Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 385 (7681. - 7700. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
7700. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-09-23 22:13:03
Üzenet elküldve: 2019-09-23 22:13:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Piaci séta//
//Futárkeresőben//
- Nem, csak nemrég jártam itt először... *jegyzi meg nosztalgikus mosollyal, ahogy eszébe jut érkezése a városba. Mosolya akkor is megmarad, mikor gyerekkora kerül szóba* Valóban az volt. *helyesel, hisz úgy véli, tényleg szép volt, vagy legalábbis igyekszik csak a kellemes dolgokra gondolni, a rosszakat meg inkább elfelejteni. Ettől függetlenül Fräd kérdése nem szegi a kedvét, továbbra is jókedvűen sétálgat a piacon, egyszerre figyelve a lába elé és a kezében tartott tekercsre*
- Jól sejtem, hogy Ön wegtoreni? *pillant a nemrég szerzett gyönyörű virágra, feltételezve, azért ismerte annyira ezt a fajtát, mert odahaza látta már. A régi otthonukról azonban hamarosan jelenlegi lakhelyükre terelődik a szó*
- Nem, egyáltalán nem. *tiltakozik hevesen a feltevés ellen, hogy nemesi sarj lenne* Tulajdonképpen, nem is enyém a ház. Mármint nem csak az enyém. A barátaimmal közösen vettük, de sokkal több hely van, mint ahányan vagyunk, így örömmel látjuk a vendégeket, akik nálunk szeretnének megpihenni kicsit. *magyarázza el részletesebben a Szarvasliget tulajdonviszonyait, remélve, így már Frädnek is tisztább a kép, és nem véli valami előkelő kisasszonynak, hisz egyáltalán nem az. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy maga vásárol be a piacon és maga intézi az ügyeit, amikben szerencsére szinte azonnal akad segítője is*
- Ismerős? Remek! *lelkesedik fel, megnyugodva kissé, hogy nem teljesen idegen terepre küldi Grarilt* Hát, azt mondanám, egy nap az odaút, egy nap a vissza. *válaszol végül pillanatnyi töprengés után a kérdésre* Hivatkozzon csak rám, biztos szívesen látják majd éjszakára. De természetes a viteldíjon felül a szállást is én állom. *fűzi még hozzá, hisz eddig eszébe sem jutott, a távolság miatt talán célszerűbb lenne, ha Mil'Ochassban vagy a környékén éjszakázna a férfi. ~Ha pedig így alakul, akkor nem várható el tőle, hogy saját költségén tegye ezt~ folytatja magában, mielőtt hangosan is hetvenöt aranyra módosítaná korábbi ajánlatát, remélve, ez a férfinak is megfelel. Míg Graril válaszára vár, vet egy rövid oldalpillantást Frädre is, hiszen igazán nem szeretné megvárakoztatni őt, és reméli, nem unatkozik túlságosan, míg ők leendő közvetítőjével az üzlet részleteit beszélik meg.*
//Futárkeresőben//
- Nem, csak nemrég jártam itt először... *jegyzi meg nosztalgikus mosollyal, ahogy eszébe jut érkezése a városba. Mosolya akkor is megmarad, mikor gyerekkora kerül szóba* Valóban az volt. *helyesel, hisz úgy véli, tényleg szép volt, vagy legalábbis igyekszik csak a kellemes dolgokra gondolni, a rosszakat meg inkább elfelejteni. Ettől függetlenül Fräd kérdése nem szegi a kedvét, továbbra is jókedvűen sétálgat a piacon, egyszerre figyelve a lába elé és a kezében tartott tekercsre*
- Jól sejtem, hogy Ön wegtoreni? *pillant a nemrég szerzett gyönyörű virágra, feltételezve, azért ismerte annyira ezt a fajtát, mert odahaza látta már. A régi otthonukról azonban hamarosan jelenlegi lakhelyükre terelődik a szó*
- Nem, egyáltalán nem. *tiltakozik hevesen a feltevés ellen, hogy nemesi sarj lenne* Tulajdonképpen, nem is enyém a ház. Mármint nem csak az enyém. A barátaimmal közösen vettük, de sokkal több hely van, mint ahányan vagyunk, így örömmel látjuk a vendégeket, akik nálunk szeretnének megpihenni kicsit. *magyarázza el részletesebben a Szarvasliget tulajdonviszonyait, remélve, így már Frädnek is tisztább a kép, és nem véli valami előkelő kisasszonynak, hisz egyáltalán nem az. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy maga vásárol be a piacon és maga intézi az ügyeit, amikben szerencsére szinte azonnal akad segítője is*
- Ismerős? Remek! *lelkesedik fel, megnyugodva kissé, hogy nem teljesen idegen terepre küldi Grarilt* Hát, azt mondanám, egy nap az odaút, egy nap a vissza. *válaszol végül pillanatnyi töprengés után a kérdésre* Hivatkozzon csak rám, biztos szívesen látják majd éjszakára. De természetes a viteldíjon felül a szállást is én állom. *fűzi még hozzá, hisz eddig eszébe sem jutott, a távolság miatt talán célszerűbb lenne, ha Mil'Ochassban vagy a környékén éjszakázna a férfi. ~Ha pedig így alakul, akkor nem várható el tőle, hogy saját költségén tegye ezt~ folytatja magában, mielőtt hangosan is hetvenöt aranyra módosítaná korábbi ajánlatát, remélve, ez a férfinak is megfelel. Míg Graril válaszára vár, vet egy rövid oldalpillantást Frädre is, hiszen igazán nem szeretné megvárakoztatni őt, és reméli, nem unatkozik túlságosan, míg ők leendő közvetítőjével az üzlet részleteit beszélik meg.*
7699. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-09-23 19:01:14
Üzenet elküldve: 2019-09-23 19:01:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Apró kiruccanás//
//Főként Fäenro//
*Átbaktat a Piacon, de emlékei hiányosságának köszönhetően, akadályokba ütközik. Nem tudja, hogy mit kéne vennie és hol. Úgy gondolja, a leghelyesebb az lenne, ha a jelenlegi arthenioriak közül keresne ki magának egy útbaigazítót. Egy kissé félelmetes első benyomású sötételfet és egy vele beszélgető utcagyereket pillant meg. ~ A fiú megfelel a célra. Az ilyenek úgy ismerik a Levegő Városát, mint a koszos tenyerüket. ~ Azzal közelebb is lép Fäenrohoz és Rulcarhoz. Köhög, majd a családjára jellemző, széles mosollyal szólal meg.*
-Üdvözletem! Patakszemű Äläón vagyok, Holdvégből. Egy kis segítségre lenne szükségem tőled. *Nevet zavartan és kínjában, majd várja a reakciót.*
//Főként Fäenro//
*Átbaktat a Piacon, de emlékei hiányosságának köszönhetően, akadályokba ütközik. Nem tudja, hogy mit kéne vennie és hol. Úgy gondolja, a leghelyesebb az lenne, ha a jelenlegi arthenioriak közül keresne ki magának egy útbaigazítót. Egy kissé félelmetes első benyomású sötételfet és egy vele beszélgető utcagyereket pillant meg. ~ A fiú megfelel a célra. Az ilyenek úgy ismerik a Levegő Városát, mint a koszos tenyerüket. ~ Azzal közelebb is lép Fäenrohoz és Rulcarhoz. Köhög, majd a családjára jellemző, széles mosollyal szólal meg.*
-Üdvözletem! Patakszemű Äläón vagyok, Holdvégből. Egy kis segítségre lenne szükségem tőled. *Nevet zavartan és kínjában, majd várja a reakciót.*
7698. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-09-23 17:51:38
Üzenet elküldve: 2019-09-23 17:51:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
//Piaci séta//
//Futárkeresőben//
*Meglepődik, hogy a nő érdeklődve fordul a lap felé. Ahogyan tapasztalta, az elfek teremtéstörténetéből levezetett, Őrzőkről szóló dolgozata és a wegtoreni állati lelkek nem sok egyént szokott lekötni. Meglepődik a Laurentitia által említett tényen, miszerint nem artheniori.*
-Ez érdekes! Pedig én azt hittem... Mindenesetre remélem, szép gyerekkora volt. Azt mondják, vidéken egészségesebb felnőni. Jobbat tesz a gyermek fejlődésének. *Jegyzi meg a tényt, de tényleg csak közhelyként. Nem akar esetleges traumákat felhántorgatni. Ezek azonban újabb megválaszolatlan kérdéseket szülnek.*
-Kérem, Laurentitia; hogyan került Önhöz a Szarvasliget? Biztos nem lehetett valami olcsó egy akkora ház. Esetleg kisvidéki nemesi sarj lenne kegyed? *Érdeklődik. Valami magas, Fräd szemében akár alacsonyabb óriásnak is beillő férfi csatlakozik hozzájuk, kimutatva, hogy érdeklődik a munka iránt. ~ Lau igen szerencsés a mai napon. ~ Gondolja. Igen jól esik neki, hogy a nő a barátjának nevezte, csupán ennyi idő elteltével. Talán May volt az, aki hasonlóan kedves lehetett, mint a hosszúéletű, s igaz, a félvérnek is volt egy kisugárzása... De a stílusosnak ható megjelenése és a könnyed beszédje a társának, elkápráztatja az ifjú wegtoreni férfit. Várja a fejleményeket, mosolyogva. Bár nem igazán tudja, mi is az a Mil'Ochass. ~ Nyelvben az elfre hasonlíthat. ~ Sejti, de nem biztos benne.*
//Futárkeresőben//
*Meglepődik, hogy a nő érdeklődve fordul a lap felé. Ahogyan tapasztalta, az elfek teremtéstörténetéből levezetett, Őrzőkről szóló dolgozata és a wegtoreni állati lelkek nem sok egyént szokott lekötni. Meglepődik a Laurentitia által említett tényen, miszerint nem artheniori.*
-Ez érdekes! Pedig én azt hittem... Mindenesetre remélem, szép gyerekkora volt. Azt mondják, vidéken egészségesebb felnőni. Jobbat tesz a gyermek fejlődésének. *Jegyzi meg a tényt, de tényleg csak közhelyként. Nem akar esetleges traumákat felhántorgatni. Ezek azonban újabb megválaszolatlan kérdéseket szülnek.*
-Kérem, Laurentitia; hogyan került Önhöz a Szarvasliget? Biztos nem lehetett valami olcsó egy akkora ház. Esetleg kisvidéki nemesi sarj lenne kegyed? *Érdeklődik. Valami magas, Fräd szemében akár alacsonyabb óriásnak is beillő férfi csatlakozik hozzájuk, kimutatva, hogy érdeklődik a munka iránt. ~ Lau igen szerencsés a mai napon. ~ Gondolja. Igen jól esik neki, hogy a nő a barátjának nevezte, csupán ennyi idő elteltével. Talán May volt az, aki hasonlóan kedves lehetett, mint a hosszúéletű, s igaz, a félvérnek is volt egy kisugárzása... De a stílusosnak ható megjelenése és a könnyed beszédje a társának, elkápráztatja az ifjú wegtoreni férfit. Várja a fejleményeket, mosolyogva. Bár nem igazán tudja, mi is az a Mil'Ochass. ~ Nyelvben az elfre hasonlíthat. ~ Sejti, de nem biztos benne.*
7697. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-09-23 17:40:52
Üzenet elküldve: 2019-09-23 17:40:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Apró kiruccanás//
*Egy kéz a vállára kerül és ő összerezzen. Szeretné eltörölni, elrejteni a pillanatnyi ijedtséget, de már nem lehet.*
- Szeretem a varázsitalokat *feleli halkan és kedve lenne izgatottan visszakérdezni, hogy Rulcart mik érdeklik. Visszafogja ezt a kérdést. A sötételf nem baráti csevelyre jött, hogy kitárgyalják egymás hóbortjait. Most kell információval szolgálnia. Sok mindent látott, de nem tudhatja még, mi lesz olyan értékes ezek közül, ami ételre, szállásra vagy akár aranyra is váltható. Maga elé enged más nézelődőket. Addig nem szólal meg, míg a bámészkodó tömeg szélére nem kerülnek. Ott direkt akkor beszél, ha látja, hogy más is beszél éppen az árussal. Így őt csak Rulcar hallja.*
- A hely tulajdonosaként mutatkozott be egy férfi, aki üdvözölt engem és a társamat. *Az üdvözlést rendreutasítás követte, de jobbnak látja ezt nem említeni.* - Több, mint fogadó a Pinty. Székhelye a Wegtoren Aranya Kereskedőháznak a pultos szerint, akinél többen is jelentkeztek munkára. Egy bárót emlegetett, őt láthattam, azt gondolom, ő üdvözölt engem, mint tulaj. *Ha az elf már tudta ezekez korábban, akkor Fäenronak nincs szerencséje. Önmagában nem titkos információ, hiszen Mikarr maga közölte hangosan a munkára jelentkezőkkel. Viszont ha Rulcar nem jelez érdektelenséget, folytatja még a báró körül a dolgokat.* - Nagyon udvarolt egy nemes hölgynek, akit később hangosan dícsért, mert az iskolát és árvaházat építene. A kisasszony örömmel fogadta, úgy láttam. *Kihagyja azt a részt, hogy maga is beszélt a nővel sőt, nem egy ajándékot kapott tőle. Talán a tudatalattia védi Aenae-t, talán Mikarr finom teája nyomta el a hallását, de nem emlékszik a hölgy nevére, pedig bemutatták a többi vendégnek. Hiába gondolkozik, nem jut eszébe. Úgy látja jónak, ha nem hagy szünetet beszédében, ami gyanút kelthet, kérdéseket vethet fel. Folytatja a báróval.* - Magas a pasas, sárga szeme van, mint a macskáknak és sötét haja. A szemöldöke meg van vágva, meg az arca, így! *egy ujját a saját arcának bal felén végigvezetve mutatja a vágást. Azonban Cha'yss arca a jobb oldalon sérült, csak Fäenro tükörben mutatja meggondolatlanul. Ha Rulcar csendre intette bármikor, úgy akár mondat közepén is megáll. Később más témával folytatja, akkor is ha ezt végig mondhatta.* - Egy asztalnál nagyurak ültek. *Így nevezi meg a kártyaparti résztvevőit. Ha nem ült volna közéjük az a kedves hölgy is, akinek egyszer még megköszöni majd a cipőt, akkor a "nagykutyák" kifejezést használta volna.* - Egyiküknél testőrök is álltak. Földbirtokos, úgy hallottam. A tulajdonos is ott játszott, egy kovácsműhely újraindításáról beszélt. És a megvételéről. Aztán... *Itt hallgat el egy pár pillanatra.* - Megjelent Relael. Ő egy elf. Találkoztunk vele Nimral és én. Lopással vádolt egy törpét. Az tagadott mindent és megsebezte önmagát. Relt felvitték egy szobába, a törpét ellátták. *így fejezi be a történetet.*
A hozzászólás írója (Fäenro Knirin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.23 17:43:48
*Egy kéz a vállára kerül és ő összerezzen. Szeretné eltörölni, elrejteni a pillanatnyi ijedtséget, de már nem lehet.*
- Szeretem a varázsitalokat *feleli halkan és kedve lenne izgatottan visszakérdezni, hogy Rulcart mik érdeklik. Visszafogja ezt a kérdést. A sötételf nem baráti csevelyre jött, hogy kitárgyalják egymás hóbortjait. Most kell információval szolgálnia. Sok mindent látott, de nem tudhatja még, mi lesz olyan értékes ezek közül, ami ételre, szállásra vagy akár aranyra is váltható. Maga elé enged más nézelődőket. Addig nem szólal meg, míg a bámészkodó tömeg szélére nem kerülnek. Ott direkt akkor beszél, ha látja, hogy más is beszél éppen az árussal. Így őt csak Rulcar hallja.*
- A hely tulajdonosaként mutatkozott be egy férfi, aki üdvözölt engem és a társamat. *Az üdvözlést rendreutasítás követte, de jobbnak látja ezt nem említeni.* - Több, mint fogadó a Pinty. Székhelye a Wegtoren Aranya Kereskedőháznak a pultos szerint, akinél többen is jelentkeztek munkára. Egy bárót emlegetett, őt láthattam, azt gondolom, ő üdvözölt engem, mint tulaj. *Ha az elf már tudta ezekez korábban, akkor Fäenronak nincs szerencséje. Önmagában nem titkos információ, hiszen Mikarr maga közölte hangosan a munkára jelentkezőkkel. Viszont ha Rulcar nem jelez érdektelenséget, folytatja még a báró körül a dolgokat.* - Nagyon udvarolt egy nemes hölgynek, akit később hangosan dícsért, mert az iskolát és árvaházat építene. A kisasszony örömmel fogadta, úgy láttam. *Kihagyja azt a részt, hogy maga is beszélt a nővel sőt, nem egy ajándékot kapott tőle. Talán a tudatalattia védi Aenae-t, talán Mikarr finom teája nyomta el a hallását, de nem emlékszik a hölgy nevére, pedig bemutatták a többi vendégnek. Hiába gondolkozik, nem jut eszébe. Úgy látja jónak, ha nem hagy szünetet beszédében, ami gyanút kelthet, kérdéseket vethet fel. Folytatja a báróval.* - Magas a pasas, sárga szeme van, mint a macskáknak és sötét haja. A szemöldöke meg van vágva, meg az arca, így! *egy ujját a saját arcának bal felén végigvezetve mutatja a vágást. Azonban Cha'yss arca a jobb oldalon sérült, csak Fäenro tükörben mutatja meggondolatlanul. Ha Rulcar csendre intette bármikor, úgy akár mondat közepén is megáll. Később más témával folytatja, akkor is ha ezt végig mondhatta.* - Egy asztalnál nagyurak ültek. *Így nevezi meg a kártyaparti résztvevőit. Ha nem ült volna közéjük az a kedves hölgy is, akinek egyszer még megköszöni majd a cipőt, akkor a "nagykutyák" kifejezést használta volna.* - Egyiküknél testőrök is álltak. Földbirtokos, úgy hallottam. A tulajdonos is ott játszott, egy kovácsműhely újraindításáról beszélt. És a megvételéről. Aztán... *Itt hallgat el egy pár pillanatra.* - Megjelent Relael. Ő egy elf. Találkoztunk vele Nimral és én. Lopással vádolt egy törpét. Az tagadott mindent és megsebezte önmagát. Relt felvitték egy szobába, a törpét ellátták. *így fejezi be a történetet.*
A hozzászólás írója (Fäenro Knirin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.23 17:43:48
7696. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-09-23 14:58:00
Üzenet elküldve: 2019-09-23 14:58:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Másnap reggel//
//Garrikh//
*A Gizurina biz' meglepődik az iménti kis jeleneten, de kemény fából faragták őtet. Nem ijed meg, nem ám! Megyen s mendegél tovább Garrikh után, amikor is egy ismerős arcot fedez fel a forgatagban.
~Há' tán csak nem az a Maunikah áll ottan, a Minyior falubú'!?~
Hát pedig bizony úgy tűnik, hogy az az. A Maunikah az, az ő régi gyerekkori játszópajtása! Be rég látta, idejét sem tudja már. Ott áll az egyik zöldséges standnál, s néz maga elé unott pofáva.*
- Haj, Garrikhom, mennyé' csak tovább nyugodt lélekkel, utam tanálom én a Pintyig! Ottan áll az én egyik gyerekkori barátosném, ni, hadd köszönnyek mán be neki.
*S ha Garrikh beleegyezik, ő úgy megy oda a standhoz s köszön régi barátosnéjának, akivel ki tudja mennyi ideig fognak cseverészni. Talán pár percig, rosszabb esetben "pár hónapig". Mindenesetre jól eső érzés látnia egy régi kedves ismerőst. ~Jól megvénültél, Maunikah.~*
//Garrikh//
*A Gizurina biz' meglepődik az iménti kis jeleneten, de kemény fából faragták őtet. Nem ijed meg, nem ám! Megyen s mendegél tovább Garrikh után, amikor is egy ismerős arcot fedez fel a forgatagban.
~Há' tán csak nem az a Maunikah áll ottan, a Minyior falubú'!?~
Hát pedig bizony úgy tűnik, hogy az az. A Maunikah az, az ő régi gyerekkori játszópajtása! Be rég látta, idejét sem tudja már. Ott áll az egyik zöldséges standnál, s néz maga elé unott pofáva.*
- Haj, Garrikhom, mennyé' csak tovább nyugodt lélekkel, utam tanálom én a Pintyig! Ottan áll az én egyik gyerekkori barátosném, ni, hadd köszönnyek mán be neki.
*S ha Garrikh beleegyezik, ő úgy megy oda a standhoz s köszön régi barátosnéjának, akivel ki tudja mennyi ideig fognak cseverészni. Talán pár percig, rosszabb esetben "pár hónapig". Mindenesetre jól eső érzés látnia egy régi kedves ismerőst. ~Jól megvénültél, Maunikah.~*
7695. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-09-23 14:44:21
Üzenet elküldve: 2019-09-23 14:44:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*Az ispotály elmélkedése újabb erővel tölti el és lelkesen indul vissza a város széléről, hogy a piac felé vegye az irányát. Léptei már nem olyan csüggedtek és elhalványultak, mint amilyenek voltak annak előtte. Most megint a kutatás láza ég a szívében és érzi, hogy be tudja fejezni a művét, amelyet elkezdett hosszú évekkel ezelőtt. A teremtés és a halál urának lenni hosszú és szövevényes út, de most ismételten érzi, hogy menni fog ez neki és sikerülni fog. Végtelen önbizalmában az ego is feltámad, hogy megint édes szavakat suttogjon az elmének és a szívnek.
A piacra érkezve sajnos már alig talál árusokat, hiszen az éj kezd leszállni és így a standok fenntartói elpakolják a portékáikat. Nem csügged azonban a jó doktor, hiszen akad még más terület is a városban, amelyet érdemes bejárnia. Sokat hallott például sárvárosról, amely egy új negyede, vagy talán egy új városrésze magának Artheniornak.
Nem törődve az árusok pakolásával még tesz egy kört a portékák között és megnéz egy két apróságot, hátha talál valamit. De semmin nem akad meg a szeme. Sajnos nincs akkora szerencséje, mint amikor a szikét vásárolta és egy bolond a nagyapja hagyatékaként potom aranyért neki adta ezt a remekművet. Más lett a piac, mint egykoron volt és más, mint a lázadás előtt.
Keseregni azért nem szeretne és így inkább elindul a hírhedt sárváros irányába. Mintha ott is lenne egy piac, amely megéri azt a sétát, hogy megtekinthesse.
Az ottaniak talán a sötétedés végett nem zárnak be olyan hamar, talán az ottani portéka pont a sötétedés után lesz elérhető. Ezt csak akkor tudhatja meg, ha végül oda megy és maga is megnézi.*
A piacra érkezve sajnos már alig talál árusokat, hiszen az éj kezd leszállni és így a standok fenntartói elpakolják a portékáikat. Nem csügged azonban a jó doktor, hiszen akad még más terület is a városban, amelyet érdemes bejárnia. Sokat hallott például sárvárosról, amely egy új negyede, vagy talán egy új városrésze magának Artheniornak.
Nem törődve az árusok pakolásával még tesz egy kört a portékák között és megnéz egy két apróságot, hátha talál valamit. De semmin nem akad meg a szeme. Sajnos nincs akkora szerencséje, mint amikor a szikét vásárolta és egy bolond a nagyapja hagyatékaként potom aranyért neki adta ezt a remekművet. Más lett a piac, mint egykoron volt és más, mint a lázadás előtt.
Keseregni azért nem szeretne és így inkább elindul a hírhedt sárváros irányába. Mintha ott is lenne egy piac, amely megéri azt a sétát, hogy megtekinthesse.
Az ottaniak talán a sötétedés végett nem zárnak be olyan hamar, talán az ottani portéka pont a sötétedés után lesz elérhető. Ezt csak akkor tudhatja meg, ha végül oda megy és maga is megnézi.*
7694. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-09-23 12:34:00
Üzenet elküldve: 2019-09-23 12:34:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Rendhagyó toborzó//
//Mërulon, Valuryen, Galahan//
*Hamar vissza is ér, hisz visszafelé talán még gyorsabban szalad. Át a szegénynegyeden egyenesen a piacon találja magát. Egy rövidebb keresgélés, után meg is találja friss bajtársait.*
-Á, bocsánat. Itt vagyok. Huh.
*Mondja, közben erősen szuszogva.*
-Hát, van egy pár dolog, amit könnyű, és van amit keresgélni kell kicsit. Amit egyszerűbb beszerezni, az a kötél, pár napi hideg élelem, elsősegélycsomag apróbb sebek ellátására. Itt tenném hozzá, hogy nem volt hiába a kis utam. Eeyr megjutalmazott az ereje egy részével, így én is tudok gyógyítani valamelyest. Ez talán még hasznos lehet. Nekem kellene pár agyagedény a különleges cuccnak, hogy úgy mondja. Nem tudom, hogy hogy árulják, ha árulják egyáltalán, de mész kellene. Égetett mész, lehetőleg őrölt. Ha nincs őrölve, úgy kell egy mozsár is, abban én is meg tudom csinálni, az edényben pedig tárolni.
*Simítja meg állát, majd folytatja.*
-Talán 3 edény elég is. Ó és még egy pár adagnyi lámpaolaj. Az nagyon jól gyúlik. Fegyvernek is hasznos. A mész pedig.. Hát nem tudom, de nem hiszem, hogy ne találnánk. Az azért kellene, mert tanultam egy apró trükköt még régebben. Ha az égetett meszet porrá őrlöd, és edénybe teszed, majd eldobod az ellenség lábaihoz, pár méteren belül szinte teljesen megvakulnak tőle egy darabig. Semmit nem látni olyankor, nagyon hasznos is jószág az. Nem tudom mennyire kerülhet itt vajon, de ezen kívül a többi alig pár száz arany lehet. Talán kettő. Ha Gombernyő uraság állná, hálás lennék.
*Mondja, bár nem tudja Galahan álláspontját, de ő nincs épp a legjobb anyagi helyzetben. Nem mintha bánná, csak az árusok ingyen nem adnak oda semmit. Sajnos.*
//Mërulon, Valuryen, Galahan//
*Hamar vissza is ér, hisz visszafelé talán még gyorsabban szalad. Át a szegénynegyeden egyenesen a piacon találja magát. Egy rövidebb keresgélés, után meg is találja friss bajtársait.*
-Á, bocsánat. Itt vagyok. Huh.
*Mondja, közben erősen szuszogva.*
-Hát, van egy pár dolog, amit könnyű, és van amit keresgélni kell kicsit. Amit egyszerűbb beszerezni, az a kötél, pár napi hideg élelem, elsősegélycsomag apróbb sebek ellátására. Itt tenném hozzá, hogy nem volt hiába a kis utam. Eeyr megjutalmazott az ereje egy részével, így én is tudok gyógyítani valamelyest. Ez talán még hasznos lehet. Nekem kellene pár agyagedény a különleges cuccnak, hogy úgy mondja. Nem tudom, hogy hogy árulják, ha árulják egyáltalán, de mész kellene. Égetett mész, lehetőleg őrölt. Ha nincs őrölve, úgy kell egy mozsár is, abban én is meg tudom csinálni, az edényben pedig tárolni.
*Simítja meg állát, majd folytatja.*
-Talán 3 edény elég is. Ó és még egy pár adagnyi lámpaolaj. Az nagyon jól gyúlik. Fegyvernek is hasznos. A mész pedig.. Hát nem tudom, de nem hiszem, hogy ne találnánk. Az azért kellene, mert tanultam egy apró trükköt még régebben. Ha az égetett meszet porrá őrlöd, és edénybe teszed, majd eldobod az ellenség lábaihoz, pár méteren belül szinte teljesen megvakulnak tőle egy darabig. Semmit nem látni olyankor, nagyon hasznos is jószág az. Nem tudom mennyire kerülhet itt vajon, de ezen kívül a többi alig pár száz arany lehet. Talán kettő. Ha Gombernyő uraság állná, hálás lennék.
*Mondja, bár nem tudja Galahan álláspontját, de ő nincs épp a legjobb anyagi helyzetben. Nem mintha bánná, csak az árusok ingyen nem adnak oda semmit. Sajnos.*
7693. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-09-23 12:10:43
Üzenet elküldve: 2019-09-23 12:10:43
ÚJ
![>Gombernyő Mërulon [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9869_tunder_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Rendhagyó toborzó//
//Valuryen, Mërulon, Galahan//
*Galahant lassan kezdi cseppet bogarasnak nézni, bár ez kiöregedett lovagoknál nem ritka, szóval annyiban hagyja. Val tanácsára a Piacra igyekszik, átvágva a Szegénynegyed borzalmain. Amikor megérkezik, a hosszúéletű tanácsaira vár.*
-Pontosan miket szerezzünk be? Szívesen állom, ha szükséges. *Szögezi le, azzal a környező standokat kémleli, vajon mik lehetnének hasznára. Egyelőre tanácstalan, mióta a zsoldos elbizonytalanította, hasonló érzésekkel küszködik. Ráadásként még az örökösének megnevezett gyerek is úgy néz ki, lelépett.*
//Valuryen, Mërulon, Galahan//
*Galahant lassan kezdi cseppet bogarasnak nézni, bár ez kiöregedett lovagoknál nem ritka, szóval annyiban hagyja. Val tanácsára a Piacra igyekszik, átvágva a Szegénynegyed borzalmain. Amikor megérkezik, a hosszúéletű tanácsaira vár.*
-Pontosan miket szerezzünk be? Szívesen állom, ha szükséges. *Szögezi le, azzal a környező standokat kémleli, vajon mik lehetnének hasznára. Egyelőre tanácstalan, mióta a zsoldos elbizonytalanította, hasonló érzésekkel küszködik. Ráadásként még az örökösének megnevezett gyerek is úgy néz ki, lelépett.*
7692. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-09-23 09:36:53
Üzenet elküldve: 2019-09-23 09:36:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Apró kiruccanás//
*Amint elhagyja a laktanyát, máris a piac forgataga felé veszi az irányt. Nincs vesztegetni való ideje, hiszen a hírek nem várathatnak magukra. Ennek kapcsán Rulcar gyorsan halad. Nem is kell igazán sok idő, hogy elérje a célterületet. Amint a piac standjai közé érkezik megáll és tekintete az ifjú kollégáját kezdik keresni, de nem találja. Tesz pár lépést hátha ott több sikerrel jár, majd még három és még három lépést, végül eszébe jut valami, amit eddig csak sejtett, de talán sikerrel fog járni.
Elindul határozott léptekkel a bájitalt árulók standja irányába és ahogy közeledik megpillantja a kölyök hátát. A ruha összetéveszthetetlenül eláruja viselőjét és ilyen formán azt is, hogy Rulcar sejtése beigazolódni látszik.
Amint majdnem testközelbe ér a fiúval hátulról megragadja annak vállát és azonnal meg is szólal.*
- Talán érdekelnek a bájitalok ifjú Fäenro? *Lép mellé miközben elengedi a vállát.*
- Mert vannak olyan italok, amelyek engem is érdekelnek. *Teszi meg ködös kijelentését és céloz a vajákosukra, aki remélhetőleg tud majd neki valami használhatóval szolgálni.*
- Híreket hoztál nekem? *Mondja egy hűvös mosoly társaságában, közben nem néz az ifjúra, csak a bájitalokat szemlélgeti, mint egy jó érdeklődő, vagy vásárló.*
*Amint elhagyja a laktanyát, máris a piac forgataga felé veszi az irányt. Nincs vesztegetni való ideje, hiszen a hírek nem várathatnak magukra. Ennek kapcsán Rulcar gyorsan halad. Nem is kell igazán sok idő, hogy elérje a célterületet. Amint a piac standjai közé érkezik megáll és tekintete az ifjú kollégáját kezdik keresni, de nem találja. Tesz pár lépést hátha ott több sikerrel jár, majd még három és még három lépést, végül eszébe jut valami, amit eddig csak sejtett, de talán sikerrel fog járni.
Elindul határozott léptekkel a bájitalt árulók standja irányába és ahogy közeledik megpillantja a kölyök hátát. A ruha összetéveszthetetlenül eláruja viselőjét és ilyen formán azt is, hogy Rulcar sejtése beigazolódni látszik.
Amint majdnem testközelbe ér a fiúval hátulról megragadja annak vállát és azonnal meg is szólal.*
- Talán érdekelnek a bájitalok ifjú Fäenro? *Lép mellé miközben elengedi a vállát.*
- Mert vannak olyan italok, amelyek engem is érdekelnek. *Teszi meg ködös kijelentését és céloz a vajákosukra, aki remélhetőleg tud majd neki valami használhatóval szolgálni.*
- Híreket hoztál nekem? *Mondja egy hűvös mosoly társaságában, közben nem néz az ifjúra, csak a bájitalokat szemlélgeti, mint egy jó érdeklődő, vagy vásárló.*
7691. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-09-22 22:28:30
Üzenet elküldve: 2019-09-22 22:28:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Piaci séta//
//Futárkeresőben//
*Graril szívélyesen elmosolyodik és kezet fog a másik férfival.*
- Örvendek a találkozásnak!*-mondja majd végighallgatja Laurentitia ajánlatát. Valami rémlik neki erről a helyről, talán látta is valahol utazása során egy térképen.*
- Jómagam nem innen származom, egy közeli faluban születtem, de ismerős a hely neve, és valamikor talán egy térképen is feltüntették. Mindenesetre oda fogok találni. Körülbelül gyalogszerrel mennyi időt venne igénybe az út? Nem szeretnék sokáig távol maradni a várostól, mert a munkám ideköt.*-jegyzi meg a férfi.*
//Futárkeresőben//
*Graril szívélyesen elmosolyodik és kezet fog a másik férfival.*
- Örvendek a találkozásnak!*-mondja majd végighallgatja Laurentitia ajánlatát. Valami rémlik neki erről a helyről, talán látta is valahol utazása során egy térképen.*
- Jómagam nem innen származom, egy közeli faluban születtem, de ismerős a hely neve, és valamikor talán egy térképen is feltüntették. Mindenesetre oda fogok találni. Körülbelül gyalogszerrel mennyi időt venne igénybe az út? Nem szeretnék sokáig távol maradni a várostól, mert a munkám ideköt.*-jegyzi meg a férfi.*
7690. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-09-22 22:14:58
Üzenet elküldve: 2019-09-22 22:14:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Piaci séta//
//Futárkeresőben//
- Szellemismeretek? *kérdez vissza arra, ami a leginkább megragadja a felsorolásból* Úgy érti, az elhunytak? Vagy az istenségek? *faggatódzik tovább, hisz meglehetősen tudatlan e téren, így az sem teljesen tiszta a számára, mire gondolt pontosan a férfi ez alatt a tudomány alatt*
- Örömmel. *hökken meg először a váratlan ajánlat hallatán, csak hogy aztán szélesen elmosolyodjon, és amint van hozzá szabad keze, kibontsa a tekercset, hogy belekukkantson* Ó! *foglalja össze első benyomásait, ahogy rápillant az irományra, a részletesebb vélemény azonban még várat magára, hiszen ahhoz több idő kell*
- Igazán érdekes... *motyogja elmélyülten, ahogy a lapot szemléli, csak akkor tekint fel, mikor a férfi válaszát hallja korábbi kérdéseire*
- Hajóval? Van egy saját hajója? Honnan érkezett pontosan? *kérdez vissza meghökkenve, hiszen nem gondolta volna, ilyen messzi földről került ide Fräd, remélve, a férfi nem veszi túlzott tolakodásnak a kérdezősködését*
- Nem, arról szó sem lehet! *rázza meg a fejét hevesen, ahogy további utazásuk kerül szóba* Szeretek sétálni. *fűzi még hozzá mintegy magyarázatképp, hisz nem fogja hagyni, hogy a férfi gyalog sétáljon, míg ő kényelmesen utazgat. Előbb azonban még akad egy kis elintéznivalója, bár úgy tűnik, ebben Fräd se tud segíteni neki. Míg megfelelő egyén után kutat, a férfi további kérdéseit se hagyja megválaszolatlanul*
- Nem, egyik se vagyok. *mosolyodik el a feltevésen, hogy a férfi szerint mindkettőnek beillene* Egy kis faluban nőttem fel, Vadászlak a neve, bár nem hiszem, hogy hallott volna róla... És nem vagyok kifejezetten tudós, inkább csak lelkes érdeklődő és segítő. De alapvetően inkább a természet az én világom, az állatok és a növények jobban foglalkoztatnak. *magyarázza, hiszen ezt részben már Fräd is megtapasztalhatta. Mielőtt azonban bővebb magyarázatot adhatna, úgy tűnik, rámosolyog a szerencse, hisz kívánsága meghallgatásra talált*
- Örvendek, Graril! *torpan meg sétálás közben, érdeklődve szemlélve a férfit* Laurentitia vagyok, ő pedig a barátom, Frädricus. *mutatja be mindkettejüket, hogy időt nyerjen, míg a termetes férfit szemléli. Bár kicsit ijesztőnek tűnik hirtelen a magassága miatt, második pillantásra rá kell jönnie, nincs semmi fenyegető Graril személyében*
- Ez igazán nagylelkű ajánlat. Természetesen fizetnék a fáradozásaiért. Ötven aranyat előre. *hangzik el az ajánlat az ő részéről, melyből egyértelműen kiderül, megbízik annyira az önkéntes futárban, hogy még látatlanban is hajlandó lenne kifizetni a viteldíjat, remélve, hogy a férfi tényleg állja a szavát és közvetíti az üzenetét* Hallottál már egy Mil'Ochass nevű helyről? Itt van a város közelében, az erdő és a folyó találkozásánál. *írja körül kissé az úti célt, míg a férfi válaszára vár, ismerős-e a környéken. Az üzenetet természetesen csak az után mondja majd el, hogy sikerült megállapodniuk.*
//Futárkeresőben//
- Szellemismeretek? *kérdez vissza arra, ami a leginkább megragadja a felsorolásból* Úgy érti, az elhunytak? Vagy az istenségek? *faggatódzik tovább, hisz meglehetősen tudatlan e téren, így az sem teljesen tiszta a számára, mire gondolt pontosan a férfi ez alatt a tudomány alatt*
- Örömmel. *hökken meg először a váratlan ajánlat hallatán, csak hogy aztán szélesen elmosolyodjon, és amint van hozzá szabad keze, kibontsa a tekercset, hogy belekukkantson* Ó! *foglalja össze első benyomásait, ahogy rápillant az irományra, a részletesebb vélemény azonban még várat magára, hiszen ahhoz több idő kell*
- Igazán érdekes... *motyogja elmélyülten, ahogy a lapot szemléli, csak akkor tekint fel, mikor a férfi válaszát hallja korábbi kérdéseire*
- Hajóval? Van egy saját hajója? Honnan érkezett pontosan? *kérdez vissza meghökkenve, hiszen nem gondolta volna, ilyen messzi földről került ide Fräd, remélve, a férfi nem veszi túlzott tolakodásnak a kérdezősködését*
- Nem, arról szó sem lehet! *rázza meg a fejét hevesen, ahogy további utazásuk kerül szóba* Szeretek sétálni. *fűzi még hozzá mintegy magyarázatképp, hisz nem fogja hagyni, hogy a férfi gyalog sétáljon, míg ő kényelmesen utazgat. Előbb azonban még akad egy kis elintéznivalója, bár úgy tűnik, ebben Fräd se tud segíteni neki. Míg megfelelő egyén után kutat, a férfi további kérdéseit se hagyja megválaszolatlanul*
- Nem, egyik se vagyok. *mosolyodik el a feltevésen, hogy a férfi szerint mindkettőnek beillene* Egy kis faluban nőttem fel, Vadászlak a neve, bár nem hiszem, hogy hallott volna róla... És nem vagyok kifejezetten tudós, inkább csak lelkes érdeklődő és segítő. De alapvetően inkább a természet az én világom, az állatok és a növények jobban foglalkoztatnak. *magyarázza, hiszen ezt részben már Fräd is megtapasztalhatta. Mielőtt azonban bővebb magyarázatot adhatna, úgy tűnik, rámosolyog a szerencse, hisz kívánsága meghallgatásra talált*
- Örvendek, Graril! *torpan meg sétálás közben, érdeklődve szemlélve a férfit* Laurentitia vagyok, ő pedig a barátom, Frädricus. *mutatja be mindkettejüket, hogy időt nyerjen, míg a termetes férfit szemléli. Bár kicsit ijesztőnek tűnik hirtelen a magassága miatt, második pillantásra rá kell jönnie, nincs semmi fenyegető Graril személyében*
- Ez igazán nagylelkű ajánlat. Természetesen fizetnék a fáradozásaiért. Ötven aranyat előre. *hangzik el az ajánlat az ő részéről, melyből egyértelműen kiderül, megbízik annyira az önkéntes futárban, hogy még látatlanban is hajlandó lenne kifizetni a viteldíjat, remélve, hogy a férfi tényleg állja a szavát és közvetíti az üzenetét* Hallottál már egy Mil'Ochass nevű helyről? Itt van a város közelében, az erdő és a folyó találkozásánál. *írja körül kissé az úti célt, míg a férfi válaszára vár, ismerős-e a környéken. Az üzenetet természetesen csak az után mondja majd el, hogy sikerült megállapodniuk.*
7689. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-09-22 20:09:52
Üzenet elküldve: 2019-09-22 20:09:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Piaci séta//
//Futárkeresőben//
*Graril régen járt már piaci forgatagban. A kofák mindenféle árut kínálnak eladásra. Jómaga inkább csak nézelődni szeret. Bár, ha van valami fontos, vagy nélkülözhetetlen dolog akkor vásárol is. A forgatag, az illatok, azokat az időket juttatja az eszébe, amikor a falujukba is volt vásár. Az öreg, aki felnevelte, mindig vett valami finom sült húst, vagy kolbászt, és persze édességet is, meg amire szükség volt. Szerette azokat az időket. Amint így nézelődik, véletlenül elkapja egy hölgy és egy úr beszélgetését. A nő valami olyasmiről beszél, hogy valakinek egy üzenetet kéne elvinnie.*
~Talán segíthetnék neki...~*-fut át a kósza ötlet az agyán. Sietve oda is áll melléjük.*
- Elnézést kérek tisztelt hölgyem és uram!*-és illedelmesen meghajol.*
- A nevem Graril Dhassorn, és véletlenül meghallottam, hogy kegyed futárt keres, aki elvinne egy üzenetet.*-mondja kedvesen a férfi.*
- Nagyon szívesen megteszem, ha megbízik bennem.*- szól, és vár a nő válaszára.*
//Futárkeresőben//
*Graril régen járt már piaci forgatagban. A kofák mindenféle árut kínálnak eladásra. Jómaga inkább csak nézelődni szeret. Bár, ha van valami fontos, vagy nélkülözhetetlen dolog akkor vásárol is. A forgatag, az illatok, azokat az időket juttatja az eszébe, amikor a falujukba is volt vásár. Az öreg, aki felnevelte, mindig vett valami finom sült húst, vagy kolbászt, és persze édességet is, meg amire szükség volt. Szerette azokat az időket. Amint így nézelődik, véletlenül elkapja egy hölgy és egy úr beszélgetését. A nő valami olyasmiről beszél, hogy valakinek egy üzenetet kéne elvinnie.*
~Talán segíthetnék neki...~*-fut át a kósza ötlet az agyán. Sietve oda is áll melléjük.*
- Elnézést kérek tisztelt hölgyem és uram!*-és illedelmesen meghajol.*
- A nevem Graril Dhassorn, és véletlenül meghallottam, hogy kegyed futárt keres, aki elvinne egy üzenetet.*-mondja kedvesen a férfi.*
- Nagyon szívesen megteszem, ha megbízik bennem.*- szól, és vár a nő válaszára.*
7688. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-09-22 18:51:55
Üzenet elküldve: 2019-09-22 18:51:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
//Piaci séta//
//Futárkeresőben//
*Meglepődik azon, amit a nő mond. Eddigi élete során, mivel egy ízig-vérig zsoldosokból álló famíliában nevelkedett, főként Wegtorenben, nem igazán találkozott még olyan egyénnel, akit nem a pénz motivált volna. Annak viszont örül, hogyha nem is arannyal, de kétkezi munkával segítkezhet. Jól esik neki, amilyen gondossággal Laurentitia a szegfűre vigyázik, közben pedig kérdéseket is tesz fel neki.*
-Be kell vallanom, hogy a gyógyítás, a feltalálás és a szellemismeretek azok, amik igazán foglalkoztatnak, bár a polihisztorkodás még sosem vezetett senkinél sem jóra, ahogyan én tudom, ezért érdemes lenne leszűkíteni ezt a kört. *Azzal köppenye ujjában turkál, s kisvártatva előkerül egy vaskos pergamen tekercs.*
-Szerintem cseréljünk, akkor. *Invitálja, kicsit erősködve és mosolyogva a hölgyet.* Viszem a holmikat, cserébe Ön elolvassa ezt a kutatásomat. Ha jól hiszem, pont a szellemekről szóló gyűjteményemet húztam elő. *Ismeri be lankadtan, mert a szerkezeti rajzokat szerette volna elővarázsolni, mivel azok kevésbé okkultak az Erdőszellem reakció vizsgálatainál, vagy a tengeren kószáló lelkek rajzairól szóló irományoknál.*
-Valóban csodaszép ház lehet Szarvasliget! *Ismeri el és fantáziálgatni kezd ideiglenes szállásáról. Kurtán felnevet, amikor megkérdezi tőle az elf érkezésének módját.*
-Hajóval, annak pedig nem igazán veszem hasznát szárazföldön. De legyen szíves, ne aggódjék, Ön felülhet a lóra, elgyalogolok én maguk mellett. *Veszi társaságukba az állatot is. Mivel nem ismeri annyira az ittenieket, a valószínűsíthetőleg költői kérdésre kurtán felel.*
-Be kell vallanom; fogalmam sincs. *Ekkor alkalmat lát arra, hogy ő is kérdezhessen.*
-És, kedves Laurentitia, kegyed artheniori, vagy érkezett valahonnan? Esetleg Ön is tudós? *Furdalja oldalát a kíváncsiság.*
//Futárkeresőben//
*Meglepődik azon, amit a nő mond. Eddigi élete során, mivel egy ízig-vérig zsoldosokból álló famíliában nevelkedett, főként Wegtorenben, nem igazán találkozott még olyan egyénnel, akit nem a pénz motivált volna. Annak viszont örül, hogyha nem is arannyal, de kétkezi munkával segítkezhet. Jól esik neki, amilyen gondossággal Laurentitia a szegfűre vigyázik, közben pedig kérdéseket is tesz fel neki.*
-Be kell vallanom, hogy a gyógyítás, a feltalálás és a szellemismeretek azok, amik igazán foglalkoztatnak, bár a polihisztorkodás még sosem vezetett senkinél sem jóra, ahogyan én tudom, ezért érdemes lenne leszűkíteni ezt a kört. *Azzal köppenye ujjában turkál, s kisvártatva előkerül egy vaskos pergamen tekercs.*
-Szerintem cseréljünk, akkor. *Invitálja, kicsit erősködve és mosolyogva a hölgyet.* Viszem a holmikat, cserébe Ön elolvassa ezt a kutatásomat. Ha jól hiszem, pont a szellemekről szóló gyűjteményemet húztam elő. *Ismeri be lankadtan, mert a szerkezeti rajzokat szerette volna elővarázsolni, mivel azok kevésbé okkultak az Erdőszellem reakció vizsgálatainál, vagy a tengeren kószáló lelkek rajzairól szóló irományoknál.*
-Valóban csodaszép ház lehet Szarvasliget! *Ismeri el és fantáziálgatni kezd ideiglenes szállásáról. Kurtán felnevet, amikor megkérdezi tőle az elf érkezésének módját.*
-Hajóval, annak pedig nem igazán veszem hasznát szárazföldön. De legyen szíves, ne aggódjék, Ön felülhet a lóra, elgyalogolok én maguk mellett. *Veszi társaságukba az állatot is. Mivel nem ismeri annyira az ittenieket, a valószínűsíthetőleg költői kérdésre kurtán felel.*
-Be kell vallanom; fogalmam sincs. *Ekkor alkalmat lát arra, hogy ő is kérdezhessen.*
-És, kedves Laurentitia, kegyed artheniori, vagy érkezett valahonnan? Esetleg Ön is tudós? *Furdalja oldalát a kíváncsiság.*
7687. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-09-22 18:20:25
Üzenet elküldve: 2019-09-22 18:20:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Piaci séta//
//Futárkeresőben//
- Ugyan, erre semmi szükség. *jegyzi meg, mikor a költségek kerülnek szóba* Nem az arany motivál minket, hanem hogy legyen egy hely, ahol békét és nyugalmat talál mindenki. *foglalja össze a Szarvasliget létének célját* De persze szívesen vesszük a segítséget, mindig elkél az erős férfi kéz a ház körül! *folytatja tovább jókedvűen, hiszen tény, hogy még mindig a női lakók vannak többségben a házban, mikor akad számtalan olyan feladat, amely inkább férfias munkának mondható. Akkor is ezen mereng, míg Fräd a saját vásárlásait intézi, sőt, erről eszébe jut, neki magának is lenne még dolga a virágvásárláson kívül. ~Már ha akad itt megfelelő ember hozzá... ~ töpreng magában, míg a tömeget szemléli*
- Valóban szép és hasznos. Ritka kombináció. *pillant kedvesen a virágra, hasonló gyöngédséggel vigyázva rá, mintha csak valami kiskutya vagy más házi kedvenc lenne a karjai közt. Figyelmét azonban, vagy legalábbis egy részét, hamarosan újra új ismerőse vonja magára*
- És tudja már, mi ez a konkrét dolog? Vagy még csak keresgél? *érdeklődik tovább Fräd felől, kíváncsian, vajon honnan és hogyan került ide a városba*
- Itt van Arthenior mellett, lóval pár perc az út. A kúria talán erős szó rá, de nagy házról, az biztos! *jelenti ki nem kis büszkeséggel, hiszen továbbra is elképesztőnek tartja, hogy a Szarvasliget tényleg az övék lett. A méret megítélése persze egyéni tapasztalok függvénye, de korábbi falujának kis házaihoz viszonyítva szerinte igencsak hatalmasnak mondható új otthonuk*
- Elbírom én is, köszönöm... *válaszolja zavartan, hisz a férfi eddig is olyan sok mindent tett érte, nem szívesen sózná rá még a cipekedést is, de persze ha ragaszkodik hozzá, akkor végül vonakodva bár, de átadja szerzeményeit, remélve, hogy nem okoz túl nagy problémát ezzel Frädnek*
- Hogy érkezett ide? Lovon vagy esetleg gyalog? *kanyarodik vissza a korábbi témához, hogy minél pontosabban megtervezhesse útjukat a Szarvasligethez* Ha szükséges, az enyémen elférünk ketten is, de akár gyalog is megtehetjük az utat... *magyarázza a férfinak* Nemsokára indulhatunk is, csak előbb még el kell intéznem valamit. Mit gondol, akad itt valaki, aki elvinne egy üzenetet? Valaki, akit meg lehetne bízni a közvetítéssel? *mereng el, inkább csak magának beszélve, mint a férfinak, miközben az árusokat szemléli, hátha akad egy, ami hasonló szolgáltatást kínál, mint amire nekik szükségük lenne.*
//Futárkeresőben//
- Ugyan, erre semmi szükség. *jegyzi meg, mikor a költségek kerülnek szóba* Nem az arany motivál minket, hanem hogy legyen egy hely, ahol békét és nyugalmat talál mindenki. *foglalja össze a Szarvasliget létének célját* De persze szívesen vesszük a segítséget, mindig elkél az erős férfi kéz a ház körül! *folytatja tovább jókedvűen, hiszen tény, hogy még mindig a női lakók vannak többségben a házban, mikor akad számtalan olyan feladat, amely inkább férfias munkának mondható. Akkor is ezen mereng, míg Fräd a saját vásárlásait intézi, sőt, erről eszébe jut, neki magának is lenne még dolga a virágvásárláson kívül. ~Már ha akad itt megfelelő ember hozzá... ~ töpreng magában, míg a tömeget szemléli*
- Valóban szép és hasznos. Ritka kombináció. *pillant kedvesen a virágra, hasonló gyöngédséggel vigyázva rá, mintha csak valami kiskutya vagy más házi kedvenc lenne a karjai közt. Figyelmét azonban, vagy legalábbis egy részét, hamarosan újra új ismerőse vonja magára*
- És tudja már, mi ez a konkrét dolog? Vagy még csak keresgél? *érdeklődik tovább Fräd felől, kíváncsian, vajon honnan és hogyan került ide a városba*
- Itt van Arthenior mellett, lóval pár perc az út. A kúria talán erős szó rá, de nagy házról, az biztos! *jelenti ki nem kis büszkeséggel, hiszen továbbra is elképesztőnek tartja, hogy a Szarvasliget tényleg az övék lett. A méret megítélése persze egyéni tapasztalok függvénye, de korábbi falujának kis házaihoz viszonyítva szerinte igencsak hatalmasnak mondható új otthonuk*
- Elbírom én is, köszönöm... *válaszolja zavartan, hisz a férfi eddig is olyan sok mindent tett érte, nem szívesen sózná rá még a cipekedést is, de persze ha ragaszkodik hozzá, akkor végül vonakodva bár, de átadja szerzeményeit, remélve, hogy nem okoz túl nagy problémát ezzel Frädnek*
- Hogy érkezett ide? Lovon vagy esetleg gyalog? *kanyarodik vissza a korábbi témához, hogy minél pontosabban megtervezhesse útjukat a Szarvasligethez* Ha szükséges, az enyémen elférünk ketten is, de akár gyalog is megtehetjük az utat... *magyarázza a férfinak* Nemsokára indulhatunk is, csak előbb még el kell intéznem valamit. Mit gondol, akad itt valaki, aki elvinne egy üzenetet? Valaki, akit meg lehetne bízni a közvetítéssel? *mereng el, inkább csak magának beszélve, mint a férfinak, miközben az árusokat szemléli, hátha akad egy, ami hasonló szolgáltatást kínál, mint amire nekik szükségük lenne.*
7686. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-09-22 15:45:02
Üzenet elküldve: 2019-09-22 15:45:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
//Virágvásárlás//
//Laurentitia Sminderhen//
*Az árustól elköszön, miközben a virág Laurentitiához kerül.*
-További szép napot, hölgyem! *Mondja sanda mosollyal a tündérkének. Közben sétálni kezdenek az elffel és a kedves hölgy felajánl egy lakhatást. Fräd meglepődik, de szíves örömest fogadja.*
-Nagyon szépen köszönöm az ajánlatot, elfogadnám! Természetesen megfizetem a költségeket, plusz dolgozni is tudok, ha szükséges. *Mielőtt azonban elhagynák a Piacot, elintéz valamit gyorsan. Félmondat erejéig a szépészetis kofához siet, s borotvát, pemzlit vesz. Megelégelte azt, hogy az arcszőrzete milyen rossz benyomást kelthet az itteniekben. Kiszámolja Mesélő (Mimóza) asztalára a 60 aranyat és halad tovább Lauval, elrakva a szükséges holmikat.
~ Ez egy hasznos üzlet volt. ~ A hölgy tüsszögni kezd a virágtól, s arcán enyhe mosollyal válaszol.*
-Igazán nincs mit, csak tessék majd vigyázni vele! Nagyon hasznos növény: szép is, finom is, fűszernek is jó... Csak sajnos az illata eléggé irritatív. *A kérdésre maga sem tud válaszolni, hiszen ezért érkezett ide.*
-Sok minden foglalkoztat, s célom jelenleg az, hogy egy konkrét dologban leljem meg örömömet. *A doktor hírét örömmel veszi és feleletre való érdeklődést is megfogalmaz mellé.*
-Ez nagyszerű hír! És hol van a kisasszonyék háza? Esetleg ez egy kúria lenne, netán egy klán, vagy egy nagyobb, takaros parasztház? *Ötletelget. A zöld ruhás nő eléggé meg van pakkolva a tudós elgondolása szerint, szóval próbálna segíteni neki.*
-Kérem, adja ide nekem ezeket a magoncokat! Szívesen viszem én őket. *A kérdésre várva halad köpenyében a hosszúéletű mellett.*
//Laurentitia Sminderhen//
*Az árustól elköszön, miközben a virág Laurentitiához kerül.*
-További szép napot, hölgyem! *Mondja sanda mosollyal a tündérkének. Közben sétálni kezdenek az elffel és a kedves hölgy felajánl egy lakhatást. Fräd meglepődik, de szíves örömest fogadja.*
-Nagyon szépen köszönöm az ajánlatot, elfogadnám! Természetesen megfizetem a költségeket, plusz dolgozni is tudok, ha szükséges. *Mielőtt azonban elhagynák a Piacot, elintéz valamit gyorsan. Félmondat erejéig a szépészetis kofához siet, s borotvát, pemzlit vesz. Megelégelte azt, hogy az arcszőrzete milyen rossz benyomást kelthet az itteniekben. Kiszámolja Mesélő (Mimóza) asztalára a 60 aranyat és halad tovább Lauval, elrakva a szükséges holmikat.
~ Ez egy hasznos üzlet volt. ~ A hölgy tüsszögni kezd a virágtól, s arcán enyhe mosollyal válaszol.*-Igazán nincs mit, csak tessék majd vigyázni vele! Nagyon hasznos növény: szép is, finom is, fűszernek is jó... Csak sajnos az illata eléggé irritatív. *A kérdésre maga sem tud válaszolni, hiszen ezért érkezett ide.*
-Sok minden foglalkoztat, s célom jelenleg az, hogy egy konkrét dologban leljem meg örömömet. *A doktor hírét örömmel veszi és feleletre való érdeklődést is megfogalmaz mellé.*
-Ez nagyszerű hír! És hol van a kisasszonyék háza? Esetleg ez egy kúria lenne, netán egy klán, vagy egy nagyobb, takaros parasztház? *Ötletelget. A zöld ruhás nő eléggé meg van pakkolva a tudós elgondolása szerint, szóval próbálna segíteni neki.*
-Kérem, adja ide nekem ezeket a magoncokat! Szívesen viszem én őket. *A kérdésre várva halad köpenyében a hosszúéletű mellett.*
7685. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-09-22 14:42:45
Üzenet elküldve: 2019-09-22 14:42:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Virágvásárlás//
//Laurentitia Sminderhen//
- Tökéletes, köszönöm! *bólogat az asszonyság kérdésére, míg a magokat méri. Bár tisztában van vele, hogy nem így van, jóleső érzéssel tölti el a gondolat, a zsákokon az L betű a Laurentitia rövidítése. Ez az elképzelés halvány mosolyt csal arcára, mely akkor is megmarad, míg a férfi magyarázatát hallgatja élettörténetét illetően*
- Á, értem. Ez esetben engedje meg, hogy legalább ma éjszakára vendégül lássuk. *hozakodik elő ajánlatával, ha már a férfit nem tudja lebeszélni a virágvásárlásról, legalább ennyivel szeretné viszonozni a kedvességét* Igaz, nem a városban lakunk, de nincs olyan messze, könnyen visszaérhet, ha itt akad dolga... *folytatja, csak hogy a férfi tisztában legyen vele, mibe is megy bele, ha elfogadja az ajánlatot. Nem feledkezik meg azonban az árusról sem és a magokkal teli zsákokról*
- Rendben! *fogadja el alkudozás nélkül az árat, sőt, kicsit meg is toldva azt, 50 aranyat számol le Mesélő (Mimóza) elé a pultra. A zsákokat óvatosan ruhája zsebébe süllyeszti, miközben zavartan várja, hogy véget érjen Fräd vásárlása is. Bár a férfinek láthatóan nem okoz gondot a kért összeg kifizetése, ahhoz képest, ő mennyit hagyott az árusnál, eléggé zavarban érzi magát egy ilyen drága ajándéktól*
- Gyönyö... *jegyezné meg, ha nem törne rá rá is a tüsszögés a virágtól, így elfordul kissé, hogy összeszedje magát, majd már megnyugodva folytatja* Igazán gyönyörű, köszönöm! *ereszt meg egy hálás mosolyt a férfi felé, elvörösödve kissé, mikor a bókot hallja. Szerencsére azonban az asszonyság újra megszólítja, így van egy kis ideje megnyugodni, míg vele beszél*
- Nagyon kedves, köszönöm! *hálálkodik a jácint hagymák miatt, míg azokat is a magok mellé helyezi, kezébe fogva a szegfüvet* Köszönjük a segítségét, további szép napot! *búcsúzkodik az árustól, hiszen itt már mindent elintéztek, amit kellett, és nem akarja a szükségesnél tovább feltartani az asszonyságot*
- Ön is tudós? Milyen tudomány érdekli pontosan? *válaszol a férfi kérdésére immár a piacon sétálgatva, ha Fräd továbbra is vele tart* Tudja, a házban, ahol lakunk, igen sok mindenki foglalkozik ilyesmivel. Épp egy kiváló orvos is nálunk pihent meg, de ha más terület érdekelné, szerintem arra is lenne lehetőség. A nyugodt környezet és a kellemes társaság mindenesetre adott hozzá... *pillant lelkesen a férfira, remélve, hogy sikerült felkeltenie az érdeklődését.*
//Laurentitia Sminderhen//
- Tökéletes, köszönöm! *bólogat az asszonyság kérdésére, míg a magokat méri. Bár tisztában van vele, hogy nem így van, jóleső érzéssel tölti el a gondolat, a zsákokon az L betű a Laurentitia rövidítése. Ez az elképzelés halvány mosolyt csal arcára, mely akkor is megmarad, míg a férfi magyarázatát hallgatja élettörténetét illetően*
- Á, értem. Ez esetben engedje meg, hogy legalább ma éjszakára vendégül lássuk. *hozakodik elő ajánlatával, ha már a férfit nem tudja lebeszélni a virágvásárlásról, legalább ennyivel szeretné viszonozni a kedvességét* Igaz, nem a városban lakunk, de nincs olyan messze, könnyen visszaérhet, ha itt akad dolga... *folytatja, csak hogy a férfi tisztában legyen vele, mibe is megy bele, ha elfogadja az ajánlatot. Nem feledkezik meg azonban az árusról sem és a magokkal teli zsákokról*
- Rendben! *fogadja el alkudozás nélkül az árat, sőt, kicsit meg is toldva azt, 50 aranyat számol le Mesélő (Mimóza) elé a pultra.
A zsákokat óvatosan ruhája zsebébe süllyeszti, miközben zavartan várja, hogy véget érjen Fräd vásárlása is. Bár a férfinek láthatóan nem okoz gondot a kért összeg kifizetése, ahhoz képest, ő mennyit hagyott az árusnál, eléggé zavarban érzi magát egy ilyen drága ajándéktól*- Gyönyö... *jegyezné meg, ha nem törne rá rá is a tüsszögés a virágtól, így elfordul kissé, hogy összeszedje magát, majd már megnyugodva folytatja* Igazán gyönyörű, köszönöm! *ereszt meg egy hálás mosolyt a férfi felé, elvörösödve kissé, mikor a bókot hallja. Szerencsére azonban az asszonyság újra megszólítja, így van egy kis ideje megnyugodni, míg vele beszél*
- Nagyon kedves, köszönöm! *hálálkodik a jácint hagymák miatt, míg azokat is a magok mellé helyezi, kezébe fogva a szegfüvet* Köszönjük a segítségét, további szép napot! *búcsúzkodik az árustól, hiszen itt már mindent elintéztek, amit kellett, és nem akarja a szükségesnél tovább feltartani az asszonyságot*
- Ön is tudós? Milyen tudomány érdekli pontosan? *válaszol a férfi kérdésére immár a piacon sétálgatva, ha Fräd továbbra is vele tart* Tudja, a házban, ahol lakunk, igen sok mindenki foglalkozik ilyesmivel. Épp egy kiváló orvos is nálunk pihent meg, de ha más terület érdekelné, szerintem arra is lenne lehetőség. A nyugodt környezet és a kellemes társaság mindenesetre adott hozzá... *pillant lelkesen a férfira, remélve, hogy sikerült felkeltenie az érdeklődését.*
7684. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-09-22 03:44:22
Üzenet elküldve: 2019-09-22 03:44:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
*A piactéren éppen csak átszalad.*
~Egy vacak huncut filléred vasad nincs. Vas hiányos vagy. Mit keresel te itt.~
*Kérdezi a tények ismeretében Perchi a gazdáját, amit ő hetykén letud egy félmondattal.*
-Munkát.
*És azzal benyomul a piac közepére. Amellett, hogy végig tekinti az árukat, és megvizsgálja az árakat, nézi azokat az embereket, akikkel úgy gondolja rokon lelkek. A Városi őrségről szeretne megtudni egyet s mást. Azt nézi, hogy van e itt bárki aki a biztonságra felügyel. De hosszú perceket tölt el ezzel, és nem talál semmit. A szegénynegyedben próbálkozik ezután. Leginkább hihető forrásból akarja hallani a történteket, és megakarja keresni az előző kontaktját a Városi őrséghez. Lehet hogy ő az embere ahhoz, hogy megtudja mi történt is, és merre megy most mindenki útja. A szegénynegyed felé veszi az irányt. Amikor utoljára a városban volt, ott mindig sétált egy-egy vörösköpenyes.*
~Egy vacak huncut filléred vasad nincs. Vas hiányos vagy. Mit keresel te itt.~
*Kérdezi a tények ismeretében Perchi a gazdáját, amit ő hetykén letud egy félmondattal.*
-Munkát.
*És azzal benyomul a piac közepére. Amellett, hogy végig tekinti az árukat, és megvizsgálja az árakat, nézi azokat az embereket, akikkel úgy gondolja rokon lelkek. A Városi őrségről szeretne megtudni egyet s mást. Azt nézi, hogy van e itt bárki aki a biztonságra felügyel. De hosszú perceket tölt el ezzel, és nem talál semmit. A szegénynegyedben próbálkozik ezután. Leginkább hihető forrásból akarja hallani a történteket, és megakarja keresni az előző kontaktját a Városi őrséghez. Lehet hogy ő az embere ahhoz, hogy megtudja mi történt is, és merre megy most mindenki útja. A szegénynegyed felé veszi az irányt. Amikor utoljára a városban volt, ott mindig sétált egy-egy vörösköpenyes.*
7683. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-09-20 23:18:13
Üzenet elküldve: 2019-09-20 23:18:13
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Virágvásárlás//
//Laurentitia Sminderhen//
*Értőn bólogat Laurentitia szavaira, és elő is veszi mérésre használt kis eszközét, hiszen Lühdya asszonyság nem ma kezdte. Erről a színes kínálat is árulkodik. A kisebb méretű zsákokhoz hajol, miután szépen kipakolt maga elé három mutatós, aprócska textil szütyőt, rajtuk finom hímzéssel egy cikornyás L betű rajzolva.*
- Így jó lesz kisasszonyka?
*Mutatja, miután egy nagyot mer az egyik magvas zsákocskájába, és púposan megtölti a mérőpoharat. Ránézésre nagyjából egy kicsivel több lehet, mint egy maroknyi, vagy tündér mércével két maroknyi.
A magvakat gondosan külön helyezgeti, az esetleg mellé eső darabokat is belesöpri a szütyőkbe, majd határozott mozdulattal összehúzza a zsineget. Apró pergamen darabkákat vesz elő, és tintával gyorsan egy-egy betűt kanyarít rájuk, ami a virágok fajtáját jelölné, majd ezeket beletűzi a szütyőkbe, és végül átnyújtja őket.*
- 39 arany lesz a kisasszonynak.
*Mosolyog bájosan, és türelmesen várja a társalgás végét is, elvégre nem akar udvariatlan lenni, illetve ez talán kicsit eltereli a figyelmet arról, hogy szőrös szívűbb volt az aranyak felszámolását illetően.*
- Milyen bőkezű az úriember!
*Elégedetten felcsillannak szemei az aranyat meglátva, ami rögvest jobb benyomást jelent számára. Elő is veszi a különleges virágot, és ügyelve átnyújtja.*
- Tudják, ne hajoljanak közel hozzá. A leveleit amúgy meg lehet enni, a szirmai pedig jók teának.
*Meg is törölgeti orrát egy finom zsebkendővel, mert emelgetés közben az orrába került némi virágpor, ami most kellemetlen irritációt eredményez. Kettőt-hármat tüsszent is tőle. A csípőssége ellenére a virág mutatós. Sűrű, mélyzöld, húsos levelei között több kisebb virág, illetve bimbó bújik meg. Egy pár már ki is nyílt. Hosszúkás, vékony szirmai élénk vöröses, narancsos árnyalatban pompáznak.*
- Még egy pillanat.
*Szól, majd kicsit eltűnik a bódéban. Fél percnyi matatás után újra megjelenik, kesztyűs kezében két virághagymával, amiket becsomagolás után szintén átnyújt Laurentitiának. A borravaló láthatóan megenyhítette szívét.*
- Jácint hagymák. Az egyik lila, a másik fehér. Lassan elültethetőek, itt az ideje.
*Mosolyogva vár még egy kicsit, hátha akad egyéb óhaj, amennyiben nem, úgy szívélyesen elköszön, és elteszi féltett aranyait.*
//Laurentitia Sminderhen//
*Értőn bólogat Laurentitia szavaira, és elő is veszi mérésre használt kis eszközét, hiszen Lühdya asszonyság nem ma kezdte. Erről a színes kínálat is árulkodik. A kisebb méretű zsákokhoz hajol, miután szépen kipakolt maga elé három mutatós, aprócska textil szütyőt, rajtuk finom hímzéssel egy cikornyás L betű rajzolva.*
- Így jó lesz kisasszonyka?
*Mutatja, miután egy nagyot mer az egyik magvas zsákocskájába, és púposan megtölti a mérőpoharat. Ránézésre nagyjából egy kicsivel több lehet, mint egy maroknyi, vagy tündér mércével két maroknyi.
A magvakat gondosan külön helyezgeti, az esetleg mellé eső darabokat is belesöpri a szütyőkbe, majd határozott mozdulattal összehúzza a zsineget. Apró pergamen darabkákat vesz elő, és tintával gyorsan egy-egy betűt kanyarít rájuk, ami a virágok fajtáját jelölné, majd ezeket beletűzi a szütyőkbe, és végül átnyújtja őket.*
- 39 arany lesz a kisasszonynak.
*Mosolyog bájosan, és türelmesen várja a társalgás végét is, elvégre nem akar udvariatlan lenni, illetve ez talán kicsit eltereli a figyelmet arról, hogy szőrös szívűbb volt az aranyak felszámolását illetően.*
- Milyen bőkezű az úriember!
*Elégedetten felcsillannak szemei az aranyat meglátva, ami rögvest jobb benyomást jelent számára. Elő is veszi a különleges virágot, és ügyelve átnyújtja.*
- Tudják, ne hajoljanak közel hozzá. A leveleit amúgy meg lehet enni, a szirmai pedig jók teának.
*Meg is törölgeti orrát egy finom zsebkendővel, mert emelgetés közben az orrába került némi virágpor, ami most kellemetlen irritációt eredményez. Kettőt-hármat tüsszent is tőle. A csípőssége ellenére a virág mutatós. Sűrű, mélyzöld, húsos levelei között több kisebb virág, illetve bimbó bújik meg. Egy pár már ki is nyílt. Hosszúkás, vékony szirmai élénk vöröses, narancsos árnyalatban pompáznak.*
- Még egy pillanat.
*Szól, majd kicsit eltűnik a bódéban. Fél percnyi matatás után újra megjelenik, kesztyűs kezében két virághagymával, amiket becsomagolás után szintén átnyújt Laurentitiának. A borravaló láthatóan megenyhítette szívét.*
- Jácint hagymák. Az egyik lila, a másik fehér. Lassan elültethetőek, itt az ideje.
*Mosolyogva vár még egy kicsit, hátha akad egyéb óhaj, amennyiben nem, úgy szívélyesen elköszön, és elteszi féltett aranyait.*
7682. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-09-20 20:48:52
Üzenet elküldve: 2019-09-20 20:48:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Apró kiruccanás//
*Kirongyolt a Pintyből, ám nem végleg. Van ott még dolga, amit nem felejt és Relaelt is mindenképpen meg fogja látogatni. Ennek kicsit később lesz a megfelelő ideje, ám addig is, jobb beszerezni valamit, hogy ne üres kézzel állítson be hozzá. Szinte nem is ismerik egymást, ezért lehet, hogy Rel még egy jó ajándékkal együtt sem veszi szívesen a látogatását, viszont elképzelhető, hogy igen. Amíg nem próbálja meg, nem tudhatja. Most meglepően messzire ér a takarója. Könnyedén vehet jó ajándékot, miután egyetlen nap leforgása alatt két jótevője is akadt. Nem beszélve arról, hogy kicsit korábban Nimral is anyagiakban fejezte ki a bizalmat. Ezzel együtt eszébe jut az is, hogy a pénz egy részét cipőre kapta, ami igencsak hiányzik neki. Jönnek a hűvösebb idők, ilyenkor mezítláb járni már önmagában egy veszélyforrás. Ha már cipőt vesz, hála annak a szép és kedves hölgynek a fogadóban, olyat választ, ami bírni fogja a keményebb időjárást is. Némi keresgélés után rálel egy pár strapabírónak látszó bakancsra, amiért 95 aranyat fizet Mesélő (Hádész)nak. Ezután, mint arra korábban már volt példa, ismét lenyűgözik az itt kapható varázsitalok. Néhány percig elfeledkezik az ajándék keresésről, ugyanakkor sajnos egyáltalán nincsen ötlete. ~ Honnan tudjam, minek örülne egy csinos, felnőtt nő, ráadásul nem is szegény sorból való? De jó lenne valakit megkérdezni! ~ sopánkodik, mialatt a varázsitalokat szemléli.*
*Kirongyolt a Pintyből, ám nem végleg. Van ott még dolga, amit nem felejt és Relaelt is mindenképpen meg fogja látogatni. Ennek kicsit később lesz a megfelelő ideje, ám addig is, jobb beszerezni valamit, hogy ne üres kézzel állítson be hozzá. Szinte nem is ismerik egymást, ezért lehet, hogy Rel még egy jó ajándékkal együtt sem veszi szívesen a látogatását, viszont elképzelhető, hogy igen. Amíg nem próbálja meg, nem tudhatja. Most meglepően messzire ér a takarója. Könnyedén vehet jó ajándékot, miután egyetlen nap leforgása alatt két jótevője is akadt. Nem beszélve arról, hogy kicsit korábban Nimral is anyagiakban fejezte ki a bizalmat. Ezzel együtt eszébe jut az is, hogy a pénz egy részét cipőre kapta, ami igencsak hiányzik neki. Jönnek a hűvösebb idők, ilyenkor mezítláb járni már önmagában egy veszélyforrás. Ha már cipőt vesz, hála annak a szép és kedves hölgynek a fogadóban, olyat választ, ami bírni fogja a keményebb időjárást is. Némi keresgélés után rálel egy pár strapabírónak látszó bakancsra, amiért 95 aranyat fizet Mesélő (Hádész)nak.
Ezután, mint arra korábban már volt példa, ismét lenyűgözik az itt kapható varázsitalok. Néhány percig elfeledkezik az ajándék keresésről, ugyanakkor sajnos egyáltalán nincsen ötlete. ~ Honnan tudjam, minek örülne egy csinos, felnőtt nő, ráadásul nem is szegény sorból való? De jó lenne valakit megkérdezni! ~ sopánkodik, mialatt a varázsitalokat szemléli.*
7681. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-09-20 14:38:44
Üzenet elküldve: 2019-09-20 14:38:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Lyllinor&Mogrim//
- Köszönöm, nagyon kedves vagy!
*Somolyog vöröslőn a megnyugtató bókra. Mikor Mogrim említi, hogy Int a városban is kezelhetné a betegeket, akkor leereszti a tekintetét.*
- Tudod, nem véletlen, hogy a városon kívül telepedtünk le. Ott olyan békés, és szerintem Intath szeret ott élni. Senkitől nem várhatom el, hogy kövessen a városba. De talán… olykor talán tényleg eljönne...
*Tűnődik el. Nagyszerű lenne, ha olykor felbukkanna. Tulajdonképpen Lyll is szeretné megőrizni helyét a Szarvasligetben, hiszen csodálatos vidéken van, és nagyon szereti az ottaniakat. Talán szereznie kellene magának egy hátast, akkor minden nap otthon alhatna, ha épp nincs ápolásra szoruló beteg. Vagy ha lenne segítsége. Talán akad, aki inkább munkáért jönne, mint gyógyító szerekért. Amint Intath képességeinek forrása előkerül, büszkén elmosolyodik.*
- Önerőből. Nem mágiával. Nagy tapasztalatot szerzett a gyógyítás hagyományos útján.
*A mágus személye rejtve marad hát, örül, hogy Mogrim elengedi a témát.*
- Köszönöm, hogy ilyen megértő vagy! Mindenképpen megismertetlek vele, ígérem.
*Kihúzza magát elszántan. A baráti gesztust kísérő huncut mosoly megint kicsit zavarba hozza, nem igazán van hozzászokva az ilyesmihez. De nem ért egyet.*
- A baráti szívességért baráti szívesség jár. Mindenképpen szeretném viszonozni. Akár később, ha már lesz olyasmi, amiben érdemlegesen a segítségedre lehetek. Nem fogom elfelejteni.
*A kutatással kapcsolatos felvetéssel nem ért célt, de majd csak adódik valami. Barátok között úgysem tartják számon pontosan, ki kinek épp mennyivel tartozik. Egy nyitott lehetőség is értékes lehet, ha komolyan gondolják. Lyll pedig így tesz. Meglepi a hirtelen ajánlat, hogy elkísérjék, de mivel semmiféle rossz szándékot nem feltételezne, máris a praktikus oldaláról közelíti meg a dolgot.*
- Ez csodás ötlet! Akkor máris bemutathatom neked az én kedves fogadott családom! Sőt!
*Kilép oldalra, hogy megszemlélje az előttük kígyózó sort. Reménytelenül hosszúnak tűnik még. Visszalép Mogrim mellé.*
- Mit szólnál, ha inkább meghívnánk ebédre? Ha még elviseled egy kicsit az éhezést. Nézd csak, maradt még…
*Egyik kezébe veszi a könyveket, a másikkal pedig a megtömött tarisznyában kezd turkálni. De ugyebár egy női táskáról van szó. Nem megy az olyan könnyen.*
- Szóval maradt még… valahol… itt kell lennie…
*Fél kézzel sehogyan sem megy a dolog, ezért Mogrimhoz fordul egy szelíd mosollyal.*
- Bocsáss meg, megfognád ezeket egy kicsit?
//Lyllinor&Mogrim//
- Köszönöm, nagyon kedves vagy!
*Somolyog vöröslőn a megnyugtató bókra. Mikor Mogrim említi, hogy Int a városban is kezelhetné a betegeket, akkor leereszti a tekintetét.*
- Tudod, nem véletlen, hogy a városon kívül telepedtünk le. Ott olyan békés, és szerintem Intath szeret ott élni. Senkitől nem várhatom el, hogy kövessen a városba. De talán… olykor talán tényleg eljönne...
*Tűnődik el. Nagyszerű lenne, ha olykor felbukkanna. Tulajdonképpen Lyll is szeretné megőrizni helyét a Szarvasligetben, hiszen csodálatos vidéken van, és nagyon szereti az ottaniakat. Talán szereznie kellene magának egy hátast, akkor minden nap otthon alhatna, ha épp nincs ápolásra szoruló beteg. Vagy ha lenne segítsége. Talán akad, aki inkább munkáért jönne, mint gyógyító szerekért. Amint Intath képességeinek forrása előkerül, büszkén elmosolyodik.*
- Önerőből. Nem mágiával. Nagy tapasztalatot szerzett a gyógyítás hagyományos útján.
*A mágus személye rejtve marad hát, örül, hogy Mogrim elengedi a témát.*
- Köszönöm, hogy ilyen megértő vagy! Mindenképpen megismertetlek vele, ígérem.
*Kihúzza magát elszántan. A baráti gesztust kísérő huncut mosoly megint kicsit zavarba hozza, nem igazán van hozzászokva az ilyesmihez. De nem ért egyet.*
- A baráti szívességért baráti szívesség jár. Mindenképpen szeretném viszonozni. Akár később, ha már lesz olyasmi, amiben érdemlegesen a segítségedre lehetek. Nem fogom elfelejteni.
*A kutatással kapcsolatos felvetéssel nem ért célt, de majd csak adódik valami. Barátok között úgysem tartják számon pontosan, ki kinek épp mennyivel tartozik. Egy nyitott lehetőség is értékes lehet, ha komolyan gondolják. Lyll pedig így tesz. Meglepi a hirtelen ajánlat, hogy elkísérjék, de mivel semmiféle rossz szándékot nem feltételezne, máris a praktikus oldaláról közelíti meg a dolgot.*
- Ez csodás ötlet! Akkor máris bemutathatom neked az én kedves fogadott családom! Sőt!
*Kilép oldalra, hogy megszemlélje az előttük kígyózó sort. Reménytelenül hosszúnak tűnik még. Visszalép Mogrim mellé.*
- Mit szólnál, ha inkább meghívnánk ebédre? Ha még elviseled egy kicsit az éhezést. Nézd csak, maradt még…
*Egyik kezébe veszi a könyveket, a másikkal pedig a megtömött tarisznyában kezd turkálni. De ugyebár egy női táskáról van szó. Nem megy az olyan könnyen.*
- Szóval maradt még… valahol… itt kell lennie…
*Fél kézzel sehogyan sem megy a dolog, ezért Mogrimhoz fordul egy szelíd mosollyal.*
- Bocsáss meg, megfognád ezeket egy kicsit?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10032-10051