Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 45 (881. - 900. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
900. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-04-21 08:17:23
Üzenet elküldve: 2014-04-21 08:17:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
//Nyárelői forgatag//
// Ilwen //
* Eljött hát a nagy nap. Már hetekkel az esemény előtt erről beszélt a fél város, a másik fele pedig a mindenféle hozzávalókat hordta össze közelről és távolról. A lány érdeklődve várta, hogy mit is szeretne ott venni azt még ő maga sem tudja de egy ki szórakozás el kell a napestig tartó tanulás és edzés mellé. Hallotta, hogy lesz kirakodóvásár, és ügyességi tornák sőt még szépségverseny is. A tornák érdekelnék talán a legjobban, kíváncsi volna élesben mire is képes. Mindkét felmenője nagyon jó harcosként volt számon tartva, apja még most is a család fegyvermestere. Vajon a nőstényke mire lehet képes? A szépségverseny már kérdésesebb. Igazán szép az arcocskája, legalábbis általában dicsérni szokták de mégsem vehetné fel a versenyt az elfek tiszta egyszerű bájával.
Ünnepélyhez mérten öltözött fel, mégis megpróbált célszerű is lenni. Könnyű csizmák, fekete vastag harisnya, rövid, oldalt a könnyű mozgás kedvéért felhasított mélyvörös, szinte már a feketét érintő szoknya, valamivel élénkebb blúz és az egészet elfedő óarany színű selyem köpeny. A köpeny csuklyáját a fejére borította elfedve az ezüst hajzuhatagot amit reggel majd egy órájába telt, hogy helyreigazítson.
Minden asztalra ránéz, minden bódéba beles. Az illatok egyelőre nem vonzzák, éjfél után vacsorázott, kora reggel még nem kordul a gyomra bármennyire is kitettek magukért a szakácsok. Az egyik ilyen stand mellet bámészkodva pihen meg smaragd tekintete a barakkban látott fél-elfen.*
- Láttál valami érdekeset? *kérdezi egyelőre átlépve a bemutatkozáson.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.04.21 11:03:00, a következő indokkal:
Durva helyesírási hibák javítása.
// Ilwen //
* Eljött hát a nagy nap. Már hetekkel az esemény előtt erről beszélt a fél város, a másik fele pedig a mindenféle hozzávalókat hordta össze közelről és távolról. A lány érdeklődve várta, hogy mit is szeretne ott venni azt még ő maga sem tudja de egy ki szórakozás el kell a napestig tartó tanulás és edzés mellé. Hallotta, hogy lesz kirakodóvásár, és ügyességi tornák sőt még szépségverseny is. A tornák érdekelnék talán a legjobban, kíváncsi volna élesben mire is képes. Mindkét felmenője nagyon jó harcosként volt számon tartva, apja még most is a család fegyvermestere. Vajon a nőstényke mire lehet képes? A szépségverseny már kérdésesebb. Igazán szép az arcocskája, legalábbis általában dicsérni szokták de mégsem vehetné fel a versenyt az elfek tiszta egyszerű bájával.
Ünnepélyhez mérten öltözött fel, mégis megpróbált célszerű is lenni. Könnyű csizmák, fekete vastag harisnya, rövid, oldalt a könnyű mozgás kedvéért felhasított mélyvörös, szinte már a feketét érintő szoknya, valamivel élénkebb blúz és az egészet elfedő óarany színű selyem köpeny. A köpeny csuklyáját a fejére borította elfedve az ezüst hajzuhatagot amit reggel majd egy órájába telt, hogy helyreigazítson.
Minden asztalra ránéz, minden bódéba beles. Az illatok egyelőre nem vonzzák, éjfél után vacsorázott, kora reggel még nem kordul a gyomra bármennyire is kitettek magukért a szakácsok. Az egyik ilyen stand mellet bámészkodva pihen meg smaragd tekintete a barakkban látott fél-elfen.*
- Láttál valami érdekeset? *kérdezi egyelőre átlépve a bemutatkozáson.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.04.21 11:03:00, a következő indokkal:
Durva helyesírási hibák javítása.
899. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-04-21 07:29:20
Üzenet elküldve: 2014-04-21 07:29:20
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
//Nyárelői forgatag//
//Zrekil//
*Az árus, aki ki akarta szolgálni a fehér köpenyes gnómot, most csak mered rá. Kezében megáll még a méretes kés és a tányér is.
Szemöldökfelhúzva válaszol a kérdésre, pár másodpercnyi tátott szájjal hallgatás után.*
- Ömm... Sokba.
*Nem azért nem tud pontos árat mondani azonban, mert nem tud számolni. Csak képtelen volt követni, ahogy a kis gnóm mutogat.*
- Na most még egyszer, lassabban. Szóval marha, nyúl meg őz is?
//Intath//
*A vajákosnő már néhány lépés távolságból észreveszi az érkezőt, így mikor az pultjához ér, kíváncsian függeszti rá szemeit, egyelőre anélkül, hogy megszólalna.*
//Zrekil//
*Az árus, aki ki akarta szolgálni a fehér köpenyes gnómot, most csak mered rá. Kezében megáll még a méretes kés és a tányér is.
Szemöldökfelhúzva válaszol a kérdésre, pár másodpercnyi tátott szájjal hallgatás után.*
- Ömm... Sokba.
*Nem azért nem tud pontos árat mondani azonban, mert nem tud számolni. Csak képtelen volt követni, ahogy a kis gnóm mutogat.*
- Na most még egyszer, lassabban. Szóval marha, nyúl meg őz is?
//Intath//
*A vajákosnő már néhány lépés távolságból észreveszi az érkezőt, így mikor az pultjához ér, kíváncsian függeszti rá szemeit, egyelőre anélkül, hogy megszólalna.*
898. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-04-21 00:32:38
Üzenet elküldve: 2014-04-21 00:32:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//Nyárelői forgatag//
// Freya, Kramlaf //
*Freya igen ügyesen lavíroz hátrafelé haladás közben és még a beszéd is megy neki egészen jól, megállás nélkül csicsereg amire a fiúnak valóban bekövetkezik az a bizonyos dejavu érzés, néhány nappal ez előtt, az erdőben, az a bizonyos este s azon kapná magát, hogy megint a lány jár a fejében de hamar elhessegeti a gondolatot hiszen Freya monológja megállíthatatlanul viszi előre a történetet. Csendben hallgatja az elf szavait miközben őt figyeli s annak ügyes lépteit. Valóban érdekes népség. A Tata nevű illetőtől hallott meséket is rendbe végighallgatja. *
- Égig érő hegycsúcsok vannak arrafelé ha tovább haladsz a várostól északnak. Valóban, jóvalta nagyobb arra a hideg mint errefelé. Az az örök tél hazája.
* Egészíti ki a lánynak az ezek szerint nem ismert táj további leírásával.
Majd hirtelen megáll a fiú amint észreveszi az idegent Freya mögött. Jeges tekintete a másikra úszik s szótlan figyeli a jelentet, hisz ő maga is az utolsó pillanatba vette észre, a nagy tömeg átka… Egy érintés a lány vállán ami várható reakciót eredményez, sikoltás majd ugrás s freya már is Darel oldalán terem. A fiút mozdulatlanul állva, rezzenéstelen arccal nézi végig az eseményt, csupán fejével követi a hirtelen gazellaként ugró szőkeséget amint landol végül mellette. Egyetlen apró fejcsóválás a lány felé, szinte nem is látható. Majd az idegen felé fordul, rutinos szokásból méri fel egy kósza pillantással, nem illetlenkedve, s nem is feltűnően, egyetlen szimpla pillanat ami alatt igyekszik a legtöbb információt megjegyezni s levonni a következtéseket. Farkas irha fedi testét, látható fegyvert nem vél felfedezni, bár az állása, alkata edzettségre utal. Szinte már reflexszerűen méri fel a környezetét, tán majd idővel elhagyja ezt a szokást, de ez a katonás berögződés eddig sosem volt hátrányára…
A férfi kijelentésén mivel a lányhoz szólt kissé meglepődik, de ennek arca semmi jelét nem mutatja. A hanyatt esést leszámítva nem igazán érti mi más probléma érheti a lányt de ahogy elnézte ez a veszély abszolúte nem fenyegette. *
- Hát, ha nem ijesztgetik idegenek, akkor nem is lesz probléma.
* Fűzi hozzá a kissé komikus jelenethez. Aztán már indul is a monológ kavalkád s csak úgy röpködnek a szavak. Először Freyara tekint miközben a lány szakadatlan ontja a hangokat s erősen gesztikulál, majd vissza a férfira ki tán még nem tudja mire is vállalkozott. Végül a szőkeség mondatához is fűz egyetlen rövid mondatot *
- Tán ezért nem árt arccal menni a menetiránynak.
* Mivel nem a fülünkkel látunk ugye, legalábbis ők emberek nem. Minden esetre valóban komikusra sikeredett a kis jelenet. Még a fiú arcán is látni némi vidámságot. Tán az elmúlt napoknak s Nilynek köszönhető, hogy kezd kissé könnyebben feloldódni. Minden esetre egyelőre megvárja mit is szeretne az idegen úr leszámítva az udvarias segítségnyújtást az ifjú hölgy számára. *
// Freya, Kramlaf //
*Freya igen ügyesen lavíroz hátrafelé haladás közben és még a beszéd is megy neki egészen jól, megállás nélkül csicsereg amire a fiúnak valóban bekövetkezik az a bizonyos dejavu érzés, néhány nappal ez előtt, az erdőben, az a bizonyos este s azon kapná magát, hogy megint a lány jár a fejében de hamar elhessegeti a gondolatot hiszen Freya monológja megállíthatatlanul viszi előre a történetet. Csendben hallgatja az elf szavait miközben őt figyeli s annak ügyes lépteit. Valóban érdekes népség. A Tata nevű illetőtől hallott meséket is rendbe végighallgatja. *
- Égig érő hegycsúcsok vannak arrafelé ha tovább haladsz a várostól északnak. Valóban, jóvalta nagyobb arra a hideg mint errefelé. Az az örök tél hazája.
* Egészíti ki a lánynak az ezek szerint nem ismert táj további leírásával.
Majd hirtelen megáll a fiú amint észreveszi az idegent Freya mögött. Jeges tekintete a másikra úszik s szótlan figyeli a jelentet, hisz ő maga is az utolsó pillanatba vette észre, a nagy tömeg átka… Egy érintés a lány vállán ami várható reakciót eredményez, sikoltás majd ugrás s freya már is Darel oldalán terem. A fiút mozdulatlanul állva, rezzenéstelen arccal nézi végig az eseményt, csupán fejével követi a hirtelen gazellaként ugró szőkeséget amint landol végül mellette. Egyetlen apró fejcsóválás a lány felé, szinte nem is látható. Majd az idegen felé fordul, rutinos szokásból méri fel egy kósza pillantással, nem illetlenkedve, s nem is feltűnően, egyetlen szimpla pillanat ami alatt igyekszik a legtöbb információt megjegyezni s levonni a következtéseket. Farkas irha fedi testét, látható fegyvert nem vél felfedezni, bár az állása, alkata edzettségre utal. Szinte már reflexszerűen méri fel a környezetét, tán majd idővel elhagyja ezt a szokást, de ez a katonás berögződés eddig sosem volt hátrányára…
A férfi kijelentésén mivel a lányhoz szólt kissé meglepődik, de ennek arca semmi jelét nem mutatja. A hanyatt esést leszámítva nem igazán érti mi más probléma érheti a lányt de ahogy elnézte ez a veszély abszolúte nem fenyegette. *
- Hát, ha nem ijesztgetik idegenek, akkor nem is lesz probléma.
* Fűzi hozzá a kissé komikus jelenethez. Aztán már indul is a monológ kavalkád s csak úgy röpködnek a szavak. Először Freyara tekint miközben a lány szakadatlan ontja a hangokat s erősen gesztikulál, majd vissza a férfira ki tán még nem tudja mire is vállalkozott. Végül a szőkeség mondatához is fűz egyetlen rövid mondatot *
- Tán ezért nem árt arccal menni a menetiránynak.
* Mivel nem a fülünkkel látunk ugye, legalábbis ők emberek nem. Minden esetre valóban komikusra sikeredett a kis jelenet. Még a fiú arcán is látni némi vidámságot. Tán az elmúlt napoknak s Nilynek köszönhető, hogy kezd kissé könnyebben feloldódni. Minden esetre egyelőre megvárja mit is szeretne az idegen úr leszámítva az udvarias segítségnyújtást az ifjú hölgy számára. *
897. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-04-21 00:04:00
Üzenet elküldve: 2014-04-21 00:04:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1488
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1488
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
//Nyárelői forgatag//
*Miután kikapta az ételt el is kezdte enni. Az emlékek ettől még erősebben megcsapták. Eszébe jut az a barna hajú emberlány akivel ott egy kicsit közelebbről is megismerkedett és az is, hogy épp valami közepén volt mikor loboncos berohan és szó szerint a karjába kapva rohant ki vele. Eddig eszébe sem jutott az a lány. Vajon mi lehet vele? Miközben ezen gondolkozik sikerül elfogyasztania a halas, kagylós, rákos ragút amit kapott. Meg van elégedve. Egyrészt az étellel másrészt magával, hogy nem ette le a ruháját. Pedig a rosszabb kezével néha előfordul. Tovább sétál és bár szívesen venne gyümölcsöket most jól van lakva. A gyógynövényeknél áll meg nézelődni. Már csak megszokásból is.*
*Miután kikapta az ételt el is kezdte enni. Az emlékek ettől még erősebben megcsapták. Eszébe jut az a barna hajú emberlány akivel ott egy kicsit közelebbről is megismerkedett és az is, hogy épp valami közepén volt mikor loboncos berohan és szó szerint a karjába kapva rohant ki vele. Eddig eszébe sem jutott az a lány. Vajon mi lehet vele? Miközben ezen gondolkozik sikerül elfogyasztania a halas, kagylós, rákos ragút amit kapott. Meg van elégedve. Egyrészt az étellel másrészt magával, hogy nem ette le a ruháját. Pedig a rosszabb kezével néha előfordul. Tovább sétál és bár szívesen venne gyümölcsöket most jól van lakva. A gyógynövényeknél áll meg nézelődni. Már csak megszokásból is.*
896. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-04-20 23:56:56
Üzenet elküldve: 2014-04-20 23:56:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Nyárelői forgatag//
*A kovács, illetve egyéb személyzet, akik a fegyveres standnál állnak, nem sokat foglalkoznak Ilwennel, de ezt annyira nem is bánja a férfi. Így nyugalom közepette tudja végighordozni a tekintetét minden egyes acélon, alaposan megszemlélve őket. Miután kellően kibámészkodta magát, megy még egy kört a terepen, de szomorúan konstatálja, hogy semmi újdonság nem érkezett, ami számára érdekes vagy fontos lenne. Igazból valami jó bájitalárus vagy erős mágus kell neki, úgy hallotta, a bájitalok igen sokat segíthetnek számára harc közben, vannak igen jó varázsitalok. És még valahogy amulettbe is lehet ültetni ezek hatását, ami számára igen kedvező lenne. Az is lehet persze, hogy ez valami mendemonda csak, de hát ezt ő nem tudhatja, nincs tapasztalata a mágiával és az ilyen varázsszerekkel, ezért valaki olyat kéne találni, akkor kellőképpen ért ezekhez a dolgokhoz, és meg tudja mondani, hogy ezek a dolgok tényleg lehetségesek-e, ha pedig igen, akkor meg tudja-e csinálni. Ha pedig meg tudja, kérdés még, hogy mennyibe is kerülne Ilwen számára egy ilyen megbízás, mert se a tudást, se az ilyen különleges italokat nem szoktál túl olcsón adni, legalábbis amiket eddig látott portékákat a piacon, elég húzós összegbe kerültek. Így ha nem megfizethető számára, akkor akkor sem fog ilyen tárgyakat birtokolni, ha egyáltalán lehetséges az elkészítésük. De ez a jövő zenéje, először valaki olyat kell megkeresnie, aki ért ezekhez, vagy legalábbis tud a témáról bármit is, ami segítheti a fél-elfet.*
A hozzászólás írója (Ilwen Jh'tatar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.04.20 23:57:03
*A kovács, illetve egyéb személyzet, akik a fegyveres standnál állnak, nem sokat foglalkoznak Ilwennel, de ezt annyira nem is bánja a férfi. Így nyugalom közepette tudja végighordozni a tekintetét minden egyes acélon, alaposan megszemlélve őket. Miután kellően kibámészkodta magát, megy még egy kört a terepen, de szomorúan konstatálja, hogy semmi újdonság nem érkezett, ami számára érdekes vagy fontos lenne. Igazból valami jó bájitalárus vagy erős mágus kell neki, úgy hallotta, a bájitalok igen sokat segíthetnek számára harc közben, vannak igen jó varázsitalok. És még valahogy amulettbe is lehet ültetni ezek hatását, ami számára igen kedvező lenne. Az is lehet persze, hogy ez valami mendemonda csak, de hát ezt ő nem tudhatja, nincs tapasztalata a mágiával és az ilyen varázsszerekkel, ezért valaki olyat kéne találni, akkor kellőképpen ért ezekhez a dolgokhoz, és meg tudja mondani, hogy ezek a dolgok tényleg lehetségesek-e, ha pedig igen, akkor meg tudja-e csinálni. Ha pedig meg tudja, kérdés még, hogy mennyibe is kerülne Ilwen számára egy ilyen megbízás, mert se a tudást, se az ilyen különleges italokat nem szoktál túl olcsón adni, legalábbis amiket eddig látott portékákat a piacon, elég húzós összegbe kerültek. Így ha nem megfizethető számára, akkor akkor sem fog ilyen tárgyakat birtokolni, ha egyáltalán lehetséges az elkészítésük. De ez a jövő zenéje, először valaki olyat kell megkeresnie, aki ért ezekhez, vagy legalábbis tud a témáról bármit is, ami segítheti a fél-elfet.*
A hozzászólás írója (Ilwen Jh'tatar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.04.20 23:57:03
895. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-04-20 23:44:17
Üzenet elküldve: 2014-04-20 23:44:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Nyárelői forgatag//
//Darel, Kramlaf//
*Örömmel látja, hogy a férfi követi őt, miközben ő beszél. Ez vagy ezt jelenti, hogy érdeklődik mondandója iránt, vagy csak annyira jó modorú, hogy nem akarja megsérteni. Bármi is legyen az oka szélesen mosolyog. S ahogy hallgatja a férfi kurta megjegyzéseit monológjaihoz neki is eszébe jutnak a történet részletei, miközben a mellé felzárkózó férfire néz. Kezeit hátul kulcsolja össze úgy halad tovább. Érzéklete szerint már elég közel járhat a kiszemelt árushoz, így lelassítja lépteit.*
- Hát persze, a tó! Már emlékszem! Nem volt semmi komolyabb, csak Tata, mivel így hívtam az öreget, nem tudván kimondani a nevét. Pedig megpróbálkoztam vele! Minden egyes alkalommal. *Bizonygatja a fiúnak.* De egyszerűen képtelen voltam, hosszú is volt és sok volt benne a mássalhangzó, a magánhangzó meg kevés. Akkor mondta, hogy nyugodtan hívhatom Tatának, az utolsó éveiben a seregben is így hívták már. Visszakanyarodva, már emlékszem. Átutazóban volt a városban, ahol épp egy rablóbanda tanyázott. Nem voltak sokan, csak ketten vagy hárman. És a tavon akartak megszökni, elkötni egy csónakot. Végső soron elkapták a tolvajokat, csak közben szétverték a fél várost. Utána nem győzködtek bocsánatot kérni, meg felajánlani segítségüket a felújításokban. *Nevet, ahogy visszaemlékszik az öreg meséjére.* - Eltöltött egy jó kis időt ott, de azt mondta, számára már ott is olyan hideg volt, hogy nem ment északabbra, az volt számára a legészakibb pont, ahol járt. De akkor ha még lehet tovább menni, ahol vannak még érdekességek, és egyszer úgy hozza a sors, akkor mindenféleképpen elmegyek arra felé is.
*Monológja végéhez érve, egy kéz érintését érzi meg a vállán. Mivel el volt merülve a gondolataiba, észre sem vettem, hogy mi folyik körülötte, vagyis inkább, hogy ki jár a közelében. Az érintés hatására megijed és kissé megugrik, közben egy halk sikoly szerűséget hallat. Az ugrás hatására átkerült Darel másik oldalára, így az idegennel szembe találkozik. Felnéz a férfira, és annak ruházatát is megvizsgálja. Az első gondolat erről ami eszébe jut, hogy az idegen alaknak később iszonyat melege lesz. Neki már lassan így is kezd az lenni, pedig még csak alig kelt fel a nap, a jószágok zöme is ilyenkor még alszik, maximum néhány szárnyas kapirgálnak már az udvaron, ha otthon lenne.
Ahogy hallgatja a férfi szavait, igyekszik megérteni. Nem sűrűn mondanak neki hasonlókat. Igazság szerint csak a problémát nem érti, milyen problémája adódhatott volna. Igaz háttal ment, de figyelt a környezetére. Habár az is való, hogy nem teljesen, hiszen az idegen férfi érintésétől mégis teljesen megijedt.*
- Oh..*Ejti ki végül szavait, nem tudván mit is mondjon hirtelenjében.* - Nagyon köszönöm figyelmességét, igazándiból, csak eddig jöttem. *Mutat a férfi mögötti árushoz. Majd megtekinti annak mosolyát is, amit úgyszintén viszonoz.*
- Sajnálom, hogy megijedtem, csak úgy hirtelen és váratlanul jött, és nem oda figyeltem, és nem hallottam, hogy jön mellettem el valaki. *Magyarázkodása közben kezeivel mutogat maga előtt, hangsúlyt adva mondandójának.*
//Darel, Kramlaf//
*Örömmel látja, hogy a férfi követi őt, miközben ő beszél. Ez vagy ezt jelenti, hogy érdeklődik mondandója iránt, vagy csak annyira jó modorú, hogy nem akarja megsérteni. Bármi is legyen az oka szélesen mosolyog. S ahogy hallgatja a férfi kurta megjegyzéseit monológjaihoz neki is eszébe jutnak a történet részletei, miközben a mellé felzárkózó férfire néz. Kezeit hátul kulcsolja össze úgy halad tovább. Érzéklete szerint már elég közel járhat a kiszemelt árushoz, így lelassítja lépteit.*
- Hát persze, a tó! Már emlékszem! Nem volt semmi komolyabb, csak Tata, mivel így hívtam az öreget, nem tudván kimondani a nevét. Pedig megpróbálkoztam vele! Minden egyes alkalommal. *Bizonygatja a fiúnak.* De egyszerűen képtelen voltam, hosszú is volt és sok volt benne a mássalhangzó, a magánhangzó meg kevés. Akkor mondta, hogy nyugodtan hívhatom Tatának, az utolsó éveiben a seregben is így hívták már. Visszakanyarodva, már emlékszem. Átutazóban volt a városban, ahol épp egy rablóbanda tanyázott. Nem voltak sokan, csak ketten vagy hárman. És a tavon akartak megszökni, elkötni egy csónakot. Végső soron elkapták a tolvajokat, csak közben szétverték a fél várost. Utána nem győzködtek bocsánatot kérni, meg felajánlani segítségüket a felújításokban. *Nevet, ahogy visszaemlékszik az öreg meséjére.* - Eltöltött egy jó kis időt ott, de azt mondta, számára már ott is olyan hideg volt, hogy nem ment északabbra, az volt számára a legészakibb pont, ahol járt. De akkor ha még lehet tovább menni, ahol vannak még érdekességek, és egyszer úgy hozza a sors, akkor mindenféleképpen elmegyek arra felé is.
*Monológja végéhez érve, egy kéz érintését érzi meg a vállán. Mivel el volt merülve a gondolataiba, észre sem vettem, hogy mi folyik körülötte, vagyis inkább, hogy ki jár a közelében. Az érintés hatására megijed és kissé megugrik, közben egy halk sikoly szerűséget hallat. Az ugrás hatására átkerült Darel másik oldalára, így az idegennel szembe találkozik. Felnéz a férfira, és annak ruházatát is megvizsgálja. Az első gondolat erről ami eszébe jut, hogy az idegen alaknak később iszonyat melege lesz. Neki már lassan így is kezd az lenni, pedig még csak alig kelt fel a nap, a jószágok zöme is ilyenkor még alszik, maximum néhány szárnyas kapirgálnak már az udvaron, ha otthon lenne.
Ahogy hallgatja a férfi szavait, igyekszik megérteni. Nem sűrűn mondanak neki hasonlókat. Igazság szerint csak a problémát nem érti, milyen problémája adódhatott volna. Igaz háttal ment, de figyelt a környezetére. Habár az is való, hogy nem teljesen, hiszen az idegen férfi érintésétől mégis teljesen megijedt.*
- Oh..*Ejti ki végül szavait, nem tudván mit is mondjon hirtelenjében.* - Nagyon köszönöm figyelmességét, igazándiból, csak eddig jöttem. *Mutat a férfi mögötti árushoz. Majd megtekinti annak mosolyát is, amit úgyszintén viszonoz.*
- Sajnálom, hogy megijedtem, csak úgy hirtelen és váratlanul jött, és nem oda figyeltem, és nem hallottam, hogy jön mellettem el valaki. *Magyarázkodása közben kezeivel mutogat maga előtt, hangsúlyt adva mondandójának.*
894. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-04-20 23:43:31
Üzenet elküldve: 2014-04-20 23:43:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 345
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 345
Játékstílus: Vakmerő
//Nyárelői forgatag//
//Iana//
*A gazdagnegyedhez közelítve, hogy minél gyorsabban áthaladhasson rajta, emberek hangját, méghozzá lényegesen több ember hangját hallja, mint a megszokott, a piactér felől és lényegesebben több kofa rikácsolását, ordibálását, mint általában. Bár még nincs látótávolságban a piac, pontosan tudja, legalábbis sejti, mi lehet ennek a mindennek a háta mögött. Méghozzá egy fesztivál. Legalábbis ez fordul meg elsőnek fejében, ugyanis pont ugyan ilyen hangja és illata volt a többinek is, melyekben eddig élete során járt. Óó igen, az illatok. Azokról nem is beszélve. Bár egy nagy egybeolvadó sült-hús-illat száll, nem is száll, inkább mondhatni, hogy magába foglalja a levegőt. Malac, csirke, marha, ló, borjú, minden amit Pyrkon szeret és talán (biztos) még annál is jóval több. Jobbjával kitapogatja, körül belül merre találja erszényét, melyben az arany tallérokat tartja, hogy gyorsan, minél előbb ki tudja venni helyéről, persze az óvatosság kedvéért azért máshova is tapogat egyet-kettőt, miután megvan a tartó, biztos-ami biztos, nehogy valaki kifigyelje, hol rejti pénzét, majd gyorsabbra veszi lépteit.
Beérve a rendezvényre rögtön megpillantja azt a rengeteg fegyvert és vértet, ami fogadja az innen érkezőket.Ugyan minden egytől egyik látszódik, hogy nagy gonddal és szaktudással készültek, ez nem kelt nagy érdeklődést a colosnál, eleve nem egy nagy harcos, valamint pénzét is inkább mágiával kapcsolatos dolgokra költené, feltéve ha talál olyat, valamint persze ételre és italra. Nem feltett szándéka holt részegen elsétálni este, de bármi közbejöhet még a nap folyamán. Kicsit beljebb haladva már számára érdekesebb dolgokkal is találkozik, mint a nyers erőt képviselő, különböző felszerelések, ezek pedig a kisebb-nagyobb ékszerek. A nagyon csicsásak nem nyerik el tetszését, elvégre ő inkább az egyszerűbb dolgokért rajong, ennek hálás is lehet ha az árakat nézi. Arckifejezéséről, mellyel a pultnál álló kofára pillant tisztán kivehető, hogy még vissza készül ide jönni. Pár perc gyaloglás, tolongás után végre megérkezik arra a helyre, melyre már vagy egy fél órája vár, a kajarészleg. Bár ahogy látja, a hús, a csirke, stb. még várat magára egy kicsit, de két öregasszony már most is kínálja ehető portékáit az annyira éhes kuncsaftoknak, mint Pyrkon. Megragadva az alkalmat közelebb lépked a cél felé. Megpillant egy kislányt a stand előtt, ahogy jóízűen egy batyut majszolgat egymagában. Legalábbis Pyrkon nem lát mellette senkit, ő meg úgy is egyedül van ebben a nagy forgatagban, gondolja megszólítja, hátha a végén még társaságot lel benne.*
-Elnézést! Az... Az amit eszel, megkérdezhetem, hogy mi az? Még soha nem láttam ehhez hasonló ételt, de biztos finom lehet...
*Szinte már csorog a nyál a szájából, ahogy bizalomgerjesztő, de a maga megszokott őrült vigyorának, talán kicsit bizarr elegyével próbálja megtudni az étel nevét, majd ha ez megtörtént, ő is rendel egyet 5 aranyért. Mesélő (Sh)
*
//Iana//
*A gazdagnegyedhez közelítve, hogy minél gyorsabban áthaladhasson rajta, emberek hangját, méghozzá lényegesen több ember hangját hallja, mint a megszokott, a piactér felől és lényegesebben több kofa rikácsolását, ordibálását, mint általában. Bár még nincs látótávolságban a piac, pontosan tudja, legalábbis sejti, mi lehet ennek a mindennek a háta mögött. Méghozzá egy fesztivál. Legalábbis ez fordul meg elsőnek fejében, ugyanis pont ugyan ilyen hangja és illata volt a többinek is, melyekben eddig élete során járt. Óó igen, az illatok. Azokról nem is beszélve. Bár egy nagy egybeolvadó sült-hús-illat száll, nem is száll, inkább mondhatni, hogy magába foglalja a levegőt. Malac, csirke, marha, ló, borjú, minden amit Pyrkon szeret és talán (biztos) még annál is jóval több. Jobbjával kitapogatja, körül belül merre találja erszényét, melyben az arany tallérokat tartja, hogy gyorsan, minél előbb ki tudja venni helyéről, persze az óvatosság kedvéért azért máshova is tapogat egyet-kettőt, miután megvan a tartó, biztos-ami biztos, nehogy valaki kifigyelje, hol rejti pénzét, majd gyorsabbra veszi lépteit.
Beérve a rendezvényre rögtön megpillantja azt a rengeteg fegyvert és vértet, ami fogadja az innen érkezőket.Ugyan minden egytől egyik látszódik, hogy nagy gonddal és szaktudással készültek, ez nem kelt nagy érdeklődést a colosnál, eleve nem egy nagy harcos, valamint pénzét is inkább mágiával kapcsolatos dolgokra költené, feltéve ha talál olyat, valamint persze ételre és italra. Nem feltett szándéka holt részegen elsétálni este, de bármi közbejöhet még a nap folyamán. Kicsit beljebb haladva már számára érdekesebb dolgokkal is találkozik, mint a nyers erőt képviselő, különböző felszerelések, ezek pedig a kisebb-nagyobb ékszerek. A nagyon csicsásak nem nyerik el tetszését, elvégre ő inkább az egyszerűbb dolgokért rajong, ennek hálás is lehet ha az árakat nézi. Arckifejezéséről, mellyel a pultnál álló kofára pillant tisztán kivehető, hogy még vissza készül ide jönni. Pár perc gyaloglás, tolongás után végre megérkezik arra a helyre, melyre már vagy egy fél órája vár, a kajarészleg. Bár ahogy látja, a hús, a csirke, stb. még várat magára egy kicsit, de két öregasszony már most is kínálja ehető portékáit az annyira éhes kuncsaftoknak, mint Pyrkon. Megragadva az alkalmat közelebb lépked a cél felé. Megpillant egy kislányt a stand előtt, ahogy jóízűen egy batyut majszolgat egymagában. Legalábbis Pyrkon nem lát mellette senkit, ő meg úgy is egyedül van ebben a nagy forgatagban, gondolja megszólítja, hátha a végén még társaságot lel benne.*
-Elnézést! Az... Az amit eszel, megkérdezhetem, hogy mi az? Még soha nem láttam ehhez hasonló ételt, de biztos finom lehet...
*Szinte már csorog a nyál a szájából, ahogy bizalomgerjesztő, de a maga megszokott őrült vigyorának, talán kicsit bizarr elegyével próbálja megtudni az étel nevét, majd ha ez megtörtént, ő is rendel egyet 5 aranyért. Mesélő (Sh)
*
893. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-04-20 22:51:35
Üzenet elküldve: 2014-04-20 22:51:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
//Nyárelői forgatag//
// Freya, Darel //
* Sajnos teste megszokta a fordított életmódot, miszerint nappal alszik este dorbézol de ha valaki az ismert világból tényleg bárki felrúgja ezt, vagy bármit ami neki megszokott, akkor másfél nap éberség majd megannyi szörnyű óra tör rá a kialvatlanságnak köszönhetően. Így történt ez vele is furcsamód átaludta az éjszakát és hajnalban kelt hogy meg tudjon érkezni a híres neves Artheniorba ahol, természetesen véletlenül, épp vásár van amely vonzza a kalandra vágyókat, szegényeket, gazdagokat, szépeket, csúnyákat no meg persze a kihagyhatatlan díszvendégeket, a tolvajokat. Eme enyveskezű haramiák elkerülése végett erszényét a mellényének mélyére rejti. Farkasprém, tekintélyt parancsoló és legfőképpen meleg, mit meleg? Forró! Szerencsére csak délben fogja elkezdeni áldásos tevékenységét a ruhadarab, no nem mintha addig nem működne a ruha varázsa, csupán reggel még szükséges, ám most inkább hajnalról beszélhetünk. *
* A gazdagnegyed felől közelíti meg a piacot és azzal együtt a vásárt is ugyan ő későbbi attrakciókra és versenyekre kíváncsi attól még eljött ismeretségeket szerezni. Először a három ékszeres bódét figyeli meg és a rajta lévő gyönyörűségeket, mindegyik nagyon becses lehet de nem rendelésre készültek. Ki venne meg egy más fejéből kipattant gondolatot? No persze nők, elvarázsolja őket a csillogás és a nagyravágyás az, hogy többnek akarják mutatni magukat mint amik. Tipikus városiak. Ámbár ahogy halad befelé meglát egy hátrafelé andalgó elfet. Aki vagy magában beszél vagy nem látható Kramlaf számára, de a nő vészesen közeledik az egyik pult felé. *
~ Végül is egy próbát megér hátha nem egyedül fogok körbejárni. ~
* A nő csak azért sem fordul meg, ám épp az utolsó előtti pillanatban hősünk kezét a vállára rakja oldalról és minnél barátságosabb arcot vág mosolyog és nyílik a szája. *
- Kis hölgy, távol álljon tőlem hogy beleavatkozzam a terveibe, de nem szeretném már ily hamar látni hogy probléma van a vásáron, és főleg egy ilyen gyönyörű nővel. * Hajtja meg fejét és mondanivalóját nyájas hangon adja elő érintése is gyöngéd nehogy felzaklassa nőt. A pultossal szemkontaktust teremt egy pillanatra majd mosolyog, ám ez most nem az amit a nő láthatott oldalról teljesen egyszerű lehet de szemből ezek szerint hatásos. *
// Freya, Darel //
* Sajnos teste megszokta a fordított életmódot, miszerint nappal alszik este dorbézol de ha valaki az ismert világból tényleg bárki felrúgja ezt, vagy bármit ami neki megszokott, akkor másfél nap éberség majd megannyi szörnyű óra tör rá a kialvatlanságnak köszönhetően. Így történt ez vele is furcsamód átaludta az éjszakát és hajnalban kelt hogy meg tudjon érkezni a híres neves Artheniorba ahol, természetesen véletlenül, épp vásár van amely vonzza a kalandra vágyókat, szegényeket, gazdagokat, szépeket, csúnyákat no meg persze a kihagyhatatlan díszvendégeket, a tolvajokat. Eme enyveskezű haramiák elkerülése végett erszényét a mellényének mélyére rejti. Farkasprém, tekintélyt parancsoló és legfőképpen meleg, mit meleg? Forró! Szerencsére csak délben fogja elkezdeni áldásos tevékenységét a ruhadarab, no nem mintha addig nem működne a ruha varázsa, csupán reggel még szükséges, ám most inkább hajnalról beszélhetünk. *
* A gazdagnegyed felől közelíti meg a piacot és azzal együtt a vásárt is ugyan ő későbbi attrakciókra és versenyekre kíváncsi attól még eljött ismeretségeket szerezni. Először a három ékszeres bódét figyeli meg és a rajta lévő gyönyörűségeket, mindegyik nagyon becses lehet de nem rendelésre készültek. Ki venne meg egy más fejéből kipattant gondolatot? No persze nők, elvarázsolja őket a csillogás és a nagyravágyás az, hogy többnek akarják mutatni magukat mint amik. Tipikus városiak. Ámbár ahogy halad befelé meglát egy hátrafelé andalgó elfet. Aki vagy magában beszél vagy nem látható Kramlaf számára, de a nő vészesen közeledik az egyik pult felé. *
~ Végül is egy próbát megér hátha nem egyedül fogok körbejárni. ~
* A nő csak azért sem fordul meg, ám épp az utolsó előtti pillanatban hősünk kezét a vállára rakja oldalról és minnél barátságosabb arcot vág mosolyog és nyílik a szája. *
- Kis hölgy, távol álljon tőlem hogy beleavatkozzam a terveibe, de nem szeretném már ily hamar látni hogy probléma van a vásáron, és főleg egy ilyen gyönyörű nővel. * Hajtja meg fejét és mondanivalóját nyájas hangon adja elő érintése is gyöngéd nehogy felzaklassa nőt. A pultossal szemkontaktust teremt egy pillanatra majd mosolyog, ám ez most nem az amit a nő láthatott oldalról teljesen egyszerű lehet de szemből ezek szerint hatásos. *
892. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-04-20 22:26:46
Üzenet elküldve: 2014-04-20 22:26:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//Nyárelői forgatag//
//Organthela Freyai//
* Darel már is könnyebbnek érezheti magát egy kisebb arany köteggel az árus nagy örömére, két legyet egy csapásra, hiszen a leányzóval is sikerrel zárult az üzlet. Épp az elrakandó medaliont figyeli elégedetten, utolsó pillantást vetve a szép darabra mielőtt eltűnik zsebének mélyén mikor a lány hitetlenkedését hallja meg. Kék szemei felfelé indulnak rögvest hogy a másikra nézzen, s íriszei némi értetlenséget mutatnak. Végül az ékszer a helyére kúszik s befejezi a mozdulatot immár egyenest a másik felé fordulva s figyelve a szavait mik kezdenek értelmet nyerni s emiatt arca megenyhül ismét s piciny mosolyt is kap a monológ*
- Ez már csak akkor derül ki ha eljut majd a gazdájához.
* Jegyzi meg tréfásan, tán ettől majd megnyugszik a másik, hogy nem adott rossz tanácsot.
Mikor a másik a nevét próbálja nyelvére csavarni sikertelenül, csupán bólint *
- A Darel megteszi, a másik kettő a családom s a hovatartozásom jele.
- Te pedig Freya.
* Ismétli az elf nevet, még sosem beszélt a hosszú életűek közül egyel sem, pedig azért már látott egyet-smást a fiú. Majd szemöldöke aprót emelkedik mikor a bőrszínéről esik szó, de végül a másikra hagyja a mondottakat, hogy világos a bőre, végtére is való igaz, így csupán északi származását erősíti meg egy egyszerű bólintással. Nily az északi harciasságát konstatálta Freya pedig a világos bőrüket, vajon mi hírek terjenghetnek itt még róluk? Merülne fel a kérdés, de nem történik meg csupán hallgatja tovább a lány szavait amint otthonáról mesél s ezzel adva hosszú és kimerítő választ arra, a rövid lényegre törő helyett, hogy járt e északon. S mindezt egy igen látványos mutatvánnyal mégpedig, hátrafelé lépdelve ahogy távolodik a fiútól s halad a többi stand között, bár megkell hagyni igen ügyesen, legalább Darel számára is beigazolódik egy dolog mit más népekről hallott, mégpedig, hogy az elfek igen ügyesek és kecsesek. Fejét enyhén oldalra billentve figyeli a műveletet és közben figyel a lány szavaira. Lichanech városának neve hangzik el kis monológ végén. Majd úgy dönt a másik után indul még is illetlenség távolról beszélgetni, csak hamar utol éri a háttal vonuló lányt majd válaszol neki. *
- Igen, messze északon található Lichanechi tó s annak partján fekszik el maga Lichanech. A mi birtokunk arrafelé van, attól még északabbra a hegyekben, szép hely, érdemes meg nézned, ha valóban szereted járni a földeket!
* Beszél ő is kicsit kiegészítve a hallottakat miközben haladnak (ki egyenest ki háttal…) a fiú számára ismeretlen cél felé. *
//Organthela Freyai//
* Darel már is könnyebbnek érezheti magát egy kisebb arany köteggel az árus nagy örömére, két legyet egy csapásra, hiszen a leányzóval is sikerrel zárult az üzlet. Épp az elrakandó medaliont figyeli elégedetten, utolsó pillantást vetve a szép darabra mielőtt eltűnik zsebének mélyén mikor a lány hitetlenkedését hallja meg. Kék szemei felfelé indulnak rögvest hogy a másikra nézzen, s íriszei némi értetlenséget mutatnak. Végül az ékszer a helyére kúszik s befejezi a mozdulatot immár egyenest a másik felé fordulva s figyelve a szavait mik kezdenek értelmet nyerni s emiatt arca megenyhül ismét s piciny mosolyt is kap a monológ*
- Ez már csak akkor derül ki ha eljut majd a gazdájához.
* Jegyzi meg tréfásan, tán ettől majd megnyugszik a másik, hogy nem adott rossz tanácsot.
Mikor a másik a nevét próbálja nyelvére csavarni sikertelenül, csupán bólint *
- A Darel megteszi, a másik kettő a családom s a hovatartozásom jele.
- Te pedig Freya.
* Ismétli az elf nevet, még sosem beszélt a hosszú életűek közül egyel sem, pedig azért már látott egyet-smást a fiú. Majd szemöldöke aprót emelkedik mikor a bőrszínéről esik szó, de végül a másikra hagyja a mondottakat, hogy világos a bőre, végtére is való igaz, így csupán északi származását erősíti meg egy egyszerű bólintással. Nily az északi harciasságát konstatálta Freya pedig a világos bőrüket, vajon mi hírek terjenghetnek itt még róluk? Merülne fel a kérdés, de nem történik meg csupán hallgatja tovább a lány szavait amint otthonáról mesél s ezzel adva hosszú és kimerítő választ arra, a rövid lényegre törő helyett, hogy járt e északon. S mindezt egy igen látványos mutatvánnyal mégpedig, hátrafelé lépdelve ahogy távolodik a fiútól s halad a többi stand között, bár megkell hagyni igen ügyesen, legalább Darel számára is beigazolódik egy dolog mit más népekről hallott, mégpedig, hogy az elfek igen ügyesek és kecsesek. Fejét enyhén oldalra billentve figyeli a műveletet és közben figyel a lány szavaira. Lichanech városának neve hangzik el kis monológ végén. Majd úgy dönt a másik után indul még is illetlenség távolról beszélgetni, csak hamar utol éri a háttal vonuló lányt majd válaszol neki. *
- Igen, messze északon található Lichanechi tó s annak partján fekszik el maga Lichanech. A mi birtokunk arrafelé van, attól még északabbra a hegyekben, szép hely, érdemes meg nézned, ha valóban szereted járni a földeket!
* Beszél ő is kicsit kiegészítve a hallottakat miközben haladnak (ki egyenest ki háttal…) a fiú számára ismeretlen cél felé. *
891. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-04-20 22:13:29
Üzenet elküldve: 2014-04-20 22:13:29
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
//Nyárelői forgatag//
*Arthenior... Rég járt már itt. Valójában mágustanoncnak lenni megterhelőbb, mint sokan hiszik, a tekercsek rendezése csak töredéke a sok-sok feladatnak, amit a tanulás mellett el kéne lásson. A városba csak nagy ritkán jut el, a karavánpihenőbe pedig... hát amióta tanonc lett, egyszer jutott el... Illetve kétszer, ha úgy vesszük, elvégre egyszer a mocsári trollokat is meglátogatta, és örömmel vette tudomásul, hogy semmi bajuk, jól élnek, és a kis csöppség is elkezdett már nőni. A városban gyakorta csak a templomba jön, néhány tekercsért, ami feltétlenül kell a vezetőmágusnak. Nem túl zgalmas, tekintve hogy még egy nyamvadt szekeret sem kap... vagy egy lovat. Na majd ha szerez magának valamilyen egzotikus hátast! Ne csak menjen, repüljön is! Ez a mottó, ha hátasról van szó. Rejtély, hogy sikerült rávennie a mesterét, hogy elengedje ide, azonban sikerült, és ez a fő.
Már messziről látni a forgatagot, viszont ez nem túl meglepő, hiszen rég volt már hasonló a városban (meg ha nem olyan rég lett volna hasonló, akkor is ennyien lennének, mivel az ilyen vonzza a városiakat, mint a legyeket az olajlámpa). Amint közelebb ér, megcsapja az orrát a mindenféle húsok illata, melynek hatására euforikus állapotba kerül, akárcsak egy hipnotizált és alapból is agyatlan élőholt, amilyeneket a szigeten öltek, és elindul, hogy megkeresse a mennyei illatok forrását. Rögtön oda is áll a húsos standhoz, ahol mindenféle húsok sülnek. Ökröt még soha életében nem evett, a disznóhússal viszont teljes mértékig ki van békülve, viszont mindig nyitott az új dolgokra is. persze ezeknek hatására sem feledi a régi jól beváltakat... Végül úgy dönt, minek érveket keresni, melyik a jobb, az a biztos, ha mindből eszik. Mikor odajut, gyorsan nekilát:*
- Kérek egy kicsit abból, és abból, és abból sokat, és... *és így gyakorlatilag az összes húst végigmutogatja, amely ott forog az orsón* Ez... mennyibe is fog kerülni? *teszi fel a kérdést, mert eszébe jut, hogy talán ez nem is olyan jó ötlet. Viszont hát enni kell, pénze van... mi hasznosabb dologra költhetné, mint élelemre? Vértek? Ékszerek? ugyan, ezek talán jók, ha vannak, viszont az se baj, ha nem. Az étel egy nagyságrenddel ezek felett áll, hiszen az nagyszerű, ha van, de borzasztó, ha nincs.. Éppen ezért legbájosabb mosolyával (ami egy egyszerű baráti gnómmosolyt tesz ki) mered az árusra.*
*Arthenior... Rég járt már itt. Valójában mágustanoncnak lenni megterhelőbb, mint sokan hiszik, a tekercsek rendezése csak töredéke a sok-sok feladatnak, amit a tanulás mellett el kéne lásson. A városba csak nagy ritkán jut el, a karavánpihenőbe pedig... hát amióta tanonc lett, egyszer jutott el... Illetve kétszer, ha úgy vesszük, elvégre egyszer a mocsári trollokat is meglátogatta, és örömmel vette tudomásul, hogy semmi bajuk, jól élnek, és a kis csöppség is elkezdett már nőni. A városban gyakorta csak a templomba jön, néhány tekercsért, ami feltétlenül kell a vezetőmágusnak. Nem túl zgalmas, tekintve hogy még egy nyamvadt szekeret sem kap... vagy egy lovat. Na majd ha szerez magának valamilyen egzotikus hátast! Ne csak menjen, repüljön is! Ez a mottó, ha hátasról van szó. Rejtély, hogy sikerült rávennie a mesterét, hogy elengedje ide, azonban sikerült, és ez a fő.
Már messziről látni a forgatagot, viszont ez nem túl meglepő, hiszen rég volt már hasonló a városban (meg ha nem olyan rég lett volna hasonló, akkor is ennyien lennének, mivel az ilyen vonzza a városiakat, mint a legyeket az olajlámpa). Amint közelebb ér, megcsapja az orrát a mindenféle húsok illata, melynek hatására euforikus állapotba kerül, akárcsak egy hipnotizált és alapból is agyatlan élőholt, amilyeneket a szigeten öltek, és elindul, hogy megkeresse a mennyei illatok forrását. Rögtön oda is áll a húsos standhoz, ahol mindenféle húsok sülnek. Ökröt még soha életében nem evett, a disznóhússal viszont teljes mértékig ki van békülve, viszont mindig nyitott az új dolgokra is. persze ezeknek hatására sem feledi a régi jól beváltakat... Végül úgy dönt, minek érveket keresni, melyik a jobb, az a biztos, ha mindből eszik. Mikor odajut, gyorsan nekilát:*
- Kérek egy kicsit abból, és abból, és abból sokat, és... *és így gyakorlatilag az összes húst végigmutogatja, amely ott forog az orsón* Ez... mennyibe is fog kerülni? *teszi fel a kérdést, mert eszébe jut, hogy talán ez nem is olyan jó ötlet. Viszont hát enni kell, pénze van... mi hasznosabb dologra költhetné, mint élelemre? Vértek? Ékszerek? ugyan, ezek talán jók, ha vannak, viszont az se baj, ha nem. Az étel egy nagyságrenddel ezek felett áll, hiszen az nagyszerű, ha van, de borzasztó, ha nincs.. Éppen ezért legbájosabb mosolyával (ami egy egyszerű baráti gnómmosolyt tesz ki) mered az árusra.*
890. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-04-20 22:13:26
Üzenet elküldve: 2014-04-20 22:13:26
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
//Nyárelői forgatag//
//Darel//
*Ahogy a férfi fizet, az árus máris a kezébe nyomja a nyakéket, így ez innentől fogva az övé. A karperecet pedig, amit még ajánlott és nem kelt el, ismét szépen elhelyezi az abroszon, aztán várja is a következő érdeklődőjét.*
//Isrin//
- Persze, adom hozzá azt is.
*Megemeli a tokot, ami a pengéhez hasonlóan egy elég egyszerű darab. Tudna adni mívesebbet is, de azt már nem ingyen.
Ha visszakapja az orktól a pallost, már bele is csúsztatja azt a tokba, és így adja vissza, a fegyver árát pedig elsüllyeszti a jól zárható ládikába.*
//Darel//
*Ahogy a férfi fizet, az árus máris a kezébe nyomja a nyakéket, így ez innentől fogva az övé. A karperecet pedig, amit még ajánlott és nem kelt el, ismét szépen elhelyezi az abroszon, aztán várja is a következő érdeklődőjét.*
//Isrin//
- Persze, adom hozzá azt is.
*Megemeli a tokot, ami a pengéhez hasonlóan egy elég egyszerű darab. Tudna adni mívesebbet is, de azt már nem ingyen.
Ha visszakapja az orktól a pallost, már bele is csúsztatja azt a tokba, és így adja vissza, a fegyver árát pedig elsüllyeszti a jól zárható ládikába.*
889. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-04-20 21:44:08
Üzenet elküldve: 2014-04-20 21:44:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Nyárelői forgatag//
//Noxként//
*Már épp kezdene újra unatkozni, amikor meghallja a vásár és miegyéb hírét. A dolog önmagában még nem feltétlenül izgalmas, de ahol sokan jönnek össze, ott sok érdekes ismeretséget lehet kötni és sok csínyt lehet elkövetni, és ez Noxnak épp elég, hogy körülnézzen kicsit.
Bár a gazdagnegyed felől érkezik, hamarosan elcsábítja az ételek illata, ma ugyanis még nem evett semmit (vagyis valószínűleg Iana nem evett, ő maga nem sokat volt előtérben az élőholtas kaland óta). Sok-sok finomság kelleti magát körös-körül, Nox végül egy húsos batyu mellett dönt, leginkább azért, mert szülővárosa piacára és az ottani társaságra és csínyekre emlékezteti. Ekkora adagért nem is sajnál 5 aranyat az árustól (Mesélő (Sh)).
A batyut rágcsálva indul tovább, társaságot és szórakozást keresve.*
//Noxként//
*Már épp kezdene újra unatkozni, amikor meghallja a vásár és miegyéb hírét. A dolog önmagában még nem feltétlenül izgalmas, de ahol sokan jönnek össze, ott sok érdekes ismeretséget lehet kötni és sok csínyt lehet elkövetni, és ez Noxnak épp elég, hogy körülnézzen kicsit.
Bár a gazdagnegyed felől érkezik, hamarosan elcsábítja az ételek illata, ma ugyanis még nem evett semmit (vagyis valószínűleg Iana nem evett, ő maga nem sokat volt előtérben az élőholtas kaland óta). Sok-sok finomság kelleti magát körös-körül, Nox végül egy húsos batyu mellett dönt, leginkább azért, mert szülővárosa piacára és az ottani társaságra és csínyekre emlékezteti. Ekkora adagért nem is sajnál 5 aranyat az árustól (Mesélő (Sh)).
A batyut rágcsálva indul tovább, társaságot és szórakozást keresve.*
888. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-04-20 21:40:44
Üzenet elküldve: 2014-04-20 21:40:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Nyárelői forgatag//
//Darel Corthyr Worf//
*A fiú szavaira, miszerint jól áll a haja, csak elmosolyodik, szintén. Miközben a frissiben megismert alak mélázik, a szavain, visszaréved gondolataiba névválasztás gyanánt. A férfi végső szavaira, szinte ijedten kapja fel a fejét és néz rá. Nem gondolta volna, hogy tanácsát meg is fogják fogadni. Szinte hitetlenkedve nézi, ahogy a férfi kifizeti a nyakékért az aranyakat.*
- De hát..én..biztos hogy jó ötlet ez? Mármint..az én tanácsaim..
*Szinte egyik mondatának a végét sem fejezi be. Nem tudja hogy most mit is kéne mondania. Csak abban reménykedik, hogy az illető akinek adni fogják a csecsebecsét tetszeni fog neki, vagy legalább egy kicsikét, nem nagyon, csak egy mosoly erejéig, hogy tudja, hogy nem választott rosszul . Igaz ennek az átadását ő már nem fogja szemügyre venni. Szemével követi, ahogy a férfi előbb feltekeri, majd elrakja a nyakláncot. *
- Hát elég egyszerűen lehet laikus, pont úgy mint én! Sose volt dolgom ilyenekkel, és tényleg nem volt. Mikor jöttek hozzánk ilyen vándorárusok mutogattak, de hát én nagyon nem konyítottam hozzájuk, nővéremet küldtem ki mindig, igaz ő is lerendezte őket se perc alatt. Sose volt még semmilyen ehhez hasonló dolgom. Így tényleg nem tudom, hogy mi is számít szépnek, csinosnak, drágának, olcsónak, igazinak, hamisítványnak, vagy csak egy ócska kacatnak. Lehet hogy amit vettem az is csak egy kis ócskaság, számomra mégis rengeteg szépséget rejt. No, azt viszont tudom, hogy a benne lévő kövek, csak színes üvegek, szóval ennyire értek csak hozzájuk. De tényleg nem tettem sokat, nem kell köszönetet mondani. Véleményemet kérted ki, én meg csak elmondtam.
*Mosolyodik továbbra is. Fejét forgatva néz szét a forgatagba. Még csak alig van itt pár perce a piactér máris sokkal több emberrel gyarapodott ebben a hajnali órában. Kíváncsi lenne rá, hogy mindenki idevalósi-e vagy csak átutazóban vannak, akárcsak ő. Ahogy nézi tovább a portékákat, az egyiken megakad a tekintete. A férfi ismét megszólal, így fejét visszaforgatja. *
- Darel Courht Coth, Corhy, Co…*Majd legyint belátva, hogy számára ez kimondhatatlan név, enyhe nyelvtörőt okozva.* - Zavarna ha csak Darelnek hívnálak, vagy csak Worfnak, vagy Darel Worfnak? A középső neved kissé problémás számomra.*Neveti el magát.*
- Az én nevem Organthela Freyai, egyszerűbben csak Org, vagy Frey, Freyai, amelyik tetszik. Északi vagy? Tényleg? *Ismét végignéz a férfin.* - Mindig is hallottam, hogy az északi emberek bőre fehérebb a délebbre élőknél, de látom, hogy ez tényleg igaz, ha abból indulunk ki, hogy mindenkinek a bőrszíne hasonló a tiedhez.
*Közben megfordul, és célba veszi a könyveket áruló standot. Beszédének folytatása közben hátrafordul és mintegy hátrafelé járva megy. Nem aggódik amiatt, hogy nekimenne valaminek, hallásának köszönhetően érzékeli, hogy ha valami zaj van mögötte. Azért választotta ezt a módszert, mert nem tudja, hogy a férfi fogja-e követni. Mért tenné, hiszen csak nyaklánc ügyileg kérte ki segítségét, de a kérdésére meg akarja adni a megfelelő választ.*
- A falunktól nem messze élt egy ember. Már nagyon öreg volt, mikor rátaláltam, én meg még nagyon fiatal, szóval nem ma volt. Egy régi katona volt, elvonulva magányába, egy kis viskóba. Rengeteget jártam hozzá, segítettem neki, amiben csak tudtam, ő ezért cserébe elmesélte, hogy merre járt. Rengeteget mesélt mindenféle helyről, lényekről, fajokról, gyönyörű mesébe illő tájakról. Részben miatta is keltem útnak, mert én is szeretném azokat meglátni. Az egyik meséje, pedig mintha Lichanechiről szólt volna.
*Beszél szinte kérdezés nélkül, még ha hallgatósága nem is kíváncsi arra amit mondd.*
A hozzászólás írója (Organthela Freyai) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.04.20 21:47:10
//Darel Corthyr Worf//
*A fiú szavaira, miszerint jól áll a haja, csak elmosolyodik, szintén. Miközben a frissiben megismert alak mélázik, a szavain, visszaréved gondolataiba névválasztás gyanánt. A férfi végső szavaira, szinte ijedten kapja fel a fejét és néz rá. Nem gondolta volna, hogy tanácsát meg is fogják fogadni. Szinte hitetlenkedve nézi, ahogy a férfi kifizeti a nyakékért az aranyakat.*
- De hát..én..biztos hogy jó ötlet ez? Mármint..az én tanácsaim..
*Szinte egyik mondatának a végét sem fejezi be. Nem tudja hogy most mit is kéne mondania. Csak abban reménykedik, hogy az illető akinek adni fogják a csecsebecsét tetszeni fog neki, vagy legalább egy kicsikét, nem nagyon, csak egy mosoly erejéig, hogy tudja, hogy nem választott rosszul . Igaz ennek az átadását ő már nem fogja szemügyre venni. Szemével követi, ahogy a férfi előbb feltekeri, majd elrakja a nyakláncot. *
- Hát elég egyszerűen lehet laikus, pont úgy mint én! Sose volt dolgom ilyenekkel, és tényleg nem volt. Mikor jöttek hozzánk ilyen vándorárusok mutogattak, de hát én nagyon nem konyítottam hozzájuk, nővéremet küldtem ki mindig, igaz ő is lerendezte őket se perc alatt. Sose volt még semmilyen ehhez hasonló dolgom. Így tényleg nem tudom, hogy mi is számít szépnek, csinosnak, drágának, olcsónak, igazinak, hamisítványnak, vagy csak egy ócska kacatnak. Lehet hogy amit vettem az is csak egy kis ócskaság, számomra mégis rengeteg szépséget rejt. No, azt viszont tudom, hogy a benne lévő kövek, csak színes üvegek, szóval ennyire értek csak hozzájuk. De tényleg nem tettem sokat, nem kell köszönetet mondani. Véleményemet kérted ki, én meg csak elmondtam.
*Mosolyodik továbbra is. Fejét forgatva néz szét a forgatagba. Még csak alig van itt pár perce a piactér máris sokkal több emberrel gyarapodott ebben a hajnali órában. Kíváncsi lenne rá, hogy mindenki idevalósi-e vagy csak átutazóban vannak, akárcsak ő. Ahogy nézi tovább a portékákat, az egyiken megakad a tekintete. A férfi ismét megszólal, így fejét visszaforgatja. *
- Darel Courht Coth, Corhy, Co…*Majd legyint belátva, hogy számára ez kimondhatatlan név, enyhe nyelvtörőt okozva.* - Zavarna ha csak Darelnek hívnálak, vagy csak Worfnak, vagy Darel Worfnak? A középső neved kissé problémás számomra.*Neveti el magát.*
- Az én nevem Organthela Freyai, egyszerűbben csak Org, vagy Frey, Freyai, amelyik tetszik. Északi vagy? Tényleg? *Ismét végignéz a férfin.* - Mindig is hallottam, hogy az északi emberek bőre fehérebb a délebbre élőknél, de látom, hogy ez tényleg igaz, ha abból indulunk ki, hogy mindenkinek a bőrszíne hasonló a tiedhez.
*Közben megfordul, és célba veszi a könyveket áruló standot. Beszédének folytatása közben hátrafordul és mintegy hátrafelé járva megy. Nem aggódik amiatt, hogy nekimenne valaminek, hallásának köszönhetően érzékeli, hogy ha valami zaj van mögötte. Azért választotta ezt a módszert, mert nem tudja, hogy a férfi fogja-e követni. Mért tenné, hiszen csak nyaklánc ügyileg kérte ki segítségét, de a kérdésére meg akarja adni a megfelelő választ.*
- A falunktól nem messze élt egy ember. Már nagyon öreg volt, mikor rátaláltam, én meg még nagyon fiatal, szóval nem ma volt. Egy régi katona volt, elvonulva magányába, egy kis viskóba. Rengeteget jártam hozzá, segítettem neki, amiben csak tudtam, ő ezért cserébe elmesélte, hogy merre járt. Rengeteget mesélt mindenféle helyről, lényekről, fajokról, gyönyörű mesébe illő tájakról. Részben miatta is keltem útnak, mert én is szeretném azokat meglátni. Az egyik meséje, pedig mintha Lichanechiről szólt volna.
*Beszél szinte kérdezés nélkül, még ha hallgatósága nem is kíváncsi arra amit mondd.*
A hozzászólás írója (Organthela Freyai) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.04.20 21:47:10
887. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-04-20 20:58:12
Üzenet elküldve: 2014-04-20 20:58:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Nyárelői forgatag//
*Az orknak szerencsére nem kell sokáig várakoznia. Sőt, mitöbb egyáltalán nem kell várakoznia, a kovács gyorsan reagál és már nyújtja is neki az egyik addig előtte heverő pengét. Isrin elmosolyodik, majd a kezébe fogja és kicsit hátrébb lép vele. Esze ágában sincs meglépni a fegyverrel, húsz métert nem tudna elmenni vele, akkor meg teljesen felesleges. Párszor meglenditi, de csak óvatosan, nehogy eltaláljon vele valakit, aki véletlenül arra kószál. Elégedett mosoly húzódik a szájára, majd szépen lassan visszaballag az asztalhoz.*
- Ez tökéletes lenne.*Az árát meghallva, habozik egy percet, majd kérdez.*Tok is jár hozzá? Esetleg mennyi pluszt jelentene nekem? Mert a 230 aranyat, szivesen megadom barátom (Mesélő (Sh)). Azonban érdekelne, hogy kapok-e hozzá tokot. Mert azért jó lenne valamiben elvinni.
*Mosolyog, de tényleg nem volna rossz, ha a tok - persze ha egyáltalán adnak hozzá - ingyen lenne, de azért hajlandó ő kifizetni. Csak hát egy új pallos nem olyan olcsó mulatság, mint azt sokan hiszik.*
*Az orknak szerencsére nem kell sokáig várakoznia. Sőt, mitöbb egyáltalán nem kell várakoznia, a kovács gyorsan reagál és már nyújtja is neki az egyik addig előtte heverő pengét. Isrin elmosolyodik, majd a kezébe fogja és kicsit hátrébb lép vele. Esze ágában sincs meglépni a fegyverrel, húsz métert nem tudna elmenni vele, akkor meg teljesen felesleges. Párszor meglenditi, de csak óvatosan, nehogy eltaláljon vele valakit, aki véletlenül arra kószál. Elégedett mosoly húzódik a szájára, majd szépen lassan visszaballag az asztalhoz.*
- Ez tökéletes lenne.*Az árát meghallva, habozik egy percet, majd kérdez.*Tok is jár hozzá? Esetleg mennyi pluszt jelentene nekem? Mert a 230 aranyat, szivesen megadom barátom (Mesélő (Sh)).
Azonban érdekelne, hogy kapok-e hozzá tokot. Mert azért jó lenne valamiben elvinni.*Mosolyog, de tényleg nem volna rossz, ha a tok - persze ha egyáltalán adnak hozzá - ingyen lenne, de azért hajlandó ő kifizetni. Csak hát egy új pallos nem olyan olcsó mulatság, mint azt sokan hiszik.*
886. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-04-20 20:40:44
Üzenet elküldve: 2014-04-20 20:40:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//Nyárelői forgatag//
//Organthela Freyai//
* Az elf lányka végül beadja a derekát az árusnak s csengő aranyakkal gazdagszik az illető. Mintha csak egész életében az aranypénzek zsebre vágását gyakorolta volna úgy veszi tulajdonba a lánytól kapott csengő érméket. Természetesen a vevő sem marad üres kézzel s már helyei is vékony tenyerébe a hőn áhított sárkány alakú darabot. A fiú eközben szemügyre veszi saját választottjait s mire felnéz, hogy kérdezzen már a másik hajába került az ékes darab, hogy rendezze szőke hajkoronáját, mire a fiú arcára piciny mosoly ül. *
- Jól áll
* Jegyzi meg egyszerűen, majd arca komoly érdeklődéssel várja a kimerítő választ a feltett kérdésre. Mely egy sóhaj után meg is érkezik, bár a fiú számára kissé kusza fonalat követ, látszik rajta nincs hozzászokva az ilyesfajta információ tömeghez, próbálja követni a feltételeket, ő ilyesmiken nem is gondolkodott „Mennyi ékszert?” „Hol viseli?” „Milyen fajtákat?” „Milyen a stílusa?” kérdések tömkelege, kissé kezd dejavuje lenni. Végül megmenekül a további kérdés tömeg elől, s választ kap, Szóval a karkötő túl „csili-vili”. *
- Hm
* Mélázik el a dolgon, ahogy letekint a köves darabra. S egyet értőn bólint egy aprót. *
- Szóval a nyaklánc
* Ismétli meg a lány szavait mit egy határozott bólintással konstatál*
- Legyen akkor ő! * Néz fel előbb a lányra s fordul végül a kereskedőhöz (Mesélő (Sh)) hogy átnyújtsa a kívánt összeget mely egészen 200 arany érmét jelent a fiú erszényéből.
* Miután kifizette az árust még vet egy pillantást a szerzeményre, s elégedetten tartja tenyerében az északról származó darabot. Biztosan tetszeni fog neki. Majd feltekeri a láncot s zsebébe helyezi az ékes darabot, majd ha eljön az ideje eljuttatja annak kinek szánja. Végül Freya felé fordul ismét mikor önnön laikusságáról beszél. *
- Egy fiatal hölgy hogyan lehetne laikus ebben a témában?
* Próbál kicsit tréfálkozni majd folytatja kissé komolyabban. *
- Így is sokat segítettél, Köszönöm!
* Majd hirtelen elhangzik az északi város neve ismét s egy kérdés is párosul a névhez. Mire a fiú bólint. *
- Igen, északon van, én is onnan származom. El is feledtem bemutatkozni…
- A nevem Darel, Darel Corthyr Worf!
* Ejti végül a nevét s tán ha ismerős az elf északon akkor hallhatott a családjáról, netán a farkas címert felismerheti a nyakában. *
- Tán jártál már arra?
* Érdeklődik végül rögtönzött tanácsadójától, s közben biztos helyre teszi erszényét is, nem csak az imént szerzett medaliont.*
//Organthela Freyai//
* Az elf lányka végül beadja a derekát az árusnak s csengő aranyakkal gazdagszik az illető. Mintha csak egész életében az aranypénzek zsebre vágását gyakorolta volna úgy veszi tulajdonba a lánytól kapott csengő érméket. Természetesen a vevő sem marad üres kézzel s már helyei is vékony tenyerébe a hőn áhított sárkány alakú darabot. A fiú eközben szemügyre veszi saját választottjait s mire felnéz, hogy kérdezzen már a másik hajába került az ékes darab, hogy rendezze szőke hajkoronáját, mire a fiú arcára piciny mosoly ül. *
- Jól áll
* Jegyzi meg egyszerűen, majd arca komoly érdeklődéssel várja a kimerítő választ a feltett kérdésre. Mely egy sóhaj után meg is érkezik, bár a fiú számára kissé kusza fonalat követ, látszik rajta nincs hozzászokva az ilyesfajta információ tömeghez, próbálja követni a feltételeket, ő ilyesmiken nem is gondolkodott „Mennyi ékszert?” „Hol viseli?” „Milyen fajtákat?” „Milyen a stílusa?” kérdések tömkelege, kissé kezd dejavuje lenni. Végül megmenekül a további kérdés tömeg elől, s választ kap, Szóval a karkötő túl „csili-vili”. *
- Hm
* Mélázik el a dolgon, ahogy letekint a köves darabra. S egyet értőn bólint egy aprót. *
- Szóval a nyaklánc
* Ismétli meg a lány szavait mit egy határozott bólintással konstatál*
- Legyen akkor ő! * Néz fel előbb a lányra s fordul végül a kereskedőhöz (Mesélő (Sh)) hogy átnyújtsa a kívánt összeget mely egészen 200 arany érmét jelent a fiú erszényéből.
* Miután kifizette az árust még vet egy pillantást a szerzeményre, s elégedetten tartja tenyerében az északról származó darabot. Biztosan tetszeni fog neki. Majd feltekeri a láncot s zsebébe helyezi az ékes darabot, majd ha eljön az ideje eljuttatja annak kinek szánja. Végül Freya felé fordul ismét mikor önnön laikusságáról beszél. *
- Egy fiatal hölgy hogyan lehetne laikus ebben a témában?
* Próbál kicsit tréfálkozni majd folytatja kissé komolyabban. *
- Így is sokat segítettél, Köszönöm!
* Majd hirtelen elhangzik az északi város neve ismét s egy kérdés is párosul a névhez. Mire a fiú bólint. *
- Igen, északon van, én is onnan származom. El is feledtem bemutatkozni…
- A nevem Darel, Darel Corthyr Worf!
* Ejti végül a nevét s tán ha ismerős az elf északon akkor hallhatott a családjáról, netán a farkas címert felismerheti a nyakában. *
- Tán jártál már arra?
* Érdeklődik végül rögtönzött tanácsadójától, s közben biztos helyre teszi erszényét is, nem csak az imént szerzett medaliont.*
885. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-04-20 20:31:53
Üzenet elküldve: 2014-04-20 20:31:53
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
//Nyárelői forgatag//
//Saurii//
*Az árus az igen vonzó megjelenésű hölgyre függeszti tekintetét, benne valódi érdeklődéssel. Egy rövid ideig vár, csak pislog a szemlélődőre, majd ha az nem választ hamarosan, fel is teszi kérdését.*
- Ajánlhatok esetleg valamit?
//Isrin//
*Az inas az elé lépő orkra vigyorog, majd meg is emeli az egyik fegyvert, ami eddig az asztalon pihent.*
- Ilyenre gondolsz? Azt hiszem, ez pont megfelelne neked.
*A pengét megfogva, majd átvetve másik alkarján nyújtja a markolatot az őt kérdező felé.*
- Ennek jó lesz a súlyozása. Sőt, neked talán még könnyű is lesz. De ha gondolod, itt ki tudod próbálni, csak figyelj ott az úrra. A fizetsége kettőharminc, ha elnyeri a tetszésed.
//Saurii//
*Az árus az igen vonzó megjelenésű hölgyre függeszti tekintetét, benne valódi érdeklődéssel. Egy rövid ideig vár, csak pislog a szemlélődőre, majd ha az nem választ hamarosan, fel is teszi kérdését.*
- Ajánlhatok esetleg valamit?
//Isrin//
*Az inas az elé lépő orkra vigyorog, majd meg is emeli az egyik fegyvert, ami eddig az asztalon pihent.*
- Ilyenre gondolsz? Azt hiszem, ez pont megfelelne neked.
*A pengét megfogva, majd átvetve másik alkarján nyújtja a markolatot az őt kérdező felé.*
- Ennek jó lesz a súlyozása. Sőt, neked talán még könnyű is lesz. De ha gondolod, itt ki tudod próbálni, csak figyelj ott az úrra. A fizetsége kettőharminc, ha elnyeri a tetszésed.
884. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-04-20 20:09:40
Üzenet elküldve: 2014-04-20 20:09:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Nyárelői forgatag//
//Darel Corthyr Worf//
*Elveszi a férfitól a frissen vásárolt hajtűét. Óvatosan tartja a kezébe, majd ajkaihoz emeli annak sárkányos fejdíszét. Lehet hogy értéke nem sok, de számára már most egy kincset ér. Nem is vár vele sokat, pillanatok alatt fel is tűzi vele haját, amíg a férfi tárgyal az árussal. Gyorsaságán észrevehető, hogy gyakorlott. Ezen nincs is mit csodálkozni, aki akár egy kicsit is ismeri a lányt. Falujukban a lehető összes fellelhető dologgal feltűzte már laza konttyal a haját. Az egyszerű faágaktól kezdve a nővére speciális gyógynövény összevágó késétől egészen bátyjának a nyílvesszőéig. Való igaz, hogy nem mindig tudta elviselni, ha sokáig le van engedve a haja. Valamint az sem utolsó szempont, hogy vannak olyan helyzetek, amelyekben kifejezetten hátrányára válik a hosszú hajának viselete. Frufruja mellett még néhány tincs kószán lázadt a felfogás ellen, de végeredménybe sikerült feje tetejére feltűznie kontyba. Igyekezett úgy elhelyezni a zöld köves sárkányát, hogy mindenki számára láthatóvá váljék, ha elhalad mellette a nap folyamán.
Épp hajtűje végén szárnyait bontó sárkányának nevén gondolkozik, mikor megüti fülét a nyaklánc fellelhető helye. Valahonnan ismerős számára, de hirtelen nem találja, hogy honnan is ismerős neki. Vállát megvonva, sorolja magába a lehetséges neveket, amikor a fiú ismét felé fordul, véleményét kikérve. A lány nagy levegőt vesz, majd hümmögve kiereszti.*
- Hát..öhm..hát, nekem a karkötő. De ez sok mindentől függ. Például, hogy kinek veszed, mennyi ékszert visel az illető, hol viseli, milyen fajtákat, milyen stílusa. Ha magamat kellene nézni, hát, én inkább a nyakláncot választanám. Számomra ez a karkötő, mh, hogy is fogalmazzak, kissé csili-vili, tündöklő, valahogy hozzám nem illik. Elf vagyok, szóval érthető is, hogy inkább a naturálisabb dolgokat értékelem, kivéve persze ezt a gyönyörűséget, de hát ki tudna ellenállni egy ilyen..*Hirtelen szakítja félbe a mondatát. Már megint sokat beszél és feleslegesen. Megpróbál visszább venni fecsegéséből és csak a lényegre tér. A férfi kevés szavát érzékelve, rájöhet egy könnyen, hogy nem az a fecsegős típus.*
- A nyakék szebb, egyszerűbb mégis sokkal nagyobb hatást kelt az emberben. *Adja meg néhány körítés után a választ.* - De mondom, hogy az én szavamba nagyon ne bízz, nem értek hozzá, csak egyszerű laikus vagyok.
*Mosolyodik el fejét kissé félrehajtva, szemét lecsukva. Kontya követi a mozdulatot, s úgy tűnik, hogy a hajtű igen stabilan tartja haját, szóval nem volt annyira rossz vétel. Hirtelen pattannak ki szemei, s mintegy magának teszi csak fel a kérdést.*
- Lichanechi? Az nem az északi területeken található? *Nézi a további portékákat.*
//Darel Corthyr Worf//
*Elveszi a férfitól a frissen vásárolt hajtűét. Óvatosan tartja a kezébe, majd ajkaihoz emeli annak sárkányos fejdíszét. Lehet hogy értéke nem sok, de számára már most egy kincset ér. Nem is vár vele sokat, pillanatok alatt fel is tűzi vele haját, amíg a férfi tárgyal az árussal. Gyorsaságán észrevehető, hogy gyakorlott. Ezen nincs is mit csodálkozni, aki akár egy kicsit is ismeri a lányt. Falujukban a lehető összes fellelhető dologgal feltűzte már laza konttyal a haját. Az egyszerű faágaktól kezdve a nővére speciális gyógynövény összevágó késétől egészen bátyjának a nyílvesszőéig. Való igaz, hogy nem mindig tudta elviselni, ha sokáig le van engedve a haja. Valamint az sem utolsó szempont, hogy vannak olyan helyzetek, amelyekben kifejezetten hátrányára válik a hosszú hajának viselete. Frufruja mellett még néhány tincs kószán lázadt a felfogás ellen, de végeredménybe sikerült feje tetejére feltűznie kontyba. Igyekezett úgy elhelyezni a zöld köves sárkányát, hogy mindenki számára láthatóvá váljék, ha elhalad mellette a nap folyamán.
Épp hajtűje végén szárnyait bontó sárkányának nevén gondolkozik, mikor megüti fülét a nyaklánc fellelhető helye. Valahonnan ismerős számára, de hirtelen nem találja, hogy honnan is ismerős neki. Vállát megvonva, sorolja magába a lehetséges neveket, amikor a fiú ismét felé fordul, véleményét kikérve. A lány nagy levegőt vesz, majd hümmögve kiereszti.*
- Hát..öhm..hát, nekem a karkötő. De ez sok mindentől függ. Például, hogy kinek veszed, mennyi ékszert visel az illető, hol viseli, milyen fajtákat, milyen stílusa. Ha magamat kellene nézni, hát, én inkább a nyakláncot választanám. Számomra ez a karkötő, mh, hogy is fogalmazzak, kissé csili-vili, tündöklő, valahogy hozzám nem illik. Elf vagyok, szóval érthető is, hogy inkább a naturálisabb dolgokat értékelem, kivéve persze ezt a gyönyörűséget, de hát ki tudna ellenállni egy ilyen..*Hirtelen szakítja félbe a mondatát. Már megint sokat beszél és feleslegesen. Megpróbál visszább venni fecsegéséből és csak a lényegre tér. A férfi kevés szavát érzékelve, rájöhet egy könnyen, hogy nem az a fecsegős típus.*
- A nyakék szebb, egyszerűbb mégis sokkal nagyobb hatást kelt az emberben. *Adja meg néhány körítés után a választ.* - De mondom, hogy az én szavamba nagyon ne bízz, nem értek hozzá, csak egyszerű laikus vagyok.
*Mosolyodik el fejét kissé félrehajtva, szemét lecsukva. Kontya követi a mozdulatot, s úgy tűnik, hogy a hajtű igen stabilan tartja haját, szóval nem volt annyira rossz vétel. Hirtelen pattannak ki szemei, s mintegy magának teszi csak fel a kérdést.*
- Lichanechi? Az nem az északi területeken található? *Nézi a további portékákat.*
883. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-04-20 19:53:10
Üzenet elküldve: 2014-04-20 19:53:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Nyárelői forgatag//
*Az ork kortyol mégy a frissen vásárolt italából, majd úgy határoz, hogy ha már ilyen szép nagy tömeg gyűlt össze, akkor ő maga is nekifog nézelődni. A piactér nagyrészét már látta. Étel, ital, gyümölcs miegyéb. Mind olyan dolog, amire Isrinnek vagy nincs szüksége éppen, vagy már beszerezte, vagy pedig soha nem is vágyott rá. Mint például gyümölcs. Az nem az ő műfaja, soha nem is volt az. Embereknek és más egyéb szerzeteknek való az olyan, az ő köreiben nem örvend kifejezetten nagy népszerűségnek.
Ilyen okokból kifolyólag az ork inkább tova indul, hátha talál valami érdekesebbet. Természetesen bele kell futni az ékszereket árusitó kofákba. Na ez a következő ami cseppet sem érdekli. Nincs kinek ékszert vegyen, saját magán kivül, de még a gondolattól is irtózik, hogy ilyesmit tegyen. Ennél fogva nem is pazarolja túl sokáig az idejét.
A következő állomás mellett még mindig közönyös arccal áll meg. A ruhája tökéletes, egy kicsit keményebb bőrruha, ami alatt most nincs ott a láncing, de még igy se olyan könnyű átdöfni. Pár percig bámészkodik, aztán megvonja a vállát és elhalad a mindenféle - az ork számára - jelentéktelen kacatot árusitó gnóm mellett. Ide még szándékában áll visszatérni, de mintha valami kovács féleséget látna a távolban.
A szeme nem csal, valóban fegyvere és vértezetek sorakoznak arra várva, hogy valaki meg vegye őket. Isrinnek nincs ehhez túl jó szeme. Ő csak ahhoz ért, hogy tudja milyen éles egy penge. Meg persze közelebbről meg tudja állapitani, hogy jó acélból van-e, vagy nincs. Erre most talán nem is lesz szükség, látja, hogy nagyjából minőségi munka van előtte. Megvonja a vállát, majd a saját pengéjére téve a kezét, udvarias - már persze amennyire ezt egy ork teheti - érdeklődésbe kezd.*
- Pallost nem árul? Nem kell, hogy kiváló acélból legyen, csak olyan egyszerőt na. Tudod milyenre gondolok.
*Legalábbis reméli, ugyanis régóta vágyakozik már egy olyan eszközre. Tény, hogy a rövid pengéhez van szokva, de párszor már fogott a kezében pallost. Hosszú, nehéz penge. Zárt térben a legrosszabb választás, de kint nincs az a fegyver, ami le tudja győzni. Legalábbis, ha valaki olyannál van, aki ért hozzá. Mert hát tele van a világ olyanokkal, akik a rövid pengéjű fegyverekhez értenek.*
*Az ork kortyol mégy a frissen vásárolt italából, majd úgy határoz, hogy ha már ilyen szép nagy tömeg gyűlt össze, akkor ő maga is nekifog nézelődni. A piactér nagyrészét már látta. Étel, ital, gyümölcs miegyéb. Mind olyan dolog, amire Isrinnek vagy nincs szüksége éppen, vagy már beszerezte, vagy pedig soha nem is vágyott rá. Mint például gyümölcs. Az nem az ő műfaja, soha nem is volt az. Embereknek és más egyéb szerzeteknek való az olyan, az ő köreiben nem örvend kifejezetten nagy népszerűségnek.
Ilyen okokból kifolyólag az ork inkább tova indul, hátha talál valami érdekesebbet. Természetesen bele kell futni az ékszereket árusitó kofákba. Na ez a következő ami cseppet sem érdekli. Nincs kinek ékszert vegyen, saját magán kivül, de még a gondolattól is irtózik, hogy ilyesmit tegyen. Ennél fogva nem is pazarolja túl sokáig az idejét.
A következő állomás mellett még mindig közönyös arccal áll meg. A ruhája tökéletes, egy kicsit keményebb bőrruha, ami alatt most nincs ott a láncing, de még igy se olyan könnyű átdöfni. Pár percig bámészkodik, aztán megvonja a vállát és elhalad a mindenféle - az ork számára - jelentéktelen kacatot árusitó gnóm mellett. Ide még szándékában áll visszatérni, de mintha valami kovács féleséget látna a távolban.
A szeme nem csal, valóban fegyvere és vértezetek sorakoznak arra várva, hogy valaki meg vegye őket. Isrinnek nincs ehhez túl jó szeme. Ő csak ahhoz ért, hogy tudja milyen éles egy penge. Meg persze közelebbről meg tudja állapitani, hogy jó acélból van-e, vagy nincs. Erre most talán nem is lesz szükség, látja, hogy nagyjából minőségi munka van előtte. Megvonja a vállát, majd a saját pengéjére téve a kezét, udvarias - már persze amennyire ezt egy ork teheti - érdeklődésbe kezd.*
- Pallost nem árul? Nem kell, hogy kiváló acélból legyen, csak olyan egyszerőt na. Tudod milyenre gondolok.
*Legalábbis reméli, ugyanis régóta vágyakozik már egy olyan eszközre. Tény, hogy a rövid pengéhez van szokva, de párszor már fogott a kezében pallost. Hosszú, nehéz penge. Zárt térben a legrosszabb választás, de kint nincs az a fegyver, ami le tudja győzni. Legalábbis, ha valaki olyannál van, aki ért hozzá. Mert hát tele van a világ olyanokkal, akik a rövid pengéjű fegyverekhez értenek.*
882. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-04-20 19:10:01
Üzenet elküldve: 2014-04-20 19:10:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
// Nyárelői forgatag //
//Denawarien//
*Nos, ami azt illeti, jelen helyzetben a nőt nem igazán zavarja az, ha van társasága, még ha éppen egy fajtabélivel is kegyeskedett őt összehozni a balsors. Bár mivel önmagát minden és mindenki fölé helyezi, ilyen módon nem tesz ugyan különbséget az egyes fajok között, ez csak afféle formalitás. Sosem kedvelte a saját fajtáját, számára túlságosan kicsinyesek és gőgösek, noha épp törékenyebbek is egyes más lényeknél. Vegyük például az orkokat. Egész nap lehet püfölni azt a kemény fejüket, egyrészt ostobábbak nem lesznek már tőle, másfelől meg legfeljebb beleszédülnek. Aztán itt vannak a sötételfek, akik közül sokakat egy erősebb széllökés ledönt a lábáról, ugyanakkor közülök kerülnek ki (az emberek mellett) a legtehetségesebb mágusok. Bizonyára a sors iróniája ez, vagy valami ahhoz hasonló jelenség.
Nos, efféle kusza gondolatok közepette találja a nőt Denawarien Dwirinthalen, aki társaságát megosztani méltóztatik vele.*
-Ó igen, a bál...*bólint Elwyrien, mintha figyelne, ám közben lázasan gondolkozik, hogy egész konkrétan mi is történt azon a bálon.*
-Azt hiszen a bál miatt elnézését kell kérnem.*jut végül következtetésre. Bár legkevésbé sem gondolja úgy, hogy bárkivel szemben is elszámolási kötelezettsége volna (legkevésbé egy számára amúgy ismeretlen hímmel), ő most éppen egy szerepet játszik el, ahol egy sötételf nemest alakít. Márpedig, mivel annak idején az etikettet is beleverték a harci tudományok mellett (mindkettőt akár szó szerint is vehetjük -előbbit kényszerűségből, utóbbit pedig értelemszerűen), azért valami csak-csak megmaradt belőle így sok év után is.*
-Kétlem, hogy volna mentség az általam tanúsított viselkedésre, ám mégis megkérem, tolmácsolja a bocsánatkérésem a matróna felé.*biccent a hímnek, majd újabb falatot helyez a szájába a gyümölcsös süteményből, melyre rápillantva kedveszegetten konstatálja, hogy igencsak fogyatkozóban van. Nem különben az ízletes nedű, mely ha jól értesült, egyenesen a Harsogó Borászatból került a város piacterére ezen a jeles alkalmon.*
-Jut eszembe, hogy szolgál a mélyen tisztelt családfő egészsége?*kérdi mintegy mellesleg, csak hogy legyen miről beszélniük. Elvégre ki akarna csendben ücsörögni, ha már egyszer ideette ezt a Dwirinthalent a fene? Amellett pedig akár még hasznos információkhoz is hozzájuthat, ami ugyebár sosem árt.*
//Denawarien//
*Nos, ami azt illeti, jelen helyzetben a nőt nem igazán zavarja az, ha van társasága, még ha éppen egy fajtabélivel is kegyeskedett őt összehozni a balsors. Bár mivel önmagát minden és mindenki fölé helyezi, ilyen módon nem tesz ugyan különbséget az egyes fajok között, ez csak afféle formalitás. Sosem kedvelte a saját fajtáját, számára túlságosan kicsinyesek és gőgösek, noha épp törékenyebbek is egyes más lényeknél. Vegyük például az orkokat. Egész nap lehet püfölni azt a kemény fejüket, egyrészt ostobábbak nem lesznek már tőle, másfelől meg legfeljebb beleszédülnek. Aztán itt vannak a sötételfek, akik közül sokakat egy erősebb széllökés ledönt a lábáról, ugyanakkor közülök kerülnek ki (az emberek mellett) a legtehetségesebb mágusok. Bizonyára a sors iróniája ez, vagy valami ahhoz hasonló jelenség.
Nos, efféle kusza gondolatok közepette találja a nőt Denawarien Dwirinthalen, aki társaságát megosztani méltóztatik vele.*
-Ó igen, a bál...*bólint Elwyrien, mintha figyelne, ám közben lázasan gondolkozik, hogy egész konkrétan mi is történt azon a bálon.*
-Azt hiszen a bál miatt elnézését kell kérnem.*jut végül következtetésre. Bár legkevésbé sem gondolja úgy, hogy bárkivel szemben is elszámolási kötelezettsége volna (legkevésbé egy számára amúgy ismeretlen hímmel), ő most éppen egy szerepet játszik el, ahol egy sötételf nemest alakít. Márpedig, mivel annak idején az etikettet is beleverték a harci tudományok mellett (mindkettőt akár szó szerint is vehetjük -előbbit kényszerűségből, utóbbit pedig értelemszerűen), azért valami csak-csak megmaradt belőle így sok év után is.*
-Kétlem, hogy volna mentség az általam tanúsított viselkedésre, ám mégis megkérem, tolmácsolja a bocsánatkérésem a matróna felé.*biccent a hímnek, majd újabb falatot helyez a szájába a gyümölcsös süteményből, melyre rápillantva kedveszegetten konstatálja, hogy igencsak fogyatkozóban van. Nem különben az ízletes nedű, mely ha jól értesült, egyenesen a Harsogó Borászatból került a város piacterére ezen a jeles alkalmon.*
-Jut eszembe, hogy szolgál a mélyen tisztelt családfő egészsége?*kérdi mintegy mellesleg, csak hogy legyen miről beszélniük. Elvégre ki akarna csendben ücsörögni, ha már egyszer ideette ezt a Dwirinthalent a fene? Amellett pedig akár még hasznos információkhoz is hozzájuthat, ami ugyebár sosem árt.*
881. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-04-20 19:06:37
Üzenet elküldve: 2014-04-20 19:06:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Nyárelői forgatag //
*Alig, hogy megérkezett Arthenior városába, már is hatalmas banzájról hallani. Még csak kora reggel, az emberek viszont úgy tüsténkednek, mintha hadba készülnének. Sokuk mindenféle batyuval és eladásra szánt málhával szaporázza lépteit a piactérre, merre egyelőre még nem tette tiszteletét a Fekete Démon.
Egy darabig csak ácsorog a szegénynegyednél, és figyeli a nyughatatlan embereket, azonban egy kellemes fuvallat mennyei illatokkal kedveskedik a félig mélységi nőnek, akiben az eddigi közöny szertefoszlik, és gyomrának szavát követve megindul a népes forgatagba.
A legelső standoknál mindenféle sültek, parázson puhuló burgonya fogadja, azonban hiába festenek ínycsiklandozóan a különféle étkek, reggelre valahogy nem ilyen nehéz lakomát képzelt magának. Mi sem hiányozna hiú énjének, ha jól belakna, aztán gömbölyödő pocakkal járna-kelne az emberek között. Még a végén állapotosnak vélnék, ami az úttörés szempontjából tán nem is lenne olyan nagy probléma, de azért inkább túlad ezen a gondolatmeneten, s folytatja útját a mindenféle különleges italokat felsorakoztató árusokhoz. Felcsillanó szemei után le sem tagadhatná, mennyire kedveli, ha jó féle alkohol simogatja a torkát, és bár majdnem elcsábul, rádöbben, hogy az ivászatot sem a reggeli órákban kellene kezdenie. Tehát mielőtt bárki rákérdezhetne, óhajt-e valamit, tünékeny pillangóként röppen tova.
A sütemények igazán nem érdeklik most, na nem mintha ellene lenne az édességeknek, ám valami más tereli el a figyelmét; a gyümölcsös stand.
Wegtoreni lévén, aki a sivatagban cseperedett, mi sem volt nagyobb áldás, ha egy lében gazdag gyümölcsöt majszolhatott el, azonban a sivár területen magától nem igen termett ilyesmi, így nagy kincs volt, ha szerezhettek. Még egy ilyen rosszlelkű nőben is akadnak kellemes és szép emlékek, szóval nem kérdéses, hogy itt biztosan megáll.
Sok mindenre rácsodálkozik, például gránátalmáról életében nem hallott, ám külsőre sem tűnik olyasminek, amibe örömmel harapna. Honnét is tudhatná, miként eszik, persze bizonyosan felvilágosítanák, ha kérdezne, na de, ő nem olyan, aki kimutatja gyengéit, s amúgy is, a málna élénk színe s apró formája inkább van a kedvére. Tehát miután megtudakolta a finomság árát, előkapar 3 aranyat az erszényéből, s az őszes hölgy (Mesélő (Sh)) kezébe nyomja. Kivárja, míg szed neki, majd hamarost továbbáll.
Telhetetlen jelleme alig bír a mindenféle portékával, egyszerre szeretne mindent látni, azonban mégis nyugalmat erőltet magára, s holmi úrnőként lépked a tömegben, amint fennhordott orral pillantgat hol jobbra, hol balra. Egyedül kinézete, ami nem illik az előkelő képbe, illetve az sem épp úri asszonyhoz méltó, hogy az utcán sétálva falatozgat az imént boltolt málnából.
Közben lassacskán átér a központi, kisebb téren, ahol a különböző fegyverzeteket, vérteket kínálják, s portékára kerülnek a több aranyat megkívánó, inkább a gazdagabbakat célzó termékek, mint a csodálatos ruhaköltemények, no meg az ékszerek. Elég csak ránézni Sauriira, szinte folyik róla az a sok dísz, melyeket minden lelkiismeret furdalás nélkül csent el ilyen-olyan személyektől, szóval nem csoda, ha végül az ezüst csecsebecséknél állapodik meg. Leginkább a gyűrűket vizslatja, ugyanis azokból egy sincs neki, ám szomorúan kell konstatálnia, hogy össze "jósolt" és szélhámoskodott pénzének igen nagy része elmenne egy darabra is. A lopás meg sem fordul a fejében, nem tartja magát holmi olcsó zsebtolvajnak, inkább ésszel és ravasz cselekkel szereti eltulajdonítani a kívánt darabokat, most viszont maximum csak az alkudás volna opció, ami beleférne elképzeléseibe. Ám ezzel is várakozik még, először el szeretné dönteni a nők örök kérdését, vajon tényleg szüksége van arra a fránya gyűrűre?*
*Alig, hogy megérkezett Arthenior városába, már is hatalmas banzájról hallani. Még csak kora reggel, az emberek viszont úgy tüsténkednek, mintha hadba készülnének. Sokuk mindenféle batyuval és eladásra szánt málhával szaporázza lépteit a piactérre, merre egyelőre még nem tette tiszteletét a Fekete Démon.
Egy darabig csak ácsorog a szegénynegyednél, és figyeli a nyughatatlan embereket, azonban egy kellemes fuvallat mennyei illatokkal kedveskedik a félig mélységi nőnek, akiben az eddigi közöny szertefoszlik, és gyomrának szavát követve megindul a népes forgatagba.
A legelső standoknál mindenféle sültek, parázson puhuló burgonya fogadja, azonban hiába festenek ínycsiklandozóan a különféle étkek, reggelre valahogy nem ilyen nehéz lakomát képzelt magának. Mi sem hiányozna hiú énjének, ha jól belakna, aztán gömbölyödő pocakkal járna-kelne az emberek között. Még a végén állapotosnak vélnék, ami az úttörés szempontjából tán nem is lenne olyan nagy probléma, de azért inkább túlad ezen a gondolatmeneten, s folytatja útját a mindenféle különleges italokat felsorakoztató árusokhoz. Felcsillanó szemei után le sem tagadhatná, mennyire kedveli, ha jó féle alkohol simogatja a torkát, és bár majdnem elcsábul, rádöbben, hogy az ivászatot sem a reggeli órákban kellene kezdenie. Tehát mielőtt bárki rákérdezhetne, óhajt-e valamit, tünékeny pillangóként röppen tova.
A sütemények igazán nem érdeklik most, na nem mintha ellene lenne az édességeknek, ám valami más tereli el a figyelmét; a gyümölcsös stand.
Wegtoreni lévén, aki a sivatagban cseperedett, mi sem volt nagyobb áldás, ha egy lében gazdag gyümölcsöt majszolhatott el, azonban a sivár területen magától nem igen termett ilyesmi, így nagy kincs volt, ha szerezhettek. Még egy ilyen rosszlelkű nőben is akadnak kellemes és szép emlékek, szóval nem kérdéses, hogy itt biztosan megáll.
Sok mindenre rácsodálkozik, például gránátalmáról életében nem hallott, ám külsőre sem tűnik olyasminek, amibe örömmel harapna. Honnét is tudhatná, miként eszik, persze bizonyosan felvilágosítanák, ha kérdezne, na de, ő nem olyan, aki kimutatja gyengéit, s amúgy is, a málna élénk színe s apró formája inkább van a kedvére. Tehát miután megtudakolta a finomság árát, előkapar 3 aranyat az erszényéből, s az őszes hölgy (Mesélő (Sh)) kezébe nyomja.
Kivárja, míg szed neki, majd hamarost továbbáll. Telhetetlen jelleme alig bír a mindenféle portékával, egyszerre szeretne mindent látni, azonban mégis nyugalmat erőltet magára, s holmi úrnőként lépked a tömegben, amint fennhordott orral pillantgat hol jobbra, hol balra. Egyedül kinézete, ami nem illik az előkelő képbe, illetve az sem épp úri asszonyhoz méltó, hogy az utcán sétálva falatozgat az imént boltolt málnából.
Közben lassacskán átér a központi, kisebb téren, ahol a különböző fegyverzeteket, vérteket kínálják, s portékára kerülnek a több aranyat megkívánó, inkább a gazdagabbakat célzó termékek, mint a csodálatos ruhaköltemények, no meg az ékszerek. Elég csak ránézni Sauriira, szinte folyik róla az a sok dísz, melyeket minden lelkiismeret furdalás nélkül csent el ilyen-olyan személyektől, szóval nem csoda, ha végül az ezüst csecsebecséknél állapodik meg. Leginkább a gyűrűket vizslatja, ugyanis azokból egy sincs neki, ám szomorúan kell konstatálnia, hogy össze "jósolt" és szélhámoskodott pénzének igen nagy része elmenne egy darabra is. A lopás meg sem fordul a fejében, nem tartja magát holmi olcsó zsebtolvajnak, inkább ésszel és ravasz cselekkel szereti eltulajdonítani a kívánt darabokat, most viszont maximum csak az alkudás volna opció, ami beleférne elképzeléseibe. Ám ezzel is várakozik még, először el szeretné dönteni a nők örök kérdését, vajon tényleg szüksége van arra a fránya gyűrűre?*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10327-10346