//Tűz és Víz//
//Morfiusz//
*Morf magához húzza, Shyahar tehát igyekszik fékezni a nevetését.*
– Gondolod? *kérdez vissza, miközben a szemei csillognak a jókedvtől.* Azt hiszed, a szavaknak ilyen mágikus erejük van, hogy ha kimondod őket máris teljesülnek?
~Bár ugye ki tudja? A mágusok sok mindenre képesek.~
– Beszerzés? Az utánpótlás készletek feltöltése. Rekvirálás. Akár. Nem?
*Shyahar megrázza a fejét, szabadon hagyott fürtjei repkednek. A lány az igazat megvallva mulat az egészen most, leginkább Morfiusz arckifejezésén, mellyel megpróbálja őt fékezni, hogy végül inkább kézen fogva vezesse tovább.*
– Azok a helyek, ahol négylábú őrök rángathatják le rólam a szoknyát? *kérdi immár halkabban, de még mindig kuncogva. A simogatásra önkéntelenül mozdul közelebb.* Megvédenél? Nem hagynál a bajba és a vészbe rohanni? És mikre tanítanál?
*Egyre gyanúsabb azonban neki Morfiusz ahogy a piac felé haladnak, és kezdi azt hinni, hogy nem alaptalanul, és igaza is van.*
– Ha szó szerint vesszük azt is csináltad. Vagy átvitt értelemben? Most összezavarsz.
*Szusszan egyet.*
– De azért lenyúlni egy könyvet! *A hangjában van persze némi helytelenítés, viszont nem tagadja meg, amit korábban mondott. Még mindig jobb, hogy Morfiusz elhozott egy teljes könyvet, mintha megcsonkította volna.
Aztán halkan sóhajt.*
– Tényleg kettő volt belőle?
*Nem mintha ettől a lopás ténye, mint olyan semmissé válna, de végtére is a kár nem akkora nagy talán. Az ott maradt könyvet lemásolhatják. Akár többször is.*
– Nem kürtölöm *súgja vissza, és igyekszik fékezni magát, hogy ne tekintgessen állandóan hátra.* Szerinted nem tudják?
*Az nem biztos, hogy Morf rögtön tud felelni, mert a piacon bár nagy a tömeg és nyüzsgés és a lárma, de pont mert annyi az ember, és persze a másféle lény van jelen elképzelhető, hogy valaki hallgatózik. Shya pedig, bár nem igazán helyesli a tudás ilyen módon való gyarapítását, de nem gondolná azt sem, hogy ezért Morf nyakába kellene csődíteni a városőrséget.
A probléma egyelőre megoldódni látszik, de legalább elhalasztják a megvitatását, mert elérnek a pecsenyesütőig.
Shya örül, mert igazság szerint reggel óta már megéhezett.*
– Sült vér? *kérdez vissza, mint aki nem biztos benne, hogy jól hallotta.* És egészen friss?
*A lány közelebb oldalaz a pulthoz, és szaglászik és nézelődik, és nagyokat nyel.*
– Én is kérek, és egy szelet húst is, olyanból *teszi hozzá és mutatja is a pecsenyét, egy vékony és nem is túl nagy szeletet, mely sovány, és láthatólag csak sózva saját zsírjában sül.* Kenyeret is mellé *teszi hozzá és akaratlanul is megnyalja a szája szélét* És lehet uborkát, savanyítottat?
*Talán ennyiből is látható, Shyahar nem az a fajta lány, aki épp csak csipeget kicsit, szeret enni, de mozog is eleget, így felesleg nem maradt rajta eddig.*
– Este beszélnünk kell, Morf *mondja még, majd átveszi a fatálat az adagjával és felcsillannak a szemei.* Sorsod most azon múlik, jó helyre hoztál-e enni! *toldja meg a mondókáját tréfásan.*