//Nyílt//
//Syndrathul Pernelis//
* Volt valami izgalmas abban, ahogy ott ült és bámulta a tömeget, szinte tanulmányozta a forgatagot, fürkészte az emberek vonásait, gesztusaikat próbálta elméjébe vésni, és ha éppen olyat látott, szája elé kapva a kezét, egy jót kuncogott. Ez a megfigyelés amolyan tanulási mechanizmus volt nála, s egyben kikapcsolódás. Szerencsére mindezt feltűnés nélkül tudta űzni, mert a kurtizán gönceit eldugta. Nem viselt most kirívó ruhát, smink sem fedte ezúttal arcát, már-már bájosnak és ártatlannak hathatott hófehér bőre, kedves vonásai. A fehér, nőiesre szabott ing egyszerű szövetből készült, nem csillogott, mint a selyem. Mindezt egy sötétkék fűző vette körbe, mi enyhén kiemelte nőies idomait, melyek közé belógott a nyakában hordott, tűzköves nyaklánca. Gondolt arra, hogy a matróztól elcsent ékszert is felhelyezze, végül ezt még sem tette, maradt a lánc a lány nadrágja zsebében, mi szintén egyszerű, fekete szövetből készült és szinte ráolvadt a testére. Ehhez párosult még a kopott csizma, amit a Pegazus egyik ittas vendégnőjétől csent el.
Persze vágyott már arra, hogy díszes, csinos és nőies holmikhoz jusson, selyemhez, bőrhöz és ezüstékszerekhez, úri hölgyekhez méltó szép ruhákhoz. Ezek anno meg is adattak neki, azokat viszont elkobozta tőle a gaz ura, aki efféle életre kényszerítette a lányt. Most már ugyan nem volt kényszer, de sok máshoz nem értett a tolvajlás mellett. Férjet meg nem akart, köszönte szépen, abból épp elég volt az az egy is. Menekült előle, menekült, és remélte, hogy itt majd új életet kezdhet. Ennek örömére harapott még egy utolsót az almából, majd hajította is el a csutkát, ami pechére az egyik óriás kobakjának ütközött.*
- Ki volt ez? - *Dörrent fel a mély, öblös hang, mire Thylene sietve kapta el a fejét, s rezzenéstelenül próbált tovább ücsörögni, nehogy lebukjon. Persze a nevetés szétfeszítette bordáit, alig tudta visszafogni, hogy ne törjön belőle elő, küszködött. Ennek hála grimasz kavarodott az arcára, de próbálta elterelni a gondolatait. Ekkor akadt meg a tekintete a közelben némi morgáson. Nem hallotta, hogy mi lehet a gond, csupán a nő vonásaiból sejtette, hogy az ott ólálkodó férfi bosszanthatta fel. De mivel köze nem volt hozzá, el is kapta a tekintetét, s egy kicsit el is révedt a gondolataiban. Olyannyira, hogy mire felkapta a fejét, a korábban látott elf(társnő) már mellette ücsörgött.*
- Olyasmi, túl sokan vannak, ilyenkor lehetetlen vásárolni -
*Sóhajtott egyet, s közben lopva szemügyre vette a másikat. Neki több és jobb cuccai is voltak, nem beszélve arról a zsákról, ami ki tudja, hogy miféle kincseket rejtett. A benne rejlő tolvaj elméje azonnal kattogni kezdett, s képzeletben már ki is zsebelte a másikat.*
- Ezért is gondoltam, hogy inkább leülök, és megvárom, míg az a behemót végez -
*Bökött pillantásával az egyik árus standja felé, ahol egy tagbaszakadt alak állta el az utat a többiek elől.*
- Hm? Ó erre gondolsz? - *Kezével megfogta az ing szélét, közben elmosolyodott.*
- De igen, jó lenne egy köpeny, sajnos az enyémet ellopták tegnap a pénzemmel együtt -
*Megint csak sóhajtott, ki tudja, talán a másik van olyan naiv, hogy megszánja, és vesz neki egyet,vagy az övét átadja. Milyen szép is lenne!*
- A Te köpenyed gyönyörű! - *jegyezte meg, miközben megfogta ujjaival az anyagot.*
- Láttam, hogy belefutottál abba a pufókba, fél órája engem is felhergelt - *jegyezte meg egy mosollyal* - Gyakran jársz erre a piacra? *kíváncsiskodott*
A hozzászólás írója (Thylene Gounelle) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.03.15 21:33:04