Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 288 (5741. - 5760. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
5760. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-10-18 10:07:26
Üzenet elküldve: 2016-10-18 10:07:26
ÚJ
![>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10216_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Őszi Forgatag//
//Laor//
*A vers talán egy kicsit túlzás, de az azt követő szavakra majdnem kipukkan belőle a nevetés.*
- Hah! Mondtam én! Mindenkinek szépeket mondasz, hogy hanyatt dönthesd! Hah!
*Természetesen Lea tekintete megint elkalandozik Laor ajkaira. Azt talán nem is hallja, amit mond, mert csak a szájára koncentrál, ahogyan a szavakat formázza.*
- Kérlek fejezd be, mert a jó városőr még elvisz minket nyílt színi szerelmeskedés miatt!
*Ezen a ponton már tényleg felnevet, mert elképzeli, ahogy a drága városőr kenetteljes arccal rájuk kattintja a bilincset, hogy aztán a hűvösön kicsit lenyugodhassanak. Persze szigorúan külön cellában.*
- Akinek a combjai közé nem tudod bedumálni magad, annak tőrt szorítasz a nyakához?!
*A felháborodása persze csak színjáték, mert Lea olyan helyen szocializálódott, ahol az ilyesmi nem ritka. Persze roppant kellemetlen ha épp az ember lánya az, akinek a torkán épp ott van a hideg fém, de Leával ilyen nem esett még meg. Vagyis egyszer volt rá egy kísérlet, Kagan lázadásának éjszakáján, de akkor szerencsésen megmenekült. A fickó ugyanezt nem mondhatja el magáról, mert Lea szitává lyuggatta.*
- Hát szerintem a hímeknek csak a szájuk nagy! Nem mondom, hogy nincsenek olyan szerek, amiktől folyamatosan áll a zászló, de hol marad az öröm?
*Férfi ágyasokkal mondjuk nem találkozott soha, de a nők igencsak el tudnak használódni, pláne ha többen töltik rajta kedvüket. Ez nyilván a hímeknél sincsen másképpen, még akkor sem, ha a mese szerint csupa gyönyörű nőt kell kiszolgáljanak. A szépség meg ugye relatív.*
- Na ne! A raplis hímektől a Szellemek óvjanak meg!
*Kevés dologgal lehet Leát kiüldözni a világból, de a hisztis férfiakkal bizony simán. A rinyáló barbár óta tudja, hogy ő egy percet sem akar olyan társaságban eltölteni, ahol bármelyik hímnek is liftezik a hangja. A hideg már csak a gondolattól is kirázza.*
- Nem, abból a buliból nem jöhetsz ki jól.
*Az előbbi vidámság lefoszlik róla egy pillanatra, mély, reszelős hangja kifejezetten komoran cseng. Csak egy kis visszautalás a beszélgetésük iménti részleteire, vagy esetleg egy szolid utalás Laornak, hogy még most fusson el, és vissza se nézzen? Talán mindkettő, de Lea borostyánszínű tekintete kifürkészhetetlen most, aztán az arcán az imént átfutó árnyék lassan eltűnik, mert ha haloványan is, de újra elmosolyodik.*
- Hát érdekelne, hogy mit sózott az a rima a nyakunkba. Először azt akarta elhitetni velünk, hogy milyen nyereséges a hely, aztán lassan kibújt a szög a zsákból. Nehezményezte a keresztkérdéseket is. Szóval miért ne nézném meg, hogy mit is kaptunk a pénzünkért?
*a mai napig nagyon élénken él a beszélgetés az emlékei között, mert Viaka az istennek sem akarta megválaszolni azt a nagy fontos kérdést, hogy mi is történik a hellyel, ha az akkor éppen a fronton harcoló tulajdonosa meghal? Pedig Lea egy "nem tudom"-mal is beérte volna, de az a cemende csak felhúzta a fitos kis orrocskáját. Bár kétségtelen, hogy Lea diplomáciai érzéke nem olyan fejlett, de a kérdés jogos volt.*
- Rilai a barátom, feltétlen bizalmamat élvezi. De lehet, hogy az ablakon kéne bemássz!
*kuncog, bár nem tudja, hogy Laor fejében is valami hasonló fordult meg. Kalandnak remek lenne.*
//Őszi Forgatag//
//Laor//
*A vers talán egy kicsit túlzás, de az azt követő szavakra majdnem kipukkan belőle a nevetés.*
- Hah! Mondtam én! Mindenkinek szépeket mondasz, hogy hanyatt dönthesd! Hah!
*Természetesen Lea tekintete megint elkalandozik Laor ajkaira. Azt talán nem is hallja, amit mond, mert csak a szájára koncentrál, ahogyan a szavakat formázza.*
- Kérlek fejezd be, mert a jó városőr még elvisz minket nyílt színi szerelmeskedés miatt!
*Ezen a ponton már tényleg felnevet, mert elképzeli, ahogy a drága városőr kenetteljes arccal rájuk kattintja a bilincset, hogy aztán a hűvösön kicsit lenyugodhassanak. Persze szigorúan külön cellában.*
- Akinek a combjai közé nem tudod bedumálni magad, annak tőrt szorítasz a nyakához?!
*A felháborodása persze csak színjáték, mert Lea olyan helyen szocializálódott, ahol az ilyesmi nem ritka. Persze roppant kellemetlen ha épp az ember lánya az, akinek a torkán épp ott van a hideg fém, de Leával ilyen nem esett még meg. Vagyis egyszer volt rá egy kísérlet, Kagan lázadásának éjszakáján, de akkor szerencsésen megmenekült. A fickó ugyanezt nem mondhatja el magáról, mert Lea szitává lyuggatta.*
- Hát szerintem a hímeknek csak a szájuk nagy! Nem mondom, hogy nincsenek olyan szerek, amiktől folyamatosan áll a zászló, de hol marad az öröm?
*Férfi ágyasokkal mondjuk nem találkozott soha, de a nők igencsak el tudnak használódni, pláne ha többen töltik rajta kedvüket. Ez nyilván a hímeknél sincsen másképpen, még akkor sem, ha a mese szerint csupa gyönyörű nőt kell kiszolgáljanak. A szépség meg ugye relatív.*
- Na ne! A raplis hímektől a Szellemek óvjanak meg!
*Kevés dologgal lehet Leát kiüldözni a világból, de a hisztis férfiakkal bizony simán. A rinyáló barbár óta tudja, hogy ő egy percet sem akar olyan társaságban eltölteni, ahol bármelyik hímnek is liftezik a hangja. A hideg már csak a gondolattól is kirázza.*
- Nem, abból a buliból nem jöhetsz ki jól.
*Az előbbi vidámság lefoszlik róla egy pillanatra, mély, reszelős hangja kifejezetten komoran cseng. Csak egy kis visszautalás a beszélgetésük iménti részleteire, vagy esetleg egy szolid utalás Laornak, hogy még most fusson el, és vissza se nézzen? Talán mindkettő, de Lea borostyánszínű tekintete kifürkészhetetlen most, aztán az arcán az imént átfutó árnyék lassan eltűnik, mert ha haloványan is, de újra elmosolyodik.*
- Hát érdekelne, hogy mit sózott az a rima a nyakunkba. Először azt akarta elhitetni velünk, hogy milyen nyereséges a hely, aztán lassan kibújt a szög a zsákból. Nehezményezte a keresztkérdéseket is. Szóval miért ne nézném meg, hogy mit is kaptunk a pénzünkért?
*a mai napig nagyon élénken él a beszélgetés az emlékei között, mert Viaka az istennek sem akarta megválaszolni azt a nagy fontos kérdést, hogy mi is történik a hellyel, ha az akkor éppen a fronton harcoló tulajdonosa meghal? Pedig Lea egy "nem tudom"-mal is beérte volna, de az a cemende csak felhúzta a fitos kis orrocskáját. Bár kétségtelen, hogy Lea diplomáciai érzéke nem olyan fejlett, de a kérdés jogos volt.*
- Rilai a barátom, feltétlen bizalmamat élvezi. De lehet, hogy az ablakon kéne bemássz!
*kuncog, bár nem tudja, hogy Laor fejében is valami hasonló fordult meg. Kalandnak remek lenne.*
5759. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-10-17 22:36:50
Üzenet elküldve: 2016-10-17 22:36:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Őszi Forgatag//
//Lea//
- Hízelegj, dicsérd, bókolj, emeld ki báját, ha még oly rút is, angyal szeme-száját. Nem ember az, ki, hogyha bírja nyelvét, nem tudja megnyerni egy nő szerelmét. *szinte álmodozva kezd szavalni Lea azon megjegyzésére, hogy tulajdonképpen kidumálta a bugyijából. Aztán gyorsan, magyarázólag teszi hozzá, mielőtt kapna a szeme közé.* Még ha rút itt csak én lehettem. De mit csináljon az, akinek se rangja, se neve, se vagyona és az arca is össze van kissé szabdalva? Miben bízhat, ha nem abban, hogy addig hord össze hetet-havat, míg a nő feladja az ellenállást? Egyébként ne aggódj, nem vetemedtem verselésre vén fejjel. Valaha ismertem egy bárdot, akkoriban épp egy nagy művén dolgozott, valami két ifjú nemesről szólt, egyikük szájába adta ezt a két sort. Megtetszett, megjegyeztem. Egyébként fura egy alak volt, egy nagy dárdát hurcolt magával mindenfelé. Bánni vele ugyan nem tudott, de nagyon félelmetesen tudta rázni.
*Talán még mesélne a különc bárdról, és noha Lea jelét adta már, hogy kedveli a történeteit, úgy érzi, hogy ennek most nincs itt az ideje. Még akkor sem, ha a hangulat tényleg oldódik, bár úgy érzi, kicsit még kényszeredettek a mosolyok és a tréfás megjegyzések. Vannak dolgok, amiket egyszerűen nem hagyhatnak figyelmen kívül. Például azt, hogy nem élhetnek békében, boldogságban. Laor viszont ebben a pillanatban, a piacon, a forgatag közepén, egy asztalnál ebédelgetve távolinak érzi a valóságot. Ebben a pillanatban csak a jelen számít neki, az ragyogó szempár és tulajdonosa. És az, hogy az illető továbbra is rá akar terhelni minden felelősséget.*
- Lehet, hogy csak egy csókot akartál, de egy nyikkanás nem sok, annyi tiltakozás nem volt, amikor más is történt. Lehet, hogy ellenkeztél, de máskor erélyesebben tedd, hogy észre lehessen venni. Különben félreérti az ember. Mert a fehérnép bizony elég vehemensen tud sivalkodni, ha rajta elkövetett gyalázatként éli meg a dolgot. Bizony még a férfi szemét is megpróbálja kikaparni. Persze ha tőrt szorítok a torkához, akkor rendszerint csendben van, de ilyesmit nem tettem, ugye?
*Ez már majdnem a jól megszokott évődés, még ha a finom városi népek furcsának is találnák, de barbáréknál mások a szokások. Elbíbelődik még egy kicsit egy cupákkal, aztán kissé csodálkozó pillantást vet a másikra.*
- Nem tudom, hogy mennyi igaz ebből, én is csak úgy hallottam. De miért ne bírhatna el egy férfi több nővel is? A változatosság gyönyörködtet, az pedig feltölti, khm, keménnyé teszi az embert. És mi van akkor, ha ott teljesen fordítottak a szerepek, és a férfiak esnek egymás torkának visítozva, nagy féltékenységükben?
*Maga elé képzeli, ahogy kötényes, főkötős férfiak tíz körömmel ugranak egymásnak, miközben a nők lábukat csizmásan lökve az asztalra, pipafüstbe burkolózva, sörszagúan böfögve röhögnek rajtuk, és önkéntelenül is összeborzad. Nem, valóban jobb, ha ez az egész csak mese. Még mindig mosolyog ezen a gondolaton és csak nézi azt az arcon, ami annyira el tudta varázsolni. Nem látja, hallja a gondolatokat, de mélységesen egyetértene azzal, hogy úgy lenne a legkönnyebb és egyszerűbb, ha felállna és elmenne. Viszont az élet sohasem egyszerű. Főleg azért nem, mert az élők nem teszik azzá. Ezért marad.*
- Ha csak egy gondolatért is meg kéne halnom, akkor most valószínűleg kerékbe törnének, megnyúznának, kibeleznének és lefejeznének. Azt hiszem, még mindig én jönnék ki jobban a buliból. *fejezi be némileg tettetve a könnyedséget, ahogy belekortyol az italba. Látott már rémes dolgokat művelni olyanokkal, akik oktalanságukkal rossz asszonnyal kezdtek. No de magukra vessenek, miért nem mentek egy bordélyba, ott legfeljebb némi viszketést kaptak volna, nem bárdot. Most viszont már kezdi megérteni, hogy néha miért vállalja valaki a borzasztó büntetés terhét is. Aztán beleprüszköl a pohárba, és meghökkenve néz fel.*
- A Pintyben? Oda akarsz menni?
*Nem tudja mire vélni az ötletet. Amennyire tudja, az egykor szebb napokat látott műintézmény épp mostanában kerül a thargok kezébe. Márpedig ha ott megjelennek édes kettesben, az szinte egyenlő a biztos lebukással. Hacsak nem úgy köszönnek be, mint akik szigorúan hivatalos úton érkeztek Artheniorba és most szállásra van szükségük. Külön szobában, persze. Hogy majd éjszaka, az ablakok alatti párkányon osonkodva zörgessen be Leához, remélve, hogy nem rossz ablakon kopogtat, és nem valami kiérdemesült úrasszonyt tünet ki látogatásával.*
//Őszi Forgatag//
//Lea//
- Hízelegj, dicsérd, bókolj, emeld ki báját, ha még oly rút is, angyal szeme-száját. Nem ember az, ki, hogyha bírja nyelvét, nem tudja megnyerni egy nő szerelmét. *szinte álmodozva kezd szavalni Lea azon megjegyzésére, hogy tulajdonképpen kidumálta a bugyijából. Aztán gyorsan, magyarázólag teszi hozzá, mielőtt kapna a szeme közé.* Még ha rút itt csak én lehettem. De mit csináljon az, akinek se rangja, se neve, se vagyona és az arca is össze van kissé szabdalva? Miben bízhat, ha nem abban, hogy addig hord össze hetet-havat, míg a nő feladja az ellenállást? Egyébként ne aggódj, nem vetemedtem verselésre vén fejjel. Valaha ismertem egy bárdot, akkoriban épp egy nagy művén dolgozott, valami két ifjú nemesről szólt, egyikük szájába adta ezt a két sort. Megtetszett, megjegyeztem. Egyébként fura egy alak volt, egy nagy dárdát hurcolt magával mindenfelé. Bánni vele ugyan nem tudott, de nagyon félelmetesen tudta rázni.
*Talán még mesélne a különc bárdról, és noha Lea jelét adta már, hogy kedveli a történeteit, úgy érzi, hogy ennek most nincs itt az ideje. Még akkor sem, ha a hangulat tényleg oldódik, bár úgy érzi, kicsit még kényszeredettek a mosolyok és a tréfás megjegyzések. Vannak dolgok, amiket egyszerűen nem hagyhatnak figyelmen kívül. Például azt, hogy nem élhetnek békében, boldogságban. Laor viszont ebben a pillanatban, a piacon, a forgatag közepén, egy asztalnál ebédelgetve távolinak érzi a valóságot. Ebben a pillanatban csak a jelen számít neki, az ragyogó szempár és tulajdonosa. És az, hogy az illető továbbra is rá akar terhelni minden felelősséget.*
- Lehet, hogy csak egy csókot akartál, de egy nyikkanás nem sok, annyi tiltakozás nem volt, amikor más is történt. Lehet, hogy ellenkeztél, de máskor erélyesebben tedd, hogy észre lehessen venni. Különben félreérti az ember. Mert a fehérnép bizony elég vehemensen tud sivalkodni, ha rajta elkövetett gyalázatként éli meg a dolgot. Bizony még a férfi szemét is megpróbálja kikaparni. Persze ha tőrt szorítok a torkához, akkor rendszerint csendben van, de ilyesmit nem tettem, ugye?
*Ez már majdnem a jól megszokott évődés, még ha a finom városi népek furcsának is találnák, de barbáréknál mások a szokások. Elbíbelődik még egy kicsit egy cupákkal, aztán kissé csodálkozó pillantást vet a másikra.*
- Nem tudom, hogy mennyi igaz ebből, én is csak úgy hallottam. De miért ne bírhatna el egy férfi több nővel is? A változatosság gyönyörködtet, az pedig feltölti, khm, keménnyé teszi az embert. És mi van akkor, ha ott teljesen fordítottak a szerepek, és a férfiak esnek egymás torkának visítozva, nagy féltékenységükben?
*Maga elé képzeli, ahogy kötényes, főkötős férfiak tíz körömmel ugranak egymásnak, miközben a nők lábukat csizmásan lökve az asztalra, pipafüstbe burkolózva, sörszagúan böfögve röhögnek rajtuk, és önkéntelenül is összeborzad. Nem, valóban jobb, ha ez az egész csak mese. Még mindig mosolyog ezen a gondolaton és csak nézi azt az arcon, ami annyira el tudta varázsolni. Nem látja, hallja a gondolatokat, de mélységesen egyetértene azzal, hogy úgy lenne a legkönnyebb és egyszerűbb, ha felállna és elmenne. Viszont az élet sohasem egyszerű. Főleg azért nem, mert az élők nem teszik azzá. Ezért marad.*
- Ha csak egy gondolatért is meg kéne halnom, akkor most valószínűleg kerékbe törnének, megnyúznának, kibeleznének és lefejeznének. Azt hiszem, még mindig én jönnék ki jobban a buliból. *fejezi be némileg tettetve a könnyedséget, ahogy belekortyol az italba. Látott már rémes dolgokat művelni olyanokkal, akik oktalanságukkal rossz asszonnyal kezdtek. No de magukra vessenek, miért nem mentek egy bordélyba, ott legfeljebb némi viszketést kaptak volna, nem bárdot. Most viszont már kezdi megérteni, hogy néha miért vállalja valaki a borzasztó büntetés terhét is. Aztán beleprüszköl a pohárba, és meghökkenve néz fel.*
- A Pintyben? Oda akarsz menni?
*Nem tudja mire vélni az ötletet. Amennyire tudja, az egykor szebb napokat látott műintézmény épp mostanában kerül a thargok kezébe. Márpedig ha ott megjelennek édes kettesben, az szinte egyenlő a biztos lebukással. Hacsak nem úgy köszönnek be, mint akik szigorúan hivatalos úton érkeztek Artheniorba és most szállásra van szükségük. Külön szobában, persze. Hogy majd éjszaka, az ablakok alatti párkányon osonkodva zörgessen be Leához, remélve, hogy nem rossz ablakon kopogtat, és nem valami kiérdemesült úrasszonyt tünet ki látogatásával.*
5758. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-10-17 21:17:20
Üzenet elküldve: 2016-10-17 21:17:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Őszi Forgatag//
//Laor//
- Ha szigorúan ragaszkodnánk a hagyományokhoz, akkor már a halotti máglyád tövében sütném a szalonnámat csak azért, mert "úgy" gondoltál rám.
*lekönyököl az asztalra és kicsit előrehajol a férfi irányába, hangjában van némi fenyegető él, noha nem azért, hogy előrevetítse Laor számára, hogy mi vár rá, hanem, inkább hogy rájöhessen arra, hogy ez azért nem következett be, mert a hagyományok lassan kikopnak. Szóval Laor dohoghat ugyan, de nincsen igaza. Már legalábbis Lea szemszögéből nézve.
Aztán felnevet, végre visszalopódzik a jókedve, mikor amaz újra mesél. A meséi is tehetnek erről az egész, roppant kellemetlen szituációról.*
- Mármint, hogy egy hím több nőt is kiszolgál? Nem, ez biztosan csak valami legenda lehet. Kizártnak tartom, hogy asszonyok úgy osztoznának bármin, hogy ne ugorjanak fertályóránként legalább háromszor egymás torkának. Ez az egyik. A másik meg az, hogy nem bírnál el annyival. Akkor meg hamar kiraknának ebből az édenkertből. Szomorúan és összetörten kullognál haza.
*Ha magából indul ki, akkor ő bizony nem szeret osztozni, és mivel az utóbbi években Kagan összes szeretőjének rejtélyes körülmények között veszett nyoma... Szóval ott, ezen a mesebeli helyen sem mehet nagyon máshogy. Az meg más kérdés, hogy a hímek nem bírnák az iramot, vagy ha bírják is, még akkor sem biztos, hogy el bírják viselni az állandó féltékenységet és az emiatti feszültséget.*
- Nyakadba varrni? Ezek a tények kedvesem, én csak egy csókot akartam. De fogd rám nyugodtan, hiszen boszorkány vagyok. Abrakadabra!
*ezt a pillanatot választja arra, hogy felhajtsa az italát. Ami ahhoz képest, hogy likőrnek árulták egészen iható.*
- Egyébként szerinted az tisztességes viselkedés, hogy addig-addig beszélsz, amíg be nem jutsz egy nő combjai közé? Hm?
*Egyértelműen Laor tehet az egészről, már legalábbis aszerint, amit Lea mond, nevető szeme azonban egészen mást árul el. Lea is tisztában van azzal, hogy nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél. Viszont azt nem tudja meghatározni, hogy melyikük is volt a haraszt és melyikük a szél. Nyilván mindketten ugyanannyira akarták, de mégis mennyivel könnyebb ráfogni a másikra, hogy amaz a gaz csábító. Sőt! Egyenesen erőszaktevő!*
- Van elég barátom, köszönöm.
*mondja szinte félvállról odavetve, de azért eléggé egyértelműsítve, hogy nem barátkozni akar Laorral. Persze ott a Tavernában barátkozni akart, csak aztán valahogy túl szoros lett a barátság, és kellően megismerhették egymást. Már legalábbis fizikailag, Lea konkrétan az összes, a férfi testén lévő sebhelyet fel tudná sorolni, meg valamennyi csiklandós pontját. A férfilélekkel viszont továbbra sincsen igazán tisztában, és bár kihallani véli a szerelmi vallomást, de igazán nem tud mit kezdeni a dologgal most. Nem tudja hasonló érzelmekről biztosítani, nem azért mert nem érez, vagy nem kezd érezni valami hasonlót, hanem azért, mert egyelőre képtelen ezt még csak elfogadni is. Tisztázni akart mindent, amit meg is tettek, de valahogy mégsem érzi azt a megkönnyebbülést. Laornak odébb kellett volna állnia. Abba csendesen belenyugodott volna, most viszont ebbe nem tud csendesen belenyugodni.*
- És a Pinty ágyai vajon milyenek lehetnek?
*ennyit kérdez végül, reflektálva a szúrós szénára, és a mindenhová bejutó homokra. Azt mindenesetre eldönti már most, hogy nem akarja, hogy a homok valaha is az érzékenyebb részei közelébe jusson.*
//Őszi Forgatag//
//Laor//
- Ha szigorúan ragaszkodnánk a hagyományokhoz, akkor már a halotti máglyád tövében sütném a szalonnámat csak azért, mert "úgy" gondoltál rám.
*lekönyököl az asztalra és kicsit előrehajol a férfi irányába, hangjában van némi fenyegető él, noha nem azért, hogy előrevetítse Laor számára, hogy mi vár rá, hanem, inkább hogy rájöhessen arra, hogy ez azért nem következett be, mert a hagyományok lassan kikopnak. Szóval Laor dohoghat ugyan, de nincsen igaza. Már legalábbis Lea szemszögéből nézve.
Aztán felnevet, végre visszalopódzik a jókedve, mikor amaz újra mesél. A meséi is tehetnek erről az egész, roppant kellemetlen szituációról.*
- Mármint, hogy egy hím több nőt is kiszolgál? Nem, ez biztosan csak valami legenda lehet. Kizártnak tartom, hogy asszonyok úgy osztoznának bármin, hogy ne ugorjanak fertályóránként legalább háromszor egymás torkának. Ez az egyik. A másik meg az, hogy nem bírnál el annyival. Akkor meg hamar kiraknának ebből az édenkertből. Szomorúan és összetörten kullognál haza.
*Ha magából indul ki, akkor ő bizony nem szeret osztozni, és mivel az utóbbi években Kagan összes szeretőjének rejtélyes körülmények között veszett nyoma... Szóval ott, ezen a mesebeli helyen sem mehet nagyon máshogy. Az meg más kérdés, hogy a hímek nem bírnák az iramot, vagy ha bírják is, még akkor sem biztos, hogy el bírják viselni az állandó féltékenységet és az emiatti feszültséget.*
- Nyakadba varrni? Ezek a tények kedvesem, én csak egy csókot akartam. De fogd rám nyugodtan, hiszen boszorkány vagyok. Abrakadabra!
*ezt a pillanatot választja arra, hogy felhajtsa az italát. Ami ahhoz képest, hogy likőrnek árulták egészen iható.*
- Egyébként szerinted az tisztességes viselkedés, hogy addig-addig beszélsz, amíg be nem jutsz egy nő combjai közé? Hm?
*Egyértelműen Laor tehet az egészről, már legalábbis aszerint, amit Lea mond, nevető szeme azonban egészen mást árul el. Lea is tisztában van azzal, hogy nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél. Viszont azt nem tudja meghatározni, hogy melyikük is volt a haraszt és melyikük a szél. Nyilván mindketten ugyanannyira akarták, de mégis mennyivel könnyebb ráfogni a másikra, hogy amaz a gaz csábító. Sőt! Egyenesen erőszaktevő!*
- Van elég barátom, köszönöm.
*mondja szinte félvállról odavetve, de azért eléggé egyértelműsítve, hogy nem barátkozni akar Laorral. Persze ott a Tavernában barátkozni akart, csak aztán valahogy túl szoros lett a barátság, és kellően megismerhették egymást. Már legalábbis fizikailag, Lea konkrétan az összes, a férfi testén lévő sebhelyet fel tudná sorolni, meg valamennyi csiklandós pontját. A férfilélekkel viszont továbbra sincsen igazán tisztában, és bár kihallani véli a szerelmi vallomást, de igazán nem tud mit kezdeni a dologgal most. Nem tudja hasonló érzelmekről biztosítani, nem azért mert nem érez, vagy nem kezd érezni valami hasonlót, hanem azért, mert egyelőre képtelen ezt még csak elfogadni is. Tisztázni akart mindent, amit meg is tettek, de valahogy mégsem érzi azt a megkönnyebbülést. Laornak odébb kellett volna állnia. Abba csendesen belenyugodott volna, most viszont ebbe nem tud csendesen belenyugodni.*
- És a Pinty ágyai vajon milyenek lehetnek?
*ennyit kérdez végül, reflektálva a szúrós szénára, és a mindenhová bejutó homokra. Azt mindenesetre eldönti már most, hogy nem akarja, hogy a homok valaha is az érzékenyebb részei közelébe jusson.*
5757. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-10-17 20:44:22
Üzenet elküldve: 2016-10-17 20:44:22
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Lassan lépdel a tömegben és undorodva tér ki minden olyan személy elől aki az ő kis magánszféráján belül merészkedik. Keze ilyenkor lázasan a kése után kap, de mindig sikerül a gyilkos ingert leküzdenie. Ha ő undorral néz másokra, akkor őrá vajon hogy néznek. Nem épp egy mindennapi jelenség, de már hozzászokott a rászegeződő szempárokra, sőt mélyen, a nagyon mélyen lappangó nőiességének, még jól is esik az, hogy szinte mindenki őt figyeli. Lassan halad végig az árusok, kofák és mutatványosok sűrűjén, de nem bánja. Végül is ez is csak egy nap, ezt is túl kell élni valahogy. Mármint neki, bár igazából nem sok félni valója van most senkinek, mert már jó ideje senki nem vette igénybe szolgáltatásait és az igazat megvallva kezd kicsit rozsdás lenni. El is határozza, hogy edz egy kicsit, de előtte még megveszi azt, amiért idejött. *
5756. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-10-17 20:43:17
Üzenet elküldve: 2016-10-17 20:43:17
ÚJ
![>Aoneer Hraefg Glimriorathan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10718_1474303661_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Őszi Forgatag//
//Munmey, Sorvorim//
*Keze alatt érzi a lány rezdüléseit. Olyan számára mint egy kis állat mint aki menekülni próbál az egérfogóból. Érzi a félelmet, a borzongást, a libabőrt, de nem érzi rajta a hazugságot. A mélységi népek faja az amit mindenki a legmegbízhatatlanabbnak tart, ám az orkokhoz hasonlóan ők sem tudnak sokat elrejteni valódi szándékaikból. A démontól pedig az őrmester megtanulta, hogy nem kell mindenkit hazugnak bélyegeznie. Mellesleg azt is, hogy ha valaki igazat mond attól még lehet egy szörnyeteg, de ez utóbbi jelenleg mellékes.*
-Máris megyek. *Mondja a gnómnak, igen épp itt az ideje helyszínt változtatni a beszéd kapcsán. Az őrmester ismét bemutatta, hogy borzalmasan mozog abban a szürke közegben és a jövőben már nem érzi, hogy joga lenne a gnómnak bármiféle ötleteket, vagy parancsokat adni annak munkája kapcsán. Az ő világa a törvény, a rendszer, a csata és az erős, törhetetlen vértek halma. Ott képes boldogulni.*
-Rendben. Mondjuk, hogy hiszek magának. *Veregeti meg kissé a mélységi vállát. Már tényleg megnyugodhat.*
-De, ha legközelebb összefutunk. Talán még kérni fogok magától valamit. És az istenek szerelmére, tegyen valamit a fejére, mielőtt hőgutát kap. *Mondja mintegy búcsúzás képen, és el is indul kifelé a sikátorból, hogy ezúttal egy másik egy az előbbinél is csendesebb és biztonságosabb helyet keressen, sajnos ilyenből kevés van, főleg, a rejtőzködés hiányát kénytelenek lesznek a jövőben talán a gyorsasággal pótolni. A gnóm után megy, ezúttal, hagyja hogy ő válassza meg a maga helyzetét. Valószínűleg a kutyának nem fog feltűnni, hogy az őrmester a kicsi, a tömegben alig látszódó alakot követi, de ha ez még túl veszélyes, vagy a róka eltűnik a szeme elől akkor természetesen alkalmazkodik az új helyzethez.
A következő helyszínen lesütött szemmel áll mint a kisgyerek aki tudja magáról, hogy valami ostobaságot művelt. A múltat már átrágták, ideje rátérniük a jövőre.*
//Őszi Forgatag//
//Munmey, Sorvorim//
*Keze alatt érzi a lány rezdüléseit. Olyan számára mint egy kis állat mint aki menekülni próbál az egérfogóból. Érzi a félelmet, a borzongást, a libabőrt, de nem érzi rajta a hazugságot. A mélységi népek faja az amit mindenki a legmegbízhatatlanabbnak tart, ám az orkokhoz hasonlóan ők sem tudnak sokat elrejteni valódi szándékaikból. A démontól pedig az őrmester megtanulta, hogy nem kell mindenkit hazugnak bélyegeznie. Mellesleg azt is, hogy ha valaki igazat mond attól még lehet egy szörnyeteg, de ez utóbbi jelenleg mellékes.*
-Máris megyek. *Mondja a gnómnak, igen épp itt az ideje helyszínt változtatni a beszéd kapcsán. Az őrmester ismét bemutatta, hogy borzalmasan mozog abban a szürke közegben és a jövőben már nem érzi, hogy joga lenne a gnómnak bármiféle ötleteket, vagy parancsokat adni annak munkája kapcsán. Az ő világa a törvény, a rendszer, a csata és az erős, törhetetlen vértek halma. Ott képes boldogulni.*
-Rendben. Mondjuk, hogy hiszek magának. *Veregeti meg kissé a mélységi vállát. Már tényleg megnyugodhat.*
-De, ha legközelebb összefutunk. Talán még kérni fogok magától valamit. És az istenek szerelmére, tegyen valamit a fejére, mielőtt hőgutát kap. *Mondja mintegy búcsúzás képen, és el is indul kifelé a sikátorból, hogy ezúttal egy másik egy az előbbinél is csendesebb és biztonságosabb helyet keressen, sajnos ilyenből kevés van, főleg, a rejtőzködés hiányát kénytelenek lesznek a jövőben talán a gyorsasággal pótolni. A gnóm után megy, ezúttal, hagyja hogy ő válassza meg a maga helyzetét. Valószínűleg a kutyának nem fog feltűnni, hogy az őrmester a kicsi, a tömegben alig látszódó alakot követi, de ha ez még túl veszélyes, vagy a róka eltűnik a szeme elől akkor természetesen alkalmazkodik az új helyzethez.
A következő helyszínen lesütött szemmel áll mint a kisgyerek aki tudja magáról, hogy valami ostobaságot művelt. A múltat már átrágták, ideje rátérniük a jövőre.*
5755. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-10-17 20:13:03
Üzenet elküldve: 2016-10-17 20:13:03
ÚJ
![>Munmey Tyasiry [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/4990_sotetelf_no.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Őszi Forgatag//
//Aoneer, Sorvorim//
*Tyasiry azt tudja, hogy mi folyik itt, és nem is nagyon érdekli, csak erre járt, hogy egy kicsit el tudjon húzódni a vakító fény elől, s ne legyen a tömeg lába alatt a kis termete miatt, nem nagyon foglalkoznak vele. Ilyenekbe nem is akart belefolyni, hogy ők ketten mégis mi az ördögről beszélhetnek, de amik zajlanak, és a mézes mázas beszédtől egyenesen borsódzik a háta, csak reménykedhet, hogy elengedik, mint aki itt sem volt. Mikor az őrmester ráteszi a kezét a sötételf vállára, utána már megszólal.*
- Nem tudom, kinek minek a mestere és ki mivel tartozik, de szerintem egy egyszerű félreértésről van szó.
*Hangján érezhető, hogy igazat beszél, és azt sem tudja mi merre hány lépés, ha le is tartoztatnák, nem érnek el vele semmit, arról nem tud beszélni, amit nem is tud. Max a saját idejüket rabolnák.*
- Kérem bocsásson meg uram. Rossz helyen fordultam be.
*Remélhetőleg, hinni fognak neki, és ha ez megtörtént, akkor tovább is menne.*
~ Soha nem fogok ebben a napszakban sétálni.~
//Őszi Forgatag//
//Aoneer, Sorvorim//
*Tyasiry azt tudja, hogy mi folyik itt, és nem is nagyon érdekli, csak erre járt, hogy egy kicsit el tudjon húzódni a vakító fény elől, s ne legyen a tömeg lába alatt a kis termete miatt, nem nagyon foglalkoznak vele. Ilyenekbe nem is akart belefolyni, hogy ők ketten mégis mi az ördögről beszélhetnek, de amik zajlanak, és a mézes mázas beszédtől egyenesen borsódzik a háta, csak reménykedhet, hogy elengedik, mint aki itt sem volt. Mikor az őrmester ráteszi a kezét a sötételf vállára, utána már megszólal.*
- Nem tudom, kinek minek a mestere és ki mivel tartozik, de szerintem egy egyszerű félreértésről van szó.
*Hangján érezhető, hogy igazat beszél, és azt sem tudja mi merre hány lépés, ha le is tartoztatnák, nem érnek el vele semmit, arról nem tud beszélni, amit nem is tud. Max a saját idejüket rabolnák.*
- Kérem bocsásson meg uram. Rossz helyen fordultam be.
*Remélhetőleg, hinni fognak neki, és ha ez megtörtént, akkor tovább is menne.*
~ Soha nem fogok ebben a napszakban sétálni.~
5754. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-10-17 18:55:34
Üzenet elküldve: 2016-10-17 18:55:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Őszi Forgatag//
//Lea//
- Hagyomány... *horkan fel, kicsit bosszúsan simít végig a homlokán* Ez a szó egy nagyon pedigrés kifogás olyankor, amikor valamihez nagyon ragaszkodunk, vagy épp ellenkezőleg, nem akarunk. Persze fontos dolog az ilyesmi, de... nem volt minden hagyomány valamikor új dolog? Valami olyasmi, ami ellen az akkoriak, akik tisztelték hagyományaikat, kézzel-lábbal tiltakoztak? Aztán mégis elfogadták, mert kiderült, hogy jobb, mint a hagyomány. Azt azt megelőző hagyomány. *Nagyjából hasonlóan okoskodik, mint Lea, de természetesen a saját szemszögéből. Valahogy úgy gondolná, hogy a nők családra, gyerekekre, biztonságra vágynak, amit a férfi biztosíthat. Arról mit sem tud, hogy a gyermekáldás kizárt annál, aki épp most akarja eltántorítani attól, hogy fülig beleszeressen. Más kérdés, hogy ez zaklatná fel legkevésbé. Ha valami előkelő, ősi neve lenne, biztos vágyna utódokra, ha másért nem, a családdal szemben érzett felelősség okán. De így? És ugyan milyen dicső tettei lehetnek egy zsoldosnak, aki, ha a szükség úgy hozta, az útonállástól sem riadt vissza? Pénzért ölni ritkán hősies, mint ahogy az ezzel járó fosztogatás és erőszak is inkább csak hasznos és szórakoztató dolog, nem annyira nemes.*
- Azt hiszem, igen. *vonja meg a vállát, kicsit álmodozó arckifejezéssel és egy halvány mosollyal* Hallottam csodálatos történeteket olyan vidékekről, ahol minden máshogy van. Arrafelé a nők mindegyike fegyverben jár, és olyan öltözékben, mely a testfelületük jelentős részét szabadon hagyja. Harciasak, kemények és buják. Arrafelé a férfiak az ágyasok, sokszor van, hogy egy férfi több nőnek is. És persze ezekben a történetekben a nők mind, kivétel nélkül gyönyörűek és ha visszatértek a csatából vagy vadászatból, levezetésként az ágyassal is hosszan szórakoznak. Egyszer utána kéne járni ezeknek a híreknek...
*Megengedi ezt az élcet magának, mintha kicsit oldódna a feszültség. Ez persze jó, valahogy nem lett volna kedve egy látványos jelenethez a forgatag közepén. Ennek csak kis részben az az oka, hogy az ilyesmi híre eljuthat olyanhoz is, akihez nem kéne. Sokkal inkább az a baj, hogy kezd rájönni, hogy elég abba a bűbájos, szeplős pofiba néznie, azokba a különleges színű szemekbe, és képtelen haragudni. Pedig jó lenne. Sokkal egyszerűbb lenne az élete. A következő megjegyzésre aztán felkapja a fejét, ekkora orcátlanság hallatán szinte szóhoz sem jut.*
- Hogy mi? Miii? Na, álljunk csak meg! Én úgy emlékszem, de javíts ki ha tévednék, hogy te csókoltál meg. Én egészen addig tisztességesen viselkedtem, noha ez felettébb nehezemre esett. És mintha utána sem kellett bajlódnom sokat azzal a gyűréssel. Szóval ne varrd az egészet a nyakamba, igen?
*Elneveti magát, aztán fejét csóválva folytatja.*
- Akkor nem volt más tervem, csak annyi, ami akkor ott történt. Csak arra gondoltam, hogy ezeket a kis pöttyöket *két ujjal cirógat végig Lea szeplős arcán* közelről is meg kell ismernem. Most pedig, hogy már ismerem, nem szeretném elfelejteni őket.
*Nekilát maga is a húsnak és a krumplinak, elégedetten bólint egyet. Még nem hűlt ki, és az ízekre sem lehet panasz. Kellően átsült, fűszeres, szaftos.*
- Nem könnyítem meg a dolgod, ugye? Nem baj, nem is akarom. *vigyorog még mindig, aztán legyint egyet* De öntsünk tiszta vizet a pohárba, jó? Ha azt akarod, hogy ezentúl, istenek, mennyire utálom ezt a kifejezést: legyünk csak barátok, mondd ki! Tudom, hogy mik a lehetőségek és azt hiszem, nem neheztelhetnék miatta. De ha azt várod, hogy én tegyem meg ezt, akkor csalódni fogsz. Nem fog menni, sajnálom.
*Szemtelen mosollyal néz Lea arcába, és őszintén kíváncsi lenne, hogy a boszi észrevette-e, hogy az utolsó mondatokkal ismét szerelmet vallott neki, legalábbis a maga esetlen módján. Azzal is tökéletesen tisztában van, hogy sokkal helyesebb döntés lenne nem bonyolítani az amúgy sem egyszerű helyzetet, de amikor az ember szerelmes, nem szokott racionálisan gondolkodni.*
- A szalma jobban szúr, de a homok rosszabb. Az egyszerűen mindenhova bejut.
//Őszi Forgatag//
//Lea//
- Hagyomány... *horkan fel, kicsit bosszúsan simít végig a homlokán* Ez a szó egy nagyon pedigrés kifogás olyankor, amikor valamihez nagyon ragaszkodunk, vagy épp ellenkezőleg, nem akarunk. Persze fontos dolog az ilyesmi, de... nem volt minden hagyomány valamikor új dolog? Valami olyasmi, ami ellen az akkoriak, akik tisztelték hagyományaikat, kézzel-lábbal tiltakoztak? Aztán mégis elfogadták, mert kiderült, hogy jobb, mint a hagyomány. Azt azt megelőző hagyomány. *Nagyjából hasonlóan okoskodik, mint Lea, de természetesen a saját szemszögéből. Valahogy úgy gondolná, hogy a nők családra, gyerekekre, biztonságra vágynak, amit a férfi biztosíthat. Arról mit sem tud, hogy a gyermekáldás kizárt annál, aki épp most akarja eltántorítani attól, hogy fülig beleszeressen. Más kérdés, hogy ez zaklatná fel legkevésbé. Ha valami előkelő, ősi neve lenne, biztos vágyna utódokra, ha másért nem, a családdal szemben érzett felelősség okán. De így? És ugyan milyen dicső tettei lehetnek egy zsoldosnak, aki, ha a szükség úgy hozta, az útonállástól sem riadt vissza? Pénzért ölni ritkán hősies, mint ahogy az ezzel járó fosztogatás és erőszak is inkább csak hasznos és szórakoztató dolog, nem annyira nemes.*
- Azt hiszem, igen. *vonja meg a vállát, kicsit álmodozó arckifejezéssel és egy halvány mosollyal* Hallottam csodálatos történeteket olyan vidékekről, ahol minden máshogy van. Arrafelé a nők mindegyike fegyverben jár, és olyan öltözékben, mely a testfelületük jelentős részét szabadon hagyja. Harciasak, kemények és buják. Arrafelé a férfiak az ágyasok, sokszor van, hogy egy férfi több nőnek is. És persze ezekben a történetekben a nők mind, kivétel nélkül gyönyörűek és ha visszatértek a csatából vagy vadászatból, levezetésként az ágyassal is hosszan szórakoznak. Egyszer utána kéne járni ezeknek a híreknek...
*Megengedi ezt az élcet magának, mintha kicsit oldódna a feszültség. Ez persze jó, valahogy nem lett volna kedve egy látványos jelenethez a forgatag közepén. Ennek csak kis részben az az oka, hogy az ilyesmi híre eljuthat olyanhoz is, akihez nem kéne. Sokkal inkább az a baj, hogy kezd rájönni, hogy elég abba a bűbájos, szeplős pofiba néznie, azokba a különleges színű szemekbe, és képtelen haragudni. Pedig jó lenne. Sokkal egyszerűbb lenne az élete. A következő megjegyzésre aztán felkapja a fejét, ekkora orcátlanság hallatán szinte szóhoz sem jut.*
- Hogy mi? Miii? Na, álljunk csak meg! Én úgy emlékszem, de javíts ki ha tévednék, hogy te csókoltál meg. Én egészen addig tisztességesen viselkedtem, noha ez felettébb nehezemre esett. És mintha utána sem kellett bajlódnom sokat azzal a gyűréssel. Szóval ne varrd az egészet a nyakamba, igen?
*Elneveti magát, aztán fejét csóválva folytatja.*
- Akkor nem volt más tervem, csak annyi, ami akkor ott történt. Csak arra gondoltam, hogy ezeket a kis pöttyöket *két ujjal cirógat végig Lea szeplős arcán* közelről is meg kell ismernem. Most pedig, hogy már ismerem, nem szeretném elfelejteni őket.
*Nekilát maga is a húsnak és a krumplinak, elégedetten bólint egyet. Még nem hűlt ki, és az ízekre sem lehet panasz. Kellően átsült, fűszeres, szaftos.*
- Nem könnyítem meg a dolgod, ugye? Nem baj, nem is akarom. *vigyorog még mindig, aztán legyint egyet* De öntsünk tiszta vizet a pohárba, jó? Ha azt akarod, hogy ezentúl, istenek, mennyire utálom ezt a kifejezést: legyünk csak barátok, mondd ki! Tudom, hogy mik a lehetőségek és azt hiszem, nem neheztelhetnék miatta. De ha azt várod, hogy én tegyem meg ezt, akkor csalódni fogsz. Nem fog menni, sajnálom.
*Szemtelen mosollyal néz Lea arcába, és őszintén kíváncsi lenne, hogy a boszi észrevette-e, hogy az utolsó mondatokkal ismét szerelmet vallott neki, legalábbis a maga esetlen módján. Azzal is tökéletesen tisztában van, hogy sokkal helyesebb döntés lenne nem bonyolítani az amúgy sem egyszerű helyzetet, de amikor az ember szerelmes, nem szokott racionálisan gondolkodni.*
- A szalma jobban szúr, de a homok rosszabb. Az egyszerűen mindenhova bejut.
5753. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-10-17 18:52:16
Üzenet elküldve: 2016-10-17 18:52:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Őszi Forgatag//
//Aoneer és Munmey//
*A gnóm figyelemmel követi az eseményeket és amit lát az egy kicsit meghökkenti. Az őrmester aki eddig az ő szakmaiságát firtatta, most egy elég nyilvánvaló hibát készül elkövetni. A lány még életben van és ha minden rosszul sül el súlyos titkok juthatnak a birtokába. Aoneer látszólag próbálja kivágni magát a helyzetből, de ez csak egy halovány reményt jelent a dolog békés rendezésére. Természetesen a gnómnak nem marad választása, mint hogy belemenjen a katona által választott szituációba és kövesse annak játékát. Ezért visszavesz a készültségből, de attól még magában morog egyet, hiszen ez egy kellemetlen helyzet. Ha a vak leányka a jövőben elkotyog valamit, akkor bizony gond lehet az egészből.*
- Még nem tartozik semmivel uram. Majd ha teljes egészében elkészül. Van még mit kijavítani a dolgon és kell is pár apróság, hogy teljesen elkészüljünk vele. Örülök, hogy félre tudtunk húzódni ide egy kicsit beszélgetni, hiszen a nagy forgatagban már a saját hangomat sem hallottam. *Majd a magát már kicsit összeszedő leányra tekint és kissé morcosan végigméri.*
- Lenne még mit megbeszélni a raktárak, kesztyűk és miegymások végett. Talán folytathatnánk a csevegést egy másik helyszínen. *Mutat a sikátor kijárata irányába.*
- Nem akarnám zavarni a kedves világtalan hölgyet a dolgában.
//Őszi Forgatag//
//Aoneer és Munmey//
*A gnóm figyelemmel követi az eseményeket és amit lát az egy kicsit meghökkenti. Az őrmester aki eddig az ő szakmaiságát firtatta, most egy elég nyilvánvaló hibát készül elkövetni. A lány még életben van és ha minden rosszul sül el súlyos titkok juthatnak a birtokába. Aoneer látszólag próbálja kivágni magát a helyzetből, de ez csak egy halovány reményt jelent a dolog békés rendezésére. Természetesen a gnómnak nem marad választása, mint hogy belemenjen a katona által választott szituációba és kövesse annak játékát. Ezért visszavesz a készültségből, de attól még magában morog egyet, hiszen ez egy kellemetlen helyzet. Ha a vak leányka a jövőben elkotyog valamit, akkor bizony gond lehet az egészből.*
- Még nem tartozik semmivel uram. Majd ha teljes egészében elkészül. Van még mit kijavítani a dolgon és kell is pár apróság, hogy teljesen elkészüljünk vele. Örülök, hogy félre tudtunk húzódni ide egy kicsit beszélgetni, hiszen a nagy forgatagban már a saját hangomat sem hallottam. *Majd a magát már kicsit összeszedő leányra tekint és kissé morcosan végigméri.*
- Lenne még mit megbeszélni a raktárak, kesztyűk és miegymások végett. Talán folytathatnánk a csevegést egy másik helyszínen. *Mutat a sikátor kijárata irányába.*
- Nem akarnám zavarni a kedves világtalan hölgyet a dolgában.
5752. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-10-17 18:21:28
Üzenet elküldve: 2016-10-17 18:21:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Őszi forgatag//
//Sorvorim, Munmey//
*A helyzet sokoldalú, és sokoldalú módon kínos. Egyrészt, a helyzetről szinte süt, hogy most meg kellene szabadulni a lánytól, de a lovagi becsület és a városőri hűség az ilyesmit egyszerűen nem engedi meg a számára. Másrészt a lány látszólag fegyvertelen, ennek ellenére bőrvértet és orgyilkospáncélt visel. Az őrmester ugyan fel van fegyverezve, de a lándzsája még egy bogarat sem képes úgy lecsapni, hogy ne húzzon az égből fénylő oszlopként egy villám a találat színhelyére. Ez nem kifejezetten egy orgyilkos eszköz. A többi erőszakkal járó opciót már fel sem sorolja magában, a nyüzsgő tömegben nem tudnák úgy átcsempészni a mélységit, hogy az észrevétlen legyen. Az egyetlen ami talán működne az a letartóztatás, kockázatos ugyan, de utána már üvölthetne bármit róla meg a gnómról, nem valószínű, hogy bárki elhinné. Viszont kérdés, meg akarja e ezt kockáztatni, és a válasz valószínűleg, hogy nem.*
-Akkor talán épp itt lenne az ideje, hogy szerezzünk egyet. Végül is, nem járhatja végig vakon ezt a nagyszerű forgatagot. *Mondja miközben ösztönszerűen ellenőrzi tárcáját, és boldogan tapasztalja, hogy ez bizony még megvan, a tolvajok amúgy is ritkán járnak szűk sikátorokban azok inkább a szűkös tömegben szeretnek dolgozni. Az őrmester hangja végtelenül barátságos, és nem mellesleg végtelenül hazug, amennyire az csak egy embertől kitelik. Veszélyes helyzetben van. Ha a lány sikítani kezd, akkor vége a mulatságnak és neki is. Így kénytelen megjátszani legalább a bolond gavallért, jobb szerep pillanatnyilag nem jut az eszébe.*
-A barátja igazán gondoskodhatott volna erről az apróságról. *Kanyarodik lassan és óvatosan az esetleges megbízó témakörére. Közben próbál közelebb lépni a lányhoz, és annak vakságát kihasználva, mellé kerülni, esetleg finom ráfogni a karjára, vagy vállára, hogy ha szaladni próbál akkor még mindig le lehessen csapni, és mondjuk megvádolni lopással. És persze még ott a sólyom.*
-Jut eszembe, mester. *Ezt a megszólítást most hallhatja a gnóm először, de feltehetőleg nem utoljára.*
-Akkor mennyivel is tartozom összességében a felújításért. *Látszik, rajta, hogy nagyon ki akart találni valami jobb háttértörténetet az egészre, ahogy az is, hogy ha már ennyire nyíltan mer beszélni a lány előtt akkor azt nem fogja olyan könnyen elengedni. Talán kéne egy saját lakás, vagy pincehelyiség amiben ezentúl találkozhatnak, mert szemmel láthatólag a forgatag erre nem alkalmas. Talán több is. Eszközök tekintetében nem tud mit gondolni, ez már a gnóm igényeihez van mérve. Aztán megvesztegetések, álruhák, és a többi, elég sokáig lehet ezt a sort még vinni.*
-Kezdetnek gondolom kellene szerezni egy kisebb raktárat, vagy pincét. És... *Pillant a sólyomra, aki egy nap alatt ugye nem szokta meg az új gazda közelségét, a gnómot pedig valószínűleg még annyira sem fogja szeretni.* -Egy pár kesztyűt a madár miatt.
//Őszi forgatag//
//Sorvorim, Munmey//
*A helyzet sokoldalú, és sokoldalú módon kínos. Egyrészt, a helyzetről szinte süt, hogy most meg kellene szabadulni a lánytól, de a lovagi becsület és a városőri hűség az ilyesmit egyszerűen nem engedi meg a számára. Másrészt a lány látszólag fegyvertelen, ennek ellenére bőrvértet és orgyilkospáncélt visel. Az őrmester ugyan fel van fegyverezve, de a lándzsája még egy bogarat sem képes úgy lecsapni, hogy ne húzzon az égből fénylő oszlopként egy villám a találat színhelyére. Ez nem kifejezetten egy orgyilkos eszköz. A többi erőszakkal járó opciót már fel sem sorolja magában, a nyüzsgő tömegben nem tudnák úgy átcsempészni a mélységit, hogy az észrevétlen legyen. Az egyetlen ami talán működne az a letartóztatás, kockázatos ugyan, de utána már üvölthetne bármit róla meg a gnómról, nem valószínű, hogy bárki elhinné. Viszont kérdés, meg akarja e ezt kockáztatni, és a válasz valószínűleg, hogy nem.*
-Akkor talán épp itt lenne az ideje, hogy szerezzünk egyet. Végül is, nem járhatja végig vakon ezt a nagyszerű forgatagot. *Mondja miközben ösztönszerűen ellenőrzi tárcáját, és boldogan tapasztalja, hogy ez bizony még megvan, a tolvajok amúgy is ritkán járnak szűk sikátorokban azok inkább a szűkös tömegben szeretnek dolgozni. Az őrmester hangja végtelenül barátságos, és nem mellesleg végtelenül hazug, amennyire az csak egy embertől kitelik. Veszélyes helyzetben van. Ha a lány sikítani kezd, akkor vége a mulatságnak és neki is. Így kénytelen megjátszani legalább a bolond gavallért, jobb szerep pillanatnyilag nem jut az eszébe.*
-A barátja igazán gondoskodhatott volna erről az apróságról. *Kanyarodik lassan és óvatosan az esetleges megbízó témakörére. Közben próbál közelebb lépni a lányhoz, és annak vakságát kihasználva, mellé kerülni, esetleg finom ráfogni a karjára, vagy vállára, hogy ha szaladni próbál akkor még mindig le lehessen csapni, és mondjuk megvádolni lopással. És persze még ott a sólyom.*
-Jut eszembe, mester. *Ezt a megszólítást most hallhatja a gnóm először, de feltehetőleg nem utoljára.*
-Akkor mennyivel is tartozom összességében a felújításért. *Látszik, rajta, hogy nagyon ki akart találni valami jobb háttértörténetet az egészre, ahogy az is, hogy ha már ennyire nyíltan mer beszélni a lány előtt akkor azt nem fogja olyan könnyen elengedni. Talán kéne egy saját lakás, vagy pincehelyiség amiben ezentúl találkozhatnak, mert szemmel láthatólag a forgatag erre nem alkalmas. Talán több is. Eszközök tekintetében nem tud mit gondolni, ez már a gnóm igényeihez van mérve. Aztán megvesztegetések, álruhák, és a többi, elég sokáig lehet ezt a sort még vinni.*
-Kezdetnek gondolom kellene szerezni egy kisebb raktárat, vagy pincét. És... *Pillant a sólyomra, aki egy nap alatt ugye nem szokta meg az új gazda közelségét, a gnómot pedig valószínűleg még annyira sem fogja szeretni.* -Egy pár kesztyűt a madár miatt.
5751. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-10-17 17:45:58
Üzenet elküldve: 2016-10-17 17:45:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Őszi Forgatag//
//Daranel//
- A céllövöldés biztosan nagyon örülne neki, hogy odaállítanánk reklamálni!
*Elneveti magát. Az egyedi szövésű inget jól megfigyeli, s fel is fedezi rajta a különleges, kacskaringós mintákat.*
- Le sem lehetne tagadni, hogy elfek keze munkája. Gyönyörű darab! Nekem a legkülönlegesebb ruhadarabom azt hiszem egy köpeny, amibe kézzel van a családunk címere belehímezve. Minden családtagnak van egy-két hasonló, de olyan értékesek, hogy ritkán viseljük csak őket.
*Az övé konkrétan már évek óta a szekrényében porosodik. Az Aquisták valójában nem is öltözékként tartják otthon, inkább csak értékes díszként, jelképes tárgyként.
Közben megigazgatja ujján gyűrűjét, melyet szintén a címer apró képe díszít. Mikor a férfi leakasztja nyakából a függőt, érte nyúl hogy közelebbről is megnézhesse.*
- Igen, ez a családomé... De ez a szarvas milliószor szebb még értékében is, mint a gyűrűm! Megfoghatom?
*A függő láttán arra gondol, hogy a vadásznak igazán sokat jelenthet, elvégre életének egy becses tettére emlékezteti. Ő viszont saját címeres gyűrűje láttán nem érez semmit, csak végtelen ürességet. Persze tiszteletet és megbecsülést alapjában véve tanúsít az Aquisták irányába, de azt nem érzi, hogy bármi érdemlegeset itt tett volna azon kívül, hogy közéjük született. Inkább zűrös ügyek jutnak eszébe: kétségbeesett próbálkozásai egy meghanyatlott becsület visszaállításának érdekében, atyja titkai, a múltjának ködös részletei. Olyan ügyletek, melyekbe soha nem akart belekeveredni, de valahogy mégis sikerült neki. Titkok és hazugságok rémlenek fel előtte minden folyosó sarkán a kúriában. Mintha már nem is ismerné a saját otthonát és szeretteit.
Igen, nagyjából ennyit jelent neki a gyűrű. Egy kívülről fénylő, cirádás ékszert, amit lehet belülről már rég megevett a rozsda. Ilyesmi gondolatokkal az elméjében kanalazgatja levesét, de közben igyekszik figyelemmel követni a férfi minden egyes szavát.*
- Ha még te sem tudtál ebből a Lugasból kijutni, akkor én arra gondolok, hogy talán csak természetfeletti képességekkel lehet onnan kiszabadulni. Elvégre ha eleinte raboknak volt fenntartva, akkor a védőmágia megalkotásakor biztosan odafigyeltek arra, hogy száz százalékig le legyen zárva. Lehet, hogy még ugyanazzal a varázslattal működtették a játék idején is, mint amelyikkel megalkották.
*Kicsit közelebb tolja tányérját az asztalon, hogy Daranel is megkóstolhassa a levest.*
- Ugyan, nem fogom megégetni. *A felé nyújtott villáról lassan leharapja a finom a falatokat, majd megízleli azokat.* Hm... Ez tényleg mennyei! Az enyém is különleges, csakhogy az édes. Kíváncsi lennék egyébként a szakácsra! Nálunk miért nem tudnak ilyen jól főzni...?
*Figyeli, ahogy az íjász bort önt az imént hozatott poharakba. Ha már alkohol, akkor legyen bor. Különleges alkalom az, amin ő bort iszik. Úgy néz ki, most ez is egy ilyen esemény.*
- Engem illet a megtiszteltetés. Egészségedre!
*Pohara megemelése közben Daranel szemeibe néz, s csak utána kóstol bele az italba. Abban a pillanatban meg merne rá esküdni, hogy életében nem látott még olyan igéző, barna szempárt, mint amilyen a férfinek van.*
//Őszi Forgatag//
//Daranel//
- A céllövöldés biztosan nagyon örülne neki, hogy odaállítanánk reklamálni!
*Elneveti magát. Az egyedi szövésű inget jól megfigyeli, s fel is fedezi rajta a különleges, kacskaringós mintákat.*
- Le sem lehetne tagadni, hogy elfek keze munkája. Gyönyörű darab! Nekem a legkülönlegesebb ruhadarabom azt hiszem egy köpeny, amibe kézzel van a családunk címere belehímezve. Minden családtagnak van egy-két hasonló, de olyan értékesek, hogy ritkán viseljük csak őket.
*Az övé konkrétan már évek óta a szekrényében porosodik. Az Aquisták valójában nem is öltözékként tartják otthon, inkább csak értékes díszként, jelképes tárgyként.
Közben megigazgatja ujján gyűrűjét, melyet szintén a címer apró képe díszít. Mikor a férfi leakasztja nyakából a függőt, érte nyúl hogy közelebbről is megnézhesse.*
- Igen, ez a családomé... De ez a szarvas milliószor szebb még értékében is, mint a gyűrűm! Megfoghatom?
*A függő láttán arra gondol, hogy a vadásznak igazán sokat jelenthet, elvégre életének egy becses tettére emlékezteti. Ő viszont saját címeres gyűrűje láttán nem érez semmit, csak végtelen ürességet. Persze tiszteletet és megbecsülést alapjában véve tanúsít az Aquisták irányába, de azt nem érzi, hogy bármi érdemlegeset itt tett volna azon kívül, hogy közéjük született. Inkább zűrös ügyek jutnak eszébe: kétségbeesett próbálkozásai egy meghanyatlott becsület visszaállításának érdekében, atyja titkai, a múltjának ködös részletei. Olyan ügyletek, melyekbe soha nem akart belekeveredni, de valahogy mégis sikerült neki. Titkok és hazugságok rémlenek fel előtte minden folyosó sarkán a kúriában. Mintha már nem is ismerné a saját otthonát és szeretteit.
Igen, nagyjából ennyit jelent neki a gyűrű. Egy kívülről fénylő, cirádás ékszert, amit lehet belülről már rég megevett a rozsda. Ilyesmi gondolatokkal az elméjében kanalazgatja levesét, de közben igyekszik figyelemmel követni a férfi minden egyes szavát.*
- Ha még te sem tudtál ebből a Lugasból kijutni, akkor én arra gondolok, hogy talán csak természetfeletti képességekkel lehet onnan kiszabadulni. Elvégre ha eleinte raboknak volt fenntartva, akkor a védőmágia megalkotásakor biztosan odafigyeltek arra, hogy száz százalékig le legyen zárva. Lehet, hogy még ugyanazzal a varázslattal működtették a játék idején is, mint amelyikkel megalkották.
*Kicsit közelebb tolja tányérját az asztalon, hogy Daranel is megkóstolhassa a levest.*
- Ugyan, nem fogom megégetni. *A felé nyújtott villáról lassan leharapja a finom a falatokat, majd megízleli azokat.* Hm... Ez tényleg mennyei! Az enyém is különleges, csakhogy az édes. Kíváncsi lennék egyébként a szakácsra! Nálunk miért nem tudnak ilyen jól főzni...?
*Figyeli, ahogy az íjász bort önt az imént hozatott poharakba. Ha már alkohol, akkor legyen bor. Különleges alkalom az, amin ő bort iszik. Úgy néz ki, most ez is egy ilyen esemény.*
- Engem illet a megtiszteltetés. Egészségedre!
*Pohara megemelése közben Daranel szemeibe néz, s csak utána kóstol bele az italba. Abban a pillanatban meg merne rá esküdni, hogy életében nem látott még olyan igéző, barna szempárt, mint amilyen a férfinek van.*
5750. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-10-17 16:40:10
Üzenet elküldve: 2016-10-17 16:40:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Őszi Forgatag//
//Laor//
*A sértett, engesztelhetetlen csend valószínűleg fényévekkel rosszabb, mintha Laor tényleg nekiesne Leának és jól elagyabugyálná. Ami valószínűleg hasonló heves reakciót váltana ki Leából is. Szépen néznek ki, ha itt nyomnának le egy kis verekedést. Akkor már valószínűleg a kedves városőr is menten szolgálatba helyezné magát, aztán pedig még odahaza is számolniuk kell. Ott meg egyértelmű, hogy ki húzná a rövidebbet.
A megjegyzésre, miszerint Laornak most szólni kéne Aoneernek csak nagyvonalúan int a szabad kezével, hogy menjen csak és szóljon. Laor azonban mégsem mozdul, aminek Lea azért valahol örül.*
- Ez hagyomány. Valamire születtem, és azzá is lettem. De ez nem az volt, hogy valaki asszonya legyek, vagy, hogy az anyja legyek.
*Ebből a szempontból ő nagyon is értéktelen, még akkor is ha amúgy előkelő helye van a törzs hierarchiájában, meg akkor is ha amúgy egy törzsfő ágyékából fogant. Egy férfinek örökös kell. Örököst meddő asszony nem ad. Esetében pedig nincsenek kiskapuk, mint mondjuk Chiarinál, aki elhitette Xomorral, hogy a félelf gyermeket nemzett neki. Mindazonáltal Lea nem is akart anyai örömök (örömök?!) elé nézni soha, úgyhogy nem gondolná, hogy ez a szempontjából akkora hátrány lenne. De egy férfi mikor már kiöregszik a harcból, akkor joggal várhatja el, hogy a gyermekei körbeugrálják, hogy valaki továbbvigye nevét és a dicső tettek sokáig fennmaradjanak a családi legendáriumban.*
- Nem kértem soha, hogy az ágyasom légy.
*összehúzott szemöldökkel megrázza a fejét, és eddig olyan dacosan összeszorított szája most mintha kicsit felfelé görbülne. Persze lenne joggal elvárható, hogy ha egyszer a férfiaknak lehet számtalan ágymelegítője, akkor a nőknek miért nem jár ugyanaz? Miért sütik rájuk egyből a skarlátbetűt? Nyilvánvaló ugyan, hogy senki sem szereti a fészekaljban a kakukktojást, de akkor is van ebben némi igazságtalanság, még akkor is, ha a társadalmuk alapvetően patriarchális.*
- Mondunk egyáltalán férfira ilyet?
*teszi fel a körülményekhez képest eléggé vidáman ezt az igen fontos nyelvészeti kérdést.*
- Az istállót egyébként szívesen megpróbálnám. Nem szúr a széna? Vagy a folyóparton nem karistol a homok meg a kavics?
*szinte megkönnyebbülten fújja ki a levegőt, holott egyértelmű, hogy ez a kör még egyáltalán nincs lefutva, csak a kezdeti feszültség valahogy oldódni látszik. Nem mintha ettől közelebb kerülnének a megoldáshoz. Ez azért aggályos, mert Lea általában mindenre tudja a választ, mindenre van megoldása. Most mégis tanácstalan és az, hogy a férfi látszólag nem akarja őt elengedni, nem igazán könnyíti meg a dolgot. Ha rögtön istenhozzádot mondana, akkor a probléma le lenne tudva.*
- Egyébként mik voltak a te elképzeléseid, mikor magad alá gyűrtél a Tavernában? Én szóltam előre.
*Egy rendkívül ügyes húzással pedig már el is hárítja magáról a válaszadás kötelezettségét. Lea egészen egyszerűen megkívánta a férfit ott és akkor. Aztán pedig már elszabadult a dolog. Az ajkai! Azok tehetnek róla, mert amúgy Lea mindig is kiválóan parancsolt a vérének, ösztöneinek, de ezúttal mégsem sikerült. Meg az újdonság bizsergető ereje, de mindent összevetve még ez a beszélgetés is imponáló valahol, mert ha csak egymás testét élveznék, akkor miért beszélgetnének ilyenekről? Mindazonáltal Lea tényleg megmondta előre, hogy őt elkerülik a férfiak. Nyilván nem véletlenül tesznek így, és nyilván ő sem véletlenül szólt.
Szinte engedelmesen kezd bele az evésbe - megint egy tőle eléggé idegen viselkedésforma, hogy hagyja, hogy megmondják, hogy mit tegyen. Most belátja ő is, hogy talán az lesz a legjobb, ha kicsit csendben tömi a fejét. Holott egyébként már arra gondol, hogy mennyire lenne pofátlanság a Pintyben kivenni egy szobát?*
A hozzászólás írója (Leandana Kagantal) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.10.17 17:33:23
//Őszi Forgatag//
//Laor//
*A sértett, engesztelhetetlen csend valószínűleg fényévekkel rosszabb, mintha Laor tényleg nekiesne Leának és jól elagyabugyálná. Ami valószínűleg hasonló heves reakciót váltana ki Leából is. Szépen néznek ki, ha itt nyomnának le egy kis verekedést. Akkor már valószínűleg a kedves városőr is menten szolgálatba helyezné magát, aztán pedig még odahaza is számolniuk kell. Ott meg egyértelmű, hogy ki húzná a rövidebbet.
A megjegyzésre, miszerint Laornak most szólni kéne Aoneernek csak nagyvonalúan int a szabad kezével, hogy menjen csak és szóljon. Laor azonban mégsem mozdul, aminek Lea azért valahol örül.*
- Ez hagyomány. Valamire születtem, és azzá is lettem. De ez nem az volt, hogy valaki asszonya legyek, vagy, hogy az anyja legyek.
*Ebből a szempontból ő nagyon is értéktelen, még akkor is ha amúgy előkelő helye van a törzs hierarchiájában, meg akkor is ha amúgy egy törzsfő ágyékából fogant. Egy férfinek örökös kell. Örököst meddő asszony nem ad. Esetében pedig nincsenek kiskapuk, mint mondjuk Chiarinál, aki elhitette Xomorral, hogy a félelf gyermeket nemzett neki. Mindazonáltal Lea nem is akart anyai örömök (örömök?!) elé nézni soha, úgyhogy nem gondolná, hogy ez a szempontjából akkora hátrány lenne. De egy férfi mikor már kiöregszik a harcból, akkor joggal várhatja el, hogy a gyermekei körbeugrálják, hogy valaki továbbvigye nevét és a dicső tettek sokáig fennmaradjanak a családi legendáriumban.*
- Nem kértem soha, hogy az ágyasom légy.
*összehúzott szemöldökkel megrázza a fejét, és eddig olyan dacosan összeszorított szája most mintha kicsit felfelé görbülne. Persze lenne joggal elvárható, hogy ha egyszer a férfiaknak lehet számtalan ágymelegítője, akkor a nőknek miért nem jár ugyanaz? Miért sütik rájuk egyből a skarlátbetűt? Nyilvánvaló ugyan, hogy senki sem szereti a fészekaljban a kakukktojást, de akkor is van ebben némi igazságtalanság, még akkor is, ha a társadalmuk alapvetően patriarchális.*
- Mondunk egyáltalán férfira ilyet?
*teszi fel a körülményekhez képest eléggé vidáman ezt az igen fontos nyelvészeti kérdést.*
- Az istállót egyébként szívesen megpróbálnám. Nem szúr a széna? Vagy a folyóparton nem karistol a homok meg a kavics?
*szinte megkönnyebbülten fújja ki a levegőt, holott egyértelmű, hogy ez a kör még egyáltalán nincs lefutva, csak a kezdeti feszültség valahogy oldódni látszik. Nem mintha ettől közelebb kerülnének a megoldáshoz. Ez azért aggályos, mert Lea általában mindenre tudja a választ, mindenre van megoldása. Most mégis tanácstalan és az, hogy a férfi látszólag nem akarja őt elengedni, nem igazán könnyíti meg a dolgot. Ha rögtön istenhozzádot mondana, akkor a probléma le lenne tudva.*
- Egyébként mik voltak a te elképzeléseid, mikor magad alá gyűrtél a Tavernában? Én szóltam előre.
*Egy rendkívül ügyes húzással pedig már el is hárítja magáról a válaszadás kötelezettségét. Lea egészen egyszerűen megkívánta a férfit ott és akkor. Aztán pedig már elszabadult a dolog. Az ajkai! Azok tehetnek róla, mert amúgy Lea mindig is kiválóan parancsolt a vérének, ösztöneinek, de ezúttal mégsem sikerült. Meg az újdonság bizsergető ereje, de mindent összevetve még ez a beszélgetés is imponáló valahol, mert ha csak egymás testét élveznék, akkor miért beszélgetnének ilyenekről? Mindazonáltal Lea tényleg megmondta előre, hogy őt elkerülik a férfiak. Nyilván nem véletlenül tesznek így, és nyilván ő sem véletlenül szólt.
Szinte engedelmesen kezd bele az evésbe - megint egy tőle eléggé idegen viselkedésforma, hogy hagyja, hogy megmondják, hogy mit tegyen. Most belátja ő is, hogy talán az lesz a legjobb, ha kicsit csendben tömi a fejét. Holott egyébként már arra gondol, hogy mennyire lenne pofátlanság a Pintyben kivenni egy szobát?*
A hozzászólás írója (Leandana Kagantal) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.10.17 17:33:23
5749. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-10-17 16:25:38
Üzenet elküldve: 2016-10-17 16:25:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Őszi Forgatag//
//Aoneer, Sorvorim//
- Köszönöm szépen, de fel tudok állni.
*Gyorsan felegyenesedik, utána a nem létező szőr feláll a hátán, még akkor is ha a tekintetüket nem látja tisztán.
Ennek ellenére, nem szeretné kimutatni az érzéseit, hogy nehogy elmérgesedjen a helyzet, és pókerarcot vág. Nem szeretné ha bármivel is megvádolnák, amit el sem követett, vagy csak egy véletlen miatt kötnének bele. Ha hallotta, hanem azokkal az információkkal úgy sem tudna mit kezdeni, hiába venné elő az őrmester a kínvallató tudományát, amellyel Tyasiryt szóra bírná, hiszen arra nem tud válaszolni amit nem tud.
Előtte még válaszol a férfi kérdésre.*
- Sosem, gondoltam, hogy kalapot kéne vennem eddig nem volt rá szükségem.
*Valóban nem szorult rá ilyen apróságokra, hiszen leggyakrabban este járja a világot, és nem nappal. Ha fehér haját akarja elrejteni arra jobb választás egy csuklya.
Továbbá nem csak úgy tesz, mint aki nem lát hanem tényleg nem, most azt sem tudná megmondani kivel áll szemben, vagy ahhoz nagyon kéne hunyorognia, viszont ezt mellőzi.*
~ Miért van ilyen rossz érzésem?~
*Nem szól semmit, hátha elengedik, mint aki itt sem lett volna. Amúgy sem akar ilyesmibe belefolyni, ez nem az ő területe.*
//Őszi Forgatag//
//Aoneer, Sorvorim//
- Köszönöm szépen, de fel tudok állni.
*Gyorsan felegyenesedik, utána a nem létező szőr feláll a hátán, még akkor is ha a tekintetüket nem látja tisztán.
Ennek ellenére, nem szeretné kimutatni az érzéseit, hogy nehogy elmérgesedjen a helyzet, és pókerarcot vág. Nem szeretné ha bármivel is megvádolnák, amit el sem követett, vagy csak egy véletlen miatt kötnének bele. Ha hallotta, hanem azokkal az információkkal úgy sem tudna mit kezdeni, hiába venné elő az őrmester a kínvallató tudományát, amellyel Tyasiryt szóra bírná, hiszen arra nem tud válaszolni amit nem tud.
Előtte még válaszol a férfi kérdésre.*
- Sosem, gondoltam, hogy kalapot kéne vennem eddig nem volt rá szükségem.
*Valóban nem szorult rá ilyen apróságokra, hiszen leggyakrabban este járja a világot, és nem nappal. Ha fehér haját akarja elrejteni arra jobb választás egy csuklya.
Továbbá nem csak úgy tesz, mint aki nem lát hanem tényleg nem, most azt sem tudná megmondani kivel áll szemben, vagy ahhoz nagyon kéne hunyorognia, viszont ezt mellőzi.*
~ Miért van ilyen rossz érzésem?~
*Nem szól semmit, hátha elengedik, mint aki itt sem lett volna. Amúgy sem akar ilyesmibe belefolyni, ez nem az ő területe.*
5748. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-10-17 15:33:45
Üzenet elküldve: 2016-10-17 15:33:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Őszi Forgatag//
//Aoneer, Munmey//
*Figyelmesen hallgatja az őrmestert és bizonyos kérdésekben egyet is ért vele, valamiben azonban nem. Mindenesetre ő a főnök, így azt fogja tenni amit mond, ha a munkamódszereket is meg akarja határozni akkor lelke rajta tegye. Ennél fogva a róka csak bólogat és egyetértően hagyja jóvá a felettese utasításait.*
- Értem uram. *Majd ismét.* - Értem önt.
*Majd Certon hallatára azért felemeli a tekintetét, hiszen végre megtudta, hogy ki is az a konkrét célszemély, akire valóban gyanakszik az őrmester. Amit hall az nem túl fényes, hiszen az előtte álló városőr bizony saját felettese után szeretne kémkedni, amely nem kis rizikóval jár. Azonban ez a felettese dolga és ő nem akar ebbe nagyon belefolyni. Tulajdonképpen úgy véli rá is térhet a következő témára, mégpedig, hogy mi az amire neki szüksége lehet, de akkor arra lesz figyelmes, hogy az őrmester hangja gyanúsan elhalkul és pillanatok múlva már egy mélységi nőstény botorkál be a sikátorba. A gnómnak összeszűkül a szeme a történtek láttán, hiszen egy ilyen eset valóban nem a véletlen műve. Úgy tűnik nincs már egy nyugodt hely ebben a városban. Észleli az őrmester jelzését és messzemenőkig egyetért azzal, hogy a kormosnak nincs többé helye az élők között. Előkészül, hogy ha kell akkor a tőrével kárt tegyen a leányban, aki szemmel láthatóan a vak szerepét öltötte magára. Azonban most még vár, hiszen egy hatalmas megtermett harcos társaságában nem izgul igazán a harc kimenetelét tekintve. Viszont szívesen túl lenne már a dolgon, mivel, van még bőven elintézni valójuk, így ez a kellemetlen meglepetés mindent elront.*
//Őszi Forgatag//
//Aoneer, Munmey//
*Figyelmesen hallgatja az őrmestert és bizonyos kérdésekben egyet is ért vele, valamiben azonban nem. Mindenesetre ő a főnök, így azt fogja tenni amit mond, ha a munkamódszereket is meg akarja határozni akkor lelke rajta tegye. Ennél fogva a róka csak bólogat és egyetértően hagyja jóvá a felettese utasításait.*
- Értem uram. *Majd ismét.* - Értem önt.
*Majd Certon hallatára azért felemeli a tekintetét, hiszen végre megtudta, hogy ki is az a konkrét célszemély, akire valóban gyanakszik az őrmester. Amit hall az nem túl fényes, hiszen az előtte álló városőr bizony saját felettese után szeretne kémkedni, amely nem kis rizikóval jár. Azonban ez a felettese dolga és ő nem akar ebbe nagyon belefolyni. Tulajdonképpen úgy véli rá is térhet a következő témára, mégpedig, hogy mi az amire neki szüksége lehet, de akkor arra lesz figyelmes, hogy az őrmester hangja gyanúsan elhalkul és pillanatok múlva már egy mélységi nőstény botorkál be a sikátorba. A gnómnak összeszűkül a szeme a történtek láttán, hiszen egy ilyen eset valóban nem a véletlen műve. Úgy tűnik nincs már egy nyugodt hely ebben a városban. Észleli az őrmester jelzését és messzemenőkig egyetért azzal, hogy a kormosnak nincs többé helye az élők között. Előkészül, hogy ha kell akkor a tőrével kárt tegyen a leányban, aki szemmel láthatóan a vak szerepét öltötte magára. Azonban most még vár, hiszen egy hatalmas megtermett harcos társaságában nem izgul igazán a harc kimenetelét tekintve. Viszont szívesen túl lenne már a dolgon, mivel, van még bőven elintézni valójuk, így ez a kellemetlen meglepetés mindent elront.*
5747. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-10-17 14:26:45
Üzenet elküldve: 2016-10-17 14:26:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Őszi Forgatag//
//Lea//
*Az első, dermedt pillanatok után lassan kezdi átgondolni a helyzetet és ezzel párhuzamosan érzi, ahogy elönti a harag. A harag pedig egy nagyon hálás kis jószág. Alig kell kicsit dédelgetni, máris nagyra tud nőni és hízelkedésével azt sugallja, hogy neked van igazad, a másik magyarázatával mit se törődj! Ismét eszébe jutnak az iménti kenetteljes szavak és a szeme alatt megrándul egy ideg. Nem akarta bántani... Akkor milyen az, amikor akarja? Ő viszont most már bántani akarja a göndör hajút, hogy sértett önérzetére valami gyógyírt találjon. Két akkora frászt lezavarni neki, hogy keze nyoma az arcán maradjon. Hogy pár hajfürt is a markában maradjon, kitépni a hajából azt a kis ezüst diadémot, és földre dobva széttaposni azt. Hiszen csak szórakozott! Különben nem húzza ki belőle azt a vallomásfélét, hanem ragaszkodik hozzá, hogy kifizesse azt a csecsebecsét vagy visszautasítja a gesztust. De nem, hagyta, hogy örüljön. Pár percig.
És most bele kell harapnia az ajkába, hogy fel ne nevessen.*
- Örülök, hogy ezt a barátunk nem hallotta. *utal a tharg szokásokat sajátosan értelmező városőrre* Apa, testvér, szerető... Szó szerint vette volna, és semmi sem mentene meg a máglyától. Mm... lehet, hogy szólnom kéne neki.
*Ilyen helyzetben valószínűleg minden normális férfi botrányt csapna, és nem az a mondás jutna eszébe, amit még rég hallott az apjától: rossz a rosszal, de rosszabb nélküle. Igaz, apja ezt a kivételesen nagy hisztérika anyjára mondta, miután az meghalt, egy emberöltőnyi házasság után. Az öreg kovácsnak nagyon komoly hiányérzete volt még akkor is, ha az élete azután sokkal nyugodtabb és kellemesebb volt. De vajon ez alkalmazható-e egy röpke ismeretségre? Amíg ezen rágódik, Lea is elsorolja az érveit és ezeken is kénytelen elgondolkodni egy kicsit. Világos, hogy egy kialakult és működő rendbe csöppent bele, ha úgy tetszik, majdnem felrúgta azt. Vajon azt várná el a boszitól, hogy ő maga is tegye ugyanezt, borítson mindent a kedvéért? Persze. De annyira már ismeri a Vashegyet, hogy tudja, ez mennyire lenne lehetetlen és miért. És nem tudja nem észrevenni, hogy Leának is mennyire nehéz ez az egész. Igazságtalan lenne tehát úgy bánnia vele, mintha az egész valami önző kaland lett volna a részéről, a másik érzéseinek szándékos sárba tiprásával. De lehet-e ilyenkor józanul gondolkodni? Megint az apja jut eszébe, aki egy életet élt le egy elviselhetetlen nő oldalán, és még is szerette. Talán neki nem kéne ezt a hibát elkövetnie, még ha itt nem is az asszony, hanem a helyzet kezelhetetlen.*
- Hát mondd meg, mi legyen! *nem húzza el a kezét, esze ágában sincs. Akkor sem, amikor már Lea elengedte.* Nem leszel senki asszonya, sem ágyasa, és én sem leszek az ágyasod. Megesszük ezt az ebédet, mielőtt végképp kihűl, aztán, mint két jó barát visszamegyünk Amonba? Ott, amikor összefutunk azt utcán vagy a Hrallh-ban, illően köszöntjük egymást és mindenki megy a dolgára. Aztán egy konyhában, egy istállóban, a folyóparton vagy bárhol, ahol senki nem lát, sietve szaggatjuk le egymásról a ruhát.
*Akár gúnyosak is lehetnének a szavai, de mégsem azok. Inkább jókedvűnek hatnak, ahogy bátorítóan mosolyog Leára. Valószínűleg most csinál pojácát magából. Pokolba az egésszel! Fáj, persze, de az egészet, ami eddig történt zárójelbe kéne tennie, az még rémesebb lenne.*
- Ne nézz rám ilyen kétségbeesetten! Egyél! *legszívesebben megölelné. De attól tart, hogy Lea félreértené, és azt hinné, hogy Laor semmit nem fogott fel abból, amit most elmondott neki.*
//Őszi Forgatag//
//Lea//
*Az első, dermedt pillanatok után lassan kezdi átgondolni a helyzetet és ezzel párhuzamosan érzi, ahogy elönti a harag. A harag pedig egy nagyon hálás kis jószág. Alig kell kicsit dédelgetni, máris nagyra tud nőni és hízelkedésével azt sugallja, hogy neked van igazad, a másik magyarázatával mit se törődj! Ismét eszébe jutnak az iménti kenetteljes szavak és a szeme alatt megrándul egy ideg. Nem akarta bántani... Akkor milyen az, amikor akarja? Ő viszont most már bántani akarja a göndör hajút, hogy sértett önérzetére valami gyógyírt találjon. Két akkora frászt lezavarni neki, hogy keze nyoma az arcán maradjon. Hogy pár hajfürt is a markában maradjon, kitépni a hajából azt a kis ezüst diadémot, és földre dobva széttaposni azt. Hiszen csak szórakozott! Különben nem húzza ki belőle azt a vallomásfélét, hanem ragaszkodik hozzá, hogy kifizesse azt a csecsebecsét vagy visszautasítja a gesztust. De nem, hagyta, hogy örüljön. Pár percig.
És most bele kell harapnia az ajkába, hogy fel ne nevessen.*
- Örülök, hogy ezt a barátunk nem hallotta. *utal a tharg szokásokat sajátosan értelmező városőrre* Apa, testvér, szerető... Szó szerint vette volna, és semmi sem mentene meg a máglyától. Mm... lehet, hogy szólnom kéne neki.
*Ilyen helyzetben valószínűleg minden normális férfi botrányt csapna, és nem az a mondás jutna eszébe, amit még rég hallott az apjától: rossz a rosszal, de rosszabb nélküle. Igaz, apja ezt a kivételesen nagy hisztérika anyjára mondta, miután az meghalt, egy emberöltőnyi házasság után. Az öreg kovácsnak nagyon komoly hiányérzete volt még akkor is, ha az élete azután sokkal nyugodtabb és kellemesebb volt. De vajon ez alkalmazható-e egy röpke ismeretségre? Amíg ezen rágódik, Lea is elsorolja az érveit és ezeken is kénytelen elgondolkodni egy kicsit. Világos, hogy egy kialakult és működő rendbe csöppent bele, ha úgy tetszik, majdnem felrúgta azt. Vajon azt várná el a boszitól, hogy ő maga is tegye ugyanezt, borítson mindent a kedvéért? Persze. De annyira már ismeri a Vashegyet, hogy tudja, ez mennyire lenne lehetetlen és miért. És nem tudja nem észrevenni, hogy Leának is mennyire nehéz ez az egész. Igazságtalan lenne tehát úgy bánnia vele, mintha az egész valami önző kaland lett volna a részéről, a másik érzéseinek szándékos sárba tiprásával. De lehet-e ilyenkor józanul gondolkodni? Megint az apja jut eszébe, aki egy életet élt le egy elviselhetetlen nő oldalán, és még is szerette. Talán neki nem kéne ezt a hibát elkövetnie, még ha itt nem is az asszony, hanem a helyzet kezelhetetlen.*
- Hát mondd meg, mi legyen! *nem húzza el a kezét, esze ágában sincs. Akkor sem, amikor már Lea elengedte.* Nem leszel senki asszonya, sem ágyasa, és én sem leszek az ágyasod. Megesszük ezt az ebédet, mielőtt végképp kihűl, aztán, mint két jó barát visszamegyünk Amonba? Ott, amikor összefutunk azt utcán vagy a Hrallh-ban, illően köszöntjük egymást és mindenki megy a dolgára. Aztán egy konyhában, egy istállóban, a folyóparton vagy bárhol, ahol senki nem lát, sietve szaggatjuk le egymásról a ruhát.
*Akár gúnyosak is lehetnének a szavai, de mégsem azok. Inkább jókedvűnek hatnak, ahogy bátorítóan mosolyog Leára. Valószínűleg most csinál pojácát magából. Pokolba az egésszel! Fáj, persze, de az egészet, ami eddig történt zárójelbe kéne tennie, az még rémesebb lenne.*
- Ne nézz rám ilyen kétségbeesetten! Egyél! *legszívesebben megölelné. De attól tart, hogy Lea félreértené, és azt hinné, hogy Laor semmit nem fogott fel abból, amit most elmondott neki.*
5746. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-10-17 13:04:07
Üzenet elküldve: 2016-10-17 13:04:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Őszi forgatag//
//Sorvorim, Munmey//
*Nem szívesen oktatná ki a rókát a saját ügyei kapcsán, ha együtt akar vele működni akkor valóban meg kell bíznia benne, és támogatnia kell őt.*
-Ha én elszúrok valamit, valaki más lép a helyembe. Szinte észre sem fogja venni a változást. De ha maga szúr el valamit, akkor könnyedén felköthetnek mindnyájunkat. *Ha a gnómot elfogják, és megkezdik a vallatást előbb vagy utóbb ki fogják belőle szedni az igazságot. És ezt nem azért gondolja így, mert nem bízik a rókában, hanem azért mert túlságosan is bízik a saját munkamódszerében. Elvégre valamilyen szinten ő is vallatótisztnek számít. Pontosan tudja, hogy ilyen helyzetben az egyetlen dolog ami az igazság kiszivárgásának útjában állhat, az az ha a vallatott személy süketnéma.*
-Ha áruló akkor az első számú gyanúsított az lesz aki nincs benne a buliban. Ha meg nem akkor már tudja kire kell gyanakodnia. *Sok kígyó van ebben az Artheniornak nevezett fészekben, Lastor, Krollnel, Antonio. Egyik rosszabb mint a másik, de igazat kell adjon, ha a viperák egymást kezdik el marni, és a jelenleg oly erős lábakon álló hatalmi rend gyengülni kezd akkor abból valóban csak profitálhatnak.*
-A gond csak az, hogy maga nem megfigyelte az urat, hanem bemutatkozott neki. Ha Certon valaki után kémkedni akar, szerez Wegtoreni tolvajokat és Pirtianesi hírszerzőket. Vagy elenged pár "mestert" akik tartoznak az őrségnek pár szívességgel.
*Akárhogy is nézzük a gnóm ebben a buliban még pályakezdőnek számít. Az első számú dolog ami hiányzik neki az talán a felszereltség. Amit épp itt az ideje valamilyen formában pótolni. A piac épp elég érdekes, és hasznos eszközt tartogat, neki pedig mindkettejük érdekében támogatnia kell a besúgót.*
-Egyértelműen Certon ül a kavarólapátnál. *Kezdi meg bővebben is kifejteni a véleményét.*
-A katonai döntések amiket meghoz, és amik az őrséget mostanában jellemzik, már már nevetségesek, és korábbi tevékenysége után érthetetlenek. Vele meg se próbáljon beszélni, még én se láttam soha életemben. De bármi információ ami róla kiderül az égbekiáltóan fontos.
*Az utolsó szavakat már szinte suttogva mondja ki ugyanis a sikátorban amiben állnak egy újabb alak jelenik meg, és következetesen megy előre, látszólag vakon egyenesen feléje. Az őrmester egy darabig figyeli a lány botladozását, nem áll félre előle, gondolja ha akar valamit, talán épp az őrség segítségét, vagy kidobni a piac összeivott likőrjeit valami kevésbé feltűnő helyen akkor majd szól róla, ám nem így történik. A mélységi nőstény egyenesen neki jön, és fel is botlik benne, amit az őrmester továbbra is érdeklődve szemlél, és komoly képpel nem tudná kijelenteni, hogy egy cseppet sem gyanakszik a lány viselkedésére.*
-Jöjjön. Segítek. *Nyújtja feléje bal kezét és ha hagyja akkor felsegíti a földről a szurtost. Talán jobb döntés lett volna gyorsan leszúrni és ott hagyni, amúgy is hatonta találni a fajtájából egy egy kihűlt holtestet valamelyik sikátorban. De azzal nem lenne elégedett.*
-Nem gondolt még arra, hogy esetleg kalapot hordjon?
*Pár futó pillantást küld a gnóm fele. Valami olyasmit lehet belőle, kiolvasni, hogy a hívatlan vendéget most "megöljük, megesszük". Hiszen nem negyvenes közben futott beléjük a hölgy, és akár olyanokat is hallhatott aminél kevesebbért is vágtak már el torkokat. Munmey előtt azonban próbálja legalább az előzékenység látszatát fenntartani.*
A hozzászólás írója (Aoneer Hraefg Glimriorathan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.10.17 13:04:24
//Őszi forgatag//
//Sorvorim, Munmey//
*Nem szívesen oktatná ki a rókát a saját ügyei kapcsán, ha együtt akar vele működni akkor valóban meg kell bíznia benne, és támogatnia kell őt.*
-Ha én elszúrok valamit, valaki más lép a helyembe. Szinte észre sem fogja venni a változást. De ha maga szúr el valamit, akkor könnyedén felköthetnek mindnyájunkat. *Ha a gnómot elfogják, és megkezdik a vallatást előbb vagy utóbb ki fogják belőle szedni az igazságot. És ezt nem azért gondolja így, mert nem bízik a rókában, hanem azért mert túlságosan is bízik a saját munkamódszerében. Elvégre valamilyen szinten ő is vallatótisztnek számít. Pontosan tudja, hogy ilyen helyzetben az egyetlen dolog ami az igazság kiszivárgásának útjában állhat, az az ha a vallatott személy süketnéma.*
-Ha áruló akkor az első számú gyanúsított az lesz aki nincs benne a buliban. Ha meg nem akkor már tudja kire kell gyanakodnia. *Sok kígyó van ebben az Artheniornak nevezett fészekben, Lastor, Krollnel, Antonio. Egyik rosszabb mint a másik, de igazat kell adjon, ha a viperák egymást kezdik el marni, és a jelenleg oly erős lábakon álló hatalmi rend gyengülni kezd akkor abból valóban csak profitálhatnak.*
-A gond csak az, hogy maga nem megfigyelte az urat, hanem bemutatkozott neki. Ha Certon valaki után kémkedni akar, szerez Wegtoreni tolvajokat és Pirtianesi hírszerzőket. Vagy elenged pár "mestert" akik tartoznak az őrségnek pár szívességgel.
*Akárhogy is nézzük a gnóm ebben a buliban még pályakezdőnek számít. Az első számú dolog ami hiányzik neki az talán a felszereltség. Amit épp itt az ideje valamilyen formában pótolni. A piac épp elég érdekes, és hasznos eszközt tartogat, neki pedig mindkettejük érdekében támogatnia kell a besúgót.*
-Egyértelműen Certon ül a kavarólapátnál. *Kezdi meg bővebben is kifejteni a véleményét.*
-A katonai döntések amiket meghoz, és amik az őrséget mostanában jellemzik, már már nevetségesek, és korábbi tevékenysége után érthetetlenek. Vele meg se próbáljon beszélni, még én se láttam soha életemben. De bármi információ ami róla kiderül az égbekiáltóan fontos.
*Az utolsó szavakat már szinte suttogva mondja ki ugyanis a sikátorban amiben állnak egy újabb alak jelenik meg, és következetesen megy előre, látszólag vakon egyenesen feléje. Az őrmester egy darabig figyeli a lány botladozását, nem áll félre előle, gondolja ha akar valamit, talán épp az őrség segítségét, vagy kidobni a piac összeivott likőrjeit valami kevésbé feltűnő helyen akkor majd szól róla, ám nem így történik. A mélységi nőstény egyenesen neki jön, és fel is botlik benne, amit az őrmester továbbra is érdeklődve szemlél, és komoly képpel nem tudná kijelenteni, hogy egy cseppet sem gyanakszik a lány viselkedésére.*
-Jöjjön. Segítek. *Nyújtja feléje bal kezét és ha hagyja akkor felsegíti a földről a szurtost. Talán jobb döntés lett volna gyorsan leszúrni és ott hagyni, amúgy is hatonta találni a fajtájából egy egy kihűlt holtestet valamelyik sikátorban. De azzal nem lenne elégedett.*
-Nem gondolt még arra, hogy esetleg kalapot hordjon?
*Pár futó pillantást küld a gnóm fele. Valami olyasmit lehet belőle, kiolvasni, hogy a hívatlan vendéget most "megöljük, megesszük". Hiszen nem negyvenes közben futott beléjük a hölgy, és akár olyanokat is hallhatott aminél kevesebbért is vágtak már el torkokat. Munmey előtt azonban próbálja legalább az előzékenység látszatát fenntartani.*
A hozzászólás írója (Aoneer Hraefg Glimriorathan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.10.17 13:04:24
5745. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-10-17 11:50:33
Üzenet elküldve: 2016-10-17 11:50:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Őszi Forgatag//
//Aoneer, Sorvorim//
*Csetlik botlik, ahogy próbálja kiverekedni magát a forgatagból.*
~ Nekem elment az eszem mikor ide jöttem a nappali órákban.~
*Foltokat lát, vagy összemosódnak a dolgok körülötte, szerencsére, azért nincs annyira nagy fényesség, hogy ez kárt tegyen a látásában, de hogy nem tud egyedül tájékozódni az már biztos.
Mikor azt hiszi kikeveredett a tömegből, sajnos csak egy sikátorba keveredett ahol két alak van egy nagyobb és egy kisebb, nem nagyon számít, nem nagyon ismerné fel őket a fényáradat miatt őket. A nagy köpenyes úrnak csapódik neki akiről csakúgy lepattan, mint egy gumi labda. Hátra is esik a földre, és onnan mondja, mikor próbálkozik feltápászkodni, remélhetőleg, hagyják elmenni, mert csak véletlenül keveredett ide. Az, hogy ki milyen politikai dolgot vitatnak meg, abba nem nagyon tud beleszólni, amúgy sem hallott túl sok mindent. Gyakorlatilag semmit*
- Kérem bocsásson meg. Nem volt szándékos.
*Próbál mentegetőzni, és ennyiben letudhatják ezt a kellemetlen találkozást. Miután felnézz, egy kicsivel tisztában lát, de azért még sem az igazi. Sikátorban kevésbé érbe a fény emiatt, már nem annyira vaksi.*
//Őszi Forgatag//
//Aoneer, Sorvorim//
*Csetlik botlik, ahogy próbálja kiverekedni magát a forgatagból.*
~ Nekem elment az eszem mikor ide jöttem a nappali órákban.~
*Foltokat lát, vagy összemosódnak a dolgok körülötte, szerencsére, azért nincs annyira nagy fényesség, hogy ez kárt tegyen a látásában, de hogy nem tud egyedül tájékozódni az már biztos.
Mikor azt hiszi kikeveredett a tömegből, sajnos csak egy sikátorba keveredett ahol két alak van egy nagyobb és egy kisebb, nem nagyon számít, nem nagyon ismerné fel őket a fényáradat miatt őket. A nagy köpenyes úrnak csapódik neki akiről csakúgy lepattan, mint egy gumi labda. Hátra is esik a földre, és onnan mondja, mikor próbálkozik feltápászkodni, remélhetőleg, hagyják elmenni, mert csak véletlenül keveredett ide. Az, hogy ki milyen politikai dolgot vitatnak meg, abba nem nagyon tud beleszólni, amúgy sem hallott túl sok mindent. Gyakorlatilag semmit*
- Kérem bocsásson meg. Nem volt szándékos.
*Próbál mentegetőzni, és ennyiben letudhatják ezt a kellemetlen találkozást. Miután felnézz, egy kicsivel tisztában lát, de azért még sem az igazi. Sikátorban kevésbé érbe a fény emiatt, már nem annyira vaksi.*
5744. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-10-17 11:39:52
Üzenet elküldve: 2016-10-17 11:39:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Őszi Forgatag//
//Rynizz//
*A hang hallatán megugrik ijedtében, nem számított Ryz jelenlétére és hogy rátalál.*
-Sajnálom, de nem akartam senkit sem megzavarni, gondoltam hamar körbenézek és utána hazamegyek. *Hiába kérdő a mélységi hangja, ő akkor is fél tőle kicsit, hiszen szavakkal is jól meg tud bárkit szorongatni. Bele se gondol, milyen egyéb eszközei lehetnek, ha valakit tényleg bántani akar, elég eszes hogy az még rosszabb legyen.*
-Hát láttam egy jó bőrkabátot, de mást nem. *Tördeli az ujjait, idegessé teszi, hogy ennyire kedves vele a bátyja és legszívesebben hazarohanna, hogy a szobájában vezekelhessen bűnén, hogy kiszökött megint onnan.*
-De Moon nem örülne neki, ha olyan göncöket hordanék, szóval haza is mehetek most azonnal. *Mutat a hazafelé vezető út irányába, kicsit bizonytalan hanggal, mert nem tudja mit mondjon, ami most jól sülhetne el.*
//Őszi Forgatag//
//Rynizz//
*A hang hallatán megugrik ijedtében, nem számított Ryz jelenlétére és hogy rátalál.*
-Sajnálom, de nem akartam senkit sem megzavarni, gondoltam hamar körbenézek és utána hazamegyek. *Hiába kérdő a mélységi hangja, ő akkor is fél tőle kicsit, hiszen szavakkal is jól meg tud bárkit szorongatni. Bele se gondol, milyen egyéb eszközei lehetnek, ha valakit tényleg bántani akar, elég eszes hogy az még rosszabb legyen.*
-Hát láttam egy jó bőrkabátot, de mást nem. *Tördeli az ujjait, idegessé teszi, hogy ennyire kedves vele a bátyja és legszívesebben hazarohanna, hogy a szobájában vezekelhessen bűnén, hogy kiszökött megint onnan.*
-De Moon nem örülne neki, ha olyan göncöket hordanék, szóval haza is mehetek most azonnal. *Mutat a hazafelé vezető út irányába, kicsit bizonytalan hanggal, mert nem tudja mit mondjon, ami most jól sülhetne el.*
5743. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-10-17 10:39:18
Üzenet elküldve: 2016-10-17 10:39:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Őszi Forgatag//
//Laor//
*Lea célja nyilván nem egy borongós hangulatú beszélgetés lefolytatása volt. A saját hangulatát sem akarta ezzel lehúzni, viszont ezen a ponton úgy érzi, hogy ez a tisztességes. Még mi előtt elszabadul az érzelmi vihar. Bármelyiküknél. S lám máris megtörtént az, amit Lea nem szeretett volna, bántja a férfit. Annak kijelentésére lassan bólint. Viszont már nem engedi el a másik kezét, hanem határozottan szorítja, most már nem fogja engedni, hogy odébb álljon, legalábbis addig el nem mondja, amit most elmondani készül. Úgy érzi, hogy meg kell magyarázza, pedig nem beszélt még erről soha senkivel, még az érintettel sem. Sőt talán még magával sem tisztázta soha, így nehéz lesz megfogalmazni.*
- Sokat jelent nekem. Nem csak úgy szeretem, mint ahogy te gondolod. Egyszerre a barátom, a fivérem, az apám, a vezérem. Furcsán hangzik, tudom. Igen, élvezzük egymás társaságát is időnként.
*Ezekben a pillanatokban általában zokogni szokás, meg összeborulni a másikkal, Leától azonban az ilyen viselkedés meglehetősen távol áll. Halkan beszél, kicsit közelebb hajolva, nem tartozik ez másra. Borostyánszínű tekintetét Laoréba fúrja, de amúgy az arcán nem tükröződik az, hogy ama bizonyos érzelmi vihar már dúl belül.*
- Ha szüksége van rám, akkor én megyek. Mert ez a dolgom. Mert ekkora...
*szabad kezével oldalra nyúl, és mutatja, hogy mekkora is az az "ekkora". Egy nagyjából hároméves gyermek magassága. Nagyjából egy méter.*
-...korom óta tudom, hogy nekem ez a dolgom.
*ezen a ponton már kicsit felemeli a hangját, ahogy megnyomja az "ez" szócskát, egy pillanatnyi érzelem ez, amit enged a felszínre törni, aztán már újra halkan folytatja. Egyebekben lassan úgy szorítja Laor kezét, hogy az ő ujjai már egészen elfehéredtek. De konokul nem ereszti, talán csak akkor, ha a férfi erőszakkal szabadítja ki a maga kezét.*
- Más életet nem ismerek, csak ezt.
*alapvetően elég nagy szabadságot élvez, ami a pozíciójával jár együtt, de ha ugrani kell, akkor ugrani kell. Bár tény és való, hogy az utóbbi időkben már nincsen percenként valami kis diskurzus, és újabban a Szellemek útmutatását sem szokták kérni. Valószínűleg azért, mert olyan a nagy fluktuáció törzsben - pardon nemesi házban -, hogy már nem igénylik annyira a babonás cirkuszt.*
- Nem vagyok az asszonya, és másnak sem leszek. Az ágyasa sem vagyok, és másé sem leszek.
*Ekkor már egészen megkeményedik a tekintete, és Laor kezét is elengedi - már feltéve ha az eddig még nem fejtette le magáról Lea ujjait -, de a tenyerét az asztal lapján nyugtatja. Lea most úgy gondolja, hogy nagyjából mindent elmondott, ami összefoglalja a helyzetet. Persze órákon át tudna beszélni a gyerekkoráról, vagy a vándorlásaik kezdetéről, arról az éjszakáról mikor Kagan a húga védelmében fellázadt. Ez a kevéske talán elég volt ahhoz, hogy árnyalja kicsit a képet. Eme árnyalt képbe pedig az is beletartozik, hogy noha valóban szereti Kagant, de nyilván nem ülne most itt a vásárban, sőt talán az egész affér ki sem pattan, vagy az első után nem folytatódik, hacsak valamit nem indított el benne Laor. Mindenesetre most, hogy már elmondta, amit akart, akár az útjára is engedi Laort, már legalábbis lélekben felkészül arra, hogy a férfi most odébb áll, és hogy ő nem csókolhatja többet a száját. Meg egyébként is az ajkai tehetnek mindenről. Mindennek ellenére egy vágyakozó pillantást vet a Vashegy legszebb férfiszájára.*
//Őszi Forgatag//
//Laor//
*Lea célja nyilván nem egy borongós hangulatú beszélgetés lefolytatása volt. A saját hangulatát sem akarta ezzel lehúzni, viszont ezen a ponton úgy érzi, hogy ez a tisztességes. Még mi előtt elszabadul az érzelmi vihar. Bármelyiküknél. S lám máris megtörtént az, amit Lea nem szeretett volna, bántja a férfit. Annak kijelentésére lassan bólint. Viszont már nem engedi el a másik kezét, hanem határozottan szorítja, most már nem fogja engedni, hogy odébb álljon, legalábbis addig el nem mondja, amit most elmondani készül. Úgy érzi, hogy meg kell magyarázza, pedig nem beszélt még erről soha senkivel, még az érintettel sem. Sőt talán még magával sem tisztázta soha, így nehéz lesz megfogalmazni.*
- Sokat jelent nekem. Nem csak úgy szeretem, mint ahogy te gondolod. Egyszerre a barátom, a fivérem, az apám, a vezérem. Furcsán hangzik, tudom. Igen, élvezzük egymás társaságát is időnként.
*Ezekben a pillanatokban általában zokogni szokás, meg összeborulni a másikkal, Leától azonban az ilyen viselkedés meglehetősen távol áll. Halkan beszél, kicsit közelebb hajolva, nem tartozik ez másra. Borostyánszínű tekintetét Laoréba fúrja, de amúgy az arcán nem tükröződik az, hogy ama bizonyos érzelmi vihar már dúl belül.*
- Ha szüksége van rám, akkor én megyek. Mert ez a dolgom. Mert ekkora...
*szabad kezével oldalra nyúl, és mutatja, hogy mekkora is az az "ekkora". Egy nagyjából hároméves gyermek magassága. Nagyjából egy méter.*
-...korom óta tudom, hogy nekem ez a dolgom.
*ezen a ponton már kicsit felemeli a hangját, ahogy megnyomja az "ez" szócskát, egy pillanatnyi érzelem ez, amit enged a felszínre törni, aztán már újra halkan folytatja. Egyebekben lassan úgy szorítja Laor kezét, hogy az ő ujjai már egészen elfehéredtek. De konokul nem ereszti, talán csak akkor, ha a férfi erőszakkal szabadítja ki a maga kezét.*
- Más életet nem ismerek, csak ezt.
*alapvetően elég nagy szabadságot élvez, ami a pozíciójával jár együtt, de ha ugrani kell, akkor ugrani kell. Bár tény és való, hogy az utóbbi időkben már nincsen percenként valami kis diskurzus, és újabban a Szellemek útmutatását sem szokták kérni. Valószínűleg azért, mert olyan a nagy fluktuáció törzsben - pardon nemesi házban -, hogy már nem igénylik annyira a babonás cirkuszt.*
- Nem vagyok az asszonya, és másnak sem leszek. Az ágyasa sem vagyok, és másé sem leszek.
*Ekkor már egészen megkeményedik a tekintete, és Laor kezét is elengedi - már feltéve ha az eddig még nem fejtette le magáról Lea ujjait -, de a tenyerét az asztal lapján nyugtatja. Lea most úgy gondolja, hogy nagyjából mindent elmondott, ami összefoglalja a helyzetet. Persze órákon át tudna beszélni a gyerekkoráról, vagy a vándorlásaik kezdetéről, arról az éjszakáról mikor Kagan a húga védelmében fellázadt. Ez a kevéske talán elég volt ahhoz, hogy árnyalja kicsit a képet. Eme árnyalt képbe pedig az is beletartozik, hogy noha valóban szereti Kagant, de nyilván nem ülne most itt a vásárban, sőt talán az egész affér ki sem pattan, vagy az első után nem folytatódik, hacsak valamit nem indított el benne Laor. Mindenesetre most, hogy már elmondta, amit akart, akár az útjára is engedi Laort, már legalábbis lélekben felkészül arra, hogy a férfi most odébb áll, és hogy ő nem csókolhatja többet a száját. Meg egyébként is az ajkai tehetnek mindenről. Mindennek ellenére egy vágyakozó pillantást vet a Vashegy legszebb férfiszájára.*
5742. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-10-16 23:10:12
Üzenet elküldve: 2016-10-16 23:10:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Őszi Forgatag//
//Lea//
*Rövid ideig értetlenül mered Leára. Nem is érti a hirtelen hangulatváltozást, és az sem világos, hogy miként is állhatna közéjük valaki, aki már nem él. A halottakat el kell temetni, meg kell gyászolni, aztán tovább kell lépni. Ha nem így tenne, soha nem lehetne vidám, megkeseredetten élne olyan, rég elmúlt boldog időkbe kapaszkodva, melyeket soha nem élhet már meg. Ez az furcsa döbbenet nagyjából addig tart, amíg Lea a kezét simogatja. Nem is tudja, hogy mit mondjon, hogyan reagáljon. A szavak, a helyzet, a kecses kéz érintése furcsa kettősséggel töltik el. Már venné a levegőt, hogy megnyugtassa a szeplős boszit, nincs mitől tartania. Nem az a fajta, aki az egykor volt szerelmeket képtelen elengedni, azt keresi mindenhol, mindenkiben és mivel soha nem találhatja meg, csalódni fog és csalódást okoz.
Aztán a következő mondat még nagyobb meglepetést okoz, még a finom ujjak cirógatásával is leáll. Bármelyikünk? Aztán olyan hirtelen lesz minden világos, ahogy egy kóbor felhőfoszlányt szét tud oszlatni egy hirtelen széllökés. Dehogy halottról van itt szó, egy nagyon is élőről. Ha kifogástalan neveltetést kapott volna valamely nemes úr udvarában és most fénylő lovagi vértben ülne itt, hát azon nyomban biztosítaná szíve hölgyét, hogy mit neki a féltékeny természetű férfi, aki mellesleg a Délvidék korlátlan hatalmú ura, és akivel ha sorompóba állna, valószínűleg nem élné túl, ő akkor sem habozna egy pillanatig, hogy nemes küzdelemben vívhassa ki a jogot a boldogságra. Csak hát nem lovag és a szerelmet sem tornákon osztogatják a győzőnek. De ez most a kisebbik problémája. Mert ha úgy adódna, csak odaállna Kagan elé, lesz ami lesz. Mégsem lehet állandóan bujkálni. A probléma ott van, hogy Lea többes számot használt, mintha nemcsak a hadúr, de ő is bánthatná. Még ha egészen másként is. Elhúzza a száját, és már épp mondaná, hogy nem kéne ilyen hamar temetni a dolgot, de az utolsó mondat végképp beteszi a kaput.
Nem kapja el a kezét, nem pattan fel dühödten, nem rohan neki a forgatagnak. Még szórakozottan tovább is simogatja a többször is tündérnek hitt nő kezét, de bitang rosszul érzi magát. Pontosan úgy, ahogy azok, akik bánatukat elmesélve kinevetett. Mert kétségbe esni egy fehércseléd miatt? Ugyan már! Hiszen annyi rohangál a világban, keress egy másikat, hagyd hogy maga fölé teperjen és élvezd az életet! A sors eddig kegyes volt hozzá, hogy a szerelem jórészt elkerülte, és ezt még soha nem kellett éreznie. Amikor becsapják az embert, megcsúfolják és kiderül, hogy amit ő valami nagyon szépnek hitt, az messze nem az.
Mindent megért és mindent elfogad. Egyszer majd ezt is. Felnéz a szeplős arcba és határozottan érzi, hogy mégis most kéne felpattanni, asztalt borítani és istenesen arcul ütni azt, aki szórakozott vele, de képtelen lenne bármi ilyesmire.*
- Szereted.
*A hangsúlyból világosan érződik, hogy ez nem kérdés, és így választ sem igen vár rá. Most már elengedi Lea kezét, de csak annyira, hogy a tenyerén tartja. Ha a boszi elhúzza, nem fogja visszatartani, de bármennyire is ostobán érzi magát és bármennyire is ostoba lehet, hogy még mindig kapaszkodna a kezébe, a sajátját sem húzza el.*
//Őszi Forgatag//
//Lea//
*Rövid ideig értetlenül mered Leára. Nem is érti a hirtelen hangulatváltozást, és az sem világos, hogy miként is állhatna közéjük valaki, aki már nem él. A halottakat el kell temetni, meg kell gyászolni, aztán tovább kell lépni. Ha nem így tenne, soha nem lehetne vidám, megkeseredetten élne olyan, rég elmúlt boldog időkbe kapaszkodva, melyeket soha nem élhet már meg. Ez az furcsa döbbenet nagyjából addig tart, amíg Lea a kezét simogatja. Nem is tudja, hogy mit mondjon, hogyan reagáljon. A szavak, a helyzet, a kecses kéz érintése furcsa kettősséggel töltik el. Már venné a levegőt, hogy megnyugtassa a szeplős boszit, nincs mitől tartania. Nem az a fajta, aki az egykor volt szerelmeket képtelen elengedni, azt keresi mindenhol, mindenkiben és mivel soha nem találhatja meg, csalódni fog és csalódást okoz.
Aztán a következő mondat még nagyobb meglepetést okoz, még a finom ujjak cirógatásával is leáll. Bármelyikünk? Aztán olyan hirtelen lesz minden világos, ahogy egy kóbor felhőfoszlányt szét tud oszlatni egy hirtelen széllökés. Dehogy halottról van itt szó, egy nagyon is élőről. Ha kifogástalan neveltetést kapott volna valamely nemes úr udvarában és most fénylő lovagi vértben ülne itt, hát azon nyomban biztosítaná szíve hölgyét, hogy mit neki a féltékeny természetű férfi, aki mellesleg a Délvidék korlátlan hatalmú ura, és akivel ha sorompóba állna, valószínűleg nem élné túl, ő akkor sem habozna egy pillanatig, hogy nemes küzdelemben vívhassa ki a jogot a boldogságra. Csak hát nem lovag és a szerelmet sem tornákon osztogatják a győzőnek. De ez most a kisebbik problémája. Mert ha úgy adódna, csak odaállna Kagan elé, lesz ami lesz. Mégsem lehet állandóan bujkálni. A probléma ott van, hogy Lea többes számot használt, mintha nemcsak a hadúr, de ő is bánthatná. Még ha egészen másként is. Elhúzza a száját, és már épp mondaná, hogy nem kéne ilyen hamar temetni a dolgot, de az utolsó mondat végképp beteszi a kaput.
Nem kapja el a kezét, nem pattan fel dühödten, nem rohan neki a forgatagnak. Még szórakozottan tovább is simogatja a többször is tündérnek hitt nő kezét, de bitang rosszul érzi magát. Pontosan úgy, ahogy azok, akik bánatukat elmesélve kinevetett. Mert kétségbe esni egy fehércseléd miatt? Ugyan már! Hiszen annyi rohangál a világban, keress egy másikat, hagyd hogy maga fölé teperjen és élvezd az életet! A sors eddig kegyes volt hozzá, hogy a szerelem jórészt elkerülte, és ezt még soha nem kellett éreznie. Amikor becsapják az embert, megcsúfolják és kiderül, hogy amit ő valami nagyon szépnek hitt, az messze nem az.
Mindent megért és mindent elfogad. Egyszer majd ezt is. Felnéz a szeplős arcba és határozottan érzi, hogy mégis most kéne felpattanni, asztalt borítani és istenesen arcul ütni azt, aki szórakozott vele, de képtelen lenne bármi ilyesmire.*
- Szereted.
*A hangsúlyból világosan érződik, hogy ez nem kérdés, és így választ sem igen vár rá. Most már elengedi Lea kezét, de csak annyira, hogy a tenyerén tartja. Ha a boszi elhúzza, nem fogja visszatartani, de bármennyire is ostobán érzi magát és bármennyire is ostoba lehet, hogy még mindig kapaszkodna a kezébe, a sajátját sem húzza el.*
5741. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-10-16 23:01:40
Üzenet elküldve: 2016-10-16 23:01:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Őszi Forgatag//
//Aoneer//
*Ahogy elkomorul a hatalmas őrmester arca, az igencsak kifejező és talán egy ekkora ember láttán még ijesztő is. A róka egy kicsit összeszedi magát és azonnal válaszol a kérdésére. Habár a munkamódszerei kapcsán nem gondolná, hogy Aoneer esetleg tapasztaltabb, vagy rutinosabb lenne. Mindenesetre a nemesekről való gondolatsorra csak maga elé nézve beleegyezően bólogat.*
- Őrmester úr! Jól értette, elbeszélgettem a város egyik leghatalmasabb tanácstagjával. *Mondja bátran, hiszen tudja, hogy mit miért tesz.*
- Értem önt, hogy aggódik. Ezek az emberek nem akárkik és veszélyes közöttük járni. Ettől függetlenül nem lehet híreket gyűjteni pusztán megfigyelésből, vagy besurranó tolvajkodásból. Meg kell ismernünk az ellenséget! Meg kell tudnunk, hogy működik. Ezért elkerülhetetlen a személyes kontaktus kiépítése. Nem akarok részleteiben beszámolni a munkám szakmai részleteiről, ahogy én sem kérdezem öntől, miként forgatja a kardot. *Néz most ő egy kicsit komoran.*
- Viszont! Két dolgot érdemes tudni. Ha a tanácsos rájön a megfigyelésre és nem ő az áruló, akkor ez egy háborús helyzetben azt a benyomást keltheti, hogy a város biztonságáért felelős emberei végzik a munkájukat. Ha ő áruló, akkor most konspirálni kezd majd, hogy vajon ki és miért rendelte el a megfigyelést. Ez viszont előbb utóbb látható jeleket is hagy maga után. Emiatt pedig lelepleződhet. *Tart egy kis hatásszünetet, majd körbe tekint és folytatja az őrmester másik kérdése után.*
- Biztos, hogy gyanítja a dolgot! Ez nem kérdés. Viszont az én szakmámban minden helyzetből meg kell próbálni hasznot termelni. *Elmosolyodik.*
- Képzelje el. Ki az a városban aki egy ilyen befolyásos személy megfigyelését elrendelheti? *Tekint kérdően az őrmesterre mered.* - Azt gondolom tudja a választ. Bizony nem más, mint Certon. Ő lesz az elsőszámú gyanúsítottja Krollnel úrnak. Ezzel a tudással pedig előnyt kovácsolhatunk. Ha ez a két hatalmas ember kezd, majd egymásra gyanakodni abból sok mindent megtudhatunk. *Nem akart belemenni a szakmai részletekbe, de muszáj volt. Nem kapott egyértelmű parancsot így magának kellett kiokoskodnia mit tegyen. Még mindig van jó pár dolog, amiről beszélni akar, de először tisztázni kell a hogyan tovább részeket.*
- Mi a véleménye a tanácsosokról?
//Őszi Forgatag//
//Aoneer//
*Ahogy elkomorul a hatalmas őrmester arca, az igencsak kifejező és talán egy ekkora ember láttán még ijesztő is. A róka egy kicsit összeszedi magát és azonnal válaszol a kérdésére. Habár a munkamódszerei kapcsán nem gondolná, hogy Aoneer esetleg tapasztaltabb, vagy rutinosabb lenne. Mindenesetre a nemesekről való gondolatsorra csak maga elé nézve beleegyezően bólogat.*
- Őrmester úr! Jól értette, elbeszélgettem a város egyik leghatalmasabb tanácstagjával. *Mondja bátran, hiszen tudja, hogy mit miért tesz.*
- Értem önt, hogy aggódik. Ezek az emberek nem akárkik és veszélyes közöttük járni. Ettől függetlenül nem lehet híreket gyűjteni pusztán megfigyelésből, vagy besurranó tolvajkodásból. Meg kell ismernünk az ellenséget! Meg kell tudnunk, hogy működik. Ezért elkerülhetetlen a személyes kontaktus kiépítése. Nem akarok részleteiben beszámolni a munkám szakmai részleteiről, ahogy én sem kérdezem öntől, miként forgatja a kardot. *Néz most ő egy kicsit komoran.*
- Viszont! Két dolgot érdemes tudni. Ha a tanácsos rájön a megfigyelésre és nem ő az áruló, akkor ez egy háborús helyzetben azt a benyomást keltheti, hogy a város biztonságáért felelős emberei végzik a munkájukat. Ha ő áruló, akkor most konspirálni kezd majd, hogy vajon ki és miért rendelte el a megfigyelést. Ez viszont előbb utóbb látható jeleket is hagy maga után. Emiatt pedig lelepleződhet. *Tart egy kis hatásszünetet, majd körbe tekint és folytatja az őrmester másik kérdése után.*
- Biztos, hogy gyanítja a dolgot! Ez nem kérdés. Viszont az én szakmámban minden helyzetből meg kell próbálni hasznot termelni. *Elmosolyodik.*
- Képzelje el. Ki az a városban aki egy ilyen befolyásos személy megfigyelését elrendelheti? *Tekint kérdően az őrmesterre mered.* - Azt gondolom tudja a választ. Bizony nem más, mint Certon. Ő lesz az elsőszámú gyanúsítottja Krollnel úrnak. Ezzel a tudással pedig előnyt kovácsolhatunk. Ha ez a két hatalmas ember kezd, majd egymásra gyanakodni abból sok mindent megtudhatunk. *Nem akart belemenni a szakmai részletekbe, de muszáj volt. Nem kapott egyértelmű parancsot így magának kellett kiokoskodnia mit tegyen. Még mindig van jó pár dolog, amiről beszélni akar, de először tisztázni kell a hogyan tovább részeket.*
- Mi a véleménye a tanácsosokról?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10247-10266