//Nem várt találkozás//
*Miközben elhagyják a tisztást és végre beérnek a városba alig hisz saját szemeinek, de egyre inkább érti, hogy törzsével miért is nem nagyon jártak a környéken soha. Számára minden ház kisebb erődnek tűnik, amit több mint nehéz lenne bevenni, akkor legalábbis biztosan, ha majdnem annyian védik, mint ahányan támadják. A számbeli fölény pedig a legtöbbször nem pont az ő oldalukon áll.
Ugyanakkor legalább abban, vagy hát abban is van egyetértés közöttük, hogy ő úgy tökéletes, ahogy van. Mivel pedig ebben, vagyis pont a leglényegesebb dologban úgy tűnik, hogy nincs vita közte és a vándorpap között, nem is nagyon szól semmit.
Zeekx kérdése Neranieról ellenben egy picit meglepi. Annyi mindenről beszéltek már, amióta találkoztak, valamiért úgy rémlett neki egészen eddig a pillanatig, hogy már említette a fiúnak a lányt, akivel tegnap este a tisztáson tüzet rakott, most azonban, hogy jobban belegondol, rájön, hogy nem tette meg, csak a fejében járt. Túl érdekes jelenség volt ahhoz, hogy könnyen elfelejtse, főleg, hogy talán még egy nap sem telt el azóta, hogy találkoztak.*
- Azt hittem, hogy már beszélem róla, annyi mindenről beszéltünk már. *mondja is ki, amire gondol.*
- Nagyon érdekes lány. Félig elf, és inkább elfre is hasonlít, mint emberre. Útközben találkoztunk vele, Valea és én. Valea pedig elf, de neki más dolga volt, és elindult elintézni, amikor a tisztásra értünk. Vele meg az erdőben futottam össze, amikor egy tündér azt hitte, hogy el akarom lopni a lovát. *meséli kissé talán összeszedetlenül és körülményesen.*
- Vidámnak tűnt, de amikor elmentünk a temető mellett, rosszul lett hirtelen, és össze-vissza beszélt. Neranie, nem Valea, ő akkor már velünk sem volt. *idézi fel a nem is olyan régen történt eseményeket.*
- Kísértették a szellemek, meg a saját emlékei is. Elég érdekes dolgokat mesélt a családjáról, és magáról. Kislány volt csak, amikor valakik megtámadták a falut, ahol élt, és megölték a szüleit. Azt hiszem a nagybátyja nevelte fel, de ő is abból él, hogy másokat öl meg, ha megfizetik érte. De azt is mondta, hogy ki akar törni innen, szó szerint ezt mondta. Én meg azt mondtam neki, hogyha tényleg ezt akarja, akkor csinálja, amit én, lépjen le, jó messze a családjától. Elég nagy ez a világ ahhoz, hogy eltűnhessen benne, ha tényleg el akar tűnni. Mert ő Artheniorban lakott. Remélem, hogy hallgatott rám, és tényleg elment, nem pedig ide jött vissza, ameddig én aludtam. Mert lefeküdni még együtt feküdtünk, de reggel már nem volt sehol.
*Ezen kicsit elgondolkodik, miközben szétnéz a piacon. Mindaz, amiről a fiú mesélt neki eddig biztosan a piactéren is rajtahagyta a nyomát. Nyilván kevesebben vannak, kevesebb az árú, egy-ketten pedig csak arra várnak, hogy végre kizsebelhessenek valakit.
Mégis, számára, sosem látott tömeg és nyüzsgés, ami itt fogadja. Ha nem egyedül lenne, és nem volna a belé nevelt büszkeség azért, mert a világ legbátrabb és legerősebb népének a tagja, most minden bizonnyal meg is ijedne, és attól félne, hogy el fog veszni itt. Így azonban nem fél, bár Zeekx további szavainak óvatosságra kellene intenie. Így viszont inkább csak elgondolkodtatják.*
- Aha. Ezek után kezdem azt hinni, hogy még mi vagyunk békések. Na jó, nem. *jegyzi meg, nem téve hozzá, hogy az ő törzse sem éppen abból élt, hogy virágot termeszt.*
- Csak fura. Azt hittem, hogy csak bennünket kísérnek a halálistenek, bármerre is megyünk. Eljöttem ide a világ végére, és erre itt is itt vannak, és nem is kevesen.
*Hangjában nincs csalódottság, vagy szomorúság, leginkább talán meglepettnek látszik. Ugyan nem hagyja teljesen hidegen, de talán az is látszik rajra, hogy nem ijeszti el teljesen ettől a várostól több ezer értelmes élőlény halála.
A történtek ellenére is abban gondolkodik, hogy most már itt kell majd élnie. Éppen csak az nem teljesen mindegy, hogy pontosan hol és mennyiért.*
- Az nem jó ötlet. *rázza meg a fejét a fogadó és a közös szoba gondolatára, bár igazából nem az ellen van kifogása, hogy hajlékát megossza valaki mással.*
- Van pénzem, de azért nem túl sok. *mondja, és ez részéről mindenképpen a bizalom megnyilvánulása.*
- Ha elköltöm egy fogadóban nem marad aranyam sem házra, sem pedig tyúkra. Csak árulnak a város szélén valami házat, ami nem kell másnak! *mondja ki azt, amiben reménykedik.*
- Nem akarok sokat, csak, hogy legyenek körülöttem falak, meg ne essen rám az eső. Ilyen ház biztos van itt is. Főleg azok után, hogy ennyien megölték itt egymást. *mondja, és bár, mint olyan törzs egykori tagja, ami szintén a gyilkolásból élt mindig is, ezt nyilván nem kritikának szánja, azért nem is hangzik úgy a barnára festett zöld ajkakról, mintha dicséret lenne, vagy csodálná Arthenior lakóit azért, amit önmagukkal tettek.
Inkább talán pont annak tűnik, ami valójában, hitetlenkedőnek. Nem azért jött idáig, mert biztosra vette, hogy itt nem kell többet ölnie, éppen csak arra számított, hogyha nem keresi a bajt, akkor majd sokáig nyugta lesz. Erre meg, éppen most tudta meg, hogy nem is olyan régen néhány nap alatt több ember halt meg itt, mint ahányat az ő törzsének harcasai az elmúlt egy-két évtizedben összesen megöltek.
Mintha a banya gúnyos nevetését hallaná, akinek ellopta a csonttőrét.
Nem szegény Zeekx tehet róla, aki elég esélyes, hogy nem sértésnek szánja a kérdést, és hirtelen jött haragja sem neki szól. A fekete farkasbunda, amit a napsütés ellenére is visel, ráadásul rá is cáfol a szavaira.*
- Különben sosem fázom! Mi nem fázunk! *mordul fel, de mindez csak egy rövid pillanatig tart.
Egészen addig amíg rá nem döbben, hogy teljesen feleslegesen reagált túl "büszkén" valamire, ami minden bizonnyal mindennek lett szánva csak épp sértésnek nem.*
- Mindegy! *szánja bocsánatkérésnek, bár lehet, hogy Zeekx nem pont annak fogja értelmezni.*
- Tényleg, pont a karomat akarod megfogni? De hát miért ne...