Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 281 (5601. - 5620. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
5620. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-09-20 08:50:12
Üzenet elküldve: 2016-09-20 08:50:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*A sietség nem jellemző rá. Inkább a hideg, számító nyugodtság, amellyel végzi a néha nem is annyira egyszerű feladatait. Amióta a szervezete szétesett s elhallgatott, nem sok munka akadt a számára és mivel az adal család szőrén szálán eltűnt így más munkája nem akadt. Tanakodik mit is tehetne, hiszen visszamenni a szegények közé a posványba semmi kedve sincs. Ezért marad a remény és a félelem, hogy szükség van e rá, kell e még a munkája számít e rá valaki. Mivel a szervezetből akiknek eddig dolgozott senki mást nem ismert csak a vigyorit így esélye sincs, hogy felkutassa vagy felvegye a kapcsolatot más tagokkal. Már csak egyetlen kapocs maradt a társasághoz az pedig a piactér és a szokásos pad. Ez az utolsó kapaszkodó és szalmaszál, hogy folytathassa azt a kíméletlen feladatot amit nem is olyan rég rá szabtak.
Amikor megérkezik a piacra nyugodt léptekkel először körbejárja, majd amikor megpillantja a három padot egymás mellett a szíve szorul, hiszen annyit ücsörgött itt várva az utasításokat. Kivár egy kicsit és amikor az utolsó emberi is elhagyja a kiszemelt ülő alkalmatosságot, akkor leül és vár.*
Amikor megérkezik a piacra nyugodt léptekkel először körbejárja, majd amikor megpillantja a három padot egymás mellett a szíve szorul, hiszen annyit ücsörgött itt várva az utasításokat. Kivár egy kicsit és amikor az utolsó emberi is elhagyja a kiszemelt ülő alkalmatosságot, akkor leül és vár.*
5619. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-09-20 02:00:52
Üzenet elküldve: 2016-09-20 02:00:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Nővér//
*Úgy viszi a nőt, mintha a lánya, vagy a szeretője lenne. Esetleg mindkettő. Egy pillanatra megtorpan a gondolatra, hogy juthat ilyen eszébe?! Elfutja a szégyen, hogy így megtréfálták az elkalandozó gondolatai. Lepillant a nő arcára. Még ilyen idősen is csodálatosan szép, ahogy egy szobor szépsége is örök, amíg csak össze nem törik a szobrot. De a nő arcának szépsége is elmúlna egy szempillantás alatt, ha valaki összetörné az arcát. Persze Gradak azonnal pallost ragadna és felkockázná az elkövetőt, mintha csak gulyást akarna főzni belőle. Sőt, talán főzne is, sok hagymával, mert úgy szereti, persze nem értelmes lény húsából szokta, mert az beteg és perverz dolog, de ha mégis megtenné, akkor biztos nem spórolna a hagymával. Tenne még bele sót, borsot és fokhagymát is, meg persze szárított-őrölt paprikát és paradicsomot, répából mindkét félét és zellert is, meg petrezselymet. A babérlevélben nem biztos, hogy kell-e bele, de megkérdezne valakit, aki biztosan tudja és ha kell, azt is beleszórna néhány levéllel. Aztán addig főzné, amíg a hús megpuhul és amikor már tökéletes, feltálalná a szeretőjének, aki a lánya is egyben. De ha lánya lenne, akit a szeretőjének szán, hogy nevezné el? Újra lepillant és elmosolyodik, a fejében nincs többé kétely a névadással kapcsolatban.*
-Eyldana. *Szeretetteljesen suttogja maga elé, miközben ölben viszi tovább a nőt a lovak felé.*
//Nővér//
*Úgy viszi a nőt, mintha a lánya, vagy a szeretője lenne. Esetleg mindkettő. Egy pillanatra megtorpan a gondolatra, hogy juthat ilyen eszébe?! Elfutja a szégyen, hogy így megtréfálták az elkalandozó gondolatai. Lepillant a nő arcára. Még ilyen idősen is csodálatosan szép, ahogy egy szobor szépsége is örök, amíg csak össze nem törik a szobrot. De a nő arcának szépsége is elmúlna egy szempillantás alatt, ha valaki összetörné az arcát. Persze Gradak azonnal pallost ragadna és felkockázná az elkövetőt, mintha csak gulyást akarna főzni belőle. Sőt, talán főzne is, sok hagymával, mert úgy szereti, persze nem értelmes lény húsából szokta, mert az beteg és perverz dolog, de ha mégis megtenné, akkor biztos nem spórolna a hagymával. Tenne még bele sót, borsot és fokhagymát is, meg persze szárított-őrölt paprikát és paradicsomot, répából mindkét félét és zellert is, meg petrezselymet. A babérlevélben nem biztos, hogy kell-e bele, de megkérdezne valakit, aki biztosan tudja és ha kell, azt is beleszórna néhány levéllel. Aztán addig főzné, amíg a hús megpuhul és amikor már tökéletes, feltálalná a szeretőjének, aki a lánya is egyben. De ha lánya lenne, akit a szeretőjének szán, hogy nevezné el? Újra lepillant és elmosolyodik, a fejében nincs többé kétely a névadással kapcsolatban.*
-Eyldana. *Szeretetteljesen suttogja maga elé, miközben ölben viszi tovább a nőt a lovak felé.*
5618. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-09-20 01:05:32
Üzenet elküldve: 2016-09-20 01:05:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Artheniori beszerző körút//
//A kő és a rúnák titka//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Trayak tanácsát hümmögve fogadja. Igaza lehet a mélységinek, jobb, ha nem szokja meg, hogy jár az alma a két szép nagy gülü szeméért.
A vezér kérdésére büszkén mutat a mellette baktató, bizalmatlanul tekintgető állatra.*
-Ez, Sylweran, ahogy láthatod is, egy ponty. Már rég vágytam egy ilyen jó kiállású halra. Majd Shiriqával ásunk neki egy tavacskát Vadvédben, ott fog éldegélni. És igen, jön velem. Sok itt a macska, még ellopná valamelyik.
*Hülye kérdésre hülye válasz. Gius iróniájának élén sokat tompít széles vigyora, amivel Sylweranra néz, miközben beszél.
A kövek, fegyverek említésére csak odapillant, de semmit nem tud róluk és nem is igazán érdekli. Neki elég a saját kardja és tőre, majd, ha jobb akad és kérdezik, elgondolkozik rajta, hogy cserél-e. Most minden figyelmét leköti a ló. Igyekszik határozottan, de nem erőszakosan vezetni és azon kapja magát, hogy halkan beszél hozzá.*
-Na ide figyelj, Te ló! Ha jól viseled magad, mindig kapsz ilyet, mint ezek, itt. *Fejével az almás zsák felé bök.*
-De ha nem viselkedsz, ledobálsz, makrancoskodsz meg ott hagysz a bajban, eladlak a hentesnek és ott kolbászt csinálnak belőled. Megértetted? Persze, hogy megértetted, okos állat vagy, a szemed is azért ekkora, mert nem fér bele a fejedbe a sok észtől.
*Megsimogatja a ló sörényét.
~Majd beszélnem kell Jezabiellel, hogy eszkábáljon nekem egy alkalmas kefét. Vagy van olyan Vadvédben? Végül is Shiriqának is saját lova van. Talán az övét elkérhetném. Bár egy óriásnak méretezett kefe...~
Sylweran tőle kérdez valamit, amire felkapja a fejét.*
-Mi...? Ja, igen, kanca. Mennyi idős? Öhm fiatal, mennyi, Trayak? Két éves? Azt hiszem. A neve?
*Ezen még nem gondolkozott, de most azonnal beugrik a név.*
-Bella.
*El is magyarázza, részben a többieknek, részben magának, hogy miért Bella.*
-Ismertem egy kurvát még a Kikötőben. Igazi makrancos kis szuka volt, de ha valaki meg tudta szelídíteni, és barátaim, nem volt könnyű, akkor úgy meglovagolt, hogy azt se tudtad utána, fiú vagy-e vagy éjjeliszekrény.
//A kő és a rúnák titka//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Trayak tanácsát hümmögve fogadja. Igaza lehet a mélységinek, jobb, ha nem szokja meg, hogy jár az alma a két szép nagy gülü szeméért.
A vezér kérdésére büszkén mutat a mellette baktató, bizalmatlanul tekintgető állatra.*
-Ez, Sylweran, ahogy láthatod is, egy ponty. Már rég vágytam egy ilyen jó kiállású halra. Majd Shiriqával ásunk neki egy tavacskát Vadvédben, ott fog éldegélni. És igen, jön velem. Sok itt a macska, még ellopná valamelyik.
*Hülye kérdésre hülye válasz. Gius iróniájának élén sokat tompít széles vigyora, amivel Sylweranra néz, miközben beszél.
A kövek, fegyverek említésére csak odapillant, de semmit nem tud róluk és nem is igazán érdekli. Neki elég a saját kardja és tőre, majd, ha jobb akad és kérdezik, elgondolkozik rajta, hogy cserél-e. Most minden figyelmét leköti a ló. Igyekszik határozottan, de nem erőszakosan vezetni és azon kapja magát, hogy halkan beszél hozzá.*
-Na ide figyelj, Te ló! Ha jól viseled magad, mindig kapsz ilyet, mint ezek, itt. *Fejével az almás zsák felé bök.*
-De ha nem viselkedsz, ledobálsz, makrancoskodsz meg ott hagysz a bajban, eladlak a hentesnek és ott kolbászt csinálnak belőled. Megértetted? Persze, hogy megértetted, okos állat vagy, a szemed is azért ekkora, mert nem fér bele a fejedbe a sok észtől.
*Megsimogatja a ló sörényét.
~Majd beszélnem kell Jezabiellel, hogy eszkábáljon nekem egy alkalmas kefét. Vagy van olyan Vadvédben? Végül is Shiriqának is saját lova van. Talán az övét elkérhetném. Bár egy óriásnak méretezett kefe...~
Sylweran tőle kérdez valamit, amire felkapja a fejét.*
-Mi...? Ja, igen, kanca. Mennyi idős? Öhm fiatal, mennyi, Trayak? Két éves? Azt hiszem. A neve?
*Ezen még nem gondolkozott, de most azonnal beugrik a név.*
-Bella.
*El is magyarázza, részben a többieknek, részben magának, hogy miért Bella.*
-Ismertem egy kurvát még a Kikötőben. Igazi makrancos kis szuka volt, de ha valaki meg tudta szelídíteni, és barátaim, nem volt könnyű, akkor úgy meglovagolt, hogy azt se tudtad utána, fiú vagy-e vagy éjjeliszekrény.
5617. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-09-19 20:35:02
Üzenet elküldve: 2016-09-19 20:35:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Fürge lovasok//
*Bizony a Piacon felgyorsulnak az események, és Lia most csak a kereskedő ösztöneit dicséri, hogy úgy gondolta az általános helyzet miatt bespájzol egy kicsit mindenféle szerből, mely hasznos lehet. A Piacon kaphatóakkal kezdte és most teljesen bizonyos benne, hogy nagyon is jól tette.
Az előbbi találkozás ennek ékes bizonyítéka.*
~Bizony, a Sors útjai kifürkészhetetlenek.~
*Lia most őszintén örül, hogy segíteni tudott Nivere családján, hiszen az úrnő jó volt hozzájuk, Rendoll-lal először tőle, az Ametiszt háztól, kaptak munkát, majd a visszatérésük után, mikor a karaván végül szerencsésen megérkezett megint csak ő segítette ki őket.*
~Igazán semmiség a ház rendben tartása és felügyelete azért, hogy ingyen lakhatunk. Bizony enélkül igencsak nehéz dolgunk lenne.~
*De mielőtt erről beszélhetne renddel megjelenik a kis gnóm, akit így szintén sikerül útba igazítani, Lia megkönnyebbülésére.*
– Vigyázzon magára öregapó, bár Efamar úr bizonyára odafigyel majd! *búcsúzik ő is, majd rendre mosolyog.* Hát igen, biztos rossz így értesülni egy régi barát eltávozásáról, utólag, évek múltán, mikor már annyit sem tehet, hogy elkísérje az utolsó útjára. Ilyenkor mindig ott van némi önvád, hogy hogyhogy nem tudtam, milyen barát voltam én akkor, hogy felé se szagoltam, hogy nem is sejtettem, vagy hogy nem is kaptam értesítést. Pedig hát megesik, hirtelen történnek dolgok és Lanawin nagy.
*Lia egy pillanatra elkomorul, de aztán újra mosolyog.*
– De valóban, talán Nivere léte és személye felvidítja majd és te is láttad a majorság jó hely. Csak az élőholtak ne lennének! Efamar meg mégis rokon is valamilyen szinten és biztos oda fog figyelni, plusz így az apónak nem magában kell nekivágnia az útnak.
*Lia beharapja a száját.*
– Ez így hirtelen szerintem annál is jobb, mintha nekünk kellett volna hirtelen útra kelnünk vele.
*Elgondolkodik Rendoll szavain.*
– Valószínűleg és szerintem segítene is, de valahogy úgy éreztem, ha most itt maradna a városi házban, amit ismer, de ahonnan már hiányzik az öreg barátja, erőt vett volna rajta a mélabú. Talán az új környezet, az utazás és Nivere ezt feledtetik vele. És szerintem találkozunk mi még vele. Így érzem. És lehet, hogy addigra a saját terveid is jobban formát öltenek.
~Akkor lenne mit megvitatniuk.~
– De mit gondolsz Rend, ő lehetett az is aki a csengőt beszerelte a házba? Vagy valaki más?
~Ezt sem kérdeztük meg hirtelenjében.~
//Régi ház és új otthon//
//Rendoll//
*A Piacon már majdnem végeznek, illetve a kereskedelmi tevékenységnek úgy tűnik a mai napra talán vége, de azt nem igazán tudja Lia, mert szégyenszemre nem figyelt, hogy vajon rend minden alapanyagot megkapott-e a beígért lakomához.*
– Hogy látod, megvan minden ami véleményed szerint a mai estebédünkhöz szükségeltetik? *kérdez rá végül és kíváncsian néz a párjára.*
*Bizony a Piacon felgyorsulnak az események, és Lia most csak a kereskedő ösztöneit dicséri, hogy úgy gondolta az általános helyzet miatt bespájzol egy kicsit mindenféle szerből, mely hasznos lehet. A Piacon kaphatóakkal kezdte és most teljesen bizonyos benne, hogy nagyon is jól tette.
Az előbbi találkozás ennek ékes bizonyítéka.*
~Bizony, a Sors útjai kifürkészhetetlenek.~
*Lia most őszintén örül, hogy segíteni tudott Nivere családján, hiszen az úrnő jó volt hozzájuk, Rendoll-lal először tőle, az Ametiszt háztól, kaptak munkát, majd a visszatérésük után, mikor a karaván végül szerencsésen megérkezett megint csak ő segítette ki őket.*
~Igazán semmiség a ház rendben tartása és felügyelete azért, hogy ingyen lakhatunk. Bizony enélkül igencsak nehéz dolgunk lenne.~
*De mielőtt erről beszélhetne renddel megjelenik a kis gnóm, akit így szintén sikerül útba igazítani, Lia megkönnyebbülésére.*
– Vigyázzon magára öregapó, bár Efamar úr bizonyára odafigyel majd! *búcsúzik ő is, majd rendre mosolyog.* Hát igen, biztos rossz így értesülni egy régi barát eltávozásáról, utólag, évek múltán, mikor már annyit sem tehet, hogy elkísérje az utolsó útjára. Ilyenkor mindig ott van némi önvád, hogy hogyhogy nem tudtam, milyen barát voltam én akkor, hogy felé se szagoltam, hogy nem is sejtettem, vagy hogy nem is kaptam értesítést. Pedig hát megesik, hirtelen történnek dolgok és Lanawin nagy.
*Lia egy pillanatra elkomorul, de aztán újra mosolyog.*
– De valóban, talán Nivere léte és személye felvidítja majd és te is láttad a majorság jó hely. Csak az élőholtak ne lennének! Efamar meg mégis rokon is valamilyen szinten és biztos oda fog figyelni, plusz így az apónak nem magában kell nekivágnia az útnak.
*Lia beharapja a száját.*
– Ez így hirtelen szerintem annál is jobb, mintha nekünk kellett volna hirtelen útra kelnünk vele.
*Elgondolkodik Rendoll szavain.*
– Valószínűleg és szerintem segítene is, de valahogy úgy éreztem, ha most itt maradna a városi házban, amit ismer, de ahonnan már hiányzik az öreg barátja, erőt vett volna rajta a mélabú. Talán az új környezet, az utazás és Nivere ezt feledtetik vele. És szerintem találkozunk mi még vele. Így érzem. És lehet, hogy addigra a saját terveid is jobban formát öltenek.
~Akkor lenne mit megvitatniuk.~
– De mit gondolsz Rend, ő lehetett az is aki a csengőt beszerelte a házba? Vagy valaki más?
~Ezt sem kérdeztük meg hirtelenjében.~
//Régi ház és új otthon//
//Rendoll//
*A Piacon már majdnem végeznek, illetve a kereskedelmi tevékenységnek úgy tűnik a mai napra talán vége, de azt nem igazán tudja Lia, mert szégyenszemre nem figyelt, hogy vajon rend minden alapanyagot megkapott-e a beígért lakomához.*
– Hogy látod, megvan minden ami véleményed szerint a mai estebédünkhöz szükségeltetik? *kérdez rá végül és kíváncsian néz a párjára.*
5616. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-09-19 19:34:03
Üzenet elküldve: 2016-09-19 19:34:03
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Bizony, minden fürgeségére és furfangjára szüksége lenne, hogy legyőzze a hímet egy fegyveres párharc során. Csakhogy a benne növekvő kölyök miatt most esélye sem lenne. Furfangja még van, de fürgesége pillanatnyilag csődöt mondana.
Így hát kelletlenül, de kénytelen fél lépést hátra lépni, s hátsó lábára helyezni jócskán gyarapodott testsúlyát. A pillanatnyi meghökkenést azonban nagyon hamar átveszi a harag, és valami sötét, baljós kifejezés. Ez komolyan azt hiszi, hogy tőle, csakis tőle fog? Hogy a markában van? Hogy neki köszönhet bármit is, megannyi bajon, nyűgön és problémán kívül? Néhány pillanattal ezelőtt még hozzávágta volna, hogy nem a harcos képességeit kérdőjelezte meg.
Való igaz, egy fizikai konfliktusban most semmi esélye nem lenne, hiszen pocakja útban lenne, hátráltatná. Kezei azonban fürgék. Az imént még nem merte volna megpróbálni, azonban a hím maga jött hozzá közel. Túlságosan is közel. A penge pedig ismét villan, ám ezúttal nem vág, hanem döf, és hacsak nem tér ki előle Kharasshi, sokkal mélyebbre tör az acél, mint az imént.*
- Takarodj a szemem elől!
*Bizony, minden fürgeségére és furfangjára szüksége lenne, hogy legyőzze a hímet egy fegyveres párharc során. Csakhogy a benne növekvő kölyök miatt most esélye sem lenne. Furfangja még van, de fürgesége pillanatnyilag csődöt mondana.
Így hát kelletlenül, de kénytelen fél lépést hátra lépni, s hátsó lábára helyezni jócskán gyarapodott testsúlyát. A pillanatnyi meghökkenést azonban nagyon hamar átveszi a harag, és valami sötét, baljós kifejezés. Ez komolyan azt hiszi, hogy tőle, csakis tőle fog? Hogy a markában van? Hogy neki köszönhet bármit is, megannyi bajon, nyűgön és problémán kívül? Néhány pillanattal ezelőtt még hozzávágta volna, hogy nem a harcos képességeit kérdőjelezte meg.
Való igaz, egy fizikai konfliktusban most semmi esélye nem lenne, hiszen pocakja útban lenne, hátráltatná. Kezei azonban fürgék. Az imént még nem merte volna megpróbálni, azonban a hím maga jött hozzá közel. Túlságosan is közel. A penge pedig ismét villan, ám ezúttal nem vág, hanem döf, és hacsak nem tér ki előle Kharasshi, sokkal mélyebbre tör az acél, mint az imént.*
- Takarodj a szemem elől!
5615. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-09-19 18:17:29
Üzenet elküldve: 2016-09-19 18:17:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Piaci kiruccanás//
//Lyv és Nixy//
- Tudom, én is itt voltam. *fonná össze a karjait a férfi, ha nem lenne tele kosárral.
Lyv további kissé éles megjegyzéseire viszont vág egy grimaszt. Úgy tűnik csak a jó jutott ki ennek a leánykának az életből, amit nem sajnál tőle, viszont így eléggé tapasztalatlannak is írja le magában.*
- Hát persze. Teljesen megrettentem a kis vöröstől, mindjárt magam alá csinálok! *vigyorog, de aztán komollyá válik az arca.*
- Ti látom mennyire hősök vagytok és bátrak... viszont ha itt a bokrokban néhány társa lapulna, akik szeretnének kirabolni minket, és a drága hölgyeket kicsikét megbecsteleníteni... akkor is ennyire volna kedved élcelődni? *ráncolja a homlokát.*
- Szíves örömest megvédelek én titeket, de nem akarom feleslegesen feláldozni az életemet azért, hogy néhány haramiának jó fogása legyen... a kosaratokból, meg rajtatok is. De ha Te, hölgyem, kedveled a téged fogdosó mocskos kezeket... hát csúfolódj csak velem, és az elővigyázatosságommal. Elvégre kettőnk közül én nőttem fel egy nemesi házban, és te az utcán a tolvajbandák meg útonállók között. Biztosan rettenetesen tapasztalt vagy. *vigyorodik el ismét, és számít rá, hogy ezért még visszakap majd némi szidalmat, de hát valahogy csak a tudtára kell adnia ezeknek a buta kislányoknak, hogy az élet nem csak móka és kacagás, és vannak helyzetek, amelyekben jobb az olyanokra hallgatni, mint ő.
Aztán a kirohanó Nixyre pillant.*
- Senki nem is vonta kétségbe a szavaidat! *mondja a kékségnek.*- Nem kell ennyire begőzölni... itt, mint látod, én vagyok az ostoba. *vigyorodik el kissé, és inkább úgy dönt, jobb ha nem is beszél a visszafelé úton. Persze csak ha Lyv nem esik neki felháborodva. Mindennek eljön a maga ideje.
Inkább csak kísérgeti őket tovább, s csak akkor nyugszik meg újra, amikor már a város biztonságos forgatagába érnek. Igaz itt is lehetnek tolvajok bármerre, de bozótosban lapuló útonállók annál kevesebb. Márpedig a kis vörös csapdába is csalhatta volna őket... úgy tűnik ez egyiküknek sem jutott eszébe, csak neki.*
//Lyv és Nixy//
- Tudom, én is itt voltam. *fonná össze a karjait a férfi, ha nem lenne tele kosárral.
Lyv további kissé éles megjegyzéseire viszont vág egy grimaszt. Úgy tűnik csak a jó jutott ki ennek a leánykának az életből, amit nem sajnál tőle, viszont így eléggé tapasztalatlannak is írja le magában.*
- Hát persze. Teljesen megrettentem a kis vöröstől, mindjárt magam alá csinálok! *vigyorog, de aztán komollyá válik az arca.*
- Ti látom mennyire hősök vagytok és bátrak... viszont ha itt a bokrokban néhány társa lapulna, akik szeretnének kirabolni minket, és a drága hölgyeket kicsikét megbecsteleníteni... akkor is ennyire volna kedved élcelődni? *ráncolja a homlokát.*
- Szíves örömest megvédelek én titeket, de nem akarom feleslegesen feláldozni az életemet azért, hogy néhány haramiának jó fogása legyen... a kosaratokból, meg rajtatok is. De ha Te, hölgyem, kedveled a téged fogdosó mocskos kezeket... hát csúfolódj csak velem, és az elővigyázatosságommal. Elvégre kettőnk közül én nőttem fel egy nemesi házban, és te az utcán a tolvajbandák meg útonállók között. Biztosan rettenetesen tapasztalt vagy. *vigyorodik el ismét, és számít rá, hogy ezért még visszakap majd némi szidalmat, de hát valahogy csak a tudtára kell adnia ezeknek a buta kislányoknak, hogy az élet nem csak móka és kacagás, és vannak helyzetek, amelyekben jobb az olyanokra hallgatni, mint ő.
Aztán a kirohanó Nixyre pillant.*
- Senki nem is vonta kétségbe a szavaidat! *mondja a kékségnek.*- Nem kell ennyire begőzölni... itt, mint látod, én vagyok az ostoba. *vigyorodik el kissé, és inkább úgy dönt, jobb ha nem is beszél a visszafelé úton. Persze csak ha Lyv nem esik neki felháborodva. Mindennek eljön a maga ideje.
Inkább csak kísérgeti őket tovább, s csak akkor nyugszik meg újra, amikor már a város biztonságos forgatagába érnek. Igaz itt is lehetnek tolvajok bármerre, de bozótosban lapuló útonállók annál kevesebb. Márpedig a kis vörös csapdába is csalhatta volna őket... úgy tűnik ez egyiküknek sem jutott eszébe, csak neki.*
5614. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-09-19 18:07:01
Üzenet elküldve: 2016-09-19 18:07:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Piaci kiruccanás//
//Lyvanar és Arac//
*Eddig is eléggé zavarban volt, de úgy látszik mindenkinek az a mániája, hogy felé vessen sokatmondó pillantásokat. El szeretne tűnni, ez látszik is rajta, próbálja magát összehúzni mintha azt remélné hogy találhat egy pici kis lyukat a térben ahova bebújhat és elveszhet. Sophie távozása után pislog Lyvre is, Aracra is, de mintha mindenki tőle várna magyarázatot.*
- Tényleg nem ismerem!
*Az eddigieknél jóval hangosabban szólal meg, hagyják végre békén, semmi köze ehhez az idegenhez, ne méregesse mindenki őt ilyen árgus szemekkel. Kicsit mintha kikérné magának, de inkább mentegetőzik. Megfordul a fejében hogy egyszerűen színt vall, összeroppan már a titkok és a gyanakvás, a félelmek alatt, de végül is ennek a helyzetnek most nincs köze az ő múltjához, ha valakinek valamit elmond, az nem most és nem emiatt lesz. Inkább csak engedelmesen felkel és elindul a többiekkel. Örül hogy már inkább egymással vannak elfoglalva és nem őt méregetik, de nem akar szűnni a rossz érzése. Meddig tudja még ezt csinálni? Így minden társaságban töltött perce szenvedés, csak akkor érzi jól magát, ha egyedül van.*
//Lyvanar és Arac//
*Eddig is eléggé zavarban volt, de úgy látszik mindenkinek az a mániája, hogy felé vessen sokatmondó pillantásokat. El szeretne tűnni, ez látszik is rajta, próbálja magát összehúzni mintha azt remélné hogy találhat egy pici kis lyukat a térben ahova bebújhat és elveszhet. Sophie távozása után pislog Lyvre is, Aracra is, de mintha mindenki tőle várna magyarázatot.*
- Tényleg nem ismerem!
*Az eddigieknél jóval hangosabban szólal meg, hagyják végre békén, semmi köze ehhez az idegenhez, ne méregesse mindenki őt ilyen árgus szemekkel. Kicsit mintha kikérné magának, de inkább mentegetőzik. Megfordul a fejében hogy egyszerűen színt vall, összeroppan már a titkok és a gyanakvás, a félelmek alatt, de végül is ennek a helyzetnek most nincs köze az ő múltjához, ha valakinek valamit elmond, az nem most és nem emiatt lesz. Inkább csak engedelmesen felkel és elindul a többiekkel. Örül hogy már inkább egymással vannak elfoglalva és nem őt méregetik, de nem akar szűnni a rossz érzése. Meddig tudja még ezt csinálni? Így minden társaságban töltött perce szenvedés, csak akkor érzi jól magát, ha egyedül van.*
5613. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-09-19 17:33:23
Üzenet elküldve: 2016-09-19 17:33:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Gradak//
* Nem hát, pláne nem ebben a korban, így a lakosság akaratuk ellenére is mindent elsöprő folyóként árasztja el a kettejük közti rést, és Eyldanát elsodorja. Kellemetlen, hogy egy szimpla emberáradat kifog a harcos nőn, de ezt is nyugodtan foghatjuk a korára.
Tanítványa visszafordul érte, s mentőövként dobja kezét, melyet tétovázás nélkül meg is ragad. Pillanatokon belül egy erős férfi karjaiban találja magát, egy nyugodt helyen, mely a legbiztonságosabb ebben az „óceánban”. Mint annak idején a Tintanik fregatt, ami sajnálatos módon először kalózok áldozata lett, aztán zátonyra futott, meglékelődött és végül a víz ölelésében merült végső álomra. *
- Gradak…
* Pillant hálásan Gradakra, majd orrával a lovak felé bök. A mozdulat magáért beszél. *
//Gradak//
* Nem hát, pláne nem ebben a korban, így a lakosság akaratuk ellenére is mindent elsöprő folyóként árasztja el a kettejük közti rést, és Eyldanát elsodorja. Kellemetlen, hogy egy szimpla emberáradat kifog a harcos nőn, de ezt is nyugodtan foghatjuk a korára.
Tanítványa visszafordul érte, s mentőövként dobja kezét, melyet tétovázás nélkül meg is ragad. Pillanatokon belül egy erős férfi karjaiban találja magát, egy nyugodt helyen, mely a legbiztonságosabb ebben az „óceánban”. Mint annak idején a Tintanik fregatt, ami sajnálatos módon először kalózok áldozata lett, aztán zátonyra futott, meglékelődött és végül a víz ölelésében merült végső álomra. *
- Gradak…
* Pillant hálásan Gradakra, majd orrával a lovak felé bök. A mozdulat magáért beszél. *
5612. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-09-19 17:27:54
Üzenet elküldve: 2016-09-19 17:27:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Piaci kiruccanás//
//Arac, Nixy//
*Lyv úgy érzi, hogy erősen túl van dramatizálva ez a helyzet. A vöröske elég élelmesnek tűnik, nem kell félteni. Ehhez mérten úgy kezeli az előadott hattyú halálát, mintha meg sem hallaná. Épp próbálja összeszedni a gondolatait, hogy illedelmesen, de egyértelműen búcsúzzon Sophietól, jelezve, hogy hazafelé mennének, ahova őt nem hívják, de a lány megelőzi és búcsúzkodni kezd.*
~Ebből is látszik, hogy éles eszű. Gyorsan felismerte, hogy itt most nem terem babér.~
*Az ölelés kérdésére meglepetten húzza fel a szemöldökét és sokatmondón néz Nixyre. Még a fejét is megcsóválja picit, de szerencsére nem kell beavatkoznia, mert a kis alkimista ügyesen elutasítja a közeledést. Lyv megkönnyebbülten bólint felé, elismerése jeléül.*
~Mégis hogy képzeli, hogy ölelgetné? Hát milyen nemeseknél szolgált ő, ahol a cseléd csak úgy megölelhetett egy hölgyet? Még ha Nixy csak részben is az... vagy talán egyáltalán nem. De akkor is.~
*A lány végre elmegy, Lyv pedig felállva kinyújtózik és a pörölni kezdő Aracra mered.*
-Nem mi jöttünk ide vele, hanem ő velünk, és tisztában vagyunk vele, hogy minden szava hazugság volt.
*Ruháját leporolva, int Nilyriának, és határozott léptekkel indul vissza a város felé. Közben azért még hátra szól aválla felett a férfinek.*
-Azért nem kell megrémülni egy nagyot mondó kis tolvaj lánykától, kedves zsoldos katona.
*Kötekedő hangja mellé egy széles vigyort is küld a férfinek, hogy tudassa, csak szurkálódik vele, majd könnyedén folytatja.*
-Különben is azért jöttél velünk, hogy megvédj, nem? Hogyan tervezed ezt, ha megijeszt egy vörös suhanc?
*Nagy a szája, de ő is megkönnyebbült, hogy Sophie eloldalgott végre Nixy közeléből. Visszafelé megint útba ejtik a piacot, de ezúttal nem mennek be a sűrűjébe, csupán körbe sétálják a megannyi árust és vásárlót, hogy a gazdagnegyedbe érve, végre hazafelé vehessék az irányt. Lyv izgatottan várja, hogy megsüthesse a húsos pitét, és láthassa Gradak arcát, ahogy megízleli a régen kóstolt csemegét. Gondolatai ezzel végérvényesen le is horgonyoznak a harcosnál és már csak a lábait szedi, hogy mielőbb otthon legyenek.*
~Remélem örül majd neki. Remélem még mindig ez a kedvence. Talán megölel majd érte, és akkor megint érezhetem az illatát és a teste melegét... Ahh, csak lennénk már otthon.~
//Arac, Nixy//
*Lyv úgy érzi, hogy erősen túl van dramatizálva ez a helyzet. A vöröske elég élelmesnek tűnik, nem kell félteni. Ehhez mérten úgy kezeli az előadott hattyú halálát, mintha meg sem hallaná. Épp próbálja összeszedni a gondolatait, hogy illedelmesen, de egyértelműen búcsúzzon Sophietól, jelezve, hogy hazafelé mennének, ahova őt nem hívják, de a lány megelőzi és búcsúzkodni kezd.*
~Ebből is látszik, hogy éles eszű. Gyorsan felismerte, hogy itt most nem terem babér.~
*Az ölelés kérdésére meglepetten húzza fel a szemöldökét és sokatmondón néz Nixyre. Még a fejét is megcsóválja picit, de szerencsére nem kell beavatkoznia, mert a kis alkimista ügyesen elutasítja a közeledést. Lyv megkönnyebbülten bólint felé, elismerése jeléül.*
~Mégis hogy képzeli, hogy ölelgetné? Hát milyen nemeseknél szolgált ő, ahol a cseléd csak úgy megölelhetett egy hölgyet? Még ha Nixy csak részben is az... vagy talán egyáltalán nem. De akkor is.~
*A lány végre elmegy, Lyv pedig felállva kinyújtózik és a pörölni kezdő Aracra mered.*
-Nem mi jöttünk ide vele, hanem ő velünk, és tisztában vagyunk vele, hogy minden szava hazugság volt.
*Ruháját leporolva, int Nilyriának, és határozott léptekkel indul vissza a város felé. Közben azért még hátra szól aválla felett a férfinek.*
-Azért nem kell megrémülni egy nagyot mondó kis tolvaj lánykától, kedves zsoldos katona.
*Kötekedő hangja mellé egy széles vigyort is küld a férfinek, hogy tudassa, csak szurkálódik vele, majd könnyedén folytatja.*
-Különben is azért jöttél velünk, hogy megvédj, nem? Hogyan tervezed ezt, ha megijeszt egy vörös suhanc?
*Nagy a szája, de ő is megkönnyebbült, hogy Sophie eloldalgott végre Nixy közeléből. Visszafelé megint útba ejtik a piacot, de ezúttal nem mennek be a sűrűjébe, csupán körbe sétálják a megannyi árust és vásárlót, hogy a gazdagnegyedbe érve, végre hazafelé vehessék az irányt. Lyv izgatottan várja, hogy megsüthesse a húsos pitét, és láthassa Gradak arcát, ahogy megízleli a régen kóstolt csemegét. Gondolatai ezzel végérvényesen le is horgonyoznak a harcosnál és már csak a lábait szedi, hogy mielőbb otthon legyenek.*
~Remélem örül majd neki. Remélem még mindig ez a kedvence. Talán megölel majd érte, és akkor megint érezhetem az illatát és a teste melegét... Ahh, csak lennénk már otthon.~
5611. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-09-19 16:09:42
Üzenet elküldve: 2016-09-19 16:09:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Artheniori beszerző körút//
//A kő és a rúnák titka//
*Gius félre húzódik egy árushoz, rögvest ki is derül, mi a célja ezzel. Meg akarja vesztegetni a jószágot, s habár minden minden józan lény szívéhez, a lónak is a gyomrán keresztül vezet az út, nem biztos, hogy célravezető azonnal megtömni, mielőtt becsületesen betörné az ember.*
-Ne kapasd el. Majd ha jutalom lesz az alma, jobban fogja értékelni.
*Talán nem az ő módszere a legcélravezetőbb, mi több, Bolhással is ennek az ellenkezője zajlott le megismerkedésük napján. Ettől függetlenül ő továbbra is híve a szigor elvű, keménykezű nevelésnek. A fekete blökivel is csak a megismerkedésük napján volt a kelleténél kedvesebb, aztán kezdetét vette a néhány hónapos szoktatás és nevelés.*
-Na azt hiszem Sylweran is kiszúrt minket.
*Jegyzi meg az egyértelműt, ahogy az ezüsthajú int feléjük. Rövidesen oda is érnek, erre a colos meg is szólal. Hagyja, hogy Gius kifejtse indítékait a vásárlásra, majd a rá vonatkozó résznél Tray is felszólal.*
-Mhm.
*Hümmög helyeslően, s a velős megjegyzést máris a fénylő gömb újbóli bemutatása követ.*
-Igen, én már tuti láttam.
*Jegyzi meg egészen egyszerűen, de erre sem pazarolnak sok szót, sőt, már el is indulnak a korábban felkonferált ószeres felé, ahol remélhetőleg mindenki választ kap mindenre.*
-Itt, bizony.
*Emeli le válláról a ponyvába tekert, fémesen zörgő köteget.*
-Le sem vettem róla a szemem.
//A kő és a rúnák titka//
*Gius félre húzódik egy árushoz, rögvest ki is derül, mi a célja ezzel. Meg akarja vesztegetni a jószágot, s habár minden minden józan lény szívéhez, a lónak is a gyomrán keresztül vezet az út, nem biztos, hogy célravezető azonnal megtömni, mielőtt becsületesen betörné az ember.*
-Ne kapasd el. Majd ha jutalom lesz az alma, jobban fogja értékelni.
*Talán nem az ő módszere a legcélravezetőbb, mi több, Bolhással is ennek az ellenkezője zajlott le megismerkedésük napján. Ettől függetlenül ő továbbra is híve a szigor elvű, keménykezű nevelésnek. A fekete blökivel is csak a megismerkedésük napján volt a kelleténél kedvesebb, aztán kezdetét vette a néhány hónapos szoktatás és nevelés.*
-Na azt hiszem Sylweran is kiszúrt minket.
*Jegyzi meg az egyértelműt, ahogy az ezüsthajú int feléjük. Rövidesen oda is érnek, erre a colos meg is szólal. Hagyja, hogy Gius kifejtse indítékait a vásárlásra, majd a rá vonatkozó résznél Tray is felszólal.*
-Mhm.
*Hümmög helyeslően, s a velős megjegyzést máris a fénylő gömb újbóli bemutatása követ.*
-Igen, én már tuti láttam.
*Jegyzi meg egészen egyszerűen, de erre sem pazarolnak sok szót, sőt, már el is indulnak a korábban felkonferált ószeres felé, ahol remélhetőleg mindenki választ kap mindenre.*
-Itt, bizony.
*Emeli le válláról a ponyvába tekert, fémesen zörgő köteget.*
-Le sem vettem róla a szemem.
5610. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-09-19 14:55:18
Üzenet elküldve: 2016-09-19 14:55:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
//Artheniori beszerző körút//
//A kő és a rúnák titka//
*Sylweran a főtérről egyenesen a piac felé veszi az irányt, miután persze elbúcsúzott a többiektől, és hosszasan elidőzött a tekintete Shiriqán. Oda is mondta halkan a lánynak, hogy nagyon vigyázzanak magukra, és akarva akaratlanul is kiült valami furcsa dolog a tekintetébe.
Ez próbálta leplezni még saját maga előtt is akkor, amikor már Giusékat az üzletelésükkel hátrahagyva, Borókátlanul elindult a forgatag felé.
Még amikor kikérte a sörét, és a mellé egy kis sós ropogóst is elmajszolva magába mélyedt, akkor is ekörül jártak a gondolatai. Valamiért nem tudta kiverni Shiriqát a fejéből, és nap, mint nap csak egyre különösebb és rosszabb volt ez a dolog. Nem tud mit kezdeni vele, az a helyzet.
Nem is nagyon érti az egész dolgot.
Legjobb barátok lettek az utóbbi időben, ez biztos volt a számára, és hát a nő megmentette az életét. Nem mintha nem keveredett volna már számtalan hasonlóan veszélyes helyzetben, amiket így vagy úgy, de végül túlélt... ott volt például az a Fűztekeresi eset... akkor ráadásul keményen megkísértette a sötétség. Nem sokon múlott, és közben majdnem elgyengült... sokkal egyszerűbb lehetne minden, ha akkor igent mond. Ha akkor úgy mond igent, hogy minden idegszálával komolyan gondolja a dolgot, és nem visít benne mélyen az az apró kis hang, amely arról beszél, hogy maradjon önmaga, hogy a helyes út nem mindig a könnyebb.
Bár ha akkor úgy dönt, hogy maga mögött hagyja addigi életét, és átlényegül valami egészen mássá, akkor Breet sem ismerte volna meg soha. Persze Yessefiel is kimaradt volna... és akkor már Meruwiel, sőt Trayak is... és a többiek, na meg Shiriqa... ám könnyebb lenne. Biztos könnyebb lenne. Főleg ebben az időben, hogy mindenféle sötét dolgok terjednek szét a világban. Most ő is azon az oldalon állhatna, erősítve a seregeiket. Sőt, a megkísértője is. De így két sötétséget irtott ki egy este alatt. Egyet ami csábította, és egyet önmagában. Nem is beszélve az utána következő fenevadakról...
Ilyesfajta mély filozofálásokba bonyolódik saját magával, miközben elfogy a ropogtatni valója, és már csak pár korty marad a korsója alján. Ekkor pedig Giust és Trayt is felleli a tömegben. Meg egy... lovat?
Kiissza a sörét, és már vigyorogva int is a többiek felé. Legalább addig elfelejti ezeket az ostobaságokat, amíg intézkednek. Megvárja, míg odaérnek hozzá, hiszen őt magát sokkal könnyebb látni a tömegben, mint neki folyamatosan szemmel tartani a párost, aztán szólal csak meg.*
- Gyorsak voltatok. Gius, mi ez? *int vigyorogva a ló felé.*- Azt hittem az istállóban hagyod. Magaddal akarod hozni a templomba is? *kérdezi fehér fogait kivillantva a széles mosolygás közben.*
- Egyébként mindegy is, nem a templomba megyünk. *folytatja aztán.*- Látjátok még ott a fénycsóvát... semmi sem változott. Azt hihetnénk, hogy Arthenior vezetősége már rég megoldotta a problémát ennyi idő alatt, de csak annyi történt, hogy már egyáltalán nem lehet bejutni, és a könyvtárt is őrök állják el. *sóhajt fel.*
- Viszont útközben idefelé megtudtam, hogy van a közelben egy ószeres, aki ért az ilyesféle dolgokhoz. *folytatja.*
- Hozzá elmehetünk a fegyverekkel. És van nálam is valami, amit nem ártana megvizsgálni. *nyúl zsebébe, és egy röpke pillanatra megmutatja a fényes követ a társainak. Majd gyorsan vissza is teszi azt a helyére.*
- Nem tudom mutattam e már. *mondja.*- Az erdőszellemtől kaptuk, amikor Shiriqával meg a Nővérrel megszabadítottuk őt az árnyéklényektől. Nem tudom mire lehet jó, de most majd kiderítjük ezt is. Trófeának és biztosítéknak mindenesetre eddig remek volt. *vigyorodik el ismét.*
- Na, induljunk szerintem. *indítványozza a dolgot, majd ha minden igaz, el is indulnak végre a tömegen át.*
- Egyébként szép kanca. *mondja Giusnak közben.*- Mennyi idős? Van már neve?
*Majd Trayra pillant.*
- Minden fegyver nálad van barátom, ugye? Köszönöm, hogy elhoztad őket. Vigyázz rájuk!
//A kő és a rúnák titka//
*Sylweran a főtérről egyenesen a piac felé veszi az irányt, miután persze elbúcsúzott a többiektől, és hosszasan elidőzött a tekintete Shiriqán. Oda is mondta halkan a lánynak, hogy nagyon vigyázzanak magukra, és akarva akaratlanul is kiült valami furcsa dolog a tekintetébe.
Ez próbálta leplezni még saját maga előtt is akkor, amikor már Giusékat az üzletelésükkel hátrahagyva, Borókátlanul elindult a forgatag felé.
Még amikor kikérte a sörét, és a mellé egy kis sós ropogóst is elmajszolva magába mélyedt, akkor is ekörül jártak a gondolatai. Valamiért nem tudta kiverni Shiriqát a fejéből, és nap, mint nap csak egyre különösebb és rosszabb volt ez a dolog. Nem tud mit kezdeni vele, az a helyzet.
Nem is nagyon érti az egész dolgot.
Legjobb barátok lettek az utóbbi időben, ez biztos volt a számára, és hát a nő megmentette az életét. Nem mintha nem keveredett volna már számtalan hasonlóan veszélyes helyzetben, amiket így vagy úgy, de végül túlélt... ott volt például az a Fűztekeresi eset... akkor ráadásul keményen megkísértette a sötétség. Nem sokon múlott, és közben majdnem elgyengült... sokkal egyszerűbb lehetne minden, ha akkor igent mond. Ha akkor úgy mond igent, hogy minden idegszálával komolyan gondolja a dolgot, és nem visít benne mélyen az az apró kis hang, amely arról beszél, hogy maradjon önmaga, hogy a helyes út nem mindig a könnyebb.
Bár ha akkor úgy dönt, hogy maga mögött hagyja addigi életét, és átlényegül valami egészen mássá, akkor Breet sem ismerte volna meg soha. Persze Yessefiel is kimaradt volna... és akkor már Meruwiel, sőt Trayak is... és a többiek, na meg Shiriqa... ám könnyebb lenne. Biztos könnyebb lenne. Főleg ebben az időben, hogy mindenféle sötét dolgok terjednek szét a világban. Most ő is azon az oldalon állhatna, erősítve a seregeiket. Sőt, a megkísértője is. De így két sötétséget irtott ki egy este alatt. Egyet ami csábította, és egyet önmagában. Nem is beszélve az utána következő fenevadakról...
Ilyesfajta mély filozofálásokba bonyolódik saját magával, miközben elfogy a ropogtatni valója, és már csak pár korty marad a korsója alján. Ekkor pedig Giust és Trayt is felleli a tömegben. Meg egy... lovat?
Kiissza a sörét, és már vigyorogva int is a többiek felé. Legalább addig elfelejti ezeket az ostobaságokat, amíg intézkednek. Megvárja, míg odaérnek hozzá, hiszen őt magát sokkal könnyebb látni a tömegben, mint neki folyamatosan szemmel tartani a párost, aztán szólal csak meg.*
- Gyorsak voltatok. Gius, mi ez? *int vigyorogva a ló felé.*- Azt hittem az istállóban hagyod. Magaddal akarod hozni a templomba is? *kérdezi fehér fogait kivillantva a széles mosolygás közben.*
- Egyébként mindegy is, nem a templomba megyünk. *folytatja aztán.*- Látjátok még ott a fénycsóvát... semmi sem változott. Azt hihetnénk, hogy Arthenior vezetősége már rég megoldotta a problémát ennyi idő alatt, de csak annyi történt, hogy már egyáltalán nem lehet bejutni, és a könyvtárt is őrök állják el. *sóhajt fel.*
- Viszont útközben idefelé megtudtam, hogy van a közelben egy ószeres, aki ért az ilyesféle dolgokhoz. *folytatja.*
- Hozzá elmehetünk a fegyverekkel. És van nálam is valami, amit nem ártana megvizsgálni. *nyúl zsebébe, és egy röpke pillanatra megmutatja a fényes követ a társainak. Majd gyorsan vissza is teszi azt a helyére.*
- Nem tudom mutattam e már. *mondja.*- Az erdőszellemtől kaptuk, amikor Shiriqával meg a Nővérrel megszabadítottuk őt az árnyéklényektől. Nem tudom mire lehet jó, de most majd kiderítjük ezt is. Trófeának és biztosítéknak mindenesetre eddig remek volt. *vigyorodik el ismét.*
- Na, induljunk szerintem. *indítványozza a dolgot, majd ha minden igaz, el is indulnak végre a tömegen át.*
- Egyébként szép kanca. *mondja Giusnak közben.*- Mennyi idős? Van már neve?
*Majd Trayra pillant.*
- Minden fegyver nálad van barátom, ugye? Köszönöm, hogy elhoztad őket. Vigyázz rájuk!
5609. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-09-18 23:33:12
Üzenet elküldve: 2016-09-18 23:33:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Artheniori beszerző körút//
*Gius szórakozottan bólint a mélységi szavaira, mert közben észrevesz egy zöldségeket és gyümölcsöket árusító pultot, ami mögött egy testes nő nagy hangon kínálja portékáját, miközben néhány legény izzadva pakolja a ládákat.
~Almából igen nagy a választék, márpedig a lókereskedő az Istállónál azt mondta, egy ló magunkhoz édesgetésének egyik legjobb módja ha almával etetjük. Tehát vegyünk almát!~
Mintha az állat is érezné a csemege illatát, a levegőből nagyokat szippantva emelgeti a fejét és a gyümölcsök irányába tekintget. Persze ez jelentheti azt is, hogy nem szimpatikus neki a nő vagy a legényei, vagy bármi mást is, Giusnak a leghalványabb fogalma sincs. Mindenesetre a pulthoz lép, kifizet 8 aranyat az árusnak, akit Mesélő (Dáriusz)nak hívnak és egy zsák alma mérsékelten boldog tulajdonosa lesz.
Egyet rögtön elő is vesz, némi tanakodás után kettétöri és úgy kínálja oda a lónak.*
-Egyél, Te dög!
*A "dög" pedig rövid szaglászás után rá is harap a csemegére, rövid úton elropogtatva azt. Gius elégedetten nézi, miközben elmajszolja az alma másik felét, majd Trayakra pillant.*
-Mit is mondtál? Ja, igen, Slyweran. Persze, menjünk oda.
*Gius szórakozottan bólint a mélységi szavaira, mert közben észrevesz egy zöldségeket és gyümölcsöket árusító pultot, ami mögött egy testes nő nagy hangon kínálja portékáját, miközben néhány legény izzadva pakolja a ládákat.
~Almából igen nagy a választék, márpedig a lókereskedő az Istállónál azt mondta, egy ló magunkhoz édesgetésének egyik legjobb módja ha almával etetjük. Tehát vegyünk almát!~
Mintha az állat is érezné a csemege illatát, a levegőből nagyokat szippantva emelgeti a fejét és a gyümölcsök irányába tekintget. Persze ez jelentheti azt is, hogy nem szimpatikus neki a nő vagy a legényei, vagy bármi mást is, Giusnak a leghalványabb fogalma sincs. Mindenesetre a pulthoz lép, kifizet 8 aranyat az árusnak, akit Mesélő (Dáriusz)nak hívnak és egy zsák alma mérsékelten boldog tulajdonosa lesz.
Egyet rögtön elő is vesz, némi tanakodás után kettétöri és úgy kínálja oda a lónak.*-Egyél, Te dög!
*A "dög" pedig rövid szaglászás után rá is harap a csemegére, rövid úton elropogtatva azt. Gius elégedetten nézi, miközben elmajszolja az alma másik felét, majd Trayakra pillant.*
-Mit is mondtál? Ja, igen, Slyweran. Persze, menjünk oda.
5608. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-09-18 21:56:19
Üzenet elküldve: 2016-09-18 21:56:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Artheniori beszerző körút//
*Ló és gazdája egymásra talál, az üzlet nyélbe üttetik, s hárman az istállóból kilépvén a Pegazus felé veszik az irányt, előtte elhaladva Gius kissé megtorpan, s kérdést intéz a mélységi felé.*
-Hát Sylweran már biztosan a piacon van, szerintem menjünk utána.
*A kanca egyébként egészen jól viselkedik, de majd kimutatja a foga fehérjét. Tray már alig várja, hogy Giust a földön lássa, na nem puszta rossz indulatból, de jól esne nevetni rajta egy jót.*
*A piactéren a mélységi azonnal a torony magas ezüsthajút kezdi kutatni. Több szempontból is könnyű dolga van, ám így is beletelik néhány percbe míg kiszúrja a vezérüket.*
-Nézd csak, szerintem ő az.
*Mutat egy irányba, amerre fel vélte fedezni a Sehonnait, ezzel párhuzamosan pedig el is indul felé.*
*Ló és gazdája egymásra talál, az üzlet nyélbe üttetik, s hárman az istállóból kilépvén a Pegazus felé veszik az irányt, előtte elhaladva Gius kissé megtorpan, s kérdést intéz a mélységi felé.*
-Hát Sylweran már biztosan a piacon van, szerintem menjünk utána.
*A kanca egyébként egészen jól viselkedik, de majd kimutatja a foga fehérjét. Tray már alig várja, hogy Giust a földön lássa, na nem puszta rossz indulatból, de jól esne nevetni rajta egy jót.*
*A piactéren a mélységi azonnal a torony magas ezüsthajút kezdi kutatni. Több szempontból is könnyű dolga van, ám így is beletelik néhány percbe míg kiszúrja a vezérüket.*
-Nézd csak, szerintem ő az.
*Mutat egy irányba, amerre fel vélte fedezni a Sehonnait, ezzel párhuzamosan pedig el is indul felé.*
5607. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-09-18 19:04:59
Üzenet elküldve: 2016-09-18 19:04:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Újra ez a lekicsinylő, éles modorosság. Mintha csak Chaszmyrt hallaná. A fivérét, aki sosem tartotta őt semmire. Legalábbis a leggyakrabban ezt éreztette. Talán szorongatott helyzetben van, talán több benne a hajlam a kompromisszumokra, mint fajtája legtöbbjében. Épp a bátyja miatt. Fiatalabb fivérnek lenni nem könnyű. Őrá pedig atyja azt a feladatot osztotta, hogy maradjon is meg annak, bármilyen nehéz. Nem akarta, hogy a családjában újra felüsse a fejét az őrület, ami miatt hátrahagyták az Óhazát. S lám, mégis hová jutott. Talán Chaszmyrnak volt igaza és atyjuk tévedett. Ez a kis szuka, talán csak a gyermeket védi, de a hangnem, ahogy a tettről beszél, arról, hogy Kharasshinak végeznie kell a testvérbátyjával, határtalanul dühíti a hímet. Ezt a máglyát lobbantják be az utolsó szavak.*
- Elpuhított? *vág elé Kharasshi két öles lépéssel és nem engedi tovább. Mi több, készakarva fölé magasodik és hátrálásra kényszeríti a nőstényt. A tekintete parazsából, az egész testtartásából látszik, hogy ezúttal már nem érné el az a tőr. Itt szakadt vége a türelmének, s most, ahogy egy falka elsője, most ő is követeli a tiszteletet és a behódolást, ami kijár neki. Nincs apelláta. A nősténynek is szüksége van rá. Ő az egyetlen, aki eséllyel szembeszállhat a fivérével.*
- Elpuhított? *ismétli és szétrepeszti az ingét, hogy Iluse elé tárja az elmúlt hónapok hagyatékát. Azt a rengeteg halált, amin átverekedte magát, hogy most itt lehessen. A sebhelyeket acéltól, karmoktól és agyaraktól.*
- Jobb, ha az eszedbe vésed, amíg a bátyám lélegzik, az életed az én kezemben van. *Közelebb hajol, hogy az orruk csaknem összeér.* - És hálás lehetsz a sorsnak, hogy az enyémben van!
*Újra ez a lekicsinylő, éles modorosság. Mintha csak Chaszmyrt hallaná. A fivérét, aki sosem tartotta őt semmire. Legalábbis a leggyakrabban ezt éreztette. Talán szorongatott helyzetben van, talán több benne a hajlam a kompromisszumokra, mint fajtája legtöbbjében. Épp a bátyja miatt. Fiatalabb fivérnek lenni nem könnyű. Őrá pedig atyja azt a feladatot osztotta, hogy maradjon is meg annak, bármilyen nehéz. Nem akarta, hogy a családjában újra felüsse a fejét az őrület, ami miatt hátrahagyták az Óhazát. S lám, mégis hová jutott. Talán Chaszmyrnak volt igaza és atyjuk tévedett. Ez a kis szuka, talán csak a gyermeket védi, de a hangnem, ahogy a tettről beszél, arról, hogy Kharasshinak végeznie kell a testvérbátyjával, határtalanul dühíti a hímet. Ezt a máglyát lobbantják be az utolsó szavak.*
- Elpuhított? *vág elé Kharasshi két öles lépéssel és nem engedi tovább. Mi több, készakarva fölé magasodik és hátrálásra kényszeríti a nőstényt. A tekintete parazsából, az egész testtartásából látszik, hogy ezúttal már nem érné el az a tőr. Itt szakadt vége a türelmének, s most, ahogy egy falka elsője, most ő is követeli a tiszteletet és a behódolást, ami kijár neki. Nincs apelláta. A nősténynek is szüksége van rá. Ő az egyetlen, aki eséllyel szembeszállhat a fivérével.*
- Elpuhított? *ismétli és szétrepeszti az ingét, hogy Iluse elé tárja az elmúlt hónapok hagyatékát. Azt a rengeteg halált, amin átverekedte magát, hogy most itt lehessen. A sebhelyeket acéltól, karmoktól és agyaraktól.*
- Jobb, ha az eszedbe vésed, amíg a bátyám lélegzik, az életed az én kezemben van. *Közelebb hajol, hogy az orruk csaknem összeér.* - És hálás lehetsz a sorsnak, hogy az enyémben van!
5606. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-09-18 17:49:27
Üzenet elküldve: 2016-09-18 17:49:27
ÚJ
![>Niavi Rajea [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/226_ember-elf-felelf_no.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Artheniori beszerző körút//
*Miután átvette az új szerzeményét egyből megy a piacra hátha tud valamit venni. Egy kis elemózsiát biztos fog vásárolni, hiszen a Pegazus fogadóban nem igen lehet étkezni. Vízre egyelőre nincs szüksége, szerencsére a kulacsa még bővelkedik vízzel, lehet majd találkozik a társaival. Előtte még magának vásárol be pár apróságot, mivel a jövőben nem lesz lehetősége egy hamar idejönni.*
~ Vajon nézek szét a városban, hátha találok valakit akitől tudok venni jobb bájitalt, mint az itteni árusoktól?~
*Néha beszélnek egy Hás nevezetű tündérről. De ha az emlékezete nem csal, akkor találkozott már ezzel a személlyel.
Továbbá létrejött a Sillerforw villa, kíváncsiságból, mindenképp megnézné az épületet.*
*Miután átvette az új szerzeményét egyből megy a piacra hátha tud valamit venni. Egy kis elemózsiát biztos fog vásárolni, hiszen a Pegazus fogadóban nem igen lehet étkezni. Vízre egyelőre nincs szüksége, szerencsére a kulacsa még bővelkedik vízzel, lehet majd találkozik a társaival. Előtte még magának vásárol be pár apróságot, mivel a jövőben nem lesz lehetősége egy hamar idejönni.*
~ Vajon nézek szét a városban, hátha találok valakit akitől tudok venni jobb bájitalt, mint az itteni árusoktól?~
*Néha beszélnek egy Hás nevezetű tündérről. De ha az emlékezete nem csal, akkor találkozott már ezzel a személlyel.
Továbbá létrejött a Sillerforw villa, kíváncsiságból, mindenképp megnézné az épületet.*
5605. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-09-18 17:40:08
Üzenet elküldve: 2016-09-18 17:40:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
*Az artheniori piacnál nagyobbat és nyüzsgőbbet nehezen lehetne találni ezen a világon, itt is kifejezetten hasznos ha valaki óriás, bele sem mer gondolni hogy szegény gnómoknak vagy tündéreknek mennyi baja lehet a forgatagban. Shiriqa szerencsére könnyen közlekedik, főleg így hogy teljes harci felszerelésben van, a vértjével és két pallosával egész szépen szétszélednek előle. Nem áll meg bámészkodni sehol, nem vásárolni jöttek, csak átutazóban vannak. A kovács felé igyekeznek, azaz mellette az erdőbe, bár mehettek volna akár a Pegazuson keresztül is. Hiába, nem túl járatos a városban, és most sem azért jött hogy jobban megismerje.*
5604. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-09-18 11:27:18
Üzenet elküldve: 2016-09-18 11:27:18
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Továbbhalad a piac irányába a gazdagnegyed felől. Nem kimondottan élvezi ezt a sok mászkálást, de mivel nincs jobb dolga érdemes körülnézni a városban. Nem árt ha a helyismeretét egy kicsit felfrissíti és benéz olyan apróbb utcákba is ahol eddig nem járt. Nem is tesz más, hiszen a gazdagok kúriái között bőven akad olyan apróbb kis zsákutca amelybe még nem nézett be. Azonban most a piac forgatagát éri el és így az ottani emberseregletet veheti szemügyre. Keres magának egy megfelelő padot, majd helyet foglal.
Órákon keresztül nézegeti, bámulja a vásárlókat, árusokat, tolvajokat, de nem semmi olyan érdekeset nem lát, amely bármilyen módon megmozgatná. Amikor már úgy érzi, hogy eleget ücsörgött a padon feltekint az égre és megpróbálja megállapítani, vajon milyen idő és milyen időjárás vár rá a következő napszakban. Ez nem jelent nagy kihívást és amikor bizonyosságot szerez minderről feláll és útját tovább folytatja a városban.*
Órákon keresztül nézegeti, bámulja a vásárlókat, árusokat, tolvajokat, de nem semmi olyan érdekeset nem lát, amely bármilyen módon megmozgatná. Amikor már úgy érzi, hogy eleget ücsörgött a padon feltekint az égre és megpróbálja megállapítani, vajon milyen idő és milyen időjárás vár rá a következő napszakban. Ez nem jelent nagy kihívást és amikor bizonyosságot szerez minderről feláll és útját tovább folytatja a városban.*
5603. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-09-17 17:29:51
Üzenet elküldve: 2016-09-17 17:29:51
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Nem kezd meddő vitába az esélylatolgatásokról a hímmel. Igaz és tény, ő jobban ismeri a fivérét, mint Iluse, ám az eddig elhangzottak alapján az idősebb testvér egyben egyféle mumus is a fiatalabb számára. Ebben az esetben pedig nem feltételez tökéletes tisztán látást. Hogy ki a nagyobb fenevad, úgyis csak akkor fog eldőlni, ha a nőstény találkozik Chaszmyrral.
Azt azonban nem nehéz kitalálnia, hogy Kharasshi már megint felkapta a vizet valamin. És az ember hímek még a saját nőstényeiken vannak kiakadva.*
- Esküszöm, néha komolyan elgondolkozom, mi van a sütnivalód helyén. *Mordul türelmét vesztve a hímre. Hogy eközben az is tudatosul benne, hogy iménti vágása mélyebbre sikerült, mint várta, nem enyhít a hangulatán. Még csak bűntudatot sem ébreszt benne. Sőt, ellenkezőleg, mintha egy kis elégtételt érezne magában.*
- Akkor elmagyarázom úgy, hogy te is megértsd. Ha mégsem intézed el a fivéred, és egy szép napon megtalálna engem és a gyereket, azt vagy ő nem éli túl, vagy én. Köztes megoldás nincs. Így már világos? *Torpan meg ismét, és szinte felnyársalja tekintetével Kharasshit. Néhány pillanatig mered rá így, majd ismét tovább indul.*
- Még hogy nem puhított el a felszín, vagy felszíni. Áltass ezzel mást.
*Nem kezd meddő vitába az esélylatolgatásokról a hímmel. Igaz és tény, ő jobban ismeri a fivérét, mint Iluse, ám az eddig elhangzottak alapján az idősebb testvér egyben egyféle mumus is a fiatalabb számára. Ebben az esetben pedig nem feltételez tökéletes tisztán látást. Hogy ki a nagyobb fenevad, úgyis csak akkor fog eldőlni, ha a nőstény találkozik Chaszmyrral.
Azt azonban nem nehéz kitalálnia, hogy Kharasshi már megint felkapta a vizet valamin. És az ember hímek még a saját nőstényeiken vannak kiakadva.*
- Esküszöm, néha komolyan elgondolkozom, mi van a sütnivalód helyén. *Mordul türelmét vesztve a hímre. Hogy eközben az is tudatosul benne, hogy iménti vágása mélyebbre sikerült, mint várta, nem enyhít a hangulatán. Még csak bűntudatot sem ébreszt benne. Sőt, ellenkezőleg, mintha egy kis elégtételt érezne magában.*
- Akkor elmagyarázom úgy, hogy te is megértsd. Ha mégsem intézed el a fivéred, és egy szép napon megtalálna engem és a gyereket, azt vagy ő nem éli túl, vagy én. Köztes megoldás nincs. Így már világos? *Torpan meg ismét, és szinte felnyársalja tekintetével Kharasshit. Néhány pillanatig mered rá így, majd ismét tovább indul.*
- Még hogy nem puhított el a felszín, vagy felszíni. Áltass ezzel mást.
5602. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-09-16 23:33:22
Üzenet elküldve: 2016-09-16 23:33:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Nővér//
*Hátra fordul és döbbenten látja, hogy a nő lemarad. Hiába, az Ő öles lépteivel nem könnyű tartani a tempót! A tömeg azonnal közéjük tolul, elválasztja őket, mint ahogy közéjük állt akkor régen az, hogy a nőnek el kellett mennie. Ahogy az emlékek halványultak, ahogy a viszontlátás reménye szertefoszlott, úgy sodorják őket most egyre távolabb egymástól a piacon tülekedők. Sosem lesznek már együtt? Sosem érhetnek már el oda, ahova oly régen együtt indultak?
Az nem lehet! Nem!*
-Eyldana!
*Megfordul és elszántan lép a nő felé. Amint eléri, nemes egyszerűséggel a karjába kapja. Kicsit zavartan mosolyog, de tudja, hogy nem fog megbántódni ezen. Így már senki és semmi nem állhat közéjük és mehetnek, amerre csak akarnak.
Például lovakat nézni.*
A hozzászólás írója (Gradak Wolfer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.09.16 23:36:05
//Nővér//
*Hátra fordul és döbbenten látja, hogy a nő lemarad. Hiába, az Ő öles lépteivel nem könnyű tartani a tempót! A tömeg azonnal közéjük tolul, elválasztja őket, mint ahogy közéjük állt akkor régen az, hogy a nőnek el kellett mennie. Ahogy az emlékek halványultak, ahogy a viszontlátás reménye szertefoszlott, úgy sodorják őket most egyre távolabb egymástól a piacon tülekedők. Sosem lesznek már együtt? Sosem érhetnek már el oda, ahova oly régen együtt indultak?
Az nem lehet! Nem!*
-Eyldana!
*Megfordul és elszántan lép a nő felé. Amint eléri, nemes egyszerűséggel a karjába kapja. Kicsit zavartan mosolyog, de tudja, hogy nem fog megbántódni ezen. Így már senki és semmi nem állhat közéjük és mehetnek, amerre csak akarnak.
Például lovakat nézni.*
A hozzászólás írója (Gradak Wolfer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.09.16 23:36:05
5601. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-09-16 22:33:35
Üzenet elküldve: 2016-09-16 22:33:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Elsercint egy hitetlenkedő ciccentést a megjegyzésre és megcsóválja a fejét.*
- Nem tudod, mit beszélsz, némber. *Ahogy mozdul, az oldalán esett seb szétnyílik. Nem gondolta, hogy ilyen mélyre mart a nőstény pengéje. Felgyűri az ingét és a vágásra szorítja.* - Az én bátyám nem alkudozik, nem ajánlgat, legfeljebb közli az elvárásait és elveszi, amit akar.
*Iluse nem semmi perszóna, de Chaszmyrt alábecsüli. Vagy az egészet csak azért csinálja, hogy bebiztosítsa, Kharasshi ígéretét?
~Ütőképes lapot?~ Komoran rándul a fehér szemöldök. ~Ütőképes lapot?!~ Mintha nem is a születendő gyermekéről beszélne, mintha nem is... Újra átcikázik Kharasshin az az érzés, ami akkor, ott a Holdudvarban. Az a megjegyzés Ydriss kapcsán épp ennyire közönyösen hideg volt és tárgyilagos. Akkor azt hitte, hogy közrejátszik benne a zsigeri utálat a fakóvérű nőstényke iránt, de most már kezd kételkedni ebben.*
- És mondd csak, mit szándékozol tenni, ha mégse marad más választásod, mint hogy a kezére add ezt az... *megcsikordul a fogai között az undor, mikor kimondja a kifejezést* - ütőképes lapot?
*Oldalvást dönti a fejét és a nőstényre hunyorít. Nem fogja hagyni, hogy kitérjen a kérdés elől.*
- Talán inkább magad pusztítanád el, csak nehogy a bátyámé legyen? Így értetted?
*Elsercint egy hitetlenkedő ciccentést a megjegyzésre és megcsóválja a fejét.*
- Nem tudod, mit beszélsz, némber. *Ahogy mozdul, az oldalán esett seb szétnyílik. Nem gondolta, hogy ilyen mélyre mart a nőstény pengéje. Felgyűri az ingét és a vágásra szorítja.* - Az én bátyám nem alkudozik, nem ajánlgat, legfeljebb közli az elvárásait és elveszi, amit akar.
*Iluse nem semmi perszóna, de Chaszmyrt alábecsüli. Vagy az egészet csak azért csinálja, hogy bebiztosítsa, Kharasshi ígéretét?
~Ütőképes lapot?~ Komoran rándul a fehér szemöldök. ~Ütőképes lapot?!~ Mintha nem is a születendő gyermekéről beszélne, mintha nem is... Újra átcikázik Kharasshin az az érzés, ami akkor, ott a Holdudvarban. Az a megjegyzés Ydriss kapcsán épp ennyire közönyösen hideg volt és tárgyilagos. Akkor azt hitte, hogy közrejátszik benne a zsigeri utálat a fakóvérű nőstényke iránt, de most már kezd kételkedni ebben.*
- És mondd csak, mit szándékozol tenni, ha mégse marad más választásod, mint hogy a kezére add ezt az... *megcsikordul a fogai között az undor, mikor kimondja a kifejezést* - ütőképes lapot?
*Oldalvást dönti a fejét és a nőstényre hunyorít. Nem fogja hagyni, hogy kitérjen a kérdés elől.*
- Talán inkább magad pusztítanád el, csak nehogy a bátyámé legyen? Így értetted?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10032-10051