Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 44 (861. - 880. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
880. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-10-29 12:11:11
Üzenet elküldve: 2020-10-29 12:11:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nimeril Drimanow//
*A vigyora igencsak az arcára fagy, mikor a nő egy fenyegetést dob felé, de gyorsan ismét úrrá lesz magán. Mikor a nő a legkisebb jelét is adja, hogy ki akarna szabadulni természetesene egyből elereszti a kezét.*
-Hohó, komoly szavak! *Nevet fel kissé a nő monológjára. Habár a nő az imént kifejtette, hogy ő igenis nagyon művelt, azért kicsit merész kijelenteni, hogy a tudomány érdekében csinálja, amit csinál, akármi is legyen az. Viszont Lykritnek mindenképp felkeltette az érdeklődését, és hivatalosan is eldöntötte magában, hogy most már bizony a végére jár.*
-Akarni nem akarok én tőled a világon semmit sem. Viszont most már felettébb érdekel, hogy milyen gnómon is szándékozol használni. *Kacsint egyet a nő felé.*
-Tudod féltem fajtársaim életét. No, akkor merre is megyünk?
*Szokásához híven játssza az értetlenkedőt. Kíváncsian méri fel a nőt, próbálja kideríteni, hogy mi a valós oka annak, hogy szike van nála. Fegyverként nem igazán alkalmas, a túléléshez sem a legjobb eszköz, és meg kell hagyni, csak úgy ok nélkül nem sok ember hord magánál hasonlót. Állatkáját simogatja, közben aljas módon vigyorog, és a nő most már tudhatja, hogy Lyk bizony egy darabig nem fog tágítani tőle.*
*A vigyora igencsak az arcára fagy, mikor a nő egy fenyegetést dob felé, de gyorsan ismét úrrá lesz magán. Mikor a nő a legkisebb jelét is adja, hogy ki akarna szabadulni természetesene egyből elereszti a kezét.*
-Hohó, komoly szavak! *Nevet fel kissé a nő monológjára. Habár a nő az imént kifejtette, hogy ő igenis nagyon művelt, azért kicsit merész kijelenteni, hogy a tudomány érdekében csinálja, amit csinál, akármi is legyen az. Viszont Lykritnek mindenképp felkeltette az érdeklődését, és hivatalosan is eldöntötte magában, hogy most már bizony a végére jár.*
-Akarni nem akarok én tőled a világon semmit sem. Viszont most már felettébb érdekel, hogy milyen gnómon is szándékozol használni. *Kacsint egyet a nő felé.*
-Tudod féltem fajtársaim életét. No, akkor merre is megyünk?
*Szokásához híven játssza az értetlenkedőt. Kíváncsian méri fel a nőt, próbálja kideríteni, hogy mi a valós oka annak, hogy szike van nála. Fegyverként nem igazán alkalmas, a túléléshez sem a legjobb eszköz, és meg kell hagyni, csak úgy ok nélkül nem sok ember hord magánál hasonlót. Állatkáját simogatja, közben aljas módon vigyorog, és a nő most már tudhatja, hogy Lyk bizony egy darabig nem fog tágítani tőle.*
879. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-10-29 11:41:38
Üzenet elküldve: 2020-10-29 11:41:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Árubeszerzés, Merchen//
*Elég sok időt piszmoghatott el a Kereskedelmi központ raktárában, hiszen ez alatt Aztyan úgy tűnik megjárta a piacot, és már vissza is tért. Ezen mosolyogva magában érkezik meg a kofák keretezte térre, hogy a Merchennel megbeszéltek szerint kezdjen bele beszerzésébe, s ő később csatlakozzon be hozzá. Nem kérdezte ugyan, miféle elintéznivalója támadt hirtelen a tündérnek, ez azonban nem jelenti azt, hogy ne érdekelné, vagy ne kíváncsiskodna nála majd utólag. Addig pedig dolgát végezheti.
Nincsenek jól bevált kofái, hiszen jó ideje nem mozog már otthonosan a városban. Ha korábban akadtak is árusok, kikhez szívesen járt, azok talán már régen máshol kínálják portékáikat. Na meg most nem is saját szája ízére vásárol, így, a mai napom már másodszor, komótos körbejárásba kezd. Ezúttal alaposabban figyeli meg, ki, mit, s milyen áron kínál, hol van nagyobb tömeg, avagy melyik standot kerülik el messziről. Elsőként a fűszerek, s kisebb kiegészítők beszerzésébe tervez belefogni, azok minden bizonnyal nem jelentenek akkora kihívást, míg egyedül van. A raktárból még felmarkolt egy fonott, karra akasztható kosárkát, mibe a kisebb holmikat helyezni tudja, így, ha ár és érték arányában talál megfelelőt, azonnal le is csap rá.
Mindeközben néha kitekintve futtatja körbe kékjeit újdonsült társa után, nehogy elkerüljék egymást a nagy forgatagban. Az egyik ilyen alkalommal pedig ki is szúrja a keresettet, ki korántsem olyan magányosan érkezett vissza dolgáról, mint ahogy távozott. Elismerő ábrázattal indul meg az irányába, félbehagyva tevékenységét.*
- Hogy neked mik vannak a tarsolyodban! *Szólítja meg a tündért nevetve, ahogy hallótávolságon belül ér. Végig pásztázza először a kordét, majd magát az állatot, s mosolyogva fordul vissza Merchen felé.*
- Még közel sem szereztem be mindent. Viszont, ha nem túl nagy teher neki *int fejével a szamár felé* akkor lehet, hogy magamnak is vásárolnék. Egy lepárlóra mindenképpen szükségem lenne.
*Elég sok időt piszmoghatott el a Kereskedelmi központ raktárában, hiszen ez alatt Aztyan úgy tűnik megjárta a piacot, és már vissza is tért. Ezen mosolyogva magában érkezik meg a kofák keretezte térre, hogy a Merchennel megbeszéltek szerint kezdjen bele beszerzésébe, s ő később csatlakozzon be hozzá. Nem kérdezte ugyan, miféle elintéznivalója támadt hirtelen a tündérnek, ez azonban nem jelenti azt, hogy ne érdekelné, vagy ne kíváncsiskodna nála majd utólag. Addig pedig dolgát végezheti.
Nincsenek jól bevált kofái, hiszen jó ideje nem mozog már otthonosan a városban. Ha korábban akadtak is árusok, kikhez szívesen járt, azok talán már régen máshol kínálják portékáikat. Na meg most nem is saját szája ízére vásárol, így, a mai napom már másodszor, komótos körbejárásba kezd. Ezúttal alaposabban figyeli meg, ki, mit, s milyen áron kínál, hol van nagyobb tömeg, avagy melyik standot kerülik el messziről. Elsőként a fűszerek, s kisebb kiegészítők beszerzésébe tervez belefogni, azok minden bizonnyal nem jelentenek akkora kihívást, míg egyedül van. A raktárból még felmarkolt egy fonott, karra akasztható kosárkát, mibe a kisebb holmikat helyezni tudja, így, ha ár és érték arányában talál megfelelőt, azonnal le is csap rá.
Mindeközben néha kitekintve futtatja körbe kékjeit újdonsült társa után, nehogy elkerüljék egymást a nagy forgatagban. Az egyik ilyen alkalommal pedig ki is szúrja a keresettet, ki korántsem olyan magányosan érkezett vissza dolgáról, mint ahogy távozott. Elismerő ábrázattal indul meg az irányába, félbehagyva tevékenységét.*
- Hogy neked mik vannak a tarsolyodban! *Szólítja meg a tündért nevetve, ahogy hallótávolságon belül ér. Végig pásztázza először a kordét, majd magát az állatot, s mosolyogva fordul vissza Merchen felé.*
- Még közel sem szereztem be mindent. Viszont, ha nem túl nagy teher neki *int fejével a szamár felé* akkor lehet, hogy magamnak is vásárolnék. Egy lepárlóra mindenképpen szükségem lenne.
878. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-10-28 20:55:58
Üzenet elküldve: 2020-10-28 20:55:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Win//
*Egész jó időt fut, s hamar itt is van a piacon. Ó, a jó öreg piacon, a megannyi kofa között, hol gyakran ő is helyet szokott foglalni. ~Majd eljön a Te időd is, Merchen barátom, ne félj.~ Vigyorog magában zsivány tekintettel, ahogy lassabb tempóra, sétára ösztökéli az állatot, s szemeivel keresni kezdi a lányt. Nem hinné, hogy már be is szerzett mindent, mert, ha minden igaz, sok holmiról van szó, egyedül a kezeiben meg elvinni szintén nem egyszerű feladat, úgyhogy keres egy meglehetősen feltűnő helyet, ahol könnyen ki lehet szúrni, a műhelyből jövet is, és ott várja meg társát.*
*Egész jó időt fut, s hamar itt is van a piacon. Ó, a jó öreg piacon, a megannyi kofa között, hol gyakran ő is helyet szokott foglalni. ~Majd eljön a Te időd is, Merchen barátom, ne félj.~ Vigyorog magában zsivány tekintettel, ahogy lassabb tempóra, sétára ösztökéli az állatot, s szemeivel keresni kezdi a lányt. Nem hinné, hogy már be is szerzett mindent, mert, ha minden igaz, sok holmiról van szó, egyedül a kezeiben meg elvinni szintén nem egyszerű feladat, úgyhogy keres egy meglehetősen feltűnő helyet, ahol könnyen ki lehet szúrni, a műhelyből jövet is, és ott várja meg társát.*
877. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-10-28 18:47:04
Üzenet elküldve: 2020-10-28 18:47:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Valuryen//
*A férfi nevetésére először csak felvonja a szemöldökeit, ahogy lassan pislog rá. Valószínűleg, ha úri lány lenne, most alapos joga lenne megsértődni, de mivel ő nem abból a rétegből való, csak kevésbé burkoltan mosolyodik el az orra alatt.*
- Majd talán nyáron.
*Fűszerezi is meg egy kacsintással a kijelentést.*
- Hidd el, hogy csak annak tűnök.
*Ingatja meg a fejét, miközben kényelmesen halad a férfi mellett a piac irányába.*
- Hát, ha más nem, majd falatonként kidugdosod nekem a reggelit az ajtórésen. *Vigyorodik el halványan.* Amúgy meg, ha reggelire nincs sok aranyam, hidd el, hogy ruhára még úgy sincs.
*Húzza el kissé a száját, de a komorságból hamar ki is zökkenti Valuryen újabb gondolatmenete.*
- Aki úgy néz ki, mintha foglalkozna valamivel az általában foglalkozik is úgy gondolom. De persze nem kell, így, ha nem foglalkozol semmivel, akkor hát nem. Viszont én határozottan úgy nézek ki, mint aki nem foglalkozik semmivel, így nem is foglalkozom. Vagyis... *Tűnődik el egy pillanatra, miközben mutatóujjával az állát is megvakarássza a hatás erősítése végett.* Néha elvállalok ezt-azt. Volt, hogy segítettem rakodni a kereskedőknek, istállót takarítottam, néha még házat is. De nem sokan bíznak meg bennem elsőre. Tudod az utcákon élőknek nem nagyon van jó híre.
*Nevet fel zavartan, majd végül csak könnyedén megvonja a vállát. Igazából annyira nem zavarja a dolog, vagyis zavarja, csak már nem érdekli. Nem olyan könnyű a semmiből feltörni egy jobb életbe. Persze tervei neki is vannak, csak a megvalósítás várat még magára.
A gondolatok végére már át is érnek a piacra. Ő inkább szerencsésnek tartja az időt, hogy még nem sokan fordulnak meg errefelé. Nem szereti a nyüzsgést. Ha sok ember között ténfereg gyakran a nyomában kullognak a városőrök, mert zsebesnek gondolják. Pedig bármennyire is szüksége van aranyra, lopni sosem lopna. Volt, hogy napokon keresztül koplalt, de akkor sem vette el galádul azt, ami a másé. Így vagy úgy, de mindenki megdolgozik azért, amije van, ő pedig ezt tiszteletben tartja.
Közben ahogy Valuryen észre is vesz egy kellemesebb kinézetű ruhát, a szemeit összehúzva kezdi méregetni azt. Tekintete kritikus és igen szigorú, mint egy döntőbírának egy szépségversenyen. De végül csak egy széles mosoly terül el az arcán.*
- Nem igazán volt még ilyen ruhám. Tetszik! *Jelenti is ki határozottan.* Szóval te nem csak okos vagy, hanem szemfüles is. Vannak akiknek nem tűnik fel ilyen hamar, hogy lány vagyok.
*Kuncog fel halkan, közben kicsit közelebb oldalog, hogy jobban megnézhesse a ruhadarabot. Persze a vélt hatást el is éri, mikor a kereskedő már ott is terem, s húzza is távolabb az anyagot. Rixriel még kihallja ahogy odasziszegi neki "Nehogy összefogdosd a koszos mancsoddal!", de már elmúltak azok az idők, hogy ezt komolyabban a szívére vegye. Így a kérést megfogadva lép is vissza Valuryen mellé.*
- Én nem aggódom, mert nem tudhatom, hogy igazat mondasz e. Csak furcsa, hogy olyasvalakire akarod költeni az aranyad, akit nem is ismersz. Lehet, hogy amikor az erszényedet előveszed én kikapom a kezedből és el is rohanok. Inkább neked kéne e miatt aggódnod, nem?
*Billenti félre a fejét felvont szemöldökkel, miközben a férfi arcát fürkészi. Nem fél az elftől, de a hátsó szándéktól tart. Lehet, hogy ő is csak egy városőr, aki azon mesterkedik, hogy lopásra csábítsa a lányt, akit ezek után dughatnak is a rácsok mögé. Persze jól esne már, ha valaki önzetlenül kedves lenne vele, de azt megtanulta, hogy jó, melegszívű, kedves és segítőkész emberek csak a gyermekmesékben léteznek.*
*A férfi nevetésére először csak felvonja a szemöldökeit, ahogy lassan pislog rá. Valószínűleg, ha úri lány lenne, most alapos joga lenne megsértődni, de mivel ő nem abból a rétegből való, csak kevésbé burkoltan mosolyodik el az orra alatt.*
- Majd talán nyáron.
*Fűszerezi is meg egy kacsintással a kijelentést.*
- Hidd el, hogy csak annak tűnök.
*Ingatja meg a fejét, miközben kényelmesen halad a férfi mellett a piac irányába.*
- Hát, ha más nem, majd falatonként kidugdosod nekem a reggelit az ajtórésen. *Vigyorodik el halványan.* Amúgy meg, ha reggelire nincs sok aranyam, hidd el, hogy ruhára még úgy sincs.
*Húzza el kissé a száját, de a komorságból hamar ki is zökkenti Valuryen újabb gondolatmenete.*
- Aki úgy néz ki, mintha foglalkozna valamivel az általában foglalkozik is úgy gondolom. De persze nem kell, így, ha nem foglalkozol semmivel, akkor hát nem. Viszont én határozottan úgy nézek ki, mint aki nem foglalkozik semmivel, így nem is foglalkozom. Vagyis... *Tűnődik el egy pillanatra, miközben mutatóujjával az állát is megvakarássza a hatás erősítése végett.* Néha elvállalok ezt-azt. Volt, hogy segítettem rakodni a kereskedőknek, istállót takarítottam, néha még házat is. De nem sokan bíznak meg bennem elsőre. Tudod az utcákon élőknek nem nagyon van jó híre.
*Nevet fel zavartan, majd végül csak könnyedén megvonja a vállát. Igazából annyira nem zavarja a dolog, vagyis zavarja, csak már nem érdekli. Nem olyan könnyű a semmiből feltörni egy jobb életbe. Persze tervei neki is vannak, csak a megvalósítás várat még magára.
A gondolatok végére már át is érnek a piacra. Ő inkább szerencsésnek tartja az időt, hogy még nem sokan fordulnak meg errefelé. Nem szereti a nyüzsgést. Ha sok ember között ténfereg gyakran a nyomában kullognak a városőrök, mert zsebesnek gondolják. Pedig bármennyire is szüksége van aranyra, lopni sosem lopna. Volt, hogy napokon keresztül koplalt, de akkor sem vette el galádul azt, ami a másé. Így vagy úgy, de mindenki megdolgozik azért, amije van, ő pedig ezt tiszteletben tartja.
Közben ahogy Valuryen észre is vesz egy kellemesebb kinézetű ruhát, a szemeit összehúzva kezdi méregetni azt. Tekintete kritikus és igen szigorú, mint egy döntőbírának egy szépségversenyen. De végül csak egy széles mosoly terül el az arcán.*
- Nem igazán volt még ilyen ruhám. Tetszik! *Jelenti is ki határozottan.* Szóval te nem csak okos vagy, hanem szemfüles is. Vannak akiknek nem tűnik fel ilyen hamar, hogy lány vagyok.
*Kuncog fel halkan, közben kicsit közelebb oldalog, hogy jobban megnézhesse a ruhadarabot. Persze a vélt hatást el is éri, mikor a kereskedő már ott is terem, s húzza is távolabb az anyagot. Rixriel még kihallja ahogy odasziszegi neki "Nehogy összefogdosd a koszos mancsoddal!", de már elmúltak azok az idők, hogy ezt komolyabban a szívére vegye. Így a kérést megfogadva lép is vissza Valuryen mellé.*
- Én nem aggódom, mert nem tudhatom, hogy igazat mondasz e. Csak furcsa, hogy olyasvalakire akarod költeni az aranyad, akit nem is ismersz. Lehet, hogy amikor az erszényedet előveszed én kikapom a kezedből és el is rohanok. Inkább neked kéne e miatt aggódnod, nem?
*Billenti félre a fejét felvont szemöldökkel, miközben a férfi arcát fürkészi. Nem fél az elftől, de a hátsó szándéktól tart. Lehet, hogy ő is csak egy városőr, aki azon mesterkedik, hogy lopásra csábítsa a lányt, akit ezek után dughatnak is a rácsok mögé. Persze jól esne már, ha valaki önzetlenül kedves lenne vele, de azt megtanulta, hogy jó, melegszívű, kedves és segítőkész emberek csak a gyermekmesékben léteznek.*
876. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-10-28 08:43:17
Üzenet elküldve: 2020-10-28 08:43:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nisamie Iruveus//
*Ahogy a dolgok alakulnak, be kell, hogy lássa, jelenleg nem nyújt aztán megnyerő látványt, sőt, a nőnek valóban igaza van. Mivel pedig az alkohol még mindig taszigálja néhol, így talán nem lenne bölcs erőltetni a dolgot, bár azt nem tudja elképzelni, de lehet még ezen a helyzeten is tudna vele rontani. A nő valóban mérges rá, ez tagadhatatlan, ahogy pedig a ruháját elnézi, erre duplán akad oka is.*
-Ne haragudj aranyom, azt hiszem kicsit az agyamra ment a rum. *Fogja a fejét látványosan, miközben a nő ruhájában megkapaszkodva feláll két lábra. Eleinte még az egy helyben állás is bizonytalan kicsit, de a friss levegő és az utánpótlás hiánya kezdi belopni a józanság szikráját a fejébe.*
-Tényleg jobb lesz, ha kijózanodom. De legközelebb… *Emeli fel bizakodóan az egyik tenyerét eskütételre.*
-Biz Eeyrre mondom, nem fogok padlót tőled kislány. *Torkollik az egész egy elviccelős bárgyú mosolyba. Azt se csodálná, ha már félig az utcában szaladna a nő, mert hát ő elengedte, most már szabad, utána szaladni meg hülye lenne, ha még egyben akarja látni az arcát a jövőben.*
//Nisamie Iruveus//
*Ahogy a dolgok alakulnak, be kell, hogy lássa, jelenleg nem nyújt aztán megnyerő látványt, sőt, a nőnek valóban igaza van. Mivel pedig az alkohol még mindig taszigálja néhol, így talán nem lenne bölcs erőltetni a dolgot, bár azt nem tudja elképzelni, de lehet még ezen a helyzeten is tudna vele rontani. A nő valóban mérges rá, ez tagadhatatlan, ahogy pedig a ruháját elnézi, erre duplán akad oka is.*
-Ne haragudj aranyom, azt hiszem kicsit az agyamra ment a rum. *Fogja a fejét látványosan, miközben a nő ruhájában megkapaszkodva feláll két lábra. Eleinte még az egy helyben állás is bizonytalan kicsit, de a friss levegő és az utánpótlás hiánya kezdi belopni a józanság szikráját a fejébe.*
-Tényleg jobb lesz, ha kijózanodom. De legközelebb… *Emeli fel bizakodóan az egyik tenyerét eskütételre.*
-Biz Eeyrre mondom, nem fogok padlót tőled kislány. *Torkollik az egész egy elviccelős bárgyú mosolyba. Azt se csodálná, ha már félig az utcában szaladna a nő, mert hát ő elengedte, most már szabad, utána szaladni meg hülye lenne, ha még egyben akarja látni az arcát a jövőben.*
875. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-10-27 08:13:05
Üzenet elküldve: 2020-10-27 08:13:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Sivatag felől//
*A műhelyet gyalogosan elhagyva jól megnézi magának az útvonalat és a város azon részét, amin áthaladnak. Messziről érkezett, s így a város teljesen ismeretlen előtte. Nem árt, ha megjegyezi, hogy mi merre található a városban. A főtérről már biztosan eltalálna a kovácsműhelyig. Innen pedig a piac felé vezető utat tanulhatja meg. Követi a kereskedőt, aki láthatóan feldúlt hangulatban van. Érthető, hiszen az üzletében volt egy kis nézeteltérés, ami tettlegességig fajult. A feldúltságát félreteszi a kereskedő és beszélgetésbe kezd Darok-kal. A nevét és hátterét kérdezi, ami ilyenkor szokás. A férfi mellett lépve követi őt egy gnóm árushoz. Aztyan nem sokat gondolkozott az úton, így biztos benne, hogy sűrűn járhat ehhez a kereskedőhöz. A gnómok szorgosan készítenek valami árut a férfinak, s a kiszámolt aranyak csengéséből arra következtet, hogy valami komolyabb tétel lehet az, noha ez nem az ő dolga, csupán megfigyeli. A kérdésre válaszol is, amint Aztyan elintézi az anyagiakat és már csak várakozniuk kell.*
- Darok vagyok, Harod fia. *Mindig így mutatkozik be, mert a családi nevek, az apa neve igen fontos a kultúrájukban.*
- A messzi sivatagon túlról jöttem. Emberek neveltek, mert a szüleim meghaltak kölyök koromban. Tisztelem őseim hagyományait, szokásait, de megtanultam milyen emberek között élni. Zsoldosként dolgoztam ezidáig, de szerencsét akartam próbálni a sivatagon túl is. Ezért útra keltem és eljutottam a városotokba. *Röviden elmondja, amit érdemes lehet tudni róla, talán ettől kicsit többet is. Ha kérdése akad a kereskedőnek, akkor még elmondja, amit szeretne. Saját kérdéseit majd csak utána akarja feltenni. Addig is oldalra pillant, hogy milyen árut pakolhatnak össze a férfinak. Talán ilyen értékes holmiknál elkel majd egy ilyen termetes harcos, aki a tolvajokat elrettenti az értékesebb áruk elrablásától.*
*A műhelyet gyalogosan elhagyva jól megnézi magának az útvonalat és a város azon részét, amin áthaladnak. Messziről érkezett, s így a város teljesen ismeretlen előtte. Nem árt, ha megjegyezi, hogy mi merre található a városban. A főtérről már biztosan eltalálna a kovácsműhelyig. Innen pedig a piac felé vezető utat tanulhatja meg. Követi a kereskedőt, aki láthatóan feldúlt hangulatban van. Érthető, hiszen az üzletében volt egy kis nézeteltérés, ami tettlegességig fajult. A feldúltságát félreteszi a kereskedő és beszélgetésbe kezd Darok-kal. A nevét és hátterét kérdezi, ami ilyenkor szokás. A férfi mellett lépve követi őt egy gnóm árushoz. Aztyan nem sokat gondolkozott az úton, így biztos benne, hogy sűrűn járhat ehhez a kereskedőhöz. A gnómok szorgosan készítenek valami árut a férfinak, s a kiszámolt aranyak csengéséből arra következtet, hogy valami komolyabb tétel lehet az, noha ez nem az ő dolga, csupán megfigyeli. A kérdésre válaszol is, amint Aztyan elintézi az anyagiakat és már csak várakozniuk kell.*
- Darok vagyok, Harod fia. *Mindig így mutatkozik be, mert a családi nevek, az apa neve igen fontos a kultúrájukban.*
- A messzi sivatagon túlról jöttem. Emberek neveltek, mert a szüleim meghaltak kölyök koromban. Tisztelem őseim hagyományait, szokásait, de megtanultam milyen emberek között élni. Zsoldosként dolgoztam ezidáig, de szerencsét akartam próbálni a sivatagon túl is. Ezért útra keltem és eljutottam a városotokba. *Röviden elmondja, amit érdemes lehet tudni róla, talán ettől kicsit többet is. Ha kérdése akad a kereskedőnek, akkor még elmondja, amit szeretne. Saját kérdéseit majd csak utána akarja feltenni. Addig is oldalra pillant, hogy milyen árut pakolhatnak össze a férfinak. Talán ilyen értékes holmiknál elkel majd egy ilyen termetes harcos, aki a tolvajokat elrettenti az értékesebb áruk elrablásától.*
874. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-10-26 20:24:51
Üzenet elküldve: 2020-10-26 20:24:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 724
OOC üzenetek: 484
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 724
OOC üzenetek: 484
Játékstílus: Megfontolt
//Lykrit Clakort//
~ Ez állandóan csak vigyorog mindenre? Lehetetlen egy alak. ~* Bár kezd terhes lenni a társasága, azért még elmondja neki, hogy ő milyen művelt. Erre a válasz, igen kiábrándító és egyben meglepő is, mivel a gnóm is birtokában van ezeknek a képességeknek.*
- Remek!* Mondja fáradtan, mert ez a beszélgetés kezdi égetni az agyát kifelé. Távozik is, csakhogy ma ez sem akarózik neki összejönni. Pedig a gnóm nem is marasztalná, hiszen szabad utat nyit neki. Szinte már érzi a gúnyt, ahogyan az ellép az útból. Éppen csak megtesz pár lépést, amikor valaki visszarántja a karjánál fogva. Soványka meg gyenge, szóval ellenállást nem igazán tanúsít. A két zöld szempár összetalálkozik, és már káromkodna, de a kapott kérdés kizökkenti. Meredten bámul a kis fickóra, akit lebecsült. Gyorsan kombinál és aztán arra jut, hogy egyelőre kitér a válasz elől, ráadásul pont úgy, ahogyan azt a másik is tenné.*
- Nem! Nem emberen, hanem gnómon.* Gonoszan el is vigyorodik és közben a másikat kezdi el méregetni. Közben a kezét is igyekszik kiszabadítani, hogy aztán kiegyenesedhessen.*
- Nem kell aggódnod, mert én nem vagyok se bolond, se őrült. Szóval köpd ki gyorsan, hogy mit akarsz, mert a tudomány nem várhat. Rengeteg a teendő és kevés az időm.* Az sem izgatja, ha hallják az itt lebzselők, mert azok csak két bolond csövest látnak, akik nagy szavakkal dobálóznak. Márpedig ő teljesen komolyan beszélt. Talán ezt a tényt az is alátámasztotta, hogy könyvet és írószert vett. Ha elég okos a gnóm, akkor talán még arra is rájöhet, hogy az ilyesmi jó haszonnal is kecsegtethet. Hiszen akármit is csinál a nő azt valószínűleg nem véletlenül teszi.*
~ Ez állandóan csak vigyorog mindenre? Lehetetlen egy alak. ~* Bár kezd terhes lenni a társasága, azért még elmondja neki, hogy ő milyen művelt. Erre a válasz, igen kiábrándító és egyben meglepő is, mivel a gnóm is birtokában van ezeknek a képességeknek.*
- Remek!* Mondja fáradtan, mert ez a beszélgetés kezdi égetni az agyát kifelé. Távozik is, csakhogy ma ez sem akarózik neki összejönni. Pedig a gnóm nem is marasztalná, hiszen szabad utat nyit neki. Szinte már érzi a gúnyt, ahogyan az ellép az útból. Éppen csak megtesz pár lépést, amikor valaki visszarántja a karjánál fogva. Soványka meg gyenge, szóval ellenállást nem igazán tanúsít. A két zöld szempár összetalálkozik, és már káromkodna, de a kapott kérdés kizökkenti. Meredten bámul a kis fickóra, akit lebecsült. Gyorsan kombinál és aztán arra jut, hogy egyelőre kitér a válasz elől, ráadásul pont úgy, ahogyan azt a másik is tenné.*
- Nem! Nem emberen, hanem gnómon.* Gonoszan el is vigyorodik és közben a másikat kezdi el méregetni. Közben a kezét is igyekszik kiszabadítani, hogy aztán kiegyenesedhessen.*
- Nem kell aggódnod, mert én nem vagyok se bolond, se őrült. Szóval köpd ki gyorsan, hogy mit akarsz, mert a tudomány nem várhat. Rengeteg a teendő és kevés az időm.* Az sem izgatja, ha hallják az itt lebzselők, mert azok csak két bolond csövest látnak, akik nagy szavakkal dobálóznak. Márpedig ő teljesen komolyan beszélt. Talán ezt a tényt az is alátámasztotta, hogy könyvet és írószert vett. Ha elég okos a gnóm, akkor talán még arra is rájöhet, hogy az ilyesmi jó haszonnal is kecsegtethet. Hiszen akármit is csinál a nő azt valószínűleg nem véletlenül teszi.*
873. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-10-26 20:21:11
Üzenet elküldve: 2020-10-26 20:21:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Sivatag felől//
*A központban történtek felpaprikázták a hangulatát, de reméli, hogy el tudják simítani a dolgot. Nem szívesen veszít el vásárlókat ostobaságok miatt, de az első mindig az, hogy megvédi a saját "kölykeit". Ha Razkalewa hibázott is, azon tudnak segíteni. Ha pedig a férfi nem változik és hasonló előfordul, akkor megválnak tőle. Aztyan kedveli a gyors és hatékony megoldásokat. A piacra érve a megszokott kufárok felé veszi az irányt, miközben a minden bizonnyal mellette sétáló orkra pillant.*
- Meséljen kérem magáról. *Kéri a férfit.*
- Hogy szólíthatom? *Kérdi, mert eddig még nem történt meg a bemutatkozás.
Míg beszélgetnek, igyekszik mindent beszerezni, bár már jó előre kiszámolta az összeget. A gnómok össze is készíthetik neki a rendelését, amiért az árusok (Mesélő (Májmétely)) meg is kapják az összesen 936 aranyat.
Addig van ideje a szürkebőrűvel átbeszélni a csatlakozásának körülményeit. Valóban nincsenek ellenére az orkok, Wegtorenben több ork fajúval dolgozott együtt, így bizonyosan megtalálják a közös hangot.
Míg összekészítenek nekik mindent, addig a piac szélénél várakozhatnak és beszélgethetnek nyugodtan.*
*A központban történtek felpaprikázták a hangulatát, de reméli, hogy el tudják simítani a dolgot. Nem szívesen veszít el vásárlókat ostobaságok miatt, de az első mindig az, hogy megvédi a saját "kölykeit". Ha Razkalewa hibázott is, azon tudnak segíteni. Ha pedig a férfi nem változik és hasonló előfordul, akkor megválnak tőle. Aztyan kedveli a gyors és hatékony megoldásokat. A piacra érve a megszokott kufárok felé veszi az irányt, miközben a minden bizonnyal mellette sétáló orkra pillant.*
- Meséljen kérem magáról. *Kéri a férfit.*
- Hogy szólíthatom? *Kérdi, mert eddig még nem történt meg a bemutatkozás.
Míg beszélgetnek, igyekszik mindent beszerezni, bár már jó előre kiszámolta az összeget. A gnómok össze is készíthetik neki a rendelését, amiért az árusok (Mesélő (Májmétely)) meg is kapják az összesen 936 aranyat.
Addig van ideje a szürkebőrűvel átbeszélni a csatlakozásának körülményeit. Valóban nincsenek ellenére az orkok, Wegtorenben több ork fajúval dolgozott együtt, így bizonyosan megtalálják a közös hangot.
Míg összekészítenek nekik mindent, addig a piac szélénél várakozhatnak és beszélgethetnek nyugodtan.*
872. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-10-26 16:39:23
Üzenet elküldve: 2020-10-26 16:39:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Rixriel//
*Nem tudja nem bájos mosollyal figyelni Rixrielt, s azokat, amiket mond, megfűszerezve azzal a kedéllyel és hanghordozással, amit hozzátesz. Igazán kedvére való, s ezt nem is bújtatja véka alá.*
-Úgy ám. Teljesen megértem, most épp nem úgy tartja kedved, előfordul ám mindenkivel.
*Nevet hangosan, s közben is, ahogy mondja ki a szavakat.*
-Köszönöm.
*Egyáltalán nem veszi sértésnek, bár jelentheti azt is, hogy az elfek alapvetően buták, de sosem érezte, hogy ilyen erős faji önérzete lenne.*
-Te pedig igen okos embernek tűnsz.
*Bólint is hozzá, miközben lassan a piac felé kezd el sétálni.*
-Ó nekem aztán semmi bajom, de ha megint kipenderítenek a fogadóból, akkor hogy fogsz velem reggelizni, hüm? Keresünk valami szép ruhát, ne félj.
*Persze tudja, hogy nem fél, nem úgy tűnik, mintha nagyon félős lenne, de mégis. Hogy mivel is foglalkozik? Hát ez egy remek kérdés.*
-Kell foglalkozni valamivel? Te mivel foglalkozol? Azon kívül, hogy a tisztáson éppen nem úgy tartja kedves, hogy megmártózz a hideg vízben.
*Közben, ha a lány követi hamar a piacon lehetnek már, bár nincs csúcsidő, így is elég sok ember van itt, mindenféle népek. Hiányzik is neki kicsit a nyüzsgés, pár hatonta igényli a társaslétet, utána mindig elege lesz belőle. Most épp úgy tűnik, hogy megunta a magányt, egyelőre.*
-Nézd csak, az ott hogy tetszik?
*Mutat rá egy egyszerűbb, de egyértelműen finomabb szabású, női ruhára, ami mellett egy szoknya is hever.*
-Tudod nehéz megmondani ám, hogy nem vagy egy gyengébbecske fiú, de túl kedves a jellemed ahhoz, és a szemed is elárul, tudod? Sok mindent ki lehet ám olvasni belőle, ha figyel az ember, vagy elf, esetünkben.
*Persze a finom arcélek, és a szőke tincsek sem gyakoriak, persze, nem lehetetlenek, csak ritkák, amennyire ő látta errefelé a divatot.*
-Tudod összekockáztam némi aranyat nemrégiben, *Sosem kockázik.* szóval ne aggódj az áruk miatt, rendben?
*Nagyon emlékezteti valakire, egy rég elfeledett személyre, kit még fiatalon ismert meg, mielőtt önkéntes száműzetést vállalt volna a szülővárosából.*
*Nem tudja nem bájos mosollyal figyelni Rixrielt, s azokat, amiket mond, megfűszerezve azzal a kedéllyel és hanghordozással, amit hozzátesz. Igazán kedvére való, s ezt nem is bújtatja véka alá.*
-Úgy ám. Teljesen megértem, most épp nem úgy tartja kedved, előfordul ám mindenkivel.
*Nevet hangosan, s közben is, ahogy mondja ki a szavakat.*
-Köszönöm.
*Egyáltalán nem veszi sértésnek, bár jelentheti azt is, hogy az elfek alapvetően buták, de sosem érezte, hogy ilyen erős faji önérzete lenne.*
-Te pedig igen okos embernek tűnsz.
*Bólint is hozzá, miközben lassan a piac felé kezd el sétálni.*
-Ó nekem aztán semmi bajom, de ha megint kipenderítenek a fogadóból, akkor hogy fogsz velem reggelizni, hüm? Keresünk valami szép ruhát, ne félj.
*Persze tudja, hogy nem fél, nem úgy tűnik, mintha nagyon félős lenne, de mégis. Hogy mivel is foglalkozik? Hát ez egy remek kérdés.*
-Kell foglalkozni valamivel? Te mivel foglalkozol? Azon kívül, hogy a tisztáson éppen nem úgy tartja kedves, hogy megmártózz a hideg vízben.
*Közben, ha a lány követi hamar a piacon lehetnek már, bár nincs csúcsidő, így is elég sok ember van itt, mindenféle népek. Hiányzik is neki kicsit a nyüzsgés, pár hatonta igényli a társaslétet, utána mindig elege lesz belőle. Most épp úgy tűnik, hogy megunta a magányt, egyelőre.*
-Nézd csak, az ott hogy tetszik?
*Mutat rá egy egyszerűbb, de egyértelműen finomabb szabású, női ruhára, ami mellett egy szoknya is hever.*
-Tudod nehéz megmondani ám, hogy nem vagy egy gyengébbecske fiú, de túl kedves a jellemed ahhoz, és a szemed is elárul, tudod? Sok mindent ki lehet ám olvasni belőle, ha figyel az ember, vagy elf, esetünkben.
*Persze a finom arcélek, és a szőke tincsek sem gyakoriak, persze, nem lehetetlenek, csak ritkák, amennyire ő látta errefelé a divatot.*
-Tudod összekockáztam némi aranyat nemrégiben, *Sosem kockázik.* szóval ne aggódj az áruk miatt, rendben?
*Nagyon emlékezteti valakire, egy rég elfeledett személyre, kit még fiatalon ismert meg, mielőtt önkéntes száműzetést vállalt volna a szülővárosából.*
871. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-10-26 09:11:11
Üzenet elküldve: 2020-10-26 09:11:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nimeril Drimanow//
~No, hát ez szép. Ez a nő sosem nevet? ~
*Egy pillanatig farkasszemet néz a nő fapofájával, majd hirtelen elvigyorodik. Ismételten. Nem tudja, hogy mi baja van a nőnek, de furdalja a kíváncsiság, hogy kitalálja. Azt látja a nőn, hogy kezd kellemetlenné válni számára a társalgás. Ennek ellenére a nő válaszol kérdésére, talán kicsit határozottabban is, mint szerette volna. Fontoskodva előadja, hogy ő bizony nagyon művelt. Lykrit erre elismerően felhúzza szemöldökét, és lassan biccent egyet.*
-Nem mondod? Képzeld, én is tudok. No hát, ilyet ki élt meg? A két vörös hajléktalan, Arthenior legbölcsebbjei!
*A nőnek már nagyon akaródzik menni, és Lykritnek esze ágában sincs feltartani. Színpadiasan félreáll, jobbját háta mögé helyezi, baljával pedig utat enged a nőnek, mint valami herold.
Ekkor pillantja meg, s még a szeme is elkerekedik. A nő csizmájából valami fémes eszköz kandikál ki, ami semmiképp nem fegyver.*
~Na, te meg mi vagy?~
*Elsőre nem igazán ismeri fel, hogy mi az, de aztán van egy tippje. Úgy gondolja érdemes elvetni a kockát, hátha bejön. Mielőtt a nő túl messzire érhetne tőle, gyorsan megragadja bal kezét és visszafordítja, legalábbis megpróbálja. Zöld szemei a nőét keresik. *
-Remélem, hogy azt nem élő emberen szándkékozol használni?
*Halkan beszél, hogy a körülöttük állók ne hallják. Nyomatékosan kihangsúlyozza az 'azt', hogy a nő biztosan értse, mire gondol. De valószínűleg tudja ő magától is. Lyk szemöldöke egyre szűkül, majd lassan, szokásához híven, elvigyorodik.*
A hozzászólás írója (Lykrit Clakort) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.10.26 09:12:04
~No, hát ez szép. Ez a nő sosem nevet? ~
*Egy pillanatig farkasszemet néz a nő fapofájával, majd hirtelen elvigyorodik. Ismételten. Nem tudja, hogy mi baja van a nőnek, de furdalja a kíváncsiság, hogy kitalálja. Azt látja a nőn, hogy kezd kellemetlenné válni számára a társalgás. Ennek ellenére a nő válaszol kérdésére, talán kicsit határozottabban is, mint szerette volna. Fontoskodva előadja, hogy ő bizony nagyon művelt. Lykrit erre elismerően felhúzza szemöldökét, és lassan biccent egyet.*
-Nem mondod? Képzeld, én is tudok. No hát, ilyet ki élt meg? A két vörös hajléktalan, Arthenior legbölcsebbjei!
*A nőnek már nagyon akaródzik menni, és Lykritnek esze ágában sincs feltartani. Színpadiasan félreáll, jobbját háta mögé helyezi, baljával pedig utat enged a nőnek, mint valami herold.
Ekkor pillantja meg, s még a szeme is elkerekedik. A nő csizmájából valami fémes eszköz kandikál ki, ami semmiképp nem fegyver.*
~Na, te meg mi vagy?~
*Elsőre nem igazán ismeri fel, hogy mi az, de aztán van egy tippje. Úgy gondolja érdemes elvetni a kockát, hátha bejön. Mielőtt a nő túl messzire érhetne tőle, gyorsan megragadja bal kezét és visszafordítja, legalábbis megpróbálja. Zöld szemei a nőét keresik. *
-Remélem, hogy azt nem élő emberen szándkékozol használni?
*Halkan beszél, hogy a körülöttük állók ne hallják. Nyomatékosan kihangsúlyozza az 'azt', hogy a nő biztosan értse, mire gondol. De valószínűleg tudja ő magától is. Lyk szemöldöke egyre szűkül, majd lassan, szokásához híven, elvigyorodik.*
A hozzászólás írója (Lykrit Clakort) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.10.26 09:12:04
870. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-10-25 18:07:56
Üzenet elküldve: 2020-10-25 18:07:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Eooghantar Weery'tas//
*Egy darabig még próbálkozik a szabadulással, de viszonylag hamar belátja, hogy a férfi nem szándékozik elengedni. Ha tovább folytatná, valószínűleg csak annyit érne el, hogy újból elesnek, vagy legalábbis ő biztosan, ahhoz meg nem sok kedve van. Néhány másodpercig csak zavarodottan pillog; eszébe ötlik, milyen látványt is nyújthatnak a piac forgatagába ékelődve, ebben a furcsa, kissé ölelésszerű helyzetben. Arra gondol, hogy talán már félúton lenne haza, ha ez az idióta nem éppen benne próbál megkapaszkodni sikertelenül. Persze az is eszébe jut, hogy a sajtnak annyi, ami mindezek közül talán a leginkább fáj.
A pillanatnyi révületből Eooghantar hangja szakítja ki. Letekint rá, a szürke szemeket fürkészi, vagyis fürkészné, de a folytatás hallatán már nem állhat meg egy mosolyt. Ugyan csak kínjában, de még halkan fel is nevet, ahogy a másikat elnézi és hallgatja. Arca saját vérétől maszatos, szépen dagadó orra pedig egészen különös színeket és formákat kölcsönöz vonásainak. A végére tartogatott könnycsepp igazi megkoronázása a rögtönzött jelenetnek.*
- És még én vagyok kegyetlen? *Kérdez vissza még mindig nevetve, de kékeszöld szemei nem éppen arról tanúskodnak, hogy olyan nagyon vidám lenne. Inkább, mint aki nem hiszi el, hogy mindez vele történik, itt és most.
A nevetés ehhez mérten hamar el is hal, de kíváncsi, fürkésző tekintete nem ereszti a másikét. Eszébe jut, hogy a férfinak talán súlyosabban is megsérült a feje, és attól beszél félre, ő meg kineveti ahelyett, hogy segítene rajta, ahogy az is, hogy mindez egészen nyugodtan a részegség számlájára írható, ami ilyen közelségből több, mint nyilvánvaló. Dűlőre ezúttal sem jut, de az agyrázkódás lehetősége szöget üt a fejébe. *
- Nagyon is látom… *Próbálja elrántani a szoknyáját, mielőtt a férfi újra beledörgölné véres arcát, de nem reagál időben, na meg jobban megnézve a korábbi dörgölések már úgyis megtették hatásukat.*
- Magamhoz?! *Képed el újból a másik pofátlanságán, de ezúttal sokkal hamarabb kapcsol.* - No és mondd csak, kocsit hívjak, vagy úgy érzed, a saját lábadon is menne? *Úgy tűnik, nem nagyon nyerte el tetszését az ajánlat, ismét erőszakosabban igyekszik szabadulni a fogásból.*
- Épp most törted szét és tüntetted el a következő hati ételemet, és még etesselek is meg? Azt hiszem, ma rossz lóra tettél, barátom! Legközelebb valami gazdagabb nőt keress magadnak, az biztos hazavisz és ágyba fektet! *Szemei bosszúsan csillognak, a kedvesen meggyőző mosoly jelen helyzetben fel sem tűnik neki.*
//Eooghantar Weery'tas//
*Egy darabig még próbálkozik a szabadulással, de viszonylag hamar belátja, hogy a férfi nem szándékozik elengedni. Ha tovább folytatná, valószínűleg csak annyit érne el, hogy újból elesnek, vagy legalábbis ő biztosan, ahhoz meg nem sok kedve van. Néhány másodpercig csak zavarodottan pillog; eszébe ötlik, milyen látványt is nyújthatnak a piac forgatagába ékelődve, ebben a furcsa, kissé ölelésszerű helyzetben. Arra gondol, hogy talán már félúton lenne haza, ha ez az idióta nem éppen benne próbál megkapaszkodni sikertelenül. Persze az is eszébe jut, hogy a sajtnak annyi, ami mindezek közül talán a leginkább fáj.
A pillanatnyi révületből Eooghantar hangja szakítja ki. Letekint rá, a szürke szemeket fürkészi, vagyis fürkészné, de a folytatás hallatán már nem állhat meg egy mosolyt. Ugyan csak kínjában, de még halkan fel is nevet, ahogy a másikat elnézi és hallgatja. Arca saját vérétől maszatos, szépen dagadó orra pedig egészen különös színeket és formákat kölcsönöz vonásainak. A végére tartogatott könnycsepp igazi megkoronázása a rögtönzött jelenetnek.*
- És még én vagyok kegyetlen? *Kérdez vissza még mindig nevetve, de kékeszöld szemei nem éppen arról tanúskodnak, hogy olyan nagyon vidám lenne. Inkább, mint aki nem hiszi el, hogy mindez vele történik, itt és most.
A nevetés ehhez mérten hamar el is hal, de kíváncsi, fürkésző tekintete nem ereszti a másikét. Eszébe jut, hogy a férfinak talán súlyosabban is megsérült a feje, és attól beszél félre, ő meg kineveti ahelyett, hogy segítene rajta, ahogy az is, hogy mindez egészen nyugodtan a részegség számlájára írható, ami ilyen közelségből több, mint nyilvánvaló. Dűlőre ezúttal sem jut, de az agyrázkódás lehetősége szöget üt a fejébe. *
- Nagyon is látom… *Próbálja elrántani a szoknyáját, mielőtt a férfi újra beledörgölné véres arcát, de nem reagál időben, na meg jobban megnézve a korábbi dörgölések már úgyis megtették hatásukat.*
- Magamhoz?! *Képed el újból a másik pofátlanságán, de ezúttal sokkal hamarabb kapcsol.* - No és mondd csak, kocsit hívjak, vagy úgy érzed, a saját lábadon is menne? *Úgy tűnik, nem nagyon nyerte el tetszését az ajánlat, ismét erőszakosabban igyekszik szabadulni a fogásból.*
- Épp most törted szét és tüntetted el a következő hati ételemet, és még etesselek is meg? Azt hiszem, ma rossz lóra tettél, barátom! Legközelebb valami gazdagabb nőt keress magadnak, az biztos hazavisz és ágyba fektet! *Szemei bosszúsan csillognak, a kedvesen meggyőző mosoly jelen helyzetben fel sem tűnik neki.*
869. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-10-25 13:58:56
Üzenet elküldve: 2020-10-25 13:58:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Csillagnézőben//
*Max őszintén elmosolyodik a nő vallomásán és nem kell sokat törnie a fejét Wheränak sem azon, hogy a férfi vajon hasonlóan érez e, mert a válasza igen. Tetszik neki, ahogy a másik kuncog a történetén, simogatja a büszkeségét, hogy képes volt megnevettetni a másikat. *
- Ne aggódj, én sem szoktam nagyon táncolni, de most kedvem támadt. Ha nagyon zavar, majd fütyülök neked vagy dúdolok. Annyi megy még a zenéből is, ígérem nem kell megsüketülnöd, majd miattam. Ha pedig zavar, ha mások látnak akkor kikérjük az ennivalónk, és majd hátul a Hold kertben táncolunk, ott sosincs senki. Nem értékelik a részegek a növényzetet, ne félj. *Ha a nő nem kívánja máshogy Max elindul a fogadó felé és közben erősen töri a fejét újabb témák után. *
- Van, olyan dolog amit sosem tudnál megbocsátani? Illetve, hogy legyen vidámabb témánk is... Mi az amit még sosem tettek meg érted, de álmodoztál már róla. Gondolok itt szerenádra, segíteni tehenet fejni vagy bármi ami számodra kedves lenne. Teszem hozzá mellékesen, szerintem tehenet fejni rendkívül kellemetlen.
*Max őszintén elmosolyodik a nő vallomásán és nem kell sokat törnie a fejét Wheränak sem azon, hogy a férfi vajon hasonlóan érez e, mert a válasza igen. Tetszik neki, ahogy a másik kuncog a történetén, simogatja a büszkeségét, hogy képes volt megnevettetni a másikat. *
- Ne aggódj, én sem szoktam nagyon táncolni, de most kedvem támadt. Ha nagyon zavar, majd fütyülök neked vagy dúdolok. Annyi megy még a zenéből is, ígérem nem kell megsüketülnöd, majd miattam. Ha pedig zavar, ha mások látnak akkor kikérjük az ennivalónk, és majd hátul a Hold kertben táncolunk, ott sosincs senki. Nem értékelik a részegek a növényzetet, ne félj. *Ha a nő nem kívánja máshogy Max elindul a fogadó felé és közben erősen töri a fejét újabb témák után. *
- Van, olyan dolog amit sosem tudnál megbocsátani? Illetve, hogy legyen vidámabb témánk is... Mi az amit még sosem tettek meg érted, de álmodoztál már róla. Gondolok itt szerenádra, segíteni tehenet fejni vagy bármi ami számodra kedves lenne. Teszem hozzá mellékesen, szerintem tehenet fejni rendkívül kellemetlen.
868. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-10-24 19:24:13
Üzenet elküldve: 2020-10-24 19:24:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 724
OOC üzenetek: 484
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 724
OOC üzenetek: 484
Játékstílus: Megfontolt
//Lykrit Clakort//
* Valószínűleg, ha akarná se tudná a lány a gnómot félre lökni, mivel az erőből is olyan sok van neki, mint aranyból. Szóval szinte semmi se. Márpedig legutóbbi emlékei szerint a gnómok, azért masszív kis alakok. Az állat viszont térdekli érdekli, így aztán nem sajnálja rá az időt, hogy kérdezzen róla. Az meg persze örömmel válaszol is neki. Lelkesen meséli, hogyan lepte meg a szárnyas malac.*
- Érdekes. Van hasonló tapasztalatom, de nekem eddig mindig mást hozott a malac. Amolyan kis apróságokat.* Meséli el saját élményeit, bár ő elhagyja belőle a trágár szavakat. Kérdésére, hogy neki adná-e, csak egy vicces választ kap, de ő nem nevet. Fapofával áll továbbra is és mivel kigyönyörködte magát már indulna tovább, de a gnóm szóval tartja. Ráadásul jelen helyzetben igencsak kényelmetlen számára ez a kérdezősködés.*
- Igen tudok, sőt még számolni is. Miért ez baj? Te talán nem tudsz?* Kérdezi kissé lenézően, mintha ő valami nagy tudós és nem egy hajléktalan lenne, csakúgy, mint a másik. Mondjuk tény, hogy talán beszédén tényleg halható, hogy volt része oktatásban. Talán még az apróbb termetével a csizmája szárában lévő szike csillanását is észreveszi.*
- Nekem viszont sürgős teendőim vannak, szóval engedelmével mennék is.* Próbálna szabadulni, talán kissé nagyon is, mivel a hullája várja meg a himlős gyermek is. Már így is túl sokáig időzött itt a piacon. Nem tervezet ilyen soká elmaradni.*
* Valószínűleg, ha akarná se tudná a lány a gnómot félre lökni, mivel az erőből is olyan sok van neki, mint aranyból. Szóval szinte semmi se. Márpedig legutóbbi emlékei szerint a gnómok, azért masszív kis alakok. Az állat viszont térdekli érdekli, így aztán nem sajnálja rá az időt, hogy kérdezzen róla. Az meg persze örömmel válaszol is neki. Lelkesen meséli, hogyan lepte meg a szárnyas malac.*
- Érdekes. Van hasonló tapasztalatom, de nekem eddig mindig mást hozott a malac. Amolyan kis apróságokat.* Meséli el saját élményeit, bár ő elhagyja belőle a trágár szavakat. Kérdésére, hogy neki adná-e, csak egy vicces választ kap, de ő nem nevet. Fapofával áll továbbra is és mivel kigyönyörködte magát már indulna tovább, de a gnóm szóval tartja. Ráadásul jelen helyzetben igencsak kényelmetlen számára ez a kérdezősködés.*
- Igen tudok, sőt még számolni is. Miért ez baj? Te talán nem tudsz?* Kérdezi kissé lenézően, mintha ő valami nagy tudós és nem egy hajléktalan lenne, csakúgy, mint a másik. Mondjuk tény, hogy talán beszédén tényleg halható, hogy volt része oktatásban. Talán még az apróbb termetével a csizmája szárában lévő szike csillanását is észreveszi.*
- Nekem viszont sürgős teendőim vannak, szóval engedelmével mennék is.* Próbálna szabadulni, talán kissé nagyon is, mivel a hullája várja meg a himlős gyermek is. Már így is túl sokáig időzött itt a piacon. Nem tervezet ilyen soká elmaradni.*
867. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-10-24 17:45:33
Üzenet elküldve: 2020-10-24 17:45:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nimeril Drimanow//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Őszintén nem gondolta volna, hogy sikerül jó benyomást tennie. És nem is sikerült, de be kell vallania, azon aztán valóban meglepődött volna. A nő csak grimaszolgat piszkálódására, és Lyk valami hasonló reakcióra számított. De, legalább nem köpött felé, majd lökte az egyik stand alá. Kis lépések, ahogy mondani szokás. *
-Áh, köszönöm, köszönöm!
*Mondja, mikor a nő az állatát méregeti. Több esze lehet a nőnek, mint az első ránézésre látszik. Egyből felismeri a fajt, ráadásul választékosan beszél. Ez kifejezetten tetszik Lykritnek. Már-már kezdte azt hinni, hogy ő az egytlen olyan hajléktalan Arthenior utcáin, aki kettőnél tovább is tud számolni. *
-Oh, hát az egy különleges történet. Éppen aludtam, és arra keltem, hogy egy szárnyas malac lebeg előttem. Kis híján összeszartam a gatyám, de kiderült, hogy ez teljesen szokványos jelenség ebben a csodás városban. Azóta mindenhová követ.
*Jobbjával megvakarja a légy állát. *
-Dehogynem, már viheted is. De csak egy falatért cserébe.
*Megmarkolja gyomrát, ami valóban korog az éhségtől, és csak remélni tudja, hogy a másik nem hallotta. Közben leveszi az állatot a hátáról, és az kettejük között lebeg, halkan zümmögve. *
-Na, de komolyan. Minek neked az a könyv, ha szabad kérdeznem? Csak nem azt mondod hogy írni is tudsz?
*Bal szemöldöke felfelé vándorol, de szeme továbbra is csillog, és arcán félmosoly látható. *
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Őszintén nem gondolta volna, hogy sikerül jó benyomást tennie. És nem is sikerült, de be kell vallania, azon aztán valóban meglepődött volna. A nő csak grimaszolgat piszkálódására, és Lyk valami hasonló reakcióra számított. De, legalább nem köpött felé, majd lökte az egyik stand alá. Kis lépések, ahogy mondani szokás. *
-Áh, köszönöm, köszönöm!
*Mondja, mikor a nő az állatát méregeti. Több esze lehet a nőnek, mint az első ránézésre látszik. Egyből felismeri a fajt, ráadásul választékosan beszél. Ez kifejezetten tetszik Lykritnek. Már-már kezdte azt hinni, hogy ő az egytlen olyan hajléktalan Arthenior utcáin, aki kettőnél tovább is tud számolni. *
-Oh, hát az egy különleges történet. Éppen aludtam, és arra keltem, hogy egy szárnyas malac lebeg előttem. Kis híján összeszartam a gatyám, de kiderült, hogy ez teljesen szokványos jelenség ebben a csodás városban. Azóta mindenhová követ.
*Jobbjával megvakarja a légy állát. *
-Dehogynem, már viheted is. De csak egy falatért cserébe.
*Megmarkolja gyomrát, ami valóban korog az éhségtől, és csak remélni tudja, hogy a másik nem hallotta. Közben leveszi az állatot a hátáról, és az kettejük között lebeg, halkan zümmögve. *
-Na, de komolyan. Minek neked az a könyv, ha szabad kérdeznem? Csak nem azt mondod hogy írni is tudsz?
*Bal szemöldöke felfelé vándorol, de szeme továbbra is csillog, és arcán félmosoly látható. *
866. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-10-23 17:19:47
Üzenet elküldve: 2020-10-23 17:19:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 724
OOC üzenetek: 484
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 724
OOC üzenetek: 484
Játékstílus: Megfontolt
Lykrit Clakort
* Éppen csak kifizeti azt a pár holmit, amikor valaki közbekotyog. Egyből mennek a gyilkos pillantások, mert arra számít, hogy megint csak valami puccos alak szólt be neki. Odapillantva veszi csak észre, hogy ez a megszólás csak egy koszos gnómtól jött. Azért mondjuk a lány se fest túl jól, mert talán még jobban bűzlik, mint a másik. Valószínűleg szó nélkül otthagyná ezt az alakot, ha nem lenne vele a jóképű társa. A kutya nagyságú szitakötő elégé felkelti az érdeklődését.*
- Azt már nem! Drága volt, hogy csak úgy megedd.* Vágja rá rögtön és a cuppogásra csak grimaszolni tud. Az aprónépekkel már meggyűlt a baja, ezért alapból is van benne ellenszenv feléjük.*
- Szép kis jószág. Hogyan szerezted?* Lép hozzá közelebb, hogy utána odahajolva még közelebbről megszemlélje az izgő mozgó rovart.*
- Áhh! Egy Erdőmélyi Sárkánylégy, ráadásul kivételesen szép példány. Nem adod nekem?* Költői kérdés, mert ki válna meg kis pajtásától, de egy próbát megért. Viszont akármennyire is tetszik neki a dolog neki dolga van, szóval indul is, mert a kölykök, már várják. A könyvet meg az íróeszközöket gondosan elrejti a ruhája alá, mert már így több szem látta, mint amennyire tartozna. Aztán meg jönnek a felesleges kérdések, hogy minek az ilyesmi egy hajléktalannak.*
* Éppen csak kifizeti azt a pár holmit, amikor valaki közbekotyog. Egyből mennek a gyilkos pillantások, mert arra számít, hogy megint csak valami puccos alak szólt be neki. Odapillantva veszi csak észre, hogy ez a megszólás csak egy koszos gnómtól jött. Azért mondjuk a lány se fest túl jól, mert talán még jobban bűzlik, mint a másik. Valószínűleg szó nélkül otthagyná ezt az alakot, ha nem lenne vele a jóképű társa. A kutya nagyságú szitakötő elégé felkelti az érdeklődését.*
- Azt már nem! Drága volt, hogy csak úgy megedd.* Vágja rá rögtön és a cuppogásra csak grimaszolni tud. Az aprónépekkel már meggyűlt a baja, ezért alapból is van benne ellenszenv feléjük.*
- Szép kis jószág. Hogyan szerezted?* Lép hozzá közelebb, hogy utána odahajolva még közelebbről megszemlélje az izgő mozgó rovart.*
- Áhh! Egy Erdőmélyi Sárkánylégy, ráadásul kivételesen szép példány. Nem adod nekem?* Költői kérdés, mert ki válna meg kis pajtásától, de egy próbát megért. Viszont akármennyire is tetszik neki a dolog neki dolga van, szóval indul is, mert a kölykök, már várják. A könyvet meg az íróeszközöket gondosan elrejti a ruhája alá, mert már így több szem látta, mint amennyire tartozna. Aztán meg jönnek a felesleges kérdések, hogy minek az ilyesmi egy hajléktalannak.*
865. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-10-23 16:02:59
Üzenet elküldve: 2020-10-23 16:02:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nimeril Drimanow//
*Miután az éjszakát a Pegazus előtti egyik bokor alatt töltötte, úgy dönt itt az ideje valami reggeli után néznie. Belepillant szerény kis erszényébe, s bizony fájó szívvel tudatosul benne, hogy sajnálatos módon nem lesz pénze reggelire. Egy, a földön talált, félig megrágott almacsutkát állatkájának ad, aki hamar fel is falja az egészet. Ezután Lyk élelem után néz. *
~Talán a piactéren elcsenhetnék valamit... ~
*Ettől a remek ötlettől vezérelve megkerüli a fogadót, és a piac felé veszi az irányt miközben a sárkánylégy zümmögve követi.
A piactéren a szokásos nyüzsgés fogadja. Kicsi méretének köszönhetően nem nehéz elvegyülnie a sokaságban. Viszont annál jobban félti kis háziállatát, így a vállára helyezi, s úgy halad át a tömegen. Megfordul a fejében, hogy talán jó ötlet lenne, ha valamit a légy lopna el helyette. Végül azonban arra jut, hogy talán bölcsebb lenne betaníani ilyen mutatványokra, mielőtt élesben kezd el kísérletezgetni.
Hirtelen felkapja a fejét, és fülét mozgatja, mikor egy hangos szóváltásra lesz figyelmes. Nem ritka dolog ez a piactéren, akad, hogy egy-egy szóváltás veszekedésbe torkollik az alkudozás hevében. Nem is kell sokat keresnie, hogy megtalálja a két veszekedő alakot. A látványból ítélve egy hajléktalan nő vitatkozik az egyik árussal. Lykrit meg tudja érteni, hogy miért kételkedik az árus abban, hogy a nő képes fizetni. Viszont a gnóm legnagyobb meglepetésére, a nő zsebéből végül előkerül az arany. *
~Nofene... Hát ez megőrült! ~
*Gondolja mogorván, miközben korgó gyomrát markolássza jobbjával. *
-Hidd el nekem, nem jó ötlet azt megenni!
*Kiált hangosan a nőnek, miután az befejezte a vásárlást. Vigyorogva, szinte már-már szemtelenül mondja e szavakat. Zöld szemei vidáman csillognak. *
-Én is próbáltam már papírral jól lakni, de sajnos nem vezettek sikerre próbálkozásaim. Mit nem adnék most viszont egy harapásért abból a könyvből... És egy kis tintával leöblögetném!
*Szarkasztikusan cuppogtat szájával, mintha élete legjobb ételét fogyasztotta volna el. Reméli a nő veszi a lapot, és értékeli csipkelődését, nem pedig undorodva néz rá, mint valami fekélyre. No, nem mintha Lyk nem lenne hozzászokva... *
*Miután az éjszakát a Pegazus előtti egyik bokor alatt töltötte, úgy dönt itt az ideje valami reggeli után néznie. Belepillant szerény kis erszényébe, s bizony fájó szívvel tudatosul benne, hogy sajnálatos módon nem lesz pénze reggelire. Egy, a földön talált, félig megrágott almacsutkát állatkájának ad, aki hamar fel is falja az egészet. Ezután Lyk élelem után néz. *
~Talán a piactéren elcsenhetnék valamit... ~
*Ettől a remek ötlettől vezérelve megkerüli a fogadót, és a piac felé veszi az irányt miközben a sárkánylégy zümmögve követi.
A piactéren a szokásos nyüzsgés fogadja. Kicsi méretének köszönhetően nem nehéz elvegyülnie a sokaságban. Viszont annál jobban félti kis háziállatát, így a vállára helyezi, s úgy halad át a tömegen. Megfordul a fejében, hogy talán jó ötlet lenne, ha valamit a légy lopna el helyette. Végül azonban arra jut, hogy talán bölcsebb lenne betaníani ilyen mutatványokra, mielőtt élesben kezd el kísérletezgetni.
Hirtelen felkapja a fejét, és fülét mozgatja, mikor egy hangos szóváltásra lesz figyelmes. Nem ritka dolog ez a piactéren, akad, hogy egy-egy szóváltás veszekedésbe torkollik az alkudozás hevében. Nem is kell sokat keresnie, hogy megtalálja a két veszekedő alakot. A látványból ítélve egy hajléktalan nő vitatkozik az egyik árussal. Lykrit meg tudja érteni, hogy miért kételkedik az árus abban, hogy a nő képes fizetni. Viszont a gnóm legnagyobb meglepetésére, a nő zsebéből végül előkerül az arany. *
~Nofene... Hát ez megőrült! ~
*Gondolja mogorván, miközben korgó gyomrát markolássza jobbjával. *
-Hidd el nekem, nem jó ötlet azt megenni!
*Kiált hangosan a nőnek, miután az befejezte a vásárlást. Vigyorogva, szinte már-már szemtelenül mondja e szavakat. Zöld szemei vidáman csillognak. *
-Én is próbáltam már papírral jól lakni, de sajnos nem vezettek sikerre próbálkozásaim. Mit nem adnék most viszont egy harapásért abból a könyvből... És egy kis tintával leöblögetném!
*Szarkasztikusan cuppogtat szájával, mintha élete legjobb ételét fogyasztotta volna el. Reméli a nő veszi a lapot, és értékeli csipkelődését, nem pedig undorodva néz rá, mint valami fekélyre. No, nem mintha Lyk nem lenne hozzászokva... *
864. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-10-22 21:48:27
Üzenet elküldve: 2020-10-22 21:48:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 724
OOC üzenetek: 484
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 724
OOC üzenetek: 484
Játékstílus: Megfontolt
// Másnap //
* Kicsit későn ébred, így hát kénytelen hamar összekapnia magát. Gyomra korog, így aztán mindenképpen ki kell ma mennie a piacra is egy kis hulló elemózsiáért. Hamar neki is vág. Ma mondhatni szerencséje van. Szerencsétlen kisgyerek elejtette a kis kalácsát. Nyúlna érte, hogy felvegye, de az anyja elhúzza. Nimeril persze úgy csap le rá, mint az éhes szirti sas. Igyekszik minél előbb befalni az egészet, amíg még nála van. Nem sok ugyan, de arra elég, hogy ne gyötörje az éhség olyan nagyon. Ma nem csak a koldust játssza, mert most vásárolni is fog. Bizony ám, mert kell pár dolog a boncoláshoz. Mire mondjuk eljut a megfelelő kereskedőig tud szedegetni még egy kis élelmet. Most, hogy megtalálta a megfelelő embert, már csak vásárolnia kéne.*
- Mit akarsz itt rongyos? Nem adok semmit, szóval kotródj!
- Maga így beszél a vásárlókkal?!
- Ha te vásárló vagy, akkor én megeszem a kalapomat. Na kotródj!
- Mondom, hogy vennék valamit. Könyv, tinta, penna. Adja aztán már itt sem vagyok!
- Mit akarsz, talán végrendeletet írni? Inkább kaját vennél magadnak!
- Sokat beszél, inkább tömje befelé a sapkáját!* Na erre aztán néz morcosan és fel is számol egy csinos kis összeget neki. Nimeril fájó szívvel adja át az aranyakat, mert ebből szép mennyiségű eledelt lehetett volna venni. Viszont már jó ideje kuporgatott és most muszáj volt így kiköltekeznie. Át is adja hát az eladónak Mesélő (Hádész) a csillogó 147 aranyat. Azt is hozzá kell tenni, hogy igencsak fájó szívvel. Aztán köszönés nélkül távozik, mert erre a férfira nem pazarolja feleslegesen az idejét. Rengeteg teendője van még, szóval nincs vesztegetni való ideje.*
* Kicsit későn ébred, így hát kénytelen hamar összekapnia magát. Gyomra korog, így aztán mindenképpen ki kell ma mennie a piacra is egy kis hulló elemózsiáért. Hamar neki is vág. Ma mondhatni szerencséje van. Szerencsétlen kisgyerek elejtette a kis kalácsát. Nyúlna érte, hogy felvegye, de az anyja elhúzza. Nimeril persze úgy csap le rá, mint az éhes szirti sas. Igyekszik minél előbb befalni az egészet, amíg még nála van. Nem sok ugyan, de arra elég, hogy ne gyötörje az éhség olyan nagyon. Ma nem csak a koldust játssza, mert most vásárolni is fog. Bizony ám, mert kell pár dolog a boncoláshoz. Mire mondjuk eljut a megfelelő kereskedőig tud szedegetni még egy kis élelmet. Most, hogy megtalálta a megfelelő embert, már csak vásárolnia kéne.*
- Mit akarsz itt rongyos? Nem adok semmit, szóval kotródj!
- Maga így beszél a vásárlókkal?!
- Ha te vásárló vagy, akkor én megeszem a kalapomat. Na kotródj!
- Mondom, hogy vennék valamit. Könyv, tinta, penna. Adja aztán már itt sem vagyok!
- Mit akarsz, talán végrendeletet írni? Inkább kaját vennél magadnak!
- Sokat beszél, inkább tömje befelé a sapkáját!* Na erre aztán néz morcosan és fel is számol egy csinos kis összeget neki. Nimeril fájó szívvel adja át az aranyakat, mert ebből szép mennyiségű eledelt lehetett volna venni. Viszont már jó ideje kuporgatott és most muszáj volt így kiköltekeznie. Át is adja hát az eladónak Mesélő (Hádész) a csillogó 147 aranyat
. Azt is hozzá kell tenni, hogy igencsak fájó szívvel. Aztán köszönés nélkül távozik, mert erre a férfira nem pazarolja feleslegesen az idejét. Rengeteg teendője van még, szóval nincs vesztegetni való ideje.*
863. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-10-22 21:00:25
Üzenet elküldve: 2020-10-22 21:00:25
ÚJ
![>Hathúros Strat [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11495_1556715870_tunder_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Vakmerő
*Viszonylag jó kedvvel, bár annál kevesebb arannyal távozik a kovácsműhelyből. ~Nem sok mindenem maradt, nem baj, ehhez szoktál csak hozzá, nem igaz, Strat?~ Elmélkedik magában, bár még fogalma sincs, hogy mit és hogyan tudna üzletelni, ügyeskedni, hogy kicsit jobbra fordítsa az egyébként általában nem túl fényes sorsát. Ez a sikeres vadászat mindenképp kellett neki. Hátas ebét igyekszik maga mellett tartani, már az életét is megmentette, s ezért sosem lehet elég hálás neki. Szerencsére jól nevelt, s hiába farkasszerű a külleme, s hófehér a bundája, jól nevelt, és alapvetően az emberekkel is kedves. Hol egy kisgyermek szalad oda megsimogatni, s az állat hevesen csóválja farkát, vagy megnyalja a kezét, az pedig csak kacag, vagy egy öreg árus dug valami finomat a szájába, ahogy meglapogatja a fejét. Üdítő látvány, az már biztos. Így, ahogy jár-kel fel-alá a piacon a mandolin után kutatva, beletelik némi időbe, mire a számára megfelelőt talál. Színben is, méretben is, de a mi a fontosabb, hangzásban.*
-Ó igen.
*Megpengeti néhányszor, hangolgatja a hangszert, s egy aprócska dallamot el is húz ott a nagyérdeműnek. Az árus látszólag szeretheti a muzsikát, s úgy is tűnik, mint aki ért hozzá, így még jobban esik tőle a dicséret, s az aprócska taps. Némi alkudozás után 159 aranyban egyeznek meg az árussal (Mesélő (Hádész). Előkotorja a csengő aranyakat, s még vékonyabb erszénnyel, de annál melegebb szívvel távozik a kalmár felé.*
-Ó igen.
*Megpengeti néhányszor, hangolgatja a hangszert, s egy aprócska dallamot el is húz ott a nagyérdeműnek. Az árus látszólag szeretheti a muzsikát, s úgy is tűnik, mint aki ért hozzá, így még jobban esik tőle a dicséret, s az aprócska taps. Némi alkudozás után 159 aranyban egyeznek meg az árussal (Mesélő (Hádész).
Előkotorja a csengő aranyakat, s még vékonyabb erszénnyel, de annál melegebb szívvel távozik a kalmár felé.*
862. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-10-22 13:50:44
Üzenet elküldve: 2020-10-22 13:50:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 407
OOC üzenetek: 109
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 407
OOC üzenetek: 109
Játékstílus: Vakmerő
//Küldetésben//
//Vissza Denjihez//
*Dora megkönnyebbül, hogy a lány felismeri, de még így sem kis aggodalommal pislog utána. A pillanat hevében jó ötlet volt őt kérni a feladatra, de elég hebrencs, ki tudja, teljesíti-e a mesés kincsért cserébe.
Igaz, ha nem, az már rég nem az elf baja lesz. Ő addigra messze jár.
Már indul is vissza lovasához. Kezében egy aprócska üstöt látni, melyből két tál, egy fej hagyma, répa, karalábé, pár gombafej, meg egy kis zacskó fűszerféle kandikál ki. Dora úgy rendezi az agyagtálakat, hogy a zöldségek ne potyogjanak ki az úton, amíg zötykölődnek, és felteszi a kis üstöt meg a pokrócát a lóra. Nem valószínű, hogy ettől a minimális súlytól megszakadna az állat.*
- Már kész is vagyok. *Jelenti be büszkén, de azért úgy dönt, hogy egy kis magyarázatot is fűz az előbbi beszélgetéséhez, hátha Denjaar a ló magasából látta a Xavy és közte lezajlott jelenetet.* Végre elszakadtam a társnőmtől, akivel együtt érkeztem Amonról. Ugyan nem a legkedvesebb nőszemély, de hagytam neki egy üzenetet, hogy nélküle megyek haza. Segítene, kérem? *Érdeklődik, hátha megint kap egy segítő kart a lóhoz. Még mindig elég ügyetlen hozzá, és gyorsabb így felmászni, mintha kölcsön kéne kérne hozzá egy ládát. Arról nem is beszélve, hogy az ő lovához képest ez az állat óriási. Ha végre feljut a nyeregbe, megint odasimul Denjaarhoz, tudják az istenek, hogy vonzalomból, vagy a hátasállat miatti félelemből teszi. Az azonban biztos, hogy nem szégyellősködik.*
//Vissza Denjihez//
*Dora megkönnyebbül, hogy a lány felismeri, de még így sem kis aggodalommal pislog utána. A pillanat hevében jó ötlet volt őt kérni a feladatra, de elég hebrencs, ki tudja, teljesíti-e a mesés kincsért cserébe.
Igaz, ha nem, az már rég nem az elf baja lesz. Ő addigra messze jár.
Már indul is vissza lovasához. Kezében egy aprócska üstöt látni, melyből két tál, egy fej hagyma, répa, karalábé, pár gombafej, meg egy kis zacskó fűszerféle kandikál ki. Dora úgy rendezi az agyagtálakat, hogy a zöldségek ne potyogjanak ki az úton, amíg zötykölődnek, és felteszi a kis üstöt meg a pokrócát a lóra. Nem valószínű, hogy ettől a minimális súlytól megszakadna az állat.*
- Már kész is vagyok. *Jelenti be büszkén, de azért úgy dönt, hogy egy kis magyarázatot is fűz az előbbi beszélgetéséhez, hátha Denjaar a ló magasából látta a Xavy és közte lezajlott jelenetet.* Végre elszakadtam a társnőmtől, akivel együtt érkeztem Amonról. Ugyan nem a legkedvesebb nőszemély, de hagytam neki egy üzenetet, hogy nélküle megyek haza. Segítene, kérem? *Érdeklődik, hátha megint kap egy segítő kart a lóhoz. Még mindig elég ügyetlen hozzá, és gyorsabb így felmászni, mintha kölcsön kéne kérne hozzá egy ládát. Arról nem is beszélve, hogy az ő lovához képest ez az állat óriási. Ha végre feljut a nyeregbe, megint odasimul Denjaarhoz, tudják az istenek, hogy vonzalomból, vagy a hátasállat miatti félelemből teszi. Az azonban biztos, hogy nem szégyellősködik.*
861. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-10-22 11:28:01
Üzenet elküldve: 2020-10-22 11:28:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Csillagnézőben//
*Wherä érdeklődve fürkészi Max arcát, míg az feleletet ad. Ami bizony nem elégíti ki kíváncsiságát, s valamiért azt érzi, nem teljesen ez az igazság. Olyan, mintha félne bevallani érzéseit. Pár pillanatig még a karamell színű arcot tanulmányozza, és nagyon szeretne mondani valamit ezzel kapcsolatban, de végül nem teszi. Annyiban hagyja a dolgot, és úgy van vele, hogy majd elmondja a másik, ha akarja. Bár igazság szerint nagyon nem szívleli a titkokat, semmilyen formában, de minthogy nagyon megszerette Maxot, ezt a békát most lenyeli és túlteszi magát rajta.
Wherä is tudja, hogy a kutyák ugatós fajták, de ez nem változtat semmit a tényen, hogy ő bizony nem díjazza ezeknek az állatoknak a hasonló megnyilvánulásait. De amúgy más állatok megnyilvánulásaival sincs kibékülve. Már attól is feláll a szőr a hátán, ha egy macska szuggerálja a tekintetével. Hagyja, hogy a kedves lovag átkarolja és hajába simítson. Ettől lélegzése és szívverése is lassul. Abszolút nyugtató hatással van rá már csupán a férfi közelsége is. Immár higgadtan néz a félvér szemeibe, amelyek nyugalmat sugároznak számára. Jó hangulata csakhamar visszatér, amikor a férfi elbűvölőnek nevezi. Még el is mosolyodik haloványan.*
- Jó, hogy itt vagy.* Jelenti ki őszinte szeretettel. Max egy történetet kezd mesélni, amin Wherä időnként aprókat kuncog. Elhiszi minden szavát, bár azt kötve hiszi, hogy ő valaha is meg tud barátkozni az állatokkal. Fogalma sincs, miért alakult ki ez nála, csak azt tudja, hogy kisgyerek korától érez állatfóbiát. A történet komollyá válik, és Wherä újabb részletét ismeri meg a férfi életének. Itt már nem kuncog, hiszen a hangulat is komoly, ő pedig figyelmesen hallgat. Aztán minden átmenet nélkül a táncra kérdez rá a félvér. Meglepi a kérdés, és nem kimondottan táncos lábú lány, de valamicskét ért hozzá.*
- Nem nagyon szoktam táncolni. Nem volt eddig kivel. De egy kicsit tudok.* Utolsó mondatával burkoltan jelzi, hogy örömmel elfogadja a felkérést, csak hát problémába ütközik a dolog.*
- De ott nincs zene. Mire fogunk táncolni?
*Wherä érdeklődve fürkészi Max arcát, míg az feleletet ad. Ami bizony nem elégíti ki kíváncsiságát, s valamiért azt érzi, nem teljesen ez az igazság. Olyan, mintha félne bevallani érzéseit. Pár pillanatig még a karamell színű arcot tanulmányozza, és nagyon szeretne mondani valamit ezzel kapcsolatban, de végül nem teszi. Annyiban hagyja a dolgot, és úgy van vele, hogy majd elmondja a másik, ha akarja. Bár igazság szerint nagyon nem szívleli a titkokat, semmilyen formában, de minthogy nagyon megszerette Maxot, ezt a békát most lenyeli és túlteszi magát rajta.
Wherä is tudja, hogy a kutyák ugatós fajták, de ez nem változtat semmit a tényen, hogy ő bizony nem díjazza ezeknek az állatoknak a hasonló megnyilvánulásait. De amúgy más állatok megnyilvánulásaival sincs kibékülve. Már attól is feláll a szőr a hátán, ha egy macska szuggerálja a tekintetével. Hagyja, hogy a kedves lovag átkarolja és hajába simítson. Ettől lélegzése és szívverése is lassul. Abszolút nyugtató hatással van rá már csupán a férfi közelsége is. Immár higgadtan néz a félvér szemeibe, amelyek nyugalmat sugároznak számára. Jó hangulata csakhamar visszatér, amikor a férfi elbűvölőnek nevezi. Még el is mosolyodik haloványan.*
- Jó, hogy itt vagy.* Jelenti ki őszinte szeretettel. Max egy történetet kezd mesélni, amin Wherä időnként aprókat kuncog. Elhiszi minden szavát, bár azt kötve hiszi, hogy ő valaha is meg tud barátkozni az állatokkal. Fogalma sincs, miért alakult ki ez nála, csak azt tudja, hogy kisgyerek korától érez állatfóbiát. A történet komollyá válik, és Wherä újabb részletét ismeri meg a férfi életének. Itt már nem kuncog, hiszen a hangulat is komoly, ő pedig figyelmesen hallgat. Aztán minden átmenet nélkül a táncra kérdez rá a félvér. Meglepi a kérdés, és nem kimondottan táncos lábú lány, de valamicskét ért hozzá.*
- Nem nagyon szoktam táncolni. Nem volt eddig kivel. De egy kicsit tudok.* Utolsó mondatával burkoltan jelzi, hogy örömmel elfogadja a felkérést, csak hát problémába ütközik a dolog.*
- De ott nincs zene. Mire fogunk táncolni?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2885-2904