Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 357 (7121. - 7140. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
7140. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-01-09 20:03:21
Üzenet elküldve: 2019-01-09 20:03:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Még mindig a fiú érdekes viselkedésén gondolkozva sétál be a piactérre, de hamar elterelődnek a gondolatai mikor megpillantja a rengeteg csillogó portékát. Mindig voltak pénzkezelési problémái, főleg, ha ennyi értékes varázsital között. Lassan elsétál egy pult előtt végig futtatva ujjait minden egyes üvegcsén. Sosem értett a varázsláshoz, sem az alkímiához, de mindig nagyon értékelte azokat akik igen. Az ujjai megállapodnak egy pillanatra az egyik kékes folyadékon, majd egy pillanatra köré fonódnak. * -Meg se próbálja, Kisasszony. -*Lyl ijedten felpillant. * -Elnézést... - *Zavarodottan továbbsétál*
7139. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-01-09 10:05:58
Üzenet elküldve: 2019-01-09 10:05:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Nem várt találkozás//
*Vivri valóban azt tapasztalja, hogy bármiről is beszélnek, a fiúnak mindig lesz egy újabb kérdése, de aztán eszébe jut, hogy tulajdonképpen ő is pont ugyanígy van ezzel. Elég keveset tud az itteni világról, és otthonról is leginkább nem azért szökött el, mert annyira vágyott ide, hanem éppen azért, mert onnan annyira nagyon vágyott el. Gondolatban Zeexnek köszönhetően most mégis ugyanott van kicsit, ahonnan elindult, a nagy tűz körül pedig a szellemek is ott táncolnak körülötte.*
- Biztosan. Mi magányos törzs voltunk. *vonja meg a vállát, amikor a fiatal pap arról érdeklődik, hogy más törzseknél is a nőstények feladata-e inkább a szellemekkel való kapcsolattartás.
Legendáikban él még a nagy hadjárat története, amikor a törzsek egymással egyesülve végigdúlták az egész ma ismert világot. De amennyire tudja ez a távoli múlt, legalábbis sok generációval az előtt történt, hogy az apja törzsfővé verekedte volna magát, ő pedig megszületett. A legtöbb horda már egymástól is elszigetelődött azóta, és úgy boldogul, ahogyan tud. Ha van is valahol nagy ork törzsszövetség, akkor nagyon ügyesen rejtőzködik a világ elől, készülve az új hadjáratra.
Vivri azonban valószínűbbnek tartja, hogy ilyesmi egyszerűen nem létezik azóta, hogy az elsőt végül az emberek nagy nehezen legyőzték.*
- De szerintem máshol is úgy van, ahogy nálunk. A népek szokásai változhatnak, a szellemeké nem. Ők mindenhol ugyanazok meg ugyanolyanok. *jegyzi meg. Ez legalábbis a saját "elmélete." Ha van egy hatalmas szellem, vagy nevezhetik akár istennek is, mint Zeekx, de még démonnak is, tulajdonképpen mindegy, mi értelme lenne, ha törzsenként és városonként máshogy viselkedne? Ha náluk a nőstényekkel egyszerűbb szót értenie, akkor bizonyára bárhol máshol is így van ez.*
- Mondjuk ez nálunk sincsen nagyon másképp. *mondja aztán, amikor a fiú beavatja abba, hogy korábban mit is értett ártatlanság alatt.*
- Ameddig nincs férjed, nem nagyon szólnak, hogy mit csinálsz, és kivel. De onnantól kezdve, hogy lettél valakié, már hozzá tartozol. Nem viselik valami jól, ha ezzel nem törődsz. Pedig biztos, hogy sokkal kevesebb verekedés és viszály lenne egy törzsön belül, ha senki nem foglalkozna ilyesmivel. *teszi hozzá kissé elmélázva, mire a gombát áruló nő, aki eddig türelmesen hallgatta őket horkant egyet, vagy mélységes egyetértése, vagy éppen felháborodott egyet nem értésének köszönhetően, Vivri nem tudja megállapítani. Lehet csak valami régi emléket idézett fel benne lényegre törő szavaival. Talán csak szeretné már foltos köténykéje öblös zsebeiben tudni a neki szánt aranyakat végre.*
- Jól van na, mindjárt! *néz a nőre, mert enni bármennyire is szeret, tulajdonképpen ismerkedni is. Erre eddig ugyan még nem jött rá, mert születésétől fogva tulajdonképpen csak olyanok vették körbe, akiket mindig is ismert, de most bármennyire is szereti a hasát, a világért sem szakítaná félbe a beszélgetésüket csak azért, hogy vegyen pár nyavalyás gombát, amit aztán megehetnek. Mert azért a gomba nem éppen egy túl bonyolult étel. Elkészíteni is könnyű, és megenni sem tart túl sokáig.*
- Jé, mintha el se jöttem volna otthonról! *neveti el magát aztán hirtelen, és kicsit el is löki magától a fiút, persze nem komolyan, csak úgy játékból. Ha másból nem, nevetéséből és mosolyából Zeekx valószínűleg kitalálhatja mindezt.*
- Szóval a zabálás megy, de kaját csinálni nem szeretsz. Ork hím is lehetnél akár. *rázza meg a fejét, és majdnem megint elneveti magát arra gondolva, hogy mekkora képtelenséget is mondott az előbb. Zeekx túl kedves lenne ork hímnek. Túlságosan úgy gondolkodik, mint ő. És túl kicsi is. Odahaza ő lenne az, akibe bárki büntetlenül belerúghat. Bizony szerencséje is van, hogy nem pont orknak született. Neki pedig abban, hogy igen. Lehet, hogy mások magukat szebbnek gondolják náluk, sőt bizonyára sokan vannak, akik a népét egyenesen ocsmánynak tartják, de ami őt illeti, saját szép és egészséges zöld bőrszínét semmilyen sápadt színre nem cserélné el soha.*
- Na jó. Ha már csak ennyit tudsz, akkor bízd ezt rám! Hat nagy gombát kérek! *mondja, és bele is túr a halomba, és nem is kell túl sokat válogatnia, hogy kiválassza a legszebbeket.*
- Nem darabra megy kedves! *szól rá a nő, aki láthatóan annyira nem örül, hogy a hosszú, zöld ujjak a gombákat tapogatják, és egy súlyt helyez az előtte lévő mérlegre, amit a lány érdeklődve figyel.*
- Több fajta is van itt, és legalább ennyit venni kell. *magyarázza neki az öregasszony.* Vegyesen adok, és én választok. Ha mindenki egyenként válogathatna, túl nagy lenne a sor, az emberek pedig megunnák a várazást.
- Legyen. *von vállat Vivri, aki nem akad fent olyan apróságokon, hogy jelenleg éppen minden van mögöttük, csak sor nincs. De, amikor látja, hogy a mérlegre rakott súlyhoz kissé kevés gomba tartozik, azonnal közbeszól.*
- Legyen inkább háromszor ennyi. Ennyit egy gyerek eszik. *mondja, és a nő ki is méri neki a kívánt mennyiséget.*
- Huszonegy arany lesz! *közlik vele kurtán, miután pedig fizet, meg is kapja a kért gombákat, egy kicsi, ócska zsákban. Ellenáll a kísértésnek, hogy táskájába gyömöszölje, mert az így is tele van már.*
- Mehetünk is akár. *mondja a fiúnak, de arra gondol, hogy mégis egyszerűbb gombát főzni, mint nyárson sütögetni. Szerencséjére nem messze a nőtől, ahol a gombákat vette, valaki éppen fazekakat árul.*
- Ez jó, ilyen úgy is kell majd a házba is. *gondolkodik hangosan, és ezúttal sokkal egyszerűbben lebonyolódik a vásárlás. Csak rámutat arra, amire szüksége van, kifizeti érte az ötvenegy aranyat.
Nem rémlik neki, hogy 72 aranytól valaha is ilyen gyorsan megszabadult volna. Mesélő (Nyíl) kötényének zsebében viszont már ott van a pénz, amit sokkal könnyebb volt elkölteni, mint összegyűjteni.
*
*Vivri valóban azt tapasztalja, hogy bármiről is beszélnek, a fiúnak mindig lesz egy újabb kérdése, de aztán eszébe jut, hogy tulajdonképpen ő is pont ugyanígy van ezzel. Elég keveset tud az itteni világról, és otthonról is leginkább nem azért szökött el, mert annyira vágyott ide, hanem éppen azért, mert onnan annyira nagyon vágyott el. Gondolatban Zeexnek köszönhetően most mégis ugyanott van kicsit, ahonnan elindult, a nagy tűz körül pedig a szellemek is ott táncolnak körülötte.*
- Biztosan. Mi magányos törzs voltunk. *vonja meg a vállát, amikor a fiatal pap arról érdeklődik, hogy más törzseknél is a nőstények feladata-e inkább a szellemekkel való kapcsolattartás.
Legendáikban él még a nagy hadjárat története, amikor a törzsek egymással egyesülve végigdúlták az egész ma ismert világot. De amennyire tudja ez a távoli múlt, legalábbis sok generációval az előtt történt, hogy az apja törzsfővé verekedte volna magát, ő pedig megszületett. A legtöbb horda már egymástól is elszigetelődött azóta, és úgy boldogul, ahogyan tud. Ha van is valahol nagy ork törzsszövetség, akkor nagyon ügyesen rejtőzködik a világ elől, készülve az új hadjáratra.
Vivri azonban valószínűbbnek tartja, hogy ilyesmi egyszerűen nem létezik azóta, hogy az elsőt végül az emberek nagy nehezen legyőzték.*
- De szerintem máshol is úgy van, ahogy nálunk. A népek szokásai változhatnak, a szellemeké nem. Ők mindenhol ugyanazok meg ugyanolyanok. *jegyzi meg. Ez legalábbis a saját "elmélete." Ha van egy hatalmas szellem, vagy nevezhetik akár istennek is, mint Zeekx, de még démonnak is, tulajdonképpen mindegy, mi értelme lenne, ha törzsenként és városonként máshogy viselkedne? Ha náluk a nőstényekkel egyszerűbb szót értenie, akkor bizonyára bárhol máshol is így van ez.*
- Mondjuk ez nálunk sincsen nagyon másképp. *mondja aztán, amikor a fiú beavatja abba, hogy korábban mit is értett ártatlanság alatt.*
- Ameddig nincs férjed, nem nagyon szólnak, hogy mit csinálsz, és kivel. De onnantól kezdve, hogy lettél valakié, már hozzá tartozol. Nem viselik valami jól, ha ezzel nem törődsz. Pedig biztos, hogy sokkal kevesebb verekedés és viszály lenne egy törzsön belül, ha senki nem foglalkozna ilyesmivel. *teszi hozzá kissé elmélázva, mire a gombát áruló nő, aki eddig türelmesen hallgatta őket horkant egyet, vagy mélységes egyetértése, vagy éppen felháborodott egyet nem értésének köszönhetően, Vivri nem tudja megállapítani. Lehet csak valami régi emléket idézett fel benne lényegre törő szavaival. Talán csak szeretné már foltos köténykéje öblös zsebeiben tudni a neki szánt aranyakat végre.*
- Jól van na, mindjárt! *néz a nőre, mert enni bármennyire is szeret, tulajdonképpen ismerkedni is. Erre eddig ugyan még nem jött rá, mert születésétől fogva tulajdonképpen csak olyanok vették körbe, akiket mindig is ismert, de most bármennyire is szereti a hasát, a világért sem szakítaná félbe a beszélgetésüket csak azért, hogy vegyen pár nyavalyás gombát, amit aztán megehetnek. Mert azért a gomba nem éppen egy túl bonyolult étel. Elkészíteni is könnyű, és megenni sem tart túl sokáig.*
- Jé, mintha el se jöttem volna otthonról! *neveti el magát aztán hirtelen, és kicsit el is löki magától a fiút, persze nem komolyan, csak úgy játékból. Ha másból nem, nevetéséből és mosolyából Zeekx valószínűleg kitalálhatja mindezt.*
- Szóval a zabálás megy, de kaját csinálni nem szeretsz. Ork hím is lehetnél akár. *rázza meg a fejét, és majdnem megint elneveti magát arra gondolva, hogy mekkora képtelenséget is mondott az előbb. Zeekx túl kedves lenne ork hímnek. Túlságosan úgy gondolkodik, mint ő. És túl kicsi is. Odahaza ő lenne az, akibe bárki büntetlenül belerúghat. Bizony szerencséje is van, hogy nem pont orknak született. Neki pedig abban, hogy igen. Lehet, hogy mások magukat szebbnek gondolják náluk, sőt bizonyára sokan vannak, akik a népét egyenesen ocsmánynak tartják, de ami őt illeti, saját szép és egészséges zöld bőrszínét semmilyen sápadt színre nem cserélné el soha.*
- Na jó. Ha már csak ennyit tudsz, akkor bízd ezt rám! Hat nagy gombát kérek! *mondja, és bele is túr a halomba, és nem is kell túl sokat válogatnia, hogy kiválassza a legszebbeket.*
- Nem darabra megy kedves! *szól rá a nő, aki láthatóan annyira nem örül, hogy a hosszú, zöld ujjak a gombákat tapogatják, és egy súlyt helyez az előtte lévő mérlegre, amit a lány érdeklődve figyel.*
- Több fajta is van itt, és legalább ennyit venni kell. *magyarázza neki az öregasszony.* Vegyesen adok, és én választok. Ha mindenki egyenként válogathatna, túl nagy lenne a sor, az emberek pedig megunnák a várazást.
- Legyen. *von vállat Vivri, aki nem akad fent olyan apróságokon, hogy jelenleg éppen minden van mögöttük, csak sor nincs. De, amikor látja, hogy a mérlegre rakott súlyhoz kissé kevés gomba tartozik, azonnal közbeszól.*
- Legyen inkább háromszor ennyi. Ennyit egy gyerek eszik. *mondja, és a nő ki is méri neki a kívánt mennyiséget.*
- Huszonegy arany lesz! *közlik vele kurtán, miután pedig fizet, meg is kapja a kért gombákat, egy kicsi, ócska zsákban. Ellenáll a kísértésnek, hogy táskájába gyömöszölje, mert az így is tele van már.*
- Mehetünk is akár. *mondja a fiúnak, de arra gondol, hogy mégis egyszerűbb gombát főzni, mint nyárson sütögetni. Szerencséjére nem messze a nőtől, ahol a gombákat vette, valaki éppen fazekakat árul.*
- Ez jó, ilyen úgy is kell majd a házba is. *gondolkodik hangosan, és ezúttal sokkal egyszerűbben lebonyolódik a vásárlás. Csak rámutat arra, amire szüksége van, kifizeti érte az ötvenegy aranyat.
Nem rémlik neki, hogy 72 aranytól valaha is ilyen gyorsan megszabadult volna. Mesélő (Nyíl) kötényének zsebében viszont már ott van a pénz, amit sokkal könnyebb volt elkölteni, mint összegyűjteni.
*
7138. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-01-07 04:23:35
Üzenet elküldve: 2019-01-07 04:23:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Nem várt találkozás//
*A következő információra felvonja a szemöldökét és csodálkozva néz a lányra. Majd magyarázatot kap. Ezek szerint náluk a nőknél volt gyakoribb, hogy a szellemek beszéltek volna velük. Ez újdonság neki és érdekesnek is tartja. Hogy olyan nagy titkok hangzanának el arról fogalma sincs. Mint egy gyerek a mesét úgy hallgatja ahogy Ari beszél a szellemekről és azokról akik hallják őket.*
-Ez érdekes. És más törzseknél s ez a szokás?
*Mindig van még egy kérdése, de ez a téma érdekli és szívesen is kérdez. Kérdései pedig vannak mivel szinte semmit nem tud a szellemekről. Ahogy Ari se a felszíni szokásokról és erényekről. Talán szerencséje is van a lánynak, hogy Zeekx-el találkozott és nem valaki olyannal aki csak kerülgetné a témát vagy lecsittegné, hogy ezt nem illik. A fiú olyan természetesen beszél a dologról mint ahogy a tyúktartás nehézségeiről is tette.*
-Igen. Tudod nem bujálkodni senkivel csak aki elvesz és babát csinál neked. Főleg a nemesek ezt nagyon komolyan szokták venni. Bár én úgy tudom vannak trükkök, hogy elhitesd az volt neked az első alkalom, de nem tudom hogyan. A férfiaknál meg nem is lehet ellenőrizni. Amúgy butaság ez, de már mondtam. Engem nem zavarna az ilyesmi. Talán jobb is ha tapasztalt a lány.
*Jelenti ki kendőzetlen őszinteséggel a véleményét a dologról. Bólint a nőnek.*
-Valóban nem szokás. Vagy illő. Persze az illem is butaság szerintem. Miért ne beszélhetnél vagy viselkedhetnél úgy ahogy neked természetes? Felesleges korlátozások ezek is.
~Miért találják egyáltalán ki őket? Ha valakit zavar a másik viselkedése szóljon rá, de ne tiltassa be azt a viselkedést mindenkinél. Néha olyan buták az emberek. Nagy szükség van rám.~
*A lány megjegyzésén nem sértődik meg. Ő is vele nevet. Ismeri magát és tudja milyen ahogy, azt is, hogy sokakat idegesíthet a sok kérdéseivel amik amint megszületnek a fejében már fel is teszi őket.*
-Tudom magamról igen. Hogy mi?*Kérdez vissza a lány kérdésére, hogy mi lenne holnap izgalmas benne. Majd természetesen válaszol.*Hát te magad. Akkor is érdekes voltál mikor még semmit sem tudtam rólad csak, hogy nem szereted a madárcsicsergést és szerintem akkor is érdekes lennél ha már mindent tudok rólad. Nem sok hozzád hasonló lánnyal találkoztam. Vagyis eggyel sem. Különleges vagy és ezért is szép.
*Vigyorog Ari-ra. Nem udvarolni akar. Komolyan gondolja. Zeekx szerint csak mert sok mindent megtud a lányról attól még nem fog ráunni és nem csak a teste miatt, ami amúgy szintén vonzza őt. Sokkal inkább azért ahogy reagál rá miközben magyaráz meg beszél hozzá. Ezért kedvelte meg. Ahogy a főzésre reagál az is olyan Aris-ra sikerül. Zeekx csak megvonja a vállát.*
-Például én. Nekem csak kényszer, de örömöt nem okoz. Főleg mikor valamit fel kell kockázni vagy ilyesmi. Ha kész ételt veszek vagy más megcsinálja nekem azt jobban szeretem.
*Vagyis nem szeret dolgozni. Természetes dolog. Sokan nem szeretik ezt hallani pedig ha nem lenne muszáj akkor a legtöbben nem csinálnák meg. De van aki szeret főzni. Vagy azért mert maga az élmény tetszik neki vagy mert utána jó látni ahogy mások örömmel eszik amit kifőzött.A papocska ezt is elfogadja és örül is, hogy vannak ilyen emberek. A lány megjegyzésén jót vigyorog. Főleg mert az első helyen neki is az áll amit szívesen csinálna az ork lánnyal.*
-Enni én is szeretek. Csak főzni nem. Rendben visszamehetünk majd.
*A bevásárlást a lányra bízza csak mögüle figyeli mi történik. Milyen gombát és mennyit. Az öreg hölgyre rámosolyog, aki árulja a gombákat.*
-Nekem igen nem eszek sokat.
*Közli a lánnyal. Tényleg nem nagy étvágyú. Bár lehet, hogy ha sikerülne Ari kedvét meghozni a mindkettejük által legjobban szeretett testmozgáshoz akkor Zeekx-nek is jó étvágya lesz majd. Úgy sejti sok energia van a lányban, amit nagyon izgalmasnak talál.*
*A következő információra felvonja a szemöldökét és csodálkozva néz a lányra. Majd magyarázatot kap. Ezek szerint náluk a nőknél volt gyakoribb, hogy a szellemek beszéltek volna velük. Ez újdonság neki és érdekesnek is tartja. Hogy olyan nagy titkok hangzanának el arról fogalma sincs. Mint egy gyerek a mesét úgy hallgatja ahogy Ari beszél a szellemekről és azokról akik hallják őket.*
-Ez érdekes. És más törzseknél s ez a szokás?
*Mindig van még egy kérdése, de ez a téma érdekli és szívesen is kérdez. Kérdései pedig vannak mivel szinte semmit nem tud a szellemekről. Ahogy Ari se a felszíni szokásokról és erényekről. Talán szerencséje is van a lánynak, hogy Zeekx-el találkozott és nem valaki olyannal aki csak kerülgetné a témát vagy lecsittegné, hogy ezt nem illik. A fiú olyan természetesen beszél a dologról mint ahogy a tyúktartás nehézségeiről is tette.*
-Igen. Tudod nem bujálkodni senkivel csak aki elvesz és babát csinál neked. Főleg a nemesek ezt nagyon komolyan szokták venni. Bár én úgy tudom vannak trükkök, hogy elhitesd az volt neked az első alkalom, de nem tudom hogyan. A férfiaknál meg nem is lehet ellenőrizni. Amúgy butaság ez, de már mondtam. Engem nem zavarna az ilyesmi. Talán jobb is ha tapasztalt a lány.
*Jelenti ki kendőzetlen őszinteséggel a véleményét a dologról. Bólint a nőnek.*
-Valóban nem szokás. Vagy illő. Persze az illem is butaság szerintem. Miért ne beszélhetnél vagy viselkedhetnél úgy ahogy neked természetes? Felesleges korlátozások ezek is.
~Miért találják egyáltalán ki őket? Ha valakit zavar a másik viselkedése szóljon rá, de ne tiltassa be azt a viselkedést mindenkinél. Néha olyan buták az emberek. Nagy szükség van rám.~
*A lány megjegyzésén nem sértődik meg. Ő is vele nevet. Ismeri magát és tudja milyen ahogy, azt is, hogy sokakat idegesíthet a sok kérdéseivel amik amint megszületnek a fejében már fel is teszi őket.*
-Tudom magamról igen. Hogy mi?*Kérdez vissza a lány kérdésére, hogy mi lenne holnap izgalmas benne. Majd természetesen válaszol.*Hát te magad. Akkor is érdekes voltál mikor még semmit sem tudtam rólad csak, hogy nem szereted a madárcsicsergést és szerintem akkor is érdekes lennél ha már mindent tudok rólad. Nem sok hozzád hasonló lánnyal találkoztam. Vagyis eggyel sem. Különleges vagy és ezért is szép.
*Vigyorog Ari-ra. Nem udvarolni akar. Komolyan gondolja. Zeekx szerint csak mert sok mindent megtud a lányról attól még nem fog ráunni és nem csak a teste miatt, ami amúgy szintén vonzza őt. Sokkal inkább azért ahogy reagál rá miközben magyaráz meg beszél hozzá. Ezért kedvelte meg. Ahogy a főzésre reagál az is olyan Aris-ra sikerül. Zeekx csak megvonja a vállát.*
-Például én. Nekem csak kényszer, de örömöt nem okoz. Főleg mikor valamit fel kell kockázni vagy ilyesmi. Ha kész ételt veszek vagy más megcsinálja nekem azt jobban szeretem.
*Vagyis nem szeret dolgozni. Természetes dolog. Sokan nem szeretik ezt hallani pedig ha nem lenne muszáj akkor a legtöbben nem csinálnák meg. De van aki szeret főzni. Vagy azért mert maga az élmény tetszik neki vagy mert utána jó látni ahogy mások örömmel eszik amit kifőzött.A papocska ezt is elfogadja és örül is, hogy vannak ilyen emberek. A lány megjegyzésén jót vigyorog. Főleg mert az első helyen neki is az áll amit szívesen csinálna az ork lánnyal.*
-Enni én is szeretek. Csak főzni nem. Rendben visszamehetünk majd.
*A bevásárlást a lányra bízza csak mögüle figyeli mi történik. Milyen gombát és mennyit. Az öreg hölgyre rámosolyog, aki árulja a gombákat.*
-Nekem igen nem eszek sokat.
*Közli a lánnyal. Tényleg nem nagy étvágyú. Bár lehet, hogy ha sikerülne Ari kedvét meghozni a mindkettejük által legjobban szeretett testmozgáshoz akkor Zeekx-nek is jó étvágya lesz majd. Úgy sejti sok energia van a lányban, amit nagyon izgalmasnak talál.*
7137. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-01-06 13:10:59
Üzenet elküldve: 2019-01-06 13:10:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Heilgron, Loralyss//
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//
*Először nem érti fivére megjegyzését a tét kapcsán, hiszen érkezése napján épp Heilgron bontotta ki a fűzőjéből. Aztán amikor rájön a tét után fűzött szavak okára, pírba gyúl az arca. Szerencsére, hála a női piperék áldásának, ez alig látszik. Nyilván mindez így is elég kevés, hogy leplezze.
Emlékszik arra az estére. Az egyik elsőre, mikor sértetten Heilgronra fente méregkarmait. A szobájába várta fivérét. Bizonyos volt benne, hogy az elejtett szavak, az odasúgott megjegyzések mit jelentenek, hiszen a jelek kettőjüktől végig egyfelé látszottak ügyeskedni. De hiába várta az újdonsült rokont, kicsinosítva magát, kidomborítva minden zsenge báját. Jócskán elmúlt már éjközép, mire érzései elegyében a reményeket végleg feloldotta a sértett düh. Meggyőződése volt, hogy az ifjúúr csak a bolondját járatta vele. Loralyss aznap este a bosszú válogatott módjainak terveiből mazsolázva ereszkedett a fürdővizébe, közben pedig foghegyről, lekicsinylő megjegyzésekkel szapulta Heilgront a dézsa körül tüsténkedő szolgálónak. Ott és akkor önérzettől fűtve meg is esküdött, hogy az a felfuvalkodott pávakakas nem hogy ruha, de még fűző nélkül se láthatja soha! A hűvös, hivatalos viszonyra tett fogadalom persze nem sokáig tartotta magát. Lassan elkoptatta a mentegető érv, hogy talán mégiscsak ő érthette félre a jelzéseket akkor este. Azt pedig, hogy mennyire csalódott volt emiatt, nos, még maga előtt is tagadja mind a mai napig.
Hirtelen elkezdi szorongatni a gondolat, hogy ez a titok bizony kikelt a sírból. De hogyan? A szolgáló szája járt volna el? Vagy ami még rosszabb... Heilgron talán kihallgatta az egész litániát, amit a fejére olvasott? S ha így van... Egek! Vajon az ajtó melyik oldaláról? Végül is nem lehetetlenség bejutni Loralyss lakosztályába. Heilgron pedig sokkal jobban ismerte a házat őnála.*
- Legyen *mondja. Elszánt daccal préseli ki a szócskát ajkai közül. Most, hogy Shaza itt van, aligha csorbíthatja további szerencsétlen lapjárás a büszkeségét. Uralkodnia kell magán, nehogy ajkára kéretőzzön a gúnyos mosoly, mikor fivére kvázi meggyanúsítja őket. Hiába. Olyan kifinomult az ő jól kipróbált jelrendszerük, hogy képtelenség rajtakapni őket. Shaza végig súg neki, de ennek ellenére is kezd kicsúszni a kezéből a győzelem. Mintha az az átkozott belelátna a lapjaiba! Egyedül Shaza sejti, hogy lehet ez. Hiszen a pakli lejölt. Lanawinszerte sok-sok rejtett jel létezik, melyet a lapok hátoldalának cirádái között megbujtatnak az agyafúrt piktorok. A bordélyok berkeiben forog a legtöbb, de nagyon szerencsés flótásnak kell lenni hozzá, hogy egy-egy pillangó kifecsegje a jelölések titkát valakinek. Ő még Loralysst se avatta be, elvégre finom kis jelzéseiknek hála így is tökéletes köztük a cinkosság. Heilgron viszont, úgy tűnik, ismeri a pakli hátoldalára rejtett ábrákat. Talán nem mindegyiket, de erős a sejtése, hogy néhányat biztosan. Nem csodálkozik hát rajta, ha Loralyss pillantása szinte tajtékzik, mikor ez a kör is csúfos vereséggel zárul.*
- Tölts a bátyámnak egy italt, míg én átöltözöm *mondja Shazának egy vesztes minden lehetséges méltóságával. Azzal felkel az ágyról és átmegy... nem-nem, átvonul a másik helyiségbe a művelethez, kihasználva a kiskaput, hiszen arról nem volt szó, hogy fivére előtt válik meg a ruhadarabtól.*
- Az ekkora szerencse a gyepűvidéken már boszorkányságnak számít *mondja Shaza csendesen, hiszen nem kívánja felfedni némasága titkát az odaát öltözködő lány előtt. Tölt egy italt Heilgronnak, aztán visszahelyezkedik mögé, hogy suttogásnál ne kelljen hangosabbra fognia.* - De nem ítéllek el érte. Az én anyám látó volt *mondja, miközben ujjai kellemes masszírozásba kezdenek a férfi vállain.* - Olykor az én álmaim is különlegesek *súgja.* - Láttam előre ezt a napot. Itt voltunk mindhárman. Illetve négyen. Hozzám menekült egy fiatal wegtoreni leányzó is, akinek a társulata a városban lépett volna fel *meséli az álmot.* - Míg te a dézsában fürödtél, húgod rögtönzött kis előadással szórakoztatta magát. És minket. Engem artheniori csipkébe öltöztetett, a rőt hajú kis wegtorenit pedig lihanechibe. Előre a fülébe súgta a szöveget, s az instrukcióit, mint jó direktor. Ő maga pedig elorozta a kereveten hagyott kalapodat meg a sétapálcát hozzá, amit az ágyon ülve a combjának támasztott. Már akkor láttam, hogy figyelsz a paraván mögül kisandítva, mikor húgod letérdeltetett minket maga elé, és megadta a kezdő mondatot: "hízelgő a bizalmad, valóban van némi jártasságom a... csipkék terén" *ismétli el Heilgron akkori szavait.* - Húgod ujjai mélyen a csipke alá simítottak, hogy a rőt fonatos leányzó az ajkába harapott. De Loralyss csak felemelte az állát. Hűvös maradt, bár simítása szemérmetlenül falta a bőr selymét a csipke vizsgálatának ürügyébe épp csak burkolózva. "Talán meg akartok sérteni, hogy ilyen csipp-csupp ügy bírája legyek?" kérdezte. "Méltatlan hozzátok ez a cívódás" húzta ki ujjait a csipkék alól s az állunkra fogott. "Béküljetek ki" szögezte le kívánságát, ahogy egymás felé fordította arcunkat a wegtoreni leánnyal, hogy ajkunk összeért. S mikor az ítélet alá hajló alázatos csókká érett az érintés közöttünk, Loralyss csak elégedetten elmosolyodott kalapja karimája alatt: "Úgy." *suttogja Shaza az aljas mesét a férfi fülébe, de amint Loralyss belép a másik szobából, ismét némaságba burkolózik.*
- A jussod *ejti Heilgron ölébe a fűzőt a visszatérő húgocska, aztán tölt magának is egy italt, amit mindjárt fel is hajt, s a pohárkát visszateszi a tálcára a palack mellé.
Arteniori csipkét visel. Shaza egyik ruháját. Egyértelműen nem társaságban hordott holmi, inkább olyasfajta, amivel meghittebb, privátabb közegben szokás levenni a lábáról valakit. A szoknya rész bár egészen a földig ér, mindkét combnál magasra engedett hasíték kárpótol érte. Csípőnél még egészen szűkre szabott vonala szemérmetlenül rajzolja ki a kellemes domborulatokat. A hátrész kivágása és a dekoltázs merész vonala felett pedig méltán sápad el az erkölcs. Nyilván kicsinyes bosszú vágyakat mézesmadzaggal gúzsba kötni, de Loralyss már csak ilyen.*
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//
*Először nem érti fivére megjegyzését a tét kapcsán, hiszen érkezése napján épp Heilgron bontotta ki a fűzőjéből. Aztán amikor rájön a tét után fűzött szavak okára, pírba gyúl az arca. Szerencsére, hála a női piperék áldásának, ez alig látszik. Nyilván mindez így is elég kevés, hogy leplezze.
Emlékszik arra az estére. Az egyik elsőre, mikor sértetten Heilgronra fente méregkarmait. A szobájába várta fivérét. Bizonyos volt benne, hogy az elejtett szavak, az odasúgott megjegyzések mit jelentenek, hiszen a jelek kettőjüktől végig egyfelé látszottak ügyeskedni. De hiába várta az újdonsült rokont, kicsinosítva magát, kidomborítva minden zsenge báját. Jócskán elmúlt már éjközép, mire érzései elegyében a reményeket végleg feloldotta a sértett düh. Meggyőződése volt, hogy az ifjúúr csak a bolondját járatta vele. Loralyss aznap este a bosszú válogatott módjainak terveiből mazsolázva ereszkedett a fürdővizébe, közben pedig foghegyről, lekicsinylő megjegyzésekkel szapulta Heilgront a dézsa körül tüsténkedő szolgálónak. Ott és akkor önérzettől fűtve meg is esküdött, hogy az a felfuvalkodott pávakakas nem hogy ruha, de még fűző nélkül se láthatja soha! A hűvös, hivatalos viszonyra tett fogadalom persze nem sokáig tartotta magát. Lassan elkoptatta a mentegető érv, hogy talán mégiscsak ő érthette félre a jelzéseket akkor este. Azt pedig, hogy mennyire csalódott volt emiatt, nos, még maga előtt is tagadja mind a mai napig.
Hirtelen elkezdi szorongatni a gondolat, hogy ez a titok bizony kikelt a sírból. De hogyan? A szolgáló szája járt volna el? Vagy ami még rosszabb... Heilgron talán kihallgatta az egész litániát, amit a fejére olvasott? S ha így van... Egek! Vajon az ajtó melyik oldaláról? Végül is nem lehetetlenség bejutni Loralyss lakosztályába. Heilgron pedig sokkal jobban ismerte a házat őnála.*
- Legyen *mondja. Elszánt daccal préseli ki a szócskát ajkai közül. Most, hogy Shaza itt van, aligha csorbíthatja további szerencsétlen lapjárás a büszkeségét. Uralkodnia kell magán, nehogy ajkára kéretőzzön a gúnyos mosoly, mikor fivére kvázi meggyanúsítja őket. Hiába. Olyan kifinomult az ő jól kipróbált jelrendszerük, hogy képtelenség rajtakapni őket. Shaza végig súg neki, de ennek ellenére is kezd kicsúszni a kezéből a győzelem. Mintha az az átkozott belelátna a lapjaiba! Egyedül Shaza sejti, hogy lehet ez. Hiszen a pakli lejölt. Lanawinszerte sok-sok rejtett jel létezik, melyet a lapok hátoldalának cirádái között megbujtatnak az agyafúrt piktorok. A bordélyok berkeiben forog a legtöbb, de nagyon szerencsés flótásnak kell lenni hozzá, hogy egy-egy pillangó kifecsegje a jelölések titkát valakinek. Ő még Loralysst se avatta be, elvégre finom kis jelzéseiknek hála így is tökéletes köztük a cinkosság. Heilgron viszont, úgy tűnik, ismeri a pakli hátoldalára rejtett ábrákat. Talán nem mindegyiket, de erős a sejtése, hogy néhányat biztosan. Nem csodálkozik hát rajta, ha Loralyss pillantása szinte tajtékzik, mikor ez a kör is csúfos vereséggel zárul.*
- Tölts a bátyámnak egy italt, míg én átöltözöm *mondja Shazának egy vesztes minden lehetséges méltóságával. Azzal felkel az ágyról és átmegy... nem-nem, átvonul a másik helyiségbe a művelethez, kihasználva a kiskaput, hiszen arról nem volt szó, hogy fivére előtt válik meg a ruhadarabtól.*
- Az ekkora szerencse a gyepűvidéken már boszorkányságnak számít *mondja Shaza csendesen, hiszen nem kívánja felfedni némasága titkát az odaát öltözködő lány előtt. Tölt egy italt Heilgronnak, aztán visszahelyezkedik mögé, hogy suttogásnál ne kelljen hangosabbra fognia.* - De nem ítéllek el érte. Az én anyám látó volt *mondja, miközben ujjai kellemes masszírozásba kezdenek a férfi vállain.* - Olykor az én álmaim is különlegesek *súgja.* - Láttam előre ezt a napot. Itt voltunk mindhárman. Illetve négyen. Hozzám menekült egy fiatal wegtoreni leányzó is, akinek a társulata a városban lépett volna fel *meséli az álmot.* - Míg te a dézsában fürödtél, húgod rögtönzött kis előadással szórakoztatta magát. És minket. Engem artheniori csipkébe öltöztetett, a rőt hajú kis wegtorenit pedig lihanechibe. Előre a fülébe súgta a szöveget, s az instrukcióit, mint jó direktor. Ő maga pedig elorozta a kereveten hagyott kalapodat meg a sétapálcát hozzá, amit az ágyon ülve a combjának támasztott. Már akkor láttam, hogy figyelsz a paraván mögül kisandítva, mikor húgod letérdeltetett minket maga elé, és megadta a kezdő mondatot: "hízelgő a bizalmad, valóban van némi jártasságom a... csipkék terén" *ismétli el Heilgron akkori szavait.* - Húgod ujjai mélyen a csipke alá simítottak, hogy a rőt fonatos leányzó az ajkába harapott. De Loralyss csak felemelte az állát. Hűvös maradt, bár simítása szemérmetlenül falta a bőr selymét a csipke vizsgálatának ürügyébe épp csak burkolózva. "Talán meg akartok sérteni, hogy ilyen csipp-csupp ügy bírája legyek?" kérdezte. "Méltatlan hozzátok ez a cívódás" húzta ki ujjait a csipkék alól s az állunkra fogott. "Béküljetek ki" szögezte le kívánságát, ahogy egymás felé fordította arcunkat a wegtoreni leánnyal, hogy ajkunk összeért. S mikor az ítélet alá hajló alázatos csókká érett az érintés közöttünk, Loralyss csak elégedetten elmosolyodott kalapja karimája alatt: "Úgy." *suttogja Shaza az aljas mesét a férfi fülébe, de amint Loralyss belép a másik szobából, ismét némaságba burkolózik.*
- A jussod *ejti Heilgron ölébe a fűzőt a visszatérő húgocska, aztán tölt magának is egy italt, amit mindjárt fel is hajt, s a pohárkát visszateszi a tálcára a palack mellé.
Arteniori csipkét visel. Shaza egyik ruháját. Egyértelműen nem társaságban hordott holmi, inkább olyasfajta, amivel meghittebb, privátabb közegben szokás levenni a lábáról valakit. A szoknya rész bár egészen a földig ér, mindkét combnál magasra engedett hasíték kárpótol érte. Csípőnél még egészen szűkre szabott vonala szemérmetlenül rajzolja ki a kellemes domborulatokat. A hátrész kivágása és a dekoltázs merész vonala felett pedig méltán sápad el az erkölcs. Nyilván kicsinyes bosszú vágyakat mézesmadzaggal gúzsba kötni, de Loralyss már csak ilyen.*
7136. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-01-04 19:02:04
Üzenet elküldve: 2019-01-04 19:02:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Nem várt találkozás//
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//
- Hát, a lányoknak érzéke van ehhez. *vonja meg a vállát, és csak a rend kedvéért teszi hozzá a következő mondatot:*
- Otthon ez a mi dolgunk.
*Érzi persze, hogy ez kissé így homályos, vagy legalábbis nem teljesen egyértelmű, hogy mire gondol, ezért kicsit elidőzik még a szellemeknél, holott sokkal érdekesebb dolgokról is beszélhetne, többek közt arról, hogy most akkor végül is össze fognak, vagy nem fognak összebújni, ha rajta múlik. Hazudna azonban magának, ha azt gondolná, hogy nem élvezi ki minden egyes pillanatát annak, hogy a döntés az ő kezében van, jobban belegondolva pedig tulajdonképpen már meg is született, a másikat mégis bizonytalanságban tarthatja ameddig nem mond egyértelmű igent, vagy nemet. *
- Van egy banya. Na persze ő nem szereti, ha így hívják, de az. Csatába se lehet elindulni amíg ő és a segítői nem ítélik úgy, hogy a szellemek szerint is kedvező rá az alkalom. *magyarázza, holott mindez tényleg olyan dolog, ami egyáltalán nem tartozik kívülállókra. Csak hát, ha újra szigorúan nézi, immáron ő is kívülálló, az emlékeit és a saját törzsével kapcsolatos tudását pedig mégsem tudja egy késsel kivágni az agyából. Úgy sem tehet, mintha nem tudná magukról, amit amúgy igen.*
- Hímekhez is szoktak szólni. Meg lehetnek nekik is látomásaik. Mégis mindenki úgy tartja, hogy hozzánk könnyebben tudnak beszélni és mi jobban is értjük őket. *fejezi be szavait egy vállvonással, ami körülbelül egy legyintéssel ér fel a részéről. A jóscsontok még nála vannak, a szellemek pedig megtalálják, ha akarják, de egyelőre nem nagyon hiszi, hogy túl sok dolga lenne velük, a fiúval ellenben, akivel összeakadt, annál több, főleg akkor, hogyha szavait komolyan veszi és nem tartja őket csak valamiféle hirtelen fellángolásnak. Csak kis kitérőt tett meg, gondolatai mégis ugyanoda tértek vissza.
Persze, ha csak hirtelen jött kíváncsiságnál és gerjedelemnél nem több az egész azt sem bánja. A gyönyör az gyönyör, bármi is az oka. Igazából nem is kell más ok, csak maga a vágy.*
- Ártatlanságot őrizgetni? *horkan aztán fel. Nem is nagyon érti, inkább csak nagyjából pedzegeti, hogy Zeekx hogyan érti ezt. Annyit azonban ennyiből, és a következő szavakból is elég gyorsan megért, hogy az ember nőstények több mint furcsák. Nem is csodálja, hogy a fiatal pap inkább keresi az ő társaságát.*
- De, ha jól értem, akkor az emberek nem szeretnek erről beszélni. A nőstényeitek biztos nem. Ezt megjegyzem. *mondja.*
- De azért kicsit megértem őt. Rengeteget beszélsz. És még többet kérdezel. Kíváncsibb vagy, mint egy gyerek. *állapítja meg aztán látszólag rosszalló fejcsóválással, de nevet is közben rá jellemző módon.*
- Ha mindent megtudsz rólam ma, mi lesz bennem érdekes holnap? A testemen kívül persze. *teszi hozzá, mert önbizalma azért persze van, nem is kevés.*
- És már megint milyen hülye kérdések ezek? Persze, hogy szeretek főzni. Ki nem szeret? *vonja össze kissé értetlenül a szemöldökét.*
- A kajálásnál csak egy dolog jobb, pont az, amire rá akarsz venni kaja után. Persze, hogy tudok főzni. A gomba jó sütve, főzve, úgy, ahogy van, meg pörköltnek is. Én bárhogy megeszem. Gondoltam mi majd egyszerűen megsütjük, az a legegyszerűbb. Csak vissza kell menni a tisztásra, és szedni egy kis fát.
*Még egyszer megfogja Zeekx kezét, hogy megtegyék azt a kis távolságot a nőig, aki magát a gombákat árulja, és valószínűleg már elege van a beszélgetésükből.*
- Szerintem négy-négy nagy elég is lesz nekünk. *mondja, és miután táskájából előszedve az erszényét köszönés nélkül elkezd válogatni a gombák között. Szégyenkezés nélkül ki is szedi a nyolc legnagyobbat a csinos kis halomból.*
- Ugye? *kérdi, hátha mégsem.*
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//
- Hát, a lányoknak érzéke van ehhez. *vonja meg a vállát, és csak a rend kedvéért teszi hozzá a következő mondatot:*
- Otthon ez a mi dolgunk.
*Érzi persze, hogy ez kissé így homályos, vagy legalábbis nem teljesen egyértelmű, hogy mire gondol, ezért kicsit elidőzik még a szellemeknél, holott sokkal érdekesebb dolgokról is beszélhetne, többek közt arról, hogy most akkor végül is össze fognak, vagy nem fognak összebújni, ha rajta múlik. Hazudna azonban magának, ha azt gondolná, hogy nem élvezi ki minden egyes pillanatát annak, hogy a döntés az ő kezében van, jobban belegondolva pedig tulajdonképpen már meg is született, a másikat mégis bizonytalanságban tarthatja ameddig nem mond egyértelmű igent, vagy nemet. *
- Van egy banya. Na persze ő nem szereti, ha így hívják, de az. Csatába se lehet elindulni amíg ő és a segítői nem ítélik úgy, hogy a szellemek szerint is kedvező rá az alkalom. *magyarázza, holott mindez tényleg olyan dolog, ami egyáltalán nem tartozik kívülállókra. Csak hát, ha újra szigorúan nézi, immáron ő is kívülálló, az emlékeit és a saját törzsével kapcsolatos tudását pedig mégsem tudja egy késsel kivágni az agyából. Úgy sem tehet, mintha nem tudná magukról, amit amúgy igen.*
- Hímekhez is szoktak szólni. Meg lehetnek nekik is látomásaik. Mégis mindenki úgy tartja, hogy hozzánk könnyebben tudnak beszélni és mi jobban is értjük őket. *fejezi be szavait egy vállvonással, ami körülbelül egy legyintéssel ér fel a részéről. A jóscsontok még nála vannak, a szellemek pedig megtalálják, ha akarják, de egyelőre nem nagyon hiszi, hogy túl sok dolga lenne velük, a fiúval ellenben, akivel összeakadt, annál több, főleg akkor, hogyha szavait komolyan veszi és nem tartja őket csak valamiféle hirtelen fellángolásnak. Csak kis kitérőt tett meg, gondolatai mégis ugyanoda tértek vissza.
Persze, ha csak hirtelen jött kíváncsiságnál és gerjedelemnél nem több az egész azt sem bánja. A gyönyör az gyönyör, bármi is az oka. Igazából nem is kell más ok, csak maga a vágy.*
- Ártatlanságot őrizgetni? *horkan aztán fel. Nem is nagyon érti, inkább csak nagyjából pedzegeti, hogy Zeekx hogyan érti ezt. Annyit azonban ennyiből, és a következő szavakból is elég gyorsan megért, hogy az ember nőstények több mint furcsák. Nem is csodálja, hogy a fiatal pap inkább keresi az ő társaságát.*
- De, ha jól értem, akkor az emberek nem szeretnek erről beszélni. A nőstényeitek biztos nem. Ezt megjegyzem. *mondja.*
- De azért kicsit megértem őt. Rengeteget beszélsz. És még többet kérdezel. Kíváncsibb vagy, mint egy gyerek. *állapítja meg aztán látszólag rosszalló fejcsóválással, de nevet is közben rá jellemző módon.*
- Ha mindent megtudsz rólam ma, mi lesz bennem érdekes holnap? A testemen kívül persze. *teszi hozzá, mert önbizalma azért persze van, nem is kevés.*
- És már megint milyen hülye kérdések ezek? Persze, hogy szeretek főzni. Ki nem szeret? *vonja össze kissé értetlenül a szemöldökét.*
- A kajálásnál csak egy dolog jobb, pont az, amire rá akarsz venni kaja után. Persze, hogy tudok főzni. A gomba jó sütve, főzve, úgy, ahogy van, meg pörköltnek is. Én bárhogy megeszem. Gondoltam mi majd egyszerűen megsütjük, az a legegyszerűbb. Csak vissza kell menni a tisztásra, és szedni egy kis fát.
*Még egyszer megfogja Zeekx kezét, hogy megtegyék azt a kis távolságot a nőig, aki magát a gombákat árulja, és valószínűleg már elege van a beszélgetésükből.*
- Szerintem négy-négy nagy elég is lesz nekünk. *mondja, és miután táskájából előszedve az erszényét köszönés nélkül elkezd válogatni a gombák között. Szégyenkezés nélkül ki is szedi a nyolc legnagyobbat a csinos kis halomból.*
- Ugye? *kérdi, hátha mégsem.*
7135. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-12-31 18:23:20
Üzenet elküldve: 2018-12-31 18:23:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Nem várt találkozás//
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//
*Figyelmesen hallgatja a lány szavait. Bár magassága és arcvonásai nem erre utalnak, de ő nem egy gyerek és ez ritkán látszik a megfigyelőképességén. Ha a világszemléletén nem is. Ezért érdekes észrevételt oszt meg Ari-val.*
-Sokat tudsz ezekről a dolgokról.
*Konkrétan mintha első kézből származó tapasztalatok lennének. Persze lehet, hogy csak nagyon jól ismerte vagy sokat látta ezeket a szellemlátókat vagy miket és ezért tudja. Zeekx-et érdekli a téma. Nem tud sokat a szellemekről, de kíváncsi rájuk. Mondjuk ő sok mindenre kíváncsi. Arra is, hogy a lány volt-e már férfivel vagy, hogy szoktak-e érdeklődni a másik igényei iránt. Ezekre pedig rá is kérdez és ezzel úgy tűnik magára haragítja a lányt. Nem is érti. Ő nem mondott semmi rosszat. Sőt, a lány elképzelését kimondottan furcsának találja. Talán a törzsében mondtak neki ilyeneket? Teljesen nyugodtan válaszolgat a lánynak.*
-Én akarlak. Eddig nem gondolkoztam el rajta, hogy mi lehet szép az orkok számára szóval nem tudom. Ránézésre hacsak nincs valaki a lábad közt szerintem nem lehet megmondani az ilyesmit, hogy van e tapasztalatod.*Mosolyodik el a kis viccén.*Csak kíváncsi voltam. Tudod sokan őrizgetik az ártatlanságukat mint egy kincset. Pedig a bujálkodás amúgy teljesen természetes dolog és nem kéne visszafogni. Vannak akik olyan nőt nem is akarnak akihez korábban már más férfi hozzányúlt. Ezt se értem annyira. Hallottam már olyat, hogy megesik, hogy egy nő aki túl sokat bujálkodott már nem ad annyi élvezetet, de ahhoz nagyon sokat kell. Például a harctereken a szajhák. Mondjuk magamat ismerve lehet azokat sem utasítanám el ha vonzóak. Talán azért sem mert kíváncsi vagyok, hogy tényleg más-e velük az ágyban.
*Olyan természetesen közli ezeket a dolgokat mint mikor a madárcsicsergésről beszélgettek. Zeekx-nek nincsenek titkai és természetesnek tartja ezt. Fiatal srácként pedig igen gyakran eszébe is jut a téma és sokat tud róla beszélni. Csak általában partnert nem talált hozzá. Valamiért másokat feszélyezni szokott a téma. A lány vallomása jól esik neki. Örül, hogy Ari is megkedvelte őt. A másik vallomás se rontja el a kedvét. Bólogat is arra, hogy az élet rövid lenne. A kérdésre pedig elvigyorodik. Viccesnek találja.*
-De igen. Sokan meg is szoktak haragudni rám. Múltkor is egy kalandornő nagyon csúnyán nézett rám mikor megkérdeztem mikor bujálkodott először. Nem is akart mesélni róla. Jobban érdekelte a harc és a fegyverek. Pedig érdekelt volna. Érdekes nő volt és a maga módján csinos is.
*Mondjuk a sebhelyekkel borított test a legtöbb férfi szerint talán nem tartozik a csinos kategóriába, de Zeekx pont a különlegessége miatt találta érdekesnek. Sajnálja, hogy jobban nem is merhették meg egymást. Meglepi, hogy a lány elengedi a kezét. Furcsán néz rá, de észreveszi, hogy megérkeztek és a figyelme oda terelődik. Oda is siet és megnézi a választékot.*
-Ezek milyen gombák? Ari te milyen gombát szeretsz? Hogy szoktad általában fogyasztani őket? Van valamilyen ork gombás étel amit nagyon jól meg tudsz csinálni? Tényleg! Egyáltalán szeretsz főzni? Gondolom szoktál, de ügyes is vagy benne? Szívesen megkóstolnám amit te csinálsz.
*Csak úgy dől belőle a szó és nem nagyon zavarja az idős hölgy se akinek talán ideje se volt válaszolni az első még hozzá intézett szavakra.*
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//
*Figyelmesen hallgatja a lány szavait. Bár magassága és arcvonásai nem erre utalnak, de ő nem egy gyerek és ez ritkán látszik a megfigyelőképességén. Ha a világszemléletén nem is. Ezért érdekes észrevételt oszt meg Ari-val.*
-Sokat tudsz ezekről a dolgokról.
*Konkrétan mintha első kézből származó tapasztalatok lennének. Persze lehet, hogy csak nagyon jól ismerte vagy sokat látta ezeket a szellemlátókat vagy miket és ezért tudja. Zeekx-et érdekli a téma. Nem tud sokat a szellemekről, de kíváncsi rájuk. Mondjuk ő sok mindenre kíváncsi. Arra is, hogy a lány volt-e már férfivel vagy, hogy szoktak-e érdeklődni a másik igényei iránt. Ezekre pedig rá is kérdez és ezzel úgy tűnik magára haragítja a lányt. Nem is érti. Ő nem mondott semmi rosszat. Sőt, a lány elképzelését kimondottan furcsának találja. Talán a törzsében mondtak neki ilyeneket? Teljesen nyugodtan válaszolgat a lánynak.*
-Én akarlak. Eddig nem gondolkoztam el rajta, hogy mi lehet szép az orkok számára szóval nem tudom. Ránézésre hacsak nincs valaki a lábad közt szerintem nem lehet megmondani az ilyesmit, hogy van e tapasztalatod.*Mosolyodik el a kis viccén.*Csak kíváncsi voltam. Tudod sokan őrizgetik az ártatlanságukat mint egy kincset. Pedig a bujálkodás amúgy teljesen természetes dolog és nem kéne visszafogni. Vannak akik olyan nőt nem is akarnak akihez korábban már más férfi hozzányúlt. Ezt se értem annyira. Hallottam már olyat, hogy megesik, hogy egy nő aki túl sokat bujálkodott már nem ad annyi élvezetet, de ahhoz nagyon sokat kell. Például a harctereken a szajhák. Mondjuk magamat ismerve lehet azokat sem utasítanám el ha vonzóak. Talán azért sem mert kíváncsi vagyok, hogy tényleg más-e velük az ágyban.
*Olyan természetesen közli ezeket a dolgokat mint mikor a madárcsicsergésről beszélgettek. Zeekx-nek nincsenek titkai és természetesnek tartja ezt. Fiatal srácként pedig igen gyakran eszébe is jut a téma és sokat tud róla beszélni. Csak általában partnert nem talált hozzá. Valamiért másokat feszélyezni szokott a téma. A lány vallomása jól esik neki. Örül, hogy Ari is megkedvelte őt. A másik vallomás se rontja el a kedvét. Bólogat is arra, hogy az élet rövid lenne. A kérdésre pedig elvigyorodik. Viccesnek találja.*
-De igen. Sokan meg is szoktak haragudni rám. Múltkor is egy kalandornő nagyon csúnyán nézett rám mikor megkérdeztem mikor bujálkodott először. Nem is akart mesélni róla. Jobban érdekelte a harc és a fegyverek. Pedig érdekelt volna. Érdekes nő volt és a maga módján csinos is.
*Mondjuk a sebhelyekkel borított test a legtöbb férfi szerint talán nem tartozik a csinos kategóriába, de Zeekx pont a különlegessége miatt találta érdekesnek. Sajnálja, hogy jobban nem is merhették meg egymást. Meglepi, hogy a lány elengedi a kezét. Furcsán néz rá, de észreveszi, hogy megérkeztek és a figyelme oda terelődik. Oda is siet és megnézi a választékot.*
-Ezek milyen gombák? Ari te milyen gombát szeretsz? Hogy szoktad általában fogyasztani őket? Van valamilyen ork gombás étel amit nagyon jól meg tudsz csinálni? Tényleg! Egyáltalán szeretsz főzni? Gondolom szoktál, de ügyes is vagy benne? Szívesen megkóstolnám amit te csinálsz.
*Csak úgy dől belőle a szó és nem nagyon zavarja az idős hölgy se akinek talán ideje se volt válaszolni az első még hozzá intézett szavakra.*
7134. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-12-31 16:37:55
Üzenet elküldve: 2018-12-31 16:37:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Nagyon hálásan köszön el Assától, ha másért nem, akkor azért, mert olyan bájos lány, hogy szebbé tette ezzel a napját. Elindul a piactér felé, mert gyakran küldték el ide és szereti is, azért mert mindig érdekes embereket láthatott, olykor utcazenészeket és az is jó érzéssel töltötte el, amikor jól megpakolt kosárkával térhetett haza. Mindig bárhova ment örültek neki, mindig szívesen segített akár az árusoknak is picit pakolni, akár a legviharosabb időben is gazdasszonya kérésének eleget tenni. Így a hidegben a piactér persze közel sem olyan, mint amilyennek megszokta, de még így is szívesen halad át és szemlélődik. Így egyedül a tél kicsit nyomasztó számára, ahogy most a város is. A vásár egyébként érdekes lehetne, szívesen nézné a szánkózó gyermekeket, érezné a forralt bor illatát a levegőben, de most minden olyan más. Arthenior már olyan nagyon más, mint alig egy éve.*
7133. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-12-31 16:35:03
Üzenet elküldve: 2018-12-31 16:35:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Nem várt találkozás//
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//
*Miközben elhallgatja a fiút, próbálja maga előtt felidézni először Neranie arcát, majd valamennyi emlékét, ami legalább érintőlegesen szellemekkel kapcsolatos. A világért sem vallaná be, hogy amikor a banya gombájából evett, ami pont arra való, hogy átjárhatóvá tegye a két világ közötti máskor átjárhatatlan és láthatatlan falat, akkor bizony, ha látni nem is látta őket, de érezte, ahogyan körülötte táncolnak. Finoman fogalmazva is borzongató és félelmetes volt, ha pedig nincs körülötte annyi mindenki más, aki előtt nem akar megszégyenülni, talán ijedtében még be is szalad az erdő mélyére előlük.*
- Szerintem nem élvezte. Senki sem szokta, hidd el! *jelenti ki végül mély meggyőződéssel néhány hosszú pillanatnyi mélázás után.*
- Nálunk, aki látja, vagy hallja őket nagyon meg van becsülve. Viszont fárasztó lehet olyan dolgokat látni és hallani, amit rajtad kívül senki más. Hasznos, ha segítenek, és tanácsot adnak, de, hogy állandóan veled legyenek, úgy, hogy érzed is a jelenlétüket, az biztosan nem jó. Meg mindig hirtelen jönnek. Az sem jó. *mondja, de aztán a szellemekről pillanatok alatt nagyon is e világi dolgokra terelődik a figyelme Zeekxnek köszönhetően.
Jó, hogy nem indultak tovább, mert, hogyha megtették volna, akkor most meg kellene a döbbenettől torpannia újra. A fiú ugyan magyarázkodik kicsit és több kérdést is feltesz neki, mégis az utolsó az, ami igazán megdöbbenti.*
- Miért, úgy nézek ki, mint, aki még nem? Miféle hülye kérdés már ez? Minek nézel engem, valami szörnynek, akit senki nem akar? *tör ki belőle, pontosan úgy, hogy látszik rajta, már a kérdés felvetését is sértésnek érzi. Még szemöldökét is felvonja, és pupillái is kitágulnak kicsit, bár inkább csak a meglepetéstől, mint a dühtől, noha egy kis szikra azért abból is akad.
Zeekx szerencséje, hogy Vivri eddig már meggyőződhetett róla, hogy nem éppen az a kötekedős fajta, ráadásul az is egyértelmű, hogy többet szeretne tőle, mint közösen gombát eszegetni. Így elég hamar rájön, hogy biztosan nem sértegetni akarta, hanem egyszerűen csak azért kérdez ilyesmit, mert nagyon máshogy forog az agya, mint egy normális orknak.
~ Persze, nem is ork. ~ emlékezteti gyorsan és közben majdnem el is nevezi magát.*
- Hát, én is téged. *vallja aztán be inkább egy rá nem igazán jellemző, rövid, és kissé hitetlenkedő sóhajtás után, miközben legalább olyan hirtelen enyhül meg, mint amilyen gyorsan felhorgadt az előbb.*
- Érdekes vagy. Egyszer úgy beszélsz, mint valami próféta. *használja pont a Zeextől kölcsönzött szót* Szerintem is az a lényeg, hogy élvezzük az életet. Túl rövid, és egy pillanat alatt vége is lehet, ha nem figyelsz. Aztán mégis olyat kérdezel, amit biztos halálos sértésnek vennék, ha nem ismernélek. Nem mondták még, hogy nehéz veled?
*Kérdése legalább annyira őszinte, mint korábban a fiú érdeklődése. Ő legalábbis nem szánja sértésnek.*
- De ez tetszik. Jó, ha valaki nem unalmas. *teszi hozzá mosolyogva, de mintegy ebben a pillanatban elengedi a kezét, mert rájön, hogy túl régóta szorongatja már. A gombaárus nő amúgy is kicsit furcsán nézi őket, mert már csak pár méterre állnak tőle, Vivri pedig gyanítja, hogy azért, mert beszélgetésük nagy részét valószínűleg annak ellenére is hallotta, hogy nem akarta hallani.*
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//
*Miközben elhallgatja a fiút, próbálja maga előtt felidézni először Neranie arcát, majd valamennyi emlékét, ami legalább érintőlegesen szellemekkel kapcsolatos. A világért sem vallaná be, hogy amikor a banya gombájából evett, ami pont arra való, hogy átjárhatóvá tegye a két világ közötti máskor átjárhatatlan és láthatatlan falat, akkor bizony, ha látni nem is látta őket, de érezte, ahogyan körülötte táncolnak. Finoman fogalmazva is borzongató és félelmetes volt, ha pedig nincs körülötte annyi mindenki más, aki előtt nem akar megszégyenülni, talán ijedtében még be is szalad az erdő mélyére előlük.*
- Szerintem nem élvezte. Senki sem szokta, hidd el! *jelenti ki végül mély meggyőződéssel néhány hosszú pillanatnyi mélázás után.*
- Nálunk, aki látja, vagy hallja őket nagyon meg van becsülve. Viszont fárasztó lehet olyan dolgokat látni és hallani, amit rajtad kívül senki más. Hasznos, ha segítenek, és tanácsot adnak, de, hogy állandóan veled legyenek, úgy, hogy érzed is a jelenlétüket, az biztosan nem jó. Meg mindig hirtelen jönnek. Az sem jó. *mondja, de aztán a szellemekről pillanatok alatt nagyon is e világi dolgokra terelődik a figyelme Zeekxnek köszönhetően.
Jó, hogy nem indultak tovább, mert, hogyha megtették volna, akkor most meg kellene a döbbenettől torpannia újra. A fiú ugyan magyarázkodik kicsit és több kérdést is feltesz neki, mégis az utolsó az, ami igazán megdöbbenti.*
- Miért, úgy nézek ki, mint, aki még nem? Miféle hülye kérdés már ez? Minek nézel engem, valami szörnynek, akit senki nem akar? *tör ki belőle, pontosan úgy, hogy látszik rajta, már a kérdés felvetését is sértésnek érzi. Még szemöldökét is felvonja, és pupillái is kitágulnak kicsit, bár inkább csak a meglepetéstől, mint a dühtől, noha egy kis szikra azért abból is akad.
Zeekx szerencséje, hogy Vivri eddig már meggyőződhetett róla, hogy nem éppen az a kötekedős fajta, ráadásul az is egyértelmű, hogy többet szeretne tőle, mint közösen gombát eszegetni. Így elég hamar rájön, hogy biztosan nem sértegetni akarta, hanem egyszerűen csak azért kérdez ilyesmit, mert nagyon máshogy forog az agya, mint egy normális orknak.
~ Persze, nem is ork. ~ emlékezteti gyorsan és közben majdnem el is nevezi magát.*
- Hát, én is téged. *vallja aztán be inkább egy rá nem igazán jellemző, rövid, és kissé hitetlenkedő sóhajtás után, miközben legalább olyan hirtelen enyhül meg, mint amilyen gyorsan felhorgadt az előbb.*
- Érdekes vagy. Egyszer úgy beszélsz, mint valami próféta. *használja pont a Zeextől kölcsönzött szót* Szerintem is az a lényeg, hogy élvezzük az életet. Túl rövid, és egy pillanat alatt vége is lehet, ha nem figyelsz. Aztán mégis olyat kérdezel, amit biztos halálos sértésnek vennék, ha nem ismernélek. Nem mondták még, hogy nehéz veled?
*Kérdése legalább annyira őszinte, mint korábban a fiú érdeklődése. Ő legalábbis nem szánja sértésnek.*
- De ez tetszik. Jó, ha valaki nem unalmas. *teszi hozzá mosolyogva, de mintegy ebben a pillanatban elengedi a kezét, mert rájön, hogy túl régóta szorongatja már. A gombaárus nő amúgy is kicsit furcsán nézi őket, mert már csak pár méterre állnak tőle, Vivri pedig gyanítja, hogy azért, mert beszélgetésük nagy részét valószínűleg annak ellenére is hallotta, hogy nem akarta hallani.*
7132. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-12-28 10:55:48
Üzenet elküldve: 2018-12-28 10:55:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Noximya//
*Ilidrion érzékeli, hogy Noximya nem osztja azt a lelkességet, mely benne hirtelen kialakult, így ő is szép lassan visszavesz ebből. Választ azonban kap a legfontosabb kérdésére, hiszen a varázsitalok most elsődlegesek neki.
~ Intelligencia... vizsga... próba... ~ Biccent magában az egyes információkra, és udvariasan fenntartja az érdeklődését.
~ Kár, hogy ezeket már tudtam. ~ Jegyzi meg magában, de ezúttal figyel, hogy ne üljön ki lelombozódás az arcára. ~ De legalább hallottam egy tudóstól is. ~ Próbálja kicsit jobb aspektusból szemlélni a dolgokat. Persze sok kérdése lenne még, de nem akarja erőltetni a dolgokat, ami nem jön magától, azt néha békén kell hagyni.
A sötételf jó elfismerőnek mutatkozik, bár azt tényleg könnyen látni Ilidrionon, hogy nem sokat tud e vidékről. A dicséretre ő is viszonozza a mosolyt, látszik rajta, hogy jól esnek neki ezek a szavak, talán szüksége is volt már rájuk, hiszen sokat volt egyedül az elmúlt időkben. Noximya közeledése meglepi, de kezét nem taszítja le a válláról, és kínosságát is leplezni igyekszik. Az életbölcselet meglepően betalál az elfnek, el is tünteti belőle a rossz érzéseket, hiszen pont azon gondolkozott sokat, hogy jó ötlet volt-e eljönnie otthonról, és nem kéne-e inkább visszamennie.
~ Igaza van, a felvett irányt már tartani kell. Az nem jelentős a döntésem meghozatala után, hogy jó volt-e, vagy rossz. ~ Ért egyet magában, de ezt hangosan csak hümmögéssel fejezi ki. Mire feleszmél a gondolataiból, amit a hölgy váltott ki nála, az illető már búcsúzik.*
- Ne haragudjon, ha feltartottam. Ég önnel, Noxi, örülök, hogy megismertem. *Szól azért még utána, hogy lezártnak tekinthesse a találkozót. Az elf egy pillanatig még ott marad, csodálkozik a furcsa történéseken, és nézi távolodni a mélységi nőt és állatait, amíg el nem tűnnek egy sarkon. Ezután sóhajt, újra felhúzza a majomka által lerántott csuklyát, majd sarkon fordul, és ő is folytatja útját. Rápillant néhány kofa árujára, és néhol meg-meg áll valamit jobban megnézni, de közben gondolatai messze járnak.
~ Annyi mindent nem tudtam meg. Például a gyógyításban ezeket használja ő? Vajon lehetséges olyan kék varázsitalt készíteni, mely gyógyszerként működhet időseknek az elbutulás ellen? ~ Ehhez hasonló számos kérdést vet fel, és a jobbakat elraktározza magában. Talán hozza majd úgy a sors, hogy ezeket is feltehesse valakinek. Lassan léptei már nem is a piacot koptatják, és a tömeg is egyre kisebb, az elf kiér az árusok közül, és a korábbról már ismert tisztás felé veszi útját.*
*Ilidrion érzékeli, hogy Noximya nem osztja azt a lelkességet, mely benne hirtelen kialakult, így ő is szép lassan visszavesz ebből. Választ azonban kap a legfontosabb kérdésére, hiszen a varázsitalok most elsődlegesek neki.
~ Intelligencia... vizsga... próba... ~ Biccent magában az egyes információkra, és udvariasan fenntartja az érdeklődését.
~ Kár, hogy ezeket már tudtam. ~ Jegyzi meg magában, de ezúttal figyel, hogy ne üljön ki lelombozódás az arcára. ~ De legalább hallottam egy tudóstól is. ~ Próbálja kicsit jobb aspektusból szemlélni a dolgokat. Persze sok kérdése lenne még, de nem akarja erőltetni a dolgokat, ami nem jön magától, azt néha békén kell hagyni.
A sötételf jó elfismerőnek mutatkozik, bár azt tényleg könnyen látni Ilidrionon, hogy nem sokat tud e vidékről. A dicséretre ő is viszonozza a mosolyt, látszik rajta, hogy jól esnek neki ezek a szavak, talán szüksége is volt már rájuk, hiszen sokat volt egyedül az elmúlt időkben. Noximya közeledése meglepi, de kezét nem taszítja le a válláról, és kínosságát is leplezni igyekszik. Az életbölcselet meglepően betalál az elfnek, el is tünteti belőle a rossz érzéseket, hiszen pont azon gondolkozott sokat, hogy jó ötlet volt-e eljönnie otthonról, és nem kéne-e inkább visszamennie.
~ Igaza van, a felvett irányt már tartani kell. Az nem jelentős a döntésem meghozatala után, hogy jó volt-e, vagy rossz. ~ Ért egyet magában, de ezt hangosan csak hümmögéssel fejezi ki. Mire feleszmél a gondolataiból, amit a hölgy váltott ki nála, az illető már búcsúzik.*
- Ne haragudjon, ha feltartottam. Ég önnel, Noxi, örülök, hogy megismertem. *Szól azért még utána, hogy lezártnak tekinthesse a találkozót. Az elf egy pillanatig még ott marad, csodálkozik a furcsa történéseken, és nézi távolodni a mélységi nőt és állatait, amíg el nem tűnnek egy sarkon. Ezután sóhajt, újra felhúzza a majomka által lerántott csuklyát, majd sarkon fordul, és ő is folytatja útját. Rápillant néhány kofa árujára, és néhol meg-meg áll valamit jobban megnézni, de közben gondolatai messze járnak.
~ Annyi mindent nem tudtam meg. Például a gyógyításban ezeket használja ő? Vajon lehetséges olyan kék varázsitalt készíteni, mely gyógyszerként működhet időseknek az elbutulás ellen? ~ Ehhez hasonló számos kérdést vet fel, és a jobbakat elraktározza magában. Talán hozza majd úgy a sors, hogy ezeket is feltehesse valakinek. Lassan léptei már nem is a piacot koptatják, és a tömeg is egyre kisebb, az elf kiér az árusok közül, és a korábbról már ismert tisztás felé veszi útját.*
7131. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-12-28 01:05:27
Üzenet elküldve: 2018-12-28 01:05:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ilidrion//
*Noximya elhallgatja a lelkes nyurga elfet, és látja az arcára kiülő érzéseit és véleményét az elhangzottakról. A lány mindenre bólint, amit Rion mond, persze, a túlzó dicséretekre csak félszegen hümment, de végigtartja a felvett szemkontaktus beszélgető partnerével. Udvariatlannak is tűnhet, de ezekre szóban nem is reagál, csak az arcmimikája, amiből olvasni lehet. A varázsitalokra vonatkozóan már szóban is válaszol.*
- Szóval, a kék. Azok az intelligenciára hatnak. Azok is nagyon hasznosak.
Nagyobb vizsgák és próbák előtt érdemes inni olyat.
*Rion még lelkesebbnek mutatkozik. Ez egy kicsit zavarba is hozza Noximyát. Szelíden el is mosolyodik, ahogy az elf arcát fürkészi.*
- Nem tudom nem észre venni, hogy maga új itt a városban. Biztos, nagyon messziről jött. Nem vagyok tanító alkat. Nincsenek is meg hozzá a kellő adottságaim. Szerintem, ön egy remek lanawini, az egyenes jellemével, a nyíltságával, az őszinteségével.
*Nox rezzenéstelen arccal lép közelebb Rionhoz. Biztató gesztusként a nyurga elf vállára teszi a kezét, ha nem söpri le, és úgy intézi hozzá a következőket.*
- Biztos, vagyok benne, hogy hamar beilleszkedik, és megtalálja az életútját.
*Noxi kicsit elréved, és a távolba emeli a tekintetét, majd egy mély levegő után megveregeti az elf vállát, és újra felveszi vele a szemkontaktust.*
- Lihanechben volt egy tanárom. Ő mondta, ha elindultunk tartsuk az irányt. Így lesz a legjobb, és így mindenki olyan életet él majd, amit érdemmel, és én ebben tényleg hiszek.
*Elengedi Rion vállát. Alsó ajkát beszívva sípoló hangot hallat, mire Csöpi az árusító pavilonról a vállára ugrik, és ismét onnan figyel okos kis fekete szemeivel. Nox rámosolyog Rionra.*
- Ne haragudjon, de most tovább mennék. Van intézni valóm, és kevesebb az időm, mint szeretném.
*Ha Rion nem fűz hozzá egyebet, akkor Nox egy főhajtással elköszön, és majmával, lovával tovább sétál a téren.*
A hozzászólás írója (Noximya, a Feltaláló) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.28 01:08:31
*Noximya elhallgatja a lelkes nyurga elfet, és látja az arcára kiülő érzéseit és véleményét az elhangzottakról. A lány mindenre bólint, amit Rion mond, persze, a túlzó dicséretekre csak félszegen hümment, de végigtartja a felvett szemkontaktus beszélgető partnerével. Udvariatlannak is tűnhet, de ezekre szóban nem is reagál, csak az arcmimikája, amiből olvasni lehet. A varázsitalokra vonatkozóan már szóban is válaszol.*
- Szóval, a kék. Azok az intelligenciára hatnak. Azok is nagyon hasznosak.
Nagyobb vizsgák és próbák előtt érdemes inni olyat.
*Rion még lelkesebbnek mutatkozik. Ez egy kicsit zavarba is hozza Noximyát. Szelíden el is mosolyodik, ahogy az elf arcát fürkészi.*
- Nem tudom nem észre venni, hogy maga új itt a városban. Biztos, nagyon messziről jött. Nem vagyok tanító alkat. Nincsenek is meg hozzá a kellő adottságaim. Szerintem, ön egy remek lanawini, az egyenes jellemével, a nyíltságával, az őszinteségével.
*Nox rezzenéstelen arccal lép közelebb Rionhoz. Biztató gesztusként a nyurga elf vállára teszi a kezét, ha nem söpri le, és úgy intézi hozzá a következőket.*
- Biztos, vagyok benne, hogy hamar beilleszkedik, és megtalálja az életútját.
*Noxi kicsit elréved, és a távolba emeli a tekintetét, majd egy mély levegő után megveregeti az elf vállát, és újra felveszi vele a szemkontaktust.*
- Lihanechben volt egy tanárom. Ő mondta, ha elindultunk tartsuk az irányt. Így lesz a legjobb, és így mindenki olyan életet él majd, amit érdemmel, és én ebben tényleg hiszek.
*Elengedi Rion vállát. Alsó ajkát beszívva sípoló hangot hallat, mire Csöpi az árusító pavilonról a vállára ugrik, és ismét onnan figyel okos kis fekete szemeivel. Nox rámosolyog Rionra.*
- Ne haragudjon, de most tovább mennék. Van intézni valóm, és kevesebb az időm, mint szeretném.
*Ha Rion nem fűz hozzá egyebet, akkor Nox egy főhajtással elköszön, és majmával, lovával tovább sétál a téren.*
A hozzászólás írója (Noximya, a Feltaláló) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.28 01:08:31
7130. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-12-27 22:31:10
Üzenet elküldve: 2018-12-27 22:31:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Noximya//
*Valóban, az elf előítélete sajnos szinte kézzel fogható, elrejtenie sajnos nem sikerül. A színészkedés soha nem volt az erőssége, sajnos neki sok érzelme kiül az arcára, amint kibillen a komfortzónájából. De ez is egy képesség, melyet fejleszteni lehet.
Az elf láthatóan elszégyelli magát, amikor rájön, hogy kellemetlen helyzetbe hozhatta a hölgyet.*
- Tudós, gyógyító. *Ismételi el csodálattal a hangjában.* Ne haragudjon, Noxi, a buta előítéletemért, tudja a gyerekmesék és a féltő szülők sok rossz dolgot mondanak nálunk. Az az igazság, hogy én még so-soha... *Akad el kicsit zavarában a szava.* Szóval azt akarom mondani, hogy még soha nem találkoztam... *Az utolsó szóra elhalkul, mert nem tudja, illik-e egyáltalán ezt így kimondani.* Sötételffel.
*Nyögi ki végül, és erre a vallomásra a hóka arcbőrre még egy kis pír is költözik, láthatólag szégyelli tudatlanságát, még csak most szabadult ki a burokból, melyet apró erdei népe vont köré.
~ El kell engednem az előítéleteimet, hiszen kedvesnek és intelligensnek tűnik, én meg kellemetlen helyzetbe hozom. ~ Szomorodik el saját ostobaságán, mivel mindig azt hitte, hogy neki kiváló a modora, fogást sem lehet rajta találni.
Már éppen folytatná magyarázkodását, de az állatos kérdése láthatólag betalált, így a feszültséget is sikerül oldani egy kicsit. Élvezettel hallgatja a hölgy lelkes beszámolóját, és az állatok közelségére ő is egészen kivirul. Természeti nép szülötteként lehetne mondani róla, hogy inkább állat-, mint emberbarát.*
- Szia Csöpi, szia Kiméra. Gyönyörűek vagytok. *Mondja, amikor keze már a majom fején pihen, és gyengéden simogatja.*
- Noxi, maga igazán világlátott, azt kell mondanom, hogy irigykedem er... *Mondaná, de mielőtt befejezhetné, a majom már a nyakában terem, és lekapja róla a szövet csuklyát. Az elf most nem ijed meg, inkább vidám nevetést hallat, olyan felszabadultan, ami talán nem is esett meg, mióta elhagyta otthonát, és az otthontalan vándorok útjára lépett.*
- Semmi gond Noxi, ne aggódjon. Tetszik, hogy ilyen csintalan, megédesíti gondolom az unalmas napokat is, ugye? *Próbálkozik a sötételf megnyugtatásával, hogy nem is történt semmi rossz, és hamar már a varázsitalok kerülnek terítékre.
~ Zöld? Azt hiszem az főleg az állóképességen segít. ~ Tűnődik el, mivel csak nem régen keltették fel ezek a különleges színes folyadékok az érdeklődését.*
- Valóban, a zöld biztos nagyon sokszor jól jön. *Ismeri el, bár hangjából kicseng, hogy ő még sosem élt vele. Hiába múlt már el hatvan éves, népe léptékével még mindig fiatalnak számít, és tényleg nem látott még sokat a nagy világból. Az ő pici világában pedig sosem zárták a természet erejét üvegcsékbe, a vének talán ezt szentségtörésnek is gondolják.
~ Nem akarok még butábbnak tűnni, de láthatóan neki nagyobb ebben a tapasztalata. ~ Vallja be magának, és csak utána válaszol a kérdésre.*
- Nem szeretném magam a téma szakértőjének beállítani, de a kék italok megismerésére vágyom talán a legjobban. *Felel szerényen, de őszintén.* Azokról tud valamit? *Fejezi be aztán egy reménykedő kérdéssel.
~ Ki tudja, talán ad nekem valamilyen hasznos tanácsot. ~ Jegyzi meg magában, tudásszomja igen hatalmas. Mint egy rab, aki fogságból szabadul, és szívja magába a szabadság édes ízét, értékeli a fű illatát, és az egyszerű kenyér ízét, olyan most ő, csak tudással. Mindent tudni, és mindent tapasztalni akar. Hosszú életkilátása miatt talán semmi mással nem siet, de ha erről van szó, úgy érzi minden perc elvesztegetett, ha nem ismer meg valamit.*
- Jaj, ne értsem félre, Noxi, én nem akarom magát zavarni. Élvezem a társaságát, hiszen még nem is tudtam meg öntől, miféle tudós, és hogy hol tanulta a gyógyítás nemes, sőt szent tudományát. *Jelzi érdeklődését őszinte barátságossággal.* Most már hálát adok, hogy egy ilyen érdekes hölgybe botlottam bele. *Nevet, mert örül, hogy máris tanult egy leckét az előítéletről.
~ Ha otthon majd elmesélem, hogy egy mélységivel találkoztam, aki a gyógyítás mesterségét űzi, bolondnak fognak titulálni. ~ Állapítja meg magában. Még mindig sokat gondol születési helyére, pedig egyáltalán nem biztos benne, hogy valaha is vissza fog menni oda.
~ Már túl távol vagyok. Nem mérföldekben, hanem valami sokkal nagyobb nehézséget jelentő mérőszámban. ~ Jut eszébe keserűen, de szomorú gondolatait hamar elhessegeti, hogy teljes figyelmét Noximyának adja.*<font size='-2'><b>A hozzászólás írója (Ilidrion Qaruard) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.27 22:31:39</b></font>
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2018.12.27 22:42:58, a következő indokkal:
Kérésre javítva.
*Valóban, az elf előítélete sajnos szinte kézzel fogható, elrejtenie sajnos nem sikerül. A színészkedés soha nem volt az erőssége, sajnos neki sok érzelme kiül az arcára, amint kibillen a komfortzónájából. De ez is egy képesség, melyet fejleszteni lehet.
Az elf láthatóan elszégyelli magát, amikor rájön, hogy kellemetlen helyzetbe hozhatta a hölgyet.*
- Tudós, gyógyító. *Ismételi el csodálattal a hangjában.* Ne haragudjon, Noxi, a buta előítéletemért, tudja a gyerekmesék és a féltő szülők sok rossz dolgot mondanak nálunk. Az az igazság, hogy én még so-soha... *Akad el kicsit zavarában a szava.* Szóval azt akarom mondani, hogy még soha nem találkoztam... *Az utolsó szóra elhalkul, mert nem tudja, illik-e egyáltalán ezt így kimondani.* Sötételffel.
*Nyögi ki végül, és erre a vallomásra a hóka arcbőrre még egy kis pír is költözik, láthatólag szégyelli tudatlanságát, még csak most szabadult ki a burokból, melyet apró erdei népe vont köré.
~ El kell engednem az előítéleteimet, hiszen kedvesnek és intelligensnek tűnik, én meg kellemetlen helyzetbe hozom. ~ Szomorodik el saját ostobaságán, mivel mindig azt hitte, hogy neki kiváló a modora, fogást sem lehet rajta találni.
Már éppen folytatná magyarázkodását, de az állatos kérdése láthatólag betalált, így a feszültséget is sikerül oldani egy kicsit. Élvezettel hallgatja a hölgy lelkes beszámolóját, és az állatok közelségére ő is egészen kivirul. Természeti nép szülötteként lehetne mondani róla, hogy inkább állat-, mint emberbarát.*
- Szia Csöpi, szia Kiméra. Gyönyörűek vagytok. *Mondja, amikor keze már a majom fején pihen, és gyengéden simogatja.*
- Noxi, maga igazán világlátott, azt kell mondanom, hogy irigykedem er... *Mondaná, de mielőtt befejezhetné, a majom már a nyakában terem, és lekapja róla a szövet csuklyát. Az elf most nem ijed meg, inkább vidám nevetést hallat, olyan felszabadultan, ami talán nem is esett meg, mióta elhagyta otthonát, és az otthontalan vándorok útjára lépett.*
- Semmi gond Noxi, ne aggódjon. Tetszik, hogy ilyen csintalan, megédesíti gondolom az unalmas napokat is, ugye? *Próbálkozik a sötételf megnyugtatásával, hogy nem is történt semmi rossz, és hamar már a varázsitalok kerülnek terítékre.
~ Zöld? Azt hiszem az főleg az állóképességen segít. ~ Tűnődik el, mivel csak nem régen keltették fel ezek a különleges színes folyadékok az érdeklődését.*
- Valóban, a zöld biztos nagyon sokszor jól jön. *Ismeri el, bár hangjából kicseng, hogy ő még sosem élt vele. Hiába múlt már el hatvan éves, népe léptékével még mindig fiatalnak számít, és tényleg nem látott még sokat a nagy világból. Az ő pici világában pedig sosem zárták a természet erejét üvegcsékbe, a vének talán ezt szentségtörésnek is gondolják.
~ Nem akarok még butábbnak tűnni, de láthatóan neki nagyobb ebben a tapasztalata. ~ Vallja be magának, és csak utána válaszol a kérdésre.*
- Nem szeretném magam a téma szakértőjének beállítani, de a kék italok megismerésére vágyom talán a legjobban. *Felel szerényen, de őszintén.* Azokról tud valamit? *Fejezi be aztán egy reménykedő kérdéssel.
~ Ki tudja, talán ad nekem valamilyen hasznos tanácsot. ~ Jegyzi meg magában, tudásszomja igen hatalmas. Mint egy rab, aki fogságból szabadul, és szívja magába a szabadság édes ízét, értékeli a fű illatát, és az egyszerű kenyér ízét, olyan most ő, csak tudással. Mindent tudni, és mindent tapasztalni akar. Hosszú életkilátása miatt talán semmi mással nem siet, de ha erről van szó, úgy érzi minden perc elvesztegetett, ha nem ismer meg valamit.*
- Jaj, ne értsem félre, Noxi, én nem akarom magát zavarni. Élvezem a társaságát, hiszen még nem is tudtam meg öntől, miféle tudós, és hogy hol tanulta a gyógyítás nemes, sőt szent tudományát. *Jelzi érdeklődését őszinte barátságossággal.* Most már hálát adok, hogy egy ilyen érdekes hölgybe botlottam bele. *Nevet, mert örül, hogy máris tanult egy leckét az előítéletről.
~ Ha otthon majd elmesélem, hogy egy mélységivel találkoztam, aki a gyógyítás mesterségét űzi, bolondnak fognak titulálni. ~ Állapítja meg magában. Még mindig sokat gondol születési helyére, pedig egyáltalán nem biztos benne, hogy valaha is vissza fog menni oda.
~ Már túl távol vagyok. Nem mérföldekben, hanem valami sokkal nagyobb nehézséget jelentő mérőszámban. ~ Jut eszébe keserűen, de szomorú gondolatait hamar elhessegeti, hogy teljes figyelmét Noximyának adja.*<font size='-2'><b>A hozzászólás írója (Ilidrion Qaruard) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.27 22:31:39</b></font>
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2018.12.27 22:42:58, a következő indokkal:
Kérésre javítva.
7129. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-12-27 20:19:02
Üzenet elküldve: 2018-12-27 20:19:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ilidrion//
*A lány látja a feszültséget a nyurga elf arcán, amikor leveszi a csőrös maszkot. Tudja, hogy fajának szól az arcmimika, és csak udvariassága teszi, hogy nem fordít neki azonnal hátat.
Zavarja a helyzet Noximyát, de a 27 éve alatt volt ideje megszokni ezt az előítéletességet, sőt már az lenne a furcsa számára, ha nem így reagálnának rá. Az elf Ilidrionként mutatkozik be, de megengedi a közvetlenebb megszólítást.*
- Rion! Engem szólítson Noxinak. Ne haragudjon, de nem tudom nem szóvá tenni az irányomba sugárzott feszültségét. Kérem, ne aggódjon! Nincsenek rossz szándékaim. Nem akarom kifosztani, se az életére törni, se más kellemetlenséget okozni. Helybéli tudós vagyok, és gyógyító.
*Kezet ráznak, de a kézfogásban is benne van az elf viszolygása.*
~ Talán így kell lennie… talán túl nagy a két faj közötti távolság, és mindenki úgy él, ami kijár neki. ~
*Rion kérdését, az állataival kapcsolatban, örömmel fogadja.*
- Oh, persze. Ez a kis majom a vállamon, Csöpi. Faját tekintve egy közönséges csuklyásmajom, ha még nem látott volna ilyen állatot. Innen háromnapi járóföldnyire lévő faluban, Bezalnek, piacán vásároltam.
*Mutatja be mosolyogva a szőrös kis akrobatát, aztán lova felé fordul, megpaskolja hollófekete jószág nyakát.*
- Ő pedig, Kiméra. Az én bogaram. Egy pirtianesi kanca. Nagynénémtől kaptam.
*Csöpi hevesen mutogatva kezd makogni Noxinak, elmosolyodik állatkáján.*
- Emlékezteti valakire.
*Rion közelebb lép.*
- Nyugodtan megsimogathatja. Pimasz kis jószág, de nem harap.
*A csuklyásmajom a lány vállán ül, a nyurga elf megsimogatja a fejét, Csöpi ráfog az illető csuklójára és megszaglássza a kezét. Makogva cserreg egyet, csintalan fény villan a kis jószág szemében, és Rion kinyújtott karján felszalad a fejéhez, és élesen makogva, mintha elégedetten nevetne, lesodorja a fejéről a csuklyát, hacsak Rion nem raeagál gyorsabban és rántja vissza az arcába. Csöpi nevetős makogásával ugrik egy közeli árus pavilonjának a tetejére.*
- Csöpi! De neveletlen vagy! Nem szabad! Elnézést!
*Szabadkozik Nox a majma miatt. Aztán a varázsitalokra terelődik a téma.*
- Ami az illeti, igen. Jó, ha van a lanawininél zöld varázsital. Önt melyik varázsital érdekli leginkább?
*Látja, az elfen, hogy sietős dolga lehet. Noximya sem szeretné feltartani.*
- Ha sürgős intézni valója van, nyugodtan távozhat. Nem venném a lelkemre, ha rabolnám az idejét.
*Mosolyog Rionra előzékenyen és barátságosan.*
A hozzászólás írója (Noximya, a Feltaláló) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.27 20:22:29
*A lány látja a feszültséget a nyurga elf arcán, amikor leveszi a csőrös maszkot. Tudja, hogy fajának szól az arcmimika, és csak udvariassága teszi, hogy nem fordít neki azonnal hátat.
Zavarja a helyzet Noximyát, de a 27 éve alatt volt ideje megszokni ezt az előítéletességet, sőt már az lenne a furcsa számára, ha nem így reagálnának rá. Az elf Ilidrionként mutatkozik be, de megengedi a közvetlenebb megszólítást.*
- Rion! Engem szólítson Noxinak. Ne haragudjon, de nem tudom nem szóvá tenni az irányomba sugárzott feszültségét. Kérem, ne aggódjon! Nincsenek rossz szándékaim. Nem akarom kifosztani, se az életére törni, se más kellemetlenséget okozni. Helybéli tudós vagyok, és gyógyító.
*Kezet ráznak, de a kézfogásban is benne van az elf viszolygása.*
~ Talán így kell lennie… talán túl nagy a két faj közötti távolság, és mindenki úgy él, ami kijár neki. ~
*Rion kérdését, az állataival kapcsolatban, örömmel fogadja.*
- Oh, persze. Ez a kis majom a vállamon, Csöpi. Faját tekintve egy közönséges csuklyásmajom, ha még nem látott volna ilyen állatot. Innen háromnapi járóföldnyire lévő faluban, Bezalnek, piacán vásároltam.
*Mutatja be mosolyogva a szőrös kis akrobatát, aztán lova felé fordul, megpaskolja hollófekete jószág nyakát.*
- Ő pedig, Kiméra. Az én bogaram. Egy pirtianesi kanca. Nagynénémtől kaptam.
*Csöpi hevesen mutogatva kezd makogni Noxinak, elmosolyodik állatkáján.*
- Emlékezteti valakire.
*Rion közelebb lép.*
- Nyugodtan megsimogathatja. Pimasz kis jószág, de nem harap.
*A csuklyásmajom a lány vállán ül, a nyurga elf megsimogatja a fejét, Csöpi ráfog az illető csuklójára és megszaglássza a kezét. Makogva cserreg egyet, csintalan fény villan a kis jószág szemében, és Rion kinyújtott karján felszalad a fejéhez, és élesen makogva, mintha elégedetten nevetne, lesodorja a fejéről a csuklyát, hacsak Rion nem raeagál gyorsabban és rántja vissza az arcába. Csöpi nevetős makogásával ugrik egy közeli árus pavilonjának a tetejére.*
- Csöpi! De neveletlen vagy! Nem szabad! Elnézést!
*Szabadkozik Nox a majma miatt. Aztán a varázsitalokra terelődik a téma.*
- Ami az illeti, igen. Jó, ha van a lanawininél zöld varázsital. Önt melyik varázsital érdekli leginkább?
*Látja, az elfen, hogy sietős dolga lehet. Noximya sem szeretné feltartani.*
- Ha sürgős intézni valója van, nyugodtan távozhat. Nem venném a lelkemre, ha rabolnám az idejét.
*Mosolyog Rionra előzékenyen és barátságosan.*
A hozzászólás írója (Noximya, a Feltaláló) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.27 20:22:29
7128. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-12-27 09:05:03
Üzenet elküldve: 2018-12-27 09:05:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Noximya//
*A sötételf kedvessége és udvariassága kellemes meglepetésként éri. Kicsit megnyugszik, bár a piactér forgataga még mindig zavarja őt. Kicsit lejjebb veszi készültségét, nyitottabb testtartást vesz fel a nő felé. Mostanra veszi csak észre, hogy a szerzet, akivel összebotlott, társaságban van, a két állat sem gyakori jelenség. Megcsodálja a majmot és a lovat is, természeti származása miatt az állatokkal közeli kapcsolatot ápol, ha nem is foglalkozott szelídítésükkel és tartásukkal.*
- Nem, nem, semmiség. A táskám egy kicsit tompította az ütést, jól estem. *Rázza meg a fejét jó hangulatban, de a maszk levétele után arcára fagy a mosoly.
~ Nem ember... inkább elfre hasonlít, de ilyen sötét bőrrel? Sötételf lenne? Apám azt mondta komisz egy nép, tolvajok és gyilkosok. ~ Tűnődik el magában, de közben az udvariasságot se felejtette el, sőt, viszonozni szeretné. Valahol hisz abban, hogy mindenki megérdemli a jó bánásmódot, legalább addig, amíg rossz szándékai be nem bizonyosodnak. Előítéletével megharcolva hát a nő szemébe néz.*
- Nagyon örvendek Noximya, gyönyörű állatai vannak. *Mondja a dicséretet őszintén.* Hogy tiszteletet érdemlek-e, azt nem tudom, de az Ilidrion névre hallgatok. Ha hosszú, szólíthat Rionnak is. *Próbálja teljesen feloldani viszolygását, de a népek közti ősi ellentétet nem lehet azonnal megszüntetni. Mindazonáltal a barátságos kézfogást kedvesen viszonozza ő is. Nevet a majom játékosságán, és tetszik neki érdeklődő, okos feje.*
- Az állatainak is bemutat? *Kérdezi vidáman, hiszen nem mindig látni ilyen színű lovat, és majom se szaladgál mindenki vállán.* De persze nem is akarom megzavarni a vásárlása közben. *Szabadkozik udvariasan, hiszen még is csak közel vannak már a kofákhoz.*
- Csak nem ön is varázsitalokat jött nézni? *Kérdez is rá, hiszen az egyik árus közelében ütköztek össze. Még nem találkozott senkivel, aki szintén e téma szerelmese, így különösen nyitott arra, hogy valaki ezekről beszéljen neki.
~ Eddig nem igazolódott be semmi az előítéletemből, lehet butaság az egész? ~ Morfondírozik így, és integet a majomnak játékosan. Ha az barátságos vele szemben, közelebb is lép, hogy köszönjön neki, esetleg megsimogassa a fejét.*
A hozzászólás írója (Ilidrion Qaruard) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.27 09:57:55
*A sötételf kedvessége és udvariassága kellemes meglepetésként éri. Kicsit megnyugszik, bár a piactér forgataga még mindig zavarja őt. Kicsit lejjebb veszi készültségét, nyitottabb testtartást vesz fel a nő felé. Mostanra veszi csak észre, hogy a szerzet, akivel összebotlott, társaságban van, a két állat sem gyakori jelenség. Megcsodálja a majmot és a lovat is, természeti származása miatt az állatokkal közeli kapcsolatot ápol, ha nem is foglalkozott szelídítésükkel és tartásukkal.*
- Nem, nem, semmiség. A táskám egy kicsit tompította az ütést, jól estem. *Rázza meg a fejét jó hangulatban, de a maszk levétele után arcára fagy a mosoly.
~ Nem ember... inkább elfre hasonlít, de ilyen sötét bőrrel? Sötételf lenne? Apám azt mondta komisz egy nép, tolvajok és gyilkosok. ~ Tűnődik el magában, de közben az udvariasságot se felejtette el, sőt, viszonozni szeretné. Valahol hisz abban, hogy mindenki megérdemli a jó bánásmódot, legalább addig, amíg rossz szándékai be nem bizonyosodnak. Előítéletével megharcolva hát a nő szemébe néz.*
- Nagyon örvendek Noximya, gyönyörű állatai vannak. *Mondja a dicséretet őszintén.* Hogy tiszteletet érdemlek-e, azt nem tudom, de az Ilidrion névre hallgatok. Ha hosszú, szólíthat Rionnak is. *Próbálja teljesen feloldani viszolygását, de a népek közti ősi ellentétet nem lehet azonnal megszüntetni. Mindazonáltal a barátságos kézfogást kedvesen viszonozza ő is. Nevet a majom játékosságán, és tetszik neki érdeklődő, okos feje.*
- Az állatainak is bemutat? *Kérdezi vidáman, hiszen nem mindig látni ilyen színű lovat, és majom se szaladgál mindenki vállán.* De persze nem is akarom megzavarni a vásárlása közben. *Szabadkozik udvariasan, hiszen még is csak közel vannak már a kofákhoz.*
- Csak nem ön is varázsitalokat jött nézni? *Kérdez is rá, hiszen az egyik árus közelében ütköztek össze. Még nem találkozott senkivel, aki szintén e téma szerelmese, így különösen nyitott arra, hogy valaki ezekről beszéljen neki.
~ Eddig nem igazolódott be semmi az előítéletemből, lehet butaság az egész? ~ Morfondírozik így, és integet a majomnak játékosan. Ha az barátságos vele szemben, közelebb is lép, hogy köszönjön neki, esetleg megsimogassa a fejét.*
A hozzászólás írója (Ilidrion Qaruard) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.27 09:57:55
7127. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-12-27 02:34:52
Üzenet elküldve: 2018-12-27 02:34:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ilidrion//
*Ahogy éppen emelné le az ajtót, egyszeribe meggondolja magát, és hangos kattanással visszaengedi a zsanérokra a nyílászárót. Noximya jobban végiggondolja, hiszen hogyan magyarázná meg, honnan szerezte meg a városi csatornarendszer térképét.*
~ Csak keresnem kell valami városi előjárót vagy hivatalnokot, de itt úgy tűnik tényleg nincs senki. ~
*Nox elteszi kardját, elhátrál az épülettől, hogy végigpillantson még a sötétlő ablakokon, hátha lát valamit, de nem. Megvonja a vállait.*
- Jól van. Gyertek!
*Intve szól jószágaihoz, mire Kiméra odabaktat hozzá, a hátán ülő Csöpivel. Kantárszáron fogja lovát, majd visszasétálnak a piactérre. Befordulnak az árusítóasztalok közé. A lány úgy véli, nem árt beszereznie néhány dolgot, és talán valami információhoz is hozzájuthat. Ekkor ütközik össze valakivel. Kis híján elbotlik, de szerencsére nem esik el. Ellentétben a földre került idegennel. Azonban, Nox a termetes patása elé kerül, és az ütközés miatti lendületből maga felé rántja Kimérát, aki rálép a lábára.*
- Az anyja kiskésit!
*Szitkozódik a fájdalomtól, majd azonnal hátrébb tessékeli fekete patását. Noxi lába sajog, de járt már így, azokat is túlélte. Persze, érzi, hogy lila lesz a körme, ami ha nem is fog leesni, de időbe fog telni, mire lenő. Csak egy pillantással méltatja lábfejét, majd kicsit bicegve megfordul, hogy arra figyeljen, akivel összeütközött. Egy magas, vékony alak. A lány lehajol, hogy felsegítse, de az idegen nyurga elf, szinte azonnal felpattan, és zavartan elnézését kéri.*
- Nincs probléma. Megesik. Én se figyeltem elégé, sajna nagyon el tudok gondolkozni. El tud nyelni a saját kis világom.
*Kezdi magyarázni, de aztán csak legyint, mindegy. Leveszi a csőrös maszkot, hóna alá csapja.*
- És ön nagyon megütötte magát? Egyébként, üdvözlöm Noxiyma a nevem. És önben kit tisztelhetek?
*Közelebb lépve nyújtja jobbját, hogy kezet rázzanak. Csöpi ekkor végigszalad Kiméra nyakán, és kotnyeleskedve Noxi vállára ugrik. Onnan pislog okos kis fekete szemeivel nyurga elfre.*
A hozzászólás írója (Noximya, a Feltaláló) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.27 02:39:04
*Ahogy éppen emelné le az ajtót, egyszeribe meggondolja magát, és hangos kattanással visszaengedi a zsanérokra a nyílászárót. Noximya jobban végiggondolja, hiszen hogyan magyarázná meg, honnan szerezte meg a városi csatornarendszer térképét.*
~ Csak keresnem kell valami városi előjárót vagy hivatalnokot, de itt úgy tűnik tényleg nincs senki. ~
*Nox elteszi kardját, elhátrál az épülettől, hogy végigpillantson még a sötétlő ablakokon, hátha lát valamit, de nem. Megvonja a vállait.*
- Jól van. Gyertek!
*Intve szól jószágaihoz, mire Kiméra odabaktat hozzá, a hátán ülő Csöpivel. Kantárszáron fogja lovát, majd visszasétálnak a piactérre. Befordulnak az árusítóasztalok közé. A lány úgy véli, nem árt beszereznie néhány dolgot, és talán valami információhoz is hozzájuthat. Ekkor ütközik össze valakivel. Kis híján elbotlik, de szerencsére nem esik el. Ellentétben a földre került idegennel. Azonban, Nox a termetes patása elé kerül, és az ütközés miatti lendületből maga felé rántja Kimérát, aki rálép a lábára.*
- Az anyja kiskésit!
*Szitkozódik a fájdalomtól, majd azonnal hátrébb tessékeli fekete patását. Noxi lába sajog, de járt már így, azokat is túlélte. Persze, érzi, hogy lila lesz a körme, ami ha nem is fog leesni, de időbe fog telni, mire lenő. Csak egy pillantással méltatja lábfejét, majd kicsit bicegve megfordul, hogy arra figyeljen, akivel összeütközött. Egy magas, vékony alak. A lány lehajol, hogy felsegítse, de az idegen nyurga elf, szinte azonnal felpattan, és zavartan elnézését kéri.*
- Nincs probléma. Megesik. Én se figyeltem elégé, sajna nagyon el tudok gondolkozni. El tud nyelni a saját kis világom.
*Kezdi magyarázni, de aztán csak legyint, mindegy. Leveszi a csőrös maszkot, hóna alá csapja.*
- És ön nagyon megütötte magát? Egyébként, üdvözlöm Noxiyma a nevem. És önben kit tisztelhetek?
*Közelebb lépve nyújtja jobbját, hogy kezet rázzanak. Csöpi ekkor végigszalad Kiméra nyakán, és kotnyeleskedve Noxi vállára ugrik. Onnan pislog okos kis fekete szemeivel nyurga elfre.*
A hozzászólás írója (Noximya, a Feltaláló) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.27 02:39:04
7126. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-12-27 00:34:04
Üzenet elküldve: 2018-12-27 00:34:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Noximya//
*A szegénynegyed felől érkező elfen már most lehet látni zavartságát. Mindkét kezével csuklyáját tartja, mintha füleit akarná védeni. A kofák kiáltásai és a nép zsibongása teljesen kikészíti, nincs hozzászokva az ilyen zajhoz. Otthonában, az erdőben sosem fordult elő ilyesmi, füle pedig éles lett így a halk dolgokra, a hangoskodás pedig olyan, mintha valaki robbantgatna a fejében.
Próbál a piac szélén haladni, és majd csak megfelelő időben lépni oda egy kofához érdeklődni, azonban ahogy halad, érzi, hogy lába belegabalyodik valami másba, és következő pillanatban már a földön találja magát.
Esni szerencsére jól esett, a fejét meg tudta védeni, és hátrafordulásával a táskája tompított valamennyit a csapódásból, bár megeshet, hogy lesz majd nyoma, hiszen a kövek nem puhák. Még a földön fekve felméri a károkat, aztán a esése okát kezdi kutatni. Hamar meg is látja a sötételfet, bár a fajt még nem tudatosítja.*
- Elnézést, nem vettem önt észre. *Szabadkozik rögtön, ahogy feltápászkodik és leporolja magát. Ekkor méri csak fel jobban az idegent. Elsőre nem tudja megállapítani, miféle, kiféle lehet, talán a nő védőfelszerelése miatt, de az izgatottság is biztosan közrejátszik nála.*
- Ugye nem sérült meg? *Kérdezi őszinte reménykedéssel. Nem úgy néz ki, mint egy alak, akivel kötekedni akarna, és mély megérzése azt súgja, valami nincs rendben vele. Talán az elf-sötételf előítélet egy ösztönös darabkája?
~ Meggyőződöm, hogy nem ártottam neki, és már itt se vagyok. ~ Szögezi le magában, és még egy kicsit piheg is, a zsibongás, a megérzés együtt kicsit pánikba hozta, de próbálja ezt elfedni.*
A hozzászólás írója (Ilidrion Qaruard) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.27 00:35:38
*A szegénynegyed felől érkező elfen már most lehet látni zavartságát. Mindkét kezével csuklyáját tartja, mintha füleit akarná védeni. A kofák kiáltásai és a nép zsibongása teljesen kikészíti, nincs hozzászokva az ilyen zajhoz. Otthonában, az erdőben sosem fordult elő ilyesmi, füle pedig éles lett így a halk dolgokra, a hangoskodás pedig olyan, mintha valaki robbantgatna a fejében.
Próbál a piac szélén haladni, és majd csak megfelelő időben lépni oda egy kofához érdeklődni, azonban ahogy halad, érzi, hogy lába belegabalyodik valami másba, és következő pillanatban már a földön találja magát.
Esni szerencsére jól esett, a fejét meg tudta védeni, és hátrafordulásával a táskája tompított valamennyit a csapódásból, bár megeshet, hogy lesz majd nyoma, hiszen a kövek nem puhák. Még a földön fekve felméri a károkat, aztán a esése okát kezdi kutatni. Hamar meg is látja a sötételfet, bár a fajt még nem tudatosítja.*
- Elnézést, nem vettem önt észre. *Szabadkozik rögtön, ahogy feltápászkodik és leporolja magát. Ekkor méri csak fel jobban az idegent. Elsőre nem tudja megállapítani, miféle, kiféle lehet, talán a nő védőfelszerelése miatt, de az izgatottság is biztosan közrejátszik nála.*
- Ugye nem sérült meg? *Kérdezi őszinte reménykedéssel. Nem úgy néz ki, mint egy alak, akivel kötekedni akarna, és mély megérzése azt súgja, valami nincs rendben vele. Talán az elf-sötételf előítélet egy ösztönös darabkája?
~ Meggyőződöm, hogy nem ártottam neki, és már itt se vagyok. ~ Szögezi le magában, és még egy kicsit piheg is, a zsibongás, a megérzés együtt kicsit pánikba hozta, de próbálja ezt elfedni.*
A hozzászólás írója (Ilidrion Qaruard) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.27 00:35:38
7125. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-12-26 22:16:45
Üzenet elküldve: 2018-12-26 22:16:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A pestis//
//Gyógyítók a kór ellen//
*Noximya várakozón mered az ajtóra, de nem történik semmi. Megvakarja tarkóját, és elgondolkozik, hogy mi is legyen a következő lépés. Noximya megrázza a fejét, mert már megint úgy érzi túlságosan elmerült gondolataiban.
Kérdőn Kimérára és Csöpire pillant, és úgy szól jószágaihoz, mintha azok értenék.*
- Szerintetek? Mit csináljunk?
*Termetes lova prüszköl egyet, peckesen felszegi a fejét, hátracsapja a füleit, és már ajtóstul rontana is be a tanácsházára, de Noxi azonnal lova elé áll és háttal neki dőlve állítja meg, párszor még bele is könyököl a szügyébe.*
- Ne! Maradj már! Shhh! Még ránk dől az egész!
*Mikor Noxnak sikerül visszafogni szabad szellemű jószágát, akkor kis majmát keresi pillantásával, de először megint nem leli a bohókás állatkáját.*
- Csöpi! Hova az eredarba lettél már megint? Ne szórakozz!
*A csuklyásmajma a magasból cserreg és makog le neki. Noxi felpillant, és látja, hogy élelmes majma az épület egy emeleti ablakának a párkányán ül. A csintalan jószág egy törött ablaknál ül, amin láthatóan minden gond nélkül be is tudna bújni.*
- Nem! Csöpi! Nem szabad! Nem surranhatsz be az ablakon! Baj lenne belőle! Gyere le!
*A kis majom bánatos szemekkel mászik le az ablakból és ugrana gazdasszonya vállaira, de Nox leinti.*
- Nem! Most hagyj! Pff! Én is jókat kérdezek…
*A fekete-fehér majom Kiméra hátára ugrik, és onnan nézi okos kis fekete szemeivel a lány ügyködését.*
- Olyanok vagytok, mint két gyerek, az én két gyerekem! Otromba dac *Néz lovára.* és a pimasz besurranó *Pillant majmára.*, de mit csodálkozom, hiszen állatok vagytok.
*Noxi megcsóválja fejét, majd sóhajt egyet.*
- Jól van, jobb, ha csak a józan eszemre hallgatok. Az még sose hagyott cserben. Lássuk, mi lesz belőle.
*Noxi amellett, hogy egy városi előjáróval beszélne, leginkább azért érkezett a tanácsházához, mert szüksége lenne a városi csatornarendszer térképére. Hiszen a gyilkos kórságot terjesztő bolhás patkányok ott tanyáznak. Tehát, egyik lépése a járvány felszámolásának a csatornarendszer megtisztítása lenne. A lány az ajtóhoz fordul. Banális ötlete támad. Egyszerűen lenyomja a kilincset. Azonban az nem enged.*
- Hát persze… túl egyszerű lett volna. Hmm.
*Végigméri a két szárnyas ajtót, és elvigyorodik. Ha úgy van Noximya szeret tilosban is járni, és inkább kér bocsánatot, mint engedélyt. Most pedig úgy néz ki, így kell eljárnia.*
~ Megvan! Ez eddig mindig bejött. ~
*Előhúzza vívókardját. Egy fél téglával befeszíti az ajtó rése alá, bal kezével megfogja a kilincset, jobb kezével az ajtófélfa és zsanérok közötti résen nyúl be, amennyire tud. Amikor mindenre jól ráfogott, rálép az emelővé alakított kardjára és maga is nekifeszülve, elegánsan leemeli a zsanérokról a fél ajtót, persze, ha valaki most nem állítja meg. Valószínűleg nem a legjobb ötlet, annak az eshetőségnek kitennie magát, hogy a későbbiekben megütheti a bokáját hivatali betörésért és közokirat lopásért.*
//Gyógyítók a kór ellen//
*Noximya várakozón mered az ajtóra, de nem történik semmi. Megvakarja tarkóját, és elgondolkozik, hogy mi is legyen a következő lépés. Noximya megrázza a fejét, mert már megint úgy érzi túlságosan elmerült gondolataiban.
Kérdőn Kimérára és Csöpire pillant, és úgy szól jószágaihoz, mintha azok értenék.*
- Szerintetek? Mit csináljunk?
*Termetes lova prüszköl egyet, peckesen felszegi a fejét, hátracsapja a füleit, és már ajtóstul rontana is be a tanácsházára, de Noxi azonnal lova elé áll és háttal neki dőlve állítja meg, párszor még bele is könyököl a szügyébe.*
- Ne! Maradj már! Shhh! Még ránk dől az egész!
*Mikor Noxnak sikerül visszafogni szabad szellemű jószágát, akkor kis majmát keresi pillantásával, de először megint nem leli a bohókás állatkáját.*
- Csöpi! Hova az eredarba lettél már megint? Ne szórakozz!
*A csuklyásmajma a magasból cserreg és makog le neki. Noxi felpillant, és látja, hogy élelmes majma az épület egy emeleti ablakának a párkányán ül. A csintalan jószág egy törött ablaknál ül, amin láthatóan minden gond nélkül be is tudna bújni.*
- Nem! Csöpi! Nem szabad! Nem surranhatsz be az ablakon! Baj lenne belőle! Gyere le!
*A kis majom bánatos szemekkel mászik le az ablakból és ugrana gazdasszonya vállaira, de Nox leinti.*
- Nem! Most hagyj! Pff! Én is jókat kérdezek…
*A fekete-fehér majom Kiméra hátára ugrik, és onnan nézi okos kis fekete szemeivel a lány ügyködését.*
- Olyanok vagytok, mint két gyerek, az én két gyerekem! Otromba dac *Néz lovára.* és a pimasz besurranó *Pillant majmára.*, de mit csodálkozom, hiszen állatok vagytok.
*Noxi megcsóválja fejét, majd sóhajt egyet.*
- Jól van, jobb, ha csak a józan eszemre hallgatok. Az még sose hagyott cserben. Lássuk, mi lesz belőle.
*Noxi amellett, hogy egy városi előjáróval beszélne, leginkább azért érkezett a tanácsházához, mert szüksége lenne a városi csatornarendszer térképére. Hiszen a gyilkos kórságot terjesztő bolhás patkányok ott tanyáznak. Tehát, egyik lépése a járvány felszámolásának a csatornarendszer megtisztítása lenne. A lány az ajtóhoz fordul. Banális ötlete támad. Egyszerűen lenyomja a kilincset. Azonban az nem enged.*
- Hát persze… túl egyszerű lett volna. Hmm.
*Végigméri a két szárnyas ajtót, és elvigyorodik. Ha úgy van Noximya szeret tilosban is járni, és inkább kér bocsánatot, mint engedélyt. Most pedig úgy néz ki, így kell eljárnia.*
~ Megvan! Ez eddig mindig bejött. ~
*Előhúzza vívókardját. Egy fél téglával befeszíti az ajtó rése alá, bal kezével megfogja a kilincset, jobb kezével az ajtófélfa és zsanérok közötti résen nyúl be, amennyire tud. Amikor mindenre jól ráfogott, rálép az emelővé alakított kardjára és maga is nekifeszülve, elegánsan leemeli a zsanérokról a fél ajtót, persze, ha valaki most nem állítja meg. Valószínűleg nem a legjobb ötlet, annak az eshetőségnek kitennie magát, hogy a későbbiekben megütheti a bokáját hivatali betörésért és közokirat lopásért.*
7124. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-12-26 04:18:01
Üzenet elküldve: 2018-12-26 04:18:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Nem várt találkozás//
*Hát a halál rossz dolog Zeekx szemében. Főleg az értelmetlen gyilkosság. Főleg ha ártatlanokat ölnek meg. A rossz dolgokra meg nem szeret gondolni mert rossz kedve lesz tőlük. Az ork lány mondatán elgondolkozik.*
-Ezt sajnos nem tudom. Lehet, hogy igazad van, de lehet, hogy csak úgy tűnt, hogy neki rossz. Vagy, hogy személy függő. De ezt nem tudom mert hozzám méh szellemek sem beszéltek soha.
*Őszintén szólva nem is tudja, hogy vannak-e szellemek. Guymar tanításai szerint mindenki a két túlvilág egyikébe kerül, de a természet tökéletes rendjének tervei kifürkészhetetlenek. Mikor a lány belé karol és húzza akkor igyekszik tartani a tempót. Tetszik neki az érintés. Figyelmesen néz Ari szemeibe és hallgatja náluk, hogy szokás erről beszélni. Érti amit a lány mondd.*
-Igazad van. Itt is lehet legtöbbször nem tudom, de így van. Talán csak én vagyok ilyen fura, hogy általában szeretek előtte engedélyt kérni. És másról szoktatok közben beszélni? Például, hogy hogyan lehet jobb a másiknak? Te voltál már férfival?
*Elég durva kérdések, de Zeekx úgy teszi fel az ork lánynak mintha hétköznapi témákról beszélnének. Például, hogy látott-e már madarat halászni a lány vagy ilyesmi. Zeekx számára ezek természetes témák is. Hogy a másik mennyire megnyílik előtte, azt ezért is nem veszi észre. Azon azért elcsodálkozik amikor a másik megáll. Érdeklődve figyel rá és bólogatással megerősíti, hogy igen arra gondolt. Mosolyog mikor hallja, hogy jó volt. Azt, először nem érti miért csak átmenetileg, de aztán értőn bólogat. A lány szavaira meg ismét rácsodálkozik.*
-Én azért vándorlok mert ezt szeretném csinálni. Ebből a szempontból mások nem érdekelnek. Ha ők, azt szeretnék, hogy itt éljenek és cipészek legyenek vagy pékek vagy gombákat áruljanak akkor tegyék azt. Legyenek boldogok tőle. Ez a természetes. Arra születtünk, hogy hallgassunk a vágyainkra és kiéljük őket. Nem szabad másokat olyasmire kényszeríteni amit nem akarnak. Remélem akármi is lesz veled te boldog leszel. Megkedveltelek.
*Vigyorog a zöld lányra azok után, hogy egy ilyen nagy dolgot a legnagyobb természetességgel mondta ki. Büszke rá, hogy elhagyta a törzsét és hallgatott a szívére. Sokat nőtt a szemében és örül, hogy megismerhette.*
*Hát a halál rossz dolog Zeekx szemében. Főleg az értelmetlen gyilkosság. Főleg ha ártatlanokat ölnek meg. A rossz dolgokra meg nem szeret gondolni mert rossz kedve lesz tőlük. Az ork lány mondatán elgondolkozik.*
-Ezt sajnos nem tudom. Lehet, hogy igazad van, de lehet, hogy csak úgy tűnt, hogy neki rossz. Vagy, hogy személy függő. De ezt nem tudom mert hozzám méh szellemek sem beszéltek soha.
*Őszintén szólva nem is tudja, hogy vannak-e szellemek. Guymar tanításai szerint mindenki a két túlvilág egyikébe kerül, de a természet tökéletes rendjének tervei kifürkészhetetlenek. Mikor a lány belé karol és húzza akkor igyekszik tartani a tempót. Tetszik neki az érintés. Figyelmesen néz Ari szemeibe és hallgatja náluk, hogy szokás erről beszélni. Érti amit a lány mondd.*
-Igazad van. Itt is lehet legtöbbször nem tudom, de így van. Talán csak én vagyok ilyen fura, hogy általában szeretek előtte engedélyt kérni. És másról szoktatok közben beszélni? Például, hogy hogyan lehet jobb a másiknak? Te voltál már férfival?
*Elég durva kérdések, de Zeekx úgy teszi fel az ork lánynak mintha hétköznapi témákról beszélnének. Például, hogy látott-e már madarat halászni a lány vagy ilyesmi. Zeekx számára ezek természetes témák is. Hogy a másik mennyire megnyílik előtte, azt ezért is nem veszi észre. Azon azért elcsodálkozik amikor a másik megáll. Érdeklődve figyel rá és bólogatással megerősíti, hogy igen arra gondolt. Mosolyog mikor hallja, hogy jó volt. Azt, először nem érti miért csak átmenetileg, de aztán értőn bólogat. A lány szavaira meg ismét rácsodálkozik.*
-Én azért vándorlok mert ezt szeretném csinálni. Ebből a szempontból mások nem érdekelnek. Ha ők, azt szeretnék, hogy itt éljenek és cipészek legyenek vagy pékek vagy gombákat áruljanak akkor tegyék azt. Legyenek boldogok tőle. Ez a természetes. Arra születtünk, hogy hallgassunk a vágyainkra és kiéljük őket. Nem szabad másokat olyasmire kényszeríteni amit nem akarnak. Remélem akármi is lesz veled te boldog leszel. Megkedveltelek.
*Vigyorog a zöld lányra azok után, hogy egy ilyen nagy dolgot a legnagyobb természetességgel mondta ki. Büszke rá, hogy elhagyta a törzsét és hallgatott a szívére. Sokat nőtt a szemében és örül, hogy megismerhette.*
7123. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-12-25 21:55:41
Üzenet elküldve: 2018-12-25 21:55:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Nem várt találkozás//
*Érzi, ahogyan a fiú elhúzódik a halál témájától, mintha valami bűzös, oszladozó ürüléket kerülne ki a földön, vagy legalábbis nem kifejezetten lelkesedik érte, és bár kicsit furcsállja a dolgot, valahol mégis megérti.
Az ork hímek ugyan imádnak verekedni, harcolni és ölni, a nőstények pedig szeretik azokat, akik tudnak is, de hát Zeekx mégsem ork, csak szó szerint egy finom vonású kis ember. Ami pedig őt illeti, bár számára nem feltétlen szomorú téma a halál, ő is inkább úgy gondolkodik, hogy sok-sok szebb, vidámabb és élvezetesebb dolog van a világon, mint ölni, vagy meghalni.*
- Ezt csak neked mondom, de szerintem addig jó, amíg az istenek és a szellemek távol maradnak tőlünk. Neranie is elég furán nézett ki, amikor lerohanták. *mondja és ez részéről mindenképpen a legnagyobb bizalom megnyilvánulása. Ahogyan tulajdonképpen az is, hogy csak úgy hagyja, hogy egy ember a karját fogdossa, annak ellenére, hogy igazából izgatja, és hiúságának is hízeleg, hogy a fiatal pap érdeklődik iránta.
Igaz most kicsit változott a helyzet, mert már nem a fiú fogdossa az ő karját, hanem ő az övét miközben maga után húzza a gombát áruló öregasszony felé.*
- Mi közben és utána sem szoktunk erről beszélni. *mondja közben.*
- Jó, van, hogy mégis. De ritkán. Érted, nem? Látjuk, hogy mit akar a másik abból, ahogy ránk néz. Azt hittem itt is így van ez. Különben nem lennétek olyan sokan ti emberek. *magyaráz félvállról, ami jelen esetben nem azt jelenti, hogy flegmán, pusztán annyit, hogy egyik válla felett kell átnéznie ahhoz, hogy láthassa a másik arcát, és tekintetét. Utóbbit persze csak akkor, ha Zeekx is ránéz.
Közben azért arra is figyel, hogy ne döntsenek fel senkit, de szerencséjükre annyira azért nem nagy a tömeg, hogy ne lehessen lépni, vagy legalább kikerülni másokat.
A fiú egyik kérdésére hirtelen mégis megtorpan méterekkel a gombát áruló nő előtt, mintha láthatatlan falnak ütközött volna.*
- Mi milyen lehetett? Hercegnőnek lenni? Ha erre gondolsz, akkor jó. Nagyon. De, ha otthon maradok, akkor még egy-két év, és minden más lesz. Még a törzsfő lányának is férje lesz. Aztán szülni fog. Itt egyik sem muszáj, csak, ha én is akarom. *hagyják el a talán legőszintébb mondatok az ajkait azóta, hogy találkoztak.*
- Te vándor vagy, szerintem tudod, hogy miről beszélek. Nem azért mászkálsz ide-oda, mert úgy akartál élni mint körülötted mindenki más. *állapítja meg, egyben rádöbbenve arra, hogy minden különbözőségük ellenére talán hasonló okok vezették őket arra a tisztásra, ahol találkoztak. Zeekx persze nyilván nem szülni nem akart, ő pedig nem is fogalmazott teljesen pontosan. Inkább a kötöttségek, mint az egyformaság elől menekült, és az eddigiek alapján úgy érzi, hogy nem csak ő, hanem a pap is. Éppen csak a fiú prófétája és vallása talán még támogatja is a hasonló önző és öncélú szabadságot, ha az emberek többsége nem is. Vele ellentétben ő elárulta a törzsét. Eddig azonban nem panaszkodik. Sokkal rosszabb szerzetekkel is összeakadhatott volna eddig az úton, mint Valea, Neranie, vagy Zeekx.*
*Érzi, ahogyan a fiú elhúzódik a halál témájától, mintha valami bűzös, oszladozó ürüléket kerülne ki a földön, vagy legalábbis nem kifejezetten lelkesedik érte, és bár kicsit furcsállja a dolgot, valahol mégis megérti.
Az ork hímek ugyan imádnak verekedni, harcolni és ölni, a nőstények pedig szeretik azokat, akik tudnak is, de hát Zeekx mégsem ork, csak szó szerint egy finom vonású kis ember. Ami pedig őt illeti, bár számára nem feltétlen szomorú téma a halál, ő is inkább úgy gondolkodik, hogy sok-sok szebb, vidámabb és élvezetesebb dolog van a világon, mint ölni, vagy meghalni.*
- Ezt csak neked mondom, de szerintem addig jó, amíg az istenek és a szellemek távol maradnak tőlünk. Neranie is elég furán nézett ki, amikor lerohanták. *mondja és ez részéről mindenképpen a legnagyobb bizalom megnyilvánulása. Ahogyan tulajdonképpen az is, hogy csak úgy hagyja, hogy egy ember a karját fogdossa, annak ellenére, hogy igazából izgatja, és hiúságának is hízeleg, hogy a fiatal pap érdeklődik iránta.
Igaz most kicsit változott a helyzet, mert már nem a fiú fogdossa az ő karját, hanem ő az övét miközben maga után húzza a gombát áruló öregasszony felé.*
- Mi közben és utána sem szoktunk erről beszélni. *mondja közben.*
- Jó, van, hogy mégis. De ritkán. Érted, nem? Látjuk, hogy mit akar a másik abból, ahogy ránk néz. Azt hittem itt is így van ez. Különben nem lennétek olyan sokan ti emberek. *magyaráz félvállról, ami jelen esetben nem azt jelenti, hogy flegmán, pusztán annyit, hogy egyik válla felett kell átnéznie ahhoz, hogy láthassa a másik arcát, és tekintetét. Utóbbit persze csak akkor, ha Zeekx is ránéz.
Közben azért arra is figyel, hogy ne döntsenek fel senkit, de szerencséjükre annyira azért nem nagy a tömeg, hogy ne lehessen lépni, vagy legalább kikerülni másokat.
A fiú egyik kérdésére hirtelen mégis megtorpan méterekkel a gombát áruló nő előtt, mintha láthatatlan falnak ütközött volna.*
- Mi milyen lehetett? Hercegnőnek lenni? Ha erre gondolsz, akkor jó. Nagyon. De, ha otthon maradok, akkor még egy-két év, és minden más lesz. Még a törzsfő lányának is férje lesz. Aztán szülni fog. Itt egyik sem muszáj, csak, ha én is akarom. *hagyják el a talán legőszintébb mondatok az ajkait azóta, hogy találkoztak.*
- Te vándor vagy, szerintem tudod, hogy miről beszélek. Nem azért mászkálsz ide-oda, mert úgy akartál élni mint körülötted mindenki más. *állapítja meg, egyben rádöbbenve arra, hogy minden különbözőségük ellenére talán hasonló okok vezették őket arra a tisztásra, ahol találkoztak. Zeekx persze nyilván nem szülni nem akart, ő pedig nem is fogalmazott teljesen pontosan. Inkább a kötöttségek, mint az egyformaság elől menekült, és az eddigiek alapján úgy érzi, hogy nem csak ő, hanem a pap is. Éppen csak a fiú prófétája és vallása talán még támogatja is a hasonló önző és öncélú szabadságot, ha az emberek többsége nem is. Vele ellentétben ő elárulta a törzsét. Eddig azonban nem panaszkodik. Sokkal rosszabb szerzetekkel is összeakadhatott volna eddig az úton, mint Valea, Neranie, vagy Zeekx.*
7122. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-12-25 12:08:03
Üzenet elküldve: 2018-12-25 12:08:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
- Ó, Elnézést! *Szabadkozik az elf egy kis főhajtással kiegészítve. A tisztási pihenés után most visszatér a városba, de már az első pár méteren belebotlik valakibe, aki mérgesen kiált utána. Ilidrion egyáltalán nincs meggyőződve, hogy az eset az ő hibája volt, de nincs kedve leállni veszekedni egy mérges ismeretlennel.
~ Jobb elkerülnöm ezeket a konfliktusokat, ezek a szerzetek nem tűnnek úgy, mint akikkel lehetne vitatkoznom. ~ Dönti el magában. Egy kicsit le is nézi ezeket az embereket, az elfek lassú növekedése és így hosszú oktatása miatt úgy érzi, ezek az lények csak sietnek, nem gondolkoznak, és így nem is lehetnek valami bölcsek.
~ Már ideje van lemosni az út porát, a haladásomhoz társakra lesz szükségem, valahogyan meg kell jelennem. ~ Ezt eldöntve pedig nem is áll meg most a kofáknál, hiszen nemrég járt ott, inkább odasétál egy szofisztikáltnak tűnő városőrhöz.*
- Elnézést, megmondaná, hogy merre találom a fürdőházat? Újonnan érkező vagyok még. *Szabadkozik, de szerencsére az őr kis felmérés után egy irányba mutat egy szó nélkül. Ezt Ilidrion is egy biccentéssel köszöni meg, és el is indul az említett helyszín felé a felfrissülés reményében.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2018.12.25 20:10:05, a következő indokkal:
Játéktéri jelölések javítva.
~ Jobb elkerülnöm ezeket a konfliktusokat, ezek a szerzetek nem tűnnek úgy, mint akikkel lehetne vitatkoznom. ~ Dönti el magában. Egy kicsit le is nézi ezeket az embereket, az elfek lassú növekedése és így hosszú oktatása miatt úgy érzi, ezek az lények csak sietnek, nem gondolkoznak, és így nem is lehetnek valami bölcsek.
~ Már ideje van lemosni az út porát, a haladásomhoz társakra lesz szükségem, valahogyan meg kell jelennem. ~ Ezt eldöntve pedig nem is áll meg most a kofáknál, hiszen nemrég járt ott, inkább odasétál egy szofisztikáltnak tűnő városőrhöz.*
- Elnézést, megmondaná, hogy merre találom a fürdőházat? Újonnan érkező vagyok még. *Szabadkozik, de szerencsére az őr kis felmérés után egy irányba mutat egy szó nélkül. Ezt Ilidrion is egy biccentéssel köszöni meg, és el is indul az említett helyszín felé a felfrissülés reményében.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2018.12.25 20:10:05, a következő indokkal:
Játéktéri jelölések javítva.
7121. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-12-24 22:30:28
Üzenet elküldve: 2018-12-24 22:30:28
ÚJ
![>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11394_1547776595_sotetelf_no.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új kezdet kapujában//
*Xotara békésen ücsörög. Nem siet sehova, emlékek híján hova is sietne. A piactéren átsétálnak különböző lanawiniak, de más nem történik. Olyasmi meg egyáltalán nem történik, ami miatt felemelné a fenekét. Önelégült gondolat, sőt pofátlanul nevetséges is, de a lány nagyon kényelmesen pihentetőnek találja mostani ülőhelyét, mintha a világ minden búját, baját a jó ég levette volna róla. Valahogy úgy véli, ha csak itt üldögél, és nem csinál semmit, ez ráragad másokra is, mint valami fordított pillangóhatás. Akárcsak egy marionett bábművész esetében, aki az előadás közepén hirtelen abbahagyja a műsort. Szóval, Xot egyelőre csak ül, mintha csak egy díszpáholyban tenné, és hagyja, hogy a nagyvilág nélküle rohanjon tovább.
Kabátja zsebeiben kezd kotorászni, majd elővesz egy körömreszelőt. Elégedetten elvigyorodva, keresztbe pakolja a lábait, és ráérősen hozzálát megreszelni a körmeit.*
*Xotara békésen ücsörög. Nem siet sehova, emlékek híján hova is sietne. A piactéren átsétálnak különböző lanawiniak, de más nem történik. Olyasmi meg egyáltalán nem történik, ami miatt felemelné a fenekét. Önelégült gondolat, sőt pofátlanul nevetséges is, de a lány nagyon kényelmesen pihentetőnek találja mostani ülőhelyét, mintha a világ minden búját, baját a jó ég levette volna róla. Valahogy úgy véli, ha csak itt üldögél, és nem csinál semmit, ez ráragad másokra is, mint valami fordított pillangóhatás. Akárcsak egy marionett bábművész esetében, aki az előadás közepén hirtelen abbahagyja a műsort. Szóval, Xot egyelőre csak ül, mintha csak egy díszpáholyban tenné, és hagyja, hogy a nagyvilág nélküle rohanjon tovább.
Kabátja zsebeiben kezd kotorászni, majd elővesz egy körömreszelőt. Elégedetten elvigyorodva, keresztbe pakolja a lábait, és ráérősen hozzálát megreszelni a körmeit.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10318-10337