*Nem mondaná, hogy ő mindent tud a nemesi létről, de bőven eleget ahhoz, hogy a háta közepére se kívánja. Ilyen tekintetben a lányka kitartóbbnak látszik, ami eszébe juttat egy másik arcocskát, ami hasonló sorsra juthatott volna. Bár az nem volt elf.*
- Mmm-hm. Elnézést, kisasszony.
*Veselkedik neki most már tényleg a dolognak, amúgy sem idegen tőle a színpadi színjáték, ami egyébként a nemesi lét hétköznapjainak a sajátja, csak egy kicsit bele kell rázódnia, meg emellett élvezetes látvány a lányka megütközése is, az ilyen botlások folyamán. Emellett feltűnik, hogy az előszeretettel próbálja a kutyussal tartani a fegyelmet. Így a szaboldához menet közben azon kapja magát, hogy a jószágot méregeti a szeme sarkából. Belegondol, ha az az állat valamiért megvadulna, vagy valami apróság miatt ráuszítanák, miképp teríthetné le a dögöt. Merthogy a karavánpihenő után van annyira beképzelt, hogy ne higgye, hogy ez problémát jelenthet. Vagy hatféle lehetséges hatástalanítási módszert végiggondol egy ekkora méretű kutyatámadás ellenében, anélkül, hogy egyébként ismerné a kutyák támadási formáit, harci szokásait, meg úgy alapjáraton bármit a kutyákról, mielőtt szembetalálnák magukat a rettenettel!*
- O, borzalom, hátborzongató, lesújtó tragédia ez, kisasszony.
*Loholja immár talán túlzottan magát a szerepébe, egy őszintén kétségbeesett arckifejezéssel, és egy az elé kapott kézzel. Valahol csak el kell kezdeni. Ezután egy végletekig meglepődött arckifejezés jön.*
- A méreteim? *Tart vissza egy vigyort, már hogyne tudná, pontosan milyen méretekről van szó.* Jaa, hogy az olyan méreteim. Nos, aligha ismerem őket. De bizonyosan van mód rá, hogy megtudjuk, nemde, kisasszony? Elvéghe az ott egy piac, biztosan szehezhetünk valamelyik póhiasabb méteháhustól valami méhcét. Na máh pehsze, ha nem használnak valami sajátos kis közhendű méhtékegységet, ha éhti, amit mondok, kisasszony, hmhmhmhmh!
*Találja meg a megfelelő hangnemet, elvégre, amikor annó a színpadon egy arisztokratát kellett előadni, a hallgatók állítása szerint ez volt a legjobb utánzás. Vagy... karikatúrát mondtak volna? Mindegy, hasonló. Amikor vékony hangon felnevet, még a szája elé is teszi a kezét, hogy annyival hitelesebb legyen az alakítása. Ebben már tényleg nem találhat kivetnivalót a kishölgy!*