Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 374 (7461. - 7480. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
7480. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-07-07 08:54:20
Üzenet elküldve: 2019-07-07 08:54:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Eeyr útján//
//Keavlein, Valuryen//
*Keavlein elbóklászik mellőlük egy kicsit, vagy lemaradt, úgy látszik, nem is hallja, amit a habókos mágus kérdez tőle a páncélja kapcsán, Isq meg elvan a gyógynövényes pultnál, szagolgat, ismerkedik, kérdezget.
Ahogy a sor végére érnek, megáll a piac széli nagy hirdetőtáblánál, és elböngészik egy sort a kitűzött papírokon.*
- Synmirát könnyen megtalálod, csak a fehér kaviccsal kirakott ösvényt keresd a Kikötő felé vezető úton, ha már ott jársz! Az odavezet majd! *ad közben némi jó tanácsot Valuryen Meloar'c-nak, barátságosan, mert arra ő maga is jól emlékszik.
A hirdetések között ráadásul talál egyet, ami nagyon is felkelti a figyelmét. Kertészt keresnek egy házba a "romvárosban". Amely megfogalmazást kicsit furcsállja Isqeha, de hát a lázadás valószínű letarolhatott ott sok mindent, vélekedik.
Nem vesz végül semmit, de hát ezt a végigjárós. nézegetős rituálét a gyógynövényes soron Isq sosem hagyná ki, ha a piacon jár.
Hirtelen döntéssel Valuryen, és Keavlein felé fordul, ha a lovag is előkerülne időközben:*
- Szeretném megnézni itt ezt az állást! *mondja lelkesen az imént olvasottaktól.*
- Azt írja, kertészt keresnek, akár még napóra készítésről is szó lehet! A "romvárosban." *csóválja a fejét.*
- Nekem ez most pont kapóra jönne!
- De szívesen veszem a társaságot is, ha valamelyikőtök velem tartana megnézni! *néz rájuk kérdőn.*
- Kiadó szobáról is ír. *fordul vissza a papír felé, hogy leellenőrizze, de tényleg, az is szerepel az írásban.
Isqeha pedig, attól függően, hogyan döntenek alkalmi útitársai, akikkel nagyon örül, hogy megismerkedett, merthogy roppant érdekes alak mind a kettő a maga módján, egyedül, vagy társaságban, de elindul a piacról kivezető boltíves átjáró felé, hogy utána nézzen a hirdetésben szereplő ajánlatnak.
Ha úgy döntenek, hogy nem tartanak vele, szívélyesen kezet ráz mindkettejükkel, és elbúcsúzik, a lelkükre kötve, hogy reméli, találkoznak még!
Ha pedig bármelyiküket érdekelné a dolog, azt csak örömmel veszi. Azután pedig valami furcsa rossz érzéssel és gyanakvással a 'romvároson' kezd gondolkozni... *
//Keavlein, Valuryen//
*Keavlein elbóklászik mellőlük egy kicsit, vagy lemaradt, úgy látszik, nem is hallja, amit a habókos mágus kérdez tőle a páncélja kapcsán, Isq meg elvan a gyógynövényes pultnál, szagolgat, ismerkedik, kérdezget.
Ahogy a sor végére érnek, megáll a piac széli nagy hirdetőtáblánál, és elböngészik egy sort a kitűzött papírokon.*
- Synmirát könnyen megtalálod, csak a fehér kaviccsal kirakott ösvényt keresd a Kikötő felé vezető úton, ha már ott jársz! Az odavezet majd! *ad közben némi jó tanácsot Valuryen Meloar'c-nak, barátságosan, mert arra ő maga is jól emlékszik.
A hirdetések között ráadásul talál egyet, ami nagyon is felkelti a figyelmét. Kertészt keresnek egy házba a "romvárosban". Amely megfogalmazást kicsit furcsállja Isqeha, de hát a lázadás valószínű letarolhatott ott sok mindent, vélekedik.
Nem vesz végül semmit, de hát ezt a végigjárós. nézegetős rituálét a gyógynövényes soron Isq sosem hagyná ki, ha a piacon jár.
Hirtelen döntéssel Valuryen, és Keavlein felé fordul, ha a lovag is előkerülne időközben:*
- Szeretném megnézni itt ezt az állást! *mondja lelkesen az imént olvasottaktól.*
- Azt írja, kertészt keresnek, akár még napóra készítésről is szó lehet! A "romvárosban." *csóválja a fejét.*
- Nekem ez most pont kapóra jönne!
- De szívesen veszem a társaságot is, ha valamelyikőtök velem tartana megnézni! *néz rájuk kérdőn.*
- Kiadó szobáról is ír. *fordul vissza a papír felé, hogy leellenőrizze, de tényleg, az is szerepel az írásban.
Isqeha pedig, attól függően, hogyan döntenek alkalmi útitársai, akikkel nagyon örül, hogy megismerkedett, merthogy roppant érdekes alak mind a kettő a maga módján, egyedül, vagy társaságban, de elindul a piacról kivezető boltíves átjáró felé, hogy utána nézzen a hirdetésben szereplő ajánlatnak.
Ha úgy döntenek, hogy nem tartanak vele, szívélyesen kezet ráz mindkettejükkel, és elbúcsúzik, a lelkükre kötve, hogy reméli, találkoznak még!
Ha pedig bármelyiküket érdekelné a dolog, azt csak örömmel veszi. Azután pedig valami furcsa rossz érzéssel és gyanakvással a 'romvároson' kezd gondolkozni... *
7479. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-07-06 20:42:04
Üzenet elküldve: 2019-07-06 20:42:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Bűnös élvezetek//
* Samonyr úgy dönt, hogy amúgy is csekély harci tudását nem csökkenti tovább azzal, hogy megosztja a figyelmét, inkább a védekezésre figyel. Amúgy is, a kiabálásához jobban illik az, hogy önmagát védi, mintha támadásba lendülne. Persze ettől függetlenül a szája még képes önálló életet élni, szinte gondolkodás nélkül ontja magából a szavakat, miközben próbál teret nyerni a támadó és önmaga között. *
- A nevem Samonyr Talwakr, és megölted az apámat! Készült a bosszúra! * Kiabálja, hátha ezzel kicsit összezavarja a másikat, illetve a tömegben, már ha van körülöttük, sikerül vele kis empátiát élesszen. * Segítsenek, látják, hogy engem is meg akar ölni! Ráadásul ő és a társa kirabolták a páromat! Szegény lány, mondják, hogy nem esett baja!
* Könyörög az embereknek maguk körül, bár igazából nem válogat, fajfüggetlen módon áll a piac népességéhez, bárkitől elfogadja a segítséget. *
* Samonyr úgy dönt, hogy amúgy is csekély harci tudását nem csökkenti tovább azzal, hogy megosztja a figyelmét, inkább a védekezésre figyel. Amúgy is, a kiabálásához jobban illik az, hogy önmagát védi, mintha támadásba lendülne. Persze ettől függetlenül a szája még képes önálló életet élni, szinte gondolkodás nélkül ontja magából a szavakat, miközben próbál teret nyerni a támadó és önmaga között. *
- A nevem Samonyr Talwakr, és megölted az apámat! Készült a bosszúra! * Kiabálja, hátha ezzel kicsit összezavarja a másikat, illetve a tömegben, már ha van körülöttük, sikerül vele kis empátiát élesszen. * Segítsenek, látják, hogy engem is meg akar ölni! Ráadásul ő és a társa kirabolták a páromat! Szegény lány, mondják, hogy nem esett baja!
* Könyörög az embereknek maguk körül, bár igazából nem válogat, fajfüggetlen módon áll a piac népességéhez, bárkitől elfogadja a segítséget. *
7478. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-07-03 23:23:25
Üzenet elküldve: 2019-07-03 23:23:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Bűnös élvezetek//
*Próbálja kapkodni a lábát amilyen gyorsan csak tudja, hisz nem szeretne az áldozata karjai közé kerülni, bármilyen ártatlannak is néz ki a lány, szinte biztos benne, hogy nem vette jó néven, hogy megfosztották a zsebpénzétől. Ahogy iszkol, talán kockázatos is lehet, de oldalra fordítja a fejét, hogy hátra pillantson, egyáltalán üldözi-e őt bárki is, és hogy mégis hogy állnak a dolgok. Látja, hogy lohol utána az elf némber. De valami mást is lát, hisz nem jár még olyan messze, hogy ne vehetné észre a történéseket. A két másik alak, akik ott álltak mintha egymásnak estek volna, de nem is csupán ököllel. Fogalma sincs, hogy mi okból történhet ez. ~Talán eleve ezért jöttek ide, hogy leszámolást tartsanak? Mindegy is.~ Gondolja magában, s mivel útját eddig semmi nem állta rohan tovább. Egy halvány reménysugár gyúl fejében, mely talán a hasznára lehet, egy ötlet képében, mely ha mást nem is, egy próbát mindenképpen megér. Tempóján nem lassítva torka szakadtából kiabálni kezd, amennyire csak bír, hogy a lehetőségekhez mérten meghallja üldözője a szavait.*
-Talán neked is hátra kéne nézned. * Két nagy szuszogás, majd folytatja.* Mi a fontosabb, az arany, vagy a vér?
*Bízik benne, hogy talán valami ismerőse az éppen párbajozók egyike, netán barátja, vagy valami hasonló, persze lehet, hogy épp az imént találkoztak, nem tudhatja, de egy próbát mindenképp megér.*
*Próbálja kapkodni a lábát amilyen gyorsan csak tudja, hisz nem szeretne az áldozata karjai közé kerülni, bármilyen ártatlannak is néz ki a lány, szinte biztos benne, hogy nem vette jó néven, hogy megfosztották a zsebpénzétől. Ahogy iszkol, talán kockázatos is lehet, de oldalra fordítja a fejét, hogy hátra pillantson, egyáltalán üldözi-e őt bárki is, és hogy mégis hogy állnak a dolgok. Látja, hogy lohol utána az elf némber. De valami mást is lát, hisz nem jár még olyan messze, hogy ne vehetné észre a történéseket. A két másik alak, akik ott álltak mintha egymásnak estek volna, de nem is csupán ököllel. Fogalma sincs, hogy mi okból történhet ez. ~Talán eleve ezért jöttek ide, hogy leszámolást tartsanak? Mindegy is.~ Gondolja magában, s mivel útját eddig semmi nem állta rohan tovább. Egy halvány reménysugár gyúl fejében, mely talán a hasznára lehet, egy ötlet képében, mely ha mást nem is, egy próbát mindenképpen megér. Tempóján nem lassítva torka szakadtából kiabálni kezd, amennyire csak bír, hogy a lehetőségekhez mérten meghallja üldözője a szavait.*
-Talán neked is hátra kéne nézned. * Két nagy szuszogás, majd folytatja.* Mi a fontosabb, az arany, vagy a vér?
*Bízik benne, hogy talán valami ismerőse az éppen párbajozók egyike, netán barátja, vagy valami hasonló, persze lehet, hogy épp az imént találkoztak, nem tudhatja, de egy próbát mindenképp megér.*
7477. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-07-03 16:06:40
Üzenet elküldve: 2019-07-03 16:06:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Második Szál//
//Hathúros Strat//
- Ó, neem, hagyd csak! Legközelebb majd Te hívsz meg! Sose lehet tudni... hátha szükségem lesz rá! *nevet Arja, és noha nem akar huzakodni ilyesmin, szépen visszasimítja Strat tenyerébe az előszedett aranyakat a cseresznyétől némileg maszatos ujjaival, remélhetőleg a tündér pedig hagyja. Valójában tényleg jobban örülne, ha tudná, hogy egyszer még számíthat a fiú segítségére, ha éppen úgy adódik.*
- Különben is már azzal nagyon sokat segítettél, hogy eljöttél velem, és nem egyedül kellett csavarognom a Piacon, mielőtt elmegyek abba a Fogadóba!
- Apropó, Fogadó! *köpköd ki magot közben a tenyerébe, meg kap be megint egy cseresznyét, aztán megint, közben nézelődik, meg beszél is, és ezt mind egyszerre.*
- Lassan el kellene indulnom... Már biztosan kinyitottak. *komolyodik el a hangja, egy cseppet még meg is rezdül, miközben oldalra fordulva kukucskál a tündér arcára.*
- Akkor, szóval... megmutatod, hogy merre van? Elég az utcát is... *mondja, de persze nagyon örülne, ha Strat elkísérné odáig, bár ezt a világért nem mutatná ki.*
- Hát, az nagyon jó lenne! *lelkesedik az ötletért. De hát persze előbb látni szeretné, nagyon, hogy ki is az, aki kincsvadászt keres, és hogy vajon tényleg meg tudna-e vele egyezni, meg tetszene-e neki egyáltalán az a hely.*
- Esténként odajárhatnál zenélni... mit szólsz hozzá? *kérdezi nevetve.*
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.03 16:10:45
//Hathúros Strat//
- Ó, neem, hagyd csak! Legközelebb majd Te hívsz meg! Sose lehet tudni... hátha szükségem lesz rá! *nevet Arja, és noha nem akar huzakodni ilyesmin, szépen visszasimítja Strat tenyerébe az előszedett aranyakat a cseresznyétől némileg maszatos ujjaival, remélhetőleg a tündér pedig hagyja. Valójában tényleg jobban örülne, ha tudná, hogy egyszer még számíthat a fiú segítségére, ha éppen úgy adódik.*
- Különben is már azzal nagyon sokat segítettél, hogy eljöttél velem, és nem egyedül kellett csavarognom a Piacon, mielőtt elmegyek abba a Fogadóba!
- Apropó, Fogadó! *köpköd ki magot közben a tenyerébe, meg kap be megint egy cseresznyét, aztán megint, közben nézelődik, meg beszél is, és ezt mind egyszerre.*
- Lassan el kellene indulnom... Már biztosan kinyitottak. *komolyodik el a hangja, egy cseppet még meg is rezdül, miközben oldalra fordulva kukucskál a tündér arcára.*
- Akkor, szóval... megmutatod, hogy merre van? Elég az utcát is... *mondja, de persze nagyon örülne, ha Strat elkísérné odáig, bár ezt a világért nem mutatná ki.*
- Hát, az nagyon jó lenne! *lelkesedik az ötletért. De hát persze előbb látni szeretné, nagyon, hogy ki is az, aki kincsvadászt keres, és hogy vajon tényleg meg tudna-e vele egyezni, meg tetszene-e neki egyáltalán az a hely.*
- Esténként odajárhatnál zenélni... mit szólsz hozzá? *kérdezi nevetve.*
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.03 16:10:45
7476. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-07-03 00:47:30
Üzenet elküldve: 2019-07-03 00:47:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
//Második Szál//
//Szürke Arja//
*A finom, meleg kenyér borzasztó jól esik Stratnak, néha elfelejti, hogy ahhoz, hogy működjön a szervezete, bizony enni kell. De ez a piacozás, ez egy kicsit más, legalábbis az ő számára. Igazán nagy élmény neki, gyakran magányos, bár már megszokta, már amennyire meg lehet szokni ezt. Megszokta, és elfogadta, hogy ebben a hatalmas nagy világban nem igazán számíthat másra saját magán kívül, de az elmúlt időszakban rendre rácáfol ez a csúnya világ erre a tapasztalatára. Folyton újabb emberekkel ismerkedik meg, akik valami furcsa oknál fogva nem akarják sem megverni, sem elkergetni, sem kirabolni azt a kevéske aranyát, amije van. Nem akarják összetörni a kobozát, mert jobban zenél valakinél, vagy mert valaki felesége izgalmasabbnak találta az ő társaságát, mint a férjéét. Nehéz a megszokott dolgokat elengedni, de ha ez így megy tovább, kénytelen lesz, akár akarja, akár nem.*
-Tudod annak nagyon örülnék. Őszintén! Ó és.
*Kotorászni kezd hirtelen a ruhája zsebeiben, majd megtalálja, amit keresett, egy pár darab aranyérme az, amit a lány kezébe tesz, és ha hagyja a lány, rákulcsolja ujjait a tenyerébe tett aranyra.*
-Nem szeretnék az adósod lenni, ne menj pénz nélkül abba a fogadóba, mert miattam költekeztél itt.
*Mosolyog, és a lányra néz olyan szemekkel, mintha azt mondaná "Fogadd el". *
-Bízhatsz benne, hogy meg foglak látogatni. Majd ott is előadom a dalodat, és akkor te is jól jársz, meg én is.
*Nevetni kezd az elképzelésen, de igazából valahol egyáltalán nem elképzelhetetlen. Hiszen egy igazi krimó nem működhet egy valamirevaló zenész nélkül.*
A hozzászólás írója (Hathúros Strat) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.03 00:48:32
//Szürke Arja//
*A finom, meleg kenyér borzasztó jól esik Stratnak, néha elfelejti, hogy ahhoz, hogy működjön a szervezete, bizony enni kell. De ez a piacozás, ez egy kicsit más, legalábbis az ő számára. Igazán nagy élmény neki, gyakran magányos, bár már megszokta, már amennyire meg lehet szokni ezt. Megszokta, és elfogadta, hogy ebben a hatalmas nagy világban nem igazán számíthat másra saját magán kívül, de az elmúlt időszakban rendre rácáfol ez a csúnya világ erre a tapasztalatára. Folyton újabb emberekkel ismerkedik meg, akik valami furcsa oknál fogva nem akarják sem megverni, sem elkergetni, sem kirabolni azt a kevéske aranyát, amije van. Nem akarják összetörni a kobozát, mert jobban zenél valakinél, vagy mert valaki felesége izgalmasabbnak találta az ő társaságát, mint a férjéét. Nehéz a megszokott dolgokat elengedni, de ha ez így megy tovább, kénytelen lesz, akár akarja, akár nem.*
-Tudod annak nagyon örülnék. Őszintén! Ó és.
*Kotorászni kezd hirtelen a ruhája zsebeiben, majd megtalálja, amit keresett, egy pár darab aranyérme az, amit a lány kezébe tesz, és ha hagyja a lány, rákulcsolja ujjait a tenyerébe tett aranyra.*
-Nem szeretnék az adósod lenni, ne menj pénz nélkül abba a fogadóba, mert miattam költekeztél itt.
*Mosolyog, és a lányra néz olyan szemekkel, mintha azt mondaná "Fogadd el". *
-Bízhatsz benne, hogy meg foglak látogatni. Majd ott is előadom a dalodat, és akkor te is jól jársz, meg én is.
*Nevetni kezd az elképzelésen, de igazából valahol egyáltalán nem elképzelhetetlen. Hiszen egy igazi krimó nem működhet egy valamirevaló zenész nélkül.*
A hozzászólás írója (Hathúros Strat) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.03 00:48:32
7475. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-07-03 00:41:27
Üzenet elküldve: 2019-07-03 00:41:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Lati, Garik, Aestrel//
*Amint cipőről lesz szó a lábait egymással kezdi takargatni. Hol az egyik látszódik, hol a másik és indul az ördögi kör, amit szégyenkezve felad. Búsan tekint a lábaira, amik az úttól koszos és néhol kemény, körmeit is régen ápolta.
A herceg határozott hangjától csak megijed és összehúzza magát, ami a fészkelő galambot is fészkelődésre készteti. „Szép, új szandál” kifejezéstől az arca fehérre vált és szemei ijedten néznek a Garikről Latamiera, majd Latamieról Garikra.*
- De én nem vagyok hercegkisasszony. Nem érdemlek...
*A térdelő arcán nem vél felfedezni gúnyt vagy szánalmat, ami némileg megnyugtatja, de nem eléggé.
A fülében ismétlődő „hercegi inas” elsőre idegenül cseng.*
- Hercegi inas...Hercegi inas... HERCEGI INAS!
*Minden egyes visszhangként kimondott szóval egyre jobban megérti a hallottakat és egyre vidámabban mondja. Végére már boldogan ugrál és az élet visszatér az arcába, teljesen elfelejtkezve a szandálról, de ha valaki rászól akkor odaadja a lábait, hogy királylányhoz hasonlóan feladják rá a lábbelit.
Az állataival közli az új fejleményeket. A póni okos szemeit megragadja a sajátjával.*
- Hallod Akác? Hercegi inas!
- Nyihahahahaha!
*Nem ellenkezik azzal sem, hogy elakarják vinni, csak még jobban mosolyog a történteken. A tanulás nem szegi kedvét, csak fontosságát jelzi a feladatának és a komolyságát.
Szandállal vagy szandáltalanul picit hátrál, hogy egyszerre láthassa mindkettőjüket.*
- Kérem tanítsanak!
*Törzséből mélyen meghajol a párosnak, haja majdnem a földet éri. Illik? Nem illik? Az érzelmeit csak így tudja kifejezni.
Talán a mai a legboldogabb órái a végzetes nap óta.*
*Amint cipőről lesz szó a lábait egymással kezdi takargatni. Hol az egyik látszódik, hol a másik és indul az ördögi kör, amit szégyenkezve felad. Búsan tekint a lábaira, amik az úttól koszos és néhol kemény, körmeit is régen ápolta.
A herceg határozott hangjától csak megijed és összehúzza magát, ami a fészkelő galambot is fészkelődésre készteti. „Szép, új szandál” kifejezéstől az arca fehérre vált és szemei ijedten néznek a Garikről Latamiera, majd Latamieról Garikra.*
- De én nem vagyok hercegkisasszony. Nem érdemlek...
*A térdelő arcán nem vél felfedezni gúnyt vagy szánalmat, ami némileg megnyugtatja, de nem eléggé.
A fülében ismétlődő „hercegi inas” elsőre idegenül cseng.*
- Hercegi inas...Hercegi inas... HERCEGI INAS!
*Minden egyes visszhangként kimondott szóval egyre jobban megérti a hallottakat és egyre vidámabban mondja. Végére már boldogan ugrál és az élet visszatér az arcába, teljesen elfelejtkezve a szandálról, de ha valaki rászól akkor odaadja a lábait, hogy királylányhoz hasonlóan feladják rá a lábbelit.
Az állataival közli az új fejleményeket. A póni okos szemeit megragadja a sajátjával.*
- Hallod Akác? Hercegi inas!
- Nyihahahahaha!
*Nem ellenkezik azzal sem, hogy elakarják vinni, csak még jobban mosolyog a történteken. A tanulás nem szegi kedvét, csak fontosságát jelzi a feladatának és a komolyságát.
Szandállal vagy szandáltalanul picit hátrál, hogy egyszerre láthassa mindkettőjüket.*
- Kérem tanítsanak!
*Törzséből mélyen meghajol a párosnak, haja majdnem a földet éri. Illik? Nem illik? Az érzelmeit csak így tudja kifejezni.
Talán a mai a legboldogabb órái a végzetes nap óta.*
7474. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-06-30 20:42:05
Üzenet elküldve: 2019-06-30 20:42:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Lati, Garik, Aestrel//
*Meghökkenten mered a lányra, valamit rosszul mondott volna? Igen, vélhetően ez lehet az oka, még mindig nehezen érteti meg magát a városi népséggel. Hiszen egyértelműen kijelentette, hogy egyszerű, vidéki munkás, körülbelül annyi köze lehet a hercegekhez, mint a tyúknak a harcművészetekhez. Majdnem megszólal a lányra tekintve, aztán valami változik. Latira tekint, aki közli, hogy nem ismeri a kislányt, majd Garik a tiszta, ártatlan és kuncogó arcban merül el. A lány mesében él, anyja, s apja nem jön már, vélhetően ennek nyomós oka van. Elnézi a kis tincsbe kötött hajat, s az égszínkék tekintetet, ahogy a meztelen talpak érintik a kemény kövezetet, halkan felsóhajt. Ismét felpillant Latamiera, a hajába tűzött virágra, s mosolyogva pillant az odaszaladó kislányra, aki elnézést is kér. ~ Milyen illedelmes... ~ Lágyul el, s Garik szíve lassan még nagyobbra nő. ~ Vajon anyám hol lehet... ~ Jut eszébe hirtelen, s belerándul.*
- Még nem megyünk! *Szól hirtelen Latamie felé, rá nem jellemző határozottsággal. A stand felé fordul.*
- Adjon egy szép, kényelmes szandált, ami rá való! *Mutat a lányra.* De ne valami hevenyészett, összetákolt valami legyen, olyan, ami bírja is a vándorlást! *Szól erélyesen, s az árus, hamar kerít a lányra valót. A 19 aranyat rögtön Mesélő (Hádész) markába hullajtja.
. Ismét Aestihez térdel, két ujja közé fogva a lábbelit.*
- Gyere ide, gyermek, mutasd a lábad! Egy valamire való hercegi inas nem járkálhat lábbeli nélkül! *Mondja szigorú szemekkel a a kislányra nézve. Ha a szandált feladja a lánynak Latamiere tekint.*
- Velünk jön. *Mondja, s a lányra nézve folytatja.* Gyere, sok dolgunk van még, hogy valamirevaló kereskedő váljék belőled. Légy szorgalmas, őszinte és hűsésges. Latamie kitanít a női dolgokra, én pedig megmutatom, hogyan boldogulj. Igaz Latamie?! *Villan meg a tekintet Lati felé, egy apró kacsintás kíséretében.*
- Kitanítod, ugye? *Emeli meg erszényét az oldalán a nyomaték kedvéért.*
*Meghökkenten mered a lányra, valamit rosszul mondott volna? Igen, vélhetően ez lehet az oka, még mindig nehezen érteti meg magát a városi népséggel. Hiszen egyértelműen kijelentette, hogy egyszerű, vidéki munkás, körülbelül annyi köze lehet a hercegekhez, mint a tyúknak a harcművészetekhez. Majdnem megszólal a lányra tekintve, aztán valami változik. Latira tekint, aki közli, hogy nem ismeri a kislányt, majd Garik a tiszta, ártatlan és kuncogó arcban merül el. A lány mesében él, anyja, s apja nem jön már, vélhetően ennek nyomós oka van. Elnézi a kis tincsbe kötött hajat, s az égszínkék tekintetet, ahogy a meztelen talpak érintik a kemény kövezetet, halkan felsóhajt. Ismét felpillant Latamiera, a hajába tűzött virágra, s mosolyogva pillant az odaszaladó kislányra, aki elnézést is kér. ~ Milyen illedelmes... ~ Lágyul el, s Garik szíve lassan még nagyobbra nő. ~ Vajon anyám hol lehet... ~ Jut eszébe hirtelen, s belerándul.*
- Még nem megyünk! *Szól hirtelen Latamie felé, rá nem jellemző határozottsággal. A stand felé fordul.*
- Adjon egy szép, kényelmes szandált, ami rá való! *Mutat a lányra.* De ne valami hevenyészett, összetákolt valami legyen, olyan, ami bírja is a vándorlást! *Szól erélyesen, s az árus, hamar kerít a lányra valót. A 19 aranyat rögtön Mesélő (Hádész) markába hullajtja.
. Ismét Aestihez térdel, két ujja közé fogva a lábbelit.*- Gyere ide, gyermek, mutasd a lábad! Egy valamire való hercegi inas nem járkálhat lábbeli nélkül! *Mondja szigorú szemekkel a a kislányra nézve. Ha a szandált feladja a lánynak Latamiere tekint.*
- Velünk jön. *Mondja, s a lányra nézve folytatja.* Gyere, sok dolgunk van még, hogy valamirevaló kereskedő váljék belőled. Légy szorgalmas, őszinte és hűsésges. Latamie kitanít a női dolgokra, én pedig megmutatom, hogyan boldogulj. Igaz Latamie?! *Villan meg a tekintet Lati felé, egy apró kacsintás kíséretében.*
- Kitanítod, ugye? *Emeli meg erszényét az oldalán a nyomaték kedvéért.*
7473. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-06-30 00:53:08
Üzenet elküldve: 2019-06-30 00:53:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Lati, Garik, Aestrel//
*igaz ami igaz, Latamie alaposan szemügyre veszi a felöltöztetett parasztlegényt, és valahol még büszke is magára, amiért ehhez a kék felöltőhöz, és az álló gallérhoz ragaszkodott. Azonban nincs ideje végiggondolni, hogy milyen izgalmas is lehetne kigombolgatni azokat a fém gombokat, valahol fent a Pinty egyik szobájában, mert a kis szöszke csavargó lányka közéjük furakszik. Lassan emelkedő szemöldökkel méri végig az ijedezős kislányt. Közben pedig ahogy nézi, Garrikh még fizet is, Latamie öröme pedig ki is ül arcra. Kevésbé orrol már a kis szöszire, hogy belesétált fantáziájába. A kettejük álruhás játéka viszont nem szakad meg, amibe Latamie is kénytelen belebólogatni. Nincs is jobb móka, mint hiszékeny kislányoknak beadni az álruhás herceg meséjét.*
- Nem ismerem. *Válaszol unottabba, mint amilyen bátorítóan bólogatott korábban, hisz ez valóban így van. A butaságok elhitetéséhez kell mindig a több energia, a valóhoz szinte semmi sem.*
- De ez tőle van. *Igazítja meg a kék virágot a hajában.*
- Ja igen, vehetnénk. Csak legutóbb is elszaladt, amikor fizetni akartam. *Szemrehányó pillantása hamar elül, amikor a lányka bocsánatot kér.*
- Ugyan édesem. Ne bókolj, mert elbízom magam. *Hogy ezt aztán a gonoszságra érti, vagy arra, hogy már nem hiszi annak, hát nem fejti ki. Valószínűleg mindketten más végét fogják éppen a mondatnak. Ezen magában azért jól szórakozik, s a mosolya ebből fakadóan őszinte is. Amikor a szülőkre terelődik a szó, kissé feszengeni kezd. Ezt Garrikhnak kell lejátszania, mert az árva kislányokhoz nem ért. Sem az árva kisfiúkhoz, és az összes többihez sem, akik ilyen boci szemekkel néznek. A kikötőben is csak odébb tessékelte mindet, rájuk sem nézve. Hátrálna is egy lépést, ha nem volna mögötte a piacos stand, így csak áll, s Garrikht figyeli, mit lép a felmerülő helyzetre. Igazából fogadást merne kötni, hogy segíteni szeretne majd neki. Csak rá kell nézni a jótét hercegre. Latamie sajnos nem ilyen empatikus, neki az ingyen virág is tökéletesen megfelel, a cipőtlen kislány is jó ahogy van. Mikor az állatsereg megérkezik, Latamie azért mégis talál magának helyet ahova hátrálhat, s nyerhet egy kisebb egérutat.*
- Köszönöm a ruhát hercegem, *Kacsint a legényre kacéran, elfedve a korábbi zavart.* de azt hiszem, mielőbb vissza kellene mennünk a Pintybe. A báró úr, biztosan vár már minket. *Kezét a banyától kapott erszényre csúsztatja, tengereket idéző szemei pedig jelentőségteljesen villannak. Nem különben szeretné mielőbb felpróbálni a ruhát, amit kapott, de szavaival azért tartja a játékot, amit korábban kezdtek. Eszerint pedig Garrikh herceg, Chayss báró, ő is valamiféle báró leánya.*
*igaz ami igaz, Latamie alaposan szemügyre veszi a felöltöztetett parasztlegényt, és valahol még büszke is magára, amiért ehhez a kék felöltőhöz, és az álló gallérhoz ragaszkodott. Azonban nincs ideje végiggondolni, hogy milyen izgalmas is lehetne kigombolgatni azokat a fém gombokat, valahol fent a Pinty egyik szobájában, mert a kis szöszke csavargó lányka közéjük furakszik. Lassan emelkedő szemöldökkel méri végig az ijedezős kislányt. Közben pedig ahogy nézi, Garrikh még fizet is, Latamie öröme pedig ki is ül arcra. Kevésbé orrol már a kis szöszire, hogy belesétált fantáziájába. A kettejük álruhás játéka viszont nem szakad meg, amibe Latamie is kénytelen belebólogatni. Nincs is jobb móka, mint hiszékeny kislányoknak beadni az álruhás herceg meséjét.*
- Nem ismerem. *Válaszol unottabba, mint amilyen bátorítóan bólogatott korábban, hisz ez valóban így van. A butaságok elhitetéséhez kell mindig a több energia, a valóhoz szinte semmi sem.*
- De ez tőle van. *Igazítja meg a kék virágot a hajában.*
- Ja igen, vehetnénk. Csak legutóbb is elszaladt, amikor fizetni akartam. *Szemrehányó pillantása hamar elül, amikor a lányka bocsánatot kér.*
- Ugyan édesem. Ne bókolj, mert elbízom magam. *Hogy ezt aztán a gonoszságra érti, vagy arra, hogy már nem hiszi annak, hát nem fejti ki. Valószínűleg mindketten más végét fogják éppen a mondatnak. Ezen magában azért jól szórakozik, s a mosolya ebből fakadóan őszinte is. Amikor a szülőkre terelődik a szó, kissé feszengeni kezd. Ezt Garrikhnak kell lejátszania, mert az árva kislányokhoz nem ért. Sem az árva kisfiúkhoz, és az összes többihez sem, akik ilyen boci szemekkel néznek. A kikötőben is csak odébb tessékelte mindet, rájuk sem nézve. Hátrálna is egy lépést, ha nem volna mögötte a piacos stand, így csak áll, s Garrikht figyeli, mit lép a felmerülő helyzetre. Igazából fogadást merne kötni, hogy segíteni szeretne majd neki. Csak rá kell nézni a jótét hercegre. Latamie sajnos nem ilyen empatikus, neki az ingyen virág is tökéletesen megfelel, a cipőtlen kislány is jó ahogy van. Mikor az állatsereg megérkezik, Latamie azért mégis talál magának helyet ahova hátrálhat, s nyerhet egy kisebb egérutat.*
- Köszönöm a ruhát hercegem, *Kacsint a legényre kacéran, elfedve a korábbi zavart.* de azt hiszem, mielőbb vissza kellene mennünk a Pintybe. A báró úr, biztosan vár már minket. *Kezét a banyától kapott erszényre csúsztatja, tengereket idéző szemei pedig jelentőségteljesen villannak. Nem különben szeretné mielőbb felpróbálni a ruhát, amit kapott, de szavaival azért tartja a játékot, amit korábban kezdtek. Eszerint pedig Garrikh herceg, Chayss báró, ő is valamiféle báró leánya.*
7472. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-06-29 07:48:08
Üzenet elküldve: 2019-06-29 07:48:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Rhoen//
*Sugárzóan tiszta, kék tekintet fogadja Rhoenét, s lágy mosoly, melyben talán vigasztalást találhat.*
- Most már nincs baj. *Nyugtatgatja, bár láthatóan a lány bátor és erős, egy kis sebesüléstől nem fog megrettenni.* Nem figyelnek semmire és senkire, ezért sem szeretem annyira a várost. *Húzza el a száját, majd csóválja meg fejét. Meglepődik, mikor a lány még visszatartja egy pillanatra, de nem bánja, kicsit meghökken, aztán elmosolyodik, s addig a pillanatig közelebb húzódik, mikor megszorítják.*
- Még egyszer... várj egy kicsit. *Így ott marad, s újabb varázslatot mormol, azonban ehhez a mellkason kell maradnia a kéznek.*
- Akkor teljesen begyógyul. *Biccent. Aztán, ha a varázslat sikerül, vagy esetleg nem, akkor távolodik csak el.*
- Miért mentem volna? *Nevet fel.* Hiszen veled vagyok, programunk van! *Emeli fel tudálékosan mutatóujját, aztán a lány megszédülésére, hirtelen átöleli, s magához szorítja meglepetten. Szíve hevesebben kezd dobogni, a lány hallhatja is, szó, mi szó megijed, a sérülés nem tűnt olyan komolynak.*
- Hülye varázs! Miért nem segít? *Mondja idegesen.* Rhoen! *Szól halkan, de a ijedtségre nincs ok, végeredményben sikerül elindulniuk a fürdő felé. Immár sóhajtva egyet marad közel a lány mellett, s a Pegazus cégére már látszik a távolban.*
- Hát varázsoltam! *Vonja meg a vállát.* Nem olyan régen jöttem rá, hogy tudok... lehet mindig is tudtam. Van olyan varázs, ami nem mindig sikerül, de van olyan, amelyik általában, ezek egyszerűbbek. *Meséli.*
- Amúgy ő Pycta és Lyz volt, két elf, akikkel együtt éltem egy ideig Vadvédben. Most megtudtam, hogy van egy hely, ahol lombházakat építenek és megtelepedtek. *Pillant a lányra végigmérve őt. Maga egyáltalán nem látja sem megviseltnek, sem pedig rendetlennek, csak egy tiszta, őszinte, csendes lányt lát, bár Pyr valójában szíve miatt talán nem is tudna mást gondolni senkiről. Elfogadó és nyílt.*
- Elviszlek oda, fürödjünk, együnk, megalszunk egy napot és elmegyünk. *Fordul hirtelen a lány elé.* Benne vagy! *Rikkant fel, egész felvillanyozódott a témától. Újra erdő, újra természet, újra madarak.*
- Ugye velem jössz? *Kérdezi reménykedve.*
*Sugárzóan tiszta, kék tekintet fogadja Rhoenét, s lágy mosoly, melyben talán vigasztalást találhat.*
- Most már nincs baj. *Nyugtatgatja, bár láthatóan a lány bátor és erős, egy kis sebesüléstől nem fog megrettenni.* Nem figyelnek semmire és senkire, ezért sem szeretem annyira a várost. *Húzza el a száját, majd csóválja meg fejét. Meglepődik, mikor a lány még visszatartja egy pillanatra, de nem bánja, kicsit meghökken, aztán elmosolyodik, s addig a pillanatig közelebb húzódik, mikor megszorítják.*
- Még egyszer... várj egy kicsit. *Így ott marad, s újabb varázslatot mormol, azonban ehhez a mellkason kell maradnia a kéznek.*
- Akkor teljesen begyógyul. *Biccent. Aztán, ha a varázslat sikerül, vagy esetleg nem, akkor távolodik csak el.*
- Miért mentem volna? *Nevet fel.* Hiszen veled vagyok, programunk van! *Emeli fel tudálékosan mutatóujját, aztán a lány megszédülésére, hirtelen átöleli, s magához szorítja meglepetten. Szíve hevesebben kezd dobogni, a lány hallhatja is, szó, mi szó megijed, a sérülés nem tűnt olyan komolynak.*
- Hülye varázs! Miért nem segít? *Mondja idegesen.* Rhoen! *Szól halkan, de a ijedtségre nincs ok, végeredményben sikerül elindulniuk a fürdő felé. Immár sóhajtva egyet marad közel a lány mellett, s a Pegazus cégére már látszik a távolban.*
- Hát varázsoltam! *Vonja meg a vállát.* Nem olyan régen jöttem rá, hogy tudok... lehet mindig is tudtam. Van olyan varázs, ami nem mindig sikerül, de van olyan, amelyik általában, ezek egyszerűbbek. *Meséli.*
- Amúgy ő Pycta és Lyz volt, két elf, akikkel együtt éltem egy ideig Vadvédben. Most megtudtam, hogy van egy hely, ahol lombházakat építenek és megtelepedtek. *Pillant a lányra végigmérve őt. Maga egyáltalán nem látja sem megviseltnek, sem pedig rendetlennek, csak egy tiszta, őszinte, csendes lányt lát, bár Pyr valójában szíve miatt talán nem is tudna mást gondolni senkiről. Elfogadó és nyílt.*
- Elviszlek oda, fürödjünk, együnk, megalszunk egy napot és elmegyünk. *Fordul hirtelen a lány elé.* Benne vagy! *Rikkant fel, egész felvillanyozódott a témától. Újra erdő, újra természet, újra madarak.*
- Ugye velem jössz? *Kérdezi reménykedve.*
7471. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-06-28 23:39:56
Üzenet elküldve: 2019-06-28 23:39:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Eeyr útján//
//Isq, Keavlein//
*Elégedetten, és kissé meglepődve látja, hogy a két úriember nem veszi őt félvállról, legalábbis beszélgetnek vele, és noha talán furcsának tartják Valt, persze jogosan, ez őt cseppet sem zavarja. Tisztában van a saját tulajdonságaival, volt bőven ideje kiismernie magát. Jót nevet azon, hogy Keavlein a nagyanyjához hasonlítja a korábban említett fákat, és helyeslően bólogat.*
-Igen. Ilyet láttam már. Remek példa!
*És közben nevet. Látva, hogy Isq teljesen komolyan vette amit mondott, még nagyobb elégedettség tölti el.*
-Valóban bizony. Hogy miképp lehet ezt megtenni? Beszélni a fákkal? Jó kérdés, bevallom én sem vagyok a mestere ennek a tudománynak, de szorgosan dolgozom rajta. Egyszer már mintha sikerült volna.. ismertem valakit, akinek ez nagyon ment! *Egy pár kósza emlék egykori mesteréről, de inkább nem mondja ki hangosan.* Ha rájövök, megosztom a tudást veletek szívesen. Főleg egy mágustársammal. *Kacsint rá, majd folytatja.*
-Ó, szóval csodás hely? Akkor nem vertek át engem. Tudod tettem egy ígéretet, hogy ellátogatok oda, és szándékomban áll betartani azt. Bocsánat, Thargok. *Helyesbít, harmadjára eszébe vési a nevet, biztosan nem utoljára hallja.*
-Talán a legjobb lesz, ha magam derïtem ki idővel, hogy mifélék ezek a népek.
*Azzal szó nélkül elindul ő is a növényárusokhoz. Nem sokat ért hozzájuk, de mindig is érdekesnek találta őket. Gyönyörűek, illatosak, és ezernyi hatásuk lehet. Így hát szó nélkül mint egy kíváncsi gyermek hallgatja a mester szavait, és mindent alaposan megvizsg, hogy miféle növények lehetnek. Majd ha Keavlein is velük tart, egy kérdést intéz hozzá.*
-Nem tolakodás, ne értsd félre de... Nem rossz egy ilyen páncélt viselni egész nap? Biztos meleg lehet benne?
//Isq, Keavlein//
*Elégedetten, és kissé meglepődve látja, hogy a két úriember nem veszi őt félvállról, legalábbis beszélgetnek vele, és noha talán furcsának tartják Valt, persze jogosan, ez őt cseppet sem zavarja. Tisztában van a saját tulajdonságaival, volt bőven ideje kiismernie magát. Jót nevet azon, hogy Keavlein a nagyanyjához hasonlítja a korábban említett fákat, és helyeslően bólogat.*
-Igen. Ilyet láttam már. Remek példa!
*És közben nevet. Látva, hogy Isq teljesen komolyan vette amit mondott, még nagyobb elégedettség tölti el.*
-Valóban bizony. Hogy miképp lehet ezt megtenni? Beszélni a fákkal? Jó kérdés, bevallom én sem vagyok a mestere ennek a tudománynak, de szorgosan dolgozom rajta. Egyszer már mintha sikerült volna.. ismertem valakit, akinek ez nagyon ment! *Egy pár kósza emlék egykori mesteréről, de inkább nem mondja ki hangosan.* Ha rájövök, megosztom a tudást veletek szívesen. Főleg egy mágustársammal. *Kacsint rá, majd folytatja.*
-Ó, szóval csodás hely? Akkor nem vertek át engem. Tudod tettem egy ígéretet, hogy ellátogatok oda, és szándékomban áll betartani azt. Bocsánat, Thargok. *Helyesbít, harmadjára eszébe vési a nevet, biztosan nem utoljára hallja.*
-Talán a legjobb lesz, ha magam derïtem ki idővel, hogy mifélék ezek a népek.
*Azzal szó nélkül elindul ő is a növényárusokhoz. Nem sokat ért hozzájuk, de mindig is érdekesnek találta őket. Gyönyörűek, illatosak, és ezernyi hatásuk lehet. Így hát szó nélkül mint egy kíváncsi gyermek hallgatja a mester szavait, és mindent alaposan megvizsg, hogy miféle növények lehetnek. Majd ha Keavlein is velük tart, egy kérdést intéz hozzá.*
-Nem tolakodás, ne értsd félre de... Nem rossz egy ilyen páncélt viselni egész nap? Biztos meleg lehet benne?
7470. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-06-28 16:55:06
Üzenet elküldve: 2019-06-28 16:55:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Második Szál//
//Hathúros Strat//
- De meg ám! *tömi a finom kenyeret nevetve a szájába a lány, miközben a gyümölcsárusok asztalai mellett haladnak végig. Örül neki, hogy Strat örül, mert észreveszi ám azt a furcsán boldogságos arckifejezést, ami egy pillanatra megül a tündér csinos kis pofiján, de persze nem kezdi faggatni. ~Biztosan emlékezik.~ gondolja egy icipici irigységgel: az ő emlékei egyetlen emlékképre korlátozódnak, arra, ahogy apja kezét fogva sétál a Gazdagok negyedében, a nagy paloták árnyékában, mennek, tartanak valahova, pedig ő nem akar oda menni, fél, de muszáj, apja gyengéden, de határozottan vonszolja magával, és aztán snitt, semmi több, mintha csak leeresztettek volna egy sötét leplet.
Aztán már csak a Karavánpihenő-beli emlékek vannak, és az, hogy egyedül van. Mindig egyedül van.*
- Ezt elvisszük! Mindet! *áll meg egy ráncos anyónál.* - De csak két aranyunk van! Jó lesz úgy? *kérdezi kedvesen a nénikétől. Egy nagy kupacnyi fekete cseresznye van a néni előtt az asztalán, finom édesnek néz ki, egészen sötét, nagy szemek, de ezt holnap már nem nagyon hozhatja ki, ha ma el nem adja. Az anyóka megadóan rábólint, Arja meg megint előhalászik két aranyat, belenyomja a kinyújtott ráncos kis kezekbe, és a cseresznye Hipp hopp! már az övék!
A lány ügyesen két staniclit formáz a megviselt papírosból, amire rá volt terítve a gyümölcs, az egyiket átnyújtja a tündérnek vigyorogva, úgyhogy lehet majszolni. A kenyeret meg, ha Strat kér még, hagyja, vegyen, amennyi csak kell neki, ha pedig már nem kér, akkor elsüllyeszti a tarisznyája mélyére a többi kincs mellé. Nincs is jobb a száraz kenyérvégnél, ha az ember igazán éhes!*
- Hát eljöhetünk máskor is! Én szívesen találkozom Veled! Majd kalapozok, amikor zenélsz! *ajánlja fel szélesen elmosolyodva. Egy tündér bárd barátsága sokat jelent a lánynak!*
- Na meg ha felvesznek arra a meghirdetett kalandor állásra, akkor ám meg is látogathatsz abban a Fogadóban majd! A Kósza Pintyben! *ezt a kérdést azért nem akarja túlragozni, hát hiszen még el el sem ment, meg fel se vették, még az is lehet, hogy nem is tetszik neki majd a hely! ~vagy be se engednek!~ súgja egy gonosz hangocska valahol mélyen, de Arja nyelvet öltve magában elhessegeti. ~De igenis beengednek! És igazi kincsvadász leszek! Pont!~*
//Hathúros Strat//
- De meg ám! *tömi a finom kenyeret nevetve a szájába a lány, miközben a gyümölcsárusok asztalai mellett haladnak végig. Örül neki, hogy Strat örül, mert észreveszi ám azt a furcsán boldogságos arckifejezést, ami egy pillanatra megül a tündér csinos kis pofiján, de persze nem kezdi faggatni. ~Biztosan emlékezik.~ gondolja egy icipici irigységgel: az ő emlékei egyetlen emlékképre korlátozódnak, arra, ahogy apja kezét fogva sétál a Gazdagok negyedében, a nagy paloták árnyékában, mennek, tartanak valahova, pedig ő nem akar oda menni, fél, de muszáj, apja gyengéden, de határozottan vonszolja magával, és aztán snitt, semmi több, mintha csak leeresztettek volna egy sötét leplet.
Aztán már csak a Karavánpihenő-beli emlékek vannak, és az, hogy egyedül van. Mindig egyedül van.*
- Ezt elvisszük! Mindet! *áll meg egy ráncos anyónál.* - De csak két aranyunk van! Jó lesz úgy? *kérdezi kedvesen a nénikétől. Egy nagy kupacnyi fekete cseresznye van a néni előtt az asztalán, finom édesnek néz ki, egészen sötét, nagy szemek, de ezt holnap már nem nagyon hozhatja ki, ha ma el nem adja. Az anyóka megadóan rábólint, Arja meg megint előhalászik két aranyat, belenyomja a kinyújtott ráncos kis kezekbe, és a cseresznye Hipp hopp! már az övék!
A lány ügyesen két staniclit formáz a megviselt papírosból, amire rá volt terítve a gyümölcs, az egyiket átnyújtja a tündérnek vigyorogva, úgyhogy lehet majszolni. A kenyeret meg, ha Strat kér még, hagyja, vegyen, amennyi csak kell neki, ha pedig már nem kér, akkor elsüllyeszti a tarisznyája mélyére a többi kincs mellé. Nincs is jobb a száraz kenyérvégnél, ha az ember igazán éhes!*
- Hát eljöhetünk máskor is! Én szívesen találkozom Veled! Majd kalapozok, amikor zenélsz! *ajánlja fel szélesen elmosolyodva. Egy tündér bárd barátsága sokat jelent a lánynak!*
- Na meg ha felvesznek arra a meghirdetett kalandor állásra, akkor ám meg is látogathatsz abban a Fogadóban majd! A Kósza Pintyben! *ezt a kérdést azért nem akarja túlragozni, hát hiszen még el el sem ment, meg fel se vették, még az is lehet, hogy nem is tetszik neki majd a hely! ~vagy be se engednek!~ súgja egy gonosz hangocska valahol mélyen, de Arja nyelvet öltve magában elhessegeti. ~De igenis beengednek! És igazi kincsvadász leszek! Pont!~*
7469. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-06-27 22:39:25
Üzenet elküldve: 2019-06-27 22:39:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Pyr//
*Pyr a lány arcát fogja, aki ettől megrezzen, saját kezeit a férfi két csuklójára kulcsolja.*
- Fellöktek. *Biccent maga mögé, lefele néz, eléggé szégyelli magát. A bocsánatkérésre csak fejét rázza, nem dühös, csak nagyon szédül. Pyr a mellkasára teszi tenyerét, Rhoen a férfi szemeibe bámul, egy támpontot keres, hogy ne essen össze. Nagyon röstelli a dolgot, egyszerűen csak elesett, ennyitől nem kéne ennyire rosszul lennie. Igaz, hogy eléggé le van gyengülve és, ha így vérzik a seb eléggé mély lehet, de akkor is fogát szorítja össze, haragszik magára. Tekintete remeg, hol a jobb, hol a bal szemre összpontosít, miközben Pyr erősen koncentrál valamire. A vérzés szép lassan elmarad, a szédülése enyhül, de nem tágít. Erősen kapaszkodik a férfi két karjába, a tömeg kikerüli őket, mintha csak körbeölelné kettejüket valami hurok, amin nem tudnak átnyúlni. Rhoen bólogatással jelzi, hogy most már rendben lesz, amikor Pyr távolodni készül tőle, egy pillanatra erősebben szorítja a karját, de aztán el is engedi. Fejét rázva hitetlenkedik saját magán, nem tudja, miért akarta, hogy ott maradjon, vele.*
- Miért nem mentél velük? *Törölgeti maradék vérét fejéről, fel sem fogta még igazán, hogy mi történt az előbb.*
- Nem akarom, hogy miattam kimaradj valamiből! *Tesz egy lépést előre, majd kiegyenesedik, ugyanis eddig előre görnyedt és, ha Pyr nem olyan testtartásban van, talán még neki is dönti a fejét. Nagyon megijedt, hogy el fog ájulni. Az végképp kínos lett volna.
Pár lépést tesz, gondolja, a másik most már halad mellette, mutatva a fürdő felé az utat. Elég rémesen fest, most már nem csak vézna, koszos és fáradt, már véres is, a sokktól pedig kissé megizzadt. Nem is érti, Pyr eddig hogyan állt vele szóba, de ha most rendbe szedi magát, egy egész más képet fog útitársa megpillantani róla.*
- Egyébként, mégis mit csináltál? *Utal most arra, hogy a vérzés megszűnt, Pyr valahogyan megszüntette.* Nem tudom, hogy csinálod, de öregem... *Húzza fel hitetlenkedve szemöldökét.* Csúcs vagy!
*Pyr a lány arcát fogja, aki ettől megrezzen, saját kezeit a férfi két csuklójára kulcsolja.*
- Fellöktek. *Biccent maga mögé, lefele néz, eléggé szégyelli magát. A bocsánatkérésre csak fejét rázza, nem dühös, csak nagyon szédül. Pyr a mellkasára teszi tenyerét, Rhoen a férfi szemeibe bámul, egy támpontot keres, hogy ne essen össze. Nagyon röstelli a dolgot, egyszerűen csak elesett, ennyitől nem kéne ennyire rosszul lennie. Igaz, hogy eléggé le van gyengülve és, ha így vérzik a seb eléggé mély lehet, de akkor is fogát szorítja össze, haragszik magára. Tekintete remeg, hol a jobb, hol a bal szemre összpontosít, miközben Pyr erősen koncentrál valamire. A vérzés szép lassan elmarad, a szédülése enyhül, de nem tágít. Erősen kapaszkodik a férfi két karjába, a tömeg kikerüli őket, mintha csak körbeölelné kettejüket valami hurok, amin nem tudnak átnyúlni. Rhoen bólogatással jelzi, hogy most már rendben lesz, amikor Pyr távolodni készül tőle, egy pillanatra erősebben szorítja a karját, de aztán el is engedi. Fejét rázva hitetlenkedik saját magán, nem tudja, miért akarta, hogy ott maradjon, vele.*
- Miért nem mentél velük? *Törölgeti maradék vérét fejéről, fel sem fogta még igazán, hogy mi történt az előbb.*
- Nem akarom, hogy miattam kimaradj valamiből! *Tesz egy lépést előre, majd kiegyenesedik, ugyanis eddig előre görnyedt és, ha Pyr nem olyan testtartásban van, talán még neki is dönti a fejét. Nagyon megijedt, hogy el fog ájulni. Az végképp kínos lett volna.
Pár lépést tesz, gondolja, a másik most már halad mellette, mutatva a fürdő felé az utat. Elég rémesen fest, most már nem csak vézna, koszos és fáradt, már véres is, a sokktól pedig kissé megizzadt. Nem is érti, Pyr eddig hogyan állt vele szóba, de ha most rendbe szedi magát, egy egész más képet fog útitársa megpillantani róla.*
- Egyébként, mégis mit csináltál? *Utal most arra, hogy a vérzés megszűnt, Pyr valahogyan megszüntette.* Nem tudom, hogy csinálod, de öregem... *Húzza fel hitetlenkedve szemöldökét.* Csúcs vagy!
7468. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-06-26 19:26:04
Üzenet elküldve: 2019-06-26 19:26:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Eeyr útján//
//Keavlein, Valuryen//
*Bár Isq valóban nem harcos alkat, első ránézésre fegyver sincsen nála, ám mióta az eszét tudja, az erdőt járja. Igen edzett, és szívós, a késével pedig, amit elsősorban nyúzásra, növénygyűjtésre, bozótirtásra, fafaragásra használ, nagyon is jól bánik, és nem ijed meg a saját árnyékától. A fiatal lovag, bár talpig fegyverben és páncélban van, gyorsaságban, ügyességben és talán fürge észjárásban is, ami a félelf egyik jellemzője, valószínű alul maradna vele szemben, ha harcra kerülne közöttük a sor. Erre viszont vajmi kevés az esély, hála Eeyrnek. Na meg hát van is még egy s más Isqeha tarsolyában, ha arra szorul, hogy megvédje magát.
A bogaras elf érti a tréfát, vagy legalábbis nem sértődékeny, Isqehának csak a szemében táncol az apró mosolyszikra, de komoly arccal rábólint a füstölgés megengedéséért járó hálára.
Aztán észbe kap, ahogy az elf kezet nyújt ~emberek között nőtt fel, nem mint én~ véli a parolázás miatt, de már nem furcsállja, mint régen, megtanulta, és parolázik, ahogy kell.
A favallatás kérdésköréhez nem szól hozzá, a másik kettő úgyis kivesézi a dolgot, Keavlein pedig fel is teszi a kérdést, ami a lényeg: vajon hogyan ért szót Valuryen egy fával. Mindazonáltal Isq elnézve a kissé habókos, mégis tudományosnak tűnő fickót, abszolút el tudja képzelni, hogy valaki megérez valamit egy fa évszázados lelkéből. Legalábbis ahogy előadja a dolgot a mindent látásról! Hát Isq is ölelt már olyan ősöreg bükkfát Erdőmélyén, aminek a törzsét három Isqeha sem tudta volna átérni!
Megrendítő megérezni, bizony, a fa lelkét az időtlenségben. Így aztán neki, a növények szerelmesének csak még inkább megtetszik a furcsa elf emiatt.*
- Ez így van! *válaszolja hát feltűnően komolyan, részéről egyáltalán nem megkérdőjelezve az elf mondókáját a mindentudásra vonatkozóan.*
- Á, szóval Synmirára tartasz valójában? Varázsos hely! *élénkül meg az érdeklődése. A torony, az apró tűzvarázs, a habókosság és Synmira útirányként való említése most már megerősítik őt abban a vélekedésben, hogy az elf mágiával foglalkozik. ~Talán egészen magas szinten!~*
- Éltem ott egy rövid ideig, épp az előbb beszéltünk erről Keavlein barátommal! *mondja.*
- Egyébként mi magunk is nemrégen érkeztünk vissza a városba, jó uram, a népharag és a pestis után. Az úgy tűnik, már a múlté.
- A Szegénynegyedben ismerkedtünk össze.
- Ami azt illeti, én rosszabbra számítottam. *néz körbe a piaci forgatagban.*
- Bár igazából még nem néztünk alaposan körbe. *pillant Keavleinre.*
- Én még csak a Templom könyvtárában jártam.
- Igen, az. No meg egy kicsinykét mágiával is foglalkozom magam is. *teszi még hozzá szerényen. Hiszen Isqet mindig is elbűvölték a növényekkel és a mágiával kapcsolatos dolgok.*
- Akkor menjünk! *mondja, hogy mindketten érdeklődést mutatnak.*
- Thargok. *javítja ki az elfet, miközben elindulnak, ha társai valóban vele tartanak a gyógynövényes sor irányába, enyhén illatos, fodrozódó dohányillatot húzva maguk után.*
- Már régóta Amon Ruadhon élnek. *fűz hozzá csak ennyit, neki éppenséggel nincsenek előítéletei, de mivel Pyctával ellentétben ő maga sohasem járt ott, nem tud a thargok barbárságáról vagy civilizáltságáról első kézből való ismeretek híján információkkal szolgálni. Arról pedig csak halvány sejtése van, hogy Aenae jelenleg is valószínűleg ott élhet. De hogy a thargok úrnőjeként, arról nem tud, mert ha tudná, akkor biztosan félrenyelne döbbenetében.*
- Na lám, itt is vagyunk! *mondja lelkesen, ahogy a gyógynövényes sorra érnek. A finom, aromás illat, ami belengi a sort, elnyomja a dohányfüstöt. Isqeha meg-megtapogatja, szagolgatja a növény csokrokat.*
- Ilyenkor, a Tűz hónapjaiban mindig sokfélét árulnak! *mondja útitársainak.*
- Ezt például, ismeritek? *mutat rá egy árusra, aki az Elija csókjából árusít éppen jó néhány összekötözött csokornyit.*
- Szerelmi bájitalnak is használják sokan *vigyorog* - de én inkább az igazság italának nevezném a belőle elkészített főzetet. *mondja.*
- Nemrég szedtem egy keveset én is a tisztáson. Mennyiért adja? *kérdezi meg az árust, csupán kíváncsiságból.*
- Nyolcvan arany egy csokorral. *mondja az árus elég mogorván, Isq meg egyrészt drágállja, másrészt nem is akar venni, ő inkább abban bízik, hogy talál még magának a tisztáson. Így aztán csak bólint szó nélkül, és odább megy, a fiatal lovagra és a mágusra figyelve.*
//Keavlein, Valuryen//
*Bár Isq valóban nem harcos alkat, első ránézésre fegyver sincsen nála, ám mióta az eszét tudja, az erdőt járja. Igen edzett, és szívós, a késével pedig, amit elsősorban nyúzásra, növénygyűjtésre, bozótirtásra, fafaragásra használ, nagyon is jól bánik, és nem ijed meg a saját árnyékától. A fiatal lovag, bár talpig fegyverben és páncélban van, gyorsaságban, ügyességben és talán fürge észjárásban is, ami a félelf egyik jellemzője, valószínű alul maradna vele szemben, ha harcra kerülne közöttük a sor. Erre viszont vajmi kevés az esély, hála Eeyrnek. Na meg hát van is még egy s más Isqeha tarsolyában, ha arra szorul, hogy megvédje magát.
A bogaras elf érti a tréfát, vagy legalábbis nem sértődékeny, Isqehának csak a szemében táncol az apró mosolyszikra, de komoly arccal rábólint a füstölgés megengedéséért járó hálára.
Aztán észbe kap, ahogy az elf kezet nyújt ~emberek között nőtt fel, nem mint én~ véli a parolázás miatt, de már nem furcsállja, mint régen, megtanulta, és parolázik, ahogy kell.
A favallatás kérdésköréhez nem szól hozzá, a másik kettő úgyis kivesézi a dolgot, Keavlein pedig fel is teszi a kérdést, ami a lényeg: vajon hogyan ért szót Valuryen egy fával. Mindazonáltal Isq elnézve a kissé habókos, mégis tudományosnak tűnő fickót, abszolút el tudja képzelni, hogy valaki megérez valamit egy fa évszázados lelkéből. Legalábbis ahogy előadja a dolgot a mindent látásról! Hát Isq is ölelt már olyan ősöreg bükkfát Erdőmélyén, aminek a törzsét három Isqeha sem tudta volna átérni!
Megrendítő megérezni, bizony, a fa lelkét az időtlenségben. Így aztán neki, a növények szerelmesének csak még inkább megtetszik a furcsa elf emiatt.*
- Ez így van! *válaszolja hát feltűnően komolyan, részéről egyáltalán nem megkérdőjelezve az elf mondókáját a mindentudásra vonatkozóan.*
- Á, szóval Synmirára tartasz valójában? Varázsos hely! *élénkül meg az érdeklődése. A torony, az apró tűzvarázs, a habókosság és Synmira útirányként való említése most már megerősítik őt abban a vélekedésben, hogy az elf mágiával foglalkozik. ~Talán egészen magas szinten!~*
- Éltem ott egy rövid ideig, épp az előbb beszéltünk erről Keavlein barátommal! *mondja.*
- Egyébként mi magunk is nemrégen érkeztünk vissza a városba, jó uram, a népharag és a pestis után. Az úgy tűnik, már a múlté.
- A Szegénynegyedben ismerkedtünk össze.
- Ami azt illeti, én rosszabbra számítottam. *néz körbe a piaci forgatagban.*
- Bár igazából még nem néztünk alaposan körbe. *pillant Keavleinre.*
- Én még csak a Templom könyvtárában jártam.
- Igen, az. No meg egy kicsinykét mágiával is foglalkozom magam is. *teszi még hozzá szerényen. Hiszen Isqet mindig is elbűvölték a növényekkel és a mágiával kapcsolatos dolgok.*
- Akkor menjünk! *mondja, hogy mindketten érdeklődést mutatnak.*
- Thargok. *javítja ki az elfet, miközben elindulnak, ha társai valóban vele tartanak a gyógynövényes sor irányába, enyhén illatos, fodrozódó dohányillatot húzva maguk után.*
- Már régóta Amon Ruadhon élnek. *fűz hozzá csak ennyit, neki éppenséggel nincsenek előítéletei, de mivel Pyctával ellentétben ő maga sohasem járt ott, nem tud a thargok barbárságáról vagy civilizáltságáról első kézből való ismeretek híján információkkal szolgálni. Arról pedig csak halvány sejtése van, hogy Aenae jelenleg is valószínűleg ott élhet. De hogy a thargok úrnőjeként, arról nem tud, mert ha tudná, akkor biztosan félrenyelne döbbenetében.*
- Na lám, itt is vagyunk! *mondja lelkesen, ahogy a gyógynövényes sorra érnek. A finom, aromás illat, ami belengi a sort, elnyomja a dohányfüstöt. Isqeha meg-megtapogatja, szagolgatja a növény csokrokat.*
- Ilyenkor, a Tűz hónapjaiban mindig sokfélét árulnak! *mondja útitársainak.*
- Ezt például, ismeritek? *mutat rá egy árusra, aki az Elija csókjából árusít éppen jó néhány összekötözött csokornyit.*
- Szerelmi bájitalnak is használják sokan *vigyorog* - de én inkább az igazság italának nevezném a belőle elkészített főzetet. *mondja.*
- Nemrég szedtem egy keveset én is a tisztáson. Mennyiért adja? *kérdezi meg az árust, csupán kíváncsiságból.*
- Nyolcvan arany egy csokorral. *mondja az árus elég mogorván, Isq meg egyrészt drágállja, másrészt nem is akar venni, ő inkább abban bízik, hogy talál még magának a tisztáson. Így aztán csak bólint szó nélkül, és odább megy, a fiatal lovagra és a mágusra figyelve.*
7467. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-06-26 18:43:56
Üzenet elküldve: 2019-06-26 18:43:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Lyzendra, Pyr, Pycta//
*A kézfogás megtörténik, de a felröppenés és az ölelés meglepi. Ritkán van ilyesmiben része és akkor is inkább csak Lyzendrával esett meg, hogy hasonlóan köszöntötték egymást. De az sem sokszor. Először meglepettnek láthatja Lyz az arcát, majd megenyhül és haloványan elmosolyodik.
Pyr útmutatását ő is meghallgatja, később még jól jöhet, ha hasonló, nehezen beszerezhető dolgot kellene találnia a városban.*
- Úgy legyen. *Köszön el még Pyrtől, majd Lyzendra felé fordul.*
- Igen, reméltem, hogy jól ment a sora. *Mondja halkan. Sokakat cserben hagyott annak idején, amikor az Erdő Szíve elszólította övéi közül, s bár nagy baj, visszafordíthatatlan dolog nem történt, hála a Fákban Lakónak, mégis a tündér volt az egyik, akit valóban elhagyott Lyzendrán és Umonon kívül.*
- Tökéletesen. *Válaszol a Pegazus felvetésére, mint találkozási pont, majd fellendül Éjvihar nyergébe.*
- Vigyázz magadra, me'ochass. *Köszön el Lyzendrától, majd a telivér orrát a templom felé fordítja.
A templom tornyai a piac mögött emelkednek a magasba, a lombzöld tekintet megpihen rajtuk, majd halk sóhajjal indítja meg Éjvihart a piac szélén, hogy átvágva rajta elérje a templomot, ahol remélhetően megleli Hanlorent is.*
*A kézfogás megtörténik, de a felröppenés és az ölelés meglepi. Ritkán van ilyesmiben része és akkor is inkább csak Lyzendrával esett meg, hogy hasonlóan köszöntötték egymást. De az sem sokszor. Először meglepettnek láthatja Lyz az arcát, majd megenyhül és haloványan elmosolyodik.
Pyr útmutatását ő is meghallgatja, később még jól jöhet, ha hasonló, nehezen beszerezhető dolgot kellene találnia a városban.*
- Úgy legyen. *Köszön el még Pyrtől, majd Lyzendra felé fordul.*
- Igen, reméltem, hogy jól ment a sora. *Mondja halkan. Sokakat cserben hagyott annak idején, amikor az Erdő Szíve elszólította övéi közül, s bár nagy baj, visszafordíthatatlan dolog nem történt, hála a Fákban Lakónak, mégis a tündér volt az egyik, akit valóban elhagyott Lyzendrán és Umonon kívül.*
- Tökéletesen. *Válaszol a Pegazus felvetésére, mint találkozási pont, majd fellendül Éjvihar nyergébe.*
- Vigyázz magadra, me'ochass. *Köszön el Lyzendrától, majd a telivér orrát a templom felé fordítja.
A templom tornyai a piac mögött emelkednek a magasba, a lombzöld tekintet megpihen rajtuk, majd halk sóhajjal indítja meg Éjvihart a piac szélén, hogy átvágva rajta elérje a templomot, ahol remélhetően megleli Hanlorent is.*
7466. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-06-26 14:24:57
Üzenet elküldve: 2019-06-26 14:24:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Rhoen//
*Siet vissza, lépteit szaporázza, s olykor szárnyait veszi igénybe. Nem távolodott el túlságosan messze, hiszen látótávolságban maradt, bár a sűrű tömegtől ez a távolság meglehetősen közelire redukálódott. Kissé feszült, csak remélni tudja, hogy hirtelen döntése nem sodorta veszélybe a lányt, aztán a feszültségből hamarosan sokkal inkább idegesség válik, amikor nevének kiáltozását meghallja.*
- Itt vagyok! Jövök! *Kiáltja, aztán ha még lehet lépteit és szárnycsapásait, ugrándozásait tovább sürgeti, fokozza.*
- Bocsánat, elnézést, jövök! *Mondja zavartan a körötte tobzódó népségnek, kiknek arcán olykor felháborodást, olykor közönyt, olykor pedig dühöt lát, de nem foglalkozik vele. Mintha messziről felfedezni vélné a lány olykor kikandikáló feje búbját, ami újult erővel ruházza fel, majd a fej hirtelen eltűnik, s Pyr gyomrában az idegesség már-már fizikai fájdalmat okoz, mikor végre odaér, s a felé közeledő lányt kapja el, ha teheti.*
- Rhoen, mi történt? *Fogja két kezébe a lány arcát, s szemléli meg fejsebét.* Bocsáss meg... *Suttogja a szemébe nézve, s egy apró simítást ejt, mellyel a homlokba forduló kósza tncset hivatott félresöpörni a lány szeméből.*
- Most maradj egy kicsit nyugton. Talán nem tűnik súlyosnak. *Hunyja le lassan szemét, s jobb tenyerét Rhoen mellkasára teszi óvatosan.* Gyógyulj! *Egy halk fohász, egy ajkakról lágyan induló ima a lány homloka felé, majd egy apró mosoly, mi végül a varázs végét és a megkönnyebbülést jelzi, immár kedves tekintettel a lány szemébe nézve.* Jól megijesztettél. Remélem sikerült, ha nem, hát megismétlem. *Simít még egyet a lány fején.*
- Igen, a barátaim voltak, nagyon régen láttam őket, de elhívtak magukhoz, meséltem nekik rólad, elviszlek majd hozzájuk! *Engedi el végül a lányt, ha teheti, s távolodik el tőle.*
A varázsló tenyerét a sérült mellkasára teszi, majd csöndben mormolni kezd, melynek hatására a célpont legsúlyosabb sérülésének súlyossága minden körben egy kategóriával csökken. A varázslat minden körben újra és újra alkalmazni kell a hatás fenntartásáért. A varázslat hatástalan, ha a célpont lelke egy sötétség oltárhoz van kötve.
*Siet vissza, lépteit szaporázza, s olykor szárnyait veszi igénybe. Nem távolodott el túlságosan messze, hiszen látótávolságban maradt, bár a sűrű tömegtől ez a távolság meglehetősen közelire redukálódott. Kissé feszült, csak remélni tudja, hogy hirtelen döntése nem sodorta veszélybe a lányt, aztán a feszültségből hamarosan sokkal inkább idegesség válik, amikor nevének kiáltozását meghallja.*
- Itt vagyok! Jövök! *Kiáltja, aztán ha még lehet lépteit és szárnycsapásait, ugrándozásait tovább sürgeti, fokozza.*
- Bocsánat, elnézést, jövök! *Mondja zavartan a körötte tobzódó népségnek, kiknek arcán olykor felháborodást, olykor közönyt, olykor pedig dühöt lát, de nem foglalkozik vele. Mintha messziről felfedezni vélné a lány olykor kikandikáló feje búbját, ami újult erővel ruházza fel, majd a fej hirtelen eltűnik, s Pyr gyomrában az idegesség már-már fizikai fájdalmat okoz, mikor végre odaér, s a felé közeledő lányt kapja el, ha teheti.*
- Rhoen, mi történt? *Fogja két kezébe a lány arcát, s szemléli meg fejsebét.* Bocsáss meg... *Suttogja a szemébe nézve, s egy apró simítást ejt, mellyel a homlokba forduló kósza tncset hivatott félresöpörni a lány szeméből.*
- Most maradj egy kicsit nyugton. Talán nem tűnik súlyosnak. *Hunyja le lassan szemét, s jobb tenyerét Rhoen mellkasára teszi óvatosan.* Gyógyulj! *Egy halk fohász, egy ajkakról lágyan induló ima a lány homloka felé, majd egy apró mosoly, mi végül a varázs végét és a megkönnyebbülést jelzi, immár kedves tekintettel a lány szemébe nézve.* Jól megijesztettél. Remélem sikerült, ha nem, hát megismétlem. *Simít még egyet a lány fején.*
- Igen, a barátaim voltak, nagyon régen láttam őket, de elhívtak magukhoz, meséltem nekik rólad, elviszlek majd hozzájuk! *Engedi el végül a lányt, ha teheti, s távolodik el tőle.*
A varázsló tenyerét a sérült mellkasára teszi, majd csöndben mormolni kezd, melynek hatására a célpont legsúlyosabb sérülésének súlyossága minden körben egy kategóriával csökken. A varázslat minden körben újra és újra alkalmazni kell a hatás fenntartásáért. A varázslat hatástalan, ha a célpont lelke egy sötétség oltárhoz van kötve.
7465. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-06-26 10:39:46
Üzenet elküldve: 2019-06-26 10:39:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Eeyr útján//
//Isq, Valuryen//
*Mélyen szívja magába a dohány kellemes és egyedi illatát. Régebben rengeteget találkozott ezzel az illattal, mikor a mestere is hasonló dohánylevelet fogyasztott. A gyerekkorát idézi fel, hiszen a rend nevelte, apja révén egyből beleszületett a lovagi életbe, és onnantól nem volt visszaút. Örömmel élte az apródéveket, majd a fegyverhordozó és most a lovagi életét is örömmel éli.
Mielőtt az elf rágyújt - amit nem mellesleg viszonylag látványosan tesz - egy biccentéssel veszi tudomásul Isq szavait. ~Szóval nem harcolt a háborúban. Gondoltam, eleve nem tűnik egy harcos alkatnak, de sose tudhatjuk. Attól íjász még jó lehet belőle. ~ Morfondírozott Isqehát méregetve. Egy darabig csendestárs volt, nem volt mit mondania, hiszen csak tudomásul tudja venni azt, ami elhangzik. Isqeha szakmájára azért felkapja a fejét. *
- Nem is említetted, hogy gyógyító vagy. *csodálkozik, így már érti miért nem küzdött a háborúban. a gyógyítók nem nagyon szoktak harcolni, vagyis még egy harcos kuruzslóval se találkozott.
A piacon lévő embereket figyeli. Egész normálisnak tűnik, hiszen egyetlen halott sincs az utcán, egyetlen jajveszékelő se. Pár vitatkozó kofán kívül semmi zavaros nincs. Egy átlagos piac. Talán vezetőség nélkül is jól működik a város?
Mikor a fa kérdezéséről beszél Valuryen Keavlein egyetértve bólogat. *
- Igazad van, biztos források lehetnek. Nagyjából olyanok, mint drága nagyanyám volt az utcában, ahol laktunk. Mindig kiült a padra és figyelt. Alig telt el pár óra mindent megtudtunk az ismerőseinkről, hogy mit csinálnak és merre mennek. *Vigyorog a saját kis történetmesélésén. Elvégre a nagyanyjának tényleg ez volt a szokása, a pletyka. De hát az ember alapvetően hajlamos a pletykára. * De mégis árulj el nekem valamit, miféle mágiával tudsz beszélgetni egy fával? *kérdezősködik, hiszen ő maga még soha nem hallott ilyenről. *
- Igen, veled tartok, természetesen. *Mosolyog Isqre és el is indul az emlegetett stand felé. * Gyerekkoromban sokat beszéltek nekem a gyógynövényekről, de sosem érdekeltek igazán. Mindig azt vártam mikor mehetünk birkózni a többiekkel, és inkább arra járt az agyam. *vallja be ahogy a standot nézi. Ő tiszteli a herbalisták munkáját, hiszen valódi tudomány az övék, de Keavlein sose volt olyan kiemelkedő az efféle dolgokban, vagy csupán gyerekként még nem foglalkozott ezekkel.
Amikor Valuryen a Thargokat említi Keavlein csak megrántja a vállát. *
- Nekem eléggé barbár népeknek tűnnek, persze lehet csupán rossz előítélet.
//Isq, Valuryen//
*Mélyen szívja magába a dohány kellemes és egyedi illatát. Régebben rengeteget találkozott ezzel az illattal, mikor a mestere is hasonló dohánylevelet fogyasztott. A gyerekkorát idézi fel, hiszen a rend nevelte, apja révén egyből beleszületett a lovagi életbe, és onnantól nem volt visszaút. Örömmel élte az apródéveket, majd a fegyverhordozó és most a lovagi életét is örömmel éli.
Mielőtt az elf rágyújt - amit nem mellesleg viszonylag látványosan tesz - egy biccentéssel veszi tudomásul Isq szavait. ~Szóval nem harcolt a háborúban. Gondoltam, eleve nem tűnik egy harcos alkatnak, de sose tudhatjuk. Attól íjász még jó lehet belőle. ~ Morfondírozott Isqehát méregetve. Egy darabig csendestárs volt, nem volt mit mondania, hiszen csak tudomásul tudja venni azt, ami elhangzik. Isqeha szakmájára azért felkapja a fejét. *
- Nem is említetted, hogy gyógyító vagy. *csodálkozik, így már érti miért nem küzdött a háborúban. a gyógyítók nem nagyon szoktak harcolni, vagyis még egy harcos kuruzslóval se találkozott.
A piacon lévő embereket figyeli. Egész normálisnak tűnik, hiszen egyetlen halott sincs az utcán, egyetlen jajveszékelő se. Pár vitatkozó kofán kívül semmi zavaros nincs. Egy átlagos piac. Talán vezetőség nélkül is jól működik a város?
Mikor a fa kérdezéséről beszél Valuryen Keavlein egyetértve bólogat. *
- Igazad van, biztos források lehetnek. Nagyjából olyanok, mint drága nagyanyám volt az utcában, ahol laktunk. Mindig kiült a padra és figyelt. Alig telt el pár óra mindent megtudtunk az ismerőseinkről, hogy mit csinálnak és merre mennek. *Vigyorog a saját kis történetmesélésén. Elvégre a nagyanyjának tényleg ez volt a szokása, a pletyka. De hát az ember alapvetően hajlamos a pletykára. * De mégis árulj el nekem valamit, miféle mágiával tudsz beszélgetni egy fával? *kérdezősködik, hiszen ő maga még soha nem hallott ilyenről. *
- Igen, veled tartok, természetesen. *Mosolyog Isqre és el is indul az emlegetett stand felé. * Gyerekkoromban sokat beszéltek nekem a gyógynövényekről, de sosem érdekeltek igazán. Mindig azt vártam mikor mehetünk birkózni a többiekkel, és inkább arra járt az agyam. *vallja be ahogy a standot nézi. Ő tiszteli a herbalisták munkáját, hiszen valódi tudomány az övék, de Keavlein sose volt olyan kiemelkedő az efféle dolgokban, vagy csupán gyerekként még nem foglalkozott ezekkel.
Amikor Valuryen a Thargokat említi Keavlein csak megrántja a vállát. *
- Nekem eléggé barbár népeknek tűnnek, persze lehet csupán rossz előítélet.
7464. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-06-25 21:39:44
Üzenet elküldve: 2019-06-25 21:39:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Lyzendra, Pycta, Pyr//
*Régen, még ha nem is értett egyet Pycta minden döntésével, azon kevesek egyike volt aki nem fogalmazott meg éles bírálatot. Azzal kapcsolatban sem, hogy Pyr szavát elvette. Igyekezett úgy tekinteni erre, mint kettejük ügyére, ami nem tartozik rá, de legalábbis elfogadni. Most úgy érzi, jól tette, hogy akkor nem ítélt elhamarkodottan. A két erdei kapcsolata, mit sem változott, aminek kevesen örülnek jobban Lyznél. Talán csak ők maguk.
Pyr még dicsekszik is, hogy fejlődött a tudománya, amire Lyz egy alkalmasabb időben nagyon is kíváncsi volna. Pycta is hasonlóan érezhet, mert ő ugyancsak megerősíti a meghívást. Lyz nagyon büszke a közösségre, s amikor Pyctára pillant, úgy érzi, ő is hasonlóan érez a közösséggel kapcsolatban.
Pyr útmutatására, nagyon figyel, s az említett irányba pillantgat.*
- Át a negyeden, cégér két pinty *ismétli csendesen memorizálva, ami szintén a fontos dolgokra tereli figyelmét, nem engedi az egykori Vadvéden merengeni.*
- Biztosan odatalálok *Bízik a városi cégérkészítőkben, hogy valóban pintynek néz ki a díszítés.*
- Várunk Pyr *köszön el Lyz is, s engedi kezét még búcsúzóul simítani. Amikor szökkenve elfordul Pyr, ő maga is már felegyenesedve néz utána, úgy érzi, megszállja a jóleső nyugalom. Ebben a pillanatban, bármi volt is, ami nyugtalanította, mélabús hangulata egy csapásra tűnik el, csak úgy ahogyan az apró fénypelyhek megjelennek és táncolva körbelengik őket.
Őszinte mosollyal néz Pyr után, ahogyan a szeleburdiság elszökken, s mintha a távolban egy aprócska elf forma ugrándozna szintúgy. Közben Pyr nevét is hallja emlegetni, bár ha ember volna, biztosan nem tudná kiszűrni ezt az egyszerű kis összetételt.*
- Milyen jó, hogy találkoztunk Pyrrel *fordul Pyctához a legfelhőtlenebb mosollyal, ami talán még Mil'Ochassban sem terült arcára.*
- Szerintem találkozzunk a Pegazusban. Ha időben végzünk, el tudunk indulni onnan is *Lyz reményei szerint egy ebéd is bele fog férni, hisz még igencsak a nap elején járnak.* ha pedig nem, ott meg is tudunk szállni *töpreng hangosan, hogyan volna ideális találkozniuk dolguk végeztével.*
- Neked is megfelel így Pycta? *kérdezi, miközben a minx bundájába túr, csak úgy megszokásból.*
*Régen, még ha nem is értett egyet Pycta minden döntésével, azon kevesek egyike volt aki nem fogalmazott meg éles bírálatot. Azzal kapcsolatban sem, hogy Pyr szavát elvette. Igyekezett úgy tekinteni erre, mint kettejük ügyére, ami nem tartozik rá, de legalábbis elfogadni. Most úgy érzi, jól tette, hogy akkor nem ítélt elhamarkodottan. A két erdei kapcsolata, mit sem változott, aminek kevesen örülnek jobban Lyznél. Talán csak ők maguk.
Pyr még dicsekszik is, hogy fejlődött a tudománya, amire Lyz egy alkalmasabb időben nagyon is kíváncsi volna. Pycta is hasonlóan érezhet, mert ő ugyancsak megerősíti a meghívást. Lyz nagyon büszke a közösségre, s amikor Pyctára pillant, úgy érzi, ő is hasonlóan érez a közösséggel kapcsolatban.
Pyr útmutatására, nagyon figyel, s az említett irányba pillantgat.*
- Át a negyeden, cégér két pinty *ismétli csendesen memorizálva, ami szintén a fontos dolgokra tereli figyelmét, nem engedi az egykori Vadvéden merengeni.*
- Biztosan odatalálok *Bízik a városi cégérkészítőkben, hogy valóban pintynek néz ki a díszítés.*
- Várunk Pyr *köszön el Lyz is, s engedi kezét még búcsúzóul simítani. Amikor szökkenve elfordul Pyr, ő maga is már felegyenesedve néz utána, úgy érzi, megszállja a jóleső nyugalom. Ebben a pillanatban, bármi volt is, ami nyugtalanította, mélabús hangulata egy csapásra tűnik el, csak úgy ahogyan az apró fénypelyhek megjelennek és táncolva körbelengik őket.
Őszinte mosollyal néz Pyr után, ahogyan a szeleburdiság elszökken, s mintha a távolban egy aprócska elf forma ugrándozna szintúgy. Közben Pyr nevét is hallja emlegetni, bár ha ember volna, biztosan nem tudná kiszűrni ezt az egyszerű kis összetételt.*
- Milyen jó, hogy találkoztunk Pyrrel *fordul Pyctához a legfelhőtlenebb mosollyal, ami talán még Mil'Ochassban sem terült arcára.*
- Szerintem találkozzunk a Pegazusban. Ha időben végzünk, el tudunk indulni onnan is *Lyz reményei szerint egy ebéd is bele fog férni, hisz még igencsak a nap elején járnak.* ha pedig nem, ott meg is tudunk szállni *töpreng hangosan, hogyan volna ideális találkozniuk dolguk végeztével.*
- Neked is megfelel így Pycta? *kérdezi, miközben a minx bundájába túr, csak úgy megszokásból.*
7463. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-06-25 09:00:02
Üzenet elküldve: 2019-06-25 09:00:02
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Bűnös élvezetek//
*Grimoryan fejében cikáznak a gondolatok, de egyelőre a meneküléssel törődik. Hogy kinek vagy minek szólhatott a fütty, nem tudja megállapítani. A benne felmerülő lehetőségeken kívül még ezernyi oka lehetett, de talán az igazság is felmerült a törpe fejében. Egyelőre akadálytalanul haladhat a piac forgalmasabb szekciója felé, senki sem állja útját, s mivel vissza nem fordul, hogy meglesse, kik is követik, így csak az előtte elterülő sokaságot látja.
Samonyr türelme talán kezd a végéhez érni, parttalan szócsépléssé silányul a két érdek között fennálló szakadék miatt a tárgyalás. A kendős férfi nem akar hozni a Kétarcúból, de utolsó ajánlata éppen arról szólt, hogy őket elkíséri és biztosítja biztonságukat, de az egykori nemes ragaszkodott a saját verziójához.
Amikor a törpe meglopja Relt és lelepleződve futásnak ered, az elf lány pedig utána indul, Samonyr is hasonlóan tenne, de gondolatai megállítják. Kardot ránt, ami természetesen nem kerüli el a bajszos figyelmét, értetlen képpel néz az egykori nemesre.*
- Mivan? *Kérdi, keze a tőre markolatára siklik.
Mivel Samonyr előbb fegyvert rántott, majd beszélt, utána támadásba lendült, a meglepetés ereje elveszett, a kendős igyekszik fegyvert rántani, hogy pengével védje a másik pengéjét és sikerül is neki övéből előkapni tőrét. Fém siklik fémen, ahogy a kendős férfi elvezeti Samomyr díszkarjának támadását a tőrén.*
- Halni jöttél, ficsúr? *Sziszegi a barna bőrű vicsorogva az egykori nemes arcába, majd ezúttal rajta a támadás sora, hisz a férfi az életére tört, alacsony szúrással próbálkozik a gyomra felé, de Samonyrnál ott az esély, hogy megvédje magát.
A férfinek ugyan van lehetősége megnézni, hogy kiabálásának meglett-e a sikeres, de éppen acéllal készülnek a vérét ontani. Jóllehet figyelmének megosztása a védekezés sikerességét befolyásolhatja.
Relael megindul az őt meglopó, törpének látszó alak után, aki a piac forgalmasabb része felé igyekszik menekülni az ellopott aranyakkal. Minden kettőjük gyorsaságán múlik, de úgy tűnik a távolság kettőjük között mintha stagnálna és félő, ha a tolvaj bejut a forgatagba, az elf könnyen szem elől tévesztheti majd az alacsony alakot. A füttyöt Rel is hallja, de kérdés, összeköti-e a történtekkel vagy dühe és haragja elnyomja ezeket a gondolatokat benne.*
*Grimoryan fejében cikáznak a gondolatok, de egyelőre a meneküléssel törődik. Hogy kinek vagy minek szólhatott a fütty, nem tudja megállapítani. A benne felmerülő lehetőségeken kívül még ezernyi oka lehetett, de talán az igazság is felmerült a törpe fejében. Egyelőre akadálytalanul haladhat a piac forgalmasabb szekciója felé, senki sem állja útját, s mivel vissza nem fordul, hogy meglesse, kik is követik, így csak az előtte elterülő sokaságot látja.
Samonyr türelme talán kezd a végéhez érni, parttalan szócsépléssé silányul a két érdek között fennálló szakadék miatt a tárgyalás. A kendős férfi nem akar hozni a Kétarcúból, de utolsó ajánlata éppen arról szólt, hogy őket elkíséri és biztosítja biztonságukat, de az egykori nemes ragaszkodott a saját verziójához.
Amikor a törpe meglopja Relt és lelepleződve futásnak ered, az elf lány pedig utána indul, Samonyr is hasonlóan tenne, de gondolatai megállítják. Kardot ránt, ami természetesen nem kerüli el a bajszos figyelmét, értetlen képpel néz az egykori nemesre.*
- Mivan? *Kérdi, keze a tőre markolatára siklik.
Mivel Samonyr előbb fegyvert rántott, majd beszélt, utána támadásba lendült, a meglepetés ereje elveszett, a kendős igyekszik fegyvert rántani, hogy pengével védje a másik pengéjét és sikerül is neki övéből előkapni tőrét. Fém siklik fémen, ahogy a kendős férfi elvezeti Samomyr díszkarjának támadását a tőrén.*
- Halni jöttél, ficsúr? *Sziszegi a barna bőrű vicsorogva az egykori nemes arcába, majd ezúttal rajta a támadás sora, hisz a férfi az életére tört, alacsony szúrással próbálkozik a gyomra felé, de Samonyrnál ott az esély, hogy megvédje magát.
A férfinek ugyan van lehetősége megnézni, hogy kiabálásának meglett-e a sikeres, de éppen acéllal készülnek a vérét ontani. Jóllehet figyelmének megosztása a védekezés sikerességét befolyásolhatja.
Relael megindul az őt meglopó, törpének látszó alak után, aki a piac forgalmasabb része felé igyekszik menekülni az ellopott aranyakkal. Minden kettőjük gyorsaságán múlik, de úgy tűnik a távolság kettőjük között mintha stagnálna és félő, ha a tolvaj bejut a forgatagba, az elf könnyen szem elől tévesztheti majd az alacsony alakot. A füttyöt Rel is hallja, de kérdés, összeköti-e a történtekkel vagy dühe és haragja elnyomja ezeket a gondolatokat benne.*
7462. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-06-24 13:19:08
Üzenet elküldve: 2019-06-24 13:19:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Pyr//
*A férfi előreszalad, hamar elvész a tömegben. Pár pillanatig még látja, ahogy röpköd a tömegben, de aztán elveszti őt. Mondták, hogy várjon ott, de Rhoennek nagyon nem lehetett sosem megmondani, mit tegyen, így nézelődni kezd. Van itt mindenféle textil, gyümölcs, hús, szerszámok, minden ami szem-szájnak ingere. Persze úgy sem fog venni semmit, szépen araszolgat arra, amerre a tündérfiú eltűnt, néha fel-fel ugrik, hátha úgy megpillantja ezüst feje búbját. Ekkor azonban fellökik, ő pedig esetlenül veri be fejét egy doboz sarkába, ami hamar vért fakaszt. Felszisszenve nyúl fejéhez, de hamar fel kell állnia, különben agyon tapossák. A doboz, melybe beverte fejét, most rááll, bal szemét behunyva keresi továbbra is a másikat. Amikor megpillantja őt búcsúzkodni néhány elftől, a nevét kezdi kiabálni, kezéből tölcsért csinálva, könnyebben jusson el a hang Pyrhoz. Bal kezével ismét letörli a vért homlokáról és a talajra rázza ujjairól. Ezután szemén tartva tenyerét siet Pyr felé, a nevét folyamatosan kiabálva. A tömegen átverekszik, mire a tündérhez ér, már ismét egyedül van. Szabad kezével megérinti vállát, hogy maga felé fordíthassa.*
- A jó eget! *Morogja orra alatt.* Jól eltűntél! *Nem dühös, örül, hogy megtalálták egymást, csak feje sajog eszeveszetten és szédül.*
- Kik voltak azok? Akikről meséltél? *Hangja kissé rekedt, hunyorogva pillant az elfek felé.*
*A férfi előreszalad, hamar elvész a tömegben. Pár pillanatig még látja, ahogy röpköd a tömegben, de aztán elveszti őt. Mondták, hogy várjon ott, de Rhoennek nagyon nem lehetett sosem megmondani, mit tegyen, így nézelődni kezd. Van itt mindenféle textil, gyümölcs, hús, szerszámok, minden ami szem-szájnak ingere. Persze úgy sem fog venni semmit, szépen araszolgat arra, amerre a tündérfiú eltűnt, néha fel-fel ugrik, hátha úgy megpillantja ezüst feje búbját. Ekkor azonban fellökik, ő pedig esetlenül veri be fejét egy doboz sarkába, ami hamar vért fakaszt. Felszisszenve nyúl fejéhez, de hamar fel kell állnia, különben agyon tapossák. A doboz, melybe beverte fejét, most rááll, bal szemét behunyva keresi továbbra is a másikat. Amikor megpillantja őt búcsúzkodni néhány elftől, a nevét kezdi kiabálni, kezéből tölcsért csinálva, könnyebben jusson el a hang Pyrhoz. Bal kezével ismét letörli a vért homlokáról és a talajra rázza ujjairól. Ezután szemén tartva tenyerét siet Pyr felé, a nevét folyamatosan kiabálva. A tömegen átverekszik, mire a tündérhez ér, már ismét egyedül van. Szabad kezével megérinti vállát, hogy maga felé fordíthassa.*
- A jó eget! *Morogja orra alatt.* Jól eltűntél! *Nem dühös, örül, hogy megtalálták egymást, csak feje sajog eszeveszetten és szédül.*
- Kik voltak azok? Akikről meséltél? *Hangja kissé rekedt, hunyorogva pillant az elfek felé.*
7461. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-06-24 01:27:39
Üzenet elküldve: 2019-06-24 01:27:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 745
OOC üzenetek: 260
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 745
OOC üzenetek: 260
Játékstílus: Vakmerő
//Bűnös élvezetek//
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//
*Bár Samonyrt bosszantja az egész társalgás, ezzel szemben Relaelt szórakoztatja, ami halvány mosoly formájában láthatóvá is válik arcán. Ezen felül sikerül is elérnie valamit, és a parttalan sértegetés, vagy hiábavaló próbálkozás közben, végre valami információt is szerzett a Kétarcúval kapcsolatban, illetve valamiféle ajánlatot is kap a biztonságukat illetően, ám sajnálatos módon erre már nincs alkalma érdemben reagálni.
Mivel Relael gyors ütemben a tolvaj után eredt, ezért érthetően nem sokat érzékel Samonyr kis közjátékából, de ha így lenne sem biztos, hogy érdekelné. Semmi másra nem tud koncentrálni, mint az apró termetű, magát korábban vénembernek kiadó törpére, aki kitartóan halad tovább. Relael igyekszik a tempót tartani vele, de főleg nem szem elől veszíteni. Mintha füttyszóra is figyelmes lenne, ez viszont továbbra sem változtat tervein, vagy úgy egyébként bármin vele kapcsolatosan. Törekszik az esetleg elé kerülő embereket kikerülni, hogy elérhesse az enyveskezűt végre, és talán meggondolatlanul, talán megfontoltan, de belé márthassa tőrét. Jelenleg semmi másra sem vágyik, csak jusson el végre odáig.*
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//
*Bár Samonyrt bosszantja az egész társalgás, ezzel szemben Relaelt szórakoztatja, ami halvány mosoly formájában láthatóvá is válik arcán. Ezen felül sikerül is elérnie valamit, és a parttalan sértegetés, vagy hiábavaló próbálkozás közben, végre valami információt is szerzett a Kétarcúval kapcsolatban, illetve valamiféle ajánlatot is kap a biztonságukat illetően, ám sajnálatos módon erre már nincs alkalma érdemben reagálni.
Mivel Relael gyors ütemben a tolvaj után eredt, ezért érthetően nem sokat érzékel Samonyr kis közjátékából, de ha így lenne sem biztos, hogy érdekelné. Semmi másra nem tud koncentrálni, mint az apró termetű, magát korábban vénembernek kiadó törpére, aki kitartóan halad tovább. Relael igyekszik a tempót tartani vele, de főleg nem szem elől veszíteni. Mintha füttyszóra is figyelmes lenne, ez viszont továbbra sem változtat tervein, vagy úgy egyébként bármin vele kapcsolatosan. Törekszik az esetleg elé kerülő embereket kikerülni, hogy elérhesse az enyveskezűt végre, és talán meggondolatlanul, talán megfontoltan, de belé márthassa tőrét. Jelenleg semmi másra sem vágyik, csak jusson el végre odáig.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10036-10055