//Fényes Gwynestra//
*Szemmel láthatóan jobban igénybe veszi a cipekedés, mint nagyra nőtt társát. Persze az lenne furcsa, ha nem így lenne. Be kell osztania a szuflát.*
- A létüket sosem... tagadtam... Csak valahogy... olyan távol vannak... tőlem... *Mialatt utat törnek a Piactér forgatagában, próbálja kifigyelni, hogy Gwynestra figyelmét melyik asztal vonja magára. Ha valami megtetszik az óriásnak, megjegyzi magának. Ha nem, lesz még alkalma kipuhatolni, minek örülne. Bár akkor, amikor beleegyezett a templomlátogatásba, a nő szinte felragyogott. ~ Lám, lám... Kíváncsi vagyok, mit vár tőlem. Még egy imát se tudnék egyedül elmondani. ~ Nagyot fúj, amikor megérkeznek a választott helyéhez.*
- Arra még megkérhetem, hogy azokat a ládákat odategye, azt a nagyot pedig ide, az asztal alá. *Ha megkapja a segítséget, percek alatt a helyére kerül a színpompás pavilontető, az asztalok megtelnek a portékával, és ha Gwynestra kíváncsinak bizonyul, Sygphie lelkesen magyarázza is, hogy mit miért rendez el úgy, ahogy.* Legelöl ezek lesznek. *Mutat néhány kisebb ládára, amik még a kordén vannak, majd rögtön meg is fogja az elsőt, leteszi a földre az asztal külső oldalán, és leemeli a tetejét, hogy jól látható legyen benne a harsány színekben pompázó, ám nem túl finom textília.* Ezen megakad az ember szeme. Vevőcsalogatónak tökéletes, amúgy olcsó áru. Innen, bentről nem tudom elkapni, ha valakinek kedve szottyan elszaladni vele, úgyhogy drága dolgot nem teszünk olyan messzire. *Egy sorral beljebb kerülnek a durva és erős holmik.* Ezekből lehet a legtöbbet eladni. Zsákvászonra, sátornak valóra mindenkinek szüksége van. A tengerjárók is találnak vitorlának valót. Ez sem drága holmi, de egyszerre sokat szoktak vinni belőle. *Az asztalra nem tesz egyetlen ládát sem. Egyenként helyezi el a kisebb-nagyobb tekercseket. Változatos színű selymek, csipkék, aranyszállal átszőtt kelmék sorakoznak egymás mellett.* Ez pedig a másik véglet. Van úgy, hogy mind megmarad. Ám amikor nem, akkor igen szép pénzt kapunk érte. Aki ezekből vásárolna, azt beengedjük az asztal mögé. Könnyebben tudunk jó árat kialkudni, ha úgy érzi, hogy a puszta árunál többet kap a pénzéért. *Nem zavartatja magát különösebben akkor sem, ha az óriás nem túl lelkes hallgatóság. Élvezi a saját hangját és mi tagadás, egy kicsit a fontoskodást is.*
- Az egyensúly és a haszon egy és ugyanaz. Hiszem, hogy csak becsületes munka által érdemes gyarapodni. Mert bár görbe úton gyorsan meg tudsz gazdagodni, de legalább olyan gyorsan el is veszíthetsz mindent. A tisztességes alku és a betartott szó másnap is visszahozza a vevőt. Előbb-utóbb híre megy, hogy kivel érdemes beszélni és kivel nem. *Szemrebbenés nélkül átvette a tegeződést. Befelé azért mosolyog a dolgon, de kifelé nem mutatja, hogy örül neki.*
- Teysus három parancsolata? Lássuk csak... *Kutat az emlékeiben, de nehezen formálódnak a gondolatok.* Az első... Törődj a magad dolgával? Nem így volt, de valami hasonló... A második könnyű: Ne hagyd, hogy az álmaid útjába álljanak. Tudd, hogy mit akarsz, és érd is el. A harmadikat nagyon megtanultam, kemény lecke volt. Tarts egyensúlyt, különben mindent elveszíthetsz. Ez sajnos fájdalmasan igaz. *Egyik lábáról a másikra áll. A régről előásott tanítások szánalmas maradványait próbálja szavakba önteni, de az előadottaknál jobban nem sikerül.*