Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 481 (9601. - 9620. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
9620. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-07-20 18:51:57
Üzenet elküldve: 2022-07-20 18:51:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Éjszirom a rengetegben//
*A ruházata viszonylag hétköznapi. Fehér ing, bőrnadrág, cipők, tőr az oldalán, válltáska a vállán... Viszont a nyakában lógó két nyaklánc, ujján lévő egy gyűrű, a hosszú szőke haja, ami lengedezve kíséri mögötte és a magabiztos vigyor, ami az ábrázatán látható ahogy egy szépítőszereket áruló kereskedő pultjára könyököl a semmiből, kiragadják a tömegből. Végignéz az árun és vidáman odaveti a pult másik oldalán álló jól öltözött középkorú férfinak.*
-Jó ócska portéka faszikám!
*A kereskedő szemöldöke egyből a homloka közepére szalad egy ilyen bemutatkozás hallatán.*
-Parancsol?
-Azt, majd később. De ezeknek a felével a nem túl kreatív férjek lepik meg a feleségüket, a másik felét meg kurvák használják, hogy eltakarják a látható helyeken a verés nyomát. Nem tudom ki csinálta őket, de a helyedben úgy kirúgnám, hogy lába nem érné a földet.
*Az eddig be se mutatkozó pimasz elf vigyora szinte a füléig ér. A kereskedő ábrázata viszont egyre borúsabbá kezd válni ahogy a hangjából is egyre kivehetőbb a sértettség. Talán nem ok nélkül.*
-Magam készítettem őket.
-Oh.*Akad meg a magas idegen majd folytatja mintha mi se történt volna.*Akkor leállhatnál a kontárkodással és felkérhetnél egy igazi szakembert. Ajánlom is magamat. Intath Aldeis, orvos, alkimista, fürdőmester, hóhér, füvesember, borbély, felcser, szeszfőző és szépítőszeres szolgálatára. Persze nem lesz olcsó, de néhány valóban minőségi árumat viszonteladásra tudom kínálni önnek.
-És maga mégis mióta is van a szakmában?
-Pont elég ideje, hogy tudjam a te árud hétköznapi. Néhány még az alatt is van. Valódi érdeklődő nem jönne rá.
-Várjunk!*Csillan felismerés a kereskedő szemében.*Nem maga az a goromba alak, aki tavasszal mindenki szeme láttára szégyenletes állapotúra itta magát?
-Igen engem ittam le. Miért kit igyak le? Az emberek nem örülnek ha más issza le őket. Kell az üzlet vagy nem?
-Iszákosokkal nem üzletelek. Távozzon kérem!
*Na, több nem is kellett az elfnek. Egy pillanat alatt egyenesedett fel az asztalról, jelent meg az arcán a legmélyebb felháborodás és olyan magas hangon, hogy két pulttal odébb is jól hallották rázendített.*
-Hogy micsoda? A húgom haja a te mérgeid miatt hullott ki az esküvője napján. Miattad hagyták faképnél az oltár előtt! Ha volna igazság a világon nem is árulhatnál nem, hogy még engem hazugsággal vádolj meg! Emberek ha kedves az életük ne vegyenek ettől az alaktól semmit. Ez egy csaló!
*Majd pár járókelő mellett eltűnve úgy tűnik el a figyelő szemek előtt mintha az előbb ott se lett volna. Mikor pedig nem látják szélesen elvigyorodik a szerinte jó tréfáján. Mondjuk egy kis befektetés tényleg jól jönne a szépítőszerei árusításához. Talán felkereshetné a sellőket ezzel is.*
//Éjszirom a rengetegben//
*A ruházata viszonylag hétköznapi. Fehér ing, bőrnadrág, cipők, tőr az oldalán, válltáska a vállán... Viszont a nyakában lógó két nyaklánc, ujján lévő egy gyűrű, a hosszú szőke haja, ami lengedezve kíséri mögötte és a magabiztos vigyor, ami az ábrázatán látható ahogy egy szépítőszereket áruló kereskedő pultjára könyököl a semmiből, kiragadják a tömegből. Végignéz az árun és vidáman odaveti a pult másik oldalán álló jól öltözött középkorú férfinak.*
-Jó ócska portéka faszikám!
*A kereskedő szemöldöke egyből a homloka közepére szalad egy ilyen bemutatkozás hallatán.*
-Parancsol?
-Azt, majd később. De ezeknek a felével a nem túl kreatív férjek lepik meg a feleségüket, a másik felét meg kurvák használják, hogy eltakarják a látható helyeken a verés nyomát. Nem tudom ki csinálta őket, de a helyedben úgy kirúgnám, hogy lába nem érné a földet.
*Az eddig be se mutatkozó pimasz elf vigyora szinte a füléig ér. A kereskedő ábrázata viszont egyre borúsabbá kezd válni ahogy a hangjából is egyre kivehetőbb a sértettség. Talán nem ok nélkül.*
-Magam készítettem őket.
-Oh.*Akad meg a magas idegen majd folytatja mintha mi se történt volna.*Akkor leállhatnál a kontárkodással és felkérhetnél egy igazi szakembert. Ajánlom is magamat. Intath Aldeis, orvos, alkimista, fürdőmester, hóhér, füvesember, borbély, felcser, szeszfőző és szépítőszeres szolgálatára. Persze nem lesz olcsó, de néhány valóban minőségi árumat viszonteladásra tudom kínálni önnek.
-És maga mégis mióta is van a szakmában?
-Pont elég ideje, hogy tudjam a te árud hétköznapi. Néhány még az alatt is van. Valódi érdeklődő nem jönne rá.
-Várjunk!*Csillan felismerés a kereskedő szemében.*Nem maga az a goromba alak, aki tavasszal mindenki szeme láttára szégyenletes állapotúra itta magát?
-Igen engem ittam le. Miért kit igyak le? Az emberek nem örülnek ha más issza le őket. Kell az üzlet vagy nem?
-Iszákosokkal nem üzletelek. Távozzon kérem!
*Na, több nem is kellett az elfnek. Egy pillanat alatt egyenesedett fel az asztalról, jelent meg az arcán a legmélyebb felháborodás és olyan magas hangon, hogy két pulttal odébb is jól hallották rázendített.*
-Hogy micsoda? A húgom haja a te mérgeid miatt hullott ki az esküvője napján. Miattad hagyták faképnél az oltár előtt! Ha volna igazság a világon nem is árulhatnál nem, hogy még engem hazugsággal vádolj meg! Emberek ha kedves az életük ne vegyenek ettől az alaktól semmit. Ez egy csaló!
*Majd pár járókelő mellett eltűnve úgy tűnik el a figyelő szemek előtt mintha az előbb ott se lett volna. Mikor pedig nem látják szélesen elvigyorodik a szerinte jó tréfáján. Mondjuk egy kis befektetés tényleg jól jönne a szépítőszerei árusításához. Talán felkereshetné a sellőket ezzel is.*
9619. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-07-19 22:50:02
Üzenet elküldve: 2022-07-19 22:50:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Bevásárlás //
* Nem is gondolt volna rá, hogy neki a piacra kellene mennie, teljesen kiment a fejéből, hogy a legtöbb felszerelést Limmen szobájában helyezték el, és így nem nagyon fér hozzájuk Kénytelen néhány apróságért elugrania a piacra. ~ Ezt a szégyent soha nem tudnám magamról lemosni, én mondtam pont, hogy minden megvan az útra, csak a kaja nincs, erre alig van nálam valami. ~
Szeme előtt pörög le Aztyan csalódott tekintete, így gyors és határozott lépésekkel vonul a piaci árusok között.Bosszankodva halad tovább a piac térkövein. ~ Ez az ár abszurd! Vérlázító! A franc gondolta volna, hogy ennyi pénzt ott hagyok.~421 arany nem kevés összeg, de ha már ő rontotta el nem most fog panaszkodni.Mesélő (Hydra) Valahol mégis elégedetten kezd el távolodni a sátoroktól.
*
- Irány a kereskedőház.
* Sóhajt fel, csak remélni tudja, hogy Aztyan fekete lovat vett neki, de már alig várja, hogy elnevezhesse az új négylábúját. A piactól nincs távol a műhely, így nyugodt tempóban halad tovább a macskaköves úton. ~ Azért örültem volna, ha olcsóbb lett volna ez a vásárlás. ~ *
* Nem is gondolt volna rá, hogy neki a piacra kellene mennie, teljesen kiment a fejéből, hogy a legtöbb felszerelést Limmen szobájában helyezték el, és így nem nagyon fér hozzájuk Kénytelen néhány apróságért elugrania a piacra. ~ Ezt a szégyent soha nem tudnám magamról lemosni, én mondtam pont, hogy minden megvan az útra, csak a kaja nincs, erre alig van nálam valami. ~
Szeme előtt pörög le Aztyan csalódott tekintete, így gyors és határozott lépésekkel vonul a piaci árusok között.Bosszankodva halad tovább a piac térkövein. ~ Ez az ár abszurd! Vérlázító! A franc gondolta volna, hogy ennyi pénzt ott hagyok.~421 arany nem kevés összeg, de ha már ő rontotta el nem most fog panaszkodni.Mesélő (Hydra) Valahol mégis elégedetten kezd el távolodni a sátoroktól.
*- Irány a kereskedőház.
* Sóhajt fel, csak remélni tudja, hogy Aztyan fekete lovat vett neki, de már alig várja, hogy elnevezhesse az új négylábúját. A piactól nincs távol a műhely, így nyugodt tempóban halad tovább a macskaköves úton. ~ Azért örültem volna, ha olcsóbb lett volna ez a vásárlás. ~ *
9618. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-07-19 19:58:53
Üzenet elküldve: 2022-07-19 19:58:53
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Éjszirom a rengetegben//
* Kisebb listát állított össze fejben, hogy mi mindenre lenne is szüksége. Igaz, ezek mind olyasmik, amiket most csak megrendelni tud majd; de nem gond; szívesen visszatér a Piactér forgatagába. Nagy a nyüzsgés, ami nem zavarja; s amúgy is; szeret nézelődni. Meg persze pénzt költeni, ha van miből. Nell ruházata most is feltűnő, nem kedveli az egyhangúságot. Bokájáig érő ruhájának színe, mint az érett szilva, vállait is jócskán szabadon hagyja. Bal oldalt cselesen térdig van hasítva, apróbb lépteknél épp csak elővillan hófehér bőre. Kényelmes fekete cipő és egy fekete selyemkendő, ami formás csípőjét öleli körbe. Hollószín haja kiengedve, s épp csak annyi festéket használt, hogy ajka és szemei hangsúlyosabbak legyenek. Könnyed lépései; ahogy árustól árusig kíváncsiskodik; mutatják, a tánc nem ismeretlen számára. Egy, női piperéket kínálgató asztal előtt áll meg, s hosszabban időzik el a kínálaton. De nem igazán nyeri el tetszését a portéka. Érthető. A közelebb állók érezhetik, amint a levendula erős és jellegzetes illata lengi körül. Nem éri be akármilyen holmikkal. *
//Éjszirom a rengetegben//
* Kisebb listát állított össze fejben, hogy mi mindenre lenne is szüksége. Igaz, ezek mind olyasmik, amiket most csak megrendelni tud majd; de nem gond; szívesen visszatér a Piactér forgatagába. Nagy a nyüzsgés, ami nem zavarja; s amúgy is; szeret nézelődni. Meg persze pénzt költeni, ha van miből. Nell ruházata most is feltűnő, nem kedveli az egyhangúságot. Bokájáig érő ruhájának színe, mint az érett szilva, vállait is jócskán szabadon hagyja. Bal oldalt cselesen térdig van hasítva, apróbb lépteknél épp csak elővillan hófehér bőre. Kényelmes fekete cipő és egy fekete selyemkendő, ami formás csípőjét öleli körbe. Hollószín haja kiengedve, s épp csak annyi festéket használt, hogy ajka és szemei hangsúlyosabbak legyenek. Könnyed lépései; ahogy árustól árusig kíváncsiskodik; mutatják, a tánc nem ismeretlen számára. Egy, női piperéket kínálgató asztal előtt áll meg, s hosszabban időzik el a kínálaton. De nem igazán nyeri el tetszését a portéka. Érthető. A közelebb állók érezhetik, amint a levendula erős és jellegzetes illata lengi körül. Nem éri be akármilyen holmikkal. *
9617. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-07-18 08:28:20
Üzenet elküldve: 2022-07-18 08:28:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Gyors kitérő//
*Értetlenül áll, mikor a kopasz hölgy szenved a pogácsával. Elsőre azt hiszi, túl gyorsan tömte be és csupán ennyi a gond, de ha így lenne, hát sokszor ez is elég egy nagyobb bajhoz. Körbe néz, talál e valahol vizet. Úgy rémlik neki, előző este is tett ki Mik az asztalra vizes kancsót poharakkal. Ha csak olyan asztalon lát, ahol már ülnek, akkor elnézést kér és úgy visz el egy pohárral.*
- Ne most fulladj meg... *Kéri, kissé fáradt hangon. Brock útra kész és ezt a tőle megszokott módon közli.*
- Valahogy úgy, "húzzunk". *Feleli és indulhatnak is. Nincs messze a piac, gyorsan átvágnak az oda vezető úton. Rírion szedi hosszú lábait, mert nem akarja sokáig egyedül hagyni Nievet, nem mintha Niev nagyon hiányolná a társaságát. Néha figyelmezteti magát, hogy lassítson, mégsem kéne roham tempóban átrángatni valakit a városon, aki amúgy már megkapta büntetését a tetteiért. Ha már célnál vannak, hagyja a lányt válogatni. Amúgy sem ért ő a női divathoz. Ezalatt körbenéz, hátha akad pipa dohány valahol, de vagy nincs, vagy Rírion a nagy sietésben nem találja. Nem gond, a Kalmárban úgyis vehet majd. Ha Brock kiválasztotta a neki tetsző darabot, akkor a foglyát "sanyargató" elf letesz érte 55 aranyat (Mesélő (Atlasz)) az árusnak. Közben arra gondol, nem kéne mégis vinni valami gyógyszert Nievnek, de ha igen, akkor mifélét? Fogalma sincs, min mentek át tegnap este. Ezúttal az immár kalapos kopaszhoz fordul segítségért.*
- Van ötleted, hogy Nieveshának mi baja lehet? *Kérdi. Reméli, kap egy jó tippet.*
- Jó lenne, ha még most meg tudnám szerezni neki is, amire szüksége van. Aztán meglátogathatjuk a kovácsot is, amennyiben nem nőtt szívedhez az a karperec.
*Értetlenül áll, mikor a kopasz hölgy szenved a pogácsával. Elsőre azt hiszi, túl gyorsan tömte be és csupán ennyi a gond, de ha így lenne, hát sokszor ez is elég egy nagyobb bajhoz. Körbe néz, talál e valahol vizet. Úgy rémlik neki, előző este is tett ki Mik az asztalra vizes kancsót poharakkal. Ha csak olyan asztalon lát, ahol már ülnek, akkor elnézést kér és úgy visz el egy pohárral.*
- Ne most fulladj meg... *Kéri, kissé fáradt hangon. Brock útra kész és ezt a tőle megszokott módon közli.*
- Valahogy úgy, "húzzunk". *Feleli és indulhatnak is. Nincs messze a piac, gyorsan átvágnak az oda vezető úton. Rírion szedi hosszú lábait, mert nem akarja sokáig egyedül hagyni Nievet, nem mintha Niev nagyon hiányolná a társaságát. Néha figyelmezteti magát, hogy lassítson, mégsem kéne roham tempóban átrángatni valakit a városon, aki amúgy már megkapta büntetését a tetteiért. Ha már célnál vannak, hagyja a lányt válogatni. Amúgy sem ért ő a női divathoz. Ezalatt körbenéz, hátha akad pipa dohány valahol, de vagy nincs, vagy Rírion a nagy sietésben nem találja. Nem gond, a Kalmárban úgyis vehet majd. Ha Brock kiválasztotta a neki tetsző darabot, akkor a foglyát "sanyargató" elf letesz érte 55 aranyat (Mesélő (Atlasz)) az árusnak.
Közben arra gondol, nem kéne mégis vinni valami gyógyszert Nievnek, de ha igen, akkor mifélét? Fogalma sincs, min mentek át tegnap este. Ezúttal az immár kalapos kopaszhoz fordul segítségért.*- Van ötleted, hogy Nieveshának mi baja lehet? *Kérdi. Reméli, kap egy jó tippet.*
- Jó lenne, ha még most meg tudnám szerezni neki is, amire szüksége van. Aztán meglátogathatjuk a kovácsot is, amennyiben nem nőtt szívedhez az a karperec.
9616. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-07-16 08:15:30
Üzenet elküldve: 2022-07-16 08:15:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 291
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 291
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Aztyan//
-Helyes!
*Vágja rá rögtön a hegesarcú válaszára, hogy minden rendben, majd tovább hallgatja őt.*
-Hó hó hó katona, hogy micsoda?
*Mondja széles mosollyal az arcán a hallott hírekre. Szinte mindegyik egytől-egyig olyan meglepetés a számára mint egy arconcsapás.*
-Nagy volumenű építési munka a tharg kancellárián, és még egy házasság is? Jó persze gondolom a frigy nem üzleti érdekeltségű, legalábbis reméljük ugye, bár a bárót ismerve..
*Természetesen csak tréfálkozik, és ezt a vak is észre venné, így hát nem fél attól, hogy pont az intéző ne olvasná ki a szavaiból, hogy mire is gondol a tündér.*
-Akkor nem unatkozik, mondhatom. Tényleg zajlik az élet.
*Ennek igazán örül, szereti hogyha pörögnek az események, és éppen csak sodródnia kell az embernek, különben megfullad. A vigasztaló szavakra csak bólint, nem kíván keseregni csak alakulhatott volna jobban is. De új nap, új feladatok és új lehetőségek úgyhogy előre kell tekintenie és nem a múltba. Ezt egy jó kereskedő igen hamar megtanulja.*
-Rendben. Akkor lehet hogy oda is adnám őket neked, és tégy velük belátásod szerint.
*Azzal egy pillanatra megáll, majd egy nagyobbacska bőrzacskót akaszt le az egyik övéről, A szütyő tartalma 3 db Világoskék varázsital, (A'cron Aztyan al'Areen), meg5 db Fekete varázsital (A'cron Aztyan al'Areen), továbbá 2 db Piros varázsital (A'cron Aztyan al'Areen), és 2 db Fakósárga varázsital (A'cron Aztyan al'Areen), 2 db Halványlila varázsital (A'cron Aztyan al'Areen) na meg 1 db Világosbarna varázsital (A'cron Aztyan al'Areen). *
-Egy zöldet megtartok, hátha szükség lesz rá, veszélyes manapság a világ.
*Mintha valami nagy bölcseletet mondott volna, de sajnos tényleg így van.*
-Persze, imádom esküvőket szervezni!
*Feleli, aztán ahogy gyorsan újra értelmezi a szavakat rájön, hogy valószínűleg az építkezésre gondolhatott Aztyan.*
-Ja, hogy a felújítási munkálatokban.
*Mosolyog.*
-Persze, úgyis régen mozdultam már ki. Elmegyek, megkeresem a bárót és a keze alá dolgozok ha bármi egyéb is szóba kerülne.
*Hisz ki tudja, hogy ahogy odaér mik derülnek majd ki?*
-Vigyek esetleg el neki valamit? Üzenetet, nászajándékot bármit? Talán a kereskedőház nevében összedobhatnánk neki, nekik valami kis meglepetést amit átadnék mindőnk nevében.
-Helyes!
*Vágja rá rögtön a hegesarcú válaszára, hogy minden rendben, majd tovább hallgatja őt.*
-Hó hó hó katona, hogy micsoda?
*Mondja széles mosollyal az arcán a hallott hírekre. Szinte mindegyik egytől-egyig olyan meglepetés a számára mint egy arconcsapás.*
-Nagy volumenű építési munka a tharg kancellárián, és még egy házasság is? Jó persze gondolom a frigy nem üzleti érdekeltségű, legalábbis reméljük ugye, bár a bárót ismerve..
*Természetesen csak tréfálkozik, és ezt a vak is észre venné, így hát nem fél attól, hogy pont az intéző ne olvasná ki a szavaiból, hogy mire is gondol a tündér.*
-Akkor nem unatkozik, mondhatom. Tényleg zajlik az élet.
*Ennek igazán örül, szereti hogyha pörögnek az események, és éppen csak sodródnia kell az embernek, különben megfullad. A vigasztaló szavakra csak bólint, nem kíván keseregni csak alakulhatott volna jobban is. De új nap, új feladatok és új lehetőségek úgyhogy előre kell tekintenie és nem a múltba. Ezt egy jó kereskedő igen hamar megtanulja.*
-Rendben. Akkor lehet hogy oda is adnám őket neked, és tégy velük belátásod szerint.
*Azzal egy pillanatra megáll, majd egy nagyobbacska bőrzacskót akaszt le az egyik övéről, A szütyő tartalma 3 db Világoskék varázsital, (A'cron Aztyan al'Areen),
meg5 db Fekete varázsital (A'cron Aztyan al'Areen), továbbá 2 db Piros varázsital (A'cron Aztyan al'Areen), és 2 db Fakósárga varázsital (A'cron Aztyan al'Areen), 2 db Halványlila varázsital (A'cron Aztyan al'Areen) na meg 1 db Világosbarna varázsital (A'cron Aztyan al'Areen). *-Egy zöldet megtartok, hátha szükség lesz rá, veszélyes manapság a világ.
*Mintha valami nagy bölcseletet mondott volna, de sajnos tényleg így van.*
-Persze, imádom esküvőket szervezni!
*Feleli, aztán ahogy gyorsan újra értelmezi a szavakat rájön, hogy valószínűleg az építkezésre gondolhatott Aztyan.*
-Ja, hogy a felújítási munkálatokban.
*Mosolyog.*
-Persze, úgyis régen mozdultam már ki. Elmegyek, megkeresem a bárót és a keze alá dolgozok ha bármi egyéb is szóba kerülne.
*Hisz ki tudja, hogy ahogy odaér mik derülnek majd ki?*
-Vigyek esetleg el neki valamit? Üzenetet, nászajándékot bármit? Talán a kereskedőház nevében összedobhatnánk neki, nekik valami kis meglepetést amit átadnék mindőnk nevében.
9615. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-07-14 08:26:02
Üzenet elküldve: 2022-07-14 08:26:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Merchen, Lillyss//
*A Kovácsműhelyben meghagyja még a mélységi lánynak, hogy ne keresse sokáig Ukromot, hanem készüljön össze és induljon meg hamar. A lóra igent mond, úgyis a kupechez kell mennie.
A puszira és a többire kifejezéstelen tekintettel válaszol először, mielőtt megszólalna.*
- Nem táncolok. *Ám amikor elfordul, Lillyss még egy apró mosoly árnyékát láthatja talán a szája sarkában. Aztán az intéző Merchennel indul is a piacra.*
- Köszönöm. *Válaszol a kíséretre, majd a tündérrel az oldalán elindulhatnak.*
- Igen, minden. *Mondja már a sátrak között.*
- A báró elintézte a fa ügyét. Lillyss-t elküldöm a thargokhoz a szállítmányért. Emellett intézett nekünk egy nagy volumenű munkát, a tharg kancellár felújíttatja a kancellária épületét, be kell szereznünk az építőanyagot és a munkásokat. Ráadásul Caldorcor báró megkérte az úrnő kezét és nagy lakodalmat szervez varangyvári birtokán. *Sorolja a történéseket. Zajlik az élet a Kereskedőház körül.
Aztán meghallgatja Merchent is a saját ügyeivel kapcsolatban.*
- Megesik az ilyesmi. *Bólint a szerencsétlennek titulált üzletkötésre. Van, amikor többre számít a kereskedő, de végül kevesebb haszon jön be a vártnál.*
- Ne bánkódj, biztosan nem rajtad múlt. *Vigasztalja a férfit, mert látszik rajta, hogy kellemetlenül érintették a történtek. Ám azt is látja, hogy ne feltétlen az üzlet miatt érezheti mindezt.*
- Jó fognak jönni a bájitalok, ha felszereljük a labort. *Mosolyog féloldalasan.*
- Örülnék, ha valaki elmenne a báróhoz és segítene ott a szervezésben. Nem hiszem, hogy a báró személyesen végzi mindezt és félek, hogy a költségek elszabadulnak ahhoz képest, amilyen ajánlatot küldtem. Ha minden számításom bejön, akkor nagy haszonnal zárjuk az üzletet. *Bólint, ahogy elérik a lókupec karámjait. Ott megalkuszik a kupeccel (Mesélő (Májmétely)) két jó lóra és szerszámra, amiért kifizeti a borsos 1383 aranyat.*
- Vállalod a feladatot? *Kérdi, míg a kupec kivezeti a lovakat. Míg Merchen gondolkodik, elbúcsúzik a lókereskedőtől és visszaindul a Központ felé.*
*A Kovácsműhelyben meghagyja még a mélységi lánynak, hogy ne keresse sokáig Ukromot, hanem készüljön össze és induljon meg hamar. A lóra igent mond, úgyis a kupechez kell mennie.
A puszira és a többire kifejezéstelen tekintettel válaszol először, mielőtt megszólalna.*
- Nem táncolok. *Ám amikor elfordul, Lillyss még egy apró mosoly árnyékát láthatja talán a szája sarkában. Aztán az intéző Merchennel indul is a piacra.*
- Köszönöm. *Válaszol a kíséretre, majd a tündérrel az oldalán elindulhatnak.*
- Igen, minden. *Mondja már a sátrak között.*
- A báró elintézte a fa ügyét. Lillyss-t elküldöm a thargokhoz a szállítmányért. Emellett intézett nekünk egy nagy volumenű munkát, a tharg kancellár felújíttatja a kancellária épületét, be kell szereznünk az építőanyagot és a munkásokat. Ráadásul Caldorcor báró megkérte az úrnő kezét és nagy lakodalmat szervez varangyvári birtokán. *Sorolja a történéseket. Zajlik az élet a Kereskedőház körül.
Aztán meghallgatja Merchent is a saját ügyeivel kapcsolatban.*
- Megesik az ilyesmi. *Bólint a szerencsétlennek titulált üzletkötésre. Van, amikor többre számít a kereskedő, de végül kevesebb haszon jön be a vártnál.*
- Ne bánkódj, biztosan nem rajtad múlt. *Vigasztalja a férfit, mert látszik rajta, hogy kellemetlenül érintették a történtek. Ám azt is látja, hogy ne feltétlen az üzlet miatt érezheti mindezt.*
- Jó fognak jönni a bájitalok, ha felszereljük a labort. *Mosolyog féloldalasan.*
- Örülnék, ha valaki elmenne a báróhoz és segítene ott a szervezésben. Nem hiszem, hogy a báró személyesen végzi mindezt és félek, hogy a költségek elszabadulnak ahhoz képest, amilyen ajánlatot küldtem. Ha minden számításom bejön, akkor nagy haszonnal zárjuk az üzletet. *Bólint, ahogy elérik a lókupec karámjait. Ott megalkuszik a kupeccel (Mesélő (Májmétely)) két jó lóra és szerszámra, amiért kifizeti a borsos 1383 aranyat.
*- Vállalod a feladatot? *Kérdi, míg a kupec kivezeti a lovakat. Míg Merchen gondolkodik, elbúcsúzik a lókereskedőtől és visszaindul a Központ felé.*
9614. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-07-12 22:44:17
Üzenet elküldve: 2022-07-12 22:44:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 291
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 291
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Aztyan//
*A műhelyben gyorsan végez az ügyes bajos dolgaival, pakolászik kicsit hátul a raktárban, s rögtön ahogy végez már Aztyant látja a vevőtérben, ahogy az éppen a piacra indul a hallottak alapján. ~Mily meglepő.~ Gondolja a tündér magában egy mosoly kíséretében.*
-Fönök!
*Szól oda, s ha Teysus is úgy akarja meghallja őt.*
-Elkísérlek.
*Mondja, s hamar mellé is csapódik ha teheti és nincs a másik ellenére a társasága.*
-Mi a helyzet? Minden rendben?
*Ezt csak úgy kérdezi, mindenféle különösebb ok nélkül, általános érdeklődés, hogy ne rögtön a saját bajaival traktálja, alapvető kereskedő taktika, és a szokások beivódnak az emberekbe.*
-Végeztem a bájitalos üzlettel, elég szerencsétlenül sült el, a nagy várakozás ellenére roppant keveset vásárolt.
*Látszik rajta, hogy bosszantja és szomorítja a dolog, mert nem látja, hogy mi lehetett az oka, hisz ő jól végezte a dolgát.*
-Na mindegy, maradt nálam egy pár mindenféléből. Gondoltam bedobom a közösbe, ha van rá igény, de neked akartam szólni először. Meg aztán most megint szabad vagyok, ha van valami gondod amit meg kéne oldani.
*Kacsint egyet, majd hagyja szóhoz jutni az intézőt is.*
*A műhelyben gyorsan végez az ügyes bajos dolgaival, pakolászik kicsit hátul a raktárban, s rögtön ahogy végez már Aztyant látja a vevőtérben, ahogy az éppen a piacra indul a hallottak alapján. ~Mily meglepő.~ Gondolja a tündér magában egy mosoly kíséretében.*
-Fönök!
*Szól oda, s ha Teysus is úgy akarja meghallja őt.*
-Elkísérlek.
*Mondja, s hamar mellé is csapódik ha teheti és nincs a másik ellenére a társasága.*
-Mi a helyzet? Minden rendben?
*Ezt csak úgy kérdezi, mindenféle különösebb ok nélkül, általános érdeklődés, hogy ne rögtön a saját bajaival traktálja, alapvető kereskedő taktika, és a szokások beivódnak az emberekbe.*
-Végeztem a bájitalos üzlettel, elég szerencsétlenül sült el, a nagy várakozás ellenére roppant keveset vásárolt.
*Látszik rajta, hogy bosszantja és szomorítja a dolog, mert nem látja, hogy mi lehetett az oka, hisz ő jól végezte a dolgát.*
-Na mindegy, maradt nálam egy pár mindenféléből. Gondoltam bedobom a közösbe, ha van rá igény, de neked akartam szólni először. Meg aztán most megint szabad vagyok, ha van valami gondod amit meg kéne oldani.
*Kacsint egyet, majd hagyja szóhoz jutni az intézőt is.*
9613. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-07-12 00:02:43
Üzenet elküldve: 2022-07-12 00:02:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Sygphie, Pycta//
*Pycta nevének hallatán elkerekedik a szeme. Természetesen nem először hallja. Az, hogy éppen őt sodorta ide a sors, csak megerősíti a hitében, miszerint Eeyr keze van a dologban. Nem is lehet máshogy...*
- Bár kész ruhával nem foglalkozom, azt is meg tudjuk oldani... *Egy pillanat alatt felötlik benne két-három szabó neve, akiktől most behajthat egy-egy szívességet, és még néhányé, akiket meg tud fizetni.* Igen, nagyon is megoldható. *Ismétli meg, és a fejében már össze is állt a terv. Reggel első dolga lesz küldöncöt szalajtani az egyikükhöz.*
- Lekötelezel, Pycta del Ventus... *Tiltakozni akart, de ez nem az az éjszaka. Ma egyetlen percet sem szeretne egyedül tölteni, főleg úgy, hogy az az őrült még mindig a közelben lehet. Végtelen megkönnyebbülést érez. Csak akkor fut végig a hideg a hátán, amikor megcsikordul a balta Pycta kezében. Sygphie-nek is eszébe jutott, hogy felvehetné a földről, csak nem volt képes rászánni magát, hogy hozzáérjen.*
*Próbál tudomást se venni a fegyverről, inkább a környező utcákat figyeli, miközben haladnak a piactér felé. Sarokról sarokra egyre többen mozognak az utcákon. A többség velük egyirányba halad, ki zsákkal, ki kordéval, árut cipelve a reggeli nyitásra. A boltív túloldalán Sygphie kezdi otthon érezni magát. Az árusok asztalai és sátrai között minden olyan megnyugtatóan ismerős. Egyre magabiztosabban menetel a sajátja felé. A sátor mellett strázsáló ork nő először nem tudja mire vélni a kései látogatást. Még jobban elnyúlik a képe, amikor rájön, hogy Pyctával együtt érkezik. Végül aggodalom ül ki az arcára, mert meglátja Sygphie vérmocskos ruháját.*
- Rulfim! *Kedve lenne az ork nyakába borulni, persze nem tesz ilyet. A hangjába visszaköltözött a megszokott tárgyilagosság és önbizalom.* Az úr Pycta del Ventus. Megmentette az életemet, sokkal tartozom neki. Ha hajnalban előkerül a kölyök, és még nem lennék itt, küldd el Sunmae mesterért! Üzenem neki, hogy sok pénzt költenék el nála.
- Még egyszer köszönök mindent. *Fordul Pycta felé.* Holnapra szabónk is lesz. Szeretnél most kelméket választani hozzá, vagy visszatérsz később? *Kis szünet után folytatja.* Azt hiszem, magamnak is varratni kell...
*Pycta nevének hallatán elkerekedik a szeme. Természetesen nem először hallja. Az, hogy éppen őt sodorta ide a sors, csak megerősíti a hitében, miszerint Eeyr keze van a dologban. Nem is lehet máshogy...*
- Bár kész ruhával nem foglalkozom, azt is meg tudjuk oldani... *Egy pillanat alatt felötlik benne két-három szabó neve, akiktől most behajthat egy-egy szívességet, és még néhányé, akiket meg tud fizetni.* Igen, nagyon is megoldható. *Ismétli meg, és a fejében már össze is állt a terv. Reggel első dolga lesz küldöncöt szalajtani az egyikükhöz.*
- Lekötelezel, Pycta del Ventus... *Tiltakozni akart, de ez nem az az éjszaka. Ma egyetlen percet sem szeretne egyedül tölteni, főleg úgy, hogy az az őrült még mindig a közelben lehet. Végtelen megkönnyebbülést érez. Csak akkor fut végig a hideg a hátán, amikor megcsikordul a balta Pycta kezében. Sygphie-nek is eszébe jutott, hogy felvehetné a földről, csak nem volt képes rászánni magát, hogy hozzáérjen.*
*Próbál tudomást se venni a fegyverről, inkább a környező utcákat figyeli, miközben haladnak a piactér felé. Sarokról sarokra egyre többen mozognak az utcákon. A többség velük egyirányba halad, ki zsákkal, ki kordéval, árut cipelve a reggeli nyitásra. A boltív túloldalán Sygphie kezdi otthon érezni magát. Az árusok asztalai és sátrai között minden olyan megnyugtatóan ismerős. Egyre magabiztosabban menetel a sajátja felé. A sátor mellett strázsáló ork nő először nem tudja mire vélni a kései látogatást. Még jobban elnyúlik a képe, amikor rájön, hogy Pyctával együtt érkezik. Végül aggodalom ül ki az arcára, mert meglátja Sygphie vérmocskos ruháját.*
- Rulfim! *Kedve lenne az ork nyakába borulni, persze nem tesz ilyet. A hangjába visszaköltözött a megszokott tárgyilagosság és önbizalom.* Az úr Pycta del Ventus. Megmentette az életemet, sokkal tartozom neki. Ha hajnalban előkerül a kölyök, és még nem lennék itt, küldd el Sunmae mesterért! Üzenem neki, hogy sok pénzt költenék el nála.
- Még egyszer köszönök mindent. *Fordul Pycta felé.* Holnapra szabónk is lesz. Szeretnél most kelméket választani hozzá, vagy visszatérsz később? *Kis szünet után folytatja.* Azt hiszem, magamnak is varratni kell...
9612. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-07-05 08:23:48
Üzenet elküldve: 2022-07-05 08:23:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Feladat elvégzése //
* Most, hogy Sylvar sikeresen teljesítette az első megbízását a kereskedőháznál, így késztetést érez, hogy a másik megígért feladatát is gondosan elvégezze. ~ Aztyannal mindenképp beszélnem kell később, szerintem megérdemlem, hogy végre teljes jogú csapattag legyek... ~ Természetesen tisztában van vele, hogy ez az életben nem ilyen egyszerű, ahogyan ő azt beállítja, de a fejében kellemesen cseng. *
- Még a végén egyedül nem fogja tartani a fogadót, sietnem kell.
* Állapítja meg, de közben kapkodja is a lábait. Ha már elvállalta, akkor szándékában áll teljesíteni megfelelően a megbízását, még ha csak kiszolgálás is.
Határozott léptekkel halad tovább a fogadó irányába, de előbb mindenképp a piaci forgatagon kell átverekednie magát. *
* Most, hogy Sylvar sikeresen teljesítette az első megbízását a kereskedőháznál, így késztetést érez, hogy a másik megígért feladatát is gondosan elvégezze. ~ Aztyannal mindenképp beszélnem kell később, szerintem megérdemlem, hogy végre teljes jogú csapattag legyek... ~ Természetesen tisztában van vele, hogy ez az életben nem ilyen egyszerű, ahogyan ő azt beállítja, de a fejében kellemesen cseng. *
- Még a végén egyedül nem fogja tartani a fogadót, sietnem kell.
* Állapítja meg, de közben kapkodja is a lábait. Ha már elvállalta, akkor szándékában áll teljesíteni megfelelően a megbízását, még ha csak kiszolgálás is.
Határozott léptekkel halad tovább a fogadó irányába, de előbb mindenképp a piaci forgatagon kell átverekednie magát. *
9611. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-06-29 11:43:17
Üzenet elküldve: 2022-06-29 11:43:17
ÚJ
![>Vendaar Radanos [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/937_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
* A fogadódót gyorsan maga mögött hagyja Vendaar, és elindul a piac felé. Már kitalálta, hogy mi lesz a következő útja, mert az előző nap elhaladt két beszélgető mellett, akik egy nőről diskuráltak. A név nagyon ismerős volt neki, és annyit vett ki az egészből, hogy embereket keres. Egyelőre hagyta hát a keresett kincseket, úgysem tudja rajta kívül senki, hogy hol keressék a romvárosban az útmutatása nélkül. Ha mégis megtalálnák, hát legyen, de úgy véli, hogy ez nem lehetséges, hiszen ő maradt meg egyedül azok közül, akik tudnak erről a rejtett helyről. Így aztán jobb híján megnézi magának ezt a Relaelt, mennyire komolya az ajánlata. Meg talán a kikötőben talál más munkát is, ha az első nem jönne be - olyan sok reményt azért nem fűz hozzá -, elég veszett híre van a helynek. Az első dolog, hogy eljusson odáig. Mivel hátasa nincs, vagy gyalog fog menni, vagy valamelyik karavánra felkéredzkedik majd, de előbb kell némi útravalót vennie. Eltölt itt egy jó órát, mire mindent megvesz az árusoktól (Mesélő (Morw)) amit szeretne. Beszerez egy nagyobb tömlőt vízzel, némi kenyeret és szárított húst. Emiatt a pénze nagy részét (174 aranyat) el is szór mindezekért. Közben figyel a tolvajokra is, de szerencsére ma nem próbálkoznak vele, igaz, nem is nagyon tudnának mit elvenni már tőle. Aztán talál egy kereskedőt, aki cserébe, hogy zsoldos lesz az út során, és védi a kocsiját, elviszi őt a kikötőbe. Így aztán az amúgy sem sok maradék pénze nem csökken tovább, aztán majd a végén kiderül, hogy ki járt jobban ezzel az üzlettel. *
Közben figyel a tolvajokra is, de szerencsére ma nem próbálkoznak vele, igaz, nem is nagyon tudnának mit elvenni már tőle. Aztán talál egy kereskedőt, aki cserébe, hogy zsoldos lesz az út során, és védi a kocsiját, elviszi őt a kikötőbe. Így aztán az amúgy sem sok maradék pénze nem csökken tovább, aztán majd a végén kiderül, hogy ki járt jobban ezzel az üzlettel. *
9610. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-06-12 23:33:21
Üzenet elküldve: 2022-06-12 23:33:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss - Kharasshi//
*Rosszallóan csóválja a fejét, noha az imént adott fricska komisz mosolya még halvány árnyékot hagy a lány arcán.*
- Nem pazarlás, mert szükséged van rá. *Hangja ismét nyugodt és türelmes, csupán a "szükséges" szót nyomja meg picit.* De ha nem akarod, akkor nem gyötörlek vele. *Régen talán dacos visszavágásként dobta volna vissza a labdát a mélységinek ezen szavakkal, most csupán higgadt ajánlat tételként hangzanak el. Megteszi amit tud, a hagyományos módszereket használva, ám ha nincs ínyére a másiknak, nem fog erőszakoskodni. Segít, ha kell, ezt önszántából felajánlja, de nem fog a végtelenségig szónokolni erről. Ki-ki maga el tudja dönteni, mi mennyit ér, és mire van vagy nincs szüksége. Mindezt persze azzal a higgadtsággal nézi, ami a jellembeli változás mellett az ismeretlen tényezőkből is fakad. Látott már elég részeges és iszákos alakot a falvakban is, ahova el-ellátogatott az elmúlt évek során, olyat azonban nem, aki megpróbált ellenállni és leszakítani a kísértés rabláncát. Így hát az eltompult, elbódult tudatot már ismeri, ám a szesz és a szer hiányából fakadó szenvedést még nem.
A velős választ egy kurta bólintással és halk hümmentéssel fogadja. Egyértelmű az üzenet, erről nem itt és most fog beszélni a hím, ám ha majd elérkezik az ideje, a rőt hajú meg fogja hallgatni.*
- Sajnálom. Jóval több terhet kellett cipelned, de neked nem volt mentsvárad, ahol a sebek beforrhattak volna. *Tekintet ez időre a földre szegezi. Hangjában talán a megbánást vagy a bűntudat enyhe fuvallatát érezni, ám a velejét az együttérzés adja.
Ám ahogy visszaterelődik a szó a mágikus tanokra, tekintete nyomban visszarebben Kharasshira. Nagyon össze kell szednie magát, hogy diplomatikusan fogalmazzon, a látvány azonban így is komikus. Nem szép dolog, hogy a kötés adta takarást kihasználja, ám képtelen megálljt parancsolni az ajkára kívánkozó széles mosolynak. Azonban értékeli a hím igyekezetét, így egy röpke torok köszörülést követően, és a derű minden szikráját kiűzve hangjából tárgyilagosan felel inkább. Legalábbis az elején. Ám ahogy halad a beszámolóval, a lelkesedés utat talál.*
- Igen, tanultam azt is, egyebek mellett. Jól állok vele, képes vagyok gyógyítani, ahogyan abban is segíthet, hogy megvédjem magam. És persze akad még néhány egyéb hasznos varázslat is, ami még rá vár, de nem akarlak ezzel untatni. *zárja le gyorsan, mielőtt az utálatos dolog dicsérete túl hosszúra sikeredne.
Habár a folytatás nem meglepő, a kérdés mégis váratlanul éri. Nem számított rá, hogy ilyen hamar előkerül, vagy hogy előkerül egyáltalán. Hogy válasza megkönnyebbülést hoz vagy sem, az már más kérdés.*
- Nem, nem kerestem. Addig nem is lett volna értelme, amíg... nem tudtam rendet tenni idebent. Majd. Talán. *Egy vállvonással zárja ő is. Amíg fejben és szívben kaotikus vihar tombolt, sem értelme nem lett volna társat keresnie, sem haszna. Csak egy újabb kudarc lett volna egy hosszú listán, ami ismét vagy tovább lökte volna a mélységbe, amiből szabadulni próbált. Hogy mi lesz ez után? Azt nem tudná megmondani. Nem elsődleges célja, hogy találjon valakit, hiszen megszokta már, hogy Ahel és Zivatar a társasága. A lehetőség elől nem zárkózik el, de messze nem az elsődleges mozgató rugói között szerepel ez a kérdés.*
- És te? Próbáltál... tovább lépni? *Próbál könnyed, semleges hangnemet használni, de így is kissé tétovára és félszegre sikeredik. Akarja hallani a választ? Egyáltalán melyiknek örülne? Mindkettőnek? Egyiknek sem?*
*Rosszallóan csóválja a fejét, noha az imént adott fricska komisz mosolya még halvány árnyékot hagy a lány arcán.*
- Nem pazarlás, mert szükséged van rá. *Hangja ismét nyugodt és türelmes, csupán a "szükséges" szót nyomja meg picit.* De ha nem akarod, akkor nem gyötörlek vele. *Régen talán dacos visszavágásként dobta volna vissza a labdát a mélységinek ezen szavakkal, most csupán higgadt ajánlat tételként hangzanak el. Megteszi amit tud, a hagyományos módszereket használva, ám ha nincs ínyére a másiknak, nem fog erőszakoskodni. Segít, ha kell, ezt önszántából felajánlja, de nem fog a végtelenségig szónokolni erről. Ki-ki maga el tudja dönteni, mi mennyit ér, és mire van vagy nincs szüksége. Mindezt persze azzal a higgadtsággal nézi, ami a jellembeli változás mellett az ismeretlen tényezőkből is fakad. Látott már elég részeges és iszákos alakot a falvakban is, ahova el-ellátogatott az elmúlt évek során, olyat azonban nem, aki megpróbált ellenállni és leszakítani a kísértés rabláncát. Így hát az eltompult, elbódult tudatot már ismeri, ám a szesz és a szer hiányából fakadó szenvedést még nem.
A velős választ egy kurta bólintással és halk hümmentéssel fogadja. Egyértelmű az üzenet, erről nem itt és most fog beszélni a hím, ám ha majd elérkezik az ideje, a rőt hajú meg fogja hallgatni.*
- Sajnálom. Jóval több terhet kellett cipelned, de neked nem volt mentsvárad, ahol a sebek beforrhattak volna. *Tekintet ez időre a földre szegezi. Hangjában talán a megbánást vagy a bűntudat enyhe fuvallatát érezni, ám a velejét az együttérzés adja.
Ám ahogy visszaterelődik a szó a mágikus tanokra, tekintete nyomban visszarebben Kharasshira. Nagyon össze kell szednie magát, hogy diplomatikusan fogalmazzon, a látvány azonban így is komikus. Nem szép dolog, hogy a kötés adta takarást kihasználja, ám képtelen megálljt parancsolni az ajkára kívánkozó széles mosolynak. Azonban értékeli a hím igyekezetét, így egy röpke torok köszörülést követően, és a derű minden szikráját kiűzve hangjából tárgyilagosan felel inkább. Legalábbis az elején. Ám ahogy halad a beszámolóval, a lelkesedés utat talál.*
- Igen, tanultam azt is, egyebek mellett. Jól állok vele, képes vagyok gyógyítani, ahogyan abban is segíthet, hogy megvédjem magam. És persze akad még néhány egyéb hasznos varázslat is, ami még rá vár, de nem akarlak ezzel untatni. *zárja le gyorsan, mielőtt az utálatos dolog dicsérete túl hosszúra sikeredne.
Habár a folytatás nem meglepő, a kérdés mégis váratlanul éri. Nem számított rá, hogy ilyen hamar előkerül, vagy hogy előkerül egyáltalán. Hogy válasza megkönnyebbülést hoz vagy sem, az már más kérdés.*
- Nem, nem kerestem. Addig nem is lett volna értelme, amíg... nem tudtam rendet tenni idebent. Majd. Talán. *Egy vállvonással zárja ő is. Amíg fejben és szívben kaotikus vihar tombolt, sem értelme nem lett volna társat keresnie, sem haszna. Csak egy újabb kudarc lett volna egy hosszú listán, ami ismét vagy tovább lökte volna a mélységbe, amiből szabadulni próbált. Hogy mi lesz ez után? Azt nem tudná megmondani. Nem elsődleges célja, hogy találjon valakit, hiszen megszokta már, hogy Ahel és Zivatar a társasága. A lehetőség elől nem zárkózik el, de messze nem az elsődleges mozgató rugói között szerepel ez a kérdés.*
- És te? Próbáltál... tovább lépni? *Próbál könnyed, semleges hangnemet használni, de így is kissé tétovára és félszegre sikeredik. Akarja hallani a választ? Egyáltalán melyiknek örülne? Mindkettőnek? Egyiknek sem?*
9609. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-06-12 21:45:41
Üzenet elküldve: 2022-06-12 21:45:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss - Kharasshi//
*A pimaszkodásra csak morog valamit az orra alatt. Erről a "varázslatos" időjós képességről szívesen lemondana. Már ő sem lesz fiatalabb, a válla pedig sosem jött helyre teljesen. Érzékeny az időváltozásra, amitől most valahogy szánandó aggastyánnak érzi magát. Tudja, hogy a bájital miatt kapja a fricskát, de nem, még ez a megátalkodott nőstény se fogja rávenni, hogy ilyesmivel éljen.*
- Nem kell rám pazarolnod a füveidet. Ez csak a ~mákony...~ Ez... Elmúlik.
*Úgy beszél róla, mintha semmiség lenne, pedig azok a szerek és a szesz már elég rég a társaságába szegődtek. Az ilyen ismeretségtől pedig elég nehéz szabadulni. Most még annyira nem érzi, de hamarosan a kínok kínja fogja tépni minden porcikáját.*
- Többnyire *válaszolja szűkszavúan, de ahogy rágódik a csenden, érződik, hogy emögött inkább olyan dolgok vannak, amiket nem akaródzik elmondania. Még legalábbis.*
- Talán nem kellett volna maradnom *mondja lassan lépkedve a csődör mellett* - de valószínűleg máshol se alakultak volna jobban a dolgaim.
*Megsínylette az élete alakulását. A kitaszíttatását, az apja halálát, a fivére árulását, a gyermeke elvesztését, az asszonya elvesztését. Alighanem ezek a csapások mást is sötétségbe löktek volna, de persze indokot a kárhozat útjára lépéshez sose nehéz találni. Annak a csikónak a felemlegetése viszont megmozdított benne valamit. Meglehet, túl könnyen feladta, hogy megtalálja a fiát. (Ő így könyvelte el magában, hogy fiú. Nem azért, amiért a felszíniek. Épp ellenkezőleg. Az ő fajtájánál a leány gyermek a vérvonal koronája. Jól kitűnik ez az ő családjában is, hiszen hiába nevelt atyja két deli herceget a népének, végül mégis a nővérük ragadta meg a hatalmat.)*
- És te? Végül megtaláltad, amit kerestél? Kitanultad a... *fintorgását igyekszik mord vonások mögé rejteni* - praktikáidat?
*Persze van egy kérdés, ami ennél sokkal jobban piszkálja, és bár a büszkesége hadakozik ellene, azért csak rákérdez.*
- Találtál magad mellé valakit, aki... ~méltóbb? Aki boldoggá tesz? Aki gyermeket adhat neked?~ *Csak egy vállvonással zárja a mondatot. Így is éppen elég ezeket a dolgokat felhánytorgatni.*
*A pimaszkodásra csak morog valamit az orra alatt. Erről a "varázslatos" időjós képességről szívesen lemondana. Már ő sem lesz fiatalabb, a válla pedig sosem jött helyre teljesen. Érzékeny az időváltozásra, amitől most valahogy szánandó aggastyánnak érzi magát. Tudja, hogy a bájital miatt kapja a fricskát, de nem, még ez a megátalkodott nőstény se fogja rávenni, hogy ilyesmivel éljen.*
- Nem kell rám pazarolnod a füveidet. Ez csak a ~mákony...~ Ez... Elmúlik.
*Úgy beszél róla, mintha semmiség lenne, pedig azok a szerek és a szesz már elég rég a társaságába szegődtek. Az ilyen ismeretségtől pedig elég nehéz szabadulni. Most még annyira nem érzi, de hamarosan a kínok kínja fogja tépni minden porcikáját.*
- Többnyire *válaszolja szűkszavúan, de ahogy rágódik a csenden, érződik, hogy emögött inkább olyan dolgok vannak, amiket nem akaródzik elmondania. Még legalábbis.*
- Talán nem kellett volna maradnom *mondja lassan lépkedve a csődör mellett* - de valószínűleg máshol se alakultak volna jobban a dolgaim.
*Megsínylette az élete alakulását. A kitaszíttatását, az apja halálát, a fivére árulását, a gyermeke elvesztését, az asszonya elvesztését. Alighanem ezek a csapások mást is sötétségbe löktek volna, de persze indokot a kárhozat útjára lépéshez sose nehéz találni. Annak a csikónak a felemlegetése viszont megmozdított benne valamit. Meglehet, túl könnyen feladta, hogy megtalálja a fiát. (Ő így könyvelte el magában, hogy fiú. Nem azért, amiért a felszíniek. Épp ellenkezőleg. Az ő fajtájánál a leány gyermek a vérvonal koronája. Jól kitűnik ez az ő családjában is, hiszen hiába nevelt atyja két deli herceget a népének, végül mégis a nővérük ragadta meg a hatalmat.)*
- És te? Végül megtaláltad, amit kerestél? Kitanultad a... *fintorgását igyekszik mord vonások mögé rejteni* - praktikáidat?
*Persze van egy kérdés, ami ennél sokkal jobban piszkálja, és bár a büszkesége hadakozik ellene, azért csak rákérdez.*
- Találtál magad mellé valakit, aki... ~méltóbb? Aki boldoggá tesz? Aki gyermeket adhat neked?~ *Csak egy vállvonással zárja a mondatot. Így is éppen elég ezeket a dolgokat felhánytorgatni.*
9608. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-06-12 20:49:19
Üzenet elküldve: 2022-06-12 20:49:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss - Kharasshi//
*Zivatar bizony mindkét szülőjétől örökölt valamit, mind küllemében, mind természetében. Ugyan csikó korában még nem volt szembeötlő, hogy inkább anyja alkatát kapta, szőre hamar olyan árnyalatokba bújt, mint az apjáé. Nevét pedig viselkedésének köszönheti, hiszen bár nem harapós, de ismeretlen lovas jobb, ha nem üli meg, főleg ha felkészületlen. Ahogy Ydriss tekintete Bitangra vándorol, szomorkás mosoly kúszik ajkára, hiszen lelki szemei előtt lejátszódnak azok az idők, amikor a két hátas együtt vágtázott, majd amikor harmadikként nyargalt utánik a kis nyakigláb Zivatar.
Az együttérzés jól esik neki, ami így a befurakodni vágyó levertséget segít távol tartani. Kevesebb sikerrel jár a bájitalos próbálkozása. Legszívesebben lemondóan sóhajtja, de csendben marad. Remélte, hogy legalább ennyit hajlandó lesz megtenni a gyógyulás érdekében, de épp annyira irtózik az efféle szerektől a mélységi, mintha varázslattal igyekezett volna segíteni. A mágiát sohasem fogja tolerálni Kharasshi, de valamennyire remélte a lány, hogy legalább ez a lehetőség a határmezsgyén mozog.*
- Akkor maradnak a gyógynövények, és a lassú, szenvedéssel teli gyógyulás. Főleg, mert a készleteim eléggé megcsappantak, úgyhogy előbb szereznem kell.
*Lassú léptekkel indul el, mikor a mélységi már a kesely csődör sörényébe kapaszkodik. A sikátor kijáratában azonban megtorpan egy pillanatra, az ott töltött idő alatt hozzászokott a szemei a félhomályhoz, a verőfényes napsütést újra meg kell szoknia. Kezét felemeli, és homlokához érintve ad egy kis árnyékot tekintetének, igaz, mikor ismét Kharasshi felé fordul, már inkább a hitetlenkedés, mint az erős fény okozta múló gyötrelem.*
- Igazán? A vállad súgja meg az idő változását és még engem nevezel boszorkánynak? *kérdez vissza nyomban vidor hangon ugratva egy kicsit a sötételfet. Utána viszont indul is tovább, folytatva a kényelmesen lassú tempót a Pegazus felé. Megtesznek jó néhány lépésnyi távolságot, mire a rőt hajú elf ismét megszólal. Talán csak az árusok portékáját figyeli, hol lel rá a szükséges növényekre, talán csak ismét el van veszve kicsit, hogyan is folytassa a társalgás menetét, talán mindkettő. Azt azonban nem akarja, hogy beálljon a csend, hát átveszi egy kis időre most a kérdező szerepét.*
- Na és te? Itt maradtál mindvégig Artheniorban, hadd terrorizálja a várost a Bitangod, vagy másfelé is vitt az utatok? *Ártalmat kérdés csupán, amire még a választ sem várja kötelező mód. A kíváncsiság hajtja, elvégre érdekli, hogy mi történt Kharashsival, reméli, hogy azért jobb időszakot is maga mögött tudhat. Nem minthogyha ítélkezni akarna felette. Szomorú és fájdalmas így látnia a mélységit, de nem érez sem haragot, sem csalódottságot, sem bármi hasonlót. Mindenki másként éli meg az élet adta megpróbáltatásokat, mások a határai és más démonokkal kell szembenézniük.*
*Zivatar bizony mindkét szülőjétől örökölt valamit, mind küllemében, mind természetében. Ugyan csikó korában még nem volt szembeötlő, hogy inkább anyja alkatát kapta, szőre hamar olyan árnyalatokba bújt, mint az apjáé. Nevét pedig viselkedésének köszönheti, hiszen bár nem harapós, de ismeretlen lovas jobb, ha nem üli meg, főleg ha felkészületlen. Ahogy Ydriss tekintete Bitangra vándorol, szomorkás mosoly kúszik ajkára, hiszen lelki szemei előtt lejátszódnak azok az idők, amikor a két hátas együtt vágtázott, majd amikor harmadikként nyargalt utánik a kis nyakigláb Zivatar.
Az együttérzés jól esik neki, ami így a befurakodni vágyó levertséget segít távol tartani. Kevesebb sikerrel jár a bájitalos próbálkozása. Legszívesebben lemondóan sóhajtja, de csendben marad. Remélte, hogy legalább ennyit hajlandó lesz megtenni a gyógyulás érdekében, de épp annyira irtózik az efféle szerektől a mélységi, mintha varázslattal igyekezett volna segíteni. A mágiát sohasem fogja tolerálni Kharasshi, de valamennyire remélte a lány, hogy legalább ez a lehetőség a határmezsgyén mozog.*
- Akkor maradnak a gyógynövények, és a lassú, szenvedéssel teli gyógyulás. Főleg, mert a készleteim eléggé megcsappantak, úgyhogy előbb szereznem kell.
*Lassú léptekkel indul el, mikor a mélységi már a kesely csődör sörényébe kapaszkodik. A sikátor kijáratában azonban megtorpan egy pillanatra, az ott töltött idő alatt hozzászokott a szemei a félhomályhoz, a verőfényes napsütést újra meg kell szoknia. Kezét felemeli, és homlokához érintve ad egy kis árnyékot tekintetének, igaz, mikor ismét Kharasshi felé fordul, már inkább a hitetlenkedés, mint az erős fény okozta múló gyötrelem.*
- Igazán? A vállad súgja meg az idő változását és még engem nevezel boszorkánynak? *kérdez vissza nyomban vidor hangon ugratva egy kicsit a sötételfet. Utána viszont indul is tovább, folytatva a kényelmesen lassú tempót a Pegazus felé. Megtesznek jó néhány lépésnyi távolságot, mire a rőt hajú elf ismét megszólal. Talán csak az árusok portékáját figyeli, hol lel rá a szükséges növényekre, talán csak ismét el van veszve kicsit, hogyan is folytassa a társalgás menetét, talán mindkettő. Azt azonban nem akarja, hogy beálljon a csend, hát átveszi egy kis időre most a kérdező szerepét.*
- Na és te? Itt maradtál mindvégig Artheniorban, hadd terrorizálja a várost a Bitangod, vagy másfelé is vitt az utatok? *Ártalmat kérdés csupán, amire még a választ sem várja kötelező mód. A kíváncsiság hajtja, elvégre érdekli, hogy mi történt Kharashsival, reméli, hogy azért jobb időszakot is maga mögött tudhat. Nem minthogyha ítélkezni akarna felette. Szomorú és fájdalmas így látnia a mélységit, de nem érez sem haragot, sem csalódottságot, sem bármi hasonlót. Mindenki másként éli meg az élet adta megpróbáltatásokat, mások a határai és más démonokkal kell szembenézniük.*
9607. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-06-12 09:42:27
Üzenet elküldve: 2022-06-12 09:42:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss - Kharasshi//
*Fejét enyhén szürkéje felé fordítja, mikor Ydriss elmondja a híreket. Talán jobb is, hogy nincs itt a csikó. (Tudja, hogy már rég nem az, de mégis csak az ő Bitangja nemzette. Ahogy a szülőknek is mindig gyermek marad a sarjuk, úgy már ez a jószág is megmarad neki így.) ~Zivatar. Találó név.~ Úgy sejti, örökölhetett valamicskét apai ágról is. Ha itt lenne, a csődör biztosan a távolt kémlelné a kancája után, akivel sosem futhat már együtt a tisztáson. Megveszekedett egy bestia, de Kharasshi nagyon is kötődik hozzá. Bitang az egyetlen, aki a legmélyebb mélységekbe süllyedten se tágított mellőle. Sosem kezdene fejtegetésbe arról, hogy ez mennyire sokat számít, de így van.*
- Sajnálom *mondja, és témát is vált, hiszen nála jobban ki tudhatná, mennyire fontos volt az elf számára az a sárga kanca.
Az üvegcsét elveszi ugyan, de mikor kiderül, mi az, már nyújtja is vissza. Az arca rándulásából sejthető, hogy komoly erőfeszítés a részéről, hogy ne vágja egyszerűen a földhöz a löttyöt. Nem bízik jobban ezekben a kotyvalékokban sem, mint a hókusz-pókuszban. A szemében egy kutya mind. Az az 1 Sötétzöld varázsital jobb helyen lesz a nősténynél. Ydriss, a Kóbor talán hasznát veszi, de Kharasshi biztosan nem él vele. Akkor sem, ha a szeme állapota ennyire kiszolgáltatottá is teszi.*
- Nem. *E rövid, határozottan koppanó szócskában benne is van miden. Ydriss ismeri már annyira, hogy tudja, ebben a kérdésben semmi nem győzi meg a mélységit.
A folyópart említésére halvány mosolyféle suhan át a nyúzott arcon, de aztán csak megropogtatja elcsigázott tagjait és keze Bitang kantárja felé kezd el tapogatózni. Az egyik oldalon csak egy törött csat, a másikon pedig néhány arasznyi himbálózik az eltépett gyeplő bőrszíjából. Kharasshi csak lemondón hümment és hagyja is. A csődör úgyis utánuk baktat majd, ha elindulnak. Semmi szükség rá, hogy vezesse. Amúgy is inkább fordítva lenne, hiszen így vakon nem a legjobb útikalauz.*
- Tudom, hogy szívesebben mennél a folyópartra *kapaszkodik bele Bitang sörényébe. Így legalább nem kell majd a fal mellett tapogatóznia.* - De a vállam azt súgja, hamarosan bőrig áznánk.
*Nem tér ki rá, hogy örülne, ha Ydriss vele tartana, hogy minden bizonnyal szüksége lesz a segítségére, hogy örülne, ha mesélne még róla, hogy alakult a sorsa. Túl büszke hozzá. Hallgatólagosan kötélnek állni, az még elfogadható kompromisszum.*
- Legyen inkább a Pegazus.
*Fejét enyhén szürkéje felé fordítja, mikor Ydriss elmondja a híreket. Talán jobb is, hogy nincs itt a csikó. (Tudja, hogy már rég nem az, de mégis csak az ő Bitangja nemzette. Ahogy a szülőknek is mindig gyermek marad a sarjuk, úgy már ez a jószág is megmarad neki így.) ~Zivatar. Találó név.~ Úgy sejti, örökölhetett valamicskét apai ágról is. Ha itt lenne, a csődör biztosan a távolt kémlelné a kancája után, akivel sosem futhat már együtt a tisztáson. Megveszekedett egy bestia, de Kharasshi nagyon is kötődik hozzá. Bitang az egyetlen, aki a legmélyebb mélységekbe süllyedten se tágított mellőle. Sosem kezdene fejtegetésbe arról, hogy ez mennyire sokat számít, de így van.*
- Sajnálom *mondja, és témát is vált, hiszen nála jobban ki tudhatná, mennyire fontos volt az elf számára az a sárga kanca.
Az üvegcsét elveszi ugyan, de mikor kiderül, mi az, már nyújtja is vissza. Az arca rándulásából sejthető, hogy komoly erőfeszítés a részéről, hogy ne vágja egyszerűen a földhöz a löttyöt. Nem bízik jobban ezekben a kotyvalékokban sem, mint a hókusz-pókuszban. A szemében egy kutya mind. Az az 1 Sötétzöld varázsital jobb helyen lesz a nősténynél. Ydriss, a Kóbor talán
hasznát veszi, de Kharasshi biztosan nem él vele. Akkor sem, ha a szeme állapota ennyire kiszolgáltatottá is teszi.*- Nem. *E rövid, határozottan koppanó szócskában benne is van miden. Ydriss ismeri már annyira, hogy tudja, ebben a kérdésben semmi nem győzi meg a mélységit.
A folyópart említésére halvány mosolyféle suhan át a nyúzott arcon, de aztán csak megropogtatja elcsigázott tagjait és keze Bitang kantárja felé kezd el tapogatózni. Az egyik oldalon csak egy törött csat, a másikon pedig néhány arasznyi himbálózik az eltépett gyeplő bőrszíjából. Kharasshi csak lemondón hümment és hagyja is. A csődör úgyis utánuk baktat majd, ha elindulnak. Semmi szükség rá, hogy vezesse. Amúgy is inkább fordítva lenne, hiszen így vakon nem a legjobb útikalauz.*
- Tudom, hogy szívesebben mennél a folyópartra *kapaszkodik bele Bitang sörényébe. Így legalább nem kell majd a fal mellett tapogatóznia.* - De a vállam azt súgja, hamarosan bőrig áznánk.
*Nem tér ki rá, hogy örülne, ha Ydriss vele tartana, hogy minden bizonnyal szüksége lesz a segítségére, hogy örülne, ha mesélne még róla, hogy alakult a sorsa. Túl büszke hozzá. Hallgatólagosan kötélnek állni, az még elfogadható kompromisszum.*
- Legyen inkább a Pegazus.
9606. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-06-11 21:57:53
Üzenet elküldve: 2022-06-11 21:57:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Kharasshi D'Rake//
*Évek teltek el, mióta utoljára látták egymást Kharasshival, sőt, évek teltek el, mióta a rőt hajú elf Artheniorban járt. Nem bújt el az egész világtól, legalábbis nem örökre, de az erdőben töltött egyre csak dagadó hónapok lehetőséget és időt is adtak rá, hogy összeszedje magát, hogy gondolkozhasson, hogy gyógyulhasson. Ahogy a fájdalom, a bűntudat, a csalódottság enyhülni kezdett, végre más szemmel tudta áttekinteni, mi minden történt vele élete során, mi mindent tett, milyen döntéseket hozott - és mik lettek azoknak a következményei.
Ahogy lassan helyre tette az eseményeket, végre lett ereje felkelni, és elindulni előre. Ez pedig újabb döntésekkel járt, amik nehezek voltak, fájdalmasak, de szükségesek. Bármennyire is hiányzott neki a mélységi, bármennyire vágyik a társaságára, az érintésére, hogy együtt legyenek, a felhőtlen pillanatokat hamar átfordulnak keserűbe vagy haragosba. Túlságosan mások, eltérő erők formálták őket eltérő jellemé, nem ellentétekké, de olyanná, akik nem tudnak összecsiszolódni kellő mértékben. Legalábbis a lány erre a következtetésre jutott. Emellett ott még egy súlyos árnyék nehezedne rájuk: a fakóvérű rőt hajú mindig egy szégyen folt lenne a mélységi becsületen.
A merengésből azonban váratlan kérdés rántja ki. Szemei egy pillanatra meglepetten kerekednek el, mielőtt lesüti tekintetét és tartása kissé megrogy.*
- A csikó, nos... nem igazán lehet Zivatart csikónak nevezni, jól van, de nem hoztam ide Artheniorba. De Mogyi... már nincs. Két téllel ezelőtt megbetegedett. Megpróbáltam meggyógyítani, mikor lehetőségem nyílt rá, segítséget is vittem, de... makacs nyavalya volt. *Mélabús hangja egészen elhalkul az utolsó szavakra. Az idő enyhített már a veszteségen, ám lova elveszítése mély nyomott hagyott, hiszen négylábú társai is családja részét képezik.
A fejét felütő szomorkás hangulat után kellemes váltás a remény, amit két szó hoz, és az akarat, hogy felkeljen. A megtántorodás után jogosan lendül a bal, hiszen Ydriss már mozdul, hogy megtámassza Kharasshit, ám tiszteletben tartja a makacs büszkeséget, és eláll ettől. Így viszont bőven van lehetősége szemügyre venni a sokkal rosszabb állapotban lévő, mint azt először hitte, mélységit. Már-már felajánlaná, hogy megpróbálja meggyógyítani mágiája segítségével, ami ha teljesen nem is hozna rendbe a hímet a lány korlátozott képességeivel, de hamar javítana rajta. Ám jól emlékszik még, mennyire nem szívleli ezt Kharasshi, így inkább hallgat. Ellenben van más szer, ami azonnali enyhet hozhat. Kis neszezés után üvegek halk koccanása hallatszik, majd zsákjából egy 1 Sötétzöld varázsitalkerül elő, amit Ydriss Kharasshi D'Rake kezébe ad. Megvárja, amíg a mélységi ujjai rázáródnak és biztosan tartja, csak utána engedi el, és kezd bele a magyarázatba.*
- Bájital, a sötétzöld fajta. Idd meg, ez majd segít. *Hangja a kérések gyengédségével csendül, ám mégis elég határozott ahhoz, hogy elejét vegye az ellenkezéseknek.*
- Őszintén szólva magam sem tudom még. Egyelőre a városon kívül szálltam meg, ez a nagy, városi nyüzsgés üdítő... de elszoktam tőle, és kicsit fárasztó is. Vissza kell szoknom még hozzá. *válaszol még a könnyed csevegésre. Ezerszer inkább ez, mint a kínos csend vagy a folyamatos aggodalmas kérdések zápora. Határozott, rövid füttyszóval hívja maga mellé Ahelt, ez persze nem gátolja meg az ebet abban, hogy amint megindulnak lassú léptekkel, ne ingázzon gazdái között.*
- Merre induljunk? Láttam, hogy a Pegazus még áll, vagy keressünk másik fogadót? Vagy előbb próbáljunk rendbe szedni a folyóparton?
*Évek teltek el, mióta utoljára látták egymást Kharasshival, sőt, évek teltek el, mióta a rőt hajú elf Artheniorban járt. Nem bújt el az egész világtól, legalábbis nem örökre, de az erdőben töltött egyre csak dagadó hónapok lehetőséget és időt is adtak rá, hogy összeszedje magát, hogy gondolkozhasson, hogy gyógyulhasson. Ahogy a fájdalom, a bűntudat, a csalódottság enyhülni kezdett, végre más szemmel tudta áttekinteni, mi minden történt vele élete során, mi mindent tett, milyen döntéseket hozott - és mik lettek azoknak a következményei.
Ahogy lassan helyre tette az eseményeket, végre lett ereje felkelni, és elindulni előre. Ez pedig újabb döntésekkel járt, amik nehezek voltak, fájdalmasak, de szükségesek. Bármennyire is hiányzott neki a mélységi, bármennyire vágyik a társaságára, az érintésére, hogy együtt legyenek, a felhőtlen pillanatokat hamar átfordulnak keserűbe vagy haragosba. Túlságosan mások, eltérő erők formálták őket eltérő jellemé, nem ellentétekké, de olyanná, akik nem tudnak összecsiszolódni kellő mértékben. Legalábbis a lány erre a következtetésre jutott. Emellett ott még egy súlyos árnyék nehezedne rájuk: a fakóvérű rőt hajú mindig egy szégyen folt lenne a mélységi becsületen.
A merengésből azonban váratlan kérdés rántja ki. Szemei egy pillanatra meglepetten kerekednek el, mielőtt lesüti tekintetét és tartása kissé megrogy.*
- A csikó, nos... nem igazán lehet Zivatart csikónak nevezni, jól van, de nem hoztam ide Artheniorba. De Mogyi... már nincs. Két téllel ezelőtt megbetegedett. Megpróbáltam meggyógyítani, mikor lehetőségem nyílt rá, segítséget is vittem, de... makacs nyavalya volt. *Mélabús hangja egészen elhalkul az utolsó szavakra. Az idő enyhített már a veszteségen, ám lova elveszítése mély nyomott hagyott, hiszen négylábú társai is családja részét képezik.
A fejét felütő szomorkás hangulat után kellemes váltás a remény, amit két szó hoz, és az akarat, hogy felkeljen. A megtántorodás után jogosan lendül a bal, hiszen Ydriss már mozdul, hogy megtámassza Kharasshit, ám tiszteletben tartja a makacs büszkeséget, és eláll ettől. Így viszont bőven van lehetősége szemügyre venni a sokkal rosszabb állapotban lévő, mint azt először hitte, mélységit. Már-már felajánlaná, hogy megpróbálja meggyógyítani mágiája segítségével, ami ha teljesen nem is hozna rendbe a hímet a lány korlátozott képességeivel, de hamar javítana rajta. Ám jól emlékszik még, mennyire nem szívleli ezt Kharasshi, így inkább hallgat. Ellenben van más szer, ami azonnali enyhet hozhat. Kis neszezés után üvegek halk koccanása hallatszik, majd zsákjából egy 1 Sötétzöld varázsitalkerül elő, amit Ydriss Kharasshi D'Rake kezébe ad.
Megvárja, amíg a mélységi ujjai rázáródnak és biztosan tartja, csak utána engedi el, és kezd bele a magyarázatba.*- Bájital, a sötétzöld fajta. Idd meg, ez majd segít. *Hangja a kérések gyengédségével csendül, ám mégis elég határozott ahhoz, hogy elejét vegye az ellenkezéseknek.*
- Őszintén szólva magam sem tudom még. Egyelőre a városon kívül szálltam meg, ez a nagy, városi nyüzsgés üdítő... de elszoktam tőle, és kicsit fárasztó is. Vissza kell szoknom még hozzá. *válaszol még a könnyed csevegésre. Ezerszer inkább ez, mint a kínos csend vagy a folyamatos aggodalmas kérdések zápora. Határozott, rövid füttyszóval hívja maga mellé Ahelt, ez persze nem gátolja meg az ebet abban, hogy amint megindulnak lassú léptekkel, ne ingázzon gazdái között.*
- Merre induljunk? Láttam, hogy a Pegazus még áll, vagy keressünk másik fogadót? Vagy előbb próbáljunk rendbe szedni a folyóparton?
9605. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-06-11 17:16:02
Üzenet elküldve: 2022-06-11 17:16:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss, a Kóbor//
*Könnyű volna őt hibáztatni, és Kharasshi, ahogy mostanában, most is ezt a könnyű utat választja. Bűntudatot hajlít csáklyává, hogy magával húzza ebbe a mélységbe. Rá lehetne fogni, hogy gyűlöletből, de inkább csak arról van szó, hogy úgy kevésbé érezné magát nyomorultnak. Kevésbé érezné magát elveszettnek.
Másképp szólnak a szavak. Nem olyan a dallamuk, mint ami az emlékeiben él. A szeppenten is dacos kis fakóvérű a nyári vásáron, aki lépre ment a tűzalmával. Épp ilyen fülledt, forró nap volt. Ezer éve is megvan talán annak a nyárnak. Olyan másnak tűnik. Magabiztosnak. Kiegyensúlyozottnak. Bár láthatná...
Az alattomos csáklya nem talál rajta kapaszkodót és Kharasshiba belémar a szégyen. Bizony, bölcsen tette a nőstnyke, hogy nem maradt mellette. Szerette őt. Még mindig szereti. Valószínűleg örökre szeretni fogja. De a mélységiek szerelme mérgező delírium. Jól tette, hogy hagyott magának választást.*
- A kancád *szólal meg reszelős hangon* - meg a csikaja *biccenti fejét a kesely csődör felé.* - Itt vannak?
*Különös, de ez a gondolat némileg felrázza a fejére ülepedett tompaságból. Elhagyta magát. Teljesen. Feladta és önsajnálatba temetkezett. Pedig... *
- Igazad lehet *ismeri be egy morózus, mély sóhajjal. Kitessékeli az ebet az öléből és komótosan kibontakozik a mocskos rongyok közül. A legtöbb idáig süllyedt csavargót már rég kifosztották volna, de tagadhatatlan, hogy Kharasshi még ilyen szánalmas állapotban is épp elég mord és kellően elrettentő jelenség.
Amikor elsőre megpróbál felkelni, megtántorodik, de balja mindjárt lendül is, elutasítva a segítő szándékot. A büszkesége, az még mindig a régi. Megtámaszkodik a kardján, és feltolja magát a fal mellett. Amennyire tudja, kihúzza magát, de nem könnyű. Verekedések nyomai, felfekvések és elgémberedett tagok. A rossz válla is hasogat megint. Eső jön talán.*
- Meddig maradsz a városban? *kérdi, míg a fal mellett botorkálva elindul. Nehézkes lesz eljutnia egy fogadóig, de inkább kúszna végig tapogatózva a városon minthogy segítséget kérjen. Szóval csak diskurál, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.*
*Könnyű volna őt hibáztatni, és Kharasshi, ahogy mostanában, most is ezt a könnyű utat választja. Bűntudatot hajlít csáklyává, hogy magával húzza ebbe a mélységbe. Rá lehetne fogni, hogy gyűlöletből, de inkább csak arról van szó, hogy úgy kevésbé érezné magát nyomorultnak. Kevésbé érezné magát elveszettnek.
Másképp szólnak a szavak. Nem olyan a dallamuk, mint ami az emlékeiben él. A szeppenten is dacos kis fakóvérű a nyári vásáron, aki lépre ment a tűzalmával. Épp ilyen fülledt, forró nap volt. Ezer éve is megvan talán annak a nyárnak. Olyan másnak tűnik. Magabiztosnak. Kiegyensúlyozottnak. Bár láthatná...
Az alattomos csáklya nem talál rajta kapaszkodót és Kharasshiba belémar a szégyen. Bizony, bölcsen tette a nőstnyke, hogy nem maradt mellette. Szerette őt. Még mindig szereti. Valószínűleg örökre szeretni fogja. De a mélységiek szerelme mérgező delírium. Jól tette, hogy hagyott magának választást.*
- A kancád *szólal meg reszelős hangon* - meg a csikaja *biccenti fejét a kesely csődör felé.* - Itt vannak?
*Különös, de ez a gondolat némileg felrázza a fejére ülepedett tompaságból. Elhagyta magát. Teljesen. Feladta és önsajnálatba temetkezett. Pedig... *
- Igazad lehet *ismeri be egy morózus, mély sóhajjal. Kitessékeli az ebet az öléből és komótosan kibontakozik a mocskos rongyok közül. A legtöbb idáig süllyedt csavargót már rég kifosztották volna, de tagadhatatlan, hogy Kharasshi még ilyen szánalmas állapotban is épp elég mord és kellően elrettentő jelenség.
Amikor elsőre megpróbál felkelni, megtántorodik, de balja mindjárt lendül is, elutasítva a segítő szándékot. A büszkesége, az még mindig a régi. Megtámaszkodik a kardján, és feltolja magát a fal mellett. Amennyire tudja, kihúzza magát, de nem könnyű. Verekedések nyomai, felfekvések és elgémberedett tagok. A rossz válla is hasogat megint. Eső jön talán.*
- Meddig maradsz a városban? *kérdi, míg a fal mellett botorkálva elindul. Nehézkes lesz eljutnia egy fogadóig, de inkább kúszna végig tapogatózva a városon minthogy segítséget kérjen. Szóval csak diskurál, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.*
9604. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-06-10 16:13:38
Üzenet elküldve: 2022-06-10 16:13:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Kharasshi D'Rake//
*Aggódva ráncolja a homlokát az ingerült válasz nyomán. Nem kell azon erőlködnie, hogy leplezze az esetlegesen bosszantó reakciót, hiszen Kharasshi nem látja. A beálló csend azonban beszédes lehet azzal kapcsolatban, miként értékeli a helyzetet és a reakciót a lány.
Ydriss ellenben nagyon is jól lát, tekintete pedig mindvégig a sötételfen függ. Elcsípi hát a válaszként adott szavak eredményét, a lentebb süppedő vállakat, a meggörnyedő tartást. Ismét a szomorúság egyre súlyosodó érzete nehezedik rá, ám hazudni nem fog. Nem a sötételfet keresni jött. Kétszer is belevágtak, egyszer sem lett jó vége, a rőt hajú pedig hisz benne, hogy azóta megváltozott, kicsit talán a feje lágya is benőtt, de nem olyan irányba haladt tovább élete ösvényén, ami Kharasshi ínyére lenne.
A visszavágás régi sebek hegeit próbálják kikezdeni. Van benne igazság, még ha a teljes kép nem is ez, ahogy a bűntudattal is kénytelen együtt élni, azonban bármennyire is lefelé húznák ezek a terhek. Még legalábbis nem rántják le magukkal, és van annyi lélekjelenléte még, hogy felhorkanjon kissé a dogmatikus sötételf nézetek felemlegetésére.*
- Nem olyannak ismertelek meg, aki hisz az effélékben. *Semmi sértettség nincs a szavakban, hangja továbbra is nyugodt, talán leheletnyi komisz derű bujkál benne, ami a felhozott érvek valóságtartalmának szól.*
- Az viszont igaz, hogy nem szabadott volna. *A bánatos szavakat mély sóhaj követi.* Akármennyire is a másikkal akarunk lenni, túlságosan különbözőek vagyunk. *Egy kis időre elhallgat. Mivel is folytassa? Kell-e még ezt a gondolatat menetet folytatni? Nem, nem akar még mélyebben belevájni a sebekbe. Talán csak nem szedte össze magát még annyira, hogy mélyebbre merjen menni. Ám legfőképp nem erre van most szükség. Közelebb lép a sötételfhez és lehajol hozzá, habár az orrfacsaró bűzt újult erővel próbálja letaglózni, megpróbálja megfogni Kharasshi kezét, és finom húzással jelezni, hogy segít neki felkelni.*
- Átkozódás helyett viszont egy rendes ételre lenne most szükséged. Meg előtte egy alapos csutakolásra, hacsak nem szeretnéd hogy Bitang különbül fessen mint te.
*Aggódva ráncolja a homlokát az ingerült válasz nyomán. Nem kell azon erőlködnie, hogy leplezze az esetlegesen bosszantó reakciót, hiszen Kharasshi nem látja. A beálló csend azonban beszédes lehet azzal kapcsolatban, miként értékeli a helyzetet és a reakciót a lány.
Ydriss ellenben nagyon is jól lát, tekintete pedig mindvégig a sötételfen függ. Elcsípi hát a válaszként adott szavak eredményét, a lentebb süppedő vállakat, a meggörnyedő tartást. Ismét a szomorúság egyre súlyosodó érzete nehezedik rá, ám hazudni nem fog. Nem a sötételfet keresni jött. Kétszer is belevágtak, egyszer sem lett jó vége, a rőt hajú pedig hisz benne, hogy azóta megváltozott, kicsit talán a feje lágya is benőtt, de nem olyan irányba haladt tovább élete ösvényén, ami Kharasshi ínyére lenne.
A visszavágás régi sebek hegeit próbálják kikezdeni. Van benne igazság, még ha a teljes kép nem is ez, ahogy a bűntudattal is kénytelen együtt élni, azonban bármennyire is lefelé húznák ezek a terhek. Még legalábbis nem rántják le magukkal, és van annyi lélekjelenléte még, hogy felhorkanjon kissé a dogmatikus sötételf nézetek felemlegetésére.*
- Nem olyannak ismertelek meg, aki hisz az effélékben. *Semmi sértettség nincs a szavakban, hangja továbbra is nyugodt, talán leheletnyi komisz derű bujkál benne, ami a felhozott érvek valóságtartalmának szól.*
- Az viszont igaz, hogy nem szabadott volna. *A bánatos szavakat mély sóhaj követi.* Akármennyire is a másikkal akarunk lenni, túlságosan különbözőek vagyunk. *Egy kis időre elhallgat. Mivel is folytassa? Kell-e még ezt a gondolatat menetet folytatni? Nem, nem akar még mélyebben belevájni a sebekbe. Talán csak nem szedte össze magát még annyira, hogy mélyebbre merjen menni. Ám legfőképp nem erre van most szükség. Közelebb lép a sötételfhez és lehajol hozzá, habár az orrfacsaró bűzt újult erővel próbálja letaglózni, megpróbálja megfogni Kharasshi kezét, és finom húzással jelezni, hogy segít neki felkelni.*
- Átkozódás helyett viszont egy rendes ételre lenne most szükséged. Meg előtte egy alapos csutakolásra, hacsak nem szeretnéd hogy Bitang különbül fessen mint te.
9603. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-06-10 12:38:22
Üzenet elküldve: 2022-06-10 12:38:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss, a Kóbor//
- Elmúlik! *csikordul mindjárt ingerülten, ahogy a szeme állapotára terelődik a szó. Figyelmeztették, hogy így járhat, ha túl sokat használ azokból a bódító füvekből. Ahogy arra is, hogy ha még sokáig így folytatja, ez a hatás akár véglegessé is válhat. Kharasshi, mint oly sokszor, csak úgy tapicskol a tagadásban és az önálltatásban. Persze, bármikor le tudná tenni a mákonyt, ha akarná. De miért is akarná? Ez épp elég jó érv hozzá, hogy ne is próbálja meg.
~A piacra. Hát persze.~ A válasz elpárologtatja mindannak a maradékát, amit az iménti felsercenés előhozott régi valójából. Megereszkedik a válla, meggörbül a háta és visszafogott köhögés rázza meg a mélységi nyomorult porhüvelyét.
Ydriss boldognak tűnik. Már a hangja dallamán is hallatszik, hogy valószínűleg megtalálta, amit keresett: a helyét a világban. Kiteljesedett és... és maga mögött hagyta a múltat.*
- Én? *emeli meg a fejét, aztán le is horgasztja. Ültében a combja alá gyűri a rongyokat és megmasszírozza sajgó halántékát.* - Én itt maradtam. Ahol hagytál, boszorkány. Az enyészet rothadó királyiszékében. Chaszmyrnak igaza volt. Sosem szabadott volna... *motyogja maga elé.* - A fajtád csak ellopja az igazak lelkét és... Nem, sosem szabadott volna...
- Elmúlik! *csikordul mindjárt ingerülten, ahogy a szeme állapotára terelődik a szó. Figyelmeztették, hogy így járhat, ha túl sokat használ azokból a bódító füvekből. Ahogy arra is, hogy ha még sokáig így folytatja, ez a hatás akár véglegessé is válhat. Kharasshi, mint oly sokszor, csak úgy tapicskol a tagadásban és az önálltatásban. Persze, bármikor le tudná tenni a mákonyt, ha akarná. De miért is akarná? Ez épp elég jó érv hozzá, hogy ne is próbálja meg.
~A piacra. Hát persze.~ A válasz elpárologtatja mindannak a maradékát, amit az iménti felsercenés előhozott régi valójából. Megereszkedik a válla, meggörbül a háta és visszafogott köhögés rázza meg a mélységi nyomorult porhüvelyét.
Ydriss boldognak tűnik. Már a hangja dallamán is hallatszik, hogy valószínűleg megtalálta, amit keresett: a helyét a világban. Kiteljesedett és... és maga mögött hagyta a múltat.*
- Én? *emeli meg a fejét, aztán le is horgasztja. Ültében a combja alá gyűri a rongyokat és megmasszírozza sajgó halántékát.* - Én itt maradtam. Ahol hagytál, boszorkány. Az enyészet rothadó királyiszékében. Chaszmyrnak igaza volt. Sosem szabadott volna... *motyogja maga elé.* - A fajtád csak ellopja az igazak lelkét és... Nem, sosem szabadott volna...
9602. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-06-10 11:03:09
Üzenet elküldve: 2022-06-10 11:03:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Kharasshi D'Rake//
- Igen, én vagyok az. *válaszol kissé hitetlen hangon. Tisztában van vele, hogy ő maga kicsoda, a hang inkább a helyzet képtelenségének köszönhető. no meg annak, hogy a döbbenet hulláma lecsapott rá, majd átmosott rajta, elvonultával pedig kezdenek leülepedni a dolgok. Aztán figyelme végre beissza a többi részletet is, és érkezik a következő, épp oly magasba emelkedő tajték, ami újfent az elf nyakába zúdul.
Hogy Kharasshi borzalmas állapotban van, az enyhe kifejezés, és inkább nem kezd el a rőt hajú megfelelőbb kifejezés után kutatni, mert csal még jobban belesajdul a szíve. Talán az egyetlen halovány reménysugár, amit lát, hogy a régi beidegződések még valahol megvannak. Hiszen a farkaskutya megkapja az alapos lehordást túlzott örömködése miatt, ám amint lenyugszik, a sötételf keze máris a bundát túrja. Alighanem az eb az egyetlen, akit nem zavart össze a váratlan találkozó, és önfeledten élvezi annak minden pillanatát. A válaszul kapott "jól vagyok"-ot elengedi a füle mellett, mintha csak a csörömpölve guruló üvegek hangos zaja nyomta volna el. Egy pillanat alatt a lány arcára lesz írva, mennyire nem hiszi ezt el, emellett az egyik pillanatban inkább tűnik kétkedőnek, és nem hisz a látványnak, a másikban pedig inkább aggódónak. Mindenez érzelmek és reakciók halmazát mélyíti és erősíti a felismerés, hogy bizony nem csak a sikátor aromája facsarja az orrát, majd pedig az egészet megkoronázza a szemen viselt kötés. Erre azért már igen csak magas ívben emelkedik szemöldöke elképedt kifejezése nyomán.*
- Mi történt a szemeddel? *szalad ki a száján a döbbenet hajtotta kérdés. Azonban Ydriss szembe kerül néhány jogos kérdéssel, amire hirtelen megint csak nem tudja mit és mennyit válaszoljon.*
- A piacra leginkább vásárolni jöttem. Itt több mindent kapni, mint a falvakban, és néha ki kell mozdulnom, mielőtt rajtam is moha nő. Ide, *ugyan a kötés miatt aligha látni látványos körbenézését, azonban a javarészt türelmes hangja ahogy jelentőségteljesen megnyomja ezt az egy szót, egyértelműsíti a sikátort* mert Ahel szagot fogott. Te mit keresel itt? *Rögtön vissza is fordítja a kérdést, ismét hangsúlyozással téve egyértelművé, hogy nem Artheniort illeti a kérdés.*
- Igen, én vagyok az. *válaszol kissé hitetlen hangon. Tisztában van vele, hogy ő maga kicsoda, a hang inkább a helyzet képtelenségének köszönhető. no meg annak, hogy a döbbenet hulláma lecsapott rá, majd átmosott rajta, elvonultával pedig kezdenek leülepedni a dolgok. Aztán figyelme végre beissza a többi részletet is, és érkezik a következő, épp oly magasba emelkedő tajték, ami újfent az elf nyakába zúdul.
Hogy Kharasshi borzalmas állapotban van, az enyhe kifejezés, és inkább nem kezd el a rőt hajú megfelelőbb kifejezés után kutatni, mert csal még jobban belesajdul a szíve. Talán az egyetlen halovány reménysugár, amit lát, hogy a régi beidegződések még valahol megvannak. Hiszen a farkaskutya megkapja az alapos lehordást túlzott örömködése miatt, ám amint lenyugszik, a sötételf keze máris a bundát túrja. Alighanem az eb az egyetlen, akit nem zavart össze a váratlan találkozó, és önfeledten élvezi annak minden pillanatát. A válaszul kapott "jól vagyok"-ot elengedi a füle mellett, mintha csak a csörömpölve guruló üvegek hangos zaja nyomta volna el. Egy pillanat alatt a lány arcára lesz írva, mennyire nem hiszi ezt el, emellett az egyik pillanatban inkább tűnik kétkedőnek, és nem hisz a látványnak, a másikban pedig inkább aggódónak. Mindenez érzelmek és reakciók halmazát mélyíti és erősíti a felismerés, hogy bizony nem csak a sikátor aromája facsarja az orrát, majd pedig az egészet megkoronázza a szemen viselt kötés. Erre azért már igen csak magas ívben emelkedik szemöldöke elképedt kifejezése nyomán.*
- Mi történt a szemeddel? *szalad ki a száján a döbbenet hajtotta kérdés. Azonban Ydriss szembe kerül néhány jogos kérdéssel, amire hirtelen megint csak nem tudja mit és mennyit válaszoljon.*
- A piacra leginkább vásárolni jöttem. Itt több mindent kapni, mint a falvakban, és néha ki kell mozdulnom, mielőtt rajtam is moha nő. Ide, *ugyan a kötés miatt aligha látni látványos körbenézését, azonban a javarészt türelmes hangja ahogy jelentőségteljesen megnyomja ezt az egy szót, egyértelműsíti a sikátort* mert Ahel szagot fogott. Te mit keresel itt? *Rögtön vissza is fordítja a kérdést, ismét hangsúlyozással téve egyértelművé, hogy nem Artheniort illeti a kérdés.*
9601. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-06-10 06:47:39
Üzenet elküldve: 2022-06-10 06:47:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Idomítás 9/10 megyek //
// Pultozás //
* A pultot magára hagyva indul végig a polgárnegyeden, hogy mihamarabb a műhelyhez érhessen. Halco'n-ra még mindig ráfér az idomítás, hogy tökéletesen végezhesse a munkáját, de már csak csiszolásra szorul. ~ A pipa dohány! Ne feledkezz meg a dohányról! ~ A piac szokásos forgatagában probléma nélkül halad már, nem okoz gondot számára elvegyülni a tömegben. Régebben zavaró volt számára a legkisebb kapcsolat is, de most már nem okoz gondot számára.
~ Jól látom amit látok? ~ Az egyik kereskedő mellett haladva különféle pipákat pillant meg, tekintete felcsillan és örömében mosoly gödröcskék is megjelennek az arcán. Elégedetten emeli fel a díszdobozában lévő egyedi pipát. A kereskedő tekintetét keresve felpillant rá. *
- Ezt kérném, és két csomag pipa dohányt is hozzá.
* Az eladó szimplán bólint, és már nyúl is a dohányért, hogy letegye Sylvar elé. Gyorsan le is számolja a kereskedő előtt a 644 aranyat, hogy utána magához vegye a dohányt. Mesélő (Morw)A pipa árus elégedetten számolgatja a borsos összeget. *
- Köszönöm.
* Biccent felé, de utána már tovább is halad a műhely felé, nem szeretne sokáig távol lenni, még a végén hatalmas tömeg gyűlik megint a fogadóban. *
// Pultozás //
* A pultot magára hagyva indul végig a polgárnegyeden, hogy mihamarabb a műhelyhez érhessen. Halco'n-ra még mindig ráfér az idomítás, hogy tökéletesen végezhesse a munkáját, de már csak csiszolásra szorul. ~ A pipa dohány! Ne feledkezz meg a dohányról! ~ A piac szokásos forgatagában probléma nélkül halad már, nem okoz gondot számára elvegyülni a tömegben. Régebben zavaró volt számára a legkisebb kapcsolat is, de most már nem okoz gondot számára.
~ Jól látom amit látok? ~ Az egyik kereskedő mellett haladva különféle pipákat pillant meg, tekintete felcsillan és örömében mosoly gödröcskék is megjelennek az arcán. Elégedetten emeli fel a díszdobozában lévő egyedi pipát. A kereskedő tekintetét keresve felpillant rá. *
- Ezt kérném, és két csomag pipa dohányt is hozzá.
* Az eladó szimplán bólint, és már nyúl is a dohányért, hogy letegye Sylvar elé. Gyorsan le is számolja a kereskedő előtt a 644 aranyat, hogy utána magához vegye a dohányt. Mesélő (Morw)A pipa árus elégedetten számolgatja a borsos összeget.
*- Köszönöm.
* Biccent felé, de utána már tovább is halad a műhely felé, nem szeretne sokáig távol lenni, még a végén hatalmas tömeg gyűlik megint a fogadóban. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10032-10051