, sokkal inkább az újabb megtett lépés céljai felé. Az emberhím jóformán a tenyeréből evett, ő pedig roppant elégedett az elért eredménnyel. Tudja, ennél többet is elérhet a prefektust felhasználva.
A Piactéren az útja egyenesen az ékszermíveshez vezet. A rendelést már korábban leadta a mintadarabra. Azt is tudja, kinek fogja "ajándékozni".
Szeme rebben az átvett ékszert vizslatva. Tökéletes. Pont olyan, amilyennek elképzelte. Belső zsebébe rejti csillogó szerzeményét, majd átadva az ellenértéket faképnél hagyja a ékszermívest. Könnyed galoppra ösztökéli lovát. Ideje visszatérni a kúriába.*
2908. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-11-14 21:18:25
Üzenet elküldve: 2025-11-14 21:18:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét fellegek//
//Piaci kiruccanás//
*Legközelebb, mikor alkalmasnak ítéli az időt elindul a piacra, hogy felvegye az árut, amiről korábban már egyeztetett a kapcsolatával. Nem is nagyon kell sokáig keresgélnie az illetőt, kellemesen bájcsevegnek egy kicsit, megisznak egy kupicával ahogy az ezeknél a kofáknál szokás, hosszan kezet ráznak majd át is veszi tőle a holmit, hogy aztán még egy darabig firtathassák a család dolgát, hogy hogy vannak a távoli rokonok, ki kivel házasodik nemsokára és hasonlók. Mielőtt azonban távozna gyorsan tollat, tintát és papírt kér, hogy megírjon két levelet. Az egyik így szól:
"Tisztelt Nariuss Gorkraf parancsnok úr!
Nemrég az egyik éjjelen betörtek hozzám, egy nagyjából 160 centiméter magas, heges képű, nagy orrú, dús rőt szakállat és hajat viselő törpe. Igazán félelmetes, gonosz ábrázata volt! Betört hozzám a Selyemrévi kúriámba! Felháborító, hogy ez megtörténhetett! Követelem, hogy azonnal adjanak ki körözést és fogják el az elkövetőt. Nem elég, hogy betört, meg is fenyegetett, s mindenféle aljas üzelmeket akart rám kényszeríteni. Szemtanúim is vannak, ha az én szavam nem lenne elég. Ráadásul szervezett bűnözés is köthető a nevéhez. Várom mielőbbi intézkedését.
Tisztelettel
Merchen Feiy, a város nemese."
A másik papírra pedig ez a szöveg kerül:
"A romvárosban uralkodó szerveződésnek
a veres törpe kettős játszmát játszik, ne bízzatok benne, át akar verni.
Egy aggódó polgár"
Majd megkéri barátját, hogyha bizonyos időn belül nem térne vissza, küldje az egyik levelet a város őrséghez, a másikat pedig a romvárosba a legrosszabb utcába amit csak ismer. Ki is fizet neki a szívességért és a kölcsönkért eszközökért 35 aranyat.
*
-Köszönöm, barátom! Tudod sosem lehet elég elővigyázatos az ember. Na szép napot, remélem nemsokára ismét találkozunk!
*Azzal pedig el is indul a romváros felé maga is, hogy nyélbe üssék az üzlet másik felét.*
//Piaci kiruccanás//
*Legközelebb, mikor alkalmasnak ítéli az időt elindul a piacra, hogy felvegye az árut, amiről korábban már egyeztetett a kapcsolatával. Nem is nagyon kell sokáig keresgélnie az illetőt, kellemesen bájcsevegnek egy kicsit, megisznak egy kupicával ahogy az ezeknél a kofáknál szokás, hosszan kezet ráznak majd át is veszi tőle a holmit, hogy aztán még egy darabig firtathassák a család dolgát, hogy hogy vannak a távoli rokonok, ki kivel házasodik nemsokára és hasonlók. Mielőtt azonban távozna gyorsan tollat, tintát és papírt kér, hogy megírjon két levelet. Az egyik így szól:
"Tisztelt Nariuss Gorkraf parancsnok úr!
Nemrég az egyik éjjelen betörtek hozzám, egy nagyjából 160 centiméter magas, heges képű, nagy orrú, dús rőt szakállat és hajat viselő törpe. Igazán félelmetes, gonosz ábrázata volt! Betört hozzám a Selyemrévi kúriámba! Felháborító, hogy ez megtörténhetett! Követelem, hogy azonnal adjanak ki körözést és fogják el az elkövetőt. Nem elég, hogy betört, meg is fenyegetett, s mindenféle aljas üzelmeket akart rám kényszeríteni. Szemtanúim is vannak, ha az én szavam nem lenne elég. Ráadásul szervezett bűnözés is köthető a nevéhez. Várom mielőbbi intézkedését.
Tisztelettel
Merchen Feiy, a város nemese."
A másik papírra pedig ez a szöveg kerül:
"A romvárosban uralkodó szerveződésnek
a veres törpe kettős játszmát játszik, ne bízzatok benne, át akar verni.
Egy aggódó polgár"
Majd megkéri barátját, hogyha bizonyos időn belül nem térne vissza, küldje az egyik levelet a város őrséghez, a másikat pedig a romvárosba a legrosszabb utcába amit csak ismer. Ki is fizet neki a szívességért és a kölcsönkért eszközökért 35 aranyat.
*-Köszönöm, barátom! Tudod sosem lehet elég elővigyázatos az ember. Na szép napot, remélem nemsokára ismét találkozunk!
*Azzal pedig el is indul a romváros felé maga is, hogy nyélbe üssék az üzlet másik felét.*
2907. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-11-13 12:33:54
Üzenet elküldve: 2025-11-13 12:33:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új otthon felé//
*Kharzkhul halk morranással kíséri Kasemeth szavait, miközben tekintetével a forgatagot pásztázza. A piac zajos, színes, és túlzottan zsúfolt az ő ízlésének, de nem mond semmit. Csak lépked mellette, széles vállával időnként félresodorva egy-egy óvatlan vásárlót, aki nem figyel, hova megy.*
-A sanda pillantás nem fáj. Meg lehet szokni. Idővel.
*Jegyzi meg mély, rekedt hangján.*
-Jobb, ha csak néznek, mintha beszélnének. A szavak veszélyesebbek lehetnek mint gondolnád.
*Válaszolja nagy bölcsességgel, mintha egy sokat megért aggastyán ork lenne. Ahogy Kasemeth a standokhoz siet, Kharzkhul követi, kicsit lemaradva, de figyelmesen. Nincs benne az a gyermeki lelkesedés, amit a másik mutat, helyette a komolyabb ork szerepét ölti magára. Egy-egy tárgynál megáll, kezébe veszi, megforgatja, szóval jól szemrevételezi, de semmit nem vesz meg. Az ilyen vásárlók lehetnek a kereskedők rémálmai. Összefogdossák az árut, de nem fizetnek érte.*
-Hm. Érdekesnek nem mondanám. Azokat a holmikat máshol árulják.
*Félrehúzza a száját, ahogy azokra a fekete piaci alakokra gondol.*
-Itt inkább hasznos vagy haszontalan árukat vehetsz. Nem mindig jó áron.
*Fanyarú arccal teszi vissza a kezében lévő, számára, túlárazott árut. Egy pillanatra Kasemeth felé fordul, szája sarkában alig észrevehető mosoly bujkál.*
-De van ebben valami jó is. A nyüzsgés. A szagok. Az élet.
*Bólint egyet.*
-Nézelődj csak, testvér. Ki tudja, mi akad a kezedbe.
*Vigyázva követi Kasemethet. A másik nem jeleskedhet a fegyverforgatásban, szóval nem árt ha van valaki aki őrködik és biztonságban tartja.*
*Kharzkhul halk morranással kíséri Kasemeth szavait, miközben tekintetével a forgatagot pásztázza. A piac zajos, színes, és túlzottan zsúfolt az ő ízlésének, de nem mond semmit. Csak lépked mellette, széles vállával időnként félresodorva egy-egy óvatlan vásárlót, aki nem figyel, hova megy.*
-A sanda pillantás nem fáj. Meg lehet szokni. Idővel.
*Jegyzi meg mély, rekedt hangján.*
-Jobb, ha csak néznek, mintha beszélnének. A szavak veszélyesebbek lehetnek mint gondolnád.
*Válaszolja nagy bölcsességgel, mintha egy sokat megért aggastyán ork lenne. Ahogy Kasemeth a standokhoz siet, Kharzkhul követi, kicsit lemaradva, de figyelmesen. Nincs benne az a gyermeki lelkesedés, amit a másik mutat, helyette a komolyabb ork szerepét ölti magára. Egy-egy tárgynál megáll, kezébe veszi, megforgatja, szóval jól szemrevételezi, de semmit nem vesz meg. Az ilyen vásárlók lehetnek a kereskedők rémálmai. Összefogdossák az árut, de nem fizetnek érte.*
-Hm. Érdekesnek nem mondanám. Azokat a holmikat máshol árulják.
*Félrehúzza a száját, ahogy azokra a fekete piaci alakokra gondol.*
-Itt inkább hasznos vagy haszontalan árukat vehetsz. Nem mindig jó áron.
*Fanyarú arccal teszi vissza a kezében lévő, számára, túlárazott árut. Egy pillanatra Kasemeth felé fordul, szája sarkában alig észrevehető mosoly bujkál.*
-De van ebben valami jó is. A nyüzsgés. A szagok. Az élet.
*Bólint egyet.*
-Nézelődj csak, testvér. Ki tudja, mi akad a kezedbe.
*Vigyázva követi Kasemethet. A másik nem jeleskedhet a fegyverforgatásban, szóval nem árt ha van valaki aki őrködik és biztonságban tartja.*
2906. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-11-12 16:54:18
Üzenet elküldve: 2025-11-12 16:54:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új otthon felé//
*Ketten tartanak a Piactér felé. Jobb is társasággal mint egyedül.*
-Nekem még nem gyűlt meg a bajom a lakókkal, habár azt be kell, hogy ismerjem, sanda pillantásokat már kaptam.
*Vallja be a másiknak.*
-Nincs okuk félni tőlünk. Jó lenne ha ezt tudnák. De ostoba népség ez.
*Legyint a kezével.*
-És még minket, orkokat, tartanak ostobának.
*Hitetlenkedik magának és Kharznak.*
-Jelenleg itt húztam, meg húzom, meg most magam. Még mindig biztonságosabb mint a szántókon. Vagy a Kikötőben, habár ott is van mit csinálni, főleg egy ilyen tapasztalt gyógyítónak.
*Kihúzza magát, ahogy fényezi a gyenge tudását. A standok közeledtével mintha egy gyerek bújt volna elő belőle. Gyermeki izgatottsággal siet egyik árustól a másikig. Már majdnem Kharztól kérdezi, hogy megveheti-e, amit kinézett magának, amíg eszébe nem jut, hogy sok pénze nincsen. Meg Kharz sem az apja. Inkább a testvére lehetne, de az apja semmiféleképpen sem.*
-Mennyi érdekes dolgot tudnak itt árulni.
*Mondja vidáman Kharznak.*
*Ketten tartanak a Piactér felé. Jobb is társasággal mint egyedül.*
-Nekem még nem gyűlt meg a bajom a lakókkal, habár azt be kell, hogy ismerjem, sanda pillantásokat már kaptam.
*Vallja be a másiknak.*
-Nincs okuk félni tőlünk. Jó lenne ha ezt tudnák. De ostoba népség ez.
*Legyint a kezével.*
-És még minket, orkokat, tartanak ostobának.
*Hitetlenkedik magának és Kharznak.*
-Jelenleg itt húztam, meg húzom, meg most magam. Még mindig biztonságosabb mint a szántókon. Vagy a Kikötőben, habár ott is van mit csinálni, főleg egy ilyen tapasztalt gyógyítónak.
*Kihúzza magát, ahogy fényezi a gyenge tudását. A standok közeledtével mintha egy gyerek bújt volna elő belőle. Gyermeki izgatottsággal siet egyik árustól a másikig. Már majdnem Kharztól kérdezi, hogy megveheti-e, amit kinézett magának, amíg eszébe nem jut, hogy sok pénze nincsen. Meg Kharz sem az apja. Inkább a testvére lehetne, de az apja semmiféleképpen sem.*
-Mennyi érdekes dolgot tudnak itt árulni.
*Mondja vidáman Kharznak.*
2905. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-11-11 14:16:43
Üzenet elküldve: 2025-11-11 14:16:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új otthon felé//
*Ahogy a ködből lassan kirajzolódik az ork férfi alakja, halvány mosolyt enged meg magának. Nem gondolta volna, hogy pont itt, a hajnali szürkületben fut össze valakivel. Félre billenti a fejét, miközben figyeli, ahogy a férfi büszkén mutatja a gyógynövényeit.*
-Bölcsen teszed, sose lehet tudni, mikor jön jól.
*Amikor Kasemeth megemlíti Artheniort, a férfi elmosolyodik, és a város irányába pillant.*
– Úgy tűnik, egyfelé tart az utunk. A piac ilyenkor talán nem olyan zsúfolt. Ha akarod körbe nézhetünk, hátha találunk valami hasznosat.
*Elindul utána, felzárkózva a másik mellé. A kérdésre egy pillanatra elkomorul, majd vállat von.*
– Nem, nem találkoztam velük. De ha igazak a pletykák, akkor nem látnak minket szívesen a városban. Habár ha nem rosszalkodunk, akkor nem esnek nekünk.
*~Remélem~
Egy pillanatra oldalra pillant, s a hangja lágyabb lesz.*
– De mesélj inkább te. Mit remélsz találni Artheniortól ezúttal? Csak nem találkoztál olyan alakkal, aki megbízik egy ork szaktudásában?
*Beszélgetés közben a talpuk alatt a természetet felváltja a város járókövei. Egyre több és több alak veszi őket körbe. Nemsokára megérkeznek magához a Piactérhez.*
*Ahogy a ködből lassan kirajzolódik az ork férfi alakja, halvány mosolyt enged meg magának. Nem gondolta volna, hogy pont itt, a hajnali szürkületben fut össze valakivel. Félre billenti a fejét, miközben figyeli, ahogy a férfi büszkén mutatja a gyógynövényeit.*
-Bölcsen teszed, sose lehet tudni, mikor jön jól.
*Amikor Kasemeth megemlíti Artheniort, a férfi elmosolyodik, és a város irányába pillant.*
– Úgy tűnik, egyfelé tart az utunk. A piac ilyenkor talán nem olyan zsúfolt. Ha akarod körbe nézhetünk, hátha találunk valami hasznosat.
*Elindul utána, felzárkózva a másik mellé. A kérdésre egy pillanatra elkomorul, majd vállat von.*
– Nem, nem találkoztam velük. De ha igazak a pletykák, akkor nem látnak minket szívesen a városban. Habár ha nem rosszalkodunk, akkor nem esnek nekünk.
*~Remélem~
Egy pillanatra oldalra pillant, s a hangja lágyabb lesz.*
– De mesélj inkább te. Mit remélsz találni Artheniortól ezúttal? Csak nem találkoztál olyan alakkal, aki megbízik egy ork szaktudásában?
*Beszélgetés közben a talpuk alatt a természetet felváltja a város járókövei. Egyre több és több alak veszi őket körbe. Nemsokára megérkeznek magához a Piactérhez.*
2904. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-11-06 11:27:11
Üzenet elküldve: 2025-11-06 11:27:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kereskedői érdekek//
* Bár örülne, ha kiugorhatna vidékre néhány pillanat erejéig, az igazság az az, hogy fogalma sincs arról, hogy képes lenne e velük tartani. Ezalatt nem feltétlen az orkok iránti gyűlöletre értendő, inkább az elfoglaltsága miatt. Bár szavai arról árulkodnak, hogy amint végez a leszállítással, a keze alatt átforduló italok megfeleződnek, de valójában ennek ellentétét is eltudja képzelni. Látvány, hogy az őrség bizalmát talán megnöveli a hétköznapi emberek bizalmát is, bár ez pusztán spekuláció, elvégre az, hogy ő ork, mindig is egy negatívum lesz a többiek szemében, amit kétli, hogy bármikor legyőzhet. Ám ha az ilyen dolgok hátráltatnák, úgy maga is csatlakozna a kint gyülekező tömeghez. Persze még azt sem tudja, hogy toboroznak e. Aztán meg nem is látnák a barbár közösségükben egy kifinomultabb orkot, szóval erről ennyit. Inkább megteszi azt, amit tud itt és reménykedik a legjobban. *
- Ha mégis megszaladnának a dolgaim, úgy előre elnézést kérek.
* Pár jó szó. Ennél többet nem is kérhet. Megérdemli? Talán. Csak bele kell gondoljon, hogy honnét indult, már most kivételesnek számít, s nem is próbálja meg ezt elrontani. Problémák mindig is lesznek, a kérdés, hogy hogyan fogja kijátszani a lapjait a közeljövőben. Amilyen lelkesen csillantak a másik szemei a varázsitalt látva, olyan gyorsan is tűnik el, amint elteszi a zsebébe. A várt reakció jobb, mint azt remélte. Amíg az orknak van valamije, ami kell a tündérnek, addig biztos támogatni fogja. *
- De semmi ok a pánikra. Én bármikor képes vagyok ilyen italokat keverni, csak idő és pénz kell és seperc alatt előállok a kívánt itallal, vagy italokkal.
* Nagyjából letárgyaltak mindent, amit akart az ork. Hirtelen több nem jut eszébe, ha mégis, úgy levélben fogja azt jelezni, vagy megkeresi a piacon, amelyikhez több kedve, ideje van. *
- Nem, azt hiszem mindent megbeszéltünk, vagy várj, lenne itt még valami. Tartsd nyitva a füled. Ha látsz valami érdekeset, szólj róla. Érdekes pletykák, furcsa szerkezetek, különös emberek. Szeretnék napra kész lenni, ha információról van szó. Nem lehetünk elég óvatosak, illetve a selyemrévi ünnepélyen sikerül szert tennem néhány mesterműre. Lehet kibővíteném a kollekciómat. Hátha látsz valakit, aki ilyenekben utazik.
* Néha ő sem hiszi el, hogy ilyenekről beszél. Nagyon nem illik, sem a fajához, sem az arcához. *
- Nos, ennyi lenne. Ha nem haragszol meg, vissza kell térnem a az italok gyártására.
* Azzal hacsak nem állítja meg a tündér, az ork biccent, majd megfordul és szép lassan elsétál. *
~ Mindig csak a rossz hírek, sosem kapok ennyi jó hírt egymást után. ~
* Gondolja magában, miközben elhagyja a piacot. Amilyen gyorsan jött, olyan hirtelen távozik. Bár nem azzal, amit szeretne, örül, hogy ezt is letisztázták. *
//Kereskedői érdekek//
* Bár örülne, ha kiugorhatna vidékre néhány pillanat erejéig, az igazság az az, hogy fogalma sincs arról, hogy képes lenne e velük tartani. Ezalatt nem feltétlen az orkok iránti gyűlöletre értendő, inkább az elfoglaltsága miatt. Bár szavai arról árulkodnak, hogy amint végez a leszállítással, a keze alatt átforduló italok megfeleződnek, de valójában ennek ellentétét is eltudja képzelni. Látvány, hogy az őrség bizalmát talán megnöveli a hétköznapi emberek bizalmát is, bár ez pusztán spekuláció, elvégre az, hogy ő ork, mindig is egy negatívum lesz a többiek szemében, amit kétli, hogy bármikor legyőzhet. Ám ha az ilyen dolgok hátráltatnák, úgy maga is csatlakozna a kint gyülekező tömeghez. Persze még azt sem tudja, hogy toboroznak e. Aztán meg nem is látnák a barbár közösségükben egy kifinomultabb orkot, szóval erről ennyit. Inkább megteszi azt, amit tud itt és reménykedik a legjobban. *
- Ha mégis megszaladnának a dolgaim, úgy előre elnézést kérek.
* Pár jó szó. Ennél többet nem is kérhet. Megérdemli? Talán. Csak bele kell gondoljon, hogy honnét indult, már most kivételesnek számít, s nem is próbálja meg ezt elrontani. Problémák mindig is lesznek, a kérdés, hogy hogyan fogja kijátszani a lapjait a közeljövőben. Amilyen lelkesen csillantak a másik szemei a varázsitalt látva, olyan gyorsan is tűnik el, amint elteszi a zsebébe. A várt reakció jobb, mint azt remélte. Amíg az orknak van valamije, ami kell a tündérnek, addig biztos támogatni fogja. *
- De semmi ok a pánikra. Én bármikor képes vagyok ilyen italokat keverni, csak idő és pénz kell és seperc alatt előállok a kívánt itallal, vagy italokkal.
* Nagyjából letárgyaltak mindent, amit akart az ork. Hirtelen több nem jut eszébe, ha mégis, úgy levélben fogja azt jelezni, vagy megkeresi a piacon, amelyikhez több kedve, ideje van. *
- Nem, azt hiszem mindent megbeszéltünk, vagy várj, lenne itt még valami. Tartsd nyitva a füled. Ha látsz valami érdekeset, szólj róla. Érdekes pletykák, furcsa szerkezetek, különös emberek. Szeretnék napra kész lenni, ha információról van szó. Nem lehetünk elég óvatosak, illetve a selyemrévi ünnepélyen sikerül szert tennem néhány mesterműre. Lehet kibővíteném a kollekciómat. Hátha látsz valakit, aki ilyenekben utazik.
* Néha ő sem hiszi el, hogy ilyenekről beszél. Nagyon nem illik, sem a fajához, sem az arcához. *
- Nos, ennyi lenne. Ha nem haragszol meg, vissza kell térnem a az italok gyártására.
* Azzal hacsak nem állítja meg a tündér, az ork biccent, majd megfordul és szép lassan elsétál. *
~ Mindig csak a rossz hírek, sosem kapok ennyi jó hírt egymást után. ~
* Gondolja magában, miközben elhagyja a piacot. Amilyen gyorsan jött, olyan hirtelen távozik. Bár nem azzal, amit szeretne, örül, hogy ezt is letisztázták. *
2903. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-11-05 19:18:31
Üzenet elküldve: 2025-11-05 19:18:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kereskedői érdekek//
*Tán ezért is tűnik annyira hosszúnak és fárasztónak az előtte álló út. Amit oly sokan már megtettek. A sajátjánál sokkalta nagyobb lábnyomokban kell lépdelnie, hogy végül a siker útjára tudjon ő maga is térni. Ha persze az istenek is úgy akarják. Mert ő bizony már nagyon régóta úgy akarja. Szeretné tudni milyen érzés az, amikor a mágia a kisujja hegyén ücsörög a legerősebb és leghatalmasabb pompájában. Nem egy elképzelt könyv, amit talán majd a kezében forgathat. Nem egy álom amit éjjelente álmodik és reggelre keserédes íz tölti el. Hanem valóság. Csak érje meg. Ehhez azonban türelem, és rengeteg zsák arany kell. Ezekből pedig aligha akad most ő nála.*
- Feltétlenül. Több szem többet lát. Annyit ígérhetek, hogy szólok pár jó szót az érdekében.
*Azt inkább már nem teszi hozzá, hogy a múltkor nem igazán nyerte el Nixomia tetszését az ork. Még bizonytalan vele szemben. Főleg úgy, hogy nem sejti annak szándékait. Nimo a másik oldalon pedig eléggé naiv ahhoz, hogy elhiggye az orknak semmi ártó szándéka nincs ellene.
Az ital felhozatalakor fellelkesül a tündér, sőt talán már kétségbeesett. Hogy egy apró ital mennyit is tudna rajta segíteni tanulása során. Talán képes lenne vele akár több ágra menő tudást szerezni. Legalább annyi varázslattal együtt. Milyen szép is lenne. Ám a lelkes tekintet hamar lelankad amikor az ork vissza teszi zsebébe az italt. Ám a látványát nem fogja feledni a tündér az már biztos.*
- Értem. Ez esetben mindenképpen szólok ha majd indulunk. Remélem minél hamarabb.
*Néz el a távolba, amerre ő maga a torony irányába. Majd vissza is terelődik tekintete az orkra.*
- Cagon úr. Még valami másban lehetek a segítségére?
*Teszi fel a kérdést az orknak. Mert a torka már eleget pihent a kis szünete alatt. Itt az ideje visszaállni rikkancskodni egy keveset. Majd visszatérni selyemrévbe.*
//Kereskedői érdekek//
*Tán ezért is tűnik annyira hosszúnak és fárasztónak az előtte álló út. Amit oly sokan már megtettek. A sajátjánál sokkalta nagyobb lábnyomokban kell lépdelnie, hogy végül a siker útjára tudjon ő maga is térni. Ha persze az istenek is úgy akarják. Mert ő bizony már nagyon régóta úgy akarja. Szeretné tudni milyen érzés az, amikor a mágia a kisujja hegyén ücsörög a legerősebb és leghatalmasabb pompájában. Nem egy elképzelt könyv, amit talán majd a kezében forgathat. Nem egy álom amit éjjelente álmodik és reggelre keserédes íz tölti el. Hanem valóság. Csak érje meg. Ehhez azonban türelem, és rengeteg zsák arany kell. Ezekből pedig aligha akad most ő nála.*
- Feltétlenül. Több szem többet lát. Annyit ígérhetek, hogy szólok pár jó szót az érdekében.
*Azt inkább már nem teszi hozzá, hogy a múltkor nem igazán nyerte el Nixomia tetszését az ork. Még bizonytalan vele szemben. Főleg úgy, hogy nem sejti annak szándékait. Nimo a másik oldalon pedig eléggé naiv ahhoz, hogy elhiggye az orknak semmi ártó szándéka nincs ellene.
Az ital felhozatalakor fellelkesül a tündér, sőt talán már kétségbeesett. Hogy egy apró ital mennyit is tudna rajta segíteni tanulása során. Talán képes lenne vele akár több ágra menő tudást szerezni. Legalább annyi varázslattal együtt. Milyen szép is lenne. Ám a lelkes tekintet hamar lelankad amikor az ork vissza teszi zsebébe az italt. Ám a látványát nem fogja feledni a tündér az már biztos.*
- Értem. Ez esetben mindenképpen szólok ha majd indulunk. Remélem minél hamarabb.
*Néz el a távolba, amerre ő maga a torony irányába. Majd vissza is terelődik tekintete az orkra.*
- Cagon úr. Még valami másban lehetek a segítségére?
*Teszi fel a kérdést az orknak. Mert a torka már eleget pihent a kis szünete alatt. Itt az ideje visszaállni rikkancskodni egy keveset. Majd visszatérni selyemrévbe.*
2902. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-11-03 11:26:42
Üzenet elküldve: 2025-11-03 11:26:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kereskedői érdekek//
* Ha így levezeti az orknak, úgy megérti, hogy miért nem indult útnak. Elfogadni nehezen fogadja el, de legalább megérti a háttérben meghúzódó szálakat. Aki akar, az fog is. Erre saját maga a példa. Ostoba orkkból kikupálta magát családja segítségével, s hol van most? Az őrség személyes beszállítója. Nemsokára az egész város bájital készlete a kezei alatt fog átfutni. Legalábbis, ha minden jól megy, márpedig ő így tervezi. Hamarosan a várost fogja ellátni, hogy előtte még a tornyot is megkörnyékezi vagy sem, az már egy másik történet, bár nem ártana plusz egy bevételi forrás. Elvégre a mágusoknak sok pénze van ilyen hülyeségekre. *
- Amint eláll ez a krízis, gondolom, egyből indultok. Én sem próbálnék feleslegesen veszélyes kitérőket tenni, ami talán az életembe is kerülhet. Ha így van, szóljatok nekem is. A jövőben tervezek a toronnyal is üzletelni. Bár a mostani idő nagyon nem alkalmas erre, talán nem csúfítják annyira el, hogy az orkok sehova se tudjanak belépni. Bár jobb előre tervezni, s jobban hirdetni a nevem, nehogy elfeledje a város, hogy nem mindenki támogatja a kintieket.
* A legerősebb hallatán elgondolkozik, majd elő is vesz kék italt a zsebéből. Pontosabban egy ciánkék italt, a legerősebbet, amit a jelenlegi tudomány segítségével képesek előállítani az alkimisták. *
- Ami azt illeti, egy pont van nálam.
* Mutatja a másiknak. *
- Ám ettől most még nem válnék meg. Csak tudd, hogy nálam van minden, ami egy leendő varázslónak, vagy akár egy mesternek kellene. Ami nincs, arra meg csak idő kell, hogy előálljak. Muszáj, elvégre sokan nem akarnának gyenge italt, hanem egyből a legerősebbre pályáznak, amit egyes forrásokból lehet akár egy vagyon is. Ám a kürtre hivatkozva pont van nálam egy kedvezmény, ami arra hivatott, hogy lent tartsa az árakat és megnövelje vételüket. Ezekkel az árakkal, olyan háromszázhúsz körül lehet, a vevői ár.
//Kereskedői érdekek//
* Ha így levezeti az orknak, úgy megérti, hogy miért nem indult útnak. Elfogadni nehezen fogadja el, de legalább megérti a háttérben meghúzódó szálakat. Aki akar, az fog is. Erre saját maga a példa. Ostoba orkkból kikupálta magát családja segítségével, s hol van most? Az őrség személyes beszállítója. Nemsokára az egész város bájital készlete a kezei alatt fog átfutni. Legalábbis, ha minden jól megy, márpedig ő így tervezi. Hamarosan a várost fogja ellátni, hogy előtte még a tornyot is megkörnyékezi vagy sem, az már egy másik történet, bár nem ártana plusz egy bevételi forrás. Elvégre a mágusoknak sok pénze van ilyen hülyeségekre. *
- Amint eláll ez a krízis, gondolom, egyből indultok. Én sem próbálnék feleslegesen veszélyes kitérőket tenni, ami talán az életembe is kerülhet. Ha így van, szóljatok nekem is. A jövőben tervezek a toronnyal is üzletelni. Bár a mostani idő nagyon nem alkalmas erre, talán nem csúfítják annyira el, hogy az orkok sehova se tudjanak belépni. Bár jobb előre tervezni, s jobban hirdetni a nevem, nehogy elfeledje a város, hogy nem mindenki támogatja a kintieket.
* A legerősebb hallatán elgondolkozik, majd elő is vesz kék italt a zsebéből. Pontosabban egy ciánkék italt, a legerősebbet, amit a jelenlegi tudomány segítségével képesek előállítani az alkimisták. *
- Ami azt illeti, egy pont van nálam.
* Mutatja a másiknak. *
- Ám ettől most még nem válnék meg. Csak tudd, hogy nálam van minden, ami egy leendő varázslónak, vagy akár egy mesternek kellene. Ami nincs, arra meg csak idő kell, hogy előálljak. Muszáj, elvégre sokan nem akarnának gyenge italt, hanem egyből a legerősebbre pályáznak, amit egyes forrásokból lehet akár egy vagyon is. Ám a kürtre hivatkozva pont van nálam egy kedvezmény, ami arra hivatott, hogy lent tartsa az árakat és megnövelje vételüket. Ezekkel az árakkal, olyan háromszázhúsz körül lehet, a vevői ár.
2901. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-10-30 19:03:35
Üzenet elküldve: 2025-10-30 19:03:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kereskedői érdekek//
*Cagon problémái jelenleg rátartoznak. Nem önző érzések miatt gondolja így. Pusztán az ő meglátása és tapasztalta nem tér ki olyan problémákra amikkel az ork jelenleg küzd. Legyen az éppen faji nézeteltérések, vagy éppen üzletiek. Ő még egy apró hal ebben a nagy halakkal teli mélységes meredélyben. Annak örül ha a saját gondjait meg tudja oldani. És Nixomiáét. Mint udvari mágus ez kötelessége. Csak tudna már felmutatni valamit amivel igazán szolgálhatná a nemes kisasszonyt. Már annak is örülne, ha egy nyugodt álmot tudna rávarázsolni. Vagy fényt hozni a sötétségbe ha éppen amaz olvasni támad kedve.
Az ork pillantása nem esik jól a tündérnek. Még a hangzása sem. Valóban megüti azt az apai hangsúlyt. Amit apjától, ritkán de megkapott.*
- Azóta nem volt időm visszatérni a toronyba. És időközben a kűrt szó is felhangzott és Nixomia kisasszony sem engedett volna el egyedül az ingoványon.
*Kezd bele a magyarázkodásba hadarva. Közben pedig izgatottan még ide oda is mutogat. Mert hát ez igazán nem az ő hibája. Legszívesebben még ujjal mutatna arra a kapzsi nagymesterre is. Hogy olyan drágán szabja meg még a legegyszerűbb igék megtanulását is.*
- A legerősebbet! Amivel egy nap alatt képes leszek bármelyik ágat megtanulni!
*Jelenti ki kissé kétségbeesve, az ár pedig nem igazán érdekli. Majd valahogy kifizeti, vagy ledolgozza azt az orknak.*
//Kereskedői érdekek//
*Cagon problémái jelenleg rátartoznak. Nem önző érzések miatt gondolja így. Pusztán az ő meglátása és tapasztalta nem tér ki olyan problémákra amikkel az ork jelenleg küzd. Legyen az éppen faji nézeteltérések, vagy éppen üzletiek. Ő még egy apró hal ebben a nagy halakkal teli mélységes meredélyben. Annak örül ha a saját gondjait meg tudja oldani. És Nixomiáét. Mint udvari mágus ez kötelessége. Csak tudna már felmutatni valamit amivel igazán szolgálhatná a nemes kisasszonyt. Már annak is örülne, ha egy nyugodt álmot tudna rávarázsolni. Vagy fényt hozni a sötétségbe ha éppen amaz olvasni támad kedve.
Az ork pillantása nem esik jól a tündérnek. Még a hangzása sem. Valóban megüti azt az apai hangsúlyt. Amit apjától, ritkán de megkapott.*
- Azóta nem volt időm visszatérni a toronyba. És időközben a kűrt szó is felhangzott és Nixomia kisasszony sem engedett volna el egyedül az ingoványon.
*Kezd bele a magyarázkodásba hadarva. Közben pedig izgatottan még ide oda is mutogat. Mert hát ez igazán nem az ő hibája. Legszívesebben még ujjal mutatna arra a kapzsi nagymesterre is. Hogy olyan drágán szabja meg még a legegyszerűbb igék megtanulását is.*
- A legerősebbet! Amivel egy nap alatt képes leszek bármelyik ágat megtanulni!
*Jelenti ki kissé kétségbeesve, az ár pedig nem igazán érdekli. Majd valahogy kifizeti, vagy ledolgozza azt az orknak.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3048-3067