Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 217 (4321. - 4340. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
4340. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-11-21 09:41:47
Üzenet elküldve: 2015-11-21 09:41:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
// Kaiss Tordemirr //
- Hát igen, elég nagy hatalmúak, ami azt illeti. Képzeld csak el, ha két ilyen nagy varázsló valamiért elkezd küzdeni! Hát én aztán nem szeretnék ott lennI! Még a végén engem találnának el valami villámcsapással!
- Azt mondják, ha úgy tartja a kedvük, még jégesőt is zúdítanak bárki nyakába. Ha valaki megmérgesíti őket.
- De azért mégis izgalmasabb egy ilyen varázsló rendházban kertésznek lenni. Jobb, mint valami gazdag, de unalmas artheniorinál. *biggyeszti le Isqeha a száját.* - Mondjuk, egy halkereskedőnél. Persze nem fogom őket felbosszantani, az biztos. Ezeket a mágusvarázslókat. Arra vigyázok. *biztatja magát, belegondolva az esetleges következményekbe. Ahogy hallgatja Kai szavait a kutyákról, hogy mindegyiküknek volt egy, egy kicsit, maga is meglepődik, elfogja az irigység.* - Látod, azért nem volt akkor olyan rossz gyerekkorodban. Mégiscsak körülvett a családod, ott volt az anyád, az apád, a testvéreid. *bölcselkedik.* - Nekem nem volt se testvérem, se kutyám. *Azt már nem teszi hozzá, hogy anyja sem, sőt az apja is magára hagyta. Végül is ott volt neki Kimmeri, meg az erdő. Meg aztán ki tudná megválaszolni a kérdést, hogy mi a jobb, vagy rosszabb: egy nem túl szerető család, vagy az, ha egyedül vagy, de nem piszkál senki. Sohase lehet tudni.*
- Hát, azért vannak szélesebb, napsütötte utcák is a Szegénynegyedben. Nem csak sikátorok. *vélekedik Isqeha.*
- Megnézhetjük. Valahol a Főúton van. Meg kérdezősködhetünk is, hogy mennyire biztonságos az a környék. A laboratórium meg szerintem úgysem érdekli az ott lakókat. Inkább tartanának tőle. Meg ha már híres, gazdag alkimista leszel *vigyorodik el* - akkor legfeljebb felszerelsz egy vastag rácsot. Vagy átköltözöl a Gazdagnegyedbe. Vagy *böki oldalba Kait, most már tényleg nem állva meg a széles vigyorgást* - veszel ott egy palotát. De akkor felveszel kertésznek!
- Akkor két állásom lesz! És dupla bérem! *Nevet most már hangosan. Miután mindkettőjük fényes jövőjét ilyeténképpen kellő alapossággal bebiztosította, Isqeha egészen jókedvűen halad az alkimistajelölt társaságában a Piac nyugati vége felé. Lassan elérnek a Piactérről a Szegénynegyedbe vezető kapuhoz, úgyhogy el is indulhatnak, ha Kai nem bánja, hogy megkeressék az özvegyasszony házát, akit a Fogadóban említettek.*
- Hát igen, elég nagy hatalmúak, ami azt illeti. Képzeld csak el, ha két ilyen nagy varázsló valamiért elkezd küzdeni! Hát én aztán nem szeretnék ott lennI! Még a végén engem találnának el valami villámcsapással!
- Azt mondják, ha úgy tartja a kedvük, még jégesőt is zúdítanak bárki nyakába. Ha valaki megmérgesíti őket.
- De azért mégis izgalmasabb egy ilyen varázsló rendházban kertésznek lenni. Jobb, mint valami gazdag, de unalmas artheniorinál. *biggyeszti le Isqeha a száját.* - Mondjuk, egy halkereskedőnél. Persze nem fogom őket felbosszantani, az biztos. Ezeket a mágusvarázslókat. Arra vigyázok. *biztatja magát, belegondolva az esetleges következményekbe. Ahogy hallgatja Kai szavait a kutyákról, hogy mindegyiküknek volt egy, egy kicsit, maga is meglepődik, elfogja az irigység.* - Látod, azért nem volt akkor olyan rossz gyerekkorodban. Mégiscsak körülvett a családod, ott volt az anyád, az apád, a testvéreid. *bölcselkedik.* - Nekem nem volt se testvérem, se kutyám. *Azt már nem teszi hozzá, hogy anyja sem, sőt az apja is magára hagyta. Végül is ott volt neki Kimmeri, meg az erdő. Meg aztán ki tudná megválaszolni a kérdést, hogy mi a jobb, vagy rosszabb: egy nem túl szerető család, vagy az, ha egyedül vagy, de nem piszkál senki. Sohase lehet tudni.*
- Hát, azért vannak szélesebb, napsütötte utcák is a Szegénynegyedben. Nem csak sikátorok. *vélekedik Isqeha.*
- Megnézhetjük. Valahol a Főúton van. Meg kérdezősködhetünk is, hogy mennyire biztonságos az a környék. A laboratórium meg szerintem úgysem érdekli az ott lakókat. Inkább tartanának tőle. Meg ha már híres, gazdag alkimista leszel *vigyorodik el* - akkor legfeljebb felszerelsz egy vastag rácsot. Vagy átköltözöl a Gazdagnegyedbe. Vagy *böki oldalba Kait, most már tényleg nem állva meg a széles vigyorgást* - veszel ott egy palotát. De akkor felveszel kertésznek!
- Akkor két állásom lesz! És dupla bérem! *Nevet most már hangosan. Miután mindkettőjük fényes jövőjét ilyeténképpen kellő alapossággal bebiztosította, Isqeha egészen jókedvűen halad az alkimistajelölt társaságában a Piac nyugati vége felé. Lassan elérnek a Piactérről a Szegénynegyedbe vezető kapuhoz, úgyhogy el is indulhatnak, ha Kai nem bánja, hogy megkeressék az özvegyasszony házát, akit a Fogadóban említettek.*
4339. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-11-21 00:37:50
Üzenet elküldve: 2015-11-21 00:37:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
*Az órák tekintetében meglehetősen rosszul időzített, a piactér hangosan zsong. Időszakosan kénytelen is bemenekülni egy nagyobb, stabil talpakon álló építménybe, egyszerűen zavarja a zaj, ami árad a környezetéből. Ismeri magát, nem lepi meg, mind a kocsik erőszakos átnyomorítása a tömegeken, mint pedig a belőlük áradó vásári hangok elegendőek arra, hogy ne legyen különlegesebb igénye bármit is venni egy ilyen eladótól, nem is beszélve arról, hogy igazából a szükség sem generálja elő a fogyasztást, így erőteljesen pazarló tevékenység lenne tőle. Ezzel kontrasztban az épületek is, ahova betér fém és aranyműves, bár a kettő között annyi a különbség, hogy most már az arany is egyszerű fémnek számít, de az anyagi jellemzői, mint a megmunkálásának a nehézsége, nem változtak az idővel, ezzel egyszerűen elszabotálva az iparát a feldolgozásnak. Úgymond régiséggé is váltak részben az ilyen ékszerek, de őszintén, csak az igény terelődött át az ezüst vagy más fémek felé. Persze egy-egy drágakő még mindig magas értékszorzóval képviseltetik, de tagadhatatlanul megnövekedett a szakadék az arany és a többi fémmunkásság értéke és megbecsülése között. Ezzel együtt kell élni, de nem is ide tart, csak átugróban van. Viszont legalább egyetlen új gondolatot megfogalmaztak benne, amiről eldönti elsőnek, hogy csak a pillanatnyi kedve hozta úgy, hogy ezt szeretné vagy ténylegesen hosszútávú haszna is akad, még ha nem is anyagi szinten. Persze él a fémbe vésés fontossága is, azonban ő készíttetni kíván és bár díszítő feladatot is el fog látni, azonban szeretné a maga visszafogottságát is csempészni az ékszerébe bele, nem feltétlenül csak az elegancia oltárán feláldozni egy gombot egy szebbre. Eljutva végül a szövetfestőhöz és készítőhöz, a látványkép elég kedvező a számára. Színek változatos palettája sorakozik fel, bár egyszerű céllal, de ő felismeri, hogy mi az, ami csak máshogy van hígítva, és mi éppen más növényi vagy állati eredetű folyadékból kevert festőszer. Nem nehéz, főleg ha nem ellenőrzi le magát azzal, hogy az eladótól megkérdezze. Mert addig minden elmélet igazsága megdönthetetlen, amíg nincsen kritikus hang ellene. Az egy más kérdés, hogy ez független attól, van-e igazsága. De először a barnák és sárgák változatos árnyalataiban nézelődik, fel-felismerve pár hasonlatosat ahhoz, amit ő kevergetett ki és persze sok mást is. De most nincs érzete ahhoz, hogy teljesen megegyezőt vagy csak nagyon halovány árnyalatban különbözőt hordjon, mint a mostani ruhája, azonban már csak azért is vesz egyet, amivel átfestheti, mert eléggé kopottas az öltözéke. És ezt az eladó nem is átallja közölni vele. Ez az őszinteség meglepi, nem szokott hozzá a piactéren áruló kereskedőktől. De akkor már segítséget is kér, hogy pontosan melyikkel és miként festesse át a ruházatát, nem is beszélve arról, hogy a varratokat meg kéne védeni az átszíneződéstől, amire találnak egy félmegoldást, de hosszútávon igenis bele fog színeződni a ruhájába és már csak nagyon közelről lesz látható a különbség. Amint a tetsző színnek a birtokába kerül, az árajánlatot meghallgatja, majd megteszi a saját ajánlatát, amennyi értékre becsüli is a terméket és egy kisebb beszélgetéssel eltelt idő után sikerül is az övéhez közeli értéket kapni eredményül. Ezzel megegyezik, pénzügyi differenciákat rendez és elindul a kovács felé.*
4338. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-11-20 20:37:00
Üzenet elküldve: 2015-11-20 20:37:00
ÚJ
![>Kaiss Tordemirr [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10231_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Rinald Isqeha//
*Hallgatja a másik fiú történetét, és figyelmesen is követi. Néhol felvonja szemöldökét, néhol meg füttyent egyet, hogy ez bizony nem semmi. Kai örül azért, hogy neki nem volt része még ilyen kalandokban, őszintén szólva nem is vágyik rá.*
-Lehet, hogy el akart csalni, és rajtad gyakorolni a bűbájokat. Én biztos megijedtem volna. *borsódzik végig a háta, ez a történet pedig még inkább azt erősíti benne, hogy tartsa meg a két lépés távolságot a mágusoktól.*
-Hűha. *emeli meg szemöldökeit.* -Az sem semmi! Vizet csinált a semmiből? Hihetetlen micsoda hatalom lehet ezeknek az embereknek a kezében. Mondjuk most pont hasznos volt meg jóra használta a képességét, de mi van ha rosszra használják? Jaj nem dehogy! *erősíti meg a másik fiút.* -Ezek után amit láttunk az előbb, egy szem kételyem nincs. Az a lant is... hú hát a frász jön rám ha rá gondolok.
*Egy pillanatra tényleg olyan érzése volt, mintha a lantnak lelke lett volna, és mintha megsértődött volna Kai szavaitól. Ezek után már tényleg az állatoké a főszerep.*
-Másképpen nem tudná őket szállítani, meg képzeld el ha rohangálnának meg repkednének itt mindenfelé. Biztosan egy kereskedő... a jó állatokért sok pénzt fizetnek és kelendők is, főleg szerintem azoknál akiknél van kisgyerek. Persze, olyan is volt hogy három kutyánk volt mindenkinek egy, akkor a húgom még meg sem született. Az enyém lelógó fűlő zsemleszínű lapos kis kutya volt. Úgy hívtam hogy Zsemle a színe miatt. *neveti el magát lelkes beszéde közben. Ezután megint másfelé terelődik a beszélgetés, méghozzá olyan téma felé, amin már Kai is elgondolkodott párszor.*
-Végül is nem tartom olyan drágának, persze mindig ott aludni az elég húzós. Megnézhetjük, de szerinted nem rabolnának ott ki, vagy nem bántanának? Megmondom őszintén kicsit félnék ott állandóan. De persze nézzük meg, aztán majd eldöntöm hogy mi lesz. Tudod előbb utóbb szükségem lesz egy kis laboratóriumra is, ahol nyugodtan kotyvaszthatok, meg tárolhatom a holmimat meg a bájitalokat.
*Bár megint az jön, hogy nem szívesen hagyná ott, de nagyban függ attól, hogy mit is tud meg a szegénynegyedről.* -Keressük fel az özvegyasszonyt, és derítsük ki milyen is a szegénynegyed valójában, és lenne e félni valóm. Vagy nézelődjünk még kicsit? *kérdezi a fiútól, mert neki nem sürgős teljesen ráér, így Isqeha kezébe helyezi a döntés jogát.*
*Hallgatja a másik fiú történetét, és figyelmesen is követi. Néhol felvonja szemöldökét, néhol meg füttyent egyet, hogy ez bizony nem semmi. Kai örül azért, hogy neki nem volt része még ilyen kalandokban, őszintén szólva nem is vágyik rá.*
-Lehet, hogy el akart csalni, és rajtad gyakorolni a bűbájokat. Én biztos megijedtem volna. *borsódzik végig a háta, ez a történet pedig még inkább azt erősíti benne, hogy tartsa meg a két lépés távolságot a mágusoktól.*
-Hűha. *emeli meg szemöldökeit.* -Az sem semmi! Vizet csinált a semmiből? Hihetetlen micsoda hatalom lehet ezeknek az embereknek a kezében. Mondjuk most pont hasznos volt meg jóra használta a képességét, de mi van ha rosszra használják? Jaj nem dehogy! *erősíti meg a másik fiút.* -Ezek után amit láttunk az előbb, egy szem kételyem nincs. Az a lant is... hú hát a frász jön rám ha rá gondolok.
*Egy pillanatra tényleg olyan érzése volt, mintha a lantnak lelke lett volna, és mintha megsértődött volna Kai szavaitól. Ezek után már tényleg az állatoké a főszerep.*
-Másképpen nem tudná őket szállítani, meg képzeld el ha rohangálnának meg repkednének itt mindenfelé. Biztosan egy kereskedő... a jó állatokért sok pénzt fizetnek és kelendők is, főleg szerintem azoknál akiknél van kisgyerek. Persze, olyan is volt hogy három kutyánk volt mindenkinek egy, akkor a húgom még meg sem született. Az enyém lelógó fűlő zsemleszínű lapos kis kutya volt. Úgy hívtam hogy Zsemle a színe miatt. *neveti el magát lelkes beszéde közben. Ezután megint másfelé terelődik a beszélgetés, méghozzá olyan téma felé, amin már Kai is elgondolkodott párszor.*
-Végül is nem tartom olyan drágának, persze mindig ott aludni az elég húzós. Megnézhetjük, de szerinted nem rabolnának ott ki, vagy nem bántanának? Megmondom őszintén kicsit félnék ott állandóan. De persze nézzük meg, aztán majd eldöntöm hogy mi lesz. Tudod előbb utóbb szükségem lesz egy kis laboratóriumra is, ahol nyugodtan kotyvaszthatok, meg tárolhatom a holmimat meg a bájitalokat.
*Bár megint az jön, hogy nem szívesen hagyná ott, de nagyban függ attól, hogy mit is tud meg a szegénynegyedről.* -Keressük fel az özvegyasszonyt, és derítsük ki milyen is a szegénynegyed valójában, és lenne e félni valóm. Vagy nézelődjünk még kicsit? *kérdezi a fiútól, mert neki nem sürgős teljesen ráér, így Isqeha kezébe helyezi a döntés jogát.*
4337. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-11-20 19:19:07
Üzenet elküldve: 2015-11-20 19:19:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
// Kaiss Tordemirr //
*Isqeha igazat kell adjon magában Kainak, valóban, ez találó kifejezés az elmúlt percek történéseire: csodás, de ijesztő. De azért a lelkesedése töretlen, kíváncsian nézelődik tovább, miközben válaszol Kai kérdésére.* - Hát, a faluba Kimmerihez néha eljött egy-egy varázsló. Meg volt egyszer egy találkozásom eggyel, messze a falutól. Először nem is tudtam, mi lehet az, mert csak egy hatalmas, szürke, ablak és ajtó nélküli toronynak látszott. Mélyen fenn a hegyekben, az erdőben. De amikor körbejártam az alját, egyszer csak kinyílt egy addig láthatatlan ajtó. Odabenn pedig, egy kanyargós lépcső legtetején, képzeld, egy varázsló fogadott. Kifaggatott, meg minden, végül azt mondta, hogy ha akarok, vele mehetek. De én csak haza akartam menni. Aztán, amikor legközelebb arra jártam, kíváncsi voltam, de a toronynak már csak hűlt helye volt. Egyszerűen eltűnt! A varázslóval együtt. *Isqeha beleborzong még most is a visszaemlékezésbe. Még csak az kellett volna, hogy azzal a varázslóval maradjon.* - Hát, ez is elég nagy tudású, az biztos. Ez a varázsló, az Ellentétek Rendjének a vezetője. Hajnalban érkezett egy szakállas fickó a házba, lehet, hogy ő is varázsló, nem tudom. De ismerték egymást. Egy tündért cipelt magával. *csóválja Isqeha a fejét még most is a furcsa történetre.* - A fickó sérült volt, egy nagy seb volt a vállán. Képzeld, a mester a semmiből vizet csorgatott rá, erre az a mély roncsolás szinte teljesen begyógyult! Annak a sebnek, Kai, legalább tíz nap kellett volna ahhoz, hogy úgy, szinte heg nélkül, beforrjon! Ha nem látom a saját szememmel, el sem hiszem.
- Remélem, nem gondolod, hogy lódítok! *pillant gyanakodva az ifjú alkimistára. Elvégre ő is nehezen hinné el, ha valaki más állítana neki ilyet. Közben befordulnak az egyik, élénk csíkos ponyvájú sátor mögötti sorba, és egy állat kereskedőbe botlanak. Kalitkában sorakoznak nála az élénk színű, hangos madarak, de van csúcsos kalitkában egy bagoly, seregély és egy fényes, kéktollú, öreg holló is. A másik oldalon pedig néhány mókus, menyétek, és egy egyfolytában szimatoló, fel-felágaskodó nyest. * - Szépek, de azért egy kicsit sajnálni való, hogy bezárva árulja őket. *vélekedik Isqeha, látva a rabságban tartott állatokat.* - Remélem, jól bánik velük.
- Volt kutyád? Nálunk a faluban nem voltak kutyák, de az erdőben volt néhány olyan állat, amelyik már nem félt tőlem. *teszi hozzá.* - Mondd csak, hol akarsz lakni Artheniorban? Csak mert a Fogadó elég drága. *vakarja a fejét Isqeha, ahogy tovább mennek. Nem akar belekontárkodni a másik ifjú életébe, csak segíteni szeretne neki, tőle telhetően.* - Tudom, mert néhány éjszakát én is eltöltöttem ott. Talán kereshetnénk Neked szállást a Szegény negyedben. A Fogadóban hallottam, hogy van ott egy özvegyasszony, aki egészen olcsón ad szállást, és tiszta, meg minden. Mosónő. Mit gondolsz? Vagy jó Neked ott, a Pegazusban? *kérdezi Kait. Persze, fogalma sincs, hogy hogy áll pénz dolgában Kai, de abból, amit eddig megtudott róla, nem gondolná, hogy arannyal teli pénzeszacskókkal jött el otthonról, mint sok nemes ifjú, aki kalandorkodásra adja a fejét.*
*Isqeha igazat kell adjon magában Kainak, valóban, ez találó kifejezés az elmúlt percek történéseire: csodás, de ijesztő. De azért a lelkesedése töretlen, kíváncsian nézelődik tovább, miközben válaszol Kai kérdésére.* - Hát, a faluba Kimmerihez néha eljött egy-egy varázsló. Meg volt egyszer egy találkozásom eggyel, messze a falutól. Először nem is tudtam, mi lehet az, mert csak egy hatalmas, szürke, ablak és ajtó nélküli toronynak látszott. Mélyen fenn a hegyekben, az erdőben. De amikor körbejártam az alját, egyszer csak kinyílt egy addig láthatatlan ajtó. Odabenn pedig, egy kanyargós lépcső legtetején, képzeld, egy varázsló fogadott. Kifaggatott, meg minden, végül azt mondta, hogy ha akarok, vele mehetek. De én csak haza akartam menni. Aztán, amikor legközelebb arra jártam, kíváncsi voltam, de a toronynak már csak hűlt helye volt. Egyszerűen eltűnt! A varázslóval együtt. *Isqeha beleborzong még most is a visszaemlékezésbe. Még csak az kellett volna, hogy azzal a varázslóval maradjon.* - Hát, ez is elég nagy tudású, az biztos. Ez a varázsló, az Ellentétek Rendjének a vezetője. Hajnalban érkezett egy szakállas fickó a házba, lehet, hogy ő is varázsló, nem tudom. De ismerték egymást. Egy tündért cipelt magával. *csóválja Isqeha a fejét még most is a furcsa történetre.* - A fickó sérült volt, egy nagy seb volt a vállán. Képzeld, a mester a semmiből vizet csorgatott rá, erre az a mély roncsolás szinte teljesen begyógyult! Annak a sebnek, Kai, legalább tíz nap kellett volna ahhoz, hogy úgy, szinte heg nélkül, beforrjon! Ha nem látom a saját szememmel, el sem hiszem.
- Remélem, nem gondolod, hogy lódítok! *pillant gyanakodva az ifjú alkimistára. Elvégre ő is nehezen hinné el, ha valaki más állítana neki ilyet. Közben befordulnak az egyik, élénk csíkos ponyvájú sátor mögötti sorba, és egy állat kereskedőbe botlanak. Kalitkában sorakoznak nála az élénk színű, hangos madarak, de van csúcsos kalitkában egy bagoly, seregély és egy fényes, kéktollú, öreg holló is. A másik oldalon pedig néhány mókus, menyétek, és egy egyfolytában szimatoló, fel-felágaskodó nyest. * - Szépek, de azért egy kicsit sajnálni való, hogy bezárva árulja őket. *vélekedik Isqeha, látva a rabságban tartott állatokat.* - Remélem, jól bánik velük.
- Volt kutyád? Nálunk a faluban nem voltak kutyák, de az erdőben volt néhány olyan állat, amelyik már nem félt tőlem. *teszi hozzá.* - Mondd csak, hol akarsz lakni Artheniorban? Csak mert a Fogadó elég drága. *vakarja a fejét Isqeha, ahogy tovább mennek. Nem akar belekontárkodni a másik ifjú életébe, csak segíteni szeretne neki, tőle telhetően.* - Tudom, mert néhány éjszakát én is eltöltöttem ott. Talán kereshetnénk Neked szállást a Szegény negyedben. A Fogadóban hallottam, hogy van ott egy özvegyasszony, aki egészen olcsón ad szállást, és tiszta, meg minden. Mosónő. Mit gondolsz? Vagy jó Neked ott, a Pegazusban? *kérdezi Kait. Persze, fogalma sincs, hogy hogy áll pénz dolgában Kai, de abból, amit eddig megtudott róla, nem gondolná, hogy arannyal teli pénzeszacskókkal jött el otthonról, mint sok nemes ifjú, aki kalandorkodásra adja a fejét.*
4336. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-11-20 19:17:05
Üzenet elküldve: 2015-11-20 19:17:05
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
* Az út a Gazdagnegyedből a Piac felé vezet a számára. A szekér bakján ül. Csak egy lovat fogott most be elé, nem látta értelmét, hogy az ellátmányért két lovat sétáltasson meg, bár ki tudja, lehet az sem lett volna éppen rossz ötlet. A békés barna ló csendesen poroszkál utcáról utcára, hogy lassan beforduljon a piactérre.
Gidralds a legszélesebb szélső utat választja, majd ott is hagyja a szekeret az állatoknak szánt takarmányt áruló kofa előtt, hogy közelebbről is megnézhesse az árut. Szerencsére már jól ismeri hova kell mennie ha a legfrissebb zabra vagy a legízletesebb lucernára van szüksége.*
Gidralds a legszélesebb szélső utat választja, majd ott is hagyja a szekeret az állatoknak szánt takarmányt áruló kofa előtt, hogy közelebbről is megnézhesse az árut. Szerencsére már jól ismeri hova kell mennie ha a legfrissebb zabra vagy a legízletesebb lucernára van szüksége.*
4335. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-11-20 16:04:06
Üzenet elküldve: 2015-11-20 16:04:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Rinald Isqeha//
*Szép Isqeha játéka, igazán mesteri előadás legalábbis Kai botfüleinek biztosan az, egy szakértő azonban már lehetséges, hogy tudná bírálni. Végül csak otthagyják az árust, és nem vesznek tőle semmit. Mikor eltávolodnak Kai még kétszer megfordul, majd egy nagyot sóhajt mikor már tisztes távolságba érnek.*
-Ez ijesztő volt. Csodás, de ijesztő. Örülök hogy eljöttünk.
*Látszólag Kai örül hogy eljöttek, és ezt ki is nyilvánítja.*
-Hát igen, érdekes környék az biztos, és szerintem még bőven vannak hasonlók. Nincs mágus ismerősöm. *csóválja meg fejét.* -Én csak könyvekben olvastam a mágiáról és a mágusokról. Megmondom őszintén kicsit tartok tőlük. És neked vannak ilyenek? Akinél dolgozol ő nagy tudású varázsló? Láttad már varázsolni? *kérdezi, majd hangok ütik meg fülét, és az felé indul meg mutatva a másik fiúnak, hogy merre menjenek. Kisvártatva elérnek egy másik árust, aki állatokat árul. Kutya, macska, mókus, gyíkfélék, papagáj meg minden amit el lehet képzelni megtalálható, leginkább ketrecekben meg kalitkákban vannak kitéve.*
-Nézd milyen szépek! És mennyifajta állat van. Szereted az állatokat, vagy van esetleg? Nekünk otthon mindig volt kutyánk. *mosolyog.* -Meg papagájom is volt kettő, de ősszel még kicsi koromban kitettem őket a hűvös szélbe, megfáztak és hát megdöglöttek. Volt kék-fehér, meg zöld-sárga színű is, de kisebbek voltak mint azok ott. *mutat az egyik ketrecre, amiben szép papagájok vannak, bár kicsit nagyobb méretűek az átlagnál, talán valami más fajta ki tudja.*
*Szép Isqeha játéka, igazán mesteri előadás legalábbis Kai botfüleinek biztosan az, egy szakértő azonban már lehetséges, hogy tudná bírálni. Végül csak otthagyják az árust, és nem vesznek tőle semmit. Mikor eltávolodnak Kai még kétszer megfordul, majd egy nagyot sóhajt mikor már tisztes távolságba érnek.*
-Ez ijesztő volt. Csodás, de ijesztő. Örülök hogy eljöttünk.
*Látszólag Kai örül hogy eljöttek, és ezt ki is nyilvánítja.*
-Hát igen, érdekes környék az biztos, és szerintem még bőven vannak hasonlók. Nincs mágus ismerősöm. *csóválja meg fejét.* -Én csak könyvekben olvastam a mágiáról és a mágusokról. Megmondom őszintén kicsit tartok tőlük. És neked vannak ilyenek? Akinél dolgozol ő nagy tudású varázsló? Láttad már varázsolni? *kérdezi, majd hangok ütik meg fülét, és az felé indul meg mutatva a másik fiúnak, hogy merre menjenek. Kisvártatva elérnek egy másik árust, aki állatokat árul. Kutya, macska, mókus, gyíkfélék, papagáj meg minden amit el lehet képzelni megtalálható, leginkább ketrecekben meg kalitkákban vannak kitéve.*
-Nézd milyen szépek! És mennyifajta állat van. Szereted az állatokat, vagy van esetleg? Nekünk otthon mindig volt kutyánk. *mosolyog.* -Meg papagájom is volt kettő, de ősszel még kicsi koromban kitettem őket a hűvös szélbe, megfáztak és hát megdöglöttek. Volt kék-fehér, meg zöld-sárga színű is, de kisebbek voltak mint azok ott. *mutat az egyik ketrecre, amiben szép papagájok vannak, bár kicsit nagyobb méretűek az átlagnál, talán valami más fajta ki tudja.*
4334. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-11-20 13:21:26
Üzenet elküldve: 2015-11-20 13:21:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
// Kaiss Tordemirr //
*Isqeha elmosolyodik a felszólításra. Örömmel játszik valamit a "dallamok urának". És mivel nem akarna, és nem is tudna versenyre kelni a bűvös lant mágikus húrjaival, és a nemrégiben felhangzott szívszorító, varázslatos előadással, nagyon is kedvére való, hogy inkább valami vidám éneket játsszon a hangszerén. A dal Lanawin-szerte ismert, egyszerű kis ének, de a lakodalmak és a tavernák repertoárjának közismert és fontos alkotója, és meglehetősen pontos mércéje a hangulat tetőfokra hágásának. De felhangzik eldugott, apró hegyi falvakban, a pusztákon és a barbárok körében is, ismerik a wegtoreni palotákban, Pirtiánes ivóiban és a lichanechi halászok között is. Éneklik a Nap Karavánpihenőben, hosszú karavánutakon, sőt a rossznyelvek szerint a Főtanács gyűléseit követően Consiglio vezetésével, a Harsogó Borászat ajándékait tesztelve maguk a Főtanácstagok is együtt szokták énekelni. A dallam egyszerű és könnyen követhető, ám cifrázni is lehet, a refrén egyre hangosabb éneklésre buzdít, a szöveg pedig vidám és szívet melengető, csakúgy, mint egy pohár a legjobb lanawini vörösborból. Úgyhogy a fél-elf bele is kezd, minden habozás nélkül. Lassan, csalafintán indít, ez is a játék része, annál hatásosabb a felismerés, hogy mi is következik. Az első versszak még csak mesélős, bemelegítő ritmussal, igazán ártatlanul érkezik, a refrén sem ígér még semmilyen duhaj, égigcsapó kedvet. Csak sejtet. A második versszak az elsőre érkezik válaszul, pajzán és csipkelődő, bevon és gyönyörködtet, már kéri, kívánja a bekapcsolódó együttműködést, ami, ha a szövegnél még nem is, de a refrénnél, legyen bármilyen bárd vagy zenész az előadója, legtöbbször bizony be is következik. Hogy aztán a harmadik versszakot együtt énekelje az ivó, vagy éppen a palota népe, a refrént harsogva, ütemes lábdobbanásokkal, törpe közönség esetében szinte biztosan harsány füttyöngetéssel kísérve. Isqeha ezt azért nem szeretné, még ha meg is állnak jónéhányan, és elmosolyodnak, az egyre szárnyalóbb és szilajabb furulyaszót hallgatva. A harmadik versszak után így befejezi a bemutatót, leengedve a hangszerét, majd mélyen, hódolattal meghajtja magát a lantok ura felé, köszönetképpen az ismeretségért és a beszélgetésért. Aztán, elbűvölve az élménytől, szót fogad Kainak, és tovább lódul vele a Piac forgatagába.*
- Ha csak tehetem, el fogok jönni ide! *áradozik a barátjának.* - Hihetetlen, kikkel találkozhatsz itt. Az a gyógynövényeket áruló idős hölgy is, akivel a múltkor a Harmatkát elcseréltem! A gnóm! És most ez a varázsló! *lelkesedik.* - Te ismertél korábban mágusokat? Találkoztál már más nagytudású varázslóval? *kérdezi a másik ifjút.*
*Isqeha elmosolyodik a felszólításra. Örömmel játszik valamit a "dallamok urának". És mivel nem akarna, és nem is tudna versenyre kelni a bűvös lant mágikus húrjaival, és a nemrégiben felhangzott szívszorító, varázslatos előadással, nagyon is kedvére való, hogy inkább valami vidám éneket játsszon a hangszerén. A dal Lanawin-szerte ismert, egyszerű kis ének, de a lakodalmak és a tavernák repertoárjának közismert és fontos alkotója, és meglehetősen pontos mércéje a hangulat tetőfokra hágásának. De felhangzik eldugott, apró hegyi falvakban, a pusztákon és a barbárok körében is, ismerik a wegtoreni palotákban, Pirtiánes ivóiban és a lichanechi halászok között is. Éneklik a Nap Karavánpihenőben, hosszú karavánutakon, sőt a rossznyelvek szerint a Főtanács gyűléseit követően Consiglio vezetésével, a Harsogó Borászat ajándékait tesztelve maguk a Főtanácstagok is együtt szokták énekelni. A dallam egyszerű és könnyen követhető, ám cifrázni is lehet, a refrén egyre hangosabb éneklésre buzdít, a szöveg pedig vidám és szívet melengető, csakúgy, mint egy pohár a legjobb lanawini vörösborból. Úgyhogy a fél-elf bele is kezd, minden habozás nélkül. Lassan, csalafintán indít, ez is a játék része, annál hatásosabb a felismerés, hogy mi is következik. Az első versszak még csak mesélős, bemelegítő ritmussal, igazán ártatlanul érkezik, a refrén sem ígér még semmilyen duhaj, égigcsapó kedvet. Csak sejtet. A második versszak az elsőre érkezik válaszul, pajzán és csipkelődő, bevon és gyönyörködtet, már kéri, kívánja a bekapcsolódó együttműködést, ami, ha a szövegnél még nem is, de a refrénnél, legyen bármilyen bárd vagy zenész az előadója, legtöbbször bizony be is következik. Hogy aztán a harmadik versszakot együtt énekelje az ivó, vagy éppen a palota népe, a refrént harsogva, ütemes lábdobbanásokkal, törpe közönség esetében szinte biztosan harsány füttyöngetéssel kísérve. Isqeha ezt azért nem szeretné, még ha meg is állnak jónéhányan, és elmosolyodnak, az egyre szárnyalóbb és szilajabb furulyaszót hallgatva. A harmadik versszak után így befejezi a bemutatót, leengedve a hangszerét, majd mélyen, hódolattal meghajtja magát a lantok ura felé, köszönetképpen az ismeretségért és a beszélgetésért. Aztán, elbűvölve az élménytől, szót fogad Kainak, és tovább lódul vele a Piac forgatagába.*
- Ha csak tehetem, el fogok jönni ide! *áradozik a barátjának.* - Hihetetlen, kikkel találkozhatsz itt. Az a gyógynövényeket áruló idős hölgy is, akivel a múltkor a Harmatkát elcseréltem! A gnóm! És most ez a varázsló! *lelkesedik.* - Te ismertél korábban mágusokat? Találkoztál már más nagytudású varázslóval? *kérdezi a másik ifjút.*
4333. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-11-20 12:15:36
Üzenet elküldve: 2015-11-20 12:15:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Rinald Isqeha//
*Ha az árus valóban varázsló akkor bármi lehet még az is, hogy pusztán a képzeletük agyszüleményévé teszi ezt a szakállas. De miért tenné? Miért pont velük? Kai szerint ez tényleg valami varázslat, ugyanakkor tényleg furcsa ez itt a piactéren, de lehet csak nekik fura mindez. Azt hallotta, hogy a város piacán megannyi különleges és érdekes dologgal találkozhat, és ez tényleg be is bizonyosodik. Mindazonáltal ő nem félti a lantot, hiszen az árus valószínűleg könnyen meg tudná akadályozni azt, ha egy tolvaj esetleg elemelné. Meg mondjuk Kai úgy van vele, hogy ha tolvaj is lenne biztosan nem merne egy olyan fickótól lopni, aki képes megbűvölni egy lantot... ki tudja még a végén valami szörnyűségé változtatná a tolvajszándékú egyént.*
-Ő... hát... nekem nincs hangszerem, és nem is tudok zenélni. *mondja kicsit félénken.* -Őszintén szólva semleges vagyok a hangszereket illetően, de a hárfának a hangját nagyon kedvelem. A mágia tudományt nagyon tisztelem, ugyanakkor én nem művelem, és nem is szeretném. Én... nos... én is a tudomány rögös, nehéz útját járom, de engem az alkímia és a herbária világa érdekel. Szeretnék egyszer saját bájitalokat készíteni, jó recepteket kikeverni, persze sokat kell ehhez tanulnom. *fejezi be a lelkes beszámolót, és nem is érti miért mondja el ezt azonnal egy idegennek. Persze Isqeha is idegen volt, de vele teljesen másként indult a beszélgetés. Az árus most Isqeha felé fordul.*
-Játssz kérlek valamit. Valami vidámat.
*Ha Isqeha Kai felé fordul akkor láthatja, hogy a fiú kíváncsian néz rá, ugyanakkor kicsit fejével oldalra bök, hogy ha befejezi majd a játékot, akkor akár mehetnének is tovább.*
*Ha az árus valóban varázsló akkor bármi lehet még az is, hogy pusztán a képzeletük agyszüleményévé teszi ezt a szakállas. De miért tenné? Miért pont velük? Kai szerint ez tényleg valami varázslat, ugyanakkor tényleg furcsa ez itt a piactéren, de lehet csak nekik fura mindez. Azt hallotta, hogy a város piacán megannyi különleges és érdekes dologgal találkozhat, és ez tényleg be is bizonyosodik. Mindazonáltal ő nem félti a lantot, hiszen az árus valószínűleg könnyen meg tudná akadályozni azt, ha egy tolvaj esetleg elemelné. Meg mondjuk Kai úgy van vele, hogy ha tolvaj is lenne biztosan nem merne egy olyan fickótól lopni, aki képes megbűvölni egy lantot... ki tudja még a végén valami szörnyűségé változtatná a tolvajszándékú egyént.*
-Ő... hát... nekem nincs hangszerem, és nem is tudok zenélni. *mondja kicsit félénken.* -Őszintén szólva semleges vagyok a hangszereket illetően, de a hárfának a hangját nagyon kedvelem. A mágia tudományt nagyon tisztelem, ugyanakkor én nem művelem, és nem is szeretném. Én... nos... én is a tudomány rögös, nehéz útját járom, de engem az alkímia és a herbária világa érdekel. Szeretnék egyszer saját bájitalokat készíteni, jó recepteket kikeverni, persze sokat kell ehhez tanulnom. *fejezi be a lelkes beszámolót, és nem is érti miért mondja el ezt azonnal egy idegennek. Persze Isqeha is idegen volt, de vele teljesen másként indult a beszélgetés. Az árus most Isqeha felé fordul.*
-Játssz kérlek valamit. Valami vidámat.
*Ha Isqeha Kai felé fordul akkor láthatja, hogy a fiú kíváncsian néz rá, ugyanakkor kicsit fejével oldalra bök, hogy ha befejezi majd a játékot, akkor akár mehetnének is tovább.*
4332. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-11-20 09:53:05
Üzenet elküldve: 2015-11-20 09:53:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
// Kaiss Tordemirr //
*Isqeha csak áll, bámul, a döbbenettől és izgatott kíváncsiságtól szinte megbénulva. Közben az agyában csak úgy járnak a kerekek! Nem kerüli el a figyelmét a lant "viselkedése", sem Kai döbbent, neki szóló pillantása. A varázsló szavai és gesztusai is azt a hitet erősítik, hogy itt és most nem egy tárgyat ( még ha egy megbűvölt, mágikus tárgyat is) látnak maguk előtt, és hallottak muzsikálni, itt, Artheniornak, a Levegő Városának a Piacterén, sok más piacon nézelődő szeme láttára és füle hallatára. Ez a lant! Vagy csupán ez is a mágia része lenne?? S a sárga, ijesztően éles tekintetű, de barátságosan dörmögő mágus csupán elhiteti velük mindezt?! Isqeha egészen összezavarodik. Lehetséges lenne, hogy egy élő lélek van bezárva a lantba?! Egy tárgy nem képes olyan szívsajdító dallamok lejátszására! De miken gondolkodik! Egy tárgy semmilyen dallam lejátszására nem képes magától. ~És a kis gnóm szerkezetei? Azok is maguktól játszottak! Talán a mágia hatalma épp ebben áll... Hogy a lélekhez tud szólni. Ó!~ Isqeha gondolatai a tőle megszokott módon járnak őrült sebességgel minden irányba. Először az jut el hozzá, hogy a lant, a lant nem eladó. Valahogy ő is szentségtörésnek érezné ezt, ahogyan a varázsló is úgy válaszol, mintha ez teljességgel elképzelhetetlen lenne. Ám a többi hangszer, amik ki vannak téve körülötte, eladó! A fél-elf eddig is látta őket, de a figyelmét annyira lekötötte a muzsika szárnyalása, a bűvös lant kérdése, aztán meg a varázsló és Kai párbeszéde és a saját gondolatai, hogy, bár máskor ez első dolga lett volna, most alig szentelt figyelmet nekik. Úgyhogy lassan közelebb lép, hallva a varázsló biztató felszólítását, hogy az utána feltett kérdésre aztán egy kissé visszahőköljön. De szó nélkül nyúl a köpenye mélyén rejtőző, már az előbb is majdnem elővett furulyáért, és előhúzva azt, bátor mosollyal mutatja meg a varázslónak, de szólni nem szól egy árva szót sem. A mágus lenyűgöző, csodálatos játéka után úgyis minden csak dicsekvésképpen hatna.* - Nocsak! *szalad fel a mágus szemöldöke.* - Lám, lám! Hát vannak még, akik értékelik ennek az egyszerű hangszernek a csodáit! No és Te, ifjú bámulóm? *fordul a tekintete újra Kai felé.* - Téged a hangszerek, és a mágia világa hidegen hagynak, vagy van valami lenyűgöző bennük számodra is?
*Isqeha csak áll, bámul, a döbbenettől és izgatott kíváncsiságtól szinte megbénulva. Közben az agyában csak úgy járnak a kerekek! Nem kerüli el a figyelmét a lant "viselkedése", sem Kai döbbent, neki szóló pillantása. A varázsló szavai és gesztusai is azt a hitet erősítik, hogy itt és most nem egy tárgyat ( még ha egy megbűvölt, mágikus tárgyat is) látnak maguk előtt, és hallottak muzsikálni, itt, Artheniornak, a Levegő Városának a Piacterén, sok más piacon nézelődő szeme láttára és füle hallatára. Ez a lant! Vagy csupán ez is a mágia része lenne?? S a sárga, ijesztően éles tekintetű, de barátságosan dörmögő mágus csupán elhiteti velük mindezt?! Isqeha egészen összezavarodik. Lehetséges lenne, hogy egy élő lélek van bezárva a lantba?! Egy tárgy nem képes olyan szívsajdító dallamok lejátszására! De miken gondolkodik! Egy tárgy semmilyen dallam lejátszására nem képes magától. ~És a kis gnóm szerkezetei? Azok is maguktól játszottak! Talán a mágia hatalma épp ebben áll... Hogy a lélekhez tud szólni. Ó!~ Isqeha gondolatai a tőle megszokott módon járnak őrült sebességgel minden irányba. Először az jut el hozzá, hogy a lant, a lant nem eladó. Valahogy ő is szentségtörésnek érezné ezt, ahogyan a varázsló is úgy válaszol, mintha ez teljességgel elképzelhetetlen lenne. Ám a többi hangszer, amik ki vannak téve körülötte, eladó! A fél-elf eddig is látta őket, de a figyelmét annyira lekötötte a muzsika szárnyalása, a bűvös lant kérdése, aztán meg a varázsló és Kai párbeszéde és a saját gondolatai, hogy, bár máskor ez első dolga lett volna, most alig szentelt figyelmet nekik. Úgyhogy lassan közelebb lép, hallva a varázsló biztató felszólítását, hogy az utána feltett kérdésre aztán egy kissé visszahőköljön. De szó nélkül nyúl a köpenye mélyén rejtőző, már az előbb is majdnem elővett furulyáért, és előhúzva azt, bátor mosollyal mutatja meg a varázslónak, de szólni nem szól egy árva szót sem. A mágus lenyűgöző, csodálatos játéka után úgyis minden csak dicsekvésképpen hatna.* - Nocsak! *szalad fel a mágus szemöldöke.* - Lám, lám! Hát vannak még, akik értékelik ennek az egyszerű hangszernek a csodáit! No és Te, ifjú bámulóm? *fordul a tekintete újra Kai felé.* - Téged a hangszerek, és a mágia világa hidegen hagynak, vagy van valami lenyűgöző bennük számodra is?
4331. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-11-19 13:59:12
Üzenet elküldve: 2015-11-19 13:59:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Rinald Isqeha//
*Látszólag útitársát is megfogja a muzsika, sőt még talán jobban mint az ifjú alkimistát. Látott már sok furcsaságot, de ilyet még tényleg nem bárhogy is keresgél az emlékezetében. Kai kicsit megijed, mikor a sárgás szempár hirtelen rájuk néz, és megszűnik a zene. Ő maga azt hiszi, hogy a nagy bámészkodással és meglepettséggel megzavarták a varázslónak kinéző árust. Mások is megállnak, de úgy mint a két fiú senki sem bámul. Isqeha kérdésére a varázsló barátságos dörmögő hangon kissé mosolyogva szólal meg.*
-Örülök hogy tetszett. A varázslat hatása nem tart hosszú ideig, utána mindig várni kell egy kicsit. *mondja Isqehara nézve, ezzel lényegében meg is válaszolja azt, hogy most rögtön nem fog újra játszani, hanem várjanak kicsit.*
-Elnézést. *mondja Kai az árusnak.* -Megmondaná miféle holmi ez? A magáé?
-Holmi? *döbben meg a varázsló.* -Holmi? Hallottad ezt? *fordul a lant felé, mintha csak a hangszertől kérdezne! A lant kissé megdől Kai felé, és mintha nézné őt. Rápillant a mellette álló fiúra kicsit rémülten, majd megköszörüli a torkát.*
-Bocsánat.
*Erre a lant elfordul, majd beledől egy bőr tartótokba ami a földön hever, és pont a lant mérete és formája. Mintha most kapcsolna ki vagy ilyesmi.*
-Varázslant, ami egy kis bűbáj hatására magától játszik, vagy persze velem párban! Épp most gyakorolunk egy darabot.
-De mondja csak. *folytatja Kai.* -Az előbb idefordult és mintha... minthogyha... nézett volna, vagy megharagudott volna.
-Ez egy varázslant. *mondja mosolyogva a mágus.* -A mágia pedig egy csodálatos világ.
*Lényegében részletesebb válaszokat nem kap, elég szűkszavú a mágus, ugyanakkor bölcsesség és nagy élettapasztalat érződik a lényéből.*
-És eladó? *kérdezi Kai.*
-Nem-nem ifjú az nem eladó, de az összes többi igen, nézzétek csak meg. Játszik valamelyikőtök hangszeren? *kérdezi előbb Kaira nézve, aki nemlegesen megcsóválja fejét, majd az árus pillantása átszökik Isqehara.*
*Látszólag útitársát is megfogja a muzsika, sőt még talán jobban mint az ifjú alkimistát. Látott már sok furcsaságot, de ilyet még tényleg nem bárhogy is keresgél az emlékezetében. Kai kicsit megijed, mikor a sárgás szempár hirtelen rájuk néz, és megszűnik a zene. Ő maga azt hiszi, hogy a nagy bámészkodással és meglepettséggel megzavarták a varázslónak kinéző árust. Mások is megállnak, de úgy mint a két fiú senki sem bámul. Isqeha kérdésére a varázsló barátságos dörmögő hangon kissé mosolyogva szólal meg.*
-Örülök hogy tetszett. A varázslat hatása nem tart hosszú ideig, utána mindig várni kell egy kicsit. *mondja Isqehara nézve, ezzel lényegében meg is válaszolja azt, hogy most rögtön nem fog újra játszani, hanem várjanak kicsit.*
-Elnézést. *mondja Kai az árusnak.* -Megmondaná miféle holmi ez? A magáé?
-Holmi? *döbben meg a varázsló.* -Holmi? Hallottad ezt? *fordul a lant felé, mintha csak a hangszertől kérdezne! A lant kissé megdől Kai felé, és mintha nézné őt. Rápillant a mellette álló fiúra kicsit rémülten, majd megköszörüli a torkát.*
-Bocsánat.
*Erre a lant elfordul, majd beledől egy bőr tartótokba ami a földön hever, és pont a lant mérete és formája. Mintha most kapcsolna ki vagy ilyesmi.*
-Varázslant, ami egy kis bűbáj hatására magától játszik, vagy persze velem párban! Épp most gyakorolunk egy darabot.
-De mondja csak. *folytatja Kai.* -Az előbb idefordult és mintha... minthogyha... nézett volna, vagy megharagudott volna.
-Ez egy varázslant. *mondja mosolyogva a mágus.* -A mágia pedig egy csodálatos világ.
*Lényegében részletesebb válaszokat nem kap, elég szűkszavú a mágus, ugyanakkor bölcsesség és nagy élettapasztalat érződik a lényéből.*
-És eladó? *kérdezi Kai.*
-Nem-nem ifjú az nem eladó, de az összes többi igen, nézzétek csak meg. Játszik valamelyikőtök hangszeren? *kérdezi előbb Kaira nézve, aki nemlegesen megcsóválja fejét, majd az árus pillantása átszökik Isqehara.*
4330. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-11-19 11:51:39
Üzenet elküldve: 2015-11-19 11:51:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
// Kaiss Tordemirr //
- Hát ez!! *néz Isqeha is a mondott irányba, és bámul aztán tátott szájjal. Na, őt aztán egy jó ideig innen biztos, hogy hétökrös szekérrel sem lehet majd elvontatni. Már az előbb is hallotta a muzsikaszót, de akárhogy forgolódott, eddig nem látta a forrását. De a termetes asszonyság, amelyik eddig a földön ülve furulyázó, hosszú fehér szakállú, kalpagos varázslót eltakarta, végre odébb indul, a Piac egy másik szegletébe, úgyhogy Isqeha is megbámulhatja a különös látványt. Nem tudná eldönteni, mi nyűgözi le jobban. A varázsló játéka, vagy az azt magától kísérő lant, vagy a kettőnek együtt felhangzó, egyre szívhezszólóbban a magasba szárnyaló melódiája. ~Igazán! Igazán elképesztő, hogy mire képesek ezek a varázstudásúak! ~ morfondírozik. ~Eralil is! Csak úgy beforrasztotta azt a csúnyán roncsolt, mély sebet a szakállas vállán. Egyik pillanatról a másikra! No és ez!~ Mert a lant nem csak magától játszik. Nem is csak kíséri a furulyaszót. Emeli, zsongítja, játszik vele, körbeöleli és magára hagyja, hogy aztán újra meg újra csatlakozzon, amikor már a hallgató szíve egészen belesajdul a várakozás édességébe! A fél-elfet erősen elfogja a vágy, hogy ő is csatlakozzon a zenéléshez. Már nyúl is a furulyáért. Egyre többen megálltak, és mások is jönnek, kíváncsian, aztán a látványhoz érve megállnak, szinte megtorpannak, és csendben, szó nélkül hallgatják a muzsika szavát. De a varázsló hirtelen kinyitja a szemét. Átható, sárga pillantással néz rájuk. Isqeha úgy érzi, mintha vesébe látna ez a pillantás, és a hosszú, fehér szakállas mintha csak egyedül nekik játszott volna. A csend hirtelen hangzik fel a dallamok andalító szárnyalása után, hirtelen és élesen.* - Ez *nyögi ki a fiú, mert valamiért úgy érzi, a varázsló vár tőle valamit, ezért nem veszi le róla a pillantását* - ez nagyon szép volt. Játszana, még valamit? *kérdezi.*
A hozzászólás írója (Rinald Isqeha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.11.19 13:42:56
- Hát ez!! *néz Isqeha is a mondott irányba, és bámul aztán tátott szájjal. Na, őt aztán egy jó ideig innen biztos, hogy hétökrös szekérrel sem lehet majd elvontatni. Már az előbb is hallotta a muzsikaszót, de akárhogy forgolódott, eddig nem látta a forrását. De a termetes asszonyság, amelyik eddig a földön ülve furulyázó, hosszú fehér szakállú, kalpagos varázslót eltakarta, végre odébb indul, a Piac egy másik szegletébe, úgyhogy Isqeha is megbámulhatja a különös látványt. Nem tudná eldönteni, mi nyűgözi le jobban. A varázsló játéka, vagy az azt magától kísérő lant, vagy a kettőnek együtt felhangzó, egyre szívhezszólóbban a magasba szárnyaló melódiája. ~Igazán! Igazán elképesztő, hogy mire képesek ezek a varázstudásúak! ~ morfondírozik. ~Eralil is! Csak úgy beforrasztotta azt a csúnyán roncsolt, mély sebet a szakállas vállán. Egyik pillanatról a másikra! No és ez!~ Mert a lant nem csak magától játszik. Nem is csak kíséri a furulyaszót. Emeli, zsongítja, játszik vele, körbeöleli és magára hagyja, hogy aztán újra meg újra csatlakozzon, amikor már a hallgató szíve egészen belesajdul a várakozás édességébe! A fél-elfet erősen elfogja a vágy, hogy ő is csatlakozzon a zenéléshez. Már nyúl is a furulyáért. Egyre többen megálltak, és mások is jönnek, kíváncsian, aztán a látványhoz érve megállnak, szinte megtorpannak, és csendben, szó nélkül hallgatják a muzsika szavát. De a varázsló hirtelen kinyitja a szemét. Átható, sárga pillantással néz rájuk. Isqeha úgy érzi, mintha vesébe látna ez a pillantás, és a hosszú, fehér szakállas mintha csak egyedül nekik játszott volna. A csend hirtelen hangzik fel a dallamok andalító szárnyalása után, hirtelen és élesen.* - Ez *nyögi ki a fiú, mert valamiért úgy érzi, a varázsló vár tőle valamit, ezért nem veszi le róla a pillantását* - ez nagyon szép volt. Játszana, még valamit? *kérdezi.*
A hozzászólás írója (Rinald Isqeha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.11.19 13:42:56
4329. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-11-19 10:42:38
Üzenet elküldve: 2015-11-19 10:42:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Rinald Isqeha//
-Részletesen még én sem néztem át, pedig tényleg hatalmas, és minden de minden van benne. Hát mivel én is ráérek meg te is, járjuk hát körbe. *mosolyodik el, és beleveti magát ő is a nézelődésbe. A piac különösen otthonos hely az olyan kíváncsi egyéneknek mint Kai, ugyanakkor ilyenkor mindig előjön benne az üzleti szellem, a kereskedés, és az alkudozás művészete, amit ha ügyesen csinál az ember jelentős profithoz juthat. Kicsit felvonja a szemöldökét Isqeha szavaira, bár nem is érti miért lepődik meg, hiszen a gnómok bámulatosan jó tudósok és feltalálók. Magában elképzeli a táncos kis faragványt.*
-Az mókás lehet. Vajon mennyiért árulhatnak ilyen egyedileg faragott csecsebecséket? *kérdezi, bár jobban mondva inkább csak tűnődik maga elé. Kai tudja értékelni ezeket, szereti ő maga is a művészetet, mivel hogy a bájitalkeverést is afféle művészetnek gondolja, úgy ahogyan az alkímiát meg a mágiát is. Kai szereti a festményeket és rajzokat, bár abban ő elég szerencsétlen, sosem tudott jól rajzolni, festeni meg végképp.*
-Szeretem és értékelem az alkotásokat. Mondjuk nézz csak oda! *mutat egy árus felé, akinél hangszerek láthatók. Az árus hosszú fehér szakállas férfi, széles karimás süveggel a fején. Éppen becsukott szemmel furulyázik, azonban az érdekesebb látványt egy lant nyújtja, ami magától játszik lágy dallamokat. A lanton látszik az is, hogy szépen faragott munka, amit bizonyára az árus készített, aki nagy valószínűséggel varázsló.*
-Hihetetlen. Láttál már ehhez foghatót? *nézi szinte tátott szájjal a magától játszó lantot, szinte megbűvölve érzi magát.*
-A löttyök ráérnek később is, inkább nézzünk szét tényleg jó alaposan. *javasolja, hátha látnak még egyéb csodálatos dolgokat.*
-Részletesen még én sem néztem át, pedig tényleg hatalmas, és minden de minden van benne. Hát mivel én is ráérek meg te is, járjuk hát körbe. *mosolyodik el, és beleveti magát ő is a nézelődésbe. A piac különösen otthonos hely az olyan kíváncsi egyéneknek mint Kai, ugyanakkor ilyenkor mindig előjön benne az üzleti szellem, a kereskedés, és az alkudozás művészete, amit ha ügyesen csinál az ember jelentős profithoz juthat. Kicsit felvonja a szemöldökét Isqeha szavaira, bár nem is érti miért lepődik meg, hiszen a gnómok bámulatosan jó tudósok és feltalálók. Magában elképzeli a táncos kis faragványt.*
-Az mókás lehet. Vajon mennyiért árulhatnak ilyen egyedileg faragott csecsebecséket? *kérdezi, bár jobban mondva inkább csak tűnődik maga elé. Kai tudja értékelni ezeket, szereti ő maga is a művészetet, mivel hogy a bájitalkeverést is afféle művészetnek gondolja, úgy ahogyan az alkímiát meg a mágiát is. Kai szereti a festményeket és rajzokat, bár abban ő elég szerencsétlen, sosem tudott jól rajzolni, festeni meg végképp.*
-Szeretem és értékelem az alkotásokat. Mondjuk nézz csak oda! *mutat egy árus felé, akinél hangszerek láthatók. Az árus hosszú fehér szakállas férfi, széles karimás süveggel a fején. Éppen becsukott szemmel furulyázik, azonban az érdekesebb látványt egy lant nyújtja, ami magától játszik lágy dallamokat. A lanton látszik az is, hogy szépen faragott munka, amit bizonyára az árus készített, aki nagy valószínűséggel varázsló.*
-Hihetetlen. Láttál már ehhez foghatót? *nézi szinte tátott szájjal a magától játszó lantot, szinte megbűvölve érzi magát.*
-A löttyök ráérnek később is, inkább nézzünk szét tényleg jó alaposan. *javasolja, hátha látnak még egyéb csodálatos dolgokat.*
4328. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-11-19 10:26:28
Üzenet elküldve: 2015-11-19 10:26:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
// Kaiss Tordemirr //
- Köszi! *vigyorodik el Isqeha, ahogy elveszi a rá várótól a cukros tekercset* - nagyon jó! *mondja teli szájjal, ahogy beleharapva megérzi az ízét.* - Még sosem ettem ilyet! De láttam, hogy a Piactéren is árulnak mindenféle kalácsot, hátul, a kemencéknél, a kenyérsütő résznél.
- Hát, igazából csak nézelődni akarok. Csak néhányszor jártam itt, és akkor is siettem, úgyhogy csak átszaladtam. Pedig ez a Piac hatalmas! Sosem láttam még ilyet. El sem tudtam képzelni, hogy ennyi faj, ennyi nép lehet egy helyen egy időben, ilyen kavalkádban. Jó lenne végigjárni legalább egy részét.
- Láttam egy gnómot, akinek csuda kis faragott szerkezetei voltak! Egy kis táncosnő! A gnóm felhúzott egy kulcsot a talpon, amin állt az a kis faragvány, és a kis táncosnő forgott! És képzeld, közben zene szólt! Nagyon tetszett, igazán! *magyarázza lelkesen, bár az is lehet, hogy Kait egészen hidegen hagyják a faragott táncosnők, még abban az igazán különleges esetben is, ha egy talapzaton forognak. Isqeha azonban, bár ő maga biztosan nem fogalmazná ezt így meg, művészi hajlamokkal bír, és a saját kedvére való zenélést és a faragást, az alkotás örömét maga is elmélyült szinten műveli. Ezért minden ilyesmi nagyon is lenyűgözi. Igazából a kertek, a növények a szépségük, a színek és formák lenyűgöző harmóniája miatt is érdeklik, ezért is kötik le a figyelmét és az alkotókedvét.*
- Te akarsz valamit venni? Vagy menjünk egyenesen a "színes löttyök" felé? *ugratja egy kicsit a barátját vigyorogva. A tudós alkimista palánta és az égenjáró művész lélek. Vajon össze tudnak barátkozni? Elég ehhez, hogy össze hozta őket a sors, a halandók életét igazán szeszélyesen igazgató kényúr? Vagy van emögött valami, amit már a végzet, a sorsnál jóval könyörtelenebb és kegyetlenebb, rideg behajtó irányít? Elég annyi ehhez, hogy mindketten máshonnan érkeztek nemrégiben, hasonló korban, a fiatalság minden hevületével és rácsodálkozásával a Levegő Városába? Ahogy a Piactéren jönnek mennek, kifelé és befelé áramlik a nép még mindig, cipekedve. Teli, jól megrakott, vagy éppen üres, vásárlásra váró kosarakkal, málhákkal, attól függően, hogy most érkeznek a Piacra, vagy már elfelé mennek. Az árusok pedig számolnak, árgus szemmel figyelnek, igazgatnak, feldicsérnek, megátalkodottan kötik az ebet a karóhoz, aztán meg a vevő után kiabálnak, hogy jöjjön vissza. Isqeha élvezi a bámészkodást, bár a kis gnóm mestert nem találja sehol, de helyette is van elég nézni való.*
A hozzászólás írója (Rinald Isqeha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.11.19 10:30:59
- Köszi! *vigyorodik el Isqeha, ahogy elveszi a rá várótól a cukros tekercset* - nagyon jó! *mondja teli szájjal, ahogy beleharapva megérzi az ízét.* - Még sosem ettem ilyet! De láttam, hogy a Piactéren is árulnak mindenféle kalácsot, hátul, a kemencéknél, a kenyérsütő résznél.
- Hát, igazából csak nézelődni akarok. Csak néhányszor jártam itt, és akkor is siettem, úgyhogy csak átszaladtam. Pedig ez a Piac hatalmas! Sosem láttam még ilyet. El sem tudtam képzelni, hogy ennyi faj, ennyi nép lehet egy helyen egy időben, ilyen kavalkádban. Jó lenne végigjárni legalább egy részét.
- Láttam egy gnómot, akinek csuda kis faragott szerkezetei voltak! Egy kis táncosnő! A gnóm felhúzott egy kulcsot a talpon, amin állt az a kis faragvány, és a kis táncosnő forgott! És képzeld, közben zene szólt! Nagyon tetszett, igazán! *magyarázza lelkesen, bár az is lehet, hogy Kait egészen hidegen hagyják a faragott táncosnők, még abban az igazán különleges esetben is, ha egy talapzaton forognak. Isqeha azonban, bár ő maga biztosan nem fogalmazná ezt így meg, művészi hajlamokkal bír, és a saját kedvére való zenélést és a faragást, az alkotás örömét maga is elmélyült szinten műveli. Ezért minden ilyesmi nagyon is lenyűgözi. Igazából a kertek, a növények a szépségük, a színek és formák lenyűgöző harmóniája miatt is érdeklik, ezért is kötik le a figyelmét és az alkotókedvét.*
- Te akarsz valamit venni? Vagy menjünk egyenesen a "színes löttyök" felé? *ugratja egy kicsit a barátját vigyorogva. A tudós alkimista palánta és az égenjáró művész lélek. Vajon össze tudnak barátkozni? Elég ehhez, hogy össze hozta őket a sors, a halandók életét igazán szeszélyesen igazgató kényúr? Vagy van emögött valami, amit már a végzet, a sorsnál jóval könyörtelenebb és kegyetlenebb, rideg behajtó irányít? Elég annyi ehhez, hogy mindketten máshonnan érkeztek nemrégiben, hasonló korban, a fiatalság minden hevületével és rácsodálkozásával a Levegő Városába? Ahogy a Piactéren jönnek mennek, kifelé és befelé áramlik a nép még mindig, cipekedve. Teli, jól megrakott, vagy éppen üres, vásárlásra váró kosarakkal, málhákkal, attól függően, hogy most érkeznek a Piacra, vagy már elfelé mennek. Az árusok pedig számolnak, árgus szemmel figyelnek, igazgatnak, feldicsérnek, megátalkodottan kötik az ebet a karóhoz, aztán meg a vevő után kiabálnak, hogy jöjjön vissza. Isqeha élvezi a bámészkodást, bár a kis gnóm mestert nem találja sehol, de helyette is van elég nézni való.*
A hozzászólás írója (Rinald Isqeha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.11.19 10:30:59
4327. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-11-17 18:00:35
Üzenet elküldve: 2015-11-17 18:00:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*A kovácsműhely után ez a hely túlságosan zsúfolt. A csendből érkezik a hangzavarba, ami igazán megviseli őt. Rosszul lesz, s megtántorodik. Szerencséjére odanyúl egy közeli biztos tárgyhoz. Ajkai lefelé biggyeszti, miközben szúrós tekintetével nézi a tömeget. Nagyokat lélegzik, miközben próbálja megszokni az ordibálást. Csomó különböző ember hangját hallja, ami neki ez túlságosan nagy információ csomag a fejének. Végül mikor kissé jobban érzi magát, akkor gyorsan elindul valamerre, amerre a tömeg. Mérete miatt könnyen halad, azonban ügyelnie kell, hogy fel ne lökjék. Szedi a lábait, miközben folyamatosan ostromolják a fülét a hangok. Néha szemével kiutat keres, miközben agyában oly sok kérdés fogalmazódik meg. Ez miért jó az embereknek? Úgy viselkednek, mint ha meg lennének háborodva. Nagyot sóhajt, mikor észreveszi az egyik menekülési lehetőséget. Kivárja a megfelelő alkalmat, aztán sikeresen kijön a hömpölygő tömeg sodrásából. Úgy fogja fel az egészet, mint ha most élet és halál harcot folytatott volna. Pontosan egy mellékutcánál van jelenleg, ami neki tökéletesen megfelel, hogy merre visz. Hátra akarja hagyni ezt a rossz tapasztalatot, így csak előre kell néznie. Még mielőtt még nagyon belelendülne, akkor a hirdetőtáblát pillant meg. Odasétál hozzá, majd végigböngészi a rajta található gondolatokat. Tekintete megakad egy bizonyos hirdetésen. Házvezetőnő és mindenes. Kicsit kiakad a mindenesen, mert mit ért rajta az írója. Nincs pénze, így munka után kell néznie. Úgy véli ez megteszi. Leszakítja onnan a hirdetést, majd tovább indul, hogy hamarosan a gazdagnegyedbe érkezzen meg.*
4326. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-11-16 22:29:32
Üzenet elküldve: 2015-11-16 22:29:32
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//A megérdemelt fizetség//
//Dwartak és Turwal//
*Nem szokásuk lógva hagyni egy adósságot, legyenek is bármely oldalon. Akár a fizetség, akár az adósság a tét, ők tartják a szavukat.*
-Ott leszünk.*Biccent, a másiknak.*
//Másnap a kovácsnál//
*Várakozásokkal telve érkeznek, hisz erre a napra már régóta készültek. Ez a fegyverzet nem kevéssel tudja emelni a két óriás pusztítási képességét.*
-Reggelt.*Biccent ő is, majd kezet ráz a kováccsal is. Aztán jöhet a mustra.*
-Jó vértezet.*Morog, s közben egy mellvértet átnyújt fivérének is.*
-Jól döntöttél, amikor megvastagítottad a lemezek vastagságát.*Tudja jól hogy az ember vértek páncél lemezei a legtöbb esetben 1,5-3 milliméter között mozognak, ez itt jó 5-6 milliméter vastag, de a megerősített pontoknál a centit is alulról súrolja, vagyis akár 9-10 mm is lehet.
Ha emlékezete nem csal annak idején úgy tanították, hogy a szokásos páncélzat teljes súlya 30-35 kiló, ez a vértezet barátok között is legalább 70-75 kiló, hisz majd mindenben kétszer akkora mint egy normál emberé.*
-És nem spóroltál az idővel sem.*Elővillan a lovagi kard is a hüvelyből. Ez sem akármilyen darab. Ha egy emberé 3 láb hosszú, akkor ez megvan 6 láb, hisz óriásra igazított fegyver. Suhint vele párat, hogy érezze a súlyát, és az egyensúlyát. Nem talál hibát, de azért tovább adja fivérének, hogy az is megvizsgálhassa.*
-Lánc?*Néz kérdőn a lópáncélt illetően. Ez nem tetszik neki, mondjuk elég vastag szövésű. A lemeznek jobban örült volna, de hát ez van. Felmerül benne hogy újra kovácsoltatja, de nincs ideje heteket várni.*
-Rendben van.*Ráz kezet végül a kufárral*
-Betartottuk a szavunk és te is a tiédet, távozz hát békében, és éld az életed boldogan. Krolm oltalmába vett.*Biccent, majd mikor az távozott a vöröshöz fordul.*
-Jó páncélzat, és ahogy nézem a sodrony nadrágról sem feledkezett meg.*Emel föl egy adag acélt, ami a lábat hivatott védeni a lemezek alatt.*
-Mondjuk ezekben nem nagyon tudunk majd rohangálni.*Vakarja meg a fejét.*
-Gyakorolnunk kell a pajzsfalat... *Néz a több mint két és fél méteres torony pajzsok felé.*
-Pakoljunk.*Mondja, s miután mindent felrámoltak egy kisebb utánfutóra amit az egyik ló húz, tovább indulnak.*
//Dwartak és Turwal//
*Nem szokásuk lógva hagyni egy adósságot, legyenek is bármely oldalon. Akár a fizetség, akár az adósság a tét, ők tartják a szavukat.*
-Ott leszünk.*Biccent, a másiknak.*
//Másnap a kovácsnál//
*Várakozásokkal telve érkeznek, hisz erre a napra már régóta készültek. Ez a fegyverzet nem kevéssel tudja emelni a két óriás pusztítási képességét.*
-Reggelt.*Biccent ő is, majd kezet ráz a kováccsal is. Aztán jöhet a mustra.*
-Jó vértezet.*Morog, s közben egy mellvértet átnyújt fivérének is.*
-Jól döntöttél, amikor megvastagítottad a lemezek vastagságát.*Tudja jól hogy az ember vértek páncél lemezei a legtöbb esetben 1,5-3 milliméter között mozognak, ez itt jó 5-6 milliméter vastag, de a megerősített pontoknál a centit is alulról súrolja, vagyis akár 9-10 mm is lehet.
Ha emlékezete nem csal annak idején úgy tanították, hogy a szokásos páncélzat teljes súlya 30-35 kiló, ez a vértezet barátok között is legalább 70-75 kiló, hisz majd mindenben kétszer akkora mint egy normál emberé.*
-És nem spóroltál az idővel sem.*Elővillan a lovagi kard is a hüvelyből. Ez sem akármilyen darab. Ha egy emberé 3 láb hosszú, akkor ez megvan 6 láb, hisz óriásra igazított fegyver. Suhint vele párat, hogy érezze a súlyát, és az egyensúlyát. Nem talál hibát, de azért tovább adja fivérének, hogy az is megvizsgálhassa.*
-Lánc?*Néz kérdőn a lópáncélt illetően. Ez nem tetszik neki, mondjuk elég vastag szövésű. A lemeznek jobban örült volna, de hát ez van. Felmerül benne hogy újra kovácsoltatja, de nincs ideje heteket várni.*
-Rendben van.*Ráz kezet végül a kufárral*
-Betartottuk a szavunk és te is a tiédet, távozz hát békében, és éld az életed boldogan. Krolm oltalmába vett.*Biccent, majd mikor az távozott a vöröshöz fordul.*
-Jó páncélzat, és ahogy nézem a sodrony nadrágról sem feledkezett meg.*Emel föl egy adag acélt, ami a lábat hivatott védeni a lemezek alatt.*
-Mondjuk ezekben nem nagyon tudunk majd rohangálni.*Vakarja meg a fejét.*
-Gyakorolnunk kell a pajzsfalat... *Néz a több mint két és fél méteres torony pajzsok felé.*
-Pakoljunk.*Mondja, s miután mindent felrámoltak egy kisebb utánfutóra amit az egyik ló húz, tovább indulnak.*
4325. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-11-16 20:50:08
Üzenet elküldve: 2015-11-16 20:50:08
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
//A megérdemelt fizetség//
//Dwartak és Turwal//
* Meghallgatja a választ, mi más is volna? Vadásztak, jól tették. Na de vissza az üzlethez. Bólint csupán. *
- Már azt hittem nem jöttök és kidobott pénz lesz csupán!
* Jegyzi meg most már vigyorogva a kis listára. Legyen hát, hiszen megérdemlik a jussuk, megdolgoztak érte. *
- Holnap reggel, legyetek a kovácsnál!
* Teszi még hozzá s részéről akkor búcsúzik is. *
//Másnap a kovácsnál//
* Reggel van s a kovács üllőjének ütemes dala most is jól hallhatóan kelti a népet a piactéren. *
- Reggelt Lovagok!
* Köszönti az érkező óriásokat a barátunk. No persze csak ha valóban érkeznek! De hát az ő érdekük a dolog. *
- Íme a felszerelésetek, ha a méret nem stimmel akkor a kovács majd rátok igazítja!
* Jegyzi meg amint a bolt előtti kis szekéren lévő holmikat mutatja, két saját katonája is jelen van, ők segítettek akkor éjjel a harcban és most a hordásban. *
- Próbáljátok fel!
* Biztatja a termetes férfiakat. Fém páncélzat, melyet viszonylag könnyen magukra erősíthetnek a szíjak és csatok segítségével. Fényes, rostélyos acélsisak, mellé acél torony pajzs mely egy óriás alkatúnak hasznos lehet az ő erejével. Meg persze a Lovagi kardok, a penge gondosan bőrhüvelyébe helyezve. A szekér hátulján pedig a lovakra való láncból készült vértezet. *
- A páncél, a sisak, a pajzs, a kardok, s a lovak védelmére lánc páncélzat. A lányom életéért pedig a köszönet!
* Mondja el szóban s közben mutatja a holmikat. Végül meghajol enyhén a két termetes felé. *
- Ha nincs más, akkor ég veletek, Dwartak és Turwal! Még egyszer, köszönet!
* Hálálkodik aztán részéről valóban távozik a katonáival együtt, ha nincs egyéb hozzáfűzni valója a két harcosnak. *
//Dwartak és Turwal//
* Meghallgatja a választ, mi más is volna? Vadásztak, jól tették. Na de vissza az üzlethez. Bólint csupán. *
- Már azt hittem nem jöttök és kidobott pénz lesz csupán!
* Jegyzi meg most már vigyorogva a kis listára. Legyen hát, hiszen megérdemlik a jussuk, megdolgoztak érte. *
- Holnap reggel, legyetek a kovácsnál!
* Teszi még hozzá s részéről akkor búcsúzik is. *
//Másnap a kovácsnál//
* Reggel van s a kovács üllőjének ütemes dala most is jól hallhatóan kelti a népet a piactéren. *
- Reggelt Lovagok!
* Köszönti az érkező óriásokat a barátunk. No persze csak ha valóban érkeznek! De hát az ő érdekük a dolog. *
- Íme a felszerelésetek, ha a méret nem stimmel akkor a kovács majd rátok igazítja!
* Jegyzi meg amint a bolt előtti kis szekéren lévő holmikat mutatja, két saját katonája is jelen van, ők segítettek akkor éjjel a harcban és most a hordásban. *
- Próbáljátok fel!
* Biztatja a termetes férfiakat. Fém páncélzat, melyet viszonylag könnyen magukra erősíthetnek a szíjak és csatok segítségével. Fényes, rostélyos acélsisak, mellé acél torony pajzs mely egy óriás alkatúnak hasznos lehet az ő erejével. Meg persze a Lovagi kardok, a penge gondosan bőrhüvelyébe helyezve. A szekér hátulján pedig a lovakra való láncból készült vértezet. *
- A páncél, a sisak, a pajzs, a kardok, s a lovak védelmére lánc páncélzat. A lányom életéért pedig a köszönet!
* Mondja el szóban s közben mutatja a holmikat. Végül meghajol enyhén a két termetes felé. *
- Ha nincs más, akkor ég veletek, Dwartak és Turwal! Még egyszer, köszönet!
* Hálálkodik aztán részéről valóban távozik a katonáival együtt, ha nincs egyéb hozzáfűzni valója a két harcosnak. *
4324. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-11-16 15:07:42
Üzenet elküldve: 2015-11-16 15:07:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A gazdagnegyedet felőli bejáraton át érkezik a piacra a termetes zsoldos. Fekete köpenyes csukja takarja testét mely alatt bőrvértet és ehhez hasonló alkar és felkarvédőket visel. Hosszúkardja és tőre is vele van. Ez a küldetése most nem bizalmas és nem is annyira titkos mint az előző inkább csak biztosítani akarták, hogy a "szállítmány" épségben megérkezzen. Még a gazdag negyedben bízta meg az egyik nemesi család, hogy hozzon el egy ékszert amit az egyik árus aki különféle kapcsolatokkal rendelkezik fel tud javíttatni persze jó pénzért. Az alvilágban ezt az adókat megkerülve olcsóbban megússzák a nemesek bár ebbe Gwan már nem nagyon akar belefolyni inkább csak szállítja a dolgokat és eljuttatja ahova éppen kell. Halas Leori akit név szerint keres. Az egyik szolgától megtudja, hogy melyik árus az pontosan. A hal nyilván csak álca lehet bár amikor megáll a férfi standján szép darab halak vannak kifilézve és jégre téve az asztalán. Oda is lép az árushoz.*
- Ezt a papírt és ezt a dobozt kell átadnom neked. *Mellébeszélés nélkül átadja a z árusnak a nemes levelét és a dobozt ami az ékszert rejti.*
- Rendben, akkor a különleges halat elkészítem a díszvacsorára, mikorra kérték. *válaszolja sejtelmesen az árus mire Gwan elmosolyodik.*
- A megbízóm örülni fog, egy hét múlva jövök a halért. *válaszolja az árusnak aki újra bólint, hogy megértette. Nem érti teljesen, hogy miért kell ennyire titkolózni de ha az árusnak így jobb hát nem fogja elrontani a játékát. Fizetségét még a gazdagnegyedben megkapta így miután biztonságban átadta a csomagot továbbáll.*
*A gazdagnegyedet felőli bejáraton át érkezik a piacra a termetes zsoldos. Fekete köpenyes csukja takarja testét mely alatt bőrvértet és ehhez hasonló alkar és felkarvédőket visel. Hosszúkardja és tőre is vele van. Ez a küldetése most nem bizalmas és nem is annyira titkos mint az előző inkább csak biztosítani akarták, hogy a "szállítmány" épségben megérkezzen. Még a gazdag negyedben bízta meg az egyik nemesi család, hogy hozzon el egy ékszert amit az egyik árus aki különféle kapcsolatokkal rendelkezik fel tud javíttatni persze jó pénzért. Az alvilágban ezt az adókat megkerülve olcsóbban megússzák a nemesek bár ebbe Gwan már nem nagyon akar belefolyni inkább csak szállítja a dolgokat és eljuttatja ahova éppen kell. Halas Leori akit név szerint keres. Az egyik szolgától megtudja, hogy melyik árus az pontosan. A hal nyilván csak álca lehet bár amikor megáll a férfi standján szép darab halak vannak kifilézve és jégre téve az asztalán. Oda is lép az árushoz.*
- Ezt a papírt és ezt a dobozt kell átadnom neked. *Mellébeszélés nélkül átadja a z árusnak a nemes levelét és a dobozt ami az ékszert rejti.*
- Rendben, akkor a különleges halat elkészítem a díszvacsorára, mikorra kérték. *válaszolja sejtelmesen az árus mire Gwan elmosolyodik.*
- A megbízóm örülni fog, egy hét múlva jövök a halért. *válaszolja az árusnak aki újra bólint, hogy megértette. Nem érti teljesen, hogy miért kell ennyire titkolózni de ha az árusnak így jobb hát nem fogja elrontani a játékát. Fizetségét még a gazdagnegyedben megkapta így miután biztonságban átadta a csomagot továbbáll.*
4323. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-11-14 22:04:27
Üzenet elküldve: 2015-11-14 22:04:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
* Nem a legforgalmasabb időszak ez a reggel a piac életében, de azért már most is vannak páran, a kofák is elég hangosak ahhoz, hogy aki esetleg még nem ébredt fel és jött el vásárolni, az is meghallja, a város bármely részén is él és bármennyire is mélyen alszik. No, persze egy kis túlzással. Az viszont tény, hogy aki - nagy szerencsétlenségére - épp egy hangosabb torkú kofa pultja mellett sétál el, az jobb, ha befogja a fülét, hogyha nem akar megsiketülni. Dorder sem akar megsüketülni, így valóban úgy tesz, mint ahogy az fent írva van: mindkét fülét befogja, úgy halad keresztül a piactéren. Persze a körülötte lévők furcsán néznek rá, hogy mit csinál ez a bolond, de senki nem szól egy rossz szót sem. Viszont félúton csak megunja ezt, ráadásul a keze is zsibbadni kezd. Szerencséje viszont van ugyan, mivel a hangosabb fajták a piac másik oldalára kerülhettek, mivel ezen az oldalán már sokkal inkább a vásárlók zaja élénkíti a hangulatot. Hall is pár szót, afféle városi pletykáknak tűnő dolgokat, melyekre mégis felkapja a fejét. "Csonttemető, Romtábor, Őrjárat, fény" és a többit. Elgondolkozik ilyenkor az elf fia, hogy mégis mi köze lehet az átlagos városi népnek a fenti helyekhez? Hiszen úgy gondolta az elfünk, hogy a legtöbben még csak nem is hallottak ezekről a helyekről (nem mintha ő olyan sokat tudna róla), most meg egyből mindenféle dolgokat kötnek hozzá. Hogy embereket toboroznak, meg pénzjutalmat kap, aki segít az őrségnek. Bár könnyen meglehet, hogy ezeknek a fele sem igaz, csak a nép tette hozzá a valós hírekhez, hogy izgalmasabb legyen a történet.
~ Azért ezt megjegyzem. ~ Gondolja és el is raktározza az agyában a most hallott adatokat. Ha majd olyan helyre kerül, ahol több a megbízható forrás, talán utána kérdez a dolgoknak. Hiszen annyi a célja, hogy elhagyja a várost, ez pedig még egész jó kalandnak is tűnik, már ha valóban igaz, legalább a fele. Na meg, talán még a "Gyilkosok" közül is rálel majd valakire, ha jó nyomra bukkant. Ha nem, lehet, hogy megtud legalább egy-két információt az odavezető úton, vagy épp ott a helyszínen. Még ha van is egy olyan enyhe sejtése, hogy ha valóban el fog menni arra a helyre, akkor nem cseverészni fog másokkal, hanem sokkal inkább küzdeni, vagy legalábbis kutatni valami, vagy valaki után. Aki sajnos ezúttal nem egy elf gyilkos lesz. De még az is lehet. *
~ Azért ezt megjegyzem. ~ Gondolja és el is raktározza az agyában a most hallott adatokat. Ha majd olyan helyre kerül, ahol több a megbízható forrás, talán utána kérdez a dolgoknak. Hiszen annyi a célja, hogy elhagyja a várost, ez pedig még egész jó kalandnak is tűnik, már ha valóban igaz, legalább a fele. Na meg, talán még a "Gyilkosok" közül is rálel majd valakire, ha jó nyomra bukkant. Ha nem, lehet, hogy megtud legalább egy-két információt az odavezető úton, vagy épp ott a helyszínen. Még ha van is egy olyan enyhe sejtése, hogy ha valóban el fog menni arra a helyre, akkor nem cseverészni fog másokkal, hanem sokkal inkább küzdeni, vagy legalábbis kutatni valami, vagy valaki után. Aki sajnos ezúttal nem egy elf gyilkos lesz. De még az is lehet. *
4322. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-11-14 19:46:54
Üzenet elküldve: 2015-11-14 19:46:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
~Soha nem szabad semmit sem 'egy levegőre' elvégezni, mert ha sokáig tartjuk magunkban, egyre dohosabb és veszélyesebb lesz. Kell a friss légzés.~
*Ez leginkább az új projektjére vonatkozik, amit most kénytelen volt félbehagyni, leginkább azért, mert kelleni fog hozzá az előző kiadvány, mivel fent kellene tartani a koherenciát a két mű között. Ezzel elősegítve azt is, hogy aki aszerint haladt, ahogy az előző könyv elősegíteni kívánta, ne most essen össze alatta a talapzat, amire talán már egy kevés építve is volt talán. Persze a gondolatmenete pont, hogy árt a friss levegős elképzelésének, hiszen nem tud újragondolni semmit sem, ha nem hagyja abba azt, hogy elmélkedjen rajta. Úgyhogy visszafordul ahhoz, amiért egyébként jött, azaz friss gyümölcsutánpótlásért. Mert leginkább az egyszerű dolgok éltetik az embert, a bonyolultakért pedig érdemes élni. Aztán persze úgyis kiderül, hogy semmi sem bonyolult igazán, minden egyszerű lépések sorozataként épül fel, egy tudósnak pedig csak a felismerések pillanatain keresztül kell összekapcsolnia a képet. Ebből kifolyólag akár eljuthatunk oda is, hogy bizonyos tézisek megszületése pusztán csak tudományos munkaráfordítás következménye, nem pedig az adott személyek teljesítménye, de szerencsére a történelem példatárában igenis megtalálhatóak olyan személyek, akiknek a teljesítménye nélkülözhetetlen és néha még mindig kétségbe vett, pedig azóta sikeresen építkeztek rája, eredményekkel. De megint csak álmodozik, hiszen a tudományos kutatómunka és egzisztenciális verseny alapfeltétele az lenne, ha valamennyi alkotói szabadság is jutnak az egyes tudósokra, amiből nagyjából csak a nemesi háztartásban lakó, tudományosan már elismert személyeket lehet kiemelni.*
~Ennek évszakja van, akkor nem értem, hogy miért ennyire drága. Bár, a déli területeken volt egy kisebb áradás, lehet elmosott valamennyi területet a víz. Még várni kell egy hetet akkor, mire elérhető árba kerül. Szomorú, de érthető, a piaci viszonyokat nézve, lesz aki megveszi, hiszen, a szezon elkezdődött, így az igény is alakul.~
*Ez leginkább az új projektjére vonatkozik, amit most kénytelen volt félbehagyni, leginkább azért, mert kelleni fog hozzá az előző kiadvány, mivel fent kellene tartani a koherenciát a két mű között. Ezzel elősegítve azt is, hogy aki aszerint haladt, ahogy az előző könyv elősegíteni kívánta, ne most essen össze alatta a talapzat, amire talán már egy kevés építve is volt talán. Persze a gondolatmenete pont, hogy árt a friss levegős elképzelésének, hiszen nem tud újragondolni semmit sem, ha nem hagyja abba azt, hogy elmélkedjen rajta. Úgyhogy visszafordul ahhoz, amiért egyébként jött, azaz friss gyümölcsutánpótlásért. Mert leginkább az egyszerű dolgok éltetik az embert, a bonyolultakért pedig érdemes élni. Aztán persze úgyis kiderül, hogy semmi sem bonyolult igazán, minden egyszerű lépések sorozataként épül fel, egy tudósnak pedig csak a felismerések pillanatain keresztül kell összekapcsolnia a képet. Ebből kifolyólag akár eljuthatunk oda is, hogy bizonyos tézisek megszületése pusztán csak tudományos munkaráfordítás következménye, nem pedig az adott személyek teljesítménye, de szerencsére a történelem példatárában igenis megtalálhatóak olyan személyek, akiknek a teljesítménye nélkülözhetetlen és néha még mindig kétségbe vett, pedig azóta sikeresen építkeztek rája, eredményekkel. De megint csak álmodozik, hiszen a tudományos kutatómunka és egzisztenciális verseny alapfeltétele az lenne, ha valamennyi alkotói szabadság is jutnak az egyes tudósokra, amiből nagyjából csak a nemesi háztartásban lakó, tudományosan már elismert személyeket lehet kiemelni.*
~Ennek évszakja van, akkor nem értem, hogy miért ennyire drága. Bár, a déli területeken volt egy kisebb áradás, lehet elmosott valamennyi területet a víz. Még várni kell egy hetet akkor, mire elérhető árba kerül. Szomorú, de érthető, a piaci viszonyokat nézve, lesz aki megveszi, hiszen, a szezon elkezdődött, így az igény is alakul.~
4321. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-11-14 11:53:52
Üzenet elküldve: 2015-11-14 11:53:52
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//A megérdemelt fizetség//
//Dwartak és Turwal//
*Megvárja öccse válaszát, s utána fordul a hirtelenjében megkerült kereskedőhöz, s széles mosollyal üdvözli, s persze egy kis hátba lapogatással is.*
-Vadásztunk.*Mondja, s ezzel le is rendezte a kérdést.*
-Ez kiváló.*Bólogat, s elismerően biccent, hisz láthatóan a másik betartotta amit ígért.*
-Nem feledkeztél meg a fegyverekről sem, igaz?*Kérdi, hisz az alku szerint amaz mindennel ellátja őket. Kard, pajzs, sisak, s a lóra való vérttel is.
Így köttetett meg az egyezéség.*
-A lovag kard, a hozzá illően nagy pajzzsal, acél sisakkal, és a vért a lovakra.*Mondja ki azt ami elméjében is megfogalmazódott.*
//Dwartak és Turwal//
*Megvárja öccse válaszát, s utána fordul a hirtelenjében megkerült kereskedőhöz, s széles mosollyal üdvözli, s persze egy kis hátba lapogatással is.*
-Vadásztunk.*Mondja, s ezzel le is rendezte a kérdést.*
-Ez kiváló.*Bólogat, s elismerően biccent, hisz láthatóan a másik betartotta amit ígért.*
-Nem feledkeztél meg a fegyverekről sem, igaz?*Kérdi, hisz az alku szerint amaz mindennel ellátja őket. Kard, pajzs, sisak, s a lóra való vérttel is.
Így köttetett meg az egyezéség.*
-A lovag kard, a hozzá illően nagy pajzzsal, acél sisakkal, és a vért a lovakra.*Mondja ki azt ami elméjében is megfogalmazódott.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10032-10051