Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 236 (4701. - 4720. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
4720. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-03-08 10:03:33
Üzenet elküldve: 2016-03-08 10:03:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Frey//
- Én mindig jól szórakozom. *Mondja ugyanazzal a hangnemmel a feltett kérdésre. Persze érzi ő, hogy a lány valamiféle sértésnek veszi a kaján vigyort az arcán, de nincs hozzá humorérzéke, hogy kifejtse az ellenkezőjét. Mellesleg valóban jól szórakozik, nem gondolta volna, hogy szavai valóban éket vernek az elfben, de ennek az információnak a tulajdonában most egészen jó kedve lett, s nem azért mert Freyt nyomasztják azok, amiket neki mondott, inkább csak azért, amit el is mondott neki. Ha nem lettek volna rá hatással, nem hallaná őket újra és újra.
Alyna produkciójára flegma szemöldökvonás a reakció. Remélte, hogy életének az a szakasza, amikor egy gyíkkal vív néma szócsatát, már lezárult és nem fogja ilyen hülyén érezni magát, de lám, megint itt van. És itt van a dög és nem hagy ki egyetlen pillanatot sem, hogy mindenért a férfit hibáztassa. Válaszként megrázza a fejét és a lány mutat, jelezvén, hogy saját meglátása szerint maga a lány felelős a jelenlegi állapotáért, neki ehhez aztán semmi köze. Egyrészt megmondta, hogy nem barátok, más oldalról pedig az elf saját bevallása szerint sem rendelkezik olyan énnel, ami esetleg gyengédebb érzelmeket kovácsolnának a pletykaárus felé, hogy az nyomasztaná. Ez meg sem fordul a fejében.
Végig hallgatja a lány karavánpihenős beszédét és nem tehet róla, de mosolyog.*
- Tudod az a helyzet, hogy arra az álláspontra jutottam, hogy, ha már úgyis megfogok halni az utolsó napjaimat nem úgy kívánom tölteni, hogy elébe megyek a veszélynek, hősködök, vagy a munkámnak élek, hanem az élet egyéb, jóval kellemesebb pillanatainak oltárán adózok. *Nem teszi hozzá, hogy mivel, bár elég egyértelmű mire célozgat. Egyértelmű legalábbis mindenki más számára, de talán Freynek annyira mégsem.*
- Nem állítalak meg, ha menni akarsz, ha úgy érzed neked így jobb, hát menj. *Észérvekkel úgysem menne semmire, és a lány egyébként is elég elszántnak tűnik, hogy útnak induljon, de azért egy kérdése mégis akad.* Tudod Frey, az információtovábbításhoz értek kicsit. Az út innen a pihenőig meglehetősen hosszú, a város pedig szívesen titkol el információkat, hogy ne legyen pánik. Talán ahova tartasz, már nem is létezik, csak a szóbeszédben. Talán mégsem védték meg a karavánpihenőt és csak halált fogsz lelni. *Egész rideg hangon közli, a vigyor már leolvad az arcáról.
Ekkor kezd el Frey is furcsán viselkedni, nem elég, hogy hosszasan belenéz a szemeibe, amitől már Caleth lesz zavarban, de elsápad és olyan képet vág, mintha nem is ő állna vele szemben, hanem egy kísértet.*
- Most mi van? *Néz a gyíkra értetlenül. És jön a többi, a sikkantás, a könnyezés. A helyzet pontosan olyan, amivel egy maga fajta fickó nem tud mit kezdeni. Tanácstalanul áll a helyzet előtt.*
- Ki mondta, hogy akarod? *Teljesen értelmetlen minden, ami történik, futó pillantást vet környezete felé, némely a közelükben ácsorgó felvont szemöldökkel figyeli a lány produkcióját, s, ha valamit, hát azt Caleth sem akarja, hogy hibbantnak tartsák a lányt, ezért nem érdekli, ha a lány utálja, hogy hozzáérnek, az sem, ha Alyna beleharap a kezébe, erőteljes mozdulatot teszi arra, hogy innen olyan helyre vigye a magánkívüli szőkeséget, ahol egyedül lehetnek.*
- Semmi gond, itt vagyok. *Mintha ezzel megnyugtatná.*
- Én mindig jól szórakozom. *Mondja ugyanazzal a hangnemmel a feltett kérdésre. Persze érzi ő, hogy a lány valamiféle sértésnek veszi a kaján vigyort az arcán, de nincs hozzá humorérzéke, hogy kifejtse az ellenkezőjét. Mellesleg valóban jól szórakozik, nem gondolta volna, hogy szavai valóban éket vernek az elfben, de ennek az információnak a tulajdonában most egészen jó kedve lett, s nem azért mert Freyt nyomasztják azok, amiket neki mondott, inkább csak azért, amit el is mondott neki. Ha nem lettek volna rá hatással, nem hallaná őket újra és újra.
Alyna produkciójára flegma szemöldökvonás a reakció. Remélte, hogy életének az a szakasza, amikor egy gyíkkal vív néma szócsatát, már lezárult és nem fogja ilyen hülyén érezni magát, de lám, megint itt van. És itt van a dög és nem hagy ki egyetlen pillanatot sem, hogy mindenért a férfit hibáztassa. Válaszként megrázza a fejét és a lány mutat, jelezvén, hogy saját meglátása szerint maga a lány felelős a jelenlegi állapotáért, neki ehhez aztán semmi köze. Egyrészt megmondta, hogy nem barátok, más oldalról pedig az elf saját bevallása szerint sem rendelkezik olyan énnel, ami esetleg gyengédebb érzelmeket kovácsolnának a pletykaárus felé, hogy az nyomasztaná. Ez meg sem fordul a fejében.
Végig hallgatja a lány karavánpihenős beszédét és nem tehet róla, de mosolyog.*
- Tudod az a helyzet, hogy arra az álláspontra jutottam, hogy, ha már úgyis megfogok halni az utolsó napjaimat nem úgy kívánom tölteni, hogy elébe megyek a veszélynek, hősködök, vagy a munkámnak élek, hanem az élet egyéb, jóval kellemesebb pillanatainak oltárán adózok. *Nem teszi hozzá, hogy mivel, bár elég egyértelmű mire célozgat. Egyértelmű legalábbis mindenki más számára, de talán Freynek annyira mégsem.*
- Nem állítalak meg, ha menni akarsz, ha úgy érzed neked így jobb, hát menj. *Észérvekkel úgysem menne semmire, és a lány egyébként is elég elszántnak tűnik, hogy útnak induljon, de azért egy kérdése mégis akad.* Tudod Frey, az információtovábbításhoz értek kicsit. Az út innen a pihenőig meglehetősen hosszú, a város pedig szívesen titkol el információkat, hogy ne legyen pánik. Talán ahova tartasz, már nem is létezik, csak a szóbeszédben. Talán mégsem védték meg a karavánpihenőt és csak halált fogsz lelni. *Egész rideg hangon közli, a vigyor már leolvad az arcáról.
Ekkor kezd el Frey is furcsán viselkedni, nem elég, hogy hosszasan belenéz a szemeibe, amitől már Caleth lesz zavarban, de elsápad és olyan képet vág, mintha nem is ő állna vele szemben, hanem egy kísértet.*
- Most mi van? *Néz a gyíkra értetlenül. És jön a többi, a sikkantás, a könnyezés. A helyzet pontosan olyan, amivel egy maga fajta fickó nem tud mit kezdeni. Tanácstalanul áll a helyzet előtt.*
- Ki mondta, hogy akarod? *Teljesen értelmetlen minden, ami történik, futó pillantást vet környezete felé, némely a közelükben ácsorgó felvont szemöldökkel figyeli a lány produkcióját, s, ha valamit, hát azt Caleth sem akarja, hogy hibbantnak tartsák a lányt, ezért nem érdekli, ha a lány utálja, hogy hozzáérnek, az sem, ha Alyna beleharap a kezébe, erőteljes mozdulatot teszi arra, hogy innen olyan helyre vigye a magánkívüli szőkeséget, ahol egyedül lehetnek.*
- Semmi gond, itt vagyok. *Mintha ezzel megnyugtatná.*
4719. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-03-08 09:07:20
Üzenet elküldve: 2016-03-08 09:07:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Eladó!//
*Maereh végül elindul a tisztásról, Nagyonmagas lassan lépked, mintha ő is érezné, hogy a gazdája csak vonakodva hagyja ott a társait.
De nincs mit tenni, dologhoz kell látni, tudja ezt a törpelény.*
~És végtére is a Rend harcosai mellett én csak útban lennék, míg a támadót keresik. Rhebosse meg talán hazamegy Syss-szel. Valami finomság kellene neki, ami picit felvidítja, vagy legalább megnyugtatja. Mi is legyen?~
*Mae elgondolkodva lovagol el a piactér széléig, és már éppen lecsúszna a lova nyergéből, mikor törpés akcentust hall. Valaki nagy hangon kardokat kínál eladásra.*
~Vértek és kardok? Zsoldos lenne, ki a zsákmányt árulja?~
*A hang nem ismerős a törpelánynak, de nem is csoda, mert a név sem az, amit felé sodor az enyhe szellő. Most már érdeklődve forog Nagyonmagas nyergében, majd inkább kíváncsiságtól, mint szükségtől vezetve, a lovát arrafelé fordítja, ahol, ha jól látja egy törpe áll valamiféle szekéren.*
~De milyen furcsa jármű az már!~
*Mae a piacot megkerülve, és egyelőre a vásárlást kicsit halasztva, odaléptet a lovával, majd ügyesen lecsúszik a nyeregből.*
- Szép napot, Gorik uraság! *köszönti a másikat, majd kissé elkerekedő szemekkel nézi azt a járművet, vagy mit, amin a másik áll.* Ez meg mi a csuda? *int kezével a szekérféleség felé, de aztán az árura is néz, meg persze a törpére is, kis mosollyal.* Kovácsmunkákat árulsz, ugye? Én érdeklődnék, hogy kicsi kalapácsod van-é?
*Bizony nem ártana még egy-két szerszám neki sem, a kis szobácskája ugyan nem igazi műhely, mindene nem lehet, de még egy kicsi kalapács, meg pár okos szerszám talán jól jönne, már addig is, amíg nincs állandó helye.*
*Maereh végül elindul a tisztásról, Nagyonmagas lassan lépked, mintha ő is érezné, hogy a gazdája csak vonakodva hagyja ott a társait.
De nincs mit tenni, dologhoz kell látni, tudja ezt a törpelény.*
~És végtére is a Rend harcosai mellett én csak útban lennék, míg a támadót keresik. Rhebosse meg talán hazamegy Syss-szel. Valami finomság kellene neki, ami picit felvidítja, vagy legalább megnyugtatja. Mi is legyen?~
*Mae elgondolkodva lovagol el a piactér széléig, és már éppen lecsúszna a lova nyergéből, mikor törpés akcentust hall. Valaki nagy hangon kardokat kínál eladásra.*
~Vértek és kardok? Zsoldos lenne, ki a zsákmányt árulja?~
*A hang nem ismerős a törpelánynak, de nem is csoda, mert a név sem az, amit felé sodor az enyhe szellő. Most már érdeklődve forog Nagyonmagas nyergében, majd inkább kíváncsiságtól, mint szükségtől vezetve, a lovát arrafelé fordítja, ahol, ha jól látja egy törpe áll valamiféle szekéren.*
~De milyen furcsa jármű az már!~
*Mae a piacot megkerülve, és egyelőre a vásárlást kicsit halasztva, odaléptet a lovával, majd ügyesen lecsúszik a nyeregből.*
- Szép napot, Gorik uraság! *köszönti a másikat, majd kissé elkerekedő szemekkel nézi azt a járművet, vagy mit, amin a másik áll.* Ez meg mi a csuda? *int kezével a szekérféleség felé, de aztán az árura is néz, meg persze a törpére is, kis mosollyal.* Kovácsmunkákat árulsz, ugye? Én érdeklődnék, hogy kicsi kalapácsod van-é?
*Bizony nem ártana még egy-két szerszám neki sem, a kis szobácskája ugyan nem igazi műhely, mindene nem lehet, de még egy kicsi kalapács, meg pár okos szerszám talán jól jönne, már addig is, amíg nincs állandó helye.*
4718. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-03-08 08:35:21
Üzenet elküldve: 2016-03-08 08:35:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Lorsan és Nitta//
- Úgy látszik, ez jellemző ránk *felel jókedvűen.* Az egyikünk kitalál valamit, a másikunk hozzáteszi a magáét és már jönnek is a jobbnál jobb ötletek. Te nem így vetted észre eddig?
*Nitta ezt tapasztalta, bármiről is legyen szó, akár a főzés, akár a ház, akár amit a házban tettek, minden így indult, egy pici valamivel kezdtek, aztán valahogy minden kinőtte magát.*
- Akkor egészben. Lehet, hogy ha így haladunk hazafelé száron vezetjük majd Szelídet. Azért őt sem lehet csak úgy túlterhelni.
*Lorsan mozdulata félreérthetetlen, Nitta egészen pontosan érzi azt az apró simítást.*
- Nézzük meg hol kaphatsz epret? *kérdezi játékosan, de azért cseppet elpirul.
Aztán komolyabbá válik a tekintete, elgondolkodóbbá, úgy néz fel a párjára, a halványzöld szempárba.*
- Az erdőben? Nem mentél volna újra vissza a törzshöz? Úgy értem, ha kiderült volna a nyáron, hogy, nem is tudom, szóval ha nem sikerült volna, nem mentél volna vissza hozzájuk?
*Kényes kérdés, ezt Nitta is tudja, de valahol mégis kíváncsi, vajon hiányzik-e az elfnek az a hegy. Először még neki is mesélt róla, de aztán a Barakkból az erdőbe vitte, a tóhoz. Az ő tavukhoz. Ott sátoroztak a nyáron, és oda építették a házukat is Bry segítségével. Nittának az a ház az otthon, az első, mióta csak elhagyták Wegtorent és a Wynn birtokot.
Halkan sóhajt, ahogy eszébe jut gyermekkori otthona, de már nem akarna visszafordulni, az, amit Lorsannal építettek fel, és igen, még mindig formálják, már az a szíve helye.
A pecsenyésnél végre megtöltik korgó gyomrukat, de Nittának rá kell jönnie, hogy bizony bárhol és bármikor lehet csempészni egy kis édességet az életbe.*
- Ahogy mondod, anyag, és persze a szerszám nagyon fontos, hogy megfelelő legyen, meg a vetőmag.
*Bár az arcán még ott van némi pír, de Nitta képes komoly pofival helyeselni.*
- Utánanézünk? Már igazán nem sok van hátra, és akkor lassan indulhatunk is.
*A lány elmosolyodik, körbepillant.*
- Arra balra láttam kelmeféléket.
- Úgy látszik, ez jellemző ránk *felel jókedvűen.* Az egyikünk kitalál valamit, a másikunk hozzáteszi a magáét és már jönnek is a jobbnál jobb ötletek. Te nem így vetted észre eddig?
*Nitta ezt tapasztalta, bármiről is legyen szó, akár a főzés, akár a ház, akár amit a házban tettek, minden így indult, egy pici valamivel kezdtek, aztán valahogy minden kinőtte magát.*
- Akkor egészben. Lehet, hogy ha így haladunk hazafelé száron vezetjük majd Szelídet. Azért őt sem lehet csak úgy túlterhelni.
*Lorsan mozdulata félreérthetetlen, Nitta egészen pontosan érzi azt az apró simítást.*
- Nézzük meg hol kaphatsz epret? *kérdezi játékosan, de azért cseppet elpirul.
Aztán komolyabbá válik a tekintete, elgondolkodóbbá, úgy néz fel a párjára, a halványzöld szempárba.*
- Az erdőben? Nem mentél volna újra vissza a törzshöz? Úgy értem, ha kiderült volna a nyáron, hogy, nem is tudom, szóval ha nem sikerült volna, nem mentél volna vissza hozzájuk?
*Kényes kérdés, ezt Nitta is tudja, de valahol mégis kíváncsi, vajon hiányzik-e az elfnek az a hegy. Először még neki is mesélt róla, de aztán a Barakkból az erdőbe vitte, a tóhoz. Az ő tavukhoz. Ott sátoroztak a nyáron, és oda építették a házukat is Bry segítségével. Nittának az a ház az otthon, az első, mióta csak elhagyták Wegtorent és a Wynn birtokot.
Halkan sóhajt, ahogy eszébe jut gyermekkori otthona, de már nem akarna visszafordulni, az, amit Lorsannal építettek fel, és igen, még mindig formálják, már az a szíve helye.
A pecsenyésnél végre megtöltik korgó gyomrukat, de Nittának rá kell jönnie, hogy bizony bárhol és bármikor lehet csempészni egy kis édességet az életbe.*
- Ahogy mondod, anyag, és persze a szerszám nagyon fontos, hogy megfelelő legyen, meg a vetőmag.
*Bár az arcán még ott van némi pír, de Nitta képes komoly pofival helyeselni.*
- Utánanézünk? Már igazán nem sok van hátra, és akkor lassan indulhatunk is.
*A lány elmosolyodik, körbepillant.*
- Arra balra láttam kelmeféléket.
4717. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-03-07 22:57:49
Üzenet elküldve: 2016-03-07 22:57:49
ÚJ
![>Yerougha Enchris [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10838_1486992453_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
//Indul a mandula//
*No, igen, a város az város. Sok ember csak akkor érzi jól magát, ha bezsúfolja magát hasonszőrűek közé, házakkal teletömött utcácskákba, változatos közösségi helyekkel, ahol még többen vannak, az egészet lehetőleg fallal körülvéve, hogy még nyomasztóbb legyen az egész. Aztán nyugodtan hátradőlhetnek, hogy végre biztonságban vannak. Ha meg a vérükbe fagyva találnák őket remek döntésük egyenes következményeként, nos, hát arról már úgysem tudnának semmit. Szóval részéről inkább csak egy semleges vállvonás jut Artheniornak, amikor végre elérik a város határát, hogy aztán a piactérre való eljutással végre teljesítsék az utolsó nagy nekirugaszkodást.
Maga is lekászálódik a nyeregből, s ha Manuri le is rágja érte a fülét - ami felettébb valószínű - pár percre megpihen valami kényelmes vagy épp tökéletesen kényelmetlen alkalmatosságon. Beszélni így is tud, csak kedvesének nem árt odatelepedni melléje, ha hallani is szeretné, hogy mit mond. Nem mellesleg támogató puszikat is elfogad.*
- Étkekben és hozzávalókban te vagy a legjobb, ezt tehát rád bíznám, én pedig vállalom a cipekedést *nyújtóztatja ki egy kissé gerincét rutinos karmozdulatok segítségével.*
- Ami viszont a többit illeti *küzdi vissza magát állásba, a frissesség álságos érzetével*, az igényel némi türelmet. Azt hiszem, eljött az ideje, hogy egy kicsit elkényeztesselek.
*Egyetlen gyengéje ez a kis félvér vakarcs, szinte nincs olyan, amit meg ne tenne érte, és ellenállhatatlan késztetést érez arra is, hogy elhalmozza minden földi jóval. Rilai és Leandana természetesen szabad kezet kap, hogy a dolgaikat intézzék, végtére is ezért vannak itt. Ő maga pedig nekilát, hogy végigszemezgesse az árusok rejtett, vagy kevésbé rejtett kincseit, remélhetőleg Manurival a nyomában. Bár ajándékot ad, nem mindegy, jó szívvel fogadja-e a másik.
Először régi nagy adósságát törleszti, és hátast keres szerelmének. Végül egy kis, fehér, hejre kis lovacskában állapodik meg az egyik árussal, remélhetőleg jegyese heves bólogatása és boldogsága közepette. A következő jelölt egy csataménnek befogható jószág, már persze a lovak világából; asszonyok között is látott már erre alkalmas példányt. Még szerencse, hogy Fúriát kissé odébb kötötte ki, így nem kell látnia, hogy köttetik meg az üzlet némi alkudozás után a helyettesére, egy fekete ménre.
Minthogy a bordély-fiaskó óta különösen lapátol a félelfnél, a következő kiszemelt jelölt egy kertirémbe oltott házi cukorfalat, melyet ugyan kóbor jószágok közül is keríthetne valahol a szegénynegyed utcáin, de így, a nők számára oly kedves vásárlási trükkel mégiscsak hatékonyabban kurtítaná meg vélt és valós bűneinek listáját. Alaposan vizsgálódás és minden szempont egybevetése után végül azt a kis kajlafülű korcsot választja, amely a legkíváncsibb és a legbátrabb, hogy kedvese ölébe bújjon. Ezt a derék ebet rögtön rokonléleknek érzi, mármint ami a Manuri ölébe való minél mélyebb belebújás igényét illeti.
A legutolsó tétel az ugyancsak régóta ígérgetett ruha, melynek elődjét még kapcsolatuk hajnalán vásárolta. Szerelme a legfinomabb selyemruhát kapja, amit csak elképzelni lehet, és amivel megpukkaszthatja az összes nyafka nemeskisasszonyt Artheniorban. Erre még csak nem is alkuszik, méltatlan lenne az imádott hölggyel szemben. Mire mindent kifizet, összesen 1500 arannyal van kevesebb az erszényében (Mesélő (Archon)).
És mellé fáradtabbnak érzi magát, mint az egész úttól. Ennivalójuk még mindig nincs, de ez vélhetően már a kisebb teendő. Ha pedig nagyon éhesek volnának, még mindig ott a Pegazus, ahol éhüket elverhetik. Két útitársuk vélhetően úgyis betér oda, ha végeztek a vásárlással.*
*No, igen, a város az város. Sok ember csak akkor érzi jól magát, ha bezsúfolja magát hasonszőrűek közé, házakkal teletömött utcácskákba, változatos közösségi helyekkel, ahol még többen vannak, az egészet lehetőleg fallal körülvéve, hogy még nyomasztóbb legyen az egész. Aztán nyugodtan hátradőlhetnek, hogy végre biztonságban vannak. Ha meg a vérükbe fagyva találnák őket remek döntésük egyenes következményeként, nos, hát arról már úgysem tudnának semmit. Szóval részéről inkább csak egy semleges vállvonás jut Artheniornak, amikor végre elérik a város határát, hogy aztán a piactérre való eljutással végre teljesítsék az utolsó nagy nekirugaszkodást.
Maga is lekászálódik a nyeregből, s ha Manuri le is rágja érte a fülét - ami felettébb valószínű - pár percre megpihen valami kényelmes vagy épp tökéletesen kényelmetlen alkalmatosságon. Beszélni így is tud, csak kedvesének nem árt odatelepedni melléje, ha hallani is szeretné, hogy mit mond. Nem mellesleg támogató puszikat is elfogad.*
- Étkekben és hozzávalókban te vagy a legjobb, ezt tehát rád bíznám, én pedig vállalom a cipekedést *nyújtóztatja ki egy kissé gerincét rutinos karmozdulatok segítségével.*
- Ami viszont a többit illeti *küzdi vissza magát állásba, a frissesség álságos érzetével*, az igényel némi türelmet. Azt hiszem, eljött az ideje, hogy egy kicsit elkényeztesselek.
*Egyetlen gyengéje ez a kis félvér vakarcs, szinte nincs olyan, amit meg ne tenne érte, és ellenállhatatlan késztetést érez arra is, hogy elhalmozza minden földi jóval. Rilai és Leandana természetesen szabad kezet kap, hogy a dolgaikat intézzék, végtére is ezért vannak itt. Ő maga pedig nekilát, hogy végigszemezgesse az árusok rejtett, vagy kevésbé rejtett kincseit, remélhetőleg Manurival a nyomában. Bár ajándékot ad, nem mindegy, jó szívvel fogadja-e a másik.
Először régi nagy adósságát törleszti, és hátast keres szerelmének. Végül egy kis, fehér, hejre kis lovacskában állapodik meg az egyik árussal, remélhetőleg jegyese heves bólogatása és boldogsága közepette. A következő jelölt egy csataménnek befogható jószág, már persze a lovak világából; asszonyok között is látott már erre alkalmas példányt. Még szerencse, hogy Fúriát kissé odébb kötötte ki, így nem kell látnia, hogy köttetik meg az üzlet némi alkudozás után a helyettesére, egy fekete ménre.
Minthogy a bordély-fiaskó óta különösen lapátol a félelfnél, a következő kiszemelt jelölt egy kertirémbe oltott házi cukorfalat, melyet ugyan kóbor jószágok közül is keríthetne valahol a szegénynegyed utcáin, de így, a nők számára oly kedves vásárlási trükkel mégiscsak hatékonyabban kurtítaná meg vélt és valós bűneinek listáját. Alaposan vizsgálódás és minden szempont egybevetése után végül azt a kis kajlafülű korcsot választja, amely a legkíváncsibb és a legbátrabb, hogy kedvese ölébe bújjon. Ezt a derék ebet rögtön rokonléleknek érzi, mármint ami a Manuri ölébe való minél mélyebb belebújás igényét illeti.
A legutolsó tétel az ugyancsak régóta ígérgetett ruha, melynek elődjét még kapcsolatuk hajnalán vásárolta. Szerelme a legfinomabb selyemruhát kapja, amit csak elképzelni lehet, és amivel megpukkaszthatja az összes nyafka nemeskisasszonyt Artheniorban. Erre még csak nem is alkuszik, méltatlan lenne az imádott hölggyel szemben. Mire mindent kifizet, összesen 1500 arannyal van kevesebb az erszényében (Mesélő (Archon)).
És mellé fáradtabbnak érzi magát, mint az egész úttól. Ennivalójuk még mindig nincs, de ez vélhetően már a kisebb teendő. Ha pedig nagyon éhesek volnának, még mindig ott a Pegazus, ahol éhüket elverhetik. Két útitársuk vélhetően úgyis betér oda, ha végeztek a vásárlással.*
4716. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-03-07 21:11:55
Üzenet elküldve: 2016-03-07 21:11:55
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Lorsan és Nitta//
– Na, minél tovább beszélünk ezekről, annál több minden jut az eszünkben. Nem is rossz így. Feljegyzünk pár dolgot, hogy mit kellene venni, aztán sorra eszünkbe jutnak más dolgok is.
* Figyelemelterelésnek is jó, sőt, remek. *
- Megvenni egészben. Ha kicsorbul, azt meg tudom élezni, nyelet meg tudok faragni később, mikor szükség lesz rá.
* Nem lesz valami hű de szép meg minden, a célnak meg fog felelni. Azért nem egy elveszett lélek ő, amit lehet, azt megoldja kútfőből. *
- Igen, szeretem a finomságokat. Meg úgy nagyjából mindent, ami jó és szép is.
* Magához húzza Nittát és hát egyik ujja picit a fenekére téved. Bizony, szereti, ami szép és formás, jó. *
- Igen, szerintem egész jól egymásra találtunk. Kellemes így és szerintem a te nevedben is mondhatom, hogy jó így az élet. Neked köszönhetően nem kallódom az erdőben valahol egymagam.
* Az a sok évnyi magány, bár mondhatná, hogy megszokta, de van, amit csak elviselni lehet, de megszokni nem. Nitta volt az, aki kihúzta őt a letargiából.
Megérkeznek végre a pecsenyéshez is, sorukat kivárva kéri ki az adagjukat és még elvitelre is vesz falnivalót. Neki is látnak az evésnek és láthatóan ízlik Nittának is a hús. Neki is, nagyon finom. *
- Megjegyzek én mindent, ami jó és finom. Hmm.
* Finom is, de fel is morran. ~Már megint ingerel. Aha, rá is jött!~ Elvigyorodik, nagyon gonoszul. *
- Szerszám, vetőmag és anyag, legalábbis most. De a többit majd otthon kettesben megbeszéljük.
* Nem hagyja futni kedvesét, oh nem, ha már így elszólta magát. *
– Na, minél tovább beszélünk ezekről, annál több minden jut az eszünkben. Nem is rossz így. Feljegyzünk pár dolgot, hogy mit kellene venni, aztán sorra eszünkbe jutnak más dolgok is.
* Figyelemelterelésnek is jó, sőt, remek. *
- Megvenni egészben. Ha kicsorbul, azt meg tudom élezni, nyelet meg tudok faragni később, mikor szükség lesz rá.
* Nem lesz valami hű de szép meg minden, a célnak meg fog felelni. Azért nem egy elveszett lélek ő, amit lehet, azt megoldja kútfőből. *
- Igen, szeretem a finomságokat. Meg úgy nagyjából mindent, ami jó és szép is.
* Magához húzza Nittát és hát egyik ujja picit a fenekére téved. Bizony, szereti, ami szép és formás, jó. *
- Igen, szerintem egész jól egymásra találtunk. Kellemes így és szerintem a te nevedben is mondhatom, hogy jó így az élet. Neked köszönhetően nem kallódom az erdőben valahol egymagam.
* Az a sok évnyi magány, bár mondhatná, hogy megszokta, de van, amit csak elviselni lehet, de megszokni nem. Nitta volt az, aki kihúzta őt a letargiából.
Megérkeznek végre a pecsenyéshez is, sorukat kivárva kéri ki az adagjukat és még elvitelre is vesz falnivalót. Neki is látnak az evésnek és láthatóan ízlik Nittának is a hús. Neki is, nagyon finom. *
- Megjegyzek én mindent, ami jó és finom. Hmm.
* Finom is, de fel is morran. ~Már megint ingerel. Aha, rá is jött!~ Elvigyorodik, nagyon gonoszul. *
- Szerszám, vetőmag és anyag, legalábbis most. De a többit majd otthon kettesben megbeszéljük.
* Nem hagyja futni kedvesét, oh nem, ha már így elszólta magát. *
4715. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-03-07 20:52:24
Üzenet elküldve: 2016-03-07 20:52:24
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 825
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 825
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Indul a mandula//
*Nehezen tudná megfogalmazni mennyire megkönnyebbül attól, hogy beérnek végre a városba és az ismerős utcák kanyarognak előtte. A Vashegyi utakat is kezdi kiismerni, az erdőben is elboldogul már de az mégsem ugyanaz. Amint lehetősége van rá Fúria hátáról is lecsusszan, már teljesen lezsibbadtak a lábai és a fenekét is elülte. Jobb esetben fel nem törte, de még az sem kizárt. Ennyit ritkán ül lóháton.*
-Végre! Szóval nekünk mire van szükségünk?
*Fordul kérdőn Yero felé, de ha Leandanának, vagy Rilainak esetleg szüksége lenne a segítségükre, akkor áll rendelkezésükre. Ám addig is saját ügyeiket rendezik el.*
-Nincs otthon semmi.
*Bizony kipakolta a kamrát, mert nem lehetett tudni mikor érnek vissza, visszaérnek-e egyáltalán.*
*Nehezen tudná megfogalmazni mennyire megkönnyebbül attól, hogy beérnek végre a városba és az ismerős utcák kanyarognak előtte. A Vashegyi utakat is kezdi kiismerni, az erdőben is elboldogul már de az mégsem ugyanaz. Amint lehetősége van rá Fúria hátáról is lecsusszan, már teljesen lezsibbadtak a lábai és a fenekét is elülte. Jobb esetben fel nem törte, de még az sem kizárt. Ennyit ritkán ül lóháton.*
-Végre! Szóval nekünk mire van szükségünk?
*Fordul kérdőn Yero felé, de ha Leandanának, vagy Rilainak esetleg szüksége lenne a segítségükre, akkor áll rendelkezésükre. Ám addig is saját ügyeiket rendezik el.*
-Nincs otthon semmi.
*Bizony kipakolta a kamrát, mert nem lehetett tudni mikor érnek vissza, visszaérnek-e egyáltalán.*
4714. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-03-07 16:03:42
Üzenet elküldve: 2016-03-07 16:03:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Eladó!//
*Gorik nemrég érkezett robogva nagy harci szekerével és megtudta a népektől, hogy a piacon árulnak mindenféle dolgot. Hát a törpe sem rest, előkészíti holmijait. Leparkol a piacon az egyik árusok alkotta sor végén, és megeteti a jószágokat akik eddig hűségesen húzták a kis csodamasinát. A törpe kipakolja vérteket, kardokat, sisakokat, és pajzsokat. Pénzt kell csinálnia, hogy tovább haladhasson. Vasat kell vennie, és szerszámokat. De lehet a helyi kovácsműhelynél lehet is használni azokat. Ki tudja? Egy biztos, a törpe nagy hangoskodást csinál a piacon. Igaz dörmögő hangja is elvész a vásári forgatagban, azért a harci szekere igencsak feltűnő.*
-Gyertek népek, gyertek! Vért, fegyver, pajzs és páncélok! Válogassatok csak kedvetekre! Gondod vagy egy nagy tuskó orkkal? Neked ez kell barátom! Pörölykezű Gorik kovácsolta! Vagyis jómagam! Ha nem válik be ez a kard, akkor inkább magam szúrom le! Edzett acél, a markolata ezüst berakásos. No! Kell vagy sem? *Mondja egy érdeklődőnek.*
*Gorik nemrég érkezett robogva nagy harci szekerével és megtudta a népektől, hogy a piacon árulnak mindenféle dolgot. Hát a törpe sem rest, előkészíti holmijait. Leparkol a piacon az egyik árusok alkotta sor végén, és megeteti a jószágokat akik eddig hűségesen húzták a kis csodamasinát. A törpe kipakolja vérteket, kardokat, sisakokat, és pajzsokat. Pénzt kell csinálnia, hogy tovább haladhasson. Vasat kell vennie, és szerszámokat. De lehet a helyi kovácsműhelynél lehet is használni azokat. Ki tudja? Egy biztos, a törpe nagy hangoskodást csinál a piacon. Igaz dörmögő hangja is elvész a vásári forgatagban, azért a harci szekere igencsak feltűnő.*
-Gyertek népek, gyertek! Vért, fegyver, pajzs és páncélok! Válogassatok csak kedvetekre! Gondod vagy egy nagy tuskó orkkal? Neked ez kell barátom! Pörölykezű Gorik kovácsolta! Vagyis jómagam! Ha nem válik be ez a kard, akkor inkább magam szúrom le! Edzett acél, a markolata ezüst berakásos. No! Kell vagy sem? *Mondja egy érdeklődőnek.*
4713. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-03-07 12:28:32
Üzenet elküldve: 2016-03-07 12:28:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Kínos pillanatok//
*A férfi hangjára felemeli tekintetét. Smaragdjai kikerekednek, de nem is a hang hallatán. Hanem, mely mögöttük lappang. Figyeli a férfi arcát, az érzelmeket, melyből hátha rájön, hogy mire is gondolhat most. Persze ezt ezelőtt sem tudta sokszor megmondani.
Az utolsó mondatnál szíve összeszorul újra. Érzelmei elrejtésében sem volt sose profi. Kezét a szívére tapasztja, de a fájdalom nem múlik. Belemar köpenyébe, de a szúró, szorító érzés nem engedi. Valamiért oly képek élnek benne, hogy fontos volt a másiknak. S lám, képes lenne újra nem hozzá szólni. Nem tudja, nem érti, hogy miért okoz ez neki ekkora fájdalmat. Nem Caleth az első, aki így viselkedik vele… De ő volt az első, kiben ennyire megbízott.*
- Remélem kellemesen szórakozol rajtam. *Hiszen számára a férfi vigyora ezt jelenti. Mi mást is hordozhatna magába a széles mosoly, ha nem a jókedvet és a szórakozást?
Vajon ezelőtt is mindig csak szórakozott rajta? Ezernyi kérdés kavarog a fejében, mely az egész utazásukat megkérdőjelezi.
Lassan indulnak ki a tömegből. Alyna megragadja az alkalmat, s megfordul gazdája vállán. Mutogatással adja a férfi tudtára, hogy amiért így viselkedik a nő, az egy az egyben az ő hibája. Bár ez elég vicces formában teszi, hisz mégis csak egy gyíkról van szó. Aztán csak karba tett kézzel ül, s fenyegetően méregeti Caletht.*
- Vannak még fent élők. Kiknek segítség kell… Ha akkor…
*Ha akkor nem mennek el, talán nem így alakult volna viszonyuk sem. Talán minden teljesen más lenne.*
- A karavánpihenőt megvédték, nagy nehézségek árán. A Kikötőt is. De kevés embereik vannak. Ezt neked mindenkinél jobban kellene tudnod. Azt mondtad, hogy ez a munkád. *Mondja, inkább maga elé, mint a férfinak. Kiérve a tömegből az utolsó mondatra fordul meg.*
- S mégis mit tegyek? Várjak ölbe tett kézzel, amíg az egész ideér? *Épp azt mondta Ydirssnek, hogy ez a terve. De amikor amaz felajánlotta, hogy menjen fel vele. A gondolatai csak ekörül járnak.*
- Te is ott voltál, és láttad, hogy mi történt, s hogy mennyien vannak. Szerinted mi fog történni, ha a városhoz érnek? Hiába van védőfal, előbb utóbb elfogy az élelem, nem fognak tudni többet hozni. *Vészjósolja magától szokatlanul, némi daccal a hangjában. Olyan daccal, melyet még nem hallhatott a férfi.
Smaragdjait a mogyoróbarnákba fúrja. Szinte rögtön el is vesz bennük. De történik más is.
Caleth feje helyén megjelenik az álmából már oly jól ismert vörös köd. Felvéve a férfi arcát, majd mások arcát, kiket nem ismer. Túlvilági hang szólal meg, mely az álmaiból oly jól ismer.
~Te okoztad a halálunkat.~
A férfi csak annyit láthat, hogy a szőkeség arca elfehéredik, szemei kikerekednek. A mondatot halk sikkantás követi, saját torkából szakad fel. Kezeit a szája elé emeli, eltakarva orrát, a fél arcát. Szemei könnyel telnek meg.*
- Nem akarom a halálodat.
*Suttogja. A férfi beszélt hozzá, hogy a halálát okozza. De nem akarja. Nem akarja. Egy tétova lépést tesz hátra, hogy megfordulva elmenekülhessen innen. Csak egy lépést tesz, többet nem tud. Fejét lehajtva temeti arcát tenyereibe. Torka újra összeszorul, ereiben meghűlni látszik a vére.*
- Nem bírom. Nem bírom már tovább.
*A férfi hangjára felemeli tekintetét. Smaragdjai kikerekednek, de nem is a hang hallatán. Hanem, mely mögöttük lappang. Figyeli a férfi arcát, az érzelmeket, melyből hátha rájön, hogy mire is gondolhat most. Persze ezt ezelőtt sem tudta sokszor megmondani.
Az utolsó mondatnál szíve összeszorul újra. Érzelmei elrejtésében sem volt sose profi. Kezét a szívére tapasztja, de a fájdalom nem múlik. Belemar köpenyébe, de a szúró, szorító érzés nem engedi. Valamiért oly képek élnek benne, hogy fontos volt a másiknak. S lám, képes lenne újra nem hozzá szólni. Nem tudja, nem érti, hogy miért okoz ez neki ekkora fájdalmat. Nem Caleth az első, aki így viselkedik vele… De ő volt az első, kiben ennyire megbízott.*
- Remélem kellemesen szórakozol rajtam. *Hiszen számára a férfi vigyora ezt jelenti. Mi mást is hordozhatna magába a széles mosoly, ha nem a jókedvet és a szórakozást?
Vajon ezelőtt is mindig csak szórakozott rajta? Ezernyi kérdés kavarog a fejében, mely az egész utazásukat megkérdőjelezi.
Lassan indulnak ki a tömegből. Alyna megragadja az alkalmat, s megfordul gazdája vállán. Mutogatással adja a férfi tudtára, hogy amiért így viselkedik a nő, az egy az egyben az ő hibája. Bár ez elég vicces formában teszi, hisz mégis csak egy gyíkról van szó. Aztán csak karba tett kézzel ül, s fenyegetően méregeti Caletht.*
- Vannak még fent élők. Kiknek segítség kell… Ha akkor…
*Ha akkor nem mennek el, talán nem így alakult volna viszonyuk sem. Talán minden teljesen más lenne.*
- A karavánpihenőt megvédték, nagy nehézségek árán. A Kikötőt is. De kevés embereik vannak. Ezt neked mindenkinél jobban kellene tudnod. Azt mondtad, hogy ez a munkád. *Mondja, inkább maga elé, mint a férfinak. Kiérve a tömegből az utolsó mondatra fordul meg.*
- S mégis mit tegyek? Várjak ölbe tett kézzel, amíg az egész ideér? *Épp azt mondta Ydirssnek, hogy ez a terve. De amikor amaz felajánlotta, hogy menjen fel vele. A gondolatai csak ekörül járnak.*
- Te is ott voltál, és láttad, hogy mi történt, s hogy mennyien vannak. Szerinted mi fog történni, ha a városhoz érnek? Hiába van védőfal, előbb utóbb elfogy az élelem, nem fognak tudni többet hozni. *Vészjósolja magától szokatlanul, némi daccal a hangjában. Olyan daccal, melyet még nem hallhatott a férfi.
Smaragdjait a mogyoróbarnákba fúrja. Szinte rögtön el is vesz bennük. De történik más is.
Caleth feje helyén megjelenik az álmából már oly jól ismert vörös köd. Felvéve a férfi arcát, majd mások arcát, kiket nem ismer. Túlvilági hang szólal meg, mely az álmaiból oly jól ismer.
~Te okoztad a halálunkat.~
A férfi csak annyit láthat, hogy a szőkeség arca elfehéredik, szemei kikerekednek. A mondatot halk sikkantás követi, saját torkából szakad fel. Kezeit a szája elé emeli, eltakarva orrát, a fél arcát. Szemei könnyel telnek meg.*
- Nem akarom a halálodat.
*Suttogja. A férfi beszélt hozzá, hogy a halálát okozza. De nem akarja. Nem akarja. Egy tétova lépést tesz hátra, hogy megfordulva elmenekülhessen innen. Csak egy lépést tesz, többet nem tud. Fejét lehajtva temeti arcát tenyereibe. Torka újra összeszorul, ereiben meghűlni látszik a vére.*
- Nem bírom. Nem bírom már tovább.
4712. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-03-07 09:54:56
Üzenet elküldve: 2016-03-07 09:54:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Kínos pillanatok//
*Futó pillantással illeti a lány kaparászását, amint a láthatóan nem is olyan régebbi sebeket éleszti újra, hogy vért engedjen szabadjára a karján. Bár furcsállja a dolgot, de mindenkinek megvan a maga kényszere, az övé például, hogy szerencseérméjét forgassa az ujjai között, bár ez közel sem hasonlítható ahhoz, amikor valaki újabb hegeket aggat magára, de Frey gondja már nem az övé, ezt tudomására is adták, így nem is teszi szóvá.
Az újabb visszakérdésre nem válaszol, ezzel is némán bólintva rá a nyilvánvalóra. Azon viszont meglepődik, amikor kiderül, hogy odavágott szavai mégis csak megragadtak a szőke tincsek rejtekében, kósza vigyorra szélesíti az ajkait, találkozásuk alatt először.*
- Ha nem foglalkoztatnának, már régen elfeledted volna őket. Tudat alatt is tudod, hogy igazam volt. *Jelenti ki némi nagyképű hangéllel, hiszen ezt valamiféle sikerként könyveli el magában. Talán nem a legmegfelelőbb a helyszín egy ilyen téma megvitatására, de nem tudja kihagyni, hogy ne tegyen hozzá valamit.* Ha ennek az volt az ára, hogy bennem ne bízz meg, hát elviselem ezt a terhet.
*Tulajdonképpen nem volt célja, amerre tovább induljon a lánytól, de Frey sosem volt az a kezdeményező típus. Amennyire csak emlékszik mindent erőltetni kellett rá, vagy noszogatni, s ez a része az a dolognak, amiért úgy érezte magát, mintha a bátyja lenne, vagy néha már inkább, mintha az apa. De a mérlegnek is két oldala van, a másikra viszont nem szívesen gondol inkább, elég kínlódás volt neki így is, aminek csillapítására kellett neki néhány könnyűvérű nőcske, s most, hogy kiegyensúlyozta magát, nem szívesen kavarná fel az állóvizet. De itt mégsem hagyhatja a szöszit.*
- Jól van már! *Emeli maga elé megadóan mindkét kezét jelezvén, hogy nem megfojtani kívánta.
Megindul a lány mögött, és szemeit forgatja. Szívesen sóhajtana fel hangosan, hogy: Hiányzott ez nekem? A nőkön olyan nehéz kiigazodni, az ember önszántából követi őket, segíteni próbál erre mi a válasz? „De megnyugodhatsz. Nem hinném, hogy többet lesz ilyen kellemetlen találkozásod. ” Fárasztóak az ilyesmik számára, és pont ezért válaszra sem méltatja, csak keresi a kiutat a kavalkádból.*
- Pff. *A karavánpihenős kijelentésre ennyi szalad ki a száján öntudatlanul.* Ha meg akarsz halni, van neked kardod, abba is beledőlhetsz, nem kell ehhez élőholtakat keresni. *Rosszallja a dolgot, ő biztos vissza nem menne oda, ahol semmi hasznát nem veszik, s még bele is halhat. Persze a lány afféle kalandvadásznak mutatta be magát, így az elf részéről nem meglepő, hogy végül csak úgy döntött, hogy visszaindul északra, Cal viszont, bármivel i fenyegetnék, nem mozdulna, hogy megtegye azt a hosszú utat, még akkor sem, ha egy remek sztori várja ott.*
- És mi a fenét akarsz ott kezdeni? Úgy saccolom, hogy nem sok mindent fogsz ott találni, leszámítva a halál szagát és a dögkeselyűket.
*Futó pillantással illeti a lány kaparászását, amint a láthatóan nem is olyan régebbi sebeket éleszti újra, hogy vért engedjen szabadjára a karján. Bár furcsállja a dolgot, de mindenkinek megvan a maga kényszere, az övé például, hogy szerencseérméjét forgassa az ujjai között, bár ez közel sem hasonlítható ahhoz, amikor valaki újabb hegeket aggat magára, de Frey gondja már nem az övé, ezt tudomására is adták, így nem is teszi szóvá.
Az újabb visszakérdésre nem válaszol, ezzel is némán bólintva rá a nyilvánvalóra. Azon viszont meglepődik, amikor kiderül, hogy odavágott szavai mégis csak megragadtak a szőke tincsek rejtekében, kósza vigyorra szélesíti az ajkait, találkozásuk alatt először.*
- Ha nem foglalkoztatnának, már régen elfeledted volna őket. Tudat alatt is tudod, hogy igazam volt. *Jelenti ki némi nagyképű hangéllel, hiszen ezt valamiféle sikerként könyveli el magában. Talán nem a legmegfelelőbb a helyszín egy ilyen téma megvitatására, de nem tudja kihagyni, hogy ne tegyen hozzá valamit.* Ha ennek az volt az ára, hogy bennem ne bízz meg, hát elviselem ezt a terhet.
*Tulajdonképpen nem volt célja, amerre tovább induljon a lánytól, de Frey sosem volt az a kezdeményező típus. Amennyire csak emlékszik mindent erőltetni kellett rá, vagy noszogatni, s ez a része az a dolognak, amiért úgy érezte magát, mintha a bátyja lenne, vagy néha már inkább, mintha az apa. De a mérlegnek is két oldala van, a másikra viszont nem szívesen gondol inkább, elég kínlódás volt neki így is, aminek csillapítására kellett neki néhány könnyűvérű nőcske, s most, hogy kiegyensúlyozta magát, nem szívesen kavarná fel az állóvizet. De itt mégsem hagyhatja a szöszit.*
- Jól van már! *Emeli maga elé megadóan mindkét kezét jelezvén, hogy nem megfojtani kívánta.
Megindul a lány mögött, és szemeit forgatja. Szívesen sóhajtana fel hangosan, hogy: Hiányzott ez nekem? A nőkön olyan nehéz kiigazodni, az ember önszántából követi őket, segíteni próbál erre mi a válasz? „De megnyugodhatsz. Nem hinném, hogy többet lesz ilyen kellemetlen találkozásod. ” Fárasztóak az ilyesmik számára, és pont ezért válaszra sem méltatja, csak keresi a kiutat a kavalkádból.*
- Pff. *A karavánpihenős kijelentésre ennyi szalad ki a száján öntudatlanul.* Ha meg akarsz halni, van neked kardod, abba is beledőlhetsz, nem kell ehhez élőholtakat keresni. *Rosszallja a dolgot, ő biztos vissza nem menne oda, ahol semmi hasznát nem veszik, s még bele is halhat. Persze a lány afféle kalandvadásznak mutatta be magát, így az elf részéről nem meglepő, hogy végül csak úgy döntött, hogy visszaindul északra, Cal viszont, bármivel i fenyegetnék, nem mozdulna, hogy megtegye azt a hosszú utat, még akkor sem, ha egy remek sztori várja ott.*
- És mi a fenét akarsz ott kezdeni? Úgy saccolom, hogy nem sok mindent fogsz ott találni, leszámítva a halál szagát és a dögkeselyűket.
4711. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-03-07 09:11:02
Üzenet elküldve: 2016-03-07 09:11:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Lorsan és Nitta//
– Tényleg! Kasza is kell! Azt majdnem elfelejtettem. Pedig fontos, hiszen szelídnek és Idának és kell télire is széna, és amúgy sem legelnek le annyita, mint egy birkanyáj.
*Olyan jó, hogy Lorsan a beszélgetéssel rásegít, hogy ne azon rágja magát, amin nem tudnak változtatni, hanem inkább tervezgessenek.*
– Mit gondolsz, hogyan jön ki jobban, megvenni egészben, vagy csak a fém részeket a kovácsnál, és nyelet vagy külön, vagy készíteni?
*Nitta azt tudja, hogy léteznek ilyen lehetőségek, de azt nem, hogy Lorsan tud-e maga szerszámnyelet készíteni, vagy hogyan járnának jobban. Magában ezen is gondolkodik, miközben kicsit a lovat is kényeztetik.*
– Ezt jó tudni, bár már sejtettem, hogy Szelíd ebben nagyon is hasonlít a gazdájára. A finom falatokat nagyon is kedveli.
*Nitta ártatlan pillantással néz fel a párjára, majd kacsint egyet.*
~Hát igen, a férfi szívéhez sokszor a gyomrán át vezet az út.~
*Közben a pecsenyesütő felé tartanak.*
– Hát igen. Nem tudom, más mit mondana, vagy mit sem, de igen, az vagy. Számomra főnyeremény.
*És bár ez most csak úgy tűnhet más szemében, épp a munkákról szól és arról, mit vegyenek még, de ez csak töredéke a valóságnak. Nittának számít természetesen, hogy Lorsan sok mindenhez ért, hogy képes ellátni kettejüket hússal, hogy ügyes kezű ezermester is tud lenni, hogy még jól is főz, ha odateszi magát, de ennél sokkal többet számít neki a férfi alapvetően jó szíve, a megértése, az, hogy egy apró kis mozdulattal, egy fél szóval, vagy egy tekintettel is azt tudja érzékeltetni vele, hogy fontos, hogy számít, hogy ott lakik a szívében.
Az elf nem tökéletes, nyilván nem, de Nitta sem az, nem vár tökéletességet, de amire vágyik, azt eddig Lorsantól megkapta, és ez boldoggá teszi.
Igyekszik csakis erre gondolni, és nem arra, hogy a férfi elf, és ő ember.
Csak elmosolyodik azon, hogy a kérésének nem lehet ellenállni, a kedve egyre javul, talán mert valahogy mégis átlendültek azon a pillanaton, újra, hiszen egyszer már beszélgettek arról, miben más az, hogy külön fajokhoz tartoznak.
A pecsenyeárusnál türelmesen vár, előbb a sorukra, majd a kiszolgálásra, aztán kicsit félrehúzódva az útból egy magas, majdnem mellkasig érő asztalnál állva esznek. Nittának is ízlik a sült, bólogat és újra harap, majd nyel, mielőtt megszólalna.*
- Ez jó ötlet volt, Lorsan! Valóban rendes áruja van ennek az embernek, nem árt észben tartani, merre szokta kínálni.
*Nitta végül lenyalogatja az ujjait és a száját is körbenyalintja.*
- Akkor most mit is szeretnél csinálni? *kérdezi, magában a szerszámokra a vetőmagra és az anyagokra, meg a cérnára gondolva, arra merre induljanak, de aztán rájön, mit is tett és mit kérdezett, pislog, és egész haloványan elpirul.*
– Tényleg! Kasza is kell! Azt majdnem elfelejtettem. Pedig fontos, hiszen szelídnek és Idának és kell télire is széna, és amúgy sem legelnek le annyita, mint egy birkanyáj.
*Olyan jó, hogy Lorsan a beszélgetéssel rásegít, hogy ne azon rágja magát, amin nem tudnak változtatni, hanem inkább tervezgessenek.*
– Mit gondolsz, hogyan jön ki jobban, megvenni egészben, vagy csak a fém részeket a kovácsnál, és nyelet vagy külön, vagy készíteni?
*Nitta azt tudja, hogy léteznek ilyen lehetőségek, de azt nem, hogy Lorsan tud-e maga szerszámnyelet készíteni, vagy hogyan járnának jobban. Magában ezen is gondolkodik, miközben kicsit a lovat is kényeztetik.*
– Ezt jó tudni, bár már sejtettem, hogy Szelíd ebben nagyon is hasonlít a gazdájára. A finom falatokat nagyon is kedveli.
*Nitta ártatlan pillantással néz fel a párjára, majd kacsint egyet.*
~Hát igen, a férfi szívéhez sokszor a gyomrán át vezet az út.~
*Közben a pecsenyesütő felé tartanak.*
– Hát igen. Nem tudom, más mit mondana, vagy mit sem, de igen, az vagy. Számomra főnyeremény.
*És bár ez most csak úgy tűnhet más szemében, épp a munkákról szól és arról, mit vegyenek még, de ez csak töredéke a valóságnak. Nittának számít természetesen, hogy Lorsan sok mindenhez ért, hogy képes ellátni kettejüket hússal, hogy ügyes kezű ezermester is tud lenni, hogy még jól is főz, ha odateszi magát, de ennél sokkal többet számít neki a férfi alapvetően jó szíve, a megértése, az, hogy egy apró kis mozdulattal, egy fél szóval, vagy egy tekintettel is azt tudja érzékeltetni vele, hogy fontos, hogy számít, hogy ott lakik a szívében.
Az elf nem tökéletes, nyilván nem, de Nitta sem az, nem vár tökéletességet, de amire vágyik, azt eddig Lorsantól megkapta, és ez boldoggá teszi.
Igyekszik csakis erre gondolni, és nem arra, hogy a férfi elf, és ő ember.
Csak elmosolyodik azon, hogy a kérésének nem lehet ellenállni, a kedve egyre javul, talán mert valahogy mégis átlendültek azon a pillanaton, újra, hiszen egyszer már beszélgettek arról, miben más az, hogy külön fajokhoz tartoznak.
A pecsenyeárusnál türelmesen vár, előbb a sorukra, majd a kiszolgálásra, aztán kicsit félrehúzódva az útból egy magas, majdnem mellkasig érő asztalnál állva esznek. Nittának is ízlik a sült, bólogat és újra harap, majd nyel, mielőtt megszólalna.*
- Ez jó ötlet volt, Lorsan! Valóban rendes áruja van ennek az embernek, nem árt észben tartani, merre szokta kínálni.
*Nitta végül lenyalogatja az ujjait és a száját is körbenyalintja.*
- Akkor most mit is szeretnél csinálni? *kérdezi, magában a szerszámokra a vetőmagra és az anyagokra, meg a cérnára gondolva, arra merre induljanak, de aztán rájön, mit is tett és mit kérdezett, pislog, és egész haloványan elpirul.*
4710. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-03-07 00:32:58
Üzenet elküldve: 2016-03-07 00:32:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
*A Fürdőház gőztől és illatoktól nehéz levegője után felüdülés a piac ezerillatú forgataga. A vándorbotra támaszkodó darócruhás úgy dönt, mielőtt visszatérne a fogadóba, rövid sétával üti el az időt, s erre keresve sem találhatna jobb helyet a piacnál.
A tömeg nem zavarja, sima mozdulatokkal kerüli el a bámészkodó embereket, sejtelmes mosollyal tér ki a sokaságon át utat törő erősködők elől. Ha mégis nekiütközne valakinek, halk szavakkal kér bocsánatot, s lép tovább, mintha ott sem lett volna. Egyelőre csak nézelődik, kevéske aranyát nem szeretné felesleges dolgokra elkölteni, a fogadóban is ki kell még egyenlítenie elmaradását.
Megnéz pár színes fiolát, bocsánatkérő mosollyal utasítja el egy túlontúl erősködő kofa ajánlgatását, a másik standnál elfogad egy kóstolóként átadott édes gyümölcsfélét.
Ideje volna már vissztérnie a Pegazusba, pihenésre és nyugalomra vágyik ezután a sokszínű kavalkád után, de mielőtt visszatérne alkalmi szállására, megpillant valamit a piac szélénél, mely magával ragadja figyelmét. Díszes, arannya és ezüsttel futatott házak törnek a magasba, s végül kíváncsisága legyőzi fáradtságát és megindul a Gazdagnegyed felé.*
A tömeg nem zavarja, sima mozdulatokkal kerüli el a bámészkodó embereket, sejtelmes mosollyal tér ki a sokaságon át utat törő erősködők elől. Ha mégis nekiütközne valakinek, halk szavakkal kér bocsánatot, s lép tovább, mintha ott sem lett volna. Egyelőre csak nézelődik, kevéske aranyát nem szeretné felesleges dolgokra elkölteni, a fogadóban is ki kell még egyenlítenie elmaradását.
Megnéz pár színes fiolát, bocsánatkérő mosollyal utasítja el egy túlontúl erősködő kofa ajánlgatását, a másik standnál elfogad egy kóstolóként átadott édes gyümölcsfélét.
Ideje volna már vissztérnie a Pegazusba, pihenésre és nyugalomra vágyik ezután a sokszínű kavalkád után, de mielőtt visszatérne alkalmi szállására, megpillant valamit a piac szélénél, mely magával ragadja figyelmét. Díszes, arannya és ezüsttel futatott házak törnek a magasba, s végül kíváncsisága legyőzi fáradtságát és megindul a Gazdagnegyed felé.*
4709. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-03-06 19:30:30
Üzenet elküldve: 2016-03-06 19:30:30
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Lorsan és Nitta//
* Majd otthon. Még úgy is van pár dolog, amit meg kell venniük, szóval az még idő. Addig is megtesz mindent azért, hogy Nitta jól érezze magát és mosolyogjon. Na meg piruljon. *
- Igen, vasvilla is, meg egy kasza.
* Az újabb csomagok is felkerülnek Szelídre és kap érte egy kis jutalmat. Na meg ő is egy apró dicséretet. *
- Szereti az almát meg a répát. Ezekkel bármikor levehető a lábairól.
* Nitta hallhatóan éhes már, és ezt be is vallja hamar a lány, mikor az ő keze az üres pocakra téved. No igen. Majd vigyorog. *
- Ugye? Kész főnyeremény vagyok, valld csak be. Akkor talán majd én is bevallok valamit.
* Még mielőtt a pecsenyesütőhöz érnének persze, mert utána már mással lesz elfoglalva. Megnézi a kínálatot, finomnak és frissen tűnik minden. És oldalt meg tudnak állni arra az időre, amíg jól laknak. *
- Rendben, akkor most én jövök.
- Ilyen kérésnek nem lehet ellenállni.
* Mondja immár annak a férfinek, akit itt találnak. Tény és való, a férfiak erősebben fűszereznek, legalábbis így vette észre. Pár szelet mellé kér a sült pecsenyéből és kolbászból kettejüknek. Majd kér olyat, amit még nem sütöttek ki. Kolbászt főleg és egy tábla húsosabb szalonnát. Azokat elcsomagolva teszi el és most kicsit megpihennek és eszegetnek. *
- Hmm, ez finom. Jól sikerült.
* Dicséri a hentest és a szakácsot is, a pecsenyehús nem mócsingos, finom szaftos. Csak egy-egy szelet kenyérrel nagyon jó. *
* Majd otthon. Még úgy is van pár dolog, amit meg kell venniük, szóval az még idő. Addig is megtesz mindent azért, hogy Nitta jól érezze magát és mosolyogjon. Na meg piruljon. *
- Igen, vasvilla is, meg egy kasza.
* Az újabb csomagok is felkerülnek Szelídre és kap érte egy kis jutalmat. Na meg ő is egy apró dicséretet. *
- Szereti az almát meg a répát. Ezekkel bármikor levehető a lábairól.
* Nitta hallhatóan éhes már, és ezt be is vallja hamar a lány, mikor az ő keze az üres pocakra téved. No igen. Majd vigyorog. *
- Ugye? Kész főnyeremény vagyok, valld csak be. Akkor talán majd én is bevallok valamit.
* Még mielőtt a pecsenyesütőhöz érnének persze, mert utána már mással lesz elfoglalva. Megnézi a kínálatot, finomnak és frissen tűnik minden. És oldalt meg tudnak állni arra az időre, amíg jól laknak. *
- Rendben, akkor most én jövök.
- Ilyen kérésnek nem lehet ellenállni.
* Mondja immár annak a férfinek, akit itt találnak. Tény és való, a férfiak erősebben fűszereznek, legalábbis így vette észre. Pár szelet mellé kér a sült pecsenyéből és kolbászból kettejüknek. Majd kér olyat, amit még nem sütöttek ki. Kolbászt főleg és egy tábla húsosabb szalonnát. Azokat elcsomagolva teszi el és most kicsit megpihennek és eszegetnek. *
- Hmm, ez finom. Jól sikerült.
* Dicséri a hentest és a szakácsot is, a pecsenyehús nem mócsingos, finom szaftos. Csak egy-egy szelet kenyérrel nagyon jó. *
4708. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-03-06 14:54:17
Üzenet elküldve: 2016-03-06 14:54:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Váratlan ultimátum//
* Nem mondhatni, hogy Necraast felveti a jókedv, így aki felületesen ismeri, az most meglepődne rajta, hogy a kis közjáték inkább dühíti és nem lát benne lehetőséget a folytatására. Ritka pillanatok egyike, hogy arca komoly marad, s még a szokásos elismerő mosoly sem jelenik meg. Kemény szénfekete szemekkel néz a férfira várva, hogy végre kibökje mivel is tartozik. *
~ Egyszer háltam vele és máris ennyibe fáj nekem. ~
* Fut át agyán a gondolat, amint meghallja az árat. A másikon meg egyenesen képen röhögi a másikat. *
- Mi van, kihaltak erre az asszonyok, hogy mindenkinek nőre fáj a foga?
* Célzását csak ő maga értheti, s ha csak értetlen ábrázat lesz a válasz, meghagyja tudatlanságába a férfit. Megfordul azonban fejében, hogy elraboltatja Elynét Bleren házából, ha már valakinek meg kell halnia ne ő legyen az, aztán még sikerrel is járhat a fickó. De az is lehetséges a Szépség fizetne a semmiért akkor, hisz semmi rá a garancia, hogy nem kerülne rosszabb kezekbe, ha a fickó mögött állnak még jó páran. Bár második eshetőségnek azért még talonban tartja a dolgot. *
~ Mindenkit? Pff... ~
* Elég szűk réteget takarhat az a mindenki, mert hogy ő nincs a meghívottak között, az egyszer biztos. Mert lehet, hogy egynémelyeik utcagyőztesnek is több vagyona van, mint neki, de mégis csak nemes. *
- Engem csak ez az egy bál érdekel, s a kúria ahol rendezik, s az, hogy miféle bál lesz ez. Álarcos vagy csak egy "mutasd meg magad" fajta?
* Jelenti ki végül, miközben előveszi erszényét, jelezvén, hogy hajlandó fizetni, mégpedig aranyban. Reméli elég ennyi, hogy a fickó kapcsoljon és azt is kibökje melyik az a ház mely a Maliron nevet viseli. *
- Nesze.
* *Dobja az idegen (Mesélő (Gonosz) felé a 300 aranyat rejtő bőrtasakot. * *
* Torpan meg s néz vissza a csuklyásra, mielőtt végleg maga mögött hagyná.
Útja azonban ezzel nem ér véget a piacon. Ahhoz a vénasszonyhoz indul kinek viskója a szegénynegyed közelében, de még épp a piacon található. Mindenfélét árul a nénike, még szárított csirkelábat is, amit azóta se tud, hogy mire jó. Ő neki csak festékre van szüksége, álcafestékre. Nem lenne szerencsés, ha Bleren felismerné, s megkímélné magát a városőrségtől is, ha netalán eltűnne valami abból a házból. Kiválogatva, azt ami neki kell ismét megszabadul 100 aranytól, ami a boszorka (Mesélő (Gonosz) asztalán landol. *
~ Csak egy órácska volt. ~
* Szinte sírásra görbül a szája, ahogy megszabadul az erszényétől. Biztos, hogy felírja valahova, hogy benyújtsa a számlát az északi nőnek, egyszer már tartozzon neki is valaki. Haza felé tartva, próbál fogni egy taknyos orrú utcagyereket is. *
- Akarsz egy kis pénzt keresni?
* Somfordál a háta mögé s vigyorodik el mind a harminckét fogával. *
- Adok neked húsz aranyat, tízet most, tízet ha végeztél.
* Ha rábólint a kölyök – vagy az vagy egy másik, mert addig megy míg nem talál , neki aztán jó lesz egy girhes is – akkor nyomja a kölyök kezébe (Mesélő (Gonosz) a 10 aranyat miközben elmondja neki a feladatát. Elmondja neki, hogy hol találja Bleren házát, ott álljon tisztes távolságban „őrt” s ha lát elindulni egy hintót, melybe egy szép hölgyemény is beszáll, akkor jelentse neki. Persze, azt is elmagyarázza a kölöknek, hogy őt hol találja. *
- De aztán gyere, mert ha nem jössz, bíz megkereslek és nádpálcával fogom hurkásra verni a hátsód. Megértetted kölyök?
* Rántja vissza grabancánál fogva a gyereket, mielőtt az elviharozna. Mosolyog a fiúra, de ez nem az a kedves atyai mosoly, ez annál sokkal sötétebb és rosszabb. Ha mindennel végzett, úgy haza indul, remélve, hogy még nem égették porig. Meg van az esélye, hogy a vén kecskének a kutyái ott fogják várni, de óvatos lesz. A házat előbb körbe kémleli, nem lesz nehéz a nagy gaztól, bár elég mókás, hogy a saját házába a kerítésen át vezet az út. Ha kint tiszta minden, akkor az ablakhoz lopózik, hogy bent is szemügyre vegye, nem e várják hívatlan vendégek. Reméli Blerennek van jobb dolga is, mint hogy őt üldözze, ha így van és tiszta a terep, a maradék borból kortyolgatva telepszik el a kanapén. Majd ahogy közeledik az idő, megfürdik és a szekrény mélyéről előkapja ünneplőjét, mert van ám neki olyan is. *
A hozzászólás írója (Necraas al Rhy'kerith) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.03.06 14:56:06
* Nem mondhatni, hogy Necraast felveti a jókedv, így aki felületesen ismeri, az most meglepődne rajta, hogy a kis közjáték inkább dühíti és nem lát benne lehetőséget a folytatására. Ritka pillanatok egyike, hogy arca komoly marad, s még a szokásos elismerő mosoly sem jelenik meg. Kemény szénfekete szemekkel néz a férfira várva, hogy végre kibökje mivel is tartozik. *
~ Egyszer háltam vele és máris ennyibe fáj nekem. ~
* Fut át agyán a gondolat, amint meghallja az árat. A másikon meg egyenesen képen röhögi a másikat. *
- Mi van, kihaltak erre az asszonyok, hogy mindenkinek nőre fáj a foga?
* Célzását csak ő maga értheti, s ha csak értetlen ábrázat lesz a válasz, meghagyja tudatlanságába a férfit. Megfordul azonban fejében, hogy elraboltatja Elynét Bleren házából, ha már valakinek meg kell halnia ne ő legyen az, aztán még sikerrel is járhat a fickó. De az is lehetséges a Szépség fizetne a semmiért akkor, hisz semmi rá a garancia, hogy nem kerülne rosszabb kezekbe, ha a fickó mögött állnak még jó páran. Bár második eshetőségnek azért még talonban tartja a dolgot. *
~ Mindenkit? Pff... ~
* Elég szűk réteget takarhat az a mindenki, mert hogy ő nincs a meghívottak között, az egyszer biztos. Mert lehet, hogy egynémelyeik utcagyőztesnek is több vagyona van, mint neki, de mégis csak nemes. *
- Engem csak ez az egy bál érdekel, s a kúria ahol rendezik, s az, hogy miféle bál lesz ez. Álarcos vagy csak egy "mutasd meg magad" fajta?
* Jelenti ki végül, miközben előveszi erszényét, jelezvén, hogy hajlandó fizetni, mégpedig aranyban. Reméli elég ennyi, hogy a fickó kapcsoljon és azt is kibökje melyik az a ház mely a Maliron nevet viseli. *
- Nesze.
* *Dobja az idegen (Mesélő (Gonosz) felé a 300 aranyat rejtő bőrtasakot. *
* * Torpan meg s néz vissza a csuklyásra, mielőtt végleg maga mögött hagyná.
Útja azonban ezzel nem ér véget a piacon. Ahhoz a vénasszonyhoz indul kinek viskója a szegénynegyed közelében, de még épp a piacon található. Mindenfélét árul a nénike, még szárított csirkelábat is, amit azóta se tud, hogy mire jó. Ő neki csak festékre van szüksége, álcafestékre. Nem lenne szerencsés, ha Bleren felismerné, s megkímélné magát a városőrségtől is, ha netalán eltűnne valami abból a házból. Kiválogatva, azt ami neki kell ismét megszabadul 100 aranytól, ami a boszorka (Mesélő (Gonosz) asztalán landol.
*~ Csak egy órácska volt. ~
* Szinte sírásra görbül a szája, ahogy megszabadul az erszényétől. Biztos, hogy felírja valahova, hogy benyújtsa a számlát az északi nőnek, egyszer már tartozzon neki is valaki. Haza felé tartva, próbál fogni egy taknyos orrú utcagyereket is. *
- Akarsz egy kis pénzt keresni?
* Somfordál a háta mögé s vigyorodik el mind a harminckét fogával. *
- Adok neked húsz aranyat, tízet most, tízet ha végeztél.
* Ha rábólint a kölyök – vagy az vagy egy másik, mert addig megy míg nem talál , neki aztán jó lesz egy girhes is – akkor nyomja a kölyök kezébe (Mesélő (Gonosz) a 10 aranyat
miközben elmondja neki a feladatát. Elmondja neki, hogy hol találja Bleren házát, ott álljon tisztes távolságban „őrt” s ha lát elindulni egy hintót, melybe egy szép hölgyemény is beszáll, akkor jelentse neki. Persze, azt is elmagyarázza a kölöknek, hogy őt hol találja. *- De aztán gyere, mert ha nem jössz, bíz megkereslek és nádpálcával fogom hurkásra verni a hátsód. Megértetted kölyök?
* Rántja vissza grabancánál fogva a gyereket, mielőtt az elviharozna. Mosolyog a fiúra, de ez nem az a kedves atyai mosoly, ez annál sokkal sötétebb és rosszabb. Ha mindennel végzett, úgy haza indul, remélve, hogy még nem égették porig. Meg van az esélye, hogy a vén kecskének a kutyái ott fogják várni, de óvatos lesz. A házat előbb körbe kémleli, nem lesz nehéz a nagy gaztól, bár elég mókás, hogy a saját házába a kerítésen át vezet az út. Ha kint tiszta minden, akkor az ablakhoz lopózik, hogy bent is szemügyre vegye, nem e várják hívatlan vendégek. Reméli Blerennek van jobb dolga is, mint hogy őt üldözze, ha így van és tiszta a terep, a maradék borból kortyolgatva telepszik el a kanapén. Majd ahogy közeledik az idő, megfürdik és a szekrény mélyéről előkapja ünneplőjét, mert van ám neki olyan is. *
A hozzászólás írója (Necraas al Rhy'kerith) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.03.06 14:56:06
4707. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-03-06 14:02:23
Üzenet elküldve: 2016-03-06 14:02:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
//Shiriqa//
*Sylweran csak némán mosolyog az orra alatt a lány válaszát hallva. Tökéletesen meg tudja érteni őt ezzel kapcsolatban, egyéb magyarázat nélkül is. Hiszen Arthenior a maga negatívumaival együtt is az egyik legelfogadóbb város volt mindig is, amiben valaha járt. Ő is szeretett itt lenni, és nem is hiába... na meg itt volt Bree... a kedves kis Bree... a fiatal Bree... az ember Bree. Egy pillanatra elsötétül az arca, ahogy tudatosul benne a dolog, hogy még össze is futhat vele. Nem tudja mit is mondhatna neki ennyi idő után. De mindig is fájó pontja volt, és marad a lány, akárcsak Yessefiel a hegyekből.
Egy ideig nem szól semmit, csak mennek előre a tömegben, s jó is, hogy az ebéddel kezdik az egész vásárlást, így amíg megrendelik az ételt, vissza tud zökkenni magába. Végül csakhamar remek beszélgetés kerekedik, s Sylweran már sorolja is egy sör mellett, mikre lesz szükségük.*
- A sajt és a száraz kolbász elkerülhetetlen! Nem egyszer életet mentettek, s azokról a penészt is könnyű lekaparni. Pár cipó, de csak annyi ami hamar elfogy, mert megszáradva már a kutyának se kell... géz mindenképpen... és szárított hús! Ahhoz pedig egy kis tej valami jól zárható kulacsban, hogy megáztathassuk benne, mert vízben puhítva cudar az íze, anélkül meg akár a csizmám talpa. Néha még szívesebben enném meg azt is, de a sózott hús mégis csak egészségesebb... *és ez így megy még egy jó ideig. Aztán remek hasznát veszi máris Shiriqának a termete miatt, és sokkal hamarabb letudják a vásárlást, mint sem azt remélni merte. Végül pedig egy meglepő ötletet hall.*
- A fürdő még nem volt itt régen... úgy látod arra vezet? *kérdezi meg, csak úgy mellékesen, a biztonság kedvéért.*
- Jól van akkor, menjünk arra, legalább megnézem magamnak azt a helyet. *egyezik bele végül.*
*Sylweran csak némán mosolyog az orra alatt a lány válaszát hallva. Tökéletesen meg tudja érteni őt ezzel kapcsolatban, egyéb magyarázat nélkül is. Hiszen Arthenior a maga negatívumaival együtt is az egyik legelfogadóbb város volt mindig is, amiben valaha járt. Ő is szeretett itt lenni, és nem is hiába... na meg itt volt Bree... a kedves kis Bree... a fiatal Bree... az ember Bree. Egy pillanatra elsötétül az arca, ahogy tudatosul benne a dolog, hogy még össze is futhat vele. Nem tudja mit is mondhatna neki ennyi idő után. De mindig is fájó pontja volt, és marad a lány, akárcsak Yessefiel a hegyekből.
Egy ideig nem szól semmit, csak mennek előre a tömegben, s jó is, hogy az ebéddel kezdik az egész vásárlást, így amíg megrendelik az ételt, vissza tud zökkenni magába. Végül csakhamar remek beszélgetés kerekedik, s Sylweran már sorolja is egy sör mellett, mikre lesz szükségük.*
- A sajt és a száraz kolbász elkerülhetetlen! Nem egyszer életet mentettek, s azokról a penészt is könnyű lekaparni. Pár cipó, de csak annyi ami hamar elfogy, mert megszáradva már a kutyának se kell... géz mindenképpen... és szárított hús! Ahhoz pedig egy kis tej valami jól zárható kulacsban, hogy megáztathassuk benne, mert vízben puhítva cudar az íze, anélkül meg akár a csizmám talpa. Néha még szívesebben enném meg azt is, de a sózott hús mégis csak egészségesebb... *és ez így megy még egy jó ideig. Aztán remek hasznát veszi máris Shiriqának a termete miatt, és sokkal hamarabb letudják a vásárlást, mint sem azt remélni merte. Végül pedig egy meglepő ötletet hall.*
- A fürdő még nem volt itt régen... úgy látod arra vezet? *kérdezi meg, csak úgy mellékesen, a biztonság kedvéért.*
- Jól van akkor, menjünk arra, legalább megnézem magamnak azt a helyet. *egyezik bele végül.*
4706. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-03-06 13:50:33
Üzenet elküldve: 2016-03-06 13:50:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Sylweran//
*Kezd hozzászokni az elf dicsérő szavaihoz, így már megjegyzés nélkül hagyja elmenni a füle mellett.*
- Innen én nem sietek sehova.
*Hallatszik a vidám válasz, mert hát megtetszett neki ez a város. Itt teljesen máshogy viselkednek vele, de ez érthető is ha igaz az hogy akár orkokat is megtűrnek errefelé a népek.*
- Rendben.
*Egyezik bele ismét a tervbe, ő sem indult volna el anélkül hogy összeszedelődzködnek. Nem ártana valami olyan élelem ami több napig is eláll, a tömlőit is fel kell töltenie hogy szomjan se haljanak... Meg hát ha már itt vannak, körülnézne alaposabban is mielőtt továbbállnak. Egyelőre ráhagyja magát az elfre, jobban is ismeri a várost és tapasztaltabb is. Abban azért megegyeznek hogy először az evés-ivás kérdését tudják le, közben kikérdezi a szörnyvadászt hogy szerinte mire lehet szükségük. Ebéd után a magasból rögtön meg is lát egy árust akinél az útravalót bevásárolhatják. Ha egyelőre más nem is, hát ennyi haszna neki is van, kevesebbet kell keresgélni a piac tömegében, könnyen kiszúr mindent ami kellhet. Nem is tart így túl sokáig a felszerelkezés, ráadásul -mint kiderül az egyik kufár jóvoltából- vizet a főtéri szökőkútból majd tudnak magukhoz venni. Dolguk végeztével nem kis pakkal hagyják maguk mögött a vásárt, de van még valami amit a tömeg felett elnézve észrevesz az óriás, így nem a szegénynegyed felé indulnak meg.*
- A fürdőn át rögtön a fogadóba jutnánk, kikerülhetnénk a nyomornegyedet.
*El is mutat Sylweran feje felett a bejárat irányába, de nem fog erősködni az útirányt illetően. Termete miatt őt amúgy sem merik zaklatni a koldusok, viszont kíváncsi lenne a fürdőre, még sosem járt olyan helyen.*
*Kezd hozzászokni az elf dicsérő szavaihoz, így már megjegyzés nélkül hagyja elmenni a füle mellett.*
- Innen én nem sietek sehova.
*Hallatszik a vidám válasz, mert hát megtetszett neki ez a város. Itt teljesen máshogy viselkednek vele, de ez érthető is ha igaz az hogy akár orkokat is megtűrnek errefelé a népek.*
- Rendben.
*Egyezik bele ismét a tervbe, ő sem indult volna el anélkül hogy összeszedelődzködnek. Nem ártana valami olyan élelem ami több napig is eláll, a tömlőit is fel kell töltenie hogy szomjan se haljanak... Meg hát ha már itt vannak, körülnézne alaposabban is mielőtt továbbállnak. Egyelőre ráhagyja magát az elfre, jobban is ismeri a várost és tapasztaltabb is. Abban azért megegyeznek hogy először az evés-ivás kérdését tudják le, közben kikérdezi a szörnyvadászt hogy szerinte mire lehet szükségük. Ebéd után a magasból rögtön meg is lát egy árust akinél az útravalót bevásárolhatják. Ha egyelőre más nem is, hát ennyi haszna neki is van, kevesebbet kell keresgélni a piac tömegében, könnyen kiszúr mindent ami kellhet. Nem is tart így túl sokáig a felszerelkezés, ráadásul -mint kiderül az egyik kufár jóvoltából- vizet a főtéri szökőkútból majd tudnak magukhoz venni. Dolguk végeztével nem kis pakkal hagyják maguk mögött a vásárt, de van még valami amit a tömeg felett elnézve észrevesz az óriás, így nem a szegénynegyed felé indulnak meg.*
- A fürdőn át rögtön a fogadóba jutnánk, kikerülhetnénk a nyomornegyedet.
*El is mutat Sylweran feje felett a bejárat irányába, de nem fog erősködni az útirányt illetően. Termete miatt őt amúgy sem merik zaklatni a koldusok, viszont kíváncsi lenne a fürdőre, még sosem járt olyan helyen.*
4705. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-03-06 13:17:22
Üzenet elküldve: 2016-03-06 13:17:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
//Shiriqa//
*Hallja a lány dünnyögését, de már nem is felel rá, csak megmosolyogja az egyik fegyvert maga előtt. Nem akarja megbántani Shiriqat, de néha jobb a fájó igazság, mint, hogy a kényelmes hazugságban élve végül úgy megüssék a bokájukat, hogy akkor is csillagot látnak majd, ha nincsen éjszaka. Ezért túl is lépnek ezen a témán, ami azért biztosan fel fog még jönni nem egyszer, és arra terelődik a szó, hogy esetleg vele tartana e az óriás, és, hogy van e kedve kitanulni, milyen is ez a bizonyos szörnyvadászat.
Végül mindketten vigyorogva állnak egymás előtt. Minek is leplezni? Ez is annak a bizonyítéka, hogy kedvelik egymást, és rövid ismeretség ide vagy oda, már nem idegenek a másiknak.*
- Köszönöm. *biccent.*- Cserébe én is vigyázok a szép kis arcocskádra. *kacsint cinkosan a férfi, s amint megindul a lány, a nyomában ő is megmozdul, hiszen eleget nézelődtek már itt, főképp, ha nem is vásárolnak. És nem kellene megvárniuk, amíg a kovács veri ki őket seprűnyéllel, hogy ne lébecoljanak a helyet foglalva, ha nem vesznek semmit.*
- Menjünk. *egyezik bele Sylweran, ahogy a műhely ajtaja becsukódik mögöttük, és ismét a nyüzsgő piactéren találják magukat.*
- De annyira ne siess még oszló hullákat nézni! *vigyorog Shiriqara.*
- Együnk, igyunk, pihenjünk, és holnap hajnalban majd útnak indulunk! Addig nem ártana feltölteni a készleteket sem. De azt itt is gyorsan megtehetjük a piacon, amíg visszafelé tartunk a fogadóba. Egyébként lesz útközben néhány jelentéktelen falu meg tanya, ahol lehetőség adódhat a pénzkeresésre, de a karavánpihenőnél biztosan akad olyan, aki örülne egy kis segítségnek. Oda tartunk először is. Aztán meglátjuk, mihez kezdünk azután.
*Hallja a lány dünnyögését, de már nem is felel rá, csak megmosolyogja az egyik fegyvert maga előtt. Nem akarja megbántani Shiriqat, de néha jobb a fájó igazság, mint, hogy a kényelmes hazugságban élve végül úgy megüssék a bokájukat, hogy akkor is csillagot látnak majd, ha nincsen éjszaka. Ezért túl is lépnek ezen a témán, ami azért biztosan fel fog még jönni nem egyszer, és arra terelődik a szó, hogy esetleg vele tartana e az óriás, és, hogy van e kedve kitanulni, milyen is ez a bizonyos szörnyvadászat.
Végül mindketten vigyorogva állnak egymás előtt. Minek is leplezni? Ez is annak a bizonyítéka, hogy kedvelik egymást, és rövid ismeretség ide vagy oda, már nem idegenek a másiknak.*
- Köszönöm. *biccent.*- Cserébe én is vigyázok a szép kis arcocskádra. *kacsint cinkosan a férfi, s amint megindul a lány, a nyomában ő is megmozdul, hiszen eleget nézelődtek már itt, főképp, ha nem is vásárolnak. És nem kellene megvárniuk, amíg a kovács veri ki őket seprűnyéllel, hogy ne lébecoljanak a helyet foglalva, ha nem vesznek semmit.*
- Menjünk. *egyezik bele Sylweran, ahogy a műhely ajtaja becsukódik mögöttük, és ismét a nyüzsgő piactéren találják magukat.*
- De annyira ne siess még oszló hullákat nézni! *vigyorog Shiriqara.*
- Együnk, igyunk, pihenjünk, és holnap hajnalban majd útnak indulunk! Addig nem ártana feltölteni a készleteket sem. De azt itt is gyorsan megtehetjük a piacon, amíg visszafelé tartunk a fogadóba. Egyébként lesz útközben néhány jelentéktelen falu meg tanya, ahol lehetőség adódhat a pénzkeresésre, de a karavánpihenőnél biztosan akad olyan, aki örülne egy kis segítségnek. Oda tartunk először is. Aztán meglátjuk, mihez kezdünk azután.
4704. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-03-06 12:28:56
Üzenet elküldve: 2016-03-06 12:28:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Kínos pillanatok//
*Körmei hegyével a csuklóján lévő harapásokkal szórakozik. Lekaparja a már rászáradt vért, ezáltal serkentse önnön vöröslő nedvét. Addig sem foglalkozik a démonaival, mással tereli el gondolatait. Érdekes, a délelőtt, amikor Ydrissel volt, csak egyszer jöttek elő. Talán tényleg le kellene magát kötnie valamivel. Attól talán jobban lenne.*
- Kerülni? *Ismétli a szavakat, mintha egy ócska papagáj lenne, aki csak néhány szót képes ismételgetni, ezzel is a közelben lévők agyára menve.*
- Sajnálom, nekem az ilyen nem megy. Én nem tudom… *Mit is nem tud? Semmissé tenni a hallottakat? A mondottakat?*
- Nem tudom elfelejteni, mert azóta is folyamatosan visszhangoznak a fejemben. *Adja meg végül a szokásos őszinte válaszát. Csak hogy most már nem sugárzó mosolyával, kedves hangjával teszi. Színtelen orcával, s erőtlen hangjával.
Lassan hunyja le szemeit, ahogy emlékeibe idéződik a jelenet. Ki akarja törölni, el akarja felejteni. Tudja, hogy ha meglenne rá a lehetősége mégis nemmel válaszolna. De mégis. Folytonos küzdelem van benne. De mégis mi ellen?
A kabát enyhe szétnyitására kapja vissza a tekintetét. Újra csak, de nem tudván állni a mogyorókat, lepislant Caleth járomcsontjára, orrára, ajkára, állára. Mindegy hogy, hova, de ne a szemeibe.
A búcsúzásra nem válaszol. Torkát fájdalom szorongatja, valami összeszorítja, képtelen hangot kiadni. Csak áll egy helyben, s nézi, ahogy a férfi megfordul.
Ekkor fordul ő is. Alyna csak halkan nyöszörög, s karmos mancsát a lány nyakához simítja. Lassan indul meg a tömegbe. Ajkai haloványan remegnek meg.*
- Mégis mit képzeltem? A város tényleg nem nekem való… Talán.
*Ydriss délelőtti szavai járnak a fejében, s ami északon folyik.
Ekkor érzi meg hátán egy ismerős érintést. De mégis honnan ismerős neki? Ösztönös reakciója, hogy kicsit arrébb áll, kifordulva az érintés elől. Talán feltűnhetett már a férfinak, de a lány valahogy ódzkodik attól, ha hozzáérnek.
A szavak szinte ostorként csattannak lelkének. Tudja, hogy mit szándékozik a férfi elérni, s inkább önszántából megy, mint hogy taszigálják.
A lelkiismeret szón, szinte majdhogynem felnevet. Ehelyett inkább csak horkant egyet.*
- Ábrándozni? Már nem teszem. De megnyugodhatsz. Nem hinném, hogy többet lesz ilyen kellemetlen találkozásod. *Beszél, továbbra is szokatlanul halkan.*
- Visszamegyek a Karavánpihenőbe.
*Nem mintha tartozna a férfinak beszámolóval. A szavak csak úgy kicsúsznak a száján.*
*Körmei hegyével a csuklóján lévő harapásokkal szórakozik. Lekaparja a már rászáradt vért, ezáltal serkentse önnön vöröslő nedvét. Addig sem foglalkozik a démonaival, mással tereli el gondolatait. Érdekes, a délelőtt, amikor Ydrissel volt, csak egyszer jöttek elő. Talán tényleg le kellene magát kötnie valamivel. Attól talán jobban lenne.*
- Kerülni? *Ismétli a szavakat, mintha egy ócska papagáj lenne, aki csak néhány szót képes ismételgetni, ezzel is a közelben lévők agyára menve.*
- Sajnálom, nekem az ilyen nem megy. Én nem tudom… *Mit is nem tud? Semmissé tenni a hallottakat? A mondottakat?*
- Nem tudom elfelejteni, mert azóta is folyamatosan visszhangoznak a fejemben. *Adja meg végül a szokásos őszinte válaszát. Csak hogy most már nem sugárzó mosolyával, kedves hangjával teszi. Színtelen orcával, s erőtlen hangjával.
Lassan hunyja le szemeit, ahogy emlékeibe idéződik a jelenet. Ki akarja törölni, el akarja felejteni. Tudja, hogy ha meglenne rá a lehetősége mégis nemmel válaszolna. De mégis. Folytonos küzdelem van benne. De mégis mi ellen?
A kabát enyhe szétnyitására kapja vissza a tekintetét. Újra csak, de nem tudván állni a mogyorókat, lepislant Caleth járomcsontjára, orrára, ajkára, állára. Mindegy hogy, hova, de ne a szemeibe.
A búcsúzásra nem válaszol. Torkát fájdalom szorongatja, valami összeszorítja, képtelen hangot kiadni. Csak áll egy helyben, s nézi, ahogy a férfi megfordul.
Ekkor fordul ő is. Alyna csak halkan nyöszörög, s karmos mancsát a lány nyakához simítja. Lassan indul meg a tömegbe. Ajkai haloványan remegnek meg.*
- Mégis mit képzeltem? A város tényleg nem nekem való… Talán.
*Ydriss délelőtti szavai járnak a fejében, s ami északon folyik.
Ekkor érzi meg hátán egy ismerős érintést. De mégis honnan ismerős neki? Ösztönös reakciója, hogy kicsit arrébb áll, kifordulva az érintés elől. Talán feltűnhetett már a férfinak, de a lány valahogy ódzkodik attól, ha hozzáérnek.
A szavak szinte ostorként csattannak lelkének. Tudja, hogy mit szándékozik a férfi elérni, s inkább önszántából megy, mint hogy taszigálják.
A lelkiismeret szón, szinte majdhogynem felnevet. Ehelyett inkább csak horkant egyet.*
- Ábrándozni? Már nem teszem. De megnyugodhatsz. Nem hinném, hogy többet lesz ilyen kellemetlen találkozásod. *Beszél, továbbra is szokatlanul halkan.*
- Visszamegyek a Karavánpihenőbe.
*Nem mintha tartozna a férfinak beszámolóval. A szavak csak úgy kicsúsznak a száján.*
4703. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-03-06 12:26:59
Üzenet elküldve: 2016-03-06 12:26:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Lorsan és Nitta//
*Az elf meleg keze, a finom szorítás megnyugtatja kicsit, bár a kérdés nem egyszerű és nem könnyű, de valóban ki tudhatja… Lorsan már leélt egy bő emberöltőt nélküle, és neki is lehet hosszú élete, gondolja magában, hiszen a tatája sem volt éppen fiatal és mégis ereje teljében volt még, nem is betegség vitte el, a rablótámadás okozta a végét.*
– Majd otthon.
*Otthon, a házukban, az ő tisztásukon, az ő tavuknál. A lány végül elmosolyodik, aztán pirul is, mert Lorsan tesz róla, hogy oka legyen.
A férfi okfejtésére bólint.*
– Lapát, és gereblye, vasvilla, már csak azért is, mert Szelíd alatt is könnyebb lesz úgy rendet tartani.
*Aztán sikerül a rózsákra is megalkudni, és Szelíd nevéhez hűen tűri az újabb csomagokat is. De már a jutalom is kijár neki.*
– Te erre is gondoltál *szól elismerően a párjához, aztán a fél almát odakínálja Szelídnek, aki nem utasítja vissza sem a csemegét, sem a lekenyerezést. Legalábbis Nittától már nem, őt már elfogadja a ló, akinek azért természetesen az örök kedvence és társa Lorsan marad.*
– Igen *Nitta nem tiltakozik*, mi tagadás a gyomrom már nekem is jelez.
*Az elf tenyere a hasán, a mókázó hangja, Nitta pirul és nevet, bólint is, hiszen nincs mit tagadni a dolgon. De a mozdulat valami apró kis vágyódást kelt benne, valamit, aminek nem tud még nevet adni.*
– A terv jó. Tudtam, első pillanattól, hogy remek taktikust néztem ki magamnak.
*A szavai igazak, mégis játszik is, de ez olyan könnyen megy Lorsan közelében. Különben is, Lorsan látta meg őt először, vagy még ha együttes találatnak minősítenék is, az tagadhatatlan, hogy a férfinak volt könnyebb dolga. Egy cseppnyivel, vagy medencényivel.
A csókra még pirosabbra vált a lány arcszíne, de azért viszonozza, ott a piac közepén, igaz nem botrányosan hosszan, de azért édesen csókolja meg a párját. És bár picit zavarban van utána, de egyáltalán nem szégyenkezik, és nem törődik azzal, a piacon ki nézi őket megengedő kis mosollyal, ki esetleg felháborodva.
A pecsenyeárushoz érve komoly arccal néz fel Lorsanra.*
– Rendelnél te? Azt is, amit elviszünk, meg azt is, amit most eszünk. Kérlek!
*Az elf meleg keze, a finom szorítás megnyugtatja kicsit, bár a kérdés nem egyszerű és nem könnyű, de valóban ki tudhatja… Lorsan már leélt egy bő emberöltőt nélküle, és neki is lehet hosszú élete, gondolja magában, hiszen a tatája sem volt éppen fiatal és mégis ereje teljében volt még, nem is betegség vitte el, a rablótámadás okozta a végét.*
– Majd otthon.
*Otthon, a házukban, az ő tisztásukon, az ő tavuknál. A lány végül elmosolyodik, aztán pirul is, mert Lorsan tesz róla, hogy oka legyen.
A férfi okfejtésére bólint.*
– Lapát, és gereblye, vasvilla, már csak azért is, mert Szelíd alatt is könnyebb lesz úgy rendet tartani.
*Aztán sikerül a rózsákra is megalkudni, és Szelíd nevéhez hűen tűri az újabb csomagokat is. De már a jutalom is kijár neki.*
– Te erre is gondoltál *szól elismerően a párjához, aztán a fél almát odakínálja Szelídnek, aki nem utasítja vissza sem a csemegét, sem a lekenyerezést. Legalábbis Nittától már nem, őt már elfogadja a ló, akinek azért természetesen az örök kedvence és társa Lorsan marad.*
– Igen *Nitta nem tiltakozik*, mi tagadás a gyomrom már nekem is jelez.
*Az elf tenyere a hasán, a mókázó hangja, Nitta pirul és nevet, bólint is, hiszen nincs mit tagadni a dolgon. De a mozdulat valami apró kis vágyódást kelt benne, valamit, aminek nem tud még nevet adni.*
– A terv jó. Tudtam, első pillanattól, hogy remek taktikust néztem ki magamnak.
*A szavai igazak, mégis játszik is, de ez olyan könnyen megy Lorsan közelében. Különben is, Lorsan látta meg őt először, vagy még ha együttes találatnak minősítenék is, az tagadhatatlan, hogy a férfinak volt könnyebb dolga. Egy cseppnyivel, vagy medencényivel.
A csókra még pirosabbra vált a lány arcszíne, de azért viszonozza, ott a piac közepén, igaz nem botrányosan hosszan, de azért édesen csókolja meg a párját. És bár picit zavarban van utána, de egyáltalán nem szégyenkezik, és nem törődik azzal, a piacon ki nézi őket megengedő kis mosollyal, ki esetleg felháborodva.
A pecsenyeárushoz érve komoly arccal néz fel Lorsanra.*
– Rendelnél te? Azt is, amit elviszünk, meg azt is, amit most eszünk. Kérlek!
4702. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-03-06 11:50:57
Üzenet elküldve: 2016-03-06 11:50:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Drayen//
- Ja! *Zavartan nevetgél. Ezzel a férfi a lehető legnagyobb segítséget nyújtotta neki új életében, amit a város jelent majd, hiszen Nillie számára mindig ezek, a Drayen által költői kérdésnek nevezett felvetések okozták a problémát, amelyekre ő mindig is konkrét választ kívánt adni, s csak utólag derült ki, hogy arra nincs szükség.* Ez olyan, mint amikor valaki azt mondja, hogy „Milyen sötét van már”, igaz? Elvégre is egyértelmű, ha sötét van, miért kéne rá válaszolni? Ha csak nem vak az illető, mert akkor vélhetőleg tényleg komolyan kérdezte. *Dől belőle lelkesen a beszéd. Innentől fogva kínosan fog ügyelni az effélékre.*
- Ilyenem van. *Mosolyodik el a csillogó apró aranyérmét látva, majd apró kis zsákot húz elő a zsebéből. Szerencsétlenségére szólva, nem igazán tudja a pénz értékét, ahogy azt sem, hogy egyesen ölre mennének érte, és, hogy egy ekkora tömegben, könnyedén kikaphatják a kis erszényét, amelyet ő most olyan büszkén rázogat maga előtt.*
- Szóval, ha kell valami. Odaadok neki egy ilyet érte? De ő ezzel mit kezd? Nem lehet sem megenni, sem felvenni… *Ezt a részét nem tudja feloldani.* Szóval, miért jó neki, ha odaad valami fontosat nekem, valami haszontalanért, mint ez?
*Szegény Drayen kénytelen a tanító bácsi szerepét magára aggatni, akárhányszor csak a lány társaságában van, de a félvér mégis úgyis érzi, hogy nincs ezzel terhére, sőt láthatóan szívesen kalauzolja az életben.
A vállára kanyarodó kar, pajzsként óvja az ingerülten fel, s alá rohangáló emberektől, kereskedőktől, amiért hálás mosollyal adózik felé egy pillanatra.
A vakogásra kapja fel a fejét és az apró kis ebre tekint.*
- Óh… *Hagyja el ajkát a nők jellegzetes, magas, áhítozó hangja, amit akkor mutatnak magukból, mikor kisállat, vagy gyermek van a közelükben. Egy percre ki is bontakozik az ölelésből, hogy leguggoljon és egyik ujját a kennel rácsához tartva megszimatoltassa azt az aprósággal.*
- Hát téged meg miért zártak rácsok közé, rossz voltál? *A kutyától kérdezi ugyan, de felvetése egész komoly számára. Nem igazán érti, miért vannak az állatok így keretek közé szorítva, így amíg benyúl, hogy megvakarja a kutyus fejtetejét, felpillant Drayenre kérdőn. Az előbb felvetett kérdésére inkább tőle vár választ.*
- Sokan vannak? *Kérdi aggódva. Így is nehezére esik megszoknia az állandó tömeget, de, hogy velük üljön egy medencébe?* nem is tudom… *Fordul vissza a kisállathoz és tekintetével alvó társait nézi mosolyogva. Ez csak akkor tűnik el arcáról, amikor a férfi eltűnik a tömegben. Tudja, hogy vissza fog térni, bízik benne, ezért nem is mozdul, még egy fél méternyit sem a helyéről, amíg meg nem érkezik, valami furcsasággal a kezében. Az illata minden kétséget kizáróan utat talál Nilliehez, hogy sejtse, valami ennivaló lehet az. Átveszi azt, s először csak nézegeti, majd közelebbről is megszimatolja.*
- Ümmm… *Hümmög egyet jólesően és szélesen elvigyorodva néz a férfire.* Nem hallottam még róla, de mondd, hogy ehető. *Nevetgél.*
//Drayen//
- Ja! *Zavartan nevetgél. Ezzel a férfi a lehető legnagyobb segítséget nyújtotta neki új életében, amit a város jelent majd, hiszen Nillie számára mindig ezek, a Drayen által költői kérdésnek nevezett felvetések okozták a problémát, amelyekre ő mindig is konkrét választ kívánt adni, s csak utólag derült ki, hogy arra nincs szükség.* Ez olyan, mint amikor valaki azt mondja, hogy „Milyen sötét van már”, igaz? Elvégre is egyértelmű, ha sötét van, miért kéne rá válaszolni? Ha csak nem vak az illető, mert akkor vélhetőleg tényleg komolyan kérdezte. *Dől belőle lelkesen a beszéd. Innentől fogva kínosan fog ügyelni az effélékre.*
- Ilyenem van. *Mosolyodik el a csillogó apró aranyérmét látva, majd apró kis zsákot húz elő a zsebéből. Szerencsétlenségére szólva, nem igazán tudja a pénz értékét, ahogy azt sem, hogy egyesen ölre mennének érte, és, hogy egy ekkora tömegben, könnyedén kikaphatják a kis erszényét, amelyet ő most olyan büszkén rázogat maga előtt.*
- Szóval, ha kell valami. Odaadok neki egy ilyet érte? De ő ezzel mit kezd? Nem lehet sem megenni, sem felvenni… *Ezt a részét nem tudja feloldani.* Szóval, miért jó neki, ha odaad valami fontosat nekem, valami haszontalanért, mint ez?
*Szegény Drayen kénytelen a tanító bácsi szerepét magára aggatni, akárhányszor csak a lány társaságában van, de a félvér mégis úgyis érzi, hogy nincs ezzel terhére, sőt láthatóan szívesen kalauzolja az életben.
A vállára kanyarodó kar, pajzsként óvja az ingerülten fel, s alá rohangáló emberektől, kereskedőktől, amiért hálás mosollyal adózik felé egy pillanatra.
A vakogásra kapja fel a fejét és az apró kis ebre tekint.*
- Óh… *Hagyja el ajkát a nők jellegzetes, magas, áhítozó hangja, amit akkor mutatnak magukból, mikor kisállat, vagy gyermek van a közelükben. Egy percre ki is bontakozik az ölelésből, hogy leguggoljon és egyik ujját a kennel rácsához tartva megszimatoltassa azt az aprósággal.*
- Hát téged meg miért zártak rácsok közé, rossz voltál? *A kutyától kérdezi ugyan, de felvetése egész komoly számára. Nem igazán érti, miért vannak az állatok így keretek közé szorítva, így amíg benyúl, hogy megvakarja a kutyus fejtetejét, felpillant Drayenre kérdőn. Az előbb felvetett kérdésére inkább tőle vár választ.*
- Sokan vannak? *Kérdi aggódva. Így is nehezére esik megszoknia az állandó tömeget, de, hogy velük üljön egy medencébe?* nem is tudom… *Fordul vissza a kisállathoz és tekintetével alvó társait nézi mosolyogva. Ez csak akkor tűnik el arcáról, amikor a férfi eltűnik a tömegben. Tudja, hogy vissza fog térni, bízik benne, ezért nem is mozdul, még egy fél méternyit sem a helyéről, amíg meg nem érkezik, valami furcsasággal a kezében. Az illata minden kétséget kizáróan utat talál Nilliehez, hogy sejtse, valami ennivaló lehet az. Átveszi azt, s először csak nézegeti, majd közelebbről is megszimatolja.*
- Ümmm… *Hümmög egyet jólesően és szélesen elvigyorodva néz a férfire.* Nem hallottam még róla, de mondd, hogy ehető. *Nevetgél.*
4701. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-03-06 11:32:50
Üzenet elküldve: 2016-03-06 11:32:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Kínos pillanatok//
*A papír. Ismételné a lány után a szavakat, ahogy a zsebébe gyűrt ócska, rongyos, besárgult anyagra gondol, ami üresen várja, hogy tintával színezzék ki. Ez viszont, ahogy már napok óta, ma sem történt meg, hiába próbálta ráképzelni a szavakat, valahogy egyik sem illet rá.
Az elf szőke tincsei közé rejti arcát. Néhány hete, vagy csak napja még Frey arcának irányába fordult volna, hogy tekintetét megkeresse és visszarángassa ebbe a világba, most viszont megtartva dacos ridegségét, nem mozdul. *
- Bizonyára számodra még új lehet az ilyen, de az emberek hajlamosak egy-egy újratalálkozás alkalmával látszólag fátylat hinteni a múltra, s igyekeznek úgy cseverészni, hogy amíg a beszélgetés pár perce lezajlik, kerüljenek bizonyos témákat. Erre gondoltam. *Mint egy egyéjszakás kaland utáni véletlen egymásba botlás, ami zavart kacarászásban és semmitmondó csevegésben teljesedik ki végül, hogy utána mindkét fél gyorsan tovább is haladhasson, a soha viszontlátás reményében. Ennyire drasztikusan azért nem szemléli kettejük közötti furcsa viszonyt, hiszen bár életében nem gondolta volna, hogy egy nő képes úgy megsebezni, hogy napokig dühöngjön utána, de azt sem mondaná, hogy lénye egy része nem vágyakozott arra, hogy újra lássa a zöld szemek tulajdonosát. Ám mint, ahogy a papírost sem képes megtölteni betűkkel, úgy most a találkozást is nehezére esik beszélgetéssel felruháznia.*
- Nos, ezzel úgymond választ is adtál a kérdésemre. *Mindkét kezét zsebre dugja, majd úgy tárja szét a karjait, ezzel a kabátot enyhén szétnyitva magán.* Nos hát akkor… Örültem. *Biccent egyet és már fordul is, hogy elinduljon valamerre az útján, de ez bosszús sóhajtásba fullad, így pár lépés megtétele után megtorpan, majd fejét rázva fordul vissza. Valami még mindig nem stimmel a szöszivel, s bár az nem kér a segítségből, annyira azért mégis fontos számára, hogy ne hagyja ebben a láthatóan öntudatlan állapotában a piactér nyüzsgő helyszínén, ahol bárki beleköthet, vagy kirabolhatják.*
- Na! *Lép vissza hozzá, és karját a lány hátára fektetve indítja meg kifelé a tömegből.* Tudom, hogy nem vagyok a barátod, érthetően tudtomra adtad, de a lelkiismeretem nem hagyna nyugodni, ha engedném, hogy itt ábrándozz ebben a forgatagban, úgyhogy sipirc innen. *Lendít egyet a lányon. Annyit már ő is megismerhetett Calból, hogy addig úgysem fogja ereszteni, amíg célját el nem éri.*
*A papír. Ismételné a lány után a szavakat, ahogy a zsebébe gyűrt ócska, rongyos, besárgult anyagra gondol, ami üresen várja, hogy tintával színezzék ki. Ez viszont, ahogy már napok óta, ma sem történt meg, hiába próbálta ráképzelni a szavakat, valahogy egyik sem illet rá.
Az elf szőke tincsei közé rejti arcát. Néhány hete, vagy csak napja még Frey arcának irányába fordult volna, hogy tekintetét megkeresse és visszarángassa ebbe a világba, most viszont megtartva dacos ridegségét, nem mozdul. *
- Bizonyára számodra még új lehet az ilyen, de az emberek hajlamosak egy-egy újratalálkozás alkalmával látszólag fátylat hinteni a múltra, s igyekeznek úgy cseverészni, hogy amíg a beszélgetés pár perce lezajlik, kerüljenek bizonyos témákat. Erre gondoltam. *Mint egy egyéjszakás kaland utáni véletlen egymásba botlás, ami zavart kacarászásban és semmitmondó csevegésben teljesedik ki végül, hogy utána mindkét fél gyorsan tovább is haladhasson, a soha viszontlátás reményében. Ennyire drasztikusan azért nem szemléli kettejük közötti furcsa viszonyt, hiszen bár életében nem gondolta volna, hogy egy nő képes úgy megsebezni, hogy napokig dühöngjön utána, de azt sem mondaná, hogy lénye egy része nem vágyakozott arra, hogy újra lássa a zöld szemek tulajdonosát. Ám mint, ahogy a papírost sem képes megtölteni betűkkel, úgy most a találkozást is nehezére esik beszélgetéssel felruháznia.*
- Nos, ezzel úgymond választ is adtál a kérdésemre. *Mindkét kezét zsebre dugja, majd úgy tárja szét a karjait, ezzel a kabátot enyhén szétnyitva magán.* Nos hát akkor… Örültem. *Biccent egyet és már fordul is, hogy elinduljon valamerre az útján, de ez bosszús sóhajtásba fullad, így pár lépés megtétele után megtorpan, majd fejét rázva fordul vissza. Valami még mindig nem stimmel a szöszivel, s bár az nem kér a segítségből, annyira azért mégis fontos számára, hogy ne hagyja ebben a láthatóan öntudatlan állapotában a piactér nyüzsgő helyszínén, ahol bárki beleköthet, vagy kirabolhatják.*
- Na! *Lép vissza hozzá, és karját a lány hátára fektetve indítja meg kifelé a tömegből.* Tudom, hogy nem vagyok a barátod, érthetően tudtomra adtad, de a lelkiismeretem nem hagyna nyugodni, ha engedném, hogy itt ábrándozz ebben a forgatagban, úgyhogy sipirc innen. *Lendít egyet a lányon. Annyit már ő is megismerhetett Calból, hogy addig úgysem fogja ereszteni, amíg célját el nem éri.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10247-10266