//Nyári forgatag//
//Csengőhangú Rolwahur, Elinara Ginivrien//
* Sokáig követi Omont. Nincs semmi szándéka, csupán unatkozik, ugyanis a pultokat végignézte, s a most zajló programokról már lekésett. * ~ Remélem, hogy a többit még elcsípem. ~
* Mivel Omon még váratja őt, így Sach hamar keres egy csöndesebb helyet, s leheveredik.
Egy árnyákosabb területre ül le. Nem csupasz a föld, egy kis fű tarkítja, ami szépnek nem mondható. Élénk zöld színét elvesztette, amiből látszik, hogy rosszul bírja a meleget, még az árnyékot adó fal sem tudja a nap sugarait annyira enyhíteni, hogy az összeszedje magát.
Ám a lány ezeket észre sem veszi. Szemét becsukja, élvezi a meleget, s fülel.
Egyszer csak egy dallam kúszik be Sach fülébe, ami megtetszik neki. A énekes egy nő lehet, aki érti a dolgát. Mivel az elf lánynak megteszik az ének, s az nem mászik ki a füléből, így felkel, összeszedi dolgait, ami alatt a táskát értjük, és elindul felkeresni az előadót.
Nem kutat sokáig, ami szerencse, ugyanis az énekes hangja nem mondható hangosnak, s ha egy kicsivel is távolabb fakadt volna dalra, Sach talán meg sem találta volna.
Ahogy közel ér, két alakot vesz észre. Egy kisebb gyűrű közepén állnak. Az, aki énekel, egy tündér, igen csinos és fiatal. Bár hangja messziről halknak tűnt, közelebb érve hangosabb, s magabiztosság árad belőle. Kifele így tűnik, de az, hogy eközben mit gondol ő maga, az Sach számára rejtély.* ~ Valószínűleg jól ismeri a dalt. ~ * A lány, egyedül énekel, ám nem sokáig. Hamar bekapcsolódik társa is, aki férfi. Magas elfnek mondható, s hangját Sach gyönyörűnek találja. * ~ Nem is tudom, hogy melyiküknek adatott meg a szebb hang. ~ * A férfi szintén csinos, persze más módon, mint társa, a hölgy.
Az elf lány áhítattal figyeli őket, csak az ének közben döbben rá, hogy valószínűleg nem örömükből, vagy legalábbis nem csak amiatt kezdtek rá: lehet, sőt több, mint valószínű, hogy ugyanolyan mutatványosok, mint Sach.
Miután a nő elhallgat, hosszabb szünet támad. Az elf egy kicsit tétovázik, hogy vége van-e, s lehet-e tapsolni. Végül is úgy ítéli meg a tündér pillantásából, hogy ennyi volt, így Sach tapsolni kezd, majd odalép hozzájuk. *
- Jó napot kívánok! Sach Eire vagyok, mutatványos. Önök is azok lennének?
* Majd hozzáteszi: *
- Nagyon tetszett a dal, igazán tehetségesek.