//Nyári forgatag//
*A jó idő beköszöntével a szokottnál is kevesebb alkalommal látogatott el a városba az elf, hiszen megannyi teendője akad ilyenkor. Naphosszat az erdőt és a mezőt járja a különféle hozzávalókért kutatva, és ha a begyűjtéssel végzett is, a munka java még mindig hátra volt. A különféle főzetek, kenőcsök és egyebek nem készülnek el maguktól, mindent gondosan elő kell készíteni, azután pedig elkészíteni. Így hát a városba csak akkor tesz kitérőt, ha valamire már nagyon nagy szüksége van, az egyszerűbben beszerezhető dolgokat a falvakban is megtalálja.
De ez a nap más. Ismét ünnep van a nyár beköszöntével, és ez előcsalogatja a hóhajú elfet is, elérve, hogy egy napot a pihenésnek is szenteljen. Már-már kislányos izgatottsággal érkezik a Piactérre, hogy nézelődjön egy nagyot, vagy ha megint akad valami vetélkedő, ami fellelkesíti, hát induljon rajta. Elvégre, ha télen túlélte azt a bizonyos szánkó versenyt, akkor itt is akadhat valami, amiben kipróbálhatja magát, és mulat egy jót. Amit egyből kizár, az az ivó verseny, egyrészt, nem szeretne lerészegedni, másrészt ilyen téren legyőzni őt, valljuk be, nem nevezhető kihívásnak.
Addig is, amíg dűlőre jut a verseny kérdésben, nézelődik egyet. Az ételkülönlegességekre hamar felfigyel, már az illatuk miatt is odavonzza a bódéhoz a kíváncsi elfet, megszemléli a választékot, és persze megjegyzi magának, mi az amit majd ebédre megkóstolna, vagy napközben elmajszolna egy kis nassolás gyanánt.
Természetesen a Gazdagnegyedhez közeli árusok portékáit is megnézi. Ugyan megjelenése azért távol áll a szakadttól, azért határozottan látni rajta, hogy nem túl valószínű, hogy bármit is vásárolna. Egy-egy ékszer, vagy szép ruha még csak beleférne, de annak meglenne a böjtje, és nem biztos, hogy annyit mégis megérne neki. És persze ott vannak a gyakorlatias okok is. Jól mutatna az az ezüst ékszer, gyönyörű az az arany nyakék, milyen jól mutatna abban a csipkés ruhában, de hát mégis hol? Az erdő közepén gumók után ásva, vagy a kis kunyhóban, leveleket pépesítve? Nem, oda sem az ékszer, sem a szép ruha nem való. Megelégszik azzal az egy gyűrűvel, amit elzsákmányolt, ami annyira hasonlít arra, amit annak idején az anyjától kapott.
A növényárus bódéjánál viszont hamar lecövekel. Értő szemmel veszi szemügyre a virágokat és gyógynövényeket, tekintete hosszan elidőzik egy-egy darabon, s csak utána reppen egy másikra. Ugyan most sikerült alaposan feltöltenie a készleteit, már az Arthenior közelében honos fajtákból, de a ritkábbakból, a nehezebben beszerezhetőkből, vagy az esetlegesen más vidékről származókból nem árt beszerezni még néhány plusz példányt.*