Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 247 (4921. - 4940. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
4940. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-04-16 11:09:12
Üzenet elküldve: 2016-04-16 11:09:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Meruwiel//
*A lány gyermeteg kacaja csengőn tölti be a piactér azon részét, s a mélységi koponyáját, mikor az megpörgeti. A kérdést pedig haszonlóan játékosan kívánja eldönteni, azonban a sors homlokegyenest az ellenkező irányba, a piactérre vezérelné őket. Már éppen mondaná is, hogy úgy fest nem ma fognak eljutni a fogadóig, mikor Meruwiel kibillen az egyensúlyából és jobb híján - avagy a lehető legjobb módon - Tray nyakába zuhan, aki persze hős lovagként átkarolja és megmenti a hercegnőt. A bocsánatkérő szavakat válasz nélkül hagyja, ahogy mélyen a nő szemébe réved. Mikor pedig fészkelődni - szabadulni próbána, néhány pillanattal tovább tartja karjai rabságában, mint ahogy a lány eltervezte, de végül csak elengedi.*
-Akkor azt hiszem a piac közepe felé kell mennünk.
*Jelenti ki kissé csalódott mosollyal az arcán. A sebhelyt illető témakört látszólag figyelmesen végighallgatja, de a korábi pillanatból ki nem szakadván révedezik maga elé. Akkor tűnhet ez fel Meruwielnek, mikor szó nélkül hagyja a történet lezárását, s csak később térnek rá Sylweran témájára.*
-Neked akkor még?
*Teszi fel az ártatlan kérdést, nem sejtve a válaszról semmit.*
*A lány gyermeteg kacaja csengőn tölti be a piactér azon részét, s a mélységi koponyáját, mikor az megpörgeti. A kérdést pedig haszonlóan játékosan kívánja eldönteni, azonban a sors homlokegyenest az ellenkező irányba, a piactérre vezérelné őket. Már éppen mondaná is, hogy úgy fest nem ma fognak eljutni a fogadóig, mikor Meruwiel kibillen az egyensúlyából és jobb híján - avagy a lehető legjobb módon - Tray nyakába zuhan, aki persze hős lovagként átkarolja és megmenti a hercegnőt. A bocsánatkérő szavakat válasz nélkül hagyja, ahogy mélyen a nő szemébe réved. Mikor pedig fészkelődni - szabadulni próbána, néhány pillanattal tovább tartja karjai rabságában, mint ahogy a lány eltervezte, de végül csak elengedi.*
-Akkor azt hiszem a piac közepe felé kell mennünk.
*Jelenti ki kissé csalódott mosollyal az arcán. A sebhelyt illető témakört látszólag figyelmesen végighallgatja, de a korábi pillanatból ki nem szakadván révedezik maga elé. Akkor tűnhet ez fel Meruwielnek, mikor szó nélkül hagyja a történet lezárását, s csak később térnek rá Sylweran témájára.*
-Neked akkor még?
*Teszi fel az ártatlan kérdést, nem sejtve a válaszról semmit.*
4939. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-04-16 10:15:27
Üzenet elküldve: 2016-04-16 10:15:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Trayäk//
*Meruwiel kerek szemmel nézi a férfit, amikor az nevetni kezd, majd a magyarázatára ő is elvigyorodik.*
- Lehet. Itt vagyok már pár napja, de el tudnék tévedni. *vallja be mosolyogva.*- Rendben, mélységim, menj csak amerre jónak látod, én követlek.
*Ekkor Tray megfogja a kezét, és váratlanul pörget rajta egyet. Mire csengő kacagás hagyja el a lány ajkait. Nem túl gyakran csinálnak vele ilyet. A férfi nagyon tüzesnek és határozottnak tűnik, és ez neki tetszik. Nem mintha a fajtabeliek nem volnának kicsit sem ilyenek... de hát ők folyton elmélkedők, mindenre odafigyelők... nem ilyen közvetlenül jókedvűek, akár a mélységi.*
- Hogy merre? Hát jó, ha nekem kell döntenem... *elengedi Tray kezét, majd ellép tőle, becsukja a szemét, és elkezd körbe körbe forogni nevetve. Közben kinyújtja a karját, majd mikor megáll, az egyik - ki tudja melyik - irányba mutat.*
- Menjünk arra!
*Ám elveszti az egyensúlyát, és ki kell nyitnia a szemét, hogy megkapaszkodhasson az első dologba, ami az útjába akad. Ami történetesen Trayäk nyaka. Nevetve hullik a férfi mellkasára - talán karjai közé is.*
- Ne haragudj. *pillant fel onnan rá aztán, kissé pihegve. Na ilyen, amikor kitörik belőle igazi, gyermeteg játékos énje.
Aztán kissé zavarba jön, és ha a férfi engedi, gyorsan elszakad tőle, és elindulhatnak a mutatott irányba.*
- Nekem egy sebhelyem van... *mondja elég erőteljesen fixírozva a macskakövet.*- A bal oldalamon, egy apró vágás. De nincs benne semmi hősies. Nem is látszik annyira. Csak ügyetlen voltam gyermekkoromban, és nekiestem atyám kardjának... eléggé szeleburdi voltam. *mosolyog fel végül a férfira. Majd megvonja a vállát.*
- Sylweran inkább a bátyámmal, Athanasszal volt jóban. *válaszol aztán.*- Azt hiszem a bátyám az erdőben volt vadászaton a csapatával, amikor összefutottak. Aznap este nálunk vacsorázott. Így ismertem meg. Jóban lett az apámmal is. Athanasszal pedig folyton együtt vadászott. Néha beszélgettünk. Talán udvarolt is eleinte. *kuncog.*- De nekem akkor még...
*Nem folytatja a mondatot, csak maga elé bámul, és felsóhajt. Na igen. Akkor még volt valakije... jegyese ráadásul...*
*Meruwiel kerek szemmel nézi a férfit, amikor az nevetni kezd, majd a magyarázatára ő is elvigyorodik.*
- Lehet. Itt vagyok már pár napja, de el tudnék tévedni. *vallja be mosolyogva.*- Rendben, mélységim, menj csak amerre jónak látod, én követlek.
*Ekkor Tray megfogja a kezét, és váratlanul pörget rajta egyet. Mire csengő kacagás hagyja el a lány ajkait. Nem túl gyakran csinálnak vele ilyet. A férfi nagyon tüzesnek és határozottnak tűnik, és ez neki tetszik. Nem mintha a fajtabeliek nem volnának kicsit sem ilyenek... de hát ők folyton elmélkedők, mindenre odafigyelők... nem ilyen közvetlenül jókedvűek, akár a mélységi.*
- Hogy merre? Hát jó, ha nekem kell döntenem... *elengedi Tray kezét, majd ellép tőle, becsukja a szemét, és elkezd körbe körbe forogni nevetve. Közben kinyújtja a karját, majd mikor megáll, az egyik - ki tudja melyik - irányba mutat.*
- Menjünk arra!
*Ám elveszti az egyensúlyát, és ki kell nyitnia a szemét, hogy megkapaszkodhasson az első dologba, ami az útjába akad. Ami történetesen Trayäk nyaka. Nevetve hullik a férfi mellkasára - talán karjai közé is.*
- Ne haragudj. *pillant fel onnan rá aztán, kissé pihegve. Na ilyen, amikor kitörik belőle igazi, gyermeteg játékos énje.
Aztán kissé zavarba jön, és ha a férfi engedi, gyorsan elszakad tőle, és elindulhatnak a mutatott irányba.*
- Nekem egy sebhelyem van... *mondja elég erőteljesen fixírozva a macskakövet.*- A bal oldalamon, egy apró vágás. De nincs benne semmi hősies. Nem is látszik annyira. Csak ügyetlen voltam gyermekkoromban, és nekiestem atyám kardjának... eléggé szeleburdi voltam. *mosolyog fel végül a férfira. Majd megvonja a vállát.*
- Sylweran inkább a bátyámmal, Athanasszal volt jóban. *válaszol aztán.*- Azt hiszem a bátyám az erdőben volt vadászaton a csapatával, amikor összefutottak. Aznap este nálunk vacsorázott. Így ismertem meg. Jóban lett az apámmal is. Athanasszal pedig folyton együtt vadászott. Néha beszélgettünk. Talán udvarolt is eleinte. *kuncog.*- De nekem akkor még...
*Nem folytatja a mondatot, csak maga elé bámul, és felsóhajt. Na igen. Akkor még volt valakije... jegyese ráadásul...*
4938. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-04-15 20:08:08
Üzenet elküldve: 2016-04-15 20:08:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Lorew//
*A szárnyaknak, vagyis azok hiányának csak ahhoz van köze hogy milyen ruhadarabok közül válogathat. Szerencsére őt nem korlátozza ilyesmi. Kap viszont egy rövid összefoglalót a férfi múltjáról és ezzel együtt a gondolataitól is.*
- Nem kell feltétlenül szerelem ahhoz hogy szeress valakit. Szeretheted azt is aki jól bánt veled, segített neked. Akárhogy is alakul majd a jövő, akkor is jó érzéssel fogsz majd visszagondolni azokra a múltbeli alkalmakra amikor egy barátoddal jól érezted magad. Hálás leszel azoknak akik segítettek.
*Ezt még úgy félvállról, válogatás közben mondja a férfinak, de nem is folytatja hiszen beleveszik a csodásnál csodásabb ruhadarabokba. Igyekszik azért költséghatékonyan szelektálni, de azt is figyelembe veszi hogy a holdvarázsló nemesnek szeretné beállítani, így ennek egyértelműen látszódnia is kell. A száját azért eltátja amikor meghallja hogy milyen összeget kér az árus a holmikért, meg azon is hogy pártfogója rezzenés nélkül kifizeti, mint akinek meg sem kottyan ennyi. Eszébe jut hogy ha igaz amit hadovál akkor gyakorlatilag már úgyis halott, tehát miért fukarkodna? Így viszont talán mégis veszélyes lesz ez a kis kiruccanás... Eddig nem hitte el a sok zagyvaságot, de ha ilyen összegeket kiad akkor talán mégis igaz lehet.*
- Ő...
*A kérdés zökkenti vissza gondolataiból és hirtelen kell neki néhány másodperc hogy gondolatban átfussa a dolgokat.*
- Át is öltözzek most rögtön?
*Megvárja a választ ami vélhetőleg igen lesz, aztán meg is indul hogy túlessen rajta. Kicsit tovább tart az öltözködés mint azt valaki várná, Lorewnek ki kell bírnia pár percet a piacon egyedül, de hát most először visel ilyen kacifántos ruhákat. Azért még azelőtt megjelenik hogy már gyanús lenne a hosszú távolléte, amit levetett azt barna kabátjába bugyolálta be és azt szorongatja kezei között.*
- Mehetünk.
*Nagyon furcsán érzi magát ilyen holmikban, biztos benne hogy nevetségesen fest, pedig kifejezetten illik hozzá minden. Még szerencse hogy alaposan megmosakodott és hajat is mosott mielőtt a Namos házba merészkedett volna. Látszik is hogy zavarban van az új ruhában, de majd beleszokik. Nem is szólal meg, de szerencsére mikor kiérnek a piac szélére Lorew megtöri a csendet.*
- Figyelek.
*Igyekszik valamiféle magabiztosságot erőltetni magára, legalább annyira mint amennyi eddig volt benne, csak hát ebben a gúnyában eléggé idegennek érzi magát. Az mellesleg fel sem merült benne hogy ezt a ruhát a végén megtarthatná, ezért is cipeli magával a régit.*
*A szárnyaknak, vagyis azok hiányának csak ahhoz van köze hogy milyen ruhadarabok közül válogathat. Szerencsére őt nem korlátozza ilyesmi. Kap viszont egy rövid összefoglalót a férfi múltjáról és ezzel együtt a gondolataitól is.*
- Nem kell feltétlenül szerelem ahhoz hogy szeress valakit. Szeretheted azt is aki jól bánt veled, segített neked. Akárhogy is alakul majd a jövő, akkor is jó érzéssel fogsz majd visszagondolni azokra a múltbeli alkalmakra amikor egy barátoddal jól érezted magad. Hálás leszel azoknak akik segítettek.
*Ezt még úgy félvállról, válogatás közben mondja a férfinak, de nem is folytatja hiszen beleveszik a csodásnál csodásabb ruhadarabokba. Igyekszik azért költséghatékonyan szelektálni, de azt is figyelembe veszi hogy a holdvarázsló nemesnek szeretné beállítani, így ennek egyértelműen látszódnia is kell. A száját azért eltátja amikor meghallja hogy milyen összeget kér az árus a holmikért, meg azon is hogy pártfogója rezzenés nélkül kifizeti, mint akinek meg sem kottyan ennyi. Eszébe jut hogy ha igaz amit hadovál akkor gyakorlatilag már úgyis halott, tehát miért fukarkodna? Így viszont talán mégis veszélyes lesz ez a kis kiruccanás... Eddig nem hitte el a sok zagyvaságot, de ha ilyen összegeket kiad akkor talán mégis igaz lehet.*
- Ő...
*A kérdés zökkenti vissza gondolataiból és hirtelen kell neki néhány másodperc hogy gondolatban átfussa a dolgokat.*
- Át is öltözzek most rögtön?
*Megvárja a választ ami vélhetőleg igen lesz, aztán meg is indul hogy túlessen rajta. Kicsit tovább tart az öltözködés mint azt valaki várná, Lorewnek ki kell bírnia pár percet a piacon egyedül, de hát most először visel ilyen kacifántos ruhákat. Azért még azelőtt megjelenik hogy már gyanús lenne a hosszú távolléte, amit levetett azt barna kabátjába bugyolálta be és azt szorongatja kezei között.*
- Mehetünk.
*Nagyon furcsán érzi magát ilyen holmikban, biztos benne hogy nevetségesen fest, pedig kifejezetten illik hozzá minden. Még szerencse hogy alaposan megmosakodott és hajat is mosott mielőtt a Namos házba merészkedett volna. Látszik is hogy zavarban van az új ruhában, de majd beleszokik. Nem is szólal meg, de szerencsére mikor kiérnek a piac szélére Lorew megtöri a csendet.*
- Figyelek.
*Igyekszik valamiféle magabiztosságot erőltetni magára, legalább annyira mint amennyi eddig volt benne, csak hát ebben a gúnyában eléggé idegennek érzi magát. Az mellesleg fel sem merült benne hogy ezt a ruhát a végén megtarthatná, ezért is cipeli magával a régit.*
4937. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-04-15 13:46:47
Üzenet elküldve: 2016-04-15 13:46:47
ÚJ
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
//Nily//
*Ugyan mi köze a szárnyaknak a tündérekhez? Szárnya van a madaraknak, meg a sárkányoknak is, ha a szárnyak alapján próbálna ítélni, akkor ezt a három lényfajtát folyton összekeverné. A tündérség akkor ragadt Nilyn, amikor második Syssnek lett titulálva, ezt leszámítva talán Lorew lenne a legjobban meglepve, ha megtudná, hogy ténylegesen egy tündérről van szó. Igazából első körben a helyi sötételf nemesekhez akart menni, hogy megkérdezze, van-e a matrónának valami gyerekkori ruhája, amit már kinőtt, és nem kell neki, de... franc tudja, mennyire örülnének egy ismeretlennek. Meg nem is szeretne feltétlen Moonnal közösködni, miután csupa rosszat hallott róla Worenthtől. Ilyeneket, hogy... kedves. Meg hogy kedves. Miért tesz ilyet egy sötételf nőstény? És a piacon mindent meg lehet szerezni, amire csak szüksége van. Nos, bizonyos keretek között...*
- Hát az életem története hosszú és kacifántos, de remekül összefoglalható néhány mondatban. Sosem volt családom, vagy barátaim, vagy bárki, akihez pozitív érzésekkel kötődtem volna. Éppen ezért erre nincs is szükségem. Az amúgy is mulandó dolog. Ma szereted, holnap talán már nem. De ha félsz valakitől, akkor félni is fogsz egészen addig, amíg gyengeséget nem mutat. És nagyjából ezen a ponton válik el a félelem a hűségtől. Hogy gyenge pillanatában is hajlandó vagy-e szolgálni, vagy inkább a saját magad javára fordítod a helyzetet. És ugye mondanom sem kell, hogy akárhány alviláginak is parancsol, a nagyjuk valószínűleg kihasználná a lehetőséget, ha meginogna. Tudod, hogy a helyére lépjenek, eltüntessék az útból, vagy ilyenek. Ezért bízom abban, hogy sikerül meggyőznöm arról, hogy én nem félelemből engedelmeskednék, és... kicsit nagyon belemásztam a témába. Essünk túl *jegyzi meg, amikor végre odaérnek az alakhoz, aki láthatóan egész szép ruhákat árul. Illetve ezt Nily viselkedéséből szűri le, neki fogalma sincs róla, melyik ruha számít szépnek. Neki mind tökéletesen egyforma, pont úgy, mint legtöbb esetben az emberek. Ugyanakkor az erszényét előveszi, nehogy az árusnak netalántán eszébe találjon jutni kötekedni. Mikor a teljes ruhaadag összeválogatásra kerül, még vár egy kicsit, hogy kiderüljön, a tündér végzett, vagy csak szünetet tart. Előbbi esetben újból az árushoz fordul, és kér egy árat. Meglepően keveset kell várnia a válaszra, és habár az alkudozás jó szokása, most mellőzi. A francnak van kedve vacakolni. Átad 350 aranyat az árusnak (Mesélő (Morgena)),
majd részéről le van tudva a dolog.*
- Van még valami, vagy mehetünk? *az átöltözés kérdésébe nem gondol bele, azt Nilynek kell megoldani vagy felvezetni, a lényeg, hogy rajta legyen a ruha, mire Isvu házához érnek. Ha már kifelé haladnak a nyüzsgésből, akkor megkérdi* Akkor kezdhetem felvázolni a helyzetet? Már a részletekig, meglepő pontossággal, meg ilyenek, legutóbb csak összefoglaltam a lényeget.
*Ugyan mi köze a szárnyaknak a tündérekhez? Szárnya van a madaraknak, meg a sárkányoknak is, ha a szárnyak alapján próbálna ítélni, akkor ezt a három lényfajtát folyton összekeverné. A tündérség akkor ragadt Nilyn, amikor második Syssnek lett titulálva, ezt leszámítva talán Lorew lenne a legjobban meglepve, ha megtudná, hogy ténylegesen egy tündérről van szó. Igazából első körben a helyi sötételf nemesekhez akart menni, hogy megkérdezze, van-e a matrónának valami gyerekkori ruhája, amit már kinőtt, és nem kell neki, de... franc tudja, mennyire örülnének egy ismeretlennek. Meg nem is szeretne feltétlen Moonnal közösködni, miután csupa rosszat hallott róla Worenthtől. Ilyeneket, hogy... kedves. Meg hogy kedves. Miért tesz ilyet egy sötételf nőstény? És a piacon mindent meg lehet szerezni, amire csak szüksége van. Nos, bizonyos keretek között...*
- Hát az életem története hosszú és kacifántos, de remekül összefoglalható néhány mondatban. Sosem volt családom, vagy barátaim, vagy bárki, akihez pozitív érzésekkel kötődtem volna. Éppen ezért erre nincs is szükségem. Az amúgy is mulandó dolog. Ma szereted, holnap talán már nem. De ha félsz valakitől, akkor félni is fogsz egészen addig, amíg gyengeséget nem mutat. És nagyjából ezen a ponton válik el a félelem a hűségtől. Hogy gyenge pillanatában is hajlandó vagy-e szolgálni, vagy inkább a saját magad javára fordítod a helyzetet. És ugye mondanom sem kell, hogy akárhány alviláginak is parancsol, a nagyjuk valószínűleg kihasználná a lehetőséget, ha meginogna. Tudod, hogy a helyére lépjenek, eltüntessék az útból, vagy ilyenek. Ezért bízom abban, hogy sikerül meggyőznöm arról, hogy én nem félelemből engedelmeskednék, és... kicsit nagyon belemásztam a témába. Essünk túl *jegyzi meg, amikor végre odaérnek az alakhoz, aki láthatóan egész szép ruhákat árul. Illetve ezt Nily viselkedéséből szűri le, neki fogalma sincs róla, melyik ruha számít szépnek. Neki mind tökéletesen egyforma, pont úgy, mint legtöbb esetben az emberek. Ugyanakkor az erszényét előveszi, nehogy az árusnak netalántán eszébe találjon jutni kötekedni. Mikor a teljes ruhaadag összeválogatásra kerül, még vár egy kicsit, hogy kiderüljön, a tündér végzett, vagy csak szünetet tart. Előbbi esetben újból az árushoz fordul, és kér egy árat. Meglepően keveset kell várnia a válaszra, és habár az alkudozás jó szokása, most mellőzi. A francnak van kedve vacakolni. Átad 350 aranyat az árusnak (Mesélő (Morgena)),
majd részéről le van tudva a dolog.*- Van még valami, vagy mehetünk? *az átöltözés kérdésébe nem gondol bele, azt Nilynek kell megoldani vagy felvezetni, a lényeg, hogy rajta legyen a ruha, mire Isvu házához érnek. Ha már kifelé haladnak a nyüzsgésből, akkor megkérdi* Akkor kezdhetem felvázolni a helyzetet? Már a részletekig, meglepő pontossággal, meg ilyenek, legutóbb csak összefoglaltam a lényeget.
4936. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-04-14 22:43:59
Üzenet elküldve: 2016-04-14 22:43:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Gardur//
-De mire veszed rá? Gyors, netán sok futásra? Terepen való átjutásra? Vagy mire? És hogyan?
*Az hogy ráveszi a lovat, vagy kényszeríti, az Kelser számára nem teljesen lényeges. A végeredmény csak a ló szabadságérzetében, és a tulajához való hozzáállásban különbözik. Gondolja balgán, de nem feltétlenül butaságot.*
-Mi az amit érdemes nézni, és mi számít rossz előjelnek, amiből késöbb problémák lehetnek?
*Szinte szóról szóra ugyanazt mondja mint a férfi, ezzel jelezve hogy szinte a férfi is kimondta a kérdését. Elvégre ez az amit úgy általánosságban jó ha mindenki tud. Habár... ha mindenki tudná, akkor a selejtes egyedeket ki venné meg? A nem tökéletes lovakat áron alul kéne eladni. Annyi biztos hogy ilyen dolgoknak nem örülnének a kereskedők akiknek ilyenből van a hasznuk.*
-Találtad? Mégis hol talál rá a gnóm... ember egy gazdátlan lóra?
*Mert ha nem lopta (amivel nem fogja hangosan rágalmazni a másikat, de mint ötletet nem veti el), akkor hol találta? Elég ritka dolog az ilyen, legalábbis szerinte. Aztán ki tudja. Talán minden kalandor úton-útszélen idegen lovakba botlik.*
-És hogy mutatja ki hogy nem tűri meg?
//Gardur//
-De mire veszed rá? Gyors, netán sok futásra? Terepen való átjutásra? Vagy mire? És hogyan?
*Az hogy ráveszi a lovat, vagy kényszeríti, az Kelser számára nem teljesen lényeges. A végeredmény csak a ló szabadságérzetében, és a tulajához való hozzáállásban különbözik. Gondolja balgán, de nem feltétlenül butaságot.*
-Mi az amit érdemes nézni, és mi számít rossz előjelnek, amiből késöbb problémák lehetnek?
*Szinte szóról szóra ugyanazt mondja mint a férfi, ezzel jelezve hogy szinte a férfi is kimondta a kérdését. Elvégre ez az amit úgy általánosságban jó ha mindenki tud. Habár... ha mindenki tudná, akkor a selejtes egyedeket ki venné meg? A nem tökéletes lovakat áron alul kéne eladni. Annyi biztos hogy ilyen dolgoknak nem örülnének a kereskedők akiknek ilyenből van a hasznuk.*
-Találtad? Mégis hol talál rá a gnóm... ember egy gazdátlan lóra?
*Mert ha nem lopta (amivel nem fogja hangosan rágalmazni a másikat, de mint ötletet nem veti el), akkor hol találta? Elég ritka dolog az ilyen, legalábbis szerinte. Aztán ki tudja. Talán minden kalandor úton-útszélen idegen lovakba botlik.*
-És hogy mutatja ki hogy nem tűri meg?
4935. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-04-14 22:41:42
Üzenet elküldve: 2016-04-14 22:41:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Lorew//
*Neki nincs semmi baj a tömeggel, még szereti is, jól el tud tűnni benne. Meg hát, naponta többször is jár erre. Annál érdekesebb viszont amit a férfi mond neki. Most már biztos hogy bolond. Mindenesetre bólint a kérésére, elvezeti a legközelebbi árushoz akinél véleménye szerint megfelelő ruhákat lehet kapni. Hogy kifejezetten tündéreknek árulna az viszont nem igaz, Nixynek szárnya sincs és kifejezetten magas, tökéletesen megfelelnek számára a fiatal kisasszonyoknak szánt dolgok.*
- Szóval téged azok a nők vonzanak akiktől félsz? És aki jót tesz veled, azt nem tiszteled? Nem kötődsz senkihez? Nincs családod vagy barátaid?
*Közben persze még érdeklődik. Elég hihetetlennek tűnik neki amit Lorew mond, szerinte igenis szerelem van a dologban, csak a férfi sem tudja hogy az lenne. Vagy csak letagadja. Eddigi tapasztalatai alapján nem gondolná hogy képes neki pártfogója hozzáillő göncöket válogatni, így nekiáll rögtön magától nézelődni. Álmodni sem mert arról hogy valaha ilyen ruhákat fog hordani, sőt, már beletörődött hogy barnás-szürkés kabátkájában fog megöregedni, kapva kap hát az alkalmon. Kicsit aggódik hogy külseje miatt az árus majd elzavarja, de remélhetőleg Lorew orvosolja majd a helyzetet. El tudna így nézelődni naphosszat, de igyekszik tiszteletben tartani a férfi óhaját hogy ne töltsenek több időt itt annál amennyi feltétlenül szükséges. Hamar össze is válogat egy egész öltözéket, nem túl csicsás, visszafogott, szolid viselet, vélhetőleg kevesebbe is kerül mint az igazi királylányos holmik, nem akarja kiforgatni a vagyonából a holdvarázslót. Az viszont kétségtelenül látszik és érződik, hogy finom anyagokból szakértő kezek alkották és mindenféle jött-ment nem engedhet meg magának ilyeneket.*
*Neki nincs semmi baj a tömeggel, még szereti is, jól el tud tűnni benne. Meg hát, naponta többször is jár erre. Annál érdekesebb viszont amit a férfi mond neki. Most már biztos hogy bolond. Mindenesetre bólint a kérésére, elvezeti a legközelebbi árushoz akinél véleménye szerint megfelelő ruhákat lehet kapni. Hogy kifejezetten tündéreknek árulna az viszont nem igaz, Nixynek szárnya sincs és kifejezetten magas, tökéletesen megfelelnek számára a fiatal kisasszonyoknak szánt dolgok.*
- Szóval téged azok a nők vonzanak akiktől félsz? És aki jót tesz veled, azt nem tiszteled? Nem kötődsz senkihez? Nincs családod vagy barátaid?
*Közben persze még érdeklődik. Elég hihetetlennek tűnik neki amit Lorew mond, szerinte igenis szerelem van a dologban, csak a férfi sem tudja hogy az lenne. Vagy csak letagadja. Eddigi tapasztalatai alapján nem gondolná hogy képes neki pártfogója hozzáillő göncöket válogatni, így nekiáll rögtön magától nézelődni. Álmodni sem mert arról hogy valaha ilyen ruhákat fog hordani, sőt, már beletörődött hogy barnás-szürkés kabátkájában fog megöregedni, kapva kap hát az alkalmon. Kicsit aggódik hogy külseje miatt az árus majd elzavarja, de remélhetőleg Lorew orvosolja majd a helyzetet. El tudna így nézelődni naphosszat, de igyekszik tiszteletben tartani a férfi óhaját hogy ne töltsenek több időt itt annál amennyi feltétlenül szükséges. Hamar össze is válogat egy egész öltözéket, nem túl csicsás, visszafogott, szolid viselet, vélhetőleg kevesebbe is kerül mint az igazi királylányos holmik, nem akarja kiforgatni a vagyonából a holdvarázslót. Az viszont kétségtelenül látszik és érződik, hogy finom anyagokból szakértő kezek alkották és mindenféle jött-ment nem engedhet meg magának ilyeneket.*
4934. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-04-14 21:59:19
Üzenet elküldve: 2016-04-14 21:59:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Meruwiel//
*A hirtelen felismerést nevetés formájában adja a lány tudtára, egy az azt követő egyértelműsítő kijelentéssel.*
-Azt hiszem rossz felé jöttünk.
*Emeli fel a kezét, s mutat a helyes irány felé.*
-Bár az sem baj, szerintem, ha ott átvágunk a szűk sikátorokon.
*Mutat ezúttal is az említett lehetőség irányába.*
-A döntés a tiéd. És inkább csak Sylweran, jómagam csak közre játszottam.
*Érzi, hogy a lány közelebb furakodik hozzá, s még mielőtt megvitathatná a feltett kérdést, éppen annyira hátra csúsztatja a karját, hogy a bele karló apró kecses kézbe simuljon a magáé, s ezzel a lendülettel Meruwielt ellentmondást nem tűrően megpörgeti a saját tengelye körül, hogy szembe végezzen a mélységivel, aki a derekánál fogva fékezi meg a lendületet.*
-Szóval, Csinos Meruwiel, merre?
*Teszi fel a lényegretörő kérdést, dallamos, mélyebbik hangján, mosolyra húzott szájjal, amire ha megkapja a választ, a kacsót nem eresztve hagyja, hogy újra mellé soroljon az elf, és elindul a kitűzött irányba - vagy válasz híján az eredetileg kitűzött útvonalon.*
-Hát kaland az volt, legtöbbnek nyoma is maradt.
*Henceg egy kicsit a tagjait ékítő gyűjteményről, de nem részletezi a gondolatmenetét.*
-Viszont elmesélhetné az állítólag unalmas történetét Kegyed és Sylweran közös múltját illetően.
*Ismét a magázó stílusban, természetétől idegen módon sarmőrködik, ahogy egy újabb csokorra való utcakölköt közelítenek meg.*
*A hirtelen felismerést nevetés formájában adja a lány tudtára, egy az azt követő egyértelműsítő kijelentéssel.*
-Azt hiszem rossz felé jöttünk.
*Emeli fel a kezét, s mutat a helyes irány felé.*
-Bár az sem baj, szerintem, ha ott átvágunk a szűk sikátorokon.
*Mutat ezúttal is az említett lehetőség irányába.*
-A döntés a tiéd. És inkább csak Sylweran, jómagam csak közre játszottam.
*Érzi, hogy a lány közelebb furakodik hozzá, s még mielőtt megvitathatná a feltett kérdést, éppen annyira hátra csúsztatja a karját, hogy a bele karló apró kecses kézbe simuljon a magáé, s ezzel a lendülettel Meruwielt ellentmondást nem tűrően megpörgeti a saját tengelye körül, hogy szembe végezzen a mélységivel, aki a derekánál fogva fékezi meg a lendületet.*
-Szóval, Csinos Meruwiel, merre?
*Teszi fel a lényegretörő kérdést, dallamos, mélyebbik hangján, mosolyra húzott szájjal, amire ha megkapja a választ, a kacsót nem eresztve hagyja, hogy újra mellé soroljon az elf, és elindul a kitűzött irányba - vagy válasz híján az eredetileg kitűzött útvonalon.*
-Hát kaland az volt, legtöbbnek nyoma is maradt.
*Henceg egy kicsit a tagjait ékítő gyűjteményről, de nem részletezi a gondolatmenetét.*
-Viszont elmesélhetné az állítólag unalmas történetét Kegyed és Sylweran közös múltját illetően.
*Ismét a magázó stílusban, természetétől idegen módon sarmőrködik, ahogy egy újabb csokorra való utcakölköt közelítenek meg.*
4933. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-04-14 14:58:39
Üzenet elküldve: 2016-04-14 14:58:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Selyem és vászon//
*Lord bozont megszaglássza a feléje nyújtott ujjat, aztán fekete gombszemét a lányra szegezve még fürkészi egy darabig, de másképp nem viszonozza a gesztust, Aelalát pedig túlságosan lefoglalja beszélgetőtársának nevetése ahhoz, hogy további formális bemutatásokat eszközöljön.*
-Ó, ugyan kedves Rhebosse, ki más adna szemmel láthatóan titokzatoskodó csokoládékat kegyednek, mint egy férfi, aki azt akarja üzenni *drámai szavalópózt és elszánt hősszerelmes arckifejezést vesz fel, hangját komikusan elmélyíti* "Drága hölgyem, kegyed olyan édes, mint ez a kis semmiség, csak nincs elég vér a pucámban, hogy ezt a szemébe mondjam, esetleg túl sok romantikus költeményt hallottam és úgy hiszem a titokzatosság könnyebben ágyamba hajtja majd."
*ezután elneveti magát és szomorkásan megcsóválja a fejét.*
-Bocsásson meg túlzott cinizmusomért. Bárkitől kapta is, jót akart magának, ez tényleg finom csokoládénak tűnik. *igyekszik tompítani szavainak élén. Attól, hogy ő rég kiábrándult a romantikából, mástól még nem sajnálja.*
-Na de mi lesz azzal az itallal? *kérdezi némi bóklászás után.* A Pegazus fogadó itt van egész közel. *mondja és szinte választ sem várva arrafelé veszi lépteit, Rhebosse felvetésére már útközben válaszol.*
-Arthenior nagy város, számos lakóval... és sajnos az alatt a szűk egy év alatt, amióta itt vagyok, nem sikerült megfelelő hírnévre szert tennem. Pedig a társulatunkkal még neki is indultunk, hogy megénekeljük a környező, nyugtalanító események és hősi csaták eseményeit. Kitalálhatta, bizony, bárd volnék... viszont hiába a szép remények, elkeveredtünk egymástól a többiekkel, és azért egy *itt ismét átvált a pátosszal teli színészhangjára* magányos, védtelen nőnek egyedül a rettenetes harcok és élőholt hordák között... nem egy leányálom. *vált vissza a hétköznapi beszédmódjára.* A város szerencsére még elég nyugalmas és biztonságos. Erre is ihatunk majd egyet, a kényelemre, nyugalomra és biztonságra.
*Lord bozont megszaglássza a feléje nyújtott ujjat, aztán fekete gombszemét a lányra szegezve még fürkészi egy darabig, de másképp nem viszonozza a gesztust, Aelalát pedig túlságosan lefoglalja beszélgetőtársának nevetése ahhoz, hogy további formális bemutatásokat eszközöljön.*
-Ó, ugyan kedves Rhebosse, ki más adna szemmel láthatóan titokzatoskodó csokoládékat kegyednek, mint egy férfi, aki azt akarja üzenni *drámai szavalópózt és elszánt hősszerelmes arckifejezést vesz fel, hangját komikusan elmélyíti* "Drága hölgyem, kegyed olyan édes, mint ez a kis semmiség, csak nincs elég vér a pucámban, hogy ezt a szemébe mondjam, esetleg túl sok romantikus költeményt hallottam és úgy hiszem a titokzatosság könnyebben ágyamba hajtja majd."
*ezután elneveti magát és szomorkásan megcsóválja a fejét.*
-Bocsásson meg túlzott cinizmusomért. Bárkitől kapta is, jót akart magának, ez tényleg finom csokoládénak tűnik. *igyekszik tompítani szavainak élén. Attól, hogy ő rég kiábrándult a romantikából, mástól még nem sajnálja.*
-Na de mi lesz azzal az itallal? *kérdezi némi bóklászás után.* A Pegazus fogadó itt van egész közel. *mondja és szinte választ sem várva arrafelé veszi lépteit, Rhebosse felvetésére már útközben válaszol.*
-Arthenior nagy város, számos lakóval... és sajnos az alatt a szűk egy év alatt, amióta itt vagyok, nem sikerült megfelelő hírnévre szert tennem. Pedig a társulatunkkal még neki is indultunk, hogy megénekeljük a környező, nyugtalanító események és hősi csaták eseményeit. Kitalálhatta, bizony, bárd volnék... viszont hiába a szép remények, elkeveredtünk egymástól a többiekkel, és azért egy *itt ismét átvált a pátosszal teli színészhangjára* magányos, védtelen nőnek egyedül a rettenetes harcok és élőholt hordák között... nem egy leányálom. *vált vissza a hétköznapi beszédmódjára.* A város szerencsére még elég nyugalmas és biztonságos. Erre is ihatunk majd egyet, a kényelemre, nyugalomra és biztonságra.
4932. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-04-14 11:04:07
Üzenet elküldve: 2016-04-14 11:04:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
// Selyem és vászon //
*Rhebosse nem áll le gondolkodni azon vajon neki örülnek-e vagy az italnak, helyette már tervezgeti, mit is fog fogyasztani. És hogy hova menjenek. A Pegazusba? Van egyáltalán más lokál ebben a városban?!*
- És ön? *Hajtja le fejét és úgy néz föl a mókusra, aki még nem mutatkozott be. Számára csak egy ujját nyújtja abban a reményben, hogy nem egy vérengző vadállat aki gyanútlan cselédlányok húsán él. Rhebosse felnevet a szakértő megállapítás hallatán, majd rögtön el is gondolkodik megszeppenve. Ez csak egy másodpercig tart, amíg visszaveszi a csomagot, majd prüszkölve nevet föl és krákogva jelenti ki:*
- Hódolómtól?! Jó vicc! Nem hiszem… De ezért szeretném kideríteni. *Hogy a nevetéstől vagy bizonyos személyek gondolatától önti el enyhe pír az arcát, az most nem fog kiderülni. ~Egy hódolótól?~ Nézegeti pár pillanatig a csomagocskát mielőtt elrakná. ~Lehet, hogy…?~ Természetesen eszébe jut egy arc, név is van hozzá, de szinte lehetetlennek tartja, hogy ő hagyta volna a titokzatos ajándékot. Egyébként sem tekint úgy rá, mint hódolóra, nem úgy van az, legnagyobb bánatára… Bár mindenképp az úrra vallana egy hasonlóan titokzatos cselekedet. Csak éppen ő most messze van, nem Artheniorban.
Amíg a kiszemelt italozó felé tartanak, a vörös nem rest utánakérdezni még néhány kofánál a csomagnak, persze ők sem tudnak semmit. Ilyen a lány szerencséje. Túl sokáig sem akarja húzni a kreol hölgy idejét saját detektív-ügyletével, úgyhogy csakhamar föladja, hogy megindulhassanak végre a hőn áhított itóka irányába.*
- Nem láttam még önöket errefelé. *Jegyzi meg beszélgetésindítóul. Egy mókusos csajt biztos kiszúrt volna, még ha nem is ismer minden városit.*
*Rhebosse nem áll le gondolkodni azon vajon neki örülnek-e vagy az italnak, helyette már tervezgeti, mit is fog fogyasztani. És hogy hova menjenek. A Pegazusba? Van egyáltalán más lokál ebben a városban?!*
- És ön? *Hajtja le fejét és úgy néz föl a mókusra, aki még nem mutatkozott be. Számára csak egy ujját nyújtja abban a reményben, hogy nem egy vérengző vadállat aki gyanútlan cselédlányok húsán él. Rhebosse felnevet a szakértő megállapítás hallatán, majd rögtön el is gondolkodik megszeppenve. Ez csak egy másodpercig tart, amíg visszaveszi a csomagot, majd prüszkölve nevet föl és krákogva jelenti ki:*
- Hódolómtól?! Jó vicc! Nem hiszem… De ezért szeretném kideríteni. *Hogy a nevetéstől vagy bizonyos személyek gondolatától önti el enyhe pír az arcát, az most nem fog kiderülni. ~Egy hódolótól?~ Nézegeti pár pillanatig a csomagocskát mielőtt elrakná. ~Lehet, hogy…?~ Természetesen eszébe jut egy arc, név is van hozzá, de szinte lehetetlennek tartja, hogy ő hagyta volna a titokzatos ajándékot. Egyébként sem tekint úgy rá, mint hódolóra, nem úgy van az, legnagyobb bánatára… Bár mindenképp az úrra vallana egy hasonlóan titokzatos cselekedet. Csak éppen ő most messze van, nem Artheniorban.
Amíg a kiszemelt italozó felé tartanak, a vörös nem rest utánakérdezni még néhány kofánál a csomagnak, persze ők sem tudnak semmit. Ilyen a lány szerencséje. Túl sokáig sem akarja húzni a kreol hölgy idejét saját detektív-ügyletével, úgyhogy csakhamar föladja, hogy megindulhassanak végre a hőn áhított itóka irányába.*
- Nem láttam még önöket errefelé. *Jegyzi meg beszélgetésindítóul. Egy mókusos csajt biztos kiszúrt volna, még ha nem is ismer minden városit.*
4931. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-04-14 08:39:31
Üzenet elküldve: 2016-04-14 08:39:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Trayäk//
*Meruwiel rákérdez, hogy mi az ő történetünk Sylwerannal. Csak pár mondatos választ vár... ám a mélységi egy mesébe kezd.
Nem tudja nem megmosolyogni a dolgot a lány. Kedves neki, hogy ilyen a férfi, és csillogó szemmel hallgatja is.
Az pedig hamarosan ki is derül, hogy Meruwiel jó hallgatóság. Ugyanis mindenre pontosan úgy reagál, ahogyan kell. Kerek szemmel, komolyan figyel, lelkesen bólogat, néha elakad a lélegzete, máskor pedig halkan és röviden felnevet, ha olyan van a történetben, amin lehet. A fog nyomot látva még a kezét is a szája elé kapja.*
- Egy igazi tretil? *hüledezik. Majd hallgatja is tovább a férfit.
A kérdésre nyomban válaszol is egy "Sylweran"-nal, és továbbra is a férfinak szenteli teljes figyelmét, és hagyja tovább mesélni.
A végén persze ismét felnevet. Jól ismeri ő is az elf vigyorát, amit akkor produkál amikor büszke valamire.*
- Szóval legyőztetek egy tretilt. *karol bele még jobban a férfiba, és kicsit hozzá is simul, ahogyan lábain szinte táncolva mozdul előre tovább.*- Nem semmi történet. Az enyém ennél jóval unalmasabb és eseménytelenebb. *mosolyog.
Ő neki fel se tűnik, hogy le kellene e kanyarodniuk valahová, vagy sem. Jól érzi magát ott is, ahol éppen vannak.*
- Gondolom ezen kívül is volt kalandod bőven. *teszi hozzá aztán.*- Alkalomadtán mesélhetnél még. Jól csinálod. *hunyorog fel Trayra.*
*Meruwiel rákérdez, hogy mi az ő történetünk Sylwerannal. Csak pár mondatos választ vár... ám a mélységi egy mesébe kezd.
Nem tudja nem megmosolyogni a dolgot a lány. Kedves neki, hogy ilyen a férfi, és csillogó szemmel hallgatja is.
Az pedig hamarosan ki is derül, hogy Meruwiel jó hallgatóság. Ugyanis mindenre pontosan úgy reagál, ahogyan kell. Kerek szemmel, komolyan figyel, lelkesen bólogat, néha elakad a lélegzete, máskor pedig halkan és röviden felnevet, ha olyan van a történetben, amin lehet. A fog nyomot látva még a kezét is a szája elé kapja.*
- Egy igazi tretil? *hüledezik. Majd hallgatja is tovább a férfit.
A kérdésre nyomban válaszol is egy "Sylweran"-nal, és továbbra is a férfinak szenteli teljes figyelmét, és hagyja tovább mesélni.
A végén persze ismét felnevet. Jól ismeri ő is az elf vigyorát, amit akkor produkál amikor büszke valamire.*
- Szóval legyőztetek egy tretilt. *karol bele még jobban a férfiba, és kicsit hozzá is simul, ahogyan lábain szinte táncolva mozdul előre tovább.*- Nem semmi történet. Az enyém ennél jóval unalmasabb és eseménytelenebb. *mosolyog.
Ő neki fel se tűnik, hogy le kellene e kanyarodniuk valahová, vagy sem. Jól érzi magát ott is, ahol éppen vannak.*
- Gondolom ezen kívül is volt kalandod bőven. *teszi hozzá aztán.*- Alkalomadtán mesélhetnél még. Jól csinálod. *hunyorog fel Trayra.*
4930. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-04-14 00:43:24
Üzenet elküldve: 2016-04-14 00:43:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Selyem és vászon//
-Remek! *mondja lelkesen, és komolyan is gondolja, viszont hogy örömét a bor lehetősége, vagy Rhebosse Dunos kisasszony utánozhatatlan társasága felett érzi... azt inkább ne firtassuk. Az orra alá tolt dobozt óvatosan átveszi, megforgatja, megnézegeti, a vizsgálódásba Lord Bozont is beszáll, végigszalad a nő karján és a csuklójába kapaszkodva szaglássza a doboz sarkát, látható érdeklődéssel.*
-Sejtelmem sincs, honnan származhat, de valószínűleg finom *a grabancánál fogva elkapja a kíváncsi rágcsálót, aki már szemel láthatóan komoly lépéseket igyekszik tenni a főkóstoló szerepkörének betöltésére.* Lord Bozont ízlése kifogástalan. Csak nem tán egy hódolójától kapta? *kérdezi vigyorogva, miközben visszanyújtja a csomagocskát.*
-Remek! *mondja lelkesen, és komolyan is gondolja, viszont hogy örömét a bor lehetősége, vagy Rhebosse Dunos kisasszony utánozhatatlan társasága felett érzi... azt inkább ne firtassuk. Az orra alá tolt dobozt óvatosan átveszi, megforgatja, megnézegeti, a vizsgálódásba Lord Bozont is beszáll, végigszalad a nő karján és a csuklójába kapaszkodva szaglássza a doboz sarkát, látható érdeklődéssel.*
-Sejtelmem sincs, honnan származhat, de valószínűleg finom *a grabancánál fogva elkapja a kíváncsi rágcsálót, aki már szemel láthatóan komoly lépéseket igyekszik tenni a főkóstoló szerepkörének betöltésére.* Lord Bozont ízlése kifogástalan. Csak nem tán egy hódolójától kapta? *kérdezi vigyorogva, miközben visszanyújtja a csomagocskát.*
4929. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-04-13 22:38:17
Üzenet elküldve: 2016-04-13 22:38:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
// Selyem és vászon //
*A próbát, vele együtt pedig az előkészületeket hamar megteszik. Egyesek asszonyként, mások csak kisasszonyként. Egyesek pedig mókusként, hisz az új ruha még mindig veszélyben a rágicsáló fogaitól, ha gazdája nem figyel a jó Lord Bozont magaviseletére. Ki stílustanácsadó munkaköre mellett lelki támogatást is nyújt a nő számára. Ahogy mondani szokás, a hallgatás beleegyezés, ezért jobb, ha Aelala csakis pozitív érvényű kérdésekkel bombázza a bozontos farkincájú állatkát.
Rhebosse kicsit több időt tölt az asszony kezei közt, de szerencsére nem kell mindennek napokig a szabónőnél állnia. A blúz és a nadrág egészen takarosan mutat a vörösön bármiféle alakítás nélkül, így azokat inkább magán hagyja a lány, fellélegezvén, hogy nem pokrócba csavarva kell hazasétálnia. A maradék holmira azért ráfér egy-két öltés, hol csípőben hol melltájon, de a cselédlány úgy ítéli a keservesen megkeresett 50 arany jó helyre kerül. (Mesélő (Szutyok))
Mikor már elfele tartanak a bódétól, fölnevet.*
- Ez bizony nem volt semmi! Ön nélkül nem sikerülhetett volna!
*Komédiásnak? Ő? Volt idő mikor a szórakoztatóiparban látta a jövőjét, de mások ezzel valamiért nem így voltak. Ha valóban olyan tehetséges előadó lenne, nem kellett volna cselédnek állnia. Na nem mintha annyira bánná, hogy így alakult a sorsa, de gyakran ábrándozik még több százas közönségről ahogyan a nevét skandálják, ő pedig nem győzni elkapkodni a virágcsokrokat.*
- Rhebosse Dunos. *Viszonozza a kéznyújtást, sőt, meg is rázza a felé közeledő másik kacsót.*
- Igazság szerint… *húzza el a második szót ahogyan arra gondol, hogy azt ígérte hamar visszaér a házba. Aztán rájön, hogy az ember lánya nem minden nap ihat együtt egy mókusos nővel, na meg egyéb dolgoknak is utána akar még járni.*
- Igazság szerint még éppen ráérek egy kicsit. *vigyorodik el.* Úgyhogy szíves-örömest. *Lábait keresztbe rakja és meghajol, mintha csak még mindig színészkednének.*
- De előbb!
*Rhebosse megtorpan, majd a kezében gondosan összehajtogatott pokróc redői közül előhalássza a titkos-titokzatos csomagot, benne a csokoládéval, ami szerencsére még nem indult olvadásnak. Egy teljesen átlagos papírcsomag, bármiféle jelzés nélkül.*
- Nem tudja véletlen, honnan való ez? Kapni ilyet egyáltalán a piacon? *Talán nem ártana megkérdeznie egy-két árust, első körben azonban Aelala is megteszi, hátha véletlen édesség-szakértő veszett el a nőben.*
*A próbát, vele együtt pedig az előkészületeket hamar megteszik. Egyesek asszonyként, mások csak kisasszonyként. Egyesek pedig mókusként, hisz az új ruha még mindig veszélyben a rágicsáló fogaitól, ha gazdája nem figyel a jó Lord Bozont magaviseletére. Ki stílustanácsadó munkaköre mellett lelki támogatást is nyújt a nő számára. Ahogy mondani szokás, a hallgatás beleegyezés, ezért jobb, ha Aelala csakis pozitív érvényű kérdésekkel bombázza a bozontos farkincájú állatkát.
Rhebosse kicsit több időt tölt az asszony kezei közt, de szerencsére nem kell mindennek napokig a szabónőnél állnia. A blúz és a nadrág egészen takarosan mutat a vörösön bármiféle alakítás nélkül, így azokat inkább magán hagyja a lány, fellélegezvén, hogy nem pokrócba csavarva kell hazasétálnia. A maradék holmira azért ráfér egy-két öltés, hol csípőben hol melltájon, de a cselédlány úgy ítéli a keservesen megkeresett 50 arany jó helyre kerül. (Mesélő (Szutyok))
Mikor már elfele tartanak a bódétól, fölnevet.*
- Ez bizony nem volt semmi! Ön nélkül nem sikerülhetett volna!
*Komédiásnak? Ő? Volt idő mikor a szórakoztatóiparban látta a jövőjét, de mások ezzel valamiért nem így voltak. Ha valóban olyan tehetséges előadó lenne, nem kellett volna cselédnek állnia. Na nem mintha annyira bánná, hogy így alakult a sorsa, de gyakran ábrándozik még több százas közönségről ahogyan a nevét skandálják, ő pedig nem győzni elkapkodni a virágcsokrokat.*
- Rhebosse Dunos. *Viszonozza a kéznyújtást, sőt, meg is rázza a felé közeledő másik kacsót.*
- Igazság szerint… *húzza el a második szót ahogyan arra gondol, hogy azt ígérte hamar visszaér a házba. Aztán rájön, hogy az ember lánya nem minden nap ihat együtt egy mókusos nővel, na meg egyéb dolgoknak is utána akar még járni.*
- Igazság szerint még éppen ráérek egy kicsit. *vigyorodik el.* Úgyhogy szíves-örömest. *Lábait keresztbe rakja és meghajol, mintha csak még mindig színészkednének.*
- De előbb!
*Rhebosse megtorpan, majd a kezében gondosan összehajtogatott pokróc redői közül előhalássza a titkos-titokzatos csomagot, benne a csokoládéval, ami szerencsére még nem indult olvadásnak. Egy teljesen átlagos papírcsomag, bármiféle jelzés nélkül.*
- Nem tudja véletlen, honnan való ez? Kapni ilyet egyáltalán a piacon? *Talán nem ártana megkérdeznie egy-két árust, első körben azonban Aelala is megteszi, hátha véletlen édesség-szakértő veszett el a nőben.*
4928. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-04-13 21:34:49
Üzenet elküldve: 2016-04-13 21:34:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Mióta a város szélén, a kis lakba költözött Kharasshival, egész gyakran felbukkan a Piacon. Habár jobban szeretne már egy kicsit kimozdulni a városból, és vadászni egyet, ettől most eltekint. Eltűnni napokra az erdőben, főleg, ha ura is vele tartana - igazán üdítő változatosság lehetne, ha közben nem kellene attól tartaniuk, hogy kósza holtakba botlik. Így hát az ötletet hamar elvetette, addig sem jutott el vele, hogy felvesse ezt mélységi férjének.
Bármennyire is nyomasztja már a város, most itt a biztonságosabb. Szerencsére nagyban megkönnyíti ezt a különös bezártságot az, hogy Arthenior legszélén laknak. Ugyanakkor a vadon szirén énekként vonzó dalát túlságosan is könnyen meghallja ott. DE egyelőre kitart.
Így az élelem beszerzés elsődleges helye nem más, mint a Piac. Csakhogy ezúttal a nyomában loholó növendék csahossal nem finom falatok után kutatnak. Más miatt jött, más vonzza a tekintetét.
Már többször is járt a drágább portékát árusító bódék között, nézelődött, keresett kutatott. S bár végül rálelt az ideális jelöltre, még azért aludt rá egyet, mielőtt kiadná érte az aranyakat. Egy utolsó próbát azért még tesz. Az ékszer árushoz lépve érdeklődik a kiszemelt gyűrűről, felpróbálja. Nagy, lötyög, de nem túlságosan. Igen, ez lesz a jó, legalábbis reméli, hogy nem téved. A kérdés azonban eldöntetett, így át is adja az erszényt az árusnak, (Mesélő (Jandra)), melynek tartalma 500 csengő arany.
Szerzeményét gyorsan mélyen a ruhája rejtekébe süllyeszti, már csak az kellene, hogy valami enyves kezű kis tolvaj megpróbálja elcsenni. Elvégre az árnyékkővel egyszer már megjárta, de ezúttal talán szerencséje lesz. Mindenesetre jókedvűen indul tovább, a kölyök kutya szorosan a nyomában sertepertél. Még nem hazafelé veszi az irányt, hanem tesz egy kis kitérőt a Templom kertbe, ahol megfuttattja a kis energiában túltengő szőrmókot, és a nevelését, tanítását is folytatja, elvégre azt sem hanyagolhatja el.*
Bármennyire is nyomasztja már a város, most itt a biztonságosabb. Szerencsére nagyban megkönnyíti ezt a különös bezártságot az, hogy Arthenior legszélén laknak. Ugyanakkor a vadon szirén énekként vonzó dalát túlságosan is könnyen meghallja ott. DE egyelőre kitart.
Így az élelem beszerzés elsődleges helye nem más, mint a Piac. Csakhogy ezúttal a nyomában loholó növendék csahossal nem finom falatok után kutatnak. Más miatt jött, más vonzza a tekintetét.
Már többször is járt a drágább portékát árusító bódék között, nézelődött, keresett kutatott. S bár végül rálelt az ideális jelöltre, még azért aludt rá egyet, mielőtt kiadná érte az aranyakat. Egy utolsó próbát azért még tesz. Az ékszer árushoz lépve érdeklődik a kiszemelt gyűrűről, felpróbálja. Nagy, lötyög, de nem túlságosan. Igen, ez lesz a jó, legalábbis reméli, hogy nem téved. A kérdés azonban eldöntetett, így át is adja az erszényt az árusnak, (Mesélő (Jandra)), melynek tartalma 500 csengő arany.
Szerzeményét gyorsan mélyen a ruhája rejtekébe süllyeszti, már csak az kellene, hogy valami enyves kezű kis tolvaj megpróbálja elcsenni. Elvégre az árnyékkővel egyszer már megjárta, de ezúttal talán szerencséje lesz. Mindenesetre jókedvűen indul tovább, a kölyök kutya szorosan a nyomában sertepertél. Még nem hazafelé veszi az irányt, hanem tesz egy kis kitérőt a Templom kertbe, ahol megfuttattja a kis energiában túltengő szőrmókot, és a nevelését, tanítását is folytatja, elvégre azt sem hanyagolhatja el.*
4927. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-04-13 21:22:47
Üzenet elküldve: 2016-04-13 21:22:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Selyem és vászon//
*Aelala kapva kap az alkalmon és hátramegy az utasításoknak megfelelően a szekér mögé, ahol a kereskedő felesége várja aggodalmas kifejezéssel és olyan kerek és ráncos arccal, mint a tavalyi alma, kezei azonban gyakorlottan, gyorsan dolgoznak. Egy kicsit kiengedni az aljából, kicsit bevenni a hátán...*
-Holnap jöjjön vissza, asszonyom, olyan lesz, mintha kegyedre öntötték volna! *jelenti ki kedveskedve, majd Rhebossera és a nála lévő takaros ruhatoronyra néz.*
~Asszonyom? Hát már fel sem merül, hogy kisasszony lennék? Szép, mondhatom...~ *elmélkedik a bárd bosszúsan, miközben félszívvel figyeli, ahogy az öregasszony a vörösre igazítja a holmikat.*
-Ugye kegyelmed legalább szépnek és fiatalnak lát, jó Lordom? *motyogja alig hallhatóan, megsimogatva a mókust az álla alatt, de válaszra nem számít, ha csak az állat lusta nemtörődömségét nem számítjuk tanácsnak.
Mikor a vörös hajú nő is végez, és már elfelé mennek, így szól:*
-Igazán remek alakítás volt, hölgyem! Gondolkodott már azon, hogy komédiásnak álljon? *mosolyogva kezet nyújt* Aelala Meer, igazán örvendtem. Van kedve azt a pár megspórolt tallért bűnös élvezetekre költeni? Mondjuk egy kupa jóféle borra? Persze csak ha nem siet nagyon... *teszi hozzá gálánsan.*
*Aelala kapva kap az alkalmon és hátramegy az utasításoknak megfelelően a szekér mögé, ahol a kereskedő felesége várja aggodalmas kifejezéssel és olyan kerek és ráncos arccal, mint a tavalyi alma, kezei azonban gyakorlottan, gyorsan dolgoznak. Egy kicsit kiengedni az aljából, kicsit bevenni a hátán...*
-Holnap jöjjön vissza, asszonyom, olyan lesz, mintha kegyedre öntötték volna! *jelenti ki kedveskedve, majd Rhebossera és a nála lévő takaros ruhatoronyra néz.*
~Asszonyom? Hát már fel sem merül, hogy kisasszony lennék? Szép, mondhatom...~ *elmélkedik a bárd bosszúsan, miközben félszívvel figyeli, ahogy az öregasszony a vörösre igazítja a holmikat.*
-Ugye kegyelmed legalább szépnek és fiatalnak lát, jó Lordom? *motyogja alig hallhatóan, megsimogatva a mókust az álla alatt, de válaszra nem számít, ha csak az állat lusta nemtörődömségét nem számítjuk tanácsnak.
Mikor a vörös hajú nő is végez, és már elfelé mennek, így szól:*
-Igazán remek alakítás volt, hölgyem! Gondolkodott már azon, hogy komédiásnak álljon? *mosolyogva kezet nyújt* Aelala Meer, igazán örvendtem. Van kedve azt a pár megspórolt tallért bűnös élvezetekre költeni? Mondjuk egy kupa jóféle borra? Persze csak ha nem siet nagyon... *teszi hozzá gálánsan.*
4926. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-04-13 20:45:40
Üzenet elküldve: 2016-04-13 20:45:40
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Úttalan erdei utakon a város felé//
* Ha Nimue rákérdezne, hát, inkább a komolyságával próbálja palástolni zavarát. Ilyen sem gyakran történt még meg vele. Főleg így, hogy hallja a nőstényt kuncogni a háta mögött. A Piactérre beérve pedig megáll, mikor Nimue szól, bár anélkül is megállt volna. Viszont nem tud így elsőnek leszállni. Így fogja Nimue kezét, amíg földet nem ér két lábbal, biztonságban. Erősen fogja, de azért a vért nem szorítja el az érzékeny női kézben. Aztán leszáll ő is és a lovát maga mellett vezetve átvágnak a Piactéren. *
- Igen, sajnos a lovak nem olyan hosszú életűek, mint mi.
- Szóljon, vagyis, szóval szólj, ha valahol meg szeretnél állni. Nem gond ha tegeződünk Nimue? Valahogy könnyebb így beszélni.
* Már egy párszor megkeverte magát is, és talán a nőstényt is. Hol magázódott, hol tegeződött, valamiben meg kellene egyezni. Mielőtt még belezavarodik. *
* Ha Nimue rákérdezne, hát, inkább a komolyságával próbálja palástolni zavarát. Ilyen sem gyakran történt még meg vele. Főleg így, hogy hallja a nőstényt kuncogni a háta mögött. A Piactérre beérve pedig megáll, mikor Nimue szól, bár anélkül is megállt volna. Viszont nem tud így elsőnek leszállni. Így fogja Nimue kezét, amíg földet nem ér két lábbal, biztonságban. Erősen fogja, de azért a vért nem szorítja el az érzékeny női kézben. Aztán leszáll ő is és a lovát maga mellett vezetve átvágnak a Piactéren. *
- Igen, sajnos a lovak nem olyan hosszú életűek, mint mi.
- Szóljon, vagyis, szóval szólj, ha valahol meg szeretnél állni. Nem gond ha tegeződünk Nimue? Valahogy könnyebb így beszélni.
* Már egy párszor megkeverte magát is, és talán a nőstényt is. Hol magázódott, hol tegeződött, valamiben meg kellene egyezni. Mielőtt még belezavarodik. *
4925. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-04-13 14:14:48
Üzenet elküldve: 2016-04-13 14:14:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
//Nily//
*Nos nem, a méreg még várhat. Illetve nem, de közben meg mégis. Igen komplikált kérdéskör ez, Lorew sem érti teljesen, jobban mondva nem biztos benne, mit is kéne tennie. Mindenesetre úgy dönt, a méregre bízza magát, ha túléli az Isvunál tett látogatást, és közben még a méreg sem ölte meg, akkor jöhet az ellenanyag. Vagy... akkor visszamegy a hölgyhöz a tisztásra, és majd ő eldönti, hogyan tovább. Mindenesetre közben már előre is rosszul van a piac gondolatától, a nyüzsgés, a rengeteg ember, meg... nagyjából minden. A forgatag emléke. Valójában a piac összegyűjt minden olyan dolgot, amit utál. Jó, majdnem. Eralil még nincs itt.*
- Hogy micsoda? Elárulnád mégis mi köze ennek a szerelemhez? Az egy sekélyes dolog, az egyszerű halandók játéka, valami, ami jobb kedvre derít, ha már semmi kézzel fogható kapaszkodód nem maradt. Én ennél sokkal tisztább érzéseket táplálok Isvu irányában. Félelmet, és némi hűséget, ezek sokkal valósabbak, és megbízhatóbbak, mint holmi szerelem. A szerelem még csak nem is létező érzés, csak sokan így nevezik az indokolatlanul erős kötődést.
*Még hogy ő szerelmes? Micsoda furcsa képzelet szüleménye ez a találgatás? Nem, a legteljesebb mértékben elutasítja a vádakat, a szerelem, a szeretet, meg mindenféle kötődés neki kimaradt az életéből. Egyet leszámítva persze, a félelmet. Esetében az jelenti az egyetlen és legerősebb köteléket, amit soha senki nem téphet el.*
- Nos, itt vagyunk *jegyzi meg még a hely szélén, és megáll. Kicsit még húzza az időt, mielőtt belemászik a nyüzsgésbe* Azt, hogy az utcán nőttél fel, mennyire érthetem úgy, hogy... ez utcának számít? Ismered a piacot? Mert ha igen, úgy megtiszteltetésnek venném, ha a legrövidebb úton elvezetnél a legközelebbi helyhez, ahol tudunk szerezni némi nemesi göncöt tündérméretben. Én a magam részéről perccel se szeretnék többet itt tölteni, mint amennyi feltétlenül szükséges, ki nem állhatom ezt a helyet.
*Alapvetően a gazdagnegyeddel sincs nagy barátságban, de a piac mégis mindennek a csúcsa, persze kizárólag rossz értelemben. Nagyon vidámmá tenné helyzetet, ha Nily képes volna őt gyorsan átvezetni az itteni dolgokon, aztán mehetnének a szegénynegyedbe, és végre elkezdődhetne az előadás. Elvégre mind arra várnak már. Legutóbb egyedül találták Isvut, és a legkisebb megerőltetés nélkül sikerült úgy bejutniuk, hogy nem is szerzett tudomást róluk. Legalábbis úgy tűnt... Kérdés, hogy ezt lehetséges-e még egyszer, és némi szándékossággal is kivitelezni.*
*Nos nem, a méreg még várhat. Illetve nem, de közben meg mégis. Igen komplikált kérdéskör ez, Lorew sem érti teljesen, jobban mondva nem biztos benne, mit is kéne tennie. Mindenesetre úgy dönt, a méregre bízza magát, ha túléli az Isvunál tett látogatást, és közben még a méreg sem ölte meg, akkor jöhet az ellenanyag. Vagy... akkor visszamegy a hölgyhöz a tisztásra, és majd ő eldönti, hogyan tovább. Mindenesetre közben már előre is rosszul van a piac gondolatától, a nyüzsgés, a rengeteg ember, meg... nagyjából minden. A forgatag emléke. Valójában a piac összegyűjt minden olyan dolgot, amit utál. Jó, majdnem. Eralil még nincs itt.*
- Hogy micsoda? Elárulnád mégis mi köze ennek a szerelemhez? Az egy sekélyes dolog, az egyszerű halandók játéka, valami, ami jobb kedvre derít, ha már semmi kézzel fogható kapaszkodód nem maradt. Én ennél sokkal tisztább érzéseket táplálok Isvu irányában. Félelmet, és némi hűséget, ezek sokkal valósabbak, és megbízhatóbbak, mint holmi szerelem. A szerelem még csak nem is létező érzés, csak sokan így nevezik az indokolatlanul erős kötődést.
*Még hogy ő szerelmes? Micsoda furcsa képzelet szüleménye ez a találgatás? Nem, a legteljesebb mértékben elutasítja a vádakat, a szerelem, a szeretet, meg mindenféle kötődés neki kimaradt az életéből. Egyet leszámítva persze, a félelmet. Esetében az jelenti az egyetlen és legerősebb köteléket, amit soha senki nem téphet el.*
- Nos, itt vagyunk *jegyzi meg még a hely szélén, és megáll. Kicsit még húzza az időt, mielőtt belemászik a nyüzsgésbe* Azt, hogy az utcán nőttél fel, mennyire érthetem úgy, hogy... ez utcának számít? Ismered a piacot? Mert ha igen, úgy megtiszteltetésnek venném, ha a legrövidebb úton elvezetnél a legközelebbi helyhez, ahol tudunk szerezni némi nemesi göncöt tündérméretben. Én a magam részéről perccel se szeretnék többet itt tölteni, mint amennyi feltétlenül szükséges, ki nem állhatom ezt a helyet.
*Alapvetően a gazdagnegyeddel sincs nagy barátságban, de a piac mégis mindennek a csúcsa, persze kizárólag rossz értelemben. Nagyon vidámmá tenné helyzetet, ha Nily képes volna őt gyorsan átvezetni az itteni dolgokon, aztán mehetnének a szegénynegyedbe, és végre elkezdődhetne az előadás. Elvégre mind arra várnak már. Legutóbb egyedül találták Isvut, és a legkisebb megerőltetés nélkül sikerült úgy bejutniuk, hogy nem is szerzett tudomást róluk. Legalábbis úgy tűnt... Kérdés, hogy ezt lehetséges-e még egyszer, és némi szándékossággal is kivitelezni.*
4924. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-04-12 21:42:38
Üzenet elküldve: 2016-04-12 21:42:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Meruwiel//
*A kérdésre néhány pillanatig csak mélán lépdel, de végül is arra jut, hogy miért is ne mondaná el a lánynak. Mondjuk erre válasz az lehet, hogy mert élete egyetlen igazi, és legnagyobb kudarca volt, amit habár a daliás elf egy gyümölcsöző közös munka kezdetének értelmez, Tray szakmabeli bukásának legékesebb példája. Ettől függetlenül kellően közvetlen a lánnyal - ami különös, mert általában igyekszik mindenkitől elhatárolódni - és arra jut, hogy elmeséli a zaftos részleteket is. Mondjuk a véreseket talán kihagyja.*
-Hát ha megostorozol sem tudom megmondani hány éve volt, hogy én annál a falunál jártam, valahol a két karavánpihenő között. A nevét se kérdezd.
*Az utóbbi mondat erejéig közelebb hajol a lányhoz, és bazsalyogva suttog.*
-A szokásos körök persze, foltoztattam a vértem, új fejet csináltattam erre itt.
*Jelzésértékűen a földhöz csapja a lándzsája tompább végét.*
-Eladtam a holmim és mentem a kocsmába. Na persze nem lerészegedni, azt nem szokásom.
~Remélem nem találkoztunk tegnap este, esküszöm nem szoktam.~
*Rövidke szusszanat után újra felveszi a ritmust.*
-Általában a kis falukban a kocsma környéke van kiplakátolva a vérdíjakkal. Emberre ugyan nem vadászom, de farkasok, wargok, irbiszek meg hasonló kis és közepes testű bestiák okozta problémát orvosolok, ha szükség van rá. Tudod - elraboják a birkákat, teheneket, öregeket satöbbi. Na ebben a faluban egész meredek módon egy tretil volt az, ami napról napra tizedelte a kecskéket.
*Szabadon ereszti a nő karját, hogy kicsit kézzel is geztikuláljon.*
-Na persze a szokásos történet fogadott - éhező családok, munkaképtelen családfők akik megpróbáltak szembeszállni a fenevaddal, minden amit kitaláltak a kétségbeesett falusiak. A felét sem kell elhinni, de tény, hogy nem örül a pásztor, ha valaki ingyen lakmározik a jószágból. Belementem hát, a kellő összegért, bár akkor még csak biztonságos távolságból láttam ilyen óriásgyíkot, s az felém sem hederített.
*A léptei igencsak lelassulnak, úgy fest a külvilág sem igazán foglalkoztatja most, hogy belemerült a történetébe. Mereven tekint előre - nem szereti mások arcát fürkészni miközben mesél. Néha így is kicsit homályosak a részletek, egy csinos nő még inkább feledtetné.*
-Csak hogy a lényegre térjek -
*Ha a lényegre akarna térni, már végzett volna.*
- következő napkeltekor elindultam elkapni azt a disznót. Persze egy ilyet lekövetni nem a legegyszerűbb, tudni illik nem szeretnek gyalog közlekedni. Ezt akkor tanultam meg róluk. Az volt a szerencsém, hogy előző éjjel is elragadt egy szerencsétlen patást, és a feltételezésem, miszerint egyenest a fészkébe viszi, helyesnek bizonyult. A mohó állat úgy ráharapott a kecskére, hogy métereken át csobogott a vére miközben az felszállásra készült, egyértelművé téve, hogy merre is keressem. Nem is tartott sokáig, kora délután lettem figyelmes a porban hagyott nyomaira, rövid úton eltaláltam a fészkéhez. Én legalábbis azt feltételeztem, hogy fészket fogok találni, de ez magának gyűjtötte az összes kaját. Ott rohadt az összes kecske, fele még majdnem egészben. Passzióból vadászott a mocsok!
*Felháborodottan int a szabad kezével maga elé. Mindig is elítélte azokat az embereket, akik trófeákat gyűjtögetnek, és állatokat tömnek ki, csak mert jól néz ki vagy mert büszkék a zsákmányra. Ez az állatok közt egész addig a mélységi számára elképzelhetetlen volt.*
-Talán túl sokáig bámészkodtam, illetve nem talán, biztosan. A mai napig nem tudom, hogy hogyan nem vettem észre, hogy ott van; egy szikla mögül olyan sebességgel ugrott, vagy repült elő, vagy mit tudom én, hogy időm sem volt reagálni, azonnal a lábamra mart.
*Megáll hirtelen és megragadja a lány karját, jelezvén, hogy mutatni szeretné a küzdelem nyomait. Jobb lábán a nadrágját combig felhúzza, így láthatóvá teszi azt a hosszúkás félkör alakú fognyom-gyűjteményt amit aznap szerzett.*
-Pánikszerűen felészúrtam, de már akkor éreztem, hogy nagyobb baj lesz ebből.
*Folytatja miközben leengedi nadrágját és tovább indul.*
-Sikerült megsebesítenem, épp eléggé ahhoz, hogy visszavonuljon és néhány pillanat gondolkodásra késztessem, amíg én szégyen szemre eliszkoltam.
*A történetnek ezen pontján kevésbé lelkes a mesélő, de lassan a lényeghez is elérkeznek.*
-Egy darabig még csakcsak eljutottam, bár a jobb lábam igen hamar felmondta a szolgálatot. Na nem a fájdalom miatt, azt megszokja az ember, de, képzeld, a dög nyála bénít! Nem tudom, hogy miért nem követett, biztos jobb dolga akadt. Ez volt a szerencsém. Egy ponton persze tovább sem tudtam haladni, azt hittem ott lesz végem. Talán igazam is lett volna, ha nem jön arra egy bizonyos colos hegyesfülű. Na kitalálod, hogy kicsoda?
*Persze, hogy kitalálja, hisz róla szól a történet, a kérdés, hogy megválaszolja-e a kérdést.*
-Úgy van.
*Feleli a vadász, ha jó a tipp, ellenkező esetben csak folytatja.*
-Sylweran visszatámogatott a faluba, s maga is szörnyvadász lévén átvállalta a feladatot tőlem. Na fintorogtam is rendesen, nem azért, mert ne néztem volna ki belőle, hogy sikerrel jár, hanem mert elveszi a munkám, a pénzem, akkor pedig ez nekem, használhatatlan lábbal egyet jelentett az éhhalállal. De az ezüsthajú okosabbnak bizonyult nálam, s leült velem átbeszélni mindent a tretil kapcsán, töviről hegyire. Szimpatikus volt a férfi, na meg nekem aztán úgyis mindegy volt, így aztán segítettem. Milyen-mekkora-hol-miért-meddig-hogyan. Na meg ezt-azt áttárgyaltunk még, nem untatlak a részletekkel, de másnap, alkonyat körül volt, ha jól emlékszem, megjelent a fogadó ajtajában az én zsák pénzemmel. Azt hittem csak hencegni akar és képen röhögni, de megosztotta velem a jutalmát, s így megéltem még, hogy újra lábra álljak. Azóta nem találkoztunk persze, de ha másért nem is, azt az öntelt vigyorgó képét még egyszer látni akarom.
*Sóhajt egyet mielőtt körbenéz, s konstatálja, hogy lelkes beszéde közepette, amikor oly sikeresen kizárta maga körül a külvilágot, nem fordultak le a szegénynegyed felé, csak elkanyarodtak a piac sarkán, s azóta is ott korzóznak.*
*A kérdésre néhány pillanatig csak mélán lépdel, de végül is arra jut, hogy miért is ne mondaná el a lánynak. Mondjuk erre válasz az lehet, hogy mert élete egyetlen igazi, és legnagyobb kudarca volt, amit habár a daliás elf egy gyümölcsöző közös munka kezdetének értelmez, Tray szakmabeli bukásának legékesebb példája. Ettől függetlenül kellően közvetlen a lánnyal - ami különös, mert általában igyekszik mindenkitől elhatárolódni - és arra jut, hogy elmeséli a zaftos részleteket is. Mondjuk a véreseket talán kihagyja.*
-Hát ha megostorozol sem tudom megmondani hány éve volt, hogy én annál a falunál jártam, valahol a két karavánpihenő között. A nevét se kérdezd.
*Az utóbbi mondat erejéig közelebb hajol a lányhoz, és bazsalyogva suttog.*
-A szokásos körök persze, foltoztattam a vértem, új fejet csináltattam erre itt.
*Jelzésértékűen a földhöz csapja a lándzsája tompább végét.*
-Eladtam a holmim és mentem a kocsmába. Na persze nem lerészegedni, azt nem szokásom.
~Remélem nem találkoztunk tegnap este, esküszöm nem szoktam.~
*Rövidke szusszanat után újra felveszi a ritmust.*
-Általában a kis falukban a kocsma környéke van kiplakátolva a vérdíjakkal. Emberre ugyan nem vadászom, de farkasok, wargok, irbiszek meg hasonló kis és közepes testű bestiák okozta problémát orvosolok, ha szükség van rá. Tudod - elraboják a birkákat, teheneket, öregeket satöbbi. Na ebben a faluban egész meredek módon egy tretil volt az, ami napról napra tizedelte a kecskéket.
*Szabadon ereszti a nő karját, hogy kicsit kézzel is geztikuláljon.*
-Na persze a szokásos történet fogadott - éhező családok, munkaképtelen családfők akik megpróbáltak szembeszállni a fenevaddal, minden amit kitaláltak a kétségbeesett falusiak. A felét sem kell elhinni, de tény, hogy nem örül a pásztor, ha valaki ingyen lakmározik a jószágból. Belementem hát, a kellő összegért, bár akkor még csak biztonságos távolságból láttam ilyen óriásgyíkot, s az felém sem hederített.
*A léptei igencsak lelassulnak, úgy fest a külvilág sem igazán foglalkoztatja most, hogy belemerült a történetébe. Mereven tekint előre - nem szereti mások arcát fürkészni miközben mesél. Néha így is kicsit homályosak a részletek, egy csinos nő még inkább feledtetné.*
-Csak hogy a lényegre térjek -
*Ha a lényegre akarna térni, már végzett volna.*
- következő napkeltekor elindultam elkapni azt a disznót. Persze egy ilyet lekövetni nem a legegyszerűbb, tudni illik nem szeretnek gyalog közlekedni. Ezt akkor tanultam meg róluk. Az volt a szerencsém, hogy előző éjjel is elragadt egy szerencsétlen patást, és a feltételezésem, miszerint egyenest a fészkébe viszi, helyesnek bizonyult. A mohó állat úgy ráharapott a kecskére, hogy métereken át csobogott a vére miközben az felszállásra készült, egyértelművé téve, hogy merre is keressem. Nem is tartott sokáig, kora délután lettem figyelmes a porban hagyott nyomaira, rövid úton eltaláltam a fészkéhez. Én legalábbis azt feltételeztem, hogy fészket fogok találni, de ez magának gyűjtötte az összes kaját. Ott rohadt az összes kecske, fele még majdnem egészben. Passzióból vadászott a mocsok!
*Felháborodottan int a szabad kezével maga elé. Mindig is elítélte azokat az embereket, akik trófeákat gyűjtögetnek, és állatokat tömnek ki, csak mert jól néz ki vagy mert büszkék a zsákmányra. Ez az állatok közt egész addig a mélységi számára elképzelhetetlen volt.*
-Talán túl sokáig bámészkodtam, illetve nem talán, biztosan. A mai napig nem tudom, hogy hogyan nem vettem észre, hogy ott van; egy szikla mögül olyan sebességgel ugrott, vagy repült elő, vagy mit tudom én, hogy időm sem volt reagálni, azonnal a lábamra mart.
*Megáll hirtelen és megragadja a lány karját, jelezvén, hogy mutatni szeretné a küzdelem nyomait. Jobb lábán a nadrágját combig felhúzza, így láthatóvá teszi azt a hosszúkás félkör alakú fognyom-gyűjteményt amit aznap szerzett.*
-Pánikszerűen felészúrtam, de már akkor éreztem, hogy nagyobb baj lesz ebből.
*Folytatja miközben leengedi nadrágját és tovább indul.*
-Sikerült megsebesítenem, épp eléggé ahhoz, hogy visszavonuljon és néhány pillanat gondolkodásra késztessem, amíg én szégyen szemre eliszkoltam.
*A történetnek ezen pontján kevésbé lelkes a mesélő, de lassan a lényeghez is elérkeznek.*
-Egy darabig még csakcsak eljutottam, bár a jobb lábam igen hamar felmondta a szolgálatot. Na nem a fájdalom miatt, azt megszokja az ember, de, képzeld, a dög nyála bénít! Nem tudom, hogy miért nem követett, biztos jobb dolga akadt. Ez volt a szerencsém. Egy ponton persze tovább sem tudtam haladni, azt hittem ott lesz végem. Talán igazam is lett volna, ha nem jön arra egy bizonyos colos hegyesfülű. Na kitalálod, hogy kicsoda?
*Persze, hogy kitalálja, hisz róla szól a történet, a kérdés, hogy megválaszolja-e a kérdést.*
-Úgy van.
*Feleli a vadász, ha jó a tipp, ellenkező esetben csak folytatja.*
-Sylweran visszatámogatott a faluba, s maga is szörnyvadász lévén átvállalta a feladatot tőlem. Na fintorogtam is rendesen, nem azért, mert ne néztem volna ki belőle, hogy sikerrel jár, hanem mert elveszi a munkám, a pénzem, akkor pedig ez nekem, használhatatlan lábbal egyet jelentett az éhhalállal. De az ezüsthajú okosabbnak bizonyult nálam, s leült velem átbeszélni mindent a tretil kapcsán, töviről hegyire. Szimpatikus volt a férfi, na meg nekem aztán úgyis mindegy volt, így aztán segítettem. Milyen-mekkora-hol-miért-meddig-hogyan. Na meg ezt-azt áttárgyaltunk még, nem untatlak a részletekkel, de másnap, alkonyat körül volt, ha jól emlékszem, megjelent a fogadó ajtajában az én zsák pénzemmel. Azt hittem csak hencegni akar és képen röhögni, de megosztotta velem a jutalmát, s így megéltem még, hogy újra lábra álljak. Azóta nem találkoztunk persze, de ha másért nem is, azt az öntelt vigyorgó képét még egyszer látni akarom.
*Sóhajt egyet mielőtt körbenéz, s konstatálja, hogy lelkes beszéde közepette, amikor oly sikeresen kizárta maga körül a külvilágot, nem fordultak le a szegénynegyed felé, csak elkanyarodtak a piac sarkán, s azóta is ott korzóznak.*
4923. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-04-12 19:38:44
Üzenet elküldve: 2016-04-12 19:38:44
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Utazás a város felé//
* Persze-persze most könnyebb neki másról mesélni. Magáról más esetben már rég hősi szónoklatot tartott volna, de most valahogy nehezére esik. Igazából az eszem, iszom, nőcskézek és bunyózom történetekkel most nem rukkolna elő. Persze azért nem egy rongy ember ő. Csak fiatal és kíváncsi. Majd talán vacsora után mesél kicsit saját magáról is. De most megállnak, hogy Giselli bevásároljon. Na. A vendéglátásért azért csak meglepné majd valamivel. Talán holnapra kitalál valamit, ami a lányhoz illik. *
- Leginkább a halas ételek ugye. De nagyon szeretem a jó sajtokat, és bármit, ami tojás és persze hús. Bor, hát ez már nehezebb kérdés. Az ételtől függ leginkább. De a rum nagy kedvenc.
* Kacsint a lányra, mert hát, mit szépítse. Kalóz vér. *
* Persze-persze most könnyebb neki másról mesélni. Magáról más esetben már rég hősi szónoklatot tartott volna, de most valahogy nehezére esik. Igazából az eszem, iszom, nőcskézek és bunyózom történetekkel most nem rukkolna elő. Persze azért nem egy rongy ember ő. Csak fiatal és kíváncsi. Majd talán vacsora után mesél kicsit saját magáról is. De most megállnak, hogy Giselli bevásároljon. Na. A vendéglátásért azért csak meglepné majd valamivel. Talán holnapra kitalál valamit, ami a lányhoz illik. *
- Leginkább a halas ételek ugye. De nagyon szeretem a jó sajtokat, és bármit, ami tojás és persze hús. Bor, hát ez már nehezebb kérdés. Az ételtől függ leginkább. De a rum nagy kedvenc.
* Kacsint a lányra, mert hát, mit szépítse. Kalóz vér. *
4922. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-04-12 10:21:56
Üzenet elküldve: 2016-04-12 10:21:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
*A piactér olyan, mint máskor: nyüzsög az emberektől, árusoktól, bámészkodóktól, és hát valószínűleg a zsebtolvajoktól is. Rilai erősen szorítja magához iszákját, mely már meg van tömve azokkal a ritka és értékes portékákkal, amit jobb híján mindig a városban kénytelen beszerezni. Most nincs annyi ideje, mint amikor a Szellemjáróval jártak itt, így nem nézelődik végig az összes standon, hanem célizányosan jön-megy a bódék és a kisboltok között. Egy ószeresbe azért betér, mert fel akarja becsültetni egyszem ékességét, egy szép kis virágot formázó hosszú, kecses hajtűt. Legnagyobb ámulatára a szikrázó, fehér ékkövekkel kirakott csinnos portéka nem ér többet, mint egy egyszerű réz karperec, ugyanis a belecsiszolt kövek nem gyémántok, de nem is egyéb értékes, fehér csillogású kövek, hanem csak egyszerű csiszolt üveg. Vállat ránt, elbúcsúzik a törékeny küllemű ékszerészmestertől, aki a telezsúfolt, poros boltban dolgozik. Ő úgy godolja, hogy attól még mutatós, úgyhogy a hajtűt továbbra is hordani fogja, meg hát első blikkre nem is látszik, hogy nem valami finom mívű ötvösmunka. És példának okáért ő nagyon szeret kérdkedni vele, hogy az bizony igazi nemesfamíliáé volt egykoron, nem csak aféle vásári csecsebecse.
Na de hogy hasznosan is teljék az idő, beszerzi azokat a dolgokat, amikért jött: fahéjat, cisllagánizst, vaníliarudakat hosszúkás, vékony papírzacskóban, néhány fiolányi bájitalt, egy kicsi, barnás üvegben valami alkoholos fertőtlenítőszert, pennát, tintát, ilyesmit. Dolga végeztével az iszák itt is, ott is gyanúsan kidudorodik, ő pedig át- meg átvágva az emberek között, a Gazdagnegyed felé igyekszik, hogy összekészüljön a hazaútra.*
Na de hogy hasznosan is teljék az idő, beszerzi azokat a dolgokat, amikért jött: fahéjat, cisllagánizst, vaníliarudakat hosszúkás, vékony papírzacskóban, néhány fiolányi bájitalt, egy kicsi, barnás üvegben valami alkoholos fertőtlenítőszert, pennát, tintát, ilyesmit. Dolga végeztével az iszák itt is, ott is gyanúsan kidudorodik, ő pedig át- meg átvágva az emberek között, a Gazdagnegyed felé igyekszik, hogy összekészüljön a hazaútra.*
4921. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-04-11 08:13:57
Üzenet elküldve: 2016-04-11 08:13:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Trayäk//
*Meruwiel felnevet a viccen.
Furcsa, hogy ez a mélységi mennyivel más, mint a népebéli férfiak. Sylweran volt még ilyen különös a számára, rajtuk kívül pedig nem nagyon beszélgetett még olyan hím neművel, aki más fajból való. Egy-két szó vagy mondat nem nagyon ismerteti meg a másikat.*
- Hm... akkor Te magad is több vagy egy átlagos bestiahajtónál. *jegyzi meg a hallottakat mérlegelve.*- Hogy ismerkedtetek meg a sehonnaival?
*Most már érdekli a kérdést, hiszen bizonyára valami nagy kaland fog kikerekedni a történetből. Két névtelen hős, akik szembeszállnak a vadakkal, és a lehető legkülönösebb lényekkel a megélhetésért.
Közben a férfi folytatja amibe belekezdett, Meruwiel pedig ismét felnevet, ahogyan az agancsokról esik szó.*
- Igen, tapasztaltam már, hogy furcsa dolgokra képesek az emberek. *mosolyog. Közben beérnek a piactérre, a lány pedig nyomban szemlélni kezdi az utcai tömeget, hátha lát valakit, akit megállíthatnának. A kutyás megjegyzésre csintalanul tekint a mélységire vissza.*
- Hm... pedig azt hittem nem igen van olyanod.
*Majd ismét felnevet. Nem is tudja mikor nevetett utoljára ennyit. Fürkészi a sötételf arcát, és közben különös érzése támad. A borostás, szinte haj nélküli férfi egyre szebbnek tűnik a szemében. Persze nem mintha eddig csúfnak tartotta volna, de minél többet beszélnek, annál inkább látja Trayäkot valami másnak. Valami sokkal jobbnak, mint amire számított, amikor először meglátta nem is olyan régen.
A nők kérdésre csak maga elé tekint, és próbál nem zavarba jönni. Nem is tudja miért tette fel azt a kérdést, és nem is érti a választ igazán. Neki egy három férfival volt dolga eddig, és abból egy volt, akivel igazán komolyra fordultak a dolgok. Irean csak udvarolt, Gordrel pedig ellopta tőle az első csókját. De Thartenas volt az, akivel osztozott a szerelem minden örömén, és akinek majdnem felajánlotta életét... amíg nem jött a képbe Phieliel... a lánnyal pedig megváltozott minden. Meruwiel pedig eljött otthonról, és most itt van.
Révedezéséből hirtelen tér magához, ahogy a mellette lépdelő mélységi megállít egy fiút. Ám az még az arany ellenére sem tud semmit mondani.
Különös.*
- Nem tudom. *rántja meg a vállát, valahol még mindig a gondolatai mélyén.*- Sokan vannak itt, próbálkozzunk tovább.
*Nem firtatja immár a nő témát. Nem szeretne zavarba jönni a végén, inkább próbál visszatérni a komoly nőből régi, csintalan, kislányos önmagához. Úgy tűnik az jobban tetszett a férfinak is. Legalábbis úgy gondolja.
Na de miért is lényeges az, hogy tetszik e neki, vagy sem? Ezerszer megfogadta már, hogy nem törődik egy másik neművel sem - nem mintha a saját nemével törődne - amíg csak nem pattan ki olyan szikra, ami erdő tüzet is okozhatna.
Nem fájdítja feleslegesen tovább a szívét. Soha többé.*
*Meruwiel felnevet a viccen.
Furcsa, hogy ez a mélységi mennyivel más, mint a népebéli férfiak. Sylweran volt még ilyen különös a számára, rajtuk kívül pedig nem nagyon beszélgetett még olyan hím neművel, aki más fajból való. Egy-két szó vagy mondat nem nagyon ismerteti meg a másikat.*
- Hm... akkor Te magad is több vagy egy átlagos bestiahajtónál. *jegyzi meg a hallottakat mérlegelve.*- Hogy ismerkedtetek meg a sehonnaival?
*Most már érdekli a kérdést, hiszen bizonyára valami nagy kaland fog kikerekedni a történetből. Két névtelen hős, akik szembeszállnak a vadakkal, és a lehető legkülönösebb lényekkel a megélhetésért.
Közben a férfi folytatja amibe belekezdett, Meruwiel pedig ismét felnevet, ahogyan az agancsokról esik szó.*
- Igen, tapasztaltam már, hogy furcsa dolgokra képesek az emberek. *mosolyog. Közben beérnek a piactérre, a lány pedig nyomban szemlélni kezdi az utcai tömeget, hátha lát valakit, akit megállíthatnának. A kutyás megjegyzésre csintalanul tekint a mélységire vissza.*
- Hm... pedig azt hittem nem igen van olyanod.
*Majd ismét felnevet. Nem is tudja mikor nevetett utoljára ennyit. Fürkészi a sötételf arcát, és közben különös érzése támad. A borostás, szinte haj nélküli férfi egyre szebbnek tűnik a szemében. Persze nem mintha eddig csúfnak tartotta volna, de minél többet beszélnek, annál inkább látja Trayäkot valami másnak. Valami sokkal jobbnak, mint amire számított, amikor először meglátta nem is olyan régen.
A nők kérdésre csak maga elé tekint, és próbál nem zavarba jönni. Nem is tudja miért tette fel azt a kérdést, és nem is érti a választ igazán. Neki egy három férfival volt dolga eddig, és abból egy volt, akivel igazán komolyra fordultak a dolgok. Irean csak udvarolt, Gordrel pedig ellopta tőle az első csókját. De Thartenas volt az, akivel osztozott a szerelem minden örömén, és akinek majdnem felajánlotta életét... amíg nem jött a képbe Phieliel... a lánnyal pedig megváltozott minden. Meruwiel pedig eljött otthonról, és most itt van.
Révedezéséből hirtelen tér magához, ahogy a mellette lépdelő mélységi megállít egy fiút. Ám az még az arany ellenére sem tud semmit mondani.
Különös.*
- Nem tudom. *rántja meg a vállát, valahol még mindig a gondolatai mélyén.*- Sokan vannak itt, próbálkozzunk tovább.
*Nem firtatja immár a nő témát. Nem szeretne zavarba jönni a végén, inkább próbál visszatérni a komoly nőből régi, csintalan, kislányos önmagához. Úgy tűnik az jobban tetszett a férfinak is. Legalábbis úgy gondolja.
Na de miért is lényeges az, hogy tetszik e neki, vagy sem? Ezerszer megfogadta már, hogy nem törődik egy másik neművel sem - nem mintha a saját nemével törődne - amíg csak nem pattan ki olyan szikra, ami erdő tüzet is okozhatna.
Nem fájdítja feleslegesen tovább a szívét. Soha többé.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10032-10051