//Nyári forgatag//
//Plevaen Kadar//
*A kétes kinézetű mélységi azonnal elülteti a pult mögött ácsorgó ember férfiben a gyanakvás csíráját, ám jó árushoz méltóan nem kíván különbséget tenni a vásárlói között, bár egy lopás nem lenne az ínyére, annak megoldására viszont jó néhány városőr keringőzik a standok között.
Szóval a sötét bőrű ujjai között forgatott ékszerre pillant, majd a kérdése hallatán el is kezd kotorászni a mellette nyugvó dobozkában, melynek tartalma már nem fért volna a szépen megterített asztalra.*
- Jó napokat. Akad éppenséggel. Van többféle is. *Válaszolja, majd kiválogat három különböző formájú és díszítésű gyűrűt, melyekről úgy tartja, illőek volnának a férfi kézhez.
Az első történetesen egy teljesen egyszerű darab, a tetején négyzet alakban helyezkedik el a felpattintható fedél és a kis üreg, melybe bizonyos dolgokat lehet elrejteni. Egyedüli mintája a négyzet lapka tetején végigfutó véset, amely egy sólyomszerű maradat ábrázol, szépen kidolgozva.
A második gyűrű már kicsit komolyabb darab, oldalán is cifra motívumok futnak végig, míg a tetején ülő, ovális dísztartón obszidiánkő pihen. A legutolsó darabon a tartó szintén kerek formában tetszik, kő viszont nincs rajta, viszont a teteje enyhén domború, és azon egy kígyó véset helyezkedik. Ezeknél egyszerűbbet legfeljebb az ezüstöt áruló tudna felmutatni, az arany ékszerek között más nem lapul. Főleg nem alvilági ketyerék, ők itt inkább az úri népek pénzére hajtanak.*
- Megfelelne valamelyik? *Kérdezi végül, és árat csak a válasz nyomán hajlandó közölni. A próbát meg sem említi, a mélységi kinézete továbbra is elővigyázatosságra inti, bár ha lopni kívánna, már rég megtehette volna...*
//Ziana Yedhir//
*Az öregasszonyt aztán nem deríti kedvre az illendő, ámde vidám köszöntés, morran egyet, majd pipáját félretéve az asztalára, szólal meg ő is.*
- Napot... *Dünnyögi, s az arcán végigfutó, mély ráncok takarásában nehéz lenne megmondani, hogy a kialvatlanság teszi ilyen morgóssá, vagy szimplán ilyen a jelleme. Azonban a bőséges rendelés már neki is a kedvére tesz. Alig győzi fejben tartani a rendelést, ám nem is veszi sietősre, szépen, lassan kezdi el összeszedni az előre csokrokba rendezett növényeket, és úgy morogja az orra alatt az árakat.*
- Addig örülj, míg nem vagyok az anyád, e! *Szól rá a fejét csóválva, mielőtt ténylegesen számolni kezdene.* Na asszongya... Mérges cyrold az huszonöt, ördögvigyor harminc, a vízi rhysa megint huszonöt. Eddig tartunk nyolcvannál. Aztán mi volt még? Ja, a fagyos xadol, hát az ritkán terem, öt adagért száz lesz, rhéa félelme meg negyven. Előre szólok, a napos tymkolból nincsen. *Tekint fel egy pillanatra a leányra sűrű szemöldökei alól, aztán folytatja a maradékkal.* Mennyi kívánalmad van neked. Elija csókja, igaz? Az 6 arany, a lynol lángja meg húsz. Na, hát most aztán adjál időt összeszámolni. *Sóhajtja, majd ahogy eddig is, mormolni kezd az orra alatt, csak éppen még halkabban.
Eltelik egy kis idő, mire közli az árat.*
- Ha jól számoltam kétszáznegyvenhat arany lesz összesen. *Tekint fel ismét a lányra, és bizony ő is felkészül a véres háborúra, ezt pedig nem rest szigorú tekintetével kifejezni.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.01 19:12:33