Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 101 (2001. - 2020. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2020. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-05-14 12:09:07
Üzenet elküldve: 2024-05-14 12:09:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Az üzleti kérdéseket félretéve, kíváncsian figyeli a lány reakcióját az elhangzottakkal kapcsolatban. Valahogy így tudja elképzelni azokat a kereskedőket, akik mindent megtesznek a vásárlóért. Maga is intézhetné, de egy kereskedőnek sosem mondanának nemet. Ám ami ezek után következik, arra még az ork sem számít. *
~ Mégis mi a lónak a fasza kerül annyiba? ~
* Az ár hallatán az erszényéért nyúl. Hát mit ne mondjon, nem túl rózsás a helyzet. Érzelmei kiülnek az arcára és mélyen elgondolkodik. Sajnálkozás, bánat, mérgesség, minden, ami csak lehet. Osztott szorzott már eleget, de ez mindennek a legalja. Ha ez már a lealkudott ár, akkor nincs mit tenni. Azonban mégis hideg késként hatol át mellkasán a gondolat, hogy az eredmények, az áttörések érdekében el kell fogadnia a csóróságot. Tudta mire vállalkozik mikor belevágott az alkímia világába, de még így is szarul érinti. Borostás állát cirógatja, gondolkodik a teendőin, lehetőségein.*
- Belegondolni, hogy ez még feljebb mehet. *beleborzong * Ezek a legjobb árak, amiket ajánlani tudsz nekem?
* Tudatában van azzal, hogy alkudozásban esélytelen a neves kereskedővel szemben. Majdhogynem ki is röhöghetné a próbálkozásáért. Az előleget viszont megérti az elhangzottak következtében. *
- Ezt valahol megértem. Szar lenne, ha átesnél a fáradalmakon, csakis azért, hogy a végén közöljék, hogy mégsem kell nekik. Elfogadsz előleget más tételekben is, vagy csakis az arany érdekel? Más nem, van nálam néhány jobb minőségű ital. Szerencsére olcsó beszállítóval rendelkezem, így képes vagyok az árakat jóval a küszöb alatt tartani.
* Ravaszság, vagy csupán az erőforrásai és kapcsolatainak ügyes kihasználásának nevezhető, amit ajánl? Mindenesetre, ha Iliwary érdeklődését fejezné ki az ajánlatára, akkor lenne valami, amit az ork is tud felmutatni az arany mellett. Ha minden kötél szakad, akkor be kell adnia a derekát, és le kell nyelni a büszkeségét a siker érdekében, vagy találnia kell valaki mást, aki kedvezőbben dolgozik. Az eddigi keresésekből kiindulva ez lenne a rosszabb. *
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Az üzleti kérdéseket félretéve, kíváncsian figyeli a lány reakcióját az elhangzottakkal kapcsolatban. Valahogy így tudja elképzelni azokat a kereskedőket, akik mindent megtesznek a vásárlóért. Maga is intézhetné, de egy kereskedőnek sosem mondanának nemet. Ám ami ezek után következik, arra még az ork sem számít. *
~ Mégis mi a lónak a fasza kerül annyiba? ~
* Az ár hallatán az erszényéért nyúl. Hát mit ne mondjon, nem túl rózsás a helyzet. Érzelmei kiülnek az arcára és mélyen elgondolkodik. Sajnálkozás, bánat, mérgesség, minden, ami csak lehet. Osztott szorzott már eleget, de ez mindennek a legalja. Ha ez már a lealkudott ár, akkor nincs mit tenni. Azonban mégis hideg késként hatol át mellkasán a gondolat, hogy az eredmények, az áttörések érdekében el kell fogadnia a csóróságot. Tudta mire vállalkozik mikor belevágott az alkímia világába, de még így is szarul érinti. Borostás állát cirógatja, gondolkodik a teendőin, lehetőségein.*
- Belegondolni, hogy ez még feljebb mehet. *beleborzong * Ezek a legjobb árak, amiket ajánlani tudsz nekem?
* Tudatában van azzal, hogy alkudozásban esélytelen a neves kereskedővel szemben. Majdhogynem ki is röhöghetné a próbálkozásáért. Az előleget viszont megérti az elhangzottak következtében. *
- Ezt valahol megértem. Szar lenne, ha átesnél a fáradalmakon, csakis azért, hogy a végén közöljék, hogy mégsem kell nekik. Elfogadsz előleget más tételekben is, vagy csakis az arany érdekel? Más nem, van nálam néhány jobb minőségű ital. Szerencsére olcsó beszállítóval rendelkezem, így képes vagyok az árakat jóval a küszöb alatt tartani.
* Ravaszság, vagy csupán az erőforrásai és kapcsolatainak ügyes kihasználásának nevezhető, amit ajánl? Mindenesetre, ha Iliwary érdeklődését fejezné ki az ajánlatára, akkor lenne valami, amit az ork is tud felmutatni az arany mellett. Ha minden kötél szakad, akkor be kell adnia a derekát, és le kell nyelni a büszkeségét a siker érdekében, vagy találnia kell valaki mást, aki kedvezőbben dolgozik. Az eddigi keresésekből kiindulva ez lenne a rosszabb. *
2019. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-05-14 10:40:28
Üzenet elküldve: 2024-05-14 10:40:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 148
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 148
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Úgy tűnik, végül mégis csak az üzletre terelődött a szó, a tárgya pedig nem más, mint néhány fekete italka. A maga részéről Iliwary most már sokkal kevésbé bánja a Sárvárosi kiruccanásokat, mint régebben, viszont azért továbbra sem a szíve csücske a hely.*
- Természetesen *válaszolja, amikor az ork felteszi kérdését a fekete varázsitalokkal kapcsolatban* Akkoriban persze picit másmilyen viszonyok uralkodtak odaát.
*Jól emlékszik még, hogy milyen volt arcát kendővel takarva átkelni a hídon, mert szégyellte, hogy neves kereskedő létére ilyen környékeken kell üzletelnie. Szerencsére a pletykák soha nem kaptak szárnyra ezzel kapcsolatban, mostantól pedig a városnak az a része is szabad préda, szóval már aligha lehet ebből különösebb probléma.*
- Hogy mennyibe kerül, az függ attól, hogy mennyit szeretnél. Talán úgy a legjobb megközelítenem, hogy érdemesebb várnod, amíg le tudsz adni egy nagyobb rendelést. Ha konkrét árat akarnék mondani, akkor talán ez lenne az: ötnél kevesebbért el sem indulnék, vagy olyan áron csinálnám, amennyiért elmehetsz te is megvenni. Ötnél több ital esetén mondjuk darabját megszámítanám kétszáztíz aranyért, tíznél több ital esetén pedig száznyolcvanért. Ennél olcsóbban darabját már csak nevetségesen nagy mennyiségben adnám. A másik fele a dolgoknak pedig az előleg, ez általában minimum a végösszeg fele szokott lenni. Ettől néha eltekintek, közismert személyek esetében, akik, hogy úgy mondjam, nem tudnak eltűnni.
*Azt már nem teszi hozzá, hogy nem mindig áll rendelkezésére annyi pénz, amiből be tudja szerezni az árut, így nem pusztán elővigyázatosságból kell az előleg, de néha részben abból is fedezi a vásárlást.*
- Idő az mindig van, engem szinte minden nap megtalálsz a piacon. A fő, hogy mindketten elégedettek legyünk a végeredménnyel.
*Úgy tűnik, végül mégis csak az üzletre terelődött a szó, a tárgya pedig nem más, mint néhány fekete italka. A maga részéről Iliwary most már sokkal kevésbé bánja a Sárvárosi kiruccanásokat, mint régebben, viszont azért továbbra sem a szíve csücske a hely.*
- Természetesen *válaszolja, amikor az ork felteszi kérdését a fekete varázsitalokkal kapcsolatban* Akkoriban persze picit másmilyen viszonyok uralkodtak odaát.
*Jól emlékszik még, hogy milyen volt arcát kendővel takarva átkelni a hídon, mert szégyellte, hogy neves kereskedő létére ilyen környékeken kell üzletelnie. Szerencsére a pletykák soha nem kaptak szárnyra ezzel kapcsolatban, mostantól pedig a városnak az a része is szabad préda, szóval már aligha lehet ebből különösebb probléma.*
- Hogy mennyibe kerül, az függ attól, hogy mennyit szeretnél. Talán úgy a legjobb megközelítenem, hogy érdemesebb várnod, amíg le tudsz adni egy nagyobb rendelést. Ha konkrét árat akarnék mondani, akkor talán ez lenne az: ötnél kevesebbért el sem indulnék, vagy olyan áron csinálnám, amennyiért elmehetsz te is megvenni. Ötnél több ital esetén mondjuk darabját megszámítanám kétszáztíz aranyért, tíznél több ital esetén pedig száznyolcvanért. Ennél olcsóbban darabját már csak nevetségesen nagy mennyiségben adnám. A másik fele a dolgoknak pedig az előleg, ez általában minimum a végösszeg fele szokott lenni. Ettől néha eltekintek, közismert személyek esetében, akik, hogy úgy mondjam, nem tudnak eltűnni.
*Azt már nem teszi hozzá, hogy nem mindig áll rendelkezésére annyi pénz, amiből be tudja szerezni az árut, így nem pusztán elővigyázatosságból kell az előleg, de néha részben abból is fedezi a vásárlást.*
- Idő az mindig van, engem szinte minden nap megtalálsz a piacon. A fő, hogy mindketten elégedettek legyünk a végeredménnyel.
2018. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-05-13 16:00:24
Üzenet elküldve: 2024-05-13 16:00:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
* A várt reakció elmarad a lány részéről. Arra számított, hogy győzködnie kell egy darabig, mielőtt beadná a kulcsot. Nem mintha nem örülne, hogy ilyen gyorsan eljutottak egyről a kettőre. Hallgatja Iliwary saját elképzelését, és még ha akarna sem tudna belekötni. Kereskedőként biztos jobban ért az aranyhoz. *
- Konkrét elképzelésem a mennyiségben nincs. Elvégre nagyban függ a helyzet attól, hogy milyen áron tudnád ezt beszerezni. Ha amit mondasz igaz, akkor ennél már csak drágább lesz minden. Jobbnak látom hamarabb intézkedni, nehogy aztán megduplázódjon az ár. Volt már üzleted, amiben a fekete italok voltak a képben?
* Megpróbálja kicsit feltérképezni, hogy mégis mennyire tapasztalt. Ha olyan jól kereskedik, mint ahogyan azt állítják az emberek, akkor nem lehet nagy gond. Ellenben, ha rászámolják a kereskedelmi díjat. Félreértéseket elkerülve, biztos sokkal olcsóbb lehet, mintha magának keresné a kapcsolatokat. *
- Természetesen időm az van, szóval ez nem egy sürgőségi kérés lenne. Sőt akár a jövőben is átbeszélhetjük a részleteket, ha kéne idő az átgondolásra.
* A várt reakció elmarad a lány részéről. Arra számított, hogy győzködnie kell egy darabig, mielőtt beadná a kulcsot. Nem mintha nem örülne, hogy ilyen gyorsan eljutottak egyről a kettőre. Hallgatja Iliwary saját elképzelését, és még ha akarna sem tudna belekötni. Kereskedőként biztos jobban ért az aranyhoz. *
- Konkrét elképzelésem a mennyiségben nincs. Elvégre nagyban függ a helyzet attól, hogy milyen áron tudnád ezt beszerezni. Ha amit mondasz igaz, akkor ennél már csak drágább lesz minden. Jobbnak látom hamarabb intézkedni, nehogy aztán megduplázódjon az ár. Volt már üzleted, amiben a fekete italok voltak a képben?
* Megpróbálja kicsit feltérképezni, hogy mégis mennyire tapasztalt. Ha olyan jól kereskedik, mint ahogyan azt állítják az emberek, akkor nem lehet nagy gond. Ellenben, ha rászámolják a kereskedelmi díjat. Félreértéseket elkerülve, biztos sokkal olcsóbb lehet, mintha magának keresné a kapcsolatokat. *
- Természetesen időm az van, szóval ez nem egy sürgőségi kérés lenne. Sőt akár a jövőben is átbeszélhetjük a részleteket, ha kéne idő az átgondolásra.
2017. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-05-13 15:35:57
Üzenet elküldve: 2024-05-13 15:35:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 148
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 148
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Szokatlanul széles köröket futottak olyan ártalmatlan játékszerek, mint a fekete bájitalok körül. Ami Iliwaryt illeti, nem gondolja, hogy ez az ital konkrét összeköttetésben kéne álljon Sárvárossal, hiszen a lázadás előtt a piacon is ugyanúgy megtalálható volt, mint később odaát. A maga részéről alighanem biztosra veszi, hogy hamarosan újra vissza fognak vándorolni ide azok a kereskedők, akik ezzel foglalkoztak. Félreértés ne essék, az ital hírneve komoly csorbát szenvedett, amíg csupán a rosszhírű környéken lehetett kapni, de amennyire a tündér tudja, elengedhetetlen része rengeteg hasznos és erős varázsitalnak, így nincs kétség azt illetően, hogy a többség hamar le fogja nyelni az ezzel kapcsolatos ellenszenvét.*
- Nem feltétlen számítok áresésre ezzel kapcsolatban *foglalja össze a saját véleményét.* Sőt, ha egészen őszinte akarok lenni, az arany értéke olybá tűnik, mintha egyre kevesebb lenne az elmúlt tíz esztendőben, a bájitalok pedig egyre csak drágábbak. Viszont abban egyet tudok érteni, hogy a fekete varázsitalokban semmi elítélendő nincs, azokat szívesen beszerzem. Mennyire gondoltál?
*Azt a részt lehagyja mondandójából, amelyben megnyugtatná a férfit, hogy neki semmi problémája az orkokkal, sokkal ferdébb szemmel néz az alkimistákra, mert hát... nem érzi úgy, hogy sokat könnyítene a kettőjük kapcsolatán. Abban az egyben viszont Iliwary sem biztos, milyen állapotok uralkodhatnak most a néhai Sárvárosban. Legalábbis a pletykákon túl, persze. Saját szemével még nem látta a helyet, amióta az őrség "megtisztította", és ha az ork valóban olyan méretű rendelést szeretne leadni, amit a tündér hajlandó teljesíteni, akkor ezen hamarosan változtatnia kell. Persze mi baj történhet, elvégre járt ő ott akkoriban is, amikor még a csőcselék uralta, annál rosszabb aligha lehet most.*
*Szokatlanul széles köröket futottak olyan ártalmatlan játékszerek, mint a fekete bájitalok körül. Ami Iliwaryt illeti, nem gondolja, hogy ez az ital konkrét összeköttetésben kéne álljon Sárvárossal, hiszen a lázadás előtt a piacon is ugyanúgy megtalálható volt, mint később odaát. A maga részéről alighanem biztosra veszi, hogy hamarosan újra vissza fognak vándorolni ide azok a kereskedők, akik ezzel foglalkoztak. Félreértés ne essék, az ital hírneve komoly csorbát szenvedett, amíg csupán a rosszhírű környéken lehetett kapni, de amennyire a tündér tudja, elengedhetetlen része rengeteg hasznos és erős varázsitalnak, így nincs kétség azt illetően, hogy a többség hamar le fogja nyelni az ezzel kapcsolatos ellenszenvét.*
- Nem feltétlen számítok áresésre ezzel kapcsolatban *foglalja össze a saját véleményét.* Sőt, ha egészen őszinte akarok lenni, az arany értéke olybá tűnik, mintha egyre kevesebb lenne az elmúlt tíz esztendőben, a bájitalok pedig egyre csak drágábbak. Viszont abban egyet tudok érteni, hogy a fekete varázsitalokban semmi elítélendő nincs, azokat szívesen beszerzem. Mennyire gondoltál?
*Azt a részt lehagyja mondandójából, amelyben megnyugtatná a férfit, hogy neki semmi problémája az orkokkal, sokkal ferdébb szemmel néz az alkimistákra, mert hát... nem érzi úgy, hogy sokat könnyítene a kettőjük kapcsolatán. Abban az egyben viszont Iliwary sem biztos, milyen állapotok uralkodhatnak most a néhai Sárvárosban. Legalábbis a pletykákon túl, persze. Saját szemével még nem látta a helyet, amióta az őrség "megtisztította", és ha az ork valóban olyan méretű rendelést szeretne leadni, amit a tündér hajlandó teljesíteni, akkor ezen hamarosan változtatnia kell. Persze mi baj történhet, elvégre járt ő ott akkoriban is, amikor még a csőcselék uralta, annál rosszabb aligha lehet most.*
2016. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-05-13 14:27:32
Üzenet elküldve: 2024-05-13 14:27:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Eddig nem sok kereskedővel adatta meg az élet, így nem tudja, hogy ki mennyit képes, vagy akar bevállalni. Orthus például nem szeretne térdig belegázolni a fekete italok beszerzésébe. Mondjuk elképzelhető, hogy nyitva tartja a szemét Cagon kérésére. Elvégre kitűnő alkalom most felvásárolni a menekülő felektől a portékáikat. De mit tudhat az ork, elvégre nem ő a kereskedő! Iliwary kérdésére megszeppen. Arca elszörnyed, és kissé mérgesé válik. Már pusztán a feltételezés is sérti az orkot. De azért végig hallgatja az érvelését, aminek a végén valamelyest megnyugszik. Mély lélegzetet vesz nehogy kirobbanjon. *
- A feltételezés kissé sértő, de nem meglepő. Elvégre nem sok ork járkál békés szándékkal. A legfőbb dolog, ami érdekelne, azok a fekete bájitalok. Azok pont beleillenek ebbe a példába. Ezek is önmagukban szinte ártatlanok, de egy jobb keverővel az élen erősebbé és jobbá tehetném az ehhez hasonló italokat.
*Az utolsó mondat közben elővesz egy ciánkék varázsitalt. Főleg példaként. Mivel Iliwary tapasztalt biztos ismeri, ha nem is ismeri, fogalma csak van, hogy ez nem a fán terem. *
- Ugyan, én nem vagyok egy szakértő a kereskedelemben, de azt azért én is látom, hogy sárváros pusztulásának komoly következményei vannak, és lesznek. A menekülők, akiknél ezek a… fekete italok találhatók, talán megválnának tőlük jóval olcsóbban, mint más különben.
*Eddig nem sok kereskedővel adatta meg az élet, így nem tudja, hogy ki mennyit képes, vagy akar bevállalni. Orthus például nem szeretne térdig belegázolni a fekete italok beszerzésébe. Mondjuk elképzelhető, hogy nyitva tartja a szemét Cagon kérésére. Elvégre kitűnő alkalom most felvásárolni a menekülő felektől a portékáikat. De mit tudhat az ork, elvégre nem ő a kereskedő! Iliwary kérdésére megszeppen. Arca elszörnyed, és kissé mérgesé válik. Már pusztán a feltételezés is sérti az orkot. De azért végig hallgatja az érvelését, aminek a végén valamelyest megnyugszik. Mély lélegzetet vesz nehogy kirobbanjon. *
- A feltételezés kissé sértő, de nem meglepő. Elvégre nem sok ork járkál békés szándékkal. A legfőbb dolog, ami érdekelne, azok a fekete bájitalok. Azok pont beleillenek ebbe a példába. Ezek is önmagukban szinte ártatlanok, de egy jobb keverővel az élen erősebbé és jobbá tehetném az ehhez hasonló italokat.
*Az utolsó mondat közben elővesz egy ciánkék varázsitalt. Főleg példaként. Mivel Iliwary tapasztalt biztos ismeri, ha nem is ismeri, fogalma csak van, hogy ez nem a fán terem. *
- Ugyan, én nem vagyok egy szakértő a kereskedelemben, de azt azért én is látom, hogy sárváros pusztulásának komoly következményei vannak, és lesznek. A menekülők, akiknél ezek a… fekete italok találhatók, talán megválnának tőlük jóval olcsóbban, mint más különben.
2015. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-05-13 13:44:22
Üzenet elküldve: 2024-05-13 13:44:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 148
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 148
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Tehát az ork félti az áttörését. Valamennyire érthető, bár Iliwary pont az ellenkezőjében hisz. Ha van egy mester és egy tanítvány, akkor minden érdem mindig a mesteré, függetlenül attól, hogy ki végezte a munka nagyját. Aztán a tanítványból mester lesz, neki is lesz egy tanítványa, és ő is zsebre teheti az érdemeket. Kis léptékben igazságtalannak tűnik, viszont összességében helyrebillen a mérleg nyelve. Főleg mert egy kezdő általában kevés forrást halmozhat fel, kevés dolgot ajánlhat fel, így aligha dolgozhat egyedül. Beszélgetőtársa viszont láthatóan a rögös utat készül bejárni, és megkísérel támogatókat behízelegni maga mögé.*
- Érthető *bólint a tündér, amikor azonban az ork felhozza, hogy szüksége lenne néhány "piszkos" dologra, akkor Iliwary tekintetébe kíváncsiság és gyanakvás költözik. Pisloghatna csendben a férfire, amíg amaz jobban ki nem fejti a mondandóját, viszont azt már túl gonosznak érezné. Arról nem is beszélve, hogy attól függően, mennyire értékes dolgokról van szó, és mennyi haszna lehet belőle, korántsem biztos, hogy elzárkózik a dologtól.*
- Piszkos, mint törvénytelen? *teszi fel az első kérdést, amit a helyzet megindokol, de még mielőtt az ork válaszolhatna, gyorsan folytatja is.* Természetesen törvénytelen eszközök beszerzésében nem tudok segíteni. Persze kevés dolog van, ami már önmagában is törvénytelen, sok csak azáltal lesz azzá, amire használják. Egy kard is teljes mértékben törvényes, szívesen beszerzek egyet. Amíg meg nem tudom, hogy arra akarod használni, hogy leszúrj vele egy polgárt. Úgy már nyilván nem segíthetek. Elnézést, elkalandoztam, milyen dolgokra is lenne szükséged?
*Úgy érzi, éppen elég mozgásteret hagyott a másiknak az elkalandozással. Ha ő valami törvényes dologgal szeretne törvénytelent művelni, az teljesen rendben van, amíg Iliwary nem tud róla. Nem is lenne elég hely a fejében nyomon követni minden dolog útját, amit valaha beszerzett valakinek, szóval senki nem várhatja el tőle, hogy egy-egy portéka se kerüljön soha rossz kezekbe. Különösen, ha azok a kezek rendesen fizetnek.*
*Tehát az ork félti az áttörését. Valamennyire érthető, bár Iliwary pont az ellenkezőjében hisz. Ha van egy mester és egy tanítvány, akkor minden érdem mindig a mesteré, függetlenül attól, hogy ki végezte a munka nagyját. Aztán a tanítványból mester lesz, neki is lesz egy tanítványa, és ő is zsebre teheti az érdemeket. Kis léptékben igazságtalannak tűnik, viszont összességében helyrebillen a mérleg nyelve. Főleg mert egy kezdő általában kevés forrást halmozhat fel, kevés dolgot ajánlhat fel, így aligha dolgozhat egyedül. Beszélgetőtársa viszont láthatóan a rögös utat készül bejárni, és megkísérel támogatókat behízelegni maga mögé.*
- Érthető *bólint a tündér, amikor azonban az ork felhozza, hogy szüksége lenne néhány "piszkos" dologra, akkor Iliwary tekintetébe kíváncsiság és gyanakvás költözik. Pisloghatna csendben a férfire, amíg amaz jobban ki nem fejti a mondandóját, viszont azt már túl gonosznak érezné. Arról nem is beszélve, hogy attól függően, mennyire értékes dolgokról van szó, és mennyi haszna lehet belőle, korántsem biztos, hogy elzárkózik a dologtól.*
- Piszkos, mint törvénytelen? *teszi fel az első kérdést, amit a helyzet megindokol, de még mielőtt az ork válaszolhatna, gyorsan folytatja is.* Természetesen törvénytelen eszközök beszerzésében nem tudok segíteni. Persze kevés dolog van, ami már önmagában is törvénytelen, sok csak azáltal lesz azzá, amire használják. Egy kard is teljes mértékben törvényes, szívesen beszerzek egyet. Amíg meg nem tudom, hogy arra akarod használni, hogy leszúrj vele egy polgárt. Úgy már nyilván nem segíthetek. Elnézést, elkalandoztam, milyen dolgokra is lenne szükséged?
*Úgy érzi, éppen elég mozgásteret hagyott a másiknak az elkalandozással. Ha ő valami törvényes dologgal szeretne törvénytelent művelni, az teljesen rendben van, amíg Iliwary nem tud róla. Nem is lenne elég hely a fejében nyomon követni minden dolog útját, amit valaha beszerzett valakinek, szóval senki nem várhatja el tőle, hogy egy-egy portéka se kerüljön soha rossz kezekbe. Különösen, ha azok a kezek rendesen fizetnek.*
2014. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-05-13 09:38:00
Üzenet elküldve: 2024-05-13 09:38:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Habár az ork általában a szavak mester, most mégis nehezen forgatja a szavakat. Talán mert sok forog kockán? Vagy csak mert hirtelen jött felindulásból közelítette meg a lányt? Nestar nevét meghalva kicsit bólint. Igaza van, ha tanácsért, vagy esetleg tippekért, praktikák után érdeklődne, akkor a legjobb dolog, amit tehet, ha felkeres egy nála tapasztaltabbat. Segítséget kérni nem szégyen, de amíg nem próbált meg mindent, addig nem élne a lehetőséggel. *
- Ésszerű felvetés. Ugyan hallottam jókat a tehetségéről, mégis úgy gondolom, ha bizonyítani szeretném a tehetségemet, ha másnak nem is, csak magamnak, akkor jobb ezt magamtól és néhány ravasz kereskedőnek a támogatásával elérni, mintsem egy közismert alakkal. Még a végén nem az én érdemem lenne, hanem azé, aki segített.
* Persze ez nem azt jelenti, hogy sosem fog vele és sok más tapasztaltabb keverőkkel beszélgetni. Csupán azt, hogy most mellőzné, ha egy mód van rá. Iliwary sok kérdést nem tesz fel, így kicsit nehéznek találja a közös megegyezőre lépést, de azért nem adja fel egy könnyen. Legrosszabb esetben elutasítja. *
- Néhány dologra lenne szükségem. Egyes dolgokat, mások kissé... piszkosnak találnak, és legszívesebben mosnák kezüket.
* Még nem böki ki, hogy mégis mire gondol. Az azonban biztos, hogy nem ölni kéri, hisz arra harcosokat kérne. *
*Habár az ork általában a szavak mester, most mégis nehezen forgatja a szavakat. Talán mert sok forog kockán? Vagy csak mert hirtelen jött felindulásból közelítette meg a lányt? Nestar nevét meghalva kicsit bólint. Igaza van, ha tanácsért, vagy esetleg tippekért, praktikák után érdeklődne, akkor a legjobb dolog, amit tehet, ha felkeres egy nála tapasztaltabbat. Segítséget kérni nem szégyen, de amíg nem próbált meg mindent, addig nem élne a lehetőséggel. *
- Ésszerű felvetés. Ugyan hallottam jókat a tehetségéről, mégis úgy gondolom, ha bizonyítani szeretném a tehetségemet, ha másnak nem is, csak magamnak, akkor jobb ezt magamtól és néhány ravasz kereskedőnek a támogatásával elérni, mintsem egy közismert alakkal. Még a végén nem az én érdemem lenne, hanem azé, aki segített.
* Persze ez nem azt jelenti, hogy sosem fog vele és sok más tapasztaltabb keverőkkel beszélgetni. Csupán azt, hogy most mellőzné, ha egy mód van rá. Iliwary sok kérdést nem tesz fel, így kicsit nehéznek találja a közös megegyezőre lépést, de azért nem adja fel egy könnyen. Legrosszabb esetben elutasítja. *
- Néhány dologra lenne szükségem. Egyes dolgokat, mások kissé... piszkosnak találnak, és legszívesebben mosnák kezüket.
* Még nem böki ki, hogy mégis mire gondol. Az azonban biztos, hogy nem ölni kéri, hisz arra harcosokat kérne. *
2013. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-05-12 23:59:30
Üzenet elküldve: 2024-05-12 23:59:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1131
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1131
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
*Korán érkezik a piaci térre, pár friss portéka, mielőtt egy ideig máshol parlagol. Visszatér Thargarodba, ha másért nem, legalább illendő lenne néha megmutatkoznia létezése mivoltát, hogy rombolja a közhangulatot komor leledzésével. Majd igyekszik kerülni a rivaldafényt, amennyiben nem szükségeltetik tőle. Mentális listáján friss kenyér és évszakbeli gyümölcsök vannak, tehát a legolcsóbb útravaló, amit még hajlandó fogyasztani. És még átgondolja, hogy kíván-e belefektetni egy nem kevés erős paprikába a közeli gnómházban, de lehet erre kellene egy képviseleti kufár, hisz elszokott a társalgástól.*
~Módfelett aggasztó.~
*Reméli ezzel nem vetett túlzott akadályt visszatérési tervei felé.*
~Módfelett aggasztó.~
*Reméli ezzel nem vetett túlzott akadályt visszatérési tervei felé.*
2012. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-05-12 23:35:43
Üzenet elküldve: 2024-05-12 23:35:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
-Tessék, csak tessék! Ipsioni ma olcsón méri!
*Széles vigyor terül szét képén, ahogy az összeverődő népek felé int. Artheniori ábrázatok. Ezeket ismeri igazán.*
-Nézzék ezt a gyönyörű köntöst! Valódi déli munka a Vashegyről! Mondják, a tharg úrnő is ilyet hordott! *Nem csinál belőle problémát, hogy a Vashegyen pont az ellenkezőjét állította.*
-Vagy itt van ez a becses kincs! A legnemesebb lihanechi festő, Krukna Horbitilli munkája! Mondják, e festmény közben lett öngyilkos! A tulajdon ecsetével! Ki gondolná? *Elnézegeti az árválkodó kunyhót ábrázoló mázolmányt, miközben áhítatos gyönyör ül ki arcára. Valójában egy közönséges kupectől vette, aki valószínűleg néhány pergő aranyért és egy ebédért szerezte valakitől.*
-Nézzék ezeket a krenkatauri ékkövekkel ellátott gyűrűket! Az egykor ott ügyködő törpék hozták a felszínre. *Húsos mutatóujját a magasba emeli, elvégre történelemleckét is tart egyúttal. Még ha hamisat is.*
-Ipsioni viszont ékszert csináltatott belőlük! Bizony! *Valószínűleg festett kavicsok csupán, de annyi baj legyen.*
-Nézelődjenek csak, nézelődjenek. *Széles, joviális vigyor ül ki arcára, miközben tenyereit dörzsöli elégedetten.*
*Széles vigyor terül szét képén, ahogy az összeverődő népek felé int. Artheniori ábrázatok. Ezeket ismeri igazán.*
-Nézzék ezt a gyönyörű köntöst! Valódi déli munka a Vashegyről! Mondják, a tharg úrnő is ilyet hordott! *Nem csinál belőle problémát, hogy a Vashegyen pont az ellenkezőjét állította.*
-Vagy itt van ez a becses kincs! A legnemesebb lihanechi festő, Krukna Horbitilli munkája! Mondják, e festmény közben lett öngyilkos! A tulajdon ecsetével! Ki gondolná? *Elnézegeti az árválkodó kunyhót ábrázoló mázolmányt, miközben áhítatos gyönyör ül ki arcára. Valójában egy közönséges kupectől vette, aki valószínűleg néhány pergő aranyért és egy ebédért szerezte valakitől.*
-Nézzék ezeket a krenkatauri ékkövekkel ellátott gyűrűket! Az egykor ott ügyködő törpék hozták a felszínre. *Húsos mutatóujját a magasba emeli, elvégre történelemleckét is tart egyúttal. Még ha hamisat is.*
-Ipsioni viszont ékszert csináltatott belőlük! Bizony! *Valószínűleg festett kavicsok csupán, de annyi baj legyen.*
-Nézelődjenek csak, nézelődjenek. *Széles, joviális vigyor ül ki arcára, miközben tenyereit dörzsöli elégedetten.*
2011. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-05-12 20:24:22
Üzenet elküldve: 2024-05-12 20:24:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 148
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 148
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A név, amely egyelőre nem nyilvános. Akkor ez az oka, hogy még sosem hallott róla.*
- Észben tartom *jegyzi meg a tündér. Persze nem mintha kifejezetten sokaknak szerette volna elkürtölni, főleg mivel ezen kívül mást nagyon nem is tud az orkról, de minden kapcsolat a határokon alapszik. Amikor az áttörésre terelődik a szó, Iliwary a fejében gyorsan végigveszi azt a szövevényes pókhálót, amely a fejében feszül a tanácstagokról és érdekeltségeikről.*
- Alkimista... *színlel tűnődést néhány pillanatra, mintha valami meglepő, új információ került volna a birtokába.* Akkor viszont meg kell mondanom, nehezemre esik megérteni, miért éppen engem kerestél meg, nekem semmi közöm az alkímia világához. Nem lenne nagyobb segítségédre, teszem azt... Nestar Erefiz? Vagy valamelyik másik nagyobb alkimista név?
*Persze kereskedőre mindenkinek szüksége van, Iliwaryt nem is ez a része mozgatja meg igazán. Arra kíváncsi, magányos farkasba botlott-e, és ha igen, miért. Miféle áttörést szeretne elérni? Miféle kutatásokat folytathat? Egyszerűen csak nem akarja, hogy egy nagyobb név kiforgassa a felfedezéséből, vagy éppen egy fekete báránnyal van dolga, aki olyan dolgokkal foglalatoskodik, amik nem tennék boldoggá a legtöbb alkimistát? És ha igen, vajon mennyire törvényes, amit csinál? A tündér néha azt kívánja, bár ő is olyan lenne, mint sokak, akiknek ha kérdésük van, egyszerűen felteszik. Sajnos az ő szakmájában szinte követelmény, hogy soha senki ne tudhassa pontosan, ő mire vágyik. Kicsit ez az érzése van az orkkal kapcsolatban is, mintha ő is inkább kerülgetné a forró kását. Iliwary tapasztalatai szerint az ilyen beszélgetések mindig hosszúra nyúlnak, viszont pont ezért is olyan élvezetesek. Talán az ork nem is üzleti kapcsolatot vagy bájitalokat akar, talán egyszerűen pénzre lenne szüksége. Befektetőre, aki támogatná a kutatásait.*
*A név, amely egyelőre nem nyilvános. Akkor ez az oka, hogy még sosem hallott róla.*
- Észben tartom *jegyzi meg a tündér. Persze nem mintha kifejezetten sokaknak szerette volna elkürtölni, főleg mivel ezen kívül mást nagyon nem is tud az orkról, de minden kapcsolat a határokon alapszik. Amikor az áttörésre terelődik a szó, Iliwary a fejében gyorsan végigveszi azt a szövevényes pókhálót, amely a fejében feszül a tanácstagokról és érdekeltségeikről.*
- Alkimista... *színlel tűnődést néhány pillanatra, mintha valami meglepő, új információ került volna a birtokába.* Akkor viszont meg kell mondanom, nehezemre esik megérteni, miért éppen engem kerestél meg, nekem semmi közöm az alkímia világához. Nem lenne nagyobb segítségédre, teszem azt... Nestar Erefiz? Vagy valamelyik másik nagyobb alkimista név?
*Persze kereskedőre mindenkinek szüksége van, Iliwaryt nem is ez a része mozgatja meg igazán. Arra kíváncsi, magányos farkasba botlott-e, és ha igen, miért. Miféle áttörést szeretne elérni? Miféle kutatásokat folytathat? Egyszerűen csak nem akarja, hogy egy nagyobb név kiforgassa a felfedezéséből, vagy éppen egy fekete báránnyal van dolga, aki olyan dolgokkal foglalatoskodik, amik nem tennék boldoggá a legtöbb alkimistát? És ha igen, vajon mennyire törvényes, amit csinál? A tündér néha azt kívánja, bár ő is olyan lenne, mint sokak, akiknek ha kérdésük van, egyszerűen felteszik. Sajnos az ő szakmájában szinte követelmény, hogy soha senki ne tudhassa pontosan, ő mire vágyik. Kicsit ez az érzése van az orkkal kapcsolatban is, mintha ő is inkább kerülgetné a forró kását. Iliwary tapasztalatai szerint az ilyen beszélgetések mindig hosszúra nyúlnak, viszont pont ezért is olyan élvezetesek. Talán az ork nem is üzleti kapcsolatot vagy bájitalokat akar, talán egyszerűen pénzre lenne szüksége. Befektetőre, aki támogatná a kutatásait.*
2010. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-05-12 19:49:16
Üzenet elküldve: 2024-05-12 19:49:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
* Olybá tűnik, nem lepi meg az ork tolakodása. Nem csoda, hisz azon kereskedők, kiknek nevük már ismertebb, okkal állíthatnák, hogy mindenki azért keresi fel őket, mert akarnak valamit. Az ork is részben ezért vette a bátorságot. Ha mindene meglenne, nem töltené itt az idejét. *
- Nem meglepő. Elvégre, ha valakinek szüksége van valamire, akkor jó eséllyel megtalálja egy jobb kereskedőnél.
* Nem lepné meg, ha most lenne neki néhány bájitala, ami érdekelné az orkot. Meglepi a kérdés. Ugyan hol kellett volna hallania a nevét. Sehonnan mivel próbálja kilétét titokban tartani. Már amennyire ez lehetséges. *
- A nevem egyelőre nem nyilvános. * Ujját a szájához emeli * Amíg nem érek el egy kisebb áttörést, addig jobbnak látom így. Alkimista volnék.
* Hazudni nincs értelme. Pusztán kapcsolatukat rontaná. Így úgy dönt inkább nyitott lesz a beszélgetésben a lánnyal. Ha valami konkrétan érdekelné, akkor biztos rákérdez, de egyelőre nem fedi fel minden lapját. Csak szép lassan. *
* Olybá tűnik, nem lepi meg az ork tolakodása. Nem csoda, hisz azon kereskedők, kiknek nevük már ismertebb, okkal állíthatnák, hogy mindenki azért keresi fel őket, mert akarnak valamit. Az ork is részben ezért vette a bátorságot. Ha mindene meglenne, nem töltené itt az idejét. *
- Nem meglepő. Elvégre, ha valakinek szüksége van valamire, akkor jó eséllyel megtalálja egy jobb kereskedőnél.
* Nem lepné meg, ha most lenne neki néhány bájitala, ami érdekelné az orkot. Meglepi a kérdés. Ugyan hol kellett volna hallania a nevét. Sehonnan mivel próbálja kilétét titokban tartani. Már amennyire ez lehetséges. *
- A nevem egyelőre nem nyilvános. * Ujját a szájához emeli * Amíg nem érek el egy kisebb áttörést, addig jobbnak látom így. Alkimista volnék.
* Hazudni nincs értelme. Pusztán kapcsolatukat rontaná. Így úgy dönt inkább nyitott lesz a beszélgetésben a lánnyal. Ha valami konkrétan érdekelné, akkor biztos rákérdez, de egyelőre nem fedi fel minden lapját. Csak szép lassan. *
2009. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-05-12 19:20:13
Üzenet elküldve: 2024-05-12 19:20:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 148
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 148
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Viszonylag ritkán kap megrendeléseket bájitalokkal kapcsolatban, az alkimisták elintézik ezt egymás között. Mintha küldetésüknek éreznék, hogy függetlenítsék magukat a kereskedői rétegtől, emiatt viszont Iliwary sem vállal ilyen megrendeléseket kis értékben. Úgysem lesz második alkalom... Azonban kénytelen belátnia a tévedését, az ork nem rendelést szeretne leadni. Vagy ha igen, akkor igen messziről lát hozzá a téma kerülgetésének.*
- Örvendek *jegyzi meg Iliwary enyhe távolságtartással a hangjában. Legalább kezet nem nyújtottak neki, azokat nagyon unja már visszautasítani. Tényleg, van is valami ilyen a nemeseknél, ők még csókolgatják is egymás kezét. Enyhe hideglelés szalad végig a tündér gerincén erre a gondolatra, de igyekszik figyelmét az aktuális helyzetre terelni.*
- A szolgálatomra... Ez éppen fordítva szokott lenni, engem általában azok keresnek meg, akik akarnak valamit. Kezdhetnénk innen, kezdhetnénk veled.
*Kicsit igazságtalan hátrányban érzi magát, hiszen a másik állítása szerint már hallott róla, Iliwarynak azonban nem hangzott ismerősen az ork neve. Pedig ő nem szokott neveket elfelejteni, ez szakmai ártalom.*
- Hol halhattam már a nevedet? Mivel foglalkozol?
*Az ajtót mindenképpen nyitva hagyja, hiszen könnyen lehet, hogy közismert illetővel van dolga, csupán eddig elkerülték egymást. Ha az orknak valóban nincsen konkrét rendelése, mindössze kapcsolatot szeretne építeni, akkor minden bizonnyal ő is valami olyanban utazik, amihez megfelelő háló kell. Ahol elkél néhány szívesség itt-ott. A tündér a maga részéről most inkább a felsőbb körökbe szeretne betörni, de sosem mond nemet egy-egy érdekkapcsolatra, különösen, ha az tálcán kínálja fel magát.*
*Viszonylag ritkán kap megrendeléseket bájitalokkal kapcsolatban, az alkimisták elintézik ezt egymás között. Mintha küldetésüknek éreznék, hogy függetlenítsék magukat a kereskedői rétegtől, emiatt viszont Iliwary sem vállal ilyen megrendeléseket kis értékben. Úgysem lesz második alkalom... Azonban kénytelen belátnia a tévedését, az ork nem rendelést szeretne leadni. Vagy ha igen, akkor igen messziről lát hozzá a téma kerülgetésének.*
- Örvendek *jegyzi meg Iliwary enyhe távolságtartással a hangjában. Legalább kezet nem nyújtottak neki, azokat nagyon unja már visszautasítani. Tényleg, van is valami ilyen a nemeseknél, ők még csókolgatják is egymás kezét. Enyhe hideglelés szalad végig a tündér gerincén erre a gondolatra, de igyekszik figyelmét az aktuális helyzetre terelni.*
- A szolgálatomra... Ez éppen fordítva szokott lenni, engem általában azok keresnek meg, akik akarnak valamit. Kezdhetnénk innen, kezdhetnénk veled.
*Kicsit igazságtalan hátrányban érzi magát, hiszen a másik állítása szerint már hallott róla, Iliwarynak azonban nem hangzott ismerősen az ork neve. Pedig ő nem szokott neveket elfelejteni, ez szakmai ártalom.*
- Hol halhattam már a nevedet? Mivel foglalkozol?
*Az ajtót mindenképpen nyitva hagyja, hiszen könnyen lehet, hogy közismert illetővel van dolga, csupán eddig elkerülték egymást. Ha az orknak valóban nincsen konkrét rendelése, mindössze kapcsolatot szeretne építeni, akkor minden bizonnyal ő is valami olyanban utazik, amihez megfelelő háló kell. Ahol elkél néhány szívesség itt-ott. A tündér a maga részéről most inkább a felsőbb körökbe szeretne betörni, de sosem mond nemet egy-egy érdekkapcsolatra, különösen, ha az tálcán kínálja fel magát.*
2008. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-05-12 17:56:14
Üzenet elküldve: 2024-05-12 17:56:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
* Kellemes tempóban közelíti meg a leányzót. Eközben mosoly húzódik az arcán. Mint aki már tudja, hogy mit akar és kész sok mindent feláldozni érte. Látszólag nem rémíti meg az ork termetessége, így hát nem rest jó két méterre közelebb menni hozzá. Azért is ennyit mert errefelé nem jó jel, ha egy ork megközelít. *
- Iliwary Pedricon, ha jól sejtem.
* Jobb kezét mellkasához szegezi, majd enyhén meghajol. *
- A hírneve megelőzte. Gondoltam erőt merítek magamon és megragadom ezt a kiváló alkalmat, hogy bemutathassam magamat. Targhed Cagon, szolgálatodra.
* A meghajlást követve közelebbről is végigméri a lányt. Jó néhány fejjel lehet magasabb nála. De már olyannyira, hogy veszélyben áll a nyaka épsége. Nem lenne rossz maga mellé állítani őt is, bár sejti, hogy ez nem így megy. Ahhoz, hogy egy kereskedő érdekelt legyen bármilyen partnerség, vagy egyéb szolgáltatásokra, ahhoz olyan dolgot kell nekik nyújtani, ami érdekli őket. Ugyanez van Orthusal is. *
A hozzászólás írója (Targhed Cagon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.05.12 17:56:31
* Kellemes tempóban közelíti meg a leányzót. Eközben mosoly húzódik az arcán. Mint aki már tudja, hogy mit akar és kész sok mindent feláldozni érte. Látszólag nem rémíti meg az ork termetessége, így hát nem rest jó két méterre közelebb menni hozzá. Azért is ennyit mert errefelé nem jó jel, ha egy ork megközelít. *
- Iliwary Pedricon, ha jól sejtem.
* Jobb kezét mellkasához szegezi, majd enyhén meghajol. *
- A hírneve megelőzte. Gondoltam erőt merítek magamon és megragadom ezt a kiváló alkalmat, hogy bemutathassam magamat. Targhed Cagon, szolgálatodra.
* A meghajlást követve közelebbről is végigméri a lányt. Jó néhány fejjel lehet magasabb nála. De már olyannyira, hogy veszélyben áll a nyaka épsége. Nem lenne rossz maga mellé állítani őt is, bár sejti, hogy ez nem így megy. Ahhoz, hogy egy kereskedő érdekelt legyen bármilyen partnerség, vagy egyéb szolgáltatásokra, ahhoz olyan dolgot kell nekik nyújtani, ami érdekli őket. Ugyanez van Orthusal is. *
A hozzászólás írója (Targhed Cagon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.05.12 17:56:31
2007. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-05-12 15:08:47
Üzenet elküldve: 2024-05-12 15:08:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 148
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 148
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Áldás vagy átok inkább a képessége, amivel hamar feltérképezi a lényeket, azt ő maga sem tudta volna mindig megmondani. Az viszont vitathatatlan, hogy Sárváros feltakarítása óta kevesebb a harmadrangú törvényen kívüli, mint korábban. Ez persze elvesz valamennyit a séták izgalmából, de valamit valamiért ugyebár. Egy rövid füttyentés rázza fel a gondolataiból. Azt maga sem tudná megmondani, ki lehetett, vagy mi célból, viszont ösztönösen is a hang irányába kapja a fejét. Néhány félreeső zugkereskedőt leszámítva az egyetlen izgalmas jelenség egy méretes ork, aki éppen feléje tart. Ili természetesen nem ijedős, ha bárki őt kérdezné, viszont ilyen helyzetekben azért kétszer is meg kell gondolnia, menekül-e.
Gyorsabb az orknál, ebben biztos, szóval amíg kartávolságba nem engedi, bármikor dönthet a futás mellett. Ezzel további időablak nyílik meg számára elemezni az érkezőt. Testi adottságait tekintve átlagos ork is lehetne, a külseje az, ami inkább izgalmas, mint valami különös, kifacsart komédia. Fegyvere ugyan van, kard - egészen igényes illető lehet - viszont nem kardforgató, egyértelműen nem. Úgy összességében nem tűnik harcosnak, és így Ili veszélyérzete is kikapcsol. Már-már megkockáztatná, hogy az ork semmiben nem kiemelkedő, azt a keveset is, ami van neki, származásának köszönheti. Viszont ekkor megszállja egy kellemetlen megérzés a férfivel kapcsolatban. Ugyanezt érezte, mikor legutóbb látta Nestart, meg amikor elcsapta a gyomrát valamivel. Az alkímia képessége láthatatlan nyomot hagy mindenkin, jóllehet, csak az olyan tapasztalt emberismerők veszik észre, mint Bredoc parancsnok, vagy épp Iliwary Pedricon. Orra óhatatlanul is megrándul, mintha fintorogna, de arcizmai szinte még ugyanabban a pillanatban elernyednek, és így a szokott kifejezéstelen ábrázatával pillanthat fel az orkra, amikor amaz elég közel ér hozzá.*
- Segíthetek valamiben?
*A futás ötletét már elvetette, nagyjából abban a pillanatban, amikor rájött, hogy civilizált illetővel van dolga.*
*Áldás vagy átok inkább a képessége, amivel hamar feltérképezi a lényeket, azt ő maga sem tudta volna mindig megmondani. Az viszont vitathatatlan, hogy Sárváros feltakarítása óta kevesebb a harmadrangú törvényen kívüli, mint korábban. Ez persze elvesz valamennyit a séták izgalmából, de valamit valamiért ugyebár. Egy rövid füttyentés rázza fel a gondolataiból. Azt maga sem tudná megmondani, ki lehetett, vagy mi célból, viszont ösztönösen is a hang irányába kapja a fejét. Néhány félreeső zugkereskedőt leszámítva az egyetlen izgalmas jelenség egy méretes ork, aki éppen feléje tart. Ili természetesen nem ijedős, ha bárki őt kérdezné, viszont ilyen helyzetekben azért kétszer is meg kell gondolnia, menekül-e.
Gyorsabb az orknál, ebben biztos, szóval amíg kartávolságba nem engedi, bármikor dönthet a futás mellett. Ezzel további időablak nyílik meg számára elemezni az érkezőt. Testi adottságait tekintve átlagos ork is lehetne, a külseje az, ami inkább izgalmas, mint valami különös, kifacsart komédia. Fegyvere ugyan van, kard - egészen igényes illető lehet - viszont nem kardforgató, egyértelműen nem. Úgy összességében nem tűnik harcosnak, és így Ili veszélyérzete is kikapcsol. Már-már megkockáztatná, hogy az ork semmiben nem kiemelkedő, azt a keveset is, ami van neki, származásának köszönheti. Viszont ekkor megszállja egy kellemetlen megérzés a férfivel kapcsolatban. Ugyanezt érezte, mikor legutóbb látta Nestart, meg amikor elcsapta a gyomrát valamivel. Az alkímia képessége láthatatlan nyomot hagy mindenkin, jóllehet, csak az olyan tapasztalt emberismerők veszik észre, mint Bredoc parancsnok, vagy épp Iliwary Pedricon. Orra óhatatlanul is megrándul, mintha fintorogna, de arcizmai szinte még ugyanabban a pillanatban elernyednek, és így a szokott kifejezéstelen ábrázatával pillanthat fel az orkra, amikor amaz elég közel ér hozzá.*
- Segíthetek valamiben?
*A futás ötletét már elvetette, nagyjából abban a pillanatban, amikor rájött, hogy civilizált illetővel van dolga.*
2006. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-05-12 13:37:39
Üzenet elküldve: 2024-05-12 13:37:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Iliwary//
* Az utóbbi napokban az ork napi rutinja szinte egyhangúvá vált. Felkel a szállásán, megreggelizik, majd járja a város ízléses pletykák és hasznos csecsebecsék után. Habár benne nincs meg az szenvedély, amit a kereskedőket járja át, mégis szereti elütni az idejét a piactéren. Mindig reménykedik, hogy egy nap sikere lesz. Aki keres, talál, ugyebár. A reggelije után most sem tesz másképp. A piac felé veszi az irányt. Jobb vállán már-már hozzánőt tengereszsákja, bal kezében pedig ork pálinkás üvege. Nem is fél egy-két kortyot leküldeni ezen a kellemes napon, míg tart az utazás. A piacra érve kicsit megszeppen, hísz a vártnál jóval többen tengődnek, mintsem legutóbb. Ám ez őt nem zavarja, sőt, ettől lesz csak igazán élettel teli a város. Az orkot már mésziről kiszúrjak a helyiek. Bár még néha egyszer-kétszer kibeszélik a háta mögött, legtöbbször csak utat nyitnak neki. De akikkel üzletel, azok azért odaköszönnek felé. Le áll beszélgetni egy nála pár fejjel alacsonyabb férfival, akinek néha szüksége van egy-két varázsitalra a haszonállataihoz. Mások erre nem adnak italt, de az ork nem olyan, mint mások. A csevegés közben szeme sarkából megpillant valakit, nem is olyan távol. Egy apró termetű nőt, kit még erre nem látott. Első pillantásra gyereknek hiszi. Ezt szóvá is teszi a partnerének. Csak ekkor avatja be a nem is olyan nagy titokba, miszerint ő Iliwary, egy közismert már-már szinte legendásnak mondható kereskedő. Mondanak még egy pár dolgot róla. Az ork pusztán fütyül meglepődve. Nem hagyná ki, hogy egy újabb tapasztalt kerekedővel ismerkedjen meg, így elköszön a férfitól és megindul a lány irányába. Ha nem ijed meg és rohan el, akkor még talán lesz is ebből valami. *
//Iliwary//
* Az utóbbi napokban az ork napi rutinja szinte egyhangúvá vált. Felkel a szállásán, megreggelizik, majd járja a város ízléses pletykák és hasznos csecsebecsék után. Habár benne nincs meg az szenvedély, amit a kereskedőket járja át, mégis szereti elütni az idejét a piactéren. Mindig reménykedik, hogy egy nap sikere lesz. Aki keres, talál, ugyebár. A reggelije után most sem tesz másképp. A piac felé veszi az irányt. Jobb vállán már-már hozzánőt tengereszsákja, bal kezében pedig ork pálinkás üvege. Nem is fél egy-két kortyot leküldeni ezen a kellemes napon, míg tart az utazás. A piacra érve kicsit megszeppen, hísz a vártnál jóval többen tengődnek, mintsem legutóbb. Ám ez őt nem zavarja, sőt, ettől lesz csak igazán élettel teli a város. Az orkot már mésziről kiszúrjak a helyiek. Bár még néha egyszer-kétszer kibeszélik a háta mögött, legtöbbször csak utat nyitnak neki. De akikkel üzletel, azok azért odaköszönnek felé. Le áll beszélgetni egy nála pár fejjel alacsonyabb férfival, akinek néha szüksége van egy-két varázsitalra a haszonállataihoz. Mások erre nem adnak italt, de az ork nem olyan, mint mások. A csevegés közben szeme sarkából megpillant valakit, nem is olyan távol. Egy apró termetű nőt, kit még erre nem látott. Első pillantásra gyereknek hiszi. Ezt szóvá is teszi a partnerének. Csak ekkor avatja be a nem is olyan nagy titokba, miszerint ő Iliwary, egy közismert már-már szinte legendásnak mondható kereskedő. Mondanak még egy pár dolgot róla. Az ork pusztán fütyül meglepődve. Nem hagyná ki, hogy egy újabb tapasztalt kerekedővel ismerkedjen meg, így elköszön a férfitól és megindul a lány irányába. Ha nem ijed meg és rohan el, akkor még talán lesz is ebből valami. *
2005. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-05-12 12:52:09
Üzenet elküldve: 2024-05-12 12:52:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 148
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 148
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A visszatérés közel sem olyan egyszerű, mint azt képzelte. Egyrészt Lihanech után rettenetesen nehéz volt újra megszokni ezt a várost. Noha egész életét itt töltötte, úgy picit könnyebb volt, hogy nem ismert alternatívákat. Egy dologban viszont nem csalt az ösztöne. A lázadás tüze szépen lassan elapadt, és mögötte egy fenntarthatatlan társadalom és város maradt. Erre rájöhetett Bredoc parancsnok is, mert a katonák végre visszafoglalták Sárvárost. Ili számára az egyetlen kellemetlenség ebben az volt, hogy megvárták vele, amíg a város maradéka szép lassan lakhatatlanná válik. Ki gondolta volna, hogy a csőcselék uralma a kúriákban csak azok lepusztulásához vezet? Az ilyenek, akiknek sosem volt semmijük, csak lelakják a helyeket. Mit ad Teysus, a vagyonosabb népek sem akartak örökké rozzant viskókban élni. És végre - legalábbis a tündér szerint valahogy így történhetett - lett elegendő társadalmi nyomás ahhoz, hogy Arthenior csapatai eltakarítsák a szemetet, és hogy a tanács be akarja építtetni a helyet.
Talán nem minden úgy történt, ahogy eredetileg tervezte, talán egy lassú és hepehupás út vezetett eddig, de végre a tanács is felismerte, hogy nem lehet egy várost a csőcselékre építeni. Óriási űr ütötte fel a fejét, hiányzik a vagyonosabb réteg. A nemesség. Amikor az építkezések híre megindult, Ili biztosra vette, hogy elég olcsón lehet majd igen szép házakhoz vagy akár kúriákhoz hozzájutni, viszont arra legmerészebb álmaiban sem gondolt volna, hogy beárazzák a nemesi rangot is. Persze érti ő, hogy az így keletkező nemesek nem ugyanolyanok lesznek, mint akiket erre tenyésztettek ki, viszont ez aggassza azokat a rövid életű embereket. Ötven év múlva senkit nem fog már érdekelni, ki hogyan lett itt nemes.
A házhoz és a ranghoz pedig csak egyetlen dolog kell: pénz. Ez legalább kedvez a kereskedőknek. Ilyenformán egyúttal nem kedvez a kereskedőknek. Ili is egyre kevésbé szeret a piacon időt eltölteni, mindenki túl... lelkes. Egymás lábára lépnek átvitt értelemben, és néha szó szerint is. A maga részéről inkább a kivárás híve, így a mai napon is inkább a piac szélén sétálgat, és a tömegből leszakadókat veszi szemügyre, hogy elüsse az időt.*
*A visszatérés közel sem olyan egyszerű, mint azt képzelte. Egyrészt Lihanech után rettenetesen nehéz volt újra megszokni ezt a várost. Noha egész életét itt töltötte, úgy picit könnyebb volt, hogy nem ismert alternatívákat. Egy dologban viszont nem csalt az ösztöne. A lázadás tüze szépen lassan elapadt, és mögötte egy fenntarthatatlan társadalom és város maradt. Erre rájöhetett Bredoc parancsnok is, mert a katonák végre visszafoglalták Sárvárost. Ili számára az egyetlen kellemetlenség ebben az volt, hogy megvárták vele, amíg a város maradéka szép lassan lakhatatlanná válik. Ki gondolta volna, hogy a csőcselék uralma a kúriákban csak azok lepusztulásához vezet? Az ilyenek, akiknek sosem volt semmijük, csak lelakják a helyeket. Mit ad Teysus, a vagyonosabb népek sem akartak örökké rozzant viskókban élni. És végre - legalábbis a tündér szerint valahogy így történhetett - lett elegendő társadalmi nyomás ahhoz, hogy Arthenior csapatai eltakarítsák a szemetet, és hogy a tanács be akarja építtetni a helyet.
Talán nem minden úgy történt, ahogy eredetileg tervezte, talán egy lassú és hepehupás út vezetett eddig, de végre a tanács is felismerte, hogy nem lehet egy várost a csőcselékre építeni. Óriási űr ütötte fel a fejét, hiányzik a vagyonosabb réteg. A nemesség. Amikor az építkezések híre megindult, Ili biztosra vette, hogy elég olcsón lehet majd igen szép házakhoz vagy akár kúriákhoz hozzájutni, viszont arra legmerészebb álmaiban sem gondolt volna, hogy beárazzák a nemesi rangot is. Persze érti ő, hogy az így keletkező nemesek nem ugyanolyanok lesznek, mint akiket erre tenyésztettek ki, viszont ez aggassza azokat a rövid életű embereket. Ötven év múlva senkit nem fog már érdekelni, ki hogyan lett itt nemes.
A házhoz és a ranghoz pedig csak egyetlen dolog kell: pénz. Ez legalább kedvez a kereskedőknek. Ilyenformán egyúttal nem kedvez a kereskedőknek. Ili is egyre kevésbé szeret a piacon időt eltölteni, mindenki túl... lelkes. Egymás lábára lépnek átvitt értelemben, és néha szó szerint is. A maga részéről inkább a kivárás híve, így a mai napon is inkább a piac szélén sétálgat, és a tömegből leszakadókat veszi szemügyre, hogy elüsse az időt.*
2004. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-05-02 17:22:50
Üzenet elküldve: 2024-05-02 17:22:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Rövid kis piacozás//
- Persze, pihenj csak, ha fáradt vagy, ha pedig nem, akkor csinálok ünnepi vacsorát. Ha mégsem találkozunk ma este, akkor pedig megcsinálom holnap. *mondja búcsúzásképpen Aleniának, amikor elválnak egymástól. Igazából akár ma ünnepelnek, akár a holnapi nap folyamán fognak, nem árt, ha beszerez pár dolgot a piacon, amit már nem látott a kamrában, amikor levest főzött.
Szeretne minél hamarabb végezni, éppen ezért nem kíséri el Niát hazáig, pedig talán logikusabb lenne, ha elhozná a szamarát, hogy segítsen cipekedni, ugyanakkor túlkényelmeskedni sem akarja a nap hátralévő részét.
Minden, amit venni szeretne, el fog férni a hátizsákjában, plüss nyulai alatt, egyedül talán a kolompér az, amit kézben kell cipelnie hazáig. Egy öt kilós zsákot minden bizonnyal nem lesz túl könnyű vinni, viszont szégyellene egy másik létsíkról iderángatni egy védőkerubit, csak azért, hogy megkérje rá, hogy ebben az egy dologban a segítségére legyen.
Az entitás ugyan jóindulatú, türelmével még sem szeretne semmiképpen sem visszaélni, ráadásul az, hogy saját erejéhez mérten kicsit nagy súlyt kell majd vinnie sokáig, mégsem tekinthető veszélynek, amely elhárítására ez a varázslat eredetileg ki lett találva.
~ Essünk túl rajta gyorsan! ~ gondolja, és gondolatait nem meghazudtolva sietős léptekkel a templomtól viszonylag hamar megérkezik a piacra, kissé elcsodálkozva azon, hogy hiába zavarta az itteni tömeg zsizsegés és nyüzsgés, amikor először a városban járt, mostanra tulajdonképpen megszerette a Artheniornak ezt a szegletét is.
~ Lehet, hogy nem is lesz olyan rossz félig Artheniorban is élni. ~
Jó tudni, hogy itt meg lehet kapni szinte mindent, amire csak szüksége lehet, és az is örömmel tölti el, hogy nyugodtan nézelődhet, miközben az érzékszervei által magába fogadott benyomások kavarognak benne.*
- Na jó, előbb a kaja, utána minden más. Bár nem... a kolompért majd utoljára. *hozza meg végül a szerinte logikus döntést, hangosan is kimondva a szavait, de egy kisebb tömegben és az őt körülvevő alapzajban nyilván fel sem tűnik senkinek, hogy van itt egy félvér lány, aki magában beszél.
Két kiló őzhúst vesz először, aztán két liter tejet. Szerencsére annyi sajt még van odahaza, hogy ahhoz az ételhez, amit kigondolt elég legyen.
Ezek után nemes kisasszonyoknak való, díszes, fűzős ruhákat keres, és hamarosan talál is, nagyon sajnálva azt, hogy Alenia éppen most nincsen vele. Sokkal ideálisabb felállás lenne az, ha a másik lány választana olyan ruhát, ami szerinte neki jól áll, nem pedig ő olyat, ami szerinte Aleniának fog tetszeni. Kicsit fél tőle, hogy el fog költeni nem kevés pénzt feleslegesen, és végül olyat vesz, amelyik kinézete Alenia ízlésével nem találkozik, de hát jelen pillanatban más lehetősége nincs.
Magának feketét és sötétkéket, Niának pedig fehéret és halványkéket választ, amely a maga szelíd színeivel szerinte ki fogja emelni a másik lány szépségét, és reméli, hogy elnyeri vele a egyben a tetszését is. Azt is legalább annyira reméli, hogy saját ruhája is ki fogja hangsúlyozni sápadt bőrének, fekete hajának, valamint kék szemeinek a színét.
Niának köpenyt is vesz, prémből, mert az a drágább, mivel pedig belátja, hogy sajátja már kissé régi és viseltes, saját magát is meglepi egyel, igaz csak selyemből, ami kicsit olcsóbb, és citromsárga, ami szerinte vidámságot áraszt magából, akár az év legmelegebb, és élettel leginkább telt hónapjaiban maga a nap. Ha Aleniának mégsem fog tetszeni, még mindig elcserélhetik, vagy vehetnek neki újat, de ez már a jövő zenéje.
Ami a sajátját illeti, amit magának választott, nem túl meleg, ugyanakkor neki van varázslata az időjárás viszontagságai ellen, szóval ennyiből nem számít. Ezzel viszont nagyjából majdnem teljesen ki is merítette erszénye tartalmát.
Öt kiló kolompérre még marad pénze, aminek az a vége, hogy holnaptól vissza kell térnie a főleg munkával eltöltött napokhoz, de egyáltalán nem bánja.
A legfontosabb most annak a jövőnek a megalapozása, amit főleg Nia álmodott meg, ő ellenben elhatározta, hogy segíteni fog neki a megvalósításában.
Annyit még csavar egyet korábbi tervein, hogy megfordítja az egészet. Sokkal egyszerűbb, ha a magának vásárolt köpenyt rögtön fel is veszi, a húst, a kolompért és a tejet pedig belegyömöszöli a hátizsákjába, és a hátán viszi haza, a maradék ruhákat pedig plüss nyulaival együtt a kezében, utóbbiakat természetesen magához ölelve, mint a régi szép, és nem annyira szép időkben.
Egyébként sem izgatná néhány mindezt furcsálló pillantás, főleg nem most, hogy boldog.
Így sem túl egyszerű, de sokkal könnyebb, mintha egy egész zsák krumplit kézben próbálna vinni.
Siet, hogy minél hamarabb hazaérjen, és nem is olyan sokára már otthon is van az egykor szebb napokat is látott Sayqueves Rezidencián.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.05.02 17:40:08
- Persze, pihenj csak, ha fáradt vagy, ha pedig nem, akkor csinálok ünnepi vacsorát. Ha mégsem találkozunk ma este, akkor pedig megcsinálom holnap. *mondja búcsúzásképpen Aleniának, amikor elválnak egymástól. Igazából akár ma ünnepelnek, akár a holnapi nap folyamán fognak, nem árt, ha beszerez pár dolgot a piacon, amit már nem látott a kamrában, amikor levest főzött.
Szeretne minél hamarabb végezni, éppen ezért nem kíséri el Niát hazáig, pedig talán logikusabb lenne, ha elhozná a szamarát, hogy segítsen cipekedni, ugyanakkor túlkényelmeskedni sem akarja a nap hátralévő részét.
Minden, amit venni szeretne, el fog férni a hátizsákjában, plüss nyulai alatt, egyedül talán a kolompér az, amit kézben kell cipelnie hazáig. Egy öt kilós zsákot minden bizonnyal nem lesz túl könnyű vinni, viszont szégyellene egy másik létsíkról iderángatni egy védőkerubit, csak azért, hogy megkérje rá, hogy ebben az egy dologban a segítségére legyen.
Az entitás ugyan jóindulatú, türelmével még sem szeretne semmiképpen sem visszaélni, ráadásul az, hogy saját erejéhez mérten kicsit nagy súlyt kell majd vinnie sokáig, mégsem tekinthető veszélynek, amely elhárítására ez a varázslat eredetileg ki lett találva.
~ Essünk túl rajta gyorsan! ~ gondolja, és gondolatait nem meghazudtolva sietős léptekkel a templomtól viszonylag hamar megérkezik a piacra, kissé elcsodálkozva azon, hogy hiába zavarta az itteni tömeg zsizsegés és nyüzsgés, amikor először a városban járt, mostanra tulajdonképpen megszerette a Artheniornak ezt a szegletét is.
~ Lehet, hogy nem is lesz olyan rossz félig Artheniorban is élni. ~
Jó tudni, hogy itt meg lehet kapni szinte mindent, amire csak szüksége lehet, és az is örömmel tölti el, hogy nyugodtan nézelődhet, miközben az érzékszervei által magába fogadott benyomások kavarognak benne.*
- Na jó, előbb a kaja, utána minden más. Bár nem... a kolompért majd utoljára. *hozza meg végül a szerinte logikus döntést, hangosan is kimondva a szavait, de egy kisebb tömegben és az őt körülvevő alapzajban nyilván fel sem tűnik senkinek, hogy van itt egy félvér lány, aki magában beszél.
Két kiló őzhúst vesz először, aztán két liter tejet. Szerencsére annyi sajt még van odahaza, hogy ahhoz az ételhez, amit kigondolt elég legyen.
Ezek után nemes kisasszonyoknak való, díszes, fűzős ruhákat keres, és hamarosan talál is, nagyon sajnálva azt, hogy Alenia éppen most nincsen vele. Sokkal ideálisabb felállás lenne az, ha a másik lány választana olyan ruhát, ami szerinte neki jól áll, nem pedig ő olyat, ami szerinte Aleniának fog tetszeni. Kicsit fél tőle, hogy el fog költeni nem kevés pénzt feleslegesen, és végül olyat vesz, amelyik kinézete Alenia ízlésével nem találkozik, de hát jelen pillanatban más lehetősége nincs.
Magának feketét és sötétkéket, Niának pedig fehéret és halványkéket választ, amely a maga szelíd színeivel szerinte ki fogja emelni a másik lány szépségét, és reméli, hogy elnyeri vele a egyben a tetszését is. Azt is legalább annyira reméli, hogy saját ruhája is ki fogja hangsúlyozni sápadt bőrének, fekete hajának, valamint kék szemeinek a színét.
Niának köpenyt is vesz, prémből, mert az a drágább, mivel pedig belátja, hogy sajátja már kissé régi és viseltes, saját magát is meglepi egyel, igaz csak selyemből, ami kicsit olcsóbb, és citromsárga, ami szerinte vidámságot áraszt magából, akár az év legmelegebb, és élettel leginkább telt hónapjaiban maga a nap. Ha Aleniának mégsem fog tetszeni, még mindig elcserélhetik, vagy vehetnek neki újat, de ez már a jövő zenéje.
Ami a sajátját illeti, amit magának választott, nem túl meleg, ugyanakkor neki van varázslata az időjárás viszontagságai ellen, szóval ennyiből nem számít. Ezzel viszont nagyjából majdnem teljesen ki is merítette erszénye tartalmát.
Öt kiló kolompérre még marad pénze, aminek az a vége, hogy holnaptól vissza kell térnie a főleg munkával eltöltött napokhoz, de egyáltalán nem bánja.
A legfontosabb most annak a jövőnek a megalapozása, amit főleg Nia álmodott meg, ő ellenben elhatározta, hogy segíteni fog neki a megvalósításában.
Annyit még csavar egyet korábbi tervein, hogy megfordítja az egészet. Sokkal egyszerűbb, ha a magának vásárolt köpenyt rögtön fel is veszi, a húst, a kolompért és a tejet pedig belegyömöszöli a hátizsákjába, és a hátán viszi haza, a maradék ruhákat pedig plüss nyulaival együtt a kezében, utóbbiakat természetesen magához ölelve, mint a régi szép, és nem annyira szép időkben.
Egyébként sem izgatná néhány mindezt furcsálló pillantás, főleg nem most, hogy boldog.
Így sem túl egyszerű, de sokkal könnyebb, mintha egy egész zsák krumplit kézben próbálna vinni.
Siet, hogy minél hamarabb hazaérjen, és nem is olyan sokára már otthon is van az egykor szebb napokat is látott Sayqueves Rezidencián.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.05.02 17:40:08
2003. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-04-29 19:00:07
Üzenet elküldve: 2024-04-29 19:00:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
*Nem volt túl jó éjszakája. Nem aludt sokat, inkább gondolkozott, aztán rá is jött valamire. Illetve inkább újra felfedezte magában azt, hogy semmi jóra nem vezet, ha önmagát adja. Tegnap megpróbálta ezt Orthus Morthimer társaságában, de a dolog olyannyira rosszul sült el, hogy talán kevésen múlott az, hogy az ő kapcsolatuk örökre véget érjen. Ennek mostantól máshogy kell lennie. A valódi Merlana nincs többé, ő eltűnt, kész, vége. Mostantól csak az számít, hogy épp mire vágyik a társasága, mert akkor érheti el a legnagyobb sikereket. Egy ideig. Aztán egy szép napon majd visszatér az igazi Merlana, de akkor már az ő lábai előtt fognak esedezni azért, hogy a kedvére tegyenek, és akkor majd kamatostól visszakérhet mindent, amit adott.
Most azonban ideje a tettek mezejére lépni, aminek az első lépése, hogy ma már nem szeretné felkészületlenül várni Orthus-t, éppen ezért tervez a piacon keresni pár üveg alkoholt. Nem csak a férfinek, hanem majd minden vendégének, de természetesen első körben neki akar vele megfelelni.
Nézelődik egy ideig az árusok között, és végül így lesz gazdagabb három üveg folyó borral, egy üveg wegtoreni rummal és egy üveg gyümölcspálinkával. Az utóbbi kettőnek az ára felettébb fájdalmas, de hát ez van, amit meg kell tenni a cél érdekében, azt meg kell tenni. Kifizeti az italok árát, így a spórolt pénze nagy részének lőttek, de nem baj. Ő boldogan indul vissza a fogadóba, hogy a szobájában ismét felkészüljön a kereskedő fogadására, és remélhetőleg, ha már kapott egy esélyt, ma egy más befejezést írhat a történetnek.*
Most azonban ideje a tettek mezejére lépni, aminek az első lépése, hogy ma már nem szeretné felkészületlenül várni Orthus-t, éppen ezért tervez a piacon keresni pár üveg alkoholt. Nem csak a férfinek, hanem majd minden vendégének, de természetesen első körben neki akar vele megfelelni.
Nézelődik egy ideig az árusok között, és végül így lesz gazdagabb három üveg folyó borral, egy üveg wegtoreni rummal és egy üveg gyümölcspálinkával. Az utóbbi kettőnek az ára felettébb fájdalmas, de hát ez van, amit meg kell tenni a cél érdekében, azt meg kell tenni. Kifizeti az italok árát, így a spórolt pénze nagy részének lőttek, de nem baj. Ő boldogan indul vissza a fogadóba, hogy a szobájában ismét felkészüljön a kereskedő fogadására, és remélhetőleg, ha már kapott egy esélyt, ma egy más befejezést írhat a történetnek.*
2002. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-04-25 19:44:08
Üzenet elküldve: 2024-04-25 19:44:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Keresve//
* Újfent a piac mélyébe veti magát Cagon. Konkrét tervei ugyan nincsenek, viszont elképzelései már igen. Ahogy belép a piacra, talán egy másodpercre is, de sokan megbámuljak a colost. Nem véletlen, hisz előtte még valakivel vitázott. A nagy lármában a kereskedőt kitoloncolták a helyéről, talán a városból. Majd később Morthimer mellett láthatták, ahogyan együtt haladtak végig a tágas területen. Habár Orthusnak az egyik megkötése, hogy az ork ne emlegesse a nevét, ezáltal ne teremjen erősen látható kapcsolat kettőjük között. Ezt már kicsit leshetik. Hogy mindenki tisztában van e vele az kérdéses, de a piacon lévők gyanakodnak efelől. Mi tagadás eléggé megnőtt az ork az emberek szemében. Legalábbis megtűrik őt. Szokatlan érzéssel telíti el az orkot ez. Ám nincs ideje ezzel foglalkozni. Jelenleg a fel-alá járkálásnak a célja, hogy egy megfelelő párolót szerezzen. A legutóbbi kísérlet során az eredmények kellően tönkretették a műszerét, így kénytelen újat keresni, vagy magától építeni. Talál egy boltot, ahol nagyjából hasonló dolgokat árulnak. Csak a minőség az ami nem megfelelő. Mi tagadás, ezek az olcsó szesz előállításra vannak kitalálva. A mérték, amivel Cagon dolgozik, annak nem felel meg. A minőség, amit garantálni akar, nem lehet holmi szemétből megépíteni. Körbejárja még egyszer a helyet. Ha itt nem talál se alkalmas eszközöket, se embereket, akkor az esélyei drasztikusan csökkennek. Itt ott megáll nézelődni, de hamar belátja, hogy amit keres, azt itt nincs. Táskájából előhúzza pálinkáját és mértékkel, ork mértékkel ugyan, de belekortyol. Ennyi még nem döntheti le a lábáról. Legalább addig is van oka tovább maradni, míg tele az üvege. *
* Újfent a piac mélyébe veti magát Cagon. Konkrét tervei ugyan nincsenek, viszont elképzelései már igen. Ahogy belép a piacra, talán egy másodpercre is, de sokan megbámuljak a colost. Nem véletlen, hisz előtte még valakivel vitázott. A nagy lármában a kereskedőt kitoloncolták a helyéről, talán a városból. Majd később Morthimer mellett láthatták, ahogyan együtt haladtak végig a tágas területen. Habár Orthusnak az egyik megkötése, hogy az ork ne emlegesse a nevét, ezáltal ne teremjen erősen látható kapcsolat kettőjük között. Ezt már kicsit leshetik. Hogy mindenki tisztában van e vele az kérdéses, de a piacon lévők gyanakodnak efelől. Mi tagadás eléggé megnőtt az ork az emberek szemében. Legalábbis megtűrik őt. Szokatlan érzéssel telíti el az orkot ez. Ám nincs ideje ezzel foglalkozni. Jelenleg a fel-alá járkálásnak a célja, hogy egy megfelelő párolót szerezzen. A legutóbbi kísérlet során az eredmények kellően tönkretették a műszerét, így kénytelen újat keresni, vagy magától építeni. Talál egy boltot, ahol nagyjából hasonló dolgokat árulnak. Csak a minőség az ami nem megfelelő. Mi tagadás, ezek az olcsó szesz előállításra vannak kitalálva. A mérték, amivel Cagon dolgozik, annak nem felel meg. A minőség, amit garantálni akar, nem lehet holmi szemétből megépíteni. Körbejárja még egyszer a helyet. Ha itt nem talál se alkalmas eszközöket, se embereket, akkor az esélyei drasztikusan csökkennek. Itt ott megáll nézelődni, de hamar belátja, hogy amit keres, azt itt nincs. Táskájából előhúzza pálinkáját és mértékkel, ork mértékkel ugyan, de belekortyol. Ennyi még nem döntheti le a lábáról. Legalább addig is van oka tovább maradni, míg tele az üvege. *
2001. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-04-24 19:10:32
Üzenet elküldve: 2024-04-24 19:10:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 155
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 155
Játékstílus: Vakmerő
//Visszavonulva//
-Minden világos, köszönöm!
*Biccent is, s úgy látszik hogy elintézték a dolgot. Egészen nyugodt és izgatott is egyszerre, hisz most kezdhet bele egy olyasféle kalandba, amilyenben korábban még sosem volt része. Némi gondolkodás után a piacra siet, immár minden holmiját magával cipelve, hogy megvegyen néhány kelléket amikkel kicsit helyre pofozhatja újdonsült otthonát. Összeszedi a szükséges holmikat, nagyjából azért tudja mi fán terem a munka. Legény korában rengeteg házat segített újjáépíteni, amíg még fegyverhordozó volt a lovagrendben ahol kinevelték. Egy kis keresgélés után összesen 450 aranyat költ el.
Sok arany, és nem is nagyon marad másra már semmije, de egyáltalán nem bánja. Van egy saját földje! És munkája is lesz bőven vele, az ételt meg majd megoldja valahogy, ha más nem vadászni fog, vagy átsétál Vadászlakra és onnan szerez be némi elemózsiát. De most már legalább szerzámai és kellékei is vannak a feladathoz, úgyhogy jó előérzettel vág neki az útnak.*
-Minden világos, köszönöm!
*Biccent is, s úgy látszik hogy elintézték a dolgot. Egészen nyugodt és izgatott is egyszerre, hisz most kezdhet bele egy olyasféle kalandba, amilyenben korábban még sosem volt része. Némi gondolkodás után a piacra siet, immár minden holmiját magával cipelve, hogy megvegyen néhány kelléket amikkel kicsit helyre pofozhatja újdonsült otthonát. Összeszedi a szükséges holmikat, nagyjából azért tudja mi fán terem a munka. Legény korában rengeteg házat segített újjáépíteni, amíg még fegyverhordozó volt a lovagrendben ahol kinevelték. Egy kis keresgélés után összesen 450 aranyat költ el.
Sok arany, és nem is nagyon marad másra már semmije, de egyáltalán nem bánja. Van egy saját földje! És munkája is lesz bőven vele, az ételt meg majd megoldja valahogy, ha más nem vadászni fog, vagy átsétál Vadászlakra és onnan szerez be némi elemózsiát. De most már legalább szerzámai és kellékei is vannak a feladathoz, úgyhogy jó előérzettel vág neki az útnak.*1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3028-3047