// Három az igazság, egy meg a ráadás //
- Ó, biztosan fogad majd. *legyint oda sem figyelve, a saját beszélgetésére gondolva a mágussal. Ha őszinte és szorgalmas a törplány, nem lehet gond.*
- Üdv, Nagyonmagas! *fogja két kézbe az állat fejét, újfent megvakargatva a fültöveket. Közben megindul Batoék felé, út közben fölnyalábolva öt jól megkopasztott, megtisztított baromfit. Az áruk nem túl kedvező ugyan, de Rhebossenak megéri, ha nem neki kell foglalkozni a tolltalanítással. Frissek, maholnap elfogynak. Hátrapillant, hogy Maereh követi-e, majd mikor odaérnek a szerzeteshez és a tündérhez, bemutatkozik ő is.*
- Az én nevem Rhebosse. Ő itt Bato. *mutat a kopaszra, aki már láthatóan megtömte kosárkáját mindenféle földi jóval.* És Syss. *teszi kezét a lány vállára, ha a tündér éppen nem a narancs csuha mögött keresi a menedéket.*
- Nos, egy kis munkáért cserébe természetesen... Megegyezhetünk. *somolyog, miközben néhány kötegnyi répát leemel még, és azt is a kosárba rakja.* De hosszútávon mindenki a saját hátasáról maga kell gondolkodjon! *emlékszik vissza Namos szavaira, mikor Nym, (az eddigi) szakács akarta elszállásolni a saját lovát. Persze ez most kivételes alkalom, annyival több vagy kevesebb nem oszt, nem szoroz.*
- Jó lesz. *Mondja aztán Batonak, elvéve tőle a kosarat.*
- Kellene még néhány zsák burgonya, jóasszony! *fordul az öreghez, aki először nem is érti mit akar a vörös, majd mikor az hangosabban, már-már kiabálva megismétli kérelmét, oldalra mutat a krumplis zsákok felé.*
- Bato, kérlek tegyétek föl Maerehval Nagyonmagasra őket. *mindeközben kifizeti a nyanyának a portékáért járó pénzt. Kifejezetten élvezi, hogy kicsit ugráltathatja a kopaszt. Most majd megtanulja, hogy ne ajánlkozzon folyton folyvást segíteni. Persze titkon örül a változatosságnak is, hogy nem ő szolgál ki mindenkit, hanem kivételesen mások teszik azt, amit ő mond.*
- Ezzel megvolnánk. *mondja, ha az akció sikeresen lezárult, majd a kis csapattal szembe fordulva sorolja, mit kellene még beszerezni.*
- Tea. *Erszényébe nyúl, és előbogarászik tizenöt aranyat, majd a tündér kezébe nyomja vigyázva, hogy egy érme se guruljon ki belőle.* Ebből vegyél mindenféle teafüvet. Sokat. *Reméli, hogy nem túl bonyolult a feladat a lány számára, s azzal útjára is engedi.
Batora nézvén így szól:*
- Egy zsák liszt. Meg cukor. Láttál valamerre? *körbekémlel, hogy megtalálja-e az említett portékákat, közben lassan haladva a sorok közt. Az egyik árusnál művészien megformázott csuprokat lát, oda is tolakszik hát, és vesz egy jó adagnyi mézet. *
- Mit felejtek még el? *néz összeráncolt szemöldökkel a másik kettőre, hátha azoknak eszébe jut még valami, amit venni kéne.*
- Na és mondd csak, Maereh, merről jössz? Itt laksz Artheniorban? *csupán egy kis csevejt kezdeményez, miközben egyenként a kosarába pakol fűszereket, sőt, és egyéb apróságokat.*