//Nyári forgatag//
//Lorew Mazoral//
*Ami azt illeti, valóban kevés az ismeret a férfiúról. Nem tudná hasra ütésszerűen megmondani, hogy az ő hibája, hogy a férfi idegzsábás, vagy alapból mindenkire úgy tekint, mint egy idegesítő tényezőre.
Mindenestre, ha azt a lány tudná, hogy ő az első, aki kitapasztalta a mágus egyik gyengéjét, a kíváncsiságot és az akaratának megvalósítására használta fel, bizony dagadna a melle a büszkeségtől. Sajnálja, hogy jómaga nem volt olyan elszánt, hogy megtanulja a mágia művészetét, mert akkor most egy pillanatra bele tudna kukkantani amannak a fejébe. Hogy mit találna? Lehet, hogy sikítva rohanna a másik irányba, a gondolatok láttán.
Egyetlen legyintéssel letudja a mágus mondandóját, amikor az közli vele, hogy egy percre sem hitte el hazugságát. Azért egy kicsit elszomorítja, talán csak egy árnyalatnyira, hogy nem vette be, holott nem is gondolta, hogy meg fogja kajálni. Na, mindegy, nem olyan buta, mint aminek látszik, ezt megjegyzi magának. Ha sokszor vét ilyen fatális hibákat, inkább elvonul útonállónak, azoknak egyszerű az élete, lelőnek néhány szekér tulajdonost, néhány kocsist és meglépnek a pénzzel. Felsóhajt. Nem lehet mindenki a vadnyugat királya.
Ezek után a kis diskurzusok után egy kicsinyét sajnálná, ha az előtte álló férfi csak úgy eldőlne, egy esetleges agyvérzés következtében. Ha tudná mily erőfeszítéseket végez, s nem azt gondolná, hogy szerzetesi tudata emelkedett fel az egekbe, talán visszafogná magát. Talán… Nem! Ha keresi a bajt, megtalálta, és ha meghal, akkor vessen magára. Lehet, hogy ezek után ez lesz a lány elsődleges fegyvere. Halálra idegesíteni az áldozatot.*
-Kellemetlen lenne bizony, talán még el is szégyellném magam. *Válaszolja az egyértelmű reakcióra, s maga is vállat von. Fog ő idegeskedni egy ilyen félkegyelmű haláltáncán? Náh, esélytelen. Ha meg akar halni, s a fájdalmas és lassú véget választja, akkor Khyr Kreantis, Wulfgar lánya áll elébe.
A lány valóban megenyhült egy kissé. Elragadta a diadalának kellemesen meleg, bizsergető érzése a pocijában és eme nyugtató hatás, ugyanakkor felvillanyozó is, és ez öröm gyanánt jelenik meg a nő egész testében. Mint amikor valaki azon aggódik, hogy megnyeri-e a tűztáncával a „ki mit tud?” versenyét, és amikor kimondják a nevét, s azt, hogy „az első helyezett” ugyanezt érzi.
Gyermeki mosoly terül szét arcán, ahogy a férfi kimondja a szavakat, hogy milyen nehezére esett és hogy soha többé nem csinál hasonlót. A büszkeség igenis hatalmas lehet, ezt Khyr is nagyon jól tudja. Ha egy csatát el is kell veszítenie, azt mindenképpen azért teszi, hogy a háborút megnyerje. Tehát a pofi simi után elérkezik az idő, hogy leheveredjenek egy alkalmas helyre. A ládák megfelelőnek tűnnek a mágus számára is. Khyr biccent és el is indul irányukba.
Ahogy odaér, egyik lábát feneke alá hajtja, másikat a láda mellett a földön nyugtatja és a mellettük feltornyosuló további dobozoknak dönti vállát. Nézi, ahogy a másik követi, s megvárja, míg leül. Addig a lány megigazítja köpenyét, hogy elfedje a lábait, s úgy nézzen ki, mint egy bagoly, aki a tollruhája alá rejtőzik. Előkotor a köpenye alól egy kis üveget, körülbelül két deci lehet és a mágus felé görgeti.*
-Rum, ha esetleg szükséged lenne rá. *Mosolyodik el, majd körbenéz és halkabban folytatja.* No, mit szeretnél tudni?