Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 125 (2481. - 2500. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2500. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-07-29 09:36:58
Üzenet elküldve: 2025-07-29 09:36:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Magányosan baktat végig az úton. Csendben kerülgeti az embereket, nem törődve azokkal akiknek nekimegy és az nem tetszik nekik. Hirtelen cselekvőképtelennek találja magát. Mit csinálhatna? Mit kezdjen magával? Élete egy fordulóponthoz ért. Vagyis legalább úgy érzi. Tehetetlen a sorssal kapcsolatban. Bármit is tenne az most nem sokat változtatna. Hisz még egy nőt sem tud elcsalni. Túl sokat akar egyszerre? Meglehet. Kicsiben kell kezdenie. Mi más lehetősége van? Kockáztasson nagyot. Arra még nem áll készen. Itt az ideje, hogy komolyabban kezdjen gondolkozni. Lehetőségek ezrei állnak előtte. Talán épp ezek a lehetőségek bénítják le? Nem tudja. Nem tud már ő semmit. Talán itt lenne az ideje, hogy változtasson magán? Mivel kezdje? Szabaduljon meg régi béklyóitól? De hogyan? Annyi kérdés, de a válaszok annál homályosabbak.
Léptei egyre gyorsabbak. Gyorsan halad a tisztás felé, ahol minden elkezdődött. Talán ott válaszokat lel a kérdéseire.*
Léptei egyre gyorsabbak. Gyorsan halad a tisztás felé, ahol minden elkezdődött. Talán ott válaszokat lel a kérdéseire.*
2499. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-07-28 10:08:09
Üzenet elküldve: 2025-07-28 10:08:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Műhelymunka//
//Fegyveröv készítés – 2/2//
*A lehajtható polcból rutinos mozdulattal varázsol ismét munkapadot. Előveszi és felrögzíti a satut, mellé kerül a fűrész, egy kisebb fogó, kisfejű kalapács; egy dobozból előre elkészített foglalati elemeket vesz elő meg szegecseket, kis üllőjét is előállítja.
A mágnesércet először vízszintesen rögzíti satuba, majd a vékony, finoman fogazott vágófűrésszel –amely egyébként eredetileg precizitást igénylő munkákhoz való– nekilát a vágásnak. Az anyag kemény, recés szerkezete próbára teszi a türelmét, de a kezében a szerszám biztosan jár. A vágás mentén a kő lassan kétfelé nyílik. A belső felület durva és porózus, de így még jobb: a felületnövekedés segít majd a rögzítésnél. A két félmágnes ezután óvatosan kerül be az előre elkészített, meglepően sok feladatra befogható foglalatokba, amelyet vékony, de erős acélkeret ölel körbe. A mágnesérc-darab fölé hártyavékonyra csiszolt bőrbetétet illeszt, ez szolgál majd az ütődés csillapítására.*
- Nehogy véletlenül csorbuljon a kard éle, nem, nem.. *-morogja maga elé, miközben a kisfejű kalapáccsal aprókat ütve ráfeszíti a foglalat karmait a bőrrel bevont mágnesre. Ugyanezt megismétli a másik mágnesérc darabbal is, és így hamarosan már két előkészített rögzítőelem várja további sorsát a munkapadon.
A fegyveröv többi része már egyszerűbb szerkezet. Minőségi, előre kifőzött és zsírozott marhabőr pántokat használ, amelyeket két ponton lehet állítani – mellkason keresztbe és deréknál rögzítve. A vállon átvethető fő szíj kicsit szélesebb, hogy elbírja a mágneses szerkezet és a kard súlyát is. A hátrészen, kissé ferdén, pontosan ott, ahol a penge hegye természetes módon feküdne fel, egy másik apró tartóelem kerül – ez csupán egy félköríves fémhüvelykúp, ugyanazzal a vékonyra koptatott bőrrel kibélelve, mint amivel a mágnesérceket fedte le. Ez tartja majd a kardhegyet, stabilan, de épp csak annyira, hogy elakadás nélkül előrántható és elrakható legyen a fegyver. A mágnesekkel felszerelt foglalatokat szegecsekkel rögzíti a szíjhoz, jóval feljebb, ott, ahol váll-tájékon még stabilan tudja majd tartani a pengét.
Mikor az egész szerkezet összeáll, szemöldökei alól néhány pillanatig némán nézi. Aztán otthagyja, és a kocsi hátsó részéhez lép. Az ott heverő holmik közé túr, és némi csörgés-zörgés után előhúz egy rongyokba tekert csomagot, amivel visszatér a munkapadhoz. A rongyot széthajtva napvilágra kerül egy rövidkard -az ő kezei között „rendes méretűnek” hat-, amit valahogy nála felejtett a karbantartást megrendelő. Bár már vagy egy éve a kocsija hátuljában zötyög, valahogy sose vitte rá a lélek, hogy megszabaduljon tőle. Most kapóra is jön – ezzel teszi próbára saját vállán az elkészült felszerelést. A penge könnyedén simul a helyére, a mágnesek egy halk koppanással rögzítik. A súly jól eloszlik, a szíjak kényelmesen feszülnek a ruhája felett. Egyetlen gyors mozdulat –karja átsuhan a válla fölött–, és a kard már kint is van, minimális ellenállással. A hátán csak egy halk zizegés hallatszik, ahogy a penge megszabadul a mágneses rögzítésből.*
- Hah! Működik! *-elmosolyodik bajsza alatt. Elégedett, ám meglepően elegáns mozdulattal visszalendíti a kardot a tartóba. A mágnesek halkan koppannak össze. A tartóelem nem sérült, a rögzítőhüvely sem mozdult el.*
- Na, ha ezután se tudja előrántani időben a törp uram, akkor az már nem a szerszám hibája lesz..! *-dünnyögi kissé talán kajánul. Újra előhúzza a kardot, gondosan visszacsomagolja a rongyba, és visszarakja pontosan oda, ahonnan elővette azt. Ezután letakarítja a pultot; lesöpri a bőrdarabokat, fémszilánkokat, elrakja a szerszámait, a satut és az üllőt. A kész fegyverövet gondos mozdulatokkal felcsavarja és elsüllyeszti az egyik kocsifiókban. ott biztonságban lesz az átadásig.
Mikor mindezzel elkészül, kényelmesen kinyújtóztatja derekát, és kocsijának hátat fordítva futtatja végig tekintetét a Piactér előtte lévő szakaszán. Szabad a bazár!*
//Fegyveröv készítés – 2/2//
*A lehajtható polcból rutinos mozdulattal varázsol ismét munkapadot. Előveszi és felrögzíti a satut, mellé kerül a fűrész, egy kisebb fogó, kisfejű kalapács; egy dobozból előre elkészített foglalati elemeket vesz elő meg szegecseket, kis üllőjét is előállítja.
A mágnesércet először vízszintesen rögzíti satuba, majd a vékony, finoman fogazott vágófűrésszel –amely egyébként eredetileg precizitást igénylő munkákhoz való– nekilát a vágásnak. Az anyag kemény, recés szerkezete próbára teszi a türelmét, de a kezében a szerszám biztosan jár. A vágás mentén a kő lassan kétfelé nyílik. A belső felület durva és porózus, de így még jobb: a felületnövekedés segít majd a rögzítésnél. A két félmágnes ezután óvatosan kerül be az előre elkészített, meglepően sok feladatra befogható foglalatokba, amelyet vékony, de erős acélkeret ölel körbe. A mágnesérc-darab fölé hártyavékonyra csiszolt bőrbetétet illeszt, ez szolgál majd az ütődés csillapítására.*
- Nehogy véletlenül csorbuljon a kard éle, nem, nem.. *-morogja maga elé, miközben a kisfejű kalapáccsal aprókat ütve ráfeszíti a foglalat karmait a bőrrel bevont mágnesre. Ugyanezt megismétli a másik mágnesérc darabbal is, és így hamarosan már két előkészített rögzítőelem várja további sorsát a munkapadon.
A fegyveröv többi része már egyszerűbb szerkezet. Minőségi, előre kifőzött és zsírozott marhabőr pántokat használ, amelyeket két ponton lehet állítani – mellkason keresztbe és deréknál rögzítve. A vállon átvethető fő szíj kicsit szélesebb, hogy elbírja a mágneses szerkezet és a kard súlyát is. A hátrészen, kissé ferdén, pontosan ott, ahol a penge hegye természetes módon feküdne fel, egy másik apró tartóelem kerül – ez csupán egy félköríves fémhüvelykúp, ugyanazzal a vékonyra koptatott bőrrel kibélelve, mint amivel a mágnesérceket fedte le. Ez tartja majd a kardhegyet, stabilan, de épp csak annyira, hogy elakadás nélkül előrántható és elrakható legyen a fegyver. A mágnesekkel felszerelt foglalatokat szegecsekkel rögzíti a szíjhoz, jóval feljebb, ott, ahol váll-tájékon még stabilan tudja majd tartani a pengét.
Mikor az egész szerkezet összeáll, szemöldökei alól néhány pillanatig némán nézi. Aztán otthagyja, és a kocsi hátsó részéhez lép. Az ott heverő holmik közé túr, és némi csörgés-zörgés után előhúz egy rongyokba tekert csomagot, amivel visszatér a munkapadhoz. A rongyot széthajtva napvilágra kerül egy rövidkard -az ő kezei között „rendes méretűnek” hat-, amit valahogy nála felejtett a karbantartást megrendelő. Bár már vagy egy éve a kocsija hátuljában zötyög, valahogy sose vitte rá a lélek, hogy megszabaduljon tőle. Most kapóra is jön – ezzel teszi próbára saját vállán az elkészült felszerelést. A penge könnyedén simul a helyére, a mágnesek egy halk koppanással rögzítik. A súly jól eloszlik, a szíjak kényelmesen feszülnek a ruhája felett. Egyetlen gyors mozdulat –karja átsuhan a válla fölött–, és a kard már kint is van, minimális ellenállással. A hátán csak egy halk zizegés hallatszik, ahogy a penge megszabadul a mágneses rögzítésből.*
- Hah! Működik! *-elmosolyodik bajsza alatt. Elégedett, ám meglepően elegáns mozdulattal visszalendíti a kardot a tartóba. A mágnesek halkan koppannak össze. A tartóelem nem sérült, a rögzítőhüvely sem mozdult el.*
- Na, ha ezután se tudja előrántani időben a törp uram, akkor az már nem a szerszám hibája lesz..! *-dünnyögi kissé talán kajánul. Újra előhúzza a kardot, gondosan visszacsomagolja a rongyba, és visszarakja pontosan oda, ahonnan elővette azt. Ezután letakarítja a pultot; lesöpri a bőrdarabokat, fémszilánkokat, elrakja a szerszámait, a satut és az üllőt. A kész fegyverövet gondos mozdulatokkal felcsavarja és elsüllyeszti az egyik kocsifiókban. ott biztonságban lesz az átadásig.
Mikor mindezzel elkészül, kényelmesen kinyújtóztatja derekát, és kocsijának hátat fordítva futtatja végig tekintetét a Piactér előtte lévő szakaszán. Szabad a bazár!*
2498. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-07-24 10:14:50
Üzenet elküldve: 2025-07-24 10:14:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 268
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 268
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Mágia//
//Kitérő a piacra//
*Korán érkezett. Az árusok nagy része még csak most pakol, viszont látni azokat is, akik már korán keltek és készen várják a vásárlókat. Így nem tart sokáig míg megtalálja a számára szükséges árust. Nem is tervez sokáig a Piactéren tartózkodni. A nap egyre gyorsabban ragyogja be az eget. Biztos benne, hogy Derk már nekikezdett a favágásnak, ezért is siet. Talán a délelőtt egy része elfog menni mire vissza érne, de ha mást nem, akkor út közben találkozik a férfival. Szerencséje volt a bejövetelkor, gyorsan megtalálta a számára szükséges italokat, úgyhogy rohan vissza, oda ahonnan jött.*
//Kitérő a piacra//
*Korán érkezett. Az árusok nagy része még csak most pakol, viszont látni azokat is, akik már korán keltek és készen várják a vásárlókat. Így nem tart sokáig míg megtalálja a számára szükséges árust. Nem is tervez sokáig a Piactéren tartózkodni. A nap egyre gyorsabban ragyogja be az eget. Biztos benne, hogy Derk már nekikezdett a favágásnak, ezért is siet. Talán a délelőtt egy része elfog menni mire vissza érne, de ha mást nem, akkor út közben találkozik a férfival. Szerencséje volt a bejövetelkor, gyorsan megtalálta a számára szükséges italokat, úgyhogy rohan vissza, oda ahonnan jött.*
2497. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-07-23 13:51:52
Üzenet elküldve: 2025-07-23 13:51:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Műhelymunka//
//Fegyveröv készítés – 1/2//
- M-hm.. m-hm.. *Ujjai között forgatja a diónyi sötétszürke követ, amelyet néhol vöröses foltok pettyeznek. Hüvelykujját végig húzza annak kissé recés felszínén, és a szemöldöke alól felsandít a langaléta, poros ruhájú férfira, aki előtte áll.* Szóval ezt adták? És nem vertek át, megnézted, ugye?
*A férfi kissé elnyúló ábrázatát látva már tudja is a választ. Nem. Nem nézte meg. Amennyire tudja, egy értéktelen, de nagyon drága Pirtianes-i kavics is lehet akár a kezében.
Oldalt lép, vissza, kocsija mellé. Ujjai egy pillanatra a kocsi oldalába épített fiókok felett lebegnek, majd sima és gyors mozdulattal csap le az egyikre, hogy abból tévedhetetlen pontossággal húzzon ki valamit, ami nem más, mint egy alacsony széntartalmú öntöttvasból készített olló (tíz centis vágóél, a vége felé elhegyesedő kialakítás, hüvelykujjtámasszal; szabóknak vagy kézimunkázó hölgyek számára ajánlott, korrekten árazott termék!). Maga elé tartja jobbjában az ollót, baljában a követ, és egyszerű mozdulattal összekoccintja a kettőt. A kő azonnal az ollóra tapad. Előbb az ollót rázva próbálja ki a vonzás erejét, majd a kőre fog rá és azt rázza, hogy lássa: mekkora erő kell ahhoz, hogy az elszakadjon a vastól. Elégedetten látja, hogy elég sok.*
- No jól van. Nem vertek át. *Bajsza alatt mosolyogva pislant a férfi felé, majd az ollót visszarakja a fiókba. Tenyerén a mágnesérccel játszva lép vissza a férfi mellé.* Volt külön költség?
*Ez az érdekes rész. Mert hát, persze, mindig van külön költség, legalábbis állítólag. Neki az a dolga, hogy kiszűrje: valós-e az állítás, vagy sem. Most úgy fest, hogy valós. A férfi azt mondja, hogy visszaúton valami kürtszót hallottak, s minthogy a karavánvezető nem tudta mi lehetett az, inkább megduplázták a karaván őrségét. Ezt el tudja hinni, hiszen maga is hallotta a kürtszót. Aprót bólint, és vasakkal megerősített kis ládáját a kocsi hátuljából elővéve, abból aranyakat számol a futár tenyerére. Mikor kiszámolja a megfelelő összeget, azt megtoldja még egy kicsivel. Az üzlet az üzlet, a jó kapcsolat pedig szó szerint aranyat ér. Így legalább biztos lehet benne, hogy a langaléta azonnal a szolgálatára lesz, ha ismét szüksége lesz arra, hogy Arthenior-ból elküldjön valakit valahová valamiért.
Ezután a férfi továbbáll dolgára, s ő egyedül marad frissen vásárolt mágnesvasércével.
Rákönyököl a munkapultként is használható, a kocsi oldaláról lehajtható asztalára, és közvetlen közelről is megszemléli a kődarabot. De igazából nem is azt látja, gondolatban már a munkafolyamatokat vázolja magának. Mikor fejben már körvonalazódik neki hogy mit akar készíteni pontosan, kötényéből előhúzza jegyzetfüzetét és szénirónját. Előbbit felüti egy üres oldalon, utóbbival pedig sebes mozdulatokkal skiccelni kezd. A rajzon kialakul egy vállon átvethető szíj formája, mellkastájt keresztpánttal rögzítve. Ezután mellé, külön, szinte életnagyságú méretben lerajzolja a fegyveröv lényegi részét: egy hosszúkás fém foglalatot, amely magába foglalja a mágnesérc darabjait félbevágás után.
Mikor elkészül a rajzokkal, alaposan megnézi azokat magának, az eszébe vési amit lát, így igazából rá sem kell újra néznie a rajzokra, amíg a fegyveröv kész nem lesz. Aprót, elégedetten bólint. Megint megtáncoltatja a kezében a mágnesércet, majd elrakja a munkapultról a jegyzetfüzetet és a szénirónt oda, ahonnan elővette azokat. Kezdődhet a munka tényleges része.*
//Fegyveröv készítés – 1/2//
- M-hm.. m-hm.. *Ujjai között forgatja a diónyi sötétszürke követ, amelyet néhol vöröses foltok pettyeznek. Hüvelykujját végig húzza annak kissé recés felszínén, és a szemöldöke alól felsandít a langaléta, poros ruhájú férfira, aki előtte áll.* Szóval ezt adták? És nem vertek át, megnézted, ugye?
*A férfi kissé elnyúló ábrázatát látva már tudja is a választ. Nem. Nem nézte meg. Amennyire tudja, egy értéktelen, de nagyon drága Pirtianes-i kavics is lehet akár a kezében.
Oldalt lép, vissza, kocsija mellé. Ujjai egy pillanatra a kocsi oldalába épített fiókok felett lebegnek, majd sima és gyors mozdulattal csap le az egyikre, hogy abból tévedhetetlen pontossággal húzzon ki valamit, ami nem más, mint egy alacsony széntartalmú öntöttvasból készített olló (tíz centis vágóél, a vége felé elhegyesedő kialakítás, hüvelykujjtámasszal; szabóknak vagy kézimunkázó hölgyek számára ajánlott, korrekten árazott termék!). Maga elé tartja jobbjában az ollót, baljában a követ, és egyszerű mozdulattal összekoccintja a kettőt. A kő azonnal az ollóra tapad. Előbb az ollót rázva próbálja ki a vonzás erejét, majd a kőre fog rá és azt rázza, hogy lássa: mekkora erő kell ahhoz, hogy az elszakadjon a vastól. Elégedetten látja, hogy elég sok.*
- No jól van. Nem vertek át. *Bajsza alatt mosolyogva pislant a férfi felé, majd az ollót visszarakja a fiókba. Tenyerén a mágnesérccel játszva lép vissza a férfi mellé.* Volt külön költség?
*Ez az érdekes rész. Mert hát, persze, mindig van külön költség, legalábbis állítólag. Neki az a dolga, hogy kiszűrje: valós-e az állítás, vagy sem. Most úgy fest, hogy valós. A férfi azt mondja, hogy visszaúton valami kürtszót hallottak, s minthogy a karavánvezető nem tudta mi lehetett az, inkább megduplázták a karaván őrségét. Ezt el tudja hinni, hiszen maga is hallotta a kürtszót. Aprót bólint, és vasakkal megerősített kis ládáját a kocsi hátuljából elővéve, abból aranyakat számol a futár tenyerére. Mikor kiszámolja a megfelelő összeget, azt megtoldja még egy kicsivel. Az üzlet az üzlet, a jó kapcsolat pedig szó szerint aranyat ér. Így legalább biztos lehet benne, hogy a langaléta azonnal a szolgálatára lesz, ha ismét szüksége lesz arra, hogy Arthenior-ból elküldjön valakit valahová valamiért.
Ezután a férfi továbbáll dolgára, s ő egyedül marad frissen vásárolt mágnesvasércével.
Rákönyököl a munkapultként is használható, a kocsi oldaláról lehajtható asztalára, és közvetlen közelről is megszemléli a kődarabot. De igazából nem is azt látja, gondolatban már a munkafolyamatokat vázolja magának. Mikor fejben már körvonalazódik neki hogy mit akar készíteni pontosan, kötényéből előhúzza jegyzetfüzetét és szénirónját. Előbbit felüti egy üres oldalon, utóbbival pedig sebes mozdulatokkal skiccelni kezd. A rajzon kialakul egy vállon átvethető szíj formája, mellkastájt keresztpánttal rögzítve. Ezután mellé, külön, szinte életnagyságú méretben lerajzolja a fegyveröv lényegi részét: egy hosszúkás fém foglalatot, amely magába foglalja a mágnesérc darabjait félbevágás után.
Mikor elkészül a rajzokkal, alaposan megnézi azokat magának, az eszébe vési amit lát, így igazából rá sem kell újra néznie a rajzokra, amíg a fegyveröv kész nem lesz. Aprót, elégedetten bólint. Megint megtáncoltatja a kezében a mágnesércet, majd elrakja a munkapultról a jegyzetfüzetet és a szénirónt oda, ahonnan elővette azokat. Kezdődhet a munka tényleges része.*
2496. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-07-22 13:43:16
Üzenet elküldve: 2025-07-22 13:43:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 379
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 379
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* Hamar meg is érkezik az egyik kedvenc helyére. Nem fogja bevallani, hogy az első helyen szerepel, azonban szorosan benne van a toplistájában. Elvégre mindenre, amire valaha szüksége van, azt itt képes megszerezni. Viszont nem nézelődni jött, ezúttal nem. Tudja mit akar, s nem is lassít egészen addig, míg a kívánt bolt elé nem ér. Az üzletbe belépve két dolgot vehet rakta észre mindenki. Az első orksága, mert ezt mindig észreveszik, legyen bárhol. Másik pedig a vállán átvetett zsák. A kofák csak találgatni tudnak, hogy mi is lehet benne. Kíváncsiságukat talán két másodpercig elégíti ki azoknak, akik rákérdeznek. Nekik enged egy gyors pillantást a zsák mélyére. Ők láthatják mostani zsákmányát. Ebből megreformálja a mostani alkímia világát. Na, de nem azért jött, hogy itt eldicsekedjen, s bátorságáról írjon dallamot, hanem érdeklődni jött. Már egy hete próbálja kihúzni a szerencsétlenekből az utolsó hozzávalójának a helyszínét. Hogy honnan tudja, hogy van még egy hozzávaló, amiről senki sem tud? Onnan, hogy egyszer rápillantott a nagykönyvre, ahol sorba voltak leírva a növények, ásványok, kövek stb helyszíne. Bármit mond, bárhogy könyörög, a kofáknak azok nem tágítanak. Megint üres kézzel kell hazatérnie. *
2495. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-07-22 12:23:25
Üzenet elküldve: 2025-07-22 12:23:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Egy kóbor macska sem lenne sokkal óvatosabb nála.
Az utca kemény tanár – leckéi egyszerűek, de ha hibázik az ember, szinte kegyetlenül büntet érte. Az elmúlt hatokban kapott már pofont (háromszor), tépték meg a haját (egyszer), rángatták meg (négyszer) és rúgtak utána (kétszer). Minden egyes alkalommal jogos volt a dolog, persze, mert az árusok nem szeretik, ha szurtos kis ujjak fogdossák a portékájukat, és nem csak hogy fogdossák, de meg is próbálják ellopni azt. És minden egyes alkalommal tanult valamit. Például megtanulta, hogy hogyan tud úgy mozogni, hogy a felnőttek zöme alig-, vagy egyáltalán ne vegye észre -ebben kapóra jött magassága és alkata is-; megtanulta, hogy akkor próbálkozzon bármivel is, ha az árust épp leköti egy vevője; megtanulta, hogy hogyan kell úgy eliszkolnia a zsákmánnyal hogy ne legyen feltűnő hogy bármi is van nála.. és persze megtanulta, hogy hogyan kell cserzővargaként, kocsisként, kádárként és pékként káromkodni. Persze nem csak saját tapasztalataiból tanult, bizony, nem! Nemrégiben egy fickó, aki azt mondta magáról hogy bárd (különben fogalma sincs, hogy hogy lehet valaki bárd; akkor van olyan is, aki kés vagy sodrófa?), szóval, aki azt mondta magáról hogy bárd, megtanította hogy hogyan tud végig görgetni az ujjai között egy pénzérmét, hogyan tudja azt eltűntetni a tenyerében és elővarázsolni valaki más füle mögött, és hogyan tudja úgy feldobni a levegőbe az érmét hogy az ott láthatatlanná váljon, és mégis hangosan csörrenve érkezzen a földre tett sapkába. Ezt nagyon élvezte, amúgy. Egészen addig, amíg a leckék végeztén a fickó meg nem próbált bőrkeményedéses ujjaival a szoknyája alá nyúlni. Ezen eléggé felmérgelte magát, és késével gyors egymásutánban háromszor szúrta combon és karon őt. Lehet valaki bármekkora bárd vagy konyhakés, ha egyszer úgy vérzik mint a szúrt malac. Na, a fickó ezután békén hagyta őt, ő pedig csak még óvatosabb lett.
Előre hajtja a fejét, hagyja hogy haja az arcába hulljon, az alól leselkedik jobbra és balra. Éhes. Reggel van. Reggel még mindig találni valamit, amit meg lehet enni. Az egyik standon például gyümölcsök vannak. Alma! Szereti az almát. Sasszézó lépéssel zárkózik fel egy terebélyes szoknyát viselő nő mellé úgy, hogy a nő közötte és a pult között legyen. A nő nem is foglalkozik vele, csak a kosarat veszi át másik kezébe s úgy megy tovább. Kár, pedig abban tojásokat lát. Szereti a tojást. Amikor a nő a gyümölcsökkel rakott pult mellett halad el, újabb gyors lépéssel kivágódik mellőle, keze villanó mozdulattal tesz egy ívet, és mire tovább lép, az alma már szoknyája redői közé rejtve várja további sorsát. A felnőttek buták! Hiszen nem is látnak a szemüktől.
Kényszeríti magát hogy nyugodt léptekkel haladjon tovább, noha legszívesebben engedne riadt galambként verdeső szíve sürgetésének és elrohanna. A legelső adandó alkalommal elfordul másik irányba, és a piacolók válla-dereka máris elrejti őt a gyümölcsárus elől. Csak akkor kezd el kocogni kicsit, lábujjhegyen, puha és gyors léptekkel. Egészen a piactér széléig lohol, ott lekucorodik a fal tövébe valami láda mellé, és tenyereire veszi zsákmányát. Nem túl nagy, inkább még zöld alma, kemény is mint a fene. De az övé! Mohón és éhesen harap bele, érzi hogy állára csordul a savanyú lé, de most nem érdekli ez sem.*
Az utca kemény tanár – leckéi egyszerűek, de ha hibázik az ember, szinte kegyetlenül büntet érte. Az elmúlt hatokban kapott már pofont (háromszor), tépték meg a haját (egyszer), rángatták meg (négyszer) és rúgtak utána (kétszer). Minden egyes alkalommal jogos volt a dolog, persze, mert az árusok nem szeretik, ha szurtos kis ujjak fogdossák a portékájukat, és nem csak hogy fogdossák, de meg is próbálják ellopni azt. És minden egyes alkalommal tanult valamit. Például megtanulta, hogy hogyan tud úgy mozogni, hogy a felnőttek zöme alig-, vagy egyáltalán ne vegye észre -ebben kapóra jött magassága és alkata is-; megtanulta, hogy akkor próbálkozzon bármivel is, ha az árust épp leköti egy vevője; megtanulta, hogy hogyan kell úgy eliszkolnia a zsákmánnyal hogy ne legyen feltűnő hogy bármi is van nála.. és persze megtanulta, hogy hogyan kell cserzővargaként, kocsisként, kádárként és pékként káromkodni. Persze nem csak saját tapasztalataiból tanult, bizony, nem! Nemrégiben egy fickó, aki azt mondta magáról hogy bárd (különben fogalma sincs, hogy hogy lehet valaki bárd; akkor van olyan is, aki kés vagy sodrófa?), szóval, aki azt mondta magáról hogy bárd, megtanította hogy hogyan tud végig görgetni az ujjai között egy pénzérmét, hogyan tudja azt eltűntetni a tenyerében és elővarázsolni valaki más füle mögött, és hogyan tudja úgy feldobni a levegőbe az érmét hogy az ott láthatatlanná váljon, és mégis hangosan csörrenve érkezzen a földre tett sapkába. Ezt nagyon élvezte, amúgy. Egészen addig, amíg a leckék végeztén a fickó meg nem próbált bőrkeményedéses ujjaival a szoknyája alá nyúlni. Ezen eléggé felmérgelte magát, és késével gyors egymásutánban háromszor szúrta combon és karon őt. Lehet valaki bármekkora bárd vagy konyhakés, ha egyszer úgy vérzik mint a szúrt malac. Na, a fickó ezután békén hagyta őt, ő pedig csak még óvatosabb lett.
Előre hajtja a fejét, hagyja hogy haja az arcába hulljon, az alól leselkedik jobbra és balra. Éhes. Reggel van. Reggel még mindig találni valamit, amit meg lehet enni. Az egyik standon például gyümölcsök vannak. Alma! Szereti az almát. Sasszézó lépéssel zárkózik fel egy terebélyes szoknyát viselő nő mellé úgy, hogy a nő közötte és a pult között legyen. A nő nem is foglalkozik vele, csak a kosarat veszi át másik kezébe s úgy megy tovább. Kár, pedig abban tojásokat lát. Szereti a tojást. Amikor a nő a gyümölcsökkel rakott pult mellett halad el, újabb gyors lépéssel kivágódik mellőle, keze villanó mozdulattal tesz egy ívet, és mire tovább lép, az alma már szoknyája redői közé rejtve várja további sorsát. A felnőttek buták! Hiszen nem is látnak a szemüktől.
Kényszeríti magát hogy nyugodt léptekkel haladjon tovább, noha legszívesebben engedne riadt galambként verdeső szíve sürgetésének és elrohanna. A legelső adandó alkalommal elfordul másik irányba, és a piacolók válla-dereka máris elrejti őt a gyümölcsárus elől. Csak akkor kezd el kocogni kicsit, lábujjhegyen, puha és gyors léptekkel. Egészen a piactér széléig lohol, ott lekucorodik a fal tövébe valami láda mellé, és tenyereire veszi zsákmányát. Nem túl nagy, inkább még zöld alma, kemény is mint a fene. De az övé! Mohón és éhesen harap bele, érzi hogy állára csordul a savanyú lé, de most nem érdekli ez sem.*
2494. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-07-21 17:14:06
Üzenet elküldve: 2025-07-21 17:14:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// A ködös jövő //
// Második szál //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Yvon tényleg meg van elégedve a jóslással, még ha nem is száz százalékosan hisz benne. Bár kezdi belátni, hogy nem is az a lényeg, hogy hisz-e benne vagy sem, hiszen a jósnő szavai mindenképp hasznosak. Ezért is dicsérte meg Zrammi beszélőképességét. *
– Túlságosan is hiszel a kártyáidban. Talán jobban, mint magadban. Vagy csak félted az üzletedet? Mindegy is, te tudod. * Nem ismeri a mélységi lányt, de tudja, hogy mindenkinek vannak kételyei önmagával kapcsolatban – kinek kisebb, kinek nagyobb mértékben. Ő már egészen elfogadta, hogy ma este nem vele fog hálni, hanem mindenféle éji rovarokkal és rágcsálókkal. Ennek ellenére próbál nem látványosan minden további figyelmet megtagadni tőle. De azért szókimondóbb is lett a beszélgetésük kezdete óta.
Már épp szállna fel Sárkány hátára, hogy elinduljon, amikor meghallja a lány szavait. Kissé meglepetten néz rá vissza.
~ Hát persze, hogy csak kéretted magad, te kis mélységi szajha! ~ Az ajánlatán azonban nem kell sokat gondolkodnia, hiszen nincs annyi pénze. Nekiállhatna üzletelni, de nem arra vágyik, hogy szánalomból rakhassa be valahova a farkát. Úgyhogy mégiscsak felszáll a lóra, az utolsó szavait pedig már onnan mondja. *
– Sajnálom, de már így is túl sokáig várakoztattam a világot. Viszont az ajánlatodat megjegyzem, és ha visszatérek a Kikötőből, szívesen igényt tartanék a szolgálataidra. * Persze ő is tudja, és valószínűleg Zrammi is tudja, hogy mire visszatér (ha visszatér) a Kikötőből, már alig-alig fog emlékezni a jósnő bájaira. Alighanem a Kikötő is hemzseg olyan nőktől, akik akár csak néhány aranyért bármikor széttárják a lábukat. Még ha nem is ilyen különleges mind. *
– A viszont látásra! * Emelné kalapját, ha lenne, így viszont csak biccent egyet a sötételf nő felé, és elindul a főtér irányába. *
// Második szál //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Yvon tényleg meg van elégedve a jóslással, még ha nem is száz százalékosan hisz benne. Bár kezdi belátni, hogy nem is az a lényeg, hogy hisz-e benne vagy sem, hiszen a jósnő szavai mindenképp hasznosak. Ezért is dicsérte meg Zrammi beszélőképességét. *
– Túlságosan is hiszel a kártyáidban. Talán jobban, mint magadban. Vagy csak félted az üzletedet? Mindegy is, te tudod. * Nem ismeri a mélységi lányt, de tudja, hogy mindenkinek vannak kételyei önmagával kapcsolatban – kinek kisebb, kinek nagyobb mértékben. Ő már egészen elfogadta, hogy ma este nem vele fog hálni, hanem mindenféle éji rovarokkal és rágcsálókkal. Ennek ellenére próbál nem látványosan minden további figyelmet megtagadni tőle. De azért szókimondóbb is lett a beszélgetésük kezdete óta.
Már épp szállna fel Sárkány hátára, hogy elinduljon, amikor meghallja a lány szavait. Kissé meglepetten néz rá vissza.
~ Hát persze, hogy csak kéretted magad, te kis mélységi szajha! ~ Az ajánlatán azonban nem kell sokat gondolkodnia, hiszen nincs annyi pénze. Nekiállhatna üzletelni, de nem arra vágyik, hogy szánalomból rakhassa be valahova a farkát. Úgyhogy mégiscsak felszáll a lóra, az utolsó szavait pedig már onnan mondja. *
– Sajnálom, de már így is túl sokáig várakoztattam a világot. Viszont az ajánlatodat megjegyzem, és ha visszatérek a Kikötőből, szívesen igényt tartanék a szolgálataidra. * Persze ő is tudja, és valószínűleg Zrammi is tudja, hogy mire visszatér (ha visszatér) a Kikötőből, már alig-alig fog emlékezni a jósnő bájaira. Alighanem a Kikötő is hemzseg olyan nőktől, akik akár csak néhány aranyért bármikor széttárják a lábukat. Még ha nem is ilyen különleges mind. *
– A viszont látásra! * Emelné kalapját, ha lenne, így viszont csak biccent egyet a sötételf nő felé, és elindul a főtér irányába. *
2493. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-07-21 10:38:39
Üzenet elküldve: 2025-07-21 10:38:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Az idomár//
* A megbeszélést követően a félvér egy kisebb bevásárlásba kezd. Bevásárló listáján ugyan két dolog szerepel, de azok elengedhetetlenek. Ketrec, csali. Míg utóbbit letudja annyival, hogy a környező henteseket közelíti meg, ahol felváltva veszi meg a finom és a senkinek nem kellő darabokat. A kombinált választék jó ötletnek tűnik a félvér szemében. Nagyjából 20 aranyba kerülhet.
A ketrec pedig már más kérdés. Kicsit keresnie kellett, hasonlítgatni, értékelni. Végül választása két egyszerű kampós darabra esett, amiből egy kis tanítással még maguk is kitudnának jönni.
Másnap ő is korán érkezett. Egy padon ülve pásztázza a környező népeket a tündért keresve. Mellette a két ketrec, bennük a csali, gondosan becsomagolva. *
- Kellemes reggelt neked is. Igen, felkészültem. Remélem nem hiányzik semmi.
* Röviden biccent a dolgokra, majd felkapja őket és követi. *
- Semmi gond. Az óvatossággal nincs semmi baj.
* Jelenti ki, majd tovább hallgatja. *
~ Hős? Inkább csak egy kurafi. ~
* Ha a felét tudná róla a tündér, akkor lehetséges, hogy nem vállalná ezt a munkát. Már pusztán a tettei végett. Kezeit a vér lassan hamarabb mossa, mint víz. *
- Ugyan, csak tettem, amit jónak láttam.
* Máshol pedig máshogyan döntene. Ez mind részletkérdése s arany. *
- Ha bárkinek eltévedne a tekintete, vezesd hozzám. Majd én útbaigazítom őket.
* Romvárosról beszélnek. Örülne, ha nem kötne beléjük senki, ám sárváros bukását követve eléggé megnőtt az ottani bajkeverés. Legbelül reménykedik, hogy senki sem ismeri fel onnan. *
* A megbeszélést követően a félvér egy kisebb bevásárlásba kezd. Bevásárló listáján ugyan két dolog szerepel, de azok elengedhetetlenek. Ketrec, csali. Míg utóbbit letudja annyival, hogy a környező henteseket közelíti meg, ahol felváltva veszi meg a finom és a senkinek nem kellő darabokat. A kombinált választék jó ötletnek tűnik a félvér szemében. Nagyjából 20 aranyba kerülhet.
A ketrec pedig már más kérdés. Kicsit keresnie kellett, hasonlítgatni, értékelni. Végül választása két egyszerű kampós darabra esett, amiből egy kis tanítással még maguk is kitudnának jönni. Másnap ő is korán érkezett. Egy padon ülve pásztázza a környező népeket a tündért keresve. Mellette a két ketrec, bennük a csali, gondosan becsomagolva. *
- Kellemes reggelt neked is. Igen, felkészültem. Remélem nem hiányzik semmi.
* Röviden biccent a dolgokra, majd felkapja őket és követi. *
- Semmi gond. Az óvatossággal nincs semmi baj.
* Jelenti ki, majd tovább hallgatja. *
~ Hős? Inkább csak egy kurafi. ~
* Ha a felét tudná róla a tündér, akkor lehetséges, hogy nem vállalná ezt a munkát. Már pusztán a tettei végett. Kezeit a vér lassan hamarabb mossa, mint víz. *
- Ugyan, csak tettem, amit jónak láttam.
* Máshol pedig máshogyan döntene. Ez mind részletkérdése s arany. *
- Ha bárkinek eltévedne a tekintete, vezesd hozzám. Majd én útbaigazítom őket.
* Romvárosról beszélnek. Örülne, ha nem kötne beléjük senki, ám sárváros bukását követve eléggé megnőtt az ottani bajkeverés. Legbelül reménykedik, hogy senki sem ismeri fel onnan. *
2492. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-07-20 09:47:55
Üzenet elküldve: 2025-07-20 09:47:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// A ködös jövő //
// Második szál //
* A jóslás végül elég érdekes irányt vett. Szemrebbenés nélkül hívta el a fiú egy éjszakára Zrammit, aki el nem utasította éppen, de elterelte a beszélgetés irányát.*
- Köszönöm, de lapoknál nem kell pontosabb elemzés. Sokat jósoltam már és meglepően pontos jóslatok jöttek ki, olykor szinte tűpontosak.* Itt van példának Cagon az ork, akinek a jóslata nagyon is helytálónak tűnt, de ezt majd az idő még inkább igazolja. Add a fiúnak még egy kiselőadást is, de mintha csak a falnak beszélne. Tényleg úgy érzi, mintha csak egy fiúhoz beszélne, aki még csak játéknak tart mindent.*
- Örülök, ha tetszem egy lónak.* Feleli egykedvűen. Úgy tűnik a fiú a kezdi feladni és lassan indulóra is fogja. Kicsit elgondolkodtatja a lányt a dolog, így mielőtt távozna még utána szól.*
- Talán elvégezhetünk még egy szertartást este a fogadóban, ha van elég aranyad egy szobára és még azon felül húsz számomra.* Sajnálja a fiút amiért oly erősen ég benne a tűz. Talán tehet érte, hogy kicsit jobban kontrolálni tudja, de ennek aranyak az árai és nem biztos, hogy elégedett lesz az eredménnyel, vagy azzal, amit kap.*
// Második szál //
* A jóslás végül elég érdekes irányt vett. Szemrebbenés nélkül hívta el a fiú egy éjszakára Zrammit, aki el nem utasította éppen, de elterelte a beszélgetés irányát.*
- Köszönöm, de lapoknál nem kell pontosabb elemzés. Sokat jósoltam már és meglepően pontos jóslatok jöttek ki, olykor szinte tűpontosak.* Itt van példának Cagon az ork, akinek a jóslata nagyon is helytálónak tűnt, de ezt majd az idő még inkább igazolja. Add a fiúnak még egy kiselőadást is, de mintha csak a falnak beszélne. Tényleg úgy érzi, mintha csak egy fiúhoz beszélne, aki még csak játéknak tart mindent.*
- Örülök, ha tetszem egy lónak.* Feleli egykedvűen. Úgy tűnik a fiú a kezdi feladni és lassan indulóra is fogja. Kicsit elgondolkodtatja a lányt a dolog, így mielőtt távozna még utána szól.*
- Talán elvégezhetünk még egy szertartást este a fogadóban, ha van elég aranyad egy szobára és még azon felül húsz számomra.* Sajnálja a fiút amiért oly erősen ég benne a tűz. Talán tehet érte, hogy kicsit jobban kontrolálni tudja, de ennek aranyak az árai és nem biztos, hogy elégedett lesz az eredménnyel, vagy azzal, amit kap.*
2491. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-07-20 08:37:04
Üzenet elküldve: 2025-07-20 08:37:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Az idomár//
* Reggel pontosan megjelenik a tündér, pedig nem erőssége a korán kelés. Most ellenben elszánt és nagy reményeket fűz Ettvallder irányába is. Az előző napi kijelentései teszik bizakodóvá. Reméli, hogy nem kell sokáig várnia és hamar megkezdhetik a munkát. Ha találkoznak, akkor illően köszönti.*
- Teysus adjon szép napot! Indulhatunk akkor madarat fogni?* Ha elindulnak, akkor még majd elkezd beszélni.*
- Kérem bocsájtsa meg, hogy kételkedtem tegnap. Valóban megerősítették, hogy tisztességes ember. Sőt mi több, egyike a hősöknek, akik felszabadították Sárvárost.* Kicsit hízeleg is, mivel akar valamit, de azt nem fogja ilyen hamar elé tárni.*
- Akkor szerintem menjünk a romvárosba. Ott biztosan akadnak varjak és nincs annyi figyelő szempár sem.* Ha nincs ellenvetés, akkor elindul a férfi mellet a kikötő azon kapuja felé, amelyik a romokhoz viszi majd őket.*
* Reggel pontosan megjelenik a tündér, pedig nem erőssége a korán kelés. Most ellenben elszánt és nagy reményeket fűz Ettvallder irányába is. Az előző napi kijelentései teszik bizakodóvá. Reméli, hogy nem kell sokáig várnia és hamar megkezdhetik a munkát. Ha találkoznak, akkor illően köszönti.*
- Teysus adjon szép napot! Indulhatunk akkor madarat fogni?* Ha elindulnak, akkor még majd elkezd beszélni.*
- Kérem bocsájtsa meg, hogy kételkedtem tegnap. Valóban megerősítették, hogy tisztességes ember. Sőt mi több, egyike a hősöknek, akik felszabadították Sárvárost.* Kicsit hízeleg is, mivel akar valamit, de azt nem fogja ilyen hamar elé tárni.*
- Akkor szerintem menjünk a romvárosba. Ott biztosan akadnak varjak és nincs annyi figyelő szempár sem.* Ha nincs ellenvetés, akkor elindul a férfi mellet a kikötő azon kapuja felé, amelyik a romokhoz viszi majd őket.*
2490. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-07-19 14:22:37
Üzenet elküldve: 2025-07-19 14:22:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A kis csoport amivel érkezett még egy ideit a szeme előtt voltak, de idővel, főleg a piacon, hamar eltűnnek a szeme elől. Nem is sajnálja őket. Csak a munkából ismeri őket, nincsenek a szívéhez nőve. Egyedül folytatja az űtját a városon keresztül. Ráérősen battyog az árusok között. Megnézve mindegyiknek a portékáját. Vannak itt szép, kézműves edények. Jó állapotú szerszámok, amely a kovács remek képességeit tükrözi. Meg finomabbnál finomabb illatok. Finoman megszőtt nemesi ruhák, de a szegényebb rétegeknek is adatik valamilyen jó kelme. Mennyi mindent árulnak itt. Amit csak keresel azt itt megtalálod, csak tudnod kell, hogy hol keresd. Szerencsére neki nincs szüksége semmire. Mert az árak azok már nem olyan szépek. Egyes termékek olyan drágák, hogy nem is tudja, hogy mikor lesz neki annyi aranya, hogy ilyet megvegyen. Gyorsan elfordítja a fejét, nehogy csábításba essen. A legnehezebb a frissensült pékáruknál elmenni. Már egy kenyér is olyan finom illatot áraszt, amely hamar a gyomor megszólalásához vezet. Ezért is gyorsítja meg lépteit, hogy hamar elhagyhassa a város ezen zsúfolt és hangos részét.*
2489. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-07-17 23:54:02
Üzenet elküldve: 2025-07-17 23:54:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1130
OOC üzenetek: 117
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1130
OOC üzenetek: 117
Játékstílus: Megfontolt
//Merlana Naerice//
*Végül kiegyeznek egyben és másban, azonban az eseményeket illetően kicsit eltérő a hozzáállásuk.*
- Nem ítélem ennyire rossznak, bizonyosan, de arra nem kell felkészülni, ha nem történik semmi. Valamint, ha el is kerüli a várost az esetleges gond, rám lehet szükség lesz a krízis közelében, így nekem akkor is készülnöm kell. Szóval, ha a városba nem ér el, akkor meg kell keresni a bajt.
*Nem beszélve arról, hogy rosszul mutatna a törzzsel való viszonyára, ha nem bukkanna fel, amikor szükség lehet gyógyítókra és a kompenzációra sosem panaszkodhatott. Sőt, igazából a törzs sokkal felkészültebb is az alkimista fogadására, mint a város, de ezen most fölösleges merengenie.*
- Legyen így, bár majd amikor lesz időm rendesen elszámolni vele, akkor megkapod, ami visszajár a pénzből. Addig is, indulhatunk.
*Jegyzi meg, kicsit fölöslegesen, hisz azért beszélték meg a találkozót, hogy elintézhessék a nemesi papírját és a kúria ügyét. Ami azt illeti, még nem igazán gondolt bele, hogy mit is fog tenni a házzal.*
- Viszont, ha az utazás dolga még lehet bizonytalan, több ok miatt is, lehet majd a házra fordítok több figyelmet, amíg a kezünkön kell üljünk, hogy merre lehet szükség gyógyító főzetekre.
*Végül kiegyeznek egyben és másban, azonban az eseményeket illetően kicsit eltérő a hozzáállásuk.*
- Nem ítélem ennyire rossznak, bizonyosan, de arra nem kell felkészülni, ha nem történik semmi. Valamint, ha el is kerüli a várost az esetleges gond, rám lehet szükség lesz a krízis közelében, így nekem akkor is készülnöm kell. Szóval, ha a városba nem ér el, akkor meg kell keresni a bajt.
*Nem beszélve arról, hogy rosszul mutatna a törzzsel való viszonyára, ha nem bukkanna fel, amikor szükség lehet gyógyítókra és a kompenzációra sosem panaszkodhatott. Sőt, igazából a törzs sokkal felkészültebb is az alkimista fogadására, mint a város, de ezen most fölösleges merengenie.*
- Legyen így, bár majd amikor lesz időm rendesen elszámolni vele, akkor megkapod, ami visszajár a pénzből. Addig is, indulhatunk.
*Jegyzi meg, kicsit fölöslegesen, hisz azért beszélték meg a találkozót, hogy elintézhessék a nemesi papírját és a kúria ügyét. Ami azt illeti, még nem igazán gondolt bele, hogy mit is fog tenni a házzal.*
- Viszont, ha az utazás dolga még lehet bizonytalan, több ok miatt is, lehet majd a házra fordítok több figyelmet, amíg a kezünkön kell üljünk, hogy merre lehet szükség gyógyító főzetekre.
2488. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-07-17 22:23:06
Üzenet elküldve: 2025-07-17 22:23:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 657
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 657
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Nestar Erefiz//
- Az volt. *Ennyit tud csupán mondani Nestar véleményére. Számára is felfoghatatlan, hogy ilyen megtörténhetett a Pegazus kellős közepén, és hogy nem volt senki, aki közbelépett vagy megakadályozta volna a szörnyűséget. Függetlenül attól, hogy egy barátja az áldozat, ez a történés ráébresztette arra, hogy Arthenior koránt sem olyan biztonságos, mint mondják.*
- Szerencsére már most is át tudtam költözni Selyemrévbe, az ottani katonai jelenlét biztatónak tűnik. *Mondja már csak azért is, hogy magát nyugtatgassa. Nestar vészjósló szavai már így is eléggé megijesztették. Azt nem is érti, hogy pontosan mit is mond a mágusokról vagy a papokról, de annak a lehetősége, hogy el kell hagynia a várost, ahol mostanra már egészen sikerült felépíteni az életét, rettenetesen hangzik.*
- Remélem, hogy erre nem lesz szükség. *Motyogja szinte. Aztán végül mégis úgy dönt, hogy az eredetileg tervezettnél őszintébb lesz, és elmondja azt is, hogy ismerte a halottat, sőt, még azt is, hogy ő maga hívta a férfit Artheniorba azért, hogy bemutassa az alkimistának, mint a leendő hajójuk kapitányát. Nestar vigasztaló szavai most is inkább tényszerűek, mint kedvesek, valamiért mégis megnyugtatólag hatnak rá.*
- Talán igazad van. Én nem azért hívtam ide, hogy megöljék, nem tehetek róla, hogy így alakult. *Nehezen birkózik meg a félelem, a csalódás, a szomorúság és a tehetetlenség érzésének furcsa egyvelegégével. Kár, hogy ezzel alkimista barátja nem fog tudni mit kezdeni, pedig igencsak erős keverék ez is, az már egyszer biztos, és ha nem volna mindez elég, még itt ez a vészjósló kürtszó is. Kezd elviselhetetlenül sok lenni a problémákból a művésznő számára.*
- Tényleg ennyire rossznak ítéled meg a helyzetet? *Szinte már hüledezik, miután a thargok említésével is a harctudásuk kerül a középpontba.
Ami meg a pénzt illeti, a fejét rázza. Épp elég ideig húzta ezt a tartozást, és már csak azért sem fogja tovább magánál tartani a pénzt, mert ezzel is tagadhatja saját maga előtt, hogy talán nincs minden rendben.*
- Nem, én szeretném, ha ezt rendeznénk végre. Nekem úgy is marad elég, ha megadom, amivel tartozom. Tessék! Nem tudom, hogy ez pontosan mennyi arany, de biztosan több, mint ami jár neked. *Azzal Azzal Nestar Erefiz felé nyújt egy zsákot, mely pontosan 1100 aranyat tartalmaz.* Most pedig menjünk, intézzük el a házad ügyét! Most ráérek, szívesen elkísérlek. Már, ha nem bánod. *Mondja, de csak azért, mert jelen helyzetben kicsit sem akar egyedül maradni. Megnyugtatja azonban az a tudat is, hogy ha Nestar nem lesz mellette, akkor Nixomia oldalán is biztonságban érezheti majd magát.*
- Az volt. *Ennyit tud csupán mondani Nestar véleményére. Számára is felfoghatatlan, hogy ilyen megtörténhetett a Pegazus kellős közepén, és hogy nem volt senki, aki közbelépett vagy megakadályozta volna a szörnyűséget. Függetlenül attól, hogy egy barátja az áldozat, ez a történés ráébresztette arra, hogy Arthenior koránt sem olyan biztonságos, mint mondják.*
- Szerencsére már most is át tudtam költözni Selyemrévbe, az ottani katonai jelenlét biztatónak tűnik. *Mondja már csak azért is, hogy magát nyugtatgassa. Nestar vészjósló szavai már így is eléggé megijesztették. Azt nem is érti, hogy pontosan mit is mond a mágusokról vagy a papokról, de annak a lehetősége, hogy el kell hagynia a várost, ahol mostanra már egészen sikerült felépíteni az életét, rettenetesen hangzik.*
- Remélem, hogy erre nem lesz szükség. *Motyogja szinte. Aztán végül mégis úgy dönt, hogy az eredetileg tervezettnél őszintébb lesz, és elmondja azt is, hogy ismerte a halottat, sőt, még azt is, hogy ő maga hívta a férfit Artheniorba azért, hogy bemutassa az alkimistának, mint a leendő hajójuk kapitányát. Nestar vigasztaló szavai most is inkább tényszerűek, mint kedvesek, valamiért mégis megnyugtatólag hatnak rá.*
- Talán igazad van. Én nem azért hívtam ide, hogy megöljék, nem tehetek róla, hogy így alakult. *Nehezen birkózik meg a félelem, a csalódás, a szomorúság és a tehetetlenség érzésének furcsa egyvelegégével. Kár, hogy ezzel alkimista barátja nem fog tudni mit kezdeni, pedig igencsak erős keverék ez is, az már egyszer biztos, és ha nem volna mindez elég, még itt ez a vészjósló kürtszó is. Kezd elviselhetetlenül sok lenni a problémákból a művésznő számára.*
- Tényleg ennyire rossznak ítéled meg a helyzetet? *Szinte már hüledezik, miután a thargok említésével is a harctudásuk kerül a középpontba.
Ami meg a pénzt illeti, a fejét rázza. Épp elég ideig húzta ezt a tartozást, és már csak azért sem fogja tovább magánál tartani a pénzt, mert ezzel is tagadhatja saját maga előtt, hogy talán nincs minden rendben.*
- Nem, én szeretném, ha ezt rendeznénk végre. Nekem úgy is marad elég, ha megadom, amivel tartozom. Tessék! Nem tudom, hogy ez pontosan mennyi arany, de biztosan több, mint ami jár neked. *Azzal Azzal Nestar Erefiz felé nyújt egy zsákot, mely pontosan 1100 aranyat tartalmaz.
* Most pedig menjünk, intézzük el a házad ügyét! Most ráérek, szívesen elkísérlek. Már, ha nem bánod. *Mondja, de csak azért, mert jelen helyzetben kicsit sem akar egyedül maradni. Megnyugtatja azonban az a tudat is, hogy ha Nestar nem lesz mellette, akkor Nixomia oldalán is biztonságban érezheti majd magát.*
2487. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-07-17 19:40:01
Üzenet elküldve: 2025-07-17 19:40:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*A Meredély már messze marad mögötte, de valahogy még mindig ott motoszkál a gerincében az a mélyen búgó kürthang. Még mindig benne visszhangzik, mint valami elcseszett emlék, amitől az ember csak álmatlanul forgolódik az ágy tetején. Túl mélyre fúrta magát benne.
Ahogy kilép a romos városrész árnyékából, a piac úgy robban rá, mint ahogy a hangos részeg zuhan be a csendes ivó ajtaján.
A tér kövezete kopott, az árusok asztalai kuszán sorakoznak, rend helyett összevisszaságot alkotva. Hogy mi az első reakciója, ahogy beveti magát a tömegbe?*
- Hát dögöljek meg, ha ez nem a világ leghangosabb lidércálma ébren. És józanul.
*Dörmögi az orra alatt, ahogy szembesül a szagok, színek és zajok kavalkádjával. Mintha az egész egyszerre akarná magát lenyomni a torkán és menten megfulladna tőle. Az orrát először megcsapja a fűszeres, sülő hús illata. A gyomra halkan, de megkérdőjelezhetetlenül megkordul. A következő lépésnél már inkább édes, gyümölcsös illatok csapják meg, mintha a város meg akarná győzni, hogy nem is olyan szar ez az egész. Egy újabb lépést követve viszont tompa fröccsenés üti meg a fülét. Azonnal megtorpan, jobb lábát megemelve lepillant a talpa alatt éktelenkedő lucskos szennytócsára. Az orrát pedig lassan megcsapja valami áporodott büdös, a földön széttaposott gyümölcs, ételmaradék, húslé, bor, franc se tudja mi keveréke. Gyomrának korgása hamar meg is szűnik, hogy helyette inkább egy kelletlen bukfencet vessen a bőre alatt.*
- Az én hibám. Egy pillanatra elhittem, hogy ez nem is egy szárazföldi patkányverem.
*Morogja fogai között megszűrve a mondatot, miközben megpróbálja kirázni a csizmáját anélkül, hogy ráfröccsenjen a kabátjára.
Az árusok hangosabbak, mint bármelyik kocsmai ordibálás, amit életében hallott. Egyik torka szakadtából kínálja a selymet, a másik meg valami gyöngyökből készült karkötőt tol az arcába, mintha ettől nem akarna azonnal elpárologni a színhelyről.*
- Akkor se kéne, ha egy korsó sörrel együtt adnád.
*Köp félre, majd meglendíti a karját, mintha legyet hessegetne. Kezdi érezni, hogy a tarkóján lüktet a vér. Kell valami, ami lenyugtatja. Vagy valaki, aki leitatja. De amíg az utóbbi nincs, jöhet az első. Így miközben az emberek között lavírozik a kabátzsebébe nyúl. Először előkerül a pipa, mintha tőrt húzna elő, biztos kézzel és gyakorlott mozdulattal. Utána újra a zsebben matat, ott a dohány is. A szárított levelek illata ismerős, fanyar, otthonos, olyan, mint a tenger után maradó keserédes szél a hajón. Ujjai ügyesen csippentenek, tömnek, nyomnak. Nem néz senkire, nem figyel semmire. A világ zajait igyekszik kizárni, miközben csak a mozdulataira figyel. Amikor előkerül a tűzkő, néhány szikra pattog a kövezetre. A harmadik már betalál. A dohány izzani kezd. A pipa szárát a fogai közé harapja, végre pedig eljött az idő, hogy kisóhajtsa az első füstfelhőt. Mélyről jön, hosszú, keserű. De legalább a hangzavar körülötte tompul, mintha a füstködön túl minden csak halkabb lenne. A második, harmadik pöfékelés már valamennyire a vérmérsékletét is nyugtatja, de még mindig nem érzi kevésbé sürgetőnek, hogy végre eltakarodjon innen. Egy fogadó. Na az kéne. Sör vagy bor, esetleg pálinka. Vagy éppen ebben a sorrendben mind, vagy egyszerre a három. Kifújja a füstöt az orrán, mint valami rosszkedvű sárkány. Kezeit visszadugja a zsebébe, ujjait morzsolgatja, miközben a pipa szárát rágcsálja. Nagyon nem szimpatizál a tömeggel, de legalább már látja a végét, ahol reményei szerint valami fogadót is fel fog lelni. És kurvára ajánlja annak a semmirekellő pöcsnek, hogy valóban megérje a szenvedés, mert, ha húgy meleg sört kap, akkor a föld alól is előássa és lenyomja a torkán a korsóval együtt.*
Ahogy kilép a romos városrész árnyékából, a piac úgy robban rá, mint ahogy a hangos részeg zuhan be a csendes ivó ajtaján.
A tér kövezete kopott, az árusok asztalai kuszán sorakoznak, rend helyett összevisszaságot alkotva. Hogy mi az első reakciója, ahogy beveti magát a tömegbe?*
- Hát dögöljek meg, ha ez nem a világ leghangosabb lidércálma ébren. És józanul.
*Dörmögi az orra alatt, ahogy szembesül a szagok, színek és zajok kavalkádjával. Mintha az egész egyszerre akarná magát lenyomni a torkán és menten megfulladna tőle. Az orrát először megcsapja a fűszeres, sülő hús illata. A gyomra halkan, de megkérdőjelezhetetlenül megkordul. A következő lépésnél már inkább édes, gyümölcsös illatok csapják meg, mintha a város meg akarná győzni, hogy nem is olyan szar ez az egész. Egy újabb lépést követve viszont tompa fröccsenés üti meg a fülét. Azonnal megtorpan, jobb lábát megemelve lepillant a talpa alatt éktelenkedő lucskos szennytócsára. Az orrát pedig lassan megcsapja valami áporodott büdös, a földön széttaposott gyümölcs, ételmaradék, húslé, bor, franc se tudja mi keveréke. Gyomrának korgása hamar meg is szűnik, hogy helyette inkább egy kelletlen bukfencet vessen a bőre alatt.*
- Az én hibám. Egy pillanatra elhittem, hogy ez nem is egy szárazföldi patkányverem.
*Morogja fogai között megszűrve a mondatot, miközben megpróbálja kirázni a csizmáját anélkül, hogy ráfröccsenjen a kabátjára.
Az árusok hangosabbak, mint bármelyik kocsmai ordibálás, amit életében hallott. Egyik torka szakadtából kínálja a selymet, a másik meg valami gyöngyökből készült karkötőt tol az arcába, mintha ettől nem akarna azonnal elpárologni a színhelyről.*
- Akkor se kéne, ha egy korsó sörrel együtt adnád.
*Köp félre, majd meglendíti a karját, mintha legyet hessegetne. Kezdi érezni, hogy a tarkóján lüktet a vér. Kell valami, ami lenyugtatja. Vagy valaki, aki leitatja. De amíg az utóbbi nincs, jöhet az első. Így miközben az emberek között lavírozik a kabátzsebébe nyúl. Először előkerül a pipa, mintha tőrt húzna elő, biztos kézzel és gyakorlott mozdulattal. Utána újra a zsebben matat, ott a dohány is. A szárított levelek illata ismerős, fanyar, otthonos, olyan, mint a tenger után maradó keserédes szél a hajón. Ujjai ügyesen csippentenek, tömnek, nyomnak. Nem néz senkire, nem figyel semmire. A világ zajait igyekszik kizárni, miközben csak a mozdulataira figyel. Amikor előkerül a tűzkő, néhány szikra pattog a kövezetre. A harmadik már betalál. A dohány izzani kezd. A pipa szárát a fogai közé harapja, végre pedig eljött az idő, hogy kisóhajtsa az első füstfelhőt. Mélyről jön, hosszú, keserű. De legalább a hangzavar körülötte tompul, mintha a füstködön túl minden csak halkabb lenne. A második, harmadik pöfékelés már valamennyire a vérmérsékletét is nyugtatja, de még mindig nem érzi kevésbé sürgetőnek, hogy végre eltakarodjon innen. Egy fogadó. Na az kéne. Sör vagy bor, esetleg pálinka. Vagy éppen ebben a sorrendben mind, vagy egyszerre a három. Kifújja a füstöt az orrán, mint valami rosszkedvű sárkány. Kezeit visszadugja a zsebébe, ujjait morzsolgatja, miközben a pipa szárát rágcsálja. Nagyon nem szimpatizál a tömeggel, de legalább már látja a végét, ahol reményei szerint valami fogadót is fel fog lelni. És kurvára ajánlja annak a semmirekellő pöcsnek, hogy valóban megérje a szenvedés, mert, ha húgy meleg sört kap, akkor a föld alól is előássa és lenyomja a torkán a korsóval együtt.*
2486. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-07-17 18:58:17
Üzenet elküldve: 2025-07-17 18:58:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A kürt hívó szava//
* Az utolsók között lép ki a fogadóból és nyugodt tempóban indul a tisztás felé. Próbálja elkerülni a tömeget, hiszen nem akar vásárolni, csak minél előbb áthaladni a piactéren. Aztán eszébe jut, hogy egy fej lila hagymát még ő is megengedhet magának, úgyhogy a zöldség árushoz veszi az irányt. Az árus kissé csalódottan néz az öregre, hiszen messziről lerí róla, hogy nem fog otthagyni több száz aranyat; de még azzal is jól jár, ha nem kéregetni megy oda. Az elf megveszi a fej hagymát, és elégedetten folytatja útját a tisztás felé.
Már majdnem kiér a nyüzsgő piactérről, amikor ismerős szag üti meg az orrát. Megáll és szimatol. Nem saját magát érzi, azt már rég megszokta. Hanem a piactér szélén észrevesz néhány boroshordót… Mind tudjuk, hová fog ez kifutni. Az árus először el akarja küldeni, mivel nem nézi ki belőle, hogy fizetni tudna bármiért is; viszont aztán sikerül rendeznie a nézeteltérésüket és sikeresen megvásárol egy üveggel a lehető legolcsóbb fajtából (az árus esküszik rá, hogy az is ugyanolyan jó minőségű és a 66 arany szinte rablás érte, de az elfet amúgy se érdekli a minőség).
A vásárlás végeztével körbenéz, majd köpenyét maga elé libbenti és az alá rejti a bort. Így indul most már tényleg a tisztás irányába. *
* Az utolsók között lép ki a fogadóból és nyugodt tempóban indul a tisztás felé. Próbálja elkerülni a tömeget, hiszen nem akar vásárolni, csak minél előbb áthaladni a piactéren. Aztán eszébe jut, hogy egy fej lila hagymát még ő is megengedhet magának, úgyhogy a zöldség árushoz veszi az irányt. Az árus kissé csalódottan néz az öregre, hiszen messziről lerí róla, hogy nem fog otthagyni több száz aranyat; de még azzal is jól jár, ha nem kéregetni megy oda. Az elf megveszi a fej hagymát, és elégedetten folytatja útját a tisztás felé.
Már majdnem kiér a nyüzsgő piactérről, amikor ismerős szag üti meg az orrát. Megáll és szimatol. Nem saját magát érzi, azt már rég megszokta. Hanem a piactér szélén észrevesz néhány boroshordót… Mind tudjuk, hová fog ez kifutni. Az árus először el akarja küldeni, mivel nem nézi ki belőle, hogy fizetni tudna bármiért is; viszont aztán sikerül rendeznie a nézeteltérésüket és sikeresen megvásárol egy üveggel a lehető legolcsóbb fajtából (az árus esküszik rá, hogy az is ugyanolyan jó minőségű és a 66 arany szinte rablás érte, de az elfet amúgy se érdekli a minőség).
A vásárlás végeztével körbenéz, majd köpenyét maga elé libbenti és az alá rejti a bort. Így indul most már tényleg a tisztás irányába. *
2485. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-07-17 18:23:41
Üzenet elküldve: 2025-07-17 18:23:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A kürt hívó szava//
*Nem vár sokáig a többiekre. Nem ő az első aki elhagyja a fogadót, nem nem is lesz sereghajtó. A rögtönzött eligazításon meglett, hogy hol találkoznak, tehát akkor orra veszi az irányt. Elsőnek is viszont a Piac. Gondolkozik, hogy egy ilyen kalandra mit is kellene venni? Mert ha tudnák, hogy pontosan mi ellen mennek, akkor nem lenne különösebben nehéz, na de így. Mindenre nem lehet felkészülni. Ebben a helyzetben, pedig éppen bármi várhat rájuk. Persze valószínűleg túloz, de akkor is. Vakon szaladnak bele, lehet a végzetükbe, de mégsem bánja. Sőt. Egyenesen izgatott miatta, persze ezt jól elrejti, nehogy valakinek is feltűnjön. Rég volt már, hogy egy jó kis csetepatéba keveredett volna bárkivel. A társaság meg majd kialakul. Mondjuk a bűzös öreg még mindig aggasztja, de lehet, hogy majd ha jobban megismerik egymást, akkor ez az aggodalom is szertefoszlik.
A csoport szétszéledt, úgyhogy egedül érkezik meg a Piacra. Rengeteg minden van itt. Nem is régiben nézelődött éppen erre. Próbálja felidézni, hogy miket is látott, de egy hangszeráruson kívül semmi nem jut eszébe.
~Persze. Mikor máskor?~
Már meg sem lepi magát. Pont ezt a szivacs memóriát várta magától. Így marad a hosszas nézelődés.
~Mit meg nem tennék, hogy most óriás legyek. Vagy egy nagyképű, de magas elf.~
Zsörtölődik magában. Pedig ő maga sem egy alacsony teremtés. De hogy lehet az, hogy mindenki más is most az?
~Ilyen a te szerencséd Thara.~
Nehezen de össze kell szednie a szükséges holmikat. Kötelet már talált, reméli a tíz méter az elég. Keresztben a vállára tekeri a kötelet, és ekkor jön a felismerés.
~Hátizsák!~
Élelmet is akar venni és azt csak nem viheti kézben. Szóval azt is keresnie kell. Itt már van annyi esze, hogy kérdezősködik, amiből kiderül, hogy hátizsákot arra tud venni amerről éppen jött.
~Remek.~
Megfordul és újra kerülgetheti az embereket. Nagy nehezen megtalálja a keresett kereskedőt. Aki épp egy vevővel vitatkozik. Forgatja szemeit hitetlenkedésében.
~Hogyne.~
Előre furakodik, nem őszinte bocsánatkéréssel, és a kereskedőhöz fordul a hátizsák ügyében. Az megkönnyebbülve fordul el az előző vásárlótól, akit Thara egy nem túl kedves pillantással és morgással űzött el, csak hogy aztán újra vissza mehessen, ha már elment onnan.
Most jön az élelem. Szerencsére itt már az orra vezeti. Össze kell számolnia a pénzét, mert ezek az áruk már így is elég sokba kerültek. Amennyi maradt, abból meg élelmet vesz.
~Ezzel megvolnánk.~
Elteszi a holmikat a hátizsákba és elindul a tisztás irányába. Reméli, hogy a piacon nem pocsékolt el annyi időt, hogy itt hagyják.*
*Nem vár sokáig a többiekre. Nem ő az első aki elhagyja a fogadót, nem nem is lesz sereghajtó. A rögtönzött eligazításon meglett, hogy hol találkoznak, tehát akkor orra veszi az irányt. Elsőnek is viszont a Piac. Gondolkozik, hogy egy ilyen kalandra mit is kellene venni? Mert ha tudnák, hogy pontosan mi ellen mennek, akkor nem lenne különösebben nehéz, na de így. Mindenre nem lehet felkészülni. Ebben a helyzetben, pedig éppen bármi várhat rájuk. Persze valószínűleg túloz, de akkor is. Vakon szaladnak bele, lehet a végzetükbe, de mégsem bánja. Sőt. Egyenesen izgatott miatta, persze ezt jól elrejti, nehogy valakinek is feltűnjön. Rég volt már, hogy egy jó kis csetepatéba keveredett volna bárkivel. A társaság meg majd kialakul. Mondjuk a bűzös öreg még mindig aggasztja, de lehet, hogy majd ha jobban megismerik egymást, akkor ez az aggodalom is szertefoszlik.
A csoport szétszéledt, úgyhogy egedül érkezik meg a Piacra. Rengeteg minden van itt. Nem is régiben nézelődött éppen erre. Próbálja felidézni, hogy miket is látott, de egy hangszeráruson kívül semmi nem jut eszébe.
~Persze. Mikor máskor?~
Már meg sem lepi magát. Pont ezt a szivacs memóriát várta magától. Így marad a hosszas nézelődés.
~Mit meg nem tennék, hogy most óriás legyek. Vagy egy nagyképű, de magas elf.~
Zsörtölődik magában. Pedig ő maga sem egy alacsony teremtés. De hogy lehet az, hogy mindenki más is most az?
~Ilyen a te szerencséd Thara.~
Nehezen de össze kell szednie a szükséges holmikat. Kötelet már talált, reméli a tíz méter az elég. Keresztben a vállára tekeri a kötelet, és ekkor jön a felismerés.
~Hátizsák!~
Élelmet is akar venni és azt csak nem viheti kézben. Szóval azt is keresnie kell. Itt már van annyi esze, hogy kérdezősködik, amiből kiderül, hogy hátizsákot arra tud venni amerről éppen jött.
~Remek.~
Megfordul és újra kerülgetheti az embereket. Nagy nehezen megtalálja a keresett kereskedőt. Aki épp egy vevővel vitatkozik. Forgatja szemeit hitetlenkedésében.
~Hogyne.~
Előre furakodik, nem őszinte bocsánatkéréssel, és a kereskedőhöz fordul a hátizsák ügyében. Az megkönnyebbülve fordul el az előző vásárlótól, akit Thara egy nem túl kedves pillantással és morgással űzött el, csak hogy aztán újra vissza mehessen, ha már elment onnan.
Most jön az élelem. Szerencsére itt már az orra vezeti. Össze kell számolnia a pénzét, mert ezek az áruk már így is elég sokba kerültek. Amennyi maradt, abból meg élelmet vesz.
~Ezzel megvolnánk.~
Elteszi a holmikat a hátizsákba és elindul a tisztás irányába. Reméli, hogy a piacon nem pocsékolt el annyi időt, hogy itt hagyják.*
2484. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-07-17 18:15:08
Üzenet elküldve: 2025-07-17 18:15:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 398
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 398
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A kürt hívó szava//
*Norennar nem siet, de nem is késlekedik. Hamar kiér a piactérre, ahol még mindig sűrű a mozgás. A poros kőlapokat gyors, ügyes lábak koptatják, a kofák hangja versenyez egymással a friss gyümölcsöket, szárított húsokat és házi főzeteket kínáló asztalok között. Mindez mégis egyetlen zajos masszává olvad össze, amit a sötételf nem szívesen hallgat. Mintha minden szó, minden harsány alkudozás belekapaszkodna a fülébe, és nem eresztené. A tekintete végigfut a zsúfolt sorokon, és önkéntelenül is balra húzódik, távolabb a legforgalmasabb standoktól.
Egy kisebb, árnyékosabb sarokból figyel. Az egyik kéz a köpenye alatt pihen, nem a fegyveren, csak a csípőjén. A másikkal a köpenyét igazítja meg, hogy takarásban maradjon. Néha odébb lép, közelebb egy-egy árushoz, de csak annyira, hogy lásson: fonott kosarakban liszt és aszalt gyümölcs, agyagkorsókban olaj, rongyokra tekert gyertyák. Minden, ami útra kell, de nem mindegy, mit vesz az ember, főleg, ha nem tudja, meddig tart az út.
Végül úgy dönt itt az idő nem csak szemezgetni az áruval, hanem fájó búcsút véve nehezen megkereset aranytallérjaitól, elkezdeni vásárolni. Útja elsőnek egy olyan árushoz vezeti, akinél talál öt napra elegendő tartós hideg élelmet. Ezután tovább indul, s nem is kell túl sokáig haladnia, hogy megtalálja az elkövetkezendő napok túléléséhez szükséges legesszenciálisabb portékát. A pipadohányt. Nem valami különleges fajta, csak a közönséges keverék, de ez jelenlegi anyagi állapotát és a helyzet sürgősségét tekintve nem is probléma. Lényeg, hogy ne csak a tábortűzzel tudjon füstölni. S ha már tábortűz. Egy adag taplógombát és egy acél-kova készletet is szerez. Mikor már kezd egy kissé nehézkes lenni a pakolás, egy kisebb hátizsákot is beszerez.
Eztán egy vastagabb kötelet néz ki magának, tíz méternyit. A füves pusztán valószínűleg sok hasznát nem fogja venni, de jó lesz az még későbbre is. Végül következik az utolsó tétel, a takaró. Eleddig erre a célra köpenyét használta, azonban ez az út másféle lesz, mint a fákkal ölelt erdőjárások.
Norennar még egyszer végigpillant a piactéren, mintha mérlegelne, hátramaradt-e bármi fontos. Aztán megindul a kijelölt irány felé.*
*Norennar nem siet, de nem is késlekedik. Hamar kiér a piactérre, ahol még mindig sűrű a mozgás. A poros kőlapokat gyors, ügyes lábak koptatják, a kofák hangja versenyez egymással a friss gyümölcsöket, szárított húsokat és házi főzeteket kínáló asztalok között. Mindez mégis egyetlen zajos masszává olvad össze, amit a sötételf nem szívesen hallgat. Mintha minden szó, minden harsány alkudozás belekapaszkodna a fülébe, és nem eresztené. A tekintete végigfut a zsúfolt sorokon, és önkéntelenül is balra húzódik, távolabb a legforgalmasabb standoktól.
Egy kisebb, árnyékosabb sarokból figyel. Az egyik kéz a köpenye alatt pihen, nem a fegyveren, csak a csípőjén. A másikkal a köpenyét igazítja meg, hogy takarásban maradjon. Néha odébb lép, közelebb egy-egy árushoz, de csak annyira, hogy lásson: fonott kosarakban liszt és aszalt gyümölcs, agyagkorsókban olaj, rongyokra tekert gyertyák. Minden, ami útra kell, de nem mindegy, mit vesz az ember, főleg, ha nem tudja, meddig tart az út.
Végül úgy dönt itt az idő nem csak szemezgetni az áruval, hanem fájó búcsút véve nehezen megkereset aranytallérjaitól, elkezdeni vásárolni. Útja elsőnek egy olyan árushoz vezeti, akinél talál öt napra elegendő tartós hideg élelmet. Ezután tovább indul, s nem is kell túl sokáig haladnia, hogy megtalálja az elkövetkezendő napok túléléséhez szükséges legesszenciálisabb portékát. A pipadohányt. Nem valami különleges fajta, csak a közönséges keverék, de ez jelenlegi anyagi állapotát és a helyzet sürgősségét tekintve nem is probléma. Lényeg, hogy ne csak a tábortűzzel tudjon füstölni. S ha már tábortűz. Egy adag taplógombát és egy acél-kova készletet is szerez. Mikor már kezd egy kissé nehézkes lenni a pakolás, egy kisebb hátizsákot is beszerez.
Eztán egy vastagabb kötelet néz ki magának, tíz méternyit. A füves pusztán valószínűleg sok hasznát nem fogja venni, de jó lesz az még későbbre is. Végül következik az utolsó tétel, a takaró. Eleddig erre a célra köpenyét használta, azonban ez az út másféle lesz, mint a fákkal ölelt erdőjárások.
Norennar még egyszer végigpillant a piactéren, mintha mérlegelne, hátramaradt-e bármi fontos. Aztán megindul a kijelölt irány felé.*
2483. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-07-17 17:56:14
Üzenet elküldve: 2025-07-17 17:56:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
//A kürt hívó szava//
*A szedett-vedett bagázs megegyezik a találka pontban, és útnak indul. Így tesz hát a fél-elf is, de előtte még útba ejti a piacot. Mivel kicsit még "mindenki magáért felel" hangulat uralkodik a csapaton, alapvetően egyedül halad, de ha a többiek közül valakibe belefut, mosolyogva, játékosan megemeli a szemöldökét, miközben összenéz velük.
Nem elsőbálozó már, sejti, hogy ami most nála van, az legfeljebb csak egy kiruccanásra elég. Aztán ki tudja, hány napig lesznek majd a pusztában?
Alaposan körüljárja az árusokat, összehasonlítja az árakat, megállapítja, hogy a nála lévő kevéske pénzből vajon mire futja, és ezek közül mik az igazán szükséges darabok. Célirányosan, határozottan válogat a kínálat között, hogy mihamarabb végezhessen.
Végül összeszed három napi hideg élelmet, egy fáklyát, acélt és kovát, valamint egy kiló pufókát (hogy legyen mivel befogni az öreg Pmirsh száját). Ez utóbbit gondosan becsomagolva kéri, és óvatosan elszeparálja minden lehetséges hőforrástól. Egészen elégedett vele, milyen vásárt csinált. A lehető leglogikusabb alakzatba helyezi a cókmókjait, majd továbbáll az erdőszéli tisztás felé.*
*A szedett-vedett bagázs megegyezik a találka pontban, és útnak indul. Így tesz hát a fél-elf is, de előtte még útba ejti a piacot. Mivel kicsit még "mindenki magáért felel" hangulat uralkodik a csapaton, alapvetően egyedül halad, de ha a többiek közül valakibe belefut, mosolyogva, játékosan megemeli a szemöldökét, miközben összenéz velük.
Nem elsőbálozó már, sejti, hogy ami most nála van, az legfeljebb csak egy kiruccanásra elég. Aztán ki tudja, hány napig lesznek majd a pusztában?
Alaposan körüljárja az árusokat, összehasonlítja az árakat, megállapítja, hogy a nála lévő kevéske pénzből vajon mire futja, és ezek közül mik az igazán szükséges darabok. Célirányosan, határozottan válogat a kínálat között, hogy mihamarabb végezhessen.
Végül összeszed három napi hideg élelmet, egy fáklyát, acélt és kovát, valamint egy kiló pufókát (hogy legyen mivel befogni az öreg Pmirsh száját). Ez utóbbit gondosan becsomagolva kéri, és óvatosan elszeparálja minden lehetséges hőforrástól. Egészen elégedett vele, milyen vásárt csinált. A lehető leglogikusabb alakzatba helyezi a cókmókjait, majd továbbáll az erdőszéli tisztás felé.*
2482. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-07-17 15:21:48
Üzenet elküldve: 2025-07-17 15:21:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// A ködös jövő //
// Második szál //
* Kíváncsian hallgatja a sötételf nő válaszát és magyarázatát. Bár továbbra se hisz egészen a jóslásában, azt be kell látnia, hogy a tanácsai akkor is helytállóak lehetnek bizonyos helyzetekben. És valószínűleg az emberismerete is kiváló, azért tudja a tanácsait ilyen jól a fiúra, mármint férfira szabni. Merthogy Yvon már férfi, legalábbis erről meg vagy győződve – ebből is látszik, hogy még nem egészen az. Kis töprengés után ennyit fűz hozzá: *
– Jól forgatod a szavakat. Szívesen meghallgatnék egy hosszabb elemzést is tőled, akár a lapok nélkül. * Ezután térnek rá a Botok hatosára. Most, hogy újra hallja hangosan kimondva a lap nevét, olyan asszociációi támadnak, hogy ~ ha nem vigyázok, bottal fognak verni ~, meg hogy ~ ha nem sietek, bottal üthetem a szerencsém nyomát ~ és ~ nem kéne mindenbe beleütnöm a botomat. ~ Ez utóbbi úgy megtetszik neki, hogy el is vigyorodik magán, talán kérdéseket vetve fel a mélységiben. Valahogy az intő szavakat nem tudja vagy akarja most felvenni. Így csak az elutasításra reagál. *
– Ó, hát pedig be akartam mutatni a lovamat. Úgy látom, neki is tetszel. * Észrevette, hogy Zrammi, ha csak egy pillanatra is, de mintha fellelkesült volna, mikor az előbb felnézett Sárkányra. Talán ez a dolgok nyitja? Különös érzés lesz úrrá az ifjún. Természetesen egy csöppet elszomorítja, hogy a másik ilyen közömbösen reagált az ajánlatára – ugyanakkor nem érinti meg túlzottan, sőt: most mintha sokkal felszabadultabb lenne, mintha minden bizonyítási szándéka megszűnt volna. Még egy lovaglós poént se süt el, pedig ezen a ponton nehéz lenne rontania a helyzetén. *
– De akkor… Talán jobb lesz, ha mégis elindulok. * Félig-meddig kérdezve fejezi be a mondatát, hátha a lóval mégis sikerült valami érdeklődést kiváltani a lányból. Feláll és a lovához lép, gyengéden megpaskolja a nyakát. *
~ Chh, nekem is remek éjszakám lesz ám! Kint a pusztában, vacogva és reménykedve, hogy nem támad rám egy csapat bandita! ~
// Második szál //
* Kíváncsian hallgatja a sötételf nő válaszát és magyarázatát. Bár továbbra se hisz egészen a jóslásában, azt be kell látnia, hogy a tanácsai akkor is helytállóak lehetnek bizonyos helyzetekben. És valószínűleg az emberismerete is kiváló, azért tudja a tanácsait ilyen jól a fiúra, mármint férfira szabni. Merthogy Yvon már férfi, legalábbis erről meg vagy győződve – ebből is látszik, hogy még nem egészen az. Kis töprengés után ennyit fűz hozzá: *
– Jól forgatod a szavakat. Szívesen meghallgatnék egy hosszabb elemzést is tőled, akár a lapok nélkül. * Ezután térnek rá a Botok hatosára. Most, hogy újra hallja hangosan kimondva a lap nevét, olyan asszociációi támadnak, hogy ~ ha nem vigyázok, bottal fognak verni ~, meg hogy ~ ha nem sietek, bottal üthetem a szerencsém nyomát ~ és ~ nem kéne mindenbe beleütnöm a botomat. ~ Ez utóbbi úgy megtetszik neki, hogy el is vigyorodik magán, talán kérdéseket vetve fel a mélységiben. Valahogy az intő szavakat nem tudja vagy akarja most felvenni. Így csak az elutasításra reagál. *
– Ó, hát pedig be akartam mutatni a lovamat. Úgy látom, neki is tetszel. * Észrevette, hogy Zrammi, ha csak egy pillanatra is, de mintha fellelkesült volna, mikor az előbb felnézett Sárkányra. Talán ez a dolgok nyitja? Különös érzés lesz úrrá az ifjún. Természetesen egy csöppet elszomorítja, hogy a másik ilyen közömbösen reagált az ajánlatára – ugyanakkor nem érinti meg túlzottan, sőt: most mintha sokkal felszabadultabb lenne, mintha minden bizonyítási szándéka megszűnt volna. Még egy lovaglós poént se süt el, pedig ezen a ponton nehéz lenne rontania a helyzetén. *
– De akkor… Talán jobb lesz, ha mégis elindulok. * Félig-meddig kérdezve fejezi be a mondatát, hátha a lóval mégis sikerült valami érdeklődést kiváltani a lányból. Feláll és a lovához lép, gyengéden megpaskolja a nyakát. *
~ Chh, nekem is remek éjszakám lesz ám! Kint a pusztában, vacogva és reménykedve, hogy nem támad rám egy csapat bandita! ~
2481. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-07-17 14:00:45
Üzenet elküldve: 2025-07-17 14:00:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// A ködös jövő //
// Második szál //
*Nekilát a jóslásnak, de néha az az érzése támad, hogy a férfi még inkább csak fiú. Ez nem zavarja különösképpen, csak a reakciói érdekesek. Az aranyat megkapta, így más dolga nincs, csak a kártyákat értelmezni. A lovas megjegyzésre nem reagál, csak felnéz az állatra még egyszer. A lovak szép és nemes jószágok, tiszteli őket. Az első lap nem okoz meglepetést, szinte ugyanaz, mint aki előtte ül. Egy fiatal törekvő, lendületes személy tele tűzzel. Nagyon találó lap. A következő lapra nem érkezik megjegyzés, így azt csak elmagyarázza és mennek tovább az akasztott ember felé. Próbálja megnyugtatni, hogy ez nem olyan rossz lap, de azért csak visszakérdeznek még rá.*
- Akármelyik lehet. Ha visszatekintünk az előző lapra, akkor az lenne az ideális, ha te magad ismernéd fel, hogy szemléletmód váltásra van szükséged, ha ez nem történik meg, akkor majd nagy az esélye, hogy más által erre rákényszerülsz.* Véleménye szerint a második opció fog bekövetkezni, de ilyet nem illik mondani. Ezzel az összes kérdést megválaszolta, ami az akasztott embert illetően jött. Az utolsó lapra sincs kérdés, így az összefoglaló után késznek is tekinti a jóslást. Kapja a bókokat, de nem hiszi azt el teljesen, hogy valóban hisz abban, amit hallott, de mentségére, ez már nem is az ő dolga. Majd a saját bőrén megtapasztalja, ha eljön az ideje. Arra mondjuk kíváncsi lenne, hogy ez miképpen fog megtörténni. Egy kis hatásszünet következik be a fiú beszédében, amikor is beletekint az ibolyaszín szempárba, ami érzelem nélkül pillant vissza rá. A kapott ajánlat nem is nagyon lepi meg. Hazudna, ha nem kapna ilyenek alkalomadtán, mert ki ne akarná trófeájának tudni a fura kormost, ki fiatalsága virágkorát éli még. Miután befejezi a fiú, lágyan visszamosolyog rá. Kezébe veszi a lovas kártyát, amit elsőnek húztak fel.*
- Tudod ennek a lapnak figyelmeztetése is van. A Botok hatosa magában hordozza a gőgöt és az önteltséget. A fiatalos nyers lendület magában hordozza a saját bukását. Nem véletlenül kaptad a megtorpanásra késztető lapokat.* Nem gondolja, hogy ez tetszeni fog neki.*
- Az én estém így is kellemesen fog telni.* Tesz utalást arra burkoltan, hogy nem kíván élni az ajánlatával.*
// Második szál //
*Nekilát a jóslásnak, de néha az az érzése támad, hogy a férfi még inkább csak fiú. Ez nem zavarja különösképpen, csak a reakciói érdekesek. Az aranyat megkapta, így más dolga nincs, csak a kártyákat értelmezni. A lovas megjegyzésre nem reagál, csak felnéz az állatra még egyszer. A lovak szép és nemes jószágok, tiszteli őket. Az első lap nem okoz meglepetést, szinte ugyanaz, mint aki előtte ül. Egy fiatal törekvő, lendületes személy tele tűzzel. Nagyon találó lap. A következő lapra nem érkezik megjegyzés, így azt csak elmagyarázza és mennek tovább az akasztott ember felé. Próbálja megnyugtatni, hogy ez nem olyan rossz lap, de azért csak visszakérdeznek még rá.*
- Akármelyik lehet. Ha visszatekintünk az előző lapra, akkor az lenne az ideális, ha te magad ismernéd fel, hogy szemléletmód váltásra van szükséged, ha ez nem történik meg, akkor majd nagy az esélye, hogy más által erre rákényszerülsz.* Véleménye szerint a második opció fog bekövetkezni, de ilyet nem illik mondani. Ezzel az összes kérdést megválaszolta, ami az akasztott embert illetően jött. Az utolsó lapra sincs kérdés, így az összefoglaló után késznek is tekinti a jóslást. Kapja a bókokat, de nem hiszi azt el teljesen, hogy valóban hisz abban, amit hallott, de mentségére, ez már nem is az ő dolga. Majd a saját bőrén megtapasztalja, ha eljön az ideje. Arra mondjuk kíváncsi lenne, hogy ez miképpen fog megtörténni. Egy kis hatásszünet következik be a fiú beszédében, amikor is beletekint az ibolyaszín szempárba, ami érzelem nélkül pillant vissza rá. A kapott ajánlat nem is nagyon lepi meg. Hazudna, ha nem kapna ilyenek alkalomadtán, mert ki ne akarná trófeájának tudni a fura kormost, ki fiatalsága virágkorát éli még. Miután befejezi a fiú, lágyan visszamosolyog rá. Kezébe veszi a lovas kártyát, amit elsőnek húztak fel.*
- Tudod ennek a lapnak figyelmeztetése is van. A Botok hatosa magában hordozza a gőgöt és az önteltséget. A fiatalos nyers lendület magában hordozza a saját bukását. Nem véletlenül kaptad a megtorpanásra késztető lapokat.* Nem gondolja, hogy ez tetszeni fog neki.*
- Az én estém így is kellemesen fog telni.* Tesz utalást arra burkoltan, hogy nem kíván élni az ajánlatával.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3010-3029