//Akimista kerestetik//
*A lány korára vonatkozó kérdésre nem olyan választ kap, amire számított, de egy ilyen sokszínű városban igazán nem lepődhet meg a férfi. Fél-elf, elf, tündér vagy egy nagyon vézna gnóm, teljsen mindegy. Biztos nem ork vagy mélységi, vagy ha mégis, megérdemli a sikerét, ha ilyen jó az álcája.*
-Az szuper.
*Ha ismeri a házat, és így is jön, biztos nem fog kifordulni. Az egyetlen dolog ami miatt még Gwador aggódik, az az, hogy tényleg értsen a munkájához.*
-Helyes.
*Ismeri el tárgyilagosan. A helyismeret mindig jól jön. Lassan már csak néhány sarokra vannak a végcéljuktól, akár tudja a lány, akár nem. Gwador szótlanul halad, kifogyott minden kérdésből, céltalanul fecsegni meg nem az ő tisztje. Ott vannak erre a nők.*
-Oda megyünk.
*Mutat ujjával az előttük alig száz lépésnyire tornyosuló fa kapura. Ha esetleges kérdés merül fel, arra szívélyesen válaszol még az úton, de rövidesen máris ott találhatják magukat. A férfi belöki maga előtt az ajtót - minthogy nincs ajtónálló - és beinvitálja a lányt.*
~Kérjem, hogy várjon itt, vagy kövessen, vagy küldjem a tanácsterembe, vagy...?~
-Gyere, menjünk fel a nagyterembe, aztán ha az Úrnő és a mester csatlakoznak hozzánk.
*Felkíséri Nilyriát, és hellyel kínálja, amíg ő elmegy és megkeresi Meropeát. Néhány termet végigjárva Lyvänar szobája felől kiszűrődő hangokat hall. Megáll a zárt ajtó mellett és néhány pillanatig csak fülel, hogy jó helyen jár-e, és miről folyik a diskurzus.*
~Na jó, ezt hallani se akarom.~
*Könyveli el magában a házasság szó hallatán, aztán úgy dönt tovább áll, és előkeríti Liorn mestert. Szerencsére az öreg rutinja igen kiszámítható, így hamar rátalál.*
-Liorn.
*Szólítja egész egyszerűen a keresztnevén, ahogy szokta. Nem sokkal öregebb, mint Gwador, de persze a tisztelet meg van benne iránta.*
-Hoztam egy érdeklődő alkimistát. A tanácsteremben vár. Alkalmasint gyere fel, kérlek.
*Ezzel magára hagyja a mestert, hogy tegyen-vegyen amit akar, a szakállas már el is indul az újonc felé. Benyit a terembe, szótlanul odaviharzik az asztalhoz, és néhány székkel odébb helyet foglal, amíg várnak.*
-Nem soká jön a mester.
*Jegyzi meg, miközben baljával karózza a fejét, és egészen természetesen elkezd ujjai végével kopogni az asztalon.*