//Régi ház és új otthon//
*Finoman megszorítja Rendoll ujjait.*
- A törzs olyan, amilyen. Nem rosszak ők. A gyógyítójuk okos nő, kedves is, úgy láttam, de gondolom neki én voltam a felesleges betolakodó. Talán még ez is változott volna, ha a sors kereke máshogy fordul. De tudod, végül mindig minden úgy alakul, ahogyan kell.
*Könnyedén a párjához simul, mikor Rendoll átkarolja, lágyan elmosolyodik.*
- Így kellett lennie, így pont jókor értem a tisztásra.
*A kovács előbukkan, és az üzlet megköttetik. Lia vidáman mosolyog.*
- A régi kardot se volt rossz, de ez mégis jobbnak tűnik, erősebbnek. Mintha a fém csillogása is szebb lenne, talán erősebb az ötvözet.
*Rendoll kérdésére meglepetten néz fel, miközben biztonságosan elpakolja a fúvónyilakat.*
- Nem, nem gondoltam ilyesmire. Úgy láttam, egy társával gyakorolt. hagytam üzenetet, hogy ha gondolja meg tudjon találni minket a Gazdagnegyedben. Ahogy ismerem, ő most is az elesettek gyámolítója, és el tudom képzelni, hogy valamiféle küldetésre készülnek. Ha szükségük van egy gyógyítóra, vagy esetleg varázsitalokra, hát meglelnek. Ha meg már van velük valaki, nem erőszakoskodom.
*Lia láthatóan tárgyilagosan beszél a dologról, és a kedve is jó. És szintén feltűnő, hogy nincs besózva, örömmel találkozna persze Ryrinnal, de nem kezdi kifejezetten őt kajtatni a városban.
Ugyanakkor nem tudja nem észrevenni az apró jeleket Rendoll arcán. A hangja komorabb, a mondatai bár kedvesek, de tömörebbek, a szeme sarkában és a szemöldökei között apró finom barázdák, a szája sarka megfeszül.*
~Talán ő maga sem érzékeli, de olyan lett hirtelen, mint egy túlfeszített íj. lehetséges lenne? Lehet, hogy féltékeny?~
*Rendoll segítségével Lia felmászik a bakra, ott aztán a párja vállához simul, elmosolyodik.*
- Jók lesznek azok a fúvónyilak, örülök nekik. Jobbak, mint a tűk *kezd fecsegni.*
- A piacra menjünk, aztán ha belebotlunk jó, ha nem, úgy se baj. Arra gondoltam, vennék még pár italt, talán valami erősebbet is tudok majd keverni, és hátha el tudnánk adni, ami felesleges. majd kiderül. Elsőnek nem lenne rossz szerintem, amíg nincsen más. Vagy akár később is jó lehet.
*Beszéd közben Gebe élénken kocog és így hamarosan megérkeznek a Piactérre.*
- Mindig elképeszt ez a sokszínűség ami itt van, az árusok, a rengeteg féle fajta holmi.
*Lia Rendollra mosolyog.*
- A kocsi reparálásához merre vannak a dolgok? Nem akarsz ott kezdeni?
*A maga részéről egy pillanatig sem kételkedik Rendoll harci tudásában, látta és tapasztalta is, mire képes a párja, mégis örül, hogy nem akar nekivágni valami hadjáratnak. Nem akarna nála nélkül maradni, sem most, sem később.*
- Aztán megnézhetnénk az élelmiszereket, és persze a varázsitalokat is. mit gondolsz?
*Lia somolyogva les a párjára.*
- A legtöbb férfi nem szeret vásárolni. Te mennyi időre vagy hitelesítve? *ugratja a lány finoman a kérdésével a kedvesét.*