Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 363 (7241. - 7260. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
7260. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-04-03 22:38:42
Üzenet elküldve: 2019-04-03 22:38:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A WAK kofája//
*Kellemes érzést kelt a leányban, a kereskedő egyszerű nyíltsága, ahogy a liszt minőségét bizonygatja.~Ha egyszer férjet kell találnom, őt szeretném.~Fut végig az agyán a hozzá igazán nem illő gondolat. Gyorsan meg akar szabadulni ettől a hozzáállástól, ezért inkább elkezdi a földműves által kínált választékot alaposan szemügyre venni. Nem néznek ki rossznak, már amennyire meg tudja ítélni. Viszont a gyógynövények említésére azonnal felmerül benne, hogy azokból sürgősen be kéne szerezni egy bizonyos fajtát.*
-Milyen gyógyfüvek?*Kicsit közelebb hajol, és lehalkítja a hangját, mintha valami olyanról lenne szó, ami igazán nem tartozik másokra.*Rhéa félelméből van neked?*Azzal a hangsúllyal kérdezi, mint aki valamilyen tabut feszeget, nagyon óvatosan, nehogy valaki más is megtudja. Csak ha erre válaszol a másik, akkor reagál a másik lelkes ajánlatára, amely már-már gondolatolvasás szinten a keze alá dolgozik.*
*Kellemes érzést kelt a leányban, a kereskedő egyszerű nyíltsága, ahogy a liszt minőségét bizonygatja.~Ha egyszer férjet kell találnom, őt szeretném.~Fut végig az agyán a hozzá igazán nem illő gondolat. Gyorsan meg akar szabadulni ettől a hozzáállástól, ezért inkább elkezdi a földműves által kínált választékot alaposan szemügyre venni. Nem néznek ki rossznak, már amennyire meg tudja ítélni. Viszont a gyógynövények említésére azonnal felmerül benne, hogy azokból sürgősen be kéne szerezni egy bizonyos fajtát.*
-Milyen gyógyfüvek?*Kicsit közelebb hajol, és lehalkítja a hangját, mintha valami olyanról lenne szó, ami igazán nem tartozik másokra.*Rhéa félelméből van neked?*Azzal a hangsúllyal kérdezi, mint aki valamilyen tabut feszeget, nagyon óvatosan, nehogy valaki más is megtudja. Csak ha erre válaszol a másik, akkor reagál a másik lelkes ajánlatára, amely már-már gondolatolvasás szinten a keze alá dolgozik.*
7259. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-04-03 21:35:17
Üzenet elküldve: 2019-04-03 21:35:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Úton-útfélen//
//Újra úton//
*Míg a piac kínálatát és az árusok közt magabiztosan mozgó Nistaet szemléli, a körülötte lévő beszélgetésre csak fél füllel figyel, hiszen amint látja, mindenkinek akadt kedvére való társasága. Örömmel látja, hogy Luni és Thim máris talált egy közös pontot, amiről beszélgethetnek, így nem is nagyon szól közbe, míg a mágiáról folyik a szó, inkább Vielt figyeli, aki láthatóan épp életre szóló barátságot köt a nagy fekete ebbel. ~Árnyék! Milyen találó!~ mosolyog magában a névválasztáson, míg végül tekintetét Nistae felé nem fordítja. Szeretne minél több trükköt ellesni tőle, hogy ha legközelebb erre járnak, akkor már ne álljanak teljesen tanácstalanul a hatalmas kínálat előtt. Nem kerüli azonban a figyelmét Thim felajánlása sem*
- Ez igazán kedves tőled, köszönjük szépen a segítséget! *mosolyog a férfira, hiszen szó, ami szó, sokkal könnyebb dolguk van, ha akad egy erős segítőjük a vásárlás során, aki segít nekik a pakolásban. Míg a tündér a bevásárlást intézi, nem akar túlságosan tolakodónak tűnni, így csak biztos távolságból követi Nistaet. Nem tűnik fel neki, hogy a vásárolt áruk kevesebbe kerülnek, mint amennyit adott, ám akkor se fogadná el a visszajárót, ha Nistae oda akarná adni*
- Köszönöm neked is, nélküled biztos elvesztünk volna! *ereszt meg egy hálás mosolyt a lány felé is, mikor végzett a szükséges holmik beszerzésével*
- Hálánk jeleként engedjétek meg, hogy meghívjalak titeket új házunkba! Akár most, akár ha később jártok arra, bármikor szívesen látunk titeket! *pillant boldogan két új ismerősükre, remélve, hogy elfogadják felajánlásukat. Fogalma sincs azonban, mik a terveik, vagy hol töltik az éjszakát, így megérti, ha esetleg a mai mégsem lenne ideális alkalom számukra egy kis kirándulásra, ugyanakkor reméli, egyszer még akad majd lehetőségük a viszontlátásra, amikor még jobban megismerhetik majd egymást. Ekkor tűnik csak fel neki, miről beszélget Luni és Viel, valamint a tündér új kedvence*
- Szia! *guggol le mosolyogva a kutya elé, hogy ha az állat engedi, akkor kicsit megsimogassa, majd újra felegyenesedve a két lány felé fordul*
- Mi lenne, ha mindketten elneveznétek egyet-egyet? *neveti el magát. A háziállatoknak sosem szeretett nevet adni, hiszen nem tudott megfeledkezni róla, előbb-utóbb mi lesz a sorsuk, ezért pedig kötődni se akart hozzájuk túlzottan, de ha a lányok szeretnék elnevezni a kecskéket, ő boldogan szólítja majd új nevükön az állatokat. A nemükkel kapcsolatos kérdés megválaszolását Nistaere bízza, elvégre ő intézte a vásárlást, de ha kis szerencséjük van, akkor egy nőstény és egy hím példánnyal együtt mennek majd haza. ~És talán két új baráttal gazdagodva!~ gondolja magában mosolyogva.*
//Újra úton//
*Míg a piac kínálatát és az árusok közt magabiztosan mozgó Nistaet szemléli, a körülötte lévő beszélgetésre csak fél füllel figyel, hiszen amint látja, mindenkinek akadt kedvére való társasága. Örömmel látja, hogy Luni és Thim máris talált egy közös pontot, amiről beszélgethetnek, így nem is nagyon szól közbe, míg a mágiáról folyik a szó, inkább Vielt figyeli, aki láthatóan épp életre szóló barátságot köt a nagy fekete ebbel. ~Árnyék! Milyen találó!~ mosolyog magában a névválasztáson, míg végül tekintetét Nistae felé nem fordítja. Szeretne minél több trükköt ellesni tőle, hogy ha legközelebb erre járnak, akkor már ne álljanak teljesen tanácstalanul a hatalmas kínálat előtt. Nem kerüli azonban a figyelmét Thim felajánlása sem*
- Ez igazán kedves tőled, köszönjük szépen a segítséget! *mosolyog a férfira, hiszen szó, ami szó, sokkal könnyebb dolguk van, ha akad egy erős segítőjük a vásárlás során, aki segít nekik a pakolásban. Míg a tündér a bevásárlást intézi, nem akar túlságosan tolakodónak tűnni, így csak biztos távolságból követi Nistaet. Nem tűnik fel neki, hogy a vásárolt áruk kevesebbe kerülnek, mint amennyit adott, ám akkor se fogadná el a visszajárót, ha Nistae oda akarná adni*
- Köszönöm neked is, nélküled biztos elvesztünk volna! *ereszt meg egy hálás mosolyt a lány felé is, mikor végzett a szükséges holmik beszerzésével*
- Hálánk jeleként engedjétek meg, hogy meghívjalak titeket új házunkba! Akár most, akár ha később jártok arra, bármikor szívesen látunk titeket! *pillant boldogan két új ismerősükre, remélve, hogy elfogadják felajánlásukat. Fogalma sincs azonban, mik a terveik, vagy hol töltik az éjszakát, így megérti, ha esetleg a mai mégsem lenne ideális alkalom számukra egy kis kirándulásra, ugyanakkor reméli, egyszer még akad majd lehetőségük a viszontlátásra, amikor még jobban megismerhetik majd egymást. Ekkor tűnik csak fel neki, miről beszélget Luni és Viel, valamint a tündér új kedvence*
- Szia! *guggol le mosolyogva a kutya elé, hogy ha az állat engedi, akkor kicsit megsimogassa, majd újra felegyenesedve a két lány felé fordul*
- Mi lenne, ha mindketten elneveznétek egyet-egyet? *neveti el magát. A háziállatoknak sosem szeretett nevet adni, hiszen nem tudott megfeledkezni róla, előbb-utóbb mi lesz a sorsuk, ezért pedig kötődni se akart hozzájuk túlzottan, de ha a lányok szeretnék elnevezni a kecskéket, ő boldogan szólítja majd új nevükön az állatokat. A nemükkel kapcsolatos kérdés megválaszolását Nistaere bízza, elvégre ő intézte a vásárlást, de ha kis szerencséjük van, akkor egy nőstény és egy hím példánnyal együtt mennek majd haza. ~És talán két új baráttal gazdagodva!~ gondolja magában mosolyogva.*
7258. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-04-03 17:01:33
Üzenet elküldve: 2019-04-03 17:01:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A WAK kofája//
*Nyílt tekintettel, vidáman figyeli a reakciót, persze, amikor kell, akkor töprengő arcot is vág. A kereskedéshez elég jól ért, függetlenül attól, hogy ez kívülről annyira nem is látszik rajta. Élvezi a milőt, s mindent, ami ehhez tartozik, most leginkább annak örül, hogy a lány rátalált, s máris alkudozhatnak.*
- Fogdozzad meg bátran! *Kiált fel, s nyújtja felé az egyik kis lisztes szütyőt.* Illatoljad meg, ez biza finom puhára őrölt! Nem ám amolyan bugás, görcsös cucáré jez! *Magyarázza, ami azt illeti a liszt valóban finom és szépen szitálható.* Könyerre, süteményesbe, bármibe teheti, a te asszonyod! Az én uram sem adna ám akármit! *Bólogat bőszen, s kivetni tervezi hálóját, amire talán nagyon jó alkudozása kapcsán sikerrel is járhat, persze semmi sem kötelező, a vásárlás sem. Amint látja, hogy a lány gondolkodó és töprengő arcot vág, folytatja egy újabb hasonlattal, s egy újabb győzködéssel.*
- De van itten más is kisasszon, látom érti a témát! Zőccség, gyümőccs! Sőt! *Mutat fel egy rejtélyes kis tasakot.* Még gyógyfű is, bár ez nem óccsó, az tény. *Mondja sajnálkozva, mintha ezt szégyenletes lenne kimondani.* Persze attól óccsóbb, mint ahogy máshun kapnád meg. *Bizonygatja bőszen.*
- De még valami! Ha kellene valami és nincs meg! Megszerzem neked! Mondjad bátran és hozom rögvest! A Wegtoren Aranya Kereskedőház, mindent elvállal! *Mondja magabiztosan és karba fonja a kezét, persze kedves mosolya mit sem változik.*
*Nyílt tekintettel, vidáman figyeli a reakciót, persze, amikor kell, akkor töprengő arcot is vág. A kereskedéshez elég jól ért, függetlenül attól, hogy ez kívülről annyira nem is látszik rajta. Élvezi a milőt, s mindent, ami ehhez tartozik, most leginkább annak örül, hogy a lány rátalált, s máris alkudozhatnak.*
- Fogdozzad meg bátran! *Kiált fel, s nyújtja felé az egyik kis lisztes szütyőt.* Illatoljad meg, ez biza finom puhára őrölt! Nem ám amolyan bugás, görcsös cucáré jez! *Magyarázza, ami azt illeti a liszt valóban finom és szépen szitálható.* Könyerre, süteményesbe, bármibe teheti, a te asszonyod! Az én uram sem adna ám akármit! *Bólogat bőszen, s kivetni tervezi hálóját, amire talán nagyon jó alkudozása kapcsán sikerrel is járhat, persze semmi sem kötelező, a vásárlás sem. Amint látja, hogy a lány gondolkodó és töprengő arcot vág, folytatja egy újabb hasonlattal, s egy újabb győzködéssel.*
- De van itten más is kisasszon, látom érti a témát! Zőccség, gyümőccs! Sőt! *Mutat fel egy rejtélyes kis tasakot.* Még gyógyfű is, bár ez nem óccsó, az tény. *Mondja sajnálkozva, mintha ezt szégyenletes lenne kimondani.* Persze attól óccsóbb, mint ahogy máshun kapnád meg. *Bizonygatja bőszen.*
- De még valami! Ha kellene valami és nincs meg! Megszerzem neked! Mondjad bátran és hozom rögvest! A Wegtoren Aranya Kereskedőház, mindent elvállal! *Mondja magabiztosan és karba fonja a kezét, persze kedves mosolya mit sem változik.*
7257. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-04-03 10:15:56
Üzenet elküldve: 2019-04-03 10:15:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Végre megtalálta a piacot. Bár ha nem lett volna, olyan fáradt, akkor előbb is megtalálja. Végül is csak az orrát kellett volna követnie. Már messziről érződik a friss gyümölcs, pékáru és fűszerek jellegzetes keverékének az illata. Amint közelebb ér az árusokat is hallja, ahogy a portékáikat kínálják eladásra. A piacra beérve nagy nyüzsgés fogadja. Az árusok asztalai mellett csak szűkösen férnek el a vásárlók. A piac távolabbi sarkában kovácsműhely ontja magából a kormos füstöt, jelezve, hogy újabb fegyverek és páncélok készülnek az arra tévedőknek. Ryn maga is beáll a piaci forgatagba, hátha megtalálja amit keres. Végül meg is találta. Az alkimista az egyik távolabbi sarokban állította ki portékáit. Megvette a szükséges dolgokat, és máris indult tovább. Miközben a piacot járta, meghallott egy beszélgetés. A tárgya a Mágustorony volt. Ezért Ryn elhatározta, hogy odamegy mágiát tanulni.*
A hozzászólás írója (Ryneefe Rerdelgell) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.04.03 10:22:51
A hozzászólás írója (Ryneefe Rerdelgell) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.04.03 10:22:51
7256. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-04-02 22:19:08
Üzenet elküldve: 2019-04-02 22:19:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Úton-útfélen//
//Újra úton//
*Örül neki, hogy a hamar eldöntik, hogy milyen lovat is vegyenek végül, de annak még jobban, hogy Vielt annyira boldognak látja, mint amennyire annak tűnik.
Azt sem bánja, hogy sikerült olyasvalakivel találkozni, akivel érdeklődési köre közös, bár az elf kérdése azért kissé kellemetlenül érinti, ha igyekszik is nem mutatni mindezt.
Nehéz ugyanis úgy válaszolnia, hogy ne hozza zavarba saját magát Lau és Viel előtt, vagy, hogy a lányok ne érezzék úgy, hogy túlságoson is hízelegni szeretne nekik, ugyanakkor hazudni sem akar semmiképpen sem. Amúgy sem lenne ideje sem kitalálni hirtelen egy hihető hazugságot, hogy miért is érdekli és vonzza pont a mágia.
Egyébként sem szívesen hazudik, még idegeneknek sem, hacsak nem olyan helyzetben, mint legutóbb tette, amikor az élete múlt rajta, és elő kellett adnia a mohó fosztogatót. Egyébként is van valami az ifjú elf modorában, ami megnyeri, bár elsőre nem tudná megmondani, hogy micsoda, de valószínűsíti, hogy az, hogy kedvessége és érdeklődése teljesen őszintének tűnik.
Azért igyekszik halkan beszélni, remélve, hogy így nem kap mindenkitől akkora figyelmet, mintha mindenkihez beszélne, és nem csak Estrothimnek válaszolna.
Talán látszik is rajta, hogy zavarban van kicsit, mégis nagyjából kimondja, amit gondol, egyetlen dolgot, lelkének legmélyebb vágyát kivéve. Azt, hogy a mágia segítségével szeretné felülírni ennek a világnak egy elvben felülírhatatlan és kegyetlen törvényét, eddig csak Launak mer te elárulni, és még neki is csak félve. Szóval egy kicsit mégis hazudnia kell, akkor is, ha úgy gondolja, hogy ez valahol megbocsátható neki. Hogyan is mondhatná el egy idegennek mindazt, amit eddig édesanyján és Laun kívül nem tud róla senki más?*
- Nincsenek nagyon határozott terveim. Édesanyám papnő, ezért mindig is érdekelt a mágia, különösen az, ami a holddal kapcsolatos. És nem mindig ilyen békés és nyugodt minden, mint itt és most. Szeretnék a társaim hasznára lenni, akkor is, ha esetleg baj lesz. És látod mekkora vagyok. *mosolyodik el.*
- Ha nem tanulok mágiát, akkor aligha tudok megvédeni bárkit. Magamat sem nagyon. *állapítja meg szomorúság és önirónia nélkül, puszta tényként. Valóban sok mindent el lehet mondani róla, de azt, hogy nagydarabnak, erősnek és félelmetesnek látszik semmiképpen nem. Első ránézésre talán leginkább sápadt, alacsony és sovány félvér lány, egy már sokat látott, poros köpenyben. Igaz vonásai finomak és lágyak, tekintete pedig okos és kedves, legalábbis édesanyja és saját maga szerint is az, ezek pedig talán valamennyire ellensúlyozzák ruhájának egyszerűségét és jellegtelenségét.
Mindent egybevetve valószínűleg eléggé vegyes benyomást kelthet, hangja ellenben mindenképpen komoly, így az fiatal elfnek talán afelől sem lehet kétsége, hogy teljesen komolyan beszél.
Beszélgetésüket mindenesetre egy darabig megszakítja, hogy közben a vásárlás folyik tovább, így hamarosan Vielhez is csatlakozik kiválasztott kis kedvence, aki nem is olyan kicsi.
Amikor az állat ismerkedni kezd vele nem is húzódik el előle. Még emlékszik otthonról, hogy a kutyákkal először a kezét kell megszagoltatnia, így gondolkodás és félelem nélkül, bár természetesen óvatosan és nem hirtelen mozdulattal tartja oda a sajátját Árnyék orra elé. Semmi kifogása nincsen a dolog ellen, hogy a kutya szagmintát vegyen róla, és miután ezzel végez, ha hagyja neki, akkor egy óvatos mozdulattal, röviden meg is simogatja a fejét, nagyon remélve, hogy ő is pont annak értékeli majd mozdulatát, aminek ő szánja. Amolyan "szívesen látlak kis családunkban" üdvözlés ez a részéről.
A kecskék csak ezek után tűnnek fel neki.*
- Jaj, de édesek! *kiált fel, nem tudva lelkesedését fékezni. Egy szamárról álmodozott korábban, most pedig valamiért mégis legalább annyira örül a kecskéknek, mint amennyire feltételezései szerint Viel a kutyának.*
- Fiúk, vagy lányok? Vagy egy fiú és egy lány? *kérdi a segítségükre siető tündérlánytól, már csak azért is, mert névadás szempontjából az állatok neme egyáltalán nem mellékes. Amúgy is még jobban örülne, ha férjet és feleséget vihetne haza, hogy aztán kis gidákkal is játszhasson nem sokkal azután, hogy immár lelkes kezdő mágusként visszatért a mágustoronyból. Óvatosan meg is próbálja simogatni mindkettőt, persze készen arra, hogy bármikor visszarántsa a kezét, ha csak az egyikük is harapni akarna.
Igazság szerint néhány félelmetes és veszélyes kivételt leszámítva szereti az állatokat. Köszönhetően annak, hogy olyan társadalomban nőtt fel, ahol a vadászat volt az élelemszerzésnek az egyik legfontosabb módja, ugyan elfogadta, hogy az állatok többsége az istenek rendelése szerint arra való, hogy húsuk a civilizált lények tápláléka legyen, de sohasem tudta sem nem sajnálni, sem pedig élvezettel nézni azt, ahogyan legyilkolják őket.*
- Nagyon köszönjük a segítséget nektek! *mondja aztán őszinte mosollyal, és apró, nem alázatos, de mindenképpen udvarias meghajlással kísérve. Tényleg nagyon hálás a tündérlány és az elf segítségéért, akik nagyon megkönnyítették nekik a vásárlást és a rakodást egyaránt.
Ha a jövőben minden ilyen zökkenőmentesen menne, valószínűleg soha többé nem is kellene már aggódnia semmiért.*
//Újra úton//
*Örül neki, hogy a hamar eldöntik, hogy milyen lovat is vegyenek végül, de annak még jobban, hogy Vielt annyira boldognak látja, mint amennyire annak tűnik.
Azt sem bánja, hogy sikerült olyasvalakivel találkozni, akivel érdeklődési köre közös, bár az elf kérdése azért kissé kellemetlenül érinti, ha igyekszik is nem mutatni mindezt.
Nehéz ugyanis úgy válaszolnia, hogy ne hozza zavarba saját magát Lau és Viel előtt, vagy, hogy a lányok ne érezzék úgy, hogy túlságoson is hízelegni szeretne nekik, ugyanakkor hazudni sem akar semmiképpen sem. Amúgy sem lenne ideje sem kitalálni hirtelen egy hihető hazugságot, hogy miért is érdekli és vonzza pont a mágia.
Egyébként sem szívesen hazudik, még idegeneknek sem, hacsak nem olyan helyzetben, mint legutóbb tette, amikor az élete múlt rajta, és elő kellett adnia a mohó fosztogatót. Egyébként is van valami az ifjú elf modorában, ami megnyeri, bár elsőre nem tudná megmondani, hogy micsoda, de valószínűsíti, hogy az, hogy kedvessége és érdeklődése teljesen őszintének tűnik.
Azért igyekszik halkan beszélni, remélve, hogy így nem kap mindenkitől akkora figyelmet, mintha mindenkihez beszélne, és nem csak Estrothimnek válaszolna.
Talán látszik is rajta, hogy zavarban van kicsit, mégis nagyjából kimondja, amit gondol, egyetlen dolgot, lelkének legmélyebb vágyát kivéve. Azt, hogy a mágia segítségével szeretné felülírni ennek a világnak egy elvben felülírhatatlan és kegyetlen törvényét, eddig csak Launak mer te elárulni, és még neki is csak félve. Szóval egy kicsit mégis hazudnia kell, akkor is, ha úgy gondolja, hogy ez valahol megbocsátható neki. Hogyan is mondhatná el egy idegennek mindazt, amit eddig édesanyján és Laun kívül nem tud róla senki más?*
- Nincsenek nagyon határozott terveim. Édesanyám papnő, ezért mindig is érdekelt a mágia, különösen az, ami a holddal kapcsolatos. És nem mindig ilyen békés és nyugodt minden, mint itt és most. Szeretnék a társaim hasznára lenni, akkor is, ha esetleg baj lesz. És látod mekkora vagyok. *mosolyodik el.*
- Ha nem tanulok mágiát, akkor aligha tudok megvédeni bárkit. Magamat sem nagyon. *állapítja meg szomorúság és önirónia nélkül, puszta tényként. Valóban sok mindent el lehet mondani róla, de azt, hogy nagydarabnak, erősnek és félelmetesnek látszik semmiképpen nem. Első ránézésre talán leginkább sápadt, alacsony és sovány félvér lány, egy már sokat látott, poros köpenyben. Igaz vonásai finomak és lágyak, tekintete pedig okos és kedves, legalábbis édesanyja és saját maga szerint is az, ezek pedig talán valamennyire ellensúlyozzák ruhájának egyszerűségét és jellegtelenségét.
Mindent egybevetve valószínűleg eléggé vegyes benyomást kelthet, hangja ellenben mindenképpen komoly, így az fiatal elfnek talán afelől sem lehet kétsége, hogy teljesen komolyan beszél.
Beszélgetésüket mindenesetre egy darabig megszakítja, hogy közben a vásárlás folyik tovább, így hamarosan Vielhez is csatlakozik kiválasztott kis kedvence, aki nem is olyan kicsi.
Amikor az állat ismerkedni kezd vele nem is húzódik el előle. Még emlékszik otthonról, hogy a kutyákkal először a kezét kell megszagoltatnia, így gondolkodás és félelem nélkül, bár természetesen óvatosan és nem hirtelen mozdulattal tartja oda a sajátját Árnyék orra elé. Semmi kifogása nincsen a dolog ellen, hogy a kutya szagmintát vegyen róla, és miután ezzel végez, ha hagyja neki, akkor egy óvatos mozdulattal, röviden meg is simogatja a fejét, nagyon remélve, hogy ő is pont annak értékeli majd mozdulatát, aminek ő szánja. Amolyan "szívesen látlak kis családunkban" üdvözlés ez a részéről.
A kecskék csak ezek után tűnnek fel neki.*
- Jaj, de édesek! *kiált fel, nem tudva lelkesedését fékezni. Egy szamárról álmodozott korábban, most pedig valamiért mégis legalább annyira örül a kecskéknek, mint amennyire feltételezései szerint Viel a kutyának.*
- Fiúk, vagy lányok? Vagy egy fiú és egy lány? *kérdi a segítségükre siető tündérlánytól, már csak azért is, mert névadás szempontjából az állatok neme egyáltalán nem mellékes. Amúgy is még jobban örülne, ha férjet és feleséget vihetne haza, hogy aztán kis gidákkal is játszhasson nem sokkal azután, hogy immár lelkes kezdő mágusként visszatért a mágustoronyból. Óvatosan meg is próbálja simogatni mindkettőt, persze készen arra, hogy bármikor visszarántsa a kezét, ha csak az egyikük is harapni akarna.
Igazság szerint néhány félelmetes és veszélyes kivételt leszámítva szereti az állatokat. Köszönhetően annak, hogy olyan társadalomban nőtt fel, ahol a vadászat volt az élelemszerzésnek az egyik legfontosabb módja, ugyan elfogadta, hogy az állatok többsége az istenek rendelése szerint arra való, hogy húsuk a civilizált lények tápláléka legyen, de sohasem tudta sem nem sajnálni, sem pedig élvezettel nézni azt, ahogyan legyilkolják őket.*
- Nagyon köszönjük a segítséget nektek! *mondja aztán őszinte mosollyal, és apró, nem alázatos, de mindenképpen udvarias meghajlással kísérve. Tényleg nagyon hálás a tündérlány és az elf segítségéért, akik nagyon megkönnyítették nekik a vásárlást és a rakodást egyaránt.
Ha a jövőben minden ilyen zökkenőmentesen menne, valószínűleg soha többé nem is kellene már aggódnia semmiért.*
7255. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-04-01 02:21:26
Üzenet elküldve: 2019-04-01 02:21:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Úton-útfélen//
//Újra úton//
*A tündér nem akar belekotnyeleskedni a többiek munkájába, egyszerűen azért, mert tudja magáról, hogy nem ért sem a lovakhoz, sem a kordékhoz, sem az egyéb holmikhoz, amikre szükség lehet. Meg is lepődik egy kissé, hogy Luni osztja a véleményét – talán nem is mondott akkora butaságot, és hasznos tagja a csapatnak. S hogy még a kutyát is megtarthatja, attól már egyenesen kicsattan a boldogságtól. Pördülve ugrik is egy nagyot, mintha csak táncolna, épp hogy bele nem szédül. Kis arcocskája kipirosodik.*
- Köszönöm! Nagyon jó lesz, ígérem! *Mondja széles mosollyal arcán. Torgen úrfi valóban nem tűnik valami vadállatnak, de Viel tudja, hogy a hozzá hasonló kutyák igazi elszánt házőrzők. Márpedig nem is baj, ha a birtokon van egy ilyesmi, fontos, hogy ne lophassanak róla. A nagy fekete eb éppen elég fenyegető látványt nyújt, hogy bárkit elijesszen a közelből, aki nem való oda.*
- Lyllinor biztos kedveli majd. Talán kutya úr neki is hagyja, hogy a hátára üljön. *Véli, de persze nem várja, hogy a többiek az ő gondolataival legyenek elfoglalva, Lau láthatóan erősen üzletel Nistae-vel, és ő a világért sem szeretne beleszólni. Kedveli a másik tündért, és Thim úr is nagyon kedvesnek tűnik, amiért felajánlja a segítségét. Jó társaságba botlottak, és bár a tündér nem ért hozzá, még ő is érzi, hogy olcsón kapták meg a holmikat. Hálát ad Eeyrnek, hogy ekkora segítségük van, valahányszor belebotlottak valakibe, még a házvásárláskor, meg most is, csak a jóságot kapják viszont. Ez egy csodálatos, rendkívüli dolog a mai világban.*
~ Talán mert mi is jók vagyunk. ~ *Véli. Örül, mert ő nagyon igyekszik. Nistae közben odahozza neki kutyaurat, ő pedig a visszatalálás őszinte örömével öleli meg vidám új barátját. Most már tudja, hogy amíg a többiek vásárolnak, számára is akad tennivaló: nevet kell adnia az ebnek. És mivel a Torgen úrfi nagyon szokatlan név, az eb pedig gyönyörű, fekete bundával rendelkezik, hamar meg is születik a megoldás.*
- Mivel Holdezüst vagyok, Árnyéknak foglak hívni! *Mondja neki, összeborzolva bundáját. Újdonsült barátja boldogan liheg, és a levegőt söpri farkával.* Tetszik? Nekem is. *Mosolyog rá a lány. Ezután a többiekre mutat.* Ők ott a barátaim. Bizony!
*Árnyék csodálkozva néz arra, amerre Viel mutogat neki, majd megnyalja a lány felé tartott kezét. Úgy tűnik, nagy jólneveltségében azért csak akad némi csintalan is, ezen a felfedezésen Viel nagyot kacag. Feltápászkodik, majd a lányok felé indul, hogy megmutassa új szerzeményét, és örömmel látja, hogy a piactéren fel-le sétálgatva Árnyék valóban úgy viselkedik, mint ahogy a neve megkívánja: minden zaj és illat ellenére hűségesen követi gazdáját, mintha már hónapok óta ismernék egymást.*
~ Ez elrendeltetett. ~ *Mosolyog a lány magában. Lunihoz és Lauhoz lép, az eb pedig megszagolgatja cipőjüket, majd kezüket is, ha hagyják. Ha bármi ellenvetésük volna, Viel rászól, hogy ne kíváncsiskodjon.*
- Luni és Lau a lakótársaink. *Magyaráz az állatkának, bár az valószínűleg nem érti, miről van szó. A szimata viszont nem hazudik, ő az orrával érzi meg a szeretetet, amit a lány hófehér szemével lát. Több bennük a közös, mint Vieljana gondolta volna.*
~ Ha tovább megyünk, talán megpróbálhatnék felülni rá. ~ *Gondolkodik, hiszen úgy hallotta, Árnyék valamiféle hátasállat. Eleve félne, hogy leesik, de a kutya bizalmat ébreszt benne, és elmulasztja ezzel kapcsolatos aggodalmát. Eközben újabb barátaik is akadnak, Viel nem tudja megállni, hogy ne simogassa meg a kecskéket és új lovukat is. Persze Árnyék is lelkesen csatlakozik.*
- Mi lesz a nevük? *Kérdezi a lány a többiektől. Bár gyerekesnek tűnhet a kérdés, a felvetése jogos: az ő falujukban mindent elneveztek, még a haszonállatokat is. Valahogyan csak szólítani kellett őket. Ezután átadja a pénzt, a165 aranyat a kutyáért Laurentitia Sminderhennek.
Ez egy jó vásár volt.*
//Újra úton//
*A tündér nem akar belekotnyeleskedni a többiek munkájába, egyszerűen azért, mert tudja magáról, hogy nem ért sem a lovakhoz, sem a kordékhoz, sem az egyéb holmikhoz, amikre szükség lehet. Meg is lepődik egy kissé, hogy Luni osztja a véleményét – talán nem is mondott akkora butaságot, és hasznos tagja a csapatnak. S hogy még a kutyát is megtarthatja, attól már egyenesen kicsattan a boldogságtól. Pördülve ugrik is egy nagyot, mintha csak táncolna, épp hogy bele nem szédül. Kis arcocskája kipirosodik.*
- Köszönöm! Nagyon jó lesz, ígérem! *Mondja széles mosollyal arcán. Torgen úrfi valóban nem tűnik valami vadállatnak, de Viel tudja, hogy a hozzá hasonló kutyák igazi elszánt házőrzők. Márpedig nem is baj, ha a birtokon van egy ilyesmi, fontos, hogy ne lophassanak róla. A nagy fekete eb éppen elég fenyegető látványt nyújt, hogy bárkit elijesszen a közelből, aki nem való oda.*
- Lyllinor biztos kedveli majd. Talán kutya úr neki is hagyja, hogy a hátára üljön. *Véli, de persze nem várja, hogy a többiek az ő gondolataival legyenek elfoglalva, Lau láthatóan erősen üzletel Nistae-vel, és ő a világért sem szeretne beleszólni. Kedveli a másik tündért, és Thim úr is nagyon kedvesnek tűnik, amiért felajánlja a segítségét. Jó társaságba botlottak, és bár a tündér nem ért hozzá, még ő is érzi, hogy olcsón kapták meg a holmikat. Hálát ad Eeyrnek, hogy ekkora segítségük van, valahányszor belebotlottak valakibe, még a házvásárláskor, meg most is, csak a jóságot kapják viszont. Ez egy csodálatos, rendkívüli dolog a mai világban.*
~ Talán mert mi is jók vagyunk. ~ *Véli. Örül, mert ő nagyon igyekszik. Nistae közben odahozza neki kutyaurat, ő pedig a visszatalálás őszinte örömével öleli meg vidám új barátját. Most már tudja, hogy amíg a többiek vásárolnak, számára is akad tennivaló: nevet kell adnia az ebnek. És mivel a Torgen úrfi nagyon szokatlan név, az eb pedig gyönyörű, fekete bundával rendelkezik, hamar meg is születik a megoldás.*
- Mivel Holdezüst vagyok, Árnyéknak foglak hívni! *Mondja neki, összeborzolva bundáját. Újdonsült barátja boldogan liheg, és a levegőt söpri farkával.* Tetszik? Nekem is. *Mosolyog rá a lány. Ezután a többiekre mutat.* Ők ott a barátaim. Bizony!
*Árnyék csodálkozva néz arra, amerre Viel mutogat neki, majd megnyalja a lány felé tartott kezét. Úgy tűnik, nagy jólneveltségében azért csak akad némi csintalan is, ezen a felfedezésen Viel nagyot kacag. Feltápászkodik, majd a lányok felé indul, hogy megmutassa új szerzeményét, és örömmel látja, hogy a piactéren fel-le sétálgatva Árnyék valóban úgy viselkedik, mint ahogy a neve megkívánja: minden zaj és illat ellenére hűségesen követi gazdáját, mintha már hónapok óta ismernék egymást.*
~ Ez elrendeltetett. ~ *Mosolyog a lány magában. Lunihoz és Lauhoz lép, az eb pedig megszagolgatja cipőjüket, majd kezüket is, ha hagyják. Ha bármi ellenvetésük volna, Viel rászól, hogy ne kíváncsiskodjon.*
- Luni és Lau a lakótársaink. *Magyaráz az állatkának, bár az valószínűleg nem érti, miről van szó. A szimata viszont nem hazudik, ő az orrával érzi meg a szeretetet, amit a lány hófehér szemével lát. Több bennük a közös, mint Vieljana gondolta volna.*
~ Ha tovább megyünk, talán megpróbálhatnék felülni rá. ~ *Gondolkodik, hiszen úgy hallotta, Árnyék valamiféle hátasállat. Eleve félne, hogy leesik, de a kutya bizalmat ébreszt benne, és elmulasztja ezzel kapcsolatos aggodalmát. Eközben újabb barátaik is akadnak, Viel nem tudja megállni, hogy ne simogassa meg a kecskéket és új lovukat is. Persze Árnyék is lelkesen csatlakozik.*
- Mi lesz a nevük? *Kérdezi a lány a többiektől. Bár gyerekesnek tűnhet a kérdés, a felvetése jogos: az ő falujukban mindent elneveztek, még a haszonállatokat is. Valahogyan csak szólítani kellett őket. Ezután átadja a pénzt, a165 aranyat a kutyáért Laurentitia Sminderhennek.
Ez egy jó vásár volt.*
7254. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-03-31 22:15:15
Üzenet elküldve: 2019-03-31 22:15:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A WAK kofája//
*A hölgy úgy húzza össze a szemöldökét, mintha csak sokallná a liszt árát, ami valamilyen szinten igaz is, hiszen csak akkor venne lisztet, ha ingyen kapná, de ezt a kereskedő orrára kötni igazán botor lépés lenne a részéről.*
-Nem is tudom, az úrnőmnek csak a legjobb liszt felel meg. Biztos, hogy jó ez a liszt amit árulsz? Wegtoren messze van.*Húzza a száját, mintha csak lenne elképzelése arról, hogy miről ismerhető fel a liszt minősége.~Az nem fontos, hogy mit tudsz, az a fontos mennyire vagy biztos benne.~Szóval magára ölti a mindentudás arckifejezését, miközben bizalmatlanul szemléli a teljes mértékben messzi földinek titulálhatót. Na nem mintha tudna mondani bármilyen elfogadható érvet az mellett, hogy a földműves miért megbízhatatlan az miatt mert valamilyen feltételezett kapcsolatot ápol egy másik város lakóival, viszont legalább hatot el tud mondani, ami teljesen logikusnak tűnne, ha egy cselédlány hiányos tudásával kéne művelni a létezést. Miközben próbálja a még szerinte se túlságosan indokolt szerepét fenntartani, azon gondolkozik, miként terelje a témát a hangszerekre, hogy megtudja, a kereskedő céh akinek a fiatalember dolgozik vajon rendelkezik-e lantokkal is.*
*A hölgy úgy húzza össze a szemöldökét, mintha csak sokallná a liszt árát, ami valamilyen szinten igaz is, hiszen csak akkor venne lisztet, ha ingyen kapná, de ezt a kereskedő orrára kötni igazán botor lépés lenne a részéről.*
-Nem is tudom, az úrnőmnek csak a legjobb liszt felel meg. Biztos, hogy jó ez a liszt amit árulsz? Wegtoren messze van.*Húzza a száját, mintha csak lenne elképzelése arról, hogy miről ismerhető fel a liszt minősége.~Az nem fontos, hogy mit tudsz, az a fontos mennyire vagy biztos benne.~Szóval magára ölti a mindentudás arckifejezését, miközben bizalmatlanul szemléli a teljes mértékben messzi földinek titulálhatót. Na nem mintha tudna mondani bármilyen elfogadható érvet az mellett, hogy a földműves miért megbízhatatlan az miatt mert valamilyen feltételezett kapcsolatot ápol egy másik város lakóival, viszont legalább hatot el tud mondani, ami teljesen logikusnak tűnne, ha egy cselédlány hiányos tudásával kéne művelni a létezést. Miközben próbálja a még szerinte se túlságosan indokolt szerepét fenntartani, azon gondolkozik, miként terelje a témát a hangszerekre, hogy megtudja, a kereskedő céh akinek a fiatalember dolgozik vajon rendelkezik-e lantokkal is.*
7253. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-03-31 01:05:00
Üzenet elküldve: 2019-03-31 01:05:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//Morwon//
*Követi a másikat. A piac mint mindig még ilyen kései órákban is zsúfolásik tele van emberekkel. Szerencsére egyikük se néz ki úgy, hogy bárki véletlenül is hozzájuk akarjon érni. Leharcoltak, koszosak véresek és valószínűleg még büdösek is. A másik befejezte az éneklést, Arsenor meg most nincs olyan hangulatban, hogy folytassa a beszélgetést. Az, hogy a piacon adják el a csontokat neki meg se fordul a fejében. Ismer pár kereskedőt hisz születése óta Artheniori, de olyat nem aki ilyesmit venne. Talán a kovács, de ő meg eltűnt.*
*Követi a másikat. A piac mint mindig még ilyen kései órákban is zsúfolásik tele van emberekkel. Szerencsére egyikük se néz ki úgy, hogy bárki véletlenül is hozzájuk akarjon érni. Leharcoltak, koszosak véresek és valószínűleg még büdösek is. A másik befejezte az éneklést, Arsenor meg most nincs olyan hangulatban, hogy folytassa a beszélgetést. Az, hogy a piacon adják el a csontokat neki meg se fordul a fejében. Ismer pár kereskedőt hisz születése óta Artheniori, de olyat nem aki ilyesmit venne. Talán a kovács, de ő meg eltűnt.*
7252. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-03-30 18:21:47
Üzenet elküldve: 2019-03-30 18:21:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 1430
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 1430
Játékstílus: Vakmerő
// Dongnor //
* Hosszú út van mögöttük, de mindketten rátermett kalandorok, így egy kis utazás nem lehet akadály számukra. Még harci sérülésekkel és zsákmánnyal megrakodva sem. Az erdőből kiérve hamar a piactérre jutnak. A nap nagy része eltelt már, így a kora esti félhomályban egyre nehezebb kivenni az alakokat. Azért Morwon próbál nem nekimenni semminek és senkinek, így hát nem is nézeget jobbra-balra, csak a lába elé. Pedig az sem kizárt, hogy ezen a helyen el tudnák passzolni a csontokat, melyeket cipelnek. Az emberek igen furcsán, Artheniort pedig főleg emberek lakják, így nem kizárt, hogy az egyik kitartó kereskedő épp egy csomó warg-csontra pályázna ebben a késő délutáni órában.
Mivel útközben kiénekelte magát, most csendben közlekedik. Talán egy kicsit el is bágyadt az út során, szívesen eltöltené az éjszakát az egyik fogadóban. Most viszont még dolguk akad a templomban. *
* Hosszú út van mögöttük, de mindketten rátermett kalandorok, így egy kis utazás nem lehet akadály számukra. Még harci sérülésekkel és zsákmánnyal megrakodva sem. Az erdőből kiérve hamar a piactérre jutnak. A nap nagy része eltelt már, így a kora esti félhomályban egyre nehezebb kivenni az alakokat. Azért Morwon próbál nem nekimenni semminek és senkinek, így hát nem is nézeget jobbra-balra, csak a lába elé. Pedig az sem kizárt, hogy ezen a helyen el tudnák passzolni a csontokat, melyeket cipelnek. Az emberek igen furcsán, Artheniort pedig főleg emberek lakják, így nem kizárt, hogy az egyik kitartó kereskedő épp egy csomó warg-csontra pályázna ebben a késő délutáni órában.
Mivel útközben kiénekelte magát, most csendben közlekedik. Talán egy kicsit el is bágyadt az út során, szívesen eltöltené az éjszakát az egyik fogadóban. Most viszont még dolguk akad a templomban. *
7251. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-03-27 19:26:25
Üzenet elküldve: 2019-03-27 19:26:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Úton-útfélen//
//Újra úton//
*Csak mosolyog a tényen, és szerencsés véletlenen, hogy akad még itt lelkes mágustanonc jelölt, akinek véleménye szerint biztos lesz majd megbeszélnivalójuk. Megérti Luninari érveit, biccent is rájuk, végül meg is döntik őket, amire újabb biccentés érkezik.*
- Rendben van.
*Nyugtázza, hogy tudomásul vette a lovat illető döntést. Továbbra is éberen figyel, és mint kiderült akkor a kutyusra is igény lesz. Ezt követően nem sokkal kap egy tetemes összeget, hogy azzal gazdálkodjon, amit cseppet sem bán. Szívesen teszi, mert ha nem így lenne, akkor értelemszerűen nem ajánlotta volna fel.*
- Meglesz. Addig viszont kis türelmet kérnék.
*Mosolyogva fordul a kedves elf férfi felé, aki segítséget kínál neki.*
- Azért mondjuk hálás lennék. A lóval és a kordéval kezdem, szóval csak fel kell pakolni rá, de még abban is hasznos lenne egy férfi ereje.
*Jegyzi meg még mellékesen, és ha a többieknek nincs további megjegyzése, akkor el is indul, elsőként a kutyus irányába. Sok teendője nincs vele, ezért hamar ki is fizeti a 165 aranyat az árus Mesélő (Meia)-nak. Ezt követően a kutya jól neveltségében bízva oda vezeti őt új gazdájához, ezüsthajú fajtársához.*
- Addig is ismerkedjetek.
*Mosolyog rá a tündérlányra és folytatja útját, ezúttal céltudatosan a lovakhoz lépve. Kis tárgyalást követően 444 aranyat nyújt át a lóért, a szükséges szerszámokért és a kordéért Mesélő (Meia)-nak. Ezekkel kicsit bibelődik, mert az egyszerűség kedvéért már fel is szerszámozza az állatot, hogy egyenesen a kordéra pakolhasson ezt követően. Szerencsére nem ismeretlen számára, mert kereskedőként nyilván nem kezében cipelte ő sem az árut. Az eszébe sem jut, hogy esetleg a lányokat meg kéne tanítania erre, mert túlságosan leköti a gondolkodás. Ezt követően int Thimnek, hogy kövesse és legyen oly rendes segíteni neki.
Válogatás és pakolgatás után miután megtöltik Thimmel a szekeret átnyújtja az árukért a 342 aranyat Mesélő (Meia)-nak. Így egy megpakolt szekérrel és két kecskével sétál oda a többiekhez, akik remélhetőleg nem unták el túlzottan magukat, mert ez jelentős időt vett igénybe. A maradékot szemérmetlenül elrakja, hiszen ő sem tud a jóindulatból megélni, és eleget spórolt meg ezzel a csapatnak. Át is nyújtja nekik azokat, amiket a kapott összegből sikerült beszereznie.*
- Azt hiszem ezzel meg is volnánk.
*Elégedetten pillant végig a végeredményen és felettébb büszke magára. Úgy érzi van is mire annak lennie.*
//Újra úton//
*Csak mosolyog a tényen, és szerencsés véletlenen, hogy akad még itt lelkes mágustanonc jelölt, akinek véleménye szerint biztos lesz majd megbeszélnivalójuk. Megérti Luninari érveit, biccent is rájuk, végül meg is döntik őket, amire újabb biccentés érkezik.*
- Rendben van.
*Nyugtázza, hogy tudomásul vette a lovat illető döntést. Továbbra is éberen figyel, és mint kiderült akkor a kutyusra is igény lesz. Ezt követően nem sokkal kap egy tetemes összeget, hogy azzal gazdálkodjon, amit cseppet sem bán. Szívesen teszi, mert ha nem így lenne, akkor értelemszerűen nem ajánlotta volna fel.*
- Meglesz. Addig viszont kis türelmet kérnék.
*Mosolyogva fordul a kedves elf férfi felé, aki segítséget kínál neki.*
- Azért mondjuk hálás lennék. A lóval és a kordéval kezdem, szóval csak fel kell pakolni rá, de még abban is hasznos lenne egy férfi ereje.
*Jegyzi meg még mellékesen, és ha a többieknek nincs további megjegyzése, akkor el is indul, elsőként a kutyus irányába. Sok teendője nincs vele, ezért hamar ki is fizeti a 165 aranyat az árus Mesélő (Meia)-nak.
Ezt követően a kutya jól neveltségében bízva oda vezeti őt új gazdájához, ezüsthajú fajtársához.*- Addig is ismerkedjetek.
*Mosolyog rá a tündérlányra és folytatja útját, ezúttal céltudatosan a lovakhoz lépve. Kis tárgyalást követően 444 aranyat nyújt át a lóért, a szükséges szerszámokért és a kordéért Mesélő (Meia)-nak.
Ezekkel kicsit bibelődik, mert az egyszerűség kedvéért már fel is szerszámozza az állatot, hogy egyenesen a kordéra pakolhasson ezt követően. Szerencsére nem ismeretlen számára, mert kereskedőként nyilván nem kezében cipelte ő sem az árut. Az eszébe sem jut, hogy esetleg a lányokat meg kéne tanítania erre, mert túlságosan leköti a gondolkodás. Ezt követően int Thimnek, hogy kövesse és legyen oly rendes segíteni neki.Válogatás és pakolgatás után miután megtöltik Thimmel a szekeret átnyújtja az árukért a 342 aranyat Mesélő (Meia)-nak.
Így egy megpakolt szekérrel és két kecskével sétál oda a többiekhez, akik remélhetőleg nem unták el túlzottan magukat, mert ez jelentős időt vett igénybe. A maradékot szemérmetlenül elrakja, hiszen ő sem tud a jóindulatból megélni, és eleget spórolt meg ezzel a csapatnak. Át is nyújtja nekik azokat, amiket a kapott összegből sikerült beszereznie.*- Azt hiszem ezzel meg is volnánk.
*Elégedetten pillant végig a végeredményen és felettébb büszke magára. Úgy érzi van is mire annak lennie.*
7250. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-03-26 00:20:05
Üzenet elküldve: 2019-03-26 00:20:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A gonosz születése//
*Lassan vánszorognak az órák. Melialus ide-oda kanyarog a megbeszélt helyen, az egyre nagyobbodó dühe pedig követi őt, korbáccsal verve az ütemet az idegzetében. A távolban törpék általi üvöltözések hallatszódnak el, amitől Melialus, még dühösebbnek és idegesebbnek érzi magát, de ez a továbbiakban sincs másképp. Amikor a hold a füves puszta fölé emelkedik, végre megérkezik a várva várt „üzletember”.*
~Mit kellene tennem vele?~ *Ezen egy darabig elmélázik, aztán jelez neki: „Erre gyere: Te barom.”*
*A titokzatos üzletember afféle közvetítőként dolgozik Melialusnak. Egy teli erszény lanawini arany meggyőzte őt arról, hogy az emberét rávegye arra, hogy kémkedjen bizonyos személyek iránt. Bólint köszönésgyanánt, majd elkezdi mesélni az embere által megtudott információkat, de Melialus hirtelen közbevág a szavába, mint egy fát vágó paraszt a fejszéjével.*
- Az egyetlen elfogadható eredmény az a siker, ami mindig bizonyítékkal jár. Igen, ez azt jelenti, hogy az anyád, apád vagy nővéred vallomása, ahhoz nem lesz elég, hogy elhiggyem, amit mondasz, sem más személy esküje, akármilyen állítólagos kapcsolatban is áll veled, a főnemessel vagy bárkivel, és a megbízhatósága sem érdekel, hiába tanúsítják többen is a kedvenc ívódban, a Pegazusban. *Dörmögi önelégült mosollyal Melialus, ahogy végigméri az üzletember ingét, amit ugyan az a mocsok borít, mint a városban minden mást is, majd folytatja.* - Tehát hagyjuk a hegyi beszédet, és add ide szépen, amit kértem, amiért megfizettelek!
*Az üzletember, a kövér kezéből átnyújtja, a papiruszokból álló pergamentet, majd rengő tokával hátrébb lép egy nagy lépést.*
- Megcsinálta az emberem, az életét kockáztatta az egész tetves műveletért... *Mondja felháborodottan a kövér kezű, de még mielőtt befejezhette volna a mondandóját, Melialus újra közbevág a szavába.*
- ... és amikorra megvan beszélve a rohadt találkozó, te szépen időben megjelensz! *Dühvel teli hanggal jegyzi meg Melialus, majd erőszakosan átveszi a kövér kezűtől, a papiruszokból álló pergamentet, amit egy gyors szemügyre vevés után, el is tesz a ruházatába.*
*Búcsút int a kövér kezűnek, a szag alapján disznó, de további szaglászás után rájöhet az ember, hogy egy disznónak sokkal tisztább szaga szokott lenni, mint ennek a „személynek”. Ez a bűz olcsó sörtől, romlott tejtől és állati ürüléktől származik, betegségektől, rothadástól és üszkösödéstől.*
*Sietősen visszaindul a fogadóba, mivel, hogy rengeteg elintéznivalója van még a listáján szereplő feladatokkal, amit minél előbb és bármilyen áron, de kiakar pipálni az elkövetkezendő napokban.*
*Lassan vánszorognak az órák. Melialus ide-oda kanyarog a megbeszélt helyen, az egyre nagyobbodó dühe pedig követi őt, korbáccsal verve az ütemet az idegzetében. A távolban törpék általi üvöltözések hallatszódnak el, amitől Melialus, még dühösebbnek és idegesebbnek érzi magát, de ez a továbbiakban sincs másképp. Amikor a hold a füves puszta fölé emelkedik, végre megérkezik a várva várt „üzletember”.*
~Mit kellene tennem vele?~ *Ezen egy darabig elmélázik, aztán jelez neki: „Erre gyere: Te barom.”*
*A titokzatos üzletember afféle közvetítőként dolgozik Melialusnak. Egy teli erszény lanawini arany meggyőzte őt arról, hogy az emberét rávegye arra, hogy kémkedjen bizonyos személyek iránt. Bólint köszönésgyanánt, majd elkezdi mesélni az embere által megtudott információkat, de Melialus hirtelen közbevág a szavába, mint egy fát vágó paraszt a fejszéjével.*
- Az egyetlen elfogadható eredmény az a siker, ami mindig bizonyítékkal jár. Igen, ez azt jelenti, hogy az anyád, apád vagy nővéred vallomása, ahhoz nem lesz elég, hogy elhiggyem, amit mondasz, sem más személy esküje, akármilyen állítólagos kapcsolatban is áll veled, a főnemessel vagy bárkivel, és a megbízhatósága sem érdekel, hiába tanúsítják többen is a kedvenc ívódban, a Pegazusban. *Dörmögi önelégült mosollyal Melialus, ahogy végigméri az üzletember ingét, amit ugyan az a mocsok borít, mint a városban minden mást is, majd folytatja.* - Tehát hagyjuk a hegyi beszédet, és add ide szépen, amit kértem, amiért megfizettelek!
*Az üzletember, a kövér kezéből átnyújtja, a papiruszokból álló pergamentet, majd rengő tokával hátrébb lép egy nagy lépést.*
- Megcsinálta az emberem, az életét kockáztatta az egész tetves műveletért... *Mondja felháborodottan a kövér kezű, de még mielőtt befejezhette volna a mondandóját, Melialus újra közbevág a szavába.*
- ... és amikorra megvan beszélve a rohadt találkozó, te szépen időben megjelensz! *Dühvel teli hanggal jegyzi meg Melialus, majd erőszakosan átveszi a kövér kezűtől, a papiruszokból álló pergamentet, amit egy gyors szemügyre vevés után, el is tesz a ruházatába.*
*Búcsút int a kövér kezűnek, a szag alapján disznó, de további szaglászás után rájöhet az ember, hogy egy disznónak sokkal tisztább szaga szokott lenni, mint ennek a „személynek”. Ez a bűz olcsó sörtől, romlott tejtől és állati ürüléktől származik, betegségektől, rothadástól és üszkösödéstől.*
*Sietősen visszaindul a fogadóba, mivel, hogy rengeteg elintéznivalója van még a listáján szereplő feladatokkal, amit minél előbb és bármilyen áron, de kiakar pipálni az elkövetkezendő napokban.*
7249. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-03-25 00:50:41
Üzenet elküldve: 2019-03-25 00:50:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Úton-útfélen//
//Újra úton//
*Nistae éber figyelme három hölgyhöz vezette kettejüket. Ezek a hölgyek már első látásra kedvesnek tűntek. Szívesen vették a tündérlány felajánlását, ami jó kezdete lehet egy ilyen átlagos, de szép napnak. Egyikük, a fekete hajú leány elárulja, mi is a cél. Thim, bár nem ismeri őt, szavait hallva tisztelettel bólint.
~ Egy ekkora közösséget élelmezni, egy teljes hatig, nem kis feladat! ~ Vonja le magának. Tudja, hogy bármily egyszerűnek hangzik elsőre, sok munkája lesz a három hölgynek. Ez az a pillanat, amikor úgy véli, ideje bemutatkozni, ám Nistae megelőzi és kedvesen bemutatja mindenkinek. Örül, hogy újdonsült útitársa nem feledkezett el róla az események sodrásában. Üdvözöl mindenkit és igyekszik azonnal megjegyezni a neveket. Eközben Luninari váratlan figyelemmel tünteti ki. Ő maga is meglepődik, hogy ismét egy, hozzá hasonlóan, mágusnak készülő személlyel hozta össze a szerencse.*
- Na hát! Ez aztán a meglepetés! Örülök mindig, ha olyannal találkozom, akiben él a mágia iránti érdeklődés. Szívesen meghallgatnám, mik a további terveid, ha megosztod velem.
*A vásárlás tekintetében gyorsan forognak az ötletek. Míg nem tud hasznos tanácsot adni, bölcsen hallgat és figyeli Nistae-t, ahogyan a lovakat jellemzi. Közben felmerül egy név, "Lylli".
~ Biztosan véletlen! Sok Lylli élhet ebben a városban. Viszont egészen boldoggá tenne, ha ez a kedves társaság volna a családja annak az apró gnóm leánynak.~ Elmerül a közelmúlt emlékeiben és megjelenik előtte az általa ismert Lylli arca. Közben a hölgyek nem teketóriáznak sokat, hamar döntés születik. Emellett Laurentitia olyan nagy bizalmat ítél Nistaénak, hogy a pénzüket is a kezébe helyezi. Thimnek eszében sincs közbeszólni, de felteszi magában a kérdést, hogy bölcs döntés volt e ez? Ám neki is be kell látnia, hogy szintén meg tudna bízni a tündérlányban, holott ismeretségük csak néhány órája tart. Ezzel le is zárja magában a gondolatmenetet és igyekszik hasznossá tenni magát.*
- Szívesen segítek a rakodásban. Úgy látom, lesznek nehéz dolgok, nem volna jó, ha bárki túl nagy súlyt emelne.
*Ha már egy szem férfiként áll itt, teszi, amit ilyenkor kell, amennyiben a többiek is ezt akarják.*
A hozzászólás írója (Estrothim Rytl'or) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.25 00:56:24
//Újra úton//
*Nistae éber figyelme három hölgyhöz vezette kettejüket. Ezek a hölgyek már első látásra kedvesnek tűntek. Szívesen vették a tündérlány felajánlását, ami jó kezdete lehet egy ilyen átlagos, de szép napnak. Egyikük, a fekete hajú leány elárulja, mi is a cél. Thim, bár nem ismeri őt, szavait hallva tisztelettel bólint.
~ Egy ekkora közösséget élelmezni, egy teljes hatig, nem kis feladat! ~ Vonja le magának. Tudja, hogy bármily egyszerűnek hangzik elsőre, sok munkája lesz a három hölgynek. Ez az a pillanat, amikor úgy véli, ideje bemutatkozni, ám Nistae megelőzi és kedvesen bemutatja mindenkinek. Örül, hogy újdonsült útitársa nem feledkezett el róla az események sodrásában. Üdvözöl mindenkit és igyekszik azonnal megjegyezni a neveket. Eközben Luninari váratlan figyelemmel tünteti ki. Ő maga is meglepődik, hogy ismét egy, hozzá hasonlóan, mágusnak készülő személlyel hozta össze a szerencse.*
- Na hát! Ez aztán a meglepetés! Örülök mindig, ha olyannal találkozom, akiben él a mágia iránti érdeklődés. Szívesen meghallgatnám, mik a további terveid, ha megosztod velem.
*A vásárlás tekintetében gyorsan forognak az ötletek. Míg nem tud hasznos tanácsot adni, bölcsen hallgat és figyeli Nistae-t, ahogyan a lovakat jellemzi. Közben felmerül egy név, "Lylli".
~ Biztosan véletlen! Sok Lylli élhet ebben a városban. Viszont egészen boldoggá tenne, ha ez a kedves társaság volna a családja annak az apró gnóm leánynak.~ Elmerül a közelmúlt emlékeiben és megjelenik előtte az általa ismert Lylli arca. Közben a hölgyek nem teketóriáznak sokat, hamar döntés születik. Emellett Laurentitia olyan nagy bizalmat ítél Nistaénak, hogy a pénzüket is a kezébe helyezi. Thimnek eszében sincs közbeszólni, de felteszi magában a kérdést, hogy bölcs döntés volt e ez? Ám neki is be kell látnia, hogy szintén meg tudna bízni a tündérlányban, holott ismeretségük csak néhány órája tart. Ezzel le is zárja magában a gondolatmenetet és igyekszik hasznossá tenni magát.*
- Szívesen segítek a rakodásban. Úgy látom, lesznek nehéz dolgok, nem volna jó, ha bárki túl nagy súlyt emelne.
*Ha már egy szem férfiként áll itt, teszi, amit ilyenkor kell, amennyiben a többiek is ezt akarják.*
A hozzászólás írója (Estrothim Rytl'or) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.25 00:56:24
7248. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-03-24 13:55:06
Üzenet elküldve: 2019-03-24 13:55:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Úton-útfélen//
//Újra úton//
- Köszönöm! *sóhajt fel megkönnyebbülten, amikor Luni beleegyezik a kérésébe. Persze amúgy se feltételezi róla, hogy felelőtlenül, fejjel rohanjon a bajnak, így mégis kissé jobban érzi magát és kevésbé fél elengedni a lányt a hosszú útra. Mindenképp szeretne még azért hosszabban beszélgetni vele erről, ám a jelen pillanat nem tűnik épp a legalkalmasabbnak erre, hiszen hirtelen nem egy, de két segítőjük is akad.*
- Valóban! *jegyzi meg mosolyogva Nistae szavaira, majd a mellette álló férfi felé fordul* Üdv! *köszönti őt, remélve, hogy az előbb hallotta a nevüket, így az újbóli bemutatkozás szükségtelen. Már épp megjegyezné, hogy a mágiatanulás terén könnyen társra akadhat itt, ám örömmel látja, hogy Luni már megelőzte ebben. Könnyebb szívvel engedné el a lányt, ha lenne kísérője, Estrothim pedig derék, megbízható férfinak látszik, aki képes lenne vigyázni rá. Figyelmét azonban hamarosan újra Nistae vonja magára, kíváncsian hallgatva a lány tanácsait*
- Akkor nézzük a lovakat! *indul meg a tündér nyomában, fülelve a kapott tanácsokra. Magában úgy véli, Lunival egyetértve, hogy elég lenne nekik egy amolyan igavonó hátas is, ami elbír egy jól megpakolt szekeret, azonban be kell látnia, a két lány szavaiban bizony van igazság.*
- Maradjunk akkor a teherhúzásra és lovaglásra is alkalmas példányoknál! *összegzi végül Nistaenek, mi lett a közös döntés, ha a lány esetleg megzavarodott volna a sok eltérő vélemény között. A ló kiválasztásánál azonban sokkal fontosabb kérdés is akad*
- Azt hiszem, ez már réges-rég eldőlt! *válaszol nevetve Vielnek, hiszen már korábban is nyilvánvaló volt a számára, akármit vesznek is, a kutya mindenképp jön velük haza. Egyébként sincs kifogása a dolog ellen, hiszen egy őrző-védő tényleg hasznos lehet a háznál. ~Bár lehet, szegény talán már túlzottan barátságos is!~ nézi mosolyogva a bájos, fekete szőrgolyót, nehezen tudva elképzelni, hogy az ráugasson bárkire is.*
- Viszont ha már a szállítóeszköz és az állatok is megvannak, jó lenne az ennivalóról is gondoskodni. *fordul újra Nistaehez* Az az érzésem, te sokkal jobban kiigazodsz itt és sokkal jobban tisztában vagy az árakkal is. Esetleg rád bízhatnám a fizetést és az alkudozást? *pillant kérdőn a lányra, odanyújtva egy nagyjából 1000 aranyat tartalmazó erszényt Nistae Awaesinnek. Reméli, hogy a tündér elfogadja azt, hiszen ő maga végképp kezd megzavarodni ennyi árus közt*
- Ahogy Luni is mondta, gyümölcsökre, zöldségekre, húsra, tejre, tojás meg minden effélére lenne szükségünk, ami a mindennapi életvitelhez szükséges. De ha esetleg van valami helyi különlegesség, amit érdemes lenne kipróbálni, azt is szívesen vesszük... *fűzi még hozzá, hiszen közel sem élt eleget a városban ahhoz, hogy tudja, miket is lehet errefelé kapni, így ezen a téren is Nistae ítéletére bízza magukat.*
//Újra úton//
- Köszönöm! *sóhajt fel megkönnyebbülten, amikor Luni beleegyezik a kérésébe. Persze amúgy se feltételezi róla, hogy felelőtlenül, fejjel rohanjon a bajnak, így mégis kissé jobban érzi magát és kevésbé fél elengedni a lányt a hosszú útra. Mindenképp szeretne még azért hosszabban beszélgetni vele erről, ám a jelen pillanat nem tűnik épp a legalkalmasabbnak erre, hiszen hirtelen nem egy, de két segítőjük is akad.*
- Valóban! *jegyzi meg mosolyogva Nistae szavaira, majd a mellette álló férfi felé fordul* Üdv! *köszönti őt, remélve, hogy az előbb hallotta a nevüket, így az újbóli bemutatkozás szükségtelen. Már épp megjegyezné, hogy a mágiatanulás terén könnyen társra akadhat itt, ám örömmel látja, hogy Luni már megelőzte ebben. Könnyebb szívvel engedné el a lányt, ha lenne kísérője, Estrothim pedig derék, megbízható férfinak látszik, aki képes lenne vigyázni rá. Figyelmét azonban hamarosan újra Nistae vonja magára, kíváncsian hallgatva a lány tanácsait*
- Akkor nézzük a lovakat! *indul meg a tündér nyomában, fülelve a kapott tanácsokra. Magában úgy véli, Lunival egyetértve, hogy elég lenne nekik egy amolyan igavonó hátas is, ami elbír egy jól megpakolt szekeret, azonban be kell látnia, a két lány szavaiban bizony van igazság.*
- Maradjunk akkor a teherhúzásra és lovaglásra is alkalmas példányoknál! *összegzi végül Nistaenek, mi lett a közös döntés, ha a lány esetleg megzavarodott volna a sok eltérő vélemény között. A ló kiválasztásánál azonban sokkal fontosabb kérdés is akad*
- Azt hiszem, ez már réges-rég eldőlt! *válaszol nevetve Vielnek, hiszen már korábban is nyilvánvaló volt a számára, akármit vesznek is, a kutya mindenképp jön velük haza. Egyébként sincs kifogása a dolog ellen, hiszen egy őrző-védő tényleg hasznos lehet a háznál. ~Bár lehet, szegény talán már túlzottan barátságos is!~ nézi mosolyogva a bájos, fekete szőrgolyót, nehezen tudva elképzelni, hogy az ráugasson bárkire is.*
- Viszont ha már a szállítóeszköz és az állatok is megvannak, jó lenne az ennivalóról is gondoskodni. *fordul újra Nistaehez* Az az érzésem, te sokkal jobban kiigazodsz itt és sokkal jobban tisztában vagy az árakkal is. Esetleg rád bízhatnám a fizetést és az alkudozást? *pillant kérdőn a lányra, odanyújtva egy nagyjából 1000 aranyat tartalmazó erszényt Nistae Awaesinnek.
Reméli, hogy a tündér elfogadja azt, hiszen ő maga végképp kezd megzavarodni ennyi árus közt*- Ahogy Luni is mondta, gyümölcsökre, zöldségekre, húsra, tejre, tojás meg minden effélére lenne szükségünk, ami a mindennapi életvitelhez szükséges. De ha esetleg van valami helyi különlegesség, amit érdemes lenne kipróbálni, azt is szívesen vesszük... *fűzi még hozzá, hiszen közel sem élt eleget a városban ahhoz, hogy tudja, miket is lehet errefelé kapni, így ezen a téren is Nistae ítéletére bízza magukat.*
7247. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-03-24 11:37:23
Üzenet elküldve: 2019-03-24 11:37:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Úton-útfélen//
//Újra úton//
- Vigyázni fogok magamra, ígérem. *mondja Launak halálosan komoly arccal, bár maga is tisztában van azzal, hogy hasonló ígéretek sajnos nem sokat érnek. Édesanyjának is pontosan ugyanezt ígérte, mielőtt még mint száműzött elhagyta az otthonát, az őszinte szándék és vágy is meg volt benne, hogy elkerülje a bajt, ehhez képest most néhány hattal később örülhet, hogy egyáltalán él, bármit gondoljon is Lau saját szerepéről az ő túlélésében.
A maga részéről továbbra is biztos benne, hogy a lány nélkül most nem sétálgathatna itt majdnem teljesen gondtalanul válogatva és jövőt tervezgetve, de olyanok előtt, akiket éppen most ismertek meg, nem szeretne hasonlóról beszélni, főleg nem akkor, amikor a múlton való parttalan rágódás helyett azt kellene eldönteniük, hogy milyen ételt és hogyan visznek haza. Végtére is a többiek az új házban számítanak rájuk. Abban pedig amúgy is bízik, hogy Lau legalább magában igazat ad neki, és belátja végre, hogy nem oktalanul, vagy pusztán gyerekes ragaszkodásból hálás.
Figyelmét aztán a Nistaevel lévő elf vonja magára, akit nem is ért, hogyan nem vett észre eddig, de gyanítja, hogy az lehet az oka, hogy nagyon el voltak merülve a beszélgetésükben és a gondolataikban.
Estrothim mindenesetre kicsit talán Aleimordra emlékezteti, pedig valószínűleg csak annyi közöttük a külső hasonlóság, hogy mindkettő magas, és mindketten elfek.
A lány ellenben, aki a segítőjük lett, említi, hogy mágiával szeretne foglalkozni, ez pedig megint csak rokonára emlékezteti, aki, ha jól emlékszik rá, pontosan hasonlóra készült valaha. Akárcsak Nairada és Alenia.
A mágia szóra persze felkapja a fejét, még el is mosolyodik.*
- Akkor azt hiszem, hogy hasonló terveink vannak. *mondja egyszerre neki és a tündérlánynak is, barátságosan mosolyogva rájuk.*
- Régóta készülök már tanulni, de most először úgy tűnik, hogy lesz majd rá lehetőségem is.
*Az idő persze nem túl alkalmas arra, hogy sokat meséljen magáról és a terveiről, mivel természetesen nem szeretné hasonlóval megakasztani a vásárlás folyamatát, hiszen az, hogy milyenek lesznek új otthonukban az első napok, jórészt azon múlik, hogy ők hárman most itt mi mindent vesznek, és mit visznek majd haza.
Elhallgatva Nistae következő szavait a lovakról, közbe is szól azonnal, amint lehetősége nyílik rá.*
- Az nem baj szerintem, ha nem lehet a hátára ülni, úgy is inkább teherhordásra kellene. Ugye? *vélekedik hangosan, de azért megerősítésre várva Laura pillant. Ami azt illeti, a lovaktól továbbra is fél, de sokkal kevésbé akkor, ha nem kell a hátukra szállni és meglovagolni őket. Bárhogy is, Lau el nem mesélt története a harapós szamárról nem hozza meg a kedvét ahhoz, hogy lovakkal barátkozzon, még úgy sem, hogy a ló nem szamár, utóbbit pedig éppen ő maga szeretett volna pont azért, mert kisebbnek és jámborabbnak látszik egy lónál.
Aztán Viel közbeszól, és bárhonnan nézi be kell látnia, hogy igaza van a lánynak.*
- Igen, azt hiszem igazad van. *bólint is lassan, megfontoltan végül.*
- Vegyük úgy, hogy nem mondtam az előbb semmit! Tényleg eléggé messze vagyunk mindentől, nem ártana egy gyors ló, ha valamit sürgősen el kell intéznünk máshol. *mondja végül, mert olyat már babonából sem szeretne felhozni említés szintjén sem, hogy baj esetén sem árt az, ha gyorsan el tudnak menekülni.
Azért persze megint Laura néz megerősítésre várva, valószínűleg egyértelművé téve ezzel mindenki előtt, hogy őt tekinti kis csapatuk vezetőjének. Az utolsó szó és a döntés joga szerinte mindenképpen őt illeti meg, már csak azért is, mert fizetni is majd nagy valószínűséggel ő fog.*
- Részemről a világon semmi akadálya. *mondja aztán, amikor Viel egyértelművé teszi a vágyát, hogy haza szeretné hozni a kutyát, ami megtetszett neki.
Örülne neki, ha a tündérlányt boldognak látná, akit rövid idő alatt is nagyon megkedvelt, ezért is mond azonnal igent. Azt ugyan el tudja képzelni, hogy mennyi gondot tud okozni egy vad és neveletlen kutya, de bízik Vielben annyira, hogy tényleg képes lesz vigyázni a kiszemeltjére és megfelelően gondoskodni róla.
Ráadásul pont ez a kutya első ránézésre nem tűnik sem vadnak, sem pedig neveletlennek. Megérzései is azt súgják, hogy nem lesz vele semmi gond.
Azt sem tudja elképzelni, hogy Lau tiltakozna hasonló ellen, meg aztán úgy is érzi, hogy bár együtt fognak élni, a ház is, és a hozzá tartozó birtok is nagy, így bőven lesz ott hely egy kutyának is. Ha pedig ellenérzéseik is lennének az állattal szemben, akkor sem nagyon lenne joguk megtiltani a tündérlánynak, hogy hazahozza magával, ha tényleg annyira szeretné.*
- Valahogy van egy olyan érzésem, hogy Lyllinek is tetszeni fog majd. *teszi hozzá végül mosolyogva, remélve, hogy ez a megérzése végül majd helyesnek bizonyul miután hazaérnek.*
//Újra úton//
- Vigyázni fogok magamra, ígérem. *mondja Launak halálosan komoly arccal, bár maga is tisztában van azzal, hogy hasonló ígéretek sajnos nem sokat érnek. Édesanyjának is pontosan ugyanezt ígérte, mielőtt még mint száműzött elhagyta az otthonát, az őszinte szándék és vágy is meg volt benne, hogy elkerülje a bajt, ehhez képest most néhány hattal később örülhet, hogy egyáltalán él, bármit gondoljon is Lau saját szerepéről az ő túlélésében.
A maga részéről továbbra is biztos benne, hogy a lány nélkül most nem sétálgathatna itt majdnem teljesen gondtalanul válogatva és jövőt tervezgetve, de olyanok előtt, akiket éppen most ismertek meg, nem szeretne hasonlóról beszélni, főleg nem akkor, amikor a múlton való parttalan rágódás helyett azt kellene eldönteniük, hogy milyen ételt és hogyan visznek haza. Végtére is a többiek az új házban számítanak rájuk. Abban pedig amúgy is bízik, hogy Lau legalább magában igazat ad neki, és belátja végre, hogy nem oktalanul, vagy pusztán gyerekes ragaszkodásból hálás.
Figyelmét aztán a Nistaevel lévő elf vonja magára, akit nem is ért, hogyan nem vett észre eddig, de gyanítja, hogy az lehet az oka, hogy nagyon el voltak merülve a beszélgetésükben és a gondolataikban.
Estrothim mindenesetre kicsit talán Aleimordra emlékezteti, pedig valószínűleg csak annyi közöttük a külső hasonlóság, hogy mindkettő magas, és mindketten elfek.
A lány ellenben, aki a segítőjük lett, említi, hogy mágiával szeretne foglalkozni, ez pedig megint csak rokonára emlékezteti, aki, ha jól emlékszik rá, pontosan hasonlóra készült valaha. Akárcsak Nairada és Alenia.
A mágia szóra persze felkapja a fejét, még el is mosolyodik.*
- Akkor azt hiszem, hogy hasonló terveink vannak. *mondja egyszerre neki és a tündérlánynak is, barátságosan mosolyogva rájuk.*
- Régóta készülök már tanulni, de most először úgy tűnik, hogy lesz majd rá lehetőségem is.
*Az idő persze nem túl alkalmas arra, hogy sokat meséljen magáról és a terveiről, mivel természetesen nem szeretné hasonlóval megakasztani a vásárlás folyamatát, hiszen az, hogy milyenek lesznek új otthonukban az első napok, jórészt azon múlik, hogy ők hárman most itt mi mindent vesznek, és mit visznek majd haza.
Elhallgatva Nistae következő szavait a lovakról, közbe is szól azonnal, amint lehetősége nyílik rá.*
- Az nem baj szerintem, ha nem lehet a hátára ülni, úgy is inkább teherhordásra kellene. Ugye? *vélekedik hangosan, de azért megerősítésre várva Laura pillant. Ami azt illeti, a lovaktól továbbra is fél, de sokkal kevésbé akkor, ha nem kell a hátukra szállni és meglovagolni őket. Bárhogy is, Lau el nem mesélt története a harapós szamárról nem hozza meg a kedvét ahhoz, hogy lovakkal barátkozzon, még úgy sem, hogy a ló nem szamár, utóbbit pedig éppen ő maga szeretett volna pont azért, mert kisebbnek és jámborabbnak látszik egy lónál.
Aztán Viel közbeszól, és bárhonnan nézi be kell látnia, hogy igaza van a lánynak.*
- Igen, azt hiszem igazad van. *bólint is lassan, megfontoltan végül.*
- Vegyük úgy, hogy nem mondtam az előbb semmit! Tényleg eléggé messze vagyunk mindentől, nem ártana egy gyors ló, ha valamit sürgősen el kell intéznünk máshol. *mondja végül, mert olyat már babonából sem szeretne felhozni említés szintjén sem, hogy baj esetén sem árt az, ha gyorsan el tudnak menekülni.
Azért persze megint Laura néz megerősítésre várva, valószínűleg egyértelművé téve ezzel mindenki előtt, hogy őt tekinti kis csapatuk vezetőjének. Az utolsó szó és a döntés joga szerinte mindenképpen őt illeti meg, már csak azért is, mert fizetni is majd nagy valószínűséggel ő fog.*
- Részemről a világon semmi akadálya. *mondja aztán, amikor Viel egyértelművé teszi a vágyát, hogy haza szeretné hozni a kutyát, ami megtetszett neki.
Örülne neki, ha a tündérlányt boldognak látná, akit rövid idő alatt is nagyon megkedvelt, ezért is mond azonnal igent. Azt ugyan el tudja képzelni, hogy mennyi gondot tud okozni egy vad és neveletlen kutya, de bízik Vielben annyira, hogy tényleg képes lesz vigyázni a kiszemeltjére és megfelelően gondoskodni róla.
Ráadásul pont ez a kutya első ránézésre nem tűnik sem vadnak, sem pedig neveletlennek. Megérzései is azt súgják, hogy nem lesz vele semmi gond.
Azt sem tudja elképzelni, hogy Lau tiltakozna hasonló ellen, meg aztán úgy is érzi, hogy bár együtt fognak élni, a ház is, és a hozzá tartozó birtok is nagy, így bőven lesz ott hely egy kutyának is. Ha pedig ellenérzéseik is lennének az állattal szemben, akkor sem nagyon lenne joguk megtiltani a tündérlánynak, hogy hazahozza magával, ha tényleg annyira szeretné.*
- Valahogy van egy olyan érzésem, hogy Lyllinek is tetszeni fog majd. *teszi hozzá végül mosolyogva, remélve, hogy ez a megérzése végül majd helyesnek bizonyul miután hazaérnek.*
7246. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-03-22 16:53:27
Üzenet elküldve: 2019-03-22 16:53:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Úton-útfélen//
//Újra úton//
*Vielt annyira lefoglalja a rendkívüli találkozás, hogy meg is feledkezik társairól egy pár pillanatra. Csak a nevének említésére és a nevetésre kapja fel a fejét, de kis kezeit még mindig a kutya szőrös pofácskáin nyugtatja. Mikor rájön, hogy a lányok valakivel, méghozzá egy másik tündérrel beszélgetnek, aki még rá is külön figyelmet fordít, az állat nagy meglepetésére fürgén felpattan, és kezét ruháján leporolva, majd maga előtt összekulcsolva meghajol.*
- Bocsánat, hogy udvariatlan voltam. *Mondja kicsit zavartan mosolyogva, hiszen ő sem érti, mi történt az imént, és hogyan varázsolhatta el ennyire a nagy fekete kutya. Először be akar mutatkozni, de aztán gyorsan észbe kap, hogy a saját neve épp az imént hangzott el. Kezet meg már csak azért sem szeretne nyújtani a másik tündérlánynak, mert még mindig szöszös kicsit. A Nistae nevet már csak Lau válaszából tudja meg, de igyekszik az eszébe vésni. Thim felé is udvariasan biccent.* Eeyr áldjon benneteket! Köszönöm, megfontolom az ajánlatot.
*A többiek eközben Nistae-vel együtt a megfelelő lovak után néznek, Vielt pedig ez is érdekli, megígérte, hogy segít. Tétován tesz egy lépést a többi állat felé, hogy aztán megtorpanva újra a kutyushoz forduljon. Lehet, hogy csak beképzeli, de mintha a kedves háziállatot legalább olyan aggodalom fogná el tőle, hogy elmegy, mint őt magát is, hogy csak úgy itt hagyja.*
- Mindjárt jövök. *Mondja neki. Bármennyire is bánja a zsebe, bármit is szólnak majd a többiek, a köztük lévő kapocs máris törhetetlen. Lauhoz és Lunihoz sompolyog. Az egyik ló orrát kezdi simogatni, azét, amelyik Nistae szerint teherbírásra való inkább.*
- Szerintem megérné inkább egy olyan lovat választanunk, akin lovagolni is tudunk. Nagyon el vagyunk vágva a külvilágtól, lehet, hogy sürgős dolgunk akadna.*Például Luninak is jó lehet Viel szerint, bár nem tudja, hogy a lány tart a lovaktól. Közben a világért sem akar beleszólni a vásárlásba, ezért türelmesen vár, amíg megbeszélik a ló-ügyet. Neki igazából bármelyik jó, minden állattal vidáman összebarátkozik. Csak ezután terjeszti elő a kérdését, és reméli, hogy a lányok nem ellenzik majd nagyon.*
- Nagyon haragudnátok, ha az a kutya úr *barátja irányába mutat* hazajönne velünk? Nem szeretnék kellemetlenséget okozni, de vigyáznék rá, és jól viselkedne. Őrizné a házat is, hogy a lovaknak ne essen baja. *Nem szeretne senkinek kellemetlenséget okozni, és egy kutya nagy vállalás. Ha megengedik, leginkább arra lesz kíváncsi, mit szól majd hozzá Lyllinor, és nagyon reméli, hogy mint legkisebb a házban, nem félne az ebtől. A nagy kutya úr biztosan megvédené, és úgy tűnik, a gnóm lány is szereti az állatokat.*
//Újra úton//
*Vielt annyira lefoglalja a rendkívüli találkozás, hogy meg is feledkezik társairól egy pár pillanatra. Csak a nevének említésére és a nevetésre kapja fel a fejét, de kis kezeit még mindig a kutya szőrös pofácskáin nyugtatja. Mikor rájön, hogy a lányok valakivel, méghozzá egy másik tündérrel beszélgetnek, aki még rá is külön figyelmet fordít, az állat nagy meglepetésére fürgén felpattan, és kezét ruháján leporolva, majd maga előtt összekulcsolva meghajol.*
- Bocsánat, hogy udvariatlan voltam. *Mondja kicsit zavartan mosolyogva, hiszen ő sem érti, mi történt az imént, és hogyan varázsolhatta el ennyire a nagy fekete kutya. Először be akar mutatkozni, de aztán gyorsan észbe kap, hogy a saját neve épp az imént hangzott el. Kezet meg már csak azért sem szeretne nyújtani a másik tündérlánynak, mert még mindig szöszös kicsit. A Nistae nevet már csak Lau válaszából tudja meg, de igyekszik az eszébe vésni. Thim felé is udvariasan biccent.* Eeyr áldjon benneteket! Köszönöm, megfontolom az ajánlatot.
*A többiek eközben Nistae-vel együtt a megfelelő lovak után néznek, Vielt pedig ez is érdekli, megígérte, hogy segít. Tétován tesz egy lépést a többi állat felé, hogy aztán megtorpanva újra a kutyushoz forduljon. Lehet, hogy csak beképzeli, de mintha a kedves háziállatot legalább olyan aggodalom fogná el tőle, hogy elmegy, mint őt magát is, hogy csak úgy itt hagyja.*
- Mindjárt jövök. *Mondja neki. Bármennyire is bánja a zsebe, bármit is szólnak majd a többiek, a köztük lévő kapocs máris törhetetlen. Lauhoz és Lunihoz sompolyog. Az egyik ló orrát kezdi simogatni, azét, amelyik Nistae szerint teherbírásra való inkább.*
- Szerintem megérné inkább egy olyan lovat választanunk, akin lovagolni is tudunk. Nagyon el vagyunk vágva a külvilágtól, lehet, hogy sürgős dolgunk akadna.*Például Luninak is jó lehet Viel szerint, bár nem tudja, hogy a lány tart a lovaktól. Közben a világért sem akar beleszólni a vásárlásba, ezért türelmesen vár, amíg megbeszélik a ló-ügyet. Neki igazából bármelyik jó, minden állattal vidáman összebarátkozik. Csak ezután terjeszti elő a kérdését, és reméli, hogy a lányok nem ellenzik majd nagyon.*
- Nagyon haragudnátok, ha az a kutya úr *barátja irányába mutat* hazajönne velünk? Nem szeretnék kellemetlenséget okozni, de vigyáznék rá, és jól viselkedne. Őrizné a házat is, hogy a lovaknak ne essen baja. *Nem szeretne senkinek kellemetlenséget okozni, és egy kutya nagy vállalás. Ha megengedik, leginkább arra lesz kíváncsi, mit szól majd hozzá Lyllinor, és nagyon reméli, hogy mint legkisebb a házban, nem félne az ebtől. A nagy kutya úr biztosan megvédené, és úgy tűnik, a gnóm lány is szereti az állatokat.*
7245. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-03-22 16:50:45
Üzenet elküldve: 2019-03-22 16:50:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*A piac nagy nyüzsgésében alig tudja átvágni magát az embertömegen, habár ez azért betudható annak is, hogy ő maga sem egy karcsú alkat. A piacon az embertömegeken kívül még azért vannak árusok is. Nem túlságosan siet, úgyhogy marad némi ideje, hogy bámészkodjon. Sok új és használt szerszámot is lát, mindenféle élelmiszert és még sok mást.*
7244. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-03-22 09:24:28
Üzenet elküldve: 2019-03-22 09:24:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A WAK kofája//
*Garik szerencsére nem reked be, addig kiabál, amíg fel nem figyelnek rá. Fél szemmel a kordét és a körötte járó kuncsaftokat is figyelemmel tartja. Szerencsére akad bőségesen, sajnos azonban árus is, így kénytelen nagyobb hangerőre váltani.*
- Ide gyűjjön, mind ki számít, Garik áruja után elégedetten távoznak. Nézzék meg, szagulják meg, kóstolják meg, nem bánják meg. Nagyobb mennyiség után akcióban részesülnek, sokszor visszajáróknak kedvezmény, higgyék el megéri. Ha teli a pecu az a jó! *Folytatja kifulladásig, mindezt persze derűs és kedves mosollyal arcán, amin már most látszik az elhivatottság. A tömegben közeledő lányt nem szúrja ki messziről, de felkelti érdeklődését, mert láthatóan mustrál, nézeget, válogat, az ilyen vevő pedig mindig jó. Fel is ölti a legbarátságosabb és megbízhatóbb ábrázatát, végeredményben segíteni van itt. Ahogy a lány közelebb ér, tetoválásást is észreveszi, melyhez hasonlatosat ugyan még nem látott, de nem is kezd illetlen kérdezősködésbe, vagy bámulásba.*
- Kis kezit tsókolom, kedves hölgyem, magának biza csupán négy aranyér' adom szakajtóját. Van belüle vagy öt, mennyire vón szüksége, asszonyom? *Hajt fejet, mert a lány öltözéke és viselkedése magasabb presztízsre utal, hát ennek megfelelően adja meg neki a tiszteletet is.*
- De ajánlanám a gyümőcsöt is, igazán friss és zamatos, csák úgy hérsen a foga jalatt. Meg lehet fogdozni, kóstolót is adok, Garrikh Bathron még sohasem csapott be senkit, esztán se fog. *Igyekszik beszédét köznyelvre fordítani, persze ez nem mindig sikerül. Arcára vidám és kedves mosoly ül.*
*Garik szerencsére nem reked be, addig kiabál, amíg fel nem figyelnek rá. Fél szemmel a kordét és a körötte járó kuncsaftokat is figyelemmel tartja. Szerencsére akad bőségesen, sajnos azonban árus is, így kénytelen nagyobb hangerőre váltani.*
- Ide gyűjjön, mind ki számít, Garik áruja után elégedetten távoznak. Nézzék meg, szagulják meg, kóstolják meg, nem bánják meg. Nagyobb mennyiség után akcióban részesülnek, sokszor visszajáróknak kedvezmény, higgyék el megéri. Ha teli a pecu az a jó! *Folytatja kifulladásig, mindezt persze derűs és kedves mosollyal arcán, amin már most látszik az elhivatottság. A tömegben közeledő lányt nem szúrja ki messziről, de felkelti érdeklődését, mert láthatóan mustrál, nézeget, válogat, az ilyen vevő pedig mindig jó. Fel is ölti a legbarátságosabb és megbízhatóbb ábrázatát, végeredményben segíteni van itt. Ahogy a lány közelebb ér, tetoválásást is észreveszi, melyhez hasonlatosat ugyan még nem látott, de nem is kezd illetlen kérdezősködésbe, vagy bámulásba.*
- Kis kezit tsókolom, kedves hölgyem, magának biza csupán négy aranyér' adom szakajtóját. Van belüle vagy öt, mennyire vón szüksége, asszonyom? *Hajt fejet, mert a lány öltözéke és viselkedése magasabb presztízsre utal, hát ennek megfelelően adja meg neki a tiszteletet is.*
- De ajánlanám a gyümőcsöt is, igazán friss és zamatos, csák úgy hérsen a foga jalatt. Meg lehet fogdozni, kóstolót is adok, Garrikh Bathron még sohasem csapott be senkit, esztán se fog. *Igyekszik beszédét köznyelvre fordítani, persze ez nem mindig sikerül. Arcára vidám és kedves mosoly ül.*
7243. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-03-22 00:08:09
Üzenet elküldve: 2019-03-22 00:08:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Fénybenjáró//
* A kevésbé lepukkant sikátoron hamar elér a piactérhez. A boltív alatt áthaladva, összecsukja a könyvet. Nagy a jövés menés itt, kerülgetnie kell az embereket. Rutinosan mozog az árusítósorok között. Apjának nem egyszer kellett segédkezni az asztal mögött testvéreivel. Pakoltak, rakodtak, hol, ők is bazseváltak a vevőkkel. Vironas kedvenc mondása: „Aki korán kel, aranyat lel.”. Természetesen, Vili, a testvéreivel egyetemben, gyerekként ezzel a mondással valahogy sose tudtak kiegyezni. Nekik a korán kelés csak annyit jelentett, hogy mehetnek apával, csipától benőtt szemekkel gürcölni a piacra.
Veelomen fülét egy közeli kövér árusnő óbégatása üti meg. *
- Friss zöldséget tessék lelköm! Vörös-, lila hagyma, krumpli, zöldborsó, sárgarépa! Tessék nad'ság! – * Veelomen a portékára pillant, csengő fülel. * ~ Hö. Falra hányt borsó. ~ * Sétál tovább a tisztás felé.
A Tobervicz család három fiú gyermekét tekintve, Vili korban lehet, hogy a legkisebb, de magasságával hamar túlnőtte az egyik fivérét, Karost, aki egy zömökebb testfelépítésű elf, nyílt természettel és kellő értelemmel megáldva. Belőle gyógyító és állatorvos lett. A másik két bátyja, Lüminer és Zaevos. Előbbi külsejét és modorát tekintve is, minden tekintetben megnyerő adottságokkal rendelkezik, külön kiemelvén a jellembéliek közül az ambiciózusságát. Talán, ezért sem meglepő, hogy a hivatali pályára lépet, ahol írnok és diplomata vált belőle. Viszont, Zaevos ezzel szemben merőben más, szikár, erős és hallgatag, amikor pedig nem, akkor is leginkább mogorva, de állhatatos és megbízható, ő a legidősebb a testvérek közül. Belőle zsoldos katona vált.
Veelomen lassan kiér a vásárlói siserahadból. Néhány vitatkozó kufár és vevő mellett halad el, de hamar maga mögött hagyja az alkudozókat. Már látja maga előtt kibontakozni a zöld tisztást, a fákkal körbezárt dombot.
Azonban családjából rajta kívül már senki sincs Artheniorban. Amikor a zavargások megkezdődtek, lassan elhagyták a várost. A család szétszóródott. Karos ment el utoljára, de kérlelte Vilit, hogy tartson vele. Nem is értette, hogy mit akar itt még az öccse. Veelomen elégé későn érő típus, szóval, amíg már testvérei túl voltak a pályaválasztáson és már élték hivatásukban az életüket, addig Vili, mint valami léhűtő, ábrándos királyfi, úgy éldegélt és nem akart elmenni a városból. Valamiért úgy érzete neki itt kell maradnia. Sok mindenhez van érzéke, de kiemelkedően semmihez sem ért, ezért is lehet, hogy negyvenkilenc életéve alatt sok mindenbe belevágott és dolgozott különböző helyeket, de valahogy soha nem fejezett be semmit. Külső szemlélők, ezért, mindig lusta, munkakerülő, naplopónak tekintették. Sopánkodtak is eleget anyjának, hogy mi lesz így belőle. Vili figyelmét sok dolog képes lekötni, de valahogy mindig megrekedt, amivel éppen foglalkozott.
Kiér a piactérről, és már erdőszélén sétál, susog a cipője alatt a fű. Ahogy közeledik, hosszan elnéz az egymás mellett sorakozó sírhantokon. *
* A kevésbé lepukkant sikátoron hamar elér a piactérhez. A boltív alatt áthaladva, összecsukja a könyvet. Nagy a jövés menés itt, kerülgetnie kell az embereket. Rutinosan mozog az árusítósorok között. Apjának nem egyszer kellett segédkezni az asztal mögött testvéreivel. Pakoltak, rakodtak, hol, ők is bazseváltak a vevőkkel. Vironas kedvenc mondása: „Aki korán kel, aranyat lel.”. Természetesen, Vili, a testvéreivel egyetemben, gyerekként ezzel a mondással valahogy sose tudtak kiegyezni. Nekik a korán kelés csak annyit jelentett, hogy mehetnek apával, csipától benőtt szemekkel gürcölni a piacra.
Veelomen fülét egy közeli kövér árusnő óbégatása üti meg. *
- Friss zöldséget tessék lelköm! Vörös-, lila hagyma, krumpli, zöldborsó, sárgarépa! Tessék nad'ság! – * Veelomen a portékára pillant, csengő fülel. * ~ Hö. Falra hányt borsó. ~ * Sétál tovább a tisztás felé.
A Tobervicz család három fiú gyermekét tekintve, Vili korban lehet, hogy a legkisebb, de magasságával hamar túlnőtte az egyik fivérét, Karost, aki egy zömökebb testfelépítésű elf, nyílt természettel és kellő értelemmel megáldva. Belőle gyógyító és állatorvos lett. A másik két bátyja, Lüminer és Zaevos. Előbbi külsejét és modorát tekintve is, minden tekintetben megnyerő adottságokkal rendelkezik, külön kiemelvén a jellembéliek közül az ambiciózusságát. Talán, ezért sem meglepő, hogy a hivatali pályára lépet, ahol írnok és diplomata vált belőle. Viszont, Zaevos ezzel szemben merőben más, szikár, erős és hallgatag, amikor pedig nem, akkor is leginkább mogorva, de állhatatos és megbízható, ő a legidősebb a testvérek közül. Belőle zsoldos katona vált.
Veelomen lassan kiér a vásárlói siserahadból. Néhány vitatkozó kufár és vevő mellett halad el, de hamar maga mögött hagyja az alkudozókat. Már látja maga előtt kibontakozni a zöld tisztást, a fákkal körbezárt dombot.
Azonban családjából rajta kívül már senki sincs Artheniorban. Amikor a zavargások megkezdődtek, lassan elhagyták a várost. A család szétszóródott. Karos ment el utoljára, de kérlelte Vilit, hogy tartson vele. Nem is értette, hogy mit akar itt még az öccse. Veelomen elégé későn érő típus, szóval, amíg már testvérei túl voltak a pályaválasztáson és már élték hivatásukban az életüket, addig Vili, mint valami léhűtő, ábrándos királyfi, úgy éldegélt és nem akart elmenni a városból. Valamiért úgy érzete neki itt kell maradnia. Sok mindenhez van érzéke, de kiemelkedően semmihez sem ért, ezért is lehet, hogy negyvenkilenc életéve alatt sok mindenbe belevágott és dolgozott különböző helyeket, de valahogy soha nem fejezett be semmit. Külső szemlélők, ezért, mindig lusta, munkakerülő, naplopónak tekintették. Sopánkodtak is eleget anyjának, hogy mi lesz így belőle. Vili figyelmét sok dolog képes lekötni, de valahogy mindig megrekedt, amivel éppen foglalkozott.
Kiér a piactérről, és már erdőszélén sétál, susog a cipője alatt a fű. Ahogy közeledik, hosszan elnéz az egymás mellett sorakozó sírhantokon. *
7242. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-03-21 21:22:42
Üzenet elküldve: 2019-03-21 21:22:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A WAK kofája//
*A dalnok leányzó még némileg nedves hajjal lép ki a Pegazus fogadó épületéből.A piac ismerős zaja kellemesen öleli magához a hölgyet, akinek ettől a közérzete némileg javul, bál a helyzetét még mindig elkeserítőnek tartja.~Voltam én már ennél ezerszer rosszabb helyzetben is, ebből is valahogy kikaparom magam. Bár ennek a városnak jelenleg nem sok szüksége van a művészetekre, lassan ideje tovább indulni. Viszont valamit még mindenképp meg kell tennem előtte.~Ilyen gondolatok közepette veti bele magát a kofák és kalmárok zsibongásába. Mintha csak vásárolni szeretne nézegeti a termékeket. Már az elején meghozza a döntést, hogy egy olyan kisasszony szerepét ölti magára, aki a barakk pusztulásakor elvesztette mindenkijét, és a romok között összeszedett dolgokból próbálja fenntartani magát. Nem okoz túlzott kihívást egy szomorkás arckifejezést felvennie, hiszen bőségesen elég a valódi szituációjára gondolni hozzá. Húzza a száját és drágállja a dolgokat miközben viszonylag céltudatosan halad keresztül a hangzavaron. Nem szentel teljes odafigyelést a környezetének, sokkal inkább csak megéli azt átélés helyett. Túlságosan sok problémája van jelenleg ahhoz, hogy élvezni tudja az nézelődés nyújtotta örömöket. Mindezek ellenére fülét megüti az egyik paraszt kiabálása. Eléggé beleillik a környezetbe, hiszen csak a zöldségei értékesítését próbálja nyélbe ütni. Viszont Wegtoren említése felkelti Essia érdeklődését, nem igazán tűnik logikusnak onnan hozni a zöldségeket, hacsak nem árulják nagyon drágán, viszont, ha nagyon drágán árulják akkor meg ki akarja megvenni? Abba bele se gondolva, mennyire balfácánnak kell lenni, ahhoz, hogy egy földművesre bízzák a bevételt. ~Vajon a sors akar kompenzálni, vagy valamilyen módon, vagy valami más van ez mögött.~Bármennyire is szeretne tovább jutni, ez elég figyelemfelkeltő ahhoz, hogy a megítélése szerint legalább pár percet megérjen rászánni. A tömegen keresztül csusszanva, közelíti meg a célszemélyt. Közben átgondolja a karaktert akit el fog játszani a zöldségesnek.*
-Adjon az ég esőt a növényeknek! Mennyiben van a liszt?*A cseléd aki az úrnő elnyűtt ruháját öltötte magára alkalmasnak szerinte a szituációhoz. Próbál ügyelni, hogy megfelelő mértékben keverje a nemesektől elesett szokásokat a paraszti családból származó leány jellegzetes stílusát, ezzel elérve a kívánt hatást. Némileg dölyfös arcot vág, mivel megfigyelése alapján a cselédek többre tartják magukat a parasztoknál, hiszen közelebb állnak a gazdagokhoz, viszont tartásába beleviszi azt a tipikus megtört gerincet, amit a folyamatos felmosás okoz. Ezen kívül az állásába is beleviszi a térdeléstől való enyhe elváltozást is az összhatás kedvéért.*
*A dalnok leányzó még némileg nedves hajjal lép ki a Pegazus fogadó épületéből.A piac ismerős zaja kellemesen öleli magához a hölgyet, akinek ettől a közérzete némileg javul, bál a helyzetét még mindig elkeserítőnek tartja.~Voltam én már ennél ezerszer rosszabb helyzetben is, ebből is valahogy kikaparom magam. Bár ennek a városnak jelenleg nem sok szüksége van a művészetekre, lassan ideje tovább indulni. Viszont valamit még mindenképp meg kell tennem előtte.~Ilyen gondolatok közepette veti bele magát a kofák és kalmárok zsibongásába. Mintha csak vásárolni szeretne nézegeti a termékeket. Már az elején meghozza a döntést, hogy egy olyan kisasszony szerepét ölti magára, aki a barakk pusztulásakor elvesztette mindenkijét, és a romok között összeszedett dolgokból próbálja fenntartani magát. Nem okoz túlzott kihívást egy szomorkás arckifejezést felvennie, hiszen bőségesen elég a valódi szituációjára gondolni hozzá. Húzza a száját és drágállja a dolgokat miközben viszonylag céltudatosan halad keresztül a hangzavaron. Nem szentel teljes odafigyelést a környezetének, sokkal inkább csak megéli azt átélés helyett. Túlságosan sok problémája van jelenleg ahhoz, hogy élvezni tudja az nézelődés nyújtotta örömöket. Mindezek ellenére fülét megüti az egyik paraszt kiabálása. Eléggé beleillik a környezetbe, hiszen csak a zöldségei értékesítését próbálja nyélbe ütni. Viszont Wegtoren említése felkelti Essia érdeklődését, nem igazán tűnik logikusnak onnan hozni a zöldségeket, hacsak nem árulják nagyon drágán, viszont, ha nagyon drágán árulják akkor meg ki akarja megvenni? Abba bele se gondolva, mennyire balfácánnak kell lenni, ahhoz, hogy egy földművesre bízzák a bevételt. ~Vajon a sors akar kompenzálni, vagy valamilyen módon, vagy valami más van ez mögött.~Bármennyire is szeretne tovább jutni, ez elég figyelemfelkeltő ahhoz, hogy a megítélése szerint legalább pár percet megérjen rászánni. A tömegen keresztül csusszanva, közelíti meg a célszemélyt. Közben átgondolja a karaktert akit el fog játszani a zöldségesnek.*
-Adjon az ég esőt a növényeknek! Mennyiben van a liszt?*A cseléd aki az úrnő elnyűtt ruháját öltötte magára alkalmasnak szerinte a szituációhoz. Próbál ügyelni, hogy megfelelő mértékben keverje a nemesektől elesett szokásokat a paraszti családból származó leány jellegzetes stílusát, ezzel elérve a kívánt hatást. Némileg dölyfös arcot vág, mivel megfigyelése alapján a cselédek többre tartják magukat a parasztoknál, hiszen közelebb állnak a gazdagokhoz, viszont tartásába beleviszi azt a tipikus megtört gerincet, amit a folyamatos felmosás okoz. Ezen kívül az állásába is beleviszi a térdeléstől való enyhe elváltozást is az összhatás kedvéért.*
7241. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-03-21 01:17:34
Üzenet elküldve: 2019-03-21 01:17:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Úton-útfélen//
//Újra úton//
*Tetszik neki Thim gyakorlatias gondolkodása. Annyira nem ért a mágiákhoz és mágusokhoz sem sok szerencséje volt, de amit mondanak róluk az alapján nem azt feltételezi róluk, hogy akár az parasztok élelmezésében vagy egyéb ügyekben segédkeznének.*
- Nemes célok. Szerintem megéri tenni értük.
*Mosolyog az elfre, aki olyan nagylelkű, hogy továbbra sem utasítja el. Ezt örömmel látja, mert úgy tapasztalta manapság híján vannak becsületes személyekből és meg kell becsülni azokat, akik vannak.*
*A tündér annyira elmerül a hátas nézegetésében, hogy fel sem figyel rá, ami újabb mosolyt csal az arcára és időnként felé pislog.*
- Úgy látom egy szerelem volt első látásra.
*Jegyzi meg Laurentitiáéknak, akik közül Luninari szépen be is mutatja a csapatot és itt létük szándékát.*
- Ő pedig itt mellettem Estrothim, aki elmondása szerint mágiával szeretne foglalkozni.
*Mutatja be röviden a férfit és egyúttal talán egy kis beszélgetésindítót is adva.*
- Persze, nincs semmi akadálya. Egy lóval és kordéval érdemes kezdeni, valóban.
*Erősíti meg a kedves és aprócska félvér szavait. Nem állhatja meg, hogy odalépjen tündér társához és lehetőleg őt nem megijesztve kicsit fojtottabb hangon megszólaljon.*
- Látom összebarátkoztatok. Ha esetleg szeretnéd, hogy jobb áron megszerezzem neked, akkor szólj bátran.
*Rá is kacsint az ezüsthajú lányra, majd visszalép a többiekhez, hogy elsőként az ő problémájukkal foglalkozhasson.*
- Szekér elé ő lesz ideális, de lovagolni nem igazán fogtok tudni rajta, mert nem arra van.
*Mutat az állatra, amiről könnyen akár külsőre is megállapítható, hogy nem egy vágtára nevelt telivér. Nincs nehéz dolga, magabiztosan mozog a piacon, aminek kínálata bizonyos értelemben mindig fix, ennek köszönheti azt is, hogy a lovakat és azok képességeit, vagy határait már jól felismeri.*
- Ők pedig akár utazásra is jók, hosszabb távon alkalmasak teher cipelésére is, de az áruk is ennek megfelelően valamivel magasabb. Döntsétek el nyugodtan, hogy melyik kellene inkább. Kordéból nagyon nincs mit válogatni.
*Amíg türelmesen vár a válaszra ő is nézelődik egy kicsit, egészen más, sokkal inkább elemző tekintettel, mint ahogy egy átlagos piaci vásárló tenné. Közben láthatóan gondolkodik, kalkulál és tervezget.*
//Újra úton//
*Tetszik neki Thim gyakorlatias gondolkodása. Annyira nem ért a mágiákhoz és mágusokhoz sem sok szerencséje volt, de amit mondanak róluk az alapján nem azt feltételezi róluk, hogy akár az parasztok élelmezésében vagy egyéb ügyekben segédkeznének.*
- Nemes célok. Szerintem megéri tenni értük.
*Mosolyog az elfre, aki olyan nagylelkű, hogy továbbra sem utasítja el. Ezt örömmel látja, mert úgy tapasztalta manapság híján vannak becsületes személyekből és meg kell becsülni azokat, akik vannak.*
*A tündér annyira elmerül a hátas nézegetésében, hogy fel sem figyel rá, ami újabb mosolyt csal az arcára és időnként felé pislog.*
- Úgy látom egy szerelem volt első látásra.
*Jegyzi meg Laurentitiáéknak, akik közül Luninari szépen be is mutatja a csapatot és itt létük szándékát.*
- Ő pedig itt mellettem Estrothim, aki elmondása szerint mágiával szeretne foglalkozni.
*Mutatja be röviden a férfit és egyúttal talán egy kis beszélgetésindítót is adva.*
- Persze, nincs semmi akadálya. Egy lóval és kordéval érdemes kezdeni, valóban.
*Erősíti meg a kedves és aprócska félvér szavait. Nem állhatja meg, hogy odalépjen tündér társához és lehetőleg őt nem megijesztve kicsit fojtottabb hangon megszólaljon.*
- Látom összebarátkoztatok. Ha esetleg szeretnéd, hogy jobb áron megszerezzem neked, akkor szólj bátran.
*Rá is kacsint az ezüsthajú lányra, majd visszalép a többiekhez, hogy elsőként az ő problémájukkal foglalkozhasson.*
- Szekér elé ő lesz ideális, de lovagolni nem igazán fogtok tudni rajta, mert nem arra van.
*Mutat az állatra, amiről könnyen akár külsőre is megállapítható, hogy nem egy vágtára nevelt telivér. Nincs nehéz dolga, magabiztosan mozog a piacon, aminek kínálata bizonyos értelemben mindig fix, ennek köszönheti azt is, hogy a lovakat és azok képességeit, vagy határait már jól felismeri.*
- Ők pedig akár utazásra is jók, hosszabb távon alkalmasak teher cipelésére is, de az áruk is ennek megfelelően valamivel magasabb. Döntsétek el nyugodtan, hogy melyik kellene inkább. Kordéból nagyon nincs mit válogatni.
*Amíg türelmesen vár a válaszra ő is nézelődik egy kicsit, egészen más, sokkal inkább elemző tekintettel, mint ahogy egy átlagos piaci vásárló tenné. Közben láthatóan gondolkodik, kalkulál és tervezget.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10327-10346