Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 436 (8701. - 8720. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
8720. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-22 16:33:01
Üzenet elküldve: 2020-05-22 16:33:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Üzleti ügyek//
*Abból, hogy Aztyan újra nyomatékosítja, látszik, hogy még mennyire képlékeny ez az egyezség. Yeza csak bólint, hogy megértette. Tudja, hogy most egy darabig még türelemmel kell lennie. Utólag visszagondolva talán azt mondja majd magának, hogy sokkal jobban kellett volna értékelnie ezt a kis nyugalmat ígérő pihenőt, de mindenki tudja, milyen a tehetetlen várakozás. Főleg, ha a sorsa további alakulásáról van szó.
A szavak mögött húzódó szándékról frusztrálóan jól hallgató, sebhelyes vonások most sem segítenek neki, hogy belelásson, mit is ért a férfi arról a végső esetben terítékre kerülő megoldásról. Így, kapaszkodó nélkül nem sok számára is kecsegtető ötlet jut az eszébe, így hát csak nyel egy szárazat és reménykedik, hogy soha nem kell megtudnia, mi lesz akkor, ha minden kötél szakad.
Az indulás előtt elhangzó figyelmeztetésen nem lepődik meg és el is intézné annyival, hogy "nem, nem kell mondanod", de amikor a férfi úgy fogalmaz a következményről, ahogy, Yeza barna szemében megmoccan egy saját nyomorán göcögő szikra. Akaratlanul is eszébe jut a morbidan humoros történet az emberről, akit kétszer öltek meg. A sebhelyes arc rezzenéstelen komolysága viszont nagyon hamar elsercenti azt a szikrácskát. Ahogy Aztyan világos tekintete az övébe mélyed, eszébe jut az örök intelem, miszerint mindig van lejjebb. Egy tarkója pihéit borzoló érzés pedig azt súgja, hogy nagyon is szó szerint veheti azt a puszta tényközlést.*
- Észben tartom *mondja végül* - és hidd el, bajból épp elég ennyi a nyakamba. *A törvényszerűség itt pöccintené közbe egy aljas vigyorral, hogy van ott még, ahonnan ez jött. Mert mindig van. Yezának nem szokott olyan szerencséje lenni, hogy könnyen megoldódjanak a rajta csimpaszkodó problémák.
Kivárja, míg Aztyan kiírja, amit szeretne és meghagyja a kovácsnak, amit kell, aztán a batyuját a vállára kanyarítva követi a Piactérre. Böködi az oldalát, hogy mondania kellene valamit, csevegni, és ha valami feladatban járna el, biztos meg is tenné, de most mintha gombóc lenne a torkában. Aztyan egyébként is inkább olyannak tűnik neki, aki a szükségesen kívül nem beszél, hacsak nem áll érdekében. Persze nem ismeri még elég jól hozzá, hogy messzemenő következtetéseket vonjon le, és a vörös lánnyal nyakába vett zűrös ügy se biztos, hogy jó táptalaj egy kedélyes csevejhez.*
- És milyen ember? *kérdi.* - A Báró. *Yeza egy kicsit megszaporázza a lépteit, hogy a férfitól kevésbé lemaradva, inkább mellette-mögötte haladjon. Egy kicsit bajban van a dologgal, mert nem igazán rémlik neki a Caldorcor név, ami nem túl jó pont a számláján így első körben.*
*Abból, hogy Aztyan újra nyomatékosítja, látszik, hogy még mennyire képlékeny ez az egyezség. Yeza csak bólint, hogy megértette. Tudja, hogy most egy darabig még türelemmel kell lennie. Utólag visszagondolva talán azt mondja majd magának, hogy sokkal jobban kellett volna értékelnie ezt a kis nyugalmat ígérő pihenőt, de mindenki tudja, milyen a tehetetlen várakozás. Főleg, ha a sorsa további alakulásáról van szó.
A szavak mögött húzódó szándékról frusztrálóan jól hallgató, sebhelyes vonások most sem segítenek neki, hogy belelásson, mit is ért a férfi arról a végső esetben terítékre kerülő megoldásról. Így, kapaszkodó nélkül nem sok számára is kecsegtető ötlet jut az eszébe, így hát csak nyel egy szárazat és reménykedik, hogy soha nem kell megtudnia, mi lesz akkor, ha minden kötél szakad.
Az indulás előtt elhangzó figyelmeztetésen nem lepődik meg és el is intézné annyival, hogy "nem, nem kell mondanod", de amikor a férfi úgy fogalmaz a következményről, ahogy, Yeza barna szemében megmoccan egy saját nyomorán göcögő szikra. Akaratlanul is eszébe jut a morbidan humoros történet az emberről, akit kétszer öltek meg. A sebhelyes arc rezzenéstelen komolysága viszont nagyon hamar elsercenti azt a szikrácskát. Ahogy Aztyan világos tekintete az övébe mélyed, eszébe jut az örök intelem, miszerint mindig van lejjebb. Egy tarkója pihéit borzoló érzés pedig azt súgja, hogy nagyon is szó szerint veheti azt a puszta tényközlést.*
- Észben tartom *mondja végül* - és hidd el, bajból épp elég ennyi a nyakamba. *A törvényszerűség itt pöccintené közbe egy aljas vigyorral, hogy van ott még, ahonnan ez jött. Mert mindig van. Yezának nem szokott olyan szerencséje lenni, hogy könnyen megoldódjanak a rajta csimpaszkodó problémák.
Kivárja, míg Aztyan kiírja, amit szeretne és meghagyja a kovácsnak, amit kell, aztán a batyuját a vállára kanyarítva követi a Piactérre. Böködi az oldalát, hogy mondania kellene valamit, csevegni, és ha valami feladatban járna el, biztos meg is tenné, de most mintha gombóc lenne a torkában. Aztyan egyébként is inkább olyannak tűnik neki, aki a szükségesen kívül nem beszél, hacsak nem áll érdekében. Persze nem ismeri még elég jól hozzá, hogy messzemenő következtetéseket vonjon le, és a vörös lánnyal nyakába vett zűrös ügy se biztos, hogy jó táptalaj egy kedélyes csevejhez.*
- És milyen ember? *kérdi.* - A Báró. *Yeza egy kicsit megszaporázza a lépteit, hogy a férfitól kevésbé lemaradva, inkább mellette-mögötte haladjon. Egy kicsit bajban van a dologgal, mert nem igazán rémlik neki a Caldorcor név, ami nem túl jó pont a számláján így első körben.*
8719. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-21 14:49:03
Üzenet elküldve: 2020-05-21 14:49:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
*A doki most épp utálja a világot. Fáj mindene, nehéz már az a kosár, fáradt és nagy a tömeg. Sötét pillantásokat lövellve a körülötte lévőkre járkál pultról pultra. Az egyik pultnál megáll ahol egy szikár borostás férfi árulja a termékeit. Vannak ott hordók, színes üvegek, színtelen üvegek. Kell is várnia egy kicsit míg végre vele is törődnek. gyorsan elmondja mit akar és ki is fizeti az árat az átlátszó üvegben lévő átlátszó folyadékért. Amit a túlzottan naivak víznek is nézhetnek, de a doki tudja, hogy nem az. Ezzel mindenesetre végzett a hivatalos dolgokkal. Már csak a saját szükségletei maradtak. Egy wegtorenitől, aki fűszereket meg a pultján alaposabban szétnézve szinte mindent árul vesz is pár marék dohányt. Ott is hagyná, de a kis fickó nagyon erőszakos. Folyton mutogatja a szebbnél szebb árukat. Valószínűleg észrevette, hogy az elf inge nem olcsó. Épp kicsit udvariatlanabbul lelépne mikor egy kis dobozka is előkerül benne csinos gyűrűkkel. Jó ennek már nem tud a doki ellenállni. Beletúr a dobozba és a wegtoreni segítségével nekiáll próbálgatni a gyűrűket. Végül választ egyet aminek a zöld színe szép emlékeket kelt benne. Az árat hosszas alkudozással szinte a felére lealkudja és azzal a tudattal, hogy egy ilyen drága cuccot ilyen olcsón vett kicsit jobb kedvvel megindul a pegazus irányába. Ezzel a kis körútjával 248 arannyal támogatta a helyi árusokat.(Mesélő (Méreg)) 
*
*
8718. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-20 10:46:21
Üzenet elküldve: 2020-05-20 10:46:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Férfiúi izgatottság lengedezik a sötételf minden porcikáján át, a kezébe zárt cirádás levél lassan egy hete vált útitársává és nemsoká végre újból láthatja a levél hószín hajú feladóját. Fekete haja szanaszét meredezik a szélben, a nehéz batyu a vállára dobva reppen meg minden sietős lépés útán, amíg a körülötte lévő piaci személyek sürögnek és forognak, de Ternek ezúttal a vásárlásnál sokkalta jobb dolga van. Az a rengeteg várakozással telt éjszaka alatt azt hitte elvesztette a fejét türelmetlenségében, de most már tudja, ha újból látja a smaragd szeműt, akkor veszíti el a világgal őt összekötő utolsó éberségét is. *
8717. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-19 18:37:34
Üzenet elküldve: 2020-05-19 18:37:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 434
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 434
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Ukrom és az aprónépek//
//Zárás//
*Csendes erődítményként tűri a kis Rheyra hullámokként kicsapódó indulatát. Trágár szavakhoz, és a hozzájuk tartózó személyek ökleihez szokott szeme most igyekszik elkerülni a még csak derekáig sem érő kislány tekintetét. Volt valami keserű bánat, valami fájdalom a hangjában, amit őt egy féregként bélyegzi meg, és ezt ő nem tűri keményen. Vagy talán még nem szokott egy kemény gyerek hisztijéhez hozzá.
Ukrom olyan gyorsan áll föl guggolásából a kölyök utolsó mondata után, hogy majdnem elveszti az egyensúlyát. Ruuno pillantására nem reagál, csak bú üli meg arcát. Nem köszön, ahogy a távolodó gyerekek felé néz, kezeit karába fonva. Mondatra nyitja száját, csakhogy egy szó sem jön ki belőle. Ehelyett halkan káromkodik, és bakancsával erőből elrúg egy nagyobb kavicsot, olyan messze, amilyen messze csak magából kitelik. Megvetve nézi a repülési irányt. Gyanúsan emlékezteti arra az irányra, amivel a kis vakarcs még őt próbálta megdobni, tán kettő napja. Az üres piacon bombarobbanásnak hangzik a kis koppanás, ahogy a kődarab landol. Végül megrázza magát, mint egy talpig nedves kutya. Lassan elkezd bandukolni a főtér irányába, azon belül a fogadóhoz. Inni. Sokat. Egyedül.*
//Zárás//
*Csendes erődítményként tűri a kis Rheyra hullámokként kicsapódó indulatát. Trágár szavakhoz, és a hozzájuk tartózó személyek ökleihez szokott szeme most igyekszik elkerülni a még csak derekáig sem érő kislány tekintetét. Volt valami keserű bánat, valami fájdalom a hangjában, amit őt egy féregként bélyegzi meg, és ezt ő nem tűri keményen. Vagy talán még nem szokott egy kemény gyerek hisztijéhez hozzá.
Ukrom olyan gyorsan áll föl guggolásából a kölyök utolsó mondata után, hogy majdnem elveszti az egyensúlyát. Ruuno pillantására nem reagál, csak bú üli meg arcát. Nem köszön, ahogy a távolodó gyerekek felé néz, kezeit karába fonva. Mondatra nyitja száját, csakhogy egy szó sem jön ki belőle. Ehelyett halkan káromkodik, és bakancsával erőből elrúg egy nagyobb kavicsot, olyan messze, amilyen messze csak magából kitelik. Megvetve nézi a repülési irányt. Gyanúsan emlékezteti arra az irányra, amivel a kis vakarcs még őt próbálta megdobni, tán kettő napja. Az üres piacon bombarobbanásnak hangzik a kis koppanás, ahogy a kődarab landol. Végül megrázza magát, mint egy talpig nedves kutya. Lassan elkezd bandukolni a főtér irányába, azon belül a fogadóhoz. Inni. Sokat. Egyedül.*
8716. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-19 11:39:47
Üzenet elküldve: 2020-05-19 11:39:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
// Aztyan nyomába szegődve, majd követve őt a Kovácsműhelybe //
*Idefelé határozott céltudatosság vitte az eltervezett irányba, de a piactéren azért elidőzik egy kicsit. A lovát kipányvázza a piac szélénél, hogy könnyebben mozoghasson a sokadalomban. Nézelődik, csacsog, flörtöl a bájaira vevő árusokkal, ügyesen csavart kanyarokkal kérdezősködik, hogy biztos legyen benne, nagyjából jól tájékozott. Yeza hamar le tudja venni az arra fogékony férfiakat a lábukról és még azt se róják fel neki, hogy végül nem is vásárol semmit. A kérdezősködés finom művészet. Oda kell figyelni, hogy csinálja az ember. Szerencsére a piac bővelkedik árusokkal, a nagyobb választékból pedig könnyebb eredményre jutni.*
- A kovácsműhelyt is? Tényleg? *pillog a kopaszodó illatszer-kereskedőre a köpenye zsinórját tekergetve.* - Ez nagy könnyebbség a városnak. Már ideje volt, hogy valaki lépjen ez ügyben, nem igaz?
- Hogy ő? *pillant a sebhelyes arcú férfi felé, aki épp egy másik árusnál vásárol pár standdal arrébb. Valami patikáriusnál vagy alkimista-félénél talán. Ahogy nézi, az öltözéke egyértelműen wegtoreni viselet, ami hamar borzongást szalaszt végig Yeza gerince mentén. Rég volt már, hogy ilyen esetben nem az volt az első, hogy köddé váljon, amilyen gyorsan csak lehet.
Egy kicsit még sóhajtozik, hogy milyen gyönyörűek a rózsaolajos üvegcsék és körbeudvarolja az apró bajszos árust.* - Ezek sokkal ízlésesebbek, mint a másik standnál a piac túloldalán. Hiába, az elegáns holmikhoz is érzék kell, nem mindenki születik ilyen adottsággal.
*Végigszagol jó néhány fiolát, miközben diszkréten szemmel tartja a távolabb vásároló sebhelyes arcút. Némi válogatás után már csak két üvegcse közt vacillál. Az egyik tartalma édesebb, a másiké viszont egy jellegzetes, fűszeres wegtoreni illat.*
- Szabad? *kérdi, és ha engedik, egy cseppet a nyakára simít az utóbbiból, aztán az árushoz közelebb hajolva kínálja oda a parfümös bőr érzéki vonulatát véleményezésre.* - Mit gondol?
*Érdeklődik még egy kicsit az Artheniorban megtelepedő kereskedőház felől és hogy vajon szerinte a wegtoreni holmik emiatt jobban divatba jönnek-e majd a városban, meg ilyesmik. Amikor látja a sebhelyes arcút elindulni, ő is rövidre zárja a vásárlást azzal, hogy nem tud döntésre jutni a parfümök kapcsán, de megígéri, hogy mindenképp visszajön valamikor, mert egy nő megérdemli az ilyen finom piperét, viszont az is igaz, hogy nem könnyű megtalálni a megfelelő illatot és nem is szabad elkapkodni.
A wegtoreni nyomába szegődik, de tisztes távolságot tart és igyekszik észrevétlen maradni. Mikor a férfi eltűnik a kovácsműhely ajtaja mögött, vár egy kicsit, aztán hogy idegességét oldja, megigazgatja egy kicsit a ruháját és rőt tincseit, aztán mély levegőt vesz és ő is belép.*
*Idefelé határozott céltudatosság vitte az eltervezett irányba, de a piactéren azért elidőzik egy kicsit. A lovát kipányvázza a piac szélénél, hogy könnyebben mozoghasson a sokadalomban. Nézelődik, csacsog, flörtöl a bájaira vevő árusokkal, ügyesen csavart kanyarokkal kérdezősködik, hogy biztos legyen benne, nagyjából jól tájékozott. Yeza hamar le tudja venni az arra fogékony férfiakat a lábukról és még azt se róják fel neki, hogy végül nem is vásárol semmit. A kérdezősködés finom művészet. Oda kell figyelni, hogy csinálja az ember. Szerencsére a piac bővelkedik árusokkal, a nagyobb választékból pedig könnyebb eredményre jutni.*
- A kovácsműhelyt is? Tényleg? *pillog a kopaszodó illatszer-kereskedőre a köpenye zsinórját tekergetve.* - Ez nagy könnyebbség a városnak. Már ideje volt, hogy valaki lépjen ez ügyben, nem igaz?
- Hogy ő? *pillant a sebhelyes arcú férfi felé, aki épp egy másik árusnál vásárol pár standdal arrébb. Valami patikáriusnál vagy alkimista-félénél talán. Ahogy nézi, az öltözéke egyértelműen wegtoreni viselet, ami hamar borzongást szalaszt végig Yeza gerince mentén. Rég volt már, hogy ilyen esetben nem az volt az első, hogy köddé váljon, amilyen gyorsan csak lehet.
Egy kicsit még sóhajtozik, hogy milyen gyönyörűek a rózsaolajos üvegcsék és körbeudvarolja az apró bajszos árust.* - Ezek sokkal ízlésesebbek, mint a másik standnál a piac túloldalán. Hiába, az elegáns holmikhoz is érzék kell, nem mindenki születik ilyen adottsággal.
*Végigszagol jó néhány fiolát, miközben diszkréten szemmel tartja a távolabb vásároló sebhelyes arcút. Némi válogatás után már csak két üvegcse közt vacillál. Az egyik tartalma édesebb, a másiké viszont egy jellegzetes, fűszeres wegtoreni illat.*
- Szabad? *kérdi, és ha engedik, egy cseppet a nyakára simít az utóbbiból, aztán az árushoz közelebb hajolva kínálja oda a parfümös bőr érzéki vonulatát véleményezésre.* - Mit gondol?
*Érdeklődik még egy kicsit az Artheniorban megtelepedő kereskedőház felől és hogy vajon szerinte a wegtoreni holmik emiatt jobban divatba jönnek-e majd a városban, meg ilyesmik. Amikor látja a sebhelyes arcút elindulni, ő is rövidre zárja a vásárlást azzal, hogy nem tud döntésre jutni a parfümök kapcsán, de megígéri, hogy mindenképp visszajön valamikor, mert egy nő megérdemli az ilyen finom piperét, viszont az is igaz, hogy nem könnyű megtalálni a megfelelő illatot és nem is szabad elkapkodni.
A wegtoreni nyomába szegődik, de tisztes távolságot tart és igyekszik észrevétlen maradni. Mikor a férfi eltűnik a kovácsműhely ajtaja mögött, vár egy kicsit, aztán hogy idegességét oldja, megigazgatja egy kicsit a ruháját és rőt tincseit, aztán mély levegőt vesz és ő is belép.*
8715. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-18 17:30:10
Üzenet elküldve: 2020-05-18 17:30:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ukrom és az aprónépek//
//Zárás//
*Rheyra megjegyzésére kiölti a nyelvét és fölkacag.*
- Legfeljebb majd akkor, ha a tündérektől megkaptad azt a nagy erőt! - *Gúnyolódik, ugratva a lányt, hogy nem elég erős, hogy kiverje a fogát. Persze egyéb megjegyzéssel is visszavág, de nem veszik komolyra, mindketten jól szórakoznak a gyerekes adok-kapokon.
Egészen addig, míg Ukrom bejelentése el nem rontja a kedvüket.
Rheyra paprikás hangulatát egy kicsit soknak érzékeli, mert hát az ork mégis csak jó volt hozzájuk, adott nekik finomakat enni és most is nekik adja a többi ennivalót is, meg ígéri is, hogy pár nap múlva majd együtt mennek a kikötőbe.
Ruuno ugyan nem tudja, hogyan tartsa észben és számolja a napokat, ezért megszeppenten néz, majd pedig Rheyra felé fordul, mert őt nagyon okosnak is tartja, hátha ő tudni fogja ezt is..
És nem is kell csalódnia a lányban!
Bölcsen hallgat, mert nem akarja fölfedni, hogy az ő agya mégis lágyult, mert még ennyit sem tud.
De egyébként is eléggé elcsendesedik, mert hát Rheyra indulatai mellett ő nehezen jut szóhoz, meg csalódott is, ugyanakkor már szinte megsajnálja Ukromot, de persze eszében sincs nem a lány pártját fogni...
Mikor aztán Rheyra végzett a mondandójával és megfogja a kezét, akkor segít neki cipelni a kosarat.*
- Gyere, Felhő! - *Szól ő meg a kutyának, nem mintha az eb egyébként elmaradna tőle.
A kis törpe vet még egy pillantás Ukromra, mintha ő is mondani akarna valamit, minthogy akar is: megköszönné azt a sok dolgot, amit kaptak. De aztán csöndben marad, mert árulásnak érezné kedvesen szólni, miközben Rheyra ilyen szigorú volt.*
- Jó... - *Fordul el, s a lábuk elé néz már, ahogy "hazafelé" indulnak.*
//Zárás//
*Rheyra megjegyzésére kiölti a nyelvét és fölkacag.*
- Legfeljebb majd akkor, ha a tündérektől megkaptad azt a nagy erőt! - *Gúnyolódik, ugratva a lányt, hogy nem elég erős, hogy kiverje a fogát. Persze egyéb megjegyzéssel is visszavág, de nem veszik komolyra, mindketten jól szórakoznak a gyerekes adok-kapokon.
Egészen addig, míg Ukrom bejelentése el nem rontja a kedvüket.
Rheyra paprikás hangulatát egy kicsit soknak érzékeli, mert hát az ork mégis csak jó volt hozzájuk, adott nekik finomakat enni és most is nekik adja a többi ennivalót is, meg ígéri is, hogy pár nap múlva majd együtt mennek a kikötőbe.
Ruuno ugyan nem tudja, hogyan tartsa észben és számolja a napokat, ezért megszeppenten néz, majd pedig Rheyra felé fordul, mert őt nagyon okosnak is tartja, hátha ő tudni fogja ezt is..
És nem is kell csalódnia a lányban!
Bölcsen hallgat, mert nem akarja fölfedni, hogy az ő agya mégis lágyult, mert még ennyit sem tud.
De egyébként is eléggé elcsendesedik, mert hát Rheyra indulatai mellett ő nehezen jut szóhoz, meg csalódott is, ugyanakkor már szinte megsajnálja Ukromot, de persze eszében sincs nem a lány pártját fogni...
Mikor aztán Rheyra végzett a mondandójával és megfogja a kezét, akkor segít neki cipelni a kosarat.*
- Gyere, Felhő! - *Szól ő meg a kutyának, nem mintha az eb egyébként elmaradna tőle.
A kis törpe vet még egy pillantás Ukromra, mintha ő is mondani akarna valamit, minthogy akar is: megköszönné azt a sok dolgot, amit kaptak. De aztán csöndben marad, mert árulásnak érezné kedvesen szólni, miközben Rheyra ilyen szigorú volt.*
- Jó... - *Fordul el, s a lábuk elé néz már, ahogy "hazafelé" indulnak.*
8714. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-18 16:37:09
Üzenet elküldve: 2020-05-18 16:37:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ukrom és az aprónépek//
//Zárás//
- Abban segíthetek, ha akarod.* ajánlkozik Ruunonak, mikor a fiúcska a fogait kezdi el cibálni. Persze, csak viccnek szánja a dolgot, amit egy széles mosollyal alá is támaszt. Hamar vissza is kapja a fricskát. Együtt nevet a törpével, amikor az egy fogatlan vénséghez hasonlítja. A jó kedvnek aztán gyorsan vége szakad. Ukrom bejelentése úgy éri, mintha forró vizet öntenének a nyakába. Elfutja a pulykaméreg.
Nem érti miért ne maradhatnának addig együtt, míg azok a bugyuta fegyverek el nem készülnek. A férfi szavaiból úgy veszi ki, mintha meg akarna szabadulni tőlük.*
- Megjegyezzük! Nem vagyunk agyalágyultak!* csattan fel.* Tudunk vigyázni magunkra, eddig is megvoltunk!* még mindig nagyon dühös, de a Kikötői kirándulásról nem akar lemondani.*
- A Pegazusnál fogunk várni, amikor eljön az idő! * ráncolja még mindig szigorúan a szemöldökét. Reméli, hogy Ukrom tartja a szavát és ott lesz a megbeszélt időben. Persze, ha nem úgy akkor elindulnak nélküle. Rheyra már tudja az utat, van kényelmes lábbelije és addigra még az is lehet az apró tündérek erejét is magának tudja majd. Aztán majd a zöldbörű könyöröghet, hogy VELE jöhessen!*
- Menjünk Ruuno.* fogja kézen barátját. Szipog egyet, majd szomorú kék szemét még egyszer Ukroméba fújja.* Ne legyél olyan, mint a többi felnőtt! Mi számítunk Rád.* idegennek érződnek ezek az érzelgős szavak a szájából. Megrázza magát és elfordul az orktól, hogy elinduljon vissza a Szegénynegyed felé.*
- Minden rendben lesz Ruuno, de a kaját el kell majd dugnunk...* morfondírozik*
//Zárás//
- Abban segíthetek, ha akarod.* ajánlkozik Ruunonak, mikor a fiúcska a fogait kezdi el cibálni. Persze, csak viccnek szánja a dolgot, amit egy széles mosollyal alá is támaszt. Hamar vissza is kapja a fricskát. Együtt nevet a törpével, amikor az egy fogatlan vénséghez hasonlítja. A jó kedvnek aztán gyorsan vége szakad. Ukrom bejelentése úgy éri, mintha forró vizet öntenének a nyakába. Elfutja a pulykaméreg.
Nem érti miért ne maradhatnának addig együtt, míg azok a bugyuta fegyverek el nem készülnek. A férfi szavaiból úgy veszi ki, mintha meg akarna szabadulni tőlük.*
- Megjegyezzük! Nem vagyunk agyalágyultak!* csattan fel.* Tudunk vigyázni magunkra, eddig is megvoltunk!* még mindig nagyon dühös, de a Kikötői kirándulásról nem akar lemondani.*
- A Pegazusnál fogunk várni, amikor eljön az idő! * ráncolja még mindig szigorúan a szemöldökét. Reméli, hogy Ukrom tartja a szavát és ott lesz a megbeszélt időben. Persze, ha nem úgy akkor elindulnak nélküle. Rheyra már tudja az utat, van kényelmes lábbelije és addigra még az is lehet az apró tündérek erejét is magának tudja majd. Aztán majd a zöldbörű könyöröghet, hogy VELE jöhessen!*
- Menjünk Ruuno.* fogja kézen barátját. Szipog egyet, majd szomorú kék szemét még egyszer Ukroméba fújja.* Ne legyél olyan, mint a többi felnőtt! Mi számítunk Rád.* idegennek érződnek ezek az érzelgős szavak a szájából. Megrázza magát és elfordul az orktól, hogy elinduljon vissza a Szegénynegyed felé.*
- Minden rendben lesz Ruuno, de a kaját el kell majd dugnunk...* morfondírozik*
8713. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-18 16:29:42
Üzenet elküldve: 2020-05-18 16:29:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Ki tudja, hogy mit rejt még magában ez a nap? Talán csak Teysus az egyedüli tudója, hogy mit és hogyan rendelt el előre, vagy hogy rendelt-e előre el bármit is. Mindenesetre Merchen egyelőre tud uralkodni alantas testi vágyain, úgyhogy egy kicsit még marad a piacon, hátha történik valami izgalmas. Attól nem fél, hogy meglopják, vagy ha meg is teszik, akkor vessenek magukra, mert biz nem tart magánál sok aranyat sosem, pont az ilyen helyzetek elkerülése végett. Azt a keveset is jól elrejtve. Megforítja a kordéját, a szamarát megköti nehogy elkószáljon, s kis bakra ülve támasztja meg a térdét könyökével, kezeit összekulcsolja és úgy várja az esetleges érdeklődőket. Persze, nehéz lesz, ha nem tudnak semmit, így inkább egy apró felkiáltással hívja fel a figyelmet magára.*
-Jöjjenek csak, bátran, ön ön és ön.
*Természetesen csak a vakvilágba beszél, és nem mutat, vagy gondol senki konkrét személyre.*
-Ha bármit venne, ha bármit eladna, ha csak elveszett a piaci forgatagban, csak bátran.
*Azzal előkészíti a kis csiga gyönyörűséget is, hátha megakad rajta valakinek a szeme, és fizet is egy korrekt árat érte. ~Nem úgy, mint én.~*
*Ki tudja, hogy mit rejt még magában ez a nap? Talán csak Teysus az egyedüli tudója, hogy mit és hogyan rendelt el előre, vagy hogy rendelt-e előre el bármit is. Mindenesetre Merchen egyelőre tud uralkodni alantas testi vágyain, úgyhogy egy kicsit még marad a piacon, hátha történik valami izgalmas. Attól nem fél, hogy meglopják, vagy ha meg is teszik, akkor vessenek magukra, mert biz nem tart magánál sok aranyat sosem, pont az ilyen helyzetek elkerülése végett. Azt a keveset is jól elrejtve. Megforítja a kordéját, a szamarát megköti nehogy elkószáljon, s kis bakra ülve támasztja meg a térdét könyökével, kezeit összekulcsolja és úgy várja az esetleges érdeklődőket. Persze, nehéz lesz, ha nem tudnak semmit, így inkább egy apró felkiáltással hívja fel a figyelmet magára.*
-Jöjjenek csak, bátran, ön ön és ön.
*Természetesen csak a vakvilágba beszél, és nem mutat, vagy gondol senki konkrét személyre.*
-Ha bármit venne, ha bármit eladna, ha csak elveszett a piaci forgatagban, csak bátran.
*Azzal előkészíti a kis csiga gyönyörűséget is, hátha megakad rajta valakinek a szeme, és fizet is egy korrekt árat érte. ~Nem úgy, mint én.~*
8712. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-17 19:32:12
Üzenet elküldve: 2020-05-17 19:32:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
* A nő alaposan megtölti vizes tömlőjét az elbűvölt szökőkútnál, majd elindul, a piac felé. Nem dagad az erszénye az aranytól, de azért úgy gondolja érdemes körülnézni ott, mielőtt egy ilyen hosszú útnak neki vágna. Talán szerencséje lesz és talál ott valami szárított ételt, ami jó áron van és nem valami félig nyers, csontos rágcsáló állott bocskor szaggal. A Tata erre azt mondaná, hogy akinek lapos az erszénye, az nem engedheti meg magának, hogy válogatós legyen. Ella ugyan nem egy kényes kisasszony, de meglepően válogatós, ha arról van szó mit vesz a szájába.*
8711. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-17 19:32:01
Üzenet elküldve: 2020-05-17 19:32:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*A Kalmárból a pincén át távozik és meg sem áll, hisz rengeteg dolga van és egyre közelebb kerül a céljához. A fogadóban, bár lehet, szükség volna rá, de kénytelen rövid időt tölteni és máris eltűnni újra, mert a munka nem állhat meg és pár részlet még nem tisztázott. A célhoz pár üveg bájitalon keresztül vezet az út és egyelőre nem szeretné a Dynomit által keverteket felhasználni, azokat későbbre és eladás céljára tartogatja.
A piacon megfelelő árushoz megy, hogy megalkudjon a bájitalokra. Csak abból vesz, amire szüksége van, nem kíván olyanokra költeni, amelyekre most nincs szüksége.
Amint megvásárolt mindent, már indul is tovább vissza a kovácsműhely felé, hogy kipróbálhassa a bájitalokat és azok hatását, hogy így tegye teljessé a kereskedőház szolgáltatásait. Izgatottan néz a dolgok elé, hisz eddig még sosem fogyasztott ilyen italokat, új és érdekes tapasztalás lesz, minden bizonnyal. De legalább saját tapasztalatokra is tud támaszkodni, ha egyszer valaki azért keresi fel őket, hogy ilyen bájitalokat vásároljon a kereskedőháztól.*
A piacon megfelelő árushoz megy, hogy megalkudjon a bájitalokra. Csak abból vesz, amire szüksége van, nem kíván olyanokra költeni, amelyekre most nincs szüksége.
Amint megvásárolt mindent, már indul is tovább vissza a kovácsműhely felé, hogy kipróbálhassa a bájitalokat és azok hatását, hogy így tegye teljessé a kereskedőház szolgáltatásait. Izgatottan néz a dolgok elé, hisz eddig még sosem fogyasztott ilyen italokat, új és érdekes tapasztalás lesz, minden bizonnyal. De legalább saját tapasztalatokra is tud támaszkodni, ha egyszer valaki azért keresi fel őket, hogy ilyen bájitalokat vásároljon a kereskedőháztól.*
8710. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-17 09:07:51
Üzenet elküldve: 2020-05-17 09:07:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Egy váratlan találkozás//
*Megint egy alak akinek nincs konkrét célja. Akárcsak a gnómnak.*
-Én magam mint Teysus hívője vagyok itt. Arthenior lakosainak szemét nyitom fel. Egy kis meditációra indulok majd a tisztásra, majd lehet, hogy benézek a Templomba. Ha akar velem tarthat. Egy kis meditáció senkinek sem ártott.
*Utána már csak egy éjszakai szállást kellene találnia. Majd egy fogadót megnéz vagy megnéznek. Ez a vörös köpenyes alaktól függ.*
-A nevem Sotheodan, de nevezzen Sothnak.
*Nyújtja a kezét üdvözlés jeléül. Amint megtudja az alak nevét elindul a tisztás felé.*
*Megint egy alak akinek nincs konkrét célja. Akárcsak a gnómnak.*
-Én magam mint Teysus hívője vagyok itt. Arthenior lakosainak szemét nyitom fel. Egy kis meditációra indulok majd a tisztásra, majd lehet, hogy benézek a Templomba. Ha akar velem tarthat. Egy kis meditáció senkinek sem ártott.
*Utána már csak egy éjszakai szállást kellene találnia. Majd egy fogadót megnéz vagy megnéznek. Ez a vörös köpenyes alaktól függ.*
-A nevem Sotheodan, de nevezzen Sothnak.
*Nyújtja a kezét üdvözlés jeléül. Amint megtudja az alak nevét elindul a tisztás felé.*
8709. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-16 22:17:26
Üzenet elküldve: 2020-05-16 22:17:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Egy tengericsiga amulett nyomában//
*Két tenyerét a levegőbe tárva hallgatja a vádaskodást, amit valahol ért is, valahol meg nem.*
-Hölgyem, a dolgok árai nem az alapján formálódnak, hogy ki mennyit keres, hanem hogy mennyit érnek. Az pedig, hogy mennyit érnek attól függ, hogy mennyit hajlandóak fizetni érte az emberek. Ennyi.
*Vonja meg a vállát, mert nem is tudja hirtelen, hogy mit is mondjon még, mert kicsit tehetetlennek érzi magát, és értetlenül áll a helyzet előtt. Valamit, amit harmadáron vett, kétharmad áron akart odaadni a nőnek úgy, hogy így is rengeteget spórolhatott volna Merchenen, s ha úgy dönt, hogy továbbadja, még kereshet is rajta, de úgy látszik, hogy más utat választ, és nincs is ezzel semmi baj.*
-Jó szerencsét.
*Int a távolodó nőnek, és önelégült mosoly ül az arcára, ahogy meglapogatja a zsebét. ~Hát.. nekem így is jó. De még milyen jó!~ Gondolja, s éppen csak nem röhög fel. A kordét és szamarát összeszedve indul haza egy eredményes nap után.*
*Két tenyerét a levegőbe tárva hallgatja a vádaskodást, amit valahol ért is, valahol meg nem.*
-Hölgyem, a dolgok árai nem az alapján formálódnak, hogy ki mennyit keres, hanem hogy mennyit érnek. Az pedig, hogy mennyit érnek attól függ, hogy mennyit hajlandóak fizetni érte az emberek. Ennyi.
*Vonja meg a vállát, mert nem is tudja hirtelen, hogy mit is mondjon még, mert kicsit tehetetlennek érzi magát, és értetlenül áll a helyzet előtt. Valamit, amit harmadáron vett, kétharmad áron akart odaadni a nőnek úgy, hogy így is rengeteget spórolhatott volna Merchenen, s ha úgy dönt, hogy továbbadja, még kereshet is rajta, de úgy látszik, hogy más utat választ, és nincs is ezzel semmi baj.*
-Jó szerencsét.
*Int a távolodó nőnek, és önelégült mosoly ül az arcára, ahogy meglapogatja a zsebét. ~Hát.. nekem így is jó. De még milyen jó!~ Gondolja, s éppen csak nem röhög fel. A kordét és szamarát összeszedve indul haza egy eredményes nap után.*
8708. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-16 17:24:54
Üzenet elküldve: 2020-05-16 17:24:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Egy tengericsiga amulett nyomában//
*A szemöldökei mindjárt összeráncolódnak, mikor hallja a tündér szavait.*
-Na álljunk csak meg egy pillanatra. Négyszáz aranyba került magának és még négyszázat rátenni. Ha csak az én napi béremmel számolunk, ami úgy tizenöt arany, akkor a négyszáz az úgy, magának is a… hát valahol a huszonöt napi bérnél járhat. Szóval én fizessem ki a következő huszonöt munkanapját is, mikor talán egy fél órát sem dolgozott? Nevetséges. *Viszont azt nem kétli, hogy valamelyik nemes kisasszony esetleg nyúl olyan mélyre a zsebében, hogy még ezt az árszabást is meg tudja fizetni.*
-Azt hiszem, akkor ez ma a szerencsenapja volt. Jó szándék mi? Akkor azt se adja, mert már ismerem, milyen áron dolgozik, és nem tudnám megfizetni, ahogy a csigát sem. *Nem meglepő, hogy feldúlt, mindenki más is az lenne, aki a két keze munkájából él, így inkább jobbnak látja, ha most megy és iszik erre a napra valamit az egyik kocsmában, ahol nem ő szolgál fel.*
-Köszönöm az eddigieket, legyen szép napom, mert magának már úgyis az volt. *Villant egy gúnyos mosolyt, majd visszaszivárog a tömegbe, hogy az egyik jól ismert kocsma felé vigye a lába, ahol talán a következő problémájára találhat megoldást, remélhetőleg olcsóbban.*
*A szemöldökei mindjárt összeráncolódnak, mikor hallja a tündér szavait.*
-Na álljunk csak meg egy pillanatra. Négyszáz aranyba került magának és még négyszázat rátenni. Ha csak az én napi béremmel számolunk, ami úgy tizenöt arany, akkor a négyszáz az úgy, magának is a… hát valahol a huszonöt napi bérnél járhat. Szóval én fizessem ki a következő huszonöt munkanapját is, mikor talán egy fél órát sem dolgozott? Nevetséges. *Viszont azt nem kétli, hogy valamelyik nemes kisasszony esetleg nyúl olyan mélyre a zsebében, hogy még ezt az árszabást is meg tudja fizetni.*
-Azt hiszem, akkor ez ma a szerencsenapja volt. Jó szándék mi? Akkor azt se adja, mert már ismerem, milyen áron dolgozik, és nem tudnám megfizetni, ahogy a csigát sem. *Nem meglepő, hogy feldúlt, mindenki más is az lenne, aki a két keze munkájából él, így inkább jobbnak látja, ha most megy és iszik erre a napra valamit az egyik kocsmában, ahol nem ő szolgál fel.*
-Köszönöm az eddigieket, legyen szép napom, mert magának már úgyis az volt. *Villant egy gúnyos mosolyt, majd visszaszivárog a tömegbe, hogy az egyik jól ismert kocsma felé vigye a lába, ahol talán a következő problémájára találhat megoldást, remélhetőleg olcsóbban.*
8707. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-16 16:23:20
Üzenet elküldve: 2020-05-16 16:23:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Egy váratlan találkozás//
*Maga elé bámulva észrevesz egy furcsa alakot. Amikor közelebbről megpillantja az idegent, akkor csak azt látja, hogy a köpenye szinte az egész testét takarja. ~Miféle szerzet lehet ez? Talán egy pap?~ Gondolja magában. Kicsit furcsának tartja, hogy egy teljesen ismeretlen alak megszólítja. Ám ez nem rettenti el a válaszadástól.*
-Jó napot. Nos jelenleg a Pegazusból jövök és csak megyek, amerre a lábam visz. Nincs konkrét célom jelenleg. Ám engem az érdekelne, hogy ön mi járatban erre felé?
*Kérdezi gyanakvóan csuklyás idegentől.*
*Maga elé bámulva észrevesz egy furcsa alakot. Amikor közelebbről megpillantja az idegent, akkor csak azt látja, hogy a köpenye szinte az egész testét takarja. ~Miféle szerzet lehet ez? Talán egy pap?~ Gondolja magában. Kicsit furcsának tartja, hogy egy teljesen ismeretlen alak megszólítja. Ám ez nem rettenti el a válaszadástól.*
-Jó napot. Nos jelenleg a Pegazusból jövök és csak megyek, amerre a lábam visz. Nincs konkrét célom jelenleg. Ám engem az érdekelne, hogy ön mi járatban erre felé?
*Kérdezi gyanakvóan csuklyás idegentől.*
8706. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-16 15:28:50
Üzenet elküldve: 2020-05-16 15:28:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A tehetetlenség és némi beletörődés//
*A sietős léptek és az ijedtség együttesen hamar elmúlik, hiszen Else számára nincs, már veszíteni való. A szabadság, az álmai mind- mind elveszni látszanak, a régi önmaga pedig mostanra nem, csak egy homályos árnyékká vált, hanem még kevesebbé, már nem is tudja ki volt annak idején, de ami még szomorúbb a mostani énével sincsen tisztában. Ezúttal nem időzik sokat a gyümölcsök vagy éppen egy szép ing társaságában, ahogy azt tartani szokta a szokása, csak halad, de nem biztos abban, hogy a jó irányba. *
*A sietős léptek és az ijedtség együttesen hamar elmúlik, hiszen Else számára nincs, már veszíteni való. A szabadság, az álmai mind- mind elveszni látszanak, a régi önmaga pedig mostanra nem, csak egy homályos árnyékká vált, hanem még kevesebbé, már nem is tudja ki volt annak idején, de ami még szomorúbb a mostani énével sincsen tisztában. Ezúttal nem időzik sokat a gyümölcsök vagy éppen egy szép ing társaságában, ahogy azt tartani szokta a szokása, csak halad, de nem biztos abban, hogy a jó irányba. *
8705. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-16 13:23:06
Üzenet elküldve: 2020-05-16 13:23:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Egy tengericsiga amulett nyomában//
*Akár egy rókának, úgy görbül csalafinta vigyor a képére az orra alatt. ~Még hogy 800 aranyról indulunk, ejj. ~ Szeretné végighallgatni a mondanivalóját a másiknál, de úgy érzi, hogy valamit félreérthet a másik, így igyekszik mihamarabb tisztázni a dolgot, nehogy kétségek között maradjon. *
-Elnézését kérem, de azt hiszem nem látja át tisztán a helyzetet. Az, hogy én 400 ért tudtam megszerezni, az nem azt jelenti, hogy ennek ennyi az ára. A 800 arany semminek sem a duplája, ha duplán szeretném elsózni 2000 aranyat kérnék érte. Nem is rossz ötlet...
*Szúrja oda azért még az utolsó mondatot, mert eljátszik a gondolattal. Aztán érdekes dolgot hall, egy ajánlatfélét, ha úgy tetszik. Tetteti, hogy odafigyel és elgondolkozik rajta, de kicsit sértve is érzi magát. *
-Tehát úgy gondolja, hogy én dolgozzak vele, hogy majdcsak feleannyiért adhassam majd el önnek, mint amennyit érni fog? Ha most kiállok a piacra, és kurjantok egyet talán el is viszik 1000-ért, jószándékból szerettem volna ezt a gesztust megtenni önnek, mert rendes asszonynak tűnik.
*Mondja a végét kissé elszomorodva, mert végső soron ő is annak örülne, ha mindketten jól járnának, de talán nem jöhet össze mindig minden. *
-A 460 pedig jó tréfa, de semmi több.
*Picit el is neveti magát közben, ahogy mondja. ~Lehetne komikus is. ~ Gondolja magában, de okosabb annál, hogy hangosan kimondja. Teljesen érthető, hogy valaki nehezen ad ki ennyi aranyat a keze közül, de ábrándokat kergethet Welly, ha azt hiszi, hogy a harmadáért és egy kis apróért kiadja a kezei közül a tündér ezt a kincset.*
-Bárhogy is döntsék a hölgy, kérem ne legyen nehéz a szíve. Gyönyörű napunk van.
*Néz fel kószán az égre fél szemmel. ~De még mindig nem tudtam enni ma egy falatot se. Borzasztó. ~*
*Akár egy rókának, úgy görbül csalafinta vigyor a képére az orra alatt. ~Még hogy 800 aranyról indulunk, ejj. ~ Szeretné végighallgatni a mondanivalóját a másiknál, de úgy érzi, hogy valamit félreérthet a másik, így igyekszik mihamarabb tisztázni a dolgot, nehogy kétségek között maradjon. *
-Elnézését kérem, de azt hiszem nem látja át tisztán a helyzetet. Az, hogy én 400 ért tudtam megszerezni, az nem azt jelenti, hogy ennek ennyi az ára. A 800 arany semminek sem a duplája, ha duplán szeretném elsózni 2000 aranyat kérnék érte. Nem is rossz ötlet...
*Szúrja oda azért még az utolsó mondatot, mert eljátszik a gondolattal. Aztán érdekes dolgot hall, egy ajánlatfélét, ha úgy tetszik. Tetteti, hogy odafigyel és elgondolkozik rajta, de kicsit sértve is érzi magát. *
-Tehát úgy gondolja, hogy én dolgozzak vele, hogy majdcsak feleannyiért adhassam majd el önnek, mint amennyit érni fog? Ha most kiállok a piacra, és kurjantok egyet talán el is viszik 1000-ért, jószándékból szerettem volna ezt a gesztust megtenni önnek, mert rendes asszonynak tűnik.
*Mondja a végét kissé elszomorodva, mert végső soron ő is annak örülne, ha mindketten jól járnának, de talán nem jöhet össze mindig minden. *
-A 460 pedig jó tréfa, de semmi több.
*Picit el is neveti magát közben, ahogy mondja. ~Lehetne komikus is. ~ Gondolja magában, de okosabb annál, hogy hangosan kimondja. Teljesen érthető, hogy valaki nehezen ad ki ennyi aranyat a keze közül, de ábrándokat kergethet Welly, ha azt hiszi, hogy a harmadáért és egy kis apróért kiadja a kezei közül a tündér ezt a kincset.*
-Bárhogy is döntsék a hölgy, kérem ne legyen nehéz a szíve. Gyönyörű napunk van.
*Néz fel kószán az égre fél szemmel. ~De még mindig nem tudtam enni ma egy falatot se. Borzasztó. ~*
8704. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-16 12:57:35
Üzenet elküldve: 2020-05-16 12:57:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Egy tengericsiga amulett nyomában//
*A nyakláncot elteszi, így ezzel a résszel meg is volnának, az, hogy a tündér számolatlanul teszi el az aranyat, nem tűnik olyan szokatlannak számára. Főleg mert nem szándékozta becsapni, végtére is, egészen jó árat tudott kiharcolni. Majd miután alaposan átgondolta az ajánlatot, ami egyelőre még mindig nem tűnik egy határozott, kőbevésett dolognak a következővel rukkol elő.*
-Ez igazán méltányos, mármint, hogy a nyolcszáz aranyról indulunk. De úgy gondolom, hogy dupla annyiért nem veszem meg. *Nehéz szívvel, de talán most erről le kell mondani.*
-Viszont. *Emeli fel az egyik mutatóujját, mert mégiscsak ragaszkodik annyira ahhoz a tárgyhoz, hogy még dolgozzon érte egy kicsit. Nem veti fel az arany, de úgy sejti, hamarosan munka akad a kezébe és akkor már nem lehet baj.*
-Ha dolgozik még vele egy kicsit, kifúratja és felfűzeti egy ezüstláncra, akkor adok érte… hétszázhatvan aranyat. *Mondja ki elég nehézkesen, mert már szinte a lába is bizsereg, hogy ennyi aranyról beszél vagy, hogy egyáltalán kiadja a kezéből egy ilyen kis ékszerért.*
-Ha viszont ebben az állapotában kívánod eladni, akkor csak négyszázhatvanat adhatok érte. *Állítja választás elé a tündért, és erősen kétli, hogy ilyen mentalitással még senki nem törte be ez előtt az orrát. Piszkálja a csőrét persze, hogy rajta akar nyerészkedni, meg hogy szinte egy havi bérét akarja pluszban kicsalni. Mert ezt már annak veszi, szinte nyílt zsarolás az egész. Egymásba font karokkal várja, hogy a másik döntsön, mert ő nem kereskedő, az alkudozáshoz sem ért, de a pénz gyakran megfordult már a kezében, pultos lévén.*
*A nyakláncot elteszi, így ezzel a résszel meg is volnának, az, hogy a tündér számolatlanul teszi el az aranyat, nem tűnik olyan szokatlannak számára. Főleg mert nem szándékozta becsapni, végtére is, egészen jó árat tudott kiharcolni. Majd miután alaposan átgondolta az ajánlatot, ami egyelőre még mindig nem tűnik egy határozott, kőbevésett dolognak a következővel rukkol elő.*
-Ez igazán méltányos, mármint, hogy a nyolcszáz aranyról indulunk. De úgy gondolom, hogy dupla annyiért nem veszem meg. *Nehéz szívvel, de talán most erről le kell mondani.*
-Viszont. *Emeli fel az egyik mutatóujját, mert mégiscsak ragaszkodik annyira ahhoz a tárgyhoz, hogy még dolgozzon érte egy kicsit. Nem veti fel az arany, de úgy sejti, hamarosan munka akad a kezébe és akkor már nem lehet baj.*
-Ha dolgozik még vele egy kicsit, kifúratja és felfűzeti egy ezüstláncra, akkor adok érte… hétszázhatvan aranyat. *Mondja ki elég nehézkesen, mert már szinte a lába is bizsereg, hogy ennyi aranyról beszél vagy, hogy egyáltalán kiadja a kezéből egy ilyen kis ékszerért.*
-Ha viszont ebben az állapotában kívánod eladni, akkor csak négyszázhatvanat adhatok érte. *Állítja választás elé a tündért, és erősen kétli, hogy ilyen mentalitással még senki nem törte be ez előtt az orrát. Piszkálja a csőrét persze, hogy rajta akar nyerészkedni, meg hogy szinte egy havi bérét akarja pluszban kicsalni. Mert ezt már annak veszi, szinte nyílt zsarolás az egész. Egymásba font karokkal várja, hogy a másik döntsön, mert ő nem kereskedő, az alkudozáshoz sem ért, de a pénz gyakran megfordult már a kezében, pultos lévén.*
8703. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-16 12:21:15
Üzenet elküldve: 2020-05-16 12:21:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
*Túlontúl elmerült ismét gondolataiban, pedig itt már sűrűsödik a tömeg, s nem árt vigyáznia, nehogy nekiütközzön valakinek. Becsukja könyvecskéjét, és boldogan sóhajt egyet. Szeretettel tekint végig a piacon, tulajdonképpen kezdi nagyon megkedvelni a várost, ezt a sebzett, lábadozó, sokat szenvedett Artheniort. Egy icipici szeletet talán ő is hozzátehet végre, hogy jobb legyen. Többre nem is vágyik.
Na de itt az idő, hogy ábrándozás és remények helyett végre a tettek mezejére lépjen! Nyakát kezdi nyújtogatni, vajon hol lehetnek a keresett portékák, merre érdemes elindulnia. Igen hosszú a lista, nem is tudja még, hogyan fognak mindent magukkal vinni, feltehetően kocsit, s talán kocsist is kell bérelniük, több fordulóval. Sok minden kell a romos házba, hogy lakhatóvá váljon.
Nem felejti el ígéretét sem, amit a két árva gyermeknek tett, mindenképpen főzni kíván nekik olyat, amit kértek. A baracklekváros gombóc nem tűnik olyan lehetetlennek, ebben még ő is segített egykor édesanyjának egy kicsit. Azért majd valahol utánaérdeklődik a receptnek, reményei szerint egy szakácskönyvre is szert tehet. Nem igazán tanult főzni, inkább elméleti területen képezték beteges gyermekkora, miatt.*
Na de itt az idő, hogy ábrándozás és remények helyett végre a tettek mezejére lépjen! Nyakát kezdi nyújtogatni, vajon hol lehetnek a keresett portékák, merre érdemes elindulnia. Igen hosszú a lista, nem is tudja még, hogyan fognak mindent magukkal vinni, feltehetően kocsit, s talán kocsist is kell bérelniük, több fordulóval. Sok minden kell a romos házba, hogy lakhatóvá váljon.
Nem felejti el ígéretét sem, amit a két árva gyermeknek tett, mindenképpen főzni kíván nekik olyat, amit kértek. A baracklekváros gombóc nem tűnik olyan lehetetlennek, ebben még ő is segített egykor édesanyjának egy kicsit. Azért majd valahol utánaérdeklődik a receptnek, reményei szerint egy szakácskönyvre is szert tehet. Nem igazán tanult főzni, inkább elméleti területen képezték beteges gyermekkora, miatt.*
8702. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-16 11:59:37
Üzenet elküldve: 2020-05-16 11:59:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Egy tengericsiga amulett nyomában//
-Ahogy kívánja.
*Feleli egy biccentéssel kísérve, sosem szerette, mikor olyasvalamiket akarnak rátukmálni másokra, amikre nincs is igazából szükségük. Ő jobb szeret olyan dolgokon nyerészkedni, amik kellenek is a vevónek, sőt talán az szerencsésebb is. Az aranyat számolás nélkül teszi el, igazából megbízik ennyire a másikban, vagy talán nem. Talán csak súlyra érzi, ki tudja. *
-Parancsoljon, itt is van.
*Óvatosan nyújtja át neki a nyakláncot, azt, amit választott a nő, Merchen igazán meg sem vizsgálja, hisz nem neki kell, hogy tettszen. Majd pedig nézegetni kezdi a másik reakcióját, nem óhajtja győzködni őt, hogy milyen különleges darab is ez, ez látható rajta, azt pedig, ha nem szeretne ennyit költeni rá teljesen megérti. Persze, amíg nem mond semmit, addig csak találgatásokba burkolózhat. ~Most mitévő leszel kislány? ~*
-Ahogy kívánja.
*Feleli egy biccentéssel kísérve, sosem szerette, mikor olyasvalamiket akarnak rátukmálni másokra, amikre nincs is igazából szükségük. Ő jobb szeret olyan dolgokon nyerészkedni, amik kellenek is a vevónek, sőt talán az szerencsésebb is. Az aranyat számolás nélkül teszi el, igazából megbízik ennyire a másikban, vagy talán nem. Talán csak súlyra érzi, ki tudja. *
-Parancsoljon, itt is van.
*Óvatosan nyújtja át neki a nyakláncot, azt, amit választott a nő, Merchen igazán meg sem vizsgálja, hisz nem neki kell, hogy tettszen. Majd pedig nézegetni kezdi a másik reakcióját, nem óhajtja győzködni őt, hogy milyen különleges darab is ez, ez látható rajta, azt pedig, ha nem szeretne ennyit költeni rá teljesen megérti. Persze, amíg nem mond semmit, addig csak találgatásokba burkolózhat. ~Most mitévő leszel kislány? ~*
8701. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-16 11:34:05
Üzenet elküldve: 2020-05-16 11:34:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 434
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 434
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Ukrom és az aprónépek//
//Zárás//
*Nem gondolta, hogy nehéz lesz még ez az ideiglenes elválás is. Hiszen csak alig két napja ismeri a kis Rheyrát, a fiút meg még egy napja sem! Ennyire nem nőhettek hozzá! Lehet, hogy rosszul válogatta össze szavait? Előfordulhat, hiszen ő nem éppen valami szószátyár. Talán újra kéne próbálkoznia.*
- Nem utazok még el. - *Morogja irritáltan, tekintve hogy minél gyorsabban le akarja tudni ezt a kellemetlen társalgást.* - Nem hagylak el titeket, csak egyedül bóklászom egy darabig. Nem lóghattok körülöttem örökké. Ismétlem, még... - *Nyomja meg az utolsó szót.* - A városban leszek, esetleg körülötte. Egy hat múlva a Pegazusnál találkozunk, összeszedjük a fegyvereket, élelmet vásárlunk, MEGINT, és végleg elindulunk. Nekem sem tetszik, de alkalmazkodnunk kell. Ugye meg fogjátok jegyezni a napot? - *Kérdezi óvatosan, hiszen, ahogy továbbra is emlékezteti magát, gyerekekről van szó.
Időközben visszatérnek a piacra, vitájuk közben lassan hagyva el a most már kiürült bódékat és az estére fölkészülő polgárokat.*
- Valami baj van, akkor, ezt is ismétlem, a fogadóban megtaláltok. Az unalom nem számít annak, előre mondom. Ha elfogy a kosár, akkor viszont szóljatok. - *Ezután egy jó darabig csendben nézi az üres teret, időnként rávetve tekintetét a kölykökre. Arckifejezése majdnem szomorkás, szája facsart alakot vesz fel.*
//Zárás//
*Nem gondolta, hogy nehéz lesz még ez az ideiglenes elválás is. Hiszen csak alig két napja ismeri a kis Rheyrát, a fiút meg még egy napja sem! Ennyire nem nőhettek hozzá! Lehet, hogy rosszul válogatta össze szavait? Előfordulhat, hiszen ő nem éppen valami szószátyár. Talán újra kéne próbálkoznia.*
- Nem utazok még el. - *Morogja irritáltan, tekintve hogy minél gyorsabban le akarja tudni ezt a kellemetlen társalgást.* - Nem hagylak el titeket, csak egyedül bóklászom egy darabig. Nem lóghattok körülöttem örökké. Ismétlem, még... - *Nyomja meg az utolsó szót.* - A városban leszek, esetleg körülötte. Egy hat múlva a Pegazusnál találkozunk, összeszedjük a fegyvereket, élelmet vásárlunk, MEGINT, és végleg elindulunk. Nekem sem tetszik, de alkalmazkodnunk kell. Ugye meg fogjátok jegyezni a napot? - *Kérdezi óvatosan, hiszen, ahogy továbbra is emlékezteti magát, gyerekekről van szó.
Időközben visszatérnek a piacra, vitájuk közben lassan hagyva el a most már kiürült bódékat és az estére fölkészülő polgárokat.*
- Valami baj van, akkor, ezt is ismétlem, a fogadóban megtaláltok. Az unalom nem számít annak, előre mondom. Ha elfogy a kosár, akkor viszont szóljatok. - *Ezután egy jó darabig csendben nézi az üres teret, időnként rávetve tekintetét a kölykökre. Arckifejezése majdnem szomorkás, szája facsart alakot vesz fel.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10032-10051