Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 28 (541. - 560. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
560. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-10-27 15:04:51
Üzenet elküldve: 2013-10-27 15:04:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Zaraun Aleandar//
*Ahogy a piactéren baktatnak, Ayrisz-nak gyötrő felismerés fogan meg fejében. Mióta a férfival találkozott, végignézte ahogy három férfi halálát okozza, sorsára hagyva ezzel, egy becsületét és fiatit vesztett özvegyet. Ám ez még nem minden, hisz nem sokkal ez előtt kioltotta három ember életét. A két strázsa nem érdekli, hiszen túl messzire mentek. Most sem bánta meg hogy végzett velük. Viszont meggyilkolt egy nőt. Egy nő életének elvétele pedig súlyos bűn a szemében. Bár kétségtelen, hogy Zaraun is megteszi, ha ő nem.
Ám nem ez az a gondolat, amely lassan, mint a kórság elburjánzik fejében, hanem az, mi lett volna ha nem. Hisz az előbb szögezte le magában: Zaraun megölne egy nőt. Így valószínűleg őt is. Ahogy az utolsó métereit megtevő lány után futott, tisztán lehetett látni az égető haragot arcán. Vajon, ha futni hagyja és nem öli meg végül, a férfi helyette elvégezve a csúf feladatot, visszatérve vele is leszámolt volna? Vajon ha ezt a hibát elvéti ő is meghal? Most ahogy a férfi szavait visszaidézi, nem tudja teljesen komolyan venni az éjszakáról szőtt mondatát. Képes lenne-e egy ágyban feküdni Ayrisz-el, mikor meg is ölte volna, ha okot ad rá. Komolyan gondolja egyáltalán amit mond? Ennek ellenére mégiscsak belepirul a gondolatba. De még mindíg nem hagyja nyugodni a közelmúlt.*
-Hát, nem muszáj kimosnod, de nem muszáj beengedjelek a szobámba sem. Nem tudom feltűnt-e, de van két vendégszobám.
*Kuncog egy kicsit, majd újra a sötételfre pillant. Most nem olyan vidám az arca mint az előtt, de még sejtelmes fátylat borít rá a derű.*
-Csak vicceltem, nem muszáj kimosnod, amúgy sem adnám a kezedbe már egyetlen ruhámat sem.
*Húzódik mosolyra szája, ám nem néz a férfi szemébe, némán bandukol mellette végig a kövezett téren. A cirádázott boltív alatt, ami a Gazdagnegyed felé nyílik, megtorpan, s a földre szegezi tekintetét. Nem hagyja nyugodni a gondolat, nem hagyja, s már fel is ütötte fejét a kétség. Vajon tényleg őszinte-e hozzá Zaraun, vagy csak hasznot húz a lány látható ámulatából. Vagy látható egyáltalán, amit a férfi közelében érez?
A díszes boltív tövének dönti hátát, szembekerülve ezzel a sérülttel. Tekintetét azonban még nem emeli rá.*
-Zaraun! Mondd... Engem is megöltél volna, ha futni engedem a lányt. Igaz?
*Ahogy a piactéren baktatnak, Ayrisz-nak gyötrő felismerés fogan meg fejében. Mióta a férfival találkozott, végignézte ahogy három férfi halálát okozza, sorsára hagyva ezzel, egy becsületét és fiatit vesztett özvegyet. Ám ez még nem minden, hisz nem sokkal ez előtt kioltotta három ember életét. A két strázsa nem érdekli, hiszen túl messzire mentek. Most sem bánta meg hogy végzett velük. Viszont meggyilkolt egy nőt. Egy nő életének elvétele pedig súlyos bűn a szemében. Bár kétségtelen, hogy Zaraun is megteszi, ha ő nem.
Ám nem ez az a gondolat, amely lassan, mint a kórság elburjánzik fejében, hanem az, mi lett volna ha nem. Hisz az előbb szögezte le magában: Zaraun megölne egy nőt. Így valószínűleg őt is. Ahogy az utolsó métereit megtevő lány után futott, tisztán lehetett látni az égető haragot arcán. Vajon, ha futni hagyja és nem öli meg végül, a férfi helyette elvégezve a csúf feladatot, visszatérve vele is leszámolt volna? Vajon ha ezt a hibát elvéti ő is meghal? Most ahogy a férfi szavait visszaidézi, nem tudja teljesen komolyan venni az éjszakáról szőtt mondatát. Képes lenne-e egy ágyban feküdni Ayrisz-el, mikor meg is ölte volna, ha okot ad rá. Komolyan gondolja egyáltalán amit mond? Ennek ellenére mégiscsak belepirul a gondolatba. De még mindíg nem hagyja nyugodni a közelmúlt.*
-Hát, nem muszáj kimosnod, de nem muszáj beengedjelek a szobámba sem. Nem tudom feltűnt-e, de van két vendégszobám.
*Kuncog egy kicsit, majd újra a sötételfre pillant. Most nem olyan vidám az arca mint az előtt, de még sejtelmes fátylat borít rá a derű.*
-Csak vicceltem, nem muszáj kimosnod, amúgy sem adnám a kezedbe már egyetlen ruhámat sem.
*Húzódik mosolyra szája, ám nem néz a férfi szemébe, némán bandukol mellette végig a kövezett téren. A cirádázott boltív alatt, ami a Gazdagnegyed felé nyílik, megtorpan, s a földre szegezi tekintetét. Nem hagyja nyugodni a gondolat, nem hagyja, s már fel is ütötte fejét a kétség. Vajon tényleg őszinte-e hozzá Zaraun, vagy csak hasznot húz a lány látható ámulatából. Vagy látható egyáltalán, amit a férfi közelében érez?
A díszes boltív tövének dönti hátát, szembekerülve ezzel a sérülttel. Tekintetét azonban még nem emeli rá.*
-Zaraun! Mondd... Engem is megöltél volna, ha futni engedem a lányt. Igaz?
559. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-10-27 09:16:08
Üzenet elküldve: 2013-10-27 09:16:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
*A piacon a mai napon is szép tömeg verődött össze. Hát hinné valaki, hogy minden nap emberek, elfek, törpék, gnómok és egyéb lények egész tömege sereglik ide, hogy az itteni kereskedők levegőt is alig kapnak? Aki még életében nem járt ilyen helyen, az nehezen tudná felfogni, hogy hogyan kerülhet ide ennyi ember minden reggel, és hogy tűnhetnek el este. Meg egyáltalán mit keresnek ezek itt? Persze, élelmet kaphatnak a fogadóban, fegyvert, pajzsot, páncélt meg a kovácsnál. Még talán hátast is szerezhetnek az istállóban, akkor mégis mi az ördögért jönnek ide? Tán élvezik, hogy a tömegben tolonghatnak? Vagy egészen más oka van?
Grendin tudja, hogy egészen más oka van. Ezek itt mind szerencsétlenek, akiknek segítségre van szükségük, és ahelyett, hogy edzenének, vagy tanulnának, inkább mindenféle mágikus italokban keresik a menedéket. Meg hát persze akadnak olyanok is, akik remélik, hogy itt olcsóbban juthatnak a napi betevőhöz, olcsóbban szerezhetnek fegyvert, vagy hátast. Ez is mind igaz. Ugyanakkor az is tény, hogy nem telt még úgy el nap, hogy az öreg gnómnak ne lett volna vásárlója. Habár az italok hatása csak átmeneti, mégis sokan keresik ezeket, már-már csodaszernek tartják őket, holott bárki, aki néhány évet szentelt ennek a szakmának, ki tudja keverni a megfelelőeket. Azonban Grendinnek nincs oka panaszra, hiszen ha mindenki alkimista lenne, akkor neki nem lenne ennyi haszna a bájital-kereskedelemből, amennyi jelenleg. Most is éppen kiszolgált egy fiatal elfet, aki olyasmit keresett, ami fürgébbé teszi. Ha annyi pénze lenne, ahány elf ilyesmivel megkereste... Majdnem olyan tipikus, mint amikor egy ork vagy egy óriás erősebb akar lenni, vagy egy törpe szívósabb. Meg persze akadnak olyanok is, akik ennél speciálisabb szert keresnek, például a sétötelfek olyat, ami a célzásban segíti őket. Mindig akad valaki, aki egy kicsivel többet akar, mint ami jelenleg van neki.
Miután elégedetten megfordul, hogy a kapott pénzt erszényébe süllyessze, akkor jut csak eszébe, hogy van itt még egy törpe, aki okosabb akar lenni. Botja segítségével odabaktat a szekrényhez, melyben a bájitalokat tárolja, és azt feltárva jut csak a rémes felismeréshez: hiszen szinte üres a szekrény! Úgy látszik, hogy a túlbuzgó munka közben megfeledkezett majdhogynem a legfontosabb dologról, mégpedig a készletek újratöltéséről. Nos igen, ez elég komoly problémát jelenthet, éppen ezért úgy dönt, ideje szabadságot kivenni. A bódé ablakát bezárja, ami furcsa lehet tőle, hiszen éppen a nap közepén járunk, ilyenkor a legnagyobb a forgalom a piacon, de hát mit tehetne, ha egyszer kiürültek a készletek? Úgy látszik, a törpének még várnia kell az okosodásra, meg mindenki másnak is, amíg Grendin újra összeszedi a szükséges bjitalokból a kellő mennyiséget.*
Grendin tudja, hogy egészen más oka van. Ezek itt mind szerencsétlenek, akiknek segítségre van szükségük, és ahelyett, hogy edzenének, vagy tanulnának, inkább mindenféle mágikus italokban keresik a menedéket. Meg hát persze akadnak olyanok is, akik remélik, hogy itt olcsóbban juthatnak a napi betevőhöz, olcsóbban szerezhetnek fegyvert, vagy hátast. Ez is mind igaz. Ugyanakkor az is tény, hogy nem telt még úgy el nap, hogy az öreg gnómnak ne lett volna vásárlója. Habár az italok hatása csak átmeneti, mégis sokan keresik ezeket, már-már csodaszernek tartják őket, holott bárki, aki néhány évet szentelt ennek a szakmának, ki tudja keverni a megfelelőeket. Azonban Grendinnek nincs oka panaszra, hiszen ha mindenki alkimista lenne, akkor neki nem lenne ennyi haszna a bájital-kereskedelemből, amennyi jelenleg. Most is éppen kiszolgált egy fiatal elfet, aki olyasmit keresett, ami fürgébbé teszi. Ha annyi pénze lenne, ahány elf ilyesmivel megkereste... Majdnem olyan tipikus, mint amikor egy ork vagy egy óriás erősebb akar lenni, vagy egy törpe szívósabb. Meg persze akadnak olyanok is, akik ennél speciálisabb szert keresnek, például a sétötelfek olyat, ami a célzásban segíti őket. Mindig akad valaki, aki egy kicsivel többet akar, mint ami jelenleg van neki.
Miután elégedetten megfordul, hogy a kapott pénzt erszényébe süllyessze, akkor jut csak eszébe, hogy van itt még egy törpe, aki okosabb akar lenni. Botja segítségével odabaktat a szekrényhez, melyben a bájitalokat tárolja, és azt feltárva jut csak a rémes felismeréshez: hiszen szinte üres a szekrény! Úgy látszik, hogy a túlbuzgó munka közben megfeledkezett majdhogynem a legfontosabb dologról, mégpedig a készletek újratöltéséről. Nos igen, ez elég komoly problémát jelenthet, éppen ezért úgy dönt, ideje szabadságot kivenni. A bódé ablakát bezárja, ami furcsa lehet tőle, hiszen éppen a nap közepén járunk, ilyenkor a legnagyobb a forgalom a piacon, de hát mit tehetne, ha egyszer kiürültek a készletek? Úgy látszik, a törpének még várnia kell az okosodásra, meg mindenki másnak is, amíg Grendin újra összeszedi a szükséges bjitalokból a kellő mennyiséget.*
558. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-10-26 15:35:48
Üzenet elküldve: 2013-10-26 15:35:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Dalisa Khil//
*Kézen fogva kedves vendégét, a piactér felé tereli a házból kilépve. A szűk utcákon sorakozó házak teteje felett, már látható a piactérre nyíló hatalmas boltív csúcsa, s már tompán halható az ottani zsivaj néhány foszlánya. Ahogy egyre közelebb, és közelebb érnek a kövezett vásárhelyre, rögtön megtelik a fülük, az árusok kurjongatásával, és az őket szólítgató nyájas ajánlgatásokkal. Sei megmutatja a lánynak, merre mit lehet vásárolni, és hol érdemes elkölteni a pénzt. Persze mutat olyan standokat is, amiket jobb messziről kikerülni. A kövezett téren keverednek a friss fűszerek, húsáruk, és érett gyümölcsök illata, szinte a szájukban érezni a zamatos kávé, és tea ízét. Persze a hal, és nyers hússzag is fellelhető, de ezt hamar elnyomja a zamatos borok látványa, ahogy sorra követik egymást a méregzöld üvegek. Nem csak az illatok, színek, hanem a városban élő fajok kavalkádja is ez. A tébláboló emberek, tündérek, elfek, óriások és sok más faj között, hamar elveszíthetnék egymást, ezért Sei végig erősen fogja a lány kezét, persze figyelve arra, nehogy kényelmetlen legen neki.*
-Hát ez itt a piactér!
*Kiabálja hátra, a vásárlók közt nyomorogva.*
-Itt mindent megtalálhatsz amire csak szükséged van. Remélem tetszik, nem mindig van ekkora zsongás.
*Kézen fogva kedves vendégét, a piactér felé tereli a házból kilépve. A szűk utcákon sorakozó házak teteje felett, már látható a piactérre nyíló hatalmas boltív csúcsa, s már tompán halható az ottani zsivaj néhány foszlánya. Ahogy egyre közelebb, és közelebb érnek a kövezett vásárhelyre, rögtön megtelik a fülük, az árusok kurjongatásával, és az őket szólítgató nyájas ajánlgatásokkal. Sei megmutatja a lánynak, merre mit lehet vásárolni, és hol érdemes elkölteni a pénzt. Persze mutat olyan standokat is, amiket jobb messziről kikerülni. A kövezett téren keverednek a friss fűszerek, húsáruk, és érett gyümölcsök illata, szinte a szájukban érezni a zamatos kávé, és tea ízét. Persze a hal, és nyers hússzag is fellelhető, de ezt hamar elnyomja a zamatos borok látványa, ahogy sorra követik egymást a méregzöld üvegek. Nem csak az illatok, színek, hanem a városban élő fajok kavalkádja is ez. A tébláboló emberek, tündérek, elfek, óriások és sok más faj között, hamar elveszíthetnék egymást, ezért Sei végig erősen fogja a lány kezét, persze figyelve arra, nehogy kényelmetlen legen neki.*
-Hát ez itt a piactér!
*Kiabálja hátra, a vásárlók közt nyomorogva.*
-Itt mindent megtalálhatsz amire csak szükséged van. Remélem tetszik, nem mindig van ekkora zsongás.
557. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-10-25 21:07:02
Üzenet elküldve: 2013-10-25 21:07:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Zaraun Aleandar//
*A piactérre kilépve, a szokásos forgatag várja őket. Ugyan az, amely Ayrisz-t kiskorában is fogadta, mikor lopni járt ide. Most is épp olyan lelkesen lépeget a standok között a kiabáló kofákat hallgatva, ám most nem áll szándékában bármit is elvenni.
Enyhén megrázza fejét, mikor a kicsit előrébb járó sötételfet nézi. Látszik rajta, hogy nem szívleli ezt a nadrágot, talán kényelmetlennek tartja, pedig ezek tényleg férfiak számára készültek lehet, nem pont az ő méretében, de férfiaknak. Ayrisz sok férfi ruhát hord. Ingeket, mellényeket, nadrágokat, ám a legjobban a férfipulóvereket kedveli, gyakran pizsamának hordja őket. Ám, most nem szakíthat rá időt, hogy efféléken gondolkozzon, hisz mindjárt beérnek a kovácsműhelybe, ahol rengeteg fegyvert láthatnak majd. Ayrisz nagyon kedveli a tőröket és a kisebb kardokat, bár saját kardja nagyobb méretű azt is könnyen forgatja, volt rá lehetősége, hogy megtanulja. Izgatottan kíséri Zaraun-t a piactéren, elgondolkodva azon, mi fog történni a mezőn. Ami őt illeti, nem lesz gond. Könnyű lesz elcsavarni a testőrök fejét, míg a társa dolgát végzi, és ha forróbbá válik a helyzet, egyszerűen megöli a sokat akaró senkiket. Ebből nagy baj nem lehet. Elnézelődve a piacon a friss áruk között azon is elmélázik, mi lesz a vacsorával. Nem is azon, hogy milyen ételt készítsen, sokkal inkább, hogy egyedül fogyassza-e, vagy esetleg a sötételf társaságában. Bár meg kell hagyni élvezi annak jelenlétét, de az is igaz, hogy örömmel eltöltene végre egy nyugodt éjszakát. De ki tudja, egy ilyen alak mellett mi fog történni még a mai napon?
Gondolatmenetéből Zaraun hangja zökkenti ki. Most is ugyan olyan kellemes, mint mindig. A férfi kérdéseire, ravasz mosoly ül ki Ayrisz arcára.*
-Megvannak a módszereim. Elég jó színész vagyok, és ami a fegyvert illeti...
*Kabátja egyik felét kihúzza, hogy Zaraun beláthasson. Felsőtestén, pánt nélküli , fekete felső feszül, mely mellei alatt véget is ér, így vékony dereka, és lapos, enyhén izmos hasa szabadon maradt. Alul, eddig szintén a kabát takarásában rejtőzködő, olajzöld színű rövidnadrág, csípőjére tolva, épphogy combja egynegyedét takarja. Kabátja belső felében, ott lóg díszes kardja, vékonyka, de hosszú díszes tőrje, és egy dobótőr vészhelyzet esetére.*
-Bár, ezekre valószínűleg nem lesz szükségem.
*Mosolyog a férfira, összehúzva kabátját.*
-Tudod, már meséltem, hogy tízéves koromtól egyedül nőttem fel. Kitanultam ezt-azt, az utcai verekedésből. Nem lesz gond. Nem hiszem, hogy pár fafejű testőr, képes volna ellenállni, egyetlen fiatal női testnek is. Még ha, ilyen fejletlen is, mint az enyém...
*Néz megvetően mellkasára. Igen, nem túl nagyok, de legalább nem lógnak úgy, mint két lottyadt vizes tömlő.
Jókedvűen lépeget tovább a férfi oldalán, míg el nem érik a kövezett tér végét. Mi tagadás, úgy dobog a szíve, mintha kilométereket futott volna, de még véletlenül sem az akció miatt. Sokkal jobban felizgatja, a kovácsműhelyben rá váró fegyverarzenál. Lelkesen várja, hogy Zaraun ajtót nyisson neki.*
A hozzászólás írója (Ayrisz Emeraad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.10.25 22:32:20
*A piactérre kilépve, a szokásos forgatag várja őket. Ugyan az, amely Ayrisz-t kiskorában is fogadta, mikor lopni járt ide. Most is épp olyan lelkesen lépeget a standok között a kiabáló kofákat hallgatva, ám most nem áll szándékában bármit is elvenni.
Enyhén megrázza fejét, mikor a kicsit előrébb járó sötételfet nézi. Látszik rajta, hogy nem szívleli ezt a nadrágot, talán kényelmetlennek tartja, pedig ezek tényleg férfiak számára készültek lehet, nem pont az ő méretében, de férfiaknak. Ayrisz sok férfi ruhát hord. Ingeket, mellényeket, nadrágokat, ám a legjobban a férfipulóvereket kedveli, gyakran pizsamának hordja őket. Ám, most nem szakíthat rá időt, hogy efféléken gondolkozzon, hisz mindjárt beérnek a kovácsműhelybe, ahol rengeteg fegyvert láthatnak majd. Ayrisz nagyon kedveli a tőröket és a kisebb kardokat, bár saját kardja nagyobb méretű azt is könnyen forgatja, volt rá lehetősége, hogy megtanulja. Izgatottan kíséri Zaraun-t a piactéren, elgondolkodva azon, mi fog történni a mezőn. Ami őt illeti, nem lesz gond. Könnyű lesz elcsavarni a testőrök fejét, míg a társa dolgát végzi, és ha forróbbá válik a helyzet, egyszerűen megöli a sokat akaró senkiket. Ebből nagy baj nem lehet. Elnézelődve a piacon a friss áruk között azon is elmélázik, mi lesz a vacsorával. Nem is azon, hogy milyen ételt készítsen, sokkal inkább, hogy egyedül fogyassza-e, vagy esetleg a sötételf társaságában. Bár meg kell hagyni élvezi annak jelenlétét, de az is igaz, hogy örömmel eltöltene végre egy nyugodt éjszakát. De ki tudja, egy ilyen alak mellett mi fog történni még a mai napon?
Gondolatmenetéből Zaraun hangja zökkenti ki. Most is ugyan olyan kellemes, mint mindig. A férfi kérdéseire, ravasz mosoly ül ki Ayrisz arcára.*
-Megvannak a módszereim. Elég jó színész vagyok, és ami a fegyvert illeti...
*Kabátja egyik felét kihúzza, hogy Zaraun beláthasson. Felsőtestén, pánt nélküli , fekete felső feszül, mely mellei alatt véget is ér, így vékony dereka, és lapos, enyhén izmos hasa szabadon maradt. Alul, eddig szintén a kabát takarásában rejtőzködő, olajzöld színű rövidnadrág, csípőjére tolva, épphogy combja egynegyedét takarja. Kabátja belső felében, ott lóg díszes kardja, vékonyka, de hosszú díszes tőrje, és egy dobótőr vészhelyzet esetére.*
-Bár, ezekre valószínűleg nem lesz szükségem.
*Mosolyog a férfira, összehúzva kabátját.*
-Tudod, már meséltem, hogy tízéves koromtól egyedül nőttem fel. Kitanultam ezt-azt, az utcai verekedésből. Nem lesz gond. Nem hiszem, hogy pár fafejű testőr, képes volna ellenállni, egyetlen fiatal női testnek is. Még ha, ilyen fejletlen is, mint az enyém...
*Néz megvetően mellkasára. Igen, nem túl nagyok, de legalább nem lógnak úgy, mint két lottyadt vizes tömlő.
Jókedvűen lépeget tovább a férfi oldalán, míg el nem érik a kövezett tér végét. Mi tagadás, úgy dobog a szíve, mintha kilométereket futott volna, de még véletlenül sem az akció miatt. Sokkal jobban felizgatja, a kovácsműhelyben rá váró fegyverarzenál. Lelkesen várja, hogy Zaraun ajtót nyisson neki.*
A hozzászólás írója (Ayrisz Emeraad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.10.25 22:32:20
556. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-10-25 20:02:36
Üzenet elküldve: 2013-10-25 20:02:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 397
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 397
Játékstílus: Szelíd
//Ayrisz Emeraad//
* Már magasan jár a déli nap az égen, mikor a sötételf és a nő belépnek a város központjának tekinthető piactér boltíves, cirádás kapuján. A hóhajú nem tervez szétnézni most az árusok közt, hacsak nincs a lánynak szüksége valamire, mihamarabb elhagyná a macskaköves kis teret a kovácsműhely irányába. Ott viszont még be akar szerezni ezt-azt, mielőtt továbbindulnának az erdőn keresztül a tisztásra. Idejük van még bőven, sőt, várniuk is kell majd a fák rejtő árnyékában, de legalább lesz idejük kidolgozni a tervet. Nem sietnek hát, kényelmes tempóban haladnak egymás mellett, kerülgetve a piacon bóklászó járókelők kisebb-nagyobb csoportjait. A sötételf kissé feszeng új öltözékében, olyan tejfelesszájú nemesi pojácának érzi magát, akit anyja még el nem eresztett szoknyája mellől, de mindig talpig elegánsan kell feszítenie. Reméli, hogy legalább nem női ruhát aggattak rá, bár a nadrág gyanús, épp ott szorít ahol nem kéne.
Zaraun séta közben az esti akciót tervezgeti, tekintetén látszik, hogy gondolatai időnként messze járnak. Hol a lehetséges hibákat veszi számításba, hol pedig a másik döntésén töpreng. Olyan egyszerűen belement a dologba, s a legnagyobb problémája szakadt csipkefölsője volt.
~ Igazán életrevaló lány.~
*Mosolyodik el alig láthatóan orra alatt, majd partnere felé fordítja tekintetét.*
- Jól mondtad, a nemes ölebeit kellene majd lefoglalnod, a többit én elintézem. Talán ketten, hárman lesznek, ennél többen nem hiszem, a megbízatás tárgya annyira azért nem nagy kutya, hogy ettől több testőrt tartson. Azt, hogy hogyan teszed, rád bízom, csak csald el őket kellő távolságba, míg én meglepem a hancúrozó párocskát. Van már valami terved erre vonatkozóan?
* A férfi csupa fül, s jobb ha mindent átbeszélnek út közben. Igazából ez egy viszonylag könnyű munka lenne, de egyedül minden bizonnyal szüksége lenne mindkét kezére, s balja még mindig rettenetesen ég a fájdalomtól, ami nem csoda, hisz még egy nap sem telt el az esti sebesülése óta. Vállát megerőltetve könnyen felszakadna a friss seb, ami még több kínnal és vérveszteséggel járna. A nőstény segítségével viszont megoldható, hogy külön számoljon le a nemessel és külön a testőrökkel, a lényeg, hogy mindkét esetben a meglepetés erejével tudjon élni.
Ám most jut eszébe egy igen fontos kérdés: egy ilyen fiatal művészlélek vajon meg tudja-e védeni magát, ha a dolgok rosszul sülnek el? A Királylány előző este bebizonyította talpraesettségét és leleményességét, amit minden árva magáévá tesz az évek során ha életben kíván maradni, de vajon tud bánni a pengével, s ha kell, használni is fogja?
- Tudsz bánni valamilyen fegyverrel? Én a tőrt ajánlanám, kicsi, könnyű, egyszerűen elrejthető, mégis gyilkos jószág, kellően megélezve úgy szalad a húsba, hogy az ellenállást meg sem érzed. Az áldozat annál inkább.
* A mélységi harsány hangja, s kedélyes arckifejezése tanúskodik róla, hogy igen lelkesen magyaráz, olyan mint egy tanár, ki fiatal tanoncát okítja.
- Ha mást választanál, nyitott vagyok az ötletekre. Most irány a kovács, ott nézünk neked valami hozzád illő kecses, ritka különlegességet.
* Kacsint újdonsült társára, s egy laza kézmozdulattal mutatja neki, hogy hallgatja észrevételeit az elhangzottakkal kapcsolatban.*
* Már magasan jár a déli nap az égen, mikor a sötételf és a nő belépnek a város központjának tekinthető piactér boltíves, cirádás kapuján. A hóhajú nem tervez szétnézni most az árusok közt, hacsak nincs a lánynak szüksége valamire, mihamarabb elhagyná a macskaköves kis teret a kovácsműhely irányába. Ott viszont még be akar szerezni ezt-azt, mielőtt továbbindulnának az erdőn keresztül a tisztásra. Idejük van még bőven, sőt, várniuk is kell majd a fák rejtő árnyékában, de legalább lesz idejük kidolgozni a tervet. Nem sietnek hát, kényelmes tempóban haladnak egymás mellett, kerülgetve a piacon bóklászó járókelők kisebb-nagyobb csoportjait. A sötételf kissé feszeng új öltözékében, olyan tejfelesszájú nemesi pojácának érzi magát, akit anyja még el nem eresztett szoknyája mellől, de mindig talpig elegánsan kell feszítenie. Reméli, hogy legalább nem női ruhát aggattak rá, bár a nadrág gyanús, épp ott szorít ahol nem kéne.
Zaraun séta közben az esti akciót tervezgeti, tekintetén látszik, hogy gondolatai időnként messze járnak. Hol a lehetséges hibákat veszi számításba, hol pedig a másik döntésén töpreng. Olyan egyszerűen belement a dologba, s a legnagyobb problémája szakadt csipkefölsője volt.
~ Igazán életrevaló lány.~
*Mosolyodik el alig láthatóan orra alatt, majd partnere felé fordítja tekintetét.*
- Jól mondtad, a nemes ölebeit kellene majd lefoglalnod, a többit én elintézem. Talán ketten, hárman lesznek, ennél többen nem hiszem, a megbízatás tárgya annyira azért nem nagy kutya, hogy ettől több testőrt tartson. Azt, hogy hogyan teszed, rád bízom, csak csald el őket kellő távolságba, míg én meglepem a hancúrozó párocskát. Van már valami terved erre vonatkozóan?
* A férfi csupa fül, s jobb ha mindent átbeszélnek út közben. Igazából ez egy viszonylag könnyű munka lenne, de egyedül minden bizonnyal szüksége lenne mindkét kezére, s balja még mindig rettenetesen ég a fájdalomtól, ami nem csoda, hisz még egy nap sem telt el az esti sebesülése óta. Vállát megerőltetve könnyen felszakadna a friss seb, ami még több kínnal és vérveszteséggel járna. A nőstény segítségével viszont megoldható, hogy külön számoljon le a nemessel és külön a testőrökkel, a lényeg, hogy mindkét esetben a meglepetés erejével tudjon élni.
Ám most jut eszébe egy igen fontos kérdés: egy ilyen fiatal művészlélek vajon meg tudja-e védeni magát, ha a dolgok rosszul sülnek el? A Királylány előző este bebizonyította talpraesettségét és leleményességét, amit minden árva magáévá tesz az évek során ha életben kíván maradni, de vajon tud bánni a pengével, s ha kell, használni is fogja?
- Tudsz bánni valamilyen fegyverrel? Én a tőrt ajánlanám, kicsi, könnyű, egyszerűen elrejthető, mégis gyilkos jószág, kellően megélezve úgy szalad a húsba, hogy az ellenállást meg sem érzed. Az áldozat annál inkább.
* A mélységi harsány hangja, s kedélyes arckifejezése tanúskodik róla, hogy igen lelkesen magyaráz, olyan mint egy tanár, ki fiatal tanoncát okítja.
- Ha mást választanál, nyitott vagyok az ötletekre. Most irány a kovács, ott nézünk neked valami hozzád illő kecses, ritka különlegességet.
* Kacsint újdonsült társára, s egy laza kézmozdulattal mutatja neki, hogy hallgatja észrevételeit az elhangzottakkal kapcsolatban.*
555. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-10-23 17:17:49
Üzenet elküldve: 2013-10-23 17:17:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Rémségek cirkusza - sárga//
* Biztos benne, hogy a lány hangját hallotta, ám magyarázkodása nem erről tanúskodik. Az etikett persze ezt diktálja, a legtöbb jól nevelt, elegáns hölgy valahogy így reagálna Winn váratlan, s kissé heves kérdésére. A lovag ismeri az udvari szokásokat, viselkedési formákat, hisz nem holmi faragatlan harcos ő, eddigi életét vagy a csatamezőn, vagy valamelyik nemesi udvarban töltötte, urak és dámák közt. Az évek során természetesen hozzászokott a kötelező udvariaskodó formákhoz, s most neki kellene elnézést kérnie, amiért tévedésből megzavarta a párocskát. Ám nem hülye ő, tudja jól mit hallott, s nem fog hajbókolva meghátrálni. Az újabb, nyomatékosabb kérdést feltennie viszont már nincs ideje. A kisasszony udvarlója, akit eddig lényegében levegőnek nézett, most elképedve csattan fel, arcára fagyott csodálkozással.
~ Hát ezt meg mi lelte? Kinek a micsodája?~
* Fordul a fekete hajú ficsúr felé mogorva tekintettel, ám semmi különöset nem vél rajta felfedezni; szokványos nemes a tőle elvárt cirádás, drága öltözékében. Tökéletesen összepasszolnak a nővel. Azonban az idegen férfi következő kérdésétől most ő képed el teljesen, pár lélegzetvételnyi ideig köpni-nyelni nem tud, ahogyan fejében kezd összeállni a kép.
- Lénerd Ahlla?! Te vagy az?
* Szemében izzó szikra pattan, s nem leplezve indulatát a cirkuszi forgatag kellős közepén, egy súlyos lépéssel a férfi elé pattan, s páncélkesztyűs ujjaival úgy felkapja a fekete hajút gallérjánál fogva, hogy annak lábujja sem éri a földet.*
- Ha te vagy az, testvérem, jobb ha itt helyben színt vallasz!
* Sziszegi a kezei közt tartott nemes arcába, majd egy kurta pillantást vet a nőre is.*
- Mi lett a családunkkal, öcsém? Arra kell hazatérnem, hogy a városi népeknek az Ahlla név már semmit sem jelent? A fogadós az éjjel azt mondta, már hosszú ideje nem hallott felőlünk! Évekkel ezelőtt csak hírből tudtam meg, hogy te lettél a család feje, mit tettél hát az engem illető örökséggel, hm?
* Hangja dörög akár a viharos ég, s karjai rezzenéstelenül tartják a tehetetlen testvért. Arcukat így egymással szemben szemlélve valóban látható a hasonlóság, ám míg a fiatalabb Ahlla ábrázata ápolt, sima és előkelő, addig Winn komor arcát csatában szerzett heg díszíti, s tekintete mindenki számára tekintélyparancsoló.
- Csak egy kis nézeteltérés, testvérek közt megesik, hölgyem!
* Fordul ismét a szőke lánykához, nem szeretné a frászt hozni rá, hisz az nem tehet semmiről. *
* Biztos benne, hogy a lány hangját hallotta, ám magyarázkodása nem erről tanúskodik. Az etikett persze ezt diktálja, a legtöbb jól nevelt, elegáns hölgy valahogy így reagálna Winn váratlan, s kissé heves kérdésére. A lovag ismeri az udvari szokásokat, viselkedési formákat, hisz nem holmi faragatlan harcos ő, eddigi életét vagy a csatamezőn, vagy valamelyik nemesi udvarban töltötte, urak és dámák közt. Az évek során természetesen hozzászokott a kötelező udvariaskodó formákhoz, s most neki kellene elnézést kérnie, amiért tévedésből megzavarta a párocskát. Ám nem hülye ő, tudja jól mit hallott, s nem fog hajbókolva meghátrálni. Az újabb, nyomatékosabb kérdést feltennie viszont már nincs ideje. A kisasszony udvarlója, akit eddig lényegében levegőnek nézett, most elképedve csattan fel, arcára fagyott csodálkozással.
~ Hát ezt meg mi lelte? Kinek a micsodája?~
* Fordul a fekete hajú ficsúr felé mogorva tekintettel, ám semmi különöset nem vél rajta felfedezni; szokványos nemes a tőle elvárt cirádás, drága öltözékében. Tökéletesen összepasszolnak a nővel. Azonban az idegen férfi következő kérdésétől most ő képed el teljesen, pár lélegzetvételnyi ideig köpni-nyelni nem tud, ahogyan fejében kezd összeállni a kép.
- Lénerd Ahlla?! Te vagy az?
* Szemében izzó szikra pattan, s nem leplezve indulatát a cirkuszi forgatag kellős közepén, egy súlyos lépéssel a férfi elé pattan, s páncélkesztyűs ujjaival úgy felkapja a fekete hajút gallérjánál fogva, hogy annak lábujja sem éri a földet.*
- Ha te vagy az, testvérem, jobb ha itt helyben színt vallasz!
* Sziszegi a kezei közt tartott nemes arcába, majd egy kurta pillantást vet a nőre is.*
- Mi lett a családunkkal, öcsém? Arra kell hazatérnem, hogy a városi népeknek az Ahlla név már semmit sem jelent? A fogadós az éjjel azt mondta, már hosszú ideje nem hallott felőlünk! Évekkel ezelőtt csak hírből tudtam meg, hogy te lettél a család feje, mit tettél hát az engem illető örökséggel, hm?
* Hangja dörög akár a viharos ég, s karjai rezzenéstelenül tartják a tehetetlen testvért. Arcukat így egymással szemben szemlélve valóban látható a hasonlóság, ám míg a fiatalabb Ahlla ábrázata ápolt, sima és előkelő, addig Winn komor arcát csatában szerzett heg díszíti, s tekintete mindenki számára tekintélyparancsoló.
- Csak egy kis nézeteltérés, testvérek közt megesik, hölgyem!
* Fordul ismét a szőke lánykához, nem szeretné a frászt hozni rá, hisz az nem tehet semmiről. *
554. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-10-23 14:24:59
Üzenet elküldve: 2013-10-23 14:24:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Rémségek cirkusza//
*Egyik sült gesztenye megégeti a száját, Juve nyelve és szájpadlása szinte lángol, ezért egy szempillantás alatt ki is köpi a forró étket. Kortyol egy kis vizet a kulacsából, hogy csillapítsa fájdalmát, mikor megpillantja a lányt.*~Már szállingóznak más teremtések is a cirkusz félhomályos területén, mint hópelyhek, de ebből úgy néz ki nem lesz egy hömpölygő tömeg. Tétova izgalom bujkál mindannyiunkban, amit ez a megvárakoztatás, csak fokoz. Viszont kiválóan elterelik az ember figyelmét az ínyencségekkel és a válogatott vendégekkel. Nem véletlenül kaphattuk a névre szóló kártyákat.~*Feleszmél gondolataiból Juve, elteszi kulacsát, s Aeil felé indul. Tart egy kicsit a cirkusztól. Neki ez egy ismeretlen világ, s biztos benne, hogy nem lesz hiány mágiában sem ma. Egy kisebb társaság gyűlik a tündérlány köré,s Juve is közéjük lép Aeil mellé.*-Jó estét kívánok! Elnézést, hogy közbeszólok. Juve vagyok, a hölgy jó barátja.-*Mutat Aeilre, vidáman mosolyogva, ugyanis nagy öröm számára a már jól ismert arc látványa. Végigsimít a lány lapockáján, ha kérdezik, válaszol, majd elnézést kér és odébbáll. Sietős dolga van, hála a nemrég elfogyasztott korsó sörnek. Ahogy hirtelen megfordul, s menne, belebotlik egy láda tökbe. Elesik, de hamar összeszedi magát és a tököket. Mérgelődik magában, hogy lehet ilyen tökkelütött, bocsánatot kér az árustól, majd eltűnik a sötétben, hogy könnyítsen magán.*
*Egyik sült gesztenye megégeti a száját, Juve nyelve és szájpadlása szinte lángol, ezért egy szempillantás alatt ki is köpi a forró étket. Kortyol egy kis vizet a kulacsából, hogy csillapítsa fájdalmát, mikor megpillantja a lányt.*~Már szállingóznak más teremtések is a cirkusz félhomályos területén, mint hópelyhek, de ebből úgy néz ki nem lesz egy hömpölygő tömeg. Tétova izgalom bujkál mindannyiunkban, amit ez a megvárakoztatás, csak fokoz. Viszont kiválóan elterelik az ember figyelmét az ínyencségekkel és a válogatott vendégekkel. Nem véletlenül kaphattuk a névre szóló kártyákat.~*Feleszmél gondolataiból Juve, elteszi kulacsát, s Aeil felé indul. Tart egy kicsit a cirkusztól. Neki ez egy ismeretlen világ, s biztos benne, hogy nem lesz hiány mágiában sem ma. Egy kisebb társaság gyűlik a tündérlány köré,s Juve is közéjük lép Aeil mellé.*-Jó estét kívánok! Elnézést, hogy közbeszólok. Juve vagyok, a hölgy jó barátja.-*Mutat Aeilre, vidáman mosolyogva, ugyanis nagy öröm számára a már jól ismert arc látványa. Végigsimít a lány lapockáján, ha kérdezik, válaszol, majd elnézést kér és odébbáll. Sietős dolga van, hála a nemrég elfogyasztott korsó sörnek. Ahogy hirtelen megfordul, s menne, belebotlik egy láda tökbe. Elesik, de hamar összeszedi magát és a tököket. Mérgelődik magában, hogy lehet ilyen tökkelütött, bocsánatot kér az árustól, majd eltűnik a sötétben, hogy könnyítsen magán.*
553. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-10-23 13:07:31
Üzenet elküldve: 2013-10-23 13:07:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
//Rémségek cirkusza - kék//
*Eszegeti a finom falatokat, hiába a bizarr látvány, szereti a gesztenyét. Ahogy lassan sétálgat a sorok között, egy ismerős hangra lesz figyelmes a háta mögül. Megfordul, jegeskék lélektükrét felemeli a másikra, látja, hogy a szerzetes az, akivel beszélgetett a Templomkertnél.*
-Oh, micsoda véletlen! Üdvözletem! Igen, sikerült megbeszélnünk mindent, és... szóval úgy néz ki, hogy hamarosan összeházasodunk.
*Arca csak úgy ragyog a boldogságtól, akárhányszor szóba kerül az esküvő.
- Igen, én is kék szalagot kaptam, s ahogy látom Ön is! *mosolyog kedvesen* Hát akkor keressük meg a többieket!
*Alig hogy elindulnak máris szembetűnik egy újabb kék szalagos tündérhölgy.*
-Üdvözlet a hölgynek!
*Köszön udvariasan, kissé megbiccentve a fejét, ám tovább nézelődik, hátha lát még valakin kék szalagot. Ám a Dakh előbb kiszúrta, mint ő így tovább haladnak az elf felé, felkarolva a tündért.*
-Az éjszaka legyen a védelmeződ!
*Köszön fajtársának illedelmesen, kissé megdöntve törzsét előre. Nem hiába, ha találkozik egy magafajtával mindig úgy köszön, ahogy azt a szülei tanították. Persze mindvégig mosolyog, tekintetében egyszerre kavarog az izgatottság és a kalandvágy.*
- Az én nevem Lilianah Cross! Örülök, hogy egy csapatot alkothatunk ezzel a kék karszalaggal.
*Eszegeti a finom falatokat, hiába a bizarr látvány, szereti a gesztenyét. Ahogy lassan sétálgat a sorok között, egy ismerős hangra lesz figyelmes a háta mögül. Megfordul, jegeskék lélektükrét felemeli a másikra, látja, hogy a szerzetes az, akivel beszélgetett a Templomkertnél.*
-Oh, micsoda véletlen! Üdvözletem! Igen, sikerült megbeszélnünk mindent, és... szóval úgy néz ki, hogy hamarosan összeházasodunk.
*Arca csak úgy ragyog a boldogságtól, akárhányszor szóba kerül az esküvő.
- Igen, én is kék szalagot kaptam, s ahogy látom Ön is! *mosolyog kedvesen* Hát akkor keressük meg a többieket!
*Alig hogy elindulnak máris szembetűnik egy újabb kék szalagos tündérhölgy.*
-Üdvözlet a hölgynek!
*Köszön udvariasan, kissé megbiccentve a fejét, ám tovább nézelődik, hátha lát még valakin kék szalagot. Ám a Dakh előbb kiszúrta, mint ő így tovább haladnak az elf felé, felkarolva a tündért.*
-Az éjszaka legyen a védelmeződ!
*Köszön fajtársának illedelmesen, kissé megdöntve törzsét előre. Nem hiába, ha találkozik egy magafajtával mindig úgy köszön, ahogy azt a szülei tanították. Persze mindvégig mosolyog, tekintetében egyszerre kavarog az izgatottság és a kalandvágy.*
- Az én nevem Lilianah Cross! Örülök, hogy egy csapatot alkothatunk ezzel a kék karszalaggal.
552. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-10-23 12:54:39
Üzenet elküldve: 2013-10-23 12:54:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Rémségek cirkusza-kék//
*Lassan kezdenek szállingózni az emberek a cirkusz köré. Nincsenek olyan sokan, hisz a sötét éjszaka sokakban félelmet kelt. Piros, kék, sárga szalagok szorulnak a csuklókra. A sült és illatozó kígyókarikák már a kezében szorongatott zacskóban lapulnak. Nem kért belőlük túl sokat, hisz az újdonságok vonhatnak maguk után rossz élményeket is. A gesztenyés hölgynél viszont nem sajnálja a pénzt. Jó nagy adagot kap és mikor épp fizetne egy mély hang vonja el figyelmét az apró barnaságokról. Gyorsan fizet és az új jövevények felé fordul, hogy teljes egészükben láthassa őket. Sárga szemei finoman végigmérik a hölgyet a férfit. A hölgyön megpillantja a kék szalagot, de a társának csuklóját eltakarja a ruhája.*
-Üdv. Igen az én csuklómon is kék színű található. A nevem Aeil, örülök a találkozásnak. Remélem elég érdekes lesz a ma esti cirkusz, mindenesetre tetszik ez a meghívós dolog és, hogy nem akárki jöhet ide be.-* Próbálja újra felvenni a régi, udvarias beszélgetési módszerét, bár már eléggé elszokott tőle előző társa mellett. Dakhnator arcán végighúzódó vágás valahogy megtetszik neki. Szereti ha egy emberen van valami ami nem szokásos. Az élénkzöld szempár pedig egyenesen a kedvence. Egy halovány mosoly ül ki az arcára, majd tekintetét átviszi Lilianahra. A szőke hölgyemény épp ugyanolyan előkelő, mint Aeil. A nemesi vonásai még szebbé teszik a hölgyet, így ez még jobban tetszik Aeilnek. Újabb mosolyt ereszt meg.*
-Örülök, hogy ilyen kedves emberekkel hozott össze a sors, remélem ha még van kék szalagos, az is épp ilyen. Persze a külső nem minden. Szeretem ha a fegyvert is tudják használni.-*Hamarosan újabb kékszalagosba botlanak. A szintén szőke hölgy aki épp a sült tökökkel szemezget. ~Lám-lám mennyi szőkeség.~ Fut át agyán és az új társat kezdi szemügyre venni. A hölgynél is fellelhető a zöld szempár és ami még jobb, a tetoválás. Mostanában egészen megkedvelte a tetoválásokat. Már négyen vannak,de több kék szalagot sehol nem látni.*
-Lehet csak ennyien vagyunk. Vajon mikor kezdődik az előadás. Remélem elég jó lesz, és senki nem lesz rosszul, ha netalán tényleg olyan rémséges lesz, mint ahogy mondják.-
*Lassan kezdenek szállingózni az emberek a cirkusz köré. Nincsenek olyan sokan, hisz a sötét éjszaka sokakban félelmet kelt. Piros, kék, sárga szalagok szorulnak a csuklókra. A sült és illatozó kígyókarikák már a kezében szorongatott zacskóban lapulnak. Nem kért belőlük túl sokat, hisz az újdonságok vonhatnak maguk után rossz élményeket is. A gesztenyés hölgynél viszont nem sajnálja a pénzt. Jó nagy adagot kap és mikor épp fizetne egy mély hang vonja el figyelmét az apró barnaságokról. Gyorsan fizet és az új jövevények felé fordul, hogy teljes egészükben láthassa őket. Sárga szemei finoman végigmérik a hölgyet a férfit. A hölgyön megpillantja a kék szalagot, de a társának csuklóját eltakarja a ruhája.*
-Üdv. Igen az én csuklómon is kék színű található. A nevem Aeil, örülök a találkozásnak. Remélem elég érdekes lesz a ma esti cirkusz, mindenesetre tetszik ez a meghívós dolog és, hogy nem akárki jöhet ide be.-* Próbálja újra felvenni a régi, udvarias beszélgetési módszerét, bár már eléggé elszokott tőle előző társa mellett. Dakhnator arcán végighúzódó vágás valahogy megtetszik neki. Szereti ha egy emberen van valami ami nem szokásos. Az élénkzöld szempár pedig egyenesen a kedvence. Egy halovány mosoly ül ki az arcára, majd tekintetét átviszi Lilianahra. A szőke hölgyemény épp ugyanolyan előkelő, mint Aeil. A nemesi vonásai még szebbé teszik a hölgyet, így ez még jobban tetszik Aeilnek. Újabb mosolyt ereszt meg.*
-Örülök, hogy ilyen kedves emberekkel hozott össze a sors, remélem ha még van kék szalagos, az is épp ilyen. Persze a külső nem minden. Szeretem ha a fegyvert is tudják használni.-*Hamarosan újabb kékszalagosba botlanak. A szintén szőke hölgy aki épp a sült tökökkel szemezget. ~Lám-lám mennyi szőkeség.~ Fut át agyán és az új társat kezdi szemügyre venni. A hölgynél is fellelhető a zöld szempár és ami még jobb, a tetoválás. Mostanában egészen megkedvelte a tetoválásokat. Már négyen vannak,de több kék szalagot sehol nem látni.*
-Lehet csak ennyien vagyunk. Vajon mikor kezdődik az előadás. Remélem elég jó lesz, és senki nem lesz rosszul, ha netalán tényleg olyan rémséges lesz, mint ahogy mondják.-
551. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-10-23 11:36:07
Üzenet elküldve: 2013-10-23 11:36:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Rémségek cirkusza - kék//
*Szerez magának finomságot, így pedig már mozgolódhat is a kis tömegben, ami idő közben lett itt a cirkuszban. Persze, feltűnik neki, hogy nem mindenkin van kék szalag, másokon piros meg sárga van. Ez valami megkülönböztetés lehet, talán a későbbi előadás miatt. Jobb lesz a vele azonos színt viselőket felkutatni és összegyűjteni.
Így hát szerez magának egy kis adag csont alakú kekszet és elkezdi nézegetni, kin van még kéklő szalagocska. Elsőnek egy szőke leányzót lel, kinek arca nem ismeretlen a szerzetes számára. Az ő szalagját nem láthatja persze senki, csuhájának hosszú és bő ujja rálóg, ám kételkedik benne, hogy a hölgyek rejtegetnék annyira.*
- Üdv! Hát újra találkozunk! Mond csak, végül sikerült kedvesed mellett maradnod?
*Kérdezi Lilianah-t, mikor mellé ér és egy kedves mosollyal köszönti. Emlékszik, a templomban találkoztak és attól félt, hogy szívének szerelme elhagyja, mert kiderült múltja egy sötét foltja. Persze, később a férfit is megtalálta, kinek hasonló tanácsokat adott, hogy a kettőt összehangolja a nagy találkozásra. Bízik benne, hogy boldogság lett a jussa mindkettejüknek.
Mivel az illemet ismeri valamennyire, így nem kezd rögtön tovább keresni, inkább szóval inti erre az ismerőst.*
- Ahogy látom, neked is kék a szalagocskád. *Húzza fel ruhájának ujját, mutatva saját kékségét.* - Keressük meg a többi kéket, jó?
*Próbálja rávezetni, hogy eredeti ötlete szerint, egybe gyűjtse a csapatot, ha már így alakult. S nem is lesz nehéz dolga, hiszen még egy kéket viselő hölgy pont a gesztenyékre vetett szemet.*
- Szép estét, tündér kisasszony! Jól látom, kegyednek is kék a szalagja?
*Kérdi széles mosollyal szürkés tincsei közül, zölden villogó szempárjával. Látja, hogy nem egyszerű, mezei tündérleánnyal van dolga, első blikkre könnyedséggel nevezné nemesnek. Persze, azért nem fogja ezt kérdezgetni, ám jobb tisztában lenni, ha már egy csapatba kerülnek. Hacsak ugye nem téves az alap feltételezés, miszerint ezt jelölik a szalagocskák. Ki tudja, talán tökéletesen mást, minek semmi köze a résztvevők szétosztásának.
Közben újabb kéklő foltot lát meg, szerencsére nem a széles vigyorú bohóc az, mind a három nyomtalan tűnt el pillantása elől, hanem még egy szőke elf az. Lám, rajta kívül minden kék szalagos szőke is meg nő is. Ráadásul szépek is, nem úgy, mint ő a maga keresztül vágott arcával, minek nyoma csúfítja ábrázatát, vagy nyakán lévő nyommal, mely akasztásáról igyekszik árulkodni. Szerencsére elég csendes, a ruha nagyrészt takarja nyakát, ám arcát nem, hiszen akkor két zöld szemének világa sem lehetne holdvilágon, s pillanthatná meg mind a három szőkeséget, mikor a harmadikhoz is odalép, megszólítva őt.*
- Szép estet! Netán az előadásra vár? Óh, látom, kegyed is a kék szalagot kapta.
*Most mutatja ő is, hogy hosszú, feketére festett körmei felett, csuklóján neki is kék a szalag, láthatja Lili, Aeil és Deily is.*
- Az én nevem Dakhnator Makrocciel, de nyugodtan hívjanak csak Dakh-nak.
*Mosolyog mindőjükre, széles vigyorával és elragadó, fűzöld szempárjával. Sajnálja, hogy Timandra nincs itt, bár bizonyára este egy cirkusz számára ijesztő volna. Főleg, ha a neve is Rémségek cirkusza. Remélhetőleg annyira nem rémes, mint Dakh legtöbb ismerőse. Hiszen, a szerzetes a temető őre, ő helyezi örök nyugalomra az üres porhüvelyeket, s teszi olyanná látványukat, hogy ha netalán élnek még olyanok, kik kíváncsiak rá, egyben és egész tűrhetően pillanthassák meg.*
- Esetleg Önök is elárulhatják a neveiket.
*Közben újabb kekszet kezd el rágcsálni, ha már elárulta kilétét. Egész finom ez a csont alakú kis édesség, de talán mást is illő volna megkóstolni...*
*Szerez magának finomságot, így pedig már mozgolódhat is a kis tömegben, ami idő közben lett itt a cirkuszban. Persze, feltűnik neki, hogy nem mindenkin van kék szalag, másokon piros meg sárga van. Ez valami megkülönböztetés lehet, talán a későbbi előadás miatt. Jobb lesz a vele azonos színt viselőket felkutatni és összegyűjteni.
Így hát szerez magának egy kis adag csont alakú kekszet és elkezdi nézegetni, kin van még kéklő szalagocska. Elsőnek egy szőke leányzót lel, kinek arca nem ismeretlen a szerzetes számára. Az ő szalagját nem láthatja persze senki, csuhájának hosszú és bő ujja rálóg, ám kételkedik benne, hogy a hölgyek rejtegetnék annyira.*
- Üdv! Hát újra találkozunk! Mond csak, végül sikerült kedvesed mellett maradnod?
*Kérdezi Lilianah-t, mikor mellé ér és egy kedves mosollyal köszönti. Emlékszik, a templomban találkoztak és attól félt, hogy szívének szerelme elhagyja, mert kiderült múltja egy sötét foltja. Persze, később a férfit is megtalálta, kinek hasonló tanácsokat adott, hogy a kettőt összehangolja a nagy találkozásra. Bízik benne, hogy boldogság lett a jussa mindkettejüknek.
Mivel az illemet ismeri valamennyire, így nem kezd rögtön tovább keresni, inkább szóval inti erre az ismerőst.*
- Ahogy látom, neked is kék a szalagocskád. *Húzza fel ruhájának ujját, mutatva saját kékségét.* - Keressük meg a többi kéket, jó?
*Próbálja rávezetni, hogy eredeti ötlete szerint, egybe gyűjtse a csapatot, ha már így alakult. S nem is lesz nehéz dolga, hiszen még egy kéket viselő hölgy pont a gesztenyékre vetett szemet.*
- Szép estét, tündér kisasszony! Jól látom, kegyednek is kék a szalagja?
*Kérdi széles mosollyal szürkés tincsei közül, zölden villogó szempárjával. Látja, hogy nem egyszerű, mezei tündérleánnyal van dolga, első blikkre könnyedséggel nevezné nemesnek. Persze, azért nem fogja ezt kérdezgetni, ám jobb tisztában lenni, ha már egy csapatba kerülnek. Hacsak ugye nem téves az alap feltételezés, miszerint ezt jelölik a szalagocskák. Ki tudja, talán tökéletesen mást, minek semmi köze a résztvevők szétosztásának.
Közben újabb kéklő foltot lát meg, szerencsére nem a széles vigyorú bohóc az, mind a három nyomtalan tűnt el pillantása elől, hanem még egy szőke elf az. Lám, rajta kívül minden kék szalagos szőke is meg nő is. Ráadásul szépek is, nem úgy, mint ő a maga keresztül vágott arcával, minek nyoma csúfítja ábrázatát, vagy nyakán lévő nyommal, mely akasztásáról igyekszik árulkodni. Szerencsére elég csendes, a ruha nagyrészt takarja nyakát, ám arcát nem, hiszen akkor két zöld szemének világa sem lehetne holdvilágon, s pillanthatná meg mind a három szőkeséget, mikor a harmadikhoz is odalép, megszólítva őt.*
- Szép estet! Netán az előadásra vár? Óh, látom, kegyed is a kék szalagot kapta.
*Most mutatja ő is, hogy hosszú, feketére festett körmei felett, csuklóján neki is kék a szalag, láthatja Lili, Aeil és Deily is.*
- Az én nevem Dakhnator Makrocciel, de nyugodtan hívjanak csak Dakh-nak.
*Mosolyog mindőjükre, széles vigyorával és elragadó, fűzöld szempárjával. Sajnálja, hogy Timandra nincs itt, bár bizonyára este egy cirkusz számára ijesztő volna. Főleg, ha a neve is Rémségek cirkusza. Remélhetőleg annyira nem rémes, mint Dakh legtöbb ismerőse. Hiszen, a szerzetes a temető őre, ő helyezi örök nyugalomra az üres porhüvelyeket, s teszi olyanná látványukat, hogy ha netalán élnek még olyanok, kik kíváncsiak rá, egyben és egész tűrhetően pillanthassák meg.*
- Esetleg Önök is elárulhatják a neveiket.
*Közben újabb kekszet kezd el rágcsálni, ha már elárulta kilétét. Egész finom ez a csont alakú kis édesség, de talán mást is illő volna megkóstolni...*
550. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-10-23 01:26:59
Üzenet elküldve: 2013-10-23 01:26:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Rémségek cirkusza - sárga//
*Lustán halad a Nap az égen, unott lassúsággal hagyva maga mögött az órákat, mintha rosszat sejtene, ezért nem akarná megosztani birodalmát a Holddal. Azonban ezzel jócskán késlelteti a műszak kezdetét, ilyenkor a fogadóban csak néhány ember lézeng. Csendesen társalognak, s nincs igényük a lányok szolgálataira, a dolog nélkül töltött unalmas percek pedig jócskán lelohasztják az életkedvet. Ám ekkor az ajtó szélesre nyílik, s a kintről beszűrődő fényben egy férfi sziluettje tűnik fel a küszöbön. Habozás nélkül vág át a termen, s egyenesen az egyik páholyban ejtőző Drinához siet. Az elf hölgy bájosan üdvözli a küldöttet, majd készségesen veszi át a küldeményt, mit nyilván egyik mecénása ajándékozhatott neki. Nem látszik izgalom rajta, s nem is nyitja fel a levelet, míg a futár nem távozik. Ekkor szobájába indul, hogy ott ében asztalához ülve szakítsa fel a borítékot. Meglepetésére egy meghívót talál benne, mely kimondottan az ő nevére szól, de elsőre nem igazán érti sorait. Tekintete egy darabig az aláíráson időzik, azon tűnődik, hogy vajon melyik vendége lehet ez, de nem talál azonosságra emlékeiben. Ekkor újra átfutja a levelet, mely a rendhagyó előadásra invitálja, s gyermeki izgatottság ragadja magával. Talán a rejtélyes illető is ott lesz, kinek vendégeként élvezheti majd az estét.
Rögvest készülődni kezd, földig érő vörös kaftánt ölt magára, mely igazán előkelő öltözet. Fénylő anyaga puhán öleli a karcsú alakot, szegélyén arany fonállal készített hímzés fut. Lábát apró fekete topánba bújtatja, fülébe arany függőt akaszt, szemét pedig fekete festékkel teszi még igézőbbé. Nyakában ott fityeg az elmaradhatatlan kígyófejes függő, melynek szemei helyén borostyánkövek csillognak. Így indul útjára a félhomályban, hisz tudja ő, hogy sötétedés után nem ajánlatos egyedül az utcát járnia.
Hangtalan suhan a macskaköves utcákon, de nem kell sokáig gyalogolnia, hogy a Piactérre érjen. Már messziről látszik a csíkos ponyvából állított sátor, s újra felébred a gyermeki izgalom is, mit a régi emlékek ébresztenek. Lassan közelít a cirkusz bejáratához, így jól lehet, hogy ő az utolsó érkező. Három furcsa szerzet a fogadóbizottság, mint három tojás olyan egyformák, csak öltözetük színe különbözik tán. Jól rácsodálkozik erre az elf kisasszony, de jelét ugyan nem mutatja ennek arcának rezdülése sem. Sokkal inkább a kíváncsiság eleven tüze lobog lélektükreiben, így aztán alig várja, hogy csatlakozzon a közönséghez. Kaftánja ujjából előhúzza a meghívót, amit a sárga bohóc át is vesz tőle, s a színének megfelelő szalagot helyez a legújabb vendég csuklójára. Ezután Drina izgatott sóhajjal libben be a sátorba, ahol alaposan körbetekint. Néha elszörnyed, máskor gyönyörködik, de ebből a kívülálló csak egy barátságos mosolyt láthat, s esetleg néha egy-egy kutató pillantást. Elvégre a vendéglátónak is itt kell lennie valahol.*
*Lustán halad a Nap az égen, unott lassúsággal hagyva maga mögött az órákat, mintha rosszat sejtene, ezért nem akarná megosztani birodalmát a Holddal. Azonban ezzel jócskán késlelteti a műszak kezdetét, ilyenkor a fogadóban csak néhány ember lézeng. Csendesen társalognak, s nincs igényük a lányok szolgálataira, a dolog nélkül töltött unalmas percek pedig jócskán lelohasztják az életkedvet. Ám ekkor az ajtó szélesre nyílik, s a kintről beszűrődő fényben egy férfi sziluettje tűnik fel a küszöbön. Habozás nélkül vág át a termen, s egyenesen az egyik páholyban ejtőző Drinához siet. Az elf hölgy bájosan üdvözli a küldöttet, majd készségesen veszi át a küldeményt, mit nyilván egyik mecénása ajándékozhatott neki. Nem látszik izgalom rajta, s nem is nyitja fel a levelet, míg a futár nem távozik. Ekkor szobájába indul, hogy ott ében asztalához ülve szakítsa fel a borítékot. Meglepetésére egy meghívót talál benne, mely kimondottan az ő nevére szól, de elsőre nem igazán érti sorait. Tekintete egy darabig az aláíráson időzik, azon tűnődik, hogy vajon melyik vendége lehet ez, de nem talál azonosságra emlékeiben. Ekkor újra átfutja a levelet, mely a rendhagyó előadásra invitálja, s gyermeki izgatottság ragadja magával. Talán a rejtélyes illető is ott lesz, kinek vendégeként élvezheti majd az estét.
Rögvest készülődni kezd, földig érő vörös kaftánt ölt magára, mely igazán előkelő öltözet. Fénylő anyaga puhán öleli a karcsú alakot, szegélyén arany fonállal készített hímzés fut. Lábát apró fekete topánba bújtatja, fülébe arany függőt akaszt, szemét pedig fekete festékkel teszi még igézőbbé. Nyakában ott fityeg az elmaradhatatlan kígyófejes függő, melynek szemei helyén borostyánkövek csillognak. Így indul útjára a félhomályban, hisz tudja ő, hogy sötétedés után nem ajánlatos egyedül az utcát járnia.
Hangtalan suhan a macskaköves utcákon, de nem kell sokáig gyalogolnia, hogy a Piactérre érjen. Már messziről látszik a csíkos ponyvából állított sátor, s újra felébred a gyermeki izgalom is, mit a régi emlékek ébresztenek. Lassan közelít a cirkusz bejáratához, így jól lehet, hogy ő az utolsó érkező. Három furcsa szerzet a fogadóbizottság, mint három tojás olyan egyformák, csak öltözetük színe különbözik tán. Jól rácsodálkozik erre az elf kisasszony, de jelét ugyan nem mutatja ennek arcának rezdülése sem. Sokkal inkább a kíváncsiság eleven tüze lobog lélektükreiben, így aztán alig várja, hogy csatlakozzon a közönséghez. Kaftánja ujjából előhúzza a meghívót, amit a sárga bohóc át is vesz tőle, s a színének megfelelő szalagot helyez a legújabb vendég csuklójára. Ezután Drina izgatott sóhajjal libben be a sátorba, ahol alaposan körbetekint. Néha elszörnyed, máskor gyönyörködik, de ebből a kívülálló csak egy barátságos mosolyt láthat, s esetleg néha egy-egy kutató pillantást. Elvégre a vendéglátónak is itt kell lennie valahol.*
549. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-10-22 21:40:46
Üzenet elküldve: 2013-10-22 21:40:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
// Rémséges cirkusza - piros //
*A törp urasággal ellentétben Hayra íriszei számára nincsen két egyforma lombos óriás. Mindegyikben lát valami újat, egyedit, mint ahogy talán még az ikrekben is akad valami egészen apró különbség, ha elég időt szán megfigyelésükre az elf.
Ha tudná, szavaival milyen gondolatokat ébresztett fel a szakállas elméjében, igen csak meglepődne. Sejtelme sincs róla, hogy pusztán néhány szóval képes volna ilyen mód befolyásolni beszélőpartnerét. A jóleső bókok tovább ostromolják. Ezekre csak néhány kedves mosollyal válaszol. A Törpóriásról is pontosabb információt kap, így egy rövidke időre kielégítve kíváncsiságát. Már persze, amennyire Galin szavai hihetőek. Ez azonban egyáltalán nem zavarja meg. Gyermeki átéléssel hallgatja a meséket, melyeken ki tudja, mennyit ferdít el az alacsony alak, de mégis mit számít ez? Érdekesnek találja őket, és számára ennyi elég is.
Épp csak a városba érnek, újabb levelet kapnak kézhez. ~Mi ez az egész?~ *pillant a kezébe nyomott irományra morcosan, majd újra felnéz, tekintetével körülkémlelve. Ám hiába akarna mondani bármit is, az üzenet hozója már el is tűnt a szemük elől. Így aztán kissé mérgesen kezdi olvasni a sorokat. Úgy véli, hogy az előbbi kalandjuk folytatása ez, ám tévednie kell. Ennek ellenére igen gyanakvóan futja végig a szöveget. Már az előbbi rémségekből is elege volt, ám hiába ellenkezik minden belső erejével, vére túlságosan felpezsdül, ha csak belegondol, mi is várhat rá ha enged a csábításnak és elmegy, hogy megnézze magának a rejtélyes rendezvényt.*
- A cirkusz? Nos.. Rengeteg maskarába bújt, álarcot öltött figura, akrobaták, elképesztő műsorok. Én sem voltam még cirkuszban, de egyszer láttam egyet elvonulni az utam során. Már úgy is elképesztőnek tűnt! *válaszolja izgatottan. Noha furcsa számára ez az egész, arca mégis egészen kivirul, ahogy visszagondol arra a cirkuszra, amihez már szerencséje volt. Persze egész biztos, hogy itt más látványosságok lesznek.. Az pedig csak fokozza mindezt, hogy társa is magával hívja. Hogy is mondhatna nemet annak, ami ilyen különösen hangzik?*
- Az én érdeklődésem is felkeltette, örömmel Önnel tartok, Törp Uram! *mosolyogja. Nem is időznek tovább, rögtön a piactér felé veszik az irányt.
A nap már rég a horizont alá bukott. A teret fáklyák fénye világítja még, és a halk, olykor felerősödő zene kissé nyugtalanná teszi a szőkeséget. Ez azonban édeskevés ahhoz, hogy kedvét elvegye, vagy elmossa kalandvágyát. Mi több, talán fokozza is. A kapuban felmutatják leveleiket, és cserébe piros szalagot kapnak karjukra. Egy bohóc fogadja őket. Arca a lobogó fáklyák fényében egészen más. Vigyorgása kissé baljós, ám ez mindössze arra készteti a lányt, hogy mézédesen mosolyogjon vissza az alakra. Beljebb haladva számos ínycsiklandónak -vagy épp kevésbé annak- tűnő édességet, ételt kóstolhatnak meg. Ezt Galin nem is habozik kihasználni. Ellenben Hayra habozik kicsit, végül mégis úgy dönt, hogy vesz néhány gesztenyét magának. Azt igen szereti, így hát vétek volna nem élni a lehetőséggel. A lány ajkait szélesre húzva figyeli, ahogy a mohó uraság mindent végigkóstol, amit csak találhatnak. Amikor biztos mindenből vettek pár falatot, egy-két dologból talán többet is, lassan beljebb haladnak, nehogy lemaradjanak valami izgalmasról.*
*A törp urasággal ellentétben Hayra íriszei számára nincsen két egyforma lombos óriás. Mindegyikben lát valami újat, egyedit, mint ahogy talán még az ikrekben is akad valami egészen apró különbség, ha elég időt szán megfigyelésükre az elf.
Ha tudná, szavaival milyen gondolatokat ébresztett fel a szakállas elméjében, igen csak meglepődne. Sejtelme sincs róla, hogy pusztán néhány szóval képes volna ilyen mód befolyásolni beszélőpartnerét. A jóleső bókok tovább ostromolják. Ezekre csak néhány kedves mosollyal válaszol. A Törpóriásról is pontosabb információt kap, így egy rövidke időre kielégítve kíváncsiságát. Már persze, amennyire Galin szavai hihetőek. Ez azonban egyáltalán nem zavarja meg. Gyermeki átéléssel hallgatja a meséket, melyeken ki tudja, mennyit ferdít el az alacsony alak, de mégis mit számít ez? Érdekesnek találja őket, és számára ennyi elég is.
Épp csak a városba érnek, újabb levelet kapnak kézhez. ~Mi ez az egész?~ *pillant a kezébe nyomott irományra morcosan, majd újra felnéz, tekintetével körülkémlelve. Ám hiába akarna mondani bármit is, az üzenet hozója már el is tűnt a szemük elől. Így aztán kissé mérgesen kezdi olvasni a sorokat. Úgy véli, hogy az előbbi kalandjuk folytatása ez, ám tévednie kell. Ennek ellenére igen gyanakvóan futja végig a szöveget. Már az előbbi rémségekből is elege volt, ám hiába ellenkezik minden belső erejével, vére túlságosan felpezsdül, ha csak belegondol, mi is várhat rá ha enged a csábításnak és elmegy, hogy megnézze magának a rejtélyes rendezvényt.*
- A cirkusz? Nos.. Rengeteg maskarába bújt, álarcot öltött figura, akrobaták, elképesztő műsorok. Én sem voltam még cirkuszban, de egyszer láttam egyet elvonulni az utam során. Már úgy is elképesztőnek tűnt! *válaszolja izgatottan. Noha furcsa számára ez az egész, arca mégis egészen kivirul, ahogy visszagondol arra a cirkuszra, amihez már szerencséje volt. Persze egész biztos, hogy itt más látványosságok lesznek.. Az pedig csak fokozza mindezt, hogy társa is magával hívja. Hogy is mondhatna nemet annak, ami ilyen különösen hangzik?*
- Az én érdeklődésem is felkeltette, örömmel Önnel tartok, Törp Uram! *mosolyogja. Nem is időznek tovább, rögtön a piactér felé veszik az irányt.
A nap már rég a horizont alá bukott. A teret fáklyák fénye világítja még, és a halk, olykor felerősödő zene kissé nyugtalanná teszi a szőkeséget. Ez azonban édeskevés ahhoz, hogy kedvét elvegye, vagy elmossa kalandvágyát. Mi több, talán fokozza is. A kapuban felmutatják leveleiket, és cserébe piros szalagot kapnak karjukra. Egy bohóc fogadja őket. Arca a lobogó fáklyák fényében egészen más. Vigyorgása kissé baljós, ám ez mindössze arra készteti a lányt, hogy mézédesen mosolyogjon vissza az alakra. Beljebb haladva számos ínycsiklandónak -vagy épp kevésbé annak- tűnő édességet, ételt kóstolhatnak meg. Ezt Galin nem is habozik kihasználni. Ellenben Hayra habozik kicsit, végül mégis úgy dönt, hogy vesz néhány gesztenyét magának. Azt igen szereti, így hát vétek volna nem élni a lehetőséggel. A lány ajkait szélesre húzva figyeli, ahogy a mohó uraság mindent végigkóstol, amit csak találhatnak. Amikor biztos mindenből vettek pár falatot, egy-két dologból talán többet is, lassan beljebb haladnak, nehogy lemaradjanak valami izgalmasról.*
548. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-10-21 21:39:07
Üzenet elküldve: 2013-10-21 21:39:07
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Rémségek cirkusza - kék//
*Ahogy eléri a piacteret azonnal megpillantja a hatalmas sátrat ami majdnem a piactér felét elfoglalja. El is indul a sátor felé, de félúton megtorpan mert észreveszi hogy három kapu van felállítva.* ~Na most melyiken kéne bemennem?~ *Újra átolvassa a levelet, majd miután nem talál benne semmi erre utalót némi töprengés után kiválasztja a számára legszimpatikusabb kaput és elindul felé. Kapuban egy kék ruhás bohóc állt.* ~ Valószínűleg ennek a bohócnak kell megmutatni a levelet.~ *Deily előveszi a kicsit meggyűrődött lapot és átnyújtja a bohócnak, aki vet rá egy pillantást majd elővesz egy kék szalagot és ráköti Deily karjára. Besétál a kapun és elindul a sátor felé amikor észreveszi az árusokat.* ~Biztos van még idő vásárolni egy két finomságot. Valószínűleg szolnak ha kezdődik az előadás.~ *Ahogy sétálgat az árusok között megcsapja a sült tök eltéveszthetetlen illata, azonnal el is indul az illat irányába.* ~Sütőtök? De rég ettem már ilyet.~
A hozzászólás írója (Deily Meeg) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.10.21 21:56:05
*Ahogy eléri a piacteret azonnal megpillantja a hatalmas sátrat ami majdnem a piactér felét elfoglalja. El is indul a sátor felé, de félúton megtorpan mert észreveszi hogy három kapu van felállítva.* ~Na most melyiken kéne bemennem?~ *Újra átolvassa a levelet, majd miután nem talál benne semmi erre utalót némi töprengés után kiválasztja a számára legszimpatikusabb kaput és elindul felé. Kapuban egy kék ruhás bohóc állt.* ~ Valószínűleg ennek a bohócnak kell megmutatni a levelet.~ *Deily előveszi a kicsit meggyűrődött lapot és átnyújtja a bohócnak, aki vet rá egy pillantást majd elővesz egy kék szalagot és ráköti Deily karjára. Besétál a kapun és elindul a sátor felé amikor észreveszi az árusokat.* ~Biztos van még idő vásárolni egy két finomságot. Valószínűleg szolnak ha kezdődik az előadás.~ *Ahogy sétálgat az árusok között megcsapja a sült tök eltéveszthetetlen illata, azonnal el is indul az illat irányába.* ~Sütőtök? De rég ettem már ilyet.~
A hozzászólás írója (Deily Meeg) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.10.21 21:56:05
547. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-10-21 20:01:32
Üzenet elküldve: 2013-10-21 20:01:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
//Rémségek cirkusza - sárga//
*Kissé meglepetten pillant Lénerdre a furcsa kérdésre, aztán vöröslő, igazi pír önti el orcáját. Hisz nem elég, hogy faragatlanul viselkedett, még a kis álarcáról is teljesen megfeledkezett, ami ebben az esetben nem túl előnyös.
Bár a férfi nem vette túl rossz néven, ennek azért meglehetősen örül, és nem is húzta meg a határt, de ő már tudja, hogy átlépte, és ezzel óvatosan kell bánni.
Való igaz, hogy az őszinte Syrinx a legszebb, de egyben a legmihasznább, legpajkosabb, leginkább nemtörődöm, és legkiszolgáltatottabb is.*
- Elnézését kell kérnem! Ritkán van lehetőségem ilyesfajta mulatságban részt venni… és hát, no, ez teljesen más, mint egy rideg nemesi kúria - *innentől kezdve azonban nagyon visszafogottan kíván viselkedni, és mérsékli is a vérét.
Így a helyén marad, mikor a férfi elcsatangol a tömegben. Kissé megilletődötten pillant körül, hisz most ötlik eszébe, hogy azért mégsem olyan jó ötlet így egyedül, szem elől tévesztve állni egy vásári forgatagban.
Ám minden eddigi megfontolása igen messzire repül, mikor Lénerd megérkezik a két pókhálóval. Alig állja meg, hogy ne sikkantson lelkesen, arcán széles, angyali mosollyal veszi át az édességet, szeme szikrázik az lelkesedéstől.*
- Igazán köszönöm! - *tör le rögtön egy darabot, és ropogtatni is kezdi, élvezve a málló cukor aromáját.
Ekkor lép oda melléjük az idegen. Harcos, ez elég egyértelmű a láncingből, és a pallos keresztvasán nyugvó kéz is erről tesz tanúbizonyságot. Sy szeme egy röpke pillantás alatt méri fel, nem tolakodóan, hanem meglepetten, hisz a kérdés is meglepő önmagában, bár már hozzászokott, hogy néha ötlettelen férfiak így próbálnak meg hozzá közeledni, főleg, ha harcosokról van szó.
Így csak egy elbűvölő mosolyt ereszt meg a férfi felé.*
- Nem, uram, bizonyosan nem! Talán Önnek mentem a tömegben? Elnézését kérem, kissé modortalanná váltam az izgalomtól - *kezd rögtön tervezett magyarázkodásba, hisz nagyon jól tudja, hogy nem ment neki senkinek, de így legalább elindíthat egy beszélgetést, és ha, netalántán, véletlenül, esetleg kiderülne a férfiról egy s más izgalmas, kalandos részlet, akkor könnyedén pártot üthessen Lénerd oldaláról. Na, nem faragatlan módon, csak úgy finoman. Egy kiment bokával, egy mímelt ájulással.
Ám a férfinek esélye sincsen válaszolni, ugyanis Lénerd „testvérem”-nek szólítja.
Meglepetten pillant alkalmi kísérője felé, majd fejét az újonnan érkező arca felé fordítja. Kissé kényelmetlenül érzi magát ebben a pillanatban, hisz azok után, amit Lénerd mondott, nem biztos, hogy jókor van jó helyen, sőt, szinte biztos benne, hogyha tényleg jó Lénerd megérzése, akkor neki nagyon nem kellene itt lennie.
Mindenesetre azért a nevet megjegyezte, és izgatottan, kissé megszeppent arckifejezéssel nézi a két férfit.
Kíváncsi, milyen a kapcsolatuk, hallgatása kizárólag kivárás. Vagy kezelnie kell egy feszültséget, vagy pedig be kell illeszkednie majd egy kedélyes, családi beszélgetésbe. Azonban most a kivárás a legjobb taktika, ha Lénerd szimpátiáját meg akarja tartani, Winnét pedig megszerezni.*
*Kissé meglepetten pillant Lénerdre a furcsa kérdésre, aztán vöröslő, igazi pír önti el orcáját. Hisz nem elég, hogy faragatlanul viselkedett, még a kis álarcáról is teljesen megfeledkezett, ami ebben az esetben nem túl előnyös.
Bár a férfi nem vette túl rossz néven, ennek azért meglehetősen örül, és nem is húzta meg a határt, de ő már tudja, hogy átlépte, és ezzel óvatosan kell bánni.
Való igaz, hogy az őszinte Syrinx a legszebb, de egyben a legmihasznább, legpajkosabb, leginkább nemtörődöm, és legkiszolgáltatottabb is.*
- Elnézését kell kérnem! Ritkán van lehetőségem ilyesfajta mulatságban részt venni… és hát, no, ez teljesen más, mint egy rideg nemesi kúria - *innentől kezdve azonban nagyon visszafogottan kíván viselkedni, és mérsékli is a vérét.
Így a helyén marad, mikor a férfi elcsatangol a tömegben. Kissé megilletődötten pillant körül, hisz most ötlik eszébe, hogy azért mégsem olyan jó ötlet így egyedül, szem elől tévesztve állni egy vásári forgatagban.
Ám minden eddigi megfontolása igen messzire repül, mikor Lénerd megérkezik a két pókhálóval. Alig állja meg, hogy ne sikkantson lelkesen, arcán széles, angyali mosollyal veszi át az édességet, szeme szikrázik az lelkesedéstől.*
- Igazán köszönöm! - *tör le rögtön egy darabot, és ropogtatni is kezdi, élvezve a málló cukor aromáját.
Ekkor lép oda melléjük az idegen. Harcos, ez elég egyértelmű a láncingből, és a pallos keresztvasán nyugvó kéz is erről tesz tanúbizonyságot. Sy szeme egy röpke pillantás alatt méri fel, nem tolakodóan, hanem meglepetten, hisz a kérdés is meglepő önmagában, bár már hozzászokott, hogy néha ötlettelen férfiak így próbálnak meg hozzá közeledni, főleg, ha harcosokról van szó.
Így csak egy elbűvölő mosolyt ereszt meg a férfi felé.*
- Nem, uram, bizonyosan nem! Talán Önnek mentem a tömegben? Elnézését kérem, kissé modortalanná váltam az izgalomtól - *kezd rögtön tervezett magyarázkodásba, hisz nagyon jól tudja, hogy nem ment neki senkinek, de így legalább elindíthat egy beszélgetést, és ha, netalántán, véletlenül, esetleg kiderülne a férfiról egy s más izgalmas, kalandos részlet, akkor könnyedén pártot üthessen Lénerd oldaláról. Na, nem faragatlan módon, csak úgy finoman. Egy kiment bokával, egy mímelt ájulással.
Ám a férfinek esélye sincsen válaszolni, ugyanis Lénerd „testvérem”-nek szólítja.
Meglepetten pillant alkalmi kísérője felé, majd fejét az újonnan érkező arca felé fordítja. Kissé kényelmetlenül érzi magát ebben a pillanatban, hisz azok után, amit Lénerd mondott, nem biztos, hogy jókor van jó helyen, sőt, szinte biztos benne, hogyha tényleg jó Lénerd megérzése, akkor neki nagyon nem kellene itt lennie.
Mindenesetre azért a nevet megjegyezte, és izgatottan, kissé megszeppent arckifejezéssel nézi a két férfit.
Kíváncsi, milyen a kapcsolatuk, hallgatása kizárólag kivárás. Vagy kezelnie kell egy feszültséget, vagy pedig be kell illeszkednie majd egy kedélyes, családi beszélgetésbe. Azonban most a kivárás a legjobb taktika, ha Lénerd szimpátiáját meg akarja tartani, Winnét pedig megszerezni.*
546. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-10-21 17:36:22
Üzenet elküldve: 2013-10-21 17:36:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Rémségek cirkusza - sárga//
*Szinte alig kap levegőt a nő izgatottságától. Bármit akar tenni, előreengedni az ajtóban a hölgyet, vagy kérdezni tőle valamit, ő máris cselekszik, szinte maga után rángatja Lénerdet. Persze próbál a szokásosnál gyorsabban sétálni, hogy nem tűnjön fel a nő vezetése. Próbál mellette maradni, nem akarja leégetni magát, hogy nem tud kordában tartani egy nőt? Mit szólna a többi nemes, ha ezt megtudná?*
- Valóban az.
*Válaszolja hölgynek, mikor már rég beértek a sátorba.*
- Talán megitattak valamit magával, miközben nm figyeltem? Alig fér a bőrébe.
*Mosolyog kedves. Nem bántásnak szánta, csupán csak egy kedves megjegyzésnek. Megvárja a nő válaszát, majd kibújtatja a karját a hölgyéből.*
- Egy pillanat és jövök.
*Észrevette, hogy a nő nagyon szemez a finomságokkal, mi mást tehetne egy úriember, minthogy vesz neki? Az első dologhoz megy oda, amit látott, hogy a nő nagyon nézeget, pár perc múlva két pókháló alakú édességgel tér vissza.*
- Egészségére.
*Mosolyog, miközben az egyik édességet a nő felé nyújtja, mikor hirtelen egy ismerős hangot hal, ami imént szólította meg Syrinxet.*
- Testvérem?
*Csak ennyit tud szólni a meglepettségtől. A lábai a földbe gyökereznek, hiszen már lassan talán 20 éve nem találkozott a testvérével.*
- Winn, tényleg te vagy az? Vagy csak káprázik a szemem?*
*Szinte alig kap levegőt a nő izgatottságától. Bármit akar tenni, előreengedni az ajtóban a hölgyet, vagy kérdezni tőle valamit, ő máris cselekszik, szinte maga után rángatja Lénerdet. Persze próbál a szokásosnál gyorsabban sétálni, hogy nem tűnjön fel a nő vezetése. Próbál mellette maradni, nem akarja leégetni magát, hogy nem tud kordában tartani egy nőt? Mit szólna a többi nemes, ha ezt megtudná?*
- Valóban az.
*Válaszolja hölgynek, mikor már rég beértek a sátorba.*
- Talán megitattak valamit magával, miközben nm figyeltem? Alig fér a bőrébe.
*Mosolyog kedves. Nem bántásnak szánta, csupán csak egy kedves megjegyzésnek. Megvárja a nő válaszát, majd kibújtatja a karját a hölgyéből.*
- Egy pillanat és jövök.
*Észrevette, hogy a nő nagyon szemez a finomságokkal, mi mást tehetne egy úriember, minthogy vesz neki? Az első dologhoz megy oda, amit látott, hogy a nő nagyon nézeget, pár perc múlva két pókháló alakú édességgel tér vissza.*
- Egészségére.
*Mosolyog, miközben az egyik édességet a nő felé nyújtja, mikor hirtelen egy ismerős hangot hal, ami imént szólította meg Syrinxet.*
- Testvérem?
*Csak ennyit tud szólni a meglepettségtől. A lábai a földbe gyökereznek, hiszen már lassan talán 20 éve nem találkozott a testvérével.*
- Winn, tényleg te vagy az? Vagy csak káprázik a szemem?*
545. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-10-21 15:04:39
Üzenet elküldve: 2013-10-21 15:04:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Rémségek cirkusza - sárga//
*Magas, kékes fekete láncinget viselő alak tűnik fel a piactér színes forgatagában, vállig érő sötétbarna hajába lágyan kap az esti szellő, ahogy kimért léptekkel utat tör magának a zajos tömegben. Megáll a tér közepén felállított nagy cirkuszi sátort övező lezárt rész egyik bejárata előtt, s a kezében tartott levélre pillant, melyet személyesen neki, Winn Ahllanak címeztek. A papírost egy futárlegény nyomta a kezébe még a reggel, az ebadta a szállása előtt várta, s teljesítve az átadást el is viharzott, mielőtt a lovag bármit is kérdezhetett volna tőle. A pergamen egy cirkuszi meghívót tartalmaz, ez hát az indok, amiért Winn most itt áll, komoran bámulva a színes karszalagot osztogató bohócokra.*
~Ezekkel valami nincs rendjén, az hétszentség!~
* Morogja magában a három teljesen ugyanolyan, rémesen vigyorgó jelmezes fickó láttán. A maskaráktól, élénk színekben pompázó díszlettől és furcsábbnál-furcsább mutatványosoktól így is elfogja az undor, a folyamatosan ismétlődő vidám dallamot hallgatva pedig mintha az idegein játszanának; mindig rühellte a cirkuszt, meg a cirkuszi népeket is. Groteszk, torz söpredék gyűjtőhelye ez, kik büszkén mutogatják magukat, meg szemfényvesztő csalafintaságaikat az eziránt érdeklődő tudatlanok népes táborának.
De akkor miért van mégis itt? A válasz egyszerű: 19 éve már, hogy serdülő kamaszként elhagyta e város falait, hogy ifjú fegyverhordozóként a csatába kísérje urát. Most tért vissza először, immáron harcedzett lovagként, ám az első éjszaka reggelén máris egy névre szóló meghívó várta, indoklás, vagy magyarázat nélkül. Szüleiről, vagy rokonairól semmi hír, pedig ő jómódú nemesi család sarja, ám az évek alatt mintha a föld nyelte volna el az Ahllakat. Tán ennek a förtelmes felhajtásnak köze lenne hozzájuk? A levél írója tudhat egyet s mást, ha kell Winn fegyverrel fogja belőle kiszedni a kívánt válaszokat.
Nem tétovázik tovább, beballag a kapun, ahol sárga szalagot aggatnak csuklójára. Odabenn a tömeg még nagyobb, s a pislákoló fáklyák halovány fényében a sátor bejárata éhes, nagyra tátott szájnak hat, mely örökre elnyeli a rajta belépő vendégeket. Az odavezető utat árusok sora szegélyezi, van itt minden, mit az étekre vágyók hada megkívánhat, bizarabbnál-bizarabbnak tűnő édességek, frissen sült csirkecomb gőzölgő rizzsel, sütőtök, meg ki tudja még mi minden.
A lovagnak viszont nincs étvágya, elvette a kavargó cirkuszi egyveleg, ő inkább sietne a sátor belseje felé, hogy mihamarabb túlessen azon a bizonyos beígért, "rendhagyó, esti előadáson". Merev arccal, kardjának markolatán pihentetve kezét gázol keresztül a vendégek sokaságán, ám félúton a bejárat felé egy lágy női hang üti meg fülét, valahonnan a tömegből. A vékony hang Ahlla úrnak szólította, s valamit kérdezett tőle, ám Winn hiába tekintget körbe bőszen, nem leli forrását. Újra hallja az izgatottan csengő hangfoszlányokat, s néhány tébláboló, nyálcsorgató vendéget félretuszkolva meg is pillantja a hang gazdáját, egy kecses, szőke hölgyet, ahogyan lelkesen zsibongva az árusok portékái közt válogat. Winn sebesen indul meg felé, mielőtt a forgatag újra elsodorná, így is el-el tűnik szemei elől, s mire odaér az már egy férfi karjaiba kapaszkodva indul tovább az előadásra.*
- Elnézést hölgyem, ismerjük tán egymást?
* Toppan a párocska elé, a fekete üstökű férfiúról tudomást sem véve. Mély hangja nem csupán kíváncsian, de kérdőre vonóan zeng. Biztos benne, hogy a zsenge leány az imént a nevén szólította, ő nem az a fajta, kivel gúnyt űzne elméje, még e cirkuszi lidércnyomásban sem.*
*Magas, kékes fekete láncinget viselő alak tűnik fel a piactér színes forgatagában, vállig érő sötétbarna hajába lágyan kap az esti szellő, ahogy kimért léptekkel utat tör magának a zajos tömegben. Megáll a tér közepén felállított nagy cirkuszi sátort övező lezárt rész egyik bejárata előtt, s a kezében tartott levélre pillant, melyet személyesen neki, Winn Ahllanak címeztek. A papírost egy futárlegény nyomta a kezébe még a reggel, az ebadta a szállása előtt várta, s teljesítve az átadást el is viharzott, mielőtt a lovag bármit is kérdezhetett volna tőle. A pergamen egy cirkuszi meghívót tartalmaz, ez hát az indok, amiért Winn most itt áll, komoran bámulva a színes karszalagot osztogató bohócokra.*
~Ezekkel valami nincs rendjén, az hétszentség!~
* Morogja magában a három teljesen ugyanolyan, rémesen vigyorgó jelmezes fickó láttán. A maskaráktól, élénk színekben pompázó díszlettől és furcsábbnál-furcsább mutatványosoktól így is elfogja az undor, a folyamatosan ismétlődő vidám dallamot hallgatva pedig mintha az idegein játszanának; mindig rühellte a cirkuszt, meg a cirkuszi népeket is. Groteszk, torz söpredék gyűjtőhelye ez, kik büszkén mutogatják magukat, meg szemfényvesztő csalafintaságaikat az eziránt érdeklődő tudatlanok népes táborának.
De akkor miért van mégis itt? A válasz egyszerű: 19 éve már, hogy serdülő kamaszként elhagyta e város falait, hogy ifjú fegyverhordozóként a csatába kísérje urát. Most tért vissza először, immáron harcedzett lovagként, ám az első éjszaka reggelén máris egy névre szóló meghívó várta, indoklás, vagy magyarázat nélkül. Szüleiről, vagy rokonairól semmi hír, pedig ő jómódú nemesi család sarja, ám az évek alatt mintha a föld nyelte volna el az Ahllakat. Tán ennek a förtelmes felhajtásnak köze lenne hozzájuk? A levél írója tudhat egyet s mást, ha kell Winn fegyverrel fogja belőle kiszedni a kívánt válaszokat.
Nem tétovázik tovább, beballag a kapun, ahol sárga szalagot aggatnak csuklójára. Odabenn a tömeg még nagyobb, s a pislákoló fáklyák halovány fényében a sátor bejárata éhes, nagyra tátott szájnak hat, mely örökre elnyeli a rajta belépő vendégeket. Az odavezető utat árusok sora szegélyezi, van itt minden, mit az étekre vágyók hada megkívánhat, bizarabbnál-bizarabbnak tűnő édességek, frissen sült csirkecomb gőzölgő rizzsel, sütőtök, meg ki tudja még mi minden.
A lovagnak viszont nincs étvágya, elvette a kavargó cirkuszi egyveleg, ő inkább sietne a sátor belseje felé, hogy mihamarabb túlessen azon a bizonyos beígért, "rendhagyó, esti előadáson". Merev arccal, kardjának markolatán pihentetve kezét gázol keresztül a vendégek sokaságán, ám félúton a bejárat felé egy lágy női hang üti meg fülét, valahonnan a tömegből. A vékony hang Ahlla úrnak szólította, s valamit kérdezett tőle, ám Winn hiába tekintget körbe bőszen, nem leli forrását. Újra hallja az izgatottan csengő hangfoszlányokat, s néhány tébláboló, nyálcsorgató vendéget félretuszkolva meg is pillantja a hang gazdáját, egy kecses, szőke hölgyet, ahogyan lelkesen zsibongva az árusok portékái közt válogat. Winn sebesen indul meg felé, mielőtt a forgatag újra elsodorná, így is el-el tűnik szemei elől, s mire odaér az már egy férfi karjaiba kapaszkodva indul tovább az előadásra.*
- Elnézést hölgyem, ismerjük tán egymást?
* Toppan a párocska elé, a fekete üstökű férfiúról tudomást sem véve. Mély hangja nem csupán kíváncsian, de kérdőre vonóan zeng. Biztos benne, hogy a zsenge leány az imént a nevén szólította, ő nem az a fajta, kivel gúnyt űzne elméje, még e cirkuszi lidércnyomásban sem.*
544. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-10-21 13:27:42
Üzenet elküldve: 2013-10-21 13:27:42
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
//Tudomány, világuralom és apróságok//
*A gnóm távozását az okozza, hogy elvesz egy üvegcsét, de ezt olyan ügyesen, hogy Saelo is csak azért látja a mozdulatot, mert ő is használta már a lopás eme módszerét. Ahogy haladnak a tömeg sűrűsödik, és Saelo kinyújtja a kezét az erszényért, ami markában is marad, és valamiért feltűnően könnyű, de nincs ideje ezzel foglalkozni, mert a gnóm lenyúl a erszényéhez, és amikor ujjaival nem találja azt fejével elkezdi keresni a meglopóját, akit már nem láthat, mert az a kovácsműhely felé siettet. Ahol fedezéket remél. Be is lép ahol két ember tartózkodik, az egyik a kovács inasa, a másik meg egy harcos kezében egy kardal.*
*A gnóm távozását az okozza, hogy elvesz egy üvegcsét, de ezt olyan ügyesen, hogy Saelo is csak azért látja a mozdulatot, mert ő is használta már a lopás eme módszerét. Ahogy haladnak a tömeg sűrűsödik, és Saelo kinyújtja a kezét az erszényért, ami markában is marad, és valamiért feltűnően könnyű, de nincs ideje ezzel foglalkozni, mert a gnóm lenyúl a erszényéhez, és amikor ujjaival nem találja azt fejével elkezdi keresni a meglopóját, akit már nem láthat, mert az a kovácsműhely felé siettet. Ahol fedezéket remél. Be is lép ahol két ember tartózkodik, az egyik a kovács inasa, a másik meg egy harcos kezében egy kardal.*
543. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-10-20 21:13:55
Üzenet elküldve: 2013-10-20 21:13:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
//Rémségek cirkusza - sárga//
*A nő legnagyobb boldogságára a férfi nem kéreti túlzottan magát, és hamarosan sort is kerítenek az indulásra. Lénerd karjába kapaszkodva – hisz hogyan máshogy távoznának, hamár így érkeztek? – hagyják le a tisztást, és indulnak meg egy Syrinx számára teljesen ismeretlen világ felé.
Az erdő sötét sűrűjében hamar otthon érzi magát, bármennyire is meglepő ez egy magafajta, úri kisasszonytól. Otthon rengeteget barangolt éjszaka a ligetben, és bár az utat nem ismeri, lépte könnyű és biztos Lénerd mellett, a férfi pedig ismeri az utat, hisz egész életét itt töltötte.
Nem fél attól, hogy bármi baj történne, Lénerd galamblélek, más pedig nem hiszi, hogy ilyen helyre merészkedik ebben az órában.
El is érnek a kovácsig, ahol az épületet megkerülve, Synek még pont lehetősége van kedélyesen inteni egy fiatalembernek, valószínűleg az inasnak. Hamár sok időt fog itt eltölteni, jobb mindenkivel jó kapcsolatot ápolni. Igen, a kovácsinassal is.
Így érkeznek meg a Piactérre, ahol már javában áll a mulatság. Hatalmas területet foglal el a cirkusz, és Sy szíve megugrik, ahogy meglátja a színes sátorponyvákat. A fáklyákat és lámpásokat már meggyújtották, sejtelmes fénybe burkolva az egész teret. Kissé hátborzongató, de valahogy kellemes bizsergéssel tölti el Syrinxet a látvány. Akaratlanul is gyorsít léptein, így kissé talán maga után húzza Lénerdet, teljes izgatottsággal.
Nem kérdés, hogy hol fognak bemenni! Természetesen ott, ami a legközelebb esik hozzájuk, így nemsokára mindketten egy-egy sárga karszalaggal gazdagodnak.
Szívélyes mosollyal köszöni meg a hátborzongató bohócnak a jókívánságokat, és már benn is terem, az édességeket mustrálva.
De nem vásárolna ám, az a férfi dolga, hogy őt megkínálja, hiába tűnik csábítónak a pókhálószerűen megformált cukor, és a kakaós sütemény. Tetszik neki az imázs, rettenetesen jól megalkotottnak tartja a cirkuszt, és kissé talán el is olvad a cirkuszi forgatagban. Kifűzi karját Lénerdéből, és lelkesen körbefordul, szinte táncol az árusok között, standról standra járva, és mindent megcsodálva, mi szeme ügyébe akad.*
- Roppant hangulatos, nem gondolja, Ahlla úr? - *csendül édes, gyermekien lelkes hangja, ahogy éppen megszemléli a pókhálós csodákat, melyek láttán összefut a nyál a szájában.* - Tényleg nagyon mutatós az egész kialakítás, az ember már tényleg elhiszi, hogy valami hátborzongató fog történni!
*Izgatottan karol a férfiba ismét, és nem is tudja, hova, merre kapjon.*
- Vajon az előadás is ilyen izgalmas lesz?
~Fenn tudják tartani ezt az isteni hangulatot?~ *fordul meg fejében a gondolat, ahogy a férfit lassan, de biztosan a sátor felé terelgeti. Bár még mindig jól esne neki némi kis édesség.*
A hozzászólást Themis (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.10.20 22:51:04, a következő indokkal:
Kérésre
*A nő legnagyobb boldogságára a férfi nem kéreti túlzottan magát, és hamarosan sort is kerítenek az indulásra. Lénerd karjába kapaszkodva – hisz hogyan máshogy távoznának, hamár így érkeztek? – hagyják le a tisztást, és indulnak meg egy Syrinx számára teljesen ismeretlen világ felé.
Az erdő sötét sűrűjében hamar otthon érzi magát, bármennyire is meglepő ez egy magafajta, úri kisasszonytól. Otthon rengeteget barangolt éjszaka a ligetben, és bár az utat nem ismeri, lépte könnyű és biztos Lénerd mellett, a férfi pedig ismeri az utat, hisz egész életét itt töltötte.
Nem fél attól, hogy bármi baj történne, Lénerd galamblélek, más pedig nem hiszi, hogy ilyen helyre merészkedik ebben az órában.
El is érnek a kovácsig, ahol az épületet megkerülve, Synek még pont lehetősége van kedélyesen inteni egy fiatalembernek, valószínűleg az inasnak. Hamár sok időt fog itt eltölteni, jobb mindenkivel jó kapcsolatot ápolni. Igen, a kovácsinassal is.
Így érkeznek meg a Piactérre, ahol már javában áll a mulatság. Hatalmas területet foglal el a cirkusz, és Sy szíve megugrik, ahogy meglátja a színes sátorponyvákat. A fáklyákat és lámpásokat már meggyújtották, sejtelmes fénybe burkolva az egész teret. Kissé hátborzongató, de valahogy kellemes bizsergéssel tölti el Syrinxet a látvány. Akaratlanul is gyorsít léptein, így kissé talán maga után húzza Lénerdet, teljes izgatottsággal.
Nem kérdés, hogy hol fognak bemenni! Természetesen ott, ami a legközelebb esik hozzájuk, így nemsokára mindketten egy-egy sárga karszalaggal gazdagodnak.
Szívélyes mosollyal köszöni meg a hátborzongató bohócnak a jókívánságokat, és már benn is terem, az édességeket mustrálva.
De nem vásárolna ám, az a férfi dolga, hogy őt megkínálja, hiába tűnik csábítónak a pókhálószerűen megformált cukor, és a kakaós sütemény. Tetszik neki az imázs, rettenetesen jól megalkotottnak tartja a cirkuszt, és kissé talán el is olvad a cirkuszi forgatagban. Kifűzi karját Lénerdéből, és lelkesen körbefordul, szinte táncol az árusok között, standról standra járva, és mindent megcsodálva, mi szeme ügyébe akad.*
- Roppant hangulatos, nem gondolja, Ahlla úr? - *csendül édes, gyermekien lelkes hangja, ahogy éppen megszemléli a pókhálós csodákat, melyek láttán összefut a nyál a szájában.* - Tényleg nagyon mutatós az egész kialakítás, az ember már tényleg elhiszi, hogy valami hátborzongató fog történni!
*Izgatottan karol a férfiba ismét, és nem is tudja, hova, merre kapjon.*
- Vajon az előadás is ilyen izgalmas lesz?
~Fenn tudják tartani ezt az isteni hangulatot?~ *fordul meg fejében a gondolat, ahogy a férfit lassan, de biztosan a sátor felé terelgeti. Bár még mindig jól esne neki némi kis édesség.*
A hozzászólást Themis (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.10.20 22:51:04, a következő indokkal:
Kérésre
542. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-10-20 19:36:49
Üzenet elküldve: 2013-10-20 19:36:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
// Rémségek cirkusza - piros //
*Egyre boldogabban hagyja maga mögött a szinte ugyanolyan színű, formájú, és magasságú fákat, legalábbis ő nehezen tesz különbséget két lombhullató között, most is inkább sétálna óriási, tömör kőfalak fogságában, mint ebben a lassan véget érő rengetegben. Na nem mintha nem kedvelné a természetet, alapkövetelmény a hozzá hasonló vándorok között, hogy elviseljék a szabadban ólálkodó állatokat, rovarokat, csúszómászókat.
Lustán kinyújtózkodó száját, vörös pír keretezi, úgy néz ki a szakállast is zavarba lehet hozni. Mézédesen zengő szavak hagyják el Hayra ajkait, és jól esően hatnak Galinra, majdnem belefullad a szó... de csak majdnem.*
-Óh, hát nem vagyok én olyan jóképű. Bár ha kegyed ezt mondja, mégsem lehetek olyan ocsmány. Sőt, talán az íjesztette el a törp asszonyokat, hogy tudták énhozzám úgysem érhetnek fel.
*Erre még nem is gondolt, de most hogy rávilágított erre Hayra teljesen biztos benne, hogy így van. Talán pont az ifjú elf, ki megfelelő lenne számára, ő van olyan csodálatos mint a törp, ha nem jobb, és még kedves is. Egészen illenek egymáshoz. Szívesen hallgat el, mikor a másik is szeretne felszólalni, nem szándéka senkibe sem belefojtani a szót. Mikor a hegyes fülű felnevet, a mélynövésű is csatlakozik sajátos kacagásával.*
-Bizonyos, hogy kitűne, leginkább szépségével.
*Mesél, mesél és mesél, míg újabb kérdést nem intéznek hozzá, mire ugyanolyan nagy lelkesedéssel válaszol mint eddig.*
-Hát egy átlagos népembelinél jó egy, vagy másfél fejjel nagyobb, de mégsem akkora mint az elfek, vagy az emberek. Az ilyen termetű férfiak ritkaságnak számítanak a törpöknél. Ehhez társul az a hihetetlen erő, mit elképzelni is nehéz. Fivérem egyszer, még mikor én fiatal lúrkó voltam felemelt egy egész ökröt, és mintha meg sem érezné a jószág súlyát sétálgatott vele. Ezt én mondom Önnek, a saját szememmel láttam!
*Hogy igazat mond-e, vagy csak füllent azt már csak az tudhatja, ki tényleg látta ezt a csodát. A hölgy eddigi élettörténetét szívesen hallgatja végig, olykor hevesen bólogat, jelezve, hogy figyel. Szívesen rákérdezne néhány dologra, de egy nála kicsit nagyobb teremtés vetődik elé. A városba épphogy beérnek, ez a fiú megállítja őket, és a kezükbe nyom egy-egy levelet. ~Már megint kezdődik?~ Gyanakodóan ráncolja homlokát, miközben az üzenetet olvassa. A feladó nem ugyanaz, ki az előző papírt küldte, és most valamiféle cirkuszra szól a meghívás.*
-Mi az a cirkusz?
*Tekint kérdően a mellette álló elfre. Kicsit tudatlannak tűnhet, de még nem volt része eféle mulatságban. Ahogy megkapja a választ, már tudja is mit fog ma este csinálni, hisz mostanra már besötétedett.*
-Úgy döntöttem én elmegyek, és megnézem miféle rémségek vannak ott. Láttam már sokmindent, annyira szörnyű nem lehet. Megtisztelne engem a társaságával?
*A Piactéren berendezkedő szórakoztatásnak szentelt rendezvény fényei már a távolból elkápráztatják a szakállast, szemei egyre nagyobbak lesznek, ahogy közelebb, és közelebb érnek. Nem figyeli melyik kapun érnek be, de a még nála is viccesebben festő bohóc egy piros karszalaggal jutalmazza, miután felmutatja a meghívóját. Ha Hayra is velejött hasonlóan piros szalagot kap. Bent mindenhol különféle édes dolgok, mit Galinnak feltétlen meg kell kóstólnia, így majdnem mindenből vesz magának, és ha Hayra kér ő is kaphat.*
A hozzászólást Themis (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.10.20 22:48:59, a következő indokkal:
Kérésre
*Egyre boldogabban hagyja maga mögött a szinte ugyanolyan színű, formájú, és magasságú fákat, legalábbis ő nehezen tesz különbséget két lombhullató között, most is inkább sétálna óriási, tömör kőfalak fogságában, mint ebben a lassan véget érő rengetegben. Na nem mintha nem kedvelné a természetet, alapkövetelmény a hozzá hasonló vándorok között, hogy elviseljék a szabadban ólálkodó állatokat, rovarokat, csúszómászókat.
Lustán kinyújtózkodó száját, vörös pír keretezi, úgy néz ki a szakállast is zavarba lehet hozni. Mézédesen zengő szavak hagyják el Hayra ajkait, és jól esően hatnak Galinra, majdnem belefullad a szó... de csak majdnem.*
-Óh, hát nem vagyok én olyan jóképű. Bár ha kegyed ezt mondja, mégsem lehetek olyan ocsmány. Sőt, talán az íjesztette el a törp asszonyokat, hogy tudták énhozzám úgysem érhetnek fel.
*Erre még nem is gondolt, de most hogy rávilágított erre Hayra teljesen biztos benne, hogy így van. Talán pont az ifjú elf, ki megfelelő lenne számára, ő van olyan csodálatos mint a törp, ha nem jobb, és még kedves is. Egészen illenek egymáshoz. Szívesen hallgat el, mikor a másik is szeretne felszólalni, nem szándéka senkibe sem belefojtani a szót. Mikor a hegyes fülű felnevet, a mélynövésű is csatlakozik sajátos kacagásával.*
-Bizonyos, hogy kitűne, leginkább szépségével.
*Mesél, mesél és mesél, míg újabb kérdést nem intéznek hozzá, mire ugyanolyan nagy lelkesedéssel válaszol mint eddig.*
-Hát egy átlagos népembelinél jó egy, vagy másfél fejjel nagyobb, de mégsem akkora mint az elfek, vagy az emberek. Az ilyen termetű férfiak ritkaságnak számítanak a törpöknél. Ehhez társul az a hihetetlen erő, mit elképzelni is nehéz. Fivérem egyszer, még mikor én fiatal lúrkó voltam felemelt egy egész ökröt, és mintha meg sem érezné a jószág súlyát sétálgatott vele. Ezt én mondom Önnek, a saját szememmel láttam!
*Hogy igazat mond-e, vagy csak füllent azt már csak az tudhatja, ki tényleg látta ezt a csodát. A hölgy eddigi élettörténetét szívesen hallgatja végig, olykor hevesen bólogat, jelezve, hogy figyel. Szívesen rákérdezne néhány dologra, de egy nála kicsit nagyobb teremtés vetődik elé. A városba épphogy beérnek, ez a fiú megállítja őket, és a kezükbe nyom egy-egy levelet. ~Már megint kezdődik?~ Gyanakodóan ráncolja homlokát, miközben az üzenetet olvassa. A feladó nem ugyanaz, ki az előző papírt küldte, és most valamiféle cirkuszra szól a meghívás.*
-Mi az a cirkusz?
*Tekint kérdően a mellette álló elfre. Kicsit tudatlannak tűnhet, de még nem volt része eféle mulatságban. Ahogy megkapja a választ, már tudja is mit fog ma este csinálni, hisz mostanra már besötétedett.*
-Úgy döntöttem én elmegyek, és megnézem miféle rémségek vannak ott. Láttam már sokmindent, annyira szörnyű nem lehet. Megtisztelne engem a társaságával?
*A Piactéren berendezkedő szórakoztatásnak szentelt rendezvény fényei már a távolból elkápráztatják a szakállast, szemei egyre nagyobbak lesznek, ahogy közelebb, és közelebb érnek. Nem figyeli melyik kapun érnek be, de a még nála is viccesebben festő bohóc egy piros karszalaggal jutalmazza, miután felmutatja a meghívóját. Ha Hayra is velejött hasonlóan piros szalagot kap. Bent mindenhol különféle édes dolgok, mit Galinnak feltétlen meg kell kóstólnia, így majdnem mindenből vesz magának, és ha Hayra kér ő is kaphat.*
A hozzászólást Themis (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.10.20 22:48:59, a következő indokkal:
Kérésre
541. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-10-20 16:18:03
Üzenet elküldve: 2013-10-20 16:18:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Rémségek cirkusza - piros//
*A pancsolás után kifekszenek a fűbe száradni. Juve elbóbiskol. Kicsit összezavarodik, mikor Aeil felébreszti, mert álmában is vele volt, csak nem az erdőben hanem egy hatalmas téren, ami tele volt emberrel, s nyüzsgéssel. Most azonban csak ők ketten vannak és Asqu, s a tömeg átalakult fákká, a nyüzsgés pedig a szél zenéjévé, ahogy a leveleken játszik. Aeil egy meghívót ad Juvenek.*
-Mi ez?-*A lány elmeséli, hogy az imént itt járt egy futár. Végigszalad Juve szeme a sorokon, majd így szól.*-Ez érdekes. Jól hangzik. Menjünk el!-*Megbeszélik, hogy amíg Juve visszaviszi az istállóba Asqut, addig a tündérlány hazamegy, rendbe teszi magát. Elindulnak vissza a kovácsműhely felé. Nem tudják mi vár rájuk, milyen program, mutatványok.*-Te voltál már cirkuszban? Én még nem. Izgulok. Nagyon kíváncsi vagyok.-*Mondja örömmámorban Juve.*-Vigyázz magadra Aeil! Majd találkozunk.-*Elbúcsúznak a piactérnél, ölelés, majd Asquval tovább halad a cirkuszi sátrak mellett. Nincs ott senki rajtuk kívül, s csak a patakopogás visszhangzik. A szegénynegyedben sem változnak a körülmények, épphogy látni más alakokat. Az istállós fiú visszavezeti Asqut a boxjába, s Juve izgatottan siet vissza a piactérhez. Kár a sietségért, mert mikor odaér, még mindig elég kihalt a környék. Ami mozgás van, az is csak az útszéli fáklyák lángja miatt táncoló árnyak. Azért van itt más is. Hallatszik már a cirkusz jellegzetes nótája, amit Juve még nem ismert, s a bejáratnál, három kapunál egyenként három kifestett arcú ember áll.*~Szükség lesz három jegyszedőre, annyian leszünk? Elég korán érkezhettem, de lement már a nap, s talán Aeil már benn van, ezért jobb ha megnézem.~*Közelebb érkezvén köszön és a piros ruhás alakhoz lép. Szinte fülig érő mosoly van festve az arcára, de a másik kettőnek is, s az egyetlen különbség a ruhájuk színe.*-Jó estét! Meghívtak valami előadásra.-*Mondja a számára furcsa kinézetű alakoknak, akik megnyugtatják, hogy jó helyen jár, s nemsokára kezdődik is a sátorban. Közben a csuklójára köt egy piros szalagot a figura, majd Juve megköszön mindent és megindul. Körbesétál az árusok között, nem sok embert lát, de egyikük sem Aeil.*~Még nem jött meg. Addig veszek valami rágcsálnivalót.~*A sült-gesztenyés bódéjához lép és kér egy adaggal. Kifizeti, majd gesztenyét ropogtatva sétál a sátorhoz.*
A hozzászólás írója (Humph Juvesas) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.10.20 16:22:01
*A pancsolás után kifekszenek a fűbe száradni. Juve elbóbiskol. Kicsit összezavarodik, mikor Aeil felébreszti, mert álmában is vele volt, csak nem az erdőben hanem egy hatalmas téren, ami tele volt emberrel, s nyüzsgéssel. Most azonban csak ők ketten vannak és Asqu, s a tömeg átalakult fákká, a nyüzsgés pedig a szél zenéjévé, ahogy a leveleken játszik. Aeil egy meghívót ad Juvenek.*
-Mi ez?-*A lány elmeséli, hogy az imént itt járt egy futár. Végigszalad Juve szeme a sorokon, majd így szól.*-Ez érdekes. Jól hangzik. Menjünk el!-*Megbeszélik, hogy amíg Juve visszaviszi az istállóba Asqut, addig a tündérlány hazamegy, rendbe teszi magát. Elindulnak vissza a kovácsműhely felé. Nem tudják mi vár rájuk, milyen program, mutatványok.*-Te voltál már cirkuszban? Én még nem. Izgulok. Nagyon kíváncsi vagyok.-*Mondja örömmámorban Juve.*-Vigyázz magadra Aeil! Majd találkozunk.-*Elbúcsúznak a piactérnél, ölelés, majd Asquval tovább halad a cirkuszi sátrak mellett. Nincs ott senki rajtuk kívül, s csak a patakopogás visszhangzik. A szegénynegyedben sem változnak a körülmények, épphogy látni más alakokat. Az istállós fiú visszavezeti Asqut a boxjába, s Juve izgatottan siet vissza a piactérhez. Kár a sietségért, mert mikor odaér, még mindig elég kihalt a környék. Ami mozgás van, az is csak az útszéli fáklyák lángja miatt táncoló árnyak. Azért van itt más is. Hallatszik már a cirkusz jellegzetes nótája, amit Juve még nem ismert, s a bejáratnál, három kapunál egyenként három kifestett arcú ember áll.*~Szükség lesz három jegyszedőre, annyian leszünk? Elég korán érkezhettem, de lement már a nap, s talán Aeil már benn van, ezért jobb ha megnézem.~*Közelebb érkezvén köszön és a piros ruhás alakhoz lép. Szinte fülig érő mosoly van festve az arcára, de a másik kettőnek is, s az egyetlen különbség a ruhájuk színe.*-Jó estét! Meghívtak valami előadásra.-*Mondja a számára furcsa kinézetű alakoknak, akik megnyugtatják, hogy jó helyen jár, s nemsokára kezdődik is a sátorban. Közben a csuklójára köt egy piros szalagot a figura, majd Juve megköszön mindent és megindul. Körbesétál az árusok között, nem sok embert lát, de egyikük sem Aeil.*~Még nem jött meg. Addig veszek valami rágcsálnivalót.~*A sült-gesztenyés bódéjához lép és kér egy adaggal. Kifizeti, majd gesztenyét ropogtatva sétál a sátorhoz.*
A hozzászólás írója (Humph Juvesas) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.10.20 16:22:01
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10247-10266