Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 164 (3261. - 3280. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3280. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-10 00:30:20
Üzenet elküldve: 2015-07-10 00:30:20
ÚJ
![>Dongnor Alonuard [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1608_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 191
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 191
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//Mutatványosok//
*Alon amúgy sem olyan sietősen távozik onnan. Mellette lehajtott fejjel idős szolgája Cotard lépked. A szolga övén lógó vívókard és korára nem jellemző mozgékonyság jelzi, hogy régebben nem túl pihenéssel teli életet élt. Vívó volt. Méghozzá az egyik legjobb. Ezért is veszi észre, hogy még nincs vége. Meg is szólítja gazdáját.*
-Fiatal úr.
*Alon megáll és kérdőn néz rá. A tekintetét követve ő is észreveszi.*
-Ki az a nő?
*Cotard jól megnézi mielőtt válaszolna.*
-Azt hiszem a tavalyi győztes.
*Alon a kezével felfog egy ásítást majd kicsit közelebb megy. Halló távolságba.*
-Remélem jobb lesz mint az előző volt.
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.07.10 10:03:00, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása (észre vesz vs. észrevesz).
//Mutatványosok//
*Alon amúgy sem olyan sietősen távozik onnan. Mellette lehajtott fejjel idős szolgája Cotard lépked. A szolga övén lógó vívókard és korára nem jellemző mozgékonyság jelzi, hogy régebben nem túl pihenéssel teli életet élt. Vívó volt. Méghozzá az egyik legjobb. Ezért is veszi észre, hogy még nincs vége. Meg is szólítja gazdáját.*
-Fiatal úr.
*Alon megáll és kérdőn néz rá. A tekintetét követve ő is észreveszi.*
-Ki az a nő?
*Cotard jól megnézi mielőtt válaszolna.*
-Azt hiszem a tavalyi győztes.
*Alon a kezével felfog egy ásítást majd kicsit közelebb megy. Halló távolságba.*
-Remélem jobb lesz mint az előző volt.
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.07.10 10:03:00, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása (észre vesz vs. észrevesz).
3279. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-09 23:26:45
Üzenet elküldve: 2015-07-09 23:26:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
// Nyári forgatag //
* Tudja ő jól, hogy nem mindegyik szerzetes lelke tiszta, mint a maszületett, s a papnők között sem mind lehetne liliom a nővérzárda kertjében. Találkozott már széplelkűvel is és kárhozottal is. Utóbbiból több akadt, s egész jól kijöttek egymással, miközben az élet nagy dolgait vitatták meg. Gilroynak ugyan mindegy, hogy a másik csavargó-e vagy flancos kelmékbe bújt lelkipászor. Lehet mindkettő egyszerre is akár. Van az otthontalan gazdag, ki mindig máshol száll meg pénzéből, hogy világot lásson és van az ágrólszakadt féle, kinek jó a mohapárna, meg a szakadt zokni. Ők talán még nem mocskolták össze annyira életük tiszta vásznaját, mint a vagyonosabbik prédikátorok. Na most biztosan egy ilyenbe botlott. Ez érdekes. Az ilyenektől mindig hallani sok bölcset, s azokat belefűzheti balladáiba, ha úgy adódna. Abbahagyván üres fecsegését még arra is fény derül hogy ráhibázott...már nem a tornyot illetően.*
- Hát akkor? Mi a dolga egy lelkipásztornak? Felküldöd oda a csuhás növendékeket, hogy ott körmöljenek? Rajzolsz krétával az öreg fapadlókra, hogy végrehajts szertartásokat, miközben kis csengettyűkkel csilingelsz?
* Ez felettébb tetszik neki. Még a gyöngyöző frissítőt is elfelejti egy pillanatra. Elméjében már új versének címén agyal, melynek alanyául Lorew-et tisztelte meg. Ajkai halovány mosolyra is görbülnek, miközben az állát simogatva sunyi tekintettel mered a férfira.*
- Orcátlanság!! * Bólogat őszinte egyetértéssel. Hallatlan, hogy valaki csak úgy felébreszti a nyugvó embert. Hiszen ezzel felzaklatja lelki békéjéből.*
- S milyen jól tetted, hogy indítványoztad! Igen,igen! Vagy kapjon körmöst egyenként mint a tíz ujjára a bitang!
* Egy pillanatra úgy érzi lelkitársra lelt, de aztán eszébe jut a sör meg a lányok. Háborodott alak ez, hogy eltolja magától az ilyen örömöket. Legalább is Gil így véli, mivel nem tudja, hogy Lorew igazából miféle. A feje nincs borotválva. Lehet hogy megszökött, miután meglátta, hogy felé közelednek az ollóval? Hm hm érdekes.*
- Hát írsz te, jó ember? Ez igazán nemes! Jó magam is írok. Verseket, novellákat, mert költő volnék. A nevem Gilroy.
* Mutatkozik be, hirtelen feltámadt rokonszenvvel, de egy perc múlva már vissza is petyhüdt ama lelkesedés. Mi ez a mély magába forduló hangulat, mogorva hozzáállás és elutasítás. Csak is egy dolog lehetséges:*
- Te barátom, túl sokat voltál a napon! Meggárdjultál tőle, he? Kitikkadtál, mint mező közepén a csalán. * Saját hasonlatán fel is kacag, szemei pedig még inkább felcsillannak, mikor a másik belemegy, hogy meghallgassa a történetet. Aztán eszébe jut, hogy mindezt ingyé teszi, s úgy már annyira nem móka a dolog de...unatkozik és meleg van.*
- Jó döntés, jó jó! De menjünk már egy sátor alá, ne ácsorogjunk már itt, mint a dolgos legény a szántón. ott ni, oda bemászunk. Aztán meg hozok nekünk vizet, jó? Mármint neked vizet, nekem meg valami erősebbet.
* S hátra sem pillantva, nagy döngő léptekkel vidáman előre indul. Ha Lorew gyorsan kapcsol még elszelelhet, mielőtt a trubadúr hátrafordulna.*
* Tudja ő jól, hogy nem mindegyik szerzetes lelke tiszta, mint a maszületett, s a papnők között sem mind lehetne liliom a nővérzárda kertjében. Találkozott már széplelkűvel is és kárhozottal is. Utóbbiból több akadt, s egész jól kijöttek egymással, miközben az élet nagy dolgait vitatták meg. Gilroynak ugyan mindegy, hogy a másik csavargó-e vagy flancos kelmékbe bújt lelkipászor. Lehet mindkettő egyszerre is akár. Van az otthontalan gazdag, ki mindig máshol száll meg pénzéből, hogy világot lásson és van az ágrólszakadt féle, kinek jó a mohapárna, meg a szakadt zokni. Ők talán még nem mocskolták össze annyira életük tiszta vásznaját, mint a vagyonosabbik prédikátorok. Na most biztosan egy ilyenbe botlott. Ez érdekes. Az ilyenektől mindig hallani sok bölcset, s azokat belefűzheti balladáiba, ha úgy adódna. Abbahagyván üres fecsegését még arra is fény derül hogy ráhibázott...már nem a tornyot illetően.*
- Hát akkor? Mi a dolga egy lelkipásztornak? Felküldöd oda a csuhás növendékeket, hogy ott körmöljenek? Rajzolsz krétával az öreg fapadlókra, hogy végrehajts szertartásokat, miközben kis csengettyűkkel csilingelsz?
* Ez felettébb tetszik neki. Még a gyöngyöző frissítőt is elfelejti egy pillanatra. Elméjében már új versének címén agyal, melynek alanyául Lorew-et tisztelte meg. Ajkai halovány mosolyra is görbülnek, miközben az állát simogatva sunyi tekintettel mered a férfira.*
- Orcátlanság!! * Bólogat őszinte egyetértéssel. Hallatlan, hogy valaki csak úgy felébreszti a nyugvó embert. Hiszen ezzel felzaklatja lelki békéjéből.*
- S milyen jól tetted, hogy indítványoztad! Igen,igen! Vagy kapjon körmöst egyenként mint a tíz ujjára a bitang!
* Egy pillanatra úgy érzi lelkitársra lelt, de aztán eszébe jut a sör meg a lányok. Háborodott alak ez, hogy eltolja magától az ilyen örömöket. Legalább is Gil így véli, mivel nem tudja, hogy Lorew igazából miféle. A feje nincs borotválva. Lehet hogy megszökött, miután meglátta, hogy felé közelednek az ollóval? Hm hm érdekes.*
- Hát írsz te, jó ember? Ez igazán nemes! Jó magam is írok. Verseket, novellákat, mert költő volnék. A nevem Gilroy.
* Mutatkozik be, hirtelen feltámadt rokonszenvvel, de egy perc múlva már vissza is petyhüdt ama lelkesedés. Mi ez a mély magába forduló hangulat, mogorva hozzáállás és elutasítás. Csak is egy dolog lehetséges:*
- Te barátom, túl sokat voltál a napon! Meggárdjultál tőle, he? Kitikkadtál, mint mező közepén a csalán. * Saját hasonlatán fel is kacag, szemei pedig még inkább felcsillannak, mikor a másik belemegy, hogy meghallgassa a történetet. Aztán eszébe jut, hogy mindezt ingyé teszi, s úgy már annyira nem móka a dolog de...unatkozik és meleg van.*
- Jó döntés, jó jó! De menjünk már egy sátor alá, ne ácsorogjunk már itt, mint a dolgos legény a szántón. ott ni, oda bemászunk. Aztán meg hozok nekünk vizet, jó? Mármint neked vizet, nekem meg valami erősebbet.
* S hátra sem pillantva, nagy döngő léptekkel vidáman előre indul. Ha Lorew gyorsan kapcsol még elszelelhet, mielőtt a trubadúr hátrafordulna.*
3278. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-09 22:47:31
Üzenet elküldve: 2015-07-09 22:47:31
ÚJ
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
*Vajmi keveset számít a szerzetesség, hiszen azok is járnak bordélyba (nem mint a régi időkben, amikor külön bordély volt fenntartva nekik), a papok meg... pontosan ugyanúgy. Papok, mágusok, bárhogy fogalmazunk (hiszen itt a papság a hivatalos varázstudókat jelenti), mind figyelhetnek a fehérnép combjaira, ahogy a fura úr fogalmazott. Persze meglepő, hogy ilyen hamar ráhibázott mindezek ellenére, eddig mindenki csavargónak nézte. Nem mintha számítana, papíron milyen hivatást tölt be szánalmas halandó élete során, a halál az halál marad. Na meg az ilyenekről azt hiszik, csupa jót cselekszenek, meg ilyesmik, holott Lorew sem azért szerzetes, hogy a halandók gyámja legyen.*
- Inkább az első *jegyzi meg* Szerzetes vagyok a templomból. És nem talált, még egyszer sem jártam odafent a toronyban, habár nem is nagyon vonz a hely. Inni, mint mondtam, itt iszom.
*Miért érzi mindenki úgy, hogy Amos Thenior és bandája az igaz utat tárják a halandók elé? Meg hogy nem isznak alkoholt, vagy ilyenek? Persze, a szerzetesek nagyjának a munka miatt nincs nagyon ideje dohánnyal meg nőkkel élni, de az olyanok, mint Lorew, nem pusztán ráérnek, de a többi ilyen ki is használja az időt. Persze nem a legrosszabb ivőkben, de a gazdagnegyedben időről időre megfordulnak szerzetesek, és néhány helyen még képesek, és ingyen adják nekik az italt, csak mert templomiak... Van aki ráadásul még a templomban is füstöl, az ilyeneknek szokta Lorew minden tisztelettel azt mondani, hogy fulladjon meg. Nem mintha ellenezné a dolgot, de ő nem szagolja más füstjét.*
- Hát nekem nem hiányozna *vonja meg a vállát* De a templomban is meleg van, és itt legalább kicsit magam lehetek. Ott ha félrehúzódik egy árnyékos sarokba, hogy aludjak, valaki gyakran képes, és felébreszt. Már sokszor indítványoztam, hogy hozzunk egy szabályt, hogy az ilyen szabadon megfojtható, de persze Amos Thenior ebbe sem ment bele. Minden szempontból a haladás ellen van az az ember.
*Mert hát ki az, aki Lorew és az entitások világa közé áll? A főpap! Ha ő nem lenne, vagy ha legalább minden titkos iratát a szerzetes kezére bocsátaná, akkor már réges rég elérhette volna élete célját. Talán akkor még azzal is megpróbálkozna, hogy maga kapcsolja össze a világokat, és nyisson kaput az entitásnak. De addig sajnos... legfeljebb csak várhat, mint eddig.*
- Még hogy... *enyhén lehajtja a fejét, hogy láthatóvá váljon teljes hajkoronája* Nem borotválnak ezek meg sehol. Azért vagyok itt, hogy írjak a tömegről, hogy papírra vessem, milyen borzalmas dolog a forgatag *majd mikor amaz a történetet említi, amit elpengethet... nos, igazából Lorew már régen elérte a pontot, mikor semmi nem tudja meghatni, sokkal rosszabbakkal is találkozott már, mint ez a férfi, szóval aki ismeri, nyilván meglepődne a következő szavakon* Ne kíméljen!
*Persze unottan mondja, de akkor sem jellemző rá, hogy ilyesmikben partner lenne. Ha mégis, annak oka van, főleg azért meglepő, mivel a történet jó eséllyel nem entitásokról, és a hozzájuk vezető útról fog szólni.*
*Vajmi keveset számít a szerzetesség, hiszen azok is járnak bordélyba (nem mint a régi időkben, amikor külön bordély volt fenntartva nekik), a papok meg... pontosan ugyanúgy. Papok, mágusok, bárhogy fogalmazunk (hiszen itt a papság a hivatalos varázstudókat jelenti), mind figyelhetnek a fehérnép combjaira, ahogy a fura úr fogalmazott. Persze meglepő, hogy ilyen hamar ráhibázott mindezek ellenére, eddig mindenki csavargónak nézte. Nem mintha számítana, papíron milyen hivatást tölt be szánalmas halandó élete során, a halál az halál marad. Na meg az ilyenekről azt hiszik, csupa jót cselekszenek, meg ilyesmik, holott Lorew sem azért szerzetes, hogy a halandók gyámja legyen.*
- Inkább az első *jegyzi meg* Szerzetes vagyok a templomból. És nem talált, még egyszer sem jártam odafent a toronyban, habár nem is nagyon vonz a hely. Inni, mint mondtam, itt iszom.
*Miért érzi mindenki úgy, hogy Amos Thenior és bandája az igaz utat tárják a halandók elé? Meg hogy nem isznak alkoholt, vagy ilyenek? Persze, a szerzetesek nagyjának a munka miatt nincs nagyon ideje dohánnyal meg nőkkel élni, de az olyanok, mint Lorew, nem pusztán ráérnek, de a többi ilyen ki is használja az időt. Persze nem a legrosszabb ivőkben, de a gazdagnegyedben időről időre megfordulnak szerzetesek, és néhány helyen még képesek, és ingyen adják nekik az italt, csak mert templomiak... Van aki ráadásul még a templomban is füstöl, az ilyeneknek szokta Lorew minden tisztelettel azt mondani, hogy fulladjon meg. Nem mintha ellenezné a dolgot, de ő nem szagolja más füstjét.*
- Hát nekem nem hiányozna *vonja meg a vállát* De a templomban is meleg van, és itt legalább kicsit magam lehetek. Ott ha félrehúzódik egy árnyékos sarokba, hogy aludjak, valaki gyakran képes, és felébreszt. Már sokszor indítványoztam, hogy hozzunk egy szabályt, hogy az ilyen szabadon megfojtható, de persze Amos Thenior ebbe sem ment bele. Minden szempontból a haladás ellen van az az ember.
*Mert hát ki az, aki Lorew és az entitások világa közé áll? A főpap! Ha ő nem lenne, vagy ha legalább minden titkos iratát a szerzetes kezére bocsátaná, akkor már réges rég elérhette volna élete célját. Talán akkor még azzal is megpróbálkozna, hogy maga kapcsolja össze a világokat, és nyisson kaput az entitásnak. De addig sajnos... legfeljebb csak várhat, mint eddig.*
- Még hogy... *enyhén lehajtja a fejét, hogy láthatóvá váljon teljes hajkoronája* Nem borotválnak ezek meg sehol. Azért vagyok itt, hogy írjak a tömegről, hogy papírra vessem, milyen borzalmas dolog a forgatag *majd mikor amaz a történetet említi, amit elpengethet... nos, igazából Lorew már régen elérte a pontot, mikor semmi nem tudja meghatni, sokkal rosszabbakkal is találkozott már, mint ez a férfi, szóval aki ismeri, nyilván meglepődne a következő szavakon* Ne kíméljen!
*Persze unottan mondja, de akkor sem jellemző rá, hogy ilyesmikben partner lenne. Ha mégis, annak oka van, főleg azért meglepő, mivel a történet jó eséllyel nem entitásokról, és a hozzájuk vezető útról fog szólni.*
3277. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-09 22:19:01
Üzenet elküldve: 2015-07-09 22:19:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
// Nyári forgatag //
* Van itt minden, mi a szemnek kellem, de az istenért sem fűlik a foga, hogy odaadja valami koszos körműnek a fényes aranytallérjait. Feltámadt a zsugori énje, no de azért a sör még mindig elég csábító ahhoz, hogy áldozzon rá. A mellette álló fickó viszont kedélytelen még az után is, hogy ezt szóba hozta. No hát ettől be kell csuknia leesett állát. Trubadúr ő, úgyhogy látott sok hihetetlent, de hogy egy férfi nemet mondjon az aranyló nedűnek és elfordítsa a fejét, mikor a hölgyek elvonulnak az orra előtt formás virgácsaikkal, olyat még nem.*
- Szerzetes vagy mi? Tanár, vagy hmm hmm pap. Igen! Csak az lehetsz. Osztod az igét, iszod a bort az égimeszelő toronyszobában.
* Óvatos pillantással méri végig újból a ruháját, az amulettnél elidőzve. ( Már ha az olyan helyen van mely számára is látható.) Járt már ő a mágus toronyban, tudja hogy néznek ki az ottaniak. Arcukra mély barázdát vágott az idő, sápadtak, mint a fényesre csiszolt templomuk oldala és mogorvábbak, mint a téli álmából ébredt medve. Vagy van a másik fajta, aki színes palástokban jár, arany és egyéb fémekből készült nyakláncot aggat magára, hirdetve rangját és tömjénfüstölő szagú a bőre az ott használt szertartási kellékektől. Elégedetlenkedve hunyorog, mert ilyennel még nem sodorta össze az élet. Még szerencse, hogy Gil mindenkivel könnyen szót ért. Részéről legalább is ez egyértelmű, ám arról, hogy mások hogy vélekednek róla az sokszor nem derült ki. Persze történt már, hogy összeverték a képét egy fogadóban, de azt csak azért, mert a dalszöveg, melyet részegen írt a kövér kocsmárosnéről sokaknak nem tetszett.*
- Otthon, otthon. De az nem jó, mert akkor lemaradunk mindkettőről!
* A tömegre csak vállat von. Azt ő sem kedveli, csak akkor ha miatta csődülnek össze. Megigazítja hátán a lantot s zavarodottan fújtatni kezd. A homloka gyöngyözik, s inge a mellkasára tapad a hőségtől. Elájulni azért nem fog, de szenved ő leplezetlenül.*
- Nem ser-ért és nem is a selymes combokért, de akkor miért? Poros könyveket írni koromtintával, olvasni az ősi rúnákat, s észre sem veszi az ember, hogy elszállt a fiatalsága. Ráadásul a feje búbját is fényesre borotválják néhány helyen. Aztat én nem engedném az hét szentség! Amúgy meg...Értelme a létnek ezen kettőn kívül igen csekélyke, bár tudok egy történetet, ha kíváncsi vagy rá elpengethetem. * Szemöldökei kérdőn a magasba szökkennek, s már nyúlna is a lantjáért. Ha Lorew ismeri a trubadúrok szokását, akkor sietősen visszautasítja, ugyanis estig itt ülhetne, mire végeznének.*
A hozzászólás írója (Gilroy a rímfaragó) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.09 22:22:30
* Van itt minden, mi a szemnek kellem, de az istenért sem fűlik a foga, hogy odaadja valami koszos körműnek a fényes aranytallérjait. Feltámadt a zsugori énje, no de azért a sör még mindig elég csábító ahhoz, hogy áldozzon rá. A mellette álló fickó viszont kedélytelen még az után is, hogy ezt szóba hozta. No hát ettől be kell csuknia leesett állát. Trubadúr ő, úgyhogy látott sok hihetetlent, de hogy egy férfi nemet mondjon az aranyló nedűnek és elfordítsa a fejét, mikor a hölgyek elvonulnak az orra előtt formás virgácsaikkal, olyat még nem.*
- Szerzetes vagy mi? Tanár, vagy hmm hmm pap. Igen! Csak az lehetsz. Osztod az igét, iszod a bort az égimeszelő toronyszobában.
* Óvatos pillantással méri végig újból a ruháját, az amulettnél elidőzve. ( Már ha az olyan helyen van mely számára is látható.) Járt már ő a mágus toronyban, tudja hogy néznek ki az ottaniak. Arcukra mély barázdát vágott az idő, sápadtak, mint a fényesre csiszolt templomuk oldala és mogorvábbak, mint a téli álmából ébredt medve. Vagy van a másik fajta, aki színes palástokban jár, arany és egyéb fémekből készült nyakláncot aggat magára, hirdetve rangját és tömjénfüstölő szagú a bőre az ott használt szertartási kellékektől. Elégedetlenkedve hunyorog, mert ilyennel még nem sodorta össze az élet. Még szerencse, hogy Gil mindenkivel könnyen szót ért. Részéről legalább is ez egyértelmű, ám arról, hogy mások hogy vélekednek róla az sokszor nem derült ki. Persze történt már, hogy összeverték a képét egy fogadóban, de azt csak azért, mert a dalszöveg, melyet részegen írt a kövér kocsmárosnéről sokaknak nem tetszett.*
- Otthon, otthon. De az nem jó, mert akkor lemaradunk mindkettőről!
* A tömegre csak vállat von. Azt ő sem kedveli, csak akkor ha miatta csődülnek össze. Megigazítja hátán a lantot s zavarodottan fújtatni kezd. A homloka gyöngyözik, s inge a mellkasára tapad a hőségtől. Elájulni azért nem fog, de szenved ő leplezetlenül.*
- Nem ser-ért és nem is a selymes combokért, de akkor miért? Poros könyveket írni koromtintával, olvasni az ősi rúnákat, s észre sem veszi az ember, hogy elszállt a fiatalsága. Ráadásul a feje búbját is fényesre borotválják néhány helyen. Aztat én nem engedném az hét szentség! Amúgy meg...Értelme a létnek ezen kettőn kívül igen csekélyke, bár tudok egy történetet, ha kíváncsi vagy rá elpengethetem. * Szemöldökei kérdőn a magasba szökkennek, s már nyúlna is a lantjáért. Ha Lorew ismeri a trubadúrok szokását, akkor sietősen visszautasítja, ugyanis estig itt ülhetne, mire végeznének.*
A hozzászólás írója (Gilroy a rímfaragó) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.09 22:22:30
3276. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-09 21:54:06
Üzenet elküldve: 2015-07-09 21:54:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Mutatványosok//
*Egészen lassan emelkednek fel pillái a bársonyos arcáról, hogy szürkéskéken tetsző íriszeit a lányon pihentethesse meg, amíg az az elnézéséért esedezik. Bizonytalan vonásaihoz igyekszik némi értetlenkedést csepegtetni, ahogy Sachot hallgatja, elvégre ötlete sem lehet arról, mire próbál célozgatni a vöröske.*
- Miféle félreértés? *Kérdez vissza csöndesen.* Igyekszem megfejteni, mire gondolhat, ám tényleg nem tudom, hova szeretne kilyukadni. Mindenesetre öröm hallani, hogy nem tettem tönkre semmit, igazán kellemetlen lenne, ha én rontottam volna el a látványos előadását. *Magyarázza kedvesen, még barackszínben tetsző ajkaira is felkapaszkodik egy barátságos mosoly, csakhogy könnyedebb lehessen közöttük a hangulat, illetve hogy biztosíthassa a lányt, egyáltalán nem haragszik. Hát persze, hogy nem, mivel ő maga idézte elő a kis kellemetlenséget.
Amennyiben engedi a vörös tincsekkel megáldott leányzó, hogy puha kacsóját a vállára simítsa, úgy ezen gyöngéd gesztussal kendőzi a nemrég történteket, majd, hogy mégse örökkön Sach bal-lövéséről legyen szó - bár ő órákig el tudna még ezen nyammogni - a társaság további tagjaihoz fordul. Olybá tűnik a bárd csapat szőkéje megint kizárni óhajtja a beszélgetésből, vagy legalábbis úgy vélheti, mivel már vége az előadásoknak, neki már nincs oka mellettük lebzselni, azonban Dayria nem fog csak úgy felszívódni és félreállni egy szó nélkül, az a minimum, hogy illendően vegyenek tőle búcsút, s azt se most.
Tehát udvariasan kivárja, míg az íjász lány feleletét adja Rolwahur kérdésére, majd érdeklődését mutatva a társalgás iránt, nyitja szóra az évszázadok alatt megannyi hazugságot szerte hintett ajkait.*
- Ha nem haragszanak meg, amiért még szóval tartom Önöket... Pontosan milyen "kis csapatról" volna szó? Jómagam bár mívelek ezt-azt, nem kívánnék előadni, ellenben örömmel támogatnám a művészeteket ily' kedvelő társulatokat. Netán komoly kompániáról vagyon szó? Itt Artheniorban tevékenykednek, vagy amolyan átutazó csapat volnának maguk? *Érdeklődik, s bár kérdéseiből sok akad, érthető, hogy egy lehetséges támogató minél többet kíván megtudni az adott társulatról. Legalábbis Elenith bizonyára ezen indokból tenné fel özönvíznyi kérdését, azonban az ezüst-szőke hajú fúria... Ó, ő bizonyosan nem, kíváncsisága szinte sosem mutatkozik az őszinteséggel karöltve, cselekedetei mögött mindég hátsószándékok rejteznek, ahogyan most is.
Szóval türelmesen várja a válaszokat, azonban újabb személyek érkeznek közben a rögtönzött kis társasághoz. Egy vörös szuka, ő rá még emlékszik is a tavaszi ünnepségről. Hát, csak megérte a Holdudvaron lebzselni, még ha azon pillanatokban halálra is unta magát.*
- Ó, csak nem Ön nyerte a tavaszi vetélkedőt? Bámulatos előadás volt, a tűz varázsához semmi sem fogható. *Magyarázza, akár egy izgatott leányka, ám kivételesen akad igazság a szavai mögött; valóban le tudja nyűgözni a tűz, hát még, ha valaki az uralma alatt is tartja. Hozzá idomos elem, bár a narancsos lángok előre veszélyt sejtetnek, nem rejteznek maszkok mögé, hogy a legváratlanabb pillanatban csaphassanak le, de majd a kezei között...*
- Elenith Dharemon, művészet kedvelő. *Mutatkozik be udvariasan, még ha a Vörös üdvözlete nem is neki szólt. Legalábbis úgy sejti, őt nem éppen fedi le a "játszók" megszólítás, azonban mikor is érdekelte ilyesmi?
Hát most sem sokáig tartja figyelemmel a friss húst, ugyanis egy újabb csatlakozik a társasághoz. Hímnemű, ráadásul abból a fajtából, amelyikkel oly' könnyű és élvezetes a játék. S rendszerint ők azok, akik a legtöbb táplálékkal szolgálhatnak félelmük jegyében a lény számára, midőn utoléri őket a végzetük. Kár, hogy a mai napra már elég féreg került a listájára, s egyelőre a szöszi sem művelt olyasmit, mely ellenére lenne Dayria elvárásainak.*
- Üdvözletem, uram... *Köszön neki is, közben szemérmesen sütve le hosszú pilláit, melyeknek árnyéka az orcáit söprögeti. Nem esik nehezére eljátszani a szűz hajadont, kinek szíve minden csintalan férfi mosolyra erőteljeset dobban, s hófehér arca piros színben tetszik, ugyanis rengeteg széltolóval csónakázott már életének végtelennek tűnő tengerén. Jól tudja, a szőke ficsúrhoz hasonlóaknak imponál, ha ők vezethetik be az élet mámorába a legkisebb nesztől is nyárfalevélként remegő kisasszonyokat, hogy aztán darabokra törve a szívüket, hagyják őket hátra. Igaz, most nincs túl sok célja a játékkal, talán csak újabb vasmacskáját dobja a vízbe, hogy még egy ponton biztosíthassa a társaságban való maradását. Elvégre olybá tetszik, rajta kívül mindenki művészethez értő itt.
Számításaival ezúttal viszont mellé lő, mivel a férfi két pillanat alatt tova is illan mellőlük. Még egy kis ideig követi tekintetével a különös jelenséget, aztán visszafordítja lélektükreit az eddigi beszélgetőpartnereire.*
A hozzászólás írója (Dayria Yoleath Valurien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.09 22:00:53
//Mutatványosok//
*Egészen lassan emelkednek fel pillái a bársonyos arcáról, hogy szürkéskéken tetsző íriszeit a lányon pihentethesse meg, amíg az az elnézéséért esedezik. Bizonytalan vonásaihoz igyekszik némi értetlenkedést csepegtetni, ahogy Sachot hallgatja, elvégre ötlete sem lehet arról, mire próbál célozgatni a vöröske.*
- Miféle félreértés? *Kérdez vissza csöndesen.* Igyekszem megfejteni, mire gondolhat, ám tényleg nem tudom, hova szeretne kilyukadni. Mindenesetre öröm hallani, hogy nem tettem tönkre semmit, igazán kellemetlen lenne, ha én rontottam volna el a látványos előadását. *Magyarázza kedvesen, még barackszínben tetsző ajkaira is felkapaszkodik egy barátságos mosoly, csakhogy könnyedebb lehessen közöttük a hangulat, illetve hogy biztosíthassa a lányt, egyáltalán nem haragszik. Hát persze, hogy nem, mivel ő maga idézte elő a kis kellemetlenséget.
Amennyiben engedi a vörös tincsekkel megáldott leányzó, hogy puha kacsóját a vállára simítsa, úgy ezen gyöngéd gesztussal kendőzi a nemrég történteket, majd, hogy mégse örökkön Sach bal-lövéséről legyen szó - bár ő órákig el tudna még ezen nyammogni - a társaság további tagjaihoz fordul. Olybá tűnik a bárd csapat szőkéje megint kizárni óhajtja a beszélgetésből, vagy legalábbis úgy vélheti, mivel már vége az előadásoknak, neki már nincs oka mellettük lebzselni, azonban Dayria nem fog csak úgy felszívódni és félreállni egy szó nélkül, az a minimum, hogy illendően vegyenek tőle búcsút, s azt se most.
Tehát udvariasan kivárja, míg az íjász lány feleletét adja Rolwahur kérdésére, majd érdeklődését mutatva a társalgás iránt, nyitja szóra az évszázadok alatt megannyi hazugságot szerte hintett ajkait.*
- Ha nem haragszanak meg, amiért még szóval tartom Önöket... Pontosan milyen "kis csapatról" volna szó? Jómagam bár mívelek ezt-azt, nem kívánnék előadni, ellenben örömmel támogatnám a művészeteket ily' kedvelő társulatokat. Netán komoly kompániáról vagyon szó? Itt Artheniorban tevékenykednek, vagy amolyan átutazó csapat volnának maguk? *Érdeklődik, s bár kérdéseiből sok akad, érthető, hogy egy lehetséges támogató minél többet kíván megtudni az adott társulatról. Legalábbis Elenith bizonyára ezen indokból tenné fel özönvíznyi kérdését, azonban az ezüst-szőke hajú fúria... Ó, ő bizonyosan nem, kíváncsisága szinte sosem mutatkozik az őszinteséggel karöltve, cselekedetei mögött mindég hátsószándékok rejteznek, ahogyan most is.
Szóval türelmesen várja a válaszokat, azonban újabb személyek érkeznek közben a rögtönzött kis társasághoz. Egy vörös szuka, ő rá még emlékszik is a tavaszi ünnepségről. Hát, csak megérte a Holdudvaron lebzselni, még ha azon pillanatokban halálra is unta magát.*
- Ó, csak nem Ön nyerte a tavaszi vetélkedőt? Bámulatos előadás volt, a tűz varázsához semmi sem fogható. *Magyarázza, akár egy izgatott leányka, ám kivételesen akad igazság a szavai mögött; valóban le tudja nyűgözni a tűz, hát még, ha valaki az uralma alatt is tartja. Hozzá idomos elem, bár a narancsos lángok előre veszélyt sejtetnek, nem rejteznek maszkok mögé, hogy a legváratlanabb pillanatban csaphassanak le, de majd a kezei között...*
- Elenith Dharemon, művészet kedvelő. *Mutatkozik be udvariasan, még ha a Vörös üdvözlete nem is neki szólt. Legalábbis úgy sejti, őt nem éppen fedi le a "játszók" megszólítás, azonban mikor is érdekelte ilyesmi?
Hát most sem sokáig tartja figyelemmel a friss húst, ugyanis egy újabb csatlakozik a társasághoz. Hímnemű, ráadásul abból a fajtából, amelyikkel oly' könnyű és élvezetes a játék. S rendszerint ők azok, akik a legtöbb táplálékkal szolgálhatnak félelmük jegyében a lény számára, midőn utoléri őket a végzetük. Kár, hogy a mai napra már elég féreg került a listájára, s egyelőre a szöszi sem művelt olyasmit, mely ellenére lenne Dayria elvárásainak.*
- Üdvözletem, uram... *Köszön neki is, közben szemérmesen sütve le hosszú pilláit, melyeknek árnyéka az orcáit söprögeti. Nem esik nehezére eljátszani a szűz hajadont, kinek szíve minden csintalan férfi mosolyra erőteljeset dobban, s hófehér arca piros színben tetszik, ugyanis rengeteg széltolóval csónakázott már életének végtelennek tűnő tengerén. Jól tudja, a szőke ficsúrhoz hasonlóaknak imponál, ha ők vezethetik be az élet mámorába a legkisebb nesztől is nyárfalevélként remegő kisasszonyokat, hogy aztán darabokra törve a szívüket, hagyják őket hátra. Igaz, most nincs túl sok célja a játékkal, talán csak újabb vasmacskáját dobja a vízbe, hogy még egy ponton biztosíthassa a társaságban való maradását. Elvégre olybá tetszik, rajta kívül mindenki művészethez értő itt.
Számításaival ezúttal viszont mellé lő, mivel a férfi két pillanat alatt tova is illan mellőlük. Még egy kis ideig követi tekintetével a különös jelenséget, aztán visszafordítja lélektükreit az eddigi beszélgetőpartnereire.*
A hozzászólás írója (Dayria Yoleath Valurien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.09 22:00:53
3275. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-09 21:46:50
Üzenet elküldve: 2015-07-09 21:46:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
*Nos, vannak fokozatok, ezt Lorew mindig is tudta, és lévén a másik nem nagyon érdeklődik, valóban kénytelen lesz arrébb vonulni, ahogy amaz vágyott rá. Vicces, mivel ez a hely volt az ő névre szóló kis tere, reggeltől kezdve ténykedett itt a ládák közelében, ha elfáradt, leült, amikor unatkozott, írt néhány mondatot, de igazából teljességgel és tökéletesen haszontalanul töltötte az eddigi órákat. Persze hát ezért jött el a templomból, mert ugyan mi is lenne itt a jó, ha csinálni kéne valamit? Volt a forgatag belsejében, az rossz volt, így egyszerűen kívül marad, csak kicsit távolabb immáron a ládáktól is. Hát majd csak odébbáll idővel az a fura kölyök. Viszont a sors nem kegyes hozzá, hamarosan egy másik, hasonlóan megbízhatatlan beállítottságról tanúskodó külsővel rendelkező alak lép melléje, noha szavaival igyekszik kompenzálni. Egy dolog biztos, a meleget illetően nagyon igaza van.*
- Milyen sok embert zavar itt a meleg *sóhajtja* Otthon maradhattatok volna az árnyékos házatokban, akkor kevesebben lennének, kisebb lenne a tömeg, és senkinek nem lenne túl meleg az idő. Mindenki jobban járna *már aki megteheti, hogy hazamegy. Már aki nem egy szerzetes, aki kénytelen a templomban, vagy az utcán tölteni az éjszakákat, mint például Lorew. Persze sokan hiszik emiatt, hogy utálja a gazdagokat, vagy egyáltalán azokat, akiknek házuk van, de igazából őket se jobban, mint bármely más halandót. Felesleges azon bosszankodni, hogy egyesek házzal a birtokukban élnek, míg mások szegények, és az utcán alszanak, hiszen nyilvánvaló, hogy idővel mindkettő csoport képviselői meghalnak, akkor ugyan mi értelme? Például ott vannak azok, akik még legöregebb napjaikban is kuporgatják a pénzt. Még néha nyolcvan éves emberekről is hallani (Lorew majd hiszi, ha látja) akik még mindig csak arra gondolnak, hogy lehetne még több pénzük. És ott vannak azok, akik elverik minden pénzüket italra, dohányra, szerekre, hölgyek bájaira... Ki jár rosszabbul? Senki, végül mindenki meghal. Mondjuk ha tippelnie kéne, a szerzetes a második kategóriába sorolná az új jövevényt.*
- Nem mindenki a fehérnépért és a serért él *jegyzi meg, persze nem piszkálódásból utánozza a másik szóhasználatát, ha ő szurkálódni akar, akkor azt érezteti. Keményen. Hát ugyan érdekli is őt, hol lehet vizezett sört kapni?* Ma már ittam rumot, ami valahány évig érlelődött egy valamilyen fából készült hordóban. Az elég is volt.
*Igen, nagyjából ez minden, amit megjegyzett a Khyr-féle rumról, hogy sokáig érlelték, egy fahordóban. Meg hogy jó erős, Lorew meg amúgy sem bírja az italt, így felesleges is lenne még sörrel is erőlködnie. Se pénze, se ideje, se kedve hozzá.*
*Nos, vannak fokozatok, ezt Lorew mindig is tudta, és lévén a másik nem nagyon érdeklődik, valóban kénytelen lesz arrébb vonulni, ahogy amaz vágyott rá. Vicces, mivel ez a hely volt az ő névre szóló kis tere, reggeltől kezdve ténykedett itt a ládák közelében, ha elfáradt, leült, amikor unatkozott, írt néhány mondatot, de igazából teljességgel és tökéletesen haszontalanul töltötte az eddigi órákat. Persze hát ezért jött el a templomból, mert ugyan mi is lenne itt a jó, ha csinálni kéne valamit? Volt a forgatag belsejében, az rossz volt, így egyszerűen kívül marad, csak kicsit távolabb immáron a ládáktól is. Hát majd csak odébbáll idővel az a fura kölyök. Viszont a sors nem kegyes hozzá, hamarosan egy másik, hasonlóan megbízhatatlan beállítottságról tanúskodó külsővel rendelkező alak lép melléje, noha szavaival igyekszik kompenzálni. Egy dolog biztos, a meleget illetően nagyon igaza van.*
- Milyen sok embert zavar itt a meleg *sóhajtja* Otthon maradhattatok volna az árnyékos házatokban, akkor kevesebben lennének, kisebb lenne a tömeg, és senkinek nem lenne túl meleg az idő. Mindenki jobban járna *már aki megteheti, hogy hazamegy. Már aki nem egy szerzetes, aki kénytelen a templomban, vagy az utcán tölteni az éjszakákat, mint például Lorew. Persze sokan hiszik emiatt, hogy utálja a gazdagokat, vagy egyáltalán azokat, akiknek házuk van, de igazából őket se jobban, mint bármely más halandót. Felesleges azon bosszankodni, hogy egyesek házzal a birtokukban élnek, míg mások szegények, és az utcán alszanak, hiszen nyilvánvaló, hogy idővel mindkettő csoport képviselői meghalnak, akkor ugyan mi értelme? Például ott vannak azok, akik még legöregebb napjaikban is kuporgatják a pénzt. Még néha nyolcvan éves emberekről is hallani (Lorew majd hiszi, ha látja) akik még mindig csak arra gondolnak, hogy lehetne még több pénzük. És ott vannak azok, akik elverik minden pénzüket italra, dohányra, szerekre, hölgyek bájaira... Ki jár rosszabbul? Senki, végül mindenki meghal. Mondjuk ha tippelnie kéne, a szerzetes a második kategóriába sorolná az új jövevényt.*
- Nem mindenki a fehérnépért és a serért él *jegyzi meg, persze nem piszkálódásból utánozza a másik szóhasználatát, ha ő szurkálódni akar, akkor azt érezteti. Keményen. Hát ugyan érdekli is őt, hol lehet vizezett sört kapni?* Ma már ittam rumot, ami valahány évig érlelődött egy valamilyen fából készült hordóban. Az elég is volt.
*Igen, nagyjából ez minden, amit megjegyzett a Khyr-féle rumról, hogy sokáig érlelték, egy fahordóban. Meg hogy jó erős, Lorew meg amúgy sem bírja az italt, így felesleges is lenne még sörrel is erőlködnie. Se pénze, se ideje, se kedve hozzá.*
3274. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-09 21:14:11
Üzenet elküldve: 2015-07-09 21:14:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
// Nyári forgatag //
* Egy darabon még csak ácsingózik, mint a fancsali feszület. Jobb lábáról baljára illeg, s úgy dönt, hogy most türelmetlen és nem vár tovább. A hőség elviselhetetlen, neki ez így túl kegyetlen, úgyhogy mélyen biccent a kompániának és egy árnyékos helyet keresvén tovább indul. Majd később visszamegy elképzelése szerint, ha azok még ott szobroznak, de addig is keres magának valami ponyvát ahol meghúzhatja magát. Semmi történés, semmi vásári mulatság amiről balladát írhatna a magafajta, s még a kalapját is otthon hagyta. Ha már másért nem, hát azért megérte eljönni, hogy kirötyögje az állig páncélban megjelent vitézeket. Úgy csillog-villog a vértjük, hogy az zavarón a szemébe világít. Majd rájuk rohad ebben a hőségben. Az lesz ám a vicces téma egy trubadúrnak: A nemes lovag, gyengék oltalmazója, ki összerogy saját páncéljának súlya alatt. Bár tény, hogy a dekoratív leánykák utánuk fordulnak s összesúgnak a hátuk mögött. No ez már annyira nem járja. Erre kénytelen megint fancsali képet vágni. Mély, lemondó sóhajt hallatva egy árnyékos falhoz indul, s annak nekidőlve elkezdi lejjebb hajtani hosszú csizmájának szárát, hogy legalább az ne melegítse.*
- Ember, kegyetlen ez a kánikula! De legalább a leányok egy arasznyival rövidebb szoknyát vettek.
* Panaszkodja a mellette állónak, tök mindegy, hogy az figyel-e rá avagy éppen el van foglalva valami mással. Gil szeret fecsegni. Szereti hallatni saját hangját és mély fejtegetéseit a létről. Felegyenesedik, mikor végzett csizmaszárának tetszetős beállításával, nyújtózik egyet, majd most először végigméri a mellette állót. A ruhája szakadt, haja és szakálla hosszú, ábrázata pedig oly komor, mint a tintanyaló szerzeteseknek a mágustoronyban.*
- Ej, de látom téged nem dob fel a fehérnép combvillogtatása. Mitől ilyen morózus a képed? Kéne neked egy jó ser tán. Akad itt vajon amit nem vizeznek?
* Fecseg csak úgy maga elé, s nyújtózva villantja kék szemeit a közeli bodegákra. Sült húsok füstje, verejtékszag és orrfacsaró parfüm orgia szállingózik a levegőben. Gil-t még mindig marja az unalom, úgyhogy nem szándékszik egyedül legurítani a hűsítőt. Ha az idegen válaszol, szeme vidáman csillan, s Lorew tán nem is sejti, hogy kénytelen lesz vele tartani, különben addig karattyol majd, mígnem beadja a derekát. De ugyan melyik férfi mondana nemet egy hideg mézsörnek, mikor a déli nap a legmagasabban süt, s árnyék alig leledzik a téren?*
A hozzászólás írója (Gilroy a rímfaragó) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.09 21:18:08
* Egy darabon még csak ácsingózik, mint a fancsali feszület. Jobb lábáról baljára illeg, s úgy dönt, hogy most türelmetlen és nem vár tovább. A hőség elviselhetetlen, neki ez így túl kegyetlen, úgyhogy mélyen biccent a kompániának és egy árnyékos helyet keresvén tovább indul. Majd később visszamegy elképzelése szerint, ha azok még ott szobroznak, de addig is keres magának valami ponyvát ahol meghúzhatja magát. Semmi történés, semmi vásári mulatság amiről balladát írhatna a magafajta, s még a kalapját is otthon hagyta. Ha már másért nem, hát azért megérte eljönni, hogy kirötyögje az állig páncélban megjelent vitézeket. Úgy csillog-villog a vértjük, hogy az zavarón a szemébe világít. Majd rájuk rohad ebben a hőségben. Az lesz ám a vicces téma egy trubadúrnak: A nemes lovag, gyengék oltalmazója, ki összerogy saját páncéljának súlya alatt. Bár tény, hogy a dekoratív leánykák utánuk fordulnak s összesúgnak a hátuk mögött. No ez már annyira nem járja. Erre kénytelen megint fancsali képet vágni. Mély, lemondó sóhajt hallatva egy árnyékos falhoz indul, s annak nekidőlve elkezdi lejjebb hajtani hosszú csizmájának szárát, hogy legalább az ne melegítse.*
- Ember, kegyetlen ez a kánikula! De legalább a leányok egy arasznyival rövidebb szoknyát vettek.
* Panaszkodja a mellette állónak, tök mindegy, hogy az figyel-e rá avagy éppen el van foglalva valami mással. Gil szeret fecsegni. Szereti hallatni saját hangját és mély fejtegetéseit a létről. Felegyenesedik, mikor végzett csizmaszárának tetszetős beállításával, nyújtózik egyet, majd most először végigméri a mellette állót. A ruhája szakadt, haja és szakálla hosszú, ábrázata pedig oly komor, mint a tintanyaló szerzeteseknek a mágustoronyban.*
- Ej, de látom téged nem dob fel a fehérnép combvillogtatása. Mitől ilyen morózus a képed? Kéne neked egy jó ser tán. Akad itt vajon amit nem vizeznek?
* Fecseg csak úgy maga elé, s nyújtózva villantja kék szemeit a közeli bodegákra. Sült húsok füstje, verejtékszag és orrfacsaró parfüm orgia szállingózik a levegőben. Gil-t még mindig marja az unalom, úgyhogy nem szándékszik egyedül legurítani a hűsítőt. Ha az idegen válaszol, szeme vidáman csillan, s Lorew tán nem is sejti, hogy kénytelen lesz vele tartani, különben addig karattyol majd, mígnem beadja a derekát. De ugyan melyik férfi mondana nemet egy hideg mézsörnek, mikor a déli nap a legmagasabban süt, s árnyék alig leledzik a téren?*
A hozzászólás írója (Gilroy a rímfaragó) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.09 21:18:08
3273. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-09 17:25:29
Üzenet elküldve: 2015-07-09 17:25:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Íjászverseny//
//Harmadik forduló előtti pihenő//
-Én Ratraxurgból jöttem.
*Bár nem kérdezték, de ha már a másik is elmondta akkor ő sem maradhat ki. Fogalma sincs Tiol, bár az elmondásból be tudja lőni nagyjából. A földrajz sosem volt erőssége, azaz semmi baja vele, csak nem érdekli. Az anyagi kérdésen viszont el kell hogy gondolkodjon.*
-Hát ezt nehéz megmondani. Ha már egyet csináltam volna akkor nem lenne probléma kiszámolni, de így hogy még csak ötletem van... Lehet nem válik be, lehet máshogy fog sikerülni, aztán a próbák, a gyártás... Így előre még tippelni sem tudok.
*Bocsánatkérően vonja meg vállait, azért viszont hálás hogy Kirion leereszkedett a szintjére.*
-Ráadásul most időm sem lenne rá, épp máson dolgozom. De talán egy-két év múlva nyitok majd egy műhelyt, biztos elterjed majd a híre, majd keress meg.
*A gondolatra ismét vigyorogva pislog az elfre, aztán kissé odébb sandít mert mintha folytatódna a verseny.*
-Máris jön a harmadik forduló?
//Íjászverseny//
//Harmadik forduló előtti pihenő//
-Én Ratraxurgból jöttem.
*Bár nem kérdezték, de ha már a másik is elmondta akkor ő sem maradhat ki. Fogalma sincs Tiol, bár az elmondásból be tudja lőni nagyjából. A földrajz sosem volt erőssége, azaz semmi baja vele, csak nem érdekli. Az anyagi kérdésen viszont el kell hogy gondolkodjon.*
-Hát ezt nehéz megmondani. Ha már egyet csináltam volna akkor nem lenne probléma kiszámolni, de így hogy még csak ötletem van... Lehet nem válik be, lehet máshogy fog sikerülni, aztán a próbák, a gyártás... Így előre még tippelni sem tudok.
*Bocsánatkérően vonja meg vállait, azért viszont hálás hogy Kirion leereszkedett a szintjére.*
-Ráadásul most időm sem lenne rá, épp máson dolgozom. De talán egy-két év múlva nyitok majd egy műhelyt, biztos elterjed majd a híre, majd keress meg.
*A gondolatra ismét vigyorogva pislog az elfre, aztán kissé odébb sandít mert mintha folytatódna a verseny.*
-Máris jön a harmadik forduló?
3272. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-09 16:11:07
Üzenet elküldve: 2015-07-09 16:11:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Dhoros, Plevaen//
*Úgy tűnik sikerült halálra untatnia arrogáns természetével a másik fiatal mélységit és már távozna is tőle. ~Nekem mindegy mész e vagy sem, nekem a nagy hal kell~ néz a verseny felé, ahol már végre meg kezdték a harmadik kört, ráadásul kedvenc fajtársa indított. Oldalra sandít Dhorosra.*
-Ha csak erre vágytál nekem mindegy, ha mész mész ha maradsz maradsz, én eddig is megvoltam magammal is, ha úgy volt. *Vonja meg vállát és nemtörődömséggel fordul vissza a lövészek felé, ahol már nem látja a mélységit, de nem sokra rá már ott terem közöttük. Az első megjegyzésére elmosolyodik, elég vizuális típus és elképzelte az egész nyomorult várost lángokban.*
-Nem vágyik a társaságomra újonnan előkerült fajtársam, szerintem nem kell vele számolnod, persze helyette nem dönthetek.
//Dhoros, Plevaen//
*Úgy tűnik sikerült halálra untatnia arrogáns természetével a másik fiatal mélységit és már távozna is tőle. ~Nekem mindegy mész e vagy sem, nekem a nagy hal kell~ néz a verseny felé, ahol már végre meg kezdték a harmadik kört, ráadásul kedvenc fajtársa indított. Oldalra sandít Dhorosra.*
-Ha csak erre vágytál nekem mindegy, ha mész mész ha maradsz maradsz, én eddig is megvoltam magammal is, ha úgy volt. *Vonja meg vállát és nemtörődömséggel fordul vissza a lövészek felé, ahol már nem látja a mélységit, de nem sokra rá már ott terem közöttük. Az első megjegyzésére elmosolyodik, elég vizuális típus és elképzelte az egész nyomorult várost lángokban.*
-Nem vágyik a társaságomra újonnan előkerült fajtársam, szerintem nem kell vele számolnod, persze helyette nem dönthetek.
3271. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-09 15:54:42
Üzenet elküldve: 2015-07-09 15:54:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Íjászverseny//
//Harmadik forduló előtti pihenő//
*A lány meglepett arcán elmosolyodik és mikor megszólal, akkor kevésbé érzi magát hülyének, ezek szerint talán kivitelezhető lehet és a gnóm is gondolkozott már az ötletén.*
-Látom a fegyvered lekötötte a figyelmed eddig *mondja kedvesen* én Kirion vagyok Tiolból érkeztem, az a tengeren túl található szigetcsoport igazából, amin jó részt elfek laknak. *Leguggol a lány mellé, hogy ne kelljen olyan magasra fel néznie és úgy folytatja vidám mosollyal mondandóját.*
-Valóban ördögi kör, mennyiért vállalnál el hasonló munkát?
//Íjászverseny//
//Harmadik forduló előtti pihenő//
*A lány meglepett arcán elmosolyodik és mikor megszólal, akkor kevésbé érzi magát hülyének, ezek szerint talán kivitelezhető lehet és a gnóm is gondolkozott már az ötletén.*
-Látom a fegyvered lekötötte a figyelmed eddig *mondja kedvesen* én Kirion vagyok Tiolból érkeztem, az a tengeren túl található szigetcsoport igazából, amin jó részt elfek laknak. *Leguggol a lány mellé, hogy ne kelljen olyan magasra fel néznie és úgy folytatja vidám mosollyal mondandóját.*
-Valóban ördögi kör, mennyiért vállalnál el hasonló munkát?
3270. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-09 11:28:19
Üzenet elküldve: 2015-07-09 11:28:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Íjászverseny//
//Harmadik forduló előtti pihenő//
*Igazán meglepődött érdeklődéssel fogadja Kirion szavait, hát még saját ötlete is van, milyen aranyos. Sőt azt is beismeri hogy nem való a nagynéphez a gondolkodás meg a bütykölés, máris szimpatikus neki. Szegény még szégyenli is hogy ilyen oktondi fajba született, ritkaság ez a városban, általában inkább mindenki el van telve a saját tökéletességével. Pedig az nem adhatik meg mindenkinek, még a gnómok sem lettek tökéletesen, Jezabiel legalábbis irigyli a mélységiek sötétlátását. Kivéve azt a részt hogy őket a nappali fény bántja. Még mindig ők jártak a legjobban, hisz bárki akinek egy kis ész is szorult a fejébe belátja, hogy bizony a gnómok a legtökéletesebbek. Ha pedig valaki már legalább annyira intelligens hogy saját hátrányait felismeri, az mindenképpen becsülendő.*
-Nos bevallom ezen én is sokat gondolkodtam. A probléma nem az adagolásban, hanem a gyors felhúzásban rejlik. Ha úgyis kell öt-tíz másodperc hogy megfeszítsük az ideget, akkor inkább ebből kéne faragni és nem abból az egy-kettőből amit a vessző behelyezése igényel. Terveim már vannak, de még nem jutottam el a fejlesztéshez, sajnos mindenhez sok arany kell, sok aranyhoz pedig sok munka, a sok munka meg elveszi az időmet amit a sok ötletre fordíthatnék.
*Elhúzza száját és lassan megcsóválja fejét.*
-Ez bizony egy ördögi kör. És te ki vagy?
*Nyitja tágra szemeit ismét felfelé nézve, hisz ha be is mondták volna a versenyzők neveit, ő teljesen másra figyelt.*
//Íjászverseny//
//Harmadik forduló előtti pihenő//
*Igazán meglepődött érdeklődéssel fogadja Kirion szavait, hát még saját ötlete is van, milyen aranyos. Sőt azt is beismeri hogy nem való a nagynéphez a gondolkodás meg a bütykölés, máris szimpatikus neki. Szegény még szégyenli is hogy ilyen oktondi fajba született, ritkaság ez a városban, általában inkább mindenki el van telve a saját tökéletességével. Pedig az nem adhatik meg mindenkinek, még a gnómok sem lettek tökéletesen, Jezabiel legalábbis irigyli a mélységiek sötétlátását. Kivéve azt a részt hogy őket a nappali fény bántja. Még mindig ők jártak a legjobban, hisz bárki akinek egy kis ész is szorult a fejébe belátja, hogy bizony a gnómok a legtökéletesebbek. Ha pedig valaki már legalább annyira intelligens hogy saját hátrányait felismeri, az mindenképpen becsülendő.*
-Nos bevallom ezen én is sokat gondolkodtam. A probléma nem az adagolásban, hanem a gyors felhúzásban rejlik. Ha úgyis kell öt-tíz másodperc hogy megfeszítsük az ideget, akkor inkább ebből kéne faragni és nem abból az egy-kettőből amit a vessző behelyezése igényel. Terveim már vannak, de még nem jutottam el a fejlesztéshez, sajnos mindenhez sok arany kell, sok aranyhoz pedig sok munka, a sok munka meg elveszi az időmet amit a sok ötletre fordíthatnék.
*Elhúzza száját és lassan megcsóválja fejét.*
-Ez bizony egy ördögi kör. És te ki vagy?
*Nyitja tágra szemeit ismét felfelé nézve, hisz ha be is mondták volna a versenyzők neveit, ő teljesen másra figyelt.*
3269. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-09 11:24:35
Üzenet elküldve: 2015-07-09 11:24:35
ÚJ
![>Plevaen Kadar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/8972_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Dhoros, Trazryns//
*Úgy tűnik a kelleténél hamarabb engedte el a nyilat. A többi versenyző még az árnyékban pihen, nem sietnek sehová és igazából a mélységinek is rá kell jönnie, hogy neki sincs semmi dolga az ég egy adta világon, csak már annyira beleállt lábába a rohanás, hogy azt puszta formalitásból ki nem fogja onnan szedni. Háromszor lőtt, innentől legyen a bírók baja. Már visszafelé indul mikor a tömegben ismét rápillant a korábbi sötételfre, vajon meg van e még, és nem kicsit van meglepődve mikor tekintete egy helyett rögtön kettővel találkozik. Eddig alig volt mélységi a városban a fekete kúrián kívül ma meg ez a negyedik akit lát és még ki se tette a lábát a piactérről.* ~Na, miről nem tudok már megint.~
*Amennyire meglepődik a második tiszta vérű megjelenésén, annyira megnyugszik a korábbival kapcsolatban. Öt perce még vele beszélt, amaz megtudta, hogy Plevaen gazdag figura és most már egy másik, láthatóan veszélyesebb mélységivel susmog. Aki ennyire gyanúsan viselkedik annak vagy nincsenek rossz szándékai, vagy túl ostoba a végrehajtásukhoz. Így vagy úgy ártalmatlan. Sajnos a csőcselék miatt nem hallja amit az a kettő mond, pedig nyilván őt is érdekelné a dolog és persze rákérdezne mi ez a, már már tömeg ami hármójukból létrejött. Örül ha végre többen lesznek és valahogy háttérbe szorítják ezt a felszínen burjánzó átkos emberiséget, de szeretne többet tudni. Leplezetlen szándékkal közelíti meg a párost, kissé a sárga szemű oldalán, hogy őt is jól végigmérhesse. Szemmel láthatólag jóval életképesebb példány, nem egy nemesi ház fiacskája, ellenben nincs jól felszerelve, kardot, nyílvetőt nem lát az oldalán, ahogy más fegyvert sem, így eléggé aggasztja mi az ami nála van és amit nem lát. Páncél hiányán már kevésbé akad fenn az mostanság gyilkos hajlamú.* -Ha leszünk még páran, felégethetjük a városőrséget.
*Mondja halkan, bemutatkozás helyett. Persze a dolgot nem gondolja komolyan, túlontúl szép, álomkép szerű vízió ez csupán, de miért is ne játszhatna el vele. Továbbra is a sárga szeműt figyeli. Igyekszik ellesni valamit amiből összerakhatná a fickót, de csak az eszelős mosolyt látja rajta. Ismerős vigyor, ő is így néz ki ha valami nem épp tisztességes dologban töri a fejét, és a felismerésre is hasonló mosollyal reagál. De meg kell hagynia Dhoros-é eszelősebb, talán mert a fickó is betegebb nála. Tiszteletre méltó vonás.*
-Hogy készüljek? Palotára lesz szükség vagy menekülttáborra? *Próbál tapogatózni. Ahol két sötételf bukkan fel egyszerre váratlanul ott valami készülődik amiből ő is ki akarja venni a részét, mind a felebaráti segítségnyújtásban, mind az utána járó haszonban. Szemei ide oda járnak a két fickó között. Kezét ismét keresztbe fonja és mutató ujját az alkarvédőjébe rejtett tüske gombjára helyezi. Már arra amelyik még megvan.*
//Dhoros, Trazryns//
*Úgy tűnik a kelleténél hamarabb engedte el a nyilat. A többi versenyző még az árnyékban pihen, nem sietnek sehová és igazából a mélységinek is rá kell jönnie, hogy neki sincs semmi dolga az ég egy adta világon, csak már annyira beleállt lábába a rohanás, hogy azt puszta formalitásból ki nem fogja onnan szedni. Háromszor lőtt, innentől legyen a bírók baja. Már visszafelé indul mikor a tömegben ismét rápillant a korábbi sötételfre, vajon meg van e még, és nem kicsit van meglepődve mikor tekintete egy helyett rögtön kettővel találkozik. Eddig alig volt mélységi a városban a fekete kúrián kívül ma meg ez a negyedik akit lát és még ki se tette a lábát a piactérről.* ~Na, miről nem tudok már megint.~
*Amennyire meglepődik a második tiszta vérű megjelenésén, annyira megnyugszik a korábbival kapcsolatban. Öt perce még vele beszélt, amaz megtudta, hogy Plevaen gazdag figura és most már egy másik, láthatóan veszélyesebb mélységivel susmog. Aki ennyire gyanúsan viselkedik annak vagy nincsenek rossz szándékai, vagy túl ostoba a végrehajtásukhoz. Így vagy úgy ártalmatlan. Sajnos a csőcselék miatt nem hallja amit az a kettő mond, pedig nyilván őt is érdekelné a dolog és persze rákérdezne mi ez a, már már tömeg ami hármójukból létrejött. Örül ha végre többen lesznek és valahogy háttérbe szorítják ezt a felszínen burjánzó átkos emberiséget, de szeretne többet tudni. Leplezetlen szándékkal közelíti meg a párost, kissé a sárga szemű oldalán, hogy őt is jól végigmérhesse. Szemmel láthatólag jóval életképesebb példány, nem egy nemesi ház fiacskája, ellenben nincs jól felszerelve, kardot, nyílvetőt nem lát az oldalán, ahogy más fegyvert sem, így eléggé aggasztja mi az ami nála van és amit nem lát. Páncél hiányán már kevésbé akad fenn az mostanság gyilkos hajlamú.* -Ha leszünk még páran, felégethetjük a városőrséget.
*Mondja halkan, bemutatkozás helyett. Persze a dolgot nem gondolja komolyan, túlontúl szép, álomkép szerű vízió ez csupán, de miért is ne játszhatna el vele. Továbbra is a sárga szeműt figyeli. Igyekszik ellesni valamit amiből összerakhatná a fickót, de csak az eszelős mosolyt látja rajta. Ismerős vigyor, ő is így néz ki ha valami nem épp tisztességes dologban töri a fejét, és a felismerésre is hasonló mosollyal reagál. De meg kell hagynia Dhoros-é eszelősebb, talán mert a fickó is betegebb nála. Tiszteletre méltó vonás.*
-Hogy készüljek? Palotára lesz szükség vagy menekülttáborra? *Próbál tapogatózni. Ahol két sötételf bukkan fel egyszerre váratlanul ott valami készülődik amiből ő is ki akarja venni a részét, mind a felebaráti segítségnyújtásban, mind az utána járó haszonban. Szemei ide oda járnak a két fickó között. Kezét ismét keresztbe fonja és mutató ujját az alkarvédőjébe rejtett tüske gombjára helyezi. Már arra amelyik még megvan.*
3268. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-09 10:42:23
Üzenet elküldve: 2015-07-09 10:42:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Íjászverseny//
//Harmadik forduló előtti pihenő//
*Nem is tétlenkedik, a lány mosolyog és nem ellenséges, talán tényleg csak belemerült a saját fegyvere bütykölésébe és a pontos lövés számolgatásába.*
-Az érdekelne, hogy szerinted működhetne e olyan dolog a fegyverünkre, ami adagolja a nyílvesszőket a kilövéshez, így gyorsan lehetne vele akár háromszor is tüzelni, illetve kivitelezhető e ilyesmi... én nem értek a bütyköléshez, de látom te azért konyítasz hozzá. *Jobbját a tarkójára emeli és zavartan mosolyog az apró lányra, remélve nem beszél túl nagy badarságot.*
//Íjászverseny//
//Harmadik forduló előtti pihenő//
*Nem is tétlenkedik, a lány mosolyog és nem ellenséges, talán tényleg csak belemerült a saját fegyvere bütykölésébe és a pontos lövés számolgatásába.*
-Az érdekelne, hogy szerinted működhetne e olyan dolog a fegyverünkre, ami adagolja a nyílvesszőket a kilövéshez, így gyorsan lehetne vele akár háromszor is tüzelni, illetve kivitelezhető e ilyesmi... én nem értek a bütyköléshez, de látom te azért konyítasz hozzá. *Jobbját a tarkójára emeli és zavartan mosolyog az apró lányra, remélve nem beszél túl nagy badarságot.*
3267. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-09 08:35:06
Üzenet elküldve: 2015-07-09 08:35:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Íjászverseny//
//Harmadik forduló előtti pihenő//
*Töprengéséből versenytársa szakítja ki, kissé zavartan pillant fel a megszólításra, de a nevét hallva rögtön elvigyorodik.*
- Üdv! Persze, természetesen.
*Úgy látszik sikerülhet megoldást találnia a fény problémára, de majd csak később hozza szóba ezt. Előbb válaszol a fickó kérdéseire, utána talán majd úgy érzi az elf hogy ő is tartozik egy szívességgel.*
- Mire vagy kíváncsi?
*Sajnos mint a legtöbb lény, ő is tele van előítéletekkel, nehéz lesz majd úgy válaszolni a fegyverével kapcsolatos kérdésekre hogy azt egy buta nagylény is megértse. Viszont ha már érdeklődik akkor megtesz minden tőle telhetőt hogy jól adja el nyílvetőjét, ki tudja, talán ismét pénzé teheti tudását. Bár abban kételkedik hogy Ratraxurg kohóitól ilyen távol képes lenne a megfelelő ötvözetet előállítani, a kovácsra pedig nem szívesen bízná rá ezt a tudást.*
//Íjászverseny//
//Harmadik forduló előtti pihenő//
*Töprengéséből versenytársa szakítja ki, kissé zavartan pillant fel a megszólításra, de a nevét hallva rögtön elvigyorodik.*
- Üdv! Persze, természetesen.
*Úgy látszik sikerülhet megoldást találnia a fény problémára, de majd csak később hozza szóba ezt. Előbb válaszol a fickó kérdéseire, utána talán majd úgy érzi az elf hogy ő is tartozik egy szívességgel.*
- Mire vagy kíváncsi?
*Sajnos mint a legtöbb lény, ő is tele van előítéletekkel, nehéz lesz majd úgy válaszolni a fegyverével kapcsolatos kérdésekre hogy azt egy buta nagylény is megértse. Viszont ha már érdeklődik akkor megtesz minden tőle telhetőt hogy jól adja el nyílvetőjét, ki tudja, talán ismét pénzé teheti tudását. Bár abban kételkedik hogy Ratraxurg kohóitól ilyen távol képes lenne a megfelelő ötvözetet előállítani, a kovácsra pedig nem szívesen bízná rá ezt a tudást.*
3266. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-09 07:47:38
Üzenet elküldve: 2015-07-09 07:47:38
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//Íjászverseny//
//Harmadik forduló//
* Szomorúan látja, hogy a nyílvessző megremeg majd a szél a tollazatába kap és ennek hatására irányt változtat. ~Ilyen a szerencsém.~ gondolja magában lemondóan s azon gondolkodik mennyit változtatott volna ha nem a legtávolabbi célpontot választja. Szinte semmit. A természet elmeivel nem lehet játszadozni. Talán ha valamivel erősebb, stabilabb nyilat választ, de az sem lett volna nyerő mert amelyik stabil az nehéz és nem repül olyan távolra. Ez egy igen könnyű, a festéssel is korrigált, direkt távolsági célpontokra használt nyílvessző volt. Csendesen megy vissza a helyére és figyeli a többi versenyző lövését. Bizony van olyan is akit a szerencse most kegyeibe fogadott.
Kissé tovább kell várniuk mint az első kör esetében és ennek az oka is megvan. Az egyik versenyzőnek valami elintéznivaló dolga akadhatott. Sajnos nem is ér vissza időben.
Amikor megkezdődik a harmadik kör még egy kicsit kivár majd amikor az előtte lövést leadó visszavonul ő is a vonalhoz lép. A vörös szalagot meglengeti, és a közepes távolságra lévő bábut választja. Kivételesen a szalag a porba hull miközben Ewangel már a nyílvesszőt húzza elő. Egyszerű szép darab. Semmi különlegessége, ha csak nem számít annak a tollak vörös és fekete színe. Ha minden igaz akkor akácfából készült. A nyílvessző a húrra kerül majd megfeszíti az íjat és beméri a célpontot. A légzésére már ösztönszerűen figyel, ez is olyan mint a kardforgatásnál a lábtartás. Aki évek óta műveli annak nem kell minden apró részletre külön koncentrálnia mert már a vérében van. Amikor úgy érzi, hogy elég pontos a célzása és talán komolyabb szellő sem fenyeget a következő egy két másodpercben, akkor szépen ívelve engedi el a nyílvesszőt.
Tekintete követi az útját majd ha megérkezett apró meghajlás a nemes felé. Egy gyors mozdulattal felkapja a földön heverő szalagot, hogy ismét visszavonulhasson az árnyékba.*
//Íjászverseny//
//Harmadik forduló//
* Szomorúan látja, hogy a nyílvessző megremeg majd a szél a tollazatába kap és ennek hatására irányt változtat. ~Ilyen a szerencsém.~ gondolja magában lemondóan s azon gondolkodik mennyit változtatott volna ha nem a legtávolabbi célpontot választja. Szinte semmit. A természet elmeivel nem lehet játszadozni. Talán ha valamivel erősebb, stabilabb nyilat választ, de az sem lett volna nyerő mert amelyik stabil az nehéz és nem repül olyan távolra. Ez egy igen könnyű, a festéssel is korrigált, direkt távolsági célpontokra használt nyílvessző volt. Csendesen megy vissza a helyére és figyeli a többi versenyző lövését. Bizony van olyan is akit a szerencse most kegyeibe fogadott.
Kissé tovább kell várniuk mint az első kör esetében és ennek az oka is megvan. Az egyik versenyzőnek valami elintéznivaló dolga akadhatott. Sajnos nem is ér vissza időben.
Amikor megkezdődik a harmadik kör még egy kicsit kivár majd amikor az előtte lövést leadó visszavonul ő is a vonalhoz lép. A vörös szalagot meglengeti, és a közepes távolságra lévő bábut választja. Kivételesen a szalag a porba hull miközben Ewangel már a nyílvesszőt húzza elő. Egyszerű szép darab. Semmi különlegessége, ha csak nem számít annak a tollak vörös és fekete színe. Ha minden igaz akkor akácfából készült. A nyílvessző a húrra kerül majd megfeszíti az íjat és beméri a célpontot. A légzésére már ösztönszerűen figyel, ez is olyan mint a kardforgatásnál a lábtartás. Aki évek óta műveli annak nem kell minden apró részletre külön koncentrálnia mert már a vérében van. Amikor úgy érzi, hogy elég pontos a célzása és talán komolyabb szellő sem fenyeget a következő egy két másodpercben, akkor szépen ívelve engedi el a nyílvesszőt.
Tekintete követi az útját majd ha megérkezett apró meghajlás a nemes felé. Egy gyors mozdulattal felkapja a földön heverő szalagot, hogy ismét visszavonulhasson az árnyékba.*
3265. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-09 01:24:36
Üzenet elküldve: 2015-07-09 01:24:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Íjászverseny//
//Harmadik forduló előtti pihenő//
*Kirion nézi a kis gnóm lányt, aki sokat szerelgette a fegyverét, de úgy tűnik az irányzékot le kellett vennie róla, mert az nem működött a legjobban vagy nem hozta az elvárt teljesítményt, ki tudja. Úgy néz ki nem sokat foglalkozik a fegyverén kívül semmivel és senkivel. Most, hogy le ült és kulcsa tartalmával oltja szomját, úgy gondolta oda lép hozzá, a tudása még jól jöhetne az ő fegyveréhez is, hiszen mind a ketten számszeríjat használnak.*
-Szia Jezabiel ugye? Feltehetek pár kérdést a munkásságodról most vagy a verseny után? *Fejével a másik nyílpuskára bök és kedvesen mosolyog a lányra*
//Íjászverseny//
//Harmadik forduló előtti pihenő//
*Kirion nézi a kis gnóm lányt, aki sokat szerelgette a fegyverét, de úgy tűnik az irányzékot le kellett vennie róla, mert az nem működött a legjobban vagy nem hozta az elvárt teljesítményt, ki tudja. Úgy néz ki nem sokat foglalkozik a fegyverén kívül semmivel és senkivel. Most, hogy le ült és kulcsa tartalmával oltja szomját, úgy gondolta oda lép hozzá, a tudása még jól jöhetne az ő fegyveréhez is, hiszen mind a ketten számszeríjat használnak.*
-Szia Jezabiel ugye? Feltehetek pár kérdést a munkásságodról most vagy a verseny után? *Fejével a másik nyílpuskára bök és kedvesen mosolyog a lányra*
3264. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-08 23:17:56
Üzenet elküldve: 2015-07-08 23:17:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//Mutatványosok//
~ Hogy kitikkad az ember ebben a hőségben. Már a lant nyele is teljesen átforrósodott, hogy még pengetni sincs kedve a halandónak. ~ * Mélyen felsóhajt, miközben kék tekintetét végigjáratja a gyülekező szájtátin. Vannak elegen a förgetegben, csak akad itt valami kis árnyékocska, ahol meghúzhatja magát a szegény trubadúr, vagy ha már amúgy is a napon kell állnia, hát legalább ne egyedül tegye azt, hanem a szeszélyesebbik nem szoknyás társaságában. Akad itt nem is egy páratlan testű madonna, melyet leplezetlenül végigstíröl s utánuk is fordul, mikor azok elsétálnak mellette. Menne is felébük, de most lusta az ebadta, s inkább a kút felé fordul, mely frissen ontja magából a hűs vizet. Közelebb sétál hát, hogy megmossa benne mutatós pofázmányát. Inni nem iszik, mert ki tudja miféle nyavalyát kapna el, ha belekortyolna. Az ő hangja pedig kincs, nem szabad kockáztatni, hogy hangszálai megbetegedjenek. Kár volna bizony.
Felegyenesedve és megtörölgetve homlokát akkor veszi észre, a tőle közvetlenül egy méterre társalgó kisebb csoportot. Mintha hangszert is látna egyiküknél, de lehet hogy csak a hőségtől már hallucinál. De egy tovaszálló hallucinációtól több sem kell neki, megigazítja magasított gallérját, megköszörüli a torkát és feléjük indul, lassú, ráérős léptekkel. Kellően felfrissült ahhoz, hogy csapja a szelet a jelenlévő hölgyeknek, az pedig cseppet sem zavarja, hogy más fráter is ott pimaszkodik, talán pont ugyanezért. Leakasztja válláról a bőrpánton lógó szépen faragott ébenfa lantját és hosszú ujjaival megpendít rajt egy l-moll akkordot.*
- Üdv hölgyeim. * Mondja arcán széles mosollyal egy átszellemült művész arckifejezésével. Talán színésznek is jó lenne...de csak a szélhámos után. Térdszárú csizmás jobb lábát egy eldőlt üres söröshordóra támasztja, s lefog még egy akkordot.*
- ...és Uraim. Elnézést, hogy méltatlankodtam így félbeszakítani társalgásukat. Megmondanák merre van a keleti kapu? Azt mondta egy kedves idős hölgy, hogy az ékszeres mögött, ám ott nem lehet kijutni innen, mert az az ajtó zárva van.
* Óh dehogynem tudja, hogy merre tudna kijutni, csupán unatkozik, társaságot akar vagy csak napszúrást kapott. Azzal legalább megmagyarázható lenne a hallucinálás is. Enyhe déli akcentussal beszél, melytől egzotikusnak hat, ezért talán egy kicsit rá is játszik a dologra, hiszen tudja ő jól, hogy mi tetszik a nagyérdeműnek. Persze oly régóta míveli már ezt, hogy nyugodtan nevezheti magát tapasztalt simlis alaknak. Hiába, ha a vérében van szemfényvesztés azt nem fogja egyhamar levedleni magáról.*
//Mutatványosok//
~ Hogy kitikkad az ember ebben a hőségben. Már a lant nyele is teljesen átforrósodott, hogy még pengetni sincs kedve a halandónak. ~ * Mélyen felsóhajt, miközben kék tekintetét végigjáratja a gyülekező szájtátin. Vannak elegen a förgetegben, csak akad itt valami kis árnyékocska, ahol meghúzhatja magát a szegény trubadúr, vagy ha már amúgy is a napon kell állnia, hát legalább ne egyedül tegye azt, hanem a szeszélyesebbik nem szoknyás társaságában. Akad itt nem is egy páratlan testű madonna, melyet leplezetlenül végigstíröl s utánuk is fordul, mikor azok elsétálnak mellette. Menne is felébük, de most lusta az ebadta, s inkább a kút felé fordul, mely frissen ontja magából a hűs vizet. Közelebb sétál hát, hogy megmossa benne mutatós pofázmányát. Inni nem iszik, mert ki tudja miféle nyavalyát kapna el, ha belekortyolna. Az ő hangja pedig kincs, nem szabad kockáztatni, hogy hangszálai megbetegedjenek. Kár volna bizony.
Felegyenesedve és megtörölgetve homlokát akkor veszi észre, a tőle közvetlenül egy méterre társalgó kisebb csoportot. Mintha hangszert is látna egyiküknél, de lehet hogy csak a hőségtől már hallucinál. De egy tovaszálló hallucinációtól több sem kell neki, megigazítja magasított gallérját, megköszörüli a torkát és feléjük indul, lassú, ráérős léptekkel. Kellően felfrissült ahhoz, hogy csapja a szelet a jelenlévő hölgyeknek, az pedig cseppet sem zavarja, hogy más fráter is ott pimaszkodik, talán pont ugyanezért. Leakasztja válláról a bőrpánton lógó szépen faragott ébenfa lantját és hosszú ujjaival megpendít rajt egy l-moll akkordot.*
- Üdv hölgyeim. * Mondja arcán széles mosollyal egy átszellemült művész arckifejezésével. Talán színésznek is jó lenne...de csak a szélhámos után. Térdszárú csizmás jobb lábát egy eldőlt üres söröshordóra támasztja, s lefog még egy akkordot.*
- ...és Uraim. Elnézést, hogy méltatlankodtam így félbeszakítani társalgásukat. Megmondanák merre van a keleti kapu? Azt mondta egy kedves idős hölgy, hogy az ékszeres mögött, ám ott nem lehet kijutni innen, mert az az ajtó zárva van.
* Óh dehogynem tudja, hogy merre tudna kijutni, csupán unatkozik, társaságot akar vagy csak napszúrást kapott. Azzal legalább megmagyarázható lenne a hallucinálás is. Enyhe déli akcentussal beszél, melytől egzotikusnak hat, ezért talán egy kicsit rá is játszik a dologra, hiszen tudja ő jól, hogy mi tetszik a nagyérdeműnek. Persze oly régóta míveli már ezt, hogy nyugodtan nevezheti magát tapasztalt simlis alaknak. Hiába, ha a vérében van szemfényvesztés azt nem fogja egyhamar levedleni magáról.*
3263. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-08 22:49:02
Üzenet elküldve: 2015-07-08 22:49:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Chadim//
*Hát igen, sokan szokták így értelmezni mindezt. Lorew depressziós... Miféle ostobaság ez? Mert ő tudja, hogy minden mulandó, és halandó porszemként a legtöbb, amit remélhetünk, egy entitást szolgálni halálig? Ez miért lenne? Talán ő megunta volna az életét? Nem eszik, nem iszik, nem alszik? Aligha, ő ereje teljében van, élete delelőjén, nem is halhat meg. Várnia kell pusztán, és ezért már azt hiszik, hogy halni készül. Csak mert nem csinál ostobaságokat, a halandók szemében "tett"-nek nevezhető dolgokat sem visz véghez, mert hát nem az ő dolga jó színben feltüntetni magát a többi halandó előtt. Azok kit érdekelnek? A tetteik, a gondolataik, oly szánalmasak, egyszerűek, és jelentéktelenek. Nem, a hatalom az entitások kezében van, és Vi óta biztos benne, hogy közel a pillanat. Hamarosan meg fog jelenni az entitása.*
- Talán mondjam azt, hogy mind örökké élünk? Az én életemben egy fontos pillanat lesz csak, a többit meghagyom nektek. Az a pillanat ugyanis, barátom, többet fog érni, mint az összes többi együttvéve. Nem pazarolok érzéseket a többire. Honnan tudhatná, milyen lesz az az entitás? Ki tudja, hogy nem pont a sötét gondolatok éltetik, és erősítik. Egy gonosz lény, akinek ez segíti a legtöbbet, és az, amit terjesztek. A sötétség magvai a szívekben. Vagy pedig *vonja meg a vállát* Olyan lesz, amilyennek te gondolod, mindkettőnek nagyon apró az esélye.
*Az entitások emberi, de egyáltalán halandó ésszel felfoghatatlanok, nem lehet körülírni őket. Lorew is, mint a többiek, halandó érzésekben, és személyiségekben gondolkodik, mivel ilyenek között él. Talán az entitások olyan magasztos célokat és értékeket képviselnek, amikről ő még nem is hallott. Éppen ezért nem is tudhatja, hogy mi segít, vagy mi gátolja célja elérésében, viszont amíg nem tesz semmit, addig nem tehet semmi rosszat. Kivéve ha úgy van, ahogy Vi mondta, hogy a tétlenség a rossz, de... a tettei is éppen oly aprók lennének, mivel csak egy halandó.*
- Érezzük is aprónak magunkat *jegyzi meg* Hiszen a hamis remény az volna, ha az ellenkezőjét állítanánk. De talán félreértesz, én nem azért nézek felfelé, hogy aprónak érezzem magam. És nem baj, ha az entitás odafent pusztán nevet a szenvedésemen, mivel az ő kezében vagyok, a testem, a lelkem, az életem, a halálom. Feltétel nélkül szolgálni valakit, ezt nem értik sokan... Talán ez a baj, talán nem. Én semmit nem várok az entitástól, már az is adomány lenne, ha általa, vagy érte halhatnék meg. Nem azt mondom, hogy ez helyes szemlélet, vagy követni kell, csak egyszerűen bolond, aki ennél többet feltételez magáról. Mert egyikőnk sem ér ennél többet.
*Senki soha nem lehet több egy entitás szolgájánál, aki halandónak született. Persze lehet, sőt, valószínű, hogy ezt sem éri el, viszont még ha el is éri, attól még halandó marad. Bármit tesz is, egy egyszerű féreg marad, aki végül minden tettével a háta mögött hal meg. Idővel pedig a tettek is feledésbe merülnek. És végül a halandó eltűnik, mert ez az élet rendje, mi nem vagyunk méltók arra, hogy valamit alkossunk, valami nagyot.*
//Chadim//
*Hát igen, sokan szokták így értelmezni mindezt. Lorew depressziós... Miféle ostobaság ez? Mert ő tudja, hogy minden mulandó, és halandó porszemként a legtöbb, amit remélhetünk, egy entitást szolgálni halálig? Ez miért lenne? Talán ő megunta volna az életét? Nem eszik, nem iszik, nem alszik? Aligha, ő ereje teljében van, élete delelőjén, nem is halhat meg. Várnia kell pusztán, és ezért már azt hiszik, hogy halni készül. Csak mert nem csinál ostobaságokat, a halandók szemében "tett"-nek nevezhető dolgokat sem visz véghez, mert hát nem az ő dolga jó színben feltüntetni magát a többi halandó előtt. Azok kit érdekelnek? A tetteik, a gondolataik, oly szánalmasak, egyszerűek, és jelentéktelenek. Nem, a hatalom az entitások kezében van, és Vi óta biztos benne, hogy közel a pillanat. Hamarosan meg fog jelenni az entitása.*
- Talán mondjam azt, hogy mind örökké élünk? Az én életemben egy fontos pillanat lesz csak, a többit meghagyom nektek. Az a pillanat ugyanis, barátom, többet fog érni, mint az összes többi együttvéve. Nem pazarolok érzéseket a többire. Honnan tudhatná, milyen lesz az az entitás? Ki tudja, hogy nem pont a sötét gondolatok éltetik, és erősítik. Egy gonosz lény, akinek ez segíti a legtöbbet, és az, amit terjesztek. A sötétség magvai a szívekben. Vagy pedig *vonja meg a vállát* Olyan lesz, amilyennek te gondolod, mindkettőnek nagyon apró az esélye.
*Az entitások emberi, de egyáltalán halandó ésszel felfoghatatlanok, nem lehet körülírni őket. Lorew is, mint a többiek, halandó érzésekben, és személyiségekben gondolkodik, mivel ilyenek között él. Talán az entitások olyan magasztos célokat és értékeket képviselnek, amikről ő még nem is hallott. Éppen ezért nem is tudhatja, hogy mi segít, vagy mi gátolja célja elérésében, viszont amíg nem tesz semmit, addig nem tehet semmi rosszat. Kivéve ha úgy van, ahogy Vi mondta, hogy a tétlenség a rossz, de... a tettei is éppen oly aprók lennének, mivel csak egy halandó.*
- Érezzük is aprónak magunkat *jegyzi meg* Hiszen a hamis remény az volna, ha az ellenkezőjét állítanánk. De talán félreértesz, én nem azért nézek felfelé, hogy aprónak érezzem magam. És nem baj, ha az entitás odafent pusztán nevet a szenvedésemen, mivel az ő kezében vagyok, a testem, a lelkem, az életem, a halálom. Feltétel nélkül szolgálni valakit, ezt nem értik sokan... Talán ez a baj, talán nem. Én semmit nem várok az entitástól, már az is adomány lenne, ha általa, vagy érte halhatnék meg. Nem azt mondom, hogy ez helyes szemlélet, vagy követni kell, csak egyszerűen bolond, aki ennél többet feltételez magáról. Mert egyikőnk sem ér ennél többet.
*Senki soha nem lehet több egy entitás szolgájánál, aki halandónak született. Persze lehet, sőt, valószínű, hogy ezt sem éri el, viszont még ha el is éri, attól még halandó marad. Bármit tesz is, egy egyszerű féreg marad, aki végül minden tettével a háta mögött hal meg. Idővel pedig a tettek is feledésbe merülnek. És végül a halandó eltűnik, mert ez az élet rendje, mi nem vagyunk méltók arra, hogy valamit alkossunk, valami nagyot.*
3262. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-08 19:24:19
Üzenet elküldve: 2015-07-08 19:24:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//Lorew//
*Egyre biztosabb benne, hogy a másik többet lát bele a dolgokba, mint ami valójában van. Persze, mindenki tudja, hogy vannak iratok, amikhez nem lehet hozzáférni. De ennek nyilván több oka is van. Az egyik nyilván a főpap hatalomvágya, hiszen azzal mindenki rendelkezik, és minél magasabban vannak az emberek, a hatalomvágyuk annál nagyobb. Nem csodálkozna rajta, ha Amos és bandája entitásokat próbálna elkapni és elvenni az erejüket. ~Nem, nem, nem... Rám ragad ez a bolondéria.~ De tény, ami tény, az ember mindig többet akar.*
- Nem érzi kicsit depressziósnak a hozzáállását? Mindennek csak a múlandóságára tud gondolni. Élvezze kicsit az életet. Azzal igazán nem segíti az entitást, hogy ül az út szélén, és sötét gondolatokkal gyötri magát, és környezetét.
~Istenem, szörnyű alak.~
- Szerintem pont attól maradunk aprók, és jelentéktelenek a saját szemünkben, ha fölfelé nézünk, mindig csak fölfele. Néha a saját szintünkre is le kell nézni, nem várhatjuk folyton valaminek az eljövetelét, ami lehet, hogy egyszerűen csak jól szórakozik rajtunk, és hiú reményünkön, hogy úgy gondoljuk kitüntetett figyelmet kapunk tőle. Nem szükséges magunkat az entitásokhoz hasonlítanunk, mert akkor nem kapunk reális képet az anyagi világban betöltött helyünkről. Az állatokhoz szintén nem hasonlíthatjuk magunkat, mert ilyen téren jóval fejletlenebbek mint mi. Ellenben, ha az emberhez, vagy más intelligens lényhez, mérjük az ember, vagy más intelligens lény, tudását, akkor igazabb képet kapunk arról, hogy jelenleg mit vihetünk véghez. Ez a mondás elsőre bölcsnek hangozhat, de így hamis boldogságba ringatjuk magunkat, de folyamatos félelembe is merülhetünk. Csak a saját fajtánkhoz szabadna mérnünk magunkat, és a gyengébbet, és erősebbet is tiszteletben tartani. A gyengébbet azért kell tisztelnünk, mert nem használhatjuk ki erőnket arra, hogy másokon zsarnokoskodjunk, az erősebbet meg értelemszerűen, hatalma miatt.
*Ezek után az eszmefuttatások után Chadim kezd kicsit idegbajt kapni a másiktól. Reméli hamarosan bejelenti, hogy mennie kell, mert ő nem akar tiszteletlen lenni, ő jött ide, kellemetlen helyzetbe hozná magát, ha gondolna egyet, és tovább indulna.*
//Lorew//
*Egyre biztosabb benne, hogy a másik többet lát bele a dolgokba, mint ami valójában van. Persze, mindenki tudja, hogy vannak iratok, amikhez nem lehet hozzáférni. De ennek nyilván több oka is van. Az egyik nyilván a főpap hatalomvágya, hiszen azzal mindenki rendelkezik, és minél magasabban vannak az emberek, a hatalomvágyuk annál nagyobb. Nem csodálkozna rajta, ha Amos és bandája entitásokat próbálna elkapni és elvenni az erejüket. ~Nem, nem, nem... Rám ragad ez a bolondéria.~ De tény, ami tény, az ember mindig többet akar.*
- Nem érzi kicsit depressziósnak a hozzáállását? Mindennek csak a múlandóságára tud gondolni. Élvezze kicsit az életet. Azzal igazán nem segíti az entitást, hogy ül az út szélén, és sötét gondolatokkal gyötri magát, és környezetét.
~Istenem, szörnyű alak.~
- Szerintem pont attól maradunk aprók, és jelentéktelenek a saját szemünkben, ha fölfelé nézünk, mindig csak fölfele. Néha a saját szintünkre is le kell nézni, nem várhatjuk folyton valaminek az eljövetelét, ami lehet, hogy egyszerűen csak jól szórakozik rajtunk, és hiú reményünkön, hogy úgy gondoljuk kitüntetett figyelmet kapunk tőle. Nem szükséges magunkat az entitásokhoz hasonlítanunk, mert akkor nem kapunk reális képet az anyagi világban betöltött helyünkről. Az állatokhoz szintén nem hasonlíthatjuk magunkat, mert ilyen téren jóval fejletlenebbek mint mi. Ellenben, ha az emberhez, vagy más intelligens lényhez, mérjük az ember, vagy más intelligens lény, tudását, akkor igazabb képet kapunk arról, hogy jelenleg mit vihetünk véghez. Ez a mondás elsőre bölcsnek hangozhat, de így hamis boldogságba ringatjuk magunkat, de folyamatos félelembe is merülhetünk. Csak a saját fajtánkhoz szabadna mérnünk magunkat, és a gyengébbet, és erősebbet is tiszteletben tartani. A gyengébbet azért kell tisztelnünk, mert nem használhatjuk ki erőnket arra, hogy másokon zsarnokoskodjunk, az erősebbet meg értelemszerűen, hatalma miatt.
*Ezek után az eszmefuttatások után Chadim kezd kicsit idegbajt kapni a másiktól. Reméli hamarosan bejelenti, hogy mennie kell, mert ő nem akar tiszteletlen lenni, ő jött ide, kellemetlen helyzetbe hozná magát, ha gondolna egyet, és tovább indulna.*
3261. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-08 18:28:49
Üzenet elküldve: 2015-07-08 18:28:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Beszerző körút - édes kettesben//
*Végre meglátja a lány türelmes oldalát is. Eddig mindenhová sietett, mindent azonnal akart, de most... Mintha gyökerestül fordult volna ki magából, ahogy azt ejtette ki kicsiny száján, hogy akár két évet is hajlandó arra várni, hogy a mágustanonc betartsa az ígéretét.*
-Hhhh!
*Sóhajt egyet afféle megnyugvásként, hogy nem kell egy-két nap alatt megtanulnia a legmagasabb szintű mágiát, majd helyeslően bólogatni kezd.*
-Igen, én is szeretnék kardot áldani!
*Mosolyodik el, hiszen akárhogy is, de meglátja a képesség mögött bujdosó anyagi érdeket is. Csupán ki kell majd tapogatnia, hogy a feketepiacon mennyibe mérik ezt a szolgáltatást és már is üzérkedhet vele, ráadásul a Dyntina kardja referenciaként is fog neki szolgálni.
A másik kérdés az a vöröslő lány kérdése. Ha félelme valós lenne (márpedig nem az), akkor vajon félhetne attól, hogy Taran eladja?
Ez egy nagyon fogós kérdés, hiszen a férfi mindent megtenne, hogy gyerekcipőben járó tudását feltornássza és ő legyen minden idők legnagyobb tűzmágusa. Az előtte álló lány vajon átlépte már azt a szintet a szemében, hogy fontosabb legyen, mint az érdeke? Ezt talán még maga Taran sem tudná megválaszolni.*
-Csak vigyázz, mert elég forrófejű vagyok! Könnyen megégetheted magad! Megint...
*Kúszik kaján vigyor a képére, amint a tányértörésről eszébe jut az a bizonyos este, ami emlékezetes lesz mindkettőjük számára.
A meghitt kis beszélgetést követően a kalóz egy részletesen kidolgozott tervvel áll elő és határozott hangnemben elő is adja.*
-Jól kifundáltad Nad... Akarom mondani Dynti!
*Hát az úgy volt... Szokták kezdeni a következő mondatot, amiben megmagyarázzák a véletlen elsiklott kis nevet, ám a pofátlan mágus ezt nem teszi hozzá. A lány reakciójától függően előbb, vagy utóbb komolyra fordítja a szót.*
-Kiváló terv. Ha diplomataként nem is vagy jó, stratégiai érzéked annál több van! Elfogadom, csináljuk!
*Persze, hogy elfogadja, hiszen a munka oroszlán része a leányzóra marad. Szeret úgy pénzt keresni, vagy szívességet tenni, hogy kevés energiát fektet bele.
Miután könnyes és velőig ható búcsút vesznek egymástól, Taran beveti magát a piactér sűrűjébe, hogy keressen magának egy alkimistát, aki az eladásra kínált italok mellett kiegészítőket is árul.*
-Szép napot!
*Köszön oda, ha talál ilyen eladót, majd abban reménykedve, hogy Dynti árgus szemekkel figyeli, gyanútlan vásárlóként nézegetni kezdi a portékákat. Először a különböző méretű mozsárak közül válogat, egyik másiknak még a törőjét is megfogja, hogy érezze, hogy milyen nehéz vele dolgozni. Nem egyet mondott Wram, de kérdés, hogy lesz-e lehetőségük többet lopni. A mágus reméli, hogy lesz annyi esze a kalózlánynak, hogy a kisebb, fából készült darabokat veszi célba és nem a rézöntvényeket.*
*Végre meglátja a lány türelmes oldalát is. Eddig mindenhová sietett, mindent azonnal akart, de most... Mintha gyökerestül fordult volna ki magából, ahogy azt ejtette ki kicsiny száján, hogy akár két évet is hajlandó arra várni, hogy a mágustanonc betartsa az ígéretét.*
-Hhhh!
*Sóhajt egyet afféle megnyugvásként, hogy nem kell egy-két nap alatt megtanulnia a legmagasabb szintű mágiát, majd helyeslően bólogatni kezd.*
-Igen, én is szeretnék kardot áldani!
*Mosolyodik el, hiszen akárhogy is, de meglátja a képesség mögött bujdosó anyagi érdeket is. Csupán ki kell majd tapogatnia, hogy a feketepiacon mennyibe mérik ezt a szolgáltatást és már is üzérkedhet vele, ráadásul a Dyntina kardja referenciaként is fog neki szolgálni.
A másik kérdés az a vöröslő lány kérdése. Ha félelme valós lenne (márpedig nem az), akkor vajon félhetne attól, hogy Taran eladja?
Ez egy nagyon fogós kérdés, hiszen a férfi mindent megtenne, hogy gyerekcipőben járó tudását feltornássza és ő legyen minden idők legnagyobb tűzmágusa. Az előtte álló lány vajon átlépte már azt a szintet a szemében, hogy fontosabb legyen, mint az érdeke? Ezt talán még maga Taran sem tudná megválaszolni.*
-Csak vigyázz, mert elég forrófejű vagyok! Könnyen megégetheted magad! Megint...
*Kúszik kaján vigyor a képére, amint a tányértörésről eszébe jut az a bizonyos este, ami emlékezetes lesz mindkettőjük számára.
A meghitt kis beszélgetést követően a kalóz egy részletesen kidolgozott tervvel áll elő és határozott hangnemben elő is adja.*
-Jól kifundáltad Nad... Akarom mondani Dynti!
*Hát az úgy volt... Szokták kezdeni a következő mondatot, amiben megmagyarázzák a véletlen elsiklott kis nevet, ám a pofátlan mágus ezt nem teszi hozzá. A lány reakciójától függően előbb, vagy utóbb komolyra fordítja a szót.*
-Kiváló terv. Ha diplomataként nem is vagy jó, stratégiai érzéked annál több van! Elfogadom, csináljuk!
*Persze, hogy elfogadja, hiszen a munka oroszlán része a leányzóra marad. Szeret úgy pénzt keresni, vagy szívességet tenni, hogy kevés energiát fektet bele.
Miután könnyes és velőig ható búcsút vesznek egymástól, Taran beveti magát a piactér sűrűjébe, hogy keressen magának egy alkimistát, aki az eladásra kínált italok mellett kiegészítőket is árul.*
-Szép napot!
*Köszön oda, ha talál ilyen eladót, majd abban reménykedve, hogy Dynti árgus szemekkel figyeli, gyanútlan vásárlóként nézegetni kezdi a portékákat. Először a különböző méretű mozsárak közül válogat, egyik másiknak még a törőjét is megfogja, hogy érezze, hogy milyen nehéz vele dolgozni. Nem egyet mondott Wram, de kérdés, hogy lesz-e lehetőségük többet lopni. A mágus reméli, hogy lesz annyi esze a kalózlánynak, hogy a kisebb, fából készült darabokat veszi célba és nem a rézöntvényeket.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10247-10266