Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 65 (1281. - 1300. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1300. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-12-07 09:26:33
Üzenet elküldve: 2021-12-07 09:26:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kurta Trió//
*A piacnak megvan a maga varázsa, már ha az ember kedveli a nyüzsgést és az életet. Rava pedig úgy lubickol benne mint egy hal a tengerben.*
-Jól van ne félj, hamar túljutunk itt azt utána úgy bűslakodhatsz egyedül ahogy csak akarsz.
*Vagy hát amit egyedül szokott csinálni, neki fogalma sincs róla, hogy miket csinálhat egy druida mikor senki nem látja az erdő közepén. *
-Nem igazán, gyakran járok mindenfelé, de Artheniort eddig nem tudtam lehúzni a bakancslistámról. Inkább délebbre szoktam utazni, a kikötőbe és a Thargokhoz. Én mondom neked arra tüzesebbek a nők is.
*Bár ahogy korábban észrevette ez a téma nem igazán izgatja a másikat. Talán nem is kedveli a nők társaságát, ki tudja? *
-Ott ni.
*Mutat ujjával előre, s innen már szinte lehetetlenség eltéveszteni a Pegazust.*
*A piacnak megvan a maga varázsa, már ha az ember kedveli a nyüzsgést és az életet. Rava pedig úgy lubickol benne mint egy hal a tengerben.*
-Jól van ne félj, hamar túljutunk itt azt utána úgy bűslakodhatsz egyedül ahogy csak akarsz.
*Vagy hát amit egyedül szokott csinálni, neki fogalma sincs róla, hogy miket csinálhat egy druida mikor senki nem látja az erdő közepén. *
-Nem igazán, gyakran járok mindenfelé, de Artheniort eddig nem tudtam lehúzni a bakancslistámról. Inkább délebbre szoktam utazni, a kikötőbe és a Thargokhoz. Én mondom neked arra tüzesebbek a nők is.
*Bár ahogy korábban észrevette ez a téma nem igazán izgatja a másikat. Talán nem is kedveli a nők társaságát, ki tudja? *
-Ott ni.
*Mutat ujjával előre, s innen már szinte lehetetlenség eltéveszteni a Pegazust.*
1299. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-12-07 08:48:50
Üzenet elküldve: 2021-12-07 08:48:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 602
OOC üzenetek: 154
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 602
OOC üzenetek: 154
Játékstílus: Vakmerő
*Immár teljes parancsnoki mivoltában sétál át a piacra, szüksége van néhány holmira és a világért sem akarná a kereskedőházat terhelni minden kis aprósággal. Meg aztán ez egy kicsit titkos is, egy terv ami régóta érik a fejében, úgyhogy most ideje megpróbálni nekilátni a munkálatoknak. Hamar összeszed mindent, nem tart sok időbe, hisz tudja mit keressen. Nem is hagy sokat ott, mindössze 165 aranyat (Mesélő (Hydra). 
Összeszedve a holmikat visszaindul a kaszárnya felé, hogy ott próbálja meg megalkotni az elképzelését. ~Remélem beválik majd. Hasznos lenne mindünknek. ~*
Összeszedve a holmikat visszaindul a kaszárnya felé, hogy ott próbálja meg megalkotni az elképzelését. ~Remélem beválik majd. Hasznos lenne mindünknek. ~*
1298. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-12-06 21:22:13
Üzenet elküldve: 2021-12-06 21:22:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Kurta Trió //
- Nincs problémám az emberek jelenlétével. Csak nem szokásom sokáig köztük lenni.
* Az elf eddig sem volt beszédes. De durva se, ezt a már-már hagyománynak nevezhető tulajdonságát nem változtatja meg. Viselkedése a másiknak nem éppen zavarja, továbbra is csak halad az úton. Remélve egy kis meleg ételt, és valami meleg ágyat. ~ Ez az időszak nem valami hűvös, de kellemesen fog érinteni, hogy most kivételesen nem az erdőbe alszok. ~ *
- Most először jöttél el a faludból? Vagy alkalmanként elhagyod?
* Csoda történik. Saját magától hoz fel témát. Ami kissé gyanús, de talán csak az időt próbálja ezzel eloszlatni. *
- Látom a piacot már.
* Lép be a piac fergetegébe, ahol megannyi különféle ember és állat is megtalálható. Az áruk pillanatok alatt cserélnek gazdát az ilyen helyen. De az sem meglepő ha éppen egy erszényt meglovasít bárki a környéken. A fogadó felé haladva, nyugodtan kezét az erszényén tartva halad, hogy mihamarabb a melegebb helység kényelmét élvezhesse. Talán még a végén az új társát is sikerül addigra megszoknia. *
- Nincs problémám az emberek jelenlétével. Csak nem szokásom sokáig köztük lenni.
* Az elf eddig sem volt beszédes. De durva se, ezt a már-már hagyománynak nevezhető tulajdonságát nem változtatja meg. Viselkedése a másiknak nem éppen zavarja, továbbra is csak halad az úton. Remélve egy kis meleg ételt, és valami meleg ágyat. ~ Ez az időszak nem valami hűvös, de kellemesen fog érinteni, hogy most kivételesen nem az erdőbe alszok. ~ *
- Most először jöttél el a faludból? Vagy alkalmanként elhagyod?
* Csoda történik. Saját magától hoz fel témát. Ami kissé gyanús, de talán csak az időt próbálja ezzel eloszlatni. *
- Látom a piacot már.
* Lép be a piac fergetegébe, ahol megannyi különféle ember és állat is megtalálható. Az áruk pillanatok alatt cserélnek gazdát az ilyen helyen. De az sem meglepő ha éppen egy erszényt meglovasít bárki a környéken. A fogadó felé haladva, nyugodtan kezét az erszényén tartva halad, hogy mihamarabb a melegebb helység kényelmét élvezhesse. Talán még a végén az új társát is sikerül addigra megszoknia. *
1297. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-12-05 10:39:39
Üzenet elküldve: 2021-12-05 10:39:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Lovagoltatás//
- Semmi baj, ne aggódj már megszoktam. Az, hogy ilyen ruházatba vagyok, annak is oka van. Kevesebben akarnak újat húzni velem. * Mosolyodik bugyután el. A növényismeretre a másik fél szeme felcsillan és elkezdi ontani magából a szavakat. *
- Igen-igen, szívesen tanulnám tovább. De most már majd lesz rá lehetőségem. Csak már a mérgektől kezdve a legújabb orvosságok is érdekelnek. Illetve elgondolkoztam azon is, hogy miképp lehetne a mágiát össze kapcsolni a gyógyítással és a füvekkel. Ha növelni lehetne azoknak a növényeknek a hatékonyságát mágiával az bámulatos lenne. Olyan főzeteket készíthetnénk ami sokkal veszélyesebb betegségek ellen is jók lennének.
* Merül bele egy kicsit. De egy elnézést kérő tekintetet magára is vesz. * - Bocsi néha belőlem is kicsúszik.
* Nevet fel ismételten bugyután. Miközben a copfját köti fel a lány kommentálja. ~ Tényleg kissé paranoiás. ~ * - Nem kell, ez csak arra kell, hogy amikor megunom a hajamat igazgatni, akkor legyen mivel hátra fogni.
* El is indul a fogadó előtti istállóhoz, hogy a szép fekete Árnyékot ismét közelébe tudhassa. *
- Gyere, ne késlekedjünk akkor.
* Mosolyodik el a lányra, míg lépésekbe nyugodt tempóba elindul az istálló felé. Ha mellé csatlakozik a vörös hajú teremtmény akkor nem szükséges hátra tekingetnie. De ha nem teszi alkalmanként hátra fordul, hogy lássa még jön utána. *
- Gyere nyugodtan nem harapok. * Nevet fel. ~ Bár már kicsit sértő a félelme tőlem, semmi különcködés pedig nincs a ruhámba. ~ *
- Megértem, hogy bizalmatlan vagy másokkal szembe, de én most bebizonyítom neked, hogy van jó indulat is a világba. Talán még össze is barátkozunk. * Fordul a másik fél felé egy szemtelen mosollyal. * - Én is örülnék ha ismét bele vethetném magamat alkalmanként a gyógynövényekbe. A céh mesterem is szándékozik a környéken nyitni egy gyógynövényest. Nem biztos, hogy a városba, de a közelbe. Elixir készítéstől kezdve orvoslásig szándékozik mindennel foglalkozni.
* ~ Talán felcsillan a szeme. Ezek a dolgok mindig kedvezőek tudnak lenni. Főleg egy orvosnak és kutatónak. ~ Az istállóhoz elérve Árnyékhoz lép. *
- Szerbusz szépségem. * Ad neki egy ölelést és egy puszit. * - Nah mit szólsz hozzá? * Közben az istállóból lassan kivezeti a lovat, hogy felülhessen a másik fél. *
- Árnyéknak hívják, parancsolj. Ha van kérdésed végig itt vagyok.
* És türelmesen várja a másik fél lépését. *
//Lovagoltatás//
- Semmi baj, ne aggódj már megszoktam. Az, hogy ilyen ruházatba vagyok, annak is oka van. Kevesebben akarnak újat húzni velem. * Mosolyodik bugyután el. A növényismeretre a másik fél szeme felcsillan és elkezdi ontani magából a szavakat. *
- Igen-igen, szívesen tanulnám tovább. De most már majd lesz rá lehetőségem. Csak már a mérgektől kezdve a legújabb orvosságok is érdekelnek. Illetve elgondolkoztam azon is, hogy miképp lehetne a mágiát össze kapcsolni a gyógyítással és a füvekkel. Ha növelni lehetne azoknak a növényeknek a hatékonyságát mágiával az bámulatos lenne. Olyan főzeteket készíthetnénk ami sokkal veszélyesebb betegségek ellen is jók lennének.
* Merül bele egy kicsit. De egy elnézést kérő tekintetet magára is vesz. * - Bocsi néha belőlem is kicsúszik.
* Nevet fel ismételten bugyután. Miközben a copfját köti fel a lány kommentálja. ~ Tényleg kissé paranoiás. ~ * - Nem kell, ez csak arra kell, hogy amikor megunom a hajamat igazgatni, akkor legyen mivel hátra fogni.
* El is indul a fogadó előtti istállóhoz, hogy a szép fekete Árnyékot ismét közelébe tudhassa. *
- Gyere, ne késlekedjünk akkor.
* Mosolyodik el a lányra, míg lépésekbe nyugodt tempóba elindul az istálló felé. Ha mellé csatlakozik a vörös hajú teremtmény akkor nem szükséges hátra tekingetnie. De ha nem teszi alkalmanként hátra fordul, hogy lássa még jön utána. *
- Gyere nyugodtan nem harapok. * Nevet fel. ~ Bár már kicsit sértő a félelme tőlem, semmi különcködés pedig nincs a ruhámba. ~ *
- Megértem, hogy bizalmatlan vagy másokkal szembe, de én most bebizonyítom neked, hogy van jó indulat is a világba. Talán még össze is barátkozunk. * Fordul a másik fél felé egy szemtelen mosollyal. * - Én is örülnék ha ismét bele vethetném magamat alkalmanként a gyógynövényekbe. A céh mesterem is szándékozik a környéken nyitni egy gyógynövényest. Nem biztos, hogy a városba, de a közelbe. Elixir készítéstől kezdve orvoslásig szándékozik mindennel foglalkozni.
* ~ Talán felcsillan a szeme. Ezek a dolgok mindig kedvezőek tudnak lenni. Főleg egy orvosnak és kutatónak. ~ Az istállóhoz elérve Árnyékhoz lép. *
- Szerbusz szépségem. * Ad neki egy ölelést és egy puszit. * - Nah mit szólsz hozzá? * Közben az istállóból lassan kivezeti a lovat, hogy felülhessen a másik fél. *
- Árnyéknak hívják, parancsolj. Ha van kérdésed végig itt vagyok.
* És türelmesen várja a másik fél lépését. *
1296. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-12-04 23:10:00
Üzenet elküldve: 2021-12-04 23:10:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 727
OOC üzenetek: 487
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 727
OOC üzenetek: 487
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Lovagoltatás//
* Kinevetik, amire csupán bamba ábrázatával tud felelni. Pedig aztán komolyan beszélt. ~ Csak tudnám, hogy mi ezen annyira vicces? ~ Erre meg is kapja a választ. Ha valamit jól tud Syndra az a téma terelése lehet, mert most is kibújik a veszélyes mivoltára adott kijelentés alól.*
~ Igazam van, de miben? Veszélyes vagy fura? Vagy csak én gondolom tényleg túl? ~* Morfondírozik magában, de végül arra az meggyőződésre jut, hogy talán mégis csak ő tévedett és rosszul ítélte meg a lányt. A teljes bizalmát ettől még nem fogja élvezni, de igyekszik kicsit simulékonyabbá válni.*
- Elnézést kérek, nem szép dolog másokat ismeretlenül megbélyegezni.* Kér elnézést, ha nem is teljes szívéből. Miután még néhány ködös információ birtokába jut Syndra munkájával kapcsolatban ő következik a sajátjával. Meglepően nagy sikere van, mert mint kiderül, valamit konyít a hóhajú is a szakmához. Ez már Nimeirlt is jobb kedvre deríti, mert ha valamit szeret, akkor az munkájáról a beszélgetés. Ettől még viszont nem fog teljesen feloldódni, ösztönösen lép egy kicsit hátrébb, amikor a nő felé lép egyet. Nem akkorát hátrál, mint a közeledés, de hátrál.*
- A növényismeret pedig nagyon hasznos, akár még életet is menthet, ha olyan helyzetbe kerülünk.* A család az nála se volt egyszerű, de azért nem volt olyan vészes, mint a másiknak.*
- Hát igen, a család hajlamos lekorlátozni a személyi szabadságot. Mondjuk az önvédelem, meg a kommunikáció is fontos, szóval valahol igazuk lehetett, elvégre azokra hamarabb szükség lehet, mint néhány fűre. Főleg, hogy a bájital gyártás nagyban megy mostanság.* A tanult kommunikáció vagy jól megy, vagy csak Nimerilt nem nehéz szavak útján befolyásolni, mert most bejön neki. Elég szépen lépre csalja a lányt, hogy elcsábuljon egy kis lovaglásra.*
- Hát én nem is tudom, de ha te mondod.* Ő már nem feltétlen annyira biztos abban, hogy lovaglás függő lesz belőle, de talán csak téved. Az öves matatásra rögtön felfigyel, elvégre nem is titkolták ezen mozdulatokat. Kíváncsian figyeli a fekete szalagot, még szép, hogy ne mis állja meg kérdés nélkül.*
- Erre mi szükség van? A lovagláshoz kell?* Látott már lovast, de nem volt felkötve a hajuk, viszont az, hogy ez most került elő nála rögtön a lovagláshoz lett kapcsolva. A lovagoltatást ugyan elfogadta, de sajátos kikötéseket tett a helyre vonatkozóan, amit el is fogadtak, de erre ő is kap egy csomó utasítást. Élő lovat látott már, sőt simogatott is, de hogy neki ezen kívül bármit kelljen csinálni vele az már nem volt. Erre most a nyakába sózták a feladatott. Leginkább erre már nem tud szólni, csak bólint, hogy megértette. Megilletődöttsége ellenére a fizetségre azért rákérdez, de csupán apróságot állapítanak meg, amit nem esik nehezére teljesíteni.*
- Rendben van.* Szűkszavú, mert be van kicsit rosálva a lovaglástól. Ha nincs más, akkor macskástól indul el vele az istállóhoz.*
//Lovagoltatás//
* Kinevetik, amire csupán bamba ábrázatával tud felelni. Pedig aztán komolyan beszélt. ~ Csak tudnám, hogy mi ezen annyira vicces? ~ Erre meg is kapja a választ. Ha valamit jól tud Syndra az a téma terelése lehet, mert most is kibújik a veszélyes mivoltára adott kijelentés alól.*
~ Igazam van, de miben? Veszélyes vagy fura? Vagy csak én gondolom tényleg túl? ~* Morfondírozik magában, de végül arra az meggyőződésre jut, hogy talán mégis csak ő tévedett és rosszul ítélte meg a lányt. A teljes bizalmát ettől még nem fogja élvezni, de igyekszik kicsit simulékonyabbá válni.*
- Elnézést kérek, nem szép dolog másokat ismeretlenül megbélyegezni.* Kér elnézést, ha nem is teljes szívéből. Miután még néhány ködös információ birtokába jut Syndra munkájával kapcsolatban ő következik a sajátjával. Meglepően nagy sikere van, mert mint kiderül, valamit konyít a hóhajú is a szakmához. Ez már Nimeirlt is jobb kedvre deríti, mert ha valamit szeret, akkor az munkájáról a beszélgetés. Ettől még viszont nem fog teljesen feloldódni, ösztönösen lép egy kicsit hátrébb, amikor a nő felé lép egyet. Nem akkorát hátrál, mint a közeledés, de hátrál.*
- A növényismeret pedig nagyon hasznos, akár még életet is menthet, ha olyan helyzetbe kerülünk.* A család az nála se volt egyszerű, de azért nem volt olyan vészes, mint a másiknak.*
- Hát igen, a család hajlamos lekorlátozni a személyi szabadságot. Mondjuk az önvédelem, meg a kommunikáció is fontos, szóval valahol igazuk lehetett, elvégre azokra hamarabb szükség lehet, mint néhány fűre. Főleg, hogy a bájital gyártás nagyban megy mostanság.* A tanult kommunikáció vagy jól megy, vagy csak Nimerilt nem nehéz szavak útján befolyásolni, mert most bejön neki. Elég szépen lépre csalja a lányt, hogy elcsábuljon egy kis lovaglásra.*
- Hát én nem is tudom, de ha te mondod.* Ő már nem feltétlen annyira biztos abban, hogy lovaglás függő lesz belőle, de talán csak téved. Az öves matatásra rögtön felfigyel, elvégre nem is titkolták ezen mozdulatokat. Kíváncsian figyeli a fekete szalagot, még szép, hogy ne mis állja meg kérdés nélkül.*
- Erre mi szükség van? A lovagláshoz kell?* Látott már lovast, de nem volt felkötve a hajuk, viszont az, hogy ez most került elő nála rögtön a lovagláshoz lett kapcsolva. A lovagoltatást ugyan elfogadta, de sajátos kikötéseket tett a helyre vonatkozóan, amit el is fogadtak, de erre ő is kap egy csomó utasítást. Élő lovat látott már, sőt simogatott is, de hogy neki ezen kívül bármit kelljen csinálni vele az már nem volt. Erre most a nyakába sózták a feladatott. Leginkább erre már nem tud szólni, csak bólint, hogy megértette. Megilletődöttsége ellenére a fizetségre azért rákérdez, de csupán apróságot állapítanak meg, amit nem esik nehezére teljesíteni.*
- Rendben van.* Szűkszavú, mert be van kicsit rosálva a lovaglástól. Ha nincs más, akkor macskástól indul el vele az istállóhoz.*
1295. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-12-04 21:49:53
Üzenet elküldve: 2021-12-04 21:49:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Lovagoltatás//
* Nevet fel a válaszára a vöröskének. *
- Igazat kell adjak. * Az újait sorra számolja beszéd közben. * - Nem akarlak bántani, én nem olyan lány vagyok, csak mutatni akarok valamit és a többi. * Nevet fel. * - Bocsánat, de tényleg igazad van.
* Nem szokása a sértéseket felvenni, csak ha tényleges indoka van rá. A lányon meg alapból látja, hogy fura szerzet, így inkább továbbiakban is csak kedves vele. Csak egy mosollyal reagálja le a meghökkenését, már nem az első és nem is az utolsó aki nem hiszi el a kereskedő vénát az elftől. De amikor kijelenti a félvér, hogy ő kutatásokkal foglalkozik és orvoslással, a szeme felcsillan. *
- Az nagyon jó! Bámulatos! * Csillogó szemmel lép közelebb a lányhoz. * - Régen sokszor próbálkoztam gyógynövények tanulmányozásával, de utána a családom mindig az önvédelemre és a kommunikációra fektette inkább a hangsúlyt.
* A család nem éppen azt jelenti amit a legtöbben gondolnák természetesen. Kivéve ha bérgyilkosokat, vagy éppen beépült személyeket lehetne így nevezni. De mint mindenki, az elfnek is eléggé kifordult viselkedési normája van. A másik fél nagy nehezen belemegy a szolid oktatásba, így csak egy lágy mosolyt hint a másik személy felé. *
- Nagyon jó, Örülök neki, az első lépés mindig így kezdődik. Utána meg nem fogsz tudni leállni. * Teszi kezeit az övére, hogy azzal elővegyen egy fekete ruha szalagot. Amit azonnal emel is tovább a hajához, hogy copfba fogja. Igaz, hogy közben ismét megsérti őt a kutató hölgyemény, de nem foglalkozva vele csak folytatja tovább a mosolygást. *
- Ahol jobban érzed, gyere menjünk az istállóhoz. Te vezeted ki Árnyékot az istállóból. Utána pedig végig te ülsz rajta a tisztásig. Így jó? * Gyorsan mielőtt a másik megijedne rá vágja. * - Fogom végig a kantárt majd. És a pénzért meg ne idegeskedj, majd ha máskor meghívhatsz valahol egy kolbászra meg egy mézsörre. * Legyezi a kezével az eget. *
//Lovagoltatás//
* Nevet fel a válaszára a vöröskének. *
- Igazat kell adjak. * Az újait sorra számolja beszéd közben. * - Nem akarlak bántani, én nem olyan lány vagyok, csak mutatni akarok valamit és a többi. * Nevet fel. * - Bocsánat, de tényleg igazad van.
* Nem szokása a sértéseket felvenni, csak ha tényleges indoka van rá. A lányon meg alapból látja, hogy fura szerzet, így inkább továbbiakban is csak kedves vele. Csak egy mosollyal reagálja le a meghökkenését, már nem az első és nem is az utolsó aki nem hiszi el a kereskedő vénát az elftől. De amikor kijelenti a félvér, hogy ő kutatásokkal foglalkozik és orvoslással, a szeme felcsillan. *
- Az nagyon jó! Bámulatos! * Csillogó szemmel lép közelebb a lányhoz. * - Régen sokszor próbálkoztam gyógynövények tanulmányozásával, de utána a családom mindig az önvédelemre és a kommunikációra fektette inkább a hangsúlyt.
* A család nem éppen azt jelenti amit a legtöbben gondolnák természetesen. Kivéve ha bérgyilkosokat, vagy éppen beépült személyeket lehetne így nevezni. De mint mindenki, az elfnek is eléggé kifordult viselkedési normája van. A másik fél nagy nehezen belemegy a szolid oktatásba, így csak egy lágy mosolyt hint a másik személy felé. *
- Nagyon jó, Örülök neki, az első lépés mindig így kezdődik. Utána meg nem fogsz tudni leállni. * Teszi kezeit az övére, hogy azzal elővegyen egy fekete ruha szalagot. Amit azonnal emel is tovább a hajához, hogy copfba fogja. Igaz, hogy közben ismét megsérti őt a kutató hölgyemény, de nem foglalkozva vele csak folytatja tovább a mosolygást. *
- Ahol jobban érzed, gyere menjünk az istállóhoz. Te vezeted ki Árnyékot az istállóból. Utána pedig végig te ülsz rajta a tisztásig. Így jó? * Gyorsan mielőtt a másik megijedne rá vágja. * - Fogom végig a kantárt majd. És a pénzért meg ne idegeskedj, majd ha máskor meghívhatsz valahol egy kolbászra meg egy mézsörre. * Legyezi a kezével az eget. *
1294. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-12-04 18:55:16
Üzenet elküldve: 2021-12-04 18:55:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 727
OOC üzenetek: 487
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 727
OOC üzenetek: 487
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Lovagoltatás//
* Nimeril nem állja Syndra tekintetét, soha nem volt ennyire bátor alkat. Viszont legalább megtudja a nevét ennek az fura szerzetnek. Most már ő neki is be kell mutatkoznia.*
- Nimeril Drimanownak hívnak.* Maga részéről nem hozakodik elő azzal, hogyan hívhatják. Meg igazából soha nem is foglalkozott ilyesmivel.*
- Ilyesmiket hordanak azok a figurák is, akiket jobb elkerülni.* Ő aztán nem akar vádaskodni, hogy ki micsoda, egyszerűen elmondta saját véleményét. Hát az alapján, amit elmondott neki a lány, jól elcsodálkozik a tudós.*
- Te, kereskedő?* Hiszi is meg nem is, de ennél többet nem tehet.*
- Hát én kutatásokat végzek, meg gyógyítok, főzeteket készítek meg ilyesmik.* Ez sem teljesen az igazság, mert azért van fölös ideje, főleg, hogy még a labort nem is szerelték be nála. Mindegy is ez, mert a téma visszatér oda, ahol kezdték, a lovagláshoz. Ajánlatot kap némi lovaglási leckére, ami őszintén szólva elég csábítóan hangzik. Főleg az a sok előny, amit meglengetnek előtte. Nimeril szinte issza a szavait, főleg, hogy saját tapasztalatairól is beszámolnak neki. Akárhonnan is nézi a dolgot, neki előnye származna ebből. Nem is akasztja meg a beszédben Syndrát.*
- Jól van, jól van, jól van. Igazad van ezt nem tagadhatom. Jó volna megtanulni lovagolni, és ha valóban segítenél, akkor nagyon hálás volnék neked.* Na persze a hála az önmagában kevés és ezzel Nimeril is tisztában van.*
- Szóval mi lenne ennek az ára? Tudtommal egy kereskedő soha nem tesz semmit ingyen. Ha pedig mégis, én nem szeretek adós maradni.* Ezt most nagyon határozottan mondja, nincs semmi jele az eddigi tétovázásoknak.*
- És a csak a tisztáson vagyok hajlandó, ahol többen is tartózkodnak.* Ez úgy tűnik a rögeszméje, hogy féljen egy kicsit ettől a nőtől, de hát elég, ha ránéz valaki a kis sovány vörös csitrire. Csoda, ha egy erősebb szél el nem fújja. Most rajta a sor, hogy a másik arcát fürkéssze némi érzelem után.*
//Lovagoltatás//
* Nimeril nem állja Syndra tekintetét, soha nem volt ennyire bátor alkat. Viszont legalább megtudja a nevét ennek az fura szerzetnek. Most már ő neki is be kell mutatkoznia.*
- Nimeril Drimanownak hívnak.* Maga részéről nem hozakodik elő azzal, hogyan hívhatják. Meg igazából soha nem is foglalkozott ilyesmivel.*
- Ilyesmiket hordanak azok a figurák is, akiket jobb elkerülni.* Ő aztán nem akar vádaskodni, hogy ki micsoda, egyszerűen elmondta saját véleményét. Hát az alapján, amit elmondott neki a lány, jól elcsodálkozik a tudós.*
- Te, kereskedő?* Hiszi is meg nem is, de ennél többet nem tehet.*
- Hát én kutatásokat végzek, meg gyógyítok, főzeteket készítek meg ilyesmik.* Ez sem teljesen az igazság, mert azért van fölös ideje, főleg, hogy még a labort nem is szerelték be nála. Mindegy is ez, mert a téma visszatér oda, ahol kezdték, a lovagláshoz. Ajánlatot kap némi lovaglási leckére, ami őszintén szólva elég csábítóan hangzik. Főleg az a sok előny, amit meglengetnek előtte. Nimeril szinte issza a szavait, főleg, hogy saját tapasztalatairól is beszámolnak neki. Akárhonnan is nézi a dolgot, neki előnye származna ebből. Nem is akasztja meg a beszédben Syndrát.*
- Jól van, jól van, jól van. Igazad van ezt nem tagadhatom. Jó volna megtanulni lovagolni, és ha valóban segítenél, akkor nagyon hálás volnék neked.* Na persze a hála az önmagában kevés és ezzel Nimeril is tisztában van.*
- Szóval mi lenne ennek az ára? Tudtommal egy kereskedő soha nem tesz semmit ingyen. Ha pedig mégis, én nem szeretek adós maradni.* Ezt most nagyon határozottan mondja, nincs semmi jele az eddigi tétovázásoknak.*
- És a csak a tisztáson vagyok hajlandó, ahol többen is tartózkodnak.* Ez úgy tűnik a rögeszméje, hogy féljen egy kicsit ettől a nőtől, de hát elég, ha ránéz valaki a kis sovány vörös csitrire. Csoda, ha egy erősebb szél el nem fújja. Most rajta a sor, hogy a másik arcát fürkéssze némi érzelem után.*
1293. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-12-04 09:29:35
Üzenet elküldve: 2021-12-04 09:29:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A tisztásról nincs különösebben nehéz dolga, hogy a piactérre találjon. Elég hangosak a népségek, meg hát sokan is vannak. A kufák csak úgy kurjongatnak, mintha az életük múlna rajta, és talán valahol ez tényleg így is van. Az neki csak jó egyébként, hisz minél többen vannak, annál könnyebben elvegyül a tömegben. Egyáltalán nem szereti ha ő van a középpontban, azt kedveli hogyha azt sem tudják, hogy ő ott van. És ez szokott is sikerülni neki. ~Ezek hülyék bassza meg. Két kiló hús árából egy egész disznót tudnék venni, a furulya pedig drágább, mint az arany?~ Szemei egészen elkerekednek, hogy jódolgukban már nem tudják, hogy mit csináljanak az emberek a pénzükkel. Legalábbis erre tud következtetni, hisz halvány lila gőze sincs arról, hogy hogy is működik itt a gazdaság, vagy hogy mi az, hogy gazdaság úgy általában. Mindenesetre ma is tanult valamit. ~Talán nekem is így kéne üzletelnem. Adni két csirkét egy disznóért! Zseniális!~ Kicsit fel is kuncog, de visszafogja magát, hogy egy viszonylag eldugottabb, árnyékosabb sarkot, vagy házkiállás találjon, ahová behúzódhat csuklyáját a fejére téve. Innen szemléli meg a nyüzsgést, egyik lábát a falnak támasztja, és úgy helyezi magát kényelembe. Zsebeiben pedig már rutinszerűen szorongatja Szélvészt, forgatja ide-oda, dörzsölgeti.*
*A tisztásról nincs különösebben nehéz dolga, hogy a piactérre találjon. Elég hangosak a népségek, meg hát sokan is vannak. A kufák csak úgy kurjongatnak, mintha az életük múlna rajta, és talán valahol ez tényleg így is van. Az neki csak jó egyébként, hisz minél többen vannak, annál könnyebben elvegyül a tömegben. Egyáltalán nem szereti ha ő van a középpontban, azt kedveli hogyha azt sem tudják, hogy ő ott van. És ez szokott is sikerülni neki. ~Ezek hülyék bassza meg. Két kiló hús árából egy egész disznót tudnék venni, a furulya pedig drágább, mint az arany?~ Szemei egészen elkerekednek, hogy jódolgukban már nem tudják, hogy mit csináljanak az emberek a pénzükkel. Legalábbis erre tud következtetni, hisz halvány lila gőze sincs arról, hogy hogy is működik itt a gazdaság, vagy hogy mi az, hogy gazdaság úgy általában. Mindenesetre ma is tanult valamit. ~Talán nekem is így kéne üzletelnem. Adni két csirkét egy disznóért! Zseniális!~ Kicsit fel is kuncog, de visszafogja magát, hogy egy viszonylag eldugottabb, árnyékosabb sarkot, vagy házkiállás találjon, ahová behúzódhat csuklyáját a fejére téve. Innen szemléli meg a nyüzsgést, egyik lábát a falnak támasztja, és úgy helyezi magát kényelembe. Zsebeiben pedig már rutinszerűen szorongatja Szélvészt, forgatja ide-oda, dörzsölgeti.*
1292. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-12-03 19:39:57
Üzenet elküldve: 2021-12-03 19:39:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Lovagoltatás//
- Ha csak ennyi a gond. * Mosolyodik el és néz mélyen a szemébe. * - Syndrathul Pernelis a becses nevem. De hívj csak nyugodtan Syndrának. * Hökken meg. A meglepettség nem épp meglepő. ~ Az öltözékem? ~ * - Téged, hogy hívnak? És mi a baj a ruhámmal?
* Néz végig magán, még a cipőit is megnézi, hogy koszfolt tévelyedett volna e rájuk esetleg. *
- Eredetileg kereskedő és pénzbehajtással foglalkozom. És mielőtt megkérded, nem árukkal foglalatoskodok. Szerződéseket és alkukat kötök.
* Ezzel nem is áll olyan messze az igazságtól, mint azt a legtöbben gondolnák. ~ Hogyan hazudj miközben nem is teszed? Így! ~ Elmélkedik büszkén magába. *
- Ha szabad kérdeznem mivel foglalkozol? Ha már annyira a sűrű mindennapokat emlegeted.
* Teljesen jogos a kérdése elméletileg, de ez nem hátráltatja a továbbiakba attól sem, amit annyira kitervelt. *
- Ha szeretnéd megmutathatom néhány órácska alatt, hogy milyen egyszerűen is lehet lovagolni. * Ránt egyet a vállán. * - Ha nyugodt tempóba haladsz kevés tudás is elég. Vágtázni meg nem muszáj.
* Talán furcsán hathat Syndrától egy kis kedvesség, de ő sem egy elvetemült személyiség. Csak általában utál mindenkit, de ahhoz meg kell ismerni valakit, hogy megutáld nem de? *
- Nem csak megkönnyítenéd egy lóval a dolgodat, de hatalmas segítség is tud lenni. Felszereléstől kezdve az utazási idő is nagyban lecsökken. Ha pedig szeretsz gyűjtögetni. * Emeli picit fel a hangját, hogy ezzel is nyomatékosítsa. * - Arra tökéletes, én gyakran megrakodom gyógynövényekkel, ehető gombával, egy hozzá erősített kosárral a nyereghez. Így akár ha időzni is szándékozok valahol sokat segít.
* ~ Kissé túlságosan erőltetem, még elijesztem. ~ *
- Nem akarok én erőltetni semmit se, félre ne érts. Távol áll tőlem is, hogy csak úgy beszélgessek idegenekkel, és még olyat erőltessek rájuk amit nem akarnak. De a tekintetedből pont azt olvastam le, hogy nagyon is elmerültél az anatómiájukba.
* Az anatómia nem azt jelenti, hogy akarna is valaki lovat. De ezzel nem foglalkozik. Már alapból vallotta a vörös hajú nő, hogy igenis hasznos állat lenne számára. *
- Ha meg bizonytalan is vagy benne ő kevésbé. Ha jól bánsz velük megbíznak benned. Idővel pedig akár mint az a cicus a kezedbe. * Mutat rá a kis macskára. * - Bár a súlya nem éppen annyi, hogy így el legyen a kezeid között. * Mosolyodik el a saját bugyuta humorán. * - De a viccet félre téve ha egy nyugodt és erős lovat akarsz, van rá lehetőség bőséggel. El se tudod képzelni, hogy nem csak a háziasítás és a tenyésztés alakítása által változnak, de mennyire egyediek is tudnak lenni.
//Lovagoltatás//
- Ha csak ennyi a gond. * Mosolyodik el és néz mélyen a szemébe. * - Syndrathul Pernelis a becses nevem. De hívj csak nyugodtan Syndrának. * Hökken meg. A meglepettség nem épp meglepő. ~ Az öltözékem? ~ * - Téged, hogy hívnak? És mi a baj a ruhámmal?
* Néz végig magán, még a cipőit is megnézi, hogy koszfolt tévelyedett volna e rájuk esetleg. *
- Eredetileg kereskedő és pénzbehajtással foglalkozom. És mielőtt megkérded, nem árukkal foglalatoskodok. Szerződéseket és alkukat kötök.
* Ezzel nem is áll olyan messze az igazságtól, mint azt a legtöbben gondolnák. ~ Hogyan hazudj miközben nem is teszed? Így! ~ Elmélkedik büszkén magába. *
- Ha szabad kérdeznem mivel foglalkozol? Ha már annyira a sűrű mindennapokat emlegeted.
* Teljesen jogos a kérdése elméletileg, de ez nem hátráltatja a továbbiakba attól sem, amit annyira kitervelt. *
- Ha szeretnéd megmutathatom néhány órácska alatt, hogy milyen egyszerűen is lehet lovagolni. * Ránt egyet a vállán. * - Ha nyugodt tempóba haladsz kevés tudás is elég. Vágtázni meg nem muszáj.
* Talán furcsán hathat Syndrától egy kis kedvesség, de ő sem egy elvetemült személyiség. Csak általában utál mindenkit, de ahhoz meg kell ismerni valakit, hogy megutáld nem de? *
- Nem csak megkönnyítenéd egy lóval a dolgodat, de hatalmas segítség is tud lenni. Felszereléstől kezdve az utazási idő is nagyban lecsökken. Ha pedig szeretsz gyűjtögetni. * Emeli picit fel a hangját, hogy ezzel is nyomatékosítsa. * - Arra tökéletes, én gyakran megrakodom gyógynövényekkel, ehető gombával, egy hozzá erősített kosárral a nyereghez. Így akár ha időzni is szándékozok valahol sokat segít.
* ~ Kissé túlságosan erőltetem, még elijesztem. ~ *
- Nem akarok én erőltetni semmit se, félre ne érts. Távol áll tőlem is, hogy csak úgy beszélgessek idegenekkel, és még olyat erőltessek rájuk amit nem akarnak. De a tekintetedből pont azt olvastam le, hogy nagyon is elmerültél az anatómiájukba.
* Az anatómia nem azt jelenti, hogy akarna is valaki lovat. De ezzel nem foglalkozik. Már alapból vallotta a vörös hajú nő, hogy igenis hasznos állat lenne számára. *
- Ha meg bizonytalan is vagy benne ő kevésbé. Ha jól bánsz velük megbíznak benned. Idővel pedig akár mint az a cicus a kezedbe. * Mutat rá a kis macskára. * - Bár a súlya nem éppen annyi, hogy így el legyen a kezeid között. * Mosolyodik el a saját bugyuta humorán. * - De a viccet félre téve ha egy nyugodt és erős lovat akarsz, van rá lehetőség bőséggel. El se tudod képzelni, hogy nem csak a háziasítás és a tenyésztés alakítása által változnak, de mennyire egyediek is tudnak lenni.
1291. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-12-03 14:05:32
Üzenet elküldve: 2021-12-03 14:05:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 727
OOC üzenetek: 487
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 727
OOC üzenetek: 487
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Lovagoltatás//
* Nimerilt igazán meglepi az, hogy az elf, az átlagtól elütő reakciót produkál. Máris másképpen néz rá, még a szája szegletét is megnyalintja izgatottságában.*
- Való igaz, bár az úgynevezett nemes vér már a gondos tenyésztésnek az eredménye. Egy csiszolt gyémánt, ha szabad magam így kifejezni.* Képzeletben, most megropogtatja ujjait.* Ez a képesség viszont nem éppen egyedülálló a természetben. Legjobb példa az a faj, amelyik a legnagyobb sikereket érte el eddig, ami nem mint az ember. Gombamód szaporodik, és nincs olyan hely, ahol nem találkozhatsz valamelyik példányával. A legsikeresebb faj még, ha nem is emelkedik semmiben igazán.* Kicsit elkanyarodott a lovaktól, de hát mit tehet, ha elragadta a hév. Kiérdemelte Syndra, hogy közeledésére ne lépjen el.*
- Mondhatni a kettő egybegyúrva.* Erre azért büszke egy kicsit, még akkor is, ha csupán most kezdett el önállósodni. Szívesen ő is visszakérdezne ilyenkor, hogy na te mégis mit működsz, amiért ilyen holmit viselsz, de a hamarabb megelőzik őt, szóval inkább marad a lovaglásos dolognál.*
- Még nem gondolkodtam ilyesmin. Általában sűrűek a napjaim, nincs időm ilyesmire, meg ahhoz még oktatót is kéne keresnem. Túl sok idő, amit másra is fordíthatnék.* Sorol fel rögtön kifogásokat védekezés gyanánt, pedig tudja jól, hogy nem lenne éppen rossz dolog, ha saját hátasa volna. Könnyebb volna nagyobb távokat megtenni. Végül is inkább eltereli a témát a másik hajára, de ez is kevésnek bizonyul. Átlátnak rajta, mint egy szitán, és ezzel együtt nyíltan neki szegezik a kérdést.*
Öööö... Nem, dehogy is. Hehehe.* Szabadkozik gyorsan, de bénán.*
- Az az igazság, hogy nem szokásom ismeretlenekkel cseverészni, főleg nem a baljóslatúak. A te öltözeted pedig kimeríti a baljós fogalmat számomra.* Pillant rá jelentőségteljesen, amiből következtethet a másik, hogy akár némi magyarázattal is szolgálhatna kiléte kapcsán.*
//Lovagoltatás//
* Nimerilt igazán meglepi az, hogy az elf, az átlagtól elütő reakciót produkál. Máris másképpen néz rá, még a szája szegletét is megnyalintja izgatottságában.*
- Való igaz, bár az úgynevezett nemes vér már a gondos tenyésztésnek az eredménye. Egy csiszolt gyémánt, ha szabad magam így kifejezni.* Képzeletben, most megropogtatja ujjait.* Ez a képesség viszont nem éppen egyedülálló a természetben. Legjobb példa az a faj, amelyik a legnagyobb sikereket érte el eddig, ami nem mint az ember. Gombamód szaporodik, és nincs olyan hely, ahol nem találkozhatsz valamelyik példányával. A legsikeresebb faj még, ha nem is emelkedik semmiben igazán.* Kicsit elkanyarodott a lovaktól, de hát mit tehet, ha elragadta a hév. Kiérdemelte Syndra, hogy közeledésére ne lépjen el.*
- Mondhatni a kettő egybegyúrva.* Erre azért büszke egy kicsit, még akkor is, ha csupán most kezdett el önállósodni. Szívesen ő is visszakérdezne ilyenkor, hogy na te mégis mit működsz, amiért ilyen holmit viselsz, de a hamarabb megelőzik őt, szóval inkább marad a lovaglásos dolognál.*
- Még nem gondolkodtam ilyesmin. Általában sűrűek a napjaim, nincs időm ilyesmire, meg ahhoz még oktatót is kéne keresnem. Túl sok idő, amit másra is fordíthatnék.* Sorol fel rögtön kifogásokat védekezés gyanánt, pedig tudja jól, hogy nem lenne éppen rossz dolog, ha saját hátasa volna. Könnyebb volna nagyobb távokat megtenni. Végül is inkább eltereli a témát a másik hajára, de ez is kevésnek bizonyul. Átlátnak rajta, mint egy szitán, és ezzel együtt nyíltan neki szegezik a kérdést.*
Öööö... Nem, dehogy is. Hehehe.* Szabadkozik gyorsan, de bénán.*
- Az az igazság, hogy nem szokásom ismeretlenekkel cseverészni, főleg nem a baljóslatúak. A te öltözeted pedig kimeríti a baljós fogalmat számomra.* Pillant rá jelentőségteljesen, amiből következtethet a másik, hogy akár némi magyarázattal is szolgálhatna kiléte kapcsán.*
1290. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-12-02 22:15:45
Üzenet elküldve: 2021-12-02 22:15:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Lovagoltatás//
* A beszélgetés nem épp a vártak alapján alakul az elf számára. De ki lenne ha nem ő próbálna a másik félre rácáfolni. Eleget hallgatta a régi órákat anatómiából a különféle állat fajokról. Nem áll tőle messze, főleg nem a lovak. *
- Az még hagyján, a lovaknak inkább az egyediségét a természethez való fejlődésük adja. * Húz egy gonosz mosolyt az arcára, amit nem is próbál nagyon véka alá vetni. * - Melegvérűek és hidegvérűek. De ugye van a nemes vérűek is. * Gondolkozik el gyorsan. * - Annyi fajtára oszlanak ahány terület található. Ezzel arra utalok, hogy képesek alkalmazkodni a környezetükhöz. * Emeli fel a két kezét az ég felé * - Valamelyik kétszer akkora mint én, és van pici is ami inkább már póni. * Kezeit ezután már csak vissza teszi maga mellé, és néhány lépéssel megközelíti a másik felet. * - Talán csak nem kutató volnál? Vagy esetleg orvos? * Néz rá érdeklődve. * - Miért ne vehetnél lovat? Az, hogy nem tudsz lovagolni nem jelent semmit. Bármikor megtanulhatsz. * Rántja az égbe a vállát. Néhány pillanattal később pedig már a hajáról beszél. ~ De édes! Zavarba van! Látszik rajta. Talán nem tud témát kitalálni? Vagy ilyen ronda lennék? ~ Az eddigi gúnyos mosoly inkább csak fokozódik az elfen. A kósza tincset vissza igazítja a füle mögé. *
- Nem olyan egyedi mint azt szeretném. * Sóhajt fel. * - Talán zavarom a kisasszonyt? * Még néhány lépéssel közelebb megy a macskát szorongató vöröshöz. * - Ha csak bizonytalan vagy a lovakba vagy, hogy vegyél egyet. Akkor csak szólj nyugodtan, elmehetünk a lovamhoz és megpróbálhatsz lovagolni is.
* ~ Ebből még valami vicces is ki sülhet. ~ Kezd csillogni a szeme az egyedi rövidke kaland lehetőségétől. *
- Vagy valami baj lenne velem?
* Próbál ártatlan meglepődést illusztrálni a nő felé. *
//Lovagoltatás//
* A beszélgetés nem épp a vártak alapján alakul az elf számára. De ki lenne ha nem ő próbálna a másik félre rácáfolni. Eleget hallgatta a régi órákat anatómiából a különféle állat fajokról. Nem áll tőle messze, főleg nem a lovak. *
- Az még hagyján, a lovaknak inkább az egyediségét a természethez való fejlődésük adja. * Húz egy gonosz mosolyt az arcára, amit nem is próbál nagyon véka alá vetni. * - Melegvérűek és hidegvérűek. De ugye van a nemes vérűek is. * Gondolkozik el gyorsan. * - Annyi fajtára oszlanak ahány terület található. Ezzel arra utalok, hogy képesek alkalmazkodni a környezetükhöz. * Emeli fel a két kezét az ég felé * - Valamelyik kétszer akkora mint én, és van pici is ami inkább már póni. * Kezeit ezután már csak vissza teszi maga mellé, és néhány lépéssel megközelíti a másik felet. * - Talán csak nem kutató volnál? Vagy esetleg orvos? * Néz rá érdeklődve. * - Miért ne vehetnél lovat? Az, hogy nem tudsz lovagolni nem jelent semmit. Bármikor megtanulhatsz. * Rántja az égbe a vállát. Néhány pillanattal később pedig már a hajáról beszél. ~ De édes! Zavarba van! Látszik rajta. Talán nem tud témát kitalálni? Vagy ilyen ronda lennék? ~ Az eddigi gúnyos mosoly inkább csak fokozódik az elfen. A kósza tincset vissza igazítja a füle mögé. *
- Nem olyan egyedi mint azt szeretném. * Sóhajt fel. * - Talán zavarom a kisasszonyt? * Még néhány lépéssel közelebb megy a macskát szorongató vöröshöz. * - Ha csak bizonytalan vagy a lovakba vagy, hogy vegyél egyet. Akkor csak szólj nyugodtan, elmehetünk a lovamhoz és megpróbálhatsz lovagolni is.
* ~ Ebből még valami vicces is ki sülhet. ~ Kezd csillogni a szeme az egyedi rövidke kaland lehetőségétől. *
- Vagy valami baj lenne velem?
* Próbál ártatlan meglepődést illusztrálni a nő felé. *
1289. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-12-02 21:39:39
Üzenet elküldve: 2021-12-02 21:39:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 727
OOC üzenetek: 487
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 727
OOC üzenetek: 487
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Lovagoltatás//
* A macska önmagában kevés, hogy visszarántsa Nimerilt a valóságba, mivel apró neszeit, mozdulatait már szinte megszokta. Az ismeretlen ráköszöntő női hang viszont már célt ér a lánynál. Össze is rezzen meglepettségében.*
- Üdv!* Szól vissza illedelmesen, miközben szemügyre veszi magának a jövevényt. Mondhatni eléggé érdekes egy alak. Az öltözete mondhatni eléggé bizarr és egyben rémisztő is. Sebtében átfutja tetőtől-talpig, de mégis valami más ragadja meg a figyelmét, nem az öltözete.*
~ Jaj, de sápadt a bőre, az pedig nem az egészség jele. ~* Ellenben nem tűnődhet hosszasan most ezen el, mert az folytatja a beszédet.*
- Hogy én lovat vásároljak?* Kerekedik el a szeme a nyilvánvaló következtetésre.* Jaj, dehogy is, még ha ingyen kapnék egyet, akkor sem tudnék mit kezdeni vele. Még lovagolni sem tudok.* Hárítja el a másik kereskedőre vonatkozó ajánlatot, de azt nem állhatja meg viszont, hogy ne fűzzön a lovakhoz némi okosságot.*
- Viszont lenyűgöző állatok ezek az izmos jószágok. Például nincsen nekik kulcscsontjuk, csupán izmokkal és inakkal kapcsolódik lábuk a gerincükhöz. Ez megnöveli nekik a mozgékonyságukat.* A régi szép akadémiai évek most visszaköszöntenek. Egyszerűen csak kicsúszott a száján, minden tudatosságot nélkülözve. Nem tehet róla, ha egyszer az anatómiáért bolondul. Aldeisnek közben lába körül kezd fogyni a türelme, mert mi az mán, hogy vele senki nem foglalkozik. Rá is nyávog sértődötten, hogy tudassa végre rajta a sor.*
- Jól van már te mihaszna!* Pirít rá Nimeril, miközben lehajol, hogy ölbe vegye az akaratos karmost, aki elégedett dorombolásba kezd. Őszintén szólva a félvér most kicsit össze is van zavarodva. Nem igazán tudja, hogy mit mondhatna ennek a feketébe öltözött nőszemélynek. Faképnél csak nem hagyhatja, mert az tiszteletlenség, de akkor mit tegyen? Nem egy társasági egyén, aki csak úgy leáll traccsolni bárkivel. Zavarban van, de rendesen.*
~ Mit mondhatnék neki? Mit kéne mondanom? Csak így nem távozhatok.~* Még jó, hogy a fehér tincsek rakoncátlanul kikandikálnak a köpeny alól, mert az megragadja a figyelmét és egyben a választ is megadja a kérdésére.*
- Szép fehér a hajad, nem éppen a leggyakoribb fajta.* Na ezzel meg is van. Megvárja a hálás szavakat és aztán majd szépen el fog köszönni. Most már elégedett magával.*
//Lovagoltatás//
* A macska önmagában kevés, hogy visszarántsa Nimerilt a valóságba, mivel apró neszeit, mozdulatait már szinte megszokta. Az ismeretlen ráköszöntő női hang viszont már célt ér a lánynál. Össze is rezzen meglepettségében.*
- Üdv!* Szól vissza illedelmesen, miközben szemügyre veszi magának a jövevényt. Mondhatni eléggé érdekes egy alak. Az öltözete mondhatni eléggé bizarr és egyben rémisztő is. Sebtében átfutja tetőtől-talpig, de mégis valami más ragadja meg a figyelmét, nem az öltözete.*
~ Jaj, de sápadt a bőre, az pedig nem az egészség jele. ~* Ellenben nem tűnődhet hosszasan most ezen el, mert az folytatja a beszédet.*
- Hogy én lovat vásároljak?* Kerekedik el a szeme a nyilvánvaló következtetésre.* Jaj, dehogy is, még ha ingyen kapnék egyet, akkor sem tudnék mit kezdeni vele. Még lovagolni sem tudok.* Hárítja el a másik kereskedőre vonatkozó ajánlatot, de azt nem állhatja meg viszont, hogy ne fűzzön a lovakhoz némi okosságot.*
- Viszont lenyűgöző állatok ezek az izmos jószágok. Például nincsen nekik kulcscsontjuk, csupán izmokkal és inakkal kapcsolódik lábuk a gerincükhöz. Ez megnöveli nekik a mozgékonyságukat.* A régi szép akadémiai évek most visszaköszöntenek. Egyszerűen csak kicsúszott a száján, minden tudatosságot nélkülözve. Nem tehet róla, ha egyszer az anatómiáért bolondul. Aldeisnek közben lába körül kezd fogyni a türelme, mert mi az mán, hogy vele senki nem foglalkozik. Rá is nyávog sértődötten, hogy tudassa végre rajta a sor.*
- Jól van már te mihaszna!* Pirít rá Nimeril, miközben lehajol, hogy ölbe vegye az akaratos karmost, aki elégedett dorombolásba kezd. Őszintén szólva a félvér most kicsit össze is van zavarodva. Nem igazán tudja, hogy mit mondhatna ennek a feketébe öltözött nőszemélynek. Faképnél csak nem hagyhatja, mert az tiszteletlenség, de akkor mit tegyen? Nem egy társasági egyén, aki csak úgy leáll traccsolni bárkivel. Zavarban van, de rendesen.*
~ Mit mondhatnék neki? Mit kéne mondanom? Csak így nem távozhatok.~* Még jó, hogy a fehér tincsek rakoncátlanul kikandikálnak a köpeny alól, mert az megragadja a figyelmét és egyben a választ is megadja a kérdésére.*
- Szép fehér a hajad, nem éppen a leggyakoribb fajta.* Na ezzel meg is van. Megvárja a hálás szavakat és aztán majd szépen el fog köszönni. Most már elégedett magával.*
1288. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-12-02 20:18:16
Üzenet elküldve: 2021-12-02 20:18:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Régmúlt szelleme//
*Legközelebb biztos, hogy vesz egy szamarat vagy egy lovat, ami legalább a cipekedésben segítségére lehet. Mert ezt a vásárlást kissé lehet túlzottan bevállalta. De szavakba nem öntött imája úgy tűnik meghallgatásra talált. Ismerős a hang, ami megszólítja, de először még el sem jut a tudatáig a dolog, így hálásan fordul is a jótevője felé.*
- Igazán köszönöm. Azt hiszem elférne itt egy erős...
*Ahogy viszont megpillantja a szellemet a múltból a szemöldökeit összeráncolva szorít a krumplis zsákra. Talán még életében nem vágott ennyire mogorva ábrázatot, mint amivel most nem is olyan régi ismerősét jutalmazza meg.*
- Megoldom egyedül is.
*Horkan fel. Talán sértetten? Egy picit esetleg. Hisz nem volt semmi mély közöttük ahhoz, hogy a férfi szemére vesse az eltűnését. De valami akkor is volt aznap, ami nyomot hagyott benne, s talán ezért a hirtelen fellángolt dacosság.*
- Ott ahol eddig is. Sehol.
*Húzza el a száját. Hisz valószínűleg azt nem felejtette el a férfi, hogy miért is találkoztak ezelőtt. Hogy Cyliának és az apjának nem telik semmi luxusra, nemhogy cselédekre. Elmúltak már azok az idők.*
- Szerencsére mindig felbukkannak ilyen segítőkész lovagok. Akik talán kibírják, hogy hazáig segítsenek, nem pedig eltűnnek majd a sarkon.
*Ijesztően kedves mosolyt varázsol magára, de a hangjában olyan él van, amiből még egy féleszű is kikövetkezteti, hogy ebben semmi tréfa nem volt, hanem igenis Xidros szemére veti, hogy milyen ádázul faképnél hagyta. Pedig már majdnem meg is kedvelte, az pedig a lánynál nagy szó.
Ahogy a kosárért hajol füle mögé tűri haját, ami alól így ki is csillan az ajándékba kapott fülbevaló. Ha pedig azt hordja elvileg nem lehet olyan nagy a harag, nem igaz? Vagy csupán csak annyira még anyagias a kis hölgy, hogy ha ékszert is kap egy csalfa férfitól, akkor sem válik meg tőle, ha így bánnak vele. Hisz legalább drágának tűnő holmit viselhet, ami egy kicsit bearanyozza savanyú mindennapjait. De Cylia ilyen. Még mindig ragaszkodik a pompához és fényűzéshez, hiába, hogy már kezd beleszokni a nincstelenségbe.*
- Csak nehogy a nagy segíteni akarásodat félreértse a vőlegényem és helyettem ő pofozzon fel.
*Jön is a hirtelen és gyenge hazugság. Hisz azt tudja, hogy Xidros nem hülye, így könnyű kiszúrni, hogy az ujján semmi gyűrű sincs. Az elf lányka pedig valószínűleg olyannak adná be a derekát, aki egy pompás ékszert húzna az ujjára, hogy legyen mivel hencegnie. Ha pedig nincs gyűrű, akkor továbbra is híján van a vőlegényeknek.*
*Legközelebb biztos, hogy vesz egy szamarat vagy egy lovat, ami legalább a cipekedésben segítségére lehet. Mert ezt a vásárlást kissé lehet túlzottan bevállalta. De szavakba nem öntött imája úgy tűnik meghallgatásra talált. Ismerős a hang, ami megszólítja, de először még el sem jut a tudatáig a dolog, így hálásan fordul is a jótevője felé.*
- Igazán köszönöm. Azt hiszem elférne itt egy erős...
*Ahogy viszont megpillantja a szellemet a múltból a szemöldökeit összeráncolva szorít a krumplis zsákra. Talán még életében nem vágott ennyire mogorva ábrázatot, mint amivel most nem is olyan régi ismerősét jutalmazza meg.*
- Megoldom egyedül is.
*Horkan fel. Talán sértetten? Egy picit esetleg. Hisz nem volt semmi mély közöttük ahhoz, hogy a férfi szemére vesse az eltűnését. De valami akkor is volt aznap, ami nyomot hagyott benne, s talán ezért a hirtelen fellángolt dacosság.*
- Ott ahol eddig is. Sehol.
*Húzza el a száját. Hisz valószínűleg azt nem felejtette el a férfi, hogy miért is találkoztak ezelőtt. Hogy Cyliának és az apjának nem telik semmi luxusra, nemhogy cselédekre. Elmúltak már azok az idők.*
- Szerencsére mindig felbukkannak ilyen segítőkész lovagok. Akik talán kibírják, hogy hazáig segítsenek, nem pedig eltűnnek majd a sarkon.
*Ijesztően kedves mosolyt varázsol magára, de a hangjában olyan él van, amiből még egy féleszű is kikövetkezteti, hogy ebben semmi tréfa nem volt, hanem igenis Xidros szemére veti, hogy milyen ádázul faképnél hagyta. Pedig már majdnem meg is kedvelte, az pedig a lánynál nagy szó.
Ahogy a kosárért hajol füle mögé tűri haját, ami alól így ki is csillan az ajándékba kapott fülbevaló. Ha pedig azt hordja elvileg nem lehet olyan nagy a harag, nem igaz? Vagy csupán csak annyira még anyagias a kis hölgy, hogy ha ékszert is kap egy csalfa férfitól, akkor sem válik meg tőle, ha így bánnak vele. Hisz legalább drágának tűnő holmit viselhet, ami egy kicsit bearanyozza savanyú mindennapjait. De Cylia ilyen. Még mindig ragaszkodik a pompához és fényűzéshez, hiába, hogy már kezd beleszokni a nincstelenségbe.*
- Csak nehogy a nagy segíteni akarásodat félreértse a vőlegényem és helyettem ő pofozzon fel.
*Jön is a hirtelen és gyenge hazugság. Hisz azt tudja, hogy Xidros nem hülye, így könnyű kiszúrni, hogy az ujján semmi gyűrű sincs. Az elf lányka pedig valószínűleg olyannak adná be a derekát, aki egy pompás ékszert húzna az ujjára, hogy legyen mivel hencegnie. Ha pedig nincs gyűrű, akkor továbbra is híján van a vőlegényeknek.*
1287. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-12-02 16:20:49
Üzenet elküldve: 2021-12-02 16:20:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Régmúlt szelleme//
*Xidros számára cseppet sem kellemetlen a piaci környezet, annál is inkább, hiszen az ember mindig lel magának kincseket, ha elég kitartóak keres és van adottsága észrevenni is ezeket. Meg ilyen tömeg között mindig akad valami érdekes, egy kis összeszólalkozás, apró tolvajlások, vagy dulakodások. Időnként pedig a mutatványosok is szerencsét próbálnak némi arany reményében, és Xidros sosem rest megállni és megcsodálni amit kínálnak.
Most is a szokásos sétáját tartja, ráérősen, időnként belé is ütköznek rohangáló gyerekek vagy szitkozódást észlel siető polgároktól, de a férfi nem zavartatja magát. Egyébként sincs jobb dolga, persze ha akarna tudna feladatot találni magának, de unja már a könyvek felett görnyedést, nincs is hozzászokva a sok egy helyben üléshez.
Túrája során egy érdekes alakra lesz figyelmes. A gyönyörű, világos haj, a törékeny női alak emlékezteti egy nem is annyira régi ismerősre, aki mély nyomott hagyott benne. Nyilvánvalóan nem érzelmi értelemben, csupán a leányban akadt valami báj, ami miatt megjegyezhetőbbé vált a vén róka számára, akinek már bőven akadt dolga más hölgyekkel.*
- Segíthetek esetleg a cipekedésben?
*Szólítja meg a hölgyet, és igyekszik mögüle a látóterébe lépni, hogy ne essen esetleg egy ösztönös pofon áldozatául. Remélve, hogy a másik nem felejtette el mosolyog a hosszú életű leányra, és kezét nyújtja a kosárért meg a krumpliért.*
- Hol vannak ilyenkor a cselédek, hogy egy ilyen finom hölgynek kelljen ezzel foglalkoznia?
*Foglalkozhatna más dolgokkal, például vele. Igaz, hogy Xidros váratlanul tűnt el, mint általában a hozzá hasonló férfiak, de ettől a ténytől hajlandó készségesen eltekinteni. Közben kíváncsi tekintetével a vásárolt ékszert keresi, és a leány arcát fürkészi, hogy megfejthesse annak érzéseit saját jelenlétével kapcsolatban.*
*Xidros számára cseppet sem kellemetlen a piaci környezet, annál is inkább, hiszen az ember mindig lel magának kincseket, ha elég kitartóak keres és van adottsága észrevenni is ezeket. Meg ilyen tömeg között mindig akad valami érdekes, egy kis összeszólalkozás, apró tolvajlások, vagy dulakodások. Időnként pedig a mutatványosok is szerencsét próbálnak némi arany reményében, és Xidros sosem rest megállni és megcsodálni amit kínálnak.
Most is a szokásos sétáját tartja, ráérősen, időnként belé is ütköznek rohangáló gyerekek vagy szitkozódást észlel siető polgároktól, de a férfi nem zavartatja magát. Egyébként sincs jobb dolga, persze ha akarna tudna feladatot találni magának, de unja már a könyvek felett görnyedést, nincs is hozzászokva a sok egy helyben üléshez.
Túrája során egy érdekes alakra lesz figyelmes. A gyönyörű, világos haj, a törékeny női alak emlékezteti egy nem is annyira régi ismerősre, aki mély nyomott hagyott benne. Nyilvánvalóan nem érzelmi értelemben, csupán a leányban akadt valami báj, ami miatt megjegyezhetőbbé vált a vén róka számára, akinek már bőven akadt dolga más hölgyekkel.*
- Segíthetek esetleg a cipekedésben?
*Szólítja meg a hölgyet, és igyekszik mögüle a látóterébe lépni, hogy ne essen esetleg egy ösztönös pofon áldozatául. Remélve, hogy a másik nem felejtette el mosolyog a hosszú életű leányra, és kezét nyújtja a kosárért meg a krumpliért.*
- Hol vannak ilyenkor a cselédek, hogy egy ilyen finom hölgynek kelljen ezzel foglalkoznia?
*Foglalkozhatna más dolgokkal, például vele. Igaz, hogy Xidros váratlanul tűnt el, mint általában a hozzá hasonló férfiak, de ettől a ténytől hajlandó készségesen eltekinteni. Közben kíváncsi tekintetével a vásárolt ékszert keresi, és a leány arcát fürkészi, hogy megfejthesse annak érzéseit saját jelenlétével kapcsolatban.*
1286. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-12-01 20:47:50
Üzenet elküldve: 2021-12-01 20:47:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Lovagoltatás//
* Tekintete csak úgy cikázik a pipere holmik között. Már öt árusnál is meg akadt a tekintete egy-egy újdonságon. Syndra mindig is igényes teremtésnek vallotta magát. A legújabb olajok, ceruzák, arc festékek, vagy akár azok az aranyos pamacsok, amiket lószőrből készítenek, hogy azzal is a szükséges plusz pírt az arcára kenhesse folt mentesen. ~ Természetesen ma se találok hollót. ~ Sóhajt fel magányosan. ~ Amióta nincs velem, nincs kihez beszélnem. A többiekkel meg olyan ritkán találkozok. ~ Hőbörög magában. Battyogva a térköveken az árusok termékeit vizslatja tovább, néhol már állatokkal is rendelkeznek a kereskedők. ~ Úgy látszik nagyon a végére jöttem, itt nem lesz semmi smink. ~ A nagy tragédia közepette megakad szeme egy macskán, ahogyan egy nő lábainál kígyózik. Valahogy szegény tekergő cicának nem sikerül felhívnia a félvér figyelmét, pedig mindent megtesz az ügy érdekébe. Egy ideig csak mosolyogva nézi, utána végig is méri az elbambult vöröses hajú nőt. ~ A férfiak a vékony nőket szeretik, de azért talán ez kicsit túlzás. ~ Méri fel, utána meg magára is tereli a figyelmét. Végig tapogatva magát. ~ Derék is igenis kell. Egy kicsit megrázod, és már a férfiak a lábad előtt hevernek. ~ Gyorsan ki is rázza fejéből a felesleges elmélyülést. Haját hátra dobva eszébe jut, hogy ő melyik árusnál is vette az új lovát. ~ Talán adhatnék neki egy két tanácsot. Az a bácsi ma is a piacon van. Drága de megéri. ~ Rántja fel képzeletbe a szemöldökét a '' drága '' kifejezésre. De nem húzza tovább a saját idejét, oda lép a félvérhez. *
- Üdvözlet! * Fonja háta mögött össze a két kezét, és gyermeteg mosolyt húz az arcára. * - Csak nem lovat szeretnél venni? * Kérdezi érdeklődve a félvért. * - Mert ha igen, akkor tudok neked egy nagyon jó kereskedőt. Én is tőle vettem a lovamat. * Néz végig az itteni lovakon. * - Drágának drága a kereskedő, de sokkal jobb és erősebbek a lovai, mint ezeknek a kereskedőknek.
* Bármennyire is bugyután, de mégis valamiért segíteni szeretne a lánynak. Nem éppen az ő szokása, csak úgy leszólítani ismeretleneket az utcán, de valahogy most egy érdekes állapotnak köszönhetően kifacsarodott önmagából. *
A hozzászólás írója (Syndrathul Pernelis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.12.01 21:01:21
//Lovagoltatás//
* Tekintete csak úgy cikázik a pipere holmik között. Már öt árusnál is meg akadt a tekintete egy-egy újdonságon. Syndra mindig is igényes teremtésnek vallotta magát. A legújabb olajok, ceruzák, arc festékek, vagy akár azok az aranyos pamacsok, amiket lószőrből készítenek, hogy azzal is a szükséges plusz pírt az arcára kenhesse folt mentesen. ~ Természetesen ma se találok hollót. ~ Sóhajt fel magányosan. ~ Amióta nincs velem, nincs kihez beszélnem. A többiekkel meg olyan ritkán találkozok. ~ Hőbörög magában. Battyogva a térköveken az árusok termékeit vizslatja tovább, néhol már állatokkal is rendelkeznek a kereskedők. ~ Úgy látszik nagyon a végére jöttem, itt nem lesz semmi smink. ~ A nagy tragédia közepette megakad szeme egy macskán, ahogyan egy nő lábainál kígyózik. Valahogy szegény tekergő cicának nem sikerül felhívnia a félvér figyelmét, pedig mindent megtesz az ügy érdekébe. Egy ideig csak mosolyogva nézi, utána végig is méri az elbambult vöröses hajú nőt. ~ A férfiak a vékony nőket szeretik, de azért talán ez kicsit túlzás. ~ Méri fel, utána meg magára is tereli a figyelmét. Végig tapogatva magát. ~ Derék is igenis kell. Egy kicsit megrázod, és már a férfiak a lábad előtt hevernek. ~ Gyorsan ki is rázza fejéből a felesleges elmélyülést. Haját hátra dobva eszébe jut, hogy ő melyik árusnál is vette az új lovát. ~ Talán adhatnék neki egy két tanácsot. Az a bácsi ma is a piacon van. Drága de megéri. ~ Rántja fel képzeletbe a szemöldökét a '' drága '' kifejezésre. De nem húzza tovább a saját idejét, oda lép a félvérhez. *
- Üdvözlet! * Fonja háta mögött össze a két kezét, és gyermeteg mosolyt húz az arcára. * - Csak nem lovat szeretnél venni? * Kérdezi érdeklődve a félvért. * - Mert ha igen, akkor tudok neked egy nagyon jó kereskedőt. Én is tőle vettem a lovamat. * Néz végig az itteni lovakon. * - Drágának drága a kereskedő, de sokkal jobb és erősebbek a lovai, mint ezeknek a kereskedőknek.
* Bármennyire is bugyután, de mégis valamiért segíteni szeretne a lánynak. Nem éppen az ő szokása, csak úgy leszólítani ismeretleneket az utcán, de valahogy most egy érdekes állapotnak köszönhetően kifacsarodott önmagából. *
A hozzászólás írója (Syndrathul Pernelis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.12.01 21:01:21
1285. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-12-01 19:39:26
Üzenet elküldve: 2021-12-01 19:39:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 727
OOC üzenetek: 487
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 727
OOC üzenetek: 487
Játékstílus: Megfontolt
// Lovagoltatás //
// Második szál //
* Nimeril gyakorta jár a piacon, hiszen rengeteg dologra van szüksége a munkája során, de az is megesik, hogy olykor nézelődik, hátha megakad a szeme valami olyasmin, amit akár érdemes is volna megvenni. Az ilyen vásárokban elég sok érdekes csecsebecsét lehet találni, ha figyelmes a félvér. Egyesek számára csupán szemét, de akad aki a szemetet meg a régi lomokat is tudja értékelni, jobb esetben még fel is használni. Ma éppen az utóbbiról van szó. Van most szabad ideje, szóval nézelődik egy kicsit. Macskája a kétszínű Aldeis pedig hűségesen kutyagol mögötte, de lehet jobb szó volna a macskagolás. A mai napon eddig még semmit sem vásárolt, és nagyon úgy tűnik, hogy ez már így is marad. A piactérnek a szélére ért. A lábas állatokra amiket itt kínálnak pedig neki semmi szüksége. Talán egy hátas jó volna, de a lovaglás az nem az erőssége. Pedig a hosszú útjai során nem volna éppen rossz, ha nem kéne gyalogolnia. Tekintette el is kalandozik a nemes állatokon. Nem jár sokáig agya az utazáson, mert néhány pillanat elteltével máris az anatómiájukon kezd tűnődni. Macskája a lába körül sündörög, hátha sikerül felhívnia magára a figyelmet, de gazdája jelenleg csupán egy álldogáló zombi.*
// Második szál //
* Nimeril gyakorta jár a piacon, hiszen rengeteg dologra van szüksége a munkája során, de az is megesik, hogy olykor nézelődik, hátha megakad a szeme valami olyasmin, amit akár érdemes is volna megvenni. Az ilyen vásárokban elég sok érdekes csecsebecsét lehet találni, ha figyelmes a félvér. Egyesek számára csupán szemét, de akad aki a szemetet meg a régi lomokat is tudja értékelni, jobb esetben még fel is használni. Ma éppen az utóbbiról van szó. Van most szabad ideje, szóval nézelődik egy kicsit. Macskája a kétszínű Aldeis pedig hűségesen kutyagol mögötte, de lehet jobb szó volna a macskagolás. A mai napon eddig még semmit sem vásárolt, és nagyon úgy tűnik, hogy ez már így is marad. A piactérnek a szélére ért. A lábas állatokra amiket itt kínálnak pedig neki semmi szüksége. Talán egy hátas jó volna, de a lovaglás az nem az erőssége. Pedig a hosszú útjai során nem volna éppen rossz, ha nem kéne gyalogolnia. Tekintette el is kalandozik a nemes állatokon. Nem jár sokáig agya az utazáson, mert néhány pillanat elteltével máris az anatómiájukon kezd tűnődni. Macskája a lába körül sündörög, hátha sikerül felhívnia magára a figyelmet, de gazdája jelenleg csupán egy álldogáló zombi.*
1284. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-12-01 10:36:04
Üzenet elküldve: 2021-12-01 10:36:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Régmúlt szelleme//
*Maga sem tudja mi hozta ki a piacra. Pedig mostanában az eddigieknél is jobban igyekszik elkerülni a társaságot. Odahaza jó, amióta az apja elutazott. Nem piszkálja senki, nem erőltetik a házasságot. Csend van és béke. Erre most kiszakad a kellemes magányból, hogy a zsúfolt piacba vesse bele magát. Az igaz, hogy nem ártana kicsit bevásárolni otthonra, de amennyit eszik ez sem olyan létfontosságú. Talán titkon csak vágyja a társaságot? Az arcára pont nem ez van írva, ennek ellenére nem kizárandó dolog. Pedig az undok kifejezés, ami a bájos pofira ül pont nem arról árulkodik, hogy bárki társaságára rá lenne szorulva.
De azért járja a sorokat, nagyjából céltudatosan. Főleg, hogy abban a helyzetben van, hogy nagyon is jól tudja mit akar otthonra. Így nem csábítják el a szép kelméket árulók, sem az ékszerekkel csábítgató árusok hada. Pedig nem lenne ellenére végre felpezsdíteni a ruhatárát, de ezt továbbra sem engedheti meg magának.*
- Jó napot!
*Motyogja, mikor elérkezik az ételekhez. Hisz főzni akar, így ahhoz kell bevásárolni. Meg persze inni is, de az egy sorral odébb lesz majd. Azt már jól tudja. Az árus mindent rá akar tukmálni, de szemei hozzáértőként kutakodnak az áruk között. Így a végére összeválogat magának a répából szebbeket, egy jó adag gombát, vad húst, fűszereket, kenyeret és krumplit. Természetesen az utolsót nem gondolta át eléggé. Hiszen amíg a vásárolt holmik java elfér a kosarában, addig a zsák krumpli már nem olyan könnyű móka. Ilyenkor tűnik jó ötletnek, hogy előbb az üveg italért kellett volna menni, de most már késő bánat, így egyik karján a kosárral, másik kezében a zsák krumplival sétál át az italokhoz, ahonnan egy jó üveg rummal távozik. Az a 472 arany nem kevés pénz. nem is esik jól kifizetni az árusoknak (Mesélő (Hydra)), de a szükség nagy úr.
Az igazat megvallva most egy kicsit körbenézelődne, de a krumpli társaságában okosabbnak tűnik hazafelé venni az utat. A piac széléig el is vergődi magát, de ott már muszáj kicsit megpihennie.*
*Maga sem tudja mi hozta ki a piacra. Pedig mostanában az eddigieknél is jobban igyekszik elkerülni a társaságot. Odahaza jó, amióta az apja elutazott. Nem piszkálja senki, nem erőltetik a házasságot. Csend van és béke. Erre most kiszakad a kellemes magányból, hogy a zsúfolt piacba vesse bele magát. Az igaz, hogy nem ártana kicsit bevásárolni otthonra, de amennyit eszik ez sem olyan létfontosságú. Talán titkon csak vágyja a társaságot? Az arcára pont nem ez van írva, ennek ellenére nem kizárandó dolog. Pedig az undok kifejezés, ami a bájos pofira ül pont nem arról árulkodik, hogy bárki társaságára rá lenne szorulva.
De azért járja a sorokat, nagyjából céltudatosan. Főleg, hogy abban a helyzetben van, hogy nagyon is jól tudja mit akar otthonra. Így nem csábítják el a szép kelméket árulók, sem az ékszerekkel csábítgató árusok hada. Pedig nem lenne ellenére végre felpezsdíteni a ruhatárát, de ezt továbbra sem engedheti meg magának.*
- Jó napot!
*Motyogja, mikor elérkezik az ételekhez. Hisz főzni akar, így ahhoz kell bevásárolni. Meg persze inni is, de az egy sorral odébb lesz majd. Azt már jól tudja. Az árus mindent rá akar tukmálni, de szemei hozzáértőként kutakodnak az áruk között. Így a végére összeválogat magának a répából szebbeket, egy jó adag gombát, vad húst, fűszereket, kenyeret és krumplit. Természetesen az utolsót nem gondolta át eléggé. Hiszen amíg a vásárolt holmik java elfér a kosarában, addig a zsák krumpli már nem olyan könnyű móka. Ilyenkor tűnik jó ötletnek, hogy előbb az üveg italért kellett volna menni, de most már késő bánat, így egyik karján a kosárral, másik kezében a zsák krumplival sétál át az italokhoz, ahonnan egy jó üveg rummal távozik. Az a 472 arany nem kevés pénz. nem is esik jól kifizetni az árusoknak (Mesélő (Hydra)), de a szükség nagy úr.
Az igazat megvallva most egy kicsit körbenézelődne, de a krumpli társaságában okosabbnak tűnik hazafelé venni az utat. A piac széléig el is vergődi magát, de ott már muszáj kicsit megpihennie.*
1283. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-11-26 12:06:59
Üzenet elküldve: 2021-11-26 12:06:59
ÚJ
![>Zraxon Drakh [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11998_1612121130_ork_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Vuyren és Flhet'cher//
* A piactér nyüzsgése nem csökkenti Zraxon éberségét, sőt, csak még inkább ideges lesz tőle. Annyi sokféle férfi és nő fordul meg itt, még ebben a hidegben is, és nem tudja, hogy melyiktől mire számíthat. Na persze nem húzza össze magát, büszke, kihúzott testtartással tör magának utat a tömegben, a fogadónak kinéző ivó felé tartva. Egy kis ital biztos segíteni fog azon, hogy megnyugodjon valamelyest, vagy pont ellenkezőleg, csak még agresszívabbá teszi. Sose tudja, hogy mire számítson, ha iszik. *
//Vuyren és Flhet'cher//
* A piactér nyüzsgése nem csökkenti Zraxon éberségét, sőt, csak még inkább ideges lesz tőle. Annyi sokféle férfi és nő fordul meg itt, még ebben a hidegben is, és nem tudja, hogy melyiktől mire számíthat. Na persze nem húzza össze magát, büszke, kihúzott testtartással tör magának utat a tömegben, a fogadónak kinéző ivó felé tartva. Egy kis ital biztos segíteni fog azon, hogy megnyugodjon valamelyest, vagy pont ellenkezőleg, csak még agresszívabbá teszi. Sose tudja, hogy mire számítson, ha iszik. *
1282. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-11-18 08:11:37
Üzenet elküldve: 2021-11-18 08:11:37
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Felszerelkezés//
//Nyílt//
*Miután kialudta a hullarészegséget, Dolest vissza megy a piacra, hátha talál megint valami érdekeset. Nem talál semmi egyebet, mint azelőtt, leszámítva persze azt, hogy akciós a barack. Rögtön előkaparja az aranyokat, aztán már ugrik is az árusra. 3 barackot sikerült szereznie végül. Kicsit erjedt szaga van, de még jó lesz. Élete egyik legjobb üzletét kötötte meg ezzel, ami elég szánalmas...*
//Nyílt//
*Miután kialudta a hullarészegséget, Dolest vissza megy a piacra, hátha talál megint valami érdekeset. Nem talál semmi egyebet, mint azelőtt, leszámítva persze azt, hogy akciós a barack. Rögtön előkaparja az aranyokat, aztán már ugrik is az árusra. 3 barackot sikerült szereznie végül. Kicsit erjedt szaga van, de még jó lesz. Élete egyik legjobb üzletét kötötte meg ezzel, ami elég szánalmas...*
1281. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-11-17 20:19:26
Üzenet elküldve: 2021-11-17 20:19:26
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Felszerelkezés//
//Nyílt//
*Amíg a rendelt felszerelések készen nem lesznek, Dolest körülnéz egy kicsit a piactéren, hátha talál valami érdekeset, vagy valami újat tanul. Habár erre nem sok lehetőség nyílik, de azért csak meg kell próbálni, nemde? Minden nyüzsög, árusok ordibálva árulják a portékáikat, gyerekek játszanak, amíg az anyjuk be nem vásárol a mai ebédhez. Még mintha hallott volna bárdokat játszani lanton és énekelni, de a piac nyüzsgésétől igencsak nehezen lehetett kivenni. Az egyszerű hentesektől kezdve könyvárusokon keresztül egészen a varázsló- és bájital boltokig minden volt. Dolest csak kapkodta a fejét ide-oda, azt sem tudta, hogy melyik irányba nézzen. Mindenhol volt valami, elvégre egy piactérnek teli kell lenni. Még egy kis szökőkutat is látott, ahol éppen gyerekek tapicskoltak benne bokáig a kutyájukkal együtt. Egyszer csak megáll egy szépen kinéző boltocska előtt, majd megnézi, hogy mi van a polcokon. A polc roskadásig volt mindenfélékkel, majd az árus kilépett. Úgy tett, mintha nem látná Dolestet, de igenis látta, már alig várta, hogy megszólaljon. Ekkor Dolest tényleg megszólalt:*
-Szeretnék vásárolni!
//Nyílt//
*Amíg a rendelt felszerelések készen nem lesznek, Dolest körülnéz egy kicsit a piactéren, hátha talál valami érdekeset, vagy valami újat tanul. Habár erre nem sok lehetőség nyílik, de azért csak meg kell próbálni, nemde? Minden nyüzsög, árusok ordibálva árulják a portékáikat, gyerekek játszanak, amíg az anyjuk be nem vásárol a mai ebédhez. Még mintha hallott volna bárdokat játszani lanton és énekelni, de a piac nyüzsgésétől igencsak nehezen lehetett kivenni. Az egyszerű hentesektől kezdve könyvárusokon keresztül egészen a varázsló- és bájital boltokig minden volt. Dolest csak kapkodta a fejét ide-oda, azt sem tudta, hogy melyik irányba nézzen. Mindenhol volt valami, elvégre egy piactérnek teli kell lenni. Még egy kis szökőkutat is látott, ahol éppen gyerekek tapicskoltak benne bokáig a kutyájukkal együtt. Egyszer csak megáll egy szépen kinéző boltocska előtt, majd megnézi, hogy mi van a polcokon. A polc roskadásig volt mindenfélékkel, majd az árus kilépett. Úgy tett, mintha nem látná Dolestet, de igenis látta, már alig várta, hogy megszólaljon. Ekkor Dolest tényleg megszólalt:*
-Szeretnék vásárolni!
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2936-2955