Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 289 (5761. - 5780. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
5780. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-10-20 08:15:48
Üzenet elküldve: 2016-10-20 08:15:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Őszi Forgatag//
//Ephemia//
*Ephemia nem rajong ezekért a családi csecsebecsékért, ezt már leszűrte a beszélgetéseik során. Nincs az a mohó csillogás a szemében, ami sok úri kisasszonynál jelen van ha ékszerekről, ruhákról, vagy drágakövekről van szó.*
-Igen, jó kis tanulópénz volt. *mondja egy enyhe mosoly keretében, de érződik rajta a csalódottság.*
-Hát, én észrevettem és levontam a következtetéseket. Sokszor az ember még magának is képtelen bevallani ha hibázott, mert nem mer szembenézni a tényekkel.
*A filozofálás nem az ő asztala, de olykor előfordul vele is. Kell az egy egészséges szinten.*
-Télen is biztosan lesz forgatag, minden évszakban meg szokták rendezni. Ez egy olyan dolog a város életében, amit rendszeressé tettek. Majd oda is elkísérlek, aztán hógolyózunk meg szánkózunk! Mókás lesz. *mondja úgy, mintha ez magától értetődő lenne. Neki nem lenne ellenére a dolog, hogy Ephemia társaságában legyen, sőt egyre inkább az az érzése, hogy még ennél is többet lenne vele. A bökkenő itt az, hogy Ephemia nemesi származású, Daranel pedig jóval egyszerűbb sorból való fiatalember.*
-Na igen. Örüljünk neki, hogy nem áfonyalé van belecsempészve. A nemesek gyakran versengenek abban, hogy kinek vannak ritkább és jobb évjáratú boraik. Ezért is igyekeznek rátenni a kezüket a legjobb szőlőtermő vidékekre. Vicces lehetett. Nekem az első alkohollal kapcsolatos emlékem az, amikor azt hittem a borra, hogy szőlőlé. Gyerek voltam, elcsatangoltam és kimerülten térten vissza. Annyit néztem csak, hogy vöröses-piros színű, gondoltam gyümölcslé. Kicsit savanykás volt, de megittam. Aztán arra emlékszem, hogy beléptem volna az ajtón, de bebuktam a küszöbön. *nevetgél, mert ezt az emléket már nagyon régen idézte fel, mondjuk java része csak képekben van meg. Ephemia kérdése meglepi. Nem emlékszik, hogy valaha is megkérdezte volna ezt tőle valaki.*
-Hát... öhm. Hú. Ez jó kérdés. Igazából, tudod... sosem kérdeztem meg a nevelőimtől, hogy milyen voltam. Aztán, ahogy cseperedtem felfelé és már tudtam az eszemről, abból az rémlik, hogy szófogadó és tisztelettudó voltam. Amikor tanulni kellett tanultam, mikor lehetett játszani játszottam.
*Korrektek voltak a nevelői, teret adtak a gyermeknek, akinek így a tanulmányokra is volt idő, meg a szórakozásra is.*
-A lányok amúgy is olyan nagyszájúak, meg lázadók. Őket többet fegyelmezték a szülők. De nincs is ezzel baj. Jó az, ha gyerekkorban kiélheti magát az ember... hamarabb nő be a feje lágya. Te egyébként család központúnak mondanád magad, vagy inkább olyannak, aki a karriert helyezi előtérbe? Szeretnél valaha egyszerűbben élni, és kilépni a fényűzésből? Vagy egy egészséges szinten elviselnéd a későbbiekben a nemesi létet?
//Őszi Forgatag//
//Ephemia//
*Ephemia nem rajong ezekért a családi csecsebecsékért, ezt már leszűrte a beszélgetéseik során. Nincs az a mohó csillogás a szemében, ami sok úri kisasszonynál jelen van ha ékszerekről, ruhákról, vagy drágakövekről van szó.*
-Igen, jó kis tanulópénz volt. *mondja egy enyhe mosoly keretében, de érződik rajta a csalódottság.*
-Hát, én észrevettem és levontam a következtetéseket. Sokszor az ember még magának is képtelen bevallani ha hibázott, mert nem mer szembenézni a tényekkel.
*A filozofálás nem az ő asztala, de olykor előfordul vele is. Kell az egy egészséges szinten.*
-Télen is biztosan lesz forgatag, minden évszakban meg szokták rendezni. Ez egy olyan dolog a város életében, amit rendszeressé tettek. Majd oda is elkísérlek, aztán hógolyózunk meg szánkózunk! Mókás lesz. *mondja úgy, mintha ez magától értetődő lenne. Neki nem lenne ellenére a dolog, hogy Ephemia társaságában legyen, sőt egyre inkább az az érzése, hogy még ennél is többet lenne vele. A bökkenő itt az, hogy Ephemia nemesi származású, Daranel pedig jóval egyszerűbb sorból való fiatalember.*
-Na igen. Örüljünk neki, hogy nem áfonyalé van belecsempészve. A nemesek gyakran versengenek abban, hogy kinek vannak ritkább és jobb évjáratú boraik. Ezért is igyekeznek rátenni a kezüket a legjobb szőlőtermő vidékekre. Vicces lehetett. Nekem az első alkohollal kapcsolatos emlékem az, amikor azt hittem a borra, hogy szőlőlé. Gyerek voltam, elcsatangoltam és kimerülten térten vissza. Annyit néztem csak, hogy vöröses-piros színű, gondoltam gyümölcslé. Kicsit savanykás volt, de megittam. Aztán arra emlékszem, hogy beléptem volna az ajtón, de bebuktam a küszöbön. *nevetgél, mert ezt az emléket már nagyon régen idézte fel, mondjuk java része csak képekben van meg. Ephemia kérdése meglepi. Nem emlékszik, hogy valaha is megkérdezte volna ezt tőle valaki.*
-Hát... öhm. Hú. Ez jó kérdés. Igazából, tudod... sosem kérdeztem meg a nevelőimtől, hogy milyen voltam. Aztán, ahogy cseperedtem felfelé és már tudtam az eszemről, abból az rémlik, hogy szófogadó és tisztelettudó voltam. Amikor tanulni kellett tanultam, mikor lehetett játszani játszottam.
*Korrektek voltak a nevelői, teret adtak a gyermeknek, akinek így a tanulmányokra is volt idő, meg a szórakozásra is.*
-A lányok amúgy is olyan nagyszájúak, meg lázadók. Őket többet fegyelmezték a szülők. De nincs is ezzel baj. Jó az, ha gyerekkorban kiélheti magát az ember... hamarabb nő be a feje lágya. Te egyébként család központúnak mondanád magad, vagy inkább olyannak, aki a karriert helyezi előtérbe? Szeretnél valaha egyszerűbben élni, és kilépni a fényűzésből? Vagy egy egészséges szinten elviselnéd a későbbiekben a nemesi létet?
5779. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-10-19 22:53:52
Üzenet elküldve: 2016-10-19 22:53:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Őszi Forgatag//
//Lea//
*Annak is van előnye, ha az ember viszonylag új hús a thargok között. Például az, hogy Lea pózáról nem jut eszébe valami termetes, lisztes asszonyság, mázsányi idomokkal. Így viszont a csípőre vágott kéz és a testtartás nem a tekintélyt juttatja eszébe, hanem valami mást. Ez alkalomból el is gondolkodhat rajta, hogy normális-e ha Lea minden mozdulatáról ugyanaz jut eszébe, és arra jut, hogy az. Még mennyire! Az asztalcsapkodással mindenesetre felhagy. Leának sem tetszik, és a mozdulattal sikerült az ölébe borítani a tálat az ételmaradékokkal.*
- Csak egy gondolat volt. *kezdi magától értetődő természetességgel pakolni vissza az asztalra az edényt, és bele egy fél krumplit és más, ínycsiklandó falatokat* Különben sem kell máris felháborodnod, még esélyt sem adtál, hogy ne írhassak. *most némi zöldség jön* És különben sem magamról beszéltem. Én hűséges típus vagyok. Nem szoktam szerelmet ígérni gyanútlan lánykáknak, hogy, miután megkaptam, amit akartam, huss! Eltűnjek és soha többé ne kerüljek elő. Megbízható vagyok, tisztességes... mik is a további ismérvei a tökéletes férjnek?
*Egészen idáig jól hangzott, amit mondott, ha eltekintünk attól a hülye vigyortól a képén. Pedig valamilyen szinten komolyan is gondolja. Ugyan nem ismerik egymást olyan régen, és eleinte minden ilyen szerelem csupán egy nagy fellángolás, ki is hunyhat szép csendben, de az is lehet, hogy marad a nagy tűz. A baj csak az, hogy ilyenkor még nem lehet tudni, bár mindenki, aki ebben a cipőben jár, meg van győződve róla, hogy az ő esetében csak a második variáció képzelhető el. Persze ez a bimbózó szerelem egyéb bajokkal is terhes, ami rajtuk kívül áll. Ezért aztán naivitás is lenne nekiállni elképzelni azt az idilli állapotot, hogy egy békésen éldegélnek Amonban, örök szerelemben vagy, ha a dögöket visszakényszerítették a föld alá, egy kis házikóban Kalácsfalván.*
- A szerencsés flótás jobban tetszik. Már csak azért, mert abban van valami igazság. *szemével követi a mozdulatot, előre könyököl az asztalra, tekintete siklik végig a mellette ülő Lea testén. A maga részéről semmi kivetnivalót nem talál a látványban. Vannak ugyan, akik csak gyermekfejnyi keblek láttán ájulnak el, nem tartozik ezek közé. Most épp a hason időzik el a szeme. Például sokkal izgalmasabbnak találta azokat a kis árkokat a hasfal csomókba ugró, diszkrét teknőcpáncélt kirajzoló izmai között.*
- A töketlen jelző sem érdekelne, mindketten tudjuk, hogy nem igaz. A Lea uraság viszont kicsit piszkálná a büszkeségem.
*Miután többé-kevésbé lepucolta ruháját és megállapítja, hogy talán mégis van némi értelme a kényes városi népek egyébként haszontalan találmányának, az asztalkendőnek, feláll és karját nyújtja a göndör hajúnak.*
- A kecske sok mindenre jó. Lelegel minden gazt a ház körül. Ha lelegelt minden gazt, le lehet vágni és meg lehet sütni. Közös barátunk szerint a kettő között másra is használjuk mi, barbár népek, és nem akarom megingatni ebben a hitében. Megkeressük a Pintyet, vagy van valami, amit még meg szeretnél nézni?
//Őszi Forgatag//
//Lea//
*Annak is van előnye, ha az ember viszonylag új hús a thargok között. Például az, hogy Lea pózáról nem jut eszébe valami termetes, lisztes asszonyság, mázsányi idomokkal. Így viszont a csípőre vágott kéz és a testtartás nem a tekintélyt juttatja eszébe, hanem valami mást. Ez alkalomból el is gondolkodhat rajta, hogy normális-e ha Lea minden mozdulatáról ugyanaz jut eszébe, és arra jut, hogy az. Még mennyire! Az asztalcsapkodással mindenesetre felhagy. Leának sem tetszik, és a mozdulattal sikerült az ölébe borítani a tálat az ételmaradékokkal.*
- Csak egy gondolat volt. *kezdi magától értetődő természetességgel pakolni vissza az asztalra az edényt, és bele egy fél krumplit és más, ínycsiklandó falatokat* Különben sem kell máris felháborodnod, még esélyt sem adtál, hogy ne írhassak. *most némi zöldség jön* És különben sem magamról beszéltem. Én hűséges típus vagyok. Nem szoktam szerelmet ígérni gyanútlan lánykáknak, hogy, miután megkaptam, amit akartam, huss! Eltűnjek és soha többé ne kerüljek elő. Megbízható vagyok, tisztességes... mik is a további ismérvei a tökéletes férjnek?
*Egészen idáig jól hangzott, amit mondott, ha eltekintünk attól a hülye vigyortól a képén. Pedig valamilyen szinten komolyan is gondolja. Ugyan nem ismerik egymást olyan régen, és eleinte minden ilyen szerelem csupán egy nagy fellángolás, ki is hunyhat szép csendben, de az is lehet, hogy marad a nagy tűz. A baj csak az, hogy ilyenkor még nem lehet tudni, bár mindenki, aki ebben a cipőben jár, meg van győződve róla, hogy az ő esetében csak a második variáció képzelhető el. Persze ez a bimbózó szerelem egyéb bajokkal is terhes, ami rajtuk kívül áll. Ezért aztán naivitás is lenne nekiállni elképzelni azt az idilli állapotot, hogy egy békésen éldegélnek Amonban, örök szerelemben vagy, ha a dögöket visszakényszerítették a föld alá, egy kis házikóban Kalácsfalván.*
- A szerencsés flótás jobban tetszik. Már csak azért, mert abban van valami igazság. *szemével követi a mozdulatot, előre könyököl az asztalra, tekintete siklik végig a mellette ülő Lea testén. A maga részéről semmi kivetnivalót nem talál a látványban. Vannak ugyan, akik csak gyermekfejnyi keblek láttán ájulnak el, nem tartozik ezek közé. Most épp a hason időzik el a szeme. Például sokkal izgalmasabbnak találta azokat a kis árkokat a hasfal csomókba ugró, diszkrét teknőcpáncélt kirajzoló izmai között.*
- A töketlen jelző sem érdekelne, mindketten tudjuk, hogy nem igaz. A Lea uraság viszont kicsit piszkálná a büszkeségem.
*Miután többé-kevésbé lepucolta ruháját és megállapítja, hogy talán mégis van némi értelme a kényes városi népek egyébként haszontalan találmányának, az asztalkendőnek, feláll és karját nyújtja a göndör hajúnak.*
- A kecske sok mindenre jó. Lelegel minden gazt a ház körül. Ha lelegelt minden gazt, le lehet vágni és meg lehet sütni. Közös barátunk szerint a kettő között másra is használjuk mi, barbár népek, és nem akarom megingatni ebben a hitében. Megkeressük a Pintyet, vagy van valami, amit még meg szeretnél nézni?
5778. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-10-19 22:12:13
Üzenet elküldve: 2016-10-19 22:12:13
ÚJ
![>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10216_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Őszi Forgatag//
//Laor//
*Valószínűleg szégyenletes gondolat ilyenekre gondolni, de az ő fantáziáját akkor is bizsergeti. Amitől szégyelli magát, szóval ördögi kör. Valószínűleg többet nem hozza ezt fel, vagy legalábbis nem a közeljövőben. Még a végén kiábrándulna, mármint nem a mocskos gondolatból, hanem Laorból. Bár kétségtelen, hogy az lenne a legegyszerűbb, és minden további problémát megoldana, és hát nem is hazudna, mikor azt mondaná, hogy amaz kést szorított a nyakához. A motyogást szerencsére nem érti, visszakérdezni meg kínosnak tartja így aztán nem kell tovább pironkodnia.*
- Dehogy forgatom ki! Csak mondom, hogy én nem hiszek már a tündérmesékben a tapasztalataim alapján. Szóval csak ne csapkodjad az asztalt!
*egyik kezét csípőjére csapja, és azt a kihívó testtartást veszi fel, amivel Darna mama - a régi kalácsfalvi pékasszonyság - rendszabályozta a népet. A nép meg úgy táncolt, ahogy Darna mama fütyült. Igaz, hogy volt az asszonynak tekintélye jócskán: pékhez híven péklapátnyi keze volt, és hatalmas rengő fara és melle volt.*
- Különben meg ha nem tud írni, akkor üzenjen valakivel, de ilyen béna kifogásokkal ne álljon elő, mert senki nem hisz neki.
*már felemeli jobbját és mutatóujját előreszegezve, mint valami szigorú szülő, vagy tanító "fenyegeti", mintegy figyelmeztetésül, hogy ne tegyen vele ilyet, mert akkor megkeresi, megtalálja és a füléből nyaklánc, a fogából pedig fülönfüggő lesz. Leát az olyasmik nem zavarják, mint hogy a másik esetleg nem ért a betűvetés tudományához, hiszen sokan nem értenek hozzá, de ha faképnél hagynák az már cseppet zavarná. Noha egyébként tisztában van azzal, hogy Laor nem készül ilyesmire, mármint lehet, hogy a múltban még készült rá, de az utóbbi időben - pláne a mostani beszélgetésük óta - nem nagyon hiszi, hogy menekülőre fogná.*
- Hát két elnevezés jut eszembe. Az egyik a "szerencsés flótás", hiszen mégiscsak rólam van szó. Erről.
*jobbjával most egy röpke mozdulatot tesz, amivel végigmutat saját magán. Ezen a ponton mintha kibukna belőle picit az egó, noha egyáltalán nincs meggyőződve arról, hogy a férfiak nagy többsége a kisfiúsan keskeny csípőre, vagy a tenyerüket éppen csak kitöltő keblekre vágyik. De azért jól hangzik az ilyesmi. Még egy röpke kacagást is engedélyez magának.*
- Ugyanakkor valószínűleg a "töketlen hülye" jelzőt is megkapnád, hiszen mégiscsak egy nő volt, aki kihasznált! Egy gyenge, elesett nő!
*Bár Lea magasságban csaknem megegyezik Laorral, de azért az izomtömege már csak alkatából adódóan is jelentősen kevesebb, szóval elmondható róla, hogy gyenge, de csak egy férfihoz képest. Amúgy a karja olyan, hogy a pofonjától menetet vág a takony az ember nyakára, a combjával meg bárkiből kiszorítja a szuszt - feltéve, ha az nem visel fémpáncélt.*
- Várj csak, mire kell a kecske?
*felnevet, mert ugye több dologra is "jó" lehet, például az agyát a gyomrába tölthetik, meg ugye hallani pletykákat a pásztorokról, akik hónapokig maguk vannak az állataikkal. Vagy ugye azok a mocskos barbárok rendszeresen mutatnak be állatáldozatot - vagy olykor embert -, mikor is az állat vérét nemcsak, hogy magukra kenik, de meg is isszák. Már legalábbis a rosszindulatú pletykák szerint. Lea a maga részéről nem szereti nyersen a vért.*
//Őszi Forgatag//
//Laor//
*Valószínűleg szégyenletes gondolat ilyenekre gondolni, de az ő fantáziáját akkor is bizsergeti. Amitől szégyelli magát, szóval ördögi kör. Valószínűleg többet nem hozza ezt fel, vagy legalábbis nem a közeljövőben. Még a végén kiábrándulna, mármint nem a mocskos gondolatból, hanem Laorból. Bár kétségtelen, hogy az lenne a legegyszerűbb, és minden további problémát megoldana, és hát nem is hazudna, mikor azt mondaná, hogy amaz kést szorított a nyakához. A motyogást szerencsére nem érti, visszakérdezni meg kínosnak tartja így aztán nem kell tovább pironkodnia.*
- Dehogy forgatom ki! Csak mondom, hogy én nem hiszek már a tündérmesékben a tapasztalataim alapján. Szóval csak ne csapkodjad az asztalt!
*egyik kezét csípőjére csapja, és azt a kihívó testtartást veszi fel, amivel Darna mama - a régi kalácsfalvi pékasszonyság - rendszabályozta a népet. A nép meg úgy táncolt, ahogy Darna mama fütyült. Igaz, hogy volt az asszonynak tekintélye jócskán: pékhez híven péklapátnyi keze volt, és hatalmas rengő fara és melle volt.*
- Különben meg ha nem tud írni, akkor üzenjen valakivel, de ilyen béna kifogásokkal ne álljon elő, mert senki nem hisz neki.
*már felemeli jobbját és mutatóujját előreszegezve, mint valami szigorú szülő, vagy tanító "fenyegeti", mintegy figyelmeztetésül, hogy ne tegyen vele ilyet, mert akkor megkeresi, megtalálja és a füléből nyaklánc, a fogából pedig fülönfüggő lesz. Leát az olyasmik nem zavarják, mint hogy a másik esetleg nem ért a betűvetés tudományához, hiszen sokan nem értenek hozzá, de ha faképnél hagynák az már cseppet zavarná. Noha egyébként tisztában van azzal, hogy Laor nem készül ilyesmire, mármint lehet, hogy a múltban még készült rá, de az utóbbi időben - pláne a mostani beszélgetésük óta - nem nagyon hiszi, hogy menekülőre fogná.*
- Hát két elnevezés jut eszembe. Az egyik a "szerencsés flótás", hiszen mégiscsak rólam van szó. Erről.
*jobbjával most egy röpke mozdulatot tesz, amivel végigmutat saját magán. Ezen a ponton mintha kibukna belőle picit az egó, noha egyáltalán nincs meggyőződve arról, hogy a férfiak nagy többsége a kisfiúsan keskeny csípőre, vagy a tenyerüket éppen csak kitöltő keblekre vágyik. De azért jól hangzik az ilyesmi. Még egy röpke kacagást is engedélyez magának.*
- Ugyanakkor valószínűleg a "töketlen hülye" jelzőt is megkapnád, hiszen mégiscsak egy nő volt, aki kihasznált! Egy gyenge, elesett nő!
*Bár Lea magasságban csaknem megegyezik Laorral, de azért az izomtömege már csak alkatából adódóan is jelentősen kevesebb, szóval elmondható róla, hogy gyenge, de csak egy férfihoz képest. Amúgy a karja olyan, hogy a pofonjától menetet vág a takony az ember nyakára, a combjával meg bárkiből kiszorítja a szuszt - feltéve, ha az nem visel fémpáncélt.*
- Várj csak, mire kell a kecske?
*felnevet, mert ugye több dologra is "jó" lehet, például az agyát a gyomrába tölthetik, meg ugye hallani pletykákat a pásztorokról, akik hónapokig maguk vannak az állataikkal. Vagy ugye azok a mocskos barbárok rendszeresen mutatnak be állatáldozatot - vagy olykor embert -, mikor is az állat vérét nemcsak, hogy magukra kenik, de meg is isszák. Már legalábbis a rosszindulatú pletykák szerint. Lea a maga részéről nem szereti nyersen a vért.*
5777. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-10-19 20:11:52
Üzenet elküldve: 2016-10-19 20:11:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Őszi Forgatag//
//Lea//
*Most néz egy nagyot. Ilyen helyzetben a nők vagy sikoltozva tiltakoznak, vagy sztoikus beletörődéssel igyekeznek minél hamarabb és minél kevesebb fájdalommal túlesni a dolgon, esetleg átkokkal próbálkoznak. Egyik sem menti meg őket, de most egy pillanatra eltöpreng rajta, ha biztatást kapna a hős vitéz az áldozattól, akkor lehet, hogy elbizonytalanodna. Elvégre ki számít ilyen reakcióra?*
- De édes... *motyogja olyan halkan az orra alá, hogy Lea talán nem is érti. A kislányos pír és a kimondott piszkos gondolat párosa egyszerre bűbájos és vadító, ártatlan és mocskos. Ha eddig nem lett volna nyilvánvaló, Laor most már teljesen „meg van véve”, még akkor is, ha nehezen tudná elképzelni, hogy erőszakkal közeledjen a boszihoz, még ha csak az érdekesség kedvéért. Persze ilyenkor szokták azt mondani talányos arckifejezéssel, hogy soha ne mondd, hogy soha.*
- Tudtam, úgy tudtam, hogy ki fogod forgatni, amit mondtam. *csap az asztalra, de a gesztus nem ingerült, inkább színpadias, mint ahogy az is, ahogy a szemeit forgatja* Nagy általánosságban értettem a lovagokat. Mert azért csak az a kép él róluk a nagyvilágban, hogy az elesettek gyámolítói, az igazság bajnokai, a tiszta érzések nagy barátai. Persze, vannak köztük rablólovagok is, akikre mindez nem áll. És van Celabbreh is, aki egy fura, de kedves figura. Már amennyire én megismertem, ha jól emlékeszem, nekem nem akarta átvágni a torkom. És ne légy igazságtalan! Mi van, ha az a pernahajder nem is tud írni?
*Kérdez rá vigyorogva Lea megjegyzésére, bár kicsit mintha terelne. Noha Lea nem egyes szám, első személyben fogalmazott, de még is egy vallomásnak veszi, és őszinte döbbenetére ettől zavarba is jön. Mintha nem ilyesmit várt volna, és nem örülne neki iszonyatosan, feltéve, hogy nem téved. Talán pont ez a zavar oka, hogy ennyire vágyott valami ilyesmire. Ilyenkor aztán a szakállas fenyegetés baromi messzinek tűnik.*
- Ha jobban belegondolok, csak kihagynám ezt az előadást. Lehet, hogy tudnám olyan meggyőzően alakítani az áldozatot, hogy elháruljon a fenyegetés, de hogy nem állnék meg a többiek előtt, az biztos. Szerinted milyen gúnynevet kapna a Vashegyen az a férfi, akin egy nő követ el erőszakot?
*A csók után most ő cirógatja végig a boszi száját; elragadó, még a sarkába is jutott pár szeplő. Most eszébe jut, amikor egy konyhában felpakolta az asztalra, és... asztal itt is van, tulajdonképpen konyhának is tekinthető. A különbség mindössze annyi, hogy itt picivel többen vannak. Lopva néz a környékükön étkezőkre, próbálja felmérni a reakciókat arra, ami megfordult a fejében.*
- Nem tudom, nem vagyok ismerős ezekben a rangjelzésekben. *vigyorog nagyon kajánul* De ha megpróbálkozunk valami olyasmivel, mint a Vaskorsóban, biztos pillanatokon belül itt terem, hogy szétcsapjon közöttünk. Hm?
*Persze nem gondolná komolyan, hogy a karcsú derekat megragadva felültetné a lányt az asztalra, hogy közbotrányt okozzanak, de a gondolat a nevetésre készteti.*
- Így is meg lehet a véleménye a barbárok erkölcseiről, hát még ha kicsit rá is erősítenénk. Ha pedig tudnánk szerezni valahonnan egy kecskét, teljessé tehetnénk a boldogságát.
//Őszi Forgatag//
//Lea//
*Most néz egy nagyot. Ilyen helyzetben a nők vagy sikoltozva tiltakoznak, vagy sztoikus beletörődéssel igyekeznek minél hamarabb és minél kevesebb fájdalommal túlesni a dolgon, esetleg átkokkal próbálkoznak. Egyik sem menti meg őket, de most egy pillanatra eltöpreng rajta, ha biztatást kapna a hős vitéz az áldozattól, akkor lehet, hogy elbizonytalanodna. Elvégre ki számít ilyen reakcióra?*
- De édes... *motyogja olyan halkan az orra alá, hogy Lea talán nem is érti. A kislányos pír és a kimondott piszkos gondolat párosa egyszerre bűbájos és vadító, ártatlan és mocskos. Ha eddig nem lett volna nyilvánvaló, Laor most már teljesen „meg van véve”, még akkor is, ha nehezen tudná elképzelni, hogy erőszakkal közeledjen a boszihoz, még ha csak az érdekesség kedvéért. Persze ilyenkor szokták azt mondani talányos arckifejezéssel, hogy soha ne mondd, hogy soha.*
- Tudtam, úgy tudtam, hogy ki fogod forgatni, amit mondtam. *csap az asztalra, de a gesztus nem ingerült, inkább színpadias, mint ahogy az is, ahogy a szemeit forgatja* Nagy általánosságban értettem a lovagokat. Mert azért csak az a kép él róluk a nagyvilágban, hogy az elesettek gyámolítói, az igazság bajnokai, a tiszta érzések nagy barátai. Persze, vannak köztük rablólovagok is, akikre mindez nem áll. És van Celabbreh is, aki egy fura, de kedves figura. Már amennyire én megismertem, ha jól emlékeszem, nekem nem akarta átvágni a torkom. És ne légy igazságtalan! Mi van, ha az a pernahajder nem is tud írni?
*Kérdez rá vigyorogva Lea megjegyzésére, bár kicsit mintha terelne. Noha Lea nem egyes szám, első személyben fogalmazott, de még is egy vallomásnak veszi, és őszinte döbbenetére ettől zavarba is jön. Mintha nem ilyesmit várt volna, és nem örülne neki iszonyatosan, feltéve, hogy nem téved. Talán pont ez a zavar oka, hogy ennyire vágyott valami ilyesmire. Ilyenkor aztán a szakállas fenyegetés baromi messzinek tűnik.*
- Ha jobban belegondolok, csak kihagynám ezt az előadást. Lehet, hogy tudnám olyan meggyőzően alakítani az áldozatot, hogy elháruljon a fenyegetés, de hogy nem állnék meg a többiek előtt, az biztos. Szerinted milyen gúnynevet kapna a Vashegyen az a férfi, akin egy nő követ el erőszakot?
*A csók után most ő cirógatja végig a boszi száját; elragadó, még a sarkába is jutott pár szeplő. Most eszébe jut, amikor egy konyhában felpakolta az asztalra, és... asztal itt is van, tulajdonképpen konyhának is tekinthető. A különbség mindössze annyi, hogy itt picivel többen vannak. Lopva néz a környékükön étkezőkre, próbálja felmérni a reakciókat arra, ami megfordult a fejében.*
- Nem tudom, nem vagyok ismerős ezekben a rangjelzésekben. *vigyorog nagyon kajánul* De ha megpróbálkozunk valami olyasmivel, mint a Vaskorsóban, biztos pillanatokon belül itt terem, hogy szétcsapjon közöttünk. Hm?
*Persze nem gondolná komolyan, hogy a karcsú derekat megragadva felültetné a lányt az asztalra, hogy közbotrányt okozzanak, de a gondolat a nevetésre készteti.*
- Így is meg lehet a véleménye a barbárok erkölcseiről, hát még ha kicsit rá is erősítenénk. Ha pedig tudnánk szerezni valahonnan egy kecskét, teljessé tehetnénk a boldogságát.
5776. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-10-19 19:02:21
Üzenet elküldve: 2016-10-19 19:02:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Őszi Forgatag//
//Második szál//
*Egyelőre nem nagyon tudja, merre tart. Általában a lábai viszik, amerre akarják; s ez most sincs másképp.
Ez is az oka annak, hogy végül a Piactéren lyukad ki. Nem nagyon vonzzák általában a népes területek, sem a nagy felhajtások. Sőt, egész eddig kerülte ezeket, pedig mióta itt él, volt már pár hasonló a városban.*
~Hát, ha már itt vagyok...~
*Elhúzza a száját, fújtat egyet, majd valóban úgy dönt, hogy nem csak elhalad a terület szélén, megkerülve azt és az összegyűlt nagyobb társaságokat, mint ahogyan azt máskor is tette. Inkább bevág egyenest a közepébe.*
~Azt sem tudod, hogy eddig mit hagytál ki, csak egyszerűen kihagytad. Pedig mi károd lehet belőle?~
~Ugyan mi? Az emberek és egyebek. Rossz a szaguk, főleg így, hogy megszámlálhatatlan mennyiségben ide csődültek.~
*Összébb húzza magán a mélyzöld posztóköpenyt, ahogy lassanként halad egyre beljebb a tömeg közt. Nem is igazán azért, mert fázik, hiszen erről igazából szó sincs. Leginkább azért, mert szeretné elkerülni a tolvajkák ügyes kis pókujjacskáit zsebei, erszénye és egyéb ékes holmijai körül. Másrészt meg persze, mindenféle egyéb matató ujjacskákat is szeretne elkerülni. Vagy úgy egyáltalán, bármiféle közvetlen érintkezést úgy nagyjából bárkivel, aki mellett elsétál és akihez kénytelen még így is hozzádörgölőzni egy rövidke fél pillanatra a haladás közben.
Megingatja a fejét kicsit, ahogy sikerül végre olyan helyre húzódnia, ahol van körülötte azért leheletnyi tér, mielőtt az ember-, és egyéb-tömeg ismét elkezdődne.*
~Hülye ötlet volt. Miért jó ez? Rengetegen vannak, fullasztó a közelségük. Még ha legalább verekednének, vagy lenne idekint olyasmi is, amit el lehet lopkodni...~
*De persze most már mindegy. Már benn van a sűrűjében, előrefelé sem sokkal több már, mint vissza. Csak nyeldekel, pedig nincs is mit. Leszámítva persze a gombócot a torkában. Nincs hozzászokva a társasághoz egyébként sem. Nemhogy ekkorához.*
~És ez nem is ma változik majd meg, azt hiszem.~
*Nem igazán nyugtatja meg a pecsenyeillat, de még a jó szagú lőréké sem. Kelletlenül éli meg ezeket a perceket, amiket most itt kell töltenie.*
A hozzászólás írója (Rimei Ra Inei) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.10.19 19:24:08
//Második szál//
*Egyelőre nem nagyon tudja, merre tart. Általában a lábai viszik, amerre akarják; s ez most sincs másképp.
Ez is az oka annak, hogy végül a Piactéren lyukad ki. Nem nagyon vonzzák általában a népes területek, sem a nagy felhajtások. Sőt, egész eddig kerülte ezeket, pedig mióta itt él, volt már pár hasonló a városban.*
~Hát, ha már itt vagyok...~
*Elhúzza a száját, fújtat egyet, majd valóban úgy dönt, hogy nem csak elhalad a terület szélén, megkerülve azt és az összegyűlt nagyobb társaságokat, mint ahogyan azt máskor is tette. Inkább bevág egyenest a közepébe.*
~Azt sem tudod, hogy eddig mit hagytál ki, csak egyszerűen kihagytad. Pedig mi károd lehet belőle?~
~Ugyan mi? Az emberek és egyebek. Rossz a szaguk, főleg így, hogy megszámlálhatatlan mennyiségben ide csődültek.~
*Összébb húzza magán a mélyzöld posztóköpenyt, ahogy lassanként halad egyre beljebb a tömeg közt. Nem is igazán azért, mert fázik, hiszen erről igazából szó sincs. Leginkább azért, mert szeretné elkerülni a tolvajkák ügyes kis pókujjacskáit zsebei, erszénye és egyéb ékes holmijai körül. Másrészt meg persze, mindenféle egyéb matató ujjacskákat is szeretne elkerülni. Vagy úgy egyáltalán, bármiféle közvetlen érintkezést úgy nagyjából bárkivel, aki mellett elsétál és akihez kénytelen még így is hozzádörgölőzni egy rövidke fél pillanatra a haladás közben.
Megingatja a fejét kicsit, ahogy sikerül végre olyan helyre húzódnia, ahol van körülötte azért leheletnyi tér, mielőtt az ember-, és egyéb-tömeg ismét elkezdődne.*
~Hülye ötlet volt. Miért jó ez? Rengetegen vannak, fullasztó a közelségük. Még ha legalább verekednének, vagy lenne idekint olyasmi is, amit el lehet lopkodni...~
*De persze most már mindegy. Már benn van a sűrűjében, előrefelé sem sokkal több már, mint vissza. Csak nyeldekel, pedig nincs is mit. Leszámítva persze a gombócot a torkában. Nincs hozzászokva a társasághoz egyébként sem. Nemhogy ekkorához.*
~És ez nem is ma változik majd meg, azt hiszem.~
*Nem igazán nyugtatja meg a pecsenyeillat, de még a jó szagú lőréké sem. Kelletlenül éli meg ezeket a perceket, amiket most itt kell töltenie.*
A hozzászólás írója (Rimei Ra Inei) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.10.19 19:24:08
5775. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-10-19 18:32:47
Üzenet elküldve: 2016-10-19 18:32:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Őszi Forgatag//
//Laor//
- Szóval nem? Hát jó. Pedig amúgy kipróbáltam volna, csak a móka kedvéért.
*mondja teljesen komoly arccal, egyébként maga is meglepődik magán, hogy ezt valóban kimondta. Merthogy már csak maga a gondolat is egészen mocskos. Viszont valószínűleg pont ettől olyan izgató. Mindenesetre egy kicsit elszégyelli magát, hogy ez tényleg elhangzott a szájából. Ezúttal leplezni sem tudja - vagy nem akarja? -, mert arcát befutja a pír, de ezzel mit sem törődve folytatja.*
- Hát kevés lovagot ismerek. De ott van például a jó Celabbreh. Ő pár perc után egy késsel közelített volna az arcomhoz. Az már majdnem a nyakam. Szóval...
*a többi lovag sem képviseli kifejezetten azokat az erényeket, amiket az ember elvár egy lovagtól, mint például azt, hogy ne párologjanak el ha már egyszer hűséget fogadtak.*
- A lovagok mellé amúgy sem magamfajta nők illenek, hanem a selyembe-bársonyba öltözött nyafka hölgyikék.
*Hát igen, a csillogó páncél mellé valahogy nem illik a Lea által kedvelt bőr. Sem pedig a nadrág. Mert ugye szoknyát sem visel soha, az nagyon nem az ő műfaja. És hát a fenekén sem tud hosszasabban üldögélni és makramézni, ahhoz túlságosan is harsány, szókimondó.*
- Óh, te még nem hallottál arról a régi törvényről, miszerint a lányok mindig a pernahajderekbe pistulnak bele? Aztán persze ama pernahajderek mindig csak játszadoznak a szegény leányok szívével, akik pedig sírva, de reménykedve várják, hogy mikor ír az a pernahajder levelet, Persze sosem ír.
*Már itt is nevetgél, de a Laor vázolta képen már felkacag.*
- Hát a történetednek azt a részét még elhinné, hogy féltetted az életed. Azt viszont sosem tudná elképzelni, hogy éppen egy picsogó fickót választok, úgyhogy élne a gyanúval, hogy hazudsz. De én megtapsolnám az előadásodat, meg szerintem ő is.
*Mindazonáltal mókás lenne végignézni. A közönség először döbbenten hallgatná a képtelen történetet, majd éktelen kacagásban törne ki. De persze ott vannak azok a pletykák a fülből készült bokaláncról és a fogból készült fülönfüggőkről. Szóval lehet, hogy egyesekben megjelenne a kétely, hogy tán a férfi mégis igazat mond, és ő csupán áldozata a törzsfő kedvenc boszorkájának?*
- Hát, ha olyanok a hímek, mint az iménti is, akkor érthető, hogy a tönk szélére jutottak. De én inkább arra gondolok, hogy tartozásai lehettek a madámnak, vagy ilyesmi és inkább meg akart lépni. Így kapott egy kis pénzt.
*Azért is gondol erre, mert Viaka olyan sietősen akart megszabadulni a helytől, és mert annyira érzékenyen reagált nagyon fontos kérdésekre. Lea akkor nem tartotta jó ötletnek a hely megvásárlását, de ha Rili ki tud belőle hozni valamit, akkor végül is lehet, hogy mégis jó vétel volt.*
- Biztos útba tud valaki igazítani. Talán a kedvenc kapitányunk? Vagy mi volt a rangja, volt neki?
*Az arcán lévő maszat említésére önkéntelenül is odakap, hogy letörölje, közben útmutatást vár Laortól, hogy orcájának melyik részét is sikerült úgy leenni? Útbaigazítást azonban nem kap, csak egy csókot. Mikor ajkaik elválnak elmosolyodik.*
- Még mindig finom.
*Egy pillanatig a férfi szemébe néz, de aztán borostyánszínű tekintete lekúszik Laor szájára. Egészen biztos, hogy az lesz a veszte.*
//Őszi Forgatag//
//Laor//
- Szóval nem? Hát jó. Pedig amúgy kipróbáltam volna, csak a móka kedvéért.
*mondja teljesen komoly arccal, egyébként maga is meglepődik magán, hogy ezt valóban kimondta. Merthogy már csak maga a gondolat is egészen mocskos. Viszont valószínűleg pont ettől olyan izgató. Mindenesetre egy kicsit elszégyelli magát, hogy ez tényleg elhangzott a szájából. Ezúttal leplezni sem tudja - vagy nem akarja? -, mert arcát befutja a pír, de ezzel mit sem törődve folytatja.*
- Hát kevés lovagot ismerek. De ott van például a jó Celabbreh. Ő pár perc után egy késsel közelített volna az arcomhoz. Az már majdnem a nyakam. Szóval...
*a többi lovag sem képviseli kifejezetten azokat az erényeket, amiket az ember elvár egy lovagtól, mint például azt, hogy ne párologjanak el ha már egyszer hűséget fogadtak.*
- A lovagok mellé amúgy sem magamfajta nők illenek, hanem a selyembe-bársonyba öltözött nyafka hölgyikék.
*Hát igen, a csillogó páncél mellé valahogy nem illik a Lea által kedvelt bőr. Sem pedig a nadrág. Mert ugye szoknyát sem visel soha, az nagyon nem az ő műfaja. És hát a fenekén sem tud hosszasabban üldögélni és makramézni, ahhoz túlságosan is harsány, szókimondó.*
- Óh, te még nem hallottál arról a régi törvényről, miszerint a lányok mindig a pernahajderekbe pistulnak bele? Aztán persze ama pernahajderek mindig csak játszadoznak a szegény leányok szívével, akik pedig sírva, de reménykedve várják, hogy mikor ír az a pernahajder levelet, Persze sosem ír.
*Már itt is nevetgél, de a Laor vázolta képen már felkacag.*
- Hát a történetednek azt a részét még elhinné, hogy féltetted az életed. Azt viszont sosem tudná elképzelni, hogy éppen egy picsogó fickót választok, úgyhogy élne a gyanúval, hogy hazudsz. De én megtapsolnám az előadásodat, meg szerintem ő is.
*Mindazonáltal mókás lenne végignézni. A közönség először döbbenten hallgatná a képtelen történetet, majd éktelen kacagásban törne ki. De persze ott vannak azok a pletykák a fülből készült bokaláncról és a fogból készült fülönfüggőkről. Szóval lehet, hogy egyesekben megjelenne a kétely, hogy tán a férfi mégis igazat mond, és ő csupán áldozata a törzsfő kedvenc boszorkájának?*
- Hát, ha olyanok a hímek, mint az iménti is, akkor érthető, hogy a tönk szélére jutottak. De én inkább arra gondolok, hogy tartozásai lehettek a madámnak, vagy ilyesmi és inkább meg akart lépni. Így kapott egy kis pénzt.
*Azért is gondol erre, mert Viaka olyan sietősen akart megszabadulni a helytől, és mert annyira érzékenyen reagált nagyon fontos kérdésekre. Lea akkor nem tartotta jó ötletnek a hely megvásárlását, de ha Rili ki tud belőle hozni valamit, akkor végül is lehet, hogy mégis jó vétel volt.*
- Biztos útba tud valaki igazítani. Talán a kedvenc kapitányunk? Vagy mi volt a rangja, volt neki?
*Az arcán lévő maszat említésére önkéntelenül is odakap, hogy letörölje, közben útmutatást vár Laortól, hogy orcájának melyik részét is sikerült úgy leenni? Útbaigazítást azonban nem kap, csak egy csókot. Mikor ajkaik elválnak elmosolyodik.*
- Még mindig finom.
*Egy pillanatig a férfi szemébe néz, de aztán borostyánszínű tekintete lekúszik Laor szájára. Egészen biztos, hogy az lesz a veszte.*
5774. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-10-19 16:39:02
Üzenet elküldve: 2016-10-19 16:39:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Őszi Forgatag//
//Daranel//
- Eddig nem sokszor volt olyan, hogy mindannyian viseltük a köpenyeket. Atyámon mondjuk gyakrabban látom, főleg amikor valamiféle találkozóra vagy rendezvényre megy.
*A szarvasos függőt a kezébe veszi és jól megfigyeli. Igényesen megmunkált, díszes darab. Néhány pillanatig még forgatja ujjai között a kis tárgyat, majd visszaszolgáltatja Daranelnek.*
- Az ilyen esetek, mint amilyen a Lugasban történt veled, nem véletlenül vannak. Az effélékből mindig lehet tanulni, már ha az ember elég erős hozzá, hogy belássa hol rontotta el. Bevallom néha nekem is nehezemre esik. De úgy gondolom, hogy minden okkal történik. Az élet próbára tesz, hogy erősebb és bölcsebb légy. Az már más kérdés, észrevesszük-e a lehetőségeket. Én a helyedben biztosan megpróbálnám újra, ha lenne rá alkalom. Kipróbálnám, mennyit tanultam a múltkori esetből.
*Szeret filozofálgatni. Jó néhány ilyesmi témájú könyvbe beleolvasott már, holott ebben a világban nem tartják nagy becsben a filozófusokat. Naplopóknak és munkakerülőknek titulálják őket, pedig legtöbbjük nagy bölcsességeket fogalmaz meg egy-egy művében.*
- Örülök, hogy ízlik a leves! Hogyha legközelebb is lesz ilyen ünnepség itt a városban, biztosan el fogok jönni, már csak az ételek miatt is!
*A bor ízlik neki ugyan, bár érezhetően nem a legfinomabb és legjobb minőségű ital, amit eddig valaha is ivott.*
- Maradjunk annyiban, hogy érdekes ízvilága van. Várható volt, hogy a céllövöldés úriember nem a legdrágábbat fogja odaajándékozni egy kilences találatért...
*A pohárban nem maradt sok, a maradékot még megissza. A férfi humoros megjegyzésére ő is nevet, s közben eszébe jut egy régi emlék.*
- Borospincénk nincs, csak egy kamránk, ahol tartjuk a szeszes italokat. Nem sokszor láttam az üvegeket, mert egy szekrényben tartjuk elzárva és csak a szolgálok férnek hozzá. Annyit viszont tudok, hogy van köztük egy-két igen régi évjáratú is. Meg hát nem nagyon fogynak, csak ünnepekkor esetleg. Erről jut eszembe, egyszer még gyermekkoromban az egyik bátyámmal játék közben a konyhába tévedtünk. Épp senki nem volt ott és mi találtunk egy felbontott borosüveget az asztalon. Mondanom sem kell, belekóstoltunk. Még mindig emlékszem, hogy mennyire le voltunk szidva amikor a felnőttek megérezték rajtunk azt a furcsa szagot! Merthogy megittuk az összeset. Jó, eleve nem sok minden volt az üveg alján, de akkor is...
*Az emlékképre elmosolyodik. Közben lassan a leves is fogy.*
- Elég rossz gyerek voltam anno, emlékszem. A testvéreim közül talán én voltam a legengedetlenebb, pedig én voltam és vagyok az egyetlen lány közöttük... Te milyen voltál gyereknek?
//Őszi Forgatag//
//Daranel//
- Eddig nem sokszor volt olyan, hogy mindannyian viseltük a köpenyeket. Atyámon mondjuk gyakrabban látom, főleg amikor valamiféle találkozóra vagy rendezvényre megy.
*A szarvasos függőt a kezébe veszi és jól megfigyeli. Igényesen megmunkált, díszes darab. Néhány pillanatig még forgatja ujjai között a kis tárgyat, majd visszaszolgáltatja Daranelnek.*
- Az ilyen esetek, mint amilyen a Lugasban történt veled, nem véletlenül vannak. Az effélékből mindig lehet tanulni, már ha az ember elég erős hozzá, hogy belássa hol rontotta el. Bevallom néha nekem is nehezemre esik. De úgy gondolom, hogy minden okkal történik. Az élet próbára tesz, hogy erősebb és bölcsebb légy. Az már más kérdés, észrevesszük-e a lehetőségeket. Én a helyedben biztosan megpróbálnám újra, ha lenne rá alkalom. Kipróbálnám, mennyit tanultam a múltkori esetből.
*Szeret filozofálgatni. Jó néhány ilyesmi témájú könyvbe beleolvasott már, holott ebben a világban nem tartják nagy becsben a filozófusokat. Naplopóknak és munkakerülőknek titulálják őket, pedig legtöbbjük nagy bölcsességeket fogalmaz meg egy-egy művében.*
- Örülök, hogy ízlik a leves! Hogyha legközelebb is lesz ilyen ünnepség itt a városban, biztosan el fogok jönni, már csak az ételek miatt is!
*A bor ízlik neki ugyan, bár érezhetően nem a legfinomabb és legjobb minőségű ital, amit eddig valaha is ivott.*
- Maradjunk annyiban, hogy érdekes ízvilága van. Várható volt, hogy a céllövöldés úriember nem a legdrágábbat fogja odaajándékozni egy kilences találatért...
*A pohárban nem maradt sok, a maradékot még megissza. A férfi humoros megjegyzésére ő is nevet, s közben eszébe jut egy régi emlék.*
- Borospincénk nincs, csak egy kamránk, ahol tartjuk a szeszes italokat. Nem sokszor láttam az üvegeket, mert egy szekrényben tartjuk elzárva és csak a szolgálok férnek hozzá. Annyit viszont tudok, hogy van köztük egy-két igen régi évjáratú is. Meg hát nem nagyon fogynak, csak ünnepekkor esetleg. Erről jut eszembe, egyszer még gyermekkoromban az egyik bátyámmal játék közben a konyhába tévedtünk. Épp senki nem volt ott és mi találtunk egy felbontott borosüveget az asztalon. Mondanom sem kell, belekóstoltunk. Még mindig emlékszem, hogy mennyire le voltunk szidva amikor a felnőttek megérezték rajtunk azt a furcsa szagot! Merthogy megittuk az összeset. Jó, eleve nem sok minden volt az üveg alján, de akkor is...
*Az emlékképre elmosolyodik. Közben lassan a leves is fogy.*
- Elég rossz gyerek voltam anno, emlékszem. A testvéreim közül talán én voltam a legengedetlenebb, pedig én voltam és vagyok az egyetlen lány közöttük... Te milyen voltál gyereknek?
5773. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-10-19 14:56:09
Üzenet elküldve: 2016-10-19 14:56:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Őszi Forgatag//
//Lea//
*Ó, igen! Minden férfi mája ettől hízik a legjobban. Általában már a feltételezés is elég, miszerint a kiszemelt nő gondolataiban leginkább ruha nélkül fordul elő, de ha ezt még hallja is... Ilyenkor kell nagyon észnél lenni, hogy az ember el ne bízza magát, csak hát ilyenkor rendszerint ez az utolsó, amire gondol az ember.*
- Nem. *hazudja szemrebbenés nélkül Lea kérdésére, aztán csak megvonja a vállát egy könnyed, de mégis kicsit kényszeredett mosollyal* Látod, valami nemes lelkű lovaggal kellett volna kezdened, nem egy olyan pernahajderrel, mint én. Ők biztos nem csinálnak ilyesmit. Bár... tudnék mesélni.
*A végére elneveti magát, mert bár nem tudja, hogy Lea milyen becenevet talált neki, mégis feltűnt, hogy szinte minden gondolatot egy történettel zárna le. Lassan azon kell aggódnia, hogy öregségére ne legyen olyan, mint azok a vénasszonyok, akik csak az emlékeikből élnek, és bárki bármit mond nekik rögtön meg tudják kontrázni egy anekdotával. Igazság szerint alig várják, hogy valaki megszólítsa őket és mesélhessenek.*
- Mit szólnál ahhoz, ha azt mondanám neki, hogy te szorítottál kést az én nyakamhoz? *próbálja forradalmian új irányból megközelíteni a kérdést* Ha kiderül minden, még állhatok előtte könnytől ázó arccal, zavaromban a keszkenőmet szaggatva, és bizonygathatom, hogy csak azért tettem, mert az életem féltettem és persze semmi örömöt nem leltem benne. A baj csak az, hogy ha ezzel jönnék, akkor pláne engem ütne agyon.
*Mostanra szép lassan végez az ebéddel, jólesőn fújtat egyet, ahogy eltolja maga elől a tálat, és lehúzza a likőr maradékát is, hogy utána egy diszkrét büffentést is eleresszen. Kicsit meg is ijed, a városi levegő fertőző lehet, mert most önkéntelenül is szája elé kapja a csuklóját. Ha ez így megy tovább, egy nap arra a rémes gondolatra fog ébredni, hogy csak zsebkendőbe illik orrot fújni.*
- Egy bordélyház, ami csődbe megy? Elég lett volna a lányokat lecserélni, ezért még nem kellett volna eladni. Vagy ebben a városban nincsenek férfiak? *néz körül, mintha azt várná, hogy a sokadalomból előpattan valaki, aki felvilágosítással tud szolgálni. Egyre inkább úgy érzi, hogy a levegő városa egy kivételesen erkölcsös település. A férfiak nem járnak örömlányokhoz, a városőrök szörnyű eltévelyedéseket feltételeznek azokról, akik nem élnek szűzi életet. Lassan arról is meg lehet majd győzni, hogy a helyiek osztódással szaporodnak.*
- Ha jóllaktál, megkereshetjük azt a Pintyet. Ha még szobát is találunk ott, az jó. Hátha találunk ott még egy kitartó lányt. *elneveti magát, legyint* Eh, nekem elég egy is. Csak ez az egy. Hajolj csak közelebb, van valami maszat az arcodon! Még közelebb!
*Nyújtja a kezét, hogy azt a kis piszkot letörölhesse. Persze semmi ilyesmiről nincs szó, és ha Lea csak közelebb húzódik, kezébe fogja a szeplős pofit és megcsókolja a boszit. Lehet, hogy ilyen erkölcstelen viselkedéssel azt kockáztatja, hogy tömlöcbe vetik, de ennyit igazán megér ez az élmény.*
//Őszi Forgatag//
//Lea//
*Ó, igen! Minden férfi mája ettől hízik a legjobban. Általában már a feltételezés is elég, miszerint a kiszemelt nő gondolataiban leginkább ruha nélkül fordul elő, de ha ezt még hallja is... Ilyenkor kell nagyon észnél lenni, hogy az ember el ne bízza magát, csak hát ilyenkor rendszerint ez az utolsó, amire gondol az ember.*
- Nem. *hazudja szemrebbenés nélkül Lea kérdésére, aztán csak megvonja a vállát egy könnyed, de mégis kicsit kényszeredett mosollyal* Látod, valami nemes lelkű lovaggal kellett volna kezdened, nem egy olyan pernahajderrel, mint én. Ők biztos nem csinálnak ilyesmit. Bár... tudnék mesélni.
*A végére elneveti magát, mert bár nem tudja, hogy Lea milyen becenevet talált neki, mégis feltűnt, hogy szinte minden gondolatot egy történettel zárna le. Lassan azon kell aggódnia, hogy öregségére ne legyen olyan, mint azok a vénasszonyok, akik csak az emlékeikből élnek, és bárki bármit mond nekik rögtön meg tudják kontrázni egy anekdotával. Igazság szerint alig várják, hogy valaki megszólítsa őket és mesélhessenek.*
- Mit szólnál ahhoz, ha azt mondanám neki, hogy te szorítottál kést az én nyakamhoz? *próbálja forradalmian új irányból megközelíteni a kérdést* Ha kiderül minden, még állhatok előtte könnytől ázó arccal, zavaromban a keszkenőmet szaggatva, és bizonygathatom, hogy csak azért tettem, mert az életem féltettem és persze semmi örömöt nem leltem benne. A baj csak az, hogy ha ezzel jönnék, akkor pláne engem ütne agyon.
*Mostanra szép lassan végez az ebéddel, jólesőn fújtat egyet, ahogy eltolja maga elől a tálat, és lehúzza a likőr maradékát is, hogy utána egy diszkrét büffentést is eleresszen. Kicsit meg is ijed, a városi levegő fertőző lehet, mert most önkéntelenül is szája elé kapja a csuklóját. Ha ez így megy tovább, egy nap arra a rémes gondolatra fog ébredni, hogy csak zsebkendőbe illik orrot fújni.*
- Egy bordélyház, ami csődbe megy? Elég lett volna a lányokat lecserélni, ezért még nem kellett volna eladni. Vagy ebben a városban nincsenek férfiak? *néz körül, mintha azt várná, hogy a sokadalomból előpattan valaki, aki felvilágosítással tud szolgálni. Egyre inkább úgy érzi, hogy a levegő városa egy kivételesen erkölcsös település. A férfiak nem járnak örömlányokhoz, a városőrök szörnyű eltévelyedéseket feltételeznek azokról, akik nem élnek szűzi életet. Lassan arról is meg lehet majd győzni, hogy a helyiek osztódással szaporodnak.*
- Ha jóllaktál, megkereshetjük azt a Pintyet. Ha még szobát is találunk ott, az jó. Hátha találunk ott még egy kitartó lányt. *elneveti magát, legyint* Eh, nekem elég egy is. Csak ez az egy. Hajolj csak közelebb, van valami maszat az arcodon! Még közelebb!
*Nyújtja a kezét, hogy azt a kis piszkot letörölhesse. Persze semmi ilyesmiről nincs szó, és ha Lea csak közelebb húzódik, kezébe fogja a szeplős pofit és megcsókolja a boszit. Lehet, hogy ilyen erkölcstelen viselkedéssel azt kockáztatja, hogy tömlöcbe vetik, de ennyit igazán megér ez az élmény.*
5772. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-10-19 14:44:03
Üzenet elküldve: 2016-10-19 14:44:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Őszi Forgatag//
*Zsivaj és tumultus. Hrothgaar - arcán rezignált mosollyal - figyeli a városba gyűlt népek sokaságát. Ő maga csak nemrég érkezett Artheniorba, amolyan "fizetett eltáv" keretében, hogy kicsit eressze le a fáradt olajat, egyen-igyon-mulasson az előtte álló hosszú, műhelybe zárt, kovácsolással töltött téli hónapok előtt. Nem kérdezett senkit és semmit, csupán összeszedte kis csomagját, munkában koszolt ruháját finom(abb) kelmére cserélte és Pejkó hátán ellovagolt idáig.*
~Mit ne mondjak... Jó kicsit elszakadni otthonról.~ű
*Morfondírozik, miközben a vásár portékái közül szemezget. Venni még nem készül semmit.*
~Isteni szerencse, hogy a Pintyben szállok meg. Rilike nem akar megkopasztani, és kiadós kosztot is kapok. Nemhiába... a Tharg kötelék szeme-fénye.~
*Zsivaj és tumultus. Hrothgaar - arcán cinkos mosollyal - figyeli a városba gyűlt népek sokaságát. Tekintete egyik arcról a másikra siklik, kicsit úgy érzi, most mindenki az ismerőse.*
//Megmérettetés//
*A fürdő bejáratánál egy köpcös törpe jelenik meg. Öt és fél lábnyi magasságával fajtársai felé emelkedik. Széles vállú, hordó-mellkasú törpe-uraság. Haja és szakálla tűzvörös szín, szemei pedig mély-kékek. Üstöke és arcszőrzete ápolására nagy gondot fordít: haját, (mely nagyjából lapockájáig leér), valamint szakállát (mely hozzávetőlegesen mellkas-középig nőtt) és bajszát gondosan befonva hordja. A Thargodarokkal a pusztán eltöltött évek nem szálltak el nyom nélkül felette: (törpe mértékkel mért) markáns arcát ráncok öregbítik, bőre enyhén sötétebb azon törpéknél, akik biztonságos kő- vagy faházaik oltalmában, falvakban vagy városokban élnek. Viselete nem hivalkodó, de nem is pórias: lábán jól bejáratott vasaltorrú csizma, felette bőrnadrág. Felsőtestén kiváló minőségű sodronying, derekán bőröv. Igaz, jobban hasonlít harcosra, mint polgárra, de ezen nem lepődik meg senki, aki esetleg ismeri őt és tudja, honnan jött. Fegyverarzenálja ezúttal nem utazott vele, oldalán csupán egy mesterbuzogány himbálódzik, illetve csizmaszárában egy dobótőr lapul. Ahogy öles léptekkel megközelíti a fürdő bejáratát, még egy nagyot szippant pipájába.*
- 'napot! A megmérettetésre jelentkezem.
*Recsegi a jelenlevő szervezőknek, segédeknek, aki nem is teketóriáznak túl sokat: a törpe csuklójára szalag kerül. Pár pillanatig még várón pillog a szervezőkre, amikor leesik neki, hogy ennyi volt az ő részük az eseményből. Összevont szemöldökei alól, sandán pillant a karszalagra, amikor leesik neki az a bizonyos tantusz.*
- Oh... rendben. Köszönöm.
*Morrantja és már fordul is el tőlük, újra nagyot szippantva szája szegletében egyensúlyozott csibukjába. A füstsárkány lomhán kandikál ki a parázsból, ugyanolyan lomhán emelkedik az ég felé, miközben a törpe elolvassa a kis versikét.*
~Kemény anyagból faragtak
Gyakorlásra kitalálva
Szúrok, vágok megérzed
De tested nem vérez.~
*Fancsali grimasz jelenik meg a törpe arcán, ahogy elolvassa a feladványt. Hitetlenkedve pislog a karszalagra, majd a tömegre, majd megint a karszalagra, majd ismét a tömegre.*
~Veszek el, ez a Barakk. A gyakorlófegyverekről van szó benne.~
*Ahogy kicsit kihúzza magát, még egyszer körbetekint a sokaságon. Lassú sóhaj szakad fel tüdejéből, ahogy öles léptekkel elindul a Barakk felé.*
//Őszi Forgatag//
*Zsivaj és tumultus. Hrothgaar - arcán rezignált mosollyal - figyeli a városba gyűlt népek sokaságát. Ő maga csak nemrég érkezett Artheniorba, amolyan "fizetett eltáv" keretében, hogy kicsit eressze le a fáradt olajat, egyen-igyon-mulasson az előtte álló hosszú, műhelybe zárt, kovácsolással töltött téli hónapok előtt. Nem kérdezett senkit és semmit, csupán összeszedte kis csomagját, munkában koszolt ruháját finom(abb) kelmére cserélte és Pejkó hátán ellovagolt idáig.*
~Mit ne mondjak... Jó kicsit elszakadni otthonról.~ű
*Morfondírozik, miközben a vásár portékái közül szemezget. Venni még nem készül semmit.*
~Isteni szerencse, hogy a Pintyben szállok meg. Rilike nem akar megkopasztani, és kiadós kosztot is kapok. Nemhiába... a Tharg kötelék szeme-fénye.~
*Zsivaj és tumultus. Hrothgaar - arcán cinkos mosollyal - figyeli a városba gyűlt népek sokaságát. Tekintete egyik arcról a másikra siklik, kicsit úgy érzi, most mindenki az ismerőse.*
//Megmérettetés//
*A fürdő bejáratánál egy köpcös törpe jelenik meg. Öt és fél lábnyi magasságával fajtársai felé emelkedik. Széles vállú, hordó-mellkasú törpe-uraság. Haja és szakálla tűzvörös szín, szemei pedig mély-kékek. Üstöke és arcszőrzete ápolására nagy gondot fordít: haját, (mely nagyjából lapockájáig leér), valamint szakállát (mely hozzávetőlegesen mellkas-középig nőtt) és bajszát gondosan befonva hordja. A Thargodarokkal a pusztán eltöltött évek nem szálltak el nyom nélkül felette: (törpe mértékkel mért) markáns arcát ráncok öregbítik, bőre enyhén sötétebb azon törpéknél, akik biztonságos kő- vagy faházaik oltalmában, falvakban vagy városokban élnek. Viselete nem hivalkodó, de nem is pórias: lábán jól bejáratott vasaltorrú csizma, felette bőrnadrág. Felsőtestén kiváló minőségű sodronying, derekán bőröv. Igaz, jobban hasonlít harcosra, mint polgárra, de ezen nem lepődik meg senki, aki esetleg ismeri őt és tudja, honnan jött. Fegyverarzenálja ezúttal nem utazott vele, oldalán csupán egy mesterbuzogány himbálódzik, illetve csizmaszárában egy dobótőr lapul. Ahogy öles léptekkel megközelíti a fürdő bejáratát, még egy nagyot szippant pipájába.*
- 'napot! A megmérettetésre jelentkezem.
*Recsegi a jelenlevő szervezőknek, segédeknek, aki nem is teketóriáznak túl sokat: a törpe csuklójára szalag kerül. Pár pillanatig még várón pillog a szervezőkre, amikor leesik neki, hogy ennyi volt az ő részük az eseményből. Összevont szemöldökei alól, sandán pillant a karszalagra, amikor leesik neki az a bizonyos tantusz.*
- Oh... rendben. Köszönöm.
*Morrantja és már fordul is el tőlük, újra nagyot szippantva szája szegletében egyensúlyozott csibukjába. A füstsárkány lomhán kandikál ki a parázsból, ugyanolyan lomhán emelkedik az ég felé, miközben a törpe elolvassa a kis versikét.*
~Kemény anyagból faragtak
Gyakorlásra kitalálva
Szúrok, vágok megérzed
De tested nem vérez.~
*Fancsali grimasz jelenik meg a törpe arcán, ahogy elolvassa a feladványt. Hitetlenkedve pislog a karszalagra, majd a tömegre, majd megint a karszalagra, majd ismét a tömegre.*
~Veszek el, ez a Barakk. A gyakorlófegyverekről van szó benne.~
*Ahogy kicsit kihúzza magát, még egyszer körbetekint a sokaságon. Lassú sóhaj szakad fel tüdejéből, ahogy öles léptekkel elindul a Barakk felé.*
5771. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-10-19 12:11:10
Üzenet elküldve: 2016-10-19 12:11:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Őszi Forgatag//
//Laor//
- Hát ezen még sosem gondolkodtam. De szerintem első a minőség. Ha meg sok minőségi van, akkor az csak jó, nem?
*vidáman kérdez vissza*
- Igazából nekem egyfolytában kósza gondolataim vannak! Remélem, hogy nem olvas bennük, mert akkor nekem reszeltek!
*persze erről is egyértelműen Laor tehet, máskor Lea gondolatai egyáltalán nem a pucér hentergés körül forognak, erre tessék most mégis.*
- Aztán mondd csak, soknak fogtál bicskát a torkához? Csak érdekel.
*Azt már ugye tisztázták, hogy Laor Leánál dobogós helyen van, szóval még jó, hogy erről akar cseverészni. Természetesen azért, hogy aztán azt találgassa, hogy vajon melyik fogást melyik nősténytől "tanulta". Mondjuk éppen attól a leánytól, akiről az imént mesélt? Míg a válasz megérkezik, addig ő egy újabb falatot pakol be a szájába, hogy elnyomja a féltékenység kesernyés ízét. Meg ugye már megint gondolkodik, most éppen azon, hogy ugyan milyen jogon féltékeny egyáltalán? Meg főleg miért féltékeny múltbéli szeretőkre? Ez persze butaság és tények ismeretében nincs is erre semmi jogalapja, ugyanakkor mégis ezt érzi.*
- Őszintén megmondom, hogy nem tudom, hogy hogyan reagálna. Először is, mert még sosem fordul elő ilyesmi, másodszor pedig manapság ő olyan...
*Milyen is? Lea oldalra pillant, és úgy keresi a megfelelő szót.*
- Kiszámíthatatlan.
*Főleg azóta, hogy leégett az erőd és megszállta az a valaki, vagy valami, aki magát Krughallnak nevezte. Ez a Krughall azóta odébb állt, de a változás észrevehető.*
- Lehet, hogy csak a vállát vonná meg. Lehet, hogy csak engem üt agyon, vagy mindkettőnket, de lehet, hogy csak téged. Persze ha azt mondom, hogy kést szorítottál a gigámnak, akkor csak téged.
*elmosolyodik, nyilván nem gondolja ezt komolyan, sőt ami azt illeti gondolni sem akar a dologra addig, amíg ténylegesen be nem következik. De miért is következne be? Tulajdonképpen ha tudnak eléggé elővigyázatosak lenni, akkor kevés az esély arra, hogy ügy kipattanjon. Kivéve persze akkor, ha valaki észrevesz valamit és eljár a szája. Aztán tagadni még mindig lehet, tulajdonképpen addig a pontig, amíg nem maga Kagan találja őket in flagranti. De erre az esély nagyjából a nullához konvergál. Még akkor is, ha Lea amúgy nagyon kezdő az ilyesfajta bújócskában.*
- Amikor az a rüfke eladta a kócerájt, akkor sem ment már annyira az üzlet. De igen, állítólag az volt, de hogy mennyire volt népszerű azelőtt?
*Megvonja a vállát, hiszen tényleg nincsenek erről információi. Csak amit az a bárcás elmondott, az alapján pedig inkább döglődött, semmint prosperált.*
- Hogy Rili mit csinált vele azt nem tudom, de tőle sem áll távol, hogy alkalmazzon éjjeli pillangókat, a Tavernában is próbálkozott, csak a lányok nem bírták soká. Most nemtom', hogy a forgalom volt-e kicsi, vagy a vashegyi hímek az átlagnál durvábbak és nem bírták a strapát?
*Vagy az is lehet, hogy simán csak rájöttek arra, hogy nem is neki való élet az, hogy árulják a bájaikat és simán hozzámentek valami kalácsfalvi földműveshez, akinek egy kedves szava volt hozzájuk.*
A hozzászólás írója (Leandana Kagantal) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.10.19 13:16:31
//Őszi Forgatag//
//Laor//
- Hát ezen még sosem gondolkodtam. De szerintem első a minőség. Ha meg sok minőségi van, akkor az csak jó, nem?
*vidáman kérdez vissza*
- Igazából nekem egyfolytában kósza gondolataim vannak! Remélem, hogy nem olvas bennük, mert akkor nekem reszeltek!
*persze erről is egyértelműen Laor tehet, máskor Lea gondolatai egyáltalán nem a pucér hentergés körül forognak, erre tessék most mégis.*
- Aztán mondd csak, soknak fogtál bicskát a torkához? Csak érdekel.
*Azt már ugye tisztázták, hogy Laor Leánál dobogós helyen van, szóval még jó, hogy erről akar cseverészni. Természetesen azért, hogy aztán azt találgassa, hogy vajon melyik fogást melyik nősténytől "tanulta". Mondjuk éppen attól a leánytól, akiről az imént mesélt? Míg a válasz megérkezik, addig ő egy újabb falatot pakol be a szájába, hogy elnyomja a féltékenység kesernyés ízét. Meg ugye már megint gondolkodik, most éppen azon, hogy ugyan milyen jogon féltékeny egyáltalán? Meg főleg miért féltékeny múltbéli szeretőkre? Ez persze butaság és tények ismeretében nincs is erre semmi jogalapja, ugyanakkor mégis ezt érzi.*
- Őszintén megmondom, hogy nem tudom, hogy hogyan reagálna. Először is, mert még sosem fordul elő ilyesmi, másodszor pedig manapság ő olyan...
*Milyen is? Lea oldalra pillant, és úgy keresi a megfelelő szót.*
- Kiszámíthatatlan.
*Főleg azóta, hogy leégett az erőd és megszállta az a valaki, vagy valami, aki magát Krughallnak nevezte. Ez a Krughall azóta odébb állt, de a változás észrevehető.*
- Lehet, hogy csak a vállát vonná meg. Lehet, hogy csak engem üt agyon, vagy mindkettőnket, de lehet, hogy csak téged. Persze ha azt mondom, hogy kést szorítottál a gigámnak, akkor csak téged.
*elmosolyodik, nyilván nem gondolja ezt komolyan, sőt ami azt illeti gondolni sem akar a dologra addig, amíg ténylegesen be nem következik. De miért is következne be? Tulajdonképpen ha tudnak eléggé elővigyázatosak lenni, akkor kevés az esély arra, hogy ügy kipattanjon. Kivéve persze akkor, ha valaki észrevesz valamit és eljár a szája. Aztán tagadni még mindig lehet, tulajdonképpen addig a pontig, amíg nem maga Kagan találja őket in flagranti. De erre az esély nagyjából a nullához konvergál. Még akkor is, ha Lea amúgy nagyon kezdő az ilyesfajta bújócskában.*
- Amikor az a rüfke eladta a kócerájt, akkor sem ment már annyira az üzlet. De igen, állítólag az volt, de hogy mennyire volt népszerű azelőtt?
*Megvonja a vállát, hiszen tényleg nincsenek erről információi. Csak amit az a bárcás elmondott, az alapján pedig inkább döglődött, semmint prosperált.*
- Hogy Rili mit csinált vele azt nem tudom, de tőle sem áll távol, hogy alkalmazzon éjjeli pillangókat, a Tavernában is próbálkozott, csak a lányok nem bírták soká. Most nemtom', hogy a forgalom volt-e kicsi, vagy a vashegyi hímek az átlagnál durvábbak és nem bírták a strapát?
*Vagy az is lehet, hogy simán csak rájöttek arra, hogy nem is neki való élet az, hogy árulják a bájaikat és simán hozzámentek valami kalácsfalvi földműveshez, akinek egy kedves szava volt hozzájuk.*
A hozzászólás írója (Leandana Kagantal) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.10.19 13:16:31
5770. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-10-19 09:43:21
Üzenet elküldve: 2016-10-19 09:43:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Őszi Forgatag//
//Ephemia//
-Az biztos!
*Egyébként is látta az áruson, hogy majd szétveti az ideg, hogy máris megfosztották a fődíjtól, ami biztos nem kevés pénzébe fájt. Ez valahol érthető, hiszen a profit reményében vannak a céllövöldék és nem azért, hogy kifosszák őket. Ezért is vannak a nyilak is "elállítva", amit egy ügyes íjász rögvest felismer.*
-Igen, az. Kényelmes, rugalmas. Külsőre durva szövésűnek tűnhet, de belülről van egy nagyon kényelmes, puha réteg. Azért az szépen mutathat, mikor egy családi összejövetelen mindannyian viselitek.
*Mint mikor a katonák felvonulnak egyforma egyenruhákban, vagy a városi őrség tagjai, csak a nemesek ruhái jóval drágább, finomabb és értékesebb anyagból készül. Sőt, még valószínűleg kényelmesebb is.*
-Ugyan. *jön kicsit zavarba a függője dicséretekor.* -Egy gyűrűvel nem veheti fel a versenyt. Persze, tessék. *rakja a szarvas függőt Ephemia tenyerébe. Sejti ő, sőt biztos benne, hogy az érték szó alatt a nő nem a vagyonra, vagy a pénzösszegre céloz, hanem arra, amit képvisel. Daranel ha a függőjére néz minden eszébe jut, ami történt vele. Elöntik az emlékek, amik ma is olyan élesen élnek elméjében, mint egy frissen pingált festmény. Rossz dolgok aligha jutnak eszébe, leszámítva a csatákat, amikben bajtársai, testvérei vesztek oda.
Ephemiánál lehet, hogy a gyűrű az, ami szimbolizálja neki a béklyót és eszébe juttatja a kötelességeket, amivel nemesi családjának tartozik, de ez már tényleg csak filozofálás.*
-Nem biztos. *csóválja meg a fejét.* -Utólag visszagondolva... restellem, de be kell valljam lebecsültem az egészet. Akkor még a mágia szó hallatán legyintettem egyet és úgy gondoltam, hogy nem állhat az utamba holmi Lugas, ha már a legsötétebb és legveszélyesebb erdőkből is kikerültem. De összezavart és elérte, hogy értelmetlenül és nem józan ésszel gondolkodjak, majd ez odáig fajult, hogy már csak idegesített, felmérgesített, ami persze a józan gondolkodásnak szab gátat. Ebből viszont nagyon sokat tanultam, mert ha valaha lesz még verseny, már másképpen fogom fel az egészet.
*Már csak a bizonyítás kedvéért is benevezne, bár erről az álláspontja folyamatosan változik főleg akkor, mikor eluralkodik rajta a kétely, hogy megint úgy jár mint az előző alkalommal.*
-Nem konkrétan raboknak, hanem a banditák visszaszorítására működött régen. Ha egy-két bátor, de botor emberke elveszett az útvesztőben és elnyelte a Lugas, akkor bizony annak idővel senki sem vágott neki, mert féltek. Ami érthető is.
*Daranel megkóstolja a levest, ami elnyeri tetszését.*
-Finom! Hát én nem tudom miért, de valahogy mindig a piacon adják a legjobb ételeket. Ezt már nem egyszer megfigyeltem. Sült kolbász, lángos, pecsenye, hurka... azokból a piacos a legkiválóbb! Most viszont úgy fest, hogy komolyabb ételekben is elsőrangú a kínálat.
*A poharak megemelése szép pillanat. Mindketten örülnek a másiknak, sőt Daranel kicsit hosszabban elmerül Ephemia lélektükreiben, mint szeretett volna, közben kellemes bizsergés fut át egész testén. Majd jön egy pislantás, ami kizökkenti ebből, majd egy aprócska, zavart mosoly ül ki arcára.*
-Száraz bor. *állapítja meg az első korty után, mondjuk ez nem nagy felfedezés.* -Hű, de szokatlan íz. *neveti el magát.* -Most olyan vagyok, mint egy tizenéves, aki először dugja bele a nyelvét a pálinkás üvegbe. *ismételten nevet.* -De, ittam már rosszabbat is. Nektek van borospincétek, vagy különleges és ritka italgyűjteményetek?
//Őszi Forgatag//
//Ephemia//
-Az biztos!
*Egyébként is látta az áruson, hogy majd szétveti az ideg, hogy máris megfosztották a fődíjtól, ami biztos nem kevés pénzébe fájt. Ez valahol érthető, hiszen a profit reményében vannak a céllövöldék és nem azért, hogy kifosszák őket. Ezért is vannak a nyilak is "elállítva", amit egy ügyes íjász rögvest felismer.*
-Igen, az. Kényelmes, rugalmas. Külsőre durva szövésűnek tűnhet, de belülről van egy nagyon kényelmes, puha réteg. Azért az szépen mutathat, mikor egy családi összejövetelen mindannyian viselitek.
*Mint mikor a katonák felvonulnak egyforma egyenruhákban, vagy a városi őrség tagjai, csak a nemesek ruhái jóval drágább, finomabb és értékesebb anyagból készül. Sőt, még valószínűleg kényelmesebb is.*
-Ugyan. *jön kicsit zavarba a függője dicséretekor.* -Egy gyűrűvel nem veheti fel a versenyt. Persze, tessék. *rakja a szarvas függőt Ephemia tenyerébe. Sejti ő, sőt biztos benne, hogy az érték szó alatt a nő nem a vagyonra, vagy a pénzösszegre céloz, hanem arra, amit képvisel. Daranel ha a függőjére néz minden eszébe jut, ami történt vele. Elöntik az emlékek, amik ma is olyan élesen élnek elméjében, mint egy frissen pingált festmény. Rossz dolgok aligha jutnak eszébe, leszámítva a csatákat, amikben bajtársai, testvérei vesztek oda.
Ephemiánál lehet, hogy a gyűrű az, ami szimbolizálja neki a béklyót és eszébe juttatja a kötelességeket, amivel nemesi családjának tartozik, de ez már tényleg csak filozofálás.*
-Nem biztos. *csóválja meg a fejét.* -Utólag visszagondolva... restellem, de be kell valljam lebecsültem az egészet. Akkor még a mágia szó hallatán legyintettem egyet és úgy gondoltam, hogy nem állhat az utamba holmi Lugas, ha már a legsötétebb és legveszélyesebb erdőkből is kikerültem. De összezavart és elérte, hogy értelmetlenül és nem józan ésszel gondolkodjak, majd ez odáig fajult, hogy már csak idegesített, felmérgesített, ami persze a józan gondolkodásnak szab gátat. Ebből viszont nagyon sokat tanultam, mert ha valaha lesz még verseny, már másképpen fogom fel az egészet.
*Már csak a bizonyítás kedvéért is benevezne, bár erről az álláspontja folyamatosan változik főleg akkor, mikor eluralkodik rajta a kétely, hogy megint úgy jár mint az előző alkalommal.*
-Nem konkrétan raboknak, hanem a banditák visszaszorítására működött régen. Ha egy-két bátor, de botor emberke elveszett az útvesztőben és elnyelte a Lugas, akkor bizony annak idővel senki sem vágott neki, mert féltek. Ami érthető is.
*Daranel megkóstolja a levest, ami elnyeri tetszését.*
-Finom! Hát én nem tudom miért, de valahogy mindig a piacon adják a legjobb ételeket. Ezt már nem egyszer megfigyeltem. Sült kolbász, lángos, pecsenye, hurka... azokból a piacos a legkiválóbb! Most viszont úgy fest, hogy komolyabb ételekben is elsőrangú a kínálat.
*A poharak megemelése szép pillanat. Mindketten örülnek a másiknak, sőt Daranel kicsit hosszabban elmerül Ephemia lélektükreiben, mint szeretett volna, közben kellemes bizsergés fut át egész testén. Majd jön egy pislantás, ami kizökkenti ebből, majd egy aprócska, zavart mosoly ül ki arcára.*
-Száraz bor. *állapítja meg az első korty után, mondjuk ez nem nagy felfedezés.* -Hű, de szokatlan íz. *neveti el magát.* -Most olyan vagyok, mint egy tizenéves, aki először dugja bele a nyelvét a pálinkás üvegbe. *ismételten nevet.* -De, ittam már rosszabbat is. Nektek van borospincétek, vagy különleges és ritka italgyűjteményetek?
5769. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-10-19 08:31:11
Üzenet elküldve: 2016-10-19 08:31:11
ÚJ
![>Munmey Tyasiry [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/4990_sotetelf_no.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Őszi Forgatag//
*Szerencsére tisztázódtak a dolgok, már is az útjára indulhat.*
~ Ez mégis mi volt?~
*Nem is akarja tudni, s ezzel a gondolattal tovább megy.
Ha tudná, hogy mégis kikbe botlott bele, akkor most nem lenne ilyen nyugodt.*
//Megmérettetés//
~ De örülök, hogy nem történt semmi.~
*Nem sok mindent lát, de ha sikerül végre eljutni a standhoz amire várt, akkor megpróbál odajutni a standhoz.*
- Jó napot.
*Már kötik is a csuklójára a rejtélyt.*
~ Mégis mi van ráírva?~
*Ezt most biztos nem fogja tudni elolvasni, túl erős a fény viszonyok miatt.*
~ Talán kérjek segítséget valakitől? Vagy várjam meg az esti órákat?~
*Kicsit gondolkozik, remélhetőleg, nem nagy probléma, ha még elidőzik a piacon, mert nem nagyon akar odamenni senkihez.
Közben finom illatok csapják meg Tyasiry orrát.*
~ Hm ezt össze sem lehet keverni mással.~
*Elsőként megkóstol, egy zsiványpecsenyét.
Szeszes italt nem igen akar fogyasztani, nem nagyon szereti az alkohol hatását, melynek során a feje túl könnyűvé válna.
Sötételf, nem igen volt még ilyen rendezvényen, de mindenképp kíváncsi volt, és végül csak elhatározta magát. Az, hogy milyen volt a tavaszi forgatag, arról nem tud nyilatkozni.
Ahogy telik múlik az idő, ismét valami finom illatot érez. Meg nem tudja mondani, hogy mégis hogy hívják, de gomba van benne, s remélhetőleg, a fehér nép kincsére mutat.
Tyasiry 26 aranyat ad Mesélő (Nyuszi)nak
Közben várja, míg lebukik a nap, és már végre el tudja olvasni, mi van ráírva. Egy kis versike amire. Ha jó a megérzése akkor a Holdudvarhoz kell mennie.*
//Őszi Forgatag//
*Szerencsére tisztázódtak a dolgok, már is az útjára indulhat.*
~ Ez mégis mi volt?~
*Nem is akarja tudni, s ezzel a gondolattal tovább megy.
Ha tudná, hogy mégis kikbe botlott bele, akkor most nem lenne ilyen nyugodt.*
//Megmérettetés//
~ De örülök, hogy nem történt semmi.~
*Nem sok mindent lát, de ha sikerül végre eljutni a standhoz amire várt, akkor megpróbál odajutni a standhoz.*
- Jó napot.
*Már kötik is a csuklójára a rejtélyt.*
~ Mégis mi van ráírva?~
*Ezt most biztos nem fogja tudni elolvasni, túl erős a fény viszonyok miatt.*
~ Talán kérjek segítséget valakitől? Vagy várjam meg az esti órákat?~
*Kicsit gondolkozik, remélhetőleg, nem nagy probléma, ha még elidőzik a piacon, mert nem nagyon akar odamenni senkihez.
Közben finom illatok csapják meg Tyasiry orrát.*
~ Hm ezt össze sem lehet keverni mással.~
*Elsőként megkóstol, egy zsiványpecsenyét.
Szeszes italt nem igen akar fogyasztani, nem nagyon szereti az alkohol hatását, melynek során a feje túl könnyűvé válna.
Sötételf, nem igen volt még ilyen rendezvényen, de mindenképp kíváncsi volt, és végül csak elhatározta magát. Az, hogy milyen volt a tavaszi forgatag, arról nem tud nyilatkozni.
Ahogy telik múlik az idő, ismét valami finom illatot érez. Meg nem tudja mondani, hogy mégis hogy hívják, de gomba van benne, s remélhetőleg, a fehér nép kincsére mutat.
Tyasiry 26 aranyat ad Mesélő (Nyuszi)nak
Közben várja, míg lebukik a nap, és már végre el tudja olvasni, mi van ráírva. Egy kis versike amire. Ha jó a megérzése akkor a Holdudvarhoz kell mennie.*
5768. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-10-19 06:13:09
Üzenet elküldve: 2016-10-19 06:13:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Őszi Forgatag//
*Hányaveti, fémesen csendülő zajokat keltő léptekkel talpal a nagy gonddal rakott utcaköveken, szinte gyermeki örömmel csillogó pillantással s enyhén félrebillentett fejjel kísérve a rézveretes csizmák keltette neszek útját, miként odaadó beleegyezéssel simulnak bele az ünneplő tömeg hangjaiba, meghunyászkodva az árusok portékát kínáló szavai, ketrecekbe s kalitokba zárt élő portékájuk motozásai s a vérmérséklettől függően oly különféle szóváltások kaotikus keverékébe. Felemás tekintete múlhatatlan éhséggel szívja magába látványt, mint ki emlékei színes mozaikjába csöppent, hol az egymást érő mulatságok s bolondabbnál bolondabb események egyetlen színre kerültek, nyughatatlan izgágaságukkal ellehetetlenítve bármely igyekezettel való befogadásukat, szálanként történő követésüket, édes s keserves szívdobbanásokkal olvadva felszabadító sokszínűségbe.*
~ Épp itt volt az ideje ~
*Megnyugvással csordultig telt gondolat, kósza ábránd, mi tudata vásznán átsuhan, háttérbe kényszerítve az elmúlt időszak mindahány árnyát. S hogy az otthonosság érzete, mit az ígéretes népünnepély máshoz nem hasonlítható illatorgiája teljessé váljon, vidáman előgomolygó, fűszeres zamattal telt füstfelhőt szabadít a világra ajkainak fogságából, melyek nem is oly rég még kacskaringós szőlőlevelekkel díszített pipája szárából szippantottak jólesőt. Tompa függöny vetül hát furcsán eltérő szemei elé, min keresztül távolibbnak tetszik a jelen, haloványabbnak a színek tömege, s jóval csendesebbnek a zsizsegéssé összeolvadó hangzavar. Csendesebbnek? Ugyan, jóval inkább a hiány csapja meg vigadáshoz szokott hallószerveit.*
~ Hol a muzsika? ~
*A bensőjét aljas kórként kínzó kérdés nyomán magasabbra szökik jobb szemöldöke szekérkeréknyi kalapja árnyékában, s fürkésző tekintete oly hévvel robog át a környezet adta képen, miként kétségbe esett gyermek keresi az eddig oly vigyázón mellette lépdelő szülők alakját a tömeg. Ám jóval fontosabb dolog az, mire a kevély kutakvás során lel, hisz mit számít a pénzért bárkit ölelő anya avagy a sosem volt apa alakja, ha oly kegyes hozzá a szerencse, hogy parlagon heverő, a kofák portékáinak terhét tán az égiek áldásával sem elbíró, mégis kellő stabilitással rendelkező, kevésbé zsúfolt terület mellett félre dobott, asztalfélével ajándékozza meg. S miként a magasból zsákmányt remélő ragadozók, épp oly fűtött kedvteléssel irányítja útját az alkalmatosság felé, mely mind közelebb kerülve tűnik mind nyomorúságosabbnak, arra tán mégis megfelelő lehet, mire jómaga szánja.
A megkopott felületű, szálkákkal s korántsem szemérmes töredezéssel ékített asztalféle mellé szegődve kezdetben csizmája orrával billegteti meg kissé, vészjósló nyikorgás avagy porló darabok után kutatva, mely csúfos összeroskadással kecsegtetne, ám az égiek tán valóban oly jó kedvükben tölti ezt a napot, miként azt bárki remélheti, s megtisztelik azzal, hogy fanyar tréfákkal tarkított öröklétüket ezúttal nem személyén kívánják kiélvezni. Ily meggyőződésre jutván veti hát bőrnadrággal fedett csípőjét az ívesre mállott fának, ráérős mozdulattal kanyarítva le válláról a legjobb szándékkal is merőben komolytalannak titulálható hímzésekkel terhelt, tenyérnyi széles szalagot, mely jól karbantartott, igényes kidolgozásúnak rémlő lantjához tartozik, mi nyugodalmat végül fényesre kopott rézgyűrűkkel zsúfolt ujjainak féltő ölelésében lel.
Értő mód rezdülnek kezei, a húrok során járva végig, itt lazítva, ott kissé feszítve, elmélázó pendítésekkel győződve meg a munka eredményéről, s ténykedésük jutalma egy elégedettségről árulkodó, leginkább mormolás, mit újfent kövér gomolygás kísér, míg gondolatai kusza sorai közé merül, mélyet merítve repertoárjából, mérlegelésre késztetve az esemény alkalmából, hogy a kereskedőkkel perlekedő avagy épp mulatozó társaságok sokrétűsége végett, hol elvessel, hol elővegye egyik-másikat, ábrándképekkel becsülve meg a tetszés mikéntjét.*
~ Légy elég bolond, hogy mikor mások fejet vagy írást emlegetnek, töretlen ragaszkodj az érme éléhez, s ha elég bolond leszel, úgy hidd el nekem, jobb esetben megéred a dalod végét is. ~
*Régi mondás, kósza bölcsesség, s hogy a vén szemfényvesztő, avagy a folyvást italtól kába mutatványosok egyike hangoztatta mindig, arra már maga sem emlékszik. Mégis hitetlenkedő vigyor kél ajkain, s hanyag vállrándítással ismeri be, vagy így vagy úgy, bizony illő volna belekezdenie. A gondolatot így tett követi, viszonylagos alapossággal üti ki pipájából a hamuvá perzselődött dohányt, s a pislákoló zsarátnok maradékát, gyöngyökkel cifrán varrott, acélkék zekéje mélyébe rejtve az alkalmatosságot, majd könnyed sóhajjal kísérten indulnak meg karcsú ujjai a húrokon, mind jobban erőre kapó, pajkosan meg-megugró dallamot hívva életre.*
//Őszi Forgatag//
*Hányaveti, fémesen csendülő zajokat keltő léptekkel talpal a nagy gonddal rakott utcaköveken, szinte gyermeki örömmel csillogó pillantással s enyhén félrebillentett fejjel kísérve a rézveretes csizmák keltette neszek útját, miként odaadó beleegyezéssel simulnak bele az ünneplő tömeg hangjaiba, meghunyászkodva az árusok portékát kínáló szavai, ketrecekbe s kalitokba zárt élő portékájuk motozásai s a vérmérséklettől függően oly különféle szóváltások kaotikus keverékébe. Felemás tekintete múlhatatlan éhséggel szívja magába látványt, mint ki emlékei színes mozaikjába csöppent, hol az egymást érő mulatságok s bolondabbnál bolondabb események egyetlen színre kerültek, nyughatatlan izgágaságukkal ellehetetlenítve bármely igyekezettel való befogadásukat, szálanként történő követésüket, édes s keserves szívdobbanásokkal olvadva felszabadító sokszínűségbe.*
~ Épp itt volt az ideje ~
*Megnyugvással csordultig telt gondolat, kósza ábránd, mi tudata vásznán átsuhan, háttérbe kényszerítve az elmúlt időszak mindahány árnyát. S hogy az otthonosság érzete, mit az ígéretes népünnepély máshoz nem hasonlítható illatorgiája teljessé váljon, vidáman előgomolygó, fűszeres zamattal telt füstfelhőt szabadít a világra ajkainak fogságából, melyek nem is oly rég még kacskaringós szőlőlevelekkel díszített pipája szárából szippantottak jólesőt. Tompa függöny vetül hát furcsán eltérő szemei elé, min keresztül távolibbnak tetszik a jelen, haloványabbnak a színek tömege, s jóval csendesebbnek a zsizsegéssé összeolvadó hangzavar. Csendesebbnek? Ugyan, jóval inkább a hiány csapja meg vigadáshoz szokott hallószerveit.*
~ Hol a muzsika? ~
*A bensőjét aljas kórként kínzó kérdés nyomán magasabbra szökik jobb szemöldöke szekérkeréknyi kalapja árnyékában, s fürkésző tekintete oly hévvel robog át a környezet adta képen, miként kétségbe esett gyermek keresi az eddig oly vigyázón mellette lépdelő szülők alakját a tömeg. Ám jóval fontosabb dolog az, mire a kevély kutakvás során lel, hisz mit számít a pénzért bárkit ölelő anya avagy a sosem volt apa alakja, ha oly kegyes hozzá a szerencse, hogy parlagon heverő, a kofák portékáinak terhét tán az égiek áldásával sem elbíró, mégis kellő stabilitással rendelkező, kevésbé zsúfolt terület mellett félre dobott, asztalfélével ajándékozza meg. S miként a magasból zsákmányt remélő ragadozók, épp oly fűtött kedvteléssel irányítja útját az alkalmatosság felé, mely mind közelebb kerülve tűnik mind nyomorúságosabbnak, arra tán mégis megfelelő lehet, mire jómaga szánja.
A megkopott felületű, szálkákkal s korántsem szemérmes töredezéssel ékített asztalféle mellé szegődve kezdetben csizmája orrával billegteti meg kissé, vészjósló nyikorgás avagy porló darabok után kutatva, mely csúfos összeroskadással kecsegtetne, ám az égiek tán valóban oly jó kedvükben tölti ezt a napot, miként azt bárki remélheti, s megtisztelik azzal, hogy fanyar tréfákkal tarkított öröklétüket ezúttal nem személyén kívánják kiélvezni. Ily meggyőződésre jutván veti hát bőrnadrággal fedett csípőjét az ívesre mállott fának, ráérős mozdulattal kanyarítva le válláról a legjobb szándékkal is merőben komolytalannak titulálható hímzésekkel terhelt, tenyérnyi széles szalagot, mely jól karbantartott, igényes kidolgozásúnak rémlő lantjához tartozik, mi nyugodalmat végül fényesre kopott rézgyűrűkkel zsúfolt ujjainak féltő ölelésében lel.
Értő mód rezdülnek kezei, a húrok során járva végig, itt lazítva, ott kissé feszítve, elmélázó pendítésekkel győződve meg a munka eredményéről, s ténykedésük jutalma egy elégedettségről árulkodó, leginkább mormolás, mit újfent kövér gomolygás kísér, míg gondolatai kusza sorai közé merül, mélyet merítve repertoárjából, mérlegelésre késztetve az esemény alkalmából, hogy a kereskedőkkel perlekedő avagy épp mulatozó társaságok sokrétűsége végett, hol elvessel, hol elővegye egyik-másikat, ábrándképekkel becsülve meg a tetszés mikéntjét.*
~ Légy elég bolond, hogy mikor mások fejet vagy írást emlegetnek, töretlen ragaszkodj az érme éléhez, s ha elég bolond leszel, úgy hidd el nekem, jobb esetben megéred a dalod végét is. ~
*Régi mondás, kósza bölcsesség, s hogy a vén szemfényvesztő, avagy a folyvást italtól kába mutatványosok egyike hangoztatta mindig, arra már maga sem emlékszik. Mégis hitetlenkedő vigyor kél ajkain, s hanyag vállrándítással ismeri be, vagy így vagy úgy, bizony illő volna belekezdenie. A gondolatot így tett követi, viszonylagos alapossággal üti ki pipájából a hamuvá perzselődött dohányt, s a pislákoló zsarátnok maradékát, gyöngyökkel cifrán varrott, acélkék zekéje mélyébe rejtve az alkalmatosságot, majd könnyed sóhajjal kísérten indulnak meg karcsú ujjai a húrokon, mind jobban erőre kapó, pajkosan meg-megugró dallamot hívva életre.*
5767. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-10-18 19:31:21
Üzenet elküldve: 2016-10-18 19:31:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Őszi Forgatag//
//Megnyitó//
*Bato a tavaszi mulatság kellemes emlékével a fejében, széles mosollyal jelenik meg a főtéren. Ideig-óráig lődörög a jobbára még készülődő forgadalom közepette, már írja is fejben a listáját, hogy miért nem fogja elverni az összes pénzét, mint fél évvel ezelőtt - ha ezt nem tenné, már két-három kiló egzotikum boldog tulajdonosa lenne. Lassan megjelenik a rendezvény ceremóniamestere is, már ha lehet így nevezni a fess férfit. A megnyitóbeszéde eleinte elég sablonos, körbevezeti szóban a nézőket, de Bato karba tett kézzel már kopog saját karján az ujjaival, izgulva remélvén, hogy most is lesz-e valami kreatív feladat, amire elsőként jelentkezhet.*
~Céllövölde és megmérettetés.~
*Nem kell sokat töprengenie, hogy merre veszi elsőként az irányt, szegény olyan vaksi, hogy még a végén szegény felügyelő fickót találja el. A megmérettetés a neve alapján amúgy is pontosan az a fajta játék, amit Bato legszivesebben űz, így a beszéd lezártával rögvest elindul a fürdőház bejárata felé. Odafele persze nem vakon és süketen közlekedik, s habár megérte a dolgot, mégis rosszul esik a lelkének, hogy az őszi mulatság szervezői közel sem olyan nagylelkűek, mint a tavaszi forgatagért felelősök. Emellett azt is meg kell említeni persze, hogy azért színvonalasabb a rendezvény, talán ezért is kellett valamivel kompenzálni. Akárhogy is, Bato most éhen maradna, ha éhes lenne, de nem az, így mindenféle gond nélkül jut el a nyitóbeszédben említett standhoz.*
//Megmérettetés//
-Szép napot!
*Üdvözli a megbízottakat kedélyesen, széles mosollyal, ők pedig nem is lacafacáznak, már kötik is a csuklójára a rejtélyt. A kopasz felemeli a karját, hogy közelebbről szemügyre vehesse az írást. Áll néhány másodpercig, amíg kissé átrágja a dolgot, rövidesen viszont ráeszmél, hogy valószínűleg útban áll valaki másnak. Hátrapillant az őt követő felé, és lágy arcvonásokkal szól hozzá.*
-Bocsánat, már itt sem vagyok.
*Eztán lassú léptekkel indul el a tér közepe felé, közben néhányszor átolvassa a kis rímes csodát, amit meg kell fejtenie. Két átolvasás után szöget üt a fejében egy gondolat, amit ugyan elhessegetni nem akar, de még korainak érzi teljes valójával belevetni magát a feltételezésbe, mielőtt egyéb opciókat is átgondol. Harmadjára is átolvassa, negyedjére pedig már csak a fejében ismétli a szavakat, de ötödjére és hatodjára is ugyan azt a választ kapja.*
~Levegő. Mi más.~
*Ha igaza van, a talány nehezebb fele akkor is most következik.*
~De hát ez a levegő városa. Minek lehet több köze itt a levegőhöz, mint bármi másnak?~
*Teszi fel magában a kérdést, s miközben a szegénynegyed utcái, az erdőszéli tisztás és egyéb varázslatos helyszínek sorakoznak a fejében, mindet csak egy dologhoz tudja kapcsolni.*
~Varázslat? Akkor kezdjük a templomnál.~
*Így önnön magával kettesben elindul a gazdagnegyed felé, ahonnal csak néhány utcát kell átszelnie, hogy megpillanthassa a célt.*
//Őszi Forgatag//
//Megnyitó//
*Bato a tavaszi mulatság kellemes emlékével a fejében, széles mosollyal jelenik meg a főtéren. Ideig-óráig lődörög a jobbára még készülődő forgadalom közepette, már írja is fejben a listáját, hogy miért nem fogja elverni az összes pénzét, mint fél évvel ezelőtt - ha ezt nem tenné, már két-három kiló egzotikum boldog tulajdonosa lenne. Lassan megjelenik a rendezvény ceremóniamestere is, már ha lehet így nevezni a fess férfit. A megnyitóbeszéde eleinte elég sablonos, körbevezeti szóban a nézőket, de Bato karba tett kézzel már kopog saját karján az ujjaival, izgulva remélvén, hogy most is lesz-e valami kreatív feladat, amire elsőként jelentkezhet.*
~Céllövölde és megmérettetés.~
*Nem kell sokat töprengenie, hogy merre veszi elsőként az irányt, szegény olyan vaksi, hogy még a végén szegény felügyelő fickót találja el. A megmérettetés a neve alapján amúgy is pontosan az a fajta játék, amit Bato legszivesebben űz, így a beszéd lezártával rögvest elindul a fürdőház bejárata felé. Odafele persze nem vakon és süketen közlekedik, s habár megérte a dolgot, mégis rosszul esik a lelkének, hogy az őszi mulatság szervezői közel sem olyan nagylelkűek, mint a tavaszi forgatagért felelősök. Emellett azt is meg kell említeni persze, hogy azért színvonalasabb a rendezvény, talán ezért is kellett valamivel kompenzálni. Akárhogy is, Bato most éhen maradna, ha éhes lenne, de nem az, így mindenféle gond nélkül jut el a nyitóbeszédben említett standhoz.*
//Megmérettetés//
-Szép napot!
*Üdvözli a megbízottakat kedélyesen, széles mosollyal, ők pedig nem is lacafacáznak, már kötik is a csuklójára a rejtélyt. A kopasz felemeli a karját, hogy közelebbről szemügyre vehesse az írást. Áll néhány másodpercig, amíg kissé átrágja a dolgot, rövidesen viszont ráeszmél, hogy valószínűleg útban áll valaki másnak. Hátrapillant az őt követő felé, és lágy arcvonásokkal szól hozzá.*
-Bocsánat, már itt sem vagyok.
*Eztán lassú léptekkel indul el a tér közepe felé, közben néhányszor átolvassa a kis rímes csodát, amit meg kell fejtenie. Két átolvasás után szöget üt a fejében egy gondolat, amit ugyan elhessegetni nem akar, de még korainak érzi teljes valójával belevetni magát a feltételezésbe, mielőtt egyéb opciókat is átgondol. Harmadjára is átolvassa, negyedjére pedig már csak a fejében ismétli a szavakat, de ötödjére és hatodjára is ugyan azt a választ kapja.*
~Levegő. Mi más.~
*Ha igaza van, a talány nehezebb fele akkor is most következik.*
~De hát ez a levegő városa. Minek lehet több köze itt a levegőhöz, mint bármi másnak?~
*Teszi fel magában a kérdést, s miközben a szegénynegyed utcái, az erdőszéli tisztás és egyéb varázslatos helyszínek sorakoznak a fejében, mindet csak egy dologhoz tudja kapcsolni.*
~Varázslat? Akkor kezdjük a templomnál.~
*Így önnön magával kettesben elindul a gazdagnegyed felé, ahonnal csak néhány utcát kell átszelnie, hogy megpillanthassa a célt.*
5766. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-10-18 18:54:23
Üzenet elküldve: 2016-10-18 18:54:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Őszi Forgatag//
//Rynizz//
*Na talán végre valaki megérti őt és az érzéseit a világgal szemben, kicsit boldogabb a tudattól odabenn, de ugyanakkor szomorúnak is tartja. Szomorú, mert meghallgatva a történetet nem lehetett valaki az, aminek tanult és aminek az idejét szentelte. Malrion reméli, hogy amit ő megtanul, azzá válik majd és úgy lesz hasznos tagja a családnak majd, nem akar több évet elpazarolni koszos utcakölyökként.*
-Az jó lenne, ha végre hasznom is vennétek. *Hümmögi maga előtt, eddig csak bajt okozott, jó lenne megdolgozni a jó pontokért is.
A bőrkabátról esik még pár szó, Malrion szinte teljesen beleéli magát, hogy majd szereznek neki egyet és ezekkel a szavakkal áll majd ki mellette. Természetesen nem hordaná állandóan, csak amikor nem kell illően kiöltöznie.*
-Akkor ő is eleven volt. *A korral talán majd ő is megkomolyodik és nem csinál majd ennyi ostobaságot, na de addig is van még mit tanulnia és jó tanára van hozzá szerencsére. Moon gyermekkori meséi tetszenek neki, többet is el tudna hallgatni, na de majd az otthoniakat is faggatja erről.
Kiderül a kis mélységi problémája is a női viselettel, amit nyilván nem a legalkalmasabb személlyel kezdi el megbeszélni.*
-Hát remélem, hogy megoldódik egy-két éven belül, mert ez nagyon ciki. *Levágathatná a haját és akár fiúnak is eladhatná magát, na de mivel semmi előnye nem származna belőle el is veti a kósza gondolatot.*
-Rendben, rád bízom magam. *Nem fog ellenkezni, amikor új dolgokat próbálhat ki és van aki hazaviszi, ha a fejébe szállna az ital.*
//Őszi Forgatag//
//Rynizz//
*Na talán végre valaki megérti őt és az érzéseit a világgal szemben, kicsit boldogabb a tudattól odabenn, de ugyanakkor szomorúnak is tartja. Szomorú, mert meghallgatva a történetet nem lehetett valaki az, aminek tanult és aminek az idejét szentelte. Malrion reméli, hogy amit ő megtanul, azzá válik majd és úgy lesz hasznos tagja a családnak majd, nem akar több évet elpazarolni koszos utcakölyökként.*
-Az jó lenne, ha végre hasznom is vennétek. *Hümmögi maga előtt, eddig csak bajt okozott, jó lenne megdolgozni a jó pontokért is.
A bőrkabátról esik még pár szó, Malrion szinte teljesen beleéli magát, hogy majd szereznek neki egyet és ezekkel a szavakkal áll majd ki mellette. Természetesen nem hordaná állandóan, csak amikor nem kell illően kiöltöznie.*
-Akkor ő is eleven volt. *A korral talán majd ő is megkomolyodik és nem csinál majd ennyi ostobaságot, na de addig is van még mit tanulnia és jó tanára van hozzá szerencsére. Moon gyermekkori meséi tetszenek neki, többet is el tudna hallgatni, na de majd az otthoniakat is faggatja erről.
Kiderül a kis mélységi problémája is a női viselettel, amit nyilván nem a legalkalmasabb személlyel kezdi el megbeszélni.*
-Hát remélem, hogy megoldódik egy-két éven belül, mert ez nagyon ciki. *Levágathatná a haját és akár fiúnak is eladhatná magát, na de mivel semmi előnye nem származna belőle el is veti a kósza gondolatot.*
-Rendben, rád bízom magam. *Nem fog ellenkezni, amikor új dolgokat próbálhat ki és van aki hazaviszi, ha a fejébe szállna az ital.*
5765. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-10-18 18:12:13
Üzenet elküldve: 2016-10-18 18:12:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//A bunkó meg a markos//
*Rhurg felmordul. Hatalmas, a történelem homályából hasmenéses mellékhelységbe rohanás lendületével előcsörtető ork vezérek mordultak így fel, mielőtt artikulálatlan, földet repesztő, eget zengető üvöltéssel öldöklő harcra küldték volna barbár seregeiket, hogy mindent és mindenkit megöljenek, megerőszakoljanak, felgyújtsanak, felzabáljanak vagy a széles hátuk elérhetetlen közepének vakarására kényszerítsenek. Hangjában egy egész faj számolatlan csatájának kollektív rutinja hördül fel, nyomatékot adva az ork egész lényének, hogy tudja mindenki, aki körül áll: vagy az lesz, amit az ork most akar, vagy vér fog folyni, csont fog repedni és kiontott belektől válik iszamossá a flaszter. Benne van abban a mordulásban az ork férfi, a harcos, az őrjöngő mészáros eszenciája, létezésének lényege, az agyarak fölött konokul előre szegezett tekintet, a brutális izomkötegek céltudatos mozdulása, ahogy az egész lény a nyers, meg nem alkuvó akarat földi hírnökévé válik, mely a tettben csúcsosodik ki és hőkezelt jó acél csatabárd módjára hasít utat a cél felé, nem gondolva okra, körülményre, következményre. A nyugati nagy hegyek sziklás meredélyein ébredt szél végigsöpör a városon és pokoli viharok dörgéseinek visszhangjait szétszórva süvít tova, hogy Rhurg válaszol, rövid bólintással toldva meg az elmondottakat.*
-Ez. Most.
*Majd az árusra mered és ahogy közelebb hajol, az pontosan annyira szimpatikus, mint amennyire egy közel hajoló ork szokott lenni.*
-Mennyi, he?!
*Rhurg felmordul. Hatalmas, a történelem homályából hasmenéses mellékhelységbe rohanás lendületével előcsörtető ork vezérek mordultak így fel, mielőtt artikulálatlan, földet repesztő, eget zengető üvöltéssel öldöklő harcra küldték volna barbár seregeiket, hogy mindent és mindenkit megöljenek, megerőszakoljanak, felgyújtsanak, felzabáljanak vagy a széles hátuk elérhetetlen közepének vakarására kényszerítsenek. Hangjában egy egész faj számolatlan csatájának kollektív rutinja hördül fel, nyomatékot adva az ork egész lényének, hogy tudja mindenki, aki körül áll: vagy az lesz, amit az ork most akar, vagy vér fog folyni, csont fog repedni és kiontott belektől válik iszamossá a flaszter. Benne van abban a mordulásban az ork férfi, a harcos, az őrjöngő mészáros eszenciája, létezésének lényege, az agyarak fölött konokul előre szegezett tekintet, a brutális izomkötegek céltudatos mozdulása, ahogy az egész lény a nyers, meg nem alkuvó akarat földi hírnökévé válik, mely a tettben csúcsosodik ki és hőkezelt jó acél csatabárd módjára hasít utat a cél felé, nem gondolva okra, körülményre, következményre. A nyugati nagy hegyek sziklás meredélyein ébredt szél végigsöpör a városon és pokoli viharok dörgéseinek visszhangjait szétszórva süvít tova, hogy Rhurg válaszol, rövid bólintással toldva meg az elmondottakat.*
-Ez. Most.
*Majd az árusra mered és ahogy közelebb hajol, az pontosan annyira szimpatikus, mint amennyire egy közel hajoló ork szokott lenni.*
-Mennyi, he?!
5764. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-10-18 15:20:31
Üzenet elküldve: 2016-10-18 15:20:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Őszi Forgatag//
//Lea//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Nem mindenkinek, magad mondtad, hogy nincs az a férfi aki ilyen tempót bírna. És lehet, hogy tényleg a minőség fontosabb és nem a mennyiség? *úgy tesz, mintha valami fontos kérdésen töprengene, aztán legyint* Fenét! Mindkettő fontos. Az a derék strázsa pedig képes lenne egy kósza gondolatért is kalodába záratni minket, nem is lenne szükség többre. Kicsit túllihegte azt is, amikor azt hitte, hogy szabadidőmben fiúkkal szórakozom. Rég láttam már olyat, akire annyira ráfért volna egy kiadós hancúrozás, mint rá.
*Elvigyorodik a sommás diagnózis után, és az jut eszébe, hogy korosodó vagy bizonyos területen kihívásokkal küszködő férfiak mennyi mindent képesek kipróbálni, csak hogy teljesíthessenek. Némelyik módszer egészen hajmeresztő, az sem biztos, hogy nem fájdalmas és a siker meglehetősen kétséges. Van olyan is, amelyik egyszerűen csak gusztustalan és előfordulhat, hogy a legrosszabb pillanatban derül ki, hogy a hatása is az. Pedig természetesen létezik csodaszer, garantáltan pozitív hatással: göndör haja van, ragyogó, borostyánszín szeme, szeplős pofija. Maga részéről egészen biztos ebben, más kérdés, hogy esze ágában sincs másoknak ajánlgatni.*
- Akiket fegyverrel kényszerítettem, azoknak valahogy soha nem meséltem sokat. Ráadásul már jó rég történt ilyesmi, leginkább háborúban lehet büntetlenül megúszni. Bár háború most is küszöbön áll, de ha az ellenség asszonyaira gondolok... nem valószínű, hogy oszladozó és mégis járkáló hullákra fogom vetni magam.
*Megerősítés nélkül is pontosan tudja, hogy végül ő húzhatja a rövidebbet. És ilyenkor el kell gondolkodni azon, hogy egy rövid, de annál kellemesebb időszak megér-e valamit, amit egyébként szívesen kihagyna az életéből? Most úgy érzi magát, mint valami suhanc, mert a válasz határozott és egyértelmű igen, legalábbis ami saját magát illeti. Mert az nyomasztja, hogy Leát is veszélybe sodorhatja, és valóban az lenne a bölcs döntés, ha szépen felállna és vissza sem nézne. Így viszont már illik megfontolni.*
- Te ismered Kagant, én alig. Azt nagyjából el tudom képzelni, hogy mire számíthatok, ha lebukunk, de azt nem szeretném, hogy te is szenvedj miatta. Hidd el, tettem elég dolgot életemben, amire nem vagyok büszke és láttam rengeteg olyat, amitől üvöltve ébredek álomból. Ráadásul nincs senkim és semmim, nem veszítek sokat, ha meghalok. Idejét sem tudom, mikor éreztem magam ennyire jól, mint mostanában veled. Lehet, hogy boldog vagyok? *vérszegény mosoly* Szóval nekem bőven megéri. De ha ezzel bajt hozok a fejedre, vagy csak szólj!
*Úgy gondolta, hogy folytatja még, de nem tud mit kitalálni. Nagyjából amúgy is elmondta amit szeretett volna, és ha Lea visszakozna, akkor az elég fájdalmas lesz anélkül is, hogy hosszan beszélne róla.*
- Akár így, akár úgy, szállásra szükségünk lesz. A Pegazusba pedig menjen a csőcselék. *gőgös arckifejezéssel teszi ezt hozzá, aztán őszinte érdeklődéssel hajol előre* Az igaz, hogy a Pinty bordélyház volt? Vagy még mindig az?
//Őszi Forgatag//
//Lea//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Nem mindenkinek, magad mondtad, hogy nincs az a férfi aki ilyen tempót bírna. És lehet, hogy tényleg a minőség fontosabb és nem a mennyiség? *úgy tesz, mintha valami fontos kérdésen töprengene, aztán legyint* Fenét! Mindkettő fontos. Az a derék strázsa pedig képes lenne egy kósza gondolatért is kalodába záratni minket, nem is lenne szükség többre. Kicsit túllihegte azt is, amikor azt hitte, hogy szabadidőmben fiúkkal szórakozom. Rég láttam már olyat, akire annyira ráfért volna egy kiadós hancúrozás, mint rá.
*Elvigyorodik a sommás diagnózis után, és az jut eszébe, hogy korosodó vagy bizonyos területen kihívásokkal küszködő férfiak mennyi mindent képesek kipróbálni, csak hogy teljesíthessenek. Némelyik módszer egészen hajmeresztő, az sem biztos, hogy nem fájdalmas és a siker meglehetősen kétséges. Van olyan is, amelyik egyszerűen csak gusztustalan és előfordulhat, hogy a legrosszabb pillanatban derül ki, hogy a hatása is az. Pedig természetesen létezik csodaszer, garantáltan pozitív hatással: göndör haja van, ragyogó, borostyánszín szeme, szeplős pofija. Maga részéről egészen biztos ebben, más kérdés, hogy esze ágában sincs másoknak ajánlgatni.*
- Akiket fegyverrel kényszerítettem, azoknak valahogy soha nem meséltem sokat. Ráadásul már jó rég történt ilyesmi, leginkább háborúban lehet büntetlenül megúszni. Bár háború most is küszöbön áll, de ha az ellenség asszonyaira gondolok... nem valószínű, hogy oszladozó és mégis járkáló hullákra fogom vetni magam.
*Megerősítés nélkül is pontosan tudja, hogy végül ő húzhatja a rövidebbet. És ilyenkor el kell gondolkodni azon, hogy egy rövid, de annál kellemesebb időszak megér-e valamit, amit egyébként szívesen kihagyna az életéből? Most úgy érzi magát, mint valami suhanc, mert a válasz határozott és egyértelmű igen, legalábbis ami saját magát illeti. Mert az nyomasztja, hogy Leát is veszélybe sodorhatja, és valóban az lenne a bölcs döntés, ha szépen felállna és vissza sem nézne. Így viszont már illik megfontolni.*
- Te ismered Kagant, én alig. Azt nagyjából el tudom képzelni, hogy mire számíthatok, ha lebukunk, de azt nem szeretném, hogy te is szenvedj miatta. Hidd el, tettem elég dolgot életemben, amire nem vagyok büszke és láttam rengeteg olyat, amitől üvöltve ébredek álomból. Ráadásul nincs senkim és semmim, nem veszítek sokat, ha meghalok. Idejét sem tudom, mikor éreztem magam ennyire jól, mint mostanában veled. Lehet, hogy boldog vagyok? *vérszegény mosoly* Szóval nekem bőven megéri. De ha ezzel bajt hozok a fejedre, vagy csak szólj!
*Úgy gondolta, hogy folytatja még, de nem tud mit kitalálni. Nagyjából amúgy is elmondta amit szeretett volna, és ha Lea visszakozna, akkor az elég fájdalmas lesz anélkül is, hogy hosszan beszélne róla.*
- Akár így, akár úgy, szállásra szükségünk lesz. A Pegazusba pedig menjen a csőcselék. *gőgös arckifejezéssel teszi ezt hozzá, aztán őszinte érdeklődéssel hajol előre* Az igaz, hogy a Pinty bordélyház volt? Vagy még mindig az?
5763. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-10-18 15:07:19
Üzenet elküldve: 2016-10-18 15:07:19
ÚJ
![>Rynizz Dwirinthalen [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/892_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Őszi Forgatag//
//Malrion//
-Elhiszem.
*Biccent a leányka szavaira jelentős együttérzéssel.*
-Tudod, kölyökként azt reméltem nagy harcosként egyszer a Matróna első testőre leszek, nehéz volt elfogadni, hogy más szerepet szánt nekem. Különösen nehéz megérteni, hogy a harci kiképzés dacára egészen új, és unalmas dolgokban vált szükségesé képezni magam.
*Ostoba mód biztos volt benne azért a kínzó testedzés, azért a rengeteg gyakorlás, hogy harcosként állja meg helyét, hatalmas csalódásként élte meg, mikor nagyanyja közölte egy egész más utat jelölt ki számára, olyat hol a csatákat szavakkal vívják, olyat ahol szükséges az etikett, politika, népek, fajok ismerete.*
-Vigasztaljon, hogy mindez érted van, és nem tart örökké. A végén pedig erősebb, és bölcsebb leszel, egy ritka és különleges fegyver a Házunk kezében.
*Hogy ez mennyire lehet vigasztaló gondolat? Feltehetően tizenpár évesen ököllel esett volna annak, ki ilyen képtelen frázisokkal traktálja.*
-És nem fúj át rajta a szél, nem áztatja el az eső.
*Toldja meg vigyorogva Malrion szavait, mintha máris a Bőrkabát védőbeszédét tartanák meg Moon előtt.
Lassan sétálgatva gondolkodik el egy kicsit a kérdésen.*
-Kíváncsi természet volt, mint te. Azt hiszem kevés dolog akadt, mi ne érdekelte volna. Fogékony volt mindenre, tudományokra, irodalomra, harcra, a felszínre, a mélységre, állatokra, emberekre. Ez még sok helyen visszaköszön, majd magad is meglátod, és talán épp emiatt válhatott belőle ilyen nagy mágus.
*Igazán tiszteletteljesen beszél unokahúgáról, épp úgy, ahogy az elvárható, ha egy felnőtt példaképet próbál állítani.*
-És gyakran bújt nadrágba, leginkább egy lovászinasnak kinézve, hogy elvegyüljön az egyszerű népekkel. Kapható volt a csínyekre, de sosem akart ártani senkinek. Gyereknek is bátor volt, de nem meggondolatlan, felnőttként pedig egészen más lett ő is, mint egy átlagos mélységi nő.
*Bizony a Dwirintalenek ezen generációja már jelentősen szakított a régi hagyományokkal.
Végül kibújik a valós probléma a ruha mizéria alól is. És Ryz rögvest zavarba jön. Nincs baja a női mellekkel, szereti a melleket. Épp csak nem szeretne mellekről beszélgetni egy bakfissal.*
-Öhm.
*Vakarja meg tarkóját, lassan ott fog elkezdeni kopaszodni a leány nevelések hatására.*
-Szerintem nem azonos módon tudnánk érinteni a témát tapasztalati úton. De úgy hiszem, ez egy-két év és rendeződik. Gondolom.
*Pillant zavartan Malrion felsőtestére, oda, ahol idősebb nők a dekoltázst hordják.*
-Vagyis akkor sem lesznek azonosak a tapasztalataink, de eh. Szóval érted? A ruhákat kitöltöd, a bőrkabátot meg átszabják.
*Vizionál maga elé olyan vonzó képet, mint a mélyen kivágott, hamvas keblektől feszülő, karcsú derékban begombolt, fénylő fekete ruhadarab. Nagy sóhajjal engedi el a csábító képet, és minden reményét a nőzésre. Szerencsére közben Malrion a kényes témát is.*
-Persze, miért ne?
*Vonja meg vállát a ruházkodásra, és egyre inkább óhajtja a bort.*
-Édesebb, kevésbé erős, ízleni fog.
*Terelgeti a leányt egy italos bódé felé.*
//Őszi Forgatag//
//Malrion//
-Elhiszem.
*Biccent a leányka szavaira jelentős együttérzéssel.*
-Tudod, kölyökként azt reméltem nagy harcosként egyszer a Matróna első testőre leszek, nehéz volt elfogadni, hogy más szerepet szánt nekem. Különösen nehéz megérteni, hogy a harci kiképzés dacára egészen új, és unalmas dolgokban vált szükségesé képezni magam.
*Ostoba mód biztos volt benne azért a kínzó testedzés, azért a rengeteg gyakorlás, hogy harcosként állja meg helyét, hatalmas csalódásként élte meg, mikor nagyanyja közölte egy egész más utat jelölt ki számára, olyat hol a csatákat szavakkal vívják, olyat ahol szükséges az etikett, politika, népek, fajok ismerete.*
-Vigasztaljon, hogy mindez érted van, és nem tart örökké. A végén pedig erősebb, és bölcsebb leszel, egy ritka és különleges fegyver a Házunk kezében.
*Hogy ez mennyire lehet vigasztaló gondolat? Feltehetően tizenpár évesen ököllel esett volna annak, ki ilyen képtelen frázisokkal traktálja.*
-És nem fúj át rajta a szél, nem áztatja el az eső.
*Toldja meg vigyorogva Malrion szavait, mintha máris a Bőrkabát védőbeszédét tartanák meg Moon előtt.
Lassan sétálgatva gondolkodik el egy kicsit a kérdésen.*
-Kíváncsi természet volt, mint te. Azt hiszem kevés dolog akadt, mi ne érdekelte volna. Fogékony volt mindenre, tudományokra, irodalomra, harcra, a felszínre, a mélységre, állatokra, emberekre. Ez még sok helyen visszaköszön, majd magad is meglátod, és talán épp emiatt válhatott belőle ilyen nagy mágus.
*Igazán tiszteletteljesen beszél unokahúgáról, épp úgy, ahogy az elvárható, ha egy felnőtt példaképet próbál állítani.*
-És gyakran bújt nadrágba, leginkább egy lovászinasnak kinézve, hogy elvegyüljön az egyszerű népekkel. Kapható volt a csínyekre, de sosem akart ártani senkinek. Gyereknek is bátor volt, de nem meggondolatlan, felnőttként pedig egészen más lett ő is, mint egy átlagos mélységi nő.
*Bizony a Dwirintalenek ezen generációja már jelentősen szakított a régi hagyományokkal.
Végül kibújik a valós probléma a ruha mizéria alól is. És Ryz rögvest zavarba jön. Nincs baja a női mellekkel, szereti a melleket. Épp csak nem szeretne mellekről beszélgetni egy bakfissal.*
-Öhm.
*Vakarja meg tarkóját, lassan ott fog elkezdeni kopaszodni a leány nevelések hatására.*
-Szerintem nem azonos módon tudnánk érinteni a témát tapasztalati úton. De úgy hiszem, ez egy-két év és rendeződik. Gondolom.
*Pillant zavartan Malrion felsőtestére, oda, ahol idősebb nők a dekoltázst hordják.*
-Vagyis akkor sem lesznek azonosak a tapasztalataink, de eh. Szóval érted? A ruhákat kitöltöd, a bőrkabátot meg átszabják.
*Vizionál maga elé olyan vonzó képet, mint a mélyen kivágott, hamvas keblektől feszülő, karcsú derékban begombolt, fénylő fekete ruhadarab. Nagy sóhajjal engedi el a csábító képet, és minden reményét a nőzésre. Szerencsére közben Malrion a kényes témát is.*
-Persze, miért ne?
*Vonja meg vállát a ruházkodásra, és egyre inkább óhajtja a bort.*
-Édesebb, kevésbé erős, ízleni fog.
*Terelgeti a leányt egy italos bódé felé.*
5762. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-10-18 13:44:18
Üzenet elküldve: 2016-10-18 13:44:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Őszi Forgatag//
//Rynizz//
-Jó, de olyan nehéz megszokni ezt az egészet. *Válaszol halkan, na de szerencsére nem kell attól tartania, hogy nem jut el a válasza a megfelelő fülbe. Mindig a maga ura volt és azt csinált, amit akart, nem kellett engedélyt kérnie és ha lecsukták, akkor ki is engedték, nem okozott vele senkinek fejfájást, na meg kapott ingyen kaját és esős napokon jól jött a fedezék is. Amióta itt van csak a baj van vele, ráadásul még az új erejét sem próbálgathatja, pedig valami kis hasznos lényen kipróbálhatná, abból túl nagy bajt nem csinál, ha sikerül. Ez az egy dolog, amibe szófogadó, mert kicsit fél ettől az új képességtől és nem is meri használni, bár a kíváncsiság hajtja belülről.*
-Meg kényelmesebb bárminél és finom illata van. *Egészíti ki Rynizz mondatát.*
-Milyen volt Moon kölyökként? *Érdeklődik, mert kíváncsi természet és ezért még nem szedték le a fejét, hogy sokat kérdez, legrosszabb esetben nem kap választ.*
-Jó, de azok a ruhák nagyobbaknak készülnek, akiknek van mivel kitölteni a fűzőt, nem olyan kis nyikhajoknak, mint én. *Nem a fűzővel van hát baja a kis fruskának, hanem a nem nőies alakjával. Még jó, hogy Linával sikerült olyan ruhákat beszereznie, ami ezt takargatja.*
-Tényleg? Kaphatok majd egy újat? *Lelkesedik fel és félreteszi a bűntudatát is egy kicsit, de amerre mennek az nem a jó irány. Csak szemével köszön el a kiválasztott darabtól, amit nem lát, de az árust tudja merre van.*
-Rendben, köszönöm. *Kicsit elkeseredik, de azért nem fog szomorkodni, mert később kap majd egyet.*
-Nem ittam. *A legutóbbi bor sem volt a legjobb hatással rá, láthatóan szorongani kezd.*
//Őszi Forgatag//
//Rynizz//
-Jó, de olyan nehéz megszokni ezt az egészet. *Válaszol halkan, na de szerencsére nem kell attól tartania, hogy nem jut el a válasza a megfelelő fülbe. Mindig a maga ura volt és azt csinált, amit akart, nem kellett engedélyt kérnie és ha lecsukták, akkor ki is engedték, nem okozott vele senkinek fejfájást, na meg kapott ingyen kaját és esős napokon jól jött a fedezék is. Amióta itt van csak a baj van vele, ráadásul még az új erejét sem próbálgathatja, pedig valami kis hasznos lényen kipróbálhatná, abból túl nagy bajt nem csinál, ha sikerül. Ez az egy dolog, amibe szófogadó, mert kicsit fél ettől az új képességtől és nem is meri használni, bár a kíváncsiság hajtja belülről.*
-Meg kényelmesebb bárminél és finom illata van. *Egészíti ki Rynizz mondatát.*
-Milyen volt Moon kölyökként? *Érdeklődik, mert kíváncsi természet és ezért még nem szedték le a fejét, hogy sokat kérdez, legrosszabb esetben nem kap választ.*
-Jó, de azok a ruhák nagyobbaknak készülnek, akiknek van mivel kitölteni a fűzőt, nem olyan kis nyikhajoknak, mint én. *Nem a fűzővel van hát baja a kis fruskának, hanem a nem nőies alakjával. Még jó, hogy Linával sikerült olyan ruhákat beszereznie, ami ezt takargatja.*
-Tényleg? Kaphatok majd egy újat? *Lelkesedik fel és félreteszi a bűntudatát is egy kicsit, de amerre mennek az nem a jó irány. Csak szemével köszön el a kiválasztott darabtól, amit nem lát, de az árust tudja merre van.*
-Rendben, köszönöm. *Kicsit elkeseredik, de azért nem fog szomorkodni, mert később kap majd egyet.*
-Nem ittam. *A legutóbbi bor sem volt a legjobb hatással rá, láthatóan szorongani kezd.*
5761. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-10-18 12:37:55
Üzenet elküldve: 2016-10-18 12:37:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Őszi Forgatag//
//Malrion//
*Szemet szúró a lány zavara, így Ryz sem rejti el azt a halovány, kicsit gúnyos mosolyt mellyel az idegeskedés jeleit szemléli.*
-Hm. Inkább ne gondolkozz, és ne cselekedj kérdés nélkül.
*Kacsint Malrionra, most kellene felhoznia mindazon példákat melyek hívatottak rámutatni, a kis mélységi eddigi önálló tettei semmi jót nem hoztak a családra. Ám de ki ő, hogy szónokoljon? Meg aztán mire fel tetézné húgocskája bűntudatát?
A bőrkabát említésére elvigyorodik, és ránt egyet sajátján, igen kedvelt viselete, az pedig eddig is teljesen egyértelmű volt kire is hasonlít a családtagok közül Malrion.*
-Pedig praktikus.
*Vonja meg vállát, és nem cáfolja Moon hozzáállást a dologhoz.*
-Nos, igen. Moon olykor hajlamos megfeledkezni arról, hogy nem mindig volt matróna, és ő is kölyökként kezdte valamikor.
*Lép közelebb, és karol bele a leánykába.*
-Én azt mondom, meg kell találni az egyensúlyt. Abban pedig igaza van Moonak, hogy előkelő alkalmakra előkelő öltözék való.
*Grimaszol, mert nyavalyoghatnak a kisasszonyok a fűző miatt, de azért a nemes urakra szabott szűk holmik sem épp kényelmesek. Na nem mintha nem próbálta volna a fűzőt, magassarkút maga is.*
-Viszont a hétköznapokra, esős délutánokra, lovagláshoz, vagy olyankor, mikor a matróna több hatra elutazik, talán még sem ártana egy efféle ruhadarab.
*Lépteit azonban mégsem a kabát árus felé irányítja, s nem is a kúriába vissza. Előre indul a bódék között, legalábbis akkor ha Malrion kész követni.*
-De ne itt vételezzünk ócska minőségű árut, majd elküldetünk a város legjobb bőrműveséhez, hogy méretre szabja.
*Dőlt el ezzel a kabát sorsa, így térhetnek át valami sokkal lényegesebbre.*
-Ittál már fűszeres forralt bort?
//Őszi Forgatag//
//Malrion//
*Szemet szúró a lány zavara, így Ryz sem rejti el azt a halovány, kicsit gúnyos mosolyt mellyel az idegeskedés jeleit szemléli.*
-Hm. Inkább ne gondolkozz, és ne cselekedj kérdés nélkül.
*Kacsint Malrionra, most kellene felhoznia mindazon példákat melyek hívatottak rámutatni, a kis mélységi eddigi önálló tettei semmi jót nem hoztak a családra. Ám de ki ő, hogy szónokoljon? Meg aztán mire fel tetézné húgocskája bűntudatát?
A bőrkabát említésére elvigyorodik, és ránt egyet sajátján, igen kedvelt viselete, az pedig eddig is teljesen egyértelmű volt kire is hasonlít a családtagok közül Malrion.*
-Pedig praktikus.
*Vonja meg vállát, és nem cáfolja Moon hozzáállást a dologhoz.*
-Nos, igen. Moon olykor hajlamos megfeledkezni arról, hogy nem mindig volt matróna, és ő is kölyökként kezdte valamikor.
*Lép közelebb, és karol bele a leánykába.*
-Én azt mondom, meg kell találni az egyensúlyt. Abban pedig igaza van Moonak, hogy előkelő alkalmakra előkelő öltözék való.
*Grimaszol, mert nyavalyoghatnak a kisasszonyok a fűző miatt, de azért a nemes urakra szabott szűk holmik sem épp kényelmesek. Na nem mintha nem próbálta volna a fűzőt, magassarkút maga is.*
-Viszont a hétköznapokra, esős délutánokra, lovagláshoz, vagy olyankor, mikor a matróna több hatra elutazik, talán még sem ártana egy efféle ruhadarab.
*Lépteit azonban mégsem a kabát árus felé irányítja, s nem is a kúriába vissza. Előre indul a bódék között, legalábbis akkor ha Malrion kész követni.*
-De ne itt vételezzünk ócska minőségű árut, majd elküldetünk a város legjobb bőrműveséhez, hogy méretre szabja.
*Dőlt el ezzel a kabát sorsa, így térhetnek át valami sokkal lényegesebbre.*
-Ittál már fűszeres forralt bort?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10212-10231