Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 128 (2541. - 2560. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2560. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-12 12:34:45
Üzenet elküldve: 2025-08-12 12:34:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Gilas//
*A hozzá intézett kérdésre készségesen felmutatja jobb kezét, majd hagyja hogy mindenféle testrészét lemérje a gnóm. Egyáltalán nem ért a barkácsoláshoz, sem semmilyen hasonló tevékenységhez, úgyhogy fogalma sincs hogy milyen méretekre van szükség egy efféle munka elvégzéséhez, azonban sejti, hogy talán nem mindegyik kell igazából. Mondjuk nem igazán zavarja, lehet hogy ez a perverziója Gilasnak, Merchen pedig készségesen kiszolgálja azt.*
-Egyet se féljen mester uram, hozok én sétapálcát, s jóval olcsóbban meglesz a művelet. Ismerek egy fickót, a lánya nemrég ment férjhez, és én vittem a lakomára az italokat. Sokéves Harsogókat és mindent amit csak el tud képzelni. Szó mi szó jön eggyel, most behajtom rajta. Csak pár perc az egész, itt van nem messze.
*Mondja, de persze megvárja a másik mondandóját mielőtt elszaladna.*
-Így annak az árát le is vehetjük a végső összegből, ugyebár.
*Gyorsan oszt és szoroz, fejében visszaemlékszik mikor még a Wegtoren Aránya Kereskedőháznak dolgozott, hogy milyen árak voltak a kovácsműhelyben.*
-Úgy gondolom kétszáz aranynál többet nem nagyon kérhetnek a kovácsok sem, de persze meglátjuk. Ha arányosítva levonjuk a sétapálca árát, amit ugye én veszek meg, illetve az ön díját természetesen meghagyjuk, akkor..
*Egy erszényt vesz elő, majd leszámol 350 aranyat Gilas Abacnak.
*
-Ha még szükséges lesz, akkor természetesen kitoldom ha elkészült, rendben ?
*Azzal elsiet, hogy barátjától elhozzon egy griff fejével díszített sétapálcát, nagyon hamar megjárja és már vissza is tér.*
-Tessék Gilas uram! Akkor így rendben vagyunk? Kérem, ha bármi szükséges még, szóljon és intézzük! A munka további részében viszont az ön szakértelmére hagyatkoznék.
*A hozzá intézett kérdésre készségesen felmutatja jobb kezét, majd hagyja hogy mindenféle testrészét lemérje a gnóm. Egyáltalán nem ért a barkácsoláshoz, sem semmilyen hasonló tevékenységhez, úgyhogy fogalma sincs hogy milyen méretekre van szükség egy efféle munka elvégzéséhez, azonban sejti, hogy talán nem mindegyik kell igazából. Mondjuk nem igazán zavarja, lehet hogy ez a perverziója Gilasnak, Merchen pedig készségesen kiszolgálja azt.*
-Egyet se féljen mester uram, hozok én sétapálcát, s jóval olcsóbban meglesz a művelet. Ismerek egy fickót, a lánya nemrég ment férjhez, és én vittem a lakomára az italokat. Sokéves Harsogókat és mindent amit csak el tud képzelni. Szó mi szó jön eggyel, most behajtom rajta. Csak pár perc az egész, itt van nem messze.
*Mondja, de persze megvárja a másik mondandóját mielőtt elszaladna.*
-Így annak az árát le is vehetjük a végső összegből, ugyebár.
*Gyorsan oszt és szoroz, fejében visszaemlékszik mikor még a Wegtoren Aránya Kereskedőháznak dolgozott, hogy milyen árak voltak a kovácsműhelyben.*
-Úgy gondolom kétszáz aranynál többet nem nagyon kérhetnek a kovácsok sem, de persze meglátjuk. Ha arányosítva levonjuk a sétapálca árát, amit ugye én veszek meg, illetve az ön díját természetesen meghagyjuk, akkor..
*Egy erszényt vesz elő, majd leszámol 350 aranyat Gilas Abacnak.
*-Ha még szükséges lesz, akkor természetesen kitoldom ha elkészült, rendben ?
*Azzal elsiet, hogy barátjától elhozzon egy griff fejével díszített sétapálcát, nagyon hamar megjárja és már vissza is tér.*
-Tessék Gilas uram! Akkor így rendben vagyunk? Kérem, ha bármi szükséges még, szóljon és intézzük! A munka további részében viszont az ön szakértelmére hagyatkoznék.
2559. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-12 11:43:08
Üzenet elküldve: 2025-08-12 11:43:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Merchen//
*Látja Feiy úron, hogy beleegyezése volt az a válasz, amit az magában várt. Saját elveinek efféle porba tiprása még mindig keserű ízzel tölti el a száját, de megpróbál arra koncentrálni, amihez ért: a vevői igények pontos felmérésére, és majdani kiszolgálására. Hiszen nézheti úgy is ezt az egészet, hogy ez csupán egy egyszerű megrendelés és egy egyszerű tárgy, ami önmagában ártalmatlan. Hiszen sosem a kardok ölnek, hanem a kezek, amik a kardokat tartják. Hiszen éppen annyira egyszerűen lehet ölni egy pennával is, mint egy karddal: nem kell hozzá más, mint a szándék. (És az indíték, és a lehetőség, és a helyszín, és a tökéletes alibi, és a… na de nem akar belemerülni ebbe a kérdésbe!)
Vaskos bőrkötényének megannyi zsebe közül az egyikből előhúzza jegyzetelésre szolgáló könyvét, és a szénirónját. Kinyitja azt az első üres oldalnál, majd félreteszi azt a kocsi oldalából lehajtott pulton. Egy másik zsebéből mérőzsinórt keres elő, majd a tündér elé áll. Hunyorogva méri őt végig, s ha az végre hagyja szóhoz jutni, akkor él a lehetőséggel.*
- No, Feiy úr! Melyik kezét használja? *-és amint megvan a válasz, már le is méri a kar hosszát, válltól az ujjhegyig, az ujjhegytől a könyökig, a könyöktől a csuklóig. A szénirónnal feljegyzi a méréseket, melléjük félszavakkal készít jegyzetet. De leméri a tündér magasságát is, továbbá vállának szélességét, lapockájának távolságát farpofáitól, csípőjének magasságát a földtől, két térdének egymáshoz viszonyított távolságát, lábszárának hosszát.-* Engedje le a karját, kérem!
*Leméri a tenyér közepének távolságát a földtől, a tenyér szélességét, és még pár dolgot. Közben mindent serényen jegyzetel a lassan szinte megtelő lapra. Hogy minden méretre szükség lesz a sétapálcához? Nem. De ha a tündérnek nemsokára koporsó kell, akkor ahhoz is meglesznek a méretei.*
- Na most, a sétapálcát meg tudom venni az üzletházban az ön részére. Talán ez a legegyszerűbb, hiszen az nem fog kitűnni. Olyan sétapálcából van pár a környéken. *-míg méricskél, elgondolkodva magyaráz-* Mikor legutóbb arra jártam, egyszáz és harmincegy aranyért kínáltak ilyet. Ennél olcsóbban aligha fogok tudni hozzájutni. A kovácsoltatás ára..? Nos, azt megtippelni sem tudom Feiy úr, de bizományba megvásárolom a pengét tőlük, és majd utólag kifizeti azt nekem, ha ez így megfelel. Ezen felül szükség lesz még pár apróságra, aminek a javarésze általános alkatrészként már a rendelkezésemre áll. Az én munkadíjam ebben az esetben egyszáz és hatvanöt arany. Ez legfeljebb tíz százalékban alkudható! Mindent egybe vetve úgy tippelném, hogy a végső ár négyszáz és ötven arany körül lesz majd, de persze az függ a kovácsoktól.
*Leengedi a mérőzsinórt, a tündér arcára pislant.*
- No? Mit gondol, Feiy úr?
*Látja Feiy úron, hogy beleegyezése volt az a válasz, amit az magában várt. Saját elveinek efféle porba tiprása még mindig keserű ízzel tölti el a száját, de megpróbál arra koncentrálni, amihez ért: a vevői igények pontos felmérésére, és majdani kiszolgálására. Hiszen nézheti úgy is ezt az egészet, hogy ez csupán egy egyszerű megrendelés és egy egyszerű tárgy, ami önmagában ártalmatlan. Hiszen sosem a kardok ölnek, hanem a kezek, amik a kardokat tartják. Hiszen éppen annyira egyszerűen lehet ölni egy pennával is, mint egy karddal: nem kell hozzá más, mint a szándék. (És az indíték, és a lehetőség, és a helyszín, és a tökéletes alibi, és a… na de nem akar belemerülni ebbe a kérdésbe!)
Vaskos bőrkötényének megannyi zsebe közül az egyikből előhúzza jegyzetelésre szolgáló könyvét, és a szénirónját. Kinyitja azt az első üres oldalnál, majd félreteszi azt a kocsi oldalából lehajtott pulton. Egy másik zsebéből mérőzsinórt keres elő, majd a tündér elé áll. Hunyorogva méri őt végig, s ha az végre hagyja szóhoz jutni, akkor él a lehetőséggel.*
- No, Feiy úr! Melyik kezét használja? *-és amint megvan a válasz, már le is méri a kar hosszát, válltól az ujjhegyig, az ujjhegytől a könyökig, a könyöktől a csuklóig. A szénirónnal feljegyzi a méréseket, melléjük félszavakkal készít jegyzetet. De leméri a tündér magasságát is, továbbá vállának szélességét, lapockájának távolságát farpofáitól, csípőjének magasságát a földtől, két térdének egymáshoz viszonyított távolságát, lábszárának hosszát.-* Engedje le a karját, kérem!
*Leméri a tenyér közepének távolságát a földtől, a tenyér szélességét, és még pár dolgot. Közben mindent serényen jegyzetel a lassan szinte megtelő lapra. Hogy minden méretre szükség lesz a sétapálcához? Nem. De ha a tündérnek nemsokára koporsó kell, akkor ahhoz is meglesznek a méretei.*
- Na most, a sétapálcát meg tudom venni az üzletházban az ön részére. Talán ez a legegyszerűbb, hiszen az nem fog kitűnni. Olyan sétapálcából van pár a környéken. *-míg méricskél, elgondolkodva magyaráz-* Mikor legutóbb arra jártam, egyszáz és harmincegy aranyért kínáltak ilyet. Ennél olcsóbban aligha fogok tudni hozzájutni. A kovácsoltatás ára..? Nos, azt megtippelni sem tudom Feiy úr, de bizományba megvásárolom a pengét tőlük, és majd utólag kifizeti azt nekem, ha ez így megfelel. Ezen felül szükség lesz még pár apróságra, aminek a javarésze általános alkatrészként már a rendelkezésemre áll. Az én munkadíjam ebben az esetben egyszáz és hatvanöt arany. Ez legfeljebb tíz százalékban alkudható! Mindent egybe vetve úgy tippelném, hogy a végső ár négyszáz és ötven arany körül lesz majd, de persze az függ a kovácsoktól.
*Leengedi a mérőzsinórt, a tündér arcára pislant.*
- No? Mit gondol, Feiy úr?
2558. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-12 11:20:31
Üzenet elküldve: 2025-08-12 11:20:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Valami van a levegőben//
*Grorin minden bátorságát összeszedi, hogy legyen elég lélelkjelenléte ahhoz, hogy megközelítse a törpe szépséget. Felszívja magát és odalép, de úgy látszik rossz taktikát választott, vagy inkább a másik kevésbé törpe, mint azt Vasfejű hitte volna. Tán csak más vidékről származnak, hisz azt mondjuk mégsem várhatta, hogy az egyetlen törpe asszony akit lát, majd pont onnan jön ahonnan ő. Hiába, nem az eszéről híres, hisz akkor éleseszű lenne, nem pedig vaskobakos.*
-Lehetséges, de hogy jön ez ide?!
*A feje félremegy, de azért a hozzáérő kezek még így, a kellemetlen helyzet ellenére is egész jó érzés. Azért persze a vádaskodásra kicsit ő is felhúzza magát, mert ez olyan mintha valaki nem fogna kezet az emberrel. ~Micsoda arcátlan dolog!~*
-Hátte? Csak köszönteni akartalak! Hrukt'ma!
*Ami nagyjából annyit tesz, hogy némber. Nagy levegőt vesz, hogy lehiggadjon, elvégre nem feltétlenül akarja rögtön elüldözni az első nőt akit meglát a piactéren, de hát a temperamentuma sosem volt teljesen rendben.*
-Szóval... Grorin vagyok, szervusz.
*Mondja ismét, és magára erőlteti a városiak szokását, és darabosan, kattogósan megpróbál meghajolni a másiknak.*
-És te, madárkám? Nem ijesztettelek meg nagyon?
*Grorin minden bátorságát összeszedi, hogy legyen elég lélelkjelenléte ahhoz, hogy megközelítse a törpe szépséget. Felszívja magát és odalép, de úgy látszik rossz taktikát választott, vagy inkább a másik kevésbé törpe, mint azt Vasfejű hitte volna. Tán csak más vidékről származnak, hisz azt mondjuk mégsem várhatta, hogy az egyetlen törpe asszony akit lát, majd pont onnan jön ahonnan ő. Hiába, nem az eszéről híres, hisz akkor éleseszű lenne, nem pedig vaskobakos.*
-Lehetséges, de hogy jön ez ide?!
*A feje félremegy, de azért a hozzáérő kezek még így, a kellemetlen helyzet ellenére is egész jó érzés. Azért persze a vádaskodásra kicsit ő is felhúzza magát, mert ez olyan mintha valaki nem fogna kezet az emberrel. ~Micsoda arcátlan dolog!~*
-Hátte? Csak köszönteni akartalak! Hrukt'ma!
*Ami nagyjából annyit tesz, hogy némber. Nagy levegőt vesz, hogy lehiggadjon, elvégre nem feltétlenül akarja rögtön elüldözni az első nőt akit meglát a piactéren, de hát a temperamentuma sosem volt teljesen rendben.*
-Szóval... Grorin vagyok, szervusz.
*Mondja ismét, és magára erőlteti a városiak szokását, és darabosan, kattogósan megpróbál meghajolni a másiknak.*
-És te, madárkám? Nem ijesztettelek meg nagyon?
2557. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-12 09:25:22
Üzenet elküldve: 2025-08-12 09:25:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Valami van a levegőben//
*A pék előtt áll meg, és míg végig nézi a kínálatot, hallgatja a csevegést, mely az árus és egy másik vevő között folyik. A kürtszóról beszélnek, melyet mindenki hallott a városban és környékén, talán egész Lanawinon. Arról is pletykálnak, hogy valahol délen, ahol a Vashegy emelkedik ki a szántóföldek egyhangúságából, fegyveresek gyülekeznek. Háborúról beszélnek, véres harcokról, és a gonoszról, mely felütötte fejét.
Agda megrázza fürtjeit. Ilyen ostobaságokat már régen hallott. Örök vidám lelke nem képes elfogadni az eredendő gonosz tényét. A kürtszót is simán megmagyarázni valami természeti jelenséggel, egy nagy vihar égzengésével. Babonás emberek. Legyint egyet magában. A törpék nem ilyen ostobák, sokkal jobban röghöz ragadtak.
Már éppen kiválasztaná az egyik kedvére való péksüteményt, amikor egy hang szólal meg a háta mögött. Megfordul, és egy fajtársat pillant meg. Régen látott már törpét, és igen kellemes, hogy nem kell a nyakát kitörnie azért, hogy a szemébe nézhessen. *
-Szervusz, én…
*Idáig jut, mert érzékeli a bivaly erejével közeledő fejet. Halkan felsikkant, kicsit oldalra kapja a fejét, közben maga elé emeli a kezeit. Ha elég ügyesen teszi mindezt, akkor tenyere Grorin homlokán csattan. *
-Megőrültél?
*Méltatlankodik, ugyanis Agda nem ismeri eme régi törpe szokást, ami vélhetően inkább a törpe férfiak közötti üdvözlési forma. *
*A pék előtt áll meg, és míg végig nézi a kínálatot, hallgatja a csevegést, mely az árus és egy másik vevő között folyik. A kürtszóról beszélnek, melyet mindenki hallott a városban és környékén, talán egész Lanawinon. Arról is pletykálnak, hogy valahol délen, ahol a Vashegy emelkedik ki a szántóföldek egyhangúságából, fegyveresek gyülekeznek. Háborúról beszélnek, véres harcokról, és a gonoszról, mely felütötte fejét.
Agda megrázza fürtjeit. Ilyen ostobaságokat már régen hallott. Örök vidám lelke nem képes elfogadni az eredendő gonosz tényét. A kürtszót is simán megmagyarázni valami természeti jelenséggel, egy nagy vihar égzengésével. Babonás emberek. Legyint egyet magában. A törpék nem ilyen ostobák, sokkal jobban röghöz ragadtak.
Már éppen kiválasztaná az egyik kedvére való péksüteményt, amikor egy hang szólal meg a háta mögött. Megfordul, és egy fajtársat pillant meg. Régen látott már törpét, és igen kellemes, hogy nem kell a nyakát kitörnie azért, hogy a szemébe nézhessen. *
-Szervusz, én…
*Idáig jut, mert érzékeli a bivaly erejével közeledő fejet. Halkan felsikkant, kicsit oldalra kapja a fejét, közben maga elé emeli a kezeit. Ha elég ügyesen teszi mindezt, akkor tenyere Grorin homlokán csattan. *
-Megőrültél?
*Méltatlankodik, ugyanis Agda nem ismeri eme régi törpe szokást, ami vélhetően inkább a törpe férfiak közötti üdvözlési forma. *
2556. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-12 05:51:50
Üzenet elküldve: 2025-08-12 05:51:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 306
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 306
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
*Már rég nem érezte, azt az érzést, hogy hazaért volna. Viszont úgy néz ki a helyzet, hogy már megtűrni se nagyon akarják itt a városban. Nem mintha lincselő tömegek járnák az utcákat akiktől féltenie kéne az életét, de ahogy a helyet alakul hamarosan annak is eljön az ideje. Orkok jönnek a puszták felől. Régi történet és nem az a fajta amit szívesen saját bőrükön átélnének a helyiek. Ő viszont más helyzetben van. Nem tartozik közéjük, sőt nem is fog. Viszont a sajátjai közé se tartozik mégis felelősséggel tartozik értük. A mostani események pedig talán csak a véletlennek köszönhetőek, talán nem, de nem is számít. Nyílt előtte egy út amit végig kell járnia. El kell hagynia hát a kőházakat és vissza kell térnie a sajátjai közé. Sisakja a fején, pajzsa a mellkasánál lóg, kardja az oldalán, egyik kezében fejszéje, másikban pedig méretes zsákja. Abban van minden felszerelése. Régi vértje is aminek lehet hasznát veszi ha visszatér haza. Népe egykori vezére viszont kénytelen gyalog járni. Hátasra nem telik. A kikötő hőse, a világ megmentője és démonok gyilkosa nem egy megtisztelt hivatás. Hacsak nem embernek születik valaki. Megszokott komor gondolataival csörtet át a piacozók közt. Érzi magán a sötét tekinteteket, de nem különösebben érdekli. Megáll egy pultnál és mikor az ottani kalmár felé fordul akkor tömören adja elő mit akar.*
-Koszt öt napra. Tartósat, mert elmegyek a városból.
*A fickó sajnálkozó mosollyal megpróbálja előadni, hogy sajnos mindenki menekül most Artheniorból úgyhogy felmentek az árai, de az ork mordulásának hatására hamar átgondolja miképp is akarta ezt befejezni. Végül sikerül egy megfelelő árban megegyezniük. Zopal pedig útra kelhet.*
-Koszt öt napra. Tartósat, mert elmegyek a városból.
*A fickó sajnálkozó mosollyal megpróbálja előadni, hogy sajnos mindenki menekül most Artheniorból úgyhogy felmentek az árai, de az ork mordulásának hatására hamar átgondolja miképp is akarta ezt befejezni. Végül sikerül egy megfelelő árban megegyezniük. Zopal pedig útra kelhet.*
2555. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-12 01:40:16
Üzenet elküldve: 2025-08-12 01:40:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
// Norgen Arisad //
* Ha Norgen alaposan megnézi, és persze ismeri a tündéreket, akkor talán látja, hogy Babkár jóval fiatalabb, mint az átlagos férfiú, akinél ezekkel a trükkökkel talán oly sokszor, és oly sok mindent elér. A fiatal tündér pedig láthatóan nem úgy reagál, ahogy a legtöbb férfi tenné, az efféle női praktikák úgy pattannak le róla, mint kő a lovagi páncélról. Bár az is lehet, hogy az árusnak nem a korából, hanem jelleméből adódik ez a fajta apátia, amivel ezeket a kísérleteket kezeli. Ettől függetlenül nem vak, és szereti a szépséget, csak éppen az emberek, és egyéb fajok szépséges egyedei pont olyan hatást érnek el nála, mint egy gyönyörűen festett festmény, vagy faragott szobor. Amit a kapott leírás nagyon hamar elront. *
- Az arcának a fele leégve? Azta! * Szakad ki Babkárból, és látható érdeklődés ül ki az arcára. * Mármint, elnézést, nem akarok faragatlan lenni, amennyiben közeli ismerőse az illető. De biztos érdekes látvány, ha ilyet látnék, egy életre megjegyezném. Sajnos még nem történt meg, de nem régóta vagyok itt a piacon. Ha korábban járt erre, akkor elkerülhettük egymást. * Csóválja a fejét, szeme pedig izgatottan csillog. Alighanem azon lesz a nap hátralévő részében, hogy ezt a különös alakot kiszúrja a tömegben. *
- Mint mondtam, az áraimra garanciát vállalok! Babkár Threbuchey, a legolcsóbb árus. * Bólogat serényen, majd türelmesen kivárja a fejszámolás eredményét. Előszedi a kért italokat, majd rámutat az elé rakott összegre. *
- Ez túl sok. * Jegyzi meg vidáman, és vissza ad 5 aranyat Norgen Arisadnak Ez után még 5 Világoszöld varázsital is Norgen Arisadhoz kerül. Nem felejti el odaadni a 2 Világoskék varázsitalt sem Norgen Arisadnak. Mindezek után csak 2 Világosbarna varázsital van hátra, ez is Norgen Arisadnál landol. Már csak 2 Fakósárga varázsital van hátra, amit Norgen Arisad nyugodtan eltehet. *
- Mindenképp megkeresem, ha látom, bár hozzáteszem, hogy az feláras szolgáltatás. * Jelenti ki, érdeklődve nézve a másikra, hogy még így is szeretné igénybe venni a szolgáltatást. * Természetesen fizetni csak akkor kell, ha teljesítem a rám eső feladatot.
* Ezek után jókedvűen parolázik a nővel, és hasonló jókat kíván neki. *
- Ne feledje, ha valamit venni szeretne, nálam mindent megtalál. A legjobb ár, garantálom, és ha olyat szeretne, ami nincs, azt is beszerzem.
* Ha Norgen alaposan megnézi, és persze ismeri a tündéreket, akkor talán látja, hogy Babkár jóval fiatalabb, mint az átlagos férfiú, akinél ezekkel a trükkökkel talán oly sokszor, és oly sok mindent elér. A fiatal tündér pedig láthatóan nem úgy reagál, ahogy a legtöbb férfi tenné, az efféle női praktikák úgy pattannak le róla, mint kő a lovagi páncélról. Bár az is lehet, hogy az árusnak nem a korából, hanem jelleméből adódik ez a fajta apátia, amivel ezeket a kísérleteket kezeli. Ettől függetlenül nem vak, és szereti a szépséget, csak éppen az emberek, és egyéb fajok szépséges egyedei pont olyan hatást érnek el nála, mint egy gyönyörűen festett festmény, vagy faragott szobor. Amit a kapott leírás nagyon hamar elront. *
- Az arcának a fele leégve? Azta! * Szakad ki Babkárból, és látható érdeklődés ül ki az arcára. * Mármint, elnézést, nem akarok faragatlan lenni, amennyiben közeli ismerőse az illető. De biztos érdekes látvány, ha ilyet látnék, egy életre megjegyezném. Sajnos még nem történt meg, de nem régóta vagyok itt a piacon. Ha korábban járt erre, akkor elkerülhettük egymást. * Csóválja a fejét, szeme pedig izgatottan csillog. Alighanem azon lesz a nap hátralévő részében, hogy ezt a különös alakot kiszúrja a tömegben. *
- Mint mondtam, az áraimra garanciát vállalok! Babkár Threbuchey, a legolcsóbb árus. * Bólogat serényen, majd türelmesen kivárja a fejszámolás eredményét. Előszedi a kért italokat, majd rámutat az elé rakott összegre. *
- Ez túl sok. * Jegyzi meg vidáman, és vissza ad 5 aranyat Norgen Arisadnak
Ez után még 5 Világoszöld varázsital is Norgen Arisadhoz kerül. Nem felejti el odaadni a 2 Világoskék varázsitalt sem Norgen Arisadnak. Mindezek után csak 2 Világosbarna varázsital van hátra, ez is Norgen Arisadnál landol. Már csak 2 Fakósárga varázsital van hátra, amit Norgen Arisad nyugodtan eltehet. *- Mindenképp megkeresem, ha látom, bár hozzáteszem, hogy az feláras szolgáltatás. * Jelenti ki, érdeklődve nézve a másikra, hogy még így is szeretné igénybe venni a szolgáltatást. * Természetesen fizetni csak akkor kell, ha teljesítem a rám eső feladatot.
* Ezek után jókedvűen parolázik a nővel, és hasonló jókat kíván neki. *
- Ne feledje, ha valamit venni szeretne, nálam mindent megtalál. A legjobb ár, garantálom, és ha olyat szeretne, ami nincs, azt is beszerzem.
2554. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-11 23:06:00
Üzenet elküldve: 2025-08-11 23:06:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 218
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 218
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// A polgárnegyed fantomja //
// Babkár Threbuchey figyelmébe //
* A tündér ajánlatára fejét megdöntve, és ujjbegyét ajkaira téve gondolkodik, számol. Nagyjából tisztában van a varázsitalok hatásával, de azért segít, hogy a másik kiteszi őket az asztalra, így szín alapján is be tudja őket azonosítani. *
– Jaj, hát én csak egy egyszerű – hajadon – polgárlány vagyok, nem tudok ám hatalmas vagyonokat itt hagyni. * Ujjaival hajfürtjét csavarja, közben figyeli a tündér reakcióját. Nem hinné, hogy pusztán szavakkal eléri, hogy amaz engedjen az árból, de emlékezetes benyomást akar kelteni nála. Talán legközelebb már megismeri, és kap egy kis kedvezményt. *
– De tényleg jó áron van, biztosan jó ismertséggel rendelkezik drága tündér uram, hogy ilyen olcsón tudja árulni. Esetleg nem látott erre egy különös figurát? Nagyjából ilyen magas, barna hajú, de ez mind lényegtelen, mert az arcának a fele le van égve. Egész nap őt próbálom megtalálni, drága jó tündér uram! * Beszéd közben mutatja, hogy milyen magasságú férfit kell elképzelni – nagyjából vele egymagasságút, kicsit magasabbat –, aztán pedig pénze után kutat erszényében a fecsegés közben. Akármi is a válasz, utána elmondja a rendelését. *
– Legyen így: kérek szépen öt gyógyító italt, ilyen világoszöldet. * Bök rá a zöld színű fiolára. *
– Illetve a többiből is kérek, de azokból kevesebbet: két sárgát, két barnát és egy kéket. Az annyi, mint… * Kínosan hosszú fejszámolás következik, pedig még ujjait is beveti a számolásba. Végül elmosolyodva javítja magát. *
– Nem is, inkább legyen a kékből is kettő. Köszönöm. * Azzal az 500 aranyat Babkár Threbuchey kezébe nyomja. Amíg a kereskedő (remélhetőleg) mindent maradéktalanul kipakol, addig Norgen egyik lábáról a másikra állva figyeli a környezetét, néha lopva a kovácsműhely felé pislantva, hogy látja-e ott Norrent. Végül még mielőtt elindulna, újra megemlíti a fiút. *
– Jaj, drága, kedves kereskedő uram, ha esetleg látná ezt a fiút, legyen kedves megjegyezni! És, ha lehetősége van rá, juttassa el az információt hozzám! Egyébként Norgen vagyok, nagyon örvendtem a találkozásnak, kedves uram! * Arcán huszonnégy karátos mosollyal kezét is nyújtja Babkárnak. *
– Ha meg akar találni, keressen a Félszemű Csigában, a polgárnegyed mélyén. Bízok benne, hogy még találkozunk, kedves uram. Minden jót.
* Ha minden gördülékenyen megy, elteszi a vásárolt italokat és maradék pénzét is, majd elindul a kovácsműhely felé. Rájön a hányinger a korábbi viselkedése miatt, de valahol szórakoztatónak is tartja, hogy ennyiféle szerepet el tud játszani. Tulajdonképpen színház az egész világ: ő a rendező és a főszereplő, mindenki más csak mellékszereplő vagy statiszta. *
// Norren Tharnwyck //
* Hacsak nem történik valami váratlan, az eredar nem sokkal Norren után szintén a kovácsműhelyhez ér. Hamar kiszúrja a férfit és odaérve lényegre törően kérdezi ki. *
– Na, jutottál valamire?
// Babkár Threbuchey figyelmébe //
* A tündér ajánlatára fejét megdöntve, és ujjbegyét ajkaira téve gondolkodik, számol. Nagyjából tisztában van a varázsitalok hatásával, de azért segít, hogy a másik kiteszi őket az asztalra, így szín alapján is be tudja őket azonosítani. *
– Jaj, hát én csak egy egyszerű – hajadon – polgárlány vagyok, nem tudok ám hatalmas vagyonokat itt hagyni. * Ujjaival hajfürtjét csavarja, közben figyeli a tündér reakcióját. Nem hinné, hogy pusztán szavakkal eléri, hogy amaz engedjen az árból, de emlékezetes benyomást akar kelteni nála. Talán legközelebb már megismeri, és kap egy kis kedvezményt. *
– De tényleg jó áron van, biztosan jó ismertséggel rendelkezik drága tündér uram, hogy ilyen olcsón tudja árulni. Esetleg nem látott erre egy különös figurát? Nagyjából ilyen magas, barna hajú, de ez mind lényegtelen, mert az arcának a fele le van égve. Egész nap őt próbálom megtalálni, drága jó tündér uram! * Beszéd közben mutatja, hogy milyen magasságú férfit kell elképzelni – nagyjából vele egymagasságút, kicsit magasabbat –, aztán pedig pénze után kutat erszényében a fecsegés közben. Akármi is a válasz, utána elmondja a rendelését. *
– Legyen így: kérek szépen öt gyógyító italt, ilyen világoszöldet. * Bök rá a zöld színű fiolára. *
– Illetve a többiből is kérek, de azokból kevesebbet: két sárgát, két barnát és egy kéket. Az annyi, mint… * Kínosan hosszú fejszámolás következik, pedig még ujjait is beveti a számolásba. Végül elmosolyodva javítja magát. *
– Nem is, inkább legyen a kékből is kettő. Köszönöm. * Azzal az 500 aranyat Babkár Threbuchey kezébe nyomja.
Amíg a kereskedő (remélhetőleg) mindent maradéktalanul kipakol, addig Norgen egyik lábáról a másikra állva figyeli a környezetét, néha lopva a kovácsműhely felé pislantva, hogy látja-e ott Norrent. Végül még mielőtt elindulna, újra megemlíti a fiút. *– Jaj, drága, kedves kereskedő uram, ha esetleg látná ezt a fiút, legyen kedves megjegyezni! És, ha lehetősége van rá, juttassa el az információt hozzám! Egyébként Norgen vagyok, nagyon örvendtem a találkozásnak, kedves uram! * Arcán huszonnégy karátos mosollyal kezét is nyújtja Babkárnak. *
– Ha meg akar találni, keressen a Félszemű Csigában, a polgárnegyed mélyén. Bízok benne, hogy még találkozunk, kedves uram. Minden jót.
* Ha minden gördülékenyen megy, elteszi a vásárolt italokat és maradék pénzét is, majd elindul a kovácsműhely felé. Rájön a hányinger a korábbi viselkedése miatt, de valahol szórakoztatónak is tartja, hogy ennyiféle szerepet el tud játszani. Tulajdonképpen színház az egész világ: ő a rendező és a főszereplő, mindenki más csak mellékszereplő vagy statiszta. *
// Norren Tharnwyck //
* Hacsak nem történik valami váratlan, az eredar nem sokkal Norren után szintén a kovácsműhelyhez ér. Hamar kiszúrja a férfit és odaérve lényegre törően kérdezi ki. *
– Na, jutottál valamire?
2553. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-11 19:28:22
Üzenet elküldve: 2025-08-11 19:28:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// A polgárnegyed fantomja //
*Norren a piactér szélén megáll, mielőtt belépne a forgatagba. A színes ponyvák alatt árusok kiabálnak, az orrában egyszerre keveredik a friss kenyér illata a szárított hal bűzével. Oldalpillantással méri fel a tömeget, közben hallgatja a nő javaslatát. A szétválásra csak röviden biccent, tekintete már a kijelölt keleti oldalra vándorol.
Amikor meghallja a következő mondatot, szeme összeszűkül. Egy pillanatra végigméri a nőt tetőtől talpig, a szája sarkában alig észrevehető, száraz fintorral. Nem sieti el a választ, hagyja, hogy a pillantása elmondja helyette is, mit gondol a fenyegetésről.*
- Sok sikert, hogy találj hozzá egy másik zsoldost. *Mondja végül halkan, majd felsóhajt.* - Ne aggódj, ott leszek.
*Nem vár többet, hátat fordít, és belép a piactér sűrűjébe. A tömeg azonnal köré zárul; vállával időnként nekiütközik egy-egy járókelőnek, de nem kér bocsánatot. Léptei lassúak, de célirányosak, tekintete végig a tömegen jár. Egyik standtól a másikig halad, megáll, felteszi a kérdést, majd továbbáll.
A legtöbben csak vállat vonnak, van, aki értetlenül méregeti, mások türelmetlenül visszafordulnak az árujukhoz. Norren nem időzik sokat senkinél, nem fecsérli az időt udvariaskodásra. Egy-egy pillanatra megáll, mintha mérlegelné, kit érdemes megszólítani, majd újra nekilendül.
Az egyik árus, egy idősebb asszony, láthatóan elgondolkodik a kérdésén, de végül csak a fejét rázza. Norren bólint, és már megy is tovább. A pénzes erszény a zsebében megnyugtató súllyal emlékezteti, hogy ezért a munkáért már kapott valamit, de a gondolat, hogy üres kézzel térjen vissza, nem tetszik neki.
A piactér zaja minden oldalról körülöleli: keréknyikorgás, kiáltások, fémcsengés a kovácsműhely felől. Minden új arcot összevet a fejében élő képpel a sebhelyes fiúról. Egyelőre semmi. Végül kifogyva az opciókból, felkeresi a kovácsműhelyt és hátát az épület falának támasztva várja meg a lányt.*
*Norren a piactér szélén megáll, mielőtt belépne a forgatagba. A színes ponyvák alatt árusok kiabálnak, az orrában egyszerre keveredik a friss kenyér illata a szárított hal bűzével. Oldalpillantással méri fel a tömeget, közben hallgatja a nő javaslatát. A szétválásra csak röviden biccent, tekintete már a kijelölt keleti oldalra vándorol.
Amikor meghallja a következő mondatot, szeme összeszűkül. Egy pillanatra végigméri a nőt tetőtől talpig, a szája sarkában alig észrevehető, száraz fintorral. Nem sieti el a választ, hagyja, hogy a pillantása elmondja helyette is, mit gondol a fenyegetésről.*
- Sok sikert, hogy találj hozzá egy másik zsoldost. *Mondja végül halkan, majd felsóhajt.* - Ne aggódj, ott leszek.
*Nem vár többet, hátat fordít, és belép a piactér sűrűjébe. A tömeg azonnal köré zárul; vállával időnként nekiütközik egy-egy járókelőnek, de nem kér bocsánatot. Léptei lassúak, de célirányosak, tekintete végig a tömegen jár. Egyik standtól a másikig halad, megáll, felteszi a kérdést, majd továbbáll.
A legtöbben csak vállat vonnak, van, aki értetlenül méregeti, mások türelmetlenül visszafordulnak az árujukhoz. Norren nem időzik sokat senkinél, nem fecsérli az időt udvariaskodásra. Egy-egy pillanatra megáll, mintha mérlegelné, kit érdemes megszólítani, majd újra nekilendül.
Az egyik árus, egy idősebb asszony, láthatóan elgondolkodik a kérdésén, de végül csak a fejét rázza. Norren bólint, és már megy is tovább. A pénzes erszény a zsebében megnyugtató súllyal emlékezteti, hogy ezért a munkáért már kapott valamit, de a gondolat, hogy üres kézzel térjen vissza, nem tetszik neki.
A piactér zaja minden oldalról körülöleli: keréknyikorgás, kiáltások, fémcsengés a kovácsműhely felől. Minden új arcot összevet a fejében élő képpel a sebhelyes fiúról. Egyelőre semmi. Végül kifogyva az opciókból, felkeresi a kovácsműhelyt és hátát az épület falának támasztva várja meg a lányt.*
2552. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-11 19:20:07
Üzenet elküldve: 2025-08-11 19:20:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
// Norgen Arisad //
* Babkár az előző üzlet után már sokkal kellemesebb hangulatban hirdeti kis bódéjának megcsappant készletét, bár reméli, hogy tovább tudja növelni egyre duzzadó erszényét. És ha már duzzadó dolgokról van szó, odalép hozzá egy szemnek igen kellemes teremtmény. Na persze nem a legszebb emberlány, akit a tündér lát, már ha érdekelné az ilyesmi. *
- Drága kisasszony! * Köszönti csillogó szemekkel, mert hasznot sejt, és újabb üzletet. * Köszönöm, bár nem a piac legszebb bódéja, de igyekszik a tündér, ahol csak tud.
* Szelíden fogadja a bókot, persze egy olyan dörzsölt kereskedő, mint Babkár, sejti, hogy a szép szavak nem az egész egyszerű faszerkezetnek, hanem a remélt árnak szólnak. De pont azért, mert gyakorlott az alkudozásnak, nem adja jelét annak, hogy ilyen gondolatai lennének. *
- Az italokat negyvenöt aranyért adom, persze darabját, nem mindet. Garantálom, hogy a legolcsóbb ár az egész városban, aki olcsóbban adja, az hígítja, vagy lopta. * Felel a kérdésre inkább még mindig mosolyogva, és hogy nyomatékosítsa szavait, a bódé polcáról egyesével kivesz minden italból egyet, így hamarosan Norgen előtt sorakozik 1 Világoszöld varázsital, 1 Világosbarna varázsital, 1 Világoskék varázsital, 1 Piros varázsital, 1 Fakósárga varázsital, 1 Halványlila varázsital, és 1 Fehér varázsital. Persze nem azért csinálja, hogy felvágjon, sokkal inkább igyekszik megkönnyíteni a vásárlást olyanok számára, akik esetleg laikusak, és nem feltétlenül ismerik a varázsitalok rendes nevét. *
* Babkár az előző üzlet után már sokkal kellemesebb hangulatban hirdeti kis bódéjának megcsappant készletét, bár reméli, hogy tovább tudja növelni egyre duzzadó erszényét. És ha már duzzadó dolgokról van szó, odalép hozzá egy szemnek igen kellemes teremtmény. Na persze nem a legszebb emberlány, akit a tündér lát, már ha érdekelné az ilyesmi. *
- Drága kisasszony! * Köszönti csillogó szemekkel, mert hasznot sejt, és újabb üzletet. * Köszönöm, bár nem a piac legszebb bódéja, de igyekszik a tündér, ahol csak tud.
* Szelíden fogadja a bókot, persze egy olyan dörzsölt kereskedő, mint Babkár, sejti, hogy a szép szavak nem az egész egyszerű faszerkezetnek, hanem a remélt árnak szólnak. De pont azért, mert gyakorlott az alkudozásnak, nem adja jelét annak, hogy ilyen gondolatai lennének. *
- Az italokat negyvenöt aranyért adom, persze darabját, nem mindet. Garantálom, hogy a legolcsóbb ár az egész városban, aki olcsóbban adja, az hígítja, vagy lopta. * Felel a kérdésre inkább még mindig mosolyogva, és hogy nyomatékosítsa szavait, a bódé polcáról egyesével kivesz minden italból egyet, így hamarosan Norgen előtt sorakozik 1 Világoszöld varázsital, 1 Világosbarna varázsital, 1 Világoskék varázsital, 1 Piros varázsital, 1 Fakósárga varázsital, 1 Halványlila varázsital, és 1 Fehér varázsital. Persze nem azért csinálja, hogy felvágjon, sokkal inkább igyekszik megkönnyíteni a vásárlást olyanok számára, akik esetleg laikusak, és nem feltétlenül ismerik a varázsitalok rendes nevét. *
2551. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-11 19:00:43
Üzenet elküldve: 2025-08-11 19:00:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 218
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 218
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// A polgárnegyed fantomja //
* Norren minden szavára biccent egyet. Örül, hogy a másik is gondolkodik, nem neki kell mindent kitalálnia. A körbekérdezést már próbálta, de talán nem elég kitartóan. A piactéren egyébként is sokan járnak, és az is valószínű, hogy a fiú előbb-utóbb útba fogja ejteni a helyet – vagy már útba is ejtette. Meg aztán a szóbeszéd egy félarcú fiúról szintén gyorsan terjedhet ott, ahol a város legpletykásabb szerzetei gyűlnek össze portékáikat árulni.
A zajos piactérre érve ismerős érzés fogja el. Arthenior szíve. Szívből gyűlöli az embereket, de ez a forgatag már szinte hiányzott neki. Eleddig a Pegazus fogadó volt a legforgalmasabb hely, ahol járt. *
– Itt váljunk szét. Több szem többet lát, azt hiszem. Találkozzunk a kovácsműhely előtt úgy fél óra múlva. Akár találtál olyat, aki látta, akár nem. Enyém a piactérnek az a fele. * Emeli fel bal kezét, mutatva a piactér keleti felét. Amúgy is ideje lenne betárazni néhány hasznos dologból, mert az elmúlt években ritkán volt alkalma rá. *
– De, ha nem leszel ott… Te leszel a következő, akit megkeresek. * Szemében egy pillanatra mintha gyilkos láng lobbanna, ahogy Norren szemeibe néz; aztán elneveti magát. Nem tudhatja, a férfi mennyire veszi komolyan a "fenyegetést" egy törékenynek tűnő lánytól, aki épp tőle kért segítséget valakinek a felkutatásához. Viszont, ha más nem, a sikeres munkáért járó fizetség biztosan motiválja őt. Ezért szeret Norgen zsoldosokkal és-vagy pszichopatákkal együtt dolgozni.
Ha nincs más kérdés, ő is el indul a maga része felé és valóban azt csinálja, amit megbeszéltek: kérdezősködik, hogy nem látták-e az égett arcú fiút. De egyelőre nem jár sikerrel. Aztán megérkezik Babkár Threbuchey standjához. *
// Babkár Threbuchey figyelmébe //
* Kigombolja ingének legfelső gombját és előrelép. *
– Milyen kedves kis bódé. * Állapítja meg és kedvesen mosolyog a tündér árusra. *
– Varázsitalokat vennék. Mennyi darabja?
* Norren minden szavára biccent egyet. Örül, hogy a másik is gondolkodik, nem neki kell mindent kitalálnia. A körbekérdezést már próbálta, de talán nem elég kitartóan. A piactéren egyébként is sokan járnak, és az is valószínű, hogy a fiú előbb-utóbb útba fogja ejteni a helyet – vagy már útba is ejtette. Meg aztán a szóbeszéd egy félarcú fiúról szintén gyorsan terjedhet ott, ahol a város legpletykásabb szerzetei gyűlnek össze portékáikat árulni.
A zajos piactérre érve ismerős érzés fogja el. Arthenior szíve. Szívből gyűlöli az embereket, de ez a forgatag már szinte hiányzott neki. Eleddig a Pegazus fogadó volt a legforgalmasabb hely, ahol járt. *
– Itt váljunk szét. Több szem többet lát, azt hiszem. Találkozzunk a kovácsműhely előtt úgy fél óra múlva. Akár találtál olyat, aki látta, akár nem. Enyém a piactérnek az a fele. * Emeli fel bal kezét, mutatva a piactér keleti felét. Amúgy is ideje lenne betárazni néhány hasznos dologból, mert az elmúlt években ritkán volt alkalma rá. *
– De, ha nem leszel ott… Te leszel a következő, akit megkeresek. * Szemében egy pillanatra mintha gyilkos láng lobbanna, ahogy Norren szemeibe néz; aztán elneveti magát. Nem tudhatja, a férfi mennyire veszi komolyan a "fenyegetést" egy törékenynek tűnő lánytól, aki épp tőle kért segítséget valakinek a felkutatásához. Viszont, ha más nem, a sikeres munkáért járó fizetség biztosan motiválja őt. Ezért szeret Norgen zsoldosokkal és-vagy pszichopatákkal együtt dolgozni.
Ha nincs más kérdés, ő is el indul a maga része felé és valóban azt csinálja, amit megbeszéltek: kérdezősködik, hogy nem látták-e az égett arcú fiút. De egyelőre nem jár sikerrel. Aztán megérkezik Babkár Threbuchey standjához. *
// Babkár Threbuchey figyelmébe //
* Kigombolja ingének legfelső gombját és előrelép. *
– Milyen kedves kis bódé. * Állapítja meg és kedvesen mosolyog a tündér árusra. *
– Varázsitalokat vennék. Mennyi darabja?
2550. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-11 15:09:24
Üzenet elküldve: 2025-08-11 15:09:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Valami van a levegőben//
*Grorin az orrát követi, mivel az öreg Dukot nem találta, így kénytelen máshol szerezni egy kis ennivalót, meg egy-két holmit ha úgy hozza a sors. Az orra pedig a piactérre vezeti, emlékszik a helyre gyermekkorából, s azóta alig változott valamit. Persze túl sok minden konkrétumot nem tud felidézni, de az illatok, az érzés, a hangulat, a muzsikusok az mind megmaradt. Nagyot szippant a levegőbe, és elégedetten sóhajt. Hirtelen a bőséges zavarában azt sem tudja, hogy merre menjen, mit merjen egyáltalán nézegetni anélkül, hogy szúrós szemmel nézzék őt a városőrök, vagy a kufárok, de azért csak elindul, lassú léptekkel mint egy gyermek a vásárban. A csodálata pedig akkor hág a tetőfokára mikor meglát egy vöröshajú angyalt nem túl messze az egyik standtól. Ezer és egy éve nem látott tisztességes törp asszonyt aki nem a rokona, hogy egy pillanatig el is felejtkezik magáról, és csak áll ott mint egy zsák krumpli és bámulja őt. Aztán csak összeszedi magát, hátrafésüli bozontos haját, beltúr a szakállába, az övét méghúzza és úgy közelíti meg.*
-Én öö.
*Hirtelen nem is tudja mit kellene mondania, mit illik és mit nem.*
-Én Grorin vagyok, szervusz!
*Azzal pedig ugyan visszafogva erejét, de igyekszik homlokon fejelni a nőt, ősi törpe hagyományok szerint ez a legtiszteletteljesebb köszöntés.*
*Grorin az orrát követi, mivel az öreg Dukot nem találta, így kénytelen máshol szerezni egy kis ennivalót, meg egy-két holmit ha úgy hozza a sors. Az orra pedig a piactérre vezeti, emlékszik a helyre gyermekkorából, s azóta alig változott valamit. Persze túl sok minden konkrétumot nem tud felidézni, de az illatok, az érzés, a hangulat, a muzsikusok az mind megmaradt. Nagyot szippant a levegőbe, és elégedetten sóhajt. Hirtelen a bőséges zavarában azt sem tudja, hogy merre menjen, mit merjen egyáltalán nézegetni anélkül, hogy szúrós szemmel nézzék őt a városőrök, vagy a kufárok, de azért csak elindul, lassú léptekkel mint egy gyermek a vásárban. A csodálata pedig akkor hág a tetőfokára mikor meglát egy vöröshajú angyalt nem túl messze az egyik standtól. Ezer és egy éve nem látott tisztességes törp asszonyt aki nem a rokona, hogy egy pillanatig el is felejtkezik magáról, és csak áll ott mint egy zsák krumpli és bámulja őt. Aztán csak összeszedi magát, hátrafésüli bozontos haját, beltúr a szakállába, az övét méghúzza és úgy közelíti meg.*
-Én öö.
*Hirtelen nem is tudja mit kellene mondania, mit illik és mit nem.*
-Én Grorin vagyok, szervusz!
*Azzal pedig ugyan visszafogva erejét, de igyekszik homlokon fejelni a nőt, ősi törpe hagyományok szerint ez a legtiszteletteljesebb köszöntés.*
2549. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-11 12:40:14
Üzenet elküldve: 2025-08-11 12:40:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Gilas//
*Merchen tudja jól hogy megy ez, és nem is gondolja hogy ő volna az egyetlen, aki igénybe óhajtja venni a gnóm szolgálatait. Szerencsére amaz nem vette magára, hogy a tündér elvolt egy kicsit.*
-Én is sajnálom, volt egy csomó ékszer de egyik sem pont olyan volt, amilyet a fejemben elképzeltem.
*Mondja mosolyogva, látszik hogy nem törte meg a dolog. Legyint is egyet a levegőbe.*
-De sebaj.
*Aztán figyel, hogy Gilas mibe kezd bele, fél is kicsit hogy hogyan fogja befejezni, hogy ő nem micsoda. Jó emberismerő, de nem annyira jó, mint például némelyik magas rangú városőr, akik szinte átlátnak az ember hazugságáén. Érzékeli, hogy nyomasztja valami a gnómot, de mivel nem tér ki rá teljes mértékben így ő ezt nem is fogja feszegetni.*
-Nos ez remek! A kovácsok elkészíthetik a pengét, amihez ők értenek, ön pedig ahhoz amihez ön! Egy szépséges, de tartós fegyvertokot, ami támaszom lehet a mindennapokban, s tán egyszer az életemet is megmenti majd!
*Igyekszik karizmájával feltüzelni a másikat is, s a karizmáján kívül még valamivel.*
-No és ön szerint mennyibe fog ez kerülni nekem? Kérem, ne bánjon szűkmarkúan a saját munkájának költségeivel sem.
*Közben pedig azt nézegeti magán, hogy hogy is kéne méreteket adnia, vagy hogy meddig kellene érjen egy ilyen bot hogy pont kényelmesen legyen a tündérekhez szabva.*
*Merchen tudja jól hogy megy ez, és nem is gondolja hogy ő volna az egyetlen, aki igénybe óhajtja venni a gnóm szolgálatait. Szerencsére amaz nem vette magára, hogy a tündér elvolt egy kicsit.*
-Én is sajnálom, volt egy csomó ékszer de egyik sem pont olyan volt, amilyet a fejemben elképzeltem.
*Mondja mosolyogva, látszik hogy nem törte meg a dolog. Legyint is egyet a levegőbe.*
-De sebaj.
*Aztán figyel, hogy Gilas mibe kezd bele, fél is kicsit hogy hogyan fogja befejezni, hogy ő nem micsoda. Jó emberismerő, de nem annyira jó, mint például némelyik magas rangú városőr, akik szinte átlátnak az ember hazugságáén. Érzékeli, hogy nyomasztja valami a gnómot, de mivel nem tér ki rá teljes mértékben így ő ezt nem is fogja feszegetni.*
-Nos ez remek! A kovácsok elkészíthetik a pengét, amihez ők értenek, ön pedig ahhoz amihez ön! Egy szépséges, de tartós fegyvertokot, ami támaszom lehet a mindennapokban, s tán egyszer az életemet is megmenti majd!
*Igyekszik karizmájával feltüzelni a másikat is, s a karizmáján kívül még valamivel.*
-No és ön szerint mennyibe fog ez kerülni nekem? Kérem, ne bánjon szűkmarkúan a saját munkájának költségeivel sem.
*Közben pedig azt nézegeti magán, hogy hogy is kéne méreteket adnia, vagy hogy meddig kellene érjen egy ilyen bot hogy pont kényelmesen legyen a tündérekhez szabva.*
2548. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-11 11:38:35
Üzenet elküldve: 2025-08-11 11:38:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Wrojth Wenkroft//
- Hát, a kürt. *-zavartan pislog a törpére.-* Tudja, Wenkroft úr.. a kürt. Amiről mindenki beszél, és amit mindenki hallott. Vagy.. majdnem mindenki.
*Kissé megvonja a vállát. Nem ítélkezik. Wenkroft úr meglehet, hogy valami olyan helyen töltötte az elmúlt pár napját, ahol nem hallhatta a kürtöt, vagy a mindenhonnan ömlő pletykákat.*
- Semmi konkrétumot nem tudok, Wenkroft úr. *-fél szemét rajta tartja a pénzes zacskón, de rászán némi időt arra, hogy felsegítse a törpére a fegyverövet. Ahol kell, kicsit szorít rajta, ahol kell, ott enged belőle.-* Mondják, hogy a Thargok támadnak. Mondják, hogy a Thargokat támadták meg. Hallottam olyat, hogy egy csorda felbőszült drahun randalírozott. Olyat is hallottam, hogy orkok masíroznak odakint. Azt is mondták, hogy ez csak egy Wegtoreni házasságkötést jelentett be. Más szerint csak Sa'Tereth fingott. Szóval, Wenkroft úr.. senki sem tud semmit. No?
*Hátrébb lép, hagyja, hogy a törpe átmozgassa magát a fegyverövben, kipróbálja amit szeretne. Addig ő a pénzes erszényhez lép, és fürge ujjakkal számolni kezdi az aranyakat. Meglepetten szipákolva veszi észre, hogy az erszény bizony nem annyit tartalmaz, mint amennyi az eredeti megállapodás volt.*
- Örömmel hallom, Wenkroft úr! Örömmel hallom. *-nyugtázza a törpe véleményét a holmiról-* Ez esetben, ha ezt a teljes összeget a felszerelésre kívánja fordítani, nos, én magam is elégedett vagyok.
*És ha a törpének nincs más megjegyzése, elsősorban az átadott aranyat illetően, ő ugyan nem teszi szóvá a mennyiséget. Amit elmond inkább, az pár általános tanács: hogyan tartsa karban a bőrt, mire figyeljen használatkor, és hogy ha tíz haton belül bármilyen nem-használatból-eredő probléma merülne fel a fegyverövvel, akkor térjen vissza vele nyugodtan, és azt további költség nélkül kijavítja majd. Ezután rövid, de határozott kézfogással búcsúznak egymástól. Ez a legjobb üzlet: amikor mindenki elégedett!*
//Merchen//
*A teli erszényt gondosan a kocsiszekrény egy zárható fiókjába helyezi, későbbi letét céljából. Ezzel épp csak végez, mikor korábbi érdeklődője jelenik meg mellette.*
- Igazán semmi gond Feiy uraság, ahogy mondtam, itt vagyok! *-bajsza alól mosolyog rá a férfiúra, majd szemöldökét mozdítja meglepetten. Nem talált gyűrűt a tündér? Itt, a piacon? Hát merre kereste?-* Ó, sajnálattal hallom Feiy úr, sajnálattal hallom!
*De nincs szükség erre a jelek szerint, hiszen máris egy újabb ötlet merül fel. Lassan, mélyről fújja ki a levegőt a hallatán.*
- Na most, Feiy uram, én nem foglalkozom fegyverekkel. Én ugyanis.. *-talán sosem fog kiderülni, hogy Gilas Abac mester micsoda. Nem tudja befejezni a mondatát („Én ugyanis pacifista vagyok!”), hiszen a tündér által elejtett legutolsó mondat megakasztja benne. Egy pillanatra elgondolkodik, hogy miért is találják meg tényleg őt ilyen kérésekkel? Mérgezésre alkalmas tűk, alkarra szerelhető, rugómechanikás tőrök, botba rejtett kardok.. hol vannak a becsületes megrendelések?! Egy szép óra a kandalló párkányára, egy rejtett súlyokkal saját magától mozgó madárijesztő, vagy valami hasonló? Tényleg, hol vannak ezek a megrendelések..? Hiszen már olyan rég óta nem keresték meg hasonlóval! A pénz meg egyre csak fogy, hiszen hiába is készít hasznos vagy szép holmikat, ha azokat senki sem veszi meg. Kissé megköszörüli a torkát.-* Nos, én ugyanis nem vagyok kovács.
*Legszívesebben bokán rúgná saját magát.*
- Viszont ismerem a városi kovácsokat. Szükség esetén leadhatom nekik a szükséges penge pontos adatait, és ha ők elkészítették, akkor én el tudom készíteni a speciális kardhüvelyt hozzá. Vagyis a sétapálcát. *-beletúr a szakállába, aprót ránt rajta.-* Szóval.. igen, Feiy úr, szükség esetén kivitelezhető egy ilyen rejtett penge. Igen.
- Hát, a kürt. *-zavartan pislog a törpére.-* Tudja, Wenkroft úr.. a kürt. Amiről mindenki beszél, és amit mindenki hallott. Vagy.. majdnem mindenki.
*Kissé megvonja a vállát. Nem ítélkezik. Wenkroft úr meglehet, hogy valami olyan helyen töltötte az elmúlt pár napját, ahol nem hallhatta a kürtöt, vagy a mindenhonnan ömlő pletykákat.*
- Semmi konkrétumot nem tudok, Wenkroft úr. *-fél szemét rajta tartja a pénzes zacskón, de rászán némi időt arra, hogy felsegítse a törpére a fegyverövet. Ahol kell, kicsit szorít rajta, ahol kell, ott enged belőle.-* Mondják, hogy a Thargok támadnak. Mondják, hogy a Thargokat támadták meg. Hallottam olyat, hogy egy csorda felbőszült drahun randalírozott. Olyat is hallottam, hogy orkok masíroznak odakint. Azt is mondták, hogy ez csak egy Wegtoreni házasságkötést jelentett be. Más szerint csak Sa'Tereth fingott. Szóval, Wenkroft úr.. senki sem tud semmit. No?
*Hátrébb lép, hagyja, hogy a törpe átmozgassa magát a fegyverövben, kipróbálja amit szeretne. Addig ő a pénzes erszényhez lép, és fürge ujjakkal számolni kezdi az aranyakat. Meglepetten szipákolva veszi észre, hogy az erszény bizony nem annyit tartalmaz, mint amennyi az eredeti megállapodás volt.*
- Örömmel hallom, Wenkroft úr! Örömmel hallom. *-nyugtázza a törpe véleményét a holmiról-* Ez esetben, ha ezt a teljes összeget a felszerelésre kívánja fordítani, nos, én magam is elégedett vagyok.
*És ha a törpének nincs más megjegyzése, elsősorban az átadott aranyat illetően, ő ugyan nem teszi szóvá a mennyiséget. Amit elmond inkább, az pár általános tanács: hogyan tartsa karban a bőrt, mire figyeljen használatkor, és hogy ha tíz haton belül bármilyen nem-használatból-eredő probléma merülne fel a fegyverövvel, akkor térjen vissza vele nyugodtan, és azt további költség nélkül kijavítja majd. Ezután rövid, de határozott kézfogással búcsúznak egymástól. Ez a legjobb üzlet: amikor mindenki elégedett!*
//Merchen//
*A teli erszényt gondosan a kocsiszekrény egy zárható fiókjába helyezi, későbbi letét céljából. Ezzel épp csak végez, mikor korábbi érdeklődője jelenik meg mellette.*
- Igazán semmi gond Feiy uraság, ahogy mondtam, itt vagyok! *-bajsza alól mosolyog rá a férfiúra, majd szemöldökét mozdítja meglepetten. Nem talált gyűrűt a tündér? Itt, a piacon? Hát merre kereste?-* Ó, sajnálattal hallom Feiy úr, sajnálattal hallom!
*De nincs szükség erre a jelek szerint, hiszen máris egy újabb ötlet merül fel. Lassan, mélyről fújja ki a levegőt a hallatán.*
- Na most, Feiy uram, én nem foglalkozom fegyverekkel. Én ugyanis.. *-talán sosem fog kiderülni, hogy Gilas Abac mester micsoda. Nem tudja befejezni a mondatát („Én ugyanis pacifista vagyok!”), hiszen a tündér által elejtett legutolsó mondat megakasztja benne. Egy pillanatra elgondolkodik, hogy miért is találják meg tényleg őt ilyen kérésekkel? Mérgezésre alkalmas tűk, alkarra szerelhető, rugómechanikás tőrök, botba rejtett kardok.. hol vannak a becsületes megrendelések?! Egy szép óra a kandalló párkányára, egy rejtett súlyokkal saját magától mozgó madárijesztő, vagy valami hasonló? Tényleg, hol vannak ezek a megrendelések..? Hiszen már olyan rég óta nem keresték meg hasonlóval! A pénz meg egyre csak fogy, hiszen hiába is készít hasznos vagy szép holmikat, ha azokat senki sem veszi meg. Kissé megköszörüli a torkát.-* Nos, én ugyanis nem vagyok kovács.
*Legszívesebben bokán rúgná saját magát.*
- Viszont ismerem a városi kovácsokat. Szükség esetén leadhatom nekik a szükséges penge pontos adatait, és ha ők elkészítették, akkor én el tudom készíteni a speciális kardhüvelyt hozzá. Vagyis a sétapálcát. *-beletúr a szakállába, aprót ránt rajta.-* Szóval.. igen, Feiy úr, szükség esetén kivitelezhető egy ilyen rejtett penge. Igen.
2547. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-11 09:43:00
Üzenet elküldve: 2025-08-11 09:43:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Valami van a levegőben//
*Mondhatnánk ezt, ha a piacot megülő nehéz illatokra gondolnánk, de Agda épp nem erre gondol. Előfordult már vele nem egyszer, hogy előre megérezte, ha történni fog valami.
Most sincsen ez másként. Már kora reggel óta ott bizsereg a gyomrában, és egyféle várakozással tölti el. Persze, fogalma nincs mi lesz az. Egyelőre csak sétálgat az árusok bódéjai között meghagyott keskeny sávban, kerülgetve a piac forgatagát. Leginkább ő áll félre, húzódik oldalra, mert hát jó esetben alig ér a "Magasak" -ahogy magában hívja őket- derekáig. Azok ritkán veszik észre a mindig mosolygós törpe lányt. Ha vásárolni szeretne valamit, akkor is jobbára lábujjhegyre kell állnia, hogy észrevegye a kiszemelt árus. Mondjuk a jobban ezt is megoldották már, néhol sámlikat, kisebb lépcsőnek használható székeket tettek ki a hasonló méretű vásárlók kedvéért.
Gyomra végül kordul egyet, és ez arra készteti, hogy valamelyik sütőde, vagy kifőzde felé vegye az irányt. Még nem reggelizett, pedig már magasan jár a nap. Neki is indul, újra és újra kitérve a szemből közlekedők útjából, nem törtet, de határozottan tart a kiszemelt cél felé. *
*Mondhatnánk ezt, ha a piacot megülő nehéz illatokra gondolnánk, de Agda épp nem erre gondol. Előfordult már vele nem egyszer, hogy előre megérezte, ha történni fog valami.
Most sincsen ez másként. Már kora reggel óta ott bizsereg a gyomrában, és egyféle várakozással tölti el. Persze, fogalma nincs mi lesz az. Egyelőre csak sétálgat az árusok bódéjai között meghagyott keskeny sávban, kerülgetve a piac forgatagát. Leginkább ő áll félre, húzódik oldalra, mert hát jó esetben alig ér a "Magasak" -ahogy magában hívja őket- derekáig. Azok ritkán veszik észre a mindig mosolygós törpe lányt. Ha vásárolni szeretne valamit, akkor is jobbára lábujjhegyre kell állnia, hogy észrevegye a kiszemelt árus. Mondjuk a jobban ezt is megoldották már, néhol sámlikat, kisebb lépcsőnek használható székeket tettek ki a hasonló méretű vásárlók kedvéért.
Gyomra végül kordul egyet, és ez arra készteti, hogy valamelyik sütőde, vagy kifőzde felé vegye az irányt. Még nem reggelizett, pedig már magasan jár a nap. Neki is indul, újra és újra kitérve a szemből közlekedők útjából, nem törtet, de határozottan tart a kiszemelt cél felé. *
2546. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-10 09:58:58
Üzenet elküldve: 2025-08-10 09:58:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
* Annottah hosszú után végre egyedül. A kocsmából nem fejvesztve menekül, de egész biztosan nem akarja megvárni, hogy az elmeháborodott férfi visszatérjen. Akár városőrökkel, akár egyedül. Ha ezen múlna, tudna nyugodtan aludni ma este. Más kérdés, hogy nem fog tudni, de erről még nem tud. A piactérre kiérve sem áll meg. Csend kell neki. Nyugalom. Az, hogy végre békén hagyják. Úgyhogy céltudatosan halad a város határában lévő tisztásra. Nagyon figyel rá, hogy ezúttal senkibe ne botoljon bele – se véletlenül, se szándékosan. *
2545. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-09 22:06:19
Üzenet elküldve: 2025-08-09 22:06:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Merchen, majd visszaballagás a Pegazusba//
*A tegnapi nap folyamán eszébe sem jutott volna, hogy egyszeriben lesz ilyen szerencsés és még a piacot is egészen elviselhetővé fogja varázsolni valaki. És most mégis úgy adódott, hogy igen szerencsésnek könyvelheti el az idelátogatását. Hamarosan egyik kezében már a ketrecet tarthatja, a másik pedig a szablyát zárja óvatosan az ujjai közé.*
- Merchen. Higgye el, hogy megjegyzem. Az öröm pedig kölcsönös.
*Bólint is szélesebb mosollyal, ahogy a szép új dolgaival tesz egy lépést hátra.*
- És akadjon még bőséggel jó üzlete.
*Nem állítja, hogy nem találna még kedvére valót, de már így is a többszörösét költötte, mint azt amúgy engedi magának. Bár legalább nem alkoholba fordította bele minden aranyát. Így maga is távozóra fogja.
Séta közben egyszer azért maga elé tartja a ketrecet, hogy megfigyelje a rikácsoló, de gyönyörű szép szerzeményét. Elégedett mosolyra húzza ajkait, ami azután tűnődő csücsörítésbe fordul át.*
- Na aztán hogy foglak én majd téged hívni.
*Engedi le a ketrecet, majd tovább sétál. Legalább, amíg visszaér a fogadóba lesz min elmélkednie. Így talán ki tudja zárni nagyjából a tömeget és a zajt. Nagyjából, mert azért néha-néha rámordul egy-egy előtte toporgó szerencsétlenre, de lassan végül ismét maga mögött hagyhatja az egész forgatagot. Igencsak lefogyott erszénnyel, de a papagájnak és a szablyának köszönhetően képzeletbeli dorongja azért nőtt most pár centiméterrel. A vigyor ki is ül ismét a képére amikor megpillantja újból a Pegazust a házak között. Rohadtul kíváncsi, hogy a mamlasz milyen képet fog vágni, ha meglátja miket szerzett be.*
*A tegnapi nap folyamán eszébe sem jutott volna, hogy egyszeriben lesz ilyen szerencsés és még a piacot is egészen elviselhetővé fogja varázsolni valaki. És most mégis úgy adódott, hogy igen szerencsésnek könyvelheti el az idelátogatását. Hamarosan egyik kezében már a ketrecet tarthatja, a másik pedig a szablyát zárja óvatosan az ujjai közé.*
- Merchen. Higgye el, hogy megjegyzem. Az öröm pedig kölcsönös.
*Bólint is szélesebb mosollyal, ahogy a szép új dolgaival tesz egy lépést hátra.*
- És akadjon még bőséggel jó üzlete.
*Nem állítja, hogy nem találna még kedvére valót, de már így is a többszörösét költötte, mint azt amúgy engedi magának. Bár legalább nem alkoholba fordította bele minden aranyát. Így maga is távozóra fogja.
Séta közben egyszer azért maga elé tartja a ketrecet, hogy megfigyelje a rikácsoló, de gyönyörű szép szerzeményét. Elégedett mosolyra húzza ajkait, ami azután tűnődő csücsörítésbe fordul át.*
- Na aztán hogy foglak én majd téged hívni.
*Engedi le a ketrecet, majd tovább sétál. Legalább, amíg visszaér a fogadóba lesz min elmélkednie. Így talán ki tudja zárni nagyjából a tömeget és a zajt. Nagyjából, mert azért néha-néha rámordul egy-egy előtte toporgó szerencsétlenre, de lassan végül ismét maga mögött hagyhatja az egész forgatagot. Igencsak lefogyott erszénnyel, de a papagájnak és a szablyának köszönhetően képzeletbeli dorongja azért nőtt most pár centiméterrel. A vigyor ki is ül ismét a képére amikor megpillantja újból a Pegazust a házak között. Rohadtul kíváncsi, hogy a mamlasz milyen képet fog vágni, ha meglátja miket szerzett be.*
2544. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-09 21:39:21
Üzenet elküldve: 2025-08-09 21:39:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Gilas//
*Miután végleg összeállt a fejében a terv, visszatér a piactérre, hogy felkeresse a gnóm mestert, akivel korábban már egyeztetett. Reméli megtalálja és nem állt még odébb. Amint megvan, és ha éppen vannak nála vevők úgy türelmesen megvárja hogy azok dolgával végezzen, s csak utána megy oda ő is.*
-Üdv ismét! Bocsásson meg ha sokáig várattam, sajnos nem találtam megfelelő gyűrűt.
*Mondja kissé szomorkásan, de a szeme hamar ismét felcsillan.*
-De eszembe jutott valami más, amiben szeretném szakértő segítségét kérni. Szeretnék egy sétapalcába rejtett kardot. Akkor fegyver nélkül járhatnék, és csak a legvégső esetben kellene ahhoz folyamodnom, hogy azt használnom kelljen. Ebben tudna segíteni? Nem igazán szeretek fegyvert hordani magamnál, én egy üzletember vagyok, nem zsoldos, nem tesz jót a kereskedésnek ha fegyverrel rohangálok fel alá, viszont ha szorul a hurok nem szeretnék védtelen maradni. Ugye megérti?
*Kérdezi, majd hozzáteszi a legfontosabb dolgot.*
,Az arany nem akadály.
*Miután végleg összeállt a fejében a terv, visszatér a piactérre, hogy felkeresse a gnóm mestert, akivel korábban már egyeztetett. Reméli megtalálja és nem állt még odébb. Amint megvan, és ha éppen vannak nála vevők úgy türelmesen megvárja hogy azok dolgával végezzen, s csak utána megy oda ő is.*
-Üdv ismét! Bocsásson meg ha sokáig várattam, sajnos nem találtam megfelelő gyűrűt.
*Mondja kissé szomorkásan, de a szeme hamar ismét felcsillan.*
-De eszembe jutott valami más, amiben szeretném szakértő segítségét kérni. Szeretnék egy sétapalcába rejtett kardot. Akkor fegyver nélkül járhatnék, és csak a legvégső esetben kellene ahhoz folyamodnom, hogy azt használnom kelljen. Ebben tudna segíteni? Nem igazán szeretek fegyvert hordani magamnál, én egy üzletember vagyok, nem zsoldos, nem tesz jót a kereskedésnek ha fegyverrel rohangálok fel alá, viszont ha szorul a hurok nem szeretnék védtelen maradni. Ugye megérti?
*Kérdezi, majd hozzáteszi a legfontosabb dolgot.*
,Az arany nem akadály.
2543. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-09 20:27:14
Üzenet elküldve: 2025-08-09 20:27:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Ravik//
*Szerencsére Merchennek nem kell tévednie a szemében, és az érzékeiben, a nő valóban komoly érdeklődő.*
-Ez a beszéd!
*Ő sem mondhatta volna szebben, és a szája bizony igencsak széles vigyorra húzódik, mikor végül sikerül nyélbe ütni az üzletet. Az arany dolga rendben van, bár kicsit számított rá, hogy majd alkudozni kezd vele a másik, mint ahogy azt oly sokan szokták, de külön örül neki, hogy nem tett így. A holmik amiket szerzett valóban egyedi csecsebecsék, biztosan nem fog egyhamar olyasvalakivel találkozni, akinek ilyen különleges dolgai lennének, ez pedig bizony sokat ér. A papagájt ketrecestől nyújtja át, és a szablyát is a hüvelyébe dugva óvatosan átadja az új tulajdonosnak.*
-Öröm volt önnel üzletelni, hölgyem! A nevem Merchen, kérem jegyezze meg, és ha a jövőben bármikor is bármire szüksége lenne, keressen bizalommal.
*Azzal pedig, ha más megbeszélnivalójuk nem akad, a tündér el is indul hogy felkeresse a gnómot, hisz vele is van még egy elintéznivaló ügye.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán eggyel növeli az ügyességet a következő két körre.
*Szerencsére Merchennek nem kell tévednie a szemében, és az érzékeiben, a nő valóban komoly érdeklődő.*
-Ez a beszéd!
*Ő sem mondhatta volna szebben, és a szája bizony igencsak széles vigyorra húzódik, mikor végül sikerül nyélbe ütni az üzletet. Az arany dolga rendben van, bár kicsit számított rá, hogy majd alkudozni kezd vele a másik, mint ahogy azt oly sokan szokták, de külön örül neki, hogy nem tett így. A holmik amiket szerzett valóban egyedi csecsebecsék, biztosan nem fog egyhamar olyasvalakivel találkozni, akinek ilyen különleges dolgai lennének, ez pedig bizony sokat ér. A papagájt ketrecestől nyújtja át, és a szablyát is a hüvelyébe dugva óvatosan átadja az új tulajdonosnak.*
-Öröm volt önnel üzletelni, hölgyem! A nevem Merchen, kérem jegyezze meg, és ha a jövőben bármikor is bármire szüksége lenne, keressen bizalommal.
*Azzal pedig, ha más megbeszélnivalójuk nem akad, a tündér el is indul hogy felkeresse a gnómot, hisz vele is van még egy elintéznivaló ügye.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán eggyel növeli az ügyességet a következő két körre.
2542. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-09 20:14:00
Üzenet elküldve: 2025-08-09 20:14:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Merchen//
*A nézelődők jönnek és mennek, de ő maga bizony már hosszú percek óta csak azt az átkozott madarat nézegeti. A színes tollak hamarabb rabul ejtik, mint egy kupica pálinka a fogadóban. Mérlegel és számol. Ott van az a francos ígérete, amit Norheltnek tett, meg az is, hogy egy hajó sem két arany. De eladó hajó még mindig többször akad a kikötőben, mint egy eladó papagáj bárhol máshol.*
- Szép holmik.
*Biccent a férfinak és lép egyet oldalra, mint akit valóban leköt minden más is, ami itt most elé tárul. Közben meg a fenéket, mert csak a madarat fürkészi. Meg aztán izgulhat most azon is, hogy nehogy valaki megelőzze, amíg itt toporog tanácstalanul, mint a szajha a templom bejáratában. A töprengésből azonban újra kizökkentik, így a zöldek ismét visszatalálnak a tündérre. Először semmitmondó tekintettel figyel és hallgatja, de minél többet ismer meg a papagáj útjáról, a helyzet annál inkább válik még csábítóbbá.*
- Az Aranypartra?
*Ismétli meg szinte hitetlenkedve. Persze, hogy hallott már róla. Sikált ő olyan hajópadlót, akinek a legénysége éppen oda tartott, azután többet nem is látta sem a hajót, sem őket. Egyszerű legendának könyvelte el, amit a kincsek után vágyakozó kalózok badarságának gondolt. De ezek szerint csak akadt olyan szerencsés, aki eljutott oda, sőt vissza is tért. Méghozzá egy francosan vágyott papagájjal. Aztán meg a szablya is előkerül, a zöld szemekben pedig megjelenik ugyan azon csillanás, ami az egyszerű városi lányokéban is nyíltan megbújik, ha egy lihanechi selyemruhát pillantanak meg. Ha Norhelt eddig biztos volt abban, hogy ő mesterien fel tud izgatni egy nőt, hát akkor most akadt valaki, aki bőséggel lepipálta. És még csak a ruhát sem kellett hozzá levennie. Arany és rubin. Na igen, ott az ékszereknél a csillogó szemét látványára csak a száját húzta, de ez mégiscsak egy szablya, nem valami nyakbavaló, unalmas lánc vagy karkötő.*
- Szóval 800 arany, hm?
*Hümmög a fejét ingatva. Hogy mennyire hihető ez a kis játék, amíg fontolgatást mímel az kérdéses, de igazán nem is érdekli. Nem azt mondja, hogy nem fájna megválni ennyi aranytól, de azt sem állíthatja teljes bizonyossággal, hogy, nem csábul el rögvest. Főleg, mikor egyik kedvenc szavát hallja meg a pálinka után. Kedvezmény. Kellemes muzsikaként üti meg a fülét, az egyik keze pedig lassan elő is bújik a kabát zsebéből, hogy lassan, de biztos úton simítson a kabát azon részére, melynek a belső felén lapul a zsebben az erszénye.*
- Francba az egésszel. Hülye lennék, ha ezeket itt hagynám.
*Nyúl végül határozottan a belső zsebbe, amiből ki is halássza az erszényét. Ha tovább gondolkodik, akkor biztosan tovább sétál papagáj nélkül, aztán meg a fogadóban majd rághatja az asztal sarkát, hogy ennyire hülye volt.*
- Kell a papagáj és a szablyától is megszabadítom.
*Mosolyodik el szélesen, majd azt a 800 aranyat le is számolja Merchen Feiy elé.
Nem mondaná, hogy nem fáj nagyon a szíve, ahogy az aranyak szépen a tündér elé tornyosulnak, de szerencsére a papagáj és a szablya is sokat könnyít ezen fájdalmán.*
*A nézelődők jönnek és mennek, de ő maga bizony már hosszú percek óta csak azt az átkozott madarat nézegeti. A színes tollak hamarabb rabul ejtik, mint egy kupica pálinka a fogadóban. Mérlegel és számol. Ott van az a francos ígérete, amit Norheltnek tett, meg az is, hogy egy hajó sem két arany. De eladó hajó még mindig többször akad a kikötőben, mint egy eladó papagáj bárhol máshol.*
- Szép holmik.
*Biccent a férfinak és lép egyet oldalra, mint akit valóban leköt minden más is, ami itt most elé tárul. Közben meg a fenéket, mert csak a madarat fürkészi. Meg aztán izgulhat most azon is, hogy nehogy valaki megelőzze, amíg itt toporog tanácstalanul, mint a szajha a templom bejáratában. A töprengésből azonban újra kizökkentik, így a zöldek ismét visszatalálnak a tündérre. Először semmitmondó tekintettel figyel és hallgatja, de minél többet ismer meg a papagáj útjáról, a helyzet annál inkább válik még csábítóbbá.*
- Az Aranypartra?
*Ismétli meg szinte hitetlenkedve. Persze, hogy hallott már róla. Sikált ő olyan hajópadlót, akinek a legénysége éppen oda tartott, azután többet nem is látta sem a hajót, sem őket. Egyszerű legendának könyvelte el, amit a kincsek után vágyakozó kalózok badarságának gondolt. De ezek szerint csak akadt olyan szerencsés, aki eljutott oda, sőt vissza is tért. Méghozzá egy francosan vágyott papagájjal. Aztán meg a szablya is előkerül, a zöld szemekben pedig megjelenik ugyan azon csillanás, ami az egyszerű városi lányokéban is nyíltan megbújik, ha egy lihanechi selyemruhát pillantanak meg. Ha Norhelt eddig biztos volt abban, hogy ő mesterien fel tud izgatni egy nőt, hát akkor most akadt valaki, aki bőséggel lepipálta. És még csak a ruhát sem kellett hozzá levennie. Arany és rubin. Na igen, ott az ékszereknél a csillogó szemét látványára csak a száját húzta, de ez mégiscsak egy szablya, nem valami nyakbavaló, unalmas lánc vagy karkötő.*
- Szóval 800 arany, hm?
*Hümmög a fejét ingatva. Hogy mennyire hihető ez a kis játék, amíg fontolgatást mímel az kérdéses, de igazán nem is érdekli. Nem azt mondja, hogy nem fájna megválni ennyi aranytól, de azt sem állíthatja teljes bizonyossággal, hogy, nem csábul el rögvest. Főleg, mikor egyik kedvenc szavát hallja meg a pálinka után. Kedvezmény. Kellemes muzsikaként üti meg a fülét, az egyik keze pedig lassan elő is bújik a kabát zsebéből, hogy lassan, de biztos úton simítson a kabát azon részére, melynek a belső felén lapul a zsebben az erszénye.*
- Francba az egésszel. Hülye lennék, ha ezeket itt hagynám.
*Nyúl végül határozottan a belső zsebbe, amiből ki is halássza az erszényét. Ha tovább gondolkodik, akkor biztosan tovább sétál papagáj nélkül, aztán meg a fogadóban majd rághatja az asztal sarkát, hogy ennyire hülye volt.*
- Kell a papagáj és a szablyától is megszabadítom.
*Mosolyodik el szélesen, majd azt a 800 aranyat le is számolja Merchen Feiy elé.
Nem mondaná, hogy nem fáj nagyon a szíve, ahogy az aranyak szépen a tündér elé tornyosulnak, de szerencsére a papagáj és a szablya is sokat könnyít ezen fájdalmán.*
2541. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-09 19:28:36
Üzenet elküldve: 2025-08-09 19:28:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Ravik//
*Merchen rutinos, vén róka már itt a piacon, togyogó kora óta ezeket a savanyú pofájú, kígyószemű dörzsölt alkuszokat figyelte, akik a saját anyjukat is eladták volna 5 aranyért cserébe. Persze ő igyekezett megkülönülni tőlük, de végül mégis az apja után vitte tovább a családi üzletet. Most pedig szintén van néhány holmija amitől megválna, szerencsére tudja hogy mit szeretnek a népek. Hamar érkeznek is páran, csak amolyan nézelődők, de a tündér kiszúrja az igazi, komoly érdeklődőt. Sótól megcsipkézett arc, napbarnított bőr, izmos karakteres testfelépítés. ~Tökéletes!~ Egy ilyen forma nőnek pompásan illene a papagája.*
-Teysus hozta, hölgyem!
*Mondja kedves hangon és finoman meg is hajol.*
-Nézelődjön csak nyugodtan, ameddig a kedve tartja.
*Egy darabig nem is zaklatja, csak mikor már éppen egy kicsivel tovább időzik itt, mint egy átlagos nézelődő, akkor fűzi tovább a fonalat.*
-Tudja ez a madár, igazán különleges. Látom önnek is megtetszett, és nem is hiába! Akár hiszi akár nem, magam szereztem egy igazi kalózokkal teli utazásom során a tengereken! Volt szerencsém ellátogatni az Aranypartra, ez egy afféle titkos, mindenféle kincseket rejtő kereskedő sziget. Bizonyára hallgatott már róla.
*Fogalma sincs, hogy hallhatott-e róla, de ha nem lenne ennyire karizmatikus a tündér, még akkor is az oldalán állna az a tény, hogy most kivételesen nem is hazudik.*
-Nézze csak, ezt az igencsak különleges szablyát is ott szereztem.
*Azzal finoman előveszi a kardot is, aranymarkolatú, rubinokkal díszített darab, igazi kincs.*
-És most jutányos áron is adom őket, mert szeretném frissíteni a készletem, igazán szerencsés hogy pont most járt erre, mondhatom! Külön külön darabját 500-ért adnám, de ha igazán komoly érdeklődő kegyed, s valóban különleges szeretne lenni ezekkel a kincsekkel, és mindkettőt elvinné, hajlandó lennék biztosítani némi kedvezményt, és a magáé lehet mindössze csak 800 aranyért!
*Merchen rutinos, vén róka már itt a piacon, togyogó kora óta ezeket a savanyú pofájú, kígyószemű dörzsölt alkuszokat figyelte, akik a saját anyjukat is eladták volna 5 aranyért cserébe. Persze ő igyekezett megkülönülni tőlük, de végül mégis az apja után vitte tovább a családi üzletet. Most pedig szintén van néhány holmija amitől megválna, szerencsére tudja hogy mit szeretnek a népek. Hamar érkeznek is páran, csak amolyan nézelődők, de a tündér kiszúrja az igazi, komoly érdeklődőt. Sótól megcsipkézett arc, napbarnított bőr, izmos karakteres testfelépítés. ~Tökéletes!~ Egy ilyen forma nőnek pompásan illene a papagája.*
-Teysus hozta, hölgyem!
*Mondja kedves hangon és finoman meg is hajol.*
-Nézelődjön csak nyugodtan, ameddig a kedve tartja.
*Egy darabig nem is zaklatja, csak mikor már éppen egy kicsivel tovább időzik itt, mint egy átlagos nézelődő, akkor fűzi tovább a fonalat.*
-Tudja ez a madár, igazán különleges. Látom önnek is megtetszett, és nem is hiába! Akár hiszi akár nem, magam szereztem egy igazi kalózokkal teli utazásom során a tengereken! Volt szerencsém ellátogatni az Aranypartra, ez egy afféle titkos, mindenféle kincseket rejtő kereskedő sziget. Bizonyára hallgatott már róla.
*Fogalma sincs, hogy hallhatott-e róla, de ha nem lenne ennyire karizmatikus a tündér, még akkor is az oldalán állna az a tény, hogy most kivételesen nem is hazudik.*
-Nézze csak, ezt az igencsak különleges szablyát is ott szereztem.
*Azzal finoman előveszi a kardot is, aranymarkolatú, rubinokkal díszített darab, igazi kincs.*
-És most jutányos áron is adom őket, mert szeretném frissíteni a készletem, igazán szerencsés hogy pont most járt erre, mondhatom! Külön külön darabját 500-ért adnám, de ha igazán komoly érdeklődő kegyed, s valóban különleges szeretne lenni ezekkel a kincsekkel, és mindkettőt elvinné, hajlandó lennék biztosítani némi kedvezményt, és a magáé lehet mindössze csak 800 aranyért!
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2885-2904