//Megpróbáltatások//
*Hosszú séta után végre elérkeznek a piactérre, ami valósággal árusok kiabálásától és a piacon nyüzsgő nép beszélgetésétől hangos. Szemmel láthatóan igencsak élénk most az élet itt, akár zűrzavarként is felfogható. A romvárosbéli dermesztő, sűrű csend után mindenesetre kétségtelenül szokatlan ez az itteni ricsaj Khrys számára. Kell is neki pár pillanat, amíg sikerül úgy ahogy hozzászoknia a dologhoz. Belépve a térre tüstént a kínálatot kezdi vizslatni, de pusztán érdeklődés szintjén, az elintézésre váró vásárlást úgy is a kereskedőházzal végezteti majd el. A nézelődésből Syndra hangja zökkenti ki, biztosítja róla, hogy idővel, amikor már ő is hivatalosan a szövetség sorait erősíti, minden egyéb titokról lehullik a fátyol, amely most nem enged látni bizonyos dolgokat. Érdeklődve csillan fel a szeme, de ez persze egyáltalán nem azt jelenti, hogy mostantól az az egyetlen és kizárólagos célja, hogy bekerülve a társaságba kifürkéssze annak minden titkát. Elvégre nem valamiféle besúgóként csöppent az események sűrűjébe. Ugyan ki gondolta volna, hogy egy véletlennek ható, teljesen jelentéktelennek tűnő találkozásból mi sül ki.
Valóban nem gondol arra, hogy Syndrának mi a feltételezése. Habár kétségtelenül igaz, hogy szóról szóra semmit sem tudna visszaidézni. Tudja, hogy miket látott a bizarr külsejű könyvecskében, de hogy például a kísérleti fázisban lévő igazságszérumhoz milyen összetevők kellenek, azt sehogy sem tudná felidézni. Legalábbis nem a teljes listát. Különben meg olyan szokatlan és furcsa nevük volt azoknak a növényeknek, hogy képtelenségnek tűnhet őket megjegyezni.
Meglepetten állapítja meg magában, hogy társával ezúttal egyre gondoltak. Nem számított rá, hogy Syndra lecsap majd a kínálkozó lehetőségre, de belátva a szavait Khrys rájön, hogy tulajdonképpen teljesen logikus. Egyetértően bólint a felvetésre, ami igazából arra is vonatkozik, hogy ő minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy a többiek is elsajátítsák e különös és a beszélni tudók számára minden bizonnyal furcsa kommunikációt. Jó érzés tör rá, hogy akár egész csoport fogja használni az ő nyelvét, de ez hamar alább is hagy, mert Syndra bizony folytatja. Khrys először nem érti, kire gondolhat a másik, de aztán biztosra veszi, hogy Illidaryról beszél. ~Mi vagyok én, valami csodabogár? Még hogy mutogassam a jeleimet, mint valami bohóc. Rajtam csak ne ámuljon senki, nem vagyok én ócska mutatványos, sem kiállított szobor.~ Nem is reagál hát erre, ám arca kifürkészhetetlenné válik, vonásai nem tükrözik érzelmeit. Határozottan tudja, hogy ha használni is fogja Illidary előtt a jelnyelvét, nem azért teszi, hogy a másik csodálkozó pillantásokkal illesse. Főnök ide vagy oda, nem köteles senkinek sem kényszerből mutogatnia, mitől más ő.
Lassacskán a piac közepére érnek, és Syndra a szétválást emlegeti. Igennel felel a kérdéseire, ezt pedig ismét a saját nyelvén teszi. Aztán teljes testtel a másik felé fordul, és elé tartja nyitott tenyerét. Tekintetében várakozás tükröződik. Nem felejtette ám el, hogy Syndra mit ígért a pénzzel kapcsolatban, ezért most azt várja, hogy az elf szíveskedjék a tenyerébe szolgáltatni a szükséges összeget.*