Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 462 (9221. - 9240. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
9240. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-09-03 09:20:53
Üzenet elküldve: 2021-09-03 09:20:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Darih érzékeli, hogy szurkálódásával, vicceskedésével nem igazán talált értő fülekre, de sajnos hajlamos átesni a ló túloldalára, a negédesből a bunkóba, dalnok létére nehézen evickél a kettő közti elegáns ösvényen, de mindenkinek van hova fejlődnie.*
- Persze, én sem mondtam, hogy ők lennének a kedvenc közönségem! Nekem is jobban esne izgalmasabb dalokat énekelni néhanapján. *Próbálja kicsit tompítani beszólása súlyát, bár nyilván a kimondott szót nem lehet visszaszívni, és nem is fél attól, hogy túlságosan megsértette volna a nőt, biztos benne, hogy voltak neki ennél nagyobb sérülései az életben. De azt is belátja, hogy olyan kevés közönsége van, nem kéne azt a kicsit is elüldözni a stílusával.*
- Lehet, hogy túl előítéletes voltam az orkokkal szemben, ne haragudj. *Válaszolja az orknak. Az elf ágról bőven kapott előítéletet az orkok felé, ezt nem is kezdi el magyarázni, hisz nyilván tudja ezt az ork, és nem is lenne túl elegáns kifogásokat keresni.*
- Viszont szívesen meghallgatnám a hegek történetét egyszer, van még mit tanulnom a népedről. *Szemeiben valós kíváncsiság csillan, szívesen írna több dalt az orkokról, hiszen ez a faj kifejezetten jó szereplője lehet egy érdekes mesének, Darih pedig gyűjti ezeket.*
- Örülök hogy tetszett. *Mosolyodik el a dicséret hallatán, jól esik neki a sikerélmény.*
- Oda se neki... reméljük, hogy erre is van igény. *Pillant a közönség maradék része felé, akik kevesen, de úgy tűnik, szintén élvezték a nótát. Hátha kiépül erre is a kereslet.*
- Lehet, hogy kicsit előítéletes volt a dal, ezért ne haragudj, gondolhatod, hogy elféknél milyen környezetben került elő az ork szó. *Forgatja meg szemét ítélkezően származására gondolva, érzékeltetve, hogy elítéli ez irányú neveltetését.*
- Mi a terved mára? Vásárolni jöttél a piactérre, mielőtt eltérített a nyálas nótám? *Kérdezi nevetve, emlékszik még a nyálas beszólásra, ha nevetett is rajta, hiszen hiúk a dalnokok, és a kritikát nehezen viselik. Na nem mintha az egóján esett apró seb befolyásolná, hogy örül az ork érkezésének, és annak, hogy feldobta az apró műsorát.*
- Persze, én sem mondtam, hogy ők lennének a kedvenc közönségem! Nekem is jobban esne izgalmasabb dalokat énekelni néhanapján. *Próbálja kicsit tompítani beszólása súlyát, bár nyilván a kimondott szót nem lehet visszaszívni, és nem is fél attól, hogy túlságosan megsértette volna a nőt, biztos benne, hogy voltak neki ennél nagyobb sérülései az életben. De azt is belátja, hogy olyan kevés közönsége van, nem kéne azt a kicsit is elüldözni a stílusával.*
- Lehet, hogy túl előítéletes voltam az orkokkal szemben, ne haragudj. *Válaszolja az orknak. Az elf ágról bőven kapott előítéletet az orkok felé, ezt nem is kezdi el magyarázni, hisz nyilván tudja ezt az ork, és nem is lenne túl elegáns kifogásokat keresni.*
- Viszont szívesen meghallgatnám a hegek történetét egyszer, van még mit tanulnom a népedről. *Szemeiben valós kíváncsiság csillan, szívesen írna több dalt az orkokról, hiszen ez a faj kifejezetten jó szereplője lehet egy érdekes mesének, Darih pedig gyűjti ezeket.*
- Örülök hogy tetszett. *Mosolyodik el a dicséret hallatán, jól esik neki a sikerélmény.*
- Oda se neki... reméljük, hogy erre is van igény. *Pillant a közönség maradék része felé, akik kevesen, de úgy tűnik, szintén élvezték a nótát. Hátha kiépül erre is a kereslet.*
- Lehet, hogy kicsit előítéletes volt a dal, ezért ne haragudj, gondolhatod, hogy elféknél milyen környezetben került elő az ork szó. *Forgatja meg szemét ítélkezően származására gondolva, érzékeltetve, hogy elítéli ez irányú neveltetését.*
- Mi a terved mára? Vásárolni jöttél a piactérre, mielőtt eltérített a nyálas nótám? *Kérdezi nevetve, emlékszik még a nyálas beszólásra, ha nevetett is rajta, hiszen hiúk a dalnokok, és a kritikát nehezen viselik. Na nem mintha az egóján esett apró seb befolyásolná, hogy örül az ork érkezésének, és annak, hogy feldobta az apró műsorát.*
9239. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-09-02 23:00:52
Üzenet elküldve: 2021-09-02 23:00:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Darih//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
*Állítólag a nők kiismerhetetlenek. Ez valószínűleg minden fajra egyaránt igaz, így Gadi sem kivétel alóla. Legalábbis igyekszik. Nem szeretné, ha kiülne az arcára mit gondol első látásra a férfiról. Illetve a külsejéről, hisz akárhogy is nézzük finom falatnak bizonyul. Persze nem az a termetes alfa hím, aki állítólag az ilyen ork nőstényekhez való, de ugyebár ebben sem kell, hogy mindenkinek egyforma ízlése legyen. Ha már most a legelején kiülne az arcára a férfi iránti tetszése, akkor valószínűleg az csak felpiszkálná az egója lángját, ami a férfiaknál igen gyakran vezet öntömjénezéshez. Ami pedig a nőstényt annyira nem szokta lenyűgözni.
Meg arról sem érdemes elfelejtkezni, hogy a kis emberek nem igen vonzódnak a magafajtához, még egy kósza éjszakára sem. Fölösleges köröket pedig nem igazán szeretne futni. Akárhogy is, nőből van, így jobban szereti, ha a férfi akarja meghódítani, nem pedig fordítva. Még akkor sem, ha sok ember azt gondolja a vérmes ork nőstényekről, hogy röptében a legyet is megerőszakolnák, ha ahhoz lenne kedvük. Na sok fajtársára igaz ez, de ő egy kegyes kivétel.*
- Aha.
*Jegyzi is a tömör válaszát magasra emelt szemöldökök kíséretével. Na nem mintha magára vette volna, hogy esetleg őt nem tartaná a dalnok lágynak és finomnak, még akkor is, ha ez az igazság, de hát azért na. Ő is hölgy. A romantikát meg majdnem mindenki csípi, de azért a mértékletesség fontos. A túlzott nyáltengertől azért már az ő gyomra is forog. De igaz, ami igaz, nem az a babaarcú, cincogó, szőke herceget váró nő ő, hogy ilyen dalokra akarjon csöpögni. Valahogy az nem indította be eddig sem, s az előző dal sem hozta meg a kellő hatást. Ellenben a kis mitugrászokkal, akik azt sem tudják mit kell kezdeni egy eleven férfiúi ékességgel, amit a nadrágok rejtenek. Na azoknak bizonyosan nedvesedik a fehérnemű már ennyitől is, de ugye nem lehet mindenki olyan alpári, amilyennek az ő fajtáját gondolják.*
- Ahogyan az ő ízlésük sem felel meg mindenkinek. Például nekem sem.
*Ingatja meg a fejét bujkáló vigyorral, ahogy maga elé képzel egy ilyen bárgyú kis csitrit. Milyen arcot vágna, ha Gadi a kezébe venné a felvilágosítás jogát, s elmesélné az ilyen lagymatag romantikára pihegő kislányoknak, akiknek az alsóban még alig pelyhedzik valami, hogy milyen is, mikor egy igazi, kielégítő, vad együttlétben van része az orknak vagy akár az ember lányának. Na arról lehetne még mókás dalokat írni.
Legalább gondolatban feleleveníthetne valami olyat, amihez neki is igen rég volt már szerencséje és akkor sem sokszor. Meg nem is mindig volt jó. A hiány pedig nagy úr, így legalább dalban meghallgatva csalhat magába egy kis érzéki vágyódást.*
- Egyik sem.
*Zökken is ki a kellemes gondolatokból egy pillanat alatt, ahogy meghallja a férfi kérdését. A bujkáló vigyor teljesen el is tűnik, hogy a helyébe a komorság lépjen. Elég erős sztereotípia a férfi ezen gondolata. Egy orkot nem csak a harctéren vagy az ágyban lehet megsebezni. A fajtájának is vannak olyan korszakai, mikor még gyenge, esetlen és kiszolgáltatott. Ő is volt gyerek, akit kihasználhattak és megpróbáltak megtörni és megsebezni. De ugye nem minden vadmacska szelídíthető meg, hiába zárják ketrecbe vagy verik láncra.*
- Ne higgy a meséknek, hogy mindannyian olyan vérmesek vagyunk. Tény, hogy a mi fajtánk sem egyszerű eset, de hidd el, hogy ezeknek a hegeknek az eredete még lehet, hogy téged is meglepne.
*Sóhajt fel halkan, de a borongós hangulatot igyekszik is hamar elhessegetni magától. Ha már egy kedvére való dalt kért, ezen felül sikerült még pár városit is megbotránkoztatnia nincs idő arra, hogy depresszióba essen. Inkább kivárja, hogy a dalnok mivel lepi meg. Igencsak feladhatta a leckét, de ugye sokan szeretik a kihívásokat. Ezek szerint Darih is, hiszen nem hátrált ki a feladat elől.
Ahogy a férfi rázendít először kíváncsian hallgatja, az arcára még nem ül ki semmi kiváltott érzelem. Az eleje egyszerű ork romantika, de ahogy mélyebbre mennek a mesében egyre szélesedő vigyor ül ki az arcára. Időnként felkuncog vagy nevet rajta, annak ellenére, hogy más fajtársa már bizonyosan háborogna a dal hallatán. Sokaknak ez lehet, hogy rágalmazásnak hatna, hisz ők ugyebár nem is ilyenek, ők nem élnek ilyen életet. Pedig néha sokkal rosszabb az egész. Nem csak más fajokkal, de saját családjukkal, törzsükkel is tudnak kegyetlenek lenni. Ezzel pedig Gadi tökéletesen tisztában van, így neki határozottan tetszik, amit most hall. Amúgy sem árt néha egy kis móka, még akkor sem, ha az ő fajtársai a szenvedő áldozatok. Hisz azért ez nem a teljes igazság, eléggé kisarkított az egész, de ugye van az a mondás, hogy minden tréfának legalább a fele igaz.*
- Nos kedves dalos pacsirta. Azt kell mondjam, hogy egész jól szólt a dal. Izgalmasabb, mint az előző.
*Jutalmazza is a művészt egy hatalmas tapssal. Természetesen a fizetség sem marad el, így a markában tartott 10 aranyat bele is ejti Darih Soner kalapjába.
Még mindig vigyorra húzott ajkakkal egyenesedik ki.*
- Köszönöm a lehetőséget. Azt hiszem ez kihagyhatatlan élmény volt, annak ellenére, hogy sikerült a hallgatóságod felét elüldöznöm.
*Igyekszik bocsánatkérő pofival pillantani a férfira, de a valóság az az, hogy ennél mókásabbnak nem is kívánhatná a helyzetet.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
*Állítólag a nők kiismerhetetlenek. Ez valószínűleg minden fajra egyaránt igaz, így Gadi sem kivétel alóla. Legalábbis igyekszik. Nem szeretné, ha kiülne az arcára mit gondol első látásra a férfiról. Illetve a külsejéről, hisz akárhogy is nézzük finom falatnak bizonyul. Persze nem az a termetes alfa hím, aki állítólag az ilyen ork nőstényekhez való, de ugyebár ebben sem kell, hogy mindenkinek egyforma ízlése legyen. Ha már most a legelején kiülne az arcára a férfi iránti tetszése, akkor valószínűleg az csak felpiszkálná az egója lángját, ami a férfiaknál igen gyakran vezet öntömjénezéshez. Ami pedig a nőstényt annyira nem szokta lenyűgözni.
Meg arról sem érdemes elfelejtkezni, hogy a kis emberek nem igen vonzódnak a magafajtához, még egy kósza éjszakára sem. Fölösleges köröket pedig nem igazán szeretne futni. Akárhogy is, nőből van, így jobban szereti, ha a férfi akarja meghódítani, nem pedig fordítva. Még akkor sem, ha sok ember azt gondolja a vérmes ork nőstényekről, hogy röptében a legyet is megerőszakolnák, ha ahhoz lenne kedvük. Na sok fajtársára igaz ez, de ő egy kegyes kivétel.*
- Aha.
*Jegyzi is a tömör válaszát magasra emelt szemöldökök kíséretével. Na nem mintha magára vette volna, hogy esetleg őt nem tartaná a dalnok lágynak és finomnak, még akkor is, ha ez az igazság, de hát azért na. Ő is hölgy. A romantikát meg majdnem mindenki csípi, de azért a mértékletesség fontos. A túlzott nyáltengertől azért már az ő gyomra is forog. De igaz, ami igaz, nem az a babaarcú, cincogó, szőke herceget váró nő ő, hogy ilyen dalokra akarjon csöpögni. Valahogy az nem indította be eddig sem, s az előző dal sem hozta meg a kellő hatást. Ellenben a kis mitugrászokkal, akik azt sem tudják mit kell kezdeni egy eleven férfiúi ékességgel, amit a nadrágok rejtenek. Na azoknak bizonyosan nedvesedik a fehérnemű már ennyitől is, de ugye nem lehet mindenki olyan alpári, amilyennek az ő fajtáját gondolják.*
- Ahogyan az ő ízlésük sem felel meg mindenkinek. Például nekem sem.
*Ingatja meg a fejét bujkáló vigyorral, ahogy maga elé képzel egy ilyen bárgyú kis csitrit. Milyen arcot vágna, ha Gadi a kezébe venné a felvilágosítás jogát, s elmesélné az ilyen lagymatag romantikára pihegő kislányoknak, akiknek az alsóban még alig pelyhedzik valami, hogy milyen is, mikor egy igazi, kielégítő, vad együttlétben van része az orknak vagy akár az ember lányának. Na arról lehetne még mókás dalokat írni.
Legalább gondolatban feleleveníthetne valami olyat, amihez neki is igen rég volt már szerencséje és akkor sem sokszor. Meg nem is mindig volt jó. A hiány pedig nagy úr, így legalább dalban meghallgatva csalhat magába egy kis érzéki vágyódást.*
- Egyik sem.
*Zökken is ki a kellemes gondolatokból egy pillanat alatt, ahogy meghallja a férfi kérdését. A bujkáló vigyor teljesen el is tűnik, hogy a helyébe a komorság lépjen. Elég erős sztereotípia a férfi ezen gondolata. Egy orkot nem csak a harctéren vagy az ágyban lehet megsebezni. A fajtájának is vannak olyan korszakai, mikor még gyenge, esetlen és kiszolgáltatott. Ő is volt gyerek, akit kihasználhattak és megpróbáltak megtörni és megsebezni. De ugye nem minden vadmacska szelídíthető meg, hiába zárják ketrecbe vagy verik láncra.*
- Ne higgy a meséknek, hogy mindannyian olyan vérmesek vagyunk. Tény, hogy a mi fajtánk sem egyszerű eset, de hidd el, hogy ezeknek a hegeknek az eredete még lehet, hogy téged is meglepne.
*Sóhajt fel halkan, de a borongós hangulatot igyekszik is hamar elhessegetni magától. Ha már egy kedvére való dalt kért, ezen felül sikerült még pár városit is megbotránkoztatnia nincs idő arra, hogy depresszióba essen. Inkább kivárja, hogy a dalnok mivel lepi meg. Igencsak feladhatta a leckét, de ugye sokan szeretik a kihívásokat. Ezek szerint Darih is, hiszen nem hátrált ki a feladat elől.
Ahogy a férfi rázendít először kíváncsian hallgatja, az arcára még nem ül ki semmi kiváltott érzelem. Az eleje egyszerű ork romantika, de ahogy mélyebbre mennek a mesében egyre szélesedő vigyor ül ki az arcára. Időnként felkuncog vagy nevet rajta, annak ellenére, hogy más fajtársa már bizonyosan háborogna a dal hallatán. Sokaknak ez lehet, hogy rágalmazásnak hatna, hisz ők ugyebár nem is ilyenek, ők nem élnek ilyen életet. Pedig néha sokkal rosszabb az egész. Nem csak más fajokkal, de saját családjukkal, törzsükkel is tudnak kegyetlenek lenni. Ezzel pedig Gadi tökéletesen tisztában van, így neki határozottan tetszik, amit most hall. Amúgy sem árt néha egy kis móka, még akkor sem, ha az ő fajtársai a szenvedő áldozatok. Hisz azért ez nem a teljes igazság, eléggé kisarkított az egész, de ugye van az a mondás, hogy minden tréfának legalább a fele igaz.*
- Nos kedves dalos pacsirta. Azt kell mondjam, hogy egész jól szólt a dal. Izgalmasabb, mint az előző.
*Jutalmazza is a művészt egy hatalmas tapssal. Természetesen a fizetség sem marad el, így a markában tartott 10 aranyat bele is ejti Darih Soner kalapjába.
Még mindig vigyorra húzott ajkakkal egyenesedik ki.*- Köszönöm a lehetőséget. Azt hiszem ez kihagyhatatlan élmény volt, annak ellenére, hogy sikerült a hallgatóságod felét elüldöznöm.
*Igyekszik bocsánatkérő pofival pillantani a férfira, de a valóság az az, hogy ennél mókásabbnak nem is kívánhatná a helyzetet.*
9238. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-09-02 20:13:50
Üzenet elküldve: 2021-09-02 20:13:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Gadilysu//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
*Az ork feketés szemeit vizslatva hiányol belőlük valamit. Talán elvárna valami női árnyat, egy kis érzékiséget, lányos zavart, amikor először beszél egy férfival… pláne egy vonzóval – mert Darih kifejezetten annak gondolja magát.
~ Úgy látszik nem jövök be az orkoknak… ~ gondolkodik fürkészően, próbálva megérteni Gadilyu viselkedését.
~ Na nem mintha orkokat szeretnék ennyira közeli kapcsolatba kerülni ~ jut eszébe. Bár sok mindent megtesz az ember fricskából, lázadásból, pláne egy fél-elf.
~ Ha az apámnak elmesélném, hogy háltam egy orkkal ~ ez a gondolat annyira erős, annyira hirtelen, hogy legszívesebben hahotázna egyet, de meg is jön erre az alkalom, amikor az ork a dalát olyan rémesen nyálasnak titulálja.*
- A nyál szándékos komponense volt a dalnak, tudod nem minden lágy, finom fiatal hölgynek olyan az ízlése, mint neked. *A lágy és a finom szavakra olyan negédes hangsúlyt helyez, mint amilyet az unalmassá átköltött csöpögős „balladá”-ban is sokszor használt, nem sértésnek szánva, hiszen egyértelmű, hogy az ork nem egy ilyen törékeny leány, mint amilyenek gyakran rajonganak Darih költészete iránt.
A nő szavait hallgatva képtelen nem arra gondolni, hogy tapasztalatból beszél, hisz anélkül nagy színészi játék lenne ilyen átéléssel beszélni erről.
~ Vajon neki is egy ilyen magányos időszaka volt most? ~ morfondírozik magában.
Nagynénje történeténél elmorfondírozik az orkok párosodási szokásain, kíváncsi lenne, hogy mennyire elterjedt ez náluk.
Elszörnyed a nyers, szenvtelen stíluson, amin a morbid történet elhangzik. A kizsigerelés résznél örül, hogy nem étkezés után van, mert lehet, hogy visszajönne az étek a családi história hallátára, amit élénk fantáziájának köszönhetően már a szeme előtt lát.*
- Mondd… És te a hegeidet a harctéren vagy az ágyban szerezted? *Érdeklődik tényleges kíváncsiságból, mert elbizonytalanodott a beforrt sebek eredetén.* Vagy nálatok, orkoknál, kevéssé elválasztható a kettő? *Próbálja a keletkezett feszültséget egy kis humorral oldani, bár valahol komolyság is csendül a hangjában, sőt lehet, hogy fél is a választól.
~ Hova keveredtél már megint, te idióta… ~ Korholja közben magát.
Az emberek távozásán nem lepődik meg, de egyébként sem volt egy sikeres napja, szóval nem hatja meg különösebben.*
-Amúgy se értékeltek nagyra, holnapra meg kiheverik. *Legyint a nő megjegyzésére a közönségét illetően.
A nő nehéz feladat elé állította, de eszébe jut egy régi nóta, amit át tudna most költeni a helyzethez illően, gyakorlatilag csak pár szót kell kicserélnie, a dallamot meg könnyű a mondanivalót igazítani.
A kis maradék közönséget közelebb inti magához.*
- Egy kívánság érkezett a közönség sorából, még ha szokatlan is. Evezzünk érdekesebb vizekre az ezt megelőző löncs történetnél, hiszen a gyengébb gyomrúak már egyébként sem élvezhetik a műsort. Halljanak most az orkok szerelmi életéről, mely olyan mint ők: izgalmas, vad, de valljuk be, többünknek leginkább félelmetes. *A felvezetőt követve dalra fakad mély hangján, jól jönne most egy hangszeres kísérés is hozzá, de nincs most éppen, amin tudna játszani, így csak a tiszta férfi hang szól.
Hosszan énekel, hevenyészett rímekkel, de ennél jobb rímeket nem illik egy rögtönzésnél elvárni, orkok találkoznak egy kocsmában, együtt berúgnak, együtt ébrednek, házasodnak, gyermeket nemzenek, majd csalják egymást, s újra hálnak, egy utolsót, egy nagyot, egy eget rengetőt, ahol az istenek is elkezdenek hálni a csoda láttán, majd
a nő az együttlét után, megöli a hímet, mint a pókok, csak nem ő eszi meg, hanem véres beleiből a tyúkok csipegetik az ott maradt kukorica szemeket, felnégyelt hímtagját pedig a disznók elé veti reggeli gyanánt, az átmulatott hajnal végén.
A közönség változatosan fogadja a históriát, néhány ember nevet rajta, mást a hányinger kerülget, és otthagyja a groteszk csapatot.*
- Ez már jobban az ínyedre volt, ork hölgyem? - *Hajol meg felé a személyre szabott mese végén.* - Köszönöm az ihletet, ezt a dalt lehet, hogy még fel fogom használni.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
*Az ork feketés szemeit vizslatva hiányol belőlük valamit. Talán elvárna valami női árnyat, egy kis érzékiséget, lányos zavart, amikor először beszél egy férfival… pláne egy vonzóval – mert Darih kifejezetten annak gondolja magát.
~ Úgy látszik nem jövök be az orkoknak… ~ gondolkodik fürkészően, próbálva megérteni Gadilyu viselkedését.
~ Na nem mintha orkokat szeretnék ennyira közeli kapcsolatba kerülni ~ jut eszébe. Bár sok mindent megtesz az ember fricskából, lázadásból, pláne egy fél-elf.
~ Ha az apámnak elmesélném, hogy háltam egy orkkal ~ ez a gondolat annyira erős, annyira hirtelen, hogy legszívesebben hahotázna egyet, de meg is jön erre az alkalom, amikor az ork a dalát olyan rémesen nyálasnak titulálja.*
- A nyál szándékos komponense volt a dalnak, tudod nem minden lágy, finom fiatal hölgynek olyan az ízlése, mint neked. *A lágy és a finom szavakra olyan negédes hangsúlyt helyez, mint amilyet az unalmassá átköltött csöpögős „balladá”-ban is sokszor használt, nem sértésnek szánva, hiszen egyértelmű, hogy az ork nem egy ilyen törékeny leány, mint amilyenek gyakran rajonganak Darih költészete iránt.
A nő szavait hallgatva képtelen nem arra gondolni, hogy tapasztalatból beszél, hisz anélkül nagy színészi játék lenne ilyen átéléssel beszélni erről.
~ Vajon neki is egy ilyen magányos időszaka volt most? ~ morfondírozik magában.
Nagynénje történeténél elmorfondírozik az orkok párosodási szokásain, kíváncsi lenne, hogy mennyire elterjedt ez náluk.
Elszörnyed a nyers, szenvtelen stíluson, amin a morbid történet elhangzik. A kizsigerelés résznél örül, hogy nem étkezés után van, mert lehet, hogy visszajönne az étek a családi história hallátára, amit élénk fantáziájának köszönhetően már a szeme előtt lát.*
- Mondd… És te a hegeidet a harctéren vagy az ágyban szerezted? *Érdeklődik tényleges kíváncsiságból, mert elbizonytalanodott a beforrt sebek eredetén.* Vagy nálatok, orkoknál, kevéssé elválasztható a kettő? *Próbálja a keletkezett feszültséget egy kis humorral oldani, bár valahol komolyság is csendül a hangjában, sőt lehet, hogy fél is a választól.
~ Hova keveredtél már megint, te idióta… ~ Korholja közben magát.
Az emberek távozásán nem lepődik meg, de egyébként sem volt egy sikeres napja, szóval nem hatja meg különösebben.*
-Amúgy se értékeltek nagyra, holnapra meg kiheverik. *Legyint a nő megjegyzésére a közönségét illetően.
A nő nehéz feladat elé állította, de eszébe jut egy régi nóta, amit át tudna most költeni a helyzethez illően, gyakorlatilag csak pár szót kell kicserélnie, a dallamot meg könnyű a mondanivalót igazítani.
A kis maradék közönséget közelebb inti magához.*
- Egy kívánság érkezett a közönség sorából, még ha szokatlan is. Evezzünk érdekesebb vizekre az ezt megelőző löncs történetnél, hiszen a gyengébb gyomrúak már egyébként sem élvezhetik a műsort. Halljanak most az orkok szerelmi életéről, mely olyan mint ők: izgalmas, vad, de valljuk be, többünknek leginkább félelmetes. *A felvezetőt követve dalra fakad mély hangján, jól jönne most egy hangszeres kísérés is hozzá, de nincs most éppen, amin tudna játszani, így csak a tiszta férfi hang szól.
Hosszan énekel, hevenyészett rímekkel, de ennél jobb rímeket nem illik egy rögtönzésnél elvárni, orkok találkoznak egy kocsmában, együtt berúgnak, együtt ébrednek, házasodnak, gyermeket nemzenek, majd csalják egymást, s újra hálnak, egy utolsót, egy nagyot, egy eget rengetőt, ahol az istenek is elkezdenek hálni a csoda láttán, majd
a nő az együttlét után, megöli a hímet, mint a pókok, csak nem ő eszi meg, hanem véres beleiből a tyúkok csipegetik az ott maradt kukorica szemeket, felnégyelt hímtagját pedig a disznók elé veti reggeli gyanánt, az átmulatott hajnal végén.
A közönség változatosan fogadja a históriát, néhány ember nevet rajta, mást a hányinger kerülget, és otthagyja a groteszk csapatot.*
- Ez már jobban az ínyedre volt, ork hölgyem? - *Hajol meg felé a személyre szabott mese végén.* - Köszönöm az ihletet, ezt a dalt lehet, hogy még fel fogom használni.
9237. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-09-02 18:57:54
Üzenet elküldve: 2021-09-02 18:57:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Darih//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
*Ahogy szóra nyitja a száját a hallgatóság kissé talán megszeppenve távolodik is el pár lépést, így helyet adva annak, hogy a dalnokkal legalább jobban szemügyre vehessék egymást. Ez a városiaktól nem meglepő cselekedet, viszont az, hogy az énekes nem ugrik megrettenve hátra, na az már igencsak jó jel. Futólag végigméri a vele egy magas férfit, a kékes szemeket, a fekete hajat, de tovább már nem vezeti tekintetét. Emberi mértékkel szemrevaló, mi tagadás még ő sem vetné meg egy adandó alkalommal, de ritka az az ember, aki az ő fajtájára ráfanyalodna. Így az érzéki vizslatás elmarad, csupán csak a kíváncsi feltérképezésnek ad most helyet.
A férfi kérdésére kissé elgondolkodik. Nem akar bántó lenni, de túlzottan szépíteni sem akarja a dolgokat. A hangjával semmi problémája nem volt, de a történet a számára azért hagy némi kívánnivalót.*
- Nem lehet mindenkinek a szájízére tenni. Ha az egyiknek véres balladát énekelsz, akkor biztos, hogy a másik csöpögős romantikára vágyik. *Vonja meg a vállait.* Ugyan ez fordítva. Igazából nem volt baj ezzel a dallal sem, csak hát, ha lehetek teljesen őszinte... *Veszi is bizalmasan halkabbra a hangját, mint aki nagy titkot készül elárulni. Ezt nyomatékosítva pedig tesz egy lépést a férfi felé, közelebb is hajolva.* Én féltem, hogy a nyálasságtól kifolyik alólad a piac térköve.
*Ereszt meg egy kissé gúnyos vigyort, mindazonáltal ezt, még ha úgy is hangzott, nem bántásnak szánta. Csupán csak egy apró kis élcelődésnek, amit remélhetőleg nem vesz magára a férfi.*
- Hmm, lássuk csak.
*Vakar is elgondolkodva az állára, hogy mi is lenne az a dalocska, ami megérne neki tíz aranyat? Ha már egyszer megígérte, akkor cserébe valami maradandó alkotást kapjon. Amit még talán ő is dúdolgathat a későbbiekben, egy-egy magányosan töltött estén egy tábor vagy kandallótűz mellett.*
- A halál nem annyira az én asztalom. *Legyinti is le a dolgot.* Viszont a vérrel lehet kezdeni valamit. A szerelmes dalok inkább a naiv kislányoknak valóak, viszont egy nő szereti az érzékiséget, a vad, egymást maró bujaságot, amit leginkább a szükség szül egy hosszú, magánnyal teli időszak után. Amikor magadhoz méltóra találsz, akivel egy átitalozott este után szétmarcangolhatjátok egymást a szoba sejtelmes rejtekében.
*Húzza is össze szemeit egy széles és sunyi mosollyal. A háta mögül hallja a meghökkenést és a szemérmetlenségnek titulált szavai miatti megjegyzéseket, a megbotránkozást.*
~Prűd egy népség. És még csak bele sem lendültem.~
*Kuncogja magában a gondolatot. Ó pedig, ha igazán elkezdte volna kifejteni, hogy miről is hallana szívesen egy dalt. Teljesen belemászva a szemérmetlen és buja részletekbe. Talán még a dalnok is zavarba jönne, ha elmesélné mindazt, ami most a fejébe szökkent.*
- Még akár halállal is végződhet. *Tűnődik el egy pillanatra.* Tudod a nagynéném az első férjét azért tette föld alá, mert amaz állítólag egy embernősténnyel hentergett. Mondjuk jóképű ork volt szerintem még a ti mércétekkel nézve is. De a nénémnek sem a csalás nem tetszett, azt pedig egyenesen vérlázítónak tartotta, hogy egy fehér bőrű, nyeszlett fruskát gyűrt maga alá a férje. *Kuncog is fel halkan.* Pedig nagy tűzzel lángolt az ő szerelmük, de a néném ezt nem bocsájtotta meg. Egy utolsó éjszakát az urával töltött, egész éjszaka rengették az ágyat, hajnalban pedig felvágta.
*Csap is egyszerűen bele az egészbe, nyersen, ahogyan állítólag történt a dolog. Ő már csak hallomásból ismerte a történetet, amire a nénéje sosem mondta, hogy igaz volna, de nem is tagadta egy percig sem. Az ilyenekből pedig hamar történet kerekedik, de ahogy fajtársai elő tudták adni, az minden aranyat megért.*
- Egyszerűen kizsigerelte, mint a vadakat szokás. Pedig érzéki és mindent elsöprő szerelem volt az övék. Talán, ha a néne nem ivott volna annyit megelégedett volna egy pofonnal is.
*Von egyszerűen vállat, mint akit egyáltalán nem hat meg a dolog. Részben pedig ez igaz is. Közben a szeme sarkából mást sem lát, mint a hallgatóság egy részének távozását, akik hüledezve szedik a lábukat, mielőtt az ork lány behatóbban ismertetné a történetet. Pedig igazából végzett is, így nem igazán érti a problémát.*
- Nincs ezeknek gyomruk semmihez. *Forgatja meg a szemeit egy mély sóhaj kíséretében.* Kényes egy banda azt meg kell hagyni.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
*Ahogy szóra nyitja a száját a hallgatóság kissé talán megszeppenve távolodik is el pár lépést, így helyet adva annak, hogy a dalnokkal legalább jobban szemügyre vehessék egymást. Ez a városiaktól nem meglepő cselekedet, viszont az, hogy az énekes nem ugrik megrettenve hátra, na az már igencsak jó jel. Futólag végigméri a vele egy magas férfit, a kékes szemeket, a fekete hajat, de tovább már nem vezeti tekintetét. Emberi mértékkel szemrevaló, mi tagadás még ő sem vetné meg egy adandó alkalommal, de ritka az az ember, aki az ő fajtájára ráfanyalodna. Így az érzéki vizslatás elmarad, csupán csak a kíváncsi feltérképezésnek ad most helyet.
A férfi kérdésére kissé elgondolkodik. Nem akar bántó lenni, de túlzottan szépíteni sem akarja a dolgokat. A hangjával semmi problémája nem volt, de a történet a számára azért hagy némi kívánnivalót.*
- Nem lehet mindenkinek a szájízére tenni. Ha az egyiknek véres balladát énekelsz, akkor biztos, hogy a másik csöpögős romantikára vágyik. *Vonja meg a vállait.* Ugyan ez fordítva. Igazából nem volt baj ezzel a dallal sem, csak hát, ha lehetek teljesen őszinte... *Veszi is bizalmasan halkabbra a hangját, mint aki nagy titkot készül elárulni. Ezt nyomatékosítva pedig tesz egy lépést a férfi felé, közelebb is hajolva.* Én féltem, hogy a nyálasságtól kifolyik alólad a piac térköve.
*Ereszt meg egy kissé gúnyos vigyort, mindazonáltal ezt, még ha úgy is hangzott, nem bántásnak szánta. Csupán csak egy apró kis élcelődésnek, amit remélhetőleg nem vesz magára a férfi.*
- Hmm, lássuk csak.
*Vakar is elgondolkodva az állára, hogy mi is lenne az a dalocska, ami megérne neki tíz aranyat? Ha már egyszer megígérte, akkor cserébe valami maradandó alkotást kapjon. Amit még talán ő is dúdolgathat a későbbiekben, egy-egy magányosan töltött estén egy tábor vagy kandallótűz mellett.*
- A halál nem annyira az én asztalom. *Legyinti is le a dolgot.* Viszont a vérrel lehet kezdeni valamit. A szerelmes dalok inkább a naiv kislányoknak valóak, viszont egy nő szereti az érzékiséget, a vad, egymást maró bujaságot, amit leginkább a szükség szül egy hosszú, magánnyal teli időszak után. Amikor magadhoz méltóra találsz, akivel egy átitalozott este után szétmarcangolhatjátok egymást a szoba sejtelmes rejtekében.
*Húzza is össze szemeit egy széles és sunyi mosollyal. A háta mögül hallja a meghökkenést és a szemérmetlenségnek titulált szavai miatti megjegyzéseket, a megbotránkozást.*
~Prűd egy népség. És még csak bele sem lendültem.~
*Kuncogja magában a gondolatot. Ó pedig, ha igazán elkezdte volna kifejteni, hogy miről is hallana szívesen egy dalt. Teljesen belemászva a szemérmetlen és buja részletekbe. Talán még a dalnok is zavarba jönne, ha elmesélné mindazt, ami most a fejébe szökkent.*
- Még akár halállal is végződhet. *Tűnődik el egy pillanatra.* Tudod a nagynéném az első férjét azért tette föld alá, mert amaz állítólag egy embernősténnyel hentergett. Mondjuk jóképű ork volt szerintem még a ti mércétekkel nézve is. De a nénémnek sem a csalás nem tetszett, azt pedig egyenesen vérlázítónak tartotta, hogy egy fehér bőrű, nyeszlett fruskát gyűrt maga alá a férje. *Kuncog is fel halkan.* Pedig nagy tűzzel lángolt az ő szerelmük, de a néném ezt nem bocsájtotta meg. Egy utolsó éjszakát az urával töltött, egész éjszaka rengették az ágyat, hajnalban pedig felvágta.
*Csap is egyszerűen bele az egészbe, nyersen, ahogyan állítólag történt a dolog. Ő már csak hallomásból ismerte a történetet, amire a nénéje sosem mondta, hogy igaz volna, de nem is tagadta egy percig sem. Az ilyenekből pedig hamar történet kerekedik, de ahogy fajtársai elő tudták adni, az minden aranyat megért.*
- Egyszerűen kizsigerelte, mint a vadakat szokás. Pedig érzéki és mindent elsöprő szerelem volt az övék. Talán, ha a néne nem ivott volna annyit megelégedett volna egy pofonnal is.
*Von egyszerűen vállat, mint akit egyáltalán nem hat meg a dolog. Részben pedig ez igaz is. Közben a szeme sarkából mást sem lát, mint a hallgatóság egy részének távozását, akik hüledezve szedik a lábukat, mielőtt az ork lány behatóbban ismertetné a történetet. Pedig igazából végzett is, így nem igazán érti a problémát.*
- Nincs ezeknek gyomruk semmihez. *Forgatja meg a szemeit egy mély sóhaj kíséretében.* Kényes egy banda azt meg kell hagyni.
9236. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-09-02 17:45:14
Üzenet elküldve: 2021-09-02 17:45:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 625
OOC üzenetek: 425
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 625
OOC üzenetek: 425
Játékstílus: Megfontolt
//Beszerzőkörút//
- Nem tudsz olvasni?* Kerekedik nagyra Nimeril szeme.*
- Pedig én mindig is azt hittem, hogy a szerzetesek tudnak mind. Ezzel kezdeni kell mindenképpen majd valamit. Ha más nem, hát akkor gyere el hozzám aztán én majd jól kitanítlak.* Ajánlja fel, mert hát milyen már az, hogy egy ilyen értelmes lány nem tud olvasni. Na meg hát milyen kellemetlen is lehet az ilyesmi, főleg ha olyan munkát végez az ember. Aztán jól kikacagja, amikor említi, hogy mindenki csak őt látja meg. Ismerős neki az érzés, amikor rágörcsöl valamire. Nem is szép dolog, hogy kineveti, de ha egyszer így alakult. A thargokon viszont legalább már mind a ketten jót tudnak nevetni.*
- Hát én nem voltam őszintén szólva a városukban a falvaikat meg a várostól szerezték, ahol még most is javarészt a helyiek laknak. De azt már tapasztaltam, hogy legyen bárki nagyon kemény a hálóban mindig keményebb akar lenni?* Ez el is gondolkodtatja egy pillanatra, amiről egy elég tolakodó kérdés jut eszébe.*
- Mondd csak ti is olyan rend vagytok? Tudod olyanok, akik semmi testiség. Jaj kérlek bocsájts meg! Elég tolakodó kérdés volt. Nem kell ám válaszolni rá, ha nem akarsz.* Most mit mondhatnak? Szánja meg bánja a kérdését, de csak foglalkoztatja legalább egy válasz erejéig.*
- Nestar mesterrel jó viszonyban váltunk el. Megtanított arra, amire tudott. A többit már nekem kitapasztalnom, mert ez olyan tudomány. Amúgy meg elég magának való férfi, de igazán rendes. Csak az a baj, hogy az orvosi tanulmányaimban nem tudott segíteni. Gyógyítgattam a környéken, ha szükség volt rá, de egyre inkább azt érzem, hogy ezek a löttyök elveszik az igazi orvoslás hasznát. Megiszod és minden szép meg jó.* Kicsit csalódott is a hangja a végére, de amíg vásárol Nawanthiri, addig le is nyugszik. Ezt követően beszélgethetnek újfent szabadon. Most a szerzetes mesél neki, amit ő figyelmesen hallgat.*
- Hát ezt sajnálom. Én magam sem vonzódtam túlságosan soha a városi őrséghez, főleg, hogy olyan ingatag lábakon állt az utóbbi időben.* Semmi ellenérzése sincs, de ez az igazság. Ráadásul amit nehezményezett barátnője is, hogy elveszik az ember szabadságát, márpedig egy tudósnak szabadságra van szüksége.*
- Hékás! Én is jól ki tudom ejteni a neved. Sokat javult a nyelvérzékem. ~ Mi is a teljes neved? Hmmm. Ott a Kalmárban említette is. Aha! ~* Megköszörüli a torkát és nekifeszül.*
- Nawanthirishardipandra. Látod? Emlékszem én még erre is. ~ Jó igazából csak arra emlékszem, hogy nemrég mondtad, de hát na. ~* Ami mellett nem mehetnek el az viszont a szerzetes testi ereje. Nimeril legutóbb téli ruhában látta, szóval annyira nem volt tisztában azokkal a bicepszekkel.*
- A Pegazusban?* Kérdez vissza hitetlenkedve, miközben elfojt egy kuncogást, mert ahogy ott áll a lány az megérne egyet.* ~ A Pegazusban mit lehet gyúrni? Talán tésztát. ~* Hamar felvilágosítják, hogy bizony nem tésztát gyúrt, hanem izmokat, de még milyen izmokat.*
- Az igen! Egyszer engem is átgyúrhatnál, ha már ilyen jól kitanultad a szakmát. Sőt én magam is szívesen tanulnék ilyesmit, elvégre ez félig már orvoslás.* Közben megtapogatja a szóban forgó izmokat is.*
- Ejha! Nem szeretnék tőled egy pofont.* Kuncog megint. A jó hangulatban csak úgy telik az idő, szóval mire észbe kapna már meg is érkeztek.*
- Ráérek, szóval miért is ne?* Azzal követi macskástól az épületbe. Aldeis mondjuk az egész utat dorombolva végig horpasztotta, de hát ki tudna haragudni ilyesmiért egy cicára?*
// Aktív képesség használat: Memoriter //
A hozzászólás írója (Nimeril Drimanow) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.09.02 17:48:13
- Nem tudsz olvasni?* Kerekedik nagyra Nimeril szeme.*
- Pedig én mindig is azt hittem, hogy a szerzetesek tudnak mind. Ezzel kezdeni kell mindenképpen majd valamit. Ha más nem, hát akkor gyere el hozzám aztán én majd jól kitanítlak.* Ajánlja fel, mert hát milyen már az, hogy egy ilyen értelmes lány nem tud olvasni. Na meg hát milyen kellemetlen is lehet az ilyesmi, főleg ha olyan munkát végez az ember. Aztán jól kikacagja, amikor említi, hogy mindenki csak őt látja meg. Ismerős neki az érzés, amikor rágörcsöl valamire. Nem is szép dolog, hogy kineveti, de ha egyszer így alakult. A thargokon viszont legalább már mind a ketten jót tudnak nevetni.*
- Hát én nem voltam őszintén szólva a városukban a falvaikat meg a várostól szerezték, ahol még most is javarészt a helyiek laknak. De azt már tapasztaltam, hogy legyen bárki nagyon kemény a hálóban mindig keményebb akar lenni?* Ez el is gondolkodtatja egy pillanatra, amiről egy elég tolakodó kérdés jut eszébe.*
- Mondd csak ti is olyan rend vagytok? Tudod olyanok, akik semmi testiség. Jaj kérlek bocsájts meg! Elég tolakodó kérdés volt. Nem kell ám válaszolni rá, ha nem akarsz.* Most mit mondhatnak? Szánja meg bánja a kérdését, de csak foglalkoztatja legalább egy válasz erejéig.*
- Nestar mesterrel jó viszonyban váltunk el. Megtanított arra, amire tudott. A többit már nekem kitapasztalnom, mert ez olyan tudomány. Amúgy meg elég magának való férfi, de igazán rendes. Csak az a baj, hogy az orvosi tanulmányaimban nem tudott segíteni. Gyógyítgattam a környéken, ha szükség volt rá, de egyre inkább azt érzem, hogy ezek a löttyök elveszik az igazi orvoslás hasznát. Megiszod és minden szép meg jó.* Kicsit csalódott is a hangja a végére, de amíg vásárol Nawanthiri, addig le is nyugszik. Ezt követően beszélgethetnek újfent szabadon. Most a szerzetes mesél neki, amit ő figyelmesen hallgat.*
- Hát ezt sajnálom. Én magam sem vonzódtam túlságosan soha a városi őrséghez, főleg, hogy olyan ingatag lábakon állt az utóbbi időben.* Semmi ellenérzése sincs, de ez az igazság. Ráadásul amit nehezményezett barátnője is, hogy elveszik az ember szabadságát, márpedig egy tudósnak szabadságra van szüksége.*
- Hékás! Én is jól ki tudom ejteni a neved. Sokat javult a nyelvérzékem. ~ Mi is a teljes neved? Hmmm. Ott a Kalmárban említette is. Aha! ~* Megköszörüli a torkát és nekifeszül.*
- Nawanthirishardipandra. Látod? Emlékszem én még erre is. ~ Jó igazából csak arra emlékszem, hogy nemrég mondtad, de hát na. ~* Ami mellett nem mehetnek el az viszont a szerzetes testi ereje. Nimeril legutóbb téli ruhában látta, szóval annyira nem volt tisztában azokkal a bicepszekkel.*
- A Pegazusban?* Kérdez vissza hitetlenkedve, miközben elfojt egy kuncogást, mert ahogy ott áll a lány az megérne egyet.* ~ A Pegazusban mit lehet gyúrni? Talán tésztát. ~* Hamar felvilágosítják, hogy bizony nem tésztát gyúrt, hanem izmokat, de még milyen izmokat.*
- Az igen! Egyszer engem is átgyúrhatnál, ha már ilyen jól kitanultad a szakmát. Sőt én magam is szívesen tanulnék ilyesmit, elvégre ez félig már orvoslás.* Közben megtapogatja a szóban forgó izmokat is.*
- Ejha! Nem szeretnék tőled egy pofont.* Kuncog megint. A jó hangulatban csak úgy telik az idő, szóval mire észbe kapna már meg is érkeztek.*
- Ráérek, szóval miért is ne?* Azzal követi macskástól az épületbe. Aldeis mondjuk az egész utat dorombolva végig horpasztotta, de hát ki tudna haragudni ilyesmiért egy cicára?*
// Aktív képesség használat: Memoriter //
A hozzászólás írója (Nimeril Drimanow) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.09.02 17:48:13
9235. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-09-02 16:53:17
Üzenet elküldve: 2021-09-02 16:53:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Beszerzőkörút//
- Beszélni tudok, de olvasni nem. Az árak és a megrendelések viszont mind papíron vannak: amint kellenek a betűk, segítségre szorulok. *láthatóan feszélyezi a dolog. Magyarázat közben többnyire a lába elé néz, és a nyitott baljával gesztikulál hangsúly gyanánt, egyszer meg a sörényét igazítja a füle mögé, pedig amúgy is ott volt. Akkor enged föl valamelyest, mikor Nimeril megjegyzi, hogy csak Kaazemot vette észre a boltban.*
- Na jó, lehet rágörcsöltem egy kicsit... *mosolyog a vörösre a fejét csóválva, mert az idegeskedés nem éppen szerzeteshez méltó dolog.
Időközben teljesen megkerülték a palotát. Nawanthiri beirányozza magukat a piac felé, a ruhaárusokhoz, és hallgatja, milyen kincsekre bukkant a barátnője. Nestar Erefiz neve nem rémlik neki, talán mert nem mozog alkimista körökben. A hatalmas potencianövelő üzletágon viszont jót nevet:*
- Ezek a thargok vad pusztai harcosok, nem? Azt hallottam, feldúltak egy falut a közelben. A feleségeikkel meg nem bírják tartani a tempót...?
*Aztán valami szöget üt a fejébe:*
- Hogy váltatok el amúgy Nestarral? Nem haragszik, hogy elhagytad? Mi a helyzet az orvoslással?
*Megállnak egy kereskedőnél, aki mindenféle strapabíró göncöket árul, ruhát-cipőt vegyesen. Amikor Nawanthiri előadja, hogy utazóruhát venne, az árus elébe rak három pár patkolt gyalogcsizmát, köpenyeket meg kabátokat. A lány trafikál vele egy darabig, mire összerakják, hogy a csizma jöhet, de köpeny és kabát helyett ing meg nadrág kell, jó erős szövetből. Amikor sikerül megegyezni, Nawanthiri kifizet 167 aranyat [Mesélő (Akhilleusz)], és cserébe kap egy nagyobbacska batyut.*
- A városőrségnél beszéltem a parancsnokkal. *kanyarodik vissza a Nimerillel megkezdett beszélgetéshez, miután visszaindulnak a műhelybe* Nagyon jókat hallottam róla, de mikor találkoztam is vele, rájöttem, hogy mi sosem fogjuk érteni egymást. Vagy feladom, amiben hiszek, és katona leszek egészen, vagy nem leszek katona. *széttárja a kezét, egyikben a batyuval* Nem is lettem. A Kereskedőházzal meg... *keresi a szavakat* hát voltak... ügyeim. A tagjai kedvesek voltak velem, és náluk megmaradhatok szerzetesnek. *szeretettel elmosolyodik* Aztyan mindig a teljes nevemen szólít, és jól ejti ki! Erre más nem volt még hajlandó Artheniorban...
*Ez a név-dolog tényleg nagyon fontos lehet neki. Határozottan több elhivatottság érződik a hangjából, mint amikor Nimerilnek magyarázott róla a Kalmárban.*
- Voltam gyúrni! *húzza ki magát alaposan túljátszott büszkeséggel, mikor az erejét firtatják* Méghozzá a Pegazusban! *a megjátszást aztán itt elengedi, és normálisan folytatja* Tudod, hogy ki ne fogyjak a pénzből, mindenfelé dolgoztam a városban. A fürdőházba amúgy is járok, összebarátkoztunk a fürdőmesterrel, besegítettem nála masszírozni. Olyan kezem lett tőle...! *meg is mutatja, de őszintén szólva ugyanolyan nagynak és erősnek tűnik, mint a télen, legfeljebb kevésbé kérgesnek* Az óriás vendégek voltak a legjobbak, mert járkálhattam a hátukon. Akadt olyan széles is, mint egy szénásszekér! *vidáman csillognak a mandulaszemei, ahogy mesél, és mire a történet végére jut, pont odaérnek a műhelyhez.* Bejössz még egy kicsit? *kérdi a félelfet, mielőtt benyitna.*
- Beszélni tudok, de olvasni nem. Az árak és a megrendelések viszont mind papíron vannak: amint kellenek a betűk, segítségre szorulok. *láthatóan feszélyezi a dolog. Magyarázat közben többnyire a lába elé néz, és a nyitott baljával gesztikulál hangsúly gyanánt, egyszer meg a sörényét igazítja a füle mögé, pedig amúgy is ott volt. Akkor enged föl valamelyest, mikor Nimeril megjegyzi, hogy csak Kaazemot vette észre a boltban.*
- Na jó, lehet rágörcsöltem egy kicsit... *mosolyog a vörösre a fejét csóválva, mert az idegeskedés nem éppen szerzeteshez méltó dolog.
Időközben teljesen megkerülték a palotát. Nawanthiri beirányozza magukat a piac felé, a ruhaárusokhoz, és hallgatja, milyen kincsekre bukkant a barátnője. Nestar Erefiz neve nem rémlik neki, talán mert nem mozog alkimista körökben. A hatalmas potencianövelő üzletágon viszont jót nevet:*
- Ezek a thargok vad pusztai harcosok, nem? Azt hallottam, feldúltak egy falut a közelben. A feleségeikkel meg nem bírják tartani a tempót...?
*Aztán valami szöget üt a fejébe:*
- Hogy váltatok el amúgy Nestarral? Nem haragszik, hogy elhagytad? Mi a helyzet az orvoslással?
*Megállnak egy kereskedőnél, aki mindenféle strapabíró göncöket árul, ruhát-cipőt vegyesen. Amikor Nawanthiri előadja, hogy utazóruhát venne, az árus elébe rak három pár patkolt gyalogcsizmát, köpenyeket meg kabátokat. A lány trafikál vele egy darabig, mire összerakják, hogy a csizma jöhet, de köpeny és kabát helyett ing meg nadrág kell, jó erős szövetből. Amikor sikerül megegyezni, Nawanthiri kifizet 167 aranyat [Mesélő (Akhilleusz)],
és cserébe kap egy nagyobbacska batyut.*- A városőrségnél beszéltem a parancsnokkal. *kanyarodik vissza a Nimerillel megkezdett beszélgetéshez, miután visszaindulnak a műhelybe* Nagyon jókat hallottam róla, de mikor találkoztam is vele, rájöttem, hogy mi sosem fogjuk érteni egymást. Vagy feladom, amiben hiszek, és katona leszek egészen, vagy nem leszek katona. *széttárja a kezét, egyikben a batyuval* Nem is lettem. A Kereskedőházzal meg... *keresi a szavakat* hát voltak... ügyeim. A tagjai kedvesek voltak velem, és náluk megmaradhatok szerzetesnek. *szeretettel elmosolyodik* Aztyan mindig a teljes nevemen szólít, és jól ejti ki! Erre más nem volt még hajlandó Artheniorban...
*Ez a név-dolog tényleg nagyon fontos lehet neki. Határozottan több elhivatottság érződik a hangjából, mint amikor Nimerilnek magyarázott róla a Kalmárban.*
- Voltam gyúrni! *húzza ki magát alaposan túljátszott büszkeséggel, mikor az erejét firtatják* Méghozzá a Pegazusban! *a megjátszást aztán itt elengedi, és normálisan folytatja* Tudod, hogy ki ne fogyjak a pénzből, mindenfelé dolgoztam a városban. A fürdőházba amúgy is járok, összebarátkoztunk a fürdőmesterrel, besegítettem nála masszírozni. Olyan kezem lett tőle...! *meg is mutatja, de őszintén szólva ugyanolyan nagynak és erősnek tűnik, mint a télen, legfeljebb kevésbé kérgesnek* Az óriás vendégek voltak a legjobbak, mert járkálhattam a hátukon. Akadt olyan széles is, mint egy szénásszekér! *vidáman csillognak a mandulaszemei, ahogy mesél, és mire a történet végére jut, pont odaérnek a műhelyhez.* Bejössz még egy kicsit? *kérdi a félelfet, mielőtt benyitna.*
9234. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-09-02 15:47:19
Üzenet elküldve: 2021-09-02 15:47:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Gadilysu//
*Darih megállapítja, hogy csökkent a csábereje a piacra járó asszonyok körében, ahogy a kevés érmén sajnálkozik.
~ Újítani kéne… na de hogy? Az erőszakos történeteimet se szerették. ~ Sóhajtana fel magában, ha az nem rontaná el a szerepét, az ócska álarcot, hogy vándor előadó, bár a tapasztaltak alapján valóban nincs sok elrontani való.
Az odalépő ork hölgyre felcsillan a szeme, érdekes egyednek tűnik, és fekete szemeibe nézve egy lágy mosolyt is megereszt felé. Éppolyan magas, mint ő, és valószínűleg erősebb, a harcban tapasztaltabb is mint ő, a hegeiből levonva.
~ Hátha mesél egy balladára valót… egyszer újra piaca lesz a véresebb meséknek. ~ Gondolja magában a régi sérülések nyomait fürkészve.
Gadilysu felvetésére vékony mosolyra húzódik a szája. Szereti az érdekes helyzeteket, és az ork kihívó öltözéke, vigyora, jó előérzeteket kelt benne.*
- Sose értik meg a művészeket… mindig mást, mindig többet akarnak, hát mondd, nem tetszett a balladám? *Szegezi a nőnek a kérdést, kicsit szurkálódó, kicsit ironikus felhanggal.*
- Milyen dalt szeretnél? Véres legyen, tele halállal? Vagy érzéki, italokkal és szerelemmel? *Kevéssé érdekli a tíz arany – bár nem veti fel a pénz, így nemet se mondana rá -, de ha kicsit felkavarja az ork ennek a lusta napnak az állóvizét, már akkor megérte ma kijönni a piactérre árulni a hangját.*
*Darih megállapítja, hogy csökkent a csábereje a piacra járó asszonyok körében, ahogy a kevés érmén sajnálkozik.
~ Újítani kéne… na de hogy? Az erőszakos történeteimet se szerették. ~ Sóhajtana fel magában, ha az nem rontaná el a szerepét, az ócska álarcot, hogy vándor előadó, bár a tapasztaltak alapján valóban nincs sok elrontani való.
Az odalépő ork hölgyre felcsillan a szeme, érdekes egyednek tűnik, és fekete szemeibe nézve egy lágy mosolyt is megereszt felé. Éppolyan magas, mint ő, és valószínűleg erősebb, a harcban tapasztaltabb is mint ő, a hegeiből levonva.
~ Hátha mesél egy balladára valót… egyszer újra piaca lesz a véresebb meséknek. ~ Gondolja magában a régi sérülések nyomait fürkészve.
Gadilysu felvetésére vékony mosolyra húzódik a szája. Szereti az érdekes helyzeteket, és az ork kihívó öltözéke, vigyora, jó előérzeteket kelt benne.*
- Sose értik meg a művészeket… mindig mást, mindig többet akarnak, hát mondd, nem tetszett a balladám? *Szegezi a nőnek a kérdést, kicsit szurkálódó, kicsit ironikus felhanggal.*
- Milyen dalt szeretnél? Véres legyen, tele halállal? Vagy érzéki, italokkal és szerelemmel? *Kevéssé érdekli a tíz arany – bár nem veti fel a pénz, így nemet se mondana rá -, de ha kicsit felkavarja az ork ennek a lusta napnak az állóvizét, már akkor megérte ma kijönni a piactérre árulni a hangját.*
9233. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-09-01 18:43:55
Üzenet elküldve: 2021-09-01 18:43:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Darih//
*Hiába volt csábító a Pegazus, először a piacon akar végezni. Bár igaz, hogy nem eget rengetően fontos a dolog, de ha már tervbe vette végezni is akar vele. Ki tudja, hogy meddig lesz még lehetősége a városban lenni.
Már a piac elején belekeveredik a tömegbe, ami annyira nincs ínyére. Az életét árnyékoló utálat és elutasítások hada nem hozza meg a kedvét a barátkozásra. Jobban szeret nem szem előtt lenni, de egy zsúfolt piacon ez szinte lehetetlen. De legalább a környezet ezt leszámítva kellemes. A sültek és a gyümölcsök illata hamar belekúszik az orrába, amitől csak jobban megjön a kedve, hogy beljebb sétáljon. Persze igyekezve a lehető legjobban elsasszézni az emberek között. De ahogy egyre inkább beljebb jut a tömeg csak sűrűsödik, így az ork lány helyzete egyre kényelmetlenebbé válik. Egyre inkább feszeng és szorong, amitől a hangulata jobban apad le. Szinte el is felejt nézelődni az árusok között, s már inkább csak azt kívánja, hogy mihamarabb találjon egy zugot, ahol lehetőség szerint nagyobb a szabad tere. Persze nem egy pánikolós típus, de azért neki is vannak határai, amit most igencsak feszegetnek.*
~Mint a hangyák a bolyban. A háziasszonyok még oké, de tuti, hogy a város léhűtői is itt lézengnek.~
*Dohogja magában, miközben igyekszik messzebb fúrni magát a tömegből. Sodródása nem igazán sikeres, egy nagyobb gócpontba sikerül kerülnie. Már épp elkezdene szentségelni, mikor egy dal üti meg a fülét. Meg is fékezi az indulatait, s szemöldökeit felvonva fordul a hang irányába. Na nem mintha olyan nagy zenekedvelő és műértő lenne, de a kíváncsiság bizony nagy úr. Beljebb fúrja magát a közönségbe, hogy láthassa a zenészt, majd mikor a rálátás tűrhető le is fékezi a lépteit.
Hallgatja a dalt, közben dolgozza is fel a szöveget. Nem rossz, szép az ének, de azért lehetne valamivel izgalmasabb is a dolog. Persze nem azt mondja, hogy a fröcsögő vérről és kiontott belsőségekről kéne szólnia, de egy kis harc biztos jobban feldobná. Vagy legalább valaki magáévá tehetné azt a királylányt a herceg előtt.
A dalnak lassan vége, a tömeg tapsol, de ahogy látja a lehelyezett kalapban nem gyűlik az arany.*
~Spúr egy népség, annyi szent.~
*Húzza is el a száját, majd az erszényéből pár érmét előszedve lép is ki a dalnok elé.*
- Adok tíz aranyat, ha tudsz valami izgalmasabbat is.
*Vigyorodik el szélesen, ahogy a markában megrázza a csörgő kis érméket, majd karba tett kezekkel fürkészi a dalnok arcát.*
*Hiába volt csábító a Pegazus, először a piacon akar végezni. Bár igaz, hogy nem eget rengetően fontos a dolog, de ha már tervbe vette végezni is akar vele. Ki tudja, hogy meddig lesz még lehetősége a városban lenni.
Már a piac elején belekeveredik a tömegbe, ami annyira nincs ínyére. Az életét árnyékoló utálat és elutasítások hada nem hozza meg a kedvét a barátkozásra. Jobban szeret nem szem előtt lenni, de egy zsúfolt piacon ez szinte lehetetlen. De legalább a környezet ezt leszámítva kellemes. A sültek és a gyümölcsök illata hamar belekúszik az orrába, amitől csak jobban megjön a kedve, hogy beljebb sétáljon. Persze igyekezve a lehető legjobban elsasszézni az emberek között. De ahogy egyre inkább beljebb jut a tömeg csak sűrűsödik, így az ork lány helyzete egyre kényelmetlenebbé válik. Egyre inkább feszeng és szorong, amitől a hangulata jobban apad le. Szinte el is felejt nézelődni az árusok között, s már inkább csak azt kívánja, hogy mihamarabb találjon egy zugot, ahol lehetőség szerint nagyobb a szabad tere. Persze nem egy pánikolós típus, de azért neki is vannak határai, amit most igencsak feszegetnek.*
~Mint a hangyák a bolyban. A háziasszonyok még oké, de tuti, hogy a város léhűtői is itt lézengnek.~
*Dohogja magában, miközben igyekszik messzebb fúrni magát a tömegből. Sodródása nem igazán sikeres, egy nagyobb gócpontba sikerül kerülnie. Már épp elkezdene szentségelni, mikor egy dal üti meg a fülét. Meg is fékezi az indulatait, s szemöldökeit felvonva fordul a hang irányába. Na nem mintha olyan nagy zenekedvelő és műértő lenne, de a kíváncsiság bizony nagy úr. Beljebb fúrja magát a közönségbe, hogy láthassa a zenészt, majd mikor a rálátás tűrhető le is fékezi a lépteit.
Hallgatja a dalt, közben dolgozza is fel a szöveget. Nem rossz, szép az ének, de azért lehetne valamivel izgalmasabb is a dolog. Persze nem azt mondja, hogy a fröcsögő vérről és kiontott belsőségekről kéne szólnia, de egy kis harc biztos jobban feldobná. Vagy legalább valaki magáévá tehetné azt a királylányt a herceg előtt.
A dalnak lassan vége, a tömeg tapsol, de ahogy látja a lehelyezett kalapban nem gyűlik az arany.*
~Spúr egy népség, annyi szent.~
*Húzza is el a száját, majd az erszényéből pár érmét előszedve lép is ki a dalnok elé.*
- Adok tíz aranyat, ha tudsz valami izgalmasabbat is.
*Vigyorodik el szélesen, ahogy a markában megrázza a csörgő kis érméket, majd karba tett kezekkel fürkészi a dalnok arcát.*
9232. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-08-30 17:28:59
Üzenet elküldve: 2021-08-30 17:28:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Gadilysu//
*A piactér egy szegletében, az árusoktól kicsit távolabb, egy fiatal fiú álldogál. Néhány helyi, a kofáktól vett finomságokat majszolgatva veszi körbe őt, Darih pedig mély, bariton hangján egy lágy balladát énekel, csak amolyan általánosat, három fiú közül a legkisebb, valami gazdag apától, kalandra megy, találkozik egy elkényeztetett lánnyal, aztán élnek boldogan amíg meg nem halnak.
Kicsit át kellett költeni – az eredeti végén mindenki meghalt, de manapság szomorú történetekre sajnos nincs kereslet, nem dobálnak erre arany érméket az emberek. Talán a vájt fülűeknek érzhető is a hangján, hogy szívesebben regélne valami izgalmasabb dolgot, kevésbé általánosat, de ugye a kínálat a kereslethez igazodik. Nem mintha most nagyon sokat keresne ezzel a tevékenységgel, a kihelyezett kalapban lévő néhány érmét is ő dobta bele.
~ Ehh, megalázó ez az egész, ízléstelen banda ~ megvetését mosollyal álcázza, ahogy a szép királylányról dalol, és végigpillant a hevenyészett közönségen.
~ Csóró, buta világ ~ pillant le sajnálkozva a szinte üres kalapba.
A történet boldog végéhez közeledve kicsit nyit a közönség felé, közelebb sétál, és a hangerőt is megemeli. Az utolsó sorra újra ellágyítja a hangját, és az utolsó hangot kicsit megnyújtva körülpillant újra. A beálló csendben picit meghajol, és széles mosollyal kiált a tömegbe.*
- És így éltek tovább boldogan… Adományaikat szívesen fogadom, hogy folytathassam útjaimat, és távoli helyek történeteit hozzam el Önöknek! *Legyint a kalap felé, remélve, hogy valaki megszánja őt néhány csilingelő érmével* Jöjjenek, jöjjenek, van valakinek kérése, hogy mit énekeljek?
*A piactér egy szegletében, az árusoktól kicsit távolabb, egy fiatal fiú álldogál. Néhány helyi, a kofáktól vett finomságokat majszolgatva veszi körbe őt, Darih pedig mély, bariton hangján egy lágy balladát énekel, csak amolyan általánosat, három fiú közül a legkisebb, valami gazdag apától, kalandra megy, találkozik egy elkényeztetett lánnyal, aztán élnek boldogan amíg meg nem halnak.
Kicsit át kellett költeni – az eredeti végén mindenki meghalt, de manapság szomorú történetekre sajnos nincs kereslet, nem dobálnak erre arany érméket az emberek. Talán a vájt fülűeknek érzhető is a hangján, hogy szívesebben regélne valami izgalmasabb dolgot, kevésbé általánosat, de ugye a kínálat a kereslethez igazodik. Nem mintha most nagyon sokat keresne ezzel a tevékenységgel, a kihelyezett kalapban lévő néhány érmét is ő dobta bele.
~ Ehh, megalázó ez az egész, ízléstelen banda ~ megvetését mosollyal álcázza, ahogy a szép királylányról dalol, és végigpillant a hevenyészett közönségen.
~ Csóró, buta világ ~ pillant le sajnálkozva a szinte üres kalapba.
A történet boldog végéhez közeledve kicsit nyit a közönség felé, közelebb sétál, és a hangerőt is megemeli. Az utolsó sorra újra ellágyítja a hangját, és az utolsó hangot kicsit megnyújtva körülpillant újra. A beálló csendben picit meghajol, és széles mosollyal kiált a tömegbe.*
- És így éltek tovább boldogan… Adományaikat szívesen fogadom, hogy folytathassam útjaimat, és távoli helyek történeteit hozzam el Önöknek! *Legyint a kalap felé, remélve, hogy valaki megszánja őt néhány csilingelő érmével* Jöjjenek, jöjjenek, van valakinek kérése, hogy mit énekeljek?
9231. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-08-30 14:10:09
Üzenet elküldve: 2021-08-30 14:10:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hazug őszinteség//
*Tetszik neki a tündér szórakozott, mégis gyakorlatias üzletisége, jobb személyt aligha találhatott volna erre a feladatra. Úgy látszik, Teysus áldását adta a nő küldetésére, hiszen nem létezhet ennyi szerencsés véletlen egymás után.*
- Az pont elég.
*Szívesen simogatja ő a tündér önbizalmát, ha ezzel közelebb kerül céljaihoz, s valóban kedvező üzletet köthet.*
- Nos, hát nem ez a legfőbb szempont egy üzletnél? Hogy mindkét félnek kellően jövedelmező legyen.
*Megereszt egy cinkos mosolyt, mielőtt rátér a lényegi részre.*
- Igazából mindenből kéne jó pár darab, úgy 5-6 pontosan. Esetleg van valami mennyiség, ami fölött kedvezményesebb áron lehet hozzájuk jutni? Hogy milyen gyakran? Attól tartok, erre még nem tudok kielégítő választ adni, ez a kereslettől függ. A fizetéssel nem lesz gond, amennyiben valóban lesz üzlet. Erkölcsileg pedig annyira megbízható, amennyire egy átlagos kereskedő. Nem kell emiatt aggódnod, ha jó az üzlet, a jövőben semmi ilyen jellegű probléma nem lesz.
*Mondhatta volna, hogy a férje talpig becsületes, tiszta lelkű ember, de egy ilyen anyagias világban ez aligha lenne hihető. Valószínű Merchen is nagyon jól ismeri a kereskedelem árnyoldalait, s kinevette volna, ha a nő valami szent emberként hivatkozik eme körökben mozgó férjére.*
- Valamint érdekelne, hogy akad e esetleg eladó fekete ital. Kevesen ismerik a receptjét, de igen nagy rá a kereslet.
*Ezt már úgy mondja, hogy avatatlan fülek ne hallhassák meg, bár egy ilyen hangos forgatagban kevesen figyelnek egy átlagosan társalgó párra.*
*Tetszik neki a tündér szórakozott, mégis gyakorlatias üzletisége, jobb személyt aligha találhatott volna erre a feladatra. Úgy látszik, Teysus áldását adta a nő küldetésére, hiszen nem létezhet ennyi szerencsés véletlen egymás után.*
- Az pont elég.
*Szívesen simogatja ő a tündér önbizalmát, ha ezzel közelebb kerül céljaihoz, s valóban kedvező üzletet köthet.*
- Nos, hát nem ez a legfőbb szempont egy üzletnél? Hogy mindkét félnek kellően jövedelmező legyen.
*Megereszt egy cinkos mosolyt, mielőtt rátér a lényegi részre.*
- Igazából mindenből kéne jó pár darab, úgy 5-6 pontosan. Esetleg van valami mennyiség, ami fölött kedvezményesebb áron lehet hozzájuk jutni? Hogy milyen gyakran? Attól tartok, erre még nem tudok kielégítő választ adni, ez a kereslettől függ. A fizetéssel nem lesz gond, amennyiben valóban lesz üzlet. Erkölcsileg pedig annyira megbízható, amennyire egy átlagos kereskedő. Nem kell emiatt aggódnod, ha jó az üzlet, a jövőben semmi ilyen jellegű probléma nem lesz.
*Mondhatta volna, hogy a férje talpig becsületes, tiszta lelkű ember, de egy ilyen anyagias világban ez aligha lenne hihető. Valószínű Merchen is nagyon jól ismeri a kereskedelem árnyoldalait, s kinevette volna, ha a nő valami szent emberként hivatkozik eme körökben mozgó férjére.*
- Valamint érdekelne, hogy akad e esetleg eladó fekete ital. Kevesen ismerik a receptjét, de igen nagy rá a kereslet.
*Ezt már úgy mondja, hogy avatatlan fülek ne hallhassák meg, bár egy ilyen hangos forgatagban kevesen figyelnek egy átlagosan társalgó párra.*
9230. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-08-30 12:29:22
Üzenet elküldve: 2021-08-30 12:29:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Mando a hátas ebjószág hátán lovaglódik kufárunk át a messzi városrészből. Mondjuk csak a szomszédból a polgárnegyedből jön de az már más tészta. A piacon a szokásos kufár kollégához vágtat oda. Kezet fog a törpe kolegával és nyélbe ütik az üzletet. Kiszedegeti a legjobb dolgokat.*
- No akkor ezeket tedd be komám a kosárba aztán felteszem Mando háti csomag tartó kosarába.
*A törpe kolega kufárunknak passzolja a kosarat aki Mando hátán odaköti. Lecsengeti az aranyat a törpének és már el is tűnik a messziségbe. Mando az jó ebjószág hírében állva megy mint a villám.*
- No akkor ezeket tedd be komám a kosárba aztán felteszem Mando háti csomag tartó kosarába.
*A törpe kolega kufárunknak passzolja a kosarat aki Mando hátán odaköti. Lecsengeti az aranyat a törpének és már el is tűnik a messziségbe. Mando az jó ebjószág hírében állva megy mint a villám.*
9229. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-08-23 13:46:30
Üzenet elküldve: 2021-08-23 13:46:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Hazug őszinteség//
-Teysus keze nagyon messzire elér, én mondom.
*S ő ezt tudja is, a saját bőrén tapasztalta nem egyszer.*
-Tehát nem annyira, mint a kedves férje.
*Mosolyog őszintétlenül, s sejti ő, hogy ez közel sincs így, hisz ha így lenne, nem küldték volna el a nőt ide ilyen ügyeket intézni, legyen az a férje, vagy bárki igazából. *
-Nincs ezzel baj, kedves. Sosem kockáztatnám a hírnevem azzal, hogy valótlant állítok.
*Ez pedig tényleg így van. *
-Segíteni nem biztos hogy tud.
*Kezdi felvezetni a dolgot, s hagy is egy kis hatásszünetet. *
-De jó üzletet kötni? Abban nincs kétségem.
*Mert hát ha üzletről van szó nincsenek se barátok se szeretők. Olyan akár egy éhes hiéna, s persze kedves és segítőkész, hisz ez alapvető fontosságú. *
-A fejesekkel sincs éppen gondja, ha mondhatom.
*Igazából jól esik neki saját magáról úgy beszélni, mintha valaki más lenne, kellemesen simogatja a magabiztosságát. *
-Nos valóban büszkeség lehet, de még inkább jövedelmező, már ha ez szempont a férjének.
*Mostanra olyan érdekes hangsúllyal ejti ki ezt a szót, és egyre inkább, ahogy folytatja. *
-Na meg persze attól függ minden, hogy a férje pontosan milyen varázsitalokat szeretne, mekkora mennyiségben és milyen gyakorisággal? Illetve, hogy mennyire megbízható, mind erkölcsileg mind fizetőképességileg, hisz gondolhatja, hogy nem szeretnénk aljas bűnözőkkel üzletelni.
~Nem a fenéket. De azért jól hangzik, azt hiszem. ~
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán eggyel növeli az ügyességet a következő két körre.
-Teysus keze nagyon messzire elér, én mondom.
*S ő ezt tudja is, a saját bőrén tapasztalta nem egyszer.*
-Tehát nem annyira, mint a kedves férje.
*Mosolyog őszintétlenül, s sejti ő, hogy ez közel sincs így, hisz ha így lenne, nem küldték volna el a nőt ide ilyen ügyeket intézni, legyen az a férje, vagy bárki igazából. *
-Nincs ezzel baj, kedves. Sosem kockáztatnám a hírnevem azzal, hogy valótlant állítok.
*Ez pedig tényleg így van. *
-Segíteni nem biztos hogy tud.
*Kezdi felvezetni a dolgot, s hagy is egy kis hatásszünetet. *
-De jó üzletet kötni? Abban nincs kétségem.
*Mert hát ha üzletről van szó nincsenek se barátok se szeretők. Olyan akár egy éhes hiéna, s persze kedves és segítőkész, hisz ez alapvető fontosságú. *
-A fejesekkel sincs éppen gondja, ha mondhatom.
*Igazából jól esik neki saját magáról úgy beszélni, mintha valaki más lenne, kellemesen simogatja a magabiztosságát. *
-Nos valóban büszkeség lehet, de még inkább jövedelmező, már ha ez szempont a férjének.
*Mostanra olyan érdekes hangsúllyal ejti ki ezt a szót, és egyre inkább, ahogy folytatja. *
-Na meg persze attól függ minden, hogy a férje pontosan milyen varázsitalokat szeretne, mekkora mennyiségben és milyen gyakorisággal? Illetve, hogy mennyire megbízható, mind erkölcsileg mind fizetőképességileg, hisz gondolhatja, hogy nem szeretnénk aljas bűnözőkkel üzletelni.
~Nem a fenéket. De azért jól hangzik, azt hiszem. ~
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán eggyel növeli az ügyességet a következő két körre.
9228. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-08-21 15:25:36
Üzenet elküldve: 2021-08-21 15:25:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hazug őszinteség//
*Yathot futó büszkeség tölti el, amikor hallja a tündér szavait, de gyorsan le is nyeli a nem odaillő érzelmeket. Végre sínen van, sikeresen rátért a megfelelő témára. Ha pedig az üzlet is összejönne, elégedetten térhet haza. Igyekszik lelkes meglepettséget színlelni, s arcán széles mosollyal válaszol Merchen szavaira.*
-Valóban? Akkor lehet tényleg a sors rendelte el, hogy találkozzunk. Természetesen hallottam róluk, bár én nem vagyok annyira otthon ezekben a dolgokban, mint az uram.
*Halkan felkacag, mikor a férfi magára mutat. *
-S ez a kereskedő tényleg tudna segíteni az elveszett vidéki lányon? Netán közel áll a fejesekhez?
*Bár ezt Merchen nem tudhatja, de Yathlanae is rendelkezik némi szimattal az üzlet terén. Ha nem is egy tapasztalt kereskedő, rengeteg emberrel találkozott már, s lényegében az ő becses foglalkozása is egy fajta üzlet. Becserkészni a prédát, s egy megfelelő pillanatban levadászni, hogy boldogan csengesse a pultnál az aranyakat, lényegében egy tiszta üzlet. Ő pénzt kap, a vendég meg egy boldog estét.*
-A férjemnek ez egészen biztosan nem lenne ellenére, ilyen neves társaság keze alá dolgozni bárkinek büszkeség lenne.
*Yathot futó büszkeség tölti el, amikor hallja a tündér szavait, de gyorsan le is nyeli a nem odaillő érzelmeket. Végre sínen van, sikeresen rátért a megfelelő témára. Ha pedig az üzlet is összejönne, elégedetten térhet haza. Igyekszik lelkes meglepettséget színlelni, s arcán széles mosollyal válaszol Merchen szavaira.*
-Valóban? Akkor lehet tényleg a sors rendelte el, hogy találkozzunk. Természetesen hallottam róluk, bár én nem vagyok annyira otthon ezekben a dolgokban, mint az uram.
*Halkan felkacag, mikor a férfi magára mutat. *
-S ez a kereskedő tényleg tudna segíteni az elveszett vidéki lányon? Netán közel áll a fejesekhez?
*Bár ezt Merchen nem tudhatja, de Yathlanae is rendelkezik némi szimattal az üzlet terén. Ha nem is egy tapasztalt kereskedő, rengeteg emberrel találkozott már, s lényegében az ő becses foglalkozása is egy fajta üzlet. Becserkészni a prédát, s egy megfelelő pillanatban levadászni, hogy boldogan csengesse a pultnál az aranyakat, lényegében egy tiszta üzlet. Ő pénzt kap, a vendég meg egy boldog estét.*
-A férjemnek ez egészen biztosan nem lenne ellenére, ilyen neves társaság keze alá dolgozni bárkinek büszkeség lenne.
9227. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-08-19 15:37:07
Üzenet elküldve: 2021-08-19 15:37:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 625
OOC üzenetek: 425
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 625
OOC üzenetek: 425
Játékstílus: Megfontolt
* A piac. Mennyit mászkált itt ő, hogy némi élelemhez jusson, de többé már nem. Már nem izgatja fel, ha lát egy fél almát vagy egy darab kenyeret a földön.*
~ Soha többé! Nem nem soha! ~* Cicája mögötte kullog, ahogy az mindig is szokása volt. Nagyon finom illatok terjengenek a levegőben, mire hangosan megkordul a gyomra.*
- Négysajtos úri lepény.* Csillannak fel szemei, amikor meglátja a kis bódét.* Gyere te kis szörnyeteg és együnk egyet, ami végre nem valami földre került maradék.* Igazi négysajtost még nem is evet ezidáig, csak földre került mocskot, de még annak is isteni íze volt. Nem győzi kivárni, hogy sorra kerüljön. A nyál szinte csurog ki a szájából, már annyira ráhangolódott. Amint sorra kerül átad 22 aranyat a kereskedőMesélő (Hydra) kezébe. Gyorsan le is telepszik egy padra kezében a friss, meleg lepénnyel.*
- Ez valami gyönyörű!* Még a könnye is kicsordul annyira elérzékenyül. Mélyet szippant a mámorító illatfelhőből, hogy aztán jó nagyot haraphasson belőle. Kéjesen nyögdécsel, ahogy ízlelőbimbói orgazmusban részesülnek. Aki arra jár az biztosan hülyének nézi, de ez a legkevésbé sem zavarja. Leginkább arra eszmél fel, hogy Aldeis türelmetlenül nyávogni kezd.*
- Te le se tagadhatnád, hogy Aldeisnek hívnak. Nesze te bolhazsák, de most már aztán hagyjál!* Tör le neki is egy szép darabot, amire rögtön elhallgat a karmos bestia is. Mire befalja az ételt a lány, addigra kellemesen jól is lakik.*
- Ez ám az élet igaz Adeis? Vége a nélkülözésnek. Na gyere és nézzünk be abba a híres kovácsműhelybe is. Elvégre üveget kéne rendelnünk.* Azzal feltápászkodik és a műhely tekintélyes épülete felé indul el nyomában a cicával. Viszont út közben még felkelti az érdeklődését valamit. Egy kereskedő könyveket és egyéb kiegészítőket árul, mivel pedig ez most aktuális, ezért végül úgy dönt, hogy vásárol is valamit. Konkrétan egy üres könyvet, amibe majd jegyzetelhet. Ez neki pontosan 103 aranyába fáj. A kereskedő Mesélő (Hydra) ma jól járt. Most már tényleg egyenesen a műhelybe megy.*
~ Soha többé! Nem nem soha! ~* Cicája mögötte kullog, ahogy az mindig is szokása volt. Nagyon finom illatok terjengenek a levegőben, mire hangosan megkordul a gyomra.*
- Négysajtos úri lepény.* Csillannak fel szemei, amikor meglátja a kis bódét.* Gyere te kis szörnyeteg és együnk egyet, ami végre nem valami földre került maradék.* Igazi négysajtost még nem is evet ezidáig, csak földre került mocskot, de még annak is isteni íze volt. Nem győzi kivárni, hogy sorra kerüljön. A nyál szinte csurog ki a szájából, már annyira ráhangolódott. Amint sorra kerül átad 22 aranyat a kereskedőMesélő (Hydra) kezébe
. Gyorsan le is telepszik egy padra kezében a friss, meleg lepénnyel.*- Ez valami gyönyörű!* Még a könnye is kicsordul annyira elérzékenyül. Mélyet szippant a mámorító illatfelhőből, hogy aztán jó nagyot haraphasson belőle. Kéjesen nyögdécsel, ahogy ízlelőbimbói orgazmusban részesülnek. Aki arra jár az biztosan hülyének nézi, de ez a legkevésbé sem zavarja. Leginkább arra eszmél fel, hogy Aldeis türelmetlenül nyávogni kezd.*
- Te le se tagadhatnád, hogy Aldeisnek hívnak. Nesze te bolhazsák, de most már aztán hagyjál!* Tör le neki is egy szép darabot, amire rögtön elhallgat a karmos bestia is. Mire befalja az ételt a lány, addigra kellemesen jól is lakik.*
- Ez ám az élet igaz Adeis? Vége a nélkülözésnek. Na gyere és nézzünk be abba a híres kovácsműhelybe is. Elvégre üveget kéne rendelnünk.* Azzal feltápászkodik és a műhely tekintélyes épülete felé indul el nyomában a cicával. Viszont út közben még felkelti az érdeklődését valamit. Egy kereskedő könyveket és egyéb kiegészítőket árul, mivel pedig ez most aktuális, ezért végül úgy dönt, hogy vásárol is valamit. Konkrétan egy üres könyvet, amibe majd jegyzetelhet. Ez neki pontosan 103 aranyába fáj. A kereskedő Mesélő (Hydra) ma jól járt
. Most már tényleg egyenesen a műhelybe megy.*
9226. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-08-16 15:02:35
Üzenet elküldve: 2021-08-16 15:02:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Hazug őszinteség//
*Kedvesen veszi, hogy a nő belékarol, ahogy haladnak a piac felé. *
-Áh, igen. Nem vagy vele egyedül, kedvesem. Mintha beléhozná az emberbe a zsongást, nem igaz?
*Legalábbis Merchen gyakran érez így, mintha feltöltené energiával ez a lüktetés. Kivéve persze néha korán reggel, mikor a szeme se áll jól, de már pakolja ki az áruit. Bár olyankor semmi se tetszik neki. *
-Van bizony. Még tolható kötél is.
*Halkan felnevet a saját humorán, és közel sem olyan biztos benne, hogy ezt a másik is értékelni fogja. *
-Ó, vagy úgy. Varázsitalokat.
*Ismétli meg, mintha csak meglepődne, de ez közel sincs így. Igazából cifrábbra számított. *
-Nos ami azt illeti... Hallottál már a Wegtoren Aranya Kereskedőházról?
*Kérdezi, s őszintén meglepődne, ha nemmel felelne az elf. *
-A Kalmár is az ő tulajdonuk, mint még sok minden errefelé. Talán a legnagyobb kereskedői hálózat a környéken.
*Egy kis dicséret sosem árt, hátha mégis idegen lenne neki a név. *
-Gondolod, hogy a kedves férjed szeretne üzletet kötni egy ilyen neves és jól szervezett céhhel?
*Persze a kedves férj kifejezés furcsán esik ki a száján, Merchen ugyanis ha nem is a legokosabb tündér, az üzlethez piszok jó szimata van. Még a szeme is másként csillog ebben a beszélgetésben. *
-Csak mert ismerem az egyik címeres kereskedőjüket éppenséggel.
*Kacsint egyet, miközben magára mutat. Bár kicsit furcsa is neki, mert korábban már említette, hogy a kereskedőház alkalmazottja. ~Talán nem tartja elég jónak, vagy csak nem emlékszik rá? ~*
A hozzászólás írója (Merchen Feiy) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.08.16 15:04:44
*Kedvesen veszi, hogy a nő belékarol, ahogy haladnak a piac felé. *
-Áh, igen. Nem vagy vele egyedül, kedvesem. Mintha beléhozná az emberbe a zsongást, nem igaz?
*Legalábbis Merchen gyakran érez így, mintha feltöltené energiával ez a lüktetés. Kivéve persze néha korán reggel, mikor a szeme se áll jól, de már pakolja ki az áruit. Bár olyankor semmi se tetszik neki. *
-Van bizony. Még tolható kötél is.
*Halkan felnevet a saját humorán, és közel sem olyan biztos benne, hogy ezt a másik is értékelni fogja. *
-Ó, vagy úgy. Varázsitalokat.
*Ismétli meg, mintha csak meglepődne, de ez közel sincs így. Igazából cifrábbra számított. *
-Nos ami azt illeti... Hallottál már a Wegtoren Aranya Kereskedőházról?
*Kérdezi, s őszintén meglepődne, ha nemmel felelne az elf. *
-A Kalmár is az ő tulajdonuk, mint még sok minden errefelé. Talán a legnagyobb kereskedői hálózat a környéken.
*Egy kis dicséret sosem árt, hátha mégis idegen lenne neki a név. *
-Gondolod, hogy a kedves férjed szeretne üzletet kötni egy ilyen neves és jól szervezett céhhel?
*Persze a kedves férj kifejezés furcsán esik ki a száján, Merchen ugyanis ha nem is a legokosabb tündér, az üzlethez piszok jó szimata van. Még a szeme is másként csillog ebben a beszélgetésben. *
-Csak mert ismerem az egyik címeres kereskedőjüket éppenséggel.
*Kacsint egyet, miközben magára mutat. Bár kicsit furcsa is neki, mert korábban már említette, hogy a kereskedőház alkalmazottja. ~Talán nem tartja elég jónak, vagy csak nem emlékszik rá? ~*
A hozzászólás írója (Merchen Feiy) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.08.16 15:04:44
9225. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-08-16 11:32:29
Üzenet elküldve: 2021-08-16 11:32:29
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Egy nap a nemlétben//
*A csuhás egyértelműen nyerészkedő fajta, egyértelműen iszákos, de az is egyértelmű, hogy cseppet sem bolond. Régen hívő volt, de hitét már évekkel ezelőtt elvesztette, de most, ebben a nagyszerű pillanatban újra megtalálja magában azt az elhivatottságot, melyet évek óta nem érzett. Árvák már valóban nincsenek, évek óta nem törődött velük, de vannak még elesettek, nyomorultak.*
- Eeyr ad a szegény nyomorultaknak!
*Bólogat a csuhás Gaerralos Ruuhrijehr kérdésére és egyből össze is szedi az intarziás faládából a 77 aranyat. A csuháson a lelkesedés látszik, meg az is, hogy kevéssé akarja a Gaer-félékre fecsérelni az idejét, mikor nálánál sokkal nyomorultabb lelkeknek is szükségük van rá. Türelmetlenül bólogat Gaer kérdéseire és az első adandó alkalommal le is koccol.
A ruhaárus egy középkorú nő, meglehetősen férfias vonásai vannak, testalkata is inkább egy férfit idéz, széles váll és keskeny csípő, a nőkre pont a széles csípő és keskeny váll a jellemző. Fején ugyan nem egyértelmű, de parókát visel, olyan vöröset, mint a róka bundája. A ruhája hűen tükrözi a portékáját, női ruhákat árul jellemzően és mivel elég nagy a nyüzsgés a stand előtt, ezért Gaer biztosra veheti, hogy itt olyat kap, ami igazán divatos. Számtalan nő próbálgatja a mindenféle kelmékből varrt, mindenféle fazonú holmikat, valaki bele is bújik, valaki csak az arcához fogja oda és kérdi barátnőjét, hogy megy-e a színe a szeméhez. Az árusnak mindenkihez van egy-két szava, tanácsa és bár előfordul, hogy maga ellen beszél, de azt is kerekperec megmondja, hogy valakinek nem áll jól az, amit kinézett. Hangján hallatszik, hogy alapvetően mély, de jelentős erőt fektet be abba, hogy jóval magasabbnak, nőiesebbnek hasson. A nő bizarr, de a vásárlók imádják.*
- Óóó, kedveském, hát persze! Neked lesz?
*Kérdezi teljesen természetesen. Meg ugye ő is látott már karón varjút.
A gyerek ül a földön ugye, ostoba arckifejezéssel, majd a pocakjára kapja a kezét, nyilvánvalóan az morog, hiszen napok óta nem evett, csak a bútorrestaurátor műhelyéből lopott folyadékot szipuzta többedmagával. Most, ebben a pillanatban - talán pont akkor, mikor a csuhás újra megtér - nagyon éhesnek és törődöttnek érzi magát. Nagy nehezen felkászálódik, de mozdulatai nem túl összeszedettek, látszik rajta, hogy tanácstalan, de a tekintete már előtte sem volt túl tiszta. Taitos ezalatt Ragronostól simán odébb tud sasszézni. Látható, hogy a gyerektől tartani nem kell, de valószínűleg attól sem, hogy elmeséli valakinek a különös esetet, mert a szipura fogná bárki. Még maga a gyerek is.*
*A csuhás egyértelműen nyerészkedő fajta, egyértelműen iszákos, de az is egyértelmű, hogy cseppet sem bolond. Régen hívő volt, de hitét már évekkel ezelőtt elvesztette, de most, ebben a nagyszerű pillanatban újra megtalálja magában azt az elhivatottságot, melyet évek óta nem érzett. Árvák már valóban nincsenek, évek óta nem törődött velük, de vannak még elesettek, nyomorultak.*
- Eeyr ad a szegény nyomorultaknak!
*Bólogat a csuhás Gaerralos Ruuhrijehr kérdésére és egyből össze is szedi az intarziás faládából a 77 aranyat.
A csuháson a lelkesedés látszik, meg az is, hogy kevéssé akarja a Gaer-félékre fecsérelni az idejét, mikor nálánál sokkal nyomorultabb lelkeknek is szükségük van rá. Türelmetlenül bólogat Gaer kérdéseire és az első adandó alkalommal le is koccol.A ruhaárus egy középkorú nő, meglehetősen férfias vonásai vannak, testalkata is inkább egy férfit idéz, széles váll és keskeny csípő, a nőkre pont a széles csípő és keskeny váll a jellemző. Fején ugyan nem egyértelmű, de parókát visel, olyan vöröset, mint a róka bundája. A ruhája hűen tükrözi a portékáját, női ruhákat árul jellemzően és mivel elég nagy a nyüzsgés a stand előtt, ezért Gaer biztosra veheti, hogy itt olyat kap, ami igazán divatos. Számtalan nő próbálgatja a mindenféle kelmékből varrt, mindenféle fazonú holmikat, valaki bele is bújik, valaki csak az arcához fogja oda és kérdi barátnőjét, hogy megy-e a színe a szeméhez. Az árusnak mindenkihez van egy-két szava, tanácsa és bár előfordul, hogy maga ellen beszél, de azt is kerekperec megmondja, hogy valakinek nem áll jól az, amit kinézett. Hangján hallatszik, hogy alapvetően mély, de jelentős erőt fektet be abba, hogy jóval magasabbnak, nőiesebbnek hasson. A nő bizarr, de a vásárlók imádják.*
- Óóó, kedveském, hát persze! Neked lesz?
*Kérdezi teljesen természetesen. Meg ugye ő is látott már karón varjút.
A gyerek ül a földön ugye, ostoba arckifejezéssel, majd a pocakjára kapja a kezét, nyilvánvalóan az morog, hiszen napok óta nem evett, csak a bútorrestaurátor műhelyéből lopott folyadékot szipuzta többedmagával. Most, ebben a pillanatban - talán pont akkor, mikor a csuhás újra megtér - nagyon éhesnek és törődöttnek érzi magát. Nagy nehezen felkászálódik, de mozdulatai nem túl összeszedettek, látszik rajta, hogy tanácstalan, de a tekintete már előtte sem volt túl tiszta. Taitos ezalatt Ragronostól simán odébb tud sasszézni. Látható, hogy a gyerektől tartani nem kell, de valószínűleg attól sem, hogy elmeséli valakinek a különös esetet, mert a szipura fogná bárki. Még maga a gyerek is.*
9224. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-08-15 10:04:01
Üzenet elküldve: 2021-08-15 10:04:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hazug őszinteség//
*Készségesen a férfiba karol, mintha csak egy pár lennének. Itt Artheniorban egyáltalán nem szokatlan látvány egy elf egy tündér oldalán, annyi faj keveredik a városban, hogy hozzászoktak a vegyes párokhoz. A piactérre érve Yath egy pillanatra megtorpan, s elragadtatva nézi a színes forgatagot, mintha először járna erre.*
-Mindig elbűvöl Arthenior zsongása.
*Jegyzi meg Merchenre mosolyogva, majd nem győzi kapkodni a fejét a sok hangos árus között.*
-Itt aztán minden van.
*Szemei elidőznek pár kipakolt csillogó ékszeren, s kedvesen rá is mosolyog az árusra, aki lelkesen próbálja közelebb csalogatni a nőt.*
-Hát, első sorban varázsitalokat keresek. A férjem azzal bízott meg, hogy próbáljak meg egy állandó forrást találni, akitől esetleg kedvezményes áron juthatok italokhoz, rendszeres vásárlóként. Esetleg tudod, hol érdemes kérdezősködni?
*A levelet majd délután elviszi a kaszárnyához, ha valamilyen indokkal sikerül leráznia Merchent. De eddig is nagyon találékony volt, talán nem lesz gond egy pici kitérőt tennie egyedül.*
*Készségesen a férfiba karol, mintha csak egy pár lennének. Itt Artheniorban egyáltalán nem szokatlan látvány egy elf egy tündér oldalán, annyi faj keveredik a városban, hogy hozzászoktak a vegyes párokhoz. A piactérre érve Yath egy pillanatra megtorpan, s elragadtatva nézi a színes forgatagot, mintha először járna erre.*
-Mindig elbűvöl Arthenior zsongása.
*Jegyzi meg Merchenre mosolyogva, majd nem győzi kapkodni a fejét a sok hangos árus között.*
-Itt aztán minden van.
*Szemei elidőznek pár kipakolt csillogó ékszeren, s kedvesen rá is mosolyog az árusra, aki lelkesen próbálja közelebb csalogatni a nőt.*
-Hát, első sorban varázsitalokat keresek. A férjem azzal bízott meg, hogy próbáljak meg egy állandó forrást találni, akitől esetleg kedvezményes áron juthatok italokhoz, rendszeres vásárlóként. Esetleg tudod, hol érdemes kérdezősködni?
*A levelet majd délután elviszi a kaszárnyához, ha valamilyen indokkal sikerül leráznia Merchent. De eddig is nagyon találékony volt, talán nem lesz gond egy pici kitérőt tennie egyedül.*
9223. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-08-12 18:44:04
Üzenet elküldve: 2021-08-12 18:44:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Egy nap a nemlétben//
*Habár különösebben nem számít neki, hogy a csuhás valóban az árváknak gyűjti a pénzt, vagy csak zsebre megy, azt érdemes leszögezni, hogy Gaerralos egy pillanatra sem hisz a papnak. A legutóbbi tényleges háború elég ideje volt, hogy azok az árvák ha nem haltak meg az utcán, akkor azt nem a város lakói adományainak köszönhetik.
Terve viszont sikerül, a csuhás tényleg mellé szegődött, és a tömeg pedig továbbra is kerüli mindkettőjüket. Már épp folytatná saját maga hülyének tettetését, mikor észreveszi a változásokat a másik arcán. Hátranéz, főleg valami hátason lovagoló mágust keres, de semmi ilyet nem lát...
Aztán hirtelen Eeyr hű szolgája felkiált.*
~Jelenésed, mi?~
*Ha valaki külön figyeli őt, észreveheti, ahogy lemerevedik az arca, és baljával annyira erősen kezdi el szorítani botját, hogy elfehérednek bütykei.*
~Eeyrt magát bezzeg ez a legkevésbé sem zavarja. Tipikus.~
*Eltelik neki pár másodpercbe, amíg picit helyzethez illőbb arckifejezést tud felölteni. Addig pedig csak abban bízik, hogy eléggé félreérthető volt addigi arckifejezése, hogy meglepetésnek, vagy sokknak lehessen leírni... attól függően, hogy ki a célközönség.*
-Ez... igazi megtiszteltetés.
*Nem, most nem a hányadékot nyelte vissza, hanem csak hirtelen nem tud kezdeni semmit a helyzettel, és megilletődötten nyelt egy nagyot.
Jobbja hiányának említésénél a bal karja sem azért rándult meg hirtelen, hogy az arcára (sajátjára, vagy a papjáéra, még nem döntötte el) csapjon, csak... csak megrándult. Mert meglepődött.
Az inger, hogy hangosan és nyilvánosan leleplezze a mágust, egyre csak nő és nő benne, hiszen egy pillanatig sem kételkedik benne, hogy az illuzionista sértegeti a csuháson keresztül.*
-Pont hetvenhét?
*Ha Eeyr hetvenhét aranyért visszaadná a hiányzó végtagját... hát, nem térne meg, de azért jóval szebb fényben kezdené el látni az istennőt.
Végül aztán azt is megtudja, hogy miért volt muszáj ráuszítani a papot. Persze nem érti, hogy miért nem lehetett ezt közvetlenül neki mondani az illúzión keresztül, de egy dologra legalább jó.*
-A jobb oldali árus? Ő? Dehát én nem is... De ha Eeyr kívánja...
*Már is megbánta. Kitalálhatott volna valami hazugságot, vagy bízhatott volna benne, hogy a ruhaárus nem tesz fel kérdéseket, és most ehelyett úgy kell tennie, mint egy sekélyértelmű Eeyr-hívő. Úgy érzi, ennél még az is kevésbé lenne megalázó, ha az egész piac előtt felpróbálná azt a báli ruhát, amit a mágus rajta keresztül akar vásárolni.*
~Essünk túl rajta.~
*Még megvárja, hogy a szerzetes folytatja-e mondandóját, és csak utána lép oda a ruhaárushoz, aki minden bizonnyal tisztán látta és hallotta az egész jelenetet, így Gaerralosnak nincs választása, muszáj hülyének tettetnie magát.*
~Ha nekem kell kiválasztanom a ruhát, olyat fogsz kapni, amiben még egy pirtianesi rabszolga sem menne az utcára.~
*Úgy tesz, mintha még mindig a korábbi jelenet hatása alatt lenne, és böngészni kezdi az árus portékáját.*
-Elnézését kérem... tudja, öhm... nem mindennapi dolog történt velem.
~Eldöntöttem, hogy innentől minden reggel sósavval gargalizálok.~
-Eeyr egy szolgája kért fel arra, hogy pont magánál szerezzek egy báli ruhát... hagyományos Artheniori báli ruhát.
~És a napközbeni gyakorlataim listája bővül a páncélban való bal lábon ugrálással.~
-Mondja, tud nekem segíteni? Meg tudom fizetni...
~A méltóságommal.~
*Ha a mágusnak van bármi érzéke az időzítéshez, körülbelül most küld majd egy illúziót az árus felé is. Vagy lehet, hogy csak nézi, ahogy Gaerralos szenved. Valójában a második lehetőség valószínűbbnek tűnik.*
~Még szerencse, hogy nincs rajtam a tabard. Az kéne, hogy ezt a Warg Agyar Alakulat nevében tegyem.~
*Habár különösebben nem számít neki, hogy a csuhás valóban az árváknak gyűjti a pénzt, vagy csak zsebre megy, azt érdemes leszögezni, hogy Gaerralos egy pillanatra sem hisz a papnak. A legutóbbi tényleges háború elég ideje volt, hogy azok az árvák ha nem haltak meg az utcán, akkor azt nem a város lakói adományainak köszönhetik.
Terve viszont sikerül, a csuhás tényleg mellé szegődött, és a tömeg pedig továbbra is kerüli mindkettőjüket. Már épp folytatná saját maga hülyének tettetését, mikor észreveszi a változásokat a másik arcán. Hátranéz, főleg valami hátason lovagoló mágust keres, de semmi ilyet nem lát...
Aztán hirtelen Eeyr hű szolgája felkiált.*
~Jelenésed, mi?~
*Ha valaki külön figyeli őt, észreveheti, ahogy lemerevedik az arca, és baljával annyira erősen kezdi el szorítani botját, hogy elfehérednek bütykei.*
~Eeyrt magát bezzeg ez a legkevésbé sem zavarja. Tipikus.~
*Eltelik neki pár másodpercbe, amíg picit helyzethez illőbb arckifejezést tud felölteni. Addig pedig csak abban bízik, hogy eléggé félreérthető volt addigi arckifejezése, hogy meglepetésnek, vagy sokknak lehessen leírni... attól függően, hogy ki a célközönség.*
-Ez... igazi megtiszteltetés.
*Nem, most nem a hányadékot nyelte vissza, hanem csak hirtelen nem tud kezdeni semmit a helyzettel, és megilletődötten nyelt egy nagyot.
Jobbja hiányának említésénél a bal karja sem azért rándult meg hirtelen, hogy az arcára (sajátjára, vagy a papjáéra, még nem döntötte el) csapjon, csak... csak megrándult. Mert meglepődött.
Az inger, hogy hangosan és nyilvánosan leleplezze a mágust, egyre csak nő és nő benne, hiszen egy pillanatig sem kételkedik benne, hogy az illuzionista sértegeti a csuháson keresztül.*
-Pont hetvenhét?
*Ha Eeyr hetvenhét aranyért visszaadná a hiányzó végtagját... hát, nem térne meg, de azért jóval szebb fényben kezdené el látni az istennőt.
Végül aztán azt is megtudja, hogy miért volt muszáj ráuszítani a papot. Persze nem érti, hogy miért nem lehetett ezt közvetlenül neki mondani az illúzión keresztül, de egy dologra legalább jó.*
-A jobb oldali árus? Ő? Dehát én nem is... De ha Eeyr kívánja...
*Már is megbánta. Kitalálhatott volna valami hazugságot, vagy bízhatott volna benne, hogy a ruhaárus nem tesz fel kérdéseket, és most ehelyett úgy kell tennie, mint egy sekélyértelmű Eeyr-hívő. Úgy érzi, ennél még az is kevésbé lenne megalázó, ha az egész piac előtt felpróbálná azt a báli ruhát, amit a mágus rajta keresztül akar vásárolni.*
~Essünk túl rajta.~
*Még megvárja, hogy a szerzetes folytatja-e mondandóját, és csak utána lép oda a ruhaárushoz, aki minden bizonnyal tisztán látta és hallotta az egész jelenetet, így Gaerralosnak nincs választása, muszáj hülyének tettetnie magát.*
~Ha nekem kell kiválasztanom a ruhát, olyat fogsz kapni, amiben még egy pirtianesi rabszolga sem menne az utcára.~
*Úgy tesz, mintha még mindig a korábbi jelenet hatása alatt lenne, és böngészni kezdi az árus portékáját.*
-Elnézését kérem... tudja, öhm... nem mindennapi dolog történt velem.
~Eldöntöttem, hogy innentől minden reggel sósavval gargalizálok.~
-Eeyr egy szolgája kért fel arra, hogy pont magánál szerezzek egy báli ruhát... hagyományos Artheniori báli ruhát.
~És a napközbeni gyakorlataim listája bővül a páncélban való bal lábon ugrálással.~
-Mondja, tud nekem segíteni? Meg tudom fizetni...
~A méltóságommal.~
*Ha a mágusnak van bármi érzéke az időzítéshez, körülbelül most küld majd egy illúziót az árus felé is. Vagy lehet, hogy csak nézi, ahogy Gaerralos szenved. Valójában a második lehetőség valószínűbbnek tűnik.*
~Még szerencse, hogy nincs rajtam a tabard. Az kéne, hogy ezt a Warg Agyar Alakulat nevében tegyem.~
9222. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-08-12 16:53:18
Üzenet elküldve: 2021-08-12 16:53:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Egy nap a nemlétben//
*A pap szóba is elegyedik a félkarúval, ez jó, Taitos nem sokáig hagyja a feje felett a fényt, éppen csak addig, hogy biztos lehessen benne, hogy nem csak lejmolni lép oda. A távolból még az Eeyr és a hetvenhét is elsejlik hozzá vidám kiáltások keretében, azonban a részleteket kivenni nem tudja, és lassacskán nem csak füllel, de szemmel sem. Ragron ugyanis előre moccan, nem nagyot, nem lép, de előrehajol, aztán mély torokhangon morogni kezd.
Na erre villan Taitos tekintete oldalra, s látja, hogy maguk előtt egy csenevész gyerek fájlalja sejhaját, ahogy a földön ül.*
~Szellemek, pont egy gyerek, az még kíváncsi is lesz.~
*Taitos először is ránt kicsit Ragron kantárján, hogy vegye észre magát. A torokhang csakhamar elhal, Ragron elég régen hátas már, de kérdéses, hogy a gyermek mit fog tenni, ha a fal menti "üres hely" nem csak lepattintja magáról, de még rá is morog. Taitos persze tudja, hogy ebben az esetben legyen csak hálás, hogy legalább levizelni nem vizelte le őt a "nagy üresség", de jobb, ha minél hamarabb elejét veszik ennek. Int egyet, mellyel a gyermek tudatát zavarná teljesen össze. Ha olyan érzete támad, mintha beverte volna a fejét, talán ő is elhiszi majd, hogy megbotlott. Ami pedig magukat illeti.*
~Kihaltabb hely kell.~
*Vadul rángatva tekintetét keres egy pontot, ahova most azonnal átléptetheti a wargot. Ennek elég két-három lépésre lennie, azonban ha bárki a gyermek segítségére siet, azt már nem akarja, hogy átessen rajtuk. Most aktívan figyel az elkerülésre a nyeregben, ha sikerült a varázslata, ha nem. A csuhás átadta az üzenetet, vagyis úgy tűnik. Most a félkarún a sor, hogy odalépjen a ruhás pultokhoz. Miközben ezt teszi helyre fejben Taitos, azért igyekszik felmérni, hogy Ragron morgása feltűnt-e valakinek. A piac zajából kiindulva az sajnos elég közel fog állni ahhoz, hogy akár botját is be kelljen vetnie ellene.*
A hozzászólás írója (Taitos, a Zöldfülű) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.08.12 16:54:52
A varázsló gyors kézmozdulatot tesz, melynek hatására a célpont elveszti mindenfajta tájékozódási képességét a következő két körre. Ha tudja, hogy az ellenfele előtte van, akkor se képes abba az irányba támadni.
*A pap szóba is elegyedik a félkarúval, ez jó, Taitos nem sokáig hagyja a feje felett a fényt, éppen csak addig, hogy biztos lehessen benne, hogy nem csak lejmolni lép oda. A távolból még az Eeyr és a hetvenhét is elsejlik hozzá vidám kiáltások keretében, azonban a részleteket kivenni nem tudja, és lassacskán nem csak füllel, de szemmel sem. Ragron ugyanis előre moccan, nem nagyot, nem lép, de előrehajol, aztán mély torokhangon morogni kezd.
Na erre villan Taitos tekintete oldalra, s látja, hogy maguk előtt egy csenevész gyerek fájlalja sejhaját, ahogy a földön ül.*
~Szellemek, pont egy gyerek, az még kíváncsi is lesz.~
*Taitos először is ránt kicsit Ragron kantárján, hogy vegye észre magát. A torokhang csakhamar elhal, Ragron elég régen hátas már, de kérdéses, hogy a gyermek mit fog tenni, ha a fal menti "üres hely" nem csak lepattintja magáról, de még rá is morog. Taitos persze tudja, hogy ebben az esetben legyen csak hálás, hogy legalább levizelni nem vizelte le őt a "nagy üresség", de jobb, ha minél hamarabb elejét veszik ennek. Int egyet, mellyel a gyermek tudatát zavarná teljesen össze. Ha olyan érzete támad, mintha beverte volna a fejét, talán ő is elhiszi majd, hogy megbotlott. Ami pedig magukat illeti.*
~Kihaltabb hely kell.~
*Vadul rángatva tekintetét keres egy pontot, ahova most azonnal átléptetheti a wargot. Ennek elég két-három lépésre lennie, azonban ha bárki a gyermek segítségére siet, azt már nem akarja, hogy átessen rajtuk. Most aktívan figyel az elkerülésre a nyeregben, ha sikerült a varázslata, ha nem. A csuhás átadta az üzenetet, vagyis úgy tűnik. Most a félkarún a sor, hogy odalépjen a ruhás pultokhoz. Miközben ezt teszi helyre fejben Taitos, azért igyekszik felmérni, hogy Ragron morgása feltűnt-e valakinek. A piac zajából kiindulva az sajnos elég közel fog állni ahhoz, hogy akár botját is be kelljen vetnie ellene.*
A hozzászólás írója (Taitos, a Zöldfülű) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.08.12 16:54:52
A varázsló gyors kézmozdulatot tesz, melynek hatására a célpont elveszti mindenfajta tájékozódási képességét a következő két körre. Ha tudja, hogy az ellenfele előtte van, akkor se képes abba az irányba támadni.
9221. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-08-12 15:46:08
Üzenet elküldve: 2021-08-12 15:46:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Éppen az utolsó kortyokat próbálja kiinni a tökből, de úgy látszik hogy eltörhetett, jó régi darab volt szó se róla. *
-A franc az anyádat...
*Grimaszol is rendesen, na de nincs mit tenni, egy vállrándítás után hamar tudja is, hogy mi a teendője. A piac zsivalya megcsapja a fülét, s bár nincs túl tele a zsebe, elindul, hátha talál valamit, ami neki éppen kell. Megannyi szép ruha, édességek és finom ételek illata száll. De ez a mestert egyáltalán nem érdekli. Más az, ami őt izgatja. Olyan tököt keres, min ami neki volt, csak előtört. Persze némi borral töltve, úgy az igazi, de azt később is beszerezheti, attól függ, hogy mennyire drága ez a puccos piac. Kérdezget is pár kofát, remegő kezével mutogatva, kesernyés hangja éppcsak áthat a megannyi tömeg élő, lüktető táján. *
*Éppen az utolsó kortyokat próbálja kiinni a tökből, de úgy látszik hogy eltörhetett, jó régi darab volt szó se róla. *
-A franc az anyádat...
*Grimaszol is rendesen, na de nincs mit tenni, egy vállrándítás után hamar tudja is, hogy mi a teendője. A piac zsivalya megcsapja a fülét, s bár nincs túl tele a zsebe, elindul, hátha talál valamit, ami neki éppen kell. Megannyi szép ruha, édességek és finom ételek illata száll. De ez a mestert egyáltalán nem érdekli. Más az, ami őt izgatja. Olyan tököt keres, min ami neki volt, csak előtört. Persze némi borral töltve, úgy az igazi, de azt később is beszerezheti, attól függ, hogy mennyire drága ez a puccos piac. Kérdezget is pár kofát, remegő kezével mutogatva, kesernyés hangja éppcsak áthat a megannyi tömeg élő, lüktető táján. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10247-10266