Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 99 (1961. - 1980. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1980. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-04-12 08:18:58
Üzenet elküldve: 2024-04-12 08:18:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1119
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1119
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Álarcok, eltévedt lelkek//
*Ha ilyen a Mai-ban lakozó démon, akkor az ő lénye valójában egy angyal. Legnagyobb szerencséjükre Mai eddig még csak apró darabkákat látott Nori démonjából, ami, ha egyszer elszabadul, akkor mindkettőjük életét tönkreteheti. Annál is jobban, mint amennyire egyébként már el van cseszve. Ennek tudatában talán megbocsájtható Mai részéről, hogy a ruhák terén ennyire karakán, kritikus és önző.*
- Én bármit tönkre tudok tenni. *Jegyzi meg nevetve most persze csak a ruhára értve, de sajnos a kijelentés lényege valójában a „bármi” szóban rejlik.
Ahogy továbbra is olyan óvatossággal tapogatja a ruhacsodákat, mintha csak egy porcelánboltba került volna, ahol bármelyik mozdulatával ezernyi törékeny vázát verhetne le az asztalról, egyre jobban elmerül a nézelődésben. Mikor Mai újra szól, felkapja a fejét, és már épp csodálkozna azon, hogy most rögtön fel is kell majd próbálnia a ruhákat, mikor barátnője szerelmesebb tekintettel bámulja az egyik ruhát, mint amilyen nézést valaha el tudott volna róla képzelni.*
- Az tetszik neked? Nagyon szép. Én is pont ilyenben képzeltelek el, mikor elképzeltelek szépen felöltözve. Nem is tudtam, hogy te is szereted a sötét színeket, de örülök neki.
*Halványan mosolyog, de ő egyelőre még nem tudja annyira elragadtatni magát ebben a számára újszerű és teljesen abszurdnak tűnő helyzetben, főleg nem egy ruha látványa miatt. Közben azért neki is sikerül kiválasztani három lehetséges nyertest is a teljesen fekete szettek közül. Azért tapogatta őket annyira, mert ő leginkább az anyaguk különlegessége alapján döntött. Az egyik az a ruha, amit Mai még elsőre ajánlott neki. Egy másik, ahol a ruha ujjai és a díszítés terén is a csipke dominál, szoknyája bokáig érő, fűzője pedig ízlésesen fényesen csillog. A harmadik ruha ujjai és szoknyája is fényes selyemből készült, fűzője viszont kevésbé díszes, de szintén gyönyörű részletességgel elkészített darab. Talán ez utóbbi tetszik neki a legjobban a különleges anyaga miatt.
A cipő kérdésre még pislog párat, majd határozottságot teljesen nélkülözve, bizonytalanul bólint.*
- Tökéletes akarok lenni. Legyen olyan cipő, de azt te válaszd ki nekem! Most akkor itt, azonnal fel kell őket próbálnom? *Kérdezi szégyenlősen, de közben már szépen meg is állt a ruhák előtt, amiket kiválasztott, mintha csak őrizné őket, hogy el ne lopják előle, bár valószínű, hogy az egyébként horrorisztikus árak miatt nem állnak sorba százak ezekért a ruhákért.*
*Ha ilyen a Mai-ban lakozó démon, akkor az ő lénye valójában egy angyal. Legnagyobb szerencséjükre Mai eddig még csak apró darabkákat látott Nori démonjából, ami, ha egyszer elszabadul, akkor mindkettőjük életét tönkreteheti. Annál is jobban, mint amennyire egyébként már el van cseszve. Ennek tudatában talán megbocsájtható Mai részéről, hogy a ruhák terén ennyire karakán, kritikus és önző.*
- Én bármit tönkre tudok tenni. *Jegyzi meg nevetve most persze csak a ruhára értve, de sajnos a kijelentés lényege valójában a „bármi” szóban rejlik.
Ahogy továbbra is olyan óvatossággal tapogatja a ruhacsodákat, mintha csak egy porcelánboltba került volna, ahol bármelyik mozdulatával ezernyi törékeny vázát verhetne le az asztalról, egyre jobban elmerül a nézelődésben. Mikor Mai újra szól, felkapja a fejét, és már épp csodálkozna azon, hogy most rögtön fel is kell majd próbálnia a ruhákat, mikor barátnője szerelmesebb tekintettel bámulja az egyik ruhát, mint amilyen nézést valaha el tudott volna róla képzelni.*
- Az tetszik neked? Nagyon szép. Én is pont ilyenben képzeltelek el, mikor elképzeltelek szépen felöltözve. Nem is tudtam, hogy te is szereted a sötét színeket, de örülök neki.
*Halványan mosolyog, de ő egyelőre még nem tudja annyira elragadtatni magát ebben a számára újszerű és teljesen abszurdnak tűnő helyzetben, főleg nem egy ruha látványa miatt. Közben azért neki is sikerül kiválasztani három lehetséges nyertest is a teljesen fekete szettek közül. Azért tapogatta őket annyira, mert ő leginkább az anyaguk különlegessége alapján döntött. Az egyik az a ruha, amit Mai még elsőre ajánlott neki. Egy másik, ahol a ruha ujjai és a díszítés terén is a csipke dominál, szoknyája bokáig érő, fűzője pedig ízlésesen fényesen csillog. A harmadik ruha ujjai és szoknyája is fényes selyemből készült, fűzője viszont kevésbé díszes, de szintén gyönyörű részletességgel elkészített darab. Talán ez utóbbi tetszik neki a legjobban a különleges anyaga miatt.
A cipő kérdésre még pislog párat, majd határozottságot teljesen nélkülözve, bizonytalanul bólint.*
- Tökéletes akarok lenni. Legyen olyan cipő, de azt te válaszd ki nekem! Most akkor itt, azonnal fel kell őket próbálnom? *Kérdezi szégyenlősen, de közben már szépen meg is állt a ruhák előtt, amiket kiválasztott, mintha csak őrizné őket, hogy el ne lopják előle, bár valószínű, hogy az egyébként horrorisztikus árak miatt nem állnak sorba százak ezekért a ruhákért.*
1979. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-04-11 20:36:37
Üzenet elküldve: 2024-04-11 20:36:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1207
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1207
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Álarcok, eltévedt lelkek//
*Meg sem hallja a hüledező szavakat, azt meg végképp nem, amikor majdnem kijelenti, hogy tetszett neki az az undormány, amit valaki ruhának mer hívni. Nagy szerencse, hogy van benne némi önreflexió és a másik kedvéért visszavesz az előtörő nemesből, amit egyébként másban annyira utál. De most csak lágyul kicsit, pedig nem is ő irányítja, hogy kijött belőle a démon. Az a démon, ami mindenkit eltiporva vágyja a csodálatos esésű anyagokat, s megtesz mindent azért, hogy az övé lehessen.*
- Azt jól teszed. *Van amihez Nori ért, de van, amihez Mai. Tökéletesen egészítik ki egymást, mert már hatok óta egészen feltűnő az, hogy ami az egyikben hiányosság, az épp a másikban van meg. Talán ez az, amikor az ellentétek vonzzák egymást. Már ha ezt ellentétként lehet felfogni. Nézelődik a szebbnél-szebb ruhaköltemények között és talál is egy olyat, ami még tetszik is a feketeségnek, de láthatóan tart tőle. Pedig a szépség ellenére pontosan az a legnagyobb erénye hogy erős a varrása és nem is olyan könnyű tönkretenni, mint amilyen kényesnek látszik. Persze itt tovább kell hordania, mint a régi életében, ahol talán nem is volt rajta kétszer egymás után ugyan az. Most végignézve magán, a sírás kerülgeti, hogy meddig volt képes nadrágban és ingben díszelegni. Ennek most vége.*
- Azért drága, mert mester készítette és ugyan vigyázni kell rá, de hidd el, nem olyan könnyű tönkretenni, mint azt gondolod. Válassz ki párat, segítek feladni és megcso... *Ezen a ponton elakad a szava és nem fejezi be a mondatát. Ami a kezébe akad, az csordultig tölti a szívét szerelemmel. Talán nincs az a szőke herceg sem, ami felér azzal, ahogy magát látja most benne, pedig ő aztán tényleg nem arról híres, hogy egy ruha rabolja el a szívét. Mennyi minden meg tud változni, ha valamit maga miatt tesz, nem pedig azért, mert elvárják.
Amit a kezében tart egy gyönyörű matt anyagú sötétkék, már-már fekete ruha. Fűzője csipkés, szív alakú dekoltázzsal, ujjai pedig csak egy éjjeli vízesésként aláhulló fátyol. Szoknyája hosszú, de két oldalon felsliccelve teszi szabadon járás közben a lábait, persze csak ha úgy akarja, kellő tartással lehet benne úgy vonulni, hogy ne legyen látható. Úgy nézi kékjeivel, mintha csak megbabonázta volna, nem lesz kérdés, ez jön velük haza. Úgy fog kinézni benne, mint a sötétség kis hercegnője, aki mégis magában hordozza a fényt. Ekkor fordul csak oda a lányhoz és nyugtatja meg a cipővel kapcsolatban.*
- Nem örülnék neki, ha a magas sarok miatt törnéd össze magad, nem ragaszkodom hozzá, persze... úgy lennél igazán tökéletes. *Ez a kérdés csak is Nori-n áll.* - Látod milyen gyönyörű? *Mutatja neki maga elé tartva a vágyott darabot.*
*Meg sem hallja a hüledező szavakat, azt meg végképp nem, amikor majdnem kijelenti, hogy tetszett neki az az undormány, amit valaki ruhának mer hívni. Nagy szerencse, hogy van benne némi önreflexió és a másik kedvéért visszavesz az előtörő nemesből, amit egyébként másban annyira utál. De most csak lágyul kicsit, pedig nem is ő irányítja, hogy kijött belőle a démon. Az a démon, ami mindenkit eltiporva vágyja a csodálatos esésű anyagokat, s megtesz mindent azért, hogy az övé lehessen.*
- Azt jól teszed. *Van amihez Nori ért, de van, amihez Mai. Tökéletesen egészítik ki egymást, mert már hatok óta egészen feltűnő az, hogy ami az egyikben hiányosság, az épp a másikban van meg. Talán ez az, amikor az ellentétek vonzzák egymást. Már ha ezt ellentétként lehet felfogni. Nézelődik a szebbnél-szebb ruhaköltemények között és talál is egy olyat, ami még tetszik is a feketeségnek, de láthatóan tart tőle. Pedig a szépség ellenére pontosan az a legnagyobb erénye hogy erős a varrása és nem is olyan könnyű tönkretenni, mint amilyen kényesnek látszik. Persze itt tovább kell hordania, mint a régi életében, ahol talán nem is volt rajta kétszer egymás után ugyan az. Most végignézve magán, a sírás kerülgeti, hogy meddig volt képes nadrágban és ingben díszelegni. Ennek most vége.*
- Azért drága, mert mester készítette és ugyan vigyázni kell rá, de hidd el, nem olyan könnyű tönkretenni, mint azt gondolod. Válassz ki párat, segítek feladni és megcso... *Ezen a ponton elakad a szava és nem fejezi be a mondatát. Ami a kezébe akad, az csordultig tölti a szívét szerelemmel. Talán nincs az a szőke herceg sem, ami felér azzal, ahogy magát látja most benne, pedig ő aztán tényleg nem arról híres, hogy egy ruha rabolja el a szívét. Mennyi minden meg tud változni, ha valamit maga miatt tesz, nem pedig azért, mert elvárják.
Amit a kezében tart egy gyönyörű matt anyagú sötétkék, már-már fekete ruha. Fűzője csipkés, szív alakú dekoltázzsal, ujjai pedig csak egy éjjeli vízesésként aláhulló fátyol. Szoknyája hosszú, de két oldalon felsliccelve teszi szabadon járás közben a lábait, persze csak ha úgy akarja, kellő tartással lehet benne úgy vonulni, hogy ne legyen látható. Úgy nézi kékjeivel, mintha csak megbabonázta volna, nem lesz kérdés, ez jön velük haza. Úgy fog kinézni benne, mint a sötétség kis hercegnője, aki mégis magában hordozza a fényt. Ekkor fordul csak oda a lányhoz és nyugtatja meg a cipővel kapcsolatban.*
- Nem örülnék neki, ha a magas sarok miatt törnéd össze magad, nem ragaszkodom hozzá, persze... úgy lennél igazán tökéletes. *Ez a kérdés csak is Nori-n áll.* - Látod milyen gyönyörű? *Mutatja neki maga elé tartva a vágyott darabot.*
1978. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-04-11 19:50:51
Üzenet elküldve: 2024-04-11 19:50:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1119
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1119
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Álarcok, eltévedt lelkek//
*Megint csak bebizonyítják ők ketten, hogy egymásnak teremtette őket a sors. Míg Nori jóformán azt sem tudja, hová keveredett, addig Mait teljesen magával ragadja a piac vonzereje, és húzza magával kis fekete társát is a kavalkádba.*
- Mi? Mindenből? *Kerekednek ki barna szemei a kijelentésre. Ha jól érti, amit hallott, akkor ez bizony egy igazi harc lesz az akaratuk és a pénztárcájuk között, legalábbis Mai részéről biztosan.
Hagyja magát kézen fogva vezetni, s közben elképedve hallgatja, hogy mennyire szigorú, már-már lekezelő hangnemben kritizálja az árusokat a lány. Ez is amolyan nemesi örökség lehet, vagy mi. Nori szerint nem is olyan rosszak azok a ruhák, amiket barátnője épp szánalmasnak nevezett.*
- De hát azok egész… ~jól néznek ki…~ *Nem meri befejezni a mondatot, mert Mai elég határozottan a tudtára adja, hogy ha valami neki a rossz minősége ellenére tetszik, akkor olyan pofont kap, hogy a fal adja a másikat. Valahogy így hangzott ez a fenyegetés, minek hallatán az édes kis pofijára őszinte ijedtség ül ki, szóval nem is csoda, hogy Mai rögtön szabadkozva bocsánatot is kér.*
- Én most… azt hiszem, hogy inkább teljesen rád bízom magam. Sok mindenben versenyezhetek veled, de az lesz a legjobb, ha itt most önként adom át a győzelmet. *Még mindig nagyokat pislog, de mire két pislogás között kinyitja a szemét, Mai már hetedhét határon túl van, így Nori kicsit lemaradva követi, és pillantja meg ő is a számukra tökéletes aranybányát, vagyis inkább azt a helyet, ahol az ő aranyukat fogja minden bizonnyal elnyelni a föld hamarosan.*
- Ezek nagyon szépek! Mondjuk az áruk is az… *Hüledezik, de épp csak egy pillanatra, mert továbbra is jól titkolja, hogy azért akad nála is bőven a csillogó aranyérmékből. Mai rögtön meg is találja Nori stílusát a ruhák között, ő pedig kissé bizonytalanul, lassú, finom mozdulattal simít végig a különleges anyagon, mintha csak attól félne, hogy akár apró érintésekkel is tönkreteheti ezt a csodás ruhakölteményt.*
- Milyen… finom anyaga van. Ilyen egy igazi fűző? *Tapogatja meg azt is, ami szintén gyönyörű, és rögtön látni, hogy ez mennyivel különlegesebb, mint az ő vértje, ami csak jóindulattal nevezhető fűzőnek a hátán lévő zsinóros megoldás miatt.*
- Hogy fogok én erre vigyázni? Már így is félek, hogy megsérül, nemhogy rajtam. *Be is vallja végül azt, amit eddig is látni lehetett a mozdulatain.*
- De ugye… nem akarsz olyan magasított sarkú cipőket rám adni? *Néz amolyan kihívó tekintettel a legkülönlegesebb összeállításokhoz tartozó lábbelikre. Valahogy nem tudja elképzelni még mindig, hogy azokban hogyan lehet járni.*
*Megint csak bebizonyítják ők ketten, hogy egymásnak teremtette őket a sors. Míg Nori jóformán azt sem tudja, hová keveredett, addig Mait teljesen magával ragadja a piac vonzereje, és húzza magával kis fekete társát is a kavalkádba.*
- Mi? Mindenből? *Kerekednek ki barna szemei a kijelentésre. Ha jól érti, amit hallott, akkor ez bizony egy igazi harc lesz az akaratuk és a pénztárcájuk között, legalábbis Mai részéről biztosan.
Hagyja magát kézen fogva vezetni, s közben elképedve hallgatja, hogy mennyire szigorú, már-már lekezelő hangnemben kritizálja az árusokat a lány. Ez is amolyan nemesi örökség lehet, vagy mi. Nori szerint nem is olyan rosszak azok a ruhák, amiket barátnője épp szánalmasnak nevezett.*
- De hát azok egész… ~jól néznek ki…~ *Nem meri befejezni a mondatot, mert Mai elég határozottan a tudtára adja, hogy ha valami neki a rossz minősége ellenére tetszik, akkor olyan pofont kap, hogy a fal adja a másikat. Valahogy így hangzott ez a fenyegetés, minek hallatán az édes kis pofijára őszinte ijedtség ül ki, szóval nem is csoda, hogy Mai rögtön szabadkozva bocsánatot is kér.*
- Én most… azt hiszem, hogy inkább teljesen rád bízom magam. Sok mindenben versenyezhetek veled, de az lesz a legjobb, ha itt most önként adom át a győzelmet. *Még mindig nagyokat pislog, de mire két pislogás között kinyitja a szemét, Mai már hetedhét határon túl van, így Nori kicsit lemaradva követi, és pillantja meg ő is a számukra tökéletes aranybányát, vagyis inkább azt a helyet, ahol az ő aranyukat fogja minden bizonnyal elnyelni a föld hamarosan.*
- Ezek nagyon szépek! Mondjuk az áruk is az… *Hüledezik, de épp csak egy pillanatra, mert továbbra is jól titkolja, hogy azért akad nála is bőven a csillogó aranyérmékből. Mai rögtön meg is találja Nori stílusát a ruhák között, ő pedig kissé bizonytalanul, lassú, finom mozdulattal simít végig a különleges anyagon, mintha csak attól félne, hogy akár apró érintésekkel is tönkreteheti ezt a csodás ruhakölteményt.*
- Milyen… finom anyaga van. Ilyen egy igazi fűző? *Tapogatja meg azt is, ami szintén gyönyörű, és rögtön látni, hogy ez mennyivel különlegesebb, mint az ő vértje, ami csak jóindulattal nevezhető fűzőnek a hátán lévő zsinóros megoldás miatt.*
- Hogy fogok én erre vigyázni? Már így is félek, hogy megsérül, nemhogy rajtam. *Be is vallja végül azt, amit eddig is látni lehetett a mozdulatain.*
- De ugye… nem akarsz olyan magasított sarkú cipőket rám adni? *Néz amolyan kihívó tekintettel a legkülönlegesebb összeállításokhoz tartozó lábbelikre. Valahogy nem tudja elképzelni még mindig, hogy azokban hogyan lehet járni.*
1977. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-04-11 19:15:15
Üzenet elküldve: 2024-04-11 19:15:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1207
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1207
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Álarcok, eltévedt lelkek//
*Minden egyes éjszaka ugyan olyan. Érheti őt a Sellőházban, vagy Arthenior-ban, teljesen mindegy. Kusza álmok, nyomasztó érzések, véget nem érő borzongás. De már megszokta. Egy hozanatja volt annak, hogy végre a Pegazusban érte az álom, hogy ismerős ágyban jobban aludt. Szemei alatt a karikák halványodásnak indultak, így nem is kért újabb arcfestést a barátnőjétől, akivel egészen korán indulnak a piactéri forgatagba. A másik nincs túl jól, de Mai kékjei úgy csillognak, mintha felszállhatott volna arra a hajóra, ami az örök boldogság felé ring vele. Elvarázsoltan kutatja szemeivel az összes létező neki való portékát. *
- Sokan, ezért kell mindenkit megelőzni. Nekünk kell megtalálni a legszebbet és a legjobbat mindenből! Fogd fel egy harcnak Nori.
*Mintha csak vérszemet kapott volna, megfogja a kezét a feketeségnek, így egyrészt biztonságosabban érezheti magát a másik, hogy nem távolodnak el, másrészt Mai-nak is jó, mert oda cibálja, ahol éppen ékkövet talál. De először csak felmérik a terepet, aztán csapnak le a legjobb lehetőségekre. De ezt időben kell, leleményesen és gyorsan.*
- Ne aggódj, mindenben segítek. Csak találjunk egy helyet, ahol nem ilyen szánalmasan selejt zsákokat kínálnak. *Fintorogva mutat rá finoman az egyik árus mögött egymásra hajigált ruhadarabokra. Mégis ki hányja így össze azt, amit más meg, vagy épp fel akar venni? Semmi keresnivalójuk itt, rángatja hát tovább édes kis barátnőjét.*
- Rendezett áru kell, rendezett kereskedő, szép ruha. Ha meglátom, hogy valami silány vackot nézegetsz, nem is tudom mit csinálok veled. *Tessék, Mai megőrült. Ezt köszönheti annak, hogy szinte retteg egy bizonyos találkozástól, na meg annak is, hogy hatokat várt arra, hogy végre olyan ruhához jusson, ami méltó hozzá. * - Jaj, ne haragudj, elragadtattam magam, ne is figyelj rám, csak tökéletes ruhát szeretnék magunknak. A legszebb hercegnő leszel. De én is. *Viszonylag jó szeme van ahhoz, hogy olyat találjon, amit ugyan nem épp rájuk szabtak, de egy kis igazítás, na meg a trükkjei csodát tudnak tenni. Varratni nincs idő. Már száguld is Nori-val, ha felveszi vele tényleg a ritmust, ahol meglátják az első ígéretes lelőhelyet, ahol megannyi csinosabbnál csinosabb darab van katonás rendben felaggatva.*
- Na például ilyet! *Hangja elvékonyodik a csodálattól. Színek széles skálája, művészi szabás, fűzőkkel, merevítőkkel tarkított, már-már mesébe illő szerelések. A baj itt kezdődik, mert mindet vinné, de elsőre kiragad csak egyet, ami éjfekete és pontosan el tudja képzelni a kis társán. Éppen csak puffos ujjak, váll nélkül, testhez idomuló fényes szövet.*
- Látod, neked való. De válogass csak, itt minden szóba jöhet.
*Minden egyes éjszaka ugyan olyan. Érheti őt a Sellőházban, vagy Arthenior-ban, teljesen mindegy. Kusza álmok, nyomasztó érzések, véget nem érő borzongás. De már megszokta. Egy hozanatja volt annak, hogy végre a Pegazusban érte az álom, hogy ismerős ágyban jobban aludt. Szemei alatt a karikák halványodásnak indultak, így nem is kért újabb arcfestést a barátnőjétől, akivel egészen korán indulnak a piactéri forgatagba. A másik nincs túl jól, de Mai kékjei úgy csillognak, mintha felszállhatott volna arra a hajóra, ami az örök boldogság felé ring vele. Elvarázsoltan kutatja szemeivel az összes létező neki való portékát. *
- Sokan, ezért kell mindenkit megelőzni. Nekünk kell megtalálni a legszebbet és a legjobbat mindenből! Fogd fel egy harcnak Nori.
*Mintha csak vérszemet kapott volna, megfogja a kezét a feketeségnek, így egyrészt biztonságosabban érezheti magát a másik, hogy nem távolodnak el, másrészt Mai-nak is jó, mert oda cibálja, ahol éppen ékkövet talál. De először csak felmérik a terepet, aztán csapnak le a legjobb lehetőségekre. De ezt időben kell, leleményesen és gyorsan.*
- Ne aggódj, mindenben segítek. Csak találjunk egy helyet, ahol nem ilyen szánalmasan selejt zsákokat kínálnak. *Fintorogva mutat rá finoman az egyik árus mögött egymásra hajigált ruhadarabokra. Mégis ki hányja így össze azt, amit más meg, vagy épp fel akar venni? Semmi keresnivalójuk itt, rángatja hát tovább édes kis barátnőjét.*
- Rendezett áru kell, rendezett kereskedő, szép ruha. Ha meglátom, hogy valami silány vackot nézegetsz, nem is tudom mit csinálok veled. *Tessék, Mai megőrült. Ezt köszönheti annak, hogy szinte retteg egy bizonyos találkozástól, na meg annak is, hogy hatokat várt arra, hogy végre olyan ruhához jusson, ami méltó hozzá. * - Jaj, ne haragudj, elragadtattam magam, ne is figyelj rám, csak tökéletes ruhát szeretnék magunknak. A legszebb hercegnő leszel. De én is. *Viszonylag jó szeme van ahhoz, hogy olyat találjon, amit ugyan nem épp rájuk szabtak, de egy kis igazítás, na meg a trükkjei csodát tudnak tenni. Varratni nincs idő. Már száguld is Nori-val, ha felveszi vele tényleg a ritmust, ahol meglátják az első ígéretes lelőhelyet, ahol megannyi csinosabbnál csinosabb darab van katonás rendben felaggatva.*
- Na például ilyet! *Hangja elvékonyodik a csodálattól. Színek széles skálája, művészi szabás, fűzőkkel, merevítőkkel tarkított, már-már mesébe illő szerelések. A baj itt kezdődik, mert mindet vinné, de elsőre kiragad csak egyet, ami éjfekete és pontosan el tudja képzelni a kis társán. Éppen csak puffos ujjak, váll nélkül, testhez idomuló fényes szövet.*
- Látod, neked való. De válogass csak, itt minden szóba jöhet.
1976. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-04-11 18:27:05
Üzenet elküldve: 2024-04-11 18:27:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1119
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1119
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Álarcok, eltévedt lelkek//
*Nagyon furcsa éjszakán van túl, ugyanis ezúttal őt is különös álom gyötörte. Nem szenvedett közben, egyáltalán nem volt rosszak az az álom, csupán érthetetlen az egész, hiába gondolkozott rajta még legalább egy órát az ágyban fekve, míg Mai fel nem ébredt.
Álmában a szüleit látta, édesanyját és édesapját, ahogy egy harmadik alakot formáló, sötéten derengő árnyék állt kettejük közé és választotta el őket. Nori egészen lentről látta őket, mintha nem lett volna nagyobb egy csecsemőnél. Az árnyék egyszer csak hirtelen elnyelte édesapját, míg anyja közelebb lépett hozzá, és a karjaiba vette őt. Nori nem tudta, hová viszi ezután, de egyszer csak úgy érezte, hogy zuhanni kezd, mintha egy végtelen mély szakadékba hajították volna. Mikor épp földet ért volna, újra a felszínen találta magát, de most már jelenlegi önmagaként, és csak bámulta, ahogy a korábbi árnyék mellett egy újabb, valamivel kisebb árnyék kezdett megjelenni, aki egyenesen őt nézte, majd hátat fordított neki, aztán mindketten eltűntek a végtelen sötétségben.
Még nem említette ezt az álmot Mai-nak, nem akarja elrontani ezt a napját sem, miután végre megérkeztek a piactérre, hogy megvásárolhassák azokat a gyönyörű ruhákat, amikről azóta álmodoznak, hogy először találkoztak.*
- Kicsit nem jól érzem magam, Mai… itt túl sokan vannak. *Mondja barátnőjének, és meg is szorítja a kezét. Ritkán volt még alkalma ekkora tömegben lenni, mint ami ellepi a piacot most a reggeli órákban. Nem csoda, hogy szegény lány fél tőlük, talán összesen nem látott még annyi embert, mint itt most egyszerre.*
- Akkor hamarosan gyönyörű hercegnők leszünk, ahogy mondtad? Segítesz majd választani nekem? Meg utána felvenni… Te milyet szeretnél? *Kérdezget, hogy ösztönösen elterelje a figyelmét a félelméről, miközben egyre beljebb merészkednek az emberek közé. Nori kíváncsian nézelődik minden irányba, keresi a számukra megfelelő árust és portékáit.*
- Hol kell egyáltalán ilyesmit keresnünk? A gazdagoknak szánt holmik között? *Rettentő idegen neki ez a normálisnak mondható élet. Reggel felkelt, és eljött a piacra vásárolni. Ennyire normális dolgot nem is csinált még soha életében. Éppen ezért is ragaszkodik most annyira ahhoz, hogy egy kicsit Mai vezesse őt, és mutassa az utat, hogy mit is kell pontosan csinálniuk.*
*Nagyon furcsa éjszakán van túl, ugyanis ezúttal őt is különös álom gyötörte. Nem szenvedett közben, egyáltalán nem volt rosszak az az álom, csupán érthetetlen az egész, hiába gondolkozott rajta még legalább egy órát az ágyban fekve, míg Mai fel nem ébredt.
Álmában a szüleit látta, édesanyját és édesapját, ahogy egy harmadik alakot formáló, sötéten derengő árnyék állt kettejük közé és választotta el őket. Nori egészen lentről látta őket, mintha nem lett volna nagyobb egy csecsemőnél. Az árnyék egyszer csak hirtelen elnyelte édesapját, míg anyja közelebb lépett hozzá, és a karjaiba vette őt. Nori nem tudta, hová viszi ezután, de egyszer csak úgy érezte, hogy zuhanni kezd, mintha egy végtelen mély szakadékba hajították volna. Mikor épp földet ért volna, újra a felszínen találta magát, de most már jelenlegi önmagaként, és csak bámulta, ahogy a korábbi árnyék mellett egy újabb, valamivel kisebb árnyék kezdett megjelenni, aki egyenesen őt nézte, majd hátat fordított neki, aztán mindketten eltűntek a végtelen sötétségben.
Még nem említette ezt az álmot Mai-nak, nem akarja elrontani ezt a napját sem, miután végre megérkeztek a piactérre, hogy megvásárolhassák azokat a gyönyörű ruhákat, amikről azóta álmodoznak, hogy először találkoztak.*
- Kicsit nem jól érzem magam, Mai… itt túl sokan vannak. *Mondja barátnőjének, és meg is szorítja a kezét. Ritkán volt még alkalma ekkora tömegben lenni, mint ami ellepi a piacot most a reggeli órákban. Nem csoda, hogy szegény lány fél tőlük, talán összesen nem látott még annyi embert, mint itt most egyszerre.*
- Akkor hamarosan gyönyörű hercegnők leszünk, ahogy mondtad? Segítesz majd választani nekem? Meg utána felvenni… Te milyet szeretnél? *Kérdezget, hogy ösztönösen elterelje a figyelmét a félelméről, miközben egyre beljebb merészkednek az emberek közé. Nori kíváncsian nézelődik minden irányba, keresi a számukra megfelelő árust és portékáit.*
- Hol kell egyáltalán ilyesmit keresnünk? A gazdagoknak szánt holmik között? *Rettentő idegen neki ez a normálisnak mondható élet. Reggel felkelt, és eljött a piacra vásárolni. Ennyire normális dolgot nem is csinált még soha életében. Éppen ezért is ragaszkodik most annyira ahhoz, hogy egy kicsit Mai vezesse őt, és mutassa az utat, hogy mit is kell pontosan csinálniuk.*
1975. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-04-07 19:49:23
Üzenet elküldve: 2024-04-07 19:49:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
*Nem is olyan könnyű, mikor az ember lányának rengeteg dolgot kell egyszerre megtanulnia. Kezd szellemileg nagyon lefáradni az egésztől. Az elmúlt napok azzal teltek, hogy tanártól tanárhoz járt, aztán csak aludni esett „haza” a Pegazusban bérelt szobájába, amit szerencsére még mindig nem neki kell fizetnie. Milyen érdekes, hogy képes otthonának hívni azt a kis lyukat… Tény, hogy jobb, mint az utca, de ő most már többről álmodik. Sok pénzről, baldachinos ágyról, drága selyemruhákról.*
~Milyen jó is lenne, ha már ott tartanék…~ *Sóhajt vágyakozóan, miközben a piactéren sétálgat a legforgalmasabb időszakban. Hangosan kiabáló kofák próbálják értékesíteni az áruikat, elégedetlen vevők vitatkoznak a bódék előtt. Ez a hely most tele van élettel, egyáltalán nem olyan ijesztő, mint mikor éjszaka vágott keresztül a kövezett téren.
Orthus azt mondta neki, hogy a tőle kapott pénzt csak ételre költse, ne herdálja el, de azzal kapcsolatban nem kapott semmiféle utasítást, hogy a saját magától így-úgy megkeresett aranyérmékkel mihez kezdjen, így nem lát semmi rosszat abban, hogy a hat első szabadnapján egy kis piacozással üsse el az időt.*
~Annyi különböző alak jár erre. Talán még valami érdekeset is hallhatok...~
*Az sem lenne rossz dolog, ha csak úgy teljesen véletlenül elkapna néhány mondatot egy különös beszélgetésből, ami felkeltheti az érdeklődését.
A tömegen egyébként egész kecses mozdulatokkal vág át. Azt már megtanulta, hogyan kell elegánsan félretessékelni másokat maga elől, ha esetleg útban vannak, így feltűnés nélkül haladhat, és még ő kap sűrű elnézéseket azoktól, akik félreállnak előle. Hasznos tudás ez, mert így talán nem fordul elő még egyszer olyasmi, hogy meg akarják ölni, amiért csak úgy bunkó módon átgázol valakin.
Nem tehet róla, de mosolyognia kell, mikor eszébe jut Nelira és az a bizonyos éjszaka. El is pillant abba az irányba, ahol találkoztak. A két kis bódé ugyanott áll, és a tulajdonosaik nem is sejtik, hogy majdnem gyilkosság helyszínéül szolgált az ő kis kereskedésük.*
~Nem lepődnék meg, ha most is beléd botlanék. Te mindenhol ott vagy, Nelira.~
*Csóválja meg a fejét játékosan, aztán ő is elvegyül a tömegben. Bejárja az összes kufár összes asztalát, végignézi a kínálatot, és egyszerűen csak élvezi, hogy kisasszony lehet és vásárolgathat.*
~Milyen jó is lenne, ha már ott tartanék…~ *Sóhajt vágyakozóan, miközben a piactéren sétálgat a legforgalmasabb időszakban. Hangosan kiabáló kofák próbálják értékesíteni az áruikat, elégedetlen vevők vitatkoznak a bódék előtt. Ez a hely most tele van élettel, egyáltalán nem olyan ijesztő, mint mikor éjszaka vágott keresztül a kövezett téren.
Orthus azt mondta neki, hogy a tőle kapott pénzt csak ételre költse, ne herdálja el, de azzal kapcsolatban nem kapott semmiféle utasítást, hogy a saját magától így-úgy megkeresett aranyérmékkel mihez kezdjen, így nem lát semmi rosszat abban, hogy a hat első szabadnapján egy kis piacozással üsse el az időt.*
~Annyi különböző alak jár erre. Talán még valami érdekeset is hallhatok...~
*Az sem lenne rossz dolog, ha csak úgy teljesen véletlenül elkapna néhány mondatot egy különös beszélgetésből, ami felkeltheti az érdeklődését.
A tömegen egyébként egész kecses mozdulatokkal vág át. Azt már megtanulta, hogyan kell elegánsan félretessékelni másokat maga elől, ha esetleg útban vannak, így feltűnés nélkül haladhat, és még ő kap sűrű elnézéseket azoktól, akik félreállnak előle. Hasznos tudás ez, mert így talán nem fordul elő még egyszer olyasmi, hogy meg akarják ölni, amiért csak úgy bunkó módon átgázol valakin.
Nem tehet róla, de mosolyognia kell, mikor eszébe jut Nelira és az a bizonyos éjszaka. El is pillant abba az irányba, ahol találkoztak. A két kis bódé ugyanott áll, és a tulajdonosaik nem is sejtik, hogy majdnem gyilkosság helyszínéül szolgált az ő kis kereskedésük.*
~Nem lepődnék meg, ha most is beléd botlanék. Te mindenhol ott vagy, Nelira.~
*Csóválja meg a fejét játékosan, aztán ő is elvegyül a tömegben. Bejárja az összes kufár összes asztalát, végignézi a kínálatot, és egyszerűen csak élvezi, hogy kisasszony lehet és vásárolgathat.*
1974. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-03-30 13:16:22
Üzenet elküldve: 2024-03-30 13:16:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Váratlan fordulat //
* Nagyot nyel megkönnyebbülésképp. Köztudottan, ha orkokról van szó, akkor az emberek képesek eltéveszteni a lényeget. Ha Orthus nem lép közbe, valószínű, hogy a börtönbe töltötte volna az estét. Szerencséjére nemcsak közbelépett, de még neki is adott igazat ebben a vitában. Amint ez megtörténik, mintha a tömeg is megnyugodni látszik, és már nem skandálják a maguk igazát, de azért még így is találni olyanokat, akiket a körülmények jobban érdekelnek és így is elítélik az orkot. Nem javítja ki őket, higgyenek, amit akarnak róla. Nem vár se hálát, sem pacsit, azért mert valószínűleg megmentette valakinek a jövőbeli életét azzal, hogy kiiktatott egy a szakmához hozzá nem értőt. Ezért is lepi meg Orthus meghívása. Amilyen gyorsan fordított a közönségen lerí róla, hogy nagy tekintélynek örvend az itteniek között. Az ajánlatával rátapintott az ork gyengepontjára, esze ágában sincs elutasítani a meghívást. Azt hinné az ork, hogy egy ilyen nagy tekintélynek örvendő ember nem fog sörözgetni vele. Igazán váratlan fordulat. *
-Köszönöm a segítséget. Élnék a lehetőséggel.
* Ha Orthus külön akar menni, akkor Cagon elindul magában. Közben figyelve, hogy elkerülje az őröket. Nehogy még a végén magánzárkába zárják csendháborításért. *
// Váratlan fordulat //
* Nagyot nyel megkönnyebbülésképp. Köztudottan, ha orkokról van szó, akkor az emberek képesek eltéveszteni a lényeget. Ha Orthus nem lép közbe, valószínű, hogy a börtönbe töltötte volna az estét. Szerencséjére nemcsak közbelépett, de még neki is adott igazat ebben a vitában. Amint ez megtörténik, mintha a tömeg is megnyugodni látszik, és már nem skandálják a maguk igazát, de azért még így is találni olyanokat, akiket a körülmények jobban érdekelnek és így is elítélik az orkot. Nem javítja ki őket, higgyenek, amit akarnak róla. Nem vár se hálát, sem pacsit, azért mert valószínűleg megmentette valakinek a jövőbeli életét azzal, hogy kiiktatott egy a szakmához hozzá nem értőt. Ezért is lepi meg Orthus meghívása. Amilyen gyorsan fordított a közönségen lerí róla, hogy nagy tekintélynek örvend az itteniek között. Az ajánlatával rátapintott az ork gyengepontjára, esze ágában sincs elutasítani a meghívást. Azt hinné az ork, hogy egy ilyen nagy tekintélynek örvendő ember nem fog sörözgetni vele. Igazán váratlan fordulat. *
-Köszönöm a segítséget. Élnék a lehetőséggel.
* Ha Orthus külön akar menni, akkor Cagon elindul magában. Közben figyelve, hogy elkerülje az őröket. Nehogy még a végén magánzárkába zárják csendháborításért. *
1973. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-03-30 11:04:03
Üzenet elküldve: 2024-03-30 11:04:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 590
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 590
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Váratlan fordulat //
*Lévén, hogy Cagon ork, a mosolya bármilyen jószándékú lehet, attól még kifejezetten nyugtalanító egy ember számára. Orthus mindazonáltal próbálja leplezni az ellenérzéseit és arra figyelni, amit Targhed mond.
Abban pedig van logika. Igaz, Orthusnak semmiféle alkimista képzettsége nincs, azonban átlagon felüli az átlagos műveltsége, köszönhetően a taníttatására, amire szülei egykoron nagy hangsúlyt fektettek. A bájitalkeverés csínját-bínját nem ismeri, de alapfogalmaival azért tisztában van, így neki mond valamit, amit Cagon előad.
Talán rajta kívül is akadnak még a sokaságban, akik megértik az ork mondanivalóját, és igazat is adnának neki.
Ám sajnos a világ nem mindig igazságos. A kofa - annak tudatában, hogy a városőrök már a közelben vannak - másfajta taktikát választ és hangos gyűlölködő fröcsögésbe kezd arról, hogy az orkok milyen vérszomjas, tolvaj, hazug, ostoba népség. Bár Targhed korábbi előadása mindennek éppen az ellenkezőjét bizonyítja, de a tömegben sokan vannak, akik abból keveset fogtak fel. Még kevesebben, akik meg is értették, amit hallanak. És alig páran, akiket érdekel. Már azért is a kofa pártját fognák, mert ő ember, a másik meg ork. Más kérdés, hogy később már nem vesznek semmit etttől a kereskedőtől, de az majd akkor lesz. Most az ork megleckéztetése van terítéken.
Orthus - érezve a tömeg hangulatának változását - szúrós szemmel néz rá a kofára, aki éppen az orkok szörnyeteg-voltáról tart beszédet, és halk, ám kellően fagyos hangon ennyit mond neki.*
- Azt hiszem, eleget jártatta a száját. Most már hallgasson el és hordja el magát a piacról, mielőtt ez az ork tényleg elveszíti a türelmét és letépi a fejét.
*Azzal most az ork felé néz (jócskán felemelve a fejét) és hozzá szól.*
- Engem meggyőzött az igazáról, mégis azt mondom, inkább vonuljon vissza. Nézze a tömeget, nem magával vannak.
*mondja, és legfeljebb azért kiabál, hogy az ork egyáltalán meghallja, amit mond - tudniillik körülöttük is van némi kiabálás.*
- Hagyja futni ezt a kofát, sétáljon el szó nélkül, és én meghívom egy sörre a Wegtoreni kalmárba.
*ajánlja fel. Ezt már nem szívjóságból teszi, hanem mert meglátta a fantáziát az orkban. Nem tudja ugyan, hogy meddig terjed a bájitalkeverési tudása, de egy próbát megér. Egy korsó sör ára csekély összeg ezért.*
// Váratlan fordulat //
*Lévén, hogy Cagon ork, a mosolya bármilyen jószándékú lehet, attól még kifejezetten nyugtalanító egy ember számára. Orthus mindazonáltal próbálja leplezni az ellenérzéseit és arra figyelni, amit Targhed mond.
Abban pedig van logika. Igaz, Orthusnak semmiféle alkimista képzettsége nincs, azonban átlagon felüli az átlagos műveltsége, köszönhetően a taníttatására, amire szülei egykoron nagy hangsúlyt fektettek. A bájitalkeverés csínját-bínját nem ismeri, de alapfogalmaival azért tisztában van, így neki mond valamit, amit Cagon előad.
Talán rajta kívül is akadnak még a sokaságban, akik megértik az ork mondanivalóját, és igazat is adnának neki.
Ám sajnos a világ nem mindig igazságos. A kofa - annak tudatában, hogy a városőrök már a közelben vannak - másfajta taktikát választ és hangos gyűlölködő fröcsögésbe kezd arról, hogy az orkok milyen vérszomjas, tolvaj, hazug, ostoba népség. Bár Targhed korábbi előadása mindennek éppen az ellenkezőjét bizonyítja, de a tömegben sokan vannak, akik abból keveset fogtak fel. Még kevesebben, akik meg is értették, amit hallanak. És alig páran, akiket érdekel. Már azért is a kofa pártját fognák, mert ő ember, a másik meg ork. Más kérdés, hogy később már nem vesznek semmit etttől a kereskedőtől, de az majd akkor lesz. Most az ork megleckéztetése van terítéken.
Orthus - érezve a tömeg hangulatának változását - szúrós szemmel néz rá a kofára, aki éppen az orkok szörnyeteg-voltáról tart beszédet, és halk, ám kellően fagyos hangon ennyit mond neki.*
- Azt hiszem, eleget jártatta a száját. Most már hallgasson el és hordja el magát a piacról, mielőtt ez az ork tényleg elveszíti a türelmét és letépi a fejét.
*Azzal most az ork felé néz (jócskán felemelve a fejét) és hozzá szól.*
- Engem meggyőzött az igazáról, mégis azt mondom, inkább vonuljon vissza. Nézze a tömeget, nem magával vannak.
*mondja, és legfeljebb azért kiabál, hogy az ork egyáltalán meghallja, amit mond - tudniillik körülöttük is van némi kiabálás.*
- Hagyja futni ezt a kofát, sétáljon el szó nélkül, és én meghívom egy sörre a Wegtoreni kalmárba.
*ajánlja fel. Ezt már nem szívjóságból teszi, hanem mert meglátta a fantáziát az orkban. Nem tudja ugyan, hogy meddig terjed a bájitalkeverési tudása, de egy próbát megér. Egy korsó sör ára csekély összeg ezért.*
1972. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-03-29 12:37:26
Üzenet elküldve: 2024-03-29 12:37:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Váratlan fordulat //
* Nagy mosoly húzódik az arcára, amikor Morthimer saját maga vizsgálja és ad igazat állításainak az itallal kapcsolatban. Cagon maga is a kereskedőre helyezi a tekintetét. A kettejük és talán még az egész tömeg is, árgus szemekkel figyeli és várja a választ. De kimagyarázás helyett, inkább az irháját próbálja menteni. Nem úgy van az! Nem én voltam! Nem tudtam róla! Sorra hangzanak a rosszabbnál rosszabb kifogások. Egy pontnál még pénzvisszatérítést is ajánl az okrnak, csak mennyen már innen. De Cagon még nem végzett, nem tudna normálisan járni az utcákon, tudva, hogy ilyen aljas emberek éj-nappal vernek át boldog boldogtalant. *
- Ez még semmi Uraim! Engedjék meg, hogy megpróbáljam elmagyarázni, hogy mégis miért akkora nagy baj és mi is ez benne.
*Farkasszemet néz a tömeggel. A távolban már városőrök készülnek lekapcsolni az orkot, de úgy tűnik mintha várnának valamire. Nem is váratja tovább a közönséget. Megköszörüli torkát, majd hozzákezd. *
- Szeretném hangsúlyozni ennek súlyosságát. Ez a fekete szennyeződés egy elrontott kísérlet maradványa. Ha kicsit is jártassak vagy hallottak róla tudhatják, hogy egyes kísérletezők szeretik összeöntögetni a hatékony italokat a fekete varázsitallal. Ha a kísérletet elrontják, minden dolgot, amit használtak a készítésben, az kuka. Remélem nem kell elmagyaráznom, hogy milyen következménnyel járhat annak fogyasztása.
// Váratlan fordulat //
* Nagy mosoly húzódik az arcára, amikor Morthimer saját maga vizsgálja és ad igazat állításainak az itallal kapcsolatban. Cagon maga is a kereskedőre helyezi a tekintetét. A kettejük és talán még az egész tömeg is, árgus szemekkel figyeli és várja a választ. De kimagyarázás helyett, inkább az irháját próbálja menteni. Nem úgy van az! Nem én voltam! Nem tudtam róla! Sorra hangzanak a rosszabbnál rosszabb kifogások. Egy pontnál még pénzvisszatérítést is ajánl az okrnak, csak mennyen már innen. De Cagon még nem végzett, nem tudna normálisan járni az utcákon, tudva, hogy ilyen aljas emberek éj-nappal vernek át boldog boldogtalant. *
- Ez még semmi Uraim! Engedjék meg, hogy megpróbáljam elmagyarázni, hogy mégis miért akkora nagy baj és mi is ez benne.
*Farkasszemet néz a tömeggel. A távolban már városőrök készülnek lekapcsolni az orkot, de úgy tűnik mintha várnának valamire. Nem is váratja tovább a közönséget. Megköszörüli torkát, majd hozzákezd. *
- Szeretném hangsúlyozni ennek súlyosságát. Ez a fekete szennyeződés egy elrontott kísérlet maradványa. Ha kicsit is jártassak vagy hallottak róla tudhatják, hogy egyes kísérletezők szeretik összeöntögetni a hatékony italokat a fekete varázsitallal. Ha a kísérletet elrontják, minden dolgot, amit használtak a készítésben, az kuka. Remélem nem kell elmagyaráznom, hogy milyen következménnyel járhat annak fogyasztása.
1971. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-03-29 09:04:56
Üzenet elküldve: 2024-03-29 09:04:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 590
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 590
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál//
// Váratlan fordulat//
*Terghed mindenféle, ránézésre olcsó kacatokat kezd kipakolni a zsákjából, ezzel a legkevésbé se javítva a helyzetén. A kofának nyilván meglenne rá a megfelelő replikája, csak éppen nem jut szóhoz. Meg aztán, ha az ember egy ilyen megtermett orkkal kerül vitába, kénytelen jobban megválasztani a hangnemet és a szavakat. Így Cagon tovább mondhatja a magáét, habár a tömeg szélén akadnak már, akik a városőrség katonáiért indulnak.
Orthus szíve szerint eltűnt volna a tömegben, sőt, mostanra talán már el is kezdett volna eltávolodni a bonyodalomtól. Azonbat Targhed pont ezt az alkalmat választja arra, hogy őt is bevonja a vitába.
Morthimer híres a pókerarcáról és sztoikus nyugalmáról, most azonban lerí az arcáról, hogy egyáltalán nem kíván belefolyni a beszélgetésbe. Azonban ő is úgy van vele, mint itt a legtöbben: nem célszerű úgy ellentmondani az orknak, hogy azzal magára haragítsa. Meg aztán azt is érzi, hogy az őt körbevevő tömeg mintha parancsszóra lépett volna egyet hátra, kiszolgáltatva őt a helyzetnek.
Így nem tehet mást, mint hogy közelebb somfordál, és kelletlenül ránéz az említett bájitalra. Szinte látszik is a meglepettség az arcán, amikor rájön, hogy az ork nem csak úgy hőbörög, hanem talán igaza van. Ezzel együtt próbál óvatosan fogalmazni.*
- Nos, én nem vagyok a bájitalok szakértője. De az tény, hogy ez egy bontatlan üvegcse, és annak a fekete kosz megfelelő bájitalban nem található meg.
Talán ha kereskedő uram megmagyarázná a dolgot.
*fordul most a piaci kofa felé.
Bár Targhed könnyen lehet, hogy ezzel megnyerte a vitát a kofával szemben, olyat még nem mutatott, ami meggyőzne bárkit - akár Orthust - arról, hogy ért is a főzetekhez. Morthimer egyelőre annyit lát, hogy az ork esetleg jogosan háborodott fel a bájital minőségétől, de nem olyan nagy haditett felfedezni a szennyeződést az italban. Ellenben, ha hozzáértőn elmagyarázná, mégis mi az a szennyeződés, és a kotyvasztás mely szakaszában került a bájitalba, az mindjárt más lenne.
A távolban már közeledik a városőrség, de Targhed a silány bájital bemutatásával már nyert magának annyi kétkedőt (Orthuson kívül másokat is a tömegben), hogy nem fogják kérdés nélkül láncra verni.*
// Váratlan fordulat//
*Terghed mindenféle, ránézésre olcsó kacatokat kezd kipakolni a zsákjából, ezzel a legkevésbé se javítva a helyzetén. A kofának nyilván meglenne rá a megfelelő replikája, csak éppen nem jut szóhoz. Meg aztán, ha az ember egy ilyen megtermett orkkal kerül vitába, kénytelen jobban megválasztani a hangnemet és a szavakat. Így Cagon tovább mondhatja a magáét, habár a tömeg szélén akadnak már, akik a városőrség katonáiért indulnak.
Orthus szíve szerint eltűnt volna a tömegben, sőt, mostanra talán már el is kezdett volna eltávolodni a bonyodalomtól. Azonbat Targhed pont ezt az alkalmat választja arra, hogy őt is bevonja a vitába.
Morthimer híres a pókerarcáról és sztoikus nyugalmáról, most azonban lerí az arcáról, hogy egyáltalán nem kíván belefolyni a beszélgetésbe. Azonban ő is úgy van vele, mint itt a legtöbben: nem célszerű úgy ellentmondani az orknak, hogy azzal magára haragítsa. Meg aztán azt is érzi, hogy az őt körbevevő tömeg mintha parancsszóra lépett volna egyet hátra, kiszolgáltatva őt a helyzetnek.
Így nem tehet mást, mint hogy közelebb somfordál, és kelletlenül ránéz az említett bájitalra. Szinte látszik is a meglepettség az arcán, amikor rájön, hogy az ork nem csak úgy hőbörög, hanem talán igaza van. Ezzel együtt próbál óvatosan fogalmazni.*
- Nos, én nem vagyok a bájitalok szakértője. De az tény, hogy ez egy bontatlan üvegcse, és annak a fekete kosz megfelelő bájitalban nem található meg.
Talán ha kereskedő uram megmagyarázná a dolgot.
*fordul most a piaci kofa felé.
Bár Targhed könnyen lehet, hogy ezzel megnyerte a vitát a kofával szemben, olyat még nem mutatott, ami meggyőzne bárkit - akár Orthust - arról, hogy ért is a főzetekhez. Morthimer egyelőre annyit lát, hogy az ork esetleg jogosan háborodott fel a bájital minőségétől, de nem olyan nagy haditett felfedezni a szennyeződést az italban. Ellenben, ha hozzáértőn elmagyarázná, mégis mi az a szennyeződés, és a kotyvasztás mely szakaszában került a bájitalba, az mindjárt más lenne.
A távolban már közeledik a városőrség, de Targhed a silány bájital bemutatásával már nyert magának annyi kétkedőt (Orthuson kívül másokat is a tömegben), hogy nem fogják kérdés nélkül láncra verni.*
1970. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-03-28 21:41:06
Üzenet elküldve: 2024-03-28 21:41:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál//
// Váratlan fordulat//
* Tisztában van vele, hogy szavai a másik kereskedővel szemben semmit sem ér. Ha az eddigi példák nem lettek volna elegek, van még a tarsolyában. Selejtesebbnél selejtesebb árukat vesz elő a zsákból. A legrosszabb ugyanis az alján van. Keresi is a táska mélyén lévő portékát, varázsitalt, amit ennél a kereskedőnél vásárolt. Közben észreveszi, hogy a tömeget, ami csakis miatta bámészkodik. Mégis mit képzel magáról ez az ork? Hallatszik valahol a tömegben. *
~ Csak várjátok ki a végét. ~
* Cagon elővesz egy világoszöld varázsitalt, amin még az általa megvádolt kereskedőnek a neve is rajta szerepel. Az üveg bontatlan állapotú. Cagon szétnéz a tömegen és meg is pillantja Morthimert, ahogy egyedüliként lép közelebb, talán, hogy saját szemével ítélkezzen. Az ork elmosolyodik, majd leteszi az asztalra az imént keresett italt és tolja közelebb Morthimer felé. *
- Amint láthatja. Eme italon szerepel ennek a kereskedőnek a neve. Ha még jobban megnézed akkor láthatod, hogy bontatlan. Nézd meg közelebbről majd mond, hogy rábíznád erre az életed.
* Ha Morthimer így tesz, akkor láthatja, hogy csakugyan bontatlan, alján pedig a kereskedő neve szerepel nagy betűkkel. Viszont legrosszabb csak ez után jön. A varázsitalban fekete szennyeződés található, hogy mivel lett készítve talán jobb is, ha nem tudják. Mindenesetre Cagon várja mit szól erre a kereskedő. Mellé, egy ork mellé állna, vagy előnyben részesíti a hazug, de legalább ember társát. *
// Váratlan fordulat//
* Tisztában van vele, hogy szavai a másik kereskedővel szemben semmit sem ér. Ha az eddigi példák nem lettek volna elegek, van még a tarsolyában. Selejtesebbnél selejtesebb árukat vesz elő a zsákból. A legrosszabb ugyanis az alján van. Keresi is a táska mélyén lévő portékát, varázsitalt, amit ennél a kereskedőnél vásárolt. Közben észreveszi, hogy a tömeget, ami csakis miatta bámészkodik. Mégis mit képzel magáról ez az ork? Hallatszik valahol a tömegben. *
~ Csak várjátok ki a végét. ~
* Cagon elővesz egy világoszöld varázsitalt, amin még az általa megvádolt kereskedőnek a neve is rajta szerepel. Az üveg bontatlan állapotú. Cagon szétnéz a tömegen és meg is pillantja Morthimert, ahogy egyedüliként lép közelebb, talán, hogy saját szemével ítélkezzen. Az ork elmosolyodik, majd leteszi az asztalra az imént keresett italt és tolja közelebb Morthimer felé. *
- Amint láthatja. Eme italon szerepel ennek a kereskedőnek a neve. Ha még jobban megnézed akkor láthatod, hogy bontatlan. Nézd meg közelebbről majd mond, hogy rábíznád erre az életed.
* Ha Morthimer így tesz, akkor láthatja, hogy csakugyan bontatlan, alján pedig a kereskedő neve szerepel nagy betűkkel. Viszont legrosszabb csak ez után jön. A varázsitalban fekete szennyeződés található, hogy mivel lett készítve talán jobb is, ha nem tudják. Mindenesetre Cagon várja mit szól erre a kereskedő. Mellé, egy ork mellé állna, vagy előnyben részesíti a hazug, de legalább ember társát. *
1969. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-03-28 17:53:46
Üzenet elküldve: 2024-03-28 17:53:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 590
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 590
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Váratlan fordulat //
*Orthus a piactéren forgolódik, egyelőre különösebb cél nélkül. Azt méri fel, hogy bizonyos portékák, amiket egy bizonyos valakinek készül beszerezni, mibe kerülnek. Neki. Mert vannak a rendes árak, vannak a lealkudott árak, és vannak azok az árak, amiket neki kínálnak fel. És igencsak elégedett, hogy ez így van.
Hónapok munkája van ebben. Mert hiába vagyonos, és harmadik generációs kereskedés a Morthimer ház, a Piactéren, a tömegportékákat árusítók körében ennek vajmi kevés foganatja volt. A Morthimerek ugyanis ritka luxusportékák értékesítésére specializálódtak. Nem olyasmit adtak-vettek, ami holmi piacokon is beszerezhető. Egzotikus, ritka, drága portékákat adtak dúsgazdag, gyakran nemesi származású ügyfélkörnek. Ám a lázadással alaposan megingott ez az üzlet, és bár Orthus szépen működtette tovább ezt a fajta kereskedelmet Lichanechben és Wegtorenben, de szülővárosában jelentőségüket vesztették. Ezen változtatott akkor, amikor pár hónapja visszatért a városba és elhatározta, hogy visszaszerzi családja befolyását ebben a megváltozott, nemesektől mentesített környezetben. Lépésről lépésre halad, de az egyik fontos lépést úgy látszik, már megtette: a legjobb árakat kapja a piacon és olyan portékákat is, amiket a többség nem. Ez a jó kiindulási alap: legjobbnak lenni abban, ami mindenki másnak is elérhető, és aztán újra megtalálni azt, amit mások nem kaphatnak meg.
Már kifelé tartana a piactérről, amikor figyelmes lesz a hangos kiabálásra. Könnyű megtalálni a forrását, hiszen Targhed Cagon szépen kiemelkedik a tömegből. A tömeg pedig amúgy is hagy neki bőven teret, mondhatni, szeretnének távol maradni tőle. Ez persze nem csoda. Orthus maga is előítéletekkel viseltetik az orknépség irányába, és elsőre látatlanban is a piaci kofának ad igazat. Ami azt illeti, azért is lép közelebb a perpatvarhoz és nézi meg magának közelebbről, hogy egy alkalmas pillanatban riaszthassa a városőrséget, vagy később tanúskodhasson a láncra vert ork ellen.
Ezzel együtt azonban ott van és figyel, és van szeme az értékekhez. Így könnyen lehet, hogy az egész helyzetről megváltozik a véleménye, ha meglátja, pontosan mit is tart Targhed átverésnek, és hogy a piaci kofa hogyan próbálja kimenteni magát.*
A hozzászólás írója (Orthus Morthimer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.03.28 17:56:21
// Váratlan fordulat //
*Orthus a piactéren forgolódik, egyelőre különösebb cél nélkül. Azt méri fel, hogy bizonyos portékák, amiket egy bizonyos valakinek készül beszerezni, mibe kerülnek. Neki. Mert vannak a rendes árak, vannak a lealkudott árak, és vannak azok az árak, amiket neki kínálnak fel. És igencsak elégedett, hogy ez így van.
Hónapok munkája van ebben. Mert hiába vagyonos, és harmadik generációs kereskedés a Morthimer ház, a Piactéren, a tömegportékákat árusítók körében ennek vajmi kevés foganatja volt. A Morthimerek ugyanis ritka luxusportékák értékesítésére specializálódtak. Nem olyasmit adtak-vettek, ami holmi piacokon is beszerezhető. Egzotikus, ritka, drága portékákat adtak dúsgazdag, gyakran nemesi származású ügyfélkörnek. Ám a lázadással alaposan megingott ez az üzlet, és bár Orthus szépen működtette tovább ezt a fajta kereskedelmet Lichanechben és Wegtorenben, de szülővárosában jelentőségüket vesztették. Ezen változtatott akkor, amikor pár hónapja visszatért a városba és elhatározta, hogy visszaszerzi családja befolyását ebben a megváltozott, nemesektől mentesített környezetben. Lépésről lépésre halad, de az egyik fontos lépést úgy látszik, már megtette: a legjobb árakat kapja a piacon és olyan portékákat is, amiket a többség nem. Ez a jó kiindulási alap: legjobbnak lenni abban, ami mindenki másnak is elérhető, és aztán újra megtalálni azt, amit mások nem kaphatnak meg.
Már kifelé tartana a piactérről, amikor figyelmes lesz a hangos kiabálásra. Könnyű megtalálni a forrását, hiszen Targhed Cagon szépen kiemelkedik a tömegből. A tömeg pedig amúgy is hagy neki bőven teret, mondhatni, szeretnének távol maradni tőle. Ez persze nem csoda. Orthus maga is előítéletekkel viseltetik az orknépség irányába, és elsőre látatlanban is a piaci kofának ad igazat. Ami azt illeti, azért is lép közelebb a perpatvarhoz és nézi meg magának közelebbről, hogy egy alkalmas pillanatban riaszthassa a városőrséget, vagy később tanúskodhasson a láncra vert ork ellen.
Ezzel együtt azonban ott van és figyel, és van szeme az értékekhez. Így könnyen lehet, hogy az egész helyzetről megváltozik a véleménye, ha meglátja, pontosan mit is tart Targhed átverésnek, és hogy a piaci kofa hogyan próbálja kimenteni magát.*
A hozzászólás írója (Orthus Morthimer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.03.28 17:56:21
1968. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-03-27 20:53:28
Üzenet elküldve: 2024-03-27 20:53:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Váratlan fordulat //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Csodálatos idő van a piactéren. A napból áradó kellemes melegség árassza el a földet és mindenkit a téren. Mellé kellemes szellő kíséri az emberek lépteit és az árusok vidám üzletelésre csábító buzdítását. Mint derült égből villámcsapás, úgy kerül elő Cagon az egyik kis utcából. Látszik rajta, hogy mérges, hátán egy zsákot cipel. Léptei erőteljesek. Miközben halad egyre beljebb a piacon az emberek félre állnak, senki sem akar palacsintává válni az ork alatt. Cagon meg is találja, akit keresett. *
- Hát itt vagy te kis hazug mocsok! Azt hitted nem veszem észre?
* A hátán lévő zsákot ledobja a kereskedő standjára. Összefont karokkal várja a választ, de az nem jön. Csupán értetlenkedés és dadogás a kereskedő részéről. *
- Mi… Mi… Mit nem értesz, bazdmeg? *Próbálja utánozni a kereskedő dadogását * Azt szeretném tudni, hogy mégis kinek hiszed magad? Szerinted most szálltam le a fáról? Szerinted, ha bizonyos tárgyakat kérek, amiket az átlagember nem ismer, akkor áttudsz verni? Vagy pusztán mert az előítéleteid az orkokról az, hogy ostobák? * itt már rátámaszkodik az asztalra * Játszunk úgy, ahogy akarod! Hé, mindenki, ez az ember egy alávaló hazug szemétláda! Nem elég, hogy az árai a csillagos egekbe van, MÉG törött holmikat is HORRIBILIS áron adja. Javaslom, húzzátok le a pénzetek a vécében, ugyan ott fogtok járni anyagilag.
// Váratlan fordulat //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Csodálatos idő van a piactéren. A napból áradó kellemes melegség árassza el a földet és mindenkit a téren. Mellé kellemes szellő kíséri az emberek lépteit és az árusok vidám üzletelésre csábító buzdítását. Mint derült égből villámcsapás, úgy kerül elő Cagon az egyik kis utcából. Látszik rajta, hogy mérges, hátán egy zsákot cipel. Léptei erőteljesek. Miközben halad egyre beljebb a piacon az emberek félre állnak, senki sem akar palacsintává válni az ork alatt. Cagon meg is találja, akit keresett. *
- Hát itt vagy te kis hazug mocsok! Azt hitted nem veszem észre?
* A hátán lévő zsákot ledobja a kereskedő standjára. Összefont karokkal várja a választ, de az nem jön. Csupán értetlenkedés és dadogás a kereskedő részéről. *
- Mi… Mi… Mit nem értesz, bazdmeg? *Próbálja utánozni a kereskedő dadogását * Azt szeretném tudni, hogy mégis kinek hiszed magad? Szerinted most szálltam le a fáról? Szerinted, ha bizonyos tárgyakat kérek, amiket az átlagember nem ismer, akkor áttudsz verni? Vagy pusztán mert az előítéleteid az orkokról az, hogy ostobák? * itt már rátámaszkodik az asztalra * Játszunk úgy, ahogy akarod! Hé, mindenki, ez az ember egy alávaló hazug szemétláda! Nem elég, hogy az árai a csillagos egekbe van, MÉG törött holmikat is HORRIBILIS áron adja. Javaslom, húzzátok le a pénzetek a vécében, ugyan ott fogtok járni anyagilag.
1967. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-03-18 12:54:19
Üzenet elküldve: 2024-03-18 12:54:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* Gyors léptekkel hagyja ott a Polgárnegyedet. Wruzto szavai még most visszhangozva hallja. *
~ A pegazus, mi? És ha nem akkor a kaszárnya! ~
* Roppant elégedetlenséggel sétál át a piacon Wruzto táskájával. Elégedetlenségéhez hozzátesz a piac változatlansága. Legalább egy új árust láthatna, de mind hiába. És mégis mi a fene van ebben a zsákban? Hangra, valami törékeny. Biztos ami biztos, (még) nem nyitja ki. Mégis mi lehet benne, amit nem szeretné, hogy az őrök elkobozhassanak. Az őrökön elgondolkodva még az is megfordul a fejében, hogy meglépjen a városból. Ha így kezelik itt az orkokat, akkor valószínű, hogy neki sem fognak kedvezni. Mindenesetre csak át utazóban jött erre, nem nézelődni. Van még egy teljes napja eldönteni, hogy mit szeretne csinálni. Aztán, még ha kiderülne, hogy fogságban tartják, még talán óvadékot is kell adni érte. Nagyot sóhajt és többnyire lehajtott fejjel halad előre. Igyekszik valami olyan helyre érni, ahol kitisztíthatja a fejét. *
~ A pegazus, mi? És ha nem akkor a kaszárnya! ~
* Roppant elégedetlenséggel sétál át a piacon Wruzto táskájával. Elégedetlenségéhez hozzátesz a piac változatlansága. Legalább egy új árust láthatna, de mind hiába. És mégis mi a fene van ebben a zsákban? Hangra, valami törékeny. Biztos ami biztos, (még) nem nyitja ki. Mégis mi lehet benne, amit nem szeretné, hogy az őrök elkobozhassanak. Az őrökön elgondolkodva még az is megfordul a fejében, hogy meglépjen a városból. Ha így kezelik itt az orkokat, akkor valószínű, hogy neki sem fognak kedvezni. Mindenesetre csak át utazóban jött erre, nem nézelődni. Van még egy teljes napja eldönteni, hogy mit szeretne csinálni. Aztán, még ha kiderülne, hogy fogságban tartják, még talán óvadékot is kell adni érte. Nagyot sóhajt és többnyire lehajtott fejjel halad előre. Igyekszik valami olyan helyre érni, ahol kitisztíthatja a fejét. *
1966. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-03-15 14:22:03
Üzenet elküldve: 2024-03-15 14:22:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az indulatok béklyói//
*Az önfeledtség a látszattal ellentétben nála nem feszültségoldó, egyszerűen csak a lenyomata annak, ami folyton végbemegy benne. Az itt eltöltött kis idő alatt már láthatta Merlana elég sok hangulatban, de még nem futott el tőle, ami jó, vagy épp pont ostoba. De azért örül neki, hogy nem hagyták ott. Így talán békésen zárja majd le ezt a napot. Úgy, ahogy azt tervezte is.*
- Viccelek csak. *Nevet még mindig, csillogó szemekkel, mintha egy komédiát nézne és az előadáson folyton szórakoztatnák a viccekkel. Tud beszélni közben, de azért elég érdekes látványt mutat, és nagyon el lehet fáradni is ebben a műveletben.* - A fűző tényleg nőies darab, de én nem voltam nadrágban még soha. De.. DE, most tényleg? Képzelj már el egy lovászfiút ebben a szettben, jaj de vicces vagy! Így még jobb!
*Lassan de biztosan azért elmúlik a nevetés, hiszen rekeszizmai már égnek a fájdalomtól és a megpróbáltatástól. A lány által szorosan megkötött fűző pedig szinte azt sem engedi, hogy normálisan levegőt kapjon, ezért most a hasához kap és megpróbálja rendezni a légzését. Nem lesz egyszerű, de az újabb kérdésig helyrejön.*
- Igen, olyan szép az a sötét bőr. Hú, ha látnád. De ne lásd. Most te vagy én. Vagy mi. *Piheg még egy kicsit, majd már megint butaságok tömkelege szánkázik át azon a megterhelt elmén. Látja, ahogy Tian meglát egy szép nőt az ő ruhájában. Vajon azonnal lecserélné? De hát tőle nincs szebb, ezen nem múlhat. Sikerül is megnyugtatnia magát.*
- Bolond pap? Jaj, ő egy pap? *Néz csodálkozva a smaragdokkal, de nem tudja min képed úgy el. Lényegében mindegy, csak a papok az ő szemében kicsit fanatikusabbak, mint kéne, de hát ez a dolguk.* - És nem traktál állandóan az istenével? Mondogatta a nevét, miközben szeretkeztetek? Vagy a tiedet mondta? Jaj mi is a neved? *Indul meg előre, bár nem tudja melyik fogadóban szállt meg a másik, biztos szól, ha nem jó irányba indul el. Kíváncsi a lány nevére, bár nem így szerette volna megkérdezni, de ha egyszer beindulnak a tekervények, akkor mondja épp azt, ami ott bent történik.*
//Az indulatok béklyói//
*Az önfeledtség a látszattal ellentétben nála nem feszültségoldó, egyszerűen csak a lenyomata annak, ami folyton végbemegy benne. Az itt eltöltött kis idő alatt már láthatta Merlana elég sok hangulatban, de még nem futott el tőle, ami jó, vagy épp pont ostoba. De azért örül neki, hogy nem hagyták ott. Így talán békésen zárja majd le ezt a napot. Úgy, ahogy azt tervezte is.*
- Viccelek csak. *Nevet még mindig, csillogó szemekkel, mintha egy komédiát nézne és az előadáson folyton szórakoztatnák a viccekkel. Tud beszélni közben, de azért elég érdekes látványt mutat, és nagyon el lehet fáradni is ebben a műveletben.* - A fűző tényleg nőies darab, de én nem voltam nadrágban még soha. De.. DE, most tényleg? Képzelj már el egy lovászfiút ebben a szettben, jaj de vicces vagy! Így még jobb!
*Lassan de biztosan azért elmúlik a nevetés, hiszen rekeszizmai már égnek a fájdalomtól és a megpróbáltatástól. A lány által szorosan megkötött fűző pedig szinte azt sem engedi, hogy normálisan levegőt kapjon, ezért most a hasához kap és megpróbálja rendezni a légzését. Nem lesz egyszerű, de az újabb kérdésig helyrejön.*
- Igen, olyan szép az a sötét bőr. Hú, ha látnád. De ne lásd. Most te vagy én. Vagy mi. *Piheg még egy kicsit, majd már megint butaságok tömkelege szánkázik át azon a megterhelt elmén. Látja, ahogy Tian meglát egy szép nőt az ő ruhájában. Vajon azonnal lecserélné? De hát tőle nincs szebb, ezen nem múlhat. Sikerül is megnyugtatnia magát.*
- Bolond pap? Jaj, ő egy pap? *Néz csodálkozva a smaragdokkal, de nem tudja min képed úgy el. Lényegében mindegy, csak a papok az ő szemében kicsit fanatikusabbak, mint kéne, de hát ez a dolguk.* - És nem traktál állandóan az istenével? Mondogatta a nevét, miközben szeretkeztetek? Vagy a tiedet mondta? Jaj mi is a neved? *Indul meg előre, bár nem tudja melyik fogadóban szállt meg a másik, biztos szól, ha nem jó irányba indul el. Kíváncsi a lány nevére, bár nem így szerette volna megkérdezni, de ha egyszer beindulnak a tekervények, akkor mondja épp azt, ami ott bent történik.*
1965. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-03-15 13:58:16
Üzenet elküldve: 2024-03-15 13:58:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az indulatok béklyói//
*Hát akkor kihívás elfogadva. Márpedig, ha ő nem tud kiismerni valakit, akkor senki. Épp el is kezdené ecsetelni ezt a lánynak, mikor váratlanul önfeledt nevetés tör rá, amit Merlana egyáltalán nem tud hova tenni, hogy most miért lett hirtelen minden ennyire vicces. Talán mégis a szőkeségnek van igaza, és egyáltalán nem lesz könnyű kiismerni őt.*
- Ha más mesélné, már ott megakadnék a történetben, hogy én fehér ruhában… De kénytelen vagyok elhinni, mert megtörtént.
*Válaszolja halványan megmosolyogva a másikat, miközben türelmesen várja, hogy abbamaradjon az a véget nem érő kacagás, de úgy tűnik, egyelőre nem akaródzik, így inkább Merlana maga is csatlakozik a viccelődéshez, mintha az segítene bármin.*
- Remek. *Vigyorodik el elégedetten, hogy a lány szerint is lehet ő hercegnő.* Amúgy nem tudom, hogy vagy vele, de én még egyetlen lovászfiút sem láttam fűzőben parádézni. Vagy ebben a városban megtörténik ilyesmi?
*Csupán arra akar kilyukadni, hogy hiába a nadrág, Nelira az ő szettjében is kifejezetten nőies maradt, amin sokat segít a ruha fűzős felső része, no meg az, hogy ő maga is kifejezetten szép teremtés, ezt kár is volna tagadni. Igaza volt neki abban, hogy ő bármiben szép lesz.*
- Mélységi a párod? Nos, sok boldogságot kívánok! *Most már jobban ügyel a szavaira. Nem akarja megtörni a jókedvet, ezért nem mondja ki azt, hogy az orkok után a mélységiek tudnak a legszemetebbek lenni. Biztos benne, ha ezt most közölné, akkor az előtte álló kisangyal helyett ismét az ördöggel találná magát szemben. Nelira párját illetően nem szabad neki beszólni, ezt egy életre megtanulta.
A lány határozottságán jót mulat, a noszogatásra pedig egyre furcsábban pislog.*
- Most komolyan azt mondod, hogy állítsak be veled a fogadóba, töltsünk együtt pár órát úgy, hogy nem törődök azzal a bolond pappal, de lássa, hogy mennyire boldogok vagyunk együtt?
*Valami ilyesmi megfejtést talál felfedezni Nelira szavaiban, de nem biztos benne, hogy működni fog. Zeekx erre is csak annyit mondana, hogy örül a boldogságának. Mindenesetre vicces, hogy most annyira el akarja őt kísérni a szőkeség, hogy valószínűleg csak akkor tudná levakarni magáról, ha kikötözné egy fához, hogy ne tudja követni.*
- Na jó, menjünk! *Azzal meg is indul egyenesen előre, és bár a szoknya nem akadályozza a mozgását, egyelőre mégis furcsán lépked a számára teljesen szokatlan viselet miatt.*
//Az indulatok béklyói//
*Hát akkor kihívás elfogadva. Márpedig, ha ő nem tud kiismerni valakit, akkor senki. Épp el is kezdené ecsetelni ezt a lánynak, mikor váratlanul önfeledt nevetés tör rá, amit Merlana egyáltalán nem tud hova tenni, hogy most miért lett hirtelen minden ennyire vicces. Talán mégis a szőkeségnek van igaza, és egyáltalán nem lesz könnyű kiismerni őt.*
- Ha más mesélné, már ott megakadnék a történetben, hogy én fehér ruhában… De kénytelen vagyok elhinni, mert megtörtént.
*Válaszolja halványan megmosolyogva a másikat, miközben türelmesen várja, hogy abbamaradjon az a véget nem érő kacagás, de úgy tűnik, egyelőre nem akaródzik, így inkább Merlana maga is csatlakozik a viccelődéshez, mintha az segítene bármin.*
- Remek. *Vigyorodik el elégedetten, hogy a lány szerint is lehet ő hercegnő.* Amúgy nem tudom, hogy vagy vele, de én még egyetlen lovászfiút sem láttam fűzőben parádézni. Vagy ebben a városban megtörténik ilyesmi?
*Csupán arra akar kilyukadni, hogy hiába a nadrág, Nelira az ő szettjében is kifejezetten nőies maradt, amin sokat segít a ruha fűzős felső része, no meg az, hogy ő maga is kifejezetten szép teremtés, ezt kár is volna tagadni. Igaza volt neki abban, hogy ő bármiben szép lesz.*
- Mélységi a párod? Nos, sok boldogságot kívánok! *Most már jobban ügyel a szavaira. Nem akarja megtörni a jókedvet, ezért nem mondja ki azt, hogy az orkok után a mélységiek tudnak a legszemetebbek lenni. Biztos benne, ha ezt most közölné, akkor az előtte álló kisangyal helyett ismét az ördöggel találná magát szemben. Nelira párját illetően nem szabad neki beszólni, ezt egy életre megtanulta.
A lány határozottságán jót mulat, a noszogatásra pedig egyre furcsábban pislog.*
- Most komolyan azt mondod, hogy állítsak be veled a fogadóba, töltsünk együtt pár órát úgy, hogy nem törődök azzal a bolond pappal, de lássa, hogy mennyire boldogok vagyunk együtt?
*Valami ilyesmi megfejtést talál felfedezni Nelira szavaiban, de nem biztos benne, hogy működni fog. Zeekx erre is csak annyit mondana, hogy örül a boldogságának. Mindenesetre vicces, hogy most annyira el akarja őt kísérni a szőkeség, hogy valószínűleg csak akkor tudná levakarni magáról, ha kikötözné egy fához, hogy ne tudja követni.*
- Na jó, menjünk! *Azzal meg is indul egyenesen előre, és bár a szoknya nem akadályozza a mozgását, egyelőre mégis furcsán lépked a számára teljesen szokatlan viselet miatt.*
1964. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-03-15 10:51:42
Üzenet elküldve: 2024-03-15 10:51:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az indulatok béklyói//
*Sokan hiszik, hogy értenek az emberekhez, de Nelira mindig rá tud erre cáfolni, na nem direkt, de talán ez az, ami miatt még életben van. Nem azért félnek tőle, mert ránézve egy démont látnak, hanem azért, mert különféle pillanatokban tud szörnyű meglepetéseket okozni, amikben nem is mindig lehet mintázatot találni.
Sötéten mosolyodik el a lány szavaira, ó, ha tudná. De nem fogja győzködni arról, hogy igen is féljen tőle. Ő örülne a legjobban, ha valakit biztonságban tudhatna maga mellett, de ez nagyjából nem is lehetséges, mert nem ő irányít. Még. Talán tényleg megtanítja őt a kedvese erre a tudásra, de ebben még nem hisz maga sem.*
-Te nem fogsz kiismerni teljesen, de én magamat lehet, hogy igen. *Ez is csak egy ténymegállapítás, erről sem fog győzködni, mert minek. Olyan sokan hitték már ezt, mégsem sikerült még hasonló sem. Ha esetleg mégis meglepi ezzel, akkor hajrá. De itt az sem biztos, hogy elfogadva a szőkeség "barátságát" lesz elég ideje arra, hogy egyáltalán a városban maradhasson huzamosabb ideig, vagy... életben. Sajnos Neli nem fog elzárkózni csak azért, hogy véletlenül se bántsa majd őt, attól sokkal önzőbb, mert éhezik a biztonságra és az csak akkor lehet meg, ha megpróbál maga mellett tartani valakit.
Végre mindketten felöltözve állnak egymással szemben. Egyszer csak nagy kacagásban tör ki, amikor végignéz magán és csodálja a ruhájában tetszelgőt. Hihetetlen, hogy a piactér kellős közepén egy kis cicaharc után mik tudnak történni.*
- Te elhiszed, hogy ez most megtörtént? *Csak nevet és nevet, és körbefordul, hogy teljes valójában lássa a másik, ő pedig a nadrág minden négyzetcentiméterét érezhesse a bőrén, ez annyira nem megszokott, hogy szereti. *
- Igen, te vagy a hercegnő én meg egy lovászfiú! *Nem tudja abbahagyni a viháncolást, de nem is akarja. Megint valami olyan felszabadult boldogságot érez, mint a gázolás előtt.* - Ez a lovászfiú fogja elcsavarni egy mélységi fejét, haha, mit fog szólni? Biztos elutasít majd, de én így is megszerzem... *Nem nagyon csihad a jókedve. Ez egy újabb epizód, az elméjének különös játéka.*
- Ez az este nagyon jó lesz, de miért ne láthatna? Meg is fog őrülni, ha velem lát boldogan! Ne higgye már, hogy szomorkodsz. Jó? Megyünk? Csak pár órára! Aztán eltűnök ígérem! ~Az is lehet, hogy örökre.~
*Felfokozottsága szórakoztató lehet, de éppen ettől tud ez másnak ijesztő lenni. Ő viszont úszik most valami rózsaszín felhőben és nem nagyon akar róla leszállni.*
//Az indulatok béklyói//
*Sokan hiszik, hogy értenek az emberekhez, de Nelira mindig rá tud erre cáfolni, na nem direkt, de talán ez az, ami miatt még életben van. Nem azért félnek tőle, mert ránézve egy démont látnak, hanem azért, mert különféle pillanatokban tud szörnyű meglepetéseket okozni, amikben nem is mindig lehet mintázatot találni.
Sötéten mosolyodik el a lány szavaira, ó, ha tudná. De nem fogja győzködni arról, hogy igen is féljen tőle. Ő örülne a legjobban, ha valakit biztonságban tudhatna maga mellett, de ez nagyjából nem is lehetséges, mert nem ő irányít. Még. Talán tényleg megtanítja őt a kedvese erre a tudásra, de ebben még nem hisz maga sem.*
-Te nem fogsz kiismerni teljesen, de én magamat lehet, hogy igen. *Ez is csak egy ténymegállapítás, erről sem fog győzködni, mert minek. Olyan sokan hitték már ezt, mégsem sikerült még hasonló sem. Ha esetleg mégis meglepi ezzel, akkor hajrá. De itt az sem biztos, hogy elfogadva a szőkeség "barátságát" lesz elég ideje arra, hogy egyáltalán a városban maradhasson huzamosabb ideig, vagy... életben. Sajnos Neli nem fog elzárkózni csak azért, hogy véletlenül se bántsa majd őt, attól sokkal önzőbb, mert éhezik a biztonságra és az csak akkor lehet meg, ha megpróbál maga mellett tartani valakit.
Végre mindketten felöltözve állnak egymással szemben. Egyszer csak nagy kacagásban tör ki, amikor végignéz magán és csodálja a ruhájában tetszelgőt. Hihetetlen, hogy a piactér kellős közepén egy kis cicaharc után mik tudnak történni.*
- Te elhiszed, hogy ez most megtörtént? *Csak nevet és nevet, és körbefordul, hogy teljes valójában lássa a másik, ő pedig a nadrág minden négyzetcentiméterét érezhesse a bőrén, ez annyira nem megszokott, hogy szereti. *
- Igen, te vagy a hercegnő én meg egy lovászfiú! *Nem tudja abbahagyni a viháncolást, de nem is akarja. Megint valami olyan felszabadult boldogságot érez, mint a gázolás előtt.* - Ez a lovászfiú fogja elcsavarni egy mélységi fejét, haha, mit fog szólni? Biztos elutasít majd, de én így is megszerzem... *Nem nagyon csihad a jókedve. Ez egy újabb epizód, az elméjének különös játéka.*
- Ez az este nagyon jó lesz, de miért ne láthatna? Meg is fog őrülni, ha velem lát boldogan! Ne higgye már, hogy szomorkodsz. Jó? Megyünk? Csak pár órára! Aztán eltűnök ígérem! ~Az is lehet, hogy örökre.~
*Felfokozottsága szórakoztató lehet, de éppen ettől tud ez másnak ijesztő lenni. Ő viszont úszik most valami rózsaszín felhőben és nem nagyon akar róla leszállni.*
1963. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-03-15 10:09:53
Üzenet elküldve: 2024-03-15 10:09:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az indulatok béklyói//
*Értsen bármennyire is az emberekhez, a gondolataikhoz, ahhoz, hogy hogyan kell megvezetni őket, mégsem veszi észre, hogy mennyire veszélyes kis időzített bomba áll most vele szemben. A legtöbbször érti, és pontosan tudja, hogy az elme miként reagál bizonyos helyzetekben, éppen ezért tudja olyan jól kijátszani a legtöbbekét, de azt még máig nem tanulta meg, hogy ha valakinél valami odabent nincs teljesen rendben, akkor az a valaki kiszámíthatatlanná válik, és egy óvatlan pillanatban tényleg képes robbanni, ha pedig robban, abban nem lesz köszönet. Ennek a naiv tudatlanságnak köszönhető, hogy Merlana a végletekig feszegeti azt a bizonyos húrt, nem látja az esetleges következményeit.*
- Mégsem sikerül, pedig hagynám is. A nehézséget nem én okozom, hanem te saját magadnak.
*Fogalmazza meg végtelenül modorosan azt, hogy Nelira szerinte túl gyenge ahhoz, hogy képes legyen ölni. Szerinte ez az igazság, de nem tartja ezt feltétlenül rossznak. Sokan rá bűnözőként tekintenek, nézett is már szembe a törvénnyel emiatt, ahogy korábban említette is, de gyilkossá sosem válna. Ő maga is képtelen lenne ölni, minden erre irányuló fenyegetése csak rendkívül élvezetes tréfa.
A lány indíttatását hallva ismét elmosolyodik kicsit, továbbra is tetszik neki ez a játék.*
- Abban én vagyok a legjobb. Szép lassan kiismerlek majd teljesen, és görbe tükröt mutatva megmutatom neked, hogy milyen is vagy valójában. Azt kapod majd, amit megérdemelsz.
*Csodás barátság lesz ez így, ha egyáltalán lehet majd annak nevezni. Mindenesetre a lány előbbi szavai alapján már ő is érzi, hogy amíg vele kedvesek, addig neki is megéri annak lenni. Így egymásban tényleg a saját tükörképüket láthatják majd. A ruhacserére is ennek a szimbólumaként lehet tekinteni.*
- Köszönöm. *Sóhajt valamennyire hálásan a dicséretre. Ahogy mozog a ruhában, talán még kicsit bele is pirul, annyira finom érzés viselni azt.*
- Most már ez az egyetlen ruhám. Bármit akarok megkapni, azt ebben kell megszereznem. De akkor most én lettem a hercegnő, te pedig a lovászfiú? Mert akkor innentől szólíthatsz kisasszonynak. *Mosolyog játékosan, aztán elgondolkozik azon, hogy Nelira ugyan elkíséri őt, de hova is?*
- A fogadóba tartottam, de nem vagyok benne biztos, hogy oda akarok menni. Ha oda is, jó nagy kerülővel, mert ma már nem akarok találkozni… vele.
*A mai nap már a magányában akarja tartani Zeekx-et. Neki ez a büntetés jutott Merlaná-tól.*
//Az indulatok béklyói//
*Értsen bármennyire is az emberekhez, a gondolataikhoz, ahhoz, hogy hogyan kell megvezetni őket, mégsem veszi észre, hogy mennyire veszélyes kis időzített bomba áll most vele szemben. A legtöbbször érti, és pontosan tudja, hogy az elme miként reagál bizonyos helyzetekben, éppen ezért tudja olyan jól kijátszani a legtöbbekét, de azt még máig nem tanulta meg, hogy ha valakinél valami odabent nincs teljesen rendben, akkor az a valaki kiszámíthatatlanná válik, és egy óvatlan pillanatban tényleg képes robbanni, ha pedig robban, abban nem lesz köszönet. Ennek a naiv tudatlanságnak köszönhető, hogy Merlana a végletekig feszegeti azt a bizonyos húrt, nem látja az esetleges következményeit.*
- Mégsem sikerül, pedig hagynám is. A nehézséget nem én okozom, hanem te saját magadnak.
*Fogalmazza meg végtelenül modorosan azt, hogy Nelira szerinte túl gyenge ahhoz, hogy képes legyen ölni. Szerinte ez az igazság, de nem tartja ezt feltétlenül rossznak. Sokan rá bűnözőként tekintenek, nézett is már szembe a törvénnyel emiatt, ahogy korábban említette is, de gyilkossá sosem válna. Ő maga is képtelen lenne ölni, minden erre irányuló fenyegetése csak rendkívül élvezetes tréfa.
A lány indíttatását hallva ismét elmosolyodik kicsit, továbbra is tetszik neki ez a játék.*
- Abban én vagyok a legjobb. Szép lassan kiismerlek majd teljesen, és görbe tükröt mutatva megmutatom neked, hogy milyen is vagy valójában. Azt kapod majd, amit megérdemelsz.
*Csodás barátság lesz ez így, ha egyáltalán lehet majd annak nevezni. Mindenesetre a lány előbbi szavai alapján már ő is érzi, hogy amíg vele kedvesek, addig neki is megéri annak lenni. Így egymásban tényleg a saját tükörképüket láthatják majd. A ruhacserére is ennek a szimbólumaként lehet tekinteni.*
- Köszönöm. *Sóhajt valamennyire hálásan a dicséretre. Ahogy mozog a ruhában, talán még kicsit bele is pirul, annyira finom érzés viselni azt.*
- Most már ez az egyetlen ruhám. Bármit akarok megkapni, azt ebben kell megszereznem. De akkor most én lettem a hercegnő, te pedig a lovászfiú? Mert akkor innentől szólíthatsz kisasszonynak. *Mosolyog játékosan, aztán elgondolkozik azon, hogy Nelira ugyan elkíséri őt, de hova is?*
- A fogadóba tartottam, de nem vagyok benne biztos, hogy oda akarok menni. Ha oda is, jó nagy kerülővel, mert ma már nem akarok találkozni… vele.
*A mai nap már a magányában akarja tartani Zeekx-et. Neki ez a büntetés jutott Merlaná-tól.*
1962. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-03-14 21:43:56
Üzenet elküldve: 2024-03-14 21:43:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az indulatok béklyói//
* Ha valami nagyon kegyetlen tud lenni, az pont az őszinteség. Nelira nem azért őszinte, mert erénynek tartja, hanem mert sokszor nem esik jól neki visszafognia magát, hisz rettentően fárasztó. A másik percben mégis kínosan tud ügyelni arra, hogy úgy viselkedjen, ahogy azt megköveteli tőle az, amit hisz, hogy követel valamit. Nehéz élet ez, mert rendkívül fárasztó. Megterheli a perceken belül létrejött változás, a megfelelési kényszer, majd az abból való kitörés. Strapálja, ha őszinte, mert azt senki nem szereti, mégis sokszor alkalmazza. Nincsen tán olyan nap, de napszak sem, ami egyforma, mindig más rezeg belül, csak egy ami örök, az pedig a remény azért, hogy valaki ott lesz mellette. És amikor megkapja? Akkor retteghet attól, hogy elveszíti. Fárasztó egyszerűnek lenni és fárasztó összetettnek is. Sosem tudja hogyan is kell viselkednie, mi lesz jó, ezért amikor megtelik frusztrációval, akkor robban. Ha fél, hogy elveszít valakit, vagy nem elég jó, akkor is robban. Mindig ki kell jönnie valahogy, s neki nem az az igazi fájdalom ha megbüntetik, hanem az, amikor hamvaiból felébredve rájön, hogy már megint tönkretett mindent. A saját maga által kiszabott büntetés.*
- Nehezebb nem kivégezni téged, mint azt gondolod. *Forgatja szemeit, mert tényleg így érzi. Egy pillanatnyi megnyugvásért most eltörné szívesen azt a vékony nyakat, de másnap sokkal jobban fájna. Biztosan nem lenne ennyi önreflexiója, mint most, ha igazán nagyot ütött volna a lány. Mondjuk ahhoz az kell, hogy fontos legyen neki, de még nem az.*
- Nem téged akarlak, hanem magamat megismerni. Általad.
*Aztán lehetséges, hogy holnap felébred és már ezt sem fogja akarni. Lehet Tian egyetlen csókja elég lesz ahhoz, hogy ismét senki más ne kelljen az életébe. De az is lehet, hogy most megteremtette a legnagyobb zsarolhatóságát, amit majd felhasznál ellene szerelme.
Végül mind a ketten felöltöztek, egymás bőrébe bújtak, de a traumáik velük maradtak. Hasonlóbbak ők ketten, mint ez a két ruhaköltemény. Bólogatva néz végig a másikon.*
- Szép vagy. Ebben a ruhában meg fogod kapni, amit akarsz.
*Mert ez nem csak egy ajándék, ez a szimbóluma annak, hogy minden okosság, amit megosztott a lánnyal, az vele kell, hogy maradjon. És ebből erőt tud meríteni ahhoz, hogy ő is megfogadja őket.*
- Most már mehetünk, elkísérlek.
//Az indulatok béklyói//
* Ha valami nagyon kegyetlen tud lenni, az pont az őszinteség. Nelira nem azért őszinte, mert erénynek tartja, hanem mert sokszor nem esik jól neki visszafognia magát, hisz rettentően fárasztó. A másik percben mégis kínosan tud ügyelni arra, hogy úgy viselkedjen, ahogy azt megköveteli tőle az, amit hisz, hogy követel valamit. Nehéz élet ez, mert rendkívül fárasztó. Megterheli a perceken belül létrejött változás, a megfelelési kényszer, majd az abból való kitörés. Strapálja, ha őszinte, mert azt senki nem szereti, mégis sokszor alkalmazza. Nincsen tán olyan nap, de napszak sem, ami egyforma, mindig más rezeg belül, csak egy ami örök, az pedig a remény azért, hogy valaki ott lesz mellette. És amikor megkapja? Akkor retteghet attól, hogy elveszíti. Fárasztó egyszerűnek lenni és fárasztó összetettnek is. Sosem tudja hogyan is kell viselkednie, mi lesz jó, ezért amikor megtelik frusztrációval, akkor robban. Ha fél, hogy elveszít valakit, vagy nem elég jó, akkor is robban. Mindig ki kell jönnie valahogy, s neki nem az az igazi fájdalom ha megbüntetik, hanem az, amikor hamvaiból felébredve rájön, hogy már megint tönkretett mindent. A saját maga által kiszabott büntetés.*
- Nehezebb nem kivégezni téged, mint azt gondolod. *Forgatja szemeit, mert tényleg így érzi. Egy pillanatnyi megnyugvásért most eltörné szívesen azt a vékony nyakat, de másnap sokkal jobban fájna. Biztosan nem lenne ennyi önreflexiója, mint most, ha igazán nagyot ütött volna a lány. Mondjuk ahhoz az kell, hogy fontos legyen neki, de még nem az.*
- Nem téged akarlak, hanem magamat megismerni. Általad.
*Aztán lehetséges, hogy holnap felébred és már ezt sem fogja akarni. Lehet Tian egyetlen csókja elég lesz ahhoz, hogy ismét senki más ne kelljen az életébe. De az is lehet, hogy most megteremtette a legnagyobb zsarolhatóságát, amit majd felhasznál ellene szerelme.
Végül mind a ketten felöltöztek, egymás bőrébe bújtak, de a traumáik velük maradtak. Hasonlóbbak ők ketten, mint ez a két ruhaköltemény. Bólogatva néz végig a másikon.*
- Szép vagy. Ebben a ruhában meg fogod kapni, amit akarsz.
*Mert ez nem csak egy ajándék, ez a szimbóluma annak, hogy minden okosság, amit megosztott a lánnyal, az vele kell, hogy maradjon. És ebből erőt tud meríteni ahhoz, hogy ő is megfogadja őket.*
- Most már mehetünk, elkísérlek.
1961. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-03-14 20:50:41
Üzenet elküldve: 2024-03-14 20:50:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az indulatok béklyói//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ki gondolta volna, hogy a királylány és a koldus… khm, vándorénekes meséje ilyen drámaian alakulhat. A sors nagy játékos, és sokszor szeret annyira vicces kedvében lenni, mint most is. Két tűzről pattant menyecske, akik imádják, ha körülöttük forog a világ, csak aztán a következő pillanatban megbánják, ha sikerült elérniük, hogy úgy legyen.
Merlana várja a büntetését. Legalább azt, hogy a lábfejébe szúrja bele azt a hülye tőrt a lány, akkor legalább a fájdalom miatt a szitkozódáson gondolkodna, nem pedig épp azon kéne dolgoznia, hogy elhessegesse a megbánás kellemetlen érzését. Ő Merlana, az isten szerelmére! A hazugságok, megtévesztés és a nyers őszinteség mestere, nem érezheti rosszul magát amiatt, hogy valakit sikerült megbántania.*
- Kegyetlen vagy, de most már elhiszem, hogy büntettek téged eleget. Te is jól tudod, hogy a büntetés sokszor azért jó érzés, mert eltereli a figyelmedet az önmarcangolásról. Ezt most nem adod meg nekem, így büntetsz igazán. Bájos.
*Kínjában nevetni is kezd, mert így tényleg jobban szenved, mint akkor tenné, ha meg kéne várnia, hogy elvérezzen végre az utca kövén.
Muszáj valahogy segítenie magán, így, ha hagyja, inkább megköti a lányon a fűzőt. Jó szorosan, hogy azért egy kicsit érezze a törődést. Külön dicséretet nem kap, mikor elkészül az új Nelira, nem fogja fényezni a hercegnőcske amúgy is hatalmas egoját.*
- Nekem mindig igazam van. *Tér vissza valamelyest a dacos Merlana, de utána Nelirá-nak sikerül újra meglepnie őt. Barát… még mit nem. Ilyen rövid idő alatt? Hát hogyne… Mindenesetre ő nem fogja elrontani az újabb esélyét, ha már kapott még egyet.*
- Most is gyűlöllek. Azért, mert átlátsz rajtam. Nincs szükségem barátokra, de nem fogom elutasítani, ha akarsz engem. Tényleg nincs senkim, most már van. Nézzük meg, mit lehet kihozni belőle! *Hát nem fog a nyakába ugrani rögtön, hogy mennyire örül ennek az egésznek, az biztos, de végül is miért ne. A kis pap mellett így már egy önjelölt hercegnőre is számíthat a városban, elméletben.
Az újabb parancsra most már tényleg elkezd öltözködni. Neki nincs szüksége egyáltalán segítségre, játszi könnyedséggel húzza szorosra és köti meg a fűzőt magának a hátán, ám a szoknyával ő tovább elbíbelődik, hogy az jól is álljon rajta. Belebújik a csinos fekete csizmákba is végül, amikkel kapcsolatban rögtön feltűnik neki, hogy milyen kényelmesek. Nem nehezek, nem nyomják sehol, egy álom viselni őket. Ugyanúgy, ahogy a ruhát is. Úgy csodálkozik rá a kellemes viseletre, hogy látványosan végigsimít a saját karjain, a derekán, mindenhol, hogy most már a testén is érezhesse a finom anyagokat.*
//Az indulatok béklyói//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ki gondolta volna, hogy a királylány és a koldus… khm, vándorénekes meséje ilyen drámaian alakulhat. A sors nagy játékos, és sokszor szeret annyira vicces kedvében lenni, mint most is. Két tűzről pattant menyecske, akik imádják, ha körülöttük forog a világ, csak aztán a következő pillanatban megbánják, ha sikerült elérniük, hogy úgy legyen.
Merlana várja a büntetését. Legalább azt, hogy a lábfejébe szúrja bele azt a hülye tőrt a lány, akkor legalább a fájdalom miatt a szitkozódáson gondolkodna, nem pedig épp azon kéne dolgoznia, hogy elhessegesse a megbánás kellemetlen érzését. Ő Merlana, az isten szerelmére! A hazugságok, megtévesztés és a nyers őszinteség mestere, nem érezheti rosszul magát amiatt, hogy valakit sikerült megbántania.*
- Kegyetlen vagy, de most már elhiszem, hogy büntettek téged eleget. Te is jól tudod, hogy a büntetés sokszor azért jó érzés, mert eltereli a figyelmedet az önmarcangolásról. Ezt most nem adod meg nekem, így büntetsz igazán. Bájos.
*Kínjában nevetni is kezd, mert így tényleg jobban szenved, mint akkor tenné, ha meg kéne várnia, hogy elvérezzen végre az utca kövén.
Muszáj valahogy segítenie magán, így, ha hagyja, inkább megköti a lányon a fűzőt. Jó szorosan, hogy azért egy kicsit érezze a törődést. Külön dicséretet nem kap, mikor elkészül az új Nelira, nem fogja fényezni a hercegnőcske amúgy is hatalmas egoját.*
- Nekem mindig igazam van. *Tér vissza valamelyest a dacos Merlana, de utána Nelirá-nak sikerül újra meglepnie őt. Barát… még mit nem. Ilyen rövid idő alatt? Hát hogyne… Mindenesetre ő nem fogja elrontani az újabb esélyét, ha már kapott még egyet.*
- Most is gyűlöllek. Azért, mert átlátsz rajtam. Nincs szükségem barátokra, de nem fogom elutasítani, ha akarsz engem. Tényleg nincs senkim, most már van. Nézzük meg, mit lehet kihozni belőle! *Hát nem fog a nyakába ugrani rögtön, hogy mennyire örül ennek az egésznek, az biztos, de végül is miért ne. A kis pap mellett így már egy önjelölt hercegnőre is számíthat a városban, elméletben.
Az újabb parancsra most már tényleg elkezd öltözködni. Neki nincs szüksége egyáltalán segítségre, játszi könnyedséggel húzza szorosra és köti meg a fűzőt magának a hátán, ám a szoknyával ő tovább elbíbelődik, hogy az jól is álljon rajta. Belebújik a csinos fekete csizmákba is végül, amikkel kapcsolatban rögtön feltűnik neki, hogy milyen kényelmesek. Nem nehezek, nem nyomják sehol, egy álom viselni őket. Ugyanúgy, ahogy a ruhát is. Úgy csodálkozik rá a kellemes viseletre, hogy látványosan végigsimít a saját karjain, a derekán, mindenhol, hogy most már a testén is érezhesse a finom anyagokat.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3018-3037