Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 375 (7481. - 7500. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
7500. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-07-14 11:45:42
Üzenet elküldve: 2019-07-14 11:45:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
//Arja és Pashthra//
- Ha nézelődnél, nézelődj nyugodtan. * Int előzékenyen a fiú, bár ő már nem nagyon akar vásárolni. Jól be kell osztania a pénzét, és az utóbbi napokban komoly költekezésbe fogott. Először ott volt az az ötszáz arany, amit a bájgúnárnak adott, hogy csináljon belőle többet, ha olyan nagy kereskedő. Aztán most se költött kevesebbet Latamiere, és ez már bőven kiteszi a gyönyörű és párját ritkító csataló árát, amit a thargoknál hagyott. Gondolnia kell a jövőre is, és nem szórhatja el az összes ingóságát csak így, pár nap alatt. *
- Nem vagyok hívő ember. * Válaszolja őszintén, és úgy gondolja, hogy ezzel meg is válaszolta a kérdést, hiszen aki nem hisz, az minek menne templomba. *
- Erről jut eszembe! Én a lovamat ott hagytam délen, mert hajóval jöttünk, és arra nem fért már fel szegény állat. Lenne kedved lejönni velem érte? Elkapunk egy szekeret, aki arra tart, és megkérjük, hogy vigyen le minket. Legalább megnézheted közelebbről is a helyet. Ha jó időt megyünk, akkor estére vissza is érünk. De az se baj, ha az úton ér minket az éjszaka, hiszen mindketten eleget utaztunk már, nem hiszem, hogy visszatartana minket egy este a szabad ég alatt. * Nevet jókedvűen, mert felderül a gondolatra, hogy visszakaphatja Kókuszt. *
- Nagyon szép lovam van amúgy. Biztos neked is tetszene.
- Ha nézelődnél, nézelődj nyugodtan. * Int előzékenyen a fiú, bár ő már nem nagyon akar vásárolni. Jól be kell osztania a pénzét, és az utóbbi napokban komoly költekezésbe fogott. Először ott volt az az ötszáz arany, amit a bájgúnárnak adott, hogy csináljon belőle többet, ha olyan nagy kereskedő. Aztán most se költött kevesebbet Latamiere, és ez már bőven kiteszi a gyönyörű és párját ritkító csataló árát, amit a thargoknál hagyott. Gondolnia kell a jövőre is, és nem szórhatja el az összes ingóságát csak így, pár nap alatt. *
- Nem vagyok hívő ember. * Válaszolja őszintén, és úgy gondolja, hogy ezzel meg is válaszolta a kérdést, hiszen aki nem hisz, az minek menne templomba. *
- Erről jut eszembe! Én a lovamat ott hagytam délen, mert hajóval jöttünk, és arra nem fért már fel szegény állat. Lenne kedved lejönni velem érte? Elkapunk egy szekeret, aki arra tart, és megkérjük, hogy vigyen le minket. Legalább megnézheted közelebbről is a helyet. Ha jó időt megyünk, akkor estére vissza is érünk. De az se baj, ha az úton ér minket az éjszaka, hiszen mindketten eleget utaztunk már, nem hiszem, hogy visszatartana minket egy este a szabad ég alatt. * Nevet jókedvűen, mert felderül a gondolatra, hogy visszakaphatja Kókuszt. *
- Nagyon szép lovam van amúgy. Biztos neked is tetszene.
7499. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-07-13 12:57:00
Üzenet elküldve: 2019-07-13 12:57:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
* Nemsokára kikeveredik a Romvárosból és újra a piacon találja magát. ~ Jó tudni, hogy erről is belehet ide jutni. Talán jobban körbe kéne járnom ezt a helyet.~ Így hát beleveti magát a tömegbe. Alaposan körbejárja a helyet. Elidőz néhány árus előtt is, de vásárolni nem áll szándékában. A földműveléshez szükséges eszközöket alaposan megnézi magának. Néhányról még azt se tudja mi az. Végül is munkás családban nőt fel, a kőtörő kalapács és a csákány közelebb áll hozzá, mint a kasza meg a kapa. Az állatokat is meglesi, hogy milyen a választék. Szomorúan tapasztalja, hogy mennyire drága itt minden. Az ételek illata viszont szinte megrészegíti a fiút. Nem szívesen költene feleslegesen, ezért inkább kifelé veszi az irányt a Piactérről. Egy fás részt lát, így hát arrafelé veszi az irányt.*
A hozzászólás írója (Wrexan Glunsz) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.13 13:50:19
* Nemsokára kikeveredik a Romvárosból és újra a piacon találja magát. ~ Jó tudni, hogy erről is belehet ide jutni. Talán jobban körbe kéne járnom ezt a helyet.~ Így hát beleveti magát a tömegbe. Alaposan körbejárja a helyet. Elidőz néhány árus előtt is, de vásárolni nem áll szándékában. A földműveléshez szükséges eszközöket alaposan megnézi magának. Néhányról még azt se tudja mi az. Végül is munkás családban nőt fel, a kőtörő kalapács és a csákány közelebb áll hozzá, mint a kasza meg a kapa. Az állatokat is meglesi, hogy milyen a választék. Szomorúan tapasztalja, hogy mennyire drága itt minden. Az ételek illata viszont szinte megrészegíti a fiút. Nem szívesen költene feleslegesen, ezért inkább kifelé veszi az irányt a Piactérről. Egy fás részt lát, így hát arrafelé veszi az irányt.*
A hozzászólás írója (Wrexan Glunsz) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.13 13:50:19
7498. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-07-12 13:08:29
Üzenet elküldve: 2019-07-12 13:08:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Arja és Pashthra//
*Arja szívesen csavarogna még a Piacon, sőt legszívesebben elmenne az erdőszéli kerek tisztásra is, ahol a furcsa szilánkokat találták. De Pashtra korántsem bizonyul olyan szórakoztató társaságnak, mint például Strat, így picit gondolkodóba esik. Strattal sokkal vidámabb volt a piacozás!
Pashtra rejtélyes számára, nem tudja, milyen is valójában. Olyanfajtának tűnik, akit az indulatai vezérelnek, olyan indulatok, amiket nem mindig tud kordában tartani!
~Néha elindul a beszélőkéje, és mesél magáról, néha meg olyan kuka...~ gondolkodik. ~Vajon mi lehet az apjával? Vajon miért hagyta ott?~ les kíváncsian a fiúra. Olyan fiatal, alig idősebb nála!*
- Dolgom éppen nincs... *válaszolja végül vállat vonva.*
- A báró azt mondta, holnaptól állok munkába.
De még szívesen nézelődnék itt a piacon... *mosolyodik el.*
- Mondtad, hogy ez az első nagyobb város, ahol jársz! És hogy tetszik? A Templomban jártál már? *kérdezi.*
- És szeretnék elmenni a tisztásra is! Ahol a szilánkokat keresték a minap.
- Ha van kedved, mehetünk együtt, és akkor beszélgethetünk. Mesélhetsz Latamie-ról, az apádról, meg arról, hogy milyen volt a thargoknál. Én csak messziről láttam a hegyüket, ahol élnek. Amikor a kikötőből a városba tartottam.
- De ha nem akarod, akkor egyedül bóklászok. Estére majd visszamegyek a Fogadóba! *mondja Pashtrára nézve. Ő szívesen megismerné közelebbről is a fiút, hogy jobban megértse, elvégre ő is ehhez a Kereskedőházhoz tartozik.*
*Arja szívesen csavarogna még a Piacon, sőt legszívesebben elmenne az erdőszéli kerek tisztásra is, ahol a furcsa szilánkokat találták. De Pashtra korántsem bizonyul olyan szórakoztató társaságnak, mint például Strat, így picit gondolkodóba esik. Strattal sokkal vidámabb volt a piacozás!
Pashtra rejtélyes számára, nem tudja, milyen is valójában. Olyanfajtának tűnik, akit az indulatai vezérelnek, olyan indulatok, amiket nem mindig tud kordában tartani!
~Néha elindul a beszélőkéje, és mesél magáról, néha meg olyan kuka...~ gondolkodik. ~Vajon mi lehet az apjával? Vajon miért hagyta ott?~ les kíváncsian a fiúra. Olyan fiatal, alig idősebb nála!*
- Dolgom éppen nincs... *válaszolja végül vállat vonva.*
- A báró azt mondta, holnaptól állok munkába.
De még szívesen nézelődnék itt a piacon... *mosolyodik el.*
- Mondtad, hogy ez az első nagyobb város, ahol jársz! És hogy tetszik? A Templomban jártál már? *kérdezi.*
- És szeretnék elmenni a tisztásra is! Ahol a szilánkokat keresték a minap.
- Ha van kedved, mehetünk együtt, és akkor beszélgethetünk. Mesélhetsz Latamie-ról, az apádról, meg arról, hogy milyen volt a thargoknál. Én csak messziről láttam a hegyüket, ahol élnek. Amikor a kikötőből a városba tartottam.
- De ha nem akarod, akkor egyedül bóklászok. Estére majd visszamegyek a Fogadóba! *mondja Pashtrára nézve. Ő szívesen megismerné közelebbről is a fiút, hogy jobban megértse, elvégre ő is ehhez a Kereskedőházhoz tartozik.*
7497. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-07-12 08:42:00
Üzenet elküldve: 2019-07-12 08:42:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
//Bűnös élvezetek//
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//
*Relael töretlenül követi az aprónépet. Az, hogy eddig sikertelenül fárasztotta magát ahelyett, hogy letörné lelkesedését, inkább tovább táplálja dühét. Mert ugyan kifinomult nemes volt, aki ideje nagy részében kellemes társaságként szolgált, de jelleme közel sem olyan bájos, mint arca, ennek okán remek táptalajt nyújt olyan mérgező dolgoknak, mint a bosszú, harag, irigység, és a többi.
Grimoryan persze próbál segíteni a helyzetén, de sajnos Relael túlzottan elszánt, főleg mert futás közben előszeretettel képzeli el, hogy milyen válogatott módokon fogja a törpét kivéreztetni, ez pedig kegyetlen kis lelkét igencsak nagy örömmel tölti el. Ennek okán szavai nem rendítik meg. Egy pillanatra felsejlik benne, hogy esetleg őt is elkezdték üldözni, hiszen az eszébe sem jut, hogy Samonyr esetleg éppen bajba keveri magát, holott nem lenne meglepő számára. Bár a szomorú tény az, hogy az sem érdekelné, ha tudná, hogy Samonyr bajban van, mert jelenleg - és mindig - fontosabb számára az, hogy büszkeségén esett csorbát megtorolja. Ezen a ponton már nem is az arany az, ami hajtja előre.*
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//
*Relael töretlenül követi az aprónépet. Az, hogy eddig sikertelenül fárasztotta magát ahelyett, hogy letörné lelkesedését, inkább tovább táplálja dühét. Mert ugyan kifinomult nemes volt, aki ideje nagy részében kellemes társaságként szolgált, de jelleme közel sem olyan bájos, mint arca, ennek okán remek táptalajt nyújt olyan mérgező dolgoknak, mint a bosszú, harag, irigység, és a többi.
Grimoryan persze próbál segíteni a helyzetén, de sajnos Relael túlzottan elszánt, főleg mert futás közben előszeretettel képzeli el, hogy milyen válogatott módokon fogja a törpét kivéreztetni, ez pedig kegyetlen kis lelkét igencsak nagy örömmel tölti el. Ennek okán szavai nem rendítik meg. Egy pillanatra felsejlik benne, hogy esetleg őt is elkezdték üldözni, hiszen az eszébe sem jut, hogy Samonyr esetleg éppen bajba keveri magát, holott nem lenne meglepő számára. Bár a szomorú tény az, hogy az sem érdekelné, ha tudná, hogy Samonyr bajban van, mert jelenleg - és mindig - fontosabb számára az, hogy büszkeségén esett csorbát megtorolja. Ezen a ponton már nem is az arany az, ami hajtja előre.*
7496. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-07-11 22:11:40
Üzenet elküldve: 2019-07-11 22:11:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Lati, Garik, Aestrel//
*Tulajdonképpen Latamievel másképp nem is lehet dűlőre jutni. Ha valaki nem elég határozott, a vörös könnyűszerrel sodorja el. Garrikh pedig úgy tűnik bár egyébként szelíd teremtés, elég határozott hogy a kellő pillanatban megállásra késztesse az egykori kalózt. Így aztán szépen megvárja, hogy megvegyék a lábbelit.
Felkerül a lánykára a cipő, és elhangzik egy noszogató ígéret is, mely egyben mintha kérlelné is Latamiet.*
~Hát lehet erre mást mondani?~
*Amúgy tudna mást mondani, de nem ártanak a szövetségesek, így ennyit igazán megtehet. Az ígéret aztán végül még bármi is lehet.*
~Aztán bármi is lehet...~
*Garrikh jól látja, Lati nem tesz olyanba több energiát, ami kétséges kimenetelű. A szimpátia színlelése mondjuk határeset. Annyira nem kell színlelnie, mert amúgy Garrikh nem ellenszenves neki. A naivsága példának okáért, amivel az öreg dámát kezelte, kimondottan szórakoztatja Latamiet. Inkább a feladatoknak tudható be ez a tartózkodás, amit a legény érezhet. Ha nem muszáj, nem vesz a nyakába többet.*
- Persze hogy *válaszol nem túl meggyőzően, de végül is, a lényeget ezzel letudja. Aztán meg majd meglátja.*
~Frászt!~
- Micsoda? Ki kapál el kicsodát? *Tengereket idéző szeme csak úgy villan a fogak közt szűrt szavai mellé.* Majd mesélek egy kicsit, Édes, és meglátod, ilyentől nem kell tartanom.
*Gunyoros mosolya csak olyan mint máskor is. Sok aranyat beletett már, szerzett egy ifjú harcost, aki szintén belefektetett egy halom aranyat a kereskedésébe. Kajtatott a bátyja után s az csak másodlagos, hogy azt csak földhantban találta meg, de hogy a gyilkosa nevét is tudja, csak Lati és a fiú titka. Elégtétellel is tölti el a vöröst, hogy ilyen információkat tud, és persze még inkább, hogy esze ágában sincs elmondani senkinek.
Az már inkább érdekli, hogy mit adhat Garrikh, és mit csinálhat meg helyette.*
- Majd megbeszéljük Garrikh. Egy pohár bor mellett inkább *Ennek említésére el is kapja a késztetés, hogy rágyújtson. ám, hogy mi mást csinálhatna, nemigen tudja. A hajózáshoz ért, és az is a dolga. Bár tulajdonképp Rheeno is megállja a helyét.*
~Még hogy elkapál...~
- Ingyen adta a virágot, mert megijedt. Kell mellé valaki, aki gazdálkodik, ha a virágokat akarod rá bízni. Ahogy nézem, inkább az állatokhoz ért. Abból van neki egy rakás... *Futtatja végig pillantását azokon az állatokon, akik itt lézengenek a kislány körül, és akikről eddig tudomást sem nagyon akart venni, közben hüvelykjével feléjük is bök.*
- De felőlem lehetnek virágok is, vagy gyógyfüvek is, vagy gyomok is... *Vonja meg a vállát, mert a döntést valószínűleg úgyis Chayss veszi majd magához, Latamie pedig ebbe aztán tényleg nem akar beleszólni.
A kendők közt aztán hamar dűlőre jut, s míg Garrikh a virágárus kislányt faragja elméjében, Latamie vissza is tér az állatsereggel körbevett lányka, és Garrikh együtteséhez.
A dicsérethez nincs hozzászokva, így leginkább csak pislog Garrikhra. Ritka alkalom, hogy valamit tényleg jól csinál, és azt bárki szájára is veszi.*
- Pff... hát ez csak válogatás. Ami bántja a szemem, azt nem veszem fel. Meg nem engedem, hogy Paprika Garrikhnak öltözz. *Üti el korábbi zavarát, ami persze őt sosem jellemzi. Most is csak a kendők közt szerzett információk miatt lehetett.*
- Hm? *Pillant hátra, amikor a legény mása tereli a szót.* Ja, hogy az! *Megvilágosodása, ami Garrikh megvilágosodásának szórakozott mása, csak úgy csilingel fel rekedt nevetésében.*
- Hazudjak, Édes? *Pillant sunyin szeme sarkából a szőkére. Aztán lassít egy kicsit, hogy beérhessék őt, s a kislánnyal átellenben karolhasson Garrikhba, akárcsak egy dáma, ami amúgy sosem volt.*
- Ha így állsz elé legközelebb, ne csodálkozz, ha elkap egy körre. Vagy kettőre *Rebegi a szavakat legény fülétől néhány centire, nehogy a kislány illetlent halljon. Már elismerendő, hogy erre is odafigyel. Elhajolva egy szemtelen kacsintással toldja meg a magyarázatot.* Persze, hogy téged akar.
*Tulajdonképpen Latamievel másképp nem is lehet dűlőre jutni. Ha valaki nem elég határozott, a vörös könnyűszerrel sodorja el. Garrikh pedig úgy tűnik bár egyébként szelíd teremtés, elég határozott hogy a kellő pillanatban megállásra késztesse az egykori kalózt. Így aztán szépen megvárja, hogy megvegyék a lábbelit.
Felkerül a lánykára a cipő, és elhangzik egy noszogató ígéret is, mely egyben mintha kérlelné is Latamiet.*
~Hát lehet erre mást mondani?~
*Amúgy tudna mást mondani, de nem ártanak a szövetségesek, így ennyit igazán megtehet. Az ígéret aztán végül még bármi is lehet.*
~Aztán bármi is lehet...~
*Garrikh jól látja, Lati nem tesz olyanba több energiát, ami kétséges kimenetelű. A szimpátia színlelése mondjuk határeset. Annyira nem kell színlelnie, mert amúgy Garrikh nem ellenszenves neki. A naivsága példának okáért, amivel az öreg dámát kezelte, kimondottan szórakoztatja Latamiet. Inkább a feladatoknak tudható be ez a tartózkodás, amit a legény érezhet. Ha nem muszáj, nem vesz a nyakába többet.*
- Persze hogy *válaszol nem túl meggyőzően, de végül is, a lényeget ezzel letudja. Aztán meg majd meglátja.*
~Frászt!~
- Micsoda? Ki kapál el kicsodát? *Tengereket idéző szeme csak úgy villan a fogak közt szűrt szavai mellé.* Majd mesélek egy kicsit, Édes, és meglátod, ilyentől nem kell tartanom.
*Gunyoros mosolya csak olyan mint máskor is. Sok aranyat beletett már, szerzett egy ifjú harcost, aki szintén belefektetett egy halom aranyat a kereskedésébe. Kajtatott a bátyja után s az csak másodlagos, hogy azt csak földhantban találta meg, de hogy a gyilkosa nevét is tudja, csak Lati és a fiú titka. Elégtétellel is tölti el a vöröst, hogy ilyen információkat tud, és persze még inkább, hogy esze ágában sincs elmondani senkinek.
Az már inkább érdekli, hogy mit adhat Garrikh, és mit csinálhat meg helyette.*
- Majd megbeszéljük Garrikh. Egy pohár bor mellett inkább *Ennek említésére el is kapja a késztetés, hogy rágyújtson. ám, hogy mi mást csinálhatna, nemigen tudja. A hajózáshoz ért, és az is a dolga. Bár tulajdonképp Rheeno is megállja a helyét.*
~Még hogy elkapál...~
- Ingyen adta a virágot, mert megijedt. Kell mellé valaki, aki gazdálkodik, ha a virágokat akarod rá bízni. Ahogy nézem, inkább az állatokhoz ért. Abból van neki egy rakás... *Futtatja végig pillantását azokon az állatokon, akik itt lézengenek a kislány körül, és akikről eddig tudomást sem nagyon akart venni, közben hüvelykjével feléjük is bök.*
- De felőlem lehetnek virágok is, vagy gyógyfüvek is, vagy gyomok is... *Vonja meg a vállát, mert a döntést valószínűleg úgyis Chayss veszi majd magához, Latamie pedig ebbe aztán tényleg nem akar beleszólni.
A kendők közt aztán hamar dűlőre jut, s míg Garrikh a virágárus kislányt faragja elméjében, Latamie vissza is tér az állatsereggel körbevett lányka, és Garrikh együtteséhez.
A dicsérethez nincs hozzászokva, így leginkább csak pislog Garrikhra. Ritka alkalom, hogy valamit tényleg jól csinál, és azt bárki szájára is veszi.*
- Pff... hát ez csak válogatás. Ami bántja a szemem, azt nem veszem fel. Meg nem engedem, hogy Paprika Garrikhnak öltözz. *Üti el korábbi zavarát, ami persze őt sosem jellemzi. Most is csak a kendők közt szerzett információk miatt lehetett.*
- Hm? *Pillant hátra, amikor a legény mása tereli a szót.* Ja, hogy az! *Megvilágosodása, ami Garrikh megvilágosodásának szórakozott mása, csak úgy csilingel fel rekedt nevetésében.*
- Hazudjak, Édes? *Pillant sunyin szeme sarkából a szőkére. Aztán lassít egy kicsit, hogy beérhessék őt, s a kislánnyal átellenben karolhasson Garrikhba, akárcsak egy dáma, ami amúgy sosem volt.*
- Ha így állsz elé legközelebb, ne csodálkozz, ha elkap egy körre. Vagy kettőre *Rebegi a szavakat legény fülétől néhány centire, nehogy a kislány illetlent halljon. Már elismerendő, hogy erre is odafigyel. Elhajolva egy szemtelen kacsintással toldja meg a magyarázatot.* Persze, hogy téged akar.
7495. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-07-11 06:53:40
Üzenet elküldve: 2019-07-11 06:53:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Kharasshi, Rilkäline//
*Érzi, hogy nem mehet ez ilyen egyszerűen. Lehetőséget, mint olyat számításba veszi, hogy a hím esetleg az elintézendő dolgai közé beiktatja Käli utáni szimatolást. Az bosszantja csupán, hogy végre valahára, pillanatokkal azelőtt talál egy eladó macskát, hogy mérgében feladná a keresést. Még ha kicsit sovány is, hát egye fene, majd felhízik. Ezzel együtt a lánykának is segít, de még azelőtt derékba törik a dolog, hogy elválnának útjaik.
A dörgő baritonra, mely egyértelmű nemtetszését nyilvánítja, még Käli is megrezzen. Pedig neki olyan otthonos és szívmelengető, ebben a tónusban is, mint talán senki másnak.
Penge vékonyra préselt neheztelés az ajkain, dühös szusszanás, mikor karba fonja kezeit maga előtt a meghiúsított vásárlás okán.*
- Kharasshi! Ne! Ahj! *Persze tudja, hogy ennyivel nem tudja visszavenni a vásárlás fonalát, és hogy ennek tulajdonképpen lőttek, de azért megpróbálja, hogy aztán szinte szótlanul nézze végig a jelenetet. Égkék szemei Kharasshiról a Hyliára, aztán vissza a hímre. Így megy ez, minden kérdés és azokra adott válasz után, bele sem gondolva, hogy ezután pedig, még ő is terítékre kerül. Kikerekednek szemei, amikor az ezer arany gazdát cserél, s a dühös mélységi is még ebbe a csodálkozó grabancba csimpaszkodik bele.*
- Még hogy... *háborodik fel. Még folytatná, hogy még ő is számol vele, s még ha a dühtől fortyogó hím látványára össze is szorul a gyomra egy kicsit, főleg, mert nagyon régen látta ilyennek. Illetve arra egyikük sem szívesen emlékszik vissza, mikor volt ilyen. Azon a karavános napon, amikor a lány önnön tudatnak börtönében dörömbölt. Csak most inkább úgy érzi, ezek a szikrák, amikben a kedvese majd belobban, rá irányulnak. Hát áll elébe, még ha kezeit lelkiekben tördeli is kicsit. Na nem azért, mintha félne tőle. Amiatt inkább, hogy nagyon is tudja, hogy rossz fát tett a tűzre. Már akkor tudta, amikor eldöntötte a csínyt. De ha macska kell neki, hát macskát kap. Arról egy szó sem esett korábban, hogy miféle kellene. És szabad kezet kapott, szóval a kifogásait kikezdhetetlennek érezvén lódul abba az irányba amerre penderítik megint.*
- Megyek magamtól is, nem kell taszigatni *elégedetlenkedik, s mondaná még, hogy ő is számol Kharasshival. Szájalna, de tudja jól, hogy vaj van a füle mögött, így inkább csak hallgat, s a kicsiny bűntudatot még véletlenül sem mutatva indul a fogadó felé.*
*Érzi, hogy nem mehet ez ilyen egyszerűen. Lehetőséget, mint olyat számításba veszi, hogy a hím esetleg az elintézendő dolgai közé beiktatja Käli utáni szimatolást. Az bosszantja csupán, hogy végre valahára, pillanatokkal azelőtt talál egy eladó macskát, hogy mérgében feladná a keresést. Még ha kicsit sovány is, hát egye fene, majd felhízik. Ezzel együtt a lánykának is segít, de még azelőtt derékba törik a dolog, hogy elválnának útjaik.
A dörgő baritonra, mely egyértelmű nemtetszését nyilvánítja, még Käli is megrezzen. Pedig neki olyan otthonos és szívmelengető, ebben a tónusban is, mint talán senki másnak.
Penge vékonyra préselt neheztelés az ajkain, dühös szusszanás, mikor karba fonja kezeit maga előtt a meghiúsított vásárlás okán.*
- Kharasshi! Ne! Ahj! *Persze tudja, hogy ennyivel nem tudja visszavenni a vásárlás fonalát, és hogy ennek tulajdonképpen lőttek, de azért megpróbálja, hogy aztán szinte szótlanul nézze végig a jelenetet. Égkék szemei Kharasshiról a Hyliára, aztán vissza a hímre. Így megy ez, minden kérdés és azokra adott válasz után, bele sem gondolva, hogy ezután pedig, még ő is terítékre kerül. Kikerekednek szemei, amikor az ezer arany gazdát cserél, s a dühös mélységi is még ebbe a csodálkozó grabancba csimpaszkodik bele.*
- Még hogy... *háborodik fel. Még folytatná, hogy még ő is számol vele, s még ha a dühtől fortyogó hím látványára össze is szorul a gyomra egy kicsit, főleg, mert nagyon régen látta ilyennek. Illetve arra egyikük sem szívesen emlékszik vissza, mikor volt ilyen. Azon a karavános napon, amikor a lány önnön tudatnak börtönében dörömbölt. Csak most inkább úgy érzi, ezek a szikrák, amikben a kedvese majd belobban, rá irányulnak. Hát áll elébe, még ha kezeit lelkiekben tördeli is kicsit. Na nem azért, mintha félne tőle. Amiatt inkább, hogy nagyon is tudja, hogy rossz fát tett a tűzre. Már akkor tudta, amikor eldöntötte a csínyt. De ha macska kell neki, hát macskát kap. Arról egy szó sem esett korábban, hogy miféle kellene. És szabad kezet kapott, szóval a kifogásait kikezdhetetlennek érezvén lódul abba az irányba amerre penderítik megint.*
- Megyek magamtól is, nem kell taszigatni *elégedetlenkedik, s mondaná még, hogy ő is számol Kharasshival. Szájalna, de tudja jól, hogy vaj van a füle mögött, így inkább csak hallgat, s a kicsiny bűntudatot még véletlenül sem mutatva indul a fogadó felé.*
7494. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-07-10 17:51:18
Üzenet elküldve: 2019-07-10 17:51:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Lati, Garik, Aestrel//
*Elszánt arca csak egy pillant, utána visszatér ártatlan énje, nemhiába, korábban sohasem volt szüksége határozottságra, anyja megmondott neki mindent, így hát arra hallgatott. Kis idő múlva mosolyogva tekint le Aestire, az ártatlan kis teremtés úgy bújtatja lábát, mintha szégyellné, minden bizonnyal ez sajnos így is van.*
- Úgy-Úgy! *Mondja szelíden.* Fontos munkád van, a ruházkodással pedig ne törődj, Latamie minden bizonnyal segíteni fog neked. Nohát, micsoda állatok! *Lepődik meg hirtelen, mikor gyakorlatilag egy állatseregletben találja magát. Azt nem tudja, hogy Chayss ennek vajon fog-e örülni, mindenesetre megpróbálja majd szépen adagolni, csak, ahogy egy üzletembernek illik.*
- Tanítunk, tanítunk, ugye Latamie? *Néz szúrós szemmel a lányra, kinél korántsem lát kitörő örömöt, vagy egyáltalán a szimpátia színlelését, persze ezt nem rója fel neki. Majd idővel. Gondolatban még vállát is megvonja.*
- Aranyat is és új ügyfelet is szereztünk, majd segítesz meggyőzni, feltéve, ha lustaságod miatt nem kapál már el így is. *Mondja tiszta tekintettel. Hallott már megjegyzést Latamiera, hogy több dolgot is csinálhatna, így kereskedő elméjében újabb ravasz terv kezd alakulni.*
- Segítek meggyőzni. *Mondja egyszerűen Latinak, mikor elindulnak.* Azt mondom rengeteget segítettél, s az új ügyfél a te érdemed is. *Persze tudja, hogy csupán röhögni, meg ruhákat nézni jött, de nem bánja, úgysem volt soha barátja, csak a falubeliek.*
- Mást is adhatok. Ha foglalkozol a lánnyal bizonyos munkákat megcsinálok helyetted. *Húzza tovább a mézes madzagot a lány orra előtt.*
- Akarja, hogyne akarná! Akarod, ugye Aesti? *Egyedül van, most lökje vissza a tömegbe? Azt Garrikh szíve nem engedné, most is belesajdul, hogyha rátekint. Már csak a hasznosságát kell kitalálnia Chayss előtt, talán folytathatná a virágkereskedelmet. Megvakarja az állát. ~ Csak nagyobb tételben... mondjuk a város egészének díszítésére. Az biztos jól jönne a romok helyett. ~ A terv tehát megvan.*
- Indulhatunk. *Biccent, s Aestit kézen fogva, ha jön a lány, elindul Lati után.*
- Latamie, különösebben nem értek hozzá, de remekül választottál! Nekem is... és magadnak is. *Kacsint a lányra, valamiért kezdi úgy érezni, hogy a hölgyek körében szimpátiát vált ki külseje, ami eddig nem tűnt fel számára. De az a ragadozó mosoly... Hirtelen, mintha világ gyúlna elméjében.*
- Te, Latamie... az az asszony! Az... az valójában engem akart, ugye? Mármint, a következő alkalommal nem puszit fog kérni, ugye? *Vörösödik el, s elkerekedett szemekkel néz a lányra.*
- Aesti, most fogd be a füled! *Szól a lányra.* Első inasi feladatod. *Egészíti ki, így szebben hangzik. Maga a párost nem veszi észre, el van foglalva saját sötét jövőjével, ami annyira nem is sötét, végeredményben... szerencsére nőről van szó. Sokkal rosszabb lenne a helyzet, ha férfi habarodna belé.*
*Elszánt arca csak egy pillant, utána visszatér ártatlan énje, nemhiába, korábban sohasem volt szüksége határozottságra, anyja megmondott neki mindent, így hát arra hallgatott. Kis idő múlva mosolyogva tekint le Aestire, az ártatlan kis teremtés úgy bújtatja lábát, mintha szégyellné, minden bizonnyal ez sajnos így is van.*
- Úgy-Úgy! *Mondja szelíden.* Fontos munkád van, a ruházkodással pedig ne törődj, Latamie minden bizonnyal segíteni fog neked. Nohát, micsoda állatok! *Lepődik meg hirtelen, mikor gyakorlatilag egy állatseregletben találja magát. Azt nem tudja, hogy Chayss ennek vajon fog-e örülni, mindenesetre megpróbálja majd szépen adagolni, csak, ahogy egy üzletembernek illik.*
- Tanítunk, tanítunk, ugye Latamie? *Néz szúrós szemmel a lányra, kinél korántsem lát kitörő örömöt, vagy egyáltalán a szimpátia színlelését, persze ezt nem rója fel neki. Majd idővel. Gondolatban még vállát is megvonja.*
- Aranyat is és új ügyfelet is szereztünk, majd segítesz meggyőzni, feltéve, ha lustaságod miatt nem kapál már el így is. *Mondja tiszta tekintettel. Hallott már megjegyzést Latamiera, hogy több dolgot is csinálhatna, így kereskedő elméjében újabb ravasz terv kezd alakulni.*
- Segítek meggyőzni. *Mondja egyszerűen Latinak, mikor elindulnak.* Azt mondom rengeteget segítettél, s az új ügyfél a te érdemed is. *Persze tudja, hogy csupán röhögni, meg ruhákat nézni jött, de nem bánja, úgysem volt soha barátja, csak a falubeliek.*
- Mást is adhatok. Ha foglalkozol a lánnyal bizonyos munkákat megcsinálok helyetted. *Húzza tovább a mézes madzagot a lány orra előtt.*
- Akarja, hogyne akarná! Akarod, ugye Aesti? *Egyedül van, most lökje vissza a tömegbe? Azt Garrikh szíve nem engedné, most is belesajdul, hogyha rátekint. Már csak a hasznosságát kell kitalálnia Chayss előtt, talán folytathatná a virágkereskedelmet. Megvakarja az állát. ~ Csak nagyobb tételben... mondjuk a város egészének díszítésére. Az biztos jól jönne a romok helyett. ~ A terv tehát megvan.*
- Indulhatunk. *Biccent, s Aestit kézen fogva, ha jön a lány, elindul Lati után.*
- Latamie, különösebben nem értek hozzá, de remekül választottál! Nekem is... és magadnak is. *Kacsint a lányra, valamiért kezdi úgy érezni, hogy a hölgyek körében szimpátiát vált ki külseje, ami eddig nem tűnt fel számára. De az a ragadozó mosoly... Hirtelen, mintha világ gyúlna elméjében.*
- Te, Latamie... az az asszony! Az... az valójában engem akart, ugye? Mármint, a következő alkalommal nem puszit fog kérni, ugye? *Vörösödik el, s elkerekedett szemekkel néz a lányra.*
- Aesti, most fogd be a füled! *Szól a lányra.* Első inasi feladatod. *Egészíti ki, így szebben hangzik. Maga a párost nem veszi észre, el van foglalva saját sötét jövőjével, ami annyira nem is sötét, végeredményben... szerencsére nőről van szó. Sokkal rosszabb lenne a helyzet, ha férfi habarodna belé.*
7493. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-07-10 08:27:06
Üzenet elküldve: 2019-07-10 08:27:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Kharasshi, Rilkäline//
- Megvan? *kérdi a kereskedőt, aki máris kapkodva kotorja elő a megrendelésre elkészült holmit. Sötét árnyalatú láncocska négy kis függővel. Kharasshi kritikusan méregeti az ékszert, de nem talál rajta kivetnivalót. Épp olyan lett, mint ahogy leírta. Odaadja az érte járó 500 aranyat a selyemtunikás (Mesélő (Nyíl) ) árusnak
, ahogy megegyeztek, de ezen felül hiába vár méltató szavakat. A mélységi egy biccentéssel el is köszön. A piacozók forgatagában ismerős alakot pillant meg. Meg se lepődik. Käli nyomába szegődik, de igyekszik észrevétlen maradni. Ez csak akkor változik meg, amikor a lány lehajol az utcakölyökhöz.
~ A rossebbe is! ~ Azonnal megszaporázza a lépteit, amint nyilvánvalóvá válik, mi történik. Néhány öles lépéssel már ott is terem és nyakon csípi a lánykát, mielőtt kereket oldana.*
- Na azt már nem! *morran. Megragadja a girhes kis kölyökmacskát a grabancánál, aki négy lábát szétterpesztve egy nyomorult miákkal csüng Kharasshi kezében, aztán gyorsan vissza is deportálják eredeti gazdájához.*
- Mi a neved? *kérdi a mélységi, s ha nem kap választ, minden lelkiismeretfurdalás nélkül megrázza a macskás kölyköt.*
- Hylia *mondja kicsit megszeppenve.* - Hyliana Raan.
- Hol vannak a szüleid? *Kharasshi vonásai megfeszülnek, ahogy fakó tekintetét a lányéba fúrja.*
- A hasadékban. *A gyerek csak lehajtja a fejét. Bogos, kosztól összetapadt haja az arcába omlik. Az a nap sok árvát hagyott Artheniorra, de Kharasshi kérdéseit nem torpantja meg a részvét.*
- Van valakid? Rokon? *A lányka csak megrázza a fejét.* - Gyám? Pártfogó? *Az utolsó szót szinte csikorogva ejti a mélységi, hiszen Artheniorban se ritka, hogy sötét alakok összefogdossák a kis rongyosokat, hogy aztán a szárnyaik alá vegyék őket. De a kölyök csak rázza a fejét.*
- Jó *bólint. Az övéből előhúz egy kulcsot és a szutykos ujjacskák közé nyomja.* - A Szegénynegyed templomkert felé nyúló utcájának utolsó háza. Rád bízom, megértetted? Tartsd rendben, amíg nem vagyok itt. Ezt pedig *nyújt át egy erszényt gyereknek* - Add a vén szipirtyónak, aki szemben lakik. Többször kell majd kopognod, de ha nem nyitja ki, csak mondd, hogy Kharasshi küldött. Mondd, hogy a pénzen vegyen neked ételt és ruhát. Ki fog tartani egy darabig, aztán majd kap még, ha úgy van, de gazdálkodjon vele bölcsen! Mondd meg azt is, és ezt semmiképp ne felejtsd el *inti* - ha nem viseli jól gondodat, meg fogom tudni és beváltom, amit annak idején ígértem neki, erre megesküszöm. Ha megfordulna a fejedben, hogy inkább meglépsz a pénzemmel, téged is megtalállak *hajol egész közel a lánykához* -, és megeszlek a macskáddal együtt, megértetted? *Kharasshi marcona képe elég hathatósan nyomatékosítja a fenyegetést, amit a nagyjából 1000 aranyat számláló erszényhez mellékel a tágra nyílt szemekkel pislogó (Mesélő (Nyíl) ) Hyliának.* - Na tűnés!
- Te! *fordul Käli felé kicsit se kisimultan. Pont úgy ragadja meg a grabancánál, ahogy egy rossz gyereket szokás.* - Veled még számolok! *és már lódítja is irányba a fogadó felé. Dühös. Most igazán. Ebből biztos nem pajkos fenekelés lesz.*
- Megvan? *kérdi a kereskedőt, aki máris kapkodva kotorja elő a megrendelésre elkészült holmit. Sötét árnyalatú láncocska négy kis függővel. Kharasshi kritikusan méregeti az ékszert, de nem talál rajta kivetnivalót. Épp olyan lett, mint ahogy leírta. Odaadja az érte járó 500 aranyat a selyemtunikás (Mesélő (Nyíl) ) árusnak
, ahogy megegyeztek, de ezen felül hiába vár méltató szavakat. A mélységi egy biccentéssel el is köszön. A piacozók forgatagában ismerős alakot pillant meg. Meg se lepődik. Käli nyomába szegődik, de igyekszik észrevétlen maradni. Ez csak akkor változik meg, amikor a lány lehajol az utcakölyökhöz.~ A rossebbe is! ~ Azonnal megszaporázza a lépteit, amint nyilvánvalóvá válik, mi történik. Néhány öles lépéssel már ott is terem és nyakon csípi a lánykát, mielőtt kereket oldana.*
- Na azt már nem! *morran. Megragadja a girhes kis kölyökmacskát a grabancánál, aki négy lábát szétterpesztve egy nyomorult miákkal csüng Kharasshi kezében, aztán gyorsan vissza is deportálják eredeti gazdájához.*
- Mi a neved? *kérdi a mélységi, s ha nem kap választ, minden lelkiismeretfurdalás nélkül megrázza a macskás kölyköt.*
- Hylia *mondja kicsit megszeppenve.* - Hyliana Raan.
- Hol vannak a szüleid? *Kharasshi vonásai megfeszülnek, ahogy fakó tekintetét a lányéba fúrja.*
- A hasadékban. *A gyerek csak lehajtja a fejét. Bogos, kosztól összetapadt haja az arcába omlik. Az a nap sok árvát hagyott Artheniorra, de Kharasshi kérdéseit nem torpantja meg a részvét.*
- Van valakid? Rokon? *A lányka csak megrázza a fejét.* - Gyám? Pártfogó? *Az utolsó szót szinte csikorogva ejti a mélységi, hiszen Artheniorban se ritka, hogy sötét alakok összefogdossák a kis rongyosokat, hogy aztán a szárnyaik alá vegyék őket. De a kölyök csak rázza a fejét.*
- Jó *bólint. Az övéből előhúz egy kulcsot és a szutykos ujjacskák közé nyomja.* - A Szegénynegyed templomkert felé nyúló utcájának utolsó háza. Rád bízom, megértetted? Tartsd rendben, amíg nem vagyok itt. Ezt pedig *nyújt át egy erszényt gyereknek* - Add a vén szipirtyónak, aki szemben lakik. Többször kell majd kopognod, de ha nem nyitja ki, csak mondd, hogy Kharasshi küldött. Mondd, hogy a pénzen vegyen neked ételt és ruhát. Ki fog tartani egy darabig, aztán majd kap még, ha úgy van, de gazdálkodjon vele bölcsen! Mondd meg azt is, és ezt semmiképp ne felejtsd el *inti* - ha nem viseli jól gondodat, meg fogom tudni és beváltom, amit annak idején ígértem neki, erre megesküszöm. Ha megfordulna a fejedben, hogy inkább meglépsz a pénzemmel, téged is megtalállak *hajol egész közel a lánykához* -, és megeszlek a macskáddal együtt, megértetted? *Kharasshi marcona képe elég hathatósan nyomatékosítja a fenyegetést, amit a nagyjából 1000 aranyat számláló erszényhez mellékel a tágra nyílt szemekkel pislogó (Mesélő (Nyíl) ) Hyliának
.* - Na tűnés!- Te! *fordul Käli felé kicsit se kisimultan. Pont úgy ragadja meg a grabancánál, ahogy egy rossz gyereket szokás.* - Veled még számolok! *és már lódítja is irányba a fogadó felé. Dühös. Most igazán. Ebből biztos nem pajkos fenekelés lesz.*
7492. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-07-09 15:02:31
Üzenet elküldve: 2019-07-09 15:02:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Kharasshi, Rilkäline//
*A Piac forgatagának elejére érve is érzi a bizsergető csípősséget azon a ponton, ahol Kharasshi a hátsójára suhintott. Az ösztönzés pedig még mindig dolgozik benne, hogy mielőbb letudja a szemtelen vásárlást. Vet egy-egy gyors pillantást minden árus portékájára, de meglehetősen célirányosan halad. Ruhával el van látva, neki most egy apróság kell. Nem csodálná azt sem, ha Kharasshi kilesné kiskapuk nyitogatása közben, de azt sem bánja. Nem ez lesz az első alkalom, hogy nem egészen úgy tesz, ahogy azt a mélységi hím elvárja. Feltett szándéka egy valódi négylábúval hazatérni. Régebben jobban el volt látva a piac állatokkal, és minden jóval is. Käli pedig nyitott szemmel halad az árusok közt, kapkodja lábát, s bele sem gondol, hogy jelen állapota nem jobb egy csavargó kinézeténél. Kormos, pernyés az összecsapás óta, pláne hogy még a földön is meg lett hempergetve.
Már a harmadik kört teszi és hangtalan szidja magát hogy ilyen botor módon magára vállalta ezt a feladatot. Még kérlelte is kedvesét.
~Franc gondolta, hogy nem lesz egy sem...~ Már a feladás küszöbén jár, mikor az egyik sikátor szélénél, mely két nagyobb árus közé fut be, egy koszlott ruhás lányka térdel, ölében egy rongydarabon szendergő testecske. Ujjai az állat füle tövét vakargatják, noha a koszos ujjacskák nem sokban térnek el a kis szendergő állatka színétől.*
- Eladó? *guggol le mellé a holló hajú elf lány, mire a morcsos arc, őfelé fordulva bólogat egy párat. Látszik az állatkán, hogy nincs túltáplálva, akárcsak a gyermek, így talán az egyetlen esélye éppen Käli. A döntés hamar megszületik. Csínyt a hasznossal ötvözni.
Az egyezség után a lányka (Mesélő (Nyíl) ) csillogó szemmel, s 55 arannyal markában állhat fel a porból. Käli pedig karjába véve a továbbra is csak szendergő alultáplált állatkát egyenesedik fel, s fordul rögvest a fogadó felé, hogy mielőbb prezentálhassa a négylábút, a forró fürdő előtt.*
*A Piac forgatagának elejére érve is érzi a bizsergető csípősséget azon a ponton, ahol Kharasshi a hátsójára suhintott. Az ösztönzés pedig még mindig dolgozik benne, hogy mielőbb letudja a szemtelen vásárlást. Vet egy-egy gyors pillantást minden árus portékájára, de meglehetősen célirányosan halad. Ruhával el van látva, neki most egy apróság kell. Nem csodálná azt sem, ha Kharasshi kilesné kiskapuk nyitogatása közben, de azt sem bánja. Nem ez lesz az első alkalom, hogy nem egészen úgy tesz, ahogy azt a mélységi hím elvárja. Feltett szándéka egy valódi négylábúval hazatérni. Régebben jobban el volt látva a piac állatokkal, és minden jóval is. Käli pedig nyitott szemmel halad az árusok közt, kapkodja lábát, s bele sem gondol, hogy jelen állapota nem jobb egy csavargó kinézeténél. Kormos, pernyés az összecsapás óta, pláne hogy még a földön is meg lett hempergetve.
Már a harmadik kört teszi és hangtalan szidja magát hogy ilyen botor módon magára vállalta ezt a feladatot. Még kérlelte is kedvesét.
~Franc gondolta, hogy nem lesz egy sem...~ Már a feladás küszöbén jár, mikor az egyik sikátor szélénél, mely két nagyobb árus közé fut be, egy koszlott ruhás lányka térdel, ölében egy rongydarabon szendergő testecske. Ujjai az állat füle tövét vakargatják, noha a koszos ujjacskák nem sokban térnek el a kis szendergő állatka színétől.*
- Eladó? *guggol le mellé a holló hajú elf lány, mire a morcsos arc, őfelé fordulva bólogat egy párat. Látszik az állatkán, hogy nincs túltáplálva, akárcsak a gyermek, így talán az egyetlen esélye éppen Käli. A döntés hamar megszületik. Csínyt a hasznossal ötvözni.
Az egyezség után a lányka (Mesélő (Nyíl) ) csillogó szemmel, s 55 arannyal markában állhat fel a porból.
Käli pedig karjába véve a továbbra is csak szendergő alultáplált állatkát egyenesedik fel, s fordul rögvest a fogadó felé, hogy mielőbb prezentálhassa a négylábút, a forró fürdő előtt.*
7491. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-07-08 20:30:05
Üzenet elküldve: 2019-07-08 20:30:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
– Kiraktam az utolsó ládát is. Van még valami amiben segíthetek? *Kérdezi Wrexan a kereskedőtől.*
– Nincs már semmi más dolgod. Bár nem így szólt az egyesség, de mivel jó munkát végeztél fogad el ezt a pár aranyat. A feleségem csomagolt neked egy kis ételt is. Tessék fogd meg! * Azzal átnyújt a fiúnak egy kis erszényt amiben arany csilingel meg egy kis batyut amibe az étel lapul.*
– Köszönök mindent jó uram!
– Teysus kísérjen utadon fiam! * Köszön el tőle a kalmár és ezzel végleg egyedül marad Wrexan. Körülötte mindenfelé emberek kavarognak. Bizonytalanul indul el előre a tömegben. Mikor meglát egy padot fáradtan rogy le. Orrát íncsiklandó ételek illata tölti meg. Vágyakozva tekint az ételek felé, de tudja ezt most nem engedheti meg magának. Inkább felidézi, hogy mit is kéne most tennie.~ Azt mondta, hogy menjek és jegyeztessem be a birtokot. Igen ezt fogom tenni.~ Közben előveszi a papírt és nézi, forgatja, de mivel nem tud olvasni ezért hamar elrakja. Nagy nehezen feltápászkodik a padról és elindul a hivatalba. Többször is segítséget kér mire kijut a piacról. Nemsokára a Piactér szélén találja magát. Előtte a Szegénynegyednek nevezet rész terül el. Ezen át kell, hogy vágjon utána majd csak lesz valahogy.
*
– Kiraktam az utolsó ládát is. Van még valami amiben segíthetek? *Kérdezi Wrexan a kereskedőtől.*
– Nincs már semmi más dolgod. Bár nem így szólt az egyesség, de mivel jó munkát végeztél fogad el ezt a pár aranyat. A feleségem csomagolt neked egy kis ételt is. Tessék fogd meg! * Azzal átnyújt a fiúnak egy kis erszényt amiben arany csilingel meg egy kis batyut amibe az étel lapul.*
– Köszönök mindent jó uram!
– Teysus kísérjen utadon fiam! * Köszön el tőle a kalmár és ezzel végleg egyedül marad Wrexan. Körülötte mindenfelé emberek kavarognak. Bizonytalanul indul el előre a tömegben. Mikor meglát egy padot fáradtan rogy le. Orrát íncsiklandó ételek illata tölti meg. Vágyakozva tekint az ételek felé, de tudja ezt most nem engedheti meg magának. Inkább felidézi, hogy mit is kéne most tennie.~ Azt mondta, hogy menjek és jegyeztessem be a birtokot. Igen ezt fogom tenni.~ Közben előveszi a papírt és nézi, forgatja, de mivel nem tud olvasni ezért hamar elrakja. Nagy nehezen feltápászkodik a padról és elindul a hivatalba. Többször is segítséget kér mire kijut a piacról. Nemsokára a Piactér szélén találja magát. Előtte a Szegénynegyednek nevezet rész terül el. Ezen át kell, hogy vágjon utána majd csak lesz valahogy.
*
7490. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-07-08 13:55:02
Üzenet elküldve: 2019-07-08 13:55:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
//Arja és Pashthra//
- Látod, én mondtam. Akkor ez a piros lesz? * Kérdezi a fiú, és már fordul is, hogy újra kézbe vegye a kellemes tapintású anyagot, de valahogy nem találja. Lehet, hogy megvették, amíg oda volt, vagy valami tolvaj lenyúlta. Sajnálja, mert talán még Latamie-n is jól állt volna.
Türelmesen kivárja hát, amíg a lány befejezi a vásárlást, ami elég unalmas, főleg úgy, hogy nem is próbálja fel a ruhadarabot, csak úgy lekapja. Ami a harcos szerint egyébként óriási felelőtlenség, de úgy dönt, hogy inkább nem szól bele a dologba, bármennyire is sajnálja a dolgot. *
- Akkor irány vissza a Pinty? * Teszi fel a kérdést, mert nem tudja, hogy Arjának van-e bármi más célpontja még, vagy elintézendő dolga. Egyébként Pasht nem zavarná, ha célirányosan visszamennének, nem tudhatja, hogy mennyire jegyezték meg az arcát a legutóbbi kalandja után. Vagy hogy egyáltalán látta-e őket bárki akkor. *
- Vagy még van valami dolgod? * Mondja ki végül a kérdést, mert így inkább tűnik társasági lénynek, legalábbis ezt reméli. *
- Látod, én mondtam. Akkor ez a piros lesz? * Kérdezi a fiú, és már fordul is, hogy újra kézbe vegye a kellemes tapintású anyagot, de valahogy nem találja. Lehet, hogy megvették, amíg oda volt, vagy valami tolvaj lenyúlta. Sajnálja, mert talán még Latamie-n is jól állt volna.
Türelmesen kivárja hát, amíg a lány befejezi a vásárlást, ami elég unalmas, főleg úgy, hogy nem is próbálja fel a ruhadarabot, csak úgy lekapja. Ami a harcos szerint egyébként óriási felelőtlenség, de úgy dönt, hogy inkább nem szól bele a dologba, bármennyire is sajnálja a dolgot. *
- Akkor irány vissza a Pinty? * Teszi fel a kérdést, mert nem tudja, hogy Arjának van-e bármi más célpontja még, vagy elintézendő dolga. Egyébként Pasht nem zavarná, ha célirányosan visszamennének, nem tudhatja, hogy mennyire jegyezték meg az arcát a legutóbbi kalandja után. Vagy hogy egyáltalán látta-e őket bárki akkor. *
- Vagy még van valami dolgod? * Mondja ki végül a kérdést, mert így inkább tűnik társasági lénynek, legalábbis ezt reméli. *
7489. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-07-08 10:29:43
Üzenet elküldve: 2019-07-08 10:29:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Arja és Pashthra//
*Pashtra szerencsére hagyja őt nyugodtan belefeledkezni a lila ruha felett érzett nyughatatlanságba, ami kisvártatva átadja a helyét egy lemondó sóhajnak, amint meghallja, hogy az árus a gyönyörű, szalaggal díszített lila ruháért 480 aranyat kér: Arjának nincsen ennyi pénze, de még alkudnia sem érdemes.
Így szépen visszateszi a ruhát a pultra (talán valamilyen nemesi kisasszonyé lehetett, és Arjának meggyőződése, hogy pont az ő mérete), és odébb sétál, közben pedig, tovább érdeklődve az árak felől, átértékeli a vásárlási szándékát.*
- Azt hiszem igazad van! *mondja Pashthrának, amikor az visszatér hozzá egy üveg borral meg ajándékokkal a kezében.*
- Csak egy felsőt fogok venni... és esetleg egy mellényt hozzá. *tűnődik, de aztán hamar észbe kap: nem hiszi, hogy Pashthrát ez valóban annyira érdekelné.* - Az jó lesz a lovagló nadrághoz is, meg a szoknyámhoz is. *teszi még hozzá, most már saját magát is meggyőzve az igazáról, bár pont mint az előbb, még beleszeret egy őzbőr kabátkába is, de hát most nyáron erre igazán nincsen amúgy sem szüksége.
Így végül el is dönti, és egy csinos kék inget, és egy hozzávaló kis bőr mellénykét vesz meg, kifizetve fájó szívvel érte az utolsó aranyait, még egy kevéske borravalót is adva a kedves és mosolygós ruhaárus fiatalasszonynak, aki elégedetten teszi el a 200 aranyat (Mesélő (Nyíl) a tarsolyába.
Arja meg elégedetten és boldogan néz Pashthrára.*
- Mehetünk! *mondja boldogan a szerzeményei birtokában, mit sem tudva vagy gondolva afelől, hogy valaki (egészen pontosan az a bizonyos talán már túlságosan sokat is emlegetett Latamie) körmönfont módon kilesné őket vásárlás közben.*
*Pashtra szerencsére hagyja őt nyugodtan belefeledkezni a lila ruha felett érzett nyughatatlanságba, ami kisvártatva átadja a helyét egy lemondó sóhajnak, amint meghallja, hogy az árus a gyönyörű, szalaggal díszített lila ruháért 480 aranyat kér: Arjának nincsen ennyi pénze, de még alkudnia sem érdemes.
Így szépen visszateszi a ruhát a pultra (talán valamilyen nemesi kisasszonyé lehetett, és Arjának meggyőződése, hogy pont az ő mérete), és odébb sétál, közben pedig, tovább érdeklődve az árak felől, átértékeli a vásárlási szándékát.*
- Azt hiszem igazad van! *mondja Pashthrának, amikor az visszatér hozzá egy üveg borral meg ajándékokkal a kezében.*
- Csak egy felsőt fogok venni... és esetleg egy mellényt hozzá. *tűnődik, de aztán hamar észbe kap: nem hiszi, hogy Pashthrát ez valóban annyira érdekelné.* - Az jó lesz a lovagló nadrághoz is, meg a szoknyámhoz is. *teszi még hozzá, most már saját magát is meggyőzve az igazáról, bár pont mint az előbb, még beleszeret egy őzbőr kabátkába is, de hát most nyáron erre igazán nincsen amúgy sem szüksége.
Így végül el is dönti, és egy csinos kék inget, és egy hozzávaló kis bőr mellénykét vesz meg, kifizetve fájó szívvel érte az utolsó aranyait, még egy kevéske borravalót is adva a kedves és mosolygós ruhaárus fiatalasszonynak, aki elégedetten teszi el a 200 aranyat (Mesélő (Nyíl) a tarsolyába.
Arja meg elégedetten és boldogan néz Pashthrára.*
- Mehetünk! *mondja boldogan a szerzeményei birtokában, mit sem tudva vagy gondolva afelől, hogy valaki (egészen pontosan az a bizonyos talán már túlságosan sokat is emlegetett Latamie) körmönfont módon kilesné őket vásárlás közben.*
7488. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-07-07 22:15:45
Üzenet elküldve: 2019-07-07 22:15:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Lati, Garik, Aestrel//
//Érintőlegesen Pash és Arja//
*Sosem érzett még ilyet. A kikötőben a viselkedése sosem tűnt ilyen... ilyen... nem helyénvalónak. Most meg itt áll a piacon, holmi kislányokra vesz cipőt, de legbelül igazán nem zavarja az sem, ha cipőtlen. Sok más embertől, és egyéb fajtól vett már el múltat és jövőt is. A Csalogányon ez ha helyesnek nem is helyes, de elvárás biztosan volt. Erre kelletlen, de legényeknek ad divattanácsot, cserébe hogy kapjon valami kedves kis csecse-becsét és nem utolsó sorban, zsarolással szerzett egy harcost a szoknyájára. Gyönyörű lajstrom ez, de legfőképp eddig a hasonló húzásokkal nem volt gond, itt meg a düledező újra erőre kapó városban, pláne ahogy Garrikh zsigerből jövő határozottsága, s az ehhez tartozó makulátlan kisugárzás körbelengi, Latamie pedig, mintha sötét foltként törné meg azt a ragyogást, amit ez a parasztfiú sugároz. Különösnek érzi, hogy egyáltalán megérzi ezt a különbséget.
~Naénbiztosnem...~
Egyértelmű pillantása eltéveszthetetlen tartózkodása a kalózlánynak. Nem akar lányokat istápolni. Ellenben meg kell jegyezze magában, hogy a szerény legény határozott megszólalása meglepett elismerést váltott ki belőle.
~Miből lett a cserebogár.~
Ahogy Garrikh kijelenti, velük tart Aestrel, Latamie megvonja a vállát.*
- Felőlem jöhet. *Nem izgatja, hogy Chayss mit szól, hogy arany helyett csimaszokat szednek össze. Már előre kíváncsi, hogy mi lesz a reakciója a kalmárnak.
Már nyitná a száját, hogy a tanítgatás ki van csukva, de az erszény nagyon is kecsegtető mozzanat.
~Vajon, mennyiben alkudna, és még miben?~
Félrebillenti fejét, összehúzza szemeit, s enyhén csücsörítve ajkait vet számot magában. Kezében a ruha, immár az övé, tehát ez nem lehet alapja, egészen másról kell egyezkedjenek Garrikhkal.*
- Biztos vagy benne, hogy én tanítsam ki? *Szinte biztos benne, hogy csak azért akarja, mert még nem ismeri eléggé. A kereskedőházban Latamie sem pusziért teszi a dolgát. Az, hogy perpill nincs mit hajóztatni és lophatja a napot, nem az ő dolga, csak élvezője. Legalább egy kicsit lefoglalja magát mással is, mert az éjszakai hancúr nyomait még mindig magán viseli.*
- Mert ilyen szépen kéred, meglátom, mit tehetek *enyhül meg akárcsak valami dáma, bár köze nincs a nagyasszonyokhoz, s fordul is a leány felé.*
- Persze, csak ha ő is akarja. Akarod? *Eleve feleslegesen fordult meg a fejében, persze, hogy akarja. Úgy csillog Aestrel szeme, hogy már a válasz előtt tudja, mi lesz az. Mondjuk arról fogalma sincs, hogyan viselkedik egy hercegi inas, de összehordani fűt-fát, azért tud.*
- Indulhatunk is, ha nincs más *jegyzi meg immár két társának, de abban a pillanatban ismerős hang üti meg a fülét. Megtorpan. Azért érdekes a dolog, mert itt aztán szinte senkit nem ismer, tehát csak abból a szűk körből kerülhet ki akik a Pintyben vannak. Kezében az összehajtogatott ruhával lassan fordul a hangok felé, s hajtja el az egyik fellógatott kendő sarkát. Egy rövidke ideig figyeli a párost a kendők rengetegéből. Latolgatja, odalépjen-e ám inkább nem lép sehova, csak mint aki a kendőket veszi jobban szemügyre, marad ahol van.
~Lám, lám...~
Félmosolyra húzódó ajkáról nem lehetne leolvasni, vajon elismerése-e annak, hogy Pash egy fiatalabb lánykának csapja a szelet, amint Latamie kitette a lábát, vagy éppen ellenkezőleg. Az viszont bizonyos, hogy átértékel egyet s mást a fiúval kapcsolatban. Példának okáért a reggeli fenyegetést is, miszerint nem léphet be Chayss szobájába, innentől kezdve annyira sem veszi komolyan, mint amennyire reggel, csak éppen erről amint alkalma lesz, fel is világosítja az ezüst hajút. Most inkább hagyja kibontakozni. El is hátrál a kendőktől, már ha eddig nem vették észre a nagy vásárlásban.
Latamienek is nyilvánvaló volt már a kezdetekkor, hogy amint kinyílik a csipája, ez lesz. ~Mind egyforma.~*
- Indulhatunk? Mielőbb szeretném felvenni ezt a csodát. *Féloldalas mosolya mellé egy gonoszkás ív csatlakozik szája szegletébe, ahogy visszacsatlakozna Garrikh és Aestrel kettőséhez.* És amúgy is van egy kis megbeszélnivalónk. Nem, de bár?
//Érintőlegesen Pash és Arja//
*Sosem érzett még ilyet. A kikötőben a viselkedése sosem tűnt ilyen... ilyen... nem helyénvalónak. Most meg itt áll a piacon, holmi kislányokra vesz cipőt, de legbelül igazán nem zavarja az sem, ha cipőtlen. Sok más embertől, és egyéb fajtól vett már el múltat és jövőt is. A Csalogányon ez ha helyesnek nem is helyes, de elvárás biztosan volt. Erre kelletlen, de legényeknek ad divattanácsot, cserébe hogy kapjon valami kedves kis csecse-becsét és nem utolsó sorban, zsarolással szerzett egy harcost a szoknyájára. Gyönyörű lajstrom ez, de legfőképp eddig a hasonló húzásokkal nem volt gond, itt meg a düledező újra erőre kapó városban, pláne ahogy Garrikh zsigerből jövő határozottsága, s az ehhez tartozó makulátlan kisugárzás körbelengi, Latamie pedig, mintha sötét foltként törné meg azt a ragyogást, amit ez a parasztfiú sugároz. Különösnek érzi, hogy egyáltalán megérzi ezt a különbséget.
~Naénbiztosnem...~
Egyértelmű pillantása eltéveszthetetlen tartózkodása a kalózlánynak. Nem akar lányokat istápolni. Ellenben meg kell jegyezze magában, hogy a szerény legény határozott megszólalása meglepett elismerést váltott ki belőle.
~Miből lett a cserebogár.~
Ahogy Garrikh kijelenti, velük tart Aestrel, Latamie megvonja a vállát.*
- Felőlem jöhet. *Nem izgatja, hogy Chayss mit szól, hogy arany helyett csimaszokat szednek össze. Már előre kíváncsi, hogy mi lesz a reakciója a kalmárnak.
Már nyitná a száját, hogy a tanítgatás ki van csukva, de az erszény nagyon is kecsegtető mozzanat.
~Vajon, mennyiben alkudna, és még miben?~
Félrebillenti fejét, összehúzza szemeit, s enyhén csücsörítve ajkait vet számot magában. Kezében a ruha, immár az övé, tehát ez nem lehet alapja, egészen másról kell egyezkedjenek Garrikhkal.*
- Biztos vagy benne, hogy én tanítsam ki? *Szinte biztos benne, hogy csak azért akarja, mert még nem ismeri eléggé. A kereskedőházban Latamie sem pusziért teszi a dolgát. Az, hogy perpill nincs mit hajóztatni és lophatja a napot, nem az ő dolga, csak élvezője. Legalább egy kicsit lefoglalja magát mással is, mert az éjszakai hancúr nyomait még mindig magán viseli.*
- Mert ilyen szépen kéred, meglátom, mit tehetek *enyhül meg akárcsak valami dáma, bár köze nincs a nagyasszonyokhoz, s fordul is a leány felé.*
- Persze, csak ha ő is akarja. Akarod? *Eleve feleslegesen fordult meg a fejében, persze, hogy akarja. Úgy csillog Aestrel szeme, hogy már a válasz előtt tudja, mi lesz az. Mondjuk arról fogalma sincs, hogyan viselkedik egy hercegi inas, de összehordani fűt-fát, azért tud.*
- Indulhatunk is, ha nincs más *jegyzi meg immár két társának, de abban a pillanatban ismerős hang üti meg a fülét. Megtorpan. Azért érdekes a dolog, mert itt aztán szinte senkit nem ismer, tehát csak abból a szűk körből kerülhet ki akik a Pintyben vannak. Kezében az összehajtogatott ruhával lassan fordul a hangok felé, s hajtja el az egyik fellógatott kendő sarkát. Egy rövidke ideig figyeli a párost a kendők rengetegéből. Latolgatja, odalépjen-e ám inkább nem lép sehova, csak mint aki a kendőket veszi jobban szemügyre, marad ahol van.
~Lám, lám...~
Félmosolyra húzódó ajkáról nem lehetne leolvasni, vajon elismerése-e annak, hogy Pash egy fiatalabb lánykának csapja a szelet, amint Latamie kitette a lábát, vagy éppen ellenkezőleg. Az viszont bizonyos, hogy átértékel egyet s mást a fiúval kapcsolatban. Példának okáért a reggeli fenyegetést is, miszerint nem léphet be Chayss szobájába, innentől kezdve annyira sem veszi komolyan, mint amennyire reggel, csak éppen erről amint alkalma lesz, fel is világosítja az ezüst hajút. Most inkább hagyja kibontakozni. El is hátrál a kendőktől, már ha eddig nem vették észre a nagy vásárlásban.
Latamienek is nyilvánvaló volt már a kezdetekkor, hogy amint kinyílik a csipája, ez lesz. ~Mind egyforma.~*
- Indulhatunk? Mielőbb szeretném felvenni ezt a csodát. *Féloldalas mosolya mellé egy gonoszkás ív csatlakozik szája szegletébe, ahogy visszacsatlakozna Garrikh és Aestrel kettőséhez.* És amúgy is van egy kis megbeszélnivalónk. Nem, de bár?
7487. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-07-07 21:36:53
Üzenet elküldve: 2019-07-07 21:36:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
//Arja és Pashthra//
* Pash nem tudhatja, hogy megütközik a lány azon, amit mond. Egyébként is, már elég érett testileg a lány, ránézésre már évek óta eladósorban lehet. Egyszóval a fiú számára, aki amúgy nem sokkal idősebb a másiknál, alig egy-két tavasszal láthatott többet, elég magától értetődő az, hogy már megpróbálták, sőt, véleménye szerint sikeresen is ágyba vitték már korábban. Persze lehet, hogy olyan szerencsétlen, mint az ifjú harcos, és még évekig nem talál senkit, akivel megoszthatná az ölét. Egyébként a nyaklánc tetszik neki, nem tudja, hogy hogyan csinálja ezt a kipattanós trükköt, de nem is akarja most megkérdezni. Mivel láthatóan nem igényli a segítségét, ezért el is fordul inkább, hagyja vásárolni, és maga is körbenéz a piacon, persze nem megy messzire. Itt, a női holmik körében elég sok mindent lát, amiknek Latamie talán örülhetne. A fiú vásárolni is kezd, hamar megcsappan az erszénye, de talál egy gyönyörű arany karláncot, ami szépen mutatna a nőn, rózsaolajat, amit biztos örömmel fogad, olyan büdös a Pinty, legalább fürdéskor legyen jó illata a kapitánynak. Vesz egy üveg évtizedes harsogót is, hogy igyanak valamit este, meg ha már úgyis olyan jól összejöttek, akkor nem árt a rhéa félelme sem. Az egész végén 513 arannyal könnyebb az erszénye, az árusok (Mesélő (Nyíl)) pedig örömmel dörzsölik a tenyerüket. Ahogy befejezte a vásárlást, fordul is vissza Arja felé, hogy ő ugyan hogy áll a ruha kérdésével. *
* Pash nem tudhatja, hogy megütközik a lány azon, amit mond. Egyébként is, már elég érett testileg a lány, ránézésre már évek óta eladósorban lehet. Egyszóval a fiú számára, aki amúgy nem sokkal idősebb a másiknál, alig egy-két tavasszal láthatott többet, elég magától értetődő az, hogy már megpróbálták, sőt, véleménye szerint sikeresen is ágyba vitték már korábban. Persze lehet, hogy olyan szerencsétlen, mint az ifjú harcos, és még évekig nem talál senkit, akivel megoszthatná az ölét. Egyébként a nyaklánc tetszik neki, nem tudja, hogy hogyan csinálja ezt a kipattanós trükköt, de nem is akarja most megkérdezni. Mivel láthatóan nem igényli a segítségét, ezért el is fordul inkább, hagyja vásárolni, és maga is körbenéz a piacon, persze nem megy messzire. Itt, a női holmik körében elég sok mindent lát, amiknek Latamie talán örülhetne. A fiú vásárolni is kezd, hamar megcsappan az erszénye, de talál egy gyönyörű arany karláncot, ami szépen mutatna a nőn, rózsaolajat, amit biztos örömmel fogad, olyan büdös a Pinty, legalább fürdéskor legyen jó illata a kapitánynak. Vesz egy üveg évtizedes harsogót is, hogy igyanak valamit este, meg ha már úgyis olyan jól összejöttek, akkor nem árt a rhéa félelme sem. Az egész végén 513 arannyal könnyebb az erszénye, az árusok (Mesélő (Nyíl)) pedig örömmel dörzsölik a tenyerüket.
Ahogy befejezte a vásárlást, fordul is vissza Arja felé, hogy ő ugyan hogy áll a ruha kérdésével. *
7486. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-07-07 21:21:31
Üzenet elküldve: 2019-07-07 21:21:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Arja és Pashthra//
*~Hát... ez fülig szerelmes ebbe a Latamie-ba!~ vonja le Arja a következtetést a csillogó szemekből és a fülig érő szájjal előadott dicséretből magában nevetve, de az is lejön neki a hirtelen elbátortalanodó arckifejezésből, meg abból, amit a fiú mond, hogy valami nem stimmel a báró meg a kapitány között.
Aztán, épphogy sikerül lebeszélnie a szoknyaárust arról, hogy mindenáron egy szoknyát akarjon rátukmálni, erre Pashtra egy vörös színű felsőre akarja rábeszélni, amikor ő mindenképpen egy teljes, elegáns, hosszú ruhát szeretne magának. Lovaglónadrágja, az különben is van, odafenn a Pintyben, a szobában kipakolva. ~Lehet, hogy tényleg kellene egy felsőt is venni hozzá...~ sóhajt azért.
~Még hogy ágyba vinni!~ néz aztán a fiúra megütközve.*
- Na azt próbálja meg valaki! *biggyeszti le a szája szélét. Hát vak ez a Pashthra? Nem látja, hogy ő még jószerivel gyerek? Vagy nem? zavarodik össze egy kicsit, de aztán ezt az egész problémakört elhessegeti magától. Őt aztán biztosan nem fogja senki "ágyba vinni"!
Aztán amikor a nyaklánc is szóba kerül, Pashthra azon kaphatja magát, hogy a különös Szem talizmán szeme, ami Arja nyakában lóg, egyszer csak kipattan, és a fiúra bámul egy hosszú-hosszú pillanatig.
Arja meg eközben beleszeret egy, az asztalra fektetett kedvesen szép, lilás színű, váll nélküli, véleménye szerint igazán elegáns ruhába. ~Ez az!~ dobban meg a szíve. ~Ez kell!~*
- Ez mennyibe kerül? *kérdezi meg közömbösséget tettetve, bár közben nagyokat dobban odabenn az a szív.*
*~Hát... ez fülig szerelmes ebbe a Latamie-ba!~ vonja le Arja a következtetést a csillogó szemekből és a fülig érő szájjal előadott dicséretből magában nevetve, de az is lejön neki a hirtelen elbátortalanodó arckifejezésből, meg abból, amit a fiú mond, hogy valami nem stimmel a báró meg a kapitány között.
Aztán, épphogy sikerül lebeszélnie a szoknyaárust arról, hogy mindenáron egy szoknyát akarjon rátukmálni, erre Pashtra egy vörös színű felsőre akarja rábeszélni, amikor ő mindenképpen egy teljes, elegáns, hosszú ruhát szeretne magának. Lovaglónadrágja, az különben is van, odafenn a Pintyben, a szobában kipakolva. ~Lehet, hogy tényleg kellene egy felsőt is venni hozzá...~ sóhajt azért.
~Még hogy ágyba vinni!~ néz aztán a fiúra megütközve.*
- Na azt próbálja meg valaki! *biggyeszti le a szája szélét. Hát vak ez a Pashthra? Nem látja, hogy ő még jószerivel gyerek? Vagy nem? zavarodik össze egy kicsit, de aztán ezt az egész problémakört elhessegeti magától. Őt aztán biztosan nem fogja senki "ágyba vinni"!
Aztán amikor a nyaklánc is szóba kerül, Pashthra azon kaphatja magát, hogy a különös Szem talizmán szeme, ami Arja nyakában lóg, egyszer csak kipattan, és a fiúra bámul egy hosszú-hosszú pillanatig.
Arja meg eközben beleszeret egy, az asztalra fektetett kedvesen szép, lilás színű, váll nélküli, véleménye szerint igazán elegáns ruhába. ~Ez az!~ dobban meg a szíve. ~Ez kell!~*
- Ez mennyibe kerül? *kérdezi meg közömbösséget tettetve, bár közben nagyokat dobban odabenn az a szív.*
7485. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-07-07 20:33:09
Üzenet elküldve: 2019-07-07 20:33:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
//Arja és Pashthra//
* Miután megbeszélik a dolgot, mármint azt, hogy honnan jöttek és ilyesmik, Arja újabb kérdésekkel bombázza, de ezeknek ezúttal nem a fiú, hanem szívének választottja a tárgya. Pash bólint hát. *
- Nő bizony, de még milyen nő. Nem terem ilyen csak úgy a földből. * Mosolyog csillogó szemekkel, persze mit tudja ő, hogy van-e még olyan, mint Latamie, mert alig ismeri a nőket, meg szerencséje is csak a kapitányhoz volt még élete során, de ebben azért elég bizonyos. Hiába, az ifjonti naivitás, meg a szerelem rózsaszín köde, és hasonlók... *
- És igen, valóban ő a kapitány a hajón. Nem a Bájgúnár beosztottja, inkább a partnere. Vagy valami ilyesmi... * ad felvilágosítást kicsit bátortalanul, mert igazából nem tudja, hogy mik is pontosan. Szeretné azt hinni, hogy Latamie inkább partner, mint beosztott, de korábban a fojtogatás, meg a fenyegetőzés nem erről árulkodott. *
- Sok kereskedővel volt már dolgom, de egyik se volt ennyire ellenszenves, mint a Bájgúnár. * Csóválja a fejét elgondolkodva. * Ez vagy azt jelenti, hogy nagyon jó a dolgában, vagy azt, hogy egy gyökér.
* Ezen persze felnevet, nem szokott ilyen jelzőkkel dobálózni, sőt, sértegetni se másokat, de CCC ezt hozza ki belőle, még ilyen távolságból is. *
- Mondjuk ilyet? * Kap le a karfáról egy mélyvörös, elég sokat mutató felsőt, aminek az anyaga meglepően puha, a tapintása pedig szerfelett kellemes. * Ez elég szépnek tűnik. * Teszi hozzá, és Arja elé tartja, mintha csak azt nézné, hogy hogyan állna rajta. *
- A szemed színét is kiemeli. Egy feszes fekete lovagló nadrággal igazán szemrevaló lennél. Persze az üzletet is rontaná, ha mindig mindenki az ágyba akarna vinni emiatt a felső miatt... főleg a Bájgúnár. Nem maradna időd kincseket keresni. * Nevet fel az abszurd ötleten. Na, ha ez nem kilépés a komfortzónából, akkor semmi, úgyhogy gondolatban meg is dicséri magát, amiért ilyen fesztelenül képes beszélni ehhez hasonló témákról. *
- Mondjuk egy arany nyaklánc még kellene hozzá, hogy ne legyen olyan csupasz a nyakad, és kicsit elterelje a figyelmet az idomaidról. Bár, ha hosszabbat veszel, ami belóg közéjük, akkor pont arra vonzhatod a kíváncsi tekinteteket, ez már rád van bízva. * Teszi még hozzá egy kacsintás keretében. *
* Miután megbeszélik a dolgot, mármint azt, hogy honnan jöttek és ilyesmik, Arja újabb kérdésekkel bombázza, de ezeknek ezúttal nem a fiú, hanem szívének választottja a tárgya. Pash bólint hát. *
- Nő bizony, de még milyen nő. Nem terem ilyen csak úgy a földből. * Mosolyog csillogó szemekkel, persze mit tudja ő, hogy van-e még olyan, mint Latamie, mert alig ismeri a nőket, meg szerencséje is csak a kapitányhoz volt még élete során, de ebben azért elég bizonyos. Hiába, az ifjonti naivitás, meg a szerelem rózsaszín köde, és hasonlók... *
- És igen, valóban ő a kapitány a hajón. Nem a Bájgúnár beosztottja, inkább a partnere. Vagy valami ilyesmi... * ad felvilágosítást kicsit bátortalanul, mert igazából nem tudja, hogy mik is pontosan. Szeretné azt hinni, hogy Latamie inkább partner, mint beosztott, de korábban a fojtogatás, meg a fenyegetőzés nem erről árulkodott. *
- Sok kereskedővel volt már dolgom, de egyik se volt ennyire ellenszenves, mint a Bájgúnár. * Csóválja a fejét elgondolkodva. * Ez vagy azt jelenti, hogy nagyon jó a dolgában, vagy azt, hogy egy gyökér.
* Ezen persze felnevet, nem szokott ilyen jelzőkkel dobálózni, sőt, sértegetni se másokat, de CCC ezt hozza ki belőle, még ilyen távolságból is. *
- Mondjuk ilyet? * Kap le a karfáról egy mélyvörös, elég sokat mutató felsőt, aminek az anyaga meglepően puha, a tapintása pedig szerfelett kellemes. * Ez elég szépnek tűnik. * Teszi hozzá, és Arja elé tartja, mintha csak azt nézné, hogy hogyan állna rajta. *
- A szemed színét is kiemeli. Egy feszes fekete lovagló nadrággal igazán szemrevaló lennél. Persze az üzletet is rontaná, ha mindig mindenki az ágyba akarna vinni emiatt a felső miatt... főleg a Bájgúnár. Nem maradna időd kincseket keresni. * Nevet fel az abszurd ötleten. Na, ha ez nem kilépés a komfortzónából, akkor semmi, úgyhogy gondolatban meg is dicséri magát, amiért ilyen fesztelenül képes beszélni ehhez hasonló témákról. *
- Mondjuk egy arany nyaklánc még kellene hozzá, hogy ne legyen olyan csupasz a nyakad, és kicsit elterelje a figyelmet az idomaidról. Bár, ha hosszabbat veszel, ami belóg közéjük, akkor pont arra vonzhatod a kíváncsi tekinteteket, ez már rád van bízva. * Teszi még hozzá egy kacsintás keretében. *
7484. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-07-07 20:17:06
Üzenet elküldve: 2019-07-07 20:17:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Arja és Pashthra//
- Hát igen, ezt valójában én sem bánom! *mondja vidáman és őszintén, és nagyon örül neki, hogy Pashtra nem sajnálkozik a csavargás miatt a sanyarú sorsán, mint a gazdasszonya tette a tanyán sokszor, ami néha már nagyon idegesítette Arját. Mert ő bizony nem cserélte volna el az életét az asszonyéra, bármilyen jólelkű és kedves is volt vele, mert hiszen annak az élete jószerivel az artheniori piac meg a tanya között zajlott, máshol nem is járt egész életében. Hát mit sajnálta őt??*
- Latamie? Ő a kapitány, a *hát itt most gondolkoznia kell, Vidra! ez az!* - a Vidra kapitánya, ugye? A báró mondta! *mondja, még mielőtt Pashtra megkérdezné, hogy ezt meg ugyan honnan tudja.*
- Latamie, ez női név, nem? Nő a kapitány? *kérdezi kíváncsian és lelkesen.
Azon megint meglepődik egy kicsit, hogy Pash milyen élesen kritizálja a bárót, de az sem kerüli el a figyelmét, hogy a fiú azt mondja, végül is Latamie szedte őt össze, és hozta magával. ~És nem a báró.~ bár ebből nem von le semmiféle messzemenő következtetést, nem is gondolkodik rajta különösebben. A jellemzés, amit mond a kalózbáróról, viszont annyira megállja a helyét, hogy Arja szélesen elvigyorodik.*
- Hát ilyen, pont ahogy mondod. De mindegyik kereskedő ilyen, nem csak ő... *von vállat, mert őt nem idegesíti annyira a dolog, mint amennyire szemmel láthatóan Pashthrát. Furcsállja is egy picit a dolgot, de úgy véli, biztosan van valami egyéb oka is, hogy a fiú ennyire berzenkedik a soknevű báró ellen. Mindenesetre azt eldönti magában, hogy azért ennek fényében óvatosabb lesz Chayssal.
Azon meghökken egy kicsit, hogy a kovács eltűnt, nem tudta. Meg Pashtra is kicsit furcsa lesz, annyira tiltakozik a dolog ellen, egy pár pillanatig Arja nem is mond semmit, csak elgondolkodik, őt figyelve, hogy miért bizonygatja annyira, hogy minden rendben a páncéljával. Azzal, hogy a páncéling eléggé bő rajta, Arja nem foglalkozik, nem az ő páncélja, lehet hogy a fiúnak így kényelmes, ki tudja. Így aztán csak vállat von. Ha nem, hát nem. Pedig ő éppenséggel megéleztette volna a dobókéseit, de hát azt meg tudja oldani majd a fogadóban is, ha nagyon akarja.*
- Hát, valami szép új ruhát, amiben nem kell szégyenkeznem. A régi már... hát az már nagyon oda van. *most először jön egy kicsit zavarba, nem szokott ruhákról, főként nem a saját ruhájáról, és föként nem annak hiányosságairól beszélgetni férfiakkal. Így most ő tereli a témát a könnyednek szánt kijelentéssel:*
- Biztosan találok valamit. *~Amit ki is tudok fizetni.~ Azzal szorgalmasan kezdi vizsgálgatni a kínálatot, szín, méret, meg fazon szerint.*
- Nem, nem szoknyát! Ruhát szeretnék! *válaszolja az árusnak, aki mindenáron egy szép hosszú szoknyát akar rátukmálni, látván, hogy Arja valójában alsó szoknyában van.*
- Hát igen, ezt valójában én sem bánom! *mondja vidáman és őszintén, és nagyon örül neki, hogy Pashtra nem sajnálkozik a csavargás miatt a sanyarú sorsán, mint a gazdasszonya tette a tanyán sokszor, ami néha már nagyon idegesítette Arját. Mert ő bizony nem cserélte volna el az életét az asszonyéra, bármilyen jólelkű és kedves is volt vele, mert hiszen annak az élete jószerivel az artheniori piac meg a tanya között zajlott, máshol nem is járt egész életében. Hát mit sajnálta őt??*
- Latamie? Ő a kapitány, a *hát itt most gondolkoznia kell, Vidra! ez az!* - a Vidra kapitánya, ugye? A báró mondta! *mondja, még mielőtt Pashtra megkérdezné, hogy ezt meg ugyan honnan tudja.*
- Latamie, ez női név, nem? Nő a kapitány? *kérdezi kíváncsian és lelkesen.
Azon megint meglepődik egy kicsit, hogy Pash milyen élesen kritizálja a bárót, de az sem kerüli el a figyelmét, hogy a fiú azt mondja, végül is Latamie szedte őt össze, és hozta magával. ~És nem a báró.~ bár ebből nem von le semmiféle messzemenő következtetést, nem is gondolkodik rajta különösebben. A jellemzés, amit mond a kalózbáróról, viszont annyira megállja a helyét, hogy Arja szélesen elvigyorodik.*
- Hát ilyen, pont ahogy mondod. De mindegyik kereskedő ilyen, nem csak ő... *von vállat, mert őt nem idegesíti annyira a dolog, mint amennyire szemmel láthatóan Pashthrát. Furcsállja is egy picit a dolgot, de úgy véli, biztosan van valami egyéb oka is, hogy a fiú ennyire berzenkedik a soknevű báró ellen. Mindenesetre azt eldönti magában, hogy azért ennek fényében óvatosabb lesz Chayssal.
Azon meghökken egy kicsit, hogy a kovács eltűnt, nem tudta. Meg Pashtra is kicsit furcsa lesz, annyira tiltakozik a dolog ellen, egy pár pillanatig Arja nem is mond semmit, csak elgondolkodik, őt figyelve, hogy miért bizonygatja annyira, hogy minden rendben a páncéljával. Azzal, hogy a páncéling eléggé bő rajta, Arja nem foglalkozik, nem az ő páncélja, lehet hogy a fiúnak így kényelmes, ki tudja. Így aztán csak vállat von. Ha nem, hát nem. Pedig ő éppenséggel megéleztette volna a dobókéseit, de hát azt meg tudja oldani majd a fogadóban is, ha nagyon akarja.*
- Hát, valami szép új ruhát, amiben nem kell szégyenkeznem. A régi már... hát az már nagyon oda van. *most először jön egy kicsit zavarba, nem szokott ruhákról, főként nem a saját ruhájáról, és föként nem annak hiányosságairól beszélgetni férfiakkal. Így most ő tereli a témát a könnyednek szánt kijelentéssel:*
- Biztosan találok valamit. *~Amit ki is tudok fizetni.~ Azzal szorgalmasan kezdi vizsgálgatni a kínálatot, szín, méret, meg fazon szerint.*
- Nem, nem szoknyát! Ruhát szeretnék! *válaszolja az árusnak, aki mindenáron egy szép hosszú szoknyát akar rátukmálni, látván, hogy Arja valójában alsó szoknyában van.*
7483. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-07-07 19:36:46
Üzenet elküldve: 2019-07-07 19:36:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
//Arja és Pashthra//
* A fiú figyelmesen hallgatja a másikat, bár ő szociálisan nem olyan érzékeny, mint Arja, ezért nem tűnik fel neki semmiféle keserűség, amikor a szüleiről beszél. Végül is, a fiú szerint jobb nem ismerni valakit, mint felnőni az ő apjával. Persze ha olyan fiú lett volna, amire a férfi vágyott, akkor talán minden másképp alakul. Szomorú, amikor a gyermek első hibája az, hogy megszületik, a második pedig az, ahogy kinéz. *
- Annak is megvannak az előnyei * feleli inkább a csavargásra célozva * legalább te is megtanultál megállni a saját lábadon, és önellátó is vagy. Mármint, gondolom, hogy így van, ha évekig boldogultál egyedül. * Amikor a bájgúnárról kérdezik, akkor felnevet. *
- Nem, még a thargoknál. El tudod képzelni őt odalent délen? Hát, ott ismerkedtem meg a hajó legénységével. Latamie szedett össze a helyi ivóban, és hozott magával.
* Fecseg tovább, és megvonja a vállát. * Nem szimpatikus nekem az a pasi. Nem tudom miért, van valami a szemében, vagy a beszédében... Te nem figyelted még meg? Mintha folyamatosan azt figyelné, hogy mikor csaphat le. Nem csak a nőkre, bárkire. Mintha mindenki csak préda lenne a számára, olyasvalaki, aki csak addig érdekli, amíg hasznot húzhat belőle, és már az első pillanattól fogva azt figyeli rajtad, hogy mi lehet az a haszon. Nem mondom, igazán kereskedőhöz illő tulajdonság... de attól még idegesítő. * Legyint egyet, igazából még senkinek nem beszélt ennyire arról, hogy mit néz ki a férfiból, és miért utálja ennyire. Persze ha jobban belegondolna, feltűnne neki, hogy semmi baja nem volt vele addig, amíg nem kezdett el Latamie körül legyeskedni. És megfenyegetni őt. Ahogy a piacra érnek, a kérdésre megvonja a vállát, igazából ő nem nagyon akar semmit venni, csak járni egyet, szóval neki mindegy, hogy merre mennek. Persze amikor Arja megvillantja magát, akkor azért felcsillan a szeme, de sajnos nem időzhet sokat a pillantása a testen, és amúgy is, ruha takarja azt. Viszont a szoknyás fortélyt itt is sikerül alkalmaznia, és azt képzel a ruha alá, amit csak akar. Ami valamiért kísértetiesen hasonlít Latamiere. *
- Nézzük csak. De a kovácsot hagyjuk. * Mondja, és mintha hirtelen kiszáradna a torka. Nyel egy nagyot, mielőtt folytatná. * Úgy tudom, hogy eltűnt, és ha pótolták is, nem hiszem, hogy túl sok ideje lett volna berendezkedni, és megfelelő minőségű dolgokat gyártani. Amúgy is megvan mindenem. * Paskolja meg a pallos markolatát az egyik, a fokos markolatát a másik kezével. * És a páncélom sem szorul javításra.
* Persze a láncingből be kellene szedni, mert elég bő az ifjú harcosra, hiába, Meron nagyobb darab volt, mint Pash, de ezt inkább nem említi. Ha Arja nem ért hozzá, akkor talán észre se veszi a dolgot. *
- És milyen ruhákat keresel? * Tereli el inkább a beszélgetést a kényes témáról. *
* A fiú figyelmesen hallgatja a másikat, bár ő szociálisan nem olyan érzékeny, mint Arja, ezért nem tűnik fel neki semmiféle keserűség, amikor a szüleiről beszél. Végül is, a fiú szerint jobb nem ismerni valakit, mint felnőni az ő apjával. Persze ha olyan fiú lett volna, amire a férfi vágyott, akkor talán minden másképp alakul. Szomorú, amikor a gyermek első hibája az, hogy megszületik, a második pedig az, ahogy kinéz. *
- Annak is megvannak az előnyei * feleli inkább a csavargásra célozva * legalább te is megtanultál megállni a saját lábadon, és önellátó is vagy. Mármint, gondolom, hogy így van, ha évekig boldogultál egyedül. * Amikor a bájgúnárról kérdezik, akkor felnevet. *
- Nem, még a thargoknál. El tudod képzelni őt odalent délen? Hát, ott ismerkedtem meg a hajó legénységével. Latamie szedett össze a helyi ivóban, és hozott magával.
* Fecseg tovább, és megvonja a vállát. * Nem szimpatikus nekem az a pasi. Nem tudom miért, van valami a szemében, vagy a beszédében... Te nem figyelted még meg? Mintha folyamatosan azt figyelné, hogy mikor csaphat le. Nem csak a nőkre, bárkire. Mintha mindenki csak préda lenne a számára, olyasvalaki, aki csak addig érdekli, amíg hasznot húzhat belőle, és már az első pillanattól fogva azt figyeli rajtad, hogy mi lehet az a haszon. Nem mondom, igazán kereskedőhöz illő tulajdonság... de attól még idegesítő. * Legyint egyet, igazából még senkinek nem beszélt ennyire arról, hogy mit néz ki a férfiból, és miért utálja ennyire. Persze ha jobban belegondolna, feltűnne neki, hogy semmi baja nem volt vele addig, amíg nem kezdett el Latamie körül legyeskedni. És megfenyegetni őt. Ahogy a piacra érnek, a kérdésre megvonja a vállát, igazából ő nem nagyon akar semmit venni, csak járni egyet, szóval neki mindegy, hogy merre mennek. Persze amikor Arja megvillantja magát, akkor azért felcsillan a szeme, de sajnos nem időzhet sokat a pillantása a testen, és amúgy is, ruha takarja azt. Viszont a szoknyás fortélyt itt is sikerül alkalmaznia, és azt képzel a ruha alá, amit csak akar. Ami valamiért kísértetiesen hasonlít Latamiere. *
- Nézzük csak. De a kovácsot hagyjuk. * Mondja, és mintha hirtelen kiszáradna a torka. Nyel egy nagyot, mielőtt folytatná. * Úgy tudom, hogy eltűnt, és ha pótolták is, nem hiszem, hogy túl sok ideje lett volna berendezkedni, és megfelelő minőségű dolgokat gyártani. Amúgy is megvan mindenem. * Paskolja meg a pallos markolatát az egyik, a fokos markolatát a másik kezével. * És a páncélom sem szorul javításra.
* Persze a láncingből be kellene szedni, mert elég bő az ifjú harcosra, hiába, Meron nagyobb darab volt, mint Pash, de ezt inkább nem említi. Ha Arja nem ért hozzá, akkor talán észre se veszi a dolgot. *
- És milyen ruhákat keresel? * Tereli el inkább a beszélgetést a kényes témáról. *
7482. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-07-07 18:51:34
Üzenet elküldve: 2019-07-07 18:51:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Arja és Pashthra//
*Pash ahhoz képest, amilyen csendben van először, meglepően sokat megoszt magáról Arjával, aminek a lány igazán örül. Ha pedig azt is tudná, milyen gondolatok forognak a fejében Arja Pintybeli fesztelen viselkedéséről, akkor nevetve mesélné el neki, hogy mennyire elfogódott volt, amikor először beóvakodott az ajtón, hogy ott van benne az apró kis tüske, hogy Mik milyen jóképű, meg aranyos, de láthatóan észre sem veszi őt, és hogy mennyire aggasztóan szegényes az egyetlen váltás ruhája a Kereskedőház általa vélt elvárásaihoz képest.
Nagyon figyelmesen hallgatja a fiút, ahogy mesél, az apjával töltött éveiről, meg a thargok hadurának haláláról, és arról, hogy az új hadúrnak már nem akart felesküdni valamiért.*
- Hát, én egyáltalán nem ismertem a szüleimet. Mióta az eszemet tudom, azóta egyedül csavargok városról városra. *mondja tárgyilagosan, nem épp vigasztalásképpen, mert ettől nem lesz sem jobb, sem rosszabb Pashtra gyerekkora. Azt a néhány emlékfoszlányt, amikor apjával kéz a kézben sétálnak Artheniorban, nem említi, minek? Néha már maga sem tudja, nem csak képzeli-e őket. Azért az "itt kötöttem ki" résznél érzi, hogy valami hibádzik, és élesen a fiúra pillant, de ő láthatóan nem kívánja kifejteni, hogy ez pontosan hogyan és miért is történt, a lány meg nem feszegeti. Ha fontos számára, úgyis megtudja egyszer, ha meg nem, minek faggatózna? De azért azt csak megkérdezi:*
- És akkor találkoztál vele? *gondol itt a báróra. A "Hol nevelkedtél"-re nevet.*
- Hát az utcán! *már ha ezt nevelkedésnek lehet nevezni.* - Leginkább. De Lihanechben éltem néhány évig egy árvaházban is. Az jó volt! *jut eszébe Hanloren nővér meg az árvaházas idők.*
- Csak... egy kicsit unalmas. Úgyhogy elszöktem egy karavánnal, ami Wegtorenbe ment. A múlt évig ott éltem. Ide tavaly ősszel jöttem, egy kereskedőhajóval. A pestis alatt, a télen meg kint húztam meg magam egy tanyán, Arthenior közelében. Rendesek voltak velem. *mosolyog. Hát, elég sok mindent átélt már, nem egy lanawininek, akit puccosabb helyre pottyantott a sorsa meg az anyja valaga, két-három életre is elég lenne az, amit ő eddig átélt. De a kedélyét mégsem törte meg mindez, igazság szerint Arja élvezi a szabadságot.
Gondolkodik, hogy kérdezzen-e még a fiútól, de érzékeli a mélyben lévő keserűséget, így inkább nem faggatja most tovább. Különben is már a Piacon járnak, úgyhogy Arjának csak ki kell most már böknie, miért is akart annyira ide jönni.*
- Nem bánod, ha megnézzük a női ruhákat? Szükségem lenne valamire ez helyett! *libbenti meg magán az alakját körbeburkoló leplet, feltárva egy pillanatra a gyolcsinget megfeszítő finom kis kebleket, és a szoknya korccal megkötött karcsú derékrészét, bár ezt egyáltalán nem szánt szándékkal teszi.*
- Utána elnézhetünk a kovácshoz! *ajánlja fel vigaszdíjképpen: az mindig szokta érdekelni a férfiakat.*
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.07 19:06:35
*Pash ahhoz képest, amilyen csendben van először, meglepően sokat megoszt magáról Arjával, aminek a lány igazán örül. Ha pedig azt is tudná, milyen gondolatok forognak a fejében Arja Pintybeli fesztelen viselkedéséről, akkor nevetve mesélné el neki, hogy mennyire elfogódott volt, amikor először beóvakodott az ajtón, hogy ott van benne az apró kis tüske, hogy Mik milyen jóképű, meg aranyos, de láthatóan észre sem veszi őt, és hogy mennyire aggasztóan szegényes az egyetlen váltás ruhája a Kereskedőház általa vélt elvárásaihoz képest.
Nagyon figyelmesen hallgatja a fiút, ahogy mesél, az apjával töltött éveiről, meg a thargok hadurának haláláról, és arról, hogy az új hadúrnak már nem akart felesküdni valamiért.*
- Hát, én egyáltalán nem ismertem a szüleimet. Mióta az eszemet tudom, azóta egyedül csavargok városról városra. *mondja tárgyilagosan, nem épp vigasztalásképpen, mert ettől nem lesz sem jobb, sem rosszabb Pashtra gyerekkora. Azt a néhány emlékfoszlányt, amikor apjával kéz a kézben sétálnak Artheniorban, nem említi, minek? Néha már maga sem tudja, nem csak képzeli-e őket. Azért az "itt kötöttem ki" résznél érzi, hogy valami hibádzik, és élesen a fiúra pillant, de ő láthatóan nem kívánja kifejteni, hogy ez pontosan hogyan és miért is történt, a lány meg nem feszegeti. Ha fontos számára, úgyis megtudja egyszer, ha meg nem, minek faggatózna? De azért azt csak megkérdezi:*
- És akkor találkoztál vele? *gondol itt a báróra. A "Hol nevelkedtél"-re nevet.*
- Hát az utcán! *már ha ezt nevelkedésnek lehet nevezni.* - Leginkább. De Lihanechben éltem néhány évig egy árvaházban is. Az jó volt! *jut eszébe Hanloren nővér meg az árvaházas idők.*
- Csak... egy kicsit unalmas. Úgyhogy elszöktem egy karavánnal, ami Wegtorenbe ment. A múlt évig ott éltem. Ide tavaly ősszel jöttem, egy kereskedőhajóval. A pestis alatt, a télen meg kint húztam meg magam egy tanyán, Arthenior közelében. Rendesek voltak velem. *mosolyog. Hát, elég sok mindent átélt már, nem egy lanawininek, akit puccosabb helyre pottyantott a sorsa meg az anyja valaga, két-három életre is elég lenne az, amit ő eddig átélt. De a kedélyét mégsem törte meg mindez, igazság szerint Arja élvezi a szabadságot.
Gondolkodik, hogy kérdezzen-e még a fiútól, de érzékeli a mélyben lévő keserűséget, így inkább nem faggatja most tovább. Különben is már a Piacon járnak, úgyhogy Arjának csak ki kell most már böknie, miért is akart annyira ide jönni.*
- Nem bánod, ha megnézzük a női ruhákat? Szükségem lenne valamire ez helyett! *libbenti meg magán az alakját körbeburkoló leplet, feltárva egy pillanatra a gyolcsinget megfeszítő finom kis kebleket, és a szoknya korccal megkötött karcsú derékrészét, bár ezt egyáltalán nem szánt szándékkal teszi.*
- Utána elnézhetünk a kovácshoz! *ajánlja fel vigaszdíjképpen: az mindig szokta érdekelni a férfiakat.*
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.07 19:06:35
7481. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-07-07 18:17:40
Üzenet elküldve: 2019-07-07 18:17:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
//Arja és Pashthra//
* Az ifjú harcos megjegyzi magában, hogy megannyi ismeretlen arc lett a Pintyben, miközben ő csak egy estét maradt ki, és nagyjából senkit nem ismer. Arja viszont úgy sürög forog, mintha mindenkinek a barátja lenne, mindenkivel jóban lenne. A fiú irigyli ezért, amiért ilyen könnyen tud ismerkedni, és beilleszkedni. Neki sose volt ez a dolog az erőssége. Türelmesen vár hát, és csak utána nyitja ki az ajtót, és kíséri ki a lányt, ahol aztán nem kell sokáig eméssze magát, hogy ugyan milyen témával kezdeményezzen beszélgetést, mert úgy tűnik, hogy a kincskereső kalandor erről is gondoskodik. *
- Nem, kettesben nőttem fel az apámmal. * Csóválja meg a fejét, ahogy választ ad a kérdésre. * Vagyis, az életem nagy részét vele töltöttem, mielőtt eljöttem otthonról. Elég sokáig vándoroltam egyedül, boldogultam ahogy tudtam, mielőtt a thargokhoz érkeztem volna. Ott hűséget fogadtam Kagannak, és beálltam a harcosai közé. De hát Kagan meghalt, ezzel pedig az én hűségesküm is. Az új vezért nem ismerem, és mielőtt hűséget fogadhattam volna neki... hát, itt kötöttem ki. * Int a háta mögé, a Pinty irányába. * ~ Vagyis inkább Latamie karjai között kötöttem ki, de ez most mindegy... ~
- Igazából ez az első nagyváros, ahol megfordulok. * Mondja, Artheniorra gondolva. * Persze itt már többször jártam, de érted. A többi helyen nem voltam még soha. Na és te hol nevelkedtél? Meg kincsvadászként biztos sok helyen megfordultál már. * Tereli a témát inkább a másikra egy halovány mosoly kíséretében. Egyébként a válaszadás közben nem látszódnak rajta érzelmek, már rég elfogadta a gyerekkorát, és már egy ideje az undor, és az ingerültség is csak akkor ül ki az arcára, ha huzamosabb ideig beszél az apjáról, vagy a gyerekkoráról. Persze az alkohol hatása kivétel ez alól. Láthatóan Kagan halála se érintette meg, nem igazán ismerte, bár jótevője volt, és busásan fizette a szolgálatait. *
* Az ifjú harcos megjegyzi magában, hogy megannyi ismeretlen arc lett a Pintyben, miközben ő csak egy estét maradt ki, és nagyjából senkit nem ismer. Arja viszont úgy sürög forog, mintha mindenkinek a barátja lenne, mindenkivel jóban lenne. A fiú irigyli ezért, amiért ilyen könnyen tud ismerkedni, és beilleszkedni. Neki sose volt ez a dolog az erőssége. Türelmesen vár hát, és csak utána nyitja ki az ajtót, és kíséri ki a lányt, ahol aztán nem kell sokáig eméssze magát, hogy ugyan milyen témával kezdeményezzen beszélgetést, mert úgy tűnik, hogy a kincskereső kalandor erről is gondoskodik. *
- Nem, kettesben nőttem fel az apámmal. * Csóválja meg a fejét, ahogy választ ad a kérdésre. * Vagyis, az életem nagy részét vele töltöttem, mielőtt eljöttem otthonról. Elég sokáig vándoroltam egyedül, boldogultam ahogy tudtam, mielőtt a thargokhoz érkeztem volna. Ott hűséget fogadtam Kagannak, és beálltam a harcosai közé. De hát Kagan meghalt, ezzel pedig az én hűségesküm is. Az új vezért nem ismerem, és mielőtt hűséget fogadhattam volna neki... hát, itt kötöttem ki. * Int a háta mögé, a Pinty irányába. * ~ Vagyis inkább Latamie karjai között kötöttem ki, de ez most mindegy... ~
- Igazából ez az első nagyváros, ahol megfordulok. * Mondja, Artheniorra gondolva. * Persze itt már többször jártam, de érted. A többi helyen nem voltam még soha. Na és te hol nevelkedtél? Meg kincsvadászként biztos sok helyen megfordultál már. * Tereli a témát inkább a másikra egy halovány mosoly kíséretében. Egyébként a válaszadás közben nem látszódnak rajta érzelmek, már rég elfogadta a gyerekkorát, és már egy ideje az undor, és az ingerültség is csak akkor ül ki az arcára, ha huzamosabb ideig beszél az apjáról, vagy a gyerekkoráról. Persze az alkohol hatása kivétel ez alól. Láthatóan Kagan halála se érintette meg, nem igazán ismerte, bár jótevője volt, és busásan fizette a szolgálatait. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10038-10057